Angelusz Róbert Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi megoszlásáról a nyolcvanas évek Magyarországán

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi megoszlásáról a nyolcvanas évek Magyarországán (elektronikus verzió, készült 2006-ban)

A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Angelusz Róbert – Tardos Róbert (1990): Alapadatok a tudásstílusok társadalmi megoszlásáról a nyolcvanas évek Magyarországán in: Társadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,. 332-355. Pp.

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi …

ALAPADATOK A TUDÁS-STÍLUSOK TÁRSADALMI MEGOSZLÁSÁRÓL A NYOLCVANAS ÉVEK MAGYARORSZÁGÁN

A Magyar Közvéleménykutató Intézet és az ELTE Szociológiai Tanszéke 1987 és 1988 folyamán többlépcsős felvételt készített a magyar társadalom kulturálisinterakciós rétegződéséről.1 Az alkalmazott megközelítés részben a társadalmi kapcsolathálózatoknak, részben a tudás-stílusoknak a kulturális rétegképző szerepére épült. Jelen közleményünk – leíró jelleggel – a tudás-stílusok körvonalazásában meghatározó szerepet játszó alapindikátorokat, az ezekből képzett indexeket és legfontosabb társadalmi összefüggéseiket mutatja be. A kutatás alapkoncepciója a tudás-stílusok három válfaját különböztette meg, amelyek – illetve ezek kombinációinak – birtoklása a kulturális-interakciós rétegződésben eltérő pozíciókat határoz meg.2 E tudás-stílusokat az általuk hangsúlyozott jellegzetes „produktumok” alapján a következőképp jelöltük meg: 1. kognitív-instrumentális tudás; 2. kapcsolatteremtő-önprezentációs tudás; 3. szimbolikus-reprezentációs tudás.3 A kognitív-instrumentális tudás produktuma bármely tárgyias természetű dolog, mű, akár fizikai, akár szellemi tevékenységen alapul. Éppúgy beletartozik pl. egy ház tervrajza, a felépített ház, mint egy ebéd, egy szakszerű ügyintézés vagy egy felfedezés.

1

A felvételek a TÁRKI közreműködésével köze1 3000 fős országos reprezentatív mintán készültek. A tanulmány alapját képező adat-file a TÁRKI adatbankjában megtalálható. 2 E közlemény terjedelmi korlátai és deskriptív jellege miatt nem foglalkozik a tudás-stílusok jelen tipológiájának más tipológiákhoz fűződő viszonyával. Az általunk számításba vett szakirodalmat lásd A magyar társadalom kulturális-kommunikációs rétegződése c. koncepciótanulmányunkban, Szociológia, 1987/1. Ehelyütt csak megjelöljük az e szempontból legfontosabb szerzőket: Max Scheler, Fritz Machlup, Pierre Bourdieu, Ferge Zsuzsa. 3 Nem állítjuk, hogy tipológiánk tárgyilag teljes, azazhogy kimeríti az emberi tudáskészlet teljességét. Így pl. az önismeret – bár kapcsolódik az általunk megkülönböztetett típusok egyikéhez-másikához – önálló tudás-típusként is számításba jöhetne, megítélésünk szerint azonban a vizsgált probléma kutatása szempontjából elsősorban a bevont három típus releváns.


A kapcsolatteremtő-önprezentációs tudás produktuma a hatás, a megteremtett személyes befolyás, a személyes vonzás megnövekedése a társas mezőben. Forrásai olyan, a társas mezőkben magasra értékelt egyéni készségek lehetnek, mint a humor, eredetiség, szuggesztív beszédkészség – mindazok a jártasságok, amelyek szórakoztatásra, hatáskeltésre alkalmasak. Kiinduló konceptuális keretünkben a szimbolikus-reprezentatív tudás eredménye a társadalmi helyzet kifejezése, a sajátos érdekek, értékek „kódexszerű” megjelenítése, érvényesítése, az identitás, a határ-megkülönböztetés kimunkálása-fenntartása. Elsősorban a társadalmi helyzetspecifikus szimbólumok, ideológiák, csoporthagyományok, ceremóniák, szerepek ismeretén, megfelelő helyzetekben, kontextusokban való használatán és az ezeknek megfelelő viselkedésmódok, stílusok, eljárások elsajátításán, betartásán alapul.4 A tudás e három típusa kifejlesztésében, elsajátításában egyaránt szerepe van az egyéni adottságoknak, rátermettségnek (közülük különösen a kapcsolatteremtő-önprezentációs készség tételezi ezt fel), de mindegyikre áll az is, hogy birtoklásuk döntő mértékben felerősödhet a különböző tudásközvetítő-szocializációs intézmények által. A kognitívinstrumentális tudás elvileg mindenekelőtt az iskolában és a különböző munkatevékenységek során sajátítható el. A kapcsolatteremtő-önprezentációs tudás kialakulásában döntő szerepet a kortárs-csoportok, társaságok játszanak. Emellett talán ennek a tudás-stí1usnak a formálódásában a legnagyobb a család jelentősége (amely nyilvánvalóan mindhárom vonatkozásban részt vesz az alapkészségek kialakításában). A szimbolikus-reprezentatív tudáson belül viszonylag sok olyan elem van, amelynek átadása kevéssé intézményesül. Az idetartozó készségek, ismeretek zömmel közvetlenül, személyes formában azokban a csoportokban, körökben sajátíthatók el, amelyek a specifikus szimbólumokat kialakítják, fenntartják. A tömegkommunikációs eszközök – egészükben – valamennyi tudástípus elsajátításához nyújtanak bizonyos adalékokat. A televízióra önmagában is jellemző ez a tartalmi sokféleség, de térhódítása – a szórakoztató, a „small-talk”-jellegű interakcióknak témát adó népszerű műsorok, ill. az aktualitások, a szenzációk hangsúlyozásával – a kapcsolatteremtő-önprezentációs kultúraelemek irányában hat. A tudás-stílusokon alapuló megközelítés elvileg – a minőségek, másságok előtérbe állításával –- a társadalom horizontális tagoltságát juttatja kifejezésre. Nyilvánvaló azonban, hogy a kulturális rétegződés e metszete sem hierarchia-független. A gazdasági kényszerek a társadalom alsó szintjein jóval szűkebb térre szorítják a tudás-stílusok „választásának” lehetőségét, mint a felsőbb régiókban, ahol a stílusok viszonylag homogénabb, tisztább formában is megjelennek. Szintenként eltér maguknak a tudásfajtáknak a konkrét tartalma is – nem utolsósorban annak a ténynek következtében, hogy magasabb szinteken meghonosodott stíluselemek hosszabb távon lefelé süllyednek, helyükbe pedig új tartozékok lépnek. A társadalom hierarchikus szerveződései a különböző 4

Egy-egy jártasságtípus az adott közegben domináns tudás-stílus sajátosságaihoz igazodik. Példát említve, az idegen nyelv tudása egyaránt elképzelhető mindhárom tudás-stílus elemeként: a kognitív-instrumentális stílus esetében (pl. idegen nyelvű forrásanyagokhoz való hozzáférést tekintve) eszköz-szerepet játszhat egy mű létrehozásában; a kapcsolatteremtő-önprezentációs stílus esetében a nyelv konverzációs értéke jut jelentőséghez; a szimbolikus-reprezentatív stílus esetén pedig az elkülönülést-megkülönböztetést szolgálhatja (mint egyes korokban a latin vagy a francia nyelvtudás).

333


szinteken megfelelő stíluselemeket eltérő értéktartalommal, presztízsforrással látják el, (Bourdieu kifejezésével élve) a javak, tevékenységek eltérő „legitimitási szintjeit” hozva létre. Kulturális-interakciós rétegződés-modellünkben e szinteknek kiemelt szerepet tulajdonítunk, jelen anyagunkban azonban csupán a tudás-stílusok globális jellemzése a célunk. Az egyes stílusok társadalmi eloszlásairól szólva azonban esetenként utalunk a szintenkénti jellegzetességekre is. ∗

∗

∗

A tudás-stílusok empirikus megragadásához a vizsgálat az alapindikátorok széles körét, több mint száz elemi változót használt fel. E tág spektrumot tartalmi és módszertani követelmények is indokolták. Az egyoldalúság elkerülése végett az egyes stílusokat különböző metszetekből kell megközelíteni; a kutatás a munkatevékenységek, egyéb (így szabadidős) tevékenységek, intézmények látogatása, tudás-készsége, preferenciák és személyes tulajdonságok oldaláról operacionalizálta a stílusválfajokat. A változók kialakításánál lényeges szempont továbbá, hogy figyelemmel a társadalom hierarchikus tagoltságára, a különböző rétegződési szintek jellegzetes tudáselemei lehetőség szerint egyaránt szerepet kapjanak. Módszertani szempontból, megfelelő számú változót kell alkalmaznunk, hogy az elemi változók megoszlásában és szerveződésében mutatkozó esetlegességeket áthidalva, kellőképpen konzisztens és „tömör”, bizonyos reprezentációs jelleggel bíró komplex mutatókat kaphassunk, amelyeket további új változó bevonása már kevéssé módosíthatna. Tartalmilag és módszertanilag is fontos szempont végül, hogy olyan, a kiinduló modell szempontjából „semleges” indikátorok is szerepejenek a változóhalmazban, amelyekről a priori nem állapítható meg, milyen tudásstílushoz tartoznak, alkalmasak lehetnek viszont arra, hogy az eredeti konceptuális kereteket kontrollálják, s az empirikus outputot az ideáltipikus modellhez képest korrigálják, a valósághoz igazítsák. (Mint a későbbiekben kitérünk rá, ilyen típusú finomításra az elemzés alapján szükség is volt.) Röviden, az alkalmazott eljárás a kővetkező volt. Metszetenként (illetve a szabadidős tevékenységek és az intézmények metszetét együttesen kezelve) főkomponens-elemzéseket végeztünk a változók stílusok szerinti elkülönítésére és integrálására. Ezekkel az elsődleges faktorokkal5 végeztünk további exploratív elemzéseket, hogy megvizsgáljuk a metszetek szerinti komplex mutatók összekapcsolódási rendszerét. Az exploratív elemzések6 által csoportosított tényezőegyütteseket (ahol egy-egy stílust esetenként egy vagy két faktor reprezentált) a továbbiakban stílusonként elkülönítetten másodlagos faktorelemzésekkel integráltuk a véglegesnek tekintett mutatókba.7

5

Bizonyos kivételt képeznek azok az indexek, amelyeknél egymást helyettesítő módon kaptak szerepet az első lépésben nemek szerint élesen elkülönülő tevékenységek, illetve készségek. (Ezeknél az indexeknél minden személynél a rá jellemző magasabb értéket vettük számításba.) 6 Ezek során főkomponens-elemzéseket és sokdimenziós skálázásokat alkalmaztunk. 7 Az elkülönített faktoranalízisek lehetővé teszik, hogy az egyes tudásfajták mutatói – természetes módon – korrelálhassanak egymással.

334


A következő táblázatok (1-2-3. táblázat) az elemi indikátorok szintjéig lebontva, bemutatják a végeredményként kapott három tudás-stílus-dimenzió összetevőit. Mivel az adott leíró tanulmányban nem mellékes az egyes tudáselemek elterjedtsége sem, ezért a változók szerveződését jelző mutatók (faktorsúlyok, sajátértékek) mellett (az eredeti adatokhoz képest bizonyos összevonásokkal) az egyes elemi indikátorok elterjedtségét jellemző gyakoriságokat is közöljük. Az eredmények nagy vonalakban megerősítették a kiinduló modellt: három jól elkülönülő, pregnáns stílusjegyekkel jellemzett és számottevő koherenciával rendelkező stílus-szindróma bontakozott ki. Ami ezek tartalmát illeti, kettő közülük szinte teljes egészében megfelel a konceptuális elképzeléseknek. A kognitív-instrumentális tudás-stílus szerveződésében valóban alapvető szerepet játszik egyfajta produktumorientáció, munkaközpontúság, kreativitás és önfejlesztési készség. A kapcsolatteremtő-önprezentációs stílus mutatója pedig jól sűríti magába a hatáskeltés, szereplés, extrovertáltság, kommunikatív-társasági tudás alapelemeit. Bizonyos fokig más a helyzet a konceptuális keretek között szereplő harmadik tudás-stílus esetében. Kiinduló modellünk a szimbolikus-reprezentatív tudás-stílus esetében bizonyos „bourdieu-i” jegyek túlsúlyát tételezte fel, a finom kulturális jegyek kelléktárának olyan együttesével, amelyekkel a magas társadalmi pozíció szimbolikus, szublimált formában emeli magát a mindennapiság, a közrendűség fölé. Ez a megközelítés inherens módon feltételezi a kulturális javak egységes presztízshierarchiáját, s a társadalmi elit tudásarzenáljában a szimbolikus-reprezentatív elemeknek az uralmi „szakszerűségen” belüli kiemelt helyét. A szóban forgó tudás-stílusra vonatkozó eredményeink a nyolcvanas évek hazai valóságának talaján csak részben erősítik meg ezt a feltevést. Míg az uralmi-reprezentatív szakszerűség elemei, a hivatalos jogosítványokhoz szükséges készségek, tevékenységek markánsan rajzolnak körül egy, a hierarchikus dominanciára épülő szerepkört, csak itt-ott jelennek meg ezen belül egy exkluzív magas-kultúrának jellegzetes tartozékai (így például a politikai szeminárium, a bizonyos státusokkal járó bankettek, fogadások látogatása sokkal hangsúlyosabban tűnik fel, mint a kulturális exkluzivitás különféle elemei, amelyek döntő többsége – mint az opera, komolyzene, múzeum, szépirodalom – a kognitív-instrumentális szindrómába illeszkedik inkább). Az empirikus eredmények indokolttá tették azt a terminológiai változtatást, hogy a közvetlenül hatalmi vonást kiemelve, e válfajnál a szimbolikus-reprezentatív helyett az uralmireprezentatív tudásstílus kifejezést vezettük be (melynek „produktuma” a – nem annyira szimbolikusan, mint a rang-státuson keresztül érvényesülő – dominancia). Az elemzések szerint az egyes stílus-dimenziók markánsan és válfajonként eltérő módon kötődnek az elemi szintű társadalmi demográfiai változókhoz. A következőkben közölt lépcsőzetes regresszió-elemzés eredményekben csak néhány egyszerű indikátor szerepel a független változók között, amelyek azonban már első megközelítésben is jól körvonalazzák az egyes stílusok jellegzetes előfordulását, eloszlásuk társadalmi csomópontjait. A három tudásstílusra vonatkozó eredményeket a következő táblázatban együttesen mutatjuk be, a meghatározó tényezők súlyának összehasonlítását lehetővé tévő mutatókat (sztenderdizált regressziós együtthatókat – „béta”) felhasználva. (4. táblázat)

335

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 1. táblázat A KOGNITÍV-INSTRUMENTÁLIS (másodlagos) FAKTOR ÖSSZETEVŐI – ELSŐ, ROTÁLATLAN FAKTOR sajátérték = 1,81; 36%)

1. kognitív-instrumentális tulajdonságok (TULLOGIF)

2. praktikus készségek (ERTMUNK)

faktorsúly:0,68

faktorsúly: 0,65

3. praktikus tevékenységek (TEVMUNK)

4. kognitív-instrumentális munkaelemek (MRAJZOLF)

5. művelődési tevékenységek (TEVMUNF)

faktorsúly: 0.64

faktorsúly: 0.56

faktorsúly: 0,45

AZ ELSŐDLEGES FAKTOROK (INDEXEK) ÖSSZETEVŐI (faktorsúlyok és előfordulási gyakoriságok)

336

1.

2.

3.

4.

5.

jellemzi a logikai készség 0,78 (24%)∗

a., ért a kőművesmunkához 0,75 (45%)∗∗

a., szokott főzni 0,88 (80%)∗∗∗

a munkájában rajzol 0,71 (18%)∗∗∗∗

szokott komolyzenét hallgatni 0,69 (54%)∗∗∗

matematikai készség 0,67 (17%)

a villanyszereléshez 0,70 (43%)

szokott varrni 0,88 (51%)

újít, alkot 0,69 (23%)

múzeumba járni 0,67 (53%)

találékonyság 0,66 (33%)

az asztalosmunkához 0,69 (23%)

operába járni 0,66 (14%)

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 1. táblázat folytatása gyors kapcsolás 0,63 (36%)

a festéshez, mázoláshoz 0,68 (67%)

tervrajzokat használ 0,68 (19%)

kiállításra járni 0,65 (49%)

nagy munkabírás 0,54 (39%)

az autószereléshez 0,56 (26%)

kísérletezik 0,61 (19%)

szépirodalmat olvasni 0,62 (67%)

önállóság 0,47 (57%)

b., ért a befőzéshez 0,84 (66%)

tervez 0,60 (28%)

szakirodalmat olvasni 0,52 (46%)

a főzéshez 0,81 (86%)

tanul 0,49 (33%)

tanulni 0,51 (32%)

a munkatevékenység itemsorozat második rotált faktora; sajátérték: 3,41 (12%)

a tevékenységek itemsorozatának első rotált faktora; sajátérték: 6,64 (24%)

b., szokott barkácsolni (egyedi item; 51%)

a varráshoz 0,77 (62%) a betegápoláshoz 0,55 (66%) a tulajdonságok itemsorozatának második rotált faktora; sajátérték: 1, 21 (8%)

a készségek itemsorozatának két rotált faktora („férfi – „női) közül a magasabb érték

∗

A százalékos érték a „nagyon jellemző” válaszokra vonatkozik (önbesorolás). A százalékos érték az „elég jól” és „valamennyire” válaszokat összegzi. ∗∗∗ A százalékos érték a „rendszeresen” és a „néha” (illetve „gyakran” és „ritkán”) válaszokat összegzi. ∗∗∗∗ A százalékos érték a „munkájához nagyon” , „közepesen”, „kicsit hozzátartozik” válaszokat összegzi. ∗∗

337

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 2. táblázat A KAPCSOLATTEREMTŐ-ÖNPREZENTÁCIÓS (másodlagos) FAKTOR ÖSSZETEVŐI – ELSŐ, ROTÁLATLAN FAKTOR sajátérték = 2,06; 41%)

1. társas, társasági készségek

3. társas, társasági tevékenységek

(ERTDIVF)

2. kapcsolatteremtőönprezentációs tulajdonságok (TULBESZF)

4. társas, társasági preferenciák

5. verbális tevékenységek perefrenciái

(TEVVENDF)

(SZISMERF)

(SZFELF)

faktorsúly:0,74

faktorsúly: 0,69

faktorsúly: 0.65

faktorsúly: 0.62

faktorsúly: 0,47

AZ ELSŐDLEGES FAKTOROK ÖSSZETEVŐI (faktorsúlyok és előfordulási gyakoriságok)

338

1.

2.

3.

4.

5.

ért a divathoz 0,76 (71%)∗

jellemzi a jó beszédkészség 0,67 (34%)∗∗

szokott vendégeket hívni 0,67 (77%)∗∗∗

szeret szerepelni, fellépni 0,80 (15%)∗∗∗

a borravalóadáshoz 0,62 (86)

a kapcsolatteremtő készség 0,71 (37%)

kártyázni, társasjátékot játszani 0,88 (51%)

szeret új emberekkel megismerkedni 0,69 (51%)∗∗∗∗ nagy társaságban lenni 0,65 (31%)

mesélni, történeteket előadni 0,76 (37%)

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 2. táblázat folytatása a menetrendhez 0,58 (75)

jó fellépés 0,71 (21%)

társalogni 0,56 (86%)

vendégeket fogadni 0,58 (57%)

az ajándékozáshoz 0,57 (82%)

könnyedség 0,68 (21%)

összejönni állandó társasággal 0,55 (52%)

szereti a változatosságot 0,54 (70%)

a hivatalos ügyek intézéséhez 0,56 (82%)

közügyekben tevékenykedni 0,48 (25%)

társaságba járni 0,50 (63%)

a felköszöntéshez, pohárköszöntőkhöz 0,54 (54%) a készségek itemsorozatának harmadik rotált faktora; sajátérték: 1, 66 (8%)

a tulajdonságok itemsorozatának első rotált faktora; sajátérték: 5,58 (37%)

a tevékenységek itemsorozatának második rotált faktora; sajátérték: 2,77 (25%)

a prefernciák itemsorozatának első rotált faktora; sajátérték: 2,77 (25%)

a prefernciák itemsorozatának harmadik rotált faktora; sajátérték: 1,13 (10%)

∗

A százalékos érték az „elég jól” és „valamennyire” válaszokat összegzi. A százalékos érték a „nagyon jellemző” válaszokra vonatkozik. ∗∗∗ A százalékos érték a „rendszeresen” és a „néha” (illetve „gyakran” és „ritkán”) válaszokat összegzi. ∗∗∗∗ A százalékos érték az „igen” válaszokra vonatkozik. ∗∗

339

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 3. táblázat

AZ URALMI-REPREZENTATÍV (másodlagos) FAKTOR ÖSSZETEVŐI – ELSŐ, ROTÁLATLAN FAKTOR sajátérték = 1,60; 40%)

1. becsvágy, a kiválás preferenciái

2. uralmi-irányítási munkaelemek

(SZKIVALF)

(MBESZAMF)

3. hivatalos-reprezentatív tevékenységek (TEVHIVF)

faktorsúly:0,68

faktorsúly: 0,68

faktorsúly: 0.66

4. vezetői tulajdonságok

faktorsúly: 0.49

(TULFEGYF)

AZ ELSŐDLEGES FAKTOROK ÖSSZETEVŐI (faktorsúlyok és előfordulási gyakoriságok)

340

1.

2.

3.

4.

szereti a nem mindennapi feladatokat 0,73 (40%)∗

a munkájában, a munkakörében beszámoltat másokat 0,81 (32%)∗∗

szokott politikai szemináriumokra járni 0,69 (15%)∗∗∗

jellemzi az önfegyelem 0,81 (59%)∗∗∗∗

a hajtást a munkában 0,72 (49%)

ellenőriz másokat 0,80 (45%)

bankettre, fogadásra járni 0,65 (18%)

alkalmazkodó készség 0,60 (57%)

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 3. táblázat folytatása fegyelmez másokat 0,78 (39%) munkákat bírál el 0,74 (41%) elemez 0,59 (36%)

TIT-előadásra, rendezvényre járni 0,57 (20%) színházi premierre járni 0,38 (20%)

határozottság 0,58 (47%) meggyőzőkészség 0,49 (37%) vállalkozókészség 0,45 (42%)

értekezleteken vesz részt 0,59 (45%) szervez 0,58 (43%) oktat 0,56 (29%)

a preferenciák item-sorozatának második rotált faktora; sajátérték: 1,24 (11%)

a munkatevékenység itemsorozat első rotált faktora; sajátérték: 8,76 (30%)

tevékenység item-sorozat ötödik rotált faktora; sajátérték: 1,09 (4%)

a tulajdonságok item-sorozat harmadik rotált faktora; sajátérték: 1,18 (8%)

∗

A százalékos érték az „igen” válaszokra vonatkozik. A százalékos érték a „munkájához nagyon”, „közepesen”, „kicsit hozzátartozik” válaszokat összegzi. ∗∗∗ A százalékos érték a „gyakran” és a „ritkán”) válaszokat összegzi. ∗∗∗∗ A százalékos érték a „nagyon jellemző” válaszokra vonatkozik. ∗∗

341


4. táblázat A TUDÁS-STÍLUSOK ELOSZLÁSÁT MEGHATÁROZÓ TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI TÉNYEZŐK (lépcsőzetes regressziós elemzések béta együtthatói) függő változók:

kognitívinstrumentális (KULT1F1)

független változók:

kapcsolatteremtőönprezentációs (KULT2F1)

uralmireprezentatív (KULT3F1)

tudás-stílus

iskolai végzettség

0,21

0,08

0,14

életkor (idős: +)

−0,7

−0,29

−

(1986-os) MSZMP-tagság (és funkciók)

0,05

0,12

0,27

−0,10

−0,09

−

−

−

−

az apa iskolai végzettsége

0,16

0,09

0,10

intergenerációs mobilitás (felfelé mobil: +)

0,09

−

0,14

R2

16%

17%

16%

lakóhely (vidék: +) nem

A regressziós elemzések egyfelől a hierarchikus mozzanat jelentőségét húzzák alá. Mindhárom tudás-stílus vonatkozásában elmondható, hogy a magasabb státusúak, a centrum-periféria tengelyen (iskolázottság, lakóhely, párttagság szempontjából) a centrumhoz közelebb lévők rendelkeznek több tudással. Létezik tehát egy kumulatív tendencia, melynek alapján a társadalmi hierarchián felfelé haladva a tudások kvantitatíve halmozódnak, azaz valamely tudás-stílus magasabb szintje más tudásfajták magasabb szintjével jár együtt. Hasonlóképpen, a hierarchia alsó szintjein a tudáshiányok kapcsolódnak össze.

342


A béta-együtthatók eltérő mértéke ugyanakkor a kvalitatív különbségeket is kifejezésre juttatja. A kognitív-instrumentális dimenzió egyenlőtlenségei elsősorban az iskolai végzettséggel függnek össze, és a szerzett mellett az örökölt kulturális tőke kiemelt szerepe jut kifejezésre az apa iskolázottságának jelentős befolyásában. A kapcsolatteremtő-önprezentációs tudás-stílus esetében az életkornak, s ezzel egyidejűleg a családi életciklusnak és feltehetően a kohorsz-hovatartozásnak kiemelkedő a jelentősége. Ezekre az egymástól nehezen szétválasztható hatásokra a későbbiekben még visszatérünk. Mindenesetre az adatokból nyilvánvaló, hogy a társas készségek, a kapcsolatteremtés jártasságai inkább a fiatat, mint az idős korcsoportokhoz kötődnek. Az uralmi-reprezentatív tudás-stílus egyenlőtlenségeiben a monolitikus berendezkedés utolsó éveiben is az MSZMP-tagság, illetve a párthierarchiában betöltött funkció hatása a legnyilvánvalóbb. Ez az a dimenzió ugyanakkor, ahol a mobilitás szerepe leghangsúlyosabban jelenik meg, jelezve az uralmi-reprezentatív tudás rekvizitumainak kiemelt szerepét a hierarchikus emelkedésben. A munkatevékenység-típusoknak az egyes tudás-stílus-dimenziókon belüli megjelenése már előre vetítette, hogy a foglalkozási csoportok mentén eltérő stílusjegyek mutathatók ki, amelyben a tudásszintek kvantitatív elemén túl kvalitatív mozzanatok is szerepet kapnak. Az alábbi táblázat egy olyan, elsősorban a FEOR-kategorizálásból kiinduló foglalkozási csoportosítás szerint közli a három tudás-stílus adatait, amely a szakmaikvalitatív különbségeket helyezi középpontba. (A kövér betűkkel jelzett score-értékek az egyes foglalkozás-típusok jellegzetes tudás-stílusát emelik ki. Lásd: az 5. táblázatban.) Bár, mint fent szóltunk róla, az egyes tudás-stílusok nem függetlenek egymástól, és így az individuumok szintjén egyaránt magas vagy alacsony értékekkel jelenhetnek meg, a személyek mégis tipizálhatók aszerint, hogy mely stílus válik esetükben leginkább karakteressé. A könnyű áttekinthetőség érdekében a viszonylag legegyszerűbb csoportosztási módot, egy háromosztatú tipizálást végeztünk. Az ennek céljából alkalmazott klaszter-elemzést megelőzően azonban még egy korrekciót tettünk. A mintában – összefüggésben a társadalmi hátrányok egyéb halmozódásaival – csaknem egyötödre tehető azok aránya, akiket „tudás-depriváltaknak” tekinthetünk, mivel mindhárom stílusválfajjal csak szegényesen rendelkeznek. Ha egyik vagy másik dimenzió relatíve magasabb értéket ér is el náluk, ez még nem jelenti a szóban forgó stílus pregnáns jelenlétét. Az alkalmazott tipológiánkban Így végül négy csoportot különböztettünk meg: a depriváltakét, amelyet tudás-stílusonként nem bontottunk8, és a fennmaró három csoportot, a csoportokra jellemzű domináns tudás-stílusnak megfelelően.9 (6. táblázat)

8

E csoportba azokat soroltuk, akik mindhárom stílusfaktort tekintve negatív score-okkal rendelkeztek. Az elvégzett klaszter-elemzéseket a fennmaradó személyekre vonatkozóan végeztük el. 9 Az utóbbi három csoport tipizálásánál az SPSS PC programcsomag QUICKCLUSTER eljárását használtuk fel (azonban az elsődleges output-ot többször iteráltuk, amíg stabil végeredményhez jutottunk).

343


5. táblázat AZ EGYES TUDÁS-STÍLUSOK ÁTLAGOS FAKTORSCORE-ÉRTÉKEI FOGLALKOZÁSI CSOPORTOK SZERINT kognitívinstrumentális

kapcsolatteremtőönprezentációs

uralmi-reprezentatív

tudás-stílus állami, hivatali vezetők (n = 99) műszaki-gazdasági vezetők (n = 79) szakértelmiség (n = 129) tanítók (n = 59) műszaki (alsó) irányítók (n = 161) szolgáltatási irányítók (n = 68) irodai irányítók (n = 79) irodai szakképzetlen szellemiek (n = 307) műszeripari, fémmegmunkáló szakmunkások (n = 190) iparosok, szakipari munkások (n = 147) nehézipari munkások (n = 56) könnyűipari munkások (n = 103) szolgáltatási dolgozók (n = 79) mezőgazdasági szakképzetlenek (n = 116) segédmunkások (n = 56)

344

0,68

0,50

1,02

0,35

0,37

0,96

0,66 0,62

0,19 0,34

0,22 0,35

0,54

0,30

0,35

0,03

0,45

0,29

0,26

0,24

0,92

0,07

0,27

−0,00

0,62

0,26

−0,02

0,22

−0,04

−0,14

−0,29

−0,27

−0,07

−0,22

−0,06

−0,20

−0,23

0,12

−0,10

−0,88

−0,63

−0,55

−0,46

−0,25

−0,40


6. táblázat A TUDÁSSTÍLUS-CSOPORTOK AZ ALAPKOMPONENSEK SCORE-ÁTLAGAI SZERINT (klaszteranalízis-eredmények)

kognitívinstrumentális


uralmireprezentatív

Előfordulás

faktor kognitívinstrumentális típus

0,68

−0,34

0,09

32%

kapcsolatteremtőönprezentációs típus

−0,32

0,81

−0,56

27%

uralmi-reprezentatív típus

0,33

0,69

1,32

23%

(−0,96)

(−0,97)

(−0,83)

18%

tudás depriváltak

A kognitív-instrumentális típus esetében a kapcsolatteremtő-önprezentációs tudás szorul leginkább háttérbe – mintegy aláhúzva e stílus tárgyias jellegét, objektumra irányultságát. A kapcsolatteremtő típus orientációját még inkább kiemeli, hogy (a bizonyos fegyelmet, rendezettséget egyaránt magába sűrítő) kognitív-instrumentális és uralmi-reprezentatív stílustól is távol áll. Az előbbinek szinte ellentéte az uralmireprezentatív típus, amely átlagon felüli mértékben támaszkodik a kapcsolatteremtőönprezentációs tudásra is. E szindróma kialakulásában bizonyára nagy szerepe lehet annak, hogy a hazai redisztribúciós viszonyok között a személyes, informális kapcsolatok erősen áthatották a bürokratikus koordináció szféráját, s így a vezetői tudásnak igen nagy mértékben kellett kapcsolatteremtő skill-ekkel is rendelkeznie. A következő táblázat a típusok társadalmi eloszlását jellemző legelemibb adatokat, az iskolai végzettség, a (szakképzettségi szintet kiemelő, néhány kategóriás) foglalkozási csoportosítás, a lakóhely, az életkor, valamint egy egyszerű – a megkérdezett és az apa iskolai végzettségéből összetevődő – mobilitási index szerinti bontásokat mutatja be. A teljes adategyüttes mellett zárójelben közöljük azokat a megoszlásokat is, amelyek (a tudás-depriváltak csoportja nélkül) a három tudás-stílus-csoport közti belső arányokat emelik ki, szemléletesebben jelezve az egyes társadalmi szegmentumok szocio-kulturális jellegzetességeit. (7. táblázat)

345

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 7. táblázat TUDÁSSTÍLUS-CSOPORTOK − ISKOLÁZOTTSÁG, FOGLALKOZÁS, ÉLETKOR, LAKÓHELY ÉS (ISKOLAI) MOBILITÁS SZERINT (százalékban) kognitívinstrumentális iskolai végzettség 8 osztály alatt 8 általános középiskola egyetem, főiskola foglalkozás vezető állású (felső, közép szint) szakértelmiség egyéb szellemi szakmunkás szakképzetlen fizikai önálló nyugdíjas

346

kapcsolatteremtőönprezentációs tudás-stílus


tudásdepriváltak

100%

N

24 30 34 38

(52) (37) (37) (39)

14 32 30 12

(31) (40) (33) (13)

8 19 27 46

(17) (24) (30) (48)

55 18 9 5

100 100 100 100

435 1178 627 287

24 40 33 37 26 34 30

(25) (41) (35) (43) (36) (36) (49)

7 17 27 31 33 44 15

(7) (18) (29) (35) (46) (47) (25)

66 40 33 20 13 16 16

(68) (41) (36) (22) (18) (17) (26)

3 4 7 13 28 6 49

100 100 100 100 100 100 100

104 129 443 482 534 50 604

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi … 7. táblázat folytatása (százalékban) kognitívinstrumentális

kapcsolatteremtőönprezentációs tudás-stílus


tudásdepriváltak

100%

N

életkor X−20 év 21−30 év 31−40 év 41−50 év 51−60 év 61−70 év 71−X év

14 27 32 37 32 35 21

(18) (31) (37) (43) (43) (52) (53)

53 44 28 21 18 12 13

(65) (51) (32) (24) (24) (18) (33)

14 16 27 29 25 20 5

(18) (18) (31) (34) (33) (30) (14)

19 13 13 13 24 34 61

100 100 100 100 100 100 100

97 483 615 472 403 287 168

lakóhely főváros vidéki város nagyközség kisközség

37 32 30 24

(43) (38) (39) (36)

29 28 25 23

(34) (33) (33) (34)

20 25 22 20

(24) (29) (29) (30)

14 16 22 34

100 100 100 100

567 952 441 562

(iskolai) mobilitás felfelé mobil immobil lefelé mobil

33 27 33

(39) (38) (39)

24 29 35

(29) (40) (40)

26 16 18

(32) (23) (21)

17 28 15

100 100 100

1468 882 171

347


A tudás-depriváltság – valamennyi, a társadalom kulturális egyenlőtlenségeire vonatkozó kutatásnak megfelelően – a depriváció alapvető halmozódási pontjain, a legalacsonyabb iskolázottságúak, a szakképzetlen fizikai dolgozók, a falusiak, mindenekelőtt a kisközségekben élők közt jelenik meg. Ugyancsak egybevág a tapasztalatokkal az életkor kitüntetett szerepe. A tudás-depriváltság az idős korosztályok tagjainál, ezen belül a 70 éven felülieknél tetőzik, ami minden bizonnyal nem egyszerűen kohorsz-hatásokból, hanem életciklus- és kifejezett életkori befolyásoktól, az általános életkereteknek (a társadalmi feltételek által felerősített) beszűküléséből következik. Ami az egyes tudás-stílusok társadalmi eloszlását illeti, a hatások sokrétűsége miatt a kognitív-instrumentális stílus lokalizálható legkevésbé meghatározott csomópontokon. Ha a belső arányokat jelző, zárójeles adatokat is számításba vesszük, egyfelől a szakképzettség szerepe domborodik ki (lásd szakértelmiség, szakmunkások), másfelől az életkor mentén kirajzolódó trend – az előbbi tendenciának némileg ellentmondóan – a kognitívinstrumentális tudás-stílusnak a fiatalabb korosztályokon belüli visszaszorulásáról tanúskodik. Egy keresztmetszeti vizsgálat önmagában nem alkalmas annak eldöntésére, hogy ennek összetevői közt mennyiben beszélhetünk egy olyan kohorsz-hatásról, amely a három tudás-stílus történelmi súlyponteltolódásából, a kognítív-instrumentális tudást jellemző teljesítmény-mozzanatnak a hierarchikus viszonyok dominanciája melletti szerepvesztéséből következett, s mennyiben egy ettől független, bizonyos fokig univerzális életciklus-hatásból, amelynek alapján előbb a társas, később az uralmi-reprezentatív színterek, ambíciók háttérbe szorulásával – legalábbis viszonylagosan –a kognitívinstrumentális stílussal összefüggő mindennapi, praktikus tevékenységre helyeződik a hangsúly. Az azonban az előző értelmezésnek legalábbis részleges érvényét sugallja, hogy a szóban forgó tendencia a – hosszú távú trendeket korábban jelző – városokban sokkal határozottabban jelenik meg, mint a községekben, ahol a kognitív-instrumentális mozzanat súlya a fiatalabbaknál csaknem eléri az idősebb korosztályokét, tehát ennek visszaszorulásáról a (centrumperiféria viszonylatában) perifériális szinteken alig beszélhetünk. (Sőt, a községekben élő szellemi foglalkozásúak közt a fiatal korosztályok közt még nő is a kognitív-instrumentális tudás-stílus súlya). A kapcsolatteremtő önprezentációs tudás-stílus esetében – mint már korábban szó volt róla – meghatározó az életkor szerepe. Ami ebben a kohorsz- és az életciklus-hatások viszonylagos jelentőségét illeti, hasonló mondható el, csak ellentétes előjellel, mint az előző tudás-stílus esetében.10 A foglalkozási csoportok közt a kapcsolatteremtőönprezentációs stílusnak az önállóak körében megfigyelhető kitüntetett szerepe érdemel említést. Ez azért sem magától értetődő, mert a vállalkozó „klasszikus ideáljával” inkább a kognitív-instrumentális stílust kapcsolhatnánk össze. Minden bizonnyal a magyar gazdaság hiánygazdaság jellege, a piaci viszonyok kifejletlensége és informális viszonylatokkal való átszőttsége az, ami a kisvállalkozók, önállók tudásarzenáljában – tatán a kalkulatív, kombinatív készségek fontosságát is megelőzve – a kapcsolatteremtés skill jeit teszi meghatározó jelentőségűvé. A mobilitás szerint megfigyelhető tendencia azt jelzi, hogy a 10 Ebben az is bennfoglaltatik, hogy – bár globálisan nem számottevő a lakóhely szerepe – a fiatal korcsoportok esetében a kapcsolatteremtő-önprezentációs stílus dominanciája elsősorban a városokban jelenik meg.

348


8. táblázat A TUDÁSSTÍLUS-CSOPORTOK ELOSZLÁSA A TELEPÜLÉS, ÉLETKOR ÉS A FOGLALKOZÁS FIZIKAI-SZELLEMI JELLEGE SZERINT (négydimenziós bontás; százalékban) szellemi foglalkozásúak városiak∗ 30 alatt

év

községiek

31−60 év

60 év felett

30 alatt

év

31−60 év

60 év felett

kognitívinstrumentális

26

40

51

42

30

(20)


54

21

16

31

12

(20)


20

40

33

27

58

(60)

100

100

100

100

100

100

124

395

87

45

114

15

n=

fizikai foglalkozásúak kognitívinstrumentális

24

44

60

35

39

48


59

33

24

50

34

28


17

23

16

15

27

23

100

100

100

100

100

100

164

411

90

143

336

60

n= ∗

A táblázat a fővárosiak és a vidéki városiak, illetve a nagyközségiek adatait összevontan tartalmazza.

349


hierarchikus emelkedés értelmében kevésbé sikeres (immobil és lefelé mobil) társadalmi csoportok az informális kapcsolatokat előtérbe helyező tudás-stíluson keresztül kísérelhetik meg formális hátrányaikat ellensúlyozni. (8. táblázat) Az uralmi-reprezentatív tudás-stílus mind az iskolázottság, mind a foglalkozás, mind a (felfelé) mobilitás adatait tekintve erősen kapcsolódik a társadalom hierarchikus mozzanataihoz. Ezekhez képest bizonyos fokig rendhagyó a lakóhely szerepe, amely e tudás-stílusnak inkább a vidéki településeken, mint a centrumban való hangsúlyos megjelenését jelzi. Még pregnánsabb e tendencia a szellemi foglalkozásúak – tehát az adott tudás-stílus szempontjából különösen releváns társadalmi csoport – körében: a fővárosiaknál 32, a községieknél 50 százaléka tartozik e típushoz. Összekapcsolva e megfigyeléseket a kapcsolatteremtő-önprezentációs tudás-stílusnak a városi felső rétegeken belüli (különösen a fiatalabb korcsoportok közt tapasztalható) előtérbe kerülésével, megkockáztatható az az interpretáció, hogy a monolitikus berendezkedés kései időszakában a centrum-közeli elit stílusvilága már áttérőben volt az autoritás nyersebb formáitól a mind több téren jutalmazott informális kontaktusok, a szociális tőke „felhalmozása” felé – míg a „perifériákon” továbbra is megőrződött az uralmireprezentatív stílus túlsúlya. Angelusz Róbert – Tardos Róbert

350


MELLÉKLET

A TUDÁS-STÍLUSOK MÉRÉSÉHEZ HASZNÁLT INDIKÁTOROK ÉS A VÁLASZOK ALAPMEGOSZLÁSA Kérem, mondja meg, hogy szokott-e ön barkácsolni, szerelni? És szokott-e …? igen

1. Barkácsolni, szerelni 2. Főzni 3. Kézimunkázni, varrni 4. Komolyzenét hallgatni 5. Iszogatni baráti körben 6. Összejönni állandó társasággal 7. Sétálni 8. Szakirodalmat olvasni 9. Szépirodalmat olvasni 10. Társaságba járni 11. Beszélgetni a politikáról 12. Tanulni 13. Társalogni, diskurálni 14. Társasjátékot játszani, kártyázni 15. Fotózni 16. Vendégeket hívni 17. Videózni 18. Táncolni

rendszeresen

néha-néha

sohasem

20 54 29 13 7

30 26 23 41 48

49 20 49 46 45

17 31 22 32 16 24 16 47

35 37 24 34 47 39 17 39

48 32 53 33 37 37 68 14

18 8 18 4

35 21 59 14

48 71 23 81

6

41

53

351


Szokott-e ön presszóba, cukrászdába járni? És szokott-e járni …? igen

1. presszóba, cukrászdába 2. strandra 3. TIT előadásra, rendezvényre 4. operába, balett-előadásra 5. kiállításra 6. bankettre, fogadásra 7. színházi premierre 8. diszkóba 9. politikai szemináriumra, marxista esti egyetemre 10. múzeumba 11. templomba 12. bálba 13. kocsmába, borozóba, sörözőbe

gyakran

ritkán

nem

8 20 3 2 8 2 3 3

38 40 17 11 41 16 17 9

54 40 84 86 51 82 80 88

8 9 11 3

7 44 30 21

85 47 60 76

5

22

73

igen

nem

attól függ, néha

51 40 49

21 42 27

28 18 24

57 31 37

20 53 45

23 16 19

15 25

72 58

13 17

Ön szeret-e …?

1. új emberekkel ismerkedni 2. egyedül lenni 3. heverészni, lazítani 4. vendégeket fogadni, házigazdának lenni 5. nagy társaságban lenni 6. mesélni, történeteket előadni 7. összejöveteleken több ember előtt beszélni, szerepelni 8. közügyekben tevékenykedni

352


Szereti-e …?

9. az erős tempót, hajtást a munkában 10. a sok fejtörést, próbálkozást igénylő munkákat, feladatokat 11. változatosságot

igen

nem

attól függ, néha

49

31

20

40 70

44 19

17 10

Különböző tulajdonságokat olvasok föl. Kérem, mondja meg, hogy mennyire tartja jellemzőnek önmagára ezeket. Tehát mennyire jellemző önre a …? És a(z) …? nagyon

közepesen

nem különösebben

nem tudja

jellemző 1. nagy munkabírás 2. önállóság 3. logikai készség 4. találékonyság 5. gyors kapcsolás 6. kapcsolatteremtő készség 7. jó beszédkészség 8. könnyedség 9. jó felfogás 10. határozottság 11. önfegyelem 12. meggyőzőkészség 13. vállalkozókészség 14. matematikai készség 15. alkalmazkodó készség

39 57 24 33 36 37 34 21 21 47 59 37 42 17 57

45 37 52 49 46 40 48 48 50 42 34 48 38 42 36

16 5 21 16 16 21 18 28 26 11 6 14 18 40 6

− 1 3 2 2 2 − 3 3 − 1 1 2 1 1

353


Mennyire ért ön a villanyszereléshez: elég jól, valamennyire, vagy egyáltalán nem? És mennyire ért …?

1. a villanyszereléshez 2. főzéshez 3. a festéshez, mázoláshoz 4. az autószereléshez 5. a gépíráshoz 6. a személyi számítógép kezeléséhez 7. a bor készítéséhez 8. a befőzéshez, eltevéshez 9. a kőművesmunkákhoz 10. a varráshoz, kézimunkázáshoz 11. az asztalosmunkákhoz, a bútorkészítéshez 12. valamilyen hangszerhez 13. hivatalos ügyek intézéséhez, beadványokhoz, kérvények megírásához 14. valamilyen idegen nyelven, olvasás szinten 15. a betegek ellátásához, gyógymódokhoz, gyógyszerekhez 16. ahhoz, hogy kinek mennyi borravalót kell adni 17. a divathoz, az öltözködéshez 18. a menetrendek használatához 19. piaci alkudozáshoz 20. a fölköszöntéshez, pohárköszöntőhöz 21. ajándékok vásárlásához, ajándékozáshoz 22. a viccmeséléshez, anekdotázáshoz

354

elég jól

valamennyire

egyáltalán nem

11 62 25 9 12 3 13 48 14 43

32 24 43 17 17 8 14 18 32 20

57 14 33 74 71 89 73 34 55 38

6 7

17 9

77 84

36

33

31

12

14

74

20

47

34

27 25 48 28 21

41 46 27 19 32

32 29 24 53 47

51 22

31 32

18 45


Jelenlegi (a legutolsó) munkájáról szeretném kérdezni. Különböző tevékenységeket olvasok fel. Kérem, a kártyalap segítségével mindegyikről mondja meg, mennyire (voltak) jellemzőek ezek a tevékenységek az ön (volt) munkakörére: nagyon, közepesen, kicsit, vagy egyáltalán nem? (nem kellett feltenni: 12%)

nagyon

közepesen

kicsit

egyáltalán nem

jellemző 1. anyagmegmunkálás 2. beszámoltatás (ő másokat) 3. elemzés 4. ellenőrzés (ő másokat) 5. értekezleten részvétel 6. fizikai erőkifejtés 7. fegyelmezés (ő másokat) 8. gépkezelés 9. jövés-menés a városban (faluban) 10. írás, gépírás 11. karbantartás 12. kéziszerszámok használata 13. kísérletezés 14. munkák elbírálása 15. nyilvántartás 16. nyilvános szereplés 17. oktatás 18. olvasás 19. rajzolás 20. számolás 21. szervezés 22. szórakoztatás, hangulatteremtés 23. tanulás 24. tárgyalás 25. tervezés 26. tervrajzok használata 27. telefonálás 28. újítás, alkotó munka 29. utazás 30. ügyfelek ellátása, kiszolgálása

18 13 14 25 16 29 15 27

10 13 14 14 20 23 16 13

5 6 8 7 19 20 8 8

55 55 51 42 33 26 48 41

16 13 15 29 6 18 29 10 11 15 5 26 19

11 9 11 11 8 16 14 11 11 13 7 17 17

9 9 7 7 6 7 7 7 8 8 5 10 8

52 56 55 41 69 47 38 60 59 52 70 35 45

5 10 10 9 9 25 5 15

9 14 13 12 6 16 11 10

6 9 7 7 4 11 7 9

68 55 58 61 69 37 65 54

24

9

6

50

355

Angelusz Róbert Tardos Róbert: Alapadatok a tudás-stílusok társadalmi megoszlásáról a nyolcvanas évek Magyarországán

Recommend Documents