Angelusz Róbert - Tardos Róbert: A választói tömbök rejtett hálózata

Angelusz Róbert - Tardos Róbert: A választói tömbök rejtett hálózata Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Törések, hálók, hidak. Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon. 2005. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2005. 65-160. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 65

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A választói tömbök rejtett hálózata TÖMBÖSÖDÉS, TÖRÉSVONALAK, IDEOLÓGIAIPOLITIKAI DIMENZIÓK A tömbösödés hálózati megközelítésérõl Jóllehet a címben szereplõ fogalmak közül mind a politikai tömbök, mind a hálózatok egyre sûrûbben fordulnak elõ a szociológiában és politikatudományban, sõt, a napi publicisztikában is, mégsem látszik egészen feleslegesnek e fogalmak értelmezésével kezdeni. Az alábbiakban saját értelmezésünket írjuk le, a tömbök, illetve a tömbösödés fogalmát politikai és szociológiai ismérvek mentén is kifejtve. Politikai értelemben mindenekelõtt olyan többpárti konstellációra gondolunk, amely mind a kétpártrendszertõl, mind a pártok atomisztikus szervezõdésétõl megkülönböztethetõ. A tömbösödés ebben az értelemben olyan folyamatra utal, ahol a pártok – többnyire a kormány-ellenzék bináris sémát követve – egy-egy nagyobb integrációban kapcsolódnak össze, s ez az összetartozás intézményes formát is ölthet (egy koalíció pártjai esetében az elfogadott koalíciós szerzõdés és kormányprogram alapján), de lehetséges ennek informális változata is (például az ellenzékben lévõ pártok implicit vagy explicit szövetségeként, esetleg a kormányt kívülrõl támogató párt hallgatólagos támogatásának formájában).1 A tömbösödés ebben az értelemben egy, a többtõl a kevesebb integráció felé haladó koncentrációs folyamat megnyilvánulása. 1

A blokk(osodás) kifejezéseit – bár elvben egy árnyalattal megkülönböztethetnénk a tömb(ösödés)tõl – elemzéseinkben szinonim értelemben használjuk – nem függetlenül attól a körülménytõl, hogy a nemzetközi irodalomban is a bloc kifejezést tekintjük a fogalom adekvát megfelelõjének.

2-fejezet.qxd

66

5.10.05

12:10

Page 66

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A szociológiai momentumok sem mellékesek, úgy a szavazói magatartás, mint a kapcsolathálózati koherencia tekintetében. A szavazói magatartás oldalán a tömbszerûség több formában is megjelenik. Így itt is beszélhetünk a szavazatok koncentrációjáról, amennyiben – az erõsen plurális pártviszonyokhoz képest – a szemben álló nagy pártok az összes szavazat növekvõ hányadát tudhatják maguk mögött. Emellett az egy tömbhöz tartozó különbözõ pártok szavazói platformjának összehangolódása nemcsak bizonyos attitüdinális közeledés, közvéleménybeli polarizálódás révén jut érvényre, de olyan manifeszt formában is, mint például a választások második fordulójában történõ lojális voksolás a tömbhöz tartozó egyéb pártokra, vagy például népszavazások alkalmával az összehangolt véleménynyilvánítás. A tömbökbe való beágyazódás strukturális értelemben feltételezi a személyes kapcsolathálózatok bizonyos belsõ koherenciáját. Egy olyan interaktív szelekció érvényesülésére gondolunk, mint amilyenrõl Blau (1994) beszélt a csoportok, csoportosulások alapvetõ ismérveként: az entitáson belüli interakciók sûrûsége meghaladja a külsõkét. Más terminusokkal: ha létezik a szóban forgó kapcsolathálózati összehangolódás, a politikai homofília tendenciájának érvényesülésérõl beszélhetünk a politikai heterofíliával szemben. Lazarsfeld és Merton barátságról szóló klasszikus tanulmánya (1954) óta a homofília fogalma általános értelemben az egyívásúak, a hasonló csoporthoz tartozók közötti kapcsolati preferenciát jelöli. A politikai homofília kialakulása egyszerre oka és következménye is a választói magatartásban történõ tömbszerû egységesülésnek. Oka, amennyiben – mint azt az attitûdök, preferenciák és végsõ soron a konkrét választói döntések formálódására vonatkozóan számos tapasztalat megerõsítette – a személyes miliõ adott szempontból homogén vagy heterogén jellege önmagában is az álláspontok miliõspecifikus koherenciája és egyfajta stabilizálódása, összességében kikristályosodása irányában hat, legalábbis a nézeteket strukturáló jelentõs választóvonalak mentén. Következménye pedig, amennyiben az álláspontok tartós eltérése kétségtelenül eróziót gyakorol a kapcsolatokra, különösen, ha azok a felek számára különös fontosságú témákban jelennek meg. Ennek kapcsán egy további fogalmat, a mind szociológiai, mind politológiai szempontból releváns törésvonal fogalmát célszerû bevezetni.2 Azt, 2

Ahogy a törésvonalak elméletének klasszikus megfogalmazói, Lipset és Rokkan megközelítése (1967) is egyszerre tartalmazott szociológiai és politológiai elemeket.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 67

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

67

hogy a szóban forgó tömbösödésre milyen intenzitással és milyen jelleggel kerül sor, nagymértékben a társadalmilag-politikailag releváns törésvonalak mivolta, a köztük meglévõ dominanciaviszony és egymáshoz való viszonyuk határozza meg. Ha több jelentõs törésvonal létezik, amelyek csak részben felelnek meg egymásnak (vagy statisztikailag szólva kevéssé korrelálnak egymással), ez esetben – ismét a blaui terminológiával – olyan interszekcióról beszélhetünk köztük, amely mérsékelheti a törésvonalak pólusain kialakuló tömbök koherenciáját. Ha viszont inkább az egybeesés – vagy az interszekció ellentétpárjaként a konszolidáció – tendenciája érvényesül közöttük, ez szabály szerint a tömbök belsõ koherenciáját és egymástól való elkülönülésüket erõsíti. Itt ismét indokolt a fogalommal kapcsolatos értelmezésünket röviden kifejteni, részben a választóvonalakkal szembeni megkülönböztetésre is gondolva. Munkadefinícióként jól alkalmazhatónak tartjuk a Pappi (1977) által adott cleavage-meghatározást, amely részben a társadalmi struktúrában való gyökerezést, részben a tartós politikai konfliktus, valamint a pártrendszerben való kifejezõdés mozzanatait emeli ki.3 Hozzátehetnénk, hogy a választóvonallal szemben itt hangsúlyosabb a konfliktusosabb jelleg és a kifejezett politikai elem, de a tartós jelleg is bizonyos megkülönböztetést takar. Említést érdemel – és más szerzõknél ez explicit módon is megfogalmazódik –, hogy a törésvonalak megléte az érdekek ellentéte mellett bizonyos értékoppozíciót is magában foglal. Kétségtelen, hogy a fenti kritériumok érvényesülése ezt többé-kevésbé bizonyosan maga után vonja, azonban az is bizonyos alappal állítható, hogy az értékek határozott elkülönülése is a politikai konfliktusvonalak megjelenését és élezõdését valószínûsíti. A törésvonalak létrejöttének egyik meghatározó szociológiai eleme, hogy a graduális ismérvekkel szemben kategoriális elkülönülések alapozzák meg, a gradualitás fokozatos – idõnként a felismerhetetlenségig belesimuló – jellegével szemben a szakadékszerû, élesen transzparens különbség mozzanatát jelenítve meg. Inkább a tartós egyenlõtlenségeket megalapozó nominális-kategoriális, mint a graduális társadalmi-gazdasági paraméterek válhatnak jelentõs törésvonalak alapjává. Jóllehet – mint a Pappi-féle (1977) megközelítés is tartalmazza ezt az elemet – a törésvonal fogalma bizonyos értelemben már magában hordozza a pártrendszerek jellegével való összefüggést, egyes (inkább politológi3

Cleavages sind „dauerhafte politische Konflikte, die im Sozialstruktur verankert sind und im Parteiensystem ihren Ausdruck finden” (Pappi 1977. p. 195.)

2-fejezet.qxd

68

5.10.05

12:10

Page 68

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

ai hangsúlyú) megközelítések kifejezetten ez utóbbi mozzanatot emelik ki a tömbszerû elkülönülések szempontjából. Így Sartori (1976) is a plurális pártrendszerek alkotóelemei, a pártok számát és a köztük lévõ viszony konszenzusos vagy konfliktusos jellegét emeli ki, ahol a politikai rendszer elemeinek centripetális vagy centrifugális tendenciája kerül középpontba. A törésvonal-felfogással szemben ez utóbbi a politikai rendszer önmozgását, a rendszer morfológiai struktúrája által kondicionált belsõ mechanizmusokat állítja középpontba. Különös hangsúlyt kap ezen belül a centrum és a szélek viszonyában kifejezõdõ eloszlási tendencia és a pártrendszer jellegének ehhez viszonyított kongruens vagy inkongruens modellje. Empirikus elemzéseiben a bal–jobb tengelyen kialakuló választói eloszlás jut kitüntetett szerephez, hangsúlyozva, hogy a politikai centrumot és az extremizmus széleit egyaránt szabadon hagyó, viszonylag kisszámú párt bizonyos bipoláris erõegyensúlya s egyaránt a centrum felé irányuló politikai stratégiája eredményezhet aránylag stabilan érvényesülõ, az ellentétek intenzitását mérséklõ centripetális equillibriumot. Egy ettõl hangsúlyaiban némiképp különbözõ konszenzuális modell (így Lijphart 1977) azt feltételezi, hogy a politikai rendszeren kívül létezik olyan társadalmi szféra – ha úgy tetszik, a civil társadalom szférája –, amely a maga fejlett egyesületi rendszerével, a „privát ügyek” hatalmi érdekeken túlnyúló kifejezésével a politikaitól többé-kevésbe független, autonóm területként jelenik meg. Mint ilyen, egyben a társadalmi integrációhoz nélkülözhetetlen politikai heterofília egy fokának, a különbözõ pártállású, szemléletû emberek érintkezésének is „otthont ad”. Míg a politikai tömbök szervezõ elve hálózati értelemben a politikai homofília, a civil társadalomé ehhez képest inkább a politikai heterofília. Ahol ez utóbbi fejletlen vagy visszaszorul, ott – önmagában e szempontból – a blokkszerû alakulatok válnak dominánssá. Tömbösödés és hálózatiság kapcsolatára azonban a címben foglalt kifejezés második része felõl is ki kell térnünk. Mindenekelõtt a hálózat fogalmát kell az adott vonatkozásban részletesebben körüljárni, elsõként a tömbök, tömbszerûség bizonyos morfológiai vonásai szempontjából. Még ha esetleg nagyfokú koherencia, éles szembenállás és egymástól való elkülönülés jellemzi is a politikai blokkokat, akkor sem rendelkeznek olyan világos határokkal, a „tagság” jellegét öltõ csoportösszetétellel, ami egyértelmûvé tenné az egyik vagy másik entitáshoz tartozást. Ez a bizonytalan – még ha nem is egészen homályos –, „fuzzy set” jellegû, szûkebb és tágabb zónákhoz, sûrûsödési pontokhoz kapcsolódó felület és körvonal a hálóza-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 69

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

69

tiság komplexebb terminusainak segítségével írható le többé-kevésbé adekvát módon. A tömbök belsõ struktúrájának leképezése szintén ezt a nyelvezetet igényli, mivel tagságon alapuló, szervezeti jellegû alkotóelemek (mint például egy-egy párt tagsága) vagy a hozzá kötõdõ intézmények, körök, kommunikációs orgánumok mellett az informális alkotóelemek széles mezõnye – beleértve a szavazóközönséget vagy a tágabb szimpatizáns kört – ismét egy egyértelmûen meg nem határozható, különnemû konglomerátumot alkot. A blokkokkal kapcsolatban a hálózati vagy tágabban véve a strukturális megközelítés lényeges eleme továbbá az elõzõekben már említett interszekció-konszolidáció, a különbözõ vonatkozások közötti egybeesés vagy átmetszés mértéke. A strukturális elemzés további fontos kategóriája a strukturális ekvivalencia, amely az adott esetben arra világít rá, hogy pozicionális értelemben véve – a blokkokon belül elfoglalt és a blokk-közi viszonylatok egészét tekintve – melyek az azonos helyzetû részelemek (legyenek akár a politikai elitekhez tartozók, akár az izoláltak, vagy az adott szempontból hasonló helyzetû, noha egymást között keveset érintkezõ politikailag egyívású csoportok). Hasonlóképp, strukturális értelemben közös jellemzõ lehet a politikai nexusdiverzitásból eredõ erõforrástöbblet a különbözõ tömbök meghatározott pozícióiban.4 A kapcsolatteremtõ, de a kapcsolatok hiányát kihasználó „politikai brókerek” is hasonló pozíciót foglalhatnak el a különbözõ oldalakon. És a hálózati megközelítés segítségével írhatók le azok az utak, pályák, amelyeken keresztül az egyik vagy másik oldalon meglévõ erõforrások elérhetõk, vagy éppen az elõzõekben említett kapcsolati erõforrás (a strukturális hézagokon alapuló társadalmi tõke5) elérhetõ. Végül a hálózatok „rejtettségérõl” kell szólni. Részben a fentiekbõl közvetlenül következõ mozzanatról van szó. A tömbök határának hiánya, az õket átszövõ kapcsolatok jelentõs részének nem szervezett, informális jellege akkor is a szóban forgó hálózatok kevéssé átlátható profilját alapozza meg, ha nincs is kifejezett törekvés e szálak és sûrûsödési pontjaik rejtve tartására. Ugyanígy, a tömbök belsõ tagoltságának egy része sem nyilvánvaló szabad szemmel megfigyelve. Talán paradoxnak tûnhet: minél kontúrosabbak, élesebb körvonalúak a szóban forgó tömbök-hálózatok, annál in-

4

5

A kapcsolati diverzitás ilyen szerepével hangsúlyosan foglalkozik Nan Lin a társadalmi tõke fogalma kapcsán (2001). A strukturális ekvivalencia, a strukturális hézagokon alapuló társadalmi tõke és a „brókerség” fogalmaival kapcsolatban lásd Burt (1992).

2-fejezet.qxd

70

5.10.05

12:10

Page 70

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

kább vesztik el rejtett hálózati jellegüket (s mennek át végsõ soron a csoport vagy intézmény jellegû képzõdmények körébe).6 Már némiképp az empirikus operacionalizálás kérdésére is kitekintve, az elemzési szintek problémája merül fel. A középpontba állított politikai homofília-heterofília kérdéskörét legelõször mikroszinten, a kérdõíves felvétel személyes kapcsolathálózati blokkja segítségével ragadjuk meg, mely a különbözõ mikroszituációkban fontosnak minõsülõ személyek – többnyire családtagok, barátok, közeli ismerõsök – körében a politikai interakciók elõfordulásáról és azok pártpreferenciáiról is tartalmaz információkat. Mikroszintrõl voltaképpen két vonatkozásban is beszélhetünk, amennyiben az egocentrikus network-adatforrásokból személyek, ugyanakkor elsõdleges értelmezésben közvetlen környezetük viszonylatairól kapunk képet. Természetesen a vizsgált kapcsolatok mutatói eleve túlmennek az egyéni szinten, és ami nem kevésbé fontos: a kapcsolati attribútumok aggregálása – a reprezentatív jelleggel megkérdezett populációra vonatkozóan – a blokkok egészének kölcsönös viszonylatairól, átfedésük vagy elkülönülésük jellegérõl is képet ad. A felvételben alkalmazott egy további network-megközelítés már a közvetlen környezeten túli ismeretségi kör politikai színezetére irányult, az elõbb kifejtett második értelemben már inkább a mezo-, mint a mikroszint felé közelítve. Ez fontos elemmel egészíti ki a politikai homofíliáról való megállapításokat, mivel jellegénél fogva a belsõ (in-group) viszonylatokhoz képest itt már aránylag nagyobb súllyal esnek latba a külsõ (out-group) összefüggések is. Az intézményes vonatkozásokkal erõsebben összefüggõ makroszintû elemzés megközelítésünkben viszonylag szûkebb térre szorítkozik, ha nem is marad minden lefedettség nélkül. Így bizonyos információkkal rendelkezünk a szervezeti, egyesületi tagságról, az egyes tömbök jellegzetes szervezõdési súlypontjairól. De áttételes módon ebben a síkban is értelmezhetõk azok az – elsõ megközelítésben a különbözõ pártokkal szembeni – személyes rokonszenvre-ellenszenvre vonatkozó felvételi eredmények, melyekben – mint az eredmények majd erre utalnak – voltaképpen az egyes pártok, vagy tágabban az azokhoz kapcsolódó politikai elitek közti aktuális viszonyokat tükrözõdnek vissza.

6

Ilyen kivételes tömbszerû képzõdmény a holland politikai társadalom közelmúltjából ismert Verzuiling, az intézményesen egymás mellett felsorakozó politikai-kulturális „pillérek” vagy oszlopok együttese (lásd Enyedi 1998).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 71

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

71

Végül a mikroszintû adatokból ismét többé-kevésbé közvetlenül következtethetünk makroszintû ideológiai-politikai konstellációra, azokból az információkból, amelyek a bal–jobb, illetve liberális–konzervatív skálákon elfoglalt pozíciók eloszlásából, ezek idõbeli alakulásáról és nemzetközi összevetésébõl, továbbá a különbözõ skálák közti összefüggés mértékébõl és ezek változásaiból bontakoznak ki – ezek a mutatók többé-kevésbé közvetlenül hozhatók majd kapcsolatba a tömbösödés centripetális vagy centrifugális tendenciájáról, törésvonal- és pártrendszerbeli összefüggéseirõl az elõzõekben kifejtett koncepciókkal. Tanulmányunk következõ alfejezetében a tömbösödés tendenciáját és az azt kondicionáló ideológiai-politikai törésvonalakat tárgyaljuk. A figyelem ezután a tömbképzõdés fókuszaira, az intézményi-szervezeti, lakókörnyezeti és a médiakontextusra irányul. A fejezet végül a tulajdonképpeni networkvonatkozásokkal, a politikai homofília–heterofília vizsgálatával, annak mikro-, mezo- és makroszintû szervezõdéseivel zárul.

Elõzmények és helyzetkép – a hazai politikai koncentráció néhány vonása Ideológiai-politikai tengelyek, a bal–jobb és a liberális–konzervatív skála Már az 1998-as választás után egy tanulmányunkban, késõbb kötetünkben (Angelusz–Tardos 1999, 2000) részletesen foglalkoztunk a blokkosodás tendenciájával és a választói magatartás terén megfigyelt jellegzetességeivel. A politikai koncentráció folyamata azóta tovább folytatódott: ezt tükrözi – többé-kevésbé hûen – a két legnagyobb parlamenti pártra leadott szavazat és az általuk elnyert mandátumok aránya, illetve a parlamentbe a választásokon bejutott pártok száma. Ezt a folyamatot a választóközönség preferenciáinak bizonyos kikristályosodása kísérte, ami több jellemzõben is kimutatható. Jóllehet e folyamatok magyarázatához késõbb a már jelzett hálózati összefüggéseket is be kell vonni, pusztán logikai-érdekeltségi alapon – és az adott választási rendszer szelektív mechanizmusait is figyelembe véve – ugyancsak egy ilyen önmagát erõsítõ folyamat tételezhetõ fel. A kis pártoktól a – politikai beállítódást tekintve közel álló – nagy pártok felé való orientálódás valószínûsíthetõ az egyéni szavazat hatékonysága, a voks elvesztése kockázatának minimalizálása szempontjából is, s ahogy a koncentrálódás elõrehalad, ez a tendencia

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 72

72

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

még erõsödik (mindaddig, amíg a kis pártok a „kicsiséget” és outsider-mivoltot tudatosan vállaló szavazóközönségre nem redukálódnak). 1. táblázat Politikai koncentráció az 1990 és 2002 közti választások nyomán A két legnagyobb pártra leadott szavazat aránya (%)

A két legnagyobb párt által elnyert parlamenti mandátumok aránya (%)

A parlamentbe bejutott pártok száma

1990

46

67

6

1994

53

72

6

1998

60

73

6

2002

83

89

4

E folyamat további megnyilvánulása a szavazói fluktuáció, illetve – a pártok aggregát szintjére vetítve – a volatilitás mérséklõdése. Az elõbbivel e tanulmányban külön nem foglalkozunk (a kötet egy másik dolgozata szól errõl)7, viszont az utóbbi választások szavazatmegoszlásai nyomán „szabad szemmel” is felismerhetõ, hogy a szavazói mobilitás strukturális elemét megjelenítõ volatilitás, a pártok közötti globális átrendezõdés jelentõsen mérséklõdött a kilencvenes évek elsõ feléhez képest.8 Ugyancsak több vonatkozásban is vissza kell még térnünk a törésvonalak kérdésére, de ennek közvetlen politikai vetületében is komolyabb módosulások mentek végbe. Jóllehet a politikai-ideológiai választóvonalak pontos megragadása korántsem magától értetõdõ, úgy a saját, mint más empirikus megközelítések fényében sem vonható kétségbe a politikai önmeghatározásokban is alapvetõ bal–jobb dimenzió szerepe. Kérdésesebb a liberális–konzervatív tengely bevonása, ami azonban az eredmények szerint fontos adalékkal szolgál az elõbbi mellett (hozzátehetjük, a posztszocialista országok közül például Lengyelországban az utóbbit némiképp átfedõ vallási–világi tengely jelentõsége az elõbbihez hasonló9). A liberális–konzervatív dimenzióra vonatkozóan mi magunk is több esetben vizs7 8 9

Lásd Tóka (2005). Hasonló adatokkal szolgál nemzetközi áttekintésben Sitter (2001). Lásd Markowski (2000).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 73

73

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

gáltuk a skála-önbesorolásokat 1994 óta, így bizonyos idõbeli összehasonlításra itt is lehetõség nyílik. 2.1. táblázat A bal–jobb skálán elfoglalt pozíciók megoszlása 1994-ben, 1998-ban és 2003-ban N = 1000; 3000; 1500 (felnõtt népesség) (az érdemben válaszolók százalékában)

Bal–jobb, 10 fokú 10 Bal pólus(1+2)

1994. ápr. (MTA–ELTE KKCS)

1998. febr.–márc. (Szonda Ipsos)

2003. nov. (PTPfelvétel)

9

9

17

3+4

26

23

16

Centrum (5+6)

47

45

33

7+8

13

16

19

5

8

13

100

100

100

Pólusok együtt

14

17

31

Hiányzó önbesorolás

15

27

20

Polarizációs (pólus/centrum) index I11

,31

,39

,93

Jobb pólus (9+10) Összesen

Ahogy a fenti adatok is jelzik, a liberális–konzervatív dimenzió a rendszerváltás kezdetétõl a bal–jobb tengelyhez minimum hasonló szerepet játszott a választóközönség politikai-ideológiai önképének tagolódásában. Az elsõ két alkalommal – gyakorlatilag az elsõ két ciklust átfogva – még jelentõsebb is volt az elõbbi dimenzió alapján magukat kontúrosan a széleken elhelyezõk aránya, és az önbesorolók hányada is csak alig maradt el az utóbbitól. E tekintetben csak az utóbbi idõszakra állt be észrevehetõ változás (miután a liberális–konzervatív tengelyen való önpozicionálás már komolyabb nehézséget okozott a válaszadóknak), és ekkorra jött létre a két dimenzió eloszlási profilja közti kiegyenlítõdés is (mivel a bal–jobb skála is A jelen felvételbõl hét fokú skálaadatok is rendelkezésre állnak, azonban az idõbeli összehasonlítás érdekében a tíz fokú adatokat vettük igénybe. 11 Erre vonatkozóan egy további egyszerû statisztikai mutató az össz-szórás, ami legutóbb a bal–jobb skála esetében 2,66, a: liberális–konzervatív skála esetében 2,66. 10

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 74

74

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

felzárkózott a pólusosság tekintetében; hozzátehetjük, ekkorra alakult ki hozzávetõleges egyensúly a két pólus között is a jobboldali platform súlynövekedése nyomán). 2.2. táblázat A liberális–konzervatív skálán elfoglalt pozíciók megoszlása 1994-ben, 1998-ban és 2003-ban N = 1000; 3000; 1500 (felnõtt népesség) (az érdemben válaszolók százalékában)

1994. ápr. (MTA–ELTE KKCS)

1998. febr.–márc. (Szonda Ipsos)

2003. nov. (PTPfelvétel)

Liberális pólus (1+2)

14

14

18

3+4

28

29

21

Centrum (5+6)

41

33

33

7+8

12

16

16

Liberális–konzervatív (10 fokú)

Konzervatív pólus (9+10)

5

8

13

100

100

100

Pólusok együtt

19

23

31

Hiányzó önbesorolás

19

26

28

Polarizációs (pólus/centrum) index I

,47

,68

,94

Összesen

Tanulmányunknak nem célkitûzése, hogy az elmúlt másfél évtized politikai folyamatainak elemzését adja, a fenti eredményekhez azonban ebbõl a szempontból kell bizonyos értelmezést fûzni. A liberális–konzervatív dimenzió korai elõtérbe kerülése mindenekelõtt az elsõ ciklus politikai felállásával függhet össze, ahol a kormány–ellenzék oppozíció elsõsorban a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ vezetõ szerepe alapján strukturálódott. A tengely szerepének fenntartásához a következõ ciklusban hozzájárulhatott a Fidesz térhódítása is, amelynek identitásában ekkor még – például nemzetközi kapcsolatrendszerét tekintve – a liberális elem volt hangsúlyos.

A táblázat ugyanakkor azt is jelzi, hogy a liberális–konzervatív dimenzió minden relatív módosulás ellenére továbbra sem vesztette el jelentõségét a teljes választónépességen belül – persze ha egyelõre eltekintünk ezeknek a dimenzióknak a pártpolitikai térben való elhelyezkedésétõl. A markáns platformok meglétét jelzõ pólus/centrum-mutató 1994-ben és 1997–1998-ban is magasabb volt, mint a bal–jobb dimenzió esetében, sõt, a legutóbbi, 2003-as esetben is – egyébként tovább emelkedve – az utóbbi-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 75

75

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

val gyakorlatilag azonos szintet ért el. A fenti adatok közül egyelõre a magukat az adott dimenzió alapján besorolni nem tudók arányának növekedése az egyetlen mozzanat, ami a liberális–konzervatív tengely komolyabb jelentõségvesztésére utalna. A liberális–konzervatív dimenzió közgondolkodásbeli szerepének tartós fennállására a vizsgálat más kérdésblokkjai utalnak. Így a nyolc ideológiai-politikai orientációt felölelõ címkeválasztás kérdésében mind a „liberális”, mind a „konzervatív” önbesorolás aránylag magasnak bizonyult, és például megelõzte egyfelõl a „szocialista”, másfelõl a „nemzeti” címkét. (Tegyük hozzá, a konzervatív címke választottsága az elmúlt másfél évtized során még emelkedett is.)12 Pusztán a fentiekbõl kiindulva, nem minden alap nélkül következtethetnénk arra, hogy a hazai választóközönség politikai tagolódása a liberális–konzervatív tengely mentén – a bal–jobb dimenzió már itt is jól kivehetõ elõtérbe kerülése mellett is – megtartotta korábbi szerepét, s a két tengely önálló szerepérõl való benyomást még erõsíthetik a két skálán való elhelyezkedés közötti összefüggésrõl, a két dimenzió korrelációjáról számított adatok.

3. táblázat A bal–jobb és a liberális–konzervatív dimenzió közti (Pearson) korreláció N = 1000 (1994); 3000 (1998); 1500 (2003)

1994. ápr. (MTA–ELTE–KKCS)

1998. febr.–márc. (Szonda Ipsos)

2003. nov. (PT-felvétel)

,19

,18

,27

Bár a szóban forgó érték valamennyi esetben szignifikáns összefüggést jelez, és emelkedett is, mértéke a legutolsó esetben sem akkora, hogy abból a tengelyek teljes átfedésére következtethetnénk. A baloldali álláspont tehát

12

Voltaképpen a vallásosság bizonyos szerepnövekedése hasonló irányba mutatna. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy felvételünk tapasztalatai szerint a vallásosság tényezõje a bal–jobb skálával még erõsebben függ össze, mint a liberális–konzervatívval.

2-fejezet.qxd

76

5.10.05

12:10

Page 76

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

nem egészen esik egybe a liberálissal, a jobboldali a konzervatívval, és ez bizonyára eltér azoktól a sztereotípiáktól, amelyeket például a „ballib” jelzõ szinte mindennapos publicisztikai elõfordulása, vagy a hazai pártmezõny bemutatásakor a jobboldali és a konzervatív jelzõk gyakran szinonimaszerû használata sugallhat. A két tengely közötti eltérés magyarázata nem különösebben bonyolult, ha a politikai-ideológiai tagolódás generációs hátterére gondolunk. Míg a fiatalabb korcsoportok esetében egészében véve a (mérsékelten) jobboldali–liberális a jellegzetes kombináció, az idõs korosztályon belül ennek ellentettjeként – az általános tendenciával és az ennek megfelelõ sztereotípiával ellentétben – összességében a baloldali és mérsékelten konzervatív nézetegyüttes rajzolódik ki. A tengelyek közötti korreláció növekedése ugyan egyfajta „ideológiai konszolidáció” – áttételesebben a törésvonal(ak) ereje, a kétpólusú polarizációtételezések, s egészében a tömbösödési folyamat elõrehaladása felé – mutat, de ebben az értelemben ma sem beszélhetünk az ideológiai árnyaltság teljes eltûnésérõl, a dimenziók teljes egybemosódásáról. Ha bizonyos fáziskülönbséggel is, mindkét tengely szerint közös elem az eloszlás növekvõ polarizációja. Ez a korábban viszonylag jelentõsebb szerepet betöltõ liberális–konzervatív tengelyen öltött komolyabb mértéket a kilencvenes évek során, késõbb – mint az elõzõ táblázat pólus–centrum mutatójának alakulása jelzi – a bal–jobb skála is felzárkózott ebben az irányban. Ma a magukat a pólusokra pozicionálók már mindkét tengelyt tekintve elérik a centrumhoz húzók arányát. Noha a kutatási módszerek részben eltérõ volta s a felvételek idõpontjainak bizonyos különbségei kétségtelenül korlátot szabnak a nemzetközi összehasonlításoknak, mégsem érdektelenek azok az egybevetések, amelyeket e mérések (az ESS- és WVS-kutatássorozatok révén) a bal–jobb skála alapján több országgal – régi demokráciákkal, fõként az Európai Unió tagjaival, de a rendszerváltáson átment országokkal, az Európai Unió új tagjaival kapcsolatban – is megtehetünk. Az EU-tagországok széles körére vonatkozó European Social Survey adatbázis 2002-bõl áll rendelkezésre, az általunk is alkalmazott tízfokú bal–jobb skála alapján (lásd a függelék 1.2. tábláját). A WVS-adatokat is bevonva, a bal–jobb polarizáció a földrajzi és társadalmi értelemben közeli új demokráciákban 1990 óta hozzánk hasonlóan emelkedett (lásd némiképp eltérõ – tizenegy fokú – skála alapján a függelék 1.1. tábláját), és ma összességében meghaladja a régi demokráciákban általában tapasztalható szintet. (Kivételt képez a végig erõs középre tartással jelle-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 77

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

77

mezhetõ szlovén eset.) Noha nem egyedülálló, a 2002-es és még inkább a 2003-as hazai adat mindenképp a legmagasabbak között foglal helyet.13 A tíz-(tizenegy)fokú skála ugyanakkor kellõképpen tág ahhoz, hogy segítségével az ideológiai-politikai tagolódás másfajta szerkezeti jellegzetességeit is elemezhessük. Így azt a kérdést, hogy melyek azok az országok, ahol az egyes oldalak, tehát a bal- és jobboldal markáns különválását figyelhetjük meg anélkül, hogy ez erõteljes polarizációban (a szélek kifejezett hangsúlyában) nyilvánulna meg. A skála nyelvén ez az oldalcentrumok (a skála bal- és jobboldali mezõnyén belül a közbülsõ skálafokok) jelentõs (az alkalmazott skálától függõen 50, illetve 60 százalék fölötti) hányadát jelenti. A pilléresedés (vagy a terminus más magyar változatával: oszloposodás) történeti elõzményének ismeretében nem meglepõ, hogy a nyolcvanas évek elejétõl meglévõ nemzetközi adatok szerint e tekintetben végig kiemelkedett a holland eset. (A magukat mérsékelten, de – egyik és másik irányban is – világosan pozicionálók aránya a legutóbbi ESS-mérés szerint az olyan skandináv demokráciákban ért még el hasonló értéket, mint Norvégia, Svédország, Dánia.) Noha az említett pilléresedés a holland színtér elemzõi szerint már korábban is vesztett erejébõl, feltehetõ, hogy az annak megfelelõ – több párhuzamos blokkra épülõ – felállás nyomai fedezhetõk fel ebben a – normál eloszlástól eltérõ, oldalmóduszokkal is rendelkezõ – szerkezetben.14 Az elõzõ – és a még ezután elemzendõ – adatok fényében felmerül a kérdés, hogy a politikai tagolódás hazai alakulása az adott szempontból inkább a pilléresedés holland esete, vagy inkább egy centrifugálisan pólusos modell irányába tart.15

Így a WVS-kutatássorozat – szintén tízfokú bal–jobb skálái – alapján a szóban forgó mutató értéke a kilencvenes évek elsõ felében Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban (általában erõs baloldallal rendelkezõ országokban) érte el a 0,5-öt, ami számottevõen meghaladta az akkoriban mért hazai értéket. Az új demokráciák közül ugyanakkor Csehország adata volt kiugró. A 2002-es ESSvizsgálat (már tizenegy fokú skálája, és így bizonyos mértékig eltérõ indexe) alapján a magyar adat (0,48) már jelentõsen meghaladta az átlagot, ha nem is kifejezetten az új demokráciákban tapasztalt szintet. Az olasz, svéd és cseh adatok ekkor is a legmagasabbak közé tartoztak, de – számottevõ belsõ és külsõ feszültség talaján – az izraeli polarizációs mutató, az egyetlen 1 fölötti értékkel valamennyit meghaladta. 14 Konkrétabban, baltól jobbra haladva így követte egymást az öt fokozat részaránya: 5, 32, 23, 34, 6 (lásd ISSP-adatbázis). 15 A Politikai Tagolódás Projekt folytatásaként szintén a DKMKA égisze alatt beindult A magyar társadalom beilleszkedése az EU politikai rendszerébe címû újabb projekt két kisebb felvétele 2004 decemberében és januárjában (röviddel, körülbelül egy hónappal a kettõs népszavazás után) mindjárt lehetõséget kínál egy elsõ válaszra. Ismét 10 fokú bal–jobb skála alapján, mindkét esetben viszonylag alacsonyabb polarizációs indexet (0,45, illetve 0,38), ugyanakkor magasabb oldalcentrum(pillér)indexet (0,40, illetve 0,45) számíthattunk az eloszlások alapján. Arról, hogy esetleg az utóbbi irányba mutató trendrõl, vagy hangulati, esetleg (ciklusközi) szezonális ingadozásokról beszélhetünk, ezt további kutatások, késõbbi felvételek deríthetik fel. 13

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 78

78

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A politikai-ideológiai tengelyek és a szavazótáborok pozíciója Sok tekintetben változik a kép, már ha a közvetlenül politikai elemet, az egyes pártok szavazótábora szerinti differenciálódást is bevonjuk az elemzésbe. A következõ táblázat (ismét a fenti három idõpontra vonatkozóan) a parlamenti kormány- és ellenzéki pártok, a két legnagyobb párt szavazói, illetve a skálaszéleken elhelyezkedõ szavazótáborok közti távolságot,16 majd a politikai pozicionáltság befolyását kompakt módon mutatva a politikailag aktív népességre vonatkozóan a pártpreferenciák szerinti varianciaértékeket jelzi. 4. táblázat A bal–jobb és a liberális–konzervatív skála pártpreferencia összefüggéseit jellemzõ mutatók 1994, 1998 és 2003 (Átlagok közti távolságok) N = 1000 (1994); 3000 (1998); 1500 (2003)

Bal–jobb tengely (10 fokú skála)

16

Liberális–konzervatív tengely (10 fok)

1994. ápr. (MTA– ELTE– KKCS)

1998. febr.– 2003. márc. nov. (PT(Szonda felvétel) Ipsos)

1994. ápr. (MTA– ELTE– KKCS)

1998. febr.– 2003 márc. nov. (PT(Szonda felvétel) Ipsos)

A parlamenti kormányés az ellenzéki pártok szavazótáborai közötti távolság

1,81 (MD– FKGP– KDNP 6,06/ SZDSZ– MSZP– Fidesz 4,25)

1,83 (MSZP– SZDSZ 4,19/ MDF– FKGP– KDNP– Fidesz 6,02)

4,30 (MSZP– SZDSZ 3,22/ Fidesz– MDF 7,52)

1,31 (MDF– FKGP– KDNP 5,68/ SZDSZ– MSZP– Fidesz 4,37)

0,46 (MSZP– SZDSZ 4,57/ MDF– FKGP– KDNP– Fidesz 5,03)

1,41 (MSZP– SZDSZ 4,32/ Fidesz– MDF 5,73)

A két legnagyobb parlamenti párt szavazótáborai közti távolság

1,01 (MDF 6,34– SZDSZ 5,33)

1,05 (MSZP 4,10– SZDSZ 5,15)

4,37 (MSZP 3,14– Fidesz 7,51)

1,69 (MDF 5,75– SZDSZ 4,06)

0,95 (MSZP 4,85– SZDSZ 3,90)

1,31 (MSZP 4,44– Fidesz 5,75)

E mutatók meghatározásakor részben korábbi vizsgálataink gyakorlatára támaszkodtunk (Angelusz–Tardos 2001, I. 4. fej.), részben – mint a másodikként és harmadikként bemutatott indexek esetében – a Markowski-féle (2000) mutatóapparátus néhány elemét adaptáltuk.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 79

79

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

4. táblázat folytatása Bal–jobb tengely (10 fokú skála)

Liberális–konzervatív tengely (10 fok)

1994. ápr. (MTA– ELTE– KKCS)

1998. febr.– 2003. márc. nov. (PT(Szonda felvétel) Ipsos)

1994. ápr. (MTA– ELTE– KKCS)

1998. febr.– márc. (Szonda Ipsos)

2003. nov. (PTfelvétel)

A skála szélein elhelyezkedõ parlamenti pártok szavazótáborai közti távolság

2,65 (MSZP 3,71– FKGP 6,36)

2,36 (MSZP 4,10– KDNP 6,46)

4,37 (MSZP 3,14– Fidesz 7,51)17

1,88 (SZDSZ 4,06– KDNP 5,94)

2,16 (SZDSZ 3,90– KDNP 6,06)

2,21 (SZDSZ 3,54– Fidesz 5,75)

A pártprefenciák összmagyarázata (eta-négyzet varianciaérték)

,22 sig. 000

,16 sig. 000

,56 sig. 000

,07 sig. 000

,05 sig. 000

,08 sig. 000

A felölelt idõszak során gyakorlatilag mindvégig és minden szempontból elmondható, hogy a politikailag aktív népességen belül a pártpolitikailag releváns egybevetéseket tekintve a bal–jobb tengely erõteljesebbnek bizonyult, mint a liberális–konzervatív. Az adatokból az is szembetûnik, hogy ez a különbség a legutóbbi idõszakban vált különösen erõteljessé, amikor a kormánypártok és az ellenzék szavazóinak az öndefinícióban testet öltõ bináris oppozíciója a bal–jobb tengely mentén vált igen markánssá – nemcsak relatív, de abszolút értelemben is (gondoljunk arra, hogy az illetõ átlagok közti eltérés csaknem a felét átfogja a tízfokú skálán lehetséges maximum kilencpontos differenciának). Ennek az aktuális fejleménynek a motívumaival és implikációival még foglalkozunk majd – bár bizonyos vonatkozásai a mindennapi politikai tapasztalatok szintjén is kézzelfoghatóak –, ezen a ponton azonban szükségesnek látszik a két tengely között ebben az értelemben tartósnak mutatkozó eltérés bizonyos értelmezése. Bár a két tengely tartalmi megkülönböztetése nem is mindig egyszerû (a nemzetközi, például az amerikai gyakorlatban idõnként szinte szinonimaként kezelik õket), azért kétségkívül nem is csekély a köztük húzódó szemantikus távolság. Amíg a bal–jobb dimenzió – 17

Az adott felvételben az MDF szavazói valamivel még közelebb helyezkedtek el a jobboldali pólushoz, a 10 alatti elemszám miatt azonban ebben az elemzésben nem vehettük õket figyelembe.

2-fejezet.qxd

80

5.10.05

12:10

Page 80

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

más kérdés, hogy korántsem egységes tartalommal – közvetlen politikai relevanciával rendelkezik, a liberális–konzervatív páros esetében ez már valamivel áttételesebb (persze csak fokozati különbségrõl van szó, lásd például Liberális Internacionálé, Conservative Party és Liberal Party a nemzetközi, „az egyedüli hazai liberális párt” vagy a „konzervatív kiáltvány” jelszavakat a hazai gyakorlatban). Az utóbbi fogalompáros elemei azonban a politikain túlmenõ általánosabb nézeteket, habitusokat, magatartásmódokat is megjelenítik, s ennyiben „aktualitásfüggetlenebbeknek”, idõtlenebbnek is tekinthetõk (ahogy a táblázat adatai is jelzik, a mutatók értékei – egy alacsonyabb szinten – némiképp állandóbbak, mint az egy évtizedes távon is jelentõs eltéréseket mutató másik tengely, a bal–jobb dimenzió esetében). Konzervatív gondolkodás, liberális beállítódás (nevelési, érintkezési stílus stb.) politikai platformoktól bizonyos fokig függetlenül létezik – ahogy errõl a mindennapos nyelvhasználat adott fogalmakkal kapcsolatos toposzai is tanúskodnak. Ahogy a bal–jobb tengely mögött klasszikus értelemben (nem az aktuális hazai színtérre gondolva) a „lent-fent” konfliktusvonal, úgy a liberális–konzervatív dimenzió mögött még hagyományosabban a generációk újabb és újabb formában színre lépõ ellentéte húzódik meg. Ez a kettõsség egyben egy olyan „tengelyek közti munkamegosztás” meglétére utal, amelyhez hasonlóval a tömbösödés közvetlenebb kapcsolathálózati vonatkozásainál a homofíl–heterofíl kapcsolatokat elemezve is találkozhatunk majd. A jelen összefüggésben arról van szó, hogy a bal–jobb éles politikai kontrasztjához egy – ezt csak részben átfedõ – politikailag kevésbé kontrasztos liberális–konzervatív, sõt, önmagában is kevésbé éles oppozíciót tartalmazó liberális–konzervatív ellentétpár társul (gondoljunk például arra, hogy míg bizonyos platform jellemzésére a bal–jobb együttes használata eleve képtelenségnek tûnne, a konzervatív liberális (netán ennek fordítottja) olyannyira nem az, hogy – nem annyira politikai, mint világnézeti álláspontok jelölésére – nem is kevesen öndefinícióként alkalmazzák. Más szavakkal, mindez azt is jelenti, hogy az egyik tengely mentén kialakuló éles politikai szembenállást a kiegészítõ másik tengely árnyalatai tompíthatják, moderálhatják. Visszatérve az össznépességben megfigyelt eloszlásokkal való egybevetéshez, kétségtelen különbség a bal–jobb skála kitüntetettebb szerepe, már a megfigyelt idõszak kezdetétõl. Az adott eltérés persze az egyes szavazótáborok pozicionáltságának konkrétumai nélkül nehezen értelmezhetõ. Az egyik térfélre vonatkozóan elmondható, hogy a bal–jobb tengelyt a baloldal irányában stabilan az MSZP, a liberális–konzervatív tengelyt a libe-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 81

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

81

rális pólus felé az SZDSZ feszítette ki, pregnáns távolságban a középtõl 1,5–2 pontra elhelyezkedve (ami az elõbbi esetben valamivel magasabb volt többnyire). A politikai–ideológiai színtérnek ezeket a tartós horgonyait – mint a táblázat idõbeli változásai is jelzik – a másik térfélen nagyobb változékonyság kísérte; mind a jobb, mind a konzervatív pólus „többször cserélt gazdát”, míg kialakult a Fidesz ma elfoglalt domináns pozíciója. Bizonyára nem egészen függetlenül az elõbbitõl, a legutóbbi idõkig kevésbé voltak markánsak a jobb-, és még inkább a konzervatív póluson elfoglalt pozíciók (a középhez képest az 1 pontos eltérések sem nagyon alakultak ki). Ez a helyzet a bal–jobb tengelyt tekintve az utolsó idõszakra változott meg jelentõsen – amikor a jobb póluson is 2 pontra nõtt a középtõl való eltérés, és így ezzel csaknem 4,5 pontra a két nagy párt közti távolság a tengelyen –, ezt azonban a konzervatív póluson inkább a középhez tapadás, mint a térfélen való markáns megjelenés kísérte18. A Fidesz szavazótábora – minden bizonnyal a menet közben csatlakozott kisgazda és kereszténydemokrata szavazók megvallott platformjai révén – a tengelyen kismértékben átlépett ugyan a középvonalon, ez a pozíció azonban nemcsak az SZDSZ, de még az MSZP liberális elhelyezkedésének sem pendant-ja. Markáns konzervatív álláspont a pártpolitikai mezõben nem jelenik meg. Végsõ soron létrejött bizonyos kiegyenlítõdés az ideológiai platformok össznépességbeli eloszlása és politikai táborok szerinti strukturálódása között: az utóbbihoz igazodva, az elõbbi tekintetben is a bal–jobb tengely vált dominánssá. Teljes idomulásról mégsem beszélhetünk, mivel – ahogy a vizsgálati eredmények különösen az elõbbi vonatkozásban utaltak rá – a liberális–konzervatív tengely továbbra sem vesztette el minden jelentõségét. A liberális–konzervatív tengely bizonyos függetlenedése a pártpolitikai tértõl a fenti elemzések egy további statisztikai adalékából, a pártpreferenciák szerinti belsõ szóródásokból is nyomon követhetõ. Az alábbi táblázat adatai a két tengelyre vonatkozóan pártonként ezeket a belsõ homogeneitásra-heterogeneitásra utaló szórásadatokat tekintik át a mai parlamentben

18

Az alacsony elemszámok miatt csak érdekességként jegyezzük meg, hogy az MDF-nek a mintában szereplõ kisszámú szavazója még valamivel a középtõl liberális irányban pozicionálta magát, s a parlamenten kívüli pártok közül a MIÉP esetében sem érte el a távolság az 1 pontot a középtõl konzervatív irányban (6,13); míg a MIÉP szavazótábora a bal–jobb skálán a középtõl viszont több mint 3 fokra helyezte magát (–8,74). Aligha véletlen, hogy a párt által képviselt radikalizmussal inkább a jobboldali, mint a konzervatív platform jár együtt.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 82

82

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

szerepet játszó pártokra – és ismét az elõzõekben felölelt idõszakra – vonatkozóan.19 5. táblázat A bal–jobb és a liberális–konzervatív dimenzió szerinti belsõ szóródása négy vezetõ parlamenti párt szavazói közt (relatív eltérés) N = 1000 (1994); 3000 (1998); 1500 (2003)

Bal–jobb tengely (10 fokú skála)

Liberális–konzervatív tengely (10 fok)

1994. ápr. (MTA– ELTE –KKCS)

1998. febr.– márc. (Szonda Ipsos)

2003. nov. (PTfelvétel)

1994. ápr. (MTA– ELTE –KKCS)

1998. febr.– márc. (Szonda Ipsos)

2003 nov. (PTfelvétel)

MSZP

1,85

1,96

1,87

2,13

2,32

2,40

SZDSZ

1,85

1,90

1,66

2,04

2,16

2,48

Fidesz

1,92

1,89

1,96

1,90

2,17

2,74

MDF20

1,62

2,05

–

2,10

2,38

–

A táblából két tendencia egyértelmûen megállapítható: 1. A bal–jobb tengely tekintetében mindvégig alacsonyabb volt a szóródás, egységesebbek voltak a szavazótáborok, mint a liberális–konzervatív dimenziót tekintve. 2. Míg az elõbbi vonatkozásban alapvetõ stabilitás tapasztalható – és ez újabb adalék a kikristályosodásról elõzõleg elmondottakhoz –, a liberális–konzervatív vonatkozásban az átfogott idõszak során – és ez minden szavazótáborban megfigyelhetõ – jelentõsen nõtt a heterogeneitás. Bár mindehhez további elemzések szükségesek, valószínûsíthetõ, hogy a megfigyelt eltolódás az egyes szavazótáborok belsõ átrétegzõdésével, pártok közötti fluktuációval függhet össze. A fõként a bal–jobb skálán elfoglalt hely alapján végbement tömbösödés a liberális–konzervatív dimenzióban esetenként heterogén csoportokat is egy táborba hozott (így például más pártok Tehát a szórások kiszámítását az egyes pártokra külön-külön filterezve (és így nem az összátlagra, hanem a saját átlagra vonatkoztatva végeztük el). 20 A 2003-as esetre vonatkozóan ismét az alacsony elemszámra kell utalnunk, egyébként az itt adódó értékek – a táblázat egyéb tendenciáival többé-kevésbé egybecsengõ módon – 1,43 a bal–jobb és a liberális–konzervatív tengely esetében. 19

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 83

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

83

felõl jelentõs számú konzervatív szavazó került át a Fideszhez, de más minden bizonnyal elõjellel hasonló fluktuációs-átrétegzõdési folyamat zajlottak le a másik térfélen, az MSZP esetében is. Az SZDSZ esetében pedig az valószínûsíthetõ, hogy a párt támogatóinak szûkülése s a baloldali jelleg határozottabbá válása nyomán a párton belül már inkább a liberális jelleg mérsékelt vagy radikális hangsúlya jelenti a fõ választóvonalat.21)

Általánosabb értelemben mindez újabb vonással erõsíti meg a bal–jobb tengely elsõdleges politikai szerepérõl elmondottakat: ebben a vonatkozásban a szavazótáborok egységesek, „fegyelmezettek”, míg a liberális–konzervatív tengely nagyobb mozgásteret hagy a híveknek. Ez utóbbi mentén a pártokon belüli belsõ különbségek, fõként a látensen húzódó választóvonalak (esetenként explicit módon is kifejezõdõ platformok) alakulhatnak ki. Mindez összecseng azzal a korábbi gondolatmenettel, amely a liberális–konzervatív tengely egyfajta kiegészítõ, egyszersmind potenciális közvetítõ szerepérõl szólt a politikai térben.

A politikai-ideológiai tengelyek strukturális beágyazottsága Az eddigiek adalékul szolgálhattak ugyan a bal–jobb és a liberális–konzervatív tengely jelenlétére és az elõbbi pozíciójának erõsödésére a hazai ideológiai-politikai közgondolkodásban, de mindez még csak közvetett támpontot ad a nagy politikai blokkok kialakulásához, a tömbösödés kérdéseihez. Közvetlenebb láncszemet jelenthet, ha olyan törésvonalakról beszélhetünk, amelyek meglétéhez közvetlenül kapcsolhatók a belsõleg többé-kevésbé egységes, egymástól elkülönülõ tömbök. Pappi fent idézett törésvonal-meghatározása (a konfliktuselem, a strukturális gyökerek és a pártrendszerbeli kifejezõdés hangsúlyaival voltaképpen csak árnyalatokban tér el a fogalom más konceptualizálásaitól).22 Jóllehet e tengelyek konfliktustöltetét, s fõleg a bal–jobb dimenzió mögöttes tartalmát illetõen vizsgálatunk további részletekkel szolgál majd, több mozzanat ebben a keretben máris értelmezhetõ. Mindenekelõtt a politikai versenyt közvetlenül megjelenítõ pártokkal, pártpreferenciákkal való erõsödõ kapcsolat, a nagy pártok szavazótáborának egymástól való eltávolodása és belsõ egysége, s nem utolsósorban az álláspontok növekvõ pregnanciája, az adott tengelyen a pólusok erõsödése a centrummal szemben. Ismét más elõjellel, hasonló tendenciák figyelhetõk meg az MDF esetében, ezeket a megállapításokat azonban a legutóbbi igen alacsony elemszám erõsen korlátozza. 22 Minden bizonnyal rokoníthatnánk például Bartolini (2000) a weberi felfogás nyomait magán viselõ, a belsõ–külsõ zárás (closure) fogalmat kiemelõ koncepciójával. 21

2-fejezet.qxd

84

5.10.05

12:10

Page 84

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Az elõbbiek többé-kevésbé közvetlenül utaltak a pártrendszerben való kifejezõdés mozzanatára is. Ha a jelzett konceptualizálás nyomán haladunk tovább, két mozzanat még tisztázásra vár: 1. A szóban forgó tengelyek (vagy közülük elsõsorban a bal–jobb tengely) a pártpreferenciákon túl határozottan kapcsolódnak-e a fõ politikai választóvonalat képviselõ kormány–ellenzék választóvonalhoz is; 2. milyen jellegû és erõsségû szociostrukturális beágyazottságról beszélhetünk? (A strukturális beágyazottság kifejezéssel semmiképp sem egyirányú meghatározottságra kívánunk utalni, sokkal inkább az adott választóvonalak esetleges megjelenésére vagy tartós lehorgonyzottságra). Az elsõ kérdés megközelítése egyszerûbbnek tûnik; az elõzõ elemzéseknél alkalmazott konkrét pártpreferenciákról a ciklusonként változó bináris séma, a kormány–ellenzék szerinti megkülönböztetésre kell áttérnünk. A strukturális beágyazottság vizsgálata elméletileg is bonyolultabb. A társadalmi struktúra hagyományos fogalma elsõ szinten az eltérõ gazdasági erõforrások mentén létrejövõ nagycsoportok – osztályok, rétegek – szerinti vizsgálódást tételezi fel, mint ahogy a klasszikus törésvonal-koncepciók is kitüntetett szerepet tulajdonítanak a középosztály–munkásosztály (middle class/working class), szellemi–fizikai (white/blue-collar), alkalmazott–bérmunkás stb. dichotómiáknak vagy azok graduális változatainak. A politológiában legáltalánosabban használt mutatók egyike, az Alford-index is ezekhez kapcsolódik, amikor a baloldali pártok munkás (s a jobboldali pártok nem munkás) kötõdésének mértékét veszi alapul. Jóllehet a vizsgálatok szerint a rendszerváltás utáni hazai pártosodás sem független a szóban forgó erõforrás-dimenziótól, ennek mértékét több tényezõ is behatárolta. Viszonylag magas volt a nem szavazók tábora, ami gyakran – lehet, hogy szabály szerint – ahhoz vezet, hogy a gazdasági-társadalmi elõnyök-hátrányok inkább a résztvevõk és a távolmaradók, mint az aktívak különbözõ pártállású csoportjait különböztetik meg.23 Másrészt – ahogy ezt a magyar, de általánosabban a posztszocialista pártrendszerek számos megfigyelõje leírta – a kiinduló helyzet bizonyos adottságai nyomán a nagyobb pártok közötti verseny nem annyira a gazdasági programok mentén, hanem történeti-politikai, kulturális különbségekre fokuszálva bontakozott ki, amikor is az aktuális gazdaságiszociális platformok inkább a pillanatnyi kormánypárti–ellenzéki státushoz, 23

Lásd errõl Kolosi–Szelényi et al. (1991), Angelusz–Tardos (2000). Erõteljesebben hangsúlyozza a társadalmi rétegzõdés politikai preferenciákban játszott szerepét Gazsó (2001), más tényezõkre helyezi a hangsúlyt Körösényi (1998), Tóka (2004), Enyedi (2004). A kötet egy késõbbi fejezetében e kérdéssel részletesebben foglalkozunk majd.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 85

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

85

mint tartós elvi álláspontokhoz igazodtak. Mindez nem jelenti, hogy egyes – inkább kisebb – pártok esetében ne beszélhettünk volna akár markánsan megkülönböztethetõ gazdasági nézetekrõl, akár társadalmilag-gazdaságilag karakterisztikus pártbázisról (például az SZDSZ, vagy korábban az FKGP esetében), ezek azonban inkább színezték, mint meghatározták a szemben álló nagyobb táborok jellegét. Bár mindezzel kapcsolatban sem fogalmazhatunk véglegesen – sõt, a jelen helyzetre vonatkozó elemzések e kötetben még elõttünk állnak –, felmerülhet, hogy a szóban forgó gyenge láncszem esetünkben a törésvonalkoncepció fontos elemét kezdi ki. Ez azonban nem szükségszerû, ha az elõzõekben vázolt tradicionális struktúrafelfogáson túlmegyünk – amit egyébként a terület nem egy kutatója (például több vonatkozásban a kiindulópontul szolgáló Pappi) is megtett. 1. A társadalmi struktúrának egy olyan felfogásához kapcsolódhatunk, amely eleve adott meghatározó elemek helyett a differenciálódás különbözõ elemeinek – történetileg-kulturálisan változó – szerepére és ezek kölcsönhatásaira összpontosít (mint például a Blau-féle strukturális paraméterek sajátos elmélete). Ennek alapján a hagyományos osztályjellegû ismérvek mellett egyenrangú szerephez juthatnak más – például etnikai-kulturális vagy generációs – különbözõségek, annak mértékében, hogy mennyire szolgálnak interakciós jellegzetességek, a csoportok belsõ érintkezések elkülönülése alapjául. 2. A politikai elem konstitutív szerepét elismerve, a strukturálisan releváns tényezõk közt a hatalmi-politikai csoportosulások együttesének is helyet juttathatunk, ami – nem áll messze például – a klasszikus megközelítések közül a weberi felfogástól (vagy ismét az elõbbi szerzõt említve, a „politizált társadalmi struktúra” Pappi-féle fogalmától).24 3. Voltaképpen már az elõbbi elv érvényesítése is új elemet visz a kérdéskör vizsgálatába, s még inkább új elemet jelent a strukturális megközelítés kifejezetten networkszerû keresztülvitele, amikor a politikai homofília-heterofília, a különbözõ platformok, pártállások képviselõinek kapcsolati közelsége-távolsága kerül középpontba. Ahogy a törésvonalak, politikai tömbök politikai szociológiája eddig kevéssé vonta be eszköztárába a kapcsolathálózati megközelítést, a másik oldalon, a networkkutatásokon belül a homofília irodalma többé-kevésbé a politikai vonatkozásokat hagyta kiaknázatlanul.25 Mi magunk sem közvetlenül az eddig vizsgált

24 25

Lásd Pappi (2002). Bizonyos kivételt jelentenek ebbõl a szempontból Laumann–Pappi (1976), Knoke (1990) vagy Huckfeldt–Sprague (1995).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 86

86

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

bal–jobb, illetve liberális–konzervatív dimenziók, hanem a pártpreferenciák alapján vizsgáljuk majd a szûkebb mikrokörnyezetben, illetve a tágabb ismeretségi körben érvényesülõ politikai affiliációkat. A blokk-képzõdés e mikro-, illetve mezostrukturális mozzanatainak elemzésére fejezetünk következõ részében kerül majd sor. 6. táblázat A kormánypárt–ellenzék hovatartozás a két ideológiai-politikai tengely függvényében, 1994-ben, 1998-ban és 2003-ban (Optimal Scaling kategoriális regresszióelemzés; béta-koefficiensek és Importance-értékek,,26 bétakoefficiensek a homofília irányában) N = 1000 (1994); 1000 (1998); 1500 (2003)

1994

1998

2003

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

Bal–jobb (jobb +)

,37

,84

,44

,99

,77

,97

Liberális–konzervatív (konzervatív +)

,14

,16

,03

,01

,06

,03

R2

,18

,20

,62

Térjünk vissza az elsõként számba vett kérdéshez, ahhoz tehát, mennyire szoros a kapcsolat a vizsgált ideológiai-politikai tengelyek, a bal–jobb és a liberális–konzervatív dimenzió és a politikailag közvetlenül releváns kormánypárti–ellenzéki szavazói hovatartozás között, és hogyan alakult a tárgyalt idõszak során. A kérdés vizsgálatában tehát a közvetlen pártpreferenciákat a kormány–ellenzék dichotómia szerint vonjuk össze (ami az utolsó ciklusokban gyakorlatilag a balliberális/jobbkonzervatív megoszlást fedi át). A három idõpontra külön-külön elvégzett regresszióelemzés arra ad választ, hogy a szóban forgó tág csoportosulások – választói tömbök – mennyire írhatók le a két ideológiai-politikai skála segítségével (statisztikailag ma26

A tanulmányban visszatérõen alkalmazzuk a regresszióelemzésnek azt a kategoriális (Optimal Scaling) válfaját, amely (egy változótranszformációs megoldás révén) mind a független, mind a függõ változók esetében különbözõ skálaszintek (ezen belül a nominális szint) kezelésére is alkalmas. Az eljárás által produkált eredmény sajátos mutatója az az Importance-együttható, amely az összmagyarázatnak a bevont változók közötti megoszlását jelzi (és amely – közvetett hatásokat is beszámító, komplexebb mutató lévén – nem teljesen kongruens a béta-együttható mértékével; az összefüggés iránya ugyanakkor a béta-együttható elõjele alapján olvasható le).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 87

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

87

gyarázatról is beszélhetünk – ahol az ideológiai dimenziók a magyarázó, a blokkhovatartozás a magyarázott tényezõk –, persze a tartalmi magyarázatnak mindez csak egy felszíni rétegét adja). Világosan leolvasható, hogy a legutóbbi idõszak felé haladva az ideológiai önbesorolás és a blokkhovatartozás közötti összefüggés számottevõen nõtt, mint ahogy az is, hogy ez nagyrészt a bal–jobb tengely szerepéhez kapcsolódik. Ez utóbbiból legutóbb szinte már egyértelmûen lehetett következtetni a politikai tömbök közötti elhelyezkedésre; ugyanez a kapcsolat mérsékeltebb a liberális–konzervatív dimenziót tekintve.27 Felmerül a kérdés, vajon az ideológiai dimenzión való önbesorolást és a kormánypártok, illetve az ellenzék közötti választást befolyásoló tényezõk együttese is hasonlóan cseng-e egybe. A következõ elemzés – elsõként a legutolsó alkalommal vizsgált idõpontra vonatkozóan – ehhez is adalékot nyújt, mint ahogy már közvetlenül közelít az ideológiai tengelyek strukturális beágyazottságának kérdéséhez is. Mivel az elemzést befolyásoló tényezõket a szóban forgó ideológiai-politikai összefüggések szempontjából vizsgálja, magukat a pártpreferenciákat is a felvételnek azon az 1500 fõs almintáján vizsgáljuk, amely a 10 fokú bal–jobb és liberális–konzervatív önbesorolást tartalmazta. (A pártpreferenciák társadalmi-demográfiai alapösszefüggéseit a kötet III. melléklete a teljes minta alapján részletesebben is bemutatja majd.)

27

A rend kedvéért említsük meg, a zérusrendû korreláció ebben az esetben sem elhanyagolható, eléri a 0,27 értéket.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 88

88

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

7. táblázat A kormánypárti/ellenzéki pártpreferencia, valamint a bal–jobb és liberális–konzervatív dimenzión elfoglalt pozíció magyarázó tényezõi két modell alapján Optimal Scaling kategoriális regresszióelemzés, béta-koefficiensek és importance értékek; bétaegyütthatók az ellenzéki pártok, a jobb, illetve a konzervatív pólusok irányában

2. modell (obj. szocio-demográfiai+ ideológiai, politikai beágyazottság)28

1. modell (obj. szocio-demográfiai) 2003

pártpreferencia/kormány –ellenzék

bal–jobb skála (10 fokú)

liberális– konzervatív skála (10 fokú)

pártpreferencia/kormány –ellenzék

bal–jobb skála (10 fokú)

liberális– konzervatív skála (10 fokú)

N = 1500

Béta Imp. Béta Imp. béta Imp. Béta Imp. béta Imp. Béta Imp.

Iskolai végzettség

–,03 ,01 –,03 ,01 –,08

,11

,07

,01

,06

,02 –,02 ,02

Apa iskolai végzettsége

,08

,05

,06

,03

,01

,08

,05 –,10 ,13

Vagyoni helyzet

,04

,03 –,05 ,00 –,07 ,10

,00

,00

,02

,00 –,04 ,05

Településtípus (község+)

,20

,27

,15

,14

,15

,14

,17

,14

,13

,07

,12

,10

Régió

,17

,18

,18

,20

,19

,31

,13

,08

,14

,09

,16

,17

Életkor

–,21 ,45 –,26 ,53

,14

,28 –,24 ,30 –,25 ,30

,07

,09

Nem

,12

,11

,10

,04

,01

,03

,01

,04

,00

,00

,00 –,02 ,00 –,01 ,00

Vallásosság

–

–

–

–

–

–

,25

,33

Egykori MSZMPtagság

–

–

–

–

–

–

–,11

,12 –,20 ,25 –,09 ,08

R2

28

,10

,14

,08

,17

,23

,23

,23

,18

,37

,11

A szakszervezeti tagságot a második modell részeként 1994-re és 2003-ra vonatkozóan tudtuk bevonni, de egyik esetben sem adódott vele szignifikáns összefüggés. (Ez azonban nem jelenti a tényezõ jelentõségének teljes hiányát, mint errõl a következõ részben még szólunk majd.)

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 89

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

89

Az e tényezõk között fent kimutatott erõs összefüggéssel egybecseng, hogy a kormánypárt–ellenzék értelemben vett pártpreferenciát és a bal–jobb skálán elfoglalt helyet feltûnõen egybeesõ paraméterek magyarázzák, noha az összmagyarázat az utóbbi esetben valamivel magasabb (valószínûleg nem függetlenül attól, hogy az elõbbi két-, az utóbbi tízértékû skálán alapul). Elsõként az 1. rövid modellt tekintve, három tényezõ: a településtípus, a regionális tagoltság és az életkor szerepe emelkedik ki. A tradicionális „osztályjellegû” strukturális változók befolyása jóval gyengébb. Ami ezen belül figyelmet érdemel, a családi kulturális háttérnek – a személyes iskolázottsággal nem kongruens, sajátos mobilitási összefüggésre utaló – szignifikáns hatásai a történeti-ideológiai változókat még be nem vonó 1. modellben, a magasabb iskolázottsági háttérrel a jobboldali (míg a 2. modellt is figyelembe véve kevésbé egyértelmûen a konzervatív) orientáció irányában. Az életkori-generációs vonatkozásban az egyéb tényezõket kiszûrve is fennmarad az a sajátos – és az ideológiai tengelyek alapvetõ átfedését mintegy keresztbe metszõ – profil, hogy míg a magasabb életkor az elõzõ tengelyen a bal, az utóbbin a konzervatív irányba mutat – ha ez utóbbi hatás mértéke és az összefüggésrendszeren belüli súlya mérsékeltebb is (a politikailag közvetlen releváns kormánypárti–ellenzéki pártpreferencia életkori összefüggése egészében a bal–jobb orientációnál tapasztalt mintának felel meg). Végeredményben a bal–jobb tengely strukturális kötöttségét – az elõbb említett történeti-ideológiai mozzanatokon túl – részben a közvetlenül politikai jelentõségû választói megoszláshoz, részben a generációs és a területi tagolódáshoz való erõs kapcsolódása kondicionálja. Az elõbbi tényezõt Magyarországon a jobboldal vezetõ ereje, a Fidesz generációs gyökerei más rendszerváltó országokhoz képest minden bizonnyal még inkább kiemelik. A területi tényezõ jelentõségét ugyanakkor aláhúzza, hogy két mutató, a településtípus és a regionális hovatartozás külön-külön is mind a bal–jobb, mind a kormánypárti–ellenzéki pártpreferencia legjelentõsebb magyarázó változói közé tartozik (ezt a részletesebb adatok, mind a sztenderdizált regressziós együtthatók és a fontosságmutatók is jelzik). A kutatás adatai e vonatkozásban mind a 2002-es választások, mind az azóta sorra került európai uniós választás tendenciáit megerõsítik – mindkettõ a területi tagoltság korábbinál is hangsúlyosabb szerepére utalt. (És ismét megerõsítik a baloldal bázisának városi, a jobboldali tábor rurális súlypontját, valamint az olyan regionális csomópontok meglétét, mint a baloldal esetében a Közép-Magyarország – a fõvárossal a központban –, illetve az Észak-Magyarország hagyományos ipari övezete, a jobboldal esetében pe-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 90

90

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

dig az Alföld – leginkább a Dél-Alföld –, illetve – a még inkább konzervatív, mint jobboldali hangsúlyú – Dunántúl, Nyugat-Magyarország). A szóban forgó regionális összefüggéseket 2003-as felvételünk A modulja alapján együttesen – a két tengelyre és a kormánypárti–ellenzéki szavazatra is vonatkoztatva – jeleníti meg a következõ ábra.29 1. ábra A bal–jobb, a liberális–konzervatív dimenzión elfoglalt hely és a kormánypárti/ellenzéki pártpreferencia régiók szerint B) Liberális–konzervatív

(10-hez közelebb: jobb)

6,5

(10-hez közelebb: konz.)

6,0 Mean Az ön politikai álláspontja liberális vagy konzervatív

Mean Az ön politikai álláspontja baloldali vagy jobboldali

A) Bal–jobb

5,8

6,0

5,6

5,5

5,4 5,2

5,0

5,0

4,5

4,8

4,0

4,6

Közép M.o. Ny.-Dun. Észak-M.o. Dél-Alf. Közép-Dun. Dél-Dun. Észak-Alf. Régió

Közép M.o. Ny.-Dun. Észak-M.o. Dél-Alf. Közép-Dun. Dél-Dun. Észak-Alf.

Régió

C) Kormánypárti–ellenzéki pártpreferencia (2-höz közelebb: ellenzéki)

1,7

Mean BJSZEM2

1,6 1,5 1,4 1,3 1,2 Közép M.o. Ny.-Dun. Észak-M.o. Dél-Alf. Közép-Dun. Dél-Dun. Észak-Alf.

Régió

29

Az alkalmazott regionális kategorizálás a következõ volt: Közép-Magyarország: Budapest és Pest megye; Közép-Dunántúl: Komárom, Fejér, Veszprém megye; Nyugat-Dunántúl: Gyõr-MosonSopron, Vas, Zala megye; Dél-Dunántúl: Somogy, Tolna, Baranya megye; Észak-Magyarország: Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves megye; Észak-Alföld: Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, JászNagykun-Szolnok megye; Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Csongrád, Békés-megye.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 91

91

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

A meglévõ összehasonlító adatok alapján a fenti elemzéseket a két korábbi idõpontra vonatkozóan is elvégeztük, hogy a jelenlegi összefüggéseket tágabb perspektívába tudjuk elhelyezni. 8. táblázat A kormánypárti/ellenzéki pártpreferencia, a bal–jobb, illetve a liberális–konzervatív dimenzión elfoglalt pozíció magyarázó tényezõi két korábbi idõpontban (1994-ben és 1998-ban) Optimal Scaling kategoriális regresszióelemzés; béta-koefficiensek és importance-értékek; béta-együtthatók az ellenzéki pártok, a jobb, illetve a konzervatív pólusok irányában

1994

N = 1000

1. modell

2. modell

pártpreferencia/ bal–jobb kormány– ellenzék

pártpreliberális– ferencia/ konzerbal–jobb kormány– vatív ellenzék

liberális– konzervatív

béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp.

Iskolai végzettség

–,11

,18 –,19 ,53

Apa iskolai végzettsége

,10

,00

(Családi) jövedelmi helyzet

–,12 ,26 –,06 ,08

,07

,00

,11

Településtípus (község+)

,06

,07

,05

,04

,05

,12

Régió

,16

,41

,13

,24

,12

Életkor

,06

,09 –,10 ,05

Nem

,00

,00 –,06 ,05

,00

–,11

,24

,08

,02 –,14 ,13 –,08

,00 –,07 ,13 –,07 ,03

,11

,06

,02 –,07 ,09

,02

,12

,06

,08

,00

,07

,05

,08

,05

,05

,05

,20

,18

,23

,10

,08

,15

,22

,15

,32

,10

,07 –,07 ,04

,16

,28

,03

,00 –,03 ,00

,06

,00

,00

,20

,29

,15

,23

Vallásosság

–

–

–

–

–

–

,18

Egykori MSZMPtagság

–

–

–

–

–

–

–,22 ,32 –,18 ,26 –,06 ,01

R2

,05

,06

,08

,28

–,11

,12

,13

,10

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 92

92

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

8. táblázat folytatása

1998

N = 3000

Iskolai végzettség Apa iskolai végzettsége

1. modell

2. modell

pártpreferencia/ bal–jobb kormány– ellenzék

pártpreliberális– ferencia/ konzerbal–jobb kormány– vatív ellenzék

liberális– konzervatív

béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. –,06 ,06 –,12 ,07 –

–

–

–

–,12 ,24 –,01 ,00 –

–

–

–

,02

,00 –,10 ,15

–

–

–

–

Vagyoni helyzet

–,10 ,12

,02

,01 –,06

,11

Településtípus (község+)

–,06 ,00

,02

,01

,06

,05 –,07 ,00 –,06 ,01

,04

,03

Régió

,07

,09

,13

,06

,04

,07

,05

,02

Életkor

–,21 ,74 –,24 ,78

,20

,51 –,18 ,33 –,19 ,37

,18

,32

Nem

–,03 ,02

,02 –,07 ,03

,08

,02

,00

,05

–,08 ,05 –,02 ,00 –,05 ,07

,07

,04

,03

,00

,02

,00

,12

,12

,19

,39

Vallásosság

–

–

–

–

–

–

,12

Egykori MSZMPtagság

–

–

–

–

–

–

–,18 ,44 –,19 ,44 –,04 ,02

R2

,05

,06

,09

,12

,08

,10

,10

,13

Mind a bal–jobb tengelyre, mind az ezzel ma már szorosan összefüggõ kormánypárti–ellenzéki pártpreferenciára vonatkozóan megállapítható a bevont ismérvek által lefedett strukturális magyarázat növekedése az átfogott idõszak során (különösen 1998 és 2003 között). Ez arra utal, hogy a tömbök határait kijelölõ törésvonalak összességükben pregnánsabbá váltak. Itt ismét azokra a tényezõkre kell elsõsorban utalni, amelyekrõl már korábban is szó esett. A generációs tagolódás szerepe valójában már 1994 és 1998 között is nõtt, és tovább erõsödött a legutóbbi idõszak során. Szorosabbá vált az összefüggés a területi tagoltság tényezõivel is (sõt: 1998ban a településtípus esetében valójában nem is érvényesült a mostani

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 93

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

93

város–falu eltérés). A regionális differenciák is az utóbbi idõszakra váltak markánssá. Ami a gazdasági-kulturális erõforrások szerepét illeti, korábban azzal a – nemzetközileg sajátos, a hazai történeti-ideológiai körülményekkel kapcsolatos – jelenséggel volt dolgunk, hogy a kedvezõbb helyzet inkább a bal-, mint a jobboldali pólushoz kötõdött (bár a származási mozzanatot illetõen korábban sem volt ez a helyzet). Mostanra ez az összefüggés nagyrészt elenyészett, de az ellentétes irányban sem vált meghatározóvá; így ezen az alapon összességében pillanatnyilag az erõforrás-tényezõ szerepének mérséklõdésérõl beszélhetünk. Ami a történeti-ideológiai vonatkozású tényezõket, a vallásosság és az egykori MSZMP-tagság szerepét illeti, ezek az átfogott idõszak alatt többékevésbé állandóak maradtak. Kétségtelen tény, hogy az egykori párttagok száma csökken, és ezen az alapon a tényezõ közvetlen hatásának fokozatos mérséklõdése várható, ez azonban a vizsgált adatokon csak a kormánypárti–ellenzéki pártpreferencia esetében – a bal–jobb tengelyt tekintve viszont nem – mutatható ki.30

A TÖMBKÉPZÕDÉS FÓKUSZAI31 – INTÉZMÉNYI-SZERVEZETI, LAKÓKÖRNYEZETI ÉS MÉDIAKONTEXTUSOK Bár a modern tömegpártok a XX. század második felében az általános tendencia szerint az osztály- (réteg-, kulturális csoport) párttól a néppárt, sõt, a stabil választói bázissal szemben a választói pártok irányában tartottak, ez a folyamat többnyire mégsem haladt annyira elõre, hogy minden hagyományos szervezeti-intézményes kapocs megszakadt volna, ami meghatározott választói csoportok figyelmét, sõt, preferenciáját kitüntetetten biztosította a pártok számára. Az individualizáció (Beck), a network-társadalom (Castells) felé való átmenet nemcsak Európában nem vált annyira totálissá, hogy például a párttagság vagy az ilyen szempontból hagyományosan jelentõs súlyú szakszervezeti vagy más oldalon a vallási/egyházi kötõdés minden jelentõségét elvesztette volna, de például Amerikából is jelentõs

A vizsgálat másik – részben eltérõ kérdésblokkokat tartalmazó – felvételi modulján mindkét vonatkozásban némileg erõsebb volt az egykori párttagság, és gyengébb a vallásosság szerepe. 31 A kapcsolathálózati irodalomban Feld (1981) klasszikus tanulmánya hívta fel különös hangsúllyal a figyelmet a hálózati szervezõdés fokuszált jellegére, intézményes, szervezeti, csoportspecifikus csomópontjaira. 30

2-fejezet.qxd

5.10.05

94

12:10

Page 94

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

kutatások erõsítették meg ismét a szakszervezeti tagság ilyen szerepét (akárcsak családi szinten) a 2000-es választások alkalmával.32

Párttagság Az európai pártrendszerek közelmúltját ilyen szempontból tárgyaló elemzések szerint33 az 1980 és 2000 közötti két évtizedben a hagyományos demokráciákban jelentõsen (többnyire egyharmad körül) csökkent a párttagok aránya, de a legutóbbi kimutatások szerint még így is aránylag magas szinten mozgott: a választónépesség mintegy 5 százalékát érintette. (Ausztriában, Svájcban, a skandináv országokban, általában a kisebb európai országokban ennél magasabb volt.) A csökkenés általános tendenciájával szemben ugyanakkor több olyan dél-európai országban, ahol korábbi diktatórikus berendezkedést a hetvenes években új demokráciák váltottak fel, – igaz, a nagyon alacsony kiinduló szinthez képest – növekedés volt megfigyelhetõ. A párttagok aránya a legutóbbi idõszak adatai alapján már Spanyolországban és Portugáliában megközelítette, Görögországban meg is haladta az említett átlagos európai értéket. Ez a tendencia mind a bal-, mind a jobboldali pártok esetében megfigyelhetõ (mint ahogy általában az is elmondható, hogy a szóban forgó mutató ott magas, ahol valamennyi politikai térfélen aránylag magas a szervezettség szintje – illetve ahol az egyik oldalon jelentõsebb lemorzsolódás indul be, ott ezt a mozgást a másik oldalon hasonló erózió követi). A szóban forgó elemzések ebben a nemzetközi összehasonlításban a posztszocialista országokról, így a hazai helyzetrõl is adnak bizonyos képet. Ezekben az országokban a párttagság aránya összességében az európai átlagszint alatt marad, Magyarország valahol középen helyezkedik el: a párttagság aránya magasabb, mint a sor végén elhelyezkedõ Lengyelországban, viszont alacsonyabb, mint például Csehország vagy Szlovákia esetében.34 A Magyarországra kimutatott 2,15 százalékos arány (1999) nem is olyan alacsony, mivel a számítás 174 ezer aktív párttagot tételez fel, ami talán akkor és ma sem fedi le a tényleges helyzetet. (Az elemzésben közölt adatok Lásd az Annenberg választási kutatássorozat-darabjait, így Romer et al. (2003). A társadalmi törésvonalak amerikai kontextusában hasonló eredményeket mutat Manza–Brooks (1999). 33 Lásd Mair–van Biezen (2001). 34 Hasonló tendenciák tükrözõdnek az ESS-felvétel 2002-es nemzetközi adataiban, lásd a Függelék 2. tábláját. 32

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 95

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

95

szerint egy kevéssel nõtt 1990-hez képest.) Valójában a meglévõ surveyelemzések is csak részleges képet adnak az adott kérdésrõl, mivel az alacsony elõfordulás (és kis elemszámok) miatt a téma a reprezentatív jellegû felvételekben eleve nem tartozik a kitüntetett kérdések közé, és a meglévõ adatok is csak korlátozott mélységû elemzést tesznek lehetõvé. Az ilyen jellegû elemzések nemcsak a nemzetközi tendenciák – akár az említett általános csökkenés, akár a bizonyos esetekben, új demokráciákban kimutatott emelkedés – motívumainak jobb megértése, de a tömbök képzõdésével összefüggõ folyamatok világosabb áttekintése szempontjából is hasznosak volnának. Felvételünk adatai annyiban reálisnak tûnnek, hogy a 3000-es mintában 39-en vallották magukat valamely párt tagjának. Ez a közel másfél százalékos arány valamivel több mint 100 ezer embernek felel meg, ami nagyságrendjében nem áll távol a fenti – kissé talán felfelé túlzó – becsléstõl. (Valójában létezik a passzív – valamikor belépett, a rendezvényeket nem látogató, tagdíjat nem fizetõ, de ki nem lépett – tagoknak egy olyan mezõnye, amelynek nagyságát nehéz pontosan becsülni. Így például igen kérdéses a fenti felmérés idején még 60 ezer fõsnek számított, de azóta darabjaira hullott FKGP tagságának jelenlegi státusa. Bizonyára van a megkérdezetteknek egy olyan köre, amelyik nem szívesen beszél ilyen – esetleg még meglévõ – elkötelezettségérõl, azonban ennek mértéke valószínûleg nem meghatározó.) A meglévõ adatok mindenesetre ebben a vonatkozásban is a koncentrálódási folyamat általános trendjéhez illeszkednek, ma már ebben is a két nagy párt kitüntetett pozíciójával. Az említett 39 fõbõl a legtöbben (19 fõ) az MSZP tagjának mondták magukat, ezt a Fidesz követi (7 fõvel). Az elõbbi átszámítva (a teljes populációra vetítve ez 40-50 ezerre fõnek felelne meg) nem sokban tér el azoktól a kimutatásoktól, amelyeket a párt jelenlegi taglétszámáról olvashatunk (ami a 2002-es választások után ismét emelkedve, a 40 ezer fõt közelíthette meg). A Fidesz esetében egy ilyen átszámítás 20 ezer fõhöz közeli nagyságrendet jelent, ami a 2003-as év vége felé ismét nem járhatott túl messze a valóságostól. (E két párton kívül csak a Munkáspárt esetében találkozhattunk aránylag nagyobb – 4 fõs – elõfordulással). Jóllehet ezek az elemszámok szigorú óvatosságra intenek, egy-két szempontból nem érdektelen néhány további részlet. Így minden bizonnyal nem véletlen a markáns életkori/generációs eltérés a teljes népesség összetételéhez képest: a felvételben szereplõ párttagok valamivel több mint fele a legidõsebb, 60 év feletti korcsoporthoz tartozott. Ugyanígy – tekintve a párttagok közt a baloldal nagyobb súlyát – valószínûleg az is közel áll a realitáshoz, hogy területi szempontból részben a centrumhoz (a fõvároshoz, illetve Közép-Magyarországhoz), a vidéki régiókon belül pedig mindenekelõtt Észak-Magyarországhoz kapcsolódnak a szervezett politikai aktivitásról ily módon beszámoló mintatagok (e két említett körzetbõl kerül ki a párttagok csaknem kétharmada).35 Az pedig nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az utóbbi csoportban nagyságrenddel nagyobb a kinyilvánított választói aktivitás, akár a már lezajlott, akár a küszöbön álló további választásokat tekintve.

35

Fontos adalék mindehhez, hogy a volt MSZMP-tagságot tekintve is kiugró (az átlagost csaknem kétszer meghaladó) adatot regisztrálhattunk felvételünkben az Észak-Magyarország régiót tekintve.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 96

96

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Szakszervezeti tagság Ha a párttagság intézményéhez képest kevésbé egyértelmû is a politikai tömbösödésben játszott szerepük, a (survey-eredmények alapján már valamivel többet mondhatunk el néhány olyan további szervezõdésrõl, intézményrõl, amelyek a nemzetközi tapasztalatok szerint történetileg is, bizonyos fokig ma is jelentõs szerepet játszanak a fõbb politikai törésvonalak formálódásában. Ilyenek baloldalon a szakszervezetek, jobboldalon az egyházak, vallási szervezetek. Felvételünk egyik – szervezeti kapcsolódásokat számba vevõ – modulja mind az elõbbirõl, mind az utóbbiról szolgált bizonyos adalékokkal (a vallásosság jellegérõl viszont mindkét felvételi modul szocio-demográfiai blokkja, valamennyi megkérdezettre vonatkozóan). A szakszervezeti tagság mozzanatát illetõen ismét célszerû rövid visszatekintéssel kell kezdeni. Ha a rendszerváltás nyomán létrejött új vagy átalakult hagyományos szervezetek csak kis részét szívták is fel elõdeik szinte minden munkavállalót magukba foglaló létszámának, a kilencvenes évek elején még mindig aránylag jelentõs volt ez a szám – akkoriban végzett felvételeink szerint az aktív korú népesség több mint egyötödét fogta át. Az 1993-as szakszervezeti választások – amelyek a nem sokkal rákövetkezõ 1994-es országgyûlési választások, az MSZP gyõzelme szempontjából is kitüntetett jelentõséggel bírtak –, legalábbis idõlegesen ismét bizonyos megerõsödés lehetõségét rejtették magukban, mint ahogy ezt mutatta az új és hagyományos szakszervezetek közötti „létszámverseny” is, amely az üzemi tanácsokban elfoglalt pozícióért folyt. Jelen keretek közt nem elemezhetjük bõvebben azokat a gazdasági, politikai és társadalmi okokat, amelyek a késõbbiekben ismét a szakszervezetek jelentéktelenné válásához és létszámuk további apadásához vezettek. Annyit jegyeznénk meg, hogy ezek a folyamatok alapjában mind Nyugat-Európában, mind az Egyesült Államokban hasonló természetûek, a szakszervezeti létszám csökkenése azonban nem annyira drasztikus, mint esetünkben. A European Social Survey 2002-es felvétele szerint a bevont európai országokban a szakszervezeti tagok felnõtt népességen belüli aránya egyötöd körüli, ami a munkaviszonyban lévõkön belül valamivel meghaladja az egynegyedet.36 Ezt az arányt azonban némiképp csökkentik a bevont posztszocialista országok adatai, ahol – Magyarországhoz hasonlóan – ezek az adatok alig haladják meg az 5 százalékot (kivétel az európai átlag felé közelítõ Szlovénia). Két36

A részletesebb adatokat lásd a Függelék 2. táblájában.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 97

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

97

ségtelen, hogy Európában ezen kívül is számottevõ eltérések vannak – a mediterrán régió szervezettségi adatai Magyarországéhoz állnak közel, a skandináv országokban viszont még az alkalmazottak jelentõs része (egyes országokban, Dániában vagy Norvégiában többsége) szakszervezeti tag. Kutatásunkban a fenti nemzetközi vizsgálathoz hasonlóan alacsony, 5 százalékos tagságot regisztráltunk. Bár itt is igen alacsony elemszámokkal van dolgunk, ezek az arányok két régió – Közép-Magyarország és Észak-Magyarország – esetében mintegy a kétszeresét teszik ki az egyéb régiók átlagos értékének. Észak-Magyarországon az alkalmazottak körében megközelíti a 20 százalékot, ami egybecseng a bal–jobb tengely, a pártpreferencia – és párttagság – adatokkal. A szakszervezeti tagság fõként eme régiókra való redukálódása már nem sokkal a rendszerváltás után végzett felvételekben is megfigyelhetõ. Egy 1991-es vizsgálat szerint – amikor a szakszervezeti tagok aránya összességében még elérte a 20 százalékot – szintén a fõvárosban és Észak-Magyarországon emelkedtek ki ezek az arányok.

A kisszámú elõfordulás mellett is megfigyelhetõ, hogy a különbözõ régiókban összetételükben eltérõ csomópontokról beszélhetünk. Észak-Magyarország esetében nagyrészt a hagyományos ipari válságövezet zömmel férfi munkásgárdájáról van szó, akik további talajvesztésükkel szemben próbálják – több-kevesebb sikerrel – a szakszervezeteket is felhasználni. A központi területen viszont már annak az újabb tendenciának az érvényesülése érhetõ tetten, hogy a megmaradt szakszervezeti bázis inkább a közszféra, közalkalmazotti állomány körül sûrûsödik, s ennek megfelelõen ezeken a területeken – az elõbbivel szemben – már inkább magasabb, mint alacsonyabb a tagok között a nõk aránya. Közös jellemzõ ugyanakkor az idõs korosztályok viszonylag magas, a fiatalok alacsony reprezentáltsága (sõt, valójában ma – kicsit bizarr módon – a nyugdíjas korosztályon belül a legmagasabb a magukat szakszervezeti tagoknak tekintõk hányada). Az elõzõ részben röviden említettük, hogy a szakszervezeti tagság tényezõje alapján – önálló hatásként – nem mutatkozott számottevõ összefüggés sem az ideológiai önbesorolással, sem a kormánypárti–ellenzéki pártpreferenciával. Ez természetesen nem magától értetõdõ. A politikai magatartás – választói viselkedés, törésvonal stb. – irodalmában visszatérõen kutatott, jól dokumentált az a szerep, amely a szakszervezeti tagság és a baloldali (labour, demokrata stb.) identitás között az elmúlt században – ugyan változó szorossággal, de mindvégig – fennállt. Az említett 2002-es ESS-kutatás is arról tanúskodik, hogy ez a kapcsolat (például a bal–jobb skálán való elhelyezkedéssel) a nyugat-európai országok jó részében ma is

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 98

98

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

jóval erõsebb, mint a bevont posztszocialista országokban, ahol még az egyszerû kétváltozós összefüggés szintjén sem szignifikáns (így Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországban és Szlovéniában). Ha ez utóbbit felvételünk is megerõsítette, bár a behatóbb elemzésekre az alacsony elemszám nem ad lehetõséget, a közelebbi szemügyre vétel esetünkben is arról tanúskodik, hogy bizonyos kontextusokban továbbra sem egészen mellékes a szakszervezeti tagság szerepe. Mindenekelõtt olyan környezetekrõl van szó, ahol egyfelõl aránylag még mindig „látható” nagyságú a szakszervezeti elõfordulás, másfelõl az általános politikai klíma is ennek megfelelõ, tehát az átlagoshoz képest inkább baloldali színezetû. Ilyen elsõsorban az adott vonatkozásban már többször említett két körzet, az észak-magyarországi és a központi (fõvárosi, fõváros közeli) régió.37 Hogy ez esetben sem puszta véletlennel lehet dolgunk, azt – a kontextuális csomópontokra vonatkozó elméleti megfontolások mellett – korábbi felvételek egybecsengõ eredményei, így a már említett 1991-es felvétel vonatkozó adatai is megerõsítik.38 Ha e vonatkozásban az északi régióhoz kapcsolódó összefüggések valamelyest még erõteljesebbek, azt talán azzal a már említett – további kontextuális – körülménnyel hozhatjuk összefüggésbe, hogy a szakszervezeti tagság itt inkább olyan termelõágazatokhoz (mindenekelõtt az iparhoz) kötõdik, amelyek legalábbis az idõsebb generációt foglalkoztató hagyományos gyáripari miliõt tekintve maguk is erõsebben baloldali kötõdésûek, mint a szakszervezeteken belül a más régiókban, így fõleg a fõvárosban erõteljesebben jelen levõ – ugyan többnyire szintén inkább baloldalú színezetû, de ilyen szempontból valamelyest mégis heterogénebb közszféra ágazatai.

Egyházi, hitéleti kötõdés Ahogy a szakszervezetek a baloldal, a hitéleti közösségek, az egyházak vonzáskörében élõ népesség a jobboldal számára képez fontos társadalmi bázist, szavazói csomópontot. Jóllehet a szekularizáció elõrehaladása ennek az összefüggésnek az erejét sem hagyta érintetlenül, a vallási elem továbbra is a politikai törésvonalak megkülönböztetett tényezõinek egyike. Kutatásunk is adalékokkal szolgál a szóban forgó összefüggés további fennállására, valóLásd az elõzõ részben bemutatott regionális eltéréseket, az ideológiai tengelyeket és a párt/blokkhovatartozást tekintve. 38 1991-ben a fõvárosban és az Észak-Magyarországon a szakszervezeti tagok közt az MSZP-támogatók aránya elérte a 15, illetve16 százalékot, míg a nem tagok közt ez csak 8, illetve 10 százalék volt. 37

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 99

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

99

jában az elõbbi tényezõhöz képest számottevõbb érvényére vonatkozóan. Mint az elõzõ elemzésekbõl láthattuk, minden vonatkozásban határozott összefüggés volt kimutatható a vallásosság tényezõjével, és különösen pregnáns a bal–jobb skálán az átlaghoz képest a jobboldal felé való orientáció (tízfokú skálán 6,15, hétfokú skálán 4,32 értékkel) azon, többnyire rendszeresen templomba járó emberek körében, akik a vallásossággal kapcsolatos önbesorolás alapján „az egyház tanításait követik”. (Sõt, azon a mintegy 5 százaléknyi nagyságú csoporton belül, akik a felvételben arról számoltak be, hogy tagjai valamilyen egyházi, vallási szervezeteknek, a tízfokú skálán ez az érték 6,88, még közelebb a jobboldali pólus irányában.) Míg ez utóbbi csoport a teljes mintában mintegy 16 százalékot tesz ki, ez az érték valamennyi dunántúli régióban magasabb (elsõsorban a Nyugat-Dunántúlon, ahol a népesség egynegyede adott ilyen választ. Ez megfelel annak a körülménynek, hogy az utóbbi területeken részben a katolikus, részben az evangélikus felekezethez tartozók felülreprezentáltak az országos átlaghoz képest, akik körében viszonylag magas az egyházhoz, templomba járáshoz kötõdõ hitéleti aktivitás.) Mindez fontos adalék a jobboldali felfogás regionális sûrûsödéseihez; viszont a dunántúlival szemben a dél-alföldi csomópont – ahol az átlagosnál alacsonyabb a vallásosság – ezzel a tényezõvel már kevéssé magyarázható (ahhoz minden bizonnyal egyéb hagyományokat, a rurális jelleg s a kisgazda kötõdés történeti mozzanatát kell figyelembe vennünk).

Lakókörnyezeti kontextus Itt a korábbiaktól bizonyos fokig eltérõ mozzanatról van szó, amennyiben az adott tényezõ – a lakókörnyezet meghatározott jellege – sem közvetlen politikai vonatkozást vagy ideológiai affinitást nem rejt magában, sem olyan szervezeti kötõdést, amelynek legalábbis áttételes politikai tendenciája van. Ennek ellenére – bizonyos fokig már a kapcsolathálózati vonatkozásokhoz való átmenetként – nem tartjuk indokolatlannak, hogy ebben a részben tárgyaljuk ezt az inkább kontextuális, mint identifikációs jellegû tényezõt is. Ez esetben – mint a hasonló kontextuális összefüggések esetében – arról van szó, hogy az adott miliõ jellegzetes összetétele – nem feltétlenül a kohézió, csoportnyomás normatív mechanizmusain, hanem a személyes kommunikáció normalizációs tendenciáján, az adott környezet szokásrendjének közvetett befolyásán keresztül – olyan viselkedésmódok szélesebb érvényre jutásához is hozzájárul, amelyek közvetlenül nem kö-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 100

100

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

vetkeznének pusztán az egyéni attribútumokból. Voltaképpen a településtípus és a regionális tagoltság esetében is hasonló befolyásokról van szó, amelyekrõl más vonatkozásban már részletesebben szóltunk. A lakóház – és az esetek jó részében az ezzel rokon szélesebb lakókörnyezet – jellege a kontextuális befolyás még közvetlenebb potenciálját hordozza magában. Ha egy területen bizonyos szemléleti miliõ, politikai-ideológiai klíma kialakul és többé-kevésbé világosan érzékelhetõvé válik, bizonyos fokig már személyes döntés, identifikáció kérdése lesz az odaköltözés, esetleg a hosszabb távon való ottmaradás. Mindez persze nem jelenti azt, hogy valamennyi lakókörnyezeti hovatartozás ilyen tendenciát hordozna magában, vagy hogy akár a konkrét lakás, ház jellege valamennyi esetben pontosan képezné le a lakóövezet jellegét (valójában nem is olyan ritka a különösebb jellegzetesség nélküli lakóövezet). Ezzel együtt az ökológiai tényezõt elõtérbe helyezõ választásszociológiai elemzések hagyományosan jelentõs figyelmet fordítottak a lakóterületi miliõre, és a választási földrajz legérzékletesebb megjelenítései sok esetben épp az ilyen többé-kevésbé jól lehatárolt övezetekhez kapcsolódtak.39 Ugyanígy, bár például Nagy-Britanniában is jelentõsen vesztett erejébõl az Alford-indexszel leírható eltérés a kék- és fehérgalléros választói viselkedés között, a (munkás- és egyéb) lakóövezetek közti különbségek továbbra is szembetûnõek maradtak. (Ilyen összefüggésben szóltak Andersen és Heath – ha talán metaforikusan is – „kontextuális társadalmi osztályokról” néhány évvel ezelõtti tanulmányukban.)40 Részben választásstatisztikai, részben a választókerületekre vonatkozó területi statisztikákon alapuló aggregát elemzéseinkben néhány esetben magunk is kimutattunk egy-egy ilyen területi összefüggést, így a 2002-es választásokat követõ – de a korábbi választásokra is kiterjedõ – elemzésünkben például a munkanélküliség elõfordulásának, vagy – a mostani fókuszhoz közelebb esõ módon – az adott területen a Kádár-korszakban épült (kisebb-nagyobb pontatlansággal gyakorlatilag a lakótelepi) lakások részarányának összefüggését a választási eredményekkel.41 A mostani Politikai Tagolódás Projekt demográfiai adatblokkja, amely a lakás, ház (lakóövezet) jellegének viszonylag részletes, mintegy másfél tucat kategórián alapuló tipológiáját is magába foglalta, módot ad ezeknek a következtetéseknek az egyéni szinten való ellenõrzésére is. Valójában az adatbázis mérete nem teszi lehetõvé az 39 40 41

Lásd Scheuch (1974). Lásd Andersen–Heath (2002). Lásd Angelusz–Tardos (2003).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 101

101

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

ilyen finomságú megkülönböztetést, ezért a kiinduló tipológiát egy hat kategórián alapuló durvább – de területileg és társadalmilag még többé-kevésbé világosan elkülönülõ – csoportosításba vontuk össze.42 A rendelkezésre álló elemszám bõvítése érdekében továbbá a bal–jobb és liberális–konzervatív skálák 10 fokú változatait is oly módon kódoltuk át, hogy a másik modul 7 fokú eredményeivel összesítve elemezhessük õket.43 Ily módon a két ideológiai tengelyre és a kormánypárti–ellenzéki pártpreferenciára vonatkozóan a következõ eredményeket kaptuk (ismét grafikusan ábrázolva). 2. ábra

A kormánypárti/ellenzéki pártpreferencia, a bal–jobb, illetve a liberális–konzervatív dimenzión elfoglalt pozíció lakóház-lakóterület jelleg szerint (7-hez közelebb: jobb)

4,1 4,0 3,9 3,8 3,7 3,6 3,5

Mean kormánypárti/ellenzéki szavazó

alsó falusi kertes családi panel modern lakóház városi alsó városi bérház jellege 1,6

1,5

B) Liberális–konzervatív

(7-hez közelebb: konz.)

Mean lib.-konz. skála (1 lib. 7 jobb)

Mean bal jobb skála (1 bal 7 jobb)

A) Bal–jobb

4,1 4,0 3,9 3,8 3,7 3,6 3,5 3,4

3,3 alsó falusi kertes családi panel modern lakóház városi alsó városi bérház jellege

C) Kormánypárti-ellenzéki pártpreferencia (2-höz közelebb: ellenzéki)

1,4

1,3

alsó falusi kertes családi panel modern városi lakóház alsó városi bérház jellege

Az itt felhasznált tipológia egy részletesebb kategorizálás összevont – voltaképpen életstílusszinteket kifejezõ – változata. Az egyes csoportok elemszámai a következõk: alsó falusi 117, alsó városi 76, kertes családi 764, (gangos) bérház 104, lakótelepi-panel 286, modern városi 131. 43 A tíz fokon belül az egyik póluson az 1-es és 2-es, a másikon a 9-es és 10-es, valamint középen az 5ös és 6-os önbesorolásokat vontuk egybe. 42

2-fejezet.qxd

102

5.10.05

12:10

Page 102

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Mielõtt magukkal az eltérésekkel foglalkoznánk, szögezzük le, hogy a fenti hat közül a lakásállomány több mint kétharmada két típusra, a kertes családi házra és a (panelszerû) lakótelepi tömbházakra koncentrálódik (ezen belül az elõbbi domináns típusként az összes lakás felét, az utóbbi egyötödét teszi ki). Így mindenekelõtt a köztük meglévõ eltérés érdemel figyelmet, ami koherens módon a kertes családi házak lakói esetében a jobboldali–konzervatív–ellenzéki, a lakótelepi népesség esetében a baloldali–liberális–kormánypárti pólusok felé mutat. Nem mondhatni ugyanakkor, hogy ezek a vonások csupán ezeket a típusokat jellemeznék. Így a szegényesebb rurális miliõt megjelenítõ, részben a tanyasi lakásokat is magába foglaló „alsó falusi” az elõbbihez, „a hagyományos bérház” az utóbbihoz áll közel (sõt, bizonyos vonatkozásokban még jellegzetesebben is képviselik az adott szemléleti irányt). A hagyományos munkáskerületekben, külterületeken nagyobb arányban elõforduló „alsó városi” övezetek a (ma már többnyire szintén magántulajdonban lévõ) fõleg a nagyobb városok belterületén elõforduló „hagyományos bérházak” körzeteitõl jelentõsebben csak a liberális–konzervatív tengelyt tekintve különböznek, az elõbbiek a konzervatív, az utóbbiak a liberális pólus irányában. A jobban szituált „modern városi” (társasházi stb.) övezetek lakói az elõzõekhez képest heterogénebbnek mutatkoznak (noha egy ennél finomabb területi-övezeti bontás bizonyára akár a fõvároson belül is kimutathatna olyan felsõ- és középosztály-övezeti csomópontokat, amelyek inkább baloldali, illetve inkább jobboldali színezetû lakónépességeket foglalnak magukba). Indokoltan merülhet fel a kérdés, vajon a fenti jellegzetességek nem pusztán egyéni attribútumokból (például az urbánus-rurális jellegzetességekbõl, esetleg szocioökonómiai ismérvekbõl) adódnak-e. Mielõtt közvetlenül a válaszra térnénk, meg kell jegyeznünk: egy ilyen (kétdimenziós szinten statisztikailag persze minden esetben szignifikáns)44 profil akkor sem volna mellékes – még ha a „felszínen” is, mindenképp egyfajta tényszerûséget rejtene magában –, ha a többváltozós elemzés nyomán végül kiesne az önálló hatással rendelkezõ tényezõk sorából. A kérdés érdemére térve (még a szóban forgó elemzés elõtt): nem valószínû, hogy a lakókörnyezeti-övezeti profilok mögött alapjában társadalmi-gazdasági tényezõk állnának, hiszen mint az azokra vonatkozó korábbi elemzésekbõl kiderült, a jelen hazai konstellációban ezek nem tartoznak a politikai tagolódást meghatározóan befolyásoló 44

A szignifikancia szintje ,004 a bal–jobb, ,003 a liberális–konzervatív skála és ,000 a kormánypárti–ellenzéki pártpreferencia esetében.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 103

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

103

tényezõk sorába. Ami a területi hatás esetleges szerepét illeti, ugyanez már kevéssé mondható el (láttuk, mind a településtípus, s még inkább a regionális tagoltság számottevõen befolyásolja a politikai hovatartozást) – viszont ha esetleg el is kell ismernünk a szóban forgó átfedést, legalábbis részlegesen nem vonható kétségbe –, akkor is felmerül: vajon nem lehetne-e megfordítani a kérdést, és a kimutatott területi eltérések mögött legalább részben a lakókörnyezeti, övezeti jellegzetességek befolyását keresni? Mindezek után persze már azoknak az elemzéseknek az eredményérõl kell beszámolni, amelyekhez a korábbiakhoz hasonló (Optimal Scaling) többváltozós regresszióelemzések révén – az 1. modell szociodemográfiai tényezõinek bevonásával, azokat a lakóház/lakókörnyezet (hatkategóriás) változóval nominális tényezõként kiegészítve – jutottunk. További eltérés, hogy az elemzéseket mind a tízfokú ideológiai skálák modulját tartalmazó 1500 fõs almintára, mind a teljes 3000 fõs mintára vonatkozóan elvégeztük (ahol az ideológiai tengelyek adatainak együttes kezelésére vonatkozóan a már említett átalakítást alkalmaztuk). Míg a lakóház/lakókörnyezet jellege mind a bal–jobb önbesorolásra, mind a kormánypárti–ellenzéki párthovatartozásra vonatkozó valamennyi elemzés szerint szignifikáns, önálló hatással rendelkezõ változónak bizonyult, a liberális–konzervatív tengelyt tekintve egyik esetben sem. A szóban forgó tényezõ befolyása – az életkor nyilvánvalóan átütõ szerepe mögött – a jelenlegi hazai politikai tagolódást elsõsorban leíró két elõbbi vonatkozásban a másik két területi tényezõéhez, a regionális hovatartozáshoz és a településtípushoz mérhetõ.45 Az elemzésekbõl a kormánypárti–ellenzéki párthovatartozással kapcsolatos elemzést emeljük ki, immár a teljes mintára vonatkozóan. Az utolsó három sor együttesébõl az is leolvasható, hogy a szociodemográfiai változók (ideológiai-politikai tényezõket nem tartalmazó) együttesén belül a területi jellemzõk összességükben a teljes magyarázat több mint kétötödét adják, és ezzel közel olyan befolyással rendelkeznek, mint a jelen konstellációban kétségkívül vezetõ generációs tényezõ.

45

A bal–jobb skálára vonatkozóan a lakóház jellege változó béta-értéke ,07, importance-érték ,07 (a teljes mintára vonatkozó összevont elemzés alapján). Hasonló szignifikáns értékek adódtak az 1500 fõs A modulra külön elvégzett elemzések szerint.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 104

104

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

9. táblázat A kormánypárti/ellenzéki pártpreferencia magyarázó tényezõi, a lakóház-lakóterület jelleggel kiegészítve (Optimal Scaling kategoriális regresszióelemzés; béta-koefficiensek és importance-értékek, béta-együtthatók az ellenzéki pártok irányában)

2003

Pártpreferencia/kormány–ellenzék 1. modell, a lakóház-lakóterület jelleggel kiegészítve béta

imp.

Iskolai végzettség

–,05

,04

Apa iskolázottsága

,05

,04

Vagyoni helyzet

,01

,00

–,18

,49

Nem

,01

,00

Településtípus (község +)

,09

,16

Régió

,09

,09

,10

,17

N = 2171

Életkor

Lakóházjelleg R

2

,07

46

Ha pusztán az összetétel eltéréseire nem vezethetõk vissza a lakókörnyezet jellege szerinti eltérések, hogyan értelmezhetjük õket? Vajon olyan sajátosságok vannak-e az egyes típusok „természetében”, amelyek magyarázatot adhatnak a politikai kötõdések megfigyelt jellegére? Ismét az elõbb kiemelt kertes családi/lakótelepi párossal kezdve, célszerû ezen belül a kisebb népességet átfogó – s már emiatt is az átlagoshoz képest pregnánsabban eltérõ – utóbbi típussal kezdeni. Ahogy a már említett aggregát elemzésben e mozzanatot külön kiemeltük: a javarészt a Kádár-korszakban épült lakóövezetekben az elmúlt választáson többnyire baloldali fölény érvényesült, különösen azokban az esetekben, amikor a választási részvétel aránylag nagynak bizonyult (e körzetek összességükben nem tartoznak a 46

Az a körülmény, hogy az itt szereplõ összmagyarázat alacsonyabb, mint a korábban szereplõ (az egyik 1500 fõs modulon alapuló) 1. modellben – jóllehet egy plusz változó még belépett az eredeti tényezõegyütteshez képest –, arra vezethetõ vissza, hogy a másik 1500 fõs modul összefüggései valamelyest mérsékeltebbek (ez a körülmény további módszertani elemzéseknek képezi majd tárgyát a kérdõív-kontextushatással kapcsolatos más összefüggések keretében).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 105

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

105

magas aktivitású területek közé). A panellakók jelenlegi beállítódására azonban nemcsak egy valamikori – tipikus esetben a használatbavétellel párosuló – kedvezmény, hanem paradox módon egy, a rendszerváltás után fokozottan érzékelt leértékelõdés is hasonló irányban nyomja rá bélyegét – ezek a valójában nem idõtállónak készült épületek sokat amortizálódnak az évtizedek során, és csak a legutóbbi idõkben vették kezdetüket átfogóbb rehabilitációs programok. (Néhány vidéki iparvárosban mindezt csak súlyosbítják a negatív migrációs különbözetet elõidézõ foglalkoztatási gondok, amelyek a helyi lakáspiacon komoly túlkínálatot idéznek elõ.) A lakótelepi szindróma egy további interakciós velejárója az aránylag intenzív belsõ kommunikáció a városok más területeitõl, belsõ övezeteitõl aránylag elzárt külsõ terekben (tegyük azonban hozzá, hogy – noha ez a körülmény elvben a nézetek belsõ homogenizációjának irányában hathat –, felvételünk adatai, legalábbis a lakókörnyezetenkénti belsõ szóródásokra vonatkozó eredmények nem szolgáltak erre adalékkal). A másik oldalon, a családi házak birtoklásához – ha azok a Kádár-korszak évtizedeiben épültek is – többnyire nem párosultak az elõzõhöz hasonló kedvezmények, s tulajdonosaik már ezért is inkább kapcsolták õket saját erõfeszítéseikhez. De ettõl függetlenül a tradicionális agrárvilág valamelyest fennmaradt értékei, a gazdálkodáshoz, kistermelõi iparkodáshoz kötõdõ vidéki(es) életforma is ebben a környezetben õrzõdhetett meg elsõsorban. És ahogy a fenti lakóterületi környezet bizonyos értelemben – az intenzív belsõ kommunikáció, a lokális színterek értelmében – egyfajta „városi falunak” tekinthetõ, úgy tekinthetõ annak (persze a szó közvetlen értelmében) a szokások fenntartására, a konvenciók õrzésére irányuló – alapjában véve a konzervatív értékvilág számára kedvezõ – szomszédsági környezet. Egy másfajta – voltaképpen inkább a konzervatív–liberális tengely mentén megjelenõ – ellenpólus elemeként szólhatunk az elõbbivel szemben arról a hagyományos városi bérháztípusról, amelynek jellegzetes „gangos” házai ma is nagy számban vannak jelen mindenekelõtt a fõváros belterületein – akár a jobban szituált belvárosi, akár a lecsúszó köztes övezetekben. E körzetek lakókörnyezeti stílusa ma jellegzetesen a nyüzsgõ nagyvárosi életformához, a külföldiek, bevándorlók és különbözõ kisebbségi csoportok intenzív jelenlétéhez igazodik – a vázolt övezeti típusok közül egyfajta multikulturális miliõhöz legközelebb állva. Az itt megfigyelt liberális hangsúly nem utolsósorban ezekkel a jegyekkel hozható összefüggésbe.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 106

106

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A lakókörnyezet jellegével kapcsolatban valójában olyan többszintû jelenséggel van dolgunk, ahol az egyéni és kontextuális befolyások nehezen szétbogozható együttest alkotnak. Az aggregát szintû elemzés révén még pregnánsabban tükrözõdik a szóban forgó összefüggés. Jelen dolgozatunkban itt alkalmazzuk elõször azt a – 2002-es országgyûlési és 2004-es EUválasztások települési eredményein alapuló – választásstatisztikai adatbázist, amely a jelenlegi kormánykoalíció és ellenzék viszonylagos befolyását jelzi a felvétel mintájában szereplõ településekre vonatkozóan és ezen belül – a kiinduló adatokból már egy leegyszerûsítés révén – egy egyszerû bal–jobb dichotóm csoportosítást is tartalmaz.47 Az alábbi táblázat most már arra vonatkozóan tekinti át (felvételünk Amoduljának mintája alapján) a fenti hat lakókörnyezet-jelleg csoportot, hogy azok milyen arányban kapcsolódnak bal- és jobboldali többséggel jellemezhetõ települési miliõhöz. 10. táblázat A lakóház/lakóterület-jelleg csoportok megoszlása a települések bal- vagy jobboldali színezete szerint (%) Baloldali többségû települések

Jobboldali többségû települések

Összesen

Alsó falusi

21

79

100

257

Alsó városi

54

46

100

145

Kertes családi

39

61

100

1519

Hagyományos bérház (gangos)

84

16

100

204

Lakótelepi panel

75

25

100

550

Modern városi (társasház stb.)

53

47

100

281

Összesen

49

51

100

2356

N

Hozzá kell tenni, a lakókörnyezet jellege nem rejt magában olyan egységesítõ hatást, hogy az egy-egy típushoz tartozók politikai platformja attól függetlenül lengene ki bal- vagy jobboldali irányban, hogy a település 47

Lásd errõl az adatbázisról a jelen kötet V. mellékletét.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 107

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

107

egészének milyen a színezete (tehát például a jobboldali többségû városok lakótelepeinek lakói is viszonylag inkább jobboldaliak, a baloldali többségû települések kertes családi házaiban élõk viszonylag inkább baloldaliak). A települések jellegétõl azonban ugyanúgy elválaszthatatlan a szóban forgó lakókörnyezeti jellegzetesség, ahogy esetenként a lakóövezeti sajátosságok is magukon viselik településeik és azok tágabb népessége jellegzetes vonásait.48

Tömbspecifikus médiaközönségek Míg az elõzõekben említett szervezõdési csomópontokkal (pártok, szakszervezetek, vallási szervezetek, lakóhelyi övezetek) a politikai törésvonalak, tömbök irodalma szokásszerûen foglalkozik, a kevésbé kézzelfogható, de a politikai mediatizáció mai viszonyai között egyre inkább jelen levõ tömbspecifikus médiaközönségek, virtuális csoportosulások eddig viszonylag kisebb szerepet kaptak a kérdéskör szisztematikus tárgyalásában. Bár kutatásunk másutt részletesebben foglalkozik a kommunikációs vetülettel, nem lenne teljes a kép, ha ebben a részben legalábbis ne érintenénk ezt a a médiafogyasztással kapcsolatos vonatkozást. A vizsgálat a teljes felvételen belül a politikai napilapok, a fontosabb televíziós hírmûsorok és néhány erõsebben politikai töltésû rádiómûsor fogyasztását fogta át, az egyik modul emellett a politikai hetilapok jelentõs részérõl is információt nyújtott. Mindezzel a kötet említett késõbbi fejezete foglalkozik; a jelen szempontból mindössze a kormánypárti–ellenzéki hovatartozással és a két politikai tengellyel való egyszerû összefüggéseket kívánjuk áttekinteni. Az alábbi táblázat az egyszerû (zérus-rendû Pearson-) korrelációs együtthatókat veszi sorra a valamely szempontból (legalább ,005-ös szinten) szignifikáns esetekben.49 A kommunikációs fórumok sorrendje a pártpreferenciával való korreláció sorrendjét követi (a negatív elõjel a bal-, illetve liberális, a pozitív elõjellel a jobb-, illetve konzervatív oldal felé mutató tendenciát jelzi). Mivel az egyes esetekben az adott orgánum körüli közönÉrdemes idevonatkozóan az elõzõleg tárgyalt párttagsággal és szakszervezeti tagsággal kapcsolatban is megjegyezni, hogy mindkettõ súlypontja a baloldali többségû területeken van (az elõbbi esetében a mintatagokra vetítve közel 70–30, a szakszervezeti tagoknál 60–40 arányban míg a nem tagok esetében ez kb. fele-fele arányban oszlik meg). 49 Azon kommunikációs változók esetében, melyeket a teljes minta (tehát mindkét modul) tartalmazott, további feltételnek tekintettük, hogy a bal–jobb és a liberális–konzervatív skála esetében az összefüggés mind a két (tehát tíz- és hétfokú) skálaverzió esetében is ilyen szinten szignifikáns legyen. 48

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 108

108

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

ség nagysága sem mellékes, a rendszeres használók arányát a táblázat külön oszlopa tünteti fel.50 11. táblázat Kommunikációs eszközhasználat (szignifikáns) összefüggései a kormánypárti/ellenzéki pártpreferenciával, a bal–jobb, illetve a liberális–konzervatív dimenzión elfoglalt pozícióval (Pearson r korrelációs együttható)

Kormánypárti– ellenzéki pártpreferencia

Bal– jobb skála

Liberális– konzervatív skála

A rendszeres (legalább hetenként többszöri, hetilapoknál havonta többszöri) közönség aránya (%)

Népszabadság

–,22

–,21

–,19

9

168 Óra (hetilap)

–,17

–,15

–,14

4

ATV politikai hírmûsorai

–,14

–,14

15

Népszava

–,11

–,10

3

MTV1 politikai hírmûsorai

–,10

–,12

59

TV2 politikai hírmûsorai

–,09

67

RTL Klub politikai hírmûsorai

–,09

66

Magyar Hírlap Kossuth Krónika (MR)

–,10

3

,13

19

,17

11

Vasárnapi Újság (MR)

,14

,12

Hír Tv politikai hírmûsorai

,17

,15

Heti Válasz

,22

,25

,20

3

Magyar Demokrata

,26

,28

,22

4

Magyar Nemzet

,27

,27

,16

4

50

13

Ehhez kapcsolódó további megkötés, hogy a táblázatban csak azokat a kommunikációs orgánumokat vettük figyelembe, ahol a (jelzett módon) rendszeres felhasználók aránya legalább a 3 százalékot elérte a felnõtt népességen belül.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 109

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

109

A kimutatott összefüggések, az együtthatók mértéke a változók közti kapcsolat szorossága mellett a kommunikációs változók eloszlásától is függ. Ahol a rendszeres használat kismértékû, ott elvben kisebb a magas együtthatók esélye. Ezzel együtt megállapítható, hogy aránylag kis közönségekhez is magas együtthatókban kifejezõdõ markáns profil társulhat (gondoljunk például a 168 Órára a bal-, illetve liberális, vagy a Magyar Nemzetre, a Magyar Demokratára és a Heti Válaszra a jobb-, illetve konzervatív oldalon). De a dolgot megfordítva, az is megállapítható, hogy nagyon markáns politikaiideológiai tartalom többnyire csupán szûkebb közönségre tarthat igényt. Megfigyelhetõ továbbá, hogy a (kormánypárti–ellenzéki) blokkhovatartozás tekintetében azok az orgánumok érnek el igen magas értékeket, amelyeknél mind a két ideológiai tengelyen magas együttható mutatkozik (a baloldali térfélen az elõbbi mellett ilyen a Népszabadság, a jobboldalon az említetteken kívül még a Heti Válasz és a Vasárnapi Újság). Itt is fel kell tenni a kérdést ezeknek az összefüggéseknek a tartalmára, az õket generáló mechanizmusokra vonatkozóan. A közönségmaximalizálás hagyományos tömegkommunikációs alapelve értelmében színezetüket tekintve kifejezetten specifikus politikai tartalmakról egy bizonyos küszöbön túl nem lehet szó, mivel az eleve piacvesztéssel járna – lásd a pártsajtó életképtelenségére vonatkozó gyakori megállapítást. Részben nem is errõl van szó esetünkben sem, hanem spontán asszociációkról: ki-ki a saját felfogásához közelebb álló fórumokra kapcsol rá, fizet elõ stb., majd ezekre a kapcsolódásokra – így a személyes kommunikáció csatornáin – többé-kevésbé laza virtuális hálózatok szervezõdnek. A báziskommunikáció bizonyos elemeit is bekapcsoló aktívabb forma, amikor ezekre a fórumokra a visszajelzés elemeit is magában foglaló, bizonyos fokig önszervezõdõ (például internet, sms segítségével kapcsolatot tartó) csoportosulások települnek. Persze jócskán elrugaszkodnánk a valóságtól, ha nem vennénk figyelembe a politikai marketing körében azokat a tudatos stratégiai törekvéseket, amelyek akár meglévõ fórumok felhasználásával, akár újak létrehozásával törekednek a politikai bázis erõsítésére, esetleg újabb kapcsolatok kialakítására. E törekvések valójában manapság jóval több erõforrást emésztenek fel, mint a politikai szervezõdés hagyományos – párt-, szakszervezeti stb. – formái (a kommunikációs erõfeszítések ilyen hangsúlya ma már túl is mehet az indokolt mértéken).

2-fejezet.qxd

110

5.10.05

12:10

Page 110

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

POLITIKAI HOMOFÍLIA–HETEROFÍLIA A személyes mikrokörnyezet politikai jellege Az elõzõekben olyan „gyûjtõmedencékrõl”, szervezõdési csomópontokról volt szó, amelyek kifejezett stratégiai törekvések vagy esetleg inkább közvetett hatások nyomán meghatározott politikai-ideológiai alapállású választói csoportokat kapcsolnak össze, s ebben a minõségükben a politikai rendszer többé-kevésbé jól megragadható elemeiként tarthatjuk õket számon.51 A makro- vagy mezoszinten lokalizálható ilyen szelektív szûrõk mellett azonban a kevésbé formális szervezõdések, a mikroszintû (családi, rokonsági, baráti, ismeretségi stb.) kapcsolatok világa maga is részt vesz a politikai tömbök homogenizációs folyamataiban, amennyiben a szóban forgó ismérvek az interakciók alakulásában (a partnerek megválasztását, a kontaktusok intenzitását tekintve) jelentõsnek bizonyulnak. A különbözõ szempontú homofília–heterofília fogalma a társadalmi struktúrához a kapcsolatok, interaktív viszonylatok oldaláról közelítõ felfogásokban olyan szerzõk, mint Lazarsfeld, Merton és Blau munkáiban, de az utóbbi évek network-irodalmának nem egy darabjában is kitüntetett szerepet játszik.52 Blau strukturális paraméterei között azoknak a tényezõknek juttat kiemelt szerepet, amelyek a kapcsolatok szervezésében (például házassági szálak kialakításában) különös hangsúlyúnak bizonyulnak, amelyek a „hasonlók a hasonlókat keresik” elve szempontjából meghatározók. Tegyük hozzá, a homofília–heterofília irodalma a politikai orientációk, a pártállás kérdésének – talán egy-két szerzõt kivéve53 – aránylag mérsékelt szerepet tulajdonított. Kapcsolathálózati vizsgálataink során elsõ ízben 1997-ben vontuk be a fontos kapcsolatok párthovatartozását is a névgenerátoros technika útján nyert adatok együttesébe. A háromszituációs (fontos témákról való beszélgetés, társasági partnerség, család, háztartás körüli segítségforrás) megközelítés segítségével a személyes kapcsolathálózat voltaképpeni magját körvonalazhattuk, úgy, hogy erre a szûkebb networkre vonatkozóan a kapcsolat jellege (forrás, intenzitás) mellett a partnerek társadalmi-demográfiai ismér-

51 52 53

Lásd Feld (1981). Így Lazarsfeld–Merton (1954), Blau (1994), McPherson et al (2001). Például Huckfeldt–Sprague (1995).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 111

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

111

veirõl, identifikációs jellemzõirõl is információhoz jutottunk.54 A kérdésblokkot az 1998-es választás után lefolyt felvétel során megismételtük. Bár több vonatkozásban fontos különbségeket tapasztalhattunk a választás elõtti és utáni eredményekben (a késõbbi elemzésekben ezekre az eltérésekre még részletesebben is kitérünk), az egyelõre középpontba helyezendõ politikai homofília–heterofília tekintetében ezek a különbségek viszonylag mérsékeltek. A mostani összehasonlítás szempontjából a nagy vonalakban való idõbeli áttekintés elemzési szempontja és az említett két felvétel külön-külön aránylag alacsonyabb elemszáma is az 1997-es és az 1998-as adatok összevont kezelése mellett szól.55 A 2003-as politikaitagolódás-kutatás a szûkebb networkre vonatkozóan megismételte ezt a kérdésblokkot, s emellett új megközelítésként a tágabb ismeretségi körre vonatkozóan egy pozíciógenerátoros technikát is bevont (amely arról adott képet, hogy kinek milyen körben van kapcsolata különbözõ pártok támogatóival). Ez a mezoszintû megközelítés egyrészt lényeges mozzanatokkal egészíti ki a mikrohálózati eredményeket, másrészt ez utóbbiakra vonatkozóan már idõbeli összehasonlításra is lehetõséget ad.

Már a korábbi elemzések is számottevõ politikai hasonlóságról adtak számot a szóban forgó kapcsolathálózati magot tekintve.56 Az ilyenfajta „beltenyészeti” szelektivitásnak a közvetlen szemlélet számára is világos mutatója a válaszadók és a kapcsolataik (ego–alter) közötti politikai egybeesés foka. Részben mivel a releváns partok listája az eltelt idõközben valamelyest módosult, részben az egyszerûbb áttekintés szempontjából is célszerûnek tûnt a pártokat négy nagyobb csoportba – voltaképpen a két nagy blokk vezetõ és kisebb pártjaira – vonni össze.57 Az alábbi táblázat ebben az elsõ megközelítésben mutatja be a két idõpontra vonatkozó adatokat.

A kérdésblokk olyan névgenerátoros kapcsolathálózati módszeren alapult, amely három szituáció alapján gyûjtötte a kérdezett fontos közeli kapcsolatait, és ezekre vonatkozóan a társadalmi-demográfiai jellemzõk egy szélesebb, illetve az elsõ öt említésre vonatkozóan egy szélesebb körét. A pártállásra és a politikai kommunikációra vonatkozó kérdések e kiegészítõ blokkban kaptak helyet. (Lásd részletesebben a II. melléklet A kérdõív verziójának N blokkját.) 55 Az adatok az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának 1000, illetve 800 fõs országos reprezentatív felvételeibõl valók. 56 Lásd Angelusz–Tardos (1995) és (1998). 57 A kisebb baloldali (liberális) pártok közt az SZDSZ és a Munkáspárt, a kisebb jobboldali (konzervatív) pártok közt az MDF, a Kisgazdapárt, a MIÉP és (még 1997–98-ra vonatkozóan) a KDNP szavazói kaptak helyet (e besorolások indokoltságára vonatkozóan lásd majd e tanulmány utolsó „Tömbök közti viszonylatok” címû alfejezetét, illetve a függelék 8. táblázatát). 54

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 112

112

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

12. táblázat Válaszadók és fontos kapcsolataik pártválasztásainak összefüggése, 1997–1998 és 2003 (%) 1997–1998

Válaszadó

vezetõ baloldali (MSZP)

Kapcsolatok (max. 5)

2003

kisebb kisebb kisebb kisebb vezetõ vezetõ vezetõ baljobbbaljobbjobbbaljobboldali oldali oldali oldali oldali oldali oldali (libe- (konzer(libe- (konzer(Fidesz) (MSZP) (Fidesz) rális) vatív) rális) vatív) pártok

pártok

Vezetõ baloldali párt (MSZP)

71

35

10

12

80

35

25

10

Kisebb baloldali (liberális)

8

39

11

7

2

49

1

2

Kisebb jobboldali (konzervatív)

5

12

53

11

2

2

23

2

Vezetõ jobboldali (Fidesz)

16

14

26

70

16

14

51

86

Összesen

100

100

100

100

100

100

100

100

N (kapcsolat)

658

179

337

680

1058

118

92

1088

Jóllehet a politikai homofília már a rendszerváltás utáni második politikai ciklus végén meglehetõsen erõteljes volt – ahogy az ilyen jellegû kapcsolatokat az átlós értékek jelzik az 1997–98-es idõszakra vonatkozóan –, mindez még szembetûnõbbé vált 2003-ra. A két nagy párt hívei között a fontos partnerek túlnyomórészt hasonló pártállásúak, a más pártokkal szimpatizálók aránya a korábbi közel egyharmadról egyötöd-egyhatodra csökkent (azokon az összes említés mintegy kétharmadát kitevõ kapcsolatokon belül, amelyekrõl a válaszadók a szóban forgó politikai hovatartozást meg tudták becsülni). Azt, hogy a kisebb pártok hívei körében bizonyos fokig más a helyzet, alapjában véve az ún. mérethatás magyarázza (ennek a csoportközi interakcióban betöltött szerepével a már említett Blau foglalkozott hangsúlyosan). A kis csoportok esetében a csoporton belüli érintkezés puszta

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 113

113

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

valószínûsége (a formális matematikai esélyek szempontjából) kisebb, mint a nagyobb csoportok tagjai között, s ez világosan érvényre jut a szóban forgó összefüggések esetében is. Ami az utóbbiakra vonatkozó tendenciát illeti, ez már ellentmondásosabb (a baloldali blokk kis pártjai esetében a homofília általános tendenciáját követi, a jobboldali esetében már nem). A kis pártokra még más szempontból is visszatérünk, annyit azonban megjegyezhetünk, hogy ez utóbbi mozzanat nem független a jobboldali térfélen végbement átcsoportosulástól sem (ezen belül a jobboldali „kis pártok” között korábban még komoly súllyal rendelkezõ kisgazdapárt késõbbi lemorzsolódásától). Mindenesetre a homofília mértékének és dinamikájának jó jellemzõje az önválasztást jelzõ átlós értékek alakulása, ugyanakkor nem pusztán a kis pártok esete figyelmeztet arra, hogy – a mérethatással összefüggésben – nem mellékes a várható értékek figyelembevétele sem. A szóban forgó értékek együttese alapján már jól lehet következtetni az összefüggés mértékére és dinamikájára is. Az alábbi táblázatok a két idõszak teljes mintára vonatkozó, tényleges (sarok)eloszlásait, majd hasonló alapon számított várható értékeit jelenítik meg, mindkét esetben már a homofília mértékére (illetve ennek elméleti valószínûségére) utaló átlós százalékok együttesével.

13. táblázat

A válaszadók és fontos kapcsolataik pártválasztásai közötti összefüggés részmutatói, 1997–1998 és 2003

13.1. táblázat

Ténylegesérték-táblázat (sarokszázalékok) 1997–1998

Válaszadó

vezetõ baloldali (MSZP)

Fontos kapcsolat (max. 5)

2003

Összekisebb kisebb vezetõ vezetõ sen baljobbjobbbal(%) oldali oldali oldali oldali (libe- (konzer(Fidesz) (MSZP) rális) vatív) pártok

Összekisebb kisebb vezetõ sen baljobbjobb(%) oldali oldali oldali (libe- (konzer(Fidesz) rális) vatív) pártok

Vezetõ baloldali párt (MSZP)

25,1

3,4

1,9

4,5

34,8

36,0

1,7

1,0

4,7

43,4

Kisebb baloldali (liberális)

2,9

3,7

1,9

2,6

11,1

0,8

2,5

0,01

0,9

4,2

Kisebb jobboldali (konzervatív)

1,9

1,2

9,5

3,9

16,6

0,8

0,1

0,9

0,8

2,6

Vezetõ jobboldali (Fidesz)

5,7

1,3

4,8

25,7

37,5

7,3

0,7

2,0

39,8

49,8

Összesen (%)

35,5

9,7

18,2

36,7

N= 1854

44,9

5,0

3,9

46,2

N= 2356

Átlós cellák összesen 64,0%

Átlós cellák összesen 79,2%

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 114

114 13.2. táblázat

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Várhatóérték-táblázat 1997–1998

Válaszadó Fontos kapcsolat (max. 5)

vezetõ baloldali (MSZP)

kisebb baloldali (liberális)

kisebb jobb oldali (konzervatív)

2003 vezetõ vezetõ Összejobbbalsen oldali oldali (%) (Fidesz) (MSZP)

pártok

kisebb kisebb vezetõ Összebaljobbjobbsen oldali oldali oldali (%) (libe- (konzer(Fidesz) rális) vatív) pártok

Vezetõ baloldali párt (MSZP)

12,4

3,3

6,3

12,8

34,8

19,5

2,2

1,7

20,1

43,4

Kisebb baloldali (liberális)

3,9

1,1

2,0

4,1

11,1

1,9

0,2

0,2

1,9

4,2

Kisebb jobboldali (konzerv.)

5,9

1,6

3,0

6,1

16,6

1,2

0,1

0,1

1,2

2,6

Vezetõ jobboldali (Fidesz)

13,3

3,6

6,8

13,7

37,5

22,4

2,5

1,9

23,0

49,8

Összesen (%)

35,5

9,7

18,2

36,7

N= 1854

44,9

5,0

3,9

46,2

N= 2356

Átlós cellák összesen 30,2%

Átlós cellák összesen 42,8%

Az alsó táblázat átlónkénti összértékei (a korábbi, alacsonyabb esetben is 30, másodjára már 40 százalék felett a 16 cellán belül 4-bõl) világosan jelzik, hogy a mérethatás önmagában is egyfajta strukturális homofília irányában nyomja a partnerkapcsolatok politikai jellegét. Ahogy a koncentrációs folyamat elõrehaladt (egovonatkozásban a kis pártok szélértékei 28-ról mintegy 9, altervonatkozásban 28-ról 7 százalékra), ez a mérethatással kapcsolatos strukturális befolyás jelentõsen erõsödött. Ezzel együtt sem mondható, hogy a tényleges értékek szerint megfigyelhetõ homofil tendencia (vagy akár ezek dinamikája) pusztán e strukturális hatások következménye lenne. Az 1997–1998-as 64 és a 2003-as 79 százalék számottevõen magasabb, mint a megfelelõ várható értékek, sõt, ez a – különbségek alapján számítható – „tiszta homofília” kevéssel még nõtt is a két idõpont között (34-rõl 36 százalékra). A szélértékek alapján az esetek többségében további tendencia figyelhetõ meg: a kis pártok a kapcsolatok között még kisebb arányban reprezentáltak, mint a válaszadók között (illetve – dinamikus vonatkozásban – az ilyen kapcsolatok említésének csökkenése még nagyobb mértékû, mint ahogy ez a szavazói népességen belül ment végbe). Az esélyhányadosok alakulására

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 115

115

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

vonatkozó következõ táblázatból kitûnik majd, hogy ez a mérséklõdés nem írható a kis pártok viszonylagos „beltenyészeti” vonzerejének számlájára, sokkal inkább ahhoz a körülményhez kapcsolható, hogy az egyes blokkokon belüli észleltségük, „láthatóságuk” mérsékeltebb lehet a reálishoz képest. A nagyobb pártok szavazói feltehetõen a reálisnál nagyobb arányban hasonlítják magukhoz „blokkpartnereiket” – részben talán azért, mert a köznapi politikai kommunikációban nem annyira a politikai színezet kisebb-nagyobb eltéréseire esik a hangsúly, inkább arra a közös nevezõre, amit a közös politikai ellenfél együttes elmarasztalása jelent. De azok a mechanizmusok is szerepet kaphatnak mindebben, amelyek a kisebbségi álláspontok „többségi mellõzésébõl”, az ilyen nézetek figyelmen kívül hagyásából következnek számos esetben.58 (Sõt, ezek az észlelési bizonytalanságok valójában még magukon a kisebb pártokon belül is lecsapódnak, amit a felvétel adataiból az jelez, hogy az ilyen pártok hívei másoknál kisebb arányban tudták megjelölni partnereik politikai pártállását.) 14. táblázat A válaszadók és fontos kapcsolataik pártválasztásai közötti összefüggés részmutatói, 1997–1998 és 2003 Esélyhányados táblázat (tényleges/várható érték) 1997–1998

Válaszadó

vezetõ baloldali (MSZP)

Fontos kapcsolat (max. 5)

2003

kisebb kisebb kisebb kisebb vezetõ vezetõ vezetõ baljobbbaljobbjobbbaljobboldali oldali oldali oldali oldali oldali oldali (libe- (konzer(libe- (konzer(Fidesz) (MSZP) (Fidesz) rális) vatív) rális) vatív) pártok

pártok

Vezetõ baloldali párt (MSZP)

2,02

1,03

0,30

0,35

1,85

0,77

0,59

0,23

Kisebb baloldali (liberális)

0,74

3,36

0,95

0,63

0,42

12,50

0,05

0,14

Kisebb jobboldali (konzervatív)

0,32

0,75

3,32

0,64

0,67

1,00

9,00

0,66

Vezetõ jobboldali (Fidesz)

0,43

0,36

0,71

1,88

0,33

0,28

1,05

1,73

58

Lásd Angelusz (2000).

2-fejezet.qxd

116

5.10.05

12:10

Page 116

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Az esélyhányados értékek valamennyi átlós esetben jelentõsen meghaladják a kifejezett homofília küszöbeként felfogható 1-es értéket,59 de a tágabb blokkok határait átfogó „kiterjesztett sarkokon” (az átlón kívüli további két-két cellán belül) is meghaladják a blokkon kívüli esélyhányadosokat. (Ez utóbbi alól egyetlen részleges kivétel az MSZP-s szavazókon belüli viszonylag mérsékelt bal/liberális- (legnagyobb részben SZDSZ-) elõfordulás az említett kapcsolatok között (amire alapjában a fent említett motívumok szolgálhatnak magyarázatul). További részleges kivétel az MSZP és a kisebb jobboldali pártok szimpatizánsai között 2003-ban a korábbinál – mindkét viszonylatban – magasabb, egészében közepes mértékûnek mondható asszociáció (mint az adatokból kitûnik, a kisebb jobboldali pártok – a korábbiakhoz képest alaposan megrostálódott, eredeti pártjukhoz jobban ragaszkodó – szavazói között a felvétel idõszakában ez nem annyira a nagyobb jobboldali párt, a Fidesz szavazóitól való távolságot jelenti, mint inkább az elhatárolódás lazább jellegét a baloldali tömb vezetõ pártjának híveivel szemben). Hasonló blokk-közi viszony volt megfigyelhetõ korábban a baloldali tömb kisebb és a jobboldali blokk nagyobb pártjai (gyakorlatilag az SZDSZ és a Fidesz) szavazói között, ami azonban mostanra ugyanúgy alacsony szintre csökkent, mint a két nagy párt hívei között. A szûkebb kapcsolathálózatokra vonatkozó adatok olyan tipológiának is alapjául szolgáltak, amely a megkérdezetteket partnereik pártállásával való egybeesésük vagy különbözõségük alapján sorolta be.60 A „homofil” típushoz ennek alapján azok tartoznak, akiknek minden partnerükkel azonos pártpreferenciájuk van, „politikai rokonságról” pedig azokban az esetekben beszélünk, ahol azonos blokkhoz tartozó más pártok is elõfordulnak a szûkebb networkön belül. A fennmaradó – más blokk pártjait is tartalmazó – eseteket a tipológia a „heterofil” csoportba sorolja. Az alábbi táblázat a teljes népesség mellett az eddigiekben is alkalmazott négy-négy csoportra mutatja be a tipológia szerinti eredményeket.

Az a körülmény, hogy az esélyhányadosok a nagyobb pártok a szóban forgó mutató között kisebb, a kisebb pártok között jóval nagyobb értéket érnek el, részben pusztán matematikai szükségszerûsége. (50 százalék közeli pártok esetében eleve nehezen haladhatja meg a 2-es értéket). Bár ez kétségkívül az adott mutató bizonyos tökéletlenségére utal (s ezért nem is támaszkodhatunk pusztán rá e jelenségek leírásakor), a magas értékek a kisebb pártok esetében annyiban kétségkívül tükrözik a valós helyzetet, hogy a kis pártok szavazóinak nagyobb ellenállást, a fõárammal szembeni kitartást kell kifejteniük pártállásuk fenntartásához. 60 Mindkét idõpont esetében a megkérdezettek mintegy felénél fordultak elõ együttesen a saját és a partnerek pártállására vonatkozó adatok. 59

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 117

117

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

15. táblázat Politikai homofília/heterofília a szûkebb kapcsolathálózaton belül (%) 1997–1998

2003

kisebb kisebb vezetõ vezetõ baljobbbaljobboldali oldali oldali oldali (liberá- (konzer(MSZP) (Fidesz) lis) vatív)

Összesen N= 714

vezetõ baloldali (MSZP)

kisebb kisebb vezetõ baljobbjobboldali oldali oldali (libe- (konzer(Fidesz) rális) vatív)

Összesen N= 752

Homofil (minden kapcsolat)

58

22

38

53

47

70

29

22

72

67

Politikai rokonság (a pártblokk más pártjainak elõfordulása)

11

29

28

15

16

4

33

22

3

6

Heterofil (ellentétes pártblokk elõfordulása)

31

49

34

32

37

27

39

56

24

27

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Végeredményben egy másik megközelítésben vehettük szemügyre a korábban már áttekintett tendenciákat – a homofília növekedését, és ennek elsõsorban a nagyobb pártok szavazói között való megjelenését (ismét emlékeztetve itt a mérethatásról korábban elmondottakra). Az is a korábban elmondottakkal cseng egybe, hogy a homofília növekedésének – vagy a heterofília csökkenésének – általános tendenciája egyedül a kisebb jobboldali pártok esetében nem érvényesül (részben e pártok, fõleg a kisgazdapárt szavazói létszámának jelentõs visszaesésével, részben feltehetõen azzal a körülménnyel összefüggésben, hogy a jelentõs részben a blokk nagy pártja, a Fidesz felé történt eláramlás a politikai színezetet tekintve többfelé nyitott szavazókat hagyhatta hátra nagyobb arányban a megmaradt bázison belül). Az eddigiek után minden bizonnyal felmerül a kérdés: nem természetese a politikai homofília megléte, hiszen más vonatkozásokban is érvényesül, hogy a hasonszõrûek, az egyívásúak egymás társaságát keresik? Valóban,

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 118

118

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

az ún. „like-me” vagy közelségi elv érvényesülése a kapcsolathálózati kutatások egyöntetû tapasztalata, legyen szó a kulturális szint, a társadalmi státus vagy épp egy olyan demográfiai ismérv, mint az életkor szerinti szelektivitásról. A kérdés valójában az, hogy a politikai homofília itt tapasztalt fokát hogyan helyezhetjük el a hasonlósági elv más szempontokból vett érvényesüléséhez képest. Az összehasonlítás céljára az ilyen összefüggésben szokásosan alkalmazott tényezõket – iskolázottság, nem, életkor, vallás (felekezeti hovatartozás) – vettük alapul a partnerekre vonatkozó kapcsolathálózati blokkból, és a szóban forgó számításokat a jelen felvétel adatain kívül ezekre vonatkozóan is elvégeztük a már említett 1997–1998-es adatbázison. Az összefüggés fokát jelzõ asszociációs mutatók közül a párt(blokk)-hovatartozásra eddig alkalmazott többértékû kategoriális változónak megfelelõen elsõ megközelítésben a (szimmetrikus) lambdamutatót választottuk. Mivel azonban az egybevetés alapjául szolgáló változók egy része – mint a nem – kétértékû változó, és itt az asszociációs mutatók közül a phi áll rendelkezésre, az elemzéseket a pártblokkváltozó kétértékû (bal/jobb) verziójára vonatkozóan is elvégeztük. (Az ilyen egybevetés céljából hasonló dichotomizálást alkalmaztunk az iskolai végzettség és az életkor változóira is.)61

A jelenség társadalmi lokalizálása céljából olyan további elemzésekre is sor került – ismét mindkét idõszakra vonatkozóan –, amelyek a politikai homofília mértékét meghatározott társadalmi-demográfiai (iskolázottsági és életkori) csoportokban, illetve kapcsolathálózati viszonylatokban vizsgálták. A következõ táblázat alsó blokkja már ez utóbbi („filterezett”) elemzési eredményeket mutatja be. 16. táblázat Társadalmi-demográfiai és politikai homofília Magyarországon, 1997–1998 és 2003 (nominális asszociációs mutatók)

Iskolázottság (4)

1997–1998 N = 1800 Lambda Phi (simm.) ,21

Iskolázottság (2) Életkor (4) 61

2003 N = 1500 Lambda Phi (simm.) ,20

,46 ,18

,42 ,22

Iskolázottság: szakmunkásvégzettség és lejjebb, illetve attól feljebb. Életkor: 45 év alatt és felett.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:10

Page 119

119

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

16. táblázat folytatása 1997–1998 N = 1800 Lambda (szimm.) Életkor (2) Nem

Phi

2003 N = 1500 Lambda (szimm.)

,21

,23

–,002

–,009

Vallás (felekezet) (5)

,20

,16

Párthovatartozás(4)

,45

,60

Pártblokk-hovatartozás. (2)

Phi

,61

,68

Max. 8 oszt.

,60

,72

Szakmunkás

,63

,70

Középiskola

,46

,64

Egyetem

,55

,72

18–29 év

,61

,68

30–44

,56

,66

45–59

,55

,68

60 és fölötte

,57

,71

Házastárs

,58

,71

Gyerek

,58

,70

Szülõ

,56

,71

Testvér

,58

,72

Rokon

,56

,67

Barát

,55

,69

Munkatárs

,50

,69

Szomszéd

,40

,51

Ismerõs

,26

,40

Filterezett értékek A válaszadó iskolázottsága

Életkora

A válaszadó kapcsolata (viszonylat)

2-fejezet.qxd

120

5.10.05

12:11

Page 120

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A táblázat felsõ paneljében az alapsokaságra vonatkozó adatok nem hagynak kétséget afelõl, hogy Magyarországon a kapcsolatok szelektivitásában kitüntetett szerepet játszik a politikai mozzanat, és ha ez már az 1997–98-as idõszakban is így volt, mostanra csak tovább erõsödött. Akár a többértékû, akár a kétértékû blokkváltozó alapján számított mutatókat tekintjük, a politikai mozzanat rendre magasabb az iskolázottság, az életkor, s még inkább a nem hasonló mutatóinál, de hasonló a helyzet a partnerek felekezeti hovatartozásához viszonyítva is (noha azt a vallások viszonylagos területi homogeneitása is a homofília irányában befolyásolja). Sõt: a nemzetközi irodalomban rendelkezésre álló adatokat tekintve (így Marsden 1988) is hasonló a kép. Említettük, a politikai homofília empirikus kutatása aránylag csekély múltra tekint vissza, s az említett forrás is csupán iskolázottsági, életkori, nemi és felekezeti összehasonlításokat tesz lehetõvé az Egyesült Államokra vonatkozóan. Míg az iskolázottságra és a nemre vonatkozó adatok (lambda ,07, illetve ,18) lényegesen alacsonyabbak a politikai homofília hazai értékeinél, az életkori és a felekezeti asszociációs mutatók (lambda ,35 és ,38) megközelítik azt. Egyedül az etnikai hovatartozás partnerek közötti szelektivitását tekintve tapasztaltak a fentihez hasonló értéket a nyolcvanas évek közepén az Egyesült Államokban (lambda .59). (A csoportközi kapcsolatokra vonatkozó kutatások – így Blau–Schwartz 1984 – ugyancsak aláhúzták az etnikai tényezõ kitüntetett jelentõségét a partnerkapcsolatok amerikai szervezõdésében.) A táblázat alsó panelje, a filterezett elemzések eredményei a politikai homofília néhány sûrûsödési pontjára világítanak rá.62 Míg a pártszimpátiák egynemûsége összességében az alacsonyabb (kulturális) státushoz kapcsolódik, ez a tendencia a diplomások csoportjában már megtörik. Sõt, az elmúlt idõszakban éppen a magasabb végzettségûeknél ment végbe a legnagyobb emelkedés a „fõáram” irányába. Feltehetõen ezek a – politikailag-ideológiailag egyébként is involváltabb – csoportok azok, ahol a szûkebb kapcsolatok átpolitizálódása különösen erõs volt. Az életkor szerint vizsgálódva, az idõsebb korcsoportban tapasztalható hasonló tendencia.

A legalsó blokk, a partnerkapcsolatok jellege szerinti elemzés azt erõsíti meg, hogy a szorosabb kapcsolatoktól, erõsebb (családi, baráti) kötésektõl a gyengébbek felé (a táblán gyakorlatilag fentrõl lefelé) haladva csökken a partnerkapcsolatok politikai feszességének mértéke. A szomszédok, ismerõsök esetében van ez így, elsõsorban jóllehet a két idõszakban ezekben az esetekben is kétségtelen a homofília növekedése. A munkahelyi kapcsola62

A filterezett elemzésékre az nyújt lehetõséget, hogy – amint elõzõleg részletesebben is szóltunk róla a szûkebb kapcsolathálózat tagjairól az illetõ kérdõívblokk nemcsak a politikai preferenciák, hanem néhány szociodemográfiai jellemzõ és a partnerek közti viszony jellege tekintetében is adatokkal szolgált.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 121

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

121

tok pedig, amelyek elõzõleg még félúton voltak a politikailag lazább és feszesebb válfaj között, mostanra egyértelmûen az utóbbiak mellé „zárkóztak fel” – ez esetben is a kapcsolatok politizáltságának erõsödését és ilyen értelmû egynemûsödését jelezve.

Tágabb ismeretségi kör – a mezoszint politikai diverzitása A „gyenge kötésû” kapcsolatok, a tágabb ismeretségi kör kontaktusainak jellegére vonatkozóan azonban a felvétel egy másik, közvetlenebb megközelítést is kidolgozott. A network-irodalomban (Lin–Dumin-féle) pozíciógenerátornak nevezett kérdés (eredetileg meghatározott foglalkozások képviselõivel való ismeretség) mintájára az itt alkalmazott kérdés a mai (illetve közelmúltbeli) hazai politikai életben jelentõsebb szerepet játszó pártok híveivel való ismeretségrõl (illetve további két alkérdésben ezek számáról és a kapcsolat fokáról) érdeklõdött.63 A megkérdezettek mintegy kétharmada adott kisebb vagy nagyobb számú pozitív választ ezekre a kérdésekre – az ilyen ismeretségekrõl nem beszámolók döntõen a politika, a választások iránt érdektelen, általában nem szavazók közül kerültek ki. Az alábbi táblázat elsõként az egyes pártokra esõ válaszokat tekinti át a teljes mintára, majd az adott kérdésben valamilyen pozitív választ adókra vonatkozóan. Elsõ látásra is szembetûnik, hogy – a politikailag valamennyire is érdeklõdõ közönségen belül – a két nagy párt gyakorlatilag a teljes mezõnyt lefedi ismeretségekkel, vagyis valamilyen szinten a másik tömb térfelén is jelen van. Ez a tény majd nyilván fontos implikációkkal rendelkezik a politikai homofíliáról/heterofíliláról eddig elmondottakra vonatkozóan. Ugyanakkor a többi párt is nagyobb kapcsolati körrel rendelkezik – logikus módon –, mint szavazóinak pillanatnyi aránya, ez a többlet esetenként az ötszörös-hatszoros értéket is eléri. Bár – szemben az elõbbi megállapítással – ennek még nincs közvetlen következménye a különnemû kontaktusok elõfordulására, a maga részérõl azonban szintén ezt sejteti.

63

Lásd részletesebben a II. mellékletben (A kérdõív N blokk 5. kérdés).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 122

122

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

17. táblázat Különbözõ pártok szavazóival meglévõ kontaktus(ok) említése a tágabb ismeretségi körön belül (%) Teljes minta N = 1507

Valamilyen ismeretségrõl beszámolók N = 1039

Fidesz

61

89

MSZP

60

88

SZDSZ

24

35

Kisgazdapárt

17

24

MDF

16

24

MIÉP

14

20

Centrum Párt

8

11

Munkáspárt

7

10

Az alábbi egyszerû tipológia részben az adott értelemben „kapcsolatnélkülieket” különíti el a valamilyen szintû politikai ismeretséggel rendelkezõkkel szemben, a politikai ismeretséggel rendelkezõkön belül pedig azokat, akik csak a saját pártállásnak megfelelõ pártok (blokkok) közül64 említettek valamilyen szintû ismeretséget – s e tipológia szerint homofilnek tekinthetõk –, azzal a heterofil típussal szemben, amelynél a tágabb ismeretségi körben mindkét pártblokk elõfordult. Az adatok nemcsak azt a benyomást erõsítik meg, hogy e tágabb vonatkozásban a csupán egynemû kapcsolatokkal rendelkezõ típus már erõsen háttérbe szorul, az is elmondható, hogy e tekintetben alig van különbség a kisebb és a nagyobb pártok szavazói között. Még ahol a homofil ismeretség elõfordulása a legnagyobb, ott sem éri el az összes eset egyötödét (és ha a „kapcsolatnélküliektõl” itt is eltekintenénk, akkor is csak az egynegyednyi arányhoz közelítene).

64

Az adott esetben a kormánypártokat és a parlamenten belüli ellenzéki pártokat tekintettük e megkülönböztetés alapjául.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 123

123

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

18. táblázat Politikai homofília/heterofília a tágabb ismeretségi körön belül (%) N = 930

Vezetõ baloldali (MSZP)

Kisebb baloldali (liberális)

Kisebb jobboldali (konzervatív)

Vezetõ jobboldali (Fidesz)

pártok Homofil (csak saját blokkhoz tartozó pártemlítések)

18

15

17

8

Heterofil (mindkét blokk)

59

63

65

65

Kapcsolathiány Összesen

24

22

17

27

100

100

100

100

Egy következõ – az ilyen ismeretségekkel rendelkezõkön belül már finomabb tagolást eredményezõ – tipológia ismét megkülönbözteti a pártblokkon belül is az azonos pártokat a rokon pártoktól. Ez a szûkebb network esetében alkalmazott csoportosításnak felel meg, és így közvetlen összevetést tesz lehetõvé – szemléletesen jelezve a két szint esetében tapasztalt eltérést. 19. táblázat Politikai homofília/heterofília a szûkebb kapcsolathálózaton és a tágabb ismeretségi körön belül, 2003 (%) Szûkebb kapcsolathálózat Homofil jelleg (minden kapcsolat azonos pártból) Politikai rokonság (a pártblokk más pártjainak elõfordulása) Heterofil jelleg (ellentétes pártblokk elõfordulása) Összesen N

Tágabb ismeretség

79

28

6

18

15

54

100

100

1036

900

2-fejezet.qxd

124

5.10.05

12:11

Page 124

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Összességében leszûrhetõ: a mezoszintû nexusok megléte az esetek számottevõ részében bizonyos kiegyenlítõ – vagy az ilyen vonatkozásban a kapcsolathálózati irodalomban is gyakran használt „híd” metaforát alkalmazva – áthidaló szerepet játszik a politikai tömbök közti távolságok mérséklésében, a gyenge kötésû kapcsolatok társadalomintegratív szerepére utalva.65 Igaz – a táblázatról ez is leolvasható –, e heterofil jelleg itt sem egészen általános, és (a táblában ez már nem jelenik meg) ez utóbbi csoporton belül is lényeges különbséget tesz, hogy a különnemû vagy rokon kapcsolatok csak a nagyobb pártokra, vagy a kisebbekre is kiterjednek-e. (A késõbbiekben a politikai nexus diverzitásmutatójának bevezetése majd a kontaktusok ilyen különbségeinek is súlyt ad.) Ha a mikro- és mezoszintû politikai homofília jellegében, kiterjedésében jelentõs eltérést tapasztaltunk, vizsgálatot érdemel, vajon ez társadalmi, politikai forrásaikban is megmutatkozik-e. Mindkét vonatkozásban elemzést végeztünk a fontosabb szociodemográfiai és néhány politikai (érdeklõdés, szervezeti tagsági) változó bevonásával. A szûkebb kapcsolathálózatokra vonatkozóan ezt a korábbi vizsgálatra is kiterjeszthettük, ami az adott tekintetben bizonyos idõbeli összevetést is lehetõvé tesz.66 A meghatározó tényezõk együttesét tekintve alapvetõen hasonlóság tapasztalható, így a politikai homofília foka csökken az erõforrások – a tágabb horizontot lehetõvé kulturális vagy akár az anyagi erõforrások – magasabb szintjével, és ugyanígy mindkét vonatkozásban a politikai kapcsolatok, nexusok szélesedését eredményezi az érdeklõdés és a szervezeti aktivitásra is kiterjedõ aktivitás magasabb foka. Ugyanakkor néhány eltérés is figyelmet érdemel, így mindjárt az összmagyarázat mértékében mutatkozó különbség. Mint a szûkebb kapcsolati körre korábban bemutatott filterezett elemzések (és különösen az idõbeli tendenciák) utaltak rá, az erõforrások itt jelzett – mostanra már számottevõen mérséklõdött – befolyása a heterofília irányában korántsem ellentmondásmentes. Mint láthattuk, épp a magasabb iskolázottsági szinten emelkedtek leginkább a homofiliára vonatkozó asszociációs mutatók, s ez tükrözõdik a most bemutatott elemzés szerint az erõforráshatás csökkenésében (a táblázat bal oldali paneljén). Igaz, ezt ellensúlyozza annak a szélesebb kontaktushatásnak a megjelenése, amelyet nem utolsósorban az egyesületi tagság rejt magában, 65 66

Ez a hangsúly ismét Peter Blau munkáiban különösen erõs. A tágabb ismeretségi körre vonatkozó komplikáltabb (nem lineáris, U-görbeszerû) életkori összefüggés kibontása céljából az utóbbi tekintetben az egyes korcsoportokra (dummy-változó bevonásával) külön elemzést végeztünk.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 125

125

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

de az összes magyarázat így is alacsony szinten marad a szûkebb network esetében. Voltaképpen a szóban forgó szervezeti hatás sem ellentmondásmentes, amire az aktuális párttagsággal való összefüggés elmaradása is felhívja a figyelmet (noha például az egykori párttagság szignifikáns módon még az alaptendencia irányában hat). 20. táblázat A politikai homofília mértékében szerepet játszó tényezõk, 1997–1998 és 2003 (Optimal Scaling kategoriális regresszióelemzés; béta-koefficiensek és importance-értékek, béta-koefficiensek a homofília irányában)

Tágabb ismeretségi kör politikai homofília/ heterofília 2003

Szûkebb kapcsolathálózat–politikai homofília/heterofília 1997–1998

2003

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

Iskolai végzettség

–,10

,32

–,05

,12

–,11

,17

Vagyoni helyzet

–,08

,27

–,05

,06

–,14

,24

,04

,07

,05

,04

–,14

,19

Településtípus (község: +) Kapcsolathálózati erõforrások (szûkebb network terjedelme) Nem (nõ +)

,07

,07

Életkor

,07

,17

,07

,09

Korcsoportok 18–29

–

-

–

–

–

–

,05

,02

31–44

–

–

–

–

–,03

,01

45–59

–

–

–

–

–,07

,05

60 és fölött

–

–

–

–

,05

,05

–,05

,05

–,09

,11

Egykori MSZMP-tagság

–,10

,17

–,07

,05

Egyesületi (klub, kör stb.) kapcsolatok

–,14

,41

–,06

,05

Politikai érdeklõdés Aktuális párttagság

R2

,03

,04

,14

N

594

742

934

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

126

Page 126

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Bár a jelenlegi párttagok alacsony aránya és kis elemszáma – ahogy a vonatkozó részben korábban is utaltunk rá – itt is óvatosságra int, az ilyen szorosabb politikai elkötelezõdést jelentõ identifikációs kapcsok alighanem a szûkebb kapcsolatok terén is erõsebb kontrollt vonnak maguk után. Sõt, ez utóbbi hatás – az elemzés jobb oldali panelje szerint – a tágabb ismeretségek körére is kivetül. Ugyanakkor ez utóbbi vonatkozásban az erõforrástényezõk ellentmondásmentesebben – erõsebb befolyással és sokoldalúbban, több tényezõ révén – fejtik ki hatásukat a szélesebb politikai kontaktusok irányában, és mindez az összmagyarázat mértékében is lecsapódik. Fontos mozzanat e tényezõk között a kapcsolathálózati erõforrások határozott megjelenése – a mikrokörnyezetbe való kapcsolati beágyazottság a tágabb ismeretségi körre vonatkozóan szélesebb politikai kontaktusokkal is együtt jár. A településtípus is e sorban említhetõ: a centrumban – fõvárosban, megyeszékhelyeken – élõk már csak a különbözõ politikai erõk egyszerû megjelenésénél fogva is könnyebben juthatnak hozzá a sokrétûbb kontaktusokhoz.

A politikai nexusdiverzitás politikai és távolabbi erõforrás-hozadékai A különféle látásmódokkal, szemléleti típusokkal kapcsolatos ismeretség voltaképpen már magában hordozza jutalmát, amennyiben különbözõ platformokról a különbözõképpen megközelített kérdésekben elvben szélesebb informáltsághoz, objektívabb ítéletekhez vezet. Nem véletlen, hogy a kulturális státus magasabb szintje is ilyen tendenciát rejt magában (a tágabb ismeretségi körre vonatkozóan egyértelmûen). Bár mindez általánosságban valószínûleg igaz, pillanatnyilag empirikus adalék nem áll rendelkezésünkre – a kutatás más (így politikai tájékozottsággal, értékorientációkkal összefüggõ) kérdéskörei a késõbbiekben esetleg ilyen vonatkozásokban is kiaknázhatók. Ugyanakkor az a pluszerõforrás, amelyet a különbözõ tömbökön, platformokon részben vagy egészben áthidaló pozíció rejt magában, kézzelfoghatóbb elõnyöket is eredményezhet a politikai színtéren vagy legalábbis az azzal többé-kevésbé összefüggõ mikro- vagy mezovonatkozásokban – például a befolyás, a véleménynyilvánítás intenzitása, a lobbierõ képességében. A kapcsolathálózati irodalomban Burt foglalkozik leghangsúlyosabban67 a „strukturális hézagok” kérdésével, azzal a potenciállal, amelyet az egymás67

Lásd Burt (1992).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 127

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

127

tól izolált csoportok közötti kapcsolatteremtés képessége, az ilyen kontaktusok birtokában meglévõ összekötõ, áthidaló szerep jelent. Burt felfogásában az ilyen pozíciók a strukturális kényszerek alacsonyabb – vagy a szabadság nagyobb – fokát, egyfajta strukturális autonómia kapcsolathálózati alapját rejtik magukban. Szorosan idekapcsolódnak a brókerszereppel kapcsolatos elméleti fejlemények, szintén a networkirodalom környékérõl, köztük e közvetítõ szerep egy újabb tipológiája (Fernandez–Gould 1994, majd ennek nyomán Borgatti et al 1998).68 Bár erre az öt típust tartalmazó modellre késõbb még a „pártok networkje” kapcsán visszatérünk, a gondolat ebben az összefüggésben is jól hasznosítható, mivel az öt közül négy esetben valamilyenfajta csoportok közötti közvetítõ szereprõl van szó. A politikai befolyás, akaratképzés, véleménynyilvánítás és -formálás kérdéskörét a kutatás viszonylag részletesen járta körül. Az alapkérdésekbõl négy olyan indexet szerkesztettünk, amelyeket a jelen vonatkozásban közvetlenül hasznosíthatunk. Az elsõ a nyilvános szituációkban való véleménynyilvánítás hajlandóságára, a politikai pártállásnak vitás esetekben való vállalására, a saját platform melletti demonstratív kiállásra vonatkozott (egy olyan kérdéssorozat néhány elemét foglalva magában, melyek a Noelle–Neumann-féle „csendspirál”-elmélettel is közvetlenül kapcsolatosak).69 A politikai véleményirányítás mutatója – a véleményirányításra irányuló tágabb blokkon belül – olyan tételeket foglal magában, amelyek a pártokkal, választásokkal, politikai és világeseményekkel kapcsolatban mások megkeresését és a gyakori tanácsadást fejezik ki. A demonstrációkban, protestakciókban való részvétel mutatójának elemei szintén egy politikai aktivitásra irányuló szélesebb kérdéssorozat részei, mint ahogy elsõsorban ebbõl valók a médiaaktivitás mutatójának bizonyos elemei, mint például a betelefonálós mûsorokban való megszólalás vagy újabban az sms-en keresztüli véleménynyilvánítás szokása. Az alábbi regressziós modellek a szokásosan használt szociodemográfiai ismérvek mellett a tágabb ismeretségi körre vonatkozó politikai kapcsolatok indexét és a szûkebb network politikai heterofília indexét is magába foglalja. A politikai nexusdiverzitás elõbbi mutatója itt már nem egyszerûen a blokkszerû homofíliát/heterofíliát, hanem a politikai kapcsolatok kiterjedtségének általános szélességét fejezi ki (ami az ismeretségi kört illetõen a blokkoknál szélesebb körben, a bevont pártok egészét átfogja). 68 69

Lásd errõl Fernandez–Gould (1994), Borgatti et al (1998), Taube (2004). E kérdéssorozatokat részletesebben lásd a II. mellékletben az A kérdõív L blokkjában.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 128

128

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

21. táblázat A politikai nexusdiverzitás és homofília/heterofília befolyása a politikai aktivitás, informális akaratkifejezés néhány elemére (Kategoriális regresszióelemzés – Optimal Scaling; béta-koefficiensek és importance-értékek)

Politikai véleménynyilvánítás (nyilvános vitakészség)

Politikai véleményirányítás, tanácsadás (önbesorolás)

Demonstrációkban, protestakciókban való részvétel

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

Iskolázottság

,07

,09

,11

,24

,19

,33

,11

,23

Vagyoni helyzet

,10

,14

,14

,33

,10

,16

,11

,23

–,13

,16

–,07

,10

–,04

,03

Településtípus (község +) Nem (nõ: +)

–,16

,18

–,05

Életkor

–,06

,05

Politikai nexusdiverzitás (mezoszint)

,28

,54

,17

Politikai heterofília (network mikroszint)70

,13

,18

,11

,04

Médiaaktivitás, véleménykifejezés

–,09

,07

–,10

,14

,42

,18

,27

,13

,27

,13

,13

,12

,07

,08

R2

,18

,09

,19

,09

N

1479

1479

1479

1479

Egyértelmû a tapasztalat: a politikai nexusdiverzitás mutatója nemcsak minden vonatkozásban a nagyobb befolyás, véleménynyilvánítási készség irányában hat, hanem összességében valamennyi egyéb változónál nagyobb, sõt, abszolúte is jelentõs mértékben hat ebben az irányban. De ezt 70

Valójában a network-homofília változóját az alapmodellhez képest külön modellben vontuk be, mivel a változó alkalmazása az alapmodellhez képest (a saját és partner-pártpreferenciával nem rendelkezõk kiesése miatt) jelentõsen csökkentette az elemszámot. A bevont többi változó egyébként azonos volt az alapmodellével.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 129

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

129

az összefüggést erõsíti – ha nem is ennyire pregnánsan – a mikrokörnyezet politikailag heterofil jellegével kapcsolatos hasonló tapasztalat is. A két tényezõ együttesen a társadalmi-gazdasági erõforrásokhoz hasonló erõvel, esetenként még számottevõbben is befolyásolja a szóban forgó vélemény-, illetve magatartás-szindrómát. Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, nincs-e a kimutatott összefüggések mögött valamilyen körkörös magyarázat, hiszen elõzõleg a politikai érdeklõdés és a szervezeti aktivitás mértékéhez kapcsoltuk a szóban forgó kapcsolati diverzitást, illetve heterofíliát, most pedig ez utóbbiak alapján magyarázzuk a politikai befolyás, véleménynyilvánítás eltérõ szintjeit? Anélkül, hogy a problémát teljesen bagatellizálni akarnánk – valójában a szóban forgó változók is a politikai aktivitás és részvétel különbözõ metszeteire vonatkoznak –, mégis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jelen elemzésben középpontba állított összefüggésirány éppoly jogosult, mint az elõbbi. Nyilvánvaló, hogy az adott vonatkozásokban sem lehet egyirányú oksági mechanizmusokról beszélni. Azonban a politikai nexusdiverzitás lehetséges befolyása távolabbi vonatkozások felé is kiterjeszthetõ. Korábbi elemzések a kapcsolati diverzitás más státusvonatkozását (a tágabb kontaktusok foglalkozási heterogeneitását) tekintve mutattak ki összefüggést olyan instrumentális mozzanatokkal, mint a személyes kereset szintje.71 Érdekes módon a kilencvenes évek végének hazai terepén ezek az összefüggések nemcsak a fiatalabb korosztályokon belül, de a nemeket tekintve a nõk között is erõteljesebben érvényesültek. Amikor ezúttal a Politikai Tagolódás Projekt 2003-as adatai alapján a politikai nexusdiverzitás mutatójából kiindulva közelítettünk e kérdéshez, a szóban forgó korábbi elemzéshez hasonlóan a kontrollváltozókként bevont fõbb társadalmi-demográfiai mutatók mellett a szûkebb kapcsolathálózat terjedelmének indexét is szerepeltettük a magyarázó változók között. A korábbi tapasztalatból kiindulva, a felnõtt népesség egészére vonatkozó kategoriális regresszióelemzés mellett olyan specifikus, szûkebb népességszegmensekre is elkészültek (filterezett) elemzések, amelyeket az életkor és nem demográfiai tényezõi határoztak meg.

71

Lásd Angelusz–Tardos (2005).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 130

130

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

22. táblázat A politikai nexusdiverzitás befolyása a személyes keresetre72 a teljes népességen és nem/kor kategóriákon belül (Kategoriális regresszióelemzés – Optimal Scaling; béta-koefficiensek és importance-értékek)

Teljes népesség*

–44, férfi

–44, nõ

45 +, férfi

45 +, nõ

beta imp. beta imp. beta imp. beta imp. beta imp. Politikai nexusdiverzitás

,09

Kapcsolathálózati erõforrások (szûkebb networkterjedelem)

,11 ,06

,26 ,35

,07 ,04

Iskolázottság

,42 ,65

,34 ,58

Településtípus (község: +)

–,09 ,07

Nem (nõ: +)

–,19 ,13

Életkor

,06

,13

,08

,25

,22

,13

,11

–,06 ,00

–,06

,00

,50 ,84

,38 ,53

,49

,83

–,07 ,06

–,05 ,04

–,22 ,26

–,07

,06

,14 ,04 2

R

,31

,22

,32

,36

,32

N

872

186

214

194

285

Az elemzés eredményeit kiemelt szempontunk felõl tekintve, elsõként megállapítható, hogy a politikai nexusdiverzitás jövedelmi befolyása általánosan valóban létezik, ha nem is igazán meghatározó (lényegében a szûkebb kapcsolathálózat kiterjedtségének hatásához hasonlítható, de az alapvetõ társadalmi attribútumok közül például a településtípushoz). Legalább ennyire érdekesek azonban a filterezett elemzések tapasztalatai. Az itt vizsgált négy alcsoport közül a középkorú-idõsebb férfiak között leginkább számottevõ a középpontban álló összefüggés – abban a népességszegmensben tehát, amely a jelen vizsgálat tapasztalatai szerint is politikailag a leginkább involvált. Ez az a közeg tehát, ahol a politikai színezetet illetõen különféle kontaktusok megléte leginkább „kifizetõdõ”(e hatás az iskolai végzettség befolyásán túl fennmaradó összmagyarázat közel felét teszi ki, s ennek jelentõségét növeli, hogy a személyes kereset szintjét a bevont tényezõk ebben az alcso72

A személyes kereset tényezõjét öt kategóriába sorolva.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 131

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

131

portban magyarázzák a legnagyobb mértékben). Míg a fiatalabb korcsoportban ez a befolyás egészében lényegesen gyengébb, figyelmet érdemel az a tapasztalat, amely szerint a nõk között nemcsak az idõsebb, de a fiatalabb korosztályon belül is számottevõ hatás mutatható ki – ezúttal egy új oldalról erõsítve meg a fiatalabb korosztályhoz tartozók hatékony nexusfelhasználásáról szerzett korábbi hazai tapasztalatokat.73 (Míg a férfiak között életkorspecifikus, a nõk esetében univerzális a szóban forgó összefüggés.)

Az egyes pártok informális hatóköre (kapcsolathálózatok, ismeretségi kör, befolyáspotenciál) Míg a korábbiakban a kapcsolathálózati mozzanat szerepe a (párttáborok értelmében vett) csoportközi kommunikáció, a politikai homofília-heterofília és a mikromiliõk politikailag erõsen homogén jellegébõl fakadó „strukturális hézagok”74 kiaknázásából adódó elõnyök kapcsán került elõtérbe, a társadalmi beágyazódás network-tényezõi egy közvetlen összefüggésben is figyelemre méltók a politikai tagolódás szempontjából. A szélesebb és politikailag „értékesebb” (több irányba kiterjedõ, diverzebb) kapcsolathálózati erõforrást felmutató szavazótáborok a mögöttük álló erõknek, politikai pártoknak potenciális elõnyt nyújtanak a befolyásért – a társadalmi élet különbözõ területein – folyó versenyben. Ez nem feltétlenül feltételez erre irányuló tudatos stratégiát, „networking” tevékenységet – mint ahogy a kapcsolathálózati erõforrásokra épülõ „társadalmi tõke” maga is sok tekintetben nem szándokolt hatások, más irányú tevékenységek másodlagos következménye.75 (Mivel még az erõforrások egyszerû aggregációja esetében is az egyéni szint felõl szervezõdõ komplex jelenségrõl van szó, az ilyen céllal történõ próbálkozások – ilyen- vagy olyanfajta tudatos beavatkozáson keresztül – nagy valószínûséggel maradnak eredménytelenek.) A következõkben a kapcsolathálózati erõforrások együttes „készlete” szempontjából tekintjük át a politikai erõk helyzetét. Az eddig nagyobbrészt alkalmazott átfogó (bal–jobb, kormánypárt–ellenzék) tipológiákon túl ezúttal célszerû az egyes pártok szerint részletesebben is vizsgálódni. Sõt, mivel a network-mozzanatra épülõ társadalmi-politikai bágyazottság fontos elemeirõl van szó, az egyes szavazótáborok mellett célszerû a nem szavazók 73 74 75

Lásd Angelusz–Tardos (2004). E kapcsolathálózati terminusról és az azt középpontba állító megközelítésrõl lásd Burt (1992). Lásd errõl Coleman (1990).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 132

132

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

(vagy szélesebb értelemben a „politikai névtelenek”76) népes táborát is az elemzésbe vonni. 23. táblázat Kapcsolathálózati, politikai nexus-, befolyásgyakorlási és kommunikációs erõforrások a jelentõsebb parlamenti és parlamenten kívüli pártok szavazótáborában és a nem szavazók körében (Sztenderdizált indexértékek)

Pártok szavazói77

MSZP (n = 555) Fidesz (n = 490) SZDSZ (n = 49) MDF (n = 12) MIÉP (n = 24) Centrum (n = 25) Kisgazdapárt (n = 11)

KapcsolatEzen belül Politikai Politikai DemonstMédiahálózati Politikai politikai, vélemény- véleményEgyesületi rációk, aktivitás, erõforrás nexusközéleti nyilvánítás irányítás tagság protest- vélemény(szûkebb diverzitás egyesületi (nyilvános (önberészvétel kifejezés network tagság helyeken) sorolás) terjedelme)

–,06

,05

–,03

–,03

,05

,03

–,12

–,05

,18

,20

,09

,03

,23

,06

,16

,07

,19

,50

,29

,26

,21

–,08

,56

,11

,05

–,12

,57

,60

,48

,66

,78

,12

,65

,65

,57

,15

1,07

1,02

1,43

,54

,78

,51

,24

,24

,52

,13

,39

,30

,52

–,15

–,14

,20

,18

–,21

–,09

–,31

Munkáspárt (n = 13)

,46

,46

,22

,74

,38

,31

,53

,47

Nem szavazók (n = 337)

–,27

–,51

–,19

–,15

–,60

–,25

–,29

–,11

A kifejezetten kapcsolathálózati összetevõket két mozzanat fogja képviselni: mikroszinten a szûk network kiterjedtsége (az erre vonatkozó névgenerátoros technika révén történt említések száma), illetve az elõzõekben részletesebben tárgyalt politikai nexusdiverzitás mutatója. De kiegészítjük 76 77

Lásd Gombár (1980). Olyan indexrõl van szó, amelynek konstrukciója az aktuális pártpreferenciát – részben a szavazók, részben a kis pártok népesebb képviselete érdekében – az elõzõ választásokon való voksolás adatai segítségével módosította (a nem szavazók, illetve bizonyos fokig a nagy pártok szavazói csoportjainak rovására).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 133

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

133

ezeket azokkal a politikai véleménynyilvánítással, véleményirányítással és kommunikációs aktivitással összefüggõ mutatókkal is, amelyekrõl – a nexusdiverzitás függvényében – az elõzõekben már szó esett. A függõ változókat elõször összességükben tekintve, a táblán a párttáborok, szavazói szegmensek három csoportja különül el, ahogy ezt nagy vonalakban a kiemelések is kifejezésre juttatják. A legélesebb választóvonal a nem szavazók és a szavazók különbözõ csoportjai között húzódik, új oldalról erõsítve meg a hazai politikai tagolódás e visszatérõen megnyilvánuló alapelemét. A táblázat fenti sávjában a két nagy párt tér el a kisebb szavazótáboroktól, amelyek ilyen vagy olyan, esetenként valamennyi vonatkozásban magasabb értékeket érnek el. Az elõbbi csoporton belül a Fidesz értékei nem jelentõsen ugyan, de minden vonatkozásban meghaladják az MSZP szavazóinak ilyen erõforrásait. Bizonyos kontrollváltozók bevonásával még visszatérünk rá, hogy ezek az eltérések mennyire tekinthetõk – az egyes pártokkal kapcsolatos – önálló befolyásoknak. Összességében a kisebb pártokon belül is magasabb értékek kapcsolódnak a parlamenten kívüli, mint a két kisebb parlamenti párt szavazóihoz. E körön belül is általában a MIÉP, az MDF és a Centrum Párt esetében (a Centrum Pártot illetõen gyakorlatilag minden vonatkozásban) magasabbak a szóban forgó mutatók. Árnyaltabb képet ad az a további elemzés, ahol már kontrollváltozók bevonásával, többváltozós elemzések útján vizsgáljuk a politikai hovatartozás befolyását a fenti tényezõkre mint függõ változókra. A szóban forgó regresszióanalízisekbe kontrollváltozókként az általában alkalmazott fõbb társadalmi-demográfiai változókat vontuk be, az együttest ezúttal ismét kiegészítve a vagyoni helyzet tényezõjével. Ezekhez járultak dummy-változókként az egyes pártok szavazótáborához tartozással kapcsolatos mutatók. Az elemzés voltaképp három különbözõ modellre épül, ahol az alapmodellt a további lépésekben egy-egy újabb változó, a „kispártiság”, illetve a „nem szavazók táborához” tartozás egészítette ki. (Mivel a kontrollváltozók által képviselt alaphatások ennek során csak mérsékelten változtak, az egy-egy újabb tényezõ beiktatásával nyert további modellek eredményeit – kis leegyszerûsítéssel ugyan – az egyszerûbb áttekinthetõség érdekében szintén az alábbi táblába iktatva közöljük – e sorokat vastag satírozással elkülönítve az alapmodell elemeitõl78). 78

További eltérés, hogy míg az elsõ két modell csak a párthovatartozással rendelkezõ, a nem szavazókat is bevonó harmadik modell értelemszerûen a teljes népességre vonatkozik. (Megemlítendõ még, hogy a „kispárti” változót bevonó második modellben nem szerepelt az elsõ modell „egyéb jobboldali pártok”-ja, mivel ezt az elõbbi dummy-változó foglalta magába.)

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 134

134

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

24. táblázat A szavazói aktivitás és politikai preferenciák hatása kapcsolathálózati, politikai nexus-, befolyásgyakorlási és kommunikációs erõforrás mutatókra (Optimal Scaling kategoriális regresszióelemzés; béta-koefficiensek és importance-értékek) Kapcsolathálózati erõforrás (szûkebb network terjedelem)

Politikai nexusdiverzitás

Egyesületi tagság

Ezen belül politikai, közéleti egyesületi tagság

Politikai véleménynyilvánítás (nyilvános helyeken)

Politikai DemonstráMédiavéleményciókban, aktivitás, irányítás protestvélemény(önbeakciókban kifejezés sorolás) való részvétel

béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. Iskolázottság ,08 ,12 ,14 ,34 ,16 ,37 ,12 ,35 ,11 ,17 ,12 ,28 ,18 ,30 ,10 ,28 Vagyoni helyzet

,18 ,36 ,14 ,33 ,16 ,38 ,13 ,36 ,13 ,22 ,17 ,45 ,11 ,15 ,11 ,30

Településtípus (község: +)

–,08 ,06 –,08 ,10 –,04 ,04

Nem (nõ: +) –,04 ,02

–,04 ,03

–,16 ,20 –,10 ,24

–,11 ,15 –,07 ,11 –,17 ,30 –,04 ,03

Életkor

–,19 ,34

,09 ,10 –,10 ,13

MSZP

–,09 ,08

–,08 ,06 –,18 ,12 –,04 ,03

–,09 ,08 –,08 ,15 –,11 ,10

Fidesz

–,08 ,03 ,09 ,03

SZDSZ

–,09 ,07

Egyéb jobboldali pártok

,10 ,11 ,09 ,15 ,15 ,15 ,05 ,06 ,12 ,13 ,06 ,06 ,14 ,15 ,07 ,07

Kis pártok79 Nemszavazók80

–,09 ,08 –,26 ,50 –,08 ,08 –,17 ,22 –,26 ,45 –,10 ,22 –,11 ,10 –,03 ,03

R2

,13

,09

,10

,05

,11

,07

,15

,05

N

1134

1134

1134

1134

1134

1134

1134

1134

Ismét az általános megállapítások felõl haladva, a nem szavazók táborára vonatkozó összefüggés valamennyi függõ változó esetében szignifikánsnak bizonyult, a várt irányban. A képletes „politikai névtelenség” eb79

80

Külön modell (a „kis pártok” az alapmodellben szereplõ pártokat részben átfedik). A pártokon kívül az egyéb változók azonosak. Külön modell a teljes népességre (az elõzõ modellek a szavazó népességre vonatkoztak).

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 135

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

135

ben az értelemben konkrét értelmet nyer: a népesség közel egynegyedét kitevõ jelentõs szegmens tagjai nemcsak a politikai kontaktusok szûkebb spektrumával rendelkeznek, de általános mikrohálózatuk is szegényesebb, a véleménykifejezés terén határozottan visszafogottabbak, és mindez a véleményirányítás, a demonstratív aktivitás, sõt, bizonyos fokig a médiaszíntereken való megnyilvánulás mérsékelt szintjében is lecsapódik. Kétségtelen, egyirányú oksági összefüggésrõl e vonatkozásokban különösen nem lehet evidens módon beszélni, azonban az is valószínûsíthetõ, hogy a politikai elzárkózás esetenként további izolációt, egyfajta bezárkózást eredményez a nagypolitikán túl a tágabb értelemben vett közügyek, a mindennapi színtereken történõ befolyásgyakorlást illetõen is – ezek az eredmények is arra utalnak, hogy a „névtelen rétegek” a szó szociológiai értelmében nincsenek beemelve a demokrácia mûködésének intézményes játékterébe. Részben ennek az ellentéte mondható el a „kispárti” szavazók kapcsán. Ha a két – általános és politikai – kapcsolathálózati jellemzõt tekintve önálló befolyásról nem is beszélhetünk (az elõzõ táblán jelzett magasabb értékek jórészt a szóban forgó szavazók magasabb státusjellemzõire vezethetõk vissza), a vélemény- és akaratkifejezés színterein másoknál jóval aktívabbak, és ez a hatás a kontrolltényezõk kiszûrése után is jelentõs marad. Ha meggondoljuk, hogy a „kispárti” identifikáció nemcsak általában a többségi pártpreferenciákkal, de még az egészében hasonló ideológiai álláspontot képviselõk többségével szemben is kisebbségi pozíciót foglal magában, e feszültség tartós kihordása az esetek többségében markáns politikai önkifejezést, állandó kritikai készenlétet igényel (ami az esetek egy részében – mint az ezekben az összefüggésekben különösen markánsan megjelenõ MIÉP esetében – a képviselt platform radikálisan pólusos megjelenítésében ölt testet). Azonban a kapcsolathálózati erõforrások szerepe sem becsülhetõ le e körben, még ha ezek többnyire a magasabb státusjellemzõk velejárói is. Az, hogy a MIÉP és a Centrum Párt – a magas bejutási küszöb és a kispárti pozíció ezzel kapcsolatos nyilvánvaló közvéleménybeli hendikepje ellenére – egyáltalán a parlamentbe jutás környékére, sõt, a MIÉP egy ciklusra e küszöbön át is tudott jutni, bizonyára nem független attól a kapcsolati-mobilizációs potenciáltól, amely e pártok kis létszámú, de ilyen vonatkozásokban igen aktív szavazói körét jellemzi (több vonatkozásban az SZDSZ és az MDF szavazóiról is hasonló mondható el a kis-közepes pártok mezõnyében). Hozzá kell tenni, ez a szûkebb szavazói magon túlnyúló befolyáspotenciál abban a visszatérõ tapasztalatban is közrejátszhat, hogy e pártok a közvélemény-kutatások által prognosztizált

2-fejezet.qxd

136

5.10.05

12:11

Page 136

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

szerepléshez képest esetenként számottevõen jobb eredményt érnek el az egyes választásokon. Végül ami az MSZP és a Fidesz ilyen erõforrásait illeti, az utóbbi pozíciója egészében belesimul a szavazótábor társadalmi-demográfiai háttértényezõi által kijelölt térbe (csak két esetben mutatkozott önálló hatás, igaz, mindkétszer igen alacsony importance-értékkel, ezek egyike negatív irányban). Némileg más a helyzet az MSZP-re vonatkozóan, mivel a szavazói hovatartozás az esetek nagyobb részében önálló befolyásként is megjelenik, minden alkalommal negatív irányban. Valójában arról van szó, hogy a párt szavazói magjában igen nagy súllyal jelen lévõ idõs (60 éven felüli) szegmens kapcsolati erõforrásai szegényesek, s ezen belül egy önmagában is jelentõs hányadot kitevõ alacsony státusú (inaktív, egykori fizikai foglalkozású) alpopuláció kontaktusai lehatárolt társadalmi-politikai térben mozognak. Igaz, a két párt esetében alapvetõen különbözõ életkori megoszlást kontrollálva, további bontások szerint az életkori csoportokon belül is szisztematikus eltérések mutatkoznak az MSZP-vel szemben a Fidesz javára81. Korábban e jellemzõkrõl ilyen mélységû adatokkal nem rendelkeztünk, azonban az újabb adatok alapján egy olyan informális (bár a politikai szervezõdés specifikus elemeihez is kapcsolódó) tényezõszindróma, mobilizációs potenciál megjelenésével van dolgunk, amely legalábbis részben ellensúlyozza azokat az elõnyöket, amelyek az MSZP oldalán a nagyobb fokú hagyományos szervezeti-intézményi beágyazottsággal kapcsolatban vannak jelen.

Tömbök közti viszonylatok – makro-, mikro- és mezoperspektívában Az elõzõ elemzések voltaképpen az egyének szintjérõl indulva, a szavazókat személyesen jellemzõ tulajdonságokat aggregálva és a pártok számára latens módon így rendelkezésre álló informális erõforrások felõl közelítettek a politikai tagolódás rejtett hálózatiságához. E fogalom kibontása azonban nem volna teljes, ha nem kísérelnénk meg leképezni a nagyobb politikai alakzatok, szavazótáborok között a politikai erõtérben kialakuló kapcsolatokat, kohéziós (vagy éppen taszításokon alapuló) viszonylatokat

81

A 45 évnél fiatalabbak közt ezen belül az egyesületi tagság, a protestaktivitás és a médiaaktivitás, véleménykifejezés, míg a 45 évnél idõsebbek közt a személyes network terjedelme és a protestaktivitás mutatói esetében éri el az az eltérés a két párt szavazói közt a statisztikailag szignifikáns szintet.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 137

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

137

is. Az ilyen „makrohálózatok” modellezésére adatbázisunk voltaképpen nem a kifejezetten kapcsolathálózati vonatkozású kérdésblokkok, hanem a pártrokonszenvre–ellenszenvre vonatkozó (hétfokú besoroláson alapuló) kérdéssorozat útján nyújt lehetõséget. Technikailag nézve, valamennyi párt szavazótábora felõl valamennyi párt irányába megállapíthatók a szóban forgó értékelési átlagok. Az így kialakuló mátrixot a várható értékhez viszonyítva egyfajta sztenderdizált formára hozzuk (ahol az 1 fölötti értékek fejeznek ki pozitív affiliációt, kétfajta viszonyítást is bekalkulálva: 1. a szavazók oldaláról nézve a saját átlagos értékeléseikhez képest, 2. az értékelt pártok oldaláról nézve az összes szavazó között megfigyelhetõ általános értékelésükhöz képest). Majd az így adódó mátrixadatokat egy következõ lépésben 1 és 0 értékekre redukálva, a strukturális networkmegközelítés blokkmodell-elemzéseinek megfelelõ adategyüttest visszük tovább különbözõ grafikus ábrázolások, illetve az egyes szavazótáborok strukturális pozícióját (így centralitásukat és strukturális autonómiájukat) körvonalazó további elemzések számára.

Az alkalmazott megközelítés alapján voltaképpen egyfajta virtuális kvázinetwork modellhez jutunk, amelyet kétségkívül nagymértékben befolyásol a pártok egymás iránti üzeneteinek és kapcsolataiknak a szimbolikus erõtérben, mindenekelõtt a tömegmédiában történõ leképezõdése. Azonban ha a technikai megközelítés (és a fogalom szokásos értelmezése) alapján kvázinetworkrõl beszélünk is, ezen keresztül valóságos szervezõdésekhez, párttáborok közötti csoportosulásokhoz juthatunk el, amelyeken keresztül a – szokásos kiinduló feltevések alapján – korábban sommásan kezelt tömbalakzatok konkrét alakulásáról is az aktuális politikai helyzetnek megfelelõ képet kapunk. Az alkalmazott megközelítés kétségtelen elõnye, hogy ennek alapján a 2003-as felvételen kívül több idõpontra, így a mikronetwork-vizsgálatok által korábban lefedett 1997–98-as évekre vonatkozóan is rendelkezünk összehasonlítható adatokkal.82 A szemléletes összkép érdekében elõször a vizuális elemzés eredményeit mutatjuk be, ahol 2003 mellett az 1997-es és az 1998-as adatok alapján e két évre vonatkozóan a pártok szavazótáborai közti makronetwork-mintázatot külön-külön körvonalaztuk (mint látni fogjuk, e viszonylag rövid idõszakon belül – igaz, egy idõközbeni kormányváltással összefüggésben – olyan átrendezõdések zajlottak le az adott szempontból, amelyek indokolttá teszik a szóban forgó megkülönböztetést).

82

Ezúttal is az MTA–ELTE KKCS 1997-es és 1998-as felvételei alapján.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 138

138

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

3. ábra Pártok a politikai rokonszenv–ellenszenv értékelések által kirajzolt makromezõben

(Pajek 1,0)

kdnp

1997

1998 miep

mdf szd

miep

fid

mdf

kisg

kisg mun

szd

fid

mun msz

msz

2003

cent

szd

mdf mun msz fid miep

Az elmúlt három ciklust átfogva, a képek a viszonylagos stabilitás és a nem jelentéktelen változások párhuzamos érvényesülését sugallják. Viszonylagos stabilitásról beszélhetünk, amennyiben a különbözõ színhatásokkal is jelzett alaptömbök összetétele lényegében változatlan maradt (a blokkhovatartozást a függelék 3. táblájában közölt részletesebb elemzés erre vonatkozó utolsó oszlopa is megerõsíti,83 és még világosabb ez a minta a függelék 7. táblázategyüttesei alapján). Azonban a módosulások is figyelmet érdemelnek. Az egyes pártok strukturális pozíciójában lényeges eltolódások figyelhetõk meg már 1997 és 1998 között. Így a Fidesz korábbi – jóllehet már a jobboldali tömbbe tagolt, de a másik blokk irányában és felõl is virtuális szálakkal rendelkezõ – centrális pozíciója a kormányra kerülést követõen már blokkspecifikusabbá válik (erre vonatkozóan lásd számszerû formában összesített mutatók alapján a következõ táblázatot, 83

Ezúttal az Ucinet networkelemzési programcsomag alkalmazásával.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 139

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

139

részletesebben a függelék 3.2 és 3.3 táblái alsó paneljeinek idevonatkozó mutatóit). Ha 1997-ben még nem, 1998-tól már megfigyelhetõ, hogy az MSZP és a Fidesz közti kapcsolat ebben a virtuális értelemben is egyre közvetettebbé, távolibbá válik. A korábbi centralitásérték hasonló mérséklõdése figyelhetõ meg az ugyancsak kormányra került kisgazdapárt esetében, viszont már ekkor észlelhetõ az MDF pozíciójának a strukturális közép felé tolódása, a centralitásérték emelkedésével. E tendenciák 2003-re még pregnánsabbá válnak. A másik oldalon az SZDSZ pozíciójában figyelhetõ meg bizonyos eltolódás ekkoriban a blokk-közi centralitás irányában. 2003-ra fontos változás a jobboldali tömb és az ezen belüli virtuális szálak számszerû csökkenése – az itt lezajlott belsõ koncentráció nyomán –, míg a másik oldal a korábbiakhoz képest új komponenssel bõvül a Centrum Párt felõl érkezõ, illetve felé tartó virtuális szálak alapján. A tömbön belüli kapcsolati sûrûség ezzel kapcsolatos növekedése és az MSZP itt elfoglalt központi szerepe eredményezi a párt strukturális pozíciójának erõsödését 2003-ban, a szóban forgó kölcsönös értékelések, virtuális kontaktusok alapján. Az MSZP mellett blokkhoz kötõdõ centralitásával szemben az MDF centralitásadatai ugranak ki erre a legutolsó idõszakra vonatkozóan, de míg az elõbbi a tömbön belüli, az utóbbi a tömbök közötti (köztes-közvetítõ) pozícióhoz kapcsolódik. Ha a makroszintû viszonylatok körvonalazását illetõen bizonyos kerülõ útra kényszerültünk, egyszerûbb volt a feladat a pártok szavazótáborai mikroszintû kapcsolódásait illetõen: ebben a vonatkozásban a korábban, a homofília–heterofília kérdéskörben – már részletesen elemzett kapcsolathálózati adatbázis közvetlen kiindulópontot nyújtott a 2003-as Politikai Tagolódás Projekt alapján. Sõt, az 1997-es és 1998-as vizsgálatok erre vonatkozóan ismét összehasonlítási lehetõséget nyújtanak. Az elemzések alapja ezúttal az a homofília–heterofília elemzésekhez hasonló, de most nem egyszerûen a kormánypárti–ellenzéki hovatartozásból, hanem a konkrét pártpreferenciákból kiinduló kereszttáblázat, amely a maghálózatra vonatkozó kérdéssorozat kapcsán említett (elsõ) öt személy és a megkérdezett személyes pártpreferenciáinak egymásra vetítésével jött létre. A várható értékhez viszonyított együtthatók itt a kontaktusok esélyhányadosaként értelmezhetõk, mely ez esetben közvetlenül (és nem csupán virtuálisan) értelmezhetõ kapcsolathálózati mutató. Az itt is alkalmazott kétértékû (0,1), blokkmodell-jellegû elemzés kapcsolati kritériumaként a megoszlással (a nagyfokú homofíliával kapcsolatos mérsékelt hálózati sûrûséggel) összefüggésben ezúttal az 1-nél alacsonyabb érték (0,7) szolgált.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 140

140

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

4. ábra Pártok a mikronetwork politikai kapcsolatok által kirajzolt térben (Pajek 1,0) 1997

1998 fid

kdnp

mdf

kisg msz

miep

kdnp

szd mdf

miep

munk fid

msz

munk

szd

kisg

cent

2003 munk kisg

fid mdf msz szd

miep

A kép ebben a vonatkozásban – éppen, mivel a mintázat elvben nem a makropolitikai és a kommunikációs erõtér kikristályosodott választóvonalaira, hanem bizonyos eseti körülményeket, „útfüggõ” mozzanatokat is magában hordozó, „földközeli” kapcsolatokra épül – az elõzõhöz képest több „rendhagyó” elemet tartalmaz, amelyek azonban összességükben ezúttal is jól értelmezhetõk. A nagy tömbök elõzõhöz hasonlóan színekkel is jelzett elkülönülése fõbb vonalaiban az alapmintát követi, s az egyik oldalon az MSZP, az SZDSZ és a Munkáspárt, a másik oldalon a Fidesz végig konzisztens módon foglal helyet. A jobboldal kisebb pártjai esetében több a kapcsolatokon belüli alkalmi változékonyság. Az elsõ alkalommal a MIÉPnek még az SZDSZ és a Munkáspárt felé is vezettek szálai (az elõbbit illetõen minden bizonnyal az egykori radikális jobboldali liberálisok pártváltásával, az utóbbit illetõen a platformok bizonyos közös radikalizmusával kapcsolatban). Majd 1998-ban a kisgazda-szavazók kapcsolatai mutatnak hasonló mintát (feltehetõen az elõzõhöz hasonló motívumok – egyfelõl bi-

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 141

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

141

zonyos közös radikalizmus, másfelõl bizonyos korábbi platformbeli közelség – alapján; lásd például a rendszerváltás idején a négyigenes népszavazás SZDSZ-szel közös kezdeményezését). 2003-ra vonatkozóan ismét új mozzanatok jelennek meg, részben a Centrum Párt az elõzõhöz hasonló pozíciójával, részben az MDF-szavazók ismét megmutatkozó köztesközvetítõ pozíciójával kapcsolatban, amely dichotóm blokkséma alapján – mint a függelék 3. táblájának idevonatkozó eredményei is jelzik – itt már a blokkok közötti viszonylagos pozícióváltásban is kifejezésre jut. Mivel a mikroszintû kapcsolatok terét – mint az elõzõekben láthattuk – alapvetõen a tömbspecifikus homofília mintái alakítják, és ez a vonás a két nagy párt szavazótáborát egyaránt jellemzi, egyikük esetében sem állapítható meg – voltaképpen az átfogott idõszak kezdetétõl – a hálózat egészére kiható centrális szerep. Ez korábban – fõként a jobboldali térfél pártjai közül – a Kisgazdapárt és az MDF, késõbb az MDF, a másik térfélrõl pedig az SZDSZ szavazói bázisához kapcsolódnak. Mikroszintû „híd-kapcsolatok” az utolsó idõszakban e két párt táborához kapcsolódnak elsõsorban (bár az elõbbi esetben ezzel kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a tömbkapcsolódás említett ambivalenciája sem a mikroszintû kontaktusok terén). Azonban az, hogy az MSZP és a Fidesz pozíciói e téren is sok szempontból meghatározó jellegûek, a függelék 3. és 6. tábláinak részletesebb adataiból is kiderül – blokkjukban centrális helyet foglalnak el, s ennek megfelelõen sok kontaktust fogadnak is, fõként a tömbhöz tartozó pártok szavazói felõl. A blokk tagjainak számszerû bõvülése a bal-, csökkenése a jobboldali térfélen a szóban forgó vonatkozásban az MSZP pozícióját erõsítette a Fideszéhez képest. Ugyanakkor ismét közös vonás – ahogy ez az autoritás-jellegû hálózati pozícióknál nem kivételes –, hogy a kifelé irányuló kapcsolatok egyik párt esetében sem kifejezetten extenzívek, s különösen így van ez a tömbön kívüli viszonylatok esetében.84 (Az átfogott idõszak elején szavazói bázisának – a párt kormányra kerülését megelõzõ – bõvülõ szakaszában, 1997-ben a Fideszre ez még kevésbé állt. A kormányra kerülés után, 1998-ra már itt is inkább a fogadó, mint a kifelé expanzív jellegû, „felsõ” típusú minta alakult ki – ami 2003-ban mindkét nagy párt esetében kifejezetten jellemzõvé vált.) Felvételünk kapcsolathálózati adatbázisa azonban egy mezoszintû megközelítést is lehetõvé tett e strukturális vonatkozásban is – ahogy korábban 84

Amint az 1. függelék 4. táblája 2003-ra vonatkozó részletesebb adataiból kiderül, a Fidesz aránylag kedvezõ tömbközi strukturális mutatója mindenekelõtt azzal kapcsolatos, hogy két, hagyományosan a jobboldali térfélbe ágyazott párt (az MDF és legalábbis részben a Centrum Párt is itt vehetõ számba) blokkpozíciója ambivalenssé vált – sõt, a globális hálózati mutatók a másik blokkhoz sorolták át –, s a Fidesznek rajtuk keresztül nyílt többirányú közeli kapcsolata a másik tömb felé.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 142

142

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

részletesebben szó volt róla, a tágabb ismeretségi körben kialakult politikai kapcsolatok, különbözõ pártok szavazóival kialakult nexusok alapján. A homofília-heterofília viszonylatok e szintjére vonatkozó elemzések már elõrevetítették, hogy sokban eltérõ képpel találhatjuk szembe magunkat az itt vizsgált kérdések tekintetében is. Mivel e tekintetben ismét nem személyközi, hanem általánosabb, inkább csoportközi vonatkozású kiinduló adatokkal rendelkeztünk, az elemzések alapjául nem a mikroszinthez hasonló kereszttáblázat, hanem ebben a tekintetben a makroszintû elemzéshez hasonló adatmátrix szolgált. Ez olyan indexekre épült, amelyek az egyes pártok szavazótáboraival meglévõ kontaktusokat összegezték, a politikai nexus kérdéssorozat alkérdéseit, a különbözõ pártkapcsolatok ritka vagy gyakori jellegét és kölcsönös támogatásra való felhasználhatóságukat is figyelembe véve. A kiinduló mátrixot ismét a várható értékek alapján alakítottuk át (két lépcsõben) a blokkszerû elemzésben használatos 1 és 0 értékekre (a sûrûbb mezokapcsolatok alapján e vonatkozásban a mikroszinthez képest viszonylag magasabb, 0,9-es esélyhányados-érték volt a megkülönböztetés kritériuma).

Most elsõ ízben alkalmazott megközelítés lévén, e vonatkozásban nem rendelkezünk összehasonlítási lehetõséggel. Az alábbi ábrán a mezoszintû hálózati rajzolatot így a másik két szintre vonatkozó grafikus networkábrázolással vethetjük egybe, azonos idõpontot, 2003-t tekintve. 5. ábra (Pajek 1,0)

Pártok viszonylatai mikro-, mezo- és makrohálózati vetületekben, 2003 Tágabb ismeretségi körök politikai kapcsolatai (mezoszint)

Mikro-network politikai kapcsolatok cent

cent

munk

mszp kisg munk

fid

fid

mdf msz

szd szd

miep

mdf

A politikai rokonszenv–ellenszenv értékelések / politikai makromezõ

cent szd

mdf munk msz fid miep

kisg miep

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 143

143

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

Jelentõs különbség a fentiekhez képest, hogy ebben a tágabb ismeretségi körön belüli politikai nexusokra épülõ modellben az MSZP és a Fidesz szavazótábora már közvetlenül érintkezik egymással, és egyszerre jelennek meg blokkon belüli és blokk-közi centrális pozícióban. Mint a függelék részletesebb táblázatai is jelzik, e mezoszinten a legtöbb vonatkozásban érvényesül a két nagy pártnak ez a meghatározó pozíciója. Ezt ismét közvetítõ jelleggel – ezúttal azonban a számítások szerint a jobboldali tömb oldaláról – még az MDF hálózaton belüli strukturális pozícióra vonatkozó magas értékei egészítik ki. Ezzel is kapcsolatos eltérés az elõzõekhez képest, hogy e szélesebb kapcsolati vonatkozásban a jobboldali térfél foglal magába többféle szavazótábort, és nem utolsósorban ezzel kapcsolatos a Fidesz kitüntetett helye a legtöbb centralitásmutató alapján. Bár a vizuális ábrázolás intuitív összevetést is nyújt az egyes szintekre vonatkozó eredmények között, a szabad szemhez képest pontosabb elemzések eredményei is felhasználhatók az ilyen összevetések céljára. A függelék 3. táblázatában közölt mutatók ilyen célra kissé túl részletesek, az általános áttekintés érdekében célszerû volt ezek bizonyos tömörítése. A függelék 4.1. és 4.2. táblái közlik azokat az eredményeket, amelyek az összetett mutatók általánosabb és specifikusabb változatait mutatják be a kiindulópontként használt különféle centralitásmutatók faktoranalízisének (rotálatlan és rotált) változatai alapján. Az alábbi összefoglaló táblázat ezeket az általánosabb változaton alapuló eredményeket mutatja be. 25. táblázat A pártok szavazótáborai közti (aggregált) kapcsolati centralitásmutatók idõbeli/szintenkénti viszonylatban (faktorszkórok) 1997

1998

mikro

makro

–1,60

–1,18

–,69

,25

–1,09

–1,04

Munkáspárt

–,93

–,85

Fidesz

–,21

1,85

MSZP SZDSZ

mikro

2003

makro

mikro

mezo

makro

–1,48

–,29

1,13

1,02

,46

1,36

–,97

,30

,02

–1,92

–,45

–1,03

,26

–,75

,56

–,23

1,32

–1,51

MDF

,81

,39

,49

2,16

1,10

1,17

,83

FKGP

1,49

1,85

,70

,12

,31

–,42

–

MIÉP

–1,23

–,76

1,39

,12

–1,15

–,17

–,85

KDNP

–,46

,24

,03

–

–

–

–

–

–

–

–

–,33

–,92

,82

Centrum Párt

2-fejezet.qxd

144

5.10.05

12:11

Page 144

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Kétségtelen, hogy az idõbeli egybevetés szempontjából az 1997-es év erõs korlátot jelent – mindenesetre az MSZP kormányzása által fémjelzett elsõ idõponthoz képest bizonyos átrendezõdés tapasztalható az ismét baloldali–liberális kormányzati idõszakhoz kapcsolódó mostani felvétel során. Míg elõzõleg a jobboldali térfél különbözõ pártjai – a Fideszen kívül a kisgazda- és az MDF-szavazók – voltak ilyen vagy olyan szempontból centrális pozícióban a pártok szavazótáborainak politikai hálózatán belül, 2003-ra a kép kiegyenlítettebbé vált, és a két nagy párt közül a Fidesz mellett az MSZP több vonatkozásban is centrális pozícióban jelent meg, és ezt egészíti ki az SZDSZ mikroszintû pozíciója. A jobboldalon ugyanakkor a Kisgazdapárt háttérbe szorulása az informális vonatkozásokban is határozottan érzõdik. Az MDF – kétségtelenül nem széles – szavazói bázisának strukturális pozíciója ugyanakkor jelentõsen erõsödött a már jelzett köztesközvetítõ kontaktusok révén. A fentieket további elemzés egészítette ki egy átfogóbb kép irányában. A függelék 7. blokkjának táblái az arra vonatkozó számszerû eredményeket közlik (részben mátrixkorrelációk, részben a centralitásmutatók korrelációi alapján), hogy mennyire állandóak a kialakult hálózati minták a szavazótáborok között a különbözõ vetületekben. A 7.1. táblázat alapján a (politikaiideológiai szembenállás által leginkább befolyásolt) makroszinten végig stabil és idõben erõsödõ összefüggések állapíthatók meg. Mikroszinten az elsõ két idõszak között jelentõs átrendezõdések mutatkoztak, 1998 és 2003 között azonban szignifikánssá vált a minták összefüggése, ha az elõzõhöz képest alacsonyabb szinten is. Az idevonatkozó táblák következõ együttese arról ad képet, hogy a kapcsolathálózati mintázatok nemcsak szinteken belül – az idõbeli stabilitás szempontjából –, de adott idõpontra vetítve bizonyos fokig szintek között is fennállnak (míg a mátrixhasonlóságot tekintve egyértelmûek, a centralitás mutatókat összevetve már ellentmondásosabbak az idevonatkozó eredmények). Sõt, az összehasonlítások egy következõ lépcsõjében, amely már idõben eltolódást, késleltetést is magában foglal, szintén több szignifikáns összefüggés fedezhetõ fel. Ha egyértelmû oksági kapcsolatot valójában ilyen elemzések alapján nehéz volna is megállapítani, mindenesetre magához a kérdésfelvetéshez a szóban forgó elemzések állnak legközelebb. Ahogy a függelék 7.3. táblájáról leolvasható, a korábbi makroszintû mintázatok felõl vezet a legtöbb szignifikáns összefüggés a mai mikro- és mezoszintû hálózatok irányába. Azonban arra vonatkozóan, hogy az ideológiai-politikai szembenállás alakulása mellett a mikromiliõ kapcsolati

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 145

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

145

mintái sem hagyhatók figyelmen kívül, az 1998-as mikro- és 2003-as makroszintû hálózati mátrixok közötti erõs összefüggés figyelmeztet (sõt, valójában ez bizonyult a leginkább szignifikánsnak az itt megfigyelt összefüggések között). Egy további – a szavazótáborok közötti kapcsolatok blokkon belüli és blokkok közti sûrûségét számszerûsítõ – elemzés (a függelék 8. táblájában közölt) eredményei ismét általánosabb síkon, a tömbök közötti távolság alakulásának szempontjából értelmezhetõk. Összességében elmondható, hogy a blokk-közi kapcsolatsûrûség blokkon belülit jelentõsen alulmúló szintje – azaz a blokkok éles szétválása – idõben stabil maradt (valójában már 1997-ben is határozottan érvényesült). Két kivétel az általános tendencia alól: 2003-ra a mikroszinten a baloldali térfél irányából a jobboldali felé tekintve némiképp nõtt a kapcsolatsûrûség (nem függetlenül a blokkhovatartozást illetõ korábban említett módosulásoktól), míg a mezoszintû kontaktusokat tekintve a jobboldali tömbtõl a baloldali térfél irányában figyelhetõk meg viszonylag intenzívebb kapcsolatok. Mindez azonban ez esetben is egyértelmûen a blokkokon belüli túlsúly hátterével jelenik meg. Végeredményben a szavazótáborok informális kontaktusainak olyan blokkszerû kikristályosodottságáról beszélhetünk, amelyek a maguk részérõl jelentõsen hozzájárulnak a nagy szavazói tömbök, illetve az azok alapjául szolgáló politikai törésvonalak pregnáns körvonalazódásához.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 146

146

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Függelék Nemzetközi összehasonlító adat 1.1. táblázat Polarizációs és oldalcentrum- (pillér-) index a World Values Survey három hullámának nemzetközi összehasonlító adatai alapján (10 fokú bal–jobb skála alapján)

Polarizációs (pólus–centrum) index I.*

Oldalcentrum(pillér-) index I.**

1981

1990

1995–1997

1981

1990

1995–1997

Franciaország

,33

,33

–

,42

,50

–

Hollandia

,29

,31

–

,52

,52

–

Nagy-Britannia

,25

,22

–

,37

,39

–

Németország (korábban NSZK)

,24

,14

,17

,47

,46

,47

Olaszország

,54

,50

–

,41

,38

–

Spanyolország

,37

,55

,32

,48

,47

,47

Svédország

,55

,37

,50

,48

,48

,53

USA

,38

,19

,26

,39

,36

,33

Kanada

,19

,13

–

,33

,35

–

Ausztrália

,24

–

,15

,37

–

,36

Csehország

–

,26

,67

–

,39

,38

Magyarország

–

,15

,31

–

,26

,32

Lengyelország

–

,39

,44

–

,30

,32

Szlovénia

–

,14

,14

–

,28

,26

Régi demokráciák

Új demokráciák

* Polarizációs (pólus–centrum) index I.: A két-két szélsõ bal- és jobboldali (1, 2, illetve 9, 10) skálabesorolás összege osztva a két közbülsõ (5, 6) önbesorolással. ** Oldalcentrum- (pillér-) index II.: A két-két nem szélsõ bal- és jobboldali (3, 4, illetve 7, 8) skálabesorolás összegének az összes önbesoroláson belüli hányada. (Mindkét esetben a szerzõk saját számítása a WVS-adatok alapján.)

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 147

147

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

1.2. táblázat Polarizációs és oldalcentrum- (pillér-) index az European Social Survey, 2002 nemzetközi összehasonlító adatai alapján (11 fokú bal–jobb skála alapján)

Polarizációs (pólus–centrum) index II.*

Oldalcentrum (pillér) index II.**

Ausztria

,21

,52

Belgium

,27

,52

Dánia

,26

,62

Finnország

,33

,58

Görögország

,28

,50

Hollandia

,29

,65

Írország

,22

,51

Luxemburg

,29

,47

Nagy-Britannia

,14

,59

Németország

,17

,55

Olaszország

,57

,59

Portugália

,40

,61

Spanyolország

,36

,59

Svédország

,57

,65

EU 15

,31

,57

Izrael

1,60

,47

Norvégia

,28

,68

Svájc

,15

,61

Régi demokráciák

,38

,57

Csehország

,58

,55

Lengyelország

,46

,47

Magyarország

,48

,52

Szlovénia

,32

,38

Új demokráciák (EU 10)

,46

,48

* Polarizációs (pólus–centrum) index II.: A két-két szélsõ bal- és jobboldali (0, 1 illetve 9, 10) skálabesorolás összege osztva a közbülsõ (5) önbesorolással. ** Oldalcentrum: (pillér-) index II.: A két-két nem szélsõ bal- és jobboldali (2, 3, 4 illetve 6, 7, 8) skálabesorolás összegének az összes önbesoroláson belüli hányada. (Mindkét esetben a szerzõk saját számítása az ESS-adatok alapján.)

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 148

148

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

2. táblázat A párttagok és szakszervezeti tagok aránya az European Social Survey, 2002 nemzetközi összehasonlító adatai alapján (%) Párttagok aránya

Szakszervezeti tagok aránya

Ausztria

13,1

20,6

Belgium

7,1

27,6

Dánia

5,9

64,5

Finnország

7,3

45,9

Görögország

4,9

5,5

Hollandia

5,0

21,9

Írország

5,1

19,2

Luxemburg

8,4

20,9

Nagy-Britannia

2,9

15,0

Németország

3,4

13,9

Olaszország

4,2

8,9

Portugália

3,9

5,0

Spanyolország

3,0

5,3

Svédország

8,2

55,6

EU 15

5,9

19,6

Izrael

10,0

13,0

Norvégia

8,9

47,4

Svájc

8,5

–

Régi demokráciák

6,5

20,9

Csehország

4,1

–

Lengyelország

1,7

6,2

Magyarország

1,6

6,0

Szlovénia

5,0

19,3

Új demokráciák (EU 10)

3,1

10,5

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 149

149

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

A pártok szavazótáborai közti kapcsolathálózati minták – az elemzések részletes eredményei 3.1.–3.3. táblázat Szavazótáborok közti (részletes) hálózati centralitásés tömbhovatartozás-mutatók, 1997–2003 (Ucinet 6 és Pajek 1,0 programcsomagok) A 2003-ra vonatkozó mutatók (mikro- és makroszint)

3.1. táblázat

2003 Mikroszint (magnetwork)

StruktuCentrum KapKapKöztes Centrarális periféra csolatcsolat- Hatalom- Csomópozíció litás, kényszer/ (corefogadás expanzió közelség pontok (beteigenautonómia (Power, (Centers, peri(befelé, (kifelé, weenvektor (–) Ucinet) Pajek) phery, authority– hubness, (Ucinet) (Structural Ucinet) Pajek) Pajek) Pajek) holes, Pajek)

MSZP

59,2

C

,57

,14

0

SZDSZ

57,1

C

,44

,39

1,5

Munkáspárt

48,8

P

,18

,37

1,5

Fidesz

43,2

C

,43

,17

0,5

MDF

55,9

C

,24

,56

2,5

FKGP

47,9

C

,25

,43

1,5

MIÉP

35,9

P

,29

,18

Centrum

47,7

P

,23

MSZP

54,9

C

SZDSZ

35,6

Munkáspárt

35,6

Fidesz

TömbBróker hovatarszerep tozás (Ucinet) (Factions, Ucinet)

,49

,00

,43

,38

,49

,08

1

,37

,20

2

,44

,24

1

,40

,29

2

0,5

,61

,03

2

,36

1,5

,42

,12

1

,47

,36

1,5

,37

,21

P

,20

,25

1,0

,66

,12

P

,25

,22

1,0

,66

,04

62,3

C

,56

,22

1,5

,47

,24

+

2

MDF

57,5

C

,38

,43

2,0

,42

,36

+

2

FKGP

54,4

P

,40

,35

1,0

,63

,02

2

MIÉP

51,6

P

,21

,42

2,0

,60

,14

2

Centrum

40,6

P

,17

,29

1,0

,55

,02

2

MSZP

60,9

C

,50

,42

1,5

,66

,13

1

SZDSZ

60,9

C

,42

,42

1,5

,71

,10

1

Munkáspárt

55,7

C

,39

,42

1,5

,62

,12

1

Fidesz

24,9

P

,18

,19

1,0

,90

,00

2

MDF

62,0

P

,41

,31

1,5

,50

,35

MIÉP

36,3

P

,19

,28

1,5

,66

,08

2

Centrum

60,9

C

,42

,52

2,0

,66

,12

1

26,2

27,8

1 +

1

Mezoszint (nexus)

21,9

38,1

+

1 1 1

Makroszint (virtuális nw)

17,7

20,6 17,7

+

2

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 150

150

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Az 1997-re vonatkozó mutatók (mikro- és makroszint)

3.2. táblázat

1997 mikroszint (magnetwork)

Centralitás, eigenvektor (Ucinet)

StruktuCentKapcso- Kapcsorális HatarumCsomó- kényszer/ latlatlomperiféra pontok autonómia fogadás expanzió közelség (core(Centers, (befelé, (kifelé, (–) (Power, periPajek) (Structural authority, hubUcinet) phery, – Pajek) Pajek) holes, Ucinet) Pajek)

Köztes pozíció (betweenness, Pajek)

TömbBrókerhovaszerep tartozás (Ucinet) (Factions, Ucinet)

MSZP

29,3

P

,20

,07

0

,50

,00

SZDSZ

57,1

P

,34

,33

1,0

,33

,18

Munkáspárt

37,7

P

,29

,17

0,5

,33

,06

1

Fidesz

58,2

P

,35

,41

1,0

,57

,10

2

MDF

63,1

C

,49

,43

1,0

,53

,14

FKGP

67,7

C

,42

,59

1,5

,52

,33

2

MIÉP

29,3

P

,09

,25

1,0

,50

,00

1

KDNP

40,5

C

,45

,30

0,5

,78

,07

2

MSZP

31,9

P

,24

,15

1,0

,63

,04

1

SZDSZ

31,9

P

,24

,20

1,0

,64

,06

1

Munkáspárt

32,5

P

,19

,24

1,5

,52

,09

1

Fidesz

61,9

C

,44

,48

2,5

,42

,29

MDF

58,3

C

,37

,45

2,0

,63

,08

FKGP

64,8

C

,45

,50

2,5

,47

,24

MIÉP

45,8

P

,35

,26

1,0

,69

,01

2

KDNP

58,3

C

,45

,37

1,5

,63

,07

2

42,0

1 +

+

1

2

Makroszint (virtuális nw)

36,7

36,7

+

2 2

+

2

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 151

151

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

Az 1998-re vonatkozó mutatkozók (mikro- és makroszint)

3.3. táblázat

1998 mikroszint (magnetwork)

Centralitás, eigenvektor (Ucinet)

CentStruktuKapKapHatarumrális Csomócsolatcsolatlomperiféra kényszer/ pontok fogadás expanzió közelség (coreautonómia (Centers, (befelé, (kifelé, (Power, peri(–) Pajek) authority, hubUcinet) phery, (Structural Pajek) Pajek) Ucinet) holes, Pajek

Köztes pozíció (betweenness, Pajek)

TömbBrókerhovaszerep tartozás (Ucinet) (Factions, Ucinet)

MSZP

46,3

P

,26

,24

0,5

,48

,20

1

SZDSZ

49,2

P

,29

,08

0,5

,63

,08

1

Munkáspárt

62,0

P

,32

,40

1,5

,44

,12

1

Fidesz

33,5

P

,36

,20

0,5

,56

,30

2

MDF

46,7

C

,42

,41

1

,51

,38

2

FKGP

57,0

C

,36

,33

1

,34

,45

(+)

1

MIÉP

55,5

C

,25

,59

2

,38

,30

(+)

2

KDNP

44,2

C

,50

,29

0,5

,51

,29

2

MSZP

22,1

P

,12

,10

1

,78

,17

1

SZDSZ

53,4

P

,24

,33

1,5

,52

,53

Munkáspárt

22,1

P

,05

,10

1

1,05

,00

1

Fidesz

69,3

C

,52

,45

1,5

,73

,10

2

MDF

69,3

C

,52

,51

2

,62

,40

FKGP

57,3

C

,44

,45

1,5

36,7

,83

,00

2

MIÉP

57,3

C

,44

,45

1,5

36,7

,83

,00

2

42,0

Makroszint (virtuális nw)

36,7

+

+

1

2

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 152

152

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

4. táblázat Centralitás és strukturális autonómiamutatók belsõ szervezõdése (Rotálatlan és rotált faktoranalízis, PCA) 4.1. táblázat

Rotálatlan változat

Component Matrix

Component 1 Eigenvector (Ucinet)

,867

Hub (Pajek)

,803

Centers (Pajek)

,754

Core (Ucinet)

,748

Brokerage (Ucinet)

,685

Power (Ucinet)

,682

Authority (Pajek)

,680

Betweenness (Pajek)

,665

Structural holes (Pajek)

4.2. táblázat

–,418

Rotált változat

Rotated Component Matrix

Component 1 Authority

,955

Core

,816

Eigenvector

,724

Power Hub Centers Structural holes

2

3

,471 ,952

,420

,814 ,582

,467 –,814

Betweenness

,798

Brokerage

,720

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 153

153

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

Szavazótáborok közötti (összetett) hálózati centralitásmutatók – idõbeli és szintenkénti metszetben

5.1. táblázat

(Faktorszkórok)

Össz.

1997

1998

2003

Mikroszint

Mezoszint (2003)

Makro szint

MSZP

–,44

–1,39

–1,09

,62

–,86

1,13

–,55

SZDSZ Munkáspárt Fidesz

–,11

–,43

–,29

,23

,19

–,97

–,11

–,70

–,90

–,95

–,41

–,45

–1,03

–,84

,15

,82

–,09

–,14

–,40

1,32

–,30

MDF

,99

,60

1,32

1,03

,80

1,17

FKGP

,67

1,67

,41

–,06

,83

–,42

MIÉP

–,38

–1,00

,76

–,72

–1,15

–,17

KDNP

–,06

–,11

,03

–

–,21

–

Centrum

–,14

–

–

–,14

–,33 (2003)

1,13 ,98 (1997, 98) –,85 ,24 (1997) ,82 (2003)

–,92

Szavazótáborok közötti (összetett) hálózati centralitásmutatók – idõbeli/szintenkénti metszetben

5.2. táblázat

(Faktorszkórok)

MSZP SZDSZ Munkáspárt Fidesz

1997 mikromakroszint szint –1,60 –1,18

1998 mikromakroszint szint –,69 –1,48

mikroszint –,29

2003 mezoszint 1,13

makroszint 1,02

,25

–1,09

–1,04

,46

1,36

–,97

,30

–,93

–,85

,02

–1,92

–,45

–1,03

,26

–,21

1,85

–,75

,56

–,23

1,32

–1,51 ,83

MDF

,81

,39

,49

2,16

1,10

1,17

FKGP

1,49

1,85

,70

,12

,31

–,42

–

MIÉP

–1,23

–,76

1,39

,12

–1,15

–,17

–,85

KDNP

–,46

,24

,03

–

–

–

–

–

–

–

–

–,33

–,92

,82

Centrum

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 154

154

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

6. táblázat Szavazótáborok közti (specifikus) hálózati centralitásmutatók – (a rotált faktorokon alapuló) strukturális metszetekben, 2003 (Faktorszkórok) Összesen

Mikroszint

autoritáscentrum

kapcsolati extenzitás

blokkközi közvetítõ pozíció

MSZP

1,40

–,69

,37

SZDSZ

,19

,17

,03

Munkáspárt

–,38

,16

Fidesz

,29

–,70

,21

MDF

–,16

1,00

1,02

–,53

FKgP

,02

,03

–,17

–,23

MIÉP

–,94

,17

–,49

–,45 –1,14

Centrum

–,42

,52

–,40

–,97

2003

autoritáscentrum

kapcsolati extenzitás

Mezoszint

Makroszint

blokkközi közvetítõ pozíció

autoritáscentrum

kapcsolati extenzitás

blokkközi közvetítõ pozíció

autoritáscentrum

kapcsolati extenzitás

blokkközi közvetítõ pozíció

–,28

,75

–,04

1,36

1,24

,42

,03

,43 –1,22

2,20 –2,45 ,55

,26

1,70 –1,07

–,20

–,38

1,08

–,54 –1,10

,52

–,17

–,80

–,39

–,61

,79

,86 –1,81

,68

1,22

–,23

1,39 –1,20

2,25

,12

,24

,58

1,29

–,19

,18

1,63

,36

,45

,27

–,29

–,79

–

–

–

–,36 –1,09

1,24

–,50 –1,28

,40

–,62

,18 –1,06

–,13

–,37

,28

,79

,36

–,84

–,06 –1,45

1,42 –1,01

7. táblázat A kapcsolati mátrixok (és egyes centralitásmutatók) közötti idõbeli és szintenkénti összefüggések 7.1. táblázat

Kapcsolati mátrix-hasonlóság idõbeli vonatkozásban

(Mátrixkorreláció, Pearson r, Kruskal-Goodman gamma, UCINET6)

Mikroszint 1998 1997 mikroszint 1998 mikroszint

Makroszint

2003

1998

R = ,15 R = –,07 gamma = ,35 gamma –,17 n. sz. n. sz.

1997 makroszint

R = ,35 gamma ,67 szig. 04

1998 makroszint

–

2003

R = ,57 R = ,46 gamma = ,86 gamma = ,77 szig. ,006 szig. 07 –

R = ,73 gamma = ,95 szig. 006

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 155

155

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA 7.2. táblázat

7.2.1. táblázat

Szintek közti kapcsolati mátrixés centralitásérték-hasonlóság, 1997, 1998 és 2003 1997 és 1998 Mátrixhasonlóság (UCINET mátrixkorreláció, Pearson r)

Centralitás(összfaktor-) értékek összefüggése

1997

R = ,25 gamma = ,55 szig. 06

R = ,66

1998

R = ,30 gamma = ,62 szig. 05

R = ,19

1997 és 1998 mikro- és makroszint között

7.2.2. táblázat

2003

2003 három szint között

Centralitás- (összfaktor-) értékek összefüggése

Mátrixhasonlóság mezo

makro

mezo

makro

Mikro

R = ,35 gamma = ,65 szig. ,008

R = ,30 Gamma = ,60 szig. ,03

,03

,38

Mezo

–

,34 gamma = ,62 szig ,06

–

–,18

7.3. táblázat

Szintek közti mátrixhasonlóság idõbeli késleltetésben

UCINET6 Pearson r és Goodman-Kruskal Gamma

1998 mikro

1998 makro

2003 mikro

1997 mikroszint

–

R = ,03 gamma = ,06 n. sz.

–

1997 makroszint

R = ,17 gamma = ,36 n. sz.

–

1998 mikroszint

–

–

1998 makroszint

–

–

2003 mezo

R = ,12 R = ,12 gamma = ,27 gamma = ,27 n. sz. n. sz.

R = ,12 R = ,42 gamma = ,25 gamma = ,72 n. sz. sz. ,02 –

2003 makro

–

R = ,17 R = ,59 gamma = ,27 gamma = 1,00 n. sz. sz. ,009

R = ,28 R = ,60 gamma = ,55 gamma = ,88 szig. = ,06 szig.= ,2

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 156

156

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

8. táblázat A blokk-kohézió és blokk-közi távolság alakulása – idõben és szintenként (Blokkokon belüli és blokkok közti sûrûségmutatók – UCINET6, Factions)

1997 mikroszint 1 2 3 7 4 6 5 8 m s m m f k m k ------------------1 msz | 1 | | 2 szd | 1 1 | 1 | 3 munk | 1 1 | | 7 miep | 1 1 1 | | -------------------4 fid | 1 | 1 1 | 6 kisg | | 1 1 1 1| 5 mdf | 1 | 1 1| 8 kdnp | | 1 1| -------------------Density Table

1 2

1 3 2

msz mun szd

5 4 7 8 1 2 3 6 m f m k m s m k ------------------5 mdf | 1 1 | 1 | 4 fid | 1 1 | | 7 miep| 1 1 1 1 | 1 | 8 kdnp| 1 1 | | ------------------1 msz | 1 | 1 | 2 szd | | 1 1 | 3 mun | | 1 1 1 1| 6 kisg| 1 | 1 1| -------------------Density Table

1 2 ------ -----0.33 0.06 0.13 0.50

1997 makroszint 5 mdf 6 kisg 7 miep 4 fid 8 kdnp

1998 mikroszint

5 6 7 4 8 1 3 2 m k m f k m m s ------------------| 1 1 1 1 1 | | | 1 1 1 1 1 | 1 | | 1 1 1 | | | 1 1 1 1 | 1 1 | | 1 1 1 1 | | --------------------| | 1 1 1 | | 1 | 1 1 1 | | 1 | 1 1 | --------------------

1 2

1 2 ------ -----0.50 0.13 0.13 0.42

1998 makroszint 4 fid 5 mdf 6 miep 1 msz 2 szd 3 mun 7 cent

4 5 6 1 2 3 7 f m m m s m c ----------------| 1 1 1 | | | 1 1 1 | 1 | | 1 1 1 | 1 | ------------------| | 1 1 1 1 | | 1 | 1 1 1 | | | 1 1 1 1 | | 1 | 1 1 1 1 | ------------------

2003 mikroszint 1 2 3 8 5 6 7 4 m s m c m k m f ------------------1 msz |1 | | 2 szd |1 1 1 | 1 | 3 munk|1 1 1 |1 | 8 cent| 1 1 1 | 1| 5 mdf | 1 1 1 1 | 1 1| -------------------6 kisg| 1 1 | 1 1| 7 miep| | 1 1| 4 fid | | 1 1| -------------------Density Table

1 2

1 2 ---- ---0.45 0.33 0.13 0.50

2003 makroszint 1 mszp 2 szd 3 munk 4 fid 5 mdf 6 kisg 7 miep 8 cent

1 2 3 4 5 6 7 8 m s m f m k m c ------------------| 1 1 1 | 1 | | 1 1 | 1 | | 1 1 1 | | --------------------| 1 | 1 1 1 | | 1 | 1 1 1 1 | | 1 | 1 1 | | | 1 1 1 1 1 | | 1 | 1 1 | --------------------

Density Table Density Table

1 2

1 2 ---- ---0.80 0.20 0.13 0.83

1 2

1 2 ---- ---1.00 0.17 0.17 0.92

Density 1 ---1 0.83 2 0.27

Table 2 ---0.13 0.55

2003 mezoszint 1 mszp 2 szd 3 munk 4 fid 5 mdf 6 kisg 7 miep 8 cent

1 2 3 4 5 6 7 8 m s m f m k m c ------------------| 1 1 1 | 1 | | 1 1 | 1 | | 1 1 1 | | --------------------| 1 | 1 1 1 | | 1 | 1 1 1 1 | | 1 | 1 1 | | | 1 1 1 1 1 | | 1 | 1 1 | --------------------

Density 1 ---1 0.83 2 0.27

Table 2 ---0.13 0.55

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 157

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

157

Irodalom Andersen, R.–Heath, A.: Class Matters: The Persisting Effects of Contextual Social Class on. Individual Voting Behaviour in Britain, 1964–1997. European Sociological Review, 2002. 18: 125–138. Angelusz R.: A láthatóság görbe tükrei. Budapest, 2000. Új Mandátum. Angelusz R.–Tardos R.: A választói magatartás egy mögöttes pillére. Politikatudományi Szemle, 1995. 3: 5–18. Angelusz R.–Tardos R.: Az „önéletrajzíró” válaszadó. A választási preferenciák retrospektív adatainak szisztematikus torzításai. Századvég, 1998. 1: 3–33. Angelusz R.–Tardos R.: A választói erõtér blokkosodása. In: Kurtán S.–Sándor P.–Vass L. (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 1999. Budapest, 1999, DKMKA 619–636. Angelusz R.–Tardos R.: Pártok között szabadon – Választók és társadalmi kontextus a kilencvenes évek Magyarországán. Budapest, 2000, Osiris. Angelusz R.–Tardos R.: Lokalitás és választói magatartás – állandó és változó jegyek a 2002-es választásokon. In: Kurtán S.–Sándor P.–Vass L. (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2003. Budapest, 2003, DKMKA. 1482–1502. Angelusz R.–Tardos R.: Assessing Social Capital and Attainment Dynamics. In: Lin N.–Erickson B. (eds.) Social Capital – Advances in Research. New York, 2005. de Gruyter, Megjelenés alatt. Bartolini, S.: The Class Cleavage. Cambridge, 2000, Cambridge University Press. Blau, P.: Structural Contexts of Opportunities. Chicago, 1994, The University of Chicago Press. Borgatti, S.–Jones, C.–Everett, M.: Network Measures of Social Capital. Connections 1998. 2: 27–36. Burt, R.: Structural Holes: The Social Bases of Competition. Cambridge, 1998, MA: Harvard University Press. Coleman, J.: Foundations of Social Theory. Cambridge, 1990, Harvard University Press. Csizmadia E.: Pártok, agytrösztök, hálózatok. Budapest, 2003, Századvég Kiadó. Enyedi Zs.: Politika a kereszt jegyében. Budapest, 1998, Osiris. Enyedi Zs.: A voluntarizmus tere. A pártok szerepe a törésvonalak kialakításában. Századvég, 2004. 3: 3–28. Feld, S.: The Focused Organization of Social Ties. American Journal of Sociology, 1981. 5: 1015–1035. Fernandez, R.–Gould, R.: A Dilemma of State Power: Brokerage and Influence in the National Health Policy. Domain. American Journal of Sociology, 1994. 6: 1455–1491. Gazsó F.: Tásadalmi percepciók és pártpreferenciák a falusi lakosság körében. Szociológiai Szemle, 2001. 3: 47–63. Gombár Cs.: Politika – címszavakban. Politikatudományi Füzetek, 1980. 1. (Budapest, ELTE).

2-fejezet.qxd

158

5.10.05

12:11

Page 158

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Huckfeldt, R.–Sprague, J.: Citizens, Politics and Social Communication. New York, 1995, Cambridge University Press. Knoke, D.: Political Networks. New York, 1990, Cambridge University Press. Kolosi T.–Szelényi I.–Szelényi Sz.–Western, B.: Politikai mezõk a posztkommunista átmenet korszakában. Szociológiai Szemle, 1991, 1: 5–34. Körösényi A.: A magyar politikai rendszer. Budapest, 1998, Osiris. Laumann, E.–Pappi, F.: Networks of Collective Action. New York, 1976, Academic Press. Lazarsfeld, P.–Merton, R.: Friendship as Social Process. In: Bergen, M.–Abel T.–Page C. (eds.): Freedom and Control in Modern Society. New York, 1954, Van Nostrand. Lijphart, A.: Democracy in Plural Societies. New Haven, 1977, Yale University Press Lin, N.: Social Capital: A Theory of Social Structure and Action. New York, 2001, Cambridge University Press. Lipset, S. M.–Rokkan, S.: Cleavage Structures, Party Systems, and Voter Alignments: An Introduction In: Lipset, S. M.–Rokkan S. eds, Cleavage Structures, Party Systems, and Voter Alignments: Cross-National Perspectives. New York, 1967, Free Press: 1–64. Manza, J.–Brooks, C.: Social Cleavages and Political Change. Oxford, 1999, Oxford University Press. Mair, P.–Van Biezen, I.: Party Membership in Twenty European Democracies, 1980–2000. Party Politics, 2001. 1: 5–21. Markowski, R.: Party System Institutionalization in New Democracies. Paper for the Conference Rethinking. In: Democracy in the New Millennium. Houston, 2000. McPherson, J.–SmithLovin, L.–Cook, J.: Birds of a Feather: Homophily in Social Networks. Annual Review of Sociology, 2001, 4: 15–44. Pappi, F.: Sozialstruktur, gesellschaftliche Wertorientierung und Wahlabsicht. In: Politische Vierteljahresschrift, 1997. 18. Pappi, F.–Shikano, S.: Die politisierte Sozialstruktur als mittelfristig stabile Basis einer deutschen Normahlwahl. Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie, 2002. 3: 444–475. Romer, D.–Kenski, K.–Waldman, P.–Adasiewicz, C.–Jamieson, K.: Capturing Campaign Dynamics. Oxford, 2003, Oxford University Press. Sartori, G.: Parties and Party Systems. New York, 1976, Cambridge University Press. Scheuch, E . K.: Social Context and Individual Behavior. In: Dogan, M.–Rokkan, S. (eds.): Social Ecology. Cambridge, 1974, M.I.T.Press. Sík E.: Acélhálóban – adalék a kapcsolati tõke mûködésének megismeréséhez. Szociológiai Szemle, 2001, 4: 64–77. Sitter, N.: Beyond Class vs. Nation: Cleavage Structure and Party Competition in East Central Europe. Central European Political Science Review, 2001. 2–3: 67–91.

2-fejezet.qxd

5.10.05

12:11

Page 159

A VÁLASZTÓI TÖMBÖK REJTETT HÁLÓZATA

159

Taube, V.: Measuring The Social Capital of Brokerage Roles. Connections, 2004. 1:29–52 Tóka G.: Can Voters Be Equal? A Cross-National Analysis I–II. Review of Sociology, 2003. 2: 51–72; 2004. 1: 47–65. Tóka G.: A politikai tagoltság nemzetközi összehasonlításban. In: Angelusz R.–Tardos R. (szerk.): Törések, hálók, hidak. Politikai tagolódás Magyarországon. Budapest, 2005, DKMKA (jelen kötet).