Lekció: Lukács8,40-56 Textus: Efézus 4,11-13
Elhangzott 2010. január 24-én.
“Amíg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnıttkorra, a Krisztus teljességét elérı nagykorúságra”
A
Biblia embereinek, de nekünk is az a tapasztalatunk, hogy némelykor jön hozzánk valami, amit nem vártunk, amit nem akartunk, számítani sem számítottunk rá, és mégis : egyszer csak ott van, esetleg megváltoztatja az életünket, feldúlja a mindenapjainkat és a magunk erejébıl képtelenek vagyunk megküzdeni vele. Az egyik ember életében jön egy egzisztenciális válság: az utcára kerül máról holnapra jó állásából, vagy olyan helyzetbe kerül, hogy képtelen azon a módon tovább élni, amint azt megszokta. A másik ember életében bekövetkezik egy erkölcsi válság, amikor olyasmit tesz valaki, amirıl azt hitte, ı soha meg nem tenné, ami miatt megrendül a bizalma saját magában és másoknak is ıbenne. Aztán egészségünk is megrendülhet, a gyanútlan jólét kellıs közepén hirtelen törékennyé válik az egész létezésünk. Borzalmas katasztrófa történt 12 napja Haitin, szinte fel sem tudtunk ocsúdni még, pillanatok alatt 100 ezer ember halt meg, szinte elpusztult egy ország. Ilyenkor mindig megérezzük, hogy vannak rajtunk túli erık, jók és rossz erık egyaránt, és nagyon kicsinek érezzük magunkat, mert hiszen azok is vagyunk. Ilyenkor nagy szükségünk van Isten Szentlelkére, és jól tesszük, ha imádságban alázattal könyörgünk is érte. Az elmúlt héten estérıl estére az egyetemes imahét alkalmain győltek össze a város keresztyénei, és megtapasztalhattuk Isten Szentlelkének ránk kiáradó erıit, amikor együtt imádkoztunk az İ jelenlétéért életünkben, munkánkban, szolgálatunkban. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ekképp, ilyen módon is közölte velünk erıinek kegyelmét. Mai igénk szerint a rajtunk túli erık legjobbikával, Isten Szentlelkével kapcsolatban azonban legalább kétféle viszonyulásunk lehetséges. Lehet az ember a rajta túli erınek egyszerő fogyasztója, mondjuk így, felhasználója, de lehet ennek az erınek mintegy a kezelıje is. Tudom, hogy kicsit megbotránkoztatóan hangzik az a gondolat, hogy mi lehetünk a Szentlélek “kezelıi” is, ám egész Krisztus követésünk lényege az istenemberség, tehát az, hogy vele együtt mi is olyanok lehetünk, mint ı maga, akik befogadták ıt, felhatalmazta azokat arra, hogy ık is Isten fiaivá legyenek. Hiszen ezért az úgynevezett káromlásért ítélték ıt kereszthalálra, mert azt mondta, hogy én és az Atya egyek vagyunk, és a
2010. január 31.
2
vád ezért így szólt: egyenlıvé tette magát Istennel. Pedig a keresztyén hit lényege ma sem kevesebb, mint ez: Istennel való egységünk a hitünk szíve és közepe. Ezért jövünk templomba, ez keressük, erre vágyunk. Ezért imádkozunk, ezért olvassuk az igét, ezért gyakoroljuk a közösséget, mert az Istennel való egységre szomjazunk. Egyenlık valóban soha nem leszünk vele, mert ı a teremtı és mi a teremtmények, de eggyé nagyon is válhatunk ıvele. Pontosan ez a hitünk és reménységünk lényege, hogy ez lehetséges, sıt éppen ı maga akarja ezt megvalósítani velünk. İ jött el közénk emberi ábrázatban, ı adta Szentlelkét az elsı keresztyéneknek, és ı szólított meg, hívott el minket is Krisztust követı életre, aminek lényege tehát pontosan az Örökkévalóval történı szívbéli, belsı eggyé válás. Ne is adjuk alább ennél, kérjük ezt tıle imádságainkban, jó napokban, az áldások közepette és próbatételek, nehézségek idején egyaránt! Ez fontosabb annál, hogy milyen az anyagi helyzetünk, fontosabb annál, hogy erkölcsi történetünk milyen tiszta vagy milyen foltos, és még annál is fontosabb, hogy testünk éppen milyen állapotban van. Ez életünk legfontosabb kérdése, és legyen ez a mai istentisztelet áldott alkalom arra, hogy ismét valóban ez a téma váljon életünk igazán nagy és fontos témájává. Azt mondtuk, hogy az emberen túli erıknek, köztük Isten Szentlelkének is lehet valaki egyszerő felhasználója, fogyasztója, de lehet a kezelıje is. A vérfolyásos asszony egyszerő felhasználó volt, Jézus pedig, aki megérezte, hogy belıle isteni erı áradott ki, kezelıje volt a Lélek erejének. Nehogy azt higgye valaki, hogy alantas dolog csupán felhasználónak lenni. Jézus annyira az élet oldalán áll, annyira szereti az embert, a testével együtt, szereti az egészséget, hogy amint kiderül, ki volt az, aki az ıt szorongató sokaság közepette hátulról megérintette, semmi kárhoztatást nem mond ezért a mozdulatért. Sıt, azt mondja, hogy “leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” Vagyis szabad és kell is ıhozzá közelednünk azért, hogy felhasználói-részesei legyünk az ı erejének. Igen is jó dolog buzgón imádkozni, mert “igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése”. Amikor az ember buzgón könyörög, akkor alázatosan éppen ezt ismeri el Isten elıtt, hogy ı maga tehetetlen – de hiszi, hogy a kapcsolat legkisebb mértéke, egyetlen érintés is elég arra, hogy a Szentlélek gyógyító erıi kiáradjanak, és akár egy tizenkét éve minden vagyonát az orvosokra költı ember is meggyógyulhat. Legyünk tehát bátran kérıi, felhasználói, és így részesei a rajtunk túli erınek, Istent Szentlelkének, mert ennek a Léleknek gazdája, maga az Örökkévaló az élet oldalán áll, és annak örül, ha helyreáll az, ami beteggé lett, ha meggyógyul a közösségbıl kiesett ember, ha harmonikus a lélek és a test, ha minden a maga helyén, helyesen és megfelelıen mőködni tud. “Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez”, ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk, “nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzıjére, Jézusra”! Igen, legyünk fogyasztói a rajtunk túli Lélek erejének, éljünk vele, igyuk, mint drága, friss és éltetı vizet, amint ahhoz is hasonlítja maga Jézus is. Aki bennem hisz, soha meg nem szomjúhozik. Van azonban egy magasabb lépcsı is, amikor nem csak fogyasztója az ember a Szentlélek italának, hanem mintegy a kezelıje is. Jézus istenemberségében ez áll elıttünk. Az igaz, hogy az ı megváltó mővét soha, senki más el nem végezhette volna ıhelyette, vagyis ı valóban páratlan, ahogy bibliai szóval mondjuk, egyszülött, de mind az, amit ı tett, ránk is vonatkozik, és minket is kötelez. Nem tehetünk úgy, mintha nem járt volna itt közöttünk ı, aki asszonytól született hozzánk hasonlóan, de engedelmességében egészen Isten fiává lett. Ez a dolog ránk is vonatkozik, mi is Isten gyermekeivé lehetünk teljesen és egészen! Ennek része az is, hogy a Szentléleknek, bár mindig fölöttünk marad és rajtunk túli erı marad, mégis a “kezelıi” is lehetünk. Ahogy megint csak maga Jézus mondja: “Aki ebbıl a vízbıl iszik, élı víznek folyamai ömlenek annak belsejébıl”, vagyis az ilyen ember, aki egészen Isten gyer-
3
XIII. évfolyam 6. szám
mekévé lett, másoknak is tud adni abból, amit ı kapott. Errıl beszél a mai igénk, amikor azt mondja, hogy el lehet jutni a hitnek, és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnıtt korra, a Krisztus teljességét elérı nagykorúságra. Mi is a Krisztus teljessége szerint adhatjuk tovább a nekünk adott Szentlelket, az emberen túli erıt azoknak, akiknek arra szüksége van! Micsoda méltóság, micsoda megbízatás! Ám ehhez növekedni kell, érlelıdni, az Isten Fiát egyre jobban meg kell ismerni, és el kell jutni az ı teljességét elérı nagykorúságra! Van tehát növekedni valónk mindnyájunknak. Ha megnézzük, miben áll ez a nagykorúság, látjuk, hogy Jézust valóban az élet szolgálata vezérelte, és nem hiúsági kérdésként kezelte, hogy erı áradott ki belıle, hogy valaki meglopta ıt. Annak örült, hogy valaki meggyógyul! Legyen ez a mi örömünkké is, hogy valahol helyre áll az élet, rendbe jönnek a dolgok. Egy veszekedıs családban megtalálják az ügyek elintézését felemelt hang nélkül is – egy otthon légköre meggyógyult. Egy alantas narkotikummal élı ember rájön, hogy van magasabb rendő mámor is, egy emberi szenvedély átnemesült. Egy vigasztalhatatlan gyászoló az élet felé fordul, az élet gyızött. Ahol Jézus ilyen munkákat végez el, ott örül, és azt mondja, “a te hited megtartott téged, menj el békességgel”. Pedig nem megy ez mindig ilyen egyszerően. Lássuk csak, hogy a zsinagógafı is ezt kell hallja: Ne félj, csak higgy! Mert van olyan helyzet, hogy az a fontos, most nem szabad összeroppanni, most nem szabad a félelemnek fölül kerekedni és mindent összezavarni. Amilyen sok bajt okoz a félelem nélküli, mondjuk így, gátlástalan élet, amire elég példát lehetne sorolni, olyan nagyon megkötözhet a félelem. Félelembıl – életbénulás. “Ahol te jársz elıttem, nincs rettegés” – mondja egyik énekünk. És mi is indulhatunk ennek a most következı hétnek ezzel a bizonyossággal: ı elıttünk járt, mert ı valóban fájdalmak férfija, betegség ismerıje volt. İ elıttünk járt a megszégyenítettségben és a kivetettségében is, nem mi járunk ott elıször. Sıt még a halál útján is végigment elıttünk, és gyızött annak erıi felett! Ne félj, csak higgy! Milyen fontos ezt újra és újra hallanunk! Aztán lehúzó erıvé lehetnek olykor még a legközelebbiek is. Jézus csak az “oszlop apostolokat” meg a kislány apját és anyját engedi a betegszobába belépni magával együtt, de azok elıször sírnak, aztán meg nevetnek, kinevetik ıt! Mert az emberi érzelmeinknek mindig elsıbbséget adunk. Milyen gyalázatosan szubjektívek tudunk lenni emberek és ügyek megítélésben! Valaki velünk nem bánt jól, akkor rossz ember? Valaki szépen ránk mosolygott, akkor biztosan nagyon jó ember? Valaki jó szándékkal, de bennünket mulasztásunkra rámutatót kérdez, akkor az illetı rossz ember? Az érzelmek uralma az egész vonalon, és mintha kisgyermekek volnánk, aki a bajuszos bácsitól sírva fakad, a mosolygó nénire meg visszamosolyog! Tegnapelıtt a köztársasági elnök kihirdette a választások idıpontját, máris a választásokig tartó, az érzelmekre hatni akaró, manipulatív kampány kezdıdött, amelynek nem annyira a programok bemutatása, hanem inkább a másik minél sötétebbnek láttatása a cél. Érzelmek és érzületek, félelmek és szorongások. Milyen jó, hogy ahol ott van Jézus, ott az érzelmek uralma helyett az ı uralma gyız. Kiderül sírásról és nevetésrıl, amik olyan nagyon hozzánk szoktak nıni, igazán a szívünkbıl fakadnak, hogy van fontosabb náluk: a Jézus jelenléte és uralma. Ne engedjük tehát, hogy tönkre tegye életünket az indulattal kimondott szó, a hirtelen harag vagy a hirtelen nevetés, olykor mások kinevetése. Rendezze át életünket újra és újra a Jézus jelenléte, és akkor nem lehúzó erık leszünk az ı oldalán többé. Emberi érzelmek helyett Jézusra figyelı áhítat: így fog talpra állni a halottnak hitt is. Mert ı megfogja a kezét a beteg embernek és szól hozzá és az felkél. Ez az érintés, ez a bensıséges közelség ıhozzá mindennél fontosabb. És az is, hogy mond neki valamit. Közelség és szó, bensıségesség és ige, ezek által gyógyít Jézus! Keressük ezt a közel-
2010. január 31.
4
séget, és figyeljünk a szóra, amit nekünk mond, és csodákat fog mővelni bennünk! Megfogta a kezét, és azt mondta: Leányom, ébredj! Pontosan erre van szükségünk, hogy megfogja a kezünket, azt az elárvult, tétova, bőnös és önzı kezet, amely talán már élettelen, és azt mondja nekünk: Ébredj! Ébredj fel, félálomban élı ember, aki belefeledkeztél a gondjaidba. Belefeledkeztél érzelmeid és mások érzelmeinek vizsgálgatásába, az ahhoz való viszonyulás kényszerébe. Ébredj fel, mert régen nem vagy éber már a szavamra, sokkal inkább figyelsz mindenféle másik hangra, zajra, képre és miközben a világ szüntelenül vibrál , mozog, hívogat, csal, és ámít szüntelen mozgásával az élet képzetét csalva eléd, igazából aluszol. Van egy másik hajnal, amely még fel nem virradt rád, de te azt is megláthatod! Ébredj, és akkor élni fogsz és látni és cselekedni és szeretni megint. Ébredj és láss, ahogy az emmausi tanítványok is tanácstalanságukból és zavarodottságukból, megnyíló szemő tanúkká lettek és bizonyságát adták aztán annak, amit Jézus közéjük lépve tanított nekik. Ezeknek a reményével induljunk a most következı hétnek, és minden próbatételének. Lehetünk fogyasztói, de lehetünk – Krisztussal együtt – a kezelıi, továbbadói is az emberen túli Szentlélek erınek. Jussunk el erre a felnıtt korra, a Krisztus teljességét elérı nagykorúságra, az Isten Fia megismerésére. Vigyázzunk, hogy a saját érzelmeinket túl ne értékeljük, minden fölé ne helyezzük ıket: félelem, sírás vagy éppen nevetés helyett adjunk helyet ıneki, aki “megvívhat tengerekkel”, és a többit bízzuk ırá. Majd ı megfogja a kezünket, és azt az igét mondja nekünk, amire éppen szükségünk van: leányom, ébredj! Szabó Gábor
Heti rendünk: vasárnap (január 31.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István
5
XIII. évfolyam 6. szám
19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 14.30 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István péntek 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (február 7.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Nagy István dékán 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: Mátyus Adrián (Mátyus Adrián és Petı Eszter fia) élt 1 évet, Kecskemét Kádár Mihály (Varga Klára férje) élt 53 évet, Ceglédi út 22. Halottunk: Fazekas István (Fazekas István és Ádám Irén fia) élt 44 évet, Lencsés-Világos d. 758. Urnájának elhelyezése: 2010. február 4. (csütörtök) 13 óra a református temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 216.800,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 45.535,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! A mátraházi gondnoki–presbiteri konferenciára (febr. 15-19.), valamint a gyülekezeti munkások mátraházi konferenciájára (febr. 22-26.) lehet jelentkezni a Lelkészi Hivatalban. A konferenciák díját (5300 Ft/nap) a résztvevık a helyszínen rendezik. A jelentkezés határideje 2009. febr. 2. Ruhagyőjtés és vásár a Fıiskolán a Samaritánus kör szervezésében 2010. február 1-5-ig 7.30-19.00 óra között jó állapotban lévı nıi, férfi és használt ruhák győjtése lesz. Vásár: 2010. február 8-án 13.00-18.00 között, 9-én 9.00-18 óra között. Helyszín: Nagykırös, Hısök tere 5. A bevétel a határon túli és a tartósan beteg diákok megsegítését szolgálja.
2010. január 31.
6
A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában Kálvin hagyománya címmel egy kiállítás nyílt 2009. október 30-án, melyet Szabó István püspök úr nyitott meg. A kiállítás alkalmából megjelent katalógus (Református kulturális örökség a Duna mentén.) bemutatása 2010. február 1-én du. 2 órakor lesz. A kötetet bemutatja Marosi Ernı akadémikus és Békési Sándor, a KRE-HTK dékánja. Utána háromtól tárlatvezetés a megjelenteknek. Február 7-én, vasárnap 14:30-tól pedig a Nagykırösi Gyülekezet Énekkarra szolgál a kiállítás alkalmával megrendezett koncertsorozat egyikén. Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk a gyülekezet tagjait. Kellı számú jelentkezı esetén csoportos kirándulást szervezünk. Jelentkezés a Lelkészi hivatalban. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzı Fıiskolai Kara 2010. február 7-én 10 órakor a református templomban tartja ünnepi istentiszteletét. Igét hirdet: Dr. Nagy István dékán. Ezt követıen kerül sor a Diplomaosztó ünnepségre az Arany János Kulturális Központban. Erre az alkalomra szeretettel és tisztelettel hívjuk és várjuk a gyülekezet tagjait.
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Kedden félévzáró értekezletet tartottunk, többek között beszéltünk a sajátos nevelési igényő gyerekek problémáiról. Az értekezlet elején meghallgattuk Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr szolgálatát. Szerdán az Arany János Kulturális Központ „Iciri-piciri” mesemondó versenyén 1. helyezést nyert Cselóczky Boglárka (3.c), 2. helyezést ért el Czira Tímea (2.a) és Fakan Doroti (3.c), Matuska Gyöngyvér (2.a) pedig harmadik helyezett lett. Felkészítıik Horváthné Kállai Éva, Megyesi Erika, Szalayné Csabai Mónika tanítónık. Csütörtökön a német nyelvet tanuló felsı tagozatosok ellátogattak a Goethe Intézetbe, megtekintették a Musik X projekt címen megrendezett kiállítást és koncertet. A csoportot Szőcs András tanár úr és Nagy Andrea tanárnı kísérték el. GIMNÁZIUM: Kedden három elıadás színesítette délutánjainkat. A gimnáziumban használt matematika tankönyveink szerzıje, Pintér Klára tartott "Híd a középiskolákba" címő elıadást a város matematika tanárainak. Ezzel párhuzamosan Makádi Mariann "Kompetenciafejlesztéses tanulási technikák és módszerek" címő elıadását hallgathatták az érdeklıdık. Majd 16 órától Petró Máté digitális tananyag bemutatóval hívta fel a figyelmünket a korszerő, modern oktatás lehetıségeire. Szerdán tantestületi értekezletet tartottunk, értékeltük az elmúlt félévet, megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. A héten osztályfınökeink a félévet lezárva és értékelve szülıi értekezleteket tartanak.
7
XIII. évfolyam 6. szám
A Fébé Nőszövetség hírei
Hogyan birkózzunk meg a depresszióval? – vö.: 1Kir 19. (R.Warren könyve alapján, Nagy Lídia tanárnı tolmácsolásában) Miként a nátha és egyéb fizikai betegségek nem válogatnak áldozataikban, úgy a depresszió sem. Elérhet szegényt és gazdagot, idıst és fiatalt, hitetlen és hívı embereket egyaránt. Illés, Isten embere három évig hirdette Isten igéit, amikor egy asszony, Jezabel királyné esküvel ígérve az életére tört. Illés ekkor leült egy fenyıfa alá a pusztában, és kimondta a véget váró mondatot: „Elég, vedd el Uram a lelkemet!” (1Kir 19,4). Fizikailag fáradt, lelkileg kimerült, magányos lett. Hozzánk hasonló volt. Illés példája alapján négy hibába esünk, s a megoldás is ezeknek megfelelı. A depressziót elıidézı négy ok: Érzelmeinkre összpontosítunk, ahelyett, hogy a tényekre figyelnénk. „Nem tudok többet elviselni, elegem van, feladom” – ilyen gondolatok lesznek úrrá rajtunk. Pedig az érzelmek nem mindig igazak. Azok nem tények. „Nem érzem keresztyénnek magam” – vádoljuk magunkat. Ne az érzéseinkbe kapaszkodjunk, hanem az igazságba. Összehasonlítjuk magunkat másokkal. „Nem vagyok jobb atyáimnál” (4.v.) – mondta Illés. Magunkat hibáztatjuk azért, ami nem a mi hibánk (10.v.). Feltételezünk, magunkra veszünk olyan felelısséget, amit Isten nem nekünk szán. Nem vállalhatjuk a felelısséget mások helyett, s azért sem, amit nincs hatalmunk változtatni. Eltúlozzuk a dolgokat (10.v.). Illés sajnálta magát. Elhitette magával, hogy egyedül maradt. A királynı csak fenyegetızött. Ha tényleg meg akarta volna ölni, nem megüzente volna, hanem megtette volna. Hóhért küldött volna, nem hírnököt. A királyné azt akarta bebizonyítani, hogy Illés gyáva, és rá akarta venni, hogy hagyja el a terepet. Négy megoldás: Figyeljünk testi szükségleteinkre! Isten nem szidta meg Illést, hanem sült pogácsát és vizet adott neki. Elsı lépés a gyógyuláshoz, hogy figyeljünk fizikai szükségleteinkre, ami lehet pl. az étrend, alvás, mozgás, torna. Adjuk át kétségbeesésünket Istennek! Illés kiöntötte érzelmeit az Úr elıtt. Isten nem botránkozott meg rajta, hiszen úgyis ismeri az ember szívét. Illés sok mindent fojtott magába: félt, neheztelt, bőntudata volt, önbecsülés hánya miatt szenvedett, haragudott semmiségekért, magányos volt, aggódott. Mondjuk el bátran Istennek, mi nyomaszt. Segíthet, ha belsı érzéseinket megosztjuk egy testvérrel. Tudatosítsuk az Úr jelenlétét életünkben! Isten megjelent Illésnek, de nem szélben, földrengésben és tőzben, hanem halk és szelíd hangban (12.v.). Jó alkalom a halk és szelíd hang meghallására, a csend; otthon, vagy amikor a szabadban, egy tó partján vagy erdıben vagyunk. A legjobb antidepresszáns, ha Isten halk és szelíd szavára hallgatunk. Hagyjuk, hogy Isten új irányt szabjon életünknek! Veszítsd el életedet, hogy megtaláld – mondja Jézus. Ez nem öngyilkosságot jelent, hanem Jézus követését. Ne engedjük, hogy egész életünket érzelmek manipulálják. Ne higgyük, hogy mindenkinek szeretni
2010. január 31.
8
kell minket, vagy hogy tökéletesnek kellene lennünk, hogy szeressenek. Jézus azt mondta: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz tieteket.” Ismerjük meg az Igazságot. Építsünk személyes kapcsolatot az Igazsággal: Jézus Krisztussal. Azok, akik csak magukért élnek, biztosan depressziósok lesznek. Egy bennünket meghaladó hatalomra: Istenre van szükségünk! Fenti téma megtárgyalását a 2010. évi program megbeszélése követte. Már most hírül adjuk, hogy február 21-én vasárnap szeretetvendégséget tartunk, amelynek mottója: „80 éve alakult meg a Református Nıegylet Nagykırösön.” Kérjük, hogy akinek a kezdeti évekrıl, évtizedekrıl emléke van, akár nıknek, akár férfiaknak, jelezzék! Az emlékezık elbeszélései képezik a programot. Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta (Az írás a nıszövetség január 12-ei és 26-ai összejövetelén elhangzottak összefoglalása.)
Szerb Antalra emlékezünk meggyilkolásának 65. évfordulója alkalmából „A zsidóság tragédiája az, hogy nem dicsekedhet a legnagyobbal, amit adott, Jézussal és a kereszténységgel.” (Szerb Antal naplójából) Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) jelentıs magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerő regények szerzıje. Nagy összefoglaló mőve, A világirodalom története . A világirodalmat ı is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentıségő írók és mővek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdı éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék idıtlen világába vezetnek. A Pendragon legenda, elsı hosszabb prózai mőve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelsı sejtelmekhez vezetı utazásélmény.1941-tıl alkotói tere egyre szőkült: rádióelıadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertırákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 27-én. Az alábbi összegzı jellegő írás Szerb Antal Magyar irodalomtörténet címő könyvének gondolatmenete alapján készült, s a magyar reformációval kapcsolatos lényeglátó megállapításait tartalmazza.
9
XIII. évfolyam 6. szám
A magyar reformációról Szerb Antal nyomán A XVI. században három fı tényezı alakította a magyar történelmet és mővelıdéstörténetet: az ország három részre szakadása, a reneszánsz eszméinek továbbélése, valamint a reformáció megjelenése és terjedése. Az új vallás prédikátorai azt hirdették, hogy Isten és az emberek között nincsen szükség közvetítıre, és a Bibliát le kell fordítani a nemzeti nyelvekre. Abban az idıben, amikor a szerzetesek a magyar kódexeket másolják, más pontjain az országnak útnak indul az új mozgalom, amely átváltoztatja a nyugati ember egész kultúráját. A magyar reformáció az ısforrásból merített: Wittenbergbıl, Luther személyes környezetébıl hazaérkezı diákok hozták magukkal az új hitelveket. Magyarország akkori Európa-közelségét bizonyítja, hogy az új áramlat mily gyorsan és milyen töretlenül származott át magyar földre. A XVI. század húszas éveiben már mindenfelé A korabeli nyomdatechnika feltőnnek az újítások, amit leginkább a régihez ragaszkodók tiltakozásából lehet megállapítani. Ez a folyamat elıször a német nyelvő városokban játszódik le, melyek ekkor még állandó összeköttetésben álltak a birodalommal, és fiaikat német egyetemekre küldik tanulni. Ekkor veszi kezdetét a magyarországi német nyelvő városi polgárság kultúrát közvetítı hatása. A protestantizmus leginkább ugyanis a polgárság ügye. Fellépése egybeesik a polgári öntudat kifejlıdésével, és ezért sokan úgy is tekintik, mint a polgárság vallási kifejezıdését. De a protestantizmus nem forrott szükségképpen eggyé a polgársággal. A középkor végének nagy önkifejezı mítosza az Antikrisztus eljövetele volt. A XVI. században valóban eljött az Antikrisztus: valami elölrıl kezdés, "ezentúl másképp lesz" hangulat jelent meg az európai életnek valamennyi területén. Az újrakezdés, az éltetı ısforrásokhoz való visszatérés teremtette meg a humanizmust. Már nem az antik ısforrásokhoz, hanem az ókereszténység romlatlan formáihoz térnek vissza, megtartva az olasz humanizmus ujjongó lelkesedését és mélységes pedagógiai jellegét. Magyarországra reformáció és humanizmus ilyen összefonódottan érkezik Németországból Erasmus és Luther tanítványaival. Aki valami újat érez, vagy akar ebben a században, mind a reformációban keresi a megvalósítás lehetıségét. Ennek az újrakezdésnek friss levegıje csap meg bennünket, ha a magyar reformátorok életére vonatkozó szőkös feljegyzéseket olvassuk. Valami kalandosan izgalmas, kóborlovagszerő volt ezekben a férfiakban, amint hazajöttek Wittenbergbıl az új igazsággal ajkukon. Nincsenek röghöz kötve, mindenütt otthon vannak, ahol hirdethetik az Igét; Sylvester János (szül. 1504), kinek nevéhez főzıdik az Újszövetség fordítása, és a magyar nyelv elsı rendszerezése, nagyszerő magyarországi tevékenysége után a bécsi egyetemre kerül, azután más országokba, és nyoma vész. A bebörtönzés szinte elıkészület a számukra: Dévai Bíró Mátyás (meghalt 1545 körül) egyházi férfiútól meglepı fürgeséggel szökik meg bécsi fogságából. Sokan közülük ezermesterek, mint az olasz reneszánsz egyetemes emberei: Heltai Gáspár (1520-1575) író, fordító, stílusteremtı, költı, riporter, igehirdetı, nyomdász, amire éppen
2010. január 31.
10
szükség van, fáradhatatlanul és családostul. A korszak legváltozatosabb és legszínesebb embere Bornemissza Péter (1535-1585) szintén író, nyomdász, hitvitázó, azonkívül udvari pap és pereskedı földbirtokos. Humanista is, a görög szellem elsı apostola nálunk, aki magyarra fordítja Szophoklész Elektráját valószínőleg görögbıl. İ nevelte a nemzeti humanizmus reneszánsz kiteljesítıjét , Balassi Bálintot. Ezekben a kimeríthetetlen erejő igehirdetıkben ölt testet magyar földön a kor új emberideálja, a reformáció legmaradandóbb újítása: az autonóm személyiség. Az az embertípus, melyet többé már nem a tekintély tisztelete tart meg hitében, hanem személyes meggyızıdése, és aki kész meggyızıdéséért szembefordulni a legmagasabb trónokra helyezett felsıbbségekkel is. A vallási eszmék belsı dialektikájából következett, hogy akik elvetették a dogmákban való feltétlen hitet és a kételkedés álláspontjára helyezkedtek, azok számára nem volt többé megállás. A katolikum ereje a történelemmel dacoló stabilitás, a protestantizmusé a fejlıdés dinamikája. Az új kultúra minden eddiginél gyorsabban tört utat magának. Ezt segítette az is, hogy nyomdák létesültek szerte az országban, Debrecenben és Sárospatakon emberek tömegei szerezhettek mőveltséget, s a magyar diákok már külföldi egyetemekre, akár Wittenbergbe is kijuthattak. A korra jellemzı mőfajok is kialakultak, részint vallásosak (zsoltár, prédikáció, jeremiád, hitvitázó dráma), másrészt világiak (virágének, lírai vers, dráma, fabula és históriás ének). De nem szabad azt hinnünk, hogy a régi protestánsok felszabadult lélekkel haladtak valami boldogan keresett távoli igazság felé. Úgy érezték, mintha Rómától való elszakadásuk által valami végtelenül veszélyes birodalomba léptek volna be, ahol kimondhatatlan szakadékok leselkednek arra, akik elkalandoznak a nyájtól. A lutheránusok elkeseredett bizalmatlansággal fogadják a kálvinistákat, még bizalmatlanabbul fogadják késıbb a kálvinisták az unitáriusokat. A protestantizmus ebben a idıben jobban irtózik az eretnekektıl, mint a viharedzett, az idı fogalmát jobban ismerı katolikus egyház. A protestáns papok életének legnagyobb része zsinatokon telik el; mihelyt egy új könyv jelenik meg Németországban, a legtávolabbi Erdély prédikátorai is összeülnek, hogy egységes állást foglaljanak az új tételekkel szemben. Mindem teológiai finomság életbevágóan fontos, hiszen Isten Luther óta nem a cselekedetet nézi, hanem a hit tisztaságát. Az új szabadság és az új szépség nem Kálvin szikláin virult ki. Mégis a reformáció az új ember felé vezetı út legfontosabb kanyarodása. A reformáció melléktermékeként tőnnek fel egyes tendenciák, amelyek az új ember világát elıkészítik. Ilyen elsısorban a filológiaikritikai szellem, Erasmus szelleme, mely a protestantizmus nevelési rendszere által bevonul az iskolákba, és a jövı szellemi fejlıdésének egyik legjelentısebb tényezıjévé lesz. Ebbıl a filológiai érdeklıdésbıl fakad az elsı tudatos érdeklıdés a nemzeti nyelv és irodalom iránt. Egy másik mozzanat a szektárius szellem, mely a pietizmuson át a felvilágosodásig fog vezetni. Ezt képviselték nálunk a XVI. század elején a Morvaországból ideszakadt anabaptisták, újrakeresztelık. Egy harmadik mozzanat az új miszticizmus, a személyes átélésre épített emberközpontú hit, mely az unitárizmus végsı fejlıdési fokaként jelenik meg elıttünk.
11
XIII. évfolyam 6. szám
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Az író Nobel-díjat kapott ezért a regényéért. A nagy orosz elıdök epikájának méltó folytatója Paszternak. Szövege mélyen gondolati és eredeti módon költıi amellett, hogy a történelmi kort 1903-tól 1946-ig hően és a szó valódi értelmében "igaz" módon, érzékeny, árnyalt, felelıs emberséggel rajzolja meg. (M.M.) Részletek Borisz Paszternak Zsivago doktor címő regényébıl „A világon minden mozgás különkülön kimért-józan, együttvéve pedig ellenırizetlen-részeg attól a közös áramtól, amely összeköti ıket. Az emberek fáradoznak, sürgölıdnek a tulajdon gondjaik gépezetének vonzáskörében. De nem mőködnek a gépezetek, ha legfontosabb regulátoruk nem a legmagasabb fokú és alapvetı gondtalanság lenne. Ez a gondtalanság az emberi létformák folyamatosságának érzékelésébıl fakad, abból a meggyızıdésbıl, hogy egyik létforma átmegy a másikába, abból a boldogító érzésbıl, hogy ami történik, nemcsak a földön megy végbe, ahová a holtakat elhantolják, hanem még valahol máshol is, ott, amit egyik ember Isten Országának nevez, a másik történelemnek, a harmadik meg megint máshogy. (17-18.o.) „Róma a kölcsönistenek és meghódoltatott népek zsibvására volt, kétszintes – égi és földi – tülekedés, ocsmányság, amely hármas hurokkal úgy csavarodott köré, mint a bél tekervényei. Dákok, herulok, szkíták, szarmaták, hiperboreusok, küllıtlen, nehéz kerekek, zsírban úszó szemek, szodomia, dupla toka, mővelt rabszolga mint haleledel, írástudatlan uralkodók. Több ember volt a világon, mint bármikor azután, és bele voltak szorítva a Colosseum folyosóiba, és szenvedtek. És íme ebbe a márvány és arany ízléstelenséghalmazba eljött az a könnyő léptő és ragyogásba öltözött, hangsúlyozottan emberi, szándékoltan vidékies galileai, és attól a pillanattól fogva megszőntek a népek és az istenek, és elkezdıdött az ember, az ács-ember, a szántóvetı-ember, a pásztor-ember, amelyet hálásan hirdet az anyák minden bölcsıdala és minden képtára a világnak.” (157-158.o.)
12
2010. január 31.
„A dolog lényege épp az átváltozásban van, nem pedig a régi gyökerekhez való hőségben. Gondoljunk az Evangéliumra! Mit mondott errıl? Elıször is, nem állított, hogy azt mondja, így meg így van. Hanem javasolt, naivul és bátortalanul. Azt javasolta: nem akarnátok másképp élni, ahogy még soha, nem akarnátok a lélek boldogságát? És mind elfogadták a javaslatát, az ezer meg ezer évre meghódítottak. Mikor azt mondta, hogy Isten országában nincs görög és nincs zsidó, vajon csak azt akarta mondani, hogy Isten elıtt mindenki egyenlı? Nem, ehhez nem kellett az Evangélium, azt már tudták elıtte is a görög filozófusok, a római moralisták, az ótestamentum prófétái. Hanem azt mondta: abban a szív teremtette új létezésmódban, amelyet Isten Országának neveznek, nincsenek népek, egyének vannak. Azt mondtad, értelmetlen a tény, ha nem teszünk értelmet bele. Hát a kereszténység, az egyén misztériuma az, amit bele kell tenni a ténybe, hogy értelmet nyerjen az ember elıtt.”(137-138.) Borisz Paszternak: Zsivago doktor, Budapest, Árkádia Kk, 1988
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. január 31-e és február 7-e között) Jan. 31. Febr. 1. Febr. 2. Febr. 3. Febr. 4. Febr. 5. Febr. 6. Febr. 7.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
2Kir 6; Zsolt 71,1-6; 2Kir 7; 2Kir 8; 2Kir 9; 2Kir 10; 2Kir 11; 2Kir 12; 2Kir 13; Zsolt 138;
Lk 9,49-56; Lk 9,57-62 Lk 10,1-16; Lk 10,17-24; Lk 10,25-37; Lk 10,38-42; Lk 11,1-13; Lk 11,14-28;
RÉ 71 RÉ 30 RÉ 40 RÉ 4 RÉ 53 RÉ 54 RÉ 60 RÉ 138
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
