Állattenyésztés I. Aranykalászos gazda Szóbeli 1.o. 1. tétel. Jellemezze a gazdasági állatok szaporítását! Információtartalom vázlata:

Állattenyésztés I.

Aranykalászos gazda Szóbeli

1.o.

1. tétel Jellemezze a gazdasági állatok szaporítását! Információtartalom vázlata: - Ivar- és tenyészérettség - Az ivarzás fogalma, elnevezései fajonként - Az ivarzás jelei - Az ivarzás időtartama, ismétlődése, ellés utáni első jelentkezésének időpontja - Az ivarzás rendellenességei (álivarzás, csendes ivarzás, ivarzási düh) Ivarérettség: Az a fejlettségi kor, amikor a gazdasági állataink már termelnek érett ivarsejteket, de még nem alkalmasak párzásra Tenyészérettség: Az a fejlettségi kor, amikor a nőivarú állat megtermékenyítésre alkalmas, sem magzata, sem az anya szervezete nem károsodik a vemhesség során. Az a fejlettség, amikor a nőivarú állat a kifejlettkori testtömegének 75%-át elérte. Ivarzás fogalma: A nőivarú állat fogamzóképessége, az ovuláció során levált érett petesejt sikeresen megtermékenyíthető állapotban van. - Elnevezései: - kanca: sárlás - tehén: folyatás - koca: búgás - juh, kecske: berregés - nyúl: bagzás Ivarzás jelei: A nőivarú állat hajlandóságot mutat a párzásra: - klinikai tünetek: - a méh és a hüvely nyálkahártyája bővérű lesz, - péraajkak kipirulnak, megduzzadnak - pérarésből nyák folyik - viselkedésbeli tünetek:

- gyakori vizelési inger - étvágya szeszélyes - ideges, keresi a hímet - szabadban társait ugrálja - jellegzetes hangot ad (nyerítés, bőgés, búgás)

Az ivarzás időtartama, ismétlődése, ellés utáni első jelentkezésének időpontja - Két ivarzás között eltelt napok számát ivarzási ciklusnak nevezzük: - Folyamatosan ivarzó állatok ivarzási ciklusa: - kanca: 21 nap, ivarzás tartama: 6- 10 nap - koca: 21nap, ivarzás tartama: 1- 3 nap - tehén: 21 nap, ivarzás tartama: 1- 2 nap - anyajuh: 17 nap, ivarzás tartama: 0,5-1,5 nap - Időszakosan ivarzó fajok esetében őszi és tavaszi szaporodási időszakot különböztetünk meg



2.o.

Az ivarzás rendellenességei (álivarzás, csendes ivarzás, ivarzási düh) - Állivarzás: Ivarzási tüneteket mutat az állat, de nincs peteleválás - Csendes ivarzás: Peteleváláskor az ivarzást nem mutatja az állat. (Anyajuhokra jellemző, kereső-kosok alkalmazása) - Ivarzási düh: Nimfománia. Hormontermelési zavar okozhatja. Gyakrabban és hosszabb ideig tart az ivarzás. Kancáknál előforduló jelenség.

2. tétel Mutassa be a gazdasági állatok elhelyezési módjait! Információtartalom vázlata: - Az elhelyezéssel szembeni követelmények - Zárt, kötött tartásmód - Zárt, kötetlen tartásmód (mélyalmos, pihenőbokszos, alom nélküli /rácspadló, ketreces) - Nyitott, kötetlen tartásmód - Épület nélküli kötetlen (szabad tartás) Az elhelyezéssel szembeni követelmények: Gazdasági állatainkat úgy kell tartani, hogy azok termelőképessége kibontakozhasson, az állat szervezete pedig egészséges, edzett és ellenálló maradjon, és a tartás, a benne levő munka olcsó legyen. Az istálló elhelyezése. Istállóépítésre magasabban fekvő száraz hely az alkalmas. A homlokzat délkelet vagy délnyugat felé nézzen, esetleg délre. Jó, ha széltől védett. Törekedni kell az építés során arra, hogy az állattenyésztés munkálatai egyszerűen és könnyen elvégezhetőek legyenek. Az istálló méretezése. A túl nagy istálló hideg és drága. A túl szűk sem a dolgozó, sem az állat számára nem előnyös. Állatonként a létszükséglet 15-20 m3. Ablakok. Ezek elsősorban az istálló megvilágítására szolgálnak. Szellőzőberendezés. Szükséges egy istálló felépítéséhez az állat fajtájától függetlenül. Ajtók. A szárnyas ajtók jobban beváltak, mert a tolóajtók könnyen elromlanak és nem jól zárnak. De előnyük az, hogy nyitóteret nem igényelnek. A padozat iránt sokféle követelményt támasztunk. Olcsósága és tartóssága mellett legyen rossz hővezető. Ne legyen kemény, ne fogadja be a híg ürüléket, mert a bomló vizelet rontja a levegőt. Ne legyen túl síkos, mert az esés hamarabb bekövetkezhet az állatnál. A fertőtlenítés jól megoldható legyen. - A fa meleg, puha de a nedvszívó képessége jó. - Az agyag meleg, olcsó de hamar képződnek benne vájatok és befogadja a trágyalevet. - A legjobb a közönséges, jó minőségű téglából készült padozat, ami egy előkészítési folyamaton megy keresztül. - A betonpadozat tartós, tisztítható, viszont nagyon kemény és hideg. A trágyalécsatorna akkor jó, ha a trágyalé kivezetése gyors és teljes. A nyitott kivezetés kényelmesebb, nem nagyon mély, nem szorul be az állat lába, nem szolgál búvóhelyként a patkányoknak. A jászol legyen tartós, sima és tisztítható. Jobb, ha betonból készül, mert a fa nem időálló.



3.o.

Az önetetőket főként a sertéseknél és baromfinál alkalmazzák. Az önitatók sokkal előnyösebbek, mert akkor és annyit iszik az állat, amennyit akar, és ez növeli a termelést. A takarmányrács praktikus, kevés helyet foglal el. Tartásmódok: - Termelés színvonala alapján: - Intenzív - Félintenzív - Extenzív - Elhelyezés alapján: - Zárt - Nyitott - Állatok mozgástere alapján: - Egyedi: kötött és kötetlen - Csoportos: kötetlen Zárt, kötött tartásmód: Az állatok istállóban, jászolhoz kötve vannak. Tartózkodási helyüket állásnak nevezzük, amely lehet: - rövid - félhosszú - hosszú állás Az épületben a trágya eltávolítására alkalmas trágyacsatorna és a takarmány kiosztására alkalmas takarmányút van kialakítva. Zárt, kötetlen tartásmód: Az állatok a zárt istállóban szabadon mozognak - Mélyalmos: Az istálló egész területét almozzuk és a szennyezett alomanyagot nem visszük ki az istállóból, csak tiszta, száraz alommal lefedjük. Így az alom napról- napra vastagszik (1 cm/nap) és a trágyaérlelés az istállóban történik. Juhoknál, szarvasmarhánál (4-6 hó), broylernél (7 hét) alkalmazzuk. - Pihenőbokszos: Az istállót etetőrészre és pihenőrészre osztjuk. A pihenő helyeket naponta almozzuk, míg az etetőrész általában rácspadlós kivitelű. Az utóbbi helyen almozást nem végzünk. - Alom nélküli tartásmód: Iparszerű állattartó telepeken alkalmazzuk, ahol a keletkezett bélsarat és vizeletet bő lemosó vízzel (rácspadlós) vagy trágyalehúzóval (ketreces) távolítjuk el. Nyitott, kötetlen tartásmód: Az állatok védelmére minimum egy oldalán nyitott istálló szolgál, amely kifutóhoz csatlakozik. Az állatok szabadon mozoghatnak az istállóban és a karámban egyaránt. Épület nélküli, kötetlen tartás: Legelőn tartás, amely a legeltetési időszakban legelőre alapozott tartásmódot jelenti. Magyarországon az időjárás szélsőségeitől fészerszerű nyári szállásokat szükséges biztosítani.



4.o.

3. tétel Ismertesse a gazdasági állatok ápolását, gondozását! Információtartalom vázlata: - Ápolás, gondozás célja, követelményei - Folyamatos (ismétlődő) ápolási munkák (bőr-, pataápolás, jártatás, megfigyelés) - Időszakos ápolási munkák (körömápolás, fürdetés, szarvtalanítás, csonkolás/kurtítás, ivartalanítás, mérlegelés, nyírás, porozás, oltás/gyógykezelés) Gazdasági állatainkat úgy kell tartani (ápolni, gondozni), hogy megőrizzük azok egészségét. Csak egészséges állat képes gazdaságosan termelni. Ápolási munkák: Az almozásnál használunk szalmát, pelyvát, tőzeget, fűrészport, homokot, de mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az alomanyag jó nedvszívó, kényelmes és meleg legyen. A helyes almozás az állat optimális hőérzetét, kényelmét és tisztántartását szolgálja. Az állat tisztán tartása. - Ápolni kell az állat bőrét, szőrét, patáját, körmét és néha fürdetni is kell. A tisztítás eszközei lehetnek egyszerűbbek (szalmacsutak, kaparók), modernebbek (elektromos kefélő). Érdemes nagyobb gazdasági állatok részére vakaródzó fát biztosítani a tartózkodási helyükön. Juhok szőrápolása nagyobb figyelmet érdemel, hiszen gyapját is értékesítjük. Konctalanítás és a gyapjú szellőztetése jártatással elengedhetetlen nyírás előtt. - Azoknak az állatoknak, amelyeknek szarvuk van, kicsi korban vagy eltávolítják (mechanikai vagy kémiai úton), vagy szarvidomítót használnak. Ha nagy a szarv idősebb korban és az visszafelé hajlik, azt levágják. - Az állatok nyírása többféle célt szolgálhat: - A tisztántartás megkönnyítése végett főként a marhákat nyírják. - A nyírás többféle bőrbetegség elleni gyógykezelést könnyít meg. - A hízó marhákat azért nyírják, hogy ez által a bennük termelődött fölösleges hőmennyiségtől könnyebben megszabaduljanak, így az anyagcseréjük élénkebb. - A lovakat az utóizzadás, illetve a nagy, téli szőr alatti izzadás elkerülése érdekében nyírják meg, hogy elejét vegyék a súlyos megfázásoknak. - A juhok bundájának nyírásáról a juhtenyésztők gondoskodnak terméknyerés céljából. Fürdetés: minden állat igényli. A juhot élősködők elleni védekezés céljából fürdetik. A baromfik előszeretettel vesznek porfürdőt. Porozás: Élősködők elleni védekezést szolgálja. Pata, körömápolás: Főleg istállózott állatoknál. Lovaknál patkolás, juhoknál legelőre hajtáskor (körmözés). A pata ápolására: patakaparó, patazsír, patalakk, pataolaj használható. Csonkítás, kurtítás: Egészségi okok miatt szükséges: - a malacok fogát visszacsípik, farkukat megkurtítják - baromfitartásban csőrkurtítást alkalmaznak Gyógykezelés, mérlegelés, jártatás: állatok megfigyelésével kapcsolatos gondozási munka. Cél: gazdasági károkat okozó megbetegedések megelőzése.



4. tétel Ismertesse az állatokkal való bánásmód alapelveit, az állattartás általános állatvédelmi szabályait és az állatok szállítását! Információtartalom vázlata: - Az állatokkal való bánásmód alapelvei - Az állattartás általános állatvédelmi szabályai - Az állatok szállítása, különös tekintettel az állatvédelmi előírásokra Állatszerető bánásmód megköveteli, hogy az ember legyen türelmes, kíméletes és elővigyázatos az állattal. Úgy gondozza, takarmányozza és ápolja az állatot, hogy sem az állat és sem a maga egészségét ne veszélyeztesse! Az állatgondozásból eredő bántalom lehet: - Fizikai sérülés: törés, zúzódás stb. - Élettani hatás: mérgezés, fertőzés ( főleg zoonózisos betegségeknél) Az állatok szállítása: Az állatok vétele, eladása és üzemen belüli átcsoportosítása esetén történik szállítás. A szállítás történhet: - lábon hajtva - kézi eszközökkel (pl. kosár) - járművel Állatok szállítására vonatkozó állatvédelmi szabályok: - Csak fertőző betegségtől mentes állat szállítható - Szállítást állatorvosi vizsgálatnak kell megelőzni és az állatorvos engedélyezi a marhalevél kiadását. - Az állatot fel kell készíteni a szállításra: - stressztakarmány etetés - baromfiknál az utolsó etetés időpontja - tisztítás, fertőtlenítés stb. - Szállítás szabályai: - állatok rakodása - szállítás módja (kötve, kötetlen) - állatok száma, tömege - útvonal, pihenő - személyi feltételek - adminisztráció Mindezeket az Állategészségügyi szabályzat tartalmazza.

5.o.



6.o.

5. tétel

Jellemezze az állat környezetét!

Információtartalom vázlata: - A környezet fogalma - A környezeti tényezők felosztása (élő és élettelen tényezők) - Az istálló mikroklímájának összetevői (hőmérséklet, páratartalom, légmozgás, levegő összetétele és szennyezettsége, megvilágítás, zaj) - Az istálló szellőztetése A környezet fogalma Az állattal kapcsolatban lévő tényezők összessége. Hatása szerint: - Előnyös életfeltételeket nyújt: kielégíti igényeit - Káros tényezői betegséget, pusztulást okoznak Környezeti tényezők: 1. Élő környezeti tényezők: - ember - társállatok - különféle gazdasági, vadon élő hasznos és kártevő állatok - ízeltlábúak, puhatestűek - mikroorganizmusok - növények 2. Élettelen környezeti tényezők: - Tartási környezethez tartozó tényezők - Istálló mikroklímája - Klimatikus és edafikus (talajtani) tényezők - Takarmányozási környezethez tartozó tényezők: - Megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány - Itatóvíz - Szakszerű etetés és itatás Az istálló mikroklímájának összetevői (hőmérséklet, páratartalom, légmozgás, levegő összetétele és szennyezettsége, megvilágítás, zaj) Levegő összetétele, szennyezettsége: Amíg a tiszta levegő 21% oxigént és 0,03% széndioxidot tartalmaz, addig a kilélegzett levegő 16% oxigént és 4% széndioxidot tartalmaz. Az istálló levegőjében levő széndioxid önmagában nem mérgező, de ezt már nem lehet elmondani az ammóniáról. Ha ez a gáz kerül rothadó anyagokból rossz szellőztetés folytán a levegőbe, s mennyisége eléri a 0,1-0,2 térfogat ezreléket, már specifikusan izgatja a szem és a légzőszervek nyálkahártyáját, ami további más káros folyamatokhoz vezet. Levegő páratartalma. A követelmény az, hogy a levegő ne legyen túl száraz, sem túl nedves. Ha száraz, az a nyálkahártyát izgatja, ha nedves, akkor a testfelület párolgását akadályozza. A 70%-os relatív páratartalom tekinthető optimálisnak. Sok az a vízmennyiség is, amely az állat lélegzése útján jut a a levegőbe.



7.o.

Az istálló hőmérséklete. Az optimális hőmérséklet a legtöbb állat számára 12-18 ºC, de ha a levegő száraz, ennél jóval hidegebb környezet sem ártalmas. Az optimális hőmérséklet függ az állat fajától és korától is. Légmozgás: Nyáron kellemesen hűt, de ősztől tavaszig növeli a hideg hűtő hatását és elősegíti a légzőszervi megbetegedések tömeges jelentkezését. Zárt térben minden évszakban kerüljük az egyirányú légáramlást a huzatot. Istálló megvilágítása: Törekedjünk a természetes megvilágításra: egészségesebb és olcsóbb. Mesterséges megvilágítás megfelelő erősségű és mindenütt egyenletes legyen. A fény serkenti az anyagcserét és kedvező hatása van a nemi folyamatokra. Sötétben tartott állatok hízékonyabbak, nyugodtabbak. Zaj: Hirtelen zaj ijesztő az állatokra, amely stresszt okozhat és betegséghez vezethet. Istállók szellőztetése: Követelményei: - elegendő friss levegőt biztosítson, - egyenletes elosztás, - ne okozzon huzathatást: télen max. 0,2-0,3m/s nyáron max. 1-1,5m/s napos korban max. 0,2-0,3m/s Fajtái: a. Természetes: -gravitációs: a belső és külső hőmérséklet különbség hatására. -szélszellőztetés: befolyásolja az uralkodó szélirány és szélerősség. b. Mesterséges -elszívásos (depressziós) szellőztetés -túlnyomásos szellőztetés -kiegyenlített szellőztetés

6. tétel Mutasson rá a környezetvédelem szükségességére, lehetséges módjaira! Információtartalom vázlata: - A környezetvédelem jelentősége - A trágyakezelés módszerei (almos és hígtrágya) - Hullák és hulladékok ártalmatlanná tétele - Kártevők elleni védekezés A környezetvédelem olyan törvénykezési, szociális, gazdasági, szervezési, műszaki, egészségügyi előírások és intézkedések rendszere, amely feladata: - az emberi környezet megóvása, tervszerű alakításának elősegítése, - a környezetre veszélyes szennyeződések, ártalmak és más károsodások okainak felismerése, azok megelőzési, csökkentési, és megszüntetési lehetőségeinek meghatározása, - és ezeknek a társadalom érdekeinek megóvásával érvényre juttatása.



8.o.

Az állattenyésztésben többféle környezetkárosító anyag keletkezik. Ezek közül a legfontosabbak a következők: - Az állatok anyagcseretermékei vagyis a trágyáik: Tartásmódtól függően két féle trágyatípus keletkezik: 1. Almos istállótrágya, amely a növénytermesztés legfontosabb tápanyaga. Viszont helytelen kezelése környezetre káros lehet. Az almos istállótrágyát kétféleképpen lehet érlelni: - mélyalmos tartásmódban az istállóban az állatok kezelik - kötött és pihenőbokszos tartásban trágya- telepen vagy trágya szarvasban érleljük a kihordott trágyát. Ezekkel szemben a legfontosabb környezetvédelmi követelmény, hogy a csurgaléklevük sem a talajvízbe, sem élő vizekbe, kutakba ne juthasson. 2. Hígtrágya: Iparszerű állattartó telepeken keletkezik. Alomanyag helyett sok lemosó vizet tartalmaz és környezetkárosító hatása nemcsak a kezelése, hanem a kijuttatása során is nagy. - Kezelése és kijuttatása: a. Szétválasztás nélküli: Trágyaléaknában összegyűlt és homogenizált hígtrágyát szippantó kocsikkal a szántóföldön a felszín alá injektáljuk. b. Szétválasztásos trágyakezelés: Szilárd és a híg fázis szétválasztása után a szilárd fázist komposztáljuk és a tápanyag-gazdálkodásban használjuk fel, míg a híg fázist öntözéssel hasznosítjuk. - Hullák és hulladékok ártalmatlanná tétele: Az állati hulla veszélyes hulladéknak minősül és nyilvántartási kötelezettség alá esik. Állattartó telepeken keletkező hullák, hulladékok és melléktermékek környezetszennyező hatása nagy. Az állati hullák és állati eredetű hulladékok gyorsan bomló veszélyes anyagok, ezért ipari felhasználásukról vagy környezetkímélő ártalmatlanításukról gondoskodni szükséges. Állattartó telepeken keletkező hullák, hulladékok és melléktermékek nagyüzemekben gyűjtésük és takarmányipari célú feldolgozásuk jórészt megoldott. Telepi hullakamrákból, ill. a kisüzemek istállóiból az elszállítás a feldolgozó üzem járművén történhet, mely hermetikusan zárható, szag és csepegés mentes. A vágóhídi hulladékot zárt konténerekben szállítják el, mely a szakosított állattartó telepeken és a községi kényszervágó helyeken szervezett begyűjtésre is megfelelő. Kisebb állattartó telepen a hullák és hulladékok a trágyadomb mellett is eláshatók a talajban 1-2 m mélyen, klóros mésszel beszórva. - Kártevők elleni védekezés: Főleg iparban előállított vegyszerek használata miatt károsak. Méreghatásuk miatt a tárolásukra és a felhasználásukra vonatkozó szabályokat be kell tartani. Állattartó telepen az istállókban és a takarmánytároló helyiségekben csak kiürített állapotban lehet alkalmazni.



7. tétel

Csoportosítsa és jellemezze a zöldtakarmányokat!

Információtartalom vázlata: - Általános jellemzőik - Csoportosításuk - A gyep növényi összetétele, hasznosítási lehetőségek - Fűféle zöldtakarmányok (silókukorica, kukoricacsalamádé, rozs, zab, cirok) Általános jellemzésük: - legtermészetesebb takarmányok - olcsók - kiváló íz- és aromaanyag - víztartalmuk magas: 75-85% - karotinban gazdagok, C, E, K, B vitamintartalmuk magas - Ca-ban gazdag, P-ban szegény - Hashajtó hatásúak - Káros glikozidokat tartalmaz Csoportosításuk: 1. Legelőfű félék 2. Szántóföldi zödtakarmányok - Fűféle zöldtakarmányok - Pillangósvirágú zöldtakarmányok - Keverék zöldtakarmányok - Leveles zöldtakarmányok - Egyéb zöldtakarmányok A gyep növényi összetétele, hasznosítási lehetőségek: • Pázsitfüvek: csenkeszek, perjék, csomós ebír, magyar rozsnok, réti ecsetpázsit, réti komócsin, taréjos búzafű, tarackos tippan stb. • Pillangósok: lucernafélék, vörös-, fehér-, korcshere, bükkönyök, szarvaskerep • Gyomok: – takarmányértékkel rendelkezők (pongyola pitypang, tyúkhúr stb.) – előfordulásuk káros: az állatok kültakaróját szennyezik, mérgezőek (mezei aszat, tövises iglice, cserjék stb.) •

Lehetnek – Síkvidéki (édes és savanyú fűfélék), dombvidéki, hegyvidéki, havasi, lápi, sziki legelők

A gyep hasznosítása Legeltetés: • Szabad legeltetés (ősi forma, az állatállomány az adott terülten szabadon legel) – nagy a tiprási veszteség

9.o.


•


10.o.

– az állatok válogatnak – a gyepterület hasznosulása alacsony Irányított legeltetés – lábalóli legeltetés (felügyelet mellett legelnek az állatok) – pányvás legeltetés – szakaszos legeltetés (állandó kerítéssel elválasztott szakaszokra osztják a legelőt) • lehet adagolt vagy sávosan adagolt (a legelő szakaszt is több adagban legeltetik) • műveleti egységre alapozott szakaszos legeltetés (a szakaszokat nem stabil karámok, hanem mobil villanypásztorok határolják; a legelő gépekkel is művelhető)

Kaszálás: Frissen etetés Szénakészítés Szenázskészítés Fűféle zöldtakarmányok (silókukorica, kukoricacsalamádé, rozs, zab, cirok) 1. Kukorica növény • kukorica csalamádéként (másodvetésben; 15-22t/ha), illetve silókukoricaként (fővetésben; 25-35t/ha) vetik • optimális silózási állapot 30-40%-os szárazanyag-tartalom, viaszérés • zöldtakarmányként tejes érés stádiumban • célszerű szecskázni, tehenek napi adagja 40-60kg • egységnyi területről a legnagyobb zöldtömeg és energiatartalom a kukoricával érhető el • jelentős erjeszthető szénhidráttartalma (5-15% cukor) miatt könnyen erjeszthető 2. Szudáni cirokfű • szárazságtűrő, nyáron is biztos zöldtermést ad • főleg kérődző takarmány, tehenek 50-60 kg-ot képesek belőle elfogyasztani • fehérjetartalma (100-150g/kg sz.a.) meghaladja a kukoricáét • zsenge hajtásai durrint tartalmaznak, amiből az állat szervezetében ciánhidrogén szabadulhat fel – blokkolja a szöveti légzést- akár elhullást is okozhat • célszerű szoktatást követően, keverten, 40-60 cm-nél magasságnál betakarítani 3. Cukorcirok • szintén jó szárazságtűrő • cukortartalma meghaladja a 25%-ot • zölden tejes érés állapotában célszerű betakarítani • silózni viaszérés stádiumában célszerű • kukoricával együtt is vethető, silózható • zsenge hajtásai úgyszintén tartalmazhatnak ciánglikozidot 4. Rozs • kedveli a hűvös, csapadékos klímát • április első felében már etethető • kalászhányás állapotában célszerű kaszálni • bükkönnyel, borsóval együtt is vethető • bőséges N-műtrágyázás hatására feldúsulhat benne a nitrát- és nitrittartalom – mérgezés 5. Zab

Állattenyésztés I. • • • • •


11.o.

tavasszal és ősszel egyaránt vethető önmagában vagy bükkönnyel keverten elsősorban zöldtakarmányként etetik bugahányástól tejes érésig célszerű betakarítani gyorsan elvénül, nő a rosttartalma

8. tétel

Jellemezze a felsorolt szántóföldi zöldtakarmányokat! Információtartalom vázlata: - Pillangósvirágú zöldtakamányok (lucerna, vöröshere, bíborhere) - Őszi és tavaszi zöldtakarmány-keverékek - Leveles zöldtakarmányok (repce, napraforgó) Pillangósvirágú zöldtakamányok (lucerna, vöröshere, bíborhere) 1. Lucernafélék • Fehérjében, Ca-ban, Fe-ban, vitaminokban (karotin) gazdag, értékes takarmányok • zsenge állapotban, illetve befülledten felfúvódást okozhatnak kékvirágú lucerna • a legelterjedtebb, évelő (3-5 év) pillangós takarmánynövény • évente 3-4-szer kaszálható, egységnyi területről a legnagyobb fehérjehozamot biztosító szálastakarmány • zöldhozama 20-30 t/ha • táplálóanyag-tartalma és a táplálóanyagok emészthetősége lényegesen változik a vegetációs idő előrehaladtával • egyes fajtákban szaponin és ösztrogén hatású anyagok is találhatók • szarvasmarhákkal és lovakkal 15-20 kg, zsenge lucernából sertésekkel 1-4 kg etethető • egyéb lucernák: sárkerep, komlós, tarkavirágú lucerna 2. vöröshere • kétéves növény • kisebb a hozama, mint a lucernáé, de talajjal szemben kevésbé igényes • táplálóanyag-tartalma hasonló a lucernáéhoz • virágzásig célszerű kaszálni • tehenekkel 15-20 kg etethető belőle 3. somkóró • csapadékszegény körülmények között, homokos talajokon is elfogadható termést ad (20-25t/ha) • kumarint tartalmaz (dikumarol, K-vit. antagonista) 4. csillagfürt • hazánkban a fehér és sárga virágú fajtákat termesztik • gyenge minőségű talajokon is megterem • alkaloidákat (lupinin, lupinidin, lupanin stb.) tartalmaz • az édes változatból a tehenek 40-50 kg-ot is elfogyasztanak



12.o.

Őszi és tavaszi zöldtakarmány-keverékek Keverék zöldtakarmányok • Agronómiai előny: nagyobb a termésbiztonság • Takarmányozási előny: kedvezőbb táplálóanyag-tartalom, komplettáló hatás 1. Őszi keverékek • kora tavasszal, április elejétől betakaríthatók • keszthelyi keverék (őszi káposztarepce rozzsal) – a repce virágzása előtt kell kaszálni (ízhiba) • rozsos szöszösbükköny – etetése a rozs kalászhányása előtt • őszi búzás pannonbükköny – ízletes, nagy hozamú, lassan vénül el • Legány-féle keverék (pannon vagy szöszös bükköny, rozs, búza vagy árpa, bíborhere) – ízletes, fehérjében gazdag – kérődzőkkel, sertéssel, lóval egyaránt etethető 2. Tavaszi keverékek • füveshere – pillangósok (herefélék, lucerna, szarvaskerep, somkóró, bükköny) és fűféle zöldtakarmányok (angol perje, francia perje, komócsin, csenkesz félék stb.) keveréke – kedvező energia-fehérje arány – nem puffasztó • zabos bükköny – a legelterjedtebb tavaszi keverék – június elején kaszálható (10-15t/ha) • borsós kukoricacsalamádé – jó talajt, bőséges csapadékot igényel – akkor célszerű levágni, ha a kukorica még címerhányás előtt, a borsó virágzásban van – tehenekkel 20-25 kg etethető belőle • borsós napraforgó-csalamádé – gyengébb minőségű talajokon is megterem – biztonságos termést ad (30t/ha) – június elejétől etethető – tehenekkel 30-40 kg/nap • napraforgós kukoricacsalamádé – nagy tömegű, jó minőségű termést ad – akkor kaszáljuk ha a napraforgó tányérok átmérője 2-3 cm • szójás silókukorica – augusztus végén kaszálható, a szója magja viaszérésben van ekkor – a silókukoricához képest 30-40%-al több fehérjét ad – hosszú tenyészidejű szója, közepes tenyészidejű kukorica Leveles zöldtakarmányok (repce, napraforgó) Nagy tömeget adó, dús levélzetű, lédús takarmányok 1. Takarmánykáposzta • jó a fagytűrő képessége, akár januárig kinyújtható az etetése • zöldtakarmányként, de silózva is etethető



•

mustárolaj-tartalma limitáló tényező, tehenekkel 20-25kg-nál nem célszerű többet etetni 2. Réparepce, káposztarepce • legeltethető vagy kaszálható • nagy zöldtömeget ad • virágzásig kevés a mustárolaj tartalma • tehénnek max. 10-15 kg 3. Leveles cukorrépafej • betakarításkor keletkező melléktermék (6-10t/ha) • nyersfehérjéje döntően NPN anyag (betain, glutaminsav) • minőségét a földszennyezés mértéke alapvetően meghatározza • oxálsav-tartalma jelentős (5-10%) Ca-oxalát • kedvező hatása van a tejtermelésre • tehenekkel, marhákkal 20-40 kg, lovakkal 5-10 kg, kocákkal 4-5 kg etetése javasolható 4. Napraforgó • etetését akkor célszerű megkezdeni, ha az állomány harmada virágzik • marhák 30-40 kg-ot elfogyasztanak belőle • takarmányborsóval, bükkönnyel együtt vethető

9. tétel Jellemezze gyökér-, gumós és egyéb lédús takarmányokat! Információtartalom vázlata: - Általános jellemzőik - Gyökértakarmányok (takarmányrépa, murokrépa, cukorrépa) - Gumós takarmányok (burgonya) - Húsos termések (takarmánytök) Általános jellemzésük: - Magas víztartalom: 70-95% - Magas szénhidrát és K tartalom - Kevés rost, Ca, P, fehérje és vitamin tartalom - Laktagógok - Etetés előtt mosni, aprítani vagy zúzni kell - Fagyosan, romlottan nem etethetők Gyökértakarmányok 1. Takarmányrépa Nagy tömeget adó, jó étrendi hatású Kedvező a tejtermelésre Tehén: 10-20 kg, juh: 1-3 kg, túlzott etetés répa ízű tejet eredményez 2. Murokrépa Magas karotin-tartalma miatt főleg fiatal és nőivarú állatokkal etessük. 3. Cukorrépa Elsősorban ipari növény Magas cukortartalma miatt emésztési zavarokat okozhat (acidózis)

13.o.



14.o.

Tehén: 10-15 kg, juh: 0,5-1 kg Gumós takarmányok 1. Burgonya Takarmányozásra apró, tárolásra alkalmatlan gumót használunk Keményítőben, C vitaminban és K-ban gazdag Szolanin tartalma mérgező, ami főzéssel eltávolítható Tehén: 6-10 kg, juh: 1-1,5 kg, sertés: 3-6 kg Húsos termések 1. Takarmánytök Magas víztartalom, kevés tápanyag Általában frissen etetjük, tárolni nem lehet

10. tétel Jellemezze az erjesztett takarmányokat! Információtartalom vázlata: - Általános jellemzőik - Erjesztett (silózott) takarmányok (silókukorica szilázs, lucerna- és fűszenázs) Azért, hogy kérődzőket, egész éven át el tudjuk látni szálastakarmányokkal, a zöldtakarmányokat tartósítani szükséges. A szálastakarmányokat vagy erjesztéssel (silózás), vagy szárítással (széna-készítés) tartósítják. A silózással tartósított takarmányokat a gyakorlatban többféleképpen nevezik. Az erjesztett-, a savanyított-, a silózott takarmány, illetve rövidebben szilázs, illetve szenázs megnevezéseket használják. Szilázs: az erjesztés során keletkezett tejsavval tartósított, egy menetben betakarított takarmány. Szenázs: az előzetes fonnyasztás után besilózott, legalább 4O % szárazanyag-tartalmú, erjesztéssel tartósított takarmány. Általában a közepesen erjeszthető fűfélékből és a nehezen erjeszthető pillangósokból készül. A legfontosabb erjesztett takarmányok Silókukorica-szilázs: hazánkban jelenleg a tejelő tehenek legfontosabb és egyben legnagyobb mennyiségben etetett tömegtakarmánya. Erjedése akkor lesz megfelelő, ha a viaszérés stádiumában silózzuk. Az ebben a stádiumban silózott kukorica nettó energia-tartalma a legkedvezőbb. Egyedüli hátránya, hogy tág a fehérje: energia aránya. Ez csökkenthető a könnyen erjeszthető silókukoricához O,3-O,6 % karbamid keverésével. Ez a mennyiség ugyanis nem befolyásolja számottevően az egyébként jó lefolyású erjedési folyamatot, viszont nitrogénben dúsítja a szilázst. A jó minőségű, stabil kukoricaszilázs szárazanyag-tartalma 3540%, pH-ja 3,8-4,3. A keletkező tej- és illózsírsavak mennyisége 2-3%, melynek eloszlása kedvező erjedés esetében: legalább 70% tejsav, kevesebb, mint 30% ecetsav. A vajsav csak nyomokban fordul elő (<1,5%), előfordulása nem kívánatos. Egy 600 kg-os élőtömegű, kifejlett szarvasmarha naponta kb. 1 kg szervessavat képes elviselni anyagforgalmi zavar nélkül, így 3%-os összsav-mennyiség esetében 30-35 kg szilázs etethető naponta. A gyakorlatban a tejelő tehén napi adagjában, termeléstől függően 20-30 kg közötti mennyiséget etetnek kukoricaszilázsból.



15.o.

Szudánifü szilázs: a kukoricaszilázshoz hasonlóan használható fel a takarmányozásban, azzal a különbséggel, hogy nagyobb fehérjetartalma révén a napi adagban a fehérjeszükséglet biztosítására kevesebb fehérjedús takarmány is elegendő. A silózás céljára nem szabad elvénülni hagyni, akkor kell betakarítani, amikor a buga hasban van. Cukorcirok szilázs: nagy cukortartalmánál fogva az egyik legkönnyebben erjeszthető silótakarmányunk. Jó eredményt csak akkor kapunk, ha a silózását 28-3O % szárazanyagtartalom elérésekor, a viaszérés stádiumában kezdjük meg. Lucernaszilázs és -szenázs: lucernából jó minőségű erjesztett takarmányt egy-menetben (szilázs) csak különböző adalékanyagok (abrak, melasz, szerves és szervetlen savak, valamint biológiai tartósítószerek) hozzáadásával kapunk. Ezért hazánkban elsősorban szenázst készítünk a lucernából, amikor a lekaszált lucernát a táblán 38-4O % szárazanyag-tartalomig fonnyasztjuk,ezután történik a silóba való behordás. Ezzel a módszerrel javul a takarmány tömöríthetősége, így a tejsavas erjedéshez szükséges anaerob körülmények hamarabb elérhetők. A jó minőségű lucernaszenázs pH-ja a szárazanyag-tartalom függvényében változik: 4,5-5,0. Szárazanyag-tartalma az alkalmazott technológiától és adalékanyagtól függ: adalékanyag nélkül 40-45%, mikrobiológiai tartósítószer alkalmazásakor 30-40%. Fűszilázs és -szenázs: jó minőségű szilázst a lucernánál leírt módon készíthetünk. Szenázst könnyebben lehet készíteni fűből, mint lucernából. A betárolás kívánatos szárazanyagtartalma 36-38 %. Jó minőségű szenázst lehet készíteni a monokulturában (magyar rozsnok, zöldpántlikafű, nádképű csenkesz, stb.) termesztett füvekből is.

11. tétel Csoportosítsa és jellemezze a szénákat! Információtartalom vázlata: - Általános jellemzőik - Réti szénák - Pillangósszénák Szénának nevezzük a zöldtakarmányok talajszint feletti részéből szárítással tartósított takarmányokat, melyek tartalmazzák a növény vegetatív (szár, levél) és generatív (virágzat) részeit egyaránt. A szénák táplálóanyag-tartalma függ a botanikai összetételtől, a kaszáláskori fejlettségi állapottól (fenológiai stádiumtól), a növedékek számától, az időjárástól és a szénaszárítás módjától. Az első kaszálásból készül az anyaszéna, a későbbi kaszálásokból pedig a sarjú-széna. A virágzás előtt kaszált, fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag és rostban szegény legelőfűből készült szénát borjú-, vagy csikószénának nevezzük. Minőségük szerint megkülönböztetünk jó, közepes és gyenge szénát. Botanikai összetételük szerint megkülönböztetünk fűféle, pillangós- és keverékszénákat. A fűfélék szénái Ide soroljuk a réti szénát és a szántóföldön termesztett fűféle növényekből készített szénákat. Réti széna: rétek és legelők fűterméséből készül. A változatos fűösszetétel adja kedvező biológiai értékét. A virágzás kezdetén kaszált, megázás nélkül betakarított, édes füveket tartalmazó szénát az állatok szívesen fogyasztják. A megfelelő időben betakarított, jó minőségű rétiszéna nyersrosttartalma nem haladja meg 30%-ot, karotintartalma pedig 20-30 mg/kg sz.a. A pillangósok a fehérjetartalom emelése révén növelik a réti széna értékét,



16.o.

mennyiségük a jó minőségű rétiszénában megközelítően 20%. Rontja a széna minőségét a mérgező-, vagy kellemetlen ízű gyomnövények és a savanyú füvek jelenléte. A jó minőségű szénában lO %-nál, a közepes minőségűben pedig 3O %-nál nem lehet több a savanyú füvek aránya. A gyenge minőségű réti szénában pillangós nincsen, a savanyú füvek aránya pedig meghaladja a 3O %-t. A termőhely fekvése és a talaj minősége szerint megkülönböztetünk: sziki-, hegyi és alpesi-, dombvidéki és völgyi-, lápi- és erdei szénát. Az állatok által legkedveltebb a fehérjében és ásványi anyagban gazdag, rostban szegény sziki széna. A dombvidéki szénák kedvező fűösszetételük miatt jó minőségűek. A lapályok és völgyek szénái sok savanyúfüvet tartalmaznak, táplálóanyag-tartalmuk csekély. A réti szénát a kérődzők, lovak és nyulak egyaránt szívesen fogyasztják. Szántóföldi fűfélék szénái gyengébb minőségűek, rostban gazdagabbak, viszont nyersfehérjében szegényebbek, mint a réti széna. Ide soroljuk a szudánicirokfű-, mohar- és kölesszénát. Pillangósok szénái Lucernaszéna: a legelterjedtebb, leízletesebb, fehérjében leggazdagabb pillangósszéna. A zöldbimbós állapotban kaszált, megázás nélkül betakarított dús levélzetű, vékony szárú és kellemes illatú lucernaszéna kedvelt takarmány, táplálóanyag-, ásványianyag- (Ca) és karotintartalma egyaránt nagy. A jó minőségű lucernaszéna karotintartlma 30-50mg/kg sz.a. Mivel az értékes táplálóanyagok több mint 70%-a a levélben található, a szár pedig elsősorban rostban gazdag, a lucernaszéna minőségét nagy mértékben befolyásolja a szár-levél arány. Ezért betakarítás és szárítás során elsődleges szempont a levélpergés mértékének csökkentése. A jó minőségű lucernaszéna nyersrosttartalma nem éri el a 25%-ot. Az esős időben készített széna barna színű. Ennek az a magyarázata, hogy a nagy nedvességtartalommal (> 20-22%) kazlazott, vagy bálázott széna túlzott mértékben megpenészedhet, bemelegedhet, aminek következtében fehérjetartalma denaturálódik, szénhidráttartalma karamellizálódik, emészthetősége pedig csökken. Vöröshere széna: vastagabb szárú, gyengébb levélzetű a lucernaszénánál, kevésbé ízletes, étrendi hatása is rosszabb. Elsősorban a kérődzők takarmánya, lovakkal etetve esetenként felfúvó hatású. Egyéb pillangós szénák: gyengébb minőségűek, mint a lucernaszéna. Ide soroljuk a biborhere-, baltacím-, somkoró- és édes csillagfürt szénát.

12.tétel Csoportosítsa és jellemezze a magvakat! Információtartalom vázlata: - Általános jellemzőik - Gabonamagvak (kukorica, búza, árpa, rozs, zab) - Hüvelyesmagvak (borsó, szója) - Olajosmagvak (napraforgó, repce)

Gabonamagvak - Nyersfehérje-tartalmuk közepes, 10 % körüli, lizinben szegény.



17.o.

- Nagy az energiatartalmuk, ennek fő forrása az endospermiumban raktározott keményítő. - - Nyerszsírtartalmuk kicsi (2-4%), a legtöbb gabonamag nyersrostban is szegény (2-3 %). A nyersrost mennyisége az árpában sem haladja meg a 6 %-ot és csak a kölesben és a zabban éri el a 8-12 %-t. - Viszonylag sok foszfort és kevés kalciumot tartalmaznak. - A gabonamagvakban található a legtöbb B-vitamin (Bl2 kivételével) és E-vitamin, de C- és D-vitamin nincsen bennük. Kukorica: a hazai abrakbázisban a legjelentősebb szerepet tölti be. Hazánkban, a szélsőségesen száraz éveket leszámítva, a legtöbb szemtermést adja. Takarmányozásra kizárólag puhaszemű, lófogú és sárga színű szemeket termő kukoricát termesztünk. A gabonamagvak közül a kukorica energiatartalma a legnagyobb, ennek oka, hogy a legtöbb nyerszsír a kukoricában van (4-5 %). Nyerszsír-tartalmának mintegy felét a nagy biológiai értékű linolsav adja. Ugyanakkor legkisebb a fehérjekoncentrációja, ami legfeljebb az életfenntartó szükségletét fedezi gazdasági állatainknak. Fehérjéje lizinben szegény, de a kéntartalmú aminosavakból, ill. a triptofánból is keveset tartalmaz. Nyersrosttartalma, amely struktúra nélküli, mindössze 2-2,5 %. A szem sárga színét karotinoid festékek adják, amelynek egyrésze A-provitaminként is hasznosul. A kukorica részaránya az abrakkeverékben 50-60 %-ot is elérheti. A nyúl kivételével valamennyi állatfaj szereti. A sok kukorica hatására azonban lágyabbá válik a tej zsírtartalma. A sertéshízlalás esetén 60 kg-os testtömeg felett ajánlatos csökkenteni a mennyiségét, mert lágyítja a zsírt. A sportlovak abrakjában is kisebb mennyiségben célszerű szerepeltetni, mert hizlal, továbbá izzadásra hajlamosít. A monokultúrás termesztés Fusarium gombák elszaporodását és az általuk termelt T-2 toxin szintjének megnövekedését idézte elő kukoricában. Emiatt gyakran fordul elő az ilyen kukoricával takarmányozott állatokban termeléskiesés. Árpa: takarmányozásra elsősorban az őszi árpát használják, mivel többet terem és nagyobb a fehérjetartalma is, mint a tavaszié, amit ipari célra használnak. A kukoricánál több fehérjét tartalmaz, ami lizinben is gazdagabb. Energiában viszont szegényebb, mint a kukorica. Rosttartalma nagyobb és kedvezőbb a struktúrája, ami hozzájárul kitűnő étrendi hatásához a sertés, nyúl és ló számára. Hántolással az árpa emészthetősége javítható. A hántolt (csupasz) árpa a fiatal malacok és csibék étrendjében előnyös. Zsírtartalma mérsékelt, zsírsavösszetétele következtében a szalonnát keményíti. Mérsékli az izomszövet elzsírosodását. Búza: termesztése jól gépesíthető, biztonságos, nagy hozamot ad. Nyersfehérjetartalma a gabonamagvak közül a legnagyobb (12-14%) , de biológiai értéke nem jobb azokénál. A benne lévő sok keményítőnek köszönhetően energiaértéke nagy. Árpa és kukorica helyett szerepel az abrakkeverékekben. Ízletes takarmány. Darálva vagy zúzva etetik, de lisztfinomságúra sohasem őröljük mert könnyen csirizesedik. Baromfival szemesen is etethető. Rozs: takarmányozásra keveset használunk belőle, bár fehérjetartalma és a fehérjéjében a lizin aránya megközelítően akkora mint a búzában. Csak durvára darálva etetendő. A sertések számára kedvező, mert a szalonnát keményíti. Kesernyés íze és esetleges anyarozsfertőzöttsége miatt csak kis mennyiségeket etessünk belőle. Hevítő, élénkítő hatása van. A baromfi nem szívesen fogyasztja. A gyakorlatban a növendékállatokkal és a tenyészhímekkel etetik. Tritikálé: búza és rozs hibridje. Fehérjetartalma mindkettőjét felülmúlja. A rozshoz hasonlóan kedvező hatást gyakorol az ivari folyamatokra, ezért tenyészhímek takarmányadagjában ajánlott. Anyarozs-fertőzöttségre itt is vigyázni kell. Zab: kitűnő ízű és diétás hatású abraktakarmány. Fehérjetartalma és minősége hasonlít az árpáéhoz. A gabonamagvak közül a legtöbb (5%) és egyben biológiailag értékes zsír (sok telítetlen zsírsav) van benne. A kedvező hatású strukturális rostja mellett valószínűleg ennek köszönheti azt az előnyös "specifikus hatását", amelyet az apaállatok etetése során



18.o.

tapasztalnak. Ajánlják emésztőszervi megbetegedések esetén is, ami nyálkatartalmával van összefüggésben. Nagy (10-11%) rosttartalma miatt emészthető energia-tartalma a többi gabonamagéhoz képest kicsi. A betakarítás után, takarmányozásra történő felhasználás előtt mint általában a többi gabonamagot is - az utóérés befejeződésének érdekében, 1,5 - 2 hónapig pihentetni kell. Cirok: kukorica és az árpa egyrésze helyettesíthető vele. Nyersfehérjetartalma az árpáéval azonos, de energiában gazdagabb. Tannin-tartalma rontja a fehérje emészthetőségét. Az abrakkeverékekben a kukorica egy része helyettesíthető a cirokmaggal. Kalciumból még a többi gabonamaghoz képest is keveset tartalmaz. Az apró magot minden állatfajnak csak aprítva (darálva, őrölve) adjuk. Köles: magja apró, ezért csak darálva etethető. Nagy a rosttartalma, felhasználásával a kukorica egyrésze helyettesíthető. Jó az étrendi hatása, a zsírt és a vajat lágyítja. Hüvelyes magvak - A hüvelyes magvak fehérjetartalma két-háromszor nagyobb, mint a gabonamagvaké és esszenciális aminosavtartalma is eltér azokétól. Ugyanis lizinben gazdagok, de metioninban és cisztinben relatíve szegények. Ezért a gabonamagvak és a hüvelyesek előnyösen egészítik ki egymás aminosav garnitúráját. - A hüvelyesek energiatartalma megközelíti a gabonamagvakét. Kivételt képeznek azok a hüvelyes magvak, amelyekben a keményítő mellett jelentős zsírtartalom is szolgál a magnak energiatartalékul (szója, csillagfürt). - Különösen foszforban gazdagok, de kalciumtartalmuk is több mint a gabonamagvaké. - A hüvelyes magvakra jellemző, hogy kisebb-nagyobb mennyiségben mind tartalmaz antinutritív anyagokat, legtöbbjük olyan sokat, hogy nem is etethetők e káros vegyületek inaktiválása (pl. hőkezelés) nélkül. Borsó: A hüvelyes magvak közül hazánkban a borsót termesztik a legnagyobb területen. Fehérjetartalma a hüvelyes magvak között a legkisebb, 23-27% nyersfehérjét tartalmaz, amely lizinben gazdag, de metioninból és triptofánból a lizinhez képest a szükségesnél kevesebb található benne. Kicsi a nyerszsírtartalma is, míg a rosttartalma közepes. Nagy előnye, hogy keserű, vagy mérgező alkaloidát nem tartalmaz, a szalonnát keményíti, de ugyanakkor nehezebben emészthető, dugító hatású. Aránya az abrakkeverékekben nem haladja meg a 1520 %-ot, de valamennyi állatfajjal etethető. Lóbab: 25-30 % nyersfehérjét és 7-9 % nyersrostot tartalmaz. A lóbabban is vannak antinutritív anyagok, de ezek mennyisége olyan kevés, hogy az abrak l5 %-ában minden korú és hasznosítású állattal előkészítés nélkül etethető. Takarmányértéke leginkább a borsóéhoz hasonlít. Édes csillagfürt: sárgavirágú változata jobb takarmány, mint a fehérvirágú, de kevesebbet terem. Hazai jelentőségét az adja, hogy mészben szegény homoktalajon is termeszthető és a borsóénál majdnem kétszer nagyobb a fehérjetartalma, rosttartalma 13-15 %. Az abrakkeverék 15 %-áig minden állattal jól etethető. Elsősorban az extrahált szójadara részbeni helyettesítésére jön számításba. Szójabab: a legértékesebb hüvelyes mag, jelentős (35-38 %) nyers-fehérjetartalma mellett nagy mennyiségű (18 % nyerszsír) kiváló biológiai értékű olajat is tartalmaz. Fehérjéjének a biológiai értéke a növényi fehérjék közül a legjobb. Lizinből viszonylag sokat tartalmaz, limitáló aminosava a metionin. A szalonnát és a vajat lágyítja. Nyersen etetve gátolja az emésztőcsatornában a tripszin hatását, ami viszont hátrányosan érinti a fehérje hasznosulását. A tripszinihibitor hatás nedves hőkezeléssel hatékonyan inaktíválható. Olajos magvak



19.o.

Az olajos magvakat csak ritkán használjuk takarmányozásra, mert ezeket a növényeket az olajipar számára termesztik. Összetételükre a nagy olaj- és fehérjetartalom jellemző. Napraforgó: 15 % nyersfehérjét, 30 % nyerszsírt és 25 % nyersrostot tartalmaz. Lizinben relatíve szegény, metioninban viszont gazdag. A szemtermést közvetlenül nem nagyon etetjük. Repce: közvetlenül ritkán etetjük, aminek oka, hogy az olajtartalom közel felét a rosszízű erukasav teszi ki és a mustárolaj glikozidja toxikus is lehet. Még az u.n. dupla nullás (kis glikozid- és erukasav tartalmú) fajták, mint pl. a Kanola repce is tartalmaznak 1-2 % erukasavat, ami az olajnak halízt kölcsönöz. Lenmag: kitűnő az étrendi hatása, ugyanis a vízben duzzadó nyálkaanyagai a gyomor- és bélgyulladásban szenvedő állatok tüneteit enyhítik. Rostban szegény, fehérje- és zsírtartalma jelentős. Etetés előtt célszerű leforrázni, így a benne lévő ciántartalmú glikozida elveszti mérgező hatását.

13. tétel Csoportosítsa és jellemezze a melléktermékeket! Információtartalom vázlata: - Szántóföldi melléktermékek (szalmák, kukoricaszár, leveles répafej) - Malomipari melléktermékek (korpa, ocsú) - Olajipari melléktermékek (extrahált darák) - Szeszgyári melléktermékek (moslék, élesztő) - Konzervgyári melléktermékek Szántóföldi melléktermékek Szalmafélék Szalmán a magtermésétől megfosztott növény szárát és megmaradt leveleit értjük. Összetételükre általában a sok rost, valamint a kevés fehérje-, zsír-, oldható szénhidrát- és ásványi anyag tartalom jellemző, azaz nem koncentrált, terimés takarmányok. Az őszi vetésű növények szalmáinak takarmányértéke kisebb, mint a tavasziaké. Táplálóanyag-forrásként legjobban a juh hasznosítja, mert finom ajkaival kiválogatja a csaknem szénaértékű leveleket és a magtermés visszamaradó részeit. Szarvasmarhával átlagosan 5 kg, lovakkal 2-3 kg, juhokkal l kg szalma etethető naponta. l Fűfélék szalmái Legnagyobb mennyiségben a gabonaszalmák állnak rendelkezésre. Takarmányozásra a tavasziak szalmáit (zab-, tavaszi árpa-, köles-, tavaszi búzaszalma) használják, az ősziekkel inkább almoznak. Árpaszalma: leggyakrabban a tavaszit etetik. Az őszi árpa szúrós toklásza felsértheti a száj nyálkahártyáját. Búzaszalma: táplálóanyagainak emészthetősége a nagyobb rosttartalma miatt kisebb a többi gabonaszalmáénál. Zab-, köles-, rozs-, fű- és moharszalma: ezek közül legértékesebb a zabszalma és a kölesszalma. Puha szárúak és dús levélzeűek, ízletes szalmák. Táplálóértékük kérődzőkkel és lóval etetve megközelíti a közepes minőségű szénákét. A rozsszalmát csak elvétve használják



20.o.

takarmányozásra. A fűszalma táplálóértéke meghaladja a gabonaszalmákét. A moharszalma szára kemény, főleg lóval etethető. Kukoricaszár: takarmányozási jelentősége a szalmák közül a legnagyobb. A szeptemberben és októberben betakarított kukoricaszárnak ugyanakkora a táplálóértéke, mint a közepes minőségű réti szénának. Az idő előrehaladtával azonban táplálóétéke romlik. Jól jellemzi ezt a mondás: „az októberi szár szénaértékű, a novemberi szalmaértékű, a decemberi tűzrevaló". A kukoricaszár legolcsóbb hasznosítása a növendékekkel történő legeltetése. Eredményesen silózható leveles cukorrépafejjel és cukorgyári nyers répaszelettel. Takarmányértéke főként az un. pác (nedves répaszelet,szecskázott kukoricaszár, vagy takarmányrépával kiegészített szalma, törek, melasz és víz) etetése alkalmával használható ki. 2 Pillangósok szalmái Fehérjében és ásványi anyagokban gazdagabbak, mint a gabonaszalmák. Legjelentősebb közülük a borsószalma. Szára puha és dús a levélzete, viszonylag nagy a fehérjetartalma. Kérődzőkkel etethető, elsősorban juhokkal. Malomipari melléktermékek A gabona- és hüvelyes magvak feldolgozása során magtisztítási hulladékok, őrlési melléktermékek és hántolóipari hulladékok keletkeznek. - Magtisztítási hulladékok Ebbe a csoportba az ocsú, és a malomocsú tartozik, amelyek részben szorult és törött szemű gabonából, részben pedig idegen magvakból és gyommagvakból áll. Felhasználásuk csak próbaetetés és megfelelő szoktatás után lehetséges. - Őrlési melléktermékek Korpák a héjrész mellett változó mennyiségű aleuron- és endospermiumrészeket is tartalmaznak. A nyersfehérjetartalmuk 10-16 %, nyersrosttartalmuk 8-14 % között változik. Az ásványi anyagok közül foszforban gazdagok, de magnézium és cink tartalmuk is jelentős. Ezenkívül jó B-vitamin források is. Búzakorpa: kedvező hatást gyakorol a tejtermelésre, ezért főleg tejelő teheneknek az abrakkeverékébe kerül, de kocáknak és kancáknak is kiváló takarmánya. Jól felhasználható 60 kg-nál nagyobb hízósertések tápjában az energiakoncentráció csökkentésére. Lovakkal 0,5 kgnál nagyobb adag etetése nem javasolt. Rozskorpa: kevésbé jó étrendi hatása miatt a búzakorpánál kevesebbet etetünk jobb emészthetősége ellenére. Árpa-, kukorica-, zabkorpa ritkán kerül forgalomba. Etetés előtt fontos táplálóanyagtartalmuk ellenőrzése. Takarmánylisztek a korpáknál több lisztes endospermiumot és kevesebb héj- és aleuronrészt tartalmaznak. Így fehérje és nyersrost-tartalmuk kisebb, de energiaértékük nagyobb, mint a korpáké. Búzatakarmányliszt: energiában gazdagabb és rostban szegényebb mint a búzakorpa, ugyanis 15 % nyersfehérjét és legalább 35 % nitrogénmentes kivonatot tartalmaz. Elsősorban hízóállatokkal etetik. Rozs-, árpa-, kukorica-, borsótakarmányliszt: búzatakarmánylisztnél elmondottak szerint használható fel takarmányozási célra. Csírák: olajban gazdagok, sok zsírban oldódó vitamint tartalmaznak. Elsősorban baromfi- és malactápban használják 1-3 %-ban. A kereskedelmi forgalomban csak búzacsíra kapható, amely nyersfehérjében, nyerszsírban és foszforban gazdag és nyersrostban szegény takarmány.



21.o.

Növényolaj-ipari melléktermékek Ebbe a csoportba az extrahált darák tartoznak, amelyek igen értékes fehérjeforrások, jelentős a nyersrost, de csekély a nyerszsírtartalmuk, így zsírban oldódó vitaminokat gyakorlatilag nem tartalmaznak. Extrahált szójadara: a legértékesebb élelmiszeripari melléktermék, biológiai értéke megközelíti az állati eredetű fehérjéket. A szójában többféle antinutritív anyag (tripszinhibitor, soin, stb) található, amelyek azonban a nedves hőkezelés (tósztolás) hatására inaktiválódnak. Valamennyi állatfaj szívesen fogyasztja és kitűnően értékesíti. Mivel főként importból származik, ezért elsősorban abrakfogyasztó állatokkal etetjük. Extrahált napraforgódara: a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló étolajgyártási melléktermék. Antinutritív- és toxikus anyagokat nem tartalmaz. Nyersfehérjetartalma 30-45 %, lizinben viszonylag szegény, metioninban gazdagabb, jó foszforforrás. Takarmányozási értékét az emészthetőséget rontó tűhegyes héjrészek nagyban befolyásolják. A hazai I. osztályú extrahált napraforgódara 12 %-nál több nyersrostot nem tartalmaz. Finomra darálvaa etetik. Extrahált repcedara: takarmányozási célú felhasználhatósága nagymértékben függ mustárolaj- és erukasav-tartalmától. Ezért a hagyományos repcéből készült extrahált darát csak a kérődzők takarmányában célszerű felhasználni az abrak 7-10 %-ig. Sertéssel és baromfifajokkal csak a dupla és a tripla nullás fajták etethetők az abrak néhány százalékában. Extrahált lenmagdara: igen jó minőségű melléktermék, azonban csak kis mennyiségben áll rendelkezésre. Nyálkaanyaga következtében kitűnő diétás hatású takarmány elsősorban fiatal és emésztőszervi bántalmakban szenvedő állatok számára. Ebbe a csoportba tartozik még az importból származó extrahált gyapot- és extrahált pálmamagdara, amelyek hazánkban csak ritkán kerülnek etetésre. Szeszgyári melléktermékek - Sörgyári melléktermékek A sörgyártás alapanyaga a tavaszi árpa, amelynek a keményítőjét használjuk fel az alkoholos erjedéshez. Malátacsíra: a kicsírázott árpának (maláta) cérnavékonyságúvá száradt gyökere. Táplálóanyag-tartalma attól függ mikor szakították meg a csírázás folyamatát és milyen hőfokon szárították (pörkölték) a malátát. Nyersfehérjetartalma 25 %-ra tehető, aminek azonban egyharmada amid, lizinben, metioninban gazdag, nyersrosttartalma 10-15 % között változik. Jó forrása a foszfornak, cinknek és kobaltnak, valamint a B-vitaminoknak. A fejőstehenekkel napi 3 kg-ig terjedő adagban etethető. Kisebb adagban a hizómarhák, juhok és hízósertés adagjában is szerepelhet. Sörtörköly: az édes cefre leszűrése után visszamaradó melléktermék, amely a cukorrá lebontott keményítőn kívül tartalmazza a teljes maláta őrleményt is. Szárazanyag-tartalma 24 % körül van, amiben ugyanennyi nyersfehérje és nyersrost található. Laktagóg hatású, adagja a teheneknek 15-20 kg/nap. A friss sörtörköly gyorsan romlik, penészedik, ezért szárítják, vagy erjesztéssel tartósítják. A szárított sörtörköly a kérődzők, a ló és a sertés abrakkeverékének értékes komponense. Sörélesztő: az érlelés során leülepedett és leszűrt élesztőtej besűrítése után kapott termék, aminek a szárazanyag-tartalma 20-25 %. Mivel ez még igen romlékony, ezért 90 % szárazanyag tartalomra beszárítják, így kerül a kereskedelmi forgalomba, mint szárított sörélesztő. Igen értékes, fehérjében és lizinben gazdag takarmány. A B-vitaminokból is



22.o.

(kivétel Bl2) sokat tartalmaz. Minden állatfajjal etethető, de gazdaságossági okok miatt csak a sertés és a baromfi abrakkeverékében használják fel 2-5 %-ban. - Szeszgyári melléktermékek A szeszipar a szénhidráttartalmú mezőgazdasági terményeket, vagy melléktermékeket használja fel szeszgyártásra. Szeszgyári moslékok: nem más mint lepárolt cefre. Mivel a koncentrált oldatban a cukor nem erjed maradéktalanul alkohollá, ezért a cefrét szükség szerint vízzel higítják. Ezért van az, hogy a friss szeszmoslék kevés, legfeljebb 6-8 % szárazanyagot tartalmaz. A szeszmoslékok közül a gabonaalapúak kedvezőbb étrendi hatásúak, mint más nyersanyagból (burgonya, cukorrépa, gyümölcs, stb.) származók. A friss moslékot elsősorban hízómarhákkal és tejelő tehenekkel etetjük, megfelelő szálastakarmány ellátás mellett. Mivel a híg moslék szállítása költséges, ezért állítják elő a sűrített szeszmoslékot A melaszalapú szeszgyártás során keletkező híg moslékot 70 % szárazanyagra besűrítve Vinasz néven forgalmazzák, amit elsősorban a kérődzők takarmányozásában hasznosítanak. A kukorica szeszipari feldolgozása során keletkezett híg moslék 25-30 % szárazanyagtartalomra besűrítve sűrű kukoricamoslék néven kerül forgalomba. Szema (szeszgyári maradék): a sűrű kukoricamoslék, kukorica rostfrakció, "szűrőlepény" szárított keveréke. Nyersfehérjetartalma 20 % körüli, ami elsősorban a szarvasmarhák és sertések abrakkeverékében használható. Szeszélesztő: a cefre lepárlása után az élesztősejtek szeparálással történő leválasztással nyerhető. Takarmányozási értéke, felhasználhatósága megegyezik a sörélesztőnél leírtakkal. Konzervgyári melléktermékek A zöldség- és gyümölcsfélék konzervgyári feldolgozása során keletkeznek. Gyorsan kell felhasználni, mivel rövid ideig állnak nagy mennyiségben rendelkezésre. Nagy víztartalmuk miatt gyorsan romlanak. Paradicsomtörköly: héj és magrészeket tartalmazza. Aprók a magvai, ezért csak darálva etethető. Viszonylag nagy a nyersrosttartalma, ezért csak a kérődzőkkel hasznosítható. Almatörköly: héjból, magházból és bélrészekből áll. Cukortartalma miatt szívesen fogyasztják a kérődzők. Kifejlett szarvasmarhákkal 20 kg, juhokkal 2-3 kg-os mennyiségben etethető. 14. tétel Jellemezze az alább felsorolt melléktermékeket! Információtartalom vázlata: - A melléktermékek jelentősége a takarmányozásban - Cukoripari melléktermékek (nedves és szárított répaszelet, melasz) - Az állati eredetű melléktermékek általános jellemzői - Tejfeldolgozás melléktermékei (sovány tejpor, savó, savópor) - Halfeldolgozás melléktermékei (halliszt) - Egyéb állati eredetű takarmányok ( takarmányzsír, tojás)



23.o.

Cukoripari melléktermékek A cukorrépa feldolgozás során keletkező melléktermékeket soroljuk ebbe a csoportba. Nedves répaszelet: a cukor kivonása után nyert melléktermék. Az egyszer préselt 6-7 %, a kétszer préselt pedig 13-15 % szárazanyagot tartalmaz, aminek közel kétharmadát a nitrogénmentes kivonható anyag, főleg a szacharóz teszi ki, nyersfehérjetartalmuk csekély 1,7-2,0 %. Elsősorban tehenekkel (laktagóg hatás) és hízómarhákkal etetjük napi 20-30 kg-os adagban. Szárított répaszelet: energiatartalma kb. 70 %-a a gabonamagvakénak. Szárazanyagban 5060 % nitrogénmentes kivonható anyag található, fehérjetartalma kevés (10 %), a 16-18 % nyersrosttartalma könnyen emésztődik. Etetésének két módja ismert, egyik eredeti állapotban etetni (etetés előtt néhány órával előbb be kell áztatni), vagy darálva az abrakba keverve. Ennél az etetési módnál ügyelni kell arra, hogy a gyomorba kerülve térfogatának többszörösére duzzad. Jelentős töltő hatása miatt elhízástól óvott tenyészkocák abrakkeverékében is jó eredménnyel hasznosítható. Melasz: a gyártás során az oldatban lévő cukor kikristályosítása után visszamaradó sűrű, sötétbarna, szirupszerű folyadék. Szárazanyag-tartalma 70-80 %, ebben 40-50 % cukrot és 810 % nyersfehérjét tartalmaz, aminek nagy hányada amid. Ásványi anyagok közül K, Na, Zn és Co tartalma jelentős. Elsősorban a szarvasmarha takarmányozásában használjuk (1-2 kg/nap). Amid-anyagait a kérődzők jól értékesítik, cukortartalma pedig a bendőbaktériumok energiaforrása. Édes ízét a ló és a sertés is igen kedveli, cukortartalmát a legjobban hasznosítják. Állati eredetű takarmányok Állati eredetű élelmiszerek feldolgozásának melléktermékei. Nagy a fehérjetartalmuk és kedvező a biológiai értékük, ezért elsősorban a sertés és baromfifajok takarmányai. Tejfeldolgozási melléktermékek Teljes tej a szopós állatok számára kiváló takarmány megfelelő táplálóanyag-tartalma, íze és étrendi hatása miatt, idősebb állatoknak azonban drága takarmány. Fölözött tej: a tej zsírtartalmának szeparátorral történő kinyerése után keletkező, gyakorlatilag zsírmentes (maximum 0,3 % tejzsírt tartalmazó) termék., így zsírban oldódó vitaminokat sem tartalmaz. Igen értékes takarmány, nagy a fehérjekoncentrációja, kitűnő a fehérje minősége, jó íze, valamint gazdag hatóanyag- és ásványi-anyagtartalma miatt. Elsősorban az itatásos borjúnevelésben használhatjuk fel zsírkiegészítéssel. Sovány tejpor: a lefölözött tej beszárítása után nyerik. Drága, ezért csak tejpótló borjútápszerekbe, valamint a malacok prestarter tápjaiban célszerű belekevereni. Savó és savópor: a sajt és túró készítésekor visszamaradó melléktermék. Kevés a fehérje és zsírtartalma, de a tejnél több cisztin és lizin található benne. Táplálóanyagainak emészthetősége jó, B-vitamin tartalma kiváló. Borjakkal és sertésekkel etethető. A savóport a savó szárításával állítják elő. Felhasználható a sovány tejpor (kb. 25 %) helyettesítésére. Iró és írópor a vajgyártás melléktermékei. Fehérjetartalma megegyezik a fölözött tejével, de zsírtartalma több, emészthetősége kiváló. Az íróport az író szárításával állítják elő, ami minimum 30 % fehérjét tartalmaz. Húsipari melléktermékek A vágóhidakon, hús- és hulladékfeldolgozó üzemekben, valamint az állati eredetű termékeket feldolgozó konzerviparban keletkező melléktermékeket soroljuk ide. Vegyes állati fehérje liszt: vágóhídi melléktermékekből és elhullott állati tetemekből készül. A termék nyersfehérjetartalma az alapanyag minőségétől függően 45-65 % között változik,



24.o.

hasonlóan az aminosav- és ásványianyag-tartalma is. Zsírtartalma max. 15 % lehet. A sertés és baromfi takarmányában használjuk 3-5 %-os mennyiségben. A kérődzők szivacsos agysorvadásos betegsége (BSE = bovine spongiform encephalopathie), illetve a ragadós szájés körömfájás kórokozóinak terjedése, illetve annak megelőzése miatt az Európai Unióban és hazánkban is - jelenleg a vegyes állati fehérje lisztek takarmányozási célu felhasználása nem engedélyezett. Baromfi vegyes állatifehérje liszt és baromfi állati fehérje liszt: a baromfi vágóhidak melléktermékeiből készülnek. A két termék között csak a felhasznált toll mennyiségében van különbség. U.i: amíg a baromfi vegyes állati fehérje liszt a tollat is tartalmazza, addig a másik termékben csak annyi toll van, amennyi a gyártás során elkerülhetetlen, ezért ennek a terméknek jobb az emészthetősége és kedvezőbb az aminosav garnitúrája is. Húspép: az állati fehérjelisztet főzés után nem szárítják, hanem kémiailag tartósítják. Tartósítószerként különböző szerves savak használatosak. Vér és vérliszt: A nyersvér állategészségügyi okokból csak főzve etethető. A vérliszt nyersvérből szárítással készül. Fehérjetartalma jelentős, lizinben és leucinban gazdag, azonban izoleucintartalma kicsi, ezért biológiai értéke a többi állati eredetű takarmánynál rosszabb. Emiatt a baromfi abrakkeverékébe 3 %, a sertésébe pedig 5 % keverhető. Toll liszt: a vágóhidakon keletkezett toll magas hőmérsékleten, főzéssel, vegyszeres, enzimes (fehérjebontó) kezeléssel történő feldolgozása után keletkezett állati eredetű takarmány. Sok fehérjét tartalmaz (70 %), de a benne lévő fehérje igen rosszul emészthető. Halfeldolgozási melléktermékek Fehérjében gazdag takarmányok, amelyek kedvező aminosav összetételük folytán elsősorban a növendék állatok számára fontosak. Halliszt: teljes (ún. szemét) halakból és halfeldolgozási melléktermékekből szárítással előállított takarmány. Minőségét számos tényező befolyásolja, de általánosságban megállapítható, hogy igen értékes takarmány. Nyersfehérjetartalma 60-70 % között mozog, lizinben és metioninban gazdag, ásványianyag-tartalma jelentős. A jó minőségű halliszt 2-3 %-nál több konyhasót és 10 %-nál több nyerszsírt nem tartalmazhat. Mivel a végtermékben ízhibát okoz, a baromfi esetében hizlalás befejezése előtt 1-2 héttel már ne etessük.

15. tétel Jellemezze az ipari abrakkeverékeket és a takarmánykiegészítőket! Információtartalom vázlata: - Premixek (vitamin, ásványi anyag) - Koncentrátumok - Tápok - Takarmánykiegészítők (fehérje, ásványi anyag, vitamin) A premixek olyan gyári készítmények, amelyek tartalmazzák a termeléshez szükséges vitaminokat és nyomelemeket, esetleg olyan gyógyszereket, amelyek a betegségek megelőzését, az ellenállóképesség fokozását szolgálják. A gyártók minden terméken feltüntetik, hogy a kérdéses premixet milyen arányban kell az abrakkeverékhez keverni (általában 0. 5-1 %-ban). A kereskedelemben hozzáférhetők az ú.n. komplett-premixek is, amelyek a szükséges vitaminokon és nyomelemeken kívül tartalmazzák mindazokat a nagyobb mennyiségben



25.o.

szükséges ásványi anyagokat (kalcium, foszfor, stb.) és aminosavakat amelyek nélkülözhetetlenek a termeléshez. A gyártók jelzik a szükséges bekeverési arányt, általában 2.5-4%-ban kell a tápokhoz keverni ezeket a készítményeket. A koncentrátumok olyan takarmánykeverékek, amelyek nagy mennyiségben tartalmazzák a termelés irányának, a kornak megfelelő fehérjéket, ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket (pl. intenzív brojler indító koncentrátum, stb.). Ezek a koncentrátumok önmagukban nem etethetők, gazdasági abrakkal (kukorica, v. kukorica-búza, stb.) keverve teljes értékű takarmánykeverékek állíthatók elő belőlük. Ügyelni kell arra, hogy a zsákcimkén feltüntetett keverési arányokat betartsuk, és hogy a keverés egyenletes legyen. A koncentrátum higítás házilag könnyen kivitelezhető és nagyon megkönnyíti a gazda dolgát, mert így a receptkészítés fáradalmai elkerülhetők. Tápok Gyárilag előállított, koncentrált takarmánykeverékek. Minden állatfajnak és hasznosítási típusnak megvan a megfelelő táp-típusa, kornak és termelés intenzitásának függvényében. Olyan teljes értékű takarmánykeverék, amely: - 60-70%-ban gabona magvakat tartalmaz az állat energiaigényének kielégítésére ( kukorica, búza, árpa, rozs, tritikale, zab) - 30-40%-ban koncentrátumot tartalmaz, amely - premixből (2-5%) és - fehérje- és olajos takarmányokból áll

Takarmánykiegészítők Olyan szerves-, vagy szervetlen anyagok, készítmények tartoznak ebbe a csoportba, amelyekkel az állatok napi takarmányadagját kiegészítve azok hiányzó anyagait pótoljuk, növeljük az állatok termelését illetve ellenálló képességét. 1 Vitaminkiegészítők A legtöbb szükséges vitamin előállítására az állatok még előanyagaikból (provitamin) sem képesek, ezért a takarmánnyal való felvétele nélkülözhetetlen. A takarmányok természetes vitaminkészlete azonban a legtöbb esetben nem elegendő az állatok szükségletének a fedezésére, ezért mesterséges vitamin-kiegészítőket is alkalmazni kell. 2 Ásványianyag kiegészítők Idetartoznak a kalcium- és foszfor kiegészítők, valamint az állat nátrium és klór szükségletének kielégítésére szolgáló konyhasó, valamint a mikroelemeket tartalmazó premixek. 3 Aminosav kiegészítők A növényi eredetű fehérjék hasznosulását leggyakrabban azok elégtelen lizin és metionin tartalma limitálja. Az abrakfogyasztó állatok esetében az alábbi termékeket használjuk: - Biolizin: 20 % L-lizin-HCl-t tartalmaz - Biometin: 20 % DL-metionint tartalmaz A kérődzők számára az alábbi készítmények ismeretesek: - Metionin-hidroxi-analóg (HMB, Alimet): ez a vegyület nem metionin, (aminocsoportot nem tartalmaz) a májban alakul át metioninná (védett metionin). - Mepron (MHA-Ca): védett aminosav, ellenáll a bendőbeli lebontásnak, ezért alkalmas a kérődzők metionin ellátásának javítására. 4 Antioxidánsok A keveréktakarmányok elengedhetetlen alkotórészei, amelyek védik az oxidációra érzékeny alkotórészeket. Jellemző rájuk, hogy a korábban képződött peroxidokat nem képesek ugyan hatástalanítani, de a folyamatot fékezik. A takarmányiparban használatos antioxidánsok:



26.o.

- BHT (butil-hidroxil-toluol), - EMQ (etoxi-metil-quinolin) és - BHA (butil-hidroxi-anizol) fenol típusúak. Mindhárom termékből a maximális adag 150 mg/kg takarmány. 5 Ízanyagok A takarmányfogyasztást meghatározó tényező közül nem hanyagolható el az íz- és szaghatás sem. Legjobban a fiatal sertés és szarvasmarha hálálja meg a takarmány ízesítését. Eredetük szerint beszélhetünk természetes (cukor, melasz, citromsav, stb.) és szintetikus (szacharin, etil-vanilin, stb.) ízesítő anyagokról. Az íz hibákat azonban (amely számos esetben a takarmányban az előkészítés vagy tárolás során bekövetkezett káros folyamatok eredménye) nem szabad semmilyen mesterséges beavatkozással elfedni. 6 Energianövelő készítmények Bizonyos esetekben előfordul, hogy a nagy termelőképességű állatok energiaigénye nem elégíthető ki önmagában csak a szokásos takarmányokkal, mert több szárazanyagot már nem képesek felvenni. Ilyenkor különböző energia-kiegészítőket alkalmazunk. Jellemző rájuk, hogy egységnyi térfogatban az átlagosnál több energiát tartalmaznak, pl. a zsírokban 2,5-ször több energia van, mint a gabona magvakban. Ilyen energianövelő készítmény lehet pl.: a zsírpor, amelynek 50 %-a pelyhesített kukorica, 50 %-a pedig állati (illetve napjainkban növényi) zsír. 7 Nem-fehérje-nitrogén (NPN) anyagok A bendőbeli fehérjeképződéshez a legolcsóbb N forrás a karbamid. A napjainkban etetett karbamidos takarmányok három fő csoportra sorolhatók: - Karbamidos koncentrátumok általában 5-20 % karbamidot, a bakteriális folyamatokhoz szükséges energiaigény kielégítését szolgáló szénhidrátforrásként pedig melaszt és ás-ványi anyag kiegészítést tartalmaznak. Etetés előtt abrakkal kell hígítani. - Karbamidos keveréktakarmányok iparilag gyártott koncentrátumok felhasználásával állítják elő az adott előírásnak megfelelően hígítva. - Karbamidos tömegtakarmányok közül legjelentősebb a karbamiddal kezelt silókukorica szilázs. A karbamidon túl egyéb NPN anyagok (ammónium-szulfát, -klorid, -foszfát) is felhasználhatók a kérődzők takarmányozásában. 8 Enzimkészítmények Az állatok szervezetében részben életkori sajátosságok, részben valamely táplálóanyag feltárására alkalmas enzim hiánya miatt számos emésztőszervi probléma, termelésbeli lemaradás, esetleg súlyos betegség léphet fel. A fenti okok miatt idézett problémák megoldására napjainkban egy lehetséges mód kínálkozik. Olyan enzimkészítményeket kell az állat számára a takarmánnyal adagolni, amelyek a szervezetben hatékonyan működni képesek és alkalmasak az adott – egyébként nem emészthető – táplálóanyag lebontására és felszívódásra alkalmassá tételére.



27.o.

16. tétel Ismertesse a legeltetési módokat! Információtartalom vázlata: - A legelő jelentősége - Legeltetési módok (szabad, pányvás, adagolt) - A legelő berendezései - Az állatok előkészítése legeltetésre - A legelő hasznosítása kaszálással Legelők Pázsitfűvel, pillangósokkal, kisebb mennyiségben savanyúfüvekkel és gyomnövényekkel tartósan benőtt területek. Szent György naptól Szent Mihály napig legeltetéssel (legelő) vagy kaszálással (rét, kaszáló) hasznosíthatók. - A legelő állat friss levegőn tartózkodik, miközben jelentős területet jár be. A táplálék megszerzésével együtt járó mozgás jó hatású az egészségre, acélossá teszi az izmokat. - A napfény kedvezően hat a csontok fejlődésére (D-vitamin képződése). - A változatos fűösszetétel fehérje, aminosav-, ásványianyag- és vitamintartalma megfelelő fejlődést és jó ivarszervi működést eredményez. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a tenyésztésre szánt növendékmarhák és juhok leggazdaságosabban a legelőn nevelhetők fel. A legeltetéssel alakíthatók ki az egészséges, szilárd szervezet (jó konstitució), a rendszeres ivari működés és a hosszú élettartam. Nagy tejtermelésű tehenek táplálóanyag-szükséglete azonban legeltetéssel nem elégíthető ki, a mozgás következtében pedig nő az életfenntartó nettó energia szükséglet, ezért legeltetésük nem javasolt. A legelők osztályozása A legelőket több szempont szerint osztályozhatjuk: Állandó legelők Ismerünk: - természetes és A termőterület egy része - fekvése vagy talajadottsága folytán nem alkalmas szántóföldi növénytermelésre. - mesterséges gyepterületeket. Ezeket az állattenyésztő telepek közelében telepítik a természetszerűbb takarmányozás és az egészségesebb tartásmód céljából. Alkalmi legelők Alkalmi legelőknek azokat a területeket nevezzük, amelyeket nem legeltetés céljára vetettek be, de a főtermény betakarítása előtt (buja őszi vetések lecsíptetése, évelő-pillangósok őszi növedékének legeltetése), vagy után (gabona-, kukorica-, burgonya-, répatarló, magnak termesztett borsó-, lóbab-, csillagfürttarló ) legeltetéssel gazdaságosan lehet hasznosítani. Alkalmi legelőként szolgálhatnak az árokpartok, útszélek, vasúti töltések és a szérűskertek is. Téli legelők A téli legelőknek különösen a juhok takarmányozásában van jelentősége. Rozslegelő létesíthető nyári és késő őszi legeltetésre.



28.o.

Állatok előkészítése legeltetésre A kizárólagos legeltetés akkor valósítható meg, ha a legelő fedezi az állatok összes táplálóanyag-szükségletét. A kiegészítő takarmányokat a teljes táplálóanyag-szükséglet kielégítése céljából adjuk. - A legelőre hajtás előtt fokozatosan szoktassuk az állatokat a szabad levegőhöz és a mozgáshoz. Az istállózott állatokat a legelőre hajtás előtti hetekben karámban jártassuk meg. Először naponta egy-két alkalommal és csak rövid ideig, majd pedig naponta több órán keresztül tartózkodjanak a szabadban. - Gondoskodni kell az állatok körmözéséről is, mert az istállóban tartott állatok körme hosszúra nő, ezért lesántulnak és nem tudnak legelni. - A legelőre hajtás előtt az állatokat parazita ellenes védőoltásban részesítjük. - A legeltetés első napjaiban csak egy-két órát legeltessünk, és gondoskodjunk elsősorban a szárazanyag pótlásáról. Fokozatos átmenettel szoktassuk az állatokat az egész napos legelőn tartózkodáshoz. - Az is nagyon fontos, hogy egy csoportban csak összeszokott állatokat legeltessünk. Tavasszal, a legelőre hajtás előtt a legelőt is elő kell készíteni. E célból gondoskodni kell a belvizek megszüntetéséről, a legeltetést akadályozó tárgyak eltüntetéséről és a vakondtúrások elegyengetéséről. A kutak vizét fertőtleníteni kell, a nyári szállásokat, karámokat és sózóvályúkat ki kell javítani. (Szikes, lecsapolt, lápos területeken mikroelemes nyalósót adagoljunk.) Legeltetési eljárások Annak alapján, hogy az állatok táplálóanyag-felvételét milyen módón szabályozzuk a legeltetés során, valamint, hogy beavatkozzunk-e a legelő termőképességének a fenntartása érdekében, a legeltetésnek az alábbi módjait különböztetjük meg. 1. Hagyományos legeltetés - Szabad legeltetés Az állatállomány az egész területet szabadon legeli. Ilyenkor válogatnak, csak a legízletesebb füveket legelik le, a többit letapossák, illetve a bélsarukkal beszennyezik. Ennél az eljárásnál a legelő növényzetének mindössze 4O-5O %-a hasznosul. Az ilyen gyepterület hamar kimerül, nem tud regenerálódni, elgyomosodik, állateltartó képessége csökken. - Irányított legeltetés Mindegyik módszer a szabad legeltetésnél kedvezőbb gyephasznosítást tesz lehetővé. Láb alóli legeltetés. A legelő állatok nem szóródhatnak szét az egész területen, hanem a legelő egy kisebb részén két pásztor irányításával haladnak előre. Váltott legeltetés. A legelőt több részre osztják és ezeket felváltva legeltetik. Pányvás legeltetés. Csak kisüzemben valósítható meg. Az állatokat egyedileg hosszú lánccal egy cölöphöz rögzítik, amely körül - mintegy adagolva - az állat a füvet legeli. Gondos munkával (néhány óránként áttelepítés) lehetővé teszi a gyep regenerálódását, de az állat kiszolgálása (ivóvíz) nagy figyelmet és sok kézi munkát igényel. 2. Korszerű legeltetés - Szakaszos legeltetés Ezzel az eljárással legalább 4-6 szakaszra osztják a legelőt. A legelőszakaszokat villanypásztorral, vagy állandó jellegű kerítésekkel határolhatjuk. A villanypásztor könnyebben áttelepíthető. A szakaszok nagyságának megállapításánál lényeges feltétel, hogy azok nagyüzemi módon muűvelhetők legyenek. Amikor egy szakaszt lelegeltek azonnal megkezdődnek annak ápolási munkálatai. A szakaszok felhajtó útról nyílnak. Egy időben egy szakaszt legeltetünk. A többi szakasz növényzete pihen, illetve újrasarjad. A helyi



29.o.

körülményektől (fűhozam) függően egy-egy legelőszakaszt egy legeltetési idényben 3-5-ször legeltethetünk. - Sávosan adagolt legeltetés Ez a módszer az egyik legkorszerűbb legeltetési mód. Lényegében a legelőt az állatok számának megfelelő szélességű szakaszokra osztjuk, úgy hogy az egymás mellett legelő egyegy állatra l-l,5 m szélességű legelősáv jusson. A kijelölt szakaszokra - merőleges irányban mozgatható - kerekeken guruló villanypásztort telepítünk, amelyet a legelés ütemének megfelelően l-2 méterrel előbbre helyezünk. Ennél a legeltetési módnál a legkevesebb a tiprásból eredő veszteség, és az állatok a füvet válogatás nélkül legelik le. - Műveleti egységekre alapozott szakaszos legeltetés Ennél a legeltetési módnál csak a legelőnek van állandó kerítése, az egyes szakaszokat villanypásztorral alakítják ki a mindenkori állomány és fűhozam nagyságához igazodva. Az állatfajok legelővel szembeni igényei Szarvasmarha: a dús növényzetű legelőt kedvelik. A füvet nyelvük segitségével nyalábolva szakítják le, ezért legeltetésükre a 15-2O cm magas fű a legalkalmasabb. Juh: kevésbé igényes a legelő minőségével szemben. Finom ajkaival az egészen apró növényzetet is le tudja rágni, ezért a szikes, köves legelők gyér növényzetét is jó hasznosítja. A mély fekvésű, vizenyős legelőterületek legeltetését a parazitákkal (májmételykór, stb.) való fertőződés kockázata miatt kerülni kell. Ló: a legelő füvét harapja, ezért azokon az alacsonyabb füveket termő területeken is legeltethető, amelyeket a szarvasmarha a már említett okok miatt nem tud hasznosítani. Mélyen lerágja a füvet, ami károsan hat annak sarjadó-képességére. A szarvasmarhával ellentétben a keményebb szárú füveket kedveli. A lólegelő esetében fontos, hogy a talaj száraz és kemény szerkezetű legyen. Sertés: a többi állatfajjal szemben a nedves, mélyfekvésű legelőket kedveli, amelyeken rostban szegény, húsos szárú, gyökerű és levelű növényeket talál. Más állatfajok legelőjén nem szabad a sertéseket járatni, mert a legelőt a sertés feltúrja és tönkreteszi. Liba: jó elkülöníthető, silányabb legelőt is jól hasznosítja. Ezeken a területeken más állatfajt legeltetni nem célszerű. A liba trágyája több fűfajt kiéget. A libalegelőn a libapimpó válik uralkodóvá.

17. tétel Jellemezze a szénakészítést! Információtartalom vázlata: - A szénakészítés előnyei, szükségessége - Természetes szénakészítési eljárások (renden /rendfelszedővel, bálázóval/, állványon szárítás) - Mesterséges szénakészítési eljárások (hideglevegős vagy szellőztetéses, forrólevegős)



30.o.

A szénakészítés A takarmány tartósítása vízelvonáson, szárításon alapszik, amihez a nap- és szélenergiát használjuk fel, illetve mesterséges szénaszárítást is alkalmazhatunk. A száradás ütemét befolyásolja a levegő hőmérséklete, relatív páratartalma, és a légmozgás. Szénakészítésre csak a vékony szárú fű- és pillangós zöldtakarmányok alkalmasak. A vastagabb szárú növények (pl. kukorica) a kazalban megpenészednek. A szénának szánt zöldtakarmányt akkor célszerű kaszálni, amikor a növény a legtöbb táplálóanyagot halmozta fel. Az optimális táplálóanyag-tartalom a növények zöldbimbós állapotában, illetve a virágzásuk kezdetén következik be. Később rosttartalmuk gyorsan nő, a növény elvénül, táplálóanyagai nehezebben emésztődnek. Eszerint a rétiszéna alapanyagát akkor kell kaszálni, amikor a vezérnövény java virágzásban van. A lucerna különböző rotációi (a kaszálások) esetében más és más az optimális betakarítási idő. - Az első kaszáláskor a lucernát akkor kell betakarítani, amikor alsó levelei sárgulnak és bimbózni kezd, - a második kaszáláskor zöldbimbós állapotban, - az utolsó kaszáláskor pedig teljes virágzás állapotában, amikor több táplálóanyag halmozódik fel a gyökérnyakban és így megerősödve tud áttelelni. Természetes szénaszárítási eljárások Szénaszárítás renden A szénaszáríás legrégibb módja. A zöldtakarmányt a szárítás idején jelentős veszteség éri. Minél hosszabb ideig hagyjuk a takarmányt a szántóföldön, illetve kaszálón, annál nagyobb kockázattal szárítható és annál nagyobb lesz a táplálóanyag-veszteség. Kedvező időjárás esetén is 4O % körüli táplálóanyag-veszteség következik be, esős időben pedig a veszteség elérheti a 6O-7O %-ot. Különösen jelentős a napsugárzás okozta karotinveszteség, valamint a pergési-, csapadékos időben pedig a kilúgzási- és rothadásból származó táplálóanyagveszteség. Szénakészítés hagyományos, kisüzemi módszerrel A táplálóanyag-veszteség csökkentése érdekében célunk az, hogy a széna minél gyorsabban száradjon. Ezért a zöldtakarmányt akkor kaszáljuk, amikor a harmat már felszáradt és a takarmány száraz. A kaszálás után azonnal fel kell lazítani a takarmányt villával vagy rendsodróval. Az újranedvesedés megakadályozása végett este a takarmányt gereblyével kisebb, 50-60 cm-es halmokba, un. csirkékbe kell összehúzni. Hasonló hatást érünk el, ha rendsodróval hengerekbe sodorjuk a takarmányt. Amikor a széna eléggé száraz (25-35 % nedvességtartalmú), boglyákba, vagy petrencékbe gyűjtjük. Ezek l,5-2 m magas szénahalmok, melyekben a széna lassan l8-22 % víztartalomig szárad, és innen 2-3 nap múlva a kazalba hordható. Szénakészítés nagyüzemi módszerrel A tárcsás rotációs kasza után visszamaradt rendet (a minél gyorsabb száradás biztosítása érdekében), a rendrevágás után közvetlenül el kell teríteni (un. szőnyegrendet készítünk). Ebben az esetben a levágott anyag nedvességtartalma 80% körüli, melynek köszönhetően a lucerna még nem érzékeny a mechanikai igénybevételekre. Vannak olyan kivitelű kaszák is, melyek a növényt közvetlenül terített rendre rakják. Ebben az esetben természetesen a rendterítés műveletét elhagyjuk. A kaszálás során fontos szársértést alkalmazni. Erre a célra alkalmasak a hengeres (pillangósok esetében alkalmazott), illetve a lengőujjas kivitelű (fűfélék esetében alkalmazott) szársértők, melyeket a rotációs kaszákra szerelnek fel. A



31.o.

szársértő elősegíti a szár gyorsabb száradását, ezáltal a száradás egyenletesebbé válik és kisebb lesz a levélpergés. A szénakészítésnek kedvező időjárási viszonyok esetében a 80% nedvességtartalommal elterített anyagot 40-45% nedvességtartalom eléréséig nem bolygatjuk, mert minden mozgatással a levélpergési veszteség nagyobb lesz. Nem megfelelő időjárási körülmények között (esős, párás, ködös idő), hogy elkerüljük az újranedvesedést, a terített renden lévő anyagot este célszerű összerakni, majd reggel újra elteríteni. Amikor a terített renden lévő lucerna nedvességtartalma eléri 40-45%-ot, az anyagot szűkített rendre rakjuk. 40-45% nedvességtartalom mellett a levélpergés még kis mértékű. A szűkített renden a pillangós zöldtakarmányok levélzete a rend belsejében, a szárrészek pedig a rend felszínén helyezkednek el, ezzel is csökkentve a szár és a levél száradásának üteme közötti különbséget. A szűkített rend méreteinek, valamint rendfolyóméter-tömegének a rendfelszedő gép méretéhez kell igazodni. A szűkített rend forgatható, hogy minél hamarabb elérjük a 20-22%os nedvességtartalmat, amellyel a széna már kazlazható, illetve bálázható. Kazal készítése ’szálasan’ A 20-22% nedvességtartalmú szénát a vezérlőujjas felszedő-berendezéssel ellátott rendfelszedő pótkocsi felszedi, esetleg felszeleteli, és a kazalnál felállított fogadóberendezéshez szállítja, ahonnan egy felhordó szalag juttatja a kazalra. A rendfelszedő pótkocsi által okozott mechanikai veszteség, különösen réti széna esetében kicsi. A szénát leginkább pajtákban vagy szabadon álló kazlakban tárolják. A pajtákban kisebb a táplálóanyag-veszteség, de jelentős az építési költség. A szénát 4-4,5 m alapszélességű, 6-6,5 m vállszélességű, ülepedés után 7-9 m magas és legfeljebb 20 m hosszú kazalba rakják. Nem ajánlatos a kazlat túlságosan szélesre méretezni, mert a széles kazalban a széna nem szellőzik kellőképpen. A kazal helyét mindig a szérűskert kiemeltebb részén jelöljük ki, hossztengelyével lehetőleg az uralkodó szél irányába. Ha több kazlat építünk, akkor azoknak egymástól való távolsága 40-50 m legyen. A víz aláfutásának megakadályozására érdemes a kazlat körülárkolni. A kazal alá 30-40 cm vastagon száraz szalmát kell teríteni, hogy a szénát védjük a talaj nedvességétől. A kész kazal tetejét legalább 50-60 cm vastag szalmaréteggel fedjük be, hogy az felszívja a nedvességet. l-2 heti ülepedés után a kazal tetején mutatkozó hibákat javítsuk ki és a kazal tetejét kötelekkel l-l,5 m-ként rözítsük. Bálázás A renden száradt széna betakarítása bálázással is történhet. A kisbála-készítő gépekkel 15-30 kg súlyú szögletes bálák nyerhetők. A bálázás, amennyiben nincs lehetőség utószárításra, 1823% nedvességtartalmú szénából történik. Napjainkban a nagybála készítő gépek terjedtek el a nagyüzemekben, mivel a betakarítás teljesítménye jelentős mértékben növelhető ezzel a technológiával. A bálák tömege 300-700 kg. A bálák lehetnek henger vagy szögletes formájúak. A szögletes nagybála könnyebben rakható kazalba, készítésekor kisebb a pergési veszteség, a szántóföldön megázva azonban könnyebben magába szívja a nedvességet. A gyakorlatban a hengeres bálák terjedtek el. Megkülönböztetünk göngyölve bálázó, állandó bálakamrás, valamint sodorva bálázó, változó bálakamrás (gumihevederes kialakítású) bálázógépeket. Az állandó bálakamrás gépek esetében a tömörítés a bálakamra belső kerülete mentén kezdődik és a bála közepe felé halad. A változó bálakamrás gépek esetében először a bála közepe készül el és a tömörítés a bála közepétől kifelé halad. Az állandó bálakamrás géppel laza közepű (a középső mag csillag keresztmetszetű), jól átszellőző, míg a változó bálakamrás géppel kemény, tömör közepű, alaktartó bála készíthető. A bálaképzés módja meghatározza, hogy milyen takarmány bálázható az adott géppel. Lucernaszéna bálázásakor állandó bálakamrás (göngyölva bálázó) géptípus javasolt (mely esetében kisebb levélpergési veszteséggel számolhatunk) míg réti széna és szalma esetében a változó bálakamrás (sodorva bálázó) géptípus is megfelel. Általában a fűből és fűkeverékből készített szénák kevésbé



32.o.

igényesek a betakarító gépek munkaminőségével szemben, mint a pillangósok. Utószárításra elsősorban a belül laza szerkezetű, állandó bálakamrás géppel készített bála alkalmas, amely könnyebben átszellőzik. Bálázásra (utószárítás nélkül) a 20%-nál kisebb nedvességtartalmú széna kész. Kedvező időjárás esetében, megfelelő rendkezeléssel 2-3 nap alatt száraz széna készíthető.

Állandó bálakamrás hengeres bálázók működési vázlata

Változó bálakamrás hengeres bálázók működési vázlata

Célszerű a bálák fedett szénatároló pajtákban való tárolása. Amennyiben erre nincs lehetőség a kazal elhelyezhető szabadtéren is, ekkor azonban gondoskodni kell fedéséről (szalmával), mivel a csapadékvíz beszivárgása penészedést, rothadást okozhat. A bálák csomagolhatók egyedileg, vagy csoportosan. Napjainkban azonban a fóliaárak és a bálacsomagolás egyéb költségei miatt a szénabálák csomagolása nem gazdaságos.



33.o.

Szénaszárítás állványokon Csapadékdús vidékeken és a pillangós virágú növények esetében az állványokon való szénaszárítás Nyugat-Európában gyakori. Előnye, hogy az állványokon a levelek és a szárak egyenletesebben száradnak, elmaradnak a szénaforgatási munkálatok, így nagymértékben csökkenthető a mechanikai veszteség. Kifejezetten kisüzemi módszerek. Az állványos szénaszárítás módjai az alábbiak: Finn nyárs A szénát szárító nyárs kb. 2 m hosszú, 8-12 cm vastag, mindkét végén kihegyezett farúd. Az alsó végét kb. O,5 m mélyen a földbe ássák, a talaj feletti részének furatain 3 db 7O cm hosszú pálcát dugnak keresztül. Ezekre rakják - alulról kezdve - az egy napig fonnyasztott takarmányt. Svéd állvány Egymástól 3 m távolságra földbe ásott tartóelemekből áll, amelyekre több sorban horganyzott drótot feszítenek ki. Az alsó drótot olyan magasan kell kifeszíteni, hogy a felrakott takarmány ne érje a földet. Az állványra zöld és fonnyasztott takarmányt is tehetünk. Szénaszárító gúla 2-2,5 m hosszú, 8-1O cm vastag karókból összeállított háromlábú állvány. A gúlára nagytömegű, renden fonnyadt takarmány helyezhető, ezért kisebb a faanyag szükséglete, és a felrakása is könnyebb. Ha csúsztató talpat helyeznek a gúlák alá, akkor megrakva a tábla szélére vontathatók. Ezáltal a tábla a további munkák számára szabaddá tehető és a sarjadás is zavartalan. Kellően zárt, kerek boglyát raknak erre az állványra, hogy az eső lecsorogjon róla. Mesterséges szénaszárítási eljárások Ebbe a csoportba azokat a technológiákat soroljuk, amelyeknél a nap-energia mellett egyéb energiaforrásokat (elektromos energia, olaj, földgáz, stb.) is igénybe veszünk a zöldtakarmány szárításához. A kedvezőtlen időjárás okozta veszteségek a mesterséges szénaszárítással csökkenthetők. A szellőztetéses szénaszárításnak több változata van. Megvalósítható kazalban, pajtában, toronyban, szekrényes vagy aknás szárítóban. A szárítást végezhetjük hideg –előmelegített,vagy meleg levegővel. Szellőztetéses szénaszárítás kazalban A szellőztetéses szénaszárítás előnye, hogy emészthető fehérjében és karotinban gazdagabb, nagyobb táplálóértékű széna készíthető, mint a renden szárított széna esetében, mivel a szántóföldön csak fonnyasztást végzünk. A szellőztetéses szénaszárítás lényeges kérdése, hogy milyen nedvességtartalomig fonnyasztjuk elő a zöldtakarmányt a szántóföldön. A betakarításkori nedvességtartalmat úgy kell meghatározni, hogy a zöldtakarmány víztartalmának nagyobb részét még a szántóföldön párologtassuk el. A betakarításra tehát olyan nedvességtartalom mellett kerüljön sor, 4O-5O %, amelynél még minimális a levélpergés. Napos időben ez a nedvességtartalom 0,5-2 napos fonnyasztással elérhető, így az időjárási kockázat jelentősen csökken. További előnye ennek a szárítási módszernek, hogy jóval kisebb kilúgzási, romlási, pergési, utóerjedési veszteség éri a takarmányt, csökken a bemelegedés és öngyulladás veszélye, mintha renden szárítottuk volna. Ezen kívül a takarmány hamar lekerül a tábláról, így a következő növedék egyenletesebben és gyorsabban nőhet. Magyarországon a Vámosi féle hideg levegős szellőztetéses széna-szárító rendszerek terjedtek el. A berendezés fő részei: központi légcsatorna, a bemenő nyílásnál nagy teljesítményű axiális ventillátor, valamint a központi légcsatornához csatlakozó oldalsó



34.o.

légelosztó rendszer. E szárítóberendezések három- és egykürtősoros (dugósoros) rendszerben készülnek. A ventillátor a levegőt a központi légcsatornán az oldalsó légelosztó hézagain és a szellőzőkürtőkön át a kazalba nyomja. A kazalon áthaladó levegő szárítja a takarmányt. A kazal szálas és bálázott takarmányból is kialakítható

Szellőztetéses (Vámosi-féle) kazal szárító (a- három dugósoros, hideg levegős kazal; b- egy dugósoros kazal)

A szárításhoz használt ventillátor mobil, ezáltal újabb kazalhoz vontatható. A szellőztetéses szárítóberendezésre az első alkalommal 3-5 m magas előfonnyasztott zöldtakarmány-réteget lehet felrakni. A további rétegek vastagsága fokozatosan csökken a nehezebb szellőztetés miatt. Egy-egy kazalban 150-220 tonna széna van. Amikor friss takarmányt rakunk a kazalra, a levegőztetést minél hamarabb meg kell kezdeni. A szárítás első napján éjszaka is üzemeltessük a ventillátort, ilyenkor még a nagy páratartalmú levegő is szárít. Ezt követően csak akkor érdemes üzemeltetni, ha a levegő páratartalma 85 % alatti, ugyanis a nagy páratartalmú levegőnek nincs szárító hatása. Amennyiben a kazal hőmérséklete 35 Co fölé emelkedik, a szellőztetést akkor is meg kell kezdeni, ha a levegő relatív páratartalma 85 %-nál nagyobb. A kazalban végzett szárítás előmelegített levegővel is történhet. Az előmelegített levegős, kazlas szénaszárítás a hideg levegős szellőztetéses szénaszárításhoz hasonló elven alapul. Az eltérés csak annyi, hogy a hideg levegő helyett a környezet levegőjénél 5-12 Co-kal magasabb hőmérsékletű előmelegített levegőt fúvatunk a kazalba. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a berendezést rossz időjárás esetén is tudjuk üzemeltetni, már 5O-55 % nedvességtartalmú zöldtakarmányt is biztonságosan lehet szárítani, továbbá a szárítási idő lerövidül, ami ugyancsak növeli a biztonságot. A levegő előmelegítése történhet olaj- vagy gázfűtésű termogenerátorral, esetleg melléktermék tüzelésű kazánok felhasználásával. Szénakészítés toronyban A szálas széna készítése, beszállítása, kazlazása, kitermelése és kiosztása sok munkával jár. Ez a folyamatlánc egyszerűsíthető szecskázott széna készítésével



35.o.

A szársértő kaszával rendre vágott zöldtakarmányt forgatás nélkül (1-2 nap alatt) 35-50% nedvességtartalmúra fonnyasztjuk, majd felszedjük és a toronyhoz szállítjuk. A takarmányt járvaszecskázóval 20-24 cm hosszúra aprítjuk és a toronyba fújatjuk. A tornyot rétegezve töltjük meg, egy-egy réteg szellőztetése 5-6 napig tart. Szénaszárítás szellőztetéses szárító-tároló pajtában Csökkenthetők a szellőztetéses szénaszárítás veszteségei, ha a szárítóberendezést pajta alatt helyezzük el. A teljes technológia gépesíthető, az időjárási kockázat minimálisra csökken, jó minőségű lucernaszéna készíthető. A szellőztetéses szárító-tároló pajtában készített lucernaszéna nyersfehérje-tartalma 20-24%, karotintartalma pedig 60-100 mg/kg. A szársértővel felszerelt kaszával levágott zöldtakarmányt laza szőnyegrendre terítjük, így rendsodrás nélkül is megfonnyad. Fél-egy napi fonnyasztás után elérhető a 40-45%-os szárazanyag-tartalom. Szeletelőkéses rendfelszedő kocsikkal történik a betakarítás, amely a takarmányt 10 cm-es szeletekre vágja. A takarmányt a fogadóasztalról dobóventillátoros fúvóberendezés tárolja be a pajtába. Ha a szárítást oldalfal nélküli pajtában végezzük, akkor a szabadban álló Vámosi kazalhoz hasonlóan dugókkal légcsatornákat kell kialakítani a szénában. Oldalfallal ellátott pajtában erre nincsen szükség. A szárító-tároló pajta 4-6 kamrából áll. A betakarítás folyamatossága érdekében egyszerre 2-3 kamrát érdemes tölteni. Az eljárás terjedését a tetemes beruházási költség nehezíti. Meleg levegős kamrás szénaszárítás Előnyei és technológiája hasonló a szellőztetéses szárító-tároló pajtáéhoz, azonban ezekben nem tároljuk csak szárítjuk a takarmányt. A kamrákba a fenékrácsozaton át, 14-16 órán keresztül 5O-7O°C-os meleg levegőt fúvatunk. Ezután a szellőztetés céljából 2 órás hideg levegő befúvatása következik. Kiszáradás után a takarmányt ki kell szedni és a végleges tárolóhelyre kell átrakni. Forrólevegős gyorsszárítás A forrólevegős szénaszárító berendezésben alkalmazott 600-800 Co-os levegő lehetővé teszi, hogy az eredeti nedvességtartalmú zöldtakarmány néhány perc alatt légszárazzá váljék. A magas szárítóközeg hőmérséklet ellenére az anyag hőmérséklete nem lépi túl a minőségkárosodást jelentő kritikus értéket, ami az intenzív nedvességleadással és a rövid idejű hatással magyarázható. Erre a célra hazánkban hengeres dobszárítókat használnak, amelyek fűtőanyaga gázolaj, földgáz, pakura. A szárítandó takarmányt a fogadógaratból felhordóberendezés szállítja a forgódobba, amelyben a takarmány 4-5 perc alatt légszárazzá szárad. A takarmány további útja attól függ, hogy milyen végterméket kívánunk előállítani. Ezzel a berendezéssel zöldlisztet, pelletet és pogácsát lehet előállítani. Az így készült zöldnövényliszt emészthető fehérje- és karotintartalma, nélkülözhetetlen aminosav-tartalma, biológiai értéke kedvezőbb bármely más módon tartósított zöldtakarmányénál.



36.o.

18. tétel Jellemezze az erjesztéses takarmánytartósítást (silózást)! Információtartalom vázlata: - A silózás előnyei - Az erjeszthetőséget befolyásoló tényezők - A silózás gyakorlati végrehajtása - Silótípusok A takarmányok erjesztéses tartósításának (silózás) előnyei Az erjesztéssel történő tartósítás előnye a szénaszárítással szemben, hogy - kisebb a táplálóanyag-, és a karotinveszteség, - az időjárási kockázat kisebb betakarításkor, - az erjedés során keletkező tejsav önálló táplálóhatással is rendelkezik, - az erjesztett takarmány tűzbiztos, valamint - olyan takarmányok is erjeszthetők, amelyekből széna nem készíthető (silókukorica). A takarmányok erjeszthetőségét befolyásoló tényezők 1. A takarmány szénhidrát- és fehérjetartalma A szénhidrátok, ezen belül is az erjeszthető szénhidrátok mennyisége határozza meg a takarmányok természetes erjedőképességét. A zöldtakarmányok erjeszthető szénhidráttartalma különböző. A fehérjetartalom rontja a növény erjeszthetőségét, mivel a fehérjék bontásakor keletkező NH3 hatására a pH-csökkenés üteme mérséklődik. Ezen tulajdonságok alapján a növényeket három csoportba soroljuk: - Könnyen erjeszthető takarmányok: nagy mennyiségű tejsav a fehérjében szegény, szénhidrátban gazdag takarmányokból keletkezik, ilyen a silókukorica, cukorcirok, szudánifű, stb. Fonnyasztás és silózási segédanyag nélkül is stabil szilázs készíthető belőlük. - Közepesen erjeszthető takarmányok: a közepes fehérje- és szénhidráttartalmú legelőfüveink közepesen erjeszthetők. A legelő füvéből jó minőségű silózott takarmány csak két menetben készíthető (szenázs). A körülményektől függően silózási segédanyag hozzáadása is szükséges lehet. - Nehezen erjeszthető takarmányok: A fehérjében gazdag takarmányok rendszerint kevés erjeszthető szénhidrátot tartalmaznak, ezért nehezen savanyíthatók. Ilyen a lucerna és a vöröshere. Ezeket könnyen erjedő szénhidrátokkal kiegészítve (melasz), különböző szerves vagy szervetlen savakkal (hangyasav, propionsav, kénsav), illetve biológiai tartósítószerekkel kezelve, fonnyasztás után silózhatjuk sikerrel. 2. A takarmányok pufferkapacitása Az erjedés akkor fejeződik be, amikor a takarmány kémhatása eléri a 4,3 pH-t. A jó minőségű szilázs pH-ja 4,0-4,3. A 4,5-5 pH értékű szilázs rendszerint rossz minőségű, mert tejsavas erjedésen kívül vajsavas erjedésen ment keresztül. Jó minőségű szenázsok esetében a 4,5-5,0 pH tekinthető ideálisnak. A szárazanyagtartalom növekedésével azonban a stabil szilázs/szenázs eléréséhez szükséges kritikus pH-érték emelkedik, tehát kevésbé savas kémhatás is elégséges A szilázsban a pH csökkenést befolyásoló tényezők az alábbiak lehetnek: - elsősorban a fehérjék bomlásából származó NH3, - egyes ásványi anyagok (Ca, Mg, K, Na) valamint



37.o.

- a szerves savak. A pH-érték csökkenését lassító anyagok együttes mennyiségét a pufferkapacitással jellemezzük. Pufferkapacitás alatt azt a g-ban kifejezett tejsav-mennyiséget értjük, amely a silózandó takarmány 1 kg-nyi szárazanyagának pH-ját 4,0-ra csökkenti. A könnyen erjeszthető silókukorica pufferkapacitása: 38 g tejsav/kg sz.a., míg a nehezen erjeszthető lucernáé 74 g tejsav/kg sz.a. 3. A takarmány tömörítése A tejsavbaktériumok oxigénmentes (anaerob) környezetet igényelnek, melyet megfelelő tömörítéssel tudunk biztosítani.. Ezért nagyon fontos a takarmány mielőbbi (átlagosan 3-5 nap, maximum 7 nap) alapos tömörítése a silótérben. A tömörítést befolyásolja: - a silózandó takarmány szárazanyag- és nyersrosttartalma, - szecskamérete. Minél nagyobb a szárazanyag- és a nyersrosttartalom, valamint minél hosszabb a szecska -a rugalmas alakváltozás miatt- annál nehezebben tömöríthető a takarmány. Nagyobb szárazanyag-, és nyersrosttartalom mellett kisebb szecskamérettel érhetünk el jobb eredményt. 4. A takarmány szárazanyag-tartalma A silózandó takarmány szárazanyag-tartalma nemcsak a tömöríthetőséget befolyásolja, hanem hatással van a baktériumok szaporodására is. - A 15 %-nál kisebb víztartalmú takarmányban a baktériumok nem tudnak szaporodni, - a 7O %-nál nagyobb víztartalom pedig kedvez az ecetsavtermelő fajok elszaporodásának, ezért az ilyen takarmányokból készült szilázs kevésbé ízletes. Emellett nagy nedvességtartalom esetében (>70%) a tömörítés hatására csurgaléklé keletkezik, mellyel sok értékes táplálóanyag megy veszendőbe. A tömörítés és az erjedés szempontjából is kedvező szárazanyagtartalom: - füvek esetében 33-36 %, - lucerna esetében 37-39 %, - silókukorica esetében pedig 35-40%. 5. A szecskaméret és a szálhosszúság Az apró, egyenletes szecskaméret javítja a tömöríthetőséget, a mikrobák táplálóanyagokhoz való hozzáférését, csökkenti az erjedési veszteségeket. Korábban silókukorica-szilázs esetében a 2-3 cm-es szecskaméretet tekintettük ideálisnak a bendőműködés szempontjából. Napjainkban a korszerű silókukorica-betakarító gépek (zúzókosárral felszerelt magajáró szecskázók) elterjedésével a szecskahosszúság 4-20 mm között változik. Amennyiben a takarmányadag tartalmaz 2-3 kg szénát, ez a rövid szecska nem okoz zavart a bendőműködésben. 6. A hőmérséklet A tejsavbaktériumok a környezet hőmérséklet változására érzékenyek. Egyik csoporjuk l5-35 Co-on (hidegerjesztők), másik csoportjuk 4O-5O Co-on (melegerjesztők) szaporodik leggyorsabban. A tömörítés közvetlenül befolyásolja a hőmérséklet változását a szilázsban: nem elégséges tömörítés hatására levegős marad a takarmány, a sejtek légzése később áll le, tovább tart az önmelegedés szakasza, következésképpen a hőmérséklet emelkedik a szilázsban. A tömörítés akkor megfelelő, ha az előző napokban besilózott takarmány hőmérséklete nem emelkedik 30°C fölé.



38.o.

A silózás gyakorlati végrehajtása Attól függően, hogy erjedés milyen hőmérsékleten zajlik le, az erjedésnek két alaptípusát: hideg- és melegerjesztést különböztetünk meg. l A hidegerjesztés gyakorlata A silóban kialakuló hőmérsékletet a tömörítés mértékével tudjuk szabályozni. A takarmány tömöríthetőségét a szárazanyag-, nyersrost-tartalom, illetve a szecskaméret határozza meg. Az ideális silóhőmérséklet: 15-25 Co között van. Az erjesztés sikere szempontjából igen lényeges a szárazanyag-tartalom. Ezt befolyásolja a takarmányok betakarítási idejének helyes megválasztása és a füvek, valamint pillangósok estében a fonnyasztás mértéke is. A fontosabb szálastakarmányok silózásának optimális időpontja az alábbi: - silókukorica: viaszérés elején vagy viaszérésben, - szudánifű: buga hasban van, - cukorcirok: magvak viaszérésben, - fű: közvetlenül a virágzás előtt vagy a virágzás legelején, - lucerna és egyéb pillangós: bimbózásban, virágzás elején. Az apró egyenletes szecska nemcsak a tömöríthetőség szempontjából fontos, hanem azért is, mert a kisebb szecska nagyobb aktív felületet jelent a mikrobák számára. A kisebb szecskával készült szilázs esetében csökken az erjedési veszteség és javul a minőség. Ezért - a silókukoricát 1-2 cm-re, - a füvet és a lucernát pedig 2-3 cm-re szecskázzuk falközi silóban való tároláskor. A megfelelő tömörítés után a silót le kell zárni, ezzel biztosítjuk az anaerob feltételeket, és védjük az esőtől, valamint a széltől a takarmányt. A lezárás legjobban fóliával, továbbá a fóliának szalma-bálákkal, gumiabroncsokkal történő terhelésével oldható meg. A földdel való takarás a takarmány szennyeződését okozza. 2 A melegerjesztés Kezdetben, amíg a silózás során lejátszódó biológiai folyamatok törvényszerűségeit nem ismerték, a melegerjesztéses silózás (zsombolyázás) volt gyakorlatban. A módszernek az előfeltétele a takarmány laza összerakása, aminek az eredménye a növényi sejtek erőteljes légzésén keresztül a gyors felmelegedés. A melegerjesztés esetében feltétel, hogy 24 órán belül a takarmány hőmérséklete 5O Co fölé emelkedjen. Amint a növényanyag elérte az 5O Co-os hőmérsékletet tömörítéssel és gyors lezárással anaerob viszonyt kell kialakítani, ami kedvez a termofil (melegerjesztő) tejsavtermelő baktériumoknak. A termofil tejsavtermelő baktériumok hatására intenzív tejsavas erjedés játszódik le. Az intenzív légzés következtében azonban a szárazanyag-veszteség meghaladja a 2O %-ot is. További hátránya, hogy csökken a takarmány fehérjeértéke, mert a tartós hőhatás miatt a fehérje egy része denaturálódik, emészthetősége jelentős mértékben csökken. Silótípusok A silózás gyakorlata során többféle silótípus alakult ki. 1. Ideiglenes silók Ároksiló Az ároksiló 1,5-2,5 m mély, rézsűs falú, tetszőleges hosszúságú árok. Alkalmazásakor jelentős táplálóanyag-veszteséggel kell számolni, gondot okozhat a földszennyeződés, a csapadékvíz, valamint a csurgaléklé elvezetése. Aljára szalmát célszerű rétegezni, falát fóliával kell bélelni. Kazal- és halomsiló Rendszerint a talajon megépített korszerűtlen tárolók, melyek kis beruházási igényük miatt még ma is megtalálhatók a gyakorlatban. A kazalsiló keresztmetszete egyenlőszárú trapéz,



39.o.

melynek méretei az alábbiak: szélessége a föld színén 8-1O m, amely felfelé fokozatosan kb. 5-6 m-re keskenyedik. Magassága kb. 3-3,5 m, hosszúsága pedig tetszőleges (30-50 m). Az ún. halomsiló gömbsüveg alakú, magassága 3-4 m. Alkalmazásukat korlátozza az a körülmény, hogy a rosszul tömöríthető peremrészeken jelentős a táplálóanyag veszteség. Szalmabálasiló A silók oldalfalát szalmabálából is össze lehet rakni, 1 m-re 3 db szalmabála jut, két sorban. Előnye, hogy bármilyen lapos területen felállítható, de legjobb, ha az istálló közelében, vagy egyenesen az istálló fala mentén helyezzük el. Hátránya, hogy a szalmabálákból összerakott oldalfalak áteresztik a levegőt és így nagy lesz a táplálóanyag-veszteség. A siló helyének kiválasztásánál ügyelni kell a talaj előkészítésére, fontos a víz elvezetése, hogy a siló alsó részében lévő takarmány ne rothadjon. A gyakorlatban előfordul, hogy kész szalmakazlak közé silóznak. Fóliahengerben történő silózás A szálas és szemes takarmányok, valamint a cukorrépaszelet erjesztéses tartósításának egy új technikai megoldása a nagy átmérőjű fóliahengerbe történő silózás. Többféle megoldás létezik: lehetőség van a betakarított ömlesztett kukorica-növényzúzalék, aprított lucerna stb. speciális présgép által a fóliatömlőbe történő tömörítésére; valamint hengeres- és kockabála csoportosan történő fóliahengerbe való betöltésére. A fóliahenger méretei: 60-100 m hosszú (a hosszúság igény szerint csökkenthető); általában 2,5-2,7-3,0 méteres átmérő. A fólia általában három rétegből áll, a fólia anyaga a hossz- és keresztirányú nyúlást egyaránt lehetővé teszi. Alapanyagtól függően elérhető a 13-15t/h betárolási kapacitás. 2. Állandó silók Nagyobb mennyiségű silózott takarmányok állandó silókban készíthetők. Típusuk szerint lehetnek vízszintes, azaz horizontális (falközi) és függőleges tengelyű, azaz vertikális (toronysilók) silók. Falközi silók A legelterjedtebb silótípus. Falközi silóban tárolható gyakorlatilag valamennyi erjesztett takarmányunk (silókukorica-szilázs, fű- és pillangós szilázs, valamint szenázs, továbbá erjesztett szemes kukorica, melléktermék-szilázsok). A falközi silók közös jellemzője a szilárd, állandó oldalfal, amely készülhet betonból, fémből, vagy fából. Legelterjedtebb változata az áthajtós falközi siló. Méreteit az állatok napi szilázs-szükséglete, valamint a betakarításhoz rendelkezésre álló gépi kapacitás határozza meg. Az a kívánatos, hogy a siló megtöltése 3-5 nap alatt fejeződjön be, vagy a besilózott takarmány magassága naponta O,8 m-el növekedjen. A tömörítés nagy tömegű lánctalpas vagy kerekes traktorral végezhető. Az így tömörített takarmány térfogattömege általában 500-750 kg/m3. Az áthajtós falközi silót a takarmányt szállító járművek földdel szennyezik, ami növeli a vajsavbaktériumokkal való fertőzöttséget. Ez a hátrány kiküszöbölhető a háromoldalról zárt siló építésével. A szállítójárművek ugyanis ennek a silótípusnak az esetében a siló előtti betonozott területre billentik a zöldtakarmányt, ahonnan azt tolólappal ellátott tömörítő traktor juttatja a silótérbe.



40.o.

Műveletek végzése a silózás időszakában a három oldalról zárt és az áthajtó rendszerű silóban

A siló lezárására a legmegfelelőbb a fóliatakarás (0,2 mm vastagságú fóliával), amit szalmabálákkal, gumiabroncsok ráhelyezésével védünk a szélfúvástól. Toronysilók Az ürítés módja szerint alsó- és felső ürítésű toronysilókat különböztetünk meg. A toronysilók a silókukorica-szilázs, szemes kukorica és legfeljebb 40-45%-ig fonnyasztott takarmányok biztonságos és kis veszteséggel történő tárolására alkalmasak, nagy beruházási költségű berendezések. - Az alsó ürítésű toronysilók fémből, elsősorban acél- vagy alumínium-lemezből készülnek. A szilázst a torony alján elhelyezett marószállítólánc termeli ki. Ez a szerkezet mobil, így egymás után több toronyból is kitermelhető a silózott takarmány. - A felső ürítésű toronysilók fémből vagy betonból készülnek. Térfogatuk nagyobb, mint az alsó ürítésűeké. Töltésük az alsó ürítésűekhez hasonlóan a torony oldalán található csövön keresztül, dobó ventillátorral történik. A szilázs kitermelését a takarmány tetején körbejáró csigás vagy maróláncos szerkezet végzi, ezek teljesítménye nagyobb, mint az alsó ürítésű berendezésűeké.

19. tétel Ismertesse a takarmányelőkészítési módokat! Információtartalom vázlata: - A takarmányelőkészítés célja - A tömegtakarmányok előkészítése (szecskázás, szeletelés, főzés, áztatás) - Abraktakarmányok előkészítése (darálás, pörkölés, pelyhesítés)



41.o.

A takarmányok előkészítése A takarmányok előkészítésének több célja van, egyrészt a táplálóanyagok emészthetőségének javítása, másrészt a takarmányfelvétel növelése. Egyes előkészítési eljárásoknál ugyanis olyan íz-, illetve aromaanyagok keletkeznek, melyek kedvezően befolyásolják az állatok takarmányfelvételét. Ezen kívül célja lehet még az állati szervezet számára mérgező anyagok hatástalanítása is. 1. A tömegtakarmányok előkészítése Szeletelés A szeleteléssel a gyökér- és gumós takarmányokat készítjük elő etetésre. Elősegíti a rágást, a szarvasmarha és a ló takarmányainak szeletelésével megelőzhető a nyelőcső eltömődése. A szeletelt takarmányokat más takarmányokkal összekeverve lehet etetni. A szeletelés a szecskázáshoz hasonlóan nem javítja a táplálóanyagok emészthetőségét. Szecskázás A szálastakarmányok esetében széleskörűen alkalmazott előkészítési eljárás. A takarmányfelvételt csak az elöregedett, vagy durvább szárú zöldtakarmányok, a gyenge minőségű, levélszegény szénák, valamint a szalma esetében növeliAz aprítás a legtöbb esetben a táplálóanyag emészthetőségét nem javítja, túl apróra szecskázva pedig rontja a szálastakarmányok stukturális hatékonyságát. A tejelő tehenészetekben elterjedtek a takarmánykeverő-kiosztó kocsik, melyek a szilázsok, abraktakarmányok és szénafélék aprítását, keverését valamint az etetőútra való kijuttatását végzik el. A berendezések keverő- és szállítószerkezetei nagy változatosságot mutatnak, de általában 2 vagy 3 csigás kivitelűek. A csigalevélen elhelyezett késekkel történik a berakott szálastakarmányok aprítása. A több komponensű, egyöntetű (homogén) keverékből az állatok nem tudják kiválogatni a számukra ízletesebbeket, ami kedvezően befolyásolja a szárazanyag- és energiafelvételt. Szálastakarmányok őrlése A szálastakarmányok őrlése eltérő módon befolyásolja e takarmányok táplálóértékét a monogasztrikus állatok és a kérődzők esetében. - A monogasztrikus állatok takarmányainak őrlése javítja a táplálóanyagok emészthetőségét, és egyúttal javítja az etethetőséget is. Hatására nő a takarmányfogyasztás és a takarmányok hasznosítható energiatartalma. - Kérődzők esetében ellentétes hatást vált ki. Az őrlés csökkenti ezen takarmányok táplálóanyagainak emészthetőségét (bendőbeli lebonthatóságát), azáltal, hogy az őrölt takarmány kevesebb ideig tartózkodik a bendőben, ezért csökken a takarmányok NE tartalma. Növekszik viszont a takarmányfelvétel, aminek a következtében javul az állatok táplálóanyagellátottsága. Pépesítés A zöldtakarmány pépesítése javítja a táplálóanyagok emészthetőségét sertések esetében. A zöldtakarmányokon kívül pépesíthetjük a gyökér- és gumós takarmányokat is. A zúzott takarmány homogénebb, jobban keverhető abraktakarmánnyal. Főzés A tömegtakarmányok közül főzéssel a burgonyát készítjük elő sertések számára. A főzés során a burgonya mérgező hatású szolaninja lebomlik, továbbá számottevő mértékben javul a keményítő emészthetősége is (a szolanin nagyrésze a fözővízbe kerül, ezért az kiöntendő). Pácolás A pácolás során szecskázott szalmát vagy kukoricaszárat valamilyen nedvdús takarmánnyal felszeletelt takarmányrépával, nedves cukorrépaszelettel, szilázzsal - rétegezünk. A lO-l5 cmes rétegek a pácolandó takarmány mennyiségétől függően többször ismétlődnek. Ízletesebb



42.o.

lesz a takarmány, ha egyes rétegeket melaszos vízzel is meglocsolunk. Az így összerakott takarmány O,5-2 napos erjedés után etethető. A rétegezett takarmányban az erjedési folyamat hatására kis emennyiségben tejsav és etilalkohol is képződik. A pácolás következtében a rostok felpuhulnak, ízletesebbé válik a takarmány. Pácolás hatására a kevésbé ízletes takarmányokat is szívesen fogyasztják az állatok. 2 Az abraktakarmányok előkészítése Aprítás A táplálóanyagok emészthetőségének javítása és a takarmánykeverékek (abrakkeverékek, tápok) homogén előállításának érdekében a szemestakarmányokat aprítani szükséges. Az aprítást általában darálókkal végzik. Leggyakrabban alkalmazott eszköze a kalapácsos daráló. Az így keletkezett terméket darának, dercének, illetve dercés takarmánynak nevezik. Abraktakarmányok hő- és nedves hőkezelése (termikus és hidrotermikus eljárások) Az abraktakarmányok előkészítésénél ismeretesek a termikus eljárások. Két alapvető csoportjuk van. Az egyik a száraz termikus eljárás, amikor a légszáraz magvakat, vagy azok daráját hőkezeljük. Amikor pedig gőzzel végezzük a hőkezelést, vagy a vízzel nedvesített takarmányt kezeljük hővel, akkor hidrotermikus kezelést végzünk. Mindkét kezelés célja a gabonafélék fizikokémiai feltárása, hogy az emészthetőség javításával növekedjen azok táplálóértéke. Puffasztás Az eljárás során az ép magvakat zárt térben hevítik, majd amikor a zárt teret hírtelen megnyitják, a nyomáskülönbség hatására a magvak eredeti térfogatuknak többszörösére duzzadnak. Ha a műveletet előzetesen vízzel kondicionált magvakkal, vagy nedves gőz bevezetésével végzik, az eljárást expandálásnak nevezik. Mikronizálás Az alkalmazott infravörös sugarak a magvak belsejébe hatolnak, ott molekuláris rezgést váltanak ki, aminek hatására a magvak víztartalmából keletkező gőz szétfeszíti (felrobbantja) a magvakat. Az így kapott szemek a puffasztott termékhez hasonló alakúak. Tosztolás Ezt a módszert a növényolajiparban alkalmazzák az extrahált szójadarák antitripszin tartalmának inaktiválása céljából. A tosztolás 110-120 Co-on 15-40 percig tartó, nedves körülmények között végzett hőkezelést jelent. Pelyhesítés Először 110-120 Co-on gőzzel hőkezelik a magvakat, majd ezt követi a pelyhesítés (más néven lapkázás). Ezt a hőkezeléssel felpuhított magvak hengerpárok közötti lapításával végzik el. Ezután a pelyheket hűtik, ami egyúttal szárítást is jelent. Extrudálás A takarmányt magas nyomású gőzzel együtt préselik, egyben hőkezelik. A távozó anyag hirtelen puffadt, szivacsos állományúvá válik. A végtermék víztartalmától függően még egy szárítási lépést kell beiktatni. A jelentős energiafelhasználással járó művelet megdrágítja a terméket, ezért ezzel az eljárással általában kész tápokat készítenek kutyák, macskák számára, illetve teljes olajtartalmú (full fat) szója hőkezelésére használják.



43.o.

Pörkölés Ma már ritkán használt eljárás. Ennek során a terményt - leggyakrabban az árpát - 150-160 Co-on barnulásig hevítik. A pörkölt árpa hosszú évtizedeken át a malacok első szilárd takarmánya volt. Abraktakarmányok préselése (pelletálás, granulálás) Az abraktakarmányok préselésével növelhetjük a takarmányfelvételt, meggátolhatjuk a keverékek komponenseinek osztályozódását, a porosodást. A takarmányiparban rendszerint a gyűrűs matricás görgős présgépet, az un. granuláló berendezést használják erre a célra. A préselés előtt a felaprított abraktakarmányokat, azok keverékét – illetve a tápokat - gőzzel képlékennyé teszik (kondicionálják), majd a görgők segítségével a forgásban lévő, gyűrű alakú matrica furatain átnyomják a takarmányt, amit egy kés a furat-átmérő 1,5-szeresének megfelelő hosszúságú darabokká, kis hengerekké (pelletté) vág. 20. tétel Jellemezze az etetés, itatás módszereit és rendjét! Információtartalom vázlata: - A takarmányfogyasztás mértékétől függő etetési módok (étvágy szerint, adagolt) - A takarmányfogyasztás módja szerint - A takarmány állapota szerint - Az etetés rendje - Itatás Étvágy szerinti: „Ad libitum”, azaz a takarmány állandóan az állatok előtt van. Ezzel a módszerrel nő a napi testtömeg-gyarapodás, de romlik a hús minősége az elzsírosodás miatt. Adagolt: Etetési időpontokban van a takarmány kiosztás, amely kevesebb takarmánypazarlást, de jobb húsminőséget eredményez. Az etetési időpontok gyakoriságát az állat faja és kora határozza meg legfőbbképpen (ló napi 3-szor kisebb adagokkal, Szarvasmarha napi 2 alkalom nagyabb adagban, fiatal állatokat naponta többször etessük, mint az idősebbeket) Takarmányfogyasztás módja: - Évszakonként változó: Tavasztól- őszig az alaptakarmány friss zöldtakarmányokból áll, természetesen abrak kiegészítéssel. Téli időszakban tartósított takarmányok veszik át az alaptakarmány szerepét. - Monodiétás: Egész évben azonos takarmányt fogyasztanak. - Kombinált: A kettő kombinációja Takarmány állapota szerint lehet: - Koncentrált: azok az abrak-takarmányok, amelyek egységnyi térfogatából nagymennyiségű energiát nyer az állat. Feltétlen takarmány, hiszen a jó termelés érdekében feltétlenül szükséges az etetésük.

Állattenyésztés I. -


44.o.

Ballaszt takarmányok: Olyan takarmány-félék tartoznak ebbe a csoportba, amelyek csekély energiatartalmúak, de étrendi hatásuk és általában olcsóságuk miatt fontos alaptakarmány alkotók. A takarmány fizikai állapota egyértelműen meghatározza az etetés technológiáját is. Abrak takarmányokat szárazon (önetetők), vagy nedvesen (vályúk) adagoljuk. Szénák etetése szénarácsból történik, míg az erjesztett takarmányokat és a zöldtakarmányokat általában vályúból etetjük. Etetés rendje: Legfőbbképpen a tartástechnológia határozza meg, lehet egyedi és csoportos etetés. Az etetés rendjét ezenkívül még számos más tényező befolyásolja: -A takarmány mennyisége és a benne lévő tápanyagok (fehérje, szénhidrát, zsír, rost, vitamin stb.) kielégítik-e az állat igényét. - A takarmány minősége: - tápanyagok megfelelő aránya - takarmány szennyezettsége (mikróbák, mérgek stb.) - takarmány megfelelő előkészítése - Etetések száma és ideje: figyeljünk a pontosságra és a nyugodt környezet biztosítására. -Takarmány etetésének sorrendje: először abrak, majd lédús és végül széna etetés, ivóvíz biztosítása. Puffasztó hatású takarmány etetésénél, előtte itassuk az állatot! - Etetők tisztántartása, állandó fertőtlenítése. Itatás: Az ivóvízzel szemben támasztott követelmények Az ivóvíz minőségét kémiai összetétele és hőmérséklete egyaránt megszabja. A túl hideg víz egészségkárosító, a meleg ivóvíz pedig nem üdítő hatású. A jó ivóvíz 10-15 Co hőmérsékletű, színtelen, szagtalan, kórokozóktól mentes, idegen ízt és szerves anyagokat nem tartalmaz. Ásványi anyag tartalma mérsékelt (kb.: 30 német keménységi fok), toxikus anyagoktól (As, Pb, nitrát) mentes. Itatási szabályok Általános szabály, hogy mindig etetés után itassunk. Felfúvó hatású takarmányok (pl:lucerna) etetésekor azonban helyesebb az etetés előtti itatás, mert így jobban kivédhető a felfúvódás veszélye. Az etetés és itatás között legalább 10 perc várakozási időt hagyjunk.

Állattenyésztés I. Aranykalászos gazda Szóbeli 1.o. 1. tétel. Jellemezze a gazdasági állatok szaporítását! Információtartalom vázlata:

Recommend Documents