ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL

STEFAN AUGUST LÜTGENAU

ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL Kismarton/Eisenstadt, 2010. február 15.

Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiája (EUDRS) 2010 elején az Európai Bizottság megkezdte a Duna Régió Stratégiájának kidolgozását. E több területet is érintő stratégia a Bizottság számos különféle feladatát és politikáját fogja majd össze (integrált megközelítés), és figyelmét egyúttal egy-egy kiemelt jelentőségű alkalmazási területre összpontosítja, melyek a nagytérség egészének életére valamilyen formában befolyást gyakorolnak (fókuszált megközelítés). A Bizottság javaslata egy hárompilléres modellt vázol fel: • „Környezetvédelem”: témái között például a vízgazdálkodás (árvízi védekezés) és a minőségmenedzsment (a biodiverzitás fenntartása és támogatása, a fenntartható energiák rendelkezésre állása) szerepel; • „Összeköttetések”: témái között például a szállítási (vízi, vasúti, közúti), az energiaellátási és az információtechnológiai infrastruktúra fejlesztését találjuk; • „Társadalmi-gazdasági integráció”: témái között a polgárok között a kapcsolatok és a gazdasági integráció erősítése és fejlesztése, a régió kulturális sokszínűségének fenntartása, fejlesztése és hasznosítása szerepel. Menetrend A Bizottság június végéig tervezi lefolytatni a konzultációkat a Duna-medence térségének jelentősebb szereplőivel és érdekeltjeivel. A konzultációk keretében már a projektjavaslatok és a konkrét intézkedési javaslatok összegyűjtése is megkezdődik. A Bizottság 2010 nyarán kívánja elkészíteni a cselekvési tervet, ezt követően válik lehetővé, hogy az Európai Tanács 2011-ben, a magyar elnökség idején elindítsa az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiáját. Kapcsolódások Az EUDRS kialakítására irányuló projekt szoros összefüggésben áll a Baltitengeri régióra vonatkozóan 2009. június 10-én elfogadott európai uniós stratégia, illetve az ehhez kapcsolódó cselekvési terv kidolgozásának folyamatával.

Állásfoglalás az EU Duna Stratégiájáról

129

A Balti-tengeri régióra vonatkozó stratégia legfontosabb célkitűzése a balti régió államai (nyolc EU-tagállam és az Orosz Föderáció) közötti együttműködés intenzívebbé és átfogóbbá tétele. A résztvevők négy főbb területet határoztak meg közösen. E szerint a régiónak • ökológiailag fenntarthatóvá (például a Balti-tenger megóvásával, a szennyvíz megfelelő kezelésével), • jómódúvá (például a kis- és középvállalkozások innovációs és beruházási támogatásával), • elérhetővé és vonzóvá (például a jobb infrastruktúra kialakítása révén) és • biztonságossá (például jobb válságkezeléssel és a szükséghelyzetek jobb menedzselésével) kell válnia. A cselekvési terv a fenti területek alapján összesen 15 cselekvési irányt, s ezenfelül 80 kapcsolódó projektet határozott meg. Bizonyos értelemben az EUDRS mintájául szolgált az unió nagytérségekkel kapcsolatos politikáinak tapasztalata is: a Földközi-tenger medencéjére kialakított politika (1997-től Barcelonai Folyamat, 2008-tól Unió a Földközitengeri Térségért), illetve 2004–2009-et követően az Európai Szomszédsági Politika keretén belül elindított Keleti Partnerség.

Egy régió (eszményi képe) és az emberek, akik lakják Az a földrajzi térség, amelyet a kidolgozás alatt álló Duna Stratégia le kíván fedni, aligha mutathatna változatosabb vagy heterogénebb képet. A Duna régióban találhatók az EU legfejlettebb és legmagasabb termelékenységű területei, ahol a legnagyobb az érték-előállítás és a jólét, ugyanakkor ebben a térségben találhatók a legalacsonyabb fejlettségű és termelékenységű régiók is, ahol a legalacsonyabbak a jövedelmek (GDP/lakos: Felső-Bajorország 39 700 euró, Románia északkeleti régiója 5800 euró). A Duna régióban egyszerre van jelen a kimagasló termelékenységű ökológiai földművelés (Burgenland, Ausztria) és a szétesett, romokban álló mezőgazdasági termelés (Románia bizonyos területein a földek 25–30%-a áll parlagon). A Duna régióban találhatók robbanásszerűen fejlődő városi övezetek (Pozsony, Budapest) és olyanok is, ahol az elvándorlás és a demográfiai hanyatlás kiugróan magas. Összefoglalva, a régiót mind a jólétet és a jövedelmeket, mind az infrastruktúrát és a közlekedési összeköttetéseket, mind pedig a gazdasági szerkezetet és a növekedést tekintve széles és mély szakadékok szelik keresztülkasul.

130

Stefan August Lütgenau

Ma még csak vízió egy olyan Duna régió, amely politikai, kulturális és gazdasági értelemben egységet alkot. Ez az egység nem áll fenn még az unió tagállamai között sem, még kevésbé azon államok között, melyek jelenleg az unió határain kívül vannak.

Törésvonalak, konfliktusok… Az a régió, melyre vonatkozóan az Európai Unió a Duna Stratégiát ki kívánja dolgozni, nemcsak földrajzi értelemben heterogén és sokszínű. A különböző kultúrák és vívmányaik sűrű egymásmellettisége ugyanúgy jellemző a Duna régióra, mint a szegénység és a gazdagság ellentéte, vagy a termelékeny és az alacsonyan fejlett területek és struktúrák dichotómiája. A Duna régiót emellett – szemben például a Rajna vidékével (Svájc, Franciaország, Németország, Benelux országok) – különféle kulturális törésvonalak és nyilvánvaló ellentmondások is jellemzik, melyek a Római Birodalom 395-ös kettéválása óta konfliktusok változatos sorát okozták a térségben. E térségben zajlott le a Római Birodalom keleti és nyugati részre válása. Közigazgatási szétválás volt ez, mégis a keleti és a nyugati, a görög és a latin világ elválásának kezdőpontja lett. E rést tágította és szilárdította meg kulturális értelemben az 1054-ben bekövetkezett nagy szakadás, ami – legalábbis részben – reprodukálta a 395-ben meghúzott határvonalat. A Duna régió a 13. századtól kezdődően évszázadokon keresztül az európai hatalmak és az Oszmán Birodalom közötti ellenségeskedés színtere lett. E konfliktus nemcsak Ausztria és Magyarország régióhoz való viszonyát határozta meg, hanem Szerbia, Bulgária és Románia nemzeti identitásának középponti elemévé is vált. Ezek az országok csak a 19. század végén vívták ki az Oszmán Birodalommal és a Habsburg fennhatósággal szembeni harcban részleges nemzeti függetlenségüket. Az Oszmán Birodalom elnyomó politikája megszilárdította e szembenállás tudatát az osztrák önazonosság-felfogásban – Bécs kétszeri, 1529-es és 1683-as ostroma is hozzájárult ehhez. A Duna-medence térségét évszázadokon keresztül katonai határ szelte át, mely a Habsburg–oszmán szembenállás jelképévé vált. E konfliktust régen és ma is két világvallás, a kereszténység és az iszlám konfliktusaként is értelmezik. Mindezen felül a régió a Habsburg hegemónia következményeként egyre inkább gyarmati jellegű politika célpontjává vált, ami Bosznia-Hercegovina 1908-as megszállásában érte el tetőpontját. A Duna régiót ellenségeskedések sokasága jellemzi. Ezek legtöbb esetben az egyik nemzetnek a régióra irányuló hegemón törekvéseivel szembeni reakciókként jelentkeztek, melyeket a legkülönfélébb okok táplálták, eredetük pedig különböző korokba nyúlik vissza. E konfliktusok mindegyike szolgált már háborúk kitörésének indokául is. Mindenekelőtt az osztrák–szerb, az osztrák–magyar konfliktust, a szomszédoknak a magyar kulturális hege-


131

móniával szembeni 19. századi ellenállását és a Balkán-háborúkat kell említenünk, mely utóbbiak „függetlenségi harcból” egyik napról a másikra váltak a regionális dominanciáért folytatott küzdelemmé. A Duna régió a 20. században a német nemzetiszocializmus szuperhatalmi törekvéseinek célpontjává vált. Az 1941 és 1947 közötti évek a szenvedés évei, amit a német megszállás, s emberek millióinak elűzése és meggyilkolása jellemzett. Európa nyugati–keleti megosztottsága részeként a vasfüggöny 1947-től kezdődően egészen 1989-ig választotta ketté a tágabb Duna régiót. A Balkán térséget a szélsőséges nacionalizmus újra felbukkanása és az ennek következményeként kitört háborúk, valamint a volt Jugoszláviában fellobbant konfliktusok szakították szét, melyek emberek millióit nyomorították meg. E konfliktusok formálták egyúttal a szomszédok egymásról, illetve saját politikai és társadalmi énjéről alkotott felfogását is.

… és paradoxonok A Duna régió (kulturális) történelmében fellelhető többszörös törésvonalak mellett a makrorégiót számos paradoxon is jellemzi, melyek az itt élőket nemcsak az európai eszménytől idegenítik el, hanem attól is, hogy a Duna régiót a sajátjuknak érezzék. Alig akad még egy ország, amely akár politikailag, akár gazdaságilag vagy kulturálisan többet profitált volna a vasfüggöny leomlásából, az ország Európai Unióhoz való csatlakozásából, illetve az EU 2004-es és 2007-es keleti bővítéséből, mint Ausztria. Ennek ellenére az osztrák közvéleményben az unió kezdeti, átlagot meghaladó támogatottsága hamar visszájára fordult. Ausztria lakosságának többsége ma negatívan viszonyul az EU-hoz, és elutasító a Duna régió bővítésével szemben is, melynek gazdasági összeolvadása és egységesülése jelentősen hozzájárult az osztrák jóléthez az elmúlt 15–20 évben. A törésvonalak és paradoxonok mély gyökeret vertek az emberek tudatában, bár ennek azért van valós alapja is. Az a tény, hogy a Dunát egy közel 400 kilométeres szakaszon (a 863-as folyamkilométernél lévő Vaskapu II és a 488,7 folyamkilométernél lévő Gyurgyevó/Rusze között) egyetlen híd sem íveli át, ennek az attitűdnek az egyértelmű megnyilvánulása.

Az Angern-szindróma Az, hogy a Duna régióra a megszakadt (vagy megszakított) összeköttetések jellemzőek, nem kis részben az itt élők akaratából alakult így, akik elutasítják a kapcsolatok kiszélesítését vagy az egymással való érintkezést, és arra félelemmel tekintenek. Angern an der March kicsiny határváros Alsó-Ausztriában éppen a szlovákiai Záhorská Vesszel (Ungeraiden, Magyarfalu) szemközt. A komp ma már

132


kisebb teherautókat, személygépkocsikat, motorkerékpárokat, bicikliket és gyalogosokat szállít néhány percenként. Ha csak egy kicsivel is hosszabb lenne, a komp szinte már híd lenne. Mégis, csak 2000-ben kezdte meg működését, és akkor is nagy nehézségek árán. A vasfüggöny leomlását követően az új Európát övező eufória az osztrák oldalon, Angernben nagyon is szűk körre korlátozódott. Egy közvéleménykutatás szerint 60% ellenezte, hogy hidat építsenek a szomszédok felé. A Kelet és a Nyugat közötti határ és törésvonal már réges-rég a tudatban jelen lévő határrá és törésvonallá alakult át, amely jelentősen hozzájárult a „mi” és a „miénk” öndefiníciójához. Csak a 2007-ben lebonyolított új szavazás hozta meg a hídépítéshez hozzájáruló kétharmados támogatást, az osztrák oldalon azonban a kocsmák törzsközönsége körében még ma is hiába keresnénk az egyetértő pártfogást. A falak emelése és lerombolása, ugyanúgy, mint a hidak építése, olyan folyamat, amely az emberek fejében és lelkében kezdődik. Nem mindenki és nem mindenhol áll erre készen. Angern és Záhorská Ves esetében az uniós források jelentősen hozzájárultak a híd megépítéséhez. 2010-ben, 21 évvel a vasfüggöny leomlását követően Angernben és Záhorská Vesben is kinyílt az ajtó a közös Európára. Ha Angern és Záhorská Ves lakosai, akiket csak 1945-öt követően választottak és idegenítettek el egymástól, ily rövid idő alatt ilyen tüneteket produkálnak, mennyivel inkább számolnunk kell még szilárdabb törésvonalakkal és a közvetlen szomszéd még vehemensebb elutasításával azokban a régiókban, ahol nem is oly rég még véres háborúkat vívtak, és az embereket tömegesen üldözték el lakóhelyükről?

Európai béketerv Manapság sokan elfelejtik, hogy az európai integráció a legnagyobb szabású európai béketerv. Ez a béketerv az 1950-es évek elején egy másik nagy európai régióban indult el, amit szintén egy folyó, a Rajna köt össze. Évszázadok szembenállását követően a franciák és a németek – a konfliktusokat és a határokat előremutató módon megszüntető Benelux államok társaságában és támogatásával – végre összefogtak. Nem kívánjuk alábecsülni a hidegháború és a szovjet tömb jelentette valós vagy vélt fenyegetés szerepét a nyugat-európai integráció elindításában és életben tartásában. A Duna régióban ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy semmilyen közvetlen katonai veszéllyel nem kell számolnunk. Nyugat-Európa népeinek ugyanakkor mélyen átérzett vágya volt közös erőfeszítéssel túllépni az elmúlt évszázadok és a két világháború által előidézett megosztottságon. Európát modernnek, jövőbe mutatónak, nem


133

egyszer eszménynek látták. Az Európa nyugati felében lezajlott integrációs folyamat sikerességét segítette elő az 1950-es, 1960-as évek gazdasági fellendülése során megtapasztalt újfajta mobilitás is, ami – a világháborús hadjáratokat nem számítva – először tette lehetővé emberek nagy tömegei számára, hogy Európát beutazzák. A lakosságot magával ragadó pozitív hangulat segített át a politikai egyesülést kísérő legnehezebb kríziseken is („üres székek” politikája, 1965–1966). Mindeközben az egyesülő Európát eluraló eufória a korábbi vasfüggöny mentén és a Duna vonalán egyszerűen semmivé foszlott. A térség államainak és az itt élő embereknek, valamint az Európai Uniónak ennek ellenére is, sőt annál inkább az a feladata, hogy a Duna térségét a béke, a jog uralma és a demokrácia jellemezte régióvá változtassa, s ezzel megnyissa az utat a régió jólétéhez és fenntartható ökológiai fejlődéséhez.

Európai folyó: hagyományokra épít, jövőbe tekint, reménnyel teli Az EUDRS szembefordul a régi, konfliktusokkal terhelt és az emberek tudatába magát befészkelt régiókkal és elkülönülési törekvésekkel, melyek a Duna-medence térségének történelmét mind ez ideig meghatározták, s helyébe a lelki beállítódás új vízióját állítja, amely a Duna-medence népeit és kultúráit a maguk sokszínűségében kívánja egységgé kovácsolni. A Duna Stratégia egyszerre és egyenlő mértékben épít a hagyományokra, tekint a jövőbe és reménnyel teli. Jövőbe tekint, mert az unió és tagállamai olyan folyamatba kezdtek bele, amelynek határozott célja a megosztottságok és törésvonalak ősrégi sémáinak tudatos meghaladása. Reménnyel teli, mert e folyamat részeként a Duna régióban átfogó, forradalmi változások indultak meg, melyeket több, igen eltérően működő motor hajt. A stratégia kiindulópontjában minden valószínűség szerint BadenWürttemberg dunai régiója állt. Itt nyílt lehetőség arra, hogy az elgondolásnak Brüsszelben, valamint a tagállamok és a Duna menti régiók nagyobb városaiban is támogatást szerezzenek. Az a tény, hogy az ötlet „apaságát” a bécsi és a bukaresti külügyminisztérium is magának tulajdonítja, ugyancsak a Duna Stratégia fontossága mellett szól. A hagyományra épít az a megközelítés, ami a Duna régió egyesítését a folyó menti térség gazdasági fejlődése révén kívánja előmozdítani. Jean Monnet óta ez a megközelítés újra és újra bizonyította eredményességét. A 2010-ben figyelembe vett megfontolások persze nem kizárólag a gazdasági szférára korlátozódnak. A jövőorientált ökológiai tervezés a készülő stratégia középponti eleme.

134


Az Európai Unió régiókon átívelő további stratégiái A makrorégiókra kidolgozott stratégiák viszonylag újszerű megközelítésnek számítanak. A 2009-ben elfogadott Balti-tengeri Stratégia még túl friss ahhoz, hogy végső következtetésekhez adhasson támpontot. A külkapcsolatokat tekintve azonban az EU és a civil társadalom a szomszédsági politikák keretében már 1995 óta gyűjti a tapasztalatokat. A nagytérségi stratégiákhoz hasonlóan a szomszédsági politikák – az ESZP és a Barcelonai Folyamat / Unió a Földközi-tengeri Térségért – egyszerre szolgálták az EU közvetlen szomszédságában elterülő térség stabilizációját, a jólét és gazdagság térnyerését, a demokrácia és a jogállamiság megerősítését, a fenntartható ökológiai fejlődés megindulását, valamint a különféle kulturális értékek védelmét és a régióban élő népek és emberek részére történő közvetítését. Az EUDRS számára is mintául szolgálhatnak a nagytérségi politikák – különösen az ESZP és a Barcelonai Folyamat / Unió a Földközi-tengeri Térségért –, melyekben nagy hangsúlyt kapott a civil társadalmi részvétel. A civil társadalmi dimenzió mindkét esetben a szélesebb politikai folyamatba ágyazódik be, és – többek között – rendszeresen megtartott nyilvános fórumokban, illetve a civil társadalom és a miniszterek / Európai Bizottság közötti eszmecserében ölt testet.

Civil társadalmi részvétel a Duna Stratégiában Az EU Duna régióra vonatkozó stratégiájának kidolgozása céljából az érdekeltek számára nyitott és befogadó konzultációs folyamat kezdődött, ami a Duna régióban – elviekben – valamennyi résztvevő és érdekelt fél számára lehetővé teszi, hogy az uniós Duna Stratégia kialakításába és későbbi megvalósításába bekapcsolódjon, hallassa hangját és azt figyelembe is vegyék. E megközelítést hangsúlyozottan üdvözöljük és támogatjuk. A civil társadalom részvétele az EUDRS-ben azonban ez ideig meglehetősen gyenge volt. A Duna Stratégiáról Ulmban megtartott első uniós konferencia tapasztalatai is azt mutatják, hogy a legnagyobb civil társadalmi csoportok, különösen azok, melyek a Duna-medence déli országaiban tevékenykednek, nem tudtak részt venni az összejövetelen. A konferencia programja, műhelybeszélgetései, valamint a hozzászólók listája is egyértelműen arról tanúskodik, hogy a civil társadalmi részvétel túlságosan is erőtlen volt. Az EUDRS társadalmi vitájában diktált feszes menetrend strukturális hátrányt jelent általában a civil társadalom, és különösen a délebbre fekvő országok gyengébb civil társadalmai számára. Bár az Európai Bizottság által nemrégiben elindított nyílt konzultációs folyamat jelentősen megkönnyítheti a civil társadalom véleményének meg-


135

fogalmazását, nem feltételezhető, hogy – a folyamat elégtelen nyilvánosságának következményeként is – azokat a hiányzó lehetőségeket, melyek a civil társadalom kevésbé fejlett csoportjainak részvételét akadályozzák, megfelelőképpen ellensúlyozni lehet. Megkerülhetetlen akadály a konzultációs folyamat többnyelvűségének hiánya – ami tehát feltételezi az angol nyelvtudást. A Bizottság által nemrégiben kezdeményezett konzultációs folyamat számos érintett államban teljességgel ismeretlen, és a média sem foglalkozik érdemben a kérdéssel. Az egyes országokban működő EU-képviseletek kevéssé vesznek részt a munkában, és nem is szolgálhatnak hatékony közvetítőkként. A jelenlegi menetrend a bulgáriai és a romániai konzultációkat a társadalmi vita utolsó fázisában, májusban és júniusban tervezi lefolytatni, ebből következően az ottani civil társadalom részvételére a vitában már nagyon későn kerülhet sor, ha egyáltalán sor kerül. E csoportok kénytelen távolmaradása az Ulmi Konferenciától tovább erősíti ezt a strukturális hátrányt. A társadalmi vita 2010 júniusáig tervezett lezárásáig a Duna régió civil társadalmainak jelentős csoportjai még saját belső véleményformálási processzusaik végére sem jutnak el. Ez nem utolsósorban azoknak az EU által is jelzett strukturális deficiteknek a következménye, melyek a transznacionális cserekapcsolatok, az infrastruktúra és a kommunikációs kapcsolatok terén állnak fenn, melyeket a Duna Stratégia – helyesen – éppen felszámolni kíván.

A civil társadalmi részvétel másik pillére A Foster Europe [Támogasd Európát] nevű szervezet ezért azt kéri, hogy a Duna Stratégia kidolgozását és megvalósítását célzó konzultációkba a civil társadalom strukturális beágyazását tegyék lehetővé. Ezzel párhuzamosan a cselekvési terv véleményezésének és elkészítésének folyamatát oly módon kell megtervezni, hogy a stratégia tervezése során a civil társadalom igényei, aggodalmai és kérései 2010 júniusát követően is befogadhatóak és maradéktalanul figyelembe vehetőek legyenek. A civil társadalom részvételének és a részvétel módozatainak befogadó jellegűnek kell lennie. Amellett, hogy széleskörűen magába kell foglalnia valamennyi érintett államot és régiót, nemzetközi szinten is szervezettnek és összekapcsoltnak kell lennie. Egy életképes és aktív civil társadalmi struktúra a résztvevők közötti közvetlen kapcsolatot feltételez. A rendszeres találkozók és megbeszélések, melyeken a szűkös pénzügyi lehetőségekkel rendelkező helyi szervezetek és csoportok is részt vehetnek, előfeltételét képezik annak, hogy a Dunamedence civil társadalmai eredményesen és kreatívan tudjanak a folyamatban közreműködni.

136


A Duna régióban élő emberek részvétele nélkül lehetetlen meghaladni azokat a törésvonalakat, szakadékokat és paradoxonokat, melyek elválasztják és megosztják a régiót, és egyúttal az ott élőket is távol tartják egymástól. Az állami szereplők már eddig is arra használták a Duna Stratégiát, hogy saját, részben már évek óta követett napirendjüket az új stratégiába is átemeljék. A Duna folyómedrének mélyítése, folyami erőművek építése, a hajózási infrastruktúra fejlesztése kétségtelenül fontosak, ugyanakkor a legkevésbé sem tekinthetők újszerűnek. A Duna medence lakossága nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen kreativitásának, életerejének és innovációs potenciáljának bevonására leghatékonyabban a civil társadalom részvételével kerülhet sor. A mediterrán térségben szerzett tapasztalatok különösen jól mutatják, hogy egy jól szervezett civil társadalmi dimenzió gyakran jóval hatékonyabban segíthet túllendülni a politikai kríziseken, mint az az állami szereplők közreműködésével lehetséges volna. Az erős civil társadalmi dimenzió arra is garanciát jelenthet, hogy a stratégiát a jó kormányzás ismérveinek megfelelően és a Duna régió lakosságának érdekében kialakított politika jegyében fogják végrehajtani. A Duna-medence civil társadalmainak strukturálisan beágyazott és önszerveződő részvétele a Duna Stratégiában hozzájárul ahhoz is, hogy az EU ezen új megközelítését az emberek a magukénak érezzék, és egyúttal a közös európai Duna régió céljainak és víziójának megvalósításában is hatásosan működjenek közre.

A Duna-medence Civil Társadalom Hálózat Projekt A Foster Europe a Duna régióban működő partnerekkel együttműködésben azon munkálkodik, hogy a Duna régióban megindítsa a civil társadalom önszerveződési folyamatát. A Duna-medence Civil Társadalom Hálózat Projekt és a www.danubestrategy.eu honlap bármely érdeklődő számára lehetővé teszi, hogy a Duna Stratégia tartalmáról, formájáról, időkeretéről és aspektusairól gyorsan és tömören informálódjon. A Duna-medence Civil Társadalom Hálózat Projekt egyben a Dunamedencében tevékenykedő vagy ott érdekekkel bíró valamennyi civil csoport kiindulópontja és találkahelye.

Dunai Civil Fórum: a hálózat hálózata A Foster Europe és a Duna-medence Civil Társadalom Hálózat Projekt munkájának a célja, hogy hálózatok hálózataként Dunai Civil Fórumot indítson el és tartson fenn, ami a Duna Stratégia civil társadalmi dimenzióját jeleníti meg, és a civil társadalmi döntéshozatali folyamatok számára megfelelő fórumot és eszközt bocsát rendelkezésre.


137

A Duna-medence Civil Társadalom Hálózat Projekt és a Dunai Civil Fórum jelentik azokat a struktúrákat, amelyek biztosíthatják a civil társadalom részvételét és befolyását az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájában. (Fordította: Böszörményi Jenő)

ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL

Recommend Documents