Allah a Könyörületes és Irgalmas Nevében

Allah a Könyörületes és Irgalmas Nevében

1

2

AZ ISZLÁM TANÍTÁSÁNAK ALAPJAI

Allamah Sayyid Muhammad Hosayn Tabatabai

3

Mű címe angolul: Basic Teachings of Islam Kiadta: International Publishing Co. Tehran-Islamic Republic of Iran ISBN 964 -304 – 058 - 5

Az iszlám tanításának alapjai Allamah Sayyid Muhammad Hosayn Tabatabai

Kiadja: Al Mahdi Institute, Birmingham, Egyesült Királyság, 2011

4

TARTALOM A FORDÍTÓ ELŐSZAVA ....................................................................................................................................... 11 ELŐSZÓ .............................................................................................................................................................. 11 ÉLETEM: SZERZŐ ÉLETRAJZ ................................................................................................................................ 13 1. VALLÁS ........................................................................................................................................................... 15 HIT.................................................................................................................................................................. 15 ERKÖLCSTAN .................................................................................................................................................. 16 CSELEKEDETEK ............................................................................................................................................... 16 KELL-E AZ EMBERNEK A VALLÁS KÖTELÉKEI KÖZT ÉLNIE? ............................................................................. 16 KÖVETKEZMÉNY ............................................................................................................................................ 18 A VALLÁS HASZNA.......................................................................................................................................... 19 AZ EMBERI CIVILIZÁCIÓ ................................................................................................................................. 19 A TÁRSADALOM SZABÁLYOK IRÁNTI SZÜKSÉGLETE ...................................................................................... 20 AZ EMBER NEM SZABAD vis- a-vis SZABÁLYOK ............................................................................................. 20 A SZABÁLYOK KIFEJLŐDÉSÉBEN LÉTEZŐ GYENGE PONT ............................................................................... 20 A POLGÁRI TÖRVÉNY GYENGESÉGÉNEK ALAPVETŐ FORRÁSA ..................................................................... 21 MI KÜLÖNBÖZETI MEG A VALLÁSI TÖRVÉNYEKET MÁS TÖRVÉNYI FORMÁKTÓL ......................................... 21 RÖVID KITEKINTŐ A VALLÁSOK TÖRTÉNETÉRŐL ........................................................................................... 24 ISZLÁM ........................................................................................................................................................... 24 A VALLÁS FONTOSSÁGA AZ EMBERI NYUGALOM KIALAKÍTÁSÁBAN............................................................. 25 ISZLÁM ÖSSZEHASONLÍTVA MÁS VALLÁSOKKAL ........................................................................................... 25 AZ ISZLÁM ÖSSZEHASONLÍTVA MÁS TÁRSADALMI RENDSZEREKKEL............................................................ 26 2. HIT .................................................................................................................................................................. 27 A TEREMTÉS EREDETÉNEK FONTOLÓRA VÉTELE TERMÉSZETES DOLOG ...................................................... 27 BIZONYÍTÉK A LÉTREHOZÓ LÉTÉRE ................................................................................................................ 27 HITTUDOMÁNY ÉS A NEMZETEK ................................................................................................................... 28 A KÍVÁNCSISÁG HATÁSAI AZ EMBERI ÉLETRE ................................................................................................ 28 HOGYAN ISMERJÜK MEG ISTENT A KEGYES KORÁN SZERINT ....................................................................... 29 KORÁNI TANÍTÁSOK A VILÁGEGYETEM TEREMTŐJÉRŐL ............................................................................... 30 A KORÁN ÉS A TAUHID................................................................................................................................... 30 ISTEN, A LEGMAGASZTOSABB, A TÖKÉLETESSÉG MINDEN JELLEMZŐJÉVEL RENDELKEZIK .......................... 31 MIÉRT NEM SIKERÜL AZ EMBERNEK EGYETÉRTENIE EZZEL AZ IGAZSÁGGAL ................................................ 31 ISTEN HATALMA ÉS TUDÁSA ......................................................................................................................... 32 IGAZSÁGOSSÁG.............................................................................................................................................. 33 KEGYELEM...................................................................................................................................................... 33 5

A TÖKÉLETESSÉG EGYÉB TULAJDONSÁGAI .................................................................................................... 34 PRÓFÉTASÁG.................................................................................................................................................. 34 A PRÓFÉTASÁG BIZONYÍTÉKA ........................................................................................................................ 34 A KÜLÖNBSÉG EMBER ÉS A TÖBBI DOLOG KÖZÖTT ...................................................................................... 35 A PRÓFÉTÁK TULAJDONSÁGAI....................................................................................................................... 35 PRÓFÉTÁK AZ EMBERI TÁRSADALOM KÖZÉPPONTJÁBAN ............................................................................ 36 AZ ELHATÁROZÁS PRÓFÉTÁI ÉS MÁS PRÓFÉTÁK ........................................................................................... 36 NOÉ ................................................................................................................................................................ 36 ÁBRAHÁM ...................................................................................................................................................... 37 MÓZES ........................................................................................................................................................... 38 JÉZUS, A FELKENT .......................................................................................................................................... 38 3. A KÜLDÖTT - MUHAMMAD, ABDULLAH FIA .................................................................................................. 39 BAHIRA, A SZERZETES TÖRTÉNETE ................................................................................................................ 40 NESTURIUS, A SZERZETES TÖRTÉNETE .......................................................................................................... 41 JÖVENDÖLÉSEK A MEDINAI ZSIDÓKTÓL ........................................................................................................ 41 A HÍRNÖK ELJÖVETELÉNEK JÖVENDÖLÉSEI A KORÁN VONATKOZÁSÁBAN................................................... 41 A KÜLDETÉS KEZDETÉTŐL A KIVONULÁSIG.................................................................................................... 41 UTAZÁS TAIFBA .............................................................................................................................................. 42 A LEGNEMESEBB KÜLDÖTT KIVÁNDORLÁSA MEDINÁBA .............................................................................. 43 A KIRÁLYOK ISZLÁMRA HÍVÁSA..................................................................................................................... 45 GHADIR KHUMM ÉS AZ UTÓDLÁS KÉRDÉSE .................................................................................................. 46 A KÜLDÖTT MEDINAI TARTÓZKODÁSA ÉS AZ ISZLÁM ELŐRETÖRÉSE ........................................................... 46 A KÜLDÖTT SPIRITUÁLIS JELLEME.................................................................................................................. 47 SPIRITUÁLIS KARAKTERE MINDEN ÁTLAGOT FELÜLMÚL .............................................................................. 48 A KÜLDÖTT SZEMÉLYISÉGE ............................................................................................................................ 48 A KÜLDÖTT HAGYATÉKA A MUSZLIMOKRA ................................................................................................... 50 4. A KEGYES KORÁN ........................................................................................................................................... 52 A KEGYES KORÁN EGY CSODA ....................................................................................................................... 53 A KÜLDÖTT ELLENI VÁDASKODÁSOK ............................................................................................................. 55 A KORÁN KIHÍVÁSOKKAL ÁLLÍTJA SZEMBE A MUSHRIKOKAT ........................................................................ 55 5. A KÜLDÖTT ÖRÖKÖSEI ................................................................................................................................... 57 ALI ÉS MÁS ÖRÖKÖSÖK FELJEGYZETT ERÉNYEI ............................................................................................. 57 AZ IMAMÁTUS ............................................................................................................................................... 58 BIZONYÍTÉK AZ IMAMÁTUSRA ....................................................................................................................... 59 IMÁM IRÁNTI SZÜKSÉG ELKERÜLHETETLEN .................................................................................................. 59 MIT MONDOTT A KÜLDÖTT A WILAYA-RÓL .................................................................................................. 59 6

A KÜLDÖTT MEGNEVEZI AZ UTÓDJÁT ........................................................................................................... 60 AZ IMÁMOK FEDDHETETLENSÉGE ................................................................................................................. 60 AZ IMÁMOK ERKÖLCSI ÉRTÉKEI ..................................................................................................................... 60 AZ IMÁMOK TUDÁSA ..................................................................................................................................... 60 A TIZENNÉGY FEDDHETETLEN IMÁM ............................................................................................................ 61 AZ IRÁNYMUTATÁS IMÁMJAI, BÉKE LEGYEN RAJTUK ................................................................................... 61 AZ ÖRÖKÖSÖK VISELKEDÉSE ......................................................................................................................... 61 MIKÉNT KÜLÖNBÖZTEK AZ IMÁMOK KORUK KORMÁNYAITÓL .................................................................... 62 MI VOLT RENDKÍVÜLI AZ ÖRÖKÖSÖK MÓDSZERÉBEN? ................................................................................ 63 ALI .................................................................................................................................................................. 63 FATIMA A FENSÉGES, A LEGIGAZABB ............................................................................................................ 65 IMÁM HASZAN ÉS IMÁM HUSZEJN................................................................................................................ 66 IMÁM HASZAN ÉS IMÁM HUSZEJN MÓDSZERE KÜLÖNBÖZŐ VOLT? ........................................................... 67 IMÁM SZADZSAD ........................................................................................................................................... 68 IMÁM MUHAMMAD BAQIR .......................................................................................................................... 69 IMÁM DZSAFAR SZADIQ ................................................................................................................................ 69 IMÁM MUSA KAZIM ...................................................................................................................................... 70 IMÁM RIZA..................................................................................................................................................... 70 IMÁM MUHAMMAD TAQI, IMÁM ALI AN-NAQI ÉS IMÁM HASZAN ASZKARI ............................................... 71 A KOR IMÁMJA ÉS A MEGÍGÉRT MAHDI........................................................................................................ 71 MILYEN ETIKUS KÖVETKEZTETÉS VONHATÓ LE ............................................................................................. 71 6. A FELTÁMADÁS .............................................................................................................................................. 73 KÜLÖNBÖZŐ VALLÁSOK ÉS SZEKTÁK ÉS A FELTÁMADÁS TANA .................................................................... 73 FELTÁMADÁS A KORÁN SZERINT ................................................................................................................... 74 A HALÁLTÓL A FELTÁMADÁSIG...................................................................................................................... 74 A HALÁL JELENTÉSE ....................................................................................................................................... 74 A BARZAKH ( AL-ALAM AL-BARZAKH) ............................................................................................................ 75 7. ERKÖLCS......................................................................................................................................................... 76 KÜLÖNBÖZŐ NÉZETEK A KÖTELESSÉGRŐL .................................................................................................... 76 A KÖTELESSÉG ISMERETE .............................................................................................................................. 77 AZ EMBER KÖTELESSÉGE ISTEN FELÉ............................................................................................................. 77 ISTEN IMÁDATA ............................................................................................................................................. 78 AZ EMBER KÖTELESSÉGE SAJÁT MAGA FELÉ ................................................................................................. 78 FIZIKAI EGÉSZSÉG........................................................................................................................................... 78 SPIRITUÁLIS EGÉSZSÉG .................................................................................................................................. 79 TANULÁS ........................................................................................................................................................ 80 7

A DIÁKOK FONTOSSÁGA ................................................................................................................................ 80 A TANÁROK FONTOSSÁGA............................................................................................................................. 81 A TUDÓSOK TISZTELETE ................................................................................................................................. 81 A DIÁK ÉS A TANÁR FELADATA ...................................................................................................................... 81 AZ ISZLÁM OKTATÁS KÉT ELSŐRENDŰ PÉLDÁJA ........................................................................................... 82 AZ IGAZSÁGRÓL VALÓ SZABAD GONDOLKODÁSTÓL ÉS KIFEJEZÉSÉTŐL VALÓ TARTÓZKODÁS .................... 82 KÖVETKEZTETÉS ............................................................................................................................................. 82 IJTIHAD ÉS TAQLID ......................................................................................................................................... 83 8. KÖTELESSÉG MÁSOK IRÁNT ........................................................................................................................... 84 KÖTELESSÉGEK A SZÜLŐK FELÉ...................................................................................................................... 84 ENGEDETLENSÉG A SZÜLŐKKEL SZEMBEN .................................................................................................... 84 A GYERMEKEK JOGAI ..................................................................................................................................... 84 AZ IDŐSEK TISZTELETE ................................................................................................................................... 85 KÖTELESSÉG A ROKONOK IRÁNT ................................................................................................................... 85 KÖTELESSÉG A SZOMSZÉDOK IRÁNT ............................................................................................................. 85 KÖTELESSÉGEK A SZEGÉNYEK ÉS SZÜKSÉGBEN SZENVEDŐK IRÁNT .............................................................. 86 TÁRSADALOM IRÁNTI FELELŐSSÉG ............................................................................................................... 86 9. AZ IGAZSÁG.................................................................................................................................................... 88 EGYÉNI IGAZSÁG ............................................................................................................................................ 88 TÁRSADALMI IGAZSÁG .................................................................................................................................. 88 IGAZSÁGTALANSÁG, ELNYOMÁS ................................................................................................................... 88 JÓ TÁRSADALMI KAPCSOLATOK .................................................................................................................... 88 MÁSOK ZAVARÁSA ÉS BAJKEVERÉS ............................................................................................................... 89 JÓ KAPCSOLATOK FENNTARTÁSA .................................................................................................................. 89 ROSSZ EMBEREK TÁRSASÁGA ........................................................................................................................ 89 IGAZMONDÁS ................................................................................................................................................ 90 A HAZUGSÁG ÁRTALMAI ............................................................................................................................... 90 RÁGALOM ÉS BECSÜLETSÉRTÉS..................................................................................................................... 90 AZ EMBEREK BECSÜLETE ELLENI VÉTEK ........................................................................................................ 91 ÖNTISZTELET ÉS ERKÖLCSI BECSÜLETESSÉG.................................................................................................. 91 JÓTÉKONYSÁG ÉS A SZÜKSÉGET SZENVEDŐK TÁMOGATÁSA ....................................................................... 91 EGYÜTTMŰKÖDÉS ......................................................................................................................................... 92 JÓTÉKONY TETTEK ÉS ADOMÁNYOK ............................................................................................................. 92 ÖNFELÁLDOZÁS ............................................................................................................................................. 92 NAGYLELKŰSÉG ÉS BŐKEZŰSÉG .................................................................................................................... 93 DZSIHÁD......................................................................................................................................................... 93 8

ESETEK, AMIKOR AZ ISZLÁMBAN HARCRA HÍVÁS VAN ................................................................................. 94 DZSIHÁDTÓL A VÉDELEMIG ........................................................................................................................... 95 SZÜLŐFÖLD MEGVÉDÉSE ............................................................................................................................... 95 A TÁRSADALOM BELSŐ ELLENSÉGEIVEL VALÓ KÜZDELEM ........................................................................... 95 AZ IGAZSÁG VÉDELME ................................................................................................................................... 96 GYILKOSSÁG ................................................................................................................................................... 96 AZ ÁRVÁK VAGYONÁNAK ELSIKKASZTÁSA..................................................................................................... 96 KÉTELKEDÉS ISTEN IRGALMÁBAN .................................................................................................................. 96 HARAG ........................................................................................................................................................... 96 VESZTEGETÉS ................................................................................................................................................. 97 TOLVAJLÁS ..................................................................................................................................................... 97 HAMISAN MÉRŐK .......................................................................................................................................... 97 BÜNTETÉS A BŰNÖKÉRT ÁLTALÁNOSSÁGBAN .............................................................................................. 97 A MUNKA SZÜKSÉGESSÉGE, A KERESKEDELEM ÉS IPAR FONTOSSÁGA ........................................................ 97 HIÁBAVALÓSÁG ROSSZALLÁSÁBAN ............................................................................................................... 98 A GAZDÁLKODÁS ÉRTÉKE .............................................................................................................................. 98 ÖNBIZALOM ................................................................................................................................................... 98 A FÜGGŐSÉG OKOZTA ÁRTALOM .................................................................................................................. 99 10. FEJEZET – VALLÁSI ELŐÍRÁSOK .................................................................................................................. 100 SZERTARTÁSOK ............................................................................................................................................ 100 SZERTARTÁSOS IMÁDKOZÁS ....................................................................................................................... 100 KÖTELEZŐ IMÁK........................................................................................................................................... 101 IMA ELŐTTI KÖTELEZŐ CSELEKEDETEK ........................................................................................................ 101 TISZTASÁG ................................................................................................................................................... 101 TISZTÁTALANSÁG ......................................................................................................................................... 101 TISZTÍTÓ TÉNYEZŐK ..................................................................................................................................... 101 WUZU ÉS A RÁ VONATKOZÓ RENDELET ...................................................................................................... 102 WUZUT ÉRVÉNYTELENÍTŐ DOLGOK ............................................................................................................ 102 GHUSL, RITUÁLIS MOSDÁS .......................................................................................................................... 102 TAJAMMUM ................................................................................................................................................ 102 TAJAMMUMHOZ KAPCSOLÓDÓ SZABÁLYOK .............................................................................................. 103 PONTOSSÁG ................................................................................................................................................. 103 MEGFELELŐ RUHA ....................................................................................................................................... 103 MEGFELELŐ HELY......................................................................................................................................... 104 QIBLA FELÉ FORDULÁS................................................................................................................................. 104 AZ IMA ALAPVETŐ ELEMEI .......................................................................................................................... 104 9

AZ IMA PILLÉREI ........................................................................................................................................... 104 SZÁNDÉK ...................................................................................................................................................... 104 A TAKBIR AL-AHRAM ................................................................................................................................... 104 QIYAM .......................................................................................................................................................... 104 RUKU ............................................................................................................................................................ 105 SZADZSIDA ................................................................................................................................................... 105 TASHAHHUD ÉS SALAM ............................................................................................................................... 105 A JELEK IMÁI ................................................................................................................................................ 105 AZ UTAZÓK IMÁJA ....................................................................................................................................... 105 KÖZÖSSÉGI IMA ........................................................................................................................................... 106 BÖJTÖLÉS ..................................................................................................................................................... 106 RAMADÁN ISTEN HÓNAPJA ......................................................................................................................... 106 A BÖJT HOZZÁJÁRUL A JÁMBORSÁGHOZ, ELŐSEGÍTI A VALLÁSOSSÁGOT .................................................. 107 BÖJTÖT ÉRVÉNYTELENÍTŐ DOLGOK ............................................................................................................ 107 KERESKEDELEM............................................................................................................................................ 107 KÉZPÉNZ, HITEL ÉS ELŐRE FIZETÉS............................................................................................................... 108 VALLOMÁS ................................................................................................................................................... 108 ÉTEL ÉS ITAL ................................................................................................................................................. 108 MEGJEGYZÉS A DIÉTÁT ILLETŐEN ................................................................................................................ 109 BITORLÁS ..................................................................................................................................................... 109 ELŐVÁSÁRLÁSI JOG ...................................................................................................................................... 110 KOPÁR FÖLDEK MEGMŰVELÉSE .................................................................................................................. 110 ELVESZETT TULAJDON ................................................................................................................................. 111

10

A FORDÍTÓ ELŐSZAVA Mióta elhatároztam magam, hogy muszlimként szeretném leélni az életemet, egy témán belül is többfajta nézettel találkoztam az iszlám berkein belül. Már ez a tény változást indított el értékrendszeremben, de az igazságkeresésemet minél jobban megerősítette. Habár fenntartással és komoly laikus-megfontolással ásom mélyebbre magam a vallási tételekben, ezen könyv áll legközelebb ahhoz, amit normálisnak, emberinek és értelmesnek lehet nevezni, amikor az iszlám vallás tanításának alapjai kerülnek bemutatásra. Mindig úgy gondoltam, hogy az embernek a saját, egyedi útját kell járnia és a végcél eléréséhez nemcsak hogy több út, de különböző nehézségű vezet el. Egyedi szívvel, értelemmel és környezeti hatásokkal mindenki számára egyedivé válik az eszköz, amellyel a cél felé halad. A végcél a lélek megtisztítása, mely által a szenvedés tökéletes értelmet kap. Az iszlám nevén nevezi a valóságot, benne a tetteket és azok következményeit, de az az egyénen múlik, hogy adott helyzetben mit, miért és hogyan cselekszik. Ebben a belső meggyőződésemben a könyv megerősít és önbizalmat ad utam folytatásához, mely minden, csak nem előre kiszámítható. Abban viszont tökéletesen biztos vagyok, hogy az ösztönös életérzés egy fajta belső megnyugvásba és életelfogadásba megy át, hiszen a Teremtő kegyelmében és szeretetében való hit ezt eredményezi. Tabatabai remekül kihangsúlyozza azt, ami értelmet ad az életnek, okfejtése őszinte, átfogó és holisztikus. Erkölcsi és vallási érvelései az emberies emberi lény szellemiségével tökéletes harmóniában van.

ELŐSZÓ Jelen könyv egy rövid áttekintés az Iszlám tanításairól viszonylag egyszerű nyelven írva, hogy olyan is képes legyen megérteni, akinek nem áll módjában az iszlám tantételeinek mélyebbre ható tanulmányozása. Az egyszerű nyelvezet jobban hozzájárul a kultúra, tudomány és vallás bemutatásához. Ez a fajta írás azt a célt szolgálja, hogy az emberi ismeretek mindenki számára elérhetővé váljanak, hogy eloszlassa a homályt és nehézséget a tudományos és szakmai tárgyakról és mindenki számára elérhető legyen. A fejezetek témái olyannyira újra vannak fogalmazva, hogy bárki elsajátíthat valamiféle tudást saját hátterének és megértésének mértékében. Ez a stílus a Kegyes Koránban fellelhető, ahol az emberi tapasztalat legbonyolultabb kérdései, a metafizika és emberi természet legszövevényesebb pontjai a lehető legegyszerűbb nyelvezettel van magyarázva. A Korán kifejezőkészségének magas szintjét illetően például a Feltámadás valóságának demonstrálását és a halál utáni élet leírását röviden és könnyen érthetően fejezi ki, mely értelmes és logikus is egyben. Az ember „Példabeszédet mond nekünk, s elfelejti azt, hogy ő teremtmény. Az ember azt mondja: „Ki kelti életre a csontokat, miután már elporladtak?” Mondd: Az kelti életre, aki először alkotta, és akinek minden teremtésről tudomása van.” 36:78-79 Ez egy nagyon szilárd érvelés, és megalapozott és meggyőző érv. Az az erő, ami a semmiből valamit teremt, az képes a dolgot újból összeállítani, miután annak részei szétszóródtak és életet adni annak, amint az azelőtt volt. Azt mondják Abu Nasr Farabi1 felkiáltott: „Ha Arisztotelész élne, akkor ezt a Koráni érvelést tovább fejlesztettem volna és akkor Ő elfogadta volna a fizikai feltámadás tantételét.” Ebből is látható, hogy egy kis gondolkodással bárki számára ésszerű és egyszerű az iszlám megértése.

1

Muszlim filozófus, i.sz. 960 körül halt meg. 11

Egy másik egyszerű és mégis lenyűgöző mód, ahogyan a Korán a nagymértékben elhanyagolt ontológia kérdéséhez áll hozzá. „Az ne tudna mindent, aki teremtett, holott ő az éles elméjű és az, akinek mindenről tudomása van?” 67:14 Lehetséges, hogy az, aki a dolgoknak a létezést adta, az ne tudna azok természetéről és dizájnjáról? Ez a rövid és tömör kijelentés tökéletesen tisztázza Isten és a világ viszonyát. A Legnemesebb Küldött (béke és áldás legyen vele és családján2) és az Imámok követték Isten Könyvének vezetését abban, ahogy a legemelkedettebb és legösszetettebb témákat a legegyszerűbb módon magyarázták, mely alapos és hozzáférhető. A Korán azt mondja: „És nem küldtünk egy Küldöttet sem, csak úgy, hogy népe nevén hirdessen, azért, hogy megmagyarázza nekik azt. És tévelygésbe viszi Allah azt, akit akar, és az igaz útra vezeti azt, akit akar. Ő a hatalmas és a bölcs.” 14:4 Ez a vers állítja, hogy a próféták a szellemi igazságokat pontosan újrafogalmazták a saját nyelvükön; jól tudták, hogyan kell azt az emberek kifejezésmódjának megfelelően bemutatni, tudatában voltak azok érzékenységének, magas fokon művelték művészi és irodalmi kifejezésmódjukat, és tanításaikat a kor emberei által elfogadott formában fejtették ki. A próféták tanításai lényegében egy és ugyanaz, de feltűnő különbségek vannak, ahogyan ezeket a tanításokat a különböző társadalmaknak bemutatták. A próféták arra lettek kiválasztva, hogy a következő hadíszban kifejeződő alaptételt tartsák be: „Arra utasítottak, hogy az ő megértésüknek megfelelően beszéljünk.”3 Ennek megfelelően az iszlám tanok pontjait egyszerű és alapos módon kell bemutatni, melyet mindenki megérthet. A megfelelő irodalmi és esztétikai díszítéssel kell ellátni, hogy a legfeltűnőbb és legmélyebb hatást érje el. Ezzel az alaptétellel összhangban és a Korán és hadísz inspirációja által, vallási tudósaink rövid és egyszerű könyveket írtak mindennapi nyelvezeten, mely szintén megbízható, logikus és jól megszerkesztett. Tudatában vannak, hogy egy eszme közösség általi elfogadása mindig függ a bemutatás minőségétől, a nyelvezet jellegétől. Ezen módszer végrehajtásához két alapképesség szükséges: első a téma tökéletes ismerete, és második az írás, műveltség és esztétikai színvonal alapjaiban való jártasság, valamint az egyszerű nyelvezet fortélya. Aki akár az egyiket nem birtokolja kellőképpen, az kétség kívül nem tud sikeresen könyvet írni. Minőségi rövid cikkek megírása az emberiség számára a lélek nagy kérdéseit illetően technikailag megerőltető és bonyolult; aki egy tudományról laikusoknak ír, az megerőltetőbb, mint szakmabelieknek írni. Ezért amikor egyszerű nyelvezetről van szó, az nem azt jelenti, hogy bárki, akinek kevés tudása van a témáról és kevés tapasztalata írást illetően, az is képes egy ilyen esszét produkálni. Amikor a vallási kultúra hirdetésén van a hangsúly és főleg az iszlámon, az ilyen könyvek égetően szükségesek: a mai társadalom embere nem tud éveket vallási tanulással eltölteni. A tanulmányok írásának célja, hogy megfelelő módon megismertessék az embereket az iszlám kérdéseivel; ezen kérdések hatalmas mélysége és volumene nem szabad, hogy a közmegértés útjába álljon. Következésképpen, az Iszlám tudósainak el kellene sajátítani az irodalmi képességeket is és a kifejezés és magyarázat mestereivé kellene válniuk, így tudásuk nem marad néma, és így a kortárs gondolkodásmód felé is közvetíthetné az iszlám kultúrát. E könyv pontosan ezért íródott. Ezzel a misszióval a tudatban hozta azt létre Allameh Tabatabai. Széleskörű és beható tudása, valamint gyakorlottsága az egyszerű és közkedvelt kiadványok megírásában összegzi és egymáshoz viszonyítja ezeket a tanításokat az érdeklődők számára. Kiadványközpont, Az Iszlám Hirdetésének Irodája, Howzeh-ye Elmiyeh Qum, Irán 2

Amikor Muhammadot, vagy más Prófétát említjük, akkor tiszteletadás képpen ezt mondjuk utána; a könyvszámos helyen megemlíti őt Küldött, vagy Hírnők néven, illetve a többi prófétát, minden egyes alkalommal ezzel a szellemiséggel tekintünk rájuk. 3 Prófétai hadísz Al-Hiya-tól, harmadik kiadás, 146.o.

12

ÉLETEM: SZERZŐ ÉLETRAJZ Az író, Mohammad Hosayn Tabatabai 1892-ben (1271 hidzsra után) Tabrizban, vallástudós családba született. Így ír magáról. Öt évesen elvesztettem édesanyámat, és kilenc évesen családomat. Gyámunk (apám tulajdonának végrehajtója) egyetlen kisebb testvéremet és engemet egy szolga gondjaira bízta. Édesapám halála után nem sokkal általános iskolába küldtek bennünket. Végső soron taníttatásunkkal egy tutort bíztak meg, aki otthonunkba látogatott el, és így Farsi (perzsa) nyelvet és elemi tárgyakat tanultunk hat éven át. Azokban az időkben nem volt meghatározott tanterv az általános iskolások számára. Emlékszem, hogy abban az időben 1911-től (1290) 1917-ig (1296), a Kegyes Koránt tanultam, mely általában minden egyéb tárgy előtt volt tanítva, a Sadii Golestan és Bustan, az Illusztrált Nesab és Akhlaq, az Anvar-e Sohayli, a Tarikh-e Mojam, Amir-e Nezam írásai és az Irshad al-Hisab.4 1918-ban (1297) elkezdtem a vallási és Arab tanulmányaimat és 1925-ig (1304) szövegek olvasásával töltöttem időmet. Ezen hét év során , a nyelvtan területén tanulmányoztam Ketab-e Amsela, Sarf-e Mir és Tafsirt; mondattan területén Ketab-e Avamel, Enmuzaj, Samadiya, Soyuti, Jami és Moghanni; szónoklattanból Ketab-e Motavval; jogtudományból a Sharh-e Lamaa és Makaseb; törvény alapjaiból a Ketab-e Maalem, a Qavanin, a Rasail és a Kafaya; logikából a Kobra, a Hashiya és a Sharh-e Shamsiya; filozófiából a Sharh-e Esharat és teológiából a Kashf al –Murad. Ezt követte még filozófia és spirituális tudományok. 1925-ben (1304) Najafba utaztam, hogy Ayatollah Shaykh Mohammad Hosayn Esfahani előadásait hallgassam. Az ő vezetése alatt, végigcsináltam a törvény alapjai kurzust, mely hat évet vett igénybe és egy másik kurzust jogtudományból, mely négy évig tartott. Tanultam jogtudományt hét éven át Ayatollah Naini alatt és az ő vezetésében is elvégeztem egy kurzust a törvény alapjai területén. Tanultam jogtudományt Ayatollah Sayyed Abul-Hasan Esfahanitól. Tanultam Iszlám életrajzot Ayatollah Hojjat Kuhkamaritól. Filozófia területén, azon szerencsések közé tartoztam, akik azon kor legnevesebb filozófusaitól tanulhattak, Sayyed Hosayn Badkubitól. Hat éven át voltam a tanítványa, tanulmányoztam Sabzavari Munzama-jat, Molla Sadra Asfar Mashaer-ját, Avicenna Shifa-jat, az Ethologia-t, Ibn Tarka Tamhid-ját és Ibn Maskuya Akhlaq-ját. Azon kívül, hogy Sayyed Badkubi nagy gondot fordított oktatásomra, hogy támogassa filozófia iránti lelkesedésemet precíz gondolkodással, elrendelte, hogy tanuljak matematikát. Hogy ennek eleget tegyek, látogattam Sayyed Abul-Qasem Khansari, a matematika egy mesterét. Szintén tanultam analitikus érvelést és geometriát tőle. Megélhetési gondok miatt, 1935-ben (1314) vissza kellett térnem szülővárosomba, Tabrizba. Tíz furcsa évet éltem le ott ezután, őszintén szólva spirituális sivárságban, mivel nem volt részem ösztöndíjban és elmélkedésben. Helyette gazdálkodással a megélhetésért fáradoztam. 1946-ban (1325) mindent hátrahagytam Tabrizban és Qumban telepedtem le, ahol folytattam tanulmányaimat , és ott maradtam 1962-ig (1341). Természetesen mindenki megtapasztalja az élet kellemes és durva oldalait saját tapasztalatain keresztül. Én magam sokfajta környezetben mindenfajta viszontagsággal szembe találkoztam, főleg mivel életem nagy részét árvaként vagy idegenként töltöttem vagy anyagi erőforrások nélkül. Ennek ellenére mindig éreztem 4

Az irodalom és történelem klasszikus művei 13

egy láthatatlan kezet, mely kivezetett minden szörnyű szakadékból és hogy egy misztikus hatás vezetett engem keresztül sok ezer akadályon célom felé. Amikor elkezdtem a tanulmányaimat és nyelvtannal és mondattannal voltam elfoglalva, kevés érdeklődést tanúsítottam irántuk és nem sok mindent tudtam megérteni belőlük. Négy évet töltöttem el így, majd az isteni jóindulat megváltoztatta ezt bennem. Elkezdett érdekelni és türelmetlenné váltam, hogy minden megtanulhatót megismerjek. Soha nem éreztem magam kimerültnek és kedvetlennek a tanulmányaimtól illetve a filozófiai elmélkedésektől mígnem 17 évvel később befejeztem a tanulmányaimat. Mindent elfelejtettem, ami korrekt és tisztességtelen a világban és az édes és keserű eseményeket egyenlőnek gondoltam. A szociális érintkezést a tudósokkal való kapcsolattartásra redukáltam. A minimumra csökkentettem ételadagomat, az alvást és az élet más szükségleteit és az időm és erőforrásaim nagy részét tanulásnak és kutatásnak szenteltem. Gyakran töltöttem tanulással az éjszakát napkeltéig (főleg tavasszal és nyáron) és mindig kutatást végeztem előre a következő napi órákra , hogy bármilyen megoldandó probléma adódna, akkor már tisztán lássam azt. Soha nem hoztam semmilyen problémát és hibát a professzor elé. Rövid monográfiáim Najaf-i tanulmányaim során: Tanulmány az érvelésről Tanulmány az álokoskodásról Tanulmány analízisről Tanulmány a kombinációról Tanulmány az emberi eredet elképzeléseiről Tanulmány a próféciáról és álmokról Munkáim Tabrizból: Tanulmány a próféciáról és álmokról Tanulmány a Nevekről és Tulajdonságokról Tanulmány az isteni cselekedetekről Tanulmány az Isten és ember közti közbenjárókról Tanulmány az emberről a világ létezése előtt Tanulmány az emberről ebben a világban Tanulmány az emberről e világ után Tanulmány az ember helytartóságáról Tanulmány a prófétaságról Munkáim Qumból: Tafsir al Mizan 20 kötetben jelent meg. Ebben a munkában a Kegyes Korán versről verse van értelmezve egyedülálló módon. A filozófia alapjai (A Realizmus Módszere) A Kelet és a Nyugat filozófiáinak áttekintése, öt kötetben. Kinyilatkoztatás, vagy Misztikus Tudat. Két Tanulmány az Iszlám Vezetésen és Kormányzaton. Interjúk a Francia Orientalista Professzor Corbin-nal 1959-ben,kiadva egy kötetben Shiaizm címmel. A Shia misszió a jelenkorban. Tanulmány a Csodákról. Ali és az Isteni filozófia. Shiaizm az Iszlámban. A Korán az Iszlámban. Összegyűjtött cikkek, kérdések és válaszok, válogatott tudományos, filozófiai és egyéb értekezések. A Próféta útjai. Kommentárok.

14

1. VALLÁS A vallás erkölcsi és gyakorlati instrukciók sorozatából áll, amit a próféták Istentől hoztak az emberiség útmutatására. Ezeknek az eszméknek az elfogadása és ezen instrukciók véghezvitele vezeti az emberiséget a boldogság útjára ezen a világon és a túlvilágon. E hit elfogadása és Istentől, valamint Küldöttétől származó útmutatások végrehajtása vezet el a boldogsághoz egyaránt ezen a múló, illetve az elkövetkező, örökké való világon. Mindannyian tudjuk, hogy az az ember mondható szerencsésnek, aki megfelelő céllal rendelkezik az életben, aki nem halmoz hibát hibára, akinek jó és dicséretre méltó morális értékrendszere van, és aki jó munkát végez. Olyan, akinek az izgalmakkal teli élet közepette is nyugodt, erős és biztos szíve van. Isten vallása vezet minket el erre a boldogságra és jó szerencsére, ami vallás nélkül elérhetetlen. A vallási eszmék úgy élnek az ember szívében, mint a titkos rendőrség, ami mindenhova elkíséri őt és megtartóztatja az erkölcstelen cselekedetektől és rákényszeríti az erkölcsi tisztaságot. A hit a legerősebb és legszilárdabb biztosíték az élet apálya és dagálya során fellépő félelmek és aggodalmak ellen. A hívők nem adják fel és nem érzik magukat nyomorúságosnak bármilyen körülmény között sem, mert úgy ismerik magukat, mint aki a világok teremtőjének határtalan erejéhez tartoznak. Tekintetbe veszik Őt, és oltalma alatt állnak minden körülményben; szívük nyugodt, tiszta és erős. A vallás arra utasít minket, hogy morális kiválóságot érjünk el és jó munkát végezzünk legjobb képességeinknek megfelelően. Ezért a vallás három részre osztható: 1. Hit 2. Erkölcs 3. Cselekedetek

HIT Az eszünk és a szívünk azt sugallja, hogy ez a létező világ a maga bámulatra méltó rendszerével nem magától jött létre; hogy a teremtésnek e lenyűgöző világa nem jöhetett létre anélkül, hogy valaki így el ne rendezte volna. Bizonyosan van egy Teremtő, aki okozója ennek az óriási és pompás világegyetemnek az ő végtelen tudása és hatalma által. Ezt a teremtést a maga bonyolult rendszerével Ő kellett, hogy elindítsa és fenntartsa minden létezőre kiterjedő sorozatos és megváltoztathatatlan törvények alapján. Semmit sem teremtett hiába és semmilyen létező forma nincsen kirekesztve az ő világegyetemet kormányzó, isteni törvényei alól. Hiheti-e valaki, hogy egy irgalmas isten, aki minden teremtménye felé kiterjeszti kedvességét és figyelmét, az magára hagyná mesterművét, az embert? És hogy magára hagyná az emberi társadalmat, hogy az a saját intelligenciájára hagyatkozzon, amikor az emberek leginkább saját vágyaik foglyai és hajlamosak arra, hogy szerencsétlenségbe tévelyedjenek? Nem lenne elég egyértelmű a válasz anélkül, hogy beszélnénk róla? Szükségszerű, hogy a Teremtő az emberek számára iránymutatást küldjön, mindenféle hibáktól mentes küldötteken keresztül, hogy így azok boldogságra tegyenek szert ezen iránymutatások követése által. 15

Azt tapasztaljuk, hogy a vallási tanok szerint végzett cselekedetek értékes gyümölcsei ezen a világon nem érnek meg teljesen. Sem azok, akik jót cselekednek, nem részesülnek jutalmukban, sem azok, nem érvényesítik tetteik eredményeit, akik korrupciót és elnyomást terjesztenek. Ennek nyomán arra a megállapításra jutunk, hogy kell hogy legyen egy másik világ, ahol az emberek tetteikért pontos elszámoltatásban részesülnek, így ha valaki jót követett el, az az ember begyűjti az azért járó jutalmat; és ha gonosz illetve rossz cselekedetet követett el, akkor azért is begyűjti az érte járó fizetséget büntetést formájában. A vallás megerősíti ezeket az eszméket és az embert felvértezi a nemtörődömség ellen.

ERKÖLCSTAN A vallás arra utasít minket, hogy jó tulajdonságokkal ruházzuk fel magunkat, így szépítvén természetünket. Arra irányít minket, hogy kötelességtudóak, együtt érzőek, emberiesek, kedvesek, hűségesek, jótermészetűek, vidámak és tisztességesek legyünk; álljunk ki a jogainkért, de ne lépjük túl azokat; és ne kövessünk el bűnt mások tulajdonát, becsületét vagy életét illetően. Tudás szerzés esetén és udvariasság gyakorlásakor maximális önfeláldozásra sarkall és nem utolsó sorban minden ügyünkben igazságosságra és mérséklet gyakorlására ösztönöz.

CSELEKEDETEK A vallás azt parancsolja, hogy magunk és a társadalom számára hasznos cselekedeteket hajtsunk végre és tartsuk távol magunkat a korrupciótól. Arra is megtanít, hogy a Teremtő imádására cselekedeteket hajtsunk végre ima és böjt formájában, ezzel kifejezve szolgálatunkat és engedelmességünket. Ezek azok a rendelkezések és parancsolatok, amit a vallás hoz az életünkbe, és amire felszólít minket; amint látjuk néhányuk a hitre, mások erkölcsösségre, megint mások pedig a tettekre vonatkoznak. Amint már említettük, a boldogság fenntartásának egyetlen eszköze, hogy elfogadjuk és tettekben is kifejezzük ezeket. Az ember nem lehet boldog anélkül, hogy reálista és valószerű legyen, és ugyanakkor magas erkölcsi eszméket alkalmazva élje az életét.

KELL-E AZ EMBERNEK A VALLÁS KÖTELÉKEI KÖZT ÉLNIE? Az első kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül az az, hogy milyen kapcsolat van az ember élete valamint a vallás és hittudomány között? Nem tudna-e az élet tovább folyni az emberi társadalomban vallás és Istenbe vetett hit nélkül? Nem igaz, hogy az mondható vallásosnak, aki megerősíti Isten létét a világban és speciális cselekedeteket hajt végre? Elképzelhető, hogy a társadalomban minden egyes embernek felelőssége van meghatároznia hasznosat és ártalmasat, összhangban az emberi elgondolás törvényeivel, és ilyen esetben az emberi törvények az isteni törvények helyébe lépnének és nem lenne további igény a vallásra. Azonban, ha jobban meggondoljuk, láthatjuk, hogy az iszlám elrendelései ennek az ellenkezőjét igazolják, mivel az iszlám nem csak Isten imádására szólít fel, hanem az egyéni és szociális élet minden aspektusára szolgáltat iránymutatást és rendeleteket. Lenyűgöző módon teljes egészében teszi vizsgálat tárgyává az emberi életet és rendelkezéseket hoz minden egyéni és szociális tevékenység számára. Végezetül minden szempontból biztosítja az egyéni boldogságot a társadalomban a lehető legnagyobb mértékig, amit azt bármelyik elfogulatlan személy megerősíti. Amint már magyaráztuk, Isten a Legmagasztosabb az Iszlámot a Nemes Koránban magyarázza, az emberi felfogóképesség véges terjedelmével összhangban. Néhány ezzel kapcsolatos idézet a Koránból: 1. „Az igazi vallás Allah szemében az Iszlám. Azok, akiknek írás adatott – egymás iránti fenekedésből – csak akkor különböztek össze, miután a tudás birtokába jutottak. Aki azonban nem hisz Allah jelében, az elnyeri büntetését, Allah gyors a leszámolásban.” 3:19

16

A vallás, amire a próféták az embereket hívják, Isten imádatából és parancsolatainak betartásából áll. A korábbi idők vallástudósai habár ismerték az igazság és a hamisság közti különbséget, fanatikusságuk és utálatuk miatt visszautasították, hogy eleget tegyenek az igazságnak; mindegyikük a maga gondolatmenetét választotta. Ennek következtében, számos vallás kialakult a föld kerekén. Valójában, az emberek ezen csoportja megtagadta Isten jeleit és Isten nagy ütemben válaszolni fog ezekre a tettekre annak megfelelően, amit megérdemelnek. 2. „Aki nem az Iszlám, hanem más vallás után vágyakozik, attól az nem fog elfogadtatni, és a túlvilágon a kárvallottak közé fog tartozni.” 3:85 Aki más vallást keres és követ, mint az iszlám, azt végül nem fogadják el tőle és nem azok közé fog tartozni, akiket felszabadítanak a túlvilágon. 3. „Ti Hívők! Lépjetek be mindannyian az engedelmesség állapotába! És ne lépjetek a Sátán nyomdokaiba! Ő nyilvánvaló ellenségetek!” 2:208 Ó muszlimok! Legyetek teljes mértékben Istennek alávetettjei a vallás dolgaiban, és mivel a Sátán nyílt ellenségetek, ne kövessétek őt, de tartsátok távol magatokat attól, hogy hozzáadtok, vagy elvesztek valamit a vallástól. 4. „És teljesítsétek Allah iránti kötelezettségeteket, ha kötelezettséget vállaltatok és ne szegjétek meg az eskütöket, miután megerősítettétek azt és Allahot tettétek meg kezesnek magatok ellen. Allah tudja, amit cselekszetek.” 16:91 Ó muszlimok! Ha szerződést kötöttetek, akkor legyetek hűségesek ahhoz és ne szegjétek meg a szavatokat és Istent hívjátok tanúnak, mivel Isten tudja, hogy mit tesztek. E vers jelentése az, hogy a muszlimoknak annak megfelelően kell állniuk a szavukat amilyen szerződést kötöttek Istennel és az emberekkel, és annak megfelelően kell azt teljesíteni. 5. „Hívjál a te Urad útjára bölcsességgel és szép buzdítással! És szállj perbe velük úgy, ahogy az a legjobb. Bizony Allah a legjobb tudója annak, aki eltévelyeg az ő útjától és a legjobb tudója azoknak, akik az igaz útra vezéreltettek.” 16:125 Isten útjára hívni az embereket az igazság, a helytállóság és a korruptság elmagyarázása által, jó tanácsokkal és az igazság képviseletével, mivel Isten tudja legjobban, hogy ki találta meg az utat és ki veszítette azt el. Ez azt jelenti, hogy a vallás ügyének előbbre vitele érdekében, a muszlimoknak bárkivel az ő saját megértésének és szintjének megfelelően kellene beszélnie, oly módon hogy az az ember hasznára váljon. Ha valaki nem tud tanácsadással utat mutatni, akkor vita keretében kellene őt felszólítani. 6. „És emlékezz meg a te Uradról magadban alázatosan és félve, hangos szó nélkül, reggelente és estelente! És ne tartozz azok közé, akik ügyet sem vetnek semmire!” 7:205 Amikor a Koránt olvassák, akkor ne bocsátkozz szóbeszédbe, hanem a szíveden keresztül mélyedj el benne, és így talán Isten kegyelme ölel majd körül. 7. „Ti Hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a Küldöttnek, és azoknak, akik jogosultak közületek a parancsolásra! És ha valamiben összekülönböztök, vigyétek azt Allah és a küldött elé, ha hisztek Allahban és a Végső napban. Az jobb és illendőbb a végén.” 4:59 17

Hívők! Isten parancsainak, a Küldöttnek és a vezetőknek - akiket Isten és a Küldött rendelt el, hogy engedelmeskedjetek - megfelelően cselekedjetek. Ha hisztek Istenben és a Feltámadásban, akkor oldjátok fel az összekülönbözéseiteket a Koránnak és az Küldött parancsainak megfelelően, mivel ez a legjobb cselekedet számotokra, a legjobb végkifejlettel. Ez azt jelenti, hogy az iszlám társadalomban, a különbségek feloldásában nem létezik más alap, mint a Korán és a Küldött szava. Minden különbség ezen a két alapon kell, hogy feloldást nyerjen. Ha egy muszlim érvelésen keresztül oldotta fel a különbséget, akkor ez azért van, mivel elfogadta a Korán iránymutatását az érvelést illetően. 8. „Ó Próféta, Allah irgalmától indíttatva enyhültél meg irányukban. Ha durva és keményszívű lettél volna, akkor szétszóródtak volna körülötted. Bocsáss meg hát nékik, kérd Allah bocsánatát számukra és tanácskozzál velük a dologról. Ha pedig elhatároztad magad valamire, akkor hagyatkozzál Allahra! Allah szereti azokat, akik reá hagyatkoznak.” 3:159 Isten kegyelmének eszköze áradt ki rád, hogy olyan kedves és jó természetű vagy. Hogyha kemény és hideg szívű lennél, akkor szétszóródnának mellőled az emberek. Ezért nézd el az emberek hibáit, kérj értük bocsánatot Istentől, és tanácskozz velük ügyeket illetően. Mivel Isten szereti és támogatja azokat, akik rá hagyatkoznak, így bármikor elhatároztál valamit, akkor bízzál Istenben. Mivel a szeretetreméltó viselkedés, jótékonyság és tanácskozás bármilyen ügyet illetően a közelség és a szeretet eszközei, a társadalom tagjainak vezetőjükhöz kellene ragaszkodniuk, ha azok befolyással akarnak bírni. Isten jólelkűségre és konzultációra parancsolja a muszlimok vezetőjét, ugyanis az ember könnyen hibás elképzelésekbe esik. Isten arra utasítja a vezetőt, hogy konzultáció után véleményét függetlenül hozza meg, és hogy Istenbe vesse a bizalmát minden ügyet illetően; tekintetbe véve, hogy Isten akaratának senki sem tud ellenállni. Isten, a Leghatalmasabb bemutatja a zsidóságot és a kereszténységet, akiknek szent könyveik a Tóra és az Evangélium5; és amiben társadalmi szabályok uralkodnak: „Hogyan lehet az, hogy hozzád jönnek döntőbírónak, amikor náluk van a Tóra, melyben benne van Allah ítélete?...Leküldtük hajdan a Tórát Izrael fiainak útmutatással és fenyegetéssel benne, ami által a hozzánk jövő próféták megítélték a zsidókat, a rabbikat és a papokat... És az ő nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát..., és adtuk néki az Evangéliumot, útmutatással és fénnyel, hogy bizonyítsa azt, ami a Tórából előtte volt. ... Hagyd az Evangélium embereit ítélkezniük aszerint, amit Isten kinyilvánított benne... Leküldtük hozzád az Írást az Igazsággal, hogy bizonyítsa azt, ami az írásból előtte volt és hitelességét tanúsítsa. Ítélkezz hát közöttük aszerint, amit Allah leküldött.” 5:43-48 A Tóra és az Újszövetség, amiben ma hisznek a zsidók és a keresztények, megerősíti azt nézetet, miszerint sok Tórában és Új szövetségben előforduló törvényi és büntetendő intézkedés valójában megerősíti a Tóra törvényi rendszerét.

KÖVETKEZMÉNY Az előbb említettek tisztázzák, hogy a Koráni terminológiában a vallás egy életmód, amit az ember nem tud elkerülni. A különbség, amit vallás és szekuláris szociális törvények közt tehetünk az az, hogy a vallás Istentől, a Magasságostól ered, viszont a szociális törvénykezés az emberi gondolatok terméke. Más szóval élve, a vallás összeköti az ember szociális létezését az Istennek szentelt imádattal és engedelmességgel, viszont szekuláris szociális törvénykezés esetén ilyen kapcsolat nem áll fenn.

5

Muszlim tudósok úgy tartják, hogy a Koránban említett ”eredeti” Taurat és Injeel nem azonos azzal, amit ma annak neveznek.

18

A VALLÁS HASZNA Tisztán kivehető az előbbiekből, hogy a vallás mélységes erővel rendelkezik, hogy megreformálja az egyént és a társadalmat, jobban mondva a jólét egyetlen eszköze. Egy társadalom, aminek nincsen vallási gyökere, az feladja a realitást és intellektualitást és az értékes életet önfejűséggel, felületességgel és gondatlansággal pazarolja el. Az értelem elhagyása állatias, rövid-látó és esztelen életformát eredményez. Erkölcstelenséget és közönséges viselkedést indukál és ezáltal az emberiesség minden megkülönböztető tulajdonsága eltűnik belőle. Egy ilyen társadalom nemcsak sikertelen lesz az örök boldogság és a tökéletesség elérésében, hanem szerencsétlen ebben a rövid és ideiglenes világban is. Előbb vagy utóbb a saját nemtörődömsége utoléri őt. A boldogság egyetlen eszköze a vallás és Istenbe vetett hitt, és meg fogja bánni a tettei következményeit. Isten, a Leghatalmasabb azt mondja: „Boldog, aki megtisztítja azt és reményében csalatkozik az, aki megrontja.” 91:9-10 Ami azt jelenti, hogy aki megtartóztatja magát az erkölcsi rothadástól, az meg van mentve, viszont aki nem megengedett tevékenységgel szövetkezik, az nem fogja célját elérni és nem részesül boldogságban és megszabadításban. Természetesen tudnunk kell, hogy az emberi boldogság, illetve az egyéni és szociális növekedés vallási parancsolatok gyakorlására épül. Ezen kívül, a vallással való csupán névleges kapcsolatnak nincsen haszna, mivel aminek értelme van, az maga az Igazság, nem az arra való felszólítás. Aki muszlimnak tarja önmagát és minden belső sötétsége és aljas viselkedése ellenére a boldogság angyalát várja, az olyan, mint egy beteg, aki zsebre teszi a doktor által kiállított receptet és azt várja, hogy jobban legyen. Valószínű, hogy ezzel senki nem jut előbbre. Isten a Legmagasztosabb azt mondja: „Azok, akik hisznek, akik zsidók és a keresztények és a sabeanusok és mind, akik hisznek Allahban, a Végső Napban és helyesen cselekszenek, megvan a fizetségük Uruknál és az Utolsó Ítélet alkalmával nem fognak bánkódni.” 2:62 Vagyis azok között, akiket úgy hívnak, hogy muszlimok, zsidók, sabeanusok, keresztények, azok, akik igazából hisznek Istenben és a Feltámadásban és magas erkölcsi értékeknek megfelelően cselekszenek, azok jó jutalomban fognak részesülni Istentől. A vers jelentésének értelmezésekor feltehető, hogy bárki, aki hisz Istenben és a Feltámadásban és jól cselekszik, az meg lesz mentve még akkor is, ha nem fogadja el az összes prófétát. Viszont azt is kell látnunk, hogy Isten ezeket az embereket hitetleneknek tartja, mondván: „Akik nem hisznek Allahban és a Küldöttében és különbséget akarnak tenni Allah és a Küldötte között és azt mondják: „Hiszünk a próféták egy részében és nem hiszünk egy másik részében”, s hit és hitetlenség közti utat akarják választani – azok az igazi hitetlenek. Megalázó büntetést készítettünk elő a hitetleneknek.” 4:150-151 Az összes prófétában való hit és az etikus viselkedés majdan meghozza a maga gyümölcsét a hívő ember számára.

AZ EMBERI CIVILIZÁCIÓ Ha mérlegeljük azokat a tényezőket, amik szerepet játszottak az emberi társadalmak kialakulásában a történelem folyamán, egyértelművé válik, hogy az ember másra sem törekszik, mint a boldogság megtalálására, és természetesen ez a boldogság nem lehetséges anélkül, hogy az élet összes szükséglete biztosítva ne legyen. Másrészről viszont az ember, Isten adta felfogóképességével tudja, hogy soha nem szerezhet meg mindent és készülhet fel mindenre, amire szüksége van, hogy ezáltal bebiztosíthatná az életét a kedve szerint. Azt tapasztalja, hogy nem tudja az élet problémáit egyedül megoldani és a tökéletességet elérni, éppen ezért a társadalmi életben próbálja érdekeit érvényesíteni. Azt tapasztalja, hogy a más emberekkel való 19

együttműködés a legkönnyebb módja, hogy céljait elérje és az igényeit kollektívan biztosítja, vagyis minden egyes ember felelős a korábban említett célok elérésében; így amikor minden egyes ember kemény munkája összeadódik, akkor mindenki igénybe veszi azt és munkája mértékében használja fel. Vagyis másokkal együtt és másokért dolgozunk, hogy biztosítsuk a boldogságunkat; ami valójában azt jelenti hogy mindannyian egymásért cselekszünk és egymás munkájának a gyümölcsét élvezzük, a társadalom minden tagja által összeadott munkából mindenki kiveszi a maga részét munkájához és rangjához mérten.

A TÁRSADALOM SZABÁLYOK IRÁNTI SZÜKSÉGLETE Mivel az egyéni tevékenységek összevegyülnek és mindenki hasznát akarja venni annak, az érdekek közti versengés és konfliktus elengedhetetlen velejárója ennek a folyamatos kapcsolatnak. Az anyagi érdekek általában táptalaját képezik a különböző fajta viszálykodásnak, neheztelésnek és barátságtalanságnak. Az egyén barátságosságának megőrzése érdekében, a társadalomnak olyan szabályrendszerrel kell rendelkeznie, ami megakadályozza és megelőzi az abból eredő káoszt. Így érthető, hogy társadalmat szabályozó rendszerek nélkül olyan káosz alakulna ki, melyet egy napig sem élne túl a társadalom. Természetesen, ilyen törvények az emberi és nemzeti társadalom fejlettségi szintjének, valamint gondolkodási és kormányzati szintjének függvényében változnak. Habár egyetlen társadalom sem létezhet olyan szokás-, és szabályrendszerekkel, amit a társadalom többsége magáénak ne vallana. Soha az emberi fejlődés történetében nem alakult ki olyan társadalom, ami nem a közös hiedelmekre, szokásokra és szabályokra épült volna.

AZ EMBER NEM SZABAD vis- a-vis SZABÁLYOK Mivel az ember szabad választásából cselekszik, a cselekvés bizonyos szabadságát tapasztalja. Képzeljük el, hogy ez a szabadság abszolút, feltétlen és tökéletes szabadságra törekvő, mindenféle megszorítástól eltávolodik és a neki szegezett mindenféle megszorítástól felháborodik, és végezetül minden behatárolást terhesnek és frusztrálónak él meg. Ebben az értelemben a társadalmi szabályok, akármennyire is kevés, szembehelyezkednek az ember szabadságkereső természetével, mivel behatárolják őt. Egy másik megközelítésből, az ember azt is tisztán látja, hogyha nem hajlandó szabadságából engedni, hogy jóváhagyja a társadalmat fenntartó szabályokat, akkor káosz keletkezik, mely összes szabadságát és kényelmét megsemmisíti. Ha ellop akár csak egy morzsát is a másikéból, kétségtelenül, tőle is lopni fognak, és ha elnyom valakit, akkor őt is el fogják nyomni. Ennek megfelelően, az ember a szabadságának egy részét feladja, hogy egy másik részét megőrizze; tiszteli a társadalmi szabályokat, mivel nincsen választási lehetősége.

A SZABÁLYOK KIFEJLŐDÉSÉBEN LÉTEZŐ GYENGE PONT Az előbbiek demonstrálják, hogy az ember szabadság keresése és a társadalmi szabályok közt ellentmondás áll fenn. Vagyis a törvények béklyóba kényszerítik az embert, aki meg akarna szabadulni a láncoktól. Ez az állandó veszély fenyegeti a társadalom törvényeit és alapjaiban rengeti meg azokat. Ennek megfelelően, szükséges egy olyan intézkedés rendszer létezése szabályok és gyakorlati felelősségvállalás mentén, mely negatív következményeket (büntetést) fogalmaz meg azok számára, akik a törvénynek ellenszegülnek, így tartván féken azokat félelemmel, illetve pozitív következményeket (jutalmat) azok számára, akik a törvénynek engedelmeskednek. Természetesen tagadhatatlan, hogy ezen intézkedések hozzájárulnak a törvények megszilárdításához, de összességében nem tudják megakadályozni az ellenszegülést és megszilárdítani a törvény mindenhatóságát, mivel a büntetés törvényei, mint más törvények ki vannak téve az ellenszegülésnek és mindig is veszélyeztetik az ember szabadság-kereső 20

természetét: nagy befolyással bíró emberek nyíltan és félelem mentesen tudják kifejezni ellenszegülésüket; kényszeríteni tudják a jogi és törvényi végrehajtó alkalmazásokat, hogy saját kedvüknek engedelmeskedjen. Azoknak, akik nem rendelkeznek ilyen hatalommal, a hatalomban levő egyén nemtörődömségét és gyengeségét tudják kihasználni, hogy kifejezzék ellenállásukat titokban vagy vesztegetéssel és közbenjárással, baráti vagy vérköteléken keresztül tudják céljaikat elérni. Így a társadalom kerekét vezetik félre. A legjobb példa erre az, ahogyan a mindennapi életben ezer és ezer hasonló ellenállásnak és jogtalanságnak vagyunk tanúi a különböző társadalmakban.

A POLGÁRI TÖRVÉNY GYENGESÉGÉNEK ALAPVETŐ FORRÁSA Most már látnunk kell, honnan ered a veszély és hogyan tudjuk az ember lázadozó és szabadság-kereső természetét megszelídíteni és így megelőzni a törvénnyel való szembeszállást. Itt van a veszély forrása, a korrupció fő okozója, amit még szabályok sem tudnak megakadályozni: a törvény kialakítás általános társadalmi folyamata az egyén materiális oldalára fókuszál; nem vesz tekintetbe spirituális értékeket és azoknak az értékeknek az egyéni ösztönös felfogóképességét. Az egyetlen céljuk a rendszer harmóniája és megszilárdítása és a társadalmi interakciók egyensúlyának fenntartása az események viszályokká alakulásának kivédése érdekében. A szekuláris törvénykezés értelmében az intézkedéseket véghez kell vinni és a társadalomnak így kellene kontroll alatt maradnia. Nincs további érdekeltsége az ember belső természetét és az ahhoz kapcsolódó egyéni érzéseket illetően, ami a mozgatórugója ezen cselekedeteknek és a szabályok rejtett ellensége. Amikor az ember szabadság-kereső természete nincsen figyelembe véve (ezzel együtt a több száz más hajlam, mint pl. önzőség és az érzéki vágy, ami a korrupció alap oka), zűrzavar alakul ki a társadalomban és pillanatok alatt terjed az ellenszegülés. Minden polgári törvény frontális támadásnak van kitéve a hatalmasok által. Nincsen törvény, mely megakadályozná a korrupciót és elkerülhetné a szembeszegülést.

MI KÜLÖNBÖZETI MEG A VALLÁSI TÖRVÉNYEKET MÁS TÖRVÉNYI FORMÁKTÓL A törvények fenntartására irányuló társadalmi metódus a bűntető törvénykezés hatályba léptetése és rendőrség felállítása. Azonban, amint azt már említettük, ez a metódus nem tudja féken tartani az ember lázadozó és engedetlen természetét. Hasonlóan az emberi eredet törvényeihez, a rend fenntartása és a lázadozás és rosszakarat megbüntetése érdekében a vallásnak hatalmas eszközei vannak mindenféle ellenszegülő erő megsemmisítésére. 1. A társadalmi élet és a legmagasztosabb Isten közti kapcsolat fennállása miatt, a vallás kötelességérzetettel ruházza fel az egyént és társadalmi tettet egyaránt, melynek folytán az ember felelősnek érzi magát Isten felé minden cselekedetéért illetve tétlenségét illetően. Isten a Legmagasztosabb az embert minden irányból körülveszi az ő végtelen hatalma és tudása által és minden gondolatot és a szívének minden titkát ismeri, semmi nem rejtőzik el előle. A vallás az éberség gyeplőjét bízza az emberre, nemcsak egy külső rendőr, de egy belső formában is, aki soha nem válik gondatlanná a munkájában és akinek a jutalma vagy büntetése elől nem lehet kitérni. Isten azt mondja: „És Ő veled van, bármit is cselekszel, Bizony a te Urad mindenkinek teljes fizetséget ad a cselekedeteiért.” 11:111 „Allah a ti őrzőtök!” 4:1 Ha összehasonlítunk egy embert, aki szekuláris törvények között nőtt fel egy másikkal, aki vallási környezetben nőtt fel, a vallás fölénye tisztán kirajzolódik. Utóbbi egy olyan társadalom - melyben vallásukat 21

gyakorló vallásos egyének élnek -, ami mentes kölcsönös gyanúsítgatástól, mivel az egyén tudja, hogy Isten figyeli őt. Ennek megfelelően, az ilyen környezetben élő embereknek nincsen félni valójuk embertársaik kezeitől, nyelvétől vagy akár gondolataitól, ezzel szemben hasonló biztonságérzet nem található a polgári törvények által irányított társadalomban. A vallás a bizalmatlanságot is felszámolja. Isten azt mondja: „Ti hívők! Kerüljétek a sok feltételezést, nem egy feltételezés bűn; és ne kémkedjetek!” 49:12 Az emberek vallási környezetben ismerik a lelki nyugalmat; kellemes és kényelmes életet élnek és elérik az örök boldogságot. Ezzel szemben, egy polgári törvények által uralt környezetben az ember rendőrt látván abbahagyja a meg nem engedett cselekedetet, de újból elköveti azt, amint a rendőr eltűnik szeme elől. 2. A vallásos egyén a vallás útmutatása által fogja fel ezt az igazságot: élete nem e röpke evilágira korlátozódik, hanem végtelenül kiterjed; nem fejeződik be a halállal. Abban a tudatban él, hogy az örök boldogsághoz és könnyebbséghez vezető egyetlen út az Isten által a prófétákon keresztül küldött vallási előírások betartása. Tudja, hogy az előírásokat a mindent tudó és mindenek felett hatalmas Isten hozta létre, aki figyeli az embert kívülről és belülről és ítélni fog a rejtett és a nyílt cselekedetek felett. Vagyis lehetetlen, hogy kikerülje Isten elrendelését cselekedetei elrejtésével. 3. A vallásos személy tudja, hogy minden, általa végrehajtott vallási rendelkezés Istennek való engedelmességet jelent. Habár „szolgaként” talán nem érdemel viszonzást, Isten kegyelme által nagy jutalomban fog részesülni. Bármilyen engedelmességre irányuló cselekedetet hajt végre, azt valójában, szabad választása által teszi. Mivel önszántából és boldogan adja fel szabadságának egy részét, cserébe megkapja Isten megelégedését és nagyszerű jutalomban részesül. Egy vallásos személy, vallási előírásokat követvén boldogan bonyolódok tettekbe, amit a szabadság, vagy annak feladása nevében végez, mivel többszörösét kapja viszonzásul. Olyan ez, mint dolgokat eladni és jobbat vásárolni helyette. Etikátlan és vallástalan személy esetében a törvények és rendeletek betartása érdeksérelmet eredményez és a szabadság-kereső természete felháborodik azon, hogy feladja szabadságának egy részét. Az ilyen személy inkább kibújik a kötelezettség alól és ilyen vagy olyan eszközzel az első adandó alkalommal visszaszerzi „tökéletes” szabadságát. Meg kell azonban említeni, hogy a vallási törvény másmilyen módon különbözik a polgári törvénytől. Vallásos emberek szabad akaratukból kerülik a bűnt, de a polgári törvény alárendeltjei félelemből tartózkodnak a törvénysértéstől. A vallás a vallásos ember egészét irányítja, a polgári törvény viszont csak az ember végtagjait. A vallás irányítja az ember külső és belső létezését, de a polgári törvény csak a külső lényt irányítja. A vallás nem pusztán egy rendőr, aki megakadályozza az embert megdorgálandó cselekedetek elkövetésétől, hanem tanár és mentor egyben, aki erkölcsi értékeket és tökéletesedést tanít. Polgári törvénynek viszont csak rendőri jellege van. Ha számokban akarnánk kifejezni, akkor amíg a polgári törvény haszna egy, addig a vallási törvényé több ezer. Így azok, akik a vallás kiirtásán fáradoznak és a polgári törvény megszilárdításában reménykednek, olyanok, mint akik ép lábukat levágják és falábakat tesznek helyette. Egyértelmű tehát, hogy a vallás a legnagyszerűbb rendszer az emberi társadalom megszervezésére; bármely más rendszernél sikeresebben győzi meg az embereket a társadalom törvényeinek betartásáról.

22

Az elmúlt évszázadban fejlődni és felemelkedni vágyó fejletlen országok elfogadják a szekuláris kormányzást, viszont sikertelenül mutatnak rá a polgári törvények gyengeségeire, nem beszélve arról, hogy a vallás erejét nem sikerül felhasználniuk. Szerencsétlenség és nyílt kegyetlenkedés lesz úrrá rajtuk. Ezzel szemben, a fejlett és önmagától felkészült országok, melyek képesek észrevenni a polgári törvény gyengeségeit, megkeresték azokat a módokat, melyek megmentik ezeket a törvényeket a tökéletes összeomlásától és egy másik úton indultak el. Ezek az országok olyan módon szervezik meg az oktatási rendszerüket, hogy a polgárok egy sor erkölcsi alaptételt tanultak meg, így mire hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak, a törvényeket szentségeknek fogadják el és ellenállás felettinek. Ez a fajta oktatás a törvény betartását szokássá fejleszti, következésképpen jelentősen hozzájárul a társadalom jólétének megőrzéséhez, és megvédi a rendszert az összeomlástól. De azt is meg kell értenünk, hogy ez a fajta gondolkodásmód két különböző fajta formát ölt azokban a társadalmakban ahol kifejlesztették: 1. Hit az olyan dolgokban, mint emberbarátság, adakozás, kedvesség a hátrányos helyzetűekkel szemben, ami a realizmus talajából nőtt ki és kétség kívül a kinyilatkoztatott vallásokból származik és amire a vallás már jóval azelőtt hívta az embereket, hogy a fejlett társadalmak léteztek volna. Ezt mérlegelvén, az a jólét, amit a fejlett társadalmak megvalósítottak ezeken az eszméken keresztül, az a vallás áldásaiból származik. 2. Csalóka és megtévesztő eszmék, amiknek nincsen értékük a a babona piacán kívül, vagyis amikor az embereket abba nevelik bele, hogy ha szenvednek és meghalnak országuk felszabadításáért, a nevük bekerül a történelemkönyvekbe. Habár az ilyen babonás elképzelések gyakorlati hasznot teremnek (például, lehet hogy valaki hősiességet mutat a csatában és sok ellenséget megöl ezen propaganda befolyása miatt), káros hatásai többszörösen meghaladják hasznát. A babonás emberek ösztönös realitásérzéke eltompul, mivel azok, akiknek nincsen hitük Istenben és a Viszonzás Napjában, jelentéktelennek tekintik a halált. Számukra az örök életnek és a vágyak valóra váltásának halál után nincsen jelentősége. Az ember vallás keresése a saját Isten adta természete által történik. Élete folyamán mindig a saját boldogságát, valamint hatékony megoldásokat keres arra, hogy szükségleteit kielégítse. Kétség kívül az ember mindig olyan eszközöket keres, amik mindig működni fognak és nem hagyják cserben. Azonban a teremtett világban nincsen olyan módszer, melynek hatása állandó lenne és nem lehet meghiúsítani.

Az igazság, amit az ember ösztönösen keres, hogy megtalálja a soha meg nem kérdőjelezhető boldogságát, egy olyan támogató erő, amely soha nem semmisül meg. Az igazság továbbá egy olyan eszköz, amivel az életét az egész mindenséggel összefüggésbe hozza és ami belső nyugalmat ad neki. Ez az igazság nem más, mint a vallás. Egyedül Isten akarata nincsen soha legyőzve és meghódítva. Ennek megfelelően azt lehet mondani, hogy az emberi ösztönös vágy a vallás három alapkövének legjobb bizonyítéka (egyistenhit, prófétaság, feltámadás), amiben ez a belső érzés – mely az ember speciális lelki összetételének része – soha nem téved, csakúgy, amint az ember soha nem téveszti össze a barátság és ellenségeskedés jelentéseit. Az ember szíve mélyén igazi alapot keres a boldogságra: tökéletes nyugalmat vagy teljesen emberi életet. Amíg csak él, soha nem hagyja el ez a gondolat. Ha nem lenne legyőzhetetlen ok (Isten) a létezésre, az ember nem gondolkodna róla. Ha nem létezne abszolút és relatív béke és nyugalom (ami a következő világ békéje) és ha a vallásgyakorlat (a próféciákon keresztül) nem az igazság talaján alapul, akkor semmilyen hasonló vágy nem nyomta volna rá bélyegét az emberi természetre. 23

RÖVID KITEKINTŐ A VALLÁSOK TÖRTÉNETÉRŐL Vallási nézőpontból, a vallások megjelenésének tanulmányozásához a legmegbízhatóbb forrás a Korán; mivel az mentes minden fajta hibától, részrehajlástól és irányzatosságtól. A dicsőséges Korán ezt a témát összefoglaló módon kezeli. Elmondja, hogy Isten vallása, ami az iszlám, az első ember megjelenésével jött létre. Amint a Kegyes Korán magyarázza, a ma élő emberiség egy férfitől és egy nőtől származik, és az embert Ádámnak hívták. Ádám próféta volt, aki kinyilatkoztatásokban részesült. Ádám vallása nagyon egyszerű volt, néhány általános tanból állt, mint például, hogy az ember gondoljon Istenre, legyen kedves és tartózkodjon a vérontástól, az erkölcsi zülléstől és a gonoszságtól. Ádám és felesége ideje után, az ő leszármazottaik a legnagyobb egyszerűségben és harmóniában éltek. Amint a számuk növekedett, fokozatosan tömeggé váltak és közös életet alkottak. Aztán fokozatosan megtanulták, hogyan éljenek és váljanak műveltebbé. Amint a számuk növekedett, számos törzzsé váltak, mindegyiknek egy vezetővel az élen, akire a többiek felnéztek. Még ezen vezetők halála után is, képmásokat készítettek róluk és imádták azokat. Így terjedt el a bálványimádás. Amint látjuk, a vallási vezetők által átadott hagyományokból és amint azt a bálványimádás történelmi feljegyzései is megerősítik, a gyenge erős általi elnyomása miatt, ellentmondások alakulnak ki az emberek között. Ezek az alapvető és esetleges ellentmondások számos társadalmi konfliktushoz vezettek. Ennek következtében az emberek figyelme a boldogság útjáról a szerencsétlenség és pusztulás felé fordult. Ezért Isten prófétákat és írásokat küldött, hogy feloldja azokat. Amint a Legmagasztosabb Isten mondja a Koránban: „Az emberek eredetileg egyetlen közösséget alkottak. Miután egyenetlenség támadt közöttük, Allah prófétákat küldött hozzájuk örömhírhozók és intők gyanánt és kinyilatkoztatta velük az Írást az Igazsággal, hogy ítélkezzen köztük abban, amiben összekülönböztek.” 2:213

ISZLÁM Az iszlám tiszta vallása az utolsó kinyilatkoztatott vallás és ennél fogva a legteljesebb és legtökéletesebb is. Ennek a vallásnak az eljövetelével a korábbi vallások megszűnnek, mivel a tökéletes eljövetelével nincs többé szükség annak egy tökéletlen változatára. Az iszlám az emberiség kedvéért lett elküldve szeretett prófétánkon, Muhammad ibn Abdullahon keresztül. Ez az átjáró a végtelen boldogsághoz meg lett nyitva az emberek számára, hogy így az emberi társadalmak talán maguk mögött hagyják az éretlenség korát és a gondolkodás hiányos erőit, hogy növekedjenek és elérjék teljes emberiességüket, a megtisztított spirituális tanítások tudatában legyenek és azt a gyakorlatba helyezzék. Így az iszlám az emberiségnek spirituális valóságokat hozott, ami alkalmas az igazi emberi megértésére. Ide tartozik az embert megkülönböztető magas etikai értékeket, és az ember egyéni és társadalmi életének minden területére vonatkozó parancsolatokat. Arra sürget minket, hogy ezeket a gyakorlatba helyezzük. Ebből a megközelítésből az iszlám egy egyetemes és örök vallás. Számos Isteni törődésből származó elméleti és gyakorlati szabályt tartalmaz, mely betartás esetén biztosítja az ember boldogságát ebben a világban és a következőn. Az iszlám szabályai olyannyira össze vannak állítva, hogy bármelyik egyén vagy társadalom, mely megvalósítja azokat, képes elérni a legjobb életfeltételeket és a létező legnagyszerűbb fejlődést az emberi tökéletesedés felé. Az iszlám minden egyénnek és minden társadalomnak egyenlően meghozza jótéteményeit: nagy és kicsi, művelt és tudatlan, férfi és nő, fekete és fehér, keleti és nyugati megkülönböztetés nélkül tudja élvezni ennek a tiszta vallásnak a hasznait. Így ki tudják elégíteni szükségleteiket a legjobb és legteljesebb módon, mivel az iszlám kultúrája és szabályai a teremtés természetébe ágyazva lett létrehozva és tekintetbe veszi és kiszolgálja az emberi szükségleteket. Az emberi természet minden egyénben, törzsben és időben hasonlóan van kialakítva. Vagyis mindegyik az emberi fajhoz tartozik és nagy és kicsi, művelt és tudatlan, férfi és nő, 24

fekete és fehér, és így tovább egy egyetlen család tagjait képezik. Számos egyénnek és népcsoportnak hasonló igényei vannak és azoknak az eljövendő leszármazottai mind e család tagjai, ugyanúgy, ahogyan ezeket a szükségleteket is öröklik. Összefoglalva, az iszlám egy olyan hitrendszer, ami találkozik az igazi és alapvető emberi szükségletekkel és elegendő mindenki számára és örökké fog élni. Ennek okán, Isten az iszlámot természetes vallásnak nevezi és arra szólítja a népeket, hogy az emberi természetet életben tartsák. Az első helyen álló vallási személyek az iszlámot egy könnyű vallásnak nevezik, mely az embert nem kezeli szigorúan.

A VALLÁS FONTOSSÁGA AZ EMBERI NYUGALOM KIALAKÍTÁSÁBAN Ahogy a vallásnak különleges helye van a társadalom megszervezésének más rendszereivel kapcsolatban, úgy az iszlám is rendkívüli helyet foglal el a vallások között. Az iszlám előnyösebb az emberi társdalom számára minden más rendszert megelőzvén. Ez egyértelműen kitűnik bármely más vallás vagy szekuláris rendszer és iszlám közti összehasonlításból.

ISZLÁM ÖSSZEHASONLÍTVA MÁS VALLÁSOKKAL Minden vallások között, az iszlám az egyedüli, ami teljesen részt vesz a társadalomban. Az iszlám tanításai nem olyanok, mint a jelenkori keresztény gyakorlat, amely csak az emberek túlvilági boldogságával foglalkozik és nem szól boldogságukról ebben az életben. Nem is olyanok, mint a jelenkori zsidó szokás, amely csak az emberek kioktatására vonatkozik. Hasonlóan a magik közötti jóravalók és bizonyos egyéb vallások tanításai, az iszlám tanítások elutasítják azt a nézetet, miszerint néhány meghatározott témára korlátozódjanak. Az iszlám minden embert támogat és boldogságot hoz nekik minden idők mindkét világában. Nincsen más mód a társadalmak megújítására és az emberek boldogságára, mivel először is hiábavaló megreformálni egy társadalmat vagy nemzetet egyedül a nemzetközi kapcsolatok összefüggésében, amelyek mára jobban összefonódtak. Ez pont olyan lenne, mint egy csepp vizet próbálnánk megtisztítani egy szennyezett tóban vagy tengerben. Másodszor egy társadalom megreformálása és egy másik mellőzése ellentétes a reformáció szellemével. Az iszlám tanításai számításba vesznek minden eszmét, ami magáról és a világról kialakul benne, minden erkölcsi értéket, ami megtalálja az útját az emberi lélekhez és minden cselekedetet, amit valaki a környezetében ki tud fejezni. Tekintettel az eszmék szerepére az iszlámban, azok a tanok, melyeknek reális alapjuk van, elsőként a tahid (egyistenhit) tana, alapelvként van alkalmazva. Az iszlám erkölcs azt alkalmazza, amit az ép ész és lélek biztos egyistenhit alapelvként elfogad. Az iszlám egy sor gyakorlati szabályt és törvényt alkot, hogy szabályozza az emberi élet apróbb részleteit. Következésképpen minden egyén és társadalom felelőssége tiszta és egyértelmű: mindenki - fekete és fehér, városi és vidéki, férfi és nő, nagy és kicsi, szolga és gazda, gazdag és szegény általános és rendkívüli körülmények között: „Egy jó szó olyan, mint egy jó fa, gyökerei szilárdak és az ágai az égbe nyúlnak.” 14:24 Bárki, aki első kézből tanulmányozza az iszlám erkölcsi tanításait és az iszlám jogtudományt, az fel fog fedezni egy határtalan tengert, aminek a széleit egyetlen messzelátó elme sem tud felfogni és melynek mélységét semmilyen gondolat sem tudja megmérni. Mindamellett, minden elemnek megfelelő kapcsolata van a többivel, és együtt egyetlen valóságot képeznek, ami előmozdítja az emberiséget és Isten imádására irányítja. Ezt a valóságot az Egy Isten szeretett Küldöttének nyilatkoztatta ki.

25

AZ ISZLÁM ÖSSZEHASONLÍTVA MÁS TÁRSADALMI RENDSZEREKKEL Ha körültekintően megvizsgáljuk a világ fejlett országainak rendszerét, tisztán látjuk, habár ezen országok tudományos és ipari fejlődése ámulatba ejtő, olyannyira, hogy kiterjesztették hatalmukat a Holdra és a Marsra és nagymértékben kibővítették gazdaságukat, ez a fejlődés az emberiség számára nagy szerencsétlenséget is hozott. Kevesebb mint negyed évszázad alatt, a világot háborúkba sodorták, amelyikben ártatlan emberek millióit ölték meg. Az emberek egy harmadik világháborúval is fenyegetve vannak, ami a halál lélekharangja lenne az emberiség számára. Ezek a rendszerek az első megjelenésük óta, az emberiesség és a felszabadítás nevében, a rabszolgaság bélyegével látták el a világ maradék lakosságát és négy kontinenst gyarmati rendszerrel bilincselték meg. Európát feltétel nélkül szolgálták és jelentéktelen számú ember tökéletes hatalommal uralta ártatlan százmilliók életét és tulajdonát. Természetesen tagadhatatlan, hogy a fejlett népek magasabb anyagi életszínvonalat élveznek és sok régóta áhítozott célt elértek, mint például társadalmi igazságosság, kulturális technológiai fejlettség, és így tovább. Ez azonban számos szerencsétlenséget is magában hordoz, ami folyamatos nemzetközi konfliktusban és vérontásban nyilvánul meg. A világ jövője úgy tűnik még keservesebb és baljós eseményeknek néz elébe. Egyértelmű, hogy ezek az édes és keserű gyümölcsök a civilizációk fájának termései és a közvetlen következménye ezen társadalmak és nemzetek életmódjainak, melyek úgy tűnik hogy a fejlődés útján vannak. Az édes gyümölcsök, melyekből az emberiség hasznot húzott és hozzájárult a társadalom boldogságához az magas erkölcsi értékekből - mint például őszinteség, tisztesség, felelősségvállalás, jóakarat, önfeláldozás - nőtt ki, nem csak törvényekből, hiszen ugyanazon értékek léteznek Ázsia és Afrika fejletlen országaiban is. Annak a fának a gyümölcse, amelyik keserű ízt hagy az ember szájában szerencsétlenséghez vezet és a fejlett országokat a kihalás szélére sodorja, együtt a többivel, ami olyan bűnökből nő ki, mint kapzsiság, mértéktelenség, kegyetlenség, önzőség büszkeség és önfejűség. Ha körültekintően tanulmányozzuk az iszlám szent parancsolatait, akkor észrevehetjük, hogy az iszlám az első csoportnyi tulajdonságokhoz való ragaszkodást parancsolja meg, és a másodikat utasítja el. Általánosságban szólva a helyes cselekedetekre szólít fel és az emberiség legjobb érdekeit tartatja szem előtt, melyekre tanításának alapjaiként tekint. Az iszlám óva int minket bármiféle helytelen cselekedettől, ami zűrzavart idézne elő az emberiség békés életében, még akkor is ha az egy bizonyos nép vagy nemzet legjobb érdekeit szolgálná. Számos megállapítás vonható le az előzőekből: 1. Az iszlám rendszere felette áll minden szekuláris rendszernek és több előny származik belőle az emberiség számára: „Ez az igazi vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.” 30:30 2. A kortárs civilizációk édes gyümölcsei az iszlám tiszta hitének kegyelméből és annak a nyugati ember által érzékelt élő nyomaiból emelkedik ki. Az iszlám az embereket ezekre a magas erkölcsi értékekre kezdte el hívni, amit a nyugati emberek felülmúltak gyakorlatba ültetés terén, évszázadokkal a nyugati civilizáció kialakulása előtt. A hívők parancsnoka Ali azt mondta a halálos ágyán: „Óvakodjatok, ne viselkedjetek úgy, hogy mások túltegyenek rajtatok a Korán tanításai szerinti viselkedésben.” 3. Az iszlám parancsolatai szerint, az egyén elsődleges céljának az erkölcsöt kell megtennie és erkölcsi értékeken alapulva kell törvényeit meghoznia. Az erkölcs elfelejtése és a törvények anyagi érdekekre való alapozása fokozatosan materializmusba sodorják a társadalmat, melynek során az emberek feladják a spirituális értékeiket, ami az ember állattól való egyetlen felsőbbrendű megkülönböztetője. A Küldött azt mondta: „Elküldtek, hogy tökéletesítsem az emberek erkölcsét.” 26

2. HIT

A TEREMTÉS EREDETÉNEK FONTOLÓRA VÉTELE TERMÉSZETES DOLOG Az ember, Isten adta ösztöne által keresi és kutatja minden megtapasztalt történés okát. Soha nem gondol arra a lehetőségre, hogy egy dolog ok nélkül, a véletlen folytán jön létre. Az elakadt autó vezetője kiszáll és ellenőrzi a probléma lehetséges okát. Amikor minden rendben működik, akkor nem gondolná, hogy a motor elakadhat. Bármilyen keze ügyébe eső eszközzel megpróbálja elindítani az autót; soha nem vár ölbe tett kézzel a véletlen beindulásra. Ha valaki éhes, akkor kenyérre gondol; ha szomjas, vizet keres; ha fázik, akkor felvesz még egy réteget vagy befűt. Soha nem ül avval bíztatván magát, hogy a véletlen majd közbelép. Aki egy épületet akar felhúzni, az biztosítja az épülethez szükséges anyagokat, munkaerőt és az építészt; nem reménykedik abban, hogy szándékai maguktól realizálódnak. Amióta ember létezik, azóta hegyek, erdők és hatalmas óceánok is léteznek vele együtt. Az ember rendszeresen és meg nem szűnően látja a Napot, a Holdat és a fénylő csillagokat az égen. A világ józan emberei fáradhatatlanul keresik ezen csodálatos tünemények létezésének okait. Soha sem állítják, hogy: „Amióta élünk, jelenlegi formájukban ismerjük azokat. Ezért azt mondhatjuk, hogy maguktól jöttek létre.” Ez az ösztönös kíváncsiság és érdeklődés az okokat illetően arra sarkall, hogy megtudjuk hogyan alakult ki a teremtés és hogyan fejlődött ki e csodálatos rendszere. Ez a hatalmas világegyetem, minden kapcsolódó részével, mely igazából egy mérhetetlen valóságot alkot, magától alakult ki, vagy a létezését másnak köszönheti? Megváltoztathatatlan törvények tartják fenn ezt az egész univerzumot magába foglaló, lenyűgöző rendszert és az összes részletét annak saját egyedi célja irányába mozgatják. A kérdés pedig az, hogy ez mind a véletlen műve vagy határtalan erő és tudás irányítja azt?

BIZONYÍTÉK A LÉTREHOZÓ LÉTÉRE Amikor az egyén ösztönös realitást helyez a munkájába, bárhová is tekint a teremtésben, bőséges bizonyítékot talál egy Teremtő és Fenntartó Erő létezésére, mivel az ember ösztönösen felismeri, hogy minden egyes teremtett lény a létezés adományát élvezi és automatikusan követ egy meghatározott folyamatot. Valójában saját helyét adja fel más dolgokért. Soha nem a saját létezésüket idézik elő és nem saját fejlődési folyamatukat találják ki, és a legkisebb szerepet játsszák saját létezésük útjának kialakításában és megszervezésében. Mi magunk nem választottuk emberiességünket vagy emberi tulajdonságainkat, hanem embernek lettünk teremtve és adva vannak ezek a tulajdonságok. Hasonlóan, a mi ösztönös realizmusunk soha nem fogja elfogadni, hogy ez a sok dolog véletlenül következett be és a létezés rendszere kénytelen-kelletlen, de létrejött. Intuíciónk nem fogadja el, hogy néhány formásan jó alakúra tört tégladarab összeillesztése a véletlen műve lenne. Így az ember ösztönös realizmusa elismeri, hogy a létezés világa bizonyosan rendelkezik egy támogatóval, ami a létezés Forrása és a világegyetem Teremtője és Fenntartója, és ennek a határtalan létezőnek, tudásnak és hatalomnak a forrása Isten, akitől a létezés rendszere ered. „A mi Urunk az, aki minden dolognak megadta a maga teremtett voltát, aztán az igaz útra vezérelte.”20:50

27

HITTUDOMÁNY ÉS A NEMZETEK Ma a legtöbb ember vallásos, hisz és imád egy Istent, aki a világegyetemet teremtette. Amióta a történelemből tudjuk, korábbi idők emberei hasonló hitben éltek; a legtöbb ember vallásos volt és állította Isten létezését az univerzumban. Ennek ellenére a vallásos társadalmak eltérő nézeteket vallottak és máshogy írták le a teremtés eredetét. Azok, akik tagadják a Teremtő létezését, képtelenek megcáfolni azt és mindig is képtelenek lesznek, de elég őszinték ahhoz, hogy azt mondják, hogy nincsen bizonyítékunk a Teremtő létezésére. Azt viszont nem mondják, hogy van bizonyítékunk a Teremtő nemlétezésére. A materialista azt mondja, hogy nem tudom. Nem azt mondja, hogy nincs ilyen isten. Más szóval élve a materialista egy kétkedő, nem hitetlen. Isten a leghatalmasabb erre céloz, amikor azt mondja: „Nem létezik semmi más, csak az evilági életünk. Meghalunk és élünk és csupán az idő pusztít el minket. – Csupán a vélekedésükkel hozakodnak elő.”45:24 A legkorábbi emberekről fennmaradt maradványokból is mutatnak jelet a vallásra,hittudományra és hitrendszerre és a természetfelettibe vetett bizalomra. A közelmúltban felfedezett kontinenseken, mint Amerika és Ausztrália és Európától, Ázsiától és Afrikától távol levő szigeteken, Istenben hívő bennszülött népeket lehet találni, mely megerősíti, hogy a teremtésnek isteni eredete van, habár a történelem nem beszél köztük és a régi világ közti kapcsolatról. Amikor azt mérlegeljük, hogy az emberek mindenhol és mindig hittek Istenben, akkor láthatjuk, hogy ez a hit veleszületett az emberben, aki isten-adta természetével erősíti meg a teremtés Istenének létezését. Ez az, ahogyan a Kegyes Korán erről az emberi jellemzőről beszél. „Ha megkérdezed őket, hogy ki teremtette őket, bizonyosan azt mondják: „Allah”. Mégis elfordulnak tőle.” 43:87 „És ha megkérdezed őket, hogy ki teremtette az egeket és a földet, bizonyosan azt mondják: „Allah”.” 31:25

A KÍVÁNCSISÁG HATÁSAI AZ EMBERI ÉLETRE Ha megerősítő választ adunk azokra a kérdésekre az univerzum Teremtőjét és rendjének Alkotóját illetően, mely ösztönös realizmus-keresésünkből fakad, és ha állítjuk, hogy az univerzumnak és e csodálatos rendszerének létezik egy maradandó eredete; akkor megértjük, hogy minden az Ő legyőzhetetlen akaratának a függvénye, mely az Ő határtalan erején, hatalmán és tudásán alapul. Következésképpen egy fajta megerősítésben lesz részünk, miszerint soha nem fogjuk megadni magunkat a teljes reménytelenségnek a nehézségek és megpróbáltatások közepette, amikkel az életünk során találkozunk és még azok a problémák sem vesznek le a lábunkról, melyekre nincsen megoldás, mert megértjük, hogy Isten tartja minden oknak a kötelét. Soha nem fogunk teljes mértékben engedelmeskedni egy oknak sem, és ha a dolgok a mi javunkat szolgálják, akkor nem fog büszkeség és túlzott önteltség eltölteni bennünket és nem fogjuk elfelejteni helyünket a dolgok rendszerében, mert tudjuk, hogy külső okok nem léteznek elszigetelten, hanem Isten a legmagasztosabb parancsából származnak. Vagyis megértjük, hogy egyedül Istent kell dicsérnünk és egyedül az Ő parancsának kellene alávetni magunkat. Aki elutasítóan válaszol erre a kérdésre, az megfosztja magát ettől a reménytől és ettől a realizmustól, valamint ettől a természetes nemességtől és bátorságtól. A materializmus uralta nemzetek lassú öngyilkosságon mennek keresztül és az egyének, akik annyira megszokták, hogy érzékeljék a célokat és az értelmes okokat, azok talán saját életüket oltanák ki, amikor a legkisebb szerencsétlenség fojtja el boldogság iránti reményüket. Amikor viszont azok, akik megtapasztalják Isten megismerésének kegyelmét halálukon találják magukat, akkor nem adják fel a reményt, hanem megtalálják azt és a megerősítést abban a tudatban, hogy van egy mindenek fölött hatalmas és mindent látó Isten. 28

Életének utolsó óráiban, az ellenség karjainak kereszttüzében, Imám Huszain azt mondta: „Az egyetlen dolog, ami ezt a megpróbáltatást könnyűvé teszi nekem az a tudat, hogy Isten folyamatosan figyeli tetteimet.” Ennek az igazságnak néhány versét a Kegyes Korán egyszerűen állítja: „Akik hisznek, és akiknek a szívét az Allahról való megemlékezés nyugalommal tölti el –bizony a szíveket az Allahról való megemlékezés tölti meg nyugalommal.” 13:28

HOGYAN ISMERJÜK MEG ISTENT A KEGYES KORÁN SZERINT A csecsemő anyja mellét érintvén valójában tejet akar és ha valamit elkap és a szájához veszi, annak az alapvető célja, hogy egyen valamit és ha látja, hogy tévedett és ehetetlent ért el, akkor ellöki azt magától. Pontosan így, bármely célt hajtja az egyén maga előtt, az valójában az igazi dolgot akarja és amikor tisztává válik, hogy valaki tévedett és hibás folyamatot követ, az megbánja a hibát és az elpazarolt erőfeszítést. Vagyis az ember elkerüli a hibát és a legjobb tudása szerint próbálja az igazi dolgot megtalálni. Ezek alapján tiszta képet kapunk arról, hogy az ember természetét és ösztöneit tekintve realista lény; hogy önként keresi az igazságot és a realitást. Senki nem tanulta ezt az ösztönös hajlamot. Ha valaki alkalmanként az igazsággal szemben ellenállóan és gőgösen viselkedik az azt jelenti, hogy azt a hibájában leleplezték és nem tudja megérteni mi igaz és mi szolgálja legjobban az érdekét. Ha ezt értené, akkor nem ragaszkodna a hibáihoz. A szenvedélyes vágyak következtében az egyén mentálisan beteggé válik és így az igazság édes íze keserűbbnek tűnik neki. Ebben az állapotban még ha tudja is, hogy mi az igazság, nem fog ahhoz ragaszkodni. Annak ellenére is ellenáll, hogy beismeri, hogy az igazság megérdemli, hogy megvizsgálják és figyelembe vegyék, amit neki magának kellene figyelembe vennie. Gyakran megesik, hogy ártalmas dolgoktól (dohány, alkohol, kábítószerek) való függés miatt valaki saját emberi ösztöneit folytja el és tudatosan önpusztító cselekedetekbe bonyolódik. A Kegyes Korán az igazság realizálására és figyelembe vételére hív. Ebben a tekintetben rendíthetetlen, különböző szóhasználattal hívja az embereket ösztönös realizmusuk fenntartására és az igazság figyelembevételére. Isten azt mondja: „..Allah vezet el az Igazsághoz. Vajon az méltóbb-e arra, hogy kövessék, aki az Igazsághoz vezet el, vagy az, aki nem leli meg az útmutatást csak akkor, ha Allah által oda vezettetik?” 10:35 „Bizony az ember kárvallott lesz, kivéve azokat akik hisznek, jótetteket cselekszenek és az igazságot és állhatatosságot kötik egymás lelkére.” 103:3 Az isteni tanács azt szándékozik megmutatni, hogy ha nem tartjuk fenn ösztönös realizmusunkat és nem törekszünk észrevenni az igazságot, akkor nem is fogunk boldogságot elérni, hanem azt mondjuk és csináljuk, ami éppen az elképzeléseinknek megfelel és ábrándozásokba és babonás elképzelésekbe bonyolódunk. És akkor olyanná válunk, mint az elkóborolt háziállatok, melyek saját vágyaik, akaratosságuk és tudatlanságuk áldozataivá váltak. Isten, a Legfenségesebb azt mondja: „Mi a véleményed arról, aki saját kényét tette meg istenének? Lennél-e a fölébe rendelt istápoló neki? Vagy azt gondolod, hogy a legtöbben közöttük hallanak és élnek az eszükkel? Olyanok ők, akár a barom! Nem! Még messzebb tévelyegnek ők az igaz úttól.” 25:43-44 Vagyis, mit gondolsz az ilyen emberről? Feltételeznéd-e hogy, nevelni és reformálni tudnál egy ilyen embert? Viszont, amikor az egyén ösztönös realizmusa ébredezik és igazságra való hajlama elkezd szerepet játszani, akkor a spirituális igazságok saját magukat fogják megjeleníteni neki, egyik a másik után. Mindegyiket elfogadja és így minden nap a boldogság útján fog előre haladni. 29

KORÁNI TANÍTÁSOK A VILÁGEGYETEM TEREMTŐJÉRŐL Isten azt mondja: „Illetheti-e kétség Allahot, az egek és föld teremtőjét?” 14:10 Napsugárban minden nyilvánvaló a szemnek: látjuk magunkat, másokat, házakat, utcákat, városokat, hegyeket, erdőket és tengereket. Az éj sötétjében azonban mindezen nyilvánvaló dolog bizonytalanná válik. Aztán megértjük, hogy a fény, ami által látunk, az nem a tárgyakból származik, hanem a Napból, amely megvilágította azokat valamilyen fajta kapcsolaton keresztül. A Nap maga süt és világítja meg és fedi fel a Földet és ami rajta van. Az ember és az állatok a szemükön, fülükön és más érzékszerven keresztül észlelik a dolgokat; kezeik, lábaik és más belső és külső szervük által cselekszenek. Az idő múlásával azonban megállnak a működésben és egy bizonyos értelemben meghalnak. Ebből arra következtethetünk, hogy az élő dolgok által kifejezett intelligencia, akarás és mozgás nem a saját testükből sugárzik ki, hanem a lelkükből és szellemükből. Amikor ezek a részek meghalnak, akkor a test megszűnik élni és működni. Például ha a látás és a hallás egyedül a szemben és a fülben keletkezne, akkor olyan sokáig hallanánk és látnánk, amíg ezek a szervek léteznek, ez pedig nem így van. Mint ahogyan a hatalmas világ, aminek a része vagyunk, és aminek a létezését soha nem tudnánk tagadni, ez a létezés és manifesztáció sem kétséges. Ha a dolgok maguktól lennének, akkor soha nem szűnnének meg létezni, azonban azt tapasztaljuk, hogy egyik a másik után megszűnik létezni, folyamatos mozgásban és átalakulásban vannak, egyik állapotból a másikba mennek át. Ezért arra kell következtetnünk, hogy minden létező a saját létezését valahonnan máshonnan eredezteti, ez az ő Teremtője és Gyártója. Amint egy dolog megteremtésének ideje véget ér, az a nemlétbe tűnik el. A LÉTEZŐ - határtalan létezésével - támogatja a megtestesült világegyetemet és fenntartja minden teremtményét. Ez a LÉTEZŐ ISTEN. Egy létező, a nemlétezésen túl. Ha ez nem lenne igaz, akkor olyan lenne, mint más létezők, akinek a létezése nem saját maguktól függ, hanem mástól.

A KORÁN ÉS A TAUHID Ha valaki tiszta természettel és nyugodt szívvel tekint a világegyetemre, az bármerre is nézzen, a Teremtő tiszta létezésének bizonyítékát fogja megtapasztalni. Bármi, amivel szembetalálkozunk ebben a világban egy megtestesülése annak, amit Isten teremtett, egy minőség, amit Isten abba belehelyezett vagy egy rendszer része, ami mindent irányít Isten parancsa által. Az ember is egy ilyen megtestesülés és tetőtől talpig tanúja ennek az igazságnak, mivel sem nem magától adódott, sem az általa megjelenített minőségek nem az ő akaratából jöttek létre. Sem életének programja, amely a létezés első pillanatától folyamatban van nem az ő kezébe van helyezve, sem nem tudja feltételezni, hogy ez a rendszer egy véletlen műve, vagy hogy az ő létezése és annak a rendszere az ő eredetének környezetéből keletkezik. Ennek a környezetnek a létezése és a rendszer, mely kormányozza azt, nem véletlenül adódik. Így nincsen más megoldás, mintsem hogy megerősítsük a teremtés forrásának létezését, aki minden létező dolgot megalkot és fenntart. Ő az, aki létezést adományoz mindennek, ami létezik és aki aztán minden egyes dolgot a saját egyéni tökéletességére irányít egy különleges rendszer által. Mivel egy magában álló, egyedi rendszert látunk az univerzumon keresztül, melyben a dolgok egymástól függve vannak megteremtve, következtetnünk kell arra, hogy a teremtés forrása ás működtetője EGYEDÜLI. A Kegyes Korán azt mondja: „Ha az egekben és a földön rajta kívül más istenek lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna.” 21:22

30

Ha több isten szabályozná a világegyetemet és ahogyan a bálványimádók mondják, minden egyes isten egy rész fölött elnököl – föld és ég, tenger és erdőnek saját istene van – az istenek közti különbségek miatt a világegyetem minden részének saját rendszere lenne, és a világegyetem működése szükségszerűen összevisszaságba torkollna. Amint látjuk azonban, a világegyetem minden része kölcsönösen egymástól függ és teljes harmóniában létezik. Mindegyik egyedi rendszert alkot. Ennek megfelelően arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az univerzum Teremtője és Fenntartója Egy. Képzeljük el, hogy ezek a különböző istenek intelligensek és feltételezzük, hogy különbségeik a világegyetemet összevisszaságba döntik, akkor elképzelhető lenne-e, hogy az istenek elkerülnék a nézeteltéréseket? Ez a fajta okfejtés azonban leértékeli Istent. Az Egy Isten, aki megteremti és irányítja a világegyetemet, vagy annak egy részét, valószínűleg nem úgy gondolkodik, ahogyan mi tesszük. Az első naptól kezdve, hogy kinyitjuk a szemünket és tanúsítjuk a teremtés rendszerét, egyben egy elmebeli elképzelést alkotunk róla. Amint a mindennapi szükségleteink kielégítéséért fáradozunk, tetteinket ezen mentális elképzeléseink szerint mérjük, hogy ehhez a rendszerhez igazítsuk. Például amikor éhesek vagy szomjasak vagyunk, akkor eszünk illetve iszunk és amikor fázunk, akkor felöltözünk, mivel megtanultuk, hogy így lehet az igényeket kielégíteni.

ISTEN, A LEGMAGASZTOSABB, RENDELKEZIK

A

TÖKÉLETESSÉG

MINDEN

JELLEMZŐJÉVEL

Mi az hogy tökéletesség? Egy ház tökéletes, ha a háztartás minden igényét kielégíti. Megfelelő helynek kell lennie benne a vendégek számára, konyhának, fürdőszobának, és így tovább. Vagyis ha ezekkel nem rendelkezik, akkor hiányos.

MIÉRT NEM SIKERÜL AZ EMBERNEK EGYETÉRTENIE EZZEL AZ IGAZSÁGGAL Ezt a fenti igazságon nem kell sokáig töprengeni ahhoz, hogy egyértelművé váljon az ember számára. Kivéve, amikor az egyén az élet napi küzdelmébe olyannyira belevész, hogy nincsen ideje ezeken a gondolatokon elmélkednie, így elhanyagolja azokat. Ezért a Kegyes Korán nagy figyelmet szentel annak, ahogyan a dolgok meg lettek teremtve és a rendszernek, ami azokat irányítja. A Korán kifejezi, hogy a legtöbb ember nem fejlesztette ki azt a mentális kapacitást, hogy intellektuális kérdéseken filozofáljon, és ez különösképpen igaz azokra, akik a természet felszínes varázsával vannak elfoglalva és az élet élvezeteit kedvelik. Bármilyen eseményt vizsgálunk, az ember része a teremtésnek és soha nem áll a világegyetemtől és az azt kormányzó speciális és általános rendszertől távol. Bármikor amikor kívánja, abbahagyhatja a teremtésnek és rendszerének, valamint a Teremtő és Fenntartó létezésének vizsgálatát. Isten, a Legmagasztosabb azt mondja: „Az Írást kinyilatkoztatás gyanánt Allah, a hatalmas és a bölcs küldte le. Az egekben és a Földön jelek vannak a hívőknek és a ti teremtésetekben és abban, hogy mindenféle állatot terjeszt el, jel van azon nép számára, akiknek szilárd bizonyosságuk van. Az éjszaka és a nappal váltakozásában és a gondoskodásban, amit Allah lebocsát az égből, hogy újjáélessze általa a földet , miután az már meghalt és a szelek forgandóságában- jelek vannak azok számára, akik élnek az eszükkel.” 45:2-5 A Kegyes Korán sok olyan verset tartalmaz, amely a természet jelenségeinek teremtéséről való reflektálására hív minket, mint pl. az ég, a Nap, a Hold, a csillagok, a Föld, hegyek, tengerek, növények, állatok és az ember. Rámutat arra a csodálatos rendszerre, ami ezen jelenségeket irányítja, arra a rendszerre, amely az univerzum különböző részeit hajtja teremtésük céljai felé, a létezés okai felé. A búza szem vagy a mandula leesik a földre, hogy virágzó cserje vagy gyümölcs termő fává nőjön. Ahonnan a mag beágyazódik a föld méhébe és szétnyílik, majd a parányi növény fehér kis gyökereket ereszt a föld mélyébe és eléri a meghatározott formáját. A fényes Nap és csillagok, a világító Hold és a Föld, számos mozgásukkal és rejtett erejükkel, a 31

misztikus erők, amik abban a magban dolgoznak, a négy évszak, a légköri feltételek, szél és eső, nappal és éjszakák- ez mind szerepet játszik a hajtás növekedésében. Dadaként vesznek részt ennek az új formának a kialakításában, mígnem az eléri a növekedés zenitjét. A csecsemő egy sokkal összetettebb jelenség a fiatal hajtásánál, a teremtés bonyolult és szabályos működésének évmilliók és évmilliárdok alatt kialakult terméke. Meglehetősen eltérvén a külső világgal való kapcsolatától, az emberi létezés mindennapjai egy lenyűgöző rendszerből származik. A világ tudósai elkötelezik magukat, hogy lassan áthatoljanak ennek a jelenségnek a leplein, de megértésüket még most is a tudatlanság halványítja. Hasonlóan, ha egy egyén az ember minden természetes ügyességével rendelkezik, akkor tökéletes, de ha hiányzik valamije, például keze vagy egy szeme, akkor ebből a megközelítésből ő hiányos. Aszerint, amit megtanultunk, a tökéletesség minősége egy olyan dolog, ami csillapít egy fajta létezés iránti szükségletet és eltávolít egy hibát. Egy példa erre a tudás minősége, mely eltávolítja a tudatlanság sötétségét és megvilágítja a tudott dolgot a tudó számára. Egy másik a hatalom, amely képessé teszi az erőset, hogy elérje célját. Megint mások az élet, felfogóképesség és így tovább. A mi tudatunk ill. lelkiismeretünk azt mondja, hogy a világegyetem teremtője (akitől a az univerzum létezése és létezői származnak, aki minden szükségletet eltávolít és aki tökéletességet ad) a tökéletesség minden jellemzőjével rendelkezik. Hiszen nem lenne reális abban hinni, hogy valaki kiterjeszti másokra azt a tökéletességet, amivel maga nem rendelkezik. A Kegyes Koránban Isten a legmagasztosabb úgy dicséri magát, mint aki a tökéletességminden attribútumával rendelkezik és úgy mutatja be magát, aki minden hiányosságtól mentes. „ A te Urad gazdag, övé a kegyelem..”6:133 jelentése, hogy csak is ő egyedül mentes szükségtől és képes mások szükségét kielégíteni. Azt is mondja: „Allah! Nincs más isten, csak ő. Őt illetik meg a legszebb nevek.” 20:8 A leggyönyörűbb jellemzők Istenhez tartoznak és senki máshoz nem (ő az aki él, tudása van, lát, hall, ereje van, kreatív és szükségen túli). Ezért meg kell érteni a Legmagasztosabb Istent, hogy a tökéletesség minden jellemzőjét birtokolni tudjuk. Az Ő szent jelenléte mentes minden tökéletlenségtől. Ha tökéletlen lenne, akkor szükséget szenvedne, és akkor kell, hogy legyen egy annál nagyobb isten, mint ő, hogy kielégítse szükségleteit. Legyen dicsőítve és magasztalva mindenek felett, amit mellé társítanak.

ISTEN HATALMA ÉS TUDÁSA Gondoljuk arra, ahogyan e hatalmas univerzum részei összefonódnak, a csodálatos működésére és az azt tartalmazó rendszerek együtt működésére. Minden mozgásban van és így minden jelenség a saját különleges célja felé halad egy gondosan megrendezett módszerben. Bármelyik gondolkodó személy megértheti, hogy az univerzum és minden tartalma folyamatos létezése egy meg nem szűnő Létezőtől függ, aki megteremtette azokat az ő végtelen hatalma és tudása által, és aki táplál minden teremtett dolgot és irányítja azokat az ő tökéletességük felé, az Ő különleges kegyelme által. Ő az, aki minden dolgot tud és minden dologra képes. Isten, a Legmagasztosabb azt mondja: „Övé az országlás az egekben és a földön. Ő kelt életre és ő küld halálba, és mindenek fölött hatalmas. Ő az első és a végső, s a külső és a belső.Ő minden dolog tudója.” 57:23 És egy másik versben pedig ezt: „Allahé mindaz, ami az egekben és a földön van és mindaz, aki közöttük van. Megteremti, amit akar, és mindenek fölött hatalmas.” 5:17

32

Amikor azt mondjuk, hogy valaki képes megvenni egy autót, akkor ez alatt azt értjük, hogy rendelkezik a szükséges pénzzel, hogy megvegye az autót. És ha azt mondjuk, hogy valaki képes felemelni egy ötven kilogramm súlyú követ, akkor ez azt jelenti, hogy megvan az ereje hozzá. Összességében az erő, hogy egy dolgot megcsináljunk azt jelenti, hogy megvan az eszköz a dolog elvégzésére, és adván, hogy minden dolognak a szükségét az univerzumban Isten elégíti ki, így mondhatjuk, hogy Istennek kapacitása van bármire és az Ő tiszta lénye és lényege a létezés forrása. „Az ne tudna (mindent), aki teremtett?” 67:14 Ez azt jelenti, hogy mivel minden létező Isten végetlenségétől függ, elképzelhetetlen, hogy egy fátyol létezne Isten és a létező között, vagy hogy az el lenne rejtve Istentől. Inkább, minden tiszta és világos számára, mindent magába foglal és szabályoz kívül és belül.

IGAZSÁGOSSÁG Isten igazságos, mivel az igazság a tökéletesség egyik jellemzője és az univerzum Istene mindent birtokol. A Kegyes Koránban dicsőíti az igazságot és elítéli az igazságtalanságot valamint az elnyomást. Megparancsolja az embereknek az igazságot és megtiltja az igazságtalanságot. Hogyan is lehetne őt leírni egy olyan dolog által. „Allah az Utolsó Ítélet során nem rövidít meg senkit egy porszemnyi súllyal sem.” 4:40 „...És a te Urad nem lesz igazságtalan senkivel szemben.” 18:49 „...Allah nem akarja, hogy szolgáit jogtalanság érje.” 40:31 „...Bármi jó ér téged, az Allahtól van és bármi rossz ér, az saját magadtól van...” 4:79 „Allah jól csinál meg mindent, amit megteremtett...” 32:7 Ennek megfelelően, minden teljesen jónak lett teremtve, az csak relatíve és összehasonlítva másokkal tűnik csúnyának, igazságtalannak és hibásnak. Például a kígyóról és a skorpióról azt gondoljuk,hogy veszedelmesek az emberre nézve, és tüskéje a rózsa tövisével összehasonlítva taszító, ennek ellenére ezek mind gyönyörű és lenyűgöző teremtmények a maguk nemében. Az Igaz, hogy vallási törvény szempontjából, a Magasságos Isten bizonyos önkéntes emberi cselekedetet rossznak számít és az attól való tartózkodást parancsolja meg. Ezek közé tartozik a shirk (Allah helyett mást (is) felruházni isteni tulajdonsággal), szülőknek való engedetlenség, ártatlan lemészárlása, alkoholivás, szerencsejáték, és egyéb vallási kötelezettségekkel kapcsolatos tett. Bűnnek tartott cselekedetek a kötelességnek való ellenállásból és lázadásból fakadnak, melyek bajt és gonoszságot testesítenek meg, nem Istennek tulajdonított és nem istenhez méltó jellemvonások, hanem a cselekedetekért felelős egyén a szabad választás lehetőségével élve hordozza a felelősséget és viseli a büntetést.

KEGYELEM Amikor valakit szükségében találunk, a legjobb tudásunk szerint segítünk neki. Segítünk a rászorulónak és elirányítjuk a vakot úti céljára. Ezeket az irgalmas cselekedetek kategóriába soroljuk és dicséretet érdemelnek. Azon cselekedetek, melyeket Isten elrendel, nem lehet más mint kegyelemmel teli, mert az Ő végtelen nagylelkűségének szétosztása révén mindenkinek hasznára van, és azáltal hogy ad, minden létezőnek az

33

igényét enyhíti és kielégíti, anélkül, hogy Ő magának bárkire szüksége lenne. És azt mondja: „...A büntetésemmel azt sújtom, akit akarok. A könyörületességem azonban mindent magába foglal...” 7:156

A TÖKÉLETESSÉG EGYÉB TULAJDONSÁGAI „ A te urad gazdag, övé a kegyelem...” 6:133 Bármi jóság és szépség létezik a világegyetemben és a tökéletességnek bármely tulajdonságára gondolunk, az mind ajándék Istentől, a Magasságostól teremtményei számára. Ily módon a teremtés egyik igényét elégíti ki. Természetesen, ha ő maga nem birtokolná ezt a tökéletességet, akkor képtelen lenne azt másoknak adni; e helyett mint mások, ő lenne másokra szorulva. Ezért Isten a tökéletesség összes jellemvonását magából származtatja, semelyiket sem szerezte másoktól és nem fordul senkihez sem szükségben. Ő maga a tökéletesség összes tulajdonságával jellemzi önmagát mint például élet, tudás és hatalom. A tökéletlenségnek és a szükségnek semmiféle formája, mint tehetetlenség, tudatlanság, halál vagy nehézség nem jellemzi az Ő tiszta uralkodó lényét.

PRÓFÉTASÁG Habár Isten, a Legmagasztosabb minden szempontból mentes a szükségtől, Ő az Ő tökéletes hatalma által létrehozta az univerzumot és az összes teremtményt benne és számtalan áldással halmozta el azokat. Az ember, mint minden más élő teremtmény, Isteni gondozás alatt áll létezésének első pillanatától az utolsóig. Minden egyes teremtményt egy különleges rendszer irányítja egy ismert cél felé, mialatt szerető figyelem veszi azt körül minden pillanatban. Ha csak a saját életünk menetén elmerengünk – a csecsemőkortól a gyerekkoron, fiatalságon át az öregségig – a tudatunk tanúsítja Isten által az embereknek adott tökéletes figyelmet. Amint egyszer megértjük ezt, a tudatunk kétség kívül megállapítja, hogy a világegyetem teremtője sokkal kedvesebb minden egyes teremtményéhez, mint bármilyen személy arra képes lenne. Ezen kedvesség miatt, Ő mindig a legjobb érdek szerint cselekszik és soha nem járul hozzá esztelenséghez és valaminek a hátrányához. Az emberi faj Isten egyik teremtménye, melynek érdeke és boldogsága abban áll, hogy realista marad és helyesen cselekszik, hogy megbízható és igaz hittel, nemes erkölcsi értékekkel és jó viselkedést tanúsítva él. Itt közbevethetné valaki, hogy az ember Isten adta eszével meg tudja különböztetni a jót a rossztól és így elkerülheti a bajt. Észre kell azonban vennünk, hogy csupán az eszünk önmagában képtelen a probléma kikobozására, a realitáshoz való eljutásra és a helyes cselekedetekre. Minden nem kívánatos – emberi társadalomban létező – tulajdonság és tett olyan emberektől származik, akiknek van eszük és tisztán látásuknak ereje van. Beképzeltség, kapzsiság és szenvedély miatt eszüket az érzelmek győzik le és a vágyak szolgálatába helyezi azt. Következésképpen eltévelyednek. Ezen oknál fogva Istennek kell hívnia és elvezetni minket a boldogságra egy másik eszköz által, mely azonban soha nem válik a vágyak, illetve a tévelygés áldozatává. Ezt jelenti a prófétaság.

A PRÓFÉTASÁG BIZONYÍTÉKA A tauhid – Isten egysége, egy Isten – értelmezéséből tisztán következik hogy mivel Isten teremtett mindent, Ő kell hogy táplálja és nevelje is azokat. Hogy világossá tegyük, a világ minden jelensége, létezésének első pillanatától, azon munkálkodik, hogy elejét vegye a hibáknak és szükségeknek egyiket a másik után és hogy tökéletességet érjen el, és a legnagyobb mértékben önmagában elegendő legyen. A folyamatos létezés egy elrendelt menetét követi. És aki elrendeli a dolgok menetét és irányítja azt egyik állapotról a másikba, az Isten. Ebben az értelemben, egy biztos következtetést vonhatunk le: jelenségek minden egyes fajtái egy egyedüli programozottsággal rendelkezik, mely élete során fokozatosan bontakozik ki, hogy irányítsa annak viselkedését. Más szóval élve, minden meghatározható jelenségnek a világban létezik egy meghatározható 34

szerepe, mely felé Isten azt irányítja. A Korán ezt így fejezi ki: „ A mi Urunk az, aki minden dolognak megadta a maga teremtett voltát, aztán az igaz útra vezérelt.” 20:50. Ez igaz a teremtés minden aspektusára vonatkozóan – kivétel nélkül. Az egek fölöttünk, a Föld a talpunk alatt, az elemek, amik alkotják, az összetevők, melyek egyszerű jelenségeket alkotnak, minden növény és állat – mind ezen igazság irányítja. Az ember hasonlóképpen ilyen módon van irányítva, de különbség van ember és a többi dolog között.

A KÜLÖNBSÉG EMBER ÉS A TÖBBI DOLOG KÖZÖTT A Föld évmilliókkal ezelőtt lett megteremtve. Minden rejtett erejét felhasználta, és a különböző elemek kapacitásának mértékében, még mindig működik, megjelenítve hatásait keringésben és pályamozgásában. Így biztosítja folyamatos létét, tovább fog működni ugyanezen a módon, meg nem szűnve funkciójának megfelelően, mígnem egy erősebb, szembenálló tényező közbelép. Attól kezdve, hogy a mandulabokor kicsírázik magjából, keresztül megy a növekedési funkcióján (más szóval élve, a fejlődés folyamatát követi). Amíg egy erősebb, ellenálló erő közbe nem lép, addig nem tudja ezt a funkcióját nem betölteni. És ez igaz minden más jelenségre. Habár az ember cselekedeteit saját akaratából hajtja végre, gondolatok és elhatározáson keresztül. Milyen gyakran nem sikerül az embernek számára előnyös cselekedeteket végrehajtani, holott semmilyen külső erő nem akadályozta meg ebben, és milyen gyakran tesz olyan dolgokat, melyek kárára vannak, tudatosan, előre megfontolt szándékkal és szabad akaratból! Olykor tartózkodik attól, hogy ellenszert vegyen, máskor pedig ő maga issza meg a mérget és öli meg magát. Világosan szólva, az a létező, amelyik szabad akarattal lett megteremtve, nem áll abban a kényszerben, hogy isteni útmutatást kövessen. Vagyis a Próféták, Istentől származó jóról és rosszról, boldogságról és gyötrelemről szóló tudást hirdetnek és arra irányítanak, hogy féljenek Isten haragjától. Igaz ugyan, hogy az embernek van fogalma rosszról, jóról, előnyösről vagy károsról, de ez a gondolkodás inkább meghajlik az érzékek birodalma előtt és néha hibát követ el. Ez a tény bizonyítja, hogy az isteni iránymutatás megvalósítása a gondolkodás eszközén túl, további segítséget igényel. Egy olyan módot, mely tökéletesen mentes minden hibától. Más szóval, Isten az embereket a saját gondolkodásuk által vezeti, hogy megértsék az Ő parancsait, ugyanakkor ezt meg kell hogy erősítse másik eszközzel is. Ez az eszköz a prófétaság, ami által Isten megtanítja parancsolatait az ő szolgáinak kinyilatkoztatások által és felhatalmazza azzal a feladattal, hogy továbbítsa azt az embereknek és ezáltal arra sarkallja őket, hogy kövessék a parancsolatait félelemből és reménykedve, támogatáson és fenyegetésen keresztül. Isten a Leghatalmasabb ezt mondja: „Kinyilatkoztattunk neked, ahogyan korábban kinyilatkoztattunk Noénak és az utána jövő prófétáknak...Küldöttekről, akik örömhír-hozók és intők gyanánt jöttek el, hogy a Küldöttek fellépése után az embereknek ne lehessen érvük Allah ellen...” 4:163-165

A PRÓFÉTÁK TULAJDONSÁGAI Tisztán látszik, hogy Isten okkult eszközök segítségével tanítja néhány szolgájának az emberi boldogságot elősegítő spirituális igazságokat és törvényeket. Azt, aki isteni üzenetet továbbít Isten prófétájának vagy Küldöttének, a hozott üzenet teljes összességét vallásnak nevezzük. Az is tisztán látszik, hogy a próféta a következő tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen: 1. Tévedéstől mentesen vigye véghez feladatát. Emlékezőtehetségének mentesnek kell lennie tévedéstől és más mentális tökéletlenségtől, így hibázás nélkül kommunikálhat az emberekhez. 35

Máskülönben, az isteni iránymutatás nem tudná beteljesíteni célját, a törvénynek nem sikerülne az általa szándékozott univerzális iránymutatást nyújtania és az emberek nem részesülnének a szándékozott következményben. 2. Mentesnek kell lennie a bűntől és vétektől a beszédében és cselekedeteiben. Máskülönben hittérítő munkája meghiúsulna, mivel ha valaki cselekedetei nincsenek összhangban a beszédével, akkor az emberek nem tulajdonítanak értéket a szavaihoz, továbbá cselekedeteit bizonyítékként felhasználnák annak bizonyítására, hogy hazug és sarlatán, mondván: „Ha az igazat beszélné, akkor a szerint cselekedne.” Ezen két pontot úgy is lehet érteni, hogy azt mondjuk: „Ha a küldetés célja, hogy helyes és hatékony legyen , a prófétának mentesnek kellene lennie bűntől és hibától”. Isten erre így utal: „ Ő a rejtett dolgok tudója és nem tárja föl senkinek az ő rejtett titkát – kivéve ha egy küldött az ő tetszésére van. Akkor az ő parancsára felvigyázó megy előtte és mögötte, hogy tudomása legyen arról, vajon átadták-e Uruk üzenetét...” 72:26-28 3. Olyan erkölcsi értékekkel kell rendelkeznie, mint erkölcsi tisztaság, bátorság és igazságosság. Aki mentes bármilyen fajta bűntől és teljes mértékben követi a vallást, azt soha nem fogja erkölcsi alávalóság befeketíteni.

PRÓFÉTÁK AZ EMBERI TÁRSADALOM KÖZÉPPONTJÁBAN A történelemből tudjuk, hogy próféták éltek közöttünk és Isten felszólításának követésére buzdítottak, de keveset beszél az életükről. Csak Muhammad Próféta élete lett világosan és félreérthetetlenül megőrizve. A Kegyes Korán tartalmazza a vallás fenséges és megtisztító céljait, valamint megvilágítja a korábbi próféták céljait és üzeneteit. A Kegyes Korán egyértelműen szól arról, hogy Isten sok prófétát küldött az embereknek, akik közül mind a tauhidra és az igazság vallására hív. Azt mondja például: „És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek ne sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten rajtam kívül, engem szolgáljatok!” 21:25

AZ ELHATÁROZÁS PRÓFÉTÁI ÉS MÁS PRÓFÉTÁK Öt próféta van, akik szentírásokkal és független tanítással rendelkeztek, akikre a Korán így utal: „Azt a törvényt szabta nektek a vallásban, amit Noénak parancsolt meg, s amit néked sugalltunk, s amit Ábrahámnak, Mózesnek és Jézusnak parancsoltunk meg: Tartsátok be a vallás előírásait és ne szakadjatok szét szakadár felekezetekre...” 42:13 Ez az öt – Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Muhammad (béke legyen velük), akik szent írásokat hoztak és törvényeket nyilatkoztattak ki – a döntéshozás és a szilárdság prófétáinak nevezik (ulu’l-azm), de nem ők az egyedüli próféták. Annál is inkább, minden népnek volt prófétája, de csak huszonötöt említ a Korán. „...Egyesekről közülük már beszéltünk neked, másokról még nem beszéltünk neked...” 40:78 „ Minden közösségnek van egy küldötte...”10:47 „...minden népnek van útmutatója.” 13:7 Azok a próféták, akik az elhatározás prófétái után jöttek, az emberiséget azon próféták követésére buzdították, akik törvényeket nyilatkoztattak ki. Ők folytatták elődeik küldetését. Isten megteremtette a legmagasztosabb prófétát Muhammad ibn Abdullah-ot a próféták pecsétjeként, hogy kihirdesse az utolsó parancsolatokat és a legtökéletesebb vallási szabályokat, a Koránt az utolsó szentírásnak, és következésképpen az iszlámot jelölte ki életformának a Feltámadás Napjáig; kinyilatkoztatott törvénye örökké élni fog.

NOÉ Az első próféta, akit a Kegyelmes Isten szent írással „ellátva” az emberiességre teremtett és irányított. 36

Noé kortársait tauhidra hívta és arra utasította őket, hogy hagyjanak fel a shirk-el és bálványimádással. A Koránból tudjuk, hogy Noé keményen harcolt, hogy véget vessen az osztályok közti megkülönböztetésnek és kiirtsa az elnyomást. Érvelés által terjesztette tanait, hogy valami újat hozzon kora emberiségének. Tudatlan és önfejű emberekkel való hosszas konfrontáció során, az emberek egy kisebb közösségét a maga iránymutatása alá vonta. Ekkor Isten özönvizet árasztott, hogy kiirtsa a hitetleneket és megtisztítsa a Földet azok szennyétől. Noé, aki számos emberével elmenekült az özönvíz elől, lefektette egy új vallásos társadalom építőköveit. Ez a nagyszerű Próféta életre hívta a tauhid törvényét, és az első volt, akit Isten felhatalmazott, hogy küzdjön az elnyomás, igazságtalanság és önkényuralom ellen. Amiatt, hogy ilyen nagyszerű szolgálatot tett az igazság vallásáért, Isten a leghatalmasabb különleges köszöntéssel tüntette ki, melyre az emberiség fennmaradásáig emlékezni fognak: „Békesség Noéra a teremtmények között! ” 37:79

ÁBRAHÁM Noé idejét követően számos év eltelt, melyek alatt sok próféta, mint például Hud és Saleh vezették az embereket Istenhez és a becsületességre. Ennek ellenére a shirk és bálványimádás állandóan terjedt és végül legyőzte az egész világot. Isten a Leghatalmasabb megteremtette Ábrahámot prófétának, az ő határtalan bölcsességével. Ábrahám tökéletes példája annak, aki az igazi természetével összhangban él. Tiszta természetével az igazságot kereste, ráébredt arra, hogy egy Isten van a teremtés fölött, és amíg csak élt küzdött a shirk és elnyomás ellen. Amint a Korán azt tisztázza és a Próféta leszármazottai közé tartozó Imámok hagyományai megerősítik, Ábrahám a gyerekkorát az élet sürgés-forgásától és a város zajától távoli barlangban töltötte. Csak az édesanyját látta, aki ételt és vizet hozott neki. Egy nap útra kelt anyjával és elment a városba meglátogatni nagybátyját, Azart. Minden, amit ott látott új volt számára és lenyűgözte őt. Tiszta lelke, látván a megannyi különböző csodát, a dolgok eredetét akarta megérteni. Látta a bálványokat, amit Azar és mások készítettek és istenítettek. Tudakozódott róluk, de nem elégítették ki azon válaszok, melyek arról próbálták meggyőzni, hogy isteni dolgok azok. Látta, ahogy egyesek Vénuszt, mások a Holdat, míg megint mások a Napot imádták. Mivel ezek mindegyike néhány óra alatt megjelenik, majd eltűnik, Ábrahám nem fogadta el ezeket istenként. Ezen élmény hatására, Ábrahám nyíltan és félelem nélkül Egy Isten hívőnek nyilvánította magát és egyértelműen kifejezte ellenszenvét az elterjedt shirk és házasságtörés ellen. Fáradhatatlanul küzdött és tauhidra hívta az embereket. Végül a bálvány oltárhoz ment és összetörte a bálványokat. Ez a cselekedete a legrosszabb bűnözővé tette az emberek szemében, akik arra ítélték, hogy élve megégessék őt. Isten azonban megvédelmezte őt a lángoktól, ahonnan sérülés nélkül került ki. Ábrahám elvándorolt születésének helyéről, Bábelből és Szíriába és Palesztinába ment, ahol folytatta küldetését. Élete vége felé, két fia volt: egyik Izsák, Israel őse, és a másik Izmail, az arabok őse. Isten parancsa által, a csecsemő Ismailt és anyját Hijazhoz vitt és otthagyta őket a lakatlan, vízhiányos és élettelen földön Tahama hegyei között. A beduin arabokat tauhídra hívta, később megépítette a Kábát, meghozta a hadzs törvényét, amit az arabok követtek a Próféta idejéig és az iszlám megjelenéséig.

37

Ábrahám az igazi természet vallásának apja. A Korán szerint szent írást hozott és elsőként utalt Isten vallására, mint iszlám és a követőire muszlimként. A tauhid vallásai: a zsidóság, kereszténység és iszlám, mind tőle származtatják eredetüket, mivel tisztelt alapítóik: Mózes, Jézus és a Próféta, Muhammad mind az ő örökösei és követik őt küldetéseikben.

MÓZES Mózes, Imrán fia, a harmadik a döntés prófétái közül, vagyis azok közül, akik szent írást és törvényt hoztak. Ő Israel fia, Jakob leszármazottja. Mózesnek (blv) eseménydús élete volt. Amikor megszületett, az izraeliták nyomorúságos életet éltek a koptok fogságában. Csecsemőiket a Fáraó parancsára lefejezték. Álomban kapott utasításokat követve, Mózes anyja kisfiát egy fa ládikába tette és útnak eresztette a Nílus vizén, amit az áramlat közvetlen a Fáraó palotájához vitt. A Fáraó parancsára a ládikát kiemelték, és természetesen megtalálták benne a kisfiút. A királynő kérésére a Fáraó megkímélte Mózes életét, és mivel nem volt gyermekük, dadát fogadtak mellé (aki történetesen a fiú anyja volt). Mózes a Fáraó palotájában maradt fiatalkoráig. Ezután, mivel részt vett egy emberélet kioltásában, a Fáraótól való félelmében Madyanba szökött, ahol találkozott Shuayb prófétával, feleségül vette egyik lányát és néhány évig a juhait gondozta. Egy nap a szülőföldjére emlékezett és családjával és szolgáival Egyiptomba ment. Egy éjjel az utazás alatt, a Sínai hegynél Isten prófétának választotta és megbízta azzal, hogy a Fáraót a tauhidra hívja. Másik feladata az volt, hogy az izraelitákat kivezesse a koptok közül és kinevezze testvérét Áront helyettesének. Amikor elkezdte a küldetését és előadta az Isteni üzenetet a Fáraónak – aki bálványimádó volt és saját képmását rakatta az egyiptomiak elé, mint az egyik isten –, az visszautasította azt és nem engedte szabadon az izraelitákat. Habár Mózes (blv) a tauhidra hívta az embereket és sok csodát tett, Fáraó és emberei keménységgel és kegyetlen érzéketlenséggel válaszoltak. Végül Isten parancsára egyik éjjel Mózes kivezette népét Egyiptomból a Sinai hegy felé. Amint közelítettek a Vörös tenger partjához, Fáraó követte őket a seregével. Mózes (blv) egy csoda segítségével kettéválasztotta a tengert és átkelt embereivel, a Fáraó és csapata azonban a vízbe fulladtak. Később Isten kinyilatkoztatta a Tórát Mózesnek (blv) és létrehozta a Mózesi törvényeket az izraeliták között.

JÉZUS, A FELKENT Jézus a döntés prófétái közül a negyedik, vagyis aki szent írást és törvénykönyvet hozott. Természetfeletti módon született: édesanyja , Mária egy istenfélő, jámbor szűzlány volt, aki Istenimádatra kötelezte el magát Betlehemben, amikor Isten szent lelkét árasztotta rá, hogy örömhírt hozzon számára a messiás eljöveteléről, ez által fogant meg. Miután megszületett, a bölcsőből beszélt válaszképpen az anyját igazságtalanul vádaskodók ellen és beszélt az embereknek a saját prófétaságáról és a szentírásról. Fiatal korában elkezdett prédikálni az embereknek és felelevenítette és megújította a Mózesi törvényeket. Tanítványait mindenfelé elküldte, hogy terjesszék az üzenetét. Idővel, amint az üzenete terjedt, a zsidók (akik közül megszületett) összeesküvést szerveztek a megölésére, de Isten megmentette őt, és a zsidók valaki mást feszítettek keresztre6. Fontos itt megjegezni, hogy Isten megerősíti a Koránban, hogy Jézusnak egy Gospel (Injil) nevű szent írás lett adva, ami nem azok közé az evangéliumok közé tartozik, amiket lejegyeztek. A hivatalosan elismert négy evangélium: Máté, Márk Lukács, János.

6

Korán 4:157, és korai hagyományok említik, hogy Jézus megfeszítése bizonyos értelemben megtévesztő 38

3. A KÜLDÖTT - MUHAMMAD, ABDULLAH FIA A mi nagyra becsült Küldöttünk Muhammad bin Abdullah élettörténete jobban ismert számunkra, mint bármely más korábbi prófétáé, akiknek írásaik, törvényeik és személyiségük az évek során a feledés homályába merült és zavarossá vált. Valójában nincsen tiszta feljegyzés róluk, kivéve azt, ami a Koránon keresztül és a Legnemesebb Küldött hagyományain és az ő örökösein keresztül jut el hozzánk. Ezzel szemben számos leírás létezik a Próféta életéről, melyek kielégítő forrásnak bizonyulnak. Az iszlám Legnemesebb Hírnöke az utolsó a próféták között, akit Isten küldött a mi útmutatásunkra. Ezernégyszáz évvel ezelőtt az ember olyan állapotban élt, melyben a tauhid vallásából semmi sem maradt meg, csak a neve. Az emberek teljesen elidegenültek az istenimádattól és Isten megismerésétől, és társadalmaik elszakadtak az igazságosságtól és az emberi viselkedéstől. A szent Kába bálványimádó templom volt és Ábrahám – Isten barátja – vallása bálványimádássá vált. Az arabok törzsi életet éltek, és még a városaik is - Hijazban, Yemenben és másutt – ezen az alapon voltak megszervezve. Elképzelhetetlenül elfajzott és fejletlen állapotban éltek. A kultúra helyét szerénytelenség, erkölcstelenség, iszákosság és szerencsejáték foglalta el. A lánygyermekeket élve eltemették. A legtöbb rablásból, banditaságból, ölésből és egymás javainak és állatállományának kifosztásából élt. Legnagyobb dicsősége az ölésnek és a a zsarnokoskodásnak volt. Egy ilyen környezetbe hozta el Isten a legnemesebb Hírnököt, hogy megreformálja és vezesse az embereket; kinyilatkoztatta neki a Koránt – tele tanítással, Istenről való tudással, az igazság jelentésének illusztrálásával és hasznos tanácsokkal. Arra jelölte ki őt, hogy az igazi emberiességre és az igazság megtartására hívja az embereket. A Legnemesebb 570-ben született – 53 évvel a Hidzsra, Medinába való kivándorlás, előtt – Mekkában, az arabok legtisztább és legnemesebb családjába. Édesapja születése előtt, édesanyja hat éves korában halt meg. Két évvel később, a nagyapja és gyámja Abd al-Muttalib is meghalt és a Hírnők szerető nagybátyja Abu Talib (Ali, a Hívők Parancsnokának édesapja) gondjaira maradt. Abu Talib saját fiaként nevelte a Hírnők Muhammadot. Néhány hónappal a Hidzsra előttig keményen megküzdött azért, hogy gondját viselje és soha nem hanyagolta el. Más arabokhoz hasonlóan, a Mekkai arabok juhokat és tevéket tartottak; néha pedig utazásokat tettek az olyan szomszédos országokba, mint Szíria. Írástudatlan emberek voltak és nem tartották fontosnak gyermekeik taníttatását. A Legnemesebb Hírnök, hasonlóan népének többi tagjához nem tanult meg olvasni vagy írni, de legfiatalabb napjaitól nagy erkölcsi tisztaságban élt. Soha nem imádott bálványokat; soha nem hazudott vagy viselkedett hamisan. Teljesen távol állt tőle a rosszindulatú, komolytalan viselkedés. Értelem és törődés hatotta át a cselekedeteit. Ezen jellemvonások által hamar kivívta az emberek szeretetét és Muhammad al-Amin-ként kezdték el hívni (Muhammad a Megbízható,Tisztességes). Az arabok rábízták az értékeiket és arról beszéltek, hogy milyen megbízható és hozzáértő. Amikor kb. 20 éves volt, egy gazdag Mekkai hölgy, Khadidzsa, 39

felfogadta üzletkötőnek és az ő becsületessége, korrektsége, értelme és hozzáértése miatt az üzleti vállalkozás felvirágzott. Khadidzsa természetes vonzódást érzett a Küldött személye és az a mögött levő nagyszerűsége iránt, aki később házassági ajánlatot tett a Nemes Hírnöknek. Házasságuk után évekig felügyelte házastársa üzleti ügyeit. A Legnemesebb Hírnők jó kapcsolatban állt az emberekkel negyven éves koráig. Egy ember volt a sok közül azzal a kivétellel, hogy erkölcsössége kiemelkedően magas volt, soha nem keveredett mások piszkos üzleteibe, nem vett részt elnyomásban, kegyetlenségben, és nem hajszolt társadalmi pozíciót. Az embereket az által nyerte meg, hogy kiérdemelte tiszteletüket és bizalmukat. Amikor az arabok újra építették a Kábát, akkor a törzsek azon perlekedtek, hogy ki távolítsa el a Fekete Követ. Elhatározták, hogy a Legnemesebb Küldöttet kérik fel döntőbíráskodásra. Ő azt mondta, hogy terítsenek ki egy köpönyeget, aminek a közepére helyezik a Fekete Követ és a törzsi vezetők mindegyike megfogja a köpeny egy egy sarkát és így emelik meg a követ. Aztán ő maga behelyezte azt. Így vérontás nélkül vetett véget egy keserű vitának. A Próféta az Egy Istent imádta és nem a bálványokat küldetésének kezdete előtt; de mivel közvetlenül nem támadta a bálványimádás babonás hitét, az emberek nem avatkoztak bele hitébe; mint ahogy különböző hitrendszerek követői – zsidók és keresztények éltek az arabok közt békében.

BAHIRA, A SZERZETES TÖRTÉNETE Egyszer, amikor a Legnemesebb Küldött még nem nőtt fel, és még mindig nagybátyjával, Abu Talibbal élt, Abu Talib egy kereskedelmi útra indult Szíriába és magával vitte a fiút. Nagy, jól megrakott karaván volt, mellyel beértek Szíriába, elérték a Busra nevezetű várost és letelepedtek egy kolostor közelében. Felállították a sátrakat és lepihentek. Egy Bahira nevezetű szerzetes jött ki a kolostorból és ebédre invitálta a karaván tagjait. Mind elfogadta a szerzetes meghívását és beléptek a kolostorba, kivéve Abu Talib unokaöccsét, aki vigyázott a rakományra. Bahira megkérdezte: „Mindenki itt van?” Abu Talib válaszolt, hogy mindenki, kivétel egy fiút, a társaság legfiatalabb tagját. Bahira azt mondta: „Hozd el őt is!” Abu Talib egy olajfa alatt hagyta a fiút. Hívta, hogy jöjjön ő is. Bahira megnézte a fiút és mondta neki: „Gyere közelebb, beszélnem kell veled.” Félre húzta a fiút és Abu Talib is velük tartott. Bahira azt mondta a fiúnak: „Kérdezni fogok valamit és megeskette Latra és Uzzara, hogy válaszoljon neki.” (Lat és Uzza két bálvány neve volt, akiket a Mekkaiak imádtak). A fiú azt mondta: „Semmi sem utálatosabb számomra, mint ez a két bálvány.” Bahira ezután azt mondta: „Esküdj meg az Egy Istenre, hogy igaz módon fogsz válaszolni.” A fiú válaszolt: „Mindig igazat mondok, soha nem hazudok. Kérdezz!” Bahira megkérdezte: „Mit szeretsz a legjobban?” Azt válaszolta: „a magányt.” Erre Bahira: „Mit nézel leginkább és mit szeretsz nézni?” Azt válaszolta: „Az eget és a csillagokat.” Bahira kérdezte: „Mit gondolsz?” A fiú csöndben maradt, de Bahira közelről tanulmányozta a fiú arcát, végül megkérdezte: „Mikor és milyen gondolattal alszol el?” Azt válaszolta: ”Amikor, amint nézem az eget, látom a csillagokat és az ölemben találom azokat, és magamat fölöttük.”Bahira megkérdezte: „Álmodsz-e?” A fiú válaszolta: „Igen és bármit látok álmomban, azt látom akkor is, amikor ébren vagyok.” Bahira folytatta: „Például mit álmodsz?” A szent Hírnők csendben maradt. Bahira is csöndben maradt. Egy kis idő múlva, Bahira megkérdezte: „Megnézhetem a két vállad közét?” Mozdulatlanul a fiú azt válaszolta: „Igen, gyere és nézd meg.” Bahira felállt, közelebb jött és és levette a köpönyegét a vállairól. Fekete anyajegyet látott és azt mormolta: „Ez ugyanaz”. Abu Talib megkérdezte: „Ugyanaz mint mi? Mit akarsz ezzel mondani?” Bahira folytatta: „Mond, milyen viszony fűz ehhez a fiúhoz?” Abu Talib, aki nagyon szerette a fiút, azt válaszolta: „Olyan, mintha a fiam lenne. Ő a fiam.” Bahira kijelentette: „Nem. Ennek a fiúnak az apja halott.” Abu Talib megkérdezte: „ Honnan tudtad? Igen, ez a testvérem fia.” Bahira azt mondta Abu Talibnak: „Figyelj! Ez a fiú egy csodálatos és hihetetlen életnek néz elébe. Ha mások látják, amit én látok és felismerik, meg fogják ölni őt. Rejtsd el és védelmezd meg őt az ellenségektől.” Abu Talib megkérdezte: „Mondd meg, ki ő?” Bahira válaszolt: „A szemeiben egy nagy próféta jegyei láthatók, és hasonlóan a hátán.” 40

NESTURIUS, A SZERZETES TÖRTÉNETE Számos év elteltével Muhammad újból Damaszkusz felé tartott, üzleti úton Khadidzsa miatt. Khadidzsa elküldte a szolgálóját Maysarat és arra utasította, hogy mindenben irányítsa őt. Ezen az úton is, amikor elérték Szíriát, megálltak Busra közelében, és letelepedtek egy fa alá. Nesturius nevű szerzetes kolostora volt a közelben, aki megkérdezte Maysarat: „Ki pihen a fa alatt?” Maysara válaszolt: „Egy Quraysh törzséből származó ember.” A szerzetes azt válaszolta: „Senki nem pihent és soha senki nem fog pihenni azon fa alatt, kivéve ha az Isten Prófétája.” Aztán megkérdezte: „Van a szemében egy piros árnyalat?” A lány azt válaszolta: „Igen. A szemében mindig volt egy olyan elváltozás.” A szerzetes azt mondta: „Ez helyes. Ő az utolsó Isten prófétái közül. Azt remélem, hogy megélem azt az időt, amikor elkezdi hívni az embereket Istenhez.”

JÖVENDÖLÉSEK A MEDINAI ZSIDÓKTÓL Számos zsidó törzs, akik ismerték az eljövendő prófétáról származó leírásokat, kivándoroltak földjükről és Hijaz közelében telepedtek le, különösen Medinában és a környező területen. Várták a próféta eljövetelét. Mivel gazdag emberek voltak, az arabok nehezteltek rájuk és fosztogatták a tulajdonukat. A jogaiban sértett zsidók azt mondták: „Elviseljük a zsákmányolást és elnyomást, amíg a várva várt próféta kivándorol Mekkából és ideérkezik. Akkor majd tárt karokkal várjuk a szent Hírnököt (blvcs) és elégtételt veszünk tőletek.” A medinaiak gyors elfogadása az iszlámot illetően nagymértékben annak köszönhető, hogy mentálisan elő voltak készítve az új hírre. Felvették a hitet, de köztük a zsidók később elutasították azt, makacs ellenállásuk miatt.

A HÍRNÖK ELJÖVETELÉNEK JÖVENDÖLÉSEI A KORÁN VONATKOZÁSÁBAN Isten ezekről a jövendölésekről számos helyen említést tesz. A könyv népei hitével kapcsolatban azt mondja: „Akik követik a Küldöttet. Az írástudatlan Prófétát, akit megtalálnak a Tórában és az Evangéliumban, mely náluk van. Ő megparancsolja nekik, ami helyénvaló és megtiltja nekik, ami elvetendő, aki megengedi nekik a jó dolgok élvezetét és tilalmasnak nyilvánítja nekik a tisztátalan dolgok élvezetét, és aki leveszi róluk a súlyos terhet és a bilincseket, amelyek rajtuk voltak.” (7:157) Azt is mondja: „Miután pedig írás jött hozzájuk Allahtól , bizonyságul annak, ami kinyilatkoztatás a birtokukban volt – noha korábban győzelemért fohászkodtak Allahhoz a hitetlenek ellen – mégis miután eljött hozzájuk az, amit már igaznak ismertek, akkor nem hittek abban...”(2:89)

A KÜLDETÉS KEZDETÉTŐL A KIVONULÁSIG Az arab Félsziget zavaros környezetében, amit túlzás nélkül a szerencsétlenség pöcegödrének és az elnyomás gyújtópontjának lehet tekinteni, egy olyan világban, mely tele van igazságtalansággal és önkényuralommal; Isten elküldte egy Hírnökét (blvcs) és vele együtt kegyelmét a világ embereihez. Azzal bízta meg őt, hogy az embereket a tauhidra és az Egy Isten imádatára hívja. Igazságosságra, jó munkára, és a társadalmi kapcsolatok megerősítésére, és arra ösztönözte őket, hogy gondatlanság és engedékenység nélkül tartsanak ki az igazság mellett. Megbízatása az emberi boldogság alapjainak lefektetéséből állt hit, istenfélelem, együttműködés és önfeláldozás terjesztésével. A Legnemesebb Küldött (blvcs) először azzal lett megbízva, hogy a küldetés alapjait fektesse le. Mivel makacssággal, erőszakkal és elnyomással teli környezetben élt, eleinte tanításait csak kis körben azok között hirdette, akikben bizakodott, hogy elfogadják azt. Így néhány ember elfogadta a hitet, az elsők között volt unokaöccse és pártfogoltja Ali ibn Abu Talib (blvcs). Az első nő pedig felesége, Khadidzsa volt. Egy kis idővel később a Legnemesebb Küldött közeli családtagjait hívta az iszlámra. Egy kinyilatkoztatás után körülbelül negyven embert hívott meg a házába és felfedte isteni küldetését. Ezek után Isten parancsára 41

nyilvánossá tette küldetését. Ily módon az isteni iránymutatás ragyogó fáklyája lobbant fel, hogy megvilágítsa a világot. Az arabok, leginkább a mekkaiak, durván reagáltak a küldetésre, főleg miután az nyilvánossá vált. A mushrikok – hitetlenek – vad kegyetlenséggel, érvekkel alátámasztott válaszok nélkül reagáltak a tiszta üzenetre. Muhammadot néha jövendőmondónak és varázslónak, máskor bolondnak és költőnek állították be. Gúnyolták és kicsúfolták őt. Amikor a vallásra próbálta hívni az embereket, vagy amikor istenszolgálattal volt elfoglalva, akkor bosszantották: ürülékes földet, tüskét vagy szalmát dobtak rá, megütötték, különböző nevekkel illették, és néha még kővel is megdobták. Néha a gazdagság és hatalom hamis ígéretével megpróbálták parancsnoknak kinevezi, megkísérelvén szándékának megdöntésére. De a Legnemesebb Próféta soha egy szemernyire sem tágított törekvésétől, habár néha sajnálta az embereket tudatlanságukban és megátalkodottságukban. A Korán számos verse ezzel kapcsolatban lett kinyilatkoztatva, melyben Isten együttérzését fejezi ki a Küldött iránt és megparancsolta neki, hogy tartson ki. Más esetekben a versek megtiltották a Prófétának, hogy meghajoljon a szavaik előtt, vagy mérsékelje erőfeszítését. A Próféta követői is ki voltak téve a hitetlenek kínzásainak, és sokan bele is haltak. Nyomorúságos időkben néhányan arra kérték a Prófétát, hogy tekintsen el attól, amit Isten kinyilatkoztatott és hajtsanak végre fegyveres felkelést. A Próféta erre azt reagálta: „Isten nem parancsolt meg ilyesmit, türelmesnek kell lennünk.” Az erős nyomás hatására sokan elvándoroltak. Amikor a muszlimok helyzete iszonyatosan kétségbeejtővé vált, a Próféta engedélyt adott követőinek az Etiópiába való kivándorlásra, néhány napos útra a gyötrelem helyszínétől. Egy csoport Dzsafar ibn Abu Talib vezetésével kivándorolt. Miután a hitetlen mekkaiak rájöttek erre, két tapasztalt embert küldtek az etiópiai királyhoz ajándékokkal megrakodva. A mekkai bevándorlók kiadatását akarták elérni. Dzsafar ibn Abu Talib beszédet intézett a királyhoz, a törvényszékhez, a keresztény papokhoz és a nemesekhez; bemutatta a Próféta ragyogó személyiségét, az iszlám magasztos erkölcsi eszméit és felolvasott a Maryam szúrából. Dzsafar feddhetetlen szavai megmozgatták a király szívét és az emberek szemébe könny tolult. A király megtagadta a mekkaiak kérését és elutasította az ajándékaikat. Elrendelte, hogy mindent tegyenek meg a bevándorlók kényelme érdekében. Ezután az esemény után, a hitetlenek megszakították Bani Hashimmal, vagyis a Próféta rokonaival és támogatóival való kapcsolatot. Minden szociális és kereskedelmi kapcsolatot felfüggesztettek velük. Az erről szóló aláírással ellátott hirdetményt kifüggesztettek a Kábára. Bani Hashim, köztük a Prófétával kénytelen volt elhagyni Mekkát és Shib Abu Talif völgyében menedéket keresni. Nehézségnek és éhségnek voltak kitéve és senki nem merte elhagyni a völgyet. A nappalokat forróság, az éjszakákat a gyermekek siránkozása töltötte meg. Három évvel később a hirdetmény háttérbe szorulása és a szomszédos törzsek számtalan panasztétele miatt a hitetlenek eltörölték megszorító intézkedéseiket és a Bani Hashim fellélegezhetett. Ez idő tájt, Abu Talib a Próféta egyetlen támogatója és Khadidzsa, a kedves felesége is meghaltak,melynek következtében a Próféta dolgai még nehezebbé váltak. Élete veszélyben volt, nem mutatkozhatott az emberek között és nem maradhatott sok ideig egy helyen.

UTAZÁS TAIFBA Ugyanabban az évben, amikor a Próféta és a Banu Hashim elhagyta Shib Abu Tálib-ot (a prófétai küldetés 13. évében), egy rövid utazást tett Taif községébe 100 km-re Mekkától. Ott az embereket az iszlámra hívta, de a 42

tudatlanok kiszivárogtak mindenhonnan, csúf nevekkel illették, kövekkel hajigálták meg és végül kiűzték a községből. A Próféta visszatért Mekkába és ott maradt egy ideig; mivel az élete veszélyben volt, nem mutatkozott nyilvánosság előtt. Azon tanakodván, hogy a feltételek megfeleltek a Próféta eltávolítására, Mekka vezetői összeültek, hogy tervet forraljanak ki, amit úgy hívnak dar an-Nadwa. Ez volt a terv: minden egyes arab törzs választ egy embert, akik csoportban rátámadnának a Próféta házára és megölnék. Egyszerűen szólva azáltal, hogy minden törzset bevonnak a tervbe, Bani Hashim magára maradna. Erre a tervre szánták el magukat. Különböző törzsekből körülbelül negyven embert jelöltek ki a Próféta meggyilkolására. Körülvették a házát az éjszaka leple alatt, azzal a szándékkal, hogy majd hajnalban lecsapnak rá és véghezviszik a tervet, de Isten akarata erősebb volt az övékéhez képest és meghiúsította a tervüket. Isten kinyilatkoztatásban tudatta a Prófétát a tervről. Elrendelte, hogy az éjszaka leple alatt hagyja el Mekkát és vándoroljon ki Medinába. A Próféta beszámolt Alinak a tervről és utasította, hogy töltse az éjszakát ágyában, majd elhagyta a házat éjjel. Az úton találkozott Abu Bakral, aki elkísérte őt Medinába. Kis idővel a kivonulás előtt, néhány medinai vezető találkozott a Prófétával Mekkában, ők elfogadták az új hitet, életük és tulajdonuk árán támogatásukról és védelmükről biztosították őt, amennyiben kivándorolna Medinába.

A LEGNEMESEBB KÜLDÖTT KIVÁNDORLÁSA MEDINÁBA A Küldött Mekka közelében egy a Thawr Hegyben lévő barlanghoz érkezett és ott maradt három napon át. Aztán útra kelt és tovább vándorolt Medináig, ahol emberei várták. Éjnek idején a mekkai hitetlenek körbevették a házát és hajnalhasadáskor támadtak. Karddal a kezükben megrohamozták a Küldött ágyát, de várakozásuk ellenére Alit találták ott a Próféta helyén. Amikor rájöttek, hogy a Küldött elhagyta Mekkát, keresésére indultak a környéken és végül csüggedten visszatértek. A Hírnők letelepedett Medinában. A medinaiak lelkesen elfogadták az iszlámot és szívből támogatták őt. A várost amit az előtt Yathribnak hívtak, Madinat al Rasulra (a Hírnök városa) vagy egyszerűen Medinának nevezték át. Ez volt az első iszlám város. A medinai arabok kisebb része, kb. egyharmada, csak külsőleg alkalmazkodott az iszlámhoz, képmutatásból, mert valójában féltek a többségtől. Az iszlám Napja Medina tiszta egén sütött és a fénye elkezdett terjedni. Az egyik következménye az volt, hogy az Aus és Khazraj törzsek közt fennálló háború lecsendesedett és békesség vette át az uralmat. A medinai hívők molyként csoportosultak a prófétai láng köré és a medinai törzsek fokozatosan elfogadták az új hitet. Isten utasításai kinyilatkoztattak és egymás után hatályba lettek helyezve. Minden nap kiirtottak egy fajta romlott viselkedést, hogy helyét a kegyesség és az igazságosság váltsa fel. Ezalatt a mekkai hívők komoly zaklatásnak voltak kitéve a Hírnők eltávozása után, ezért fokozatosan elhagyták régi házaikat és Medinában kezdtek új életet. Őket meleg szívvel fogadták hittársaik. A mekkai kivándorlók neve Muhajirin, a Medinai muszlimok neve Anszar (segítő). Számos zsidó törzs Medinában és környékén, valamint Khaybar és Fadak városok erődítményei régóta tudtak az Iszlám Prófétájának eljöveteléről szóló rabbikus és tudós jövendölésekről; akik továbbadták ezeket a történeteket az araboknak is. Amikor ezeket a törzseket a hidzsra után az iszlámra hívták, mégsem reagáltak. Idővel, egy agresszió mentes speciális rendelkezésekkel ellátott egyezményt kötöttek a zsidók és muszlimok. Az iszlám gyors terjedése riasztotta a mekkai hitetleneket. Gyűlöletük a Küldött és muszlimok iránt nőttön nőtt és módot kerestek arra, hogy megosszák a muszlimokat. A muszlimok, különösen a Muhajirinok mély 43

dühöt éreztek a Mekkaiak felé. Vártak az isteni engedélyre, hogy megfizessenek az elnyomó hitetleneknek azért, amit elkövettek és hogy kiszabadítsák a nőket és ártatlan gyermekeket és a szerencsétlen muszlimokat, akik még mindig a mekkaiak kínzásának voltak kitéve. A muszlimok és a hitetlenek közti első összeütközés, a badri csata, a hidzsra második évében zajlott le, Mekka és Medina közt elhelyezkedő szurdokban. Ebben a csatában a hitetleneknek körülbelül ezer teljesen felfegyverzett és felszerelt harcosa, a muszlimoknak harmadennyi, legtöbbjük gyengén felszerelt harcosa volt. Isten kegyelméből, ennek ellenére a muszlimok fényes győzelmet arattak. A mushrikok Mekkába menekültek, nagyszámú veszteséget, sok foglyot és sok felszerelést hagyva maguk mögött. Elmondások szerint hetven hitetlent öltek meg ebben a csatában, körülbelül felét Ali kardja; és hetven foglyot ejtettek. A Hidzsra harmadik évében, a hitetlenek Abu Sufyan vezetése alatt Medina felé indultak, számuk elérte a háromezret (más források ötezret említenek). A városon kívül, Uhud síkságán találkoztak szembe a muszlimokkal. Ebbe a csatába a Küldött hétezer emberrel indult, melynek az elején nyerésre álltak, de néhány muszlim hibájából az iszlám hadsereget legyőzték. A hitetlenek minden oldalról támadtak és bekerítették a muszlimokat. A muszlimok nagy veszteséget szenvedtek ebben a csatában. A Próféta társai közül körülbelül hetvenen haltak mártírhalált, a legtöbben az Anszarok közül, valamint nagybátyja, Hamza is. A Küldött is megsebesült a homlokán. Az egyik elülső foga kitört, és a mushrik, aki a vállán találta el őt, azt kiabálta, hogy megölte Muhammedet és emiatt a muszlimok inába szállt a bátorság és szétszéledtek. Csak Ali maradt a Próféta mellett jó néhány harcossal, és köztük csak Ali élte túl, aki mindvégig ellenállt és a harc végéig védelmezte a Küldöttet. A nap vége felé, a hívő katonák újragyülekeztek a Küldött köré, hogy új erővel harcoljanak tovább. Abu Sufyan serege jobbnak látta visszavonulni Mekkába, hogy ne veszélyeztessék győzelmüket. Miután a hitetlenek serege néhány mérföldnyire vonult, azon kezdtek tanakodni, hogy végig kellett volna vinni győzelmüket oly módon, hogy a muszlim férfiakat és gyerekeket foglyul ejtik és értékeikből kifosztják őket. Medina megtámadását tervezték, de ekkor jött a hír, hogy a hívők készek a csata eredményének megváltoztatására azzal, hogy tovább harcolnak; ez megijesztette őket és gyors iramban Mekkába indultak. Amit hallottak, az igaz volt, mert Isten parancsára, a Hírnők újra szervezte a sereget az elhunytak fegyvereivel és Ali vezetésével készek voltak az ellenség megtámadására. Habár a muszlimok nagy veszteséget szenvedtek ebben a csatában, valójában az iszlámra és a muszlimokra volt néhány pozitív hatása. A csata végkimenetelénél fontosabb volt, hogy megtanulták a Küldött parancsa ellen való cselekvés szerencsétlen következményekkel jár. A küzdelem után a két fél megegyezett, hogy egy másik ütközetben vesznek részt egy évvel később. A Küldött ott volt a meghatározott időpontban egy csoport követővel, de a hitetlenek nem jelentek meg. E csata után a muszlimok tovább terjesztették az iszlámot az Arab félszigeten, Mekka és Taif területeit kivéve. A harmadik csata az arab hitetlenek és a Küldött között az utolsó, melyben a szembenálló erőket a mekkaiak vezették, ádáz küzdelem volt , amit a Trench-i csatának neveznek (Khandaq) vagy a Törzsek csatájának (Ahzab). A hitetlenek az összes létező erejüket bevetették ebben a csatában. Az uhud-i csata után, a mekkai vezetők, köztük elsőként Abu Sufyan, azon a véleményen voltak, hogy ha eltávolítják a Küldöttet, akkor az iszlámnak is véget vetnek. Más arab törzseket is be akartak vonni ebbe a 44

vállalkozásukba. Habár a zsidó törzsek egy erőszakmentes egyezményt kötöttek a muszlimokkal, azt titokban mégis felrúgták és a hitetlenek tervéhez csatlakoztak. Ennek a szövetséges gyűjtésnek a végeredménye az lett, hogy a Hidzsra ötödik évében, a Qurays egy nagy és jól felszerelt serege más arab és zsidó törzsekkel együtt Medina felé vették az útjukat. A Küldött, aki már tudta az ellenség szándékát, társaival tárgyalt. Hosszas megbeszélés után Salman Farsi – rendkívüli szahaba személy – indítványát fogadták el. Árkot ástak Medina körül és az erőket e mögé összpontosították, a városon belülre. Az ellenséges erő miután nem talált utat kénytelen volt körbefogni azt és egy elhúzódó harc vette kezdetét. Ebben a csatában történt, hogy Amr ibn Abd Wad az egyik legjobban ismert arab harcos és vitéz életét Ali kioltotta. Végül a szél és a hideg miatt, az arab bálványimádókat a harc hosszúsága kimerítette és megtörte, ezért felhagytak a harcolással. Az árok háború után, ami a zsidók felbujtogatására történt, a zsidók nyíltan felrúgták egyezségüket az muszlimokkal. Isten parancsára a Küldött nyíltan kritizálta a medinai zsidó törzseket, melyet számos harc követett, mindegyik muszlim győzelemmel. Ezek közül a legfontosabb a Khaybar csata volt. A helyszín egy a tapasztalt zsidó harcosok által védett erőd volt. Ebben a csatában, Ali először megölte a híres zsidó harcost, Marhab Khaybarit, és szétoszlatta a zsidó sereget. Aztán megtámadta és betört az erődbe, ahol felállította a győzelem zászlaját. Ezek a harcok a Hidzsra ötödik évében a zsidó hatalom végét jelentették Hijazban.

A KIRÁLYOK ISZLÁMRA HÍVÁSA A Küldött letelepedett Medinában és amint a mekkai muszlimok elmenekültek a hitetlenek kínzásai elől és kivándoroltak Medinába, az Anszarok kivették részüket a mekkaiak meleg fogadásában. A Küldött megépítette a Próféta mecsetét (masjid an-Nabi) Medinában és egy másik mecset építésébe is belefogtak. Iszlám hittérítőket küldött a Próféta számos helyre. Egyezményeket kötöttek a zsidókkal és az arab törzsekkel Medinában és környékén; az iszlám terjedt. A Hidzsra hatodik évében a Küldött olyan vezetőknek írt levelet, mint Irán sahja, a Római Császár, Egyiptom Khadivja és Abesszínia vezetője, hogy az iszlámra hívja őket. Ugyanabban az évben a Küldött Mekka felé vette az útját a hívők egy csoportjával, hogy elvégezze az Umrát a kisebb zarándoklatot -, mely nem volt megengedve nekik, de egyezményt kötöttek a hitetlenekkel, ez volt az ún. Hudayba egyezmény. Egy kis idő múltán a mekkai hitetlenek megszegték az egyezményt. Ennek következtében a Küldött elhatározta Mekka bevételét. A Hidzsra hetedik évében tízezer harcossal indult neki Mekkának. A város harc nélkül megadta magát. Összetörte a Kába összes bálványát. Az emberek nagy számban felvették az iszlám hitet. A Küldött elrendelte a vezetőknek, akik annyi ellenségességet mutattak az iszlám felé és olyan embertelen bánásmódot alkalmaztak a Küldöttel és követőivel húsz év során, hogy jelenjenek meg előtte. Nagylelkűséget mutatva mindenkinek megbocsátott, a neheztelés semmi jelét sem mutatva irántuk. Mekka bevétele után, a Küldött tisztogató munkát végzett a környéken, beleértve számos harcot arab bálványimádó ellen, az egyik ilyen volt a Hunayn csata. Ez a csata, melyben a muszlim erők a Hawazan törzzsel kerültek szembe, a Küldött számára az egyik legfontosabb volt. Tizenkétezer muszlim gyalogos állt szembe a Hawazan lovassággal, számuk elérte a több ezret. Ádáz küzdelem bontakozott ki. 45

Kezdetben, a Hawazan erők hatalmas csapást mértek a muszlimokra, olyan nagyot, hogy mind elmenekültek, kivéve a Küldöttet, Alit, aki magasan tartotta az iszlám zászlaját és még egy maroknyi ember. Pár órával később azonban, először az Anszarok, majd a többi muszlim is újraszerveződött. Keményen küzdöttek és legyőzték az ellenséget. A muszlimok ötezer foglyot ejtettek ebben a csatában, de a Küldött kérésére mindet szabadon engedték. Amikor néhányan nem akarták elengedni a foglyaikat, a Küldött váltságdíjat fizetett értük. A Hidzsra kilencedik évében a Küldött Tabuk körzetében (Hijaz és Szíria közti határhoz közel) sorakoztatott fel egy sereget, hogy a rómaiakkal ütközzön meg, mert tudva levő volt, hogy a Római Császár rómaiakból és arabokból álló sereget formál azon a környéken. A Muta Csata néven emlegetett összecsapás, mely olyan halálesetet hozott magával, mint Dzsafar ibn Abu Talib, Zayd ibn Harith és Abdullah ibn Rawaha, akik már korábban harcoltak a rómaiakkal ebben a térségben. A Küldött a térségben maradt három napig, hogy megerősítse a helyi ügyeket, majd visszatért Medinába. A tíz év alatt, amit Medinában töltött a Küldött nyolcvan nagyobb és kisebb csatát irányított. Személyesen egynegyedében vett részt. Azokban a csatákban, melyekben részt vett, eltérően azoktól a vezérektől, akik biztos helyről adnak utasításokat a támadásra és az ölésre, ő az első sorban harcolt katonái mellett, de soha nem történt, hogy valakit ölésre utasított volna.

GHADIR KHUMM ÉS AZ UTÓDLÁS KÉRDÉSE Az arab félsziget teljes iszlám kontrollja elleni utolsó ellenállása Mekka volt, Isten szentélye és a Kába. A város a Muszlim sereg irányítása alá került a Hidzsra nyolcadik évében és Taif ezután hamarosan elesett. A Hidzsra tízedik évében, a Küldött Mekkába tartott, hogy megtegye utolsó zarándokútját és búcsút intsen. Miután végigcsinálta a zarándoklat részeit és szükséges tudást adott át az embereknek, Medinába indult. Az úton, egy Ghadir Khumm (ghadir tó) nevű helyen megállította a karavánt. az Arab Félsziget százhúsz ezer zarándoka között megfogta Ali kezét és a magasba emelte, és utódjának nyilvánította. Ezzel a cselekedettel, az utódlás kérdése, vagyis hogy ki legyen a muszlimok irányítója, a hagyomány őrzője és a vallási szokások és törvények fenntartója, el volt döntve az Iszlám társadalom részére. A vers szándéka: „ Küldöttem! Add át az embereknek mindazt, ami kinyilatkoztatás gyanánt leküldetett hozzád az Uradtól! Mert ha nem így teszel, s akármit elhallgatsz, akkor nem adtad át az ő üzenetét.” 5:67 A küldött Medinába való érkezése után nem sokkal elhunyt.

A KÜLDÖTT MEDINAI TARTÓZKODÁSA ÉS AZ ISZLÁM ELŐRETÖRÉSE Az iszlám Küldöttének küldetése Medinában nagy jelentőségű volt, az egész város részesévé vált. Mekkai és medinai emberek, törzsek közel és távol nagy számban fogadták el az iszlámot, így az uralkodóvá vált az Arab Félszigeten a Küldött tíz éves tartózkodása alatt Medinában. Ez alatt a tíz év alatt a Küldött megbízatásával volt elfoglalva. Egy pillanatra sem pihenve, átadta a kinyilatkoztatásokat és tanította az embereket az iszlám spirituális értékeiről, erkölcséről, törvényről, amit Istentől kapott. Tanáccsal látta el az embereket és válaszolt a kérdéseikre. Szembenálló nemzetekkel vitákat folytatott, különösen a zsidókkal. Nemzeti ügyeket igazgatott és az állam hajóját mozgásban tartotta. Mindennek ellenére, sok idejét istenimádattal töltötte, és az év sok napján böjtölt. Három hónapon keresztül fenntartotta a böjtöt – Rajab, Shaban és Ramadán hónapok alatt, és egy külön hónapot is böjtölt. Néha elvégezte a Rawzat al-Wisal-t (áldozás böjtje), amelyben egymást követő napokon keresztül se éjjel, se

46

nappal nem evett. Saját háza táján is elfoglalt volt és alkalmanként bérért dolgozott, hogy a megélhetést biztosítsa. Isten azt mondja: „El akarják oltani szájukkal Allah világosságát, ám Allah kiteljesíti az ő világosságát, még akkor is, ha az nem tetszik a hitetleneknek. Ő az, aki elküldte a küldöttét az útmutatással és az igaz vallással, hogy győzelemre segítse azt minden vallás fölött, még akkor is, ha nem tetszik ez a pogányoknak.” 61:8-9 Vagyis Isten fokozatosan megvalósította ígéretét a Küldött idejétől egészen napjainkig; amikor is több mint egy milliárd muszlim található a Földön. Azt is mondja: „Ti vagytok a legjobb közösség, amely létrejött az embereknek. Megparancsoljátok azt, mi helyénvaló, és megtiltjátok azt, ami elvetendő és hisztek Allahban.” 3:110

A KÜLDÖTT SPIRITUÁLIS JELLEME Bizonyos történelmi feljegyzések szerint a Küldött a lehető legaljasabb környezetben, a tudatlanság pöcegödrében, korrupcióban és erkölcsi rothadásban nőtt fel. Gyerekkorát ebben a környezetben töltötte, az oktatás jótékony hatása nélkül. Habár soha nem volt bálványimádó és nem alázta meg saját magát lealacsonyító erkölcsi viselkedéssel, hétköznapi élete nem sejtetett semmit a későbbi eseményben dús életéről, melyet bárki aligha tudott volna elképzelni egy szegény, iskolázatlan árváról. Ily módon élt egy éjjelig. Korábban rá jellemzően nyugodt szívvel és tiszta aggyal imádta istent, de azon az éjjelen személyisége átalakuláson ment keresztül. Csöndes, introvertált személyisége égi személyiséggé alakult. Rájött, hogy az emberi társadalom évezredei alatt felhalmozott gondolatok és hitek merő babonából álltak és az emberi cselekedetek kegyetlen elnyomásból táplálkoztak. Összekapcsolta a múltat és a jövőt és tökéletesen észlelte miben rejlik az emberi boldogság. A Küldött jövőképe és beszéde teljesen átalakult – ami után nem látott és hallott semmi mást, csak a valóságot és nem beszélt másról mint isteni bölcsességről és tanácsról. Szemléletmódja szárnyra kapott és többé már nem helyi reformokkal, mindennapos kereskedelemmel foglalkozott, hanem a világ megreformálására törekedett, az évezredes emberi tévút és elnyomás rendszerének megdöntésére. Felkelést indított el, hogy az igazság megértését élessze fel, előidézte a világ korrupt erőinek bukását. Isteni bölcsességről beszélt és a teremtő egységéről származó tudásából származtatta a létezés összes titkát. Elmagyarázta a legmagasztosabb erkölcsi értékeket, amit az ember a legtisztább módon képes megvalósítani; rávilágított arra, hogy azok hogyan függnek össze egymással. Bárki másnál jobban hitt abban, amit mondott és tett. Isteni törvényeket és előírásokat hozott beleértve az istenimádat cselekedeteit, ami a lehető legszebb módon fejezi ki az egy Isten dicsősége előtti szolgálat állomását. Más törvényeket is hozott, beleértve törvényes jogokat és büntetéseket, amik együtt tökéletesen működnek a tauhid talaján és amelyek figyelembe veszik az emberi létezés magas erkölcsi lehetőségeit. A Küldött által elhozott törvények, összességében tekintve – beleértve az istenszolgálat és kereskedelem szabályozását – annyira teljes, hogy magába foglalja az összes létező és különböző korokban felmerülő emberi és társadalmi életre vonatkozó kérdésre a választ. Maga a Küldött vallásának törvényeit globálisnak és érvényben folyamatosnak tekintette. Ez azt jelenti, hogy hitte, hogy vallása az emberi társadalmak evilági és túlvilági szükségleteit örökre ki tudja elégíteni és hogy az embereknek szüksége van ezen gyakorlatok elsajátítására, hogy biztosítsák a boldogságukat. Ő maga sokszor mondta: „Amit elhoztam nektek, az biztosítja a jóléteteket ebben a világban és a következőn.”

47

Természetesen erre a következtetésre úgy jött rá, hogy mélyre hatóan tanulmányozta az emberi élet jövőjét és a teremtést. Más szavakkal élve, a következők miatt ítélte meg úgy, hogy vallási előírásai örökké léteznek: 1. miután tökéletes összhangot teremt törvényei és az ember spirituális és fizikai természete között 2. maradéktalanul figyelembe vette az átalakulást, aminek a jövőben be kell következnie, beleértve a muszlim társadalomra váró szerencsétlen sorsot. A Küldött jóslatai egyértelműen beszélnek halála utántól a messzi jövőig terjedően általános feltételekről és eseményekről. Ezen jóslatokat hiteles forrásokon keresztül hagyományozták. Mindezt húsz-harminc év alatt vitte véghez, amelyből tizenhármat a mekkai hitetlenek által alig elviselhető kínzások alatt töltött. A másik tíz évben pedig háborúzással és csatákra való készüléssel,ellenséggel való látható erőpróbával, belső harcokat a kétszínűséggel, a muszlimok ügyeinek intézésével, hitük, erkölcsük és viselkedésük megújításával és számos más cselekedettel volt elfoglalva. A Küldött ehhez az életúthoz, mely az igazság követéséről és életben tartásáról szólt megtörhetetlen szándékkal állt neki. Az ő reális gondolkodása csak az igazságot vette figyelembe és semmit nem engedett meg, ami annak ellenére történt volna meg, még akkor sem, ha az a saját helyzetét és érdekeit segítette volna. Amiről tudta, hogy az az igazság, azt elfogadta a szívében és lelkében, és soha nem utasította el; és amiről tudta hogy hamis, azt mindig elutasította és soha nem fogadta el.

SPIRITUÁLIS KARAKTERE MINDEN ÁTLAGOT FELÜLMÚL Ha ezeket a tényeket tisztán elemezzük, nem kételkedhetünk abban, hogy egy ilyen emberi karakter, ilyen körülmények között való megjelenése nem kevesebb mint csodás, és nem lehet más okozója, mint isteni közbenjárásé. Ebben az értelemben Isten sok esetben így utal a Küldött árvaságára és szegény sorsára korai éveiben. „Nem talált-e téged árvának és adott menedéket? És nem lelt-e tévelygőnek és vezetett az igaz útra, és nem talált-e szűkölködőnek és tett gazdaggá téged?” 93:6-8 „És nem hirdettél előtte egyetlen írásból sem és nem írtad le azt a jobboddal. Különben kétség fogná el azokat , akik hazugságot követnek.” 29:48 „Ha kétségben vagytok afelől, amit kinyilatkoztattunk a mi szolgánknak, hozzatok csak egy hozzá hasonló szúrát.” 2:23

A KÜLDÖTT SZEMÉLYISÉGE A Küldött a vallását arra az egyedüli alapra építette, ami a világ embereinek boldogságát képezi, és ez nem más, mint a tauhid. A Tauhid alaptétele szerint, az egyetlen, ami az univerzum forrása, és ami imádásra méltó, az az Egy Isten. Az egyén nem tud mást dicsőíteni, mint a Magasztos Istent és nem tudja másnak alávetni magát, mint a Magasztos Istennek. Ennek megfelelően, az a gyakorlat, ami a társadalmi normát kell hogy képezze, abból áll, hogy mindenki felebarát és egyenlő, és az emberek feltétel nélkül engedelmeskednek nem másnak, mint Istennek. Isten azt mondja a Koránban: „Ti írás birtokosai, jöjjetek egyezkedő szóra közöttünk és közöttetek! Egyezzünk meg abban, hogy csupán Allahot szolgáljuk és semmit nem állítunk társként mellé és hogy egymás között nem teszünk meg egyeseket Allah mellett urainknak!” 3:64 A Küldöttnek nem volt más célja, mint a tauhid terjesztése. Úgy hívta az embereket a tauhidra, hogy a legjobb erkölcsi tulajdonságokat jelenítette meg (saját magában) és a legegyenesebb viselkedést tanúsította, valamint a legreálisabb logikát terjesztette elő. Társai ugyanazt a módszert használták az alapelvek 48

megmagyarázásához és kifejtéséhez, amint Isten azt mondja: „Mondd: Ez az én utam. Nyilvánvaló bizonyíték alapján hívlak benneteket Allahhoz én és aki követ engem.” 12:108 A Küldött mindenkit felebarátként kezelt és soha nem tett kivételt a vallási szabályok végrehajtásakor. Nem tett különbséget barát és idegen, erős és gyenge, gazdag és szegény, férfi és nő vagy fekete és fehér között; mindenkinek a vallási törvények alapján adott, mondván: „ Ha a lányom Fatima, aki bárki másnál kedvesebb számomra, lopna, levágnám a kezét.” Senkinek nincsen joga mások életét meghatározni. Az embernek a lehető legnagyobb szabadsága megadatott a törvény hatáskörén kívüli ügyekben. (Természetesen szabadság vis- a-vis törvény nem csak az iszlámban, de más polgári törvény szerint is jelentés nélküli) Isten erre a szabadság rendszerre és szociális igazságra utal, amikor azt mondja: „Akik követik a Küldöttet, az írástudatlan prófétát, akit megtalálnak maguknál írással hírül adva az Evangéliumban és a Tórában – aki megparancsolja nekik, ami helyénvaló, és megtiltja nekik, ami elvetendő, aki megengedi nekik a jó dolgok élvezetét, és tilalmasnak nyilvánítja nekik a tisztátalan dolgok élvezetét, és aki leveszi róluk a súlyos terhet és a bilincseket, amelyek rajtuk voltak. Akik tehát hisznek benne, támogatják és segítik őt és követik a fényt, ami leküldetett vele, azok boldogulnak. Mondd: Ti emberek! Én Allah küldötte vagyok valamennyiőtökhöz...” 7:157-158 A Küldött nem igényelt speciális megkülönböztetést és senkinek sincsen elsődleges ismeretsége vele másokkal szemben. Részt vett a házimunkában, a vendégeket személyesen fogadta, gondoskodott mások szükségleteiről. Nem trónon ült, ahogy azt királyok szokták. Amikor eljött az utazás ideje, akkor ceremónia nélkül kelt útra. Ha kapott valamit, azt mind elajándékozta a saját szükségletein felül, néha mindent odaadott és éhesen maradt. Mindig szegényként élt és a szegényekkel barátkozott. Soha nem mutatott hanyagságot mások jogainak megítélésekor, de a legmesszebb elment, hogy megbocsásson és felejtsen, amikor a saját jogairól volt szó. Amikor Mekka bevétele után a Qurays vezetői elé járultak, kik óriási mértékben üldözték őt és összeesküvést terveztek ellene a Hidzsra után, semmiféle durvaságot nem mutatott feléjük, ellenkezőleg megbocsájtott nekik.. Barát és ellenség egyaránt erkölcsi példaként mutatott a Küldöttre. Senki nem tartotta mással egyenlőnek őt jó viselkedést, jókedvet, toleranciát, emberséget és józanságot illetően. A Korán így dicséri nemes jellemét: „Bizony nagy erkölcsi érzületű vagy.” 68:4 Elsőként köszönt másoknak, legyen az nő, gyerek vagy szolga. Egyik társa engedélyt kért arra, hogy leboruljon előtte. Ő így válaszolt: „Mit nem mondasz! Ez az uralkodók gyakorlata, nekem viszont Küldött és szolga státuszom van.” Abból a szemszögből, hogy Isten a vallás terjesztésével és az embereknek való példamutatással bízta meg, soha nem hanyagolta el kötelességét egy pillanatra sem és fáradhatatlanul teljesítette azokat. Mekkában, tizenhárom évvel a Hidzsra előtt, az arab mushrikok okozta elviselhetetlen problémák ellenére folyamatosan Istenimádattal és Isten vallásának terjesztésével volt elfoglalva. A Hidzsrát követő tíz év alatt a vallás ellenségeivel, zsidók, hipokriták és színlelt muszlimokkal kellett szembenéznie és mégis a legnagyobb mértékben mutatta be az iszlám törvényeinek alaptételeit. Az iszlám társadalom ügyeinek intézése mellett, mely addigra az egész félszigeten jelen volt, ő személyesen vizsgálta meg az emberek apró-cseprő panaszait és szükségleteit. 49

A Küldött bátorságát és hősiességét illetőleg elég megemlíteni azt, hogy az egész világgal szemben hívta az igazságra az embereket, egy olyan világgal, melyet önkényuralom és előítélet uralt. Semmilyen önkényurak által kirótt kín és gyötrelem nem riasztotta és nem bizonytalanította el és soha nem hátrált meg a csatában. A Küldött saját magát nagyon tisztán tartotta és a tisztaságot a hit egy jelének tartotta, amint ezt mondta: „A tisztaság a hit magja.” Amellett, hogy tiszta volt és tiszta ruhát hordott, szépen öltözött és kellemesen viselkedett az emberek társaságában. Bármikor, amikor kiment, jól öltözött volt. És nagyon szerette a parfümöt. Nem változtatott a viselkedésén az élete során. Egyszerű és szerény maradt élete végéig, és magas státusza ellenére soha nem tulajdonított kiváltságos helyzetet saját magának, hogy az tükrözze értékét a társadalomban. A Küldött éltében soha senkiről nem beszélt sértően. Soha nem beszélt komolytalanul, nem nevetett hangosan vagy cselekedett haszontalanul. Nagyon szerette a szemlélődést és elmélkedést. Gondosan figyelt minden elé tárt panaszra és tiltakozásra, mielőtt válaszolt volna arra. Soha nem szólt közbe más megjegyzésébe. Soha nem tiltotta meg senkinek a gondolkodás szabadságát, de az embereknek megmutatta a hibáit, és így kezelte a „belső sebeket”. A Küldött nagyon kedves és érzékeny volt, mindig mélyen érintette a fájdalom és a gyötrelem. Ennek ellenére soha nem hárította el a bűnösök megbüntetését és Isten törvényeinek végrehajtásában az emberek között nem tett különbséget. Egy zsidót és egy muszlimot vádoltak meg lopás gyanújával , ami egy Anszar házában történt. Az anszárok egy nagy csoportja a Küldött elé ment és nyomást akartak gyakorolni a Küldöttre, hogy büntesse meg a zsidót, de a muszlimot hagyja szabadon eltávozni, mert a zsidók ellenségek voltak és mivel ez megőrizné a muszlimok és főleg az anszárok méltóságát. Mivel látta, hogy az igazság az ellenkezője volt annak ahogy azt bemutatták neki, nyíltan támogatta a zsidót és elítélte muszlimot. Amíg ő személyesen igazgatta a Badri-i csatában a csatasorokat, elért egy harcosig, aki egy kicsit a többi előtt állt. A Küldött egy pálcával igazította ki a sorokat és ennek az embernek a hasát is, hogy beljebb kerüljön. A harcos azt mondta: „Isten Küldötte! Istenre, ez sérti a hasamat – ezt vissza kell, hogy adjam”. A Küldött átadta a pálcát és felhúzta az ingjét, hogy kilátszódjon a hasa. A férfi előrefutott és megcsókolta a Küldött hasát, ezt mondván: „Tudom, hogy ma megölnek, megakartam érinteni a szent testedet.” Később megtámadta az ellenséget és harcolt a kardjával, amíg mártírhalált halt. A Küldött mindig támogatta a gyengét és elnyomottat. Így tanította a társait: „Hozzátok a szükségben szenvedő szükségét és a gyenge panaszát elém, hiánytalanul.” Azt mondják, hogy az utolsó szavaiban a nőkről és szolgákról adott utasítást. Majd elhallgatott s szemei lezáródtak. Isten áldása legyen rajta és megbecsült leszármazottain.

A KÜLDÖTT HAGYATÉKA A MUSZLIMOKRA A létezés más aspektusaihoz hasonlóan az emberi világnak is a változás és az átalakulás a végzete. Az emberi indivídumokat alkotó különbségek különböző fokú és milyenségű érzékenységeket hoznak létre, mely az emberi elme különbözőségeként jelenik meg, vagyis a gondolkodás és érzékelés rugalmasságában és az emlékezés képességében. Éppen ezért a mély gyökerek és hittel teli és megbízható vezetők hiányában, társadalmat szabályzó hitek, szokások és szabályok gyorsan változnának. Ezen a ponton a szerző ajánlja, hogy az olvasó maga gondolja ezt végig tapasztalatok és elmélkedés útján. 50

A Küldött két dolgot tett, hogy megőrizze a globális és örökké változó vallását a veszélytől. Az emberekre hagyta egy kétségkívül vitathatatlan dokumentumot Isten Könyvének, a Koránnak a formájában, valamint igaz őrzők kezébe tette azt, akik saját felmagasztalt leszármazottai. Az iszlám gondolkodás minden iskolája megőrzött hagyományokat, melyek szerint a Küldött azt mondja: „Elhagylak titeket és két értékes megbízatást; az egyik Isten könyve, a másik a leszármazottaim. Soha ne különítsétek el a kettőt egymástól, amíg ehhez ragaszkodtok, nem tévelyegtek el az úton.”

51

4. A KEGYES KORÁN A Kegyes Korán az igazság és a spirituális értékek forrása az iszlámban, a Küldött prófétaságának írása és dokumentációja. A Kegyes Korán Isten tanító szava a Küldötthöz, ami a dicsőség forrásából ered és a lelki nagyság állomása, hogy boldogságot mutasson az emberiségnek. A Kegyes Korán egy sor elméleti és praktikai témát fogalmaz meg és ad át az emberiségnek, amikor ezeket a pontokat a gyakorlatban alkalmazzuk, akkor ezen a világon és a túlvilágon elérjük a boldogságot. A Kegyes Korán fokozatosan, a Küldött 23 éves küldetése alatt lett kinyilatkoztatva, hogy az emberi társadalom szükségleteire választ adjon. A Kegyes Koránnak nincsen más célja, minthogy az embereket a boldogságra vezesse. Tanító magyarázatokat használva, megtanít a helyes hitre, megbízható és logikus jellemre és helyes cselekedetekre, ami az egyéni és társadalmi boldogság alapját képezi. „És emlékezz arra a napra, amikor minden közösségből feltámasztunk egy tanút! Aztán a hitetlenek nem kapnak engedélyt, hogy mentsék magukat és nekik sem vetnek a szemükre már semmit.”16:89 A Kegyes Korán az iszlám tanításait összegezve jeleníti meg; részletes magyarázatokért, főleg jogi kérdésekben, az embereket arra irányítja, hogy hivatkozzanak a Küldöttre. „Nyilvánvaló bizonyítékokkal és írásokkal küldtük el őket. És leküldtük hozzád az intést, hogy megmagyarázd az embereknek azt, ami leküldetett nekik. Talán elgondolkodnak.” 16:44 „És csupán azért küldtük le hozzád az Írást, hogy megmagyarázd nekik azt, amiben egyenetlenség támadt közöttük, és útmutatás és könyörület gyanánt a hívő népnek.” 16:64 A Kegyes Korán egyik célja, hogy egyszerű nyelven szóljon az emberekhez, akik Isten adta értelmükhöz forduljanak, ne vakon kövessék azt. Az emberi természetünk azonos élményeit idézi fel, amiket nem tudunk elkerülni vagy letagadni. Isten azt mondja: „Bizony különbséget tevő szó ez és nem tréfa.” 86:13-14 A Korán egy értekezés, ami az igazságot a hamisságtól különbözteti meg, nem céltalan és üres fecsegés. Alaposan magyaráz dolgokat, melynek az okfejtése mindenkihez szól és minden időben megállja a helyét. Nem az átlagemberi beszédet tükrözi, amely egy eszme néhány oldalát jeleníti csak meg, amelyet az egyén gondolkodása fel tud fogni, és a többit többé kevésbé figyelmen kívül hagyja. Annál is inkább ez Isten beszéde, mert mindent, ami szemmel látható és ami rejtett magába foglal, és kifejezi tudomását minden hasznos és ártalmas következményről. Ezért szükségszerű minden muszlimnak, hogy reálisan lásson és hogy Isten szavának élő igazságát megértse olyan módon, hogy verseit folyamatosan észben tartja, és ne abban bízzon, amit mások mondtak vagy gondoltak. Nem szabad, hogy a gondolkodás szabadságától eltávolodjon, amely az ember egyetlen és egyedülálló képessége, és amire a Kegyes Korán felszólít. Isten könyve egy élő hatalom minden ember számára, minden időben és nem csak néhány ember megértetésére hivatott. Isten azt mondja: „Vajon nem jött-e el az idő azok számára, akik hisznek, hogy megalázkodjon az ő szívük Allah intése és az Igazság előtt, ami lejött és hogy ne legyenek olyanok, mint azok, akiknek korábban az írás adatott, ám hosszúnak bizonyult nekik az idő, s megkeményedett nekik a szívük és számosan közülük gonoszak lettek.” 57:16

52

A Kegyes Korán arra hív fel, hogy az ember térjen vissza eredeti természetéhez és fogadja el az igazságot. Utóbbi azt jelenti, hogy először arra kell felkészíteni magunkat, hogy feltétel nélkül elfogadjuk az igazságot, majd az igazságból a jót tegyük magunkévá és értsük meg, hogy az hasznunkra válik ezen a világon és a túlvilágon, és hagyjuk figyelmen kívül a sátán kísértéseit és a saját vágyainkat. Majd a gondolkodásunkat az iszlám tanításaira kell fordítani; ha igaznak találjuk azokat és meglátjuk az elfogadásában és alkalmazásában rejlő előnyöket, akkor alávetjük magunkat azoknak és így a mi életünk és a társadalomban elterjedt szokások azoktól a szabályoktól fognak függni, amiket a mi saját ösztönös természetünk és hajlamunk igényel. A Korán egy olyan egységes rendszer, melynek részei és tartalma tökéletes harmóniában áll az emberi létezés különleges felépítésével és tökéletesen mentes az ellentmondásoktól és a konfliktusoktól. A Kegyes Korán jellemzését illetően, Isten azt mondja: „Azt mondták: Ó Népünk! Hallottuk az írást, mely Mózes után küldetett le annak bizonyságául, ami előtte volt, s ami az Igazsághoz és egyenes útra vezet.”46:30 „Ez a Korán oda vezet el, ami az egyenesebb út, és hírül adja a hívőknek – akik jótetteket cselekszenek - , hogy óriási fizetség lesz az osztályrészük, és hogy azoknak, akik nem hisznek a túlvilágban, fájdalmas büntetést készítettünk elő.” 17:9 Másik versben azt állítja, hogy az iszlám erejének és megbízhatóságának oka abban áll, hogy összhangban van a teremtett emberi természettel. Vagyis az ember igazi szükségleteit és természetes vágyait kielégítő rendszer az, ami elvezet az emberi boldogságra: „Fordítsd hát arcodat hanif gyanánt az igaz vallás felé: Allah eredeti elrendezése szerint, amelyben elrendezte az embereket! Allah teremtését nem lehet megváltoztatni. Ez az igaz vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.” 30:30 „’lr. Írás ez, amit leküldtünk neked, hogy – Uruk engedélyével- kihozd az embereket a sötétségből a fényre: annak az útjára, aki hatalmas és magasztalásra méltó.,” 14:1 A Kegyes Korán arra a tiszta útra hív minket, ami világosan elvezet a végső állomásra. Ez az út helyes választ ad belső vágyainkra és összhangban van a megbízható értelemmel, amit „belső vallásnak” (ad-din al-fitri) neveznek. Azonban egy olyan rendszer, ami a társadalom befolyásán keresztül jön létre, szeszélyre épült és az egyéni vágyakat akarja kielégíteni és lendülete nem más, mint a sötétségbe való leszállás; az valójában olyan, mintha egy utat követnénk, amely soha nem ér véget. Ugyanez mondható el arról a gyakorlatról, melyben az ősök szokásait az ember vakon követi „ Vajon aki halott volt és föltámasztottuk, s fényt adtunk neki, amelyben ő járhat-kelhet az emberek között – vajon ő hasonlatos-e ahhoz, aki sötétségben van, amelyből nem jöhet ki? Ekképpen mutatkozott csábítónak a pogányok előtt az, amit cselekedtek.” 6:122 Ezen a ponton talán elismerjük ennek a szent könyvnek a fontosságát és nagyságát az Iszlám és a muszlimok számára. 1400 év telt el amióta a Korán ki lett nyilatkoztatva és megbecsült pozíciót töltött be a legkülönbözőbb féle társadalmakban és mindenhol vonzotta az emberek figyelmét. A Korán az iszlám világszintű és örök vallásának középpontja. Az iszlám minden magasztos tanítása lenyűgöző formában van megjelenítve; ebből a nézőpontból értéke egyenlő Isten vallásával. Ezen túlmenően a Korán Isten szava és a Küldött csodája, ami örökké élni fog.

A KEGYES KORÁN EGY CSODA Elfogadott tény, hogy az arab nyelv egy erőteljes és sokoldalú nyelv, amely a lehető legvilágosabban és legpontosabban fejezi ki az ember egyéni állapotait. Ebben a tekintetben semmilyen más nyelv nem hasonlít rá. 53

A történelem tanúsítja, hogy a Jahiliyya7 korának arabjai, legtöbbjük nomád életmódot folytatott, és annak ellenére, hogy semmit nem tudtak a városi életről és híján voltak minden kifinomult életformának,mégis képesek voltak a történelemben egyedülálló módon az ékesszólás magas szintjének űzésére. Az arab kultúrában az ékesszóló társalgás a legfontosabb értéket képviselte és nagy tiszteletben tartották a gyönyörű és művelt beszédet. Amint az arabok a bálványaikat a Kábába helyezték, úgy annak a falára kitűzték a legkiválóbb szónokok és költők szájából elhangzott bájos és megindító verseket. Azokban az időkben, amikor a a Korán versei először lettek kinyilatkoztatva a Küldöttnek, és felolvasták azt az embereknek, az felbolydulást váltott ki az arabok és szónokaik körében. A Korán lenyűgöző, édes és jelentőségteljes értekezései megtalálták a szívűkhöz vezető utat és elragadta a spirituálisan éber embereket olyannyira, hogy elfelejtették az ékesszóló beszédet és a versek8 lekerültek a Kába faláról. Isten szavai olyan leírhatatlanul gyönyörűek és megindítóak voltak, hogy minden szívet hozzá vonzott és elnémította a szónokok ajkait. Másrészről, ezek a szavak a mushrikoknak a legkeserűbben hangzottak és egyáltalán nem értettek velük egyet, mivel a tauhid vallását magyarázták, és a shirk és bálványimádás gyakorlatát kényszerítőleg és megtámadhatatlan logikával támadták. Lekicsinyelte az emberek által isteneknek hívott bálványokat, melyekhez imádkoztak és akiknek áldozatokat mutattak be; ezeket élettelen, tehetetlen fából és kőből készült érték nélküli képmásoknak nevezte. A büszkeségtől és arroganciától dagadó szívű barbár arabokat, akik életüket vérontással és banditáskodással töltötték, arra hívták, hogy az Igazat imádják és tiszteljék az igazságot és az emberiességet. E helyett a mushrikok harcoltak és keresték a lehetőséget, hogy az iszlám lámpájának fényét kioltsák, de a beteges erőlködésük csak kétségbeesést hozott rájuk. A prófétai küldetés elején a Küldöttet egy híres arab szónok elé vitték, akit Walidnak hívtak. A Küldött elmondott néhány verset a Ha Mim Sajda nevű szúra elejéről. Walid minden büszkeségével és beképzeltségével figyelmesen hallgatott, amíg a Küldött elért ezen vershez: „ És ha ők elfordulnak, akkor mondd: Olyan mennykőtől intelek benneteket, mint amilyen Ádot és Tamudot sújtotta.” 41:13 Ekkor Walid arca eltorzult, kontrollálatlanul elkezdett remegni és úgy tűnt elvesztette az érzékelését. Ekkor az emberek szétszéledtek. Ezután néhány ember Walidhoz ment panaszkodni: „Megszégyenítettél minket Muhammad előtt.” Walid így válaszolt: „Nem, Istenre esküszöm, tudjátok, hogy senkitől nem félek és tudjátok hogy irodalmár vagyok és tehetséges szónok. Amit hallottam Muhammad szájából, az nem hasonlított emberi beszédre. Olyan lenyűgöző és varázslatos volt, hogy nem lehet költészetnek tekinteni. Mondanivalója lényegre törő és mély volt. Ha meg kell ítélnem, nem tudom mit mondanék. Adjatok három napot megfontolásra.” Három nap múlva visszajöttek, és Walid azt mondta: „Muhammad szavai varázslat és boszorkányság, ami bűbájt tesz az emberekre.” Walid szavait követve a mushrikok a Koránt varázslatnak kiáltották ki. Elkerülték azt és az embereknek is megtiltották, hogy arra figyeljenek. Néha, amikor a Küldött a Koránt recitálta a Masjid al-Haramban, akkor kiáltozásba és tapsolásba kezdtek, hogy mások ne hallják őt. Mindazonáltal, ha valakik beleszerettek a Korán ékesszólásába, akkor az éjszaka sötétjét kihasználva a Küldött háza mögé gyülekeztek és hallgatták a Küldött recitálását. Majd ezt mondogatták egymás közt: „Ez a beszéd nem lehet emberi kitaláció eredménye.” Ezzel kapcsolatban így szól a Korán: „És mi nagyon is jól 7 8

a tudatlanság kora, az iszlám előtti idő Mu’alliqat- a függő versek-mivel a Ka’aba falára voltak kifüggesztve 54

tudjuk azt, miért hallgatnak oda, amikor rád hallgatnak és amikor bizalmasan beszélgetnek és amikor a vétkesek azt mondják: csupán egy elvarázsolt embert követtek.” 17:47 Amikor a Küldött a Koránt olvasta fel és az embereket a vallásra hívta a Kába előtt, az arab szónokok elhaladván lehajoltak, hogy ne vegye őket észre senki. Erről így szól a Korán: „Bizony ők összezárják a keblüket, hogy elrejtekezzenek előle. De bizony, amikor beburkolóznak ruháikba, ő tudja azt, amit eltitkolnak, és azt, amit kinyilvánítanak. Allahnak tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól is.”11:5

A KÜLDÖTT ELLENI VÁDASKODÁSOK Nemcsak a hitetlenek és a mushrikok bélyegezték meg a Koránt varázslatnak, hanem a Küldött egész küldetését ezzel vádolták. Bármikor, amikor az embereket Isten útjára hívta és spirituális igazságokat hozott az emberek tudomására vagy tanácskozott velük, azt mondták: „Mágiát űz”. Valójában bepillantást engedett a helyes, Isten adta lelkiismeret által vezérelt emberi értelembe, és a helyes utat mutatta, ami pontosan hogy a boldogságot hordozza és az emberi társadalom felvirágzását. Nekik mégsem volt okuk az elutasításra és igazságosan ítélve senki nem hívhatná az iszlám tanítását varázslatnak. Varázsló szavak lennének ezek? Ne imádjátok a saját magatok által készített fa és kődarabokat; ne áldozzátok fel lányaitokat és fiaitokat; ne kövessetek babonás gyakorlatokat. Lehet-e az ilyen egyenességet, jóakaratot, emberiességet, békességet, tisztaságot, igazságot és az emberi jogok tiszteletét mágiának nevezni? Isten ezt mondja ezzel kapcsolatban: „... Ha te azt mondod halálotok után föltámadtok, akkor bizony a hitetlenek azt mondják: Mi más lenne ez, ha nem nyilvánvaló varázslat?”11:7

A KORÁN KIHÍVÁSOKKAL ÁLLÍTJA SZEMBE A MUSHRIKOKAT A hitetlenek és a mushrikok olyannyira kötődtek a bálványimádás babonás gyakorlásához, hogy soha nem voltak készek az iszlám hívását elfogadni és az igazságot elismerni. A Küldöttet hazug embernek nyilvánították, a Koránt pedig kitalációnak. Ezen vád megcáfolására, a Korán azt a kihívást állította a legkiemelkedőbb szónok elé, hogy a Koránnal egyenértékű verset találjon ki és bizonyítsa be, hogy az iszlám hívása alaptalan. Ezt mondja Isten: „Vagy azt mondják: „ Az ujjából szopta ezt.” Nem ők nem hisznek. Hozzanak hát valami hozzá hasonló híradást, ha az igazat mondják.” 52:33-34 Továbbá azt is mondja: „Vagy talán azt mondják: „Ő találta ki a semmiből?” Mondd: Hozzatok hát egy hozzá hasonló szúrát! És fohászkodjatok ezért Allahon kívül, akihez csak tudtok – ha az igazat mondjátok.” 10:38 Az arab hitetlenek és mushrikok, az ékesszólás mesterei, a büszke dicsekvők mind meghátráltak ettől a kihívástól és ezt az irodalmi versengést véres harccá alakították át. Egyszerűbb volt számukra meghalni, mint elfogadni a vereséget és megszégyenülni az irodalmi párbajban. Az arab szónokoknak nem sikerült versenyezni a Koránnal, és nem csak azoknak, akik a kinyilatkoztatások idején éltek, de azoknak sem, akik később éltek. Megbukván a teszten, vissza kellett vonulniuk a harcmezőről. Az emberi természet része, hogy amikor egy nagyszerű teljesítmény művészi mesterműve megjelenik és népszerű lesz, még ha nincs is nagyobb hatása a társadalmi életre, mint a bokszolás vagy a kötéltáncolás, néhány ember utánozni akarja vagy túlszárnyalni azt. Ezért mindig vannak emberek, akik fáradhatatlanul küzdenek, hogy túlszárnyalják a kinyilatkoztatást. De mivel ez nem sikerül, a szónokok nem tudtak másba kapaszkodni, minthogy a Korán varázslás, mivel a mágia az igazat hamisként, a hamisat igazként tudja látszatni. De a Korán megindító nyelvezetének semmi köze sincsen a varázslathoz, hanem természetes szépségből fakad. Szavai tanítást adnak át és elfogulatlanságra hívnak. Realitását és igazságát a saját Istenadta természetünkön keresztül értjük meg, mely azt kívánja, hogy tiszteljük az igazságot és jóindulattal, 55

igazságossággal és emberiességgel egyetértésben cselekedjünk. Ezek olyan értékek, amiket ésszerűen nem lehetne elutasítani, mivel az nem más, mint a valós igazság. Az arab szónokok nem tudták elviselni, hogy a Korán az emberi előadás csúcspontja és páratlan szépségében, ékesszólásában és lenyűgöző mivoltában. Ez bizonyíték arra, hogy a Korán nem más, mint Isten szava. Úgy is kifejezhetnénk, hogy minden jellemvonás és adottság esetében, mint például bátorság vagy írás és olvasás és hasonlók, az emberi történelem folyamán valaki mindig feltűnik, aki a legkimagaslóbb abban a tekintetben. Miért nem lehetséges, hogy a Küldött a különleges stílusával foglalja el az ékesszólás tetőfokát az arab nyelvet illetően? A Küldött korabeli arab szónokok nem így gondolták, viszont a Korán ellenzői nem is tudták ezt bizonyítani. Bármilyen jellemvonás vagy adottság kifejlesztését és kiművelését túl lehet szárnyalni az emberi természet kapacitásának kihasználásával. Így elképzelhető az az eset, ha egy tehetség által létrehozott valamit mások is követik és olyat vagy ahhoz hasonlót hoznak létre, így az eredeti tehetség, aki azt elindította az úton előfutárnak nevezzük. Például senki sem tudja túlszárnyalni a legendás arab Hatim Tai bőkezűségét, de valaki hasonló tetteket végre tud hajtani. Nem lehet túlszárnyalni Mir-t, az iráni kalligrafikust kalligráfiában, vagy Mani-t (a Manichean szekta alapítója) festészetben, de kellő erőráfordítással, valaki írhat egy betűt Mir stílusban vagy festhet egy kis képet Mani stílusban. A hasonló általános törvény szerint, ha a Korán az emberi ékesszólás legcsodálatosabb példája volna (és nem isten szava), akkor a lehetőség ott volna mások számára gyakorlás útján leutánozni a Korán stílusát, hogy hasonló könyvet vagy legalább egy fejezetet hozzanak létre. A Korán maga adja meg ennek a lehetőségét, hogy hasonlót, nem jobbat hozzon valaki létre: „ Ha kétségben vagytok afelől, amit kinyilatkoztattunk a mi szolgánknak, hozzatok csak egy hozzá hasonló szúrát és szólítsátok elő tanúitokat, akik mások, mint Allah – ha igazat mondotok.” 2:23 Következésképpen a Korán utánozhatatlan nem csak ékesszólását és bámulatos stílusát, de tartalmát is illetően: az emberiség minden szükségletére igazi kérdésekkel válaszol. Hiteles tanítást nyújt a láthatatlanról, spirituális igazságokról és az emberiséget érintő más ügyekről. Ennélfogva soha senkinek nem fog sikerülni bármilyen hasonlót sem produkálnia.

56

5. A KÜLDÖTT ÖRÖKÖSEI Az arab kifejezés ahl al-bajt (a ház emberei) formálisan és általánosságban utal az ember háztartására, a miniatűr társadalomra otthonán belül: feleségére és gyerekeire, valamint szolgáira; vagyis mindenkit magában foglal, aki a ház gazdaságának területén él. Néha a kifejezést a közeli hozzátartozók kifejezésre terjesztik ki, mint például az egyén apja és anyja, testvére vagy unokaöccse és unokahúgai és nagynénje, nagybátyja és gyermekei. A Küldött ahl al bajt-jét megjelölő hagyományok esetében nem az előbb említett általános jelentésről van szó. Hiteles és töretlen hagyományozás beszámolója, szunni és shia hagyományok szerint egyaránt, ahl albayt egy áldott kifejezés, mely csak a Küldöttre, Alira, Fatimára, Haszanra és Huszajnre vonatkozik. Ennek megfelelően, a Küldött többi családtagja és rokona nem tagja az ahl al-bayt-nek ebben az értelemben, habár általános értelemben oda tartoznának. Még Khadidzsa, a Küldött legmegbecsültebb felesége, Fatima édesanyja és Ibrahim, a Küldött fia és legnagyobb dicsősége sem tartozik az ahl al-bayt-hez. Ezen és más beszámolók szerint, a tizenkettőből kilenc imám Imám Huszejn leszármazottai is az ahl albajthez tartoznak. Ennek nyomán az ahl al-bajt ezen tizennégy személy, vagyis a Tizennégy Legtisztább. Amikor valaki a Küldött ahl al-bajt-jéről beszél, az általánosan erre a tizenhárom személyre gondol, akik túlélték vagy tőle származnak és közeli rokonságban van velük. Ezekre a személyekre a Küldött örököseiként fogok utalni. Őket úgy ismeri el az iszlám, mint sok különleges erénnyel rendelkező egyének, akik senki más által el nem foglalt rangot képviselnek. Ezek közül kettő a legfontosabb: 1. A vers szerint „... Allah el akarja távolítani rólatok – ó Ház népe – a tisztátalanságot és tisztasággal akar megtisztítani benneteket.” 33:33… a vers szerint a tisztaság rangját töltik be, és ennek megfelelően bűn nem származik tőlük. 2. Thaqalayn prófétai hagyomány szerint az örökösök mindig a Koránnal egyetértésben és attól soha el nem térve cselekszenek. Ennek nyomán soha nem hibáznak a Korán jelentését és a vallást illetően. Ezen két rang magába foglalja, hogy a Küldött örököseinek szavai és tettei olyan hitelesek és megbízhatóak, mint magáé a küldötté. Ez a shia muszlimok hite.

ALI ÉS MÁS ÖRÖKÖSÖK FELJEGYZETT ERÉNYEI Sok prófétai hadísz szól Aliról és más örökösökről. Három történetet említek meg. 1. A Hidzsra hatodik évében, Najran község keresztényei egy tanult és vezető emberekből álló küldöttséget küldtek Medinába. Ezek először vitába, majd pörlekedésbe kezdtek a Küldöttel, de kudarcot vallottak és Isten a következőt nyilvánította ki: „Ha ennek okán bárki is vitába száll veled, miután Allahtól mindeme tudásra szert tettél, akkor mondd: „Jöjjetek ide és hívjuk össze a mi fiainkat és a ti fiaitokat, a mi asszonyainkat és a ti asszonyaitokat, saját magunkat és benneteket, aztán kölcsönös átkot fogadunk (nabtahil), hogy Allah átka azokat sújtsa, akik hazudnak.” 3:61 A Küldött előterjesztette az átokról szóló javaslatot a Najranból jött delegáció elé, pont úgy, ahogyan azt a vers parancsolta, hogy Isten átkát vonja magára az, aki hazudik. A Küldöttség elfogadta a javaslatot, és megállapodtak a következő napban. Majd egy nagy tömegbe verődtek össze muszlimok és Najran emberei és várták a Küldöttet, hogy megnézzék milyen szertartással készül és kire hozza az átkot. A Küldött megjelent karját Huszejn vállán tartva, Haszan kezét fogta, akiket 57

Fatima követett, akiket pedig Ali. A Küldött így utasította a családtagjait: „Amikor imádkozok, mondjátok, hogy Amin!” A Najrani küldöttséget megrázta a fénylő társaság látványa, akik tetőtől talpig igazságot és realitást sugároztak. A delegáció vezetője azt mondta társainak: „Istenre esküszöm, olyan arcokat látok, akik ha az Isteni jelenlétbe belépnek, akkor az összes keresztény eltűnne a Föld színéről.” Ezért arra kérték a Küldöttet, hogy érvénytelenítse az átkozódásban való részvételüket. A Küldött erre azt mondta, hogy akkor fogadják el az iszlámot. Erre azt válaszolták, hogy nincsen kapacitásuk a muszlimokkal való harcolásra, de éves adót fizetnek és az iszlám fennhatóság alatt fognak élni. Így a vita véget ért. Ali, Fatima, Haszan és Huszejn a Küldött társaságában volt ezen alkalommal és ez azt mutatja, hogy a versben szereplő „mi gyerekeink, asszonyaink, és mi magunk csak ezekre az egyénekre utalnak. Vagyis, amikor a Küldött azt mondta mi magunk, akkor magára és Alira, amikor azt mondta a mi nőink, akkor Fatimára és amikor azt mondta a mi gyerekeink, akkor Haszanra és Huszejnre utalt. Ebből tökéletesen tisztán kitűnik, hogy Ali egy szinten állt magával a Küldöttel, és hogy a Küldött örökösei négyen vannak, mivel bárki háza népe azokból áll, akikre szokásszerűen „magunk, feleségeink és gyerekeinkre” utal. Ha bárki más a Küldött ezen négy családtagján kívül az ahl al-bajt-hez tartozna, akkor őket is bevonta volna a kölcsönös átkozódásba. Ennek következtében el kell fogadnunk, hogy ez a négy személy tévedhetetlen, mivel Isten tesz tanúságot a Küldött örököseinek tévedhetetlenségéről. „... Allah el akarja távolítani rólatok – ó Ház népe – a tisztátalanságot és tisztasággal akar megtisztítani benneteket.” 33:33 2. A Küldött azt mondta: Az én ahl al-bajt-em olyan, mint Noé bárkája; bárki, aki felszáll rá az megmenekül, és bárki aki elutasítja azt, az vízbe fullad. 3. Hiteles és töretlen hagyományozás beszámolója szerint a Küldött azt mondta: „Két értékes dolgot hagyok rátok, ami soha nem válik el egymástól: Isten könyve és a leszármazottaim, az ahl al-bajt; amíg ebbe kapaszkodtok, addig nem fogtok tévelyegni.”

AZ IMAMÁTUS Egy kormányzati szervezet, melyet egy ország közügyeinek igazgatására állítanak fel, nem működik automatikusan. Amíg nincsen megfelelő egyén, hogy igazgassa azt, addig az nem lesz életképes és az emberek nem fognak abból hasznot húzni. Ugyanez érvényes az emberi társadalomban kialakuló más szervezetekre is. Soha nem lehet a kompetens és őszinte menedzserektől eltekinteni, mert azok hiányában a szervezet hanyatlásnak indulna. Ez egyértelmű igazság, amit számos példa alátámaszt. Ez alól az iszlám sem kivétel, mely a világ leghosszabb távú szervezete. Menedzsereke van szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon, és mindig értékes személyek kell, hogy kommunikálják az iszlám kultúráját és törvényeit, a vallási előírásokat érvényre juttassák és ne engedjék meg a magatartás lazulását. A vezetés helye az iszlám társadalomban vallási és civil ügyekben az úgynevezett imamátus, és a pozíció betöltője az imám. Ez a Shia muszlimok hite, mely arra épül, hogy Isten ki kellett, hogy nevezzen egy imámot a Küldött halála után az emberek számára azért, hogy fenntartsák a vallás kultúráját, törvényeit és hogy igazságban tartsák az embereket. Aki az iszlámot oktatási szinten és a dolgot igazságosan mérlegeli, az láthatja, hogy az imamátus az iszlám egyik elengedhetetlen princípiuma. Azok a versek, melyekben Isten leírja vallásának szervezetét, azok tisztázzák ezt. 58

BIZONYÍTÉK AZ IMAMÁTUSRA Amint azt a Muhammad Küldött fejezetben tisztáztuk, az a törődés és figyelem, amivel az univerzum fenntartója elhalmozza teremtményeit, magába foglalja, hogy minden teremtményét egy meghatározott cél felé vezet (a tökéletesség elérése). Például egy gyümölcsfát arra irányít, hogy növekedjen, virágba boruljon és gyümölcsöt teremjen; élete más folyamaton megy keresztül, mint egy madáré, mely saját fejlődési folyamatát követi és saját különleges célja felé halad. Vagyis minden teremtményt egy önmagában egyedi folyamaton vezet végig egy saját egyedi cél felé. Ugyanígy az ember is, Isten egyik teremtménye ugyanezen törvény szerint van irányítva. Hasonlóképpen egyértelmű, hogy mivel boldogságot az ember a szabad akaraton keresztül ér el, az embernek megfelelő különleges útmutatás elhíváson, oktatáson és vallásos tanításon keresztül, próféták elbeszélése alapján éri el az embert; feltéve, ha az ember azt állítja, hogy Isten nem mutat neki utat. Ezt mondja Isten: „Küldöttek, akik örömhírhozók és intők gyanánt jöttek el, hogy a Küldöttek fellépése után az embereknek ne lehessen érvük Allah ellen mondván, hogy semmiről nem tudnak. Allah hatalmas és bölcs.” 4:165 Ez rávilágít arra a pontra is, hogy ugyanazon oknál fogva, hogy prófétának létezni kell és hívni kell az embereket a vallásra, úgy kell hogy legyen valaki őutánuk is, akik fenntartják a vallást és utat mutatnak az embereknek a próféta halála után. Szükségszerű, hogy Isten kijelöljön valakit, aki hasonló kvalitásokkal rendelkezik (eltekintve a kinyilatkoztatást és prófétaságot), hogy sértetlenül megőrizze a vallás kultúráját és törvényeit és utat mutasson az embereknek. Máskülönben, az általános iránymutatás programja összeomlana és az emberek megtámadhatatlanul panasszal élhetnének Isten felé.

IMÁM IRÁNTI SZÜKSÉG ELKERÜLHETETLEN Az emberi értelem hajlamos hibákat elkövetni és ezért nem kerülheti el Isten prófétái iránti szükséget, illetve a vallástudósok jelenléte és elszántsága, hogy hirdessék a hitet a hívők közösségében sem mentesít az imám iránti szükséglet alól. Kétségbevonhatatlanul az ember vagy gyakorol vallást, vagy nem, a lényeg az, hogy Isten vallásának az emberekhez módosítás nélkül kell eljutnia. Természetesen akármilyen istenfélő is egy közösség, tanítója nem tévedhetetlen és nem mentes a hibáktól. Habár ez nem valószínű, mégsem lehetetlen, hogy a vallás bizonyos elemét vagy törvényét akaratlanul is, de elferdítik. A legjobb példa erre az iszlámon belül létező számos eltérő iskola és gondolkodás. Ennek megfelelően, szükségszerű, hogy létezzen egy imám, aki Isten vallásának igazi kultúráját és törvényeit megőrzi, így amennyiben az ember hajlandóságot érez, iránymutatásért fordulhat ehhez a személyhez.

MIT MONDOTT A KÜLDÖTT A WILAYA9-RÓL Az iszlám megbecsült Prófétájának jellemzésére ezt mondja a Korán: „ Eljött immár egy küldött magatok közül. Keserves néki, ha valami baj ér benneteket, tiértetek aggódik, s a hívők iránt jóságos és könyörületes.” 9:128 Hihetetlen, hogy a megbecsült Küldött, aki a Korán szerint senkit nem tartott kedvesebbnek a hívők közösségénél, az szemet hunyna és csöndben maradna azon az Isteni szabályelven, ami egész életében olyan központi fontossággal bírt az iszlám társadalmat illetően. A Küldött mindenkinél jobban tudta, hogy a nagymértékben szabályozott iszlám intézménye nem egy-két évtizedre készül, hanem az egy mindent magába foglaló, örök rendszer, és amíg emberi élet létezik, addig fenn kell tartani. Ezért a Küldött elmélkedett azokon az eseményeken, melyek évezredekkel halála után megtörténnek és szükséges utasításokkal látta el kortársait. A Küldött tudta, hogy a vallás egy szociális szervezet, és egyetlen ilyen sem tudja magát fenntartani megfelelő vezetés hiányában. Ezért szükséges egy vezető, aki megőrzi a vallás kultúráját és törvényeit, aki a társadalom kerekeit mozgásban tartja és aki

9

Wilaya isteni megbízatást, Istentől jövő hatalmat, meghatalmazást és fennhatóságot jelent. 59

boldogságra irányítja ez embereket ezen a világon és a túlvilágon. Hogy is tudná így valaki azt feltételezni, hogy a Küldött nem foglalkozott azzal, hogy mi lesz halála után? A Küldöttnek jellemző szokása volt, hogy az emberek ügyeinek intézésére kijelölt valakit, amikor arra készült, hogy elhagyja Medinát küzdelem vagy Hadzs miatt. Hasonlóképpen, muszlim kézre került községek élére vezetőt jelölt ki és parancsnokokat harcok levezetésére. Ezt mondta: a vezetőtök ez és ez, és ha őt megölik, akkor ez és ez, és ha őt is megölik, akkor ez és ez. Mivel ez a gyakorlat jellemző volt rá hogyan is hihetnénk, hogy amikor a másvilágra készült, nem nevezett meg senkit sem? Összefoglalva, aki mélyen megérti az iszlám magasztos célját, és megismeri a Próféta nagyszerű személyiségét, kétséget kizárólag megerősíti a imamátus jelentőségét és tisztázza a wilaya fogalmát.

A KÜLDÖTT MEGNEVEZI AZ UTÓDJÁT A Küldött nem elégedett meg azzal, hogy általánosságban beszéljen a wilaya és a muszlimok ügyeinek a Küldött halála utáni intézése és kormányzásának kérdését illetően. Annál is inkább, küldetésének első napjától, nyíltan beszélt olyan témákról, mint a tauhid vagy az eljövendő események. Alit nevezte meg a vallási és civil ügyek védelmezőjének és őt nevezte meg utódjának minden muszlim ügyet illetően. Széles körben elfogadott feljegyzés szerint, azon a napon, amikor a Küldöttnek először kellet a nyilvánosságot a hitre hívnia, összehívta a rokonait. Ekkor kinyilvánította, megerősítette és létrehozta a Hívők Parancsnokának, Alinak azon pozícióját, mely a vallási és polgári ügyek védelmezőjévé és megbízottjává tette őt. Továbbá életének utolsó napjaiban, Ghadir Khumm-nál százhúszezer ember társaságában megfogta Ali kezét és magasba emelte, mondván: „Bárki, akinek vezetője vagyok, annak Ali a vezetője.” Mindemellett a Küldött az Imámokról úgy nyilatkozott, mint akik követik őt számban, névben és egyéb kvalitásban. Egy jól ismert feljegyzés szerint, Shia és Szunni forrásból tudjuk, hogy a Küldött azt mondta: „Az imámok száma tizenkettő és mind a Qurayshoz tartoznak.” Majd felsorolja a nevüket, egyiket a másik után. Másik feljegyzés szerint, Jabir ibn Abdullah Ansari-nak mondja: „Élni fogsz, amíg látod az ötödik imámot, add át üdvözletemet neki.” Továbbá, a Küldött utódjaként nevezte ki a Hívők Parancsnokát, Alit, aki szintén megnevezte saját utódját, amint azt a többi imám tette sorjában.

AZ IMÁMOK FEDDHETETLENSÉGE Ezek a feljegyzések tisztázzák, hogy amint a Küldött, úgy az Imámok is mentesek a bűntől és a hibáktól. Máskülönben a vallási elhívás tökéletlen lenne és az isteni iránymutatás elveszítené eredeti hatását.

AZ IMÁMOK ERKÖLCSI ÉRTÉKEI Az Imámnak olyan erkölcsi értékekkel kell rendelkeznie, mint bátorság és hősiesség, tisztaság és nagylelkűség és igazságosság, mert aki tévedhetetlen, annak minden vallási törvénnyel összhangban kell cselekednie és a vallás jó erkölcsi minőséget kíván. A Imámnak felül kell múlnia mindenki mást erkölcsi kiválóságban, mivel az értelmetlen lenne, ha valaki magával egyenrangút, vagy jobbat akarna vezetni. Ez összeegyeztethetetlen lenne az isteni igazsággal.

AZ IMÁMOK TUDÁSA Mivel a vallás és az emberek vezetése az Imám gondjaira van bízva, fontos, hogy tudása legyen mindarról, ami az emberi szükségletekre és az emberei boldogságra ezen a világon és a túlvilágon hatással van. A vezető tudatlansága ellentétben állna az értelemmel és értelmetlen lenne az általános isteni iránymutatást illetően. 60

A TIZENNÉGY FEDDHETETLEN IMÁM A Küldött, Fatima és a tizenkét Imám együtt alkotják a tizennégy feddhetetlen személyt, és köztük az első öt – a Küldött, Fatima, Ali, Haszan és Huszejn – az Ahl al-Kisa a „köpönyeg/köpeny emberei”10, mivel a Küldött egyszer a fejére húzott egy köpenyt és a többi négy személyt magához hívta és rájuk húzta a köpenyt. Ezután imádkozott és Isten a következő verset – Ayat at-Tathir11 – nyilatkoztatta ki velük kapcsolatban: „...Allah el akarja távolítani rólatok – ó Ház népe – a tisztátalanságot és tisztasággal akar megtisztítani benneteket.” 33:33

AZ IRÁNYMUTATÁS IMÁMJAI, BÉKE LEGYEN RAJTUK Az iránymutatás imámjai, akik a Küldött örökébe léptek, mint az emberek vallási és civil ügyeinek vezetői tizenketten vannak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

A hívők parancsnoka, Ali ibn Abi Talib Imám Haszan Mudzstaba Imám Huszejn, a mártírok fejedelme Imám Szadzsad Imám Muhammad Baqír Imám Dzsafar as-Sadiq Imám Musa Kazim Imám Riza Imám Muhammad Taqi Imám Ali an-Naqi Imám Hasan Askari Imám Mahdi vagy a Kor Imámja, Muhammad ibn Haszan

AZ ÖRÖKÖSÖK VISELKEDÉSE Az örökösök tökéletes példái a Küldött tanításának; viselkedésük pontosan megegyezik az övével. Természetesen kétszáz ötven év alatt a Hidzsra 11. évétől ( A Küldött halála) számolva 260-ig (Imám Mahdi rejtőzködése óta), mely idő alatt az imámok kapcsolatban álltak az emberekkel, a szociális környezet jelentős változáson ment keresztül, mint ahogy az imámok kifelé irányuló élete is. Ezzel szemben az Imámok nem hagyták el a Küldött módszerének alapvető célját, mely a vallás alapelveinek megőrzéséből és végrehajtásából áll mindenféle elferdítéstől mentesen. Továbbá mindent elkövetnek, hogy tanítsák az embereket. A Küldött küldetésének huszonhárom éve három megkülönböztetett részre osztható. Az első három év a titkos hirdetés ideje; a következő tíz év a nyílt hirdetés, melynek folyamán a Küldött és követői komoly üldözésnek voltak kitéve és ezért a cselekvés szabadságában voltak megfosztva, mely így nélkülözte a társadalom reformálásának lehetőségét; és az utolsó tíz év a Küldöttet olyan környezettel látta el, ahol a legjobban tudta a céljait realizálni, vagyis az igazságot a gyakorlatba átültetni, drámaian előbbre juttatni az iszlám ügyét és ráébreszteni az embereket az igazságra. Ezen három megkülönböztetett környezetnek megvoltak a maga kényszerhelyzetei és a Küldött viselkedésének különböző formáit jelenítette meg. A Küldött Hidzsra előtti küldetésének időszaka és azok a körülmények, melyekkel az imámoknak szembe kellett nézniük, hordoz valamilyen hasonlóságot önmagában. Utóbbi néha a prófétai küldetésre hasonlított, melyben az igazság demonstrálásának semmilyen formája nem volt lehetséges. Máskor az imámoknak a 10 11

Ahl al-Kisa a köpönyeg emberei, melyet shia és szunni hadísz egyaránt tartalmaz Ayat at-Tathir jelentése a Megtisztítás verse 61

legnagyobb óvatossággal kellett kivitelezni feladatukat. Ez igaz a negyedik imám idejére, és a hatodik imám idejének végére. Néha leginkább a hidzsra előtti 10 évre hasonlított, amikor a Küldött nyíltan hirdette a hitet Mekkában, de ő és a követői keserves üldöztetésnek voltak kitéve. Majd az imámok nyíltan tanítottak vallási tanokat és hirdették a szabályokat, de képtelenek voltak a zaklatást elkerülni és újabb és újabb nehézségbe ütköztek napról napra. Ha lenne olyan időszak, mely hasonlít a hidzsra utánira, akkor az Ali, a Hívők Parancsnokának kalifátusa idejére tehető, és egy rövid időszak Fatima, Imám Haszan, Imám Huszejn ideje alatt – különösen a két utóbbi időszak szintén rövid, mely tükrözte a Küldött napjait, amikor az igazság napvilágra került. Összefoglalva, az imámoknak soha nem volt meg a lehetőségük a nyílt, radikális ellenszegülésre az elnyomó uralkodókkal szemben. Ezért arra voltak kényszerítve, hogy taqiyyat12 alkalmazzanak, hogy elkerüljék a még nagyobb elnyomást. Olyannyira, hogy az ellenségeik minden oldalról minden féle lehetséges ürüggyel megpróbálták az iránymutatás fényét kioltani és az imámok minden maradványát felszámolni.

MIKÉNT KÜLÖNBÖZTEK AZ IMÁMOK KORUK KORMÁNYAITÓL A Küldött ideje után létezett, magát iszlámnak nevezett kormányzás alapjaiban különbözött az Örökösök gyakorlatától. Igazsággal szembeni kérlelhetetlen szembenállásuk egy soha véget nem érő történelmi huzavona volt. A Küldött számára, az Örökösök egyik legfontosabb erénye a a Korán tanításainak, illetve a megengedett és a tiltott megértése. Ennek elégnek kellett volna lennie, hogy a legmagasabb tiszteletet megkapják a muszlim közösségtől. De a muszlim közösség nem adta meg egységesen a nekik járó tiszteletet. Az első napon, amikor kihirdette küldetését és rokonait az iszlámra hívta, a Küldött Alit nevezte meg örökösének, ahogy ugyanezt elismételte élete vége felé is, Ghadir Khummnál és más alkalmakkor. Halála után azonban az emberek mást választottak utódnak; az Örökösök meg voltak fosztva attól, ami jogosan az övék volt, és így következésképpen a koruk uralkodói veszélyes riválist láttak bennük. Megfélemlítve érezték magukat és megpróbálták megölni őket ahogy alkalom nyílt rá. A legmélyebb különbözőség forrása az örökösök és ezen kormányzatok között abban a tényben rejlik, hogy az örökösök az iszlám államot az isteni törvények megőrzésére és kivitelezésére akarták létrehozni,ezzel szemben, amint azt a cselekedeteikből látjuk és tapasztaljuk, ezen kormányzatok nem gondolták fontosnak a törvények teljes körű kivitelezését illetve, hogy viselkedésükkel a Küldöttre hasonlítsanak. Számos helyen a Koránban, Isten megtiltotta a Küldöttnek és követőinek, hogy megváltoztassák a törvényeket és óva intett az azoktól való legkisebb mértékű elhajlástól. A Küldött viselkedése tökéletesen alkalmazkodott ezekhez a megváltoztathatatlan törvényekhez, időtől, helytől és személytől függetlenül. Ezen törvények betartása és érvényre juttatása mindenkire érvényes, beleértve a Küldöttet. A Shariah13, ahogy ezen törvényeket összefoglaló néven hívják, mindenhol érvényben volt. Ezen elterjedt igazság és egyenlőség miatt az emberek közti minden megkülönböztetés háttérbe szorult. A Küldött, akinek Isten engedelmességet írt elő, nem tett különbséget saját személyes és társadalmi életében és nem élvezte a luxust. Nem állított fel formális ceremóniákat és nem ünnepelte nagyszerűségét a sokaság előtt. Nem próbált dicsfényt létrehozni maga köré és nem volt észrevehető semmilyen különleges jelképről. Egyik társadalmi réteg sem akarta a másik fölé helyezni önmagát. Férfi és nő, nemes vagy egyszerű származású, gazdag vagy szegény, befolyásos vagy gyenge, városi vagy falusi, rabszolga vagy szabad, fekete 12 13

takargatás, színlelés, igazi céljaik eltitkolása Az iszlám szent törvénye 62

vagy fehér mind azonos helyzetben álltak. Mindenkinek be kellett tartani a vallási előírásokat, és mindenki mentes volt attól, hogy alárendelődjön a hatalmaskodóknak és zsarnokoknak. Ha egy kicsit átgondoljuk a dolgot, tisztán kitűnik, hogy a Küldött egyetlen célja, hogy az iszlám isteni törvényeit az emberek között igazságos és egyenlő módón hajtsák végre és hogy megőrizzék a megváltoztatástól és a korrupciótól. A Küldöttet követő kormányzás azonban nem alkalmazkodott a Küldött viselkedéséhez és teljesen megmásította az eljárásokat. Ez az alábbi következményeket vonta maga után: 1. majdnem egy éjszaka alatt szélsőséges osztálybeli megkülönböztetések tértek vissza az iszlám társadalomba, mely kettéosztotta azt a hatalmasokra és a gyengékre. Az egyik csoport élete és tulajdona a másik játékszerévé vált. 2. A Muszlim kormányzás fokozatosan megmásította az iszlám törvényeit és elutasította az eredetiek végrehajtását, néha az iszlám társadalom jólétének nevében, máskor a biztonság és állampolitika nevében. Napról napra alakították át az eredeti tanokat és viselkedést, mígnem elérték azt az állapotot, hogy az iszlám kormányzásnak nevezett szervezeteknek bűntudatuk sem volt, hogy nem az eredeti iszlám törvényekkel összhangban végzik napi munkájukat. Egyszóval az Örökösökkel egyidejű muszlim kormányzatok megváltoztatták az iszlám törvényeit és szabályait, azért hogy a saját rövid-távú érdekeiket érvényesítsék. A Küldött viselkedésével való egyet nem értés következménye a meghamisítás. Ezzel ellentétben az Örökösök elismerték, hogy a Korán előírása a Küldött módszereivel való összhangot illetően minden időben kötelező érvényű. Az alapvető ellentét ezen kormányzások Örökösök elleni irgalmatlan támadásba torkolltak és elhallgattatásuk érdekében minden eszközt bevetettek. Az Örökösök, az isteni kötelességgel egyetértésben azon fáradoztak, hogy az igazi törvényt hirdessék és tanítsák az istenfélő embereket, minden nehézség és a rendíthetetlen ellenség cselszövései ellenére, amivel szembe kellett nézniük. Hogy lássuk ennek az igazságát, elég ha megnézzük a történelmi feljegyzéseket és meglátjuk, hogy milyen nagy volt a shia népesség Ali, a Hívők parancsnoka öt éves kalifátusa idején. Természetesen, ez a nagy csoport az ő első huszonöt éves visszavonultsága idején nőtt ekkorára. Hasonlóképpen a shiák, akik nagy számban látogatták Imám Baqírt, azokat Imám Szadzsad tanította, és többszázezer shia, akik Imám Rezával érintkeztek, azok Imám Musa ibn Dzsafar által elhintett spirituális tanításának gyümölcsét aratták le. Végül, az örökösök folyamatos tanításra irányuló erőfeszítésein keresztül a shiák száma az imamátus ideje végére óriási méretűre duzzadt.

MI VOLT RENDKÍVÜLI AZ ÖRÖKÖSÖK MÓDSZERÉBEN? Amint írtam, a Küldött örökösei elnyomás alatt éltek és kötelességeiket a taqiyya feltételei alatt teljesítették nagyon nehéz körülmények között. Közülük csak négy volt képes szabadon működni taqiyya nélkül és csak nagyon rövid ideig. Alább röviden bemutatom az Örökösök életét.

ALI A Hívők Parancsnoka, Ali ibn Abi Talib, a Küldött tanításának első legtökéletesebb példája volt. Alit kora gyerekkortól a Küldött nevelte, aki árnyékként követte őt élete utolsó napjáig. Olyan volt mint egy éjjeli lepke a prófétai láng körül; az utolsó pillanatban, amikor elvált tőle a Küldött, akkor megölelte a testét és örök nyugalomba tette. 63

Alinak univerzális személyisége van, és megkockáztatható azt mondani, hogy többet beszéltek róla, mint bármely más történelmi figuráról. Tudósok és írók – Szunni és Shia, muszlim és nem muszlim – több mint ezer könyvet írtak róla. Dacára a jelentős barát és ellenség által véghezvitt kutatásnak, senkinek nem sikerült megtalálnia hitének Achilles sarkát vagy bátorságának, erkölcsösségének, spirituális kultúrájának, igazságérzetének vagy más erényének hiányosságát. Ez azért van, mivel ő egyike volt azoknak, akinek az erkölcsi tisztaságon és tökéletességen kívül minden idegen volt. Amint a történelem bizonyítja, mindazok közül, akik a Küldött halála óta hatalmat gyakoroltak, Ali az egyedüli, aki a Küldött viselkedésével összhangban cselekedett az egész idő alatt, amit hatalmon töltött az iszlám társadalomban anélkül, hogy a legkisebb mértékben is elhajlott volna attól és aki az iszlám törvényeit úgy hajtotta végre, ahogy azt a Küldött idejében tették bármiféle meghamisítás nélkül. A Második kalifa halála után, és annak utasítása szerint, egy hatfős társaságot állítottak fel az új kalifa személyének kijelölésére. Hosszas megbeszélés után a választás Alira és Uthmanra szűkült le. A kalifátus Alira lett kijelölve azzal a feltétellel, hogy az első és második kalifa viselkedése szerint vezeti az embereket. Ő ezt elutasította, mondván: „Nem lépek túl azon, amit igazságnak ismerek.” Majd a pozíciót Uthmannak ajánlották fel ugyanezzel a feltétellel, és ő elfogadta azt. Miután átvette a hatalmat, egy teljesen más viselkedést és igazgatást kezdett el gyakorolni. Ali páratlan volt a Küldött társai közt hősiességben, önfeláldozásban és önmaga háttérbe szorításában az Igazság szolgálatát illetően. Tagadhatatlan, hogy ha az iszlámnak ez az önfeláldozó hőse nem létezett volna, a mushrikok könnyen kiolthatták volna a prófétai lángot számos alkalommal: a hidzsra éjszakáján, a Badri, Uhudi, Trenchi és Khaybar csata idején. Az első naptól kezdve, hogy a társadalomba lépett, Ali nagyon egyszerű életet élt. A Küldött élete alatt és után és kalifátusának ideje alatt, Ali a szegények legszegényebbjeként élt, öltözött és táplálkozott. Azt mondta: „Aki hatalmat tart a kezében, annak olyan életet kell élnie, ami vigaszt nyújt a szükségben szenvedőnek és nyomorultnak; nem úgy hogy féltékennyé tegye őket és összetörje a szívűket.” Azon a napon, amikor mártírhalált halt, habár az egész iszlám államot irányította, csak hétszáz dirhamja volt amivel egy házi alkalmazottat akart felvenni. Ali dolgozott a megélhetésért, és a farmon végzett munkát preferálta. Ültetett fákat is és csatornákat is ásott. Bármit, amit így megkeresett és a kiadós hadizsákmányt is szétosztotta a szegények között. Az általa gondozott földet letétbe helyezte vagy eladta és a bevételt a szegényeknek adta. Egy évben, amikor kalifa volt elrendelte, hogy mutassák be a letétbe helyezett tulajdonából származó bevételt. Ez négyezer aranydinárt tett ki. Minden csatában, amiben Ali részt vett, soha nem ment szembe egy vetélytárssal sem anélkül, hogy legyőzte volna azt. Soha nem mutatta a hátát az ellenségnek. Azt mondta: „Ha az egész arab nép szemben állna vele és harcot indítana, nem hátrálnék meg. Nincsen félelmem.” Mindamellett, hogy senki meg nem közelíti Alit bátorságban; kedvességének, érzékenységének és nagylelkűségének nem volt határa. Soha nem ölt nőt, gyermeket vagy tehetetleneket csatában. Soha nem ejtett foglyokat és nem követte azokat, akik elmenekültek. A Siffin Csata alatt, Muawija serege támadott és elfoglalta az Eufrátesz partját. Elvágták Ali csapatának útját a vízhez. Később, a véres csata folyamán, Ali csapata megszerezte a folyópart feletti befolyást, ekkor elrendelte hogy az ellenségnek adjanak hozzáférést a vízhez.

64

Amikor kalifa volt, Ali ajtónálló, illetve egyéb közbenjáró nélkül fogadott mindenkit. Gyalogszerrel járt, piacra ment és jámborságot és jóindulatot parancsolt az embereknek és hogy adják meg egymás jogait. A rászorulóknak és özvegyeknek kedvesen és alázattal segített. Otthontalan árváknak adott menedéket és személyesen látta el őket szükségükben és tanította őket. Ali sok energiát fektetett a tudás hirdetésébe, amit nagyon nagyra becsült. Amint mondta: „Nincsen olyan betegség, mint a tudatlanság. A Camel csata folyamán éppen elrendezte az erőit, amikor egy arab jött oda hozzá és ezt kérdezte: „ Mi a tauhid jelentése?”. Az emberek helytelenítően vitatkoztak minden oldalról, mondván „Milyen idő ez arra, hogy ilyet kérdezzenek?” Ali visszatartotta őket az arabtól és azt mondta: „Azért harcolunk, hogy ilyen igazságokat állítsunk fel.” Majd félrevonta az arabot, és lenyűgöző szavakkal magyarázta el azt neki. Egy másik történet a Siffin csatából származik, ami hasonlóképpen megmutatja Ali rendkívüli vallási fegyelmét és isteni erejét. Amíg a két hadsereg egymásnak esett és mindenfelé vér folyt, az egyik katonájától vizet kért. A katona előhozott egy fa kupát, megtöltötte vízzel és odakínálta. Ali látván a hasadást a kupán azt mondta: „Ilyen kupából inni az iszlám szerint helytelen.” A katona így válaszolt: „Ilyen helyzetben, amikor az ellenség nyílzápora ér minket, akkor nincsen időnk és igényünk ilyen finom szabályokra.” A válasz röviden ez volt: „Harcolunk, hogy csak ilyen vallási előírások legyenek érvényben. Nincsen különbség kisebb vagy nagyobb előírás között.” Ali volt az első ember a Küldött után, aki a spirituális valóságokat a filozófiai reflekció módjával érte el, az értelem és ok-okozat szabad gyakorlása árán. Sok technikai kifejezést használt, és az arab nyelvtan szabályait fektette le és rendszerezte azokat, hogy megőrizze a Koránt a másolás hibáitól. Ali értekezéseiben, leveleiben és egyéb dokumentumaiban fellelhető pontos tudás, spirituális kultúra és az etikai, szociális, politikai és matematikai problémák mérlegelése lenyűgöző. Ezen dokumentumok gazdagsága Alit a legjobban ismert emberré teszi a muszlimok között, akinek a Korán magasztos céljairól teljes és tökéletes felfogása van és akinek az iszlámról alkotott kritikus és praktikus fogalma olyan, amilyennek lennie kell. Kifejezik a prófétai mondás helyességét és megbízhatóságát: „Én vagyok a tudás városa és Ali annak a kapuja.” Ezt a tudást cselekedetekkel kombinálta. Röviden, Ali rendkívüli jelleme túlmutat annak a leírhatóságán és értéke felbecsülhetetlen. Soha a történelemben egyetlen jellem karakterét sem övezte akkora figyelem a világ tudósai és gondolkodói által, mint az övét ekkora mértékben.

FATIMA A FENSÉGES, A LEGIGAZABB Fatima volt a Küldött szeretett lánya. Elnyerte apja legmélyebb szeretetét alapos tudása, hite, jámborsága, értékei és erkölcsi tisztasága által. Tudása, aszketizmusa, istenimádata miatt apja az Első a Nők között címet adta neki (Syyidat an-Nisa). A Küldött azt mondta: „Fatima tetszése az én tetszésem és az én tetszésem Isten óhaja. Fatima haragja az én haragom, és az én haragom Isten haragja.” Fatima a prófétai küldetés hatodik évében született Khadidzsától. A Hívők Parancsnokához, Alihoz ment feleségül a Hidzsra második évében és három hónap és pár nappal a Küldött halála után halt meg. Életében, Isten tetszését mindig a magáé fölé helyezte. Gyerekeit nevelte és a házimunkát maga és szolgája közt osztotta fel, egyik nap ő, másik nap szolgája végezte el a munkát. Muszlim nőket érintő problémákkal foglalkozott és szabad idejét istenimádattal töltötte. Csak annyit tartott meg magának, ami nagyon fontos volt, különösképpen a Fadak (Khaybar közeli falu) bőséges bevételét, a maradékot Isten útján költötte és 65

néha a napi ellátását a szegényeknek adta és ő maga éhes maradt. A kiterjedt értekezés, amit a kortársaknak és más muszlimoknak nyújtott a Próféta mecsetében és a fadak tulajdon lefoglalására az első kalifa által kiadott rendelet elleni szilárd ellenállás és más feljegyzett értekezései és megjegyzései nagyszerű bátorságról és szilárd, kitartó lélekről tanúskodnak. Fatima volt a Küldött szeretett lánya, a Hívők Parancsnokának felesége és az iszlám tizenegy Imámjának „anyja”. A Korán szerint elérte a hibátlanság szintjét.

IMÁM HASZAN ÉS IMÁM HUSZEJN Ez a két kiemelkedő alak testvérek, Ali és Fatima fiai. A Küldött nagyon szerette őket és fiainak tekintette, nagyon nehezére esett, ha kényelmetlenül vagy boldogtalannak látta őket. Azt mondta: „Ez a két fiam imámok, álltukban és ültükben egyaránt.” Ez utóbbi álltukban és ültükben utalás Huszejn nyílt kalifátus iránti igénylésére, lázadására és háború a hit ellenségeivel szemben, és Haszan tartózkodását mindezektől. Azt is mondta: „Haszan és Huszejn a Paradicsom ifjainak vezetői.” Nagyapjuk kijelentésének megfelelően Imám Haszant kalifává választották. Az emberek hűséget esküdtek és hat hónapig ő felügyelt az iszlám területek felett, Szíriát és Egyiptomot kivéve, ami Muawija befolyása alatt állt. Haszanban apja viselkedése volt felismerhető. Ez idő alatt Imám Haszan hadsereget állított fel, hogy elnyomja Muawija lázadását, de végül tisztává vált számára, hogy az embereket behálózta és hogy seregének vezetői összeköttetésben álltak Muawiyával, akik annak parancsára vártak, hogy letartóztassák vagy megöljék őt. Így kényszerítve volt fegyverszünet kihirdetésére. Imám Haszan Muawijával fegyverszünetet kötött, aki azonban nem tartotta be annak a feltételeit. Miután az egyezmény megköttetett, Muawija Irakba ment. Felmászott a muszlimok előtt felállított emelvényre és kihirdette: „Nem harcoltam veletek a vallás ügyéért, hogy harcoljatok, vagy böjtöljetek. Uralkodni akartam rajtatok és most elértem a célomat.” Majd azt mondta: „Az egyezmény, amit Haszannal kötöttem most a lábaim előtt hever.” A fegyverszünet következménye után, Imám Haszan kb. kilenc és fél évet élt Muawija uralma alatt barátságtalan és keservesen elnyomó körülmények között. Nem élvezett semmilyen személyes biztonságot, még saját otthonán belül sem; végül saját felesége Juda mérgezte meg Muawija felbujtására. Imám Haszan mártírhalála után, testvére Imám Huszejn örökölte az emberek iránymutatására irányuló posztot Isten parancsára és Haszan akaratának megfelelően. De a feltételek nem változtak; Muawija megint támadásba lendült és sikerült Imám Huszejn minden lehetőségét elvágnia. Három és fél évvel később Muawija meghalt és a kalifátus vezetését, ami addigra szultanátusra degradálódott, fiára, Yazidra hagyta. Yazid, ellentétben hipokrita apjával, gőgösen alkoholizált és nyíltan tivornyázott, trágár módon viselkedett és sokat lármázott. Amint hiú fiatalsága magára vállalta a muszlimok ügyét, elrendelte Medina kormányzójának, hogy csikarjon ki hűségesküt Imám Huszejntől, vagy máskülönben küldje el a fejét. Amikor a kormányzó követelte az esküt Huszejn időt kért. Éjszaka Mekka felé vette az útját embereivel és Isten szentélyében keresett menedéket, mely a menekültek elismert helye az iszlámban. Miután ottmaradt néhány hónapig, rájött, hogy Yazid nem tágít és hacsak esküt nem tesz, bizonyosan megölik. Közben levelek ezrei érkeztek Irakból, hogy támogatásukról biztosítsák őt és sürgették, hogy állítson fel hadsereget az Umayyad elnyomás ellen. Imám Huszejn tudta jól saját tapasztalatából, figyelmeztetésekből és az uralkodó szociális klímából, hogy egy felkelés az ő részéről nem eredményezne sikert. Mindazonáltal eltökélten visszautasította az eskütevést és 66

haláláig harcolt ellene. Útközben, Karbala síkján (Kufától 70 km-re) összetalálkozott egy hatalmas ellenséges erővel. Imám Huszejn senkit nem kért fel, hogy vele tartson ezen a hittel teli úton és kifejezte szilárd elhatározását a mártírsággal való találkozásra és megadta nekik a választás esélyét a hozzá való csatlakozásra. Következésképpen azon a napon, amikor szembenézett az ellenséggel, elenyésző számú ember vette körül, akik elkötelezettek voltak hitük iránt. Így az ellenséges sereg könnyen körülfogta őket és elzárta útjukat a víztől. Az eskütétel és halál között kapták el őket. Imám Huszejn nem csatlakozott az eskütevők táborához, hanem kész volt meghalni. Egy nap reggeltől délutánig harcolt az embereivel; ekkor ő maga, fiai, unokaöccsei, unokatestvére és más társai mártírhalált szenvedtek, összesen körülbelül hetven ember. Csak kedves fia Imám Szadzsad, aki túl beteg volt ahhoz hogy harcoljon, maradt életben. Imám Huszejn mártírságát követően zsákmányul ejtették javaikat és maradék családtagjai fogságba kerültek, Karbalából Kufába és Kufából Damaszkuszba küldték őket a mártírok fejével együtt. A fogság időszaka alatt Imám Szadzsad és Zaynab, Imám Huszejn lánytestvére számos beszédet tartott, ami leírta az Umayyad tirannikus viselkedését, hogy az egész világ megértse azt. Imám Szadzsad nevezetes beszédet mondott Damaszkuszban és Zaynab számos publikus beszédet tartott Kufában, beleértve a kufai kormányzó Ibn Ziyad gyűlése előtt és Yazid jelenlétében Damaszkuszban. Minden alkalom emlékezetes, melyben Imám Huszajn az Umayyadok féktelen elnyomása és igazságtalansága ellen lépett fel és amelyhez hasonlót alig lehet a történelem lapjain olvasni. Megkockáztatható az a kijelentés, hogy az iszlám ennek az eseménynek köszönheti a meglétét; ha nem történt volna meg, az Umayyadok az iszlám összes örökségét megsemmisítették volna.

IMÁM HASZAN ÉS IMÁM HUSZEJN MÓDSZERE KÜLÖNBÖZŐ VOLT? Habár a Küldött mindkét kiemelkedő egyént imámnak nevezte, módszerük különböző volt. Néhányan olyan messzire mentek, hogy azt mondják a két imámnak olyannyira különböző viselkedése volt, hogy az egyik békét teremtett, amikor negyvenezer ember állt rendelkezésére, amíg a másik halálig harcolt, elvesztvén saját csecsemőjét és társait, amikor csak negyven társa akadt (családon felül). Egy alapos vizsgálat azonban az ellenkezőjét bizonyítja. Míg Imám Haszan kilenc és fél évet élt Muawija rezsimje alatt anélkül, hogy nyíltan szembeszegült volna, Imám Huszejn körülbelül azonos időt élt ugyanazon zsarnok alatt testvére meggyilkolása után anélkül, hogy felkelést indított volna vagy nyílt ellenállást tanúsított volna. Ennek megfelelően, a különbség nem kettejükben hanem az elnyomó erők különbözőségében keresendő, nevezetesen Muawija és Yazid. Muawija eljárásmódja nem a mértékletesség talaján gyökerezett; nem tette nyíltan nevetség tárgyává a vallási törvényeket. Muawija magát a Küldött egy társának és a kinyilatkoztatás ismerőjének tekintette. Mivel testvére a Küldött egyik felesége volt, ismertebb nevén a Hívők Anyja, ezért ő magát a Hívők Nagybátyjának hívta. Őt a második Kalifa körültekintően kezelte, aki az emberek teljes bizalmát és legmagasabb megbecsülést élvezte. Továbbá, Muawija általában a Próféta társait bízta meg tisztségekkel, akik az emberek (Abu Hurayra, Amr ibn As, Samra, Yusr, Mughira ibn Shuba) tiszteletét és hódolatát élvezték. Számos történet keringett az emberek között ezeknek a társaknak az erényeiről, a kiváltságos vallási rangjukról, hogy bármit elkövettek, az megbocsájtatott nekik és így tovább. Muawija tetteit a körülötte forgó egyének racionalizálták és igazolták, 67

és ha nem, akkor megkísérelték elhallgattatni a protestálókat, először anyagi megvesztegetéssel, vagy ha az nem ment, akkor gyilkolással. Ali ártatlan követőinek tízezreit ölték meg. Mindenben, amit Muawija tett, a vallásosság látszatát tartotta fenn. Szintén fenntartotta a türelmes attitűdjét és finomkodó viselkedésével megszerezte az emberek szeretetét és szolgálatkészségét. Szóbeli durvaságra és vitatkozásra jó kedvvel és előzékenyen válaszolt. Politikájának ez volt a háttere. Kifejezte a tisztelet külső jeleit Imám Haszan és Imám Huszejn felé, és drága ajándékokat küldött neki, de ugyanakkor kihirdette, hogy bárki, aki a leszármazottak dicséretét közvetíti, az életével és tulajdonával játszik és aki ezzel ellentétben a Próféta egyéb társait dicsőíti, az jutalomban részesül. Prédikátorokat rendelt a muszlim szószékekre, hogy átkozzák Alit és elrendelte a támogatóinak megölését, bárhol rátalálnak. A parancsot olyan buzgalommal hajtották végre, hogy az is áldozatul esett hamis vádak alapján, aki csak rokonszenvezett Alival. Egy Imám Haszan által vezetett felkelés az iszlám kárára, pusztán érzéketlen vérontást eredményezett volna. Még az is elképzelhető, hogy Muawija hozzá közel eső embereket veszteget meg, hogy végezzenek az életével, majd a nép érzékenységére hatva gyászt színlelne. Majd lemészárolna egy halom shiát megtorlásként, hogy megbosszulja az Imám halálát, mint ahogy Uthman esetében tette. Yazid politikai stílusa, apjáéval semmilyen hasonlóságot nem mutatott. Ő egy önmaga kedvét kielégíteni próbáló, elhanyagolt fiatal volt, aki semmilyen más logikát nem ismert, mint az erőt és soha nem vette számításba a nép véleményét. Kormányzásának első évében sokakat legyilkolt a Küldött leszármazottai közül. Második évben kifosztotta Medinát, és katonáit három évre hátrahagyta, hogy szabadon gyilkoljanak és garázdálkodjanak. A harmadik évben lerombolta a Kábát. Ezért Imám Huszejn felkelése egy egyre mélyülő és még szélesebb körben kifejezett népi szimpátiát vont maga után, ami véres lázadásban nyilvánult meg, majd fokozatosan jelentős számú muszlim természetes szeretetet kezdett táplálni az igazság és az örökösök iránt. Ezért volt az, hogy Muawija megparancsolta Yazidnak, hogy ne tegyen semmit Imám Huszejn ellen. De el lehet-e képzelni, hogy Yazid részegsége és egocentrizmusa képes lett volna megmutatni hol van a saját érdeke?

IMÁM SZADZSAD Imám Szadzsad két különböző módszert alkalmazott imamátusának eltérő időszakaiban. Mindkettő összhangban áll más imámok általános módszereivel. Imám Szadzsad részt vett Imám Huszejn felkelésében és elkísérte apját Karbalába, majd szemtanújává vált a tragikus eseménynek. Apja mártíromsága után fogságba került és Karbalából Kufába, onnan Damaszkuszba vitték. Fogsága alatt soha nem folyamodott taqiyyához, hanem mindig nyíltan elmondta véleményét és az igazságról beszélt. Beszédei és protestálása a Küldött örököseinek értékét és dicsőségét testesítette meg, valamint az apja által elszenvedett kegyetlen igazságtalanságot és az Umayyad rezsim által elkövetett szörnyűségeket jelenítette meg. A népi érzékenység folyam gátját nyitotta meg. A fogságból Medinába térvén egy veszélyes környezetből egy békésbe került át, mégis elzárta magát az idegenektől és istenimádattal foglalta el magát és feltűnés mentesen tanította azokat, akik az igaz utat követték. Harmincöt éves ott tartózkodása alatt közvetlen vagy közvetve nagy létszámban oktatta az embereket, feltöltve őket az iszlám kultúrájával.

68

Imám Szadzsad minden égi stílusban előadott könyörgését, amit a pulpituson mondott összegyűjtötték Sahifa e Sajjadiya néven. Ezekben a fohászokban az iszlám összes magasztos tanítása fellelhető.

IMÁM MUHAMMAD BAQIR Imám Baqir imamátusa alatt bizonyos mértékig lehetővé vált a vallási tudományok hirdetése. Az Umayyadok erőfeszítéseinek köszönhetően az örökösökről szóló prófétai mondások elvesztek. Habár ilyen mondások ezrei szükségesek a törvény alapjainak lefektetéséhez, alig ötszáz maradt fenn. Hogy rövidre fogjuk, a Karbalai események végső következménye és Imám Szadzsad harmincöt évig tartó erőfeszítése miatt a társadalomban létezett a shiáknak egy tömege, akiknek égetően szükségük volt az iszlám jogtudományának ügyeit illető iránymutatásra. Továbbá mivel belső széthúzás, és a vezetés általános puhánysága és alkalmatlansága miatt az Umayyad dinasztia gyengült, az ötödik Imám képes volt az Örökösöknek átadott tudományokat továbbadni. Sok tanítványa volt, akiket kellőképpen kiművelt elméleteiről.

IMÁM DZSAFAR SZADIQ A hatodik imám idején még kedvezőbbé vált az iszlám tudományok terjesztése. Imám Muhammad Baqír az autentikus prófétai mondások hirdetése következtében és diákjainak messzemenő erőfeszítése miatt, az emberek jobban megértették az autentikus iszlám kultúra iránti szükségüket és egyre jobban igényelték ezen bölcsességeket. Egy másik tényező, hogy az Umayyad dinasztia szétesőben volt és az Abbasid dinasztia még nem építette ki hatalmát teljesen. Valamint, az Abbasid klán még mindig barátságot színlelt az Örökösökkel és mivel Umayyad ellenes érzéseket hintettek el azért, hogy uralkodjanak; ehhez felidézték az Örökösök által elszenvedett kegyetlenséget és Karbala mártírjainak vérét. Imám Dzsafar számos tudomány hirdetésébe kezdett, és tudósok mindenhonnan özönlöttek, hogy az iszlám kultúra és etika minden területét érintően, valamint a próféták és imámok életéről kérdéseket tegyenek fel és hogy hallják a válaszokat és ezáltal hasznát vegyék bölcsességének és tanácsainak. Imám Dzsafar mindenféle emberrel beszélgetést folytatott és különböző szekták képviselőivel vitázott. Diákokat különböző tudományokra okított és több száz könyvet jelentetett meg Prófétai mondásokat tartalmazva és tudósi tanulmányokat az un. Usul-t. Kihasználva azokat a kímélő napokat az egyébként fojtogató időben, diákok ezreit tanította és az iszlám kultúra és tudományok felbecsülhetetlen értékeit bocsátotta közkézre. Több mint negyven ezer tudós hasznára vált ez a bőséges tudás-forrás. Imám Dzsafar arra irányította a diákjait, hogy írják le a tanításait. Azt mondta, hogy zűrzavaros idők fognak jönni és sok mű el fog veszni. „Akkor szükségetek lesz ezekre a könyvekre és írásokra; az egyetlen forrásként fog szolgálni a muszlimoknak, amire hivatkozhatnak majd tudományt és vallást illetően.” Ennek megfelelően diákjai papírt és tollat fogtak és mindent lejegyeztek. Imám Dzsafar minden óráját (kivéve amikor pihent) azzal töltött, hogy nyilvánosan, illetve magán tanított, hogy mindenki számára elérhető legyen az a hatalmas értékű és mennyiségű tudás. Összefoglalva, a csodálatos értekezések és felmérhetetlen értékű iránymutatás fellibbentette a tudatlanság függönyét és újra felállította a Küldött igazi vallását. Ezért őt a Shia út alapítójának tekintik, melyet saját ideje óta a Dzsafari gondolkodás iskolájának hívnak. 69

IMÁM MUSA KAZIM Az Umayyad kormányzás bukása után az Abbasidok kinézték maguknak Fatima leszármazottait és minden erejüket bevetették, hogy a Küldött leszármazottait kiirtsák. Lefejezték őket, élve eltemették, illetve épületek alapozásába temették őket. Leégették a hatodik Imám házát és számos alkalommal Irakba rendelték kihallgatás végett. Éppen ezért a hatodik Imám élete vége felé a taqiyya iránti szükséglet szigorúbbá vált és mivel felügyelet alatt állt, csak néhány kiválasztott shiát tudott fogadni. Végül mártírhalált halt, a második Abbasid kalifa – Mansur – megmérgeztette. Így a hetedik Imám szolgálatának ideje a legkomolyabb és legjobban kiterjedő nyomás alatt kezdődött el. A legszigorúbb óvatossági és taqiyya iránti szükséglet ellenére az Imám azzal foglalatoskodott, hogy hirdette a vallási tudományokat és sok prófétai mondást ismertetett a shiákkal olyan mértékig, hogy több tanítást és jogtudományt hagyott hátra, mint bármely másik Imám, az ötödik és hatodik Imámot kivéve. A szűk lehetőségek miatt tanításainak legnagyobb részét a kitalált figura „Tudós” és „Abd al Salih” néven közvetítették. Imám Musa egy időben élt a negyedik abbasid kalifával, Mansurral, továbbá Hadival, Mahdival és Harunnal. Ők folyamatos nyomás alatt tartották őt. Harun a bebörtönzését rendelte el. Évekig börtönről börtönre szállították és akkor is börtönben volt, amikor végül megmérgezték és mártírhalált halt.

IMÁM RIZA Bárki, aki jól informált és igazságosan ítéli meg a történelem ezen időszakát az rájön, hogy akármennyire is kínzásoknak és elnyomásnak voltak kitéve az Örökösök koruk kalifái és más ellenségek miatt, követőik száma nőtt. Ezeknek az embereknek a szívében a kalifátus nem volt más, mint aljas, romlott és gonosz intézmény. Ezek a kalifák félig tudatosan elfogadták ezt a felfogást és ez megfosztotta őket cselekvőképességüktől. Mamun után, a hetedik Abbasid kalifa és Imám Riza kortársa meggyilkolta testvérét Amint és magának követelte a kalifátust és az az elképzelés született meg benne, hogy megszabadítja magát ettől a pszichológiai gyötrelemtől és a shiaizmus terjedését végleg megakadályozza, erő bevetése nélkül. Hogy ezt a célt elérje, Imám Rizat jelölte meg örökösének. Azt gondolta, hogy így az imám a shiák szemében romlottá válna a kalifátus hanyatló intézménye miatt és így az Imám nagyságába és tisztaságába vetett hit megsemmisülne a szívükben, így az imamátus speciális karaktere, a shia gondolkodás iskolájának az alapja megszűnne létezni. Egy ilyen eljárásnak egy másik hatékony következménye is lett volna, miszerint véget vetett volna az Abbasid kalifátus elleni folyamatos Fatima leszármazottai által véghezvitt lázadásoknak. Miután saját vérük kerülne hatalomra, megszűnne a folyamatos felkelés. Természetesen ezen eljárás megvalósítása után, Mamun könnyen megszabadulna Imám Rizától. Mamun közvetlen a kalifátust kínálta fel neki, majd az utódlást. Először bátorítás, sietség és végül ijesztgetés hatására Imám Riza beleegyezett azzal a feltétellel, hogy nem kell részt vennie elbocsátásokon, értekezleteken és más állami ügyekben. Hogy ebből a körülményből a legtöbbet kihozza, az Imám iránymutatást terjesztett ki az emberekre, megfizethetetlen, az iszlám kultúrára és spirituális igazságokra szóló magyarázatokat ismertetett (ami iránt Mamun is erős érdekeltséget mutatott) amiknek a száma nagyjából megközelíti a Hívők Parancsnoka által fennmaradt érveléseket és bármely más Imám szellemi hagyatékát felülmúlja mennyiségben. Az egyik különleges áldás, ami a nyolcadik Imámtól fennmaradt számunkra az az a tény, hogy sok, az örökösöknek és neki tulajdonított mondást őriztek meg a shiák és köztük jelentős mértékű azon mondások száma, ami lévén beteges szándékú emberek hagyományokat illető koholmányait elutasították. 70

Kijelölt utódként Medinából Marvba való hivatali utazása lenyűgöző támogatást gerjesztett a köznép körében, különösen Iránban. Az emberek éjjel és nappal összesereglettek körülötte, hogy a vallási törvényeket és kultúrát tanuljanak tőle. Az Imám példátlan népszerűsége azt mutatta Mamunnak, hogy komolyan tévedett. Hogy kijavítsa hibáját, megölte az Imámot oly módon, hogy megmérgezte és visszatért a kalifák korábbi, az Örökösök és követőik, a shiákat érintő eljárásához.

IMÁM MUHAMMAD TAQI, IMÁM ALI AN-NAQI ÉS IMÁM HASZAN ASZKARI Ez a három nagyszerű Imám hasonló körülmények között élt. Imám Riza mártírhalála után, Mamin magához rendelte az Imám egyetlen fiát, Muhammad Taqit Bagdadba. Kedvesen bánt vele, lányát feleségül adta neki, és teljes tiszteletben tartotta ott. Habár ez a viselkedés barátságosnak tűnik, Mamun ugyanazt az eljárást alkalmazta, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartsa az Imámot, minden tekintetben. Hasonlóan Imám Ali an-Naqi és Imám Haszan Aszkari lakóhelye Szamarrában, majd az Abbasid fővárosban, valójában fogva tartásnak volt kijelölve. Az imamátust ez a három nagyszerű személy összesen ötvenhét éven át gyakorolta. Idejük alatt, a Shia muszlimok száma Iránban, Iraqban és Szíriában a több százezret érte el és közéjük tartozott a több ezernyi képzett hagyomány gyűjtő. Mindazonáltal, nagyon kevés saját mondás tulajdonítható ezeknek az Imámoknak. Nem éltek nagyon hosszú életet – a kilencedik imám húszonöt évesen halt mártírhalált, a tízedik negyvenévesen és a tizenegyedik a huszonhetedik életévében halt meg. Ez mutatja, hogy a kalifátus ellenzéke milyen bénító kontrollnak volt kitéve azokban az időkben. Ezek az imámok nem voltak szabadok, hogy ellássák hivatásukat. Mindemellett a vallás alapjairól szóló megfizethetetlen mondások maradtak fenn ránk.

A KOR IMÁMJA ÉS A MEGÍGÉRT MAHDI Imám Haszan Aszkari idejében a kalifátus olyan elhatározásra jutott, hogy a leszármazottaktól bármilyen lehetséges eszközzel megszabadul és így véget vet az imamátusnak, és ennek következtében a Shia szektának. Imám Aszkarit emiatt még komolyabb őrizetben tartották. Ennek megfelelően, az Imám születését titokban tartották és rejtve volt hat éves koráig (amíg apja életben volt). Senki nem látta őt néhány Shiát kivéve. Miután apja mártírhalált szenvedett, Isten parancsára okkultációba ment, az ún. „Kisebb Okkultáció” idejére (al-ghaybat as-sughra). Ezen időszak alatt négy különleges helyettes válaszolt a shiák kérdéseire és oldotta meg a problémáikat. Ezután, az Imám a "Nagyobb Okkultációba" (al-ghaybat al-kubra) ment addig a napig, amíg Isten parancsára, újra megjelenik, hogy igazságot hozzon a világba. A Küldött és az Imámok számos tradíciójáról tudunk mind a szunni, mind a shia hagyományozás nyomán a Mahdi személyes jellemzőiről és az okkultációjának természetéről. Szintén, számos kiváló shiának alkalma volt találkozni Imám Mahdival, tanúsítani szépségét és hallani apjától az imamátus jó hírét. Ezen kívül a prófétaság és imamátus témáit fontolgatva arra a következtetésre jutottunk, hogy az emberiség soha nem szenvedhet Isten vallásának hiányában és egy imámban, aki azt védelmezi.

MILYEN ETIKUS KÖVETKEZTETÉS VONHATÓ LE Amit a fenti rövid történelmi összefoglalóból következtethetünk az az, hogy az Imámok valóságos emberek voltak, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy elérjék az igazságot és akik másokat is arra hívtak, hogy hasonlóan cselekedjenek.

71

Más szóval azon fáradoztak, hogy az egyéneket és a társadalmat az igaz és helyes valóságra tereljék. Meg akarták szabadítani a tudatlanság és a babona szorításából és helyes ideákkal és hitrendszerrel akarták őket megtisztelni. Az emberiséget igazi, emelkedett természetében akarták látni, a vadállati vérmérséklet mocska helyett. Ezek a vezetők, más szóval, nem saját személyes boldogságukat hajtották, hanem arra éreztek elhivatottságot, hogy az emberi társadalom útját a boldogságra tereljék. Saját boldogságukat abban lelték, hogy mindenki jólétéért munkálkodtak és másokon segítettek, hogy ugyanezt a szintet elérjék, így mindenki azt akarná a mások javára, amit saját maga javára akar, és nem akarna semmi olyat a másik javára, amit saját magának sem kíván. Fáradhatatlan realitás és igazság keresésük volt az, amin keresztül realizálták, hogy milyen döntő fontosságú az emberiség számára az univerzális könyörület parancsának végrehajtása, illetve minden abból eredő kisebb megbízatás. Különleges mértékben meg voltak áldva az önfeláldozás tulajdonságával és bőkezűen feláldozták vagyonukat az igazságért. Minden bűn és hiányosság gyökerét támadták, mely a rosszakaratból eredt. Távol maradtak a szűkmarkúságtól és szánalmasságtól, elkerülték az önelégedettséget, visszautasították a hazudozást, senkit nem rágalmaztak és nem forraltak senki tulajdona és pozíciója ellen semmit. Ezen tulajdonságokkal és következményeikkel az Erkölcs fejezetben foglalkozunk bővebben. Jegyzet az ötödik fejezethez Muawija: az Umayyad dinasztia (661-680) első kalifája

72

6. A FELTÁMADÁS A feltámadás az iszlám szent vallásának egyik központi alaptétele a három közül, a benne való hit kötelező. Kivétel nélkül mindenki ismeri a hasznos és káros közötti különbséget, Isten adta lelkiismeretén keresztül. Mindeni tudja, hogy jót tenni jó és szükséges (még ha nem is mindenki teszi azt) és hogy rosszat tenni nemkívánatos és elkerülendő (még ha nem is mindenki kerüli azt el). Kétség kívüli, hogy a hasznos és a káros következményeiben jó és rossz van. Hasonlóképpen kétség kívüli, hogy az a nap soha nem jön el ebben az életben, amikor a hasznos és a káros teljesen megtapasztalják jó és rossz következményeiket. Saját szemünkkel látjuk, hogy mennyi hasznos ember éli keserves körülmények között az életét és mennyi rossztevő és korlátoktól mentes bűnöző és gazembernek van fényűző és sikeres élete, amit aljas és szégyenteljes módon értek el. Ennek megfelelően, ha az embernek nem lenne jövőbeli élete egy bármilyen másik világban, amiben jó és rossz tetteit elismernék és annak megfelelő mértékű viszonzásban részesülnének, akkor az az eszme, miszerint jó cselekedeteket kellene véghezvinni és a rossz cselekedetektől távol kellene tartani magunkat, nem érvényesülne . Nem kell feltételezni, hogy a jó cselekedetek viszonzása abban áll, hogy a szociális struktúra fejlődéséhez járul valaki hozzá, amelyen keresztül az ember boldogságot ér el és így learatja a cselekedet gyümölcseit. És hasonlóan azt sem kell feltételezni, hogy a rossz cselekedet viszonzása abban rejlik, hogy a bűnös abba a szociális hanyatlásba esik, amihez rossz cselekedete által hozzájárult. A gyenge általában így gondolkodik, de amikor az ember eléri a hatalom tetőpontját, akkor felülkerekedik a társadalom hanyatlásán. Minél korruptabb és zavarosabb egy társdalom, annál jobban virágoznak ezek az elemek. Továbbá azt sem kell feltételezni, hogy a viszonzás abból áll, hogy nevük feketébe lesz foglalva és emlékük átkozott lesz. Ez csak akkor fog megtörténni, amikor meghalnak és eltűnnek a nyomaik. Félretévén ezeket a feltételezéseket, nem tűnik úgy, hogy bármi ok maradt arra vonatkozólag, hogy a jót jónak ismerjük el és olyannak, amit megéri véghezvinni és a rosszat rosszan ismerjük el, amitől érdemes távol maradni. Ilyen dologban hinni csupán babona lenne, ha nem lenne olyan dolog, mint a feltámadás. Ezért meg kell értenünk, hogyan mutatja meg nekünk ez a tiszta és megingathatatlan hit, ami megteremtett természetünk részét képezi , hogy Isten mindenkit feltámaszt halálából és felülvizsgálja cselekedeteit, hogy örök jutalomban részesítse a jóravalókat és megadja a bűnösöknek, azt, amit megérdemelnek. Ezt az alkalmat a Feltámadás Napjának nevezik.

KÜLÖNBÖZŐ VALLÁSOK ÉS SZEKTÁK ÉS A FELTÁMADÁS TANA Minden vallás és szekta, mely az embereket arra hívja, hogy Istent imádják és mely a jóra hív fel és megtiltja a rosszat és bűnt, tartalmazza a feltámadás dogmatételét és a halál utáni életet. Ez azért van, mivel nincsen kétség afelől, hogy egy jótékony cselekedetnek csak akkor van értéke, ha jutalomhoz vezet és mivel ilyen jutalomról nem tudunk tanúbizonyságot tenni ebben az életben, ezért kell, hogy létezzen egy másik élet egy másik világban, halál után. Kiegészítésként érdemes megemlíteni, hogy bizonyítékok láttak napvilágot ősi temetkezési helyeken azt illetően, hogy a korábbi népek hittek a halál utáni életben és ennek a hitnek megfelelően olyan rituálékat hajtottak végre, mely biztosította a halott kényelmét a másvilágon.

73

FELTÁMADÁS A KORÁN SZERINT A Korán több száz verse emlékeztet a feltámadásra, hogy minden kétséget eloszlasson e felől. Sok esetben utal a Feltámadásra, hogy elképzeljük és arra sürget, hogy meggyőződjünk az Isteni hatalom abszolút mivoltáról. Azt mondja például: „ Vajon nem látta-e az ember, hogy egy spermacseppből teremtettük őt? És lám, ő mégis nyilvánvaló perlekedő! Példabeszédet mond nekünk és elfelejti, hogy ő a teremtmény. Azt mondja: „Ki kelti életre a csontokat, miután már elporladtak? Mondd: Az kelti életre, aki először alkotta, és akinek minden teremtésről tudomása van..” 36:77-79 Néha Isten hatalmát azzal a képpel jeleníti meg, mint ahogy tavasszal visszatér az élet a halott tél után, például azt mondja: „És az ő jelei közé tartozik az, hogy a szárazság miatt alázatosnak látod a földet. Amikor azonban vizet bocsátunk le rá, mozgásba lendül és zsendülni kezd. Az, aki életre kelti azt, bizony életre kelti a halottakat. Mindenek fölött hatalmas!”41:39 Néha a logikai okfejtés eszközével akarja felébreszteni az ember Isten adta természetét, hogy elvezesse a koncepció igaz mivoltának beismerésére, mint ahogy azt mondja: ” És nem teremtettük hiába az egeket és a földet és ami a kettő között van. Ezt csak azok gondolják így, akik hitetlenek. És jaj lesz a hitetleneknek a pokol tüzétől! Vajon azokat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, egy sorba helyezzük-e azokkal, akik romlást okoznak a földön, vagy egy sorba helyezzük-e az istenfélőket a bűnösökkel?” 38:27-28 Menny és föld nem hiába teremtetett, ha az ember csak azért jött a világra, hogy pár napig a földön bolyongjon, majd meghaljon, akkor az egész teremtés hiába való játékszer volna, viszont Istentől, a Bölcstől semmi sem ered hiába. A jámbor istenfélőt nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a haszontalan bűnöst, mivel egyik sem ezen a világon gyűjti be cselekedeteinek gyümölcsét. Ha nem lenne másik világ, melyben minden csoport a cselekedeteinek megfelelően gyűjti össze gyümölcsét, akkor a két csoport hasonlóan állna Isten előtt és akkor nem érvényesülne az isteni igazság.

A HALÁLTÓL A FELTÁMADÁSIG Az iszlám szerint, az ember testből és lélekből vagy szellemből álló teremtett lény. Az ember teste egy anyagi kompozíció és anyagi törvényeknek van alávetve – vagyis van tömege és súlya, létezése időben és térben limitált, hatással van rá hő és annak hiánya és fokozatosan öregszik és elhasználódik. Végül, ahogy Isten elrendelte egy nap felbomlik és eltűnik. Az emberi lélek viszont nem anyagi és nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Helyette olyan spirituális tulajdonságai vannak, mint tudás, érzés, gondolat és akarat vagy kedvesség, rosszakarat, boldogság, fájdalom, remény, félelem. Nincsen közös mérce ezen tulajdonságok és az anyagiak között, de a szív, az agy és a többi szervek a léleknek és tulajdonságainak engedelmeskednek megszámlálhatatlan tevékenységükben. A test egyetlen szerve sem azonosítható központi, parancsoló szervként. Isten azt mondja: „ Megteremtettük hajdan az embert, merő agyagból. Aztán spermacseppé tettük őt egy bizonyos helyen. Ezután a spermacseppet vérröggé formáztuk, a vérrögöt pedig húsdarabbá ,a húsdarabot pedig csontokká formáztuk. A csontokat pedig fölruháztuk hússal. Ezután egy másik teremtményként hoztuk őt életre. Áldassék Allah, a legjobb teremtő.”23:12-14

A HALÁL JELENTÉSE Az iszlám szerint a halál nem a létezésünk végét jelenti. Azt jelenti, hogy az emberi lélek, mely maradandó, végleg befejezi testtel való kapcsolatát és míg a test elporlad, addig a testtől megvált lélek folytatja életét. Isten azt mondja: „ Ők lesznek az örökösök, akik öröklik a Paradicsomot. Örökké abban fognak időzni.”23:1011 A Küldött azt mondta: „Nem fogtok megszűnni létezni, hanem az egyik lakóhelyről a másikba kerültök át.” 74

A BARZAKH ( AL-ALAM AL-BARZAKH) Az Iszlám úgy tartja, hogy halál után egy speciális módon (rezgésmódon) élünk. Ha valaki jót cselekedett, az gazdagságot és boldogságot fog élvezni, és ha valaki rosszat tett, az gyötrődést fog elszenvedni. A Feltámadás idején pedig mindenki elszámolásra lesz összegyűjtve. Barzaknak nevezik azt a helyet, ahol halálunktól a Feltámadás napjáig élünk. Isten azt mondja: „Talán jót cselekszem abban, amit hátrahagytam! De nem! Ez csak szófia beszéd tőle! Mögöttük lesz az akadály (barzahun) addig a napig, amikor föltámasztatnak.” 23:100 „Ne gondold azokról, akik megölettek Allah útján, hogy halottak lennének! Nem! Élők ők az ő Uruknál, s égi eledellel vannak ellátva.” 3:169

75

7. ERKÖLCS Az összes ma rendelkezésünkre álló sokfajta természeti erőforrás eredetileg nem állt az ember rendelkezésére, vagyis fokozatosan váltak elérhetővé az emberi erőfeszítés hatására. Bármely eseményt vizsgálunk az első ember idejétől napjainkig, az emberek megállás nélkül használták Isten adta természetüket, hogy jobb életet tudjanak élni. Aki nem használja élettel teli erejét vagy külső és belső szerveit – szemét, fülét, nyelvét, kezeit és lábait vagy az eszét, szívét, tüdejét és máját – akkor az fokozatosan elhal. Ezért az ember munkálkodik és különböző módokon cselekszik nem csak azért, mert kénytelen, hanem azért is, mert egy emberi lény és mivel belső intelligenciáján keresztül megérti, hogy vágyainak teljesüléséhez erőfeszítést kell tennie. Ezzel tudja biztosítani a boldogságát bármilyen rendelkezésére álló eszköz segítségével. Az ember késztetést érez arra, hogy egy sor feladatot hajtson végre függetlenül életkörülményétől – vallási vagy szekuláris, törvény rendelkezései vagy önkényuralom alatt, városban vagy vidéken. Ezen feladatok teljesítése által éri el az emberiség céljait és teremt magának elégedett életet. Természetesen ezen feladatok értéke, mely a boldogság elérésének egyedüli eszköze, maga az emberiesség értéke, mely a legértékesebb megszerezhető „áru”, és amelyet semmiért nem cserélnénk el. Ezért ismerni és véghezvinni kötelességünket az egyik legfontosabb gyakorlati probléma, mellyel életünkben szembenézünk. Aki kihúzza magát a felelősség alól vagy néha alulteljesít, az tanúsítja saját maga csekély értékűségét és értéktelenségét. Isten azt mondja: „Bizony az ember kárvallott lesz, kivéve azokat, akik hisznek, jótetteket cselekszenek és az igazságot és állhatatosságot kötik egymás lelkére.” 103:2-3 És azt is mondja: „Romlás ütötte fel a fejét a szárazföldön és a tengeren azért, amit az emberek keze elkövetett..” 30:41

KÜLÖNBÖZŐ NÉZETEK A KÖTELESSÉGRŐL A kötelesség észrevétele és annak végrehajtása felelősség az ember számára. Nincs olyan ember, aki belső emberi természetéből beszélve tagadná ezt a tényt. Mivel a kötelesség közeli kapcsolatban áll az emberi boldogsággal és mivel a vallás és a szekuláris gondolkodás eltérő képet alkot az emberi létről, ezért a kötelesség a vallás berkein belül szükségszerűen eltérő lesz más rendszerekhez képest. A vallás úgy tartja, hogy az emberi élet határtalan és végtelen és nem ér véget a halállal. Amit ez a végtelen élet a halál után realizál, az a tiszta és helyes hit terméke, jó erkölcsi minőség és istenfélő cselekedetek, amit a földi élet alatt elért. Ennek megfelelően a vallás a következő világban a végtelen életet veszi számításba, amikor az egyéneknek és társadalmaknak kötelességeket ír elő. A vallás saját szabályait a tudás fényében, Isten imádatában és szolgálatában fejti ki, melynek felbecsülhetetlen hatása halál után és a Feltámadáskor fog realizálódni. A szekuláris rendszerek, legyen az bármilyen fajta, csak ennek a világnak a röpke életét veszik számításba és olyan kötelességeket írnak elő az embereknek, melyek az anyagi élet hajszolásában segítik őt elő. Valójában állati életet írnak elő az embernek, amely a legelő állatok és az azokra leselkedő ragadozók érzéseiből erednek. Nem figyelnek az ember valószerűségére és örök életére és így a spirituális értékekre. Így a magasztos emberi morális értékek fokozatosan elvesznek a szekuláris társadalmakban (amint azt a tapasztalat mutatja), melyek morális süllyedéssé egyre nyilvánvalóbb. Néhányan azt mondják, hogy a vallás alapja mű és egy sor kötelesség és szabály kérdések nélküli elfogadásából áll, viszont a szekuláris rendszerek képesek az idő kényszerűségeihez alkalmazkodni. Akik így 76

gondolkodtak, azoknak nem sikerült megjegyezni, hogy bármely törvényt és szabályt a társadalomban kérdés nélkül kell véghezvinni. Vita és tudományos értekezés lelkületével senki sem kérdőjelezi meg egy ország létező törvényeit. Senki nem kap felmentést a törvény betartása alól, ha azt tévesnek képzeli. Vallási és szekuláris törvénykönyvek között ilyen értelemben nincsen különbség. Egy nemzet törvényeinek általános logikáját meg lehet érteni és következtetni lehet a részletekre azáltal, ha tanulmányozzák természetes és szociális körülményeit és kutatják az élethez való alapvető hozzáállását. Ez vonatkozik a vallásra is; a teremtés és az ember természetes szükségleteinek tanulmányozásával, meg lehet érteni a vallási törvény14 általános vonalait ill. annak részleteit. A Korán és számos hagyomány hív minket az ésszerűségre, a fejtegető, gondolkodó reflekcióra és utal azon józan és megbízható eljárásokra, melyet sok szabályozás kifejez.

A KÖTELESSÉG ISMERETE Amint kifejeztem azt korábban, az Iszlám szent vallása egy univerzális és örök programot tartalmaz az emberi életre mindkét világban, amiről Isten a Küldöttnek adott kinyilatkoztatást. Ezen programot az emberi társadalomban kell kivitelezni és az emberiség hajóját a tudatlanság és szerencsétlenség örvényéből kivezetni. Tekintetbe véve, hogy a vallás az élet programja, szükség szerűen feladatot ad az ember számára, hogy azt végezze el. Általánosan az életnek három dologgal kell kezdenie valamit: 1. Isten, akinek a teremtményei vagyunk, akinek a kegyelméért bármi másnál többel tartozunk és akinek a szent jelenléte iránt mindenek felett jobban kell ismernünk a kötelességünket 2. Saját magunk 3. Embertársaink, akikkel együtt kell élnünk és együtt kell működnünk ennek megfelelően, ezen szabály által, három általános kötelességünk van: Isten felé, magunk felé és embertársaink felé.

AZ EMBER KÖTELESSÉGE ISTEN FELÉ Isten felé irányuló kötelességünk a legfontosabb. Erőfeszítést kell tennünk, hogy azokat tiszta szívvel és akarattal hajtsuk végre. Az első kötelességünk, hogy felismerjük és elismerjük a Teremtőt. Mivel Isten léte az eredete minden teremtménynek és minden jelenség létének, ezért Istent ismerni megvilágít minden belső intuíciót és ösztönös megérzést. Ennek az ösztönös ráeszmélésnek a semmibe vétele a forrása minden fajta kötelezettség iránti tudatlanságnak, vakságnak, és közömbösségnek. Aki az igazság ismeretét illetően figyelmetlen marad és aki a belső vízióit kioltja, annak nincsen esélye igazi boldogságot elérnie. Amint látjuk, az ember, aki elfordul Isten megismerésétől és nem tulajdonít fontosságot ennek az igazságnak az életükben, az teljesen elveszítette az emberi spirituális értékeket és csak a ragadozó vagy legelő álatok logikáját ismeri. Isten ezt mondja: „Forduljatok hát el attól, aki hátat fordít az intésünknek és csupán az evilági életet akarja.” 53:29 Természetesen emlékeznünk kell arra, hogy Isten ismerete szükségszerű az ember számára mint realisztikus és ösztönösen racionális lény számára. Amikor Isten adta agyával gondolkodik, akkor tanúskodik Isten létezésének, tudásának és hatalmának jeleiről. Ennek megfelelően, az ember nem teremti Istenről alkotott tudását, hanem figyeli ezt az egyszerű, tiszta és el nem titkolható igazságot és a saját tudatának ad választ – mely Istenhez hívja őt minden pillanatban – megerősítően, minden kétséget elűzvén a szívéből azáltal, hogy ehhez a tudáshoz ragaszkodik.

14

vallási törvény = olyan rendszer, mely a természeten alapul 77

ISTEN IMÁDATA Az első kötelességünk az, hogy ismerjük Istent és a második hogy imádjuk Őt. Amint megértjük az Igazságot, tisztává válik, hogy boldogságunk, mint egyedüli célunk abban áll, hogy véghezvigyük azt a programot, amit Isten írt elő és a Prófétáin keresztül hirdetett. Ezért Isten szolgálata és parancsainak való engedelmesség előtt minden más kötelesség jelentéktelenné válik. Isten azt mondja: „És elrendelte a Te Urad, hogy csupán őt szolgáljátok..” 17:23 És azt is mondja: „ Ádám fiai! Vajon nem tettem-e kötelességetekké, hogy a Sátánt ne szolgáljátok, hiszen nyilvánvaló ellenségetek ő, és hogy engem szolgáljatok? Ez az egyenes út!” 36:60-61 Ennek megfelelően, a mi kötelességünk, hogy felismerjük szolgálati és szükségben levő helyzetünket, hogy tudatosan újraértékeljük Isten határtalan nagyságát, és hogy engedelmeskedjünk a parancsainak, tudván, hogy létezésünket minden tekintetben magába foglalja. Nem szabad semmi mást imádnunk, mint Istent, és nem szabad kiterjesztenünk az engedelmességet a Küldöttön és az Iránymutatás Imámjain kívül senki más iránt. Nekik Isten engedelmességet parancsolt. Isten azt mondja: „Ti hívők, engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a Küldöttnek és azoknak, akik jogosultak közületek a Pamacsolásra..” 4:59 Természetesen Istennek és az Imámoknak engedelmeskedvén mindent, ami Istennel összefüggésben van, nagy tiszteletben kell tartani. Isten szent neveit és a vallási vezetők neveit a megfelelő udvariassággal kell felidézni. Igyekezni kell tiszteletet adni Isten könyvének, a szent Kábának, mecseteknek, és az Imámok sírjainak. Amint Isten mondja: „Aki nagy tiszteletben tartja Allah ceremóniáit, azt őszinte és szívből jövő gondossággal kell tennie.” 22:32

AZ EMBER KÖTELESSÉGE SAJÁT MAGA FELÉ Bármilyen életet éljen az ember vagy bármilyen úton járjon, valójában a saját boldogságát keresi. Ahhoz, hogy megértsük, hogy egy dolognak mi jelent boldogságot, az abból származik, hogy magát a dolgot ismerjük (amíg nem ismerjük önmagunkat, addig nem fogjuk megismerni igazi szükségleteinket, amit ki kell elégítenünk, hogy boldogak legyünk). Az ember alapvető feladata, hogy ismerje önmagát. Ezáltal megérti mi jelent számára boldogságot és a rendelkezésére álló eszközökkel enyhíthet szükségletein. A Küldött azt mondta: „Aki ismeri magát, az ismeri Istent.” A Hívők Parancsnoka, Ali azt mondta: „Aki ismeri magát, az a spirituális tudás legmagasabb szintjét érte el.” Miután az ember önismeretre tett szert, akkor megérti, hogy legnagyobb feladata emberiességének megőrzése és tiszteletben tartása. Ettől nem szabad eltekinteni és saját belső és külső egészségének fenntartásán kell fáradoznia és ezáltal az örök örömlétet éri el. Imám Ali azt mondta: „Ha valaki tiszteli és megbecsüli önmagát, akkor érzéki csábításai hitvány és jelentéktelen színben tűnnek majd fel.” Létezésünk két dologból lett megalkotva: test és lélek. A mi kötelességünk, hogy mindkettőt épségben és rugalmasan tartsuk. Az iszlám szent hite pontos és elégséges instrukciót ad, hogy testünket és lelkünket épen és egészségben tartsuk.

FIZIKAI EGÉSZSÉG Az iszlám szent hite számos, a fizikai egészség témáját érintő szabályozást tartalmaz. Ilyen a vér és döghús fogyasztásának megtiltása, bizonyos állatok húsától vagy mérgező ételektől, az alkoholos italoktól vagy nem tiszta víztől, a zabálástól és falánkságtól való elhatárolódás, az öncsonkításra és számos más dologra vonatkozó tiltó intézkedés. A tisztaság az egészség egyik legfontosabb aspektusa. Az Iszlám tiszta hite ennek megfelelően nagy figyelmet fordít erre, bármely más vallásnál nagyobb figyelmet. A Küldött azt mondta: „A tisztaság a hit része” és a tisztaság nem kaphat nagyobb dicséretet. Számos rendelkezés szól a fürdésről. Imám Musa Kazim azt mondta: „Fürdés minden második nap izmossá és erőssé tesz.” A Hívők Parancsnoka azt mondta: „Milyen előkelő építmény a fürdőház, eltávolítja a tisztátalanságot.” 78

Azon kívül, hogy az iszlám általánosan rendelkezik a tisztaságról, nagy figyelmet szentel a higiéniára, mint például a körmök rendszeres vágása, fölösleges haj és szőrzet eltávolítása, kézmosás evés előtt és után, száj kiöblítése és orr tisztán tartása, ház kisöprése, és az utca és udvar tisztán tartása és így tovább. Az iszlám elrendeli, hogy az imádat cselekedeteit mindig tisztaság kell, hogy kísérje, például a test és az öltözet mentes legyen piszoktól. Egy nap számos alkalommal kell rituális mosakodást végezni az imádkozást megelőzően, ez a wuzu. A rituális fürdés (ghuszl) szintén szükséges lehet imádkozáshoz és böjtöléshez. Ilyen alkalmakkor a testnek vízzel kell érintkezni, anélkül, hogy olaj vagy kosz gátolná azt, következésképpen a test megtisztul. Az áldott Muddaththir nevű szúra a Koránnak az egyik elsőként kinyilatkoztatott fejezete. A negyedik versében Isten azt parancsolja, hogy a ruházat tiszta legyen: „...és tartsd tisztán a ruhádat” 74:4 . Az imádkozáskor használt ruházatnak kötelezően tisztának kell lennie, de ajánlott bármilyen esetben tisztának maradni; a tévedhetetlen imámok mindegyike számos alaklommal kiemelte ennek a fontosságát. A Küldött azt mondta: „ Ruhát öltvén, azt tisztán kell tartani”. A Hívők Parancsnoka, Ali azt mondta: „A ruha megtisztítása elűzi a bánatot és a szomorúságot és elfogadottá teszi az imát.” Imám Szadiq és Imám Kazim azt mondták: „Tíz-húsz ing a ruhatárban váltásként nem jelent túlzást.” Az ember és a ruházata tisztán tartásán felül, a muszlimoknak jól öltözöttnek kell lenniük és jó megjelenésűnek nyilvánosság előtt. Hazrat Ali azt mondta: „Viselj drága ruhát és díszítsd fel magad, mert Isten gyönyörű és szereti a szépet, de a ruházatodat legálisan kell beszerezned.” Majd ezt a verset idézte: „Ki tiltotta meg Allah díszét, amit ő hozott létre az ő szolgáinak, és a jó táplálékokat , amelyekkel Allah látott el benneteket..”7:32 Szájüregünk étel fogyasztásával ételmaradékokkal telik meg, az ínyre, a nyelvre és többi helyekre lerakódik. Erjedés, bomlás és más kémiai folyamatok indulnak meg rossz szagot és akár mérgeket termelhetnek, mely beszennyezi a levegőt és másokat ingerel. Ennek megfelelően, az iszlám kinyilatkoztatott törvénye szerint az embernek fogat kell mosnia és kiöblítenie a száját legalább naponta, és az különösen ajánlott wuzu előtt. A Küldött azt mondta: „Ha nem félném a nehézséget, amit az okoz, akkor kötelezővé tenném minden muszlim számára a foguk megmosását”. Egy másik alkalommal ezt mondta: „Gábriel angyal mindig ajánlotta a fogak megmosását; még azt is feltételeztem, hogy kötelezővé teszik azt.” Az embereknek lélegezniük kell és a körülöttük található levegő nem mentes portól és szennyeződéstől. Természetesen, az ilyen levegő belélegzése károsítja a légző szervrendszert. Hogy ezt a károsodást elkerüljük, Isten úgy rendelte, hogy az orron belül szőr nő, ami megakadályozza a por tüdőbe jutását. Mindazonáltal a felgyülemlett por megakadályozza a levegővételt. Az iszlám szent törvénye úgy rendelkezett, hogy wuzu alatt az ember naponta többször kimossa az orrjáratokat. Tiszta víz orrba való beszívása hozzájárul a légzőszervrendszer tisztán tartásához.

SPIRITUÁLIS EGÉSZSÉG Az ember a jó tulajdonságok értékét és azok egyénre és társadalomra vonatkozó fontosságát Isten adta tudatán keresztül érzékeli. Ennek megfelelően, kevés olyan ember van a társadalomban, aki ne dicsérné a morális értékeket és ne tisztelné azt, aki azok szerint él. Az iszlám széleskörű morális parancsai egyértelműek: „ A lélekre és arra, aki megformálta, és sugallta néki a bűnösséget és az istenfélelmet! Boldog, aki megtisztítja azt és reményében csalatkozik az, aki megrontja.” 91:7-10 Imám Szadiq ennek a versnek a magyarázataként azt mondta, hogy Isten megmutatta az embernek mi a jó és mit kell tenni és mi rossz és mitől kell tartózkodni.

79

TANULÁS A tudás birtoklása spirituális érték, és a bölcs fölénye a tudatlan felett egyértelmű. Az embert a többi emlőstől a gondolkodásának hatalma és tudásának gazdagsága különbözteti meg. Más állatok néhány állandó ösztönnel rendelkeznek, melyek által változatlan formában elégítik ki szükségleteiket. Soha nem remélhetnek fejlődést maguknak vagy másoknak. Egyedül az ember gyűjt tudást napról napra és gazdagítja anyagi és spirituális életét a természetes és természetfeletti törvények felfedezésén keresztül, elmúlt idők tanulmányozásával és ezáltal a saját és mások jövőjét fekteti le. Az iszlám többet tesz azért, hogy a tudás megszerzésére ösztönözze az embereket, mint bármely más korábbi vagy modern társadalmi rendszer, és bármelyik másik vallás vagy jogi törvény. Egy radikálisan új kultúra alapításáért, az iszlám minden muszlim férfi és nő számára kötelezővé tette a tudás megszerzését. A Küldött és az Imámok számos rendelkezést hagytak ránk ezt illetően. A Küldött azt mondta: „A tudásszerzés minden muszlim számára kötelező.” Ezek a feljegyzések a tudásról minden lehetséges értelemben beszélnek, beleértve a tudás minden ágát. A tudás megszerzése mindenki számára kötelező nemtől vagy természettől függetlenül. A Küldött azt mondta: „Tegyetek erőfeszítést a tudás megszerzésére bölcsőtől a sírig.” Minden egyes vallási kötelezettség kapcsolatban van az idővel. Mindegyik hív az érettségre, vagyis akkor kötelező azok véghezvitele, ha valaki megérett rá. Néhány vallási kötelezettség öreg kor és fogyatékosság esetén érvényét veszti. A tudás megszerzése azonban megszületésünktől halálunk napjáig kötelező, életünk minden fázisán keresztül. Ennek az alaptételnek megfelelően egy muszlimnak egész élete során tanulnia kell, és minden nap bővítenie a tudását. Továbbá a Küldött azt mondta: „Keresd a tudást, legyen az Kínában” és „a tudás a legértékesebb dolog, amit a hívő elveszthet. Még akkor is keresi, ha azt Kínában kell keresnie.” Ennek megfelelően, minden muszlim fel van ruházva a tudás keresésének kötelességével, még akkor is, ha nagy utat kell megtenni érte. A Küldött egy másik mondása így szól: „Bölcsesség a hívő dédelgetett álma; megszerzi azt, bárhol is kell azt keresnie.” Az egyetlen feltétel a tudás megszerzését tekintve, hogy annak hasznosnak kell lennie a társadalomra nézve. Az iszlám kiemelten ösztönzi a teremtés titkainak tanulmányozását, az égről és földről, emberi természetről, történelemről és az elhunyt emberek hagyatékairól (filozófia, matematika, természettudományok, és más területek) és az erkölcsi és jogi kérdésekről és az emberi jóléthez hozzájáruló technikai fejlődésről való elmélkedést. A következő feljegyzés ábrázolja, hogy a Küldött mennyire nagyra értékelte a tudást. Amikor néhány hitetlen a muszlimok fogságába esett a Badri csata alatt, megparancsolta a szabadon bocsájtását annak, aki tíz fiatal muszlimot megtanít írni és olvasni. Ez volt az első olyan felnőtt oktatás a történelemben, mely a háborúból nőtt ki. Említésre méltó, hogy a Küldött olyasvalamit rendelt el, amire még nem volt példa a történelemben azelőtt és azóta: hogy hadizsákmány helyett tudást fogadnak el. Senki még a világon nem látott győzedelmes parancsnokot, aki a fiatalok tanítását fogadja el váltságdíj és hadizsákmány helyett. A Küldött ezeket a tanórákat személyesen látogatta meg. Összehívta azokat, akik tudtak írni és olvasni és elrendelte a fiatalok tesztelését, hogy mennyi fejlődést értek el. Bárki is volt az, aki a legnagyobb fejlődést mutatta, az a legnagyobb ösztönzést kapta. Egy történész feljegyzése szerint egy nő, ash-Shifa, aki megtanult írni és olvasni az iszlám előtti időkben, a Küldött házába járt és írni és olvasni tanította a feleségeit. A Küldött dicsérte és ösztönözte őt erőfeszítéséért.

A DIÁKOK FONTOSSÁGA Bármely cél elérésének jelentősége és a hozzá kapcsolódó erőfeszítés arányban van magával a céllal. Mivel az egyén Isten adta természete által tudja, hogy semmi sem fontosabb az emberi életben mint a tudás, ezt az 80

követi, a diáknál senkinek nincsen magasabb értéke. Az iszlám, mely az ember igazi természetén alapszik, a diákok számára ezt az értéket tartja fenn. A Küldött azt mondta:„Isten szereti azt, aki tanulmányokat folytat.” Habár a dzsihád, vagyis erőfeszítés a hit érdekében, a hit egyik alappillére és habár a Küldött vagy egy Imám parancsot adott a háborúzásra, melyben sok muszlim részt vesz. Akik azonban vallási tudományok tanulmányozásával vannak elfoglalva, azok fel vannak mentve a harcok alól. Mindig elegendő számú muszlim kell hogy tanulmányokat folytasson. Isten azt mondja: „ A hívők közül nem kellene mindenkinek harcolnia menni. Minden csapat egy részének tanulnia kellene a vallást, hogy figyelmeztethessék népüket amikor visszatérnek hozzájuk, hogy talán így óvakodnának.” 9:122

A TANÁROK FONTOSSÁGA A tanulás világító fénye a tanár, aki elűzi a tudatlanság és írástudatlanság árnyékát a világból. A tanár az, aki a belső vakságból és tudatlanságból a látásra és tudásra illetve aki a boldogság paradicsomának Szent Földjére vezet. Ezért az iszlám úgy tartja, hogy a tanárokat tisztelni és nekik engedelmeskedni kell, mint a társadalom legszentebb és legtiszteletreméltóbb tagjai. Magas státusuk demonstrálására, elégséges Imám Ali bölcs megjegyzését idéznünk: „Bárki, aki egy szót tanított nekem, az a szolgájává tett engem.” Azt is mondta: „Három fajta ember van: első, az isteni és teológia tudósa, második, akik azért keresik a tudást, hogy másoknak és magukkal megosszák azt és harmadik, akik légyként ülnek az állatokon és minden szélrohamra felzümmögnek.”

A TUDÓSOK TISZTELETE A tudás értékének és a tudósok nagyszerű helyzetének magyarázatakor ezt mondja a Korán: „..Allah több fokkal magasabbra emeli azokat, akik hisznek és akiknek tudás adatott.” 58:11 A Küldött a tudósokat olyan nagyra becsülte, hogy ezt mondta: „Egy törzs halálát könnyebb elviselni és kevésbé káros, mint egy tudós halála.” Hasonlóan, Isten azt mondja egy másik versben: „Vajon egyenlők lennének a tudók a tudatlanokkal? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akiknek van eszük.” 39:9 A vers mutatja, hogy a tanult és a tudatlan soha nem egyformák. A tudós lényegesen magasabb szinten áll azzal szemben, akinek nincsen vagy aki elvesztette a tudását. Talán megértjük ebből a versből, hogy tudásról való értekezés esetében a Korán nem csak a vallásról alkotott tudásról beszél, hanem minden olyan dologról, ami megvilágítja az emberi értelmet és segít neki ennek a világnak és a túlvilág kérdéseinek a megválaszolásában. Imám Muhammad Baqir így ábrázolta a tudós magasabb rangját a remeteség és aszkétizmus felett: „Egy tudós, aki tudományos munkáját gyakorlatba ülteti többet ér, mint hetven remete.” Egy adott személy értékét a Küldött szemében annak a tudása határoz meg. „A legtudósabb személy az, aki mindig felhasználja mások tudását, hogy a sajátját gazdagítsa.” Az ember értéke a tudásában rejlik, ezért minél nagyobb a tudás, annál nagyobb az ember értéke, és minél kevesebb a tudása, annál kevesebb az értéke.

A DIÁK ÉS A TANÁR FELADATA A Korán a tudást az ember igazi életének tekinti és úgy tartja, hogy tudás nélkül az ember csak egy test. Ennek megfelelően a diáknak a tanárát élete középpontjába kell helyeznie és életének meghatározójaként kell rá tekintenie. Soha nem szabad a tanárnak kijáró becsületen és tiszteleten csorbát ejtenie. Még ha a tanár durván és ingerülten viselkedik, a diáknak akkor sem szabad ellenszegüléssel válaszolnia. Mindig tisztelnie kellene a tanárt jelenlétében és háta mögött egyaránt, életében illetve vagy halála után is. Hasonlóan, a tanár felelősséget kell hogy érezzen a diák életéért és nem szabad addig nyugodnia, míg a diák tiszteletreméltó tagjává nem válik a társadalomnak. Soha nem kellene csüggednie, ha a diák nem tudja a 81

tanítást elsajátítani, de dicsérnie kellene, amikor eredményt ér el. Soha nem szabad semmi olyat mondani, ami rontja a hangulatot.

AZ ISZLÁM OKTATÁS KÉT ELSŐRENDŰ PÉLDÁJA Minden társadalmi rendszer titkokat rejt, melyek felfedése általánosságban gyengítené a vezetői kormányzói képességet és frusztrálná a vezető magánérdekeit. Ezért van az, hogy az igazságot eltakarják a nagyközönség elől. Az általuk felállított eljárások és politikai működés ellentétben áll a józan ésszel és a társadalom érdekeivel és az emberekkel általában, ezért attól tartanak, ha ez kiderül, akkor kritikákkal illetnék őket és érdekeik veszélyeztetve lennének. Ezért van, hogy a keresztény egyház és a papság nem engedi meg a gondolkodás szabadságát, hanem maguknak tartják fenn a vallási tudás értelmezésének és módosításának a jogát és az szentírások magyarázását. Az embereknek el kell fogadniuk azt, bármit is mondanak kérdés és független kutatás nélkül. Ez a megközelítés sok vallási rendszer működését meghiúsította, amint azt a mai kereszténység is illusztrálja. Ez azonban nem igaz az iszlámra, mert kifejezi saját értékébe vetett önbizalmát és bizonyosságát és nem ismeri el a bizonytalanságot és érthetetlenséget saját berkein belül. Ellentétben minden más vallási és nem vallási rendszerrel. Ennek a ténynek az alábbi következményei vannak: 1. Az iszlám nem rejti el az igazságot és a követőinek sem engedi azt meg. Ennek a tiszta vallásnak a törvényei a természet és a teremtés törvényeivel vannak összhangba hozva, és semmilyen valóság nem tud velük ellentmondásba kerülni. Az iszlámban az igazság elrejtése fő bűnnek számít Isten kifejezetten átkozza azt, aki elrejti az igazságot. „Akik elrejtik a nyilvánvaló bizonyítékokat és az útmutatást, amit lebocsátottunk, azok után, hogy az írásban azt az emberek tudomására hoztuk – azokat Allah átkozza és akik átkoznak, azok átkozni fogják őket.” 2:159. Az iszlám megparancsolta a követőinek, hogy független átgondolásnak vesse alá az igazságokat és fogalmakat. A legcsekélyebb kétség felmerülésekor álljanak meg és ne gondolkodjanak tovább, hanem szabadon, tökéletes igazságérzettel és nyitottsággal próbálják kétségeiket megoldani, így világító hitük soha nem kerül a kétség és zavarodottság, valamint tanácstalanság árnyékába. Isten azt mondja: „Ne járj annak nyomában, amiről nincsen tudásod..” 7:36

AZ IGAZSÁGRÓL VALÓ SZABAD GONDOLKODÁSTÓL ÉS KIFEJEZÉSÉTŐL VALÓ TARTÓZKODÁS Az emberi értelem leg-nagyra értékelhetőbb terméke, hogy az igazságot gondolkodás és elmélkedés útján éri el. Ez fejezi ki az ember állatoktól való különbözőségét és ez jelenti az ember nemességének és dicsőségének alapját. Együttérzésünk és ösztönös realizmusunk soha nem engedi meg az emberek szabad gondolkodástól való megfosztását oly módon, hogy hamis hitrendszert erőltetünk rájuk. Így az igazság eltitkolása által tévútra vezettetnek, mely megbénítja az istentudatosságból származó gondolatokat. Habár azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy valaki saját maga utasítja el az igazság megismerését és megértését, és rendíthetetlenül elutasítja annak felszínre kerülését. A realizmus és az emberi jólét sokszor megkívánja a némaságot. A szent értékek szentségének és tiszteletének megőrzése, hogy a társadalmat megvédjék a tévelygéstől és más veszélyektől, az sokszor az igazság eltakarását követeli meg. Az Imámok számos tradícióban megtiltották az emberi agykapacitáson túl levő igazságokon való gondolkodását. Isten kifejezetten megengedi az igazság elrejtését a taqiyya feltétele alatt, A Koránban két helyen, 3:28 és 16:106.

KÖVETKEZTETÉS Számos esetben az iszlám úgy tartja, hogy nem csak megengedett, hanem kötelező az igazság elrejtése: 1.taqiyya esetében, ahol nincsen remény az igazság előbbre jutására és kifejlődésére, és annak kifejezése élet és tulajon veszélyeztetését vonná magával. 2. ahol az igazság nem formálna értelmet valaki számára és

82

kifejezése tévútra vezetné őt vagy gúnyt és lenézést provokálna ki abból. 3. ahol a szabad gondolkodás az intellektuális kapacitás hiányában elferdítené az igazságot és tévútra vezetne.

IJTIHAD ÉS TAQLID Az emberi faj saját környezetében jelentkező szükségletek és azok kielégítésére végrehajtott cselekedetek száma olyan sok, hogy felsorolni is képtelenség. Hogyan tudná az ember az összes erre vonatkozó tudást elsajátítani? Egy másik megközelítésből, mivel az ember a cselekedeteit gondolkodás és akarat által viszi véghez, melyek döntéséhez megfelelő információkra van szüksége, ezért akár saját magával, vagy más tájékozott emberrel kell konzultálni, hogy hogyan csinálja azt, majd annak megfelelően cselekedni. Ahogy betegség esetén szakorvoshoz fordulunk, vagy építészre hagyatkozunk háztervezést illetően és áccsal csináltatjuk meg az ajtókat, ablakokat. Ezért, kisebb esetek kivételével, következetesen azon alaptétel szerint cselekszünk, hogy mások szaktudására hagyatkozunk. Ezt nevezik taqlid-nak. Aki azt mondja, hogy nem engedi meg magának, hogy a taqlid irányítsa, az vagy nem érti amit mond, vagy mentális zavara van. Az iszlám maga is alkalmazza ezt a módszert törvényének formálásában az emberi természetet illetően. Az iszlám arra inti követőit, hogy tanulják meg az alaptételeket és a parancsolatokat. Nincsen más forrás erre, mint Isten Könyve, a Korán és a szunna, a Küldött és az Imámok által gyakorolt cselekedet és viselkedés. Vagyis nem mindenkinek kell megtanulnia a vallás összes alapelvét a Könyvből és a szunnából, ez nem kivitelezhető minden muszlimnak, vagyis inkább ez csak limitált számú embernek lehetséges. A tudóst, akinek megvan a szakértelme, hogy ezeken a parancsolatokon keresztül lásson és értelmezze azokat, mujtahidnak és érvelésének folyamatát ijtihadnak neveznek. Aki a mujtahidhez folyamodik, az a muqallid, és a folyamodás cselekedete pedig a taqlid. Szükségszerűen észre kell venni, hogy a taqlid csak az istenimádatra,gazdasági tevékenységekre és más vallási törvényekbe tartozó konkrét cselekedetekre vonatkozik. A vallás alaptételei hitbeli kérdés, és soha nem szabad mások véleményre hagyatkozni hit kérdéseit illetően, mert ami itt számít, az hit, nem pedig cselekedetek. Soha nem mondjuk, hogy isten egy, mert ez az, amit a nagyapáim és a tudósok mondtak, vagy, hogy van élet halál után, mert az összes muszlim ebben hisz. Ezért minden muszlimnak kötelező vallásának alaptételeit független érvelésen keresztül megértenie, akármilyen elemi tétel is legyen az.

83

8. KÖTELESSÉG MÁSOK IRÁNT KÖTELESSÉGEK A SZÜLŐK FELÉ A gyermek az apa és az anya által van megteremtve és felnevelve. Ennek megfelelően az iszlám szent hite arra ösztönöz, hogy engedelmeskedjünk és tiszteljük a szüleinket olyannyira, hogy Isten a tauhidra való felhívás után azonnal a szülők iránti kedvességre szólít fel. Azt mondja: „Urad megparancsolta, hogy senkit ne imádj rajta kívül és hogy kedvességgel legyél a szüleid iránt.” 17:23 A főbb bűnöket felsoroló hagyományokban a shirk-et közvetlenül a szülők iránti nem megfelelő viselkedés követ. A fenti vers folytatása: „ Ha kettejük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt, hogy Pfúj! És ne becsméreld őket, hanem tisztelettel beszélj velük. És terjeszd föléjük könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: Uram! Légy hozzájuk irgalmas, amiképpen ők fölneveltek engem, amikor kicsi voltam.” 17:23-24 Az iszlám szent vallásában a szülők iránti engedelmesség kötelező kivéve, ha kötelező cselekedettől távol maradást vagy tiltott dolog elkövetését parancsolják meg. A tapasztalat azt tanítja, hogy akik bosszantják a szülőket, azok nem lesznek sikeresek az életben.

ENGEDETLENSÉG A SZÜLŐKKEL SZEMBEN Családon belül az anya és az apa olyan kapcsolatban áll a gyerekkel, mint a fa gyökere az ágakkal. Amint az ágak terjedése és élete a gyökerektől függ, így az apa és az anya is a gyerek életének alapítója. Figyelembe véve, hogy az emberi társadalom két rétegből – szülők és utódok – áll, így az anya és az apa a társadalom fő gyökerei. A szülők bosszantása, irányukba mutatott hálátlanság és aljas lelkületűség az emberiességet kezdi ki és a társadalomra nézve destruktív, mivel a szülők a gyerek tiszteletlenségére szívtelenül és hanyagsággal válaszolnak. Ha a fiatalabb generáció tagjai tiszteletlenül tekintenek a szülőkre, akkor ők sem várhatnak jobbat a saját leszármazottaiktól; és mikor megöregszenek nem remélhetnek kedvességet és támogatást. Ha ez a gondolkodás elterjedté válna, akkor megszűnne a gyermeknemzés, mivel intelligens ember nem szenteli az életét olyan csemete felnevelésére, aki nem hoz gyümölcsöt és akinek a jelenléte csak fájdalmat okoz. Talán a kormányzatnak kellene ösztönöznie az embereket, hogy családot alapítsanak, így megoldván a nemzés- születés kérdését. Meg kell említeni azonban, hogy semmilyen társadalmi szokás nem tud sokáig fennmaradni a természet támogatása nélkül. Ez alatt a szülő-gyerek közti kedves és szeretetteljes érzéseket kell érteni. Ezen természetes érzések elnyomása esetén, az ember teljesen megtagadja magától az élet örömeit.

A GYERMEKEK JOGAI Azok a dolgok, amiket kötelesek vagyunk megtenni jognak hívnak abból a szemszögből, aki irányába azt meg kell tenni és kötelességnek vagy felelősségnek azok szempontjából, akik végrehajtják azt. Például amikor valaki végrehajt egy cselekedetet valaki számára bér fejében, akkor a bér kifizetése kötelessége a munkaadónak és a „kifizetés” a munkás joga. Ha a munkaadó nem fizet, akkor a munkás követelheti azt és érvényesítheti a jogait. Az ember nem arra lett teremtve, hogy ezen a világon éljen örökké, egyszer el kell hagynia ezt a világot. Isten az emberi faj eltűnésének megakadályozása érdekében létrehozta a szaporodó-reprodukciós rendszert. 84

Ellátta az embereket azzal az eszközzel, mely saját fajtájának újra képződését teszi lehetővé és felszerelte az embert a hozzá kapcsolódó érzelmekkel. Teljesen felszerelkezve, az ember természetes módon tekinti utódait saját magáénak; utódai életét saját élete megörökítésének tekinti a Földön. Ezért az ember mindent elkövet és minden nehézséget elvisel, hogy kényelmet és örömet okozzon gyermekeinek; ha a gyerekeik élete kudarcba fullad vagy megsemmisül, akkor az olyan lenne, mintha a saját életével történt volna ugyanez. Valójában az ember úgy viselkedik, ahogy a teremtés rendje diktálja azt neki, hogy az emberi faj fennmaradjon. Ezért az apa és anya kötelessége, hogy a törvény és a tudat elrendelését gyermeküket illetően véghezvigyék, hogy felneveljék őket azért, hogy valamirevaló emberekké váljanak. Azt az emberiességet kell gyermeküknek mutatni, amit saját maguknak kívánnak. És most nézzük meg mi vonatkozik a gyerekekre. 1. Az első naptól kezdve, hogy a gyermek a beszéd és kifejezések iránt megértést mutat, a szülőknek le kell fektetnie az erkölcsi értékek és jó tulajdonságok iránti lelkületet. Amennyire csak lehet el kell kerülni, hogy babonákkal ijesztgessék őket és meg kellene akadályozni a rossz és illetlen cselekedeteket. Távol kellene állni a hazugságtól, a rágalmazástól és a trágár és gyalázkodó szavaktól a gyermek jelenlétében. Erkölcsösen kellene viselkedni, hogy tiszta és kiváló karakter váljon belőlük. Szorgalmat, törekvést és korrektséget kellene sugározni, hogy igazságszeretetet és emberiességet olvasszanak magukba, nem pedig megfélemlítést, hamis és aljas szándékot és beképzeltséget. 2. Amíg a gyerek fel nem nő, hogy saját döntéseket hozzon, a szülőknek figyelniük kell az étkezésére, alvására és más szükségleteire. Vigyázniuk kell a gyermek fizikai egészségére, hogy józan észt, testet és erős szervezetet készítsenek elő az oktatáshoz szükséges szellemi fejlődéshez. 3. Amint a gyermek készen áll, hogy iskolába menjen – 7 éves korában –, a szülőknek a tanárra kell bíznia őt. Minden erőfeszítést meg kellene tenniük, hogy megfelelő tanárt találjanak, hogy amit hall a gyermek, az pozitív hatással legyen rá, csiszolja szellemét és tisztítsa a lelkét és művelje erkölcsét. 4. Amikor a gyermek eléri a kort, hogy részt vehessen társadalmi összejöveteleken és családi találkozókon, a szülőknek magukkal kellene vinniük ezekre a találkozókra és megismertetni velük az emberekkel való érintkezés módjait, hogy így járatossá váljanak a társadalmi szokásokat illetően.

AZ IDŐSEK TISZTELETE Az idős emberek tisztelete kötelező. Amint a Küldött mondta: „Az idősek tisztelete és megbecsülése Isten tisztelete és megbecsülése.”

KÖTELESSÉG A ROKONOK IRÁNT Az emberek, akikkel a szülők révén állunk rokoni viszonyban a társadalmi kötelékek természetes forrását képezik. Vér és genetikai kapcsolat egy nagyobb család részévé tesz bennünket. Ezen természetes egység mérlegelésekor az iszlám azt parancsolja a követőinek, hogy kedvesek legyenek saját rokonaikhoz. A Korán és a Küldött hagyományai és az Imámok kifejezetten ösztönöznek erre. Isten azt mondja: „…Féljétek Allahot, akinek a nevében szoktátok egymást felelősségre vonni és törődjetek a vérrokonsággal. Allah a ti őrzőtök.” 4:1 A Küldött azt mondta: „Arra sürgetem népemet, hogy kedvesek legyenek rokonaikkal. Mégha egy évnyi utazás is választja el a rokonokat, akkor sem szabad a rokonság kötelékét elvágni.”

KÖTELESSÉG A SZOMSZÉDOK IRÁNT Mivel a szomszédok közelsége megengedi, hogy közeli kapcsolatot teremtsünk velük, mely így természetes módon egy nagy családdá fejlődik ki; egy szomszéd barátságosságának és ellenségeskedésének nagyobb hatása van, mint bármely más embernek.

85

Aki éjjeli mulatozásba kezd otthonában, az nem fogja a város másik részén levő embert zavarni, de szomszédjait megfosztja a pihenéstől. Egy befolyásos ember, aki tivornyázással tölti az életét, az nem fogja a messzebb élő szegényeket felháborítani, de szomszédságában a felháborodás tüzét gerjeszti és a nap el fog jönni, amikor majd meg kell fizetnie azért. Ilyen okoknál fogva az iszlám szent törvénye kifejezetten arra ösztönöz, hogy óvjuk szomszédjaink érdekeit. A Küldött azt mondta: „Gábriel is ösztönözte a szomszédok jogait, hogy azt feltételeztem, hogy Isten a szomszédokat az ember örökösei közé teszi.” Azt is mondta: „Aki hisz Istenben és a Feltámadásban, az soha nem bosszantja fel a szomszédjait. Ha kölcsönkér tőle, akkor visszafizeti azt. Osztozik a szomszéd örömében és bánatában. Nem szabad szomszédját zavarni, még akkor sem, ha az hitetlen.” Azt is mondta: „Ha valaki bosszantja a szomszédját, a paradicsom illata nem érinti meg az orrát; ha valaki nem adja meg szomszédja jogait,az nem közülünk való; és ha valaki jól van lakva, tudván, hogy a szomszédja éhes és nem ajánl fel neki valamit, az nem Muszlim.”

KÖTELESSÉGEK A SZEGÉNYEK ÉS SZÜKSÉGBEN SZENVEDŐK IRÁNT A társadalmat azért szervezik, hogy az egyének szükségleteit kielégítsék. A társadalom egyéneinek legfontosabb feladata, hogy a szükségben szenvedőkön segítsenek és azokon, akik nem képesek saját maguknak segíteni. A társadalom túlélését legjobban veszélyeztető fenyegetettség a gazdag ember közönyössége a szegény ember helyzete iránt és maguk a gazdagok az első sérültjei ennek. Ezernégyszáz évvel ezelőtt az Iszlám e veszélyt figyelembe véve megparancsolta a gazdagoknak, hogy gazdagságuk egy részét osszák el a szegények között minden évben. Azon kívül, hogy a szegények szükségein így könnyítnek, azt is megparancsolta, hogy bármivel segítsék a szegényeket, Istenért. Isten azt mondja: „Az igazi jámborságot nem éritek el, amíg nem adakoztok olyasvalamiből, amit szerettek.” 3:92 Számos hagyomány maradt fel a szegények szolgálatát illetően. A Küldött azt mondta: „Az emberek legjobbika az, aki a leghasznosabb az emberek számára.” Azt is mondta: „A Feltámadás Napján az lesz a legmagasabb helyen, aki a legjobban elősegítette Isten szolgáinak a jólétét.”

TÁRSADALOM IRÁNTI FELELŐSSÉG Amint tudjuk, az egyének kölcsönösen segítik egymást és így húznak hasznot egymás erőfeszítéseiből, szükségleteik kielégítése végett. Az emberi test minden szervének speciális feladata van, mely a saját jó létéhez járul hozzá,valamint más szervek működésében is részt vesz. Hasonlóan, hasznot élvez más testrészek működéséből. Ha bármelyik szerv önzővé válna, és nem akarna más szervek működéséhez hozzájárulni (ha a szem visszautasítaná, hogy segítsen a kéznek vagy lábnak abban, amit csinál, vagy a száj annyira el lenne foglalva a rágással hogy elutasítaná a nyelést), akkor az ember hamar meghalna, együtt ezekkel az egyéniségre törekvő, önző szervekkel. A társadalom tagjainak feladatai hasonlóságot mutatnak a test szerveinek funkcióival. Az egyénnek a saját érdekeiről társadalmi kontextusban kellene gondolkodnia és azt kellene mérlegelnie, ami a társadalomnak áll érdekében és ami hasznos, ha ő maga is hasznot akar húzni mások munkájából. Ha a jogait akarja megtartani, akkor mások jogait is meg kellene védenie. Ez egy olyan igazság, amit Isten adta természetünkön keresztül értünk meg. Az Iszlám szent hite szintén ezen az igazságon nyugszik, és semmivel nem rendel el kevesebbet.

86

A Küldött azt mondta: „Egy muszlim olyan, akinek a kezétől és nyelvétől más ember biztonságban van.”Azt is mondta: „ A muszlimok egymás testvérei és a kívülállók szemében egységet képeznek kézben, szívben és szándékban. Bárki, aki reggel felserken és nem gondol a muszlimok gondjaira, az nem muszlim.” Egy eset illusztrálja ennek a fontosságát a Tabuk-i csata alkalmával, amikor is a Küldött előrenyomult seregével a Római Birodalom határa felé. Három ember nem vett részt a harcban, és amikor a sereg visszatért, akkor azok elébük mentek, hogy üdvözüljék a Küldöttet. Ő azonban elfordította az arcát és nem válaszolt nekik. A többi muszlim is így tett. Még a feleségeikhez sem szóltak Medinában, majd végül kénytelenek voltak a környező hegyekben menedékre lelni, hogy megbánják amit tettek. Jó néhány nappal később Isten elfogadta megbánásukat és ők visszatértek a városba.

87

9. AZ IGAZSÁG A Korán, a Küldött hagyományai és az Imámok két fajta igazságról beszélnek: egyéni és társadalmi. Az iszlám szent hite mindkettőt alaposan tárgyalja.

EGYÉNI IGAZSÁG Az egyéni igazság a hazugságtól, rágalomtól és egyéb főbb bűnöktől való távolmaradást jelent. Akit az egyéni igazságosság jellemez, azt igaznak nevezik. Az iszlám szabályai szerint, ha az egyénnek tudósi hajlama van, akkor bíró, kormányzó, mujtahid, vagy más felelősségteljes pozíció betöltőjévé válhat. Akit nem lehet egyéni igazsággal jellemezni, az nem tölthet be ilyen pozíciót,még akkor sem ha nagyszerű tudós.

TÁRSADALMI IGAZSÁG A társadalmi igazság azt jelenti, hogy nem nyomjuk el más jogait, hanem mindenkit egyenlőnek tekintünk Isten törvénye szerint. Tilos túllépni a kellő határokat a vallási szabályok érvénybe léptetése esetén és tilos eltérni az igaz úttól az érzelmek befolyása alatt. Isten azt mondja: „ Allah megparancsolja az igazságosságot..” 16:90, „Allah megparancsolja nektek,...hogyha ítéletet hoztok az emberek között, akkor igazsággal ítélkezzetek...” 4:58 Számos versből és hagyományból tudjuk, hogy megparancsoltatott az igazságról való beszéd és cselekedet. Isten számos versben kifejezetten átkozza az igazságtalanokat.

IGAZSÁGTALANSÁG, ELNYOMÁS Isten több száz versben bírálja az elnyomást, mint egy undorító tulajdonságot, mely a ragadozó állatoknak való. (Elnyomással a Korán 114 szúrájának kétharmada foglalkozik) Senkit nem lehet találni, aki ne érzékelné az elnyomás gonoszságát és rossz mivoltát természetes lelkiismeret által, vagy aki többé kevésbé ne realizálná milyen szerencsétlen elnyomás tud úrrá lenni az emberi társadalmon, milyen mészárlás és mennyi kettétört otthon. A tapasztalat azt mutatja, bármilyen szilárdan is áll az elnyomás építménye, az nem marad fenn, hanem előbb vagy utóbb összedől. Az Imámok azt mondták, hogy egy állam legyen hitetlenség bűnében és fennmarad, de nem tud zsarnok is lenni és fenn is maradni.

JÓ TÁRSADALMI KAPCSOLATOK Az embernek nincsen más választása, minthogy társadalomban éljen és más emberekkel barátkozzon. Kétség kívül léteznek társadalmi kapcsolatok, hogy társadalmi természetünket életben tartsuk és így biztosítsuk folyamatban levő anyagi és spirituális fejlődésünket és segítsük problémáink megoldását. Ebből következik, hogy oly módon kellene elvegyülni az emberekkel, hogy megnyerjük tetszésüket, szeretetüket és jóindulatukat és mindig igyekezni kellene társaságiabb emberré válni és több barátot szerezni. Ha az ember kapcsolata valakivel keserű és terhessé válik, akkor nem fogja kedvelni őt és eljön a nap, amikor mindenki elkerüli őt. Az ilyen ember társadalmilag kiközösítetté válik és egyedül találja magát a tömegben és idegennek saját hazájában. Az ilyen állapot az egyik legkeserűbb, melybe ember belekerülhet. Ezért tanácsolja az iszlám szent hite követőinek a jó emberi kapcsolatok fenntartását és segít azt a társas viselkedés magas normái által végrehajtani, mely felülmúlhatatlan példái a jóindulat ill. a szívélyesség. Elrendelte, hogy ha két muszlim találkozik, akkor üdvözölniük kell egymást és értéknek számít az, ha elsőként teszi azt meg az ember, amint azt a Küldött is tette. Üdvözölt nőket és gyerekeket, és ha valaki először 88

köszönt neki, akkor ő még szebben válaszolt. „Ha illendő köszöntéssel köszöntenek benneteket, akkor még szebben köszönjetek vissza, vagy úgy viszonozzátok, ahogyan titeket üdvözöltek..”4:86 Azt is elrendelte, hogy legyünk szerények amikor másokkal találkozunk és a másik ember társadalmi ragjának megfelelően fejezzük ki tiszteletünket. Isten azt mondja: „A Könyörületes Isten szolgái azok, akik szerényen járnak, és ha a tudatlanok megszólítják őket, ők azt mondják: Békesség!” 25:63 Megjegyzendő, hogy itt alázatosságon nem a mások előtti hitványságot érti és a saját emberiesség megtagadását. Azt jelenti, hogy az egyén nem díszeleg a feltételezett értékeivel és privilégiumaival mások előtt, és nem veszi semmibe a másikat. Mások iránti tisztelet hasonlóan nem a meghajló, talpnyaló szolgalelkűséget jelenti, hanem azt, hogy mindenkit vallási és társadalmi érdemei szerint kell értékelni, például nagyszerű embereket nagyszerűségükért kell megbecsülni. Mások tisztelete nem azt jelenti, hogy szótlanul tűrjük mások értéktelen tetteit, vagy olyan gyűlésen veszünk részt, melynek törvényhozása az emberi méltósággal ellentétben áll vagy a vallási törvények ellen cselekszik. Mások tisztelete valójában mások emberségének, vallási és erkölcsi tudásának tiszteletét jelenti, nem külső megjelenésük elismerését. Amikor valaki levetkőzi emberi méltóságát és vallási értékeit, akkor nem marad ok tisztelni őt. A Küldött azt mondta: „Tilos Isten ellen vétkezni, hogy másoknak engedelmeskedjünk.”

MÁSOK ZAVARÁSA ÉS BAJKEVERÉS Ez a kettő hasonló vétek, mely mások szóbeli gyalázását és bosszantását, vagy mások fizikai bántalmazását jelenti. Bajkeverés hasonlóan olyan dolgot jelent, ami árt másoknak. Ez a két vétek homlokegyenest ellentéte annak, ahogyan az ember társadalmat formál, hogy könnyebb és nyugodt életet éljen. Ennek megfelelően, mivel az iszlám szent törvénye szerint a társadalom jóléte a legfontosabb, megtiltotta e két bűn elkövetését. Isten azt mondja: „És akik zaklatják a hívő férfiakat és hívő nőket anélkül, hogy azok rászolgáltak volna, azok gyalázatot és nyilvánvaló vétket vettek magukra.” 33:58 A Küldött azt mondta: „Aki zavarja a muszlimokat, az engem zavar, és aki engem zavar, az Istent zavarja. Az ilyen embereket megátkozta a Tóra, az Evangélium és a Korán.” Azt is mondta: „Ha valaki arra vetemedik, hogy megijesszen egy muszlimot, azt Isten is meg fogja ijeszteni a Feltámadás Napján.”

JÓ KAPCSOLATOK FENNTARTÁSA Habár sok emberrel barátkozunk, az élet olyan, hogy néhány emberrel jobb viszonyba kerülünk, mint másokkal. Ezek az emberek barátainkká válnak. Természetesen ez a barátság és közelség egyfajta összefüggést jelent erkölcsöt, életvitelt, elfoglaltságot és hasonlókat illetően két vagy több ember között. Az emberi érintkezés eredményeképpen az egyék fél fokozatosan átveszi a másik szokásait és erkölcsét, ezért kellene jó emberekkel érintkezni, mivel hajlamosak vagyunk mások erkölcsi értékeit átvenni; és hasznunkra válik mások tiszta barátsága és jóindulata. Továbbá élvezhetjük a tartós barátságot és jóindulatot, és értékünk nőhet az emberek szemében. A Hívők Parancsnoka, Ali azt mondta: „A legjobb barát az, aki jó tettekre irányít.” Az embert a barátja alapján ítélik meg. „Először mondd kivel töltöd az idődet, akkor megmondom ki vagy. Bármi, amit a társad ér, az a te lelked értéke is.”

ROSSZ EMBEREK TÁRSASÁGA Rossz emberekkel való kapcsolattartás szerencsétlenséghez és rossz végkimenetelhez vezet. Hogy szemléltessük ezt, elég megjegyezni, ha olyan bűnözőket kérdezünk, mint tolvajok és rablók. Hogy mi vitte őket rossz útra, akkor változatlanul azt fogják mondani, hogy rossz emberek társaságába keveredtek. Ezerből egy antiszociális embert sem találunk, aki magától kezdett volna rossz cselekedetekbe.

89

A Hívők Parancsnoka, Ali azt mondta: „Hagyd el a rossz emberek társaságát, nehogy egy rossz társ olyanná formáljon, mint amilyen saját maga; mivel addig nem fog elfogadni, amíg olyanná nem tesz, mint saját maga.” Azt is mondta: „Hagyd el a gonosz ember barátságát, mert potom pénzért fog eladni téged.” Keveset érintkezz gonosz emberekkel, máskülönben velük ragadsz, az emberi szellem nagyon is befolyásolható.

IGAZMONDÁS A kölcsönös emberi kapcsolat beszéden alapszik. Ennek megfelelően, az igazságos beszéd, mely rejtett realitást fed fel, lényeges társadalmi építőkő, és a társadalom fontos hasznot realizál abból. A hitelesség jótékony hatásait így lehet összegezni: Aki hitelesen beszél, az társai bizalmát élvezi és aki mentesítve van attól, hogy minden szavát alaposan megvizsgálják. Az ilyennek tiszta lelkiismerete van és nem gyötrődik saját hazugságától. Az ilyen hű a szavához és nem él vissza a bizalommal, mivel az őszinte beszéd őszinte viselkedéssel párosul. A hitelesség a legtöbb széthúzást és konfliktust kiküszöböli. A legtöbb vita abból származik, hogy az egyik vagy másik fél tagadja az igazságot. Sok morális hiba és törvény- és szabálysértés automatikusan megelőzhető, mivel az emberi hazugság fő oka azok elkendőzése. A Hívők Parancsnoka, Ali azt mondta: „Az igazi muszlim az, aki előnyben részesíti az igazmondást, még akkor is, ha az káros számára, és a hazugság előnyére szolgálna és aki belső békét talál mindebben.”

A HAZUGSÁG ÁRTALMAI A fenti értekezés tisztán mutatja a hazudozás káros hatásait. A hazudós ellensége a társadalomnak és azon munkálkodik, hogy romba döntse a társadalmat, ami teljes árulást jelent. A hazugság olyanok, mint az ópiát, kitörli a társadalom lelkiismeretét és a megértés képességét azáltal, hogy elnyomja a valóságot. Vagy olyan, mint az alkoholos ital, mely az embert részeggé teszi, mely megakadályozza a gondolkodást és azt a hatalmat, mely megkülönbözteti jót rossztól. Ezért az iszlám a hazugságot fő bűnnek tartja és azt mondja, hogy a hazudósnak nincsen vallása. A Küldött azt mondja: „Három fajta ember kétszínű, habár ők imádkoznak és böjtölnek: a hazudósak, azok, akik nem hűek szavaikhoz és azok az emberek, akik visszaélnek a bizalommal.” A Hívők parancsnoka, Ali azt mondta: „ Aki megízleli a hit élvezetét, az felhagy a hazugsággal még tréfában is.” Nem csak a hazugság bűn a vallási törvény szerint, hanem az egyszerűen elfogadhatatlan az értelem számára. Hazugság kirobbanása a társadalomban gyorsan megtépázza a bizalom kötelékeit, ami összetartja a társadalmat. Amint ezek a kötelékek meggyengülnek, az emberek extrém kölcsönös gyanúja elszigeteli őket egymástól, habár még mindig úgy tűnik, hogy egy társadalomban élnek. A mi életünkben, folyamatosan külső dolgokkal állunk befolyásban. Reagálva és együtt dolgozva ezekkel a dolgokkal, fenntartjuk az életünket és elérjük vágyainkat. Ezért mi emberi lények az intelligenciánkat és akaratunkat használva tudásunk alapján meg akarjuk hosszabbítani életünket. Gondolkodás által működünk, ezért erőfeszítéseink közvetlenül a rendelkezésünkre álló információktól függnek. Folyamatosan rendezzük mentális koncepcióinkat és viszünk véghez külső cselekedeteket. Ennélfogva létfontosságúnak tartjuk a pontos információk rendelkezésre állását. Amennyiben attól meg vagyunk fosztva, akkor nem sikerül célunkat elérni. A hazugság komoly veszélyt jelent a társadalmi életre és a hazudós egy elfajzott és becstelen lény, a társadalom ellensége. Az emberek kétségbe vonják hitelességét és Isten által átkozottak.

RÁGALOM ÉS BECSÜLETSÉRTÉS A másokról való rossz beszédet, ítélkezést és bírálatot rágalmazásnak nevezik, amikor igazságról van szó (ghiba) és becsületsértésnek, amikor hazugságról (iftira’ vagy bihtan). Természetesen Isten senkit sem teremtett bűn nélkül, és bárki tökéletlenségéből adódóan megbotolhat vagy eleshet. Az emberek általában fátyol mögött élnek, amit Isten bocsátott rájuk végtelen bölcsességén keresztül. Ha ezt az isteni leplet elmozdítanák és mindenkiről kivillanna az általa elkövetett hiba, akkor az 90

egyén elmenekülne iszonyában és a társadalom szétmorzsolódna. Ezért tiltotta meg Isten a rágalmazást, hogy így legyünk megvédelmezve a hátunk mögötti beszédtől, melynek következtében a külső életünk gyönyörűnek tűnhetne és ez áthatná a belső csúnyaságunkat. Isten azt mondja: „Ne feketítsétek be egymást a másik háta mögött! Vajon bárki is közöttetek meg szeretné-e enni holt fivére húsát?” 49:12 A becsületsértés még inkább elítélendő mint a rágalmazás, annak aljassága nyilvánvaló az értelem számára. Isten kinyilvánítja annak aljas és elfogadhatatlan voltát és azt mondja: „Akik nem hisznek Allah jeleiben, azok hazugságot koholnak, ők azok, akik hazudnak.”16:105

AZ EMBEREK BECSÜLETE ELLENI VÉTEK Az iszlám szerint a tisztaság és vallásosság fátylának eltépése fő bűnnek számít, és a körülményektől függően kemény büntetés, mint például vesszőzés, lefejezés és megkövezés vár az ilyen cselekedetekre. Még ha az ilyen cselekedetek kölcsönös beleegyezést követően lettek végrehajtva, aláássák az öröklés alapjait, aminek az iszlám nagy figyelmet szentel, és szétrombolja az öröklés törvényeinek funkcióját. Végül megsemmisíti a szülők és gyermekek közti természetes ragaszkodás kötelékét és így felszámolja a reprodukciót, ami valójában épen tartja a társadalmat.

ÖNTISZTELET ÉS ERKÖLCSI BECSÜLETESSÉG A teremtés rendje, mely az embert társas lénnyé tette és arra kényszerítette, hogy együttműködjön, ellátta egy olyan tudattal, hogy a maga erejéből emelkedjen fel és munkájának gyümölcsét használja fel arra, hogy életét saját társas környezetében fenntartsa. Kétséget kizárólag az ön tisztelet abból áll, hogy céljaink elérése érdekében isten-adta erőnket használjuk fel, ne mások erejére támaszkodjunk. Ez az egyik emberi természetben létező belső érték. Az öntisztelet olyan, mint egy gát, ami visszatart az aljas létezéstől és számos gonosz és nem megengedett cselekedettől. Akinek nincsen öntisztelete és másoktól függ, az könnyen átadja akaratát és egyéniségét másoknak. Azt fogja tenni, amit mások mondanak, minden morzsáért mohó lesz és feláldoz mindent, amit mások kívánnak tőle – szabadságát, méltóságát és becsületét. A legtöbb bűncselekmény, mint pl.: gyilkosság, banditaság, rablás, tolvajlás, hamis eskü, talpnyalás, hazaárulás és a haza kiárusítása, mind a mohóság és élősködés rossz gyümölcsei. Aki büszkén viseli az öntisztelet koronáját, az nem hajlik meg senki előtt, kivéve Istent és nem térdel le semmilyen hatalom és pompa előtt. Az ilyen mindig felkel, hogy megvédelmezze azt, amit igaznak hisz. Az öntisztelet a legjobb eszköze az erkölcsi egyenesség megtartásának.

JÓTÉKONYSÁG ÉS A SZÜKSÉGET SZENVEDŐK TÁMOGATÁSA Az biztos, hogy a szükségben szenvedőknek joguk van a segítségre a társadalomban, és hogy ez a jómódúak kötelessége, akik nem bújhatnak ki ez alól. Az iszlám szent törvénye arra sürget, hogy ezt a jogot gyakorolják és a jómódúak vállaljanak felelősséget a nélkülözőkért. A Koránban Isten saját magát úgy hívja, mint a jótékony, bőkezű és megbocsátó és ezen tulajdonságok elsajátítására sürgeti szolgáit, addig a pontig, míg azt mondja: „Allah az istenfélőkkel van.” 2:194, „..amit javaitokból adakoztok, az visszafizettetik nektek.” 2:272, „..akik adakoznak abból, amivel gondoskodtunk róluk, azok örökre szóló adásvételben reménykedhetnek.” 35:29 Amikor a társadalmi helyzetet, a jótékonykodás hasznát körültekintően mérlegeljük, akkor ezen versekben kifejeződő nemesség tisztává válik. Valójában, a társadalom összes produktív ereje arra lett teremtve, hogy mindenki hasznát szolgálja. Azonban amikor a társadalomban egyesek túl szegények ahhoz, hogy dolgozzanak, ott a gazdagság azzal párhuzamosan csökken. A nem kívánt hatás mindenkit elér; a dolgok talán odáig fajulnak, hogy a korábban jómódúak a legrosszabbak mindenki másnál. Ha a jómódú kiterjeszti 91

jótékonyságát és nagylelkűségét a szegények iránt, akkor csodálatos eredmény érhető el, beleértve: 1. mások szeretete, 2. tisztelet kis befektetés árán, 3. a közösség támogatása (az emberek támogatják azt, aki jót tesz), 4. mentesség a veszedelemtől, hogy a vagyonuktól megfosztottak dühe egy szép napon futótűzként terjed mindent elnyelvén magában, és 5. többszörös haszon a saját kicsi tőkebefektetésen, mivel a gazdaság elkezd működni. Számtalan Koráni vers és hagyomány sürgeti az adakozást és magasztalja annak értékét.

EGYÜTTMŰKÖDÉS A jótékonyság és nagylelkűség az együttműködésnek csak egyik formáját alkotja, mely az emberi társadalom alapját képezi. A társadalom igazi természete abban áll, hogy az egyének kéz a kézben végzik munkájukat a köz érdekében, mindenki életét biztonságos állapotban tartják és mindenki szükségletére ügyelnek kölcsönös segítségnyújtás által. Azt azonban nem szabad feltételeznünk, hogy az iszlám szent hite szerint jótékonyságot csak a gazdagságunk feláldozása révén lehet véghezvinni. A hangsúly azon van, hogy a rászorulón segítsünk, még akkor is, ha nem pénzre van szüksége és ez az, amit az iszlám, valamint az emberi lelkiismeret diktál. Egy írástudatlan tanítása, egy vak vezetése, egy eltévedt ember útbaigazítása,vagy egy elesett támogatása –a nagylelkűség és a jótékonykodás megtestesülései. Magától értetődő, hogy ha az embereknek nem sikerül a társadalom munkáinak egyes aspektusait véghezvinni, akkor az alapműködésben lép fel probléma, és ha az emberek nem hajtandóak néhány kisebb funkciót betölteni, akkor a feladatot, mint egészet sem fogják sikerrel végrehajtani.

JÓTÉKONY TETTEK ÉS ADOMÁNYOK A jótékonyság cselekedetének értéke az eredményekben látszik meg. Természetesen minél univerzálisabbak vagy maradandóbbak ezek a szabályok, annál hasznosabb a tett. Egy beteg ember meggyógyítása jótékony és nagylelkű cselekedet, de nem összehasonlítható egy naponta több száz beteget ellátó kórház megépítésével és működtetésével. Erénynek számít egy diák tanítása, de nem közelíti meg az értékét egy intézmény megalapításának, mely évente több száz diáknak ad bizonyítványt. Így, a dotáció és jótékony tettek, melyeknek széleskörű és tartós hatása van, az az adományozásnak egy különlegesen magas fokát jeleníti meg. A törvény nyelvezetében az ilyen cselekedeteket a tartós következményű alamizsnának hívnak (as-sadaqa aljariya). A Próféta azt mondta: „Két dolog hitele az embernek: az egyik egy istenfélő utód és a másik a tartós következményekkel járó alamizsna.” Hagyományok bizonyítják, hogy áldásban részesíti Isten azt, aki jótettet vállal magára.

ÖNFELÁLDOZÁS Az bizonyos, hogy az emberi tudat szótárában az élet szinonimában van a becsülettel. Egy élet, ami nem párosítható becsülettel és emberi boldogsággal, az nem élet egyáltalán. Sőt halál, még keserűbb, mint a természetes halál. Aki nem értékeli saját becsületét és boldogságát, annak olyan alacsony létezési formát kell megélnie, mint az élő halott. Bármilyen környezetben tartózkodunk, és bármilyen módon élünk, Isten adta természetünkön keresztül értjük meg, hogy a halál annak a szolgálatában, amit szentnek tartunk, áldás. Vallási érvelésnek megfelelően, semmi sem tisztább és logikusabb, mint ez és semmi köze az üres feltételezéshez és babonához. Aki azért hal meg, mert saját vallási közösségét védelmezi, az tudja, hogy semmitől nem fosztotta meg magát, hanem édes, de múló életét adta fel Isten útján egy még édesebb, értékesebb és örök életért, ami által boldogsága soha nem csökken. Amint azt Isten mondja: „ Ne gondold azokról, akik megölettek Allah útján, hogy halottak lennének! Nem! Élők ők az Ő Uruknál, s égi eledellel vannak ellátva.” 3:169

92

Szekuláris rendszerekben ezzel ellentétben az emberi élet a múló földi életre szorítkozik. Nem tudják azt mondani, hogy halál után életünk van és elérhetjük a boldogságot. Csak megpróbálhatják belenevelni azt az eszmét, hogy akit a hazájáért vagy szülőföldjéért ölnek meg, arra nemzeti hősként fognak emlékezni, akinek a nevét aranyba foglalja a történelemkönyv, hogy ily módon éljen tovább örökké. Semmilyen vallásos cselekedetnek nincsen nagyobb becsülete, mint valakinek az életét áldozni fel Isten útján. A Küldött azt mondta: „Minden erényes cselekedeten felül van egy, ami mindegyiknél magasabban áll, ez a mártírhalál, aminél nincsen magasabb cselekedet.” Az első generáció muszlimjai isteni megbocsátást kerestek a Küldöttön keresztül és el is érték a mártírság fenséges állapotát az ő imái által. Az emberek nem sírtak azok után, akik mártírságon keresztül hagyták el ezt a világot, mivel azok éltek és nem haltak meg.

NAGYLELKŰSÉG ÉS BŐKEZŰSÉG Nincs szükség elmagyarázni milyen szerepet játszik az ember életében a tulajdon. Olyan fontosságot tud jelenteni, hogy sok embernek az egész élete abból áll, hogy gazdagságot halmozzon fel és az összes energiáját ebbe fekteti. Kapzsiként és a javak után sóvárogván fösvénnyé válnak és nem hajlandóak azt megosztani másokkal. Még egy lépéssel tovább mennek és olyan fösvénnyé válnak, hogy még magukra sem költenek semmit és nemcsak hogy ők nem esznek, de másokat sem etetnek. A pénzszerzés lesz az egyetlen örömforrásuk. Azok az emberek, akik átadták magukat a fösvénység bűnének, azok elidegenedtek saját emberi természetüktől és csődbe jutottak az élet piacán, mivel: 1. Csak a saját boldogságukat és jólétüket keresik az életben; individualisták, habár az emberi természet az életet, mint társas életet jeleníti meg és az egyéni élet pusztulásra ítéltetett. 2. Gazdagságuk mutogatásában arra kényszerítik a szegényeket, hogy alárendelődjenek és szolgaként hajoljanak meg anélkül, hogy bármiben segítséget adnának nekik. Így tartják életben a bálványimádás lelkületét és felemésztenek minden fajta bátorságot, büszkeséget vagy emberi méltóságot a társadalomban. 3. Amellett, hogy saját kedvességet, könyörületességet megtestesítő és bajtársi érzéseiket döntik romba, még ahhoz is hozzájárulnak, hogy bűnözés és hitványság terjedjen a társadalomban. A szegénység a legnagyobb természetes tényező az ilyen bűnös vagy antiszociális viselkedést illetően, amint az a rágalmazás, erkölcstelenség, lopás, rablás és gyilkosság együtt a dühvel, nehezteléssel és bosszúvággyal, amit a szegény elnyomott érez a gazdag iránt és amit a kapzsi és fukar gazdag tovább szít. Ezért a kapzsi ember a társadalom Első Számú Közellensége és egyértelműen kivívja az emberek ellenszenvét Isten haragjával és megtorlásával egyetemben. A Korán sok versében átkozza a fukarságot, viszont a bőkezűség erényét felmagasztalja. Isten megígéri, hogy a gazdagság, amit az ember adományba ad, tízszeresen, hetvenszeresen és hétszázszorosan megtérül. A tapasztalat azt mutatja,hogy azok, akik nyílt kézzel és nagylelkűen adakoznak a szegényeknek és társadalmi fejlődésen fáradoznak és egyszer nehéz időkkel kellene szembe nézniük, akkor élvezni tudják az emberek szeretetét, mert amit egyszer odaadtak, az mind visszatér hozzájuk. Amellett, hogy tudatukat könnyítik azzal, hogy jól és bőkezűen adakoznak, a nagylelkű ember nemcsak Isten által előírt kötelességeinek tesz eleget, hanem dicséretes cselekedeteket hajt végre. Lehetővé válik a kedvesség, szimpátia és emberiesség érzéseinek megnyilvánulása, a társadalom tiszta szeretetének és tiszteletének kiérdemlése. Kevés ráfordítással Isten tetszését és a végtelen boldogságot érik el.

DZSIHÁD Bármilyen teremtmény megvédi önmagát és érdekeit, és felfegyverzi magát, hogy küzdjön az ellenséggel. Az ember rendelkezik egy természetes meggyőződéssel, miszerint meg kell védenie önmagát és el kell pusztítania az ellenségét, aki azon van, hogy elpusztítsa őt. Hasonlóan, ha valaki beleavatkozik az érdekeibe, akkor önvédelemre kel és akármilyen eszközzel visszatartja az ellenséget. 93

Ez az emberi egyénben meglevő belső hajlam hasonlóan része az emberi társadalmaknak. Vagyis egy ellenség, aki fenyegeti a társdalom egyéneit vagy a társadalomnak a függetlenségét, az halálos ítéletnek van kitéve abban a társadalomban. Amióta az ember és az emberi társadalmak léteznek, létezik az az eszme is, miszerint az egyénnek vagy a társadalomnak szabad akarat van arra, hogy elhatározza magát a legszigorúbb intézkedések mellett, hogy szembenézzen a halálos ellenségeivel. Az Iszlám, mint vallás, a társadalom ügyeivel foglalkozik és a tauhidon alapszik, és az igazság és jogosság elutasítóit halálos ellenségének és a társadalom romboló erejének tekinti. Nem ad nekik semmilyen emberi méltóságot és értéket. Mivel magát univerzális vallásnak tekinti, követőit nem korlátozza nemzetiség szerint, illetve országhatárok közé. Minden olyannal háborúban áll, akiknek az értékrendszerét a shirk beszennyezte és akik nem fogadják el az igazságot érthető és világos érvelésen és józan tanácskozáson keresztül és az Iszlám létezését akarják eltörölni. Ez az alapja az iszlám előírásának a dzsihádot illetően. Teljesen megegyeznek azzal a módszerrel, amit bármely emberi társadalom természetes módon alkalmaz halálos ellenségeinek kezelését illetően. Szemben a becsmérlőinek az állításaival, az iszlám nem a kard vallása. Az iszlám soha nem viselkedett imperialista módon a kard vagy politikai helyezkedés által. Sőt, ez az a vallás, amit Isten az emberek teremtett természetével összhangban hozott létre és amire úgy hívja az embereket, hogy saját ösztönös intelligenciájuk és eszükön keresztül forduljanak hozzá, az ő égi beszédén keresztül. Egy vallás, aminek az univerzális köszöntése: Szalam (béke) és aminek a globális programja a Korán szerint a „A békés megegyezés jobb a viszálykodásnál.”(4:128) princípiumon alapszik, az soha nem lehet a kard és erő vallása. A Küldött élete alatt, amint az iszlám fénye bevilágította az Arab-félszigetet és a muszlimok nagy és küzdelmes csatákat vívtak, akkor nem több mint kétszáz muszlim és kevesebb, mint ezer hitetlen vesztette életét, az utóbbi szám magába foglal hétszáz qurays törzsbeli tagot, akik egy ítélet eredményeképpen lettek kivégezve. Mennyire igazságtalan egy ilyen vallást a kard vallásának nevezni!

ESETEK, AMIKOR AZ ISZLÁMBAN HARCRA HÍVÁS VAN Az iszlám négy fajta emberrel áll harcban: 1. Mushrikok, akik nem hisznek a tauhidban, a prófétaságban és a feltámadásban. Őket először az iszlámra kell hívni, elég egyértelműen, hogy semmi kétség és kifogás ne maradjon. A vallás elvei pontosan el kell, hogy legyenek nekik magyarázva. Ha ezután elfogadják az iszlámot, akkor minden muszlim testvéreivé válnak és osztoznak a jó és rossz időkben. Ha nem fogadják el és nem hajlanak meg ezen szabályok előtt, amiket tisztán elmagyaráztak nekik, akkor az iszlám kötelessége, hogy dzsihádot indítson ellenük. 2. A Könyv népei (zsidók, keresztények zoroasztiánusok) akikkel az iszlám vallási népet alkot, mivel azok birtokolnak kinyilatkoztatott írásokat és hisznek az egyistenhitben, a prófétaságban és a feltámadásban. Az iszlám menedékhelyet nyújt nekik azzal a feltétellel, hogy megfizetik a fejadót, un. jizyat. Ez mutatja, hogy elfogadják az iszlám szabályait, ami alatt azonban megtartják függetlenségüket és szabad vallásgyakorlásuk engedélyezve van, és olyan biztonságban van tulajdonuk és életük, mint a muszlimoknak. Cserébe jizyat fizetnek, egy jelképes összeget a muszlim társadalomnak. Viszont nem keringtethetnek iszlám ellenes propagandát, nem segíthetik az iszlám ellenségeit, vagy tehetnek más muszlimok számára káros cselekedetet. 3. Lázadók, vagyis muszlimok, akik fegyveres felkelést vezetnek az iszlám ellen és muszlimok vérét ontják. Az iszlám társadalom harcban áll velük, amíg meg nem adják magukat és abba nem hagyják a lázadást. 94

4. A hit ellenségei, akik a vallás alapjait akarják aláásni, vagy az iszlám kormányzást akarják megszüntetni. Kötelező minden muszlim számára, hogy megvédjék hitüket az ilyen személyektől, mint hitetlen ellenségeskedőktől. Ha az iszlám és muszlim szabályok diktálnak, az iszlám társadalom megköthet időleges agresszió mentes egyezményeket az iszlám ellenségeivel. Nincsen joga azonban barátságos kapcsolatok kezdeményezéséhez olyan módon, hogy azok szavaikkal és tetteikkel káros behatást tegyenek a muszlim gondolkodáson és cselekedeteken.

DZSIHÁDTÓL A VÉDELEMIG Hátat fordítani az ellenségnek és elmenekülni a csatamezőről a saját túlélés előnybe részesítését jelenti a társadalom túlélése helyett. Ez valójában a társak életének és tulajdonának elhagyása egy olyan ellenség érdekében, mely a társadalom létének minden aspektusát befolyásolja. A dzsihádtól és a védelemtől való megszökés fő bűnt jelent. Isten kifejezetten pokol tüzet ígér annak, azt mondja: „Aki azon a napon hátát fordítja nekik – kivéve, ha újabb harc felé fordul, vagy azért vonul vissza, hogy egy másik csapathoz csatlakozzék, - az Allah haragját vonja magára és a gyehenna lesz a lakhelye. Szörnyű sors!” 8:16

SZÜLŐFÖLD MEGVÉDÉSE Az iszlám társadalom és a muszlim otthonok megvédése az egyik legfontosabb kötelessége a muszlim embernek. Isten azt mondja: „És ne mondjátok azokról, akik halálukat lelték Allah útján, hogy halottak lennének! Ellenkezőleg! Élők ők a túlvilágon, de ti nem tudtok erről.” 2:154 Az Iszlám kialakulásának kora időszakában bizonyos emberek saját kezükbe vették életük irányítását és harcba mentek. Ők mártírok, akik saját vérükben fürödtek. Ezeknek az embereknek az élete, amellett hogy lenyűgöző, tanulságos is. Tiszta vérükkel és megsebzett testükkel ők biztosították ennek a szent hitnek az alapjait.

A TÁRSADALOM BELSŐ ELLENSÉGEIVEL VALÓ KÜZDELEM Amint kötelességünk, hogy a társadalom külső ellenségeivel harcoljunk és megőrizzük azt a sebektől, úgy a belső ellenségekkel is harcolnunk kell. A társadalom belső ellensége az, akinek ellenszegülése a fennálló törvény és a szokások ellen zűrzavart kelt a közösség életében. A szabályozott társadalmak rendőrségi erőt alkalmaznak, és különböző módokon büntetik meg ellenségeiket, hogy fenntartsák a rendet és kereskedelmet. Az iszlám, azon túl, hogy számos rendőri erőt és büntetést alkalmaz, minden tagja számára kötelezővé teszi, hogy élvezze a jót és megtiltsa a rosszat. Így szélesíti ki ezt az erőfeszítést és teszi azt hatékonyabbá. A fő különbség iszlám és más társadalmak között abban a tényben rejlik, hogy amíg mások csak azt kísérlik meg, hogy az emberek cselekedeteit megreformálják, addig az iszlám mind a tetteknek, mind az erkölcsi értékeknek figyelmet szentel, így harcolván a korrupcióval mindkét szinten. Az iszlám által megtiltott engedetlenség bűnei olyan tettek, melyeknek szerencsétlen következményei vannak a társadalomra nézve. Ezen az értendő, hogy bizonyos cselekedetek közvetlen módon romlást okoznak az elkövető egyén számára és így képeznek rést a társadalom védőburkán. Olyanok, mint a test felületén keletkezett sérülések, vagy a belső szervek bajai. A legtöbb bűnt a szolgaság köteléke ellen követik el, ez jelenti Isten iránti kötelesség elhanyagolását, mint például ima vagy böjt elhagyása. Más tettek közvetlen a testet veszélyeztetik. Ilyen a hazugság vagy hamis vádaskodás. A szülők iránti kötelességek semmibe vétele, a pletykálás és mások jogainak eltiprása mind ide tartozik.

95

AZ IGAZSÁG VÉDELME Van egy másik fajta védelem, ami sokkal alaposabb és elsöprőbb, mint a haza védelme. Ez az Igazság védelme, az iszlám szent hitének egyetlen célja. Ez az isteni módszer az Igazság és valóság hirdetésére lett létrehozva, így hitünk az Igazság Vallásaként ismeretes, semmi mást nem tartalmaz, mint az igazságot és semmi más célja nincsen, mint az igazság realizálása. Jellemezvén Könyvében, mely magába foglalja az igazságokat, Isten azt mondja: „Azt mondták: Ó népünk! Hallottunk egy Írást, amely Mózes után küldetett le annak bizonyságául, ami előtte volt, s ami az Igazsághoz, s egyenes útra vezet.” 46:30 Ennek megfelelően fontos, hogy minden muszlim egyetértsen az igazsággal, beszéljen igazat és megvédje az igazságot minden erejével és minden lehetséges módon.

GYILKOSSÁG A gyilkosság és az ártatlan megölése gonoszság, mely megrovásban részesül az iszlám szent törvénye szerint. Valakit megölni főben járó bűnt jelent; Isten egy ember megölését egyenlővé teszi minden ember megölésével. Ez csak azt jelentheti, hogy egy ember megölése olyan csapást jelent az emberiség számára, mintha ezreket öltek volna meg.

AZ ÁRVÁK VAGYONÁNAK ELSIKKASZTÁSA Amennyire az emberek irányába mutatott jóság az értelem és a szent törvény által felmagasztalt cselekedet, annyira a gonosz viselkedés isten szolgái irányában megdorgálandó. A szent törvényben létezik egyfajta gonoszság, mely különös vehemenciával van megtiltva. Az egyik ezek közül az árvák vagyonának elsikkasztása, melyet az iszlám fő bűnként tart számon. A szent Korán kifejezetten mondja, hogy aki feléli az árvák vagyonát, az tüzet fogyaszt és egy nap őt fogja a tűz elemészteni. Amint az imámok magyarázzák, az ok, amiért ezen akkora hangsúly van az az, hogy habár egy felnőtt képes ellenállni és megvédeni jogait elnyomás alatt, viszont egy kiskorú gyermek erre képtelen.

KÉTELKEDÉS ISTEN IRGALMÁBAN Az iszlám szerint az egyik legveszélyesebb bűn az isten kegyelméről való lemondás. Isten azt mondja: „Mondd: Ti szolgáim, akik önmagatok ellen vétkeztetek! Ne veszítsétek el a reményt Allah irgalmában! Allah minden bűnt megbocsát. Ő a megbocsátó és a könyörületes.” 39:53 Másutt az Isten irgalmában kétkedő hitetlennek van nevezve, mert az ilyennek nincsen motivációja, hogy jót tegyen az életben, és hogy távol álljon kisebb vagy nagyobb bűnöktől, vagy más megdorgálandó tettektől ( a motiváció alapja ezekre Isten kegyelmébe vetett remény vagy Isten haragjától való megszabadulás). Az ilyennek nincsen reménye és nem különbözik egyéni helyzetét illetően attól, akinek nincsen vallása.

HARAG A harag egy olyan állapot, mely valakit arra sarkall, hogy megtorláson gondolkodjon, ami által lecsendesedhet a megtorlás megtörténte után. Ha az egyén nem gyakorolja a legnagyobb önkontrollt, amikor a harag befolyása alatt áll, akkor az egyén gyorsan okszerűtlenné válik és a legförtelmesebb tetteket képes megigazolni saját magának. A folyamat olyan pontot tud elérni, melyen az egyén ragadozóbbá válik, mint a természetben élő ragadozók. Az iszlám ragaszkodik ahhoz, hogy ezt az állapotot megfékezzék és élesen ellenzi, hogy elnézőek legyünk vele szemben. Isten nagy kegyet mutat azok irányában, akik elfojtják haragjukat és türelmet tanúsítanak, amikor mérgesek. Azt mondja például: „ és akik elkerülik a súlyos vétkeket és a hitvány cselekedeteket és amikor megharagszanak, akkor megbocsátanak” 42:37.

96

VESZTEGETÉS Pénz vagy ajándék elfogadása egy véleményért vagy bármely más cselekedetért cserébe, mely a kapó hivatali kötelességeit érinti, vesztegetést jelent. A vesztegetés fő bűn az iszlámban, és aki elköveti, az tagadja a vallási igazságosság szociális előnyeit és Isten gyötrelmét érdemli. Ez tisztán le van írva a Koránban és a szunnában. A Küldött megátkozta azt, aki ad vagy elfogad vesztegetést vagy közreműködik a vesztegetésben. Imám Dzsafar azt mondta: „Vesztegetést elfogadni egy véleményért annyit tesz, mint nem hinni Istenben.” Ez a mértékű bírálat a vesztegetés elfogadására vonatkozik, hogy igazságot szolgáltassanak; amikor a vesztegetés elfogadása arra irányul, hogy igazságtalanságot szolgáltassanak, az még súlyosabb és ennek megfelelően a büntetés is szigorúbb.

TOLVAJLÁS A tolvajlás gonosz és tiltott foglalkozás, mely a tulajdon biztonságát veszélyezteti a társadalomban. Az ember elsődleges eszköze az életben a vagyona és tulajdona, melyre az egész életét áldozza, hogy összegyűjtse és azon munkálkodik, hogy megvédje minden fajta sérelemtől. A tulajdon támogatást nyújt a társadalmi életben. Ezen védelmi fal áttörése, és a rendszer megbontása azt jelenti, mint elpusztítani azt a tőkét, melyet valaki egész életén át gyűjtögetett Az egyén fáradozásának nagyobb része veszendőbe megy. Ennek megfelelően az Iszlám ezen aljas cselekedet ellen létrehozott egy olyan büntetést, mely ellen a tolvaj saját lelkiismerete visszaborzad. Ez a kéz levágása (a jobb kéz négy ujja) és Isten azt mondja: „ A tolvajnak – lett légyen férfi avagy nő – vágjátok le a kezét! Így legyen ez annak jutalmaként, amit szereztek (maguknak) és intő példaként Allahtól! Allah hatalmas és bölcs.” 5:38

HAMISAN MÉRŐK Az iszlám szerint a hamisan mérés fő bűn. Isten bírálja és óva inti az elkövetőt, azt mondja: „Jaj annak, Jaj a hamisan mérőknek,…, nem gondolnak-e ők arra, hogy föltámadnak egy hatalmas napra” 83:4-5. Aki hamisan mér, vagy megrövidít, amellett, hogy elnyomja az embert és elsikkasztja a vagyont, elveszti az emberek bizalmát és megtagadja magától az üzletet és végül a tőkéjét.

BÜNTETÉS A BŰNÖKÉRT ÁLTALÁNOSSÁGBAN Az iszlám az előbb felsorolt viselkedéseket a főbb bűnök közé sorolja és Isten kifejezetten megígérte, hogy az elkövetőiknek gyötrelemben lesz része. Amellett a tény mellett, hogy kemény büntetés van előírva néhányuknak, azok, akik csak egyszer elkövetik, elveszítik a megbecsülésüket, vagyis a méltóságuktól fosztják meg magukat a társadalomban. Aki elkövet egy főbb bűnt, az feladja a becsületét és a kiváltságot, amit a társadalom jó szintjén élvez az egyén. Nem foglalhat el számos posztot az iszlám kormányzásban, nem lehet vezető, és nem vezethet közösségi imát. Tanúvallomását nem fogadják el senkinek az előnyére vagy kárára. Állapota addig ilyen marad, míg vissza nem nyeri megbecsülését bűnbánaton keresztül és vallásosságot tart fenn.

A MUNKA SZÜKSÉGESSÉGE, A KERESKEDELEM ÉS IPAR FONTOSSÁGA A munka a teremtés alapja és az egyetlen biztosíték a teremtett lények túlélésére. Isten minden teremtett lényt felszerelt természetének megfelelően az eszközökkel, hogy megszerezze ami hasznos és hogy elhárítsa az ártalmasat. Az ember a legbámulatosabb és legbonyolultabb forma a teremtésben, több szükségük van, mint bármely más teremtménynek, és ennek megfelelően több cselekedetet kell végrehajtaniuk, hogy biztosítsák ezt a számtalan szükségletet és hogy fenntartsák a számukra természetes családszerkezetet. Az iszlám, mint vallás összhangban a természettel és a társadalommal kötelezővé tette a törvényes foglalkozás szükségességét. A Küldött azt mondta: „A megélhetés hajszolása minden muszlim férfi és nő számára kötelező.” Az iszlám nem 97

ad értéket annak, aki tétlenül ül. Amikor a Küldött látott egy fizikailag erős embert, megkérdezte, hogy dolgozik-e. Ha nemmel válaszoltak, akkor megjegyezte, hogy az az ember lealacsonyította magát előttem. A Küldött számára egy munka nélküli ember értéktelen volt. Minden személynek a saját rátermettsége és hajlamának megfelelően kell választania foglalkozást, melyre Isten vezeti el, hogy így tegyen szert a megélhetésre. Kiveszi saját részét az emberek kényelmének szolgálatában. Isten azt mondja: „ És hogy az embernek az lesz az osztályrésze, amiért buzgólkodott.” 53:39 Összefoglalva, az iszlám sürgeti a munkálkodást és a megélhetés biztosítását, és arra tanít, hogy ne hanyagolja el a gazdasági aktivitást még a legnehezebb körülmények között sem. Imám Szadiq azt mondta az egyik társának, Hishamnak: „Még harc idején is, amikor az ellenséges erők farkasszemet néznek egymással és a háború lángjai nyaldossák őket, nem szabad elhanyagolnod a gazdasági szerepedet és a szükséges cselekedeteket, hogy megszerezd a megélhetéshez szükséges dolgokat; intézzed pénzügyi erőfeszítéseidet ezen nehéz feltételek között is.” Ebből következik, hogy a lustaság miatti munkanélküliség szigorúan tilos az iszlámban.

HIÁBAVALÓSÁG ROSSZALLÁSÁBAN A megelőző értekezésből világosan látszik, hogy a munka és küszködés azt az egyenes utat jelenti, amit a teremtés létrehozott az ember számára. Ezt követvén, az ember boldogságot ér el. Csak egy kis mértékben is eltérés ettől a természetes iránytól, az embert romlásba dönti. Eltérni valami olyantól, ami a rendszer alapját képezi, csak szerencsétlenséghez vezethet ebben a világban és a túlvilágon is. Ezért, a Hetedik Imám azt mondta: „Ne hagyd, hogy gyengeség és fáradtság mutatkozzon a munkádban, máskülönben elveszted azt a világot és az utána következőt is.” A Küldött átkozta azokat, akik megszokták a semmittevést és így mások terhére váltak. Jelen korban pszichológiai és szociológiai tanulmányok foglalkoznak a munkanélküliségből származó betegségekkel. A munkanélküliség leállítja a társadalom gazdaságának és kulturális életének kerekét és hozzájárul minden fajta morális hanyatláshoz és babonás szemlélethez.

A GAZDÁLKODÁS ÉRTÉKE A gazdálkodás járul hozzá a társadalom jóllakatásához és fontossága miatt a gazdálkodás az egyik legjobb foglalkozás, amit az ember végezhet. A Hatodik Imám mondta: „A Feltámadás Napján a gazdálkodók magasabb rangon lesznek, mint bárki más.” Az Ötödik Imám azt mondta: „Semmilyen munka nem jobb és nem hasznosabb, mint a gazdálkodás, mivel jó és rossz emberek, legelő állatok és madarak mind hasznot húznak belőle és ezért szó nélkül imádkozz a gazdálkodóért.” A Küldött azt mondta: „Egy muszlim, aki fát ültet és terményt nevel, amiből emberek, madarak és legelő állatok esznek, az az alamizsna adásért járó jutalmat kapja.” A muszlimok megbízást kaptak, hogy természetes képességeiket a legjobb módon használják fel, olyan mértékig, amiről az egyik Imám az mondta: „Ha az óra elérkezne, hogy a világ megsemmisüljön és a Nap káoszba omlik össze és egyikőtök egy facsemetét tartana, ha még el tudnád ültetni azt, akkor tedd meg azt.” Vagyis ne hagyd, hogy a világ megsemmisülésének gondolata visszatartson egy nemes cselekedettől. A Hívők Parancsnoka, Ali azt mondta: „Isten átkozza azt, akinek van vize és földje és nyomorgóvá válik.”

ÖNBIZALOM Többször volt említve a Hit fejezetben, hogy az iszlám általános programja a mi istenimádatunkból áll, az egy Istenben való hitből és az előtte való meghajlásból áll. Isten a világ nevelője és táplálója. Minden lény, bárminek is lett teremtve Isten által, azt eszi, amit Isten ad neki. Senkinek nincsen elsőbbségi joga a másikkal szemben, kivéve azt, aki Istenben bízik.

98

Minden muszlimnak saját magára kellene számítania és az önbizalom ajándékát kellene használnia, amit Isten adott neki. Azokat az eszközöket kellene alkalmaznia, amit kapott, hogy végezze a dolgát. Reményét nem kellene másoktól várnia és így újabb partnereket társítania Isten mellé nap minden nap. A szolgának tudnia kellene, hogy a saját kenyerét eszi, nem a mesterének a kenyerét. Kell tudnia, hogy a saját erőfeszítésének a gyümölcsét aratja le, és nem szabad adományt kap munkáltatójától. A munkásnak biztonságban kellene éreznie magát azt illetően, hogy kifizetik a munkáját. Összefoglalva, egy szabad embernek nem szabad mástól remélnie bármit is, mintsem Istentől. Máskülönben belülről ugyanazt az aljasságot fogja elszenvedni és a shirk elnyomását, melyet a bálványimádók jelenítenek meg külsőleg.

A FÜGGŐSÉG OKOZTA ÁRTALOM Parazitaként élni másokon annyit tesz, mint feladni saját becsületünket és a függetlenség méltóságát. Ez minden fajta bűncselekmény forrása; az alávalóságból és a lealacsonyodásból antiszociális tettek származnak. Aki mások szívességéből akar megélni, az a saját intelligenciáját és akaratát viszi árverezésre. Hízelegnie kell, mindent meg kell tennie, amit akarnak és kérnek (építő vagy céltalan, jó vagy rossz). Bármilyen szégyennek és gyalázatnak aláveti magát, hízeleg a külföldieknek, hozzájárul minden fajta igazságtalansághoz és elnyomáshoz, és végül közömbös marad az emberi élet határai és szabályai iránt. Az iszlámban tiltott a koldulás, kivéve ha szükségből történik. A szegényeknek elrendelt pénzügyi segítség azokat a szegényeket illeti meg, akiknek a keresetük nem fedezi szükségleteiket, vagy azokat akik képtelenek dolgozni.

99

10. FEJEZET – VALLÁSI ELŐÍRÁSOK SZERTARTÁSOK Amint megjegyeztem a könyv elején, az iszlám szabályai és tanításai három fajta: hitvallási, erkölcsi és törvénykezési. Ez a harmadik fedi le a szertartásokat. Miután elismertük Isten létezését és tanúsítottuk, hogy nincs más Isten csak az Egy Isten- Allah, olyan cselekedeteket kell elkezdeni végrehajtani, mint az imádkozás és böjtölés, mely jelei az Isten szolgálatnak. A következő fejezet az imádkozásra, illetve böjtre vonatkozó szertartásokat írja le.

SZERTARTÁSOS IMÁDKOZÁS Isten azt mondja: „Mi hozott benneteket a pokolba? Ők azt mondják: Nem tartoztunk az imádkozók közé.” 74:42-43. A Küldött azt mondta: „A szertartásos imádkozás a vallás pillére, ha valaki imáját Isten elfogadja, akkor annak az istenimádás más cselekedetei is el van fogadva és ha az ima nincsen elfogadva, akkor a többi cselekedet sincsen elfogadva.” Hasonlóan ahhoz, aki napi ötször megfürdik és a kosz nem gyűlik össze a testén, a szertartásos ima felajánlása napi öt alkalommal megtisztít a bűnöktől. Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy ha valaki koncentrálás nélkül imádkozik, az olyan mintha nem is imádkozna egyáltalán. Isten azt mondja a Koránban: „Jaj az imádkozóknak, akik hanyagok az imájukban” 107:4-5. Egyszer a Küldött belépett egy mecsetbe és meglátott imádkozni valakit anélkül, hogy teljesen meghajolt volna ill. földre borult volna. Azt mondta: „Ha ez az ember elhagyja ezt a világot ebben az állapotban, akkor nem muszlimként hagyja el azt.” Ennek megfelelően, szerényen kell imádkozni, tudatban azzal, hogy kihez beszélünk. A meghajlást, földre borulást és más cselekedeteket pontosan kell végrehajtani, hogy az ima megtisztító hatását érzékelni tudjuk. Isten azt mondja a Koránban: „És hirdesd azt, amit sugallatként kaptál az írásból! És végezd el az istentiszteletet! Az imádság eltilt attól, ami hitvány és elvetendő. Ám még fontosabb az Allahról való megemlékezés. Allah tudja, mit cselekesztek.”29:45 Ez természetes módon igaz, mert az imát olyan szokások veszik körül, melyeket betartván soha nem enged gonosz tetteket elkövetni. Például, egy ilyen szokás, hogy az imádkozás helye és az imádkozó ruházata nem törvénytelenül volt megszerezve. Ha csak a ruházatnak egy szála is törvénytelenül lett megszerezve, az ima nem érvényes. Az istenimádó arra késztetvén, hogy ilyen mértékben minden tiltott dologtól távol maradjon, védve van attól, hogy olyan vagyont használjon, melyet tiltott eszközök árán szerzett, vagy hogy eltapossa mások jogait. Továbbá, az ima csak akkor van elfogadva, amikor az egyén minden kapzsi, irigy és más vétkeket és bűnös jellemzőket félre tett; természetesen ezek a bűnös jellemvonások a forrásai a gaztetteknek és az istenimádó azáltal, hogy eltávolítja magát ezektől a jellemvonásoktól, úgy eltávolítja magától a bűnös és helytelen cselekedeteket. Ha emberek imádkozás ellenére is elkövetnek bűnös cselekedeteket, az azért van, mert nem tartják be az iszlám imádkozásra vonatkozó szabályait. Ennek megfelelően, imáik nem lesznek elfogadva és nem fogják elérni az imádkozás fenséges gyümölcseit. A Küldött olyan nagy jelentőséget tulajdonított az imának, hogy még a haldoklónak is szükséges azt betartani. Ha képtelenek kiejteni a Hamd szúrát, és a fohász más szavait, akkor magukba kell azt mondani, és ha túl gyengék, hogy az imában álljanak, akkor ülve kell, hogy imádkozzanak és ha túl gyengék ahhoz, hogy üljenek, akkor fekve kell azt megtenniük. A lényeg az, hogy soha nem vagyunk felmentve az imádkozás alól. Ha csata közepén vagyunk, rettegés és zavarodottság közepette, és a qibla irányát nem tudja megtalálni, akkor az egyénnek bármilyen megvalósítható irányba imádkoznia kell. 100

KÖTELEZŐ IMÁK Hat fajta ima kötelező: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

napi imák ayat imák halotti imák Kaba körüljárásakor kötelező imák szülők által mellőzött imák kötelezőek a legidősebb fiúnak ima, melyre valakit megkértek, vagy ima, melyre esküt tettek, hogy elvégzik

IMA ELŐTTI KÖTELEZŐ CSELEKEDETEK Imádkozni, vagyis a Világok Ura elé állni és kifejezni a szolgálóságot és az Ő szent valóságát imádni előzetes cselekedetek végrehajtását igényli, melyek nélkül az imádkozás nem érvényes. Ezek: 1. 2. 3. 4. 5.

tisztaság pontosság megfelelő öltözet megfelelő hely qibla felé fordulás

TISZTASÁG Az imádkozónak rituálisan tisztának kell lenni imádkozás alatt; ez azt jelenti, hogy az imát meg kell előznie a wuzu-nak vagy a rituális ghusl vagy tajammum-nak, helyzettől függően; testének és ruhájának nem szabad szennyezettnek lennie tisztátalansággal.

TISZTÁTALANSÁG Számos dolog tartozik a tisztátalanság közé, ilyen a vizelet, állati ürülék, mely állatnak a húsa tiltott és amelynek spriccelő vére van, vagyis melyek artériája vért spriccel ki amikor levágják, mint például a farkas, róka és nyúl vagy madár vagy más állatok, melyeknek húsa tisztátalan lesz, mivel szennyet ettek. Korábban a tetem élettelen részei, mint a gyapjú, haj, köröm tisztának volt tekintve. A spriccelő vérű állat vére, a kutya és a vaddisznó, melynek minden része tisztátalan, beleértve a szőrét is. Alkoholos italok és alapvetően minden folyékony mámorító. Sör.

TISZTÍTÓ TÉNYEZŐK Minden, amivel a tisztátalanság eltávolítható, tisztító tényezőnek nevezzük (mutahhir); ilyen: 1. víz, mely mindent megtisztít, de csak akkor, ha tiszta, tehát az ilyenek, mint dinnye lé vagy rózsavíz nem távolítják el a tisztátalanságot és a rituális mosakodás és fürdés velük való elvégzése nem érvényes15 2. föld, mely megtisztítja a cipőtalpat vagy a lábat. 3. napfény, mely megtisztítja a földet és a fertőzött gyékényt, melyet a sugarak kiszárítanak. 4. átalakulás, mely által egy tisztátalan dolog tisztává válik, mint amikor egy kutya beleesik egy sómocsárba és sóvá változik. 5. átvitel, amikor az emberi vért vagy spriccelő vérű állat vérét átviszik egy nem spriccelő vérű állatéba, mint pl. légy vagy szúnyog. 6. tisztátalanság eltávolítása kívülről egy állatról, vagy az emberi testből belülről, mint például egy állat háta vagy az ember orra vértől tisztátalanná válik és eltávolítják a vért, és már nincs szükség további vízre a megtisztításhoz. 7. következményképpen, amikor egy tisztátalan dolog tisztává válik, akkor következésképpen egy másik is tisztává válik, mint amikor egy hitetlen muszlimmá válik és a gyerekei is tiszták lesznek következésképpen. 8. csökkentés, vagyis amikor a szőlőlé forralás következtében tisztátalanná válik, párolgás következtében csökken kétharmadával és a maradék is tisztátalanná válik. 15

384 kilogramm és annál nehezebb súlyú vízmennyiséget kur-nak neveznek és a törvény szerint nem válik tisztátalanná, amikor bepiszkítják valamivel, viszont ennél kevesebb méretű víz, un. Qalil koszossá válik. A Qalil vizet úgy lehet megtisztítani, hogy kur mennyiségű vizet hozunk létre azáltal, hogy vizet (esővizet) adunk hozzá.

101

WUZU ÉS A RÁ VONATKOZÓ RENDELET Ajánlott wuzu elvégzése előtt fogat mosni, szájat öblíteni és orrot kitisztítani. A wuzuhoz meg kell mosni az arcot a hajtőtől az állig és a kezeket könyöktől az ujjak végéig és a fej tetejét és a lábfejeket. A következőkre is ügyelni kell: 1. A testrészek tisztasága. 2. Tiszta és törvényesen szerzett vízzel kell mosakodni. 3. Szándék megfogalmazása Isten megelégedettségének kereséséhez. Ezért ha valaki azért végzi el a mosakodást, hogy lehűtse magát, az érvénytelen. 4. A sorrend betartása fontos: először az arc, majd a jobb kéz majd a bal, majd a fej megtörlése és a lábfejek megtörlése. 5. A wuzu folyamatos cselekedet kell, hogy legyen, anélkül hogy egyik testrész megszáradna, vagy megtörülnénk azt. Ha viszont a forróság következtében pillanatok alatt megszárad az ember testrésze, és egymás után végeztük el a testrészeken a mosakodást, akkor még mindig érvényes. Nem szükséges a fej bőrét megtörölni,csupán a hajat kell megtörölni a homlok irányába. Ha azonban a haj máshonnan odahullik, akkor azt vissza kell tenni. Szintén, ha a haj elég hosszú ahhoz, hogy megfésüljék, például az arcon keresztül, akkor a hajat a tövéig meg kell törölni vagy szét kell választani a hajat és megtörölni a fejbőrt.

WUZUT ÉRVÉNYTELENÍTŐ DOLGOK Nyolc dolog érvényteleníti a wuzut. 1. vizelés, 2. széklet ürítés, 3 szellentés a végbélen keresztül, vagy más nyílt seben vagy operáció hegen keresztül, 4. eszméletlenség, 5. részegség, 6. alvás, mialatt a szemek és a fülek nem reagálnak – ha valaki nem lát, de továbbra is hall, a wuzu érvényes marad, 7. elmebaj, 8. szexuális váladék, vagy más dolog, ami után ghuslt kell végezni, mint például bőséges menstruációs váladék.

GHUSL, RITUÁLIS MOSDÁS A ghuslnak két fajtája van: egymást követő és alámerülés általi. Az egymást követő abból áll, hogy először fejet, majd nyakat mosnak, majd a jobb felét a testnek és utána a bal oldalt. Alámerülés általi ghusl jelentése, hogy az egész test víz alá kerül. A ghusl lehet kötelesség vagy ajánlott; számos esetben ajánlott az iszlám törvénye értelmében, de csak 7 alkalommal kötelező: 1. szexuális kibocsátás után, 2. halott mosdatása után, 3. az egyén mosakodásakor, miután olyan testtel érintkezett, mely nem volt megfürdetve és hideggé vált, 4. eskütétel mosakodást illetően, 5. menstruáció megszűnése után, 6. gyerekszülés után, és 7. bőséges menstruációs váladék után. Az első négy férfira és nőre egyaránt vonatkozik, az utolsó három csak nőre. Ezek a dolgok meg vannak tiltva azok számára, akik szexuális eredetű váladékot kibocsátottak: 1. A Korán, Isten nevei, a Próféta és az Imámok megérintése 2. A Masjid al-Haram vagy a Medinai mecsetbe való belépés. 3. Megállni egy másik mecsetben, vagy valamit otthagyni. 4. Olvasni a négy szúrát, melyek leborulást írnak elő, ezek an-Najm, Iqra, Alif lam Mim Tanzil és Ha Mim Sajda. További előírásért szexuális kibocsátás, menstruáció és gyermekszülés esetén vallástudóst érdemes megkérdezni. Megjegyzendő, hogy wuzu esetén is, és ghuslnál is a megfelelő szándék megfogalmazása elengedhetetlen és a testnek tisztának kell lennie, semmi nem akadályozhatja meg, hogy a víz a bőrt érje.

TAJAMMUM Tajammum a földdel vagy homokkal történő rituális mosakodás, amikor az egyén képtelen wuzut vagy a ghuslt elvégezni olyan oknál fogva, mint időhiány, betegség, vagy vízhiány. Négy dolog szükséges a tajammumhoz: 1. szándék, 2. föld vagy más érvényes anyagra ütni az ember mindkét tenyerével, 3. a két kéz tenyereit végighúzni a homlokon a hajtövektől a szemöldökig, az orr felett, leginkább a szemöldök megdörzsölésével és 4. a bal tenyeret a jobb kéz és alkaron végighúzni, majd a jobb tenyérrel végighúzni a bal kezet és alkart. Ha a tajammum a wuzut helyettesíti, ez elegendő, de ha az a ghusl helyett van elvégezve, akkor a kezeket rá kell ütni a földre és megtörölni a kézfejeket még egyszer. 102

TAJAMMUMHOZ KAPCSOLÓDÓ SZABÁLYOK 1. Föld hiányában a tajammumot homokkal kell végrehajtani és homok hiányában föld röggel és annak hiányában kővel és ezek hiányában összegyűjtött földdel és homokkal. 2. Tajammum nem érvényes vakolattal vagy más ásvánnyal. 3. Ha valaki tud vizet beszerezni, még ha drága is, akkor nem lehet tajammumot végezni. Ekkor be kell szerezni a vizet és wuzut vagy ghuslt kell végezni.

PONTOSSÁG „Végezd el az istentiszteletet a nap két végén és az éjszaka korai (első) óráiban”. 11:114 Ez azt jelenti, hogy három időpontban kell az imát végrehajtani: hajnalban, naplementekor és sötétedéskor. „Végezd el az istentiszteletet napszálltától, amíg beáll az éj! És a hajnali igehirdetést, a hajnali igehirdetésről tanúság tétetik 17:78 „És viseld türelemmel, amit mondanak! Hirdesd Urad dicsőségét napkelte és napnyugta előtt! És magasztald őt az éjszaka bizonyos óráiban. Talán tetszésre lelsz. 20:130 A dohor és asr imák általános ideje átfedik egymást16. A zuhr ideje déltől kinyúlik addig, amikor már nem marad idő azt elvégezni. Az aszr ima ideje addig nyúlik, amíg nem marad idő maghrebig (naplemente). Ha valaki nem imádkozta a dohort eddig az ideig, akkor annak az ideje elmúlt és akkor az aszrt kell imádkozni. A dohor és aszr imáknak van egy közös időszaka azon időszakok között, melyek kizárólag a dohor ill. asr ideje, ami alatt ha valaki véletlenül aszrt imádkozik a dohor előtt, akkor attól még az ima érvényes és később akkor imádkoznia kell a dohort. A dohor elvégzésének legkiválóbb ideje akkor van, amikor a Nap átlépte a legmagasabb pontját és elkezd lefelé szállni. Az aszr ima elvégzésének legjobb ideje akkor van, amikor az árnyék ugyanakkora, mint a tárgy. Az aszr ideje a naplemente előtt ér véget. A maghrib és isha imáknak szintén van egy meghatározott ideje és egy időtartam, amikor mind a kettő ima felajánlása érvényes. A maghrib ideje naplemente utántól addig tart, amikor már nincs idő a három rakatot felajánlani.17 Maghrib a naplemente után kezdődik és sötétedésig tart, amíg a szürkület már eltűnt. Az Isha ideje addig nyúlik, míg nem marad idő, hogy éjfélig elmondják.18 Ha eddig az ideig nem lett a maghrib felajánlva, akkor először az ishat kell elmondani, majd a magribot. Ezen két imát egy bizonyos, azonos időintervallumban el lehet végezni, mely azon idők között helyezkedik el, melyek specifikusak az imaidőkre. És ha ezen idő alatt valaki véletlenül ishat imádkozik, anélkül, hogy imádkozta volna a maghribot, akkor imája érvényes és utána a maghribot kell felajánlania.

MEGFELELŐ RUHA Számos előírás vonatkozik az istenimádó ruházatát illetően: 1. Törvényesnek kell lennie, vagyis a sajátja kell, hogy legyen, vagy ha nem, akkor a tulajdonos engedélye kell hozzá. 2. Nem szabad koszosnak lennie. 3. Nem szabad állati bőrt tartalmaznia, függetlenül attól, hogy azon állat húsa ehető-e vagy sem. 4. Nem szabad olyan állat gyapjújából, szőréből vagy pelyhéből előállított ruházatnak lenni, melynek húsa tiltott, kivétel, ha gyász prémet visel. 5. Ha az imádkozó férfi, akkor az anyagnak nem szabad arany,- ill. selyemszálat tartalmaznia és nem szabad aranyat viselnie. És ez a megszorítás minden időre vonatkozik, nem szorítkozik az imádkozás idejére.

16

Ha egy botot beleállítanak a földbe, az reggel árnyékot vet nyugat felé, amikor a Nap látszik, és amint a Nap felkel, az árnyék rövidülni fog. Az árnyék a legkisebb délben, miután kelet felé nyúlik és növekszik, amint a Nap nyugatra tér. Ennek megfelelően, amikor az árnyék elérte legrövidebb hosszát és elkezd növekedni, akkor dél biztosan elmúlt. Itt meg kell jegyezni, hogy néhány városban, mint pl. Mekkában, az árnyék teljesen eltűnik délben és egyértelmű, hogy dél elmúlt, amikor már látszik az árnyék. 17 Maghrib ideje körülbelül tizenöt perccel napnyugta után kezdődik. Ezt az égen a pirosság eltűnése jelzi nyugaton, mely napnyugta után tűnik fel. 18 Az éjjel közepe az iszlám törvényben dél után tizenegy és negyed órakor van. 103

MEGFELELŐ HELY Itt is számos szabály létezik: 1. Törvényes kell legyen. 2. Nem szabad mozogni, kivétel ha az imát járművön végzik mint autó vagy hajó, szükségből kifolyólag; ha a jármű elfordul a qibla irányából, akkor az imádkozónak arra kell fordulnia. 3. Ha a hely nem tiszta de nem elég nedves ahhoz, hogy benedvesítse a ruházatot vagy testet, akkor elfogadható, kivéve ha a leborulás helye tisztátalan, még akkor is ha száraz. 4. A helynek, melyet a homlok érint nem szabad négy ujjnyi távolságnál magasabbnak vagy alacsonyabbnak lennie, mint a hely, melyet a térdek vagy a lábujjak érintenek.

QIBLA FELÉ FORDULÁS A qibla az az irány, melybe az ember fordul imádkozás alatt. Ez a hely a Kaaba háza, mely Mekkában van. Ha valaki távol van, elég ha abba az irányba fordul, amerre azt mondják, hogy a qibla van. Ugyanez vonatkozik más cselekedetekre, melyeket a qibla irányába kell végrehajtani, mint például állat levágása. Amennyiben valaki ültében sem képes az imákat elvégezni, akkor jobb oldalán feküdve kell azt megtennie, vagy annak kivételével a bal oldalán, hogy a teste eleje a qibla felé nézzen. Ha ez nem lehetséges, akkor a hátán kell feküdnie, hogy a talpa a qibla felé nézzen. Ha az imádkozó képtelen kitalálni, hogy melyik irányba van a qibla, akkor a mecsetek mihrabjai, muszlim temetők sírjai vagy más jelzők kell, hogy tájékozódást jelentsenek neki.

AZ IMA ALAPVETŐ ELEMEI Tizenegy alapvető vagy kötelező eleme van az imádkozásnak: 1. a szándék, 2. takbir al-ahram ( allahu Akbar kiejtése az ima elején) 3. qiyam (állás) 4. qaraat (szúra Hamd és egy másik szúra recitálása), 5. ruku (meghajlás), 6. szadzsida (leborulás), 7. tashahhud ( tanúvallomás, hogy Allah Egy és a Próféta az Ő Küldötte), 8. szalam (köszöntés és áldás a Küldöttre), 9. megfelelő sorrend, 10. tumanina, az ima felajánlása méltósággal és nyugodtsággal, 11. muwalat, az ima összes részét megszakításmentesen ajánljuk fel. Öt elem a tizenegyből pillére vagy központi eleme az imának, mint pl. az ima érvénytelen, ha azt kihagyják vagy hozzátesznek szándékosan vagy figyelmetlenségből. Kihagyni vagy hozzátenni a többi elemhez csak a szándékosság esetén érvényteleníti az imát.

AZ IMA PILLÉREI Az ima pillérjei: 1. szándék, 2. takbir al-ahram, 3. qiyam állás a takbir al-ahram kimondása alatt és a ruku folytatásaként, 4. ruku, 5. a két leborulás (szadzsida)

SZÁNDÉK A szándékba az tartozik, hogy valaki Isten parancsára hajtja végre az imát. Nem szükséges a szándék kimondása magunkban vagy hangosan: Elvégzem a zuhr ima négy rakáját, hogy Isten parancsát véghezvigyem.

A TAKBIR AL-AHRAM Az imára hívást követően (azan) és iqama a szándékkal, az ima Allahu Akbarral folytatódik, ez egy dicsőítés, mely megtilt (takbir al-ahram), vagyis megtilt az evéstől, ivástól, nevetéstől és a qiblának való hátat fordítástól. Ajánlott a kezeket feltartani ez alatt, ezzel a cselekedettel Isten nagyságának tudatosítására hívjuk fel a figyelmet és minden más kicsiségére, melyet félre teszünk.

QIYAM Alapkövetelmény, hogy a takbir kiejtése és a ruku után álljunk; de nem pillér a szúra Hamd és másik szúra recitálása közben állni. Ennek megfelelően, ha valaki elfelejti a rukut, de bepótolja szadzsida előtt, akkor először qiyamban kell állnia, majd meghajolnia rukuba. 104

RUKU A két szúra recitálása után előre kell hajolni addig, hogy a kezek elérjék a térdeket. Ezt hívják rukunak, ami alatt azt kell mondani, hogy „Subhana Rabbi l-Azim wa bi hamdihi” (Dicsőség Istenemnek, a Magasztosnak és magasztalom Őt) egyszer, vagy Subhanallah háromszor (dicsőség Istennek) Ruku után, az egyénnek ki kell egyenesítenie magát, majd földre borulnia.

SZADZSIDA Szadzsida vagyis leborulás, jelentése a homlok, kezek, térdkalácsok és a nagy lábujjhegy földre helyezése és közben mondani: „Subhana Rabbi l-A’la wa bi hamdihi” (Dicsőség Istenemnek a Legnagyobbnak és magasztalás Neki vagy Subhanallah háromszor.) Ezután ülés, majd sajida, vagyis egy rakaban két leborulás van. A hely, ahova a leborulás történik, föld kell hogy legyen vagy valami, ami abból nő ki. Élelmiszer, ruházat vagy ásványi anyag nem megengedett.

TASHAHHUD ÉS SALAM Ha az ima két rakából áll, akkor a két leborulásból felemelkedik és elmondja a szúra Hamdot, majd még egy szúrát. Majd ezután elvégzi a qunutot19 és a rukut, majd két leborulás után el kell mondani a tashahhudot 20 és a szalamot21. Ha az ima három rakából áll, akkor a tashahhud után vagy recitálja a szúra Hamdot magában, vagy azt mondja: „Subhana llah wa l-hamdulillahi wa la ilaha illa ’llah wa’llahu akbar” háromszor. Majd elvégzi a két rukut, a tashahhudot és a szalamot. Ha az ima négy rakából áll, akkor a negyediket úgy hajtja végre mint a harmadikat és szalamot mond tashahhud után.

A JELEK IMÁI Ezt az imát négy körülmény teszi kötelezővé: a nap fogyatkozás, hold fogyatkozás (még ha csak részleges és nem ad félelemre okot), földrengés (még ha senki sincsen megijedve) és időjárási viszonyok, mint például villámlás és mennydörgés vagy fekete és vörös szél (ha a legtöbb ember meg van ijedve). A jelek imái két rakából állnak, minden egyes öt meghajlást tartalmaz. Előírt, hogy először a szándák megfogalmazás van, majd takbir, szúra Hamd és egy másik teljes szúra, rukuba meghajlás, felemelkedés, két szúra recitálása, újból meghajlás és így tovább összesen ötször. Az ötödik rukuból való feljövetelkor, két leborulást kell végezni, majd a második rakat ugyanilyen módon kell végrehajtani, majd tashahhud recitálása következik és szalam. Lehetséges egy szúra öt részre bontása és elosztása a meghajlások közti részekben való elmondásra, olyan módon, hogy az első raka első meghajlása után következő második felálláskor nem kell a szúra Hamdot elismételni, hanem ott kell folytatni a szúrát, ahol a meghajlás előtt abbahagyta. A második rakat ugyanilyen módon kell végrehajtani, majd befejezni az imát.

AZ UTAZÓK IMÁJA Utazás alatt a négy rakát kettőre kell lerövidíteni, amennyiben hat feltétel teljesül: 1. Minimum 48 km hosszú kell, hogy legyen az út egy irányba, vagy oda-vissza. 2. Utazás megkezdésekor meg kellet, hogy legyen az elhatározás a min 48 km-es útra. 3. Út közben nem szabad feladni a szándékot. 4. Az útnak nem szabad, 19

A szúrák elmondása után, a kezeket tenyérrel az arc felé emeljük és tetszőlegesen választott fohászt mondunk, mint pl. ’Rabbana atini fi’ d-dunya hasanatan wa fil’l-akhirati hasanatan wa qina azab an-nar’ ( Urunk, adj nekünk adományt ezen a világon és adj nekünk jótettet a másvilágon és kímélj meg minket a tűz gyötrelmétől.’) 20 A tashahhud a következő mondat kimondásából áll: ’Ashadu an la ilaha illa’llahu wahdahu la sharika lahu wa ashhadu an Muhammadan ’abduhu wa rasuluhu. Allahuma salla ’ala Muhammadin wa ali Muhammad.’ ) Tanusítom, hogy nincs más isten csak Allah az ő Egységében, Akinek nincsen partnere, és tanúsítom, hogy Muhammad az ő szolgája és Küldötte. Isten áldja Muhammadot és a leszármazottait.’ 21 A szalam ebből áll: ’As-salamu alayka ayyuha ’n-nabiyu wa rahmatu’llahi wa barakatuh. As-salamu ’alayna wa ’ala ’ibadi ’illahi ’s-salihin. As-salamu ’alaykaum wa rahmatu ’llahi wa barakatuh’ ( Béke legyen veled O Próféta és Isten könyörülete és áldása. Béke legyen velünk és Isten igaz szolgáin. Béke legyen mindannyiunkkal és Isten könyörülete és áldása.)

105

hogy bűnös célja legyen. 5. Nem szabad, hogy utazó legyen a foglalkozása. Aki fuvarozással keresi a kenyerét, annak az úton is rendesen kell imádkoznia, hacsak nem tíz napig otthon tartózkodott, ami után a következő három utazása alatt lerövidítheti az imákat. 6. El kell érnie a tarakhkhus határát, mely azt jelenti, hogy olyan messze elutazott, hogy nem látja a városa falát, illetve nem hallja az imára hívást onnan.

KÖZÖSSÉGI IMA Ajánlott, hogy a muszlimok a napi imájukat közösségben végezzék el. A közösségben elvégzett ima spirituális jutalma ezerszerese annak, mint amit egyedül végeznek el. Számos feltétele van a közösségben végzendő imának: 1. Az imámnak tizenöt évet be kell töltenie, hívő, igaz és törvényes születésű kell legyen. Helyesen kell az imákat elvégeznie. Ha a közösség férfiakból áll, akkor az ima vezetője is férfi kell, hogy legyen. 2. Nem szabad, hogy függöny vagy más eszköz eltakarja az imámot a közösségtől, kivéve ha nincsen ellenvetés a függönyt illetően vagy ha az imám nő. 3. Az Imám helye nincsen magasabban a gyülekezethez képest, kivétel, ha nincsen ellenvetés az enyhe emelkedőre (mely megegyezik, vagy kisebb mint négy ujj távolság.) 4. A közösségnek egy sorban kell állnia az imámmal vagy egy sorral mögötte. Néhány szabály a közösségi imát illetően: 1. az ima részeit mindenki elmondja, kivétel a szúrákat. Ha azonban a közösség tagjai közül az ima még csak az első és második rakánál, és az imám a harmadik vagy negyediknél tart, akkor kell a két szúrát elmondania és ha nem tud lépést tartani az imámmal, mert a második szúrát mondja, akkor csak a Hamdot kell recitálnia és a rukuban utolérnie az imámot. Ha még mindig nem tudja utolérni, akkor egyedül kell egy félreeső helyen újból, de érvényesen elmondania az imát. 2. az imámmal együtt kell a rukut, sajidat és egyéb részeit az imának végigcsinálni. A közösségnek végre kell hajtani a takbirt és a szalamot, miután az imám elkezdte azokat mondani, habár 3. ha az egyén akkor csatlakozik az imához, amikor az imám rukuban van, akkor az imája érvényes és egy rakanak számít.

BÖJTÖLÉS A böjt az iszlám szent hitének egyik alapeleme. A többségnek végig kell böjtölnie a Ramadán hónapot, mely azt jelenti, hogy Isten parancsának engedelmeskedve, az egyénnek minden olyantól tartózkodnia kell, mely érvénytelenné tenné a böjtöt a hajnali imára hívástól alkonyatig. A böjt megtartásának szent cselekedete erősen hangsúlyt kap és nagy jutalommal jár. A böjtöléshez kötött jutalmak és büntetések olyan fontosak, hogy habár azt Isten előre előírta, azt mondja, hogy saját maga fogja azokat kiosztani. A Küldött szerint Isten azt mondta: „A böjtölés én értem van és megadom érte a viszonzást.” Amikor betartjuk annak speciális feltételeit, akkor a böjt egy hatalmas eszköz arra, hogy megszabadítsuk magunkat a pszichikai vágyaktól és sóvárgástól, szeszélyektől és bujaságtól és megtisztítsuk a lelket és szellemet a testi vágyak szennyétől. A Küldött azt mondta Jabir ibn Abdallah Ansarinak: "Jabir, ez a Ramadán hónapja, amikor aki végigböjtöli a nappalokat és ébren marad és Istennel törődik, és megtartóztatja hasát attól, ami tiltott és ölét a szennytől és visszatartja a nyelvét, az kiemelkedik a bűnök közül, ahogyan eltelik a hónap." Jabir válaszolt: „Isten Prófétája! Milyen jó új hír ez!” A Küldött folytatta: „ De Jabir, ennek a böjtnek a feltételei nagyon kemények!” Imám Szadiq azt mondta: Ez a böjt egy szilárd védelem a pokol tüze ellen.”

RAMADÁN ISTEN HÓNAPJA Az iszlám írások sok érdekes és vonzó névvel illették Ramadánt, mint például az Áldott Hónap vagy a Korán recitálásának tavasza. De a legszebb és legmagasztosabb név Isten Hónapja. Habár, természetesen, minden hónap Isten hónapja, ez a hónap nem kevésbé megérdemli ezt az elnevezést különleges fontossága miatt. A név maga hordozza a hónap különleges spirituális értékét. A szent írások legnagyobbika, a dicsőséges Korán Ramadán hónap alatt lett először kinyilatkoztatva. 106

Amikor Ramadán szent hava elérkezik, akkor a Tápláló és Nevelő kegyelmének kapujai kinyílnak szolgái előtt. Egy különleges tisztaság és ragyogó minőség jelenik meg az emberi lélekben és akik böjtölnek, azok különleges könnyedséget éreznek, hogy megtisztítsák lelküket és megreformálják erkölcsüket. A Küldött egyszer ezt mondta Isten hónapjának dicsfényét és értékét illetően Shaban utolsó péntekjén: „Emberek! Isten háza áldásokkal, kegyelemmel és megbocsátással hozatik el nektek. Ez a fenntartó szerint a legjobb hónap, napjai a legjobb napok, éjjelei a legjobb éjjelek és órái a legjobb órák. Ebben a hónapban vendégként vagytok meghívva Isten asztalához és címzettjei vagytok kedvességének és nagylelkűségének. Ebben a hónapban, lélegzetetek a dicsőítés és Istenre való emlékezés spirituális jutalmát hordozza és alvásotok lesz az istenimádatért járó viszonzás. Ebben a hónapban, bármikor ha Isten törvényszéke elé álltok és megpihentek küszöbén, akkor válaszol a hívásotokra, ezért őszintén és tiszta szívvel kérjétek Istent, hogy megajándékozzon a sikerrel a böjt végrehajtásában és a Korán olvasásában, mert szerencsétlen az, akitől megtagadtatik Isten megbocsátása és kegyelme ebben a bőséges és áldott hónapban.”

A BÖJT HOZZÁJÁRUL A JÁMBORSÁGHOZ, ELŐSEGÍTI A VALLÁSOSSÁGOT Isten azt mondja a Koránban: „Ti Hívők! Előíratott nektek a böjtölés, amiként előíratott azoknak, akik előttetek éltek. Talán istenfélők lesztek.” 2:183 Az iszlám előírja a követőinek, hogy egy teljes hónapot böjtöljön, hogy így elég idő legyen a vallásosság és jámborság állapotának tökéletes mértékű átélésére. Amikor az ember tartózkodik attól, hogy természetes fizikai igényeit kielégítse, akkor jól tudja kezelni azt, hogy távol maradjon attól, hogy pszichológiai indítékaira reagáljon. Természetesen, az iszlám nem tartja elegendőnek az ételtől és italtól való távolmaradást, és hogy a böjt által elérjen egy ilyen tökéletes állapotot. Hanem azt parancsolja a böjtölőnek, hogy maradjon távol mindentől, mely hozzájárul bűn elkövetéséhez és mindentől, ami a sátáni javaslaton keresztül bátorítja a lázadozó pszichológiai indítékait.

BÖJTÖT ÉRVÉNYTELENÍTŐ DOLGOK Számos dolog érvényteleníti a böjtöt, beleértve: 1. evés, ivás még olyan dolgok elfogyasztása is, amit normális esetben nem fogyasztunk, pl. kosz vagy fának a nedve, 2. szexuális közösülés, 3. magömlésben végződő maszturbáció, 4. hamis állítás Istenről, a Prófétáról vagy leszármazottairól, 5. torokban lerakódó vastag por, 6. a fej teljes vízbe merítése, 7. tisztátalanság állapotában való maradás szexuális együttlét, menstruáció vagy vajúdás a reggeli imára hívásig 8. Folyadék használata beöntéshez és 9. szándékos hányás. Az olvasót itt további irodalomban való elmélyülésre hívja fel a szerző további magyarázatot illetően.

KERESKEDELEM A kereskedelem eladást és vételt jelent vagy pénzügyi tranzakciót, mint az áru tulajdonosa , az eladó átadja a tulajdonlást egy bizonyos összegért cserébe, vagy fordítva a vásárló pénzt ad áruért cserébe. A kereskedelem egy szerződéses ügy és két félt igényel. Ennek megfelelően olyan feltételeknek kell teljesülniük , mint nagykorúság, épelméjűség, szándék és szakértés. Kereskedelem kölcsönös szerződések hatáskörében zajlik, mely azt jelenti, hogy egyik szerződő fél sem vonja vissza azt, amiben megegyezett. Az iszlám azonban megfontolván, hogy a vevő vagy az eladó tetemes kárt szenvedhet nemtörődömség vagy hibázás miatt, és hogy ez ellenkezne a társadalmi jóléttel, ezért két védelmi eszközt hozott létre az ilyen romboló kimenetel ellen: az elsőt úgy nevezik, hogy eltörlés (iqala), mely úgy tartja, ha az egyik fél megbánja a tranzakciót és törlést kér a másiktól, akkor ajánlott azt megadni. A másikat úgy hívják, hogy a visszalépés joga (khiyar) mely egy speciális szándék, melyet az egyik fél gyakorol, hogy visszavonja a tranzakciót bizonyos körülmények között. Néhány jobban ismert formái ennek: 1. Amikor a tranzakciót létrehozó tárgyalás még mindig folyamatban van, 2. Amikor az egyik félnek kára származott becsapás következtében, mint például amikor az árut értéken alul adták el vagy magasabb áron 107

szerezték be az igazi értékénél, mely esetben a becsapott fél hatálytalanítja a tranzakciót, 3. Amikor a vevő hibás árut kap, mely esetben cserélést követel, vagy visszalép a vásárlástól, 4. Bármely háziállatot illetően, melyben a vevő a vételtől számított három napon belül bármikor visszalép és 5. Feltételes tranzakciók, melyek esetében bármelyik fél visszalép, ha a feltételeket nem teljesítették.

KÉZPÉNZ, HITEL ÉS ELŐRE FIZETÉS A tranzakciók négy kategóriába sorolhatók azt illetően, hogy az áruk hogyan cserélnek gazdát. 1. Készpénzes, melyben mind az áru, mind a pénz akkor cserél gazdát, amikor a tranzakciót megkötik, 2. Hitel tranzakció, amikor az áru a tranzakció idején kerül a vevőhöz, de a fizetés késleltetett, 3. Előzetes fizetési tranzakció, mikor a fizetés megelőzi az áru átvételét, és 4. „éretlen” tranzakció, amikor mind a fizetés, mind az áru átadása késleltetett. A négy tranzakció közül az első három helytálló, a negyedik érvénytelen.

VALLOMÁS Egy társadalom életében a jogok felelevenítése, melyek egyébként el lennének tiporva vagy elvesznének, különleges fontossággal bír. Néhány szó olyan dolgokat tud felfedni, mely máskülönben az ügy felépítéséhez, vallomások megtételéhez és következtetésekhez egy egész bírói apparátusát igényelne. Az iszlám értelmében a vallomás nagy jelentőséggel bír,melyben egy ösztönös hajlandóságra hívja fel a figyelmet és mindent megtesz, hogy az életben maradjon és működjön. Ez az ember ösztönös igazságszeretete, az érzékiség tökéletes ellentéte. Isten így beszél erről: „Ti Hívők! Ha Allah előtt tanúkként léptek föl, legyetek sziklaszilárdak a méltányosságban, akkor is ha önmagatok ellen, vagy szüleitek és közeli rokonaitok ellen tanúskodtok,...” 4:135. A Küldött azt mondta: „Beszéljétek az igazat, még akkor is, ha az hátrányos magatokra nézve.” Jogi kifejezésmóddal élve a vallomás beszéd, mely létrehozza egy másik ember jogát a beszélővel szemben, ha például az egyik azt mondja: „Tartozom ennyi és ennyi összeggel”. Aki a vallomást teszi, annak nagykorúnak kell lennie és épelméjűnek, és szabad akaratából kell vallomást tennie. Ennélfogva egy gyerek vagy elmebajos, részeg, vagy álmában beszélő vagy nyomás alatt valló vallomása érvénytelen.

ÉTEL ÉS ITAL Az iszlám szent törvényében minden ami ehető vagy iható törvényes, bizonyos kivételekkel, melyeket vagy Isten Könyve magyaráz vagy a Próféta hagyományai. Ezek a kivételek , melyek fogyasztása tiltott, két kategóriába sorolhatók: élő és élettelen. Az élő dolgok a víz, a föld és a levegő teremtményei. A tengeri és édes vízi teremtmények, csak vízi madarak és pikkelyes halak ehetők; a többi, mint például angolna, kecsege, tengeri teknős, fóka, delfin nem ehető. Szárazföldi állatok két kategóriába sorolhatók: házi és vad állat. Házi állatok közül a bárány, kecske, tehén és teve meg van engedve. A ló, az öszvér és szamár húsa megengedett, de kifogásolni való. Más állatok, mint a kutya és macska tiltott. A vadállatok közül fogyasztható a marha, a vadjuh, a hegyi kecske, a vadszamár és a gazella húsa. A többi, a ragadozók húsa és a karmos állatok, mint pl. az oroszlán, a leopárd, a farkas, a róka, a sakál és a nyúl tiltott. Fogyasztható annak a madárnak a húsa, melynek van begye és zúza, melyek gyakran csapkodják szárnyaikat repülés közben, és melyeknek nincsen karma, mint csirke, galamb, gerle és fogolyformák. A többi tiltott. A szöcske sáska formája megengedett. Semmilyen állat húsa nem megengedett, kivéve ha helyesen volt levágva. A nem élő dolgok vagy szilárdak, vagy folyékonyak. 108

Szilárdak: 1. Bármely állat teteme, függetlenül attól, hogy annak a húsa megengedett vagy sem, az tiltott. Ugyanez vonatkozik a nem tiszta dolgokra, mint pl. a a tiltott állatok ürüléke vagy élelmiszer, mely nem tiszta dologgal érintkezve tisztátalanná vált. 2. A föld tiltott. 3. Halálos mérgek tiltottak. 4. A természetes módon undort keltő dolgok tiltottak, mint pl. a megengedett állatok ürüléke, orrváladékuk, és belük tartalma. Hasonlóan, a megengedett állatok tizenöt fajta testrésze tiltott. Folyadékok: 1. Minden fajta részegítő tiltott, még kis mennyiségben is. 2. Tiltott azon állatok teje, melyek húsa tiltott, pl. disznó, macska és kutya . 3. A kifröccsenő vérű állatok vére tiltott. 4. Nem tiszta folyadékok, mint pl. az ürülék és ondó kifröccsenő vérű állatoknál tiltott. 5. Folyadék, melybe valamilyen nem tiszta dolog esett, tiltottá válik. Tiltott dolgok azonban fogyaszthatók szükségben, olyan mértékig, hogy a szükséget könnyítsék. Ez igaz például, amikor valaki éhen halna, beteggé válna vagy kritikusan megbetegedne, vagy társaitól elmaradna egy utazás során, ezek kivételt képeznek. A kivétel nem vonatkozik arra, aki lopást akar elkövetni, elhagyta az országát azzal a céllal, hogy lázadást okozzon az iszlám kormányzás ellen.

MEGJEGYZÉS A DIÉTÁT ILLETŐEN Az egyik legfontosabb kötelességünk az egészségünk fenntartása. A különböző ételek és italok hatása az egészségünkre szembetűnő. Ezen túlmenően, hatással vannak a spirituális és erkölcsi jó létünkre és társadalmi kapcsolatainkra is. Tagadhatatlan, hogy az ittas és a józan pszichológiai állapota és társadalmi viselkedése nem ugyanaz. Hasonlóképpen, ha valaki megszokja az undorító dolgok fogyasztását, akkor ennek a szokásnak a társadalmi hatása, hogy elviselhetetlenné válik barátai és ismerősei számára. Itt Isten adta természetünk által értjük meg, hogy el kell fogadnunk a táplálkozást érintő korlátozást. Nem szabad minden fogyaszthatót megennünk vagy meginnunk. Isten, aki kifejezetten állította, hogy a Földön mindent az ember számára teremtett, akinek nincsen szüksége az emberre és arra, ami az emberi életre vonatkozik és aki mindenről tudja, hogy hasznos-e vagy káros-e az ember számára, az néhány ételt törvényesnek, mást tiltottnak nevezett meg. Imám Riza azt mondta: „Isten nem tette törvényessé az ételt vagy italt, hacsak nem annak jó hatása van az emberre, és nem tiltott meg semmit sem, hacsak nem az káros vagy halálos az ember számára.” A tiltás mögött rejlő bölcsesség nyilvánvaló és más étkek megtiltásának logikája tanulmányozás útján megérthető. Marad néhány tiltás, melynek ésszerűsége nem jutott el hozzánk, de egy nap talán világossá válik az, vagy ha nem, az attól még mindig tartalmaz bölcsességet és jóérzést.. megfontolván, hogy ezek a szabályok Isten végtelen tudásából származnak, ezért a legjobb és leghathatósabb bölcsességet és megbízható irányvonalat reprezentálják, még akkor is, ha ezzel a rövid életünkkel és véges tudományos eszköztárunkkal nem tudjuk megérteni a miértjét.

BITORLÁS Aki más birtokát lefoglalja erővel és kisajátítja anélkül, hogy a tulajdonlásra oka lenne, vagy aki erőszakkal elfoglalja és használatba veszi anélkül, hogy igényt támasztana a tulajdonlásra, az jogilag a bitorlás (ghasab) tettét követi el. A bitorlás tehát a másik tulajdonának birtokba vétele megfelelő vétel, bérlet vagy engedély nélkül. A bitorlás ennél fogva egy nem kívánatos cselekedet, mely megbomlasztja a magántulajdon és tulajdonlás princípiumát. Amilyen mértékig ez az alaptétel szükséges a társadalom fenntartásában, olyan mértékig a bitorlás felforgatja a társadalmat és megakadályozza a társadalmi fejlődést. Ha a társadalom befolyásos tagjainak szabad rátenniük a kezüket a szegények munkájának a gyümölcsére indoklás nélkül, akkor a magán tulajdon princípiuma van aláásva. Mindenki hasonló hozzáállást fog felvenni a nálánál gyengébbek irányában és a szegényeknek mindenféle megalázkodáshoz kell folyamodnia, hogy saját 109

munkájuk gyümölcseit élvezhessék. Következésképpen a társadalom egy rabszolga piac szintre fog korcsosulni és a törvény hitelét veszti és az erő logikája váltja azt fel. Ezért az iszlám szigorú szabályokat állított fel a bitorlók megbüntetésére és úgy tartja, hogy a bitorlás fő bűn. Isten könyve és a szunna azt tanítja, hogy Isten minden bűnt megbocsát, kivéve a shirket és hogy bármely bűn, még a shirk is megbocsátható megbánás esetén, de aki bitorolja azt, ami a másé, annak nincsen reménye, hogy elmeneküljön az elszámoltatástól és Isten büntetésétől, hacsak nem megbocsátást nyer attól, akinek a jogait eltiporta. Néhány előírás a bitorlást illetően: 1. Kötelező a bitorlónak visszatérítenie a bitorolt tulajdont jogos tulajdonosának. Ha az nincsen életben, akkor a tulajdont az örökösöknek kell visszaadni. Még akkor is, ha a visszaadás súlyos kárt okozna, például valaki követ lopott és sok ezer más kővel együtt épületet emelt, akkor köteles az épületet lerombolni és visszaadnia az eltulajdonított követ, hacsak az eredeti tulajdonos el nem fogad kompenzációt helyette. Hasonlóan, ha valaki eltulajdonít néhány kilogramm búzát és összekeveri azt árpával és a tulajdonos nem fogad el kompenzációt, akkor az eltulajdonítónak minden búzaszemet szét kell válogatnia az árpából és visszaadnia azt a becses tulajdonosának. 2. Ha az eltulajdonított tulajdont valamilyen kár éri, akkor azt a kárt meg kell fizetni és vissza kell téríteni a tulajdont. 3. Ha a tulajdont elfogyasztották, akkor meg kell fizetni az árát. 4. Ha a bitorló megfosztja a tulajdonost a tulajdonból származó haszontól, anélkül, hogy ő maga hasznot húzna, akkor a hasznot is meg kell fizetnie, amitől a tulajdonos elesett. Úgyszintén, ha valaki az eltulajdonított tulajdont értékkel ruházza fel, ha valaki egy bárányt tulajdonított el és gazdag takarmányon hizlalta, akkor nincsen joga megtartani a hozzáadott értéket, mivel a haszon nem választható el a tulajdontól. Ha ez az érték elválasztható, akkor a tulajdon és minden kompenzáció , pl. bérlési érték megtérítése kötelező és a hasznot az eltulajdonító megtarthatja. Ez vonatkozik a megművelt földre, amit eltulajdonítottak és a betakarított termésre is.

ELŐVÁSÁRLÁSI JOG Ha két személy közösen tulajdonosa egy háznak vagy más tulajdonnak, és az egyik eladja részét egy másiknak, akkor a másik partnernek joga van megszereznie a részt ugyanazon áron és feltételek mellett. Ezt a jogot elővásárlási jognak nevezik (shuf’a). Ez a jog az iszlámban azért lett felállítva, hogy szabályozzák a társulási viszonyt és megvédje a kereskedelmi partnereket károktól és más visszaélésektől. Gyakran megesik, hogy egy új partner üzleti kárt okoz az elővásárlási joggal rendelkező partnernek, vagy hogy különböző stílusuk egyet nem értések sorozatához és konfliktushoz vezet. Elővásárlási jog földeket, kerteket és más nem mozdítható tulajdonokat érint, a mozdítható tulajdonokra nem vonatkozik.

KOPÁR FÖLDEK MEGMŰVELÉSE Meg nem művelt föld megművelése (akár soha meg nem művel föld vagy olyan föld, amit korábban megműveltek, majd később parlagon hagytak) mindig jó munkának számít az iszlámban. Amellett, hogy valakit tulajdonnal ruház fel, spirituális jutalomhoz vezet. A Küldött azt mondta: „Aki parlagon levő földet művel, az a föld hozzá tartozik.” Imám Szadiq azt mondta: „Amelyik közösség földet művel, annak előjoga van arra; a föld hozzájuk tartozik.” Az iszlámban a parlagon heverő föld Istenhez, a Prófétához és az Imámokhoz tartozik (vagyis az iszlám kormányzáshoz tartozik); az zsákmányt jelent nekik. Aki műveletlen földet von művelés alá, a következő feltételekkel veheti azt tulajdonába (ha több ember kívánja a tulajdonlást, aki először cselekszik, annak van elsőbbségi joga.): 1. imám vagy helyettesének engedélye, 2. senki más nem jelölte meg azt kővel vagy hasonlóval, 3. nem tartozik más tulajdonába annál fogva, hogy azt folyó part határolja, szomszédos kút, megművelt földdel határos vagy hasonló és 4. nem kivett föld, mint például elhagyatott mecset területe, érdekszövetkezetben levő föld vagy muszlimok közös tulajdona, mint pl. utcák vagy úttest (megjegyzendő, hogy földművelésnek itt szokásos értelmet 110

tulajdonítunk, művelés különböző kontextusban különböző dolgokat jelent, a mezőgazdaságban szántást jelent míg építkezésnél fal felhúzást.). 5. védtelen ásványi anyagok, amit bárki el tud távolítani anélkül, hogy kiásná és az mindenki számára elérhető, hogy szükségüknek megfelelően használják azt maguk számára. Viszont, ha az ásványi anyag eltávolítása feltárást, kiásást vagy egyéb szakmunkát igényel, mint az arany vagy réz bányászat esetében, akkor az, aki fáradozik a kifejtésért, az válik tulajdonossá. 6. Nagy folyók a muszlimok köztulajdona, eső árvizekkel és hegyekből származó hó olvadásokkal együtt. Aki közelebb van hozzá, vagy a forráshoz közelebb, annak van elsőbbsége másokkal szemben.

ELVESZETT TULAJDON A tulajdon, melynek tulajdonosa ismeretlen, elveszett tulajdonnak nevezik (luqta): 1. Ha annak több az értéke, mint egy mithqal ezüst (öt gramm), akkor a megtaláló felveheti azt és használhatja, de ha nagyobb az értéke, akkor nem szabad felvennie, és ha mégis el akarná tenni, akkor keresnie kell a gazdáját egy éven át általános eszközökkel és átadni a tulajdonosának. Ha nem találja a tulajdonost, akkor a tulajdonos nevében adományként a szegényeknek kell adnia. 2. Ha egy ilyen elveszett tárgyat romokkal együtt találnak meg, melynek lakói eltűntek vagy kihaltak, vagy egy barlangban vagy tulajdon nélküli földön, akkor az a megtalálóhoz tartozik. Ha tulajdonban levő földön találták, akkor a megtalálónak kérdezősködnie kell a korábbi tulajdonostól. Ha elveszett vagy elrejtették és azonosítani tudják, akkor vissza kell azt szolgáltatni eredeti tulajdonosának. Máskülönben a megtalálót illeti. 3. Ha egy állatot találnak nem ismert tulajdonossal, akkor az elveszett tulajdonra vonatkozó szabályok alá esik. 4. Ha elveszett gyereket találnak az úton, akkor minden muszlim kötelessége, hogy magával vigye és gondját viselje. 5. Ha lopott tulajdont valakire bíztak, akkor az elveszett tulajdonra vonatkozó szabályok érvényesek. Vissza kell adni az eredeti tulajdonosnak, és nem szabad a tolvajnak visszaadni.

111