ALKOTMÁNY- ÉS KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNET (Tételek 1 29-ig)

ALKOTMÁNY- ÉS KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNET (Tételek 1—29-ig)

Ajánlás: Ezt a tételsort az Államigazgatási Fıiskolán a 2000. évben többen eredményesen használták. Nem hibátlan munka, de reményeim szerint másoknak is jó szolgálatot tehet. Ha rövidebbre vágyol, egy fele ekkora terjedelmő kidolgozást is találsz a Puskán. 1. A feudális államszervezet Az államszervezeti modell: a feudális államszervezet 1000-tıl 1848-ig a következı állam- és kormányforma-változásokat mutatja. Patrimoniális monarchia, amit felvált a rendi képviseleti monarchia, majd a 18. sz-ban az abszolút monarchia, és a 19. sz-ban az alkotmányos monarchia. Tehát: - Patrimoniális monarchia (13. sz. közepéig) - Rendi képviseleti monarchia (1848-ig) - Abszolút monarchia (18. sz.) - Alkotmányos monarchia (19. sz.) A két végpont között a hatalom alapja mindvégig a földbirtok, a patrimonium. A patrimonium tehát a hatalmi berendezkedés és a hatalmi jogosítványok foglalata 1000-1848-ig. (A rendi képviseletre jellemzı, hogy amikor az uralkodó nem hívja össze az OGY-t, akkor nem a rendi képviselet, hanem dikasztériumokkal (központi kormányszervek) kormányoz. Ez jelenti azt, hogy a rendi képviselet abszolút elemekkel átszıtt.) A legnagyobb földbirtokos az uralkodó, akinek ebbıl fakadóan dekrétum-, azaz törvényalkotási joga van, privilégiumadományozási joga van, egyházszervezési joga van, bíráskodási joga van. Tehát 1. dekrétumalkotás, 2. privilégiumadományozás, 3. egyházszervezési és 4. bíráskodási jogkör. (Ennek a neve összefoglalóan: immunitási jog.) A hatalom rendi megosztásáért vívott küzdelemben a lényeg az, hogy meghatározott földbirtokokhoz kötötten ezeket a jogsítványokat lehessen gyakorolni. Ezeket a földbirtok eladományozásával lehet elérni (a hőség és a szolgálat fejében kaphatja meg valaki). Akik földbirtokot kapnak, azok meghatározott közjogi feladatokat is gyakorolnak. Azok, akik fıurak és fıpapokként tevékenykednek, összefoglaló

2

néven a királyi tanácsba tömörülnek. Az uralkodó - különös tekintettel a dekrétumalkotás és privilégiumadományozás gyakorlására, idınként összehívja ezeket az urakat a királyi tanácsba (ez a Prelati és Baronész). preláti = fıpap - prelátus = magasabb fıpapi méltóság baronész = fıúr - baronátus = bárói rang, bárói méltóság A jogosítványok gyakorlása szempontjából nagyon fontos - az írásbeliséggel együtt - a kancelláriai tevékenység. Az egész feudális korban az írásbeliség az a tevékenység - a latin nyelvvel együtt -, ami a jogalkotást, az államszervezési tevékenységet, az egyház latin nyelvő szentcselekményi tevékenységével együtt egy közös európai keretbe fogja. Erre külön nemzeti kultúrákban egyetemi oktatás szervezıdik (Bologna, Párizs, majd Közép-Európában Krakkó, Prága és Buda városban. - A budai egyetem a nagyszombati egyetemmel konkurál.) Mo. legısibb egyeteme az ELTE, a nagyszombati alapítású mai Eötvös (1777-es), a régi Pázmány Péter Egyetem. A mai PPE (katolikus egyetem) pedig Piliscsabán székel. A kancelláriai tevékenység azért fontos, mert itt alakul ki a különbözı egyetemeken tanulók, a római jogi recepciót megismerık tevékenysége és ez a kultúra hatja át a törvényalkotást, az egyházszervezési jogkört, a bírói gyakorlatot. Akik nem végeznek külhoni egyetemeken, azok nem tudják gyakorolni a kancelláriai tevékenységet, ill. a király bíráskodási fórumát. A király bíráskodási fóruma: (Mindenki szeretne a király bírói joghatósága alá tartozni, ez azonban lehetetlen.) Területi modell: ahol a királyi udvartartáson kívül élnek a várnépek és a várjobbágyok.... ???

3

A feudális államszervezet modellje A patrimonium meghatározott szervezeti egységekre tagozódik. Így a királyi birtokok igazgatási egységérıl, a királyi vármegyérıl van szó. A királyi vármegyében, az igazgatási egységben a köztisztségviselık a következık. A királyi vármegye élén - az uralkodó által kinevezett - ispán áll (komész kaszti). Az ispán feladata a birtokok gazdasági igazgatása, ezért ıt a beszedett jövedelem egyharmada illeti meg. A beszedett jövedelem kétharmadát az uralkodó az udvartartásával feléli. Ez kezdet kezdetén vándorlást jelent, és aztán állandósul (pl. Szfehérvár, Esztergom, késıbb Visegrád). Tehát a hatalmas birtokokon meghatározott területeken igazgatási feladatokat ellátó ispánok szervezıdnek. Az ispánok kettıs feladata: alapvetı az igazgatási, de van egy katonai funkciója is. Az ispán helyettesei: - igazgatási területen a várnagy - katonai területen a hadnagy A királyi vármegyeszázad kerületekre és tizedkerületekre oszlik, tehát egy katonai szervezeti modellt kölcsönöz. Az ispán joghatóságot gyakorol a várnépe és a várjobbágyok felett. Várnépek: földmővelést és egyéb szolgáltatási tevékenységet folytatnak. Várjobbágyok: • katonáskodási tevékenységet látnak el. Katonai funkcióban a félszabad, szabad jogállásban képezik majd a szervientis regisnek (király szolgáinak, a köznemesség) derék hadát. • az uralkodónak tartoznak közvetlen hőséggel, ezért ık az uralkodó joghatósága alá akarnak tartozni. Központi bíráskodás Az ispánnak van joghatósága a megye területén élı várjobbágyokra és a várnépekre. Ebben a feladatban segíti ıt a megyés püspök. A megyés püspök és a megyés ispán közremőködésével tartottak a 13. sz-ig zsinati törvényszéket. Tehát az elsı fórum a testületi bíráskodásra a zsinati törvényszék. (A törvényszék elıtt a megjelenés nem volt kötelezı, aki alávetette magát, az automatikusan kizárta magát az uralkodó bíráskodási fórumaiból. Miután egy bizonytalan hatáskörő szervezet volt, ezért elég hamar elhalt.) A királyi vármegye eladományozása, azaz a birtokadományozások folyamatában a várjobbágyok elkezdtek türelmetlenkedni, és a zalai szerviensek (az uralkodó osztálynak a király szolgálatára kötelezett tagjai, késıbb

4

köznemesség) mozgalmával létrehozták a területi érdekképviseleti szervezetüket. Ez volt az a váltás, amikor a királyi vármegyébıl nemesi vármegye lett. A különbség tehát az, hogy a nemesi vármegye a megye területén élı nemesség politikai érdekvédelmi szervezete lett. Ebben a szervezetben az ispán megmarad a megye élén álló személynek, ez bizalmi állás. Kapnak további birtokokat, mint baronész (fıúr), állandóan a királyi tanácsban, az uralkodó közvetlen környezetében tartózkodhat. A királyi udvartartás állandósulásával a következı egyedi tisztségek jönnek létre. A király nemcsak birtokot adományoz, hanem idınként birtokot gyarapít is, és különbözı hadjáratokban vesz részt. Az ı általános helyettesítıje lesz az udvari ispán, a nádor. A király udvartartása a király távollétében a nádort elszólítja más területekre, más vármegyékre is, ami azt jelenti, hogy országos joghatóságot nyer. A nádor országos joghatósága a 13. sz-ra állandóvá válik. Ezért a királyi udvarban, az állandó királyi székhelyen a nádor funkcióját az országbíró (judex kurié) veszi át. A hatalmi szervezeti tevékenységben nagyon döntı a bíráskodás kérdésköre. Ha az uralkodó bírói fórumot tart meghatározott napokon és az ország meghatározott székhelyein, azt úgy hívjuk, hogy prezentia regie (királyi jelenlét fóruma). Prezentia = jelenlét; regia = király. Akik erre jogosultak, és kívánják az uralkodó közremőködését, azok megjelennek, és a király igazságot szolgáltat. Szőkül a köre azoknak, akik a királyi jelenlét fórumán részt vesznek, mert nem kerülnek sorra,és ezért meghatározott személyeknek van joga elsıként az uralkodóhoz járulni. Ezt hívják különös királyi jelenlétnek (specialis prezentia regia). Vannak olyan esetek, amikor csak kizárólag, meghatározott személyeknek van joga a király elé járulni (perszonalis prezentia regiának). Tehát általános privilégia, különös, majd egyedire személyesül a dolog. Azokat a bírókat, akiket az uralkodó szőkülı bírói jogkörében más funkciók váltanak fel, nevezzük majd az ország nagybíráinak. Az ország nagybírói a következık: - király - nádor - országbíró - személynök (személyes jelenlét fórumát kapja meg; esztergomi érsek) - tárnokmester (a privilégiumok adományozásával városi rangot nyert a városok felett)

5

A birtokadományozás és az ennek megfelelı írásbeli tevékenységen túl kell egy olyan érdekegyeztetı fórum, ahol a rendek a földbirtokhöz jutotak, és az uralkodóval külön egyezkednek. 1. Az elsı ilyen fórum az 1267-ben összeült Parlamentum Publikum, ahol az uralkodó és a vele paktumot kötni kívánó nemesek ki akarják kényszeríteni, hogy személyes szabadságukban, adómentességükben, a birtokok eladományozásában az uralkodó legyen mértékletes. Ezek nem mások, mint az Aranybulla-mozgalmak. 1222, 1267, 1351 - ezek a kívánalmak nem valósulnak meg, ezért ezekben az években összeülnek, egyezkednek, és ennek eredményeképpen jönnek ki az aranybullák (ún. pecséttel, törvényi formai kellékekkel ellátott szép latin nyelvő pergamentek). Az Aranybulla-mozgalom politikai szempontból azért fontos, mert megteremti a király és a rendek közötti alkufórumot, az OGY-t. Ezt 1290 és 1298-tól már annak tekintünk, hogy ennek az alkunak az eredménye is megjelenik és dekrétumformát ölt, azaz dekrétumokat, törvényeket alkotnak, a törvény formai kellékeivel (uralkodó nevével, címeivel, a törvény rendelkezı részével, amire irányul a jogi szabályozás, az alku és záradékkal, a király pecsétjével és aláírásával). A feudális közjog tehát az uralkodó nevének, uralkodási idejének, a rendelkezı résznek, a pecsétnek és az aláírásnak a formai kellékét jelenti. Ha egy jogszabály nem ezzel a formátummal jelenik meg, akkor az egészen más lehet (ilyen pl. a Jogkönyv). A Jogkönyv klasszikus értelemben a legszebb, legtökéletesebb formája a Werbıczy-féle Hármaskönyv: A Hármaskönyv (tripatitum) az uralkodó kézjelét nem tartalmazza, de megadja a feudális közjog másik motívumát, vagyis azt, hoyg a törvény akkor igazán törvény, ha a formai kellékeken kívül ki is hirdetik. A kihirdetés azt jelenti, hogy el kell küldeni a nemesi vármegyéknek. Itt jelenik meg igazán a központi hatalom és a helyi, területi hatalom közötti összhang - egyelıre még érdekvédelmi, konszenzusos formában. Az Aranybulla-mozgalmaknak az 1351-es megújítása fontos számunkra. Ennek lényege az "Egy és ugyanazon nemesi szabadság" (Ure Kadem Libertas) gondolata. A királyi tanács melletti OGY-ben még nem alakul ki a két tábla körvonala, de a párhuzamos ülésezések megfigyelhetık, mert amikor az uralkodó különbözı okokból összehívná az OGY-t, elıtte az aktuális kérdéseket megtanácskozza a királyi tanács fıúri és fıpapi tagjaival. Teszi ezt azért, mert István intelmei egyértelmővé teszi a keresztény uralkodó kötelességét, hogy az egyháziakat is meg kell hallgatnia. Ez a kettıség jelenti majd a késıbbi OGY-i tagozódást,

6

mert lényegében törvényhozási úton, 1608-tól, a koronázás utáni törvénycikellyel lett kétkamarás az OGY. A 16. sz-tól a követek rendszerén keresztül hívják meg a területi képviselettel a megyei nemességet. A királyi tanács fokozatosan az OGY fırendi tábláját jelenti, amit regisztrálnak 1608-ban, hogy kik lehetnek a tagjai.

7

2. Vármegyei szervezet A vármegye az államalapítás óta a magyar állam középfokú közigazgatási egysége. A hagyomány szerint a magyar vármegyéket Szent István alapította meg. A vármegye területi konfigurációja nagyfokú állandóságot. (A közigazgatási térkép szerint ezek a vármegyék nagyjából és teljesen ma is ugyanazon a helyen vannak.) A vármegyék kialakulásának különbözı tudományos nézetei, teóriái alakultak ki. 1. A vármegyerendszert Szent István (apja: Géza) alakította ki német mintára. A német GAU (grófság) mintájára, ami Nagy Károly idejében a frank birodalomban volt közigazgatási egység, tehát 200 évvel korábban, mint a magyar államalapítás (800-ban). Az ispán (comes) állt az élén a közigazgatási egységnek (comitatus). 2. A másik teória szerint a magyarok nem a németektılk, hanem a honfoglalás elıtt már itt élı szláv népektıl vették át az intézményt, és a szláv földvár rendszer volt az, amire alapulva formálják ki Szent Istvánék a magyar vármegyerendszert. Nagyon sok terminológiai hasonlóságra hívják fel a figyelmet (pl. az ispán kifejezés a szláv zsupán szóból alakult ki, és lett belıle spán, majd késıbb ispán. A megye szó a szláv merga szóból. Rengeteg vármegyénk ırzi a szláv kifejezést - Nógrád, Visegrád, Csongrád.) 3. A harmadik elmélet szerint a vármegye ısi magyar intézmény, hoztuk magunkkal az ázsiai pusztákról és ültettük át a magyar közigazgatása. A közigazgatási egység a vár szó (az elmélet szerint ısi magyar szó, de ma már tudjuk, hogy iráni). Terminológiai hivatkozással próbálják alátámasztani az ısi magyar eredetet. Feltehetıen egyik irányzatnak sincs igaza. Az elsı teóriához - német kapcsolat hozzátett annyit Gyırfi György (a teória kidolgozója), hogy leginkább a longobárd (észak-itáliai) állami berendezkedés lehetett a mintája a magyar vármegyék kialakításának. A longobárd királyság területén volt hasonló közigazgatási egység, és ezen egységek irányítása, vezetı garnitúrája nagyban, egészében párhuzamba állítható a korai kir. vármegye szervezetének az igazgatásával. Van egy Arimann nevezető réteg, amely teljesen azonos a várjobbágyság réteggel is. A magyar kancellária kialakulásában is feltehetıen döntı volt az észak-itáliai hatás.

8

Valahol a három teória között van az igazság, amennyiben nyilván mintául szolgáltak a környezı népek közigazgatási egységei is, amit adaptálni kellett a magyar viszonyokhoz, tehát egy saját alkotás jött létre Mo-n, ami Szent István elıtt Géza fejedelemnek is köszönhetı. (Ha beigazolódik a kettıs honfoglalás, akkor ennek is szerepe lehetett a magyar közigazgatási egység kialakulásában.) A vármegyék területeinek kialakítása A vármegyék területének a kialakítása alapvetıen különbözik az államalapítás idején az egyházmegyék kialakításától. Az egyházmegyék kialakítása a régi római közigazgatás mintjájára történik, mely szerint a közigazgatási egység határa egyúttal geográfiai (földrajzi) határ is (pl. folyó, hegy). A vármegyék a folyó mentén két pontúak voltak, az egyháziak nem (pl. Esztergom, Komárom). A világi és az egyházi vármegyék kialakításában idıbeli elcsúszás van. Van olyan teória, mely szerint elıször az egyházszervezet alakult ki, és utána alakultak a vármegyék. Szent István idején 10 egyházi és 30 világi igazgatási egység volt, késıbb 10-12 egyházi vármegye és 50-52 világi vármegye alakul, és megmarad egészen a mohácsi vészig (1526). Minden világi vármegye egy önálló esperesi kerület volt, ami egy egyházi közigazgatási járást is alkotott. Az esperes az ispánnal egyenlı közigazgatási hatalommal bírt (az esperes az ispánnal bíráskodik együtt).

9

Királyi vármegye A királyi vármegye a Szent István-i alapítástól egészen az 1200-as évek elejéig állt fenn. 1232-tıl már nemesi vármegyeként mőködnek. 1232 - Kehidai oklevél - a zalai nemesek kértek és kaptak a királytól bíráskodási jogot. Önmaguk védelmében hozták létre a nemesi vármegyéket, majd katonai és gazdasági feladatokat is "felvállaltak". II. András ideje az, amikor nagyfokú birtokadományozások vannak, melynek következtében felbomlik a régi birtokrendszer, és kialakul a nemesi vármegye. A királyi vármegye alapvetıen a korai feudális állam patrimoniális rendszerére épül fel. (patrimonium = saját földbirtok). A korai feudális magyar állam hatalmi alapja a földbirtok, a patrimonium volt, ami egyben a hatalmi berendezkedésnek és a hatalmi jogosítványoknak az alapja is volt. A király ilyen módon két jogi minıségő emberként állt az állam élén: 1. Államfı volt, és így gyakorolta a királyi jogosítványokat. 2. Beletartozott a feudális hierarchiába, annak csúcsán állt, mert igen nagym ennyiségő földbirtokkal, patrimoniummal rendelkezett. A királyi birtokok igazgatására az ispánt nevezte ki, aki gazdasági, katonai és bírói feladatokat látott el. A gazdasági feladatok ellátása a király magántisztviselıjeként az ispán feladata volt, míg a katonai és bírói feladatok állami hatáskörbe tartoztak, amint mint az államfıtıl kapott megbízást látott el. Az ispánt a király a királyi vármegye élére (comes comitatus; megyei ispán) szabad akaratából nevezi ki - rátermettség alapján. Az ispán segítıi a korán kialakult tisztviselıi kar, a várjobbágyokból kerültek ki, szabad magyarok leszármazottai, lóval rendelkeztek, és az ispánt segítették a királyi feladatok ellátásban.
1. Várnagy: elsısorban gazd-i feladatokban helyettesíti az ispánt. A vármegyén belüli királyi birtokok hasznát évente összegyőjtsék és Esztergomba szállítsák. (A bevételek egyharmada megamrad, a kétharmad részét a király udvartartása élte fel.) 2. Hadnagy: a katonai feladatokat látta el az ispán helyetteseként. Háború esetén feladata a vármegye fegyverforgató embereinek összegyőjtése. 3. Udvarbíró (comes curiali): a bíráskodási feladatokat látta el. (Ez a funkció megy át a késıbbi nemesi vármegye alispáni funkciójába.) A királyi vármegye igazgatási tisztségei mellett még kialakultak egyéb tisztségek is a) ırnagy: a vármegye területének összességérıl való gondoskodás

10

b) hírnök: a döntések kihirdetése c) a tömlöc, a bv-hely ırei d) bakák: a büntetés végrehajtásában mőködtek közre A vármegye népességének rétegzıdése Várnép (populus castrenses): egy félszabad réteg. Feladatuk a fizikai munka, a földmővelés és egyéb szolgáltatási feladatok ellátása. Alattuk helyezkedett el a szolgaréteg, akik valószínőleg rabszolgák lehettek, akik késıbb beolvadtak a szolgáltatásra kötelezett várnép rétegébe (1300) Várjobbágy: a várnép felett helyezkedett el a hierarchiában (jobbagiones castrenses - a jobb kifejezés a jobb kézbıl van). A várjobbágy réteg lovon teljesített szolgálatot, nem terhelték ıket semmilyen fizikai munkával. Ezzel szemben a királyi vármegye élén álló ispánnak rendelkezésére kellett álniuk és meghatározott állami feladatokat végrehajtani. Közülük kerültek ki a királyi vármegye köztisztségviselıi is, az ispán választotta ki. (Ez a várjobbágy réteg az 1200-as évek második felében a kialakuló nemesség soraiba fog kerülni.) A várjobbágyokon belül a legelıkelıbb réteget a szentkirály jobbágyai töltötték be (szentkirály szabadjai). Egy vármegye több minıségi jogú birtokból állt, az ispán joghatósága nem mindenre terjedt ki. Királyi birtok Gazdasági Bírói Katonai

Királyi udvarnok

///////////////////// /////// /////////////////////  /////// ///////////////////// ///////

Egyházi birtok Szabad m. Szállás birtok Ispán Ispán



///////////////////// ///////////////////// /////// //////

A királyi ispán feladata a késıbbiekben gyarapodik. II. András idején a birtokadományozás miatt a királyi birtok száma lecsökken. A reprivatizáció elve alapján kiadták a birtokokat adományba, hogy utána adót és katonai szolgálatot követeljen. IV. Béla is követte a birtokadományozásokat, a magánbirtokokat várépítésre kötelezte, h ogy a védelmi rendszer kiépüljön.

11

A birtokadományozások miatt a királyi vármegye összeomlik, megszőnik ?? a gazdasági hatalom is, és kiesik az ispán a vármegye igazgatási jogkörébıl. A nemesek által kért bíráskodási jogosítványt a király megadja (1232: Kehidai Oklevél), kialakul a nemesi vármegye mint autonóm igazgatási egység.

12

Nemesi vármegye A szabad magyarok között kialakul az 1200-as évek második felére egy vékony réteg (serviensek)  servientis regis = királyi szolga. A servientis regis: - fegyveres katonai szolgálatot teljesítettek - birtokadományokat kaptak (sok kis birtok), és ez lehetıvé tette, hogy a szabad magyarok között ez a réteg megerısödjön. Kialakul tehát ez a réteg, és miután a király fennhatósága alá tartoznak, kiváltságokat kérnek és kapnak (bírói), és így alakul ki a helyi szinten a nemesi vármegye. A kontinuitás (folyamatosság) megmarad, mivel a nemesi vármegyék a régi királyi vármegyék helyén alakulnak ki. A nemesi vármegye szervezetének felépítése: 1. egyedi szervek 2. testületi szervek 1. Egyedi szervek A nemesi vármegye élén a fıispán (supremus comes) áll, akit a király nevez ki a hozzá közel álló arisztokraták közül. A fıispán helyettese az alispán (vice comes) volt. A másodalispán (subtitumus come) az alispánt helyettesítette. A fıispánt be kellett iktatni, a fıispáni hitellevélre meg kellett esküdni. 1548-ban (1550) törvény született arról, hogy a vármegye akarata nélkül a fıispán nem állíthat alispánt. 1723-ben pedig arról született törvény, hogy az alispánválasztás a vármegye jogában áll, nem lesz fizetése, csak tiszteletdíja. A másodalispán a bíráskodásban helyettesíti az alispánt. A nemesi vármegye további tisztségviselıi: - szolgabírák: közremőködtek a bíráskodásban. Még a királyi vármegyében (négy járás) is a szolgabírók vettek részt a birtokadási feladatokban. A nemesi vármegyékben ık a járások felelısei, vezetıi. (A járás a község és a megyék közötti közigazgatási egység.) A szolgabírói tisztség választott tisztség, 1 évre szólt. Feladatuk egyrészt a járás igazgatása, másrészt a bíráskodásban való közremőködés. - esküdtszék (jurati nobiles): - esküdt nemesek, akik eleinte a bíráskodásban vettek részt az alispán és a szolgabíró mellett (fizetés nélkül). Késıbb igazgatási feladatokat is elláttak. Az 1700-as, 1800-as években alakul ki a rendkívüli esküdtszék, a táblabírák köre, akik szintén az igazságszolgáltatásban vettek részt (tiszteletbeli táblabírói).

13

- notarius (jegyzı): fogadott tisztviselı, a vármegye parancsait hajtja végre. Fizetett tisztség volt. Írásbeli, adminisztratív tevékenységet folytatott. Az 1700as évek végén, Mária Terézia idején a jegyzı állandósult tisztség lesz. A fıispán, akit a király választott a nemesi vármegye élére, csak megyebeli birtokos és honfiú (magyar állampolgár) lehetett. Királyi utasításokat hajtott végre, hatalma ezért korlátlan volt. A központi hatalom korlátozása idején megkötik helyi szinten a fıispán kezét. Ilyen intézmény volt az installáció = vármegyei beiktatás (fıispáni beiktatás). Fıispáni eskü, fıispáni hitlevél. Kialakul az örökös fıispán tisztsége. 1. saját vármegyei fıispáni tisztség (esztergomi, kalocsai érsek, egri püspök) 2. valamilyen állami hivatalhoz kötıdik a fıispáni tisztség 3. fıúri család kapja meg a fıispáni tisztet. A fıispán helyetteseként kialakul az adminisztrátor (fıispáni helytartói tisztség), a fıispáni jogokat gyakorolja. A közgyőlés és a Sedria a két fontos testületi szerv: A vármegyének e két testülete elvileg az egész vármegye összes népeinek a közösségét magában foglalta az 1300-as évekig. Az 1300-as években a vármegye nem nemes származású polgárai is megjelentek a közgyőlésben. Az 1700-as évek második évében alakult ki az a szokás, hogy a vármegyei közgyőlésen csak nemesek vehettek részt. A vármegyei közgyőlés hatásköre kiterjedt a vármegyét érintı minden fontos kérdésre, amit az országos törvények nem szabályoztak. A közgyőlés szavazással döntött (az elıkelık szavazatait nézték, nem számolták). A közgyőlés funkciói 1. Gazdasági funkció: - döntött az adózás ügyében (adók kiszabása) - döntött a vámszedés ügyében (vám mértéke, mennyisége) - a vármegye székházának fenntartása - a vármegye közigazgatási szükségleteinek kielégítése (helyi adók) 2. Katonai funkció (bandérium): - banderiális hadsereg szervezése, katonai kontingensek kiállítása - a katonai szolgálat alóli felmentés, valamint a szolgálat alól való kibújók megbüntetése

14

3. Jogalkotás és jogszolgáltatás funkciói: a) Jogalkotás: - állást foglal a vármegyét érintı kérdéekben - a központi törvényhozás befolyásolása - helyi szinten a vármegyére vonatkozó jogalkotás a statútumalkotási jog, amely nem lehet ellentétes a központi törvényekkel b) Jogszolgáltatás: - az igazságszolgáltatás, a bíráskodás 4. Politikai funkció: - a vármegyei tisztségviselı-választás - követválasztás - közhírré tevés (kihirdetés), feltétele volt a kihirdetésnek Királyi tábla KT

Hétszemélyes tábla HT Sedria

Vármegyei

törvényszék

(büntetı

és

polgári része van) Úriszék A vármegyei törvényszéknek (Sedria) büntetı és polgári része van, a nemesek büntetıügyeiben jár el, és a nem nemesek polgári ügyeiben fellebbviteli fórumként szerepel. Az Úriszék egyfelıl rendi különbséget fejez ki, nem nemesek polgári ügyeiben jár el, másfelıl pedig a falusi bíróságtól fellebbviteli fórum. Az úriszéki bíráskodás kisebb büntetı és polgári ügyekben jár el, valamint rendi különbségtétellel. Ennek fellebbviteli fóruma a Sedria. A felsı bírósági fórumok a királyi tábla és a hétszemélyes tábla. 1723-ban a Pragmatica Sanctióban (v. ezen kívül???) meghatározzák ezt a két felsı bíróságot is összetételében és eljárásában. A központi kormány szervei közül a helytartó tanács lesz az, amelyik a legfontosabb, mert ez gyakorol felügyeletet a megyék tevékenysége fölött. 1769-ban a helytartó tanács egy sajátos ügyosztályi rendet tételez, és ezekbıl az ügyosztályokból lesz az 1848. évi III. törvénnyel létrehozott független felelıs minisztérium. Az OGY két házból áll: alsó tábla és felsı tábla. Az alsó tábla élén a személynök áll. A személynök egyúttal a királyi tábla elnöke.

15

A nádor a hétszemélyes tábla elnöke, a fırendi tábla elnöke és a helytartó tanács elnöke. Vannak szabad királyi városok, tárnoki városok, melynek élén a bírói fórumot a tárnokmester látja el. Sedria (ítélıszék) A vármegye legrégebbi testületi fóruma, amely helyi szinten jogalkalmazási funkciót gyakorol. A Sedria elsı- és másodfokú fórumként egyaránt eljár. Az elsıfokú bírósági fórum a nemesek vonatkozásában jár el, és másodfokú fórumként funkcionál a jobbágyok felett (a jobbágyok nagyobb mértékő polgári és büntetı pereiben) és a vármegyében lévı mezıvárosok felett is. A Sedriának pallosjoga van: nemcsak kiszabhatja, hanem végrehajthatja a kiszabott ítéletet. A Sedria elnöke: alispán (a fıispán helyetteseként) bírótársak: szolgabíró és az esküdtszék (ık alkotják a vármegye bírói tanácsát) 1600-1700-ben a Sedria két testületre oszlik: - polgári (elnöke az alispán) sedria - büntetı (elnöke a szolgabíró) sedria 1526 (Mohács) után a kormányzati központ Bécsbe kerül, a vármegye magára marad a helyi ügyek intézésére, és megerısödik a vármegye autonómiája, amit egyfajta jogi autonomizmus is követ. Az 1700-as évek végére a Habsburgok megpróbálják jobban befolyásolni a vármegye önállóságát. Erre ellenlépésként kialakul a vármegyének a központi döntést felülvizsgáló jogosítványa (1700)  Ez a mai alkotmánybírósági funkciónak felel meg. Elismerik, hogy a vármegyék a központi rendeleteket alkotmányos szempontból felülvizsgálják.

16

3. Központi kormányszervek, dikasztériumok (testületek) A történettudomány szerint a feudális magyar állam 1000 karácsonya v. 1000. január 1-jétıl számítódik, mert ekkor koronázták Szent Istvánt Esztergomban magyar királlyá. A királyi hatalom korlátlan hatalom, azonban ezt a hatalmat mégis két dolog korlátozza a középkori jogi axióma (sarkigazság) szerint: - isteni jog - az ország szokásai. A király az ország irányítására különbözı szerveket hoz létre. A magyar király címe: Rex Hungarorum. A magyarok cselekedetei: Gesta Hungarorum. A magyar király az 1200-as évek végére 10 országnak lesz a királya. 1. Mo. (Hungarie) 2. Horváto. (Croatie) 3. Dalmácia 4. Bosznia 5. Szerbia

6. Szlavonia 7. Halics (mai Ukrajna) 8. Lodonézia (mai Ukrajna) 9. Kunország 10. Bulgária

Európai politikai viszonyok között a magyar királyásg minıségileg is más volt, Archiregnum Hungarie: magyar fıkirályság. Az európai királyságok listáján valamivel a 2. helyen állt a császárság után. A szentszék kialakítja a diplomáciai kapcsolatokat (1200 v. 1300), kialakul egyfajta rangsor - Prezedencia (Mo. 7-8. helyen). A közigazgatástörténet két nagy csoportra osztja azokat a szerveket, amelyek csak mint tanácsadó szervek mőködnek a király mellett a kormányzatban, késıbb meghatározó szerepet töltenek be a központi irányzatban. Egyedi és testületi szerveket különböztetünk meg. A testületi szervek élén a királyi tanács áll. A királyi tanács mellett fontos szerepet tölt be a királyi kancellária (1200 v. - 1440-ig) és az OGY. Ezek a központi kormányszervek. Az egyedi szervek országos méltóságként indulnak, majd késıbb a rendi érdekek képviseletét látják el az udvarban. Közöttük is kialakul egy hivatásos tiszteleti sorrend: nádor - országbíró - tárnokmester - erdélyi vajda - horvát bán - pozsonyi és temesi ispán. A rangsor eleje a központi királyi udvarban mőködik (nádor, országbíró, tárnokmester), az egész országra kiterjedı hatáskörrel bír.

17

A rangsor vége ún. kihelyezett területi királyi fıtisztviselık, és csak az adott területre vonatkozó hatáskörrel rendelkezik. A királyi udvarban kialakulnak kisebb királyi tisztségviselık is (ık az udvartartás menetére felügyelnek) - fıajtónálló mester: a személyes biztonságot, a hírszolgálatot látta el - fıudvarmester: a szertartások fınöke, az OGY rendjének a fenntartása - fılovászmester: a királyi ménesek felügyelıje Testületi szervek 1. Királyi tanács (conzilium regis) Az ország legfıbb kormányzati hatósága - conzilium regni (országtanács). A királyi tanács (KT) mőködését alapvetıen Mohácsig (1526) két idıszak határozta meg. Az elsı idıszak az aranybulla kiadásáig tart (1222). A KT (intelmek) legfontosabb funkciói: háborút indít és békét köt, királyt állít, és védelmezi az országot. A (KT) összetétele a király tetszése szerint alakult (uralkodócsalád felnıtt ffi. tagjai, feleség, az udvarban tartózkodó elıkelık, fıurak, fıpapok, fıméltóságok). A testület jogi státusza: csak tanácsadó testület. A tanács véleménye nem köti az uralkodót a kormányzásban, eltérhet a tanács döntésétıl. A KT-ban kezd kialakulni egyfajta hivatali ügyintézési rendszer: ügyképviselet, az ügyek elıterjesztése a királyi tanácsba, arról refereálnak (korai hivatalnokszervezet csírái). A döntı változás az 1200-as évek elején következik be, mert a királyi magánbirtok felét az uralkodók eladományozzák, a feudális urak részérıl igényként merül fel a belszólás az ország kormányzásába. Az Aranybulla (1222) rögzíti, hogy a (KT) nélkül bizonyos kérdéseket nem lehet eldönteni, és bizonyos köztisztség viseléséhez a KT hozzájárulása is kell. Kötelezıen közremőködı szervvé válik a KT. Az 1290-98-as OGY törvényei rögzítették a KT ezen jogát. A KT jogkörei: • jogalkotás, törvényhozás (dekrétum): a király a törvényeket, a dekrétumokat a tanács tudtával, hozájárulásával hozta meg (konszenzus). • igazságszolgáltatás, bíráskodás (jogkiszolgáltatás): a király a tanácsban bíráskodik. • gazdasági, pénzügyi kérdésekben való közremőködés: - adó, költségvetés - birtokadományozásban a tanács közremőködik

18

- katonai kérdések (háború indítása, béke kötése) - külügyi, diplomáciai kérdések (1300-1400) - uralkodócsalád házassági kérdései - egyházi kérdésekben való döntés (a magyar király különleges egyházi jogkörrel bír - fıkegyúri jog) Saját egyházelmélet (saját birtok, saját egyház, saját egyházzal való rendelkezés joga). A KT közremőködésével a király nevezi ki a fıpapokat (és egyéb egyházi személyiségeket). A KT összetétele és mőködése (1300-1400) Mo-n akkor a KT háromféle formában mőködik. 1. Régi királyi nagytanács: a legszélesebb fıúri társaságot foglalja magában, azaz a királyi családon és a köztisztviselın kívül az összes püspök és fıúri rangban lévıket. Az ülése évente egyszer volt, melyre kötelezı volt a megjelenés, létszáma 56 körüli. 2. Szőkebb királyi tanács: (a király tetszése szerint van összeállítva) Max. 20-30 tagból áll. Általában kéthavonként szokott ülésezni. 3. Titkos tanács (kabinet): 10-12 tagból áll, ennél nem több. Az uralkodó legbizalmasabb híveibıl áll, akik folyamatosan az uralkodóval vannak, és látják el tanácsaikkal. A legkisebb királyi tanácsban egy újfajta intézmény jelenik meg - Zsimond uralkodása végén és Mátyás uralkodásától kezdve -, ez a királyi secratarius intézménye.  A királyi titkárok szakképzettek voltak, egyetemi végzettség. Feladatuk az ügyek elıkészítése és referálás a királyi tanácsban. Mátyás megtöbbszörözi a királyi titkárok számát. A KT mőködése az OGY-ek mellett sem hal el. Állandó szervezési formák kezdenek kialakulni. Ha a király nincs jelen, akkor a kancellária vezetıje elnököl a KT-ban (esztergomi érsek). A KT lényeges politikai kormányzati szervvé válik Mo-n. A tanács által meghoztot döntéseket a királyi titkárok közvetítik a kancellária felé a határozatok megírására és szétküldésére A KT súlya II. Lajos kiskorúsága miatt megnövekedett. II. Ferdinánd idején a KT Bécsben mőködik. A KT utóda, a Magyar Tanács szerepe formális lett. A kancellária fıként a magyar hatóságok és az uralkodó között közvetített. Az 1608-as törvényhozás úgy rendelekezett, hogy a MT összes tagja a Magyar Országgyőlés fırendi

19

táblájának legyen a rendes tagja. A KT megszőnése eredményezi azt, hogy Mohács után Pozsonyban megtartott OGY-ek a szokottnál sokkal zajosabbak lesznek. 2. A másik központi szerv a kancellária A kancellária tipikus központi adminisztrációs szervezet. III. Béla alapítja meg bizánci mintára. Elıtte az udvarban lévı írástudó papok végezték a hivatali ügyintézést. A legjobbakból alakult ki a királyi kápolna, István vezetésével. İk látják el az írásbeli feladatokat az udvarban, amíg nincs kancellária. A királyi kápolna országos fórumként mőködik (III. Béla). Német mintára (fıkancellár) alakul ki a kancellária, a fıkancellár az esztergomi érsek lesz 1848-ig. Az állandó helyettes az alkancellár (szfehérvári érsek). A kancellária szervezésében funkcionált a notarius (jegyzı), aki az írásbeli feladatokat látta el. I. Lajos (1342-1382) uralkodása végén differenciálódik a kancellária: van egy nagykancellária és egy kiskancellária. A nagykancellária élén áll az esztergomi érsek. A kiskancellária (v. titkos kancellária) vezetıje a titkos kancellár, ık tartoznak közvetlenül az uralkodóhoz (fontos a pecsétırzés, három királyi pecsét van). Mátyás (1458-1490) 1464-ben reformot hajt végre a kancelláriában. Megszünteti a kiskancelláriát és külön bíróságot hoz létre, oda rendelve a titkos kancellária képviselıit, és a nagykancellária csak az ország hivatali adminisztrációjával foglalkozik. A kancellária csak a politikai döntések írásbeli elıkésíztésével és végrehajtásával foglalkozik. A fıkancellár egyúttal a KT elnöke is, így fontos politikai szerepet tölt be Mo-n. A királyi kancellárián keresztül bocsátják ki az okleveleket. Fontos, hogy kezd kialakulni egyfajta ügyintézési felelısségi rendszer, ebben az írásbeli döntéshozatalban (azon utólag is lehetıvé kell tenni, hogy ismertté váljon, hogy ki hozta a döntést, ki a döntés felelıse). A királyi kancellária tisztségviselıi: - skriba (diktálásra ír, másol, fizetést kap) - notarius (a skriba felett áll, ellenırzi az írásbeli munkát) - regisztrátor (lajstromot vezet az oklevelekrıl), királyi könyvek - konzervátor (királyi pecsét ıre, ellenırzés, pecsételés, láttamozás) - prothonotárius (ítélımester) fıjegyzı, jogvégzett személy (bíráskodási jogkörrel is bír. İk csak formailag tartoznak a kancelláriához.

20

A kancellária túléli Mohácsot (1526), átköltöztetik Pozsonyba, majd késıbb Bécsbe, és egészen 1848-ig mőködik, mint a legfıbb írásbeli közvetítı az összes magyar szerv és az uralkodó között. 3. A harmadik testületi szerv az Országgyőlés Az 1920-as 1298--as OGY-ek már törvényhozó OGY-ek. Ezeket az OGY-ket Parlamentum Publikumnak nevezzük. Az angoloknál megmarad a parlament kifejezés (OGY), a franciáknál már bíróságot jelent. Mo-n a parlament, késıbb pedig a Dieta (OGY) kifejezést használják. Az OGY (1600-1700) állandósul a magyar közjogi gyakorlatban. 1267-ben IV. Béla uralkodása idején összegyőlnek a nemesek Esztergomban, és az uralkodóhoz kéréssel fordulnak, hogy erısítse meg az Aranybullát (ez egy kezdetleges, OGY elıtti győlés volt). 1290, 1298. évi OGY, majd 1489-ig csend volt, nem mőködött az OGY intézménye, majd a magyar rendi OGY. 1445-ben alakult ki a rendi képviseleti államforma, ez idıtıl lett a törvényhozás szerve az OGY: a király és a rendek közötti "alkudozások" fóruma. A rendi képviseletet a négy rend - fıpapok, fıurak, köznemesek, városok - képviselete. 1848-ig rendi képviseleti OGY-ek üléseznek Mo-n. Az OGY - mőködését tekintve - többfélék voltak: a) egyetemes országgyőlés (ez a legrégebbi forma): minden nemest megillette a részvétel joga, és kötelezettsége is volt a részvétel. 1555-ben, I. Miksa megkoronázása után megszőnik ez a forma, és állandósulnak a képviseleti OGY-ek, ahol a vármegyék és a városok követei (alsó tábla) vesznek részt. b) részországgyőlés (két csoportja van): • az egész: ahol egy országrész számára tartanak OGY-t, pl. Erdélyben, Horvátországban (állandó részországgyőlés). Ezek az OGY-ek egykamarásak, és királyi felhatalmazás kell megtartásukra - ide a király képviselıt küld. • katonai tábori OGY-ek: háború esetén katonai döntések. Az országgyőlés mőködése Kialakul az a szokás 1608-ig, hogy a magyar OGY két kamarára szervezıdik. 1608-tól nevezik e két kamarát fırendi és alsórendi táblának (két különbözó szekció). Az OGY összehívására az uralkodó a jogosult. Az uralkodó meghívó levelet küld azoknak, akik jogosultak és kötelesek részt venni az OGY-n.

21

Fırendi tábla (személyes meghívó): • elnöke: a nádor - ı egyben az egész OGY elnöke • egyháziak - esztergomi érsek és minden megyés püspök • mágnás családok felnıtt ffi tagjai (fırangú urak) • valamennyi fıispán Követi tábla (testületi meghívó): • élén: a személynök áll (a király nevezi ki) - perszonális • tagjai: a vármegyék és a szabad királyi városok követei • középszintő egyháziak (apátságok vezetıi) ⇒!! a követek mandátuma kötött volt, visszahívhatók voltak Az OGY tanácskozási nyelve magyar volt. 1600 u. 1700 e. az erıszakos németesítés a reformációval párhuzamosan elindul, ennek ellenlépéseként kezdik a latint használni, hogy ne kelljen németül beszélni. Az 1700-as években kialakul a kerületi ülés. Mo. katonailag, pénzügyileg négy nagy kerületbe volt besorolva: - Dunán innen - Dunán túl Pozsonyból nézve - Tiszán innen - Tiszán túl Ezek a kerületek az OGY elıtt elıkészítı üléseket tartottak, ahol az összes fontos kérdést megtárgyalták. Amikor az OGY valamilyen egységes állást képviselt (egyetértett mind a fırendi, mind a követi tábla), akkor egységes szövegbe foglalták - ez a felirat az uralkodó számára. Ha az uralkodó elfogadja a feliratot, akkor törvénnyé szentesíti. A szentesítésnek két eleme van. 1. az uralkodó aláírja és lepecsételte. 2. Ezt követte a kihirdetés (lemásolás, utánküldés). A szentesítés tulajdonképpen egy korlátlan vétójogot jelent (1918-ig). Werbıczy Hármaskönyvét mindkét tábla elfogadja, a király aláírja, de nem pecsételik meg (ezért jogkönyv). Az OGY kétféle jogi formát alkalmaz a határozataiban: 1. országgyőlési határozat 2. törvény (ami a rendek alkudozásának eredménye az uralkodóval) Kialakul egy újabb jogforrási csoport, a királyi rendelet intézménye.

22

4. Hatalmi szimbolika A Szentkorona mint államfogalom A szentkorona eszme mint államfogalom, mint önállósuló hatalmi jelkép, a vizsgálódásunk tárgya. E tárgykörben kutatott Echard, a régi PPE magyar jogtörténeti tanszékének professzora. Az ı kutatási eredményei meghatározóak a közép-európai régitóban, a szentkorona tan témakörében. A korona a keresztény kultúrkörben a római hatalmi jelvények adaptációja folytán kerül be. Róma hellenisztikus kultúrkör és a keresztény kultúrkör. Ez szentségi jellegő a koronázási aktussal, ami 1000-ben a mi koronázásunkkal lényegében egy szentségi jellegbıl egy szent cselekményi jelleggé azonosul. Ebben a szent cselekményi jellegben az uralkodó és az egyház feje a pápa szimbiózisát, hatalmi egyetértését kell látni. A korona tehát nemcsak egy hatalmi szimbólum, hanem annál több, a világi hatalomnak és az egyházi hatalomnak az egyetértési jelképe. Innen a szent cselekmény és a szentségi jelleg különbségtétele. István a pápától kapja a koronát. A megkoronázott uralkodó egyházszervezési jogkörében Európában ténylegesen az egyetlen olyan király, aki saját hatalmánál, birtokainál fogva alapítja meg az egyházat. István királynál az érsekségek, püspökségek alapítása, az ún. saját egyház gondolat tehát itt a legerıteljesebb, a legtisztább jogi alapokon nyugszik. Hogy az uralkodó hőség és szolgálat fejében birtokokat adományoz, ez egyúttal jelenti a király magánjogi és közjogi méltóságának azonosságát (ı dönti el, hogy kinek mit és miért adományoz). Ha ez a birtok fokozatosan cseökken, akkor ezáltal a király közjogi szerepe is gyengülhet, mert lehetetlenül a birtokadományozási funkció. Ezért már a kezdet kezdetén törekvések vannak, és ezt István törvényei egyértelmően mutatják, hogy az adományozott birtok vissza kell hogy áramoljon a koronára (a korona még ebben az esetben a király koronája). Korona regia = a király koronája A 13. sz-ra a földbirtok-adományozások folytán a király közjogi és magánjogi méltósága szétválik. A szétválás elsı jele nemzetközi megállapodásokban, szerzıdésekben érhetı tetten. Levéltári dokumentumok egyértelmően bizonyítják, többek között a velencei köztársasággal között szerzıdés, akik a magyar korona részét képezı Dalmácia területét átengedik a magyar szentkoronának (nem a királynak).

23

Az elsı írásbeli dokumentum tehát a 13-14. sz. fordulójára, a korona nemzetközi szerzıdések jogalanyává válik, tárgyiasul. Az írásbeliség és ez az okleveles gyakorlat fogalmi absztrakciókat eredményez. A természetes személy és a jogi személy elsı megjelenési formája a tárgyiasult korona. Itt lehet az alkotmányfejlıdésünkben hasonlóságot találni az angol királyság, az angol jogi személyisége elméletével. A királyi hatalomnak mindig alapja a bíráskodás, az igazságszolgáltatás. A királyt megilletı jogkört lehet helyettesekkel pótolni, de ez a jogkör nem a királyt illeti meg, hanem a koronát. A királyok és az egyházszervezet tisztségviselıi az emberi nem olyan okos képviselıi, természetes személyek, akik gyakorolják a jogot, de ez a jog nem hozzájuk mint személyhez kötıdik, hanem a koronához. A jogosítvány a bizonytlan, mindenkori személyekkel szemben egy állandósult, mindenki által elismert kontinuitáshoz (folytonosításhoz) kötıdik, a koronához. A király megmarad ak orona viselıjeként, és a király az angol államfejlıdésben jogi személyiséget kap azért, hogy az állam ezt a titulust ne kapja meg. Az angol fejlıdésben az urlkodó személye, az angol király lesz a jogi személy azáltal, hogy a jogosítványokat összegyőjti, de a koronát - mert állandó - illetik meg ezek a jogok. Ez szétválik a német és a közép-európai fejlıdésben. Itt az uralkodó megmarad a hatalom gyakorlójának, de a korona, a hatalom szimbóluma, más néven corporatio sola. Azaz a koronát mindig megilletik azok a jogok, ami egyébként a királyi hatalmat megilletné. Ebben a fogalomalkotásban, absztrakcióban megjelenik a jogi személyiség fogalma. A természetes személy és a jogi személy fogalmával lehet jogokat és kötelezettségeket származtatni. A korona nemzetközi szerzıdések jogalanyisága mellett a tulajdon, a corporatio sola képletet viseli, azaz önmaga mint hatalmi szimbólum, rendelkezik azokkal a jogosítványokkal, amit egyébként egy természetes személy gyakorolna. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy sajátos viszony alakul ki a korona és a korona alattvalói között. Erre példa 1386-ban egy dekrétum, amely különbséget tesz a korona regia és a korona regni között, tehát a király koronája és az ország koronája között. A korona regni, az ország koronájára hivatkozással, az ország érdekeire tekintettel a nevükben eljáró bárók Mo. szentkoronájának pecsétjére hivatkozással hozzák a döntéseiket. Tehát a király személye és a királyi hatalom - a jogi személy fikció, elkülönült egymástól. Mo-n a koronához hozzákapcsolódik a birtokjog. A szentkorona tan mellett Mo-n a másik európai fejlıdési sajátosságunk, a szenktorona tan mellett a szenkorona birtoktan lesz a döntı. Nem a király lesz tulajdonosa a földeknek, hanem a korona, a királyi hatalom. A birtokokra a korona fenntartja aj ogát, hogy visszaszálljon (a birtokkal senki nem rendelkezhet szabadon).

24

Kincstár (az állam jogi személyisége), kezelıje a pénzügyminiszter. A jog öntörvényekkel fogalmi kategóriákban dolgozik. Az egész jogrendszerünk római jogi indíttatású, évszázadokon keresztül az osztrák jogi dogmatikán fejlıdik, majd az angolszász joggal keveredve jut el a 18. sz-hoz, az újkori recepcióhoz (befogadás, felvétel). A jognak van egy önfejlıdése, öntörténete, aminek a törvényszerőségeitıl nem lehet elvonatkoztatni. A korona tehát tárgyi eszköz, nemzetközi szerzıdések jogalanya, a korona corporatio sola önmaga jogi személyisége, aminek aszimbólumait különbözı csoportok felhasználhatják, így a bárók: emögött a korona regia és a korona regni ellentét áll. A korona másik sajátossága, hogy integritással rendelkezik, területi integritása van. Az állam területén élık a korona alattvalói, függetlenül attól, hogy milyen jogállásuk van. (Ezek lehetnek fıurak, fıpapok és jobbágyok is.) A korona hőséget követel, de a korona meg is véd. A Pragmatica Sanctioban (1723) a védelmi kötelezettség innen ered. Tehát aki elismeri a korona joghatóságát, az igényt tarthat arra, hogy megkapja a korona védelmét. A szentkorona tan hatalmi átruházásánál a probléma az, hogy akik politikai jogokkal rendelkeznek, azaz a privilégiumokkal körülbástyázottak, megerısítettek, ezek a populusok. (∼: az a tömeg, amelynek közjogi értelemben jogosítványai vannak.) Ezzel szemben akiknek nincsenek, az a plebs. (római kategória) Oklevelekben ezért írják Popolus Verbıczianumnak (nemesség). 1351 - az egy és ugyanazon szabadsággal rendelkezı köznemesség a hatalom forrása, ık a közjog szempontjából a korona alattvalói, de akik a korona átruházásával az uralkodó fejére tételében meghatározók. Werbıczy Hármaskönyv alapgondolata: törvénykezési kiváltság, a személyes szabadság, az adómentesség, a katonáskodási kiváltság. Azok a nemesek, akik e jogokkal rendelkeznek, átruházzák a hatalmat az uralkodóra a koronázással, aki koronázási esküvel visszaigazolja a nemesi jogokat. Itt két dolog van, a korona és a hatalom forrása, a nemesség. Ez ak özépkori hatalomátruházási elv. A korona lényegében tárgyiasulván, a hatalom kifejezıje. 1526-tól, Mátyás uralkodásától a magyar állam nem értelmezhetı kategória. Van a korona, van a terület, vannak a területen élık és ennek megfelelı jogosítványok. A nemesség a koronázással ruházza át a hatalmat. Elismeri az uralkodó az ı átruházó erejüket, ezért 1687-ben a magyar nemesség saját elhatározásából mond le az ellenállási jogról. Az uralkodó, a Habsburgok megígérik, hogy

25

megtartja ıket az ı saját jogaikban, és külön összehívja az OGY-t, ami a hatalmi egyezkedés fóruma. A korona a 16-17. sz-tól azért fontos, mert ez a magyar államiság szimbóluma. A nemesség egy más uralkodóháztra ruházza a hatalmat, a forrásjelleg folytán, és elismeri, hogy védelmi kötelezettsége van a koronához. A 16-17. sz-ban ez állandósul az abszolutizmus idején, akkor is a nemesség egy része ak orona iránti hőségét és a királynı védelmét ígéri. A magyar nemesség saját elhatározásából ül le tárgyalni az uralkodóval az ún. védelmi kötelezettségrıl, ami nem más, mint a Pragmatica Sanctio (1723), ami egy kormányzásbeni végzemény (megállapodás). Az 1723-as PS elismeri, hogy vannak közös ügyek és kölcsönös védelmi kötelezettségek. A magyar nemesség elismeri a H-ház nıági örökösödését, és kimondja oszthatatlanul és elválaszthatatlanul elvét. A megállapodás kimondja harmadik elemként, hogy a közösségi védelmi kötelezettség a nemesség számára kötelezı. A 18. sz-ban az uralkodó az OGY-t nem hívja össze. Azt a kormányzati szervet, amely az uralkodónak van közvetlenül alárendelve, központi kormányszervnek hívjuk. Az uralkodó a központi kormányszervét utasításokkal látja el. 1791-ben a XI. tv-cikkely kimondja a patensekkel történı kormányzás tilalmát. Ez az a törvény, amit Ferenc abszolutizmusa idején (1805), majd késıbb a reformOGY-ek nyitányaként a nemzet sarkalatos törvényei közé iktatnak be, és ez az önálló magyar állami lét és OGY-i végrehatási kötelezettség jelenti az alkotmányos monarchiának megfelelı tv. jogelıdjét. 1848-ban a III. tv. a független felelıs minisztériumról az alkotmányos monarchiát releválja, amelyben az uralkodó a hatalmát a parlamentnek felelıs kormányon keresztül gyakorolja. Korona A király "isteni eredető" hatalmának jelvénye és szimbóluma - királyi hatalom = államhatalom - a király közjogi és magánjogi méltsóága egy és uaz - Corporatio sola: a birtokhoz tartozik a kötelezettség és a jog, a koronát mindig megilletik azok aj ogok, amelyek a királyt megilletnék, megjelenik a jogi személyiség fogalma. A feudális nagybirtokos osztály kialakulásával a korona a király és a fegyveres nagybirtokosok államának hatalmát jelenti. A szent korona misztikus fogalma a tényleges államhatalmat, ill. annak gyakorlóit jelenti, és azt a területet is, amelyre az államhatalom kiterjed (területi joghatósággal bír). Werbıczy Hármaskönyvében már az egész feudális uralkodó osztály államhatalmának szimbóluma (nemesi jogegyenlıség kimondása → de ennek

26

nincs reális alapja). Werbıczy szerint a közösség a király megkoronázásával az ország szent koronájának joghatóságára, ezen keresztül a királyra ruházta át a fıhatalom birtokadományozás jogát, valamint a törvényhozó és bírói hatalmat is, mégis úgy, hogy a törévnyhozás a királyt és a nemességet közösen illeti meg. A szent korona tan a szerint az uralkodó és a rendek együtt alkotják a szent korona testét, amelynek a király a feje, s a rendek a tagok. Másrészt Werbıczy kodifikálja a parasztságnak az államhatalomból való tényleges kirekesztettségét, jogfosztottságát. Ideológiailag alátámasztja a feudális osztály kiváltságos hatalmát a dolgozói réteg fölött. A szabad királyi városok polgárságát a nemesség mögé, hátrányosabb jogi helyzetbe hozza, de nem rekeszti ki a szent korona tagságából, mert a szabad királyi város, mint privilegizált testület egy nemes személynek számít. Werbıczy a Hármaskönyvében átruházza a hatalmat az uralkodóra a koronázással. 1526-tól magyar állam nincs, van a korona terület és jogosítványok. A nemesség ruházza át a koronázással a hatalmat, azuralkodó elismeri átruházási jogát, ezért a nemesség lemond az ellenállási jogról. Az uralkodó megígéri, hogy összehívja az OGY-t. A korona a magyar államiság szimbóluma. A nemesség másik országra ruházza át, és elismeri védelmi kötelezettségét (megvédi a királynıt = koronát). A Pragmatica Sanctio (1723) elismeri, hogy vannak közös ügyek és kölcsönös védelmi kötelezettségek. A magyar nemesség elismeri an ıági örökösödést és az "oszthatatlanul, elválaszthatatlanul"-t. Szentkorona birtoktan: A birtokos a korona. Minden földtulajdon gyökere Mo-n a szent koronától ered, s mivel így a szent korona személyesíti meg a fıhőbérúr hatalmát, a szent korona lesz az örökös olyankor, amikor a családban más örökös nem marad, s a birtok visszaszáll az adományozóra. A szent korona szerzi meg a hőtlenek birtokait is. Koronajavak - kötött tulajdoni forma: II. Ulászló 1514. 3. tc-e határozza meg. Ezek: szabad királyi városok, bányavárosok, Csepel-sziget és más javak. A törvény szerint sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehetett. • A szentkorona eszme (önállósult fogalomról van szó) • római hatalmi jelvények adaptációja. Szentségi jellegőbıl 1000-ben szent cselekményi jelleggé azonosult. • a pápa hatalmi egyetértése történt meg (a világi és egyházi hatalom egyetértésének a jelképe) • Korona regia = a király koronája

27

István törvényei kezdeményezések arra, hogy a földbirtokadomány visszaszálljon. A királyi hatalom alapja a bíráskodás (juris dictio), nem a királyt, hanem a koronát illeti meg. Jogosítványa bizonytalan, változó személyekkel szemben a koronához kötıdik. (Az angol államfejlıdésben jogi személyiséget kap, hogy az uralkodó ne kapjon jogi személységet - a korona által bérli a jogokat.) • területi integritása: az állam területén élık a korona alattvalói. Hőséget követel és megvéd. • akik politikai jogokkal (privilégium) rendelkeznek, az a popolusz (tömeg, amelynek közjogi ért. jogosítványai vannak), és amelynek nincs, az a plebs. A Korona regia (a király koronája) és a Korona regni (az ország koronája) elkülönülnek. Csak Mo-n kapcsolódik a birtokjog a koronához.

28

Hatalmi szimbolika A honfoglaló magyarsággal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy ha kezdetlegesen is, de a hatalommal kapcsolatos szimbolika létezett, ami a nomád népek szimbolikájának felelt meg. A hatalomra való kerüléssel bizonyos szertartásokat már elvégeztek. A kazár népek pl. úgy választottak vezért, hogy a hatalomra kiválasztottakat elkezdték fojtogatni (zsineggel v. anélkül), és amikor megfelelı "extázis" állapotába került, akkor megkérdezték, hogy meddig kíván uralkodni. Ezt egy megfelelı személyzet értelmezte, s amit megállapítottak, az egy szentszám volt, amit nem volt szabad túlélni. Ha túlélte, akkor likvidálták az élık sorából. Ez a hatalmi szimbolika minden kultúrnépnél elıfordul, némelyiknél ilyen szakrális számokban, más népeknél pl. Indiában a ffi ember egészségével függ össze. Ha elkezd öregedni, s miután ı a közösség vezetıje, a hiedelmek szerint az ı állapota, egészsége kihat a közösség életére is, ezért kell ıt az élık sorából kivonni. Afrikai példák mutatják, hogy a feleséget kérdezték a hatalmon lévı ffi férfiasságáról, s ha már e téren nem volt megfelelı, akkor egy fehér kendıt tettek az arcára, ami azt jelentette, hogy vissza kell térnie az ıseihez. Tehát a hatalomnak bizonyos korlátot kívántak szabni szakrális körülmények között. A magyar kultúrkörben azonban nemcsak az ún. szentszámnak volt jelentısége, hanem annak is, ha azuralkodó valamilyen súlyos hibát követett el (pl. háborúvesztés). Tehát a politikai felelısségnek egy sajátos formája létezett ebben a korai idıszakban. Tudjuk, hogy a kazár népeknél ez az idıszak rögzül 40 évben, ez a szentszám, amennyi ideig szabad egy uralkodónak kormányozni. Ez a magyarság körében a honfoglalás utáni idıben is él. A bejövetel idejében Álmos (Árpád apja), aki a honfoglalást elindította, valamilyen hibát követhetett el, mert Erdélyben meg kellett halnia. Szent István esetében is találkozunk azzal, hogy a halála elıtt két évvel (1038-ben halt meg) merényletet kísérelnek meg ellene, és ha visszaszámolunk, akkor ez a 40 év jön ki. A késıbbiek folyamán az Árpád-ház uralkodói már nem tudták kitölteni ezt a 40 évet, ennek okaként ma már tudjuk, hogy azt azt öröklıdött TBC okozta. Az uralom és az alávetés viszonyai Itt kell megemlíteni a vérszerzıdést: a nomád kutatásokból ismert, hogy ez a szövetség megkötésének szertartása, amikor a kiömlı vért egy edénybe csorgatják, s ezzel válik egy szerves biológiai egységgé is a szerzıdés megkötése.

29

Érdekesség a nomád világ életében, hogy az alávetettséget állatszimbólumokkal tudják kifejezni, azaz bizonyos alávetési aktusok alkalmával állatot küldenek, és annak az elfogadása jelenti az alávetési szerzıdés megkötését. Ennek klasszikus formája a fehér ló mondája: ha a címzett elfogadta a fehér lovat, akkor a pusztai szokások szerint elfogadta maga fölött a magyarok uralmát is. Ez az alávetési stílus késıbb is megmarad egészen a török idıkig Mo-n, fıként a magyar külkapcsolatok területén. Ez a szimbolika tehát megmarad, pél. a török-magyar kapcsolatokban is. A török 1 v. 2 lovat küldött a leendı erdélyi fejedelemnek, s ezzel alávetését elismerve évekig adózott a török szultánnak (évi 12 ezer aranyat). A fehér sólyom beszolgáltatása szintén a nomád világ körébe tartozik (istenséggel kapcsolatos szimbolika). A török hatalom irányába alávetés volt, sólymot kellett beszolgáltatni. Az országon belül is nagyon sokáig élt az a szokás, hogy az alávetettek az uralkodónak állatadományal tartoznak. Amikor kialakul a nemesség és a jobbágy réteg, akkor ez a szimbolika fennmarad, majd az 1700-as években ezt felváltja a pénzben fizetett koronázási ajándék. A székelyek körében sajátos adózási formanem maradt fenn, ez az ökörsütés: a király megtüzesített pecsétjét sütötték minden 6. ökör combfarába (a királyé). Három alkalommal hajtották végre. 1. Amikor a király megnısült. 2. Amikor megkoronázták. 3. Amikor fiú utódja született. Ez a szimbolika megéli a Mohács körüli idıket is, és Mohács után Práter György nevéhez főzıdik az ökörsütés intézményének az eltörlése. A haláleset utáni végrendelkezések: a meghalt ember lovát illik felajánlani vmilyen egyházi szervezetnek A másik szokás szerint a meghalt ember lovának a farkát le kellett vágni, mert azt a lovat már senki nem használhatta, és kolostornak adományozták v. felajánlották a legfelsıbb uralkodónak. A végrendeletekben illı volt vmit hagyni az uralkodóra (pl. Bocskai erdéléyi fejedelem a kincstárból adományoz Báthori Zsigmondnak ajándékot). Ez alsóbb szinteken is így történik (földesúrnak). Az öröklésnél nemcsak a vagyont, hanem az asszonyt (akkor érték volt) is örökli az elhunyt fivére. István koronázásával egyidıben nyugati szimbólumok fognak átkerülni a hatalom körébe, és a nyugati szokásoknak megfelelıen alakul a magyar hatalmi szimbólum.

30

Heraldika (címertan) A címer egy állandó meghatározó jelkép. Csak azt a szimbólumot, jelképet tekintjük címernek, amit pajzsra helyeznek! Az állandóság és a pajzsra helyezés két fontos feltétele: 1. a szimbólum címer legyen, 2. átörökíthetı legyen. A magyar címer szó eredete (fr. cimiere) sisakdíszt jelent. Tehát a lovagi kor megjelenésével függ össze. A címer a keresztes háborúban terjedt el, hogy a különbözı nemzetiségő lovagokat megkülönböztessék. Elıször sak a sisakon volt (a megkülönböztetés miatt). Idıvel a dísz megjelenik a pajzson is. Mo-n Károly Róbert idejében sisakdíszadományok voltak (ötféle okból lehet címert szerezni): 1. öröklés (születés) 2. örökbefogadás útján 3. házasságkötés 4. jogügylet (kereskedelmi adásvétel útján) 5. uralkodói adomány a legfontosabb címerszerzési mód. A címernél fontos a pajzs és az, amivel ábrázolják, ez a máza (két nagy csoportja van): ⇒ színek (vörös, kék, zöld, fekete és bíbor) ⇒ fémek (arany és ezüst) (A nyugat-európai heraldika ismeri a pajzs ún. budabırökkel való burkolását: Bundabırök: 1. hermalin 2. szürke mókus bundája, ami kékesszürke v. fehér) Nálunk a színeket és a fémeket használták a heraldikai képeknek a megjelenítésére. A pajzsoknak többféle formája ismeretes.

Szegecsekkel kivert pajzsok (díszítés is volt) A pajzsok formája akkor alakul át, amikor a lovagi tornában alkalmazott gerelyhajítás elterjedt. Ekkor alakul ki a tárcsapajzs.

Szokássá vált a pajzsok egymás melletti ábrázolása, a heraldika a tükörképek tudománya is. A jobb oldalon van az elıkelıbb hely.

31

Kialakul a pajzsnak az egymásra rakásának a szokása is.

Mibıl áll, mit ábrázol a címer? A címer háromféle dologból alakulhatott ki. 1. mesteralak v. heroldalak 2. tényleges címerképek 3. mesterséges alakok, alakzatok 1. Mesteralak (heroldalak) - a legısibb forma - a pajzsot vmilyen módon felosztjuk, feldaraboljuk (innen kapta az elnevezését) - a függıleges osztást hasításnak hívjuk - ha az osztást követıen marad a pajzs alapszíne, akkor pl. a magyar államcímernél: egyszer hasított vörös pajzs.

A kard és egy ország ábrázolása nagyon kedvelt az európai heraldikának. Az állatvilágnak is különös jelentısége van a heraldika szempontjából, különösen a vadállatok közül az oroszlán, a leopárd ábrázolása. Fontos szempont a heraldikában az oroszlán ágaskodó formájú ábrázolása (nyitott száj, kiöltött nyelv), és fontos, hogy a farka felfelé áll, és párhuzamos a testtel. Az angol királyi címerben sétáló leopárd van ábrázolva.

Fontosak a színek. Ha pl. vörös, akkor a karmait arany v. ezüst színnel ábrázolják. Ez az aranyszínő fegyverzet (az állat karma). Az állatvilágból kezdenek más ragadozókat is ábrázolni, pl. sas, héja, de ábrázolnak lovat, medvért, szarvast is (általában ugrásban, mozgásban, álló, ágaskodó formában jelennek meg).

32

Az élıvilágból virágok és fák is szerepelnek a heraldikában, mindig stilizáltan (a leggyakoribb a rózsa és a liliom). A színek és a fémek fontos szabálya: mindig váltakozva kell használni (színre fém, majd újra színre fém). De! aranyra színt nem szabad tenni!

Az égi jelenségeket is ábrázolták, az eget, a villámot, a napot és a holdat.

A képzeleti alakok világából az ókori mitikus világ alakjait választották. Pl. a fıvárosi címerben a griff madár. A fınixmadár mindig az újrakezdést akarta jelenteni a középkori heraldikában. A griff sajátossága, hogy az alsó teste oroszlán, a felsı teste vasmadár (fıváros). A nıi alakok is kedveltek a középkori heraldikában (lent halfarok, fent nıi alak - ez a szirén. de ha az alteste sasmadár, akkor hárpiának hívják). Képzeleti szülemény a kétfejő sas (Bizáncban alakult ki) v. a kettıs szárnyú oroszlán. Fontos mesterséges alakok még → betőket is szokás alkalmazni. Ilyen a címerkép, ami a pajzsra kerül. (Zsigmond a fogorvosnak 3 fogat ábrázoló címert küldött - mókásak is vannak). Szokás födelet tenni (perdöntı párbaj, lovagi torna, háború - e 3 helyen lehetett pajzsot viselni). A sisakfedél másik formája a KORONA lett, a fıhatalom szimbolikája. Nyitott korona a félszuverenitás, a zárt korona a tökéletes szuverenitás jele volt a 15. sz-ban. Csak ffi tehetett a pajzsára sisakot (a király személyesen nem párbajozhatott) Mátyás királytól a korona zárt. Rangjelzı korona is kialakult, amit a sisakra tettek rá. 5-ágú nemes, 7-ágú báró, 9-ágú gróf, 11-ágú herceg (német heraldika). Pajzstartók (teleman) Az uralkodók engedélyezéséhez volt kötve, az uralkodó adományozhatta. A magyar államcímer pajzstartói az Anjou-korból ismert, ezek sárkányok voltak. Zsigmond király is ezt használja, de élete végén lecseréli, és angyalokat tesz a helyébe (7-1).

33

Mátyásnál már 3 angyal tartja a magyar címert, majd a Habsburg-korban Mária Terézia ad ki egy jogszabályt, miszerint 2 angyalnak kell tartani a címert. 1848 után francia hatásra virágdíszítés, a kiegyezés után babér és csereág. Jelmondat A pajzson fontos kellék, ami mindig alulra kerül. Pl. hiszek Istenben. A magyar államcímer elejétıl fogva közjogi jelentéssel bír! A magyar államcímer A magyar államcímer nyugat-európai hatásra, a keresztény világ szimbólumából indul ki. A hosszú egyes kereszt a magyar király hatalmi jelképe . Ez III. Bélától válik kettıs keresztté , ami az uralkodót és a feleségét illette meg (a család tagjait nem). Jelenti a királyi fıhatalomnak a jogosítványait, másrészt a hatalomgyakorlók körét. Az Árpád-ház kihalásáig a magyar királyok ezt a kettıs keresztet használják. Az Anjou-któl kezdıdıen változik olyan formában, hogy hasítják a címert, és jobbra helyezik a hét vágást (vörössel kezdıdnek, ezüsttel végzıdnek), és balra kerül elıször a liliom, majd a kettıs kereszt.

1526-tól kezdve bizánci hatásra 2 db angol tartja a címert. 1848-ban lekerül a korona a címerrıl ismeretlen okok miatt (Kossuth-címer), majd késıbb visszakerülve ez marad 1945-ig. Magyar államcímer Középen egyszer hasított pajzs, amelynek jobb oldali mezej 7x vágott, a vágások vörössel kezdıdnek, és ezüsttel végzıdnek, míg a bal oldali vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás középsı részérıl ezüst kettıs kereszt emelkedik ki, és a pajzsot a magyar szentkorona fedi. Ezt a címert csak az állam használhatja, magánszemélyek csak állami engedéllyel. Az 188... évi XVIII. törvény rendelkezik az államcímer magánszemélyek általi használatáról: az álamcímer használatát magánszemélynek csak a miniszterelnök engedélyezheti az alábbi feltételekkel:

34

- erkölcsi és politikai feddhetetlenség - magyar üzemmel rendelkezik - kitőnú terméket állít elı (minıség!) - DE! pénzintézetek csak törvényi rendelkezés alapján jogosultak a használatára - udvari szállítók (állami egyedárusítási joggal jogosultak - szesz, dohány) Színek, zászlók: Színek: vörös, ezüst, zöld (ázsiai kultúrából hoztuk magunkkal) Zászlók (a zászlóknál is ez a hármasság jelenik meg): - trikolór (nemzeti zászló): minden állampolgár jogosult használni - állami zászló (állami címerrel): csak állami szervek használhatják állami tevékenység során - kereskedelmi zászló (azonos a nemzeti zászlóval): hajókon - hadsereg zászlaja (állami címerekkel, pajzs nélkül): alapszíne vörös, bíbor. - 1848-tól fehér zászló, körbefonva három színővel. - haditengerészet zászlaja (legrégibb szimbólumokkal) - személyes zászló (perszonál): az uralkodó személyét illeti (Horthy zászlaja).

35

5. A rendi képviseleti és az abszolút monarchia jellemzése Röviden: A Habsburg-Magyarországon a rendi képviseleti monarchia szervezetrendszere tartalmát alapvetıen az uralkodók és az OGY, ill. az uralkodó központi kormányszervei és a magyar központi kormányszékek viszonya határozta meg. Az OGY fı funkciója: a törvényhozás, amely a király és a rendek kompromisszumán alapult. Fı törvényhozási tárgyak: - alkotmánybiztosítékok (pl. királyválasztás), mint jogi garanciák - adó- és újoncmegajánlás - szabad királyi városi rangra emelés - a határok kiigazítása Ebben az idıszakban az uralkodók törekvése az volt, hogy az OGY-t nem hívják össze, és a rendi képviselet mellızésével az abszolutizmust valósítják meg. Innen származtatható az újabb alkotmánybiztosíték, az OGY 3 évenkénti kötelezı összehívása. Az ún. alkotmánybiztosítékok köre a nyílt abszolutizmust követıen az 1791. évi tv-ekben nyert megerısítést. Az uralkodó azországot, amely saját "alkotmánnyal" rendelkezik, saját tv-ei szerint kormányozza. Kimondták a pátensekkel történı kormányozás tilalmát. Az állam politikai rsz-ében a földbirtokos osztály, a nemesség az uralkodóval együtt tartotta kezébe a hatalmat. Az uralkodónak a rsz-hez való viszonya szerint alakult ki a kormányforma is: ti. az, hogy rendi-képviseleti v. abszolút monarchiáról beszélhetünk. A Mohács után három részre szakadt ország társadalma feudális társadalom volt, amelyben két szembenálló osztály - földbirtokos nemesség és a jobbágyság - harca folyt. A nemesség külön rendi jogokkal élt (Hármaskönyvben meghatározva), és valamennyi tagját megillette ez a négy szabadságjog. • A nemest idézés és törvényes ítélet nélkül senki kívánságára letartóztatni nem lehetett. • A nemes csak! a törvényesen megkoronázott királynak a hatalma alatt állt. • A nemes mentesült mindenféle adó és jobbágyi szolgálat alól, csak honvédelmi kötelezettsége volt. • Az Aranybulla alapján ellenállási joga volt - errıl az 1687-88. évi OGY-n a rendek lemondtak. A földbirtokos osztály valamennyi tagja négy rend egyikéhez tartozott.

36

Az 1. rend: a fıpapok (prelati) A 2. rend: a világi fıurak (barones, magnatos, domini) A 3. rend: a köznemesek (nobiles) A 4. rend: a szabad királyi városok - ez már csak kollektív nemességgel rendelkezett, részt vett az OGY-ken, de a polgárokat egyenként nem illették meg a nemesi jogok. A politikai hatalmon kívül rekedt a korabeli jobbágy osztály: • ennek egyik pólusán van a gazdagparasztság: a 15. sz-tól egyre több bérmunkást (cseléd, napszámos, részes arató) vett igénybe. (cselédek: a jobbágyságtól elkülönültek, szerzıdéssel dolgoztak jómódú parasztgazdáknál vagy földesuraknál) • a másik pólusán van a negyedtelkesek és az ennél kisebb gazdasággal rendelkezık. - Az alsó pólusról (1/4, 1/8 telkesek) egyre többen váltak le olyanok, akik nem tudták mővelni a részleteket és önálló jobbágyi szolgáltatásra képtelenek voltak. Ezek ún. zsellérsorban éltek (van házzal rendelkezı és háztalan zsellér). A 17. sz-ra a jobbágyság két jogi kategóriára különült: 1. örökösen kötelezett 2. szabad költözéső jobbágy

37

6. A polgári átalakulás, alkotmányos monarchia Röviden:

38

7. A jogállam, a dualizmus rendszere Rövidt sz. közepe óta a különbözı irányzatokat képviselı politikusok, jogászok törekvése fıleg arra irányult, hogy szilárdabb alapot teremtsenek a polgári jogviszonyoknak, biztosítva ıket a szélsıséges támadásokkals zemben. Ennek eredményeképpen jött létre a jogállam (Rechtsstaat) v. másként az állam mint a törvényesség ıre konstrukció. A jogállam az érdekek összhangjának biztosítékát a hatalom klasszikus három ágának elkülönítésében vélte felfedezni. Így a legislativa (törvényhozás) és az executiva (végrehajtás) viszonyát az adócenzusos választójogon alapuló képviselet, a törvények primátusa, ill. a parlamentnek felelıs kormányzati rsz. jellemzi. A kiegyezés két nagy ellentétben álló gondolatot egyesített, az önálló magyar állam és az egységes osztrák összállam (Gesamtmonarchia) koncepcióját. A magyar parlament által elfogadott 1867. évi XII. tc-et az uralkodó szentesítette. Ez a törvény a magyar állam szuverenitásának elismerését deklarálta. A dualizmus a jogi konstrukció szempontjából csak személyi unió, mert a két állam mindegyikének független akaratán és nem korlátozásán nyugszik. A közös ügyekre vonatkozó struktúra kiépítése az abszolutisztikus rendi állam elméletébıl következett. A közös ügyekre szervezett minisztériumok (külügy, hadügy, pénzügy) nem egy "központi parlamentnek" felelısek, hanem az uralkodó centralizált egységeiként mőküdnek. A törvényalkotás viszont decentralizált. A dualizmus nem két állam, hanem két nemzet érdekazonosságának megjelenítése..... A jogállam (rechstaat) összehasonlítása

és

az

igazgatás

állam

(policály

staat)

A 18. sz-ban az államot többek között policály staatnak is szokták nevezni. A 18. sz-i igazgatás lényegében a mai értelemben vett rendvédelem kategóriájába tartozik. A közigazgatásban a polgárok életének szabályozásánál elsısorban a közrendet, a közbiztonságot, a rendészeti beavatkozást jelentette. A policály állam nem rendırállam, hanem egy másságot, a közigazgatás egészét és a vele szemben támasztott követelményrendszert reprezentálja. A policály staat elıskéízti a jogállamot, mely a 19. sz-ban az intézményrendszer kiépítése szempontjából jelentıs. Jogállam (rechstaat):

39

Az emberi társadalom történetében mindig arra irányul a célkitőzés, hogy kiszámítható, tervezhetı, jogbiztonságra törekvı életviszonyokat kívánnak kialakítani. Hogy ez megvalósuljon, kompromisszumra van szükség a társadalom különbözı egyedei között. Ezt a ∼-t a törvényhozás szimbolizálja, és lényegében biztosítja a kiszámítható, tervezhetı életet, a jogbiztonságot. A jogállam (rechstaat) a német államelmélet terméke, a német liberális gondolkodás megnyilvánulása. A német polgárság a fejedelmi hatalommal szemben nem kívánt olyan radikális leszámolást, mint a francia polgárság (uralkodó lefejezése). A német polgárság - amely szeretné megteremteni a fejedelmi abszolutizmussal szemben a nemzeti szuverén különállását - az OGYen kíván lépésrıl lépésre olyan kompromisszumot kicsikarni az uralkodóval szemben, amely biztosítja majd a hatalomban való részesedését. Tehát a fejedelmi hatalom és a népszuverenitás kettıségge áll a jogállam kategória kibontakozásában. A 19. sz-ban a szabadság eszme - amely minden polgárt megillet születésénél fogva és a törvények, amelyek szavatolják ezt a szabadságot - áll az egyik oldalon, és ennek garanciájaként a polgárok által szerezhetı tulajdon szentsége a másik oldalon. A polgári szabadság - mint születéstıl fogva mindenkit megilletı jog, melyet a törvényhozás szavatol - a kompromisszum és a tulajdon szentsége, lényegében nem más, mint a kiszámítható, biztonságra törekvı szabadság jogi nyelvre történı átültetése. Humbolt fejezte ki - a 19. sz. nagy német gondolkodója - a kiszámítható, biztonságra törekvı szabadság, amely a tulajdon biztonságát és a személyi szabadságot garantálja. A személyi szabadság és tulajdon a kiszámítható törvényhozás által szavatoltan kell, hogy megteremtse a hatalmi megosztásnak egyfajta prioritását. A törvényhozó hatalom lesz az alkupozícióban az elsıdleges. A jog uralma (rechstaatban) Kant - az állambölcseletében - azt mondja, hogy az állam nem más, mint a polgárok egyesülése törvények alatt. A törvény a szabadság garanciája, egy polgári jogállam letéteményese, amelyet olyan polgárok kötnek egymással, akik egyenlıek, de mint a társadalom tagjai, alattvalók. Alattvalói minıségükben egyenlıek, de mint polgárok, függetlenek is egymástól. Itt fejlıdik ki az a kanti gondolat (??Biblia), hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. A problémát az okozza, hogy mi a törvényhozás tárgya, mik azok az életviszonyok, amelyeket törvényben kell szabályozni. Kant szerint az önmaga felett uralkodó nép azzal, hogy megválasztja képviselıit a parlamentben, és hozza a magára nézve ktöelezı törvényeket, felteszi a

40

kérdést, hogy hol van a törvénykövetésnek az a határvonala, amit ı nem tud elfogadni (engedetlenségi mozgalom). Bevezetik a német államfejlıdésben a speciális kategóriát, az erkölcsi legalitás v. kettıs legalitás eszméjét. Csak az a törvényhozási tárgy kötelezı, ami egy magasabb rendő erkölcsi értéknek is megfelel. Tehát csak az lehet legális, amit az új törvény mint kompromisszum eredmény tartalmaz. Azt a törvényt, ami ezt a magasabb szintő erkölcsiséget nem fejezi ki, a polgárnak nem kell betartania, és azzal szembeszállhat. A 18. sz-ban az alávetettségi szerzıdés a közjónak felel meg. A dikasztériumokból nem véletlenül lesz parlamentnek felelıs kormány, a parlament nem véletlenül hozza elsıdlegesen a törvényt, és a neki felelıs kormány ennek szellemében hozhatja a rendeleteit. Ez az a gondolat, ami egyértelmővé teszi, hogy a kettıs legalitásnak, az erkölcsi legalitásnak lényegében szervezési és tartalmi követelményei vannak. Szervezési követelményei a közjó garanciája. A közjó garanciája a törvényhozó hatalom, az abban való választási jogosultság rendezése. A törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól elkülönült bírói hatalom. Az állampolgári jogok, amelyeket a törvények a szabadság kategóriából vezetnek le, külön törvényhozásban garantáltak. Tehát a 19. sz. a szervezési elveivel, a hatalommegosztással, a bírói hatalom és függetlenség kritériumaival, az állampolgári jogok törvényi megfogalmazásával az erkölcsi legalitás letéteményese. Ez közügy, részpublika, köztársaság - ezek olyan kategóriák, amelyek az alkotmányos monarchia és a parlamentnek felelıs kormányzat további elméletét megalapozzák. A 19. sz. második felére a jogállam formalizált szabad utat kap, és egy Stahl nevő jogtudós kifejti, hogy a formális jogállamnak lényegében egyetlen követelménye van: az állami szerveknek a törvény szellemében kell mőködnie. A törvény szelelmében mőködés azt jelenti, hogy a törvényeknek nem kell hogy erkölcsi értékeknek megfeleljenek, hanem a jogszerőséget kell kifejezniük, és az a jogszerő, amit a törvény tartalmaz. A polgár jogszerő, formalizált jogállamban úgy kaphat garanciát, hogy az állami szervektıl is megköveteljék a törvényszerő mőködést, de amennyiben ez teljesül, úgy a törvényes mőködés egy külön bíráson érvényesíthetı. Erre hozzák létre a közigazgatási bíróságot. Tehát a hatalommegosztásban a törvényhozó hatalom az elsıdleges, ennek alárendelt a kormányzat. A kormány az, amely kontra regen ?? törvény ellenében szokott mőködni.A törvény ellenében mőködı szervezet egy külön bíróság elıtt hívhatja perbe apolgár, ha az alanyi jogaiban sérti. Ez a jogállam kiteljesedése, amikor a hatalommegosztás mellé, a bírói hatalom mellé kiépítenek egy rendkívüli, egy különös bíróságot, a közigazgatási bíróságot, amely a felhatalmazás alapján mőködı kormányt törvénysértés esetén felelısségre vonhatja.

41

A jogállamnak van egy másik kategóriája, a jogi pozitivizmus, amely Laban német jogtudós nevéhez főzıdik. A jogi pozitivizmus azt jelenti, hogy minden életviszony lehet törvény tárgya, mert amit az arra jogosítottak törvényhozási érdekőnek minısítettek, azt törvényben rögzíthetik. Ha minden életviszony a jogi szabályozás tárgya, akkor a jog és a törvény lényegében egy nívóra süllyed. A jog mint pozitív normaszöveg jelenik meg, amely nem biztos, hogy érvényesíthetı. Pl. vannak olyan életviszonyok, amelyek a büntetendı magatartással függenek össze. Ebben megállapít a pozitív normaszöveg egy felelısséget, ez a büntetıjogi felelısség (pl. munkaviszony). Vannak olyan életviszonyok, ahol a felelısségg mellett a szankciók is azonosságot mutatnak. Tehát a tételes pozitív jog érvényesítésének az értelmezési tartománya már és más. A tételes pozitív jog, a normaszöveg egyfelıl nyomon követhetı és megfelel a normalizált törvényhozási kategóriának, de érvényesítésében a jogállam a törvényhozó hatalom elsıdlegességével felértékeli a bírói hatalmat, mert mások a végrehajtás értékelései, és mások a bírói gyakorlatban a pozitív normaszöveg értékelései (jogszabályok értelmezési kategóriája). Azokban az idıszakokban, amikor a tételes pozitív jog nem tartalmaz valamennyi életviszonyra adekvát választ, akkor a bírói gyakorlat eseti döntéseivel fogja kialakítani azt. Tehát a törvényhozó hatalom indukálja a függetlenné vált bírói hatalom fontosságát. A 20. sz-ra ez a fajta hatalmi megosztás és rendezıdés sajátos váltást hoz, és a II. világháborút követıen az ún. individuális jogok kollektívvé válnak, a szociális gondoskodás folytán. Az alkotmányfejlıdésben a kollektív szociális gondoskodás felé mozdítják el az államot, és ez a német fejlıdésben a legtipikusabb, a szocialer rechstaat, vagyis a szociális jogállam. A szociális jogállam lényegében arra vállalkozik, hogy nem a szabad versenynek, hanem az állami beavatkozásnak megfelelıen garantálja az állampolgárokat megilletı gazdasági és szociális jogok érvényesülését, a garanciát pedig erre a mindenkori alaptörvények adják meg. A szociális jogállam azonban nem felelt meg a klasszikus jogállami követelményeknek, a bírói hatalom a 20. sz. végére felértékelıdik. A dualizmus rendszere A kiegyezés 1867. évi XII. tc. - (közös ügyekkel). A közös ügyek jogi értelmezése: Az uralkodó nem parlamentalizálta a külügyet és a hadügyet. Ezt megtartotta a 18. sz-ból visszamaradóan uralkodói felségjognak, kiemelten a honvédelemre vonatkozó kötelezettséget, a hadügyet, és ennek a jogi szabályozását az 1723-as

42

Pragmatica Sanctióban (PS) találjuk meg. A PS másképpen "kormányzatbeli végzemény". A kiegyezés jogi szempontjából az a jelentısége, hogy ezt a törvényt a Habsburg-ház és az örökös tartományok közötti kapcsolatok rendezése szemopntjából alaptörvénynek tekintették. Tehát a PS a Habsburg-ház és az örökös tartományok újkori szerzıdése szempontjából egy meghatározó törvény.

A kiegyezésre van egy javaslat, hogy az 1723. évi PS legyen a tárgyalási alap. A magyar koronát és az örökös tartományok szempontjából az össz állam részének tekintették. Ezzel szemben Deákék, abból kiindulva, hogy a PS az egyetlen jogalap az uralkodó ház és a magyar önálló állam szempontjából, amit a korona fémjelez, közjogi jelentıségőnek tekintették, mert nem volt írott alkotmány. Történeti alkotmány volt, amit az egymásra épülı törvények sokasága fejezett ki. Tehát a magyar örökös tartomány a magyar jogi felfogás szempontjából önálló magyar államit, amit Deák képviselt. (Deák könyve: Adalék a magyar közjoghoz) → Jó téma szakdolg-hoz. Az 1723-as PS a magyar önálló állam törvényi foglalata. A korona alattvalói, a magyar nemesség felajánlja - saját elhatározásából - a koronát az uralkodónak, és leányágra is kiterjeszti az uralkodó az örökösödési jogot. 1723-ban felajánlották az uralkodónak a magyar nemesek, hogy ık mindig megvédik - a korona jogán - a birodalmat. Ez a birodalom egységét egy védelmi kötelezettségben fejezi ki. Az állam területe az elsıdleges, a területi integritás a kiemelkedıen fontos, ahol különbözı történeti individualitással rendelkezı népcsoportok vannak, akik a nemzetet alkotják, a politikai nemzetet. A politikai nemzet kategóriájának alapját a területi integritás adja. Alkotmányjogi szempontból a területi integritásban feloldódott a történeti individualitás. (Aki erısen képviselte történeti individualitását, azzal kiegyezést kellett kötni, pl. a magyarok a horvátokkal, az osztrákok a lengyelekkel. Ez a plusz kiegyezés nem roncsolta szét a területi integritást, de ezeknek külön jogokat adott.) A dualizmus rsz-ében tehát a területi integritás érvényesül mindvégig, és ebben benne van, hogy a különbüzı népek nem tudják az etnikai létüket jogilag megjeleníteni. Individuálisan oldódnak fel, a törvényhozásban garantált szabadságjogokban. A közjogi kérdések mindvégig megmaradnak a politikai küzdıtéren, de a formális jogyenlıség, az állampolgárok szaadságjogait a mindenkori törvényhozások szavatolják. A politikai nemzet és az egyéni

43

szabadság konfliktusában a porlbéma akkor jelentkezik, amikor az általános választójog politikai célkitőzéssé alakul (1910-es évek), és ez az I. világháborúba torkollik. Tehát a területi integritás megragad a dualizmus rsz-ében 1914-ig, az I. világháború kirobbanásáig, és a nemzeti jogok a monarchia felbomlásával, a politikai nemzet etnikai nemzetté fog átalakulni. 1815 Szentszövetségi Eruópa (Habsburgok politikai szerepe) ?? 1848-ban Frankfurtban kimondják, hogy az uralkodó és a kormány, ill. dikasztériumai közé beékelıdik a parlament, és az uralkodó a parlamentnek felelıs kormányon keresztül gyakorolja a hatalmat. A frankfurti dokumentum, mely az alkotmányos monarchiát legitimálja, jelzi az 1848-as III. törvényt, a parlamentnek felelıs kormány gondolatot. A dualizmus tehát közjogi szempontból két nemzet - egy önálló magyar állam és egy össz állam - egyeztetési kísérlete, egy magyar jogi alap, a PS szempontjából és a két szerzıdı felet a korona köti össze. Tehát az uralkodó harmadik jogalanyként a két szerzıdı fél között jelenik meg. A védelmi kötelezettség megmarad uralkodói jogkörnek, ezek az ún. közös ügyek. A közös ügyek a birodalom védelme és a külügyek. A koronának van: - közös külügye - közös hadügye - közös pénzügye

}

Közös Minisztertanács

Az uralkodó nagyon szeretné, hogy ezt a jogi egyezséget - a külügy, hadügy, pénzügy szempontjából - a nemzet fölötti dikasztériumként mőködtetett szervezetbe integrálja, és ha összeül a közös külügy-, hadügy-, és pénzügyminiszter az uralkodóval, akkor közös minisztertanácsot alkot. A közös minisztertanács nem lett az uralkodó szerve, csak tanácsadói funkciót töltött be az uralkodó szempontjából.

44

8. A polgári állam szervezeti modellje Röviden: A jogállam egyfelıl a polgárok jogainak védelmét volt hivatott biztosítani, másfelıl a jogrendszernek szánt döntı szerepet a hatalmi ágak szervezetrendszerének kialakításában. A kiegyezést követıen az OGY kétkamarás rsz-ő volt. A képviselıház tagjai választással nyerték el megbízatásukat. Az OGY-i választójogot 1874-ben a vagyoni cenzust adócenzusra alakították. Ezzel a választásra jogosultak köre jelentısen csökkent. A törvényalkotás mechanizmusában megmaradt az uralkodó törvénykezdeményezési, -szentesítési joga. Ehhez járult még a kihirdetés kötelezettsége. Az elsıt az OGY-i ciklust megnyitó trónbeszéd testesítette meg. Ebben a megalkotandó törvények és indokaik kerültek meghatározásra. A törvényjavaslatok elıkészítése a minisztériumokban történt. Az egyes törvényjavaslatok minisztertanácsi vitáját az uralkodó elé terjesztés (elıkészítés), majd a képviselıházi általános és részletes tanácskozás követte. A fırendiház hasonló metódussal élt. Az egyeztetett javaslat a miniszterelnök felterjesztésével került szentesítésre, majd az aláírt törvény az OGY két házában kihirdetésre. Végül az Országos Törvénytárban közzétették. Törvényjavaslatot az egyes képviselık is beterjeszthettek. A parlamentnek felelıs minisztérium szervezetét a kiegyezési törvények alapozták meg. Az egyes igazgatási ágak élén a miniszterek álltak, akiket 1867 óta a miniszterelnök elıterjesztésére az uralkodó nevezett ki. A miniszterelnökség funkciója a politikai és a gazdasági vezetés, a minisztériumok koordinatív irányításán túl a közvetlen alárendelt szervek felügyeletével fokozatosan bıvült. A minisztertanács tevékenysége kétirányú volt: 1. Megvitatta a kormány politikai irányvonalát, azokat az ügyeket, amelyeknek fontossága az államra kihatott, vagy amelyek több több minisztert érintettek. 2. Mint testületi szerv döntött az elé utalt v. a gyakorlat alapján a szakminiszterek által elé vitt egyedi ügyekben. A minisztertanácson az államfı (uralkodó) távollétében a miniszterelnök elnökölt. Az üléseket általában hetenként tartották. Minden minisztertanácsi ülésrıl jegyzıkönyv készült. A közigazgatás és igazságszolgáltatás kettéválasztását a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc. mondta ki. A magyar jogalkotás a polgári államszervezet kiépítését idırendben eltolódó, de egymásra épülı szabályozással végezte el. A nagyjából egy-egy megyére kiterjedı illetékességő kir. törvényszékek, járásbíróságok mellett életre hívta az állami ügyészi

45

szervezetet. Az ítélıtáblák mint fellebbviteli bíróságok mellett az ügyészi szervezet centrális fóruma, a kir. fıügyészség járt el. A hierarchia legfelsı fokán a koronaügyész állt (képviselte a közvádat). Minisztertanács: kezdetben csak a tárcák képviselıi vehettek részt a tanácskozásokon, késıbb már a fıhatóságok vezetıi, továbbá szakelıadók is. Részletesen: Az uralkodó tanácsadó szerveként mőködik a közös minisztertanács, amely a közös külügyet, hadügyet és pénzügyet foglalja magában. Az osztrák parlament - mely kétkamarás képviselıház és urak háza - és a magyar parlament, mely szintén kétkamarás, képviselıház és fırendi ház, között delegációk (60-60 tagú) mőködnek. A miniszterelnökség magában foglalja a minisztertanácsot, vagyis a kormányt. A kormány több tárcát egyesít, melyek közül az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium van kiemelve, melyek mellett feltüntetik a Vallás- és Kultuszminisztériumot és a Pénzügyminisztériumot. Az OGY a kormány feletti ellenırzést a Legfıbb Állami Számvevıszéken keresztül gyakorolja. (Kezdetben Számvevıszéknek, majd 1914-tıl Legfıbb Állami Számvevıszéknek nevezzük.) A kormány közigazgatási funkciójának törvényességi keretét a Közigazgatási Bíróság biztosítja. A bírósági hatalom tekintetében van a Curia, a legfelsıbb bíróságok, mellette a vád képviseletére mőködik a koronaügyész. A Curia alatt mőködik az ítélıtábla, ahol a vádat a fıügyész képviseli. Ez a magyar államszervezet felsı szintje.

A középszint alapját v. két pillérét a törvényhatóság jelenti, ami egyenlı a megye és a törvényhatóságú várossal. A megye egy testületi képzıdmény, a város pedig egy természetes, a polgár által lakott települési forma. A város nem fejlıdhet a polgári korban a megye, a központ, a centrum nélkül. A törvényhatóság egy jogi kategória. Ez jelenti a megyét és a városi települési formát. (A régi szabad királyi városok a feudális korban törvényhatósági jogot kapnak → népi urbánus ellentét.) A megye mint történeti képzıdmény, a polgári korban is megmarad "törvényhatóság" összefoglaló néven, és a megyét és a várost foglalja magában. A megyének testülete van, önkormányzata. (Ezt más néven a törvényhatósági bizottság fejezi ki, amit közgyőlésnek is hívnak.) Kormányzati szintrıl a megyei

46

szintre v. a területileg kihelyezett állami szakigazgatási szervekhez, a dekoncentrált szervekhez kerülnek le a feladatok. A megye az alsóbb szint fellebbviteli fóruma, a kormányközvetítı, azaz koordináló szerepkörő közigazgatásilag. 1867-ben hívták életre a közigazgatási bizottságot. Ennek egy feladata volt: a megyei önkormányzati és a területre kihelyezett szakigazgatási koordináció biztosítása. A közig. biz-ben a törvényhatósági bizottság vezetıi és az állami szakigazgatási szervek vezetıi vettek részt. A fıispán politikai ember végzettség nélkül. A szakmai irányító feladatot az alispán végezte, aki egy jogvégzettségő, fontos hivatal élén álló személy volt. A rendezett tanácsú város nem más, mint a mezıvárosok. Középszinten a bírói hatalmat a megyei törvényszék (mai megyei bíróság) képviselte, mely mellett a vádat a királyi ügyész képviseli. A bírói szervezet elsı fokon a járásbíróság és mellette a vádat az ügyészi megbízott képviseli.

Az alsó szinten mőködik a képviselı-testület, melynek választott elnöke van (bíró, másodbíró), a testület szakigazgatási feladatait a jegyzı látja el. A képviselı-testület - az elnökkel és a jegyzıvel - elöljáróságnak is nevezték. Az elöljárósághoz tartozott a kisközség és a nagyközség és a rendezett tanácsú város. A törvény kimondta, hogy kisközség az, amely nem tudja ellátni közigazgatási feladatait, e feladatok ellátására szövetkezik (8-10), és felvesz egy körjegyzıt. Azok a községek, amelyek el tudják látni önálóan a közigazgatási feladataikat, felvesznek jegyzıt. A magyar polgári állam szervezeti modellje: jogállam. Megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek a 19. sz-ban Európa vmennyi államát reprezentálták. A jogállam két szempontból fontos: 1. A törvények a polgár szabadságát és függetlenségét kell hogy garantálják. 2. Ennek biztosítéka az állami szervektıl megkövetelt jogszerő mőködés, amit a törvényhozás garantál. A jogállam szempontjából az a döntı, hogy a törvényhozó hatalom az elsıdleges, annak a döntéseit hajtja végre a kormány, amely ilyen szempontból alárendelt és másodlagos, és a kormányzat területi szerveitıl el kell választani a bírói hatalmat. Az 1867. évi XII. és az 1869. évi IV. tv. adja a magyar jogállam alapját, azaz a '67-es XII. tv. rendezi a területi integritás, a történeti individualitás közjogi

47

kérdéseit, a '69-es IV. törvény, mely a bírói hatalom gyakorlásáról rendelkezik, a kormány területi szerveirıl leválasztja a bírói hatalmat. A polgári jogállamban nincs alkotmány, tehát alkotmány nélkül is lehet jogállamot produkálni. A jogállamot a múlt században alkotmányos államnak mondták, mert egymásra épülı törvények sokasága fejezi ki az állami berendezkedés lényegét. (A törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom és a leválasztott bírói hatalom és a törvény). Ténylegesen az állami szervezetrendszer szempontjából a törvényhozás dominál, az egymásra épülı törvények adják az alkotmányosságot, és a garanciarendszert a bírói gyakorlat biztosítja. A polgári élet minden szintjén van önkormányzat, azaz választott testület (ezért mondták 1867-ben országos önkormányzatnak az OGY-t). → Területi önkormányzatnak pedig a törvényhatósági bizottságot és községi önkormányzatnak a képviselı-testületet. Döntı fontosságú, hogy a törvényhozás biztosítja a szabadságjogok mellett azállami életben való közremőködés lehetıségét. A polgári állam modelljében a szervezési elvek: Egy államban a kormány a feladatait teljes mértékben nem tudja magára vállalni. Meghatározott feladatokat és hatásköröket vindikál magának, és ezen belül meghatározott feladatokat telepít a területi önkormányzatokra (közép- és alsó szintre). 1. Decentralizálás: amikor a kormányzat a törvényhozás útján meghatározott feladatokat ad az önkormányzatoknak. 2. Dekoncentrálás: amikor a kormányzat a területileg kihelyezett szakigazgatási szerveinek ad feladatot. A decentralizáció és a dekoncentráció nem egymással szemben álló elemek, hanem a kormányzás szempontjából racionalitást, szakértelmet jelentenek (szervezési elvek). 3. Koordináció: az egész rsz. a hatósági mőködés szempontjából a közigazgatás hierarchiáját testesíti meg. Hatósági jogi feladatköröket ritkán szoktak a járás alá telepíteni. A fıszolgabíró ezért az az ember, aki a járás élén áll, és mintegy a megye külsı tisztviselıje. A fıispán a megye élén áll, ı a kormány képviselıje. A fıszolgabíró ugyanazt a feladatot látja el a község felé, mint a fıispán a megye felé. (Pl. a nagyközségnél indul egy gyámügy. Hatósági szempontból az ügy a nagyközségrıl az alispáni hivatalba megy, az az elsıfokú fellebbvitel. Innen a másodfok a közigazgatási bizottság → majd a Belügyminisztérium.)

48

Nagyon fontos a polgári állam szervezési elveiben a hierarchia, azaz a hatósági tevékenység jogszerősége, melyben a kormány területi képviselıje a fıispán lefedi ernyıszerően a megyét, a megye külsı képviselıje a fıszolgabíró pedig lefedi a községeket.

49

9. A magyar közigazgatás-tudomány történetének fıbb irányzatai (politikai (a magyar pol-tudományi helyzet jellemzıi; csak egyet, pl. Concha v. Ereky), szociológiai (a 3 közül vmelyiket: Harrer, Kursky, ?), de akár kritikus is lehet) , jogtudományi (csak egyet tudni, Tomcsányi v. Kmety)) Röviden: A klasszikus közigazgatástan megalapítása Lorenz von Stein (18151890) nevéhez főzıdik. Stein közig-tanának az anyagát három forrásból merítette. A korábbi ún. természettudományt, a kameralisztikát, valamint a vulgáris német közig-tant olvasztotta egybe, amelyet államtudománynak keresztelt el. A magyar politikatudomány megteremtıje Concha Gyızı (1846-1933), a politikatudományát Stein és a korabeli szociológia befolyásolta. Concha szerint a pol-tudomány csak az állam tanát foglalhatná magában, tehát az alkotmány- és közig-tant. Mégis belekerül az ún. társadalomtan, amely mai terminussal élve lényegében a társadalmi struktúrával foglalkozik. Concha elsı jelentıs munkájában az önkormányzat alapját a fr. forradalom liberális eszméire alapozza: "A '89-es elvekben van lerakva az új állam alapja. A nép, ahol az elvek uralomra jutottak, ura lett sorsának". A politikatudományi irányzat másik képviselıje Balogh Artúr (1866-1951), Concha nyomában halad. Szerinte a pol-tudomány feladata a különbözı erık állami létben bekövetkezett módosulásának törvényeit kutatni. Az önkormányzat nála is azt jelenti, hogy a polgárok ne csak az uralom tárgyai, ne csak kormányzottak, hanem az államhatalom aktív részesei is legenek, vagyis a polgárok személyesen részt vegyenek az állami funkciók kifejtésében. A politikatudományi irányzathoz soroljuk Ereky Istvánt (1876-1943) is. İ azonban mind módszertani, mind tematikai szempontból túlnı a ConchaBalogh-féle pol-tudományon. Ereky a deduktív módszert az induktívval váltja fel, és ezáltal a pol-tudományból politikai szociológiát teremt. Munkásságának tetemes részét teszik ki a közigazgatási jogtudomány területére esı monográfiák. Ereky számra nem kétséges, hogy "a közigazgatás - éppúgy, mint az alkotmány - össze van forrva az egyes államok múltjával, gazd-i, szellemi és erkölcsi fejlettségével". A szociológiai államtudomány három részbıl áll: társadalomtan, állam- és alkotmánytan, közigazgatástan. Mővelıik csatlakoznak a pozitivista szociológia megalapítóihoz, Comtehoz, Spencerhez. Pulszky Ágost (1846-1901) a kialakuló magyar szociológia legkiemelkedıbb egyénisége. Társadalom- és államtanát áthatja az a törekvés, hogy az állam és társadalom elhatárolódásának viszonylagosságát kimutassa. Világosan látja, hogy az állam szerepe megnövekedett, s ezt a gazd-i fejlıdéssel hozza kapcsolatba. Fı mőve: a jog- és állambölcselet alaptanai.

50

Pulszky az uralkodó társadalomból a fıhatalmat és ennek megvalósulási alakzataként a közpntosítást, az alárendelt társadalmak cselekvıségébıl pedig az önkormányzatot vezeti le. Az elsı között van, akik a hivatalnoki, bürokratikus közigazgatás mibenlétével, fogalmával, s történeti összefüggéseivel foglalkoztak. Meghatározása szerint a hivatalnokok azok, akik "a hatalom birtokosának megbízása folytán bizonyos állami funkciók állandó ellátására hivatvák és e célból bizonyos hatalommal ruháztatnak fel". Harrer Ferenc (1874-1969) Pulszky társadalom- és államtanát fejleszti tovább, és lerakja a magyar közigazgatás-szociológia alapjait. A kritikai szociológia mővelıi a Huszadik Század c. folyóirat és a Társtudomáyni Társasági munkatársai és tagjai voltak, akik részint a polgári radikalizmus, részint a szocializmus talaján álltak. Legnevesebb képviselıik: Jászi Oszkár, Pikler Gyula, Somló Bódog, Szabó Ervin. İk nem írtak monográfiákat a közigazgatásról, de annak számos kérdését, így az önkormányzatot is érintették, tárgyalták. Jogtudományi irányzat: Mo-n a közig-tudomány egészén belül mind terjedelmét, mind jelentıségét és hatását tekintve ez a legnagyobb irányzat. A közigazgatási jogtudományi irányzat létrejöttének történelmi elıfeltétele a közigazgatási jog létrejötte, ami viszont az államhatalmi ágak elválasztásának és a jogállam kialakulásának köszönhetı. A feudális állam csak egyetlen tevékenységet fejt ki, a kormányzást. De már az abszolutizmus idején kiválik az igazságszolgáltatás, amelyet a rendes bíróságok végeznek. A törvényhozás is elvált a kormányzástól, s ettıl kezdve nevezik a kormányzás teendıinek azt a részét közigazgatásnak, amely nem igazságszolgáltatás v. törvényhozás. A 19. sz-ban az államok nagy része jogállammá alakult át, amelyben az állam nemcsak alattvalóitól követeli meg a jogszabályok betartását, hanem a közigazgatási hatóságoktól is. A jogállamokban csak olyan állami ténykedést lehet közigazgatásnak tekinteni, amely az állam saját jogrendjének alá van rendelve. Ily módon alakul ki a közigazgatásra vonatkozó joganyag, a közigazgatási jog. A közig-jogtudomány a múlt sz. végén elıretört. Korabeli jeles mővelıje Tomcsányi Móric (1878-1951), aki három nagyobb mővet alkotott. Tomcsányi kiindulópontja az volt, hogy a jognak a magja a jogviszony lévén, ennek érvényesnek kell lennie a közigazgatási jogra is. A közigazgatási jogviszony tehát az állam és az egyesek közötti kooperatív viszony. A jogviszonyban azonban nemcsak a közigazgatást, hanem az egyes jogait és kötelességeit is szabályozni kell. Tomcsányi kidolgozza a közigazgatási alanyi jog fogalmát. A közigazgatási jogviszonyból jogok és kötelezettségek származnak. Az állami szerv

51

tekintetében ez természetesnek látszik. Viszont az ügyfélnek is alanyi jogai vannak az állammal szemben. A közig-jogtudomány másik irányzata a pozitivista közig-jogtudomány. Legnagyobb hatású képviselıje Kmety Károly (1883-1929). A jogpozitivista irányzat a hatályban lévıközigazgatási jogszabályok magyarázatát, értelmezését végzi el.

52

10.

A formális-racionális közigazgatás-tudományi irányzat (6-8 oldal; az egészet tudni!)

53

11. A szakigazgatás kiépülése Röviden: Az igazgatás sokrétőbbé válásával folyamatosan válik ki azáltalános igazgatásból a szakigazgatás. A feladatok differenciálódása a szervezeti formák átalakulását vonja maga után. A szakigazgatást részben az általános igazgatás vitelére hivatott szerveken, részben pedig új hivatalokon (dekoncentrált) keresztül látják el. A közig. "szakosodási tendjét" a preindusztriális állam szükségletei befolyásolják. Belügyi igazgatás: A Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott azáltalános igazgatás felügyelete. Az általános igazgatás középfokú szervei a törvényhatóságok, alsó fokú szervei pedig a községek voltak. A rendészeti szakigazgatás "államosítására" az 1881ben felállított fıvárosi rendırséggel és az ugyanakkor szervezendı közbiztonsági szolgálattal, a csendırséggel került sor. A csendırség az országos közbiztonságért volt felelıs. Közegészségügy: A közegészségügyet a preventív egészségügyi feladatokra tekintettel törvény rendezte. A szolgálat alsó szerve a község. Az elsıfokú egészségügyi hatósági teendıket a szolgabíró végezte. Gyámügy: A gyámügyi feladatok ellátásán a közigazgatási és bírói fórumok osztoztak. Elsıfokú gyámhatóságként a törvényhatóságok árvaszékei jártak el. Pénzügy: A pénzügyi igazgatás háromfokozatú volt. A pénzügyigazgatóságoknak alárendelten kerületi igazgatóságok, alsó fokon adóhivatalok mőködtek. Pénzügyi karhatalmi szervként a pénzügyırséget rendszeresítették. Oktatás: Az oktatásügy igazgatásában az általános tankötelezettséget, a népoktatás ingyenességét deklaráló törvények iskolakényszert állapítottak meg. Ezt büntetı szankciók kilátásba helyezésével is megerısítették. Szabályozták az iskolafenntartási jogot. Az elsıfokú hatóság az állami iskoláknál a fıispán által jóváhagyott gondnokság, a községeknél és a hitfelekezeteknél az iskolaszék volt. Az 1883. évi törvényhozás az országot 12 tankerületre osztotta. A kerület élén álló tankerületi fıigazgatót a vallás- és közoktatásügyi miniszter felterjesztésére az uralkodó nevezte ki. Gazdaság: A gazd-i igazgatás területén a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumot Kereskedelmi Minisztériummá; a Földmővelés, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot pedig Földmővelésügyi Minisztériummá szervezték át. A kereskedelem-ipari igazgatás a szakmai (testületi) önkormányzatok útján

54

valósult meg. Ezt a célt szolgálták az ipartörvényekkel létesített ipartársulatok és ipartestületek. A kereskedelem és az ipar érdekeinek képviseletére alapított kamarák közvetlenül a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt álltak. (Földmővelésügy: az igazgatást a tv-hatóságok látták el. Anyagi jogi szabályok megalkotása, amelyek jelentıs változást eredményeztek a szakfeladatok vitelében.) (Másodfokú iparhatóságok: tv-hatóságok, harmadfokon: a miniszter.)

55

12. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása. A bírói hatalom Röviden: A közigazgatás és igazságszolgáltatás kettéválasztását a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc. mondta ki. A kormányzat 1868-ban elsı lépcsıben a polgári perrendtartás keretében határozta meg a felsıbírósági szervezetet, felállította a Kúriát, a pesti és marosvásárhelyi ítélıtáblát, az 1890es évektıl pedig összesen 11 ítélıtáblát. Második lépcsıben a bírák kinevezésérıl, a bírói kvalifikáció meghatározásáról, a bírói hatalomviselés feltételeirıl, a bírói függetlenség és összeférhetetlenség kimondásáról rendelkezett. Ezen elvi tételeket követıen sor került a köztörvényhatóságok, községek rendezésére, a rendes bíróságok mellett ún. különös ítélkezési fórumok is létesültek. (1870) Pl. a Hatásköri Bíróság v. a királyi család tagjainak peres ügyeiben illetékes Fıudvarnagyi Bíróság, a katonai bíróságok, ill. a Közigazgatási Bíróság. 1894 - polgári házasságról szóló tv. 1897 - esküdtbíróságok megszervezése (5 bíró + 12 esküdt) - köztörvényes és pol-i bőnügyek A Közigazgatási Bíróság végérvényesen döntött a törvényben felsorolt, alanyi jogot érintı vitákban. Hatáskörébe tartozott még a miniszteri rendeleteken és a szabályrendeleten alapuló vitás ügyek elbírálása. A két "hatalmi ág" különválasztása és a fórumrendszer megteremtése bebizonyította, hogy a következetes leválasztást az ügyek meghatározott csoportjában nem lehet végigvinni. Fennmaradtak ugyanis olyan bagetell cselekmények, a kriminalitás határán mozgó magatartások, ahol a közigazgatás bíráskodási funkcióját nem sikerült kiküszöbölni. A közigazgatási bíráskoáds fennmaradt, ill. kiterjedt pl. a gazda-cseléd (szolgabírói fórum) közötti viszonyra. Vagy a kihágások felett a városokban a rendırkapitányság, községekben a fıszolgabíró ítélkezett. Az ügyek bírói felülvizsgálatára lehetıség volt. 1871 - rendes bírósági szervezet fórumrendszerének kialakítása: - királyi tv-székek (megyénként) - állami ügyészi szervezet Kúria - koronaügyész } mindig fellebbviteli bíróságok Ítélıtáblák - állami fıügyész megyei tv-szék - ügyészség  I. fokú nagyobb ügyek, ill. fellebviteli fórum járásbíróság - ügyészi megbízott  I. fokú kisebb ügyek

56

13. A sajátos igazgatási modell: törvényhatóságok - községek Röviden: Az 1870., valamint az 1886. évi törvények a középszintő igazgatás szerveiként a törvényhatóságot (azaz a vármegyét és a törvényhatósági jogú várost) jelölték meg. A közigazgatás alsó fokán a községi törvények értelmében a fokozatonként elkülönı községek helyezkedtek el. A vármegye az elsı szabályozásnál mind a szabályrendelet-alkotás, mind a jogalkalmazás terén alig korlátozott. A második szabályozás (1886) csökkentette a megye hatáskörét. A kormányzat megyei hatáskört és önállóságot csökkentı szándéka - adminisztratív gyámkodáshoz vezetett (adminisztratív tutela). A törvényhatósági jogú város elsı- és másodfokon látta el a közigazgatás intézését. Szerepe a megyével rokon volt. Testületi szerve a városi tanács, elsı tisztviselıje a polgármester volt. A városi igazgatásra jellemzı az ügyosztályrendszer. Jellemzı a pénzügyi, katonai, oktatási, mérnöki, egészségügyi ügyosztály. A városok az államadókra is vethettek ki pótlékot, ill. a város területén helypénzeket, adókat szedhettek. A községek jogállásuk szerint három kategóriába kerültek. Az elsıfokú bírói joghatósággal felruházott mezıvárosok utódai a rendezett tanácsú városok közvetlenül a megye alá tartoztak. A külön községi jegyzıt tartó falvak nagyközségek, a közös jegyzıt tartók kisközségek lettek. A kis- és nagyközségek képezték a járást. Ezeknek a megyével a fıszolgabírón keresztül volt kapcsolatuk. Minden területnek valamely községhez kellett tartoznia. A község önállóan intézte belügyeit. Hatásköre kiterjedt a községi utakra, iskolákra, szegényügyre stb. A községi képviselı-testület végrehajtó szerve az elöljáróság volt. Az elöljáróság az egyedi tisztviselık (bíró, jegyzı, esküdtszék, közgyám, orvos) győjtıfogalma, külön hatáskörrel nem bíró szerv. A törvényhatóságok, községek a magyar polgári állam modelljének középsı és alsó szintjét jelenti. Három szabályozási csomópont van: 1870-72. 1886. 1929. 1030/1945. sz. Me. rendelet A törvényhatósági törvény a megye szerepét hármas feladatkörbem jelöli meg. 1. Belügyeiben önállóan dönt a törvény adta keretek között. 2. Közvetíti a központi közigazgatást, azaz végrehajtja a kormány rendeleteit. 3. Bizonyos politikai, felirati jogai a múltból mint relikvia megmaradnak. A politikai felirati jog: a megyék a központi utasításokkal, uralkodói intimátumokkal szemben felléphetnek (nem hajtották végre az utasításokat,

57

és ezt felirati formában megírták az uralkodónak, hogy ezt miért nem teszik). Ez a régi politikai felirati jog benne marad a polgári kor önkormányzati törvényhatósági törvényeiben, de csak formálisan, mert a törvényhozás ettıl függetlenül mőködik. E jog gesztusként megmaradt, de gyakorlati jelentısége nem volt. Lényegében az autonómia tartalmát a mindenkori törvényhozás határozza meg azzal, hogy a belügyekben önállóan dönt, de csak a törvényhozás felhatalmazása alapján. Törvényhozási felhatalmazások: 1870-71-ben még az önkormányzati jog a kormányzat részérıl tiszteletben van tartva, azaz nem avatkoznak be az önkormányzatok életébe. Megengedik a tisztújítást, a szabályrendelet-alkotást, a szabad bíróválasztást és a ktg-vetés keretei közt a gazdálkodást. A megye pótadókat vethetett ki. Ezeket az 1870-es tv-hozás meghagyta a törvényhatóságoknak ezt az önrendelkezési jogát. 1886-ban már változás következik be az önkormányzati jogban. Ami megmarad az önkormányzatoknak, az a tisztújítás, a tisztségviselık megválasztása. Tisztújítás: - megválasztják az önkormányzat vezetı tisztviselıjét, az elsı embert, az alispánt. - megválasztják a fıjegyzıjüket, a tiszti fıügyészüket, a levéltárnokot, a pénztárnokot (az utóbbi kettı a segédhivatalhoz tartozott). Tehát az önk. vezetı tisztségviselıi az alispán, a fıjegyzı és a tiszti fıügyész (még ide sorolják, noha ez már a szakigazgatás szerepköréhez sorolt, az árvaszék elnökét - ez a mai gyámügy. Az önkormányzathoz sorolják az ún. szabályrendelet-alkotást. Szabályrendeletet lehetett alkotni a helyi életviszonyok rendezésével kapcsolatban, a megyei szervezet mőködésével kapcsolatban (SZMSZ), a törvényhatósági önkormányzat szakmai bizottságaival kapcsolatban és a helyi büntetıjogi tartalmú szabályozókkal kapcsolatban. A szabályrendeletet a törvényhatóság közgyőlése megszavazta, de hogy ez hatályos legyen, fel kellett terjeszteni jóváhagyásra. 1886 tehát abból a szempontból mérföldkı, hogy a törvény adta keretek között gyakorolják az önkormányzatot, de a felettes szervvel jóváhagyatják. Az önkormányzatnak van jogi szempontból egy felülvizsgálati eleme: törvényességi szempontból megnézik, hogy a helyi rendelet a jogharmonizációnak megfelel-e. Tehát ezek a szabályrendeletek jogérvényességi szempontból kerültek felülvizsgálatra.

58

A felülvizsgálatra automatizmust vezettek be, ami azt jelentette, hogy amennyiben a minisztérium nem válaszolt 60 napon belül, akkor a szabályrendelet jogérvényes lett, és hatályba lépett. Ezt a fajta bemutatási jogot záradékolási jognak nevezik. A szabályrendeletek záradékolási joga a kormány önkormányzatba történı direkt beavatkozásának az eszköze. 1886-ban a ktg-vetési gazdálkodást olyan keretek közé szorítják, hogy kénytelenek az önkormányzatok egyéb bevételi forrásokhoz nyúlni → ez mindig az adó. Az adó kivetését azonban szintén korlátozzák. A törvényhozás kimondja, hogy a középszint önkormányzata, törvényhatósága kivethet adót, de csak az állami adóalap veszélyeztetése nélkül. A legalsó szint, a községi képviselı-testület is kivethet adót, de csak az állami adóalap és a középszint adóalapjának veszélyeztetése nélkül. Az adóknak ez a rsz-e 1912-re egy teljes ellehetetlenülést idézett elı, ezért a kormány kénytelen volt megváltoztatin elızı álláspontját, és ktg-vetési támogatáson kívül egyéb pénzügyi forrásokat is teremtett, és ezt megpályáztatta az önkormányzatokkal, ha azok egy magasabb típusú jogállást szeretnének elérni (kisközség, nagyközség, rendezett tanácsú város, törvényhatósági jogú város). Tehát 1912-ben született egy tv., amely lehetıvé tette a városok számára, hogy fejlesztésre, a ktg-vetési támogatásokon kívül egyéb pénzügyi források igénybevételére pályázhassanak. A város - mint jogi kategória - a polgári korban nem ismert. 1937-ben született meg a városrendezési törvény, amely az ország településhálózatában a rendezett tanácsú városok és községek hatásköri harmonizációját segítette elı közlekedés és kereskedelmi viszonyok fejlesztésére való tekintettel. A törvényhatóság a megye egyeteme. A törvényhatóság jelenti a megyét + a törvényhatósági jogú város. Minden szinten van önkormányzat, amit középszinten törvényhatósági bizottságnak (közgyőlés) nevezünk. Az 1886-os tv. a nyers virilizmus (virilis = legtöbb adót fizetı) intézményét vezette be. A megyei törvényhatósági bizottságok tagjainak száma, a virilis tagjainak száma megegyezik a 100 holdon felüli nagybirtokosok számával. Egy tulajdonosi rszben a legvagyonosabbak vesznek részt az állami, önkormányzati élet irányításában. A múlt sz-ban tehát választott fele részben, és fele részben virilis alkotja a képviselıséget, a képviselı-testületet.

59

1929-ben a XXX. szabályozási tv. megváltoztatja a fele-fele arányt, és bevezeti a testületi önkormányzatok fogalmát. Vannak területi önkormányzatok és vannak testületi önkormányzatok. A területi önkormányzatok a helyi önkormányzatok, a középszint és a község (alsó szint). A területi önkormányzatokba beépítik a testületi önkormányzatokat 1929-ben. A testületi önkormányzatok: szakmai érdekképviseletek, szakmai kamarák. Az elsı szakmai érdekképviseletek: 1874-ben az ügyvédi kamara, 1875-ben a közjegyzıi kamara, a '80-as évektıl az iparkamara, kereskedelmi kamara. Ezek a kamarák késıbb mőködési jogosítványokat kaptak, tehát bizonyos hatósági feladatokat. A századfordulót követıen pedig mővészeti, orvosi, sajtó, mérnöki kamarák, tehát a szakmai érdekképviseletét ellátó szervezetek jönnek létre. Az 1929. évi XXX. tv. beépíti a szakmai érdekképviseletet a hatalmi mechanizmusba oly formában, hogy a fele részben választott, fele részben kinevezett helyére a virilisek választanak maguk közül 2/5-2/5 arányban, és a maradék 1/5 részbe minden szakmai kamara képviselıje kerül. A törvényhatósági bizottság (közgyőlés): I. fokon jár el alispáni hivatalában az ügyek döntı többségében. Innen fellebbezni a tv-hatóság másik testületi szervéhez, a közigazgatási bizottsághoz lehet (II. fok). A közigazgatási bizottság a koordináló szerve. Koordinálja az önkormányzatot, a területre kihelyezett szakigazgatási szerveket. A szakigazgatási szervek a mai ért. vett dekoncentrált szervek (pl. állami építészeti hivatal, pénzügyi igazgatóság). A közigazgatási bizottság összetétele: - a területre kihelyezett dekoncentrált szervek vezetıi - az önkormányzat által delegáltak (8-10 fı) - az önkormányzat vezetı tisztségviselıibıl áll (1876-ban) Tehát a megyének középszinten két testületi szerve van. Az egyik a törvényhatósági bizottság, a másik a közigazgatási bizottság. A közig. biz. annyiban is koordinál, hogy a hatósági tevékenységet végérvényesen II. fokon elbírálja. A közig. biz-tól lehet meghatározott ügyekben fellebbezni a Belügyminisztériumhoz. Tehát I. alispáni hivatalból → közig. biz. → II. fok közig. biz-tól → Belügyminisztérium. Az 1929-es XXX. tv. az egyfokú fellebbvitelt vezeti be, azaz ha az I. fokon hozott határozat érdemben megegyezik a II. fokon hozott határozattal, akkor egyfokú fellebbvitel van. Az egyfokú fellebbvitel pedig az egész szervezetrendszer átalakításával jár 1929-tıl, a közig. biz. átszervezésre került.

60

1876-ban a közig. biz-nak hármas funkciója volt: 1. általános felügyeleti 2. fellebbviteli 3. fegyelmi Ha egyfokú lesz a fellebbvitel, akkor a közig. biz-nak a fellebbviteli funkcióját szakmai bizottságokban lehet érvényre juttatni. Tehát szakmai albizottságok jönnek létre és az ügyek egy meghatározott részében a tv. megengedi az egyfokozatúságot (gazd-i, pénzügyi stb.), de az ügyek egy másik meghatározott területén megmarad a kétfokúság. Pl. az ügyek egy meghatározott része községi szinten indul, a községi ügy II. foka az alispáni hivatal, az bírálja felül az I. fokon hozott határozatot. Innen II. fokú fellebbvitelként a közig. biz. szakmai albizottságaihoz lehet menni. A fıispán szerepe: Azt a feladatot tölti be, hogy a kormány exponenseként a kormányzati érdekek érvényesülését mindenáron elımozdítja. Ezért ı egy megbízható, hő politikai figura (nem kell hogy képzett legyen a hőség mindennél többet ér). A fıispánnak olyan jogot adnak, hogy ezt a hőséget tudja reprezentálni: ez az általános felügyeleti jog. A fıispánnak van kivételes joga. Az általános felügyeleti jog a rendes mőködést jelenti, a kivételes jog pedig a szubjektív beavatkozást. A rendes mőködés: a fıispán azzal, hogy a két szakmai testületnek (törvényhatósági biz. és a közig. biz.) elnöke, az általános felügyeleti joga érvényesül. A kormányrendeletek végrehajtásánál - alispán az alispáni hivatalán keresztül - a fıispán úgy ítéli meg, hogy a végrehajtás kormányérdeket sért, akkor felfüggesztheti a végrehajtást, és új eljárásra utasíthat, és az ellenálló tisztviselıket felelısségre vonhatja. Ez a fıispán kivételes jogköre, azaz diszkrecionális joga. Községek: A község törvényhozási kategória, az osztrák jogból átvett terminológia (a szabad állam alapja a szabad község, mondták az 1850-es években). Az 1871-es tv. meghatározza a községi típusokat. A kisközség az, amely nem tudja önállóan megszervezni a hatósági közig. feladatait. A nagyközség - mint a másik típus - az a települési forma, amely anyagi erejénél fogva képes arra, hogy megszervezze közigazgatását, és azt fenn is tudja tartani. A kisközségek és a nagyközségek annyiban közösek, hogy mindegyik típusnak van önkormányzata, azaz képviselı-testülete, de nincs minden községnek szakigazgatása, szakigazgatója, azaz jegyzıje. A jegyzı hatósági ember,

61

képesítéshez kötött, hatósági jogosítványokkal felruházott személy. A kisközségek nem tudják anyagi erejüknél fogva fenntartani az önálló apparátust, ezért társulnak körjegyzı, körorvos, körgyám formátumban. Rendezett tanácsú város: Ezek a régi mezıvárosok jogutódjai. A városnak az a megkülönböztetı jegye a községekhez képest, hogy a városnak vagyona van. A vagyonnal való gazdálkodás egyúttal a vagyongyarapítás kötelezettségét is magában foglalta. Másik sajátosságuk, hogy mind I., mind II. fokon ellátják a hatósági tevékenységet. Tehát a városi hatósági szervezet úgy van kiépítve, hogy az I. és a II. fok a városi hierarchián belül marad. Községi elöljáróság: Ez egy jogi törvényhozási kategória. A polgári korban az elöljáróság jelenti a képviselı-testület v. önkormányzat által választott elsı embert, a bírót + az állam által a területre jogosítványokkal felruházott jegyzıt. Tehát a választott és a kinevezett (bíró + jegyzı) az elöljáróság szők értelme. De a kisközségek relációjában van egy szélesebb értelme az elöljáróságnak, ez a községi elöljáróság, amely magában foglalja a körjegyzıt, körorvost és körgyámot. Az elöljáróság egy jogtudományi kategória, amit a törvényhozás beemelt az 1871-es községi törvénybe. A község szintén a törvény adta keretek között mőködik. A község a vagyonközösség kategóriából levezethetı. A magánvagyonosok együttlakása meghatározott szabályok szerint történt. Ebbıl a magánvagyonból közös érdek alapján kivettek közös felhasználásra, közös rendeltetésre vagyont, és ez lett a közösségi vagyon. Tehát a magánvagyon és a közösségi vagyon a használat szempontjából fokozatosan különül el. A község jogi kategóriája: Ha a közösségi vagyonnak államfunkciót is tulajdonítanak, azaz a településen lakók magánvagyonából kisajátított, saját akaratukból létrejött közösségi vagyonnak, vmilyen jogi személyiségnek, a jogok és kötelezettségek vállalását a törvényhozás elıírja, akkortól beszélünk a község jogi kategóriájáról. A község egy jogi személy. A jogi személy olyan személy, egyesülés, amely a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkezik. Tehát ennek a jogi szemléynek nem természetes személynek - vagyontömeget rendelnek oda, és ezt a jogi személyiséget meghatározott feladat elvégzésével ruházzák fel. A jogi személy a tagoktól elkülönült vagyon mellett állandó és a törvény által megengedett célra létrejött egyesülés.

62

A jogi személy két fajtája: 1. magánjogi jogi személyek (közkereseti társaság, bt., rt.) 2. a közjogi jogi személyek (ezeket a törvényhozás állami feladatokkal felruházza; pl. MTA, törvényhatósági biz., községi képviselı-testület, önkormányzat) - A község közjogi jogi személy! A törvényhozás a legalsó települési szintre, az alsó szintre hozza létre ıket. De a községek önkormányzatok is, hiszen vagyonközösségükbıl, a községi területen élık vagyonából jön létre ez a településegyüttes, amibıl állami feladatra jogi személyre lekötik a vagyont. A község képviselı-testülete a jogi személyiség letéteményese. A képviselıtestület mint önkormányzat gyakorolja állami megbízásból a törvényhozás által felsorolt hatásköröket, azaz az önkormányzat testesíti meg az állami jogi személyiséget, mert az állam által megengedett célra létrejött személyegyesülés. A polgárok választással gyakorolják az önkormányzati jogokat, tehát a választással átruházták a jogaikat az önkormányzatra, amelyek állam által engedélyezett személyegyesülések. Tehát választással létrejön az önkormányzati jogkör, amit a képviselı-testület gyakorol. A községi jegyzı: az a személy, akinek a községi közig. minden területét ismernie kell. A község jogtudományi fogalma: A község kettıs funkció: 1. a község államtagozati minıséggel rendelkezik 2. a község önkormányzat Mindkét funkciót törvényhozás állapítja meg v. deklarálja. Az államtagozati minıséget is a tv. mondja ki, és az önkormányzati minıséget is a tv. határozza meg. Az önkormányzat a tv. által megadott hatáskörökre vonatkozik (gazdálkodás, szabályrendelet-alkotás, községi adó kivetése stb.) Tehát kettıs minıségő a község; helyhatóság, azaz önkormányzat + államtagozat, a közig. harmadik, azaz legalsóbb szintje, a hatalom gyakorlásának szerve + a polgárok által az életfeltételekben jogi kereteket biztosító államtagozat. Ez a jogtudományi meghatározása a községnek, amit a tv-hozás keretei között határoznak meg. A közés és a megye viszonya Az 1870-71-es tv-ekben deklarálták, hogy nem avatkozik bele a megye a községek életébe, csak akkor, ha azt a községek igénylik (ált. a tisztújításnál, a ktg-vetés összeállításánál szoktak igényelni).

63

1886-ban változás következik be, mert a fıszolgabíró ugyanolyan jogot kap, mint a megyénél a fıispán. Tehát a kormány exponense középszinten a fıispán, aki a két bizottságnak az elnöke, és ugyanezt a funkciót látja el a járás élén álló fıszolgabíró, aki a községek felett gyakorolja az általános felügyeletet. Adminisztratív gyámság: a kormány a megyék élére általános felügyeleti jogkörrel fıispánt, a megye külsı képviselıjeként a járások élére pedig fıszolgabírót állít szintén ilyen jogkörrel. A jogállam az a szerv, amely megköveteli az állami szervektıl a jogszerő mőködést, és ennek garanciáit ezen személyi feltételekkel biztosítja. A fıszolgabíró tisztújításnál avatkozik be a községek életébe, mert három jelöltje közül váláaszthatja meg ak özségi képviselı-testület a bíróját. A községi szabályrendeletek a fıszolgabíró közvetítésével jutnak el az alispáni hivatalba, onnan a fıispánon keresztül a Belügyminisztériumba. A polgári korban minden területnek vmilyen közig-i egységhez kell tartoznia. A közig-nak le kell fednie az adott állam területét, tehát nem maradhat közig-i joghatóság nélkül terület. A községi illetıség azt jelentette, hogy mindenkinek vmilyen községi közig-hoz kellett tartoznia. Ez egy sajátos jogviszony, jogok és kötelezettségek vállalására és teljesítésére, amely részben a polgár, részben a községek, mint állam által, elismert közjogi jogi személyiségeket terheli v. megilleti. A községi illetıség az adófizetés és a rászorultság szempontjából volt fontos.

64

14. Az általános igazgatás rendszereRöviden: A közigazgatással szemben támasztott követelmények a megfelelı szervezetrendszer kialakítását szorgalmazták. A központi igazgatási szervek mellett az önkormányzatok és az állami szervek párhuzamos kiépítésére került sor. A kormánynak alárendelt hatékony területi igazgatási rsz-ekben többfokozatúság figyelhetı meg. A magyar fejlıdésben a megye-járás-község modell honsodott meg. A közigazgatás összefogása (centralizáció) a központosítás térhódításához vezetett. A különbözı igazgatási területekre szakosított szerveket az általános közigazgatási hivaalokba olvasztották be, v. azoknak rendelték alá (decentralizáció). Ezentúl egyes feladatokra többfokozatú hivatali szervezetben mőködı osztályokat hoztak létre (dekoncentráció). Az önkormányzati szervek mint általános hatáskörő közig. szervek, elláthattak szakfeladatokat, de a kormányzat ezeket el is vonhatta és a területre kihelyezett állami szakigazgatási (dekoncentrált) szervekre telepítette. Ebbıl a szervezési elvbıl következett az a helytelen felfogás, ami megkettızte a közig-t az önkormányzati és az állami szervezet párhuzamba állításával. A területi igazgatás többfokozatúsága, a középszintő igazgatás területének és szervezetének, továbbá a város és község viszonyának meghatározása a polgári állam kiépítésében döntı kérdésként szerepelt. Az önkormányzat elvének megvalósítását az 1870-71. évi és az 1886. évi törvényhatósági törvények fejezték ki. Az 1891. évi XXXIII. tv. az autonómia nyílt felszámolását, az államosítást tartalmazza. Az államosítási tendenciák mellett a másik szembetőnı sajátosság, hogy a város jogi fogalmát számőzték, s csupán a községet ismerték el a törvényhozásban. A közigazgatást a speciális szakfeladatok differenciálódása jellemezte. Amikor a kormányzat a tv-hozás útján meghatározott feladatokat ad az önkormányzatoknak, akkor decentralizál. Amikor pedig a területileg kihelyezett szakigazgatási szerveinek ad feladatot, akkor dekoncentrál. A decentralizáció és a dekoncentráció nem egymással szembenálló elemek, hanem a kormányzás szempontjából racionalitást jelentenek. Idıközben 1880-ben megkezdıdtek az új polgári perrendtartás tervezetének kodifikációs munkái, de csak 1910-ben került az OGY elé a modern eljárási kódex, a polgári perrendtartás Plósz Sándor által készített javaslata, amely a következı évben mint az 1911. évi 1. tc. emelkedett törvényerıre. A Pp.-ben a polgári per fıbb alapelvei: a rendelkezési, tárgyalási, ill. nyomozóelv, a közvetlenség, a szóbeliség, nyilvánosság, a bizonyítékok szabad mérlegelése és a perbeli cselekvés szabadságának elve. Egyezséget köthetnek. A Pp. egyik legjellegezetesebb újítása, hogy a per menetét kettéosztja: perfelvételi szakra és az érdemleges tárgyalás szakára. A perfelvételi tárgyalás azzal kezdıdik, hogy a felperes szóban elıadja v. felolvassa keresetét. Az

65

érdemleges tárgyalás szakába tartozik a vitás bizonyításfelvétel és az érdemleges ítélet hozatala.

jogügy

lezárása:

a

A büntetıeljárási jog kialakulását illetıen Deák Ferenc ig-min. sajtóesküldtszéki rendelete (1848. ápr. 29.) csupán egy részterületre kiterjedıen Mo. elsı modern demokratikus perrendtartási jogszabályát alkotta. Ez a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság, kötelezı védelem, ügyfélegyenlıség, a bizonyítékok szabad mérlegelésén épül fel és nem ismer rendi különbségeket. A neoabszolutizmus idején az önkényuralom egyik eszközeként császári pátenssel életbe léptették az erısen konzervatív új osztrák büntetı pp.-t, amely elvetette az esküldtszéket, korlátozta a szóbeliséget és nyilvánosságot, a vádelv helyett azi nkvizitórius eljárásnak adott tág teret. Az egységes korszerő rendezés hiánya a bírói önkénynek, a visszaéléseknek tág teret adott. Figyelemre méltó szerepet töltött be ebben az idıszakban Pauler Tivadar Büntetıjogtan c. könyve (Sárgakönyv), amely után egy évtizeddel, 1882-ben megjelent Csemegi újabb tervezete (Magyar bőnvádi eljárás a törvényszékek elıtt). A Bőnvádi perrendtartás mint az 1898:33 tc. került kihierdetésre és 1900. jan. 1jén lépett hatályba. Ezt két további tv. egészítette ki az esküdtbíróságok szervezetére és a büntetıbíróságok hatáskörére vonatkozóan. A modern büntetıeljárás alapelveit a vádelvnek és a nyomozóelvnek a kombinációja jellemzi. A vádelven alapuló accusatórius eljárás nem volt más, mint az egymással szemben álló egyenlı jogú felek jogvitája, amely a sértett magánvádjára indult meg. A bíró szerepe passzív, a jogvitába nem avatkozik bele, inkább csak felügyel a felek küzdelmére, a bizonyítás a felek dolga. A per ura a vádló. A terhelt a vádlóval egyenjogú perbeli fél. A bíróság a vád alapossága v. alaptalansága fölött a felek által elébe tárt bizonyítékok alapján dönt és hoz ítéletet. A nyomozóelv szerinti inquisitórius eljárásban rendszerint nincs külön vádló és védı, ezeket a teendıket is a bíróság látja el. Feljelentésre v. egyszerő értesülésre a bíróság indítja meg hivatalból a nyomozást és a vizsgálatot s győjti össze a bizonyítékokat. A terhelt nem alanya, csak tárgya az eljárásnak. Jogai nincsenek. A bíróság a vizsgálati iratok alapján ítél. A polgárosult államokban kialakult ún. vegyes rendszer átveszi mind a vádrendszerbıl, mind a nyomozó rendszerbıl a helyesnek vélt elemeket s ezeket korszerő formában igyekszik ötvözni. A vádelvnek megfelelıen elkülöníti a perbeli funkciókat, különválasztja a vád, a védelem és az ítélkezés feladatait. Az érdemleges bírói eljárás csak vád alapján indítható meg, de a vádat a bíróságtól

66

képviseli. A terheltet a bírói eljárásban ügyfélnek ismeri el, biztosítva számára a védelem szabadságát. Noha az eljárás elsı része nyomozó jellegő, nem kontradiktórius (kontradiktórius: a tárgyaláson az ítélet elıtt mindkét felet meghallgató eljárás), a nyilvánosság kizárásával legfeljebb ügyfélnyilvánosság mellett folyik, a a második, egyben legfontosabb része a tul-képpeni büntetıper lényegileg a vádelv szerint zajlik le.

67

15. Az Országgyőlés ellenırzı szerepe Röviden: Az OGY-nek a kormány feleti ellenırzı funkciója kétirányú volt: 1. felügyeletet gyakorolt a legfıbb végrehajtó szerv tevékenysége felett 2. a kormánynak biztosított anyagi eszközök felhasználását kontrollálta. Az OGY az ellenırzések során vizsgálóbizottság kiküldésével, helyszíni vizsgálatokkal, az egyes igazgatási ágaktól bekért jelentésekkel gyakorolta funkcióját. A szóbeli ellenırzésre az interpelláció szolgált. Az interpellációra v. azonnal, v. 30 napon belül köteles volt válaszolni. A miniszterek politikai felelıssége konkrétan nem volt meghatározva, azonban az OGY többsége által helyesnek tartott irányt kellett követniük. A felelısség azt jelenti, hogy ennek hiányában a min. elveszítette a parlament bizalmát, és lemondásra kényszerült. A költségvetés megszavazásával a parlament a kormány által elıterjesztett kiadások szükségességének és mértékének elismerését honorálta, a zárszámadási joggal pedig a költségvetési elıirányzatoknak a gazdálkodás eredményeivel történı értékelését végezte el. A költségvetéssel összefüggésben az appropriáció (bizalmi szavazat) az elfogadott költségvetés végrehajtását az azt benyújtó kormányra bízta. Az indemnitás (felhatalmazás) az elızı évi költségvetés keretei közötti gazdálkodás lehetıségét nyújtotta a kormánynak az új költségvetés elfogadásáig. A felhatalmazás törvényi elismerésére 1897-ben került sor. A kormány pénzügyi, gazd-i ellenırzését az 1870-ben megalakított ÁSZ végezte. Ez a szerv gondoskodott az állami fıkönyv vezetésérıl, vizsgálta a számadások megalapozottságát. Mőködésének mérlegét megvonva csupán formális volt a feladatteljesítése. Problémát jelentett uis. az, hogy az ÁSZ jeletnéseit nem közvetlenül, hanem a kormány elnökén keresztül juttatta el a parlamenthet. 1914-tıl a Legfıbb ÁSZ mőködött tovább.

68

16. Az államszervezet 1918/19-ben (Károlyi; a Károlyi-kormány központi tervei, az OGY szerepe; a közigazgatás más szervekhez való kapcsolata) Röviden: A dualista Monarchia megmentésére az I. vh. végén több kísérlet történt. Az 1918. okt. 17-i uralkodói kiáltvány Ausztria államszövetségessé alakulását határozta el. A pol-i, katonai helyzet hatására bekövetkezett kormányválsággal új helyzet teremtıdött. 1918. okt. 25-én megalakult a Nemzeti Tanács (NT), okt. 31-én gyızött a forradalom. A NT mint az állami hatalom letéteményese fontos szerepet töltött be. Elsı aktusa a Károlyi Mihály elnökletével alakult kormány hivatali esküjének kivétele volt, miután a király felmentette a kormányt a korábban neki tett esküje alól. A kormányt ellenırzı szerepkörre redukálta, s mintegy az OGY-t helyettesítı funkcióba helyezte. A NT szoros kapcsolatot tartott a kormánnyal. Kiemelkedı volt a jogszabályok elıkészítésében vállalt szerepe. A köztársasági államforma kikiáltására a NT határozata alapján nov. 16-ra összehívott Nagy NT ülésén került sor. A plénum a polgári társadalom különbözı rétegeit tömörítette, és magát nemzetgyőlésként aposztrofálta. A Nemzetgyőlés fogadta el a Néphatározatot, amely a forradalom "alkotmányjogi" szabálya volt. A Néphatározat a népköztársaság kikiáltásával a nemzeti függetlenséget, a Habsburgoktól való elszakadást deklarálta. Kimondta, hogy a népköztársasági alkotmányt alkotmányozó nemzetgyőlés állapítja meg. Rögzítette az OGY két házának (képviselıház, fırediház) feloszlatását és megszőnését. Az állami fıhatalmat a népkormányra ruházta. A NGY tevékenysége a Néphatározat elfogadásával befejezıdött. A koalíciós kormányzás pol-i válsága a választások lebonyolítását, az alkotmányozó NGY összehívását lehetetlenné tette. A megoldást a NT és a kormány együttes ülésén (jan. 11-én) született Határozat szolgáltatta. A Határozat pontosította a NT államjogi helyzetét, rendezte az államfıi kérdést. Károlyi Mihály közt. elnök széles körő hatalmat gyakorolt. A kormány csak az ı hozzájárulásával hozhatott törvényeket. A közt. elnök irányította a külpolitikát. Kinevezte a minisztereket. Államfıi hatásköre a prezidenciális közt-i államok elnökeinek jogköréhez volt hasonló. A központi igazgatás szervezetrsz-ében a dualizmus-kori minisztériumok maradtak meg. A Monarchia felbomlásával szükségessé vált a Külügyminisztérium. Nemzetiségi Minisztériumot minisztertanácsi határozattal létesítettek (ruszin, német és tót). A vallás és közoktaáts kettéválasztását Vallásügyi, továbbá Közoktatásügyi minisztériumok fémjelzik. A Népgazdasági Min. feladatát az új birtokok bérbeadása, a szövetkezeti szerzıdés elımozdítása

69

képezték. A kormány szociális programjának megvalósítását a Munkaügyi és Népjóléti Min-on keresztül látta biztosítottnak. Az egyes szakfeladatok ellátására a közig. szervezetében már ismert kormánybiztosi intézményt elevenítették fel. A kormánybiztosok orsz. jellegő feladatok megoldásában mőködtek közre. (Orsz. Lakásügyi Tanács, Orsz. Közp-i Árvizsgáló Biz.) A helyi szerveket a dualizmus idején létrehozott önkormányzati-igazgatási struktúra továbbélése jellemezte. A hagyományos modelltıl való eltérést a tanácsok reprezentálták (nemzeti, nép, munkás, katona). A nemzeti tanácsok a helyi politika támaszaiként (élén fıispáni teendık ellátására jogosított kormánybiztos) szervezıdtek. A vidéki nemzeti tanácsok elsıként a közrend megszilárdításáben vették ki részüket, majd fokozatosan vállaltak át igazgatási feladatokat. A Nemzeti Tanács irodája látta el útmutatásokkal, állásfoglalásokkal a vidéki nemzeti tanácsokat. A ∼-ok és a régi közig-i szervek párhuzamosságát a munkástanácsok megkérdıjelezték. A helyi szerveket állásfoglalásaikkal befolyásolták, sok esetben spontán módon beavatkoztak a közigazgatásba. Megmaradt a néptanácsnak alárendelve a fıv., ill. a városi tanács.

70

17. A hatalom egységesítésének kísérlete 1919-ben (tanácsköztársaság; a hatalommegosztás; a polgári jogi, emberi jogi, természetjogi példa; a hatalom koncentrációja) Röviden: A koalíciós kormányzás ellehetetlenülésével, a gazd-i anarchia elmélyülésével, a külpolitikai helyzet kedvezıtlen alakulásával a polgári demokratikus forradalom válságba jutott. A helyi szervek felbomlásának folyamata egyértelmővé tette a hatalmi változás szükségességét. Az országszerte aktivizálódó munkástanácsok nyomán "forradalmi tanácsok" alakultak, amelyek már a tényleges hatalom letéteményeseivá váltak. A fordulat napján (1919. márc. 21-én) megalakult azúj állam legfelsı szerve, a Forradalmi Kormányzótanács. Ezt követıen a "Mindenkihez" c. proklamációban közzétették a proletár nemzetköziségen nyugvó Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra államának létrejöttét. Az új típusú állam a proletariátus diktatúrája, amely az államhatalom egységét megvalósító tanácsrendszerre épül. A hatalom új típusú szerveit a munkás, a paraszt és a katonatanácsok képviselik. A politikai hatalom megszilárdítását jogszabályok realizálták. A hatalmas jogi munkára lényeges hatást gyakorolt a szovjet-orosz jogalkotás. Elsıdlegessé vált a szocialista jogrendszer megteremtése. Megalkották az állam alaptörvényét, az alkotmányt, az államigazgatás fı szaáblyait. Az ideiglenes alkotmány a szocialista termelési és társ-i rsz. megteremtését határozta el. Az új választójog szerint választók és választhatók voltak mindazok, akik 18. életévüket betöltötték, és a társ-ra hasznos munkából éltek. A választási rsz. a területi képviseleti elvre épült. A Forradalmi Kormányzótanács a Tanácsköztársaság legfıbb hatalmi és igazgatási szerveként funkcionált. A Kormányzótanács élén az elnök állt. Tagjai a népbiztosok voltak (akik az egyes szakigazgatási szerveket vezették). A Kormányzótanács tevékenységéhez a legkülönbözıbb feladatokra szervezett orsz. hatáskörő szervek kapcsolódtak. A Tanácsköztársaság államának legfıbb hatalmi szerve a Szövetséges Tanácsok Orsz. Győlése volt (tagjait a megyei és a városi tanácsok választották). Az alkotmány a legfıbb hatalmi szerv hatáskörébe utalt minden nagy fontosságú állami ügyet. Az orsz. győlést a Szövetséges Központi Intézıbiz-nak évente legalább két alkalommal kellett összehívnia. A tanácskongresszus ülései nyilvánosak voltak. A napirendet az orsz. győlés határozta meg. A Szövetséges Közp-i Int-biz-t az orsz. győlés választotta. A SZKIB kiterjedt jogkörét egyedi-kollektív szerveken és a bizottságokon keresztül érvényesítette. Megválasztotta a kormányzótanács elnökét és tagjait, az ellenırzı biz-t.

71

Gondoskodott az alkotmány végrehajtásáról, irányította a tanácsok mőködését, felülvizsgálta és megváltoztathatta a Kormányzótanács rendeleteit. A Forr-i Kormányzótanács tagjait a SZKIB választotta. A központi igazgatás körében hozott intézkedéseirıl, rendeleteirıl a Közp-i Intézı Biz.-ot haladéktalanul értesíteni tartozott. A Népgazd-i Tanács azokat a népbiztosságokat (9 db) tömörítette, amelyeknek a termelés, a javak elosztása egységes irányításában meghatározó szerep jutott. A gazd-i ágazatok fıosztályokként szervezıdtek, élükön népbiztosokkal. A népbiztosok alkották a Népgazd-i Tanács elnökségét. A helyi tanácsok feladatát az illetı falu, város, járás, kerület területén élı, dolgozó nép gazd-i és kulturális jólétének elımozdítása képezte. Testületi szervként tanácsülésben, intézı biz-aik és egyéb szerveik újtán mőködtek. Hatáskörükben általános érvényő rendeleteket (szabályrend.) bocsáthattak ki. A lakossági szükségletek kielégítésére közüzemeket, intézményeket tartottak fenn. A tanácsok választották intézıbizottságaikat. Az intbiz. készítette el és hajtotta végre a tanács határozatait. A tanácsok egyes feladatok ellátására szakbizottságokat (albiz.) küldhettek ki. Az alkotmány a tanácsok mőködésnek az egyszerő, gyors és alapos eljárás követelményét fogalmazta meg. A tanácsok egymásra épülı rsz-t alkottak. Vmennyi tanácsa a Szövetségi Tanácsok Orsz. Győlésének volt felelıs. Alá- és fölérendeltségi viszonyban álltak. A demokratikus centralizmus alapján mőködtek. A demokratizmust a választójog kívánta biztosítani. (A tanácstagok visszahívásának lehetısége; a rendeleteknek a helyi adottságok figyelembe vételével történı végrehajtása, vmint az ellenırzött tevékenység). A centralizmus abban jutott kifejezésre, hogy alsóbb szintő tanácsok alárendelten mőködtek. (A felettes szervek nemcsak az ellenırzést, hanem a határozatok megváltoztatásának jogát is gyakorolták.) A hatalomkoncentráció állama

72

18. A jogfolytonosság elmélete. (a dualista állam marad, de jogfolytonos a király a királyságban) A kormányzói intézmény. (a jegyzetbıl) Az Országgyőlés szervezete. A központi szervek átalakulása Röviden: A két vh. közötti idıszak állama a jogfolytonosság ideológiájára épült. (parlamentáris monarchia) Állam- és kormányformájában is a kontinuitásra törekedett. Ezt azonban teljes mértékben nem valósíthatta meg, a változott viszonyoknak megfelelıen módosításokat kellett keresztülvezetni. A politikai elit vezetı körei között (legitimisták és szabad királyválasztók) éles ellentét volt, és az állam- és kormányforma e nézetek kompromisszumának lett kifejezıje. Mo. királyság (monarchia) maradt, de megszakadt az évszázados kapcsolat az O-M Monarchia másik államrészével (Ausztriával), és az ország formálisan is függetlenné vált. (LEGITIMISTÁK: a trónöröklés jogának elismerıi SZABAD KIRÁLYVÁLASZTÓK: megüresedett trón betöltéséhez való jog.) Kezdetben megmaradt még a Habsburg-Lotharingiai család formális trónöröklési joga, bár ezt még a szabad királyválasztó közjogászok is kétségbe vonták. IV. Károly a nyilatkozatában csak az államügyek vitelében való részvételrıl mondott le, de nem a trónról. 1918-ban ugyan kikiáltották a köztársaságot, de a jogfolytonosság elvi alapjaira helyezkedı rsz. az 1920. évi 1. tc-kel a királyság államformáját visszaállította és még kilátásba helyezte a Habsburgok visszatérépsének lehetıségét. Egyelıre ideiglenes megoldásként az állam élére kormányzót állítottak Horthy Miklós személyében. Ebbe belenyugdotak a legitimisták is, mert remélték, hogy a Habsburgok visszatérését fogja elımozdítani. Reményükben azonban csalódtak. A 2. sikertelen restaurációs kísérlet után a nemzetgyőlés kimondta a Hház uralkodói jogának megszőnését. Ezzel azonban a királyság államformája nem szőnt meg, ezt változatlanul megtartották a köv. idıszakban Mo. király nélküli királyság maradt. A király nélküli királyság államfıjének a kormányzónak a jogállása a Horthy-korszak kezdetén hasoníltott ak özt-i elnök jogállásához. A kormányzó jogkörét késıbb a tv-ek egész sora kiterjesztette. A kormányzónak joga volt a hadsereget az országon kívül is alkalmaznia. Különösen jelentıs volt az 1937. évi kiterjesztés. Ellensúlyt képezett a titkos választójog bevezetése esetére egy esetleges nemkívánatos összetételő parlament döntéseivel szemben. További kiterjesztés volt az 1939. évi 19. tc-nek az intézkedése, hogy a kormányzót az OGY nem vonhatja felelısségre. 1927-1944-ig az OGY kétkamarás tv-hozó szervként mőködött. A képviselıház továbbra is ún. népképviseleti kamara maradt, s ebbe a szavazásra jogosultak a választójogi tv.alapján cenzusos, közvetlen, nem mindenben

73

egyenlı és csak néhány kerületben titkos választások útján küldték be a képviselıiket. A másik kamara a felsıház lett. Az új felsıház megırizte a korábbi fırendiház formáját, bár az arisztokrácia háttérbe szorult, és megjelentek a modern állam vezetı funkcionáriusai, az érdekképviseleti szervezetek, tvhatóságok, tudományos intézetek. Ezek a fırendiház olyan átszervezését kívánták, amley a fınemesség mellett minden rend, osztály és réteg számára képviseletet biztosít. A kormány jellemzıi: A Külügym. a monarchia közös külügyminisztériumának felépítését vette alapul. E központi szerv mellett fokozatosan épültek ki külföldön a követségek. 1927-ben közgazd-i minisztériumot is létesítettek. A minisztériumok szervezetében a 2. vh. küszöben változások: nemzeti hadsereg jön létre. A hadügyminiszter (honvédség ügyeinek intézése) és a legfıbb honvédelmi szervek szerepe kiemelkedı volt. A kormányzó a legfıbb hadúri jogok (honvédség vezérlete, rendelkezések) gyakorlásában a HM mellett a legfontosabb segédszerve a Legfelsı Honvédelmi Tanács. A tanács hozta létre az egész országmozgósítási szervezetet. A minisztériumi szervezet további képülését szolgálta 1940-ben a közellátásügyi minisztérium felállítása. A min-i szervezet 1942-ben kiegészült a nemzetvédelmi és propaganda minisztériummal. A minisztereket a Horthykorsz. alatt a kormányzó nevezte ki, a miniszterenök elıterjesztésére és ellenjegyzésével. A kormány mőködését az OGY ellenırizte. Az ellenırzés során az OGY segédszerve az Legfıbb ÁSZ.

74

19. A szakigazgatás rendszere a XX. sz. elsı felében ( a két háború között) Röviden: Jelentısek voltak azok a változások, amelyek az egyes minisztériumok alá rendelt szakigazgatási szervekben tapasztalhatók. A rendészeti szervek mőködése körében a belügyminiszter irányítása alatt már az 5047/1919. ME rendelet megvalósította az addig önkormányzati irányítás alatt álló s ezért széttagolt városi rendırség államosítását. A rendelet lehetıvé tette, hogy az államrendırség hatáskörét a belügyminiszter egyes községekre is kiterjessze. Késıbb a 60.374/1930. BM rendelet azt engedte meg, hogy egyes nagy területtel bíró városok külterületein a rendıri ırszemélyzet teendıit a csendırség lássa el. A rendırség városi kapitányságokban tevékenykedett, amelyeknek felügyeletét és ellenırzését a kerületi rendırkapitányságok gyakorolták. A csendırség igazgatási tekintetben ugyancsak a BM felügyelete alá tartozott. A csendırség hatásköre a falvakra terjedt ki, mőködését a kerületi parancsnokságokban, osztályparancsnokságokban fejtette ki. + folyamırség; révkapitányságokra oszlott, amelyek felügyeleti szerve a révfıkapitányság volt. A szociális és közegészségügyi igazgatás 1932-ben - a NM megszüntetése után - ismét a BM-hez került. A szociális igazgatást 1940-ben kiterjesztették a népés családvédelem (ONCSA) megszervezésével az egész országra. Az önkormányzatokhoz tartozott a szegényügy. A közegészségügyi szolgálat terén a belügyminiszter felügyeleti jogát a helyszínre kiszálló közegészségügyi felügyelık útján gyakorolta. A közegészségügyi felügyelık felügyeleti köre aj árványok, a tuberkulózis, a nemi betegségek elleni küzdelemre terjedt. A közegészségügyi igazgatás középfokú szervei a törvényhatóságok votlak. Az elsıfokú közegészségügyi hatáskört a fıszolgabíró (városokban a polgármester) látta el. Ezeknek a közegészségügyekben a szakközege a járási tisztiorvos volt. Az FM-ben nagy elırehaladás volt tapasztalható. Kevés olyan szakigazgatási ág volt, amely olyan sokoldalú és szerteágazó állami közremőködést igényelt, mint a földmővelésügyi igazgatás. A megyék általános középfokú hatósági szervezete mellett a minisztériumnak számos szakszerve volt vidéken. Általános jellegő szerv volt az 1921-ben újjászervezett vármegyei gazd-i felügyelıség, melyhez járási gazd-i felügyelık is tartoztak. Ezek állami tisztviselık voltak. A községi közig-i szervezet földmővelésügyi igazgatásban inkább csak végrehajtó, jelentéstevı, nyilvántartási funkciókat látott el. A községekben folyó földmővelésügyi igazgatás szerve a községi gazd-i elöljárói intézmény, amelynek feldata a falusi termeléssel, a kisüzemekkel való rendszeres kapcsolat megteremtése volt.

75

A földmővelésügyi ig-ban jelentıs újítás az erdészeti ig. átszervezése. Ez ellátta az erdıállomány védelmét. Alsófokon az erdıfelügyelıségek, középfokon az erdıigazgatóságok, felsıkon a miniszter volt az ügyintézı. A incstári erdıket az erdıigazgatóságok alá rendelt erdıhivatalok kezelték. Az IM ügykörébe tartozó intézmények nem változtak. A kereskedelmi minisztérium ügykörét kettéosztották ipari, valamint kereskedelmi és közlekekedésügyi ügyekre. Az Iparügyi Min-hoz tartozott a Lakásépítési Állandó Bizottság. Az Iparügyi Min. ügykörébe került a hatósági munkaközvetítés, amelyet a Hatósági Munkaközvetítı Hivatalok láttak el. A bányahatósági jogkör is az Iparügyi Min. ügykörébe tartozott. A bányászati közig-t elsıfokon a bányakapitányságok látták el, másodfokon az iparügyi miniszter. A Ker. és Közl. Min. ügykörében maradt a külkereskedelem, idegenforg. és a közlekedés. A külkereskedelemben jelentıs szerepe volt a m. kir. tengerészeti hivatalnak. A közutak építését, kezelését, fenntartását az államépítészeti hivatalok végezték. A kereskedelmi és iparkamarák is a ker-ügyi min. felügyelete alá tartoztak. A PM szervezete már a dualizmus korában kiépült. A tv-hozás 1924-ben létesítette a MNB-t és ráruházta a bankjegyek kibocsátásának kizárólagos jogát. A PM felügyelete alá tartozott még a Pénzintézeti Központ, az Orsz. Központi Hitelintézet, a Hangya Szöv-i Központ. A hitelügyi kérdések szakszerve volt az 1931-ben felállított Orsz. Hitelügyi Tanács. A vármegyei készpénzbevételek és kiadások kezelését a postatakarékpénztár látta el. Az állami alkalmazásban álló közszolgálati alkalmazottak illetményének, valamint a nyugellátásoknak a megállapítását, utalványozását, számfejtését a m. kir. Közpnti Illetményivatal végezte. Vámigazgatási ügyekben a legfıbb hatóság a pénzügyminiszter volt. Közvetlenül neki volt alárendelve a bp-i Központi Vámigazgatóság. Ennek alárendelten mőködtek a vámhatóságok. A Vallás- és Közok. Minisztérium ügykörébe az egyházakkal kapcsolatos igazgatási teendık, valamint az alsó-, közép- és fıiskolák, a mővelıdési intézmények tartoztak. A két vh. között az 1927: XIII. tc. alapján a külföldi magyar intézetek (Collegium Hungaricum-ok) kiépítése kezdıdött meg annak érdekében, hogy magyar tudósok, mővészek, szakemberek magasabb képzése megtörténhessen. A tanügyi közig-t az 1934: XI. tc. szervezte újjá. A középiskolai igazgatás változatlanul a tankerületi fıigazgatók hatósága és felgüyelete alatt folyt, de a tankerületek beosztása változott. Azalsóbb iskolák felügyelete a tanfelügyelık

76

hatósága alatt maradt, akik, valamint az alsóbb iskolák alá voltak rendelve a tankerületi fıigazgatónak.

77

20. A közigazgatás rendezése (1929: XXX. tc) Röviden: A viszonylagos gazd-i konszolidáció alatt elı kellett venni az önkormányzatokra vonatkozó közig-i reformokat. Ez vezetett a közig. rendezésérıl szóló 1929. XXX. tc-hez, amley az önkormányzatok alapszerkezetét érintetlneül hagyva a belsı összetételen és a hatáskörökön jelentıs változtatásokat vezetett be. A törvény négy fı részbıl állt. Az elsı részben az önkormányzati szervezetek újjászervezséérıl szólt, leszállította a tv-hatósági bizottsági tagok számát. Megszüntette a nyers virilizmust, a virilis tagokat a virilisek maguk választják. A törvénynek a hatósági fokozatokra vonatkozó második részében az a vezetı gondolat vonul végig, hogy a magyar fórumrsz. bonyolultságát kiküszöbölje és a jogszerőség biztosítás mellett az eligazodást könnyebbé, az eljárást gyorsabbá tegye. A tv. harmadik része az egyes önkormányzati tisztségviselık és alkalmazottak személyi és szolgálati viszonyáról rendelkezik. Emelni akarták a vármegyei tisztviselık szellemi színvonalát, alaposabbá tenni a képzést. A törvény bevezette a fogalmazók számára a közig-i gyakorlati vizsgát, kötelezıvé tette az államtudományi doktorátus letételét. A tv. negyedik része az önkormányzati tisztviselık elleni fegyelmi eljárást szabályozta. A fegyelmi jogszolgáltatás terén új intézményt teremtett a fegyelmi bíróság megszervezésével. A közig-i biz. hatáskörét a közig. rendezésérıl szóló 1929. XXX. tc. jelentısen megcsorbította, mert a közig-i biz. plénumától a fegyelmi, az adó- és illetékügyek kivételétıl megvonta az érdemleges intézkedést, s így annak csak egyéb jogköre maradt érintetlen. Az elsıfokú hatáskört a tv-hatóság elsı tisztviselıjére (alispán, polgármester) bízta. A közig-i biz. teljes ülésétıl elvont másodfokú hatáskört a tv. közérdekő ügyekben a kisgyőlésre, egyesek magánügyeiben pedig a tv-hatóság elsı tisztviselıjére ruházta. Új szerv lett az 1929. III. tc. szerint a vidéki tv-hatóságokban a kijelölı bizottság. Újonnan szervezték az igazoló választmányt, melynek feladata lett a tv-hatósági biz. megalakulásával kapcsolatos tennivalók ellátása. Az igazoló választmány állította össze a legtöbb adót fizetık névjegyzékét, a tv-hatósági választók névjegyzékét, elbírálta a névjegyzék ellen beadott felszólalásokat, a választások szabályellenessége miatt beadott felszólalásokat. Az 1929. évi törvénnyel megszőnt a vármegyei állandó választmány, amely a közgyőlési ügyeket készítette elı.

78

A közig. reformjáról szóló tv. kiterjesztette a kormány jogkörét a tv-hatósági biz. feloszlatására, amennyiben az tv. alapján kibocsátott rendelettel nyíltan szembehelyezkedik, v. az állam érdekeit veszélyeztetı magatartást tanúsít. A feloszlatást a Magyar Közlönyben közhírré kellett tenni. A fıispán jogköre a tv-hatóságok élén változatlanul maradt. A fıispánnak már olyan széles jogköre volt, hogy a 1929. XXX. tc. sem tudott újabb jogkört adni. A fıispánnak közig-i hatósági jogköre meglehetısen korlátozott volt, annál nagyobb az a hatáskör, mely az önkormányzati testület szerveiben az elnöki tiszt viselésére, ill. a kormányhatóságok által kinevezett tisztviselık kérdésében véleményadásra vonatkozott. Az ott mőködı összes állami tisztviselı eljárásáról az illetékes miniszterhez jelentést tehetett, joga volt az egyes állami tisztviselıktıl a konkrét esetre felvilágosítást adni. Az alispán volt 1929 után is a vármegyei tv-hatóság elsı tisztviselıje, és a jogköre is változatlan maradt. Törvényes helyettese maradt a fıjegyzı, aki mellett a másodfıjegyzı, a vármegyei aljegyzık, 1929 óta a vármegyei fogalmazók, a közig-i gyakornokok, mint az alispán közvetlen alárendeltjei látták el a fogalmazási teendıket, vezették a jkv-eket, mint elıadók mőködtek a közgyőlésen, ill. a közig-i bizottságokban. A tiszti fıügyész maradt változatlanul a tv-hatóság jogtanácsosa. İre volt a jogszabályoknak. Fegyelmi ügyekben a közvádat képviselte. A járás elsı tisztviselıje továbbra is a fıszolgabíró maradt. İ volt általában az elsıfokú közig-i és rendırhatóság. A vármegyék és tv-hatósági jogú városok között mint közigazgatási egységek között a legnagyobb különbség az volt, hogy a vármegye elsısorban közig-i egység volt, a város feladatainak azonban sokkal nagyobb körét foglalták le a vagyonjogi kérdések, a város vagyonának hasznosítása, a gazdálkodás és az adópolitika érvényesítése. Városi tv-hatósággá vmely helységet csak tv. emelhetett. Szervei voltak a közgyőlés, a kisgyőlés, a kijelölı választmány, az igazoló választmány, az összeférhetetlenségi biz., a számonkérıszék. Ehhez járult a városi tanács, a polgármester, az árvaszék, a közig-i biz. és a szakbizottságok. A város legfıbb intézkedı-rendelkezı szerve a városi tanács. 1929-ben a tv. a városban is létrehozta a kisgyőlést, mint a közérdekő ügyekben könnyebben határozó, inétzkedı hatóságot. Másrészt a polgármester hatáskörébe utalta az eddig a városi tanács hatáskörébe tartozó magánérdekő ügyeket. Így a városi tanács feleslegessé vált, és azt a tv. megszüntette. Helyette fıleg a polgármester egyszemélyi hatóságát emelte ki.

79

A polgármester mellett a tv-hatósági jogú város tisztviselıi voltak a helyettes polgármester, a tiszti fıügyész, a fıjegyzı, a tanácsnokok, az árvaszéki elnök, ülnökök, aljegyzık. A tanácsnokok és a fıjegyzı nemcsak a tanács tagjai voltak, hanem vezetıi ügykörükben a polgármester személyes felelısségének érintetlenül hagyásával önálló kiadmányozási joguk is volt. A megyei város nevet az 1989. évi tv. adta a kisebb városoknak. Ez lényegileg magasabb szervezető község maradt, amely azonban a járási hatóság jogkörét saját területén ellátta. A megyei város szervei voltak a képviselı-testüleg, a községi elöljáróság, a kijelölı választmány, az igazoló választmány, a polgármester és a tisztviselık. A képviselı-testület volt a megyei város legfontosabb testületi szerve (a tagok száma az 1929. XXX. tc. szerint 60-nál kevesebb és 120-nál több nem lehetett). A reformok változást hoztak a kis- és nagyközségek szervezetében is. A községi választójogot az 1929. évi reform akként szabályozta, hogy a választójog azt a személyt illeti, aki a községi választás évében a község érvényes névjegyzékébe fel volt véve, és legalább hat éve lakott ott. Legalább 2 éve fizet a községben adót. A választójogot csak személyesen lehetett gyakorolni. A község jogaiban, szerveiben sem a közig-i reform, sem egyéb tv-ek lényeges változtatásokat nem eszközöltek. Jelentısebb változtatások a jegyzıképzésben voltak. A jegyzıtanfolyamokat a század elején állították fel. A '30-as években tovább emelték a követelményeket, és a felvételi vizsgát is megkívánták.

80

21. A fıvárosi törvény novellái (csak a jegyzetbıl!) Röviden: Bp. jogállását elıszrö az 1872. XXXVI. tc. állapította meg. A közig. rendezésével kapcsolatban került sor a fıvárosi tv. reformjára is az 1930. XVIII. tc-vel. Ez a törvény a fıvárosi közig. egész kérdését szabályozta. A Gömböskormány alatt hoztak egy újabb tv-t (1934. XII. tc), amely novelláris alkotás volt, s részben módosította az 1930. évi tv-t. 1920. évi 8. tc. - kiterjeszti a belügyminiszter jogkörét a Fıv. Önk. hatáskörébe tartozó ügyekben; feloszlathatja a belügymin. a ffıv. tv-hatósági biz-t. 1920. évi 9. tc. - tv-hatósági biz. számát csökkenti, felemelte a kinevezett tagok számát. A cél a kormány központosításának kiterjesztése, a fıvároson belül pedig a tanács helyett a polgármester egyszemélyes vezetésének biztosítása. Az 1930. évi tv. szerint a fıváros önkormányzati igazgatásának három általános jellegő központi szerve volt: tv-hatósági biz., tv-hatósági tanács, polgármester. Az új fıvárosi tv-ben jelentékenyen bıvült a polgármester hatásköre, aki a régi fıvárosi tanács jogkörét megkapta. A tanácsnokok, akik eddig a fıvárosi tanács teljes jogú tagjai voltak, most a polgármester elıadóivá lettek. A fıpolgármesteri hatáskört is jelentısen bıvítették. A fıváros vagyonának, gazdálkodásának és számvitelnek ellenırzésére külön fıvárosi számszéket szerveztek. Gömbös kormányra jutásával a Führerprinzip elvét akarta az egész közigazgatásban érvényesíteni. 1934-ben egy fıvárosi novellát fogadtatott el (1934. XII. tc.). A novella megszüntette a tv-hatósági tanácsot és hatáskörének egy részét a polgármesterre, más részét a közgyőlésre ruházta. Kiemelkedıvé tette a fıváros élén álló fıpolgármester jogállását, akit ezentúl az államfı nevezett ki. A novella fontos rendelkezése volt a fıvárosi számszék szervezetének megváltoztatása. További centralizációt vezettek be. A számszéknek ezentúl jogi, mőszaki és könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezı szakemberei lettek. A novella gondoskodott az üzemek átszervezésérıl. Az üzemi választmányok ezentúl csak javaslattevık lettek. Végül a fıvárosi gazdálkodást illetıen a novella módot adott a belügyminiszternek arra, hogy a fıvárosi ktg-vetés egyensúlyának biztosítására és a közig. egyszerősítésére tervezetet készítsen. 1937-ben a fıvárosra vonatkozó újabb novellát fogadott el az OGY. Ezzel a kerületi elöljáróknak eddig jórészt rendezetlenül hagyott hatáskörét kívánta szabályozni.

81

22. A racionalizálási mozgalom szervezeti formái (OTB; a kormánybiztos) Röviden: Az I. vh-t követı pénzügyi összeomlás, a '20-as évek végén kezdıdı gazdasági válság vetette fel a racionalizálás szükségességét. A elsı években a közigazgatásban csak toldozás-foldozás volt megfigyelhetı. Bizonyos mértékben ez megváltozott az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924: IV. Tc-vel az ún. szanálási törvénnyel. Segítette a közigazgatási reformot és ezen belül a közigazgatás racionalizálásának lendületet adott ez a törvény, valamint ennek végrehajtási rendelete alapján megalakult Országos Takarékossági Bizottság (OTB). Az OTB célja az azt létesítı jogszabályok szeirnt az állam és az önkormányzatok közig-i szervezetének és üzemeinek a nem feltétlenül szükséges feladatoktól és a felesleges szervektıl való mentesítése volt, s e célból a kormánynak javaslatokat tehetett. A bizottság mőködése során számos javaslatot készített. Ezek közül közig-i szempontból az 1929. évi javaslat emelkedett ki. Ennek alapján bocsátotta ki a kormány a közigazgatási ügyrend egyszerősítésének érdekében az 5500/1929. ME. számú rendeletet. 1930 januárjában a kormány a Takarékossági Bizottság bevonásával a miniszterelnökségen egy tárcaközi bizottságot hívott életre, hogy javaslatot készítsen a közigazgatás racionalizálására. E bizottság egyik tagja Magyary Zoltán, aki a Vallás- és Közok. Min-ban az egyetemi osztály fınöke volt, aki a miniszterelnök elé elıterjesztést tett a magyar közigazgatás racionalizálására. Néhány hónappal a tanulmány közzététele után 1931 jan-ban jelent meg a közig. egyszerősítésének elıkészítését célzó 370/1931. ME-rendelet, mely szerint az elıkészítı munkát a közig. egyszerősítésének elıkészítésére kinevezett kormánybiztos és egy tárcaközi elıkészítı biz. végzi. A miniszterelnök Magyary Zoltánt nevezte ki kormánybiztosnak 1931. jan. 24én a közig. racionalizálásának elıkészítésére. A bp-i PPTE jogi karán 1931 elején megszervezték a Magyar Közigazgatástudományi Intézetet. Magyary Zoltán megbízása alapján nagy aktivitással fogott munkához, s már 1931-ben egy, az addigi eredményeket összefoglaló javaslatot terjesztett Károlyi Gyula miniszterelnök elé. Az 1931-ben készült "Javaslat" elıszavában a kormánybiztos megállapítja, hogy a vizsgálata alapján közigazgatásunk "megméretett, és könnyőnek találtatott". Ennek következtében bizalmi válság van a közigazgatás és az emberek között, és ezt megszüntetni csak a közig. átszervezésével lehet. A kormánybiztos feltérképezte a közig. egészét.

82

- Megállapította, hogy nem szabad állami és önkormányzati közig. között különbséget tenni. - Szükségesnek tartotta a közig-i statisztikai anyaggyőjtést. - Áttekinthetetlennek találta a jogszabályok tömegét. (közig-i hatáskörök kuszasága) - Javaslata felölelte a közig-i bíróság fejlesztését is (középfokú bíróságok felállításának terve). - Elodázhatatlan kérdés volt a közüzemek körének bıvítése. Figyelme a közig. racionalizálásának technikai segédeszközeire is kiterjedt. Látta, hogy a közig-nak is szüksége van megfelelı kutatóintézetre. A közig. reformjának egyik legfontosabb kérdése a tisztviselı-választás, a tisztviselıi jogállás rendezése, a tisztviselıi képzettség emelése. Egy évvel késıbb a kormánybiztos összefoglalta az elért eredményeket. (A magyar közig. racionalizálásának programja, Bp., 1932.). Megállapította, hogy a racionalizálásnak nem szabad különbséget tenni állami és önkormányzati közig. között. A továbbiakban beszámolt a közig. területi beosztásában uralkodó anarchiáról. Véleménye szerint célszerő lenne a közig. vmennyi párhuzamosságát és szervezési hibáját megszüntetni. Mérlegelést kívánt a személyzet szükséges létszámának meghatározására. Külön problémát jelentett a dologi kiadások csökkentése. Jól látta, hogy a közig. és a gazd-i élet kapcsolatai megszaporodtak. Hasznos lenne egy összefoglaló nemzeti gazd-i tanács. Azt is szükségesnek látta, hogy az egyes tárcák saját hatáskörükben végezzenek egyszerősítéseket és hajtsanak végre racionalizálási reformokat. A közig. egészét érintette a hatályos jogszabályoknak hivatalos győjteményként való összeállítása. Magyary Z. tervezetei a polgári állam közigatásának megerısítését célozták. Megvalósításukhoz nem kapott elég segítséget. 1933-ban visszaadta megbízatását. A racionalizálás hivatalos irányítása ezután a BM-ben életre hívott Közig-i Racionalizálási Biz. keretében folyt tovább. Itt az adminisztratív vezetést Mártonffy Károly miniszteri tanácsos látta el. Mivel a Racionalizálási Biz. úgy látta, hogy az államigazgatás egész területét egyszerre feldolgozni lehetetlen, munkásságát a közig. négy területére szorította. 1. Szervezet. 2. Ügyintézés. 3. Jogszabályrendezés 4. Köztisztviselıi Képzés. Így került elıkészítésre a tanyai közigazgatás reformja, a községszervezés kérdése, az ügyintézés reformja, a jogszabályok közzétételének reformja, a közoktatásügyi igazgatás újjászervezésének elıkészítése.

83

23. A Közigazgatási Racionalizálási Bizottság Röviden: (Folyt. az elızı tételnek): A racionalizálás hivatalos irányítása ezután a BM-ben életre hívott Közig-i Racionalizálási Biz. keretében folyt tovább. Itt az adminisztratív vezetést Mártonffy Károly miniszteri tanácsos látta el. Mivel a Racionalizálási Biz. úgy látta, hogy az államigazgatás egész területét egyszerre feldolgozni lehetetlen, munkásságát a közig. négy területére szorította. 1. Szervezet. 2. Ügyintézés. 3. Jogszabályrendezés 4. Köztisztviselıi Képzés. Így került elıkészítésre a tanyai közigazgatás reformja, a községszervezés kérdése, az ügyintézés reformja, a jogszabályok közzétételének reformja, a közoktatásügyi igazgatás újjászervezésének elıkészítése.

84

24. A közigazgatás büntetıhatalma

85

25. A magánjog fejlıdése

86

26. A közigazgatás személyi állománya - A képesítési rendszer (Csak a TKbıl!!) Röviden: A közig. személyi állománya szakképzettségének általános rendezését az ipari forr. korában már nem odázhatták el a polgári kormányok. Európában sorra születtek meg a korszerő kvalifikációt tartalmazó törvények. A német nyelvterületen a jogi végzettséget követı gyakorlati idı elteltével ak épességiszakvizsga vált követelménnyé. Angliában és Fro-ban a versenyvizsgák intézménye honosodott meg. A fr. közig. közismert klasszikus tételének "Kormányozni lehet távolból is, de jól igazgatni csak a helyszínen lehet" konzekvenciáit a magyar tv-hozás csak megkésve vonta le. Hazánkban a közig. és az igazságszolgáltatás elválasztásával a jogi képzettséggel rendelkezık jelentıs része kikerült a közigazgatásból. A tvhatósági tisztviselıi állások közül a külön szakképzettségre kötelezett orvoson, állatorvoson, mérnökön kívül csak a fıjegyzıi, árvaszéki elnöki, a tiszti ügyészi állást kötötte törvény jogi minısítéshez. Kedvezıbb volt a községi törvény (1871. évi XVIII. tc.), amely a jegyzıi állást a tv-hatóság által kiküldött állandó szakbizottság elıtt teendı jegyzıi szigorlathoz kötötte. A közigazgatásban alkalmazottak szakképzettsége hiányában rejlı gondokat a köztisztviselık minısítésérıl szóló tv. kívánta orvosolni. Az 1883. évi I. tc: - az általános közig-ban a központi szervek fogalmazási szakában alkalmazottak - a vármegyékben az alispánok, a jegyzık és a szolgabírák, a tv-hatósági jogú városokban a polgármester, a rendırkapitányok és a jegyzık - a rendezett tanácsú városokban a polgármester számára - képesítési követelményként - az államtudományi államvizsgát, ill. ezzel egyenrangúan az államtudományi v. jogtudományi tudorságot, az ügyvédi oklevél megszerzését írta elı. A képesítést rendezı tv. a közszolgálati alkalmazás általános feltételeként a magyar állampolgárságot, a büntetlenséget és az erkölcsi megbízhatóságot írta elı. Az ismertetett kvalifikáción túl egyes állások betöltéséhez még külön kondíciókat, 2 évi gyakorlatot, továbbá gyakorlati közig-i vizsgát határozott meg. A községi jegyzık képzése a községi közig-i tanfolyamokat rendszeresítı 1900. évi XX. tc-vel megfelelı megoldásra talált. "A községjegyzı a közig-nak végsı láncszeme, irodájában a község igazgatása mellett a tv-hatósági és állami közignak jóformán minden szála, mint egy gócpontban összefut".

87

A községi tv. (1871) vizsgabizottsági rsz-ének meghaladására idıközben már egyes tv-hatóságok tettek kísérletet rövid élető jegyzıi tanfolyamok beindításával. A tv-hozás e kezdeményezések tanulságait értékelve határozott az állami jellegő közig-i tanfolyamokról. A felvételt gimnáziumi érettségihez v. ezzel egyenrangú középiskolai végzettséghez, továbbá jegyzıi irodában eltöltött 1 éves gyakorlathoz kötötte. Országos érvényő jegyzıi oklevelet csak az szerezhetett, aki a tanfolyamot elvégezte és a községi közigazgatási vizsgát sikeresen letette. A közig-i szakvizsga írásbeli és szóbeli részbıl állt. A közig-i tanfolyamok meghonosításával jelentıs eredmények születtek a közigazgatási szakemberképzésben.

88

27. Ideiglenes intézmények - A közjogi interregnum lezárása: az 1946: I. tc. (dualizmus, a két háború közötti igazgatás '45 után) Csak a TK-bıl!! Röviden: A II. vh után újjászervezıdı magyar államhatalom egyik dilemmája volt az államfıi jogkör gyakorlásának rendezése. 1944 dec-tıl az elsı nemzetgyőlési választásokig az ideiglenesség jegyében születtek a megoldások, különös tekintettel a napi politikai helyzetre, a pártok törekvéseire. A kérdés nem közjogi problémaként jelentkezett. A mindennapok realitásai kényszerítették a politikusokat arra, hogy foglalkozzanak az államfıi jogkörrel (kinevezési hatáskörök elosztása, kegyelmezési jogkör gyakorlása, a kormány, a kormányfı kinevezése). Késıbb politikai megfotnolsáok, a hatalmi harcok voltak a meghatározók. Az Ideiglenes Nemzetgyőlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány átmenetileg az államfıi jogkör szétdarabolása mellett döntött. Az egykori államfıi hatáskört az IN Elnöksége, a miniszterelnök, a miniszterek, majd a késıbb felállított Nemzeti Fıtanács között osztották el. Az IN 1944. dec. 22-én tartott ülésén a kinevezési jogosítványokat megosztották a Nemzetgyőlés Elnöksége és a miniszterelnök között. Az Elnökség jogosult a miniszterelnök, a pol. államtitkárok, a Magyar Királyi Kúria, a Közig-i Bíróság, a Legfıbb Állami Számvevıszék elnökeinek, a honvédség tábornokainak kinevezésére. Az 59/1945. sz. rendeletével az Ideiglenes Nemzeti Kormány felállította a Nemzeti Fıtanácsot. - Ez tipikusan átmeneti szerv volt. - Az IN és Nemzeti Kormány elnökébıl, a Politikai Bizottság delegáltjából állt. - A 3 tagú Nemzeti Fıtanács hatáskörébe tartoztak a közhivatal és más tisztségekre vonatkozó azon kinevezések, amelyek "a kormány v. a miniszterelnök kinevezési jogát meghaladják". - A Nemzeti Fıtanács joga volt a kormány tagjainak felmentése. - különféle kegyelmi ügyek szintén a hatáskörébe tartoztak, de általános kegyelmet (amnesztia) csak a Nemzetgyőlés adhatott. 1945 ıszén a Nemzeti Tanács megkapta a címek adományozása, továbbá a nemzetközi szerzıdések ratifikálásának jogát. 1945. nov. 4-i nemzetgyőlési választások után a Nemzeti Fıtanács jogköre egyidejőleg bıvült és szőkült. 1945 végén a Nemzeti Fıtanács szervezetileg újjáalakult. A NFT-ben ırségváltás ment végbe, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt abszolút többségre tett szert.

89

A NFT 1946. febr. 1-jéig, a köztársasági államforma bevezetéséig, ill. a köztársasági elnöki intézmény létrejöttéig létezett Mo-n. Az államfıi jogkör, az álamforma végleges rendezéséig a pol-i pártokn em kívántak érdemi jogkörök megosztásába belevágni. Az államfıi kérdést csupán ideiglenes jelleggel kívánták szabályozni. Ezért az 1946: I. tc-ig fennmaradt az államfıi jogok részleges elosztása, valamint a jogkör töredezettsége. A köztársasági tv. két héten belül készült el. Igazán nem is a törvény szabályozása körül alakultak ki viták, hanem az volt a kérdés: ki legyen a köztársasági elnök (Tildy Zoltán). Az 1946: I. tc. értelmében a köztársasági elnök volt hivatott a magyar állam képviseletére. - gyakorolta - igen-igen erıs megkötöttségekkel - a végrehajtó hatalmat a nemzetgyőlésnek felelıs minisztérium útján. - A kormányzásban közvetlenül nem vehetett részt. - A közt. elnök képviselte Mo-t nemzetközi téren. Követeket küldött és fogadott. A minisztérium útján a külhatalmakkal szerzıdéseket köthetett. - megillette az államfı kegyelmezési joga. Ezenkívül adományozhatta a nemzetgyőlés által alapított érdemrendeket és hivatali állások címeit. A közt. elnök nem lett a nemzetgyőléssel egyenlı jogú és rangú államhatalmi tényezı. A tv-hozás körül csupán a csekélyebb jelentıségő jogok illették meg. Nem élhetett sem a tv-szentesítés, sem az abszolút vétójogával. A közt. elnöki pozíció tehát a magyar jogtörténetben nem játszott túl fontos szerepet. Az elnök valódi hatásköre jobbára reprezentatív maradt. Az 1946. évi I. tc. a közt. elnöki intézmény "klasszikus" polgári jogfelfogás szerinti funkcióját, hogy ti. a végrehajtó hatalmat akormány újtán gyakorolja, a parlamenti egyensúlyt megteremtse és a pártellenırzést megvalósítsa, a körülményekbıl adódóan nem v. csak részben biztosította. A köztársaság fennállása alatt az 1946: I. tc. számos paragrafusa nem érvényesült maradéktalanul, sıt bizonyos esetekben sohasem realizálódott.

90

28. A jogfejlıdés jellemzése (közigazgatási, büntetıjog, magánjog) Röviden: A modern büntetıjog kialakulásának kezdetei a reformkorra nyúlnak vissza. A Btk. 1843. évi javaslatát, a Deák-féle javaslatot, amely korának magas színvonalú büntetıjogi elvekre épülı progresszív alkotása volt - az alsótábla elfogadta ugyan, de a fırendek, éppen haladó jellege miatt - visszaküldték az alsótáblának, így nem válhatott törvénnyé. A szabadságharc bukását követı neoabszolutizmus idején császári pátenssel bevezették az új, alapjában modern osztrák Btk.-t, amelyet az egész birodalomban 1852-ben hirdettek ki. Az osztrák Btk. hatálya Mo-n 1861-ig tartott. Ekkor az Országbírói Értekezleten Deák ismételten fellépett az 1843. évi javaslat életbe léptetése érdekében, de az OÉ visszariadt a reformkori tv-javaslat hatálybaléptetésétıl. A Btk. hiánya nehéz helyzetbe hozta a büntetı jogszolgáltatást. A kiegyezést követıen 1867 tavaszán tv-elıkészítı biz. foglalkozott az igazságügyi reformok elıkészítésével. A Btk. új tervezetének kidolgozására Csemegi Károly kapott megbízást. A munka 1875-ben került a Ház elé. Csemegi a Btk. elkészítéséhez szinte az egész európai szakirodalmat felhasználta. Az 1878. évi 5. tc., "a magyar Btk. a bőntettekrıl és vétségekrıl" 1880. szept. 1jén lépett életbe. Az 1878. évi 5. tc. az ún. Csemegi-kódex. A liberális büntetıjog alapelvei a fr. polgári forr. 1789. évi deklarációja, majd az ezen elvekre épülı 1791. évi fr. büntetıkódex. Ezek között az alapelvek között a legjelentısebbek a tv. elıtti (formális) egyenlıség elismerésén kívül a nullum crimen sine lege (nincs büntetés tv. nélkül) elve, valamint az ártatlanság vélelme. Ezek az elvek a feudális büntetıjog nyílt jogegyenlıtlenségéhez és bírói önkényéhez képest kétségkívül nagy haladást jelentettek. A magyar Btk., az 1878:5. tc., amelyet kodifikátoráról Csemegi-kódexnek neveztek el, elfogadva ezeket az alapelveket, kimondja: "Bőntettet v. vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a tv. annak nyilvánít. Bőntett v. vétség miatt senki sem büntethetı más büntetéssel, mint amelyet arra, elkövetése elıtt, a tv. megállapított". Az 1878. tc. létrejötte komoly haladásként értékelhetı. A liberális eszmék hatása alatt keletkezett és az ún. klasszikus v. dogmatikus büntetıjogi iskola jegyeit viseli magán. Ennek jellemzıi:

91

• a tettet elıtérbe helyezı büntetıjogi szemlélet. Azaz az elbírálás alapja a cselekmény, nem pedig annak elkövetıje. Ez a gondolat a tv. elıtti egyenlıség kezdeti kifejezıdése. • a bőnösségen alapuló felelısség elve. Lényege: csak a szándékos, ill. gondatlan elkövetés, azaz bizonyos káros következménynek az elıidézése, okozása vmilyen "tettel" minısül bőncselekménynek. • az individuál-etika (egyéni erkölcs) felelısség elve. Eszerint az ember választani tud a jó és a rossz között, sorsa nem elıre eldöntött, ezért a kódex nem is számol a megrögzött bőntettessel. Azt vallotta, hogy a visszaesı bőnös a büntetés letöltését követıen jó útra térhet. • az igazságos megtorló büntetés eszméje. Lényege: a proporcionalitás követelménye szrint az elkövetett tett súlyával arányban meg kell büntetni az elkövetıt. A rosszért rosszal kell fizetni: a büntetés tehát - elvileg igazságos. A Csemegi-kódex - amely a 19. sz-i európai btk-knak egyik igen jelentıs változata - törvényszerkesztési, szövegezési, jogtechnikai szempontból is kiállta az idı próbáját. Figyelemre méltó, hogy általános része 1950-ig, különös részének számos fejezete 1960-ig volt hatályban. Az 1879. évi 40. tc., a kihágási kódex A kihágásokra vonatkozó büntetı rendelkezéseket a fenti tv. tartalmazta. A kihágási Btk. (Kbtk.) tervezetét szintén Csemegi K. készítette. Két részbıl állt. 1. Az általános rész meghatározta: - a kihágást képezı cselekmények fogalmát - a kihágási jogszabályok területi és személyi hatályát - az alkalmazható büntetések rendszerét, fajtáit. 2. A különös rész a kihágások 10-féle nemét és az ezekre kiszabható büntetéseket állapította meg. Kihágások voltak: az állam, a hatóságok, a vallás elleni, a családi állás, a közbiztonság, a közrend, a közszemérem, a tulajdon elleni kihágások. Kihágást - szemben a bőntettel és a vétséggel - nemcsak tv-ben, hanem miniszteri rendeletben, sıt helyhatósági szabályrendeletben is lehetett megállapítani. A bőntettıl és a vétségtıl élesen megkülönbözteti a kihágást az is, hogy az utóbbi miatt történt elmarasztalás nem került be a bőnügyi nyilvántartóba, a kihágásért elítélt tehát nem lehetett büntetett elıélető. A kihágást elkövetık büntetése elzárás v. pénzbüntetés volt.

92

A kihágások elbírálása a járásbíróság v. a közig. bírósá hatáskörébe tartozott. A szabályrendeletben megállapított kihágás esetén mindig a közig. hatóság, ill. a rendırség járt el. A magánjog jellemzı vonásai A polgári társadalmak jogi szabályozásában a magánjog igen jelentıs szerepet töltött be, mert a meghatározó gazd-i viszonyokat ez a terület tükrözte a legközvetlenebbül. Az egyén helyzetét az államban és a gazd-i életben jogilag is megkülönböztették. Más az állampolgár és más a polgár helyzete. Ennek lesz jogrendszertani kifejezése a közjog és a magánjog megkülönböztetése. A modern magánjog meghatározott elvekben sőríti össze az adott területre vonatkozó uralkodó nézeteket, amelyeket azután jogi elvekként fejez ki. A magánjog alapelvei: - a tulajdon szentsége - a szerzıdési szabadság - a jogegyenlıség. A modern magánjog egyes szakaszai a társadalom fejlıdésében jelentkezı gazdasági-társadalmi fejlettséghez kapcsolódnak. A magyar magánjog fejlıdése is a kialakulás idıszakával kezdıdik. Az elmaradott magyar fejlıdésben Széchenyi 1830-ban megjelent "Hitel" c. munkája jelenti az elsısorban fınemesi, majd köznemesi megfogalmazású polgárosodási igények kezdetét. A döntı fordulatot a '48-as forr. és szabadságharc jelentette. 1849-tıl 1881-ig a gazd-i viszonyokban egyenletes fejlıdésnek vagyunk tanúi. A császári pátensek rendelkezései polgárosodást céloztak. Az 1881-ig terjedı idıszak alkalmas volt arra, hogy megvesse az alapjait a magánjognak, amely nyomon követi a gazd-i, társ-i változásokat. Ez a magánjog két részre tagolható. A '80-as évek végéig kiegyezéses szemlélet uralkodott, amely gazdaságilag is megerısítette és kifejlesztette az OsztrákMagyar Monarchiát. A szakasz második fele az I. vh-t megelızıen már gazdaságilag is a dualizmus válsága. Az állami beavatkozások is elıtérbe kerülnek. Az I. vh. állami beavatkozást igényel a gazd-i, ill. a magánjogi viszonyokba. A két vh. között a magánjog fejlıdése ott folytatódik, ahol 1918 okt-ben abbamaradt. Ennek az idıszaknak általános jellemzıje, hogy a gazdaságpolitika erıteljes állami beavatkozásként jelentkezik a válságokkal küzdı magyar gazd-i életben.

93

29. Az eljárási jogok (közigazgatási, polgári, büntetı) Röviden: A közigazgatást megalapozó tv-ek kevés eljárási szabályt tartalmaztak. Részletes eljárási rendezésre elsıként a pénzügyi igazgatás vállalkozott (1883). Az általános közigazgatási eljárásban az elsı reformot a közig. bíróságról szóló 1896. évi XXVI. Tc. hozta. Ez a közig-i ügyek egy részére megteremtette a bírói szervezet garanciát, másrészt meghatározta az eljárás alakszerőségét. A közig-i eljárás elsı összefoglalását az eljárás egyszerősítésérıl szóló 1901. évi XX. tc. rendezte. Ezt egészítette ki a jogorvoslati utasítás, az ügyviteli szabályok és a kézbesítési utasítás, majd a rendıri büntetıeljárás. Lényegesek voltak a jogorvoslatra vonatkozó szabályok: pl. a fellebbviteli határidı egységesítése (15 nap). A polgári eljárási jog (1929. XXX. tv.) fejlıdésében három szakaszt különböztethetünk meg. 1. kialakulásának kezdeti idıszaka a reformkortól a kiegyezésig 2. a liberálkapitalista szakasz a kiegyezéstıl az I. vh. végéig (csúcspontja a Pp.) 3. a két vh. között. 1848-ban a márciusi törvények a perjog tekintetében nem hoztak lényeges változást. Eltörölték ugyan azúriszéket és a szolgabíró, ill. a megyei ítélıszék hatáskörébe utalták a jobbágyok pereit, de az új polgári jellegő peres eljárás kidolgozására nem került sor. A neoabszolutizmus idején Mo-n is felállított császári bíróságok az osztrák eljárási szabály szerint folytatták le a pereket. 1861-ben hatályukban visszaállították a reformkori ide vonatkozó törvényeket, de velük együtt a magyar peres eljárásban kialakult régi szokásjogot is. A kiegyezés után a polgári törvénykezési rendtartás nem jelentette a régi magyar peres eljárás gyökeres átalakítását. Nem teremtette meg az egész polgári peres eljárás egységes rendszerét. A járásbíróságok elıtt a pert a szóbeliség, az ún. sommás eljárás jellemezte. A törvényszék elıtt viszont az írásbeliségen alapuló, bonyolult és hosszadalmas, ún. rendes eljárást kellett alkalmazni. A peres eljárás egységének hiányát még az is tetézte, hogy az eljárásnak több különös nemét, speciális fajtáját (pl. váltó és kereskedelmi eljárás) rendeletek szabályozták, míg a házassági, valamint a bányaeljárást régi, idejétmúlt jogszabályok, még inkább a szokásjog és a bírói gyakorlat irányította.

94