Alföldi Géza Göndör-Krausz bûneit magának az FBI elnökének tárja fel Ifj. Tompó László: Elhallgatott emigráns magyar irodalom (16. rész) Alföldi Géza a „Hídverôk” 1950. október 10-i számában (3-10. old.) nyílt levelet írt az FBI (Federal Bureau of Investigation = Szövetségi Nyomozóiroda, az USA szövetségi szintû rendôri nyomozószerve) akkori elnökének, J. Edgar Hoover-nek, amelyben a tôle megszokott kristálytiszta logikával, briliáns jogérzékkel fedte fel Krausz Náthán (Göndör Ferenc) sajtógarázdálkodásait. A lapjában, szokásos gyakorlatához híven, németül és angolul is közzétett levele aligha igényel kommentárt. »TO MR. EDGAR HOOVER THE PRESIDENT OF F. B. I. Igen tisztelt Elnök Úr! Az a sátáni hatalom, mely eddig Európa és Ázsia nagyobb részét leigázta, s Koreában már amerikai, angol s más UN népek katonáinak életét követelte áldozatul, maga Amerika felé is kinyújtotta a kezét. Egyetlen normális és gondolkodni tudó embernek nem kell magyaráznunk, hogy a bolsevizmussal nem lehetséges megállapodás, mert számára az erkölcsi törvények, megállapodások, szerzôdések nem kötelezôk. Tökéletesen igazat kell adnunk tehát az USA szenátusának, mely legutóbb törvényt fogadott el a bolsevisták megrendszabályozásáról. Mi, a bolsevizmus három évtizede egyedül megalkuvást nem ismerô ellenfelei, csak örömmel üdvözöljük az FBI munkásságát, melynek eredményeképpen a kommunista kémek egész sora került lakat alá. Szabad legyen azonban felhívnunk szíves figyelmét arra, hogy igen sok kommunista, többé-kevésbé jól rejtezetten ma is hangadó Amerika vezetô köreiben és mindent elkövet, hogy Amerika közvéleményét félrevezesse. A bolsevizmus ötödik hadoszlopa, a társutasok ezre dolgozik sajtóban, rádióban, propagandánál, hogy magát „hûséges demokratának, az Egyesült Államok rendíthetetlen fiának álcázza, mert csak így tudja továbbfolytatni bolsevista ténykedését. Mivel mi magyarok elsôsorban olyan Amerikában élô kommunista propagátorokkal vagyunk tisztában, akik magukat magyarnak nevezik, magyarul írnak és uszítanak a bolsevizmus mellett, kötelességünknek érezzük, hogy az Ön segítségére álljunk. Tesszük ezt pedig teljes nyíltsággal, hogy senki denunciálás vádjával ne illethessen. Sorozatosan bemutatjuk Önnek azokat a magukat magyaroknak nevezô kommunista ügynököket, akik ma Amerikában mıködnek. Kezdjük pedig e sorozatunkat azzal, hogy itt a nagy nyilvánosság elôtt nyilvánosan vádat emelünk egy magát Göndör Ferencnek nevezô, valódi nevén Krausz Náthán nevû újságíró ellen – lakik 320 East 79 Street, New York 21, N. Y. –, hogy a kommunizmus, a világuralomra törekvô és Amerika életét veszélyeztetô bolsevizmus ügynöke. Vádjainkat az alábbiakban a következôkkel támasztjuk alá: 1. A Göndör Ferenc nevet hamisan viseli, mert névmagyarosítás tudomásunk szerint nincs. Igazi neve: Krausz Náthán. Így bevándorlási papírjait a bevándorlási hatóságok féltevezetésével szerezte, s hamis esküt tett. 2. De hamis esküt tett akkor is, amikor azt állította, hogy nem áll körözés alatt, mert a Magyar Királyi Ügyészség Krausz Náthán ellen gyilkosságban és rablásban való bûnsegédi bûnrészesség miatti körözôlevele még akkor nem évült el. 3. Göndör Ferenc Szamuelly Tibor, az 1919. évi magyarországi kommunista forradalom véres kezû hóhérának környezetéhez tartozott, vele s terrorcsapatával több alkalommal együtt járta a vidéket és ez útjairól az elragadtatás hangján számolt be. Többek között fegyveresen részt vett Császár magyar község római katolikus plébánosának kivégzésénél, majd a parókia kifosztásánál. 4. Krausz Náthán (Göndör Ferenc) a kommunista forradalmi tanács vezetôségi tagja volt, kinevezési jogkörrel. Többek között ô írta alá Heltai kommunista városparancsnok kinevezését, de magáét Szamuelly Tiborét is. Kéri Pál újságíróval együtt a forradalmi tanács igazi vezetôje volt. Tôle függött az, hogy kit neveznek ki és mivé. (Tormay Cécile: Bujdosó könyv, 19. old. [Pontosítva: Bujdosó könyv. 1. köt. Bp. 1920. Rózsavölgyi és Társa, 20. old. – Ifj. T. L])
5. A kommunista sajtóügyeket egy hármas sajtóbizottság intézte, amelynek vezetôje Krausz Náthán volt. E sajtódirektóriumot kétszer átalakították, de mindkét alkalommal a sajtófônök Krausz Náthán (Göndör Ferenc) maradt. Az elsô bizottság tagjai: Krausz Náthán (Göndör Ferenc) elnöklete alatt Magyar Gábor, Pók Ödön és Bródi nevû újságírók, a másodiké ugyancsak Krausz Náthán (Göndör Ferenc) vezetése alatt: Gellért Oszkár és Herczeg Géza. Valójában a vezetés egyedül Krausz Náthán (Göndör Ferenc) kezébe futott össze, aki teljhatalmú ura volt a sajtónak. Ugyanez a Herczeg Géza, a kommunista sajtódirektúrium tagja, a mai napig is Amerikában él és Krausz Náthán (Göndör Ferenc) lapjának állandó cikkírója és kommentátora! 6. Krausz Náthán (Göndör Ferenc) úgy került a sajtófônöki pozícióba, hogy kitúrta onnan Gellért Oszkár nevû újságírót, mert nem találta elég radikálisnak. E kitúrás során Szamuelly Tibor barátja és Kun Béla támogatása jelentették számára az „erkölcsi támogatást”. 7. 1917-ben [helyesen 1918-ban – Ifj. T. L.] Gellért [Goldmann – Ifj. T. L.] Oszkár szerkesztésében és a Légrády Testvéreknek a kiadásában megjelent „A diadalmas forradalom könyve.” Ebben 75 író és újságíró mondja el, mit harcolt a bolsevizmus érdekében. Köztük Krausz Náthán (Göndör Ferenc). Hogy mennyire vezetô szerepet játszott e bolsevista forradalomban Krausz Náthán (Göndör Ferenc), bizonyítom azzal, hogy a könyvben egyetlen csoportkép szerepel ezzel a címmel: „Újságírók a forradalomban” és e csoportképen az alábbiak szerepelnek: Magyar Lajos, Hatvany Lajos, Kéri Pál, Purjesz Lajos, Pók Ödön, Gábor Andor és Krausz Náthán (Göndör Ferenc). Hatvany Lajos, Kéri Pál és Gábor Andor ezek közül ma is vezetôségi és irányító tagja a mai magyarországi bolsevista kormányzati köröknek. 8. Hogy miként gondolkodott és viselkedett ez a bolsevista sajtó abban az idôben, amikor Krausz Náthán (Göndör Ferenc) volt a sajtófônök, szabad legyen néhány idézetet bemutatnom az akkori lapokból: Népszava: „Az egyház volt mindég a fô cinkosa a rabszolgatartó kapitalizmusnak.” – „Az iskolákban a legsötétebb és legbutítóbb dogmákkal tömték a gyerekeket, folytatva lélekgyilkos munkájukat a templomok prédikációs székeiben… most a proletár ököl lecsapott és elkergette a gyerekek mellôl a léleknyomorító fekete kísérteteket.” – A „Város” címû lapban 15 politikai, egyházi és más közéleti vezetô nevét nyilvánosan kiírja Robert Oszkár cikkíró, követeli a felkoncolásukat s így végzi a cikkét: „Vesszenek! Lógjanak! Gebedjenek!” – „Éljen a béke és a népek testvéri egyesülése!” (Akárcsak ma írnák!) – Pesti Hírlap: „Ki a hittannal az iskolából, mert a hittan nyilvánvaló hazugságokat önt a gyermekekbe!” Az „Alkotmány” címû lap akkor Prohászka Ottokárt, a székesfehérvári püspököt támadja ugyanolyan aljasul, mint ma Mindszentyt és egyszerûen „mocskosszájú püspök”-nek nevezi, aki „kanászkodik”, a „legaljasabb, leggyalázatosabb” ember. Krisztus természetesen: kommunista, csak annyiban különbözik a mai kommunistától, hogy „a maiak okosabbak, mert azok nem adják oda az életüket!”. [Pontosítanunk kell: az „Alkotmány” kifejezetten katolikus lap volt, csak idézett (az 1918. július 9-i számban) a baloldali újságokból, így a Prohászkát gyalázó sorokat a zsidó „Egyenlôség”-bôl. – Ifj. T. L.] 9. Krausz Náthán (Göndör Ferenc) legjobb barátja, Kéri Pál, készítette elô gróf Tisza István magyar miniszterelnök meggyilkolását. Kéri Pál, Károlyi bizalmasa az „Otthon Hírlapírók Körében négy óra tájban kihúzta az óráját és többek füle hallatára mondotta: Tiszának már csak másfél óra az élete.” Ebben az Otthon Körben és ebben a társaságban akkor is ott volt Krausz Náthán (Göndör Ferenc). Nem kétségtelen tehát, hogy e gyilkosság elôkészítésérôl is pontosan tudott. 10. ’Az Ember’ címû lapjában Krausz Náthán (Göndör Ferenc), mely annak idején Budapesten jelent meg – s ugyanezen a címen jelenik meg ma is Amerikában! – 1919. április 8-i számában szó szerint ezt írta: „A Magyar Tanácsköztársaságot hûségesebben és alázatosabban nem lehet szolgálni, mint ahogy én szolgálom. A proletárdiktatúrának odaadóbb, ôszintébb és lelkesebb híve nem lehet senki, mint én!” Ugyanebben a lapjában így írt Krausz Náthán (Göndör Ferenc): „Az én budapesti lakásomon azon a históriai esten ugyanis nemcsak Rabinovics József jelent meg, hanem megjelentek az új kommunista népbiztosok, élükön Kun Bélával és családtagjaikkal, csaknem teljes számban. Egészen hajnalig ott voltak nálam, közben többször elmentek a párttitkárságra tanácskozni és ezalatt Kun Béláné az Internacionálét zongorázta, énekelte nekünk igen szépen. Akkor éjszaka közölte velem ott a lakásomon Kun Béla, hogy a forradalmi tanács megalakult. Elmondta a népbiztosok névsorát és közölte velem, hogy engem sajtóügyi népbiztosnak neveztek ki. Én nyomban közöltem Kun Bélával, hogy a sajtóügyek vezetését elvállalom, de népbiztos semmi körülmények között nem óhajtok lenni… Végül is abban állapodtunk meg a kormányzó tanács illetékes népbiztosaival, hogy sajtódirektóriumot alakítunk, és ennek én leszek az elnöke. Ezt szívesen vállaltam!” Maga Krausz Náthán (Göndör Ferenc) ismeri el tehát saját lapjában, hogy kommunisták nevezték ki. Hogy pedig mennyire a kommunista forradalom népbiztosainak kegyeltje és a forradalom elôkészítôi közé tartozott, igazolja, hogy az ô lakásán tartotta titkos megbeszéléseit Kun Béla. Ha nem tartozott volna Kun Béla bizalmasai közé, vajon az ô lakásán gyûltek volna össze a bolsevizmus akkori vezetôi? Ha forradalmat készítenek elô – még akkor, amikor annak kimenetele nem bizonyos és eredménye elôre nem látható – normális ember ilyen bizalmas megbeszéléseket és értekezleteket nem idegen, de a leghûségesebb párthíve lakásán tart. S Kun Béla tudta, hogy Krausz Náthán (Göndör Ferenc) a legmegbízhatóbb bolsevista.
11. „A diadalmas forradalom” címû könyvében maga Krausz Náthán (Göndör Ferenc) dicsekszik el azzal, hogy 1918. október 31-én részt vett a Budapesti Térparancsnokság fegyveres elfoglalásában. Kommunista matrózokkal és katonákkal megrohanta a parancsnokság épületét s ott átvette a térparancsnokság vezetését, majd erre a szerepre ô nevezte ki Heltait! Ezt nem más állítja, ezt Krausz Náthán (Göndör Ferenc) maga ismeri be! 12. Krausz Náthán (Göndör Ferenc) „Az Ember” címû lapja 1950. szeptember 2-i számában „Az igazság okmányai” címen néhány „bizonyítékát” adja annak, hogy soha nem volt kommunista. Engedje meg, Elnök Úr, hogy e „bizonyítékokhoz” néhány szót szóljak. a./ Krausz Náthán (Göndör Ferenc) azzal kívánja igazolni a maga antibolsevista magatartását, hogy egy cikkrészletet közöl, melyben magát mint olyat szeretné bemutatni, aki a „megvadult túlzók” – szerinte a bolsevikiek – kikapásai ellen bátran küzdött. A cikket azonban Krausz Náthán (Göndör Ferenc) nem a bolsevisták ellen írta, hanem néhány olyan sajtóember ellen, akik úgy akarták „megfúrni” Krausz Náthánt (Göndör Ferencet), hogy kifogásolták nem elég radikális magatartását. Nem a párt, az ôt támadó és az ô állására törô emberek ellen harcolt! A harc alapjában azért tört ki, mert a nagyhatalmú sajtódirektóriumi elnök „nem engedte keresni” a többi kollégáit, mert egyedül csak a maga részére harácsolt. „Az Ember” címû akkori lapja a prototípusa volt a zsarolásra beállított újságoknak. Mivel a nagyhatalmú elnököt zsarolási ügyei miatt – ismerve Szamuelly Tiborral tartott mély barátságát – nem lehetett megtámadni, mert könnyen a támadó nyakába került volna, a Krausz Náthán (Göndör Ferenc) aljasságait megelégelt újságírók úgy kívántak vele végezni, hogy kifogásolták: nem eléggé kommunista. De magában ebben a Krausz Náthán (Göndör Ferenc) által idézett cikkben is van egy mondat, ami igazolja, hogy mennyire kommunista volt az egész ország akkori vezetôsége és ezek között Krausz Náthán (Göndör Ferenc). S ez a mondat így hangzik: „Amikor maga a Tanácsköztársaság olyan szélsô forradalmi politikát csinál, hogy aki annál szélsôbb, az valóban csal!”. Ezt a mondatot, ezt az állítást nem más írta le és idézi a maga védelmére, mint Krausz Náthán (Göndör Ferenc)! Krausz Náthán (Göndör Ferenc) azt hozza fel a maga „védelmére” 1950. szeptember 2-án, hogy az a bolsevista forradalom, melyet ô mint sajtódiktátor irányított, már nem lehetett szélsôségesebb, vagyis kommunistább! b./ Leközli Krausz Náthán (Göndör Ferenc) az Otthon Írók és Hírlapírók Köre egy bizonyítványát, melyben Bakonyi Miksa és Kóbor Tamás azt igazolják, hogy ô sohasem volt bolsevista. Ha Elnök Úr, Magyarországon élt volna, egy szót sem kellene mondanunk, elég lenne Bakonyi Miksa és Kóbor Tamás neve, hogy tudja, mennyit ér ez az egész „bizonyítvány”. De hogy mi is volt ez az Otthon Kör, ami most antibolsevista magatartásról osztogat bizonyítványokat, hadd idézzem Lakatos László tanulmányát a kommunista forradalom elôkészítésérôl, amely tanulmány a kommunista forradalom alatt jelent meg a már idézett „A diadalmas forradalom könyve” címû kiadványban. „A magyar forradalom vezére, tehetsége a nép volt! A pesti nép, a pesti utca, a pesti kávéház, a pesti piac, a józsefvárosi katona, az óbudai matróz, a hírlapíró az Otthonból!” A liberális és demokrata Gratz Gusztáv „A bolsevizmus Magyarországon” címû könyvének elôszavában név szerint megnevezi az Otthon Kört, mint a kommunista forradalom egyik legfontosabb elôkészítôjét. Ennek a kifejezett kommunista agitátorképzô iskolának a bizonyítványával akarja tehát Krausz Náthán (Göndör Ferenc) igazolni a maga antibolsevizmusát. Vagyis az egyik tolvaj igazolja a másik gyilkosnak, hogy becsületes ember. Egy rab a Sing-Singbôl bizonyítja, hogy barátja, aki a Dartmoor-i fegyház „vendége”, a tisztességes emberek közé tartozik. Ha ez meggyôzô bizonyíték Önnek, Elnök Úr, akkor nem sok reménykedéssel nézhet Amerika a harmadik világháború elé! c./ Bemutatja Krausz Náthán (Göndör Ferenc) G. Romanelli ezredes, az olasz katonai misszió akkori budapesti vezetôje bizonyítványát, mellyel ugyancsak antibolsevizmusát kívánja igazolni. Ezt a bizonyítványt Romanelli, aki egy szót sem tudott magyarul, ugyancsak e kommunista propagandaközpontnak a javaslatára írja alá. Az csak világos, hogy az Otthon Kör elôzetesen kiadott hamis bizonyítványa alapján nem véleményezhette Romanelli elôtt Krausz Náthán (Göndör Ferenc) volt kommunista sajtófônököt bolsevistának!? Romanelli ezredest pontosan úgy becsapták és félrevezették, mint most ezekkel a hamis papírokkal az Elnök Urat kívánják – talán erôs a kifejezés, de igaz! – bolonddá tenni és rávenni arra, hogy segítôtársa legyen a bolsevista ötödik hadoszlop olyan kiemelkedô tagjának, mint Krausz Náthán (Göndör Ferenc)! Ha ez a szerep megfelel az Elnök Úrnak!? d./ Leközli ugyancsak e lapjában Krausz Náthán (Göndör Ferenc) a Budapesti Újságírók Egyesülete bizonyítványát, hogy ô nem volt kommunista. Ha megnézi, Elnök Úr, az Otthon Kör bizonyítványának kiállítási dátumát – 1919. szeptember ? – és a Budapesti Újságírók Egyesülete írásának dátumát – 1919. október 9! – szabad legyen megkérdeznünk, miért volt szükség arra, hogy az Otthon Kör és Romanelli ezredes bizonyítványa után alig pár nappal Krausz Náthán (Göndör Ferenc) új bizonyítványt kérjen?! Talán csak nem azért, mert maga Krausz Náthán (Göndör Ferenc) is tudta, hogy az elsô írás hamis, Romanellit félrevezették és e két papír semmit sem ér! Sürgôsen keríteni kell tehát még egyet. De vajon ha valaki nem vett részt semmi kommunista cselekményben, miért szaladgált ilyen lélekszakadva ellenbizonyítékok után? Magyarországon 9 millió embernek nem volt papírja, mégsem zaklatta senki érte, senki sem állította, hogy bolsevista lett volna, csak arra mondták ezt, aki valóban bolsevista volt. De hogy a Budapesti Újságírók Egyesületet is megismerje, Elnök Úr, szabad legyen elmondanunk, hogy ez az egyesület a „Budapesti Újságírók Szabad
Szakszervezeté”-nek utóda volt – tagjai pontosan ugyanazok, akik a Szabad Szakszervezeté voltak. Ezekrôl pedig dr. Szabó László „A proletárdiktatúra okirataiból” címû tanulmányában szó szerint a következôket írja: „A proletárdiktatúra hatalmas segítôje volt a sajtó. A „Budapesti Újságírók Szabad Szervezete” körében már november végén agitáció folyt a kommunizmus érdekében: egyes szerkesztôségekben nagy számmal voltak kommunista újságírók… A sajtó terén a bolsevizmus, a proletárdiktatúra nem március 21-én kezdôdött, hanem gróf Károlyi erôteljes és sikeres támogatást nyújtott neki már jóval elôbb. A kormány intencióinak megfelelôen féktelen szenvedélyességgel hajszolta bele magát és az egész magyar sajtót a bolsevizmusba az Újságírók Szabad Szervezete! Elöl járt a hajszában a szervezet vezére, Göndör Ferenc” (Krausz Náthán). Hasonlóképpen nyilatkozik a liberál-demokrata Gratz Gusztáv „A bolsevizmus Magyarországon” címû mûvében, amikor a fenti szervezet szerepérôl szólva megállapítja, hogy „a forradalmi hangulat kialakulásában, megteremtésében fô része volt a sajtónak, mely oktatás és bírálat helyett kizárólag izgatott. A sajtó terelte a bolsevizmus irányába a fejlôdést… Érthetô, ha a hadsereg, az egyház, a kormány, a nemzet és minden ellen lázítottak, ami tekintély!” Ezért írta Krausz Náthán (Göndör Ferenc) sajtódiktátorsága alatt a Vörös Újság, melynek alapításában ô is részt vett, hogy „még mindég kevés burzsoá vér folyt. Kevés ellenforradalmárt végeztek ki ahhoz, hogy a rémület lidércnyomása ülje meg a lelkeket!” S tudja, Elnök Úr, ki a burzsoá? Például Ön! Az FBI minden tagja! Minden tisztességes amerikai kereskedô, iparos, vállalkozó, gyáros, tisztviselô, aki valamit egy élet munkája árán összetakarékoskodott magának! Mind burzsoá! Mind oda jut, ahol ma a vasfüggöny mögött élô szerencsétlenek: a nyomorba, a halálba, a börtönbe s mindezt a sajtó készíti elô ott is, mint mindenütt, s ebben az elôkészítésben talán senkinek sincs olyan nagy gyakorlata, mint éppen Krausz Náthánnak (Göndör Ferencnek), aki visszaélve a demokráciával, belülrôl bomlasztja Amerika ellenállását, zülleszti a lelkeket és lázít bolsevizmusra – nemcsak 1919-ben, ma is, mint ezt is bizonyítom! e./ Azzal az aláírással, hogy „ezt az okiratot több száz magyar író és újságíró látta el aláírásával, köztük olyanok, akiket politikában és világnézetben egy egész világ választ el tôlem”, a lap 2. oldalán újra egy bizonyítványt közöl Krausz Náthán (Göndör Ferenc) lapjában, amely szerint nem vett részt a „kommunizmus ideje alatt a bolsevista és terrorista agitációk”ban! A kiállítás napja 1919. augusztus 23. A bolsevizmus megbukik 1919. augusztus 1-én, amikor is Haubrich elvtársék kerülnek uralomra. A román csapatok augusztus 3-án érik el Budapestet, maga a Nemzeti Hadsereg azonban 1919. november 16-án vonul be elôször Budapestre. Vagyis Krausz Náthán (Göndör Ferenc) minden eddigi bizonyítványa olyan idôben keletkezett, amikor Magyarországon még nem volt jogrend, nem volt kormányzat, hanem a teljes bizonytalanság állapota uralkodott, amikor senki sem tudta, mi következik. A szegedi ellenforradalmi hadsereget a románok nem engedik be a Dunántúlról. A helyzet annyira bizonytalan, hogy egyáltalában azon sem csodálkoznánk, ha ilyen írás létezne, mert a bolsevista forradalomban megrémített emberek az életük megmentése érdekében egészen bizonyos, nem merték volna megtagadni ilyen írás aláírását senki részére. Ilyen „ellenforradalmi bizonyítványok” a zavaros idôkben ezerszámra készültek s a kommunista terroristák bûnpereinek tárgyalása során hivatásos gyilkosok kérkedtek, nem egy, de több ilyen igazolással, amit nem egyszer a kivégzett áldozatok hozzátartozói írtak alá, s amelyben azt igazolták, hogy a gyilkos milyen jellemes ember! Egyébként ha Krausz Náthán (Göndör Ferenc) tényleg rendelkezik ilyen bizonyítvánnyal, akkor mutassa fel az eredeti aláírásos dokumentumot fotókópiában a lapjában, hadd lássuk, hogy hányan voltak az aláírók közül a Szellemi Termékek Tanácsa, az Írói Direktórium tagjai! Tudniillik a sajtódirektórium javaslata alapján – elnök Krausz Náthán (Göndör Ferenc) – 500 író és újságíró kapott az államtól, vagyis a kommunistáktól rendszeres havi fizetést, amelynek fejében kommunista propaganda „mûveket” kellett írniok, amelyet azután névtelenül jelentettek meg. Ebben az írói névsorban Krausz Náthán (Göndör Ferenc) is az állami fizetéses kommunista írók között szerepel. Egyébként hogy Krausz Náthán (Göndör Ferenc) többet ne hivatkozzék az Otthon Újságíró Egyesületre, idézem dr. Kun Andor, az Otthon Újságíró Egyesület alelnöke Huszár Károly ny. miniszter „A proletárdiktatúra Magyarországon” címû könyvében [Bp. 1920. Ujságüzem Könyvkiadó és Nyomda Rt. – Ifj. T. L.] a 163-176. oldalakon közölt „A bolsevista sajtó” címû tanulmánya néhány mondatát (163. oldalé, 4. bekezdéstôl a 164. oldal 22 soráig): „A destruktív áramlat elsô pionírjai már a háború elôtt kezdtek besettenkedni a magyar sajtóba, de a mérsékelt gondolkodású, konzervatív hajlandóságú magyar népben közvéleményt teremteni nem tudtak s csak egy vesztett háború idegbomlásának önkívületébôl kicsiholt forradalom kaotikus zavarosában kerekedhettek a terror, szervezett erôszak eszközeivel a megkábult közhangulat felé, ragadhatták el a vezetést és alakíthatták át szélsôségekben tomboló ideáik képére majdnem az egész sajtót, amelynek egy része riadtan adta be a derekát, más része az utca népszerûségének üzleti kihasználása céljából hangosabban és türelmetlenebbül radikális lett a hódítóknál is s végül a sajtó azt a részét, amely meg akart maradni a mérsékelt és nemzeti érzés alapjain, ledorongolták a sajtó forradalmi terroristái… Olyan sajtóterror kezdôdött, amely példátlan a forradalmak történetében is! … A sajtó e forradalmár vezérei egészen urai lettek a sajtónak. Szabadszervezet címén mûködô eddig – helyes – gazdasági célokat szolgáló egyesületük kezébebe ragadta a sajtó irányítását. Szerkesztôket csapott el, megszabta a lapok irányát, lehetetlenné tette még a leghalványabb kritikát is, és ha egy-egy lap egyszer-másszor mégis bírálni próbált … feldúlták a lapok szerkesztôségeit, lerombolták nyomdáit, és halálos fenyegetésekkel fojtották bele az önérzetesekbe az ôszinte szót.” (Vajon nem Krausz Náthán (Göndör Ferenc) volt a Szabadszervezet elnöke? Vajon nem Krausz Náthán (Göndör Ferenc) volt ebben az idôben a legfôbb sajtódiktátor?!) De olvassuk tovább, mit ír ezekrôl az idôkrôl dr. Kun Andor, az „Otthon” Kör alelnöke! „Az újságírók nagy többsége agyonterrorizálva, kétségbeesett dühvel nézi, hogyan rombolják le a sajtószabadság utolsó pilléreit is, és még azt is kénytelen kínos tehetetlenségében eltûrni, hogy hivatalos testülete, az Újságírók Szabadszervezete ahányszor kifosztanak, szétrobbantanak egy-egy redakciót, nem a sajtószabadság
flagráns megsértése ellen tiltakozik, hanem mindig ilyenkor tüntetôleg a sajtó ellenforradalmi hangja ellen. A Szabadszervezet terrorral a „Budapesti Hírlap” igazgatóságából kilépésre kényszeríti a régi, nacionalista érzelmû igazgatóságot, a „Pester Lloyd” megjelenését pedig büntetésbôl betiltja egy napra, mert neki nem paríroz” (164. old. 4. bekezdés): „Ugyanez a terrorista Szabadszervezet állít ki bizonyítványt Krausz Náthán (Göndör Ferenc) részére, hogy nem volt terrorista és ilyen terrorakcióktól mindig távol tartotta magát! Akik ezeket a nyilatkozatokat aláírták, vagy közönséges, utolsó terrorista banditák, vagy megrémített és leterrorizált nyomorultak! Ha pedig Krausz Náthán (Göndör Ferenc) azt állítaná, hogy ezekrôl a terrorakciókról nem tudott, úgy idézem dr. Kun Andor tanulmányából az alábbi részt: „Közben megtörténik az elsô lapkommunizálás is. A Déli Hírlapot megveszi egy nacionalista csoport s a lap munkatársai fegyveres matrózok segélyével sajátítják ki a lapot és adják ki az új tulajdonos pénzén, de ellene. Ekkor már Göndör kézigránáttal és agyonveréssel fenyegeti meg azt lapjában, aki birtokába akarja adni jogos tulajdonosának a lapot. Március 12-én a Lovászy-párt tiltakozik a sajtószabadság megsértései ellen s ekkor a lapok utasítására e lépéséért reakciós gazembernek minôsítik Lovászyt s a Göndör lapja „politikai csirkefogóknak” nevezi a sajtószabadság védôit – „politikai zsebtolvajoknak, akik ellopják a becsületes munkával gyûjtött értékeket.” (165. old. 5-6. bekezdés) Ez tehát az antibolsevista Krausz Náthán (Göndör Ferenc) igazi arca. Ezek után Elnök Úr és az amerikai hatóságok feladata, elhiggye Krausz Náthán (Göndör Ferenc) antibolsevista magatartását az Otthon körnek még a forradalmi idôk alatt kiállított mentességi bizonyítványa alapján, vagy az Otthon Kör – tehát mint igazolásra Krausz Náthán (Göndör Ferenc) által is elismert szervezet alelnökének fenti, nyomtatásban megjelent tanúvallomását! A döntés már nem e sorok írójának a feladata! De hogy miként keletkezhettek ezek a Krausz Náthán (Göndör Ferenc) részérôl felmutatott mentességi nyilatkozatok, arra nézve hadd idézzem dr. Kun Andor megállapításait ugyane tanulmányának 169. oldaláról (5. bekezdés): „És szegény újságírók, akik fizetésükbôl tartották el családjukat, kénytelenek voltak írni a megrendelt cikkeket. Különben elvesztették kenyerüket, elvették volna lakásukat, élelmiszer-jegyeiket s börtön, esetleg halál várt volna rájuk, mint ellenforradalmárokra.” Az újságírók egy alkalommal valóban tiltakoztak a sajtószabadság eltiprása ellen, mégpedig 1919. július 8-án, de nem Krausz Náthán (Göndör Ferenc), hanem Szász Zoltán, Kis József és dr. Kun Andor, akiket Krausz Náthán (Göndör Ferenc) utasítására másnap hajnalban Szamuelly különítménye elfogott és börtönbe hurcolt! Ez az igazság, Elnök Úr, és nem az, amit Krausz Náthán hamis írásai mondanak és Krausz Náthán (Göndör Ferenc) hazudik. Egyébként szabad legyen nyomatékosan leszögeznem, hogy dr. Kun Andor közismert baloldali, liberális újságírója volt Magyarországnak, s ezt az álláspontját, hogy Krausz Náthán (Göndör Ferenc) szavait idézzem: „a Horthy-rémuralom alatt” sem változtatta meg! Mivel pedig a bolsevista propagandisták közismert trükkje odaát Elnök Úrék hazájában, hogy mindenkit, aki leleplezi ôket, náci, nyilas banditának bélyegeznek, nyomatékosan felhívom Elnök Úr szíves figyelmét, hogy Huszár Károly „A proletárdiktatúra Magyarországon” címû könyvében többek között a következôk írtak cikkeket: dr. Pethô Sándor, a közismert baloldali, amerikai és angol szövetséget és barátságot sürgetô, jobboldalellenes lap, a Magyar Nemzet fôszerkesztôje, báró Korányi Frigyes, zsidó származású, liberális volt pénzügyminiszter, Faragó Miksa, az OsztrákMagyar Bank zsidó származású ellenôre, dr. Kovalóczy Rezsô, az Ipar- és Kereskedelmi Kamara közismert baloldali és liberális gondolkodású titkára, Fenyô [Fleischmann – Ifj. T. L.] Miksa, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvezetô igazgatója, a magyarországi nagytôke vezetô egyénisége, liberális világnézetû és zsidó származású harcosa, dr. kakucsi Liebner János pápai kamarás, dr. Praznovszky Iván rendkívüli követ, baloldali beállítottságáról közismert külügyi tisztviselô, dr. Fábián [Feuermann – Ifj. T. L.] Béla, a zsidó származású és Dachaut járt liberális politikus, dr. Szabó László,a liberális „Az Est” szerkesztôje és dr. Prohászka Ottokár megyéspüspök. Ismétlem, mindezt azért tartom fontosnak leszögeznem, hogy számolnom kell Krausz Náthán (Göndör Ferenc) olyan hazudozásával, hogy fent hivatkozott könyv „antiszemita”, avagy hogy „nácik” írták! Ugyanitt kell leszögeznem, nem azért írok e levelemben tudatosan mindég Krausz Náthánt (Göndör Ferencet), mert „antiszemita izgatás”-t kívánok elkövetni, hanem egyedül és csakis azért, mert Göndör Ferenc álnév, hamis papírok alapján, s nincs módomban ôt csak Krausz Náthánként megnevezni: de hogy azt ne mondhassa, nem róla van szó, teszem a családi neve után mindenkor zárójelbe mostani hamis nevét! f./ Cikke további folytatásában Krausz Náthán (Göndör Ferenc) hivatkozik „Az Ember” szeptember 2-i számában Zilahy Lajosra, aki róla hálával emlékezett meg 1919 végén lapjában, mint aki az írókat a bolseviki terror elôl megvédte. Zilahy Lajos író, mint az elsô kommunista forradalom élharcosa, az Írói Direktórium tagja, 1945-ben a Szovjet-Magyar Társaság elnöke! Kár, hogy nem Kun Béla igazolja, vagy Rákosi Mátyás, hogy Krausz Náthán (Göndör Ferenc) antibolsevista. Ennyire az amerikai hatóságok tájékozatlanabbságára, helyzet-nem-ismerésére alapozni csalárdul egy védekezést, az amerikai hatóságok és az FBI szellemi képességének teljes lebecsülését jelenti! g./ Hivatkozik Krausz Náthán (Göndör Ferenc) arra, hogy ellene hány alkalommal tüntettek a New York-i kommunisták! Elnök úr, nagyon régi és elkoptatott bolsevista trükk, hogy egyes embereket támadnak csak azért, hogy azok még jobban befurakodhassanak a gyanútlan felsôbb rétegekbe. Ha annyira gyûlölnék Krausz (Göndör) elvtársat, akkor sohasem jelenhetett volna meg az 1945-1946-os években Magyarországon a kommunista sajtóban cikke, sôt nem is egy cikke! Ez
a döntô és nem néhány kiparancsolt és utasítással ellátott utcai csavargó és újságíró handabandázása! Elnök úr, az Ön gyakorlatában nem fordult még elô, hogy „kiátkozott kommunisták, kiábrándult bolsevisták” állottak szovjet szolgálatban?! h./ Megemlíti Krausz Náthán (Göndör Ferenc), hogy 25 éves újságírói jubileumára 162 aláírással Magyarországról üdvözlô táviratot kapott. Ha Elnök Úrnak egyszer módjában lesz látni ezt a táviratot, ne vegye tolakodásnak, ha mi, magyarok is kíváncsiak volnánk arra, hogy kik az aláírók! Nagyon fontos s döntô bizonyíték ez a távirat, csak látni kellene! i./ Leközöl Krausz Náthán (Göndör Ferenc) egy nyilatkozatot, amelyet a „Magyar Újságírók Egyesülete”, állítása szerint 1934. január 16-án küldött címére. E bizonyítvány ugyan nem azt cáfolja, hogy nem volt szerepe a bolsevista forradalomban, csak azt, hogy segítette az újságírókat. Hogy viszont e segítség mit jelentett, arra nézve idéztem már dr. Kun Andor vallomását. Egyébként felhívom szíves figyelmét arra, hogy ezt a bizonyítványt is az a Márkus Miksa írta alá, aki a forradalom alatt is vezetôségi tagja volt a két kommunista újságíró szervezetnek. j./ Végezetül e lapban Krausz Náthán (Göndör Ferenc) Drózdy Gyôzô „Az Írás” címû chicagói lap tulajdonosának 1928. augusztus 5-i számában megjelent cikkére hivatkozik. Erre nézve csak szabad legyen azt a megjegyzést tennem, hogy „Az Írás” prokommunista lap. Megint a dartmoori fegyenc igazolja a sing-singi gyilkosnak, hogy ártatlan bárány. 13. Bár kissé hosszúra nyúlt Krausz Náthán (Göndör Ferenc) „bizonyítványai”-nak méltatása, de nem hagyhatom szó nélkül „Az Ember” 1949. november 26-i számának 3. oldalán megjelent kis hírt sem, amit „Vértes Marcell tanúságtétele 1930-ban” címen közöl a maga védelmére Krausz Náthán (Göndör Ferenc). A tanúságtétel szerint „Te pedig, Göndör Ferenc újságíró, megfogtad a vöröskatonát a nyakánál és egy jó nagyot belerúgtál és kilökted az ajtón puskástól, szuronyostól és kézigránátostól együtt. Csak úgy repült le a lpcsôkön.” Vértes Marcell szerint „kétszer olyan nagy marcona vöröskatona, kézigránátos Lenin-fiú” volt az, akit Krausz Náthán (Göndör Ferenc) kirúgott. – Lehetséges, de egyet kérdek, Elnök Úr, ismeri Ön a szovjet rendszerben a politikai rendôrség hatalmát? El tudja Ön képzelni, hogy valaki, egy szembenálló újságíró ki merjen rúgni egy Cseka, NKVD, GPU ügynököt, fôleg ha az fegyveresen jelenik meg valahol, kivéve, ha maga is felsôbb vezetôje ennek a gyilkos szervezetnek? Ilyet csak az merészel tenni, akinek olyan hatalom van a kezében, hogy kirugdoshatja az állami hatalom legfôbb terroristáit. Egy Szamuelly, egy Kun Béla megtehette, vagy egy Korvin-Klein Ottó, vagy megtehette Krausz Náthán (Göndör Ferenc), mert olyan politikai hatalom volt a kezében. Ha semmi más nem bizonyítaná, de Vértes Marcell ez, a Krausz Náthán (Göndör Ferenc) által is igaznak elismert tanúságtétele igazolja napnál fényesebben, hogy Krausz Náthán (Göndör Ferenc) kezében nemcsak a sajtó terén volt hatalom, hanem olyan óriási befolyása volt, hogy kirúghatott, lelökhetett a lépcsôn egy nála kétszer magasabb Lenin-fiút, s az még csak visszabeszélni sem mert! Elnök Úr, mi történne azzal az amerikaival, aki belerúgna egy amerikai rendôrbe, lerúgná a lépcsôkön! Becsuknák? S Krausz Náthán (Göndör Ferenc) ezt bántatlanul megtehette! Elnök Úr! Hét oldalon bizonyítottam! Erre azonban azt mondhatja, hogy ez a múlt! Azóta Krausz Náthán (Göndör Ferenc) megváltozott és demokratikus, becsületes amerikai lett. Elnök Úr, nem változott! Bizonyítok. Mégpedig maga Krausz Náthán (Göndör Ferenc) szavaival és „Az Ember” címû lapjában megjelent írásaival. 1936. augusztus 29-én ezt írta lapjában: „Nekünk azt kell kívánnunk és elôsegítenünk (!), hogy Szovjet-Oroszország erôben, hatalomban minél nagyobbra nôjön. Mi tehát a munkásosztály szempontjából kárhozatosnak tartjuk annak a 16 férfinak munkáját, akik állítólag Trockij irányítása mellett próbáltak belsô felfordulást elôidézni Szovjet-Oroszországban és halomra gyilkolni Sztálint és az ô munkatársait!” 1936. augusztus 29-én (a Tuhacsevszkij-per tárgyalása kapcsán, amikor nyíltan és titokban több mint félmillió embert gyilkoltak meg s több milliót hurcoltak kényszermunka-táborokba) ezt írja: „Eddig tökéletes erkölcsi gyôzelmet aratott a moszkvai tárgyalóteremben a sztálini politika.” 1946. július 13-án Mindszenty hercegprímásról így írt Krausz Náthán (Göndör Ferenc) lapja: „Buta vagy mint a tök, édes öcsém, Mindszenty. Tanulatlan, mûveletlen, hihetetlen uzsorása vagy Krisztus vallásának, egyszerûen: az a népbutító gonosztevô vagy, akit az Isten botozna ki nemcsak a hercegprímási fotelbôl, de a legparányibb falu plébániájáról is, mint sikkasztóját a katolikus eszmének és tolvaját a szeretetnek, megértésnek, de elsôsorban türelemnek, édes öcsém, Mindszenty… Vonulj kolostorba, Minus.” Kíván e pár sorhoz, Elnök Úr, megjegyzést? Nem! Mindszenty a vasfüggöny mögötti keresztény, krisztusi ellenállás legnagyobb mártírja, akit pontosan azonos szavakkal aposztrofál ma is, 1946-ban Krausz Náthán (Göndör Ferenc), amely szavaknak a használatát az elsô kommunista forradalom vezette be az újságírásba az egyház és Krisztus ellen. 1949. december 10-i számában ezt írja Krausz Náthán (Göndör Ferenc): „Szent esküvésünk, hogy mi ezután is a Garbai Sándorok útját járjuk!” Elnök Úr, nem bizonyos, hogy tudja, ki volt Garbai Sándor. Garbai Sándor volt az 1919-ben Magyarországon tombolt elsô proletárdiktatúra, bolsevista terroruralom forradalmi kormányzótanácsának és a Népköztársaság elnöke! Krausz Náthán (Göndör Ferenc) tehát a legnagyobb aljassággal arra épít, hogy itt Amerikában
hivatalos körök úgysem olvassák a lapját: ha olvassák is, nem tudják, kicsoda Garbai Sándor, és így ô lapjában nyugodtan biztosíthatja Sztálint és a Kominform tanácsát, hogy mutasson bármit a külszín, hagyják békében, hogy Truman elnöknek, Spelmann érseknek írogasson, ô maradt, aki volt és ma is a világbolsevizmus útját járja! Ezt nem mi állítjuk róla, ez Krausz Náthán (Göndör Ferenc) nyomtatásban nyilvánosan megjelent kommunista önvallomása. De továbbmegyek. 1950. szeptember 2-i számában az elôbbiekben méltatott hamis bizonyítékait felsoroló cikkét e szavakkal fejezi be Krausz Náthán (Göndör Ferenc): „Semmit nem bántam meg abból, amit egész küzdelmes életemen át cselekedtem és hasonló helyzetben mindent pontosan ugyanígy tennék! Lapozgatok a több mint három évtizedes – már 1918 óta harcoló – „Az Ember” régi számaiban és teljes ôszinteséggel, minden bûnbánat nélkül, sôt tagadhatatlan büszkeséggel vallom be, hogy egyetlen sort, sôt egyetlen szót sem volnék hajlandó visszavonni abból, amit az idôk során Budapesten, Bécsben, New York-ban leírtam. Nekem elhihetik a barátok, bajtársak és embertestvérek: MARADOK, AKI VOLTAM…” Mi, magyarok, ebben soha egy pillanatig nem kételkedtünk, hogy Krausz Náthán (Göndör Ferenc) marad az, aki volt, csaló, hamisító, rablásban és gyilkosságban felbujtó és bûnsegédi bûnrészes, megrögzött kommunista és propagátor, utolsó, aljas, hazug kis poloska, aki most ott Amerikában készíti elô az alkalmas pillanatot, hogy Amerikát is lángra gyújtsa a bolsevizmus, és ô valamelyik kisajátított lakásból – vagy akár az FBI elnöki szobájából kéjelegjen a New York utcáin a lámpavasakon rugdalózó amerikaiak haláltusájában! Mi tudtuk, most már Elnök Úr sem mondhatja többé, hogy nem tudta! Mi megtettük a kötelességünk, most már az Elnök úron a sor, hogy ha Amerika élni akar, szintén megtegye a kötelességét! Hogy mit, azt Elnök Úr jobban tudja, mint mi. Isten óvja Amerikát s minden becsületes országot a bolsevizmustól. Németország, 1950. október 6. Alföldi Géza«
Alföldi Géza a Hídverôk szerkesztôségében
