Alexandru Jakabházi ÉDENI MÉLYSÉG
530 120, Csíkszereda / Miercurea Ciuc Szász Endre u. / str. Szász Endre, 28. Románia / România, Hargita megye / jud. Harghita T +40 730 600 335
[email protected] www.palgallery.ro
•
A(BIS) ÎN PAR ADIS
Temesvári Nyugati Egyetem / Universitatea de Vest din Timişoara
Temesvári Képzőművészeti Egyetem / Facultatea de Arte şi Design Timişoara
Támogatók / Sponsori / Sponsors: ParaFarm Gyógyszertár / Farmacia ParaFarm
Pál Aukciósház és Galéria / Galeria de Artă şi Casa de Licitaţii Pál
Alexandru Jakabházi ÉDENI MÉLYSÉG A(BIS) ÎN PAR ADIS
Csíkszereda Polgármesteri Hivatala / Primăria Municipiului Miercurea Ciuc
© Alexandru Jakabházi © Pál Aukciósház és Galéria / Galeria de Artă şi Casa de Licitaţii Pál
A kiadásért felel / Editat de / Published by: Pál Ágota, Pál Gábor A kiállítást rendezte / Organizatorul expoziţiei / Organizer of the exhibition: Csillag István Fordítás / Traducere / Translation: Vorzsák Gyöngyvér Korrektúra / Corectura / Proof-reader: Ferencz S. Csilla
Grafikai terv és könyvtipográfia / Proiectare grafică şi tehnoredactare / Graphic design and editing: Csillag István Nyomda / Tipografie / Printing-house: Tipographic, Csíkszereda / Miercurea Ciuc
Pál Aukciósház és Galéria / Galeria de Artă şi Casa de Licitaţii Pál Csíkszereda / 2012 / Miercurea Ciuc
A
lexandru Jakabházi most kiállított munkáival festőként mutatkozik be, de magával hozza grafikusi műhelyéből sajátos jelvilágát. A művésznek azon képessége, hogy üze netét két különböző jelrendszerben, a grafika és a festészet jelnyelvén fejezze ki, véleményem szerint már önmagában is a műteremtés bonyolultságáról és mélységéről tanúsko dik. Ugyanakkor Alexandru Jakabházi teljesíti az avantgárd művésszel szemben támasztott mindenkori elvárást: a „művészetek szintézisét” célozza meg, nem elégszik meg az egyes művészeti ágak által nyújtott sajátos formai esz köztárral. Alexandru Jakabházi ilyen módon két különböző nyelvezet szintézisét tűzi ki céljául, egyfajta „alkímiai nász ban” olvasztva eggyé őket. Éppen ez a nász teszi lehetővé, hogy kiteljesítse üzenetét, utat nyitva megannyi értelme zési lehetőségnek, hogy elrejtse „vizuális javait”, miközben éppen megosztja őket mindannyiunkkal a legnagyobb és legcsodálatraméltóbb nagylelkűséggel. Előbb említettem azt az „alkímiai nászt”, amelyben a metszet és a festészet egyesül, és ez a megnevezés illik is a Jakabházi szintézisére, hiszen az „alkímiai nászhoz” hasonlóan itt is inkább egy aszketikus egybeolvadás tör ténik. A maszkulin és ugyanakkor szigorúan fegyelmezett metszet, abbéli vágyában, hogy festészetté váljon, meg zabolázza ez utóbbit, és eltávolítja a megszokott, mond hatnánk „érzékeinkre ható örömöktől”. Ez a lemondás kétségtelenül a mélyebb és biztosabb „szellemi örömök” felé vezet. Itt mindenekelőtt arra utalok, hogy Jakabhá zi vásznairól hiányoznak az érzékeinket gyönyörködtető látványelemek, cserében a geometrikus megjelenítés félreérthetetlen tisztasága jellemzi őket. De itt nem a mi világunk geometriája jelenik meg, a tér és a tömeg három dimenziójába „befogva”, hanem más világoké, amelyek ben a hosszúság, szélesség, mélység mellé a gesztus di namikája, az életteli lendület és az összhangra törekvő, de talán leginkább esetleges, előreláthatatlan energiák társulnak. Egy ilyen termékeny, ingatag geometria, felté ve, hogy mégiscsak geometria, mindig célba ér, bármen� nyi kerülőre és a sors bármennyi próbatételére lenne is
szükség ahhoz, hogy ezt a mérhetetlenül távoli és mégis furcsán közeli célt elérje. Közeli ez a cél, amennyiben en nek a geometriának a „közmegegyezésen alapuló jelei” azonosulnak, összeolvadnak, eggyé válnak a művész spontán gesztusával. Ahogy annak idején a dadaisták, ezzel a próbálkozá sával Alexandru Jakabházi is a spontán gesztus „kezde ményezésére tesz kísérletet”. Minden képe a nap és a pil lanat ajándéka. Mindenik vászon „jelentése”, „tartalma”, vagy ahogy az avatatlanok mondanák, „mindaz, amit ezek a vásznak kifejeznek”, a művész megéléseit jelentik, és mivel másképpen nem közölhetők, a pillanat, a napok „véletlenszerűségének és töredékességének” megraga dásával válnak láthatóvá. Miközben a művész műtermében tartózkodtam, hogy megnézzem legutóbbi munkáit, az „emlékezet köz vetítőrétegeinek” spontán, prousti reakciója hatására egy olyan zenei élmény idéződött fel bennem, amely már ma napság, ha nem csalódom, felejtésbe merült. Karl Heinz Stockhausen zeneszerző kísérletéről van szó. Csapatának tagjaival megegyezett abban, hogy hét napra bezárkózik zenei „műhelyének” zárt terébe, és ott hagyja, hogy megrohamozzák ennek a röpke időnek a „zenei élményei”, rögzítette is őket, ezért ezt a zenedara bot, mely egyszerűen a „várakozás” és „meghallás” eset legességének fejleményeiből született, Aus den sieben Tagen-nek nevezte el, ami szabad fordításban A hét nap alatt előbukkanó, A hét napból érkező, hét napig tartó mű teremtés, de nem isteni teremtés, amit talán a hetes szám is suggallna, hanem egy „másodrangú”, világi, emberi léptékű teremtés, de óriási mértékű és félelmetes mély ségű, mint amilyen nagy méretű és félelmetes a labirintus, amellyel Jakabházi vásznai is rokoníthatók, megszólítva a bennünk rejlő érzékenységet, intelligenciánkat, a felisme rő felfedezés félelmeit és örömeit. Dr. Cristian Robert Velescu, egyetemi tanár, műkritikus
5
A
stăzi Alexandru Jakabházi ni se prezintă sub chipul pictorului, aducând cu sine, din atelierul graficianu lui, lumea lui de semne. Capacitatea artistului de a-şi rosti mesajul în două „chei” distincte, aceea a picturii şi a gra vurii este deja – în opinia mea – un semn al profunzimii şi al complexităţii actului creator. Totodată, Alexandru Jakabházi împlineşte dezideratul dintotdeauna al artis tului avangardist: nemulţumit de formele particularizate prin care se exprimă, dat fiind că a optat pentru „o anu me artă”, artistul avangardist îşi ia drept ţel chiar „sinte za artelor”. Către o asemenea ţintă se îndreptă, cred, şi Alexandru Jakabházi, urmărind sinteza a două limbaje distincte, pe care le contopeşte într-un fel de „nuntă al chimică”. Tocmai această nuntire îi îngăduie să-şi închidă mesajul deschizându-l, să-şi ascundă „bunurile vizuale” tocmai în clipa în care le împărtăşeşte nouă tuturor cu o maximă şi, desigur, admirabilă generozitate. Tocmai am amintit de „o nuntă alchimică” la care gra vura şi pictura sunt chemate. Termenul mi se pare potrivit, căci aidoma „nunţii alchimice”, şi sinteza pe care Jakab házi ne-o propune este una mai degrabă ascetică. Gravura masculină şi totodată sever disciplinată, tinzând să devină pictură, o domoleşte pe aceasta din urmă, îndepărtând-o de obişnuitele, aş spune, „bucurii ale ochiului”. Această renunţare va conduce, neîndoios, către mai profundele şi mai sigurele „bucurii ale minţii”. Prin aceasta vreau să afirm că lipsindu-şi pânzele de deliciile senzorialităţii, Ja kabházi le conferă, în schimb, claritatea unor demonstraţii geometrice. Nu este însă evocată geometria lumii noastre „încastrate” în cele trei dimensiuni ale spaţiului-volum, ci aceea a altor lumi, în care lungimii, lăţimii şi profunzimii li se asociază dinamica gestului, a elanului vital, a energiilor sincretice, dar, mai cu seamă, energiile aleatoriului, acelea ale neprevăzutului. O asemenea geometrie fertilă, insta bilă, întrucât rămâne totuşi geometrie, ajunge mereu şi
6
mereu la ţintă, de oricâte ocoluri şi încercări ale hazardu lui ar fi nevoie pentru a atinge această ţintă, nemăsurat de îndepărtată şi totuşi straniu apropiată. Apropiată întrucât „semnele convenţionale” ale acestei geometrii, se identi fică, se contopesc, fac una cu gestul spontan al artistului. Precum altădată dadaiştii, şi Alexandru Jakabházi – cu acest ultim demers al său – „lasă iniţiativa” gestului spon tan. Fiecare tablou al său este un dar al zilei şi al clipei. „Semnificaţia” fiecărei pânze, „conţinutul” ei sau, cum ar zice profanii „ceea ce aceste pânze reprezintă” este chiar trăirea artistului, de necomunicat în alt mod, o trăire ajunsă la vizibil prin captarea „arpegiilor aleatorii” ale momentu lui, ale zilei. Aflându-mă în atelierul artistului, pentru a mă pune la curent cu producţia sa recentă, printr-o reacţie spontană, de natură proustiană a releelor memoriei, mi-am amintit de o experienţă muzicală astăzi – dacă nu mă înşel – uita tă. Aceea a compozitorului german Karl Heinz Stockhau sen. Consimţind – el şi echipa sa – la o recluziune benevolă pe intervalul a şapte zile în spaţiul limitat al „atelierului” său, compozitorul s-a lăsat asaltat şi a captat „darul so nor” al acestui răstimp, motiv pentru care piesa generată prin simpla „aşteptare” şi „ascultare” a evoluţiilor aleato riului a fost intitulată Aus den sieben Tage, ceea ce poate fi tradus liber prin Ivit din cele şapte zile, sau Venind din cele şapte zile, şapte zile de creaţie, o creaţie nu demiurgică, aşa cum cifra şapte ar putea sugera, ci una „de ordin se cund”, lumească, omenească, însă de-o amploare şi o profunzime redutabile, precum amploarea şi profunzimea labirintului, cu care pânzele lui Jakabházi se şi înrudesc de altfel, prin aceasta solicitându-ne afectivitatea, inteligen ţa, spaimele, bucuriile şi emoţiile descoperirii deopotrivă. Prof. univ. dr. Cristian Robert Velescu, critic de artă
T
oday Alexandru Jakabházi introduces himself as a pain ter, bringing from his Graphics studio the universe of signs characteristic for a graphic artist. The ability of the art ist to transmit his message through two different „keys” of communication, that of the gravure and that of the painting, is in my oppinion in itself a sign of the deepness and the com plexity of his act of creation. At the same time Alexandru Jakabházi meets the expectations towards an avant-garde artist: the avant-garde artist aims at the synthesis of art, and because as long as he is displeased with the particularized forms of expression of his art branch, he opts for a „certain art”. I think, that Alexandru Jakabházi takes a sight on the above mentioned principle, when he chooses to unite two distinct languages, which he joins in a kind of „alchemical marriage”. Exactly this match enables him to close up his message unfolding it, to hide his „visual goods” just at the very moment when he is sharing them with all of us with an immense and admirable generosity. I have just mentioned the „alchemical marriage” of gra vure and painting. This term seems to me appropriate, be cause like in the case of an „alchemical marriage”, the syn thesis that Jakabházi offers to us, is rather an ascetic one. The masculine and at the same time strictly self-disciplined gravure, wishing to become painting, tames this later one, estranging it from the conventional, so to say, „delights of the eye”. This renunciation will naturally lead towards the much deeper and more secure „delights of the spirit”. Here I mean, that bereaving his canvases from the delights of the senzoriality, Jakabházi confers them then again the clarity of some geometrical demonstrations. And yet, this is not the evocation of the geometry of our world „embordered” in the three dimensions of the space and the volume, it is rather the geometry of other worlds, where one can as sociate to the terms of length, latitude and deepness the dynamics of the gesture, the vital swing, the sincretical energies, but most of all the energies of the eventuality, of the unforeseeable. Such a fertile and instable geometry, remarking, that it still remains geometry, hits always the
target, no matter how many roundabouts and how many trials of the fate were necessary to get at that target, that seems unmeasurably far off and yet awkwardly close. Close in the extent, that the „coventional signs” of this geometry, identify themselves, fuse and become one with the sponta neous gesture of the artist. Like the dadaists in former times, Alexandru Jakabházi „launches the initiative” of the spontaneous gesture with this last endeavour of his. Every painting is a gift of the day and of the moment. The „significance” of each canvas, its „con tent”, or as the profane viewers would say „everything, that these canvases represent” is just the experience of the artist, something, that cannot be communicated in another way, an experience which becomes visible through catching hold of the „accidental arpeggios” of the day and of the moment. On the occasion of a visit in the studio of the artist, when I was about to make a review of his latest works, through a spontaneous, proustian reaction of the relays of memory, I recalled a musical experiment, which today is already for gotten. It was an experiment of the german composer Karl Heinz Stockhausen. He and the members of his team con sented to withdraw for seven days ino the limited space of his „studio”, where the composer was assailed and captivat ed from the „sonorous gifts” of that periode, and the piece, which came into being simply by „waiting for” and „listening to” the evolutions of the hazard, was entitled Aus den sieben Tagen, which would mean in free translation Something that occured in the seven days, or Resulting from the seven days, seven days of creation, but not a demiurgical creation, as the number seven would suggest, but a creation of „secondrank”, a worldly, human creation, yet one of a notable extent and profoundness, like the amplitude and the profoundness of the labyrinth, with which the canvases of Jakabházi are anyway akin. They demand from us, visitors affectivity, in telligence, the fears and the delights of discovery alike. Dr. Cristian Robert Velescu, university professor, critic of art
7
2000-től a Temesvári Nyugati Egyetem (Képzőművészeti Kar) design tanszékének lektora, docense és egyetemi tanára. A Romániai Képzőművészeti Szövetség (UAP) tagja.
Önálló kiállítások:
Alexandru Jakabházi 1954. 03. 20., Dés / Dej (RO)
[email protected]
Tanulmányok:
1974 – Andrei Mureșanu Líceum, Dés; szellemi elindítója, tanára: Szervátiusz Elena 1981 – kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, grafika szak; tanárai: Feszt László és Ioachim Nica 2005 – temesvári Nyugati Egyetem, doktori iskola DLA
1985 – Ramuri Galériák, Craiova 1986 – Képzőművészeti Galéria, Zsilvásárhely 1988 – Sirius Galéria, Nagyszeben 1997 – Képzőművészeti Galéria, Nagyszeben 1999 – Frezia Galéria, Dés 2000 – BWS Galéria, Winnenden (D) Képzőművészeti Galéria, Dornhan-Furnsal (D) 2004 – Carola S. Galéria, Temesvár 2009 – Helios Galéria, Temesvár 2010 – Szegedi Akadémiai Bizottság Székháza (HU) 2011 – Atelier 202 Galéria, Nagyapold
Munkahely:
Több mint 200 nemzetközi és 100 csoportos kiállításon vettem részt Romániában és külföldön 1986 és 2012 között.
Studii:
Expoziții individuale:
1994–1999 között a Nagyszebeni Képzőművészeti Líceum grafika tanára.
1974 – Liceul Andrei Mureșanu Dej – profesoara și îndrumătoarea lui spirituală: Elena Szervátiusz 1981 – Institutul de Arte Plastice „Ion Andreescu” din Cluj, secția de grafică; profesori: László Feszt și Ioachim Nica 2005 – Universitatea de Vest din Timișoara, școala docotorală, DLA
Locul de muncă:
Între 1994–1999 profesor de grafică la Liceul de Artă Sibiu. Începând cu anul 2000 adjunct, conferențiar și profesor universitar la Catedra de Design a Universității de Vest din Timișoara (Facultatea de Arte Plastice). Membru în Uniunea Artiștilor Plastici din România (UAP).
8
1985 – Galeriile Ramuri, Craiova 1986 – Galeria de Artă, Târgu Jiu 1988 – Galeria Sirius, Sibiu 1997 – Galeria de Artă, Sibiu 1999 – Galeria Frezia, Dej 2000 – Galeria BWS, Winnenden (D) Galeria Art, Dornhan-Furnsal (D) 2004 – Galeria Carola S., Timișoara 2009 – Galeria Helios, Timișoara 2010 – Sediul Comitetului Academic din Szeged (HU) 2011 – Galeria Atelier 202, Apoldu de Sus A participat la mai mult de 200 de expoziții internaționale și 100 de expoziții de grup în România și în străinătate în perioada 1986–2012.
Studies:
1974 – „Andrei Mureșanu” High School Dej – his spiritual guide and teacher: Elena Szervátiusz 1981 – Ion Andreescu Institute of Fine Arts, Cluj-Napoca, Graphichs department – his teachers: László Feszt and Ioachim Nica. 2005 – West University of Timișoara, Doctoral School DLA
Workplace:
Between 1994–1999 Graphics teacher at the High School of Fine Arts Sibiu. Since the year 2000 assistant, then associate professor at the Design department at the Faculty of Fine Arts of the West University of Timișoara. Member of the Romanian Artists` Union.
Individual exhibitions:
1985 – Ramuri Galleries, Craiova 1986 – Art Gallery, Târgu Jiu 1988 – Sirius Gallery, Sibiu 1997 – Art Gallery, Sibiu 1999 – Frezia Gallery, Dej 2000 – BWS Gallery, Winnenden (D) Art Gallery, Dornhan-Furnsal (D) 2004 – Carola S. Gallery, Timișoara 2009 – Helios Gallery, Timișoara 2010 – Seat of Szeged Academic Committee (HU) 2011 – Studio 202 Gallery, Apoldu de Sus He participated in more than 200 international exhibitions and more than 100 group exhibitions in Romania and abroad in the period of 1986–2012.
Megoldott konfliktus / Conflict aplanat / Eased conflict vegyes technika, vászon / tehnică mixtă pe pânză / mixed technique, canvas; 50x50 cm; 2012
Dinamikus struktúrák / Structuri dinamice / Dynamic structures vegyes technika, vászon / tehnică mix tă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Korlátozott megegyezés / Acord limitat / Limited agreement vegyes technika, vászon / tehnică mixtă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Önkutatás / Căutarea sinelui / Search of the self vegyes technika, vászon / tehnică mix tă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Várakozás / Așteptarea / Waiting vegyes technika, vászon / tehnică mixtă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Asszisztált kommunikáció / Comunicare asistată / Assisted communication vegyes technika, vászon / tehnică mix tă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Tükröződés / Oglindire / Reflection vegyes technika, vászon / tehnică mixtă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Nézeteltérés / Dezacord / Clash of views vegyes technika, vászon / tehnică mix tă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Kontrasztok / Contraste / Contrasts vegyes technika, vászon / tehnică mixtă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
Strukturált harmónia / Armonia structurată / Structured harmony vegyes technika, vászon / tehnică mix tă pe pânză / mixed technique, canvas; 50x50 cm; 2012
Narancssárga közvetítő / Mediator oranj / Orange mediator vegyes technika, vászon / tehnică mixtă pe pânză / mixed technique, canvas; 40x40 cm; 2012
A látszaton túl / Dincolo de aparențe / Beyond the appearances vegyes technika, vászon / tehnică mix tă pe pânză / mixed technique, canvas; 50x50 cm; 2012
Alexandru Jakabházi ÉDENI MÉLYSÉG
530 120, Csíkszereda / Miercurea Ciuc Szász Endre u. / str. Szász Endre, 28. Románia / România, Hargita megye / jud. Harghita T +40 730 600 335
[email protected] www.palgallery.ro
•
A(BIS) ÎN PAR ADIS
