SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Jegyesség Balog Boglárka és Jobbágy Tamás (Miskolc)
Gyermekáldás Kis–Hajdu Sámuel: 2011. november 24. (Zita és Sanyi gyermeke, Szentes)
Alkalmaink Ifjúsági konferenciánkat 2011. november 26-án rendeztük meg Miskolcon, a Belvárosi Baptista Gyülekezetben. A nap témája: „Eladó a lelked?” Elõadó Ifj. Zimányi József lp. testvér, aki délelõtt ebben a témában, délután pedig személyes életérõl, megtapasztalásairól tett bizonyságot. lásd: www.tesz.net Csongrádon a következõ könyvtári alkalmon, 2011. december 17-én, Gál Lajos testvér tart elõadást „A jászoltól a mennyországig” címmel. (Az mp3 formátumú felvételek és a kivetített diák letölthetõk a csongrad.tesz.net oldalról.) 2012. január 21-én (szombaton) tábori fórumot tartunk a Sajószentpéteri Baptista Imaházban.
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés a Testvéri Szövetség Egyesület címén: 5520 Szeghalom, Táncsics M. u. 18/1.
[email protected] Számlaszám: OTP 11733003-20119502-00000000 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2011. IV. negyedév
2012. február 18-án lesz megtartva a Berettyóújfalui Filadelfia Baptista Gyülekezet imaházában a Testvéri Szövetség Egyesület éves közgyûlése.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnénk megköszönni mindazon személyek vagy közösségek támogatását, akik az elmúlt esztendõben anyagi téren vagy más területeken (úgy mint idõráfordítás, kétkezi munka, vagy egyéb áldozatvállalás) hozzájárultak szolgálatunkhoz.
Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak!
Kiadó: A Testvéri Szövetség Egyesület Az egyesület honlapja: www.tesz.net Felelõs kiadó: Bohus András Felelõs szerkesztõ: Frank Róbert A szerkesztõség tagjai: Bohus András, Elek Sándor, Gál Lajos, Giricz László, Máté Andrásné, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Bálint Géza, Elekné Szoboszlai Réka, Bálintné Száraz-Nagy Hedvig, Szvetnyik Melinda, Urbán László Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1400 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
9. évfolyam • 4. szám
2011. IV. negyedév
„Akiknek nincs semmi kárhoztatásuk” (Róm 8,1) Elõbb azokról, akiknek van! Mindenek elõtt a gonosszá vált, Isten ellen felfuvalkodó (Ez 28,14-17), emberek iránt erõszakossá, sõt gyilkossá vált ördögöt (Jn 8,44) kárhoztatja az Úr, és bünteti örök kárhozattal (1Tim 3,6). Készen van a szörnyû tûzhely részükre (Ézs 30,33), melynek tüze a hívõk elragadását hamarosan követõ armageddoni csata után fog fellobogni. Ide kerül akkor az ördögi hármasság második és harmadik személye, a fenevad és a hamis próféta (Jel 19,20). Ide kerülnek a végítélet napján (2Pét 3,10-13) az ördög (Jel 20,10) és követõi is, az Isten Szellemét káromló (Mt 12,31-32), felebarátaik iránt pedig (Mt 25,41-46) erõszakos, sõt gyilkos szándékú emberek is. Ezek sokasodnak napjainkban (2Tim 3,1-7) az egész földön, minden országban. A Sátán szelleme gerjeszti bennük a hazafias, a pártos, a mûvészinek vagy tudományosnak tartott elméleteket, de a vallásos hiedelmeket is (Tit 1,16). Mindezt hazug (Ez 13,22), gyilkos szellemben.
Az emberiség másik nagy része Istentõl kapható hit (Ef 2,8) hiányában (Mt 7,7-8) a földi halál után a pokolba jut (Lk 16,23) bûneik, istentelen és embertelen életmódjuk miatt (Lk 16,19-23). Innen az utolsó ítéletkor szabadulnak. Akkor azonban Istennek véren váltott gyermekei iránt olykor tanúsított jócselekedeteik (Mt 25,3140), és felebarátaik iránti tisztességes (2Móz 19,11) olykor segítõkész - viselkedésük jutalmaként az új földön a békeország lakosai lesznek (2Pét 3,7,10, 13), ahol Isten áldásaiban részesülnek (Jel 21,4). Mivel a bûn minden emberre elhatott (Róm 5,12), kik azok, akiknek nincs e mostani földön semmi kárhoztatásuk? A megtért és újonnan született hívõknek (Róm 8,1), akik bûnbocsánatban és a Szentszellem ajándékában is részesültek (ApCsel 2,38). Õk Istentõl tanulják a szeretetet minden ember iránt, s gyûlöletet minden bûn, mindenekelõtt saját öröklött bûnös indulataik és kívánságaik ellen (1Pét 1,18-19). Ez alapfeltétele az Úr
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS hûtelenné vált az Úrhoz, és egyre nagyobb teret ad a bûnnek. Ebbõl a bemocskolt és elgyötört állapotból akkor menekíti ki az Úr, ha megvallja bûneit. Ám ha tartósan megmarad bûneiben, az Úr elõveszi „kemény” ostorát, a testi betegséget. Ebbõl a még elgyötörtebb állapotból is csak akkor szabadulhat, ha bûneit megvallja az Úrnak (1Jn 1,5-10). Azután mindazoknak, kiknek fájdalmat okozott istentelen-embertelen testiességével (Jak 5,16). Bûnvallás után megújulhat a hívõ ifjúsága, még a testi ereje is (Zsolt 103,3-5). Akik pedig megátalkodottan ellenállnak Isten akaratának, s megmaradnak bûneikben, az Úr abbahagyja az ostorozást (Ézs 1,5-6), és hazaviszi gyermekét. Elõbb azonban kiégeti lelkébõl a bûnös ellenszegülést (1Kor 3,11-15). Ott álltam egy testvér betegágya mellett, aki már napok óta agonizált. „Nem tud meghalni...” - sajnálkoztak az atyafiak. Arra kértem az Urat, elégelje meg gyermekének szenvedését, és vigye haza a Mennybe. Aznap éjjel meghalt. Egy testvér a másnap reggeli ébredés után elmondta feleségének, mit álmodott: „Az udvarukon álltam, és láttam, amint egy nagy fekete kígyó ott tekerõzik. Aztán hirtelen öszszerándult, mintha valaki ráütött volna, és sietve elmenekült. Azt gondolom, hazavitte Urunk a beteg testvért.” Ez a szenvedõ testvér tõlem idõsebb és tapasztaltabb volt, megtérésétõl a haláláig hûséges bizonyságtevõje az Úrnak, de idõnként teret adott kemény indulatainak, hiába figyelmeztettem. A Sátán (Jel 12,9) nyilván ezt mardosta lelkében a földi halála elõtt. Nem ilyen hazamenetelt kívánok sem magamnak, sem kedves olvasóimnak (Zsid 13,7). id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael
követésének, a tanítványságnak (Lk 14,26-27). Nos, a tanítvány lehet szófogadó, és lehet engedetlen, felkészületlen, amit Mestere büntetni kénytelen. Az a hívõ, aki biblikusan neveli gyermekét, vesszõvel fenyíti szükség esetén (Péld 23,13-14). Mennyei Atyánk is ostorral fenyítette választott népét bûnös engedetlenségük miatt (3Móz 26,18). Egyszülött Fiának vérén megváltott, szeretett gyermekeit is ostorral fenyíti, ha abbahagyják a hit szép harcát, ha nem tusakodnak öröklött bûnös adottságaik ellen (Zsid 1,4-11). Õk tehát nem az örök tûzbe jutnak a végítélet után, nem is a pokolba, hanem itt e földön fenyíti õket engedetlenségük és bûneik miatt, hogy haláluk után a mennyei Jeruzsálembe vihesse õket, amely alászáll majd az új földre (Jel 21,10,27). Mikor és hogyan fenyíti az Úr az övéit? Amint a hívõ nem ellenõrzi a szemét (Mt 5,28), a nyelvét (Jakab 1,26; 3,2,6; Péld 10,19), teret ad a kísértésnek. Ha azonnal megbánja és megvallja az Úrnak, ez nem bûnnek, hanem gyarlóságnak minõsül (Zsid 4,15). Ám ha öröklött testiességének egyre nagyobb teret ad, megszûnik közössége az Úrral, és a valóban istenfélõ (Mt 18,20) atyafiakkal is, tehát szellemileg élettelenné válik (Róm 8,12-13). Ezek után sokasodnak életében a bûnök (Gal 19-24), minden kegyesnek tûnõ viselkedése és beszéde erõltetett hazugság, amibe belefárad, és egy idõ után abba is hagyja. Az Úr ilyenkor kényszerül ostorozni szeretett gyermekét, hogy bûnvalló töredelemre bírja. Az Õ „szelíd” ostora az egyre növekvõ lelki békétlenség. Hiába szenteskedik, filozofál, mûvészkedik, poénkodik mások elõtt, a különféle szerepjátszás közben mindig tudja, hogy
2
HAJNALFÉNY
2011. IV. negyedév
Hajnalfény Betegeink - betegségeink „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében. És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki” (Jak 5,14-15).
mai egyházi gyakorlattól, de Isten országától igen. A harmadik lehetséges ok az, hogy a hívõk attól félnek, hogy a beteg az imádságot követõen sem fog meggyógyulni. Ezt a félelmet szeretném eloszlatni a következõkben. Vajon azt akarjuk mondani, hogy Isten gyermeke ne forduljon orvoshoz? Korántsem! Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy minden esetleges orvosi beavatkozás elõtt forduljunk Istenhez az Ige által leírt módon. Ha ezt tesszük, akkor nyugodtak lehetünk a következményeket illetõen. Az olajjal való megkenetés nem jelenti azt, hogy Isten feltétlenül természetfeletti módon fog beavatkozni, inkább jelenti, hogy a beteget a szellemi elöljárók Isten oltalmára bízzák, az Õ kezébe teszik. Ilyenkor adhat az Úr azonnali természetfeletti gyógyulást, enyhülést, adhatja ugyanezt valamivel késõbb, és az is elõfordulhat, hogy végül orvoshoz kell fordulni. Áldás alatt legyen minden orvosi kéz és mûszer, mely beteg, sérült hívõt érint! Ha Isten kezébe tettük betegeinket, betegségeinket, akkor ennek minden velejáróját, következményét is az Õ kegyelmes kezébõl fogadhatjuk. Ellenkezõ esetben embereknek szolgáltattuk ki magunkat. De ugye testvéreim, a mi Urunk Jézus nem ezért váltott meg minket magának? Gál Lajos, Szeghalom
Asa királyról azt olvassuk, hogy betegségében sem az Urat kereste, hanem az orvosokat (2Krón 16,12). Ez a bûn még inkább fenyeget napjainkban, az orvostudomány elõrehaladtával. Pedig Isten Igéje ezen a téren sem hagy bennünket eligazítás nélkül. Azt tanácsolja, hogy a beteg hívassa magához a gyülekezet véneit, azok kenjék meg olajjal, és a beteg rendezze bûneit. Miért nem mûködik ez ma megfelelõen Isten népe között? Egyik oka a beteg sötétségben járása. Bûneit takargatja, megvallani nem akarja, így inkább a testet igen, de a lelket megvizsgálni nem tudó orvosokat választja a mindenható Isten helyett. Másik oka ennek az, hogy nincsenek igazi vének, ha öregek még akadnak is gyülekezeteinkben. Ahelyett, hogy engedelmeskednének az Igének, és erre tanítanák a rájuk bízott lelket, azt bizonygatják, hogy annak idején az olajjal való megkenés volt az orvosi eljárás, és „korszerûen” ez azt jelenti, hogy egyszerûen a beteg hívõ forduljon orvoshoz. A Biblia ilyetén „korszerûsítése” nem idegen a
23
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET voltak éltük végéig, és soha nem láthattak sem holdat, sem napot, eleségül csupán kenyeret és vizet kaptak. Így maradtak együtt a sötét tornyokban mind az élõk, mind a halottak, bûzölögve, elrothadva, egészen addig, míg aztán már senki nem maradt életben. Néhányuk három napig egy falat kenyeret sem evett, csakhogy a többinek tudjon enni adni. Aztán hamarosan egy szigorú rendeletet bocsátottak ki Zwingli közbenjárására. Az állt benne, hogy bárkit, aki zürichi területen elfogadja az új keresztséget, azonnal, minden további kihallgatás és fegyelmezés nélkül fojtsák vízbe.9 De ezekkel a rendeletekkel már nem lehetett megállítani a mozgalmat, ami megállíthatatlanul tört elõre, és kért helyet a történelemben. Elek Sándor, Berettyóújfalu
Zieglschmid-i kiadásában számol be.7 Imádság után George felemelkedett, és megkérte Conrad Grebelt, hogy hitének vallomására keresztelje meg, hogy így részesülhessen Isten akaratából az igazi hívõ keresztségben. Amikor letérdelt, Conrad megkeresztelte, mert közöttük akkor nem volt senki felszentelt pap, aki a szolgálatot hivatalosan elvégezhette volna. Ezután a többiek is megkeresztelkedtek. Így mélységes istenfélelemben az Úrnak ajánlották magukat együttesen. Felszentelték egymást az evangélium hirdetésére. Ezzel a cselekedetükkel a testvérek elszakadva a Zwingli-féle református irányzattól egy új felekezet alapjait fektették le, amit ma a történelemtudomány svájci anabaptizmusként ismer. Tehát ekkortól számíthatjuk a svájci anabaptizmus születését. Ez az elsõ keresztség egyértelmûen a reformáció legforradalmibb cselekedete volt. Egyetlen más esemény sem szimbolizálta ily tökéletesen a Rómával való szakítást. Itt keresztények egy kis csoportja merészelt gyülekezetet alapítani, de csakis újszövetségi minták alapján.8 Így terjedt az anabaptista mozgalom, üldözéseken és sok szenvedésen keresztül. A gyülekezet naponként gyarapodott, és létszámban is növekedett. Zwingli határozottan lefektette, és hirdette a szószékrõl is, hogy a hívõ felnõttek keresztelése helytelen, mert azt már gyermekkorban kell elvégezni. Tehát ezt az új látásmódot nem szabad eltûrni. Még a kormányt is uszította, hogy birodalmi jóváhagyás alapján járjanak el, és akik az anabaptista tanokkal egyetértenek, azokat fejezzék le. Végül olyan intézkedések vették kezdetüket, hogy több mint húsz embert, özvegyeket, terhes asszonyokat, szüzeket kegyetlenül sötét tornyokba zártak. Itt
1. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 15. 2. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 20. 3. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 17. 4. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 21-22. 5. U. o. 23. 6. William R. Estep: Az anabaptisták története. Magyarországi Baptista Egyház kiadó, Budapest, 2004. 25. 7. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 24. 8. William R. Estep: Az anabaptisták története. Magyarországi Baptista Egyház kiadó, Budapest, 2004.26. 9. Wenger, John Christian. Glimpses of Mennonite History and Doctrine. Scottdale, Pennsylvania: Herald Press, 1947. 35.
22
TANÍTÁS
2011. IV. negyedév
Képmutatás - a farizeusok kovásza „Ezenközben mikor sok ezerbõl álló sokaság gyûlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az Õ tanítványainak mondani: Mindenekelõtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk 12,1).
képmutatás. Mennyi bûntõl és bajtól megóvná a Gyülekezet tagjait ez a beszéd, ha olyan komolysággal vennénk, mint Aki szólta! Ha Isten az egyébként szánni való és szeretett, Reá kíváncsi és Õ érte odatóduló ezrek helyett csupán a hitének cselédeihez fordul; vajon mennyire kezeljük, vagy inkább kezeltük (egykoron, a hitéletünk elsõ szakaszában) kellõ odafigyeléssel mi ezeket az életmentõ szavakat?! Tartok tõle, hogy többségünk nem szembesült a megfelelõ módon a képmutatás veszélyeivel. Pedig Urunk ezen intése további hívõ életünk: növekedésünk, szolgálatunk és kapcsolataink alapjait óvja. Miért? Egészen egyszerûen: mert ha képmutató vagy, nem tudsz növekedni, nem hiteles a szolgálatod, és nem õszinték a kapcsolataid. Mi tehát a képmutatás, amely ilyen következményeket vonszol maga után? Mi ennek a lényege? Minthogy a képmutatás beszédben és/vagy cselekedetekben nyilvánul meg, kell, hogy legyen egy alanya; a képmutató. Foglalkozzunk tehát vele is - a képmutatóval, és ne csak a képmutatással -, mert így sokkal személyesebb a dolog. A képmutató magát más színben igyekszik feltüntetni, mint amilyen valójában. Általában olyan színben, mint amilyet szerinte - az éppen adott környezete elvár,
Napjainkban ilyen sokezres tömeg legkivált sporteseményeken, koncerteken és politikai megmozdulásokon szokott összeverõdni. A sokaság ezeken azt kapja, amiért megy. (Az más kérdés, hogy mindenki elégedetten távozik-e majd végül vagy sem, de tény, hogy õk a fõ érintettjei az alkalomnak.) A fenti ige viszont egy olyan eseményre enged nekünk bepillantást, ahol a tülekedõ ezrek elõl témánk kulcsmondata elrejtve marad. A figyelmeztetõ intelem nem mindenkié - sõt, nagyon is keveseké: csakis az akkori - és a mai tanítványoké! Az isteni gondoskodás sohasem a tömegek igényei felé fordul. A többség (akaratának) elsõdlegessége nem tartozik az Isten országában gyakorolt elvek közé. (Jó lenne ezt sokkal komolyabban vennünk!) Az Úr Jézus elsõ, és mindenkinek szóló parancsa ez: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15). A tanítványokhoz szóló elsõ számú - hiszen így mondja: „mindenekelõtt” - felhívása pedig a farizeusok kovászától óv, amely a
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS az oka a te makulátlanságodnak …! Mielõtt azonban farizeus olvasónk megkönnyebbülve hátradõlne karosszékében, hogy: „lám, mégsem vagyok egyedül … sõt, úgy tûnik, mindenki hozzám hasonló, ugye …,” vegyük szemügyre a nagy különbséget: A farizeus (és most célszerû lenne odalapozni a Mt 23hoz, a Mk 12,38-hoz és a Lk 11, 37-tel kezdõdõ igeversekhez, hogy mit is kell tudni a farizeusokról és írástudókról - az egykoriakról úgy, mint a maiakról) - tehát a farizeus a képmutató mivolta miatt az, aki. Gyümölcse a képmutatás, amely mint kovász munkálkodik. Úgy is mondhatnánk: a képmutatás kovásztermészetû. Igen. Kevés is elég belõle, hogy „a tésztát megkelessze”, azaz döntõ változásokat munkáljon ott, ahol helyet kapott. Mivel pedig romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt - hiszen gyümölcsérõl ismerszik meg a fa -, ezek a rossz irányú változások vagy kelevények romlást hoznak. Igyekeznek meg-, és elrontani téged is, aki nem vagy ugyan farizeus, de a kovász ott van az életedben. Nem vigyáztál! Nem figyeltél az igére. Emberekre figyeltél, és jónak gondoltad azt, ami nagyon is emberi. Bocsánat a kifejezésért, de „felültél” egy képmutatónak. Ha egyszer láthatnánk a képmutatás útját! Kiindul egy farizeustól - mert így mondja a Szentírás -, aztán begyûrûzik a Gyülekezetbe, és hívõrõl hívõre ragad. Bizony! Mindez akár úgy is történhet, hogy mire hozzád jut, már sehol egy farizeus. „Csak” éppen a kovásza, amit lehet, hogy a legjobb testvér ad neked tovább. Ha nem vigyáztál, immár veled is növekedett a fertõzöttek tábora! A kovász dolgozik. Ezért kovász. Ne a farizeusoktól óvakodjál! Õk csak test és vér. Õket szeressed! Az ellenség: a
vagy helyesel. Ezek minden esetben emberi elvárások. Mást gondol, mint amit mond, vagy tesz. Nem akarja felfedni magát. Óvakodik attól, hogy nyílt lapokkal játsszon. Titkolja valódi véleményét. Kísérõje a félelem, amely egyrészt állandó sakkban tartja a képmutató megfelelési kényszerét, másrészt szüntelen ott lebeg a „lebukás” veszélye. Híjával van a szeretetnek, noha mutatni igyekszik. Miért hát a képmutatás? A célskála széles: lehet egy rövid úton elnyerhetõ egyszeri - jó benyomás megszerzése ugyanúgy, mint egy komolyabb cél elérése (lejjebb még szó lesz errõl az indítékoknál), vagy akár egy egész életre szóló tartós színjáték - amivel legrosszabb esetben a képmutató olyannyira azonosul, hogy az eredeti személyiségét végleg felcseréli egy élethosszig tartó más szerepre. Ez a fajta „új élet” végzetes, mert megmaradt a régi keretek között: annyi történt, hogy az óember tovább torzult. „Hát a képmutatás nem a világi ember problémája?” - kérdezhetik azok, akik még nem olvasták, vagy nem gondolták át a Luk 12,1-et: „Nemcsak azoknak sajátja, akik az Istent nem ismerik?” Hát, nem! Sõt! Az Úr Jézus nem is a világi élet képmutatóiról szól itt, hanem a hívõ, vagy inkább a vallás behozta, s a hívõket is fenyegetõ és elérõ képmutatásról. Témánk tehát leszûkül a vallásos képmutatásra, s ennek alanyaira - egyben áldozataira - a vallásos ill. hívõ képmutatókra: azaz RÁNK is! (Igen, még mielõtt pálcát törnénk a „gazdák”, a farizeusok felett, akiktõl ez az egész, mint kovász ered ...) Bizony, ránk, de hogy még inkább szûkítsük a kört: RÁD. És ha mégse, akkor a szemedben lévõ gerenda
4
EGYHÁZTÖRTÉNET hogy 1523 májusában vitát folytatott Zwinglivel a gyermekkeresztséggel kapcsolatban, és Zwingli egyetértett azzal, hogy a gyermekeket nem kellene megkeresztelni azelõtt, mielõtt hitbeli felvilágosítást nem kapnak. John Hottinger azonban a következõképpen panaszkodott Zwinglire: „Ma így prédikál, másnap visszavonja, azaz évekkel ezelõtt azt prédikálta, hogy nem kell megkeresztelni a gyermekeket, most viszont ismét amellett szól”. A helyzet kellemetlensége abból fakadt, hogy Grebel azokat az alapigazságokat fejtette ki, és azokhoz ragaszkodott, amelyekre korábban Zwingli tanította. Gyakorlatilag ez volt a helyzet a gyermekkeresztséggel kapcsolatban is. Zwingli végül úgy látta, hogy cselekvésre kényszerül. A testvérek pedig szintén magyarázatot követeltek Zwingli álláspontjával kapcsolatban. Folyamodvánnyal fordultak a tanácshoz, hogy arra kérjék Zwinglit, gyõzze meg õket a Szentírás alapján nézetérõl. 1524 december közepe táján Zwingli és támogatói összeültek egy hitvitára, de csak egy testvérnek engedélyezték, hogy részt vegyen azon. Zwingli és a testvérek közötti másik vitát 1525. január 10-én tartották.4 A testvérek részérõl Conrad Grebel, Felix Manz, és William Reublin szónokolt. Bullinger, aki szintén jelen volt az emlékezetes vitán, a következõ összegzését adta a testvérek által képviselt álláspontnak: „Gyermekek képtelenek hinni, nem képesek megérteni a keresztelés jelentését. Keresztelést csak
2011. IV. negyedév
olyan hívõk esetében lehet gyakorolni, akiknek az Evangélium hirdettetett, akik megértették azt, önként vágyják a keresztelést, készek meghalni óemberüknek, és egy új életet kezdeni. Mindebbõl a gyermekek semmit nem értenek, ennélfogva a keresztség nem lehet rájuk nézve alkalmazandó”. Bullinger, a testvérek keserû ellensége, kétségtelenül hitelesen tudósít errõl a vitáról. A zürichi tanács a schaffhauseni hatóságoknak adott beszámolójában egyszerûen azt közölte, hogy Zwingli megállapította, hogy „semmi rossz” nincs a gyermekkeresztségben (nichts unrechtes). Majd a tanács kiadott egy rendeletet, hogy mindazok, akik nem keresztelik meg újszülött gyermeküket annak 8 napos koráig, azok számûzettessenek. A tanács késõbb élesen fellépett a testvérek ellen más módon is. Január 21-én újabb rendelkezés látott napvilágot, amelyben megtiltották Conrad Grebelnek és Felix Mantznak további összejövetelek tartását.5 1525. január 21-én valószínûleg azért találkozhattak, hogy megvitassák szorult helyzetüket. Mindenesetre köztudott, hogy néhány nappal a vita után a testvérek valóban találkoztak Felix Mantz otthonában Grossmünster közelében, és elkezdték gyakorolni a hívõk újrakeresztelését. Itt Conrad Grebelt választották meg a zürichi testvérek vezetõjévé, aki jelentõs lépéseket tett az anabaptista mozgalom létrehozásáért.6 Errõl az emlékezetes alkalomról egy résztvevõ, George Blaurock a hutteri testvérek legrégebbi Krónikájának 1943-as
21
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
1523 nyarán Simon Stumpf a Zürich melletti Hoengg-bõl való pap elment Zwinglihez, és elébe tárta egy új keresztény egyház megvalósításának a tervét. Grebel és Stumpf is úgy érezték, hogy Zwingli túlságosan lassan és óvatosan halad elõre reformációjában. Különösen a katolikus mise gyakorlásának folyamatos fenntartását kifogásolták. Zwingli azonban nem értett egyet tervükkel. A második hitvitát 1523 októberében tartották, amelyre azonban a tradicionális katolicizmus képviselõi nem jöttek el. Itt ismét felismerték a Szentírás egyedüli tekintélyét, de olyan cselekedetekre, mint pl. a mise eltörlése, nem szánták el magukat. Ennél a második hitvitánál Grebel kijelentette, hogy: „az egyetlen, mindenekfelett álló dolog a mise eltörlése”. Zwingli azonban mint jól taktikázó államférfi, csak olyan változások kieszközlésére volt hajlandó, amelyeket a városi tanács jóváhagyásával véghez tudott vinni. Azt pedig látta, hogy a városatyák nem készek ilyen nagy mértékû változtatásra. Így a következõket válaszolta Grebelnek: „A tanács fog dönteni a mise ügyében”. Ekkor Simon Stumpf felkiáltott: „Ulrich mester, nincs joga ahhoz, hogy ezt a döntést átruházza a tanácsra. Az ügy már eldõlt. Isten Lelke (a Szentíráson keresztül) eldönti”. Ezek után hazamenvén Stumpf már felhagyott a mise gyakorlásával Hoenggben.2 Zwingli látta a nagytanács makacs ragaszkodását a miséhez, ezért úgy döntött, hogy inkább saját tanítványival hasonlik meg a mise kérdésében. Így a második hitvitán az úrvacsora körüli vita közben Zwingli és Grebel nyílt összeütközésbe kerültek. Az 1524. január 20-i disputát követõen azonban nagy volt a megmozdulás. Azon
20
a tavaszon minden mûvészeti alkotást, minden „szent” relikviát, minden oltárt, gyertyát, minden feszületet eltávolítottak a zürichi templom épületébõl. A belsõ falakat fehérre festették, hogy eltakarják a szent képeket és freskókat. Az épületek Isten Igéje hirdetésének gyülekezõhelyeivé váltak, nem pedig „szent” templomokká. A katolikus mise liturgiája azonban mégis folytatódott az 1525-ös év nagyhetéig. A Zwingli-féle reformáció más városokra, valamint Dél-Németország egyes területeire, és Svájc más kantonjaira is átterjedt. A fõbb központok Bázel, Bern, Schaffhausen, St. Gallen és a német Strassburg voltak. Svájc katolikus kantonjai katonai szövetségbe tömörültek a Zwingli-féle reformáció ellen, de a háborút csak az utolsó pillanatban tudták végül elhárítani a Cappel-i békével (1529). 1531-ben aztán mégis háborús konfliktus tört ki. Zwingli maga is részt vett egy kisebb csatározásban a katolikusokkal 1531 õszén, az ún. Cappel-i csatában, és október 11-én esett el a csatamezõn.3 Az elõbbiekbõl is kiderül, hogy Zwingli és Grebel elsõ nagy vitája a mise miatt alakult ki, ami a kettõjük közti szakadáshoz vezetett. A másik nagy látásbeli különbség a keresztség módjának a gyakorlása volt. Viszont Zwingli korábbi látása ellenében - látva a nagytanács hozzáállását ebben a kérdésben - visszakozott. Egy ideig tartotta magát ahhoz a nézethez, hogy jobb lenne nem megkeresztelni a gyermekeket, hanem inkább megvárni, amíg õk önálló döntéshozatalra képesek, és vállalják, kérik ezt. 1525-ben ismerte el ezt írásban is, követõi pedig folyamatosan ragaszkodtak ehhez a látáshoz. Dr. Balthazar Hubmayer azt mondta,
TANÍTÁS képmutatás! Vedd észre, hogy teret kapott a gyülekezetben, a közösségben! Amikor nem „az Istennek igazsága jelentetik ki hitbõl hitbe” (Róm 11,17), hanem a képmutatás terjed testvérrõl testvérre... Az elöljárók, vezetõk és a hitben érettebb testvérek felelõssége különösen is nagy: ha az általuk bemutatott példa nem kovászmentes, kevés kivételtõl eltekintve - követõik sem lesznek (maradnak) azok. A helyes példa ez: „Legyetek az én követõim, mint én is a Krisztusé” (1Kor 11,1). Részletes taglalás nélkül hadd legyen még megemlítve - sokak okulására - a képmutatás egyik leggyakoribb elõfordulási színtere: a közösségben történõ hangos imádságok ideje. Címzettjüket és irányukat tekintve ezek az imák vegyesek. Egy részük célba ér, a többi viszont emberi megfelelés okán elakad. Komolyabban kell vennünk, hogy Aki a szíveket és veséket vizsgálja, nem becsapható. Ha egyszer láthatnánk a képmutatás útját! - ismétlõdik az óhaj. De ha jobban átgondoljuk: nem szükséges látni. Emberöltõk nem lennének elegendõek a feltárásához. Ami elégséges: tudni azt, hogy az Édenkertbõl indult. „Csakugyan azt mondta az Isten …?” A hazugság atyjának elsõ beszédei ezek Isten emberéhez. Õ pedig emberölõ volt kezdettõl fogva. Igaz, milyen félelmetes? Amikor kiderül, hogy a képmutatás a hazugság egyik válfaja ...?
2011. IV. negyedév
És ami még elégséges, ami így van megírva: „Elég néked az én kegyelmem...” (2Kor 12,9) - azt elfogadni. Az Atyának elég volt a Fiú véres áldozata. Elfogadta. A golgotai kereszt-oltár Báránya „egyetlen egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid10,14). Ha ez Neked is elég, akkor mi szükség még a képmutatásra? A továbbiakban állj ellene, és elfut tõled! (Jak 4,7). Még egy fontos kérdés: Vajon mindig képmutatók vagyunk, ha az adott helyzetben nem azt mondjuk, mutatjuk, ami - legalábbis szerintünk - a leginkább magától értetõdõbb lenne? Mire gondolok? Arra, hogy ne vádold magadat képmutatással, ha nem vagy az! De másokat se! Mert az, hogy nem vagy képmutató, nem azt jelenti, hogy mindenkinek - úgy, ahogy van - megmondod az igazságot. („Ami a szívemen, az a számon!” tartja a mondás, elismerve a szókimondást mint erényt.) Van, amikor a tapintat, az alkalom körülményei, a békesség megõrzése, vagy a hallgatóság összetétele stb. nem engedi, hogy egybõl azt szólja a szád, ami a szíveden van. Máskor meg a gyöngyeidre kell vigyáznod, nehogy a disznók elé vessed azokat. Ez nem képmutatás, hanem már - bölcsesség. Mindig az indíték a lényeg. Aki pedig a szíveket és veséket fürkészi, jól látja mindezt. Álljon itt most segítségül a két legfõbb képmutatói indíték, amelyek gyakran igencsak összefonódnak.
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
1. A maga javát keresi - rövid vagy hosszú távon, egyszer vagy tartósan. 2. Valakinek ártani akar - a becsapástól a félrevezetésen át az elpusztításig. Gondold végig a te indítékaidat, indulataidat! „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban” (Fil 2,5). Ezen indulat alapja a szeretet. Kizárja a képmutatást, mert kizárja a félelmet. Ha pedig a képmutatás kívül maradt, nem lesz teljesíthetetlen az 1Kor 16,14-bõl ismert - sokunknál eddig csak vágyálomként elkönyvelt ige: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” Befejezésül még néhány gondolat a képmutatás ellenszerérõl. A szellemek megvizsgálásának ajándékával bíró hívõ rostáján aligha megy át a képmutató, bár lehetnek kivételek. A képmutatók kiszûrése mégsem egyedül ezen ritka karizma mûködésének függvénye. Nemcsak nekik szól a „Ne higgyetek minden léleknek ...” (1Ján 4,1) figyelmeztetés. A legbiztosabb védelem Isten Igéjének tiszta ismeretében, értésében, elhívésében és alkalmazásában rejlik. „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága”- írja a 119. Zsoltár. Az Úr Jézus (továbbá az Õ hûséges szolgáinak) beszédeivel és gyakorlatával kell összevetnünk a látottakat, hallottakat, vagy éppen beszélgetõ partnerünket. Nem kell ettõl megijednünk, hiszen a hívõk igénylik az ilyenfajta összehasonlítást. Mesterükhöz szeretnének hasonlítani, ezért elbírják, sõt örömmel veszik a kritikát. A juhok ismerik a pásztor hangját: „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai” (Róm 8,14).
A képmutató másként reagál. Szélsõséges esetekben elõbb vagy utóbb kimutatja a foga fehérjét. Vége a nyájas mûsornak. Melyek ezek az esetek? Amikor erõs indulatba jön, vagy amikor veszélyhelyzetbe kerül, mert sarokba szorítják, de akkor is, ha gyõztes pozícióban gondolja magát. Különös, de éppen akkor, amikor így leleplezõdik, onnantól megszûnik kémutatónak lenni. Tudunk még egy felettébb szélsõséges esetrõl, ahol ugyancsak lehullik az álarc. Amilyen ritka, olyan kívánatos esemény ez: amikor a farizeus megtér. Ki tudja, talán vannak még napjaink farizeusai között is Nikodémusok és Saulusok! Egyik, már idézett Igénk segíthet a feléjük való szolgálatunkban: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” Így lehet különösen jó reménységünk a fentebb hivatkozott farizeus olvasónk felõl is, hiszen õ tudja magáról, hogy hányadán is áll. Õ és a hozzá hasonlók megmenthetõk, ha engedményt ugyan nem, de türelmes szeretetet igenis kapnak, amikor erre alkalom adódik. Befejezésül hadd kívánjak ilyen alkalmakat mindannyiunk hívõ gyakorlatában, mert ezek ránk nézve ugyancsak nagy fontossággal bírnak. Miért? A Mt 7-ben Jézus minden intõ szolgálat feltételét - amely alól témánk sem kivétel - így összegez: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki elõbb a gerendát a te szemedbõl, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébõl!” (Mát. 7,3-5) Tomka János, Püspökladány
6
EGYHÁZTÖRTÉNET
2011. IV. negyedév
Egyháztörténeti szemelvények A svájci anabaptizmus A svájci anabaptizmus megértéséhez szükséges röviden megemlékeznünk Ulrich Zwingli életérõl. Zwingli a bazeli és berni iskolákban tanult, majd a bécsi és bazeli egyetem hallgatója volt. 1506-ban, 22 éves korában Svájcban, Glarus városában lett pap. 1513ban elkezdte tanulmányozni a görög nyelvet, azért, hogy eredetiben olvashassa, és így jobban megértse az Újszövetséget. 1516-ban Einsiedelnben telepedett le, ahol szolgálatba állt. Igehirdetéseit itt biblikus tartalom és hangsúly jellemezte.1 Einsiedeln városának érdekes eredete volt. Ezt a települést katolikus zarándokok számára hozták létre. Itt helyeztek el egy ereklyét, ami nagy vonzerõvel hatott a katolikus hívek számára. Elmondások szerint több, mint százezer ember látogatta meg évente az einsiedelni fekete Szûz Mária-szobor kegyhelyet. Zwingli prédikált ez ellen a gyakorlat ellen, babonás kultusznak titulálva azt. Közben tovább folytatta a görög nyelvû Újszövetség tanulmányozását. 1518-ban erõteljesen fellépett a bûnbocsátó cédulák árusítása ellen, ezért decemberben a zürichi nagy székesegyház papjainak és igehirdetõinek helyõrségéhez hívták be. A szószéken azonban Zwingli ügyesen felmentette magát. 1519. vége felé Zwingli megismerkedett Luther írásaival, amelyek mély nyomot hagytak benne. Ezek nyitották fel a szemét több katolikus túlkapással szemben. Zwingli sokkal tartozott Luthernek, bár késõbb ezt már nem volt hajlandó elismerni. 1519. januárjától a zürichi Gross-
münster templom prédikátora lett. Ez év egy másik eseménye igazi reformerré változtatta Zwinglit. Zürichben elterjedt a pestisjárvány, és Zwingli is elkapta a betegséget. Nyomorúságában, tehetetlenségében, amikor közelinek tûnt a halál, Zwingli megadta magát Istennek. Késõbb környezetében hamar kialakult egy kis létszámú bibliakör, amelynek tagjai közé tartozott a késõbbi anabaptista vezetõk közül Conrad Grebel és Felix Mantz. 1520-ra már a dézsmaszedés, a böjt, a szerzetesség, az elhunyt szentek közbenjárása, és a purgatóriumban való hit ellen prédikált. Emiatt a szerzetesek Luther követõjeként vádolták. 1522. júliusában titkon feleségül vett egy Anna Reinhart nevû özvegyasszonyt. Mégis hivatalosan csak 1524-ben jelentette be ezt a házastársi kapcsolatot. Zwingli három hitvitát tartott a katolicizmus témakörében. Az elsõt a zürichi városházára hirdette meg 1523. január 29én. Hatvanhét cikkelyben támadta szinte mindazt, aminek sajátosan köze volt a katolicizmushoz: a misét, a böjtöt, a zarándoklatokat, a bûnbocsátó cédulákat, a purgatóriumot, a szentek imádatát, a fülbe gyónást, a papi cölibátust, a szerzetességet és a pápaságot. Még a gyermekkeresztség helyességét is megkérdõjelezte. A városi tanács támogatta ezekben, mégis a fõ eredményt a közgondolkodás megváltozása jelentette. A kolostorok hamarosan elnéptelenedtek, a papok, apácák megnõsültek, férjhez mentek, de a mise és a gyermekkeresztség megtartása a korábbiakhoz hasonlóan nagy méretekben tovább folytatódott.
19
SZÖVETSÉG
2011. IV. negyedév
KÖNYVAJÁNLÓ
TANÍTÁS
Könyvajánló
„Szüntelen imádkozzatok”
Miért késik az ébredés? (Evangéliumi Pünkösdi Közösség, 1650 Ft) Leonard Ravenhill brit evangélista 1959-ben írta meg „Miért késik az ébredés?” c. könyvét. A könyv a megírása óta eltelt több mint 50 év alatt semmit sem veszített aktualitásából, sõt üzenete egyre sürgetõbbé vált az idõ múlásával, mert ahogyan Jeremiás szavai süket fülekre találtak, úgy az egyre inkább kihûlõ, megalkudó keresztyénség sem reagált a felhívásra. A szerzõ húsz rövid, olvasmányos fejezetben igyekszik választ adni a címben feltett kérdésre, melyeket elolvasva megdöbbentõ erõvel szembesít bennünket az igazsággal: az ébredés késésének okai mi magunk vagyunk. Fel kell hát adjuk személyes ima- és hitéletünk csõdjének gyáva, képmutató magyarázgatását, az Úr szuverenitásának álszent felemlegetését, és meg kell látnunk, hogy bár az ébredés csak és kizárólag a Szentlélek munkája, véghezvitelében önmagukat odaszánó és megüresítõ hívõket használ fel. Gyakran halljuk, vagy tesszük fel mi magunk a kérdést, mondja Ravenhill, hogy hol van Illés Istene. A válasz meglehetõsen prózai: ott, ahol mindig is volt, a dicsõség trónusán a mennyekben, de HOL VANNAK ISTEN ILLÉSEI? Hol
18
vannak azok a hívõ férfiak és nõk, akik megvetve a gyalázatot, letéve személyes vágyaikat, álmaikat, ambícióikat, vállalva a szégyent, amit Illés is vállalt, sírva és gyötrõdve Isten népének állapota fölött, ahogyan Illés is gyötrõdött, odaállnának Sion falaira, és nem hagynának nyugtot az Úrnak, amíg meg nem újítja és ismét dicsõségessé nem teszi Egyházát a földön? Hol vannak a ma Pál apostolai, akiket ismernek a pokolban, mert imádságaikkal ostromolják a Sátán erõdítményeit és hódítanak Krisztusnak? Hol van ma az odaszánás? A könyv legfõbb üzenete, hogy az Egyház elfelejtett imádkozni, mert mindenki a látványos dolgok után szalad, és nincsenek, akik vállalnák az alázatos és fájdalmas közbenjárást. Lássuk meg, hívja fel figyelmünket a szerzõ, hogy az imádság a legerõsebb fegyverünk, amely olyan hatalmas, mint Isten maga, hogy az Úr a nagy csodákat mindig az övéi hosszas imádsága után vitte végbe, hogy az a szolgálat, amit nem harcolunk meg imádságban elõtte, kenet nélküli, élettelen, halál illata halálra! Lássuk meg, hogy imádságaink, ha vannak is, hitetlenek, és kezdjünk el tusakodni az imádságért! Ravenhill nem tanít nagy újdonságokat, de annál nagyobb erõvel hirdet feledésbe merült igazságokat. Szeretettel ajánlom mindenkinek, akit foglalkoztatnak a fentebb feltett kérdések. Jobbágy Péter, Miskolc
(1Tessz 5,17) ság kezdete és Isten keresése egybeesik az elveszett ember életében. Vizsgáljuk meg most, mi lehet a hívõ ember életében az imádkozás tárgya: kérés, hálaadás, dicsõítés.
Az imádság a lélek lélegzetvétele, az Úr és az ember közötti legbensõségesebb közösség. Kinyitni a szív ajtaját, Vele vacsorálni, vagyis beengedni Jézust és betöltekezni Vele és Általa, a legcsodálatosabb tevékenység. Milyen az Isten szerint való imádság? Hogyan hat életünkre és környezetünkre? Megváltoztathatják-e könyörgéseink Isten szándékait? Keressük meg a válaszokat ezekre a kérdésekre az Ige alapján, majd tegyük mérlegre saját imaéletünket. Az imádkozó személyét illetõen különbséget tesz az Ige, de kizárólag a szív állapotára vonatkozóan, és nem a kor, nem (férfi és nõ), nemzetiség és egyéb tulajdonságok alapján. Erre egyértelmû példát találunk a Lk 18,13-ban: „A vámszedõ pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek." A vámszedõ imádsága bûnbánó és õszinte ember vallomása Isten felé. A lényeg az alázatos szívben rejlik. Ez az imádság gyökerestõl átformálta ezt a bûnös vámszedõt („... megigazulva ment haza”). Ebbõl az esetbõl az is kiderül, hogy Isten odafigyel a legszennyesebb emberre is, ha az megalázza magát elõtte. Vagyis az Úr nem csupán az újjászületett, hívõ ember imádságát hallja. Kegyelme és jósága indítja az emberi szívet megtérésre, mert azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Bárcsak minden ember megértené és elfogadná ezt. Köszönöm Istennek, hogy én magamévá tehettem az Õ kegyelmét, és újjászült. Az (bûnbánó) imádság tehát a megtérés legfontosabb eszköze. Az imád-
Kéréseink „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az õ akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1Jn 5,14). Kérhetünk Istenünktõl számtalan dolgot: változtasson meg bizonyos rossz tulajdonságainkból, szokásainkból, megoldást problémáinkra, szolgálatra való felkészítést, gyógyulást, anyagi természetû dolgokat, és nem utolsó sorban másokért is könyöröghetünk. Ezékiásnak halálos betegsége volt ugyan, de mivel könyörgött hozzá, Isten meghosszabbította életét még 15 esztendõvel. Vagyis a könyörgés hatására Isten megváltoztatta döntését, miszerint a királynak el kellett volna rendezni dolgait, mielõtt meghal. A kánai menyegzõn Jézus anyja csupán a tényt közölte: nincs boruk, a csoda pedig megtörtént. Péter keservesen sírt, miután megtagadta Jézust. Késõbb azonban a bátortalan személyiségbõl egy erõs, határozott karakter, „kõszikla” lett. Amikor pedig börtönben volt, a testvérei imádkoztak szabadulásáért, és Isten meghallgatta Õket, vagyis megváltoztatott egy élethelyzetet. Az elmúlt hétvégén 3 napos hitmélyítõ alkalmon voltam Miskolcon. Emiatt egy villanásnyi idõm sem volt felkészülni a hétfõi számonkérésekre, ráadásul vasárnap késõ
7
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS A három típusú imádságnak (könyörgés, hálaadás, dicsõítés) megfelelõ arányban kell jelen lenni a hívõ ember életében, bár saját magamnál azt tapasztalom, hogy a kérések vannak túlsúlyban. Szeretnék ezen változtatni. Jobb (hálát) adni, mint (kapni) kérni. Az imádság akadályait, ill. feltételeit is meg kell említeni: „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (1Jak 1,4647). A hitetlenség tehát akadály az imádkozásnál. Restség, illetve testi fáradtság a másik akadály: „Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta õket” (Mt 26,40). Az öncélú próbálkozás is akadály: „Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jak 4,3). Isten ígéretei egyértelmûek a válasz tekintetében: „Kérjetek és adatik nektek…” „Mert aki kér, mind kap, aki keres talál…” (Mt 7,7-8). „…hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Mt 18,19). Az Úr tanácsa az imádkozással kapcsolatosan, annak érdekében, hogy az embernek legyen ideje egészen önfeledten, mindent „kikapcsolva” Vele együtt lenni, a következõ: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belsõ szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz” (Mt 6,6). A Bibliában a legjobb példa az Úr Jézus Krisztus imaélete. Már szolgálatának elején fontosnak tartotta, hogy a tanítványait imádkozni tanítsa: Mt 6,9-13 - közismert
este fáradtan érkeztem haza. Elõször teljesen logikus módon arra gondoltam, hogy szüleimmel leigazoltatom a hétfõi napot és itthon maradok. Ennek ellenére nem volt ebben békességem. Végül abban nyugodtam meg, hogy elmegyek hétfõn, és azért könyörögtem Istenhez, hogy semmilyen negatív következménye ne legyen készületlenségemnek. Fohászom meghallgatásra talált. Egyébként gyakorlati tapasztalataim szerint akkor várhatom az Õ segítségét a tanulásban, ha én is vállalom a magam részét.
Hálaadás Egyik legszebb példa az Igébõl erre Anna hálaéneke (1Sám 2). Odaadta, felajánlotta az Úrnak egyetlen gyermekét, ugyanakkor szívét is hála töltötte be. Nem csupán a jó dolgokért kell tudnunk hálát adni, hanem azokért is, amelyeket esetleg nem értünk, vagy számunkra nehézség, teher. Ez a teljes bizalom Isten felé. Hálát adni neki annyit is jelent, hogy megköszönjük mindazt, ami ér vagy körülvesz minket, hiszen a hívõ embernek minden javára van.
Dicsõítés Rengeteg dicsõítõ zsoltárt találunk a Bibliában, amelyek tiszta szívbõl különbözõ élethelyzetekben születtek. Manapság nagyon elterjedt az úgynevezett zenei dicsõítés. Amikor ilyet hallok, mindig azt próbálom vizsgálni, hogy vajon milyen forrásból jön a zene, és tényleg az-e a célja, hogy a szívet felkészítse az Ige befogadására, ill. Istent dicsõítse. Vagy csupán öncélú „jól akarom érezni magamat” megnyilvánulás.
8
PÁRVÁLASZTÁS szerettem volna megismerni a gondolkodását, de egy picit féltem is a véleményétõl. Nagy meglepetésemre nagyon értékes eszmecserét folytattunk. Ekkorra már kialakult bennem egyfajta békesség és nyugalom. Tudtam, hogy Isten válaszolni fog. Bíztam Benne, és bíztam Tomiban is, látva mennyire szereti az Úr Jézust. Gondoltam, hogy majd kivárom, mi lesz ebbõl türelmesen, de az még odébb lesz...Tévedtem: Az õ kis történetében részletesen leírja a lánykérést, én csak a lényegre hagyatkoznék. Hátrahívott a padba és közölte a tényt, hogy én leszek a felesége, mire én annyit reagáltam, hogy imádkozok érte. Egész héten imádkoztam és böjtöltem, de nem jött válasz. Leültem az asztalom mellé, és elkezdtem összeírni, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket én vártam valaha a társamtól, és ezek összhangban vannak-e Tomi tulajdonságaival. Egy egész hosszú lista kerekedett, minden tulajdonság megtalálható volt emberileg nézve benne, amit valaha szerettem volna. Mégsem éreztem azt, hogy 1000 % -ig biztos lennék. Igeversre vártam, de nem kaptam semmit erre vonatkozóan. Eltelt a hét és szombaton megkérte a kezem. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna azonnal, de az eszemmel tudtam, hogy Isten még nem adta áldását erre. A szombat esti áhítatban ilyen gondolatokat olvastam: „Miért nem jelenti ki magát Isten? Azonnal, amint feladod értelmi meggondolásaidat és érveléseidet, Isten megbizonyítja, amit érted tett. Dobd ki magadból az okoskodást, és bízzál meg Benne, Õ majd ad bizonyságtételt”. Eljött a vasárnap reggel. Válaszra éhesen nyitottam ki a Bibliát már kora reggel, tudni
17
2011. IV. negyedév
akartam Isten akaratát minél gyorsabban. „A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2 Kor 5,17 - „Odaszánást kíván tõletek Isten”- írta az áhítat. Délután az istentiszteletre sietve eszembe jutott, hogy a padban felejtettem a múltkori „Szövetség” újságot. Kezembe vettem, és láttam rajta két jegygyûrût a következõ címmel: „A mátkaság szeretete”. Belelapoztam, és a János 13,34-et olvastam. „…amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…” Amint elkezdõdött az igehirdetés, azonnal áradt minden oldalról Isten üzenete felém. „Isten kijelentései igen-ek és ámen-ek!” - hangzott az egyik bizonyságtételbõl. „A régiek elmúltak, íme újjá lett minden - és ez az élet minden területére igaz, drága testvéreim!”- szólt a szószékrõl. „Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem” (Ruth 1,16). Ekkor lettem teljesen biztos a döntésemben. Igen, Isten is így akarja. A záró ének már Isten mosolya volt. A következõ szöveggel: „a frigykötés már készen áll…” Másnap délután elmondtam Tomikámnak is a választ. Isten még a jegyességünk elsõ napjára is küldött egy ajándékot a 2Kor 1,20-22- bõl: „Mert Istennek valamennyi ígérete Õbenne lett igenné, és Õbenne lett ámenné az Isten dicsõségére mi általunk.. Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az; Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe”. Hála legyen Istennek az õ kimondhatatlan szeretetéért! Balog Boglárka, Miskolc
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS bántott. Többször õ tartotta az alkalmat, és feltûnt, hogy mennyire értelmes fiú, igazán keresi Isten akaratát mindenben. Egy napsütéses tavaszi hétvégén az ifivel Pányokon bográcsoztunk, Tomi fõzött. Hmmm. Hát fõzni is tud? Egyre több pozitív tulajdonságára lettem figyelmes, éreztem, hogy kezdem megszeretni. Ettõl az érzéstõl nagyon megijedtem. Azért, mert én hajlamos vagyok hamar megszeretni valakit, de sajnos elég hamar ki is ábrándulok belõle. Féltem, hogy ezt csak magamnak generálom, éppen ezért konkrétan a személyéért kezdtem el imádkozni, és azért, hogy Isten vegye el tõlem ezt az érzést, ha nem az Õ akarata, vagy szeressek bele, és erõsödjek meg abban, hogy ez helyes. Imádkoztam minden nap, de az érzés egyáltalán nem múlt el, sõt egyre intenzívebbé vált. Nem vagyok az a típus, aki nyugodt szívvel mondja, hogy „nem számít a külsõ”. Nekem igenis nagyon számított. A régi, pufi Tamás mostanra lefogyott, és olyanná vált számomra, mintha nem is ugyanaz a személy lett volna. Igyekeztem azonban minden érzést titokban tartani, nehogy lebukjak, hisz egyáltalán nem tudtam mit tegyek. Nyár végén a fiatalok témaköröket dolgoztak ki kettesével. Már mindenki beosztotta ki-kivel szeretne lenni, csak én nem tudtam arra az alkalomra menni, így nekem már csak két lehetõség maradt. Tomi neve mellé még nem volt írva senki. A kidolgozandó téma pedig: „Miért házasodnak a hívõ fiatalok 30 év felett? Vajon ez Isten akarata?” Az ifi vezetõnk viccesen még ajánlgatta is, hogy írhatom oda bátran a nevem. Úgy gondoltam, hogy jót fogunk vitatkozni, úgyhogy miért ne? Igazából úrrá lett rajtam a kíváncsiság, és
Szívének örömét az Isten kedveli Körülbelül egy éve kezdõdött minden. A környezetemben szinte minden barátnõm férjhez ment. Akik még nem, õk meg szorgalmasan segítettek abban, hogy foglalkozzak a témával. Egyértelmûen éreztem, hogy Isten gondviselése életem minden területére kihat, mégis valahogy azt gondoltam, hogy ezen a téren talán megfeledkezett rólam. Tudtam, hogy bíznom kell benne, hisz magamtól két paradicsom közül is nehezen választom ki, melyiket egyem meg, mi lesz velem akkor ennél a sokkal bonyolultabb kérdésnél? Elkezdtem intenzíven imádkozni a dologért. Konkrét személy nem volt a szívemben, csak a társra várás gondolata. Már fél éve imádkoztam a társamért, de semmi válasz nem jött erre a kérdésemre. Viszont nagyon sok más dologra rávilágított Isten. Egyre többször jött elém ez az igevers: „...keressétek elõször Istennek országát és az Õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek!” (Mt 6,33). Letettem Isten elé a társ kérdését, és megnyugodtam. Ekkor történt, hogy az ifjúságunkba visszatért Tamás, aki Németországban tanult fél évet. Õt már 14 éves korom óta ismertem, de különösebb kapcsolatom nem volt vele azon kívül, hogy egy ifjúsági órára jártunk szombatonként. Régebbi emlékeimben róla az élt, hogy a srác, aki mindig beszól nekem valamit, és utána bocsánatot kér. Idegesítõen magabiztos, és nagyon mûvelt. Nem gondoltam rá úgy, mint potenciális férjjelöltre. Mikor visszajött Magyarországra, akkor valami megváltozott. Kedves lett, és nem
16
TANÍTÁS nevén : „Mi Atyánk”. Ezzel a példával is oktatta tanítványait a helyes imaélet alapelemeire. Nem arra kérte követõit, hogy mindig így imádkozzanak, hanem élõ, gyakorlati szemléltetõ példát adott. Urunknak és Megváltónknak is szüksége volt arra - mivel emberi testben élt itt a földön - hogy szüntelen kapcsolatban legyen az Atyával. Sokszor éjszakánként, pihenés helyett imádkozott. Így tudta beteljesíteni földi szolgálatát. A Gecsemáné kertben vért izzadt a reá váró szenvedések miatt, de könyörgésében ki tudta mondani: „Atyám, ha nem távozhat el tõlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod” (Mt 26,42b). Imádságunkban letehetjük terheinket, szorongásainkat és aggodalmainkat az Úr lábai elé. Sõt, ott is hagyhatjuk õket, és ezáltal lehetõségünk van felszabadultnak lenni a gondok közepette is. E nagyszerû lehetõség ellenére emberi természetünknél fogva képesek vagyunk monoton módon, sablonszerûen fordulni Isten felé. Amikor viszont jó dolgunk van, meglanyhulunk. A próbák, kísértések, harcok, kudarcok pedig sokkal inkább odakényszerítik a hívõ embert Isten lába elé. A hívõ embernek tudatosan kell magát ránevelnie a hétköznapokban, hogy már a legapróbb gondjával is az Úrhoz forduljon. Pl. egy elhagyott toll miatt lehet bosszankodni, és ezáltal elveszíthetjük türelmünket, békességünket, vagy lehet kérni felülrõl való segítséget a
2011. IV. negyedév
kereséshez. Ez tulajdonképpen harc is számunkra, mert én is sokszor gondolom magamról, hogy meg tudom oldani a problémáimat. Lehetõségünk van arra, hogy egész napunk imádsággal teljen, ahogy a címbeli Ige is felszólít. Nemcsak akkor imádkozhatunk, ha bezárjuk az ajtót magunkra, bár erre nagyon nagy szükség van. Szüntelen imádkozni azt jelenti, hogy Isten uralja gondolatainkat, állandó összeköttetésben vagyunk vele, õt keressük napközben apró döntéseinkben, hálát adunk magunkban, amikor embertársaink között forgolódunk. Egyszóval egy nonstop kapcsolat Vele, vagyis mai kifejezéssel élve: é l e t f o r m a . Mégpedig olyan, amely megváltoztat kívül-belül. Az imádságság edzõtermében töltött idõ izmossá tesz bennünket lelkileg, terhelhetõvé válunk. Földi életünk mindennapjait ki kell használnunk a csodás mennyei kommunikációra! Ennek azonban ára van: régi természetünket (gõg, indulat, stb.) kell a halálba fogyókúráztatnunk. A mennyei mobilhívás azonban ingyenes és a vonal sohasem foglalt. Elõfordul viszont, hogy akadozik. Ekkor önvizsgálatot kell tartani, és az alázat hullámhosszán újból hívást kezdeményezni. Melyik mobilhívásod több: a földi vagy a mennyei? (A cikk a Lónyai utcai Református Kollégium által kiírt hittan pályázat gyõztes pályamunkája. Szerk. megj.)
Varga Dániel, Tordas
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel Életutam Ezután az esemény után munkahelyet cseréltem, és ott egy olyan hívõ munkatársat kaptam, akit tudott az Úr Jézus használni szent kezében az örömüzenet hirdetésére. Sokat beszélt nekem az Úr Jézusról olyan meggyõzõ erõvel, hogy annak ellenére, hogy én nem gondoltam komolyan a megtérésre, megígértem, hogy én is hívõ leszek. Ettõl az ígérettõl azonban én sosem lettem volna hívõ. Szorgalmasan jártam moziba és tánciskolába. Munkatársam is mind jobban belefáradt az igehirdetésbe számomra. Azt mondta: „Megígérted, hogy hívõ leszel! Akkor miért jársz tánciskolába? A hívõk nem táncolnak!” Én azt mondtam: „Nem bánom én! Ha már befizettem, akkor kijárom!” Így történt egyszer, hogy mikor az idõ elérkezett - ahogy szoktam -, letettem a munkaszerszámot, átöltöztem, és akartam indulni tánciskolába. Munkatársam - úgy, mint aki már lemondott rólam -, csak, hogy mondjon valamit, olyan semmitmondóan megjegyezte: „Imre! Te az Úr Jézusért nem tudsz lemondani arról a nyomorult tánciskoláról?” Ezt hallva engem egy mennyei erõ tetõtõl talpig áthatott, és én azonnal letettem arról, hogy tánciskolába menjek. Az Úr Jézus minden vonzalmat elvett tõlem, úgy a tánciskolával, mint a mozival kapcsolatban. Mikor elmentem a mozi vagy a tánciskola elõtt, azt mondtam magamban:
1922. november 2-án Kiskunhalas, Balatonszállás (volt Gõböljárás) nevû külterületi tanya vidéken születtem, római katolikus családban. Utánam született még két fiútestvérem, Kálmán és László. Azon a vidéken, az egyik tanyán élt egy Szelman nevû baptista hívõ ember. Rendszeresen összehívogatta szomszédait a lakására, és hirdette nekik Isten Igéjét. Egyszer szüleimet is elhívta, és õk elmentek. Engem is elvittek mint kis pólyásbabát. Ez a hívõ ember megkérte szüleimet, hogy engedjék meg, hogy imádkozzon értem, és õk megengedték. A hívõ ember karjaiba vett, és imádkozott felettem, felajánlott az Úr Jézusnak, és az életem fejleményei arról tanúskodnak, hogy Õ elfogadott. Legyen dicsõség és hála szent nevének! Katolikus vallásos családban nevelkedtem, úgy ahogy legtöbben éltek. Ahogy visszatekintek ezekre az idõkre, azt kell látnom, hogy Isten úgy irányította utamat, hogy a köznapi életben hívõ szülõk gyermekeivel találkoztam, iskolában, leventében, akiktõl kellett volna hallanom az evangéliumot. Sajnos ez nem történt meg. Így én mindig lejjebb süllyedtem a bûnben. Hentes és mészáros szakmát tanultam, és sajnos nagyon sokat káromoltam Isten drága szent nevét. Kis híja volt, hogy egyszer nem öltem meg munkatársamat, aki bosszantott engem. Nagyon lobbanékony voltam.
10
PÁRVÁLASZTÁS tömör lenni. Úgy vezetett az Úr Jézus, hogy te leszel a feleségem. Beszéltem édesapáddal, és megkértem a kezedet. Õ azt mondta, beszéljek veled, így most beszéltem”. Mentségemre szóljon, hogy eléggé zavarban voltam, nem sok lánykérést csináltam még. Csak ült és mosolygott örömében és zavarában. Erre igazán nem számított, majd azt mondta, hogy azonnal nem tud válaszolni, de imádkozik a dologért. Hazamentem és elkezdõdött egy újabb hét. Vártam a választ, de péntekig semmi nem jött. Közben volt idõm átgondolni a lánykérést. Kicsit rámterhelõdött, hogy talán belegázoltam egy finom lelkû lányba, lehetett volna romantikusabban is kivitelezni a dolgot, illetve egy barátom finoman felhívta rá a figyelmemet, hogy igazából nem is történt lánykérés, csak tényközlés. Szombaton felhívtam Bogit, hogy délután érte megyek, majd villámsebesen megszerveztem a romantikus lánykérést (aranyos kis húgocskáim és édesanya segítettek a kivitelezésben). Mivel ifire nekem kellett nyitni, nálam volt az imaház kulcsa, egyeztettem az ifi vezetõvel, hogy hadd használhassam magáncélra is az imatermet. A hátsó pad elõtt van két kör alakú asztal, az egyiken megterítettem (rózsa, gyertya, bor és mirelit pizzát vettem, mert az ebéden már túl voltunk, a vacsi meg még messze, és mivel szombat 11 órára állt össze bennem, hogy mit is kellene csinálni, nem volt idõm fõzõcskézni, bár abban a lelkiállapotban nem is sikerült volna). Szóval kimentem érte Tapolcára, elvittem az imaházhoz, és mondtam, hogy még be kell ugranom valamit elintézni, bejöhet õ is, csak várjon meg lent. Felszaladtam az emeletre, gyertya meggyújt, romantikus
15
2011. IV. negyedév
zene bekapcsol, kislányhoz leszalad, és lépcsõn felkísér. Nagyon meglepõdött, jót ettünk, beszélgettünk, majd feltettem a nagy kérdést, amire 100-ból 120 lány azonnal igent mondana ilyen helyzetben. Bogika azt mondta, adjak neki egy vagy két hetet, mert bár õ is úgy látja, hogy Istentõl van a dolog, az érzelmi oldallal sincs semmi probléma, de még nem biztos a vezettetésében, és nem akarja elkapkodni a dolgot. Keserû pirulát lenyel, kislányra mosolyog… Kételyeit megértettem, és én sem akartam, hogy úgy jöjjön hozzám, hogy nem teljesen biztos a dolgában. Nem akarom húzni az idegeiteket, Isten kegyelmes volt hozzám, és vasárnap elpecsételte Bogi számára is a dolgot. Este az istentisztelet után annyit mondott, hogy nagyon biztos abban, amit másnap mondani akar nekem. Így is történt: hétfõn (2011.október 24.) helyi idõ szerint 16.55 órakor a Deszka templom elõtt igent mondott. Azóta boldog jegyespár vagyunk. „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, mivelhogy mindenben meggazdagodtatok Õ benne, minden beszédben és minden ismeretben, a mint megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, A ki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. Hû az Isten, ki elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre” (1Kor 1,4-9). Jobbágy Tamás, Miskolc
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS könyvébõl. Szíven találtak az olvasott gondolatok, teljesen leírták helyzetemet, és megvigasztaltak. Este otthon újra elolvastam, és ekkorra teljesen megbizonyosodtam arról, hogy jól értettem Isten vezetését, Bogit szánta nekem társul. Pénteken reggel az alábbi igével erõsítette meg Isten az eddigi vezetését: „Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a Te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a Te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet” (Zsolt 94,18-19). Innentõl biztos voltam benne, hogy Bogi lesz a feleségem. Munkába menet felhívtam ifi vezetõmet, mondtam neki, hogyan vezetett Isten, majd megkérdeztem, õ hogy látja a dolgot. Erre mondta azt a két igét, amivel Isten számára kijelentette, hogy Bogival egymásnak teremtett bennünket. Nagyon boldog voltam, alig gyõztem kivárni a lánykérést, ami vasárnap este jött el. Istentisztelet után beszéltem Bogi édesapjával, és megkértem a lánya kezét. (Még korábban arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy elõször az édesapával kell beszélnem.) Nem ellenezte a dolgot, de azt mondta, ez a Bogi döntése, így vele beszéljek. Odamentem Bogikához, hátrahívtam a leghátsó padba, leültünk, majd kb. ennyit mondtam neki: „Megpróbálok rövid és
bennem, és imáival, tanácsaival támogatott. Szerinte is megállt a dolog, de bennem még volt egy kis kétely, így arra kértem Istent, hogy amennyiben tényleg jól értettem, kedden erõsítsen meg Igével, illetve az ifi vezetõnk számára is jelentse ki, hogy egymásnak teremtett bennünket. És kedden ismét böjtöltem, imádkoztam folyamatosan, de semmit nem szólt az ige. Nagyon fel voltam pörögve, vártam, hogy melyik igevers lesz az, de csend volt. Este az alábbi két ige jött elém: „Bízzál az Úrban teljes szívedbõl!” (Péld. 3,5), illetve „Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolataid véghez mennek” (Péld 16,3). Talán felesleges mondanom, hogy elbizonytalanodtam, nem értettem Istent, ha eddig vezetett, most miért nem erõsíti meg. Szerdán reggel a következõ igeverset olvastam: „Az Úr az igazat megpróbálja” (Zsolt 11,5). Este beszéltem egy testvérrel, õ mondta, hogy ha nem értem Istent, nyugodtan mondjam el Neki, hogy nem értem Õt, így elmondtam az Úrnak kérdéseimet. Csütörtökön újra böjtöltem, délután felhívott Gyuszi barátom, aki szintén tudta a dolgaimat, és mondta, hogy ugorjak be hozzá beszélgetni. Nem sok reményt fûztem a dologhoz, de azért elmentem. Jót beszélgettünk, majd elolvastuk az aznapi áhítatot Chambers „Krisztus mindenekfelett” címû
14
BIZONYSÁGTÉTEL „Ide is jártam, de többé nem fogok!” Ettõl kezdve imaházba jártam munkatársammal, amely egy családi háznál volt. Három idõs néni, egy idõs bácsi, a munkatársam és én alkottuk a gyülekezetet. Körülültük a családi asztalt, tanulmányoztuk Isten Igéjét, a házigazda pedig üldögélt a kemence padkáján, és pipázgatott. Munka közben munkatársam kérdezgetett, hogy mondjak már valamit az Igébõl, amit hallottam tõle. Én egy árva szót sem tudtam szólni. Ezután jött a hétvége, és leventefoglalkozásra kellett mennem. Ekkor találkoztam tánciskolai társaimmal. Õk tudták rólam, hogy nem szoktam elmaradni a tánciskolából, és most hirtelen elmaradtam. Kérdezték, hogy mi történt velem. Ekkor el kellett mondanom, hogy megtértem. Azt mondták, hogy elment az eszem. Ekkor csodálatosan, mint valami raktárból, jöttek az Igék. Olyan Igéket adott az Úr Jézus, hogy szünetben egész gyermekgyûrû közepében kellett megadnom a választ minden kérdésre, és az Úr Jézus nem hagyta, hogy válasz nélkül hagyjam a kérdéseket. Késõbb az oktatóink is odajöttek, és õk is kérdéseket tettek fel. Ezek után, mikor kerékpárral eleljártam imaházba Tompára, 40 kmre Topolyáról, mindig utol kellett ér nem más kerékpárosokat, hogy
11
2011. IV. negyedév
beszéljek nekik az Úr Jézusról. Munkaadónk szalámigyárat akart nyitni, munkatársamat akarta üzemvezetõnek megtenni, engem pedig kulcsárosának. Amíg a gyári engedélyre vártunk, engedély nélkül kellett dolgozni. Ez veszélyes volt ránk nézve is, ugyanis fel kellett volna jelenteni munkaadónkat, mert ha más jelenti fel, mi is a vádlottak padjára kerültünk volna. Mivel egyiket sem akartuk, inkább megváltunk munkahelyünktõl. Munkaadónk könyörgött, hogy ne vállaljunk máshol munkát, mert ha megjön az engedélye, megbízható emberekre van szüksége. Így vártunk egy ideig, majd egy gyerekkori barátommal elindultam Veprõdre, mivel azt hallottuk, ott van munkalehetõség. Útba esett elõbbi munkahelyem. Mikor az utcába értünk, azt a gondolatot kaptam, hogy elõbb menjünk el a mosónõmhöz. Tõle tudtuk meg, hogy munkaadómat elõzõ nap vitték el a csendõrök. A felhalmozott szalonnát, szalámit öt kocsival elkobozták tõle. Kis pihenõ után indultunk be a munkahelyemre. Egy bejáró néni nyitott ajtót, s azzal fogadott: „De jó, hogy nem elõbb jöttek, mert éppen most mentek el a csendõrök!” Ezért nem mehettem be hamarabb, hogy ne kelljen kezükbe kerülnöm. Csodálatosan vezetett és rejtett el az Úr Jézus! Dicsõség térjen szent nevére! Ezután Kishegyesen kaptunk munkát.
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS
Ebben az idõben jegyre lehetett kenyeret kapni. Az ottani pék azt mondta, õ nem bajlódik minden kiló eladott kenyér után a jeggyel, hanem adjuk oda az összes jegyet, és vigyünk kenyeret, amennyi kell. Mikor menni készültem Tompára volt munkatársamékhoz, olyan indíttatást éreztem, hogy vigyek nekik kenyeret. Megraktam egy hátizsákot kenyérrel, és elkerékpároztam kb. 50 km-re Tompára. Azon a vidéken kenyérjegyre sem lehetett mindig kenyeret kapni. Munkatársam felesége kétségbeesett, hogy mit ad a vendégnek, mert nem kapott kenyeret. Mikor kiraktam a hátizsákból a kenyeret, könnyekre fakadt örömében a néni, mert nem kapott
barna rozskenyeret, helyette az Úr Jézus kirendelte a szép fehér bácskai búzakenyeret. Férje ekkor a tarlón szántott, én kimentem hozzá. A tarló végén vizenyõs, zsombékos rét volt, és megláttam, hogy egy vadkacsa repült fel. Levettem a cipõmet, bementem a vízbe, és 21 tiszta tojást találtam a fészekben, ezt is hazavittem a nélkülözõ családnak. Volt munkatársam azt mondta, valaki egész délelõtt kereste a tojásokat, de nem találta, mert az Úr az õ részükre tartogatta. A házinéni nagyon megszégyenülve érezte magát az Úr elõtt aggodalmaskodásáért. (Folytatjuk) Dobos Imre, Tompa
Párválasztás Zöld jelzés Istentõl Sose volt kérdés bennem, hogy Istentõl várom a társamat, és hogy amikor eljön az ideje, Õ majd kibontja életem ezen részét is. Sokszor nem volt könnyû így megállni, de az Úr kegyelme mindig megsegített. Miután lediplomáztam, hazakerültem Miskolcra, és elkezdõdött egy új életszakasz. Isten a kezébe vett, és formálni kezdett. Nagy szerepet kapott ebben gondozásra szoruló nagymamám, aki ekkor még nálunk lakott, illetve édesapám, akivel elég sok súrlódásom volt az elsõ hónapokban. Meg kellett tanulnom csöndben maradni. Aztán ez év májusában kaptam Istentõl egy munkahelyet is, így a lelki növekedés mellett
12
fizikális és egzisztenciális önállósodásom is elkezdõdött. Bogit régóta ismerem (Mit értünk ismerés alatt? Tudtam, kicsoda, párszor röviden beszélgettünk), mindig is szépnek találtam, de ettõl többet nem váltott ki belõlem. Hazakerülésem után jobban megtetszett, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy akár feleségként is el tudnám képzelni. Igyekeztem ezt elhessegetni magamtól, nem láttam, hogy Isten akarata lenne, magamtól pedig nem szerettem volna belemenni egy kapcsolatba, még gondolati szinten sem. Ifiken és gyülekezeti alkalmakon továbbra is találkoztunk, és egyre szimpatikusabb lett számomra. Kerestem Isten vezetését, de nem kaptam egyértelmû iránymutatást,
PÁRVÁLASZTÁS sem igent, se nemet. Egy Pányokon töltött ifis hétvégén jót beszélgettünk, az esti áhítaton elmondott bizonyságtételei alapján még jobban megkedveltem. A következõ héten az alábbi igét kaptam: „A hívõ ember bõvelkedik áldásokkal, de aki hirtelen akar gazdagodni, büntetlen nem marad” (Péld 28,20). Ez és az utána kapott igék alapján, melyek hitbeli növekedésre, erõsödésre szólítottak fel, arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy Bogi lesz a feleségem, csak még nincs itt az ideje. Egyik ifi után megkeresett az ifi vezetõnk, és azt mondta, úgy látja, kölcsönös a köztünk levõ vonzalom, és jó lenne, ha Isten elé vinném a dolgot. Kapóra jött, hogy Bogi egy hónapra elutazott Amerikába, így nem találkoztunk, volt idõm elcsendesedni. Kértem Istent, hogy ha nem Tõle vannak az érzéseim, vegye el a szívembõl, ha pedig Szerinte való a dolog, akkor erõsítsen meg benne, de továbbra is csak olyan igéket kaptam, melyek várakozásra szólítottak fel. Sem egyértelmû igent, sem nemet nem mondott az Úr. Ez megerõsítette meggyõzõdésemet, hogy várjak türelemmel Bogira. Gyorsan elrepült az egy hónap, majd a pányoki táborban találkoztunk újra, megpróbáltam kerülni a társaságát, mivel még nem volt egyértelmû vezetésem Istentõl, továbbra is csak a várakozásra szólított fel. Szeptember elején felgyorsultak az események, illetve kinyílott egy lehetõség, hogy jobban megismerhessük egymás gondolatait. Ifire közösen kellett felkészülnünk egy témából, e kapcsán hetekig leveleztünk. Repesve vártam minden levelét, örültem, hogy õszintén meg tudtuk beszélni az összes kérdésünket. Aztán eljött az ideje, hogy a problémás pontokat
2011. IV. negyedév
személyesen is átbeszéljük. Nagyon élveztem ezeket is. Közben azon kaptam magamat, hogy érzelmileg közel kerültünk egymáshoz, pedig még nem lenne itt az ideje, Istentõl nem kapott zöld utat a dolog. Hitben érettebb testvérekkel való beszélgetések után arra jutottam, hogy ha lemegy a közös elõadásunk, utána beszélek Bogival, hogy szüneteltessük a kapcsolatunkat, és kezdjük el keresni Isten akaratát. Ám Isten másként látta a dolgot: Az elõadást október elején tartottuk egy pányoki hétvége keretében, majd szombaton este a következõ igét kaptam: „Nem mondanak többé elhagyottnak” (Ézs 62,4). Másnap hazajöttünk, böjtöltem és imádkoztam, hogy ha ez Istentõl van, Õ erõsítse meg. Az esti istentiszteletre a gyerekek a következõ aranymondást tanulták meg: „Nem jó az embernek egyedül lennie, szerzek néki segítõtársat, hozzá illõt” (1Móz 2,18). Mivel még mindig nem voltam biztos a dolgomban, illetve azt szerettem volna, hogy megingathatatlanul tudjam, Istentõl van ez a kapcsolat, tovább imádkoztam, s még pár testvér, akikkel kezdettõl fogva megosztottam ezen harcomat, imádkozott értem ebben az ügyben. Hétfõn, miközben azon õrlõdtem, hogy lehet-e Istentõl egy ilyen kapcsolat, ami részemrõl külsõ vonzódással indult, az alábbi ige jött elém: „Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel” (Róm 14,22). Imádkoztam, és arra kértem Istent, hogy ha jól értettem, erõsítsen meg benne, majd rá pár perccel ezután kaptam a következõ igét: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat” (Jel 3,8). Ekkor beszéltem édesapámmal, aki szintén a kezdetektõl tudta, mi zajlik
13
