Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk! Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Happy Easter!

VOLUME 87. No. 1. JANUARY-FEBRUARY-MARCH 2008.

87. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR-FEBRUÁR-MÁRCIUS

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk! „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Happy Easter ! If our hope in Christ is good for this life only and no more, then we deserve more pity than anyone else in all the world.

2. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

Szabó Sándor, püspök:

Szolgálatunk fontossága Az egyház élete szolgálat, az egyház szolgálata élet. Amikor életes szolgálatunkról számot adunk egy eltelt időszak lezárása után, mindig azt nézzük meg, hogy mit csináltunk és volt-e eredménye annak, amit csináltunk. Az egyház és a gyülekezetek esetében: elvégeztük-e küldetésünket, amivel az Úr bízott meg minket? Volt-e élet a szolgálatunkban? Ilyenkor mindig Jézus szavai jutnak eszembe, aki ezt mondta az Őt hallgatóknak: “Miért mondjátok pedig nekem: Uram! Uram! ha nem cselekszitek azokat, amiket mondok? (Lukács 6:46) Isten előtti megállásunk, - egyházkerületi, egyházmegyei, vagy egyházközségi közgyűlések alkalmával - most is erre irányítják figyelmünket: milyen szolgái voltunk az Úrnak? Őszintén kell megvallani, hogy hasonlók voltunk a megbízhatatlan fiúhoz, aki hazug ígéreteket tett. Megígértük, hogy követjük az igét és szolgáljuk Istent és nem ezt tettük. Teljesítettük ígéretünket amíg az engedelmesség nem járt áldozattal, de ha ez önmegtagadást és önfeláldozást követelt, amikor fel kellett vennünk a keresztet, akkor visszahúzódtunk védett várainkba. Meghallottuk fülünkkel az Isten szavát, de lelkünkkel már nem fogtuk fel, mert szívünk megkeményedett és lekiismeretünk eltompult. Sokan úgy gondoljuk, hogy Krisztus szolgái vagyunk, mert nem tartozunk kifejezetten az Ő ellenségei közé, így olyanok lettünk, mint a langyos víz. Erősödött közösségünk szolgálatunk által? Gyarapodott az Istenben hívők serege azáltal, hogy lelkész, gondnok, presbiter, vagy egyháztag voltam? A válasz bizony nem mindenütt lenne egyértelmű igen, sőt nagy igazságot mond az egyik hívő keresztyén, amikor kejelenti: “Krisztusnak sok a szolgája, de kevés a követője! A sátán pedig közben felhasználja fásult, álmos tunyaságunkat, hogy a világ oldalán többen legyenek, akik nem az Isten ügyét kép-viselik. Gondolunk-e arra, hogy amit itt a földön építünk, ahogyan itt szolgálunk, azzal az Isten országába való bejutásunkat segítjük elő? A mennybe nem lehet csak úgy besodródni. Ezért nekünk erőfeszítéseket kell tennünk, már itt a földön kell Isten munkatársaiként vele együttműködni, hogy könnyebb legyen majd ott, Őelőtte megállni. A mi keresztyén hitünk legyen életformáló erő! Ezt erősíti meg az Ige: “Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben!” (1.Kor.4:20) Isten szava, a hozzánk érkező jó hír új embereket, új életet, új közössséget létrehozó hatalom, amely nagy dolgokat cselekszik. A szolgálattevők, a gyülekezetek csak kapjuk, hogy továbbadjuk ezt a szent magot, az Igét, és ha rendelkezésre bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal, változásokat visz végbe, formál, alakít, hogy általa mi magunk is, és azok is akikhez szólunk megváltozzunk. Küldetés-szolgálatunk itt kezdődik, ez a keresztyén életünk értelme: hordozzuk szívünkben állhatatosan az Igét, hogy életünknek bőséges gyümölcstermése legyen. Csak Jézusból fejlődhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megáll. Az új esztendőre való elindulásunk, az Amerikai Magyar Református Egyház élete egy nyitott könyv, amely legyen mindennapos Isten előtt való megállás és önvizsgálat, de legyen bizakodó továbblépés, erőgyűjtés és hitben való megerősödés. Egyházunkban, egyházunkért 29 gyülekezet elvégzett szolgálatát és munkáját ajánljuk hálaadással az Úrnak. Nagy öröm van szívünkben, hogy több új missziói gyülekezet indult el, és még reménység van arra, hogy továbbiak kapcsolódnak be egyházunk közösségébe. Ezeken a helyeken nem könnyű a szolgálatot vállalók és szolgálatot végzők sorsa, munkája. Köszönjük, hogy vállalják küldetéstudattal, áldozatossággal. Hordozzuk mindannyiukat imádságainkban és ha akármelyik nagyobb gyülekezet megteheti, támogassa ezt a szolgálatot, küldjünk adományokat az Egyház-

kerületi Missziói Alapra, amelyből fedezni tudjuk, segítjük a fiatal lelkipásztorok hűséggel vállalt munkáját, támogatjuk a szolgálattal felmerülő nagy összegű költségeiket. Egy gyülekezet életét, szolgálat-értékét azon lehet lemérni, hogy milyen mértékben viseli szívén a missziót, mennyit “költ” a jézusi parancs értelmében arra, ami a hitből fakadó kötelessége minden keresztyén közösségnek. Ha így engedünk helyet szívünkben Isten áldásának, akkor mi magunk is áldássá leszünk. Ha áldás árad belőlünk, mi is új áldást nyerünk felülről. Tájékoztatom a lelkipásztorokat, tisztségviselőket, a gyülekezeteket a Magyar Egyház-Magyar Church újság ügyében. Mint az újság felelős szerkesztője, tudatom egyházunk közösségével, hogy Demeter Zsolt szerkesztő 2007. szeptember végén lemondott szerkesztői megbízatásáról. Végtelenül sajnálom, hogy az általa vállalt, megígért és új formában megjelenő újság hosszú várakozás után sem jelent meg. Értesítek mindenkit, hogy a szerkesztés munkálatait én vállaltam tovább, amint azt tettem eddig is a 2003-tól 2006-évekig megjelenő összes számok esetében. Az újság újraszerkesztése közben betegségem és technikai problémák miatt az elmúlt évi számok csak 2008. év elején jelennek meg összevonva, mint 2007.1-2, és a 2007.3-4. Tisztelettel kérem az olvasók megértését, türelmét és további támogatását, segítségét. A további számokba cikkek, írások beküldési határideje: 2008. 2. szám: június 14. 2008. 3. szám: szeptember 13. 2008. 4. szám: december 6. Isten áldását kérem az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek életére, a lelkipásztorokra, presbiterekre, egyháztagokra, hogy szolgálatunk bizonyságtevés legyen Isten kiválasztó, megbízó és megtartó kegyelméről sokszori alkalmatlanságunk ellenére is. “Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében!” 2.Péter 3:18.

MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH JANUARY - FEBRUARY - MARCH 2008. VOL. 87, NO. 1. ISSN 0360-5760

EDITOR IN CHIEF AND BUSINESS MANAGER The Right Rev. Sándor Szabó, Bishop 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764 Phone: 909-981-9601, E-mail: [email protected]

EDITORIAL BOARD The Right Rev. Stephan M. Török, General Secretary 68 Cherrywood Dr. Sommerset, NJ 08873 Very Rev. Ferenc Varga, Dean 73432 Stacey Dr. Brownstown, MI 48183 Very Rev. Bálint Nagy 751 Crenshaw Blvd. Los Angeles, CA 90005

OFFICE OF PRINTING "Ontario Printing Center” 1235 Francis St.#D. Ontario, CA 91761

YEARLY SUBSCRIPTION: Group $5.00 Personal $6.00 MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH is published quarterly (March, June, September and December) by THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Address manuscripts and editorial correspondents Address all subscription orders, renewals, payments, and change of address notifications to MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH, 1053 East Sixth Street, #32 Ontario, CA 91764 Tel: (909) 981-9601, E-mail: [email protected].

MAGYAR EGYHÁZ

3. oldal

2007. ÉVI HÚSVÉTI KÖRLEVÉL AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIHEZ

2006 CHRISTMAS LETTER TO THE CONGREGATIONS OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA

Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban ! Szeretettel köszöntjük az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek lelkipásztorait, gondnokait, presbitereit, szolgálattevőit, az egyház tagjait. Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége nevében a Megváltó Jézus Krisztus szavaival köszöntjük a gyülekezetek szolgáló lelkipásztorait, vezetőit, tagjait húsvétkor, az élet ünnepén: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” János evangéliuma 11:25-26. A feltámadás ünnepe a keresztyénség egyik legtitokzatosabb ünnepe. Karácsony szépsége, mint a születés, és a húsvét, mint a halál utáni feltámadás titokzatossága közé ékelődik gyarló emberi életünk. Mindezek csak akkor jelenthetnek nekünk keresztyén embereknek valamit, ha arra figyelünk, hogy Isten a kegyelme, szeretete által nemcsak emberi életünk kezdetén, a keresztelésnél, és nemcsak a végén a halál eseményénél, hanem közben is cselekszik, velünk van, és ez alatt az idő alatt életünk az Ő keresésében és szolgálatában telik el. Arról beszél, hogy ahol az ember élete véget ér, ahol az ember gondolatai megszakadnak, ott kezdődik Isten útja. Ezt csak hitünkkel foghatjuk fel, ez nem a mi korlátaink közé szorítható esemény, hanem Isten logikája. Itt nem magunkra kell nézni, hanem Istenre a feltámadott Krisztus által. Húsvétkor a hit érzékszervére van szükségünk, amellyel azt láthatjuk meg, amit a hit hősei is megláttak Istennel úgy az ószövetségi, mint újszövetségi időkben. Húsvét hitet kíván, ezért ez az ünnep a hit ünnepe, ezáltal az élet ünnepe. A feltámadott Krisztus azért jelent meg a tanítványoknak, hogy emlékeztesse őket arra, hogy nem maradhatnak egy helyben, tovább kell menniük, be kell tölteni a küldetés parancsát, akiknek egy cselekvő életben kell megbizonyítani, hogy feladatuk van. Ez pedig csak ott lehetséges, ahol az ember megértette, amit Luther Márton így mondott: „a hit egy cselekvő, tevékeny valami, nem kérdezi, hogy mit kell cselekednie, hanem mielőtt megkérdezné, már meg is tette és állandóan továbbra is cselekszi azt”. Ma, amikor elértéktelenedő világunkban a magára maradt ember segítségért kiált, a keresztyén hívő ember Krisztustól tanult szeretetéből fakadó cselekedete jelenthetné az értéket, a továbblépést, a megoldást, a bűn mélységéből való felemelkedést. Gyülekezeteink és abban mi mindannyian feladatot kapunk: töltsük be keresztyén, hívő emberi küldetésünket. A húsvétban arra bíztat Isten, hogy higyjünk a feltámadott Krisztusban, gyakoroljuk hitünket, használjuk feszítő erőként, építsük általa a közösségünket, segítsünk másokon, hogy általa azok is erőssé váljanak. Azért imádkozunk, hogy amint eddig is így volt, ezt a hittel gazdagított húsvéti erőt vigye tovább az Amerikai Magyar Református Egyház közössége, gyülekezeteinknek minden lelkipásztora, vezetője, tagja a mindennapi munkájába, szolgálatába, tudva, hogy ez a munka „nem hiábavaló az Úrban”.

Dear Brethren in Jesus Christ! Dear Brothers and Sisters, Pastors, Leaders and Members of the Hungarian Reformed Church in America. We greet you in the Lent season too, before Easter. May the reality of Easter bring you the joy and the hope of the Resurrection of our Lord Jesus Christ, our Savior and Redeemer in our congregations. Not everyone thinks of Lent as a welcome experience. This is probably because for years, the focus of Lent was on self-denial, on "giving something up." I know of a man who normally drinks about five cups of coffee a day. But each year he gives up coffee for the days of Lent. The first few days of Lent are miserable for him as he goes through caffeine withdrawal. Why would he say welcome to Lent? He does, though, because his devotion to God is real, and for him, giving up coffee helps him examine his commitment to Christ and meditate on the suffering and death of his Lord. Acts of self-denial are appropriate when the sacrifice connects with Christian commitment. But there is another view of Lent: a time to prepare to celebrate the Resurrection. When we prepare to celebrate something, we often do housekeeping chores. If we are going to have a party at our house, we first spend some time cleaning the house. We lay in a supply of refreshments. We decorate. And when all is ready and the guests arrive, we celebrate. Preparing is never quite as much fun as celebrating, but it takes the preparation to make the celebration possible. Lent is like that - a time for spiritual housecleaning, a time to dust off our faith, shine up our commitment, lay in a supply of thanks and decorate our lives with the joy of the Christian life. Then, when Easter comes, we know in our hearts what the celebrating is all about. Without Easter, the Christian faith is a waste of time. That's what the apostle Paul says: "If Christ has not been raised, your faith is futile and you are still in your sins" (1Corinthians 15:17). The reason for this is that Christ's Resurrection not only gives us hope for eternal life, but because God used the Resurrection to confirm that what Jesus said in his earthly life was true. Jesus said he would rise from the dead. If he hadn't, who would have taken his teachings seriously thereafter? Paul says: “But in fact Christ has been raised from the dead." (1Corinthians 15:20). The resurrection was God's stamp of authenticity on Jesus, proclaiming, "Yes, Jesus is my Son. Yes, he has overcome death. Yes, what he told you is true. Trust him! Follow him!" We hope that in our congregations, our Lenten opportunities for spiritual housecleaning will include as we are walking with Jesus. Let there be in our congregations and in our everyday life special worship opportunities to meet with the resurrected Lord. We hope you can celebrate Christ's resurrection in faith, hope and love.

Testvéri szeretettel az Úr Jézus Krisztusban:

Your brothers in the service of the Lord:

2008. február 25.

February 25, 2008

Szabó Sándor, püspök

Beke C. Antal, egyházkerületi főgondnok

Sandor Szabo, Bishop

Anthony C. Beke, Chief Elder

4. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

Finding a Way Out of the Wilderness Genesis 24b-9, 15-17, 25-3:7; Psalm 51 or 51:1-13; Romans 5:12-19 (20-21); Matthew 4:1-11 Our 40-day Lenten journey began on Ash Wednesday. In many churches, the people of God were marked with ashes as a sign of penitence and mortality. In words, we are told, "Remember that you are dust and to dust you shall return." This is the matter of our spiritual nature, of our soul, which is the essence of life. It is to this aspect of our human nature, which marks our relationship with our Creator, the Eternal One, that we honor and strive to keep alive. From birth to the time of our return to God, we will have ample opportunities to experience a journey that will lead us into and, hopefully, out of life's wilderness. In particular, life's wilderness experiences test our faith. We are exhorted to resist temptation from the power of sin and evil forces that seek to dominate our lives. More to the point, our faith is tested to see if we are anchored in God's authority and ultimate power. And as Christians, in the wilderness, we recognize the triumph of Jesus Christ over the power of sin and death-Jesus Christ who in human form experienced times of testing and temptation just like us. In his play Lady Windermere's Fan, Oscar Wilde wrote, "I can resist everything except temptation." There is a cartoon that has two characters saying: "How come opportunity knocks only once, but temptation beats down the door every day?" St. Augustine of Hippo, an African Doctor of the Church, knew something about temptation, too. In his autobiography entitled Confessions, a young Augustine was in the wilderness struggling with life's carnal temptations. St. Augustine wrote, "Give me chastity and continence, but not just now." Let's face it, temptation is part of everyone's life. The test to overcome temptation toward evil will always be an inescapable part of our earthly sojourn. Throughout this particular dance with life, we may be strengthened by St. Paul's words in 1 Corinthians 10:13: "No testing has overtaken you that is not common to everyone. God is faithful, and [God] will not let you be tested beyond your strength, but with the testing [God] will also provide the way out so that you may be able to endure it." Today, our Old and New Testament readings provide a golden window of opportunity toward our finding a way out of the wilderness. In the Old Testament Book of Genesis, we witness how temptation toward evil led Adam and Eve to an act of faithlessness and sin. In contrast, our Gospel from St. Matthew shows how Jesus Christ relied on faith in God's Word and authority. And we witness Christ's deliverance from the evil temptations that lead to sin. At the root of today's readings is our willingness to be faithful and obedient to God. The question before us today is this: What kind of Christians are we going to be -- faithful or faithless? Now life for Adam and Eve would have been "a piece of cake" if God had planted only one tree in the Garden of Eden. Why did God plant two? Why did God give Adam and Eve a choice between one, over and against the other? It was God's way of testing them. God needed to see if they were willing and able to be responsible tenants and trustees of God's vineyard. The choice was simple. Adam and Eve had to choose between God's authority and their own, self-appointed authority. What God offered is what theologians call "free will." They could choose freely between life and death. Unfortunately, they chose poorly -- they chose a life that led to death. Furthermore, because Adam and Eve symbolize the way in which God has entrusted the earth to our care, we are

expected to make wise management decisions rooted in God's Word. The two trees are metaphors representing faithfulness versus faithlessness, conservation versus exploitation, saying "yes" to God versus saying "no" to God, affirming a life of relationship with God versus a life estranged from God. This lesson also teaches us that evil and sin are primordial, which means that they have been with us since the beginning of time. And the atrocity of September 11, the scandalous collapse of the Enron corporation (or should we say "End-Run"), the subsequent financial loss incurred by so many people who had invested their employment years and their life savings in the corporation, the admission by State Troopers of racial profiling, the notion of offering "concierge" medical care to the rich, instead of affordable healthcare for all, continue to remind us that we struggle with an evil nature and an impulse to oppose the divine will. Carl Gustav Jung, the great psychoanalyst and philosopher, once said, "All the old primitive sins are not dead, but are crouching in the...corners of our modern hearts." For the contemporary mind, the story of Adam and Eve symbolizes the belief that God's authority will overrule any authority we choose to bestow upon ourselves. So in wilderness moments, what do we do? During our Lenten journeys -- and for the rest of our lives -- how do we prepare ourselves to overcome any inclination toward sinfulness and selfishness? How do we find our way out of the wilderness? Jesus' experience in the wilderness is the key. Our Lord's experience demonstrates that there are three spiritual tools required for finding our way out of the wilderness. These tools are prayer, fasting, and faith in the Word of God. First of all, Jesus prayed. We need to remember that whenever we enter into life's wilderness we need to be in conversation with God. Prayer and meditative reflection -- listening for God's voice -- will always guide us through life's most difficult moments. Secondly, Jesus fasted. Like a foundry worker purifying metal in the refining fire of the smelter, he purified himself -- body, mind, and soul -- of everything that obscured his life-link to God. In other words. Jesus fasted from the world and feasted on the Word of God. Third, Jesus relied on the foundation of faith. Standing on the promises of God, Jesus relied on the promise that his Heavenly Parent would save him, would deliver him from the time of trial, from the snare and pit of Satan's cunning allure. We need to understand these tools for our own wilderness journeys in life and for the righteousness the world expects from us as we witness for our Lord. This year, during our Lenten journey and for the rest of our lives, may prayer, fasting, and faith be the hallmarks of our earthly journey. Let us view trial and temptation as useful. Temptation is not meant to make us sin. It is meant to raise us to a clearer vision of God's eternal goodness. Temptation is not meant to weaken or enfeeble us. It is meant to empower and strengthen us for service. Temptation is not a penalty we receive from a mysterious or mischievous god. It is a privilege we receive from a gracious God to see if we are prepared to tell others the story of God's glory. Immediately after Jesus came out of the wilderness, he began his ministry. Whenever we emerge from our wilderness experience, we are called to do the same. Finding our way out of the wilderness means that we have accomplished our trial, leaning on the Lord. And we have passed the test of trial and temptation through faith in him who died and rose from the grave on Easter Day. To God be the Glory! through Jesus Christ our risen Lord. Have a blessed Lenten journey. AMEN

MAGYAR EGYHÁZ

5. oldal

Palm Sunday

Good Friday

Psalm 31:9-16; Isaiah 50:4-9a; Philippians 2:5-11; Matthew 26:14- 27:66 Matthew 27:11-54

Isaiah 52:13-54:12; Psalm 22; Hebrews 4:14-16, 5:79; John 18, 19

Today’s gospel story, at the heart of the Church’s faith, should be at the heart of our faith: that Jesus would live and die for us. That Jesus would say to our heavenly Father, “Thy will be done,” even though his commitment would lead to his death. That Jesus would have compassion on the crowds, whether they shouted praise or condemnation, whether they welcomed him as a hero or rejected him as a criminal. That Jesus was willing to suffer excruciating pain even though he did nothing to deserve it. That Jesus could have called down legions of angels to defend him, could have taken himself down from the cross, could have condemned his accusers and damned his betrayers; but instead, he hung there, knowing his death would mean the defeat of death, even if he had to go through hell to find out for sure. That in God’s eternal heart, you were present, and if you were the only person in the world, Jesus would have done this for you. This should mean the world to us. This means life. This means hope and comfort. There is no suffering we can experience that is not known by God’s very self. There is no heartache we can have that Jesus cannot touch; no temptation we can face that Jesus cannot strengthen us against; no hard decision we have to make that Jesus cannot prepare us for; no burden to carry that Jesus cannot remove; no wounds we have to bear that Jesus cannot heal; no injustice we can suffer that Jesus cannot conquer; no assaults can assail us that Jesus cannot help us to endure; no loneliness we can feel that Jesus cannot come to meet us in. The cross means there is no failure we can face that Jesus cannot fix; no sin we can commit that Jesus cannot remove; no mistake, misjudgment, act of meanness, ignorant thoughtlessness, petty-mindedness, or selfish seeking after security in this world instead of trusting in the eternal that Jesus cannot take and transform; no hardness of heart that Jesus cannot grind down and sift through and remold and reform into something that can love and receive love. Jesus would actually give his own life to transform ours. You are here because you love Jesus and are awed by his always faithful love for you, his unconditional outpouring of love for you, his grace and mercy and power for you, undeserved, immeasurable, unstoppable. Maybe you, too, join the crowd that shouts “Hosanna!” one day and “Crucify him!” the next that praises one day and forgets the next that adores one day and ignores the next. Maybe you also join the crowd that needs a savior so badly, that hungers for a reason for hope and courage, that longs to know a purpose in life, but turns away when the Savior suffers in the course of bringing that hope and courage and purpose. Perhaps you too know that the size of the crowd doesn’t matter. That Jesus would have gone to the cross and suffered death if it were only for you. If it were only for any one of us. If this is not why you are here today, then this is your invitation to get to know Jesus and his love more deeply. This is your invitation to spend time with our Savior here in worship, in reading his story of love for you, in talking with him and listening for his love to you in prayer and quiet, so you may know the freedom of forgiveness, the assurance of eternal life, true peace, and deep joy. During the Holy Week we all receive his gracious invitation to know love, to have a reason for hope, to be set free to experience joy. May we follow in the way of the cross, finding it to be none other than the way of life and peace. Amen.

“For we do not have a high priest who is unable to sympathize with our weaknesses, but we have one who in every respect has been tested as we are, yet without sin” (Hebrews 4:15). Good Friday comes to us each year with a nearly unbearable weight of remembered pain. We know what will happen. The desperate human heart that always longs for salvation, despite its knowledge of the end of tragedy, longs to change the ending, to move it from death to rescue. How many times have we wished for the same when watching Romeo and Juliet, Antigone, or Hamlet? We want to shout to the protagonist, “No, no, don’t believe the lie. Don’t kill yourself. There is hope yet to come if you only don’t give in, if you only stay alive.” When Judas comes into the garden for the arrest, we want to cry out, “How can you, Judas? Go back; don’t betray the one who loves you.” When Pilate acknowledges that Jesus is without the guilt of political insurrection, we cry out, “Why then did you have him flogged? Why are you allowing them to choose Barabbas instead of this innocent man? Why do you give in to the cries of ‘Crucify him’?” And even as we weep at the injustice, we know that nothing can possibly change what came to pass in that distant first century. And we are sad but grateful. What if it hadn’t happened? What if Jesus had not been arrested, unjustly condemned, and crucified? Would he have lived a fairly long life only to be remembered as a good man? It is the tragedy of these days that assured the cosmos that Jesus would never be forgotten, no matter how misunderstood he was during his lifetime and in the centuries that have rolled since then. Every year during Holy Week, we read these two chapters in St. John’s gospel marveling at their simplicity, at the quiet unfolding of the greatest drama in humanity’s history, at the startling details, at the dignity of the prisoner and the folly of those accusing him, and we wait for the unbearable weight to be lifted, for the darkness to be dissolved, for us to reach Easter Sunday. During these hours, between Thursday night and Sunday morning, as we reenact the tragedy of the Cross, we also need to be aware of other tragedies: we need to feel the weight of humanity’s sorrow, of the injustice being perpetrated against so many of our brothers and sisters around the world; we need to share the guilt of those who kill the innocent, we need to be made aware of those befriended by Jesus during his lifetime – the strangers, the outcasts, the unclean – and not avert our faces. We cannot experience the sorrow of Good Friday without experiencing humanity’s sorrow also. This is the meaning of this sacred night. The writer of Second Isaiah knew all this without actually knowing the story we reenact tonight. How else can we, weak human beings, bear the sorrow we witness around us? How can we read newspapers and listen to the news of the world – so much deceit, so much injustice, so many killings, and so many wars – without the assurance that God is suffering with us? This is the night that gives meaning to what seems meaningless. All of you, who mourn on Good Friday, remember this: He too knows what suffering means. This is not a God removed from the world. Listen once again to the words of the writer of the letter to the Hebrews: “For we do not have a high priest who is unable to sympathize with our weaknesses, but we have one who in every respect has been tested as we are, yet without sin.” Amen.

6. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

EASTER, THE DAY OF FAITH Psalm 118:1-2, 14-24; Acts: 10 34-43; Matthew 28: 1-10

The arrest, trial, torture, and crucifixion of Jesus occupy the largest single incident in any one of the four gospels. This incident has been the most widely depicted of everything in Jesus’ life. Every detail of this grisly process seems to have been carefully recorded by the evangelists. The heart-rending details of the final suffering of the Son of God reveal how deep God’s empathy is for the pain and sin of the world and how far the divine love will go to redeem them. Evil in so many forms – political, religious, psychological, and spiritual – poured itself out completely in this event. Yet all these forces exhausted themselves without finally exhausting the faith, hope, and love of God in what happened. In a way, the forces of evil, as powerful as they are, were finally put in their place, exposed as ultimately unreal, and finally overcome in resurrection. The resurrection is the place in human history where evil, injustice, and prejudice are transfigured into justice, goodness, and enlightenment. However, the details of the resurrection itself are not recorded in Matthew’s account, neither is there an attempt to record them in the other three gospels. What we have are various accounts of the results and fruits of the resurrection, but not any attempt to describe how it happened. This is because no one was present. No one could have anticipated it; the event itself didn’t fit into any of the known categories of knowledge or understanding. You can understand something scientifically today only if you can compare it with something else or with some sort of pattern that already exists. With the resurrection this is not possible: we have an utterly unique, mind-blowing, heart-changing, spirit-restoring mystery of God. The resurrection cannot finally be assessed by human method. It has been suggested that Jesus didn’t really die; instead, he recovered in the tomb, rolled the stone away, and walked out. But this does not square with the known facts we have about the way he died. The Romans knew how to kill people, particularly politically prominent people. A spear was used to impale Christ’s side to make death certain. Another version of the above explanation is that Christ was offered a highly sedative drug, mixed in the wine that was presented to his lips on a sponge. There were drugs in the Middle East capable of this effect and would have given the impression of death for a time. However, even if this were the case, the use of the spear, preceded by many lashings, would have made him unable to remove the stone or to recover within three days. It has been suggested that the disciples were lying about the resurrection appearances. This is most unlikely, given that the disciples were not expecting an immediate resurrection in the first place, and they themselves were prepared to meet similar deaths for the Risen Christ in the years that followed. Whatever else the disciples were, they show remarkable courage and integrity. Why spend the whole of your life on something you knew to be untrue? This is how Luke, that careful recorder, summarizes their position in Acts: “We are witnesses of everything that he did in the land of Israel and in Jerusalem. Then they put him to death by nailing him to a cross. But God raised him from death three days later and caused him to appear, not to everyone, but only to the witnesses that God had already chosen.” The fourth suggested theory is that the resurrection appearances were grief-induced hallucinations. It is true that some people in deep grief do have a sense of the deceased loved one being present. However, this sense fades over time, whereas

experiences of the Risen Christ remain tangible and widespread. Further, hallucinations produced by grief have never resulted in anything like the Christian mission in the world. With the resurrection, there seems to be something much more worldchanging and transformative going on. So what are we left with? None of the above explanations are convincing. In fact, there is no proof either way, in the scientific sense, for or against the resurrection of Christ. In the end, a belief in Easter is a decision of the mind and the heart. It is a choice. You can believe the witnesses who say that something remarkable occurred that has gone on recreating the world ever since by the triumph of life over death, of love over hate, of light over darkness. Or you can believe that the witnesses were mistaken and that life and death, love and hate, light and darkness are evenly matched and that there is no ultimate power for good that is stronger than death. In the end it is very simple: you either choose to have faith, or you don’t. But the decision you make about Easter will profoundly affect the way you live and other choices you make for the rest of your life. I choose to walk in an Easter light and to live by an Easter faith because I know it brings abundant life and makes intuitive sense even in the middle of death, hatred, and darkness. The movie “The Body” is a drama about archaeologist who discovers what he believes to be the bones of Jesus in Jerusalem. For much of the story the evidence builds toward a belief that this probably is the body of Jesus and that the idea of resurrection is unreal. At the end of the film, however, it becomes clear that the bones are not those of Jesus. Early in the story, a Jesuit delegate from the Vatican who was sent to investigate the issue says, when thinking about the meaning and reality of the risen Christ: “I believe that Jesus Christ is God because I spoke to Him this morning in my prayers. And I've known that He was God since I was a boy. He has always been my best friend even though I haven't always been His. In Him, I have peace.” But how do we speak with the Risen Christ? Through sharing in the communion; by breathing in his Spirit in prayers; by reading and hearing his thoughts, parables, and visions in the gospels. Christ becomes living bread, life-giving breath, and living word in these ways. Because the New Testament does not try to explain the mechanics of the Resurrection, neither do we: it cannot be explained. We can only stand under its grace and let it understand us as an unrepeatable miracle of love. Love is its only meaning because love is the only survivor, because God is love all the way through. The only people to whom the Risen Christ appeared were people who loved him – as Luke says, “to the witnesses that God had already chosen.” The Resurrection, therefore, is made visible and possible for those who experienced it because of the love that was in them, because God is love and because God loved the world so much that he gave Christ to these people in a new and living way. With them, if you believe that love is stronger than death, then you can believe in Easter. Christ did not raise himself from the deathdealing hatred that killed him; God raised Christ by divine love, in and through the heart love of the disciples, so that the Spirit of God that raised Jesus from death may be divine love alive in us. By this amazing grace we can say: “I believe that Jesus Christ is God because I spoke to Him this morning in my prayers. And I've known that He was God since I was a boy. He has always been my best friend even though I haven't always been His. In Him, I have peace.” Amen.

MAGYAR EGYHÁZ

1848-Hungarian Revolution The Hungarian Revolution of 1848 was one of many revolutions that year and closely linked to other revolutions of 1848 in the Habsburg areas. The revolution in Hungary grew into a war for independence from Habsburg rule. Many of its leaders and participants, including Lajos Kossuth, István Széchenyi, Sándor Petőfi, József Bem, are among the most respected national figures in Hungarian history, and the anniversary of the revolution's outbreak, March 15 is one of Hungary's three national holidays. The events leading to the revolution The Hungarian Diet (parliament) was reconvened in 1825 to handle financial needs. A liberal party emerged in the Diet. The party focused on providing for the peasantry in mostly symbolic ways because of their inability to understand the needs of the laborers. Lajos Kossuth emerged as the leader of the lower gentry in the Diet. The revolution The revolution started on March 15, 1848, with bloodless events in Pest and Buda (mass demonstrations forcing the imperial governor to accept all demands) followed by various insurrections throughout the kingdom, which enabled Hungarian reformists to declare Hungary's autonomy within the Habsburg Empire, under the governor Lajos Kossuth and the first Prime minister Lajos Batthyány. The new government approved a sweeping reform package, referred to as the "March Laws” that essentially created an autonomous national kingdom of Hungary with the Habsburg Emperor as its king. They also demanded that the Hungarian government receive and expend all taxes raised in Hungary and have authority over Hungarian regiments in the Habsburg army. Aware that they were on the path to civil war in the summer of 1848, the Hungarian government ministers attempted to gain Habsburg support against Conservative Jelacic of CroatioaSlavonia by offering to send troops to northern Italy. By the end of August, the imperial government in Vienna officially ordered the Hungarian government in Pest to end plans for a Hungarian army. Jelačić then took military action against the Hungarian government without any official order. With war raging on three fronts (against the Croats, in the Banat, and in Transylvania), Hungarian radicals in Pest saw this as an opportunity. Parliament made concessions to the radicals in September rather than let the events erupt into violent confrontations. Faced with revolution at home in Vienna too, Austria first accepted Hungary's autonomy. However, after the Austrian revolution was beaten down, and Franz Joseph replaced his mentally retarded uncle Ferdinand I as Emperor, Austria again refused to accept Hungarian autonomy. The final break between Vienna and Pest occurred when Field Marshall Count Lamberg was given control of all armies in Hungary (including Jelačić's). In response to Lamberg being attacked on arrival in Hungary a few days later, the imperial court ordered the Hungarian parliament and government dissolved. Jelačić was appointed to take Lamberg's place. War between Austria and Hungary had officially begun. War of Independence The Habsburg Ruler and his advisors skillfully manipulated the Croatian, Serbian and Romanian peasantry, led by priests and officers firmly loyal to the Habsburgs, and induced them to rebel against the Hungarian government. The Hungarians were supported by the vast majority of the Slovak, German and Rusyn nationalities and by all the Jews of the kingdom, as well as by a large number of Polish, Austrian and Italian volunteers.

7. oldal

Initially, the Hungarian forces (Honvédség) achieved several stalemates fighting with Austrian armies (at Pákozd in September 1848 and at Isaszeg in April 1849), during which they even declared Hungary's total independence of Austria in April 1849. Because of the success of revolutional resistance, Franz Joseph had to ask for help from "The Gendarme of Europe", Czar Nicholas I, and Russian armies invaded Hungary, causing antagonism between the Hungarians and the Russians.

Battle at Tápióbicske (1849. Apr. 4.) by Than Mór

The war led to the October Crisis in Vienna, when insurgents attacked a garrison on its way to Hungary to support Jelačić's forces. After Vienna was recaptured by imperial forces, General Windischgrätz and 70,000 troops were sent to Hungary to crush the last challenge to the Austrian Empire. By the end of December, the Hungarian government evacuated Pest. After all appeals to other European states failed, Kossuth abdicated on August 11, 1849, in favor of Artúr Görgey, whom he thought was the only general who was capable of saving the nation. On August 13, Görgey capitulated at Világos) to the Russians, who handed the army over to the Austrians.

Laying down of arms at Vilagos Haynau, the leader of the Austrian army who then became governor of Hungary for a few months of retribution, ordered the

8. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

execution of 13 leaders of the Hungarian Army (only a minority of which spoke Hungarian) in Arad and the Prime minister Batthyány in Pest. The revolution's suppression Following the war of 1848-49, the whole country was in "passive resistance". Archduke Albrecht von Habsburg was appointed governor of the Kingdom of Hungary, and this time was remembered for Germanization. Lajos Kossuth went into exile, with stations in the USA (where a county in Iowa was named after him), Istanbul, Turkey and Turin, Italy. Deciding his biggest political error of the Revolution was the confrontation with the minorities of Hungary, he popularized the idea of a multi-ethnic confederation of republics along the Danube, which might have prevented the escalation of hostile feelings between the ethnic groups in these areas. Many of Kossuth's revolutionary comrades in exile, including the sons of one of his sisters, as well as other supporters of the 1848 revolution, (usually referred as "forty-niners") stayed in the USA, and fought on the Union side in the US Civil War.

Sándor Petőfi Petőfi was born January 1, 1823, Kiskőrös, Hungary – died most likely July 31, 1849, in Segesvár, Hungary). He was a Hungarian national poet and a key figure in the Hungarian Revolution of 1848. Early life His birth certificate, written in Latin, gives his name as Alexander Petrovics. His father's first language was Hungarian. (According to many sources, he was of Serb descent and his original name was Stevan Petrović, while according to other sources, he was of Slovak descent), and his mother was Mária Hrúzová (Hungarian: Hrúz Mária) who spoke only Slovak.

Petőfi's entry in the parish register (kept at the Kiskőrös Petőfi Museum)

However, he had a very strong self-awareness of being Hungarian, becoming the spiritual leader of the revolutionary radicals (who wanted full independence from the Habsburg Monarchy and a free Hungary). He wrote some of Hungary's greatest national poetry - from his poem, Nemzeti Dal ("National Song"): “On the God of the Hungarians \ We vow, \ We vow, that we will be slaves \ No longer!” - (literal translation). The family lived for a while in Szabadszállás, where his father owned a slaughterhouse. Within two years, the family moved to Kiskunfélegyháza, and Petőfi always viewed the city as

his true birthplace. His father tried to give his son the best possible education, but when Sándor was 15 they lost their money due to the Danube floods of 1838 and the bankruptcy of a relative. Sándor had to leave the lyceum he attended in Selmecbánya (Banska Stiavnica). He had small jobs in various theatres in Pest, worked as a teacher in Ostffyasszonyfa and was a soldier in Sopron. After a restless period of travelling Petőfi attended college at Pápa, where he met Mór Jókai, and a year later, in 1842, his poem A borozó ("The Pub") was first published in Athenaeum under the name Sándor Petrovics. On November 3 of the same year he published this poem, using the name "Petőfi" for the first time. However, Petőfi was more interested in the theatre. In 1842 he joined a travelling theatre, but then had to leave it. He tried to keep himself financially afloat by writing for a newspaper, but that wasn't enough. Malnourished and sick, he arrived in Debrecen, where his friends helped him get back on his feet. In 1844 he walked from Debrecen to Pest to find a publisher for his poems, in which he succeeded, and the poems were becoming increasingly popular. He relied on folkloric elements and popular, traditional song-like verses. Among his longer works is the epic János Vitéz (1845, "Sir John”). On the other hand, he felt he was forced into a folkish, wine-and-pubs, low-quality niche by his publisher, while in fact he also had an extensive Western-oriented education and revolutionary passions to write about. (Of course, these would be difficult to publish, due to the heavy censorship of the time). In 1846, he met Júlia Szendrey in Transylvania, and they married the next year, against the will of her father, spending their honeymoon in the castle of Count Sandor Teleki, the only aristocrat among Petőfi's friends. Afterwards, he was even more possessed by thoughts of a global revolution. He moved to Pest and joined a group of like-minded students and intellectuals who regularly met at Café Pilvax. They worked at promoting Hungarian as a language of literature and theatre. (The first permanent theatre (the National Theatre) performing in Hungarian opened at this time.) The Hungarian Revolution of 1848 March 15, 1848 was Petőfi's day. Among the various leaders of the revolution - called Márciusi Ifjak ("Youths of March") - Petőfi was the key in starting the revolution in Pest, coauthor and, respectively, author of the two most important written documents: the 12 Pont (demands to the Habsburg GovernorGeneral) and the Nemzeti Dal. When the news of the revolution in Vienna reached them on the 15th, Petőfi and his friends decided to change the date of the "National Assembly" (a rally where a petition to the Hungarian noblemen's assembly would be approved by the people), from

MAGYAR EGYHÁZ

March 19th to the 15th. (This was a lucky decision, given that the authorities knew their plans, and intended to arrest the revolutionaries on the 18th.) On the morning of the 15th, the revolutionaries wit Petőfi began to march around the city of Pest, reading the poem and the 12 points to the crowd (which swelled to thousands). Then, they visited printing presses, declaring an end to all forms of censorship and printing Petőfi's poem together with the 12 Pont. The mayor was forced by the crowds to sign the 12 Pont. Later, a mass demonstration was held in front of the newly-built National Museum, after which the group left for Buda on the other bank of the Danube. When the crowd rallied in front of the Imperial governing council, the representatives of Emperor Ferdinand felt they have no choice but to sign the 12 points. As one of the points was freedom for political prisoners, the crowd moved on to greet the newly freed revolutionary poet Mihály Táncsics. Petőfi's popularity waned as the memory of the glorious day faded, and the revolution went the way of high politics: to the leadership of the nobles. Those in the noblemen's Assembly in Pozsony) had in fact been pushing for slower reforms at the same time - delivering a list of demands to the Emperor on the 13th - but events had overtaken them briefly. Petőfi disagreed with the Assembly, and criticised the way they saw the goals and methods of the Revolution. (His colleague Táncsics was imprisoned yet again by the new government.) In the general election, he ran in his native area, but did not get the seat. At this time, he wrote his most serious poem, the epic Az Apostol ("The Apostle", an epic about a fictional revolutionary who, after much suffering, attempts, but fails to assassinate a fictitious king.) Petőfi joined Polish revolutionary general Józef Bem's Transylvanian army, fighting a successful campaign against Habsburg troops, Romanian and Transylvanian Saxon militias. However, it was defeated repeatedly when Imperial Russia intervened to aid the Austrians. He was last seen in the batlle of Segesvár, July 31, 1849. The circumstances of his death are mysterious. The main opinion is that he died in the battle, based on the account of a Russian military doctor in his diary. He saw an unusual-looking corpse dead of a stomach lance wound, having Petőfi's characteristic yellowish face and matching clothing; Petőfi had the habit of wearing a civilian jacket with uniform trousers. Recently an ethnic Hungarian Romanian claimed to have located fragments of a stone eagle which local Hungarians are known to have erected in 1855 on the site of the mass grave where Petőfi was allegedly buried. Considering the number of fallen Hungarians in the battle of Segesvár, an excavation would not offer much hope, even if genetic material could be obtained from the graves of his parents. Some Hungarians, notably Ferenc Morvai, believe Petőfi was captured and taken to Russia, where he died some years later of natural causes. After the Revolution was crushed, Petőfi's writing became immensely popular, while his rebelliousness served as a role model ever since for Hungarian revolutionaries and would-be revolutionaries of every political colour. Today, streets are named after him throughout Hungary (perhaps one in every village) and in the Hungarian-inhabited areas of Transylvania, as well as a national radio station and a bridge in Budapest. Poetry Petőfi started his career as a poet with so-called "popular situation songs", to which his first published poem, A borozó ("The Winery", 1842), belongs. It is the song of a drinker praising the healing power of wine to drive away all troubles. This kind of

9. oldal

pseudo-folk song was not unusual in Hungarian poetry of the 1840s, but Petőfi soon developed an original and fresh voice which made him stand out. He wrote many folk song-like poems on the subjects of wine, love, romantic robbers etc. Many of these early poems have become classics, for example the love poem A virágnak megtiltani nem lehet ("You Cannot Forbid the Flower", 1843), or Befordultam a konyhára ("I Turned into the Kitchen", 1843) which uses the ancient metaphor of love and fire in a playful and somewhat provocative way. The influence of folk poetry and 19th-century populism is very significant in Petőfi's work, but other influences are also present: Petőfi drew on sources such as topoi of contemporary almanac-poetry in an inventive way, and was familiar with the works of major literary figures of his day, including Percy Bysshe Shelley, Pierre-Jean de Béranger and Heinrich Heine. Petőfi's early poetry was often interpreted as some kind of role-playing, due to the broad range of situations and voices he created and used. Recent interpretations however call attention to the fact that in some sense all lyrical poetry can be understood as role-playing, which makes the category of "role-poems" (coined especially for Petőfi) superfluous. While using a variety of voices, Petőfi created a well-formed persona for himself: a jaunty, stubborn loner who loves wine, hates all kinds of limits and boundaries and is passionate in all he feels. In poems such as Jövendölés ("Prophecy", 1843) he imagines himself as someone who will die young after doing great things. This motif recurs in the revolutionary poetry of his later years. The influence of contemporary almanac-poetry can be best seen in the poem cycle Cipruslombok Etelke sírjára ("Branches of Cypress for Etelke's Tomb", 1845). These sentimental poems, which are about death, grief, love, memory and loneliness were written after a love interest of Petőfi's, Etelke Csapó, died. In the years 1844-45 Petőfi's poetry became more and more subtle and mature. New subjects appeared, such as landscape. His most influential landscape poem is Az Alföld ("The Plains"), in which he says that his homeland, the Hungarian plains are more beautiful and much dearer than the Carpathian mountains; it was to become the foundation of a long-lived fashion: that of the plains as the typical Hungarian landscape. Petőfi's poetic skills solidified and broadened. He became a master of using different kinds of voices, for example his poem A régi, jó Gvadányi ("The Good Old Gvadányi") imitates the style of József Gvadányi, a Hungarian poet who lived at the end of the 18th century. It's interesting to note that several of Petőfi's poems were set to music by the young Friedrich Nietzsche, who composed as a hobby while studying classics at Pforta before beginning his career in philosophy.

Sándor Petőfi:

National Song On your feet, Magyar, the homeland calls! The time is here, now or never! Shall we be slaves or free? This is the question, choose your answer! On the God of the Hungarians We vow, We vow, that we will be slaves No longer!

10. oldal

Easter Sunday this year will be March 23, 2008 Easter is always the first Sunday after the first full moon following the Spring Equinox (which is March 20). This dating of Easter is based on the lunar calendar that Hebrew people used to identify Passover, which is why it moves around on our Roman calendar. This year, Easter will fall on Sunday, March 23. Based on the above, Easter can actually be one day earlier (March 22) but that is pretty rare. This year is the earliest Easter any of us will ever see the rest of our lives...and only the most elderly of our population (95 years old or above) have ever seen it this early before. None of us have ever, or will ever, see it a day earlier. The next time Easter will be this early (March 23) will be the year 2228 (220 years from now). The last time it was this early was 1913 (so if you're 95 or older, you are the only ones that were around for that). The next time it will be a day earlier, March 22, will be in the year 2285 (277 years from now). The last time it was on March 22 was 1818. So, no one alive today has or will ever see it any earlier than this year.

Memorial day It is the VETERAN, not the preacher, who has given us freedom of religion. It is the VETERAN, not the reporter, who has given us freedom of the press. It is the VETERAN, not the poet, who has given us freedom of speech. It is the VETERAN, not the campus organizer, who has given us freedom to assemble. It is the VETERAN, not the lawyer, who has given us the right to a fair trial. It is the VETERAN, not ! the politician, who has given us the right to vote. It is the VETERAN, who salutes the Flag, It is the veteran, who serves under the Flag, The US Senate & House took 2 days off as they couldn't work because of the expected storm. On the ABC evening news, it was reported that night, because of the dangers from Hurricane Isabelle approaching Washington DC, the military members assigned the duty of guarding the Tomb of the Unknown Soldier were given permission to suspend the assignment. They respectfully declined the offer, "No way, Sir!" Soaked to the skin, marching in the pelting rain of a tropical storm, they said that guarding the Tomb was not just an assignment, it was the highest honor that can be afforded to a serviceperson. The tomb has been patrolled continuously, 24/7, since 1930. We can be very proud of our young men and women in the service no matter where they serve. God Bless them.

Jordan: The Birthplace of Christianity? “Jordan is the birthplace of Christianity and Christians should come and visit its Biblical sites.” According to ASSIST News Service, that’s the view of Munir Y. Nassar, the Minister of Tourism and Antiquities in Jordan. In an interview in Amman, he said, “We have in this country some of the most revered and some of the most important sites in the Christian religion. In fact, you can say that Jordan is where the Christian religion actually started -- at the baptismal site [at Bethany Beyond the Jordan] where the

MAGYAR EGYHÁZ

Holy Spirit came down on Jesus when he was baptized by John The Baptist. This is where the ministry of Jesus began and it can he found on the east side of the Jordan River in Jordan. “Other than that, we have many more biblical sites if you want go over a much longer span of the history of Christianity and Judaism.” When asked, Nassar named some of the key Christian sites Christian pilgrims could visit: “We have Gadara in the north of the country where Jesus case out the demons out of the man and into the ‘Gadarene Swine.’ Then you have Mount Nebo where Moses is said to have seen the Promised Land. "We have more churches per square meter in Jordan old Byzantine churches than you have anywhere else in the world. In fact the oldest church in the world was uncovered in Aqaba about six or seven years ago. Wherever we dig, we come up with a Byzantine church. Whenever we dig we come up with some kind of a Christian pilgrimage site."

To Kill an American You probably missed it in the rush of news few years ago, but there was actually a report that someone in Pakistan had published in a newspaper an offer of a reward to anyone who killed an American, any American. So an Australian dentist wrote the following to let everyone know what an American is,... so they would know when they found one. (Good on ya, mate!!!!) An American is English, or French, or Italian, Irish, German, Spanish, Polish, Russian or Greek. An American may also be Canadian, Mexican, African, Indian, Chinese, Japanese, Korean, Australian, Iranian, Asian, or Arab, or Pakistani, or Afghan. An American may also be a Cherokee, Osage, Blackfoot, Navaho, Apache, Seminole or one of the many other tribes known as native Americans. An American is Christian, or he could be Jewish, or Buddhist, or Muslim. In fact, there are more Muslims in America than in Afghanistan. The only difference is that in America they are free to worship as each of them chooses. An American is also free to believe in no religion. For that he will answer only to God, not to the government, or to armed thugs claiming to speak for the government and for God. An American lives in the most prosperous land in the history of the world. The root of that prosperity can be found in the Declaration of Independence, which recognizes the God given right of each person to the pursuit of happiness. An American is generous. Americans have helped out just about every other nation in the world in their time of need. When Afghanistan was overrun by the Soviet army 20 years ago, Americans came with arms and supplies to enable the people to win back their country! As of the morning of September 11, Americans had given more than any other nation to the poor in Afghanistan. Americans welcome the best, the best products, the best books, the best music, the best food, the best athletes. But they also welcome the least. The national symbol of America, The Statue of Liberty, welcomes your tired and your poor, the wretched refuse of your teeming shores, the homeless, tempest tossed. These in fact are the people who built America. Some of them were working in the Twin Towers the morning of September 11, 2001 earning a better life for their families. I've been told that the World Trade Center victims were from at least 30 other countries, cultures, and first languages, including those that aided and abetted the terrorists. So you can try to kill an American if you must. Hitler did. So did General Tojo, and Stalin, and Mao Tse-Tung, and every bloodthirsty tyrant in the history of the world. But, in doing so you would just be killing yourself. Because Americans are not a particular people from a

MAGYAR EGYHÁZ

particular place. They are the embodiment of the human spirit of freedom. Everyone who holds to that spirit, everywhere, is an American. Author unknown

Apollo Moon Documentary Bears Witness for a Creator A film documenting the Apollo moon project using rare footage from NASA contains numerous spiritual references pointing to the existence of God, ASSIST News Service reports. "In the Shadow of the Moon" opened September 7th and even garnered an award at the Sundance Film Festival. "It's a film about the experience of going to the moon told by the people who went -- in their own words," says director David Sington. "They wanted to organize a reunion of moonwalkers. That grew into an idea of doing a reunion on film." The 10 astronauts -- now in their seventies -come across as surprisingly reflective and human, speaking of the profound impression they gained from walking on the lunar surface and gazing back at Earth. Charlie Duke, the 10th man to walk on the moon, makes an explicit declaration of his faith in Jesus Christ on camera. Edgar Mitchell and Gene Cernan described profound spiritual experiences, but not within a specific Christian context. Cernan discovered the universe seemed to have purpose behind it, that there must be a Creator who stands above the religions of mankind. "Edgar Mitchell's experience profoundly changed and shaped his whole life," notes Sington. "He had a moment of epiphany -- suddenly grasping who he is in relation to the universe."

Disney Demands Removal of 'God' From Ten Commandments Movie Ads It's a movie about the Bible, but family-friendly Disney Co. is moving heaven and earth to make sure the word "God" is stricken from some advertisements promoting an upcoming animated film on Moses and the Ten Commandments, FoxNews reports. Radio Disney was to broadcast a radio spot for Promenade Pictures, makers of the film "The Ten Commandments," but the company sent an e-mail earlier this month instructing that the phrase "chosen by God" be stripped from the script. Calls to Radio Disney Network sales associate Jason Atkinson and other representatives were not returned. "In connection with the Ten Commandments, I did find it offensive," said Promenade president and Chief Operating Officer Cindy Bond. "God in our movie is the main character. You rip the whole guts out of the piece." Nonetheless, Promenade complied with Disney's request because they are targeting a teens and tweens audience.

One-Third of Americans Believe in Literal Bible About one-third of Americans believe the Bible is absolutely accurate and that it should be taken literally word for word, according to a recent Gallup poll, and the majority of those who don't believe the Bible is literally true still believe it is the inspired word of God, Baptist Press reports. About 1 in 5 Americans believe the Bible is an ancient book of "fables, legends, history and moral precepts recorded by man," Gallup said. Analysts say the higher the level of education a person has, the less likely the individual is to believe that the Bible is the actual, literal word of God, but even the majority of those with postgraduate degrees believe the Bible is the inspired word of God rather than just a human

11. oldal

creation. Protestants are also significantly more likely than Catholics to believe that the Bible is the inspired word of God. ********************* ********** Smile … Law Somebody once figured out that we have 35 million laws trying to enforce 10 commandments. News There is the story of a person who got up one Sunday and announced to his Congregation: I have good news and bad news. The good news is, we have enough money to pay for our new building program. The bad news is, it's still out there in your pockets. Ticket A minister parked his car in a no-parking zone in a large city because he was short of time and couldn't find a space with a meter. So he put a note under the windshield wiper that read: I have circled the block 10 times. If I don't park here, I'll miss my appointment. FORGIVE US OUR TRESPASSES. When he returned, he found a citation from a police officer along with this note. I've circled this block for 10 years. If I don't give you a ticket, I'll lose my job. LEAD US NOT INTO TEMPTATION. Bible A father was approached by his small son, who told him proudly, "I know what the Bible means!" His father smiled and replied, "What do you mean, you 'know' what the Bible means?" The son replied, "I do know!" "Okay," said his father. "So, Son, what does the Bible mean?" That's easy, Daddy. It stands for 'Basic Information Before Leaving Earth'. Mischievous Brothers Two little boys, ages 8 and 10, are excessively mischievous. They are always getting into trouble and their parents know all about it. If any mischief occurs in their town, the two boys are probably involved. The boys' mother heard that a preacher in town had been successful in disciplining children, so she asked if he would speak with her boys. The preacher agreed, but he asked to see them individually. So the mother sent the 8 year old first, in the morning, with the older boy to see the preacher in the afternoon. The preacher, a huge man with a booming voice, sat the younger boy down and asked him sternly, "Do you know where God is, son?" The boy's mouth dropped open, but he made no response, sitting there wide-eyed with his mouth hanging open. So the preacher repeated the question in an even sterner tone, "Where is God?!" Again, the boy made no attempt to answer. The preacher raised his voice even more and shook his finger in the boy's face and bellowed, "Where is God?!" The boy screamed and bolted from the room, ran directly home and dove into his closet, slamming the door behind him. When his older brother found him in the closet, he asked, "what happened?" The younger brother, gasping for breath, replied, "We are in BIG trouble this time. GOD is missing, and they think we did it!

12. oldal

Out Of Control Scripture reading: Matthew 5:1-10. Text: "He (that is Jesus) did not need man’s testimony about man, for he knew what was in a man." John 2:25. I gave the title: "OUT OF CONTROL" to the first Lenten service in 2007. Only one word should be mentioned to understand the meaning and seriousness of this statement: Iraq. We have problem with whatever is out of . . . out control, out of reach, out of sight, and out of place, not mentioning what could be said about a wacky person: "he/she is out of his/her mind." If a person did something terrible; the question is raised: "What could have been in his/her mind? While professionals, like psychologists, psychiatrists, behavior scientists, counselors, wish to find out what have affected a person's thinking and why cannot he or she be logical and normal like others, our Lord had had the capability to discern the thoughts or feelings that occupied a person's heart and mind. Please see our text. Another example is, when He had to face the Pharisees and teachers of the law: "Jesus knew what they were thinking and asked, 'Why are you thinking these things in your hearts?'" Luke 5:22. Our Lord had invited us to come to Him with all of our troubles and problems: "Come to me, all you who are weary and burdened, and I will give you rest." Matthew 11:28. Can we ask our Master to help, heal and reassure us? THE TEMPTATION BECOMES SIN, SIN BECOMES SICKNESS, AND SICKNESS THREATENS OUR LIFE. Let us set up an ascending scale as we intensify the expectations that motivate us: - daydreaming, - wishful thinking, aspiration, - desire, - urge, - demand, - being compelled, - and finally: obsessive-compulsive disorder. Now the question arises, when we are TEMPTED how high on the scale mentioned above can temptation reach? If temptation is only wishful thinking, there is no problem; however, when temptation becomes a compelling force we have serious problems. Do you remember when Cain became angry at his brother Abel and had a sinful idea how to get rid of him and how had God warned him? "Then the LORD said to Cain, 'Why are you angry? Why is your face downcast? If you do what is right, will you not be accepted? But if you do not do what is right, sin is crouching at your door; it desires to have you, but you must master it.'" Genesis 4:6-7. God knew the plan Cain had in mind, it was more than wishful thinking or desire; it had been the consequence of deeprooted jealousy and hatred. Not Cain controlled his anger but his anger controlled him. For Cain the spiritual healing would have been the Beatitudes, what you read in our scripture lesson. When we feel that the negative and destructive forces take over our mind, one of the best medicines is to repeat the beatitudes several times. With Lent we begin self-observation, self-control, and self-denial in the hope that we can realize what has gone wrong slowly, and what should be limited and controlled. As we wish to curb and restrain our desires and urges, it is good if we keep in mind the wisdom of the Greeks; they had two important sayings concerning human behavior, 1. "not anything too much; avoid excess" and 2. "know thyself." If I truly know who I am, (objective self-evaluation), and also know where is the limit beyond which damage and destruction take place, then, I am a wise person. We wish to do more than just consider the wisdom of the Greek philosophy; we wish to listen to our Savior, who was a teacher, healer, comforter, and a trusted friend, as well as the Son

MAGYAR EGYHÁZ

of God who "knew what was in a man." Please see our text. Here are two of His admonitions and instructions that will help us to start the Lenten season in a spiritual way: - "If anyone would come after me, he must deny himself/ herself and take up his/her cross daily and follow me." Luke 9:23, and - "When you fast, do not look somber as the hypocrites do, for they disfigure their faces to show men they are fasting . . . But when you fast, put oil on your head and wash your face, so that it will not be obvious to men that you are fasting, but only to your Father, who is unseen; and your Father, who sees what is done in secret, will reward you." Matthew 6:16-18. May we ask from the Almighty what king David did: "Create in me a pure heart, O God, and renew a steadfast spirit within me." Psalm 51:10. Rev. A. Jalso

Prayer Lord, make us instruments of your peace. Where there is hatred, let us sow love; where there is injury, pardon; where there is discord, union; where there is doubt, faith; where there is despair, hope; where there is darkness, light; where there is sadness, joy. Grant that we may not so much seek to be consoled as to console; to be understood as to understand; to be loved as to love. For it is in giving that we receive; it is in pardoning that we are pardoned; and it is in dying that we are born to eternal life. Amen. Devine Alpha Although things are not perfect Because of trial or pain Continue in thanksgiving Do not begin to blame Even when the times are hard Fierce winds are bound to blow God is forever able Hold on to what you know Imagine life without His love Joy would cease to be Keep thanking Him for all the things Love imparts to thee Move out of "Camp Complaining" No weapon that is known On earth can yield the power Praise can do alone Quit looking at the future Redeem the time at hand Start every day with worship To "thank" is a command Until we see Him coming Victorious in the sky We'll run the race with gratitude Xalting God most high Yes, there'll be good times and yes some will be bad, but... Zion waits in glory...where none are ever sad! "I am Too blessed to be stressed!" The shortest distance between a problem and a solution is the distance between your knees and the floor. The one who kneels to the Lord can stand up to anything.

MAGYAR EGYHÁZ

13. oldal

“Boldog aki olvassa..." (Jel 1,3) 2008 a Biblia éve Magyarországon Január 20-án, vasárnap az ökumenikus imahéttel hivatalosan is megkezdődik a Biblia éve. Ez alkalomból, január 14-én sajtótájékoztatóra került sor, ahol Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Konferencia Elnöke és Ittzés János a Magyarországi Evangélikus Egyház elnökpüspöke, Szebik Imre a Magyar Bibliatársulat Alapítványának elnöke és Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke beszélt a programsorozat részleteiről. Az egyházi vezetők legnagyobb örömére nagy sajtóérdeklődés mellett zajlott a Biblia éve 2008 céljainak és eseményeinek ismertetése a Magyarországi Református Zsinati Irodában. A Biblia éve magyarországi megvalósításának ötlete a pozitív európai példák kapcsán merült fel, miután 2003-ban német és francia nyelvterületeken nagy sikerrel zajlottak le a vallási, kulturális és ismeretterjesztő programok. 2006-ban a Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) útnak indította ezt a kezdeményezést, mely idén katolikus, református, evangélikus együttműködéssel, az ökumené jegyében valósul meg. A programsorozat célja a Biblia "újrafelfedezése" a mai modern társadalomban, hiszen, mint Bölcskei püspök úr fogalmazott: "a Biblia ma is meg tud szólítani embereket". Erdő Péter szerint "a Biblia ma személyesen provokál minket, mivel manapság bibliás embernek lenni nehezebb, mint régen", ezért van szükség erre a kezdeményezésre. Szintén a célok között szerepel a Szentírás, mint alapvető irodalmi alkotás, kultúrateremtő erő és egyben egyetemes kulturális örökség bemutatása: "Gyülekezeti és tudományos szinten kell hozzájárulnunk a Biblia évéhez" - mondta Ittzés János. A rendezvénysorozatban kiemelt jelentőséget kapnak a helyi szervezésű programok, ezek megvalósításához ötletekkel és segédanyagokkal is hozzájárul az MBTA. A sajtótájékoztatón örömteli bejelentést tett Rudi Zoltán, az MTV elnöke: a kezdeményezés fő médiatámogatója a Magyar Televízió lesz, mely pályázattal, filmfesztivállal és vetélkedővel fogja majd népszerűsíteni a Biblia évét. Az egyházi vezetők megköszönték a közszolgálati csatorna támogatását és a sajtó jelenlevő munkatársaitól is "pozitív diszkriminációt" kértek, hiszen "a Biblia az emberi élet fontos, meghatározó iránytűje, a Nagy Könyv" mondta Bölcskei Gusztáv, utalva az MTV korábbi nagy sikerű kulturális műsorára is. A Biblia Éve 2008 ünnepélyes meghirdetése január 20-án 18 órakor lesz, a Pozsonyi úti református templomban. A programsorozat keretében az MBTA Bibliaosztásokat szervez, és útnak indul egy interaktív vándorkiállítás is. Központi, a katolikusprotestáns szervezőbizottság által koordinált rendezvényekre is sor kerül majd az év folyamán: június 23-26. között nemzetközi biblikus szimpózium lesz Esztergomban, szeptember 30-án bibliai témájú orgona és kórushangverseny várja az érdeklődőket a Művészetek Palotájában, november 21-én pedig Biblia-kiállítás nyílik az Országos Széchenyi Könyvtárban. Az aktuális programokról egész évben friss információkkal szolgál a rendezvénysorozat weAnti Ádám boldala, a: www.bibliaeve2008.hu.

Pilinszky János:

Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő "szamaracska". S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a "kövek kiáltanának!". Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága. Amikor Jézus "dicsőségesen" bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni "megdicsőülés" még hátra van. Erről az evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után. "Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad ..." "Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadits meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" És mégis. . . Bármennyire kitérő, csalóka fény volt is Jézus számára a jeruzsálemi bevonulás, a mi ünneplésünk, mégis érez gondosságot, mellyel fogadta, sőt mintegy elébe ment a szegényes fogadtatásnak. Örök időre szóló okulásul szolgálhat számunkra: saját erönkből csak ilyen szalmaláng lelkesedésre futhatja. S ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy gyengéd gondoskodással még ezt is Jézus maga készítette előő- miérettünk, ahogy mondotta. A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása, hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra. A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszódik le azóta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében. Hogy találkozásunk vele hogy válhat tartóssá? Erre felel a következő szakasz. Vállalnunk kell önmagunk "elvesztését", ahogy ö vállalta a földbe hullott gabonaszem sorsát. Akkor valóban egyek leszünk majd vele, s nem a futó, hanem az örök dicsőségben, a jeruzsálemi bevonulás után az örök Jeruzsálembe való bevonulás örömében. Antoine de Saint-Exupery:

Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

14. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére! ************

nytelenül kizárják a papság köréből. 1984-1986 között 25 hónapig munkanélküli. 1986-tól temesvári segédlelkész, majd rendes lelkész. 1988-1989 között az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért folyamatosan zaklatják. 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítanak ellene, megfosztják szószékétől, a szilágysági Menyő községbe száműzik, majd az erőszakos kilakoltatás ellenében védelmére kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantja ki a romániai forradalmat. 1990-ben a forradalom után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front tagja. Ugyanebben az évben megválasztják a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé. 1990-2004 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke. 1999-ben megalapítja a Partiumi Keresztény Egyetemet, ennek elnöki tisztségét viseli. 2003-tól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Nős, két fiú és egy leány édesapja. Sógor Csaba 1964. május 12-én született Aradon. 1988ban végezett a Protestáns Teológiai Intézetben Kolozsváron. 19881999 között a Csíkcsicsói Református Egyházközség lelkésze. 1992-1993 között Zürichben és Baselben posztgraduális teológiai képzésen vett részt. 1999-2000 között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ökumenikus és külügyi tanácsosa. 2000-től az RMDSZ Hargita megyei szenátora. Jelenleg Csíkszeredában él, négy gyerekes családjával.

Tőkés László püspök megnyerte az Európai parlamenti választásokat Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a függetlenként induló Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke is átlépte a bejutáshoz szükséges 5, illetve 2,8%-os küszöböt a november 25-én tartott romániai EPválasztásokon. A népesség 6,6%-át kitevő magyarság voksaiért versenybe szálló jelöltek - 82,2%-nál tartó feldolgozottság alapján - összességében a szavazatok 9,45%-át kapták: az RMDSZ 5,82, a független jelölt 3,63%-ot szerzett. Az eredményeket értékelő első vélekedések szerint a lehetséges forgatókönyvek közül a legoptimálisabb valósult meg azáltal, hogy mind az RMDSZ, mind Tőkés László az előzetes eredmények szerint bejutott az EP-be. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: ha megvalósult volna a teljes összefogás listája, akkor 4-5 európai parlamenti képviselője lehetne a romániai magyarságnak. Hozzátette: emiatt veszteség is van, de a győzelem a fontos. Tőkés László szerint egyértelműen az erdélyi magyarság közös győzelméről van szó. "Bebizonyosodott, hogy tizennyolc év alatt nagykorúvá vált ez az erdélyi közösség, amely ezen a választáson európai módon vizsgázott, élt a demokratikus versenyhelyzet adta lehetőséggel" - nyilatkozta a püspök. Tőkés László mellett az RMDSZ listáján várhatóan második helyen bejutó Sógor Csaba is református lelkészként kezdte pályafutását, 1999-2000 között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ökumenikus és külügyi tanácsosaként ráadásul Tőkés munkatársaként is dolgozott. A 2000-ben először, majd 2004-ben másodszor is az RMDSZ színeiben szenátori mandátumot szerző Sógor szenátori mandátumának megszerzésekor azonban lemondott lelkészi státusáról. Tőkés László 1952. április 1-én született Kolozsváron. 1975-ben végzett a Protestáns Teológiai Intézetben Kolozsváron. 1975-1984 között Brassóban, majd Désen református segédlelkész, azonban állami és egyházi hatóságaival szembeni ellenállása, egyházi és kisebbségi természetű kritikai munkássága miatt törvé-

ADY ENDRE

A MÁRCIUSI NAPHOZ Révész Bélának küldöm (Márciusi Nap, nagy a te hatalmad S magyar Márciust, magyar forradalmat Nem gyújtottál ránk ezer évig mégsem: Ültünk örökkön jeges senyvedésben.) S verje meg az Isten a verejtékünket, Verje meg veréssel egész életünket, Ha tovább tengődünk ilyen kábult-árván, Csókunkat a szánkban, álmunkat a párnán, Gyermeket ígérő legszebb ingerünket, .................... Mert a világ siet s most kerül dűlőre: Érdemesek vagyunk életre s jövőre? Büdös úr-szag, pénz-szag sehol így nem kábít, Minden: változásért és újért kiált itt. S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák, Mindezek halálos sorsunk magyarázzák: Petőfi szavánál van szükség jobb szóra: Mindent meglátóra, mindent fölrugóra. E fényes Március csatasorba állít: Végre talán eljut bús Magyarországig.

MAGYAR EGYHÁZ

Dr. Sarkadi Nagy Pál:

A szeretet himnusza (Első rész) A szeretet szolgál "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1.Kor. 13: 1-3) Istentisztelet szeretet nélkül A nyelveken szólás a korinthusi gyülekezetnek igen sokra értékelt kegyelmi ajándéka volt, mint Isten imádásának a legfeltűnőbb formája. Istentiszteleten gyakorolták. És aki nyelveken szólt, meg volt győződve arról, hogy nem embereknek szól, hanem Istennek beszél kibeszélhetetlen titkos dolgokat (l.Kor.14,3). Ezzel az adománnyal egyébként maga Pál is rendelkezett: "Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni" (l.Kor.14,18). De Pál ennél még többet is elért, hiszen ezt mondja magáról: "Hallottam kimondhatatlan beszédeket" (2Kor 12,4), olyan beszédeket, melyekét csak a mennyeiek értenek. Így, ha valaki, Pál véleményt mondhatott a nyelveken szólás értékéről. Ezt a kegyelmi ajándékot azonban az öncélúság jellemezte. Az ember csak önmagáért gyakorolta, vele magát építette. És Pál elképzeli azt, hogy valaki az emberi beszédnek a legmagasabb fokára eljutva úgy beszélne, mint az angyalok a mennyben. De ha azt, amit beszél, nem a szeretet által mondaná, hanem beszédében csak magára gondolna, csak a maga hívő önzését, a maga nagyságát, dicsőségét keresné benne, értéktelen lenne. Olyanná lenne, mint a megütött ércdarab hangja, vagy a megpendített cimbalom. Mások számára nem lenne értelme és gyümölcse. A nyelveken szólás vallásos gyakorlatából kimaradt a másik ember. Aki gyakorolta, kegyességének központjába önmagát tette, és nem gondolt a gyülekezet építésére (l.Kor.12,12). Ma a gyülekezetek istentiszteletének a gyakorlatában nincs benne a nyelveken szólás. De Pálnak a róla szóló tanítása számunkra egy alapigazságot fejez ki: az istentisztelet a másik ember szeretete nélkül értéktelen. Ezért figyelmezteti Jézus azt, aki adományát az oltárra vitte és megemlékezett arról, hogy viszonya az ő atyjafiával rendezetlen, hogy menyen el előbb és béküljön meg az ő atyjafiával (Mt.5,23-24). Van olyan önző vallásosság, mely az Istent csak a maga számára igényli. Egész lélekkel keresi az Istent, de csak azért, hogy a saját üdvösségét megtalálja, külső és belső szükségeire segítséget kapjon. Ez a vallásos ember önzése, mely Krisztus evangéliumát hatástalanná teszi. Az Istennel való kapcsolatunkból nem lehet kihagyni a másik embert, a testvért. Az evangélium tanítása szerint: Nincs Atyánk testvér nélkül. Mert Isten a legnyomatékosabban éppen a vallásos embernek mondja: Urad és Istened vagyok, de úgy, mint a te testvérednek Ura és Istene. Istent nem igényelhetem csak a magam számára. Ezt tették a farizeusok: "Jaj néktek farizeusok, mert tizedet adtok a köményből, és ami nehezebb, az irgalmasságot elhagyjátok" (Mt.23,23). Az igazi kegyesség a két nagy parancsolatban áll előttünk, az Isten szeretete az ember szeretetétől elválaszthatatlan. Erre utal a próféta: "Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja, hogy pitvaraimat tapossátok. Pártoljátok az özvegyek és árvák ügyeit" (Ézs.1,12.17). Sok bibliaolvasó ember nem tudja, hogy Jézus az utolsó

15. oldal

vacsora alkalmával megmosta a tanítványok lábát. Evés közben, Jézus tanítványai körében rabszolgamunkát végez. Alacsonyabbrendű munkát, mint a zsidó rabbik tanítványai, akik megmosták a mester lábát, de a mester nem mosta meg az övékét. A tanítványok Ura és Mestere a lábmosás szolgai munkájával egy eddig érvényes rendet állít a fejetetejére. "Ha lábaitokat megmosom, ti is kötelesek vagytok egymás lábait megmosni. Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem tiveletek, ti is aképpen cselekedjetek" (Jn.13,14-15). Az úrvacsorában Jézus két parancsolata a legszorosabban összetartozik: "vegyétek, egyétek" és "amiképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek." A szereztetési igékben Jézus a tanítványoknak kenyeret és bort ad, hogy azt egyék, illetve igyák. A lábmosásban példát ad azzal a megbízással, hogy egymással ugyanazt cselekedjék, amit Jézus velük cselekedett. Milyen kapcsolatban van a lábmosás az úrvacsora szereztetésével? Így felelhetnénk: Jézusnak a kenyérhez és a borhoz fűződő szava és a lábmosásban véghezvitt tette elválaszthatatlanul összetartoznak. A lábmosás, mint "kiegészítés" nem az úrvacsora mellett van, hanem annak szerves része. Így nemcsak Jézus szenvedése és halála, hanem szolgáló élete is beletartozik az úrvacsorai tanításba. A tanítvány a szolgáló szeretetben lesz Urához hasonló (Fil.3,10; 3,21; Róm.8,29). Így a szeretet nemcsak az istentisztelettől, hanem az úrvacsorától is elválaszthatatlan. Az úrvacsorázó gyülekezet nem lehet csupán elfogadója Krisztus áldozatának, hanem azt tovább kell adnia kölcsönös szeretetben a gyülekezet minden tagjának. A lábmosás az úrvacsorát értelmező igehirdetés. Kérdezhetnénk: vajon az 1Kor. 13 összefügg az úrvacsora szereztetési igéjével (lKor.11, 21-34)? Mi történt Korinthusban? A szeretet nemcsak a nyelveken szólástól szakadt el, hanem az úrvacsorázó gyülekezettől is. A Krisztussal való közösség elszakadt a testvérekkel való szeretetközösségtől: "Ki-ki a saját vacsoráját veszi elő és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik" (lKor.11,21). A gazdagok megszégyenítették a szegényeket: "Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek!" (lKor.11,22). A korinthusi gyülekezet úrvacsorázó közössége tehát az egymás iránt szeretetlen testvérek közössége lett és elfelejtette Krisztusnak az utolsó vacsorán a lábmosásban adott tanítását. Az előbb elmondottakból következik Pál annyiszor félreértett kijelentésének helyes megértése: "Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza a poharat, vétkezik az Úr teste és vére ellen" (lKor.11,27). Ki eszik és iszik méltatlanul? Az, aki az Úr szeretetét elfogadta, de nem adta tovább a másik testvérnek. Akinek az Úr elengedte a nagyobb adósságot, annak el kell engednie a testvér kisebb tartozását. Aki a szeretetet elfogadja, annak a szeretetet kell szolgálnia. (Megjegyzés: Keleten a homokos, sivatagos vidéken nyitott saruban jártak az emberek. Ezért amikor haza - vagy vendégségbe - érkeztek, nem csak kezüket, hanem poros lábukat is megmosták. Ez hozzá tartozott az etiketthez. Ezt a munkát legtöbbször a szolgák végezték. Ők mosták meg uraik - vagy a vendégségbe érkező vendég - lábait. Krisztus - amikor a kereszthalála előtti utolsó vacsora előtt megmosta tanítványa lábait, "szolgai munkát" végzett, ugyanis ez a munka a korabeli szokásjog szerint a szolgák feladata volt. Csakhogy ezt Krisztus önként és szeretetből tette tanítványiért, hogy ezáltal is példát mutasson, az egoista világfelfogással szemben, az egyetlen emberhez méltó, értelmes életszemlélet gyakorlatára, - a szeretetre.)

18. oldal 16.

Dr. Sarkadi Nagy Pál:

A szeretet himnusza (Második rész) Istenismeret szeretet nélkül A próféta Istentől kijelentést kap, és ezt hirdeti a gyülekezetnek. Így az általa közölt ismeret a gyülekezet számára felbecsülhetetlen értékű. Amikor az apostol az istenismeretről beszél, egy vallásos megismerésre gondol. És ismét elképzeli az elképzelhetetlent: valaki olyan próféta lenne, aki minden titkot ismer, eljutna az ismeret legmagasabb fokára, mindent tudna, úgy, mint maga az Isten. Megértené Isten tökéletes kijelentését, belátna Isten titkaiba, és azokat az embereknek hirdetné. De ha szeretet nem lenne benne, írja Pál, szolgálata semmit nem érne. Az írástudókra azért mondott jajszavakat Jézus, mert ismeretük elszakadt a szeretettől. "Jaj néktek, mert felemésztitek az özvegyek házát" (Mt.23,14). Pál leveleinek több helyén olvassuk, hogy az ismeretet összekapcsolta a szeretettel. Sohasem csupán tiszta ismeretet közöl a gyülekezettel, hanem a "saját lelkét" is (vö. lThessz 2,4). Krisztus az ítéletnapján megítéli a szeretet nélküli ismeretet: "Sokan mondják nekem ama napon: Uram Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e? És akkor vallást teszek, sohasem ismertelek titeket" (Mt.7,22-23). Ezért adja Pál a gyülekezetnek a tanácsot: "Kövessétek az igazságot szeretetben (Ef.4,15). Az ember életének nagy kérdése, hogy ki vagy mi uralja gondolatait, hogy ki van hatással ismereteire. Az Ige beszél a Krisztus uralma alatt álló ismeretről: "Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Kor 10,5). Gondolatainknak Krisztus uralma alá való helyezése annyit jelent, mint azokat a szeretet szolgálatába állítani. Mennyit szolgálhat Istennek az az ismeret, melyet a szeretet irányít, amely a szeretetnek szolgál! Amennyit rombolni tud az egyházban a Krisztustól elszakított ismeret, éppen annyit tud építeni a Krisztus által uralt, a szeretetet szolgáló ismeret. Hit szeretet nélkül Lehet hit szeretet nélkül? Lehet. A kettő egymástól való elszakítása gyakran megjelent a keresztyénségben. Egyet azonban meg kell jegyezni: itt nem a Krisztusban, mint Megváltóban vetett hitről van szó, hanem olyan hitről, mely erejénél fogva csodákra képes. A Krisztustól elszakadt hit azonban hamis hit. Ezzel a hittel Júdás is hitt és cselekedett, mégsem ért vele semmit. Haszontalan az olyan hit, mely nem szeretet által munkálkodik. Valóban a keresztény életnek az a legnagyobb kísértése, hogy lehet hinni szeretet nélkül is. Jakab levele azért íratott meg többek között, mert voltak az ő idejében olyanok, akik hittek cselekedetek nélkül és így hittek szeretet nélkül. Jakab és János hittek Jézusban, mégis szeretetlenek voltak, amikor tüzet kívántak Samáriára (Lk.9,54). Az igazi hit a szeretettől elválaszthatatlan, nem lehet egyik a másik nélkül, a hitnek szeretni kell, s a szeretetnek hinni kell. Szeretet nélküli hite van annak, aki megelégszik az igazság elhívésével, s közömbös marad a felebarát iránt. Ezért beszél Pál ritkán magában a hitről. Legtöbbször a hitet valamihez kapcsolja, olykor a szeretethez (lThessz.3,1), olykor a reménységhez (lThessz.1,3), vagy a békességhez (2Tim 2,22). De milyen a kapcsolat a hit és a szeretet között? Ezt a kapcsolatot a legszemléletesebben Pál a Gal.5,6-ban fejezi ki, ahol a szeretet által munkálkodó hitről beszél. Ezért nem igazi a szeretetlen hit (Jak 2,16). Az ítélet napján lesznek olyanok, akik hittek szeretet nélkül, és akik ezt fogják mondani "Nem sok hatalmas dolgot tettünk-e a te nevedben?" (Mt.7,22). De ezt a hitet elítéli az Úr.

MAGYAR EGYHÁZ

Az lKor.13-at azért nevezi Pál a szeretet kiváltképpen való útjának, mert a hit benne jut teljességre. A keresztény élet nem a hitben, hanem a szeretetben tetőződik. Nem az tölti be a törvényt, aki hisz, hanem aki szeret (Róm.13,21). Ezért ha a hit olyan naggyá nőne, hogy hegyeket tudna elmozdítani, akkor is értéktelen lenne szeretet nélkül. Diakónia szeretet nélkül Lehetséges-e a diakónia szeretet nélkül? (diakónia = szolgálat) A jótett és a szeretet nem tartoznak szükségképpen össze? Pál elénk állít valakit, aki elvégezte a szeretet legnagyobb tettét. Megtette azt, amit a gazdag ifjú nem tett meg. Van nagyobb szeretet annál, mintha valaki az egész vagyonát a szegényeknek adja? Jézus idejében a farizeusok gyakorolták a szeretet nélküli diakóníát. Ők mutatták meg, hogy valaki adakozhat, jót tehet szeretet helyett; hogy van olyan szolgálat, amely kitérés a szeretet elől. Hiszen lehet jótettet végezni tisztátalan indulatokkal. Mert van úgy, hogy adni könnyebb, mint szeretni és a jótett pótlék lesz a szeretet helyett. Az evangélium egyik helyén elénk tárja a szeretet nélküli jótettet Júdásban, aki Jézus megkenetése ellen a szegények gondozása nevében tiltakozik. Egyet meg kell itt jegyeznünk: a szeretet a jótettet magában foglalja, de nem merül ki benne. Már Luther megmondotta: "az adás a szeretet gyümölcse, de nem a szeretet maga". A szeretet olyan magatartás, melyben az ember nem csupán a kezét, hanem a szívét is nyújtja. Minden időben voltak mártírok, akik meghaltak nem csak meggyőződésükért, hanem haláluknak indító oka Krisztus iránti szeretetük. Ebben különbőznek a kereszténymártírok a tragikus hősöktől. Ezeknek a mártíroknak a halálát a Krisztus fénye sugározza be, mert haláluk szeretetből történik. Lehet mártírhalált halni szeretetből, de szeretet nélkül is. Feljegyzések tanúsítják, hogy voltak olyanok az ősegyházban, akik mártírhaláluk előtt nem tudtak testvéreiknek megbocsátani. Az ilyen vértanúságot tartja az apostol értéktelennek. A szeretet értéke nem csak abban van, amit ad, hanem abban is, ahogyan adja. Jézus az ember iránti szeretetből adta magát halálra, az ő követésébe állott be Pál: "Ha kiontatom is italáldozatként, a ti hitetek áldozatánál, együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil.2,17). Az élet szeretetben való odaadásáról beszél Jézus: "Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" (Jn.15,13). Mi az 1 Korinthusi levél 1-3 verseinek az értelme? Olyan új igazsággal állunk itt szemben, amely elkerülte a figyelmünket: minden a szeretetért van és mindennek a szeretetet kell szolgálnia. Ez az állítás viszont azt jelenti: minden a szolgálatért van, a másik ember szolgálatáért. Az istentisztelet, az istenismeret, a hit és a diakónia. "Mert minden a tiétek, akár világ, akár élet, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig a Krisztusé" (lKor.3,21-23). Minden a miénk, de mivel mi a Krisztuséi vagyunk, semmi sem csak a miénk. A Krisztushoz való tartozás meghatározza viszonyomat mindenhez, amit Istentől kaptam. Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. És aki az Ő követésébe beáll, a mindeneket szolgáló élet mintaképét követi. Pál egyszer azt írta a Filippibelieknek "Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban" (Fil.2,4-5). Hol történt az egyház életében a kisiklás? Az egyház elfelejtette ezt, és Istennek az előbb felsorolt ajándékait öncélúan csak magáért használta, vagy sokszor a vallásos ember önzésének a szekerébe fogta.

MAGYAR EGYHÁZ

Nt.Dr.Lukácsi Éva

100 éve született Wass Albert Wass Albert (1908. január 8 – 1998. február 17) krisztusi életutat járt: magasból indult, mélybe szállt, de magasra emeltetett. Sorsában rejtőzik a magyar keresztút és feltámadás. Erdélyi korszaka sikertörténet. Diákkori versei és ifjúkori prózája hírnevet hoznak számára, első regénye bestseller. Irodalmi díjakban és nemzeti irodalmi elismerésekben részesül. A Nyugat, a Helikon, az Erdélyi Szépmíves Céh és a Kisfaludy Társaság ígéretes magyar íróként tartják számon. A háború mindent kettétör. Jön a pokolra szállás, menekülés, a szülőföld elvesztése. Élete hátralevő részét emigrációban tölti. Nevét feketelistára teszi a kommunista hatalom. A magyar olvasók nem tudják, hogy 1945-50 között Németországban megjelent műveit öt nyelvre fordítják! Amerikában újraépíti irodalmi elhivatását. Termékeny író, aki 90 éves koráig ír, ötven könyvet ad ki magyarul és angolul. A hanyatlás végnapjaiban mégsem érzi magát sikeresnek. Hányattatott sorsa nem szűnik meg halálával. Életművét gátlástalanok önös dicsőségük trófeájaként használják. Szellemi örökségét mesterségesen szított ellentmondások kontextusában vallatják és kiforgatják. Soha nem vallott nézeteket sütnek rá. Kérlelhetetlen gyűlölői a háborús bűnösség hamis vádja alól nem akarják feloldozni. Mindezek ellenére, Wass Albert az egyik legnépszerűbb 20. századi magyar író. Műveit olvassák, gondolatait idézik, írásait színpadra viszik és filmesítik. Regényei egy irodalmi felmérés szerint a legnépszerűbb könyvek között foglalnak helyet. Tiszteletére egyre több városban szobrot emelnek. A nevét viselő iro-

19. oldal 17.

dalmi körök határon innen és túl, a világon mindenütt megemlékeznek róla születése 100. és halála 10. évfordulóján. Hátrahagyott kéziratait fiai sorban megjelentetik. A kiadott könyvek hasznát ők apjuk végakarata szerint, erdélyi jótékonyságra fordítják. Hagyatéka felbecsülhetetlen érték, mely egy szebb, jobb és emberségesebb világot idéz. Mintha csak életéről vallana, a világégésben írt egyik levelében ez áll: „Nem voltunk mi hősök, csatázó félistenek: emberek voltunk csupán, akik állottunk, amikor állani kellett, ott, ahol kellett és egy tapodtat sem jobbra, vagy balra attól. Mentünk, amikor menni kellett és pontosan tudtuk, hova megyünk s miért. Nem volt sok kérdeznivalónk, nyugtalan lázak gyötörtek, s egészen elfeledtük, hogy az életnek idehaza mennyi sok csínja-bínja van. Szép volt, emberhez és magyarhoz méltó…” (Tábori posta, 1944) Küldetését egy életrajzi írásában így foglalja össze: „Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól-rosszul, legjobb tudásom szerint. Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendő között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl. Ezt pedig úgy láttam megvalósíthatónak, ha egybefogom a szétszórtságban még megmaradt erőket egyetlen cél szolgálatára: megismertetni a világgal a magyar nemzetben rejlő értékeket, lehámozni nemzetemről azt, amit az ellenséges propaganda az utolsó évszázad során rákent. Ennek az egyetlen célnak a szolgálatára állítottam be egész életemet. Megtettem a magamét s a többi már nem az én gondom. Nemzetemen még az Úristen sem segíthet, ha hamarosan nem ébred magára. De akár magára ébred, akár nem, én már nem leszek itt, hogy elsirassam, vagy együtt örvendezzek az örvendezőkkel egy megrendítően szép és csodálatos föltámadáson, amit csak az Úristen adhat meg, mert más reménységre lehetőségem sincsen. És ez jól is van így. Legyen velünk az Úristen kegyelme!” (Búcsúszó) Wass Albert tiszteletére műsoros napokat tervez a délfloridai magyarság, melyeken az író öt fia is részt vesz. Erdély Ma - Kultúra

A Nyugati Egyházmegye Presbiteri Konferenciája

Isten áldása legyen a Nyugati Egyházmegye életén és a tisztségviselők hitből fakadó, lelkiismeretes szolgálatán Isten országa építésében.

Az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegye gyülekezetei 2007. december 1-én tartották a soronkövetkező Presbiteri Konferenciát Kaliforniában, az Ontarioi Független Magyar Református Egyháznál. A vendéglátó gyülekezet már a Konferenciát megelőző este fogadta a közelről és távolról érkező vendégeket, akiknek élelmezéséről és elszállásolásáról gondoskodtak. Az egyházmegye 12 gyülekezetéből 8 gyülekezet képviselői érkeztek az eseményre. A Konferencia ez évi témája az Amerikai Magyar Református Egyház törvényeinek gyülekezeti gyakorlati alkalmazása volt. A szervezők fontosnak vélték, hogy az egyházi tisztségviselők behatóbban foglalkozzanak az egyházunk törvényeivel. Nt.Nagy Bálint esperes, Hollywood,CA; Ft.Demeter Andor tb.püspök, Phoenix,AZ; Nt.Magyari-Köpe Gábor lelkipásztor, San Francisco,CA; és Nt.Tóth Péter, lelkipásztor, Lorain,OH; előadásai ennek a jegyében hangzottak el, hangsúlyozva, nagyon fontos, hogy a Biblia tanításai és a hitélet mellett a Szentírás szavaival élve „mindenek szépen és ékes rendben történjenek” gyülekezeteink életében.

A Presbiteri Konferencia résztvevőinek egy csoportja

18. oldal

Pilinszky János:

Tamás a kételkedő Az idő, a történelem múlásával az evangélium nemhogy veszítene érvényességéből, gazdagságából, ellenkezőleg, egyre újabb, egyre meglepőbb vonásai tűnnek elő. Tamás apostol alakjának, magatartásának aktualitása kínálkozó példa erre. Az ember, de főként a modern ember történetét nyugodtan meg lehetne írni a "kétkedés története" címszó alatt. S ez a kétkedés nem is olyan rossz dolog, mint azt első pillantásra gondolnánk. Hiszen nézhetjük úgy is, mint az ember szabadságának, természetfeletti rendeltetésének egyik ismérvét. Jelzi azt, hogy nem vagyunk maradéktalanul beleágyazva a természetbe, hogy köztünk és adott világunk törvényei közt nincs tökéletes összhang, zavartalan megfelelés, s ez a hiányérzet önmagunk mélyebb megismerésére és megvalósítására sarkall. De megvan a kétkedés súlyos árnyoldala is, mely szintén az embernek a létezés rendjében elfoglalt szabadságából és önállóságából következik. S ez a veszély - amint azt a "kétkedés története" példázza - már nem az ember önállósulásához, hanem magának a kétkedésnek önállósulásához vezet. Ez az önállósult kétkedés aztán már nemcsak a csodát vonta kétségbe, hanem magát a "valóságot" is, s totalitásában szinte megkettőzte a világot. A "kétkedés történetében" gondolkodásunk finomságát szinte túlszárnyalta kételyeink mindent átható finomodása. Nyomában szinte két világ született: az, ami van, és az, ami ezt kétségbe vonja. És így lett a kétkedés betegséggé, a kor, a modern ember betegségévé. Amint az se véletlen, hogy a kor legjellemzőbb elmezavara a tudathasadásos elmezavar (skizofrénia), s hogy maga a modern művészet is telve skizoid jelekkel. Miközben tudatunk egyre mélyebben és merészebben hatol előre a valóság megismerésében, e megismeréssel párhuzamosan futnak kételyeink, mint két egymást lerontó és tápláló, kibékíthetetlen világ. Párhuzamosok kergetőzése ez, mely az emberi szívben idővel elviselhetetlen disszonanciát, feszültséget teremt. Hogyne éreznénk hát épp mi szenvedélyes érdeklődést Tamás apostol alakja s kételyei iránt! S hogyne ragadna meg épp minket az a mód, ahogy Jézus Tamás kételyeit feloldja! Figyeljük csak: Jézus Tamás kételyére nem közvetlenül felel. Sebesült oldalát nyújtja a feltámadásban kétkedőnek: szenvedése, szeretete, áldozata realitásával válaszol. Mint ahogy a világot is halálig való szeretetével kfvánta meggyőzni. Mert hol az a kétkedő szfv, mely a szeretetből érte vállalt szenvedés és halál ténye és ereje elől kitérne? Igen, csakis ennek a halálos sebnek a mélyén érinthette meg Tamás - s érinthetjük csak meg valamennyien - kételyeinken túl a Szeretet örökkévalóságát. Erre tanít bennünket Tamás apostol. Weöres Sándor:

Isten Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel. Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel. Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint

MAGYAR EGYHÁZ

"van"-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket. Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget. Wass Albert:

A szellemi ember hivatása A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása… A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Kötelezi őt erre az Istentől kapott írástudói rang, a látás és a kimondás képessége. Kötelezi őt erre magasabb rendű emberi mivolta és nem utolsó sorban a hitel, melyet szava - akár igazat mond, akár nem az emberi tömegek fölött élvez. A szellemi ember felelőssége nem ismer megalkuvást és a jövendő könyörtelenül számon kér tőle minden kimondott szót. Az emberiség nagy perceiben a szellemi ember a koronatanú: eskü kötelezi arra, hogy az igazat vallja, csak az igazat és elhallgatás nélkül a teljes igazságot. Tanúvallomásától függ a perek kimenetele, és ha hamis tanúnak bizonyul: világkatasztrófákat von maga után. Köteles kimondani hangos szóval az igazságot, kínzókamrában és bitófán éppen úgy, mint bársonyszékben. Élet-halál kérdése a misszió? A Missziói Világtanács feje, Dr. Desmond van der Water református lelkész látogatást tett az új-zélandi tagegyházaknál. Az egyik legnehezebb feladata az egyházaknak, hogy szociális szervezetként tekintenek rájuk. Márpedig a fiatalabb korosztályok leginkább azt várják el, miként tud segíteni nekik az egyház a hit nem intézményesített kifejezésében, megélésében. Ez már a Lélek mozgalma, Aki az egyházak előtt új utakat nyit meg mondotta Water, aki utalt a múlt századi református teológus, a svájci Emil Brunner mondására: "Az egyház a misszió által él, amint a tűz az égés által - azaz misszió nélkül nincs élő egyház". A korábbi missziói koncepciók az evangéliumot és a keresztyén szolgálatot Északról Dél felé vitték, most megfordult a mozgásirány: Afrika, Dél-Amerika, Ázsia küldi naponta a missziói megújulás jeleit Európának. Az igazi kihívást a Nyugat számára valójában nem más kontinensek jelentik, hanem önmaga, s ezt nagyon komolyan kell venni - jelentette ki a Missziói Világtanács vezetője Christchurchben. assistnews.net

MAGYAR EGYHÁZ

19. oldal

NEWS FROM OUR CONGREGATIONS EGYHÁZI HÍREK KRISZTUS ELSŐ MAGYAR EGYESÜLT EGYHÁZA FIRST HUNGARIAN UNITED CHURCH OF CHRIST 2236 NW 14th Street Miami, FL 33125 Tel: (305) 638-1631 Lelkipásztor: Nt.Lukácsi László, Nt.Lukácsi Éva Főgondnok: Mezey János Urunk gazdag áldását kérjük a Reformátusok Lapja olvasóira, az Amerikai Magyar Református Egyház minden gyülekezetére és pásztorára! Illik szívünkbe és szánkba a hálaima: „Áldjad én lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg, betölti javaival életedet.” (Zsoltár 103:2-5) Istené legyen a dicsőség a közösségünk életében látható és láthatatlan áldásokért, a megtett útért, az elért eredményekért. Dél-Florida keleti partjának végvári gyülekezete, a magyar kolónia a rábízott értékekkel jól sáfárkodik. A lelkipásztor házaspár vezetésével a presbitérium, a Kossuth Polgári Kör és a Női Kör hűséggel áll helyt. 2008-ban fogjuk ünnepelni egyházközségünk megalakulásának 60. évfordulóját. Az Egyházsegélyző Női Kör is 60. évéhez érkezett. A Kossuth Polgári Kör 56 évre néz vissza. 2007-ben volt 4 keresztelés, 6 esküvő, 10 temetés és 10 emlékező alkalom elhunytakra. Konfirmáció nem volt. Nt. Dr. Kocsis Attila esperes meglátogatta gyülekezetünket. 2008 január 13-án versekkel és Koltay Gábor „Adjátok vissza a hegyeimet” című filme levetítésével emlékeztünk Wass Albert író születése 100. és halála 10. évfordulóján. Február 22-én néhányan részt vettünk a Kossuth Klub rendezvényén Sarasotaban, ahol Wass Albert négy fiával, két magyar menyével és családtagjaival együtt tartottunk ünnepi megemlékezést az íróról. Januárban és Februárban egy vasárnap ebéd után tánczenés délutánokat rendeztünk. Legközelebb húsvétkor, majd anyák napján lesz zenés vasárnap. A Kossuth Polgári Kör január 27-én újraválasztotta vezetőit és tisztségviselőit. Köszöntjük Kiss Erzsébet elnököt, presbiterünket, Michna Ilona alelnököt, presbitert, Benedekné Mészáros Mártát, Mezey Margót, Perjéssy Anikót, Naftali Magdát, Nagy Máriát, Busák Helent, Tóth Juliannát és Thardy Juditot. Február 10-én a bőjt alkalmából úrvacsorában 50-en részesültünk. Február 17-én Gyülekezeti Közgyűlés volt. Egyházközségünk minden tisztviselője a helyén maradt Mezey János főgondnokkal az élen, Tóth Dezső gondnokkal, Berky Valéria pénztáros-jegyzővel, presbitereinkkel: Bargeman Barbara, Busák Helen, Kiss Erzsébet, Nt. Dr. Lukácsi Éva, Mezey Margó, Michna Ilona, Nagy-Bozsoky Gábor, Révész Dorisz, Szakács Dénes, Szerencsés Éva, Szerencsés Ferenc, valamint ellenőrünk Rev. Beregszászi Miklós diakónus . Két új presbitert fogadtunk be: Tóth Katalint és Kiss Istvánt. Február 24-én szomorú alkalom miatt telt meg a templomunk: főgondnokunk hitvesét, a Női Kör Elnökét, a Kossuth Klub igazgatóját, Mezey Margót temettük. Hiánya nagy veszteség egész közösségünknek. Urunk vigasztalása legyen Mezey János főgondnokunk életén, a gyászoló családon, barátokon, mindnyájunkon! Margó emléke a szívünkben él. A

bőjti vasárnapokon készülünk Jézus szenvedéstörténetének mélyebb átélésére, keresztje és feltámadása lelki áldásainak elfogadására, a Virágvasárnap, Nagypéntek és Húsvét méltó megünneplésére. Urunk áldása maradjon velünk, magyar testvéreinkkel a Kárpát-medencében és szerte a világon! MEZEY MARGÓ (1931 november 23 – 2008 február 19) Mezey Margó halálával nemcsak a Kusztovszky, Thurzó és Mezey család közössége, nemcsak a magyarországi és erdélyi rokonok, az Európában és Észak Amerikában élő sok barát, de Miami és dél Florida magyar közössége is nagy veszteséget szenvedett. Egy olyan rendkívüli asszonyra, nőtestvérre emlékezünk, aki tele volt tenni vágyással és aktivitással. Emlékezünk a drága feleségre, nagynénire, rokonra, keresztmamára, a presbiterre, a Női Kör Elnökére és a Kossuth Polgári Kör vezetőjére. Emlékezünk a jó barátra, a jó munkatársra, közösségünk egyik legbuzgóbb tagjára. Életének volt egy csodálatos központja, ahonnan hite és áldozatos szeretete táplálkozott. Szép lendületes, aktív munkás élete mindnyájunkban nagyra becsülést és tiszteletet parancsolt. Sok közös élmény, közös utak kötnek vele össze. Nem tudtuk, nem sejtettük, hogy a nagy szenvedők kiváltságos útját kell járnia. Az elmúlt években, különösen 2007-ben meg kellett ismernie a tövises utat Krisztus követésében, hogy a feltámadás dicsőségében vele legyen, szenvedésektől mentesen. Emléke szívünkben él. Margó gazdag életutat járt be. Igaz, keményen dolgoztak és jól be kellett osztani a bevételt, de szorgalmuk, ügyességük jutalmát élvezték, különösen a nyugdíjas évek alatt. Mintha csak érezték volna, hogy rövidre van szabva az idő: sokfelé utaztak. Jótékonysági szervezetekben résztvett: az American Business Women Association-nek és a Magyar Amerikai Women’s Guildnek tagjaként kórházakért, szegény gyermeknek a javára. A nyugdíjas években férjével szinte bejárták az egész világot. Csodálatos szép helyeket végiglátogattak, szerették a jó úti-társaságot, az amerikai állampolgárnak kijáró megbecsülést a megszervezett utakon. Baráti körrel rendszeresen találkoztak, hol Kanadában, hol itt Floridában, nem egyszer közös hajóutakon. Jánossal 49 éven át harmonikus házasság- ban élt, gyermekük nem született, éppen ezért közel álltak a testvérek gyermekei és unokái, sőt még a barátok gyermekeit is sok kedves ajándékkal elhalmozták. A Miami-i Magyar Egyháznak 1960 óta tagja, 1970 óta buzgó munkása volt, férje Mezey János 1980 óta megszakításokkal főgondnokunk. Margó tíz év óta presbitere is. Ugyancsak a Kossuth Polgári Kör aktív tagja, sok éven át tisztviselője, elnökhelyettese, legutóbb igazgatója volt. A Női Körnek 15. éve Elnöke. A közösség tagjai úgy ismerték őt, mint aki vezető szere-

20. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

pet töltött be abban, hogy finom legyen az ebéd, különösen a sütemény. A Női Kör szombatonként dolgozó önkéntes csapatának ő volt a csapatkapitánya. Egész gyülekezetünk és magyar közösségünk számára munkálkodott, a tervekben, szervezésekben mindig résztvett. Margó lelki otthona volt ez a templom. És második otthona volt a Kossuth ház is, ahol annyit fáradozott. Utolsó útja innen indult a temetőbe, ahol földi porsátora nyugszik és elenyészik majd. Tudjuk, hogy lelke nincs a koporsóba zárva. Tudjuk, hogy az ő élete nem zárult le, hanem az örökkévaló világba tért. Hisszük, hogy ő a mennyei otthonba került, s ezentúl a mennyei templomban lesz az Isten imádásának a szemtanúja, részese. Mi pedig követni fogjuk őt. Ki korábban, ki később. De egy a fontos, hogy mi is odakerüljünk. Hogy ne hiába teljen ez a 60-70-80-90 évi vándorlás, mely sok örömmel és bánattal, nyereséggel és veszteséggel van tele. Búcsúzunk Margótól. Hitünk szerint Isten békéjében nyugszik a feltámadás boldog reménységét várva. Drága Margó: Isten veled, viszontlátásra! Nt. Lukácsi László és Éva lelkipásztorok

HUNGARIAAN REFORMED CHURCH 9 Grove Street, Poughkeepsie, NY 12601-3909 Pastor: Rt.Rev. Alexander Forró Tel.: (845) 454-5735 Főgondnok: Mr. Vince Kovács Szeptember 22-én az Egyház Női Köre magyar ételvásárt rendezett a gyülekezeti teremben. Október 7-én Egyetemes Úrvacsora napján kétnyelvű istentisztelet volt úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai jegyeket Galambos László tb.gondnok és neje adományozták. Október 14-én az 1956-os Magyar Forradalomra emlékezőn az egyház közebédet rendezett a gyülekezeti teremben. November 18-án, Hálaadás Napjára kétnyelvű istentiszteletet tartottunk úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai kenyeret és bort erre az alkalomra Csordás Gáborné orgonistánk adományozta. December 19-re a Női Kör tagjai diós és mákos kalácsokat sütöttek karácsonyra. December 24-én (hétfő este) és 25-én (kedd délelőtt) karácsonyt ünnepeltünk kétnyelvű istentiszteleten úrvacsoraosztással. Az úrvacsorai jegyeket Maglóczki György és neje egyháztagok adományozták. A 2007-es esztendő békés, egyházépítő szolgálattal telt el kis egyházunkban. A 2008. évre is Isten áldását kérjük! Ft.Forró Sándor, tb.püspök-lelkipásztor

TRENTON, NEW JERSEY 180 Home Ave., Trenton, NJ. 08611 Tel: (609) 396-9751 Pastor: Rev.László Ujj Chief Elder: Csapó Gábor Az őszi hónapok a Trentoni gyülekezetben mindig a gyülekezet fenntartó munkák jegyében telnek el. Ez alól Urunk 2007. esztendeje sem volt kivétel. Hogy mégis simábbnak tűnt ezen esztendő előttünk, az programjaink k körültekintő szervezésének köszönhető. Régebben például az Egyházunk fő támogatója a Lorántffy Nőegylet szinte minden rendezvény felelőse volt.

A legtöbb munka és rendezvényük november és december hónapjaira esett. Ez évben is igen jelentős összeggel támogatták egyházunkat, ám a felajánlott összeg nagy része még a nyáron a szomszédos Roebling településen (ahol még egy kis magyar testvéregyház mellett számos etnikum megtalálható) megtartott töltöttkáposzta vásár kapcsán folyt pénztárukba. Általában ezen ételvásárok a legkifizetőbb alkalmak és ehhez számíthatnak leginkább külső segítségre. A sikeres ételvásár ugyancsak lehetővé tette több olyan korábbi rendezvény elhagyását, amelyek támogatottsága már csökkenőben volt. Újabban egyházunk fiataljai is próbálnak segíteni az egyházi élet ébren tartásában: az eddig is népszerű karácsonyi süteményvásár mellett így most rendszeresen reggeliket szolgáltak fel úgy a két istentisztelet között, mint az angol nyelvű végén, ami ebédet is jelentett többeknek. Ifjúsági csoportunk ebből befolyt jövedelme a nyári Dominikai Köztársaság-i útjuk során leapadt kasszájuk feltöltése mellett a jövő nyári újabb magyarországi látogatásuk előkészítését is szolgálta. Ám gyülekezetünk tagjai nem feledkeztek meg a nyáron támogatott dominikai iskoláról sem. A késő nyári hurrikánok okozta károk pótlására sok értékes hozzájárulást gyűjtöttünk és küldtünk oda egy itt helyileg összeállított konténer szállítmány útján. A tél ugyan megviselt minket, ám Isten gazdag kegyelme mindvégig velünk maradt. A megenyhült időjárás következtében úgy a hónap közepén megtartott Karácsonyi Vasárnapi Iskolás Műsoros Ebédünk, mint a Szentesti Ünnepségünk, és a Karácsony Napi Úrvacsorás istentiszteleteink jó részvételt, örömöt hoztak számunkra. Hála legyen mindezekért életeink hűséges Fenntartójának! Nt.Ujj László, lelkipásztor

ÚJ MISSZIÓI GYÜLEKEZETEK ALAKULTAK ! Hálaadással számolunk be arról, hogy a Keleti Egyházmegye kebelén belül 4 új missziói gyülekezetben indult el a munka a magyarság között: Charlotte,N.C. és Columbia,S.C. városokban Nt.Debreczeni András; Boston,MA városában Nt.Tóbiás Attila; Atlanta,GA városában Nt.Szilágyi Csaba lelkipásztorok szolgálata által. A Nyugati Egyházmegyében 2 új missziói gyülekezetben indult el a szolgálat, Portland,OR városban Nemes Adél vallástanár; és Austin,TX városban Kocsis Áron ösztöndíjas teológus szolgálata által. Isten áldása legyen az új gyülekezetek és az ott szolgálók életén.

CHARLOTTE, NORTH CAROLINA Lelkipásztor: Nt.Debreczeni András Főtiszteletű Szabó Sándor püspök úr, Nagytiszteletű Kocsis Attila esperes úr! 2008-as év első általunk szervezett Magyar talalkozóját Charlotte-ban, január 12-én tartottuk meg. Mindnyájunk meglepetésére szép számmal vettünk részt ezen a találkozón, mintegy 100 személy. A szervezésben nagy segítséget jelentett számunkra Mary Lou Lindsey a Myers Park Presbyterian Church egyik lelkes tagja. A találkozó istentiszteletén és az ebéd alkalmával is külön megköszöntük a MPPC-nek és a részükről jelentkező önkéntes segítőknek, a szívélyes fogadtatást, a számunkra biztosított helyet, az ebédet és a támogatást. A találkozó ügyében kétszer utaztam Charlotte-ba: december 19.-én és január 9.-én. Mindkét alkalommal találkoztam Mary Lou Lindseyel, és együtt választottuk ki az igénybe vett

MAGYAR EGYHÁZ

21. oldal

BOSTON, MASSACHUSETTS Lelkipásztor: Nt.Tóbiás Attila Áldás, békesség, ... Ft. Püspök Úr, Nt. Esperes Úr! Röviden beszámolnék az első magyar istentiszteletről Bostonban. Időpont: december 15, szombat, délután 3 óra Helyszín: Follen Community Church (755 Massachusetts Ave. Lexington, MA 02420) - Boston Az igehirdetés alapjául szolgáló textus: Filippi 2:5-8 Az orgonakíséretet Karosi Bálint ifjú orgonaművész szolgáltatta. Istentisztelet után a gyülekezet Charlette, Nort Carolina-ban Ez ünnepi istentiszteleten megközelítőleg 70-en vettek részt ! Ez első istentisztelet arra enged következtetni, hogy az Úr áldása van Református Egyházunk Boston irányában való terjeszkedésén. A következő istentiszteletet, ha az Úr engedi 2008. január második felében tartjuk. Tisztelettel: Áldott karácsonyt és szolgálatot kívánva Tóbiás Attila 114 Nash Street, New Haven, CT - 06511

ATLANTA, GEORGIA Lelkipásztor: Nt.Szilágyi Csaba Az istentiszteleten résztvevők egy csoportja Charlotte-ban

termeket, valamint megbeszéltük a találkozó részlet kérdéseit. A második alkalommal talalálkoztam Dr.Robert E. Frazierel is, az egyházi zenéért felelős lelkésszel. Ő segített kántort találni az istentiszteletre. Tartani tudtuk a meghirdetett programot. Pontban déli 12 órakor elkezdhettük az istentiszteletet. Az istentiszteletre érkezők kézbe kapták az istentisztelet liturgiáját tartalmazó füzetet, ebből 65 db. fogyott el, de csak a felnőttek kaptak. A hirdetések rendjén szó esett a gyülekezetté formálódás lehetőségéről. A vélemények felmérésének érdekében egy kérdőívet osztottunk ki, mely 10 kérdést tartalmazott. Perselytányérokat helyeztünk el a kijáratnál, két személy (akár jövendőbeli presbiterek is lehetnének) végül számba vette az adományokat: $190 gyült össze. Ezt a pénzt a következő találkozók szervezésére kívánjuk fordítani. Néhány napon belül egy egész évre terjedő tervet kell készíteni és a MPPC-nek elküldeni. Ennek a tervnek tartalmaznia kell: a talalkozók pontos dátumát, időtartamát, termek igénybevételét, stb. A következő találkozóra, ha Isten megtartja életünket február 17-én itt Columbia-ban kerül sor. Addig is és mindig, hordozzanak bennünket imádsá-gaikban! Tisztelettel: Debreczeni András lp. Columbia SC, 2008. január 15.

A lelkipásztor rövid beszámolója alapján december végén a városban magyar nyelvű karácsonyi úrvacsorai istentiszteletet tartottak, amelyen összesen ötven személy jelent meg, aki közül huszan vettek úrvacsorát. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, amelyen mindenki jól érezte magát. A magyarság tagjai részéről nagy érdeklődés van arra nézve, hogy minden hónapban tartsanak istentiszteleteket.

Istentisztelet utáni szeretetvendégség Atlanta,GA-ban

22. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

AUSTIN, TEXAS Kocsis Áron teológus-lelkész ösztöndíjas hallgató MISSZIÓI JELENTÉS AUSTINBÓL (TEXAS) 2007/2008 A Debreceni Református Hittudományi Egyetem kiküldött ösztöndíjas hallgatójaként, 2007. szeptember 1.-2008. május 31. között folytatom tanulmányaimat az Austin Presbyterian Theological Seminary-ban (APTS). Nt. Nagy Bálint esperes úr engedélyével és felhatalmazásával kezdtem meg az Austinban és annak vonzáskörzetében élő magyarság lelkigondozói munkáját. A környéken élő magyarok megkeresése és a velük való kapcsolatfelvétel elsősorban személyes kontaktus útján történt: internetes közösségi oldalon keresztüli üzenetküldéssel, elektronikus levélben, illetve telefonon. E helyről is köszönetemet kell kifejezni a Presbiteriánus Szeminárium vezetőségének, hogy támogatják és lehetővé teszik a magyar istentiszteletek megtartását, a Szeminárium kápolnájának ingyenes rendelkezésre bocsátásával. Az istentiszteleti alkalmak havi rendszerességgel kezdődtek meg, minden hónap második vasárnapján délután 5 órától.. Ez idáig kétszer gyűltek össze az austini magyarok Isten Igéjének hallgatására: először 2007. december 9-én adventikarácsonyi, másodszor pedig 2008. január 13-án újévi istentiszteletre. A két alkalmon 17 illetve 6 volt a magyar gyülekezet száma. Az istentisztelet után szeretetvendégséget tartottunk, mely a találkozás és az ismerkedés kötetlen alkalma volt. Az elkövetkező hónapok feladatait továbbra is a hívogatásra, a kapcsolatfelvételre való koncentrálás valamint a gyülekezet szervezeti kereteinek megteremtése teszik majd ki döntő mértékben. A Szentlélek támogatását kérve és várva 2008. tavaszán reménység szerint sor kerülhet a gyülekezet hivatalos megalakulására is, a presbitérium felállítására. A szolgálat folytonosságának megoldása kérdéses, mivel jelenleg csak minden második évben jön debreceni ösztöndíjas diák Austinba, valamint helyben, illetve környékben lakó magyar református lelkész nincs. A jövendőre, az előttem álló feladatokra az Ige bátorításával tekintek: „Isten adja a növekedést.” (1Kor. 3:6). A Mindenható kezéből való kegyelem és áldás legyen az amerikai magyar misszión! Soli Deo gloria! Austin, 2008. január 24. Kocsis Áron

ONTARIOI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ 1053 East Sixth Street #32 Ontario, CA 91764 Tel: (909) 981-9601 Lelkipásztor: Ft.Szabó Sándor, püspök Főgondnok: Péter Ilona ”De keressétek előbb Istennek országát és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek !” Máté evangéliuma 6:33. Hálaadás van a szívünkben, hogy szolgálataink során állandóan megtapasztalhatjuk Isten segítő és támogató oltalmát. Jó a munka terhét együtt vinni és végezni Istennel, tudva azt, hogy Vele minden lehetséges, nélküle azonban még önmagunknak is terhére vagyunk. Ha az elvégzendő munkánk megoldását magunk

vesszük a kezünkbe és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállainkra, amelyet nem Isten helyezett ránk, mert segítsége nélkül akarjuk azokat a terheket hordozni. De ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket és a javunkat akarja, akkor a jövő nem adhat aggodalmaskodásra okot. Az esztendő elmúlt szakaszában, a karácsonyt megelőző és az arra készülő időben, mint addig is, úgy bíztunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és nehézségeink mellett mindig szemmel tartottuk, hogy mi lehet az Úr akarata? Krisztus nem ígérte azt, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Ezt mondta: ”Elég néked az én kegyelmem!” Ahogyan a pusztában hullott a manna Isten választott népe számára, úgy adatott és adatik számunkra is naponként, vasárnaponként a mennyei kenyér. A beszámoló készítésekor visszatekintve elmondhatjuk, hogy jó volt ezeken a napokon letenni ünnepélyesen terveinket, elképzeléseinket Isten kezébe, s rábízni gondjainkat, bajainkat, mert Ő gondot visel rólunk. Ha Krisztus igáját hordjuk, amely az engedelmesség és a szolgálat, akkor elcsitulnak panaszaink, megszűnik minden nehézségünk és megoldódnak még a legbonyolultabb talányaink is. Továbbra is így keressük az Ő közelségét, amely megnyugvást, feltöltődést, békességet és szeretet-megtapasztalást jelent mindnyájunknak. Ha így végezzük a munkát és a szolgálatot, akkor azt mindig áldás követi. Az elmúlt hónapok szolgálatát összegezve, csakúgy mint az elmúlt esztendőben, hagyományainkat és kialakult szokásunkat követve végeztük missziói tervünk alapján egyházunk szolgálatát. December első hétvégéjén gyülekezetünk látta vendégül a Nyugati Egyházmegye Presbiteri Konferenciájára érkező vendégeket. Az utazással együtt két napos konferencián egyházunk biztosította a vendégek teljes elszállásolását és ez idő alatt a teljes ellátást. Az egyházmegye 12 gyülekezetéből 9 küldte el képviselőjét az eseményre, amely áldásos és eredményes volt, a tisztségviselők további szolgálatára nézve gazsdagító. A karácsonyi ünnepkör mindig zsúfolt, tele szolgálattal, de ezekben volt igazán megtapasztalható, hogy adventi várakozásunk valóban kiteljesedik karácsonykor. Ilyenkor minden évben a gyermekek komoly műsorral készülnek az ünnepi istentiszteletre és az azt követő Ontarioi Magyar Karácsony-i programra. Az idén a templomban ”A szent éjszaka”, a Zágonyi teremben: ”A szívünkben rejlik a szeretet” címmel hangzottak el az előadások, igazi karácsonyi hangulatban. A Zágonyi teremben a karácsonyi rendezvényeink minden évben szeretetvendégség formájában zajlanak, ilyenkor egyházunk ajándékozza meg a hozzánk érkező vendégeket. Aztán a Mikulás és Mikulás néni is megjelenik, akikkel fényképet lehet készíteni, és természetesen megajándékozzák a gyermekeket. Az elmúlt karácsonykor 30 gyermek kapta meg várva-várt ajándékcsomagját. Ezt követi a Kántálás, egy füzetbe összegyűjtött szép magyar karácsonyi énekeinket énekeljük közösen, régi magyar népi hagyományainkat felelevenítve. Karácsonyi úrvacsorai istentiszteletünkre megtelt a templomunk, az úrasztalához is sokan járultak, hogy az úrvacsora kegyelmi ajándékában részesedjenek. Szilveszter mindig nagy esemény egyházunknál. A Los Angeles-i magyarságból nagyon sokan szeretik itt tölteni rendezvényeinken a szabadidejüket. Ez alkalommal is abszolút telt ház volt a Zágonyi teremben, ahol magyarországi zenészpáros, a Baki -Várnai Duó szórakoztatta közönségünket egy felejthetetlen estén, köszöntve az új esztendőt. Az est annyira jól sikerült, hogy közkívánatra a fellépő művészeket egy hónap múlva újra fogadtuk a szintén nagy sikerű Farsangi mulatságon is.

MAGYAR EGYHÁZ

Hálás szívvel köszönjük egyházunk támogatását mindazoknak, akik anyagiakkal is, de minden alkalommal fizikai munkájukkal is rendszeresen segítettek a rendezvények előkészületeiben és lebonyolításában. Ezek az események a Nőegylet szervezésében folytak Szabó Zsóka főtiszteletű asszony vezetésével. A főtiszteletű asszony a Zágonyi terem dekorációját, a főzést végzi nagy számú segítő csoporttal. Akik rendszeresen vagy alkalmanként áldozatosan részt vállalnak a munkából Bodnár Éva, Hefty Magda, Faragó Katalin, Péter Ilona, Goda Borbála, Negrea Sandu és Lívia, Elekes Renáta, Holló Rózsa, Püsök Irén, Bodnár György, Russell Szilvia, Nesity Ágnes, Wéber Emilia, Horváth Kati, Tószegi Katalin, Dobos Roland. és még sokan mások. Az elmúlt esztendőben elöregedő épületeinken folyamatosan végeztük a felújítási munkálatokat. Nagy összegű kiadása-ink voltak az apartmentekre. Vendégeink fogadására és elszállásolására felújítottuk a vendégszobát, de a Zágonyi terem elektromos vezeték hálózata, a hangosító berendezés és a konyhai tűzhelyek cseréje is nagy összegbe került. Tovább folytatjuk a Zágonyi terem felújítását, új ajtók, új padlózat beépítését. A templomba új orgonát vásároltunk, de a hangosító rendszer cseréje is szükséges. Terveink között szerepel a Zágonyi terem külső, udvari szinpadá-nak teljes lebontása és egy új nagy méretű terem kialakítása, amit többféle célra, - imateremnek, vagy csoportos foglalkozásokra alkalmas helyiségnek, TV szoba, ping-pong terem stb. - tudnánk használni. Mindezeket saját forrásból kell előteremteni, számítva egyháztagjaink, pártolóink további segítségére, támogató adomá-nyaikra. Az elmúlt években is reménységen felül tapasztaltuk meg, hogy minden tervünk áldozatos szívvel való támogatásra talált. Köszönet a többet vállalóknak, akik Isten kegyelméből megengedhették egyházunk támogatását: Őrhalmi Gréti, v.Hefty Frigyes és Magda, Péter Ilona, Péter Judit, Bondor Vilmos, Russell Joe és Szilvia és még sokan mások. Így valósíthattunk meg az elmúlt öt évben több olyan nagyon fontos és szükséges felújítási munkát amely elengedhetetlenül szükséges volt, mint az egyház egész területének újra aszfaltozása, a lelkészi hivatal kibővítése, parkosítás, apartment felújítások, új mosókonyha az apartmentekhez, a kistemplom Trianon-tornyának megépítése, az elektromos hálózat felújítása a Zágonyi teremben és az apartmentek egy részében. Szinte mindennaposak a munkák, s az anyagiakat csak úgy tudjuk fedezni, ha folyamatosan támogatásukról biztosítanak egyházunkat szívügyüknek érző testvéreink. Hála és köszönet minden adományért. A vasárnapi istentiszteleteink látogatottsága az elmúlt évek átlagát mutatta, évközi vasárnapokon 20-35, ünnepeinken és különleges alkalmainkon 75-100 személy hallgatta Isten üzenetét templomunkban. Vasárnapi istentiszteleteinken az Ige útmutatására figyelve gazdagodtunk a következő hétre. Gyülekezetünkben 6 alkalommal terítettük meg az Úr szent asztalát ünnepeinkre, amelyekre a megelőző héten bűnbánati istentiszteleteken készültünk. Öröm van a szívünkben, hogy több fiatal család is bekapcsolódott egyházunk életébe, bár az ő részükről nagy lekötöttséget jelent a munka. A gyermek és ifjúsági munkát Szabó Zsóka főtiszteletű asszony végzi, általában a nagy ünnepekre és eseményekre szép műsorral készülnek a gyermekek. Az elmúlt évben minden istentiszteletünket megtartottuk, a lelkipásztor közegyházi püspöki szolgálatai miatti távollétében Szabó Zsóka főtiszteletű asszony, Nt.Danyi István és Nt.Dr.Szabó Ildikó lelkipásztorok végezték a helyettesítés szolgálatait. A lelkipásztor az Amerikai Magyar Református Egyház püspöki tisztségében több alkalommal képviselte a közegyházat különböző szinteken helyben és határon túl. Ebben a minőségében az elmúlt esztendőben a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata megválasztotta ügyvezető elnökének.

23. oldal

Egyházunk adománnyal támogatta az Argentínai Magyar Református Egyházat, a San Diegoi Magyar Házzal közösen adományt küldtünk nehéz körülmények között élő családoknak, tűzkár áldozatainak, támogattuk a Magyarországi Népfőiskolai Alapot és Ft.Tőkés László püspök szolgálatát. Isten áldása legyen egyházunkon, az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora. Ft.Szabó Sándor, püspök-lelkipásztor

SAN DIEGOI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ 3900 Cleveland Ave. San Diego, CA 92116 Mailing address: 1053 East Sixth Street #32 Ontario, Ca 91764 Tel: (909) 981-9601 Lelkipásztor: Ft.Szabó Sándor, püspök Főgondnok: Haraszkó József A San Diego-i gyülekezet 1991-ben indult el szolgálatára Szabó Sándor lelkipásztor kezdeményezése által, és immár 15 éve megszakítás nélkül minden hónapban hangzik Isten Igéje DélKalifornia legszebb városában. San Diego-ban minden hónap első vasárnapján tartjuk az istentiszteleteinket, amelyen átlagosan 15-20 személy vesz részt. A San Diegoi Magyar Református Egyház presbitériuma: Haraszkó József főgondnok, Hegyi István gondnok, Tuba Erzsébet presbiteri jegyző, Dvorszky Éva pénztáros, Kocsor Mária, Kovács Olga presbiterek. A gyülekezet a San Diego-i Magyar Házzal együtt anyagilag segítette Mészáros Lajos egyháztag családját, aki a 2007. őszi, San Diego-i nagy tűzvészben veszítette el házát. A Magyar Ház az elmúlt évben is támogatta adományával a gyülekezetet, amit hálás szívvel köszönünk. A december 23-án tartot karácsonyi úrvacsorai istentisztelet után a gyülekezet néhány tagja meglátogattuk a kórház-ban Kovács Olga presbitert, akit köszöntöttünk 90. születésnapja alkalmából. Isten erősítő kegyelmét kérjük életére. Ft.Szabó Sándor, püspök-lelkipásztor

Kovács Olga presbiter asszonyt 90. születésnapján a család és a gyülekezet tagjai köszöntik San Diego-ban

E-mail address: [email protected]

Webpage: http://www.hrfa.org

MAGYAROKNAK - MAGYAR SZÍVVEL SZÍVESEN AJÁNLJUK

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET KITŰNŐ

ÉLET ÉS CSALÁDI BIZTOSÍTÁSAIT 1 - 80 éves korig IDŐS TESTVÉREK GONDOZÁSA - NYUGDÍJASOK OTTHONA

TANULMÁNYI SEGÉLY IN THE SPIRIT OF FRATERNALISM SERVICE WITH SECURITY IS ASSURED THROUGH THE BEST LIFE, EDUCATIONAL AND FAMILY SECURITY SERVICES from ages 0— 80

With a Home for the Aged, Retirement Village and Assistant Living Facility in Ligonier, PA

STUDENT AID THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA 2001 MASSACHUSETTS AVENUE, N.W. WASHINGTON, D.C. 20036-1011 PHONE: (202) 328-2630

Return Address: Magyar Egyház - Magyar Church 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764