Alapítók önkéntes elhatározása alapján jönnek létre, tagjaik általában önkéntesként dolgoznak

29. FEJEZET Civilek és az önkormányzatok

Mit jelent civilnek lenni? Ha személyrıl van szó, könnyebb a válasz: odaadást, szolgálatot, önzetlenséget és önkéntességet, függetlenséget és bátorságot-azt a bizonyos civil kurázsit, amit akkor emlegetünk, ha valaki kiáll egy ügy mellett – mellettünk –, és tesz is –értünk és másokért. A civil szervezıdések leírása ennél differenciáltabb, ezért többféle megközelítést is találunk. Az európai hagyományok szerint, az un. nonprofit szektorba azok a nem kormányzati szervezetek -NGO-k, tartoznak, amelyek • Nem profitorientáltak, és bár esetenként jövedelemtermelı tevékenységet folytatnak, az abból származó jövedelmet nem osztják szét tagjaik között, hanem a szervezet alaptevékenységére fordítják. • Alapítók önkéntes elhatározása alapján jönnek létre, tagjaik általában önkéntesként dolgoznak. • Alapdokumentumaikban mőködésük

alapelveit.

meghatározzák

küldetésüket,

Tevékenységük

egésze

céljaikat,

átlátható,

és

önigazgató pénzügyileg

elszámoltatható, adományozóik és tagjaik számára. • Függetlenek, és • Közcélú mőködésük középpontjában az emberek, azok egyes csoportjai, vagy a társadalom helyzetének javítása áll.

Magyarországon a nonprofit szektor – lásd még harmadik szektor, stb. – mindenekelıtt a nem állami szervezetek győjtıfogalma. Ekként némiképp szőkebb a civil társadalomnál, mert az tartalmazza az állampolgárok jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezeteit is. Idesoroljuk viszont a közalapítványt, a köztestületet, és a közhasznú társaságot, amelyek nem állampolgárok kezdeményezésére jöttek létre, ennyiben viszont tágabb annál. 843

Hogyan értelmezik a civil világot Európában? Az EU joganyag úgy fogalmaz (Thomas, R. 2002), hogy a civil szervezetek alapvetı fontosságúak az állampolgárok részvételére építı demokrácia európai modelljének megteremtésében. Ezek a szervezetek adnak lehetıséget arra, hogy tagjaik aktívan kifejezzék a gazdasági és szociális fejlıdéssel kapcsolatos elkötelezettségüket, helyi, országos és nemzetközi szeinten egyaránt. Az Unió intézményrendszere és a civilek között az Európai Szociális Bizottság tölt be híd szerepet. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság definíciója szerint ”a civil társadalom azoknak a szervezeti struktúráknak az összessége, amelyek általános érdekek alapján fogalmazzák meg céljaikat és felelısségüket, és egyben közvetítı szerepet játszanak a hatóságok és az állampolgárok között”. Ebbe a koncepcióba beletartozik minden, gazdasági, szociális és foglalkoztatási szervezet, mint a szervezett civil társadalom és önkormányzás alapvetı eleme, amelyek segítenek bizonyos a kollektív javak –iskoláztatás, egészség, jogvédelem elérésében. A civilek elsı Európai Konvenciója 1999 októberében a már említett szerepkészletet kibıvítve úgy fogalmazott, hogy a civileknek fontos feladata a résztvevı demokrácia keretei között a demokratikus közbeszéd fórumainak megteremtése, amely lehetıséget ad a politika formálására, megvalósítására, a parlamanten kívüli demoktratikus struktúrák, s ezzel együtt a bizalom erısítésére. A 2000-ben elfogadott Nizzai Szerzıdés megerısítette a bizottságok szerepét, külön hangsúlyozva az elıbb felsorolt civil szerepek feltételeinek megteremtését a csatlakozó országokban. A koppenhágai kritériumrendszer az EU tagság feltételeként említette a demokratikus intézményrendszer stabilitását, a jogállam meglétét, az általános emberi jogok és a kisebbségek védelmét. A civil partnerség – és vele a szervezetek bevonása a Nemzeti Fejlesztési Terv és más dokumentumok tervezési és értékelési folyamatába –, így vált a csatlakozási folyamat elemévé.

844

Milyen formákban találkozunk civil szervezetekkel az önkormányzatnál? Szervezeti és jogi megközelítésben egyesületek, azaz – személyegyesülések, alapítványok –, azaz célra rendelt vagyont mőködtetı szervezetetek, közalapítványok, közhasznú társaságok – azaz közcélú vállalkozó szervezetek és köztestületek formájában. Az egyesületek – az állampolgárok önszervezıdése nyomán létrejött személyegyesülések, tehát tagsággal rendelkeznek. Jóllehet célszerinti tevékenységük nem lehet a gazdálkodás, az érdekvédelem – és képviselet mellett többnyire szolgáltatások nyújtására jönnek létre. A kedvezményezettek többnyire maguk a tagok, akik számára valamilyen szükséglet így válik kielégíthetıvé, vagy kisebb ráfordítással elérhetıvé. A jól menedzselt egyesületek tevékenysége egy idı után túlnyúlik mind tagságán, mind korábbi földrajzi hatókörén, és ezzel képviseleti és érdekvédelmi lehetıségei is bıvülnek. (A Nagycsaládosok Országos Egyesülete, amely behálózza az országot, már megteremtette az „Otthon segítünk” elnevezéső, speciális szolgáltató alapítványát, és létrehozta a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét.) Az alapítványok valamilyen közérdekő cél megvalósítására jönnek létre, egy erre rendelt vagyon végleges átengedésével. Az alapítás mozzanatától az alapító jogai az átengedett vagyonnal kapcsolatban megszőnnek, és törvényi garanciák biztosítják, hogy a mőködésre se lehessen döntı befolyással. A tevékenység forrása többnyire a vagyon növekménye, ritkábban maga a vagyon. Ha az alapítvány betöltötte hivatását, vagy más okból megszőnik, a vagyonát, más, hasonló közérdekő célú alapítványnak kell átadni. A közhasznú alapítványok esetén törvényi garanciák – a célrendszer taxatív felsorolása, a

vállalkozási

tevékenység

korlátozása,

a

gazdálkodás

átláthatóságának

és

elszámoltathatóságának kritériumai, stb. – gondoskodnak arról, hogy a státusszal járó elınyök – állami források jobb elérhetısége, általában jobb pályázati feltételek – valóban érvényesüljenek. Ez nem minden esetben jelent garanciát a felelıs vagyoni döntésekre is. A magáncégek és közszolgáltatók pótlólagos jövedelemszerzésre létrehozott alapítványai – ahol nemritkán látványos vagyonfelélés történik vagyongyarapítás helyett, esetenként kikezdik a civil szektor eme tradicionális intézményének a megítélését, és újabb garanciákat, jogszabály módosítást sürgetnek.

845

A közalapítvány létrehozója csak az Országgyőlés, a kormány, illetve települési önkormányzati testület lehet. Szolgáltatásai nagyobb társadalmi csoportok szükségleteit vagy fontos állami feladatok megvalósítását célozzák. Költségvetésük az állami költségvetés, az államháztartás része. Elnevezése mellett legfeljebb kiemelten fontos céljai alapján szerepel a civilek között. A meghatározóan állami források sorsának követhetıségét speciális garanciák – független ellenırzı szervezet, a gazdálkodás adatainak nyilvánosságra hozása, stb. védik. Így megszőnése esetén a megmaradt vagyon az alapítóé lesz, amit köteles közcélra fordítani. Az alapító beleszólhat a kezelı testület tagjainak összetételébe. A közhasznú társaság átmenet a közérdekő és a piaci szolgáltató intézmények között. Létrejöttét a Polgári Törvénykönyv szabályozza, céljait, garanciáit a közhasznú törvénybıl, tevékenységeit, mőködési szabályait a társasági törvénybıl eredezteti. Közcélú és üzletszerő gazdasági tevékenységet végez, nyereségét nem oszthatja fel, hanem visszaforgatja az alaptevékenységbe.A 2006. évi IV. Törvény

júniusi életbelépésétıl

további kht-k nem létesíthetık, a meglévıknek 2009-tıl át kell alakulniuk. Bár a köztestületek nem klasszikus civil szervezeteknek, mégis rendelkeznek a rájuk vonatkozó szabályozás kellékeivel, így a vállalkozási tilalmával is. Nálunk a legismertebb köztestületek

a

kamarák,

illetve

az

MTA.

Ezek

a

szervezetek

úgynevezett

kényszeregyesülések, amelyek létrehozásáról, tagsággal járó követelményekrıl törvény rendelkezik. A tagsági viszony a kamarai törvény megszületésekor kötelezı volt, ma már szabadon választott. A legfontosabb szervezeti eltérés, hogy tagságukhoz kapcsolódó közfeladataik mellett idınként felügyeleti és hatósági jogot is gyakorolnak. Funkciókat tekintve a civilek a javak újraelosztásában, humán szolgáltatásban az állammal együtt, annak tevékenységét kiegészítve, az érdekek feltárásában és artikulálásában önállóan, párbeszédet kezdeményezve, más esetekben viszont (bedolgozva, személyes és csoportos

szolgáltatásokkal)

az

üzleti

és

magánszférához

kapcsolódva

végzik

tevékenységüket. Értékrendjük alapján egyfelıl a magas fokú szakmai öntudat jellemzi ıket, másfelıl az öntevékenység, önsegítés, szolidaritás, a jog- és érdekvédelem megtestesítıi.

846

Bizonyos hasonlóságok ellenére, mi az, ami nem tartozik ebbe a körbe? Érdekképviseleti funkcióik ellenére nem tartoznak ide a politikai pártok, mivel céljuk a közhatalom megszerzése és a kormányzás. Segítı, altruista tevékenységük ellenére az egyházak, mivel a világi nonprofitokra vonatkozó szabályozás rájuk nem érvényes. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, ahol – néhány közös sajátosság ellenére – a profit szétosztása megengedett. A munkaadói és munkavállalói szervezetek érdekképviseleti, az önkormányzatok népképviseleti funkció gyakorlásának vannak civil elemei, mégsem soroljuk a szektorhoz egyiket sem. Mi történt eddig a szabályozásban, ami segít a mostani helyzet, problémák megértésében? A nyolcvanas évek mozgalmi fellendülése után a szektor újjászületésének kitüntetett eseménye volt az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény megszületése. A kilencvenes évek elején szektor újjászervezıdésében sok volt a spontán, értéktartalmát, intézményesültségét és gazdasági hátterét tekintve bizonytalan elem. A mennyiségi felfutás eredményét nem volt könnyő egységes minıségi mutatókkal leírni. A mára több tízezres nagyságrend és az elért eredmények megteremtették a civil szektor elismerésének feltételeit. A szektor öt, kis túlzással szólva alaptörvénye a következı sorrendben született: 1. Az 1987. évi 11. rendelet a Polgári Törvénykönyv (1959.évi IV. törvény) VI. fejezetébe külön pontot iktatott be az alapítványról, amely addig csak un. közérdekő kötelezettségvállalásként létezett. 2. Az 1989. II. törvény garantálta az egyesülési jogot. 3. Az 1993.évi XCII. törvény, amely a közalapítványt, a köztestületet és a közhasznú társaságot illesztett a Polgári Törvénykönyvbe.

847

4. Az 1996.évi CXXVI., un. 1%-os törvény, amely lehetıséget adott a személyi jövedelemadó 1%-nak az adózó rendelkezése szerinti felhasználására, elıször a civileknek, egy módosítás révén az egyházaknak is. 5. A 1997. évi CLVI. Törvény, amely tevékenységi alapon különböztetve meghatározta a közhasznú és kiemelkedıen közhasznú szervezetek jogállását. 6. A 2006.évi IV. Törvény 2007 júliusától lehetıvé teszi a non- profit társaságokközkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelısségő társaság, részvénytársaság létrehozását, azzal a kikötéssel, hogy azok vállalkozási tevékenységet csak alapítói céljainknak

alárendelten,

azokat

nem

veszélyeztetve

végezhetnek.

A

következıkben összefoglaljuk ezek alapításának legfontosabb szabályait. A közkereseti társaság A közkereseti társaság olyan vállalkozási forma, amelyben a társaság tagjai korlátlan és egyetemleges felelısséggel, közösen végeznek üzletszerő gazdasági tevékenységet, és rendelkezésre bocsátják az annak megkezdéséhez szükséges vagyont (készpénzt, apportot vagy vagyoni értékő jogot). A közkereseti társaság (kkt) a legegyszerőbb társasági formák közé tartozik. Jellemzıje, hogy a tagokhoz szorosan kötıdı személyegyesítı alakulat, amely nem rendelkezik jogi személyiséggel. De szerzıdést köthet, tulajdont szerezhet, és perelhetı. E formát akkor szokták választani, ha egy többek által közösen végzett tevékenységhez a vállalkozók kevés tıkével rendelkeznek, illetve a vállalkozás nem kifejezetten tıkeigényes (tanácsadó, közvetítı, képzı-átképzı, információ- és egyéb szolgáltató tevékenység). Ha egy kht. szerzıdéses partnerünk, a kötelezı tıkeminimum hiánya miatt célszerő más biztosítékot - kezességet, vagy zálogjogot –kikötni, bankgaranciát kérni. A kkt-ban a tagok általában személyesen is közremőködnek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy elvégzik a társaság tevékenységi körébe tartozó feladatokat, másrészt azt, hogy a társaság üzletvezetését és képviseletét csak a tagok láthatják el. Az üzletvezetı jogosult dönteni a társaság olyan ügyeiben, mint pl. üzleti és pénzügyi terv meghatározása, a gazdálkodási stratégia kijelölése, az operatív gazdasági döntések meghozatala a munka megszervezése stb. A képviselı a társaság nevében jogokat és kötelezettségeket szerez, például szerzıdéseket köt. Üzletvezetésre és képviseletre csak tag, fıszabályként valamennyi tag jogosult. A törvény ellenırzési jogot biztosít azoknak, akik üzletvezetıi, vagy képviselıi jogot nem gyakorolnak. A társaság ügyeiben a tagok általában szótöbbséggel döntenek, de a törvény egyes esetekben háromnegyedes minısített többséget, vagy egyhangú döntést is elıír. A társasági szerzıdésben a tagok is megállapíthatnak olyan eseteket, ahol minısített többséggel, vagy egyhangúan kell dönteni. A betéti társaság A betéti társaság (bt.) tagjai vállalják, hogy közösen üzletszerő gazdasági tevékenységet folytatnak. A társasági vagyonnal nem fedezett tevékenységekre legalább egy tag, a beltag 848

felelıssége a hitelezık felé korlátlan, több beltag esetén egyetemleges; a kültag csak a vagyoni betét rendelkezésre bocsátására köteles, a társaság kötelezettségeiért - nem, csak a törvényben felsorolt csalárd magatartás, és meghatározott visszaélések esetén - felel. Megszőnt a cégnévben szereplı kültag korábbi korlátlan és egyetemleges felelıssége. A bt vagyonát - ami lehet készpénz, apport és vagyoni értékő jog - a tagoknak kell a társaság rendelkezésére bocsátani. A társaságban a személyes közremőködés általában a beltag feladata, de a törvény lehetıvé teszi a kültag számára is, hogy részt vegyen a társasági tevékenységben, sıt a 2006. július 1. után alapított bt társasági szerzıdésében a kültag számára is biztosíthat képviseleti jogot. A régi szabályok szerint a kültag ellenırizheti az üzletvezetést, információt, s az iratokba való betekintést kérhet, továbbá tiltakozhat az üzletvezetésre és képviseletre kijelölt beltag tervezett intézkedése ellen, ha ezeket a társaságra nézve veszélyesnek ítéli. A betéti társaság döntési mechanizmusa szerint a tagsági jogaikat a tagok győlésen, azon kívül írásbeli, vagy más bizonyítható szavazás útján gyakorolhatják. A törvény meghatározza azoknak a döntéseknek a körét, amikor a tagok győlésének minısített (háromnegyedes) többséggel, vagy éppen egyhangúlag kell állást foglalni. Lehetıség van azonban arra is, hogy a társasági szerzıdés is rendelkezzen az egyhangú vagy minısített többségő döntési esetkörökrıl.

A korlátolt felelısségő társaság A korlátolt felelısségő társaság olyan egyszemélyes, vagy többek közremőködésével alakított, jogi személyiséggel rendelkezı gazdasági társaság, amely elıre meghatározott összegő törzsbetétekbıl álló törzstıkével (jegyzett tıkével) jöhet létre. A tagok a társaság tartozásaiért nem felelnek, kockázatuk az általuk teljesített törzsbetét mértékéig korlátozott. A társaság a hitelezık felé korlátlanul, a teljes vagyonával felel. A kft az egyik legnépszerőbb társasági forma, amelynek sajátos fogalomrendszere a következı. A törzstıke a társaság vagyona, amely a tagok által rendelkezésre bocsátott törzsbetétek összességébıl áll. A törzsbetét az egyes tagok által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyon. A törzstıke tehát a társaságé, a törzsbetét az egyes tagoké. A törvény elıírja a törzstıke legkisebb mértékét, ami a hatályos szabályok szerint hárommillió forint. Az új szabályozás megszüntette a kötelezı készpénzbeviteli arányt; a kft tehát apporttal is alapítható. A törzsbetét a tag vagyoni hozzájárulásának mértékét határozza meg. Minden tagnak egy – különbözı nagyságú - törzsbetétje lehet, amelynek minimuma 100.000 Ft A társaság bejegyzését követıen a tagok jogait és a társaságból ıket megilletı vagyoni hányadot az üzletrész testesíti meg. A törzsbetét egy számszerően meghatározható nominális érték pl. 300.000 Ft. Az üzletrész egy részarány, tehát egy hárommillió forint törzstıkéjő kft-ben a 300.000 Ft törzsbetéten alapuló üzletrész 10%-ot testesít meg. Ez a 10 % azonban érhet többet és kevesebbet is, mint 300.000 forint. Ha ugyanis a társaságnak a gazdasági tevékenység eredményeként nı a vagyona, a tagokat a gyarapodás eredménye is megilleti, mégpedig olyan arányban, amilyen arányban a törzsbetét a törzstıkéhez viszonyul. Ezért egy növekvı vagyonú kft üzletrészét sokkal több pénzért lehet eladni, mint a befizetett törzsbetét. Ha egy kft-nek 3 millió a törzstıkéje, de 6 millió a vagyona, akkor a százezer forintos üzletrész kétszázezer forintot ér. Mindez fordítva is igaz. Ha a kft a törzstıkéje a felére csökkent, akkor a tag vagyoni hányada a társaságban nem a törzsbetét nagyságával azonos, hanem annak pontosan a fele lesz. Az üzletrész a tag jogainak is foglalata, ha egy tag az üzletrészét eladja, a vevı az eladó jogaiba lép. A jogok és a kötelezettségek a vagyonhoz kapcsolódnak, a vagyoni hozzájárulás alapján kell 849

felosztani a tagok között a nyereséget (és egyes esetben a veszteséget is). Lehetıség van arra is, hogy a társasági szerzıdés azonos vagyoni hozzájárulás mellett eltérı elsıbbségi jogokat - több szavazatot, osztalékot stb. - adjon, s ezzel ismerje el, ha egy tag széleskörő piaci ismerete és kiterjedt üzleti kapcsolatrendszere révén nagyobb mértékben járult hozzá a nyereségszerzı tevékenységhez. Vagy más példával élve: ha az egyik tag speciális szakismerettel rendelkezik, akkor indokolt lehet e szakkérdésekben nagyobb döntési lehetıséget, azaz nagyobb szavazatot biztosítani számára. A kft tagja a társaság fennállása alatt a teljesített vagyoni szolgáltatást nem követelheti vissza. Ez a szigorú szabály alapvetıen piacvédelmi okokra vezethetı vissza. A tagok felelıssége korlátozott, a hitelezık fedezete csak a társasági vagyon. Ha a tagok kiválásuk során széthordhatnák a társaságot, ez a hitelezıket károsítaná. Ezért ha a tag a társaságba befektetett vagyonát vissza akarja nyerni, akkor ezt csak úgy érheti el, hogy az üzletrészét eladja. Ebben az esetben a társaság többi tagját, és magát a társaságot is elıvásárlási jog illeti meg. Az elıvásárlási jog szabályozásával a törvényalkotó biztosítani tudja a kft bizalmi jellegét, azt, hogy ne kerüljön a társaságba olyan idegen, akit a tagok nem fogadnának szívesen. A kft - mivel jogi személy - differenciált belsı szervezettel rendelkezik. A taggyőlés a társaság legfıbb szerve, a tulajdonosok (tagok) összességébıl áll. A törvény meghatározza a taggyőlés kizárólagos hatáskörét, ilyenek: a nyereség felosztása, a törzstıke felemelése, leszállítása, pótbefizetés elrendelése; szervezeti, személyi kérdések: pl. ügyvezetı, felügyelı bizottság, könyvvizsgáló megválasztása; a tagi viszonyokat érintı kérdések, mint a tag kizárásának kezdeményezése, üzletrész bevonása, felosztása; a társasági szerzıdés módosítása, a társaság megszőnése. A taggyőlés mőködési rendjét a törvény ugyancsak szabályozza. A kft képviselı szerve, aki az operatív feladatokat, a könyvvezetést és az ügyvitel irányítását ellátja: az ügyvezetı. A társaságnak lehet több ügyvezetıje is. A kft-ben mőködhet felügyelı bizottság (fb) is. Az f. a tulajdonosok szerve, a tulajdonosok érdekében mőködik, és alapvetı feladata, hogy az ügyvezetést ellenırizze. Az egyszemélyes kft-ben, és ha a vagyon a törvényben meghatározott nagyságot eléri, könyvvizsgálót is kell választani. A könyvvizsgáló alapvetı feladata, hogy biztosítsa a társaság számviteli törvénynek megfelelı mőködését.

A részvénytársaság Amíg a korlátolt felelısségő társaság a kis- és középvállalkozások szervezete, a részvénytársaság a nagyszervezetek jogi formája. A részvénytársaság vagyona az alaptıke, amely a részvények összességébıl áll. A tag (részvényes) felelıssége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének, vagy kibocsátási értékének megfelelı összeg fizetésére szól. A részvény tagsági jogokat megtestesítı értékpapír. Az értékpapír egy olyan okirat, amely a benne foglalt jogot testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy a követelés és a papír olyan szorosan összefonódik, hogy a papír nélkül nem lehet az értékpapírból folyó követelést érvényesíteni. Az értékpapír további sajátossága, hogy az értékpapír birtokosának nem kell bizonyítani, hogy neki ténylegesen joga van a papírban foglalt követelésre. A papír birtoklása egyben a jogosultságok fennállását is jelenti. Az értékpapír felmutatóját sem több, sem kevesebb jog nem illeti meg, mint ami a papírban benne van. Mivel az értékpapír a jogokat testesíti meg, alaki követelményei igen szigorúak. Ha egy tartalmi elem - pl. a kiállítás helye - hiányzik az okiratról, azt már nem lehet értékpapírnak

850

tekinteni, következésképpen az okirathoz nem főzıdnek az értékpapír joghatásai. Az értékpapír többféle jogot testesíthet meg, például: - pénzkövetelést (váltó, csekk, kötvény), - árura szóló követelést (közraktári jegy, hajós rakjegy), - tagsági jogot (részvény). Az azonos jogokat megtestesítı részvények egy részvényfajtát képeznek. A részvénytársaság az alapszabályban különbözı részvényfajtákat létesíthet, ezzel az egyes részvényesek között különbséget tesz. Az rt. nagy szervezet, amely általában több ezer részvénnyel és részvényessel rendelkezik. Ebbıl következıen a törvény mennyiségi korlátok közé szorítja egyrészt a részvényfajtákat, másrészt pedig az egy részvényfajtán belül kibocsátható részvény mennyiséget. A részvények típusa lehet névre szóló és bemutatóra szóló. A névre szóló részvényen fel kell tüntetni a részvényes nevét. A részvény átruházásakor a részvényre rá kell írni az új tulajdonos nevét, és az átruházást be kell jelenteni a részvénytársaságnak is. A törvény különbséget tesz zártkörően és nyilvánosan mőködı részvénytársaság között. Zártkörően mőködı részvénytársaság részvényei nem kerülnek nyilvános, azaz tızsdei forgalomba. Ezek általában a kisebb taglétszámú vállalatok. Így lehetıség van arra, hogy igazgatóság helyett vezérigazgató lássa el az operatív irányítás feladatait. Azt is megengedi a törvény, hogy a részvényesek közgyőlését az igazgatóság névre szóló meghívóval, a hirdetményi összehívás mellızésével hívja össze. A zártkörően mőködı részvénytársaság a korlátolt felelısségő társaság mőködési szabályaihoz közelít. A nyilvánosan mőködı – tızsdei - részvénytársaságban általában nagyszámú részvényes van, akik nem ismerik egymást. Ez a sajátosság a mőködésre vonatkozó szervezeti szabályokban is megjelenik. A részvénytársaság legfıbb szerveként mőködı közgyőlés szigorú szabályok szerint mőködik. Nyilvánosan meg kell hirdetni az ülést, és közzé kell tenni a napirendi pontokat. Ha a közzétételt a részvénytársaság elmulasztotta, a kihagyott napirendet nem lehet megtárgyalni. Minden közgyőlési jegyzıkönyvet meg kell küldeni a Cégbíróságra, hogy az a törvényességi felügyeletét gyakorolni tudja. Részvénytársaság esetében kötelezı a felügyelı bizottság és a könyvvizsgáló megválasztása. A nyilvánosan mőködı részvénytársaság operatív szerve a testületi szervként mőködı igazgatóság, amely a társaság képviselı szerve. A nyilvánosan és zártkörően mőködı részvénytársaság létesítı okirata az alapszabály. Nyilvánosan mőködı részvénytársaság esetén az alapszabályról a közgyőlésnek kell szavaznia, s azt a részvényesek törvényben meghatározott hányadának el kell fogadnia. Ezzel lehetıvé vált az is, hogy az alapszabály ellen szavazó részvényesre is kiterjedjen az alapszabály rendelkezése, amennyiben az elfogadáshoz szükséges részvényesek azt megszavazták. Az eltelt idıben a 2003.évi L., a Nemzeti Civil Alapprogramról törvény gyakorlattá válását követhettük, amely a civilek önszervezıdésének gazdasági háttérfeltételeit igyekezett megteremteni azzal a céllal, hogy erısítse a civil társadalmat, a kormányzat és a civilek közötti partneri viszonyt és munkamegosztást az állami és önkormányzati közfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében.

851

A jogalkotás az említett törvények mindegyikét revízió alá vette. A közhasznú szervezetekrıl szóló törvény módosításának szakmai elıkészítése már 2003-ban elkezdıdött, az un. üvegzseb törvény a közalapítványokat helyezte más megvilágításba. Mivel az alapítványok mőködését ma több jogszabály szabályozza, az érintettek legjobban egy mindenre kiterjedı, tevékenységet, mőködést, gazdasági aktivitást egymásra tekintettel kezelı nonprofit törvényt szeretnének. Mi változott, mi nem változott, mit kellene megváltoztatni? 1990-tıl a közhasznú szervezetekrıl szóló törvény megszületéséig tartott a mennyiségi fejlıdés idıszaka. Az ezredfordulóra a túl sok túl kicsi szervezet mellett megjelenik a nagyobb szervezetek koncentrációja. A szektor kezdettıl napjainkig fıváros és város centrikus. Alaptevékenységüket tekintve a szabadidıs tevékenységi dominanciáját felváltotta az oktatási, és egyéb, például egészségügyi, szociális, vagy humán-szolgáltatás. A szervezetek többsége erısen támogató és támogatásfüggı. Az állami támogatás mértéke a legutolsó idıkig messze elmaradt a nyugat-európában megszokott színvonaltól. Az állami támogatás mellett növekszik az úgynevezett célszerinti tevékenységbıl származó bevételek aránya. A bevételek koncentrációja mellett a támogatások belsı aránya kezdetektıl a nagyobb szervezetek és a nagyobb városok – Budapest – dominanciája mellett zajlik. Bár a szektor foglalkoztatottsága jelentısen, újraelosztási funkciója pedig sokszorosára bıvült, a szervezetek egy részének humánerıforrásokkal való ellátottsága nem megoldott. Ahol a legnagyobb szükség, ott a kelleténél sokkal kevesebb segítı szervezet mőködik. Az okokra a további fejezetekben még visszatérünk. A civilek ágazati és tevékenység struktúrája – mihez kapcsolódhatunk? A nonprofit szervezetek nemzetközi osztályozását követve a Nonprofit Szektor Analízis kiadványban (Bíró Endre 2002) szereplı adatok alapján a következı ágazati hovatartozással számolhatunk:

852

• A gyermekszektor régi szervezetek eltőnésével és történelmi tradíciók alapján történı feléledésével, országos szervezetek bejegyzésével jött létre, a korosztály töredékét tömörítve. • Szabadidıs és kulturális tevékenysége azonban messze túlmutat a tagságán, a táborozás és a gyermek sport hagyományait erısítve. Az erıs iskolai kötıdés miatt bennük az öntevékenység és az önkormányzás szintje máig alacsonyabb a vártnál. A korosztály érdekeit gyermekérdekő felnıtt szervezetek próbálják meg képviselni, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Nemzetközi Gyermekmentı szolgálat stb. • Az ifjúsági nonprofit szektor kb. 7-10000 szervezetet jelent, amely 200-250 ezer gyermeket és fiatalt tömörít. Ez meglehetısen alacsony szervezettségre utal – minden ötödik fiatal tagja valamilyen szervezetnek. A közép és felsıoktatásban tanulók felül, a dolgozók és az idısebbek alulreprezentáltak az átlaghoz képest. A szervezeti

hovatartozást

erısíti

a

politika

iránti

érdeklıdés

körükben.

Tevékenységükben a sport és kulturális, ennél kevésbé intenzíven a szakmai és érdekképviseleti, majd a szolgáltató és környezetvédelmi programok dominálnak. • A környezetvédelmi ágazatban néhány ezer bejegyzett és néhány száz valóban aktív szervezet tartozik, közel százezres tagsággal. De ezen a területen nem lebecsülendı az a lakossági aktivitás, amely intézményesült formákat nem öltve a 80-as évek eleje óta old meg helyi környezetvédelmi problémákat – szükség esetén egy létezı civil szervezethez kapcsolódva. Az EU csatlakozással szükségszerően megoldandó feladatok súlya, nagyságrendje és szerteágazó volta a jelenleginél nagyobb szervezettséget, koncentráltabb tevékenységet és hangsúlyos szektorközi együttmőködést kínál és kíván ezen a területen. A tevékenység szerinti megoszlásban az oktatás és érdekérvényesítés mellett a fizikai munka, a kutatás és az adománygyőjtés szerepel.

853

• A fogyatékosok nonprofit szervezeteinek egy része szolgáltatásaival közvetlenül eléri az érdekelteket, míg mások az ügy képviseletére vállalkoznak. Az érintettek számáról fıleg becslések állnak rendelkezésre, a területi megoszlás a korábbi tendenciákat, tehát a Budapest-centrikusságot erısíti. A szolgáltató szervezetek az állam által nyújtott – meglehetısen limitált – segítség kiegészítéseként, esetenként pótlásaként munkalehetıségek biztosítására, szociális ellátásra, szabadidı eltöltésre, fejlesztésre és a tárgyi körülmények jobbítására jöttek létre. Hogyan igazodtak a tevékenységek a változó szükségletekhez? Az EU szociális, egészségügyi, helyenként oktatásra koncentráló gyakorlatához képest Magyarországon a közhasznú szervezetekrıl szóló törvény megszületéséig a kulturális és sportszervezetek továbbá az érdekképviseletek játszottak meghatározó szerepet. Utóbbiak szerepe és számuk a kamarai törvény megszületésével jelentısen átalakult, csökkent. Megnıtt viszont az oktatási és a térségi, település-fejlesztési szervezetek súlya. Legnagyobb változás a szociális-egészségügyi szervezetek számában történt, ami a foglalkoztató szervezetekkel

együtt a

gazdasági

célú

szervezetek

megjelenését

eredményezte. A civil szféra megerısödése nem érintette alapítványok és egyesületek tevékenységi eltéréseit. Míg az alapítványok inkább az oktatás, kultúra és a szociális szolgáltatás, addig az egyesületek fıleg a sport, a szabadidı és a szakmai, gazdasági érdekképviseletek terén tevékenykednek. Mit értek el a gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek? 2001-ben

Magyarországon

853

gazdaságfejlesztési

célú

nonprofit

szervezet

mőködött.(Kuti, 2003) Közöttük a 200-at is alig haladta meg az 1994 elıtt létrehozott egyesületek és alapítványok száma. Az 1994 és 2001 között bekövetkezett szerkezeti változások tehát nem egyedül a közhasznú társaságok tömeges megjelenésébıl adódtak, hanem a hagyományos formában mőködı nonprofit szervezetek jelentékeny része is kicserélıdött.

854

A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek számának alakulása, 1994–2001 900 800 700 600 Kht

500

Egyesület

400

Alapítvány

300 200 100 0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Forrás: KSH A megszőnések legnagyobb arányban a munkanélküliség kezelésére létrejött szervezeteket sújtották. Ennek valószínőleg az a magyarázata, hogy esetükben nemcsak a kudarc, hanem a siker is kockázati tényezınek számított: a civil kezdeményezések elsorvadását sokszor éppen az okozta, hogy szervezıik, vezetıik állást találtak, és így nem maradt idejük önkéntes munkára. Szintén tömegesen álltak le, illetve fejezték be mőködésüket azok az alapítványok és egyesületek, amelyeket a gazdasági szereplık a rendszerváltáshoz és privatizációhoz kötıdı átalakulási folyamatok segítésére hoztak létre. Kisebb-nagyobb vállalkozások tulajdonosai, fejlesztési programok, beruházások megvalósításához, új módszerek és technológiák bevezetéséhez, szakmai, ágazati céljaik eléréséhez használták fel a nonprofit szervezeti formát, s szabadultak meg tıle, amikor a kezdeti nehézségeken túljutottak. A privatizáció idıszakában sok vállalat hozott létre alapítványt azzal a szándékkal is, hogy alapítványi támogatások útján segítse vezetıit és alkalmazottait a vállalkozóvá válásban. Gyakran választották az egyesületi formát a külgazdasági kapcsolatok ápolásához és a piacra jutást, információcserét szolgáló együttmőködés kialakításához. Országszerte alakultak a tervezett világkiállítás ígérte elınyök kihasználását célzó egyesületek, alapítványok. Ezek többsége az eredeti cél elérése vagy végleges meghiúsulása után értelemszerően megszőnt, bár látványos profilváltásokra is volt példa.

855

A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek domináns tevékenységük mentén 5 nagyobb csoportba rendezhetık: • Gazdasági termelés, szolgáltatás (például inkubátorházak, ipari parkok, vállalkozói

központok,

szolgáltatások,

számviteli,

iparjogvédelem,

adminisztrációs

tartalékgazdálkodás,

és

pályázatírási

garanciabiztosítás,

gépkörök, növény- és állatbiztosító egyesületek) • Információs szolgáltatások, oktatás, rendezvényszervezés (tanácsadás, konzultációk, szakképzés, a piacra jutás támogatása, kiállítások, vásárok, árubemutatók, szakmai tanulmányutak szervezése) • Idegenforgalom fejlesztése („borút” egyesületek, „borok háza” és „pincesor” alapítványok, falusi turizmust, öko -turizmust népszerősítı egyesületek) • Foglalkoztatottsági helyzet javítása (munkanélküliek önsegítı egyesületei, atipikus foglalkoztatásra, védett munkahelyek létrehozására, közmunka-és szociális

földprogramok

megvalósítására,

rehabilitációs

és

tranzitfoglalkoztatásra, távmunka bevezetésére vállalkozó szervezetek) • Támogatás és hitelnyújtás (fıleg vállalkozók és vállalkozások támogatása, kedvezményes és mikrohitelek)

A tényleges gazdaságfejlesztési tevékenységet folytató nonprofit szervezetek számának és bevételeinek megoszlása domináns tevékenység szerint, 2001

856

50 40 %

30 20 10

In fo rm ác ió s Id eg en fo rg al m Fo i gl al ko zt at ás i Tá m og Te at rm ás el i ıt ev ék en ys ég

0

Szervezetszám

Bevétel

Forrás: KSH

A domináns tevékenységek mentén létrehozott csoportok számos szempontból különbözıek, de leginkább anyagi lehetıségeiket – s így természetesen szolgáltatási teljesítményeiket – tekintve válnak el élesen egymástól. A statisztikai adatok szerint 2001-es év során a gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek:
2 milliárd Ft támogatással és közel 7 milliárd forintnyi kedvezményes hitellel segítették a vállalkozások fejlıdését;
körülbelül 500 könyv és tájékoztató füzet, 300 lap és hírlevél kiadásával, mintegy 500 CD, honlap, egyéb elektronikus információhordozó elıállításával igyekeztek megkönnyíteni a gazdasági szereplık tájékozódását;
a vállalkozók és munkanélküliek számára heti átlagban 3000 órányi konzultációs lehetıséget biztosítottak, a szolgáltatást közel 150 ezren vették igénybe;
a gazdasági információcsere javítása és az idegenforgalom fellendítése érdekében csaknem 1500 rendezvényt (konferenciát, kiállítást, vásárt, fesztivált) szerveztek, ezek látogatóinak száma megközelítette a 700 ezer fıt;
1400 tanfolyamon körülbelül 25 ezer hallgatót (köztük mintegy 5 ezer munkanélkülit) részesítettek szakmai tovább- és átképzésben.

857

A gazdaságfejlesztési célú szervezetek tanfolyamain részt vevı hallgatók száma foglalkoztatottság és díjfizetés szerint, 2001

15000 13427

12000

6677

9000 fı 6000

Nem munkanélküli hallgatók

3000 1334

3503

Munkanélküli hallgatók

0 Fizetett oktatás

Ingyenes oktatás

Forrás: KSH

Meglehetısen kiterjedt volt a munkanélküliségre és a foglalkoztatottság növelésére specializálódott gazdaságfejlesztı szervezetek állásközvetítı tevékenysége. Erre a feladatra rajtuk kívül más nonprofit szervezet gyakorlatilag nem vállalkozott. Nyilvántartásaikba 2001-ben 40 ezer munkanélküli és mintegy 5 ezer nem munkanélküli személy került be. Közülük közel 6 és fél ezer ember (fıleg munkanélküliek) számára sikerült is állást találniuk.

858

A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek által állásközvetítési céllal nyilvántartásba vett és a sikeresen kiközvetített személyek száma, 2001

nem munkanélküliek 174 fı Nyilvántartásban szereplık 38 552 fı

Sikeresen kiközvetített

munkanélküliek 6296 fı

Forrás: KSH

A 15 százalék körüli sikerességi ráta nem túl magas, mégis azt mutatja, hogy a civil kezdeményezések fontos szerepre tettek szert a foglalkoztatottsági problémák kezelésében. A munkanélküliek több, mint 10 százalékával kerültek valamilyen formában kapcsolatba, és számukra az állami ellátórendszerben elérhetınél személyre szabottabb, komplexebb, sok esetben innovatívabb, az érintettek aktív együttmőködésére is számító szolgáltatásokat nyújtottak. A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek 2001-ben több, mint 4 és fél ezer munkanélkülit alkalmaztak, és közel 1200 személy számára biztosítottak rehabilitációs foglalkoztatást. A 900-at közelítette azoknak a megváltozott munkaképességő embereknek a száma, akik szintén náluk találtak védett munkahelyet. A munkaerıpiaci megfontolásokon alapuló tranzit- és a rehabilitációs célú foglalkoztatás a többi gazdaságfejlesztı

nonprofit

szervezetnél

csak

kivételesen,

a

megváltozott

munkaképességőek alkalmazása pedig még kivételesen sem fordult elı. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a nonprofit szektornak ezen a (viszonylag nagy foglalkoztatónak számító) területén az alkalmazottak több, mint fele tudatos foglalkoztatáspolitikai törekvések nyomán kapott munkát.

859

A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek által fıállásban és nem fıállásban foglalkoztatott személyek megoszlása a foglalkoztatás jellege szerint, 2001 Rehabilitációs célból foglalkoztatottak 1198 fı

Foglalkoztatott munkanélküliek 4723 fı

Nem munkaerıpiaci megfontolásból foglalkoztatottak 5331 fı

Megváltozott munkaképességő foglalkoztatottak 873 fı

Forrás: KSH

A nonprofit szervezetek tehát több területen, a legkülönbözıbb tevékenységek révén próbálták befolyásolni és felgyorsítani a gazdaság fejlıdési folyamatait. Ha nem is mindenütt azonos súllyal és sikerrel, de jelentıs részt vállaltak a problémák enyhítésében, és fontos civil kezdeményezések számára biztosítottak intézményes kereteket. Foglalkoztatásban betöltött szerepük számottevıen bıvült az elmúlt tíz évben, 1993 és 2000 között 91%-kal nıtt a szektorban foglalkoztatottak aránya (míg 1993-ban 30.000 fı volt a szektor fıállású, teljes munkaidıben foglalkoztatottainak száma, addig 2000-ben ez elérte az 56.000 fıt). A szektor legjelentısebb foglalkoztatói az egyesületek és a közhasznú társaságok, illetve az ötmillió forint vagy annál több bevétellel rendelkezı szervezetek. Az eredmények elérésében sokat segített az önkéntes munka. Magyarországon a lakossági öntevékenység nemcsak erkölcsi, hanem anyagi szempontból is számottevı mértékő. 2000-ben a szervezetek közel kétharmada számíthatott önkéntesek segítségére, akiknek száma l.400.000 fıre, az általuk teljesített munkaórák száma 2000-ben mintegy 35 millió órára volt becsülhetı.

860

A szervezetek viszonylag csekély anyagi támogatást nyújthattak, megkeresték és eredményesen alkalmazták a gazdaságélénkítés egyéb módszereit. Komoly feladatokat láttak el a munkanélküliség kezelésében, az idegenforgalom fejlesztésében, valamint a továbbképzés, átképzés és az információáramlás javításában, a vállalkozások fejlıdéséhez elengedhetetlenül szükséges ismeretek átadásában, a tanácsadó és konzultációs szolgálatok mőködtetésében. Helyi szerepük és munkájuk az uniós követelmények teljesítésében még jobban felértékelıdik. Mibıl élt, mibıl él a civil szektor? A civil bibliának tartott Szektor születik (Salamon, Anheier 1999) szerint a nonprofitok fı bevételi forrásai a következık: • Az állami támogatások, melyek formái: normatív és nem normatív költségvetési, illetve önkormányzati támogatás, központi alapokból, költségvetési intézményektıl kapott támogatás, és a statisztika idesorolja az SZJA 1%-ából, illetve ÁFA visszatérítésbıl származó bevételeket is. • A (magán)adományok, amelyek származhatnak: vállalati támogatásból, lakossági adományokból, külföldi támogatásból és nonprofit szervezetektıl. • Saját bevételek között tartják számon a különbözı tagdíjbevételeket és az alaptevékenységbıl származó díj- és árbevételeket. • Gazdálkodási tevékenység bevételei: a kamat- és hozam-, továbbá a vállalkozási bevétel. A hazai források döntési szerkezet szerinti vizsgálata (Kuti,2003) ahhoz a megállapításhoz vezetett, hogy nálunk a civil források közel fele fogyasztói döntés révén, pici hányaduk pénzpiaci mechanizmus, normatív támogatás vagy részvételi döntés alapján, míg ez utóbbiaknak kevesebb, mint a fele újraelosztási döntés révén, központi állami, magántámogatói, kisebb részben önkormányzati forrásból érkezik. A központi újraelosztás forrásaiból legnagyobb mértékben a többnyire kiemelkedıen közhasznú közalapítványok és a közhasznú társaságok részesedtek 2000-ben. Különbözı kulturális és szabadidıs egyesületek is kaptak kisebb összegeket.

861

2000-ben az akkor mőködı szervezetek 7%-a statisztikai kérdıív szerint semmilyen bevétellel nem rendelkezett – ideértve a tőzoltó egyesületeket, a polgárırséget, a közösségés településfejlesztési, illetve sportegyesületeket stb. Mögöttük közel százezres nagyságrendő tagság és önkéntes rejlett. A zéró bevétel nem regisztrált pénzmozgásokat, mögöttük pártolói, tagsági illetve önkormányzati átvállalásokat, esetenként vegetáló szervezeteket rejtett. Ugyanekkor a bevételekkel rendelkezı szervezetek közel háromnegyedének pénzügyi helyzetére egy domináns mechanizmus gyakorolta a legnagyobb hatást. Akik több forrással gazdálkodtak, elsısorban a magánszférában hozott döntésekre számítottak, ezt egészítették ki önkormányzati forrásokkal, egyéb bevételekkel. A kutatás szerint a szektor közel fele nem tett, vagy nem eredményes erıfeszítéseket tett az egyoldalú függés felszámolására. Az, hogy 2000-re a szektor bevételi szerkezete fokozatosan átalakult, és az összes bevétel 65%-át már az alaptevékenység bevételei (37%) és az állami támogatások (28%) adták, abból következik, hogy – mint láttuk – a magyar nonprofit szervezetek egy részének a szolgáltatási funkciója megerısödött. Milyen finanszírozók az önkormányzatok? Az állami támogatások több, mint fele valamilyen költségvetési, illetve önkormányzati támogatásként jutott a nonprofit szervezetekhez. Ez a nonprofit szervezetek és az állami, illetve az önkormányzatok közötti kapcsolat alternatív jellegére, másrészt a rendszerváltás óta meglévı pályázati függésére utal. A kiterjedt hivatkozások szerint a települési önkormányzatok kétharmada segíti a helyi civil szervezıdéseket és részt vállal az alapítványok, közhasznú társaságok mőködtetésében (Sebestyén, 2002). Az általuk megítélt támogatások sokszor a szervezetek egyetlen forrását jelentik.

862

Az önkormányzatok és a civilek kapcsolatát elemzı Köztes helyzet I-II.(CségényKákai 2000-2002) szerint az „elmúlt évtizedben az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek közötti kapcsolatban lezajlott egy tanulási folyamat, amelyben az egymásra

utalt

partnerek

megtanultak

együttmőködni

egymással.

Ez

az

együttmőködés számos formában öltött testet; például: szerzıdéses feladatátadás, közös

pályázat,

nonprofit

szervezet

alapítása.

A

kapcsolattartásnak

egyes

önkormányzatokban intézményesített formája is kialakult a civil referensek személyében. Fıként a városokban vált gyakorlattá, hogy az önkormányzatok a közszolgáltatások területén szívesen használják ki a nonprofit szervezetek hatékonysági és rugalmassági elınyeit. Ugyanakkor az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata ellentmondásokkal is terhelt, és az együttmőködés olykor eléggé esetleges. Így például a szerzıdéses feladatátadásokat rögzítı szerzıdések rövid idıtartamúak, évente ismétlıdıek, ami a szolgáltatást nyújtó nonprofit szervezetek számára bizonytalanságot eredményez. Az önkormányzatok nonprofit szervezeteknek nyújtott támogatásában a nem normatív támogatások a döntıek. „Fıként a városi önkormányzatok jellemzı támogatási formája ez, amelyen keresztül elsısorban közhasznú

társaságokat,

közalapítványokat

(amelyben

esetleg

maga

az

önkormányzat is alapító), illetve a gazdaság- és településfejlesztés, a többcélú adományozás, a környezetvédelem területén mőködı szervezeteket támogatnak.” Milyen aránytalanságok vannak a finanszírozásban ? Az említett tendenciák eredményeként a szektoron belüli megosztottság a kilencvenes évek elejéhez képest, amikor a régiek és az újak, a rendszerváltozás elıtt és után alakult szervezetek ellentéte zajlott, ma a „vidéki–fıvárosi”, „gazdag–szegény” dimenziók mentén mutatható ki. A bevételek koncentrációja javuló arányokkal követi a területi elvet: Míg 1993-ban a nonprofit szervezetek 28%-át kitevı budapesti szervezetek a szektor összes bevételének 71%-ával rendelkeztek, addig ezek az arányok 2000-ben 26, illetve 62%-ra változtak.

863

Szervezeti megoszlás szerint az állami feladatok átvállalására szánt, és 1994-tıl megjelenı közalapítványok és közhasznú társaságok – amelyek az összes nonprofit szervezet 4,5%-át teszik ki – 2000-ben a szektorba áramló pénzösszegek 40%-a felett rendelkeztek. Az 1%os felajánlások igazi „nyertesei” is a fıvárosi, nagyobb bevétellel rendelkezı szervezetek, míg a vidéki, kisebb bevételő szervezetek nehezebben jutnak hozzá ehhez a támogatási formához. Az elkövetkezendı idıszak fontos feladata a duális szerkezet nonprofit szektorban érvényesülı következményeinek további enyhítése, megszüntetése. Ennek fontos lépése a Nemzeti Civil Alapprogram elindulása, kollégiumainak regionális szervezıdése és a demokratikus döntési struktúra garanciái. Az alapprogram bejáratott mőködése már rövidtávon megoldhatja a programja és ügyfélköre alapján egyébként mőködıképes, de a normális mőködés pénzügyi hátterének biztosításával bajlódó szervezetek helyzetét. Az elmúlt években jelentısen megnıtt a döntések tétje: a nonprofit szervezetek által kiosztott támogatás 1993 és 2000 között hétszeresére (12.151 millió forintról 88.819 millió forintra) emelkedett. 2000-ben a nonprofit szervezetek összes bevételük 17%-t fordították a lakosság és intézmények támogatására, ez utóbbiak felé jelentıs újraelosztó tevékenységet végezve. Van-e kecsegtetı jövıje a civil és önkormányzati kapcsolatoknak napjainkban? Az EU csatlakozás divatos szóval élve egyfajta paradigmaváltást jelent a korábbi viszonylatokban. Ennek szükségességét és feltételrendszerét a csatlakozási kritériumok, és az un. acquis communautaire is tartalmazta. Ebben megfogalmazódik a civilek, korábbinál szélesebb bázison folyó érdekérvényesítése és partneri részvétele az elıkészítési, és döntési folyamatokban, a Strukturális és Kohéziós Alapok monitorozásában. Az együttmőködés jövıjében a hangsúly a partnerségen van. Ez különösen fontos azoknak a struktúráknak a kialakításában, amelyek széleskörő érdekfeltárással biztosítják a regionális és helyi fejlesztési programok elkészítését, a régi szervezetek adaptációját a globális változásokhoz, a hátrányos helyzető csoportok társadalmi re-integrációját és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet.

864

A partneri együttmőködést a felek már eddig is gyakorolhatták. A közelmúltban pl. a „Küzdelem a munka világából történı kirekesztés ellen” és a nık munkaerıpiaci reintegrációját célzó és más kísérleti programokban többnyire szociális, településfejlesztési, foglalkoztatási nonprofitok és önkormányzatok tömörültek konzorciumokba és valósítottak

meg

korábban

elképzelhetetlennek

hitt

képzési

és

foglalkoztatási

programokat. Melyek a partnerség jelenleg látható és érzékelhetı akadályai? A kölcsönös információhiány. A civilek a kelleténél kevesebbet tudnak az államigazgatás mőködésérıl, szabályairól és egyeztetési folyamatairól, és a kelleténél kevesebbet látnak a képviseleti funkció érvényesülésébıl. Az önkormányzatok ismeretei gyakran hiányosak a szektor szervezeti struktúrájáról, tudásáról és kompetenciáiról, érdekartikulációs szerepérıl és eredményeirıl. Kapcsolatuk, – ha van – még nem vált eléggé kölcsönössé, ezért nem válhatott tıkévé sem. Megoldás: folyamatos párbeszéd, informálisan és jogi garanciákkal. A szektor átpolitizáltsága országos és helyi szinten, amely gyengíti, vagy ellehetetleníti a civil kontroll érvényesülését. Esetenként ez nem jelent mást, mint a parlamenti demokrácia féltését a civil szervezeti befolyástól, ami normális körülmények között a legitimitás egyik biztosítéka a hatalomgyakorlás minden szintjén. Egyebek között ez a oka, hogy a kölcsönös átláthatóság és elszámoltathatóság mőködésében a jogi garanciák ellenére zavar tapasztalható. A másik ok az un. kooperációs deficit, amely a vártnál lassabban javul, és egyaránt érvényes a civilek és a hatalmi szervezetek belsı és egymás közötti viszonylataiban. Civil részrıl természetes a problémafeltárás, a hiányosságok jelzése, nemritkán a megoldásban való szerepvállalás. A kormányzati és önkormányzati fogadókészség erısen szabályozás és ügyintézı függı, legalábbis a szolgáltató közigazgatás jelenlegi állapotában. Minél

nagyobb

a

civil

szektor

komplementer

szerepe

az

ágazati

feladatok

megvalósításában, lásd foglalkoztatás, szociális szféra, annál jobbak a kontroll és kooperáció feltételei. Ez elengedhetetlen az NFT operatív programjainak, a társadalmi kohézió és a struktúraváltás megvalósításához.

865

Megoldás: a kooperációs érdekeltség megteremtése közös ügyek, programok, pályázatok

és

rendezvények

révén;

elismertetése

szabályozással,

azok

betartatásával; következetes civil kezdeményezések a döntés elıkészítésben való részvételre. A jogalkotási törvény elıírásai ellenére gyenge a civil befolyás a jogalkotásra. A szektorral kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok, továbbá a rendelkezésre álló –a kelleténél mindig rövidebb – idı függvényében történik az érdekeltek bevonása, már ha megtörténik egyáltalán. Az is elıfordul, hogy – ahol a tárcák élnek a véleménykérés lehetıségével – ott sincs visszajelzés. Így történt ez például a közhasznú szervezetekrıl szóló törvény tervezett módosításával, ami jól szervezett civil szőrések után indoklás nélkül lekerült a napirendrıl. A rezignált belenyugvás hangtalan üzenet arról, hogy ennyi is elég, ritka és szokatlan az obstrukció (kivétel: környezetvédelem, oktatás, családon belüli erıszak). A véleménykérés személyes mozzanatai, az eljáró tisztviselık érdekeltsége mellett az önkormányzatoknál ott biztosítottak lehetıséget a vélemények kifejtésére, ahol jogszabály kötelezte a lakossági vélemények megismerésére a döntéshozókat. Megoldás: erısebb közszolgálati attitőd, a civil hasznosság és kompetenciák folyamatos felajánlása, kölcsönös ismeretterjesztés. A jövıben a közös pályázatoknál

a

programozás

adatigénye

kényszerítı

hatással

lesz

az

együttmőködésre. A civil vélemények súlya sokszor nem a szervezetek belsı demokráciáján, tagjai által biztosított erején, hanem a képviselık PR tevékenységén méretıdik, amire önkormányzati részrıl is esetenként személyes, szívességi vagy elutasító, mintsem kompetens válaszok születnek. Megoldás: erısödı demokratikus tapasztalatok, addig a képviselet gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok pontosítása, a participáció és a szubszidiaritás gyakorlattá válása, konszenzusos hatalomgyakorlás. A döntésbefolyásolás említett problémáinak eredıjeként a civil oldalról annyira igényelt kiszámíthatóság mind a folyamatokban, mind az eredményekben csorbát szenved.

866

Megoldás: garanciák keresése és teremtése. Az egyik ilyen, az egyoldalú finanszírozástól való függés enyhülése, mint a független véleménynyilvánítás garanciája, a kutatási eredmények és a szakértıi érvek prioritása, számon kérhetı felelıs jelölése a testületekben és a közigazgatásban, kölcsönösen teljesíthetı feltételek a folyamatokban. Road show – a döntések levitele helyett információ közeli egyeztetés, valódi szubszidiaritás. Kommunikációs problémák a korábban hivatkozott kutatás (Köztes helyzet I-II.) említi a kompetenciahiánynak azt az esetét, amikor a végrehajtó szintre kerül a feladat a döntés helyett, nincsenek visszajelzések, túlzott személyesség és informalitás, testületi és vezetıi információ monopólium, maradékelvő finanszírozás, szerepkészlet és szerepfelfogás problémák mindkét oldalon. Megoldás: a nyilvánosság minden létezı formájának és eszközének igénybevétele, Internet és e-mail kommunikáció, véleménykérések és közvetítések, teleházak, Epontok, E-közigazgatás elterjedése. A partnerséget feltételezve, milyen szerepekben gondolhatunk a civilekre? • A civil szervezetek szerepe felértékelıdik a lakossági vélemények, probléma térkép, jövıkép és célok, továbbá a participációs igények megismerésében, feltárásában és képviseletében. Hiteles programozás nehezen képzelhetı el civilek által hitelesített adatbázis nélkül. Napjainkban a civilek ügyfélszerzés és a szolgáltatások színvonalának emelése

érdekében

maguk

is

kezdeményeznek

kutatásokat,

amelyek

társszervezeteik okulására is szolgálhatnak. • Pályázó partnereink a helyi és országos gondok EU forrásokkal történı megoldásában. E minıségben lehetnek képzık, munkáltatók, pályázatírók, addicionális források megszerzıi, szakértık, projekt menedzserek, pénzügyi lebonyolítók stb. Remélhetıleg az olvasó maga is érintettje az említett példák valamelyikének.

867

• Stakeholderek, akik az önkormányzattal együtt érdekeltek valamilyen cél elérésében, vagy hasznuk származik belıle. Az egyik megyében a nık munkaerıpiaci reintegrációját segítı projekt végén, többségében az önkormányzatok és a térségfejlesztı egyesületek vállalták a foglalkoztatást: igényeikhez igazodva számítógéphez, vállalkozás-és területfejlesztéshez értı kistérségi asszisztensekkel gazdagodtak. A többiek foglalkoztathatósága is javult: aki akart, apránként elhelyezkedhetett. A negyven résztvevı egymás segítésére és érdekeik védelmére egy egyesületet hozott létre, amely folyamatosan közvetíti a résztvevık igényeit a pályázatot kezdeményezı konzorcium és országos érdekképviselet reményében a budapesti trénerek felé. Ennek eredményeként egy új ROP-os pályázat született. • Az önkormányzat a helyi hatalom gyakorlása során referencia csoportként említheti a civileket, ha ismeri és megkérdezi ıket. Aki megtapasztalta, bizonyára elfogadja, aki még nem élte át, késıbb megértheti, hogy a gyakran hegyeket megmozgató helyi társadalom, benne a civilek, a település vagyonához, az un. vonal alatti értékhez tartoznak, mint a hírnév, a tradíciók, a céges goodwill stb. Mint indikátor, ez persze csak akkor igaz, ha számszerősíthetı. Itt az ideje a szociológiai változókkal jól leírható helyi civil adattár elkészítésének, vagy a KSH cseppet sem naprakész adatbázisa feltérképezésének. • Mint az un. corporate citizenship – a befogadó országot nemcsak mőködı tıkével, hanem a civilek támogatásával is segítı külföldi cégek kedvezményezettje, további adományok, civil- és gazdasági kapcsolatok esetleg befektetések, vagy PPP generálójává is válhat. • Már említettük, de itt is hangsúlyozzuk az önkéntes munka jelentıségét a települések életében, a pályázati ajánlatokban. Az önrész pénzügyi gondjait nem oldja meg, de a programozás feltételrendszerében szívesen látott az elkötelezettség és önkéntes részvétel – embernapban kifejezve – a közügyek megoldásában. Legyen adatbázisunk az önkéntesekrıl, a biztosítékként felhasználható vagyonelemekrıl.

868

• A jól mőködı civilek külföldi tréningek, külhoni trénerek, hazai és külföldi konferenciák révén kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amely ugyancsak alkalmas lehet a további, immár nemzetközi konzorcium révén történı forrásgenerálásra. • A szociális ügyekben eljáró, képzı, és foglalkoztató civilek, miközben a közismert dilemmát eldöntve horgászni tanítanak, hol erısebb, hol gyengébb hálót alkotnak. Ez a háló még erısebb lehet, ha térben terjeszkedı, egymással együttmőködı civilek és térségi, sıt regionális kapcsolatokban is gondolkodó önkormányzatok kooperálnak egymással. • A sors iróniája, hogy a civil szervezetek a fennmaradás érdekében hamarabb rákényszerülnek a képzési akkreditáció, vagy a közbeszerzés feltételeként a minıségügyi tanúsítvány megszerzésére, mint partnereik. Ez tovább gazdagíthatja a partnerkapcsolatok hatékonyságát és minıségét. Miben mőködjünk együtt a civilekkel? Sikeres projektekben a civil társadalom a napi vitákon túllépve, az önkormányzattal stratégiai szövetségben vesz részt a helyi feladatokban. A példák hatnak: ha lassan is, de nı a civilekkel foglalkozó szakemberek száma a köztisztviselıi karban és a testületekben is. Egyre gyakrabban kerül napirendre a civilek helyzete, az együttmőködés lehetıségei, stratégiája. A közfeladatok megoldása – induljon bár magasabb szintrıl –, ugyancsak az önkormányzatoknál realizálódik. Minél inkább kölcsönösségi és participációs alapon, annál jobban, a közszolgálati feltételek szerint. Az önkormányzati feladatok átadása ágazati törvényeken alapul, megvalósulásához mégis további feltételek, az átadással járó elınyök és hátrányok mérlegelése szükséges.

869

A gyermekek születése, és a társadalom elöregedése, a szociális ellátás érintettjeinek és a munkanélküliek számának alakulása miatt a humán szolgáltatásokkal kapcsolatos igények nınek. Ezek egy része a piacon, másik része közfeladatként jelenik meg. A közfeladatok átadása azért fontos, mert az önkormányzatok gyakran képtelenek elégséges pénzügyi és humán erıforrásokat mozgósítani a szükségletek kielégítésére. Egy civil szervezet az önkormányzati forráson túl más donorokra is támaszkodhat, professzionálisabban, lelkesebben, és lehet, hogy jobb minıségben képes ellátni az adott feladatot. Ha a civil szervezetek önkormányzati költségtényezıbıl addicionális források szerzıivé válhatnak, újabb akadály hárul el a partnerség elıl. A hivatkozott kutatások (pl. Cségény-Kákai) idézik a feladatátadásnak azt a módját, amikor az önkormányzat nem a létezı civilek között keresi a partnert, hanem maga alapít egy újat. Ez a lépés egyrészt a bizalmatlanság jelzése, felesleges kiadásokkal jár, és azért sem hatékony, mert átképzési idıt és költségeket is indukál a meglévı feltételek kihasználása helyett. Az „álcivil” megoldások dupla kárt okoznak: az érintettek kevésbé személyre szóló, hivatali ellátást kapnak szakmai és ügyfél centrikus helyett, illetve a szektor államosítása történt az állam civilizálása helyett. Minden feladatátadásnál felvetıdik a kérdés, mikor éri meg civil szervezettel végeztetni a feladatot, van-e lehetıség a hatékonyság összehasonlítására. Eddig nem sikerült érdemi választ találni, csak abban van közmegegyezés, hogy az olcsóság nem mehet az ellátás minıségének a rovására. Az viszont mindenképpen elıny, hogy a nonprofit szféra jogi és adózási feltételei, pályázati és más forrásbevonási lehetıségei az önkormányzatokatt is kedvezıbb helyzetbe hozták. A civilek nem várnak a feladatok ellátására. Politikai haszonszerzés szándéka nélkül megjelennek az állam által nem vagy nem kielégítıen ellátott igények, egyedi, gazdaságosan nem megvalósítható szolgáltatások kielégítésében. A többnyire lapos, mert humánerıforrásban alultıkésített civil

szervezetek

ritkán keltenek

benyomásokat, és szolgáltató attitődjükbe belefér a tanulás a reklamációkból.

870

bürokratikus

Egy jól mőködı civil szervezet egyben tanuló szervezet is: rugalmas, gyorsan reagál az új feladatokra, kihívásokra. Nyitott és megoldás orientált. Külföldi tapasztalatai, a többékevésbé folyamatos továbbképzés jó lehetıséget adnak arra, hogy a felmerülı új problémákra új válaszokat keressen. Gyors reagálással idıt és költséget takarít meg. Az innováció imponáló eredményeit láthatjuk a szociálpolitika, az oktatás, kultúra, a környezet- és egészségvédelem területén. Az együttmőködést nehezítı tényezık Nemritkán a pénzügyi kultúra általános színvonala, és az e területen megmutatkozó, a szabályok változását nehezen követı, a pénzügyi szakemberek bevonásán takarékoskodó civil szervezeti magatartás okoz bizalmatlanságot. Az önkormányzatnak minden garanciát meg kell kapnia arról, hogy az adott szervezet képes a feladat elvégzésére, mert ellátási kötelezettsége van. A közbeszerzés új rendszere meghatározza a különbözı összeghatárokhoz kapcsolódó részvételi kritériumokat, és ezzel bizonyos térségekben nem csak korlátozza, hanem vélhetıen meg is akadályozza a feladatok átadását, hacsak a kényszer nem teremti meg a civil szervezetek közötti kooperációt, amely az erıforrások és kompetenciák koncentrációjával létrehozza a pályázati feltételeknek való megfelelés esélyét. Az együttmőködési megállapodások kapcsán az önkormányzatok számára fontos pluszfeladat a munka ellenırzése. Ez része az ellátási kötelezettségnek, és messzemenıen érinti az önkormányzat megítélését. Az ellenırzéssel az együttmőködés hosszabb távon tervezhetı, hiszen a kölcsönös elégedettség garantálja a kapcsolat jövıbeni biztonságát. Külön fejezetet jelent a kapcsolatokban a civil szervezet elszámolása a rábízott pénzzel és vagyontárgyakkal. A

beszámolási

kötelezettség

teljesítéséhez

célszerő,

ha

az

önkormányzat

az

együttmőködést szabályozó megállapodásban, szerzıdésben rögzíti az éves beszámolási kötelezettséget, annak tartalmát.

871

A civil szervezetek elemi igénye a kiszámíthatóság, a hosszú távú tervezés. Ez hasznos lenne mind az együttmőködıknek, mind a feladat megvalósításának. A költségvetési szemlélet csak egy évet engedélyez akkor, amikor a pályázatok többsége túlnyúlik a költségvetési éven. A megoldás többnyire egy keretmegállapodás, a költségvetés elfogadásáig számok nélkül. Az évenként történı hosszabbítás mellett a politikai váltógazdaság jelent kockázati tényezıt. Jelesül az, hogy a megkötött szerzıdést kormányváltás után nem hosszabbítják meg pusztán a szervezet vélt, vagy valós politikai elkötelezettsége miatt. A közhasznú szervezetek számára elıírt politikai tevékenység tilalmát a civilek általában úgy értelmezik, hogy azonos távolságra helyezkedjenek el a politikai pártoktól. Az önkormányzat feladatot természetesen nemcsak civil szervezetnek adhat át, hanem gazdálkodó szervezetnek is. Ez egyrészt minden esetben költségesebb megoldás, hiszen amíg a civil szervezet az átadott pénzeszközök mellett saját egyéb bevételeibıl is képes hozzájárulni a feladat elvégzéséhez, addig a gazdálkodó szervezet az ellátáshoz szükséges költségek felett profitra is igényt tart, ami mindenképpen költségnövelı tényezı az önkormányzat számára. Míg a vállalkozás a program végeztével kiszáll, vagy csak eseti követést ígér, addig a civil szervezet továbbra is figyelemmel kíséri az elvégzett feladat sorsát. A többszereplıs szociális gazdaság, mint a helyi kooperáció perspektivikus területe A teljes foglalkoztatottságra törekvı, hárommillió munkahely teremtését célzó Európa a civil kormányzati és önkormányzati együttmőködés legfontosabb területének a szociális gazdaságot tartja. Az itt dolgozók– ismervén a nonprofit szektor erısségeit, potenciális képességeit – rendelkeznek egy meghatározott vízióval a szociális gazdaság lehetséges szerepérıl. Ezt nagyban elbizonytalanítja néhány tényezı, amelyek megoldatlansága miatt a jövıkép bizonytalan, kérdıjelekkel terhelt.

872

A szociális gazdaságban háromféle szervezetrıl beszélhetünk: 1. Az elsı típusba a támogatott foglalkoztatást nyújtók tartoznak – elınyük, hogy mőködésük stabil, megbízható. 2. A második kategóriába azok a munkaerıpiaci szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezetek tartoznak, akik maguk nem foglalkoztatók. Ezek lehetıségei folyamatosan bıvülnek, az Európai Unióban az állami foglalkoztatási szolgálat, az önkormányzatok mind gyakrabban lépnek fel megrendelıként. 3. A harmadik kategória maga a szőkebben értelmezett szociális gazdaság. Itt az Európai Unióban a foglalkoztatottak mintegy 8-10%-a dolgozik, míg nálunk ez az arány az interjúalanyok szerint 2 – 3%. A bıvítés lehetıségei elvileg tehát nagyok, ennek ellenére a fentebb vázolt problémák és az interjúk is azt mutatják, hogy még a legelhivatottabbak is csak nagy küzdelemmel képesek helytállni, a kapacitások pedig hamar elérik határaikat, a bıvítés tehát rendkívül nehézkes.

Egyöntető vélemény, hogy a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek az állami, illetve helyi közszféránál hatékonyabban, rugalmasabban reagálnak a foglalkoztatási kihívásokra. A passzív járadékrendszerhez képest a költségvetés számára is kedvezı alternatívákat nyújtanak. Számos új, modell értékő módszert és munkaformát kísérleteztek ki, amelyek általános bevezetésre várnak. E módszerek kialakításában felhasználták képességüket, hogy a valódi igényeket feltárják – míg pl. a közoktatás tömegével termeli az eladhatatlan munkaerıt, addig a képzést is nyújtó nonprofitok célirányos szakképzéssel sokszor még a hátrányos helyzető munkavállalók elhelyezését is jó hatásfokkal végzik. Ez a képesség a munkavállalók elhelyezésénél is kamatoztatható. Mivel a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek a közszolgáltatóknál nagyobb fokú szociális érzékenységgel rendelkeznek, képesek a lehetséges munkahelyek és a kínálkozó munkavállalók egymásnak történı hatékony megfeleltetésére.

873

• A munkaerıpiaci szolgáltatások mellett átfogó személyiség- és szemléletformálást is végeznek, társadalmi tudatformáló tevékenységük elısegíti a jog- és normakövetés terjedését, fokozódását. • Az általuk kínált – és sok esetben támogatott – munkaformák jó alternatívát jelenthetnek a munkavállalóknak, akik igénybe vehetik a társadalombiztosítás szolgáltatásait, illetve munkajogi védelemben részesülnek. A létrehozott termékek, illetve nyújtott szolgáltatások minıségileg ellenırizhetıvé válnak, a vásárlók számíthatnak az ellenértékért kapott minıségre (ami erısíti a bizalmi kapcsolatokat), illetve szükség esetén garanciális igényekkel léphetnek fel.

Azáltal, hogy hátrányos helyzetőeknek kínálnak munkalehetıséget és sokszor a nyújtott szolgáltatások igénybevevıi maguk is hátrányos helyzetőek, csökkentik a társadalmi feszültségeket, növelik a kohéziót. Adaptációs képességük, rugalmasságuk által számos nyugati modellt átvettek, teszteltek, illetve a magyar viszonyokhoz igazítottak. Egy elmélyültebb civil-állami párbeszéd mellett ezek a tapasztalatok rövid idı alatt beépülhetnének az országos szintő, központi programokba. A régóta itt dolgozó szervezetek szeretnék letisztítani a profiljukat, emellett a már végzett tevékenységek mellé újabbakat felvéve „több lábon szeretnének állni”, szeretnének a támogatóknak való kiszolgáltatottságon enyhíteni. További elem, a kapcsolatok bıvítése, a hálózatban történı munkavégzés, ami túlmegy az országhatáron, így az Unió tagjaként a szociális gazdaság szervezetei is nagyobb partnerségi léptékekben gondolkodnak. A nyújtott szolgáltatások értékét jelzi, hogy a célcsoportok olyan képességekre és ismeretekre tesznek szert, amelyeket azok a nyújtó szervezettıl függetlenül is képesek hasznosítani a továbbiakban. A szociális gazdaságban felhalmozott tapasztalatok kihasználásának feltételei A felhalmozott tapasztalatok kihasználásának két legfıbb nehézsége a finanszírozás és a jogszabályi környezet. 874

Ahogy arról már szóltunk, a pályázati lehetıségek rövidtávra szólnak, az ilyen módon esetlegessé váló finanszírozás pedig nem teszi lehetıvé a hosszabb távú tervezést. A normatív támogatás javíthatna a mőködés biztonságán. Ellenzıi szerint dotáció elkényelmesítheti a szociális gazdaság szereplıit, hátráltathatja a piaci szemlélet kialakulását, végsı soron pedig az önfenntartást. Tulajdonképpen a támogatásra épülı német (második munkaerıpiaci), illetve az önfenntartásra törekvı francia szemlélet közötti vita ez, jelzés arról, hogy a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek aktívan keresik mőködésük lehetséges elméleti kereteit. Német vagy francia modell? Vélemények szerint Magyarországon még nem adottak a feltételek a szociális gazdaság piaci alapokon mőködı rendszerére, a támogatott foglalkoztatásra továbbra is nagy szükség lesz. Az EU-konform megközelítés az életképes, önfenntartó megoldásokat részesíti elınyben. Nálunk az aktív munkaerıpiaci kifizetések csak kis hányadát jelentik a passzívaknak, így megfontolható a német modell bizonyos mértékő támogatása, és vele párhuzamosan folyhat a piaci alapokra helyezett szociális gazdaság kereteinek megteremtése. A jövıre nézve biztos, hogy magánszemélyek rövidtávon nem lesznek a szociális gazdaság megrendelıi. A kereslet növekedésének feltételei, a nemzeti jövedelem emelkedése, az adózási kultúra javulása, a foglalkoztatás növekedése. A környezetvédelmi és rehabilitációs területen viszont az önkormányzatok már a közeljövıben is komoly keresletet jelenthetnek. A jogszabályi környezet problémáinak alapja, hogy igazából nincs döntés arról, hogy magyar állam milyen szerepet szán a szociális gazdaságnak. Nincs egyértelmő feladatmeghatározás és feladatmegosztás, de még definíció sem, aminek elıfeltétele a tárcák közötti együttmőködés fokozása. A közszféra vonakodva ad át feladatokat, a feladatok végzéséhez szükséges forrásokat pedig még inkább vonakodva biztosítja. A nonprofit gazdálkodás szabályozása nem kiforrott, problémát jelent a bürokratizáltság, illetve a forprofit és a nonprofit gazdálkodás különválása.

875

A fejlıdés szők keresztmetszetei és jövıbeni lehetıségei A szociális gazdaság szervezetei e kihívásoknak ma még csak részben képesek megfelelni, melyben szerepet játszik fél-professzionális jellegük. Bár e téren a létrejöttük óta eltelt mindössze egy évtized alatt hihetetlen nagy fejlıdés állt be – ma is sok szervezetet egy-egy vezéregyéniség ritkán reprodukálható tudása és karizmája tart életben és mőködésben. A siker kulcsa a humán erıforrás, ám néha ez jelentheti a szők keresztmetszetet is. A stratégiai szemlélet, a programszerő gondolkodás, a projektalkotási képesség az uniós környezetben már nemcsak siker-, hanem alapkritériumok lesznek. A nonprofit szféra jövıjét tekintve további kihívás a szektorban várható növekvı verseny. Nem is elsısorban a nyújtott szolgáltatásokat, hanem a megszerzendı forrásokat tekintve. Már most is megfigyelhetı a „nagy halak” dominanciája. Pedig a helyi, lokális szinten mőködı, néha a helyi célcsoportból adódóan is kis mérető szervezetekre szükség van ahhoz, hogy az általuk kifeszített hálón ne keletkezzenek lyukak, illetve, hogy a felmerülı igényekre a jövıben is rugalmasan tudjanak reagálni. A nagyobb szervezetek és a számszerősített indikátorokkal mért nagyobb volumenő projektek a minıség romlását eredményezhetik, holott a szociális gazdaságban a személyre szabottság és az ehhez társuló szakmai igényesség elengedhetetlenül fontos tényezık. A jövı Uniós programjaiban talán megoldható lesz a különbözı térségeknek, különbözı szintő problémáknak megfelelıen kisebb és nagyobb összegő pályázatok kiírása. A kis szervezetek számára e probléma kezelésében az összefogás, az ernyıszervezetek alá tömörülés nyújthat alternatívát. A pályázati összefogás, a konzorciumi pályázás azonban beszőkítheti a szervezetek mozgásterét, csökkentheti autonómiájukat és rugalmasságukat, melyeket éppen a szociális gazdaság alapjellemzıiként és alapértékeiként tartanak számon. A szektor jövıjét meghatározó tényezı, hogy a szociális gazdaság ismertsége, elismertsége, presztízse messze elmarad a kívánatos mértéktıl. A média keveset foglalkozik azokkal a társadalmi problémákkal, melyekkel a szociális gazdaság küzd. Az egyes szervezetek sem keresik a nyilvánosságot, ami követi a civil marketing általában alacsony színvonalát. A szektorok közötti együttmőködés jó példájaként szerepelhetnének pl. az Egészségügyi, Szociális és Családügyi vagy a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium különbözı kiadványaiban.

876

A ma még hiányzó kooperáció segíthetne az ismertségen és elismertségen: a lépéseket össze kellene hangolni, a partnereket, így az önkormányzatokat referenciaként lehetne szerepeltetni. A jelenleg kommunikált információ nem strukturált, így a megcélzott közönség nem képes arra értékén kezelje a különbözı adatokat, véleményeket. A siker tényezıi a nonprofit foglalkoztató szervezeteknél a következık: • Kapcsolatépítési képesség, jó kapcsolati rendszer, együttmőködési készség, • Szociális érzékenység és elkötelezettség, morális küldetéstudat, • Stabil gazdasági oldal, pályázati lehetıségek kihasználásának képessége, • Megfelelıen képzett szakembergárda, jó team-munka. Az aggodalmak elsısorban a felkészültségi hiányokból adódnak, nehezen követhetı a szabályozás, szigorodik a pályázati elszámolás, felgyorsult a munkatempó. Ami a felkészültséget illeti, a gyakorlott civilek pályázatíró és internetes felkészültsége, és Internet használatban való jártassága a civil és önkormányzati együttmőködés garanciája lehet. Ugyanez nem mondható el a nyelvtudásról, és az uniós ismeretekrıl, bár a pályázatírás során már sokan szert tettek legalább az alapokra. A szociális gazdaság szereplıinek tulajdonképpen rendelkeznie kell egy jól mőködı vállalkozás minden alapvetı ismérvével, kiegészítve szektorspecifikus – pl. szociális érzékenység, morális küldetéstudat stb. – elemekkel. Az Uniós csatlakozás hatására, a szektor szervezetei szerint fejlıdnek a civil-állami kapcsolatok, felértékelıdik a civil szféra szerepe, javulnak a partneri viszonyok, és több lehetıség

nyílik

tapasztalatcserére,

modellkísérletekre.

A

változásokat

az

információáramlás nagymértékő fejlıdése segíti. A kiforrott uniós szabályozás átvétele megoldhatja a jogszabályi környezet gondjait. A megpályázható összegek kilátásba helyezett milliárdjai növelhetik az egy fıre jutó támogatások összegét.

877

A szociális gazdaság szervezetei innovatívak, a nagyszámú újítás mellett adaptívak: • Nekik köszönhetı pl. a dán termelıiskolai modell - az önmagát felépítı iskola bevezetése; az iskolarendszeren belüli és azon kívüli képzés átjárhatóvá tétele; a komplex szolgáltatásokat nyújtó térségi válságkezelı program; a humánszolgáltatási szakmai standardok létrehozása; • az un. esélyegyenlıségi módszertan kidolgozása, vagy a nonprofit bolthálózat bevezetése.

Érdekes gondolat, hogy jó volna az ún. társadalmi innovációt is bevinni a köztudatba az ipari, mőszaki innováció mellett. Ezek sajátja, hogy nehezebben megragadhatóak, hatásuk is csak hosszabb távon érzékelhetı. Ezeket az ismereteket össze kell egyeztetni a közgazdasági gondolkodással, a társadalmi faktorokat figyelembe kéne venni a gazdasági számítások során. Az NCA-t figyelembe véve rendkívül pozitív változás, hogy mőködési költségekre is lehet pályázni, ami az eddig csak a legritkább esetben merült fel opcióként. A mőködés tervezhetıségében és a cash-flow problémák kiküszöbölésében az alapprogram nélkülözhetetlen segítséget jelent. A gazdasági tevékenységet legerıteljesebben elıtérbe helyezı kht.-k nem vehetnek részt a programban, mivel a vállalkozói szférában mőködik, tehát onnan kell a forrásait megszereznie. Az alapprogrammal kapcsolatban pozitívan említették a politikai szféra viszonyulását a civil szektorhoz, azonban szakmailag nincs eldöntve, milyen koncepciók, elméletek mentén történjen a fejlesztés – van, aki úgy véli, hogy ezen a területen majd az Európai Unió által megkövetelt szabályozási elıírások fogják a változást meghozni, illetve a végleges koncepciót meghatározni.

878

Sok területen még mindig a kísérletezés stádiumában járnak, nem alakult ki a szervezetek egységes hálózata, egy racionális igény- és támogatási rendszer. Továbbá néhány szervezet nehezményezte, hogy noha az állam részérıl már régóta ígéret van egyes feladatok költségfedezetek melletti átadására, e téren a mai napig nincs érdemi elırelépés, volt, aki egyenesen úgy érzékelte, hogy az állam egyes feladatokat visszavett. Végül

a

civil-állami

párbeszéd

megkerülhetetlen

kérdése

a

nonprofit

szféra

érdekérvényesítı képessége, lobbi ereje. Az érdekérvényesítı képesség jelenleg elégtelen, néhány hangadó szervezet azonban már képes a szféra üzeneteit csatornázni, artikulálni. A fejlıdés gátja az összefogás hiánya, amiben jelentıs szerep hárulhatna az ún. ernyı szervezetekre, illetve az ilyen szervezetek közötti együttmőködésre. Az Európai Unió normái a civil-állami párbeszéd tekintetében meg fogják adni az ehhez szükséges kereteket – amit pl. az Esélyegyenlıségi Kormányhivatal létrehozása is jelez, ám a kétoldalú kommunikációhoz a civil szervezetek aktivitása is szükséges. A fejlıdési folyamat ösztönzésének legfontosabb eleme a stabilitás és a kiszámíthatóság, vele a túlszabályozottság,

az

irányítás

központosításának

oldása.

Az

államtól

és

az

önkormányzatoktól átvett feladatok ellátásához több támogatás átengedését kellene hozzárendelni, ezzel egy idıben a közterheket mérsékelni. Az együttmőködés további feltétele a pozíció- és területféltés, illetve a normatív támogatás visszatartásának megszüntetése. Ha a szociális gazdaság és a civil szféra társadalmi fontossága akkora, mint amennyire emlegetik, további forrásokat kellene ide irányítani, vagy ha az államnak nincs erre elegendı pénze, akkor kedvezményekkel kellene eme szolgáltatások felé terelni azokat, akiknek hajlandósága van itt tevékenykedni.

879

Irodalomjegyzék Bocz János-Kuti Éva: Gyakorlati, módszertani és stratégiai kérdések a nonprofit szektor statisztikai megfigyelésében Gazdaság és statisztika, 1995. 3. Bocz János-Sebestény István: A nonprofit szektor méretei, szerkezete és gazdasági súlya Napi Gazdaság, 1995. 47. Bocz János: Helyi hatalmi elit, polgármesterek és önkormányzati képviselık, 1994. In: Magyarország Politikai Évkönyve 1996. szerk. Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 1996. Bocz János: Önszervezıdésbıl civil társadalom: Elméleti, történeti és gyakorlati áttekintés Társadalmi Szemle, 1997. 12. Bocz János: Szociális nonprofit szervezetek Magyarországon Társadalomstatisztikai Füzetek, 1. Budapest, KSH, 1997. Bocz János: Változások a helyi politikai elitben in Magyarország Politikai Évkönyve 2001. szerk. Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 2001. Bocz János - Emri Istvánné - Kuti Éva - Mészáros Geyza - Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyaroszágon in Magyarország évtizedkönyve szerk Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 1998. Csegény Péter - Kákai László: Lakossági vélemények a városról, politikáról, önkormányzatról in Politikum Pécsett szerk. Dr. Kunszt Márta Pannónia Könyvek Pécs, 2001. Csegény Péter: A civil referensi szerepkör megjelenése és problémái a helyi önkormányzatokban In: Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig szerk. Dr. Wellmann György Verlag Dashöfer Kiadó Budapest, 2001. Csizmár Gábor - Bíró Endre: Nonprofit jogi kézikönyv (Közgazdasági és jogi könyvkiadó Bp. 1998.) Együttmőködési lehetıségek civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között szerk. Tóbiás László, Demnet, 1999. Ékes Ildikó-Gayer Gyuláné: A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetekrıl Munkaügyi Szemle, 1997. 5. Futó-Hanthy-Lányi-Mihály-Soltész: A szociális gazdaság helyzete Magyarországon, nemzetközi tapasztalatai és felnıttképzési igényei. Gáthy Vera - Széman Zsuzsa: A gondoskodó önkormányzat-visszavonulóban Esély, 1997. 1. M. Guc: Egyedül nem megy – Együttmőködési modell nonprofit szervezetek és helyi önkormányzatok között Lengyelországban, Budapest, Civil Társdalom Fejlıdéséért Alapítvány, 1999.

880

Harsányi László - Széman Zsuzsa: Halak és hálók, Nonprofit Kutatások 8. Nonprofit Kutatócsoport-MTA Szociológiai Kutató Intézet Budapest, 1999. Harsányi László: Mi a rossz a magyar kultúra finanszírozásában? KÉK, 1997. december Harsányi László: A nonprofit szektor szerepe a közszolgálatok átalakításában in Európa Fórum 1. 1997. Harsányi László - Kovács Róbert: Kulturális nonprofit szervezetek Budapesten, Nonprofit Kutatások 11. Nonprofit Kutatócsoport Budapest, 2002. Jagasics Béla: Civil történet Landorhegy Alapítvány Nonprofit Szolgáltató Központ Zalaegerszeg, 2001. Kákai László: Állampolgári részvétel és helyi társadalom Pécsett Magyar és európai civil társadalom MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete-Pécs Baranyai Értelmiségi Egyesület Pécs, 1999. Kákai László: Civil szervezetek lehetıségei az önkormányzatok döntéshozatali folyamatában in Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig szerk. Dr. Wellmann György Verlag Dashöfer Kiadó Budapest, 2001. Kondorosi Ferenc: Civil társadalom Magyarországon Budapest, Politika és Kultúra Alapítvány, 1998. Köztes Helyzet? A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatában szerk. Csegény Péter - Kákai László Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Fıosztálya Budapest, 2000. Köztes Helyzet? (2) A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatában az ezredforduló Magyarországán szerk. Csegény Péter - Kákai László Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Fıosztálya Budapest, 2002. Körösényi András: Magyar politikai rendszer Osiris Budapest, 1998. Kuti Éva-Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor (Tanulmányok) Nonprofit kutatások 1. Nonprofit Kutatócsoport Budapest, 1991. Kuti Éva-Marschall Miklós: A nonprofit szektor fogalma. Egy definíciós vita és ami mögötte van Esély, 1991. 1. Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak, Budapest, Nonprofit Kutatócsoport, 1999. Kuti Éva: Kulturális célú nonprofit szervezetek Budapest, KSH, 1999 Kuti Éva: Kinek a pénze? Kinek a döntése? Nonprofit kutatások 12.Nonprofit Kutatócsoport, 2003. Kuti Éva: Gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek Kézirat, 2003-as Civil konferencián elhangzott vitaindító Lévai Katalin (szerk.): Civil a pályán Helyi Társadalom Kutató Csoport, Budapest, 1998. Dr. Lomnici Zoltán: Az alapítványok és közalapítványok kézikönyve (HVG ORAC, Bp. 1998.) Mészáros Geyza: Környezetvédelmi célú nonprofit szervezetek Budapest, KSH, 2000.

881

Mészáros Geyza: Településfejlesztési célú nonprofit szervezetek Társadalomstatisztikai Füzetek, 33. Budapest, KSH, 2002. Nadrainé Lippai Mária: A civil szervezetek szerepe Zala megyében in A civil szervezetek és a kisebbségek helyzete Zala megyében szerk. Bíró László Kisebbségi füzetek 2. Zala Megyei Közgyőlés Hivatala, 1999. Nonprofit szerveztek Magyarországon 1998. Társadalomstatisztikai Közlemények, Budapest, KSH, 2000. Nonprofit szerveztek Magyarországon 2000. Társadalomstatisztikai Közlemények, Budapest, KSH, 2002. Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig szerk. Dr. Wellmann György Verlag Dashöfer Kiadó Budapest, 2001. Pavluska Valéria: A nonprofit szektor JPTE FEEFI Pécs, 1999. Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut. K.: Szektor születik Nonprofit kutatások 4. Budapest, Nonprofit Kutatócsoport, 1995. Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut. K.: Szektor születik II., Budapest, Acta Civitalis Egyesület Budapest, 1999. Stumpf István: A politikai rendszer egyensúlyzavarai In: Politika és társadalom 1989-1999. Magyarország az ezredfordulón MTA Budapest, 1999. Sebestény István: Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata 2000, Budapest, KSH, 2002. Szabó Máté: Az EU és a civil szervezetek Politikatudományi Szemle, 1998. 3. Szabó Máté: Társadalmi mozgalmak Társadalomtudomány, 1992. 21.

és

környezetvédelmi

politika

In:

Info-

Szakmai sztenderdek a humán szolgáltatások területén, Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége, 2000. Széman Zsuzsa-Harsányi László: Szociális Quartet Nonprofit Kutatások 10. Nonprofit Kutatócsoport –MTA Szociológiai Kutató Intézet Budapest, 2000. Szoboszlai György: Pártok és függetlenek a helyhatósági választásokon in Magyarország Thomas, Robert: Financing NGO sector in. Hungary. United Way Alapítvány 2002. Tímár Lajos: A piacgazdaság és a civil társdalom térbeli dimenziói Tér és Társadalom 1990. 3-4. Tóbiás Péter (szerk.) Együttmőködési lehetıségek civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között Budapest, Demokratikus Jogokért Fejlesztési Alapítvány, 1998.

882

Fontosabb jogszabályok • A területfejlesztésrıl és a területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. • A csıdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény • A közbeszerzésekrıl szóló 2003. évi CXXIX törvény • A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérıl szóló 1997. évi LXXX. törvény • A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény • A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény • Az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény • A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény • A gépjármőadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény • Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény • Az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény • A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény • A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény • A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény • Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény • A Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény • A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény • A számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek éves beszámoló készítésének és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII.19.) Korm. • Az alapítványok gazdálkodási rendjérıl szóló 115/1992. (VII.23) Korm. Rendelet • A társadalmi gazdálkodó tevékenységérıl szóló 114/1992. (VII.23) Korm. Rendelet • A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról szóló 160/2003. (X. 7.) Korm. Rendelet • Az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 12/1990. (VI.13.) IM rendelet • A társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI.8.) IM rendelet

883

A Nemzeti Civil Alap honlapjához kapcsolódó linkek www.niok.hu www.nonprofitkutatás.hu www.osszefogas.nonprofit.hu www.pesticivil.hu www.mott.org www.civicus.org/new/default.asp www.civilhirado.hu http://www.euroinfo.hu/ http://www.europeanhouse.hu/ http://www.europa.eu.int/

884