Elsõ fejezet
AKIK OKKAL LÁZADTAK
Gyakran mesélik el Horatio Algers módjára1 annak a két egyetemistának, Larry Page-nek és Sergey Brinnek a történetét, akik 1995 tavaszán találkoztak a Stanfordon, hamarosan elkezdtek együtt dolgozni, majd diszszertációjuk témájául a keresõmotorok* lekérdezése során kapott eredmények osztályozását választották. (Lásd 1.1 és 1.2 függelékek, 33., 37.) Történetük sok szempontból hasonlít valamennyi vállalkozó történetére, Steve Jobstól és Bill Gatestõl Henry Fordon és Alfred Sloanon át Louis Renault-ig és Marcel Dassault-ig. De az õ történetük talán sokkal nyilvánvalóbbá teszi a környezet, a kontextus szerepét, mint elõdeiké.
° °°
Vállalkozói tulajdonságok Tehetségük, karizmájuk tagadhatatlan. Megvannak bennük azok a tulajdonságok, amelyek a vállalkozót teszik, és amelyeket Joseph Schumpeter, illetve jóval elõtte Jean-Baptiste Say leírt, az a közgazdász, aki egy textilgyár élén szerzett ismeretei birtokában, személyes tapasztalataira alapozva nekiállt kidolgozni a vállalkozó elméletét. Képesek meggyõzni környezetüket, hogy kövesse õket oda, ahová õk menni akarnak. Megvan bennük a látnokok pökhendisége. Intelligensek, ezt tudják magukról, és nem is titkolják. Van bennük ambíció: a vagyonszerzés nem elégíti ki õket, a világot is meg akarják változtatni. Szenvedélyesek. És noha ma már elsõsorban a sikeres vállalkozót látjuk bennük, nem a vagyon ígérete hajtotta bele õket ebbe a kalandba, hanem az 1
°°°
Népszerû amerikai író, elsõsorban azokról a regényeirõl ismert, amelyek fõszereplõi olyan fiatalemberek, akik a semmibõl indulva vagyont szereztek és megvalósították az „amerikai álmot”.
° Steve Jobs és Steve Wozniak: Apple Computer, 1976 °° A. P. Sloan: a General Motors elnöke, 1923–1956 °°° Kereslet–kínálat Say-törvénye: Értekezés a politikai gazdaságtanról, 1803; Schumpeter „teremtõ rombolása”: Kapitalizmus, szocializmus és demokrácia, 1942
17
18 ·
1. AKIK OKKAL LÁZADTAK
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
°
°°
a szándék, hogy feljavítsák az internetes keresõket. Kifejlesztették a PageRanket, anélkül, hogy hosszasan tanulmányozták volna a piacot, amit egyébként úgysem tudtak volna mibõl finanszírozni. Antikonformisták, tudnak olyan döntéseket hozni, amelyek szembemennek a szokásokkal. Gondosan óvják a függetlenségüket, nagy szerencséjük is van… és rugalmasan szabályozható etikájuk: ha szükséges, nem haboznak kölcsönvenni olyasmit, ami nem az övék. Voltak pereik az Overture-rel, azzal a céggel, amelyik kitalálta a kattintásalapú reklámszámlázást, és kényes viszonyban vannak a kiadókkal, akik azt hányják a szemükre, hogy nem tartják tiszteletben a copyright vagy a szerzõi jogok valamennyi szabályát. Végül, igazi érzékük van a barátsághoz, melynek a vállalatalapításban játszott szerepét általában igencsak alábecsüljük, noha gyakran találkozunk ilyesmivel.2 Bill Gates és Paul Allen, a Microsoft két alapítója a középiskola óta ismerik egymást. Dan Bricklin és Bob Frankston, akik a VisiCalcot, minden táblázatkezelõ õsét megcsinálták, az MIT padjaiban találkoztak, Steve Wozniak és Steve Jobs abban a nyári táborban ismerkedett meg, amelyet a HewlettPackard szervezett (az a vállalat, amelyet ugyancsak két egyetemi évfolyamtárs, Bill Hewlett és Dave Packard alapított) az informatika ifjú szerelmeseinek. Hosszan folytathatnák a sort. Gondoljunk csak a Sun alapítóira! Kezdetben a barátság a gondolatcserét és a gondolatok kipróbálását teszi lehetõvé; azt, hogy megerõsödjön az olyan emberek elszántsága, akik nem a hagyományos utat választották; megteremti köztük a versenyt: ki találja meg a legjobb megoldást a felmerült problémára. Késõbb, amikor már megvan a cég, és fejlõdésnek indult, a barátság és a vele együtt járó bizalom teszi lehetõvé az erõfeszítések megosztását, 2
°°°
A kivétel, amely erõsíti a szabályt, Paul Graham – a web egyik úttörõje, egyik barátjával közösen maga is cégalapító –, aki érdeklõdött a jelenség iránt. Neki tulajdonítják azt a kevés Szilícium-völgyi céget, amelyet nõ irányít. Õ így okoskodik: sokkal több férfi érdeklõdik szenvedélyesen az informatika iránt, mint amennyi nõ. Egy vállalkozásnak nagyobb esélye van a sikerre, ha az ember másodmagával vág bele. Minthogy azonban csak barátokkal együtt alapítunk céget, és mivel általában azonos nemû barátaink vannak, kicsi az esély rá, hogy nõk fognak startupokat alapítani.
° Bill Gates és Paul Allen: BASIC, 1975, MS-DOS, 1981 (a PC megjelenésének éve); VisiCalc: 1979 °° William Hewlett és David Packard, 1939; szintén egy Palo Altó-i garázsban kezdték a cégüket °°° Paul Graham programnyelv-író, „karvalytõkés”, a Yahoo!Store hálózati bolt létrehozója (1995/1998)
18
A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA KÖZVETLEN ÖRÖKÖSEI
valamiféle látszólagos munkamegosztás kialakulását, de az „ifjúkori hibák” korrigálását is: ha ketten gondolkozunk ugyanazon a problémán, jobban látjuk a kockázatokat és mélyebben kidolgozhatjuk a megoldásokat. Egy olyan nehéz és erõszakos világban, mint amilyen a Szilícium-völgy is, végsõ soron az ifjúkori barátságok, az általuk megteremtett bizalom segítenek ellenállni azok nyomásának, akik a vállalkozás függetlenségét fenyegetik. Végül, és ez nem kevésbé fontos, Page és Brin tudták mobilizálni a rendelkezésükre álló forrásokat. A szociológus Howard S. Becker mutatta be egyik kiemelkedõ könyvében, hogy a mûvészeknek, az individualisták individualistáinak is szükségük van arra, amit Becker „art worlds”-nek nevez, hogy létrehozhassák mûveiket. A vállalkozók sem különböznek tõlük. A Google megteremtõi kedvezõ közeggel és feltételekkel találkoztak: egy vagy inkább két egyetemmel, a Stanforddal és a Berkeley-vel, amelyek versenyben álltak egymással, és kompetens, a web technológiáiban nagy jártassággal rendelkezõ informatikusokat képeztek (a Stanfordon született meg a másik két nagy keresõmotor, a Yahoo! és az Excite is); olyan informatikusokkal, akik az internetléggömb kipukkadása után munkát kerestek; olyan pénzügyi környezettel, amely megkönnyítette a hozzájutást az induláshoz szükséges forrásokhoz; olyan jogi környezettel, amely elõsegíti a kompetenciák mozgósítását, a gondolatok áramlását; végül, olyan technológiákkal, amelyek már beértek: Page és Brin terve nem járt volna sikerrel, ha a délkelet-ázsiai nagyvállalatok nem csökkentették volna tömegméretekben a memóriák és a mikroprocesszorok árát.
· 19
°
°°
A mesterséges intelligencia közvetlen örökösei A Stanfordtól Larry Page és Sergey Brin igen gazdag technológiai hagyományokat örökölt. Hagyományról beszélni egy olyan cég esetében, amely valódi technológiai szakadást idézett elõ, merésznek tûnhet. Tervük mégis közvetlenül levezethetõ a mesterséges intelligencia örökségébõl, amely a második világháborút követõen született meg néhány amerikai egyetemen. Amikor azt magyarázzák, hogy az õ kül-
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
H. S. Becker (1928–): Art Worlds. Berkeley, University of California Press, 1982. Kezdetben hivatásos jazzegyüttesek mûködését kutatta, késõbb droghasználókat (közösségi szociolingvisztikai hozzájárulása a nyelvi megbélyegzés vagy társadalmi reakció elmélete) °° Yahoo!: 1994/1995; Excite: 1994/1995, utóbbi 1999-ben a @Home kábelcéggel 6,7 billió $ értékben egyesültek, 2000 tavaszán viszont az internetlufi kipukkadásakor csõdbe mentek °
19
20 ·
1. AKIK OKKAL LÁZADTAK
°
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
detésük „világméretekben megszervezni az információkat, azért, hogy mindenki számára hozzáférhetõvé és hasznossá tegyük õket”, nem tesznek mást, mint újra napirendre tûzik a Memexet, az 1940-es évek végi tudományos világ egyik legfontosabb személyisége, Vannevar Bush tervét. El kell olvasni ismét azt a cikket, amelyet Franklin Roosevelt tudományos tanácsadója írt 1945-ben, közvetlenül a háború után, hogy lássuk, mi mindent köszönhet neki a Google-projekt: „Egyre több a tudományos felfedezés és eredmény. Ám a specializáció olyan méreteket öltött, hogy mind nehezebben tudunk hozzájuk férni. A kutatót olyannyira elöntik a felfedezések és ezernyi kollégája következtetései, hogy megérteni sincs ideje õket, nemhogy megjegyezni. A specializáció nélkülözhetetlen a haladáshoz, de minél erõteljesebb, annál reménytelenebbnek tûnik hidakat verni a különféle tudományágak között. Ha szakmailag nézzük, a kutatási eredmények átadására és értékelésére szolgáló módszereink teljesen idejétmúltak, tökéletesen alkalmatlanok igényeink kielégítésére. […] A tudásfelhalmozás félelmetes ütemben halad, de azok az eszközök, amelyeket az eredmények felhasználásához alkalmazunk, nem változtak a vitorlásflották kora óta. […] Egy tudományos közlemény csak akkor hasznos a tudománynak, ha megõrzõdik, és fõként, ha mások számára is hozzáférhetõ.”3 Bush ezután felsorolja azokat a korabeli technikákat, amelyek alkalmasnak látszanak a probléma megoldására, majd leír egy képzeletbeli gépezetet, a Memexet, amely sokáig táplálta az informatikusok és mesterségesintelligencia-specialisták álmait, mielõtt valósággá vált volna: „Képzeljünk el egy rendszert, amely olyan, mint egy könyvtár vagy különálló cédulákkal teli szekrény. Ha nevet kell találnunk neki, legyen, mondjuk, »memex«. A memex olyan rendszer, amelyben mindenki elhelyezheti a saját könyveit, az összes céduláját, minden közlendõjét, és amely oly módon van gépesítve, hogy a lehetõ leggyorsabban és legrugalmasabban megnézhetõ… Emlékezetünk óriási kiterjesztése.” Ez a hagyomány ambíciót, víziót adott Page-nek és Brinnek (bevinni az emlékezetbe a világ információinak összességét), de hozzáférést is 3
Vannevar Bush: As we may think, The Atlantic Monthly, 1945. július.
° Alexandriai könyvtár; francia enciklopédisták; H. G. Wells: World Brain (1937); Memex (mikrofilmen); Project Xanadu (1960, nem „papír”-alapú hipertext, kidolgozása máig folyamatban!), Wikipedia (2001, közösen szerkeszthetõ weboldal)
20
INNOVATÍV KÖZEG
egy tekintélyes kutatómunka-tõkéhez. Az egyetemek nemcsak azért játszanak ennyire fontos szerepet a klasztertechnológiák fejlõdésében, mert olyan szakembereket képeznek, akik azután el tudnak menni a cégekhez dolgozni, hanem azért is, mert ingyen biztosítanak nekik hozzáférést saját kutatóik munkáihoz. Végeredményben a hagyománynak ebbõl a szegmensébõl merítették értékeiket és meggyõzõdéseiket. Elsõsorban azt tanította meg nekik, hogy bízzanak a gépekben és az automatizmusokban, ami vállalatmodelljük lényege lett. Kicsit késõbb még visszatérünk rá.
· 21
°
Innovatív közeg Franciaország gazdasági nehézségeirõl szólva George Bush egy nap azt magyarázta, hogy a francia nyelvnek nincs is szava a „vállalkozóra” (entrepreneur). Ez (megint) hatalmas baki, hiszen az entrepreneur szó a franciából származik, minthogy a vállalatirányítás (entrepreneuriat) elsõ teoretikusa, Jean-Baptiste Say maga is francia volt. De túllépve ezen a bakin, mégis volt valami indokolt sejtés az elnök szavaiban: a vállalkozók ott születnek és ott válnak vállalkozóvá, ahol vannak olyan további vállalkozók, akik befogadják õket, és segítik elsõ lépéseiket. Kalifornia ebbõl a szempontból különleges. Ott egy négyzetkilométeren több „serial entrepreneur” van, mint bárhol a világon. Ezek egyike volt Andy Bechtolsheim, aki indulásukkor a Google két alapítójának az elsõ tõkét kölcsönözte, egy olyan idõszakban, amikor irdatlan pénzszûkében voltak. A kis történet úgy szól, hogy alig néhány órányi beszélgetés után kiállított nekik egy százezer dollárról szóló csekket, noha akkor még a cég alapító okiratát sem nyújtották be. Ám a Sun alapítója – aki arról ismert, hogy több informatikai céget is létrehozott – azzal, hogy aláírta ezt a csekket, sokkal többet tett, mint pénzt kölcsönzött: hitelességet is kölcsönzött nekik, amire sohasem lett volna képes ugyanez az összeg, ha valamelyik bõkezû nagybácsi kínálja fel nekik. Beruházott a tervükbe, s ezzel jelzést küldött mindazok felé, akik tudják, hogy a „serial entrepreneur”-öknek rááll a szemük azokra az ötletekre, amelyeknek van jövõjük. Mivel cégeket hoznak létre, megtanul-
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
°°
° Klaszterezés (clustering): 1. klaszterképzés adatbányászatban; 2. a számítógépek párhuzamos összekötése hálózattá (3. közgazdasági régiók kialakulása) °° Andreas von Bechtolsheim: 1977–1982 között szerzett stanfordi PhD-t; cégei többek között a Sun (Stanford University Network) Microsystems, 1982; Granite Systems, 1995; Kealia, 2001; Arista, 2005
21
22 ·
1. AKIK OKKAL LÁZADTAK
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
ták megítélni egy terv minõségét: megfelel-e a felhasználók elvárásainak? A befektetett pénzt megfontoltan használják-e fel? A gazdasági modell megvalósítható-e? Olyan gyakorlatra tettek szert, amely lehetõvé teszi számukra, hogy csökkentsék a start-upok finanszírozásával járó kockázatokat, és a lehetõ leggyorsabban megragadják a kínálkozó lehetõségeket. Paul Gompers és három kollégája a Harvardon kiszámították, hogy „azoknak a vállalkozóknak, akik sikeresek voltak egy korábbi vállalkozásukban (azaz bevezettek egy start-upot a tõzsdére), 30 százaléknyi esélyük van rá, hogy a következõ projektjüket is sikerre viszik. Ezzel szemben a kezdõ vállalkozóknak 18 százalék esélyük van a sikerre, azoknak pedig, akik egyszer már kudarcot vallottak, 20 százalék.”4 Egy olyan magas kockázatú piacon, mint amilyen a start-upok finanszírozása, igen értékesek ezek a kompetenciák. És természetesen nagyban hozzájárulnak a vállalatirányítás kialakulásához. Kalifornia emellett a kockázatitõke-szakemberek* sûrû hálózatát kínálja a fiatal vállalkozóknak. Csaknem kétszáz olyan társaságot találunk ott, amely erre a finanszírozási formára szakosodott, miközben Massachusettsben csak nyolcvan, New Yorkban kevesebb mint ötven van. A start-upok finanszírozásához értõ szakemberek sûrû elõfordulásának számos elõnye van. A dolog úgy mûködik, mint a mágnes: minthogy ezek a cégek néhány körzetben koncentrálódnak, és ezt minden kezdõ vállalkozó tudja, a finanszírozásra szakosodott vállalkozások több száz tervet kapnak. Saját bevallásuk szerint csak elenyészõen keveset fogadnak be közülük (alig több mint egy százalékukat), ám ezek az üzleti tervek értékes jelzéseket adnak nekik a piaci tendenciákról, azokról a technológiákról, amelyeknek esélyük van rá, hogy eljussanak a gyártási szakaszba, és a rendelkezésre álló kompetenciákról. A sûrûség ugyanakkor tekintélyes pénzügyi források mozgósítását teszi lehetõvé a magán- és közszférában ugyanúgy (a sokféle adómentesség révén) egy régió és egy szektor javára: sokkal könnyebb pénzügyi támogatót találni Palo Altóban vagy Mountain View-ban, mint Arizonában vagy Dél-Olaszországban. A sûrûség arra készteti a kocká4
Paul Gompers et alii: Skill vs. Luck in Entrepreneurship and Venture Capital: Evidence from Serial Entrepreneurs, NBER Working Paper Nr. 12592, 2006. július.
22
AZ ÖTLETEK FORGÁSÁT ÉS CSERÉJÉT ELÕSEGÍTÕ INTÉZMÉNYEK
zatitõke-befektetõket, a kezdõ vállalkozások finanszírozásának e szakembereit, hogy szakosodjanak, miközben a tevékenységükkel velejáró kockázat inkább arra ösztönözné õket, hogy változatos tevékenységekbe vágjanak bele. Vannak, akik csak az informatikában vagy az élettudományokban vállalnak szerepet, mások a vállalkozások erõteljes növekedésének beindítására szakosodnak, megint mások a tõzsdei bevezetésre. Ez a specializáció növeli a kockázatokat, de egyidejûleg a kompetenciák kifejlõdését is elõsegíti, így hozzájárul a teljesítõképességükhöz, mint arra a témának szentelt tanulmányok rámutatnak. A sûrûség végül megteremti a szolgáltatások piacát – jogászok, pénzügyi tanácsadók stb. – és a munkavállalói innovációk számára kedvezõ légkört. Szilícium-völgy úttörõ szerepet játszott a stock option felhasználásában. És ez nem véletlen: a részvényopciók lehetõvé teszik a munkaköltség csökkentését. Ha a munkaadó részvényopciókat ajánl fel dolgozóinak, akkor a jövõbe helyezi át a bérfizetés egy részét, és elkerüli a bértömegrobbanást, amikor a munkaerõpiac túlságosan feszített. A szerencsések vagyont szereznek, a többiek szépeket álmodnak.
Az ötletek forgását és cseréjét elõsegítõ intézmények Serial entrepreneurök és kockázatitõke-befektetõk természetesen nem az égbõl pottyannak. Azért vannak többen Kaliforniában, mint másutt, mert a jogi környezet alkalmas innovatív vállalkozások létrehozására, mint azt a Stanford Egyetem professzora, Japán és a kockázati tõke szakértõje, Ronald J. Gilson egy 1996-os cikkében kimutatta. Írásában azon töpreng, miért alakult eltérõen a Szilícium-völgy és a Boston melletti 128-as út sorsa, ahol a nyolcvanas évek legelején szintén sok nagy hírû egyetem volt, és a korabeli informatika olyan ismert nevei mûködtek ott, mint a Wang vagy a Digital.5 Az elõbbi azért fejlõdött, miközben az utóbbi stagnált, mert épp ellentétesen azzal, ami az iparosodott világban mindenütt másutt történik, 5
Corporate governance and economic efficiency: When do institutions matter? Washington University Law Quarterly, 1996. Vol. 74. Nr. 2. 327–345.
23
· 23
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
24 ·
1. AKIK OKKAL LÁZADTAK
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
°
a kaliforniai jog, amely a mexikói jog örököse, nem engedi belefoglalni a munkaszerzõdésekbe azokat a kizárólagossági klauzulákat, amelyek a munkavállalónak megtiltják, hogy másutt eladja mindazt, amit megtudott vagy felfedezett a munkaadójánál. Az a mérnök tehát, akinek az ötletét saját vállalata nem akarja hasznosítani, a találmányát könnyedén elviheti máshová, vagy ami még egyszerûbb, saját céget alapíthat a kifejlesztésére. Az informatikai ipar esetében már csak azért is gyakori ez az ötletvagy szaktudástranszfer, mert az innovációk tulajdonjoga nem részesül kellõ védelemben. Ez az iparág hagyományosan kevés szabadalmat nyújt be. A technológiák kulcsát jelentõ algoritmusok a matematikai képletek világába tartoznak, amelyek nem szabadalmaztathatók. Az iparág egész története, rendkívül gyors fejlõdése a szellemi tulajdon gyönge védelmének köszönhetõ. Kicsit vicces dolog újraírni a történelmet, de a tévedés nagyobb kockázata nélkül kijelenthetjük, hogy ha az informatikai iparágak olyan hatékony védelmet tudtak volna kialakítani a maguk számára, mint amilyet az autó- vagy a repülõgépipar kialakított, ma a számítógépek nem lennének jelen mindenütt. A kizárólagossági klauzulák hiánya tehát növeli az emberek, ötletek és szakismeretek mobilitását. Kedvez annak, hogy az innovációk kölcsönösen megtermékenyítsék egymást, kedvez az új gondolatok felhasználásának és elterjedésének, amelyek így nem ítéltetnek feledésre egy laboratórium mélyén. Szerepet játszik a völgyben rendelkezésre álló emberi erõforrások minõségében is, sõt, talán mindenekelõtt ebben: elõsegíti a munkavállalói emberi tõke felhalmozását, hiszen a munkavállalók nincsenek rákényszerítve, hogy szakmát változtassanak, amikor céget váltanak; elõsegíti az olyan szakmai közösségek kialakulását, amelyek tagjai ismerik egymást, így alkalomadtán eszmét, tanácsokat, terveket cserélhetnek. Végül, ösztönzi a specializációt, hiszen a munkáltatót váltó szakemberek továbbra is ugyanabban a szektorban dolgozhatnak és elmélyíthetik a szaktudásukat. Amikor az erõs gazdasági növekedést mutató régiók (a közgazdászok „klaszterei”) fejlõdésében az emberi tõke hatásáról beszélünk, mindenekelõtt az egyetemekre szoktunk gondolni. Szerepük természetesen meghatározó, de a munkaerõpiac mûködése is jelentõs e tekintetben.
° Google: eredetileg a „googol” szó elírása: száz darab zéró elõtt egy egyes = 10100, egy 1938-as matematika-tankönyv óta elképzelhetetlenül nagy számként a végtelennel áll szemben (nagyobb, mint az ismert univerzum részecskéinek száma, mely 1087 alatti; a szerzõ kilencéves unokaöccse keresztelte el anno így); arra az információtömegre utal, amelyet a cég kutatómotorja névadáskor kezelni tudott
24
KULTÚRA, AMELY BÍZIK A TECHNIKÁBAN
Ha elõsegíti a mobilitást és a specializációt, mint Kaliforniában, akkor ezzel a rendelkezésre álló kompetenciák minõségét is javítja. 2000ben, amikor az internetbuborék még javában létezett, a Stanfordon háromszor annyi informatikaoktatói állást hirdettek meg, mint ahány jelentkezõ volt rájuk. Azok ugyanis, akik betölthették volna ezeket az állásokat, az iparban dolgoztak. A szakértõk akkoriban azon aggódtak, hogy ha ez a mozgás hosszú távon így marad, akkor Kalifornia egyik erõsségét veszély fenyegeti. Márpedig nem ez történt. A gyakorlatban megszerzett ismeretek dinamizálásával („learning by doing”) a mobilitás kárpótolta az oktatást.
· 25
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
Kultúra, amely bízik a technikában Tegyük hozzá, végül, hogy a kaliforniaiak, általánosabban az amerikaiak olyan kultúrában élnek, amelynek rettenetesen erõs a bizalma a technikában. Ezt a bizalmat nagyszerûen kifejezi például Ray Kurzweil, aki azt várja a mérnököktõl, hogy oldják meg a társadalom összes problémáját. Az amerikai társadalom a valóságos járványként terjedõ elhízottságban szenved? Nem baj, a gyógyszerészek olyan gyógyszereken dolgoznak, amelyek lehetõvé teszik majd, hogy mindenki annyit egyen, amennyit akar, az elhízás veszélye nélkül.6 Ez a korlátlan bizalom annál inkább megdöbbentõ, mert Európa, épp fordítva, igen gyanakvó a haladással szemben. A különbség mély. És azokba a filozófiai hagyományokba illeszkedik, amelyek a közvéleményt is formálják. Az európai hagyomány – s ezt olyan különbözõ szerzõknél látjuk, mint Adorno, Heidegger, Jonas, Benjamin Németországban, Ellul vagy Dagognet Franciaországban – nyugtalansággal szemléli a technikát. Még az igazi technikahívõk is nehezen titkolják a fenntartásaikat. Egy különben eléggé optimista könyvben Georges Elgozy „a haladás pokoli tempójáról” beszél. Azt írja: „Az állampolgár önbizalommal való visz6
°
°°
Raymond Kurzweil: Humanité 2.0. Paris, M21 Editions, 2007; uõ: The 10% Solution for a Healthy Life. New York, Three Rivers Press, 1994.
° R. Kurzweil feltaláló, „futurista”, 1963-ban, 15 évesen írta elsõ komputerprogramját; jelenleg apja génmásolatát tervezi, nanorobotok hoznák föl a sírból a DNS-mintákat, és fiának róla szóló emlékeit „örökölné” ° Georges Elgozy (1909–1989) közgazdász, posztliberalizmus-kritikus
25
26 ·
1. AKIK OKKAL LÁZADTAK
……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………
°
°°
szaélésért életfogytig tartó adaptációs kényszermunkára van ítélve.”7 De akad ennél is érdekesebb! A fenntartás Heideggernél a leginkább heves. Egyik híres szövegében, amely értelmiségiek generációit formálta, vagyis a Kérdés a technika nyomában8 soraiban azt nehezményezi, hogy a technika rátámadt a természetre. Kevés példáinak egyikében szembeállítja a vízierõmûvet, amely tönkreteszi a folyót, hogy erõsebben uralhassa és a szolgálatunkba állíthassa, illetve a hidat, amely viszont tisztelettudóan átível fölötte. Nem minden európai filozófus állt olyan távol a technikai realitásoktól, mint Heidegger. De még a legtájékozottabbak is tele vannak fenntartással. Hans Jonas, az óvatosság elvének feltalálója szerint a fejlõdésnek meg kell állnia, mihelyt visszafordíthatatlan folyamatokat indít el az emberi természetben. Az ilyen filozófiai munkák megmaradhattak volna az egyetemek falain belül, ám nem ez történt: mélyen befolyásolták a közgazdászok és a politikusok gondolkodását (a híres Római jelentések közvetlenül viszszavezethetõk ezekre a munkákra). A technikabírálat vonzó alternatívát jelentett azoknak is, akik sem a jelenbeli állapotokkal, sem a marxista tételekkel nem elégedettek. Az ökológiai mozgalom is ebbõl született. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben az Egyesült Államokban is megjelent az a mozgalom, amely vitatta a technológiát és a tudományt, de e mozgalom mögött nem állt a technikával szemben ellenséges filozófiai tradíció. Az amerikai filozófusokat, európai kollégáikkal ellentétben, érdekelték az informatika legújabb fejleményei is. A mesterséges intelligencia volt az egyik kérdés, amelyet Daniel C. Dennett, Hubert L. Dreyfus, Jerry Fodor, Hilary Putnam, John R. Searle tanulmányainak tárgyául választott. Azon gondolkodtak, ahogy Hilary Putnam is, hogy milyen a szellem és a gép közti viszony, vagy mint Daniel C. Dennett, hogy vajon lehet-e szenvedõ számítógépeket csinálni. A kar7 8
9
°°°
Georges Elgozy: Automation et humanisme. Paris, Calmann-Lévy, 1968. Martin Heidegger: Kérdés a technika nyomán. In Tillmann J. A. (szerk.): A késõújkor józansága II. Budapest, Göncöl, 2004. Hilary Putnam: Minds and machines. Robots: machines or artificially created life? In uõ: Mind, Language and Reality. Philosophical Papers, 2. 1975. Daniel C. Dennett: Why you can’t make a computer that feels pain. In uõ: Brainstorms. 1978.
° Hans Jonas (1903–1993) vallás- és természetfilozófus °° The Club of Rome, 1968: rendszerdinamikai alapú világprognózisok; 1972 óta a tudósklub 33 ún. „Jelentés a Római Klub számára” tanulmányt fogadott el °°° Putnam: Agyak a tartályban, Filozófiai Szemle, 2001/1–2.
26
