AKADÉMIAI
É R T E S Í T Ő A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTI
VOINOVICH
GÉZA
FŐTITKÁR
Ы.
KÖTET
BUDAPEST KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS
19-41.
AKADÉMIA
K i a d á s é r t f e l e l : Voinovich G é z a . 18S28 S á r k á n y Nvomda R.-T. B u d a p e s t , VI., Horn E d e - u t c a 9. T e l . : 1—221—90. Igazgatók: W e s s e l y A n t a l és W e s s e l y J ó z s e f .
TARTALOM. I. Ajándékozás. Hollós
Oszkár
kir.
tan.
ajándéka
.
.
324
II. Akadémiai ügyek. A M. — — — — — — — — — — —
Tud. Akadémia belső tagjai halottjai jutalomtételei 1941-ben kiadványai költségvetése 1941. második felére költségvetése 1942. első felére könyvjutalmai . . . nagygyűlése . pénztári számadása tagválasztásai ülései 1941-ben ünnepélyes közülése
205,
8,
1 355 101 370 117 328 7 á 109 11 335 13
III. Alkalmi beszédek. Alszeghy Zsolt 1. t. gyászbeszéde Zlinszky Aladár r. t. ravatalánál Balanyi György 1. t. gyászbeszéde Fógel József 1. t. ravatalánál Gróh Gyula r. t. gyászbeszéde Bugarszky István 1. t. ravatalánál lllyefalvy Lajos 1. t. gyászbeszéde Thirring Gusztáv r. t. ravatalánál Jávorka Sándor 1. t. gyászbeszéde Filarszky Nándor t. t. ravatalánál József kir. herceg ig. és t. t. elnök beszéde a Berzeviczy-, Wlassics- és Wodianer-jutalmak átadásánál . . . . . . — elnöki megnyitó beszéde az okt. 6-i összes ülésen . . — megemlékezése gr. Teleki Pál ig. és t. tagról . . . . Kéky Lajos r. t. gyászbeszéde Horváth Cirill r. t. ravatalánál
367 366 180 186 358 153 213 188 360
IV Kornis Gyula ig. és t. t. osztályelnök megemlékezése gróf Teleki Pál ig. és t. t.-ról — üdvözlő beszéde Gratz Gusztáv 1. t. székfoglalóján . . — üdvözlő beszéde Nizsalovszky Endre 1. t. székfoglalóján — üdvözlő beszéde Prohászka Lajos 1. t. székfoglalóján . . —' üdvözlő beszéde Tóth Zoltán 1. t. székfoglalóján . . Marek József ig. és r. t. osztályelnök beszéde a M Kir. Természettudományi Társulat fennállásának 100 éves jubileumán f — megemlékezése gróf Teleki Pál ig és t. tagról . . . . — üdvözlő beszéde Baló József 1. t. székfoglalóján . . . — üdvözlő beszéde Gombocz Endre 1. t. székfoglalóján . . — üdvözlő beszéde Schréter Zoltán 1. t. székfoglalóján . . — üdvözlő beszéde v. Varga Lajos 1. t. székfoglalóján . . Melich János ig. és r. t. osztályelnök üdvözlő beszéde Babits Mihály 1. t. székfoglalóján . — üdvözlő beszéde Bárczi Géza 1. t. székfoglalóján . . . — üdvözlő beszéde Huszti József r. t. székfoglalóján . . — üdvözlő beszéde Nagy J . Béla 1. t. székfoglalóján . . Mauritz Béla ig. és r. t. osztálytitkár gyászbeszéde Zimányi Károly t. t. ravatalánál Mitrovits Gyula 1. t. gyászbeszéde Csüry Bálint 1. t. ravatalánál Nizsalovszky Endre 1. t. gyászbeszéde Tóth L a j o s 1. t. ravatalánál Orsós Ferenc r. t. gyászbeszéde Verebély Tibor r. t. ravatalánál . Rédey Tivadar 1. t. gyászbeszéde Babits Mihály 1. t. ravatalánál Vitális István 1. t. gyászbeszéde Finkey József r. t. ravatalánál Vladár Gábor 1. t. gyászbeszéde Staud Lajos 1. t. ravatalánál Voinovich Géza ig. és t. t. főtitkár megemlékezése az elhunyt tagokról 176, Zichy István gróf 1. t. gyászbeszéde Herzog József 1. t. ravatalánál
189 349 167 347 165
352 201 170 174 172 353 162 163 154 159 364 178 339 182 362 202 183 356 36S
IV. Előadások, cikkek. • Balogh Jenő íg. és t. t. másodelnök: A Legnagyobb Magyar . 214 József kir. herceg ig. és t. t. elnök: Erdély múltja 13 Teleki József életéhez, 1833—1850. Közzétette Lukinich Imre ig. és r. t. osztálytitkár 245 V. Jelentések. Jelentés a könyvtár állapotáról Sági István 1. t.: Jelentés a Szótári Bizottság 1941. évi munkájáról
136 323
V
Török
Pál с. múz. főkönyvtárnok: Jelentés a Hollós Oszkárgyüjteményről Voinovich Géza ig. és t. t. főtitkári jelentése
325 27
VI, Jutaimi jelentések. Jelentés a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Horthy Miklós-jutalmáról — Budapest székesfőváros történelmi jutalmáról . . . . — a Chorin Ferenc-jutalomról — a Kazinczy Gábor és neje-jutalomról —- a Kónyi Manó-jutalomról — a br. Kornfeld Zsigmond-jutalomról — a Körössy F/óra-jutalomról — a Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalmáról . . . . — a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Berzeviczyjutalmáról — a Nagy jutalomról és Marczibányi mellék jutalomról . . — a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank gróf Széchenyi István-jutalmáról . . . — a Sámuel—Äo'/ber-jutalomröl — a Serbán ./ónos-jutalomról — a Vo/m7s-jutalomról — a Weiss Fü/öp-jutalomról — a Wellisch A/fré(í-jutalomról — a Wodianer-, Berzeviczy- és Wlassics (tanítói) jutalmakról
79 90 60 44 75 95 54 98 70 34 88 45 84 313 46 51 312
VII. ösztöndíj. A Körösi
Csoma-ösztöndíj
szabályzata
107
VIIL A két grói Vigyázó vagyon. A két gróf Vigyázó-vagyon kimutatása 1940. dec. 31-én . . . .
125
BETŰRENDES NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ. Az Akadémia belső tagjai — h a l o t t j a i 1941-ben — jutaimi jelentései — jutalomtételei 1941-ben — kiadványai 1941-ben — költségvetése 1941. második felére — költségvetése 1942. első felére — könyvjutalmai 1941-ben — könyvtárának jelentése 1938—40-ről
34—100, 205,
1 355 312 101 307 117 328 7 135
— nagygyűlése 5—33 — pénztári számadása 1940-ről 109 — tagválasztásai 8, 11 — ülései 1941-ben 335 — ülésein tartott előadások . . . 13—33 — üléssora 1942-re (473. füzet 3. borítéklapja) — ünnepélyes közülése 13 — Vigyázó-vagyonának kimutatása 125 Alszeghy Zsolt 1. t. gyászbeszéde Zlinszky A l a d á r r. t. ravatalánál 367 Babits Mihály 1. t. nyeri el a Weiss F ü l ö p - j u t a l m a t 46 — r a v a t a l á n á l Rédey T i v a d a r 1. t. gyászbeszéde 362 — üdvözlése székfoglalóján 162 Balanyi György 1. t. gyászbeszéde Fógel József 1. t. ravatalánál 365 Baló József 1. t. üdvözlése székfoglalóján 170 Balogh Jenő másodelnök: A Legnagyobb M a g y a r 214 Bárczi Géza 1. t. üdvözlése székfoglalóján 163 Berzeviczy Albert-jutalomról (M. Л. K.) jelentés 70 — odaítélése Mályusz Elemérnek 6 Berzeviczy Wlassics tanítói jutalmakról jelentés 312 — kiosztásakor József kir. herceg elnök beszéde . . . . 153 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Horthy Miklós jutalmáról jelentés 79 — odaítélése Kislégi Nagy Dénesnek 6
VII Budapest székesfőváros történeti jutalmáról jelentés 90 — odaítélése Gyalókay Jenőnek 6 Bugarszky István 1. t. ravatalánál Gróh Gyula r. t. gyászbeszéde 180 Chorin Ferenc-jutalomról jelentés 60 Csüry Bálint 1. t. ravatalánál Mitrovics Gyula 1. t. gyászbeszéde 173 Filarszky Nándor t. t. ravatalánál Jávorka Sándor 1. t. gyászbeszéde . . 358 Finkey József r. t. ravatalánál Vitális István 1. t. gyászbeszéde 202 Fógel József 1. t. ravatalánál Balanyi György 1. t. gyászbeszéde 366 Főtitkár jelentése az 1940/41. évről 27 — megemlékezése az elhunytakról 176, 356 Gerevich Tibor nyeri el a Wellisch-jutalmat 6 Gombocz Endre 1. t. üdvözlése székfoglalóján 174 Gratz Gusztáv 1. t. üdvözlése székfoglalóján . . 349 Gróh Gyula nyeri el a Kornfeld-jutalmat 6 — gyászbeszéde Bugarszky István 1. t. ravatalánál . . . . 180 Gyalókay Jenő nyeri el Budapest székesfőváros történeti jutalmát 6 Gyászbeszédek 176—204, 356—369 Halottaink 1941-ben 355 — -ról a főtitkár megemlékezése 176, 356 Herzog József 1. t. ravatalánál gr. Zichy István 1 t. gyászbeszéde 368 Hollós Oszkár ajándéka 324 — gyűjteményéről Török Pál jelentése 325 Horthy Miklós-jutalomról (Budapesti Keresk. és Iparkamara) jelentés 79 — odaítélése Kislégi Nagy Dénesnek 6 Horthy Miklós-jutalomról (Lipótvárosi Casino) jelentés . . . 98 — odaítélése Pattantyús Ábrahám Gézának 7 Horváth Cirill r. t. ravatalánál Kéky Lajos r. t. gyászbeszéde . 360 Huszti József r. t. üdvözlése székfoglalóján 154 lllyefalvi Lajos 1. t. gyászbeszéde Thirring Gusztáv r. t. ravatalánál 186 Jávorka Sándor 1. t. gyászbeszéde Filarszky N á n d o r t. t. ravatalánál 358 József kir. herceg elnök beszéde a tanítói jutalmak kiosztásakor 153 — : Erdély m ú l t j a 13 — megemlékezése gr. Teleki P á l ig. és t. tagról 188 — megnyitó beszéde az okt. 6-i összes ülésen 213 Jutalmak odaítélése 5—7 Jutaimi bizottságok jelentései 34—100, 312 Jutalomkönyvek 7 Jutalomtétel ek 1941-ben 101 Kazinczy-jutalomról jelentés 44 — odaítélése Thim Józsefnek 6
VIII
Kéky Lajos r. t. gyászbeszéde Horváth Cirill r. t. ravatalánál . 360 Kiadványaink 205, 370 Kislégi Nagy Dénes nyeri el a Budapesti Ker. és Iparkamara Horthy Miklós-jutalmát 6 Kolosváry Bálint r. t.: A jogélet szellemisége erdélyi vonatkozásokban 33 Kónyi Manó-jutalomról jelentés . . . 75 — odaítélése Komis Gyulának . . 6 Kornfeld Zsigmond-jutalomról jelentés . . 95 — odaítélése Gróh Gyulának . . . . 6 Kornis Gyula osztályelnök megemlékezése gr. Teleki Pál ig. és t . tagról 189 — nyeri el a Kónyi M a n ó - j u t a l m a t 6 — üdvözlő beszédei székfoglalókon 165, 347 Költségvetések 117, 328 Könyvjutalmak 7 Könyvtár jelentése 136 Körösi Csorna-ösztöndíj szabályzata 107 Körössy Flóra-jutalomról jelentés . . . . 54 — odaítélése Makkai Sándornak 6 Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalmáról jelentés . . . 98 — odaítélése Pattantyús Ábrahám Gézának . . . . . 7 Lukinich Imre osztálytitkár: Teleki József életéhez 1833— 1850 . 245 Lyka Károly nyeri el a Marczibányí-jutalmat . . . . . . 6 Magyar Általános Köszénbánya R. T. Berzeviczy-jutalmáról Mcgyar Általános Köszénbánya Rt. Berzeviczy-jutalmáról jelentés 70 — odaítélése Mályusz Elemérnek 6 Makkai Sándor nyeri el a Kőrőssy F l ó r a - j u t a l m a t 6 Malcomes Béla báró nyeri el a Serbán J á n o s - j u t a l m a i . . . . 6 Marczibányi-jutalomról jelentés 34 — odaítélése Lyka Károlynak 6 Marek József osztályelnök beszéde a Kir. M. Természettudományi Társulat 100 éves jubíelumán 352 — megemlékezése gróf Teleki Pál ig. és t. tagról . . . . 201 — üdvözlő beszédei székfoglalókon 170, 352 Mauritz Béla osztálytitkár gyászbeszéde Zimányi Károly t. t. ravatalánál 364 Mályusz Elemér nyeri el a M. Л. K. Berzeviczy-jutalmát . . . 6 Melich János osztályelnök üdvözlői beszédei székfoglalókon . . 154 Milhoffer Sándor pályaműve kiadásának támogatása . . . 6, 88 Mitrovics Gyula 1. t. gyászbeszéde Csüry Bálint 1. t. ravatalánál 178 Nagygyűlés . 5—33 Nagy J. Béla 1. t üdvözlése székfoglalóján 159
IX Nagy jutalomról jelentés — odaítélése Szinnyei Ferencnek . . Nizsalovszky Endre 1. t. megemlékezése Tóth Lajos 1. t.-ról . — üdvözlése székfoglalóján Orsós Ferenc r. t. gyászbeszéde Verebély Tibor r. t. ravatalánál Pattantyús Ábrahám Géza nyeri el a Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalmát . . Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Széchenyi-jutalmának felhasználása 6, Pénztári számadás 1940-röl . . . . Prohászka Lajos 1. t. üdvözlése székfoglalóján Rados Jenő és Zádor A n n a pályaműve kiadásának támogatása . Ravasz László ig. és t. t.: Erdély szelleme Rédey Tivadar 1. t. gyászbeszéde Babits Mihály 1. t. ravatalánál — jelentése a Vojnits-jutalomról Sági István 1. t. jelentése a Szótári Bizottságról Sámuel Kölber-jutalomról jelentés — odaítélése Végh Józsefnek Schréter Zoltán 1. t. üdvözlése székfoglalóján . . . . . . . Serbán János-jutalomról jelentés — odaítélése báró Malcomes Bélának Staud Lajos 1. t. ravatalánál Vladár Gábor 1. t. gyászbeszéde . Széchenyi /síutín-jutalom (P. M. Ker. Bank) felhasználása . . 6, — gróf születésének 150. évfordulóján Balogh J e n ő másodelnök ünnepi beszéde Szinnyei Ferenc nyeri el a Nagy jutalmat Szótári Bizottság jelentése Tagok jegyzéke Tagválasztások 8, Tanítói jutalmakról jelentés — kiosztásakor József kir. herceg elnök beszéde Tartalommutató német, francia és angol nyelven . . . . 207, Teleki József életéhez, 1833—1850 Teleki Pál gróf ig. és t fágról József kir. herceg elnök megemlékezése . — Kornis Gyula osztályelnök megemlékezése — M a r e k József osztályelnök megemlékezése Természettudományi Társulat 100 éves jubileumán Marek József osztályelnök beszéde Thim József nyeri el a Kazinczy-jutalmat Thirring Gusztáv r. t. ravatalánál lllyeíalvi Lajos 1. t. gyászbeszéde Tóth Lajos 1. t.-ról Nizsalovszky E n d r e 1. i. megemlékezése. .
34 5 339 167 182 7 88 109 347 8 33 362 313 323 45 45 172 84 6 183 88 214 5 323 1 11 312 153 372 245 188 189 201 352 6 186 339
X Tóth Zoltán r. t. üdvözlése székfoglalóján 165 Török Pál c. múz. fökönyvtárnok jelentése Hollós Oszkár gyűjteményéről 325 Üdvözlő beszédek 153, 347 Ülések 1941-ben ,335 Üléssor 1942-re (473. füzet 3. borítéklapja) Ünnepélyes közülés 13—33 Varga Lajos 1. t. üdvözlése székfoglalóján 353 Verebély Tibor r. t. ravatalánál Orsós Ferenc r. t. gyászbeszéde 182 Végh József n y e r i el a Sámuel-—Kölber-jutalmat 45 Vigyázó-vagyonok kimutatása 125 Vitális István 1. t. gyászbeszéde Finkey József r. t. ravatalánál 202 Vladár Gábor 1. t, gyászbeszéde Staud Lajos 1. t. ravatalánál , . 183 Voinovich Géza főtitkári jelentése 27 — megemlékezése elhunyt tagokról 176, 356 Vojnits-jutalomról jelentés 313 Weiss Fülöp-jutalomról jelentés 46 — odaítélése Babits Mihálynak 46 Wellisch Alfréd-jutalomról jelentés 51 — odaítélése Gerevich Tibornak 6 Wlassics—őerzeuíczy-jutalmakról jelentés 312 — kiosztásakor József kir. herceg elnök beszéde . . . 153 Wodianer-jutalomról jelentés 312 — kiosztásakor József kir. herceg elnök beszéde 153 Zádor Anna és Rados J e n ő pályaműve kiadásának támogatása 8 Zichy István gróf 1. t. gyászbeszéde Herzog József 1. t. ravatalánál 368 Zimányi Károly t t. ravatalánál Mauritz Béla osztálytitkár gyászbeszéde 364 Zlinszky Aladár r. t. ravatalánál Alszeghy Zsolt 1. t. gyászbeszéde • • 367
AKADÉMIAI
ÉRTESÍTŐ
Szerkeszti : VOINOVICH GÉZA
1941
LI. KÖTET
JANUÁR—MÁJUS
1.
Az Akadémia belső tagjai. (Az 1941. évi nagygyűlés
után).
Elnökség. József kir. herceg, ig. és t. t., elnök Balogh J e n ő ig. és t. t., másodelnök Voinovich Géza t. t., főtitkár.
Igazgató-Tanács. Az
Igazgató-Tanács
választottjai:
Gr. Károlyi Gyula Szmrecsányi Lajos Gr. Zichy János Serédi Jusztinián, t. t. Gr. Zichy Gyula Gr. Széchenyi Bertalan Baranyai Lipót Fabinyi Tihamér Hg. Esterházy Pál 10. Ravasz László t. t.
Az
Akadémia
választottjai:
Herczeg Ferenc, t. t. Szinnyei József, r. t. Melich János, r. t. Domanovszky Sándor, t. t. Hóman Bálint, r. t. Komis Gyula t. t. Hegedűs Lóránt, t. t. Lukinich Imre, r. t. Mauritz Béla, r. t. Br. Korányi Sándor, t. t. Marek József, r. t. 12. Németh Gyula r. t.
Tiszteleti tagok. I. osztály. Herczeg Ferenc, ig. t. Ravasz László ig. t. Csengery János Ferenc Petz Gedeon
Voinovich Géza, főtitkár Gyomlay Gyula Szász Károly 8. Petrovics Elek.
II. osztály. Gr. Bethlen István Földes Béla Serédi Jusztinián, ig. t. Hegedűs Lóránt, ig. t. Angyal Dávid Akadémiai Értesítő.
Balogh Jenő, ig. t., másodelnök Finkey Ferenc Domanovszky Sándor, ig. t. 9. Kornis Gyula, ig. t., osztályelnök.
1
Az
2
Akadémia
belső
tagjai
III. osztály. Lenard Fülöp József kir. herceg, ig. t., elnök Ferdinánd v. cár Br. Korányi Sándor, ig. t. 8.
Mágócsy-Dietz Sándor Rados Gusztáv Filarszky N á n d o r Zimányi Károly.
Rendes és levelező tagok. Alosztályok
szerint
csoportosítva.
I. Nyelv- és széptudományi osztály. A) Rendes
Nyelvtudományi
tagok:
Szinnyei József, ig. t. Melich J á n o s , ig. t., osztályelnök Zolnai Gyula Németh Gyula, t., osztály titkár Láng Nándor Förster Aurél Huszti József 8. Pais Dezső. Levelező Kúnos Ignác Vikár Béla
tagok: '
B)
Horger Antal Mészöly G e d e o n Schmidt H e n r i k Gr. Zichy István Klemm Antal Zsirai Miklós Moravcsik G y u l a Szidarovszky J á n o s Laziczius G y u l a Nagy József Béla Ligeti Lajos Sági István Bárczi Géza Kniezsa István Tamás L a j o s 18. Ivánka E n d r e .
Széptudományi
Rendes tagok: Horváth Cirill Szinnyei F e r e n c Horváth J á n o s Viszota Gyula Solymossy S á n d o r Zlinszky A l a d á r P a p p Ferenc 8. Kéky Lajos. Levelező tagok: Vargha D á m j á n Thienemann Tivadar Zsigmond F e r e n c
alosztály.
alosztály.
György L a j o s Pukánszky Béla Gulyás Pál Csathó K á l m á n Alszeghy Zsolt Brisits Frigyes Áprily L a j o s Bartók Béla Mitrovics G y u l a Fest Sándor Keményfy J á n o s Redey Tivadar Zolnai Béla 17. Babits Mihály.
3 Az
Akadémia
belső
tagjai
П. Bölcseleti, társadalmi és történeti tudományok osztálya. A) Bölcseleti Rendes
és társadalmi
vitéz Moór Gyula Laky Dezső Bartók György Tomcsányi Móric Vinkler János Bálás Károly Kuncz Ödön Szladits Károly vitéz Surányi-Ünger Tivadar Illyefalvi Lajos Irk Albert Vladár Gábor Buza László Konkoly-Thege Gyula Marton Géza Nizsalovszky Endre Prohászka Lajos Túry Sándor Kornél Neubauer Gyula Gratz Gusztáv 28. Boér Elek.
tagok:
Bernát István Angyal Pál Polner Ödön Ereky István Kolosváry Bálint Heller F a r k a s Fellner Frigyes Illés József Schütz Antal 10. Navratil Ákos. Levelező
tagok:
Balogh Artúr Kovács Alajos Czettler Jenő Dékány István Holub József Kováts Ferenc Kenéz Béla
B) Történettud Rendes
tagok:
Hóman Bálint, ig. t. Szentpétery Imre Lukinich Imre, ig. t., titkár Hodinka Antal Gerevich Tibor Eckhart Ferenc Gyalókay Jenő Madzsar Imre H a j n a l István Tóth Zoltán Szekfü Gyula 12. Mályusz Elemér. Levelező Erdélyi László Sebestyén Gyula Mahler Ede V a r j ú Elemér Bruckner Győző
tagok:
alosztály-
с mányi
alosztály.
Heinlein István Nagy Miklós Fógel József Divéky A d o r j á n osztály Szabó Dezső Miskolczy Gyula Alföldi András Nagy Lajos M a r k ó Árpád Révész Imre Tompa Ferenc Herzog József Lepold Antal F e k e t e Lajos Fettich Nándor vitéz Házi Jenő Balanyi György Váczy Péter J á n o s s y Dénes Bíró Vencel Szabó István 27. Szilágyi Loránd.
Az
4
III.
A
Akadémia
matematikai
és
A) Matematikai Rendes
tagok:
Szarvasy Imre Zemplén Géza Fejér Lipót Pogány Béla Rybár István Riesz Frigyes Gróh Gyula Hoor-Tempis Mór Szent-Györgyi Albert Zechmeister László 11. Rohringer Sándor. Levelező
tagok:
Zipernowszky Károly Steiner Lajos Oltay Károly Kőnek Frigyes Szily Kálmán Mikola Sándor P é k á r Dezső B)
belső
tagjai
természettudományok és
fizikai
osztálya.
alosztály-
Ortvay Rudolf Fröhlich Pál Császár Elemér Hültl Dezső Varga József Gyulay Zoltán Mihailich Győző Kerékjártó Béla Doby Géza Szőkefalvi Nagy Gyula Széki Tibor Mauthner N á n d o r Wälder Gyula vitéz Verebély László Bodnár J á n o s Bay Zoltán Buzágh A l a d á r Békésy György Schulek Elemér Fekete J e n ő 28. Romwalter Alfréd.
Természetrajzi
alosztály.
Vámossy Zoltán Rendes tagok: Jakabházy Zsigmond Mauritz Béla, ig. t., osztályCsiki Ernő titkár Szentpétery Zsigmond Vendl Aladár Telegdi Roth Károly Entz Géza Dudich E n d r e Zimmermann Ágoston Vendl Miklós Marek József, ig. t., osztályPrinz Gyula elnök Jávorka S á n d o r Gelei József Illyés Géza Manninger Rezső Neuber Ede Orsós Ferenc Schréter Zoltán Herzog Ferenc Issekutz Béla Wellmann Oszkár Miskolczy Dezső 11. Szabó Zoltán. Gombocz E n d r e Baló József Levelező tagok: Győrffy István Varga Lajos Tuzson J á n o s Fekete Zoltán Magyary-Kossa Gyula Tokody László Vitális István Cholnoky J e n ő 26. Mócsy János. P a p p Károly
5 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
II.
Cl. nagygyűlés. 1941. május 13—18.
I. nap. Május 13. Az osztályok ülése. Tárgyai:
a) A p á l y a m u n k á k bírálatainak bemutatása. (Az egyetemi hallgatók könyvjutalma.) b) Üj pályázatok kitűzése. c) Szavazás az osztályokba a j á n l o t t tiszteleti, rendes és levelező tagokra. d) A z I. osztály javaslatot t e t t a N a g y j u t a l o m és a M a r c z i b á n y i - m e l l é k j u t a l o m odaítélése tárgyában. e) A II. osztályban a Művészettörténeti Bizottság megalakítása. II. nap. M á j u s 14. Összes
ülés.
Jegyzőkönyv. a M. Tud. Akadémia 1941. évi Cl. nagygyűlésének május 14-én délután tartott összes üléséről.
E l n ö k : Balogh J e n ő ig. és t. tag. Jelen vannak: Angyal Dávid, F i n k e y Ferenc, G y o m l a y Gyula, Rados Gusztáv, E n t z Géza, E r e k y István, Gerevich Tibor, HoorTempis Mór, Illés J ó z s e f , Kolosváry Bálint, Kornis Gyula, Láng N á n d o r , Lukinich Imre, M a r e k József, Mauritz Béla, Melich J á n o s , N é m e t h Gyula, P o l n e r Ödön, Szinnyei Ferenc, Szinnyei József Zimmermann Ágoston, Aprily Lajos, György Lajos, v. Házi Jenő, J á n o s s y Dénes, J á v o r k a Sándor, Kovács A l a j o s , Kováts Ferenc, M a h l e r Ede, M a r k ó Á r p á d , Ortvay Rudolf, R é d e y Tivadar és Rohringer S á n d o r tagok. I. A z elnök az ü l é s t megnyitja és felszólítja a főtitkárt jelentéseinek megtételére. II. A főtitkár előterjeszti az előző nap d é l u t á n j á n t a r t o t t osztályüléseknek a jutalmakról hozott határozatait. A Nagyjutalmat a Bizottság Szinnyei Ferenc r. tag Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban c. művének j a v a s o l j a kiadni,
6
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
a Marczibányi-mellékjutalmat Lyka K á r o l y A magyar művészet 1800—1850-ig c. művének, a Kazinczy Gábor-jutalmat a Bizottság Thim József orvosnak ítéli oda Az elnök üdvözli a N a g y jutalmat n y e r t Szinnyeí F e r e n c r. tagot, kinek c s a l á d j a m á r harmadik emberöltőn á t műveli az irodalomtörténet tudományát, — Szinnyei F e r e n c r, tag megköszöni az üdvözlést, Szinnyei József is, felállással. Az I, osztály a Sámuel—Kälber-jutalmat Babits Mihály Összes verseinek, a Wellisch-jutalmat Gerevich Tibor Magyarország románkori emlékei c. müvének, a Kőrössy Flóra jutalmat M a k k a i Sándor Mi Ernyeiek c. regényének javasolja kiadni. A II. osztály a Magyar Általános Köszénbánya R. T.-nak Berzeviczy-jutalmát Mályusz E l e m é r A magyar társadalom a Hunyadiak korában c. művének, a Kónyi Manó-jutalmat K o r n i s Gyula A magyar politika hősei c. művének, a Kereskedelmi és Iparkamara-jutalmát Kislégi Nagy Dénes Híres kereskedők c. művének, a Serbán János-jutalmat br. Malcomes Béla Magyar ipargazdaság c. művének, a Székesfőváros történeti-jutalmát Gyalókay J e n ő Mátyás a hadszervező és hadvezér c. művének ítéli oda. A Chorin-jutalom az i d é n nem adatik ki. viszont Milhoffer S á n d o r A világ búzatermelése és áralakulása c. művének, mely e p á l y á z a t r a beküldetett, a Bizottság jav a s l a t á r a a Pesti Magyar Kereskedelmi B a n k Széchenyialapítványából 1.000 pengő j u t a l m a t kíván kiadatni. Az elnök szíves szavakkal üdvözli Kornis Gyula osztályelnököt a Kónyi-jutalommal való kitüntetése alkalmából. A III. osztály a Kornfeld-jutalmat Gróh Gyula r. tagnak javasolja kiadni a vérszérum fehérjéire vonatkozó kutatásaiért,
7 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
a Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalmát a „Víz nélkül nincs élet" jeligéjű p á l y a m ű nyerte el. A jeligés levél felbontatván, abból P a t t a n t y ú s Ábrahám G é z a műegyetemi tanár neve t ű n t ki. A magyar tanítók közül olyanok, akik az oktatásban elért eredmény m e l l e t t más t é r e n is kiváló m u n k á t végeztek, ketten részesültek az A k a d é m i a 500—500 pengős jutalmában, négyen az Akadémia ú t j á n a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által h a s o n l ó jutalomban. Ezeket a jutalmakat az elnök úr ő fensége az összes ülésen osztotta ki, öt j u t a l m a z o t t személyesen vette át. A z Akadémia könyvjutalmában a következők részesülnek: Budapesten G e r é z d i Rábán nyelvtudományi szakos, dr. K o p p n é Weígand Ilona művészettörténész, Debrecenben vitéz Nábrády Mihály és Kovács István nyelv-, Kluka Sándor történettudományi szakos, Szegeden H é j j a s Zoltán nyelv- és V a r j ú S á n d o r történettud. szakos, a kolozsvári egyetemen Sándor G á b o r nyelv- és K á r p á t i Emil történeti szakos egyetemi h a l l g a t ó k ; a természettudományi könyvjutalomban B u d a p e s t e n Hegedűs Ábel, Debrecenben G i d a y Kálmán, a kolozsvári egyetemen Séra István, Szegeden Sávai László, a József nádor műegyetem b á n y a - és mezőgazdasági k a r á n Bánki Erik, a debreceni gazdasági A k a d é m i á n Csáky Gyula, a keszthelyin Kereszty Éva és a magyaróvárin Raskó György. V í k á r Béla K a l e v a l a - f o r d í t á s á n a k egy-egy p é l d á n y á t Timár Gyula budapesti, Varga L a j o s debreceni, Rátkai László szegedi és H e g y i Endre kolozsvári egyetemi hallgatók n verték el A z összes ülés tudomásul veszi. III. Az új p á l y a k é r d é s e k összefoglaló jegyzéke az osztályokban történt jóváhagyás u t á n minden taggal közöltetett és az A k a d é m i a i Értesítőben is meg fog jelenni. A főtitkár jelenti, hogy a f ő v á r o s évenként kitűzött, p á l y a d í j u l fölajánlott 800 pengőjét ez évtől kezdve a főváros intéző körei évi 8.000 pengőre emeli föl oly módon, hogy abból 2.000 p e n g ő volna p á l y a d í j u l kitűzendő. A tárgy megjelölésébe a főváros n e m szokott befolyni, de ezúttal — tekintettel gróf Széchenyi István születésének 150. évfordulójára — kívánatosnak t a r t a n á , hogy oly pálya-
20
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
k é r d é s tűzetnék ki, amely Széchenyinek a főváros fejlőd é s é r e gyakorolt h a t á s á t vizsgálná. A II. osztály e szerint fogalmazta meg a kérdést; címe volna: ,,Gróf Széchenyi István és B u d a p e s t " , nyilt p á l y á z a t . Egy f e j e z e t e kidolgozott alakban s az egész m u n k a terve 1941. december 31-ig n y ú j t a n d ó be. Ha megfelelő ilyen p á l y a m ű érkezik, az A k a d é m i a a pályázónak megbízást ad 1942. december 31-ig. A 6.000 pengőt a f ő v á r o s egy, m á r p á l y a d í j a t n y e r t mű k i a d á s á r a fordítaná és pedig a székesfőváros közművelődési szakbizottsága is elfogadta azt a javaslatot, hogy ebben az évben ez összegből Rados J e n ő és Zádor A n n a A neoklasszicizmus Budapest építészetében már díjazott pályaműve támogattassék, minthogy ez a mű a székesfőváros építészeti történetének egyik legjelentősebb korszakát dolgozza fel nagy t u d o m á n y o s készültséggel. Az összes ülés ehhez hozzá járul. IV. A főtitkár b e m u t a t j a az újonnan a l a k u l t Művészettörténeti Bizottság megalakításáról szóló jegyzőkönyvet és a Bizottság tagjainak névsorát. — A z összes ülés hozzájárul. V. A főtitkár b e m u t a t j a a z osztályok t a g a j á n l á s a i t : Az I. osztály részéről tiszteleti
tagnak:
Petrovics Elek 1. t,
32 szóval
2 ellen.
31 szóval
2 ellen
26 szóval
7 ellen,•r
35 szóval
9 ellen
az A) alosztályba rendes
tagnak:
P a i s Dezső 1. t, a B) alosztályba rendes
tagnak:
Kéky Lajos 1. t, A II. osztály részéről tiszteleti
Kornis Gyula r. t,
tagnak:
9
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
az A) alosztályba levelező
tagnak:
Bálás P. Elemér egyet, tanár, büntető jogász 30 szóval 14 ellen, ifj. Boér Elek közgazdász, egyet. rk. tanár 31 ,, 13 „ G r a t z Gusztáv közíró, ny. miniszter . 3 4 ,, 11 „ a B) alosztályba levelező
tagnak:
Bíró Vencel kolozsvári egyet, tanár, történész Szabó István történész Szilágyi Loránd kolozsvári egyet. rk. tanár, történész
35 szóval 11 ellen, 34 ,, 13 ,, 35
,,
12
,,
a B) alosztályba rendes
tagnak:
M á l y u s z Elemér 1. t S z e k f ű Gyula 1. t
41 szóval 41 ,,
5 ellen, 4 ,,
27 szóval
7 ellen,
A III. osztály részéről az A) alosztályba rendes
tagnak:
Rohringer Sándor 1. t levelező
R o m w a l t e r A l f r é d műegyet. vegyész F e k e t e J e n ő geofizikus Schulek Elemér vegyész
tagnak:
tanár, 24 szóval 11 ellen, 27 ,, 8 ,, 26 ,, 9 ,,
a B) alosztályba rendes
Herzog Ferenc 1. t. Szabó Zoltán 1. t W e l l m a n n Oszkár 1. t
tagnak:
32 szóval 29 ,, 24 „
1 ellen, 4 „ 9 ,,
10
A M. Tud.
Akadémia levelező
Tokody László Mócsy J á n o s , vostan ny. Fekete Zoltán mérnök Az összes
101.
nagygyűlése
tagnak:
mineralógus . . . az állatorvosi belorr. tanára műegyet. tanár, erdő-
24 szóval
8 ellen,
21
„
10
,,
23
,,
6
,,
ülés tudomásul veszi.
VI. A főtitkár előírás szerint b e m u t a t j a az ünnepélyes közülés tárgysorát. — Tudomásul vétetik. VII. A z elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Finkey F e r e n c t. és Kolosváry Bálint r. tagokat és az ülést berekeszti. Jegyezte: Voinovich
Hitelesítésül:
Géza
Balogh
t. t., főtitkár.
Jenő
ig. és t. t., másodelnök, az összes ülés elnöke.
Hitelesítők: Finkey Ferenc t. t., Kolosváry Bálint r. t. III. nap. Május 16. Tagválasztó
nagygyűlés.
Jegyzőkönyv a M. Tud. A k a d é m i a 1941. évi Cl. nagygyűlésének 1941. május 16-án tartott összes üléséről.
Elnök: Balogh J e n ő ig. és t. t., másodelnök. J e l e n vannak: R a v a s z László, Csengery J á n o s , Gyomlay Gyula, Szász Károly, Angyal Dávid, Finkey Ferenc, Domanovszky S á n d o r , Rados Gusztáv t. tagok, Szinnyei József, Melich J á n o s , Szinnyei Ferenc, Viszota Gyula, Solymossy Sándor, N é m e t h Gyula, Láng Nándor, Förster Aurél, Zlinszky A l a d á r , Huszti József, S z e n t p é t e r y Imre, Polner Ödön, Lukinich Imre, Kolosváry Bálint, Heller F a r k a s , Eckhart F e r e n c , Fellner Frigyes, Illyés József, M a d z s a r Imre, H a j n a l István, Navratil Ákos, T ó t h Zoltán, Mauritz Béla, P o g á n y Béla, E n t z Géza, Zimmermann Ágoston,
11
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
Gróh Gyula, Hoor-Tempis Mór, Marek József és Manninger Rezső r tagok A jegyzőkönyvet a főtitkár vezeti. I. A z elnök az ülést megnyitván elrendeli a szavazást a megürült igazgató tagsági helyre, melyre az A k a d é m i a jelöltjeként Németh Gyula r. t. osztálytitkár úr hozatott javaslatba. Szétosztatván a szavazólapok, az elnökség a titkos szavazás után m e g s z á m l á l j a a beadott szavazatokat. Bea d a t o t t összesen 36 szavazat, ebből 33 Németh Gyulára, 1 Víszota Gyula r. t a g r a esett és 2 szavazólap üres. Az elnök Németh Gyula r. t. osztályelnököt az Igazgató-Tanács megválasztott tagjának jelenti ki. II. Ezután következett a golyós szavazás a tiszteleti, rendes és levelező tagokra. A szavazás e r e d m é n y e a l a p j á n a következők választattak meg: az T. osztályba tiszteleti
tagnak:
Petrovics Elek 1. t
34 szóval 4 ellen, az A) rendes
alosztályba fognak:
Pais Dezső 1. t
36 szóval 3 ellen, a B) alosztályba rendes
tagnak:
Kéky L a j o s 1. t
' 3 5 szóval 3 ellen, a II. osztályba tiszteleti
tagnak:
Kornis Gyula r. t
31 szóval 7 ellen, az A) levelező
alosztályba tagnak:
ifj. Boér Elek kolozsvári egyet, tanár, közgazdász 29 szóval 9 ellen. G r a t z Gusztáv ny. miniszter, közíró .32 ,, 8 ,, a B) alosztályba rendes
Mályusz Elemér 1. t Szekfű Gyula 1. t
tagnak:
35 szóval 5 ellen, 35 ,, 5 „
12
A
M. Tud.
Akadémia levelező
101.
nagygyűlése
tagnak:
Biró Vencel kolozsvári egyet, tanár, történész Szabó István orsz. levéltáros . . . . Szilágyi L o r á n d egyet. rk. tanár, történész
37 szóval 3 ellen. 33 ,, 6 „ 31
„
7
„
a III. osztályba az A)
alosztályba
rendes
tagnak:
Rohringer S á n d o r 1. t
32 szóval 3 ellen, levelező
Fekete J e n ő geofizikus Romwalter A l f r é d műegyet. vegyész Schulek E l e m é r vegyész
tagnak:
28 szóval 5 ellen, tanár, 23 24
,, ,,
5 4
,, ,,
a B) alosztályba rendes
tagnak:
Herzog F e r e n c 1. t Szabó Zoltán 1. t Wellmann O s z k á r 1. t. . . . . . . levelező
33 szóval 2 ellen, 34 „ 1 27 ,, 5 ,,
tagnak:
Fekete Zoltán műegyet. t a n á r , erdőinérnök 26 szóval 3 ellen, Mócsy J á n o s műegyet. tanár, állatorvos . 2 3 ,, 7 ,, Tokody László egyet. rk. tanár, mineralógus 27 ,, 4 „ III. Az elnök úr a v á l a s z t á s e r e d m é n y é t kihirdeti és több tárgy n e m lévén, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Mauritz Béla és Németh G y u l a ig. és r. tagokat és az ülést berekeszti. Jegyezte: Voinovich Géza t. t.
Hitelesítésül: Balogh Jenő ig. és t. t.
főtitkár.
másodelnök.
Hitelesítők: Mauritz Béla ig. és r. t., Németh Gyula ig. és r. t.
13 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
Ünnepélyes közülés. 1941. május 18.
a) Elnöki megnyitó beszéd. —
Erdély
múltja.
—
Tartotta J Ó Z S E F KIR. HERCEG, elnök.
A történelmi f o r d u l a t o k b a n oly g a z d a g elmúlt három esztendő a viharos és számtalan megpróbáltatással teli magyar t ö r t é n e t kimagasló eseményeit hozta meg. A trianoni békének csúfolt erőszak, melyet csakis elvakult gyűlölet hozott létre, úgy ahogy azt a józan észnek előre kellett látnia, összeomlott és a Felvidék egyrésze, m a j d K á r p á t a l j a , E r d é l y n e k m a j d n e m fele, és Bácska az ős hazához visszatért. Szenteljük A k a d é m i á n k ez évi ü n n e p i közülését viszszatért d r á g a E r d é l y ü n k n e k . Vihardúlta, véres történetéből l á t h a t j u k , hogy legfontosabb erőssége volt M a g y a r o r s z á g n a k és sokszor mentsvára a s a n y a r g a t o t t m a g y a r nemzetnek: de éppen úgy ezer veszélyben megbízható v é d b á s t y á j a a Nyugatnak. A keletről jövő n é p e k Erdélyen á t vonultak, a római művelődés nyomait irgalmatlanul elpusztították. A gótokat legyőzték a hunok, A t t i l a halála u t á n az ő birodalma is összeomlott. Erdély a gepidák u r a l m a alá került, m a j d az avarok kerekednek fölül. E r d é l y természetes erősségében kerestek menedéket az üldözött népek. A rómaiak E r d é l y b e n m a r a d t csekély töredékeit megsemmisítette a n é p v á n d o r l á s szörnyen véres, közel 500 évig tartó á r a d a t a . — És így az az állítás, hogy a mai románok a Dáciában v i s s z a m a r a d t r ó m a i a k ivadékai, minden történelmi alapot nélkülöző mesebeszéd. A n é p v á n dorlás m i n d e n népet, m e l y ú t j á b a került, elsöpört, ellentállás esetében halomra gyilkolt. A hagyomány szerint Attila h a l á l a után egy hun n é p t ö r e d é k — a székelyek — a Csigla-mezőről — a nyugati népek üldözése elől — Csaba királyfi vezetése a l a t t az erdélyi K á r p á t o k rengetegeibe húzódott és századok multán a honfoglaló m a g y a r o k k a l kapcsolódott össze. Az bizonyos, hogy Erdélyben a székelység ősfoglaló m a g y a r nép volt.
14
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
Szent István király, miután az erdélyi pogányság l á z a d á s á t 1002-ben fegyverrel véresen letörte és a n n a k f e j é t i f j a b b Gyulát, azaz A j t o n y t és c s a l á d j á t fogságba vetette, szükségesnek látta az összes magyarok egyesítését. E r d é l y n e k v a j d a s á g a l a k j á b a n a magyar királyság szerves részévé tételét. így biztosította magának E r d é l y birtokát a nélkül, hogy különállását megszüntette volna. A székely intézményeket úgyszólván érintetlenül hagyta. E vitéz népet biztos határőrségnek tekintette. E r d é l y n e k sokat kellett szenvednie a kunok és besenyők gyakori betöréseitől. — Szent László király több fényes győzelemmel koronázott h a d j á r a t a után megszervezte a keleti határőr-vidéket. II. Géza alatt a m á r előbb Erdélyben letelepült szászokon és a legutóbbi időben pásztorokként lassacskán beszivárgó oláhokon kívül, egy ú j a b b oláh r a j a Maros és Olt között a Királyföldön telepíttetett le és a királytól széleskörű kiváltságokat kapott. Az 1241-i rettenetes t a t á r j á r á s E r d é l y b e n irtóztató vérengzések után mindent elpusztított, még a temetőket is földúlta. A nép földönfutóvá lett és az erdőrengetegekben elbujdosott. A visszatérő király elnéptelenedett, kihalt romhalmazokat talált az egész országban. Nagy eréllyel hozzáfogott az új élet megalapozásához. Erdélybe Lőrinc v a j d á t k ü l d t e tág körű hatalommal felruházva. Ez a z elnéptelenedett, kihalt t á j a k r a kunokat, besenyőket és oláhokat telepített. A z ú j városokba a németekkel, olaszokkal bejöttek a zsidók is. E z u t á n IV. Béla és a nagyravágyó fia, a később: V. István közötti undok háború újból igen nagy p r ó b á r a tette és megnyomorította az annyit szenvedett országot. A XIII. század vége felé mind sűrűbbben költöztek át a havasokon a pásztorkodó oláhok. A feljegyzésekben első halvány nyomaikat II. E n d r e idejében 1222-ben t a l á l j u k meg. Nem mint nép, hanem mint jobbágyok találtak elhelyezkedési lehetőséget a délkeleti határvidéken. A z első egységes csoportot, a románul Olténiának nevezett Szörényi-bánságot, a m a g y a r királyok létesítették. Munténiát is Basaraba m a g y a r támogatással szervezte fejedelemséggé, Moldvát is Nagy Lajos megbízásából létesítették. E r d é l y az Á r p á d o k u r a l k o d á s á n a k III. századában
15 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
egymástól m a j d n e m független három területre volt osztva: magyar, székely és szász földre. Mindegyiknek külön ura volt. Katonailag egyik sem volt egységesen megszervezve, politikailag még kevésbbé. A t a r t o m á n y i gyűléseken együtt tanácskoztak és a király külső háborúiban részt vettek. Nagy L a j o s E r d é l y n e k is valóban nagy fejedelme volt. Bár birodalma óriási t e r j e d e l m ű volt, mégis aránylag sokat tartózkodott Erdélyben és még többet tett érte. A n a g y nyomorban élő, elnyomott jobbágyság több mint egy évig tartó forrongás u t á n 1437-ben m e g t á m a d t a földesurait, ezek engedve az erőszaknak, hozzájárultak, hogy a p a r a s z t o k évente egyszer gyűlést tartsanak és előadhassák panaszaikat és kívánságaikat. További villongások, véres harcok után a pórok vereséget szenvedtek. Önkénytelenül kérdi lelkem: nem volt-e ez is részben a magyar E r d é l y bukásának c s í r á j a ? Hiszen a magyar parasztok helyébe a birtokosok a meghunyászkodó oláhokat hozták be jobbágyokként. M u r á d szultán a p a r a s z t h á b o r ú által kifáradt Erdélybe csapott és nagy öldöklés és pusztítás után 70.000 foglyot és r o p p a n t zsákmányt vitt magával. Ulászló az erdélyi származású Hunyadi J á n o s és Újlaki kezében egyesítette a végeket és előbbit E r d é l y v a j d á j á v á nevezte ki, hogy e kiváló hadvezéri tehetséggel megáldott hős a mind veszélyesebbé váló törököt megfékezze. 1442-ben a Dunától északra a Vaskapuig hatolt 80.000 főnyi török hadsereget Hunyadi 15.000 főnyi seregével megtámadva, hosszú elkeseredett t u s á b a n megverve, a Dunába szorította úgy, hogy csak kevés török tudott megmenekülni. Erdély meg volt mentve. Az 1458-ban királlyá választott és kikiáltott Hunyadi Mátyás nagyszerű és nagy részben végre is hajtott nagyhatalmi terveinek fényéből E r d é l y n e k csak csekély rész jutott. M á t y á s erdélyi születésű volt, szíve bizton odakapcsolta legszorosabban, de h a t a l m a s birodalmának viharos h á n y a t t a t á s a i b a n E r d é l y eseményei a többiek mellett eltörpültek. M á t y á s az 1467 e l e j é n tartott országgyűlésen számos ú j í t á s t tett, melyek Erdélyben általános felzúdulást okoztak. A f ő u r a k lázadókká lettek, E r d é l y elszakadását hirdették, mindenfelé izgatókat küldtek, végre fegyvert fogva táborba szállottak, hogy „kiváltságaikat megvédelmezzék".
16
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
A köznemesség, székelyek és szászok kiküldöttei a h á r o m v a j d á t és ezeken kívül Zápolyai Imrét és Istvánt választották meg vezérükké, akiknek adót is készek voltak fizetni s vezetésük alatt a királlyal is h a j l a n d ó k lettek volna szembeszállani. A városok nagyrésze is mellettük nyilatkozott, csak Brassó m a r a d t hü. M á t y á s Debrecenből gyorsan Erdélybe nyomult. Közeledésének hírére a lázadók serege szétoszlott, a királynak kiszemelt gróf Szentgyörgyi J á n o s M á t y á s lábaihoz borulva meghódolt, vele az összes erdélyiek. M á t y á s a nagyuraknak és köznépnek megkegyelmezett, de egynéhány köznemesi vezért és a szászok több s z é k b í r á j á t kivégeztette. 1479 őszén Báthori István erdélyi v a j d a Szászváros mellett, a Kenyérmezőn az E r d é l y t megint végig rabló törököket döntően megverte. E r d é l y h a t á r á t Báthori István, Kinizsi P á l főkapitány, temesi gróf, Magyar Balázs, Dóczy P é t e r boszniai bánok őrzik és b á r a törökök betörései nagy k á r o k a t okoznak, ők ezeket százszorosan megbosszulják. M á t y á s halála után Báthori István erdélyi v a j d a , a gőgös, m o n d h a t n á m lelketlen vérszopó, alattvalóit, különösen a székelyeket embertelen módon gyötri. Bukása nem hozza létre a békét, mert a h a t a l m a s o k a t nem téríti észre. A három nemzet: magyar, székely és szász, szoros összet a r t á s b a n közös ügyek elintézésére ítélőszéket állít fel. E r d é l y n e k politikai és utóbbi időben vallásos élete is súlyosan zaklatott volt, és mégis csak ezután következett a keservek legnehezebb korszaka. Zápolyai J á n o s — a 72 v á r h a t a l m a s ura — erdélyi v a j d a s á g á t első lépésnek tekintette a királyi trón felé. II. L a j o s t a Csele p a t a k j á b a ölte a mohácsi vész! — E r dély 40.000 főnyi sereggel állott Zápolyai J á n o s mellett és ezután megtörtént a szerencsétlen kettős királyválasztás. Zápolyai J á n o s és Habsburgi F e r d i n á n d választattak meg Magyarország királyává. Ennek végzetes következményei voltak. M a g y a r o r s z á g is, E r d é l y is, belsőleg meghasadva ingadozott a két koronás király között, s az ebből következett polgárháború szörnyen emésztette a m á r amúgyis annyit szenvedett országot. J á n o s Szolimánnal véd- és dacszövetséget kötött és megindult a háború. A harcok F e r d i n á n d r a kedvezőtlenül végződtek, míg
17 A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
végre 1538-ban létrejött a nagyváradi béke, mely m i n d k é t királynak biztosította azt, amit kezében tartott. E r d é l y Jánosé maradt. Halálával a zavarok fokozott m é r t é k b e n léptek fel. A két király háborús viszálya Erdély elszakadását v o n t a m a g a után és olyan sebeket ütött, m e l y e k e t nem e g y h a m a r lehetett begyógyítani, a m a g y a r király h a t a l m a megszűnt és ú j r a két v a j d a lett E r d é l y ura. Buda eleste után Szolimán elhatározta, hogy a keleti részekből hűbéres fejedelemséget a l k o t magának és a Rákoson megválasztott Zsigmond csecsemő királyt és a n y j á t , Izabellát Erdélybe utasította. Ez a beavatkozás ter e m t e t t e meg Erdély önálló fejedelemségét a szultán kívánsága szerint. Ennek ,,a vérrel és vassal, — mint S z e k f ű m o n d j a — oláh álnoksággal és török erőszakkal összef o r r o t t á l l a m a l a k u l a t n a k " a kormányát F r á t e r György p á los b a r á t r a bízta Szolimán. Utjeszenic György b a r á t abszolút u r a l m a következett és Izabella özvegy k i r á l y n é elkeseredett harca, melyet a legnagyobb ravaszsággal és kitartással folytatott a f r á t e r ellen. Utóbbi törekedett E r d é l y t F e r d i n á n d kezére juttatni, amit a három nemzet megkérdezése nélkül meg is t e t t és fegyverrel kényszerítette ezeket a n n a k elviselésére, ami F e r d i n á n d négy évig t a r t ó uralmára vezetett. A barát e g y e d u r a l m á n a k és elkeseredett viszályának Izabella királynéval, véget vetett a bíbornokká e l ő l é p t e tett F r á t e r György meggyilkoltatása 1551. december 16-án. Megöletése nagy csalódásokat okozott. A legnagyobb veszélyben is mindig sziklaszilárd erkölcsi ereje, n a g y államférfiúi, minden esetben bevált tehetsége t e l j e s e n hiányzott. Castaldo vette át az uralmat F e r d i n á n d nevében s megbízásából és zsarnokként vezette a kormányzást; tehetetlensége, zsoldosainak kicsapongásai az ország e r e j é t c s a k h a m a r teljesen megbénították. E r d é l y , mely a b a r á t a l a t t 60.000 fegyverest ki tudott állítani, most még önvédelemre is képtelen lett. C a s t a l d o rémuralma és bukása u t á n Izabella k i r á l y n é a porta kívánságára fiával megint visszatért E r d é l y b e , de önkénye csak fölkelésre, f o r r a d a l o m r a vezetett. J á n o s Zsigmond röviddel halála előtt elismerte a maAkadémiai Értesítő.
о
—
18
A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
gyar király fennhatóságát és alávetette magát M i k s á n a k . A Zápolyaiak kihaltával a B á t h o r i a k lettek E r d é l y urai. Közben Szelim szultán meghalt, III. Murád l é p e t t trónra. B á t h o r i Kendi S á n d o r t gazdag a j á n d é k k a l k ü l d t e hozzá, f ö l a j á n l o t t a szolgálatait és megerősítését kérte. Erdély Báthori István a l a t t sem nevezhető függetlennek, mert a lengyel király irányítása a l a t t állott. M é g i s Báthori I s t v á n azt vallotta, hogy E r d é l y n e k csak egy lehetősége van, hogy jövőjét biztosítsa és ez a visszatérés Magyarországba, de Magyarország ne legyen idegen kézen. Báthori Zsigmond k o r á t Szekfű G y u l a így jellemzi: ,,A politika magas szempontjai, n a g y urak m é r h e t e t len nagyravágyása, állatias vérszomj, renaissance p o m p a felvonulásai, éjszakai sötétben menekülés, vártömlöc m é lyén m e g f ő j t á s ; városi piacon felállított, bársonnyal bevont emelvényen hóhérpallos zúgása, az ablakokban u d v a r i népek, hölgyek és a fiatal fejedelem: mindez megvan az erdélyi tragédiákban, melyek Shakespeare-jökre még n e m találtak." Zsigmond Erdélyt Rudolf királlyal kapcsolja össze, fölmondja a török szövetséget, egy főhercegnőt vesz feleségül és m e g i n d í t j a a h á b o r ú t a török ellen. A székelyek lelkesen á l l n a k fegyverbe mellette. Bécs el a k a r j a E r d é l y t foglalni. D é l r ő l Mihály h a v a s alföldi v a j d a , észak felől B a s t a tábornagy a császári h a d a k k a l közeledik. Az oláh szomszéd b e t ö r és gyalázatos barbársággal, tűzzel-vassal pusztítja E r d é l y t és i r t j a n é pét. Basta legyilkoltatja Mihály v a j d á t és kezébe veszi az uralmat s a legönkényesebb zsarnok lesz. — Rudolf pedig elrendeli, hogy csak németek l e h e t n e k Erdély a l k a l mazottai, m a g y a r o k nem! A változásokat minden esetben a h á r o m nemzeten kívül álló erők hozták létre. Az erdélyi rendek m i n d e z t közömbösen tűrték, egységet létrehozni lehetetlenség volt. E r d é l y t csak p a r a n c s u r a l o m m a l lehetett volna kormányozni, önmagát k é p t e l e n volt igazgatni, 1605-ben Bocskai I s t v á n fölkelése a tiszai t á j a k r ó l indult el, övé volt a Felvidék, amikor E r d é l y f e j e d e l m e lett. Ő E r d é l y történetének egyik legkimagaslóbb a l a k j a . Ö a magyar á l l a m és a nyugathoz kapcsolt magyar n e m z e t híve és a k a d á l y t nem ismerő v é g r e h a j t ó j a lett volna, h a nem látta volna Bécsnek a m a g y a r o k k a l szemben m i n d
A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
19
ú j r a kiújuló ellenséges, kétszínű és m o n d h a t n á m irtó politikáját, Basta vallonjainak a virágzó t á j a k a t kirabló, pusztító föllépését és maga nem t a p a s z t a l t a volna a P r á gában székelő udvar e l j á r á s á t és titkos módszereit. De így elkeseredetten megváltoztatta nyugati politikáját. Bocskai a két hatalmas szomszédot, a németet és törököt egyensúlyba a k a r t a hozni. Elgondolása szerint ha a magyarság e két hatalom között békében akar élni, á l l a milag ú j o n n a n kell megszervezni és pedig ennek tiszai és felvidéki vármegyékkel megerősített e r d é l y i fejedelemségnek, egy erős egybeforrott független á l l a m a l a k u l a t n a k kell lennie. Ez ellen számos nagysúlyú magyar nyomatékosan tiltakozott, m e r t ebben N a g y - M a g y a r o r s z á g föladását vélte látni és a török uralomnak Közép-Magyarországon való állandósulásától tartott. A k k o r pedig h á r o m magyar n e m zedéket hiába áldoztak föl! Az 1606-ban megkötött bécsi béke Bocskai m i n d e n téren kifejtett gondoskodásának nagyszerű műve, hivatva volt a Habsburg-házzal ú j r a összekapcsolódva az utolsó század összes viszályait rendezni. E r d é l y t Báthori Zsigmond-korabeli nagyságában a Tisza b a l p a r t j á v a l e g y ü t í Bocskainak átengedve, önálló fejedelemséggé tette. A török uralom t e r j e d e l m é t nem érintette, de szigor á t gyengítette a vele 1606 végén K o m á r o m n á l megkötött béke, melyet Bocskai, a nagy fejedelem csak néhány n a p pal élt túl. Az oláhok betelepedése a török korszakban veszélyes mérveket öltött. A török uralom nélkül — meg vagyok győződve — Trianon soha sem következett volna be. A magyar nemesektől elkobzott birtokokat többnyire oláhok k a p t á k meg. Ezzel szemben ők a moldvai magyarság szigeteit a legbarbárabb módon irtották. Eddig a fejedelmek minden alkalommal elismerték a magyar király felsőbbségét és tudták, hogy fejedelemségüknek l é t a l a p j a az erőszakos török hatalom. F r á t e r György, Báthori István, Bocskai István Erdély jövőjét a Magyarországgal való egyesülésben l á t t á k biztosítva és minden törekvésüket ennek elérésére irányították és az erdélyi külön államiságot iparkodtak megszüntetni. Bethlen Gábor E r d é l y t önálló á l l a m m á alakítja, t e l j e s szuverenitását törekszik megalapozni és protestáns jellegűvé teszi, ami — bár ő a magyar királyságra törekszik — 2*
20
A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
válaszfalat emelt közte és a szent koronával megkoronázott katolikus király és m a g y a r királysága között. A teljesen különvált E r d é l y nem volt összeegyeztethető a szent korona egységbefoglaló tanával, mely utóbbi pedig mind a katolikusok, m i n d a protestánsok véleményeit és alapelveit födte. Bethlen államépítő és alkotó m u n k á s s á g a valóban b á m u l a t r a m é l t ó . Hadseregét kitűnően megszervezte, k ü l politikája is mindenképpen figyelemreméltó volt. Erdély a l a t t a nagy, g a z d a g és tekintélyes lett, l é t e azonban bizonyos fokig a p o r t á t ó l függött. Bethlen mint győztes hadvezér h á r o m békét k ö t ö t t (Nikolsburg, 1622, Bécs, 1624 és Pozsony, 1626) n a g y előnyöket biztosítva m a g á n a k . Mikor a z u t á n meghódította Magyarországot, a korona is birtokába k e r ü l t és azt f e j é r e a k a r t a tenni, a porta — N a g y - M a g y a r o r s z á g f ö l t á m a d á s á t ó l megrettenve — erélyesen megtiltotta azt. A mufti k i j e lentette, hogy ha Bethlen m i n d e n á r o n m a g y a r király a k a r lenni, tartsa meg a m a g y a r koronát, de mondjon le E r délyről, melyet a porta fölosztana h á r o m t a r t o m á n y r a , székely, szász és magyar területre, mely soha többé n e m t a r t o z h a t Magyarországhoz. Ha végignézünk u r a l k o d á s á n , azt kell megállapítanunk, hogy minden tettének és munkálkodásának f ő c é l j a E r d é l y felvirágoztatása s M a g y a r o r s z á g és Erdély egyesítése volt. Halála u t á n I. Rákóczi Györgyöt, a nagyhatalmú m a gyarországi f ő u r á t ültették a fejedelmi székbe. P á z m á n y P é t e r esztergomi érsek szép szóval igyekezett őt attól viszszatartani, hogy a törökkel szövetkezzék, m e r t ebben n e m csak Magyarország, hanem E r d é l y végpusztulását látta. Rákóczi György h a t a l m a gondos kiépítése után, régi szövetségeseinek sürgető h í v á s á r a Magyarországra indult. Gusztáv Adolf svéd király szövetségre k é r t e a H a b s b u r g ellen. Végre változó s z e r e n c s é j ű háború u t á n 1644-ben a p o r t a nyomása alatt m e g k ö t t e t e t t a linzi béke, mely R á kóczi követeléseit erősen megnyirbálta. Rákóczi K i s - T a p o l c s á n y b a n újabb p a r a n c s o t k a p o t t a szultántól, ki a legerélyesebben eltiltotta további t á m a d á soktól. Rákóczi ennek e l l e n é r e a svédekkel együtt a M o r ván túlig n y o m u l t előre, m i r e a porta elrendelte h a d a i n a k benyomulását Erdélybe. Fia, II. Rákóczi György a magyar és a lengyel k i r á l y -
21 A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
ság elnyerésére törekedett. X. Károly svéd király unszolása, nagy becsvágya és n e m utoljára jóslatok R á k ó czit belevitték a végzetes lengyel háborúba, mely n a g y szerencsétlenséget hozott r á . A svédek kényszerülten cserben hagyták, miután ő Varsót is elfoglalta volt. Az „engedetlen" Rákóczit, a k i r e amúgyis haragudott a török az oláhok iránti viselkedése miatt, mikor kimerült, éhező seregével Lengyelország elhagyott vidékein át viszszavonult, a vezetők a török által ellene küldött t a t á r h a d c s a p d á j á b a csalták. így az egész e r d é l y i sereg e l p u s z tult, Rákóczi nagy sarc fizetése fejében p á r lovasával hazalovagolt. Ezzel rombadőlt E r d é l y önálló léte, melynek egész l é t a l a p j a és történeti jogosultsága a török dunai h a t a l m i állása volt. Ez csak a kis E r d é l y t tűrte meg és ennél nem. többet! Zápolyai és Bocskai Erdélye a töröknek már túlságosan erős volt! — P á z m á n y n a k lett igaza! Rákóczi bukásával E r d é l y rettenetes megaláztatások, s a n y a r g a t t a t á s o k véres k o r s z a k á b a k e r ü l t . A török szívós életével egyszer s m i n d e n k o r r a végezni akart. A p a f i Mihály trónraléptével véget é r n e k a zavarok. Ö óriási adót fizet, a nemesek ékszereiket hordják össze, csakhogy váltságbérrel m e g s z a b a d u l h a s s a n a k az elviselhetetlen véres zsarnokság alól. A p a f i hosszú uralkodása alatt E r d é l y siralmas h e l y zetben volt, a fejedelemség megbénult, minden kezdeményezési e r e j e kialudt, e l l a n k a d t és a török zsarnokságnak szomorú á l d o z a t a lett, kapcsolatai az anyaországgal mégjóbban meglazultak. Addig a keresztény h a d a k diadalt a r a t t a k diadal u t á n a török fölött és az erdélyi fejedelemség is a császári h a talom alá került. Budavár visszafoglalása után Erdély kis d a r a b o n k é n t visszatért az anyaországhoz a habsburgi monarchiába. A török uralom alatt Magyarország 3 részre s z a k a d t , a királyság megbénult. A színmagyar k ö z é p és a D u n á n t ú l török kézen volt. A királyság 3—4 határszélbeli m e g y é r e törpült. A királyok, akik m i n t császárok egy nagy b i r o d a lom urai voltak, nem mint országot, hanem csak mint h a t á r biztosító t a r t o m á n y t kezelték és a hős magyarok, mint k é sőbb is számtalanszor, v é r ü k e t a nyugati közösség, tőlük oly távolálló érdekében o n t o t t á k . Ekkor léptek a m a g y a r hatalom örökébe az e r d é l y i
22
A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
fejedelmek és Erdély lett a magyar nemzet történelmi nagy h i v a t á s á n a k örökösévé, de valóban soha sem s z ű n t meg a politikai egység újbóli létrehozatalában látni és keresni az erő első feltételét és a török rabiga l e r á z á s á n a k egyetlen lehetőségét. Ahhoz semmi kétség n e m fér, hogy a magyar jellegű Erdélyié, míg az anyaország k é t h a r m a d része török rabigában sínylődött, szükség volt. Tényleg az 1690-ben megkötött karlócai békéig E r d é l y volt a m a g y a r szellem és kultúra m e n t s v á r a , mely magasztos h i v a t á s t teljesített. II. A p a f i Mihály még egy ideig viselte a f e j e d e l e m címet, de a r e n d e k Lipótnak esküdtek hűséget, később a cím is beszüntettetett. — E r d é l y n e k meghagyatott k o r m á n y széke, országgyűlése, vármegyéinek autonómiája, csakhogy mindez a bécsi udvari kancellária vezetése alatt állott, az országgyűlés ülésein a k a t o n a i parancsnok, mint k i r á l y i biztos, szigorú vezető s z e r e p e t vitt, és mindjobban a n e m zetiségek v á l t a k a dédelgetett g y e r m e k k é a m a g y a r r a l szemben. E r d é l y szomorú helyzetén II. R á k ó c z i Ferenc fölkelése sem t u d o t t változtatni, mely Magyarországon lelkes visszhangra talált és d i a d a l m a s a n h o r d o z t a körül a szabadság f á k l y á j á t . A közös szenvedés mégsem bírta egyesíteni Magyarországot Erdéllyel. A m a g y a r „vezérlő f e j e delmet", II. Rákóczi F e r e n c e t 1704. július 6-án, G y u l a fehérváron az ott tartott gyűlés E r d é l y fejedelmévé választotta. I. József tisztességes békét a j á n l o t t fel neki, ezt azonban az erdélyi k é r d é s és Rákóczi francia szövetsége tette lehetetlenné, pedig XIV. Lajos c s a k hitegette R á k ó czit, azért hogy a felkelést ébren t a r t s a és ezzel lekösse Keleten a császári h a d a k a t . Többen óvták a tisztalelkű és becsületes Rákóczit a csalfa f r a n c i a ígéretektől: de hitét nem lehetett megingatni József király is m i n d e n t megkísérelt, hogy Rákóczit megnyerje, m i n d e n t h a j l a n d ó volt neki megadni, csak E r délyt nem! — Ezen s z a k a d t a k meg a tárgyalások. F r a n c i a segély pedig az Ígérgetések ellenére sohasem érkezett. A felkelés l a s s a n haldokolva enyészett és 8 év után a végkimerülés és békevágy vetett annak véget. Erdélyt pedig a császár h a d e r e j e h a t a l m á b a kerítette. Története itt beleolvadt a birodalom történetébe. III. K á r o l y , Mária Terézia, II. József uralma a l a t t
23 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
nincsen többé f e j e d e l e m Erdélyben. A király a P r a g m a t i c a sanctio létesülése óta örökli az országot, melynek bizonyos nagyon szűkre szabott jogai meghagyattak. 1763-ban Mária Terézia e l r e n d e l t e a szélbeli milicia sorozását Csikban. A székelyek n e m voltak h a j l a n d ó k beállani és a hegyekbe menekültek. A dolognak az ismert mádéfalvi k a t a s z t r ó f a lett a vége, mikoris a magyargyűlölő császári parancsnokok összelövették a békésen alvó falut és lekaszabolták népét. Sok székely kivándorolt Bukovinába és 1775-ben öszszetelepülve Istensegíts-et, F o g a d j i s t e n - t alapították. M a j d II. József, a kalapos király közelükbe székelyeket telepítve, József-, Hadik- és A n d r á s f a l v á t alapította. A határőrséget azután szép szóval békésen megszervezték. M á r i a Terézia az 1765. november 2-i ünnepélyes oklevélben E r d é l y t nagyfejedelemséggé emelte, úgy látszik azért, hogy végleg elkülönítse Magyarországtól, de gróf Bethlen Gábor kancellárnak sikerült a Kaunitz herceg által fogalmazott javaslatból töröltetnie Erdély t e l j e s és minden országtól való függetlenségének szembeötlő hangsúlyozását. Viszont Kaunitz visszautasította azt a javaslatot, hogy Erdély címerébe a kettőskereszt vétessék fel. Szerinte ez túlságosan kidomborítaná a m a g y a r kapcsolatokat. Az oláhok mind többen vándoroltak be, annyira, hogy még a bécsi udvar is erélyesen, de eredménytelenül tiltakozott ez ellen a p o r t á n á l . A kalapos király E r d é l y régi jogait mind törölte és ú j intézkedésekkel kísérelte meg a Gesammt-monarchie szilárd létrehozatalát. A Hóra-féle l á z a d á s megmutatta, hogy r e f o r m j a i E r d é l y viszonyaihoz semmiképpen sem illettek. Szomorú, de jellemző jelenség volt, hogy az osztrák parancsnokok a rabló, gyilkoló oláh fölkelőkkel szemben nem léptek fel kellő eréllyel, míg végre K r a y alezredes székely népfelkelőivel leverte a l á z a d á s t . Ez azonban csak jelenség volt, mely az oláhok idegen lelkületére baljóslatú f é n y t vetett. A z 1790. december 12-én összegyűlt erdélyi rendek gyengeségük t u d a t á b a n a magyar országgyűléssel összhangban sürgették az egyesülést az anyaországgal, de nem lehetett megvalósítani. Később azonban lelkileg mégis meg-
24
A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
történt, nem fegyveres h a t a l o m , hanem a nemzeti érzés f o r r ó tavasza teremtette meg. Még a nyelvművelő t á r s a s á g létesítésére is, a magyar nemzeti felbuzdulásokat mindig gyanakvó figyelemmel kísérő és elnyomó bécsi h a t a l o m kimondotta a tilalmat. II. Lipót és I. Ferenc u r a l k o d á s a alatt a jövőbe tekintő Wesselényi Miklós báró tevékenysége világít elő Erdély szempontjából. Ö szívós e r é l l y e l lépett fel a két ország politikai egyesülése mellett. A rendek kimerült lelkülete m i n d e n ú j í t á s t visszautasított, így Wesselényi hazafias lángoló szavai is csak a p u s z t á b a n hangzottak el. A politikai egyesülés oly fontos t e r v e a rendek lanyhaságán h a j ó törést szenvedett. Magyarország az 1848-i törvénybe i k t a t v a az egyesülést, Erdélyt h á l á s a n magához ölelte. Kolozsvárott Kem é n y báró az ,,egybeolvadás"-t hirdette és az országgyűlés az uniót nagy lelkesedéssel kimondotta. E r d é l y egyesült Magyarországgal. Habár Bécs 1690-ig mindig hirdette E r d é l y és Magyarország egyesítésének föltétlen szükségét, m i k o r azután ez lehetővé vált, é p p e n Bécs volt az, mely a magyarság megerősödésétől t a r t v a , a híres „divide et i m p e r a " elvét alkalmazva másfél századon át erőszakkal megakadályozta a tényleges egyesülést és f e n n t a r t o t t a a h a t á r t Erdély és Magyarország között. Nézetem szerint n a g y r é s z t Erdélynek köszönhetjük, hogy a török á l t a l pár m e g y é r e zsugorodott Magyarországot nem olvasztotta be jelentéktelen provinciaként a bécsi hatalom. Az 1849. március 4-i birodalmi a l k o t m á n y E r d é l y t ú j r a elszakította Magyarországtól és az o s z t r á k tartományok közé sorolta. Erdély a világosi fegyverletétel után is még tíz évig a birodalmi k o r m á n y német n y e l v ű vezetése és súlyos, elviselhetetlen i g á j a alatt sínylődött. A z oláhok a l j a s vérengzése, az osztrák hallgatólagos beleegyezésével a f o r r a d a l o m és szabadságharcok alatt, vadállatias kínzásokkal irtotta a magyarok a p r a j á t - n a g y j á t . Az osztrák m a g a s a b b parancsnokok az o l á h és szerb l á z a d á s n a k élére álltak. Puchner, a hű öreg c s á s z á r i katona — Szekfű szerint — maga is borzadva n é z t e az oláhok dühöngését. E r d é l y egész középső, déli, nyugati vidékein ú j r a föltám a d t a Hóra-világ szörnyűségeivel, gyujtogatásaival, véd-
25 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
telen családok, aggok, nők, gyermekek tömeges mészárlásával. J a n k u és Axentye, valamint az oláh komité fegyveres tömegei a m a g y a r f a l v a k a t a lefegyverzés ürügye a l a t t rohanták meg, e g y m á s t érték a véres események, a fölégetett városok lakosságát halomra gyilkolták — egyszóval vadállatokként g a r á z d á l k o d t a k . . . Nem hiába hoszszú idő óta mérges kígyót melengettünk keblünkön. Az 1865-ben a m a g y a r országgyűléssel egyidőben összehívott kolozsvári országgyűlésen hosszú idő után végre ismét szóhoz jutott a m a g y a r közvélemény, mely egyhangúan követelte az eltörölt unió helyreállítását. 1867-ben u t o l j á r a ült össze az erdélyi országgyűlés és a király szentesítette E r d é l y egyesülését Magyarországgal. *
Erdély folytonos belső háborúk, forradalmak, véres lázadások, öldöklő bosszú és gyilkosságok, betörő ellenséges hordák és b a r b á r seregek rettenetes dúlásainak vérázt a t t a szomorú színtere volt egész történetének t a r t a m a alatt. H a netán a fölületes tanulmányozóban azt a benyomást keltheti, hogy külön u t a k o n járva Magyarország k á r á r a volt és fejedelmei a különállás idejében csak önző célokat szolgáltak, a komoly k u t a t ó egészen más képet nyer. Erdély a legsúlyosabb megpróbáltatások idején, mikor több tábor küzdött egyrhás ellen— bizony nem egyszer a fejedelemség elnyeréséért elég önzőén, — vagy külellenség bitorolta és dúlta földjét, falvait és városait, vagy mikor önálló fejedelemség volt, sohasem lett hűtlen az egységes Magyarország és m a g y a r s á g eszméjéhez, mely a legtöbb fejedelemnek alap- és vezérelve volt és m a r a d t . E r d é l y sokszor a m a g y a r léleknek mentsvára volt és a siralmas t a t á r vagy török rabság idején a m a g y a r felt á m a d á s n a k főpillére m a r a d t . A szomorú végű szabadságharc után az abszolutizmus nehezen elviselhető k o r s z a k a letűntével az 1867-es kiegyezés végre ú j r a meghozta Magyarországnak virágot f a k a s z t ó tavaszát. I. Ferenc József m e g k o r o n á z t a t á s a után M a g y a r o r szág és vele Erdély békés fölvirágzása következett. Voltak ugyan kisebb súrlódások, — politika azonban súrl ó d á s nélkül nincs — F e r e n c József u r a l k o d á s á n a k következő 46 esztendeje M a g y a r o r s z á g egyik boldog fényk o r a volt.
26
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
U t á n a annál szörnyűbb esztendők sorozatát küldte ránk M a g y a r o r s z á g n a k oly g y a k r a n mostoha sorsa. Nagyszerű volt az egységes nemzet megmozdulása, mikor királyunk fegyverbe hívta a fenyegető veszély miatt hazánk fiait. A z u t á n jött a négy évnél tovább t a r t ó világháború, mely elképzelhetetlen megpróbáltatások végtelen sorozatát rótta a magyarra. 600.00U hősi halott, t e m é r d e k sok rokkant, özvegy és á r v a és ráadásul Trianon! Igen sok e s e t b e n magam is s z e m t a n ú j a voltam Erdély fiai vitéz küzdelmének, a dicső székelyek ragyogó hősiességének, m e l y minden ellenfelét fölényesen leteperte és a legkétségbeejtőbb helyzetekben is emberfölötti önfeláldozással, csodaszámbamenő győzelmeket aratott. Minden ellenfelénél tiszteletet szerzett a magyar névnek! És mégis, sötétlelkű f o r r a d a l m á r o k , hazát nem ismerő árulók pokoli ügyességgel belülről bontották meg a rendet és a messze ellenséges földön álló hős sereget szélnek eresztették, hazakergették s a hazát sírba döntötték. És Erdélybe a legyőzöttek, mint diadalittas győzők vonultak be. Bámulattal, h á l á s szeretettel és jobb jövőbe vetett törhetetlen hittel, de szorongó szívvel és béklyóba vert kezekkel néztük a fegyvertelen erdélyi m a g y a r s á g csendes halálos küzdelmét az elnyomók lelketölő gyötrelmes irtó m u n k á j a ellen. Külső erőszak szakította el tőlünk Erdélyt, külső d ö n t é s adta vissza egy részét. E r d é l y sorsát egész történetén végig, külső, nagyerejű h a t a l m a k vitték dűlőre! — A jövőre nézve gondoskodnunk kell arról, hogy s a j á t erőnkből t a r t s u k meg azt, ami ezer év óta a mienk és hozzuk vissza azt, ami m i n k e t jogosan megillet! Most pedig m i d ő n a M i n d e n h a t ó kegyelme visszaadta n e k ü n k Erdélynek közel felerészét s az visszakapcsolódott az ősi anyaországhoz, köszöntöm A k a d é m i á n k nevében E r délyt, drága védencemet, m e l y é r t lefolyt küzdelmeinket a világháborúban t ö b b mint egy évig győztesen vezethetni életem legbüszkébb emléke. M o n d j u n k t é r d e n állva f o r r ó köszönetet az Istennek és k é r j ü k igazságos ítéletének további tökéletes végreh a j t á s á t . — G o n d o l j u n k mélységes hálával mindazokra, akj,k e nagy f o r d u l a t o t elősegítették és lehetővé tették! Öleljük szentistváni eszméktől áthatva szívünkhöz E r d é l y visszatért megyéit, sokat szenvedett hős lakosságát. K ü l d -
27 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
j ü n k törhetetlen ragaszkodással üdvözletet o d a á t m a r a d t testvéreinknek azzal az üzenettel, hogy van megdönthetetlen igazság, melynek győznie kell. Fogadjuk meg szentül, hogy megbonthatatlan egységbe olvadva méltók leszünk a Mindenható eddigi és további kegyelmére. Ezzel A k a d é m i á n k 101. ünnepi közülését megnyitom. b) Főtitkári jelentés. Előterjesztette VOINOVICH GÉZA főtitkár.
Keleti bűvészek tudnak olyan varázslatot, hogy a m a r k u k b a fogott mag percek alatt kihajt, felnő, virul. Hasonló bűvészeire volna szükség ahhoz, hogy az A k a d é m i a egy évi munkásságát néhány perc' alatt ismertetni lehessen. Nem részletezhetem az A k a d é m i a üléseinek tárgyait, melyek a tudomány minden á g á r a k i t e r j e d t e k s melyeknek a nemzetközi tudománnyal kapcsolatos szakairól örömmel lehet megállapítani, hogy azok h a m a r átmennek a külföldi tudományba. Kiadványaink során fenntartottuk régi folyóiratainkat, habár a papírszűke által megszabott terjedelemben. Üj kiadványaink köréből r á m u t a t h a t u n k Gombocz Zoltán összegyűjtött nyelvtudományi munkáinak II. kötetére, Klemm Antal Történeti mondattanára.. A görög bukolikusok ú j fordítására; a történeti osztály köréből egy nagy tudományos és nemzeti érdekű műre, mely a szent korona-eszme történeté ről szól, szerzője E c k h a r t F e r e n c r. tag. Üj munkákat a d o t t közre a Filozófiai és Jogtudományi Bizottság is. A természettudományok terén Szabó Zoltántól a Cephalaria genus monográfiája jelent meg s Dudich A n d o r 1. tagnak két társával együtt készített m ű v e Bars vármegye pókszabású faunájáról, továbbá F i l a r s z k y N á n d o r t. tag m u n k á j a a Chara-félékről. A nagy örökhagyó gróf Vigyázó Sándorné, báró Podmaniczky Zsuzsanna végrendeleti rendelkezése szerint a d j a ki A k a d é m i á n k a Podmaniczky-család oklevéltárát, melyből immár a II. kötet jelent meg Lukinich Imre gondos szerkesztésében. A Podmaniczkyak nem vittek országra szóló szerepet, de részt vettek a mozgalmakban s okieve-
28
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
leik érdekes a d a l é k a kor r a j z á h o z . E kiadással kegyeletes h á l á j á t rója le az Akadémia. A nagyközönséghez is szóló könyvkiadóvállalatban h á r o m ú j m u n k a jelenik meg a közelebbi napokban. Egyik Szinnyei F e r e n c Novellaés regényirodalmunk a Bachkorszakban c. művének II. kötete; e mű egészében is a s z e r z ő egy régebbi nagy művének az idők során haladó további folytatása. A másik: Gyulai Pál életrajzának II. kötete, P a p p F e r e n c jeles műve, mellyel a kitűnő költő, író és kritikus küzdelmekben és tanulságokban gazdag életének r a j z a befejeződik. A h a r m a d i k : György L a j o s kolozsvári egyetemi tanárnak A magyar regény előzményeiről szóló, új kutatásokon és ú j adalékokon alapuló műve. Megjelenik továbbá báró Eötvös József néhai nagy elnökünktől egy kötetre menő eddig ismeretlen feljegyzés: Naplójegyzetek és gondolatok, Lukinich Imre szerkesztésében és t á j é k o z t a t ó bevezető tanulmányával. Ez eszmegazd a g kötet k i a d á s a díszére válik A k a d é m i á n k könyvsorozat á n a k . — Teleszky J á n o s néhai ig. tagnak egy nagy közgazdasági műve m a r a d t kéziratban, melyben egy élet tapasztalatai és a világháború gazdasági tanulságai vannak lefektetve, s m e l y ezért a külföld érdeklődését is fel fogja kelteni; ez a könyv is s a j t ó a l a t t van. Megemlítem, hogy az A k a d é m i a a világháború szerencsétlen trianoni befejezése óta megjelent kiadványaiból E r d é l y eddig visszacsatolt részén a nagyobb könyvtárakn a k mindent, a kisebbeknek a céljaiknak megfelelő kiadványokból sokat megküldött, összesen százharmincezer pengő értékben. Az A k a d é m i a m u n k a k ö r e egyre szélesebb. Egyes elszakított területek, kivált E r d é l y visszatérésével kibővültek azok a feladatok, amelyek művészettörténeti k u t a t á s r a várn a k s nem c s u p á n kulturális, hanem nemzeti szempontból is rendkívül fontosak. E z é r t szükségesnek látszott egy ú j , művészettörténeti bizottság megalakítása, m e r t ezek a kutatások eddig az Archeológiai Bizottság körében és Értesítőjében t a l á l t a k helyet; azonban az archeológiai k u t a t á s o k is e r ő s e n fellendültek, nagy e r e d m é n y e k r e mut a t h a t n a k rá, m i n t az esztergomi ásatások, s az Értesítőből lassanként kiszorult a művészettörténet. A n n á l inkább, m e r t mindkét t é r e n jeles és buzgó i f j ú g á r d a nőtt fel. E z é r t alakította meg az A k a d é m i a a Művészettörténeti Bi-
29 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
zottságot, a II. osztály kebelében, mert e kutatások a történelemmel kapcsolatosak. A bővült f e l a d a t k ö r s a n é p e k versenye, mely fokozott m u n k á r a serkent, arra s a r k a l l j a az elnökséget, hogy a gróf Vigyázó-féle nagy örökséget lehetőleg gyümölcsözőbbé téve, minél több módot a d j o n gazdagabb tudományos munk á s s á g kifejtésére. Évek g o n d j a után most jutottunk volna e lehetőség küszöbére; de az árvíz és a belvizek puszt í t á s a i megcsonkítják az A k a d é m i a bevételeit s késleltetik a nagyobb munkásságot, bár remélhetőleg nem h o s s z ú időre. Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy tudom á n y o s munkánk eddigi lehetőségét sikerült a folyó évre is biztosítani. A tudományos munkásságot segítik elő az A k a d é m i a j u t a l m a i szintén. A Nagyjutalom ez idén esztétikai, irod a l o m - és művészettörténeti m ű v e t illetett; e r r e a kiküld ö t t bizottság Szinnyei F e r e n c r. tagnak Novellaés regényirodalmunk a Bach-korszakban című művét hozta javaslatba, mihez az A k a d é m i a h o z z á j á r u l t ; a MarczibányimellékjutalommaX Lyka K á r o l y művészeti író Magyar művészet 1800—1850 című művét tüntette ki, megkoszorúzva ezzel egész munkásságát. A Vojnits-érem komoly é r t é k ű és nagyhatású színmű elismeréséül szolgál; ilyennek Bókay J á n o s Feleség című színművét találta a bizottság. A Sámuel—Kälber-jutalmat Végh József nyerte. A Weiss Fülöp-jutalom az utóbbi öt évben nyomtatásb a n megjelent szépirodalmi m ű j u t a l m a z á s á r a szolgált. A b í r á l ó bizottság a jutalomra Babits Mihály összes költeményeimé k i a d á s á t érdemesítette, mit a nagygyűlés helyben hagyott. A Wellisch-jutalmat képzőművészeti tárgyú m ű é r t Gerevich Tibor r. tagnak n y ú j t j a az Akadémia. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat á l t a l Berzeviczy Albert emlékére tett nagy jutalom az idén a t ö r t é n e t t u d o m á n y és közgazdaság körébe tartozó, a megelőző három évben megjelent kiváló műre esett. A legérdemesebb művet a bíráló bizottság Mályusz Elemérnek A magyar társadalom a Hunyadiak korában című munkáj á b a n találta meg. A Kónyi Manó emlékezetét fenntartó alapítvány k a m a t a három év legjelesebb publicisztikai, legújabbkori tör-
30
A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
iéneti m u n k á j á t illette. Ez a koszorú mindkét jogon Komis G y u l á n a k A magyar politika hősei című művét díszíti. A Kereskedelmi és I p a r k a m a r a Horthy Miklós-jutalmával Kislégi Nagy Dénes Híres kereskedők című munk á j á t tüntette ki a bizottság. A Serbán János-jutalom, a mezőgazdaság és közgazdaság körébe vágó tudományos műnek kitüntetése, báró Malcomes Béla Magyar ipargazdaság című müvének jutott. B u d a p e s t székesfőváros M á t y á s királyról és koráról szóló müvet kívánt jutalmazni. Ezt Gyalókay J e n ő Mátyás, a hadszervező és hadvezér című műve érdemelte ki. A III. osztály a Kornfeld-jutalommal kémiai művet jutalmazott és pedig Gróh Gyula A vérSzérum fehérjéire vonatkozó kutatások című művét. Az együttesen kezelt adományokból kitűzött jutalomra nem érkezett pályamű. А Сhorin-jutalom ez idén nem adatik ki, viszont Milh o f f e r S á n d o r A világ búzatermelése és áralakulása c. művének, mely ezen p á l y á z a t r a beküldetett, a bizottság javasl a t á r a a Pesti M a g y a r Kereskedelmi Bank Széchenyi-alapítványából 1000 pengő jutalmat kívánt kiadatni. A jutalmak terén örvendetes gyarapodás történt. A kormányzó úr Ö Főméltósága k o r m á n y z a t á n a k húsz éves f o r d u l ó j a megünneplésére a Lipótvárosi Casino által létesített, ez évben először kiadott j u t a l m a t P a t t a n t y ú s Ábrah á m Géza műegyetemi tanár n y e r t e el. A néhai Kőrőssy Flóra úrnő által tett alapítvány k a m a t a i t ez idén adhattuk ki először nemzeti érzésű szépirodalmi műnek. E r r e a bizottság Makkai S á n d o r n a k Mi Ernyeiek című két kötetes regényét találta érdemesnek, amelv főkép k o r r a j z tekintetében kiváló. Az A k a d é m i a részben a közoktatásügyi miniszter úr adományából, részben pedig s a j á t j á b ó l hat kiváló tanító m u n k á j á t tüntette ki. K ö n y v j u t a l o m b a n részesített nyelvészeti és történeti kiadványaiból 8 egyetemi hallgatót; néhai K a á n Károly 1. tag könyvadományából 9 főiskolai hallgatót; Vikár Béla 1. tag adományából — a Kalevala ford í t á s á b ó l — négy egyetemi hallgatót. ö r ö m m e l jelentem egyik á l l a n d ó p á l y a d í j u n k nagy emelkedését. B u d a p e s t székesfőváros régebb idő óta évenk é n t j u t a l m a t tűz ki A k a d é m i á n k n á l valamely, a székesfőváros történetével kapcsolatos p á l y a k é r d é s r e . E jutalmat a főváros vezetősége most az eddigi összegnek tízszeresére emelte oly módon, hogy 2.000 pengő pályadíjul tűzetik
31 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
ki, 6.000 pengő pedig a p á l y a d í j a t n y e r t mű k i a d á s á r a fordítandó, ami lehetővé teszi a jutalmazott műnek kia d á s á t is. Tekintettel gróf Széchenyi István születésének százötvenedik évfordulójára, a székesfőváros intéző köreivel egyetértve, az Akadémia ez idén e j u t a l m a t oly m ű r e í r j a ki, mely Széchenyi h a t á s á t vizsgálja Budapest f e j l ő désére. A k i a d á s r a fordítható összegen pedig Rados J e n ő és Z á d o r A n n a p á l y a n y e r t e s művét a d j a ki, melynek t á r g y a : A neoklasszicizmus építészete Magyarországon. E nagyjelentőségű kulturális cselekedetért e helyen is kifejezem a főváros intéző köreinek A k a d é m i á n k h á l á s köszönetét. *
A lefolyt évben különösen sok á r n y é k o t borított r e á n k a halál fekete angyalának s z á r n y a . M i n t h a a Via A p p i á n járnánk, lépten-nyomon sírok m a r a d n a k el mellettünk. Elt ű n t sorainkból Vári Rezső, a klasszikus filológia buzgó munkása, Grosschmid Lajos matematikus, Kerpely Kálmán, a gazdasági növénytan kiváló munkása, Császár Elemér t. tag, az irodalomtörténetírás buzgó művelője, a magyar regény és a m a g y a r irodalmi kritika történetének írója. Másik h a l o t t j a az irodalomtörténetírásnak Pintér Jenő, aki T o l d y F e r e n c óta először foglalta össze a m a g y a r irodalom egész történetét óriási m u n k á j á b a n . Toldy F e r e n c jeligéje lelkesítette: ,,A mult hatalmunk egyik eleme". Lelkesen vett r é s z t nyelvművelő bizottságunk m u n k á j á b a n , m e l y az iskolában és azon keresztül a családokban, sőt az egész társadalomban is megtermette gyümölcsét. Követték e sort az e m lékké válás ú t j á n Preisz Hugó bakteriológus, Rozlozsnik Pál, a geológia tudósa, Finkey József, aki a szén- és ércelőkészítés t e r é n úttörő munkásságot végzett. Károlyi Árpád, a nagy történetíró, egyformán n a g y volt k u t a t ó nak és írónak; magas korában is folyvást kitűnő m u n k á k kal a j á n d é k o z t a meg történeti irodalmunkat. Követte őt a halálba a történetírás k é í másik m u n k á s a : Marczali Henrik, a m a g y a r és a világtörténet százkezű írója, és Barabás Samu, ki a megszállás i d e j e alatt ment haza Erdélybe, hogy Székely Oklevéltárát teljessé tegye és kiadhassa. A jogtudomány köréből elvesztettük Menyhárth Gáspárt, a m a g y a r m a g á n j o g kiváló művelőjét, és Staud Lajost, aki inkább a gyakorlati igazságszolgáltatás t e r é n szerzett n a g y érdemet, mint a kúria tanácselnöke, de jeles munkása volt jogi irodalmunknak is. Horváth Henrik műtörténész c s a k
32
A M. Tud. Akadémia
101.
nagygyűlése
egy évig lehetett tagja A k a d é m i á n k n a k . Csűry Bálintban kiváló nyelvészt, a rokon nyelvek b ú v á r á t vesztette el az A k a d é m i a . Thirring Gusztáv statisztikai vizsgálatai a magyar népmozgalmakra és a kivándorlásra irányultak; hivatalánál fogva később f ő k é p Budapest statisztikusa volt, nemzeti szempontból nagy szolgálatot t e t t a II. József császár korabeli népszámlálás adatainak feldolgozásával, a végeken a m a g y a r f a j ősrégi birtoklását igazolva. Verebély Tiborban országoshírű mesterét gyászolja az orvostudomány, aki a világháború idején az idegrendszer háborús sérüléseivel foglalkozott behatóan. Gondja volt az orvosképzésre s nagy finomsággal vizsgálta az orvos t á r s a dalmi felelősségét és az orvos m u n k á j á n a k lelki a l a p j a i t . — Végül egy nagy halott ú j sírja e l ő t t kell tisztességet tennünk. Gróf Teleki Pál a f ö l d r a j z t u d o m á n y n a k m á r 32 éves k o r á b a n európai h í r ű tudósa volt. A k a d é m i á n k b a n először a II. osztály, utóbb a III. osztály választotta t a g j a i közé, ami m u n k á s s á g á n a k rendkívüli sokoldalúságát mut a t j a . Különös gonddal foglalkozott a gazdasági f ö l d r a j z zal, nemzetünk érdekében. A k a d é m i á n k felolvasó ülésein ritkán vett részt, visszatartotta attól egyrészt a s a j á t tudományába való nagy elmerülés, m á s r é s z t később sok gonddal j á r ó többszöri minisztersége. De ha az A k a d é m i a valamely kérelemmel f o r d u l t hozzá, mindig kész volt azt teljesíteni. Szerbiának a világháborúban történt megszállása idején szószólója volt a s z e r b területek tudományos vizsgálatának, Balkán-bizottságot is a l a p í t o t t az A k a d é m i a kebelében és annak elnöke volt. Megrendítő halála nagy díszétől fosztotta meg az Akadémiát, de ő nem nagy halottunk, h a n e m élő nagy p é l d á n k . *
Az élet örök törvénye az örök megújulás. A kidőlt fák helyén ú j s a r j a d é k nő, a kidőlt emberek helyén ú j nemzedék. Megritkult sorait az A k a d é m i a új tagokkal pótolta. Az I. osztály tiszteleti taggá választotta Petrovics Elek kitűnő művészeti írót; rendes t a g g á Pais Dezső kiváló nyelvészt és Kék y Lajost, a jeles irodalomtörténeti írót, Irodalomtörténeti Bizottságunk e l ő a d ó j á t . A II. osztály tiszteleti taggá Kornis Gyula osztályelnököt, a nagynevű filozófust és pedagógust s kitűnő kultúrpolitikust; levelező taggá Boér Eleket a közgazdasági
33 A M. Tud.
Akadémia
101.
nagygyűlése
tudomány művelői köréből; Gr atz Gusztáv volt pénzügy- és külügyminisztert, a kitűnő közírót; a t ö r t é n e t i alosztály r e n d e s tagjává Mályusz Elemért, a jeles forráskutatót, aki ú j szempontokkal világította meg a mult századok népi problémáit, és Szekfű Gyulát, a magyar n e m z e t története ú j a b b századainak sokban ú j szempontú összefoglalóját, nagyhatású történetpolitikust; levelező taggá Biró Vencel történészt, kolozsvári egyetemi tanárt, Szabó István orsz. levéltárnokot, Szilágyi Lorándot, nagyjelentőségű kormányzat-történeti t á r g y ú dolgozataiért. A Matematikai és Természettudományi Osztály rendes taggá választotta Rohringer Sándort, a vízépítéstan mesterét, és Herzog Ferencet, a belgyógyászati klinika igazg a t ó j á t ; Szabó Zoltán egyet, t a n á r t , a n ö v é n y t a n nagyszorgalmú és kiváló művelőjét, Wellmann Oszkárt, aki rendkívüli tudományos munkássága mellett a gyakorlatban is igen eredményes m u n k á t fejt ki állattenyésztésünk javítása t e r é n ; levelező taggá Fekete Jenőt, a Báró Eötvös LórándGeofizikai Intézet vezetőjét, Romwalter Alfrédet és Schulek Elemért, a kémia különböző t e r e i n végzett m u n k á s s á g á é r t ; Fekete Zoltánt, akinek a m a g y a r erdőgazdaság tartozik sok hálával, Mócsy Jánost, az állatorvosi belorvostan és Tokody Lászlót, az ásvány- és kristálytan buzgó munkását. A tudomány fenntartását és fejlesztését így új kezek veszik át, folytatva az A k a d é m i a m u n k á j á t . A Via Appián a sírok között piniák n ő n e k s minden tavasszal kizöldül a fű. A z egyesek h a l á l a fölött h a l h a t a t l a n u l él az Akadémia.
c) Ravasz
László
ig. és t. t. e l ő a d á s a :
Erdély szelleme. (Megjelenik a B u d a p e s t i Szemlében.)
d) Kolosváry
Bálint
r. t. e l ő a d á s a :
A jogélet szellemisége erdélyi vonatkozásokban. (Megjelenik a B u d a p e s t i Szemlében.)
Akadémiai Értesítő.
3
34
Jelentések
a
pályázatokról
III.
Jelentések a pályázatokról. a ) Jelentés az 1941, évi Nagyjutalomról és a Marczíbányí-mellékjutalomróL Az Akadémia Nagyjutalma és a Marczibányi-mellékjutalom ez alkalommal az 1932—1940. éveket magában foglaló évkor legkiemelkedőbb esztétikai, irodalom- vagy művészettörténeti munka jutalmazására szolgál. Az előbbi kilenc évről szóló bizottsági jelentés ezen a munkaterületen bizonyos egységes szellem jelentkezését emelte ki: az előbbi korok anyaggyüjtő, részletekbe merülő, pozitivista irányával szemben a mi korunknak inkább az összefoglalásra, szintézisre való törekvését. Ennek az időszaknak másik ilyen jellemző vonásául a mi korunknak filozófiai elmélyedéséből következő módszerességre való törekvését állapította meg. Gazdag és értékes termés az, amely fölött szemlét kellett tartania a nagyjutaimi bizottságnak. Mindenekelőtt örvendetes jelenségül állapította meg, hogy befejezésre jutott egypár olyan nagyjelentőségű alkotás, melyek még csak folyamatban voltak az előző évkörben s melyeknek elkészültéhez az imént említett bizottsági jelentés nagy reményeket fűzött. Sikerült befejezésre juttatnia időközben elhúnyt kitűnő társunknak, a fáradhatatlan szorgalmú Pintér Jenőnek monumentális művét: hét kötetes nagy irodalomtörténeti rendszerezését. Koronája ez az ő évtizedeken át kifejtett odaadó és nagyszabású munkásságának s hosszú ideig nélkülözhetetlen segítsége minden irodalomtörténeti munkának. Befejezésre jutott Voinovich Gézának nagy Arany-életrajza is. Ez a tény jogosan töltötte el a nagyon becses mű szerzőjét a célhoz érkezettségnek, tudományosságunkat pedig egy régen várt, nélkülözhetetlen alapvető munka befejezettségének összhangzatos érzésével. Akadémiánk mind a két nagy mű iránt jelentőségükhöz méltó módon kifejezést adott már elismerésének. Pintér Jenő nagy művének négy első kötetét a mult ciklus Nagyjutalmával koszorúzta, Voinovich Gézáét a Magyar Általános Kőszénbánya Berzeviczy Albert-alapítványának jutalomdíjával tüntette ki.
Jelentések
a
pályázatokról
35
Van még két esélyes jelöltje a Nagyjutalomnak, akik azonban már részesültek hasonló elismerésben Akadémiánk részéről. Az egyik Horváth János, A magyar irodalmi műveltség megoszlása (1935) című könyvével, amely iránt a Berzeviczy Albert-jutalomdíjnak első ízben történt odaítélésével fejezte ki méltó elismerését az Akadémia. Nagy elismeréssel szólott ugyanezen alkalommal a kitűnő szerző egyetemi előadásai egy részének, a XIX. század elejének néhány magyar írójáról szóló előadásainak közrebocsátásáról. így jogosan emelte ki bennük az alaposság és lelkiismeretesség mellett a tanulmány szokatlan mélységét s az invenciónak az észjárás eredetiségével és az ítélő erő biztosságával párosult, gazdagon buzgó erét. Ez a két könyv is kétségtelenül legértékesebb termékei közé tartozik ennek az évkörnek. A mult alkalommal a Marczibányí-mellékjutalmat Papp Ferenc Kemény Zsigmond ja nyerte. Ebben az időszakban Papp Ferencnek Gyulai Pálról a hivatottságnak, lelkiismeretes alaposságnak és kegyeletnek ugyanazzal a kivételes mértékével írt müvének első kötete látott napvilágot, amely a nagy kritikus életét születésétől 1862. júniusig tárgyalja, addig az időpontig, amikor Gyulai Kolozsvárt elhagyva véglegesen a fővárosban telepszik le. A legszebb várakozással eltelve reméljük a befejező második kötet gyors megjelenését. Mindezekről a művekről jelentőségüket megillető méltatások szólottak már megjutalmaztatásuk alkalmával. Indokolatlan szószaporítás volna ezeknek az ismétlése ennek a jelentésnek a keretében is. De azért a bizottság megragadja az alkalmat, hogy kifejezést adjon mélységes fájdalmának a lankadatlan szorgalmú Pintér Jenő korai elvesztése fölött, másrészt hangot adjon örömének a fölött, hogy a többi említett jutalmazott friss egészségben s lankadatlan munkakedvvel folytatta tevékenységét s szerzett előbbi koszorúihoz újabb babérágakat. Papp Ferenc Gyulai Pálján kívül is van még egy pár kiemelkedő alkotás, melyeknek a közeljövőtől várt befejező kötete elé indokolt reménnyel és jogos várakozással tekintünk. Az egyik Galamb Sándor könyve: A magyar dráma története 1867-tői 1896-ig. Galamb Bayer József nagyszabású, de a kiegyezés évével lezárt müvének folytatásául a kiegyezéstől a 3*
36
Jelentések
a
pályázatokról
millenniumig terjedő három évtized drámairodalmának megírására vállalkozott, de az eddig megjelent I. kötet csak az 1867—1880 -ig terjedő időszak termését tárgyalja. Alapos felkészültséggel és gondos körültekintéssel írta meg könyvét. Elismerésre méltó buzgalommal és lelkiismeretességgel gyűjtötte össze gazdag anyagát, amely fölött teljesen uralkodik. Nem elszigeteltségükben tárgyalja a drámákat, hanem gondos figyelemmel kíséri színháztörténeti vonatkozásaikat is és ezek közé állítja be a drámai termést. A másik be nem fejezett munka Rédey Tivadarnak A Nemzeti Színház történetéről e fényes múltú intézményünk százados történetének fordulója alkalmából két terjedelmes kötetre tervezett műve, melynek azonban még csak első kötete jelent meg. Nem szakembereknek szól, hanem a müveit nagyközönséghez s minden tekintetben méltó az ünnepi fordulóhoz és a Színház által betöltött nagy nemzeti és művelődési feladathoz. Alapos és mégis könnyen olvasható munka, szerzője előtt nem a külső történet a fontos, hanem inkább a színház életében emlékezetes törekvéseket s egységbe fogó irányokat emeli ki. Elsősorban a színház művészi teljesítménye érdekli, ezért behatóan foglalkozik a műsorral, de nem az egyes előadások kedvéért, hanem mélyebb összefüggések és a fejlődés éreztetésére. Tudatossá teszi olvasói előtt a színház •és drámairodalom kétoldalú kapcsolatát: a magyar drámairodalom jelentőségét a magyar színművészet szempontjából s a Nemzeti Színház szerepét a magyar drámairodalom felvirágoztatásában. Az évkör java termésében ezen a kettőn kívül több munka is foglalkozik a drámával. Régen érzett hiányt pótolt Szász Károly könyve (A magyar dráma története). Hiányzott drámaköltészetünknek teljes és egységes története. Ö a magyar dráma egész történetét felöleli, a XVI. század kezdetleges emlékeitől a Nemzeti Színház megnyitásának százados fordulójáig, 1937. augusztusig. Nem szakembereknek szánta munkáját, hanem a művelt nagyközönségnek. Ebből következett, hogy csak a nagyobb jelentőségű müveket tárgyalja teljességre törekvő módon, a többiekre nézve megelégszik egy-két világosan fogalmazott értékítélettel. A régibb korok termését erősen megrostálta s inkább a nagyközönség érdeklődéséhez
37 Jelentések
a
pályázatokról
közelebb álló újabb kor ismertetésére vetette a fősúlyt. Általában helyes érzékkel választotta ki a nagy anyagból azt, ami számot tarthat a nagyközönség érdeklődésére s érdemes is erre. Kitűnően ismeri az anyagot, adatai pontosak és megbízhatók, csoportosítása, felosztása világos. Egészében nagyon használható áttekintés. Igen rokonszenves hatást kelt tárgyának, a színháznak, az egész könyvből kisugárzó szeretete. Szintén régen érzett hiányt pótol Sebestyén Károly Shakespeare-je is. Hiányzott irodalmunkból a brit költőóriás életéről, koráról és műveiről szóló irodalomnak a nagyközönség számára való összefoglalása. Sebestyén Károly gondos összefoglalást nyújt mindenről, ami Shakespeare-rel kapcsolatos probléma gyanánt merült fel nálunk. De nem elégszik meg mások eredményének közlésével, hanem újat és eredetit is nyújt. Könyvének anyaga három évtizedes tudósi, színibírálói és tanítói munkásságának eredménye. Egész életpályája szakadatlan kapcsolatban volt Shakespeare nevével és költészetével. Tárgyi biztosságával jól áttekinthető szerkezet, érdekkeltő előadás és pompás stílművészeti készség párosult. Könyve azok közé tartozik, amelyekről azt szoktuk mondani, hogy „olvastatják magukat". Az életrajzi művek közül különös figyelmet érdemel Gálos Rezsőnek, irodalomtörténetünk régi buzgó munkásának értékes és érdemes könyve Báró Amadé Lászlóról (Pécs, 1937). Hosszú, fáradságos, igen alapos levéltári kutatások eredményéül igen részletes életrajzát adja a költőnek s találóan értékeli Amadé irodalomtörténeti szerepét és rangját. Nagyon érdekes és érdemes könyv Babits Mihálynak Az európai irodalom története című két kötetes munkája. Voinovich Géza „monumentális alkotásnak, korunk legműveltebb és egyben legeredetibb magyar könyvének" mondotta. Maga Babits úgy nyilatkozik róla előszavában, hogy nem kívánja számba venni mindazt a világirodalmi értéket, amit az emberi szellem három évezred óta magából kitermelt. Úgy mondja, hogy csöpp kedve sincs olyasmiről írni, amit nem ismer közvetlen átélésből s ami nem érdekli. Tudós elmélyedésre sem akart időt engedni magának, hanem úgy adta a világirodalom történetét, ahogyan benne élt, azt kérdezve: mi hatott rá, mi maradt meg lelkében belőle. Igen eredeti alkotás: a világ-
38
Jelentések
a
pályázatokról
irodalom történetét a maga és nem mások gondolataiból összeszerkesztve, eleven, friss, egyénien színezett képben mutatja. Nem kompíláció: minden megállapítása a maga lelkében szűrődött le, a világirodalom remekeinek közvetlen hatására. Mindenről saját ismerete, tulajdon élménye alapján beszél; nincs nála semmi átvétel, kölcsönzés vagy hivatkozás. Célja nem a fejlődés rajza, hanem egyes világirodalmi alkotások jellemzése. Öt a világirodalom remekei csak önmagukban érdeklik. Ehhez képest tagadhatatlanul van benne sok különcség és hiány is, de mindez kiindulásából, alapelvéből folyik. Ennek ellenére is „vonzó olvasmány, — írta róla Császár Elemér is — a világirodalom képeskönyve, melyhez a kísérő szöveget egy szellemes ember és elsőrangú stiliszta írta. Gondolatokban gazdag és gondolatébresztő könyv". Voinovich Géza ezzel dicsérte meg: ,,E mű nem csupán írójának, hanem egész korunknak becsületére válik." Már az előző évkörről írt nagyjutaimi jelentés igen nagy elismeréssel szólt Szinnyei Ferencnek 1925—26-ban megjelent Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig című két kötetes munkájáról. Azóta szerzője megírta ennek a műnek folytatásául Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban című, szintén két vaskos kötetet kitevő munkáját, melynek I. kötete 1939-ben jelent meg; II. kötete is átment az Akadémiának nagyon elismerő bírálatán, nyomatása folyamatban van, úgyhogy megjelenése pár hét alatt bizonyosra vehető s egyes részei folyóiratokban már egyébként is napvilágot láttak. Mint az első részben, úgy itt is, bevezetőül vázlatos művelődéstörténeti háttér gyanánt megrajzolja azt a kulturális környezetet, amelyben íróink éltek s amely sok tekintetben hatással volt alkotó képzeletükre. Megfesti az akkori Pestnek és Budának képét, mint művelődésünk és irodalmunk központját, aztán kiemeli szellemi életünknek néhány fontosabb mozzanatát, majd ismerteti azokat a politikai és szépirodalmi lapokat, folyóiratokat, zsebkönyveket, albumokat és más időszaki vállalatokat, novella- és regénytárakat, melyekben megjelentek elbeszéléseink. Ezek után tér át szorosabb értelemben vett tárgyára s itt is mintegy világirodalmi hátterül ismerteti a romantika, különösebben a francia romantikus regény jellemző sajátságait és hatását regényirodalmunkra s így tér
39 Jelentések
a
pályázatokról
á t a kötet középpontjában álló, Jókairól szóló, a kötetnek csaknem felét kitevő részére. Jókai óriási munkásságának ez a nem is egészen tíz esztendőre terjedő része rendkívül alapos, sokoldalú feldolgozásban tárul elénk. Teljes egészében számot ad Jókainak erről az időszakáról. Nemcsak regényeit, novelláit s önálló köteteit állítja össze, hanem azt is, hogy mit szerkesztett, hová dolgozott. A maga bevallása szerint is tudatában volt annak, hogy dolgozásmódjánál fogva nem valami szórakoztató olvasmányt nyújt, de csak ez az aprólékos összeállítás nyújthat hű képet arról az ezerágú munkáról, melyet Jókai végzett. Alapos méltatását nyújtja Jókai elbeszélő művészetének és hatásának, majd a romantikus történeti elbeszélés tárgyalásával fejezi be a gazdag tartalmú kötetet. „Szinnyei Ferenc neve — egyik méltatója szerint — ma már fogalom: a tudósi lelkiismeretességet jelenti: A közvetlen forrásokból merített ismeretanyag .totális' teljessége tekintetében nemcsak felül nem múlja senki, hanem hozzá fogható is alig van valaki". Egyike legérdemesebb és legcéltudatosabban dolgozó tudósainknak. Harminc év óta foglalkozik novellaés regényirodalmunk rendszeres kutatásával és feldolgozásával. Kezdettől fogva úgy is indult, hogy nemcsak a kiválóbb művekkel foglalkozott, hanem mindent elolvasott. Szükségét látta, hogy a kisebb jelentőségű vagy egészen jelentéktelen dolgozatokat is figyelembe vegye s nem elégedett meg a jól megrostált anyag feldolgozásával. A lehető legnagyobb teljességre törekedett, amennyiben a tárgyalt kornak lehetőleg minden eredeti novelláját és regényét feldolgozta, még a leg jelentéktelenebbeket is. Maga is jól tudta, hogy az általa tárgyalt művek nagy része feledésbe merült, vagy feledésbe fog merülni, de, épen ezért, nem volt hiábavaló munka gondos összegyűjtésük, tüzetesen elemző értékelésük és beosztásuk az irodalomtörténet nagy múzeumába. Meggyőződése szerint nem mondhatott le a részletes tárgyalásról, mert ha csupán végeredményeit adta volna kutatásainak, munkája értéktelenné vált volna a szakember előtt, ki konkrét adatokat és részleteket keres egy nagyobb monográfiában. „Tömérdek új kor jellemző, vagy más tekintetben értékes adat veszett volna kárba. Ne feledjük azt se, hogy még e kor nevesebb
40
Jelentések
a
pályázatokról
íróínak munkássága sem annyira ismeretes ma már, hogy részletes tárgyalásra ne szorulna, a jelentéktelenebbeké pedig még a szakemberek előtt is nagyrészt ismeretlen". De még e mellett az eljárás mellett sem vész el egészen a részletekben. Sikerülten érezteti a fejlődés vonalát azzal, hogy a nagy írói egyéniségeket és alkotásokat kiemeli a kevésbbé jelentősek tömegéből. A tartalmi ismertetéseket tipográfiailag is elkülöníti s ezzel szerényebb helyüket is könynyen kitetszőleg érezteti. Joggal hivatkozik arra, hogy rengeteg időt és munkát fordított az egész anyag felkutatására és áttanulmányozására. A bizottság teljes mértékben méltányolva az írói hivatottságon kívül a lankadatlan szorgalmat is, egyhangúlag Szinnyei Ferenc művét találta a Nagyjutalomra legméltóbbnak. A bizottság gondosan számba vette az évkörnek legkiemelkedőbb esztétikai és művészettörténeti műveit is. E téren is örömmel állapította meg a termésnek gazdagságát is, értékes voltát is. A problémáját hűséges kitartással érlelő munkát méltán megillető elismeréssel emeli ki Mitrovics Gyula nagy esztétikai művének (A műalkotás szemlelete, 1940) megjelenését. Mitrovics Gyula már nagy müvének megjelenése előtt is olyan munkásságot fejtett ki, amelyről Négyesy László ezt írta: „Olyan arányú s a tárgyalt problémák fontosságánál fogva is olyan jelentékeny munkásság az, mely méltó Akadémiánk elismerésére". Az érdemes szerző életének főműve ez, megírásának vágyát ifjúsága óta melengeti szívén s vele egyszersmind esztétikai kultúránknak régen érzett hiányát is óhajtotta pótolni. A nagyközönségnek különösen abban a formában lett volna rá szüksége, hogy ,,helyes szempontokat nyújtson a műalkotások szemléletéhez s ennek megfelelően helyesen látni és nemesen élvezni tanítsa a tárlatokon, múzeumokban, színházban és a hangversenyek dobogói előtt". Több mint félszázaddal ezelőtt jelent meg az utolsó rendszeres esztétikánk, Greguss Ágosté; azóta legfeljebb részletkérdéseket tárgyaló, vagy nagyon szakszerű s elvontan elméleti munkák láttak napvilágot. Ezért lebegett állandóan Mitrovics
41 Jelentések
a
pályázatokról
szeme előtt a tudós becsvágyával együtt ez a közönségnevelő és Irányító célzat is. A könyv első kidolgozását 1914—1922. közt végezte s főbb irányvonalait 1923-ban mutatta be Akadémiánkon. A régi kéziratot később újra elővette s egészen átdolgozta. A könyv rövid ismeretelméleti alapvetés után behatóan tárgyalja az esztétikai megismerést, majd végül magukról az esztétikai érzelmekről szól „mint magasabbrendü emberi mivoltunknak a vallásos érzelmek mellett legigazibb revelációjáról." Könyvét a szerző önmagában is teljes műnek érzi, de még ki akarja egészíteni egy másik könyvvel, mely a szép fajait tárgyalja. Örvendetes gyarapodást mutat ez évkörben zene-esztétikai irodalmunk. Szabolcsi Bence egy terjedelmes, szép könyvben megírta a zene történetéi (1940). Nagy kultúrtörténeti keretbe foglalta bele tárgyát. Könyvének mintegy harmada kollektív zenetörténet, annak a zenei teremtésnek a mult ködébe vesző históriája, amely még nem személyekhez fűződik, hanem korokhoz, sőt földrajzi területekhez. Nagyon érdekkeltően kíséri nyomon aztán azt a folyamatot, amelynek során az európai zene személytelen mivoltából nagy, alkotó egyéniségek által felvirágzik s a nemzeti géniuszok erejével tovább fejlődik. Nemcsak a szakirodalom gazdagodását jelenti, hanem a nagyközönség kultúrájának növelésére is jótékony hatást gyakorol a bizottság által kiemelésre érdemesített több dolgozat is. Mintegy 15 év munkájának eredménye gyanánt megjelent Molnár Antal nagy Zeneesztétikájának I. kötete (1938). A zene-esztétika problémáit tárgyalja Prahács Margit könyve is, mely különösen a modern zenének igen jó összefoglalását nyújtja. A magyar népzene megvilágítása terén két kisebb terjedelmű, de igen jelentős dolgozat is megérdemli a kiemelést: Bartók Béláé (Népzenénk és a szomszéd népek zenéje) s Kodály Zoltáné (A magyar népzenéről), mely a legnagyszerűbb keresztmetszete a magyar népzene kialakulásának. Gazdag termést kellett számba vennie a bizottságnak a művészeti irodalom terén is. Ezen a téren súlyos veszteség is érte irodalmunkat Hekler Antal, Horváth Henrik és Szmrecsányi Miklós elhúnytával. Különösen Hekler Antal korai halála nagy vesztesége egész művészeti kultúránknak.
42
Jelentések
a
pályázatokról
Erre az évkörre főként a nagyközönségnek szánt, népszerűsítő művészettörténete esik s ennek kötetei közül különösen; a befejezésül szánt Magyar művészet története (1935) érdemel különösebb figyelmet. Alapos és gondolkodó fő munkája Horváth Henriktől Budapest művészeti emlékei (1938), míg Szmrecsányi Miklós [Eger művészetéről, 1937) inkább a helytörténet terén szerzett érdemeket, egész szépségében és kedvességében tárva föl a magyar barokknak legjellegzetesebb városát, Egert. Az élőktől is számottevő művek, az alapos forráskutatásnak és gondos rendszerezésnek kiváló termékei jelentek meg. Ilyen elsősorban Gerevich Tibornak Magyarország románkori emlékei (1938) című, mind anyagát, mind szempontjait tekintve becses és sok tekintetben úttörő jelentőségű munkája. Egy vagy más szempontból figyelemreméltó és érdemes nagyobb munkák Genthon Istvántól Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig (1935), Kampis Antaltól Középkori faszobrászat Magyarországon (1940), Ybl Ervintől Lötz Károly és művészete (1938) s Bierbauer Virgiltől A magyar építészet története (1937). Mindezek érdemeinek elismerése mellett is elsősorban egy olyan műre irányult a bizottság figyelme, melynek szerzője egy hosszú élet érdemes munkájával szolgálta művészi kultúránk ügyét; egy olyan műre, mely egy elhanyagolt, csaknem ismeretlen korszakkal ajándékozta meg művészetünk történetét, szerzője pedig rokonszenves szerénységgel elhúzódva, csöndben, csak a munkának élt s nem részesült a megérdemelt elismerésben. Ha Akadémiánk felhasználja ezt az alkalmat, hogy egy hosszú multat és nagyértékű munkásságot koszorújával tüntessen ki, ezzel önmagát is megtiszteli. Lyka Károlynak Magyar művészet 1800—1850 című könyve ez (1940), mely előbb (1921-ben) A táblabíró világ művészete címmel jelent meg s most második, átdolgozott és bővített kiadásban került a közönség kezébe. Nagy dolog ez, hogy nálunk, ahol oly kevés a művészettörténeti könyvek olvasó közönsége, egy ennyire különlegesnek látszó témáról szóló könyv aránylag rövid idő alatt második kiadást érjen. Ez a mű valósággal az ismeretlenségből varázsolja elő a magyar művészet történetének egy küzdelmes és vonzó korát..
43 Jelentések
a
pályázatokról
•amely Lyka Károly fáradhatatlan munkája nélkül talán örökre homályban maradt volna. A XIX. század első fele volt ez, a magyar művészetnek hosszú szunnyadás után életre ébredése. Rendkívül érdekes jelenség volt ez. Hivatását Petrovics Elek abban jelöli meg, hogy megindította a magyar művészeti életet és helyet vívott ki számára a nemzet szellemi életének tényezői között. A század második felére várt aztán az a hivatás, hogy művészetünket a provincializmus szűk köréből európai magaslatra emelje föl s egyszersmind önállóvá tegye. Ilyenformán jelöli meg Lyka Károly is könyvének végén a táblabíró világ művészetének jelentőségét és nehéz misszióját: „Verejtékes és szorgalmas munkával alapokat rakott a jövendő épülete számára, utat nyitott a fejlődésnek és szervesen bele kapcsolta a magyar mívelődésbe a művészetet." Művészetünknek ezzel a fontos korszakával keveset törődtek nálunk. Mintha a vele való foglalkozást nem érezték volna illőnek a tudomány méltóságához. Lyka Károlynak mindenesetre érdeme, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy mennyi a teendő ezen a téren s a munkából is derekasan kivette részét. Évtizedeken át gyűjtötte a XIX. század magyar művészetére vonatkozó adatokat. Az első kiadás előszavában azt írta, hogy mintegy 4000 kötetet és füzetet nézett át az egykorú irodalmi forrásokból. Ez a szám bizonyára még gyarapodott azóta. Igazi úttörő munka volt ez, s az eredmény már anyagának gazdagságánál fogva is elismerést érdemel. Az adatok sokaságából „rendkívül érdekes korképet kerekített ki és a multat megtöltötte az élet melegségével. A történész a toll művészével szövetkezett, az adatok búvára a letűnt korok szellemének intuitív megértőjével fogott össze, hogy feltámassza egy szerény, de az úttörés küzdelmeitől megszentelt korszak vonzó képét", — mondja méltatására Petrovics Elek, Szempontja elsősorban kultúrtörténeti s ezért a csupán művelődéstörténeti adatoknak sokaságát is beleszövi munkájába, de ezt olyan művészi módon teszi, hogy mindig érdekes marad. A táblabíró világ művészete elnevezéssel a biedermeiert helyettesíti, mert ezt nemcsak magyarosabbnak, hanem jellem.zőbbnek is véli s nem egy olyan vonást talál nálunk, amely
44
Jelentések
a
pályázatokról
a biedermeiert jellemző nyárspolgárias világfelfogástól nagyon élénken elüt. Művészetünk XIX. százada mint általános művészettörténeti jelenség is figyelemre méltó. Ilyen rövid idő alatt ilyen rohamos emelkedés szinte példa nélkül áll. Ebből a szempontból elsősorban arra derít világosságot Lyka Károly, hogy miben nyilatkoznak az ébredés első jelei s miképen indul meg művészetünk magyarrá válásának lassú folyamata. Ez a folyamat kapcsolatos egész szellemi életünknek a XIX. század első felében végbement átalakulásával, s könyvünk szerzője nem téveszti szem elől, hogy a képzőművészet a szellemi életnek egyik ága s nem fejlődhetik a többi ágától elszigetelten. Méltán jellemzi könyvünket Szekfű Gyula azzal, hogy „eléggé meg nem becsülhető". Az elmondottak alapján a bizottság mély tisztelettel, egyhangúlag javasolja, hogy az idei Nagyjutalommal méltóztassék Szinnyei Ferencnek Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban című könyvét, a Marczibányi-mellékjutalommal pedig Lyka Károlynak Magyar művészet 1800—1850 című művét kitüntetni. Budapest, 1941. április 16. Voinovich a bizottság
Géza t. t.,
Kéky
elnöke,
Lajos 1. t.,
a bizottság
Zlinszky
előadója,
Aladár r. t.,
Petrovics
Elek 1. t.,
gróf Zichy István a bizottság
1. t.,
tagjai.
b) Jelentés a Kazinczy Gábor és neje Várady-Szabó Anna úrnő alapítványából kiadott jutalomról. Alulírott bizottság a Kazinczy Gábor és neje VáradySzabó Anna úrnő alapítványából kiadható jutalmat, ez alapítvány folyó évi kamatait, Akadémiánk egyéb bevételeibőL
45 Jelentések
a
pályázatokról
400 pengőre kiegészítve, egyhangúlag dr. Thim Józsefnek solja odaítélni.
java-
A bizottságnak 1941. március 10-én tartott üléséből. Balogh
Jenő
ig. és t. t.
a bizottság elnöke,
Lukinich
Imre ig. és r, t.
oszt. titkár, a bizottság e l ő a d ó j a ,
Szinnyei József ig, és r. t. Németh Gyula ig. és r. t., oszt. titkár, Mauritz Béla ig. és r. t., oszt. titkár, a bizottság tagjai.
c) Jelentés a Sámuel—Kölber-jutalom odaítéléséről. A kiküldött bízottság egyhangú határozattal tisztelettel javasolja, méltóztassék az 1940. évi Sámuel—Kölber-jutalmat Végh József kollégiumi tanár ,,A derecskei népnyelv igetövei és igealakjai" című dolgozatának odaítélni. Végh József az új magyar népnyelvkutató mozgalom lelkes megszervezőjének, az időelőtt kidőlt felejthetetlen Csüry Bálint társunknak kiváló neveltje és hűséges munkatársa. Évek sora óta folytat népnyelvi tanulmányokat s már több ízben tanújelét adta szép felkészültségének, kutató hivatottságának. Kitüntetésre ajánlott dolgozata, amely a Csűry-szerkesztette „Magyar Népnyelv" II. kötetében (204—251. 1.), majd a „Dolgozatok a debreceni Tisza István-Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetéből" című sorozat 11. számaként különnyomatban is megjelent, rendkívül szorgalmas helyszíni gyűjtésen alapuló és világos rendszerbe foglalt pompás anyaggyüjtemény. Röviden bemutatja a változatlan tövű igék ragozását is, de voltaképeni érdeklődése a többalakú vagy változó tövű igék bonyolultabb kérdései felé irányul. Gombocz Zoltán jól ismert felosztását követve, sorra veszi a hangzó-nyujtó, -toldó, -vesztő meg a különféle u-tövű igéket és a paradigmák, sőt példamcndatok bőségével szemlélteti a derecskei népnyelv egyes tőtípusainak, valamint igealakjainak rendszerét, haszná-
46
Jelentések
a
pályázatokról
latát, funkcióját. A multidő jelölésére szolgáló öt, illetőleg hét igealak (adott, ada, ad vala, ada vala, adott vala, adott volt, ad a volt) szerepkörének megvilágítása kapcsán stilisztikai kérdéseket is érint a szerző és tanulságosan utal az alakrendszer fokozatos megkopásának, elszegényesedésének útjára-módjára, erre az általános érdekű nyelvi életjelenségre. Anyaga meglepő gazdagságával, föltétlen megbízhatóságával, tárgyszerű rendszerező és józan értelmező erényeivel Végh József monográfiája rászolgált Akadémiánk buzdító kitüntetésére. Budapest, 1941. március 15. Szinnyei József ig. és r. t. a bizottság elnöke,
Zsirai Miklós 1. t. a bizottság előadója,
Melich János ig. és r. t. a bizottság tagja.
d) Jelentés a Weiss Fülöp-alapítvány 1940. évi kamatainak odaítéléséről. A Weiss Fülöp-jutalom odaítélésére kiküldött bizottság úgy határozott, hogy a most esedékes díjat Babits Mihály 1939-ben megjelent Összes Versei című kötetének kiadni javasolja. Babits Mihály a ma magyar költőinek legtiszteltebb vezéralakja. Költői pályájának indulása a század elejére esik, arra a vajúdó korra, amikor a magyar lélek és irodalom forrongása Ady Endrében határozott irányt kapott. Babits, noha lelkének minden sejtje a nemzeti megújulást sóvárogta, a magyar lélek megújhodását a saját lelkének megújításában valósította meg. Ennek szolgálatában kezdett hozzá, tiszteletreméltó tudatossággal, szellemének kiműveléséhez. Kosztolányi Dezsővel való ifjúkori levélváltása megható dokumentuma annak a szinte aszketikus elmélyülésnek, amivel a Nyugat szellemének filozófiai és irodalmi rezdüléseit figyeli,
47 Jelentések
a
pályázatokról
örök-emberi szempontból latolgatja, a saját életprogrammjába beleclvasztgatja. A művészet igazibb világát akarja visszaállítani a magyar költészetben, visszaszerezni a vers szépségének azt a kultuszát, amelyre őt Arany János nyelve és poézise még gyermekkorában ránevelte. A szép nyelvnek és ritmusnak ugyanaz a hódolata él a lelkében, mint amely Kazinczy törekvéseit vezette, a poézis művészi mesterségének ugyanaz a felfedező gyönyöre, mint amit a XVIII. század deákos költőinél tapasztalt. A költői kifejezésnek fület és hangulatot magával ragadó, néha szinte játékos önmagában-gyönyörködése ejti bűvöletébe, új, ,,most talált szavak" fakadnak ajkán, színek villódzó pompája lüktet a szemében, a ritmusnak ősi és ú j hullámain ringatózik a lelke. A hangulatok rezdüléseire ú j érzékenységgel reagáló szíve alig is sejthető érzéshullámokat fog el a szoba, a ház, még inkább a szabad természet titkos életnyilvánulásaiból, lelkének tartalma a megélt és elképzelt élmények hangulatától forr, de úr marad fölötte a kifejezés szépségének ájtatos tisztelete. A Sors a befelé-élésre kényszerítette, saját lelkének remetelakába száműzte; de a magányba behatol a külső életnek újért forrongó zaja, a remeteség ablakát kitárja a vágy, amely költőnket is egy ú j világ megteremtésére sarkalja. Lendületet szeretne belevinni a magyar életbe, melyet — úgy látja — „a sors árja félúton elejtett", s mely most mozdulatlan áll, mint a lusta tó, melyet az Isten elfelejtett. Kiforr, tudatossá tisztul emberi és költői programmja: ,,A régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma ú j eszmének öltönyeként kerekedjen ú j r a ' . A saját erejét, tehetségét azoknak az erőknek szolgálatába állítja, „melyek a változás százszínű, soha el nem kapcsolt kúsza kerek koszorúját fonják". De az új eszme a legősibb és legnemesebb eszmének újjászületése csupán: az emberiességé. Lángra a világháború szította ezt benne, a szenvedésnek a látása, a halál pusztító dühe, a céltalannak látott véráldozat. Költészete égő kínjává magasztosul a levágott karnak, eget döngető kétségbeesésévé a magával tehetetlen áldozatnak. Lantján is meglazulnak a húrok: sorai az áradás nekilendülésével átszakítják a régi formát, mértéket, a kínzó együttérzés izgatott szívrezdüléseivé
48
Jelentések
a
pályázatokról
válnak. A tudatos egyszerűséghez menekül, a forma szépségétől a fájdalmas tartalom nyers igazságához. Dallamai a ,,vén cigány" hegedűjének sikolyai, fájók és fájdítok, de erőteljesek és magukkalragadók. A vér megborzasztó színét az ő szeme elé is a vérző magyarság látása vetíti, mint Vörösmarty elé; az emberiség megbolygatott hangyabolyából ő is a magyarság jajkiáltását hallja ki. A fájdalom exaltációba ragadja az ő szívét és képzeletét is; nincs magyar költő, aki lelkében és megnyilatkozásában annyira rokona lenne Vörösmartynak, mint Babits Mihály a világháborút követő évtizedben. Emberi és költői önérzete is ekkor bontakozik ki; már 1908-ban is így látta magát: „Magyar lélek, de nem betegnek aszva, költő, csekély, de büszke és igaz", — most az Embernek Vörösmartynál megjósolt, de oly távolban ködlő ünnepét akarja előkészíteni, megvalósítani. Emberszeretete, amely a háború idején sok helyt megdöbbenést keltett magasra lobogó lángjával, békevágyával, most az embert sirató könnyek felhőjét bodorítja lelke fölé. Költészete a mindenkivel együttszenvedő szív vergődése, amely annál fájóbban érez minden szenvedést, mivel mindenkinél jobban tudja a lélek, egyben a saját lelkének értékét. De épen ezért kell lassanként az emberből kijózanodnia. „Balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is!" — sóhajtja. „Mit ér a sok tett és törtetés? — Vér lesz abból, szenny és szenvedés." Újra önmagába vonul, otthonába, ahol a szeretet megértése napsugarat csal a kívülről beszállingózó ködbe. Fel-felsír ajkán a Jeremiások mindent-látása, fel-fellángol a Jónások önvádló kijózanodása, de egyre jobban olyanná szelídül, „mint a piktor, aki ugyanazt a tájat reggel, délben, délután és este újra s újra festi, fények játékát tanulja"; „én is — teszi hozzá — lelki fényeim játékát festegetem újra s újra." Az esztergomi hajlék és kert színei és el-elboruló ragyogásai az élet legörökebb kérdéseinek riasztva dongó légyszárnyain verődnek vissza, hol csendes megnyugvás, hol az élet hiábavalóságának lemondó hangulata felé ragadva az olvasót. A szenvedés kínzó hóhérja magát a költőt ragadja meg, az élet nyugtalanságából a halálközelség nyugtalanságába vonszolja, kétségek és lázongásba törő békételenkedés között, amíg az Isten emberi ésszel meg nem érthető titokzatosságá-
49 Jelentések
a
hoz el nem segíti a Hit, amíg a emeli a Remény.
pályázatokról
kilátástalanságból
ki nem
A költő művészi értékét annak a vizsgálata határozza meg, mennyiben sikerült a saját lelkén keresztül a kor lelkének új művészettel kifejezést adnia. Babits poézisének elsősorban lelke egyéni tartalma adja meg egyéniségét. Rendkívül gazdag kultúrájú lélek, aki a világirodalomnak egész művészi kincsét magába fogadta. A görög-római világ klasszikusain nevelte ízlését, náluk tanulta a művészi forma szépségének megbecsülését. A magyar vers minden formája époly hajlékonnyá vált az ajkán, mint Róma lírikusaién a latin. De a forma mellett a belső költőiség is ugyanolyan tudatos programmá nemesedett. A keresztény középkor himnuszai a latin nyelv új, lágyabb dallamát lopták a szívébe, érzési hajlékonyságát, egyben melegebb, közvetlenebb Istenhez-szárnyalását. A keresztény lélek legmagasabb költői megnyilatkozását, Dante eposzát az együttérző szív vergődésével és a Gondviseléshez kapcsolódó hitével tudta a mai kor emberének lelkéhez közvetíteni. Már előbb végigélte magában Szent Ágoston lelki tisztulását, benne az Isten emberének az élet emberével, a műveltség emberének a hit emberével való belső számvetését. Azután megfürösztötte lelkét Shakespeare költészetének csodavilágában, darabjai közül épen a képzelet legcsodásabb játékát tolmácsolván nyelvünkön. Megfogta lelkét Goethe lelke is, nagy kultúrája épúgy, mint belső forrongása és annak teljesen egyéni versritmusa. A nyelv kifejező művészetében versenyre kelt Wilde Oszkárral, az új lélek új megszólaltatásában Baudelaire-rel. Műfordításainak változatos sora azt mutatja, hogy alig van a világirodalomnak érdekesebb egyénisége, akinek új és sajátos tartalma, új és erősebb próbára tevő formai művészete a költői tolmácsolásnak vívóterén a maga erejének az eredetivel való összemérésére ne serkentette volna. És a világirodalom nagyjai mellett szívesen merült a magyar költészet múltjába; Vörösmarty költészetének eddig észre nem vett tartalmi és formai kincseire mutatott reá; Arany lelkületének új mélységeit tárta fel; Balassi költészetében ,,egy bűnben és rendetlenségben töltött élet könnycseppjeire" ébredt reá. Irodalmunk fejlődésében éles szemmel kutatta a sajátos .Akadémiai Értesítő.
4
50
Jelentések
a
pályázatokról
magyar vonásokat, és hittel hirdette, hogy vannak a magyar irodalomnak bőven világirodalmi mértékkel mérhető értékei. Babits költészetében ennek a hatalmas kultúráltságnak természetes érvényesülése a szembetűnő. De a kultúra nem nyomja el a lélek érzés- és hangulattartalmát. Ahogy gondolkodása hosszasan kiharcolt, teljes egészében önálló életfelfogás, költői megnyilatkozását is egyénivé teszi az a művészet, amellyel finom fogékonyságú költőlelke a benyomások szín- és hangváltozatait magába olvasztja és kifejezőeszközzé aprózza. Költészetében az első pillanatra szembetűnik a színeknek és hangoknak szokatlan bősége; meglep a nyelv újszerűsége, szógazdagsága, önkéntelen adódó képeinek frissesége; magával ragad a ritmus könnyed játéka, vagy a tudatos ritmustalanság von a költő hangulatának légkörébe. Mestere a formának, de a forma nem önmagáért van nála sem; ha kell, elég a lélek tüzének kohójában. Ép ezért a formának olyan változatossága ez a poézis, amilyen csak a világirodalom legnagyobb formamüvészeinek adatott. A klasszikus óda versszakai ép oly könnyedén csendülnek lantján, mint a modern szabadvers megszabhatatlan törvényszerűségei. Teljesen egyéni formanyelve „Versenyt az esztendőkkel" c. kötetében formálódik elénk. És ez a kulturált lélek, akit még hozzá az egyéni sors több terhe, mint öröme is egyénivé formált, mégis egy kor magyarjának lelkét revelálja. Maga Babits a Halálfiai c. regényében elemzi és magyarázza meg ezt a lelket; önmagát is beleállítja a regénymesébe, költött és valóban megélt élményei nyomán formáltatja a Sorssal, míg elér oda, ahol — úgy véli — meglátja a való világot, és meglátja a maga hivatását benne. Bárhogy ítélünk is századunk emberéről, azt el kell ismernünk, hogy a századvég tespedésével, vagy — hogy ne sértsünk — egyirányú fejlődésével szemben szükség volt a légkör megújítására. Az ú j magyar irodalom ezt hozta meg; nem könnyen és nem áldozat nélkül. De épen Babits költészete tesz arról vallomást, hogy a legnagyobb áldozatot maga a költő tette, amikor megküzdött önmagával és diadalra vitte az emberien magyart önmagában. Ennek a forrongásnak, ennek a lelki formálódásnak a magyarságból egyénített kifejeződése Babits Mihály költészete, Ady és Kosztolányi poézise
Jelentések
a
51
pályázatokról
mellett az új magyar irodalomnak legnagyobb kincse. Ezt óhajtja hangsúlyozni a bizottság javaslata, amikor a Weiss Fülöp-jutalmat versgyűjteményének kiadni ajánlja. Budapest, 1941. március 22. Voinovich a bizottság
Alszeghy
Géza t. t.,
a bizottság
elnöke,
Viszota
Zsolt 1. t„ előadója,
Gyula r. t.,
Papp Ferenc r. t., Keményfy
János 1. t.,
a bizottság
tagjai.
e) Jelentés a Wellísch Alíréd-jutalom odaítéléséről. Az 1936—1940. évek művészettörténeti irodalma gazdag termést hozott. Egész sor olyan magyar munka látott napvilágot ebben az időközben, amelyeknek ki lehetne adni a szóban forgó jutalomdíjat. Már a legfiatalabb nemzedék doktori értekezései között is van figyelemre méltó, mint Csánky Miklós disszertációja a szepesi és sárosi táblaképfestészetről 1461-ig. A már ismert hazai kutatók tollából egész sereg nagyobb mű jelent meg ebben az öt évben. Ezek közül betűrendben kiemeljük a következőket: Bierbauer Virgil, A magyar építészet története (1937.) ; Biró József, A gernyeszegi Telekikastély (1938.) ; Csatkai Endre, Sopron vármegye műemlékei, 3. kötet, (1937.) ; Gerevich Tibor, Magyarország románkori emlékei (1938.) ; Gombosi György, Palma Vecchío (Stuttgart, 1937.) ; Anton Hekler, Ungarische Kunstgeschichte (Berlin, 1937.) ; Horváth Henrik, A magyar szobrászat kezdetei (1936.) ; Horváth Henrik, Zsigmond király és kora (1937.) ; Horváth Henrik, Budapest művészeti emlékei, (1938.); Kampis Antal, Középkori faszobrászat Magyarországon, (1940.); Kőszeghy Elemér, Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig (1936.); Lyka Károly, Magyar művészek 1800—1850 (1939.); B. Oberschall Magda, Konstantinos Monomachos császár ko3*
52
, Jelentések
a pályázatokról 52
rónája (1937.); Pigler Andor, A régi képtár katalógusa I—II. (Szépművészeti múzeum, 1937.) ; Rados Jenő, Magyar oltárok (1938.); Rados Jenő, Magyar kastélyok, (1939.); Szmrecsányi Miklós, Eger művészetéről. Sajtó alá rendezte Kapossy János és Radisics Elemér (1937.) ; Ybl Ervin, Lötz Károly élete és művészete (1938.) ; Ybl Ervin, Mesterek és mesterművek (Összegyűjtött cikkek, 1938.). E nagyobb, önálló művek mellett nagyszámú figyelemreméltó cikket és tanulmányt találunk ezen évekből folyóirataink hasábjain és gyűjteményes munkákban, melyek szerzői közül kitűnnek: Aggházy Mária, Balogh Jolán, Biró József, Csánky Dénes, Csánky Miklós, Csatkai Endre, ifj. Csemegi József, Dercsényi Dezső, Entz Géza, Gerevich Tibor, Gombosi György, Héjjas János, Hoffmann Edith, Horváth Henrik, Huszár Lajos, Jajczay János, Kampis Antal, Kapossy János, Krompecher László, Lepold Antal, Mihalik Sándor, B. Oberschall Magda, Pigler Andor, Schoen Arnold, Seenger Ervin, Végh Gyula és Ybl Ervin. Meg kell jegyeznünk, hogy ha a Magyar Művészet c. folyóirat nem szűnt volna meg és lett volna már önálló magyar művészettörténeti folyóiratunk, e tekintélyes névsor még terjedelmesebb lett volna. Az önálló művek között kitűnően képzett szakemberek munkája Ybl Erviné és Gombosi Györgyé; sok új adatot hozott felszínre Lyka Károlyé; szép új anyagot és meglátásokat adott Kampis Antal összefoglalása. Bierbauer Virgil könyve is magas szempontú, értékes mű, amely a magas kultúra alkotásai mellett a népi építkezésnek is kellő figyelmet szentel. Finom tanulmány B. Oberschall Magdáé a nálunk kissé elhanyagolt bizánci művészet köréből. Hekler Antalnak a hazai művészetről szóló rövid vázlata sajnálatosan emlékeztet szerzője korai halálára. Pigler Andor múzeumi katalógusa széleskörű kutatásokon alapuló, rendkívüli gonddal felépített mű, a legjobbak közül való a maga nemében. Mintaszerű Kapossy János rendszeres művészettörténeti okmánygyüjteménye Szmrecsányi Miklós kiadványában. Kőszeghy Elemér ötvös j egy ccrpusa több évtizedes előmunkálatok alapján készült, rendkívül megbízható, alapvető kézikönyv. Mindezen kitűnő munkák közül is kiemelkedik Horváth Henriknek Zsigmond király kultúrtörténeti és művészeti sze-
,
Jelentések
a
pályázatokról
53
repéről írt jelentős és állandó értékű műve, melyet e quinquenniumban csak Gerevich Tibor monumentális alkotása múlt felül a románkor emlékeiről. Ez a mesteri módon megírt, teljesen önálló, kiforrott és széles látókörű szintézis a magyarság beilleszkedésének maradandó ábrázolása a nyugati kultúra körébe. A kisebb terjedelmű értekezések és cikkek között a legmagasabb szakszerű követelményeket is kielégíti a fiatal Dercsényi Dezső dolgozata az árpádkori kőfaragó művészet első emlékeiről, Balogh Jolán fejezetei a késő gótikus kor és a hazai renaissance művészetéről, Hoffmann Edith tanulmányai Mátyás könyvtáráról, azután rajzokról és metszetekről, továbbá Huszár Lajos éremmüvészeti fejtegetései; Csánky Dénes nagyobb, értékes dolgozatai a szepességi középkori festészetről figyelemreméltó haladást jelentenek. Mihalik Sándor a régi magyar iparmüvészetnek legjobb ismerője; a németországi magyar ötvösökről, a magyarországi református egyházak ötvösműveiről és a pest-budai emlékekről szóló dolgozatai széles emlékismereten épültek fel és új eredményekben bővelkednek. A hazai barokkutatás kiváló művelőjének, Kapossy Jánosnak dolgozata az osztrák Johann Georg Leithner hazai működéséhez szolgáltat fontos adalékokat. Pompásak az oly korán elhúnyt Horváth Henrik értekezései. A pannóniai ókor művészeti motívumainak új életre való ébredését fedezi fel a középkorban az egyik; a gótika virágzásának vége és a renaissance gyökérverése domborodik ki a halászbástyái kőemléktár bronzmozsarának elemzéséből; de legfontosabb, kiemelkedő alkotása a Mátyás-kori magyar művészet nagy tudással és elmeéllel, kitűnő módszerességgel kidolgozott képe, amely olaszul is megjelent könyv-alakban; valójában nem is cikk, hanem önálló mű, amely beható történeti látással és a rendkívüli emlékismeret mellett is összefogó beállítással íródott meg; szellemes és eredeti szempontokkal ékes. Gerevich Tibor kisebb értekezései közül kettő emelkedik ki. Az egyik, amely a ,,Mi a magyar" c. gyűjteményes kötetben jelent meg, a magyar művészet jellegét és szellemét történeti kialakulásában vizsgálja, nemzetközi kapcsolatai mellett nemzeti vonásait emeli ki. A másik fontos tanulmány az „Erdély" c. kötet egyik legszebb fejezete, amely sok új anyagot
-54
, Jelentések
a pályázatokról 54
és eredeti kutatást értékesít. Erdély művészetének új és önálló beállítása ez az egyetemes magyar művészet szerves történeti egységébe. A magyar művészet vezető és alakító jellegét tanuljuk megismerni belőle Erdély művészeti emlékein. Áttekintésünket a következőkben összegezhetjük: Gerevich Tibornak Magyarország románkori emlékeiről írott nagyszerű müvét és kisebb terjedelmű, de átfogó jellegű értekezéseit illeti a Wellisch-jutalom. Azonban ez évben a nagydíjra is tekintetbe jönnek a művészettörténeti munkák és így azon esetre, ha Gerevich szerezné ezt meg e műveivel, Horváth Henriknek Zsigmond királyról és koráról, valamint a Mátyás-kori magyar művészetről szóló műveit ajánljuk a Wellisch jutalomra. Mindezek alapján a következő előterjesztéssel járulunk az igen tisztelt Nagygyűlés elé: 1. Kérjük a Wellisch-jutalom odaítélését függőben tartani addig, amíg a nagyjutalom ügye el nem dől. 2. Ha a nagy jutalmat Gerevich Tibor művei nyerik, ajánljuk a Wellisch-jutalomra Horváth Henrik megjelölt műveit. 3. Ha a nagyjutalomban nem művészettörténeti mű részesül, úgy a Wellisch Alfréd-jutalomra Gerevich Tibor fent ismertetett műveit bátorkodunk ajánlani. Budapest, 1941. április 1-én. Ravasz László t. t., a bizottság elnöke,
Alföldi András 1. t. a bizottság előadója,
Mitrovics Gyula 1. t., a bizottság tagja.
f ) Jelentés a Kőrössy Flóra-jutalom odaítéléséről. Az alapítványtevő rendelkezése szerint ez a jutalom az utóbbi két évben megjelent legjobb nemzeti érzésű szépirodalmi műnek adandó ki. ,,A pályanyertes mű szerzője tartozik művének két példányát az Akadémiának: egyet az Akadémia könyvtára számára, egyet pedig az alapítványtevő Kőrössy Flóra lakóhelyén, Mezőszentgyörgyön ezen művekből
, Jelentések
a
pályázatokról
55
az ottani református lelkész kezelésében létesítendő ,,Körössy Flóra-könyvtár" számára megküldeni." A kiküldött bizottság elsősorban az Akadémiához beküldött pályaműveket bírálta el. Ezek közül az egyik Primóczi Szentmiklóssy Sándor Magyar sorstragédiák című három felvonásban írt verses történelmi drámája, a többi: Koós Hutás Gergely három regénye — Végzet hatalma, Majthényi Kálmán, Örökség, — s Utolsó sarj című történelmi tragédiájá. A Magyar sorstragédiák című dráma jellemzésében a bizottság egyetért a mű előszó-írójával, aki a szerző lelkes hazafiságát és alapos tanulmányát emelte ki. De dicséretreméltó a mű korrajza is. Többé-kevésbbé ugyanezeket a jó tulajdonságokat tüntetik fel Koós Hutás Gergely müvei is. Ő azonban egyúttal szűkebb hazája nyelvjárásának, a palócnak is buzgó terjesztője. Jellemző az író termékenységére és törekvő buzgalmára az is, hogy mind a három regénye egy év alatt, 1940-ben jelent meg. Mind e müvek nemes szándékúak, de nem mérkőzhetnek az utóbbi két év egy pár magasabb színvonalú történelmi és nemzeti szellemet sugárzó termékével. Ilyenek: KodolányiJános: Julianus barát c. korrajza, Makkai Sándor: Mi Ernyeiek c. regénye és Nyirő József: Madéfalvi veszedelem c. történeti regénye. Ezek mellett méltó a megemlítésre Tamási Árcn: Szülőföldemen c. útinaplója is; szűkebb tárgykörű mű az előbbieknél, de egy székely falu életét jellemzően s a szerző líráját és humorát szerény keretében is gazdagon tükröző. A bizottság az utóbbi két év termése között ezeket a műveket tartotta a legkiválóbbaknak s gondos mérlegelés után egyhangúan úgy határozott, hogy a Körössy Flóra jutalomra ez évben Makkai Sándor: Mi Ernyeiek című kétkötetes regényét hozza a tekintetes Akadémiának javaslatba. Makkai Sándort e regényben két nemzedék sorsa foglalkoztatja. Az egyik azé a nemzedéké (1850.), mely közül „sokra sír, sokra vak börtön borul"-t, a másik sors a némileg enyhült 1860. évek nemzedékéé. A regény már első fejezetében érdekkeltő és kibontakozásában mind lebilincselőbb olvasmány. A színhely: egy Marosvásárhely közelében fekvő kis falusi nemes-ház, az idő 1849. augusztus eleje. A diákhonvéd Ernyei Dávid a segesvári
56
, Jelentések
a pályázatokról 56
vesztett csatából menekülve, ép most toppan be otthonába. Hamarosan híre jár, hogy a honvédeket az oroszok az osztrák hadseregnek szolgáltatják ki, a legsürgősebb tennivaló tehát Dávid számára valami biztos menhely keresése. Már másnap el is bújtatják egy nehezen megközelíthető szőllőbe, majd mikor hónapok multán Bolyai Farkas vélekedése szerint a bujdosó diákhonvédek a legbiztosabb helyet a vásárhelyi kollégiumban találják, odamegy be Dávid öregdiáknak. A „győztes" hatalom elnyomása azonban mind több aggodalmat okoz az Ernyei családnak, sőt egy másiknak: a derék Bándy tanár családjának is. Bándynak bájos lánya Lila és Dávid tudniillik jegyesek. A kémrendszer azonban csakhamar üldözőbe veszi a „rebellis" ifjúságot, Dávidot is elfogják és bebörtönzik. A regény első kötete jórészt a rab kiszabadítására irányuló terveket, reményeket és csalódásokat beszéli el. Ernyeiné, a jóságos, szelíd anya fia kiszabadítása érdekében valósággal hősnővé válik s kálváriát jár a fiúért. A szebeni törvényszék azonban könyörtelen. Dávidot végül is tízévi rabságra ítéli „kegyelemből". S az Ernyei család és vele együtt sok-sok magyar édesanya és jegyes mit tehet egyebet, mint vár, remél, leggyakrabban hiába. Ezt érezhette Lila is, mikor Dávidot egy éjtszakán elszállították Vásárhelyről s egy utolsó búcsút intett felé, azzal a sóhajtással: „Sohasem fogom többé látni." A regény első részének ez a rövidre fogott vázlata Makkai könyvében egy vaskos kötet korrajzává terebélyesedik. S e korrajz igen drámai. A szereplők nemcsak beszélnek a korról, hanem át is szenvedik azt. Komoran, bátran és önfeláldozással vállalják a magyar sorsot. Az öreg Ernyei egy ideig káromkodással könnyít a gyalázatos események miatti felháborodásán, de fia elfogatásának hírét hallva, ajkára fagy a szó és fájdalmába belepusztul. A szépséges Lilát is mindinkább hervasztja a bánat, jól sejti, hogy jegyese meghalt számára, Az egyetlen Ernyei lány is boldogtalanná, eszelőssé lesz léha férje mellett. Csak a hőslelkü édesanya vívja meg harcát a kegyetlen időkkel: szüksége van rá gyermekeinek. Az ötvenes évek húsz-harmincéves nemzedékének nagy része, mint e példák is sejtetik, vagy elpusztul, vagy nincs mihez fogjon. Életpályáján legtöbbje megakad vagy csak későn érvényesül.
, Jelentések
a
pályázatokról
57
A regény második kötete az 1863. évben folytatódik. Itt új nemzedék váltja fel a régit. Ernyei Dávid öccse, a kis Áron, kit tízéves gyermekként ismertünk meg a regény elején, most már zsebében a végbizonyítvánnyal indul tudományos pályára. Nagyenyeden, majd külföldi egyetemeken tanul egyik jó barátjával és tanulmányai végeztével csakhamar enyedi tanári állást foglal el. Ha az első kötet meséje egy szerencsétlen házasság (Imre és Rozália) és boldogtalan szerelem (Dávid és Lila) körül forqg, e második kötet a boldog szerelem és házasság könyvének mondható. Az elnyomatás is enyhül egy kissé: a kémrendszer zsandárai a fiatal szíveket már nem választják el egymástól, gyengéd viszonyaikat nem ellenőrzik (legfeljebb a fiúk bajusz- és szakállviseletét), így tehát egyremásra születnek meg a házasságok. A léleknek az ilyen időben egyébként is a család az egyetlen menhelye. A sokat tétovázó Ernyei Áron is követi öccsének, Énoknak és barátainak példáját a nősülésben s elveszi Lila legkisebb húgát, Bándy Esztit. Nehezen fogja ugyan fel, hogy Eszti mindenképen neki való leány s az őt szereti, de a derék lánykának végre is sikerül ezt szájába rágni. A regénynek e második része kevésbbé izgalmas mint az első. Az időnek múlni kell, míg az új nemzedék felnő, tanul, révbe ér, s Dávid sorsáról is érkezik valami hír. Ezért e részben több a leírás, papi adoma, a nagyenyedi teológiai élet múltjának és a regény idejekori jelenének rajza, tanárok és diákélet jellemzése stb. Már a második rész elején hallunk valamit Dávid sorsáról is. A szegény fiú a rabságból megszökött s abban a reményben menekült Angliába, hogy szép hangja révén ott érvényesülni fog s Lila majd követheti oda. Később tudjuk meg, hogy a száműzöttek egy részének sorsa őt is utolérte, megtörte és lemerítette a nagyváros fertőjébe. Öccse, Áron sok nyomozás után mint élőhalottra talál reá, s a teljesen lezülött Dávid, ki öccsétől is megszökik, azt üzeni haza, hogy ne várják őt. Kéri öccsét, írja meg Lilának, hogy ő rég meghalt. Áron — mit tehetne egyebet — e kívánságnak eleget is tesz. A szerzőnek szép gondolata, hogy Lila, ki a sokévi várakozásban és gyötrelmes bizonytalanságban idegessé, majd fásulttá, végül csaknem búskomorrá lett, Dávid halálhírére felszabadul, régi kedélye visszatér, most már van hivatása, a
58
, Jelentések
a pályázatokról 58
legszebb női hivatása e kornak: kegyelettel, büszkén és híven őrizni meg rabságban elhúnyt vértanú jegyesének tiszta emlékét. Első pillanatra merészségnek látszik, hogy az író Jókai világába viszi az olvasót. A közvélemény szerint a szabadságharc utáni idő írói szempontból letarolt terület. Jókai kétségtelenül sokat merített e világból, de mégis maradt e korban elég érintetlen tárgy, hangulat, sőt akár újra megírható téma is. Makkai képzeletének a szabadságharc utáni világba utazása olyan sugallat, melynek iránytűje mellett tehetsége kedvező területre talál. S e terület a nyilt. egyszerű, becsületes lelkek világa. Bár többé-kevésbbé minden korban voltak ilyen lelkek, történelmünk és irodalmunk hőskorában különösen gyakran fordultak elő. Az író tolla valósággal átmelegszik, mikor a hazafiasság mintaképeit és az egymás iránt jóságos, hálás és gyöngéd alakok egész sorát mutatja be. A meghitt otthont, a gyermeki lélek nyájas arcvonásait, a családi élet képeit és vonzó jeleneteit, derűjét és bánatát igen szépen, sokszor megindítóan festi. E mélyen emberi vonások mellett, melyek egy-egy elnyomatáskorabeli család sorsát szemléltetik, rajza kiszélesül az egykorú Magyarország két évtizedének korrajzává. Ugyanígy szélesül ki a marosvásárhelyi, majd nagyenyedi iskolai élet leírása az erdélyi és külföldi szellemi kapcsolatok rajzává is. A regényalakok egy része típus ugyan, de a legkedvesebbek közül való. Ilyen az önfeláldozó anya (Ernyeiné), a bűbájos házias leány (Lila), az öreg Ernyei stb. De ez nem is csoda, a vidéki élet elszigeteltsége akkor egyformábbá alakította ki az emberek gondolkozását, szokásait, egész jellemét. De e vonzó alakok között is kiválik a művelt és halk Bándy szeretetreméltó figurája. Szelídségével Jókait juttatja eszünkbe, amint összefont kezekkel fel-alá járkál, de képzelete nem tündéreket komponál: ott vannak azok vele a gyermekszobában: Lila, ez a tavaszból koratélbe hulló drága teremtés, és kis húgai: egy szebb jövő reménységei. Makkai művészi megérzékítője a lelki szépségnek, különösen a szeretet és gyöngédség érzelmének. A nemes gondolkodásmód, mellyel pl. Énok a maga munkájával visszaszerzett birtokot bátyjának, mint annak jogos birtokát felajánlja, em-
, Jelentések
a
pályázatokról
59
beri jósága által megindíthatja a legridegebb olvasót is. Csaknem minden alakjában van egy-egy gyöngéd vonás. Még a nagy ellentétek és összeütközések is végül szeretetben és gyöngédségben oldódnak fel s úgylátszik, hogy a két testvér (Lila és Janka) kálvinizmusának és katolicizmusának szembefordulásában, m a j d végül is békés kiengesztelődésében az író nemes példát akar felmutatni az igazi keresztyén és keresztény hit testvériségére. De hogy is ne lenne természetes egy kis családi életnek ez a bensőséges szemlélete erdélyi írónál (Tamásinál és Nyirőnél is az), mikor még a nagy családot: Erdélyt is keresztül-kasul szövik a rokonság szálai. Egy nagy egységet érez itt az ember: egy vidék és nép tűnik szemünkbe, melynek völgyét és vizét, szokásait és nyelvét, gondolkodás- és érzésmódját s mindebben egy nagy mult zengő összhangját lehetetlen nem szeretni. Kétségtelen, vannak a regénynek gyengébb fejezetei is. Ilyen pl. a Sisakban lefolyó mulatság, melyen a résztvevő diákok túlságosan pajkos tréfáikon maguk nevetnek az olvasó helyett. — Pókai Imre és Rozáli fölösleges kölöncei a különben is terhes gondú Ernyei családnak és egy kissé az olvasónak is. Stílustalanok is a jólevegőjű környezetben. — Fölösleges a Légeni-epizód is, valamint a bibliai Abiság felidézése a Bolyai Farkas-jelenetben. — Az akasztófa-jelenet borzalmát is talán még jobban lehetett volna enyhíteni s épen csak annyit jelezni, hogy Dávid nincs a halálraítéltek között stb. Makkal hatásának legszembetűnőbb eleme elbeszélő készsége. Elbeszélő hangja mintaszerű, egyszerű és közvetlen. Nyelve gazdag, a nélkül, hogy fitogtatná a bőséget, stílusa természetesen ömlő, behízelgő és művészi. Itt-ott jólesik hallani nyelvében a kifejezés és fordulatok egy-egy székelyes árnyalatát s egy-egy dallamos székely szót. Mértéktartásra vall, hogy tárgyához és ,,kollegyom"-ot járt embereihez illően nem tüntet a népi székely nyelvvel. Amint témája átfogó: egy-két család bújában-bajában az egész ország mély keservét és vígasztalanságát éreztető, oly átfogó a nyelve és előadása is: mindenkihez szól, közönsége lehet az egész magyarság. Összefoglalva a bizottság véleményét: a regényt mozgalmas meséje, a mult század 50—60-as éveit művelődéstörténeti szempontból új vonásokkal gazdagító korrajza, sok nagyha-
60
a pályázatokról 60
, Jelentések
tású, szinte filmre kívánkozó jelenete, az író felfogásának nemzeti szelleme, elbeszélő művészete s a regény sokfelé ágazó szálait összefogó ereje teszik méltóvá a jutalomra. A bizottság tehát egyhangúan, tisztelettel javasolja a tekintetes Akadémiának, hogy a Kőrössy Flóra-jutalommal ebben az évben Makkai Sándor: Mi Ernyeiek c. regényét tüntesse ki, mert ez a mű felel meg leginkább az alapítvány feltételeinek és célzatának. Budapest, 1941. április hó 2. Szász Károly t. t., a bizottság elnöke, Ravasz
Keményfy János 1. t., a bizottság előadója, László ig. és t. t.,
Domanovszky
Sándor íg. és t. t.,
Pukánszky
Béla 1. t.
a bizottság tagjai.
g) Jelentés a Chorin Ferenc-alapítvány 1940. évi kamataínak odaítéléséről. A Chorin Ferenc-alapítvány 1940. évi kamatainak odaítélésére kiküldött vegyesbizottság az alapítványi ügyrend III. szakasza szerint megvizsgálta a jutalom szempontjából tekintetbe jövő munkákat. Korábbi eljárásához képest a bízottság, az alapítványi ügyrend II. szakasza értelmében, ezúttal is eleve figyelmen kívül hagyta egyrészt azoknak a szerzőknek műveit, akik a Chorin Ferenc-jutalmat már egyízben megkapták, másrészt pedig a bizottság tagjainak munkáit. A bizottság — eddigi gyakorlata szerint — először a Chorin Ferenc-jutalom elnyerése céljából a tek. Akadémia elé terjesztett egyetlen munkát, Milhoffer Sándor ,,A világ búzatermelése és áralakulása a világgazdasági válságtól a második világháborúig" című 136 ívrét lapnyi, gépírásos kéziratát bírálta meg. A szerző hosszú évtizedek óta méltán elismert munkása mezőgazdasági szakirodalmunknak. Ebben a müvében is sikerrel támaszkodik korábbi kutatási eredmé-
, Jelentések
a
pályázatokról
61
riyeire, amelyek a búzakérdést számos oldaláról hasznosan világítják meg. Ezúttal a rendelkezésre álló legújabb hazai és külföldi statisztikai adatokba mélyed el és jól áttekinthető képet nyújt több oly termelési, jövedelemeloszlási és fogyasztási összefüggésről, amelyen a búza árának alakulása múlik. Statisztikai vizsgálódásainak értékes vonása, hogy nem elégszik meg a búzaár ingadozásaínak azon havi vagy negyedévi átlagos adataival, amelyeket az idevágó tőzsdei és egyéb jelentések közölni szoktak. E helyett a világ legfontosabb búzapiacainak mindegyik hónapra vonatkozó legalacsonyabb és legmagasabb tőzsdei árát a legközelebbi határidőre különkülön dolgozza fel és az 1929-ben kitört világgazdasági válság kezdetétől mintegy a második világháború első évének végéig boncolgatja. Forrásmunkája következetes és lelkiismeretes. Figyelmének középpontjában azonban nem annyira tárgyának tudományos elmélyítése, mint inkább a vele kapcsolatos gazdaságpolitikai kérdések gyakorlati megoldása áll. Ebben a munkájában is hivatkozik még 1898-ban tett kezdeményezésére, amellyel az aratási biztosítás gondolatát hangsúlyozta. 1899-ben az északamerikai Minnesotában be is vezették az aratási biztosítás intézményét. Fokozatos fejlődésének útján 1938-ban, az Északamerikai Egyesült Államok „Agricultural Adjustment Act"-jével kapcsolatosan ez az intézmény azután igen széles alapokon épült fel. A szerző elgondolása szerint a jelenlegi hazai és a nemzetközi búzakérdést korántsem oldják meg azok az újabb javaslatok, amelyek csak a kereskedelem megszervezésére irányulnak. Javaslata az, hogy a búzatermelést gazdaságonként bizonyos területnagyságon felül korlátozni kellene, amit egyrészt célszerű árpolitikai rendszabályok sora, másrészt pedig a búzának több esztendőre előre tekintő tartalékolása egészíthetne ki. Ezt a tervét szakszerű gazdasági érvekkel is következetesen alátámasztja, és gondolatfűzése főleg csak azon részeiben válik kevésbbé teherbíróvá, amelyekben hatalompolitikai összefüggések területére is elkalandozik. A bizottság megállapítja, hogy az elmúlt év folyamán nyomtatásban is több oly mű látott napvilágot, amelyeket szerzőik ugyan nem terjesztettek a tek. Akadémia elé, amelyek azonban a bizottság bíráló mérlegeléseinél nem voltak figyel-
62
, Jelentések
a pályázatokról 62
men kívül hagyhatók. Ezeknek a müveknek sorából az általános közgazdasági kérdések tárgykörében Éber Antal, Kislégí Nagy Dénes és Ajtay József, a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések területén Szeberthy János és Mennyey Géza, ipari vonatkozásban báró Malcomes Béla, a gazdaságtörténet terén pedig Kerekes György munkái érdemelnek különös említést. Azonkívül egynéhány érdemes gazdaságstatisztikai munka is megjelent. Az általános közgazdasági művek tárgykörében Éber Antal „Mikép gazdagodhatunk ingyen?" (Budapest, a szerző kiadása, 1940. 230. 1.) című könyvét méltán illeti az első hely. A felületes olvasó a munka címéből, előszavából és különösen ábráiból azt a benyomást meríthetné, hogy itt az átlagos színvonalú, népszerűsítő közgazdasági irodalom termékével áll szemben. A könyv címe, amelyet a szerző Czindery Lászlónak a „Századunk" 1844. évfolyamában megjelent és Széchenyi Istvántól részletes válasszal méltatott hasonló című cikksorozatától vett át, nem szerencsés, mert könnyen félre magyarázható. Az előszó hangja viszont túlságosan szerény. A szerző ugyanis azt állítja benne, hogy mindössze közgazdasági gondolkozásra és gondolkozó gazdálkodásra kívánja az olvasót tanítani a nélkül, hogy egyúttal rendszeres közgazdaságtani szakismeretekre is oktatni óhajtaná. A könyv ábrái pedig annyira leegyszerűsített alakban jelennek meg, hogy részben inkább derűt keltő, semmint észszerűen meggyőző hatásuk van. Az elmélyedő olvasó számára azonban a könyv szokatlanul értékes tartalmat nyújt. Szerény alaki célkitűzéseivel szemben tényleg végighalad a közgazdaságtan számos alapkérdésén és tartalmilag rendszeresen világítja meg a munkának, a tőkének, a pénznek, a hitelnek és a vállalkozásnak, tehát éppen a legfontosabb közgazdasági fogalmaknak egymásközti összefüggéseit. Vitatható, hogy a szerző a gazdasági szabadság eszményeinek dicsőítésében helyenként nem megy-e túlmessze. Az az állítása sem fog osztatlan helyesléssel találkozni, hogy a klasszikus közgazdaságtan igazságainak követése a két világháború közötti időben is hasonlóan áldásos hatásokkal járt volna, mint egy évszázaddal korábban, a napoleoni háborúk befejezése után. Kétségtelen azonban, hogy a szerző ebben a művében a klasszikus közgazdaságtan
, Jelentések
a
pályázatokról
63
elméleti kincseiből ritka szerencsés kézzel tudta kihámozni azokat a tételeket, amelyek még a társadalmi fejlődés mai fokán is hasznosan értékesíthetők. Ezeket a tételeket szervesen kapcsolja egybe hosszú évtizedeken át gyűjtött közvetlen magángazdasági tapasztalataival és oly könnyed alakban tárja az olvasó elé, hogy a közgazdasági gondolkodást még a teljesen kezdő számára is vonzóvá és érdekessé teszi. Gondolatfűzésében még az oly viszonylag bonyolult összefüggések is egyszerű és világos alakot öltenek, mint amilyen pl. az összehasonlított költségek tana vagy a pénz értékének forgalmi elmélete. Különösen sikerültek a könyvnek a takarékosságról és a tőkeképződésről szóló fejezetei, amelyek maradandóan és alapvetően fontos közgazdasági követelményeket domborítanak ki. • A gazdasági szabadság tanításainak szolgálatában áll Éber Antalnak 1940-ben megjelent „Széchenyi gazdaságpolitikája" (Budapest, Franklin Társulat kiadása, 1940. 278 1.) című műve ís. Ebben élénk és színes tollal méltatja Széchenyi közgazdasági gondolatvilágának fokozatos kialakulását és a termelés, valamint a jövedelemmegoszlás főbb kérdéseire vonatkozó részleteit is. A mult század első felének azon gazdaságpolitikai problémáiba, amelyek a nemesek és a jobbágyok egymásközti jogviszonyai köré épültek fel, sikeresen mélyed el. Különös figyelmet itt is azoknak a fejezeteknek szentel, amelyekben a korábbi közgazdasági kötöttség megszüntetését és a szabad kereskedelem kibontakozását tárja az olvasó elé. Széchenyinek mint gazdaságpolitikusnak azonban nemcsak szabadelvűségét, hanem önzetlenségét is következetesen hangsúlyozza és figyelemreméltó elméleti következtetéseket fűz a legnagyobb magyarnak azon ismert alapelvéhez, hogy aki a közösségnek akar használni, annak — legelső kötelességeként — saját magángazdasági érdekei túlságos hangsúlyozásáról le kell mondania. Forrásmunkája ebben a művében is alapos. Tudományos magva is értékes annak a céltudatos népszerűsítő munkának, amelyet Kislégi Nagy Dénes „Híres kereskedők" (TÉBE Könyvtár, 105. szám. Budapest TÉBE kiadóvállalata, 1940. 173 1.) címen tett közzé és amely 14 közép- és újkori nagy kereskedőcsalád emelkedéséről, vala-
64
, Jelentések
a pályázatokról 64
mint letűnéséről tartott rádióelőadásaít tartalmazza. Mindegyik fejezet következetesen domborítja ki a vállalkozói tevékenység közgazdasági szerepét. Ez a törekvés különösen az egyre terjeszkedő állami tervgazdálkodás idején érdemel figyelmet, amidőn az egyéni kezdeményezés hatalmas közgazdasági horderejét még a tudományos kutatás is gyakorta hajlandó elhanyagolni. A bizottság ennek a műnek bővebb méltatását csupán azért mellőzi, mert tudomására jutott, hogy a munka a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Horthy Miklós-alapítványa 1940. évi kamatainak ódaítélésénél tekintetbe jöhet, és hogy érdemeire a megfelelő akadémiai bizottsági jelentés részletesebben is utal. Ugyancsak főleg a nagyközönség helyes tájékoztatásának terén tűnik ki Ajtay József ,,A pénz közgazdasági szerepe és jelentősége. Szükség van-e új társadalmi és közgazdasági rendszerre?" (Budapest, Az Ország Útja kiadása, 1940. 74 1.) című dolgozata. Érdeme, hogy beható szakirodalmi előtanulmányok segítségével mutat rá a pénzfátyol mögött meghúzódó termelési,' forgalmi és fogyasztási összefüggésekre. Világosan fejti ki, hogy mennyire ezeken az összefüggéseken múlik a gazdasági jólét emelésének lehetősége és hogy mennyire ártalmasak azok az elgondolások, amelyek — a pénz lényegét félreismerve — csupán a pénz oldalán végrehajtott műveletekkel akarják a közgazdaságot gyarapítani. A dolgozat gyengéje viszont, hogy túlságos egyoldalúsággal becsüli alá azoknak a gazdaságpolitikai rendszabályoknak gyakorlati lehetőségeit, amelyek nem az árúoldal, hanem a pénz összefüggéseiből indulnak ki. A szerző figyelmét nyilvánvalóan elkerülték az újabb gazdaságtudományi kutatásnak azon eredményei, amelyek Hawtreynak és követőinek tanítása, valamint általában az ú. n. „monetáris" konjunktúraelmélet köré épülnek fel. Egyoldalú az az érvelése is, amellyel a pénzhelyettesítőknek az árszínvonalra gyakorolt hatását csekélynek tünteti fel. A mezőgazdaság kérdéseit a munkások érdekeinek szemszögéből sikerrel világítja meg Szeberthy János „Mezőgazdasági munkásvédelem" (Közgazdasági Könyvtár XXIII. kötet, Budapest. A Magyar Közgazdasági Társaság kiadása, 1940. 439 1.) című műve. Dicséretes szorgalommal tekinti át a magyar mezőgazdasági munkáskérdés újabb történeti kiala-
, Jelentések
a
pályázatokról
65
kulását és azon tételes rendelkezések, valamint statisztikai adatok széles területét, amelyek a társadalompolitika mezőgazdasági összefüggéseire vonatkoznak. Világosan látja, hogy a társadalompolitikai vívmányok a termelési költségeknek mennyire súlyos megterhelését jelenthetik. Megállapítja azonban, hogy az érdekelteknek az idevágó áldozatokat el kell vállalniok, ha a nemzet néperőállományának egyharmadát kitevő mezőgazdasági munkásság és törpebirtokosság védelmét nem akarjuk elhanyagolni. Tárgyának behatóbb tudományos elmélyítésére ezen a ponton — a mezőgazdasági jövedelmezőség és termelékenység kivizsgálásának irányában — bő alkalma nyílt volna. E helyett több igyekezettel merül el az egyes mezőgazdasági társadalompolitikai intézmények leírásában és inkább gyakorlati szempontokból való méltatásában. A rendelkezésre álló hazai szakirodalmat igyekezettel dolgozta fel, a külföldi forrásoknak azonban csak viszonylag kevés figyelmet szentel. Ilyképpen a mezőgazdasági társadalompolitikának inkább csak jól áttekinthető kézikönyvét, semmint tudományos boncolgatásra törekvő megvilágítását nyújtja. Elsősorban tudományos rendszerességre törekszik ezzel szemben Mennyey Géza ,,A földhitel. I. kötet: Történelmi kifejlődése" (a „Darányi Ignác" Agrártudományos Társaság Kiadványai. Szerkeszti: dr. Ihrig Károly, 2. szám, Budapest, „Darányi Ignác" Agrártudományos Társaság, 1940. XI és 284 1.) című könyvében. Amit benne a földhitel ókori és középkori fejlődéséről mond, az javarészt túlságosan vázlatos. A munka tudományos értéke inkább azokban a fejezeteiben keresendő, amelyekben a legújabb kor és főleg a legújabb magyar földhitelügy fejlődését mutatja be. Ezekben a fejezeteiben világosan emeli ki a földhitelnek döntően fontos nemzetgazdasági szerepét és több oly összefüggést is megvilágít, amelyet gazdaságtudományi kutatásunk eddigelé elhanyagolt. A szerző vasszorgalommal hordta egybe a tárgyára vonatkozó történeti adatokat és ezzel hazai szakirodalmunkban hézagot pótolt. Egybegyűjtött történeti adatainak boncolgató feldolgozására és gazdaságtudományi szempontokkal való Akadémiai Értesítő.
5
66
Jelentések
a
pályázatokról
átitatására k e v e s e b b figyelmet fordított. Igen terjedelmes irodalmi forrásanyagot használt fel. Levéltári kutatáshoz a z o n b a n nem f o l y a m o d o t t , és irodalmi utalásai helyenként t ö b b munkára, c s o p o r t o s a n v o n a t k o z n a k . A s z e r z ő mégis jól h a s z n á l h a t ó t ö r t é n e t i a l a p v e t é s é t nyújtja a m a g y a r földhitel k é r d é s e i n e k . Vizsgálódásainak alapján az i d e v á g ó gazdaságe l m é l e t i kutatás is m o s t már t e t e m e s e n k ö n n y e b b é válik. Igen hasznos munkával g y a r a p í t o t t a s z a k i r o d a l m u n k a t báró Malcomes Béla, akinek korábbi gazdaságtudományi műveiről a Chorin F e r e n c - a l a p í t v á n y kamatainak odaítéléséről s z ó l ó bizottsági j e l e n t é s e k az u t ó b b i é v e k b e n m á r többízben e l i s m e r ő l e g e m l é k e z t e k meg. „ M a g y a r Ipargazdaság" 2 kötet. (Budapest, a szerző kiadása, 1940, 338 és 407 1.) című legújabb müve t u d o m á n y o s k é s z s é g é n e k e g y e n e s v o n a l ú fejlődéséről tanúskodik. Iparpolitikai irodalmunk általában n e m mondható szegénynek. S z á m o s részletkérdését a szakmunkák hosszú sora teszi vizsgálat t á r g y á v á . M i n d e d d i g nem r e n d e l k e z t ü n k azonban o l y átfogó k é z i k ö n y v v e l , a m e l y a magyar iparpolitika e g é s z é r e v o n a t k o z ó l a g nyújt tájékoztatást. A s z e r z ő ezt a hiányt m o s t s i k e r e s e n küszöbölte ki. R e n d s z e r e s alapossággal tekinti át a z o k n a k a k é r d é s e k n e k széles t e r ü l e t é t , a m e l y e k nek megvilágítása ipari és iparpolitikai ismereteinket gyarapítja. K ö z g a z d a s á g i szempontból nevezetesen azok a fejtegetései érdemesek figyelemre, amelyekben az ipar mezőgazdasági, kereskedelmi, n é p m o z g a l m i és p é n z ü g y i vonatk o z á s a i t taglalja. Ipartörténeti v i s s z a p i l l a n t á s á b a n főleg az u t o l s ó évszázad fejleményeit b o n c o l g a t j a és a z e l s ő világh á b o r ú óta b e k ö v e t k e z e t t h a l a d á s t különösen é l é n k színekkel ecseteli. I d e v á g ó g o n d o l a t f ű z é s é n e l ő n y ö s e n látszik meg, h o g y tárgyát k ö z v e t l e n gyakorlati szemléletből is alaposan ismeri. Ez állapítható meg arról a fejezetéről is, amelyben a magyar ipari n e v e l é s és s z a k o k t a t á s történeti k i b o n t a k o z á s á t d o l g o z z a fel. M ó d s z e r e s v o n a t k o z á s b a n igen é r t é k e s szemp o n t o k a t nyújtanak fogalmi elhatárolásai, a m e l y e k k e l a kisipar, a középipar é s a nagyipar e g y m á s t ó l v a l ó m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é r e törekszik. A gyakorlati s z a k e m b e r is k é t s é g t e l e n ü l h a s z n o s a n forgathatja a mű a z o n fejezeteit, a m e l y e k a ma-
Jelentések
a pályázatokról
67
gyar ipargazdaság árpolitikai, vámpolitikai és társadalompolitikai alapvetésével foglalkoznak. Ezek a fejezetek szorgalmas forrásmunka alapján tekintik át az idevágó legújabb rendelkezéseket is és több vonatkozásban szerencsés kézzel mutatnak rá a még megoldásra váró feladatokra. Sorukban különösen azok a gondolatok szívlelendők meg, amelyeket a szerző a magyar ipar észszerűsítésének kapcsán fejt ki. Beható figyelemben részesíti még az ipari nyersanyag- és energiagazdálkodás fontos kérdéscsoportját is. A munka utolsó része egyes gyáripari főcsoportjaink termelési adatainak jól áttekinthető leírását nyújtja. A szerzőt egész gondolatmenetében két következetesen hangsúlyozott alapgondolat vezeti. Egyrészt meggyőződéses híve a további magyar iparfejlesztés ügyének; pontról-pontra világosan látja, hogy nemzetgazdasági jólétünk jelentékeny mértékben függvénye további iparosodásunknak. Másrészt annak az álláspontjának is következetesen igyekszik érvényt szerezni, hogy a magyar iparfejlesztés problémái a jelenlegi nemzetközi helyzetben főleg csak jól átgondolt tervgazdasági alapon oldhatók meg. Ennek a második vezérlő szempontjának szolgálatában mélyed el annyira elismerésre méltó tárgyszeretettel a különböző magyar iparpolitikai intézmények céljának és tevékenységének vizsgálatába. Alapos ismerője a tőle tárgyalt kérdések szakirodalmának. Statisztikai számsorait a hivatalos forrásokból többnyire készen veszi át és további feldolgozásukra általában nem törekszik. Gazdaságelméleti szempontokat inkább csak elvétve érint; főcélja mindvégig inkább a gyakorlati ember kimerítő és rendszeres tájékoztatása marad. Ipari összefüggésekkel foglalkozik az a gyűjteményes munka is, amely Rézler Gyula szerkesztésében „Magyar gyári munkásság. Szociális helyzetkép" (Közgazdasági Könyvtár. Kiadja a Magyar Közgazdasági Társaság. XXIV. kötet, Budapest, 1940. 243 1.) címen kilenc ifjabb szerző tollából jelent meg és amely komoly tárgyilagossággal mutatja be gyáripari munkásaink különböző csoportjainak életszínvonalát. Kerekes György, gazdaságtörténeti szakirodalmunk régi 3*
68
, Jelentések
a pályázatokról 68
munkása, „Polgári társadalmunk a XVII. században", (Kassa, „Wiko" Kő- és Könyvnyomdai Műintézet, 1940. 302 1.) címen figyelemreméltó művet tett közzé. Korábbi, hasonló tárgykörű kutatásainak kapcsán ezúttal Schírmer János (1625— 1674) kassai kereskedő üzleti könyvéből merített adatok felhasználásával vázolja a felvidék árúforgalmi viszonyait. Előadása könnyen gördül és a tágabb olvasóközönség számára élvezetes. A szerző azonban tárgyának inkább csak magángazdasági vonatkozásaiba mélyed el és közgazdasági összefüggéseit részben elhanyagolja, részben pedig felületesen kezeli. Helyenként tárgyi tévedésektől sem mentes. Az év gazdaságstatisztikai szakirodalmának érdemes alkotásai találhatók Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának kiadványai között. Ebben az esztendőben látott napvilágot Illyefalvi I. Lajos szerkesztésében a „Piackutatási munkálatok" III. kötete (Statisztikai Közlemények, 92. kötet, 1. szám, Budapest, Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1940. 221 1.), amely a korábbi kötetekéhez hasonló alapossággal dolgozza fel a főváros ellátásának statisztikai kérdéseit. Ez a III. kötet azokat az élelmiszerfogyasztásra és árúelosztásra, valamint áralakulási összefüggésekre vonatkozó tanulmányokat foglalja egységes keretbe, amelyek az 1939. év folyamán már a székesfőváros Statisztikai Értesítőjében külön-külön megjelentek. Illyefalvi 1. Lajos „A székesfőváros jelentősége hazánk anyagi és szellemi művelődésében" (Budapest, a székesfőváros kiadása, 1940, 150 ívrét 1.) című műve, amely a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal hetvenéves fennállását ünnepli, főleg a terjedelmes anyag rendszeres feldolgozásával és a térbeli ábrázolás ötletesen újszerű alkalmazásával tűnik ki. Közgazdasági vonatkozású fejezeteiben egyaránt felöleli Budapest ipari és kereskedelmi, közlekedési, hitelügyi és pénzügyi fejlődésének ábrázolását. Széleskörű forrásmunkája és rendszeres áttekinthetősége révén említést érdemel Schüler Dezső „Hatósági és társadalmi embervédelem Budapesten", II. kötet (Statisztikai Közlemények. Szerkeszti dr. Illyefalvi I. Lajos, 90. kötet 1. szám, Budapest, Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1940. 543 1.)
, Jelentések
a
pályázatokról
69
című munkája, amely a székesfőváros társadalompolitikai intézményeit számszerűleg és ábrákkal is jól ismerteti. A Magyar Gazdaságkutató Intézet 1940-ben is több kiváló gazdaságstatisztikai dolgozatot adott ki. Ezek azonban — főleg mezőgazdasági tárgykörüknél fogva — inkább a Serbán János alapítvány jutalomdíjával kapcsolatban említendők meg. A bizottság örömmel állapítja meg, hogy az említett művek korántsem merítik ki az elmúlt évi közgazdasági szakirodalom érdemes alkotásaínak sorát. Rajtuk kívül még több oly munka is megjelent, amely általában ugyan értékesnek tekinthető, a Chorin Ferenc-jutalom odaítélése szempontjából azonban akár célkitűzésénél, akár módszerénél, akár pedig terjedelménél fogva már eleve nem jöhet tekintetbe. A fentiekben külön is méltatott gazdaságtudományi munkák között több olyan van, amelyre való tekintettel megállapítható, hogy a hazai gazdaságtudomány fejlődésének vonala általában az elmúlt esztendőben sem torpant meg. A kutatási törekvés a rendkívül nehéz viszonyok ellenére is örvendetes színvonalon mozgott és áldozatkész önfegyelemmel érlelte meg gyümölcseit. A bizottság mégis úgy véli, hogy éberen kell őrködnie azon becses hagyományok megtartásán, amelyek a mérlegeléseinek tárgyát tevő jutalomdíj eddigi pályafutásához fűződnek. Éppen ezért következetesen kívánja fenntartani azt a magas színvonalat, amelyet a jutalomdíjjal eddigelé koszorúzott művek jelentenek és amely egyúttal kötelezőleg szabja meg a további odaítélésénél alkalmazandó mértéket is. Ezt a mértéket kifogástalanul az elmúlt esztendőben megjelent szakmunkák egyike sem ütötte meg, noha sorukban több van, amelyeknek szerzői buzdítást érdemelnek. A bizottság felhívja a tek. Akadémia figyelmét arra, hogy különösen Milhoffer Sándor és báró Malcomes Béla művei a kiosztásra kerülő és célkitűzéseiknél fogva inkább megfelelő egyéb közgazdasági vonatkozású alapítványi díjakból lennének jutalmazhatók. A bizottság egyúttal azzal a javaslattal járul a tek. Akadémia elé, hogy a Chorin Ferenc-alapítvány 1940. évi kamatait ne adja ki, hanem — az alapítványi ügyrend VI.
70
, Jelentések
a pályázatokról 70
szakaszának értelmében — későbbi művek jutalmazására vagy kinyomatási költségeiknek fedezésére tartalékolja. Budapest, 1941. április havában. Heller Farkas r. t., a bizottság elnöke,
vitéz Surányi-Unger Tivadar 1.1., a bizottság
előadója,
Hegedűs Lóránt ig. és t. t., Fabinyi Tihamér Navratil
ig. t.,
Ákos r. t.,
Telegdi Roth Károly 1. t., Rohringer Sándor 1. t., a bizottság tagjai.
h) Jelentés a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat Berzeviczy Albert-alapítványa jutalomdíjának odaítéléséről, A Magyar Általános Kőszénbánya r. t. Berzeviczy Albertalapítványának jutalmát 1941-ben a történettudomány és a közgazdaság körébe tartozó, a megelőző három évben nyomtatásban megjelent műnek lehet odaítélni. Alulírott, javaslattételre kiküldött bizottság úgy találta, hogy mivel a számbajövő közgazdasági művek más jutalmakban is részesíthetők, illetőleg túlnyomó részben már részesültek, a jutalomra történettudományi munkát hoz javaslatba. Hosszabb megfontolás és válogatás után a bizottság egyhangú véleménye az, hogy a Tekintetes Akadémia a jutalmat Mályusz Elemér, A magyar társadalom a Hunyadiak korában című munkájának ítélje oda, amely 1939-ben jelent meg a Mátyás Király-Emlékkönyvben, 124 negyedrét lapon. Mályusz Elemér mindig beható forráskutatásokra támaszkodó középkori társadalmi és alkotmánytörténeti munkásságának érett gyümölcse ez a munka, amelyet szépszámú kiváló, kisebb-nagyobb tanulmány előzött meg. Szerzője régen érzett hiányt pótolt vele. Tulajdonképpen az egész XIV. és XV. szá-
, Jelentések
a
pályázatokról
71
zad társadalmi fejlődését tisztázza, felvetve a hűbériségnek és a rendiségnek a külföldi irodalomban sokszor megvitatott problémáját, amelyet régebbi alkotmánytörténeti irodalmunk mindig elutasított magától, mint összeférhetetlent a magyar királyság mindenkor fennálló egységével. Mályusz nem ok nélkül hangoztatja, hogy a hűbériség nem járt mindig anarchiával és az államhatalom gyengeségével, mint azt azok gondolják, akik a hűbériség fejlődésével nincsenek .tisztában. Az átmeneti formát a rendiség felé Mályusz nálunk is a hűbériségben látja, amelynek sajátos, magyar f a j t á j á t Szekfű Gyula ,,oly mesterien jellemezte". Szekfűnek a familiaris viszonyról írt munkája óta, amely felfedezte nekünk ezt az intézményt, történetkutatóink egyre fontosabbnak látják azt Mályusz bátran szakítva a hűbériség gondolatától is irtózó hagyományos nézetekkel, levonja a következtetést a familiaris viszonyra vonatkozó kutatásokból és a XIII—XIV. századot a hűbériség korának mondja. Az újítás merésznek látszik, de ha elolvassuk Mályusz érvelését, igazat kell adnunk neki, mert e korszaknak valóban a familiaritas a legjellemzőbb vonása úgy az előzővel szemben, mikor a király nagyhatalma, mint a következővel, mikor a király és a rendek közt megoszló közhatalom adja meg a korszak jellegét. Ennek a kései magyar hűbériségnek megvannak persze sajátos, a nyugatitól eltérő jegyei, mint számos más nyugaton is ismert intézmény a mi viszonyainknak megfelelő jelleget öltött, de megtalálhatók benne mindazok a vonások, amelyek a hűbériséget általában jellemzik. A hűbéri kapocs kifejlődésének alapfeltétele uralkodó társadalmi réteg kialakulása, ami nálunk a XII—XIII. században a nemesség kiváltságaínak létrejöttével és nagybirtokos osztály megjelenésével megy végbe. Mihelyt e társadalmi osztályok megvannak, feltűnik a magyar hűbéri viszony is, a XIII. század végén már országszerte ismert intézmény, amint azt 1298. éyí törvények bizonyítják. Mályusz megtalálja a familiaritásban ugyanazokat a vonásokat, amelyeket Max Weber a hűbériségről általában mint jellemzőket megállapít: szabadság, önkéntesség, hűség, harcos jelleg, és nem hiányzott a láncszerű kapcsolat sem, amelynek eddig ismert példáit Mályusz szaporítja. A katonai szolgálat fe-
72
, Jelentések
a pályázatokról 72
jében nyert föld még nem a hűbériség bizonyítéka. Azt hittük eddig, hogy a nagybirtokos és familiaris között dologi jogi kapcsolat, föld átengedése nem volt, s ebben különbözött a magyar hűbériség a nyugatitól. Mályusz azonban szép adatokkal bizonyítja, hogy az urak birtokokat, egész jobbágyfalvakat adtak át a familíarisaiknak s ilyen módon hasznosították uradalmaikat — hadi célból. Megtalálja azonban a különbséget abban, hogy familiaris viszonyba nem nemesek is léphettek, azonban a döntő szerep mindig a nemes familiarisoknak volt. Ezt azzal magyarázza, hogy a magyar nemességei a középkor végén még nem határolták el éles vonalak, amire szinte meglepő adatokat tud felsorakoztatni. A másik különbséget abban látja, hogy míg a hűbéri viszony öröklődő, hosszú tartamú, a dominus-familiaris kapcsolat könnyen felbomlik. Eldönti az igazságszolgáltatás vitás kérdését is, amely területen az állam egyedül tudta megőrizni befolyását. A nemes familiaris felett, amint azt már Szekfű állította, a dominus bíráskodik, a legsúlyosabb ügyekben azonban a királyi bíróságok. A familiaris viszony a magyar társadalom egész uralkodó rétegének életét áthatotta. Ez volt a köznemesek felemelkedésének módja. Egy csomó familiaris felfelé ívelő pályáját rajzolja meg. Toldy Miklós, Thuróczy, Werbőczy, Tomory és ezernyi társuk ezen a módon tudott kiemelkedni „falujuk szűkreszabott határai közül". A familiaritás intézménye előmozdította a nagybirtok megerősödését a XV. században. Pompás képet ad Mályusz a nagybirtokos családok vagyoni és hatalmi gyarapodásáról, amely nem sokban maradt el a német territoriális fejedelmekétől, de rámutat az okokra is, amelyek megakadályozták, hogy a nagybirtok nálunk tartománnyá tudjon szervezkedni. A szabadok feletti bíráskodás jogát a magyar nagybirtok nem tudta megszervezni, pedig Németországban ez volt a döntő tényező a tartomány úri hatalom kifejlődésében. Magyarországon a társadalom és az állam fejlődése a XV. század közepén eljutott oda, mint előadásával Mályusz bizonyítja, ahol a német birodalom a XIII. században volt: a hűbériség, a familiárisok tömegére támaszkodó nagybirtok megbénítással fenyegette a központi hatalmat.
, Jelentések
a
pályázatokról
73
S itt kapcsolódik be Mályusz munkájának legszebb és legeredetibb része: Mátyás király az uralom intézményes biztosítása végett a hűbériség helyett a rendiségnek tudatosan biztosította az érvényesülést. Hangoztatja persze azt Mályusz, hogy a rendiség nem lehetett egy ember műve, az a társadalmi fejlődésben gyökerezett. ,,A köznemesség renddé kovácsolódása" hosszú fejlődéssel ment végbe. A XIV. században még a megyében kis társadalmi közösséget irányított az igazságszolgáltatással és a közigazgatással, a század végén már a fenyegető török veszély elhárításáról tárgyal az országgyűlésen. A XV. században önszántukból gyűlnek már össze a nemesek, kedvezményeket csikarnak ki maguknak, hogy azután Mátyás határozott célokat és feladatokat tűzzön eléjük, áldozatokra kényszerítse őket az ország érdekében. Mályusz jól állapítja meg, hogy a rendi országgyűlés intézményének kifejlődése nálunk is, mint másutt, az állam érdekében teendő erőfeszítésekkel függ össze, nem lehet szc arról, hogy már az aranybulla korában országgyűléseket tartottak. Mátyás idejében az országgyűlések teremtették meg a kapcsolatot a király és a köznemesség között. Mályusz előadásából megismerjük azokat az intézkedéseket, amelyekkel Mátyás a köznemesség befolyását emelte és amelyeknek örök érvényességet szánt, amint azt az 1486. törvény kifejezésre juttatja. Ha mindazt, amit Mátyás tervszerű eljárásáról mond, figyelembe vesszük, be kell látnunk, hogy valóban az ő uralkodása alatt lett az államforma teljesen rendivé, habár már jóval előbb is voltak rendi intézményeink. Megértjük jobban azt a szerepet is, amelyet a köznemesség a Mátyás halála utáni időkben játszani tudott. A rendiség nem jelenthette a hűbéri társadalmi forma hirtelen megszűnését. A familiaris viszony, mint Mályusz hangsúlyozza, továbbra is, még hosszú ideig érvényesült a társadalmi életben. Kitűnően jellemzi Mályusz a nagybirtok reakcióját Mátyás halála után és az ő előadása révén megértjük a Jagellók korának eddig csak politikai szemszögből látott s így illogikus fordulatokban bővelkedő országgyűléseit. Először felújultak a Mátyás előtti állapotok: a főurak lesznek egyedüli
74
, Jelentések
a pályázatokról 74
hatalmi tényezőkké. II. Ulászló gyengesége lehetővé tette ezt. Megszerzik a határvámokat, kiterjesztik fennhatóságukat a városokra, a vajda még a székelyeket is földesúri hatalma alá akarja hajtani. Fontos, amit Mályusz az állandó adó sorsáról mond. Miután ezt, mint Mátyás legkárosabb újítását, halála után megszüntették, 1493-ban újból megszavazták, de úgy, hogy azt uradalmaikon ők maguk szedték, így a király jövedelmének egyharmadát elvesztette, a főurak meg nem állították ki az adóból a katonaságot, hanem familiarisaikat fizették meg vele. A köznemesség nem a királyi hatalom korlátozására törekedett, hanem ellenkezőleg, régi fényének visszaállítására. Szerepe igen kedvező megv ; iágítást nyer Mályusz munkájában. Baja az volt, hogy nem voltak megfelelő vezetői, és a király sem tartott vele. Az elért engedményeket Mályusz annak tulajdonítja, hogy a főurak visszaélései folytán felkorbácsolt szenvedélyek lecsillapítására voltak azok elkerülhetetlenek. A vívmányok eleinte szerények voltak, gyakran csak ígéretek, amelyeket utóbb nem teljesítettek. Azért a végrehajtó hatalomból is részt kellett kérniök és fokozatosan iparkodtak a királyi tanácsban helyet foglalni. A köznemesség gyenge volt a hatalom megszerzésére a főurakkal szemben, valóságos befolyáshoz csak akkor jutott, amikor szövetségre lépett a legnagyobb főúri családdal, a Zápolyaival. Legnehezebb volt a társadalmi helyzeten változtatni, a familiáris viszonyon, amely a köznemességre gazdaságilag előnyös volt. Az „una et eadem nobilitas" programmjának megvalósítása, amelyet Werbőczy fejezett kí, annyit jelentett, hogy a „vertikális tagozódású társadalmat" horizontálissá változtassák, oly rétegekre bontsák, amelyek tagjai közt erősebb az összetartozás érzése, mint a dominus és familiarisa között. Mályusz szerint ez akkor vált lehetségessé, amikor a nemzeti célkitűzések tudata felébredt a köznemességben, amikor hivatásának tudatára jutott. Éleselméjü és megfontolásra méltó gondolatot vet fel ezzel. Lehetővé tette a nagy társadalmi változást az a körülmény, hogy a főuraknak a pénzgazdaság terjedésével szintén érdekükké vált a familiaris kapcsolat lazítása. A főúri és a köznemesi programm, amely az 1518. évi
, Jelentések
a
pályázatokról
75
országgyűlések határozataiban jutott kifejezésre, a munkában kitűnő megvilágításra talál; ezekben, mint Mályusz mondja, a hűbéri és a rendi gondolkozás állott egymással szemben. A két párt mérkőzése, mint két egymástól eltérő gondolatvilág harca áll így egymással szemben, történelmileg érthetővé válik akkor is, ha meggondoljuk, hogy magyar felhevüléssel és magyar szalmaláng tüzével vívták azt meg. Mályusz ilyen alapon joggal figyelmeztet arra, hogy ezek a pártviszályok nem megbélyegző jelenségei történelmünknek, csak a külpolitikai helyzet tette azokat katasztrofálissá. Hosszú és fáradságos kutatómunka alapján a mi forrásszegénységünk mellett az adatok néha meglepően gazdag tárházából merítve oly téren alkotott Mályusz eredetit, ahol számos előítélettel, régi, meggyökerezett nézetekkel találta magát szemben. Önálló gondolkozása, éles kritikája képessé tette őt oly munka megírására, mely ha részleteiben itt-ott talán módosulni is fog, nagyértékű és jelentőségű gazdagodása társadalom- és alkotmánytörténetünknek. Domanovszky Sándor ig. és t. t., a bizottság elnöke,
Eckhart Ferenc r. t., a bizottság előadója,
Hajnal István r. t., Kováts Ferenc 1. t., a bizottság tagjai.
i) Jelentés a Kónyi Manó-jutalom odaítéléséről. L Mindenekelőtt jelentjük, hogy e jutalomdíjra a legutóbbi nagygyűlésen hirdetett határidőre pályamű nem érkezett. Ennek folytán bizottságunk feladata abban állott, hogy az 1938 —1940. évkör tárgykörünkhöz tartozó irodalmának áttekintése alapján tegyen javaslatot а Тек. Akadémiának e jutalomdíj odaítélése tárgyában. A Kónyi Manó-jutalomdíjnak az alapítólevél megállapítása szerint az a célja, hogy bizonyos időközökben oly művek, illetve tanulmányok jutalmaztassanak, amelyek publicisztikai irodalmunkban kitűnnek, vagy legújabbkori történetünket tár-
76
, Jelentések
a pályázatokról 76
gyalják, vagy pedig bizonyos tekintetben elősegítik elvesztett területeinknek békés úton való visszaszerzését. Ami az első helyen említett szempontot illeti, a szóbanforgó évkörben is, mint az elmultakban, számos jeles publicistánkra hivatkozhatnánk. Azonban az a körülmény, hogy az alapítólevél a napi pártpolitika teljes kizárását írja elő, megnehezítette, sőt majdnem lehetetlenné tette számunkra, hogy a jutalmazandót e körből válasszuk ki. Áttérve az alapítólevélben második helyen említett tárgykörre, fölemlítjük itt mindenekelőtt, hogy a legújabb történetünkkel foglalkozó irodalomban újakkal gyarapította érdemeit a világháborúval és Trianonnal kapcsolatos események okmányszerűen hiteles tisztázása terén Horváth Jenő: A magyar kérdés a XX. században c., két kötetes Akadémiánk kiadásában megjelent munkájával s ugyanő A millenniumtól Trianonig címen az 1896—1920. évek történetét is megírta. Munkásságát Akadémiánk a Kónyi Manó-díjjal már 1932-ben kitüntette. Az utóbb említett mű tárgyát folytatja tovább Gratz Gusztáv: A világháború utáni kor története c. jeles tanulmánya, amely az 1918—1938. évek politikai eseményeit tekinti át s először A mai világ képe c. többszerzőjű mű második kötetében (1939) jelent meg. Mind művészi formájával, mind tartalmának eredetiségével kiemelkedik ebben a csoportban Kornis Gyula tagtársunknak négy kitűnő tanulmánya, ú. m. gróf Apponyi Albertről a Kisfaludy-Társaságban tartott nagyarányú emlékbeszéde, gróf Tisza Istvánról a Tisza István-Társaskörben elmondott megemlékezése, valamint gróf Klebelsberg Kunóról és Horthy Miklós kormányzónkról írt tanulmányai, amelyeket együtt most A magyar politika hősei c. legújabb (1940) nagy művében olvashatunk. Az alapítólevélben felsorolt szempontok szerint harmadik csoportba foglalható, vagyis olyan műveknek sorában, amelyek Nagymagyarország gondolatának és területi integritásunknak érdekeit szolgálják, ebben az évkörben is számos kiváló művel találkozunk irodalmunkban. Megjelentek újabban is oly idegennyelvű vagy több idegen nyelven is kiadott művek, amelyeknek főcélja, hogy hazánkat és népét a külfölddel az igazsághoz híven megismertessék. Vannak közöttük általá-
, Jelentések
a
pályázatokról
77
nosak, mint pl. a Baranyai Zoltán külügymin. tanácsos szerkesztésében huszonhat előkelő írónk tanulmányát Visages de la Hongrie (Paris, Libr. Plön) címen egyesítő nagy kiadvány, részletesek, mint Erdélynek és külön problémáinak gróf Teleki Pál miniszterelnök szerkesztésében s a Magyar Történelmi Társulat kiadásában magyar, német és olasz nyelven megjelent ismertetése, a Lukinich Imre által szerkesztett Die siebenbiirgische Frage с. tanulmánygyűjtemény és mások. Mind igen érdemes művek, de a névszerint felsoroltak és a külön nem említettek is több szerző munkáját foglalják egy kötetbe, közülök egyet csak mások sérelmére választhatott volna ki bizottságunk. — Itt említjük meg nagyérdemű külföldi jóbarátaink, mint az azóta elhúnyt Vise. Rothermere, továbbá Lilis Cialdea, Const, de Grunevald nevét, valamint azt, hogy ez évkör folyamán Kövér Gusztáv és Birinyi K. Lajos honfitársaink sem szűntek meg külföldön és idegen nyelven tovább küzdeni a magyar ügy igazságáért. Kiemelkedik ebben a csoportban gróf Bethlen István L'Ungheria e Г Europa с. műve, mely a mai magyarság legégetőbb politikai és gazdasági problémáit nagy államférfiúi gonddal és éleslátással világítja %meÊ az olasz közönség előtt. Ugyanőt mint újabbkori történetünk kiváló munkását ís tekintetbe vehetjük. Horthy Miklós kormányzónkról Akadémiánk 1940. március 18-i összes ülésén tartott ünnepi beszéde valóságos remekmű. Azonban gróf Bethlen István országépítő s a területvisszaszerzést előkészítő munkája Akadémiánk részéről már kellő méltánylásban részesült egy másik díj kiosztása alkalmával. így ebben a csoportban is megint Kornis Gyula tagtársunkra kell gondolnunk, elsősorban arra a kitűnő essay-re, amely — A magyarság, mint a világtörténet hőse címen -— már említett nagy munkájának befejező szakaszát alkotja s ezenkívül 1938-ban németül és angolul, 1939-ben pedig lengyel nyelven is megjelent. A magyar nemzet tevékenységének ez a minden egyes művelődési ágra kiterjedő áttekintése kiválóan alkalmas arra, hogy rokonszenvet ébresszen a külföldön nemzetünk iránt. De itt említjük meg azt a rendkívül találó és lesújtó cáfolatot is (Történész-e vagy politikus?) amellyel Kornis Gyula Jorgának a Ciano—Csáky találkozó
78
, Jelentések
a pályázatokról 78
alkalmával ellenünk intézett támadását német, olasz és francia nyelven is visszaverte s többek között Mihály vajda alakját és szerepét is a történeti igazság megvilágításába helyezte. Kornis e cáfolata támogatta Domanovszky Sándor kiváló munkájának hatását, amely Jorga történeti módszerének értéktelenségét nagy tudománnyal és éles kritikával mutatta ki francia nyelven. Ekként Kornis Gyula nevével már most két oly csoportjában is találkozunk az általunk tekintetbe veendő évkör irodalmának, amelyekre, mint legkiválóbb termékükben kitiintetendőkre, figyelmünket az alapítólevélben felsorolt szempontok fölhívják. De még ha e szempontokat nem néznők is, már teljes egészében tekintve is leköti figyelmünket Kornis Gyula említett nagy műve, illetőleg a benne nyújtott történeti arcképsorozatnak Szent Istvántól báró Eötvös Józsefig terjedő része is. E két imént említett történeti hősünkön kívül Mátyás király, Pázmány Péter, II. Rákóczi Ferenc, gróf Széchenyi István, Fáy András, Kölcsey Ferenc alakjai is a jellemzés oly erejével, oly államférfiúi érzékkel, az irodalmi forma oly mesteri kezelésével vannak ábrázolva, hogy a könyv olvasója belőlük, éppúgy, mint a fönt már említett újabbkori tanulmányokból is, az irodalmi élvezettel együtt a magyar történet igaz szeretetét is magába szívja. Ez a hatás a Nagy-Magyarország békés helyreállítására irányuló törekvést is nagy mértékben előmozdítja. Mindezek alapján tisztelettel javasoljuk, hogy az 1941. évre esedékes Kónyi Manó-díjjal Kornis Gyula: A magyar politika hősei c. művét méltóztassék jutalmazni. Angyal
Dávid t. t.,
a bizottság
Madzsar
elnöke,
a bizottság
Melich
János ig. és r. t.
Huszti Jánossy
József
r. t.
Dénes 1. t.
a bizottság
tagjai.
Imre r. t. előadója,
, Jelentések
a
pályázatokról
79
j) J e l e n t é s a B u d a p e s t i K e r e s k e d e l m i ás I p a r k a m a r a H o r t h y Miklós-alapítványa 1940. évi k a m a t a i n a k odaítéléséről. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Horthy Miklósalapítványa 1940. évi kamataínak odaítélésére kiküldött vegyes bizottság a pályázat kiírásának feltételeihez képest az 1940. évben megjelent köz- vagy magángazdasági tartalmú tudományos vagy publicisztikai munkák közül három munkát talál megemlítendőnek, mint amelyek figyelemre méltó módon szolgálják a kereskedelem népszerűsítését vagy előmozdítását. Elsőnek megemlíti dr. Orel Géza „Gazdasági szellem nevelése" című, kis negyedrét, 84 lap terjedelmű (Budapest, 1940) munkáját, amelyben a szerző hat, az ipari és kereskedelmi szakoktatás problémáival foglalkozó, különböző helyen tartott s részben már előzően nyomtatásban megjelent, valamint két rövid cikkel kiegészített előadását foglalja össze. Kifejezetten a kereskedelem érdekkörébe vág a hat előadás közül kettő, mégpedig az „Utódnevelés, kereskedői utánpótlás" és „Felső kereskedelmi iskola és a kereskedői szellem" címűek. E két sikerült, de túlságosan rövidre fogott előadás a munkának csak 20 lapját foglalja el, s így az, noha evvel a részével kétségtelenül szolgálja a kereskedelem előmozdítását, mégsem tekinthető oly műnek, amely számbajöhetne a pályadíj odaítélésénél. Remélhető, hogy a szerző, aki már eddig is tartalmas irodalmi működésre tekinthet vissza, módját ejti annak, hogy az itt említett munkában vázlatosan kifejtett gondolatait nagyobb és mélyebben szántó munkában bocsássa közre, és így komoly jelöltként szerepelhessen a következő évek egyikének pályázatán. Nem véletlen, hogy a másik két munka, amelyet a bizottság már terjedelménél és tartalmánál fogva is komolyan számbajövő munkának tart, tárgyát a kereskedelemtörténetből meríti. A kereskedői mentalitásnak nemesítésére, a kereskedelemnek mint életpályának tiszteletére, annak a társadalmi meggyőződésnek a megérlelésére, hogy a jellemes s megfelelően képzett kereskedő általános műveltségénél és gazdag szaktudásánál fogva, de a köznek tett nélkülözhetetlen és elsőrendű fontosságú szolgálatai miatt is, a nemzet értelmiségének min-
80
, Jelentések
a pályázatokról 80
denképen tiszteletreméltó tagja kell legyen, minderre nagyobb hatást gyakorol a gazdaságtörténeti múltnak szemlélete, mint a forrongóan vajúdó és kockázatosan küzdelmes jelen leírása és elemzése. Hiszen az európai kereskedelem múltja, az olasz városrespublikák kereskedő-bankárjai emlékétől kezdve a német Hanzán és a délnémet városok kereskedelmi szövetségén, a németalföldi tőzsdealapító és az angol merchant-adventurer-eken át a kultúrnemzetgk legújabbkori gazdasági életében és a világforgalomban vezérszerepet betöltő nagy kereskedővállalkozók történetéig számtalan példáját nyújtja a kereskedői élethivatás felmagasztosulásának és a „fejedelmi kereskedő" típusa kialakulásának. Nekünk, magyaroknak az ily példák megismerése céljából nem kell kizárólag külföldi kereskedőtípusokat tanulmányoznunk, akad serkentő, buzdító, felemelő példa a magyar történeti múltban is. Az ily példának felmutatásával szerzett magának érdemeket már egy emberöltő előtt dr. Kerekes György, amikor 1902-ben megírta nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró életét és gazdasági tevékenységét. Most ismét foglalkozott egy másik kassai kereskedő emlékével, amikor Schirmer János üzleti könyve alapján könyvet írt a következő címmel: „Polgári társadalmunk a XVII. században. Sch. J. 1625—1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján." Kassa 1940, 8-rét 288 számozott és 14 számozatlan lap terjedelemben, számos képpel. Kedves, közvetlen modorban írt, a XVII. század kassai polgári társadalmát s különösen annak kereskedelmét szeretettel ismertető könyv, amely azonban mindamellett, hogy levéltári források alapján készült, inkább regényes leírása a kor társadalomgazdasági viszonyainak, mintsem tudományos vagy akár csak kifogástalanul adatközlő munka. Igazán kár, hogy kárbaveszett a szerzőnek kétségtelenül nagy szorgalma és igyekezete a díjra való ajánlás szempontjából. De az, amit a szerző például a munkamegosztásról kifejt, vagy az, amit elmond a kassai kereskedelemnek állítólagos országos primátusáról a XIV. és XV. században, vagy az a nem egészen találó gondolatmenet, amely pénztörténeti fejtegetéseit kíséri, kizárják azt, hogy a munka jutalomra érdemesíthető legyen. A középkori hivatásos munkamegosztást, amely különösen az ipar terén hihetetlenül nagyszámú hivatásfelhasításban (Berufsspaltung) tombolta ki
, Jelentések
a
pályázatokról
81
magát, és amely épen e túlzásba vitt felaprózásnál fogva gyakran munkaegyesítéshez vezetett, a szerző avval intézi el, hogy ,,a gazdasági munkamegosztást csak a legújabb korban kifejlődött és uralomra jutott kapitalista gazdasági rendszer juttatta érvényre", s ezt a nézetét avval indokolja, hogy ,,a gazdasági élet kezdetleges fokán" (Kassa 1650 körül!!) „nemcsak a termelés minden ága, hanem a forgalomba bocsátás is együtt van" (271. lap). Ha ebben a felfogásban nem osztozunk, ezt még kevésbbé tehetjük a kassai kereskedelem túlbecsülésének esetében, mert köztudomású, hogy nem Kassán ment át a XII. századtól szinte a mai napig az az útvonal, amelyen át hazánk külforgalmának legalább négy ötöde bonyolódott le, a dunai vonal, Pozsony és Oroszvár határállomásokkal, Buda központi vásárhellyel, s elágazásokkal Orsova és Nagyvárad felé. A szerző jól tette volna, ha Belházy János pénzértéktabellái (Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest, 1898, VIII. kötetében) után indult volna, ahol a 483. lapon megtalálta volna a magyar Felvidéken, tehát Kassán is, 1648—1667 érvényben volt ,,új magyar érték" vagy ,,poltura-érték" nevű érme valvatiót (körmöci arany 360 den., tallér 180 den., rajnai forint 120 den., magyar vagy kurta forint 100 den.). Annak a kereskedőkönyvnek ismertetése, amely a szerző főforrása, ugyan igen részletes, azonban elmaradt a bejegyzések számának és összegeinek összeadása. Gazdaság- és kereskedelemtörténeti szempontból ez az összegezés sokkal fontosabb és tanulságosabb lett volna, mint annak a sok aprócseprő adatnak a bőbeszédű ismertetése, amely a munka főrészét foglalja el. A másik kereskedelemtörténeti munka Kislégi Nagy Dénes: Híres kereskedők. Budapest. 1940 (Tébe Könyvtár 105.). 8-rét 173 lap. A könyv rádió-előadások átdolgozásával és kibővítésével készült és 14 értekezést vagy fejezetet foglal magában, amelyekben a szerző oly kereskedők és kereskedőcsaládok történetét írja meg, amelynek megismerése alkalmas arra, hogy a magyar közönségben emelje a kereskedői pálya megbecsülését és az ifjúságban kedvet ébresszen a bemutatott példa követésére. Az e szempontból kiválasztott példák valóban alkalmasak arra, hogy ismertetésükkel ezt a célkitűAkadémiai Értesítő
6
82
, Jelentések
a pályázatokról 82
zést megvalósítani lehessen. A 14 fejezet végigvezet minket az európai kereskedelemtörténeten a XIII. századtól és az ázsiaiamerikain a XVIII. századtól a jelenkorig. A középkort a firenzei bankár-kereskedőkről és Jacques Coeur francia nagykereskedőről írt két első fejezet képviseli, az újkort öt (Welser-család, a Fuggerek, Bethlenfalvi Thurzó János, Thomas Gresham és William Paterson-ról írt), a többi (küzdelem az amerikai prémekért (Astor), a Vanderbilt-milliók, a Siemens-család, Carnegie, Cecil Rhodes, a Cognacq-házaspár és Nippon leghíresebb kereskedőháza) a legújabb kort. A könyvnek érdeme mindenekelőtt a tizennégy bemutatott kereskedő-egyéniség felsorakoztatása és egymásmellé állítása. Ebből a felsorakoztatásból vonhatók le az első tanulságok: még a leggazdagabb kereskedőnek is, ha megtartani és szaporítani akarja vagyonát, dolgoznia kell, sokat és soká. Továbbá: a kereskedői tevékenység, az önállóság nélküli elosztó tevékenységet nem tekintve, sohasem egyformán ismétlődő. A kereskedő nem végezhet állandóan nyugalmas irodai munkát, nem élheti ki magát sablonos „hivatali" teendőkben, hanem ki kell állnia a gazdasági küzdőtérre s ott megvalósítania a mindig különleges és egyszeri, mert mindig a változó körülményekhez alkalmazkodó célvetéseit és elgondolásait. A könyv világosan szemlélteti, hogy egyik kereskedőnek sorsa sem azonos a másikéval, akkor sem, amikor oly közel állnak egymáshoz az otthon, a gondolkodás, a célvetés dolgában, mint pl. a Welserek és a Fuggerek. A kereskedelem oly élethivatás, amely egyéniséget követel és azért egyéniségnek kedvez. Nincs valóban nagy kereskedő, aki egy másikat utánzott volna; az az út, amelyen halad és amelyen haladnia kell, hogy érvényesülhessen, minden igazán nagy kereskedőnél más és más. Minden nap hoz új változást és új lehetőségeket: a változáshoz ügyesen alkalmazkodni és a lehetőségeket kellően kihasználni, ez a vérbeli kereskedő feladata. A másik tanulságcsoport, amelyet a könyv tartalma nyújt, az, hogy e kereskedői tevékenység kísérő jelensége gyanánt felcsillan annak magángazdasági jelentősége mellett és avval együtt közgazdasági jelentősége is. Amikor azt mondjuk, hogy a jó ke-
Jelentések
a
pályázatokról
83
reskedő ott vesz, ahol olcsón kapja az árut, s ott ad el, ahol az árunak magas ára van, akkor egyúttal felfedtük a kereskedő közgazdasági funkcióját is. Nemcsak, sőt gyakran nem ïs elsősorban a saját anyagi magánérdeke az, ami az igazi kereskedőt döntő elhatározásokra bírja, hanem a köz érdeke, pénzügyi, népjóléti, művelődési, tudományos érdekek is. A nagy kereskedő hivatása gyakorlása közben sok oly körülményt, tényállást, oksorozatot ismer meg, amely — csekély számú beavatottak kivételével — a társadalom többi tagja előtt- örök titok marad. Megismeri tevékenységének kihatását a köz jólétre, embertársai boldogulására, az állam s a társadalom fennmaradására. Ráeszmél nagy, szinte elviselhetetlenül nagy felelősségére embertársaival és a maga lelkiismeretével szemben. Kell, hogy őt minden elhatározásánál annál mélyebben megalapozott erkölcsi felelősségérzet hassa át, mennél nagyobb szerepet juttatott neki a gondviselés hazájának sorsalakításában. Amint tehetség és rátermettség kell ahhoz, hogy valaki eredményes kereskedő lehessen, úgy felebaráti szeretet és szociális felelősségérzés kell ahhoz, hogy az eredményes kereskedő az igazán nagy kereskedő rangjára emelkedjék. A kereskedő erkölcsössége mindenkor nemcsak üzleti becsületességben nyilatkozik, de szociális kötelességtudásban is. Ezeket a tanulságokat szűrhetjük le Kislégi Nagy Dénes könyvéből, és ebben a tanulságosságban rejlik a könyv nagy és igazi értéke. Kétségtelen, hogy a szerző nagy érdemeket szerzett a kereskedelem előmozdítása és népszerűsítése körül. Amennyiben a könyv, amint ez kívánatos olvasói körének kitágítása szempontjából, második kiadást érne meg, óhajtjuk, hogy a híres kereskedők arcképsorozatában az eddig egyetlen magyar (Thúrzó) mellé másodiknak állítsa be a szerző a kiegyezés korának nagy pénzügyi és bankszervezőjét, Weninger Vincét. Az előadottak alapján a bizottság az itt ismertetett munkák szerzői közt a jutalomra egyedül érdemesnek Kislégi Nagy Dénes dr. egyetemi magántanárt tartja, s ennélfogva azzal a javaslattal járul a tek. Akadémia elé, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Horthy Miklós-alapítványának 1940. 3*
84
, Jelentések
a pályázatokról 84
évi kamatait Kislégi Nagy Dénes: Híres kereskedők (Budapest, 1940) című művének ítélje oda. Navratil Ákos r. t. a bizottság elnöke,
Kováts Ferenc 1. t. a bizottság előadója,
vitéz Surányi-Unger Neubauer
Tivadar
1. t.,
Gyula 1. t.,
vitéz Gyulay a bizottság
Tibor, tagjai.
fc) J e l e n t é s a S e r b á n J á n o s - j u t a l o m odaítéléséről. Az 1940. évi Serbán-jutalomra egyetlen pályamű érkezett be: szerzője Milhoffer Sándor, címe pedig „Aratási biztosítás". Egy új biztosítási mód eszméje a rossz termések elleni védekezésre (második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest, Gergely Rt. könyvkereskedése, 1940, 15 1.). A dolgozat igen életrevaló gyakorlati javaslatot ad elő és egyrészt az aratási biztosítás intézményének eddigi történetével foglalkozik, másrészt pedig tömören vázolja az intézmény lényegét és gyakorlati megvalósításának különböző lehetőségeit. Szempontjai következetesek és dicséretesen mutatják szerzőjüknek hosszú évtizedes szakírói tapasztalatait. Az alapítványi ügyrend II. 1. pontja szerint az alapítványi tőke jövedelme olyan megjelent műnek jutalmazására használható fel, amely „tudományos vagy irodalmi jelentőségénél fogva jutalomra méltó". A beküldött pályamű érdeme nem tudományos vagy irodalmi téren, hanem inkább a mezőgazdasági politika gyakorlati előbbrevitelében keresendő, flyképpen ez a pályamű a Serbán-jutalommal nem koszorúzható. Mivel azonban a szerző már korábban is értékes szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, a bizottság érdemesnek tartja őt arra, hogy esetleg a kiosztásra kerülő egyéb akadémiai díjakból jutalmaztassék. Az 1940. év folyamán több oly mezőgazdasági tárgykörű munka jelent meg, amelyet a bizottság említésre méltónak tart. Kiváló helyet érdemel Szeberthy János „Mezőgazdasági munkásvédelem" (Közgazdasági Könyvtár, XXIII. kötet, Buda-
, Jelentések
a
pályázatokról
85
pest, a Magyar Közgazdasági Társaság kiadása, 1940, 439 1.) című műve, amely szorgalmas forrásmunka alapján, rendszeresen kutatja át a mezőgazdasági szociálpolitika terjedelmes és bonyolult kérdéseit. A szerző tárgyának történeti, jogi és statisztikai vonatkozásait inkább csak futólag érinti; annál behatóbb figyelmet szentel mezőgazdasági munkásvédelmünk intézményeinek és eszközeinek, amelyeket a gyakorlati szakember közvetlenségével, részletesen ismertet. Ezekben a fejezeteiben hasznos szempontokat dolgoz ki a munkabérkérdés, a munkaidőszabályozás, a nő- és gyermekmunka, a fizetéses szabadság, a szabadidőmozgalom, a társadalombiztosítás, az egészségvédelem, a munkanélküliség, a munkaközvetítés, a munkásházak, a cselédlakások, a munkásszállások, a munkásnevelés és szakképzés, a munkaszervezés és a munkásszövetkezetek kérdéseire vonatkozólag. Forrásmunkája főleg csak a magyar szakirodalomra szorítkozik. Helyenként szerencsés kézzel utal a társadalompolitika és a termelési költségek közötti összefüggésekre; általában azonban csak kevésbbé törekszik tárgyának tudományos boncolgatására. Мвппуву Géza ,,A földhitel. I. kötet: Történelmi kifejlődése" (a „Darányi Ignác" Agrártudományos Társaság Kiadványai, szerkeszti: dr. Ihrig Károly, 2. szám, Budapest, 1940, XI és 284 1.) című munkájában hasznos adalékot nyújt mindazok számára, akik rendszeresebben óhajtanak foglalkozni a magyar mezőgazdaság hitellel való ellátásának problémáival. Azok a fejezetei, amelyekben a földhitel ókori és középkori történetével foglalkozik, inkább csak a tágabb olvasóközönség számára érdekesek. Tudományos értéke főleg a munka azon részeinek van, amelyek a magyar földhitel intézményeinek legújabb fejlődését vizsgálják. A szerző kétségtelenül igen terjedelmes irodalmi anyagot dolgozott fel; kívánatos lenne azonban, ha további ezirányú kutatásaiban a közvetlen forrásokat is nagyobb mértékben venné tekintetbe. Művének olvasása helyenként fárasztó, mert a történelmi adatokat behatóbb feldolgozás nélkül sorolja fel. Wünscher Frigyes „Szervezett agrárértékesítés" (Budapest, Csáthy Ferenc Rt. Egyetemi Könyvkereskedés és Irodalmi Vállalat, 1940, 262 1.) című művének érdeme, hogy alapos vizsgálat tárgyává teszi az agrárpolitika oly fejezetét,
86
, Jelentések
a pályázatokról 86
amelyet szakirodalmunk eddig csak viszonylag kevés figyelemre méltatott. A mezőgazdasági termékek szervezett eladásának lehetőségeit főleg a magyar fűszerpaprika újabb szövetkezeti értékesítésének példáján mutatja be és adatokkal is részletesen bizonyítja a szövetkezeti megoldásnak nemzetgazdasági előnyeit. Gondolatfűzésének elmélyítésére csak helyenként törekszik. A Magyar Gazdaságkutató Intézet kiadványai közül figyelemreméltó eredményeket tartalmaz Harkai Schiller Pál és Varga István „Borfogyasztási szokások. Gazdaságpszichológiai tanulmány" (a Magyar Gazdaságkutató Intézet 19. számú különkiadványa, Budapest, 1940, 62 1.) című dolgozata, amely különösen módszeres alapvetésével tűnik ki. Ugyancsak jó módszeres alapvetéssel készült és tudományos szempontból is értékes eredményeket nyújt Matolcsy Mátyás két agrárstatisztikai dolgozata („Tanulmányok a mezőgazdaság köréből. Takarmánymérleg. Az alföldi homoki szőlő bortermelésének jövedelmezősége", a Magyar Gazdaságkutató Intézet 17. számú különkiadványa, Budapest, 1940, 52 1. és „Mezőgazdasági termékek árkérdése. Módszertani tanulmány", a Magyar Gazdaságkutató Intézet 18. számú különkiadványa, Budapest, 1940, 33^ 1.). Az alapítványi ügyrend II. szakaszának első bekezdése értelmében a jutalomdíj odaítélésénél mezőgazdasági tárgykörű műveken kívül olyan munkák is tekintetbe jöhetnek, amelyek a közgazdaság egyéb összefüggéseivel vagy a velük kapcsolatos tudományágak körével foglalkoznak. Ezen az alapon irányult a bizottság figyelme báró Malcomes Béla „Magyar ipargazdaság" (2 kötet, Budapest, a szerző kiadása, 1940, 338 és 407 1.) című hatalmas munkájára, amely iparpolitikai szakirodalmunkban kétségtelenül hézagot pótol. A szerző ebben a müvében is azon irányzat lelkes hívének bizonyul, amely — ha kell — súlyosabb áldozatok árán is a magyar ipar erőteljes további fejlesztését kívánja. Ennek a törekvésnek szolgálatában mélyedt el kiváló szorgalommal és kitartással mindazoknak az összefüggéseknek boncolgatásába, amelyeknek megvilágítása a magyar iparfejlesztés útját egyengetni alkalmas. Az iparfejlesztést nem a korábbi szabadelvű gazdálkodás keretében, hanem inkább a kor színvonalán álló irányított gaz-
, Jelentések
a
pályázatokról
87
dálkodás alapján ajánlja. A gazdasági életbe való beavatkozások terén azonban a helyes mérséklet hangját üti meg és távol áll attól, hogy a közületi beavatkozást öncélnak tekintse. Következetesen hangsúlyozza az ipari vállalkozás kezdeményező és termelést lendítő fontosságát; tudatában van annak a körülménynek, hogy a magyar ipar jövője is a vállalkozói tevékenység sikerével áll vagy bukik. Egészséges társadalomerkölcsi felfogása azonban itt is megóvja az egyoldalú túlzásoktól: ahol az ipari munkaadók és munkások egymásközti bérharcának szempontjai merülnek fel, ott nyomatékkal hívja fel a figyelmet a munkavállalók érdekeire. Gondolatmenetében következetesen kerüli a népszerű közgazdasági irodalomban manapság oly erősen elterjedt hangzatos, de üres szólamokat. Állításait pontról-pontra a tények erejével igyekszik bizonyítani, és ennek a törekvésének kapcsán hasznos iparstatisztikai adatok hosszú sorát t á r j a az olvasó elé. Azoknak hibájába sem esik, akik a magyar iparfejlesztés megoldását túlságosan egyszerűnek és könnyűnek tartják. Találóan mutat rá a mezőgazdasági termelés érdekeire és mindazokra az ütközési felületekre, amelyek az ipar és a mezőgazdaság jövedelemeloszlási versengésében Magyarországon is előállnak. Kutató tekintetét nyomatékkal ragadják meg azok a nehézségek is, amelyek egyrészt az ipari jövedelmezőség, másrészt pedig az államháztartás érdekei közötti egyeztető törekvésekből sarjadzanak. Hasznosan elemzi azokat a lehetőségeket, amelyek ipari nevelésünk és szakoktatásunk terén kínálkoznak. A szorosabb értelemben vett iparpolitikai vonatkozásokban különös figyelmet szentel az érdekképviseletek, az árrombolás, az árvédelem, a munkaszerzés, a leghosszabb munkaidő, a legkisebb munkabérek, a hatósági ármegállapítás, a kartellügy, az értékesítés, a vámterhek, a külkereskedelmi támogatás, a műszaki és kereskedelmi észszerűsítés (racionalizálás), a hitellel való ellátás, a szövetkezetek, a közszállítások és a biztosítás kérdéseinek. Tanulságosak azok a gondolatai is, amelyeket ipari nyersanyaggazdálkodásunkkal és energiagazdálkodásunkkal kapcsolatosan vet fel. Azok a fejtegetései, amelyekben a magyar ipar történeti fejlődését vizsgálja, helyenként csak vázlatosak. A második kötetnek az egyes iparágak ismertetésével foglalkozó mintegy
88
, Jelentések
a pályázatokról 88
100 lapnyi terjedelmű részében — a már egyébként is ismert adatok felsorolásán kívül — további elmélyítésre bő alkalom nyílt volna. A szerzőnek azonban érdeme, hogy elsőízben nyújtott rendszeresen egybefogó áttekintést a magyar iparpolitika újabb összefüggéseiről. A bizottság tekintetbe veszi az alapítványi ügyrend II. 2. pontját is, amelynek értelmében az alapítványi tőke kamatai oly érdemes szakíró munkásságának jutalmazására is fordíthatók „aki szakmájában hosszabb időn át sikerrel dolgozott". Ez a szempont méltán alkalmazható báró Malcomes Bélára, akinek már több korábbi munkája kapott akadémiai bizottságok jelentéseiben dicsérő említést. Mindezek alapján a bizottság azzal a javaslattal járul a tek. Akadémia elé, hogy a Serbán János-alapítvány 1940. évi kamatait báró Malcomes Béla „Magyar ipargazdaság" (Budapest, 1940) című kétkötetes müvének ítélje oda és ezzel egyúttal a szerző korábbi, érdemes szakírói munkásságát is jutalmazza. Budapest, 1940. április havában. Heller Farkas r. t., a bizottság
Bálás Károly 1. t.
elnöke,
Marek József
a bizottság
ig. és r. t.,
Fellner Frigyes Hoor-Tempis
r. t.,
Mór r. t.,
Szabó Zoltán a bizottság
előadója,
1. t., tagjai.
I) A Nemzetgazdasági B i z o t t s á g e l ő t e r j e s z t é s e a P e s t i Magyar K e r e s k e d e l m i B a n k Gr. S z é c h e n y i Istvána l a p í t v á n y a k a m a t a i n a k odaítélése tárgyában. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Gróf Széchenyi István-alapítványa kamataínak odaítélése tárgyában az ügyrend 175. §-a úgy intézkedik, hogy e kamatok felhasználhatók „az előző két évben megjelent, a közgazdasági tudományok körébe tartozó olyan műnek jutalmazására, amely tudományos jelen-
,
Jelentések
a pályázatokról
89
tőségénél fogva a jutalomra méltónak mutatkozik", amennyiben pedig ,,az 1. pont valamely évben nem alkalmazható, a M. Tud. Akadémia a kamatokat valamely közgazdasági munka kiállítási költségeinek fedezésére használhatja fel". A Nemzetgazdasági Bizottság f. évi április havi ülésében szemlét tartva az előző két évben megjelent közgazdasági munkák felett, a folyó évben az 1. pontot nem találta alkalmazhatónak, minthogy a jutalomra érdemes közgazdasági művek közül az, mely akadémiai jutalmat érdemel, a Serbán jutalomra terjesztetett elő, több oly mű pedig, mely a gr Széchenyi-alapítványra érdemes volna, nem jelent meg. Ennél-' fogva a Bizottság a f. évben a 2. pont alakalmazását ajánlja a tek. Osztálynak és azt javasolja, hogy az alapítvány rendelkezésre álló jövedelméből legfeljebb 1000 pengő összeg adassék ki Milhoffer Sándor gazdasági író kéziratban lévő legújabb munkájának, „A világ búzatermelése és áralakulása a világgazdasági válságtól a második világháborúig" című tanulmánya kiadási költségeire segélyképen. A Bizottság javaslatát a következőkkel indokolja: Milhoffer Sándor régi érdemes munkása a közgazdasági irodalomnak. Első munkája ,,A kettős termelésről" már 1896-ban jelent meg. Ettől kezdve számos könyvet, illetőleg önálló tanulmányt írt. Egyes munkái, mint pl. „A járadékbírtokok hazai viszonyaink között", továbbá „Magyarország közgazdasága" akadémiai dicséretet is kaptak. Munkái többször elismeréssel szerepelnek az akadémiai pályadíjakra beküldött, vagy érdemes munkákról szóló bírálatokban. Kéziratban levő említett munkáját Milhoffer Sándor beküldötte a Chorin Ferenc-jutalom elnyerése céljából az Akadémiának. Utalunk itt a Chorin Ferenc-alapítvány 1940. évi kamatainak odaítélésére kiküldött bizottság jelentésére, amely a munkáról dicsérő ismertetést közöl és maga a jelentés is megállapítja, hogy „a szerző hosszú évtizedek óta méltán elismert munkása mezőgazdasági szakirodalmunknak". Éppen azért a bizottságot javaslatának megtételénél az a gondolat is vezette, hogy az Akadémia ezzel a segéllyel ne csak az említett munka kiadását tegye lehetővé, hanem hogy ez a segély
90
, Jelentések
a pályázatokról 90
elismerésül szolgáljon Milhoffer Sándor több mint négy évtizeden át folytatott szorgalmas és érdemes munkásságának. Budapest, 1941. április 24. Heller Farkas r. t., a bizottság elnöke.
Kovács
Alajos
a bizottság
1. t., előadója.
m) J e l e n t é s B u d a p e s t s z é k e s f ő v á r o s 1940. évi t ö r t é n e l m i jutalmának odaítéléséről. Budapest székesfőváros 1940-re 800 pengőt tűzött ki Mátyás királyról és koráról szóló oly történeti vagy művészettörténeti tanulmány jutalmazására, amelyet a Mátyás király születésének 500-ik évfordulója alkalmából nyomtatásban megjelent vagy kéziratban mult esztendő december 31-ig a M. Tud. Akadémiához beküldött művek közül az Akadémia erre érdemesnek nyilvánít. Alantírt bízottság annak megállapítása után, hogy kéziratban a jelzett időpontig egyetlen munka sem érkezett be, a következő műveket vette figyelembe: 1. Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára. Szerkesztette Lukinich Imre I. kötet 574 1., II. kötet 522 1. A Korvin Mátyás magyar-olasz egyesület megbízásából kiadja a Franklin Társulat. Bpest, (1940); 2. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király. Bpest (Athenaeum) é. n. 222 1., 3. J o ó Tibor: Mátyás és birodalma Bpest (Athenaeum) 1940. 166 1.; 4. Kardos Tibor: Mátyás király (Mefhosz könyvkiadó) (1940), 47 1. A Mátyás-emlékkönyv tartalmának gazdagságával és értékességével csak az Akadémiánk kiadásában három évvel ezelőtt megjelent Szent István-emlékkönyvvel hasonlítható össze. — Újabb, széleskörű kutatásokon alapuló jeles tanulmányok egész sora állítja néha meglepően új megvilágításba halhatatlan emlékű, lángeszű renaissance-királyunknak, kora legkimagaslóbb, legsokoldalúbb uralkodójának nagyszerű alakját. A hatalmas két kötetből egy lelkiismeretes Mátyásbibliográfián kívül mindössze egyetlen tanulmány hiányzik, mégpedig az, amelynek középpontjában Mátyás, az uralkodó, az államférfi áll.
Jelentések
a
pályázatokról
91
A z emlékkönyv a n y a g á n a k s o r r e n d j é t követve, örömmel d i c s é r j ü k m e g E l e k e s L a j o s n a k két, G a l l a F e r e n c n e k , G y a lókay Jenőnek, Mályusz Elemérnek, Balogh Jolánnak, Huszár Lajosnak, Kardos Tibornak, a nemrég elhunyt Horváth Henr i k n e k e g y - e g y és H a r a s z t i E m i l n e k két m a r a d a n d ó becsű t a n u l m á n y á t . D e e z e k k ö z ü l is k ü l ö n k i e m e l j ü k Gyalókay J e n ő , M á l y u s z E l e m é r , K a r d o s T i b o r és H o r v á t h Henrik nagyszabású, kiváló műveit s csak sajnálkozni tudunk azon, h o g y a b i z o t t s á g c s u p á n 800 p e n g ő j u t a l o m k i a d á s á r a t e h e t javaslatot. Gyalókay Jenő, hadtörténeti irodalmunk régi, kitűnő m u n k á s a , Mátyásról, a hadszervezőről és hadvezérről ad pomp á s , m i n d e n e d d i g i n é l hívebb, p o n t o s a b b k é p e t . A s z a k t u d ó s t e l j e s f e l k é s z ü l t s é g é v e l , a v i s z o n y l a g s o v á n y f o r r á s a n y a g gond o s m e g r o s t á l á s á v a l , a z ú j a b b és l e g ú j a b b i r o d a l o m l e l k i i s m e r e t e s f e l h a s z n á l á s á v a l c s a k a z t í r j a meg, a m i f e l t é t l e n ü l b i z o n y í t h a t ó és h e l y t á l l ó . T a n u l m á n y a k e r e k egész, s z a k s z e r ű s é g e m e l l e t t is világos, v o n z ó o l v a s m á n y . A z e g y k o r ú v é d ő és t á m a d ó f e g y v e r e k , a z e g y e s f e g y v e r n e m e k , v a l a m i n t a h a r c m ó d és M á t y á s h a d e r e j é n e k r é s z l e t e s b e m u t a t á s a , i s m e r t e t é s e u t á n sorra t á r g y a l j a M á t y á s n a k a F e l v i d é k r e befészkelt, veszed e l m e s cseh r a b l ó k , a t ö r ö k ö k , a c s e h e k , a l e n g y e l e k és a III. Frigyes német-római császár ellen viselt háborúit. Végső m e g á l l a p í t á s a az, h o g y ,.az ó v a t o s és s z á m í t ó " M á t y á s k i t é r t „ a s o r s d ö n t ő , n a g y k ü z d e l m e k " elől, d e „ k i t ű n ő e n oldotta m e g az ú. n. „ k i s h á b o r ú " m i n d e n f e l a d a t á t , a n n a k e l l e n é r e , hogy nála erősebb ellenféllel akadt dolga. Minden előnyt azonnal kizsákmányolt s a fenyegető veszedelmet ideje korán és ü g y e s e n ki t u d t a k e r ü l n i " . T o v á b b á : „ k é t s é g t e l e n , h o g y a király a hadvezetés terén felülmúlt^ nyugati ellenfeleit". Annál fájdalmasabb, hogy nyugati politikája miatt „a magyar k o r o n a e g y k o r i m e l l é k t a r t o m á n y a i t sem t u d t a b i z t o s í t a n i s még kevésbbé sikerült döntő taktikai c s a p á s t mérnie a törökre." Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Gyalókay tanulmánya betetőzése mindannak, amit eddig Mátyásról mint hadv e z é r r ő l í r t a k . H ű v ö s , t á r g y i l a g o s v i z s g á l a t a és í t é l e t e M á t y á s h a d j á r a t a i n a k eredményeiről nem igazolja a legtöbb kortárs v a g y k é s ő b b i t ö r t é n e t í r ó r o m a n t i k u s f e l f o g á s á t , de a n n á l é r t -
92
Jelentések
a pályázatokról 91
h e t ő b b é teszi m i n d a z t , a m i M á t y á s h a l á l a u t á n d é l i v é g e i n k e n történt. M á l y u s z E l e m é r i r t a az e m l é k k ö n y v l e g h o s s z a b b , t a r t a l mával legmélyebbre hatoló, okleveles anyagában leggazdagabb, a magyar hűbériség és rendiség p r o b l é m á j á n a k megvilágításához a legtöbb ú j adattal szolgáló t a n u l m á n y t A magyar társadalom a Hunyadiak korában címmel. Külföldi elméletekből á t v e t t a n a l ó g i á i t , t é t e l e i t és k ö v e t k e z t e t é s e i t u g y a n a k r i s tika nem teheti mindenben ellentmondás nélkül magáévá ezek a jövőben t a l á n még több vitára fognak alkalmat adni, m i n d a m e l l e t t is d i c s é r e t t e l k e l l k i e m e l n ü n k a m ű m a g a s színvonalát, fontos történeti problémáink megoldására irányuló új i r á n y ú k í s é r l e t é t , s z e m p o n t j a i t és t a n u l s á g a i t , m e l y e k m i n d e n eddigi m u n k á n á l többet n y ú j t a n a k az olvasónak a magyar középkor társadalmi összetételének megismeréséhez. Mályusz értekezésének jutalmazására csak azért nem teszünk előterjesztést, mert nagyobb jutalom vár rá. K a r d o s T i b o r Mátyás király és a humanizmus című tan u l m á n y á b a n i g e n f i n o m a n , s z e l l e m e s e n és t a r t a l m a s a n r a j zolja meg a humanizmus elterjedését hazánkban. Mátyás a humanista fejedelmi eszmény képviselője, akit nyugati politik a i t e r v e i b e n a k l a s s z i k u s h u m a n i s t a h a t á s o k és Z s i g m o n d német-római császárságának e m l é k e i is i r á n y í t a n a k . Noha a l k o t á s a i s z i n t e v e l e e g y ü t t e l p u s z t u l t a k , az a z e u r ó p a i s á g , amelyet a Duna-medencében kifejlesztett, azok az ú j színek s a z a z ú j t a r t a l o m , a m e l l y e l M á t y á s h u m a n i z m u s a és r e naissance-szelleme áthatotta a magyarság történeti, politikai és jogi g o n d o l k o d á s á t , r o p p a n t e r ő f o r r á s n a k b i z o n y u l t a n e m z e t s z á m á r a a J a g e l l ó k a l a t t k e z d ő d ő h a n y a t l á s a és a t ö r ö k h ó doltság kegyetlen megpróbáltatásai alatt. H o r v á t h H e n r i k n e k A Mátyás-kori magyar művészet c. t a n u l m á n y a s z i n t é n e g y i k é r t é k e s d a r a b j a az e m l é k k ö n y v n e k , a z e g y k o r i m ű v é s z e t i e m l é k e i n k b e n a m a g y a r l e l k e t is k e r e s ő és m e g t a l á l ó , n e m e s ízlésű, m ű é r t ő s z e r z ő n e k g a z d a g t á r g y ismeretével, a képzőművészetek minden ágára kiterjedő felkészültségével. Külön érdeme, hogy renaissance-kori művészetünket szervesen beleilleszti az előző fejlődésbe, s hogy lépten-nyomon kiemeli művészetünk magyar alapjellegét. Le-
, Jelentések
a
pályázatokról
93
gyen ez a néhány sor egyben a kegyelet virága a korán elhunyt szerző sírjára. Bajcsy-Zsilinszky Endre és Joó Tibor Fraknói Vilmos nyomán foglalkoznak Mátyással. Előbbi, a harcos közíró és politikus a publicista, utóbbi a történetbölcselö módszerével és eszközeivel dolgozik. Bajcsy-Zsilinszky az eseményeket nem történeti egymásutánjukban állítja az olvasó elé, hanem olyan csoportosításban, amely igazolja az ő álláspontját, amint bizonyítékok gyanánt szívesen hivatkozik napjainkra is. Mátyás politikájának elbírálásánál a magyar nép ítéletét követi, mert meggyőződése szerint a néplélek nem tévedhet nagyjainak megítélésében. Minthogy pedig a magyar nép ösztönös rajongással és szeretettel formálta meg Mátyás alakját, Mátyás kisebb tévedései ellenére is nemzetünk egyik legkimagaslóbb egyénisége. E felfogásához képest magyarázza Mátyás uralkodásának egyes mozzanatait, a császári trónért folytatott szívós küzdelmeit és a török veszedelemmel szemben tanúsított magatartását Mátyás levelei, ígéretei, fogadkozásai alapján, noha már a politikája ellen forduló kortársai is fájdalmasan állapították meg, hogy cselekedetei gyakran nem fedték szavait. Bajcsy-Zsilinszkyéhez hasonló eredményre jut ugyancsak a Mátyás leveleiből vont következtetéseivel Joó Tibor is, szépen átgondolt, Mátyás uralkodását a magyar nemzet egész történetének és európai hivatásának kereteibe beállító, magas színvonalú munkája. A publicisztika és a történetbölcselet azonban noha jelentőségük és a közvéleményre gyakorolt hatásuk kétségtelen, — amaz a napi politikához való közeli viszonya, emez jó vagy rossz értelemben vett eszményi szempontjai miatt — természetesen többet ad szerzője lelkéből, mint a feladata magaslatán álló történetírás. De másfelől minél több van benne írójának egyéniségéből, annál jogosultabb vele szemben az ellenkező pártálláshoz vagy bölcseleti felfogáshoz tartozó kritika. Vagyis bármily nemes irányúak és szépek is az ily művek, következtetéseik sohasem lehetnek oly időtállók, mint az eseménytörténeti munkák megállapításai. Kardos Tibor kis kötetéhez felhasználta már Hóman— Szekfű Magyar történetét és a Mátyás-emlékkönyvet is. Célja az volt, hogy a centenárium alkalmából nyolc kis
94
, Jelentések
a pályázatokról 94
fejezetben rövid összefoglalást adjon Mátyásról. A művecske kellemes olvasmány, de hibák is csúsztak belé. így szerinte pl. Mátyás „meglátta, hogy a köznemesség akaratát a sűrű országgyűléseken a k a r j a érvényre juttatni. Mátyás tudva, hogy ez a nagy és szervezetlen tömeg nem cselekvőképes, az állam érdekeinek megfelelően bevezette a követi intézményt. Hozzálátott, hogy kiépítse a rendi államot s mintegy kettőssé tegye a kormányzatot. . . . Keresztülvitte, hogy az országgyűlés válassza a nádort, aki mintegy közvetítő legyen az állam két pillére, az országgyűlés és a király között." (13. 1.).' A követi intézményt ugyanis nem Mátyás vezette be. Megtaláljuk ezt már korábbi időkben is. így hív négy-négy követet Mária az 1385. évi és Zsigmond az 1397. évi országgyűlésre és Hunyadi János mint kormányzó az 1447. évi országgyűlésre csak azokat a nemeseket kívánta meghívni, akiknek több mint húsz jobbágyuk volt. — Továbbá Mátyásnak esze ágában sem volt, hogy mintegy kettőssé tegye a kormányzatot. Az országgyűléseket ugyan sűrűn hívta egybe, de a törvényeket tetszése szerint hajtotta végre. A nádor közvetítő szerepét a király és a nemzet között már az aranybulla kimondja. A nádori széket ugyan 1486-ban Mátyás az országgyűléssel együttesen tölti be, de mikor egy év múlva Zápolyai Imre halálával megürül, uralkodása végéig üresen hagyja stb. Kardos Tibornak e kis műve tehát értékben össze sem hasonlítható a Mátyás-emlékkönyvben közreadott Mátyás király és a humanizmus c. kitűnő tanulmányával, amelyet föntebb teljes elismeréssel méltat jelentésünk és amelynek alapján bizalommal tekintünk további művelődéstörténeti munkássága elé. Az előadottak alapján tisztelettel javasoljuk, hogy a jutalomdíjat Gyalókay Jenő: Mátyás, a hadszervezö és hadvezér c. tanulmányának adományozni méltóztassék. Budapest, 1941. március hó. Lukinich Imre ig. és r. t. a bizottság
Nagy Miklós
elnöke,
a bizottság
Balanyi
György
a bizottság
1. t.
tagja.
1. t.
előadója,
, Jelentések
a
pályázatokról
95
n) J e l e n t é s az 1941. évi b á r ó Kornfeld Zsigmond-jutalom odaítéléséről. A báró Kornfeld Zsigmond-alapítvány 1941. évi jutalomdíjának odaítélését előkészítő kiküldött akadémiai vegyes bizottság 1941. március hó 11-én és folytatólagosan 1941. március hó 29-én megtartott üléséből a következő határozati javaslatot terjeszti mély tisztelettel a tekintetes Akadémia elé: Évek óta folytat rendszeres vizsgálatokat nagy horderejű eredményekkel Gróh Gyula, a budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen a kémia nyilv. rendes tanára a fehérjéken és szabatos módszerekkel kutatja a vérszérum fehérjéi s az egyugyanazon faj különböző vércsoportjainak szérumfehérjéí között fennálló különbségek okait. Kutatásainak eredményeit több dolgozatában a Matematikai és Természettudományi Értesítőben és külföldi folyóiratokban, összefoglalóan pedig a közelmúltban a Kolloid-Zeitschrift 1941. január havi számában ismertette. Ezeket a kutatásokat ajánlja a bizottság egyhangúan az 1941. évi báró Kornfeld Zsigmondjutalomra. Gróh fehérjekutatásainak jelentőségét és maradandó értékét a maga valójában csak akkor tudjuk felismerni, ha teljes tudatában vagyunk annak, hogy ma még a legalapvetőbb fehérjekérdésekben is tájékozatlanok vagyunk, és szinte teljesen reménytelennek látszik, hogy valamely fehérjeféleség szerkezeti felépítését a kémikus szabatosan meg tudja határozni. Reménytelennek látszik, hogy egyhamar megmagyarázhassuk összes kémiai és fizikai vonatkozásaikban az ú. n. biológiai fehérjereakciókat, melyek az élő szervezetben idegen fehérjék kis mennyiségeinek hatására szigorú következetességgel akkor is végbemennek, ha a kémikus az idegen és a kísérleti állat saját fehérjéje között különbséget megállapítani nem tud. Ennek ellenére a kémikus ezen a területen sincs tétlenségre kárhoztatva. Mert — ha ma még nem is ismerjük a fehérjék kémiai szerkezetét — adva van a lehetőség, hogy szabatos módszerekkel megállapítsuk azokat a kémiai és fizikai különbségeket, melyeket a kémiai összetételükben rokon, de biológiai szempontból különbözőképen viselkedő fehérjék mutatnak. Ily irányú kutatások a fehérjék kémiai szerkezetére
96
, Jelentések
a pályázatokról 96
vonatkozó problémákat is közelebb viszik a megoldáshoz. Ez volt Gróh elgondolása, ez az elv vezényelte őt e területen végzett kutatásaiban, melyek maradandó értékű megismeréseket eredményeztek. 1931-ben megjelent dolgozatában ismertetett vizsgálatai kapcsán megállapította, hogy a fehérjék, köztük a szérumglobulin és a szérumalbumin ibolyántúli abszorpció-képessége híg lúgok hatására már szobahőfokon is megváltozik, növekszik, és hogy e növekedés az időben változik. Megállapította azt is, hogy az abszorpció növekedését a fehérje hidrolízise következtében létrejövő chromofór-csoportok idézik elő. Külön megemlítést érdemel az a megállapítása, hogy a szérumfehérjék nagy hígítás esetén ammóniumszulfáttal messzemenően homogén frakciókra bonthatók, amelyek egyrészt tirozin- és triptofántartalmukban, másrészt abszorpcióképességükben lényeges különbséget mutatnak. 1934-ben megjelent dolgozatában ismerteti azokat a vizsgálatait, melyekkel kimutatta, hogy a lovak szérumából nyert globulinfrakciók tirozin- és triptofántartalmában egyedenként ugrásszerű különbségek vannak és ugyanilyen ugrásszerű különbségek mutatkoznak a frakciók abszorpcióképességének lúg hatására bekövetkező emelkedésében is. E kísérleti megállapítás adta Gróhnak azt a gondolatot, hogy a különböző vércsoportok szérumfehérjéi közti különbségek okait spektrofotometrikus úton keresse. Emberi vérszérumokkal végzett vizsgálatainak eredményei félreismerhetetlen összefüggést mutatnak a szérumglobulinok spektroszkópiai-kémiai tulajdonságai és a vércsoportok között. Megállapította, hogy az A csoportbeli vérszérum globulinjainak abszorpciós görbéjében fellépő maximum és minimum közti különbség neutrális közegben lényegesen kisebb, mint а В csoportbeli szérumglobulinoknál. Ellenben az abszorpcióképességnek lúg hatására bekövetkező növekedése az A vércsoportnál igen jelentékeny, а В csoportnál pedig elenyészően csekély. Az 0 csoport is jellegzetes spektroszkópiai sajátságokat mutat, melyek alapján megkülönböztethető az A és В csoporttól. Míg ugyanis az A és В vércsoport esetében az ugyanazon szérumból azonos módszerrel egymásután leválasztott globulinfrakciók spektroszkópiai tulajdonságai egymással egyezőek, addig az О vércsoportnál lényegesen eltérnek és pedig
, Jelentések
a
pályázatokról
97
az egyik mindig az A típusú, a másik pedig mindig B-típusú. Nevezetes, hogy az О csoportnál nemek szerint is mutatkoznak jól definiált különbségek, amelyeket két különböző módszerrel igazolt. Ammóniumszulfáttal nyert frakciók esetében a férfi szérumnál mindig először válik ki az A típusú frakció és azután а В típusú frakció, a női szérumoknál pedig fordítva, először а В típusú frakciót kapjuk és utána az A típusút. E mellett a férfiaknál az első és utolsó frakció abszorpciójának lúg hatására bekövetkező növekedése között feltűnő reciprocitás áll fenn. Még élesebb különbség mutatkozik az О csoportbeli férfi és női szérumoknak ecetsavval leválasztható euglobulínjaí között. A női szérum euglobulinjainak lúgos emelkedése tetemesen nagyobb, mint a férfi euglobulinjaié. Végül örökléstani szempontból is lényeges megállapítása az, hogy az AB csoportú szérumfehérjék ibolyántúli abszorpciós spektrumának viselkedése kevert vércsoportra vall, minthogy valamennyi vércsoport sajátos jellegét mutatja. A szérumfehérjék abszorpcióképességének lúg hatására beálló növekedése okát kutatva a közel múltban megállapította, hogy a szérumokból nyert homogénnek tekinthető frakciók, valamint a natív szérumok lúgos emelkedő képessége megváltozik akár levegőn, akár pedig széndíoxidos atmoszférában tartjuk őket, azonban e megváltozás nagysága a frakcióknál lényegesen kisebb, mint a natív szérumoknál. E megállapítása megerősítette azt a feltevését, hogy a natív szérumban kell még a fehérjén kívül olyan alkatrésznek is lenni, amelynek igen nagy szelektív abszorpciója van és hogy ez a nem fehérje természetű alkatrész adszorpció útján kisebb mennyiségben a fehérjefrakciókba is belekerül. Ez az elgondolás vezette Gróht a húgysav — mint a natív szérumban mindig jelenlévő vegyület — abszorpciójának vizsgálatához. Megállapította, hogy a húgysav spektroszkópos viselkedése igen hasonló a szérumfehérje-frakciókéhoz és hogy már igen kis húgysavmennyiségek ís előidézhetnek lényeges elváltozást a szérumfehérjék abszorpcióképességében. Ezek szerint a különböző vércsoportok szérumfehérjéinél a különböző húgysav megkötőképesség lenne a spektroszkópos eltérések okozója. Ilyeténképen eljutott a fehérjék szerkezetének kérdéséhez, vagyis ahhoz a kérdéshez, hogy az egyes fehérjék szerkezeti felépítéAkadémiai Értesítő
7
98
, Jelentések
a pályázatokról 98
sében milyen különbség az, amely a húgysav megkötőképességet szabályozza. Gróhnak a fentiekben ismertetett vizsgálatai ma még valóban egyedülállók a maguk nemében. Gróh az első, aki a különböző vércsoportok szérumfehérjéi között szabatosan mérhető fizikai-kémiai sajátságbeli különbségeket állapított meg s evvel nagyban az exakt kutatásoknak egy szilárd alapját fektette le a vér biológiájának ma még oly kevéssé ismert területén. Az előadottak alapján a bizottság egyhangúlag javasolja, hogy az 1941. évi báró Kornfeld Zsigmond-jutalommal Gróh Gyula a vérszérum fehérjéire vonatkozó kutatásai jutalmaztassanak. Marek József ig. és r. t. a bizottság
Buzágh Aladár 1. t.
elnöke,
Szinnyei Hajnal Mauritz
a bizottság
előadója,
Ferenc r. t. István r. t. Béla ig. és r. t.
a bizottság
tagjai.
о) Jelentés a Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalmának odaítéléséről, A Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalomdíjára a Magyar Tudományos Akadémiához egy pályamű érkezett, melynek jeligéje „Víz nélkül nincs élet". A pályázati kérdés: „Vízszolgáltatás mély kutakból tekintettel az Alföld vízellátására''. A pályamű négy részben tárgyalja a kérdést. A rövid előszóban a szerző előrebocsátja, hogy több éves kutatásainak eredményét dolgozta fel az ú. n. légnyomásos, másként mammut szivattyú üzemtanának kifejtéséhez, mint amely szivattyútípusnak az Alföldi vízellátásánál nagy jövőt jósol. Az I. általános részben röviden ismerteti a szerző az Alföld vízellátásának állapotát, annak hiányosságait, elmaradottságát, s a jövőbeli fejlődést mélyfúrású kutak elterjedésétől reméli. De mivel a mélyfúrású kutak nagyobbrésze nem ad a
Jelentések
a
pályázatokról
99
talaj fölé szökő vizet, a térszín alatt maradó víz kiemelését gazdaságosan az általa részletesen tanulmányozott légnyomásos, közönségesen mammut-szivattyúnak nevezett kút helyes szerkesztésétől és elterjedésétől teszi függővé. Ez vezeti a szerzőt arra a gondolatra, hogy hydraulikai alapon kifejtse a légnyomásos vízemelö kutak elméletét s ezáltal biztos útmutatást adjon azoknak az alföldi vízszolgáltatásban fontos szerepet játszó kutaknak szerkesztésére és természetesen gyártására is. Ezt megelőzőleg a szerző vázlatosan leírja a nálunk elterjedt kút-típusokat, minők a dugattyús mélykút szivattyúk, turbina szivattyúk, a villamos üzemű búvár és a mély-kút vízsugár szivattyú, végül a már említett légnyomásos vízemelő, melynek mai tökéletlen és nem gazdaságos alakjának megjavítására dolgoz ki egy elméletet. A III. sz. üzemtani fejezetben kizárólag a légnyomásos szivattyú részletes elméletét fejti ki, különösen a légadagolás befolyását az üzemre, az adagolás jósági fokát és a hatásos szállító magasság számítási módját tárgyalja az áramlási veszteségek figyelembevételével. A mű IV. részében az elmélet alkalmazását adja elő saját méréseivel és idegen kutatók adatainak kapcsolatával, (Josse tanár, Höefer, Pickert) és kimutatja, hogy adott üzem mellett a légnyomásos vízemelő üzemi tulajdonságait két méretezési állandó, ú. m. a légadagolás jósági foka és a felszálló cső redukált veszteségi tényezője határozza meg. Azt mondhatni, hogy a szerző a légnyomásos vízemelő szivattyú monográfiáját írta meg nagy hozzáértéssel, kifogástalan elméleti megalapozással. Tanulmányát alapos hydraulikai és matematikai tudás jellemzi, és az a készség, mellyel az analitikai kifejezéseket egyszerűen és áttekinthetően függvénygörbékkel ábrázolja, illetve oldja meg. Tudományos fejtegetései könnyed, világos és élvezetes modorban vannak tartva. A légnyomásos szivattyú elméletének ez a kifejtése határozott nyeresége a hazai műszaki irodalomnak, épúgy mint az alföldi vízszolgáltatásnak azáltal, hogy egy olcsón és jó hatásfokkal dolgozó szerkezetet ad az alföldi mélykutakkal való vízemeléshez, mivel ezt a fontos kérdést nagy mértékben elősegíti. Amilyen elismeréssel szólunk a légnyomásos szivattyú 3*
100
, Jelentések
a pályázatokról 100
elméletéről, viszont meg kell állapítanunk azt is, hogy a pályamű a feltett kérdést csak egyik felében, habár értékesebb részében oldja meg. A pályázó a szokásos egyéb szivattyú működésére alig terjeszkedik ki, pedig a teljesség kedvéért a gyakorlatból vett példákból kellene igazolni azok kevésbbé alkalmas voltát, hatásfokát, gazdaságosságát, viszonyítva egy jól szerkesztett légnyomásos vízemelőhöz. Hiány a vízszolgáltatással szorosan összefüggő geológiai szempontok mellőzése, valamint hogy a rendelkezésre álló tapasztalatok szerint hogyan viselkednek a kutak, a fenntartás melyiknél okoz legkevesebb költséget. Miután hazánkban nagy városok vannak mélykutakból ellátva, ezeknél szerzett tapasztalati adatok gyakorlatilag jobban megvilágítanák a kérdést. Hiányzik az alföldi vízszolgáltatás szervezésére vonatkozó javaslat is, szemben pl. a szentesi helytelen vízkiszolgáltatással. A szerző az alföldi vízellátásnál a légnyomásos vízemelő kutakat feltétlen előnybe helyezi a más típusú kútakkal szemben, holott a gyakorlatban nem volt még alkalma, hogy a nagyon tetszetős új elméleten alapuló kutakat kipróbálja. Mindezeknek a hiányoknak ellenére a pályamű tudományosan értékes tanulmányt foglal magában, mely ha gazdaságos is lesz a kút, úgy az Alföld vízellátásának igen hatásos eszköze lehet és a magyar iparnak is javára szolgál, úgyhogy a bizottság, miután a pályamű a kérdés lényeges részét jól megoldotta, a pályadíjnak kiadását hozza javaslatba. Budapest, 1941. március 12. Rados Gusztáv t. t., a bizottság
elnöke,
Rohringer Sándor a bizottság
Vendl Aladár a bizottság
r. t., tagja.
1. t.,'
előadója,
A M. Tud. Akadémia
jutalomtételei
1941-ben
101
IV.
A Magyar Tudományos Akadémia jutalomtételei 1941-ben. í. A m. kir. vallás-
és közoktatásügyi és báró Wlassics
minisztérium Gyula-jutalma.
Berzeviczy ,
Albert-
A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium a Berzeviczy Albert és a báró Wlassics Gyula emlékére alapított jutalomdíjakban évenként két-két jeles tanítót részesít. A négy jutalomdíj két állami és két nem állami alkalmazásban lévő tanító közt oszlik meg. A jutalom egyenként 500—500 pengő. A jutalmazandókat a tanfelügyelők által felterjesztettek közül az alapító-levélben meghatározott bizottság jelöli ki s javaslatáról az Akadémia márciusi összes ülése dönt. A bizottság figyelembe veszi az a j á n l o t t a k érdemes pedagógiai működésén kívül a magyar nyelv tanítása terén elért eredményeket is. A jutalmakat az Akadémia áprilisi összes ülésén a d j á k át a jutalmazottaknak. 2.
Báró
Wodianer
Albert-jutalom
tanítók
részére.
A M. Tud. Akadémia s a j á t bevételeiből id. báró Wodianer Albert alapítványtevő emlékére minden évben egyenként 500—500 pengő jutalmat tüz ki Magyarország bármely népiskolájában működő legérdemesebb két néptanító részére, tekintet nélkül az iskolafenntartó jellegére. A jutalmazandókat a tanfelügyelők által felterjesztettek közül a bíráló bizottság jelöli ki, s javaslatáról az Akadémia márciusi összes ülése dönt. A jutalmat az Albert n a p j á t követő áprilisi összes ülésen a d j á k át a jutalmazottaknak. 3. Kazinczy
Gábor
és
neje
Várady-Szabó
Anna-jutalma.
Kazinczy Gábor nyug. kúriai bíró és n e j e Várady-Szabó Anna alapítványának évi kamatait (400 pengő) az Akadémia olyan érdemes tudós, író vagy művész jutalmazására fordítja, akinek hoszszabb időn át kifejtett tudományos, irodalmi vagy művészi munkásságával elért jövedelme nincs arányban végzett szellemi munk á j á n a k belső értékével. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. A jutalomra jelentkezők kérvénye munkásságuk feltüntetésével
102
A M. Tud.
Akadémia
jutalomtételei
1941-ben 102
1941. december 31-ig küldendő be a főtitkári hivatalba. Ha a j u t a lomra érdemes tudós, író vagy művész e jutalom elnyerése végett a kitűzött határidő előtt jelentkeznék, az Akadémia sürgősség esetén összes ülésében is kiadhatja azt. AZ I. OSZTÁLYBÓL.
Űj jutalomtételek. 4. Nagyjutalom
és
Márczibányi-mellékjutalom.
Az 1942. évi akadémiai Nagyjutalom (4000 pengő) és a Marczibányi-mellékjutalom (1500 pengő) az 1933—41. évkörben nyomtatásban megjelent legjobb szépirodalmi munkának adható ki. Az Akadémia felhívja ily munkák szerzőit, hogy műveiket 1941. december 31-ig a főtitkári hivatalba k ü l d j é k be. Pályázik azonban minden be nem küldött munka is, amelyről a bíráló bizottságnak tudomása van. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. 5. Özv.
Vojnits
Tivadarné-
jutalom.
Az özv. Vojnits Tivadarné-jutalomra (a M. Tud. Akadémia Vojnits-érme) az 1940. szeptember 1-től 1941. augusztus 31-ig Budapesten előadott irodalmi becsű és sikert aratott magyar tragédiák, színművek, vígjátékok és népszínművek pályáznak. Valamely más jutalmat nyert színmű nem jöhet tekintetbe. A jutalmat az 1941. évi októberi összes ülés fogja odaítélni. 6. Sámuel—Kölber-
jutalom.
A M. Tud. Akadémia saját bevételeiből és a Sámuel—Kölberalapítvány kamatainak felhasználásával 200 pengő jutalomban részesíti az 1941-ben nyomtatásban megjelent legjobb nyelvtudományi értekezést. E pályázaton résztvesznek mindazok az értekezések, amelyekről a bíráló bizottságnak tudomása van, kivéve a már valamilyen más jutalmat nyert müveket. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. 7. Báró
Kornfeld
Zsigmond-jutalom.
A báró Kornfeld Zsigmond emlékére t e t t alapítvány egy évi kamatjövedelme 1942-ben az előző három évben megjelent olyan
A M. Tud. Akadémia
jutalomtételei
1941-ben
kiváló irodalomvagy művészettörténeti mű jutalmazására ki, amely jelentőségénél fogja a jutalomra méltó. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
103 adható
A II. OSZTÁLYBÓL.
Üj jutalomtételek. 8.
Budapest
székesfőváros
jutalomtétele.
Budapest székesfőváros adományából a M. Tud. A k a d é m i a jutalmat tűz ki egy oly pályaműre, mely — gróf Széchenyi István születésének százötvenedik évfordulója esztendejében — gróf Széchenyi Istvánnak a főváros életére és fejlődésére gyakorolt hatásáról szól. A munka terve és egy kidolgozott f e j e z e t e 1941. dec. 31-ig nyújtandó be az Akadémia főtitkári hivatalába, nyilt pályázatra, a szerző megnevezésével. Ha a benyújtott részlet arra érdemesnek bizonyul, a mű kidolgozására megbízást ad az Akadémia. A kész mű jutalma 2000 (kétezer) pengő. 9. Chorin
Ferenc-jutalom.
A Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. 1925-ben néhai elnökének, dr. Chorin Ferencnek emlékére 40.000 pengős alapítványt tett. Az alapítványi tőke egy évi kamatjövedelme a magyar közgazdasággal kapcsolatos tudományágak körébe tartozó, 1941-ben megjelent vagy kéziratban bemutatott kiváló munka jutalmazására fordítható. Ha jutalomra érdemes közgazdasági mű nem a k a d n a , a jutalom olyan államtudományi munkának is kiadható, amely tudományos vagy irodalmi jelentőségénél fogva a r r a méltó. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. 10.
Weiss
Fülöp-jutalom.
A Weiss Fülöp-alapítvány (10.000 dollár) 1940. évi kamatjövedelme a megelőző öt évben nyomtatásban megjelent jeles közgazdasági munka jutalmazására adható ki. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. 11.
A
Budapesti
Kereskedelmi
és Iparkamara
Horthy
Miklós-jutalma.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1937-ben 25.000 pengős alapítványt tett a Kormányzó Űr Ö Főméltóságának a csepeli kikötő felavatásán tartott beszéde emlékére.
A M. Tud.
104
Akadémia
jutalomtételei
1941-ben 104
Az alapítványi tőke egy évi kamatjövedelme (1000 pengő) a kereskedelem népszerűsítését és előmozdítását a megelőző évben legjobban szolgáló tudományos vagy publicisztikai mű jutalmazására adható ki. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
12. Serbán
János-jutalom.
A Serbán J á n o s ny. miniszteri tanácsos emlékére tett alapítvány egy évi kamatjövedelme a mezőgazdaság, közgazdaság, vagy ezekkel kapcsolatos tudományágak körébe tartozó, nyomtatásban megjelent, t u d o m á n y o s vagy irodalmi szempontból kiváló mű jutalmazására a d h a t ó ki. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
13. Kőrössy
Flóra-jutalom.
Kőrössy F l ó r a mezőszentgyörgyi földbirtokos 1934-ben kelt végrendeletében jelentős összeget hagyományozott a M. Tud. A k a démiára azzal a rendeltetéssel, hogy kamatjövedelme évenként felváltva egy nemzeti érzésű szépirodalmi mű, illetőleg egy nemzeti történelmi tárgyú mű jutalmazására fordíttassék. 1941-ben az Akadémia ezt a jutalmat a legutóbbi két évben megjelent legjobb nemzeti tr rténelmi műre tűzi ki. A pályázaton résztvesznek az Akadémiához 1941. december 31-ig beküldött pályaműveken kívül mindazok az idevágó munkák, amelyekről a bíráló bizottságnak tudomása van. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. A jutalmat nyert szerző köteles művéből két példányt a M. Tud. Akadémiának beszolgáltatni.
14. A
Lipótvárosi
Casino
Horthy
Miklós-jutalma.
A Lipótvárosi Casino a Kormányzó Úr Ö Főméltósága k o r mányzásának húszéves fordulója megünneplésére 1940-től kezdve öt éven át évenként 1000 pengőt bocsát az A k a d é m i a rendelkezésére egy-egy tudományos pályamű jutalmazására. Erre a jutalomra az A k a d é m i a 1941-ben a bölcsészeti tudományok köréből hirdet pályázatot a következő kérdésre: Racionalizmus és irracionalizmus a mai tudományban. A pályaművek benyújtásának határideje 1942. december 31. A jutalmat az 1943. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
A M. Tud.
Akadémia
jutalomtételei
1941-ben
105
15. Molnár
Kálmán-jutalmak.
Molnár Kálmán egyetemi tanár három, egyenként 1000 pengős jutalmat tűz ki a M. Tud. Akadémia útján a következő kérdésekre: 1. A közösségi eszme érvényesülése a magyar alkotmányjog történelmi kifejlődésében. 2. A közösségi eszme érvényesülése a magyar büntetőjog történelmi kifejlődésében. 3. A közösségi eszme érvényesülése a magyar magánjog történelmi kifejlődésében. A pályatételek kitűzője a jogfejlődés azon jelenségeinek vizsgálatára gondol, melyeknél a közösségi eszme az alapgondolat és a közösség érdekei nyomulnak előtérbe a magánérdek biztosításával szemben. A pályamüvek benyújtásának határideje 1941. december 31. A jutalmakat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
Már hirdetett jutalomtételek. 16.
Budapest
székesfőváros
művelődéstörténeti
jutalma.
A M. Tud. Akadémia Budapest székesfőváros adományából 1000 pengő jutalmat tűzött ki egy pályatételre, melynek t á r g y a : József nádor és a szépítő bizottság hatása Pest városa fejlődésére. A pályaművek benyújtásának újabb h a t á r i d e j e 1941. december 31. A pályázatról az 1942. évi nagygyűlés dönt. 17. Budapest
székesfőváros
jogtörténeti
jutalma.
A M. Tud. Akadémia Budapest székesfőváros adományából 800 pengő jutalmat tűzött ki egy pályatételre, melynek t á r g y a : A budai jog és a felsőmagyarországi városok. A pályaművek benyújtásának újabb h a t á r i d e j e 1941. december 31. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés f o g j a odaítélni. Molnár
Kálmán-jutalom. 18.
A M. Tud. Akadémia Molnár Kálmán egyetemi tanár a d o m á nyából 1000 pengő jutalmat tűz ki a következő pályatételre: Fejtessenek ki a főkegyúri jog jogalapja és a magyar közjog idevágó szabályai. Ismertetni kell a magyar király főkegyúri joga körül M á r i a Terézia kora óta kialakult gyakorlatot.
A M. Tud. Akadémia
jutalomtételei
1941-ben 106
A pályaművek benyújtásának határideje 1941. december 31. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés csak abszolút becsű m u n kának adja ki. A III. OSZTÁLYBÓL.
Üj jutalomtételek. 19. A
Magyar
Általános
Köszénbánya Részvénytársulat Albert-jutalma.
Berzeviczy
A Magyar Általános Kőszénbánya R. T. 1936-ban néhai elnökének, Berzeviczy Albertnek emlékére 100.000 pengős alapítványt tett. Az alapítványi tőke egy évi kamatjövedelme (3600 P) 1942-ben a műszaki tudományok körébe tartozó, a megelőző három évben nyomtatásban megjelent legjobb mű — kivételesen a műszaki t u d o mányok terén végzett kutatás vagy nagyjelentőségű találmány — jutalmazására a d h a t ó ki. A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
Már hirdetett jutalomtételek. 20. Együttesen
kezelt
adományok
és hagyományokból
létesített
jutalom..
A jutalom egy évi kamatjövedelméből az Akadémia III. osztálya a következő pályatételt tűzte ki: Vizsgáltassék meg valamely élőlényen a kromoszómavagy genómmutáció fellépése kémiai hatásokra. A pályaművek benyújtásának újabb határideje 1941. december 31A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni. 21. A
Lipótvárosi
Casino
Horthy
Miklós-jutalma.
A Lipótvárosi Casino a Kormányzó Úr Ö Főméltósága k o r mányzásának húszéves fordulója megünneplésére 1940-től k e z d v e őt éven át évenként 1000 pengőt bocsát az Akadémia rendelkezésére egy-egy tudományos p á l y a m ű jutalmazására. Erre a jutalomra az A k a d é m i a 1941-ben pályázatot hirdet az: orvostudományok köréből: A chemotherapeuticumok hatásmódja című pályakérdésre. A pályaművek benyújtásának határideje 1941. december 3L A jutalmat az 1942. évi nagygyűlés fogja odaítélni.
A Körösi
Csorna-ösztöndíj
szabályzata
107
V.
A Körösi Csoma-ösztöndíj szabályzata, 1. §. A m. kir. kormány a m a g y a r k e l e t k u t a t á s halh a t a t l a n nevű úttörője, Körösi Csorna Sándor halálának századik é v f o r d u l ó j a alkalmából Körösi Csoma-ösztöndíj at létesít. 2. §. E célból évenként 3000 P - t utal át a Magyar Tudományos A k a d é m i á n a k , mely az összeg gyarapításához anyagi helyzetéhez képest hozzájárul. 3. §. Az ösztöndíj keleti t a n u l m á n y u t a k költségeinek fedezésére f o r d í t a n d ó ; olyan keleti népek nyelvének, irodalmának, történetének, n é p r a j z á n a k és archeológiájának a kutatására, amely népeknek a megismerése m a g y a r nemzeti és magyar tudományos szempontból fontos. 4. §. Az ösztöndíj általában nem évenként, hanem kétévenként — egyévi t a n u l m á n y ú t költségeinek fedezésére — adatik ki, de támogathatók belőle rövidebb tanulmányutak is és amennyiben fedezet áll rendelkezésre, az ösztöndíj meghosszabbítható. 5. §. Az ösztöndíj odaítélése ügyében való javaslattételre az A k a d é m i a I. osztálya esetről-esetre hét tagú bizottságot küld ki, melynek a II. osztályból való kiegészítését kérheti; a bizottságnak hivatalból tagjai az Akadémia főtitkára és az I. osztály elnöke. A bizottság elnöke az I. osztály elnöke, e l ő a d ó j á t a bizottság maga választja. A bizottság javaslatát bejelenti az I. osztálynak, ez utóbbi az összes ülésnek. Az ösztöndíjat az A k a d é m i a javaslata a l a p j á n a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr adományozza. 6. §. Az ösztöndíj bármily korú kutatónak, a k á r h á n y szor adományozható. A pályázók kérvényeiket az A k a d é miánál n y ú j t j á k be. 7. §. A z ösztöndíj birtokosa tartozik t a n u l m á n y ú t j a eredményéről közvetlenül hazaérkezése után az A k a d é m i á n a k részletes jelentést tenni. A jelentés az Akadémiai Értesítőben közzéteendő. Az anyag elsősorban az A k a d é mia rendelkezésére bocsájtandó. Az Akadémia, amennyi-
108
A Körösi
Csorna-ösztöndíj
szabályzata 108
ben anyagi helyzete megengedi, k i a d j a a feldolgozott a n y a got. H a az A k a d é m i á n a k a k i a d á s r a nem volna m ó d j a , a k k o r az anyag m á s u t t is közzétehető. Az a n y a g kiadásánál a magyar nyelv lehetőleg használandó. A kiadványban feltüntetendő, hogy a kutatás m a g y a r ösztöndíj felhasználásával történt. H a az ösztöndíjas anyagát n e m dolgozza fel, az anyag az A k a d é m i a t u l a j d o n á b a megy át. A M. Tud. A k a d é m i a m á j u s ülése ezen szabályzatot elfogadta.
16-án
tartott
összes,
VI. A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A
PÉNZTÁRI SZÁMADÁSA 1940-RŐL.
110
A M
Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről,
A Magyar Tudományos Akadémia ACTIVUM
Pengő 1. Ingatlanok: a) Az Akadémia palotája, bérháza, könyvtárkészlete és egyéb felszerelések értéke b) A széphalmi birtok és a Kazinczymauzoleum
!
Pengő
1,525.000,— 80.000,—
1,605.000,—
3.484.04 116.074.48
119.558.52
3. Készpénzkövetelések folyószámlákon: a) Az Akadémia s a j á t j a b) Alapítványok betétei
99.625.16 184.083.20
283.708.36
4. Egyéb követelések és átfutó a) S a j á t vagyon b) Alapítványi vagyon
38.019,82 148.968.09
186.987.91
2. Értékpapírok: a) Az Akadémia s a j á t j a b) Alapítványok é r t é k p a p í r j a i
.
. .
tételek:
2,195.254.79 •
'
•
I Budapest, 1940. évi
A
M. Tud. A k a d é m i a
Igazgató-Tanácsának
Baranyai
/
Lipót
ig. t. s. к.
A M. Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről
v a g y o n m é r l e g e 1940. d e c e m b e r 31-én.
PASSIVUM
Pengő
Pengő X C1J .
283.484.61
Adományok és hagyományok .
Különféle alapítványok
.
106.660.59
Alapítványok és adományok Tartalékok
kamata
.
.
390.145.20 58.980.57
449.125.77 99.029.48
és tartozások
Tartozások f. évi tudományos
111
4.243.73
kiadásokra
1,642.855.81
Vagyon
2,195.254.79
december hó 31-én. A Voit megbízásából Lukinich
Imre
felülvizsgálták: ig. és r. t. s. k.
könyvelésért: Lajos
s. k.
112
A M
Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről,
A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a
eredmény
TARTOZIK
I. Személyi kiadások: 1. A főtitkár, főkönyvtárnok és osztálytitkárok, az építész, orvos és könyvvezető tiszteletdíjai és az irodai és könyvtári személyzet illetményei 2. Nyugdíjak, segélyek és jutalmak . . 3. Előre nem látott kiadások II. Dologi kiadások: 1. Adók és illetékegyenérték . . . . 2. Az A k a d é m i a épületeinek fenntartására és javítására fordított költség . 3. Fűtés-világítás 4. A Kazinczy-ingatlan jókarban tartása 5. Irodai és kisebb kiadások 6- Az épülettatarozási kölcsön utolsó törlesztési részléte 7. F ű t ő b e r e n d e z é s átalakítása Tudományos kiadások: 1. Akadémiai Almanach 2. Akadémiai Értesítő 3. Budapesti Szemle 4. Az I. osztály és bizottságai . . . 5. A II. osztály és bizottságai . . . 6. A III. osztály és bizottságai . . . 7. Néptudományi bizottság 8. Nagygyűlési jutalmak és költségek 9. Érdemes tanítók jutalmazására . . 10. Szótári bizottság 11. Könyvkiadó bizottság 12. Könyvtár 13. Tudományos és irodalmi segélyek .
Pengő
Pengő
46.002.55 25.109.28 5.803.54
76.915.37
18.766.06 1 36.772.60 14.822.72 799.52 10.181.50 4.153.40 13.959.13
99.454.93
III.
IV.
Függő tudományos tartozások
kiadásokra
1.854.15 3.046.37 8.000,—
. . . .
22.004.89 17.068.25 33.181.81 2.744,— 35.553.25 3,000,— 8.588,— 23.509.35 6.318.49 11.966.—
176.834.56
átvitt 4.243.73
357.448.59
Budapest, 1940. évi %
A
M. Tud. Akadémia
Igazgató-Tanácsának
Baranyai
Lipót ig. t. s. к.
A M. Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről
s z á m l á j a 1940. d e c e m b e r 3 1 - é n .
KÖVETEL
Pengő
162.000,— 62.767.54
3. Házbér jövedelem eladásából befolyt
5. Alapítványi
30.185.81
összeg
és egyéb k a m a t o k
6. A kultuszminisztérium nítók jutalmazására 7. Rendkívüli
Pengő_ 70.040.—
1. Államsegély 2. A gróf Vigyázó-vagyon jövedelméből tudományos célokra igénybe véve . . 4. Könyvek
113
. .
adománya
29.191.76
. ta-
2.000.— 1.263.48
bevételek
357.448.59
december hó 31-én. A megbízásából Lukinich
Imre
felülvizsgálták: ig. és r. t. s. k.
Akadémiai Értesítő.
könyvelésért: Voit Lajos s. k.
114
A M
Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről,
É r t é k p a p í r o k 1940. d e c e m b e r 31-én. Érték pengőben I. Az
Akadémia
értékpapírjai:
96.200.— К n. é. különféle záloglevél . . . . 8.900,— К n. é. Magy. koronajár. és földteherm. 2,043.200.— К n. é. Hadikölcsön kötvény . . . . Üzletrészek és sorsjegyek Orsz. Földhitelintézeti üzletrész 40 drb. Pesti Hazai Első Takarékpénztár részvény . 5 „ Első Budapesti Gőzmalom részvény . . . . 12 „ Belvárosi Takarékpénztár részvény . . . . 10 „ Magyar Nemzeti Bank részvény 11. Alapítványok
»
»
•
kötv.
értékpapírjai:
Chorin Ferenc-alapítvány: 329 drb. Magyar Nemzeti Bank részvény . . . Együttesen kezelt alapítványok Fabriczy Sámuel-alapítvány: —.36 4.400.— К n. é. 4°/o M. Földhitelint. záloglevél 208.400,— К n. é. 4°/ii M. Földhitelint. záloglevél 16.66 50.40 9 drb. Borsod-Miskolci gőzmalom részvény 3 „ Farbenindustrie részvény RM. 1.600.— 2.084.35 81.42 4 ,, Deutsche Bank u. Disc. Ges. részv. RM. 80.— Hangya-alapítvány : 1.400.— P n. é. Hangya szövetkezeti üzletrész . Horthy Miklós-alapítvány (Bp. Ker. és I p a r k a m a r a ) : 4.000.— dollár 71/2°/<> nostr. Speyer-kötvény és 191 millió korona 5% 1925. é. kényszerkölcsön kötvény . . Kazinczy Gábor és neje alapítvány: 27 drb. Magyar Nemzeti Bank részvény . . . . Kornfeld Zsigmond báró-alapítvány: 137 '/» drb. Magyar Nemzeti Bank részvény . . Platthy György és neje-alapítvány: 25 drb. Magyar Nemzeti Bank részvény . . . . Serbán János-alapítvány: 20 drb. Magyar Nemzeti Bank részvény . . . . Unghváry László-alapítvány: 64 11/25 drb. Magy. Alt. Hitelbank részvény 1.031.01 40 drb. Pesti Magy. Keresk. Bank részvény 1.480.— 232.— 8 „ Pesti Hazai Első Takarékpénztár részv. 392.60 26 „ Rimamurány-Salgótarjáni részvény 252.-30 ,, Osztrák Magyar Államvasút részvény Weiss Fülöp-alapítvány: 9.500.— dollár n. é. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 7°/o-os záloglevél Összesen P
7.70 —.71 163.44 136.19 1.050 — 800.— 40,— 36.— 1.250.—3.484.04 41.125.— 97.40
2.233.19 500.— 25.000.— 3.375,— 17.156.25 3.125,— 2.500,—
3.387,64 17.575.— 119.558.52
A M. Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről
115
A l a p í t v á n y o k , a d o m á n y o k é s azok k a m a t a i 1940. d e c e m b e r 31-én. Kamat
Tőke Pengő 1. Alapítványok, melyek készpénzben papírban vanak elhelyezve:
és
érték-
Chorin Ferenc-alapítvány Együttesen kezelt alapítványok Fabríczy Sámuel-alapítvány Hangya S z ö v e t k e z e t - „ Horthy Miklós-alapítvány (Bp. Keresk. és Iparkamara) Kazinczy Gábor és neje-alapítvány . . . . Kornfeld Zsigmond báró„ Platthy György és neje„ Serbán J á n o s ,, Unghváry László„ „ ,, jutalom Weiss Fülöp-alapítvány II.
Alapítványok
kizárólag lyezve:
készpénzben
Benedek S á n d o r alapítvány Berzeviczy Albert- (Magyar Alt. Kőszénbánya r. t.) „ Bizony Ákos,, Darányi Ignác,, Halmos Izor,, Hegedűs István,, Kara Győzöné,, Kónyi Manó,, Szemző István,, Széchenyi István gróf- (Pesti Magy. Keresk. Bank) ,, Vészi József publ.,, Wellisch A l f r é d III. Adományok és hagyományok deltetéssel, készpénzben
Arany J á n o s p a d j a rendbehozására Budapest főv. 1940. é. jutalomtétele Átvitel:
25.000— 5.228.42 17.156.25 3.125— 2.500— 4.389.87
340.05 —
3.222.35 322.50 2.068.85 933.54 2.778.32 —
20.429.50
372.75 493.83 1.192.46 86.27
400—
658.59
100.000— 7.000— 5.240— 2.272.86 1.800— 1.000— 10.000— 1.393.49
12.912.39 4.093.69 1.297.82 2.777.25 1.672.09 961.03 1.316.43 2.663.05
8.000— 1.000— 1.600—
4.521.74 531.77 1.499.50
—
elhe-
. . . . .
határozott elhelyezve:
41.125.— 22.091.03 2.233.19 500—
ren412.60 800— 284.697.21
—
24.1846.740.45 8*
116
A
M
Tud.
Akadémia
pénztári
számadása
1940-ről,
Töke
Áthozat.•
!j Kamat Pengő
284.697.21
46.740.45
Döbrentei Gábor síremlékére Eötvös L o r á n d b á r ó „ F r a k n ó i római villa b é r j ö v e d e l m e Győr város a d o m á n y a . , Halmos Izor h a g y o m á n y a . . . Lipótvárosi Casino a d o m á n y a M e d v e c z k y F r i g y e s síremlékére . Mikszáth K á l m á n „
260.20 147.36 20.214.58 4.700,— 2.159.31 1.030.22 126.73 662.59
Molnár Kálmán jutalomtétele Teleszky J á n o s művei k i a d á s á r a Tisza I s t v á n gróf „ „ Kőrössy F l ó r a h a g y a t é k a . . .
1.000,— 10.000.—
650.42 734.89 125,—
1.147.— 64.000.—
8.285.83
390.145.20
58.980.57
2.443.98
A M. Tud.
Akadémia
11?
költségvetése
VII.
Költségvetés az 1941. é v második leiére. I. Az Akadémiai Értesítő füzetének nyomdai kiállítására és közleményeinek esetleges díjazására . . . II. A Budapesti Szemle füzeteinek tiszteletdíjaira . . . III. Hozzájárulás a Budapesti Szemle füzeteinek nyomdai kiállításához Összesen
.
.
1.200 P 4.000 „ 1.000 „ 6.200 P
Az I. osztály és bizottságai. aj 1. osztály. 1. Értekezésekre és emlékbeszédekre 2. Bíráló díjakra
300 P 200 „ Összesen
Maradvány
.
.
b) Nyelvtudományi 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
.
.
500 P
650 P.
bizottság.
A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyvének új füzetére A Körösi Csorna-Archívumra A Nyelvtudományi Közlemények folytatására . . . . Gombocz Zoltán összegyűjtött munkáinak kiadására . Klemm Antal mondattanára Kőrösi-Csoma emlékkönyvre I. részlet Az előadó úr tiszteletdija Bizottsági apróbb költségekre Összesen Maradvány az előző három félévről: a Közleményekre
.
.
500 500 1.000 800 700 1.000 200 60
P „ ,, , ,, „ „ „
4.760 P
Nyelvtudományi
A Validi-kiadásokra szolgál az együttesen kezel* adományok 1936. évi kamata . . . . . .
5.000 P 500 F
118
A M. Tud.
Akadémia
költségvetése
c) Nyelvművelő bizottság. 1. 2. 3. 4. 5. >6.
A Magyarosan c. folyóirat Az előadó úr tiszteletdíja Szerkesztői tiszteletdíj Egy segéderő tiszteletdíja Hatóságok tájékoztatása Bizottsági költségekre
kiadására
3.000 300 100 250 300 100 Összesen
.
P „ „ „ „ „
4.050 P
d) Klasszikus filológiai bizottság. 1. 2. 3. 4.
Az Egyetemes Philologiai Közlönyre Egy kiadványra Az előadó úr tiszteletdíja Bizottsági költségekre
1.000 1.500 200 50 Összesen
.
.
Martialis-fordítására kifizetve Maradvány a görög bukolikusok kiadására
P „ „ „
2.750 P 250 P 1.178 „
e) Irodalomtörténeti bizottság. 1. Az Irodalomtörténeti Közlemények két füzetének szerkesztői és írói tiszteletdíjaira és nyomdai kiállítására 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre Összesen Maradt
.
.
a név- és tárgymutató készítésére
2.500 P 200 „ 50 ,. 2.750 P 400 P
f ) Képzőművészeti bizottság. 1. Az előadó úr tiszteletdíja A magyar képzőművészet készülő történetére kifizetve
200 P 1.800 P
A M. Tud.
Akadémia
költségvetése
119'
g) Néptudományi bizottság. 1. 2. 3. 4.
A Népélet folyóirat segélyére A népzenei kiadvány előmunkálataira Az előadó úr tiszteletdíja Bizottsági költségekre
400 760 200 40 Összesen
.
.
Maradvány
P „ „ „
1.400 P 400 P
Az 1. osztály és bizottságai A maradványok
összesen
16.410 P 8.128 P
A II. osztály és bizottságai. a) II. osztály. 1. Székfoglalókra és emlékbeszédekre 2. Bírálati díjakra
500 P 200 „ Összesen
.
.
Az 1940. évi túllépés
700 P 249 P
b) Filozófiai bizottság. 1. 2. 3. 4. 5.
Az Athenaeum kiadásához hozzájárulás Egy mű kiadására Schiller Pál könyvére tartozás Az előadó úr tiszteletdíja Bizottsági költségekre
1.000.— 1.800.— 217.50 200.— 50.— Összesen
P' „ „ ,. „
.
. 3.267.50 P
.
.
с) Jogtudományi bizottság. 1. 2. 3. 4.
Az előadó úr tiszteletdíja Magyary Géza munkái kiadásának előmunkálatai . Magyary Géza munkái kiadására Bizottsági költségekre Összesen Maradvány
Szászy István könyvének tiszteletdíjára
.
200 246 1.200 50
P „ „ „
1.696 P 662 P'
120
A M. Tud.
Akadémia
költségvetése
d) Történettudományi bizottság. 1. A Hunyadiak kora következő kötetére 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági kötségekre
1.500 P 200 ,, 50 „ Összesen
.
.
1.750 P
e) Hadtörténeti bizottság. 1. A Hadtörténelmi Közlemények dai előállítására 2. Az előadó úr tiszteletdíja .3. Bizottsági költségekre
tiszteletdíjaira és nyom1.500 P 200 „ 50 „ Összesen
Maradvány
.
.
egy kiadványra
1.750 P 500 P
f ) Nemzetgazdasági bizottság. 1. A Közgazdasági Szemlére . 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre . .
2.000 P 200 „ 50 „ Összesen
Maradvány
Értekezésekre
.
.
. . . . . . . . . . .
2.250 P 600 P
g) Archeológiai bizottság. 1. Az Archaeologiai Értesítő írói, díjaira és nyomdai költségeire 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre
szerkesztői
tisztelet1.500 P 200 ,, 50 „
Összesen Maradvány
az Archaeologiai Értesítőre
.
.
1.750 P 454 P
A M. Tud. Akadémia
költségvetése
121'
h) Művészettörténeti bizottság. 1. A folyóirat
előkészítésére
A II. osztály és bizottságai A maradványok
2.000.— P összesen
14.914.50 P 2.216.— P
i) A Római Magyar Intézet „Fraknói Vilmos" Történeti Osztálya. A Fraknói-villa bérjövedelme fejében a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium által a bizottság céljaira befizetett összegből 1940. végén rendelkezésre áll .
18.421 P
A III. osztály és bizottsága. a) III. osztály. 1. 2. 3. 4.
A Matematikai és Természettudományi Természettudományi kutatásokra Emlékbeszédekre Bírálati tiszteletdíjakra
Értesítőre
Összesen
b) Matematikai és természettudományi
.
.
10.000 4.000 200 200
.
.
14.400 P
bizottság.
1. Tudományos célokra 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre
2.000 P 200 „ 50 „ Összesen
Maradvány A III.
osztály
P „ ,, „
.
.
2.250 P 551 P
és bizottsága
összesen
Az I—III. osztály tudományos A maradványok összege
kiadásai
16.650.— P . . . .
47.974.50 P 10.895.— P
Szótári bizottság. 1. Dologi kiadásokra 2. Adatgyűjtésre
400 P' 400 „
122
A M. Tud. Akadémia
költségvetése
1.000 „
3. A gyűjtött anyag rendezésére 4. Az előadó úr tiszteletdíja . .
200 „ Összesen
.
.
2.000 P
A középkori latinság szótárának Magyar Nemzeti Bizottsága. 1. 2. 3. 4. 5.
Adatgyűjtésre Állandó munkatársnak Felülvizsgálatra Az előadó úr tiszteletdíja Egyéb kiadások
1.070 480 200 200 50 Összesen
.
.
*
P „ „ „ „
2.000 P
I
Könyvkiadó vállalat. Üjabb kötetek kiállítására és szerzői tiszteletdíjára Kiadványok szétküldési költségeire összesen
6.000 P 4.000 „ .
.
10.000 P
Könyvtár. Folyóiratok kiegészítésére, a legszükségesebb költségeire és könyvbeszerzésekre
kötések 5.000 P
Tudományos társulatok és munkák segélyezésére. Tudományos társulatok segélyezésére A Bécsi Klebelsberg-Történetkutató Intézet A Revue des Etudes Hongroises segélye Az Ungarische Jahrbücher segélye
Évkönyvére
összesen Maradvány Maradvány
az Ung. Jahrbücher I. f. é. segélyre Coopération Intellectuelle . . .
Összes tudományos (A Római Magyar Maradványok
kiadásokra Intézettel
5.000 750 750 1.000
P „ „ „
7.500 P 1.000 P 400 P 80.674.50 P 99.095.50 P) 12.295,— P
A M. Tud. Akadémia
költségvetése
123'
Személyzeti kiadások. A A A A
főtitkár tiszteletdíja félévre főkönyvtárnok tiszteletdíja félévre három osztálytitkár tiszteletdíja félévre főtitkári iroda és a könyvtár alkalmazottainak tiszteletdíja félévre A főtitkári 7%-os drágasági pótlék Dudás Kálmán tiszteletdíja félévre Voit Lajosnak könyvelésért félévre Altisztek orvosi kezelésére és gyógyszereire Előre nem látott (kegyeleti) kiadásokra Régi alkalmazottak nyugdíjára és rendkívüli segélyekre Újévkor szokásos ajándékokra Összesen
.
6.000 P' 2.000 „ 3.000 „ 10.880 „ 756 ,, 800 „ 800 „ 500 „ 2.000 •„ 20.000 „ 2.000 „
.
48.736 P
*
Dologi kiadások félévre. Adók, illetékegyenérték Palota és bérház fenntartása Fűtőanyag Villanyvilágítás Vízdíj Kéményseprő Telefon Ülési meghívók költsége Postai költségekre Kézbesítési költségekre Irodai kiadásokra Felvonó A Kazinczy-emlék fenntartási költsége
11.284 9.000 8.000 2.200 650 250 700 300 600 200 2.000 400 1.000 Összesen
Dologi kiadások félévre Személyzeti kiadások félévre Összes tudományos kiadások Összes
kiadások
. .
P „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „
36.584 P 36.584.— P 48.736.— „ 80.674.50 „
165.994.50 P
124
A M, Tud.
Akadémia
költségvetése
Várható bevételek. Államsegély Lakbérekből A Vigyázó-vagyonból Könyvek eladásából
35.040 30.500 90.000 10.000
•
Összesen
.
.
P „ „ „
165.540 P
VIII. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA T U L A J D O N Á B A N LÉVŐ
KÉT GRÓF VIGYÁZÓ-VAGYON mérlege 1940. december 31-én.
126 VAGYON
A
két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
A gróf V i g y á z ó Sándor é s F e r e n c - v a g y o n
и
Pengő
Pénzkészletek: a) Budapest Székesfővárosi Közs. Takarékpénztár b) Pesti Magyar Kereskedelmi Bank „hitel" s z á m l a c) Pesti Magyar Kereskedelmi Bank „hagyaték" számla d) Magyar Általános Hitelbank „házbér" számla e) Magyar Általános Hitelbank „fűtés" számla f) Postatakarékpénztár 37.866. szám 2. Értékpapírok: a) gróf Vigyázó b) gróf Vigyázó 3.1 Ingatlanok: a) gróf Vigyázó Harta-Bojár Csabony Mosdós Nagyberki Kötöny Szalkszentmárton
Sándor vagyon Ferenc vagyon
. .
280.885,— 233.633.58 3.077,40 78.863.17 13.748.30 7.294.64
617.502.09
108.087.13
. .
. .
83.746.83 24.340.30
Sándor vagyon 647 k. hold 308 1182 „ 1051 116 „ 89 1755 „ 638 2427 „ 372
öl „ „ „ „
284.000,— 432.000,— 69,000,— 786.000,— 361.000,—
5373 „ _ 624 „ 11501 k. hold 1482 öl
1,901.000,— 3,833.000.—
b) gróf Vigyázó Ferenc vagyon Abony 787 k. hold 596 öl Bátya 1444 „ 1282 „ Rákoskeresztúr 32 „ 208 „ Tószeg—Szántóhalom 850 „ 1396 „ Uszod—Nánapuszta 193 „ 1439 „ 3309 k. hold 121 öl c) gróf Vigyázó Sándor vagyon VII., Károly király-út 1. sz. bérház Gazdasági felszerelések és a) Eleven leltár b) Holt leltár c) Termények, szántás-vetés
Pengő
581.000,— 541.000,—
11.000.— 329.000.— 113.000,— 1,575.000,— 2,445.627.93
7,853.627.93
termények: 161.127.— 83.221.—
226.286.—
470.634,—
Átvitel:
9,049,851.15
127
A két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
m é r l e g számlája 1940. d e c e m b e r 31-én
TEHER
Pengő Hagyatéki
tőke
Fel nem használt
6,022.349.82 előző évi jövedelmek
Hitelezők: a) Magyar Tudományos A k a d é m i a b) Magyar Nemzeti Bank c j gróf Vigyázó Sándorné vagyon d) Folyószámlán Értékcsökkenési tartalék: a) VII., Károly király-út 1. sz. után b) Gazdasági felszerelések u t á n Passzív Tiszta
átmenő
Pengő
.
.
73.639.64
6,095.989 46
.
.
152.417.41 224.136.74 2,271.589.10 1 512. -
2,649.655.25
bérház 60.000.—
.
.
.
470.634.—
23.282.39
tételek:
jövedelem az 1940. évben . . . . Ebből felhasználtatott az é v folyamán a M. Tud. Akadémia tudományos céljaira
530.634.—
255.290.81
162.000,—
Átvitel:
93.290.81
9.392.851.91
128
A két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
VAGYON
Pengő Áthozat: 5. Adósok: a) Magyar kir. b) Folyószámlán
Igazságügyminiszterium
Pengő 9,049.851.15
4 342.000,— 1.000.76
343.000.76
9,392.851.91
i
*
A M. Tud. Akadémia
Igazgató-Tanácsának
Baranyai
Lipót
íg. t. s. k.
A két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
129
_
Pengő
TEHER
;
Pengő
Áthozat:
~~~~
9,392.851.91
9,392.851.91
A
könyvelésért:
Virágh megbízásából Lukinich
István
s. k.
felülvizsgálták:
Imre ig. és r. t. s. k.
Akadémiai Értesítő.
9
130
A két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
A gróf Vigyázó S á n d o r é s F e r e n c - v a g y o n VESZTESÉG
1, 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9,
Igazgatási kiadások Dologi kiadások Erdőgazdasági kiadások Közterhek — adók Végrendeleti terhek Tőketartozás utáni kamat Leírás а VII. ker., Károly király-úti bérház után . . M. Tud. A k a d é m i a tudományos céljaira a folyó évi jövedelemből felhasznált összeg F e n n m a r a d ó tiszta jövedelem
55.113.73 29.790.15 15.941.75 37.991.81 29.785.44 104.693.89 60.000,— 162.000,— 93.290.81
588.607.58
_ 1
A M. Tud. A k a d é m i a
Igazgató-Tanácsának
Baranyai
\
Lipót ig. t. s. к.
A két
gróf
Vigyázó-vágyon
kimutatása
131
e r e d m é n y - s z á m l á j a 1940. d e c e m b e r 31-én. NYERESÉG
1
jl 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
185.645.68 2.442.62 134.943.77 84.234.63 135.623.58 44.138.43 1.578.87
Bérbeadott mezőgazdaságok haszonbére . Vadászati és halászati haszonbérek . . Házilag kezelt mezőgazdaságok bevételei Erdőgazdaságok bevételei Bérházak bevételei Tőkejövedelem Különféle bevételek
588.607.58
A könyvelésért: Virágh
István
s. к
megbízásából felülvizsgálták: Lukinich
Imre ig. és r. t. s. k.
9*
132
A két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
A gróf V i g y á z ó
Sándorné-vagyon
VAGYON
Pengő 1, Pénzkészletek: a) Országos Földhitelintézet . . . b) Pesti Hazai Első T a k a r é k p é n z t á r . c) P o s t a t a k a r é k p é n z t á r 6.867. sz. d) P o s t a t a k a r é k p é n z t á r 22.183. sz. . e) P o s t a t a k a r é k p é n z t á r 49.220. sz. . f) Házi p é n z t á r
. .
Pengő
16.967.80 2.689,— 17.459.16 3.915.28 1.013.53 9.856,31
. .
2. Értékpapírok 3. Ingatlanok: Rákoskeresztúr Alsó-rákosi rétek 4. Ingatlan
vételár
51.901,08 125.758.44
*
1783 k. hold 889 öl 2 ,, 1093 „ 1786 k. hold 382 öl
482.000.-^5.000.—
487.000.— 57.234.33
hátralékok
5. Adósok: a) gróf Vigyázó Sándor és Ferenc vagyon b) Folyószámlán
-
2,271.589.10 400,—
2,271.989.10
2,993.882.95
A M. Tud. A k a d é m i a
Igazgató-Tanácsának
Baranyai
Lipót ig. t. s, к.
133 A két gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
mérleg-számlája 1940. d e c e m b e r 31-én TEHER
Pengő
Pengő 1
Hagyatéki
töke
2. ! Fel nem használt 3
Bizományba
4, 5
adott
2,427.966.43 előző
évi jövedelmek
.
.
64.152.35
parcellázás
2.492.118.78 383.247.07
Hitelezők: a) Folyószámlán Tiszta
8.20
jövedelem
118,508.90
2,993.882.95
A könyvelésért: Virágh
. megbízásából felülvizsgálták: Lukinich
Imre
ig. és r. t. s. k.
István
s. k.
134
A két
gróf
Vigyázó-vagyon
kimutatása
A gróf V i g y á z ó S á n d o r n é - v a g y o n VESZTESÉG
Pengő 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Igazgatási kiadások Dologi kiadások Erdőgazdasági kiadások Közterhek — adók Végrendeleti terhek Tiszta jövedelem
39.132.— 7.235.40 2.044.30 6.345.77 40.286.76 118.508.90
213.553.13
A M. Tud. A k a d é m i a
Igazgató-Tanácsának
Baranyai
Lipót
ig. t. s. к.
t
»
135 A két gróf
t
Vigyázó-vagyon
kimutatása
e r e d m é n y - s z á m l á j a 1940. d e c e m b e r 3 1 - é n NYERESÉG
Pengő
1. Bérbeadott mezőgazdaságok haszonbére
2. 3. 4. 5. 6.
.
.
.
. ,
Erdőgazdasági bevételek Különféle bevételek Vadászati és halászati haszonbérek Athozat az előző évi fel nem használt jövedelmekből
96.719.98 18.089.75 57.072.17 384.47
1.000.— 40.286.76
213.553.13
A
könyvelésért:
Virágh
megbízásából Lukinich
Imre
felülvizsgálták: ig
és r. t. s. k.
István
s. k.
136
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
IX.
Jelentés a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának 1938—1940- évi állapotáról. I. Az elmúlt h á r o m évben a szokásos könyvtári m u n k á k rendben folytak. A külföldi akadémiákkal és tudományos társaságokkal az 1937-ben megerősödött csereforgalom 1938-ban örvendetesen fokozódott, a következő két évben, azonban a nemzetközi helyzet miatt újból a n n y i r a csökkent, hogy az utolsó év ilyen g y a r a p o d á s a alig h a l a d j a meg az 1938. évi g y a r a p o d á s e g y h a r m a d á t . A nyomdai kötelespéldányok s z á m á b a n mutatkozó jelentősebb emelkedés az 1937-ben megindított erélyesebb ellenőrzés eredménye. Kiadásainkat 1940-ben csökkentenünk kellett az A k a d é m i a általános pénzügyi helyzete miatt, de még így is sikerült m ó d o t t a l á l n u n k arra, hogy a legfontosabb folyóiratokat és tudományos műveket beszerezzük s könyvállományunk köttetését folytassuk. 1940-ben megtörtént a könyvtár f ű t ő b e r e n d e z é s é n e k átalakítása. Ezért h á r o m hónapon át z á r v a volt a k ö n y v t á r olvasóterme, könyvkölcsönzés azonban e h ó n a p o k b a n is folyt. A k ö n y v t á r és gyűjteményei nyitva Napok Könyvtár
voltak:
száma
Széchenyi- Vörösmartymúzeum szoba
Goetheszoba
1938
272
144
365
141
1939
266
144
365
144
1940
188
147
366
147
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
137
II. A könyvtár kiadásai. 1938 f !
P Irodaszerek, nyomtatványok és postaköltség
1940
1939
p
f
P
f
992
15
1572
23
1344
25
Könyvkötés
1944
90
3489
96
1754
02
Könyvbeszerzés
5623
53
2944
03
1455
22
A Magyar Könyvszemle támogatása
200
200
90
—
480
770
_
541
300
—
300
Hozzájárulás egy XVI. századi magyarnyelvű kézirat lefényképezéséhez Asztalosmunkák Altisztek délutáni szolgálata a ruhatár kezelése
300 50
876
—
és
Jutalmak Összesen:
9920
A könyvtár
200
58
9827
389 300
—
72
6318
—
49
III. gyarapodása.
A gyarapodás módja
1937
1938
1939
1940
kötelespéldány
3201
4244
4061
3653
Hatóságok, tud. társaságok stb. kiadványai
1821
2347
1344
898
68
Nyomdai
A főtitkári hivatal útján Magánosok
ajándéka
Vétel Összesen:
119
121
25
368
148
412
644
204
316
150
184
5662
7174
6088
5404
138
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
A k é z i r a t t á r b a n 69 köteget katalogizáltunk. A Széchenyi-múzeum g y a r a p o d á s a 2 könyv, 1 kép, 2 levél, 10 ú j s á g l a p és 5 folyóiratszám. A Goethe-gyűjtemény n e m gyarapodott. A nyomdavállalatok a törvényes rendelkezések é r t e l mében beküldték nyomdatermékeiket. K i a d v á n y a i k a t megküldték a következő hatóságok, intézetek, tudományos társaságok, egyesületek, múzeumok, k ö n y v t á r a k és szerkesztőségek: a) Hazaiak: Budapest: Aquinói Szent T a m á s T á r s a ság; Budapest székesfőváros polgármestere; B u d a p e s t székesfőváros statisztikai h i v a t a l a ; Budapesti Kir. Orvosegyesület; Cseh-szlovák követség; Darányi Ignác A g r á r tudományos T á r s a s á g ; Energia világkonferencia m a g y a r nemzeti bizottsága; Finn követség; Földmunkásszövetkezeti K ö z p o n t ; Istituto Italiano di Cultura p e r l'Ungheria; J a p á n császári konzulátus; Kir. Magy. P á z m á n y P é t e r T u d o m á n y e g y e t e m bölcsészetkari dékáni hivatala; Kir. M a g y . P á z m á n y P é t e r Tudományegyetem f ü v é s z k e r t j e ; Kir. Magy. P á z m á n y P é t e r T u d o m á n y e g y e t e m lélektani intézete; La G a z e t t e de Hongrie szerk.; M. Kir. Földtani I n t é z e t ; M. Kir. József N á d o r Műszaki és G a z d a s á g t u d o m á n y i Egyetem rektori hivatala; M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal; M. Kir. Legfelsőbb Számvevőszék; M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet; M. Kir. póstavezérigazgatóság; M. Kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium; M a g y a r Mérnök- és Építészegylet; M a g y a r Orvosi Könyvkiadó Társulat; M a g y a r Statisztikai T á r s a ság; Magyar Vöröskereszt E g y l e t ; Magyarok Világszövetsége központi i r o d á j a ; Német birodalmi követség; Nők Világszövetsége; Orsz. Földrengési Obszervatórium; Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ; Orsz. M a g y a r G a z d a s á g i Egyesület; Orsz. M a g y a r Szépművészeti Múzeum; Orsz. Mezőgazdasági K a m a r a ; Orsz. Széchenyi k ö n y v t á r ; Országos Társadalombiztosító Intézet; Pest vármegye alispáni hivatala; Szent István A k a d é m i a ; V a j d a J á n o s társaság. Debrecen: Debreceni M. Kir. Tisza István T u d o m á n y e g y e t e m rektori hivatala, ásvány- és földtani intézete, magyar nyelvi szemináriuma; Debreceni Tisza István Tudományos Társaság; D é r i Múzeum. Eger: Egri Érseki J o g a k a d é m i a . Győr: G y ő r i Városi Közkönyvtár. Kaposvár: Berzsenyi-Társaság. Kecskemét: K a t o n a József T á r s a s á g ; Kecskemét thj. város polgármestere. Miskolc:
139 Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
Tiszajobbparti Mezőgazdasági K a m a r a . Nagykörös: Nagykőrösi Arany J á n o s T á r s a s á g ; Nagykőrösi ref. tanítóképzőintézet. Ógyalla: M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet. Pécs: Egyetemi Könyvtár; M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem rektori hivatala, chemiai intézete. Sopron: M. Kir. József N á d o r Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, erdő- és kohómérnöki karának könyvtára. Szeged: M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem rektori hivatala, bölcsészetkari dékáni hivatala, élettani intézete; Szegedi Kereskedelmi és I p a r k a m a r a ; Városi Múzeum. Tihany: M a g y a r Biológiai Kutató Intézet. Ungvár: A k á r p á t a l j a i terület kormányzóbiztosa. Zirc: Főapátság. b) Elcsatolt területiek és külföldiek: Acireale: R. Statione Sperimentale di F r u t t i c o l t u r a e di Agrumicoltura. Adelaide: University. Aix: F a c u l t é de droit, F a c u l t é des lettres de l'Université d'Aix-Marseille. Alexandria: Société R o y a l e dArchéologie. Allahabad: National A c a d e m y of Sciences, India. Alma-Ata: Kazachskoje G o s u d a r s t v e n n o j e Universitet. Amsterdam: Kon. Akademie van W e t e n schappen; Société Néerlandaise de Zoologie; Wiskundig Genootschap. Ankara: Török Tört. T á r s u l a t ; Université; Institut de Sinologie à l'Université des Langues d ' A n k a r a . Arad: V a s á r n a p szerk. Asti: Centro Nazionale degli Studi Alfieriani. Athén: Akadémia Athenón. Augsburg: Historischer Verein f. Schwaben und Neuburg. Bad-Dürkheim: Pfälzischer Verein f. N a t u r k u n d e und Naturschutz Pollichia. Baltimore: Linguistic Society of America. Batavia: Natuurwetenschappelijke Raad voor Nederland-Indie; R o y a l Magnetical and Meteorological Observatory. Bázel: N a t u r f o r s c h e n d e Gesellschaft. Bécs: A k a d e m i e d e r Wissenschaften; Anthropologische Gesellschaft; Archäologischepigraphisches Seminar der Universität; Geologische Bundesanstalt; Internationale Gesellschaft f ü r Fotogrammetrie; Naturhistorisches Museum; Österr. Institut f ü r Geschichtsforschung; Universität; Verein f ü r Geschichte d e r S t a d t W i e n ; Wiener Prähistorische Gesellschaft; Zoologisch-botanischer Verein; Zweigstelle Wien der Reichsstelle für Bodenforschung; Zweigstelle W i e n des Archäologischen Instituts des Deutschen Reiches. Belgrád: Académie Royale Serbe; Institut Nikola Tesla; Séminaire mathématique de l'Université de Beograd; HI é m e Congrès International des Slavistes; Université de Beograd. Bergen: Bergens Mu-
140
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
s e u m ; Christian Michelsens Institutt for videnskap og á n d s f r i h e t . Berlin: Ausland-Hochschule an d e r Universität Berlin; Berlin—Rom—Tokio szerk.; Berliner Gesellschaft f. Anthropologie, Ethnologie u n d Urgeschichte; Berliner M o n a t s h e f t e szerk.; Deutsche R u n d s c h a u szerk.; Deutsches Institut f. Außenpolitische Forschung; Forschungen u n d Fortschritte szerk.; Museum f ü r N a t u r k u n d e ; Physikalischtechnische Reichsanstalt; Preussische A k a d e m i e der Wissenschaften; Preussische Staatsbibliothek; Römisch-germanische Kommission des D e u t s c h e n Archäologischen Instit u t s ; Ungarisches Institut; Zoologisches Museum in Berlin; Yach T u r k e s t a n szerk. Bern: Schweizerische N a t u r forschende Gesellschaft. Bologna: R. Accademia delle Scienze dell'Istituto di Bologna. Bonn: Rheinisches Landesmuseum. Boroszló: Schlesischer Altertumsverein; Univ e r s i t ä t s - S t e r n w a r t e ; Verein f ü r Geschichte Schlesiens. Boston: A m e r i c a n Academy of A r t s and Sciences, Brugg: Schweizerischer B a u e r n v e r b a n d . Brünn: Institut National Agronomique; L'école des h a u t e s études vétérinaires; Societas Scientiarum N a t u r a l i u m Moravica; Université M a s a r y k , F a c u l t é des Sciences. Brüsszel: Académie Royale de Belgique; B u r e a u International de Statistique Commerciale; Musée R o y a l d'Histoire Naturelle de Belgique; Observatoire R o y a l de Belgique; Revue de chirurgie structive szerk.; Société Royale d e Botanique de Belgique ; U n i o n Académique Internationale. Buenos Aires: Academia Argentina de Letras; Comisiôn Nacional de Cooperacion Intelectual; Comisiôn p r o t e c t o r a de bibliotecas popul ä r e s ; Institute d e Medicina E x p e r i m e n t a l p a r a el estudio y tratamiento del cancer; Sociedad Cientifica Argent i n a ; Universidad: Facultad de Ciencias Exactas, Fisicas y Naturales, I n s t i t u t e Matemático Hispano-Americano. Bukarest: Académie Roumaine; Institut Géologique de Roum a n i e ; Musée National des Antiquités. Cagliari: Seminario délia facoltà di scienza d é l i a R. Université. Calcutta: R. Asiatic Society of Bengal. Cambridge (Engl.): Camb r i d g e Philosophical Society. Cambridge (USA): Harvard University; M u s e u m of C o m p a r a t i v e Zoology at H a r v a r d College. Catania: Accademia Gioenia di Scienze Naturali. Cincinnati: The Lloyd Library of N a t u r a l History. Colombo: Colombo Museum. Columbia: Missouri A c a d e m y of Science; University of Missouri. Csernovic: Université, F a c u l t é des Sciences. Danzig: Staatliches Museum f ü r Na-
141 Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
t u r k u n d e und Vorgeschichte; Westpreussischer Botanischzoologischer Verein. Darmstadt: Historischer Verein f ü r Hessen. De Bilt: Institut Météorologique Royal des P a y s Bas. Delhi: Archeological S u r v e y of India; Government of India, Meteorological D e p a r t m e n t . ö z / o n ; Académie des Sciences, A r t s e t Belles-Lettres. Drezda: Sächsischer Altertumsverein. Dublin: Royal Dublin Society; Royal Irish A c a d e m y . Edinburgh: Royal Society of Edinburgh. Erlangen: Friedrich-Alexander-Universität; Physikalisch-medizinische Sozietät. Fiume: Società di Studi Fiumani. Flórenc: Kunsthistorisches Institut. Fokváros: Observatory at the Cape of Good Hope. Formosa: Taihoku Imp. University. Frankfurt a. M.: Physikalischer Verein zu F r a n k f u r t a. M.; Senckenbergische N a t u r f o r s c h e n d e Gesellschaft. Freiburg i. Br.: Badischer Landesverein f ü r N a t u r k u n d e u n d Naturschutz е. V. Genf: Bureau Central des Minorit é s ; Société de Physique et d'Histoire Naturelle de GeUniversitäts-Bibliothek. n è v e ; Société des Nations, dessen: Gorki: The W h i t e Russian Agricultural Institute. Göteborg: Göteborgs Högskola; Göteborgs och Bohusläns F o r n minnesförening; Kungl. Vetenskaps- och Vitterhets-Samhälle. Göttinga: Gesellschaft d e r Wissenschaften. Grác: K a r l — F r a n z e n s Universität. Groningen: Neophilologus szerk. Gyulafehérvár: G y u l a f e h é r v á r i ort. érsekség. Hága: Bibliothèque d u Palais de la Paix; B i j d r a g e n voor vaderlandsche Geschiedenis e n Oudheidkunde szerk.; Inst i t u t International de Statistique; Koninklijke Bibliotheek; K o n . Nederlandsch Meteorologisch Institut. Halifax: The N o v a Scotian Institute of Science. Halle a. S.: Deutsche Gesellschaft f ü r keltische S t u d i e n ; Kaiserl. LeopoldinischCarolinische Deutsche A k a d e m i e der Naturforscher; Land e s a n s t a l t f ü r Volkheilskunde; Landesanstalt f ü r Vorgeschichte zu H a l l e a. S. Hamburg: Mathematisches Seminar d e r Hansischen Universität; Mathematische Gesellschaft. Hannover: Landesmuseum. Harlem: Musée Teyler; Société Hollandaise des Sciences. Heidelberg: Badische Landess t e r n w a r t e ; Heidelberger A k a d e m i e der Wissenschaften. Helsinki: A c a d e m i a Scientiarum Fennica; Commission Géologique de Finlande; Egyetemi könyvtár; Finnischugrische Forschungen szerk.; Merentutkimuslaitos; Societ a s Geographica Fenniae; Societas Medicorum Fennica; Societas pro f a u n a et flora F e n n i a e ; Societas Scientiarum F e n n i c a ; Société Finlandaise d A r c h é o l o g i e ; Statisztikai
142
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
Hivatal; Studia Fennica szerk.; Suomalais-ugrilainen S e u r a ; Suomalaisen Kirjallisuuden S e u r a ; Suomen Historiallinen Seura. Hiroshima: Hiroshima University. Hshinchirig: Institute of Scientific R e s e a r c h Manchouko. HuIndiana kuoka: Kyushu Imp. University. Indianapolis: A c a d e m y of Science. Innsbruck: Österr. Institut f ü r Geschichtsforschung. Istanbul: Arch. Institut des Deutschen Reiches, Abteilung Istanbul. Jena: Verein f ü r thüringische Academia Geschichte und A l t e r t u m s k u n d e . Jeruzsálem: Hierosolymitana; Library of the Hebrew University; L'école pratique d'études bibliques. Kairo: Institut F r a n çais d'Archéologie Orientale. Kaiserslautern: Pfälzische Gesellschaft z u r F ö r d e r u n g der Wissenschaften; S a a r p f ä l zisches Institut f ü r Landes- und Volksforschung. Kassa: T á t r a szerk. Késmárk: Karpathenverein. Kiev: U k r á n Tudományos A k a d é m i a . Kolozsvár: Állami Levéltár; Erdélyi Helikon szerk.; Erdélyi Iskola szerk.; Erdélyi Múzeum szerk.; Erdélyi Szemle szerk.; Institutul de istorie nation a l s ; J a r d i n e t Musée Botanique; Keresztény Magvető szerk.; M a t e m a t i k a i szeminárium; P á s z t o r t ű z szerk.; Unitárius S a j t ó és I r a t t e r j e s z t ő Bizottság. Koppenhága: Det Kongelige D a n s k e Videnskabernes Selskab; Kgl. Nordiska Oldskrift-Selskab. Königsberg: Physikalisch-ökonomische Gesellschaft zu Königsberg. Krakkó: Academia Polona Litterarum. Kumming: The Chinese National Committee on Intellectual Cooperation. Kyoto: Kyoto Imp. University. Lancaster (USA): The M a r i n e Biological Laboratory. La Plata: Universidad Nacional. Leiden: Bibliotheca Academiae Lugduno-Bataviae; M n e m o s y n e szerk.; Museum szerk.; R i j k s m u s e u m van O u d h e d e n . Lemberg: Egyetemi K ö n y v t á r ; Institut de Géophysique et de Météorologie de l'Université; Kopernik Tudományos Társaság; La revue agronomique Ukrainienne szerk.; Ossolinski Institut.; Tow a r z y s t w a N a u k o w e ; Union des Sociétés Savantes Polonaises. Leningrád: Académie des Sciences de l'URSS; Bubnoff Birodalmi Egyetem; Institut Scientifique Lessh a f t ; Institut Séismologique de l'Académie des Sciences de l ' U R S S ; Institut Zoologique de l'Académie des Sciences de l'URSS; Laboratoire biogéochimique de l'Académie des Sciences de l'URSS. Lima: A c a d e m i a de Ciencias E x a c t a s , Fisicas y Naturales de Lima. Lipcse: Deutsche Bücherei; Deutsche Morgenländische Gesellschaft; Sächsische A k a d e m i e d e r Wissenschaften; Südosteuropa-Institut
143 Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
an d e r Universität. Lisszabon: Academia d a s Cîencias de Lisboa; Estacäo Agronomica National; Portugalliae M a thematica szerk. Ljubljana: Société du M u s é e de Slovénie; Prirodoslovni Drustvo. London: International Council of Scientific Unions; International Society of Medical H y d r o logy; Library of the India Office; R. Anthropological Institute of G r e a t Britain a n d Ireland; R. Asiatic Society of G r e a t B r i t a i n and I r e l a n d ; R. Central A s i a n Society; R. Society of London; Society of A n t i q u a r i e s of London; T h e British A c a d e m y ; The National P h y s i c a l Laboratory; T h e Society f o r the Promotion of Roman S t u d i e s ; Victoria a n d Albert M u s e u m . Los Angeles: University of California. Lund: Kungl. Fysiografiska Sällskapets i Lund; Universitas Lundensis. Luxemburg: Section H i s t o r i q u e de l'Institut G.-D. de Luxembourg. Lyon: Université. Madison: Wisconsin A c a d e m y of Sciences, A r t s and Letters; Mainz: Madras: G o v e r n m e n t Oriental M, S. Library, Mainzer Altertumsverein; Römisch-germanische Kommission des Deutschen Arch. Institutes. Manila: National R e s e a r c h Council of the Philippines. Maribor: Société Marosvásárhely: Magyar népegészségügyi Historique. szemle szerk. Marseille: F a c u l t é des Sciences de l'Université d'Aix-Marseille. Medford (USA): T u f t s College. Menasha: A m e r i c a n Mathematical Society. Messina: R. Accademia P e l o r i t a n a ; R. Université degli Studi. Mexico: Comision de Cooperacion Intelectual. Milano: Comitato p e r la Geodesia e la Geofisica del Consiglio Nazionale delle Ricerche; Epigraphica szerk.; Université Cattolica de Sacro C u o r г . M o n t e v i d e o : Museo Nacional de História N a t u r a l . Montréal: Association Canadienne-Française p o u r l'avancement d e s Sciences. Moszkva: B i r o d a l m i Egyetem; Société des Naturalistes. München: Bayerische Akademie d e r W i s s e n s c h a f t e n ; Deutsche Akademie; Historischer Verein von O b e r b a y e r n ; Nationalsozialistische Monatshefte szerk.; Südostinstitut. Münster: L a n d e s m u s e u m der P r o vinz W e s t f a l e n f ü r N a t u r k u n d e ; Verein f ü r Geschichte und A l t e r t u m s k u n d e Westfalens, Nagoya: Nagoya University. Nagyszeben: Siebenbürgischer Verein f ü r Naturwissenschaften zu H e r m a n n s t a d t . Nápoly: Società Reale di Napoli. New York: American Academy of A r t s and Letters; American Committee f o r international Wild Life Protection; N e w York A c a d e m y of Sciences; New York Public Library; Russell Sage Foundation; W o r l d Confe-
144
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
rence on F a i t h and O r d e r . Nürnberg: Germanisches NaEgyetem. Osaka: Osaka Imp. tionalmuseum. Odessza: University, F a c u l t y of Science, F a c u l t y of Medicine. Oslo: Archiv for mathematik og naturvidenskab szerk.; Instituttet for sammenlignende kulturforskning; Kgl. F r e d e r i k s Universitet; Norvég T u d o m á n y o s Akadémia. Ottawa: Bureau F é d é r a l de la Statistique C a n a d a . Oxford: B o d l e i a n R. CommisLibrary; University Observatory. Padova: sione Geodetica Italiana; Seminario matematico d e l l e R. Università di Padova. Párizs: Association internationale d'hydrologie scientifique; Bibliothèque Polonaise à P a r i s ; Comité National F r a n ç a i s et Comité National M a r o c a i n de Géodésie et Géophysique; Institut de France, A c a d é mie des Beaux-Arts, A c a d é m i e des Inscriptions et BellesLettres, A c a d é m i e des Sciences; Institut International de Coopération Intellectuelle; Le Monde Slave szerk.; Office des Instituts d'Archéologie et d'Histoire de l'Art; Société National chimique de France; S y r i a szerk. Peiping: Library of Peiping. Perm: Institut des recherches biologiques. Philadelphia: A c a d e m y of N a t u r a l Sciences of Philadelphia; American Philosophical Society; University of Safarik Tudományos T á r s a s á g ; Pennsylvania, Pozsony: Slowakische Rundschau szerk. Prága: Association R u s s e pour les Recherches Scientifiques; Cesky Historicky Klub; Cseh T u d o m á n y o s A k a d é m i a ; Deutsche Universität; J e d nota Ceskoslovenskych matematikû a fysikú; Národni Museum; Slavia szerk.; Slovansky Űstav; Société R o y a l e des Lettres e t des Sciences de Bohême; Vojenské R o z h l e d y szerk. Rangoon: Archaeological Survey of Burma. Reichenberg: A n s t a l t f ü r sudetendeutsche Heimatforschung. Rennes: Société Scientifique de Brétagne. Reykjavik: Societas Scientiarum Islandica. Riga: Societas Biologiae L a t v i a e ; Systematisch-zoologisches Institut d e r Universität LettArquivos lands; Universitas Latviensis. Rio de Janeiro: de Higiene szerk.; I n s t i t u t o Oswaldo Cruz; Serviço Florestal. Róma: Bullettino di paletnologia Italiana szerk.; Consiglio Nazionale d e l l a Ricerche; Institut I n t e r n a t i o n a l d'Agriculture; R. A c c a d e m i a d'Italia; R. Accademia d'Unr gheria di R o m a ; R. A c c a d e m i a Nazionale dei Lincei; R. Istituto d'Archeologia e di Storia dell'Arte; Ministerio dell'educazione nazionale; Office international de l'enseignement agricole; Rivista di artigleria e genio s z e r k . ; R. Università: Istituto di filosofia, Seminario m a t e m a t i c o ;
145 Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
Scuola R o m â n â din Roma; Società Romana di Antropologia. St. Louis: Missouri Botanical G a r d e n ; Academy of Science of St. Louis. San Diego: San Diego Society of Natural History. San Francisco: California Academy of Sciences. Santiago de Chile: Comision Chilena de Cooperacion Intelectual. Sanghai: T h e Chinese National Committee on Intellectual Cooperation. S о Paulo: Museu P a u l i s t a . Sapporo: Hokkaido Imp. University. Schwerin: Verein f ü r mecklenburgische Geschichte u n d Altertumskunde. Sendai: Anatomisches Institut der Kaiserlich-Japanischen Universität; The Saito Gratitude Foundation; Tôhoku Imp. University. Siena: R. A c c a d e m i a dei FisioHistorischer Verein der Pfalz. critici in Siena. Speyer: Stanford (Calif.): Stanford University; The Natural History Museum of Stanford University. Stauanger: Stavangers Museum. Stockholm: Ekonomisk T i d s k r i f t szerk. ; Kungl. Bibliotek; Kungl. Vitterhets Historie och Antikvitets Akademie; Statens Meteorologisk-hydrografiska A n stalt; Sveriges Geologiska Undersökning; Sveriges Offentliga Bibliotek; The Museum of F a r E a s t e r n Antiquities, Östasiatiska Samlíngama. Stuttgart: Deutsches AuslandInstitut. Szarajevó: Zemalski Muzej. Székelyudvarhely: Székelység szerk. Szófia: Bibliothèque Nationale; Bolgár T u d o m á n y o s A k a d é m i a ; Institut Archéologique Bulgare; W o e n e n J o u r n a l szerk. Tartu: Academia Scientiarum Estonica; L i t t e r a r u m Societas Esthonica; Universitas Tartuensis; Commission Nationale Estonienne de Coopération Intellectuelle. Taskend: Universitas A s i a e Mediae. Tbilissi: Institut Mathématique de Tbilissi. Teddington (ÜSAJ: The National Physical Laboratory. Tokyo: Chemical Society of J a p a n ; Imperial Academy; Imperial University; Institute of Physical a n d Chemical Research of J a p a n ; National Research Council of J a p a n ; Physicochemical Society of J a p a n ; Physico-mathematical Society of J a p a n ; Society of Chemical Industry, J a p a n ; Society of Mechanical Engineers of J a p a n ; The O r i e n t a l Library; T o k y o Geographical Society; University of L i t e r a t u r e and Science. Torino: R. Accademia delle Scienze; R. Université. Trieszt: M u s e o Civico di Storia N a t u r a l i di Trieste; Società Adriatica di Scienze N a t u r a l i in T r i e s t e . Tucumán (Argentina): Institute» Miguel Lillo. Turku: Universitas. Turócszentmárton: Matica Slovenská; Société du Musée Slovaque. Uccle: Observatoire Royale de Belgique. UjAkadémiai Értesítő.
10
146
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
verbász: Kalangya szerk. Újvidék: M a t i c a Srpska; Történelmi T á r s u l a t . Uppsala: Egyetemi Könyvtár; Geological Institution of the University; Kungl. Humanistiska Vet e n s k a p s s a m f u n d e t ; U p s a l a Läkareförenings F ö r h a n d l i n g a r szerk.; Vilhelm E k m a n s Universitetsfond; Zoologiska Bidrag f r â n Uppsala szerk. Urbana: State Illinois, State Geological Survey; University of Illionis. Varsó: Egyetemi K ö n y v t á r ; Fédération des Sociétés Historiques en E u r o p e O r i e n t a l e ; F u n d a m e n t a M a t h e m a t i c a e szerk.; Institut Scientifique Ukrainien; Musée Archéologique Polonais; M u s e u m Zoologicum Polonicum; Societas Botanicorum Poloniae; Société Polonaise de Physique; Société des Sciences et des Lettres de Varsovie. Vatikánváros: Pontificia A c a d e m i a Scientiarum; Specola Astronomica Vaticana. Velence: R. Istituto Veneto di Scienze, L e t t e r e ed Arti; Városi Tanács. Victoria (Canada): Dominion Astrophysical Observatory. Vilna: Bátori István-egyetem; Société des Sciences e t des Lettres. Washington: American Council of Learned Societies; Association I n t e r n a t i o n a l e d'Hydrologie Scientifique, Congrès de Washington; Carnegie endowment f o r International Peace; L i b r a r y of Congres; National A c a d e m y of Sciences of the U S A ; National Geographic Society; National Research Council; Smithsonian Institution; Smiths. Inst. Bureau of A m e r i c a n Ethnology; The A r m y Medical L i b r a r y ; U. S. D e p a r t m e n t of A g r i c u l t u r e ; U. S. Geological Society; U. S. Geological Survey; U. S. National Museum. Wellington: R. Society Verein f ü r Nassauische Alof New Zealand. Wiesbaden: t e r t u m s k u n d e und Geschichtsforschung. Worcester: Worcester A r t Museum. Zágráb: Institutum Botanicum R. Univ e r s i t ä r e Zagrabiensis; Jugoszláv Akadémia; Narodna Starina szerk.; Societas Scientiarum Naturalium Croatica. Zürich: Schweizerische Gesellschaft für Urgeschichte; Schweizerische N a t u r f o r s c h e n d e Gesellschaft. A d o m á n y a i k k a l a következő magánosok g y a r a p í t o t t á k a könyvtárt: Á l d á s y J., Alszeghy Zs., A n d o r K. (Vác), A r i s t o p h r o n O. (Athén), Bálás E„ B á l á s K. (10 db.), Bálint J „ Bányai J. (Székelyudvarhely), Baráth T. (Párizs, 8 db.), Baschmakoff A . (Párizs), В е к е О., Bene I., (Győr), Benzing J. (Berlin), Bertalan К., Berzeviczy A l b e r t n é (421 db.), Birk e n m a j e r N. (Krakkó), Bodócs Gy. (Kecskemét), Bonomi J., B o r e a s Th. (Athén), Brandi К . (München), Breiten-
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
147
íeld F. (Zágráb), D a l m a d y Ö., Debreczy A. (Nagyenyed), Décsy K, (Pozsony), Dienes J. (Kézdivásárhely), Dittrich R. (Libochovice), Divéky A. (Varsó), Dolchieri E, E. (Udine), Durkó G. (Szeged), E b e r h a r d W. (Ankara), Egyed I., Elekes Gy. (Debrecen), Entz «G., E p e r j e s s y K. (Szeged 6 db.), E r d ő s Z. (Kecskemét), Fabricius E., Fail A. (Prága), F a r a g ó J., F a r k a s L. (Szeged), F a r k a s S. (Nagyenyed), F e k e t e L., H. F e k e t e P. (Hajdúböszörmény), Forbáth A. (London), T. Gáli Beatrix, G a r á d y S., Gigante S. (Milano), G i r a r d e a u E. (Belgrád), Goitein Zs. (Újpest), Gomar M. G. (Säo Paulo), Gortvay Gy., Grexa Gy., Grósze E., Gruber F. (Bécs), Guidone G. (Nápoly), Gyulai F. (Kolozsvár), H a j d ú M., Hampel A., H e r m e s H. E. (Salzburg), H e r n á d H., Heske F. ( T h a r a n d t ) , Hetényi I., H o f f e r A. (Debrecen), Hoór Tempis I., Illyés G. (10 db.), J a n c s ó E. (Kolozsvár), Jelitai J . (5 db.), Jovanovits V. (Belgrád), Juristowski M., Kadic 0., Karanovic P. P . (Belgrád), Karl L., Károlyi K., Kas A. S., Kemenes A. (Jászberény), Kerpel J., Kertész J., Kissházy Á. (7 db.), Kner I. (Gyoma, 6 db.), Kohlbach В., Koltay— K a s t n e r J., (Roma), Komlós О., Koncz J., Koritsánszky О., Kçsay H. ( A n k a r a ) , K r a f t E. A. (Berlin), K r a l Bikkal, v. Kusztós Sándor, Lacroix A. (Párizs), Lazzari A. ( F e r r a r a ) , Leszlényi I. (22 db.), Lheritiér M. (Párizs), Lósy—Schmidt E., M a d a y A. (Genf), M a h l e r E., Manninger R., M a n t h e y A. (Berlin), M a r e k J. (5 db.), M á r f f y О. (13 db), M a r j a y Fr., M a r k u s F r . (Brünn), M á r t o n f f y К., M a y e r E., Medgyes В., M é r e y — K á d á r M., Metzger W . (Tokyo), Moesz G., Munkácsi E., G. Nagy L. (Kecskemét), b. N y á r y P., Palasovszky S., P a l l m a n n H. (Zürich), Palóczi E. (207 db.), P á r i s F., Párniczky M., Pastore A. (Milánó), Pillias E. (Párizs), Pivány J., Plattensteiner R. (Bécs), Rácz Gy., R a j a k o v a c В., Rásonyi L. (Ankara, 25 db.), Rátz J. (Kolozsvár), S a a r e s t e A. (Tartu), Salvini L. (Roma), S a n d e r s M. M., Sandu—Ville С. (Bukarest), S c h a f f e r К., Schaub—Koch E. (Genf), Schoen—Pontazza A. (Innsbruck), Schreiber G. (München), Schroeder A., Schuster Gy., Sebestyén J . (Brassó), 'Sigmond E., Silva G. (Milano), Simu С. I. ( A r a d ) , Sipos S., Stei A. (Oxford, 6 db.), S t r a n d E. (Riga), Szabó Z., Szalay B. (Nagyszeben), Szász В., Szentmártoni К. (Kolozsvár), Szilády Z., Szilágyi S., Szimonidesz L., Szinyei Merse I. (Nagymaros, 10 db.), Szinnyei J., Szirmai K. 10*
148
Jelentés
a M. Tud.
Akadémia
könyvtárának
állapotáról
(Ujverbász), Teles M. L. (Nagykőrös), gr. Teleki T., Thirring G., Thirring L., Tonellí S. (Szeged), Toroutiu I. E. (Bukarest, 9 db.), Tóth L. (Róma), Tóth M. (Sárosp a t a k ) , Török P. (26 db.), V a l k ó A. (Vác), Varga I., V a r g a N. S., V a r g a S., Vécsey Z. (Kassa), Völlick В., Weiss E „ W e l t m a n n A., Windisch A. (Budafok, 169 db.), W o d e t z k y J., Zach E. (Batavia), Zechmeister L. (Pécs), Zimmermann Á., Zolnai В. (Szeged), Zoltai L. (Debrecen), Zsarnóczy J . IV. ' Az olvasóterem Év
Rendes látogatók
forgalma volt;
száma Hány
ízben?
Használt kötetek száma
1937
151
3061
12.789
1938
97
3387
15.780
1939
95
3118
15.113
1940
57
2415
9.384
A könyvkölcsönzési forgalom: Év
Kölcsönzők száma
Kivett kötetek száma
1937
2474
3.666
1938
2259
3.382
1939
2022
2.953
1940
2108
3.067
A Széchenyi-múzeum, a Vörösmarty-szoba és a Goethe-szoba látogatottsága a k ö v e t k e z ő volt: Év
Széchenyimúzeum
Vörösmartyszoba
Goethe-szoba
1938
1735
3615
2020
1939
3110
5678
2442
1940
3696
3883
3434
149 Jelentés
a M. Tud.
Akadémia
könyvtárának
állapotáról
A z ősnyomtatványok közé, a régi m a g y a r irodalomba és a K a u f m a n n - k ö n y v t á r b a tartozó művek közül 1938-ban 56 k u t a t ó 91 ízben 255 kötetet, 1939-ben 48 k u t a t ó 88 ízben 222 kötetet, 1940-ben 45 k u t a t ó 93 ízben 248 kötetet használt, a k é z i r a t t á r anyagából 1938-ban 86 k u t a t ó 180 köteget 305 ízben, 1939-ben 68 kutató 298 köteget 106 ízben, 1940-ben 53 k u t a t ó 205 köteget 75 ízben. 1938—40-ben a könyvtár a következő k ö n y v t á r a k k a l és intézetekkel érintkezett könyvek és kéziratok kölcsönzése ügyében: a) Hazaiak: Budapest: Budapesti ref. theológiai akadémia R á d a y - k ö n y v t á r a ; Kir. Magy. P á z m á n y P é t e r Tudományegyetem: H i t t u d o m á n y i K a r egyháztörténeti szemin á r i u m a ; Keletázsiai Intézet, M a g y a r Történeti Intézet, Török Filológiai I n t é z e t ; Magyar Film Iroda; M. kir. államrendőrség b u d a p e s t i főkapitánysága; M. Kir. földművelésügyi minisztérium vízügyi műszaki k ö n y v t á r a ; M. Kir. Hadilevéltár; M. Kir. pósta kísérleti állomása; M. Nemzeti Múzeum k é z i r a t t á r a ; Országos Levéltár; Orsz. Magy. Iparművészeti T á r s u l a t ; Orsz. Magy. Zsidó M ú z e u m Tudományos és Művészeti Egyesület; Országos Széchenyi Könyvtár. Aszód: Evangélikus Petőfi-gimnázium. Debrecen: Debrecen sz. kir. város Déri-múzeuma; Egyetemi könyvtár. Gyöngyös: R. kat. mezőgazdasági középiskola igazgatósága. Hódmezővásárhely: Ref. leánygimnázium igazgatósága. Kaposvár: Községi kereskedelmi középiskola igazgatósága. Kecskemét: Kecskeméti ref. gr. Tisza Istvángimnázium igazgatósága. Máramarossziget: Máramarosszigeti ref. líceum. Nyíregyháza: Ág. h. ev. Kossuth Lajosgimnázium. Pannonhalma: P a n n o n h a l m i f ő a p á t s á g kézirattára. Pécs: Egyetemi könyvtár. Sopron: A m. kir. József nádor műszaki és gazdaságtudományegyetem bánya-, kohó- és e r d ő m é r n ö k i kar k ö n y v t á r a ; Sopron sz. kir. város levéltára. Szeged: Egyetemi könyvtár; P o l g á r i T a n á r képző Főiskola igazgatósága. Szeghalom: Ref. P é t e r A n d rás-gimnázium. Tihany: Magyar Biológiai K u t a t ó Intézet. Ungvár: Kir. kat. főgimnázium. b) Külföldiek: Bécs: Hofkammerarchiv. Budapest, 1941. március 18-án. Szinnyei József ig. és r. t., főkönyvtárnok.
150
Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
I. táblázat. Kimutatás az olvasóterem látogatóinak
állapotáról
foglalkozásáról.
1937
1938
1939
2
1
1
72
41
45
Földbirtokos
—
—
—
Gazdatiszt
—
1
Hírlapíró
—
1
Bíró Főiskolai
hallgató
író
4
—
1940
—
28 1
—
—
1
—
2
—
3
4
—
14
6
20
7
Köztisztviselő
8
10
10
4
Lelkész
2
1
2
1
4
2
Katonatiszt Középiskolai tanuló
13
4
Magánzó
2
4
Mérnök
3
Magántisztviselő
Nyomdász
3
—
3
-
1 7
3
1
1
•
—
Orvos
—
—
1
—
Színművész
_
1
1
1
Tanár
19
10
8
4
2
7
1
2
151
97
95
57
Ügyvéd Összesen:
151 Jelentés
a M. Tud. Akadémia
könyvtárának
állapotáról
II. táblázat. Kimutatás az akadémiai k ö n y v t á r olvasótermének forgalmáról. Olvasók
H a s z n á l t kötetek
száma
száma
Hónap
Január
1937
1938
1939
1940
1937
1938
1939
1940
300
420
300
311
744
2138
1600
1609 1086
Február
160
300
385
419
700
1800
1600
Március
390
343
355
278
1660
1346
1700
857
Április
400
300
260
312
1700
1290
1100
1464
Május
316
300
460
82
1250
1250
1975
224
Június
250
400
400
—
920
1500
1800
—
Július
—
104 _
81
—
—
510
236
—
Augusztus
—
110
52
—
—
700
188
—
Szeptember
325
200
217
309
1345
750
1086
Október
300
300
302
359
1220
1200
1217
1263
November
350
300
103
211
1800
1600
1296
1066
December
270
310
203
134
1450
1700
1315
611
3061
3387
3118
15780 15113
9384
Összesen:
2415 12789
1204
152
Jelentés
a M. Tud.
Akadémia
könyvtárának
állapotáról
III. táblázat. Kimutatás az akadémiai k ö n y v t á r kölcsönzési forgalmáról. Kölcsönzők
Kivett kötetek száma
száma
Hónap 1937
1938
1939
1940
1937
1938
1939
1940
Január
236
213
212
208
332
296
305
299
Február
235
249
155
244
358
338
240
369
Március
313
220
206
196
466
344
296
270
Április
245
199
175
234
380
278
250
327
Május
195
147
165
149
358
216
275
226
Június
225
211
261
109
348
284
364
172
Július
—
67
162
134
—
210
233
201
Augusztus
—
57
62
55
—
82
80
98
310
306
155
214
452
229
301
Október
246
246
165
206
332
357
248
314
November
274
163
179
205
394
235
264
270
195
181
125
154
286
290
169
220
2474
2259
2022
2108
3666
3382
2953
3067
Szeptember
•
December Összesen:
412
Üdvözlő
beszedek
153
X.
Üdvözlő beszédek. József kir. herceg Ö Fensége elnöki beszéde a br. Wodianer Albert-, Berzeviczy Albert- és br, Wlassícs Gyula-jutalmak átadásánál, az 1941. április 2S-í összes ülésen. Tekintetes
Akadémia!
Áprilisi összes ülésünk az a nap, midőn évről-évre k i f e j e z h e t j ü k az A k a d é m i a elismerését a magyar tanítóság iránt, legkiválóbb t a g j a i n a k megjutalmazásával. Az A k a d é m i a tagjai közt köztudomású, hogy báró W o d i a n e r A l b e r t azzal a rendeltetéssel tett a l a p í t v á n y t A k a d é m i á n k n á l , hogy a tőke évi k a m a t a i minden évben jutalmul a d a s s a n a k ki két oly néptanítónak, akik a helyes tanmód s e r e d m é n y e s o k t a t á s mellett szélesebb körökben is gyakorlati eredményeket m u t a t t a k föl társadalmi vagy gazdasági téren. A W o d i a n e r - a l a p összege ugyan elveszett, az A k a d é mia azonban a tanítók nagy m u n k á j á n a k elismeréséül saj á t j á b ó l f ö n n t a r t o t t a e jutalmazás szokását. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr pedig Berzeviczy Albert és báró Wlassics G y u l a volt miniszterek emlékére a maga részéről két-két alapítványt létesített hasonló célzattal. A kiválasztást a tanügyi hatóságok végzik, f e l t e r j e s z tett a j á n l a t a i k a t az Akadémiának, a közoktatásügyi minisztériumnak, s a magyarországi tanítók országos bizottságának kiküldötteiből a l a k u l t bizottság vizsgálja felül s terjeszti javaslatát az A k a d é m i a elé. E javaslatot Berkényi Károly úr, a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségének elnöke foglalta össze nagy gonddal és körültekintéssel. Az ő jelentését a Bizottság — mint rendesen — most is egyhangúlag fogadta el. A kitüntetettek munkásságát a főtitkári jelentés ismertette az összes ülés előtt, mely a javaslatokhoz hozzájárult. Ezek szerint a M. Tud. A k a d é m i a W o d i a n e r - j u t a l m á val Tyukodi Jenő kiskunhalasi állami népiskolai igazgató
154
Üdvözlő
beszédek
és Novay Ferenc bajai állami népiskolai igazgató van ezidén kitüntetve, — az előbbi ingyen tankönyvekkel s részben e b é d d e l látta el szegény tanulóit, az utóbbi a megszálló hatalom által kirabolt iskolában asztalosmühelyt állított fel s a n n a k m u n k á j á b ó l fedezte a z iskola szociális kiadásait. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium Berzeviczy A l b e r t - j u t a l m á n a k idei nyertesei: Fazekas János a b a ú j szántói állami igazgató, körzeti iskolafelügyelő, aki hazafias m a g a t a r t á s á é r t börtönt szenvedett s a község m i n d e n kulturális mozgalmában vezérszerepet visz. Ő az egyedüli, aki m a n e m jelenhet meg itt személyesen; e d í j m á sik nyertese Bajor János bonyhádi ágostai hitvallású igazgató-tanító, volt szibériai hadifogoly, tankönyvíró is. A báró Wlassics G y u l a - j u t a l o m kitüntetettjei: Beluch Imre b a r s e n d r é d i róm. k a t . igazgató-tanító, aki a m a g y a r d a l t t e r j e s z t e t t e a F e l v i d é k e n és Poócs Sándor beregszászi állami iskolai igazgató-tanító, aki gyümölcsfa-oltványok terjesztésével tett n a g y szolgálatot az egész környéknek. Örömmel n y ú j t o m á t a M. Tud. A k a d é m i a és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jutalmait ö n ö k n e k , akik a m a g y a r tanítóknak példaképül szolgálhatnak s kívánom, hogy n e m e s m ű k ö d é s ü k e t sok sikerrel, sokáig folytathassák az iskolában és azonkívül e g y a r á n t .
Melich János osztályelnök üdvözlő beszéde Huszti Józsefhez rendes tagsági székfoglalója alkalmából, 1941. január 13-án. Mélyen tisztelt T a g t á r s a m ! Igen gazdag, nagy t e r j e d e l m ű az a tudományos irodalmi munkásság, melyet 1922-ig levelező taggá, s a z ó t a 1939-ig rendes taggá választásáig, illetve a mai n a p i g kifejtett. Művei, dolgozatai, cikkei a kultúrpolitika, a p e dagógia és a klasszika-filológia körébe tartozó problémákat, t á r g y a k a t ölelik fel. Akadémiai rendes t a g s á g r a a j á n l ó i elsősorban a klasszika-filológia, még pedig a latinság: a latin nyelv és műveltség s vele kapcsolatban a m a g y a r renaissance-humanizmus terén végzett búvárkod á s a alapvető, és sok p o n t o n m a r a d a n d ó értékű e r e d m é -
Üdvözlő
beszedek
155
nyeit ismertették s a kultúrpolitikáikat és a pedagógiakat csak futólag érintették. Én mai megemlékezésemben ez utóbbiakról is szólni a k a r o k . A r r a kötelez a hála és köszönet is, m e r t belőlük okulást, s ami ennél is fontosabb, egy s m á s küzdelmemben hitet, erőt merítettem. S a z u t á n ezeknek a kultúrpolitikai müveknek, dolgozatoknak irányító értékük volt, a pedagógiaiak közül többnek ma is vezető értéke van. A z z á tette s teszi őket a bennük levő mélyreható tudományosság, a szabatos és világos előadás, a kitűnő stílus, s a z a világnézet, mely őket á t h a t j a . A háború után, a húszas években elsőrendű kultúrpolitikai problémák közé tartozott a tudós- és a t a n á r k é p zés p r o b l é m á j a . 1867 óta, az osztrák-magyar kiegyezés óta e problémával, különösen a tanárképzéssel tudósaink közül is sokan, közöttük pl. báró Eötvös Loránd is foglalkoztak. A z idevágó értekezések, cikkek között a legjelesebbek közé tartozik az, amelyet „Tanárképzésünk ref o r m j a " címen mélyen t. T a g t á r s a m a M a g y a r Művelődés I. évfolyama 6—8. számába írt. Világosan fogalmazta meg azt a h á r o m követelményt, amely a t a n á r k é p z é s f e l a d a t a . Minden középiskolai t a n á r t ó l megköveteljük, hogy szaktárgyaiban a tudományos alapokkal tisztában legyen; mindegyiknek ismernie kell szaktárgyait, legalább is ezeknek az iskola szempontjából értékesíthető a n y a g á t enciklopédikusán, s végül megkívánjuk tőlük, hogy mint pedagógusok is megállják helyüket. Ezt a h á r m a s egységet azután olyan világosan és szabatosan fejtegeti, amilyen világosan és szabatosan e problémáról jeleseink közül is csak kevesen írtak és elmélkedtek. De nemcsak elmélkedett és elmélkedik a t a n á r - és tudósképzésről, hanem gyakorlatban is kitűnő t a n á r s kitűnő tudósképző. Ezt bizonyítják megfoghatóan is jeles tankönyvei. Idevágó, tanulót, tanárt irányító, vezető tankönyvei közül kettőt emelek ki, mind a kettő a mélyen t. T a g t á r s a m által szerkesztett ,,Bibliotheca Discipulorum" sorozatban jelent meg. Igen, a Discipulorum sorozatban, m e r t mint vérbeli pedagógusnak, szívéhez nőttek ők, aminek l a p j u k n a k a „ J u v e n t u s " nak a szerkesztésekor is fényes bizonyságát a d t a . A két tankönyv közül az egyik „Szemelvények i f j a b b Plinius leveleiből" (Bpest, 1930), „Latin chrestomathia a gimnázium és leánygimnázium V — V I I I . osztálya s z á m á r a " (Bpest, 1940) a másik. Plinius ú. n. levelei igen vonzó olvasmányok, vonzóerejüket elsősorban a római köz- és magán-
156
Üdvözlő
beszédek
életre vonatkozó gazdag, változatos a n y a g n a k köszönik. S ezt a g a z d a g a n y a g o t a z olvasó s z á m á r a mélyen t. Tagtársam jegyzetei, m a g y a r á z a t a i , a m a g y a r á z a t o k közé mellékelt szemléltető k é p e k csak elevenebbé teszik, s az a tanulságos áttekintés, a m e l y e t a pliniusi levélforma világés m a g y a r irodalmi történetéről m ű f a j i szempontból nyújt, e leveleket közvetlen közelünkbe hozza. „Latin c h r e s t o m a t h i á j a a gimnázium és leánygimnázium V — V I I I . osztálya számára" az ókori, az ó-keresztény, a közép- és ú j k o r i s a magyarországi latin irodalom műveiből t a r t a l m a z megfelelő szemelvényeket. A z ilyen természetű műveknél a szemelvények megválogatása a leglényegesebb s a válogatást az a cél határozza meg, amelynek szolgálatában a mű áll. Nos, n e m túlzok, mikor kimondom, hogy e mű n a g y m a g y a r tudós és nagy m a g y a r nevelő alkotása, s é r d e m é t a hasonló külföldi chrestomathiák, m i n t á k nemhogy csökkentenék, hanem növelik. Nagy m a g y a r tudósé e mű, mert kitűnően ismeri az egész latin n y e l v ű irodalmat, nagy m a g y a r nevelőé, m e r t egész művét úgy állította össze, hogy abból nemcsak az európai kultúrközösségben való szerepünk domborodik ki fényesen, h a n e m a kiválogatott részekkel a tanulót a humánum irányában, ahogy ma mondanók, szociális irányban neveli is. S nem utolsó értékes tanulság, hogy e mű a tanulóban egész életére szólóan m e g c á f o l h a t a t l a n meggyőződésévé f o r m á l j a , hogy Európa utóbbi kétezer esztendőnek k u l t ú r á j á b a n időben is a latin nyelv a megszakításnélküli közvetítő. S ebből a tanulót — tanárt i r á n y í t ó — vezető műből világlik ki, hogy m é l y e n t. T a g t á r s a m egyik legjelesebb klasszikus filológusunk is. E téren való b ú v á r k o d á s a nem egy e r e d m é n y é t m á r e c h r e s t o m a t h i á j á b a is belevette. Mint vérbeli klasszikus filológusnak a z antik kor a maga egészében t a n u l m á n y a tárgya. E z t bizonyítja több dolgozata, közöttük M a r c u s A u r e l i u s Elmélkedéseinek — R e n a n szavaival szólva, ennek a legemberibb könyvnek, mit valaha írtak, — igen szép, írói műgonddal készült m a g y a r fordítása. (Filozófiai K ö n y v t á r IV. Bpest, 1923.) Ma, mikor a klaszikus nyelvek ismerete erősen fogyóban van, a klasszikus filologusok elsőrendű feladatokul tekintik, a kiváló, a z emberiség művelődésére, t u d á sára irányítólag hatott antik szellemi termékeknek a n y a nyelvre való f o r d í t á s á t (1. erről Forschungen u. F o r t -
Üdvözlő
beszedek
157
s c h r i t t e 1940: 367).Az interpretációk miatt a legfontosabb é r d e k , hogy a f o r d í t á s t a legkiválóbb klasszikus filologusok végezzék. De természetesen ma, a nemzeti nyelvű kult ú r á k idejében a m a g y a r tudós, a magyar klasszikus filologus tudományos érdeklődése ungarocentrikus is. Mélyen t. T a g t á r s a m a t is legmélyebben a z érdekli, milyen az a latinság, amelyet kereszténységre térésünkkor átvettünk, mivel gazdagodott itt szókészletében, miben különült el a többi országok latinságától, legfőképen pedig érdekli az, miben gazdagodott műveltségünk, szellemiségünk csakn e m ezer éven á t latinságunk révén. A r r a a kérdésre, milyen az a latinság, a m e l y e t átvettünk, felelete az, hogy „a Szent István k o r á b a n keletkezett irodalmi emlékeink latinsága tipikusan középlatin nyelv, de kétségtelenül a legjobb minőségűnek mondható. Minden ízén látszik, hogy a Karolíng-renaissance fegyelmező, purifikáló iskoláján á t m e n t szerzők tollából ered." (L. A Szent I s t v á n korabeli latinság. Bpest, 1939: 16 1.) A r r a a kérd é s r e meg a feleletet, miben gazdagodott itt s különült el s lett magyar latinsággá i m m á r csaknem e z e r éves történetében, most g y ű j t e t i az a n y a g o t . Megszervezte 1935-ben A k a d é m i á n k o n belül az idevonatkozó g y ű j t ő munkálatok a t s nagy odaadással, buzgalommal vezeti őket. S ami mindezeknél kutató, búvárkodó tudós lelkét jobban mind e n e k felett lekötötte, leköti, az a n n a k a vizsgálata, mit köszönhet művelődésünk, szellemiségünk, szellemi életünk a latinságnak, s i t t elsősorban a n n a k az időszaknak a szellemi élete, a m e l y e t idehaza a z antik irodalom intenzív tanulmányozása kiváltott, lekötötte, leköti a m a g y a r humanizmus, a magyar-olasz humanista kapcsolatok, a mag y a r humanisták működése. Ebből a körből választotta r e n d e s tagsági székfoglalóját is, amely P i e r P a o l o Vergerióról szól. Vergerio ,,1417-ben Zsigmond király szolgálat á b a állt, nálunk élt haláláig s munkássága n a g y mértékb e n befolyásolta a hasonló m a g y a r törekvések kibontakoz á s á t s ő képviselte nálunk a z újszerű olasz műveltség m e g e j t ő v a r á z s á t " (Huszti J., Lat. chrestom, 192.), „hogy, gondolom, — í r j a mélyen t. T a g t á r s a m ,,Ianus P a n n o n i u s " (Bpest, 1931) c. művében — Vergerio nélkül nincs Vitéz J á n o s , Vitéz nélkül nincs I a n u s Pannonius, k e t t e j ü k nélk ü l nincs M á t y á s világhírű humanista udvara, nincs az, a m i t jogos büszkeséggel m a g y a r Quattrocentónak nevezh e t ü n k " (i. m. 7). Ezt a megállapítását mai tudományos-
158
Üdvözlő
beszédek
ságunk a maga egészében magáévá tette, s magáévá tette a m a g y a r humanizmusra vonatkozó sok más, b ú v á r k o d á s a a l a p v e t ő megállapítását, amint a r r ó l pl. Horváth J á n o s n a k ,,Az irodalmi műveltség megoszlása. M a g y a r human i z m u s " (Bpest, 1935) c. kitűnő synthesiséből ki-ki meggyőződhetik. M e r t a magyar humanizmus megismerése terén sok m a r a d a n d ó értékű megállapítása van mélyen t. T a g t á r s a m n a k , s Ianus Pannoniusról van egy h a t a l m a s műve (Bp. 1931. 8" 448 1.), amely e világnagyságnak hozzá m é l t ó m o n o g r á f i á j a . Ma, mikor nemzetegyéniségek, nemzeti nyelvek pillérein nyugszik N y u g a t k u l t ú r á j a (Spranger), sok tekintetben értetlenül állunk a humanista egyéniségekkel szemben. „Hiszen a humanisták — hogy t. Tagt á r s a m szavait idézzem — még sírni sem tudtak az antik p é l d á k r a való gondolás nélkül, n é h a még a k k o r sem, ha a sírás egyébként szívből tört e l ő " (201. 1.). A nemzeti nyelvet, még Olaszországban is, pedig ott az olasz a bálványozott latin l e s z á r m a z o t t j a k é n t szerepelhetett, általában kevésre becsülték (254. 1.). A z egyház iránti hűség — főpapoknál is — s az antik k u l t ú r a bámulata bizonyos mértékig nálunk szembekerülték egymással (260. 1.), s volt sok más, ami s z á m u n k r a értetlen. Ianus Pannonius a n y j a h a l á l á é r t pl. a H o l d a t okolja (1. 201. 1.) és így tovább. Ianus élete, költészete, humanista lelkiségének felfejtése, lelki világa fejlődésének, emelkedésének, meghasonlásának, hontalan érzésének r a j z a m é l y e n t. T a g t á r s a m szép magyarsággal m e g í r t nagyértékű művének ragyogó fejezetei s mire a m ű olvasásában a végére érünk, meggyőződéses büszkeséggel csatlakozunk végkövetkeztetéséhez: Ianus világnagyság a latin nyelvű költészet terén: „évszázadokon át körülbelül az volt az egymást felváltó deákos műveltségű m a g y a r nemzedékek számára, ami Petőfi a XIX. század m á s o d i k felének m a g y a r i r o d a l m á b a n : önértéken felül kifelé nemzetközi megbecsülésünknek egyik bőséges forrása, befelé pedig az irodalmi továbbfejlődésnek látható, vagy l á t h a t a t l a n i r á n y í t ó j a " (296. 1.). A nagyé r t é k ű monografia is bizonyíték a mellett, hogy Ianus P a n n o n i u s összes műveinek kritikai kiadására, amire oly n a g y szükség van, egyedül mélyen t. T a g t á r s a m az illetékes. A k a d é m i á n k üdvözletével, tagtársaink szíves köszöntésével n y ú j t o m á t rendes tagsági oklevelét.
Üdvözlő
beszedek
159
Melích J á n o s osztályelnök üdvözlő b e s z é d e Nagy J . Béla 1. taghoz székfoglalója a l k a l m á b ó l 1941, f e b r u á r 3-án. Mélyen tisztelt Tagtársam! Amikor 1936-ban A k a d é m i á n k levelező t a g j á v á választotta, tette e z t nemcsak a z o k n a k a nagy érdemeknek jutalmául, amelyeket a m a g y a r nyelvtudomány terén szerzett, hanem azokért az é r d e m e k é r t is, amelyeket a m a g y a r pedagógia terén vívott ki. Pedagógiai munkásságából bontakozott ki nyelvtudományi munkássága. A tudós p á l y á j a is, miként egy-egy szellemi a l k o t á s a is, sok k ö r ü l m é n y összehatásának szülötte. Nem kivétel ez alól mélyen tisztelt T a g t á r s a m p á l y á j a sem, szellemi alkotásai sem. E sok k ö r ü l m é n y összehatására óhajtok p á r szóval reámutatni. Mélyen tisztelt Tagtársam t a n á r n a k készült, a budapesti egyetemen szerezte m a g y a r és francia nyelvi és irodalmi kiváló szakképzettségét, s ott ejtették hatalmukba Fináczy Ernő pedagógiai előadásai, az ő h a t á s a alatt vált hitévé, hogy b á r igaz, hogy „az iskola életében a legfőbb tényező a t a n á r s a személyiségből f a k a d ó , mással nem pótolható hatás, de é p p o l y igaz, hogy elméletileg megokolható terv nélkül nincs tudatosan e l é r t didaktikai e r e d m é n y " (Fináczy). Huszonegy éven át (1907—1928) o k t a t o t t középiskolában, 1928 óta tanár a budapesti középiskolai. tanárképzőintézetben, ahol a t a n á r i pályára készülő hallgatókat bevezeti a magyar stílus titkaiba, a gyakorló t a n á r j e l ö l t e k n e k m e g mintaszerű módszertani e l ő a d á s o k a t t a r t a magyar nyelv és irodalom tanításáról. A pedagógia t e r é n indult meg irodalmi m u n k á s s á g a is. F l e u r y Kolos (1640—1723) f r a n c i a racionalista pedagógus elveiről s az 1777-i Ratio-ra t e t t hatásáról szólt első dolgozata (1. M. P a e d a g o g i a XV. 1906), Diderot (1713—1783) pedagógiájáról (1. M. Paedagogia XXIII. 1924) a rákövetkező. S ez első dolgozatok megjelenése óta széleskörű gyakorlati és irodalmi pedagógiai munkásságot fejtett és f e j t ki. 1919-től fogva huszonegy éven át szerkesztette a M a g y a r Paedagogiát, s írt bele több cikket, ismertetést. Egyik fő cikkírója volt a M a g y a r Pedagógiai Lexikonnak, s m i n t a Közoktatási Tanács t a g j á n a k jelentős része van az ú j középiskolai tanterv és utasítások elkészítésében.
160
Üdvözlő
beszédek
E t a n t e r v a l a p j á n kitűnő m a g y a r nyelvtanokat és olvasók ö n y v e t írt a gimnáziumok és leánygimnáziumok I., II., I I I — I V . és V—VI. osztályai s z á m á r a (1939.) s P é t e r f f y Lászlóval együtt m a g y a r á z t a A r a n y Toldiját a IV. osztály s z á m á r a (1940). F i n á c z y Ernő buzdítására f o r d í t o t t a le H e r b a r t n a k „Umriß pädagogischer Vorlesungen" (1835; 1841") című n a g y h í r ű s n a g y h a t á s ú m u n k á j á t s adta ki „Pedagógiai e l ő a d á s o k vázlata" címen 1932-ben. A nagym ű g o n d d a l készült fordítást F i n á c z y Ernő Herbartról szóló bevezetése teszi pedagógiai irodalmunk egyik értékes gyöngyévé. 1935-ben Balassa Brúnó és P r o h á s z k a Lajos társaival s a j t ó a l á rendezte Fináczynak 1903 és 1930 közt többízben Didaktika címmel t a r t o t t egyetemi előadásait, ápolva vele m e s t e r e gondolatrendszerének megőrzését s gyarapítva a m a g y a r oktató rend pedagógiai műveltségét. Szerkesztői m u n k á j á b a n , m i k é n t saját dolgozataiban, m i n d e n k o r vezető főelve volt, hogy ami tolla alól kikerül, szerkesztésében megjelenik, nyelvi tekintetben is kifogástalan legyen. P o m p á s nyelvi f o r m a , gondos, s z a b a t o s mondatszerkesztés m i n d e n dolgozatának dísze. S m i k o r 1928ban mélyen tisztelt T a g t á r s a m a t a gyakorló középiskola t a n á r á v á kinevezték s szolgálattételre a Tanárvizsgáló Bizottságba és a T a n á r k é p z ő - i n t é z e t b e rendelték, akkor olyan intézményhez s- olyan b a r á t i körbe került, ahol alk a l m a nyílott a nyelvhelyességről, nyelvmüvelésről, a magyar stílusról a gyakorlatban rég követett elveinek, gondol a t a i n a k kifejtésére. Ekkor lett a Tanárképző-intézetben, mint említettem, a t a n á r j e l ö l t e k m a g y a r stílusgyakorlatainak és a magyar n y e l v és i r o d a l o m tanítása m ó d s z e r t a n á nak e l ő a d ó j á v á s hivatalában t a l á l t egy baráti kört, amely e g y ú t t a l a Magyar Nyelv c. f o l y ó i r a t baráti k ö r e volt s ma is az. Ebben a környezetben l e t t mélyen tisztelt Tagt á r s a m a Magyar Nyelv egyik f ő m u n k a t á r s á v á . „Itt szegődött teljes o d a a d á s s a l a nyelvvédő mozgalom szolgálatába. M á r legelső cikkei is kiváltak a nyelvművelő szaki r o d a l o m termékei közül, mert n e m a puszta jószándék és az egyéni nyelvérzék türelmetlensége sugallta őket, hanem é r z e t t rajtuk a nyelv életének és a nyelv m ú l t j á n a k , j e l e n é n e k alapos ismerete, az á l t a l á n o s műveltség és a gyökeres magyarlelkűség, a körültekintő igazság, de egyúttal a meggyőződés mélysége és a szókimondás bátors á g a " (Tagaj. 1936: 5. 1.). S 1927 óta nyelvművelő cikket
Üdvözlő
beszedek
161
a M a g y a r Nyelvnek m a j d m i n d e n számába írt és ír. S ezeknék a cikkeinek elismeréséül bízta meg A k a d é m i á n k 1932-ben Magyarosan c. folyóiratának szerkesztésével, melytől 1933-ban csupán n a g y m é r v ű egyéb elfoglaltsága m i a t t vált meg. A kérdések, melyekkel nyelv- és stílművelő cikkei foglalkoznak, a művelt m a g y a r s á g egyetemességét érdeklő k é r d é s e k . Amióta nemzeti nyelv a művelődés legfontosabb eszköze, csaknem minden nyelvközösségen belül felvetőd ö t t a kérdés, m e l y vidék, t á j nyelve e közösségen belül a legkifogástalanabb, a legszebben hangzó, a legsajátosabb, a legnemzetibb. Külön értekezés tárgyául szolgálhatna az idevágó nézetek ismertetése Vilmányi Libecz Mihálytól, 1558-tól, Molnár Alberten, G e l e j i Katonán, Páriz P á p a i n át a Debreceni Grammatikáig, s onnan Verseghyn, Révain, Berzsenyin, Vörösmartyn át a mai napig. Nem hiányozh a t n a persze e felsorolásból B a j z a József sem, aki Heves megyében, Szűcsiben született, tehát abban a megyében, melyben Gyöngyöshalász, m é l y e n tisztelt T a g t á r s a m szül ő f ö l d j e is fekszik. Őneki is v a n idevonatkozó nézete. S a h o g y a n minden nyelvközösségen belül felvetődött a kérdés, mely vidék beszédje a legkifogástalanabb, a legszebben hangzó, a legsajátosabb, a legnemzetibb, azonképen egyetemes mozgalom ma a világon a nyelv tisztaságának, szeplőtelenségének védelme is. Elég itt rámutatnom az ugyanazon célt szolgáló német, lengyel, cseh, tót, bolgár, h o r v á t folyóiratokra s a r r a a n a g y érdeklődésre, amelyet ez a mozgalom mindenegyes nemzetnél kiváltott. Nálunk a M a g y a r Nyelv és a M a g y a r o s a n hasábjain kívül a napil a p o k b a n is igen gyakran jelennek meg hivatottak és nem hivatottak nyelvművelő cikkei. Mélyen tisztelt Tagtársam e nyelvvédő, nyelvművelő és nyelvhelyességi mozgalomban Istentől adott írói tehetségével, megfigyelő e r e j e élességével, ítélete biztosságával, mély tudásával vesz részt s valam e n n y i illetékes tényező egyhangú véleménye, hogy e nyelv művelő, nyelvvédő és nyelvhelyességi kérdések egyik legszakavatottabb, legnagyobb szakértője. Mai székfoglalójául is a helyes magyarság egyik részéről, a helyes kiejtésről, „Köznyelvi kiejtésünk"-ről szólt. A m a g y a r köznyelvi kiejtésről, a művelt rétegek köznyelvi ejtéséről Kod á l y Zoltánnak 1937-ben tartott, s nyomtatásban is megjelent előadása óta többször volt szó (1. MNy. XXXIV. 306—320, XXXV. 232—236), mélyen tisztelt Tagtársam A k a d é m i a i Értesítő
^1
162
Üdvözlő
beszédek
is írt róla. Fontos kérdés, a m e l y e t sem az iskola, sem a színpad egy p e r c r e sem tévesztett szeme elől, amely a z o n b a n ma, a rádió korszakában növekedett fontosságában, s fokozottan gondozásra szorul. A műveltek egységes ejtése, az egységes irodalmi nyelv, az egyféle helyesírás a nyelvközösségnek leghatalmasabb nemzetfenntartó erői. Politikai értékük szinte felmérhetetlen, amit a közelmúltb a n visszakerült részek m a g y a r j a i helyesírásán, köznyelvén tett t a p a s z t a l a t o k is fényesen igazolnak. Mélyen tisztelt T a g t á r s a m ! Az elmondottakkal tudom á n y o s munkásságát jellemeztem, amely egymásba fon ó d ó pedagógiai és m a g y a r nyelvtudományi. Amidőn levelező tagsági oklevelét á t n y ú j t o m , melegen üdvözlöm t a g j a i n k sorában, s további m u n k á j á h o z töretlen jó egészséget kívánok. Melich János osztály elnök üdvözlő beszéde Babits Mihály 1. tag székfoglalója alkalmából 1941, március 3-án, Mélyen tisztelt Osztály! Mély s a j n á l a t t a l vesszük tudomásul, hogy Babits Mihály t. tagtársunk gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg közöttünk, s nem olvashatta fel székfoglaló szép műf o r d í t á s á t s így nem veheti á t személyesen A k a d é m i á n k s Osztályunk szíves üdvözletével levelező tagsági oklevelét. A z A k a d é m i a a nemzet azon szellemi kiválóságainak választás ú t j á n történő egyesülése, akik a tudomány és az i r o d a l o m terén jeleskednek, s a választáskor Akadémiánk a t egyedül az a szempont vezeti, ki mennyit tett a nemzeti műveltség s így a nemzet emelése, naggyá tétele irányában. Babits Mihály „tehetségével, sok irányú adományaival, ritka műveltségével" (1. T a g a j . 1940. 10.) mint költő, mint szépprózaíró, mint műfordító, — essay-i s ,,Az európai irodalom története" c. műve bizonyítja — mint tudós e g y a r á n t hathatósan m u n k á l k o d o t t és munkálkodik e cél érdekében. Babits Mihály valóban poéta doctus, abban az értelemben, ahogy azt a humanizmus korában vették, Babits Mihály nagy költő és jeles tudós egy személyben. Az A k a d é m i a nagy érdemeire, kitűnő eredményeire való tekintetből örömmel választotta tagjai sorába. Most, hogy székét elfoglalta, az A k a d é m i a s Osztályunk
Üdvözlő
beszédek
163
meleg üdvözletével s azzal a kívánsággal k ü l d j ü k el levelezőtagsági oklevelét, a d j a az Egek Ura, hogy még sok értékkel g y a r a p í t h a s s a hőn „szeretett d r á g a m a g y a r vérei", magyarságunk szellemi vagyonát. Melích János osztályelnök üdvözlő beszéde Bárczi Gézához székfoglalója alkalmából 1941. május 5-én. Mélyen tisztelt T a g t á r s a m ! A z a nagyérdemű, értékes munkásság, melyet mélyen tisztelt Tagtársam tudományosságunk terén k i f e j t e t t , a m a g y a r és a francia nyelv és nyelvtudomány körébe tartozik. Tudományos munkássága a francia nyelv, a francia nyelvtudomány és a francia irod a l o m tanítása, búvárlata köréből indult ki s fejlődött széleskörűvé. 1926-tól fogva jelentek meg f r a n cia nyelvkönyvei és irodalmi olvasókönyve. E jeles tankönyveknek, kitűnő tanári képességeinek elismerése volt, mikor 1929-ben a mintagimnázium tanára, a gyakorló t a n á r j e l ö l t e k vezető tanára lett. 1926-ban jelent meg „ A f r a n c i a r hang történetéhez" c. dolgozata s 1933-ban „Ó-francia hang- és a l a k t a n " c. műve. Ez utóbb említett elsősorban egyetemi hallgatók számára készült, azonban m á s területeket művelő szakember is kiváló haszonnal forg a t h a t j a . A mű c é l j a minden lényegesnek a felölelése, ami az ó-francia szövegek nyelvtörténeti megértéséhez szükséges, s bevezetésében a legfontosabb nyelvészeti alapfogalmak vannak kifejtve. Valóban az ú j latin nyelvek, így a f r a n c i a is kiválóan alkalmas nemcsak a francia, hanem az általános nyelvtudományi alapfogalmak szemléltetésére, kifejtésére, így pl. hogy egyebet ne említsek, a nyelvek származásszerinti osztályozása épen a latin nyelven s ú j l a t i n nyelveken szemléltethető a legmeggyőzőbben. S csak természetes, hogy e jeles stúdiumaiban álland ó a n érdekelte, állandóan vonzotta, mit lehet belőlük mag y a r nyelvünk, m a g y a r szellemiségünk, m a g y a r történet ü n k egyes kérdéseinek mélyebb megismeréséhez hasznosítani. Tanulmányozni kezdte mind azt, ami bennünket nyelvünk szókészletében a f r a n c i a nyelvhez és a f r a n cia művelődéshez hozzákapcsolt. Vizsgálni kezdte ó-francia jövevényszavainkat, francia nyelvi területről jött régi s ú j a b b telepeseink történetét. Első idevágó dolgozata 1923-ból való, benne a kilincs szó eredetével foglalkozik, 11*
164
Üdvözlő
beszédek
ezt követte sok m á s francia vonatkozású cikke. Kettőt emelek ki közülök. Az egyik „ Ó - f r a n c i a jövevényszavaink problémái" (M. Ny. XXVI. 1930), a másik „ A magyar nyelv francia jövevényszavai" (1938). Az első a következő k é r d é s e k r e keresi a feleletet: Milyen időből valók ó-francia jövevényszavaink? Milyen területről kerültek hozz á n k ? Milyen franciaországi nyelvből: általános, vagy helyi köznyelvből, nyelvjárásokból valók-e? Kik közvetít e t t é k : felső- vagy középosztálybeliek, telepesek-e? Mindezeket a k é r d é s e k e t széleskörű f r a n c i a és m a g y a r nyelvtudományi és történelmi ismerettel, élesen boncoló kritikával t á r g y a l j a s r á j u k a következőképen felel: Ó-francia jövevényszavaink a XII. századnál nem régibbek, többségük h a n g a l a k j á n á l fogva az átvétel i d ő p o n t j á t illetőleg a XIII. század első felére mutat. Egy részük vallon, más részük francia (ils de France) területről való. V a n köztük köznyelvi, tehát magasabb t á r s a d a l m i osztályból való pl. botos, lakat, tárgy szavak, s van n y e l v j á r á s i eredetű, tehát telepesektől való, pl. furmint-szőlő és Tálya hn. — A másik kiemelt dolgozat összefoglaló jellegű, s k i t e r j e d az ú j a b b eredetű f r a n c i a jövevényszavakra, francia telepesekre, művelődési h a t á s o k r a is. Ez az ú j a b b francia művelődési hatás b e n n ü n k e t a X V I I I . század f o l y a m á n ért, s ezt elsősorbaji Bécs közvetítette, amit a korunkban divatos „népiségi h a t á s o k " emlegetése kapcsán különösen is fontos hangsúlyozni. De nemcsak a franciából jött szavaink voltak mélyen t. T a g t á r s a m k u t a t á s a tárgya. F i g y e l m é t azok a szavaink is lekötötték, amelyek köz- és irodalmi nyelvünkbe csoportnyelvek szókészletéből, elsősorban abból a különleges nyelvből kerültek, amely B u d a p e s t n e k alsóbb, társadalmon kívül álló rétegeiben kifejlődött. A z ilyen rétegek nyelve minden időben m i n d e n nép köz- és irodalmi nyelve szókészletére hatott. ,,A pesti nyelv" c, t a n u l m á n y a ennek a különleges m a g y a r nyelvnek rendkívül tanulságos fejtegetése (1. M. Ny. XXVII. és X X V I I I . 1931—32. és külön is). Legújabb m u n k á j a , a n a p o k b a n megjelent szófejtő szótára a köz- és irodalmi nyelv szókészletének szótára, közkívánalomnak tett vele eleget. N é h á n y évvel ez előtt a M a g y a r Szemle hasábjain (XXIII. 1935 : 167.) Bencze István rendkívül t a r t a l m a s cikkben kifejtette, milyen nagy szüksége van tudományosságunknak, iskolai oktatá-
Üdvözlő
beszedek
165
sunknak ilyen kisebb t e r j e d e l m ű szófejtő, magyarázó szótárakra, amilyeneket a francia, vagy a német irodalomból m i n d a n n y i a n ismerünk (Petit Larousse, Sprach-Brock haus). E közszükségletnek, közkívánalomnak tett most eleget mélyen tisztelt Tagtársam széleskörű t u d á s á v a l , hangya-szorgalmával. Mai székfoglaló e l ő a d á s a helyesírástörténetí volt. Középkori m a g y a r helyesírásunk e g y - k é t francia e r e d e t ű jegyéről szólt. Régi helyesírásunk sc jegyéről m á r előbb is, 1935-ben alapos f r a n c i a nyelvtörténeti tudással, körültekintő gondossággal értekezett, csatlakozván azokhoz a kutatókhoz, akik ebben a jelben s z i n t é n francia e r e d e t ű jelölést láttak. Most e gondolatait m á s jegyekre, b e t ű k r e is kiterjesztette. Elhangzott felolvasásában is, m e g j e l e n t dolgozataiban is m. t. Tagtársam többször foglalkozott az én idevágó eredményeimmel is, m e r t hiszen m a g y a r nyelvi k u t a t á s a i nak jórészén, m o n d h a t n á m azonos r é s z é n én is vizsgálódtam, k u t a t t a m . Joggal mondhatom t e h á t , hogy dolgozatai t u d á s u n k a t , ismereteinket nagyban gazdagították, több ponton előbbre vitték. A k a d é m i á n k meleg üdvözletével s azzal a kívánsággal n y ú j t o m á t levelező tagsági oklevelét, a d j a az isteni Gondviselés, hogy azon a területen, a m e l y r e fokozatosan, s hisszük, szófejtő s z ó t á r á v a l véglegesen rálépett, a m a g y a r n y e l v t u d o m á n y területén továbbra is szép eredményekkel, z a v a r t a l a n jó egészségben működhessen.
Kornis Gyula osztályelnök üdvözlő beszéde Tóth Zoltán r. tag székfoglalója alkalmából, 1941. január 27-én. Egy nemzet történetének gerince mindig a politikai történet. Ez t á r j a fel a nemzet koronkénti belső szervezetét, t á r s a d a l m i szerkezetét, szomszédaihoz való viszonyát és történeti aspirációit. A politikai t ö r t é n e t változásai visszatükröződnek a nemzet szellemi, t á r s a d a l m i és gazdasági életében: a sikeres politika nyomán fellendül a művelődés és anyagi jólét, a sikertelen politika következtében, a szabadság és függetlenség vesztével, megbénul a kulturális és gazdasági élet lendülete is. A bel- és külpolitika sikerének szankciója pedig elsősorban a hadsereg, ennek
166
Üdvözlő
beszédek
szervezete, felszereltsége, harckészsége s vezetésének h a d i művészete. A mai m a g y a r nemzedék az első világháborún a k s az e z t máig követő eseményeknek tanúságaként közvetlenül l á t h a t j a azt az igazságot, hogy minden n e m zet a t ö r t é n e t nagy d r á m á j á b a n annyit ér, amennyi e r ő t képvisel hadserege. E nélkül csakhamar m á s népek z s á k m á n y á v á törpül. Igen tisztelt T a g t á r s a m valamikor a katonai p á l y á r a indult, s b á r M a r s helyett m á r korán M i n e r v a szolgálatába állott, a t u d o m á n y területén is megőrizte katonai érdeklődését: egész tudományos b ú v á r k o d á s á t a m a g y a r h a d t ö r ténetnek szentelte. A m a g y a r történet egyes korszakaiban a z t kutatta, v á j j o n mik voltak a hadi célok s milyen h a d i eszközök szolgálták e célokat a magyar hadsereg szervezési m ó d j a i b a n , katonai közigazgatásában, a csapatok felfegyverzésében és felszerelésében s mindezeket az eszközöket valóban hogyan a l k a l m a z t á k a h á b o r ú b a n ? M á r fiatal korában a t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k olyan területét v e t t e munkába, a m e l y nálunk viszonylag eléggé parlagon hevert. Először H u n y a d i M á t y á s hadügyi p o l i t i k á j á t és fekete seregét tette beható k u t a t á s tárgyává. Éleseiméjű és a l a p o s történeti kritikájával, amely számos korábbi helytelen felfogást megdöntött, ú j világításba helyezte a M á tyás-korabeli h a d á s z a t kérdéseit. Fegyvertörténeti munkái közül különösen jelentős az Attilas Schwert (Wien, 1930), amelyben tisztázni töreked e t t a Nagy K á r o l y ú. n. k a r d j á r a vonatkozó kérdést s élénk h a d t ö r t é n e t i vitára a d o t t alkalmat. A kígyóspusztai csata jelentősége, Fegyvertörténetünk Szent Istvánja. A gladius divinatus ordinatus s A magyar királylándzsa történetéhez című tanulmányai rendkívüli széles történeti a n y a g n a k egészen ú j szempontokból való feldolgozásai. A huszárok eredetéről irt m u n k á l a t a (1934) a könnyű magyar lovasság f e l ú j í t á s á n a k története, a m e l y e t a nagy t a k tikai és szervezeti á t a l a k u l á s o k összefüggésébe eredeti módon kapcsol bele. Tisztelt Tagtársunk n a g y é r t é k ű munkássága a m a gyar középkori h a d t ö r t é n e l e m terén fordulópontot jelent m e r t az e k o r b a vágó taktikai és hadszervezeti kérdéseket n a g y elmélyedéssel tisztázta. K u t a t á s a i n a k eredményeit rendszeresen most foglalta össze A hadakozó nép és A középkori magyar harcos rendje címen a M a g y a r Művelődéstörténet első két kötetében.
Üdvözlő
beszedek
167
Kiváló tudományos érdemeinek elismeréséül a M. Tud. A k a d é m i a rendes tagsági oklevelét őszinte tisztelettel á t n y ú j t o m . Kornís Gyula osztályelnök üdvözlő beszéde Nízsalovszky Endre 1. tag székfoglalója alkalmából, 1941. február 11-én. A XIX. század közepén, a pozitivista n a t u r a l i z m u s korában, éles formulázást k a p az a felfogás, hogy a jog vizsgálatának nem lehet állandó tudományos k a r a k t e r e , mert a hatalom birtokában lévő törvényhozónak csak egy szavába kerül s a jognak egész könyvtárrá tornyosult kodifikált anyaga egyszerre m a k u l a t ú r á v á változik s h a t á lyát vesztve, a történet nagy süllyesztőjében eltűnik. A jog a törvényhozó önkényének s a kor múló szellemének alkotása, a társadalmi és gazdasági állapotok változó tükrözése: ami ma tiszteletet követelő jog, holnap m a g a után büntetést vonó jogellenesség, és fordítva, még pedig nemcsak forradalmi időkben és háborúban, hanem a békében is, csakhogy lassúbb ütemben. A jognak ez a túlzó relativisztikus felfogása a hatalmas lendülettel f e j l ő d ö t t természettudományok l á t t á r a tett szert erősebb hangsúlyra, mert a természettudományok tárgya mindig az egyforma, az állandó, az emberi önkénytől nem függő természeti törvény, amelynek érvénye nem a törvényhozó a k a r a t műve. Ebben a gondolatmenetben a szofisták régi &éaei — ipiasi elmélete üli f e l t á m a d á s á t . Azonban, ha változik is történetileg korok és népek szerint a jog konkrét normatív t a r talma, v a n n a k mégis általános jogelvek, amelyek az ember szellemi-erkölcsi természetében gyökereznek s é p p e n olyan joggal tudományos vizsgálat tárgyai, mint a t e r m é szettudományokéi. A természettudományok mellett v a n n a k szellemi tudományok is, amelyek az emberi szellem t e r mészetét és é r t é k r e n d s z e r é t vizsgálják s ide tartozik a jogtudomány is. Az emberi szellem égboltozatán a történetileg folyton tovavonuló s változó felhők között ott ragyog a jog ideális e s z m é j é n e k állócsillaga is, mint f é n y forrás. A jog eszméje természetesen a gyarló ember s z á m á r a nem lebeghet a szellemnek megközelíthetetlen sztratos z f é r á j á b a n : a valóságos társadalmi életben követel meg-
168
Üdvözlő
beszédek
közelítő a l k a l m a z á s t . Ebből a szempontból a , jellemzett két irány h a j l a m o s a r r a , hogy a szélsőségbe csapjon át. Az egyik a konstruktív természetű fogalmi jogtudomány (Begriff s jurisprudenznek hívják a németek), a másik a célok vagy érdekek jogtudománya (az lnteressenjurisprudenz). A z előbbi a jogban egyoldalúan a fogalmi-logikai elemet nézi s így a jogi normák szerkesztésében vagy m a g y a r á z a t á b a n üres formalizmusba, gyakran henye fog a l o m j á t é k b a vesz el. A másik szélsőséges irány pedig az ellenkező végletbe csap át: a jog logikai és etikai oldalát, elvi jelentőségét h a n y a g o l j a el s merőben az u r a l k o d ó t á r s a d a l m i csoportok, éppen fölmerülő koreszmék követelményeit veszi figyelembe a törvények szerkesztésében és a l k a l m a z á s á b a n s készségesen enged a legkisebb hatalmi nyomásnak, úgyhogy a jog e s z m é j e egészen feloldódik és elpárolog kezei között. P e d i g a jogtudománynak mindkét irányzat egészséges m a g v á r a szüksége van: a fogalmi-logikai elemre éppúgy, m i n t a társadalmi, gazdasági és kulturális élet konkrét szükségleteinek állandó megérzésére s kitapogatására. A két irány a szélsőségtől és egyoldalúságtól megtisztítva szükségképen úgy egészíti ki a jogtudományban egymást, mint a f o r m a és a tartalom, a logika és a teleológia, az általános jogeszme s a k o n k r é t jogcél, az érték és az élő k u l t ú r a . Tisztelt T a g t á r s a m n a k rendkívül k i t e r j e d t és szakadatlan jogtudományi munkássága, mellyel elsősorban a polgári anyagi jog i r o d a l m á t gyarapította, arról tesz tanúiráságot, hogy noha inkább az lnteressenjurisprudenz nyához, csatlakozik, ebben nem válik egyoldalúvá, hanem tiszteletben iparkodik t a r t a n i az eddigi m a g y a r jogfejlődés a l a p f o g a l m a i t s a z ezekben történetileg lecsapódott állandó mozzanatokat, ezeknek fogalmi következményeit. Legértékesebb munkái a dologi jog, főkép a korlátolt dologi jogok, különösen a jelzálog körébe tartoznak, mint A zálogjogok és a telki teher néhány főkérdése s az 1927-es törvényben kiépített ú j jelzálogjog nagy t e r j e d e l m ű kiváló k o m m e n t á r j a . N a g y magánjogászunk, Grosschmid tanításait építi tovább A korlátolt dologi jogokra vonatkozó telekkönyvi szolgáltatás c. m u n k á j á b a n . Egész sereg becses t a n u l m á n y t írt a kereskedelmi jog köréből. Elvi jelentőségűek a jog á l t a l á n o s a b b a l a p j a i t vizsgáló kisebb munkái, amelyekből kitűnik, milyen szellemi küzdelmet
Üdvözlő
beszedek
169
"vív a jogtudomány alapfogalmai körül (A látszat a jogban; Az érdekkutató jogtudomány a magánjogban). A k a d é m i á n k jogásztagjai, amikor 1. tagságra a j á n l o t ták, tisztelt T a g t á r s a m a t a modern magánjogi t u d o m á n y ,,egyik legkiforrottabb és legmélyebben szántó képviselőjének" minősítették. A magyarnak, mint számban viszonylag nem n a g y nemzetnek ma különösen szüksége van ilyen kiváló jogászokra. A n a g y nemzetek könnyebben k i b í r j á k a jogrendszer forradalmi és önkényes hirtelen á t a l a k í t á sát; a történeti jogszellemnek azonban a magyar nemzet ezeréves viharos f e n n m a r a d á s á b a n sokkalta nagyobb szerepe van: a jog eszméjéhez való szívós ragaszkodás a magyarság életének nemcsak a múltban, de a jövőben is egyik legjelentősebb vitális tényezője. E z é r t a m a g y a r jogtudomány képviselőire nagy felelősség hárul. A hivatalnok-jogász kénytelen a pillanatnyi hatalomtól megszabott irányelvek szerint, sokszor jobb meggyőződése ellenére, formálni, szerkeszteni, szakaszokba foglalni, kodifikálni a jogot úgy, ahogy a politikai-társadalmi á r a m l a tokhoz való a l k a l m a z k o d á s véletlen okkazionalizmusa megköveteli; m u n k á j a sokszor csak lélek nélküli jogtechnika, külsőszerű jogművesség, szellemi íparostevékenység. De a jogtudomány egyetemi professzora, mint független személyiség, nem a h a t a l m i akaratnak, a Wille zur Machtzur пак, hanem az igazságra törő a k a r a t n a k , a Wille Wahrheitnek képviselője, akinek lelkiismeretében a gondolatok evidenciája le kell hogy g y ű r j e a hatalom violenciáját. Az egyetem jogtudósa a jogtudomány elméleti fórumának székében iil s innen m u t a t j a meg, mire jut л kritikai gondolkodás, a napi áramlatok fölött álló illúziómentes ész, a nem p u s z t á n ösztönös-hatalmi, hanem módszeres gondolkodás. Az A k a d é m i a és az egyetem a nemzet kritikai tudományos öntudata, értelmi lelkiismerete, amely kiegészíteni hivatott, mint az elméleti gondolkodás képviselője, a törvényszabó hatalomnak g y a k r a n csak ösztönszerű és pillanatnyi gyakorlati célú gondolkodását. A tudomány volt a modern állam fejlődésének normatív serkentője: a t u d o m á n y n a k köszönheti az állam mai szervezetét és f o r m á j á t . Az A k a d é m i a és az egyetem jogtudósai ,,a közösség prófétái, az állam a u g u r j a i " , akik mint a tudomány p a p j a i , az állam kormányzói mellett és nem alatt állanak, őket elméleti szempontjaik a l a p j á n olyasmire eszméltetik, amit a puszta ösztön és a routine nem tud
170
Üdvözlő
beszédek
meglátni; a t á r s a d a l o m tiszta ideáljait bennük ébren t a r t ják, ha m i n d j á r t ezek egyelőre nem is valósíthatók meg, de mint végső célok fényükkel előre megvilágítják az állami f e j l ő d é s ú t j á t . E n n e k a hivatásnak méltó betöltését a nemzet csak olyan tudós személyiségektől v á r h a t j a , akik nem kötött emberek, h a n e m a szabad bírálatot az államhatalommal szemben is erkölcsi és értelmi felelősségük t u d a t á b a n függetlenül gyakorolják. Amit ők gondolnak, azt nem az állami hatalom időleges birtokosainak hatalmi igényei n y o m á n gondolják, hanem önállóan és ezektől függetlenül s a j á t értelmi lelkiismeretük szerint; nem a h a t a lom kiszolgálása, hanem eszmei irányítása a céljuk; nem éppen h a t a l m a t gyakorlók készséges ügyvédei, akik a m a zok érdekeit az elmélet szentesítésével a tudomány nevében igazolják, hanem gondolatébresztőik, reform tervezőik s ha kell szigorú, de j ó a k a r a t ú kritikusaik is. Abban a hitben, hogy tisztelt T a g t á r s a m n a k felfogása is a m a g y a r jogtudós hivatásáról az imént megrajzolt eszményi képpel összhangban áll, A k a d é m i á n k oklevelét tisztelettel átadom.
Marek József osztályelnök üdvözlő beszéde Baló József 1. taghoz székfoglalója alkalmából, 1941. február 17-én. Igen tisztelt T a g t á r s a m ! A tudományos színvonalon tartott, a szenvedő emberiség javára nagy h o r d e r e j ű értekezésének előterjesztése csakhamar azután, hogy A k a démiánk levelező t a g j á v á választotta, újabb tanújele f á r a d h a t a t l a n szorgalmának és lelkiismeretesen komoly, a megoldandó feladat lényegéig elmélyedő kutató készségének. E z t a természetbeli a d o t t s á g á t még csak fejleszthette nagy mesterének, volt főnökének, B u d a y K á l m á n n a k hasonló t u l a j d o n s á g o k k a l ékeskedő személyisége. Ilyen előzmények u t á n nagyon örülök, hogy mint a M. Tud. A k a d é m i á n a k immár t e l j e s jogú levelező t a g j á t őszinte szerencsekívánataim kíséretében a legmelegebben üdvözölhetem és tudományos m ú l t j á t erről a helyről röviden méltathatom. Igen tisztelt T a g t á r s Ür a patológia sok á g a z a t á t felölelő tudományos m u n k á s s á g a során nem elégedett meg egyszerűen az észlelés eredményének tudomásul vételé-
Üdvözlő
beszedek
171
vei. M i n d e n k o r arra törekedett, hogy a kóros t ö r t é n é s e k lényegét, okait, f e j l ő d é s ü k finomabb részleteit felkutassa és tisztázza, attól az igazságtól vezéreltetve, hogy a kóros folyamatok e l h á r í t á s a akkor kecsegtet e r e d m é n y nyel, ha a kiváltó okokat és érvényesülésük m ó d j á t megismertük. Ennek jegyében kutatta a középponti i d e g r e n d szer rendellenességeit, jelesül az emberi járványos agyvelőgyulladást és szövődményeit, valamint oktani viszonyát a közönséges herpes-hez. Megismertetett továbbá a „leucoencephalítis periaxialis concentrica" néven egy addig ismeretlen és a z ó t a a szakirodalomba ,,Baló-féle betegség" néven á t m e n t kóralakot, világosságot v e t e t t a házinyúl spontán agyvelőgyulladásának mibenlétére, kimutatta azonkívül, hogy az Eck-sipolyos k u t y á k b a n támadó agyvelőgyulladásnak mások á l t a l állított virusfertőzéses eredete nem általánosítható, m e r t az elváltozások az egyidejűleg előállott fehérjeforgalmi zavar folyományai is lehetnek. Nagy elismerésben részesültek a d a g a n a t k u t a t á s t e r é n alapos tájékozottsággal és eredeti elgondolással összehasonlító a l a p o n emberen és állatokon folytatott r e n d s z e r e s vizsgálatainak eredményei, melyeket részint s z a k l a p o k ban tett közzé, részint a kérdés részleteit összefoglaló könyvében hozta nyilvánosságra „ W a r z e n , Papillome und Krebs" cím alatt. Különösen a szemölcsök és a rák kölcsönös viszonyára vonatkozó megállapításai találtak m é l t á n y lásra a tudományos szakkörökben. A szervezetben végbemenő ép és kóros f o l y a m a t o k a t a biológia szemüvegén keresztül szemlélve felismerte, hogy az érelmeszedés fejlődésében elhatározó s z e r e p e t játszik a szervezet savbázis-egyensúlyának megváltozása a savanyodás irányában, minthogy o l y a n k o r a vérerek f a l á n a k rugalmas rostjai p u s z t u l n a k és pótlásul kollagén kötőszövet képződik, nemkülönben mészsók rakódnak le. A z érelmeszesedés megelőzésében ezek szerint a vér-acidosis elhárítására kell törekedni. A belsőelválasztású mirigyek zavarainak tanulmányozásával kapcsolatban szabatos meghatározásokkal az általános felfogással szemben kimutatta, hogy a h a s n y á l mirigy zsírszövetelhalását a túlnagy mennyiségben t e r m e i t zsíroldó fermentum, a lipase, váltja ki. ,,A l á t h a t a t l a n kórokozók, filtrálható vírusok" címen kiadott, alapos irodalmi tájékozottságról t a n ú s k o d ó
172
Üdvözlő
beszédek
könyve, a mellett, hogy t e l j e s áttekintést a d ennek az ú j keletű t a n n a k állásáról, a vírusok természetéről és gyakori t á r s u l á s u k r ó l baktériumos fertőzésekkel, r e á m u t a t o t t a még t i s z t á z a t l a n k é r d é s e k r e és ezzel indítékot adott további k u t a t á s o k r a . Igen tisztelt Tagtárs Ür különben nemcsak fejleszti az orvostudományt, h a n e m eredményesen működik közre a m a g y a r tudományosság megismertetésében a külfölddel. Segítségére v a n n a k ebben széleskörű k ü l f ö l d i tudományos kapcsolatai, melyek m á r 1923-ban és 1924-ben, a baltimorei J o h n s — H o p k i n s - e g y e t e m e n f o l y t a t o t t tanulmányai idejében, k e z d ő d t e k és amelyeket más államok patológusaival is f e n n t a r t . Segítő eszköze ebben továbbá az intézetéből sorozatosan megjelenő kiadvány, az „ A b h a n d lungen auf d e m Gebiete d e r allgemeinen Pathologie u n d pathologischen Anatomie". Midőn, e z e k után a M. Tud. A k a d é m i a nevében is melegen üdvözlöm és elismerését tolmácsolom az orvosi egyesületek részéről ismételten emlékéremmel kitüntetett tudományos munkásságáért, a levelező tagsági oklevelet azzal a bensőséges kívánsággal n y ú j t o m át, hogy az e d d i gihez hasonló kutató munkássága a jövőben is bőven gyümölcsözzék a magyar tudományosság és A k a d é m i á n k díszére. Marek József osztályelnök üdvözlő beszéde Schréter Zoltán 1. taghoz székfoglalója alkalmából, 1941. február 17-én. Mélyen tisztelt T a g t á r s a m ! Értékes székfoglaló é r t e kezésének e l ő a d á s á v a l i m m á r teljes jogú levelező t a g j a A k a d é m i á n k n a k . Ezt az ünnepélyes ó r á t felhasználom arra, hogy örömmel és melegen köszöntsem abból az a l k a lomból, hogy A k a d é m i á n k igen tisztelt Tagtársamban a csendes visszavonultságban, de annál alaposabban nagy kitartással és gazdag eredményekkel folytatott t u d o m á nyos m u n k á s s á g o t j u t a l m a z t a meg, m i d ő n levelező tagjává választotta. Imént e l ő t e r j e s z t e t t tanulmánya m é l t á n sorakozik azok mellé a nagyszámú tudományos munkálatok mellé, melyek édes hazánk természeti kincseit és az ezeket ölükben r e j t ő f ö l d t a n i képződményeket a t u d o m á n y eszközeivel felkutatni és megismerni törekszik, és egyben mégis-
Üdvözlő
beszedek
173
m é r é s ü k é t közkinccsé tette. Sok évre visszatekintő, állhatatos, becses e r e d m é n y e k b e n gazdag, sokoldalú munkássága folyamán — nyilván részben egykori főnökének, Schafarzik Ferencnek, elhúnyt kiváló geológus tagtársunkn a k szellemi h a t á s a a l a t t — k e r ü l t e a nemegyszer téves következtetésekre vezető képzelődést és a tisztán elméleti feltevéseket, hanem következetesen a szabatos kutatás, megfigyelés és megállapítás e r e d m é n y e i t ismerte el irányadókul. A be nem avatottak s z á m á r a néma geológiai adottságok igen tisztelt T a g t á r s a m n a k tudományos irányban kifínomított lelkében beszédesekké váltak és sok értékeset s megszívlelendőt e l m o n d t a k hazánk földtani és őslénytani viszonyairól, nemcsak olyant, ami a tudóst érdekli, hanem több olyan valóságot is, amely hazánk anyagi javát szolgálhatja. Igen tisztelt Tagtársam ugyanis a tudós lelkével megértett beszédet a mi nyelvünkön is meg t u d j a szólaltatni. Hogy a sok t a n u l m á n y közül csak a legfontosabbakat e m e l j e m ki, reámutatok arra, hogy éveken á t tevékenyen f o l y t a t o t t kutatásai során Tard, Nagybátony és Bükkszék környékét geológiailag térképezte, e közben megállapította a bükkszéki boltozatot és egyben a bükkszéki petróleum előfordulásának t u l a j d o n k é p e n i geológus felfedezője lett, a m i n t azt a m e g e j t e t t f ú r á s o k igazolták. A magyarországi szármáciai rétegek t a n u l m á n y o z á s á v a l szabatosan megh a t á r o z t a a K á r p á t o k övezte medencének földtani képződményeit és alkatrészeit. Megvilágította továbbá a mai budapesti hévforrások földtani fejlődéstörténetét, és ez a műve paleohidrológiai irodalmunknak egyik úttörő, legkiválóbb terméke. A borsod-hevesi szén- és lignitterületek b á n y a f ö l d t a n i leírása címmel m e g j e l e n t m o n o g r á f i á j a tudományos és gyakorlati tekintetben egyaránt kiváló m u n k a és a borsodi szénmedence iránt érdeklődőknek valóságos bibliája, amint azt akadémiai tagságra ajánlói megállapították. Amidőn az A k a d é m i á n k elismerését és a tudós kitüntetését jelképező levelező tagsági oklevelet örömmel átn y ú j t o m , teszem azt szívből jövő meleg üdvözlettel és azzal a bensőséges kívánsággal, hogy még sok éven át jó egészségben folytathassa mélyszántású, tántoríthatatlanul komoly és közhasznú tudományos tevékenységét s a j á t és a tudomány dicsőségére, A k a d é m i á n k díszére és hazánk javára.
174
Üdvözlő
beszédek
Marek József osztályelnök üdvözlő beszéde Gombocz Endre 1. taghoz székfoglalója alkalmából, 1941. április 21-én. O s z t á l y ü l é s ü n k b e kívánatos változatosságot hoznak és nekik ünnepi színt kölcsönöznek tagjaink székfoglaló értekezései. E z e k n e k különleges és gazdag tartalma ugyanis jelentékenyen g y a r a p í t j a A k a d é m i á n k tudomán y o s teljesítményeit és egyben a nyilvánosság előtt is tanúbuzonyságot tesz az újonnan megválasztott tagok érdemességéről az a k a d é m i a i kitüntetésre. Ilyen lelki beállítottsággal hallgattuk meg igen tisztelt Tagtársunk tudományos értekezését. Mint osztályelnöknek különösebben is örömömre szolgál, hogy igen tisztelt T a g t á r s a m a t ebben az ünnepélyes ó r á j á b a n melegen köszönthetem és A k a d é m i á n k nevében üdvözölhetem, a m a g y a r tudományos élet megszilárdításában és fejlesztésében több évtizeden át k i f e j t e t t munk á s s á g á n a k m é l t a t á s a kapcsán. Igen tisztelt T a g t á r s Ür elhivatottságát a lelkiismeretes o k t a t ó tevékenységgél p á r o s u l t tudományos munkálkod á s r a igazolják tekintélyes számú önálló munkái és közlései közép- és főiskolai tanársága idejéből, m a j d mint a M a g y a r Nemzeti Múzeum n ö v é n y t á r i igazgatójának, egyetemi t a n á r n a k és a Kir. M a g y a r Természettudományi T á r s u l a t első t i t k á r á n a k tollából. Ebben nagy segítségére voltak és vannak azok a gazdag tapasztalatok, melyeket E u r ó p a sok o r s z á g á n a k tudományos botanikai intézeteiben f o l y t a t o t t k u t a t á s a i során gyűjtött. Értékességükkel különösen kívánkoznak a nagy nyilvánossággal való megismertetésre a n y á r f a f é l é k r e vonatkozó kutatásai és keresztezési kísérletei, melyek eredményeit t e r j e d e l m e s és bőven illusztrált értekezésekben, a l a p v e t ő és e l i s m e r t kiválóságú monográfiában tette közzé. A monográfiát a Természettudományi T á r s u l a t a Bug á t - d í j j a l j u t a l m a z t a és a M. T u d . A k a d é m i a adta ki. M é l t ó a n k a p c s o l ó d n a k ezekhez t a n u l m á n y a i a fűzfafélék r e n d s z e r t a n i helyzetéről és több egyéb növényfajról. Kit a r t ó hangyaszorgalommal, lelkiismeretességgel és az elf o g u l a t l a n bíráló szemével g y ű j t ö t t e és állította össze a h a z a i növényvilág feltárásának történetére vonatkozó a d a t o k a t , miközben különös g o n d d a l és alapossággal mélt a t t a a m a g y a r f l ó r a kutatóinak életét és működését.
Üdvözlő
beszedek
175
Mindezeket öt különálló, t e r j e d e l m e s munkában és az imént előadott tanulságos értekezésében valósította meg. Ez i r á n y ú munkái közül ,,A budapesti egyetemi botanikus k e r t és tanszék története" címűt a budapesti Tudományegyetem, „A m a g y a r botanika története. A m a g y a r flóra k u t a t ó i " című könyvét A k a d é m i á n k a d t a ki. ,,A m a g y a r botanikai terminológia és nomenklatura fejlődése" címűt A k a d é m i á n k a Vigyázó-jutalomban részesítette, ,,A mag y a r tudományos botanika bibliográfiája a legrégibb időktől 1925-ig" cím alatt két kötetben megírt könyve pedig a kultuszminisztérium és az Országos Bibliográfiai Közp o n t támogatásával jelent meg. Munkái megjelentetésének körülményei és a kitüntetések egyaránt tanúskodnak munkásságának kiváló értékességéről. A M. Tud. Akadémia ú j a b b kitüntetésben részesítette, midőn levelező tagjai sorába választotta. Az ezt jelképező tagsági oklevelet legmelegebb üdvözlésem kíséretében azzal a z őszinte, bensőséges kívánsággal n y ú j t o m át, hogy a m a g y a r tudományosság fejlesztésében és elismertetésében k i f e j t e t t m u n k á s s á g á t még sok éven á t folyt a t h a s s a az eddigihez hasonló lankadatlan hévvel és e r e d ményességgel.
176
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
XI.
Megemlékezések és gyászbeszédek. A főtitkár
megemlékezései
elhányt
tagokról.
a) A január 27-én tartott összes ülé-sen.
Ismét gyászjelentéssel kell kezdenem. J a n u á r 15-én elhúnyt Horváth Henrik 1. tag, a kiváló műtörténész, a P á z m á n y P é t e r - T u d o m á n y e g y e t e m c. rk. t a n á r a . A művészettörténetnek m a g y a r vonatkozásait kutatta, magyar művészek külföldi m u n k á i t s külföldi művészeknek h a z á n k b a n alkotott munkáit. Különösen az A n j o u k és Zsigmond kora érdekelte, de kiterjesztette munkásságát a m a g y a r művészet egész területére A magyar szobrászat kezdetei c. kötetében. Különösen behatóan foglalkozott B u d a p e s t műemlékeivel, k i a d t a kőemléktárán a k katalógusát, foglalkozott a kőfaragókkal és jegyeikkel, a budai p é n z v e r d e történetével, Szentpétery pécsi híres ötvösmester művészetével. Központi igazgatója lett a főváros múzeumainak. A k a d é m i á n k 1940-ben választotta 1. tagjává, — még székfoglalóját sem volt ideje megtartani. Temetésén Gerevich Tibor r. tag vett tőle búcsút az A k a d é m i a nevében. b) A március 24-i összes ülésen.
E hó 3-án örök álomra h ú n y t a le szemét Bugarszky István 1. tag, akit A k a d é m i á n k 1899-ben tisztelt meg választásával. T a n u l m á n y a i az elméleti kémia körébe estek s legnagyobbrészt a Matematikai és Természettudományi Értesítőben jelentek meg. A j á n l ó i a n n a k i d e j é n nagy elismeréssel emlékeztek meg önálló gondolkodásáról, búvárkodási képességéről és buzgalmáról egyaránt. Elhúnyt tagt á r s u n k k o p o r s ó j á r a Gróh G y u l a tagtársunk tette le az Akadémia koszorúját. c) Az április 28-i összes ülésen.
Utolsó összes ülésünk óta súlyos veszteségek érték A k a d é m i á n k a t , a m a g y a r tudományos életet. Elhúnyt Staud Lajos, A k a d é m i á n k n a k 1929 óta 1. t a g j a . A gyakorlati igazságszolgáltatás terén szerzett
177 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
nagy érdemeket, mint a Kúria tanácselnöke. Jeles munkása volt a magyar jogi irodalomnak is, itt is az ítélkezés lélektanát, a bírói lelket, az igazság és a törvény viszon y á t vizsgálta, bölcseleti elmélyedéssel. S í r j á r a Vladár G á b o r 1. tag t e t t e le az A k a d é m i a babérkoszorú j át. Verebély Tiborban az orvostudomány országos hírű mesterét gyászolja. A gyakorlati sebészet tanára volt, de búvárlataival előbbre is vitte tudományszakát. A világháború i d e j é n több tanulmányban foglalkozott az e r e k és az idegrendszer háborús sérüléseivel. Különös g o n d j a volt az orvosképzésre: vizsgálta az orvos t á r s a d a l m i felelősségét és az orvos m u n k á j á n a k benső, lelki kapcsolatait. Ilynemű munkáiban filozófiai műveltség s jeles szociális érzék nyilvánult. Halála előadás t a r t á s a közben érte. A feketeszárnyú zord д n g y a l benne nagy ellenségét győzte le. A k a d é m i á n k 1922-ben választotta levelező taggá, 1935-ben r. taggá. — A nagy életmentő k o p o r s ó j á r a Orsós F e r e n c 1. tagtársunk tette le A k a d é m i á n k k o s z o r ú j á t . Thirring Gusztáv a t u d o m á n y n a k több ú t j á n tett lépéseket: fiatalon egyetemi m a g á n t a n á r a volt az embertannak, később a demográfiához t é r t ; Hunfalvy P á l őrá bízta Egyetemes f ö l d r a j z á n a k befejezését, Észak- és Köz é p - E u r ó p a leírását. A f r i k a térképének m e g r a j z o l á s á b a n is résztvett. — Statisztikai vizsgálatai a magyar népmozgalmakra s a kivándorlásra irányultak. Munkásságának k ö z p o n t j a a főváros statisztikai a d a t a i n a k sokoldalú összeállítása s megvilágítása volt. Nagy szolgálatot tett nemzeti szempontból a II. József császár korabeli n é p s z á m lálás a d a t a i n a k feldolgozásával, m e l y e k a magyar f a j n a k az ősi földön volt meggyökerezését és virulását igazolták. A k a d é m i á n k n a k 1902 óta volt tagja. Holttestét Sopronban helyezték örök nyugalomra. Az A k a d é m i a búcsúját Illyefalvi L a j o s 1. tagtársunk fejezte ki. Finkey József néhai 1. tagtársunk a szén- és ércelőkészítés t e r é n úttörő e l j á r á s o k a t t a l á l t fel, melyeket a külföld is használ és megbecsül. A l a p v e t ő elméleti művei külföldi nyelveken is megjelentek. Csöndes, elvonult munkásságának érdemét csak a szakkörök t u d j á k é r d e m e szerint megbecsülni. A k a d é m i á n k n a k 1934 óta volt lev. tagja. K o p o r s ó j á n á l az Akadémia nevében Vitális István búcsúzott tőle. Akadémiai Értesítő.
12
178
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
Mítrovícs Gyula 1. tag gyászbeszéde Csűry Bálint 1. tag ravatalánál, 1941. február 15-én. Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Mikor ápolója, hogy a nagybeteg körül utolsó intézkedéseit megtehesse, m e g k é r d e z t e Csüry Bálinttól: milyen vallású? elhaló hangon, de erős hangsúlyozással azt felelte: „magyar református vagyok". Ezek vo.tak utoJsó szavai. Ez a h á r o m szó m a g á b a n foglalja egész életének a p r o g r a m m j á t . Magyar volt, gyökeresen magyar, azzal az árnyalással, melyet kálvini protestantizmusa adott bele éles színeivel és kemény vonásaival. Csakhogy nála ennek a szónak: magyarság, igen gazdag volt a tartalma. N e m csak nemzeti érzésben és é r d e k e k b e n való állhatatosságot jelentett számára, hanem a megalkuvás nélküli tiszta k a r a k t e r n e k is az erejét, és mindenek fölött a magyar m ű veltségnek és a nemzeti célok szolgálatában álló tudományosságnak is a teljességét. Egyéniségében s a j á t s á g o s ellentétek látszottak egyesülni. Első pillanatra h a l l g a t a g és puha embernek a benyomását tette, de ez n á l a csak szerénységet jelentett. Szótalansága elveinek és s z á n d é k a i n a k a határozottságát, melyeknek, — ha egyszer belső vívódások u t á n önmagában eljutott odáig —, nincs szükségük további tisztázásra. Abban a zárt körben, m e l y az ő egész világát jelentette — és milyen gazdag volt ez a világ az ő számára! — biztos célkitűzések vezették. A kolozsvári kollégiumb a n rettenthetetlenül állott a tiszta m a g y a r s á g ostromlott várfokán. És amikor heti 33 tanítási óra u t á n más pihenésre vagy szórakozásra gondolt volna, ő az éjtszaka z a j t a l a n óráiban t á j n y e l v - k u t a t á s a i n a k eredményeit rendezgette, melyekhez az anyagot távoli és tartós kirándulásaival iskolai szünetekben h o r d t a össze. Mikor a magasabb é r d e k úgy kívánta, csak akkor v á l t meg kolozsvári őrhelyétől, hogy magyar nyelvészeti kutatásait és m ó d s z e r é t az egyetemi munka szélesebb körében értékesítse. G a z d a g p r o g r a m m a l jött ide. Egyetemi intézeteit a m a g y a r nép- és n y e l v k u t a t á s k ö z p o n t j á v á a k a r t a tenni. Sokezer szó- és f é n y k é p g y ü j t e m é n v e és a napokban m e g j e l e n t immáron második évkönyve máris igazolják törekvéseinek igazát és jogosultságát. Helyesen felismert f e l a d a t a , valamint tudományos és tanári lelkiismerete a r r a kényszerítette, hogy ha még lehet-
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
179
séges, m u n k á r a fordított idejét megkétszerezze, mert tanulmányi köre is többszörösen kitágult. V á l l a l t tudományos f e l a d a t a i n a k a folytatása mellett a finnugor összehasonlító nyelvészet tanulmányozásába f e k ü d t bele, hogy ezen a téren is méltó legyen nagy elődjéhez, P á p a y J ó z s e f h e z és hogy megfelelhessen hivatásának, amely nemcsak a magyar, hanem a finnugor összehasonlító nyelvészet egyetemi előadását is megkívánta. Mellékesen m á s n e m ű megbízatásainak is pontosan eleget tett. Halála előtti hetekben végezte el a Gombocz irodalmi hagyatéka reábízott részének feldolgozását, amit személyesen akart A k a d é m i á n k n a k átnyújtani. A z é r t talán nincs túlzás abban, ha azt m o n d o m : az ő kettős tanszéke, az ő kettős fela d a t a , amelyet m i n d e n ü t t m á s u t t két ember l á t el, vált végzetévé. Csűry Bálint önmagával szemben nem ismerte a mega l k u v á s t és a kíméletet. Pihenés és szünet nélkül dolgozott. Szervezetétől elvont minden regenerációs lehetőséget, m e r t úgy érezte, hogy csak így tud megfelelni minden kötelességének. Áldozatául esett önmagával szemben felállított szigorának és magas célokat kitűző hivatástudatának. Idő előtt kidőlt, mint, t a l á n hasonló okokból, nagy előde is! Gyakori használatban elkopnak a szavak, elvész jelentőségük súlya és értéke. A z é r t nehéz C s ű r y Bálint búcsúztatása, m e r t ahhoz, ezekre a p e r c e k r e legalább, vissza kellene állítani ezeknek a szavaknak eredeti jelentését, igazi értékükben. A Csűry Bálint egyszerű porsátorában nagy és hősi lélek lakozott és most m a g á r a öltve a földi elmúlás látszatát, megtalálta a h a l h a t a t l a n s á g valóságát. A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a csarnokában az önmagáért való tudományosságnak tiszta eszményképe gyanánt él tovább az ő földi korlátoztatásoktól megtisztult a l a k j a . Egyetemünkön pedig mint ihletett l e l k ű és melegszívű mester m u n k a t á r s a i és tanítványai szívében. Mindkét a l a k j á b a n h a l h a t a t l a n eszménye az egek felé törő emberi szellemnek. Kihűlt porai előtt azért keresem a szavakat, hogy kif e j e z é s r e juttassam a Tisza István-Tudományegyetem Tan á c s á n a k és a M a g y a r Tudományos A k a d é m i á n a k , valamint a Magyar Nyelvtudományi Társságnak f á j d a l m á t és mélységes tiszteletét a Csűry Bálint kihűlt p o r a i előtt. Isten veled! 12»
180
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
Groh Gyula r, tag gyászbeszéde Bugarszky István 1. tag ravatalánál, 1941, március 5-én, A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a és a K i r á l y i Magyar P á z m á n y P é t e t r - T u d o m á n y e g y e t e m Bölcsészeti Karának lobogóját h a j t o m meg e koporsó előtt. Búcsúzni jöttünk Bugarszky professzortól, a m a g y a r természettudományi k u t a t á s és nevelés n a g y halottjától. Emlékezetbe idézzük kimagasló tetteit, hogy ezeken o k u l j u n k és m a g u n k elé p é l d á u l állítsuk. Különösen indokolt ennek az ősi szokásnak gyakorlása a Megboldogultnál, kit közel negyedszázados betegsége megbénított a t u d o m á n y o s munkálkodásban, m a g á b a z á r kózottá, visszavonulttá tett elannyira, hogy a mai nemzedék — hacsak nem foglalkozik avval a témakörrel, melybe Bugarszky m u n k á s s á g a tartozik — szinte alig t u d j a , ki volt Bugarszky nemzeti művelődésünk, tudományosságunk nézőpontjából. Emékeinkben 50 évvel kell visszamennünk, és fel kell k e r e s n ü n k őt az a k k o r i Állatorvosi Akadémia kémiai intézetében. Ott egy kicsi, de valóban tiszteletreméltó tudom á n y o s együttes k ö r é b e n t a l á l j u k a Megboldogultat, Liebermann Leó, Tangl Ferenc, Farkas Géza, m a j d Rhorer László társaságában. Üttörő, lelkes természettudományos m u n k a folyt itt, melyből Bugarszky ugyancsak kivette a részét. Első helyen említem azt a Liebermann Leóval 1898-ban közölt m u n k á j á t , melyben nemcsak hogy szabatos módszerekkel kimutatják, de meg is m é r i k a f e h é r j é k sav- és báziskötő képességét. Ez a probléma azóta a k u t a t ó k igen nagy sokaságát foglalkoztatta és azok a szakkönyvek, melyek e kérdés e l á g a z ó irodalmát bármely nyelven tárgyalják, mint e t é r e n első, történelmi jelentőségű lépést H a l o t t u n k értekezését idézik. Egy másik kimagasló m u n k á j a , melyet ma is minden, b á r m e l y nyelvű fizikai-kémiai szakkönyv, mint klasszikus p é l d á t hűségesen idéz, 1897-ben közölt, a kémiai reakcióknál szereplő szabadenergiaváltozásokra vonatkozó értekezése. O l y a n galvánelemet ismertet itt, melyben az á r a m szolgáltató, önként l e j á t s z ó d ó kémiai folyamat e n d o t h e r m lefolyású. Döntő kísérleti bizonyítékot szolgáltatott evvel Bugarszky arra a rendkívüli nagy jelentőségű és akkori-
181 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
ban a fizikai-kémiai érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a n álló kérd é s r e nézve, hogy a reakcióhő nem lehet mértéke a termodinamikai értelemben vett munkanyereségnek. Nagyszabású tanulmányokat végzett a kémiai statika és kinetika köréből; különösen kimagaslók e téren az etilalkohol és bróm r e a k c i ó j á r a nézve végzett kísérletei, nemkülönben azok, melyek a közegnek a reakciósebességre és egyensúlyi á l l a p o t r a való befolyására vonatkoznak. Dolgoz a t a i n a k hosszú sorát fiziológiai vonatkozású fizikaikémiai, illetőleg analitikai vizsgálatai egészítik ki. Liebermann Leóval együttesen írt egyetemi kémiai tankönyve, mely h á r o m kiadást ért, valóban hézagpótló volt a maga korában. Bugarszky tevékenységének jelentőségét akkor é r t j ü k meg igazán, ha a r r a a korra gondolunk, melyre m u n k á s s á gának s ú l y p o n t j a esik. Akkoriban nem játszott a természettudományi k u t a t ó m u n k a olyan szerepet, mint m a n a p ság. A kutató tevékenységnek nem volt annyi műhelye és művelője, mint most. Megsokszorozza Bugarszky érdemeit, hogy a k u t a t ó m u n k a jelentőségét ennek ellenére is felismerte, kicsiny műhelyét a kutatótevékenységnek szentélyévé tette és pedig olyan szentélyévé, mely tudományos eredmények és érdemek tekintetében hazánk dicsőségére szolgált. P ó t o l h a t a t l a n vesztesége hazai tudományosságunknak, hogy a Megboldogultat betegsége a k k o r bénította meg kutató m u n k á j á b a n , mikor a P á z m á n y P é t e r Tudományegyetem akkor II. számúnak nevezett kémiai intézete élére került, mikor t e h á t legtöbb alkalma nyílott volna kutató zsenijét érvényesíteni. Igaz, hogy egy évre rá megkezdődött a világháború, ami az egészségesek kutatótevékenységét is a minimumra szállította le. Csaknem ettől az időtől fogva keserves küzdelmet folytattál, Bugarszky István, a betegségekkel. Azok győztek, Te vesztes lettél. A Halotti Beszéd szavaival vígasztallak sokat szenvedett B á t y á m : „Bizony senki sem kerülheti el e vermet." És ugyanennek a beszédnek másik sorával fejezem be búcsúmat: „Imádkozzunk e szegény ember lelkéért, kit az Úr e napon e hamis világ tömlöcéből kimente."
182
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
Orsós Ferenc r, tag gyászbeszéde Verebély Tibor r. tag ravatalánál, 1941. április 1-én. Mélyen tisztelt gyászolók! A Kír. M. P á z m á n y - E g y e t e m Rector Magnificusa és Tanácsa, valamint Orvostudományikari Tanártestülete, a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a , az Igazságügyi Orvosi Tanács, a Felső Oktatásügyi Tanács, a Közigazgatási Továbbképző T a n f o l y a m , a B u d a p e s t i Kir. Orvosegyesület, a Kir. M. T e r m é s z e t t u d o m á n y i Társaság és a M a g y a r Orvosok Nemzeti Egyesülete megbízásából állok Verebély Tibor r a v a t a l á n á l . íme! most megnyilvánult előttünk emberi sorsunk! Ki ezreknek reménye volt a halálos veszedelemben és é l e t m e n t ő j e is, kikre sok-sok szenvedő a halál torkából úgy tekintett fel, mint Isten küldöttére és az orvostudom á n y legtökéletesebb megtestesítőjére, íme tisztelői, tanítványai, c s a l á d j a á l t a l a meghívott körében a tudomány igéjével az a j k á n , a tudomány fegyverével kezében, á d á z t u s á b a n a megsemmisüléssel, l é p e t t be az örökkévalóságba. A legkeskenyebb h a t á r ez a földön, amelynek átlépéséhez szükséges készültség azonban egy egész életen át tart. Egy egész korszak, az orvosi tudomány, a m a g y a r orvosi rend, az orvosi közélet h a t a l m a s f e j e z e t e zárult le szemünk előtt apokaliptikus csillaghullásként. De csak látszat volt ez a z üstököskialvás! Verebély Tibornak egész életén át kisugárzott szelleme a tanítványok nagy seregében, intézmények alkotásaiban tovább él, naponta, óránk é n t újra-születik és percről-percre legyőzi a halált. A z egyéni élet lángja ellobbant a szemünk előtt, de n e m borult r e á n k sötétség, m e r t az eszméiből, egyéni alkotásaiból k i á r a d ó fény megvilágítja jövő küzdelmeink útját. Ami a test egyénisége volt, az szemünk előtt szűnt meg percek alatt, de lángeszének termése, a tudomány, a nemzet, az emberiség közvagyonává, legbecsesebb örökségévé vált. Azokhoz a kiválasztottakhoz, elhivatottakhoz tartozott V e r e b é l y Tibor, kiknek e l h ú n y t a k o r t u d a t á r a ébredünk, hogy b á r bizonnyal por is, de ezenfelül győzedelmes szellem is vagyunk. E z t az erős, a halállal dacosan viaskodó szellemet
183 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
megőrizzük emlékezetünkben, hogy mi is a létünkért harcolva t á n t o r í t h a t a t l a n u l fogjuk kezünkben a fegyvert mindaddig, míg azt h a l á l u n k ó r á j á b a n át nem a d j u k a bennünket felváltó nemzedéknek. A z élet megpróbáltatásokkal teli, tövises ú t j a i n leb e g j e n előttünk nemes példaadása, hogy a tövisszúrásoktól ne veszítsük el tekintetünkből a szépség virágait és a r e á n k u t a l t a k sorsát és hogy amikor utolsót sóhajtunk, ott t u d j u k magunk mellett, mint Verebély Tibor, a meleg baráti kezet és másik kezünkben érezzük, mint ő, az örökélet vizének kristály-kelyhét. L á t j á t o k gyászoló barátok, k a r t á r s a k és tanítványok, mennyi tehetséggel, mennyi a k a r a t t a l , szerencsével és sikerrel a j á n d é k o z t a meg Verebély Tibort a T e r e m t ő és a d t a neki most örök hajlékul a tudomány és az emberszeretet templomát. És mégis milyen megdöbbenéssel, mennyi kétséggel állunk most itt e tüneményes elme, az életmentő orvos, a nagy alkotó ravatalánál. De v a l l j u k meg nyíltan, e pillanatban, n e m a megsemmisítő kétely fog el bennünket, h a n e m csodálata e v á r a t l a n u l letűnt emberélet kimagasló nagyságának. Verebély Tibor! A kir. m. P á z m á n y Péter-Egyetem R e c t o r Magnificusa, Tanácsa és Orvostudománykari Tanártestülete, a M a g y a r Tudományos Akadémia, az Igazságügyi Orvosi Tanács, a Felső Oktatásügyi Tanács, a Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam, a M. Kir. T e r m é szettudományi T á r s u l a t , a M a g y a r Orvosok Nemzeti Egyesülete és végül a végtelenbe nyíló utolsó magasztos pillan a t a i d n a k tanúi, a Budapesti Kir. Orvosegyesület nevében búcsúzom Tőled é s meghajtom zászlóinkat Előtted, díszünk, büszkeségünk előtt. Isten vezéreljen az örök világosság ú t j á n !
Vladár Gábor 1. tag gyászbeszéde Staud Lajos 1. tag ravatalánál, 1941. március 30-án. A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia, a bírói kar, az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület, sok-sok b a r á t és tisztelő nevében búcsúzom Staud Lajostól. N e m tudom a z eredetét, célját és értelmét annak, hogy elhúnyt szeretteink és n a g y j a i n k koporsója előtt é r d e m e i k méltatásával miért szorítjuk mélyebbre az
184
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
egyébként is s a j g ó szívekbe és miért f o r g a t j u k meg bennük a f á j d a l o m töviseit. Mintha csak a sötét vizű Styx folyó zordon h a j ó s á v a l kívánnánk évődni: elviheted nyomorult h a j ó d o n belőle azt, ami a természet örök törvénye szerint romlandó, azt azonban, ami belőle örök értékű, ami az Ő lényege: eszének, lelkének, szívének a l k o t á s á t nem tudod elvinni. Mi az, a m i Staud L a j o s lényében örökéletű, ami az ő m u n k á j á n a k , küzdelmeinek abszolút értékű e r e d m é n y e ? E z az érték a bírói hivatásnak az az eszménye, amit ő alkotott meg és ő valósított meg. Két szóval ki tudom fejezni ezt a z eszményt: az igazság és a szeretet. Sőt, ha volna szavunk, amely összefoglalná az igazság szeretetét és a szeretet igazságát egy fogalommegjelöléssel, akkor egyetlenegy szóval is meg t u d n á m mondani annak az eszménynek a lényegét, amelynek Staud L a j o s életét szentelte és ami a z ő lényét t e l j e s e n meghatározza. Szellemi világának k ö z é p p o n t j á b a n az igazság állott. A z igazságot önálló értéknek, abszolutumnak tartotta. Az igazság előfeltétele minden létezőnek. Az emberiség mind e n szellemi, erkölcsi tevékenysége az igazság megismerésére és megvalósítására irányul. Az emberi természetnek legmélyebben gyökerező vonása az igazságra való vágyódás. Szent Ágoston k é r d é s é r e : „Quid magis d e s i d e r a t anima quam verítatem", a mindig ismétlődő felelet: „nihil aliud". A bíró hivatása egy az igazság keresésével és az igazság utáni vágyódással. A z igazság keresésébe belefáradhatunk, az igazság utáni vágyódásban sohasem szabad elfáradnunk. Miből ismerheti meg a bíró az igazságot? A z igazság megismerésének két forrása van: az értelem és a szív, a bölcselet és a szeretet. Prohászka O t t o k á r r a l v a l l j a Staud Lajos, hogy a jog csakis az igazságon épülhet fel. De m a g á t az igazságot is felsőbb régiókba kell beállítani, ezért kell a bírónak bölcselőnek lennie. „Csakis bölcseleti képzettség képes magasabb n é z ő p o n t r a helyezni a gondolkodást, csak ez nyith a t tágasabb látókört, csak ez vezethet magasabb, mélyebb világnézet kialakulásához, csak ez képesít t e r m é k e n y összegezésre, nagystílű szintézisre, hogy lelkünket, életünket belekapcsoljuk a — b á r transzcendens, de mégis — valóságos és objektív, örök és abszolút értékekbe, sőt m a gába az Absolutum-ba."
185 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
A másik f o r r á s a a z igazságnak a szeretet. Már P l a t o n sürgette, hogy az ember az igazságot ne csak ésszel, h a n e m szívvel is keresse. Az igazságot szeretet n é l k ü l sem felismerni, sem megvalósítani n e m lehet. Közvetlenül az előtt, hogy a bírói t a l á r t elfáradt válláról levetette, az 1923. évi karácsony e s t é j é n írt soraiban egész életét átfogó önvallomásként nyilatkoztatta ki. „ A z élet mélységesebb á r a m latait nemcsak az ész, h a n e m a szív p r i z m á j á n keresztül is szemléltem. Karácsony e s t é j é n ez az eszményem m i n d i g ú j r a születik." A karácsonyi szeretetet, I s t e n szeretetét a világ iránt, a krisztusi s z e r e t e t e t az élet semmi vonatkozásban nem nélkülözheti. S z e r e t e t nélkül a bíró szava is csak olyan üres volna, mint a zengő érc vagy a p e n g ő cimbalom. Szeretet nélkül a bíró szava jégcsappá v á l n é k a j a k á n . Szeretet nélkül a bíró ítéletében a törvény h o l t szava nem válnék élővé, n e m volna: viva lex voci. És a bíróban a kettőnek, az igazságnak és a szeretetnek egyensúlyban kell lennie. Vigyáznia kell a bírónak, hogy benne a kettőnek az egyensúlya fel ne boruljon, m e r t a k k o r olyanná válnék, mint ahogyan Székesfehérvár bölcselő püspöke í r j a : mint az egyszárnyú m a d á r . A K i r á l y i K ú r i á n a k egyik elhúnyt kiváló másodelnöke, Vavrik B é l a is megállapította, hogy az a legigazságosabb bíró, aki n e m csak eszével, h a n e m szívével is gondolkodik. Nem lehet csodálni, hogy annak, aki így fogta fel á bírói hivatást, a bíráskodás nem volt könnyű. „Az ítélet megalakulásának percei — í r j a Staud L a j o s — az ihletségnek percei, m e r t van abban valami belső megdöbbenés, amidőn a bíró a j k a i r a t ó d u l n a k a küzdelmes igazságnak a szavai, amelyet keresett s megtalálni vélt. Nagy feszültség felszabadulását, belső vívódások megszűnését jelenti ez." Örökké fog élni klasszikus meghatározása arról, h o g y mit jelent jó bírónak lenni. „Jelenti: a szív tisztaságát, a lélek fehérségét, a z u t á n a jóságot, emberiességet, a z u t á n a gondolkodás erejét, a tudomány, az ember- és világismeretek bőségét, belátást, bölcseséget, mindenekfelett pedig: éberen virrasztó lelkiismeretet, erős, m e g i n g a t h a t a t l a n és ellentálló, kifinomult és érzékeny, mégis erőteljes és biztos erkölcsi érzékben gyökerező jellemet." És a bírói hivatásnak ezt a magasztos eszményét S t a u d L a j o s nemcsak szóval alkotta meg, nemcsak hirdette, d e
186
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
életével m e g is valósította és bírói generációkba b e l e p l á n tálta, igazságot kereső e z e r és ezer ember ügyes-bajos dolgában é r v é n y r e j u t t a t t a . Életének eszméje, az igazság és a s z e r e t e t nem m a r a d t ragyogó értekezésekben és bírósági i r a t t á r a k gyönyörű ítéleteiben f a k u l ó betű, hanem életrekelt valóság. Elviheti Staud Lajosból a zordon Charon azt, ami a t e r m é s z e t örök r e n d j e szerint megérett az enyészetre, de itt, e koporsó előtt, az Ö karácsonyi elmélkedésének szavait idézve állapítom meg: Hiszem, hogy amint a szent est vissza-vissza fog térni, életének lényege, az igazságtól és a szeretettől vezérelt bíró e s z m é j e állandóan meg fog újulni, örökké fog élni, hatni, alkotni, termékenyíteni. Illyefalví Lajos 1, tag gyászbeszéde Thirring Gusztáv r. tag ravatalánál, 1941. április 3-án. A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia, Budapest székesfőváros közönsége és Statisztikai H i v a t a l a nevében búcsúzom a statisztikai t u d o m á n y kiváló m e s t e r é t ő l : dr. Thirring Gusztávtól. M é l y e n m e g r e n d ü l v e állok r a v a t a l á n á l s e r ő t vesz r a j t a m a megilletődés, hogy nagyrabecsült volt hivatalfőnököm, kiváló tanítómesterem nincs többé. Most, hogy örök nyugovóra tért, f á j d a l o m m a l érezzük át, minő é r t é k e t jelentett a köznek és a magyar statisztikai t u d o m á n y n a k . Sokoldalú és r e n d k í v ü l e r e d m é n y e s munkásságának jelentős r é s z e arra a n é g y évtizedre esett, amelyet a főváros szolgálatában töltött el. A m i k o r Thirring G u s z t á v 1906. évben a Statisztikai Hivatal é l é r e került, a hivatalos statisztikai szolgálat még a kezdet nehézségeivel k ü z d ö t t és n a g y szükség volt a r r a a f á r a d h a t a t l a n energiára, széleskörű tudományos felkészültségre, p é l d á s munkaszeretetre, amellyel a hivatal mintaszerű megszervezését és kiépítését végezte. Kiváló szakértelme: az a d a t g y ű j t é s i rendszerek megszervezésével, gondos alapossággal kiépített feldolgozási módszerek bevezetésével, lehetővé tette, hogy a z általa megindított Közlemények sorozatában a statisztikai adatoknak gazdag tára került nyilvánosságra. F á r a d h a t a t l a n munkássága, a s z a k t u d o m á n y iránt é r z e t t olthatatlan szeretete e r e d m é -
187 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
nyezte, hogy vezetése alatt B u d a p e s t Székesfőváros Statisztikai Hivatala nemcsak a hazai tudományos körökben, hanem nemzetközi viszonylatban is elsőrendű helyet vívott ki magának. A fővárosi statisztikai szolgálat új a l a p o k r a való fektetése után Thirring Gusztáv p á r a t l a n munkabírása, szorgalma és r á t e r m e t t s é g e lehetőséget talált a r r a , hogy más munkaterületeken is hasznosítsa nagyszerű képességeit, így h e r v a d h a t a t l a n é r d e m e k é n t életrehívta a Magyar Városok Statisztikai Évkönyvét. N a g y munkabírását, tudományos felkészültségét s a statisztikai t u d o m á n y b a n számtalanszor megnyilvánult különös elhivatottságát a külföldi tudományos szakkörök sem nélkülözték s e n n e k eredményeképen született meg az európai nagyvárosok statisztikai évkönyveinek sorozata. Részben nevéhez fűződik a Városi Szemle megindítása is, amelynek éveken át szerkesztője volt. A Székesfővárosi Statisztikai H i v a t a l n a k általa évtizedekig kiválóan szerkesztett kiadványain kívül pedig külön k ö n y v t á r r a tehető azoknak az önálló műveknek és tanulmányoknak a száma, amelyekkel a szakirodalmat gazdagította mindaddig, amíg dolgos kezéből ki n e m hullott a toll. A statisztika t e r é n végzett munkássága mellett, hogy t u d á s s z o m j á t és alkotóvágyát kielégítse: vezető szerepet töltött be számos előkelő hazai és külföldi tudományos és társadalmi egyesületben is, amelyek hatalmas munkaerejét, alkotó zsenijét igénybevették és saját j a v u k r a fordították. S amidőn 42 éves közszolgálat u t á n nyugalombavonult, az c s u p á n a hivatalos adminisztráció munkáitól való fiiggetlenítését jelentette, de nem a t u d o m á n y o s irodalmi munkatérről való visszavonulását. M u n k a e r e j é n e k és szellemi frisseségének birtokában azóta is f á r a d h a t a t lanul dolgozott és évről-évre értékesebbnél-értékesebb müvekkel és t a n u l m á n y o k k a l a j á n d é k o z t a meg a szakirodalmat. Bár e sokoldalú munkásságot a tudós embereket jellemző szerénységgel végezte: f á r a d h a t a t l a n tevékenységével és elhivatottságával mégis m a r a d a n d ó n e v e t szerzett nemcsak magának, hanem a magyarságnak s a magyar statisztikai t u d o m á n y n a k a külföldi szakkörök előtt is. A tudományos munkásságban eltelt hosszú élet utolsó éveiben fellépő látási zavarok és nehézségek sem tudták megakadályozni abban, hogy értékes szakirodalmi tevékenységét továbbfolytassa. Életének úgyszólván utolsó
188
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
n a p j á i g f á r a d h a t a t l a n u l dolgozó n a g y értéke m a r a d t a magyar közéletnek és elsősorban a statisztikai tudománynak. A Mindenható kegyelmében tiszteletet parancsoló magas k o r t megérő t u d ó s élete i m m á r v é g e t é r t . . . a f á r a d t test megpihent, de a statisztikai t u d o m á n y kiváló mesterének, a gyakorlati statisztika büszkeségének neve és példát m u t a t ó szelleme a hálás u t ó k o r előtt mindenkor élni fog. K e d v e s b a r á t u n k és tagtársunk, Thirring Gusztáv, Isten v e l e d ! József kir. herceg Ö Fensége íg. és t. t., elnök megemlékezése gróf Teleki Pál ig. és t. tagról. — Elmondotta az 1941. április 28-án t a r t o t t összes ülésen. —
A k a d é m i á n k n a g y tudósainak soraiból megint egyike a legkiválóbbaknak elköltözött! Nemcsak A k a d é m i á n k gyászolja mélységesen, hanem az egész ország, hiszen kitűnő politikusa, k é t s z e r miniszterelnöke, külügyminisztere volt, a k i a legnehezebb időkben bölcsen, higgadtan, célt u d a t o s a n vezette a tomboló viharokban háborgó tengeren hazánk h a j ó j á t , egy jobb, boldogabb jövő biztos kikötője felé! Gróf Teleki P á l a z egész világon ismert és elismert tudós volt, akinek p á r a t l a n tiszta lelkét m i n d e n ü t t nagyra becsülték és kényes, nemzetek közötti viszályban döntőbírónak kérték föl, m e r t tudták, hogy nagy f ö l d r a j z i ismeretei egyesülve s z i l á r d á r t a t l a n s á g á t ó l á t h a t o t t józanságával, csakis a m e g t á m a d h a t a t l a n igazság a l a p j á n fog dönteni. Soha sem f e l e j t e m el azt, m i d ő n 1919 a u g u s z t u s első hetében mint a szegedi kormány külügyminisztere repülőgépen ide érkezett, h o g y velem a helyzetet és a kibontakozási lehetőséget megbeszélje, mily világosan, átgondoltan és bölcsen vázolta a szegedi k o r m á n y szándékait, működését és azokat a lehetőségeket, m e l y e k a két k o r m á n y t símán, zökkenő nélkül összevezethetik a f ö l t á m a d á s ú t j á r a . Életemben kevés ilyen lelkes, hazafiságtól áthatott, elgondolások kristálytiszta vázolását hallottam. Utolsó találkozásunkkor, röviddel halála előtt, újból
189 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
beláttam nemes lelkébe, mely telve volt szép tervekkel, elgondolásokkal; de egyszersmínt mélységes aggodalmakk a l hazánk jövőjéért és a haza és nemzete sorsa fölött folyton töprengő nagy hazafi rémlátomásaival. Önkénytelenül eszembe jutottak Széchenyi István töprengései, m é l y aggodalmai! Ügy érzem, Széchenyinek és Telekinek önömagukba vetett hitük megingása, szép h a z a f i a s reményeik beteljesülése fölött keletkezett kétsége, a d t a kezükbe a gyilkos pisztolyt. Nem hivatásom ma róla mint emberről, mint tudósról, mint politikusról és nagy hazafiról képet vázolni. — M a csak mélységes gyászunknak, hálás szívünk mélyén s a j g ó f á j d a l m u n k n a k akarok kifejezést adni A k a d é m i á n k nevében. A k a d é m i á n k mint tudós testület, és mi tagjai, egyenk i n t hálás lélekkel h a j l u n k meg mélyen tisztelt és szeret e t t tagtársunk halhatatlan emléke előtt. Kornis Gyula íg. és t, t., osztályelnök megemlékezése gróf Teleki Pál íg. és t. tagról. —
Elnöki megnyitó a II. osztály 1941. ápr. 7-én tartott ülésén.
—
I. Teleki P á l nem a csatatéren húnyta le szemét, hanem a z idegőrlő polgári munka mezején, ahol az országnak legsúlyosabb s legfelelősségteljesebb vezető állását töltötte be. A magyar nemzet egyik legjobb s legértékesebb fiát a legnehezebb történeti órában vesztette el benne. Önfeláldozó h a l á l a eleven szimbóluma a m a g y a r s é g létén vagy nemlétén való ezeréves töprengésének e függetlenségeért való harca ö r ö k k é megújuló mély tragikumának. Teleki P á l megrázó személyi t r a g é d i á j a a M a g y a r Passio-nak egyik állomása. M e r t hisz igazi m a g y a r á l l a m f é r f i n a k lenni mindig végzet, Zrínyin, Rákóczin, Széchenyín, Kossuthon és Tisza Istvánon s annyi máson keresztül Teleki Pálig. Idő előtti kidőlésük a nemzetet megváltani a k a r ó halál: ez nagy nemzeti vallásos eposzunknak is, a Zrinyiásznak, egyik alapmotívuma. Az egyén önmagát feláldozva meghal, hogy a n e m z e t örökké éljen. S a személyi tragédiák hosszú tört é n e t i sorozatának megvan a maga nemzeti katharsisa is: az egyéni áldozat, a megváltás a nemzet lelkére tisztító
190
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
hatású, mert a n e m z e t érzi, hogy egy-egy vezére érte halt m e g ; önérzete fokozódik, ha t u d j a , hogy olyanok vezetik az országot, akik érte b á r m i k o r készek meghalni is. A heroikus m a g y a r államférfiak mind nagy töprengők voltak, folyton lelkiismeretük önkínzó h a n g j á t hallották: v a n - e erejük a sors felett d i a d a l m a s k o d n i ? S lakozik-e a k k o r a erő a n e m z e t lelkében, hogy létét és függetlenségét f e n n t a r t s a s s z a b a d rendelkezési jogát megőrizze? Teleki P á l is e nagy töprengők s o r á b a n állott. Folyton kínozta az aggodalom, hogy a nemzetben nincs meg az összetartás, a lelki egység és erkölcsi erő szükséges m é r t é k e ; hogy a n e m z e t nincs készen a r á v á r ó hatalmas történeti erőfeszítésre. Tragikus halála nagy felkiáltójel: ütött az utolsó óra, hogy a m a g y a r s á g lelke egységbe olvadjon s a p á r t t u s á k a t abbahagyva, a közösség eszméjének mindenki magát a l á r e n d e l j e . E z a gondolat gyötörte Telekit: mintha csak az ő szomorú, meggyötört arca is tekintene reánk A r a n y János Széchenyi emlékezetéből'. És mennyi harcot k ü z d e önmagával? Hány izgatott, álmatlan éjjelen?
A hatalmat sohasem k e r e s t e : a tudomány eszméinek tiszta birodalmában szeretett élni. A hatalom vállalása neki áldozat volt. A politikai vezérség polcán is többször n y i l t a n hangoztatta: „nem vagyok politikus", ,,a politika mesterségétől irtózom". A libido dominandi hiányzott lelkéből, mintha csak Platon szavai teljesedtek volna be r a j t a , aki az önzetlen t u d ó s o k r a a k a r j a bízni az állam vezetését, mert hiányzik belőlük — az igazságnak valódi szemlélete miatt — a p á r t o s k o d á s és a hatalomvágy: ..Amely államban az u r a l k o d á s r a szánt férfiaknak a legkevésbbé van k e d v ü k az u r a l k o d á s r a , kétségtelenül ezt f o g j á k a legjobban s a legkevesebb lázadással kormányozni." (Állam. 520 a.) Ez p e r s z e a politikai idealizmusnak szélső h a t á r a , amely m á r Utópia tartományába nyúlik á t : Teleki g y a k r a n járt ebben az országban. Egyénisége finom ötvözete volt az igaz magyarnak, a széles látókörű, egyetemes műveltségű gondolkodónak, de egyben kiváló szaktudósnak, az egész életén keresztül n a p e s t i g szívósan dolgozó, m a g á t a közéletnek mindenestől f e l á l d o z ó munkásnak, a valóság hatalmi hálózatához okos óvatossággal simuló, de azért elveihez hű s a nemzet élet-
191
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
é r d e k e i t soha szem elől n e m tévesztő államférfinak. H e roikus volt életében a m u n k á b a n s heroikus volt halálában. Először és mindenekfelett igaz m a g y a r volt. Régi^aagy m a g y a r család tagja, akinek ősei mindig jelentős s z e r e p e t játszottak a magyar közélet és tudományosság terén. A z a n y a t e j j e l szívta magába a magyar alkotmányosság és jogfolytonosság tiszteletét. E z e k e t a m a g y a r nemzeti élet szerves és elengedhetetlen feltételeinek é r e z t e és tudta. A m a g y a r a l k o t m á n y lényegét definiálhatatlannak mondotta, „olyan törvények és szokások foglalatának, amelyek a n e m zet vérébe mentek át, amelyekben élünk s amelyek élnek bennünk." Politikai személyiségének egyik főjellemvonása a történeti gondolkodás: a multat és a jövőt nagy e g y ü t t e s távlatban nézte, Ezért s z e r e t t e hangoztatni, hogy az alkotm á n y t nem lehet mesterségesen csinálni, hanem ez szervesen és fokozatosan f e j l ő d i k : ezért t u d a t o s a n kerülte az „ a l k o t m á n y r e f o r m " kifejezést. Mindig a nemzet lelki egységén i p a r k o d o t t munkálni: a nemzeti egység pedig szemében a n a g y magyar célok és történeti aspirációk t u d a t á n a k azonossága volt a nemzet fiainak lelkében. A m a g y a r nemzet létének és ezeréves történetének legmélyebb értelmét s az európai k u l t ú r á b a n való jelentőségét a b b a n látta, hogy ez a nemzet mindig iparkodott kifejteni a b e n n e szunnyadó szellemi és k a t o n a i erőket. Sokat hangoztatta beszédeiben a sajátszerű magyar életformákhoz való ragaszkodás elvét: m a r a d j u n k é s z j á r á s u n k b a n és m a g a t a r t á s u n k b a n magyarok; E u r ó p á n a k s a b a r á t i nemzeteknek is akkor használunk legtöbbet, ha a m a g u n k ősi jelleméhez becsületesen ragaszkodunk. Ez biztosítja a nemzet szabadságát és függetlenségét a legsúlyosabb történeti válságok idején is. A m a g y a r s á g egészséges politikai ösztöne, mint ezernél több esztendőnek történeti csapadéka, irányította Teleki Pált politikai viselkedésében. Jól t u d t a , hogy a m a g y a r s á g egy évezreden át a m a g a erejéből t a r totta fenn m a g á t : vitézségével, bátorságával, m u n k á j á v a l és szívósságával. Halála előtt csak pár n a p p a l mintegy politikai végrendelet-számba m e n ő beszédében Szatmárnémetiben, szülőföldje vármegyéjében, m i n d n y á j u n k t ó l e r é l y e s e n követelte: „ M e r j ü n k b á t r a n magyarok lenni és akkor e z a nemzet nagyobb és erősebb lesz. Ne v á r j u k a sültgalambot sem belülről, sem kívülről: csak a m a g u n k lelke t u d j a m e g gyarapítani az országot. M e r t az ország megnövekedése — ezt mint a f ö l d r a j z művelője is m o n d h a t o m — nem p u s z t á n
192
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
területekből áll, hanem l e g f ő k é n t abból a lélekből, a m e l y eltölti. Lélekkel kell megtölteni a k e r e t e k e t : csak így e r ő sítünk meg egy nemzetet. M á s o k segítségével azonban soha, m e r t az, amit az ember c s a k kap és n e m maga szerez, csupán ideig-óráig való. S e g y nemzet, amelynek az utóbbi két esztendőben olyan bámulatos szerencséje volt, m i n t nekünk, a m i l y e n a világtörténelemben ritkán ismétlődik meg, becsülje ezt meg s töltse ki szellem-erkölcsi t a r t a lommal azt, amivel a t ö r t é n e t forgandósága könnyű m ó d o n m e g a j á n d é k o z t a , mert csak így fogja megtarthatni". A r i s z t o k r a t a volt Teleki P á l történeti származása szerint, de m o d e r n népbarát érzületű egész szellemi a l k a t á ban. T u d o m á n y á b a n geológus volt, de politikájában azt a társadalmi geológiát képviselte, amely a társadalom r é t e geiben nem ismer elsőt és utolsót, előtte minden t á r s a d a l m i réteg egyenlő értékű volt, főnemes vagy köznép, úr v a g y paraszt, k e r e s k e d ő vagy földművelő. N e m ismert t á r s a dalmi hierarchiát. Szemében a nemzet vezető rétege n e m a kormányzással, parancsolással foglalkozókat jelentette, hanem mindazokat, akik b á r m i l y e n kis helyen és beosztásb a n is, a m a g u k m u n k á j á v a l és elsősorban p é l d a a d á s s a l t u d j á k honfitársaikat vezetni. Amikor az ország a F e l v i dékkel és E r d é l y egy részével megnövekedett, amiben a z ő tudományos, diplomáciai és politikai m u n k á j á n a k is n a g y része volt, n e m győzte hangoztatni, hogy a visszatért, n e m m a g y a r a j k ú lakosság is a nemzethez tartozik s e g y e n j o g ú h o n f i t á r s a i n k n a k kell tekintenünk őket. Lélekben csak az n e m tért vissza, akinek ez a haza ú j ; senki se legyen, aki ezt a h a z á t a maga s z á m á r a „ ú j n a k " találja, m e r t mi f o l y t a t j u k azt a politikát, amely ezer éven át a n e m z e t s a j á t j a volt. E z a politika a megbékülés, összeforrás és a szabadság politikája volt. A szabadság sohasem j e l e n t e t t e nálunk azt, hogy az. egyik elnyomja a másikat, a s z a b a d ság mindig mindenkinek egyforma szabadsága volt. N á lunk a nemzet sohasem j e l e n t e t t fajt, a nemzeti érzés sohasem jelentett nyelvbeli magyarosítást, h a n e m az országot politikailag összefoglaló magyarsághoz való hűséget. Nekünk — h i r d e t t e Teleki — ezeresztendős állandó é r t é k e i n k vannak, ezeresztendős felfogásunk van arról, hogy mi a nemzet, e r r e senkinek sem kell tanítania bennünket. Mindent, amit bárhonnan á t v e t t ü n k , a m a g u n k magyar k é p é r e és hasonlatosságára f o r m á l t u n k át s a l k o t t u n k olyan intéz-
193 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
ményeket, amelyek hosszú századokon á t védték s z a b a d ságunkat és függetlenségünket. Teleki P á l utolsó lehelletéig a m a g y a r s á g igazáért és jogaiért harcolt. Az elsők között állott a gyászos m a g y a r kommunizmus ellen való küzdelemben, mint a szegedi korm á n y t a g j a . Ott küzdött a szívtelen párizsi bírák előtt, akik minden földrajzi és gazdasági, tudományos és politikai érve ellenére Magyarországot oly kegyetlenül szétmarcangolták. Ott állott mint külügyminiszter, majd miniszterelnök 1920-ban a nemzet betegágyánál, hogy a nagy öszszeomlás lelki és anyagi romjait eltávolítsa, s az ezer sebből vérző megmaradt csonka-haza betegségeit gyógyítsa. B e j á r t a Európa számos országát s Amerikát, hogy meggyőzze a nagy -világot a tudomány hideg észokaival a r r ó l az égbekiáltó igazságtalanságról, a m e l y a magyarságot ezeréves f ö l d j é n e k esztelen trianoni szétdarabolásával sújtotta. Tudományos intézeteket alapított, hogy szellemi fegyvertárai legyenek a magyar igazságnak. így megszervezi a Táj- és Népkutató Intézetei, továbbá a Szociográfiai Intézetei és az Államtudományi Intézetei. Az utóbbi c é l j a az elcsatolt területekre vonatkozó tudományos és politikai anyag összegyűjtése. De, elhagyva k a t e d r á j á t és könyveit, ott van már azokon a tárgyalásokon is m i n t fődelegátus, amelyek a bécsi Belvedère-palotai döntéssel v i s s z a j u t t a t t a k a nemzet testébe egy millió magyart s kitolták a határköveket a Kárpátok felé. Ott volt, ú j r a mint miniszterelnök, a gáton, amikor gyors hadi intézkedésével visszaszerezhette K á r p á t a l j á t . S ott volt újra Bécsben a döntőbíróság előtt, amely erdélyi h a z á j á n a k , szülőföldjének jókora részét visszacsatolta az anyaországhoz. De б ebből nem akart egyéni hasznot húzni: önzetlen lelke visszakapott erdélyi birtokát és h á z á t titokban rögtön a nemzetnek adományozta. II. De Teleki Pál nemcsak államférfi, hanem tudós is volt. Első sorban a f ö l d r a j z tudománya vonzotta. Sokat u t a zott az afrikai Szudántól Észak-Amerikáig, Mezopotámiától Finnországig a legkülönfélébb jellegű t á j a k o n . A f ö l d r a j z tudományában első sorban Lóczy Lajost v a l l o t t a mesterének. 1909-ben nagy m u n k á j á t , a japán szigetek k a r t o g r á f i á j á n a k történetét, a francia Société de GéograAkadeffiiai Értesítő.
13
194
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
phie a J o m a r d - d í j j a l j u t a l m a z t a . A f ö l d r a j z i gondolat történetéről, a f a j és a t á j viszonyáról írt tanulmányai s gazdasági f ö l d r a j z a kiváló alkotások. New-Yorkban 1922ben megjelent könyve, The evolution of Hungary, a külföldet l e g j o b b a n tájékoztató munka. „Magyarország n é p r a j z i t é r k é p e a népsűrűség a l a p j á n " , a m e l y e t 1919-ben a béketárgyalások számára készített, á l l a n d ó szellemi fegyverünk h a z á n k igazának védelmében. Tudós s z e m h a t á r á n a k rendkívüli szélességét m á r a f ö l d r a j z t u d o m á n y sokrétű és koncentrációs jellege biztosította. A f ö l d r a j z tárgya a t á j , a Föld m a g a a legnagyobb t á j . A t á j a t alkotó tényezők: az é g h a j l a t , a földfelszín alakja, d o m b o r z a t a és vize, a növény- és az állatvilág, végül az ember hatalmas szimbiózisban élnek, amelynek tudományos k u t a t á s a így átöleli mind a természettudományok, mind a szellemi tudományok j ó k o r a részét. Teleki a földet, a t á j a k a t , mint az emberi t ö r t é n e t színpadát szemlélte. E z t fejti ki már Akadémiánkon, ahol a II. osztálynak 1913—1925-ig levelező, m a j d a III. osztálynak 1925-től tiszteleti tagja volt, székfoglalójában (1917. febr. 12.) A földrajzi gondolat története címen. Ebben az időben nálunk heves harc d ú l t a fizikai és az emberi földrajz, az á l t a l á n o s és a leíró földrajz jelszavaiért. Teleki úgy szólt bele a harcba, hogy megírta a földrajz tudományelméletét, még pedig elsősorban a történeti alapon, amikor vizsgálta, vájjon hogyan alakult ki a geográfia fogalma a primitív ember környezetfelfogásától kezdve az ókori keleti népek, a görögök, a középkor, a renaissance és a felvilágosodás földrajzi felfogásán keresztül Richthofen és Ratzel szintétikus törekvéséig. Behatóan szemügyre vette a földrajzi t u d o m á n y á g a k szétkülönülési, m a j d egységesülési és kiegyenlítődési f o l y a m a t á t : hogyan válik életközösségek életfolyamatainak leírásává, t á j r a j z z á , szintétikus f ö l d r a j z z á . E z t a tudományelméleti á l l á s p o n t j á t hangsúlyozza és a l k a l m a z z a a részletkutktásban is mindhalálig. Szerette kiemelni, hogy a f ö l d r a j z t u d ó s n a k sokféle irányú gondolkodásmódba kell m a g á t belegyakorolnia: meg kell értenie a csillagász és a geológus elméleteit és észjárását, a biológus életvizsgálatait, a történésznek a multat szervesen ú j r a s z e r k e s z t e n i i p a r k o d ó e l m e j á r á s á t , a közgazdász és a statisztikus érdeklődési körét és szempontjait, egyben a politikus társadalomformáló hivatását. Jellemző boldogult t a g t á r s u n k n a k m é l y történeti gondolkodásmód-
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
195
jára, hogy, noha i f j ú korában a pozitivizmusnak minden tudományterületen csak törvényszerűséget kereső szellemében nő fel, finom érzékét a tudományos korszellem ellenére megőrizte a jelenségek individuális, sajátszerű, nem ismétlődő oldala iránt. Munkáiban mindig iparkodott kidomborítani, hogy ha vannak is törvényszerűségek a földfelszínnek és az embernek életében, a történet folyama maga mindig egyedi — nagyban és kicsinyben — a világegyetemben, a Föld életében és a legkisebb jelenségekben. Ennek a kozmikus és embertörténeti egyediségnek megértését és megéreztetését tudományos műveiben és egyetemi előadásaiban mindenkor a lelki formálás, „az erkölcsi nevelés t a r t o z é k á n a k " tekintette (A gazdasági élet földrajzi alapjai, 1936. I. 4. 1.). Ez a nemes individualizmus Teleki világnézetének és tudományos étoszának egyik legjellemzőbb vonása. Meglepő, hogy m á r egy negyedszázaddal ezelőtt akadémiai székfoglalójában milyen hevesen küzd az okságnak a földrajzi k u t a t á s b a n való szerepe ellen: az okság és törvényszerűség kategóriájában a természettudományok illetéktelen betörését l á t j a a f ö l d r a j z területére. ,,A causalis nézőpontot, mint vezérgondolatot, a causalis módszert, mint a f ö l d r a j z n a k ex asse módszerét, a f ö l d r a j z o t mint s a j á t s z e r ű e n causalis tudományt nem lehet elismerni" [A földrajzi gondolat története, 1917. 77. l.J. Teleki nem veszi észre, hogy az okság mint kutatóelv egészen összhangban lehet az egyedi és genetikus gondolkodásmóddal. Tud jmányelmélete tévesen értelmezte Kant okság-elvét (78. 1.). N e m gondolta végig, v á j j o n hogyan bír a geográfus tudományt szerkeszteni, ha eleve k i i k t a t j a kutató munkájából az ok és a h a t á s gondolatát, csak azért, mert tárgya egyedi, szinguláris, nem ismétlődő? Telekinek ez az okság-lenézése, noha jómaga is oki összefüggéseken töri folyton a fejét, mélyen összefügg azzal a különben nagyon termékeny törekvésével, hogy spiritualizálni kell a földrajzot: az ember autonóm szellemiségének több szerepet kell juttatnunk a földfelszínen folyó emberi élet és történet magyarázatában, mint az eddigi elméletek, amelyek mindent a mechanikus természeti környezethatásra a k a r t a k visszavezetni. A f ö l d r a j z i tényezők rendkívül jelentősek és döntők, de nem mindenhatók: az emberi szellem is közbeiktatódik a sors formálásába. E g y kis nemzet nagysága például nemcsak a rendelkezésére álló földfelszín mennyiségén s a lakosság számán f o r d u l 13*
208
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
meg, hanem a nemzet történeti tudatából folyó szellemi energiáján is. Ezért Teleki a puszta térfelfogást mindig kiegészítette a történeti időfelfogással: a földrajzot a történet szellemével itatta át. Ennek legszebb p é l d á j á t utolsó tudományos értekezésében (Erdély helyzete Magyarországon és Európában) szemléltette (Erdély, K i a d j a a M. T ö r t . Társulat, 1940. 9—20.J. Minden művében hangsúlyozta, hogy valamennyi t á j n a k képe, jellege s tartalma egyedi, iérben és időben e g y a r á n t : a térben minden t á j egyedülálló, a föld semmi más t á j h o z nem hasonló f ö l d d a r a b s időben is folyton változó jellegű és é r t é k ű élettér az élőlények s az ember s z á m á r a . A t á j n a k ezt az egyediségét azonban Teleki soha és sehol nem r a j z o l t a meg olyan művészi vonásokkal, mint szűkebb h a z á j a , Erdély t á j á n a k sajátszerű szingularitását, ahol a t á j és a nép egymásra talált. Teleki, a geográfus lelke előtt úgy jelenik m e g az Erdélyi-medence, mint az egész magyar Duna-medence kicsinyített mása. Kisebb hasonmása az időben is: történeti szerepében és sorsában. „És amint hasonmása Erdély az egész m a g y a r fátlan, m a j d erdős, m a j d m a g a s hegyvidéki t á j a k szintézisének, úgy hasonmása életformák és népek szintézisének, összefogásának, úgy amint ezt Szent István elgondolta s E r d é l y m a g y a r fejedelmei megvalósították, akik a m a g y a r művelődésnek s a szász m u n kának előmozdítói, de a megszülető r o m á n k u l t ú r f e j l ő d é s nek és irodalomnak első mecénásai és minden szabadságnak, különösképpen a vallásszabadságnak őrzői voltak." Micsoda meleg szeretettel és benső áhítattal vetíti bele Teleki a maga tudományos kategóriáit Erdélybe: ezek leejtik fogalmi-logikai páncélzatukat, szétolvadnak s ráömölnek a geográfusnak szülötte f ö l d j é r e , most m á r az érzelmekkel: büszkeséggel, kegyelettel, szeretettel egybefolyva. „ E r d é l y maga egy kis mikrokozmos, egy kis t e l j e s ség. Kis területen végtelen gazdag ez a föld változó form á j ú hegyekben, dombokban, völgyekben, medencékben. Mindezek a kis t á j a k egyéni otthonok, az otthonokon keresztül a hazának részei a lelkekben. Hullámos vagy magasan emelkedő l á t h a t á r o k szeretett jelképei m a g y a r városoknak, régi kollégiumaikkal, ékes katedrálísaikkal, vásáraikkal, szász városoknak és falvaknak, megerősített vártemplomaikkal, nagy székely falvaknak, román szórványtelepeknek vagy s ű r ű n szórt a p r ó román falvaknak ". Erdély a világban nagyon kicsiny t á j . Belül azonban egy kis
197 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
világ, sajátos kis világ. Öntudatos kis világ volt és m a r a d , a k á r független fejedelemség, akár része egy nagyobb országnak, á l d j a bár, verje b á r sors keze." S van-e e n n e k a külön erdélyi léleknek, s a j á t s z e r ű transzilván ö n t u d a t nak valóságos alapja, vagy pedig csak költői m í t o s z ? A l a p j a a föld és a nép ezeréves átszövödöttsége: a hagyomány. S Telekinek, a f ö l d r a j z teorétikusának lelke meist mint történetfilozófusé egész himnuszt zeng a hagyományról, mint földrajzi-történeti jellegadó tényezőről. A hagyomány lassan születő, hosszan fejlődő, közössé erősödő élettartalmak felhalmozódása, amely átfogó és kiírthatatlan, mert együttélő emberek egymást követő nemzedékeinek testi-szellemi tömörülése, az élet gyakorlatában v a l ó felszívódása; a hagyomány életközösség ugyanazon a földön, ugyanegy hazában, közös munkában, védelemben, egyazon földért, t á j é r t , l á t h a t á r é r t való szeretetben (20. l.j. A hagyománynak ebből a szilárd felfogásából, a m e l y a történeti hagyományt szinte a természet egyik elemének érzi s a változó sorssal vívott harcban előbb-utóbb d i a d a l maskodó fegyvernek t a r t j a , merített erőt Teleki a trianoni feldarabolás u t á n a küzdelemre. A hagyomány lebírhatatlan történeti e r e j é b e vetett hite bírhatta csak lelkét a r r a , hogy 1921-ben mint miniszterelnök elviselje azt a személyes tragédiát, hogy neki kellett Trianont a magyar törvénytárba iktatnia. Hagyomány-hite t a r t o t t a fenn m u n k a kedvét és folytonos résen álló buzgalmát. A történeti h a gyományba gyökerező m a g y a r álma jórészt teljesedett is. Csak most, amikor idegrendszere felőrlődött, fakult m e g álmainak színe: az ő ereje sem volt kifogyhatatlan. III. Teleki lelki alkatának két jegye, a tudós és a politikus, nagyszerű összhangba olvadt: a tudós segítette a politikust s a politikus a tudóst. A tudományos gondolkodásnak az a természete, hogy minden gondolatot igazolni iparkodik, azaz nem indul kritikailag meg nem vizsgált jelszavak, vagy mesterségesen felgerjesztett tömeghangulat után, nem cseréli fel a rideg valóságot illúziókkal, h a n e m mindent a logika próbakövére tesz. Ez az államférfinak nagy előnyére van a néphizelgő ígérgetések feszült politikai légkörében. Telekinek, a tudós államférfinak, m á s i k vonása, hogy rendszeresen iparkodott gondolkodni, bár a
198
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
világos és rendszeres gondolkodás képessége fogyatékosabb mértékben lakozott elméjében. De a z é r t nem ötletfoltokból hirtelen fércelte összes munkatervét, hanem a maga m ó d j á n m i n d e n gondolatát szerves egységbe igyekezett illeszteni, a z a z céltudatosan és tervszerűen dolgozni a jövőnek. E m u n k á j a közben n e m vált doktrinerré, megőrizte az egészséges politikai ösztön és intuíció sugallatát, amelyet tudós gondolkodása inkább csak ellenőrzött és továbbépített: p o l i t i k á j a mégsem élettől idegen tudomány, h a n e m hajlékony művészet volt. Elmélet és gyakorlat, t u d o m á n y és élet, ideológia és t á r s a d a l o m meleg ritmusban együtt lüktetett lelkében. Büszke volt arra, hogy professzor: azaz elvek vallója, mélyen átélte tanítói h i v a t á s á t és nemzetnevelő f e l a d a t á t . Politikai beszédeiben m é g a n á d p á l c á t is emlegette, hogy a közélet rakoncátlan elemeit megfegyelmezze. A jóindulatú, de erélyes atya szeretete, önismeretre rázó közvetlen és őszinte szava hangzott ki lelkéből. Szerette kiélni a nemzet páter familias-ának kedves hangulatát. Beszédeiben nem riasztotta, t a s z í t o t t a és rémítette a nemzetet: mindig a vox humana n e m e s melódiája á r a d t egyéniségéből, bár a h i b á k a t őszintén és igazán f e l t á r t a és ostorozta, a veszedelmekre komoran figyelmeztetett. ,,Rá kell m u t a t n o m arra, — mondotta csak pár n a p p a l halála előtt megrázó m ó d o n — hol áll m a a nemzet. T a l á n munkám á l l a n d ó hivatása alapján is, mint geográfus, és külföldi érintkezéseim következtében is jobban látok sok mindent, jobban látom a veszedelmeket. De higgyék el, a veszedelmek n e m ott vannak, ahol f é l ü n k tőlük. E z e k e t sohasem a külső események és behatások magukban okozzák. A n e m z e t belső ereje, ennek g y a r a p o d á s a vagy senyvedése az, ami komolyan érdekel. H a kívülről jön a veszély, azzal mindig szembe lehet nézni, ha megvan a nemzet belső egyensúlya, ha erős a n e m z e t önmagába vetett bizodalma és bátorsága." Erre a k a r t a nevelni nemzetét. E z é r t foglalkozott anynyit s oly n a g y szeretettel az ifjúsággal. Ezért állott m á r évtizedekkel ezelőtt a m a g y a r cserkészmozgalom élére: katonai fegyelemre, gyakorlati érzékre, nemes humanitásra, testi és lelki ügyességre és bátorságra iparkodott nevelni a magyar ifjúságot, mint harmincezer cserkész főparancsnoka. Ha mint politikus meg lett volna áldva az élő és írott szó hatalmával, á t h a t ó világosságával, sugalmazó és verbuváló erejével, törékeny és szikár alakjából valóban
199 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
a nagy és hatékony nemzetnevelők körvonalait bonthatta volna ki a történelem. így is az, aki hallotta, kifejezésbeli íormátlanságából, közvetlen pongyolaságából kiérezhette a belső tüzet, amely lelkét égette; szenvtelen, szinte fárasztó h a n g j á n a k bensősége k á r p ó t l á s volt a külső retorikai csillogás hiányáért; aforisztikus gondolkodásmódja, finom művű, de sokszor egymáshoz csak külsőleg illesztett szellemi arabeszkekben mozgó elme j á r á s a az eszmék élményszerűségével pótolta a jól rendezett gondolatmenet szilárd logikumát. Világnézete, mint főpilléren, az eszményekbe vetett hit bizonyosságán épült fel. Teleki idealista volt. Amikor m á r a második világháború fúriái több, mint egy féleszt e n d e j e pusztították E u r ó p a keleti és nyugati térségeit, 1940 f e b r u á r j á b a n , a M á t y á s király születésének ötszáz éves emlékünnepén mondott beszédében még mindig új humanizmusról, az emberiség erkölcsi renaissance-áról ábrándozik. Ügy látja, hogy amíg a XIX. század hatalm a s r a nőtt erői még az anyagiakért vívnak egymással kérlelhetetlen harcokat, a XX. század lelkisége m á r egyensúlyt keres, még pedig a tudós szintézist, az író általánosabban és egyszerűbben emberit, a művész stílust, s az ifjúság a r r a készül, hogy erkölcsibb alapra fektesse a jövőt. „Valami új, körvonalozatlan és több lelki t a r t a l m a t kereső szellemiség látszik — m o n d j a az eszményhívő optimista Teleki egy esztendővel ezelőtt — ébredezni, egy új humanizmus, karöltve új életfelfogásra, erkölcsi fegyelemre irányuló vággyal, a külső műveltség legkülönbözőbb fokain álló embereknél. Az utolsó tíz európai nemzedék hirtelen épült logikai ismereteivel szemben homályos érzéssel kezdünk érezni és visszasóvárogni képességeket, amelyekkel a kora-ókor, a középkor és a természet lassú r e n d j é n élő ember rendelkezett. T a l á n egy, az emberiség egész történelmét sokkal átfogóbb renaissance f e l é megyünk, mint volt az, amely a latin és görög irodalmat, művészetet, tudást és bölcseletet elevenítette fel." S v á j j o n miben l á t j a a v a j ú d á s e korszakában a magyarság közvetlen f e l a d a t á t az európai kultúraépítés munk á j á b a n ? Teleki, a tudós, a bios theorétikos embere, megtagadta ennek az életeszménynek elsőségét s a gyakorlati
200
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
észnek, az erkölcsnek primátusa, a bios praktikos életideál mellett dönt. Tudományos a l a p h a j l a n d ó s á g a , a szin> tétikus törekvés, amelynek szaktudománya, a földrajz, jellegzetes képviselője, tör elő m o s t is lelkéből; a magyar tudományos k u l t ú r a fejlesztésének irányát meglepetésünkre n e m a részletvizsgálatokban, h a n e m a gondolatok szintézisében jelöli meg, mintha a szintézist nem kellene megelőznie az analízis beható a p r ó m u n k á j á n a k . „ J á r u l j u n k hozzá mi is a jelenünkkel induló jövőben az európai emberiség formálásához, kevésbbé egyes tudományágak és munkakörök részletmunkájával, mint a művelődés összes ágainak egy gondolatban való összefogásával, az ismeret mesteremberei h e l y e t t magasabb erkölcsi felfogás a l a p j á n álló elite nevelésével, a jelennek versengő, egymást legyűrő mindennapisága helyett évszázadok f e l a d a t a i r a hívatott, örök értékek megbecsülésére ébredő társadalom formálásával." ( M á t y á s király Emlékkönyv. 1940. 12. 1.). Teleki, a „ f ö l d r a j z i gondolat" tudomány-teorétikusa s kiváló összefoglalója ebben a tudománypolitikai testament u m á b a n is nem a szaktudós, h a n e m a filozófus lelkét tükrözi: az egységben, az egészben látást, a totális felfogást. Ez azonban csak akkor lehet nyilván kiegyensúlyozott és tudományos érvényességű, ha alapos részletmunkára támaszkodik. Teleki szellemi s t r u k t ú r á j á b a n a szintétikus, filozofáló, az elvi egységen töprengő h a j l a m elhalványít o t t a a szakbúvárnak a konkrétumokhoz való ragaszkodását. Teleki fiatalkori tudományelméletéből élte alkonyán egyoldalú idealista tudománypolitika s a r j a d t . Ez közelh o z n a ahhoz a veszedelemhez, amely a tudományban a filozofáló dilettantizmusba, az idées générales terméketlen, de fölényeskedő műkedvelésébe, a tudományos jelszavak t a r t a l m a t l a n u r a l m á b a süllyeszt.
A nemzet — kebelében A k a d é m i á n k is — siratva gyás z o l j a kiváló fiát. Munkás élete, önzetlen és önfeláldozó jelleme, színekben gazdagon kimunkált személyisége, nemzetközileg e l i s m e r t tudományossága a m a g y a r nemzedékek előtt mindig p é l d a k é n t ragyog. D'Alembert e z t írja a hírnév templomáról: „Ebben a templomban csupa halott
201 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
lakik, aki életében nem jutott be, és egynéhány élő, akit, m a j d ha meghal, mind kiszórnak onnan." Teleki P á l a m a g y a r nemzet nagyjainak P a n t h e o n j á b a n mindig díszes helyen fog pihenni s szelleme a nemzet lelkében elevenen fog élni, mert Értünk hevült, miattunk megszakadt szív, Te, az enyészet ágyán porladó! Késő, de tartozott szent hódolat hív: Egy nemzeté, ím, e hálás adó. (Arany J.: Széchenyi
emlékezete)
Marek József osztályelnök megemlékezése gróf Teleki Pál ig. és t. tagról. -— Elmondotta a III. osztály 1941. április 21-én tartott ülésén. —
Tekinetes Akadémia! Mélységes f á j d a l o m m a l és meghatottsággal emlékezem meg arról a megdöbbentően szomorú eseményről, hogy tragikus hirtelenséggel elvesztettük gróf Teleki Pált, A k a d é m i á n k n a k osztályunk kebelében tiszteleti, továbbá igazgató-tanácsi tagját, m. kir. miniszterelnököt, hazánknak épen a mai válságos időkben egyik legkiválóbb politikusát, legtisztább és legtöretlenebb lelkű, önfeláfdozó fiát, a világhírű tudóst. A legelső magyar emberrel az élén, a nemzet, melyet olyan forrón és rajongással szeretett, méltó kegyelettel és hálateljes, de egyben megtört szívvel adózott nagy h a l o t t j a emlékének és áldozatkészségének. A k a d é m i á n k és osztályunk kebelében még külön is gyászoljuk a világszerte elismert, nagyérdemű tudóst, a f ö l d r a j z tudományának nemcsak kimagasló művelőjét és t a n á r á t , hanem annak sok tekintetben új ösvényekre vezetőjét. Gróf Teleki P á l széleskörű és alapos t u d o m á nyos ismeretei a végeredményben h a z á n k n a k is felbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi hasznot hoztak. Ezzel, valamint közleményei és külföldi előadásai révén hazánk határain túl messze kivívott tudományos tekintélyével, országunk n é p r a j z i térképének lenyűgöző adataival p é l d á t szolgáltatott m i n d n y á j u n k n a k , hogy a d o t t esetben m e n y nyire szolgálhatja hazánk erkölcsi és anyagi javát a haza bármely fia, a magyar tudományosság minden egyes művel ő j e és mint a magyar tudományosság legfelsőbb fóruma,
202
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
A k a d é m i á n k is, mindegyikük a maga s a j á t o s munkálkodásával. Nagy nemzeti és tudós halottunk iránt érzett mélységes, bensőséges kegyeletünket mindig megőrizzük és a jegyzőkönyvben is megörökítjük. Vitális István 1. tag gyászbeszéde Finkey József r. tag ravatalánál, 1941. április 9-én, A M a g y a r Tudományos Akadémia nevében búcsúzom Finkey Józseftől, a M a g y a r Tudományos Akadémia rendes tagjától, az érc- és szénelőkészítéstan tudós művelőjétől. A búcsúzás részemre annyival fájdalmasabb, mivel Finkey J ó z s e f b e n egyik legtehetségesebb tanítványomat, kedves t a n á r t á r s a m a t és bizalmas b a r á t o m a t is gyászolom. Törekvésünk — mint t a n á r o k n a k — a bányamérnöki kiképzés legfelsőbb fokra fejlesztésében párhuzamosan hal a d t ; a m u n k a k ö r ü n k — mint kutatóké — sokszor érintkezett annyiban, hogy amíg én, mint bányageológus évtizedeken át a hasznosíthatóknak látszó ásványkincseket kerestem kint a természetben, Finkey József t a n á r t á r s a m modernül felszerelt laboratóriumában f á r a d h a t a t l a n u l végzett kísérleti sorozatokkal a z o k a t a fizikai és kémiai jelenségeket állapította meg, amelyek a l a p j á n a b á n y a fejtményekből a hasznosítható ásványrészek az értéktelen m e d d ő részektől gazdaságosan különíthetők el. M u n k a k ö r ü n k Trianon u t á n Recsken érintkezett először. Amikor ugyanis 1920-ban azt javasoltam, hogy ott érdemes az a r a n y - , az ezüst- és a rézérc-termelést felújítani, Finkey József állapította meg laboratóriumi kísérleteivel, hogy Recsken az úsztató, a flotációs e l j á r á s s a l lehet az a r a n y t a r t a l m ú piritet, a rézérceket a meddőrészektől a leggazdaságosabban elválasztani. Recsken a F i n k e y József tervei a l a p j á n b e r e n d e z e t t flotációs művel meglepően jó e r e d m é n y t értek el. Amíg ugyanis Trianon előtt 1913-ban csak 4.3 kg. a r a n y a t termeltek, az úsztató eljárással az évi aranytermelés 150—180 kg-ra emelkedett! Ettől az időtől kezdve Finkey József a flotációs, s általában a n e d v e s eljárás elméleti és gyakorlati részében egyre jobban elmélyedt. A z úsztató e l j á r á s r ó l az első értekezést 1922-ben közölte és m á r két é v ' m ú l v a : 1924-ben
203 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
m e g j e l e n t Berlinben a nedves ércelőkészítés alapelveiről közreadott fő m u n k á j a : „Die wissenschaftlichen Grundlagen der nassen E r z a u f b e r e i t u n g " címen, amelyet 1930-ban angol és 1932-ben orosz nyelvre lefordítva is kiadtak. E z t a nemzetközi viszonylatban is értékesnek elismert szakmunkát koszorúzta meg a M a g y a r Tudományos Akadémia is azzal, hogy szerzőjét, az érc- és szénelőkészítés világszerte ismert szaktekintélyét és tudós művelőjét 1934-ben levelező és 1940-ben r e n d e s tagjai sorába választotta. Ez a n a g y kitüntetés Finkey J ó z s e f r e buzdítólag hatott. M á r mint akadémiai 1. tag bocsátotta közre 1937-ben „ A flotációs ásványelőkészítő e l j á r á s " című könyvét s ezen kívül „Üjabb kísérleti a d a t o k a hazai szenek brikettezésének kérdéséhez", „Előkészítési kísérletek úrkúti mangánércekkel", ,,Az adszorptiós maximum", „A pneumatikus szénelőkészítés mechanikai alapegyenletei", ,,A recski k é k p a l a flotálása", „Flotációs kísérletek a gyöngyösoroszi komplex-ércekkel", „Mágneses szeparációs kísérletek a bagamér-nagylétai gyepvasércekkel" címeken évről-évre hallottuk a M. Tud. A k a d é m i a III. osztályának előadói asztalánál a hazai érc- és szénelőkészítés terén végzett kísérleteiből leszűrt, é r t é k e s megállapításait. A z utolsó két előadását 1940. március hó 11-én ugyana k k o r tartotta, a m i k o r én a báró Eötvös-féle torziós ingának a szénkutatásban való alkalmazhatóságát m u t a t t a m ki. Nem sejtettem akkor, hogy a bagamér-nagylétai gyepvasérc lesz munkaköreinknek utolsó érintkezése; de hiszen hogyan is gondolhatta az öreg t a n á r , hogy tanítványa férfikora delelőjén: 52. életévében kénytelen letenni a bányász éket és kalapácsot! A z t a nagy hézagot, amely Péch Antalnak, a legnagyobb magyar bányásznak, 1869-ben megjelent első magyar ércelőkészítéstana óta keletkezett, F i n k e y József töltötte ki f á r a d h a t a t l a n kísérletező munkássággal. Két emberöltő érc- és szénelőkészítéstani fejlődésének a hiányait Finkey József úgyszólván egymaga pótolta, alig két évtized alatt. A legszívósabb h ú r is elpattan, ha túlfeszítik. A szív nemes húrjai még érzékenyebbek. Amikor betegágyánál meglátogattam, még csillogó szemmel beszélt a visszatért Kelet-Magyarországon megtett ú t j á r ó l , a nagybányavidéki ú j flotációs berendezésekről és még élt benne a remény, hogy a testében fellépett „külön-
204
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
leges nedvkeringés beteg szervezetét r e g e n e r á l j a " és így ő is elősegítheti ú j b ó l a visszatért területeken az ásványkincsek értékesítését! Végtelenül f á j d a l m a s , hogy nemes szíve megszűnt dobogni, hogy élete lángja túl k o r á n aludt ki. Á m d e a tud o m á n y f á k l y á j a tovább lobog, megnagyobbodva azzal a fénnyel és világossággal, amely Finkey József érc- és szénelőkészítési laboratóriumában gyulladt ki és amely az ő alapvető tudományos munkáin keresztül hasznosítható ásványkincsekkel f o g j a gyarapítani a jövőben is hazánkat, sőt az egész földkerekség olyan részeit, ahol németül, angolul, oroszul értenek! Finkey József, kedves tanítványom, bizalmas jó barátom, szeretett t a n á r - és akadémiai társam Isten veled!
A M. Tud. Akadémia
újabb
kiadványai
205
XII.
A M. Tud. Akadémia újabb kiadványai. (Az előző jegyzéket lásd Akad. Értesítő L. köt. 424—426. 1.)
Akadémiai
Értesítő. Szerkeszti Voinovich Géza. LI. köt. 1940. máj.—dec. 323—432 1. 2.— P.
Magyar Tudományos Akadémiai Almanach Angyal
471.
fűz.
1940-re. 1940. 313 1. 4.— P.
Dávid: Gróf Andrássy Gyula (1823—1890). (Ért. a tört. tud. kör. XXV. köt. 11 f.) 1941. 79 1. 1.50 P.
A M. Tud. Akadémia ő a / t ó n - k u t a t á s a i n a k tudományos eredményei. Szerkesztik gr. Teleki Pál és Csiki Ernő. I. köt. 2. fűz. 1940. VIII. 177—336. 1. 5,— P. Csiki
Ernő
Eckhart
állattani kutatásai Albániában. (A M. Tud. Akadémia Balkán-kutatásainak tudományos eredményei I. köt. 2. füz. Csiki Ernő állattani kutatásai Albániában. 1940. VIII. 177—336 1.' 5,— P.
Ferenc:
A szentkorona-eszme története. 1941. 356 1. 5.— P.
Br. Eötvös
József: Naplójegyzetek — Gondolatok (1864—1868). Közzéteszi Lukinich Imre. 1941. XXIII. 335 1. 6.50 P.
Értekezések
a történeti tudományok köréből XXV. k. 11 f.: Angyal Dávid, Gróf Andrássy Gyula (1823—1890). 1941. 79 1. 1.50 P.
Értekezések
a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. V. köt. 6. sz.: Schütz Antal: Logikák és logika. 1941. 91 1. 2.— P.
Filarszky
György
Huszti
Nándor: A charafélék (Characeae L. Cl. Richard) monográfiájának kísérlete.) (Mat. és Term. tud. közlemények XXXIX. köt. 1. sz.) 1941. 170 1. 4,— P. » Lajos: A magyar regény előzményei. 1941. 540. 1. fűzve 6.— P, kötve 8.— P, vállalati tagoknak fűzve 3. P, kötve 4 — P. Dénes: Olasz-magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban. (A Római Magyar Történeti Intézet kiadványa) 1941. 128 1. 3.— P.
206
A M. Tud. akadémia
újabb
kiadványai
Irodalomtörténeti Közlemények. Szerkeszti K é k y Lajos. 51. évfolyam. (1941.) 1. füzet 1—112 1. 3.— P. Közgazdasági
Szemle. Szerkeszti Heller F a r k a s . LXV. évf. (1941.) 84. köt. 1—2. sz. 8, 144 1. 3.— P. 3. sz. 145—288 1. 3.— P. 4—5. sz. 8, 289—424 1. 3,— P.
Magyarosan.
Nyelvművelő folyóirat. Szinnyei Ferenc közreműködésével szerkeszti P u t n o k y Imre. X. évf. (1941.) 1. füz. 1— 32 1. —.30 f. 2. füz. 33—64 1. —.30 f.
Matematikai
és Természettudományi Értesítő. Béla. LIX. köt. III. (utolsó) rész. XII. tábla 8.— P.
Matematikai
és Természettudományi Közlemények XXXIX. köt. 1. sz.: Filarszky Nándor: A charafélék (Characeae L.CI. Richard) monográfiájának kísérlete. 1941. 170 1. 4.— P.
Schütz
Szerkeszti Mauritz 749—1108 1, 1 - Х ,
Antal: Logikák és logika. (Ért. a fii. és társ. tud. kör. V. köt. 6. sz.) 1941. 91 1. 2,— P.
Szinnyei
Ferenc: Novella és regényirodalmunk a Bach-korszakban. II. köt. 1941. 748 1. fűzve 8.— P , kötve 9,— P, vállalati tagoknak fűzve 4.— P, kötve 4.50 P.
Teleszky
János:
Közgazdaságtan. 1941. XXVIII. 740 1. kötve 10,— P.
Inhalt
207
INHALT. I. Innere Mitglieder der Akademie II. 101. Generalversammlung der Akademie Protokolle der Sitzungen Feierliche Gesamtsitzung: a ) Eröffnungsrede des Präsidenten Sr. К. H. Erzh. Josef: Siebenbürgens Vergangenheit b) Bericht des Generalsekretärs Géza Voinovich . . . . c) Dir. und E. M. Ladislaus Ravasz: Siebenbürgens Geist d) О. M. Valentin Kolosváry: Der Geist des Rechtslebens in Beziehung auf Siebenbürgen III. Berichte über die Preisausschreibungen: a ) über den Groß-Preis und den Marczibányi-Preis . . b) über den Preis aus der Stiftung Gabriel Kazinczy und Gemahlin c) über den Sámuel—Kölber-Preis d) über den Philipp Weiss-Preis e) über den Alfred Wellisch-Preis f ) über den Flóra Kőrössy-Preis g) über den Franz Chorin-Preis h) über den Albert Berzeviczy-Preis i) über den Emanuel Kónyi-Preis j) über den Nikolaus Horthy-Preis der Budapester Handelskammer k) über den Johann Serbán-Preis IJ über die Zuerkennung des Graf Stefan Széchenyi Preises der Pester Ungarischen Commerzialbank m) über den geschichtswissenschaftlichen Preis der Haupt- und Residenzstadt Budapest n) über den Sigmund Kornfeld-Preis o) über den Nikolaus Horthy Preis des Leopoldstädter Casino's
5
13 27 33 33 34 44 45 46 51 54 60 70 75 79 84 88 90 95 98
IV. Preissätze der Akademie für das Jahr 1941 V. Statuten des Körösi-Csoma Stipendiums VI. Kassenbericht
1
der Akademie vom Jahre 1940
VII. Kostenvorschlag der Akademie für die zweite Jahreshelfte 1941 VIII. Ausweis über die beiden Graf Vigyázó-Vermögen vom 31. Dezember 1940. . . IX. Bericht über den Stand der Bibliothek
101 107 109 117 125 136
208
Inhalt
X. Begrüssungsreden: a ) Begrüssungsworte des Präsidenten Sr. К. H. Erzh. Josef bei der Übergabe der Berzeviczy-, Wlassics- und Wodianer-Preise (für Volksschullehrer) . . . . b) Begrüssungsworte des Klassenpräsidenten Johann Me' lieh gelegentlich der Antrittsvorträge des о. M. Josef Huszti und der k. Mitglieder Béla J . Nagy, Michael Babits, Géza Bárczi c) Begrüssungsworte des Klassenpräsidenten Julius K o r nis gelegentlich der Antrittsvorträge des о. M. Zoltán Tóth und des к. M. A n d r e a s Nizsalovszky d) Begrüssungsworte des Klassenpräsidenten Josef M a r e k gelegentlich der Antrittsvorträge der k. Mitglieder Josef Baló, Zoltán Schröter und Andreas Gombocz XI. Nekrologe; a ) Nachruf des Generalsekretärs Géza Voinovich an die verstorbenen Mitglieder der Akademie . . bj T r a u e r r e d e des к. M. Julius Mitrovics an der B a h r e des к. M. Valentin Csűry -, c) Trauerrede des о. M. Julius Gróh an der Bahre des к. M. Stefan Bugarszky d) Trauerrede des о. M. Franz Orsós an der B a h r e des о. M. Tibor Verebély ej Trauerrede des к. M. Gabriel V l a d á r an der B a h r e des к. M. Ludwig Staud fJ Trauerrede des к. M. Ludwig Illyefalvi an der B a h r e des о. M. Gustav Thirring g) Gedächtnisrede des Präsidenten Sr. К. H. Erzh. Josef und der Klassenpräsidenten Julius Kornis und Josef Marek über E. M. Graf Paul Teleki . . . h) T r a u e r r e d e des к. M, Stefan Vitális an der B a h r e des о. M. Josef Finkey XII. Neuere Veröffentlichungen der A k a d e m i e XIII. Inhaltsverzeichnis in deutscher, scher Sprache
französischer und
153
154
165
170
176 178 180 182 183 186
188 202 205
engli207—212
Sommaire
209
SOMMAIRE. I. Membres internes de l'Académie II. 101-ème assemblée générale de l ' A c a d é m i e Procès verbaux des séances Séance solennelle: a) Discours d'ouverture du président S. A. R. l'Archiduc Joseph: Le passé de la Transylvanie bj R a p p o r t du secrétaire général G é z a Voinovich . . . c j Ladislas Ravasz m. hon.: L'esprit de la Transylvanie d) Valentin Kolosváry m. о.: L'esprit de la vie juridique concernant la Transylvanie III. R a p p o r t s sur les p r i x à décerner: a) le Grand-Prix et le prix Marczibányi bj le prix fondé p a r Gabriel Kazinczy et son épouse . . e) le prix Sámuel—Kölber d) le prix Philippe Weiss e) le prix Alfred Wellisch f ) le prix Flore Kőrössy g) le prix François Chorin h) le prix Albert Berzeviczy i) le prix Emmanuel Kónyi j) le prix Nicolas Horthy fondé p a r la Chambre de Commerce de Budapest k) le prix Jean Serbán I) le prix comte Etienne Széchenyi f o n d é par la B a n q u e Commerciale Hongroise de Pest m) le prix de la capitale Budapest pour sciences historiques n) le prix Sigismond Kornfeld о) le prix Nicolas Horthy offert p a r le „Lipótvárosi Casino" IV. Nouveaux prix de l'Académie V. Règlement VI, R a p p o r t
de la bourse Körösi-Csoma
sur l'exercice
1940 de l ' A c a d é m i e
1 5
13 27 33 33 34 44 45 46 51 54 60 70 75 79 84 88 90 95 98 101 107 109
VII. Budget de l'Académie pour la seconde moitié de l'exercice
1941
VIII. Compte-rendu des deux fonds Vigyázó du 31 décembre 1940 IX. R a p p o r t sur l'état de la bibliothèque X. Discours de félicitation: a) discours du président S. A. R. l'Archiduc Joseph à l'occasion de la distribution des prix Berzeviczy, Wlassics et Wodianer (pour instituteurs primaires)
117 127 136
153
210
Sommaire b) allocutions casion m. o. Bárczi c) allocutions casion m. о. d) allocutions casion Zoltán
de Jean Melich prés, de s e c t i o n à l'ocdes discours de réception de J o s e p h Huszti et de Béla J . Nagy, Michel Babits, Géza membres corr de Jules Kornis prés de s e c t i o n à l'ocdes discours de réception de Zoltán Tóth et d'André Nizsalovszky m. с de Joseph M a r e k prés, de section à l'ocdes discours de réception de J o s e p h Baló, Schréter et d ' A n d r é Gombocz m e m b r e s corr.
XI. Nécrologie: a) Commémorations des membres défunts p a r Géza Voinovich secrétaire général de l'Académie . . . . b) Discours de Jules Mitrovics m. c. aux funérailles de Valentin Csűry m. с c) Discours de Jules Gróh de l'Académie a u x funérailles d'Etienne Bugarszky m. с d) Discours de François Orsós de l'Académie aux funérailles de Tibor Verebély de l'Académie . . . . e) Discours de Gabriel V l a d á r m. c. aux funérailles de Louis Staud m. с f ) Discours de Louis Illyefalvi m. c. aux funérailles de G u s t a v e Thirring de l'Académie g) Commémoration de feu comte Paul Teleki m. hon. par le président S. A. R. l'Archiduc J o s e p h et par Jules Kornis et Joseph Marek présidents de section h) Discours d'Etienne Vitális m. c. aux funérailles de J o s e p h Finkey de l ' A c a d é m i e XII. Publications
récentes
de l'Académie
XIII. Sommaire en allemand, f r a n ç a i s et anglais
154
165
170
176 17S 180 182 183 186
188 202 205
207—212
Table
of
T A B L E OF
contents
211
CONTENTS.
I. Members of the Hungarian Academy of Sciences
. . .
II. 101st solemn meeting of the Academy Protocols of the meetings ' Solemn plenary meeting: a) Opening speech of H. R. H. the President A r c h d u k e Joseph: The past of Transylvania b) Report of General Secretary Géza Voinovich . . . c) Ladislas Ravasz hon. т . : The spirit of Transylvania d) Valentine Kolosváry ord. т . : The spirit of legal life with regard to Transylvania III. Reports of the awarding of prizes: a) on the Great Prize and the Marczibányi Additional Prize b) on the Gabriel Kazinczy Prize c) on the Sámuel—Köiber Prize d) on the Philip Weiss Prize e) on the Alfred Wellisch Prize f ) on the Flora Körössy Prize g) on the Francis Chorin Prize h) on the Albert Berzeviczy Prize i) on the Emmanuel Kónyi Prize j) on the Nicholas Horthy Prize founded by the Budapest Chamber of Commerce and Industry . . . . kJ on the John Serbán Prize I) on the Count Stephen Széchenyi Prize founded by the Hungarian Commercial Bank of Pest . . . . m) on the historical Prize of the Municipality of Budapest n) on the Sigismund Kornfeld Prize о) on the Nicholas Horthy Prize offered by the "Lipótvárosi Casino" IV. New awards of the Academy for the year 1941 V. Regulation of the Kőrösi-Csoma
report of the two
December 31th
Count
1940
Vigyázó estates
.
34 44 45 46 51 54 60 70 75 79 84 88 90 95 98
117
on
"
Archduke
33
109
125
IX. Report of the state of the library X. Addresses of welcome: a) by H. R. H. the President
13 27 33
107
VII. Budget estimate of the Academy for the months July to December 1941 VIII. Financial
5
101
scholarship
VI. Financial report of the Academy of the year 1940.
1
136 Joseph at the
212
Table
of contents 212
delivery of the Berzeviczy-, Wlassics and Wodianer Prizes (for teachers of primary schools) . . . . b) by J o h n Melich President of Section to Joseph Huszti ord. m. and to Béla J. Nagy, Michael Babits, Géza Bárczi corr. members on the occasion of their inaugural speeches c) by Julius Kornis President of Section to Zoltán Tóth ord. m. and to A n d r e w Nizsalovszky corr. m. on the occasion of their inaugural speeches . . . . d) by J o s e p h Marek Piesident of Section to Joseph Baló, Zoltán Schréter and A n d r e w Gombocz corr. members on the occasion of their inaugural speeches XI. Necrologies: a) General Secretary Géza 'Voinovich's commemorative s p e e c h on the d e c e a s e d members b) Funeral speech of J u l i u s Mitrovics corr. m. at the bier of Valentine Csűry corr. m c) Funeral speech of J u l i u s Gróh ord. m. at the bier of Stephen Bugarszky corr. m d j Funeral speech of F r a n c i s Orsós ord. m. at the bier of Tibor Verebély ord. m ej Funeral speech of Gabriel Vladár corr. m. at the bier of Lewis Staud corr. m f ) Funeral speech of Lewis Illyefalvi corr. m. at the bier of Gustavus Thirring ord. m g) Commemorative speeches on the late Count Paul Teleki hon. m. by H. R. H. the President Archduke J o s e p h , by Julius Kornis and by Joseph Marek Presidents of Section h) F u n e r a l , speech of Stephen Vitális corr. m: at the bier of Joseph F i n k e y ord. m XII. Recent publications of the Academy XIII. Table of contents in German, French and English
152
154
165
170
176 178 180 1S2 183 186
188 202 205
207—212
K i a d á s é r t felel : K i b é d i V a r g a S á n d o r 17899 S á r k á n y N y o m d a R . - T . B u d a p e s t , VI., Horn E d e - u t c a 9. T e l . : 1—221—90. Igazgatók: W e s s e l y A n t a l és W e s s e l y J ó z s e f .
AKADÉMIAI
ÉRTESÍTŐ
Szerkeszti: VOINOVICH GÉZA
LI. K Ö T E T
1941
MÁJUS—DECEMBER
I.
József kír. herceg, íg. és t. t., elnök megnyitó beszéde az 1941. október 6-í összes ülésen. Október hatodika az a r a d i vértanúk napja. B á r m i l y gyászos
emlékű,
mégis
az
ő megdicsőülésük
magasztos
n a p j a ez! M á r a rómaiak a z t vallották: dulce et decorum est p r o patria mori.
Ök egy szent eszméért,
a magyar
eszméért hurcoltattak a bitófához és e n n e k lettek vértanúi. A v é r t a n ú s á g mindig a legmagasabb fogalmak soroltatott és a n n a k nevét,
közé
aki azt egy szent eszméért
elszenvedte, h a l h a t a t l a n n á tette.
így a tizenhárom
vértanú neve és emléke mint szent k é p
ragyog
aradi minden
m a g y a r szívében. Velük a nemzeti lelkesedés mécsese n e m a l u d t ki! Ellenkezőleg! Üj, tündöklő f é n y ű fáklyát g y ú j tott meg kialvó nemes életük utolsó szikrája, fáklyát, m e l y sohasem fog kialudni: a független, öncélú magyar lét örök f á k l y á j á t , m e l y é r t élni szent kötelesség és érte meghalni dicsőség. G o n d o l j u n k ma áhítattal rájuk, kiknek neve és e m léke áldott legyen.
Akadémiai Értesítő.
14
214
A
Legnagyobb
Magyar
II.
A Legnagyobb Magyar, Balogh J e n ő ig. és t. tag, másodelnök megnyitó beszéde a M. Tud. Akadémia 1941. szeptember 22-én tartott ünnepi ülésén.
A nemzetek sorsát a Gondviselés intézi. Ebben a hitben a m a g y a r n a p j a i n k b a n áhítatos hálaadással gondol vissza a r r a , hogy a Mindenható súlyos veszedelmek idején az utolsó másfél s z á z a d alatt is h á n y szor m e n t e t t e meg n e m z e t ü n k e t és mily sokban m u n k á l t szegény h a z á n k n a k jobb jövendőjén. Az emlékezésnek e b b e n a h ó n a p j á b a n ekként i s m e r j ü k fel újból gróf Széchenyi Istvánnak történelmi küldetését. Széchenyi önmaga tesz vallomást arról, miért és miképpen v á l l a l t a ezt a küldetést. „Mióta élek, — írta — (Kelet Népe 24—26. lap) kim o n d h a t a t l a n vágy létezik lelkemben; Magyarország kifejtése, a m a g y a r nemzet feldicsőítése él minden csepp véremben . . . És így lőn, hogy többnapi belső küzdések u t á n . '. . bizonyos ó r á b a n megesküszöm m a g a m n a k , tehetségemben semmit, tiszta szándékomban, férfiúi szilárdságomban a n n á l többet bízván, hogy m i u t á n világosan m u t a t k o z n á n a k lelkem előtt nemcsak a feltámadásnak, de nemzetünk egykori nagy kifejthetöségének legbizonyosabb jelei, . . . m i n d e n t el fognék követni, habár m a g a m m a r a d o k is, habár vesznem kell is, amit e kettős célnak elérésére cselekedni lelkem sugall. És a k k o r lépek, 17 évi k a t o n á s k o d á s után h á t r a maradó életemet a h a z á n a k szentelvén, a nyilvános élet tövis m e z e j é r e . . . azon komoly elhatározottsággal, hogy én fognám, — ha senki m á s — nemzetünk egykori f é n y é nek megvetni a l a p j á t vagy legalább ezen célnak szentelni véglihegésemig földi p á l y á m a t . A nemzeti testben e g y parány, alacsony helyen álló kapitány nem csekélyebbet tűztem ki magamnak, jól lehet senki se tekinte mélyebben e szándékolt kivitelnek a lehetetlenséggel határos tömkelegébe, mint én. Semmit sem tettem rögtönzésként vagy pillanatnyi felhevülés következésében, de minden léptem, minden tettem — h a b á r lelkesedésem néha az egekbe ragadott — egy előre kiszámlált messzeható tervnek szüleménye. Vé-
A
Legnagyobb
Magyar
215
rem meggondolatlanul és kitűzött elveimmel ellenkezőleg soha el nem ragadott, s pedig m e r t nem szenvedelembül léptem a nyilvános élet mezejére, de kötelességérzés utáni elszán tságbul." Aki ezket a m e g r á z ó sorokat olvassa, valóban vallásos megdöbbenéssel érzi á t : maga a Mindenható k ü l d t e azt a Legnagyobbat és ő a lelki küzdelmeknek abban az órájában vállalta is történelmi küldetését. Mikor Széchenyi 1825-ben lelke mélyén önnön-magának e l m o n d t a ezt a néma esküt, nemcsak az ő életében, hanem egész M a g y a r o r s z á g történetében is új korszak kezdődött. Az, a m e l y r ő l a Széchenyi-óda költője minden iíjú előtt joggal é n e k e l t e : Ez a k o r : „ S z é c h e n y i kora". A hívő m a g y a r ember a Gondviselés m u n k á j á t látja abban, hogy Széchenyi hosszabb katonáskodás u t á n és több t a n u l m á n y ú t j á n a k befejeztével, lassanként, fokozatosan, de akkor aztán h a t á r o z o t t a n ráeszmél küldetésének t u d a t á r a és a l a p o s a n felkészül hivatásának betöltésére. Ismételt t a n u l m á n y ú t j a i közben egyetemes műveltségre tesz szert. De külföldi utazásai a l a t t is folytonosan „hazáján csügg tekintete" és s z a k a d a t l a n u l tűnődik azon, hogy a külföld előbbre haladott viszonyaiból mit és mennyit lehet Magyarország felemelésére felhasználni. Egyidejűleg b e h a t ó elméleti tanulmányokkal is éveken át buzgón készül n a g y feladatának lelkiismeretes elvégzésére. Olaszországi t a n u l m á n y ú t j a közben (1815. j a n u á r 11én) Nápolyban felkereste Gell Vilmos angol régiségtudóst és e n n e k a sokoldalú tanultsága m á r akkor, több mint tíz évvel A k a d é m i á n k megalapítása előtt, annyira h a t o t t reá, hogy a jövőben életét egyedül a „tudás szenvedélyének" k í v á n j a szentelni. ( „ N u n will ich mich bloss d e r Wissensleidenschaft ergeben." Naplója, I. 80—81. 1.) Míg fiatalkorában az akkor e l t e r j e d t romantikus szépirodalmat mohón olvasta, a későbbi években m á r főleg a hazai és külföldi tudósok könyveit tnulmányozza. Kezdetben még tűnődik a felett, hogy melyik tudomány behatóbb tanulmányozásához kezdjen. De m á r 1820. decemberben egyik vidéki katonai szolgálata közben feljegyzi: buzgón neki fog annak, hogy alaposan megismerje Magyarország történetét és a magyar jogot. (Naplója [N], II. 92. 1.) 1823 tavaszán (N. II. 653. 1.) a z t írja, hogy a z ország 14,
216
A
Legnagyobb
Magyar
jogának és közígazgaiásának tanulmányozása egyike a legnemesebb ismereteknek, amivel a férfiú fogíalkozhatik. N é h á n y hónap m ú l v a már szorgalmasan olvassa Kelemen í m r e pesti p r o f e s s z o r n a k latin nyelven írt jogtudományi műveit. Ezenfelül behatóan foglalkozik külföldi alkotmányok és jogrendszerek tanulmányozásával is, sőt 1824-ben nagyobb részletet lefordít De Lolme-nak az angol alkotmányról írt és e l ő b b olvasott munkájából. 1825. őszén tudásvágyát m á r így rögzíti meg n a p l ó j á b a n : „A t u d o m á n y t végtelenül szomjúhozom!" Félév múlva megválik a katonaságtól és első sorban törvénytudományt, a l k o t m á n y j o g o t és közgazdasági tudományokat kíván tanulmányozni. Időközben beáll az a bámulatos lelki átalakulás is, amelynek tüzetes vizsgálata k i t ű n ő lélekbúvár kutatásának méltó tárgya lenne és amely mindazok élete közt, akik a m a g y a r s á g é r t dolgoztak és elvéreztek, a legmeglepőbb s a jövőjéért k ü z d ő ifjúság s z á m á r a is a legtöbb tanulságot n y ú j t j a . Amikor Napoleon seregei betörtek Magyarországba, Széchenyi 18 éves korában h a d b a vonult és mint fiatal lovastíszt először a lipcsei csatáig, m a j d Napoleonnak Elba szigetéről visszatérése u t á n később is vitézül verekedett. Amikor hazatért, a bécsi kongresszus idején a legkedvezőtlenebb környezetbe k e r ü l t . A világvárosban összegyűlt és hónapokon át folytonosan mulatozó, sőt dőzsölő nemzetközi t á r s a s á g romboló hatással volt Széchenyire is, aki a kongresszuson résztvett igen magasrangú egyéniségeknél sem t a l á l t e m e l k e d e t t e b b gondolkodást. Lelkében benne rejtőztek azonban azok a tulajdonságok, amelyek h a t á s a alatt n é h á n y hónapon belül kiragadta magát ebből a környezetből és hogy fiatalkori tévelygéseivel szakítson, külföldi t a n u l m á n y ú t r a ment. Nem lehet véletlen, — hiszen Széchenyi életében a n n y i a gondviselésszerű — hogy X. Károly francia király k o r o n á z t a t á s á r a történt kiküldetése után megkezdett délfranciaországi t a n u l m á n y ú t j a a l a t t Montpellierben egyik könyvkereskedő kirakatában, a kitett könyveket nézegetve, megpillantja R e n o u a r d francia ügyvédnek a z t a munkáját, a m e l y F r a n k l i n Benjamin ö n é l e t r a j z á n a k kivonatos átdolgozása volt. (Naplója II. 716,, 719—721.; 1825. aug.) Nyomban megszerzi és mohón tanulmányozza a kötetet, amely rendkívüli hatással volt rá.
217 A
Legnagyobb
Magyar
Az 1814. óta vezetett Naplóiban p a p í r r a vetett f e l j e g y zések m u t a t j á k , hogy Széchenyi m á r katonatiszt k o r á b a n is lelki életet él, keresi életének végső okát, emberi rendeltetésének célját és rendkívül szigorú a saját cselekedeteinek megítélésében. M é g egy-egy hírtelen felindulása miatt is sokáig gyötrődik, nagyobb hibái m i a t t pedig kínzó önvádakkal mardossa m a g á t . A francia kötet megszerzésétől fogva fokozottan törekszik a r r a , hogy tévelygéseiből fölemelkedjék; hosszú időn át valóságos „ e r é n y táblázatot" vezet hibáiról és életm ó d j á r ó l ; n a p r ó l - n a p r a bírálatot gyakorol önnönmaga felett és mindig tovább h a l a d a tökéletesedés útján, a m e l y r e később honfitársait is rávezetni ó h a j t j a . Széchenyi önmaga hangsúlyozza, hogy beletekintett az előtte álló óriási feladatok egész nagy sorozatának a „lehetetlenséggel határos" tömkelegébe. Ennek e l l e n é r e is vállalta a küldetést. „ H a más nem, — így h a t á r o z o t t — akkor én." Széchenyi mikor így döntött, e g y ú t t a l nyilván felismerte: hivatása lesz, hogy az a k k o r nagyon sok tekintetben e l m a r a d t magyar f a j t felemelje és m a g y a r k o r t á r s a i n a k belső lelki életét á t a l a k í t s a . Á l t a l á b a n azt k í v á n t a : legyen a magyarban, a nemességben is, de a széles néprétegekben is, több igazi nemzeti érzés és több nemzeti közértelmesség; több tudás. Legyenek honfitársai műveltebbek, szorgalmasabbak, szerényebbek, kevésbbé elhízottak, kevesebb előítélettel sújtottak, dolgozzanak még többet, legyenek rátermettebbek a folytonos h a l a d á s r a és nagy nemzeti hivatásuk betöltésére. A nemzeti közértelmességnek, a m a g y a r f a j b a n rejlő nagy és kiváló tulajdonságoknak kifejlesztése ú t j á n fog m a j d beállani „nemzeti ú j j á s z ü l e t é s ü n k " és h a z á n k n a k „gyógyító virágzásra juttatása", hisz' ,,a magyar f a j erőtől pezsgő, fiatal nép, a m e l y csodálatos magasságra emelheti magát: minden lehet, h a közértelmességét és nemzeti érzését tökéletesen k i f e j t i " . (Világ c. m. 1. lap.) A törzsökös m a g y a r f a j t meg kell tartani eredeti t u l a j donságaiban, sőt ezeket mint ereklyét meg kell őrizni, de erényeit fokozni kell. E z é r t hangoztatta, hogy: a h á t r a m a r a d á s b ó l előretörekvő nemzetnek első sorban jó népiskolákra van szüksége. A művelődés ú t j á n a m a g y a r t eszményi kifejlettségre kell juttatni. Törekednünk kell arra, hogy nemzetünk nevelés, t a n u l á s által értelmileg is,
218
A Legnagyobb
Magyar
erkölcsileg is kiválóvá f e j l ő d j é k , haladjon a tökéletesedés ú t j á n . Ilykép s z a p o r o d j é k a kiművelt emberfőknek, azoknak a magyar honosoknak a száma, akik polgári e r é n y e k kel ékeskednek. M e r t ezeknek nagyobb v a g y kisebb s z á mától függ a n e m z e t ereje, szabadsága és szerencséje. Ezen a m ó d o n kívánta Széchenyi évszázadokra biztosítani a m a g y a r f a j jövendőjét. Küldetésének t u d a t á r a Széchenyi n e m a z 1825-i országgyűlés tanácskozásainak h a t á s a alatt j u t o t t el. N a p l ó j á b a n m á r 1819. m á j u s á b a n f e l j e g y z i (N. I. 609 —610. 1.), hogy Magyarországon a jövő nemzedéket ő a k a r j a a világossághoz egy lépéssel tovább vezetni. Más feljegyzéseiből p o n t o s a n kitűnik, hogy lelkében ,,akkor már évek óta égett a vágy, hogy h a z á j á n a k h a l a d á s á t előmozdítsa". Idejét, tehetségét, vagyonát, önmagát ,.egészen a h a z á n a k a k a r t a áldozni és e végből t e t e m e s áldozatokat k í v á n t hozni". 1821. j a n u á r j á b a n egy ízben kijelentette báró Brüdern előtt, hogy ,,egy évi jövedelmét szánná a B u d a és Pest között építendő álló hídra"; d e „akkor szava egyáltalán n e m hallatott". P á r h u z a m o s a n már 1815-től fogva nőttön-nőtt t u d á s vágya és külföldi utzásaival, valamint széleskörű és beható tanulmányokkal előkészítette magát Magyarország ú j j á alkotására. Mert — a m i n t ezt később önmaga í r t a — már felismerte, hogy ,, a magyar a X V I I I . század vége felé mélyen aludt. E közben nyelvét f e l e j t é , nemzeti színét veszté." Valóban a II. Józsefnek németesítő törekvései folytán mutatkozott viszahatás csak rövid ideig t a r t o t t . Az 1790 —1791-es éveknek honfiúi lelkesedését és fellángolását, különösen a f ő u r a k és nemesek többsége körében vagy közöny, vagy csüggedés, vagy n é m a és b á t o r t a l a n lemondás váltotta fel. A z 1790—91-i országgyűlésen a kiválók közül egyesek követelték ugyan a reformokat és e z e k kidolgozása végett bizottságokat is k ü l d t e k ki, de a z u t á n a nemesség többsége csak a z őket megillető rendi kiváltságoknak fennt a r t á s a iránt érdeklődött és a rendi a l k o t m á n y megváltozt a t á s á r a k i f e j t e t t óhajokat azonosította a m a g y a r szabadság elleni t á m a d á s s a l . Széchenyi egy darabig tűnődött, min is kellene kezdeni, de aztán lángelméje világosan felismerte, h o g y „elsősorban szükséges a szunnyadó nemzeti léleknek felébresztése,
219 A
Legnagyobb
Magyar
elterjesztése és erős megfundálása. E r r e szolgál a m a g y a r nyelvnek széles körben használása, kiművelése, csinosítása, evvel kapcsolatban a nemzeti irodalom felvirágoztatása és az összes t u d o m á n y o k n a k honi nyelven való művelése." (Széchenyi szavai az A k a d é m i a alapító leveléből.) A M. Tud. Akadémia megalapítása. Ily előzmények után és ilyen hangulatban jelent meg Széchenyi az 1825. őszére Pozsonyba összehívott o r s z á g gyűlésen. Szorgalmasan látogatta az üléseket és figyelemmel kísérte a tanácskozásokat. Az 1825. november 2-án és 3-án t a r t o t t kerületi ülésen élénk vita folyt a m a g y a r nyelv h a s z n á l a t a és a hazai nyelven oktatás ügyében. Érthető, hogy ez a tárgy a k k o r különösen foglalkoztatta a követeket. A művelődés n e m e s m u n k á j a ugyan évszázadokon át folyt m á r M a g y a r o r s z á gon, de főleg csak latin nyelven. A nemzeti nyelv k i f e j lesztése és az összes tudományoknak m a g y a r nyelven való művelése terén hazánk a XVIII. század végéig e l m a r a d t . Ez nem elődeink hibája, hanem nemzetünk szerencsétlensége volt. Véres és hosszú háborúk és időről-időre n a g y nemzeti csapások megakasztották az egységes nemzeti műveltség kifejlődését. Még az iskolai o k t a t á s terén is (kivéve egyes felekezeteket) hiányzott a m a g y a r nyelv kötelező tanítása. A M a g y a r Tudós T á r s a s á g felállítása pedig a X V I I I . századtól kezdve csak szép á b r á n d j a m a r a d t néhány nemes úttörőnek, akik a tudományoknak magyar nyelven való művelése u t á n sóvárogtak. i A november 3-i kerületi ülésben Felsőbükí Nagy P á l , Sopron vármegye követe e tárgyban t a r t o t t negyedik beszédét azzal végezte, hogy a Tudós T á r s a s á g szükséges volna, de ,,a jámbor s z á n d é k " azért m a r a d teljesítés nélkül, mert ,,az Ország naggyai nem hoznak áldozatokat a nemzet javáért és díszéért". Széchenyi később 1830. január 30-ról Felsőbüki N a g y Pálhoz írt levelében a következőket közölte: (Széchenyi Levelei I. 142—143. 1.) „Barátaimmal való tanácskozás után végre a b b a n egyeztünk meg, hogy semmi által n e m emelkedhetik honunk nagyobb méltóságra, mint a n e m zetiség nemesb s hatha tósb kifej lése, így az anyai n y e l v csinosítása által. Eltökéllett szándékom volt tehát, még
220
A Legnagyobb
Magyar
minek előtte a z Országgyűlésre mennék, egy m a g y a r tudós T á r s a s á g o t p r o j e c t u m b a hozni s ahhoz tetemesen áldozni. A Te s több m á s o k hathatós és valóban szívreható lelkes előadásai e n g e m ugyanannyira e l r a g a d t a k , hogy azon h e l y e t legjobb és legcélirányosabbnak t a r t o t t a m oly kinyilatkoztatás tételére." Széchenyi tehát nem e g y beszéd h a t á s a alatt, a m i n t maga írja. nem „minden meggondolás nélkül" hirtelen cselekedett, h a n e m már e l ő b b elhatározta magát, m e r t felismerte, hogy a nemzeti nyelvnek közhasználatba vétele és a tudományoknak m a g y a r nyelven művelése fokozni fogja a nemzeti erőt és h a l a d á s t , és hogy a „kiművelt emberfőkben n a g y kincs r e j l i k . " A Nagy P á l beszédét követő beszéd a l a t t Széchenyi, aki nem volt a z alsó tábla tagja, a hallgatóság közül a z elnökhöz m e n t és engedelmet kért, hogy felszólalhasson. Mikor az elnök erre felhatalmazta, Széchenyi a tanácskozó asztalhoz közeledett és „ s p á r t a i rövidséggel" kijelentette, hogy „már a z e l ő t t eltökéllett szándékához képest egy esztendei összes jövedelmét, (mint később megállapította, kereken h a t v a n e z e r pengő forintot) á l d o z z a oly nemzeti tudományos intézet felállítására, a m e l y előmozdítja a nemzeti n y e l v n e k legközönségesebb e l t e r j e d é s é t és tökéletesedését." P á r p e r c múlva a másik három alapító, Yay Á b r a h á m , gr. A n d r á s s y György és gr. Károlyi G y ö r g y szintén megtették a j á n l a t u k a t és a M a g y a r Tudományos A k a d é m i a megalapítása megtörtént. Széchenyi N a p / ó j á b a n erről a t e t t é r ő l a következő szavakban emlékezik meg: „ A kerületi ülésben beszéltem és összevesztem minden h o n f i t á r s a m m a l . " („In der Zirkularsitzung gesprochen u n d mich mit a l l e n meinen L a n d s leuten verfeindet.") J e l l e m z ő arra, hogy Széchenyi m e n y nyire szigorú volt önmaga iránt, hogy amikor ily n a g y áldozatot hozott, azt Naplójában csak mint lényegtelen dolgot érinti. Valószínű e mellett, hogy főrendi társai közül egyesek n e m értették m e g elhatározását, sőt a g g o d a l maikat vagy helytelenítésüket fejezték ki és ezeket a szemrehányásokat kívánta ő Napló jában érinteni. Széchenyinek azután m é g évekig t ö m é r d e k nehézséget és a k a d á l y t kellett e l h á r í t a n i a , hogy a Tudós T á r s a s á g o t „életbe hozza". Egész sor levele (Levelei I. 92., 95. és 115.
221 A Legnagyobb
Magyar
1.) bizonyítja, mennyit f á r a d o z o t t , míg végre egy év m ú l v a megérkezett a királyi jóváhagyás, csak a z u t á n két évvel később megalkottatott az A k a d é m i á n k r ó l szóló törvénycikk és Társaságunk 1831-ben megkezdhette munkásságát. Mindez csak Széchenyi újabb f á r a d o z á s á n a k és József főherceg n á d o r , mint p á r t f o g ó támogatásának köszönhető. A magyar nyelv használata; a nemzetiség kifejtése. Az A k a d é m i a megalapításával kapcsolatban Széchenyi az eddig kizárólagosan használt latin nyelv helyett sürgette a m a g y a r nyelvnek általános h a s z n á l a t á t a törvényhozásban, a z ítélkezésben és a közigazgatásban stb. Stádium c. művében (1832) a XII táblás törvény egyik p o n t j a már azt k í v á n j a e l r e n d e l n i : „Magyarországban csak m a g y a r nyelven szóló törvény, parancs, ítélet kötelez.' A n y e l v h a s z n á l a t r a vonatkozó e z t az ó h a j t a z országgyűlések csak lassanként, fokozatosan valósították meg. 1825-től k e z d v e Széchenyinek közéleti munkássága bizonyítja, hogy nem egyszerű lovaskapitány, hanem olyan kész államférfi dolgozik, a k i egész nemzetének nevelését t e t t e munkásságának a l a p j á v á s aki a m a g y a r nemzet ébresztésére, felemelésére és á t a l a k í t á s á r a vállalkozott. C é l j á t később így foglalta össze: „Nyilvános életemnek kiindulási p o n t j a és legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb, és soha n e m lesz más, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, amelynek k ö r é b e n világot látnom rendelt a végzés." (Azaz Isten a k a r a t a . ) Az akkori körülmények közt az ország és a nemzet előmenetelének talpkövét a b b a n látta, hogy lehető legnagyobb mértékben k i f e j l ő d j é k a nemzeti érzés és a nemzeti közértelmesség. Ebből f a k a d n a a z u t á n : honszeretet, közlélek, polgári erény, közboldogság és nemzeti dicsőség. Nagy célja volt: az a k k o r dermedtségbe süllyedt nemzet felébresztése, felemelése, honfitársainak belső átalakítása, haladásra serkentése, „gyógyító virágzásra juttatása". Ámbár sokan elsősorban közgazdasági és anyagi vonatkozású alkotásait hangoztatják, Széchenyi többször kiemelte, hogy „ k o r t á r s a i r a és a z utánunk jövő nemzedékre csak úgy remél üdvöt, ha a nemzet jelene és jövője szellemi alapon nyugszik, ha anyagi kiképzésünk szellemi alapon emelkedik és nem viszont". (Kelet népe 4. 1.)
222
A
Legnagyobb
Magyar
A reformok sürgetője (1825—1847). Széchenyinek korszakalkotó, óriási munkásságából általánosságban kettőt kell kiemelnem. Az egyik: az egész m a g y a r nemzetnek belső átalakítása és a tökéletesedés ú t j á r a vezetése és pedig a „nemzetiség kifejtése", valamint a „nemzeti közértelmesség emelése" a l a p j á n . A másik: akkor minden téren szerfelett e l m a r a d t hazánknak a tespedésből felemelése s azután az okszerű „ h a l a d á s " ú t j á n a k megjelölése és biztosítása. És pedig szellemi alapon, de művelődési, a l k o t m á n y jogi és anyagi tekintetben is minden téren. Széchenyi reformkívánalmainak csak kereteit, e z e k e t is csak töredékesen vázolhatom. Széchenyi az „alkotmányos szabadságról ', I. Követeli a rendi alkotmány
átalakítását.
Küzdelme a magyar alkotmány védelmében. Azok a nagy eszmeáramlatok, a m e l y e k az emberiség történetében ú j korszak kezdetét jelentették, a XVIII. század végén, illetőleg a XIX. század e l e j é n érvényre jutottak É s z a k - A m e r i k á b a n és E u r ó p á n a k egyes nyugati országaiban. Ezek a l a p j á n egyfelől az Egyesült Államokban, •— amelyeknek h a l a d á s á t Széchenyi naplófeljegyzéseí szerint m á r e k k o r megcsodálta, jövőbeli fejlődését pedig megjósolta, — később pedig Európa s z á r a z f ö l d j é n e k nyugati országaiban is korszakos változások mentek végbe. Különösen a törvény előtti egyenlőséget m o n d t a ki az amerikai függetlenségi nyilatkozat (1776-ban) s a z t követőleg egyes amerikai államok (legkorábban Virginia) alkotmánya. Rendkívüli á t a l a k u l á s történt az a l k o t m á n y j o g alapelvei, a törvényhozó testületek szervezete, az igazságszolgáltatás és közigazgatás, valamint a gazdasági és társadalmi élet tekintetében. Széchenyi lángesze, mindennek ,,mélyére belátó" szeme és h a z á j á n a k alkotmányát, ezenfelül összes művelődési és gazdasági viszonyait, ezek között különösen a nem-kiváltságos osztályok akkori helyzetét, de egyúttal a jogrendszert és az igazságszolgáltatási viszonyokat is átfogó, mély
223 A
Legnagyobb
Magyar
é r t e l m e felismerte, hogy a k k o r i b a n Magyarország minden tekintetben e l m a r a d t . Egyidejűleg az ő izzó f a j szeretete á t é r e z t e azt a sok visszásságot és igazságtalanságot, mely az azon időbeli viszonyokból e r e d t . Egyoldalú a beállítás, a m e l y gyakran Széchenyinek csak azt a munkásságát helyezi előtérbe, a m e l y Magyarországnak ahogy ő írta ,,anyagi kifejtésére", gazdasági felemelésére irányult. Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy ő reformkívánalmaiban nagy súlyt helyezett a z alkotmányos szabadságra, e g y ú t t a l a rendi a l k o t m á n y n a k teljes á t a l a k í t á s á t követelte es általánosságban, már elsőnek hangoztatta a z alkotmányjogi szempontok érvényre j u t á s á t az igazságszolgáltatás t e r é n is. Ritkán szokták idézni a z t a mondását, pedig alapvető jelentőségű: „Alkotmányos szabadság, felemelkedett nemzetiség, a mi elemünk, ez a z o n kútfő, amelyből mindennek folyni kell." ( K e l e t népe 4. 1.) ,,A nemzetiség kifejlesztése", másutt a „ m a g y a r nemzetiség kifejlesztése", itt „felemelkedett nemzetiség" Széchenyi műveiben gyakran visszatérő megjelölések. Ezt a k ö r ü l í r á s t csak külön, tüzetes fejtegetéssel lehet részleteiben értelmezni. Lényegéhez hozzátartozott Széchenyinek az a törekvése, hogy Magyarország, mint önálló ország állami létét biztosítsa, tehát szemben az akkori Ausztriával, Magyarország n e m tartomány, hanem amint 1791-i sarkalatos törvényünk, a X. t.-c. kimondta, önálló ország, amely m i n d e n más országtól független. Széchenyinek egyik legelső reformkívánalma volt: a rendi alkotmány átalakítása, illetőleg a korabeli alkotmányosság kiterjesztése, á t r u h á z á s a Magyarország minden lakosára. „ T e r j e s s z ü k ki — így kívánta — a polgári jogok a t Hunnia m i n d e n lakosira", természetesen elsősorban a 9 millió jobbágyra, de e g y ú t t a l a polgárokra és általában a magyarországi nem-magyar a j k ú nemzetiségek valam e n n y i tagjára is. Amilyen n a g y r a értékelte Széchenyi önmaga és nemz e t e számára az alkotmányos szabadságot, é p p e n úgy átl á t t a és Naplójában hangsúlyozta is, hogy rendi alkotmány mellett Magyarország nem s z a b a d ország. „Az igazságos I s t e n r e nem! — írta. — A n e m e s szabad, de a p a r a s z t szolga, rabszolga."
224
A
Legnagyobb
Magyar
E z é r t sürgette a jobbágyság alkotmányjogi felszabadít á s á t is. H a n g o z t a t t a : „Honunk m i n d e n lakosinak a nemzet sorába iktatása bizonyos életet t e r j e s z t e n d . " (Stádium, Előszó 38. 1.) Nemes pátoszával e z é r t í r j a : „Mily mosolygó színekkel mutatkozik jövendőnk, ha magunktól ellökvén az önzés és elfogultság nyomorult békóit, szívünk sugalminak engedünk, eszünk józan tanácsit fogadjuk s Hunnia szolga lakosit az emberiség örök jussaiba i k t a t j u k . " (Stádium 293. 1.) M á s u t t utal a h a l o g a t á s következményeire 1830-ban megállapítja, hogy a jobbágyság elégedetlen, „már gondolkodik, többet kíván, végre gátakat tör, ha azok előtte ió és emberséges szívüieg soha meg nem n y i t t a t n a k " . T e l j e s e n igaza van F e r d i n á n d y Gézának, a m i k o r Széchenyit mint köz jogászt méltató t a n u l m á n y á b a n kifejtette, hogy a l k o t m á n y u n k szerkezetében egyik magyar államférfi sem vitt végbe oly gyökeres átalakítást, mint a Legnagyobb Magyar, m e r t „ő döntötte meg a r e n d i világ előítéleteit". Hozzáteszem: az ő évtizedeken át f o l y t a t o t t küzdelmeinek e r e d m é n y e lesz azután, hogy 1848-ban a nemesi előjogok megszüntetése és a jobbágyok felszabadítása ellentmondás nélkül, oly egyhangúlag ment végbe. Széchenyinek a l k o t m á n y o s meggyőződésére jellemző az a fiatalkori fejtegetése, amelyet Naplójában a század bölcseletéről 1826. november 16-án p a p í r r a vetett. (N. III. 101—102. 1.) „Küzdelem a képviseleti rendszer és az abszolutizmus között. Végre a képviseleti rendszer fog győzni. M i k o r ? A z t emberi szem előre n e m l á t h a t j a . A z a nép. a m e l y n e k sok olyan férfia van, a k i k e t polgári e r é n y e k ékesítenek, szabad, h a m é g oly sok láncot raknak is r á j a . Ha nem ma, a k k o r holnap, ha nem holnap, akkor 50—100 esztendő múlva." Széchenyi nem lelkesedett a z é r t az alkotm á n y j o g i helyzetért, amelyben 1820—1848 között Magyarország az akkori Ausztriával szemben volt. 1821. október 23-ról fel is jegyzi (N. II. 214. 1.): „ A z ausztriai monarchiának és M a g y a r o r s z á g n a k hibája, hogy Isten h a r a g j á b a n kapcsolta őket össze.'ő Lelkileg b i z o n y á r a gyötrődött azon, hogy a bécsi k o r m á n y egyes t a g j a i Magyarországot mint t a r t o m á n y t kezelték, hogy évekig n e m tartottak országgyűlést, hogy meg n e m szavazott a d ó t h a j t o t t a k be stb. Széchenyi ragaszkodott hazánk á l l a m i önállóságához, de mivel reálpolitikus volt és a leghatározottabban ellenzett minden f o r r a d a l m a t , ezenfelül be is látta, hogy a z akkori helyzeten semmikép sem tud változtani, ezekben az év-
225 A
Legnagyobb
Magyar
tizedekben az Ausztriával való viszonynak megváltoztatását nem helyezte előtérbe. Mikor azután 1849-től fogva az osztrák k o r m á n y évtizedekre megszüntette a magyar alkotmányt, a k k o r nyomban h a z á n k alkotmányos szabadsága lett Széchenyi szániára a legelső. H a z á j a a l k o t m á n y á é r t halálra s z á n t bátorsággal küzdött nemcsak a Bach miniszter r ö p i r a t á r a írt és Londonban titokban kinyomatott Blichben, hanem a Nagymagyar szatírában is, amelyben elkövette az á l l a m elleni bűntettek sorozatos halmazatát, s amely végeredményben v é r t a n ú halálának is oka lett, m e r t — amint Naplójában feljegyezte — „nem t u d t a magát megmenteni" e kézirat megtalálásának következményeitől. Azon a végzetes éjjelen ez volt utolsó feljegyzése. A fennebbiek bizonyítják: Széchenyi h a z á j a számára alkotmányt, önmagának és honfitársainak, a legszegényebb jobbágynak is, egyéni jogokat kívánt; határozott „individualista" volt. G y ö t r ő d ö t t azért, h a értesült a bécsi korm á n y f é r f i a k n a k központosító vagy alkotmányellenes akaratáról, amely ellen halálig küzdött. II, A nemesi kiváltságok megszüntetése. Az alkotmányos jogok kiterjesztésének v i s s z á j a gyanánt Széchenyi követelte egyes nemesi kiváltságoknak fokozatos vagy teljes megszüntetését. A maga részéről elfogadta a közteherviselés elvét. Kezdettől fogva v i t a t t a : „Nincs igazságosabb, mint mindenkinek az ország terhei viseléséhez járulása.'' (Világ, 79. 1.), ismételte: „kész vagyok minden közterhekben r é s z t venni, kivetni magamra is a z adót", sőt jellemző g ú n y j á v a l megírta: „Én is akarok fizetni, jobbra, balra, előre, h á t r a . " (Kelet népe 356—357. 1.) Mivel a z o n b a n tudta, hogy a köznemesség egy részének ellenzése következtében a teljes közteherviselést az 1830-as években, sőt 1842 körül se lehet keresztülvinni, elsősorban kívánta, hogy a nemesség j á r u l j o n hozzá az országgyűlési költségekhez, fizessen adót a vármegyei házipénztárba (Világ 79. 1.), később pedig a Lánchíd elkészülte u t á n fizessen m a j d a Lánchídon. A főrendiházban 1844-ben (magyar díszruhában) felszólalt a közteherviselés mellett és teljesen lesújtotta őt, hogy lelkes beszédének nem lett eredménye.
226
A
Legnagyobb
Magyar
III. A jobbágyokéri. Magyarország történetében évtizedekre jelentős, hogy a fiatal, gazdag, művelt főúr nemcsak m e g l á t t a (pedig h o n f i t á r s a i közül oly sokan nem vették észre), hanem teljesen átérezte kilenc millió magyarországi jobbágy nehéz sorsát. Felismerte nyomorúságukat, elmaradottságukat, műveletlenségüket, elhagyott voltukat, itt-ott a z t is, hogy a törvényt nem ,,teszik" igazságosan ,,a szegény emberre". Naplójában 1828. jun. 25-éről (N. III. 213. 1.) feljegyezte: lelkiismerete kívánta tőle, hogy honfitársainak h a s z n á r a legyen. Teljesítette e z t a parancsot. Több kitűnő és n e m e s lelkű m a g y a r politikussal együtt h a r c o l t sok millió magyarországi jobbágyért. Mivel tudta, hogy végső c é l j a : a jobbágyságnak teljes gazdasági, a l k o t m á n y o s és jogi felszabadítása és művelődési felemelése a rendi a l k o t m á n y idején a törvényhozás d ö n t ő tényezőinek nagy részénél heves ellenállásba fog ütközni, 1825-től fogva a főrendiházban és három nagy művében ebben az ügyben javaslatait csak fokozatosan t e r j e s z t e t t e elő. A rendiség megszüntetésével együtt kívánta a jobbágyság alkotmányjogi felszabadítását. A törvény előtti egyenlőség elvének é r v é n y r e jutásával p á r h u z a m o s a n követelte, hogy a jobbágyok is szerezhessenek t u l a j d o n u l ,,ingó és ingatlan jószágot" (Stúdium XII t á b l á s törvény VI. cikk); a jobbágyok is „egyenlőn állj a n a k a törvény o l t a l m a és súlya a l a t t " (ugyanott V.cikk) ; „választhassanak magoknak megyei p á r t v é d e t " (ugyanott VI. cikk). Ez a z utolsó Széchenyinek önálló gondolata, amelyből nem lett törvény. Bűncselekmény v á d j a esetén a nem-nemesek személyes szabadságát csak olyan feltételek mellett lehessen korlátozni, mint a kiváltságos osztályok tagjaiét. A nem-nemesek, ha minősítésük van, n y e r j e n e k hívatalviselésí képességet. Gazdasági és jogi tekintetben törvény rendezze újból a f ö l d e s ú r és a jobbágyok közti magánjogi viszonyt. Végső cél: a jobbágyi szolgáltatások (robot, dézsma, stb.) és a földesúri joghatóság és az úriszék megszüntetése. Mindez együttvéve sok szempontból fontos reformkívánság. Elsősorban társadalompolitikai reform, mert a nem-kiváltságos osztályhoz t a r t o z ó k helyzetének javítása, de e g y ú t t a l a h a t á l y b a n volt r e n d i alkotmány és magánjog
227 A
Legnagyobb
Magyar
gyökeres megváltoztatása. Maga után vonta volna a mezőgazdasági termelés jövedelmezőbbé tételét is, tehát a g r á r és gazdaságpolitikai szempontból szintén jelentős, m e r t a robot és hasonló intézmények a termelés jövedelmezőségét csökkentették. Ennek a n a p j a i n k b a n szokásos elnevezéssel igazi ,,népi politiká"-nak a keretében Széchenyi különösen kiemelte a széles m a g y a r néprétegeket. Ezekről í r j a (Világ, 46. 1.) : ,,A parasztságban a nemzetiségek (felsorolja: a sváb, tót, oláh, rác stb.) mind szűkebb határok közé szorítják a törzsökös m a g y a r t , aki minden kivétel nélkül az országnak legszebb lakosa. Ez a m a g y a r parasztság a magyarságnak utolsó gyámola." Ezek érdekében végzett m u n k á j á r a is e l m o n d h a t t a : „Mindazt, a m i t tevék, egyedül azért tevém, mert m a g y a r vagyok." (Kelet népe 313. 1.) IV. Jogi reformkívánságok. Vécsey T a m á s f e j t e t t e ki [Széchenyi és a magyar magánjog c. m. (1895)], hogy ámbár a Legnagyobb M a g y a r nem kívánt sem jogtudós, sem törvényelőkészítő lenni, mégis a C o r p u s Juris köteteinek, valamint jeles hazai és külföldi jogi műveknek beható tanulmányozása után ő kezdeményezte a középkorias jellegű, elavult magánjogi jogrendszer és az ósdi p e r j o g i törvények megváltoztatását, illetőleg több régi intézmény megszüntetését. Az „ősiség" Nagy L a j o s korától kezdve kizárta, hogy a nemes ősi ingatlanával mint t u l a j d o n á v a l rendelkezhessék, arról végrendelkezzék, stb. E k k é n t az ősi nemesi jószág csaknem forgalmon kívül maradt. A „fiskalitás" a z t jelentette, hogy ha egy nemesi család m a g s z a k a d á s következtében kihalt, vagyonát a királyi kincstár örökölte. Ez és az ősiség intézménye különösen meggátolta azt, hogy a nemes (például birtokának belterjesebb művelése érdekében vagy kiválóan kedvezőtlen termések után) hitelt vehessen igénybe. Ezekből is következtette Széchenyi, hogy „a m a g y a r birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene." (Hitel 49. 1.) Széchenyi meglátta, hogy a szükséges haladásnak egyformán g á t j a a rendi a l k o t m á n y és az e l a v u l t jog. Ezért k i f e j t e t t e a hitel jelentőségét és érvényének elismerését, bebizonyította, hogy sürgősen szükséges hitel-
228
A
Legnagyobb
Magyar
törvényeket hozni, a kereskedelmi bíróságokat h a z á n k b a n is megszervezni; az ósdi m a g á n j o g helyett az ősiség és a fiskalitás eltörlésével korszerű jogot életbe léptetni, különösen a régi örökjogot is átalakítani; az á r t a l m a s p e r j o g i törvényeket, amelyek vég nélküli pereket, a „magánzárlatot" (sequestrum), a v é g r e h a j t á s e l h ú z á s á t stb. lehetővé teszik, eltörölni; a nemesi birtokra nézve birtokminimumot megállapítani, stb. A l a p v e t ő reformkívánságokat a d o t t elő Széchenyi az igazságügyi szervezet, a büntetőjog és büntető törvénykezés terén is. Az igazságügyi szervezet és a joghatóság megállapításánál h a z á n k b a n a rendi különválást vették alapul, minekfolytán más bíróságok ítélkeztek (és pedig eltérő e l j á r á s i szabályok szerint) a kiváltságos osztályok tagjai és mások a nem-nemeseg felett. A törvényhatósági bíróságok t a g j a i t csak a nemesek választották. Az úriszéken a földesúr vagy tisztje ítélkezett. Még nem volt elismerve két nagy igazság: az, hogy a bíróságok szervezetét a l k o t m á n y j o g i biztosítékokkal kell körülvenni és hogy a büntető ítélkezést a független bíróságoknak a végrehajtó hatalom beavatkozásától m e n t e n önállóan kell gyakorolni. így történt, hogy még I. F e r e n c idejében is a császár a pesti kir. ítélő tábla elnökét (a jeles Ürményi Józsefet) egyszerűen elmozdította állásából. Ezenfelül a büntető és perjogi törvények hiánya tág tért nyitott önkényes és az egyes törvényhatóságokban eltérő ítélkezésre. Teljesen igaza volt Széchenyinek, mikor ezzel szemben követelte a törvény előtti egyenlőség elve a l a p j á n — amint ő írta , „rá és c s a l á d j á r a és minden honfit á r s á r a egyenlő" — büntető törvénykönyv és eljárási törvény megalkotását. Szemben N y á r y P á l indítványával és P e s t vármegye határozatával, amely e fontos t á r g y b a n megyei szabályrendeletet kívánt, kimutatta, hogy ez a jogalkotás a törvényhozás hatáskörébe tartozik. Az 1723-ban szervezett hétszemélyes ítélő tábla bíráira nézve Széchenyi kívánta a bírói függetlenség és elmozdíth a t a t l a n s á g kimondását, ami a z u t á n csak 1869-ben t ö r t é n t meg. Többi kívánságai közül fontosak: A z úriszék megszüntetendő. Az ítélethozás szakában érvényesüljön a nyilvánosság.
229 A
Legnagyobb
Magyar
Szemben a nemesek ügyeiben követett hosszú írásbeli perekkel az e l j á r á s t szorítsák a legrövidebb időre. Széchenyi tehát az általa megindított általános alkotm á n y r e f o r m keretében jelentős igazságügyi szervezeti és büntető p e r j o g i átalakítást is kívánt és ezek által a helyes büntető ítélkezésnek f o n t o s elveit ó h a j t o t t a , illetőleg segítette megvalósítani. Az erők egyesítése. 1825—1848 között a magyarságot a rendi a l k o t m á n y osztályokra, a megyei, a városi, e g y e s területi (erdélyi, határőrvidéki stb.) beosztás pedig külön területi csoportokra osztotta. Ezenfelül voltak a különböző felekezetek és a foglalkozási ágak stb., minek folytán az aránylag kisszámú m a g y a r s á g is szerfelett sokfelé tagozódott. T e r m é szetesen a sokféle nemzetiség is erős különválást okozott a hazai lakosság körében. Széchenyi államférfiúi m u n k á s s á g á n a k kezdetétől fogva tisztában volt azzal, hogy a m a g y a r s á g n a k a széttagolt különböző osztályok és csoportok helyett egységes n e m z e t t é kell a l a k u l n i a és ezáltal belsőleg is m e g kell erősödnie. Ezért lehetőleg minden használható e r ő t egyesíteni kellene és azoknak a nagy nemzeti célokért együttesen kellene dolgozniok. Az egész ország lakosságának egyesítésére az egységes nyelvhasználat, de főleg az egységes nemzeti lélek a leghatalmasabb eszköz. Különösen a m a g y a r nyelv és m a g y a r irodalom fejlesztése e g y ú t t a l a nemzeti lélek megerősítését eredményezné. Széchenyi azért n a g y r a tartotta n e m c s a k a külföldi remekműveket, hanem k o r á n a k magyar költészetét és irodalmát is és sokat várt a kiváló magyar költőknek a nemzeti lélekre gyakorolt h a t á s á t ó l . Széchenyi az egyéni tevékenységen felül rendkívüli súlyt helyezett az egyesületi és társulati tevékenységnek nagy eredményeire. Ismeretes, hogy közéleti munkásságának kezdetétől fogva igen sok olyan egyesületet és t á r s u latot kezdeményezett, a m e l y e k évszázadnál hosszabb idő óta nagy h a t á s s a l sikeresen működnek. Elvi á l l á s p o n t j a g y a n á n t már a Hitel-ben kifejtette: ,,Az egyesületben sok e m b e r n e k nemcsak vagyonbeli, h a n e m lelki t u l a j d o n a i is egy cél elérése végett összpontosulnak. Ezért az egyesült munka erősebb." Másutt így ír: ,,Minden, ami a h a z a f i a k a t nyilván (nem Akadémiai Értesítő.
15
230
A
Legnagyobb
Magyar
titkosan) gyűjti össze, hasznos és jó s á l d o t t következései számlálhatatlanok." Mikor az erők egyesítését sürgetve, Széchenyi a Tiszavölgy rendezéséhez fogott, későbbi kiváló munkatársa, Kovács L a j o s előtt (1. ennek Széchenyi közéletének három utolsó éve című művét I., 14—15.) kifejtette, hogy a n é p e k életében csak az érdekek józan egyesülése és közös vállvetés az áldásthozó. „Lássa meg a nemzet, mit tehet egyesült erővel és vállvetett m u n k á v a l . " E z é r t a Tiszavölgy rendezését is társulatok ú t j á n h a j t o t t a végre. 1 E k k é n t Széchenyi vetette meg a l a p j á t annak, hogy a sokfelé tagozódott magyarság egységes nemzetté alakuljon át és ezáltal fokozott erőhöz jusson. Központosítás. Buda és P e s t Széchenyi közéleti m u n k á j á n a k megkezdésekor a szellemi és anyagi munka, a művelődés és az irodalom m u n k á j a is széttagoltan folyt az ország különböző részein. A m i n t ezt később egyes irodalom történetírók részletesen is f e j t e gették, a mult század első felében h a z á n k egyes vidékei (pl. a Tiszántúl és a Dunántúl) bizonyos tekintetben szemben is állottak egymással. Széchenyi m á r az 1820-as évektől fogva, főleg 1827től, mikor állandó lakóhelyét is Pestre tette át, t ö r e k e d e t t elsősorban a r r a , hogy Buda és Pest ne m a r a d j o n egymással szembenálló két külön város, hanem egyesüljön, mint a kiművelt emberfőkkel gazdagodott és elmaradottságából felemelt országnak müveit és haladó fővárosa és k ö z p o n t j a , ahol az eszmék is egyesíttessenek, amelynek lakossága fogjon össze, magyarosodjék, színvonala emelkedjék, a m e l y erőteljesen fejlesztessék és minden m ó d o n kellemesebb lakóhellyé váljék. Az ország fővárosául alkalmasnak találta Budát és Pestet, nemcsak valóban kies fekvésüknél fogva, h a n e m azért is, m e r t az egyesített város az egész ország közlekedési hálózatának alkalmas k ö z p o n t j a lehetett. Széchenyi javasolta a két város együttes elnevezését is. Ő ó h a j t o t t a , hogy a szellemi munka és az anyagi v á l lalkozások ne forgácsoltassanak szét egyes vármegyékben 1
a nagy
Behatóan kifejtette ezt K a á n Károly társunk Széchenyi magyar Alföld című becses tanulmányában (1925).
és
A Legnagyobb
Magyar
231
vagy kisebb vidéki városokban, hanem a törvényhatóságok ö n k o r m á n y z a t á n a k , valamint a z érdemes irodalmi és h a sonló vállalkozások vidéki m u n k á s s á g á n a k érintetlenül h a gyásával, B u d a p e s t legyen a szellemi m u n k a központja is. E z é r t a M a g y a r Tudományos Akadémia és a szépirodalmi társaságok is állandóan itt dolgozzanak. N a g y o b b gazdasági és egyéb társulatok, illetőleg vállalatok itt a l a k u l j a n a k és innen á r a d j o n szét a közlekedés minden eszköze (vasutak, hajózás, közutak). Később a törvényhozás termében f e j t e t t e ki a Legnagyobb Magyar, 2 hogy ,,egy központban kívánt egyesíteni minden honfierőt, hogy a h a z a s z e r e t e t úgy, m i n t a domború üvegnek a sugara, kétszeresen hasson és egymást megértve és kölcsönösen támogatva, közös erővel és a k a r a t t a l k ö z e l e d j ü n k ahhoz a rég vágyott célponthoz, ahol hazánk boldogsága székel". Csak az alkotmány visszaállítása u t á n (az 1872 : XXXVI. t.-c.-kel egyesített fővárosunk t e h á t n a g y a r á n y ú fejlesztésének megindítását és közlekedési hálózatának alapvetését is elsősorban a Legnagyobb Magyarnak köszönheti. Ezenfelül H a r r e r Ferenc :i helyesen m u t a t rá arra, hogy Széchenyi m i n d e n r e kiterjedő csodálatos lángeszével B u d a pest városfejlesztési kérdéseiben is m á r egy század előtt megjelölte a helyes irányelveket. Ha elgondolását a n n a k i d e j é n követik, Budapest még nagyobb a r á n y o k b a n és helyesebb irányban fejlődhetett volna. Méltán határozott T á r s a s á g u n k folyó évi nagygyűlése akként, hogy a Székesfőváros a d o m á n y á b ó l 2000 pengős jutalmat tűz ki egy olyan pályaműre, mely „Gróf Széchenyi Istvánnak a főváros életére és fejlődésére gyakorolt h a t á s á r ó l " szól. A társadalompolítikus. Hazánkban a társadalompolitikának még elnevezése sem volt használatos, amikor Széchenyi m á r felvette minden honfitársa, így a magyarországi legszélesebb néprétegek g o n d j á t és állandóan f á r a d o z o t t értelmességük „ki-- Beszédei, 213. 1. 3 Széchenyi és a főváros című Szemle, 84. köt. (1941). 145—161. 1.
értekezésében
Közgazdasági 15*
232
A Legnagyobb
Magyar
f e j t é s é n " és helyzetük javításán. Különösen m u n k á l t kilencmillió (jórészben n e m m a g y a r a j k ú ) jobbágyért, gazdasági viszonyaik javításáért, de e g y ú t t a l alkotmányos és egyéni jogaik felismeréséért, sőt a r á j u k nézve h a t á l y b a n volt m a g á n j o g és ítélkezés kedvezőbbé tétele céljából is. Ebben a munkásságban bizonyára irányították őt keresztény hitének fenséges tanításai. Széchenyi igazi hívő, vallásos lélek volt és m á r i f j ú korában, de a későbbi évtizedek a l a t t is Naplójában feljegyzett buzgó imádságai bizonyítják: mily erős, élő hittel borult le a Mindenható előtt. Egyesek Széchenyi e l h a t á r o z á s á t a r r a az eszményi szerelemre vezették vissza, amelyet ő (akkor még r e m é n y telenül) évtizednél hosszabb időn keresztül gróf Seilern Crescentia iránt érzett. Ez a szerelem és a grófnőnek Széchenyit buzdító kijelentései (ezek közt pl. a Hitel megjelenése u t á n hozzá írt, igazán m a g a s etikai elveket valló levele) kétség nélkül megerősítették Széchenyit óriási f e l a d a t á n a k elvállalásában. Azonban, mint ezt Gyulai P á l ís megállapította, ez a r a j o n g á s egyik-másik leány vagy asszony iránt Széchenyi lelkében gyakran keletkezett, de épp oly gyakran változott és (kivéve az utolsót) a r á n y l a g rövid idő alatt megszűnt, ellenben „változatlanul m e g m a r a d t f a j szeretete, hazaszeretete és küldetésszerű kötelességeinek élénk tudata". 4 Hazaszeretetét bizonyítják azok a fiatalkori vallomásai is, melyeket iVap/ójában feljegyzett. Azt állítja, hogy ,,a legősibb hun- (értsd magyar) f a j b ó l kell származnia, mert a m a g y a r zene még tökéletlen, kezdetleges előadásban is könnyekre i n d í t j a " . Többre t a r t j a az egyszerű magyar t á j a k a t , mint a z o k a t a ritka természeti szépségeket, amelyeket keleti és nyugati utazásai a l a t t megcsodálhatott. Külföldön vágyódással gondol „csúnyácska" h a z á j á r a . Égő f a j szeretete mellett vezette őt az a keresztény felebaráti szeretet is, mellyel a szenvedőkön és elhagyottakon kívánt segíteni, valamint igazságérzete és — ahogy ma szoktuk nevezni — szociális érzése. A jobbágyoknak fogta p á r t j á t m á r 1825. decemberben a főrendiházban elsőnek magyar nyelven tartott felszólalásai alkalmával. Egyik beszédében kereken k i m o n d t a : „Lelkiismeretem szerint a jobbágyok sorsát könnyíteni kö4
Gyulai: Széchenyi
mint
író. Emlékbeszédek. I. 321. 1.
233 A
Legnagyobb
Magyar
telességem. E z t így kell tenni minden földesúrnak." Néh á n y nap múlva ugyanott k i f e j t e t t e : ,,A szegény jobbágyoknak itt képviselői nem lévén, nekünk mint becsületes f ö l d e s u r a k n a k kell sorsukat szívünkön hordanunk." Magyarországi utazásai közben szerzett megfigyeléseit e tárgyban is N a p / ó j á b a n rögzíti. Pölöskei birtokán tartózkodás után 1828. július 17-én ezt jegyzi fel: ,, A p a r a s z t viszonya a földesúrhoz oly kevéssé van megalapozva, hogy szabadelvűén és igazságosan gondolkodó férfiak számára kellemesebb m á s jövedelem, mint a földbirtokból eredő." 1829. f e b r u á r 13-án ezt írta Naplójába: „Lovagja a k a rok lenni az elnyomottaknak, a gyengéknek és üldözötteknek." Naplójában feljegyezte: megbotránkozott azon, hogy m á s nemesek közönnyel n é z t é k a széles néprétegek szűkös viszonyait vagy éppen nyomorát. Ámbár Széchenyi műveiben elsősorban a jobbágyokat említi, kétség nélkül anyagilag is, de főként a művelődésben fel a k a r t a emelni az elszegényedett és a tanultságban elmaradt, részben parlagi m o d o r ú köznemesek csoportjait is, akikkel üléseken vagy utazásai közben (pl. a gőzhajón) találkozott. Ezeknek is szólnak fejtegetései a „kiművelt emberfő" fontosságáról (Hitel 156. és köv., Világ 220. 1.): ,.Az ész erő s így az ész boldogság. A tudományos e m b e r f ő menyisége a nemzetnek igazi hatalma." „Az ép és tökéletesen kifejlett e m b e r f ő ezen a csillagon a legnagyobb hatalom." És ők is hálával és okulással olvashatták a Hitel hasábjain: „Tanácsom semmi egyéb, hanem hogy h a z á n k b a n mindenkinek vagy legalább a lehető legnagyobb résznek gyomra, feje és erszénye ne legyen üres." Felebaráti szeretete volt oka annak, hogy Széchenyi közéleti m u n k á s s á g á n a k kezdetétől fogva teljesen együtt é r z e t t a kilencmillió vagyontalan és műveletlen jobbággyal, a k i k e t testvéreinek tekint, a k i k é r t — mint általában a szegények és elnyomottak érdekében — munkálkodni és küzdeni óhajt. Ez magyarázza, hogy küzdött és m u n k á l t n e m az akkor h a t á l y b a n volt és a nemesség által a n n y i r a védelmezett ősi rendi alkotmányért, hanem abban az időben e l m a r a d t és még nagyra hivatott nemzetének széles n é p rétegei javáért. Legmesszebbmenő az a z óhaja, amely egyúttal minden idők m a g y a r j a i n a k is szól: „Egyesült erővel i p a r k o d j u n k
234
A
Legnagyobb
Magyar
azon, hogy Magyarországon egy e m b e r se legyen födél és szakismeret nélkül, k e n y é r és r u h á z a t nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze" (1850. szeptember 7-ről T a s n e r Antalhoz írt levele: Levelei, III., 360. 1.). Széchenyi fiatalon, 1820-ban a z t a vágyódását f e j e z t e ki iVap/ójában: bárcsak rá t u d n a m u t a t n i ezer emberre, akikkel jót tett. ,,Az ilyen t u d a t t a l j á r ó érzést nem múlhat felül semmi földi öröm." H a életének utolsó éveiben a z ő súlyos betegségtől elgyötört, „szünetlen" munkában k i f á r a d t lelke nyugodtan viszatekinthetett volna életére, a r r a a t u d a t r a jutott volna, hogy jót tett nemcsak kilencmillió jobbággyal, nemcsak érdemes honfitársainak nagy többségével, hanem általában azokkal az ő életében és utána is országunkban élt megs z á m l á l h a t a t l a n milliókkal is, a k i k n e k h a z á j á t felemelte, akiknek nemzetét mind szellemi, mind anyagi téren h a l a dásra indította. A Kelet népe. A k a d é m i á n k m i n d e n k o r hűséges kegyelettel őrizve halh a t a t l a n m e g a l a p í t ó j á n a k nemes emlékezetét, az utolsó évtizedben a Hitel, a Világ és a Stádium megjelenése százados é v f o r d u l ó j á n abban az évben mindig külön ünnepi ülést tartott. A f. év június 23-án telt le száz éve annak, hogy a Legnagyobb M a g y a r n a k a n n a k i d e j é n a k k o r a ellenhatást felidézett műve, a Kelet népe m e g j e l e n t . Erről a m u n k á r ó l való megemlékezésünk összeesik a másfélszázados születési évfordulóval. Többen azt állították, hogy a Kelet népe megírásával Széchenyi életében ú j korszak kezdődött. Ő. akit Pest vármegye közgyűlésén, 1840. november 19-én Kossuth L a j o s nevezett el a Legnagyobb M a g y a r n a k . — egyesek szerint ezzel a művével a h a l a d á s teréről m á s térre ment át. Ez tévedés. Széchenyi későbbi munkáiban is hangsúlyozta, hogy a folytonos haladás híve és sürgetője, egyenesen haladópártinak, „becsületes progresszistának" nevezte magát. Elveit és haladó p r o g r a m m j á t nem t a g a d t a meg. Ezért kell vizsgálni e műve megírásának legfőbb indokait. 1840. körül Széchenyi azt remélte, hogy az általa a k k o r m á r m á s f é l évtized óta sürgetett, csak kis részben elért és továbbra is szükségesnek t a r t o t t reformokat, ó h a j á n a k
235 A
Legnagyobb
Magyar
megfelelő mértékben, fokozatosan, de egyúttal békés úton és mielőb meg lehet valósítani. E z é r t megdöbben, amikor 1841. január havától fogva az a k k o r megindult Pesti Hírlapban olvassa a z o k a t a vezércikkeket (Magyarországban a k k o r ezek voltak az első i l y e n f a j t a közírói munkák), a m e l y e k a nemzet széles rétegeiben rendkívüli érdeklődést és kétségtelen hatást keltettek. Széchenyinek m i n d j á r t az volt a benyomása, később h a t á r o z o t t meggyőződése, hogy a nagytehetségű írónak tollából ragyogóan és lelkesítő módon megírt vezércikkek „minden tulajdont (Széchenyi szerint birtokot) és minden felsőbbséget megtámadnak, s egyúttal szenvedélyes mod o r b a n és nem szerencsés t a k t i k á v a l erőteljesen izgatnak". Figyelembe véve M a g y a r o r s z á g n a k szerfelett bonyolult és szövevényes viszonyait, Széchenyi attól tartott, hogy „zav a r n a k vezéreltetik a nemzet", a z eredmény anarchia lesz, ezt pedig (amint a történelmi példákból, különösen a f r a n cia f o r r a d a l m a t követő eseményekből Széchenyi joggal következtette), k i m a r a d h a t a t l a n u l az önkény fogja követni. A tárgyilagos utókor m a m á r pontosan megállapíth a t j a a veszedemeket, melyektől Széchenyi éppen egy évszázad előtt a közírókat, a következményektől pedig a n e m z e t e t óvni kívánta. Az első a z lett volna, hogy az akkori ellenzék és a kormány közt nyilt harc fejlődik ki és így tökéletesen meghiúsulnak a z o k a békés reformok, amelyeknek megvalósítását Széchenyi éppen a következő esztendőktől biztosan remélte. De Széchenyi sokkal nagyobb bajoktól is tartott. Ő — a m i n t ezt Beöthy Zsolt megállapította — a k k o r m á r „bám u l a t o s politikai, gazdasági és történelmi világműveltséget" szerzett. Ezzel a műveltséggel, valamint lángeszével és valami divinatórius tehetséggel minden akkori politikusnál mélyebben és világosabban l á t o t t bele „honunknak szerfelett szövevényes és bonyolult viszonyaiba". Ezek a l a p j á n m á r a z 1840-es évektől kezdve t a r t o t t attól, hogy nemzetét az a z t követő izgalmas és á t m e n e t i korszakban többfelől nagy veszedelmek érhetik. Ezeknek okai közül e g y - k e t t ő t érinthetek. Ilyenek v o l t a k : Magyarország helyzete a z akkori Ausztriában és ezzel a közvetítéssel a németség irányában, a bécsi korm á n y merev á l l á s p o n t j a a m a g y a r reformkövetelésekkel szemben, a magyarság akkori csekély száma, az, hogy a nagyszámú magyarországi i d e g e n a j k ú nemzetiségek egy ré-
236
A
Legnagyobb
Magyar
szénéi széleskörű mozgalmakat (pánszláv törekvések, illír és dákó-román izgatás) indítottak stb. Ezenfelül a reformok egy része belpolitikailag rendkívüli változást idézett volna elő. A magyarországi nemm a g y a r a j k ú nemzetiségekhez t a r t o z ó többmillió jobbágy a tervezett jogkiterjesztéssel, később pedig a népképviseleti rendszerrel egyszerre a hatalom birtokába jutott volna és Széchenyi aggódott azon, hogy ezt a változást az izgatások a l a p j á n egyesek a tulajdon és a birtokos osztályok ellen intézhető t á m a d á s o k r a , gazdasági vagy szociális forradalom kezdeményezésére fogják felhasználni. (Meg is történt 1848-ban E r d é l y b e n az oláh jobbágyok t á m a d á s a a magyar birtokosok, délen a szerbek t á m a d á s a a magyarok és németek ellen.) És amit a legfőbbnek tartott, a következő volt: a Gondviselés rendeléséből a magyarság ezer éve mint sziget a szlávtenger és a germánság közé van ékelve, f a j rokonok nélkül m a r a d t . A m i n t később a költő énekelte: „ A terebélyes nagy fa t á r s a k nélkül állt m a g á b a n . " Ha most a magyar — amitől Széchenyi tartott — „ p e z d e r k e d v e " veszekedést kezd a n á l a nagyobbszámú nemzetiségekkel, sőt a szomszédos n a g y h a t a l m a k a i is, Széchenyi hasonlata szerint ,,a m a g y a r n a k gyenge cserépedénye össze fog törni, ha szándékosan hozzáverik a n é m e t és szláv vasedényhez". Utalva a r r a a haladásra, amely a k k o r t á j b a n m á r Széchenyit is megnyugtatta, hogy „gyalázatosan a nemzetek sorából többé m á r ki nem töröltetünk", egyúttal hangsúlyozta „ebből még korántsem következik az, hogy jövendőnk teljesen biztos lenne. Ellenkezőleg, a nemzetnek a legnagyobb bölcseséggel kell folytatni diadalmi p á l y á j á t . " „ N e m z e t ü n k e t — ezt írta — oly közel a sírhoz ismét az élők közé visszalépni látni, az emberiség évrajzaiban h a l l a t l a n eset és közvetlen isteni befolyás: így nem távol esünk a csodától nemzetünket oly szövevényes körülményei között-, egybe bonyolódott mivoltában alkotmányos férfiúságra emelhetni. Ha a M i n d e n h a t ó nem könyörül, halandó ilyest soha nem visz véghez. A z Isten azonban megu n j a érdemtelen buta csoportokat a boldogságra szüntelen kényszeríteni és végkép azokat veszi pártolása alá, akik legszebb a j á n d é k u k a t , az elmebeli tehetséget becsülni és kifejteni t u d j á k s nem vakon vagy szenvedelmeiktől ostorozva, de gondos előrelátással élik életüket". Ezért kív á n t a Széchenyi (K.N. 71—73. 1.), hogy a m a g y a r s á g elő-
237 A
Legnagyobb
Magyar
n y o m u l á s helyett m a g á t „védő helyzetbe téve, minden erejét egyedül a r r a fordítsa, hogy n y e r t állásából ki ne vettessék, ellenben t ö r e k e d j é k a nemzet alkotmányának oly kifejtésére, hogy az vívja ki a csata sikerét." Ebből az okból is sürgős tennivaló: „Vegyük be a más nemzetiségeket a l k o t m á n y u n k b a és pedig annyival inkább, mert semmi egyéb által nem kedveltethetjük meg a magyarságot könnyebben és többekkel és semmi egyéb által nem m o z d í t h a t j u k elő oly sikeresen nemzeti ügyünket is, s a j á t h a s z n u n k a t is." Széchenyi m i n d e n k o r a fokozatos, mérsékelt, okszerű h a l a d á s híve volt, határozottan és kifejezetten ellenzett m i n d e n forradalmi törekvést; a reformokat k ö n n y és vér nélkül, békés úton kívánta megvalósítani. A Kelet népében és több hírlapi cikkében is óvta, figyelmeztette honfitársait és mikor a többség m é g s e m hallgatott rá, ő nem a z o k a t okolta, h a n e m önmagának tett vérfagyasztó, szörnyű szemrehányásokat azért is, amiben teljesen igaza volt, hogy 1825-től k e z d v e kortársait felemelkedésre és halad á s r a serkentette és a rendi a l k o t m á n y megváltoztatására törekedett. Igazságtalan, téves és fölületes tehát az a szemrehányás, hogy Széchenyit a Kelet népe megírására irigység vagy m á s honfitársa elleni féltékenység, illetőleg gyűlölet vezette volna. A Kelet népe közzétételét követő vitairatok és ismertetések között V ö r ö s m a r t y M i h á l y (Hazay G á b o r álnév alatt) az Athenaeum folyóirat h a s á b j a i n közzétett cikksor o z a t á b a n így jellemezte ezt a m ű v e t : „Nem ismerek könyvet terjedelméhez k é p e s t eszmékben ily gazdagot, ezek megválasztásában ily korszerűt, fejtegetésében, előadásában, ily sajátságost: tartalmast egyszersmind és szellemtelit, valami e l r a g a d ó van ez é r t e l m e s és magas lelkesedésű beszédekben . . . M i n d e n k i meg f o g j a vallani, hogy a Könyv a legkorszerűbb e s z m é k e t fejtegeti, hogy intéseket és útm u t a t á s o k a t ad, m e l y e k magukban véve is a legnagyobb figyelmet érdemlik . . . Nevezzünk könyvet, a m e l y n e k oly h a t á s a volt, mint e n n e k . . . A n n y i gondolat van ebben a könyvben, oly sok és mind é l e t ü n k b e vágó dolgok megvitatva, hogy a vitát felettük még korántsem lehet bevégzettnek tekintenünk . . . E könyv a n n y i jót, üdvöst, tanulságost t a r t a l m a z , hogy a z gróf Széchenyi népszerűségét értékben bizonyosan növelni f o g j a . " A n a g y költőnek ez a reménye
238
A
Legnagyobb
Magyar
n e m vált valóra; ellenkezőleg, a Legnagyobb M a g y a r az i f j a b b nemzedék előtt éppen e n n e k a kötetnek közzététele u t á n lett népszerűtlenné, de ez őt elhatározásaiban soha sem befolyásolta. Hangsúlyozni kell, hogy Széchenyi a Pesti Hirlap vezércikkeiben nem a h a l a d á s sürgetését, hanem a szenvedélyes modort, a rossz „taktikát", a mértéktelen izgatást kifogásolta és bírálta. Ebben pedig teljesen igaza volt, sőt a Kelet népének megjelenése u t á n a vezércikkek tartalma mérsékeltebb is lett. Széchenyi tanításai. Széchenyi tettein és alkotásain felül p é l d á j á v a l , valamint tanításai és igéi ú t j á n egy század távolából is szól hozzánk néha azért, m e r t ismerte m a g y a r f a j t á n k gyengéit, é p p e n úgy, mint jó t u l a j d o n s á g a i t ; máskor m i n t h a csodálatos e l ő r e l á t á s á v a l m á r sok-sok évtizeddel ezelőtt is későbbi f e j l e m é n y e k r e gondolt volna. Csak egy-két idézetre van helyem. Ő t a n á c s o l j a : „ L ö k j e magától a m a g y a r a h a n d a b a n d á t és mindenekelőtt a h a n d a b a n d á z ó k a t , kik a n n y i t szólnak és mégis oly keveset mondanak, l ö k j e ezeket magától és számítson és meglássa, jó számítással előbbre halad, mint fog lázító beszédek elszónoklása által nagy előrelépéseket tenni." F e l p a n a s z o l j a : „Mindegyik kolompos, v e z é r vagy egyedül s a j á t e r e j é r e támaszkodó p á r t k a l a n d o r a k a r lenni, s ehhez képest nincs a világnak oly legkisebb féket nem tűrő s ekkép oly kevéssé összetartó s ennélfogva oly gyenge népe, mint a m a g y a r . " Viszonyaink közt is jelentős a nemzetiségi kérdésben elfoglalt á l l á s p o n t j a . Figyelembe véve nemzetünknek „bonyolult viszonyait" és a 'nemzetiségeknek n a g y számát, Széchenyi több művében, de különösen a Kelet népében és 1842. évi a k a d é m i a i megnyitó beszédében rendkívüli óvatosságot a j á n l a nemzetiségekkel szemben követendő elj á r á s r a nézve. Mindenkor elutasított, sőt kárhoztatott minden erőszakos magyarosítást és ezzel szemben azt kívánta, hogy a m a g y a r s á g „kövessen el m i n d e n t nemzeti felsőbbségének megóvása céljából szellemi, erkölcsi és anyagi művelődésének mennél m a g a s a b b fokra emelése által". A z t remélte, hogy a magyarországi nemzetiségek azért f o g j á k megta-
239 A
Legnagyobb
Magyar
nulni a m a g y a r állam nyelvét és a z é r t rokonszenveznek m a j d a m a g y a r művelődési törekvésekkel, m e r t el f o g j á k ismerni a művelődésben előbbre h a l a d o t t m a g y a r f a j szellemi felsőbbségét, másfelől azokat az előnyöket, amelyekben az a l k o t m á n y kiterjesztése és minden a l k o t m á n y o s jognak r á j u k ruházása következtében ők is m a j d részesülni fognak. Eredmények. Visszapillantva a r r a a 116 esztendőre, amely letűnt azóta, hogy Széchenyi „belső küzdések után a nyilvános élet tövismezejére lépett", kötelességem megállapítani egyes eredményeket, a mai kor m a g y a r j á n a k pedig az „idő feletti Széchenyi" életéből és munkásságából a jövő századok s z á m á r a le kell vonni a tanulságokat. A XIX. század elejétől fogva sok nagy m a g y a r dolgozott nemzetéért, de senkisem f á r a d o z o t t egy időben részben p á r h u z a m o s a n egymás mellett, részben egymást követőleg annyi téren és senkinek sem volt olyan mély, évtizedekre kiható, sőt a mai napig f e n n m a r a d ó hatása, mint Széchenyinek. Ő 1825-től 1847-ig, 23 esztendőn át, szünet nélkül a r r a törekedett, hogy honfitársai szellemi és anyagi téren felemelkedjenek. Meggyőződése volt, hogy nemzete felemelhető. Tisztán látta, sőt a részletekben t a n u l m á n y o z t a azt a haladást, amely a XVIII. század végén és a XIX. század elején a nyugaton m á r végbement, és felismerte, hogy az akkori M a g y a r o r s z á g mindenben és minden téren mennyire el volt m a r a d v a . Ezért tüzetesen fejtegette: mit tart szükségesnek a nemzeti közértelmesség kifejlesztéséhez és h a z á jának minden téren való haladásához. R e f o r m o k a t kezdeményezett és nagy alkotásokat hozott létre. G y a k r a n , mielőtt egyik m u n k á j á t a részletekben befejezhette volna, máris az á l t a l a kifejtett eszmének (pl. a jogalkotás terén) a részletekben való kidolgozását másokra (Deák F e r e n c r e és társaira) bízta, ő maga pedig nagy sietséggel ú j a b b m u n k a t é r e n fogott szintén sürgős tennivalókhoz. Törekvéseiben világosan fel lehet ismerni az érdeklődést az egész emberiség h a l a d á s a iránt. Az a mondása: ,.A magyar nemzetet megtartani és evvel az egész emberiségei 1
Ravasz László társunk egyik beszédének címe.
240
A Legnagyobb
Magyar
gazdagítani", nemcsak szólásmód, h a n e m dicső életének egyik célja is volt. Helyesen állapították meg róla, hogy ámbár honfitársai között a k k o r t á j b a n neki volt legszélesebb európai, sőt világműveltsége, mégis Széchenyi volt nem szólamokban, hanem tettekben és néma érzésben a legtüzesebb magyar, a k i t f a j á n a k honszeretete, a lángész, a nagy tanultság s a világműveltség egyformán tettek hivatottá a vállalt óriási f e l a d a t n a k m é l t ó betöltésére. Amikor ennek a dicső életnek e r e d m é n y e i t és h a t á s á t vizsgáljuk, m a is a költő szavaival kell kérdeznem: Hova tekintesz földeden magyar, Hol Széchenyi nevét ne lásd megírva Örök dicsőség fénysugárival!"
S megint a költővel kell felelnünk: Nézd ez erőt: hatása mily
tömérdek! 0
Mind szellemi, mind anyagi téren hazaszeretetből is, jól felfogott önérdekből is mindenütt megindult a felemelkedés, a fejlődés, a n e m z e t javának előmozdítására. 1825-től fogva több m i n t két évtizeden át Széchenyi művei, nagy alkotásai, m é g több téren kezdeményezése, ezenfelül a z országgyűlésen, egyesületek és társulatok ülésein, valamint a vármegyében és a pesti városházán tartott beszédei, hírlapi cikkei, széleskörű levelezése, meggyőző és heves rábeszélései; egybefoglalva: az ő tettei, írásai és fejtegetései „vetették meg a l a p j á t az ú j a b b k o r i M a g y a r o r s z á g egész szervezetének és szerkezetének". K o r t á r s a i megörökítették azt, hogy buzgó, sőt heves rábeszéléseiből és meggyőzéséből m e n n y i r e kisugárzott, hogy szüntelenül ég és lángol magyar f a j á é r t , mint tépi és kínozza m a g á t s z a k a d a t l a n u l munkával; mikép emészti a gond nemzetének jobb jövendőjéért, sőt sötét órákban mikép gyötrődik azon, v á j j o n nemzetét meg lehet-e még menteni; de azért f o l y t a t j a a m u n k á t és mind szellemi, mind a n y a g i téren r á i r á n y í t j a , sőt rávezeti nemzetét a felemelkedés és tökéletesedés ú t j á r a . H o n f i t á r s a i t felvilágosítja arról és megerősíti a n n a k " Arany J á n o s : Széchenyi
emlékezete
15. és 19. versszak.
241 A
Legnagyobb
Magyar
tudatában, hogy Magyarország a k k o r mennyire e l m a r a d t volt, de e g y ú t t a l meggyőzte őket a r r ó l is, hogy ebbe az e l m a r a d o t t s á g b a nem szabad belenyugodniok. Ellenkezőleg, mindent el kell követniök a végből, hogy nemzetük a tespedésből felébredjen, f a j u k felemelkedjék, sőt r á t é r j e n a „józan és okszerű h a l a d á s " ú t j á r a s azon mint pezsgővérű fiatal nemzet „szünetlen", mindig előre „ m e n j e n " . Széchenyi h a t á s a az, amit a költő éppen oly szépen, mint igazán énekelt: . . . büszke gerj elemben Munkálni, hatni, küzdni vágy a test." 7
így következett be nemzetünknek „gyógyító átalakulása". így tűnt el a rendi a l k o t m á n y minden intézményével és következett be egész újabbkori a l k o t m á n y j o g i szervezetünknek „ m e g f u n d á l á s a " ; ekkép volt remélhető „Magyarország feldicsőítése". A megindult m u n k á n a k az e r e d m é n y e lett a m a g y a r f a j b a n ú j szellem ébredése, a „kiművelt e m b e r f ő k " számának növekedése és a „nemzetiség kifejlesztése". A részletekre térve, hazánk szellemi és anyagi fejlődésének tömérdek terén érezzük és l á t j u k a Legnagyobb Magyar kezdeményezésének vagy m u n k á s s á g á n a k hatását. A b e l t e r j e s mezőgazdaság fejlesztése, az ipar és kereskedelem t e r é n annyi alkotás és kezdeményezés, a közlekedés szempontjából pedig mindaz, amit kiváló tagtársunk, Varga József, beható t a n u l m á n y a f e j t ki. De Széchenyi h a t á s a a m a g y a r s á g fejlődésében sok más olyan téren, pl. a jogrendszer, igazságügyi szervezetünk, törvénykezésünk terén is több kérdésben határozottan megállapítandó, ahol hosszú idő óta szinte feledésbe ment. így: a törvény előtti egyenlőség nagy elvére fektetett jogrendszer, az egyéni jogok elismerése és kiterjesztése hazánk összes „honosira"; elavult intézmények: például az ősiség és fiskalitás, továbbá az „úriszék" megszüntetése, a jogegyenlőség elvére fektetett több nagy törvénykönyv megalkotása; a törvényhozás, az ítélkezés és a közigazgatás terén a magyar nyelvnek közhasználatba vétele: az az elvi álláspont, hogy hazánkban m á r csak magyar nyelven hozott törvény és ítélet „kötelez"; a nyilvánosság elvének é r v é n y r e emelése, a szegényebb és gyengébb nép7
Arany
ódájában a 13. versszakban.
242
A
Legnagyobb
Magyar
osztályok részére közvédők a l k a l m a z á s a és annyi m á s mind, Széchenyi kezdeményezésére vezetendő vissza. T á r s a s á g u n k n a k ezen a mai ü n n e p e n is első kötelessége kegyeletes hálával hangsúlyozni azt, hogy megalapítását Széchenyi p é l d á t a d ó tettének: működése megkezdését pedig az ő éveken á t szüntelenül k i f e j t e t t f á r a d o z á s á n a k köszönheti. Ebből eredt, hogy kiváló társaink immár 111 év óta ébreszthették és á p o l h a t t á k a nemzeti érzést, a nemzeti lelket s teljesíthették a nemzeti a k a d é m i a kötelességeit. Az első évtizedekben a nyelvművelés m u n k á j a mellett A k a d é m i á n k kitűnő t a g j a i elsősorban a nemzeti irodalom és költészet fejlesztésén m u n k á l k o d t a k . Azt a kölcsönhatást, a m e l y e t költészetünk Széchenyire és viszont a Legnagyobb M a g y a r i r o d a l m u n k r a gyakorolt, méltón m u t a t t a ki néhai másodelnökünk, Beöthy Zsolt, 1893. j a n u á r 15-én tartott Széchenyi-ünnepünkön. s Ü j a b b a n vállalta T á r s a s á g u n k annak, az egész nemzeti műveltségünk s z e m p o n t j á b ó l jelentős f e l a d a t n a k a végzését is, amellyel k ü z d a nyelvünk eredetiségét és egészséges fejlődését veszélyeztető idegenszerűségek ellen és ezzel a honi nyelv tisztaságát á p o l j a . Megalapítónknak k ö s z ö n h e t j ü k a z t is, hogy immár évtizedek hosszú sora óta kiváló társaink honi nyelven művelhetnek minden t u d o m á n y t . Behatóan vizsgálhatják (ami A k a d é m i á n k n a k hivatása is) a m a g y a r földet, a m a g y a r népet, történelmünket és mindazt, ami f a j t á n k h a l a d á s a szempontjából jelentős. Ezenfelül kivehetik részüket az emberiség tudományos munkájából, ezzel tehát, amint Széchenyi is óhajtotta, részt vehetnek az emberiség „feldicsőítésében". A Legnagyobb M a g y a r a ma élő nemzedékeken keresztül e g y m á s t századokon át felváltó utódoknak is p é l d á t mutat a z z a l a nemzetéért és f a j á n a k „kifejtéséért" t e l j e s erőfeszítéssel, gyakran éjt, napot eggyétevő lázas sietséggel végzett s z a k a d a t l a n munkával, amellyel vállalt küldetését betöltötte. Á m b á r önmaga a cselekedetekkel szemben a r á n y l a g o san kicsinyelte a szó és az írás hatalmát, mégis ő m a g a 8
magyar
A k a d é m i a i Értesítő, IV. k., 64—105. költészet című kiadványunk.
1. és Széchenyi
és
a
243 A
Legnagyobb
Magyar
müveivel is, beszédeivel is csodálatos nagy tetteket vitt végbe. A m u n k á b a n soha nem válogatva, dolgozott mindenütt, ahol azt feladatának ismerte fel. M u n k á l k o d o t t s z a k a d a t lanul az államférfi, a közíró, a törvényhozás tagja, a közélet munkása, a vármegyében, a városházán, mint a magyar közlekedésügy vezetője, a t á r s a d a l m i érintkezéssel s amire m a is büszkén és hálával gondolunk, mint A k a d é miánk igazgatótanácsának tagja, tiszteleti tagja és egyúttal két évtizednél hosszabb időn keresztül mint T á r s a s á g u n k másodelnöke. Szolgálta nemzetét nem szép beszédekkel, a m i n t éles gúnnyal kifejezte, „nem s z á j j a l " s n e m keresve a vezéri hatáskört, hanem z a r á n d o k i önmegtagadással. A m i k o r 1845-ben felszólította D e á k Ferencet, hogy vállalja el az országgyűlési k ö z é p p á r t szervezését, egyik politikai ellenfelének kereken m e g í r j a : „Lássa, Ön éppoly kevéssé való vezérnek, mint én!" És s a j á t m a g á t jól ismerve, hozzáteszi: ,, Az én legjobb t u l a j d o n s á g o m olyan hangyaféle minőség, amelyhez képest soha n e m únom meg a munkát, h a b á r toties quoties elszedik vagy elgázolják előttem a tojást."" Ezt a t u l a j d o n s á g á t más helyütt e k k é n t jellemzi: ,,Ha köveket n e m mozdíthatok, homokszemeket fogok hordani." Régi imádsága g y a n á n t ismétli azt a fohászát, hogy a M i n d e n h a t ó ne h a g y j a őt veszni ágyban vagy meleg kályha mögött, hanem h a z á j á t szolgálva „hámban"! O d a kellene k i á l t a n u n k hazánk ifjúságának, amely t a n u l m á n y a i t befejezve, most készül a nemzet szolgálatára, és közülök is azoknak, akik r á t e r m e t t e k lesznek a közügyek intézésére, ne a hatáskörben válogassanak, hanem a Legnagyobb M a g y a r p é l d a a d á s á r a azon i p a r k o d j a n a k , hogy a mindennapi m u n k a igájában mikép szolgálhatják legjobban nemzetünk haladását, ott, ahova őket a Gondviselés á l l í t j a . A mai nemzedék csak döbbenettel gondolhat a r r a : mi lett volna, ha Széchenyi a b b a h a g y j a m u n k á j á t vagy kétségeskedve nem is vállalkozik a n n a k folytatására. Bizonyos, hogy akkor Magyarország története évtizedek hosszú során át m á s k é n t alakul. És valóban, komor órákban Széchenyi néha gyötrődött " Politikai
Programm
Töredékek.
112. 1.
244
A
Legnagyobb
Magyar
is azon, v á j j o n nem késett-e m á r el a nemzet felemelésére irányuló m u n k á j á v a l . A Naplóiban itt-ott megnyilvánuló e sötétlátás azonban csak a z aggódó lélek tépelődését m u t a t j a , hisz' küldetésének vállalása bizonyíték arra, hogy m á r a k k o r is erősebb volt nála az a meggyőződés: „minden jelenetek (jelenségek) a jövendő fényt m u t a t j á k n e m z e t ü n k n e k " és ebből folyólag hite a b b a n az elhivatottságban, mely a m a g y a r f a j r a ezen a földön a Gondviselés rendeléséből várni fog. Igaz, hogy senkisem látott be olyan mélyen a vállalt f e l a d a t n a k és a feladat megoldásának ,,a lehetetlenséggel h a t á r o s tömkelegébe", mint ő. Bevallotta: ,,A fejem szédül, égni érezem agyvelőmet, ha a r r a gondolok, mikép fogunk végkép kibontakozni." D e a z u t á n megnyugtatta mélységes, élő hite a Gondviselés kegyelmében. ,,Mi halandó férgecskék, — mondotta — eszközök az égi hatalom kezében, m e g f u t j u k küldetésünk ú t j á t és a Ki annyiszor m e n t e t t e meg m á r nemzetünket és nem hagyta elveszni a múltban, az most sem fog cserbenhagyni, amidőn emberi hivatásunknak legnemesebb h a r c á t vívjuk." A M i n d e n h a t ó gondviselő kegyelmébe vetett ez az e r ő s hit töltse be ma is nehéz és vészes időkben az utódok lelkét! T. ünnepi ülés! A m a g y a r népnek szánt egyik lapban nemrég olvasom: Széchenyi p r o g r a m m j a áll, de ki a köv e t ő j e ? Innen válaszolom, m e r t úgy messzebb hangzik: követője a m a g y a r törvényhozásnak mindegyik tényezője, a kormány, a nemzet színe-java, és mi is, A k a d é m i á n k tagjai, akik — legyen az egyik bár kitűnő költő vagy íro, a másik jeles tudós és a haramdik, mint énmagam, T á r s a ságunk egyszerű robotosa, — mind-mind az okszerű haladáson, h a z á n k n a k és m a g y a r f a j t á n k n a k és különösen a széles néprétegeknek további felemelkedésén szünetlen, mindhalálig munkálkodni kívánunk! 1827. március 4-én Széchenyi, írásban is megújítva a lelkében korábban letett esküt, azt írja N a p l ó j á b a : „Egész életemet embertársaim, hazám, honfitársaim javára fogom áldozni." (N. III., 136—137. 1.) Ha a gyarló utód ma széttekint, a k á r hazánknak a z ó t a megnövekedett és megszépült fővárosában, a k á r szerte a z országban és számot vet azzal, hogy szellemi és anyagi életünk „kifejtése", nyelvünk kícsínosítása, a tudományos munkásság, a l k o t m á n y u n k és jogrendszerünk átalakítása,
Gróf
Teleki
József
életéhez
.245
a földmívelés, ipar, kereskedelem, közlekedés fejlődése terén és annyi más téren a h a l a d á s mennyiben köszönhető Széchenyi kezdeményezésének és m u n k á s s á g á n a k : fel kell ismernie, hogy a Legnagyobb M a g y a r lángoló hazaszeretettel, önemésztő munkával, s utolsó éveiben nemzetének jobb jövőjéért halálra elszánt bátorsággal „véglihegéséig" dolgozva, m e g t a r t o t t a fogadását. Hódolat h a l h a t a t l a n emlékének. (Az említett beszédet Varga József levelező tag tartotta, ugyanakkor, Gr. Széchenyi István, „Magyarország tanácsadó mérnöke'' címmel.)
III.
Gróf Teleki József életéhez. (1833—1850.) Az alább közzétett levelek, amelyek a gróf Degenfeld-család sziráki levéltárából valók, csak töredékét a d j á k gróf Teleki József n a g y a r á n y ú levelezésének, melyet többek között mint a M a g y a r Tudományos A k a d é m i a elnöke, mint az erdélyi nagyfejedelemség k o r m á n y z ó j a és nem utolsó sorban, mint történetíró folytatott a r e f o r m k o r számos kiváló a l a k j á v a l . Gróf Teleki J ó z s e f e t kora ifjúságától fogva foglalkozt a t t a a H u n y a d i a k korának története. Érdeklődését ez iránt a korszak iránt bizonyára az keltette fel, hogy csal á d j á n a k egyes tagjai a H u n y a d i a k korában jutottak először nagyobb szerephez a középkori m a g y a r történelem legnagyobb a l a k j a : M á t y á s király mellett. A húszas évektől kezdve a n n a k a félszázadnak forrásszerű k u t a t á s a és feltárása, melyben Magyarország irányította a keleteurópaí történelmet és amelyben Magyarország volt a veszedelemben forgó nyugati kereszténység minden reménye és ereje, valóságos életcéljává lett, bár a külföldi irodalmi példák és a külföldi egyetemeken szerzett t a p a s z t a l a t o k a l a p j á n teljesen t á j é k o z o t t volt atekintetben, hogy a H u n y a d i a k kora megírásánál reá vár az a n y a g g y ü j é s n e k és a feldolgozásnak külön-külön is fáradságos m u n k á j a . A vállalt feladat nehézségei elöl azonban n e m a k a r t kitérni. Tiszteletreméltó türelemmel és szorgalommal kutatta évtizedeken Akadémiai Értesítő
16
246
Gróf
Teleki
József
életéhez .246
át a Hunyadiak k o r á n a k f o r r á s a n y a g á t a hazai és külföldi k ö n y v t á r a k b a n és személyesen irányította az idevonatkozó levéltári k u t a t á s o k a t is. E kutatások bizonyossá tették a m a g y a r tudósvilág előtt azt az eddig i n k á b b sejtett, mint tudott tényt, hogy a m a g y a r történelem okleveles a n y a g á n a k nagy és igen értékes része a k ü l f ö l d i levéltárak kincsei közé tartozik. Kétségtelenné vált, mégpedig é p e n a H u n y a d i a k korára irányuló kutatások tanulságaként, hogy a m a g y a r történelmet, különösen ú j a b b k o r i szakaszát, e levéltárak anyagának ismerete n é l k ü l sem híven, sem igazságosan megírni nem lehet. Ez volt a z oka a n n a k , hogy a M a g y a r Tudományos A k a d é m i a 1832-től fogva, bizonyára elnökének, gróf Teleki J ó z s e f n e k ó h a j t á s á r a , rendszeressé tette a magyarországi és a külföldi levéltárak és könyvtárak anyagának m a g y a r szempontból való á t k u t a t á s á t , n y i l v á n t a r t á s á t és amennyiben lehetséges, másolatba vételét is. Igaz ugyan, hogy a z Akadémia ebben a g y ű j t ő és másoló m u n k á b a n főként a tagok buzgóságára és áldozatkészségére volt utalva, de ilyen m ó d o n is oly tekintélyes és értékes anyag gyűlt össze idők folytán, hogy utóbb az összegyűjtött anyag tervszerű közzétételére lehetett gondolni. Itt kell keresnünk az A k a d é m i a Monumentái k i a d á s á n a k gondolatát. A z o k között, akik az A k a d é m i a számára a külföldi könyv- és levéltárakban k u t a t t a k és másoltak, elsősorban Petrovics Frigyest kell megemlítenünk, az A k a d é m i a Történettudományi osztályának H o r v á t Istvánnal együtt elsőnek megválasztott t a g j á t . Petrovics. aki gróf Teleki Lászlónak, a z elnök öccsének mentoraként, hosszabb időt töltött külföldön, az osztrák és német k ö n y v t á r a k m a g y a r vonatkozásait pontos jegyzékekbe foglalta, sőt azokat a lehetőséghez képest le is másolta, vagy lemásoltatta. T á j é k o z tató áttekintései, melyeket 1834—35-ben a párizsi és londoni könyvtárak m a g y a r vonatkozású anyagáról, főleg kéziratairól küldött az A k a d é m i á n a k , ma is értékesek, sőt nem egy esetben m a is megbízható vezetők. Horvát Istvánnak 1833. november 27-éről és 1834. március 7-éről, továbbá Döbrentei Gábornak 1834. febr. 6-áról, március 8-áról és m á j u s 6-áról hozzá írt levelei a legjobban mutatják, mit vártak és k é r t e k tőle a m a g y a r történetkutatók és m e n n y i m u n k á j á b a kerülhetett a sok igénynek kielégítése. B á r gróf Teleki József nagy műve, a Hunyadiak kora Magyarországon m á r 1843-ban teljesen készen állott, várták
Gróf Teleki
József
életéhez
247
is megjelenését, a közben sem szünetelő g y ű j t ő és másoló munka annyi ú j értékes anyagot t á r t fel épen a Hunyadiak k o r á r a vonatkozólag, hogy a lelkiismeretes szerző szükségesnek t a r t o t t a művének gyökeres átdolgozását és az eredeti kereteknek kibővítését. A levéltárak k u t a t á s a és az oklevelek másolása tehát változatlanul továbbfolyt. Döbrentei G á b o r n a k 1844. november 9., 26., 1845. januárius 17., 19., július 27. és augusztus 26-i levelei bepillantást engednek a másoló és g y ű j t ő munka részleteibe. Szalay Lászlónak 1850. februárius 16-án Zürichből kelt levele is ideszámítható. Gróf Széchenyi István, br. Wesselényi Miklós, gróf Dessewffy József és Emil levelei csak részben vonatkoznak az A k a d é m i a életére. Ez utóbbi levelei a z é r t is érdemelnek figyelmet, m e r t m u t a t j á k , hogy az A k a d é m i a a rendelkezésre álló alapokból kölcsönöket is folyósított megfelelő biztosítékok ellenében. Leveleikben egyébiránt sok jellemző a d a t található a z akkori politikai viszonyokra és a nagyobb szerepet vivő politikusokra vonatkozólag. Gróf Teleki László, József féltestvére, elsősorban à m a g y a r politikai eseményekről írt, melyekről tudta, hogy azok közelről érdeklik a Pozsonytól és Pesttől többnyire távollevő b á t y j á t . Ö maga 1842—43. óta mind jobban és jobban belesodródván a politikai élet küzdelmeibe, s a j á t szerepléséről is t á j é k o z t a t t a Teleki J ó z s e f e t s tőle minden fontosabb kérdésben tanácsokat és u t a s í t á s o k a t kért. E levelek különösen Teleki László életéhez és jellemrajzához szolgáltatnak felhasználható adatokat, de bepillantást engednek a z o k b a a gyakran kisszerű, személyes természetű p á r t k ü z d e l m e k b e is, melyek a politikai életben való szerepléssel a k k o r is együtt jártak. Történeti forrásértékük nyilvánvaló. Gróf Teleki Józsefnek a sziráki levéltárban fennm a r a d t levelezése — mint említettem — csak töredéke a M a g y a r Tudományos A k a d é m i a első elnöke sokoldalú és k i t e r j e d t levelezésének. Valószínű, hogy a gróf Telekinemzetség gyömröi levéltárában hasonlíthatatlanul nagyobb és gazdagabb anyag vár még közzétételre, mely nemcsak az A k a d é m i a első n e g y e d s z á z a d á n a k történetére derítene nagyobb fényt, hanem megvilágítaná a reformkor belső életét is és ú j a d a t o k k a l gazdagítaná e korszak eseményeire és személyeire vonatkozó ismereteinket. A most közzétett anyag a l a p j á n jogunk van ezt következtetni. 16*
248
Gróf
Teleki
József
életéhez .248
Pest, 1833. november 27. Horvát
István
Petrovics
Frigyeshez.
T e k é n te tes Tudós F é r f i ú ! P r á g á b ó l egy, Berlinből pedig két betses levele érkezett hozzám. 1 Tisztelettel és köszönettel vettem mind a' hármat, 's feleltem volna azonnal reájuk, ha számtalan dolgaim, a z itten m u l a t ó tudós T á r s a k n a k látogatásaik, és némelly jobb kezemet érte bal e s e t az Írástól nem a k a d á lyoztattak volna. Most tehát teljesítem, mivel tőlem ki telhetik, tisztemet. A' P r á g a i levélnél fontosabbá lett előttem az első Berlini, a' Dresdai Calepinusok" miatt. Kételkedtem régóta, ha n e m bibliographiai tévedések-e Calepinusnak Báseli 1544. 1551. 1554 és 1564-diki XI nyelvű Kiadásai. Tek. U r levele felhevített, 's m á r most vágyton vágyok tudni, ha ezeket Dresdában meg nézte-e, vagy tsak a Catalogusokból jegyezgette-e ki? Ezek tsalókák, mint több rendbéli tapasztalásból tudom. M é l t ó volna D r e s d á b ó l ú j r a , és ugyan hitelesen, megtudni, ha a' fölebb é r e n t e t t e m Kiadások a) Valóban XI nyelvüek-e? b) Bennük vagyon-e a' M a g y a r Nyelv? c) Nem mondatik-e meg valamellyikben az Előszóban, ki i k t a t t a be a' M a g y a r Nyelvet? E' Kiadások sem Bétsben, sem a' Magyar H a z á b a n föl n e m t a l á l t a t h a t n a k . Nem á r t a n a а' X és Xl nyelvű (és talán X I I nyelvű?) Calepinusokat föl ütni és gondosan meg vizsgálni a' Berlini Könyvtárokban is. A' Könyvtárnok fő t a n u l á s á t kell tenni a' Bibliographiának. Némi utasításul örömest közlöm, a' mit én a' M a g y a r Calepinusokról tudok. K é t X nyelvű K i a d á s t esmérek. Egyik Baselben 1594dikben jelent meg, a ' másik F r a n k f u r t b a n 1672-dikben a d a t o t t ki. Amazt, a' M a g y a r Nyelvet is magában foglalót, szemeimmel láttam; emezt meg nem tekénthettem. А ' XI nyelvű Calepinus m e g j e l e n t Basíleae, 1544. Ba1 Petrovics Frigyes gyüjtőmunkásságára vonatkozólag 1. Lukinich Imre, A Magyar Tudományos Akadémia Történettudomány, Bizottsága másolat- és kéziratgyüjleményének ismertetése. Budapest, 1935. 6. és 8—12. 1. ' V. ö. Melich János: Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből. Budapest, Akadémia, 1902.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.249
sileae, 1551. Basileae, 1554. Lugduni, 1560. Basileae, 1564. Lugduni, 1587. (Bod P é t e r tsak ezt esmérte) Basileae, 1590. Basileae 1598. Basileae, 1605. Basileae, 1606. Genevae, 1620. Basileae, 1627. Basileae, 1682. Ezek közül Hazánk kebelében az én tudtomra tsak négy kiadás vagyon meg. M a g a m is két K i a d á s t birok. Bétsben a' Tsászári és Főiskolai Könyvtárban mindegyikben tsak egy egy XI nyelvű K i a d á s vagyon. A' XII. nyelvű Calepinus m e g j e l e n t volna, — ha ugy volna, — Lugduni 1647. és Lugduni 1656. De okom vagyon gyanítani, hogy ezek tsak NIOLTZ X I I nyelvűek. Nem kétlem enynyinél több Kiadás is vagyon, f ő k é p e n még Lugdunumi és Genovai. A' Bétsiek bámultak n é h á n y hónap előtt L a j s t r o m o m r a . Én ezeket Catalogusokból t a nultam nagy fáradsággal esmérni. Uraságodnak leg szebb alkalma lészen hoszszabbra nyújtani nyomdokaimat. A j á n lom is ezt semel pro semper. Szégyen nekünk azt még t s a k nem is gyanítani, hogy mintegy CXXX Szótára és Szókönyve vagyon a' M a g y a r Nyelvnek. D r á g a pénzen szereztem én az illyen esméreteket. A' Briihlianae Bibliothecae Catalogust tessék megküldeni számomra és List (Burgstrasse No 9.) Berlini könyvkereskedő által, kinek a' Graevius és B u r m a n n u s T h e s a u r u s Italiae M e d i a e - t forróan köszönöm p é n z e m a d á s a mellett is, Lipsiába Kummer Könyvkereskedőhöz olly utasítással által szállíttatni, hogy ő idősb Kilian Györgyhöz H o r v á t István Musaei Custos s z á m á r a indítsa P e s t felé. — V á r v a várom a ' B ü n a u Catalogusát is, — H a v a l a hol még megszerezhetné ezt is: „Recueil d' estampes e t du Cabinet d u Comte de Brühl. Dresden 1754. fol." n a g y o n lekötelezne általa. Ha kezébe a k a d n a U r a s á g o d n a k : „Catalogue Bibliothecae Thottianae. Havniae, 1789—1795. Tomi I — V I I . volumina 12." tegye ezt is félre az én számomra. A z á r miatt többé kérdést se tegyen, ha az n e m fölösleges. Méreg d r á g á n fizettem én sok könyvet és még is örültem, hogy megszerezhettem. A z t még is óhajtóm, a ' fölötte n a g y ároknál e i n e feledje, hogy egy n y o m o r é k fizetést huzó Magyar K ö n y v t á r Ör s z á m á r a vásárol. Száz pengő forintot hoz h a v o n k é n t a' Redáctio: Ez igy, vagy amúgy bizonyosan a' Tudományoké, ha még olly súlyos is az áldozat. A ' Brühl Catalogusa á r á t hol tegyem le? Ha P e s t e n megeshetnék, igen k ö n y n y ü volna leróni adósságomat.
250
Gróf Teleki
József
életéhez .250
Berlinből mikor és m e r r e lészen a' megindulás? a z t tessék jókor tudtomra adni, hogy kisded g y ű j t e m é n y e m e t íölhányni m a g a m n a k időt vehessek. A' D r e s d a i J a n u s P a n n o n i u s Ms-ot m á r Ebertből esmértem, de eszembe nem jutott a' sietségben följegyezni. Vagy Tiz Kéziratot e s m é r e k a' Pétsi P ü s p ö k munkáiról. Sok, sok b e n n ü n k e t illető Kézirat vagyon — de most a ' szűkebb illyetén határokon lakik. Boldog U t a z á s t és á l l a n d ó Egészséget kivánva megkülönböztetett tisztelettel m a r a d o k Tekéntetes U r n á k köteles s z o l g á j a Pesten, Novemb. 27-dikén, 1833 Horvát István Buda, 1834. február 6. Döbrentei
Gábor
Petrovies
Frigyeshez.
Kedves Barátom, Ne vegye kérem rosz neven hogy válaszom egy kissé későcskén megy. Mindig eszemben volt, hogy Kegyednek mind a' titoknok köteles volna már irni, mind pedig Kegyed iránt lévő azt vallhatom igaz barátságom. Azomban valamivel későbben irván most m á r a r r ó l is tudósításomat tehetem, hogy Kegyed fizetését a' tudós társaságtól valamint N o v e m b e r 2 dikán 1833. M Gr. Teleki Lászlónénak 1 személlyesen általadtam, m i n d a' F e b r u a r i u s 1 föjén 834 kezemhez vett 125 ftot pengőben MGr. Teleki József Urnák Bécsbe m á r felküldöttem. T a r t ó z t a t o t t válaszom hivatalos r é s z é r e nézve az írásban az is, hogy az Igazgató tanácsnak később bizonyosabb határozását is megküldhetném. A' novemberi nagy gyűléskor úgymint csak öt igazgató tag gyüle össze1' 's a ' m i t ezek eleibe a ' nagy gyűlésből terjesztettem, azt csak előlegesen f o g a d á k el, egyedül tanácskozásinak nevezett ülésükben ugy hogy az a' Posonban t a r t a n d ó teljes számú igazgatói ülésben még egyszer eléterjesztessék 's végkép elhatároztassék. Ezen pozsoni ülés a' mint látom azomban talán csak Aprílisben leszen, azért előlegesen is megkül1 Gr. Teleki László (1764—1821) második felesége, kitől gr. Teleki László, az író és politikus született. Első feleségétől született gr. Teleki József. 2 Az 1833. nov. 11-i naggyűlés határozatát 1. A Magyar T u d ó s Társaság Évkönyvei. II. k. (Budán, 1835.) 45. Î.
Gróf Teleki
József
életéhez
.251
döm itten a ' 4 d nagy gyűlés 7 d ülésében előfordult LV d pont kiírását, és a r r a az igazgatói tanácskozásnak November 9 dikén költ határozatát. A' nagy gyűlés igen sok i d e j é t fordítván a' Másodelőlülő 3 mozgatásainál fogva a' rendszabások módositásaira, a' héti ülésekre utasította Kegyed' érdekes utazási jelentésének felolvasását. Ott olvasám tehát a z t fel December 21 dikén . 4 Arról a* jegyzőkönyvnek 322 d -pontja a l a t t ez áll: „Olvassa a' Titoknok Petrovits Fridrik r e n d e s tagnak Berlinből October 13d a' társasághoz irt tudósítását némelly külföldi könyvtárakról, mennyiben azok h a z á n k r a nézve érdeklők lehetnek. Tudomásul vétetik." A d d i g vétetik t. i. tudomásul, mig Kegyed meg nem irja, hogy tudósításának a k a r j a e a' T u d o m á n y tárban 7 ' ki jövetelét vagy nem, m e r t külömben h a j l a n d ó volt az ülés azt határozni, hogy a' Tudománytárban m e g j e l e n j e n e k . Ezen elég sokáig készülő folyóiratunk 1834 b csak ugyan megindul encyclopediai folyóirat czimmel. Schedel 1 '' m a r a d o t t szerkeztető. A ' Másodelőlülő indítványára kimaradnak belőle eddig irt bírálatink, 's igy a' hazai m u n k á k kritikája. Ennél fogva vissza veheti minden tag ki mit irt eddig ollyast a' levéltárból 's teheti vele a'mit a k a r . Vidéki tag kevés volt jelen. így n e m : Czech, 7 Kölcsey, 8 Berzsenyi/' Bitnicz/" Nyiry, 1 1 Szlemenics, 1 " Stettner, 1 3 Dr. Horvát, 1 4 Balásházy, 1 5 Schuster 1 " sem. Az ide mellékelt levélen l á t j a Kegyed az ú j o n n a n választott tiszteletbeli 's levelező tagjait. Vérnász Vörösmartytól kapta a' szomorújáték j u t a l m á t 100 a r a n y a t . Második j u t a l m a t ivenként 5 a r a n n y a l Tirus H o r v á t Czyrill piaristától. Az évenkénti 200 a r a n y a t nyerte Kresznerics' szó:l
Gr. Széchenyi István. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. II. 73. L. erre a Magyar Tudós Társ. Évk. II. 70—71. 1. 11 Schedel Ferenc, a későbbi Toldy Ferenc. 7 Czech J á n o s (1798—1854). 4 Kölcsey Ferenc (1790—1838) " Berzsenvi Dániel (1776—1836). 10 Bitnitz Lajoe (1790—1871). 11 Nyiry István (1776—1838). 12 Szlemenics Pál (1783—1856). 13 Stettner (Zádor) György (1799—1866). ,4 Horvát István (1784—1846). 15 Balásházy János (1797—1857). 18 Schuster J á n o s Konstantin (1777—1838). 4
3
252
Gróf
Teleki
József
életéhez .252
tára. 17 A ' nyelvtudományi 100 a r a n y a t Csató. 14 A ' m a t h e sisit V a r g a körösi r e f o r m á t u s professor, 1 9 ki csak egyedül felelt, 's m u n k á j a a z o n b a n nem jő ki, m e r t gyenge. A z u j kérdésekből itt közlök egy-egy p é l d á n y t . Közlöm a ' közülés volt tárgyait 's a' természet és törvénytudományi egyegy k é r d é s t . Az évkönyvek első kötetének mellyben az egyedi ibrik szinelve van " 's bekötése zöld gyolcs, 6 forint pengőben: szineletlen képpel és p a p i r o s b a kötve 4 fr. 20 kr. pengőben. A' melly tagnak é r t e k e z é s e van benne, egy p é l d á n y t az elsőbből tiszteletül kap, a' többiek 20 pctel veszik olcsóbban. Á r u l j a e g y e d ü l Eggenberger. Örömest küldök Kegyednek egyet, 's minthogy k ü l f ö l d r e megy az elsőbből, csak i r j a meg, miképen, mert p o s t á n méreg d r á g a lenne. O d a fogom tenni a' dresdai H a s é n a k 's a' göttingai Müllernek Kegyed által igért p é l d á n y t a z egyedi ibrikből, de azokat külön kell szineltetnem. E g y é b i r á n t a' berlini tudós a k a d é m i á n a k és a' göttingainak most expedialok egy-egy p é l d á n y t az évkönyvek 6 frtos kötetéből. München, Paris, London, s Petersburg m á r Cambridge, Philadelphia, Calcutta, kapott. Universitáson én Vittembergában és Lipsziában voltam. Tanítóim közül P ö l i t z él még, tisztelje Kegyed kérem, ha találkozik vele, nevemmel. Nagyon fogom köszönni ha K e g y e d h a m a r á b b fog felelni n e k e m mint én m o s t tevém. F é l i g bűnösnek érzem magamat, m e r t Írhattam volna az én becsült Petrovicsomnak külön is, 's nem igy a' hivatalossággal együtt. A' 2 1 társaság módosított rendszabályai, mellyek között most büntető törvények is vágynák a' nem szorgalmatos t a g o k r a nézve 's kik a' társaság czéljaival ellenkeznek, a' P o z s o n b a n leendő igazgatási ülésnek mennek még eleibe. Onnan fel. Mikor k a p n a k sanctiót, meglássuk. F e l e t t e k a' viták hevesek voltak. G r Széchenyitől B. Wesselényitől az Elölülő ollvanokat hallott, a' mik miatt készülni lát17
V. ö. A Magyar T u d ó s Társaság Évkönyvei, II. 59—61. 1. Csató Pál (1804—1841). 19 W a r g a János (1804—1875). 50 Jankovich Miklós, Vélemény, Egyeden találtatott ékesmívről. Isis egyiptombeli tiszteletére szolgáló valóságos ibrikről. A M. Tudós Társaság évkönyvei. I. 354—366. 1. 21 Innen Döbrentei s a j á t kezével. 1S
Gróf Teleki
József
életéhez
.253
szőtt hogy lemond. Szeretet nem terjesztetik közöttünk szeretet, és e' m i a t t még dőlni fog e' társaság. Kegyed b a r á t j a Döbrentei Gábor d B u d á n F e b r u a r i u s 6 1834. Pest, 1834. március 7. Horvát
István
Petrovics
Frigyeshez.
Tekéntetes Tudós Férfiú, nagy é r d e m ű Hazafi! Teleki G r ó f n é három n a p p a l előbb ment Pestről Bétsbe, mint sem a' Tek. U r jelentése érkezett a' Brühl K ö n y v t á r L a j s t r o m á r ó l . Samu fia, 1 kinél a' 6 pengő forintot talán letehettem volna, őt Bétsbe késérte, 's még ma sem tért ide viszsza, hanem Posonban m a r a d o t t . Felesége folyton folyva biztatott visszajöveteléről, de siker nélkül. Utóbb, elunván a ' várakozást, 's tudván, hogy Тек. Uraságodnak is szüksége vagyon, főképen a' külföldön a' maga pénzére, G y o r s Szekéren 40. az a z : Negyven Pengő Forintot u t a s í t o t t a m Teleki Jósef Gróf ő Méltóságához. Ebből, levonván 11. forint tartozásomat, a' többi számomra k i a d a n d ó lészen. A' Könyvek nem u j évre, hanem F á r s á n g utolsó n a p á r a érkeztek ide, 's nekem Bünau L a j s t r o m a a' legvígabb és boldogabb n a p o t szülte. Köszönöm Тек. U r n á k , de Listnek is, a' szives szolgálatot. Még Tott Catalogusát hozzá, mint igérteték, és t e l j e s lészen örömöm. De mind ezek, kedves B a r á t o m ! t s a k egy tsepp vizet tésznek a' D u n a folyamából. Iszonyú nagy kiterjedésű tudomány az a' Bibliographia és História Literaría! Millyen kevés még az is, a' mi a' sokat m a g á b a n foglaló Bünau Catalogusában vagyon! Néh á n y kis Könyv L a j s t r o m b a n többet találtam, a' mi fontos volt előttem. Szándékom idősebb koromban ezen Catalogusokból bővíteni a' M a g y a r História Literáriát. A z é r t g y ű j t ö m régóta mindenfelől ezeket. Тек. U r Hollandiai mulatásától legtöbbet várok. De ezekről még most kora gondoskodni. Ugy vélem, Göttingában is fognak, mint Berlinben, mulatni. Ide fogom idézni kérelmeimet. Lutzenbácher, 2 nem kétlem, megküldötte Tudósítását 1 2
Gr. Teleki Sámuel (1792—1857) Luczenbacher (Érdy) J á n o s (1796—1871).
254
Gróf
Teleki
József
életéhez .254
a M a g y a r Bibliákról. Közlöttem vele, a' mit t u d t a m . P e t h e Ferencznek" U l t r a j e c t u m i K i a d á s a előtt áll Szombathi P a taki Tanítónak 4 Értekezése a' Biblia Kiadásairól. Ebből nem sok hibáz. J á n u s P a n n o n i u s Dresdai Kéziratát régen e s m é r t e m Ebertből, 's ha utasításaimba bé n e m iktattam, az o n n a n d történt, hogy sebesen írván azokat, nem értem reá általfutni minden Jegyzeteimet. Itt most elmondok mindent, a' m i t e' tárgyról tudok, pedig t a l á n n á l a m senki sem tud többet J á n u s Pannoniusról. Kiadásai: 1. J a n i Pannoníí a d Divam Feroniam. Vene tiis, 1498. Nálunk n e m esmérik. Vigyázzon reá, hogy valahol föltalálhassa. 2. J. P. Panaegiricus ín G u a r i n u m , Viennae, 1512. 4-o N á l u n k nints meg. 3. J . P. Bononiae, 1513. Nints meg ide haza. 4, J . P. Elegiae et P o é m a ta. Viennae, 1514. 4-o. Nem b i r j u k . 4. J. P. E p i g r a m m a t a . Cracoviae, 1518. 4-o. Nints meg. 5. J . P. Sylva P a n e g y r i c a a d Gvarinum. Basileae, 1518. 4-o. Nints meg. 6. J . P. Poemata. Bononiae, 1522. Nints meg. 7. J. P. Panegyricus, Elegiae, Epigrammata. Venetiís, 1553. in 8° B i r j a a' Pesti F ő Oskola, de a' M u s e u m nem. 8. J . P. Poemata. Basileae, 1555. 8° a p u d Oporinum. Nints meg. 9. J. Pan. Lusus quid a m e t E p i g r a m m a t a . Opera J o a n . Sambuci. Patavii, 1559. in 8°. Nints meg. 10. J . P. Tria Epigrammata a d Galeottum. Vienne 1563. post Galeottí editionem. Nints meg. 11. J . P. Elégia ad Constantium. Claudiopoli 1565. a d Calcem Hist. Matthiae Regis, in fol. Nints meg. 12. J . P. P o e m a t a . Vienne, 1567. Nints meg. 13. J. P. Opera. Vienne, 1569. in 4°. B i r j a a ' F ő Oskola; a ' Museum nem. 14. J. P. P o e m a t a Nonnulla. Debretzini, 1594. Nints meg. 15. J . P. P o e m a t a . F r a n c o f u r t i in P a r e i Deliciis P o e t a r u m Hungaricorum. Nints meg. 16. J . P. P o e m a t a . Budae, 1754. 8. Meg van. 17. J . Pannonii P o e m a t a . Ultrajecti, 1784. 8. P a r t e r II. Teleky Sámuel E r d é l y i Cancelláríus K i a d á s a . Ő több kiadást az előszámláltatottakból vagy nem esmért, vagy n e m látott. T u d n i fogja Uraságod, hogy J . P. rokona a' T e l e k y Háznak, m i n t a' G a r á z d a Família ága. — 17. J . P. De Itineríbus J a c o b i Antonii Marcelli Veneti Basileae 1580. 8. Ez az, mellyről Tek. U r . kérdést teve egy olvasta 3 P e t h e Ferenc 1794-ben Utrechtben kinyomatta a bibliát roli G á s p á r fordításában. 4 Szombathi J á n o s (1749—1823).
Ká-
Gróf Teleki
József
életéhez
.255
Könyv Lajstromból, de ez nem külön kiadás, hanem ime m u n k á b a n foglaltatik: Nicol. Reusneri in J e r e m i a e Reusneri Hodoeporicon. Basileae, 1580. in 8°. Üsse föl ú j r a L a j s t r o m á t és győzze megmagát róla. 18. J. P. Epitsola ad J o a n n e m Gazzulo Ragusinum. Ragusae, 1803 in opere J t a l i c o Francisci M a r i a e Apendini. E z t birom. — L á t h a t j a ezekből, mi h á t r a vagyunk mi itthon. — Keresse utában e Könyvet is: J o a n n i s à Pannónia, De a e t e r n a Dei p r a e d e stinatione, et reprobatione. Lovanii, 1554. fol. — Kérdés, n e m J á n u s P a n n o n i u s m u n k á j a - e ez is? Vagy ki más ez a' Johannes à Pannónia? — Figyelmezzen ime könyvre is: Monumenta C l a r o r u m Doctrina praecipue Virorum collecta a D. Sigefrido Rybirch. Francofurti 1589 in folio. Ebben elő jő rézbe vésetve J . P. Emléköve, melly ma többé nintsen meg a' Pétsi Templomban. Kéziratai 1. Posonban a z Aponyi G y ű j t e m é n y é b e n . 2. Bétsben Sambucus G y ű j t e m é n y é b ő l a' Tsászári Könyvtárban.; 3. Bétsben a' Tsászári Könyvtárban egy másik Kézirat. Ezt Teleky használta. 4. Florentzben. 5. F l o r e n t z b e n : ,,Episcopi Vecleriensis cum Canonicis Dissensio." 6. F l o rentzben: Pannonii Pauli N o t a t a de J a n o Pannonio. 7. M a j l a n d b a n : ,,J. P. P o é m a a d Franciscum B a r b a r u m . " 8. Brixiában. 9. Dresdában, Brunnellius G y ű j t e m é n y é b ő l . 10. Plutarchi Libellus, quibus m ó d i s a b inimicis juvari possim u s ? J a n o P a n n o n i o I n t e r p r a e t e . Volt P a r m á b a n , de most hihetőképen O x f o r d b a n vagyon Angliában. Itt van minden kintsem J á n u s Pannoniusról. Bővitse ezt, s ha a' Kiadások a t valahol megszerezheti, szerezze meg számomra. A' Dresdai Calepínusokról várva várom a' tudósítást. A z a' Lugdunumi Kiadás, mellyre talált, talán tsak Bód P é t e r tévedését igazítja el. Ez 1584-diki Calepinust emleget Lugdunumból, a' nélkül, hogy m e g h a t á r o z n á X. vagy XI. nyelvű-e. T a l á n megtsalta emlekezete. Nem hihető, hogy két évben egymás után kétszer jelent volna meg. Vagy t a l á n uj tzimet n y e r t ? M i n d e n esetre Bódnak 1587-diki Lugdunumi Calepinusa tsak X. nyelvű lehet a' köszönettel vett tudósitás után. L o d e r e c k e r itten többször megvagvon. Ha Szótár G y ű j t e m é n y e m h e z megszerezhetné ime könyvnek három — mind a' három kiadását, igen meg köszönném: ,,Christianí Mentzelii, Index Nominum P l a n t a rum Universalis. Berolini 1682. fol. — Berolini 1696. fol. - Berolini, 1715. fol. — Mentzelius Szótárában a' M a g y a r Plántanevek is előjönek. Mindegyik K i a d á s kedves lészen
Gróf
Teleki
József
életéhez .256
előttem, de legkedvesebb mind a' h á r o m kiadás. Legyen meg ez is H a z á n k b a n . Szükségem volna ime könyvekre is: 1. Martini Rangonis, Origines Pomeranicae. Colbergae. 1684. 4° — 2. M a r tini Rangonis, P o m e r a n i a Diplomatica. Francot, ad V i a d r u m 1707. in 4". — 3. J o a n Micraelii, Antiquitates Pomeranicae, Stetin und Leipzig, 1723. 4° — 4. D r e g e r i (Franc.) Codex P o m e r a n i a e Diplomaticus. Berolini, 1768. fol. — 5. G e r k e n (Phil. Guil.) D i p l o m a t a r i a Veteris Marchiae B r a n d e n b u r gensis. Stettin, 1766—7. 8". Tomi II. — 6. Phil. Guil. Gerken, C o d e x Diplomaticus Brandenburgensis. Lipsiae, 1770— 1785. 4° Tomi VIII. (8 Tomi). — 7. Phil. Guil. Gercken, F r a g m e n t a Marchica. Wolfenbüttel, 1755—1763. 8° Tomi VI. — 8. Gerken (Phil. Guil.) Stiftshistorie von B r a n d e n burg. Wolfenbüttel, 1766 4". — 9. G e r k e n (Phil. Guil.) Vermischte A b h a n d l u n g e n . Hamburg, 1771—1781. 8. Tomi III. — 10. Gerken, A n m e r k u n g e n über die Siegel. Augsburg, 1781—1786. 8. Tomi II. — 11. G e r k e n (Phil. Guil.) Reisen durch Schwaben. Augsburg und Leipzig, 1784— 1787. 8° Tomi IV. — E z e k e t hogy m e g n y e r j e m a' kötést, kötve jobb szeretném megkapni. Ha m á s k é p meg nem kaphatnám, köttetlen is kedvesek lésének előttem. H á t ime könyvet: ,,Gmelin (Joh. Georg.) Reisen durch R u s s l a n d . St. P e t e r s b u r g 1772 seqq. 4° I—IV. Theile" nem lehetne-e megszerezni? Pesten Eggenberger a d h a t n a belőle 3 Kötetet, de tsonka könyv n e k e m nem kell, ha tsak külön meg nem lehetne valahol találni a' 4dik D a r a b o t . G y a n i t á s a M á t y á s K i r á l y Levéltáráról а' Тек. U r n á k ditsőségére válik. Valóban P l a t t e n b u r g b a n volt az Archívum Corvínianum: De a ' Bayreuthi H e r t z e g azt Jósef Tsászárnak a j á n d é k b a küldötte, ez pedig a ' Magyar K a m a r á nak a j á n d é k o z t a . Most B u d á n vagyon sub nomine: A c t a Molibacentia. A' M a g y a r A c a d e m i a n e m igen látszik betsülni а' Тек. U r közléseit. Ott Vers kell és Tragoedia meg Comoedia. Nekem bizonyosan jó szaglásom volt, hogy nem k a p t a m r a j t a . ' Nem rég még az első Elölülő, a jó Jósef Gróf, ellen is representálni a k a r t a k . Ez volt volna a' legrutabb tselekedet. Kívánok ehez az Akadémiához sok jó szerentsét. 5
Horvát István, bár az Akadémia m i n d j á r t kezdetben választotta, — onnan kilépett, elvi ellentétek miatt.
tagjául
Gróf
Teleki
József
életéhez
.257
Codex Criminálist is a k a r t a k az utolsó nagy gyűlésben készíteni. U j Alapokon is törték fejeiket. A ' t á j ok, mellyeken a' Tek. U r utazni fog, Wolfenbüttelt" ki vévén, a' Magyar Dolgoknak nem igen kedvezők. E r l a n g á b a n vagyon egy Corviniánus Codex, tudniillik Xenophontis Cyropaedia. A' másik ugyan E r l a n g á b a n : „Biblia Vulgata." Ez is Corviniánus Codex. Vagyon itt egy Török Kézirat is, mellyet, ha jól emlékezem, Magyar a j á n d é k o z o t t a' F ő Oskola K ö n y v t á r á n a k . Iranischer irt az Erlangeni Könyvtár Kéziratairól. Göttingában, ha Fischer Északi Szótárát kéz iratban kiveszem, mellyből a ' Magyar Nyelv a' F e n n u s Nyelvekkel öszsze hasonlíttatott, nem tudom, mi volna, a' mi benn ü n k e t illetne. W o l f e n b ü t t e l b e n Corviniánus Codexeknek tartatnak ezek: 1. P s a l m o r u m Davidis P r o p h e t a e Liber. 2. Missale. 3. Bartholomaei Fontii, Opera. 4. Marsilii Ficini Epistol a r u m Libri VIII. 5. Marsilii Ficini Epístolarum Libri II. nempe Illius et IV-us. 6. J o h a n n i s Tolhopf Stellarium. 7. Marsilii Ficini I n t e r p r e t a t i o Prisciani Lydii in Theophrastum, de Sensu. E j u s d e m I n t e r p r e t a t i o de P h a n t a s i a . 8. Auli Gellii Noctes Atticae. Ezt E b é r t tagadja Corvinusénak lenni. 9. Sinesii Platonici Liber de Vaticinio Somniorum e graeco translatusa Marciiis Ficino. 10. Decem M a p p a e Nanticae. 11. O r d o Missalis secundum Consuetudinem Rom a n a e Curiae. 12. A l e x a n d r i Cortesii L a u d e s bellicae Matthiae Corvini Hungáriáé Regis. Ennek k é t nyomtatott k i a d á s a vagyon. Egyik sine a n n o e t loco: a' másik: Hagenoae 1531 ezt a' n a p o k b a n vettem meg. 13. C a i u s Valerius Catullus, Albius Tibullus, Propertius, Aurelius, Nauta Poéta. — Mátyás Képe, és ha jól emlékszem, Beatrixé is, J u l i u s Caesar és Nagy S á n d o r képe között Cortetesius Kéziratában találtatik. D e ez nem ritkaság. Bétsben Philostratus Kéziratában is megvagyon M á t y á s Képe és ez m á r rézbe is vagyon vésetve. — Továbbá ugyan Bétsben egy Missaléban is előjő M á t y á s Képe a ' Barátoknak Könyvtárukban. E' képek ideálok lehetnek. Fontosabb talán A n t w e r p e n b e n Van Dyk vagy R u b e n s m u n k á j a Mindazonáltal a' l á t á s m a j d többre fog tanítani. 6 A wolfenbütteli könyvtár magyar vonatkozású anyagára vonatkozólag. 1. Hunyady József: A Vitéz- és Corvin-kódexek bibliográfiája 1938-ig.
258
Gróf
Teleki
József
életéhez .258
Vagyon a' Wolfenbütteli K ö n y v t á r n a k íme Kézirata is: „Chronicon J o a n n i s de Utino Monachi Ordinis Minorum." Ez után vagyon: „Succincta Narratio de Regibus H u n g á r i á é post Christianam fidem acceptatam usque ad M a t t h i a m Corvinum." E z t minden e s e t r e s z á m o m r a leíratni kérem. Szinte vagyon W o l f e n b ü t t e l b e n egy X-dik századi P e r g a m e n t Kéziratban (Ebért, Ueberlieferungen. Dresden, Í826 8 - 0 I, 72—82) egy Deák É n e k Töredék a ' Magyar Nép megveretéséről Augsburgnál illy tzim a l a t t : „ M o d u s Ottine." Itt a' M a g y a r o k több izben és helyesen, Pe . . .* nevet viselnek. Ez ki vagyon a d a t v a , de r i t k a s á g á é r t még is ó h a j t a n é k az egészről, melly ugy sem sok, Facsimilét vetetni. A ' költségeket édes örömest megtérítem. A Wolfenbütteli M a g y a r O r s z á g o t illető T ö r ö k Codexeket, mellyeket E b é r t , 's nyomain én is a T u d . Gyűjtem é n y b e n megesmértettünk, 7 elég éréntenem, hogy а' Тек. U r a z o k a t megtekénthesse. Többet r e á j u k nézve úgysem tehet. H a kivánja e z e k e t is e g y e n k é n t esmérni, a d j a tudtomra, 's m a j d közlöm l a j s t r o m u k a t . I t t e n van minden, a'mit tudok. Belgium és Hollandiáról m a j d Göttingába irok. Tsak j ó k o r tessék tudósítani o n n a n d is: mert sokszor azonnal m a g a m n a k időt nem vehetek. A ' Wittembergi Bursa H u n g a r i c á t ott ú j r a héába keresné. Ez M a g y a r Országban vagyon F a y G y ű j t e m é n y é ben Debretzenben, ki nemrég a' télen meghalálozott. Kezdetik 1546-on, 's t a r t 1608-kíg. Tessék ime k ö n y v e t is a' K ü l f ö l d ö n minden felé keresni: La vie de saint Abba, R o y de Hongrie e t Martyr, t r a n s l a t é e de Latin, à Paris. É v s z á m á t és f o r m á t u m á t nem tudom. Párisban a d t á k ki. Most jut eszembe formatuma in 4°. A j á n l o m m é g ennek k e r e s t e t é s é t is: „ J o a n n i s Telegdi, Elementa L i t e r a t u r a e V e t e r u m Hunnorum, seu priscae Hunnorum Linguae R u d i m e n t a brevibus quaestionibus e t responsionibus comprehensa, cum P r a e f a t i o n e Epistolari J o a n n i s Decii Barovií ad Telegdium. 1598. in 4Û." E b b e n vágynák k i a d a t v a a' Székel Betűk. 8 Nem tudjuk, hol találtassék n y o m t a t o t t p é l d á n y a . Kéziratban is ritka. Méltó volna talán D r e s d á b a n és Liptsében is e r r ő l kérde* Olvashatatlan szó. 7 Horvát István 1833-tól 1836-ig szerkesztője volt a Tudományos Gyűjteménynek, melyben redkívül sok dolgozata jelent meg. s Szinnyei József, Magyar írók. II. 729—30. 1.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.259
zősködni. Nem hiszi, mi fontos dolgot viszen véghez, ha n y o m t a t v á n y á r a talál utában valahol. Most véget vetek, tiszteletemet jelentvén László Grófnak. Vagyok szives tisztelettel Tekéntetes Urnák köte]es szolgája H o r v á t István P e s t e n Martius 7-dikén 1834. Tessék u j lakhelyéről szállása u t s z á j á t és s z á m á t megírni. Buda, 1834 március 8. Döbrentei
Gábor
Petrovics
Frigyeshez.
Kedves Barátom, Kegyed, februáríus 21d költ igen szeretett levelének hivatalos pontjait a' tegnapi héti ülésben t e r j e s z t e t t e m elé. Ennek következésében, ezzel együtt indul m a levelem Gr Teleki József Úrhoz, küldene Kegyednek a m. t. társaság nevében egy nyilt 's á l t a l á n o s a n minden külföldi tudós társaságokhoz és köz könyvtárak elöljáróihoz a j á n l ó levelet, mellynél fogva a ' h a z á n k a t illetőket a z o k b a n fel hatalmazottabban megnézhetné s a' mi társaságunknak mint k ü l d ö t t j e tekintessék. Kegyed 2 d közlését az Előlülő ur még nem küldötte kezemhez, csak irta, hogy nála van. Az elsőre nézve tegn a p az határoztatott, hogy a t u d o m á n y t á r szerkesztetője olvassa m a j d fel még egyszer az ülésbe 's a' mit Kegyed kívánsága szerint az ülés többsége látand elhagyandónak, az e l m a r a d j o n . Haase és M ü l l e r számára egy egy p é l d á n y t 4 n a p p a l ez előtt küldöttem a z Előlülő u r kezébe a' gyorsszekeren kéréssel, hogy a z o k a t a' k o r m á n y kurírjával Kegyednek k ü l d j e . És pedig az ibrik r a j z á t szinelten küldöttem. Talán n e m fogja az igazgatóság kívánni Kegyedtől á r r u k a t . A ' levél v. tábla 6. p é l d á n y t 3 teszen. Azon választottság melly a 4 d nagy gyűlés a l a t t az évkönyvek 2 d kötetébe gyűlt értekezéseket megvizsgálta, az 1397-beli temesvári Országgyűlését felveendőnek Ítélte. 1 1
Megjelent a M. Tud. Társ. Évkönyvei II. k. 61—82. 1.
Gróf
260
Teleki
József
életéhez .260
Én igy Kegyed nevében Nagy A n t a l H a n e m ez következővel küldé vissza:
Censornak
adtam.
Diaetae 1397. Temesvarini per Sigismundum celebratae descriptíone author hic multa et magna molitur, ubí antiqua Sículae nationis vulnera exponuntur, tum etiam ídeo, quood in Diaeta Temesvariensi, et in textu adcopulata, alia etiam Crisiensi, Rex ob latam in plures capitalem sententiam dire redarguatur: Barones Regni, praesertim Bani et Serviae, Bosniae Vajvodae potentioresve Hungari describuntur, qua boni sui privati studiosissimi, tum rivalitate, inter Croatos et Hungaros per factionem autesignanos jacta, ruinam Regni causasse dicuntur et alia plura in Censuram impingentes, ideo nec subscribítur, sed authore subscriptionem urgente, res Consilio substernenda. E z t tegnap m u l t két hete r e f e r á l t a m a' héti ülésnek. Onnan kérés fog m e n n i az Igazgatósághoz illy C e n s u r á k ! ! miatt. Szólottam M é r e y Ő Excljával,- irtam G r Telekinek. Be a d o m 2 nap m ú l v a a ' kéziratot a ' Consiliumnak, Kegyed nevében, felmegy hihető a Cancellariára. Mi lesz? meglássuk. — Viszsza a d t a igy a' Censor, Luczenbacher, Sigmond országlását is. Vele együtt s z á n d é k o z t a m a ' Consiliumhoz adni a Kegyedét, de ő m á r előre b e n y u j t á a' magáét, a ' mint t e g n a p mondá. U g y látom, Luczenbacher most, n e m b a r á t i m n a k lön inkább b a r á t j a . E n n y i t csak most, s inkább a ' hivatalosabbat, hogy el ne m a r a d j o n e' levél a' mai p o s t á r ó l 's úgy is m i n d j á r t a' b u d a i m a g y a r színészekkel ülést kell tartanom mint Vármegyei igazgatójuk. Köszönöm Kegyed nyughatlanságát barátságom miattAzt m u t a t j a az hogy Kegyedben mint igaz b a r á t b a n bízhatom. Becsülöm én Kegyedet mióta több alkalommal önérzetű önállásu e m b e r n e k tapasztaltam s m i n e k u t á n n a unos untig gyűlölöm a ' sok chameleon embert, melegen csatlódom a z igaz lelkűhez. Én ugyan nem szoktam változni valakinek kedvéért. Adieu, kedves Petrovics. Ölelésem Kegyedé. Következő levelemet, mig Kegyedtől erre ha csak igen rövid válasz nem jő is, nem küldöm, mert F r a n k f u r t am Mayn vagy Göttinga, vagy London bizonytalan. í r j a meg Kegyed, hol lesz ekkor bizonyosan. Vagy ha késik - Mérey
Sándor
kir.
személynök, b. t. tanácsos
(1779—18481.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.261
Kegyed válasza, küldöm enyimet G r Telekinek, hogy az bocsássa útnak Kegyed becsülő hive Döbrentei Budán Martius 8 d 1834. A minap m e n t levél hivatalos lévén (a levél többi része leszakadozva.) Kívül: De Buda. Monsieur F r è d e r i q u e Petrovics membre de l'Academie hongroise à Berlin. (Zárópecsét.) Buda, 1834 m á j u s 6. Döbrentei
Gábor Petrovics
Frigyeshez.
Budán M á j u s 6 d 1834. Kegyednek Martius 18 irt levele, első p o n t j á b a n szegény f e j e m e t r a k j a a' mint látom, miért olvastam fel februarius 21 d költ levelét a' héti ülésben. Hát azt kérdem én az én jó barátomtól Petrovichtól, ollyan ostobának hiszen e? hogy levelét teljes kiterjedésben olvasám fel? Kiolvastam belőle azon szavakat, mellyeket hivatalosan kegyedéivel illett, kellett eléadnom s az után a' levelet összetettem frakkom zsebébe; tehát az a' mi hozzám bizodalmasan volt irva, bizodalmasan csak általam is tartatik meg. Bátran lehet ennél fogva Kegyednek ez u t á n is vélekedését előttem felfedezni, ha szive ugy diktálja. A „temesvári ország gyűlést" külön folyamodó irás mellett Kegyed nevében béadván a' mkir. Helytartó tanácsnak, Mérey Ő E x c l e n t i á j a azt mondá, hogy benrie semmi felakaszthatót nem talált, hanem ha egy helyen az író külön véleménye lehetne kimarasztható, fel van küldve most Bécsbe. Mit m o n d a n a k o t t ? meglássuk! — Egyéb hivatalos jelentéseket Kegyedhez, G r Telekihez küldöttem 's válasza szerint kézhez fogja bocsátani. Magamról. Németh P é t e r Primarius Subsessor Commissarius innen Martius 15d Pécsre neveztetett az udv. Cancellaria által főbiztosnak, én pedig Április 17d Németh P é t e r helyébe, ea lege, a mint a decretum szól, ut muneri secretarii, renunciare tenear,. 1 d
1 Németh Péter a dömötöri Németh-család (Nagy ország családjai. VIII. 132.) tagja.
Akadémiai Értesítő.
Iván,
Magyar17
262
Gróf
Teleki
József
életéhez .262
125 pengő forintot mint Kegyednek M á j u s elsőjeíg j á r a n d ó s á g á t Helmeczitől megint felvettem s küldöm G r Telekinek. Ez t u d v á n bizonyosan hollétét, e' sorokat is általa k a p j a Kegyed becsülő b a r á t j á t ó l Döbrenteitől. Budán, M á j u s 6 d 1834. Kívül: Petrovich Fridriknek. (Zárópecsét.) Czenk, 1842 julius 26. Gr. Széchenyi
István
gr. Teleki
Józsefhez.
Tisztelt Barátom! J u l i u s 18 ikin irt becses soraidra, mellyek itt és csak tegnap jöttek kezeimhez, válaszolni sietvén, azt hiszem, legjobb lesz Novemberi vásárra halasztani a' M. A k a d é m i a idei n a g y gyűlését: 's pedig nemcsak, mert feleségem gyengélkedése, Carolin leányom férhezmenése 1 és némi egyéb kis foglalatosságom miatt, szegény fejem minden idejébül kifogyott és kifogy; hanem legfökép azért, hogy legelső nagy ülésünk, nem egy ok miatt, bölcs vezérlésed alatt m e n j e n végbe. — Miután t e h á t — és b á r legjobb a k a r a t t a l — én most semmi esetre m á s o d elnöki tisztemet nem teljesíthetném, Te pedig t e r m é s z e t szerint Erdélybül most sehogy sem távozhatsz: ugy végzem a' teendőket, mihez k é p e s t kiki t u d j a , kit illet a' dolog, hogy most Augustusban a k a d é m i a i G y ű l é s nem leszen, de az Novemberi V á s á r k o r fog tartatni. S o k a t gondolkozok rád, tisztelt Barátom, és ha van valami, mi azon szomorú érzést némileg enyhíthetné, mikép Téged szorosb b a r á t s á g i és társasági tekintetben úgyszólván elveszténk: hidd el, a z valóban semmi egyéb, mint azon bizonyosság, hogy mostani helyzetedben még nagyobb körben eszközölheted közös honunk és nemzetünk jó voltát; és hogy Téged mint mindenütt, ugy Erdélyben is becsül és szeret minden jó. — Á l d j o n az ég, és tartson jó erőben; tisztelt A n y á d n a k hozzál — kérlek — emlékezetébe, engem 1 Mostohaleányáról, gr. Zichy Karolináról van szó, aki Festetich Déneshez ment nőül.
/
Gróf
Teleki
József
életéhez
263
pedig szerencséltess, ugy mint eddig, utóbb is, nagybecsű barátságoddal, ki legvalódibb tisztelettel m a r a d o k Czenk, J u l i u s 26 1842 hü barátod hü szolgád Széchenyi István Kívül: Nagyméltóságú gróf Teleki József E r d é l y i Főkormányzó u r n á k sat. sat. Kolozsvárt. Széchenyi István. (Zárópecsét.) U. ott aug. 10-i póstabélyegzés. F r e i w a l d a u , 1842. augusztus 30. Br.
Wesselényi
Miklós
gr. Teleki
Józsefhez.
F r e y w a l d a u A u g 30 an 842. Tisztelt B a r á t o m ! Hogy a' n e m z e t bizodalma 's korm á n y u n k ' bölcsesége Téged e m e l t az Erdélyi F ő Kormányzói fényes és f o n t o s hivatalra, anyival szerencsésebb s minden igaz hazafi lelke mélyében örvendeztető esemény vólt, mivel épen most élünk azon időszakban, melyben azon kormányzói széket honunk' h a s z n á t s boldogságát eszközölve csak oly férfi töltheti be, ki mint Te tisztán ösmeri 's pártoló hévvel teszi munkássága tárgyává Erdélynek jelen mindenek feletti kellékeit, — a föld n é p é n e k t. i. jogszerű, biztosított 's anyagi és szellemi javulást lehetővé 's elérhetővé tevő helyzetre emelését; a' nemesség' jog és teherben azzali osztozását "s kis h o n u n k M a g y a r országgali szoros egyesülését, melyek nélkül nem-csak hogy Erdélyre nézve üdv 's áldás nincs, hanem további sinylődés vár reá 's vég veszély fenyegeti. Van reményem, hogy kormányod alatt 's á l t a l a d vezetve a' józan h a l a d á s u t j á n a ' nemes czélu 's szilárd a k a r a t u a k a' kormánytól pártolva 's annak üdvös törekvéseit viszont elősegítve sükerrel fogják honunk' jövendő kifejlődése 's biztosítása nagy müvét eszközölni, — daczára a szük keblüek önzésének. Ezen szép reményben fogadd hazafiúi buzgó 's baráti hiv üdvözletemet. Az e' jelen soraimhoz csatolt 's azt illető kérésemet azonban nem mint Erdély' F ő K o r m á n y z ó j á h o z , hanem * Széchenyi s a j á t kezével. 16*
264
Gróf
Teleki
József
életéhez .264
mint F ő Consistoriumunk Elnökéhez intézem. Biztoson hiszem, hogv a mellékelt i r o m á n y b a n foglalt jelentésem 's figyelmeztetésem részvétedet nyerendi. Ha a z o n két tárgyat e r r e 's p á r t o l á s o d r a méltónak Ítéled, méltóztassál a t. sz. F ő Consistorium (melynek közelebbi egybegvíilése idejét nem tudom) elébe t e r j e s z t v e , azt t a l á n addig is, h a t á s s a l bíró többekkel közölvén, előmozdítani. Baráti 's rokoni szívességedbe 's kegyeidbe a j á n l o t t m a r a d o k tisztelő barátod Wesselényi Miklós P e s t , 1842 s z e p t e m b e r 1. Gr. Széchenyi
István
gr. Teleki
Józsefhez.
Nagyon tisztelt Barátom! A j á n l a n i vagyok bátor E r d é l y n e k egy igen becsületes, de t á n éppen a z é r t sokaktul nem igen kedvelt fiát. Hosszas sorokkal nem foglak untatni. I d ő s b F a r k a s Sándor 1 a' dévai kerületben felállítandó tartományi segédbiztosi u j hivatalt kérendi. Ö a' törvényes ösvényre t é r t loyalis k o r m á n y n a k leghívebb szolgája kiván lenni. Segítsd őt — kérlek -— ha csak lehetséges, a z emiitett helyre, és vedd őt netalán igazságtalan ellenei ellen h a t h a t ó s ótalmad a l á ; engem pedig minden e s e t r e tarts meg nagybecsű szokott baráti indulatidban, ki n e m szünök lenni Pest, September 1. 1842. valódi hived Széchenyi István Kívül: Nagyméltóságú Széki gróf Teleki József, es. kir. k a m a r á s és valóságos b. tit. tanácsos, Erdélyországi Fők o r m á n y z ó urnák stb. stb. Kolozsvártt (áthúzva.) Pesten (áthúzva.) Bagt. Szirák. gr. Széchenyi István. Póstbélyegző: N. E n v e d 27. Sept. 1 Nem azonos bölöni Farkas S á n d o r r a l , a neves utazóval, aki 1842. febr. 3-án elhalt. A gyulafehérvári Farkas-család egyik tagja, táblabíró, aki 1835-ben Alsó-Fehérmegye aranytollát hozta Széchenyinek. (Naplói. Szerk. Viszota Gyula. V. 267.) * E két szó és az aláírás Széchenyi saját írása.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.265
Büdszentmihály, 1842 november 1. Gr. Dessewffy
József
gr. Teleki
Józsefhez.
Tisztelt Kegyes Szives b a r á t o m ! Ez idén legelőszer kezdem észrevehetőlegebben érzeni, miként testvér ikrek: a' kor és a' kór. Nagyon nehezen lábhadozom, feleségem hasonló állapotban van, és azért nem tudom, fogok e mehetni a' m. t. társaság' közgyűlésére. Szándékom u g y a n elmenni hacsak lehet, m e r t nagyon szeretném az elhunt fiam 1 felett tartandó emlékbeszédet hallgatni. Legyen szabad ez alkalommal Emil fiamat, az „Alföldi levelek" szerzőjét" pártfogásodba a j állani és levelező taggá v á l a s z t a t á s á t óhajtanom. D u l h á z y Mihályt 3 e' tekintetben szintúgy a j állom. E' n a p o k b a n küldi meg néked gyorskocsin biztos költségtelen alkalommal Kassáról a" tőled m á r régen kivánt tudósítást, melyből kitessék: kik, minő dolgozatokat küldtek vala be a' h a j d a n i Felsőmagyarországi M i n e r v á b a ? Nem fog ártani a' honi literatura' mozgalmait követő m a g y a r A k a d é m i á n a k oly levelező taggal is birni, ki a' felföld' fővárosa k ö r ü l folyvást szaporodó ügyekezeteket és jeleneteket a' m a g y a r Akadémia' titoknokának rendesen m e g i r j a . Sokkal jobb egésséget, mint a ' minővel dicsekhetem, tellyes szivemből néked kívánván, és Gróf Samut, meg gróf Laczit 4 ölelvén, A n y á d n a k pedig kezeit csókolván, minden magaméinak is a j állása mellett, régi teljes tiszteletemmel és b a r á t s á g o m m a l szünet nélkül maradok SzMihálytt Szabolcs megyében November' l' é n 1842. .. , , . , , , _ , alazatos ven szolgád es ISaratod G r . Desewffy J ó s e f ' U. I. Csuzyné a'
fiatal csinos menyecske,
nincs
többéi
1 Gr. Dessewffy Aurélról van szó, aki 1842. febr. 9-én hal! el; 1833 óta akadémiai tag volt. 2 Gr. Dessewffy Emil (1814—1866). Az „Alföldi levelek" 1842ben jelentek meg Budán. 1843 óta a M. Tud. Akadémia tagja. :l Dulházy Mihály, gr. Dessewffy Józsefnek titkára (1786—1856). Szerkesztője volt a gr. Dessewffy J ó z s e f t ő l alapított Felsőmagyarországi Minervának, mely Kassán jelent meg. 4 Gr. Teleki Sámuel és gr. Teleki László. 5 Gr. Dessewffy József (1771—1843). Felesége gr. Sztáray Leonóra.
266
Gróf
Teleki
József
életéhez .266
Szerencsés szülés után e' n a p o k b a n mult ki Semsén, a n n a k következtében. Kívül: Nagyméltóságú Széki gróf Teleki Jósef U r Ő Ekszell e n t z i á j á n a k , E r d é l y i F ő k o r m á n y z ó n a k , Ű Cs. Kir, 's Apóst. Felsége valóságos b. titkos T a n á c s o s s a 's K a m a r á s s a , T. Szabolcs megye F ő i s p á n j á n a k és a' m. t. társaság' Elnökének sat. sat. (Zárópecsét.) Pesten (áthúzva.) Kolozsvárott. Büdszentmihálv, 1843 Januarius 24. Gr. Desewffy
Emil gr. Teleki
Józsefhez.
N a g y Méltóságú Gróf E r d é l y i Főkormányzó, es F ő l s p á n y u r , Kegyelmes Uram! E n g e d j e Excellentziád h á l á m a t és forró köszönetemet kifejeznem azon kegyességéért, mellynél fogva a ' M. tudós T á r s a s á g pénztárából számomra 2000 ft peng. kirendelni méltóztatott. Az Igazgatóság u j j a b b és azt t a r t ó rendelése folytában, hogy e z e n t ú l csupán m á r bé táblázott kötelezvények mellett lehet pénzt kiadni, én valamivel később j u t o t t a m hozzá, de m á r kezembe jött. Excellentziád ezen kegyességében u j bizonyságát l á t o m azon számos alkalm a k b a n tapasztalt szívességnek, mellyel Excellentziád és egész háza, irántunk mindég viseltetének. — A ' Magyar Nemzeti Színházi alapítványokból resolvált p é n z h e z még nem jutottam, m e r t nincs ott k i a d a n d ó tőke, vagy is inkább nem k e r ü l t még r e á n k a' sor. És nincs is reménységem, hogy egy hamar hozzá jussak, m e r t a' Megyék a pénzt lassan szedik és k ü l d i k be. Illy körülmények között az ottani tőke k a p h a t á s á n a k sürgetésével egészen felhagynék, ha Excellentziád kegyeskednék m é g 6000 ft pengőt rendeltetni számomra a Magyar T u d ó s Társaságnál. Ezzel e g y ü t t - é p p e n 10.000 f t pengőhöz jutottam volna, és ennyi voít a ' Nemzeti Színház pénztárából a' részünkre kirendelt summa. 1 Szüleim N a g y M i h á l y r a m e n t e k Sztáray Alberthez, 2 ki betegen fekszik, és alig alig fog megmaradni. N a p a m m á r 1 A r r a vonatkozólag, hogy az A k a d é m i a kölcsönöket is folyósíthatott, 1. M. T. A k a d é m i a Évkönyvei. II. 21. 1. 2 Gróf Sztáray A l b e r t (1785—1843), gr. Dessewffy József sógora.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.267
6 hete itt van n á l u n k és K r a y n é v a l , ' kit n a p o n k é n t várunk, itt fognak telelni. Mind Napam, mind feleségem tiszteletét van szerencsém jelenteni, Zabolchban meglehetős jól vagyunk. V á r j u k Excellentziádat a' Mártiusi gyűlésre, 4 mellyen a' házi a d ó kérdése alkalmasint N y i t r a és Neográd p é l d á j á r a bukni fog. — Gondolom, nem n a g y öröme lehete Excellentziádnak, midőn megtudta, hogy Széchenyi a ' Magyar A k a d é m i a körül a' tudományok m e z e j é r ő l politikai térre vitte által a' vitatást. Most ezen E r i s a l m á j a körül pontosulnak öszve a' hírlapi vitatások, n a g y kárával a ' közügynek, m e l l y tömérdek függő k é r d é s gyökeresebb taglalását sokkal inkább kívánná. Mind e z e n előjelek n e m igen szép jövendőt ígérnek a' jövő országgyűlésének, ha csak az öszvesereglett Karok és Rendek, komoly szemügyre nem veszik a' rapp a n t teendőt és f é l r e téve a' m e d d ő vitatást, hatalmasan nem kezdenek a' munkához. Egyébiránt kegyeibe zárt, legméllyebb tisztelettel vagyok SzMihály. 24. J a n . 1843. Excellentziád
a l á z a t o s szolgája Gr Desewffy Emii
Kívül: Nagyméltóságú Gróf Széki Teleki Jósef Ur, E r d é l y i Főkormányzó, Szabolcs megyei Főispány, Magyar T u d ó s Társasági Elnök sat. sat. Ö E x c e l l e n t z i á j á n a k (Zárópecsét). halbfranco.
Kolozsvárt. Pest, 1843 m á r c i u s 16.
Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Pesten, Martzius 16 ikin 1843. Kedves B á t y á m ! Keveset i r h a t o k az itten történtekről, m e r t itt nem történik semmi is, politicai ú j s á g a i n k sincsenek, kivéve a Ferencz Károly betegségét 1 (ki egyébbaránt a legutósó hírek szerint m á r jobban van) és azon hirt, h o g y az országBizonyára az 1830 körül elhalt Br. Kray F e r e n c özvegye. Gr. Teleki József szabolcsmegyei főispán is lévén, résztvett a megyei közgyűlésen. 1 Ferenc Károly főherceg, V. Ferdinánd kir. öccse (1802—1878), Ferenc József kir. a t y j a . 4
268
Gróf
Teleki
József
életéhez .268
gyülék M á j u s 14 ikén fog megnyittatni, — e g y é b b a r á n t a' regalisok még el nem érkeztek.) M é g is — nem jól mondám, — vannak időről időre politicai újságaink a z adóról, az az úgyszólván a z a d ó n a k megyénkénti bukásairól, — közelebbről — mint gondolom, m á r rég megfogtad tudni Szabolcs vármegye p r o d u c á l t a m a g á t . — Itt P e s t b e n négy nap múlva leszsz közgyűlés, itt a z o n b a n a b u k t a t n i ügyekezőknek nincs s ü k e r r e kinézésük. — Ez előtt néhány nappal egy Néeíe 1 nevezetű Ur volt nállam, — a' magyar szinházi festő, — ki nekem azt beszélte, hogy te nékie félig m e d d i g reménységet n y ú j t o t t á l arra, miként a' Kolosvári Szinház diszitményei festését talán ő r e á fognók bizni. — Ez iránt megkért, irnék n e k e d és k é r n é l e k meg, a d n á d tudtomra, hogy miben van a z ő dolga s számithat é a kolosvári diszitményekre vagy sem. Erről bizonyost szeretne tudni e hó végéig, hogy a z u t á n önmagáról a ' szerint rendelkezzék. — Kérlek, ird meg a diszitmények dolgát vagy n e k e m vagy a n y á m n a k ! Különben szegény Néefe meg hal n y u g t a l a n s á g á b a n . — M i k o r jöszsz m á r hozzánk, — várva v á r u n k s v á r mindenki — s mindenki k é r d e z és én senkinek sem tudok felelni. — Gustit csókolom, 2 a német sógornak pedig e g y alázatos a t y a f i complimentet csinálok. — Többeket n e m irhatok, m e r t a posta m á r induló félben van. — Isten véled! — M a r a d o k szerető s tisztelő öcséd Latzi Kívül: A son Excellence M o n s i e u r le Comte Joseph de Teleki chambattan e t conseiller intime de S. M. I. R. et A. Gouverneur de Transylvanie, Comte suprême du Comitat de Szabolcs etc. etc. à (Zárópecsét.)
Clausembourg. Pest, 1843. április 21.
Gr. Teleki
László
levele
gr. Teleki
Józsefhez.
K e d v e s Bátyám! Hoszszabban irnék, mint a hogy tészem jelenleg, ha alapos hiedelmem volna, hogy levelem téged még Kolos1 N e e f e Herman n é m e t díszletfestö, Színház díszleteit festette. 2 Gr. Teleki Auguszta, László huga.
aki
1837-ben
a
Nemzeti
Gróf
Teleki
József
életéhez
.269
várt találand, — de ezt nem igen hiszem; m e r t mellékes utakon azon reményhez jutottunk, hogy A p r i l 23 ikán Kállón' leszesz és o n n a n aztán ide is ki- vagy bérándulsz, bennünket meglependő. — Man muss aber d e n Tag nicht vor den Abend loben — és a z é r t kényszerítem mintegy magam a k é t k e d é s r e és a^ért írok most. — Köszönöm a levelet, melyet írtál. — Neefével szolottam m á r — és megkértem, ne k ü l d n e többé fohászokat Erdély felé, — mert minden Erdélyi diszitményeket illető reményei hihetőleg füsté válnak; — C a r on il n'y a rien le Roi p e r d ses droits. — Ösmerőseimnek megmondtam, hogy mostanság idejöveteledre ne s z á m o l j a n a k ; — m a j d jót kaczagnak, ha hazudni t a l á l t a m volna, s csak ugyan itt termenél e' napokban, —• mi hihetőleg meg fog történni. — No — nem bánom! ezen ridicul félelme n e m aggaszt.' — Itt a dolgok mindenütt roszszul folynak! — (értem a ' political dolgokat), mindenütt — kevés kivétellel a conservativ, vagy is inkább ultraconservativ p á r t diadalmaskodik. — D e á k m á r bizonyosan nem leszsz követ," — ez r o p p a n t kár! — Nem volt helyes részéről követségét az a d ó elvállalásához kötni. — Adieu! nem a k a r o k hoszszabban írni, — m e r t szemem előtt tartom azon hihetőséget, hogy levelem a z illető személyt Kolosvárt n e m találand ja. — 0 ! jer hozzánk minél elébb! — várva v á r u n k ! — Hisz a diaeta is közéig már. — Téged ölelve m a r a d o k szerető s tisztelő öcséd László Pesten, April 21 ikén , 843.
Pozsony, 1843. június 7. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves B á t y á m ! Sietve irok, m e r t a posta m á r induló félben és igy időmből kifogytam. — Országgyűlésünk meneteléről már tudósítottak és igy bizonyosan t u d o d már, m e n n y i r e szükség van reád. — Első ülésünk, melyben a S t a t u s o k által 1 Nagykálló, az akkori Szabolcs megye székhelye volt. " Célzás arra, hogy Deák nem volt hajlandó követséget vállalni a közben felmerült elvi ellentétek miatt.
270
Gróf
Teleki
József
életéhez .270
készített első adresse javallata fog tárgyaltatni, még e héten t a r t a t a n d i k meg. — Ez felelet és köszönet a kir. e l ő a d á s o k r a nézve, egyszersmind pedig Resolutio, kiadásrai sürgetés azon sérelmek és k í v á n a t o k r a nézve, m e l y e k már a' m u l t országgyűlésről felterjesztettek. — E z e k r e nézve — hiszem — nem leszsz nagy vita; — de a z u t á n nemsokára a z o n sérelmek és kivánatok fognak n á l l u n k is tárgyaltatni, melyekre nézve a két t á b l a közt még egyesülés nem t ö r t é n t s ezek közt a' vallási sérelmeknek és kivánatoknak még föl n e m terjesztett p o n t j a i . — A z Istenért, siess hozzánk minél előbb, különben könnyen el lehetünk veszve, m e r t a mágnásí oppositio a vallás dolgát igen hanyagul veszi. — Édes Mamám m á r irt neked. — Tihanyi isi — ez vigasztal! Tovább m á r nem irhatok, különben levelem talán itt m a r a d n a . T é g e d ölelve m a r a d o k tisztelő s szerető öcséd László Posony, J u n y 7 ikén 1843. Büdszentmihály, 1843. november 2. Gr. Desewffy
Emil gr. Teleki
Józsefhez.
N a g y Méltóságú Gróf, F ő Kormányzó, 's M. Akadémiai Elnök Ur, Kegyelmes Uram, Kilencz hete, hogy köszvényben fekszem, m e l l y f á j d a l m a s nyavalya m i n d e n csontjaimat, de különösen lábaim a t és jobb kezemet nyomorgatta. T u l a j d o n k é p p e n még csak e g y hete, miólta jobban lenni kezdek, hasonszenvi gyógymód következéseül. Ezen nyomorult állapotomban lepett m e g Excellentziád e g y s z e r r e érkezett k é t levele. Oct. 7ik és 18-ikáról, mellynek elsejében levelező Taggá választatásomat, másikában az A k a d é m i a p é n z t á r á b ó l szám o m r a utalványozott költsönt hirül adni méltóztatik. Nem kétlem, sőt ismervén Excellentziád irántam m i n d e n üdőben m u t a t o t t kegyességét, bizonyos vagyok benne, h o g y a' nekem egészen v á r a t l a n u l jutott és általam még eddig meg sem é r d e m l e t t megtiszteltetést n e m kevésbé köszönhetem Excellentziád pártfogásának, v a l a m i n t az Igazgató Tanács ismételve éreztetett szívességét. F o g a d j a Excellentziád mind k e t t ő é r t legigazabb és buzgóbb hálámat. Csak azt
Gróf
Teleki
József
életéhez
.271
sajnálom, hogy ezen h á l á n a k csak szavakban kell állani és nincs a l k a l m a m azt tettleg is megmutatnom! A n y á m és testvérem, kik m i n d gróf Degenfeldnét, 1 mind Excellentziádat szivesen üdvözlik, velem együtt nagy örömmel értették a' Grófné szerencsés szülését, szivükből óhajtván, hogy a' kis jövevény éljen, g y a r a p o d j é k , 's hozzátartozóinak sok és hosszas örömükre legyen. A' m a g a m c s a l á d j a is megszaporodott ismét, de ú j r a leány nyal, kik m á r most h á r m a n vágynák. Miután a z o n b a n sok jó ismerősim inkább fiukban bővölködnek, ezeknek pedig elébb utóbb feleségre lesz szükségök, e' felett diák monda szerint: omne trinum perfectum, m é g azért leányim sokasága engem nem igen aggaszt, és sokkal inkább tűnődöm azon, hogy országgyűlésünk ugy látszik a' medium tenuere beatit egészen mellőzve, tulságok m e z e j é n kezd kalandozni! Lehetetlen nem látni, hogy az e m b e r e k bizonyos eszmék által mintegy fascinálva és egy v a r á z s k ö r b e szorulva vágynák, mellyből szomorú tapasztalások nélkül még lehető e' a' s z a b a d u l á s ? igen n a g y kérdés. Őszintén megvallva, reményeim egy e r e d m é n y e s országgyűléshez, a' vélemények jelen lázas ál lapot jában, mind i n k á b b csökkennek és mi lesz a ' megkezdett ú t o n ezen szegény hazából, n e m tudom világosan, annyit a z o n b a n hiszek, hogy minden inkább, mint virágzó a l k o t m á n y o s ország. De bé kell m á r végzenem levelemet, mert kezem még gyenge és meg t a l á l j a sinleni a' hosszasabb irást. Meg fog engedni Excellentziád, ha hosszasabb valék, mint a' milyíyennek, tekintve a' F ő k o r m á n y z ó tömérdek foglalatosságát lennem kell vala, de olly valódi éldelet vala nekem minden üdőben, Excellentziád t á r s a s á g a , hogy azt, miután f á j d a l o m személyesen olly ritkán élvezhetem, legalább írásban a k a r t a m tenni minél hosszasabbá. Számtalanszor t a p a s z t a l t kegyeibe zárt, mélly tisztelettel vagyok SzMihály. Nov. 2. 843. Excellentziád alázatos szolgája Gr. D e s e w f f y Emil
1
Gr. Degenfeld Ottóné, sz. gr, Teleki Auguszta.
272
Gróf
Teleki
József
életéhez .272
Pest, 1844. f e b r u á r 11. Helmeczy
Mihály
gr. Teleki
Józsefhez.
Nagvmélt. F ő k o r m á n y z ó 's Elnök Gróf Ur! Kegyelmes U r a m ! H á l a T e r e m t ő n k n e k Excellentiád olly d r á g a élete megt a r t á s á é r t ! de h á l a orvosainak is! Minthogy nem sokára Excellentiádnak irtom után az e r d é l y i két lapbul Excellentiád egészségének valóban szerfölött aggasztó á l l a p o t r a f o r d u l t á t olvastam, mind azt, mirül E x c e l l e n t i á d n a k hivatalos felvilágosítást adnom kelle, Gróf Dessewffy Emilnek levélben megírtam, sőt azt egy p á r héttel ide érkezett Marczell grófnak 1 szóval is előa d t a m , miszerint győződhessenek meg, hogy máskép cselekednem nem volt tisztviselői hatalmamban. Ezt azért, hogy a' dolog állása minélelőbb tudomásukra jusson, részint igazolásomul. M a k a y Csongrád városi jegyzővé levén, а javitnokságrul lemondott. Ennek két pénztárbul t ö r t é n t eddig fizettetése, t. i. 60 p. forint a ' fő- és 180 forint a' mellékpénztárbul. Ezen dijnevelés a ' mennyire viszaemlékezem, Kecsekméthy m i a t t történt a z é r t , mivel ő igen szorgalmas irnok és javítnok volt, M a k a y pedig csak az utolsó. Most, ha E x c e l l e n t i á d a t nem sértem meg csekély véleményem előterjesztésével én a' javítnokságot egyszersmind az Írnokok kötelességévé tenném, mi által egészen megkímélt e t n é k a javitnoksági dij, vagy legalább a z eredeti 180 p f o r i n t o t elegendőnek vélném az Excellentiád által kineveztetendőnek adatni, mert e g y pengő forint egy iv javít á s é r t becsületes dij olly ritka sorú 's n y o m t a t á s ú iveknél, mint az A k a d é m i a Nyomtatványaié, 180 ivet pedig az Akadémia egy e s z t e n d ő alatt n e m nyomtat. így a főpénztár 60 forintot t a k a r i t n a meg. Az A k a d é m i a évenkénti költségeire mellőzhetetlenül legalább 18—19 ezer p. fr. kívántatik. M á r pedig leírván az A l m á s y Józsefnél, gr. Pongrácznál 'st. levő tőkéket, mellyek ugy is csőd a l á jutottak 's igy k a m a t j o k r a nem számithatni, összesen 20—21 ezer pengő fr. k a m a t n á l többre s z á m o t alig t a r t h a t u n k akkor is, ha minden k a m a t megfizettetik, mibül ha levonatik a' hatod, nyilvános, hogy a' m a r a d é k a' szükséges költségekre 1
Gr. Dessewffy Marcel (1813—1886).
Gróf
Teleki
József
életéhez
.273
nem elég. Most meg íttebei Kis A n t a l Vitalitiuma is elm a r a d m á r ennek h a l á l a miatt. A z é r t ó h a j t a n á m én, hogy valamint már a' Nm. Kamaránál szabályul rendeltetett, hogy minden, bár vontató által a' Duna mentiben 's közelében utazó k a m a r a i tiszt csak gőzhaj óni utazás- s n a p b é r t liquidálhasson, ugy az A k a d é m i á n á l is hasonló h a t á r o z t a t h a t n é k a' Duna közelébül és igy gőzhajón utazható tagok utazási költségeik fejében. így megkímélhetnénk egy p á r száz forintot évenkint. A' Nagygyűlésre meghívólevelek is legalább a' rendes és levelező tagokra nézve megküldhetnének, mint m á r ugy tetszik, a' 3madévi Nagygyűlésben meg is pendittetett, elegendő levén a' Nagygyűlés h a t á r n a p j á n a k hírlapokba iktatása. — A' mellék p é n z t á r n a k az idén már 700 pengőt a d t a m , ennek is vége már, mivel a' szótári tiszta haszon 1 /;ida fejében m. Gróf Széchenyi Ő Nsga álial 500 p. forintot kirendeltettek m á r részökre az illetők 's e' napokban Bártfay 1 megegyeztével ki is kelle azt fizetnem több rendű utalvánnyal együtt. Fen e l ő t e r j e s z t e t t ötleteimet Méltóztassék Excellentiád csupán takarékossági szándékomnak tulajdonítani 's tovább is Magas kegyeire méltatni mély tisztelettel azokba zárkózó Pesten, febr. l i k é n 1844 alázatos szolgáját Helmeczyt 2 Pest. 1844. februárius 19. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
P e s t e n F e b r u a r 19 ikén 844 Kedves Bátyám! Bocsásd meg, hogy sokáig nem a d t a m életjelt. — Egyik szemem igen vörössé lett egyszerre, s mintegy egészen elborítva vérrel, hasonlíthatatlanul inkább, mint egykor Münchenben, á m b á r nem olly mélyen lappangó okok miatt, mint akkor és e z é r t kénytelen voltam a levélírást halogatni mind eddig. — Most m á r egyébbiránt legkevesebbet sem aggodhatsz fölöttem, m e r t szemem még ugyan 1 Bártfay László (1797—1858) akadémiai tag, 1832 óta az A k a démia igazgatóságának pénztári ellenőre volt. 2 Helmeczy Mihály (1788—1862) akadémiai tag és az A k a d é m i a pénztárnoka.
274
Gróf
Teleki
József
életéhez .274
n e m tisztult ki egészen, de a n n y i könnyebbülést még is érzek, hogy kigyógyultnak tekinthetem magamat, legalább b a j o m sullyosbulásától nem igen félhetek, — Nem haszn á l t a m semmi e g y é b b gyógyszert a hideg viznél, s ezt, a m i n t a következés m u t a t j a , igen jól tettem, mert b a j o m csak p á r hétig tartott. Az itteni séjour igen kellemetlen kezd lenni, a gyáralapító részvénytársaság a l a k u l á s a alkalm á v a l s után t ö r t é n t p á r t o s k o d á s o k következtében sok eddigi elvbarátok közt a jo e g y e t é r t é s meg lévén zavarva, mint például B a t t h y á n y i L a j o s 1 és köztem, — kiket az országgyűlés számtalan á r m á n y i egymástol elválasztani elégtelenek voltak, azok az egyesületi téren, — hol külömben semmi p á r t k é r d é s n e k helye nem volna, — egymást megérteni többé n e m tudják. E n n e k egyik fő oka az, hogy Széchényi, ki m i n t tapasztalásból igen jol tudod, szeret a. zavarosban halászni, orránál fogva vezeti B a t t h á n y Lajost." — Egyik scissio akkor történt, midőn a' gyáralapító t á r s a s á g azt h a t á r o z t a , hogy a z első öt év a l a t t csupán olly g y á r a k r a f o r d i t a n d j a pénzét s gondját, melyekben honi n y e r s termékek dolgoztatnak föl. — Mi ezeknek mások fölötti elsőbbségét magunk is elösmertük, csak azt nem kívántuk, hogy a társaság e n n y i r e megkösse magát, hogy a g y a p o t g y á r t á s pártolását 5 évig részéről lehetetlenné tegye. — Gyapotkelmék, kivált nőknek, nélkülözhetetlen szükségei közé tartoznak. — V á l j o n helyes é,megférhet é a védegylet iránti rokonszenvei (mert hisz én másokon, nem-csak védegylet néhány b a r á t a i n bámulok), hogy azon nőknek, kik a védegyletet a l á í r t á k , szükségeik honi kelmékbőli fedezéséről 5 évig mit. sem g o n d o s k o d j u n k ? — N e m kellene é a z t is tekintetbe venni, hogy gyapotkelmékre m a j d n e m 30,000,000 forint m e g y ki évenként az országbol? — ez iránt itélj. — A m á s o d i k scissio, (mert azt, hogy B a t t h y á n y megválasztatásom e l l e n agitált, n e m is emiitemi az Igazgató megválasztására nézve történt. Mi többekkel e g y ü t t Kossuthot kívántuk volna, mert köztünk legactivus a b b s igen ért a dologhoz, m á s o k más véleményen voltak, — jelesen B a t t h y a n y Lajos, ki csak azt állította, hogy a Kossuth megválasztatása p á r t s z a k a d á s o k a t idézne elé es e z é r t kívánta a n n a k megválasztatását akadályozni, — mint 1
Gróf Batthyány Lajos, a későbbi miniszterelnök. Gr. Széchenyi István naplófeljegyzéseiben gyakran szerepel B a t t h y á n y Lajos gr. személye és politikai szereplése. L. erre Széchenyi naplóinak VI. kötetét. 2
Gróf
Teleki
József
életéhez
.275
állította, de tulaj d o n k é p e n csak a z é r t , mert Kossuthot személyes okokból gyűlöli. — Én n e m bántam volna, ha Kossuthot nem v á l a s z t j á k meg Igazgatónak, csak válaszszanak bárkit mást; — de a választmány a választást jónak látta m á j u s i g elhalasztani, mi ellen én és Szentkirályi'' ellenvéleményt jelentettünk; m e r t meggyőződésünk szerint a vál a s z t m á n y n a k kötelességiben álott volna felelős tisztviselőt választani. — H a ők bárkit is választanak, nem leszsz scissio, mert a választott egyén fölött a közgyűlésnek nem lehetett volna vitatkoznia. — De e z e n nem választás heves discussiokat idézett elé, melyben némelyek minket, mások a választmány többségét p á r t o l t á k . — Nem lett ugyan e vitának eredménye, m e r t Széchenyi a j á n l a t á r a azzal fölhagytunk. De kevés n a p o k k a l a z u t á n Kossuth, ki a szóvita a l a t t többek által a z ellenfél részéről személyesen meg volt támadva, resignált, kevéssé élesbb k i f e f j e ] z é s e k k e l , m i n t véleményem szerint kellett volna. — Én a z t alítottam, hogy Kossuth levelét, melyben resignált, nem kell a Martiusban t a r t a n d ó társasági közgyűlésen felolvasni, de Széchenyi és D e s s e w f f y Emil felolvasandónak és ott tárg y a l a n d ó n a k t a r t j á k a n n a k m i n d e n betűit, s ezt határozta a választmány is. — Nemde igazságom volt, midőn azt álitottam, hogy közgyűlés elibe n e m valók azon motívumok, mellyekből K o s s u t h resignált, hogy oda csak ez való: Kossuth resignált, — mást kell választani? Most t e h á t meglehet, ismét hevesek lesznek a vitatkozások. Nem irhatok tovább, mert szemeim f á j n a k — s ezért nem is olvasom át levelemet s igy hibásan teszem postára. — l m küldök egy aláirási ivet s a l a p s z a b á l y o k a t , — kérlek i r j a l á s ha lehetne, irass alá n é h á n y embert, s küld a z u t á n nekem az ivet viszsza. — Juniustól kezdve évnegyedenként csak egy 8 a d i t kell lefizetni az aláirt sommának, ugy hogy az egész öszveget csak k é t év alatt kellene lefizetni az 1000" actiákat vett aláíróknak. — Most m á r be kell fejeznem levelemet. — Az ivért minél elébb könyörgök! plenipotentíát a szavazásra a d h a t s z , kinek tetszik, ha bennem nem bizol. Isten véled! — Gustit csókolom. — Legföiebb April végén Erdélyben leszek, — alig várom, hogy láthassalak kedves b á t y á n ! ! — O t t ó t köszöntöm, mert nem merem csókolni. Isten veled! szerető s tisztelő öcséd László 3
Szentkirályi Móric
(1807—1882).
276
Gróf
Teleki
József
életéhez .276
Buda, 1844. m á r c i u s 15. Döbrentei
Gábor gr. Teleki
Józsefhez.
Nagyméltóságú Gróf, Kormányzó, Kegyelmes U r a m , M i k o r r a Excellentziád ezt olvasni fogja, m á r hiréül lesz, hogy M a g y a r országunk legelső Hölgye, többé m á r nincs! ! Î1 M e r t a z e z e r e d e s gróf által legóvakodóbban, Mart. 12d. a halál reggelén Gr. Degenfeldnek tett megírás, m á r nyilvánítva lesz a d d i g Excellentziád előtt, mivel az Erdélyi H i r a d ó egészségének mostanig tökéletes visszaállásárol tudósita már, ma, engemet is. Folyvást tudakozódtam volt arról a néhai tisztelt G r ó f n é n á l , irtam gr. Vass Györgynének" hirért. Napotszaka eszemben forgott Excellentziád. S a jó hírekre, feltételem volt, Ádám g r ó f f a l ' is beszélve felőle, ki Kolosvárra szándékozott, hogy én meg e h ó n a p 20 d i k á n indulok bé. De m á r elhalad e szomoritó eset közbe jötte miatt, m e r t lehetségesnek hallom, Excellentziá d n a k is kijöttét, későbben pedig nincs mire mennem csak 5—6 n a p r a , m e r t M á j u s l s ő j é n adószámolataímat kell kezdenem. F á j d a l o m van elömölve r a j t a m , tisztelet és hála érzetei között. Isten t a r t s a Excellentziádat. Nagy örömöm, hogy Erdély a n n y i r a becsüli. M a g a m a t a j á n l v á n , vagyok háladatos tisztelettel Excellentziád a l á z a t o s szolgája: Buda, M a r t z 15d. 1844.
1 Br. gr. Teleki tohaanyja. 2 Gr, 3 Gr.
Döbrentei Gábor
Mészáros Johanna, br. Mészáros János tábornok leánya, László ("j" 1821) második felesége, gr. Teleki József mosWass György (")" 1833) özvegye, sz. gr. Gyulay Janka. Teleki Ádám (1789—1851) tábornok, József bátyja.
Gróf
Teleki
József
.277
életéhez
P e s t . 1844. március 17. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Pesten Martzius 17ik™ Kedves B á t y á m ! írni szeretnék, de fejem kábult, az ingerültség azon f o k á n érzem m a g a m a t , hogy egy gondolatot is értelmesen öszvefüzni nem tudok, — még panaszkodni, még jajgatni sem tudok! M i n d e n érzésem abban központosul, hogy nyomorult, hogy elhagyatott vagyok — mit i r j a k egyebet? Vigasztalni n e m tudok — m e r t magam is alig czepelem b á n a t o m a t — itt n e m lehet vigasztalásrol szó!! — Hogy szeretetem, hogy tiszteletem mellyel irántad s ezután — ha lehetséges — még inkább mint eddig — viseltetem, h a t á r t a l a n , — hogy e z u t á n te leendesz mindenem, 1 — azt ha n e m irnám is, s e j d i t n é d s t u d n á d . Rég hogy n e m írtam, — bocsánatot!! m i t Írhattam volna innen m á r hetektől fogva? csak lesulytót — s te beteg voltál! — ennélfogva nem t u d t a m , mit irhatok meg, mit n e m — s nem a k a r t a m hamisat irni. Ádám ugy is a szükségest nevünkben sógoromnak megirta — Isten véled. H o l n a p vagy h o l n a p u t á n reménylem több erőt n y e r h e t e k az í r á s r a — s akkor tehát körülményesebben fogok irni. A Bánnali dolgomnak vége szakadt — ő engem kihívott volt egy országgyűlésen mondott beszédem következtében, de h a r m a d n a p r a kihivását víszavette. 2 — A mi ezen felül mondatott, mind hazugság. — J ö v ő levelemben, ha jobb f e j e m leszsz — erről is körülményesen írok. — Szegény Gusztit csokolom. — szerető s tisztelő öcséd László A n y á m utolsó óráji csöndesek s f á j d a l m a t l a n o k voltak. —
1 Br. Mészáros J o h a n n á b a n gr. Teleki László édesanyját vesztette el. 2 Erről bővebben ír az 1844. április 5-én gr. Teleki Józsefhez intézett levelében. (L. alább.)
Akadémiai Értesítő.
18
278
Gróf
Teleki
József
életéhez .278
Pest, 1844. m á r c i u s 18. Nagyméltóságú Gróf, E r d é l y királyi Főkormányzó ja! M a g y a r Tudós T á r s a s á g i Elnök Ur! A' M a g y a r Tudós Társaság, mai kis gyűlésében Gróf T e l e k y Lászlóné' emlékezetét üllötte. Visszahívtuk emlék e z e t ü n k b e e dicső magyar nő' ritka erényeit, s emberszeretete' és nagylelkűsége' nagyszerű tetteit; áldás hangzott fölötte jótéteiért, mellyekkel a szenvedő emberiséget vigasztalta, s a' hála' szava p á r t o l á s á é r t , mellyel ez intézet ügyéhez járult; és hála azon szép, tán legszebb érdeméért, hogy a' h a z á n a k olly fiat, A c a d e m i á n k n a k olly vezér tagot nevelt, millyent a' két hazával e g y ü t t mi Exoellentiádban tisztelünk. 'S e z é r t érezzük mi kétszeresen a' csapást, mellyet annyi t a g j a érez e' h a z á n a k ; érezzük, mert t u d j u k melly d r á g a volt a z élet E x c e l l e n t i á d n a k ! miképen Excellentiád minden kötelékeivel a ' tiszteletnek, a' szeretetnek, a' h á l á n a k érezte magát e z asszonyhoz csatolva, ki á p o l ó j a vala Excellentiád gyenge korának, vezetője i f j ú ságának, b a r á t n é j a férfi k o r á n a k , 's igy boldogítója egy életnek, mely mind eddig m a g á n a k még nem élt. Excellentiád' vesztesége r o p p a n t , pótolhatatlan; f á j d a l m a orvosolhatatlan. De m i u t á n a' legélesebb f á j d a l o m is enyhül a' részvét' melegétől: f o g a d j a Excellentiád legbensőbb részvétünk' ez egyszerű kifejezését; s leljen vigasztalást abban, hogy nincsen fia e' hazának, ki ismervén a' valóban nagy Elhunytat, szívbeli f á j d a l o m nélkül tekintene sírjába. Tegye Excellentiád с s a l á d j á t , mellyhez többszeres kapcsok kötöznek bennünket, szinte bizonyossá e' részvevő érzésekről; 's tartson meg m i n k e t 's egész intézetünket nagy becsű kegyeiben. Költ P e s t e n , martíus 18. 1844 tartott kis gyűlésünkben. Excellentiádnak Balogh P á l Jerney János Vásárhelyi P á l Szilasy J á n o s Schedel Ferencz W a r g h a István Lukács Móricz Széchy Ágoston Imre
a l á z a t o s szolgál Id. Schedius L a j o s tiszt, tag F á y A n d r á s tiszt, tag Kubinyi Ágoston tiszt, tag Döbrentei G á b o r rendes tag Kiss Károly r e n d e s tag B a j z a József Fogarasi J á n o s B e r t h a Sándor
Gróf
Teleki
Tasner Antal Kiss F e r e n c z F e r e n c z y István J a k a b István W a l t c h e r r László Karácson Mihály Dr. Török József B á r t f a y László Nagy Ignácz Kováts Mihály.
József
életéhez
.279
Bugát P á l Luczenbacher J á n o s Vállas Antal G y ő r y Sándor G e b h a r d t Ferencz S z t r o k a y Antal K á l l a y Ferencz V ö r ö s m a r t y Mihály
Pest, 1844. március 26. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
K e d v e s Bátyám! — Nem igen tudom, i r j a k e még Kolosvárra, mert S a m u és Ádám n e k e d ollyszerü leveleket irtak, hogy azoknak vétele után igen könnyen meglehetne, miszerint soraim m á r n e m találnának Kolosvárt! Én ugyan nem igen kívántam volna, hogy még most útnak i n d u l j , — mert recidivától féltem olly súlyos betegség után, millyenből te csak most gyógyultál ki, — k é r l e k ne is i n d u l j még, ha csak a z orvosok egy illy f á r a d t s á g o s útnak minden lehető következményei felől teljesleg nem biztositnak. — Hisz egészséged t e l j e s helyreállása a fő dolog, m e l y mellett m i n d e n egyébb tekintetnek el kell enyészni! — Te vagy tanácsadónk — támaszunk — istápunk — l e l k ü n k — m i n d e n ü n k ! istenért á p o l d magadat — magadért 's é r t ü n k ! — T a n á c s o l j inkább messziről, ha ide jönni r e á d nézve a legkisebb veszélyei j á r h a t n a . — Mi egyébbiránt itt még mindig igen nagy confusioban vagyunk, nem csak helyzetünknek nehézségei, h a n e m még különösen Samu individualitása m i a t t is. 1 — Ö m é g eddig n e m f e j t e t t ki v á l a l a t á n a k megfelelő leki erőt — s igen félek tőle, ezután sem f e j tend ki sokkal többet. — Én igen szívesen segitnék, de a mint látszik, nincs bennem bizalma. — A z o k a szerencsétlen váltók egészen megtörték lelkit, — m á r töltött több éjeit j a j g a t á s o k és zokogások közt, ugy h o g y Ádámnak, ki mellette lakik," vigasztalásai nélkül oda lett volna. — Mindig a felett aggódik, hogy a váltókat n e m fogjuk pontosan fizethetni és annak következtében elveszik Gyömrőt. — 1 2
Gr. Teleki Sámuel (1792—1857), gr. Teleki József Gr. Teleki Ádám, kiről már volt szó
öccse.
280
Gróf
Teleki
József
életéhez .280
Szegény anyám, — az elgyengült beteg-haldokló aszszony jól érzette helyzete súlyát és elbírta a nyommaszto terhet, — elbírta azt e g y e d ü l is p a n a s z nélkül — s a férfi — Isten e m ! — az e r ö s s férfi, kinek e g y illy teherböl olly kicsiny rész jutott, a z — nem t u d j a el czepelni!! az kétségbe esik!!! ebből látszik, milly különböző a lélek az emberben. — Ugyan kérlek, i r j neki e g y vigasztaló levelet, ha n e m jöhetnél! — a d j tanácsot, n y u g t a s d meg. — Sonntag megkínált b e n n ü n k e t Sina 1 részéről 500,000 forintokkal ezüstben, mellyek 5 percent k a m a t fizetése mellett 45 évek a l a t t amortisalva volnanak. — A hitelező, mint m o n d j á k csak intabulatiót kíván, nem resignatiot. — J u t á n y o s a b b föltételek mellett nem igen l e h e t n e pénzt fölvenni. írd meg kérlek, a k a r o d é, hogy e p é n z t fölvegyük? Még ez e g y é b b a r á n t minden a d ó s s á g kifizetésére nem volna elég, m e r t mint mondják, a z a p a i adosságok reá mennek 280,000 forintokra, talán 700,000 forintot is lehetne fölvenni. — í r j k é r l e k minél elébb. — Ha lehet jöjj! — Csókolom Gustit! — Isten véled, — nem irhatok tovább, m e r t Á d á m és S a m u nálunk v a n n a k — szerető s tisztelő öcséd László Pesten, M a r c z i u s 26 ikin 844. Kívül: A Son Excellence Monsieur le C o m t e Joseph de Teleki G o u v e r n e u r de Transylvanie à Clausenbourg p e r Gr. W a r d e n . (Transylvanie) (Zárópecsét.) Pozsony, 1844. március 31. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves B á t y á m ! Sietve irok, mert indul a posta. — G y ü r k y t kerestem,, de nem t a l á l t a m honn, beszéltem azomban titoknokával, kire volt bizva a szállás keresés, — ő még m i n d eddig nem talált szállást — (min én valóban igen csodálkozom). — A vörös ökörnél 2 rendeltek n e k e d szobákat, — de n e m 1 Br. Sina S i m o n (1810—1876) b a n k á r ; az A k a d é m i a ig. t a n á c s á n a k tagja, aki nagy a l a p í t v á n n y a l növelte az A k a d é m i a t ö k é j é t . - Ismert p o z s o n y i szálloda.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.281
jobb volna é, ha n á l l u n k szállanál m e g ? hisz az egész szállás üresen áll, 4 n a g y szoba volna díspositiodra. — F e j é r v á r y Miklóst 1 m i n d e n esetre elődbe küldöm, hogy vezessen el a mi szálásunkra. — M a g a m nem jöhetek, m e r t mivel nem lesznek ülések, n é h á n y napra le a k a r o k menni P e s t r e . — Isten veled! — Posony M á j u s 31 ikén 844. szerető s tisztelő öcséd T. László Zichy Ferenczet is kerestem, 2 de m o s t nincs P o s o n y b a n Kívül: A Son Excellence Monsieur le Comte J o s e p h de Teleki, Conseiller Intime de I. M. I. R. e t A., G o u v e r n e u r de la g r a n d e principauté de Transilvanie, Comte S u p r ê m e du Comitat de Szabolcs etc. Vienne. Ohne Verzug abzugeben im Gasthof zum Erzherzog K a r l in der Kärtnerstrasse. (Zárópecsét.) Postabélyegző:
Wien, 1 J u n . franco. Pest, 1844. április 5.
Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves Bátyám! Hiszem váratlan és m a j d hihetetlen leend e l ő t t e d az, miről most akarlak tudósitni. Kevéssel ez előtt a z t irtam volt neked, hogy a b á n n a l i dolgom tökéllesen el v a n igazodva, az Allgemeine Zeitunghan is olvashatád kibékülésünkrőli jelentését W e n k h e i m B é l á n a k 3 és Szápáry Miklósnak, 4 — mind e mellett is kevés napokkal ez előtt a Bánnal meg kelle verekednem. A p á r b a j egyébbiránt a lehető legszerencsésebben ütött ki. — Négy lövés történt, — m i n d k é t részről kettő. — A B á n n a k első lövése a kab á t o m a t szakasztotta ki, még pedig k é t helyen, mire én is 1 1843-ban Hont m e g y e országgyűlési k ö v e t e . (Nagy Iván, IV. 141.) - Ifj. gr. Zichy F e r e n c (1811—1900). :1 Br. W e n c k h e i m Béla (1811—1879), k é s ő b b Békés v á r m e g y e fői s p á n j a , a gr. A n d r á s s y - m i n i s z t é r i u m b a n belügyminiszter, 1875-ben m i n i s z t e r e l n ö k stb 4 S z e m é l y i adatait n e m ismerjük.
282
Gróf
Teleki
József
életéhez .282
keresztül l ő t t e m az ő k a b á t j á t , — a m á s o d i k lövés a k a romat találta, hol egy igen csekély contusiót kaptam, d e semmi sebet nem, ugy hogy m é g az nap sem voltam k é n y telen szobában m a r a d n i s m á s n a p már el lehetett utaznom ide Pestre — a z én második lövésem, hihetőleg a contusio miatt nem t a l á l t , — Ugy v á l t u n k el, m i n t jó barátok. — M e r t miután a ' tanuk kijelentették, miszerint a párbaj tökélletesen bé v a n fejezve, mi kezet a d t u n k egymásnak. — A bán S e c u n d á n s a i voltak Schwarzemberg F r i t z ' és J ó s i k a Samuel. 2 — H i d d el, hogy e z úttal nem v o l t a m ferrailleur, ez iránt lelkiismeretem tiszta. — A bán másodszor hivott ki. a kibékülésnek minden ú t j á t elzárva. — Kihívásának oka csak az volt, hogy Bécsben dolgunk fölött sok pletyk á k keletkeztek volt. —• A z t mondták, h o g y én h a l á l o s sebbel mellemben — Köpcsényben fekszem, mi iránt szerencséllette őt K á r o l y főherczeg s a bécsi dámák, s ő neki pedig mint g y a n í t j u k — n e m volt elég lelki e r e j e a dolgot tagadni — m i n d ezt a (olvashatatlan szó) hogy a B á n 3 tagadná, de a dolog valósággal igy áll. — Metternich h e r czegen kezdve minden e m b e r iszkitelte őt Bécsben. — A duellum oly n a g y publicitással történt, m i n t még soha e g y duellum sem, — majd m e g látod, a h í r l a p o k is fognak rolla szóllni. — Most m á r n e m irhatok tovább, mert indul a posta. — H o l n a p az egész dolgot körülményesen e l beszéllem. — I s t e n véled — Gustít csokolom Pesten, April 5 i k é n 844. Tisztelő s szerető öcséd László Pest, 1844. április 9. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves B á t y á m ! Ma is röviden fogok irni, mert m á r közéig a p o s t a elindulásának ó r á j a s mind hívogatnak Samuhoz, hol a zsidók j á r o g a t n a k bé és ki. — Dolgaink állapotáról m á r 1 1
S c h w a r z e n b e r g Frigyes hg. Br. J ó s i k a Sámuel v. b. t. t., 1844 végén e r d é l y i udvari k a n -
cellár. 3 Gr. H a l l e r F e r e n c . A p á r b a j r a 1. S z é c h e n y i naplóinak VI. 21, 29, 33, 36—38, 40, 42, 51. 11.
k.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.283
irl tegnap Ottó, 1 — szomorú kétes, de a z é r t nem kétségbe eséses álapot, — legalább nekem nincs szándékomban kétségbe esni. — Mit szegény a n y á m elbirt, (igyekezni fogok azt magam is elczepelni. De nem többet erről, ugy is minden illyesről a lehető legkörülményesebben tudósítva vagy 's az én tudositásom (minthogy n e k e m még nem volt a l k a l m a m oly hoszszasan számolgatni s mélyen fontolgatni, mint sógoromnak s bátyáimnak) legfölebb csak ronthatna, a' mennyiben a' kitisztázott dolgokat is tudatlanságom szülte homályba borithatná. — Csak még párbajomról e g y két szót, —- a mennyiben t. i. utósó levelem e tekintetben ínég m i n d e n t ki nem merített volna. -— Ottó ugyan is a z t mondta, hogy mindent tud csak azt nem, hogy miért hivutt engem! ki duellumra a Bán; ebből azt gyanítom, hogy ezt tehát te sem tudod. — Megmondom. — Én a Túrmezei dolog t á r g y a l t a t á s a alkalmával^ azt álitottam volt s ügyekeztem is okokkal bebizonyitni, miszerint a Turmezeiek a Horváth tartományi gyűlés t a r t a t á s a alkalmával m e g csalattattak, ennél a Bánra nézve se többet se kevesebbet nem mondtam, de ennyit m i n d e n esetre mondanom kellett, mert hisz épen az volt a k k o r a kérdés: hogy váljon megc s a l a t t a t t a k é a Turmezeiek vagy sem? Némelyek a megcsalattatás szó helyett k i j á t s z a t á s szóval, mások elámittatrís szóval éltek, mi mind a kettő ugyan azt jelenti, — de ugy látszik, a Bánnak csak egyedül r e á m volt passiója (ha szabad igy kifejeznem m a g a m a t ) . — Ez iránt ő nekem levelet írt, melyben engem fölszóllitott, fejezném ki az ülésben, hogy őt semmi részben is érdekelni vagy sérteni nem volt szándékomban s hozzá íevé, hogy különben elégtételt kíván, — M á r kérdezlek, m o n d h a t t a m é azt, h o g y a Bán a Turmezeiek megcsalattatása dolgában semmi r é s z t sem vett a legnagyobb ínconsequentia nélkül, kivált m i u t á n a Bán mind publice mind privative a dolgot magára v e t t e volt és kijelentette, hogy ő oka m i n d e n n e k ? — s e g y á l t a lában tehettem é nyilatkozatot, midőn m á r ki voltam h i v a ? —Én tehát azt irtam neki, hogy levele ugy van szerkesztve, miszerint én semmi nyilatkozatot nem tehetek, az elégtételre nézve pedig azt feleltem, hogy mihelyt k i v á n a n d j a , megadom. — E r r e azután semmi felelet részéről nem érkezett. — H a r m a d n a p r a az ülésben a Bán egy beszédet 1
Gr. Degenfeld Ottó, gr. Teleki László sógora. A f ő r e n d e k a turmezeiek ügyét 1844. j a n u á r i u s 30—febr. közt t á r g y a l t á k . (Széchenyi Naplói. VI. 14. 1.) 2
5.
•
284
Gróf
Teleki
József
életéhez .284
tartott, m e l y b e n ő mind azt, miket m o n d t a m , rágalomnak nyilvánította, melyekre Guizot-nak azon szavai applicalhatok: „toutes ces calomnies ne s'éliveront jamais au dessus de mon dédain." Erre a d é d a i n szóra én a z u t á n azt feleltem, hogy n e k e m s elvbarátimnak szokásunk a megvetést. melyei b e n n ü n k e t illetnek, mindig teljes mértékben viszsza adni; s t e h á t tanácslom, vigyázzon m a g á r a azon egyén, kinek kedve volna e t e r e m b e n megvetéseket osztogatni, m e r t könnyen e l t e m e t t e t h e t n é k azon megvetés sullya a l a t t , melly neki a viszonzás j o g á n á l fogva jutni fogna. — M i n d ezekre a N á d o r semmit n e m felelt s az ülés bé lön fejezve. — I l l y jelenet után azt gondolám, m á r a p á r b a j ki nem kerülhető — s minthogy el a k a r t a m u t a z n i a Bánhoz küldöttem Bélát 1 és Szápáry Miklóst megkérdezni, hogy mit szándékozik m á r tenni, m i u t á n engem m á r kihívott. — Ő a z t felelte, hogy m á r vett m a g á n a k elégtételt az ülésben és viszsza veszi kihívását. — í g y lett ezen dolog ez előtt két honapokkal befejezve. — Én elutaztam, — semmiről sem hallottam semmit is, a mig szegény a n y á m halála u t á n 4 n a p p a l ú j r a kérdőre v o n a t t a m a Bán által. — A jövő levelemben a palatínus b e l é elegyedéséről fogok egy p á r szót írni. — M á r késő. — Gustit csókolom! A jövő hó elején hozzád sietek Ottóval. — A jövő p o s t á n ismét irok. Szerető s tisztelő öcséd László Pest. April 9 i k é n 844.
Buda, 1844. június 7. Döbrentei
Gábor
gr. Teleki
Józsefhez.
Buda, junius 7d. 1844. Nagyméltóságú Gróf, E r d é l y i királyi Főkormányzó, Kegyelmes Uram, Kis Bálint, Pesten lakó képiró, 2 a szentesi reform, p a p fia, hozzám jött kérni, hogy őtet Excellentziád kegyes pártfogásába ajálanám. Ó h a j t a n a ő lenni a n e m z e t i m u z e u m n á l képcsarnokőr, 1
A m á r e m l í t e t t br. W e n c k h e i m Bélát. Kis B á l i n t o t (1802—1868) 1847-ben a N e m z e t i Múzeum t á r á n a k őrévé nevezték ki. 2
kép-
Gróf
Teleki
József
életéhez
.285
midőn m a j d a P y r k e r 1 a j á n d é k o z t a festmények ott felállíttatnak, és eleinte minden fizetés húzása nélkül igyekeznék bebizonyítani odaillőségét; csak czim kell neki és lakhely egy két szobában. Esedezete hát az, hogy Excellentziád felőle, a N á d o r főherczeg ő fenségénél egy két jó szót mondani m é l t ó z t a t nék. A z ember, nem lángész mint festér, ecsetét nem olv a s z t j a fel forró képzelem, vonásaiban nem szelidkezik gyengédség, de compositíokhoz van esze, s ezen ész í t é l e t tel éles, a festési nagymüvek méltalatához, a Művészeti iskolák külön külön jellemeit tudja, m a g a viselete szerény, lelkülete becsületes. S igy őrnek és látogatók előtt m u t a t ó m a g y a r á z ó n a k helyén lenne. Kubinyi Ágoston muzeumi Igazgató 2 meg is emiitette m á r ő es. kir. főherczegségének, s ez, n e m mondott ellene. Én Kegyelmes U r a m , folyvást szeretek hozzám folyamodón, a mennyire tőlem telik, segitgetni, s gyönyörűségemet érzem, ha m á s n a k sorsán v a l a m i t simíthatok. Ezen érzelmem bátorít Excellentziádhoz, kinek n a g y becsű kegyességébe m a g a m a t a j á l v á n vagyok h á l a d a t o s tisztelettel Excellentziád alázatos s z o l g á j a Döbrentei G á b o r E Kis Bálintot pártolta volt, miként m o n d á , a tisztelt e m lékezetű néhai Méltóságos G r ó f n é is. Pozsony, 1844. július 31. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves Bátyám! M á r régtől fogva készülök neked levelet irni 's n e m tudom, valóban magam sem tudom megfogni, — ezen levél. Írását miként h a l a s z t h a t t a m el egész mostanig. — Én igazán — m o n d h a t o m hogy sokat, — hogy minden n a p gondolkoztam rollad szeretettel s hálával, •—• hogy m i n d e n n a p eszembe jutott, miként levelet kell irnom s akarok is irni 1 P y r k e r J á n o s László (1772—1847) egri é r s e k , aki gazdag k é p t á r á t a M. Nemzeti M ú z e u m n a k a d o m á n y o z t a . 2 K u b i n y i Ágoston (1793—1873) a M. N e m z e t i Múzeum i g a z g a t ó j a , a k a d é m i a i ig. és tiszteleíi tag.
286
Gróf
Teleki
József
életéhez .286
— s még is — ime már k é t hetinél több, hogy itt vagyok s még nem irtam! — C s a k u g y a n szerencsétlen természet az enyim! — Legyél szánakozással i r á n t a m ! ! — Egyébba r á n t igérem, — ügyekezni fogok javulni s reménylem, talán ügyekezetem sükeriilend. — Azt i r t a d volt — k e d v e s jó bátyám, — hogy a' pénzt, mellyet á r e n d a fejében fogok kapni, a d j a m 29. Septemberig kölcsön Samunak, mivel e z e n határidőig csakugyan n e m leend szükségem ezen p é n z r e . — Én ezt — gondolhatod — igen szívesen megtettem volna de egy a k a d á l y volt a dologban, az u g y a n is, hogy a r e n dans u r a i m é k ezúttal n e k e m semmi pénzt nem adtak, n o h a ezt az előre nekik resignált juhak miatt csak ugyan m é l tán meg l e h e t e t t volna tőlük kivánni. *— Én azonban n e m tettem nekik e r r ő l semmi említést, m e r t a z t Kolczán szükségesnek n e m találta. — A szerződés véleményem szerint jól van föltéve, csak k e t t ő r ő l nincs b e n n e emlités a z o n föltételek s z á r a d é k o k körül, mellyek a haszonbérlői szerződésekben elő szoktak f o r d u l n i ; egyik a z : hogy a haszonbérlőnek n e legyen szabad épitni, másik az, hogy ki lehessen őt vetni, mihelyt n e m fizet. — Az egyikre nézve a z t mondta n e k e m Kolczán (vagy Kóczán), h o g y mivel az é p ü letek a' Resignatorium instrumentum szerint adatnak á l t haszonbérlő uraméknak, és a szerződésben ki van fejezve, hogy azok u g y a n azon k a r b a n fognak viszszaadatni, m e l y ben átvétettek, építésre pedig nincs a d v a szabadság, — egy illy, az építést egyenesen tiltó z á r a d é k föllesleges lett volna. — Hisz én ebben megnyugszom, h a azt gondolod, hogy ezen z á r a d é k kihagyásából m a j d h a t év múlva semmi baj s különösen liquidatío n e m következhetik. — A m á s i k ellenvetésemre azt felelték, hogy a' haszonbérlőkről szollo törvény világos s az a k k o r is teljesedésbe vehető, ha a szerződésben nincs különösen felidézve. — Ugyan kérlek, ird meg errőli nézetedet! — A szerződés egyébharánt minden tekintetben világos és kielégítő, — erdeim biztosítva vannak, — a két haszonbérlő egymásért in solidum és expromissionáliter jót áll, b e l é van téve hogy nekem, a z o n esetre, ha a szerződés föltételeit nem t a r t n á k meg, k á r pótlásul m i n d e n javaikat lekötik, mellyekből m a g a m n a k — a t ö r v é n y legszigorúbb étrelmében — a k á r legrövidebb szóbeli p ö r u t j á n , — a k á r via facti — elégtételt szerezhessek. — I t t Posonyban semmi uj nem történik. — Miolta viszsza jöttem, nem is voltak érdekes üléseink. — A v á rosi r e n d s z e r t holnap veszszük elé. — A Rendek legutolsó
Gróf
Teleki
József
életéhez
.287
üzenetükben semmit sem engedtek s azt mondták, hogy utasitványaik szerint nem is engedhetnek, — a mi táblánk többsége sem a k a r engedni, — ugyan kérlek, a dolgok illy helyzetében történhetik e valami? Kivált ha az ország gyűlésnek, mint rebesgetik, még ez évben vége leszsz. •— Szegény Ország! A financiális v á l a s z t m á n y még nem készült el! — Széchenyi fölszollitását bizonyosan olvastad már! 1 — Isten véled! — Kevés napok múlva hoszszabban irok. — Gustit, Ottót csókolom! A plenipotentiát ma teszem p o s t á r a . — Adieu. — Sietek, hogy a mai ülésből el ne késsem — Posony, J u l i u s 31 ikén 844.
Szerető s tisztelő öcséd Laczi
Pozsony, 1844. szeptember 10. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves Bátyám! S e p t e m b e r 1 0 * - 844. Bocsáss meg, hogy ismét illy sokáig nem irtam, — kivált az utósó időkben igen el voltunk foglalva, — m e r t épen ezen utósó időkben lett elhatározva az, hogy az országgyűlés e r e d m é n y nélkül fog eloszlani, — minthogy mind eddig még nem tudtuk, hogy a főrendi táblának megátalkodottsága, mely a nemzet legszentebb törekvéseinek, mely m a g á n a k a k o r m á n y n a k eléhaladási őszinte vágyainak gátot vet, meddig fog menni. — M á r most ez-iránt tisztába jöttünk, — t u d j u k , hogy illy viszonyok közt, — illy főrendi táblával minden eléhaladás, minden czélszerű intézkedés tétele merő lehetetlen; t u d j u k , hogy ha sikert még is kívánunk, más t é r r e kell állnunk mindenben, mint mellyen e d d i g állottunk, t. i. önmagunknak kell magunkon segitni egyletek, associatiok u t j á n ; — nem fogjuk tehát ezután, ugy mint eddig tettük, m u n k á s s á g u n k a t csupán az országgyűlések i d e j é r e szorítni, sőt inkább a' diaeták közti időben kettőztetett erővel fogunk az érdekek egyesítésére 's a nemzet szellemi 's anyagi joliétének előmozdítására működni s agitálni. — így a többek közt a nemzeti ipar és kereskedés előmozdítására védegyletet1 akarunk 1 M a g y a r o r s z á g kiváltságos . Naplói. VI. 85.) 2 A V é d e g y l e t r e 1. Ferenczi 1904.) 420. s köv. 11.
lakosaihoz Zoltán,
c. r ö p i r a t a .
Deák
élete. I.
(Széchenyi (Budapest,
288
Gróf
Teleki
József
életéhez .288
alakitni, ideiglenes elnökévé választottuk gf Batthanyi Kázmért, az alapszabályok kidolgozásával foglalatoskodunk most egy subdeputatioban, melynek elnöke én vagyok. — A l á í r á s o k a t fogunk nyitni a r r a nézve, hogy azon czikkeket. melyek h a z á n k b a n is termesztetnek vagy készíttetnek, a külföldtől ezután nem veszszük. — Ez-előtt kevéssel igen érdekes ülésünk volt a városi rendszer tárgyában, melyben a többséget n é h á n y a d magammal ugy m e g t á m a d t a m , a mint még soha m e g t á m a d v a nem volt: kimondtam azt is hogy ezen táblát vagy reformálni kell, vagy pedig eltörülni, — m e r t ugy, mint eddig nem mehetnek tovább a dolgok. — De m á r kitelt időm, Deputatioba kell mennem hónap vagv h ó n a p u t á n folytatom levelemet. — Isten véled, Gusztit, Ottót csókolom — tisztelő s szerető öcséd László Kívül: A son Excellence Monsieur le Comte J o s e p h de Teleki G o u v e r n e u r de Transylvanie p a r gr. W a r d e n i . à Clausenbourg (Zárópecsét.) (Kolozsvár) Pest, 1844. szeptember 27. Schedel
Ferenc
gr. Teleki
Józsefhez.
Nagyméltóságú Gróf Elnök! Kegyelmes U r a m ! Végre jelenthetem Excellentziádnak, hogy az egész Teleki-könyvtár át van m á r véve. Az első rész, a m a g y a r könyvtár, 3764 d a r a b volt, a második pedig 17,048, s igy az egész e g y ü t t 20,812: ide számítva természetesen a Kresznerics-könyvtárt, s az Excellentziád által, valamint a m. család költségein időről időre szerzett m u n k á k a t és folyóiratokat. Becses és válogatott gyűjtemény, melly az academia e g y é b s a j á t j a által kiegészítve, számra a 40 e z r e t bizonyosan eléri. Súlyosította m u n k á n k a t az, hogy a Mgtok k ö n y v t á r á n a k hagyott 4 szoba azt be nem fogta, s igy az academiai részben r o p p a n t áttételeket s válogatásokat kelle t e n n e m a felállításban, mi által nem csak idő s m u n k a veszett (de ez n e m lehetett máskép), hanem kénytelen is voltam Helmeczyvel értekezve s egyetértve egy lépést tenni, melyet elhalasztani nem lehetett, s melly
Gróf
Teleki
József
életéhez
.289
most Excellentziád helybenhagyását v á r j a : t. i. a Gyurcsányi U r n á k kiadott hónapos szobát fel kellett mondani, s abba mennek most a z orvosi, természettudományi, törvény s politicai osztályok, valamint a' folyóiratok nagyrésze. Doublette a r á n y l a g nem sok t á m a d t , kivévén a magyar osztályban, de ez kárunkra nincsen. A kisgyűlés aug. 5. azt rendelte, hogy ugy i p a r k o d j a m , mi szerint a legközelebbi nagy gyűlés alatt a k ö n y v t á r ünnepélyesen beavattathassék; 1 a gondolat az, hogy a z egész társaság: t. i. igazgatóság s minden rendbeli tagok jelenlétében két előadás leljen helyt a könyvtári termekben: az első a z academia k ö n y v t á r a t ö r t é n e t é t foglalja magában, a második pedig az a n n a k legnevezetesb részét a j á n d é k o zott grófi családnak, nevezetesen a könyvtár g y ű j t ő j é n e k gr, T. Lászlónak, a m a g y a r irodalom körüli é r d e m e i t a d j a elő; a z elsőnek megírásával én, a másodikéval B a j z a barátom" bízattunk meg, ki minden a z Exc. famíliájától való m u n k á k a t átvett m á r e célra; berekeszti az ünnepélyt néhány szó Excellentziád mellszobrához, m e l l y addig szinte rendeltetése h e l y é r e tétetik. Czuczornak v a n szándéka az ünnepet költeménnyel diszesiteni. Aggódva hallottam, hogy Excellentziádhoz nem lenne ezidén szerencsénk: b á r ál lenne a hir; mert a szabályreform ügye is feljőve n a g y gyűlésre s tán igazgatóság elébe is, szörnyű baj volna illy organikus tárgyat Excellentziád n é l k ü l felvétetni látni. Nagyon ó h a j t o t t a m volna, bár lehettem volna szerencsés e hó e l e j é n Kolosvárt tisztelhetnem Excellentziádat, több fontos t á r g y a k feletti értekezés végett, de a k ö n y v t á r dolga az egész fériák a l a t t minden időmet absorbeálta. Időközben megérkezett a Másod E l n ö k Úrhoz a polit, fund. Director jelentése a S á n d o r lukai könyvtára iránt is; S. Miklós 3 bevallotta, mik tartoznak ránk, teszem az 1,105 darabot: e z e k átvételével is megbízott Őméltósága, s a z t a jövő h é t r e fogom eszközölni. így m á r csak a Museumban letett Sándoriánák fognak hiányozni, s egész könyvtárunk együtt lesz. Catalogusunk is kész, s e végre éltem Exc. felszabadításával, s egy h ó n a p r a segéd Írnokot fogadtam. 1 A k ö n y v t á r m e g n y i t á s a 1844. d e c e m b e r 23-án t ö r t é n t . L. azonfelül Széchenyi Naplói. VI. 147. 1. 2 B a j z a József f e l o l v a s á s a : A Telekiek tudományos h a t á s a . Megjelent a M. T. Társaság Évkönyvei. VII. k. 92—129. 3 Szlavnicai Sándor István, a n y i t r a m e g y e í Luka nevű helység-
290
Gróf
Teleki
József
életéhez .290
Egv tárgyat kívánok itt kérésképen előadni. Mikor E x cellentziád hasonlíthatatlan második édes a n y j a meghalál o z o t t / ugy hittem, nem teszek helytelenül, ha egy kis beszéddel üllőm emlékét az academiában, s m a r t . 18. egy illyet tartottam. Az szivből fakadt, s ollyak előtt volt mondva a f á j d a l o m első időszakában, mellyben a leggyengébb dolgozatnak hatni kellett: s igy h a t o t t ez is; de olly h a t á r o z a t o t vont maga után, mellyet n e m vártam, de nem is ó h a j t o t t a m . T. i. kötelességemmé tétetett, hogy azt vagy igy, vagy bővítve, az évkönyvi és közülési küldöttségnek a d j a m m a j d át. Hiában mondottam, hogy az egyébnek nem illik be, mint a mi volt: első percbeli nyilatkozása a f á j d a l o m n a k : a gyűlés nem tágított. B. Mészáros J o h a n n a jobb gyászszónokot érdemelt. Elolvastam ú j r a a beszédet, n e m tudok jobbat csinálni; tán tudnék, ha a t á r g y által kevésbbé volnék elfogódva. Ide rekesztem most, s kérem Excellentziádat, legyen szigorú bíró: elmondhatom-e azt ott, hol ő a legszebb emlékeztetőt érdemelné; s nincs-e benne semmi, a mi változtatást kívánna? J e r n e y , 5 miután a Fekete Tenger éjszaki tartományait a Donig és Azóvi Tengerig m e g j á r t a , visszatért Moldvába ennek vizsgálatával töltendi a telet, s tavasz kinyiltával Georgiába megy. G a z d a g a r a t á s t tett. H e l y r a j z i vizsgálatokból végkép constatirozza A t e l k u z u t és Lebediast (amazt Moldva és Beszarábiában, ezt a Fekete Tenger éjszaki készein) ; s számtalan műemlékeit találta őseinknek a kunhalmokon s azokról elvive. Minthogy az Exc. megbizóját, vagy inkább a j á n l ó levelét meg nem kapta, ú j r a kéri expediáltatni; a z é r t b á t o r vagyok a z t ú j r a Excellentziád aláírása alá terjeszteni. További Kegyeibe a j á n l v a Excellentiádnak, mély tisztelettel vagyok a l á z a t o s szolgája Schedel Ferencz Pesten, sept. 27. 1844. birtokos, író, k ö n y v t á r á t és g y ű j t e m é n y é t az A k a d é m i á n a k adományozta. S á n d o r Miklós volt a c s a l á d részéről megbízva az adománytárgyainak átadásával. 4 A már említett br. Mészáros J o h a n n a . Schedel (Toldy) emlékbeszéde m e g j e l e n t az Évkönyvek VII. 130—133. E l m o n d t a 1844, d e cember 26-án. 5 J e r n e y J á n o s , 1837 óta a k a d é m i a i r. tag; ú t l e í r á s a i ma is f o r rásértékűek.
Gróf
Teleki
József
életéhez
.291
Pozsony, 1844. o k t ó b e r 20. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves B á t y á m ! Bocsánatot, hogy ismét olly sokáig nem irtam. — Hidd el, hogy a legigazabb vonszódással, szeretettel s tisztelettel vagyok irántad, — de annyi volt mostanáig a gondom, hogy f e j e m is égett belé, — a z o n f e l ü l csak n é h á n y naptol fogva vagyok egészen egészséges, — tehát megbocsátsz! — M a j d meglátod, a z Országgyűlése után milly szorgalmas leszek. — T u d o d már, hogy iparvédegyletet alakítottunk, mellynek B a t t h á n y Kázmér a z elnöke, én az alelnöke és Kossuth a z igazgatója. 1 — Választmány tagjai közé pedig az ország m a j d nem m i n d e n notabilitásait megválasztottuk. — M a j d elküldöm n e k e d az alapszabályokat, hogy ítélhess rolla, magad is u g y fogod látni, hogy az egyesület czélja a lehető legnemesbb. —- Itt k ü l d ö m egy Török nevü i f j ú székelynek, ki n á l l a m az Országgyűlés egésze i d e j e alatt írnok volt s ki egyszersmind Casinonknak is írnoka volt, hozzád intézett folyamodását. — Egy species factit is t é t e t t e m föl általa, de inkább ide csatlom, mintsem hogy leírnám. — Kérlek — ha lehet, segi* a j á n l d a politechnicumba. — Néhány n a p múlva ismét irok. — Gustít, Ottót köszöntöm s csókolom. — Ne n e h e z t e l j reám, hogy illy röviden írok, de indulófélben vagyok Bécs felé. — Isten veled! — Posony, October 20 i k á n 844. szerető s tisztelő öcséd Laczi November 10lkén bizonyosan vége leszsz a D i a e t á n a k . Ez a T ö r ö k igen jó, — derék ügyes i f j ú ember. Kívül: A Son Excéllence Monsieur le Comte J o s e p h de Teleki, Comte S u p r ê m e du Comitat de Szabolcs e t Gouverneur de Transilvanie à Clausembourg. (Kolozsvár.) per Pesst. (Zárópecsét.) 1
Ferenczi
Zoltán,
i. m. I. 420—21. 11.
292
Gróf
Teleki
József
életéhez .292
Pozsony, 1844. november 7. Gr. Teleki Kedves B á t y á m !
László
gr. Teleki
Józsefhez. November 7™» 1844.
M o s t vettem kétrendbeli feleleteidet leveleimre. — Egész n a p üléseink vannak, alig van időn estve a nunciumot s t ö r v é n y j a v a s l a t o k a t elolvasni, melyek n a p o n k é n t tárgyalandók, — a z é r t röviden kell irnom. — A védegylet feletti Ítéletednek igen örültem. Felfogásod rolla helyes, — valóban nincs egyébb czélja, mint az i p a r t nevelni 's a gyároknak, — kereskedőknek, — mesterembereknek vevőket szerezni. A z igazgató választmánynak, melynek Elnöke B a t t h y a n y Kázmér, Alelnöke én vagyok és igazgatója Kossuth, kötelességei közé tartozik, a mennyiben tőlie kitelhető, a positivitas térére is átmenni és az i p a r t gyárak állításával s m i n d e n némü i p a r ü z ő k fölsegéllésével emelni. — A z a l a p s z a b á l y o k a t a legelső biztos a l k a l o m m a l neked megküldöm, a z o k k a l czélaink helyességéről tökélletesen meggyőződhetsz. Diaetánk n é h á n y nap m ú l v a bé leszsz fejezve, legfőbb resultatumai a. a birtok képességnek az ország minden lakossairai kiterjesztése, — valamint b. a hivatal képességnek is. c. az átmenetre nézve tökélletes jó törvény, d. a m a g y a r nyelvnek tökélletes diplomaticai l á b r a állitása — e. a közös t e h e r viselés elvének kimondása mind két t á b l a által. — Hogy a fölállítandó közp é n z t á r b ó l leszsz e valami, m é g nem tudom, — alig ha k a p u n k e részben resolutiot a kormánytol, m e l y a kezelésre nézve a felelősség elvének tökélletes kimondását, és az ország részéről a kezelőkre nézve f ö n n t a r t o t t diffidentiae votumot alig ha sanctionalni fogja. — A diffidentiae votumra nézve n á l u n k igen külömbözők voltak a vélemények. — Széchenyi a z t indítványozta, hogy a diffidentiat csupán a két t á b l a megegyezésével lehessen kimondani, én azt indítványoztam, hogy mindenik tábla külön is szavazhasson diffidentíát a köz p é n z t á r n a k a k o r m á n y által kinevezendő kezelője ellen — s ebben csak h á r o m votummal s z a v a z t a t t a m le. A Rendek sok machinatiok következtében a Széchenyi indítványt fogadták el, azzal a hozza tétellel, hogy a d i f f i d e n t i á r a nézve az initiativa a R e n d e k é legyen, — mit a főrendek alig ha e l f o g a d a n d n a k . — A sommára nézve is van külömbség a két tábla közt, — a Rendek ugyan is 2,500.000 forintot a j á n l a n a k évenként, a főrendek
Gróf
Teleki
József
életéhez
.293
csak 1,000,000. — Ugy hogy a t ö r v é n y j a v a l l a t n a k fölterjesztése is nagy kérdés. Köszönöm, hogy Török iránt a Kanczellárnak irtál. — Még egyet m a j d nem elfeledék. — Keglevich Károlyné, 1 kinél laktál, megkérdeztetett az iránt, hogy ki fogja a szállásbért azon néhány hetekért fizetni, melyeket mult őszszel Posonyban töltöttél? K é r l e k i r j nekem ez iránt, — ird, hogy mi tevő legyek, — irj mindenesetre Pestre. — Most mire leveled érkezik, a k k o r r a m á r bizonyosan P e s t e n leszek. — Isten véled. — Tovább nem irhatok, m e r t már késő és le kell feküdnöm. — Ottót, Gustit csokolom. — Még igen igensok irni valóm van, de marad m á s k o r r a . — Százszor meg százszor csokolván m a r a d o k szeretve tisztelő öcséd László Leszsz még hihetőleg két vasutunk is, — mint az ujságokbul is bizonyosan tudni fogod. Buda. 1844. november 9. Döbrentei
Gábor
gr. Teleki
Józsefhez.
Buda, novemb. 9 d 1844. Nagyméltóságú Gróf, Kormányzó, Főispán, m a g y a r akadémiai Elnök, Kegyelmes Uram, A mint Excellentziád becses levelét Octob. 14dikéről 19dikén tiszteltem este, m i n d j á r t beszélék F e j é r Györgygyei, 2 s ő rneg kijegyzé, hogy codex diplomaticusa IX. kötetének 5, ést X. kötetének 2,7d d a r a b j á t felkeresse és P e s t e n a házhoz a d j a . U t á n a is h a j t o k mind addig, mig Excellentziád kivánsága teljesítve leend, noha azzal menti magát, hogy ő bizony át a d a t á m á r a kulcsárnak s csudálkozik, miért nem ment a 3 d a r a b kézhez. Azóta meg válaszom a z é r t m a r a d a maíg, m e r t a háznál is meg akartam tudni, ha nem hányódott-e el ottan. De Louise grófné szobárnéja semmit se tud felőle, a karpitoskodó öreg h á z m e s t e r sem, Kóczán is nemmel felelt. 1 Gr. Keglevich K á r o l y cs. kir. k a m a r á s felesége Odescalchi Cecilia hgnö. (f 1847. dec. 24.) - F e j é r György (1756—1851) t ö r t é n e t í r ó , a Codex d i p l o m a t i c u s k i a d ó j a ; ennek az o k l e v é l t á r n a k köteteiről van szó.
Akadémiai Értesítő.
1
294
Gróf
Teleki
József
életéhez .294
S a m u e l grófot p e d i g híjában k e r e s t e m lestem, egyszer se találám, holtt K ó c z á n azt m o n d t a volt, hogy ezen sokadalm a s előhéten f o l y v á s t Pesten fog a gróf lenni. M á r most h á t csak annyit is irok legalább, a mennyit a bizományrol lehet, mert k ü l ö n b e n azt a gyanút is ébreszthetném, m i k é n t én, budapesti magyarsággal mondva, nem csak Maulmacher, hanem fauler, vergesslícher A u f schieber is volnék. Pedig bizony Excellentziád minden n a p eszembe jut, s m o s t a n többszer is, mióta November 2dikán kezdve, n a p o n k é n t a budai p a l o t a mellett jövök-menek a d ó s z á m o l a t a í m r a és . . . ról j á r v á n . S tegnap még azt is m o n d t a m m a g a m b a n : ,, lám, az e l s ő emelet m o s t is üresen áll és a második emelet néhai tüntérének csak ugy billent e t t e m meg k a l a p o m a t , miként a n n a k szoktam, kit épen nem szeretek, De hogy Excellentziád lássa is, mennyire képzeletemben lakozását, ezen idezárt jegyzékemmel bizonyítóm. 7 oklevél áll azon, m e l y n e k Excellentziád talán h a s z n á t vehetné, ha még nincsen meg, s M á r a m a r o s b a n Técsőn lemásoltatni kívánná. A m. tudós társasághoz é r k e z e t t úgymint Szigeti Jósef 1 levelező tagtol igen terjedelmes tudósítás a M á r a m a r o s b a n lévő régi m a g y a r iratokról, s a técsői levéltár catalogusa is, m e l y velem hivatalosan közöltetett a végett, hogy mik lehetnének ott számunkra lemásolandók. L á t v á n abban H u n y a d i időkorbelieket is, Excellentziád s z á m á r a ezeket i r t a m ki. És igy hát bizony f á j t Excellentzíádhoz nem mehetnem, közbe jött két a k a d á l y miatt. Első volt, m e r t gróf Gyulai L a j o s 2 julius e l e j e helyett utolsó napjaiban é r k e z e t t ; második, mert unoka öcsémet, kit September elejéig Barabáshoz 3 járattam rajziskolába, nem tehettem oly biztos házba, milyenbe elébb m á r bizonyosnak hittem; a vírgoncz, k é p z e l m e s fiút pedig magára n e m hagyhattam szállásomon cseléddel. Sajgott n e k e m lelkem, s gondolám, hogy m a j d kapok. Azonban örömmel olvasám, miként volt Excellentziádnak sok öröme, méltó megtiszteltetése, s 1 Szigeti József levelező tagja e b b e n az időben az Akadémiának nem volt. A levelező tag kifejezést úgy kelt értelmezni, hogy Szigeti a levéltári kutatásokról időnként írásbeli tudósításokat küldött az Akadémiának. - Gr. Gyulay Lajos (1800—1869); terjedelmes naplóiból gr. K u u n Géza adott ki egy kötetre valót (1875). 3 Barabás Miklós festőművész.
Gróf Teleki
József
életéhez
295
gondolám, m a j d én meg a k k o r megyek, mikor inkább e g y e d ü l van. Én meg h á t a régi m a g y a r hivatalos nyelven mondom, quod differtur non a u f f e r t u r , vagy a m á r most királytol le, életre k a p o t t igazi m a g y a r o n : a mi halad, nem m a r a d . Isten t a r t s a Excellentziádat a d d i g is, a z u t á n r a is egészségben, vidámon, s hogy én igaz tisztelője, hálával emlegetője is jutok eszébe éreztesse megint becses levelében. A Brassóban kijött s egy Angol kiadta m u n k á r ó l és irkáról én semmit sem tudok. Magam a j á n l á s a után, mély tisztelettel öröklök Excellentziádnak alázatos szolgája Döbrentei Gábor Buda, 1844. november 26. Döbrentei
Gábor gr. Teleki
Józsefhez.
Buda, novemb. 26 1 Nagyméltóságú Gróf, Főkormányzó, Kegyelmes U r a m , Amint szerencsém lön Excellentziádnak Novemb. lsőjén költ becses megbizását olvasnom, másnap azonnal mentem P e s t r e Lueffhez, megnézni a mükiállitási nyeremények sor jegyzékét s vágytam örömmel felkiálthatnom. De csak közeljárás mutatkozott. K i j ö t t 3406, 2695, 2600, 3092, Excellentziád számai 3407, 2694, 2607, 3089, a többi tizenegy pedig még távolabb jár. Későbben a z é r t irom meg, á m b á r a Méltóságos G r ó f n é n á l P e s t e n m i n d j á r t elbeszélém a nemnyerést, mivel Lueff csak gyertya világnál olvasá fel előttem a számok összevetését, s magam a k a r t a m sorsjegyzékhez jutni, azt pedig u t á n j á r á s o m r a is csak tegnap kaphattam. Kiirván most e n n e k k a r a j á r a veres irónnal Excellentziád számait s küldöm, kiszeletelvén a z o k a t a nagy félivből, m e r t az egész együtt csak ok nélkül nevelné a postaköltséget. Igen örvendve olvastam Excellentziád levelében Kolosvárra szerencsés megérkezését, miből azt is l á t h a t á m , hogy a J á s z földön tett rendelésem jó sikerű volt. Ó h a j t o m 1
Gr. Teleki Lászlónál. 16*
296
Gróf
Teleki
József
életéhez .296
hogy 1844-ben u t a m a t K o l o s v á r r a én is kivánságom szer é n t tehessem. Kedvemre töltém megint egy estémet a Méltóságos G r ó f n é n á l t e g n a p a ,,Kegyencz" költérének 1 is társaságában, ki holnap indul vissza jeles p á l y á j á r a Posonba. T e r m é s z e t szerint a z Országgyűlésen most f e n n forgó nyelvügyről folyt beszédünk, s jelentem, hogy gróf Festetics Vinczénét" m a g y a r hölgyé tettük, s én megemlitém a G r ó f nénak, hogy e győzelmemet E x c e l l e n t z i á d n a k megírom. Semmi különöset nem tudok Budapesten, amit Excellentziád a hírlapokból nem olvashatna. Magamat nagybecsű kegyességeibe a j á l v á n , háladatos tisztelettel öröklök Excellentziádnak a l á z a t o s szolgája Döbrentei G á b o r Pest, 1844. december 8. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Pesten, December 8 ikán 844. Kedves B á t y á m ! Legelsőben is bocsánatot kell kérnem azért, hogy a rendszeres biztosságokra n e m mehetek le Kolosvárra. — H i d d el, hogy igen szeretnék néhány hetet Kolosvárt tölthetni, nem a n n y i r a a r e n d s z e r e s biztosságok végett, mint m i a t t a d és Gusti miatt, — de fájdalom — hivatalos foglatosságaím közt lehetlen, m e r t hisz tudod, hogy a Védegyesület a l e l n ö k e vagyok és tehát nem csak időről időre üléseket kell tartanom, h a n e m még igen sok más terhes kötelességeim vannak, melyek közé tartozik a többek közt a z ostoba t e r v e k e t készítő e m b e r e k kihalgatása is. Zichy F e r y most Orosz országban van, 3 tehát a s z á l á s iránt nem k é r d e z t e t h e t t e m meg, de r e á biztam e z e n egész dolgot Dessewffy E m i l r e (hogy t. i. a főlovászmesteri hivatalban k é r d e z ő s k ö d j ö n a szálás iránt) s ő megígérte, hogy a reábizottakba illő buzgósággal j á r el. — Bizonyosan hallottad m á r , hogy n e k e m Zichy F e r y v e l igen kellemetlen jelenetem volt; ő, a m i n t előttem m a g a megvallotta volt, a véd1
Gr. Teleki Lászlónál. Gr. Festetics Vince (1788—1851) felesége br. Wenckheim Franciska volt. 3 Gr. Zichy F e r e n c r e 1. gr. Teleki Lászlónak 1844. május 31 -L levelét. 2
Gróf
Teleki
József
életéhez
.297
egyesületet Austriátoli elválásra s dinastia elleni törekvéssel vádolta volt s én e z é r t őt szemtől szembe egy semmirevaló, — alacsony, — megvetendő gazembernek m o n d t a m , mind e mellett is engem ő nem hivott ki párviadalra, hanem csak Batthány Kázmért, ki hasonlolag nyilatkozott, de csak utánnam. —• A mi p á r t u n k n a k még nincs H i r l a p j a , mit igen nagy méltatlanságnak t a r t o k ; készül ugyan m á r egy havi irás, melybe Kossuth dolgozni fog és én is ha t. i. s z á n d é k o m a t végrehajtom, — de havi irás hirlap h i á n y á t soha ki nem p ó t o l h a t j a — s e z é r t nem akartam fölválalni a haviirás szerkeztését, bármenyire is késztettek s unszoltak reá. — Hiába, nem szeretek olyan harezot, melyben 8 a l ü t n e k rám, a mig én csak egyet üthetek. — Ezt, gondolom, te is helyesled. — A z országgyűlés végével ugy e nem vagy megelégedve? — V á r a t l a n volt m i n d n y á j u n k előtt egy illyen befejezés — s leginkább váratlan, hogy a közös teherviselésből nem leve semmi s hogy legalább föl nem ment az ez iránti f ö l t e r j e s z t é s s az egész dolog a summán a k a d t meg. — Hidd el, das w a r im Voraus a b g e k a r t e t ! m e r t a kormány mindet elkövetett, hogy alattomos á r m á nyok által a' fölküldést megakadályoztassa. — Legocsmányabbul viselték m a g u k a t egy részrül Beöthy Ödön,' más részrül a J u d e x Curiae, én a legnagyobb megvetéssel vagyok iránta. — M á r nem irhatok tovább, mert látogatóim vannak, — mond — kérlek — a G u b e r n á t o r ő Excellent z i á j á n a k , hogy beteg vagyok és ments ki nálla el nem jövetelemért. — Nem sokára ismét (és olvashatóbban) irni fogok, addig is téged s Gustit im Geiste ölelve s csokolva maradok szerető s tisztelő öcséd Teleki László Pest, 1844. december 21. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Kedves Bátyám! M á r a posta e l i n d u l á s á n a k i d e j e közelgvén, csak arról k i v á n l a k egypár szóval tudósitani, hogy a reám bizott Commissioban e l j á r t a m a ' pósonyi szállásra nézve, s hogy 1 Beöthy Ödön (1796—1854), e korszak politikai életének egyik vezető egyénisége.
298
Gróf
Teleki
József
életéhez .298
a n n a k ára 125 forint pengő pénzben. — Az egész évi szálásbér lett volna ugyan is 500 forint pengőben 's e z e n s o m m á n a k — n e m tudom mi jogon — egy negyedét követelik. — í r d meg nekem kérlek, mikor és kiáltal fizet e n d e d ezen sommát, m e r t m a g a m r a válaltam, hogy ez i r á n t Keglevich Cecile-t tudósitandom. — Mi most gyáralapító e g y e s ü l e t e t alakítottunk, mellyre m á r százezer forintnál több g y ű l t öszve csak 24 óra alatt. — A társaság c z é l j a az i p a r t előmozdítni, gyárok alapít á s á r a vállalkozóknak pénzt a d n i kölcsön, de egy egy válalkozónak soha sem többet 5000 forintnál, vagy pedig e' féle v á l a l a t o k n á l részvényeket venni, de mindig csak ugy, hogy a válalkozók legalább félannyit fektessen belé illy válalatba, mint menyit beléfektetend a gyáralapító társaság. — H o l n a p leszsz közgyűlésünk. — Mindennemű színezetű e m b e r e k veendnek ebben részt. — Az actiák 100 forintosok, de feloszthatók 10 forintos p a r t i a l i s actiakra. — Egy egész a c t i a szükséges a r r a , hogy egy tagnak szav a z a t a legyen, 10 részvény, a z - a z ezer forint kívántatik meg arra, hogy a tag v á l a s z t h a t ó legyen. — A többit m a j d máskor. — G u s t i t csokolom. — Isten véled. — Meglehet, kevés idő m ú l v a kirándulok Kolosvárra. — Otto egészséges és vastagodik, — ezt Gustinak üzenem, — szerető s tisztelő öcséd Laczi P e s t h . December 21 ikín 844. Pest, 1845. j a n u á r i u s 10. Gr. Teleki
László
gr. Teleki
Józsefhez.
Pesten J a n u á r 10 ikén 1845. Kedves B á t y á m ! Sokat kellene irnom, h o g y mindenről kellőkép tudósítva légy, mi n á l u n k történt, s mivel a m a g y a r hirlapokat j á r t a t o d s így minden f o n t o s a b b eseményről tudomásod van, csak n é h á n y szóval e r i n t e m azokat, mik közelebbről érdekelnek. — A kormány, mint látszik, a védegylettel szemben mind inkább ellenséges lábra á l l í t j a magát, s makacsul — m e r t minden ok nélkül — A u s t r i a irányábani ellenséges föllépésnek k í v á n j a tekinteni. — M á r mint hallom, a törvényhatóságokhoz leiratok érkeztek a védegylet
300 Gróf
Teleki
József
életéhez
.299
i r á n y a s alapszabályaira nézve tudósítást kívánók. — Mi ezen föl nem a k a d u n k s mivel Ő Felségének legfelsőbb felügyelési kötelességénél fogva, magának mindenről, mi az országban történik, tudomást szerezni a k a r n i joga van, s e jog az országban eredő t á r s u l a t o k r a is kiterjed, azon leszünk, hogy a védegylet alapszabályi minél elébb fölterjesztessenek ő Felségének. — Szeretném tudni mit tesznek azután, mi szempontból kiindulva fogják egyesül e t ü n k e t policai (így) irányú t á r s u l a t n a k keresztelhetni, mire — mint tetszik — e g y é b b a r á n t nagy h a j l a m u k van. — Vecsera pozsonyi városkapítányt Zichy Ferivel együtt még Pozsonyban mulatásuk a l a t t én és B a t t h y a n y Kázm é r kérdőre vontuk volt az iránt, hogy ők a Pozsonyi polgárokat a védegylet ellen ovatosságra intvén, a véde g y l e t tagjait ez alkalommal egyenesen Austriátóli elvál á s r a való törekvéssel vádolták. — Ezt bizonyosan m á r t u d o d . — Valamint talán azt is, hogy ezen fölléptüknek p á r b a j lett a következménye B a t t h y a n y K á z m é r és Zichy F e r e n c z között, melly B a t t h y a n y K á z m é r r á nézve, a •mennyiben orra megsértetett, — szerencsétlenül ütött ki; — s hogy nekem semmi b a j o m se lett Zichy Ferenczel, n o h a én őt egyenesen semmirekellő böcsületvesztett gaz e m b e r n e k nyilvánítottam, valamint ilyennek tartanék mindenkit, ki annyira alaptalanul, mint azt Zichy és Vecsera tevék, polgártársait hazaárulással, fölségsértéssel m e r n é vádolni. — Vecsera megsértetése következtében legfelsőbb h e l y r e folyamodást n y ú j t o t t bé, mellyben személye megsertetéséért s tiszti müködéseibeni h á b o r g a t t a t á s á é r t elégtételt kért. E' folyamodás a N á d o r és P r ó n a y Albert 1 ú t j á n közöltetett mind Battyányi Kazmérral, mind velem, én egy baratságos levélben, m e l y e t Pronayhoz intéztem, az egész tárgyat kellőleg tisztába hoztam s ugyan ezt tette B a t t h y á n y K á z m é r is. — M á r most, gondolom, a Vecsera és Zichy Ferencz esetei, a k o r m á n y részéről is bé f e j e z e t t t é n y e k közé soroltatik, melyeket tovább fűzni lehetlen. — A gyáralapító R é s z v é n y t á r s a s á g keletkezéséről olvastál a hírlapokban, tudod tehát mi a társaság czélja s hogy keletk e z e t t ? — Az emberek közül sokan még ide is politicát szeretnek keverni, s igy még az igazgató valasztmány meg3
Prónay Albert 1846-ig Pest vármegye
adminisztrátora.
300
Gróf Teleki
József
életéhez .300
választatása a l k a l m a v a l is p á r t o s k o d t a k és korteskedtek, — Igy például engem Széchenyi ki a k a r t buktatni a választmányból 1 és helyettem Clarkot, : : egy még nemetül se igen tudó angolt valasztatni meg s e tekintetben még B a t t h y á n y L a j o s is kezet fogott vele: azon okból talán, mivel az alapszabályok szerkesztése alkalmakor véle több p o n t o k r a s különösen a r r a nézve, hogy a társaság 5 évig csak honi n y e r s anyagok földolgozására intézett gyárakat pártoljon, e g y e b e k e t pedig, millyenek volnának például a gyapot gyárak s a t , minden áploásából s minden legkisebb pénzsegélyből kirekesszen, — egy vélekedesben nem volt a m — leginkább azért, mivel a védegyletet és az asszonyok érdekeit is szemmel a k a r t a m tartani. — Annyit bizon y o s a n tudok, hogy B a t t h y á n y L a j o s ellenem szavazott s még néhány tagot is ellenem szavaztatott, ő ugyan azt állit ja, hogy m i n d ezt csak a z é r t tette, hogy Széchenyit megnyugtassa, s hogy mind e mellett is engem kivánt, megv á l a s z t a t á s o m a t bizton reményiette, — de én nem vagyok tökkel ütött f e j ű s nem hiszek neki. Hogy minden ármányok ellenére is végre csakugyan megválasztattam, a hirlapokbol tudod. — Már most két k é r é s t a k a r o k Hozzád intézni kedves B á t y á m — az egyik az, hogy lépj föl, mint védegyletünk h a t a l m a s p á r t f o g o j a — ezt nem tudom hogy teljesitni fogod e ? a másik az, hogy a gyáralapito Részv é n y t á r s a s á g n a k az én ivemre néhány e z e r forintot i r j alá •— ezen kérésemet reményiem teljesitni fogod: hogy t. i. a l á i r j és az én ivemre irj alá. — Hisz ezen társaságnak alapszabályai m á r a helytartó tanács által is helyben vágynák hagyva és Keglevich az elnök;* — a befizetés m ó d j a pedig igen könnyű, ugy hogy ha most irnál alá, csak juniusban fizetnéd az első r á t á t t. i. az aláirt sommának egy 8 nd részét és igy évnegyedenként egy nyolczadrészt, ugy hogy az egész summa csak 847 lki Martiusban lenne lefizetve, Igy fizetnek az ezeres aláirok — a százasoknak sebesebben, az a z negyedrészként kell fizetni. — Ugy e a l á irsz? Kérlek, tudósíts erről, s én azonnal ívet küldök neked. — De m á r eljött a posta e l i n d u l á s á n a k i d e j e s tovább nem irhatok. — Isten veled, kedves bátyám, bocsásd - V. ö. Széchenyinek 1844. dec. 22-i naplófeljegyzésével. Naplói. VI. 146—147. 11.) Clark Á d á m (f 1866). 4 Gr. Keglevich Gábor.
300 Gróf
Teleki
József
életéhez
.301
meg, hogy ma illy rosszul s olvashatlanul irok. Teged s Gustit ölelve s csókolva m a r a d o k szerető és tisztelő öcséd Tudod talán már a z t is hogy László A c a d e m i a i tiszteleti taggá' s T u r o p o l y a szabad közönsége tiszteleti ülnökévé lettem. Buda, 1845. j a n u á r i u s 17. Döbrentei
Gábor gr. Teleki
Józsefhez.
Buda, j a n u a r 17d 1845. Nagyméltóságú Gróf, Főkormányzó, m a g y a r tudományos társasági Elnök Kegyelmes Lírám, A mint Excellentziádnak e h ó n a p 8 d költ becses levelét szerencsém vala tegnap vennem, azonnal irtam F e j é r Györgynek, hogy Codexe IX d . Tom. V d ; és X d Tom. 1Î. VII. volumenét ne késnék m á r n e k e m adott szava szerint P e s t e n a gr Teleki házhoz küldeni, honnan most m a j d gróf Degenfeld bevinné. S fogta magát, ma, ez órában bocsátá egyenesen hozzám X d tomusa l í d és V l l d volumenét azon jegyzékkel, hogy a IX. Tom. V d volumenével m á r nem szolgálhat; egyébiránt bizonyosan megküldötte volt ezeket Excellentziád s z á m á r a a pesti házhoz, hol ki is fizették. Ide mellékelem levelecskéjét, melyben azt is i r j a , hogy a hiány Erdélyben hol volna megkapható. Levelének boriték á r a irá azon k é r d é s é t , ha kiván-e Excellentziád még egy p é l d á n y t a Xd. t o m u s II és V l l d volumenéből. Ezeket addig is, mig Excellentziád v á l a s z a megérkeznék, holnap gr Degenfeldnek k ü l d ö m Pestre, magával vitel végett, ki ugy hiszem, ki is f o g j a fizetni. A brassai k ö n y v megkerülésének örvendek. A másikra nézve pedig, midőn Excellentziád most nem kitüzötten M á t y á s király b u d a i könyvtára angol leíróját, hanem Angolnak á t a í j á b a n könyvtárokról készült m u n k á j á t emlité, e g y s z e r r e eszembe villant Petrovicsunk tudósítása, melyről én a M. t. t á r s a s á g évkönyvei l í d . kötetének 73 d l a p j á n szólok. Említve ott: A catalogue of the Harleian manuscripts ín the british museum, L o n d o n 1808. és Catalogi libr. MSS. qui in bibliothecis Galliae, Helvetae, Belgii, 5
1844. december 24-én.
300
Gróf
Teleki
József
életéhez .302
Britanniae, Lusitaniae asservantur, a Gustavo Haenel, Lipsiae, 1830. A H a r l e y kéziratok között Sz. Gergely beszélgetései mint m a g y a r u l írottak v a l á n a k említve, de a társaság által megbízott B. Eötvös, ö r m é n y nyelvüeknek találá. H a e n e l t velem Jankovics Miklós 1 közlötte. Mit parancsol ezekre nézve Excellentziád, készséggel várom. Én igen szerettem volna ez u j évben a R. m. nyelvemlékek IVd kötetéhez, melyből 9 iv rég készen áll, ismét vagy 20—25 ivet lenyomatni s ugy a IV kötet első felét közre adni, m e l y m ó d d a l olcsóbb lehetvén, könnyebben lett volna vehető. Nem tudom még bizonyosan, mi történt a nagygyűlés végével, mert 2 utolsó n a p j á n a jegek között n e m mentem á l t a l ; s az óta P e s t e n sem valék. Csak hallom, hogy egy e m b e r egészen megszünetní s fizetésemet elhuzatni a k á r á . A k k o r r a j t a m , ugy érzem, igazságtalanság történnék, ki a n n a k húzásához képest intézém halálomig éltemet, uti költségeimnek csak egyegy részecskéit kívántam, e tárgyhoz könyveket vettem, sokat előre dolgoztam, mik helyett egyebet tettem volna. De nincs törekvés, b a j , s gát nélkül, és feltüne a z ülésben is a méltalom védelme, élni fog a z igazság. A ki a h á r o m Hunyadin n e m e s lángra n e m gyul, Kegyelmes Uram, a z t nem csak kiűzni, hanem ki kell verni a m a g y a r korona birodalmaiból. Sőt én emlékeztetem Excellentziádat, ha megkapta-e m á r Csolnakosról azon iratokat, melyek megszerzését n e k e m Déván 1841 b Nopcsa László főispán" a megyei levéltáros, ugy tetszik, egy u j P o n o r i Török által 3 igérte. H a E r d é l y f ő k o r m á n y z ó j a nem j u t hozájok, ugy senki se. Boldog u j e s z t e n d ő t Excellentziádnak, m i n d j á r t legelső n a p j a reggelén kívántam gondolatomban, mit most ki is irok. Minap közlém gróf Degenfelddel, midőn hozzá nálam szerencsém volt, B. Vay Miklósnak 4 előttem még Novemb e r végén tett a z o n nyilatkozatát, hogy ide neveztetése e s e t é r e a budai ház első emeletét igen is ki fogná bérlení. 1 Jankovics Miklós tiszt, tag (1773—1846). V. ö. a M. T. Társaság Érk. VIII. 96—97. 2 1848-ig Hunyad megye f ő i s p á n j a volt; 1856-ban bárói rangot líyert. :i Ponori Thewrewk József (1793—1870). 4 Br. Vay Miklós, az Akadémia ig. tanácsának tagja.
300 Gróf
Teleki
József
életéhez
.303
De arról, hogy az Országbíztosság főigazgatója ki legyen, még mindig kétes a hír, Vayt a z o n b a n á t a l j á n o s a n ó h a j t j á k . Szögyényi L á s z l ó ' Ö exclja m á r itt van. A néhai Végh Istvánom házát f o g a d t a ki, Szaniszló az uj püspök" tanácsos pedig Mérey ő e x c j a szállását Szentgyörgyre. A főherczeg n á d o r egész örömét leli a m a g y a r nyelvnek a Helytartótanácsnál m á r folyamatba tételén, miben az én tisztelt j á t o m gr. Keglevich Gábor 7 ő exclja is t e l j e s lelkéből segiti. Élni kezdünk. M a g a m a j á l á s á v a l , vagyok h á l a d a t o s tisztelettel Excellentziádnak alázatos szolgája Döbrentei Gábor Buda, 1845. j a n u á r i u s 29. Döbrentei
Gábor gr. Teleki
Józsefhez.
Nagyméltóságú Gróf, Főkormányzó, Főispán, m a g y a r akadémiai Elnök Ur, Kegyelmes U r a m , Tegnapelőtt csak azért m e n é k által Pestre, gőzhajón, hogy F e j é r Györgyei személyesen végezzek. Szóval is m e g m o n d á hát, a mit m á r megírtam, még egy p é l d á n n y a l nem szolgálhat többé, hanem ha Excellentziád öccse László, átengedi a magáét, kit u g y is fennhagyott, mondá, folytatólag vételével. Egyébiránt ő az igazán á t a d o t t a k é r t , a hogy' állítja, ki v a n fizetve, t e h á t a háznál tévedett el a p é l d á n y . Á t a d t a m volt a X d Tomus II. és V I I d volum e n e é r t is most F e j é r n y u g t a t v á n y á t 5 for. 40 Xrrol pengőben, Louise g r ó f n é n a k s gr Degenfeldnek, kik ennélfogva megküldötték, lesz F e j é r n e k ez összeget (így). L á t j a Excellentziád, milyen pontos, biztos vagyok h á t én. Szegény örökké munkás F e j é r t aligha sokáig látjuk m á r dolgaiban, m e r t m á r p a n a s z k o d n i kezde, s most legelsőbbszer előttem, hogy szemei homályosodnak, melle fáj, minélfogva már n e m igen irhát. „Barátom, mondá, a jövő M a r t z i u s elsőjén 80 esztendős leszek, ín nomine dominí, ugy biz, édes A t y á m f i a " s e r r e még nem t a p a s z t a l t mosolygását láttam. Kért, írnám m e g Excellentziádnak ezen 5 Szögyénv László (1806—1893). V. ö. Széchenyi VI. 165. 1. " Szaniszló F e r e n c váradi püspök (1792—1869). 7 Gr. Keglevich Gábor (1784—1854) főtárnokmester.
Naplói.
300
Gróf
Teleki
József
életéhez .304
kérdését, ha általveszi e 1400 d a r a b latin okiratát kia d á s r a , ha igen, a z o k a t Excellentziádnak a d j a . És kérdezteti, mikor jön ki a Hunyadiak k o r a ? s ha jő, a b b a n hagyja H u n y a d i Jánoshoz gyűjtött oklevelei kibocsátásának folyt a t á s á t . Továbbá van e kedve E x c e l l e n t z i á d n a k Gyurikovi chtól 1 600 pengő forinton megvenni ennek Hunyadiakat felvilágositó iratgyüjteményét, m e l y e t Gyurikovich neki sem ád olcsóbban. Ezenkívül, szóba van egy m á s embere, ki 200 pengő forintot kér hason g y ű j t e m é n y é é r t , melynek Excellentziád nem különben n a g y hasznát vehetné. Gyurikovicséra nézve azt felelém neki, hogy ha az a P o s o n városi és nagyszombatiból van kiirva, Excellentziád azon két város levéltárából nevesebbekkel m á r bir, mivel fígyeltetésemre oda Jászayt 1 ' küldötte volt. Minden e s e t r e hát, csak válogatás után fogna Excellentziád alkuba bocsátkozni. Midőn pedig Excellentziád m e g nem venné, akkor alkalmasint azon régiség-történet t á r s u l a t n a k fogná rendelkezése alá adni, m e l y most van alakulóban. A z Országosbiztosság főigazgatója máig sincs kinevezve, minélfogva az Intézményeket a m. kir. Helytatótanácstól egyenesen kapom s m á r magyarul, miként a tegn a p e l ő t t i t is, melyben az bízatik rám, hogy a Stambulbó! m á r elindult s Bécsbe menő török nagykövet körül, Pestre érkezésekor én is h i v a t a l k o d j a m . M a g a m a t a j á l o t t a n h á l a d a t o s tisztelettel vagyok Excellentziádnak alázatos szolgája Buda, j a n u a r 29 d 1845. Döbrentei Gábor Zsibó, 1845. f e b r u á r i u s 3. Wesselényi
Miklós
dr. Teleki
Józsefhez.
Sibó F e b r 3 i n 845. Tisztelt B a r á t o m ! A' csapás, melly ért, sok egyebek közt abban is gátolt, hogy s z á n d é k o m szerint e g y m i n d j á r t k i f e j e z e n d ő dolgot Veled, ugy m i n t tudóstársaságunk elnökével közöljek. A z idezárt levélből láthatod, hogy annak tudós írója minő sokat igérő 's n a g y k i t e r j e d é s ű , de h a t á r o z a t l a n ér1
Gyurikovics György, a történettudományi osztály lev. tagja, Jászay Pál, a nyelvtudományi osztály rendes tagja.
300 Gróf
Teleki
József
életéhez
.305
zelmü s a l a k ú nyilatkozatokat, vagyis inkább a r r a i ígéreteket teszen nyelvünk e r e d e t é t illetőleg. Méltóztassál e' közlést ugy venni, 's a z z a l azt tenni, mit legjobbnak fogsz látni. Megbocsáss, hogy m i n t tudóstársaság Elnökének, de mégis csak tisztelő b a r á t s á g viszonya h a n g j á n irt levelemben a' Kormányzóhoz is és hasonló m o d o r b a n folyamodom. Ezen Megyének csinált u t j a i még m i n d nincsenek, ámbár a r r a hegyei és sáros völgyei miatt r o p p a n t szüksége van. 's á m b á r utcsinálásra mind anyaga, mind ereje elég van, — melly erőből mintegy husz év óta teménytelen pazaroltatott minden e r e d m é n y nélkül. Legnagyobb szükség lenne itt egy j á r h a t ó főútra, mivel a' sóvitel az itteni szegénységnek legfőbb keresete, — a Dézsről Somi jóra vivő ut pedig ollykor — a' szó teljes értelmében — j á r h a t l a n . Ezen tekintetből indítványt tettem 's részint eszközlendek Kraszna, K. Szolnok, B. Szolnok 's Doboka Megyékben egy útvonal iránt, melly Somijóról a ' Varsoczon átvivő m á r kész utat használván, abból Récse felé egy a Varsóczinál sokkal menedékesebb hegyen feljőve, még m e n e d é kesebben ereszkednék le; 's Szolnok Megyébe átlépve, ott belevágna a ' csinálni k e z d e t t Zílah—Érmelléki útba. Ezt keresztül metszvén Czigányi mellett a z úgynevezett Királykuti Szénafüven, minden meredek h á g ó nélkül menedékesen emelkednék a' Nyirsédi Bálta e r d ő melletti él' legalacsonyabb p o n t j á r a ; innen hasonló menedékességben bocsátkoznék Nyirsédre; onnan folytonosan patak mellett jőne 'Sibóra a' Szamos t e r é r e ; itt a' m á r létező darabocska csinált uton megyénkből kimenvén, az úgynevezett Sáncz alatt, a' Szamos terét vágva keresztül, egyenesen azon völgybe menne, melly Gorbóról jön, 's azon Gorbóig vitetvén, hol az uton m á r dolgoznak, — Kalocsánál, 'a Csernekinéi sokkal kisebb hegyen keresztül Recze-Kereszturnál szállana a Pánc z él-Csehbe menő völgybe, 's azon h a l a d n a Doboka felé, hol m á r kész ú t b a érne, mely Lónán keresztül a' Sátor fogadóhoz visz; o n n a n kész 's jó csínált ut vezet jobbra Kolosvárra, balra pedig Dé'sre. E z e n ut nemcsak só, hanem kereskedési 's igen czélszerü postaut is lehetne; miután Válaszutról Panczélcseh, Gorbó, Zsibó. Zilah és Somljó egymástól épen illő távolságra eső jó állomások lennének; 's miután a' másik, t. i. B e r e n d és Egregy felé menő postautban hegy fok, utcsinálásrai a n y a g pedig m a j d mi sem lévén, ennek mostanság leendő meg-
300
Gróf
Teleki
József
életéhez .306
csinálását a' legvérmesebb r e m é n y sem ígérheti. E' terv Doboka gyűlésein m á r p á r t o l t a t o t t , 's reméllem a' többiben is pártoltatni fog. Ezen megyék, reméllem, kölcsönösen fel f o g j á k egymást is szólitni; 's — azt hiszem — aerarlialís segedelemért is folyamodni fog. Megbocsáss, hogy bátor vagyok m á r e l ő r e ezen közh a s z n ú ügyre figyelmeztetvén, a r r a h a t h a t ó s pártfogásodat kérni. Ha van e' honban, melly a' sóvítel, 's a z z a l szegénység felsegitése tekintetéből é r d e m e l 's igényel kincstári segélyt, ugy ez bizonyosan ollyan, — Azt is b á t o r vagyok megjegyezni, miszerint ha e' vonal készítése illető megyék által el lesz határozva, szükséges leend K. Szoln o k n a k a' k o r m á n y általi ollykori nógatása: m e r t e' Megye jó határozatok tételére többnyire kész, de a z o k végrehajtás á r a ritkán k é p e s ; főkint az utcsinálás gyakorlatilag diszleni itt teljességgel nem a k a r . Nagyböcsü kegyedbe a j á n l o t t m a r a d o k tisztelő barátod Wesselényi Miklós Pest, 1845. március 4. Kubinyi
Miklós
gr. Teleki
Józsefhez.
Kegyelmes U r a m ! A' Wesselényi perben én még ezen Vizkereszti Törvényfolyam k e z d e t é n szóváltást igtattam be, — melyre a z a l p e r e s Herczeg részéről mintegy két íves felelet a d a t o t t be, de minden csatolmány nélkül, — 's minthogy a' megelőző ítélet jogelven, t. i. a' Herczeg s a j á t elismerésén, 's tettén alapszik — és igy a z o n ítéletet sem okoskodással, sem oklevéllel nem lehet többé megdönteni, — a' pert ítélet a l á bocsátottam. — Ezen per, mint Méltgos Báró Vesselényi F a r k a s 1 U r n á k is megírtam, — a' törvényes e l j á r á s minden kinszerén és lombikján keresztül m e n t ; — m e r t a' fokozatos v é d e l e m csak n e m minden lehető kérdésében külön hozatott benne ítélet; — most tehát m á r ideje vólna, hogy a' per gyorsabban f o l y j o n le —, 's a l p e r e s mind két P r o h i b i t á j a a ' jövő Országgyűlésig lefolyandó három évi törvénykezési idő alatt elvettessék. — De Excellentíád s a j á t t a p a s z t a l a t á b ó l méltóztatik tudni, m i k é p mennek n á 1
Br. W e s s e l é n y i
Farkas
("f 1851)
középszolnokmegyei
főispán.
300 Gróf
Teleki
József
életéhez
.307
lünk M a g y a r Országon a' perek, — hogy ha a' fél maga személyesen nem sürgeti, — az ügyvédre nem sokat a d n a k . — Esedezem azért Excelelntiádnak, kegyeskedjék ezen perről, Méltgos Báró Vesselényi F a r k a s Úrral értekezve, aképen intézkedni, — hogy a' tisztelt Báró Ur a' jövő Husvétutáni törvényfolyam elsőbb n a p j a i b a n , — a' m i d ő n az e l ő a d a n d ó perek sorozata készitetik, — Pestre jővén, Personalis U r Ő E x c e l l e n t i á j á t és a z Előadó U r a t k é r j e meg, -— hogy a per a' jövő törvényfolyamon r e f e r á l t a s s é k ; 's a' r e f e r á d á t megvárván, informáljon; — vagy pedig, ha a tisztelt B á r ó Ur a k k o r P e s t r e nem jöhetne, — azon esetben mind Excellentiád, mind a' B á r ó Ő Méltga k é r j é k meg — által a d á s végett hozzám k ü l d e n d ő — leveleikben Personalis U r Ő E x c e l l e n t i á j á t az iránt, hogy a' p e r t referáltassa, — egyszersmind méltóztassanak Méltgos Gróf Teleki Sámuel Ur Őa Nagyságát a' p e r r e f e r á l t a t á s a szorg a l m a z á s á r a és egyéb teendőkre megbizni, — mivel még is csak h a m a r á b b czélt érünk, ha lessz, a' ki az E l ő a d ó U r a t megczirógassa. Mely hivatalos kötelességem szerénti jelentésem, — esedezésemnek pedig m e g ú j í t á s a — ésc Excellentiád kegyes kezeit csókolásom mellett, — G r á t z i á j á b a rekesztett — mély tisztelettel öröklök Excellentiádnak alázatos s z o l g á j a n Pesten, M a r t z i u s 4 1845. Kubinyi Miklós 1 ' U. I. Emlékeztesse Excellentziád Uri atyafiait a több évekre h á t r a lévő Honoráriumom megküldésére is, — m e r t én öreg e m b e r lévén, az jövendőre n e m sokat számithatok. Hosszúrét, 1845. julius 27. Döbrentei
Gábor
gr. Teleki
Józsefhez.
Hosszúrét, Rosnyó mellett, jul. 27 d 1845. Nagyméltóságú Gróf, valós, belső Titkostanácsos, Erdélyi F ő k o r m á n y z ó Ur, magyar tudós társasági Elnök, Kegyelmes Uram. Micsoda dolog ez, f o g j a mondani Excellentziád, Döbrentei mind hozzám Ígérkezett, s most a szél Felsőmagyar1
K u b i n y i Miklós, A n d r á s fia, k e r e s e t t
ügyvéd.
300
Gróf
Teleki
József
életéhez .308
országra vivé! Én pedig a z t irom, valósággal- megfoghatatlan is, m e r t nem csak szél, hanem eseménynek szélvésze forgatott e' nyáron ide, hová ugyan m á r több év ó t a Ígérkeztem, de ezen évnek f o l y t á b a n a n n y i r a csak E r d é l y b e szándékoztam, hogy oda h á r o m izben a k a r é k indulni; előszer julius 6 d i k á n , másod-alkalommal pedig fel vala m á r pakkolva kocsim 13 dikira , P a n c s o v a felé, m e r r e gőzhajón térni a k a r t a m Lúgosnak bé H u n y a d vmegyébe, harmadikszor meg 14 d i k é n a' pesti p a r t o n állott m á r gőzhajóra huzandóan kocsim, s megint oly a k a d á l y vágott közbe, minél fogva azt i s m é t Budára kelle vontatnom. Unalmat szerzenék ezen m e g sem á l m o d o t t tartóztatásaim leírásával, annyit említek csak meg, h o g y végre elijedtem, s többszer m á r nem a k a r é k daczolni akadállyal, h a n e m Excellentziád tiszteletére menetelemet más időre hasztottam. Itt ugyan Excellentziád kaczagni fog r a j t a m , de az életben van megfoghatatlan intés, n e m egyszer tapasztaltam. Én legalább m a g a m r ó l egyenesen kivallom. Julius 22d- hát e' t á j r a indulék, hogy Szepességen a nagyszalóki nevetséges nevű Schmeks hideg vizében hűtsem véremet; s á jövő télen n e lenne b a j o m fejszédüléssel. Utamban p e d i g gondolám, megvizsgálok a n n y i levéltárt is, a mennyit k a p o k és lehet, mit Excellentziádnak mint Elnökömnek is jelentek. J u l i u s 23 dikán úgymint Rimaszombat levéltárában jegyzék ki lemásoltatásra 20 darabot, 24 dlkul Pelsőczön 12őt, 25 dikén itt A n d r á s s y grófék Krasznahorkai várában 52őt, melyeket m i n d a három helyről ingyen fog kapni a m. t. társaság 1600-ig kitűzött czéljaíhoz. Igy a k a r o m megjárni a Szepesváraljai, s visszatértemben a Szentbenedeki k á p t a l a n t Nádori kerestető p a r a n c s levéllel, miket megint fizetéstelenül k a p t a m . S igy kívánom a t á r s a s á g n a k teendő e z e n szolgálattal legyőzni a z o n urakat, kik a Régi m a g y a r nyelvemlékek gyűjtését s kinyomatását mindig, mihelyt részük van, dugába dönteni törekednek. Mehetek-e azonban m i n d e n czélba vett helyre? n e m tudom bizonyosan, mert e l l e n é r e a Budapesten elindulásomkorig s z é p e n kiderült időnek, e' hegyes tartományban mindennap felhőszakadásu záporok m o s t a k el m á r t ö b b hidat, miként gr. A n d r á s s y Györgynek 1 kertében és V á r a l j á n ma is u j a b b nagy k á r a lett. ' Gr. A n d r á s s y György, az A k a d é m i a ig. t a n á c s á n a k
tagja.
300 Gróf
Teleki
József
életéhez
.309
H o l n a p kivánnék innen indulni továb, minekutána a gróf dernői nagyszerű v a s g y á r á b a n nagy örömmel szemléltem sikeres honi iparát, s jó szivü társaságában kedves emlékeztetőket kaptam, Excellentziádhoz különös tiszteletét i r a t j a velem. Minden esetre, a k á r a Szepesség németei között járandok, a k á r m a j d Beszterce b á n y á n a k a tótok fészkei körül hallgatva menendek, a z o n biztatással leszek, hogy E x cellentzíádat Septemberben Pesten tisztelhessem, mert Luiz grófnétól 1 ezen hír jöttét hallám, mely tudomás valóban nem kevéssé indított arra, hogy e t á j r a jöjek s gr. A n d r á s s y Györgynek ez előtt 10 évvel tett igéretemet teljesítsem. Kolosvárra most megint nem menésemért Excellentziádnál előre is azonban bocsánatért esdeklek. Büntetve vagyok ugy is, mert elegyes küzdő érzésekkel tettem e r r e utamat, a kebel vegyülete elég kin, s a szó meg nem t a r t h a t á s a átok. M a g a m a t becses kegyeibe a j á l v á n , hálaadó tisztelettel vagyok Excellentziádnak alázatos szolgája Döbrentei G á b o r Garamszentbenedek, 1845. augusztus 26. Döbrentei
Gábor
gr. Teleki
Józsefhez.
G a r a n Szentbenedek, aug. 26d-
ш5
-
Nagyméltóságú Gróf, Erdélyi Főkormányzó, Magyar a k a d é m i a i Elnök Ur, Kegyelmes Uram, Excellentziád emlékezete itten is velem jár, hol a' Geiza király által 1075 b épitetett s még épségében fennlevő szentegyházhoz ragasztott kolostor falai között vagyok, juxta Gron. Tegnap előtti é j f é l előtt érkezém ide, keresztül a rengeteg Sturecz u t j á n , m e l y egész Szentbernardi emlékezetességü. Meghánytam S z e p e s v á r a l j á n a káptalan nevezetes levéltárát, meg Liptó vármegyéét, s most itten dolgozám tegnap reggel óta estig. Mig m a conventualis 1
Gr. Teleki Sámuelnek, József öccsének felesége: Br. J e s z e n á k
Lujza. Akadémiai Értesítő
20
300
Gróf
Teleki
József
életéhez .310
káplánom m i s é j é t végzi, az alatt Excellentziáddal társalgók, szivem melegében, s még utambol a k a r o m soraimat Kolosvárnak ereszteni. Ez itt a' heted levéltár, melyet mostani utamban megforgattam. Mindenütt azt lelém e' t á j o n is, hogy a' m a g y a r nyelvvel élést csak a r e f o r m a t i o a d á leginkább a' Nemzet kebelébe, a' mivel azt m o n d o t t a m , hogy a n n a k felvillámlása előttről m a g y a r nyelvű iratot sehol se kaptam. Ném e t nyelven a ' Szepesi k á p t a l a n b a n 1400 bó1 leltem h a t á r j á r ó levelet, m e l y a' szepesi németség szójárásán költ, miért nem Írhatta volna h á t magyarul vagy egyikét a' Convetnualis? M e r t a' káptalani társulat r e n y h e nép volt eleitől fogva, oltára szine alatt csak magának élt. Most is a ' szepesi k á p t a l a n jegyzője m a g a igéré a' t u d ó s társaság szám á r a á l t a l a m kiválasztottaknak ingyen leírását, de én jó m ó d d a l e s z é r e adám a' N a g y p r é p o s t n a k , hogy e' dicsőséget k á p t a l a n a tegye m a g á é v á . Itt, Ondrejkovícs J á n o s k á p l á n a' világért nem e n g e d n é azt m á s n a k , minél fogva mind a 7 helyről a j á n d é k o t k a p a társaság. Hogy pedig a' lemásolás hív, hiteles, tiszta legyen mindenütt, irt utasításaimat hagytam, s teszem azt itt is. Be gyönyörű ez a' G a r a n völgye, Kegyelmes U r a m ! Mi rémitő szépségű az a' Liptó vmegye, a T á t r a K r i v á n j a (horgosa a l a t t és Liptó ú j v á r vagy H r a d e k körül, meg Rosenberg zugában. Hanem fázik az elme, midőn setét fenyvesein végig fut. A' jövendő képzelnie azonban e' más világnak is m a g y a r szint igér, mert az i f j ú s á g m á r a' Nemzet számára nevekedik. M i n d j á r t jő lelkes káplánom, végzem e' levelemet, hogy a' csomók kibontogatásának eshessünk megint, mert holnap dél felé indulni a k a r n é k innen, unokaöcsémet Posoni t a n u l á s r a kell visszaküldenem. Áldásom Excellentziádra e' völgyből is. Magát pedig kegyességébe a j álja Excellentziádnak tisztelő szolgája Döbrentei Gábor Budán, aug. 31 dikén 1845. Megtudván, hogy G a r a n s z e n t b e n e d e k e n nem a d h a t o m fel e' levelemet postára, m a g a m m a l hozám ide, s megérkeztem után, tegnap tisztelém itt Excellentziádnak Hosszúrétről irt tudósításomra becses válaszát. Örvendve olvasám
\
Gróf
Teleki
József
életéhez
311
ebből Excellentziádnak Kolosvárrol ide az édeseb szőlős helyekre érkezendőségét, mikép én a' fenyvesek közül itt m á r szőlőzhető helyen vagyok. A k k o r többet m o n d o k utamrol, s azon megtündéreztetésemről, mely kétszer felpakkolt kocsimat nem Erdélynek, hanem Lengyel ország felé lenditette. A mi h a l a d t azonban, n e m m a r a d t el egészen. M a gammal hozom én még Excellentziád kegyelmét Kolosvári lakából, s bár r á m terjesztve k a p h a t n á m azt ott leendő k e r t j é b e n is, m e r t a k k o r Excellentziáddal, a lánczhidnál lakhatás előtt, még kétszer lehetne szerencsém t á r s a l kodnom Ujitott tisztelettel vagyok Excellentziádnak alázatos szolgája Döbrenteí G á b o r Zürich, 1850. februárius 16. Szalay László gr. Teleki Józsefhez. NagyMéltóságu Elnök, A' zürichi polgárság k ö n y v t á r á b a n az úgynevezett Waser-kircheben — egyetmást keresvén, Magyarországot illető több nyomtatvány esett kezembe, mellyek közül néh á n y n a k czimét 's rövid ismertetését ide iktatom. Ha közleményem olly munkákról szól, mellyek a' magyar bibliographía előtt m á r ismeretesek, NagyMéltóságod 's az A c a demia benne mégis jelét fogják látni készségemnek, a' T á r saság 's általában az irodalom' ügyét viszonyaimhoz k é p e s t a ' távolból is szolgálni. M a r a d v á n hazafiúi tisztelettel NagyMéltóságodnak alázatos szolgája Szalay László 1 Zürich, febr. 16án 850.
1 S z a l a y László 1848 n y a r a óta k ü l f ö l d ö n t a r t ó z k o d o t t ; r é s z t vett a f r a n k f u r t i német birodalmi gyűlésen, m a j d Párizsban és Lond o n b a n képviselte a m a g y a r ügyet, a s z a b a d s á g h a r c után Z ü r i c h b e n m a r a d t s történelmi t a n u l m á n y o k k a l foglalkozott.
20*
312
Jelintés
a Wodiciner-,
Berzeviczy-
és
Wlassics-jutalomról
IV.
Jelentések. Jelentés a báró Wodianer Albert-, Berzeviczy Albert- és a báró Wlassics Gyula-jutalomról. Még a boldogabb időkben, 1892-ben kelt végrendeletében báró Wodianer Albert 25.000 forintnyi összeget hagyományozott Akadémiánkra, hogy kamataiból évenként 2 kiváló néptanítót jutalmazzunk, akik növendékeiket szeretettel nevelték s gyakorlati eredményt tudtak felmutatni. Az alapítvány a végrendelkező halálakor, 1898-ban be is fizettetett, s attól fogva az Akadémia évenként eleget tett a hagyományozó kívánságának. Mostoha idők ezt az alapítványt is megsemmisítették, de az Akadémia átérezte a néptanítói kar munkásságának fontosságát, s bár maga is gondok közé került, ez alapítványt sajátjából is fenn kívánta tartani; pótolta az elveszett kamatokat, hogy a magyar tanítóság kedvét nagy nemzeti feladata teljesítésére ébrentartsa. A tanfelügyelők felterjesztése alapján a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségének két-két kiküldöttjével együtt vizsgálják meg Akadémiánk részéről az osztályok elnökei és titkárai az ajánlásokat, így jelölik ki a jutalmazandókat. A jutalmat az Akadémia összes ülése ítéli oda, ami az idén a március 28-i összes ülésén történt meg. A közeli években hazánk két kultuszminisztere hunyta le örök álomra szemét. Utóduk, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, emléküket a legméltóbb módon azzal kívánja megörökíteni, hogy az Akadémia régi jutalmához hasonlóan, évente szintén két-két jutalmat oszt ki Akadémiánk útján Berzeviczy Albert és báró Wlassics Gyula nagyérdemű közoktatásügyi minisztereink emlékére a tanítóság közt. E jutalommal az Akadémia s a közoktatásügyi miniszter úr egyaránt elismerését kívánja kifejezni a népnevelés érdemes munkásai iránt. A miniszter úr különösen kiemelni kívánja a gyermekekkel való szerető és gondos bánásmódot,
Jelentés
a
Vo/nits-jutalomról
313
a magyar nyelv tanítása körül szerzett érdemeket, úgyszintén az iskolán kívüli életben tanúsított közérdekű hasznos, hazafias munkásságot.. Különösen fontos ez a munkásság a mi napjainkban, mikor nemzetünk ifjúságának kemény életküzdelemre kell felkészülni, — mikor minden téren teljes erőkifejtésre, sőt erőfeszítésre van szükség, s a polgári jogok kiterjesztésével párhuzamosan fokozottan nemzeti érdek a közművelődés terjesztése. E szempontok vezették a bizottságot, midőn az idén a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által néhai Berzeviczy Albert és Wlassics Gyula emlékére felajánlott jutalmakat s az Akadémia báró Wodianer-jutalmaival hat kiváló tanítót kíván kitüntetni, névszerint: Tyukodi Jenő, Novay Ferenc, Fazekas János, Bajor János, Beluch Imre és Poócs Sándor. Kívánjuk, hogy a jutalmak örömet, megelégedést szerezzenek a kitüntetteknek, s az egész magyar tanítóságnak. Vegyék őket például fiatalabb pályatársaik, járjanak az ő nyomukban, hogy ők is megszerezzék maguknak a jól végzett munka elégültségét s a nemzet elismerését. Voinovich
Géza.
Jelentés az 1941. évi Vojníts-jutalomról, Egy év magyar
drámatermése.
Vojnits-jutalmi bizottságunk jelentései most már évek óta nagyon nyomatékosan és illő méltányossággal szoktak utalgatni a színházak művészi munkáját megnehezítő rendkívüli körülményekre. A legutóbb lezárult évadot bizonyára fokozottan megilleti ez a gyöngédség. De siessünk hozzátenni, hogy csak az irodalmi iránytűnek hol tompa kábulatában, hol beteges kapkodásban nyilvánuló tétovaságát szükséges vele mentegetnünk: az anyagi mérleg nyelve kedvező eredményt mutatott. A magánszínpadok nagy kockázattal dolgoztak, de a közönséget a szigorúbban vett ügyvitelen túl hovatovább egész életműködésükre kiterjedő hivatalos — sokszor igen bonyolultan hivatalos — gondviseletnek sem sikerült tőlük elriasztania.
314
Jelentés
a Vo/nits-jutalomról 314
Igaz, hogy óvatosságuk ritkán emelkedett a filmvígjátékok irodalmi igényei fölé s a közönség igényesebb része alighanem sokalta is ezt az óvatosságot, de azért a pusztán szórakoztató hivatást a kedvelt mozicsillagoknak ez a háromdimenziós tündöklése is tökéletesen betöltötte. Legfeljebb az okvetetlenkedő drámai és játékszíni kritikát nem győzte meg eléggé a felől, hogy színházi kultúránknak annyit emlegetett újjászületése éppen ebben az irányban volna remélhető. Az ilyen általános virágzásban a művészet fája akár ki is száradhat. Esztendeje — még csak rebesgetések alapján — azt a gyanúnkat hangoztattuk, hogy a Belvárosi Színház szép múltját színháztörténeti múlttá magasztosulás veszedelme fenyegeti. Azóta a meghitt kis színpadot háborús filmhíradó vászna födte el, viszont egy merőben vetítés céljára szánt új helyiséget színházi vállalkozás otthonává jelölt ki a nehezen megérthető bölcseség. Madách Imre nagy nevét írták a kapuja fölé, s így esetleg műsorától remélhettük azt a mélységet, melyet szerencsétlen színpada annyira nélkülöz. Móricz Zsigmond Kismadár című életképével avatták fel. Ez az izmos tehetségű, egyéni hangú író mindig kárát vallja, ha dramaturgiai gyámolítás nélkül bocsátják a deszkákra. Ezúttal pedig különösen nem vetett számot az itt elengedhetetlen követelményekkel. Nyersen, sőt vaskosan rajzolja a falusi koldusínséget, azután szinte vérbeborult szemmel a módos, zsíros parasztok kasztját, melyből a nagygazdánévá lett zsellérleány visszamenekül régi szeretőjéhez a „szép szegénység"-be. Minden, ami történnék, a felvonásközökben történik, a színen csak a visszhangját halljuk, de azt azután fülrepesztő veszekedések, hihetetlenül durva bestemmiázások áradatában. Fülöp király úgy szerette a spanyolt, ha büszke, — népi naturalista íróink a magyar parasztot úgy, ha állatian önző és megdöbbentően mosdatlan szájú. A kellőkép össze nem hangolt új színészgárda sem birkózott meg evvel az örömtelen feladattal, s a színháznyitó darab előbb levitézlett, semmint a soron következővel elkészültek volna. Ekkor a Nemzeti Színház egyik huzamos népszerűséggel kecsegtető újdonságának engedték át a teret, s ez ott is ragadt az évad végéig, amikor már csak egy harmadrangú bécsi operettel látták jónak előállni — Madách Imre legnagyobb dicsőségére.
Jelentés
a
Vo/nits-jutalomról
315
Sikert sikerre halmozott a két portán játszó Magyar Színház. Paulay-utcai kamaraintézetében hű maradt az utóbbi évek során vaskövetkezetességgel tanúsított tartózkodásához mindattól, ami a könnyű emésztést megzavarhatná. Éri-Halász Imre, Török Rezső, Vaszary János kipróbált konyhaművészei annak a műfajnak, amelynek termékei színpadon éppúgy felszolgálhatók, mint filmburleszk formájában. Rendszerint meg is teszik — akárhányszor éppenséggel oda-vissza — ezt a valóban kurta utat a kétféle népélelmezési intézmény között, s ha történetesen az Andrássy-színházat alakítanák át mozivá, közönsége zavartalanul járhatna bele továbbra is — ugyanarra a táplálékra. Az Izabella-téren nemesebb hagyományok csigázzák fel a színházi bíráló várakozását. Fájdalom, magát a színházat ebben az idényben nem túlságosan kötötték jobb hagyományai. Vaszary Gábor évadkezdő darabja — Az ördög nem alszik — másfél felvonáson át vígjátékot építget, egy kissé a Makrancos hölgy ősi fundamentumára, azután egy garasos kísértetesdivel átcsap a harsogó bohózatba. Ugyanígy ellaposodik Barabás Pálnak az évadvég előtt bemutatott, nem éppen ügyetlen, de példásan népszerű műve is, a 2000 pengős férfi. Mind a kettőre bőven akadt közönség, de olyan özönével mégsem, mint az ütőkártyául kijátszott, a földszintre csalogatott karzat ízlését kiszolgáló operettnek végeérhetetlen előadássorozatára. Ez az újabban jobbára irredenta vitézkötéssel borított műfaj, melynek méla honfibúja kitűnően megfér a legkülvárosibb sikamlósságokkal, állítólag a magyar feltámadásba vetett hit ébrentartását célozza . . . Ennyi hangos diadal között szerényebb, de tisztességes sikere volt a Magyar Színház egyetlen komolyabb szándékú újdonságának, Fekete István Hajnalodik című drámájának. Ez is az időszerűséggel vet számot, de nem olcsó számításból. A magyarok és románok két évtizedes áldatlan sorsközösségéből adódó összeütközést egy származásánál fogva mindkét félhez szító nagyváradi orvos emberséges érzületében t á r j a elénk, demagóg irányzatosság nélkül, becsületes írói eszközökkel; s ha ezeknek a színpadon egyelőre még nem korlátlan ura is, alakjainak szembeállításából a drámaírói érzék sem hiányzik. Kár,
316
Jelentés
a Vo/nits-jutalomról 316
hogy a magyarság felszabadulásának zárómozzanataiban ő sem szabadul némi színpadi szólamosságtól. Legrangosabb magánszínházunk, a Vígszínház, most is megtartotta vezetőszerepét, melyet — mint láttuk — különösebb erőfeszítéssel nem is igyekezett tőle senki sem elragadni. Hanem ezt a vezetést is egy idő óta valami vezetettség bénítja, mintha az iránytű égtájat tévesztett volna. Túlzott óvatosság jellemezte a műsort bármiféle bátrabb, vagy akár csak szokatlanabb kísérlet vállalásában, ezzel járt az itt máskor ritkaságszámba menő felújításoknak feltűnő száma, ezzel az operettés kabaréesték aránytalan térfoglalása. Maga a művészeti igazgató, Harsányi Zsolt is csak legsúlytalanbb hangján, elóbb enyhén rózsaszínű, majd meg elzsongítóan fehér operettel kért szót, hol egymagában, hol Hunyady Sándor társaságában. Az ilyesmik itt — bármily kellemes tálalásban — azelőtt inkább csak a nyárba hajló szezónvég alkalmi szabadalmát élvezték. Ezeken s két érdekes angol újdonságon kívül magyar szerzőnek csak három ízben tártak ajtót, nem éppen hosszú vendéglátásra. Vaszary Gábor itt sem volt rosszabb — igaz, hogy jobb sem — önmagánál, itt sem terhelt meg senkit különösebb mondanivalóival, bohózatának rejtélyes címén kívül: A szőkékkel mindig baj van, — ami különben magából a darabból semmiképpen sem derült ki. Innocent-Vincze Ernőnek szépen hangzó és finom technikájú színpadi fordítások alapján előnyösen ismert neve egy Vadmadár című vígjáték színlapján jelentkezett először önállóan. Ez az önállóság nem bizonyult túlságosan erősnek: repülőgépes darabja kevéssé emelkedett a vígjátéki sablon fölé. Egy jelenetének mégis igen rokonszenves emléke él bennünk, annak, ahol a fészkéből kikívánkozó fiatalasszony — a „vadmadár'' kelepcébe esik, első szerelme bölcsőhelyének rátámadó emlékei között; ennek — őszinte líráján túl — drámai hőfoka, színpadi felkészültsége is figyelemreméltó. A lírai gyónókedv meleg áradása táplálja Heltai Jenőnek Egy fillér című szimbolikus álomjátékát is. Egy megbocsátó bölcseségig emelkedett, szeretetre és iróniára egyaránt fogékony művészlélekből fakadt ez a vallomás a világi élet értékéről, lázongás és megbékélés, önzés és szolgálatosság földeteget szembeállító örök tusájáról. A lelkiismeret tragikus víziói
Jelentés
a
Vo/nits-jutalomról
317
hánykolódnak benne, ezekkel néz farkasszemet pályája alkonyán az író, a józanul szemlélt realitásnak meg a látomásos pokolnak képeit váltogatva kétfelé tekintő színpadán. A részletek leleménygazdagsága, az ötletek költői finomsága sem takarja el egészen a szerkesztő kéz némi bizonytalanságát, a kapcsolásnak hellyel-közzel szembeszökő lazaságát, amire a fantasztikum szolgálatában mindig eléggé gyámoltalan vígszínházi játékstílus kelleténél erősebben is rávilágított. De m ég így ís ennek a drámai költeménynek bemutatása járult hozzá legnyomósabban a színház ez évadbeli magyar műsorának rangemeléséhez. A Nemzeti Színház a maga viszonylagos anyagi gondt.alanságával s hovatovább sikert, bukást egyformán elsöprő bérleti rendszerével meglehetős mentességet élvezett az idők megnehezült járása alól. Hanem azért — s ez éppen nem holmi egyéni vádaskodás, hiszen már évadzárultával nem egy bírálótársam hangoztatta — az idők vihara valamelyest így is besüvített az újdonságműsor hazai hányadába. Schöpf lin Aladár kemény kifogással illette a dilettantizmus aggodalmatkeltő elharapódzását; pedig — írta — „dilettánsból sohasem lehet művész, a dilettáns csak árthat, a színpadon még jobban, mint a könyvirodalomban". Becsvágynak és képességnek ezt a jellegzetes aránytalanságát a bemutatott kilenc magyar darab közül hármon — valóban nem volt nehéz megállapítani. Ezek egyikének, a Fülemile című, Arany humoros költeménye nyomán írt furcsa parasztoperettnek szerzője, Szabolcs Árpád, még Hevesi Sándor régi kamaraszínpadán némi figyelmet keltett egy szenvedélyes jelmezes játékával. Most valami példátlan műfaji zagyvalékot tálalt fel s még hozzá a dáridó vigalmi adóját Arany Jánoson kívánta behozni. Ezért a blaszfémiáért az írón kívül bizony a színház is felelős. Évadnyitáskor egy eddig ismeretlen szerző, Eszterhás István, f ú j t bele Döbrönte kürtjébe, tele tüdővel, de gyakorlatlan lélekzetvétellel. Egy-szuszra a magyarság ezeréves határvédő hivatását akarta felmagasztosítani, ködös szimbólumain is átérezhető sürü célozgatásokkal a mai állapotokra. Nyelve is rokon a korszerű vezércikkek hangjával: bizánci dalnoka — Jeruzsálemi Endre korában! — arról áradozik, hogy a görög flottának nem tudom hány „egysége" futott ki a t e n g e r r e . . .
318
Jelentés
a Vo/nits-jutalomról 318
Az ilyen középkori rádióközvetítés valóban csak ajtószámot tévesztve kerülhetett a Nemzeti Színház falai közé. Az évadberekesztő darab pedig, Fejérvízi Béla Elcserélt vőlegénye, nyilván csak úgy, hogy a kötelező művészi mércét pillanatnyilag nem bírták kézhezkeríteni. Ez az „erdélyiség" ajánlólevelével jelentkező író Herczeg Ocs&ay-jának kurucbánata, százesztendős rémdrámák nyíltszíni akasztási jelenetei, és Flers és Caillavet bohózatainak hálószoba-fordulatai között csónakázik, valami felelőtlen vadevezős buzgalommal. Anyagában, megmunkálásában, írói ízlés dolgával jóval örvendetesebb, technikailag is igen talpraesett újdonság volt a Vidám szüret című zenés játék, Asztalos Miklós ügyes Lope de Vega-átdolgozása, Liszt Nándor csillogó rímeinek köntösében. A Király és pór címmel valaha nálunk is játszott spanyol vígjátékból tarka-barka magyar szembekötősdi lett, valahol az operett határsávján, kellemes komikai jelenetek színes forgataga. A mai Nemzeti Színházból mindazonáltal inkább apáink idejére mutatott vissza: ennek az épületnek Népszínház-korabeli történelmi tárgyú vaudeville-jeire. Komoly mondanivalóval jelentkezett s ennek közlésében is bizonyos színpadi rátermettséget mutatott Kovách Aladár drámája, a Téli zsoltár. Apáczai Csere János tragikus életét vitte színre, attól fogva, hogy Hollandiából hazatérve csalódások, áskálódások, hatalmi erőszakoskodások martalékává lesz, a fájdalmas sűrűséggel ismétlődő magyar Prometheus-sorsok egyik legvádolóbb emlékű hordozójává. Azt mondhatnók ugyan, hogy a tragikus élet nem okvetlenül jelent egyet a belőle fölépíthető tragikai műalkotással, mint ahogy ebben a gondosan szerkesztett darabban is több a pusztán eseményes, mint a valóban drámai fordulat, — de még így is méltánylást érdemel a fiatal szerzőnek íróhoz méltó becsvágya és fejlődése iránt figyelmet keltő színpadi készsége. Éppen ennek a különleges adománynak, a biztos színpadi tájékozódásnak fogyatékán múlt, hogy a Székelyföld legkülönb mai költője, Tamási Áron, ezen a talajon idáig tartósabban nem bírta lábát megvetni. Most, harmadig színművében, a Vitézi lélek-ben, nagy lépéssel jutott közelebb ahhoz, hogy a drámai műfaj megújítására irányuló makacs és egyéni erőfeszítését sikerre vigye. Az erős hit építő erejéről mond benne
Jelentés
a
Vo/nits-jutalomról
319
példázatot, misztika felé hajló legendái elemeknek és a csodák világával érintkező népmesének naiv egymásbaöltésével. Egy régibb novellájából már ismerősünk a szamaras székely legény, aki az önmegtagadó, szívós munka szimbolikus állatával felküzdi magát siralmas elesettségéből. A világi életrevalóság verejtékes útja fölött itt, ebben a legújabb drámájában, egy tisztább, sírontúli világban való hit csillaga is ragyog, ennek szívreható jelképe a vívódó székelynek lelki mátkasága az öreg Ambrus gazda elhalt leányával. A bonyodalom azután abból támad, hogy a fiú belészeret a fanyar sorsában is édes mosolyú földi leányba, Borókába. De állhatatos hite még erről a boldogságról is lemondásra bírja, s ennek a megronthatatlan hűségének fejében virrad rá végül a mese mirákulumszerű elégtétele: égi és földi szerelmének váratlan azonosulása. Önkéntelenül is Babits Mihály gyönyörű versszakára kell gondolnunk: „Nem szánom én az ostobát, kinek üres a mennyek boltja: ki méltó látni csodát, az a csodát magában hordja." Tamási ezúttal érezhetően kemény korlátok közé szorította meseszövő képzeletének, írói nyelve díszítő hajlamának azelőtt nem ritkán parttalan áradását, de ez a művészi sűrítés csak javára, üdvös fokozására válik megvesztegető egyéni zamatának. Szimbólumai most sem mindig ágyazódnak be tökéletes szervességgel a néha inkább csak költői szeszélyek kaptatóján haladó cselekvénybe, de ez a költői csapongás olyan lelki mélységek fölött jár, hogy minden okunk megvan örömmel követni a nemzet első színpadán. Mérsékeltebb örömmel üdvözöltük ugyanitt Bókay János újdonságát, a Négy asszonyt szeretek című komédiát. Ezzel a műfaji megjelöléssel a szerző — ahogy vallomásában mondta — arra az ősi, valódi buffonériára kívánt utalni, amelynek harsány kacaja egyszersmind szöges ostor is, s ahol a boljóc fintorát a fájdalom torzítja el. Minderről maga a darab kevéssé tanúskodott. Ügyes, de egészen kabarédeszkákon nyugvó ötlet-építménye épp úgy nem sejtet semmiféle mélyebb talajba lefektetett alapokat, mintahogy elmésen csipkedő párbeszédei sem képesek akárcsak pillanatnyi, helyzeti hitelt is teremteni az itt-ott komolykodón beléjük csempészett életfilozófiai és erkölcsi tanulságoknak. Négy asszonyt — feleségét, kedvesét, gépírókisasszonyát és cselédjét — szerető hőse a világ leg-
320
Jelentés
a Vo/nits-jutalomról 320
ártatlanabb poligám férje, mert mind a négy asszonyt a tulajdon hitvese egyesíti magában. Négy jellemet, — vallja az író; igazában csak négy hálás szerepet, — állapítja meg a nehézvérű kritikus, aki váltig azt gyanítja, hogy itt a Herczeg Utolsó tánc-ának parádés kettős szerepében emlékezetes diadalt aratott nagy művésznőt akarták egy még parádésabb négyes színészi feladatban csillogtatni. Leghíresebbé az a jelenete lett, ahol kétszólamú, indulatos pour-parler végén önmagát utasítja ki a lakásból. De még erre a leleményre is emlékezünk Molière Képzelt beteg-ébői: az orvostanár tógájába bújt szobalány ugyanezzel a fogással mesterkedik. Tavaly Bókayt tüntettük ki a Vojnits-éremmel. Jutalmazásra javasolt művében a jelentés örömmel mutatott rá a magasabbrendű szellemre és eszközökre, arra a nagy lendületre, amellyel benne az író a színpadismerttől a drámaismeret felé közeledett. Mostani sikere alig maradt mögötte a mult évinek, új darabját kölcsön-színházba kellett vinni, s ott másfélszáz estén át vonzott közönséget, három legelsőrangú, egytől-egyig Greguss-koszorús színművészek szerencsés csillagképe alatt. Csak a bírálat kénytelen adós maradni tavalyi megállapításával, hogy ,,a színpad nyereségét itt az irodalomé is megfejeli". A Nemzeti Színház kamaraszínpadán évadnyitáskor elsőnek Galamb Sándor jutott szóhoz Sorompó című drámájával. Korosodó egyetemi tanár-hőse, fiatal felesége mellett, a tudomány és az önzés korlátjával kívánja magát elzárni a kortól, sőt magának az életnek örökösen megújuló áramától. De sorompóját könyörtelenül lerombolja az asszonynak váratlanul megjelenő leánykori szerelme, akiben a tudós nemcsak lázadóvá önállósult tanítványára ismer, hanem ugyanakkor vetélytársává lett törvénytelen fiára is. Galamb gondosan, ritka formai szigorúsággal és zártsággal szerkesztett drámája a korok összeütközését erős dialektikai készséggel érzékelteti, kár, hogy a megoldást mégis a legkimódoltabb indítékból, apa és fiú szerelmi szembekerüléséből sarjasztja, s az apának lélektanilag nehezen elfogadható önfeláldozásával hibázza el. A túlságos kiszámítottság — mint annyiszor — itt is éppen a lényeg körül véti el a számítást. Három héttel később új szerző mutatkozott be a Kamaraszínházban: Márai Sándor. Megkülönböztetett érdeklődés îо-
Jelentés
a
Vo/nits-jutalomról
321
gadta, mert irodalmunk más területéről komoly rangot, megszolgált tekintélyt hozott ide magával. ,írói komolyság, odaadó szolgálat tekintetében valóban nem is bocsátkozott itt sem alkuba a színházi közönségnek állítólagos szórakozásvágyával, az élet nagy kérdéseitől való idegenkedésével. Beszélni mert — mégpedig áradó bőséggel, a nyelvnek regényeiből ismert választékosságával — ugyanazokról a lelki problémákról, amelyek könyveiben is foglalkoztatják; szerelemről, halálról, aszszonyi boldogságábrándról és férfiúi hivatásválságról. Ha a színpad különleges stíluseszközeit hiánytalanul idáig talán még nem hódíthatta meg, azzal tért ki az ebből adódó nehézség elől, hogy lehetőleg igen kevéssel élt ezekből az eszközökből. Az eseményeknek valóságos torlódását úgy szorítja össze térben és időben, hogy az állandó feszültség nem is magukban az eseményekben, hanem ezeknek a szereplőkre gyakorolt hatásában halmozódik fel, s az ő lelki ráfeleléseíkben robban. A végtelenül, szinte a puritánságig egyszerű szerkesztésmód a párbeszédben is sokszor csak mintegy monológokat állít szembe egymással, a döntő dolgok első sorban az értelem megrázkódtatásaiban, mindenesetre egészen a gondolatok küzdőterén teljesednek ki. Kaland a dráma címe, és kalanddá, testi és lelki összeomlás halálos kalandjává keseredik és komorodik benne minden, amit alakjai — egyáltalában nem kalandor-lelkek — kivívott életeredményüknek gondoltak vagy elhibázott életük jóvátételének szántak. Orvosprofesszor-hőse pályája ormán veszti el feleségét és hivatásába vetett hitét. Fiatalkori munkatársa szemére lobbantja tudósi „árulását" az érvényesülés és polgári jólét zsoldjában, amelynek áldásaival ifjú, az aranykalitkából szabad ég alá vágyódó feleségét kívánta elárasztani. Megtudja, hogy hitszegése fejében éppen annak részéről bűnhődik árulással, akiért igazabb énjét megtagadta; megtudja, hogy legbizalmasabb tanítványa fordul ellene az asszony oldalán; s megtudja azt is, hogy az élete boldogságáért lázadó szerencsétlen nő halálosan beteg. Az orvosférj a maga férji megalázottságában a kegyetlen orvosi vizsgálat során a minden egyéni bántódást elnémító, félelmetes végzetre döbben reá. Mi lehet itt a megoldás? Márai ez elképzelhető, különféle, de egyformán „irodalmi" heroizmusok helyett a legemberíbbet
322
Jelentés
a Vo/nits-jutalomról 322
választja: az ő Kádár Pétere maga is a végzet mellé áll, az utolsó, borzalmas „kalandot" odaajándékozza a fiataloknak, a gyanútlan asszonynak siralomházi vigaszul, a titokba kegyetlenül beavatott tanársegédnek keserű vezeklésül. Gyöngédségnek és ítélkezésnek valami rejtelmes, az ösztönélet mélyén egymásbaindázó kettős gyökeréből h a j t ki ez a nyomasztó drámai exeunt, egy kissé a Márai írói egyéniségétől éppen nem idegen fölényes irónia szellemében. A színpadi kábítgatásnak, fölszínes hatáskeltésnek régi gyakorlatú bennfentesei közé evvel az itt még kezdőnek számító új szerzővel gondolkodni s a gondolatok gyökeréig ásni szerető író köszöntött be, tudomást sem véve arról a műfaji hanyatlásról, mely állítólag a közön elolcsósodott ízlésének számlájára írandó. Ambrus Zoltán egy bosszús óráján már a kritikusokat is a vádlottak padjára ültette, akik szerinte maguk is egyre buzgóbban kezdenek ásítozni, ha a színpadon huzamosabb ideig értelmes dolgokról beszélnek. S most mégis az történt, hogy a bírálat szinte örömtüzeket gyújtott a megtért Melpomené tiszteletére, a közönség pedig immár egy álló esztendeje áhítattal figyeli egy fegyelmezett s a tulajdon színvonalát kényesen őrző író szavai mögött a sors sötét szárnyának suhogását. Márai színművében mi — éppen nem utolsó sorban — a műfaj megújulásának ezt a biztató jósjelét is méltányoljuk, az „öncélú színház" tévtanával szemben újabb igazolásául annak a makacs meggyőződésünknek, hogy a színház igenis a drámáé, a dráma pedig az irodalomé. Bizottságunk — Szinnyei Ferenc rendes tag elnöklete alatt Alszeghy Zsolt levelező tag s a jelentéstévő — ebben a meggyőződésben terjeszti a Tekintetes Akadémia elé azt az egyhangú javaslatát, hogy a Vojnits-jutalomnak ez évre esedékes érmével Márai Sándor Kaland című drámáját méltóztassék kitüntetni. Rédey Tivadar.
Jelentés
a Szótári
Bizottság
munkájáról
323
Jelentés a szótári bizottság 1940, évi munkájáról. A z 1940. évben ugyanolyan keretek között folyt a b i z o t t s á g a d a t g y ü j t c és a d a t r e n d e z ő munkája, mint az előző három évben. (V. ö. A k a d . Értesítő 1940: 363—5.) A beosztott t a n á r o k a XIX. század végének irodalmából kiszemelt m u n k á k szótári feldolgozását végezték. Az 1940—41. iskolai évre a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr folytatólag berendelte a bizottsághoz Rézler G y u l á t teljes munkaidőre, P u t n o k y Imrét, H a j d ú Jánost, Koczogh A n d r á s t és Karácsony Sándort fél munkaidőre. H o r v á t h Endre, aki 1921-től volt beosztott munkatársunk, az 1940— 1941. tanév elején szolgálati i d e j é n e k betöltése után nyugalomba vonult, helyette Lakó Györgyöt, a budapesti kir. kat. gimn. tanrát osztotta be a miniszter úr. A b e r e n d e l t m u n k a t á r s a k o n kívül Zolnai G y u l a r. tag végzett a d a t g y ű j t é s t egy napilap nyelvéből. Ebben az évben 45 munkából 46.792 a d a t o t gyűjtöttünk. Az a d a t g y ű j t é s megkezdésétől 1940. végéig összesen 3.547.777 adatot g y ű j t e t e t t a bizottság. A bizottság költségvetésében a d a t r e n d e z é s r e szánt 2000 (kétezer) pengő felhasználásával folytattuk az a d a toknak ábécé szerint való rendezését. Az 1940. évben Baboss Ernő, Gáldi László, Horváth Károly, Szabó Dénes és Techert József végeztek rendezést s a beosztott t a n á r o k közül H a j d ú J á n o s és Rézler Gyula. Összesen 26 havi m u n k á v a l rendeztünk 71 gyíijtésbő 97.273 cédulát és másoltak a többadatú cédulákról 10.667 új adatot. Négy év alatt, 1937-től 1940-ig rendeztünk 488 gyűjtésből 418.031 cédulát és másoltunk 79.436 a d a t o t . A rendezett a d a t o k száma összesen 497.467. A bizottság kiadása 1940-ben 3930 P 24 fill. volt. Ebből 800 P a d a t g y ű j t é s , 2080 P adatrendezés, 400 P az előadó tiszteletdíja, 650 P 24 fill, dologi kiadás. Sági István 1. tag, a bizottság e l ő a d ó j a .
324
Hollós
Oszkár
kir.
tan.
ajándéka
Hollós Oszkár kir. tan. ajándéka. 1. Kivonat a M. Tud. Akadémia Igazgató-Tanácsa 1941. június hó 21-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből: B/2. „ A főtitkár e l ő a d j a , hogy H o r á n s z k y Lajos őméltósága közbenj á r á s á v a l Hollós Oszkár kir. tanácsos, ny. vasútigazgató arról értesítette a főtitkári hivatalt, hogy B u d a p e s t történ e t é r e vonatkozó gyűjteményét, illetőleg m ú z e u m á t az A k a d é m i á r a k í v á n j a hagyni. A f ő t i t k á r fölkereste Hollós Oszk á r urat, s k é r t é r e többen megtekintették a gyűjteményt, m e l y e t rendkívül érdekesnek s a maga nemében p á r a t l a n n a k mondottak. Hollós ú r n a k a z a kívánsága, hogy a gyűjt e m é n y t az A k a d é m i a átvegye, p a l o t á j á b a n helyezze el, mire a Széchenyi múzeummal kapcsolatban volna is mód, és a z Hollós-gyűjteménynek neveztetnék. A gyűjtemény é r t é k e anyagi tekintetben is igen nagy. Az a d o m á n y o z ó az adománylevelet m á r elhozta a főtitkárhoz, kinek kérelmére különben közjegyzői okiratba is foglalták s a z t át is n y ú j t o t t a . Az Igazgató-Tanács ezt örömmel és elismeréssel veszi tudomásul és köszönetet m o n d Hollós O s z k á r úrnak." 2. N a g y t e k i n t e t ű Magyar Tudományos A k a d é m i a . Néhai Szily Kálmán, a k i megboldogult édesatyám iskolatársa és b a r á t j a volt, figyelmembe ajánlotta, hogy Pest-budai g y ű j t e m é n y e m e t a Magyar Tudományos A k a démiának hagyományozzam. Tisztelettel bejelentem, hogy közokiratba f o g l a l t végrendeletben ez a hagyományozás megtörtént. A m a g y a r m u l t szeretetéből fakadó, hazafias érzéstől vezéreltetve, a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a iránti legnagyobb tisztelettel kérem, hogy a h a g y o m á n y t elfogadni méltóztassék. Ez esetben halálom u t á n a gyűjtemény mielőbb átv e e n d ő és e l s z á l l í t a n d ó s a n e v e m alatt az A k a d é m i a épületében m é l t ó a n elhelyezendő, lehetőleg mai elrendezésében. A g y ű j t e m é n y h e z t a r t o z n a k a családi vonatkozású k é p e k és t á r g y a k is. A g y ű j t e m é n y h e z nem tartoznak a duplumok. A g y ű j t e m é n y kiegészítő tartozéka a gyűjtemény elrendezésénél felhasználható bútorok.
Előzetes
jelentés
Hollós
Oszkár
gyűjteményéről
325
A z egész g y ű j t e m é n y együtt tartandó, szét nem osztható, el nem idegeníthető, m á s intézménynek át nem a d h a t ó , a jelenleg szabadon l á t h a t ó képek és t á r g y a k a jövőben is szabadon láthatók és a nagyközönségnek hozzáf é r h e t ő k legyenek. A gyűjtemény célja fővárosunk m ú l t j á n a k és társad a l m a kialakulásának t a n u l m á n y o z á s á t ezen sokrétű s a szellemi és köznapi élet minden részletére k i t e r j e d ő a n y a g által előmozdítani. Ezen kultúrtörténeti cél érdekében hozzájárulok ahhoz, hogy a gyűjtemény a Magyar Tudományos A k a d é m i a által a jövőben megszerzendő, a g y ű j t e m é n y tárgykörébe vágó d a r a b o k k a l gyarapíttassék. Míg élek, a g y ű j t e m é n n y e l szabadon rendelkezem, a z o n b a n halálom esetére m á s n a k nem hagyományozhatom és életemben el nem a j á n d é k o z h a t o m . Kérem a jóságos Istent, a M a g y a r Tudományos A k a démia lelje örömét a g y ű j t e m é n y b e n és legyen H a z á m és a Köz hasznára. Budapesten 1941. m á j u s hó 12-én. Kitűnő tisztelettel Hollós Oszkár kir. tanácsos. A z általam a mai napon 1080/1941. ügyszám a l a t t felvett jegyzőkönyv a l a p j á n tanúsítom, hogy az általam személyesen ismert H o l l ó s O s z k á r úr, királyi tanácsos, nyugalmazott vasúti igazgató, budapesti (VI. Benczur-utca 39/b.) lakos, — ezt a levelet előttem sajátkezűleg írta alá. Kelt Budapesten, 1941. ezerkilencszáznegyvenegy évi június hó 6. hatodik n a p j á n . Dr. Lukács Izsó királyi közjegyző. 3. Hollós
Oszkár
Előzetes jelentés úr pestbudai gyűjteményéről.
Hollós O s z k á r ny. vasútigazgató úr évtizedek óta gyűjti a P e s t r e - B u d á r a vonatkozó emlékeket. Ezeket m á r előző lakásában is kiállította, aminek emléke gyűjteményében egy fénykép, mely őt é d e s a n y j á v a l együtt, PestreAkadémiai Értesítő
21
Előzetes
jelentés
Hollós
Oszkár
gyűjteményéről 326
B u d á r a vonatkozó képekkel m e g r a k o t t fal előtt ábrázolja. Az anyagot Hollós úr azóta n a g y szeretettel és buzgalomm a l gyarapította, sőt most is g y a r a p í t j a , lakása m á r valóságos múzeum benyomását kelti. A g y ű j t e m é n y így, ahogy most van, a legnagyobb, P e s t - B u d á r a vonatkozó magáng y ű j t e m é n y , a m e l y az esztétikai értéken fölül igen becses, m i n t B u d a p e s t történetére vonatkozó forrásanyag. Értéket Hollós úr azzal teremtett, hogy elveszésre ítélt unikumok a t és ö n m a g u k b a n n a g y é r t é k ű t á r g y a k a t hordott össze. Az a n y a g fölkutatásán és rendezésén kívül Hollós úr n a g y m u n k á t fordított egy catalogue raisonné készítésére. Ez a katalógus eddig 2800-nál több számot tartalmaz, de s z á z a k r a rúg a z o k n a k a t á r g y a k n a k száma, amelyek még n e m kerültek jegyzékbe. A főkatalóguson kívül szakok szerint külön inventáriumokat készített Hollós ú r : Látkép e k a két városról (1470-től), C í m t á r a k (1790-től), Templomok és egyházi épületek, Világi épületek (leírások, tervr a j z o k , építészek életrajzai, h á z a v a t á s emlékei), Városr e n d e z é s (nyomtatványok a XIX. sz. elejétől kezdve), Közigazgatás (közellátás, egészségügy, polgárőrség, rendőrség), Kereskedelem és ipar (hirdetések, számlák, céhlevelek 1780-tól), Közlekedésügy (hídügyre 1784-től, v a s ú t r a 1846-tól, Dunahajózás, társaskocsi, lóvasút, pósta), Tűzvész, árvíz (képek és e g y é b nyomtatványok 1807-től). Az a n y a g n a k legfeltűnőbb része a keretezett festmények, metszetek, tervrajzok, m e n e t r e n d e k és egyéb nyomt a t v á n y o k tömege, amelyek Hollós úr jelenlegi lakásának h é t helyiségében a falakat, a j t ó k a t , sőt ablakokat tapétaszerüen b o r í t j á k . Amint m á r említettem, ezek 1470-től k e z d ő d ő sorozatot alkotnak. Egy-egy esztendőnél: Buda emlékezetes ostromainak éveinél megduzzad az anyag. G a z d a g természetesen a legutóbbi évtizedek anyaga. A l e g ú j a b b időben tömegcikké vált képeslapoktól kezdve H á r y G y u l á n a k itt őrzött festményeiig igen nagy részletességgel l á t j u k B u d a p e s t városképének, az egyes utcarészl e t e k n e k f e j l ő d é s é t az utolsó száz esztendőben. E képg y ű j t e m é n y teljességét szolgálta Hollós ú r n a k az a gondossága, hogy hosszú időn át l e f é n y k é p e z t e t e t t minden nevezetesebb, lebontásra ítélt házat, de szerzett képeket a főváros életének eltűnő jellegzetességeiről is, így az utolsó omnibuszról. Egy-egy városrészletet több korból m u t a t n a k be e fényképek. Meglepetve ismerünk rá a földszintes viskóktól környezett épületben a volt Népszínháznak, a mai
Előzetes
jelentés
Hollós
Oszkár
gyűjteményéről
327
Nemzetinek most kecses p a r k t ó l és nagy palotáktól körülvett épületére. E g y másik k é p e n mint ókori rom áll előtt ü n k a váciúti vasútállomás régi épületéből az akkor még f e n n á l l o t t északi fal, fölötte m á r védőleg terpeszkedik az ú j , m a is fennálló nyugati p á l y a u d v a r vas- és üvegcsarnoka. S z á z a k r a rug a z o k n a k a k é p e k n e k száma, amelyek hasonló é r d e k e s részletek emlékét őrizték meg Budapestről. Épületről, csatornáról, D u n a p a r t r ó l röpirat, t e r v r a j z , az épülő és a kész mű képe, számos m á s érdekes részlet van még a gyűjteményben. Szabadon á l l n a k a bútorokon Pest-Buda műipari emlékei. Régi állóóra, zenélőóra, mellettük különböző használati tárgyak: gyöngyökkel kirakott csengetyűhúzó, gobelines csizmahúzó, f é m t á r g y a k : szobrocskák, cukortörö és számos más, a mindennapi életben használt apróság. Vitrinekbe k e r ü l t a s z á z a k a t számláló érem- és plak e t t g y ü j t e m é n y , benne a B u d a 1686-i visszavívását ünneplő é r e m és több m á s ritkaság. Vitrinben vannak a budapesti k é p e k k e l díszített üveg- és porcelántárgyak, régi báli meghívók, táncrendek, táncos jelvények, a pest-szolnoki vasp á l y a 1847-i megnyitó ünnepségének meghívója és sok m á s jellemző apróság, aminek megőrzésére senki sem gondolt. Szekrényekben van a m é g be nem k e r e t e z e t t k é p a n y a g és a több száz kötetre rugó könyvtár. Régi címtárakon, városleírásokon, útirajzokon, m o d e r n várostörténeti, városrendezési és m á s szorosan B u d a p e s t r e vonatkozó munkákon kívül megtalálhatók itt azok a tudományos és szépirodalmi m ű v e k is, amelyek csak mellékesen vannak kapcsolatban B u d a p e s t életével. Csak halvány képet a d h a t o k a g y ű j t e m é n y sokoldalúságáról és gazdagságáról. T e l j e s világosságot reá a k a t a lógus elkészülése és k i a d á s a fog vetni, ez fogja haszn á l h a t ó v á tenni és ez f o g j a a g y ű j t e m é n y történelmi f o r r á s é r t é k é t tökéletes k i f e j e z é s r e juttatni. Budapest, 1941. november 13. Török
Pál.
21*
328
A M. Tud.
Akadémia
költségvetése
V.
Költségvetés. A M. Tud. A k a d é m i a költségvetése az 1942. év első felére. I. II. III. IV.
Az Akadémiai Almanach kiadása Az Akadémiai Értesítő füzetének nyomdai kiállítására és közleményeinek esetleges díjazására . . . A Budapesti Szemle füzeteinek tiszteletdíjaira . . . Hozzájárulás a Budapesti Szemle füzeteinek nyomdai kiállításához Összesen
.
1.700 P 1.500 „ 4.000 „ 1.000 „
.
8.200 P
Az I. osztály és bizottságai, a) I. osztály. 1. Értekezésekre és emlékbeszédekre 2. Bíráló díjakra
300 P 200 „ Összesen
Maradvány
.
.
.
.
500 P
1.027 P b) Nyelvtudományi bizottság.
1. 2. 3. 4. 5. 6.
A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyvének A Körösi Csorna-Archívumra. Klemm Antal mondattanára A Körösi Csoma-emlékkönyvre II. részlet Az előadó úr tiszteletdija Bizottsági apróbb költségekre
új füzetére
Összesen
.
.
Maradvány az előző három félévről: a Nyelvtudományi Közleményekre a Körösi Csoma-emlékkönyvre A Validi-kiadásokra szolgál az együttesen kezelt adományok 1936. évi kamata Összesen
.
.
500 500 1.500 1.000 200 60
P „ „ „ „ „
3.760 P
6.000 P 1.000 „ 500 , 7.500 P
A M. Tud.
Akadémia
329
költségvetése
c) Nyelvművelő bizottság. 1. 2. 3. 4. 5. 6.
A Magyarosan c. folyóirat kiadására Az előadó úr tiszteletdíjá Szerkesztői tiszteletdíj Egy segéderő tiszteletdíja Hatóságok tájékoztatása Bizottsági költségekre
3.000 300 100 250 300 100 Összesen
.
.
P „ „ „ ,, „
4.050 P
d) Klasszikus filológiai bizottság. 1. 2. 3. 4. 5
Az Egyetemes Philologiai Közlönyre Egy kiadványra Vértesi Dezső tiszteletdíja, utolsó részlet Az előadó úr tiszteletdíja Bizottsági költségekre
1.000 Î.500 391 200 50 Összesen
.
.
Martialis fordítására kifizetve
P „ „ „ ,,
3.141 P 250 ^
e) Irodalomtörténeti bizottság. 1. Az Irodalomtörténeti Közlemények két füzetének szerkesztői és írói tiszteletdíjaira és nyomdai kiállítására 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre Összesen
.
2.500 P 200 „ 50 „
.
2.750 P
Marad tartozás a név- és tárgymutatóra félretett öszszeg felhasználása után
1.697 P
f ) Képzőművészeti bizottság. Az előadó úr tiszteletdíja A magyar képzőművészet készülő történetére kifizetve i. A Népélet folyóirat segélyére ..
200 P 1.800 P 400 P
330
A M. Tud.
Akadémia
g) Néptudományi
költségvetése bizottság.
2. A népzenei kiadvány előmunkálataira 3. Az előadó úr tiszteletdíja 4. Bizottsági költségekre . ."
760 „ 200 „ 40 „ Összesen
.
.
Maradvány Az I. osztály és bizottságai összesen A maradványok
1.400 P 400 P 15.801 P 8.927 P
A II. osztály és bizottságai. a) II. osztály, 1. Székfoglalókra és emlékbeszédekre
500 P
2. Bírálati d í j a k r a
200 „ Összesen
.
.
Maradvány
451 P b)
1. 2. 3. 4.
700 P
Filozófiai bizottság.
Az Athenaeum kiadásához hozzájárulás Egy mű kiadására Az előadó úr tiszteletdíja Bizottsági költeégekre
1.000 1.200 200 50 Összesen
.
.
P „ „ „
2.450 P
c) Jogtudományi bizottság. 1. Az előadó úr tiszteletdíja 2. Magyary Géza munkái kiadására 3. Bizottsági költségekre Összesen . . Maradvány Szászy István könyvének tiszteletdíjára . . Magyary G. munkáira
200 P 1.500 „ 50 „ 1.750 P 662 P 1.200 P
A M. Tud. d)
Akadémia
költségvetése
331
Történettudományi bizottság.
1. A Hunyadiak kora következő kötetére 2. Az előadó úr tiszteletdíja . . . 3 Bizottsági költségekre
1.500 P 200 „ 50 „ Összesen
.
.
1.750 P
e) Hadtörténeti bizottság. 1. A Hadtörténelmi Közlemények dai előállítására . . . . 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre
tiszteletdíjaira és nyom1.500 P 200 „ 50 „ Összesen
Maradvány
egy kiadványra
.
.
1.750 P
. . .
500 P
i ) Nemzetgazdasági bizottság. 1. A Közgazdasági Szemlére 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre
2.000 P 200 ,, 50 „ Összesen
Maradvány értekezésekre
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
2.250 P 600 P
gj Archeológiai bizottság. 1. Az Archaeologiai Értesítő írói, díjaira és nyomdai költségeire 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3 Bizottsági költségekre
szerkesztői
tisztelet1.500 P 200 „ 50 ,,
Összesen 1. A folyóirat előkészítésére Maradvány
.
.
1.750 P
.
1.000 P 2.000 ,,
332
A M. Tud.
Akadémia
h) Művészettörténeti
költségvetése bizottság.
A II. osztály és bizottságai összesen A maradványok
13.400 „ 5.413 P
i) A Római Magyar Intézet „Fraknói Vilmos" Történeti A Fraknói-villa bérjövedelme fejében a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium által a bizottság céljaira befizetett összegből 1941. végén rendelkezésre áll
Osztálya.
10.709 P
A III. o s z t á l y és bizottságai. a) III. osztály. 1. 2. 3. 4.
A Matematikai és Természettudományi Természettudományi kutatásokra Emlékbeszédekre Bírálati tiszteletdíjakra . . .
Értesítőre
Összesen
bj
Matematikai és természettudományi
.
.
10.000 4.000 200 200
.
14.400 P
bizottság.
1. Tudományos célokra 2. Az előadó úr tiszteletdíja 3. Bizottsági költségekre .
2.000 P 200 ., 50 „ Összesen
.
A III. osztály és bizottsága összesen Az I—111. osztály tudományos kiadásai A maradványok összege Nagygyűlési költségek 1. 2. 3. 4.
P „ ,, „
. .
Dologi kiadásokra Adatgyűjtésre A gyűjtött anyag rendezésére Az előadó úr tiszteletdíja Összesen
.
.
2.250 P 16.650 45.851 14.340 7.000
P P P P
400 400 4.000 200
P , ,, „
5.000 P
A M. Tud.
Akadémia
333
költségvetése
Szótári bizottság. A középkori latinság szótárának Magyar Nemzeti Bizottsága. 1. 2. 3. 4. 5.
Adatgyűjtésre Állandó munkatársnak Felülvizsgálatra Az előadó úr tiszteletdíja Egyéb kiadások
•
1.070 600 200 200 50
.
.
2.120 P
Üjabb kötetek kiállítására és szerzői tiszteletdíjára . A kiadványok széiküldési költségeire . . . . .
.
5.000 P 4.000 .,
.
9.000 P
Összesen
P „ „ ,, „
Könyvkiadó vállalat.
Összesen
.
Könyvtár. Folyóiratok kiegészítésére, a legszükségesebb költségeire és könyvbeszerzésekre
kötések 5.000 P
Tudományos társulatok és munkák segélyezésére. Tudományos társulatok segélyezésére A Bécsi Klebelsberg-Történetkutató Intézet A Revue des Études Hongroises segélye
Összesen Coopération Maradvány
5.000 P 750 „ 750 ,,
Évkönyvére
.
.
6.500 P
Intellectuelle 400 P
Összes tudományos kiadásokra A Római Magyar Intézettel együtt Maradványok Személyzeti
88.671 P 99.380 P 14.740 P
kiadások.
A főtitkár tiszteletdíja félévre A főkönyvtárnok tiszteletdíja félévre A három osztálytitkár tiszteletdíja félévre
6.000 P 2.000 ,, 3.000 ,,
334
A M. Tud.
Akadémia
költségvetése
A főtitkári iroda és a könyvtár alkalmazottainak tiszteletdíja félévre A főtitkári iroda és a könyvtár tisztviselőinek 15%-os drágasági pótléka Dudás Kálmán tiszteletdíja félévre Voit Lajosnak könyvelésért félévre Altisztek orvosi kezelésére és gyógyszereire Előre nem látott (kegyeleti) kiadásokra Régi alkalmazottak nyugdíjára és rendkívüli segélyekre Üjévkor szokásos a j á n d é k o k r a Összesen
.
.
10.880 „ 1.632 800 800 500 2.000 20.000 2.000
„ „ „ ,, ,, ,, ,,
49.612 P
Dologi kiadások félévre. Adók, illetékegyenérték Palota és bérház fenntartása Fűtőanyag Villanyvilágítás Vízdíj Kéményseprő Telefon Ülési meghívók költsége Postai költségekre Kézbesítési költségekre Irodai kiadásokra Felvonó A Kazinczy-emlék fenntartási költsége
11.284 P 9.000 „ 8.000 „ 2.200 „ 650 ., 250 „ 700 „ 300 „ 600 „ 200 „ 2.000 ,„ 400 „ 1.000 „ Összesen
Dologi kiadások félévre Személyzeti kiadások félévre Összes tudományos kiadások Összes kiadások
.
(a római intézet nélkül) .
.
.
36.584 P 36.584 49.612 88.671 174.867
P P P P
35.040 30.500 100.000 10.000
P „ „ „
V á r h a t ó bevételek. Államsegély Lakbérekből A Vigyázó-vagy ónból Könyvek eladásából Összesen
.
.
175.540 P
A M. Tud.
Akadémia
halottai
1941-ben
335
VI.
Az Akadémia ülései 1941-ben. Az I. o s z t á l y : J a n u á r 13. Huszti József r. t.: Pier P a o l o Vergerio s a m a g y a r humanizmus kezdete. (Székfoglaló.) — F e b r u á r 3. Nagy J. Béla 1. t.: Köznyelvi kiejtésünk. (Székfoglaló) — Március 3. Babits Mihály 1. t.: Sophokles „Oedipus Kolonosban" с. t r a g é d i á j á n a k fordításából. (Székfoglaló.) F e l olvasta R é d e y T i v a d a r 1. t. — Március 31. Németh Gyula r. t.: A kunok vezető törzsének keletázsiai e r e d e t e . — M á jus 5. Bárczi Géza 1. t.: F r a n c i a h a t á s a középkori m a g y a r hangjelölésben. (Székfoglaló.) — Június 9. Zsirai Miklós Laziczius 1. t.: Finnugor t a n u l m á n y a i n k . — Október 13. Gyula 1. t.: A mai n y e l v t u d o m á n y alapelvei és módszertana. — November 3. Moravcsik Gyula 1. t.: Byzantinoturcica. — December 1. Solymossy Sándor r. t.: A m a g y a r csodaszarvas-monda. A II. osztály: J a n u á r 27. Tóth Zoltán r. t.: Mátyás Flórián R a n z a nus-problémája. (Székfoglaló.) — F e b r u á r 10. Nizsalovszky Endre 1. t.: A z alanyi m a g á n j o g és a p e r j o g . (Székfoglaló.) — Március 10. Madzsar Imre r. t.: A történetírás lélektani alapjai. — Április 7. Mályusz Elemér 1. t.: T á r sadalmi fejlődésünk iránya a t a t á r j á r á s k o r á b a n . — M á jus 12. Angyal Pál r. t.: A joghézag p r o b l e m a t i k á j a a büntetőjogban. — J ú n i u s 16. Nagy Miklós 1. t.: M á t y á s király törvényei. — Október 20. Prohászka Lajos 1. t.: A platonista Cicero. (Székfoglaló.) — November 10. Markó Árpád 1. t.: Pilch J e n ő r. tag emlékezete. Jánossy Dénes 1. t.: A polgári törvénykezési e l j á r á s r e f o r m j a a XVIII. században. — D e c e m b e r 15. Nizsalovszky Endre 1. t.: Megemlékezés Tóth L a j o s 1. tagról. Gratz Gusztáv 1. t.: Politikai irányeszmék a kiegyezés k o r s z a k á b a n . (Székfoglaló.) A III. osztály: J a n u á r 20. Fekete Zoltán és Endrédy Endre vendégek: A korláti b a z a l t petrológiai vizsgálata. B e m u t a t t a Mauritz Béla r. t. Farkas Béla vendég: A d a t o k a csontos
336
A M. Tud.
Akadémia
ülesei
1941-ben
halak W e b e r - f é l e szervének ismeretéhez. B e m u t a t t a Entz Alfréd vendég: Kapcsolatok a levegő Géza r. t. Romwalter és az élőlények történetében. B e m u t a t t a Doby G é z a 1. t. I f j . Iseskutz Béla vendég: A vérkeringés szerepe a z izom a n y a g c s e r e s z a b á l y o z á s á b a n . Bemutatta Issekutz B é l a 1. t. I f j . Issekutz Béla v e n d é g : A vér 0 L , t a r t a l m á n a k mérése íotokoloriméterrel. B e m u t a t t a Issekutz Béla 1. t. — Február 17. Ő Fensége József kir. herceg ig. és t. t., e l n ö k : A szeizmográfnak egy e d d i g ismeretlen alkalmazása. Baló József 1. t.: A gyomorfekély k ó r o k t a n a . (Székfoglaló.) Schréter Zoltán 1. t.: A K á r p á t o k á l t a l körülvett medencék szármáciai képződményei és azok állatvilága. (Székfoglaló.) Szőkefalvi Nagy Gyula 1. t.: M a x i m á l i s indexű algebrai görbék a többméretű t é r b e n . Rédei László vendég: Konvex testek t á m a s z t ó függvényéről. B e m u t a t t a Kerékj á r t ó Béla 1. t. Jaskó Sándor v e n d é g : Hegyszerkezettani megfigyelések a m a r t o n y i vasércelőfordulás környékén. B e m u t a t t a Vendl Miklós 1. t. Szédeczky-Kardos Elemér vendég: Ásványtani vizsgálatok m á r a m a r o s i ércelőfordulásokon. Bem u t a t t a V e n d l Miklós 1. t. — M á r c i u s 17. Rados Gusztáv t. t.: H á r o m pont m e g h a t á r o z t a kör és négy p o n t j a meghatározta gömb egyenletéről. Mauthner Nándor 1. t.: A primverin, az orvosi kankalin ( P r i m u l a officinalis) főglukosidjának szintézise. Mauthner Nándor 1. t.: A z orthovanillin és isovanillin katalitikus redukciója. Miskolczy Dezső 1. t. bemutatta a „Hirnpathologische B e i t r ä g e " 19. kötetét. Vadász Elemér vendég: Ásványkiválások a tatabányai eocén barnaszénképződésben. Bemutatta Mauritz Béla r. t. Náray-Szabó István vendég: A leucit (KA1SLO,;) szerkezete. Bemutatta G r ó h Gyula r. t. Náray-Szabó István és 'Sigmond György vendégek: A kryolith-káliumkryolith-rendszer olvadási görbéje. B e m u t a t t a Gróh Gyula r. t. — Április 21. Gombocz Endre 1. t.: Kitaibel P á l , mint növénygeografus, -ökologus és -szocilógus. (Székfoglaló.) Rados Gusztáv t. t.: Egész együtthatós bilineár alak adjungált a l a k j a i n a k elemi osztóiról. Zemplén Géza r. t.: Glukozidok bontása ozon segítségével. Zemplén Géza r. t.: A ,,neolinarin"-nak végérvényes szerkezete. Zemplén Géza r. t.: A S o p h o r a japoníca L.-nak ú j glukozidjáról. Oláh László v e n d é g : Chromoszóma-tanulmány. Bemutatta Szabó Zoltán 1. t. Eperjessy György vendég: A Cuticularis excretióról. II. közlemény. Bemutatta Doby Géza 1. t, — Május 19. Marek József r. t., Wellmann Oszkár 1. t. és
A M. Tud.
Akadémia
halottai
1941-ben
337
Urbányi László vendég: A takarmány különböző á s v á n y i a n y a g t a r t a l m á n a k és különböző mészkiegészítésének h a tása fiatal malacok anyagforgalmára. B e m u t a t t a W e l l m a n n Oszkár 1. t. Kerékjártó Béla 1, t.: A h a r m a d r e n d ű integrálható csoportokról. Mödlinger Gusztáv v e n d é g : Hístophysiologiaí vizsgálatok a házinyúl pajzsmirigyén. B e m u t a t t a Entz Géza r. t. Szilády Zoltán vendég: A Magyar B i r o d a lom hegyeinek synopsisa. VII. Talpas-legyek. C l y t h i d a e (Platypezidae). Bemutatta Entz Géza r. t. Gombos Pál vendég: A k v a n t u m á l l a p o t o k betöltési e l v é n e k statisztikai megfogalmazása alkáli-atomok esetében és ennek a l k a l m a zása az alkáli-termek meghatározására. B e m u t a t t a O r t v a y Rudolf 1. t. Kónya Albert vendég: A kálium-atom e g y e s termjeinek elméleti meghatározása. B e m u t a t t a Ortvay R u dolf 1. t. Kaszab Zoltán vendég: Vasvári Miklós kisázsiai g y ü j f ő ú t j a i n a k állattani eredményei. IV. Hólyaghúzó bogarak. B e m u t a t t a Dudich E n d r e 1. t. Wagner János v e n d é g : Rendszertani tanulmányok hazai ragadozó csigákon. Bemutatta Dudich Endre 1. t. — Június 23. vitéz Varga Lajos 1. t.: N é h á n y Balaton-vizi lebegő állatka szakaszos a l a k Jóváltozásáról (cyclomorphosis). (Székfoglaló.) Marek zsef és Wellmann Oszkár r. tagok, Urbányi László v e n d é g : Túlságosan mész-, illetőleg foszfordús táplálkozás befolyása malacok a n y a g f o r g a l m á r a . B e m u t a t t a Marek J ó z s e f r. t. Vendl Miklós 1. t.: Szemnagyság-elemzések á b r á z o l á sáról. Sztrókay Kálmán vendég: Szulfidos érc-zárvány a gulácsi bazaltban. B e m u t a t t a Mauritz Béla r. t. Tóth László vendég: A Collembolák bélcsatornája. Bemutatta E n t z Géza r. t. Apor László vendég: A budapesti egyetemi h a l l gatók embertani vizsgálatának eredményei az 1937—39. tanévekben. Bemutatta E n t z Géza r. t. Szádeczky-Kardoss Elemér vendég: Antimonit-előfordulás a z ökörmező-vidéki filisből. B e m u t a t t a M a u r i t z Béla r. t. — Október 27. Zemplén Géza r. t. : A robinin glukozidnak végérvényes szerkezete. Zimmermann Ágoston r. t.: A glomus c a r o t i cum összehasonlító anatómiájához. Marek József és Manninger Rezső r. tagok: „Specielle Pathologie und T h e r a pie der Haustiere" eím a l a t t 8. k i a d á s b a n m e g j e l e n t munkát bemutatta M a r e k József r. t. Marek József és Wellmann Oszkár r. tagok, Urbányi László vendég: A r a moniumklorid, ill. ammoniumfoszfát h a t á s a felnőtt h á z i nyulak ásványi a n y a g f o r g a l m á r a mészszegény és m é s z d ú s táplálkozás esetében. B e m u t a t t a W e l l m a n n Oszkár r. t.
338
A M. Tud.
Akadémia
ülései
1941-ben
Marek József és Well mann Oszkár r. tagok, Urbányi László v e n d é g : Nátriumhidrokarbonát, ill. kalciumok hatása f e l n ő t t házinyulak ásványi a n y a g f o r g a l m á r a m é s z szegény, ill. mészdús táplálkozás esetében. B e m u t a t t a W e l l m a n n Oszkár r. t. Hoor-Tempis Móric r. t.: H a zai vízierőink és az e n e r g i a g a z d á l k o d á s javítására szükséges sürgős teendők. Vitális István 1. t.: A felszálló víz-okozta veszély a m á t r a a l j i lignitbányászatban. Szőkefalvi Nagy Gyula 1. t.: Dieudonné egyik tételéről. MaIán Mihály és vitéz Rosztóczy Ernő vendégek: V é r csoportgének megoszlására vonatkozó vizsgálatok h a z á n k Zimkülönböző vidékein. B e m u t a t t a Entz Géza r. t. mermann Gusztáv v e n d é g : A bal elülső üres véna és m a r a d v á n y a . B e m u t a t t a Zimmermann Ágoston r. t. Csorba György vendég: A rádióvonalak egyesített hosszúsági és szélességi interpolációs számtáblázatairól. R e p ü l ő gépek h e l y m e g h a t á r o z á s á h o z . Bemutatta Oltay K á r o l y 1. t. Endrödi Sebő vendég: Vasvári Miklós kisázsiai g y ű j t ő ú t j a i n a k á l l a t t a n i e r e d m é n y e i . VI. Lemezcsápú b o g a r a k (Lamellicornia). B e m u t a t t a Dudich E n d r e 1. t. — November 17. Szabó Zoltán r. t.: A z ikrek testi és lelki t u l a j d o n ságai c. m ű bemutatása (összeállította Darányi Gyula). Wolszky Sándor vendég: Mennyiségi változások a D r o s o philabábok dehydrogenase enzymrendszerében a m e t a m o r phosis alatt. Bemutatta E n t z Géza r. t. Szilády Zoltán vendég: A M a g y a r Birodalom legyeinek synopsisa. V I I I . Lauxaniidae. Bemutatta E n t z Géza r. t. Orbán György vendég: V a l ó d i képek előállítása sík kristályfelületről viszaverődő Röntgen-sugarakkal. B e m u t a t t a Császár Elem é r 1. t. Kaszab Zoltán vendég: M a g y a r o r s z á g Meloidái (Coleoptera). Bemutatta Dudich Endre 1. t. — December 22. Gróh Gyula r. t. bemutatta Gróh Gyula, Erdey-Gruz Tibor, Náray-Szabó István és Schay Géza „ F i z i k a i Kémia" című könyvét. Gróh Gyula r. t. bemutatta Proszt János és Erdey-Gruz Tibor „Fizikai-kémiai p r a k t i k u m " című könyvét. Mauthner Nándor 1. t.: A resacetophenon glukosidjaínak szintézise. Mauthner Nándor 1. t.: Az acilgyök v á n d o r l á s a az orcinnál. Csiki Ernő 1. t.: Adatok a Görgényi-hegység bogár- és l e v é l d a r á z s f a u n á j á n a k ismeretéhez. Összes
ülések.
F e b r u á r 24. Papp Ferenc r. t.: G y u l a i P á l szellemi hagyatéka. — Március 24. Kornis Gyula ig. és r. t.: T u d o -
Tóth
Lajos
l. tag
339
emlékezete
m á n y és nemzet. — Április 28. József királyi herceg Ö Fensége, a M. Tud. A k a d é m i a elnöke kiosztja a tanítói jutalmakat. Lukinich Imre ig. és r. t.: M á r k i Sándor r. tag emlékezete. — M á j u s 26. Lukinich Imre ig. és r. t.: B á r ó Eötvös József naplójegyzetei. György Lajos 1. t.: A magyar regény előzményei. — Szeptember 22. Gróf Széchenyi István születésének másfélszázados f o r d u l ó j a alkalmából t a r t o t t rendkívüli összes ülés. Balogh Jenő ig. és t. t.: A Legnagyobb M a g y a r . Varga József 1. t.: Gróf Széchenyi István, a nemzet t a n á c s a d ó mérnöke. — Október 6. Rédey Tivadar 1. t.: J e l e n t é s az 1941. évi Vojnits-jutalomról. — November 24. Finkey Ferenc t. t.: Az 1843-i büntető javaslatok száz év távlatából.
VII.
Tóth Lajos 1. tag emlékezete. a II. osztálynak
Elmondatott 1941. dec. 15-én tartott
felolvasó
ülésén,
A t a n í t v á n y n a k mestere és atyai b a r á t j a iránti hálájával, a k a r t á r s n a k egykori k a r t á r s a iránti szeretetével és becsülésével, de egyszersmind a szakmabeli k ü z d ő t á r s tárgyilagosságával is szeretnék szólani, a m i k o r eleget teszek a n n a k a megtisztelő feladatnak, hogy Tóth Lajosról, A k a démiánk korán e l h u n y t tagjáról, a m a g y a r m a g á n j o g tudós művelőjéről alkotásai méltatásával megemlékezzem. Tóth L a j o s tudományos egyéniségének teljes kialakulása u t á n 57 éves korában lett A k a d é m i á n k belső t a g j a és e dísz birtokában mindössze három éven át tevékenykedett, irodalmi a l k o t á s a i n a k egyik legjellegzetesebb d a r a b j á v a l foglalván el a k a d é m i a i székét, de szellemi kapcsolatai a hazai tudományos élet vezérlő intézményével sokkal hoszszabb időre t e r j e d n e k . A maga m u n k a t á r s á n a k vallotta őt A k a d é m i á n k m á r 1922-ben, amikor nagy m a g y a r m a g á n joga általános részének megjelenését támogatta és a benső szellemi kapcsolatot a halál sem tudta szétszakítani, m e r t u g y a n a n n a k a műnek a kötelmi jog általános részét és az ügyletekből e r e d ő kötelmeket tárgyaló ötödik kötetét A k a démiánk jogtudományi bizottsága 1938-ban a d t a ki. Harmonikus lélekre vall, hogy egy szerves egységet
340
Tóth
Lajos
l. tag
emlékezete 340
a l k o t ó mü megírásának valaki — az á l t a l á n o s tanok első k i a d á s á n a k megjelenési évét, 1914-et is figyelembe véve — két évtizedet meghaladó időt szenteljen, és hogy Tóth Lajos ilyen m ó d o n valóban egységes művet alkotott, a n n a k bizonyos fokig m a g y a r á z a t á t a d j a az ő ritka harmonikus t a n á r i p á l y a f u t á s a . M e g a d a t o t t neki, hogy 1904 szeptemberében, 28 éves korában elfoglalja a debreceni jogakadémia magánjogi tanszékét és, amikor k i t a r t ó tudományos m u n k á j á v a l kiérdemli az egyetemi tanszéket, nem neki kell környezetet és m u n k a k ö r t változtatnia, hanem az ősi kollégiumból s a r j a d ki az a tudományegyetem, amelynek magánjogi tanszékét átveszi és a n n a k betöltője m a r a d 1936. novemberében bekövetkezett haláláig. Mintegy 32 évet, élete nagyobb felét töltötte el t e h á t ugyanazon a f ö l d r a j z i helyen és környezetben,, u g y a n a n n a k a t u d o m á n y s z a k n a k a művelésében, m á r kezdettől a legnemesebb értelemben vett tudományos m u n k a szolgálatába szegődvén. A Duna-Tisza közén született, a Tiszántúlon működött alföldi színmagyar jogtudós egyéniségének fejlődése az ő forrón szeretett debreceni N a g y e r d ő j é n e k s u d á r t ö l g y f á j á r a emlékeztet, a m e l y egyre messzebbre látszó magasságokba n y ú j t j a friss h a j t á s a i t és e g y r e mélyebbre ereszti az ősm a g y a r t a l a j b a táplálékot szívó gyökereit. B á r a m a g á n j o g t u d o m á n y á n a k ez a változatlan mederben való művelése épen az eszmeáramlatok forgószelében vergődő XX. század első évtizedeire esett, mégis súlyos igazságtalanság lenne Tóth L a j o s emlékével szemben, ha őt kora szellemének meg n e m értésével és túlzott konzervativizmussal vádolnánk. Talán a költségvetési jogról írott első dolgozata a z egyetlen, a m e l y félreismerhetetlenül m a g á n viseli keletkezése idejének bélyegét, a XIX. század szabadságeszmén y é n e k feltétlen hódolatát, de hogy Tóth L a j o s megértéssel viseltetett k o r á n a k fejlődő eszmekörével szemben és azt kellőképen értékelni tudta, a n n a k számos bizonyságát tal á l j u k épen a z o k b a n a megnyilatkozásaiban, amelyek nem t a r t o z n a k az ő szorosan vett szakbavágó tudományos munkái sorába, Mint Debrecen város törvényhatósági bizottságának t a g j a , mint egyeteme által kiküldött felsőházi tag m i n d e n megnyilatkozásával a kor szelleme által megkívánt gondolatok felvetésére hivatott egyéniségnek bizonyult. A b b a n az emlékbeszédben, amelyet egyeteme díszközgyűlésén,
Tóth
Lajos
l. tag
emlékezete
341
a tradíciónak megfelelően, mint presumptiv R e c t o r Magnificus az egyetem n é v a d ó j á r ó l 1934. év tavaszán tartott, Tisza István hatalmas történeti egyéniségének épen azt a vonását emelte ki és bizonyította, hogy az individualizmustól az univerzalizmus felé elforduló korszellemet felismerte és h a j l a n d ó volt azt szolgálni is. B á r szűkebb körben, az egyéni és közösségi é r d e k ellentétezése feltűnik m á r jogakadémiai t a n á r i székfoglalójában, a h o l öröklési rendünk szabályait mint az egyéni a k a r a t érvényesülése és a vérségi közösség oltalma közötti kompromisszumot m u t a t j a be. De ez a z ellentét a l k o t j a rektori székfoglalójának egyik vezérgondolatát is. E székfoglaló e l ő a d á s á b a n a Magánjogi Törvénykönyv j a v a s l a t á n a k törvényerőre emelése mellett tör lándzsát. Állásfoglalása a l a p j á b a n Hegelre vezethető vissza. A kódexalkotásban nem ú j jog alkotását, hanem a létező jog cszefoglalását és rendszerezését l á t j a és e z é r t nem a kódexalkotás szükségességéről és időszerűségéről szól, hanem két, ellene értékesített érvvel száll szembe. Az egyik, hogy a kódex az elszakított országrészekkel a magánjog tekintetében fennálló szellemi közösséget bontaná meg, Tóth Lajosnak a szokásjogról vallott felfogásán omlik össze, hiszen — úgymond —- a magánjog egységét nem fogja megbontani, ha az, ami a határokon túl, mint szokásjog, él, a csonka h a z á b a n törvény f o r m á j á b a öntetik, sőt a trianoni határokon túl m ű k ö d ő bíró a M a g á n j o g i Törvénykönyvet is a l a p u l veheti ítéletében. Természetesen nem a §§-ra hivatkozással, h a n e m mint az ott most is alkalmazásban levő szokásjognak szabatos, kicsiszolt alakba foglalt összeállítását. A másik ellenvetés, amellyel Tóth L a j o s foglalkozik, valóban a m a g á n j o g kodifikációjának és á l t a l á b a n a magánjog rendszeres felépítésének ma is legidőszerűbb probl é m á j á t érinti. A p r o b l é m á t Tóth Lajos a következőképen veti fel és oldja m e g : „Lehetetlen meg nem látni, hogy az individualizmus nagy történelmi h u l l á m á t az univerzálismusnak a íiulláma kezdi felváltani, ami nyilván igen jelentős gazdasági átalakulással is jár. Kérdezhetné valaki: nem jutunk-e oda, hogy megalkotjuk a kódexet és . . . az élet rövidesen kifordul alóla? . . . Minálunk ez a nagy átváltás ősi a l k o t m á n y u n k alapján, intézményeinkbe beilleszkedve kell, hogy t ö r t é n j é k , lassan: fokozatosan . . . nem pedig ősi a l k o t m á n y u n k n a k a romjain Akadémiai Értesítő.
22
342
Tóth
Lajos
l. tag
emlékezete 342
. . . úgy, hogy az életnek legyen i d e j e akár szokás jogilag, a k á r törvényileg a kódexen ennek folytán esetleg szükségessé váló változtatásokat megtenni." Tóth Lajos t e h á t lényegbevágó és gyökeres átalakulás e l ő r e l á t á s á v a l és a nélkül, hogy a z z a l szemben küzdelemre készült volna, f o l y t a t t a egységes, hatalmas magánjogi rendszerének kiépítését. Az e r r e való képességet pedig t u d o m á n y o s i r á n y á n a k épen az a jellegzetessége magyarázza meg, amely a magyar m a g á n j o g tudósai sorában külön helyet biztosít számára. Tóth Lajos t u d o m á n y o s egyénisége kétségkívül a magyar m a g á n j o g ú j a b b k o r i legkiválóbb művelőjének, Grosschmid Béninek a h a t á s a alatt f e j l ő d ö t t ki. Grosschmid az, akinek megállapításaira, mint s z i k l a t a l a j r a épít, az ő műveit idézi legbehatóbban és legsűrűbben, a nyelvezet, a kifejezésmód szempontjából is a nagy mester követője, úgyhogy az a v a t a t l a n szemlélő előtt művei csaknem a grosschmidi tanok m á s rendszerben előadásanak, tökéletes r e n d s z e r b e foglalásának tűnhetnének fel. Pedig bizonyos vonatkozásban Tóth L a j o s Grosschmidnak épen az ellenkező véglete. Grosschmid hasonlította a m a g á n j o g o t a szabad tenger végtelen vízéhez, amelyben u t a t találni, célhoz érni a tételes jogász legszebb f e l a d a t a . Grosschmid azonban az örök változásnak kitett, folyton fejlődő jogot elemezte, úgy, a m i n t az pillanatnyilag előtte állott. Elutasította magától tudatosan a jogfilozófia területével érintkező kérdéseket. Ezek fejtegetése gondolkozás a jogról, de nem maga a jog, amelyet kizárólagos művelési területének vallott. A tételes jog minden részletkérdése érdekli, n e m törődik azzal, hogy holnap a legtöbb f á r a d s á g g a l megoldott probl é m á j a érdektelenné válik a törvényhozó egyetlen tollvonása folytán. Grosschmid barokk szellemű tudós, nem törekszik szimmetrikus rendre, sőt épen a jog szimmetriátlan alakulása, az élethez, a n n a k minden változásához idomulása az, ami gyönyörködteti. Mindezzel egészen ellentétes T ó t h Lajosnak az eszmevilága. Ő nem a t e n g e r felszínén k e r e s tájékozódást, hanem b ú v á r k é n t oly mélységekbe száll, ahová meggyőződése szerint a vihar mozgató ereje m á r nem képes lehatolni, ahol a jognak az ö r ö k é r v é n y ű igazságai v á r j á k a kiderítést. Tóth L a j o s mégis tételes jogász volt és nem jogfilozófus.
Tóth
Lajos
l. tag
emlékezete
343
vitéz Moór G y u l a tagtársunk egyik legutóbbi tanulm á n y á b a n a tételes jogtudomány tudomány mivoltának k i m u t a t á s a során a szellemtudományok sorában a tételes jogtudomány s a j á t s á g á t abban l á t t a t t a meg, hogy ez a t u d o m á n y a jogszabályalkotás megnyilatkozásai nyomán folytonosan változó dinamikus jogi valóságból statikus pillanatképeket készít, amidőn a történelmi f e j l ő d é s mom e n t u m á t kikapcsolva, az időben változó jogi t a r t a l m a t egy idő felett álló pillanat változatlanságában fogja fel. Ilyen értelemben tételes jogász Tóth Lajos is, csakhogy nemcsak tudatosan k a p c s o l j a ki a változás lehetőségét, h a n e m a jognak elsősorban a z o k k a l a problémáival foglalkozik, amelyek megoldásának állandó jellegéről bensőleg is meg van győződve. A tételes jog részletkérdéseinek megoldását is igyekszik minél szélesebb körben ilyen problémákra, alapvető fogalmakra viszavezetni. Ez a magyar á z a t a annak, hogy a z öröklési jog keretében felmerülő n ö v e d é k j o g kérdését a közösség minden f a j t á j á n á l előforduló általános k é r d é s s é fejleszti ki, amelynek önálló megoldásához a jogtárgy, a jogviszony, a közösség és a jogviszonyok mindenikénél megfigyelhető tárgy, illetőleg m é r t é k v á l t á s elemzése ú t j á n jut el. A dologi jog keretében elhelyezkedő birtok jelenségét is általános, a magánjog m i n d e n részében felismerhető jelenségnek tekinti, talán ezen a ponton kerülve legközelebb ikertestvérének, Tóth K á r o l y n a k a tanaihoz, aki a pervíszony kifejtésében is a bírtoktant hívja segítségül. Ez a m a g y a r á z a t a a n n a k is, hogy nagy műve általános tanai mintegy két kötetre terjednek, a többi h á r o m kötet pedig szinte az általános tanok során nyert igazságok következményeinek levonásaként hat. Feltétlen híve a jogrendszer szimmetriájának, és a mag á n j o g általános fogalmainak tételes jogi erőt tulajdonít, így az alanyi jogot, a Widscheid meghatározásától némileg eltérve, a k a r a t v é d e l e m n e k tekinti és ezen az alapon sem a cselekvőképtelent, sem a jogi személyt nem ismeri el jogalanynak, hanem az a k a r a t r a képes képviselő jogalanyisága mellett foglal állást. A z alanyi jog és alanyi kötelesség szimmetriája érdekében nemcsak az a d ó s szolgáltatási kötelezettségét, hanem a hitelező elfogadási kötelezettségét is m e g á l l a p í t j a . A z öröklési jog egységes fogalmának kiépítése érdekében az ipso iure öröklés a l a p j á n álló jogrendszer szempontjából is felveszi az öröklés elfogadásának momentumát. Ahol pedig a tételes jog 22*
344
Tóth
Lajos
l. tag
emlékezete 344
egész intézménye, m i n t az építményi jog, a telki teher, sehogyan sem illeszthető be a r e n d s z e r h a r m ó n i á j á b a , ott szinte érezhető ellenszenvvel fog a z intézmény szabályainak kötelességszerű kifejtéséhez, szemben m á s tételes jogászok e l j á r á s á v a l , akik épen az ilyen átmeneti jelenségek megvilágításában és kielemzésében t a l á l j á k a legtöbb energia k i f e j t é s é r e ösztönző tárgyaikat. A világirodalomban talán leginkább Sohm Rudolf célkitűzését t ö r e k e d e t t Tóth L a j o s megvalósítani. Sohm tűzte ki ugyanis a jogtudomány végső céljául a jog fog a l m á n a k olyan kikutatását, hogy a tételes jog szabályai m á r csak ennek a fogalomnak a konzekvenciáit alkossák. De rokon a szelleme Jhering szellemével is, aki a jogtestek r e n d s z e r é n e k felépítését keresi. Tóth L a j o s jogtestjei a z o n b a n szabályos kristályok f o r m á j á r a vannak kicsiszolva. Mégsem természet jogász, aki a z emberi természetből, az isteni világrendből vezeti le a törvényhozót is irányító posztulátumokat, inkább a tiszta jogtan m ű v e l ő j e magánjogi színezettel. N e m ugyan a Kelsen-féle értelemben, a p a r a n c s t a r t a l o m mellől a tényelemek kiküszöbölésével, h a n e m inkább S t a m m l e r r e emlékeztetve keresi a z abszolút helyeset, az ideált, a z emberi ész szempontjából tökéleteset, de szükségképen ilyennek tekinti a tételes magánjog á l t a l á n o s alaptételeit. Ezeket az alaptételeket ezenfelül olyan e r e j ű e k n e k ismeri fel, a m e l y e k érvényesülésre vannak hivatva a bírói gyakorlatban, sőt esetleg az írott jogban is kifejezett, velük ellenkező tételekkel szemben is. És e n n e k az érvényesülésnek az előmozdítása, a jogrendszer tökéletes h a r m ó n i á j á n a k ily m ó d o n biztosítása a Tóth L a j o s tudományos m u n k á s s á g á n a k alapgondolata. Ha volt igazság abban, a m i k o r Grosschmid építési stílusát barokkként jellemeztük, T ó t h Lajost m é l t á n a gótikus stílus különleges, magyaros képviselőjének tekinthetjük. Valóban egy-egy gyönyörűen kicsipkézett magánjogi alapfogalmának megismerése a gótikus torony csodálatos r ó z s á j á n a k a l k o t ó j á t j u t t a t j a eszünkbe, aki mikor figyelmeztették, hogy m ű v é t az égbenyúló torony csúcsán való elhelyezése után e m b e r többé n e m fogja látni, így válaszolt: , A n n á l közelebb lesz művem az Istenhez." De v á j j o n nem volt-e Tóth L a j o s túlságosan derűlátó, amikor hitt abban, hogy vannak a m a g á n j o g n a k időtálló a l a p f o g a l m a i és v á j j o n az á l t a l a előrelátott korforduló nem fenyegeti-e az ő életművét is a teljes összeomlással?
Tóth
Lajos
l. tag
emlékezete
345
A kérdésre a feleletet a leghitelesebben a németországi fejleményekre vetett rövid pillantás a d h a t j a meg. 1933 után a Schmidt К. által elindított ú. n. kiéli iskola valóban azt hangoztatta, hogy a nemzeti szocialista tanok h a t á s a a l a t t a magánjog tradicionális rendszere az alapjaiban ingott meg. Ennek az i r á n y z a t n a k valamennyi képviselője egy-egy Tóth L a j o s által oly nagy jelentőségűnek felismert magánjogi a l a p f o g a l m a t vett kritikai bonckés alá és nyilvánított a nemzeti szocialista felfogás szempontjából m e g h a l a d o t t n a k és értéktelennek. Ez az irányzat a magánjogi oktatási rend gyökeres átalakításával már a gyakorlati megvalósulás felé is megtette az első elhatározó lépést. Az ú j oktatási rendben a vagyonjog körében már n e m a Tóth Lajos a k a d é m i a i székfoglalójában egymással élesen szembeállított abszolút és relatív jogok a l k o t j á k az a n y a g két főcsoportját, hanem a föld joga áll szemben az áru és a pénz jogával. Nincs többé a m a g á n j o g n a k általános része sem, h a n e m a család jogát és a forgalom jogát, mint egymással semmi közösséget nem m u t a t ó jogágakat ismeri meg a jelen n é m e t joghallgatója. Schlegelberger igazságügyi á l l a m t i t k á r n a k a polgári törvénykönyvtől búcsúzó szavai épen a m a g á n j o g általános jellegű alapfogalmainak szólnak, amikor az egységes m a g á n j o g i törvénykönyv gondolatát épen a z é r t e j t i el, mert egymással össze n e m függő és egymástól különböző értéksíkokon mozgó életrendeket présel össze természetellenesen egységesnek mutatkozó rendszerbe. Bár Tóth Lajostól ez az ú j gondolatmenet sem egészen idegen, hiszen m á r a gyám és a szervezeti képviselő jogállásában is élesen kiemeli a közjogi elemeket, sőt kevéssel a halála előtt jelentette ki előttem, hogy kötelmi jogának megírásával nagy művét voltaképen befejezettnek tekinti, m e r t a családi jogot nem tekinti igazi magánjognak, mégis kétségtelen, hogy a most vázolt fejlemények uralkodóvá válása életművének lényegét semmisítené meg. Németországban Lange és Boehmer professzorok azonb a n csakhamar szembehelyezkedtek a kiéli iskolával, F r a n k miniszter határozott állásfoglalása pedig ennek a fellépésn e k olyan súlyt adott, hogy H e d e m a n n professzor legutóbbi megnyilatkozásával a m a g á n j o g sorsának kérdése a kiéli iskolával ellentétes módon tekinthető eldöntöttnek, H e d e m a n n szerint nemcsak az e j t h e t i gondolkodóba az embert, hogy az osztrák n é p haladó szellemű elemei is
346
Tóth
Lajos l. tag
emlékezete 346
r a g a s z k o d n a k évszázados törvénykönyvükhöz, hanem az is, hogy a sokkal hidegebb, a néphez oly kevéssé szóló n é m e t ptk. nagy része is m e g á l l t a a helyét a legújabb időkben is. E n n e k a z igazi oka e g y kényszerítő e r e j ű természeti jelenségben van. Bármily nagy is az a z átalakulás, a m e l y b e n élünk, mégis a f e j l ő d é s n e k épen azon a fokán állunk, amelyre n é p ü n k a korábbi évtizedeken és évszáz a d o k o n keresztül emelkedett fel. Ezért vesznek bennünket körül olyan kulturális, politikai és á l t a l á n o s emberi követelmények, a m e l y e k az idő á l t a l vannak meghatározva és egyenesen elháríthatatlanok. T ó t h Lajos életművét t e h á t mégsem fenyegeti az e n y é s z e t veszedelme, hiszen az a z ország is, a m e l y a korf o r d u l ó legerőteljesebb zászlóvivője és a m e l y n e k fiai az á t a l a k u l á s m a r a d é k t a l a n megvalósulásáért a harcterek egész során ontották és ontják vérüket, a m a g á n j o g lényeges a l a p j a i t a m a g a célkitűzésével összhangbahozhatónak találta. T ó t h Lajos n e m c s a k hangoztatta, hanem ösztönösen meg is mutatta, hol kell keresni a m a g á n j o g körében annak a tudományos eszközeit, hogy, a m i n e k bekövetkezése történelmi szükségesség, az valóban m a g y a r m ó d r a következhessék el. T a n í t á s á n a k n e m minden t é t e l e olyan, a m e l y e t a mag á n j o g valamennyi művelője m a g á é v á tehetne, ami hivatva lenne communis opinio doctorummá válásra, de művei m á r a k ö z p o n t j u k b a h e l y e z e t t t á r g y u k n á l fogva a z idők minden változásai közepette nagy értékű kincsei m a r a d n a k a magyar j o g t u d o m á n y n a k . E m l é k é t m é l t á n fogja A k a d é m i á n k igaz becsüléssel őrizni mindenha. Nizsalovszky Endre.
Üdvözlő
beszédek
347
VIII.
Üdvözlő beszédek. Komis Gyula íg. és r. t., osztályelnök üdvözlő beszéde Prohászka Lajos 1. tag székfoglalója alkalmából, 1941. október 20-án. Tisztelt T a g t á r s a m egyik fiatalkori metafizikai tanulmányában, amelynek címe: Az élet, mint tett és mű, szembeszegezi egymással az ösztönös életet, másfelől a a tettet és a müvet. Az élet inkább tékozló, mint alkotó, lényegében önző s nem áldozatkész. Ellenben a tett és a mű a puszta létezést t ú l h a l a d j a , a merő lelkiséggel szemben szellemi természetű; eszmények megvalósítására tör, valami magábanyugvó z á r t birodalom, melyben a lélek önmagát felülmúlni iparkodik. Az igazi és m ű l é t f o r m á j a valamely ideális érték megvalósultsága: értéket tesz jelenvalóvá és szemléletessé. Tisztelt barátomnak eddigi tudományos tette és műve éppen a k u l t ú r á n a k , mint értékmegvalósító törekvésnek vizsgálata s ebből a művelődéselmélet és neveléstudomány számára a következmények levonása. E tekintetben programmszerű Pedagógia, mint kultúrfilozófia c. nagy tanulm á n y a (1929). Ebben éles elmével és finom beleélőképességgel elemzi a kultúra fogalmát a tárgy és a forma szempontjából s a kultúrfilozófiát, mint az objektív szellem elméletét m u t a t j a be. E n n e k keretébe á l l í t j a a műveltség és a művelődés fogalmát, amelynek jegyeit a cél, a személyiség, a módszer és a művelődésközösség szempontjából kapcsolja össze. így szilárd elméleti a l a p r a állva, világosan m u t a t j a ki és b í r á l j a korunk általános vitalisztikus irányának, a misztikának s a neoromantikának neveléstudományi i r á n y z a t o k r a gyakorolt hatását. A Vallás és kultúra c. m u n k á j a mélyen járó kísérlet arra, hogyan kell a vallásokat, műalkotásokat, t á r s a s formákat, filozófiákat s a szellem egyéb objektivációt, amelyeknek tipikus s t r u k t ú r á j u k van, e g y m á s r a vonatkoztatni s ennek a l a p j á n egységes világnézeti a p r i o r i j u k a t keresni. Ez a munka egyben a szellemtudományi mozgalom művelődéselméletének s a szellemi tipológiának igen szellemes k r i t i k á j a is. Finom elemzése k i m u t a t j a , mekkora homály ül a manapság annyiszor emlegetett „szellem" fo-
348
Üdvözlő
beszédek
galmán: úgy, ahogy h a j d a n a görög orphika a pneuma szó mögé, a k k é p ma a szellem fölötte tág és szétfolyó fogalom keretébe m i n d e n gondolkodó a z t a t a r t a l m a t vetíti, a m i éppen a m a g a eszmekörével összhangban van. A lélek és az abszolutum c. értekezése (1930) a kult ú r á n a k metafizikai h á t t e r é t iparkodik tisztázni. A Hegelről és Pascalról írt kisebb munkái e klasszikus gondolkodóknak kultúrfilozófiai és pedagógiai szempontból irodalm u n k b a n legszebb jellemzései. A kultúrfilozófia és nemzetkarakterológia i r á n y á b a n haladó nagy műve: A vándor és a bujdosó, a nemzeti szellem értékvonatkozásainak jelentésösszefüggéséből, mint egységes egészből, indul ki s ennek a l a p j á n a k a r j a megérteni a z egyes népek szellemének sajátszerűségét, miközben b e h a t ó a n b í r á l j a a f a j i fejlődéselmélet típustanát, amelynek tengelye csak a naturalisztikus-kauzális m a g y a r á z ó elv. Ez a m u n k á j a az elmé ket e r ő s e n mozgásba hozta, főkép a tudományba hetykén betolakodó publicisztika körében: egyesek magasztalták, mások hevesen t á m a d t á k . Egyik m a g a t a r t á s sem befolyásolta t. T a g t á r s a m á l l á s p o n t j á t : művének most megjelent második kiadása a lényegen sehol sem változtatott. Biztos és h a t á r o z o t t elvi állásfoglalásnak, rendkívüli történeti műveltségének és e r e d e t i problémaérzékének tanúsága az Erkölcs c. nagy t a n u l m á n y a (1938), amelyben különösen r a g y o g t a t j a kivételes, a fogalmak legkisebb á r n y a l a t a i t is szemléletesen tükröztető stilisztikai e r e j é t . A lélek benső elmélyülése s az észen átszűrődött lírai ereje szólal msg Das tragische Lebensgefühl Paulers (1936) és Variation über die Kalokagathie (1939) című finom írásaiban. Kultúrfilozófiai m u n k á s s á g á n a k szerves folytatása Az oktatás elmélete c. nagy műve, mely a művelődéselmélet m o d e r n , de nem jelszavakon, h a n e m alaposan leszűrt elveken nyugvó, a k u l t ú r á n a k történeti javait éppúgy tisztelő, m i n t mai e r e d m é n y e i t megbecsülő, sok új és eredeti szempontból való kidolgozása. Az élet eleven kérdései s a t u d o m á n y elvont elvei szerencsésen egyesülnek benne. Művének a külföldi irodalomban is alig akad p á r j a . Valóban tett és mű. Mindezen n a g y é r t é k ű tudományos munkássága elismeréseképen f o g a d j a t. T a g t á r s a m A k a d é m i á n k 1. tagsági oklevelét. Igaz tisztelettel és benső örömmel n y ú j tom át.
Üdvözlő
beszédek
349
Kornís Gyula ig. és r. t., osztályelnök üdvözlő beszéde Gratz Gusztáv 1. tag székfoglalója alkalmából, 1941. december hó 15-én. A publicisztika a t u d o m á n y és a művészet között lebeg mint a közdolgokról való írás, m e r t nemcsak az értelemhez szól, hanem a művészi kifejezésmód sugalló hatalmával az a k a r a t o t is a t á r s a d a l m i h a l a d á s eszméje irányában mozgatni a k a r j a . Mi a különbség a szó szorosabb értelmében vett újságíró s a publicista (közíró) között? A z előbbi bizonyos könnyed rugalmassággal mindenről ír, ami éppen a napi kérdések pillanatnyi é r d e k é t magasabb igény nélkül kielégíti: a jelennek inkább csak krónikása. A publicista ellenben t u d a t o s a n v á l a s z t j a meg kérdéseit, amelyek kifejtésében felsőbbrendű erkölcsi és politikai é r t é k r e n d s z e r a l a p j á n áll. A z újságíró proteusi egyéniség, a publicista valamely politikai-társadalmi értékfelfogást képviselő személyiség, aki szilárd világnézete a l a p j á n kritikát gyakorol kora s ennek t á r s a d a l m a fölött. Az igazán bensőleg megélt értékek étoszából önkénytelenül fellángol a stílus m e g k a p ó pátosza, a kifejezések plasztikus sugalmazó e r e j e : a publicista szélesebb t á r s a d a l m i rétegekre a k a r hatni, ezeket a tőle helyesnek t a r t e t t értékeszméknek meg a k a r j a nyerni. E művészi vonás ellenére mégis a tudom á n y közelében is m a r a d , mert a közügyekben az igazságot kellő logikai igazolással keresi, élénken munkálódik benne a Wille zur Wahrheit. Ez a nagyobbszabású publicistának mindig sajátszerű szellemi jegye. Különösen folyékony a h a t á r a publicisztika és a t ö r t é n e t t u d o m á n y között, ha ezek a közelmúlt vizsgálatát tűzik ki feladatukul. Itt óhatatlanul egyesül a publicistában is, a történetíróban is személyiségének jellemző é r t é k a k a r a t a s a korának szellemében r e j l ő értékfelfogás. Igen t. T a g t á r s a m négy és fél évtizedes munkásságának javarésze a nemes értelemben vett publicisztikának területére esik, mégpedig nemcsak n a g y s z á m ú irányszabó újságcikkekben, hanem vaskos kötetekben is. Már a mult század végén közírói munkásságát t u d o m á n y o s a n megalapozza két könyvével: Nemzetközi jog (1898) és Alkotmánypolitika (1899). Később gyakorlati politikai, külügyi osztályfőnöki s miniszteri tevékenysége mély bepillantást enged éles szemének a monarchia politikai, társadalmi és
350
Üdvözlő
beszédek
gazdasági szerkezetébe. Idevágó felfogását sűrűn f e j t i ki m a g y a r lapokban és folyóiratokban. Ilyen közvetlen t a p a s z t a l a t o k és elméleti k é s z ü l t s é g . a l a p j á n építi fel h a t a l m a s munkáit: A dualizmus korát, Magyarország történetét 1867-től 1918-ig s ennek f o l y t a tását, A forradalmak korát. A világháború és a nagy összeomlás a történet ú t j á n oly széles árkot ásott, hogy t.. Tagt á r s a m n a k 1934-ben m á r megvolt az a történeti t á v l a t a , a m e l y megengedte, hogy ezt a közelmúlt félszázadot higgadt történelmi boncolás tárgyává tegye, noha e kor eseményeihez a k ö z t u d a t b a n még a személyes vonzásnak és taszításnak s a történeti felelősségnek meleg é l m é n y e t a p a d t . Igen t. B a r á t o m a t személyiségének józan és hűvös, az e m b e r e k e t és cselekvéseiket n y u g o d t a n szemlélő és sokféle szempontból mérlegelő bölcsesége, jelentős politikai szerepe, egyéni élményei és emlékei, széleskörű műveltsége különösen a l k a l m a s s á a v a t t á k a dualizmus k o r á n a k ilyen átfogó történeti szintézisére. A hatalmas két kötet fekete vászonkötése mintegy gyászos szimbólum: úgy nézem ezt a művet, mint a m a g y a r nemzet t r a g é d i á j á n a k genetikáját, azoknak az eseményeknek és történeti feltételeknek időrendbeli föltárását, a m e lyeknek szükségképi szerves következménye lett a t ö r t é n e t mindent halkan előkészítő sötét folyamában az e z e r é v e s M a g y a r o r s z á g szétrombolása. Ezt vizsgálja t. T a g t á r s a m a kórboncnok rideg tárgyilagosságával h a r m a d i k fekete k ö n y vében: A forradalmak korában. A dualizmus k o r s z a k á n a k külsőleg fényes f é l s z á z a d a m á r kiindulópontjában, a kiegyezésben, harccal kezdődik: a p á r t o k közjogi alapon tagozódnak. A békés félszázad, a m e l y e t a történet a belső e r ő g y ű j t é s r e és szervezkedésre a nemzetnek megengedett, politikailag túlnyomóan a b b a n p e r g e t t le, hogy a 67-esek és a 48-asok egymás t o r k á b a h a r a p t a k . A nemzet nagy a l k o t m á n y j o g i hallucináció á l d o zata volt: agyveleje a közjogi k é r d é s irányában túlérzékenységben szenvedett. Ez a hallucináció, mely örökösen ostromolta a hatalmi valóságot, h á t t é r b e szorította a legéletbevágóbb társadalmi és gazdaságpolitikai, külpolitikai és művelődési kérdéseket. A politika csakis az ország közjogi helyzetével való foglalkozás volt. Innen érthető, hogy t. T a g t á r s a m hatalmas m ű v e sem egyéb, mint — néhány, a gazdasági fejlődést vázoló f e j e z e t e t nem tekintve — a m a g y a r - o s z t r á k közjogi küzdelmek története, amelyet m a i
Üdvözlő
beszédek
351
székfoglalója is elméleti síkon számos színes vonással kiegészített. Mélyebb és t a r t a l m a s a b b nemzeti gondolkodás helyett a formai jogi é s z j á r á s é volt mindig a verbum regens. Államunk függetlenségének külső formai attribútumai u t á n futottunk hangos szóval, m i n t gyermek a szivárvány u t á n : címer- és zászlókérdés, vezényleti nyelv s külön vámterület meg jegybank szemünkben teljesen kimerítette a m o d e r n államiság fogalmi körét s mellettük jelentéktelenné t ö r p ü l t a földbirtokkérdés, a népegészség és a népműveltség, > a m u n k á s r é t e g sorsa, az elbukó középosztály és a p a r a s z t védelem, a kivándorlás és a rögtúró m a g y a r p r o b l é m á j a . Az állam, a külső h a t a l m i mechanizmus — m i n d e n hangos nacionalizmus m e l l e t t — hasonlíthatatlanul fontosabb volt, mint az á l l a m n a k belső lényege és lelkisége: a nemzet. Ennek minden életerejét elszívta a közjogi h a r c és a pártöldöklés. E közben a magyarság túlbecsülte a maga e r e j é t és lebecsülte a balkán-államok megerősödésében jelentkező centrifugális erőt. T. T a g t á r s a m m ű v é n e k egyik főérdeme, hogy tárgyilagos hozzáértéssel és világos okfejtéssel m u t a t j a be a nemzetiségi kérdés fejlődését, mint a vizsgált félszázad m a g y a r történetének legtragikusabb veszélyét. F e l t á r j a az ö n á m í t á s r a hajlamos, sokszor e s z m e k á p r á z a t b a n élő nemzet m a i fiai előtt a politika és a t ö r t é n e t reális rúgóít, az illúziómentes állambölcseség döntő indítékait. A k a d é m i á n k nagyrabecsült b a r á t o m a t nemcsak publicisztikai-történelmi, h a n e m közgazdaságtudományi munkásságának értékelése a l a p j á n is választotta tagjai közé. Die äußere Wirtschaftspolitik Österreich-Ungarns: Mitteleuropäische Pläne. 1925, továbbá Der wirtschaftliche Zusammenbruch Österreich-Ungarns 1930 c. művek jelentékeny részét t. T a g t á r s a m írta, az utóbbit angolul is: The Economic Polity of Austria-Hungary during the war in its external relations (1928). Ezekben a munkáiban különös figyelmet érdemel a brestlitovszki és bukaresti békéről s a lengyel kérdés a k k o r i megoldásáról szóló rész, mert szerzőjük személyesen v e t t részt e z e k e n a béketárgyalásokon s befolyt a lengyel kérdés rendezésének terveibe is. T. T a g t á r s a m n a k ez a m u n k á j a fontos forrása a történetírásnak. N a g y szolgálatot tett a m a g y a r közgazdaságtudom á n y n a k és életnek a z Ungarisches Wirtschaftsjahrbuch köteteivel, továbbá a The Hungarian Economic Yearbookkal (1939).
352
Üdvözlő
beszédek
A k a d é m i á n k őszinte üdvözletét tolmácsolom székfoglalója alkalmából s I. tagsági oklevelét igaz tisztelettelátnyujtom. Marek József ig. és r. t., osztályelnök beszéde a Kir. M, Természettudományi Társulat 100 éves jubileuma ünnepén. Mélyen tisztelt Ünneplő Közgyűlés! A M. T u d . A k a d é m i a megtisztelő megbízásából és képviseletében szintúgy matematikai és természettudományi osztályának nevében mély meghatottsággal veszek részt a Kir. M. Természettudományi T á r s u l a t n a k százéves fennállásához méltó ü n n e p é l y e s közgyűlésén. Eljöttem e díszes ünnepre, hogy a T á r s u l a t n a k a Tud. A k a d é m i a meleg üdvözletét, tiszteletét és nagyrabecsülését tolmácsoljam azokért a kiváló, h e r v a d h a t a t l a n , a magyarság h á l á j á r a s z á m o t t a r t ó é r d e m e k é r t és e r e d m é n y e k é r t , m e l y e k a történelemben és a szívekben egyaránt a Társulat j a v á r a Írattak, mint olyanok, melyeket a tudományos ismeretek terjesztése, a természettudományok országszerte megkedveltetése és népszerűsítése, a közműveltség általánosítása érdekében tervszerűen és állhatatosan, nem egyszer n a g y nehézségek ellenére f o l y t a t o t t tevékenységével s z e r z e t t H a z á n k s a j á t o s földrajzi helyzete hatványozottan é r t é kessé és megbecsülhetetlenné minősíti az ily irányú t e l j e sítményeket, minthogy — mint régóta m á r — nemcsak karddal, h a n e m az ú j a b b időben talán még inkább szellemi fegyverekkel, a tudomány ápolásával, a kultúra védelmével kell biztosítanunk érvényesülésünket a nemzetközi viszonylatban. Az A k a d é m i a és az ünneplő T á r s u l a t között egyar á n t személyi és elhivatottsági kapcsolatok vannak. M á r a Társulat a l a p í t á s a gondolatának megpendítői és megvalósítói között t a l á l j u k az A k a d é m i a sok kimagasló t a g j á n a k , mint Széchenyi István, Bugát Pál, A r á n y i Lajos, N e n d t vich Károly és mások nevét. A Társulat későbbi n a g y j a i szintén sokszor egyúttal a z Akadémia kitűnőségei, mint id. Szily K á l m á n , Than Károly, Ilosvay Lajos, báró E ö t vös Loránd, Gyulai Pál és sokan mások. Ez idő szerint is az A k a d é m i a tagjai nagy számban foglalnak helyet a T á r s u l a t és szakosztályainak tiszti karában, választmányában, vagy egyébként tevékeny tagjai a T á r s u l a t n a k is. A
Üdvözlő
beszédek
353
Tud. A k a d é m i a és a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Társulat ú t j a i tehát előnyösen találkoznak: az A k a d é m i a célkitűzéséhez híven, a m a g y a r tudományos munkát segíti elő, a T á r s u l a t viszont a tudományt és jelesül a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k a t népszerűsíti az igazi tudományosság a l a p j á n , aminek egyedül helyes ú t j á t a T á r s u l a t köztiszteletnek örvendő, céltudatosan vezető elnöke nemrégen egyik beszédében szintén hangsúlyozta és a m i n e k szükségességét a vezetőség kezdettől fogva vallotta és megvalósítani iparkodott a szakosztályokban folyó tudományos, továbbá népszerű előadásokkal, p á l y a k é r d é s e k kitűzésével, kiadványaival. Midőn a Természettudományi T á r s u l a t ma büszkeséggel tekint vissza százados működésének áldásos t e l j e s í t ményeire, az újabb évszázadba az Akadémia és mindn y á j u n k azon bensőséges kívánsága kíséri, hogy a kor színvonalán álló munkássága az eddigiekhez m é l t ó és mind gazdagabb gyümölcsöket hozzon, a jól megérdemelt elismerésekben legyen része és a m a g y a r o k segítő Istene m i h a m a r á b b a d j a meg azt az örömet, hogy újból k a r j a i b a fogadhassa a még idegenben küszködő sok elszakított tatíját az é d e s hazánk testéből még hiányzó területrészek visszatérése kapcsán. M a r e k József ig. és r. t., o s z t á l y e l n ö k üdvözlő b e s z é d e V a r g a Lajos 1. tag székfoglalója alkalmából, 1941. június 23-án. Igen tisztelt T a g t á r s a m ! T u d o m á n y o s színvonalon és kedves tartalommal előadott székfoglaló értekezésének meghallgatása után a legmelegebben köszöntöm és a M. Tud. A k a d é m i a nevében üdvözlöm a z akadémiai levelező tagok sorában és abból az alkalomból, hogy a t u d o m á n y önzetlen szeretete á l t a l élesztett l a n k a d a t l a n tevékenységével é r d e m e s s é vált e r r e a kitüntetésre és hallgatva szerencsés egyéni a d o t t s á g á n a k sugallatára, a tisztes a k a d é m i a i szék mielőbbi elfoglalására törekedett. Igen tisztelt T a g t á r s a m n a k k é t évtizedes munkássága és e r e d m é n y e i a t u d o m á n y iránt é r z e t t nemes becsvágyról, a t u d o m á n y n a k megszakításmentes, f á r a d h a t a t l a n műveléséről és a r r ó l tanúskodnak, hogy n a g y szakképzettség birtokában és széles látókörrel törekszik az állatvilág csodái életviszonyairól a f á t y o l t fellebbenteni. Irodalmi közlései-
354
Üdvözlő
beszédek
bői az is kiviláglik, hogy a z a l a p o s megfigyelések és vizsgálatok szolgáltatta megállapításaiban valóságos lelki gyönyörűsége telik és ilyen örömben az olvasót is ó h a j t j a részesíteni dolgozataival. Kiválóan termékeny k u t a t ó és irodalmi munkásságának e r e d m é n y e i között különösen kimagaslanak a kerekesférgek rendszer- és e l t e r j e d é s t a n á r a , a h a z a i vizek limn e o l o g i á j á r a és az e r d ő t a l a j o k biológiájára vonatkozók. A mellett, hogy a parányi k e r e k e s f é r g e k n e k több új f a j á t ismertette meg és más 160 f a j u k e l ő f o r d u l á s á t hazánkban kimutatta, tanulmányozta a z ezeket a lényeket befogadó vizeknek környezettani viszonyait, fizikai é s kémiai s a j á t ságait, s ezen a z alapon m a g y a r á z z a a z u t á n az illető víz élővilágának évszakos és t é r b e l i eloszlását, valamint bioszociologiai sajátosságait. E z e k a kutatásai egyfelől h a t a l m a s lépésekkel vitték e l ő b b r e a kincses Balatonunk, a tihanyi Belső-tó, a Fertő-tó limneolcgiáját, másfelől Tagt á r s a m a t F e r t ő - t a v u n k n a k a volt osztrák búvárok munkásságát messze felülmúló speciális ismerőjévé avatták. Mind e n r e k i t e r j e d ő figyelme i r á n y u l t a vizekkel kapcsolatos p a r t o k élővilágára is, miközben elsőül k e z d e t t foglalkozni a vízparti homok érdekes állatvilágával. Eredetiségre valló módszerek kidolgozása u t á n vizsgálta továbbá az e r d e i mácsonya (Lipeanos silvestris) víztartóiban élő állatkákat, rendkívül é r t é k e s és érdekes eredménnyel. Hidrobiologiai m u n k á s s á g á t a T e r m é s z e t t u d o m á n y i T á r s u l a t két ízben is m e g j u t a l m a z t a p á l y a d í j j a l . A z e r d ő t a l a j o k biológiájának felderítésére hazánkban és t ö b b külföldi országban folytatott úttörő k u t a t á s a i során különösen a protozoonok életviszonyainak megismertetésével alkotott nagyot. A külföld felfigyelését e z e k r e az e r e d m é n y e i r e igazolja az is, hogy a norvég erdészeti minisztérium meghívására a Lappföldön végzett hosszabb hasonló t a n u l m á n y o k a t . A M. T u d . Akadémia a z előzőkben jellemzett tudom á n y o s m u n k á s s á g á t szintén elismerte és megjutalmazta a t a g j a i sorába történt megválasztással. A z e z t tanúsító és a levelező tagok jogaival f e l r u h á z ó oklevelet a legmelegebb üdvözlés kíséretében azzal a jóleső és s z i l á r d meggyőződéssel n y ú j t o m át, hogy t u d o m á n y o s munkálkodásának az A k a d é m i a kebelében szintén a z eddigihez hasonló gazdag termése lesz.
A M. Tud. Akadémia
halottai
1941-ben
IX.
A M. Tud. Akadémia halottjai 1941-ben. Horváth Henrik, 1. t., január 15. Csüry Bálint, 1. t., f e b r u á r 13. Bugarszky István, 1. t., március 3. Staud Lajos, 1. t., március 28. Verebély Tibor, r. t., március 28. Thirring Gusztáv, r. t., március 31. Teleki P á l gr., ig. és t. t., április 3. Finkey József, r. t., április 7. Filarszky Nándor, t. t., június 23. Hatzidákisz György, k. t., június 26. Horváth Cirill, r. t., július 19. Babits Mihály, 1. t., augusztus 4. P e t e r s e n Gyula, k. t., szeptember havában. Zimányi Károly, t. t., szeptember 24. Fógel József, 1. t., október 19. Nernst Walter, к. t., november 18. Zlinszky Aladár, r. t., december 2. Herzog József, 1. t., december 29.
355
356
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
X.
Megemlékezések és gyászbeszédek. A f ő t i t k á r m e g e m l é k e z é s e i elhunyt tagokról. Június 2 3 - á n kiesett a toll Filarszky Nándor t. t a g kezéből. Róla n e m frázis e z t mondani, m e r t hosszú életének még utolsó évében is j e l e n t meg könyve, melyet utóbbi összes üléseink egyikén m u t a t t a m be kiadványaink sorában. A n ö v é n y t a n búvára volt; kitűnő munkássága h a m a r találkozott elismeréssel, kivált a növényi test alaki s a j á t ságairól írt főiskolai tankönyve. Egyetemi t a n á r a lett t u d o m á n y s z a k á n a k , s igazgatója a Nemzeti M ú z e u m növénytani osztályának. A k a d é m i á n k 1917-ben választotta lev. taggá, 1932-ben rendes, utóbb tiszteleti t a g g á . S í r j á r a J á v o r k a Sándor tette le az A k a d é m i a koszorúját. Július 19-én elhúnyt Horváth Cirill r. tag, a régi mag y a r irodalomtörténet r. k. t a n á r a a P á z m á n y Péter-Tudom á n y e g y e t e m e n . Nem m o n d h a t u n k m ű k ö d é s é r e elismerőbb szót, mint azt, hogy Szilády Á r o n nyomdokain járt: Temesv á r i Pelbárt, kódexeink és legendáink körében búvárkodott, számos t a n u l m á n y t téve közzé a szakfolyóiratokban. Bír á l t a a m a g y a r ősi ritmus ú j a b b fejtegetéseit. Legfontosabb m ű v e s a neki j u t o t t legnagyobb elismerés, hogy a M. T u d . A k a d é m i a ő r e á bízta a S z i l á d y Áron á l t a l megindított Régi Magyar Költők Tára I. kötetének ú j kiadását. K o p o r s ó j á n á l Kéky L a j o s r. tag vett tőle búcsút az A k a d é m i a nevében. Horváth Cirillel egy n a p o n húnyt el kültagjaink sorából Hatzidakisz György, az a t h é n i egyetemen az indogerm á n összehasonlító nyelvészet tanára, a k i az új-görög n y e l v e r e d e t é r e s az ó-göröghöz való viszonyára derített ú j világosságot. A z A k a d é m i á n a k 1900. óta volt tagja. Megrendítő hosszú szenvedések u t á n s í r j á b a szállott Babits Mihály, a költő, szépíró és essay-író, aki csak tavaly foglalta el s z é k é t a levelező tagok között, s a nagygyűlés ez évben részesítette p á l y á j á t elismerő jutalomban. Vezéra l a k j a volt az ú j a b b irodalomnak, harcias túlzásai nélkül. . A z ú j a t kereső írókhoz csatlakozott, h a b á r maga valóban a k a d é m i k u s költő volt, a hagyományok tisztelője, a form á k művésze; a költészet k ö r é t azonban bővítette, midőn
357 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
ú j a b b érzésrezdüléseket és s a j á t szenvedéseit vers t á r g g y á avatta. Nem volt harcos természet, inkább elmélyedő, magába zárkózó, de az irodalom kérdéseihez nem egyszer h a r c r a készen szólt hozzá. Ö írta k o r u n k egyik legműveltebb könyvét: az európai irodalom történetét, — s a j á t szemlélete, egyéni benyomásai, mondhatni élményei alapján. E m e l k e d e t t szellem volt és tiszta lélek. A babérkoszorú, melyet az A k a d é m i a nevében R é d e y T i v a d a r társunk tett le ravatalára, zölden fog m a r a d n i . Szeptember 24-én elhúnyt Zimányi Károly t. tag, az A k a d é m i á n a k 1904. óta t a g j a . Az á s v á n y t a n tudósa volt, a Nemzeti Múzeum á s v á n y t á r á n a k osztályigazgatója. Első a j á n l á s a kiemelte a bő munkásság mellett sokban eredeti felfogását a kristálytan körében. A kőzetalkotó ásványok fénytani tulajdonságairól szóló műve akadémiai j u t a l m a t nyert. Munkabírása idején M a g y a r o r s z á g ásványvilága legjobb ismerőjének tartották. Neve a külföldi szakirodalomban is közismert. — Hű volt az Akadémiához; nyolcvanadik évének közelében is sűrűn látogatta üléseit. K o p o r s ó j á r a M a u r i t z Béla osztály titkár tette le az A k a d é m i a koszorúját. Kültagjaink sorából elhúnyt Julius Petersen, a berlini egyetemen a német irodalomtörténet tanára, e t u d o m á n y elismert vezér-alakja, a G o e t h e - T á r s a s á g elnöke; a berlini egyetem magyar intézetének állandó pártfogója. Október 19-én hirtelen húnyt el Fógel József 1. tag. A humanista műveltség és a renaissance magyarországi történetének búvára volt. Az A k a d é m i a kétszer is kitüntette 100 a r a n y a s Gorove-jutalmával. Temetésén Balanyi György 1. tag vett tőle búcsút az A k a d é m i a nevében. December 2-án e l h ú n y t Zlinszky Aladár r. tag, hosszas szenvedés után. Az irodalomtörténet és segédtudományai t e r é n munkálkodott nagy felkészültséggel, bő olvasottsággal és kiváló érzékkel. Irodalomtörténeti búvárkodásai részben az összehasonlító irodalomtörténet körébe vágnak. Schiller hatását kereste Berzsenyi költészetében, a z u t á n Orczy Lőrinc költészetének s A r a n y kisebb epikai műveinek forrásait kutatta, nemcsak alapos felkészüléssel, han e m — a mi e téren ritka érdem — túlzás és elfogultság nélkül. Később a poétika és stilisztika körében vizsgálóAkadémiai Értesítő.
358
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
d o t t : a szóképekről s hangulati és szemléleti elemeikről értekezett, m a j d a hangfestést, a z euphemismust tette vizsgálódása t á r g y á v á . E kényes kérdések körében nem csupán otthonosan mozgott, hanem hivatottsággal világított mélyükre. írt e g y stilisztikát, bevezetést a poétikába s a Világirodalmi Lexikonban ő dolgozta ki e fogalmak magyar á z a t á t . H a l á l o s ágyán legutolsó m u n k á j á t javítgatta, mely „Petőfi és a zseni elmélet"-ről szólt. A veszprémi közkórh á z b a n halt meg, hol az orvosi kar gyöngéd ápolásban részesítette. Temetésén Alszeghy Zsolt 1. tag vett tőle búcsút s t e t t e le k o p o r s ó j á r a az A k a d é m i a k o s z o r ú j á t . Blúthy Ottó Titusz tiszteleti tag, a n a g y technikai felt a l á l ó síremlékének leleplezésén Mauritz Béla, Hoór Tempis Mór r. tagok és vitéz Verebély László és Bay Zoltán 1. tagok képviselték az A k a d é m i á t .
Jávorka Sándor 1. tag gyászbeszéde Filarszky Nándor t. tag ravatalánál, 1941. június 26-án. A M a g y a r Nemzeti M ú z e u m Növénytára, a M a g y a r Tudományos A k a d é m i a , v a l a m i n t a Királyi Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i Társulat nevében lépek e ravatal elé, hogy mélységes megilletődéssel búcsút vegyek a Múzeum N ö v é n y t á r á n a k egykori vezetőjétől és igazgatójától, a M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia tiszteleti t a g j á t ó l és a T e r m é s z e t t u d o m á n y i T á r s u l a t n a k 40 éven át volt választmányi tagjától. Az utolsó búcsú szavai elsősorban a múzeumi igazgatónak szólnak. 30 éven át á l l o t t az ország leggazdagabb, legnagyobb botanikai intézménye élén F i l a r s z k y Nándor. A z ő megfontolt, körültekintő vezetése, szigorú rendszeretete, a reá bízott nemzeti kincsekkel való hűséges és mintaszerű s á f á r k o d á s a , k a r ö l t v e az ország akkori zavart a l a n boldogulásával, Nemzeti M ú z e u m u n k n a k ezt a nagym u l t ú osztályát, mely m á r a k k o r is egy Kitaibel, egy H a y n a i d L a j o s örökségével dicsekedhetett, oly hatalmas virágzásra emelte, hogy ma, a világháború nyomasztó következményei után, Filarszky Nándor igazgatói működését a N ö v é n y t á r fénykorának m o n d h a t j u k . A jelentősebb h a z a i és hazai vonatkozású külföldi növénygyűjtemények megvásárlása, s z a k k ö n y v t á r u n k n a k egyik legelső európai
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
359
ilyennemű könyvtárrá való fejlesztése, múzeumi tisztviselőtársai tudományos működésének meleg támogatása és végül az ő s a j á t f á r a d h a t a t l a n , csendes, de eredményekben gazdag, sokoldalú irodalmi működése fogja az ő múzeumi működését emlékezetessé tenni és követendő p é l d a g y a n á n t fog szolgálni az utódok részére. Különösen az a meleg érdeklődés, mely őt a moszatvilág, elsősorban a s a j á t o s moszatcsalád, a C h a r a - f é l é k állandó k u t a t á s á r a sarkallta, e növénycsaládnak külföldön is elismert első m o n o g r a f u s á v á avatta őt. Élete fő irodalmi műve pedig, a h a t a l m a s , kimerítő nagy Növénymorphologia, melynek kia d á s á t Tudományos A k a d é m i á n k sietett támogatni, további nemzedékek számára is nélkülözhetetlen kézikönyv gyanánt fog szolgálni. De működési körét Filarszky N á n dor sok más irányban is kiterjesztette. A T á t r a szomszédságában lévő Pienninek f l ó r á j á n a k ismertetése, a Déchyféle kaukázusi expedíció n ö v é n y a n y a g á n a k feldolgozása, k a l a p o s gombákkal való á l l a n d ó foglalkozás, a s z e p a r á ciós sejtosztódás elméletébe való elmélyedése m u t a t j á k azt a sokoldalú érdeklődést, a m e l y Filarszky N á n d o r t a t e r m é s z e t t u d o m á n y szolgálatába állította. Őszinte ragaszkodással csüngött Filarszky N á n d o r a T e r m é s z e t t u d o m á n y i T á r s u l a t o n is, melynek 40 éven át volt f á r a d h a t a t l a n , hűséges választmányi tagja, növénytani szakosztályának pedig, melynek m á r bölcsőjénél is ott állott, hosszú időn át alelnöke. Filarszky N á n d o r puritán egyéniségét, egyenes, szókimondó jellemét mindenki tisztelte és becsülte. Életfelfogása az élet t a p a s z t a l a t a i n okulva inkább a pesszimizmus felé vonzotta őt. Midőn az első világháborútól n e m sok jót várt és az ország sorsát féltette, magunkban túlzott sötétlátással vádoltuk őt. Sajnos, neki lett igaza, olyan mértékben, amely még az ő sötétlátását is fölülmúlta. És ha az események megítélésében ez a véleménykülönbség múló időre némi felhőt vont a közte és fiatalabb közvetlen m u n k a t á r s a i közti meghitt barátságra, mi, kedves igazgatónk, most itt a r a v a t a l o d n á l követünk meg érte. A G o n d viselés jóvoltából még megérhetted az egyes országrészek hazatérését, de a Te szűkebb hazádnak, a Szepességnek, kedves T á t r á d n a k virágos mezőit most m á r csak a te örök álmod fogja eléd varázsolni. Mi pedig Neked, a hűséges kötelességtudás és lelkiismeretes munka terén p é l d a k é p ü n k n e k , hálával helyez23*
360
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
zük r a v a t a l o d r a megilletődött gyászunknak jelét, a Múzeum N ö v é n y t á r á n a k k o s z o r ú j á t , mely neveddel mindenk o r r a összeforrott, a T u d o m á n y o s A k a d é m i a koszorúját, mely tiszteleti tagságával ismerte el érdemeidet és a Királyi M a g y a r Természettudományi T á r s u l a t koszorúját, amelyhez a n n y i évtizeden á t oly hűséggel ragaszkodtál. Filarszky Nándor, k e d v e s igazgatónk és tanárunk, isten Veled! Kéky Lajos r. t. búcsúztató beszéde Horváth Cirill r. t. ravatala mellett, 1941. július 23-án. Ez a gyászos koporsó, — a fekete bárka, mely utolsó, titokzatos ú t j á r a készül, G á r d o n y i Géza sírfeliratát jutt a t j a e s z ü n k b e : Csak a teste. U t a s á n a k halhatatlan része immár e l j u t o t t rendeltetésének helyére, amelyet H a m l e t „ismeretlen t a r t o m á n y " - k é n t emlegetett. Drága halottunk lelke előtt m á r ebben a földi életben is hívő lélekkel sejtett t a r t o m á n y volt ez, legboldogabb óráiban azok közt időzött, akik egykor innen oda vágyódtak. Most már színről-színre l á t h a t j a a keresztyén á h í t a t n a k ezt a tiszta, r a j o n g ó világát, m e g h a j t h a t j a fejét a liliomos magyar királyleány, Boldog Margit, előtt s h a l l h a t j a bölcs igéit „Pelbárt a t y á n k " - n a k , a n a g y franciskánusnak. Horváth Cirill a középkori magyar irodalomnak volt ritka képzettségű és lelkes tudósa; ó h a j t o t t a , szomjazta ezt az eszményekben élő és értük áldozó kort s tudós munkásságát is a n n a k szentelte, hogy mennél közelebb hozza mihozzánk s megértését m e n n é l világosabbá és tudatosabbá tegye. Munkásságát a Magyar Tudományos A k a d é mia elismerésének teljességével, a r e n d e s tagsággal, tisztelte meg. R a v a t a l á r a is e n n e k az elismerésnek jeléül hozt a m el k o s z o r ú n k a t s a v á l á s f á j d a l m a s perceiben A k a d é miánk köszönetével búcsúzom immár tovatűnő árnyától. Nem f e l e j t h e t i el t u d o m á n y u n k azt a nagyértékű, lank a d a t l a n és önzetlen munkásságot, mellyel ő régi irodalmunkról való ismereteinket gyarapította. Ezt az elhanyagolt t e r ü l e t e t minden e l ő d j é n é l nagyobb készültséggel, módszerességgel és hívebb kitartással művelte. Elsősorban „ f o r r á s k u t a t ó és értelmező" volt, aminek utolsó, nagyobb dolgozatában egyik érdemes elődjét, Szilády Áront mondotta, róla írt emlékbeszédében.
361 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
A középkor egyik legérdekesebb alakjáról, Temesvári P e l b á r t r ó l ; a Pomeriusról írt dolgozatokkal lépett fel, m a j d kódexeinkre vonatkozó értékes forrástanulmányokkal folytatta munkásságát s betetőzte ezirányú tevékenységét a Régi M a g y a r Költők T á r a I. kötetének 2. kiadásaként közrebocsátott kitűnő művével, Középkori magyar verseinkkel. Legszélesebb körben ismert m u n k á j a azonban nagy összefoglaló műve: A régi magyar irodalom története. A z érdeklődő laikus közönség számára tervezett nagy irodalomtörténet első kötete gyanánt látott napvilágot ez a műve, melyet a m a g y a r tudós hősies munkakészségének megható bizonyságául 3 év alatt írt, a maga szavai szerint: „számtalan gondjai közt olyan időkben, mikor évenkint heti 35, néha negyvennél is több órát kellett különféle intézetekben tanítania, f á r a d t testtel és elmével, de soha sem csüggedve." Szerette a középkort s ha nem is fogúit el benne, komoly tárgyszeretetét igen szépen és határozottan tudta kifejezni ezekben a szavakban: ,.,A régi magyar irodalom nem igen dicsekszik tökéletesebb m u n k á k k a l ; de korántsem szemét, mint n é h á n y a n éretlenül és vakmerően állították, s nem pusztán a r r a való, hogy elfelejtsük. Ezek az egyszerű, igénytelen emlékek nagyon is fontos részei annak a közös múltnak, melynek szeretete nem kevésbbé t a r t össze bennünket, mint a jelen küzdelme vagy a jövőnek közös reményei; és a m a g y a r léleknek sokkal nemesebb tulajdonságairól tanúskodnak, hogysem őket könynyelműen megtagadhatnók." M u n k á s életét nyugodt, szép öregséggel jutalmazta a sors. Bizonyára ott zengett lelkében olvasmányainak egyik legmeghatóbb részlete: a P é l d á k Könyvének halálhimnusza, a lemondásnak és világmegvetésnek hatalmas siráma: „Elmegyek meghalni, Mert mindennek erre kell jutnia . . . Elmegyek meghalni. Mert a halál bizony, de a halálnak ó r á j á n á l semmi b i z o n y t a l a n a b b . . . Elmegyek meghalni, látvány, hogy a halál mindeneken uralkodik és igen sűrű és g y a k o r az ő h á l ó j a . . ." De bizonyára eszébe jutottak azok a szép szavak is, melyeket Pelbártról írt: „Látta, hogy a földi élet semmiség s mosolyogva lépett á t az örökkévalóságba, a szüzek, m á r t í r o k és dicsőültek közé, kiknek dicsőségét munkáiban hirdetni meg nem szűnt." így lépett ő is csaknem félezer év multán azok közé, kiknek dicsőségét munkáiban hirdetni meg nem szűnt. Hisz-
362
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
szük, hogy e z e n a világon is kegyeletes elismerés őrzi s a d j a át az u t ó d o k n a k emlékét. Kedves T á r s u n k , pihenj békén! Isten Veled, Isten Veled! Rédey Tivadar 1. t, gyászbeszéde Babits Mihály 1. t. ravatalánál, 1941. augusztus 7-én. Tisztelt Gyászoló Közönség! Két koszorút bízott rám a földi enyészeten f e l j a j d u l ó f á j d a l o m és a z örökkévalóság felé m u t a t ó hűség, hogy megdicsőült T á r s u n k és B a r á t u n k , Babits Mihály, ravatal á r a helyezzem: a Magyar Tudományos A k a d é m i á n a k és a K i s f a l u d y - T á r s a s á g n a k a szellem kincsein őrködő kegyeletét hoztam el e koszorúk b a b á r l o m b j á v a i és virágaival. Alig n é h á n y h ó n a p j a hallottuk e n n e k a most mindörökre lezárult a j a k n a k tüzes vallomását a tudósról, aki m u n k á j á n a k magasabb ihletű, múzsái részében múlhatatlanul rokonságot t a r t az alkotóművésszel, — és a költőről, aki mindig egy kicsit tudós is: az igazságnak, de sohasem a múló napok időszerűségeihez alkalmazkodónak, hanem az időtelen, megalkuvást nem ismerő igazságnak szolgája, védelmezője vagy éppen — ha úgy fordul — v é r t a n ú j a . Szívünkbe f o g a d t u k ezt a vallomást, melynek dacos és nemes hagyománytisztelete t é p e t t lelkű és tétova eszmén y ű korunk tudományos és művészeti kortesszólamaí között úgy ég és perzsel, mint maga az élő lelkiismeret. Talmi f é n y e k e t kergető, fertőzött tekintetű időkben minden a k a d é m i a — tudósoké és íróké e g y a r á n t — megszűnik A k a d e m o s szelíd ligetének lenni: a szabad gondolat és szűzi ihletés bástyafalává, Akropoliszává magasul. Babits Mihályt is — nagy halottunkat — hitvallói tisztasága, bástyaőrző hűsége szólította konzervatív falak közé, — talán később, semmint nagysugallatú tehetségét a külső elismerés m é l t á n megillethette volna, de művészetének mindenesetre é r e t t teljességében, olyan dús javakkal gazdagon, melyek a tisztelet és megbecsülés fényét magukra a m a g y a r szellemnek ez ősi fellegváraira is tékozlóan verték vissza. N e k ü n k nincs olyan keserű gyónnivalónk, mint van Moliére-ről a franciák a k a d é m i á j á n a k , mondván: ,,Mi n e m hiányzunk az ő dicsőségéből, ő örökké hiányozni fog a miénkből . . ."
363 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
Nem lehet tisztem — b á r évtizedek növekvő áhítatával közelítettem Babits szellemének égő csípkebokrához — hogy itt, e p a r t t a l a n távolok felé elinduló koporsó mellett, írói életeművének a k á r csak legmesszebb látszó magaslataira is rámutassak. Ezeket a z irodalmi t u d a t és önérzet é p p o l y kevéssé fogja i m m á r látköréből elveszíteni, mint m a g y a r nevéhez és magyar küldetéséhez méltónak m u t a t kozó magyarságunk. Ez a m a g y a r küldetés — itthon, az évezredes rögön, s u g y a n a k k o r a ,,népek h a z á j á " - b a n : a h a r m a d f é l e z e r éves E u r ó p á b a n — olyan szenvedéllyel szít o t t a elméjét és egész érzelmi életét, mint nagy eszményképe, Vörösmarty óta talán senkiét irodalmunkban. Lapozd fel műveit: mindenütt megvesztegető távlatok nyílnak előtted az emberi műveltségünk gyökerein s a r j a d t gazdag tenyészetek felé, — és bátor védőgátak a z ezeket fenyegető zavaros hullámok és b a r b á r szelek ellen. A szellem ecclesia militansának nem volt nálánál élesebb fegyverű bajvívója. Ez volt az egyetlen h a r c o s vonás lényének evangéliumi jóságában. Ahogyan elveivel: érzéseivel sem lépett sohasem a l k u r a ; baráti tekintete a lélek tisztaságát sugározta, baráti kézszorítása a lélek melegét a d t a tovább. A k a d é m i á n k n a k m á r csak írásos megnyilatkozásban a j á n l h a t t a fel a közös szent eszmények buzgó kultuszát, de a K i s f a l u d y - T á r s a s á g ódon küszöbét testi valóságában is a k á r h á n y s z o r átlépte, ha egy-egy ünnepi szolgálatunk fén y é t az ő géniuszával kívántuk messzebbre világítóvá lobbantani. Ilyenkor emberi valója felé is mindenünnen m e g á r a d t az a szeretet, melynek — tanítómesterünk, Riedl Frigyes, szép szava szerint — szeretet az ára is: olcsóbban nem a d j á k . Most m á r ezt a tekintetet a Léthe tükörtelen h a b j a i n y e l t é k magukba; ezt a kezet az elmúlás szele dermesztette bénává; ez az a j a k n e m felel többet a tűnő p e r c e k r e az örökkévalóság szavával. A búcsúzás e komor pillanata bizony még csak foglaló abból a nyomasztó csendből, mely mireánk, közülünk nem e g y n e k egy emberöltőn át ápolt b a r á t i ragaszkodására leselkedik. De ha a magyar láth a t á r n a k lesz még h a j n a l a : a n n a k a h a j n a l n a k lehelletében ez az Eos felé esengő Memnon-szobor tovább fog zengeni. Most is mintha a költő lelkének ,,bús z e n é j e " szüremkednék felém:
364
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
,, . . . koldus vagyok én: de ha meghalok, mégis e világ lesz szegény. Szerettem mindent, ami ódon, Szerettem mindent, a m i ú j : bús zene volt a lelkem, éltem ütemét: ha meghalok, az Isten b e h ú n y j a egy szemét." F r i s s f á j d a l o m t ó l felkorbácsolt lelkünk visszhangozza a sötét igét: fölöttünk az á l d ó - s u j t ó Magasság most beh ú n y t a egy szemét, m a g y a r egünknek lefutott egyik igéző és ígéretes csillaga. De azért m a g y a r sors a sorsunk, hogy kilobbant csillagaink fénye is b e d e r e n g j e rendeltetésünk útjait! . . . H a l h a t a t l a n s á g b a költözött Halottunk, drága Társunk és B a r á t u n k , Babits Mihály, Isten Veled! Maurítz Béla ig. és r, t. gyászbeszéde Zímányi Károly 1.1. ravatalánál, 1941. szeptember 27-én. Mélyen tisztelt Gyászoló Közönség! A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a és a Magyarhoni F ö l d t a n i T á r s u l a t nevében intézem e búcsúszavakat Zimányi Károlyhoz, az A k a d é m i a és a Földtani T á r s u l a t tiszteleti tagjához. F é l v e szólalok meg, hiszen a Megboldogult bizonyára még haló poraiban is tiltakozik az ellen, hogy elismerő szavakkal nyilatkozzunk róla. M á r pedig Zimányi Károlyról egyebet, mint jót, nem lehet mondani. Egyénisége a megtestesült szerénység volt. Valósággal írtózott a nyilvános szerepléstől; szemtől-szembe pedig nem t ű r t e az elismerést. Csendesen visszavonulva a háttérben m a r a d t , hol észrevétlenül, de a n n á l eredményesebben dolgozott. Szívvel-lélekkel szerette az ásványvilágot; a n n a k szentelte egész életét. B á r m u n k á s s á g a felölelte az egész ásvány világot, szíve mégis legjobban Nagy-Magyarország ásványaihoz vonzotta. Nagyon hosszadalmas lenne felsorolni azoknak a z ásványoknak a nevét, amelyeknek ismeretéhez, különösen pedig magyarországi előfordulá-
365 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
sukhoz annyi becses és m a r a d a n d ó a d a t o t szolgáltatott. M a j d a Szepes-Gömöri Érchegységben, m a j d a szatmári bányavidéken, m a j d megint a Bánságban és Erdélyben látjuk k u t a t ó m u n k á j á t . Hazánk ásványvilágát egy ú j ásványf a j j a l , a vashegyittel gazdagította. Számos m u n k á j a közül ki kell emelni a z alsósajói cinnaboritról és a Kakuk-hegyi vascsillámról készült dolgozatait, melyek a m a g y a r ásványtani irodalom legkiválóbb a l k o t á s a i közé tartoznak. Hoszszú éveket töltött el a magyarországi kénkovandok kristálytani vizsgálatával, melynek eredményeit összefoglaló képben ismertette. A k a d é m i á n k t ó l koszorúzva és a n n a k kiadásában jelent meg a kőzetalkotó ásványok fénytani állandóit tárgyaló m o n o g r á f i á j a , melynek a d a t a i t az egész világirodalom á t v e t t e és ezzel Zimányi K á r o l y neve Föld ü n k összes á s v á n y - és kőzetkutatói előtt ismeretessé vált. Zimányi K á r o l y t u d o m á n y o s munkáit a lelkiismeretes pontosság és a megbízhatóság jellemzi. Távol állottak tőle a hangzatos sikerek; m a r a d a n d ó alkotásokra törekedett és a z o k a t el is érte. Értekezéseire mindenkor mint forrásm u n k á k r a fognak hivatkozni. H a b á r t a r t ó z k o d ó egyéniség volt, aki nem könnyen melegedett fel, mégis csupán csak barátai voltak, m e r t mindenki tudta, hogy ő sem viseltetetik senki iránt sem ellenséges érzülettel, mindenkiről csak jót tételezett fel; á l d o t t jó szíve szeretettel és a z emberi szenvedések i r á n t való megértéssel volt telve. Kedves K á r o l y Bátyám, h a b á r kerültél minden kitüntetést, A k a d é m i á n k nem m a r a d t Veled szemben adós, midőn előbb levelező, m a j d rendes, végül pedig tiszteleti tagj a i n a k sorába e m e l t Tégedet. A Magyarhoni Földtani T á r sulat ugyancsak önmagát tisztelte meg. midőn Tégedet tiszteleti tagjai sorába iktatott és a Krassó—Szörény megyei piritekről szóló m o n o g r á f i á d a t a Szabó József emlékéremmel tüntette ki. H a van valaki e Földön, aki a legmagasabb ítélőszék előtt emelt fővel jelenhet meg, akkor Te bizonyára azok közé tartozol. F ö l d i p á l y a f u t á s o d alatt nem ismertél egyebet, mint a kötelességtudást, a munkát, családod iránt való o d a a d ó szeretetet, e m b e r t á r s a i d iránt pedig tökéletes megértést. Földi m u n k á d a t becsülettel végezted el, n y u g o d j békében. Isten Veled!
366
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
Balanyi György 1. t. gyászbeszéde Fógel József 1. t. ravatalánál, 1941. október 25-én. A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a nevében búcsúzunk tőled, Fógel József! Búcsúzunk benned a tudóstól, aki, ha számra talán nem is nagy, de értékre a n n á l m a r a d a n d ó b b alkotásokkal gyarapítottad történetírásunkat; a z u t á n búcsúzunk a tanártól, aki mint a szegedi tudományegyetem világtörténelemtanára másfél évtizeden á t tanítottad az ifjúságot az igazság önzetlen szeretetére és felderítésének verítékes ú t j á r a ; végül búcsúzunk benned az embertől, akit most íme, a szerető jóbarátok, hálás tanítványok és tisztelő hívek népes seregének könnyes szeme kísér utolsó u t a d r a . Mint történelemtudós a nagy távlatok csillogtatása és ragyogó szintézisbe foglalása helyett jobban kedvelted a részletekbe mélyedő és aprólékos k u t a t ó munkát. H a szabad ezzel a hasonlattal élnem, a történetírásban nem Michelangelo, hanem Tizian voltál: nem annyira a felfogás nagyszerűségével és gigantikus arányaival, mint inkább a részletek lelkiismeretes kidolgozásával, a színek eleven ragyogásával és az egész alkotás életszerűségével igyekeztél hatni olvasóidra. Két Jagellóházi királyunk u d v a r t a r tásáról írott mongrafiád remekbe készült m i n t á j a a minden részletre k i t e r j e d ő plasztikus e l ő a d á s n a k . Műértő kalauzolásod mellett szinte mi is ott érezzük magunkat a budai vár ódon termeiben; l á t j u k a cifra nyomorúságát, fenn az ernyő, nincsen kas-életét; szemtanúi vagyunk az udvari emberek alacsony á r m á n y k o d á s á n a k és a fél Európából összecsődült humanista írók hol lelkes fellengzésének, hol meg kicsinyes torzsalkodásának. Egészben véve hiánytalanul l á t j u k a Mátyás király által m a g y a r földbe á t ü l t e t e t t humanista reneszánsz-műveltség gyökérverését és szárbaszökését. A Korvinákról írott a l a p v e t ő t a n u l m á n y a i d b a n pedig nagy királyunk p á r a t l a n t u d o m á n y - és művészetp á r t o l á s a bontakozik elénk eleven valóságában. Mi azonban alkotásaid mögött ott l á t j u k az e m b e r t is. Mindenekelőtt ott l á t j u k a f á r a d h a t a t l a n kutatót, aki sorra j á r j a a nagy európai g y ű j t e m é n y e k e t s é j t - n a p o t eggyé téve b ú v á r o l j a a levéltárak poros kötegeit és a kódexek megfakult l a p j a i t ; azután ott l á t j u k a lelkes m a g y a r embert, aki idegenben is m i n d e n ü t t a magyar m u l t emlékeit k u t a t j a és örömre gyúlt szemmel tekint minden parányi a d a t r a ,
367 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
mellyel sikerült n a g y o b b világosságot derítenie szeretett h a z á j a történetének egy-egy homályosabb m o z z a n a t á r a s végül ott látjuk a buzgó nemzetnevelőt, aki a történelem nagy igazságain keresztül igyekszik minél több lélekben f e l g y ú j t a n i és o l t h a t a t l a n n á szítani a haza- és f a j szeretet nemes lángját. M i n d e n sorod m ö g ö t t érezzük meleg szíved lüktetését. És most, hogy végső tisztességadásra jelentünk meg előtted, a t u d ó s elmúlásán túl elsősorban ennek a meleg szívnek megállását és vele kedves egyéniségednek életünkből való kihullását s i r a t j u k . Fógel József, kedves b a r á t u n k , Isten veled!
Alszeghy Zsolt 1. tag gyászbeszéde Zlinszky Aladár r. tag ravatalánál, 1941. december 2-án. A M. Tud. A k a d é m i a nevében, melynek rendes t a g j a voltál, és a M a g y a r Irodalomtörténeti T á r s a s á g nevében, mely alelnökei között tisztelt, lépek ravatalodhoz, hogy f á j ó szívvel letegyem a tisztelet és becsülés koszorúját földi m a r a d v á n y a i d r a . Hosszú tudományos m u l t van mögötted, hosszú nevelői tevékenység, melynek szikrái még a gyakorlógimnázium légkörében kaptak tüzei, Kármán Mór egyéniségének ihlető környezetében. A tudományos m u n k á l k o d á s és a nevelés m é g ott olvadt össze életed célkitűzésében, s a z ó t a nem is vált el egyetlen munkatervedben sem. De annak, hogy ily egységbe k e r ü l t a kettő, egyéniségedben volt meg az o k a és a l a p j a . Egyéniségedben, melynek legjellegzetesebb vonása a szépség kultusza volt. A szépségé, melyet a természet, a képzőművészet és a költészet tárt bőkezűen elédbe. Szomjas lélekkel merültél el mindenben, ami szép volt, és megittasulva a n n a k gyönyörétől, lelked csak azt s z o m j a z t a , hogy mentől több e m b e r t á r s a d a t vezesd a megismert szépség megértéséhez. A költői alkotás m a g y a r kincseit két generáció i f j ú s á g a a te könyveidből ismerte, szerette meg; a m a g y a r irodalomt ö r t é n e t is a z o k é r t a dolgozataidért érzi a legnagyobb hálát, melyekben A r a n y J á n o s költői dolgozás-módjának titkait tártad elénk. Előbb a f o r r á s és mű viszonya, a művészi alkotás l é l e k t a n a foglalkoztatott, később az a lelki f o l y a m a t , amely a kimondott vagy leírt szó és beszéd egyéni és alkalmi jellegét a d j a meg. A költői stílus finomságainak és törvényszerűségeinek voltál k u t a t ó j a , s ezzel
368
Megemlékezések
és
gyászbeszédek
tanítványaid gazdag sorát nevelted a költői szépség megértésére. Legelső tanulmányaid egyike Tóth Kálmánról szólott, a legutolsó Tóth Kálmán mesteréről, P e t ő f i Sándorról; ezek is, a közbeesők is mind a művészlelket feltáró megfigyelések. M e r t a z emberiség legnagyobb áldásának a művészetet vallottad, az emberiség legnagyobb értékeinek a költőket. L á t t a d az élet nyomorúságait, de láttad a szépségeket is, és a nyomorúságok ködét a szépség napjával a k a r t a d elűzni. Hittél a szépség erejében, e z t mindennél h a t a l m a s a b b n a k érezted. F á j t szívednek a ma b o r z a l m a s pusztítása, amely sem emberi, sem művészi szépséget nem tud megkímélni. De ha ez a látvány könynyűvé tette távozásodat, nekünk viszont ép az nehezíti meg búcsúnkat, hogy a szépségek pusztulása i d e j é n kell elvesztenünk a szépségek rajongó f e l t á r ó j á t . F á j ó szomorúsággal hajlunk meg koporsód f e l e t t : Isten Veled!
Gróf Zichy István 1. tag gyászbeszéde Herzog József 1. tag ravatalánál. A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a , a M a g y a r Történelmi Társulat, a Heraldikai és Genealógiai Társaság m e g b í z o t t j a k é n t és a Magyar Nemzeti Múzeum nevében búcsúzom attól a f á r a d h a t a t l a n H e r z o g Józseftől, kinek i m m á r kényszerült pihenésre ítélt tetemét f o g j u k örök nyugvóhelyére kísérni. Herzog József munkásságát t ö b b kiváló tulajdonságnak ritka harmonikus e g y ü t t m ű k ö d é s e jellemezte. A z Országos Levéltárnak, utóbbi éveiben p e d i g ügyvezető alelnöki minőségében még a M a g y a r Nemzeti Múzeum Tanácsának is f á r a d h a t a t l a n vezetője volt. M i n d e n m u n k á j á t ugyanazzal a legkisebb részletekig m e n ő lelkiismeretességgel, kritikával és főleg önkritikával l á t t a el. Részben ebből az önkritikából, de t a l á n még inkább lelkének előkelő zárkózottságából folyt egyik, látszatra legjellemzőbb vonása: minden feltűnést k e r ü l ő nagy szerénysége, amelyből idegenek h a t á r o z a t l a n s á g r a is következtethettek volna. Mi, akik m u n k a t á r s a i voltunk, azonban tudtuk, hogy ennek a halkhangú, szerény f é r f i n a k jelleme milyen megingathatatlan a l a p r a volt felépítve. Ennek a jellemnek alapkövei: a lelkiismeretesség, a becsület és a hűség voltak. A k i olyan szerencsés volt, hogy őt közelről ismerhette,
369 Megemlékezések
és
gyászbeszédek
a n n a k gyakran ötlött eszébe a horatiusi m o n d á s : Integer vitae, scelerisque purus. Ne felejtsük el, hogy p é l d a a d ó férfitól búcsúzunk. E m l é k é t akkor fogjuk híven ápolni, ha azon az úton haladunk, amelyet ő mutatott n e k ü n k . Herzog József, a tudós vezető, ilyen értelemben n e m is fog elhagyni bennünket, de el kell búcsúznunk Tőled, a kedves jó baráttól, akinél mindig megértésre találtunk.
370
A M. Tud.
Akadémia
újabb
kiadványai
XI.
A M. Tud. Akadémia újabb kiadványai. (Az előző jegyzéket lásd Akad. Értesítő LI. köt. 205. 1.) Akadémiai
Ertesitö. Szerkeszti Voínovich Géza. LI. köt. 472 füz. 1941. jan.—máj. 1—212 1. 2,— P. Archaeologiai Értesítő. A M. Tud. A k a d é m i a Archeológiai Bizottságának és az Orsz. M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat közlönye. III. évf. (Üj folyam.) II. köt., 1—3. füz. 1—212 1. és XLVIII tábla. 24,— P; 4. füz. 213— 291 i. 8,— P. A M a g y a r Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXIII. köt. 9. sz.: Lukinich I m r e : Márki Sándor r. tag emlékezete. 1941. 15 1. Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak k o r á b a n . IV. köt. (Hunyadiak kora Magyarországon IX. a. köt.) 1941. 4 + 415 + 1 1. és 1 térkép. 20.— P. Az A k a d é m i a Filozófiai Könyvtára. 13. köt.: Földes-Papp Károly: Az autonóm ismeretelmélet fogalma Rickert és Hartmann i s m e r e t t a n á n a k bírálata alapján. 1941. 179 1. 5.— P. Földes-Papp Károly: Az autonóm ismeretelmélet fogalma Rickert és Hartmann ismerettanának bírálata alapján. (Az Akadémia Filozófiai Könyvtára 13. köt.) 1941. 179 1. 5.— P. Hadtörténelmi Közlemények. Szerkeszti Gyalókay Jenő. XLII. évf. (1941.) 1—2. füz. 1—134 1. 2.50 P; 3—4. füz. 135— 269 1. 2.50 P. Irodalomtörténeti Közlemények. Szerkeszti Kéky Lajos. LI. évf. (1941.) 2. füz. 113—216 1. 3,— P; 3. füz. 217—328 1. 3,— P; 4. füz. 329—420 1. és a Tartalommutató. 3.— P. Közgazdasági Szemle. Szerkeszti Heller F a r k a s . LXV. évf. (1941.) 84. köt. 6. sz. 425—576 1. 3.— P; 7—8. sz. 577—704 1. 3.— P; 9—10. sz. 705—832 1. 3.— P; 11. sz. 833— 936 1. 3.—P; 12. sz. 937—1054 1. és tart. 3,— P. Lukinich Imre: A Podmaniczky csalad oklevéltára. III. köt. 1538— 1548. (A P o d m a n i n i és Aszódi báró Podmaniczky család története. Szerkeszti Lukinich Imre. VII. köt.) 1941. LXXXIV + 704 1. 15.— P. Lukinich Imre: Márki S á n d o r r. tag emlékezete. (A M. T u d . Akad. elhunyt t a g j a i fölött tartott emlékbeszédek. XXIII. köt. 9. sz.) 1941. 15 1. —.50 P.
371 A M. T u d . Akadémia
újabb
kiadványai
Magyar
Etymologiai Szótár. (A M. Tud. A k a d é m i a megbízásából Gombocz Zoltán jegyzetei felhasználásával írta Melich János.) XIV. füz. f r a n c u r — f ü l . 1941. 481—640 1. 8.— P. Magyarosan. Nyelvművelő folyóirat. Szinnyei F e r e n c közreműködésével szerkeszti Putnoky Imre. X. évf. (1941. 3. füz. 65—96 1. —.30 P; 4. füz. 97—128 1. — 3 0 P; 5. füz. 129—160 1. és tart. —.30 P. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. köt. (Hunyadiak kora Magyarországon IX. a. köt.) F e k e t e Nagy Antal: Trencsén vármegye. 1941. 4 + 415 + 1 1. és 1 térkép. 20.— P. Matematikai és T ermészettudományi Értesítő. Szerkeszti Mauritz Béla. LX. köt. (1941.) I. rész. 331 + 1 1., 2 tábla. 8.— P r 2. rész. 333—681 1. és 5 tábla 8.— P. Monumenta Hungáriáé Italica III. Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium. 1221—1864. Ed. curavit A. Veress. (Olaszországi magyar emlékek III. Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221—1864.) 1941. CLX + 703 + 1 1., 27 kép 20.— P. Nyelvtudományi Közlemények. A Nyelvtud. Biz. megbízásából szerkeszti Zsirai Miklós. 1941. LI. köt. 1. rész. 1—240 1. 8,—
Olaszországi
P.
magyar emlékek. III. Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221 — 1864. K i a d j a Veress Endre. (Monumenta Hungáriáé I t a lica III. Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium. 1221—1864. Ed. curavit A. Veress.) 1941. CLX + 703 + 1 1., 27 kép. 20.— P. Papp Ferenc: Gyulai Pál. II. köt. Budapest, 1941. 728 + 2 1. F ű z v e 8.— P; kötve 9,— P. A Podmanini és Aszódi báró Podmaniczky család története. Szerkeszti Lukinich Imre. VII. köt.: Lukinich Imre: A P o d maniczky család oklevéltára. III. köt. 1538—1548 1941. LXXXIV + 704 1. 15,— P. Veress Endre: Olasz egyetemeken j á r t magyarországi tanulók a n y a könyve és iratai 1221—1864. Olaszországi magyar emlékek. III. (Monumenta Hungáriáé Italica III. Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium 1221—1864.) 1941. CLX + 703 1., 27 kep. 20.— P. Zlinszky Aladár: Petőfi és a zsenielmélet. (Ért. a nyelv- és széptud. oszt. köréből. XXVI. köt. 1. sz.) 1941. 104 1. 2.50 P.
372
Inhalt
INHALT. I. E r ö f f n u n g s r e d e des Präsidenten S. K. H. Erzh. Josef der Gesamtsitzung vom 6. Oktober
in 213
II. Der „ G r ö ß t e Ungar". Eröffnungsrede d e s Vizepräsidenten Eugen v. Balogh gelegentlich der H u n d e r t f ü n f z i g j a h r feier der Geburt des Grafen S t e f a n Széchenyi . . .
214
III. Briefe an Grafen Josef Teleki, 1833—1850. Veröffentlicht von Klassensekr. Emmerich Lukinich
245
IV.
Berichte: 1. Generalsekretär Géza Voinovich: Bericht über die Berzeviczy-, Wlassics- und Wodianer-Preise. (für Volksschullehrer) .
312
2. K. M. Theodor R é d e y : Bericht über
313
den Vojnits-Preis
3. K. M. Stefan Sági: Jahresbericht über die Tätigkeit des Wörterbuchausschusses
323
4. Schenkung
324
des H e r r n
Oskar Hollos
5. Bibliothekar Paul Török: Bericht über die s t a d t geschichtliche Sammlung des Herrn Oskar Hollos . . V. Kostenvorschlag helfte
der
Akademie
für
die
erste
325
Jahres-
1942
328
VI. Sitzungen der Akademie in 1941
335
VII. Nachruf des k. M. A n d r e a s Nizsalovszky an das k. M. Ludwig Tóth VIII.
347
Begrüßungsreden: a) Begrüßungsworte des Klassenpräsidenten Julius Kornis gelegentlich der Anlrittsvorträge der k. Mitglieder Ludwig Prohászka und Gustav G r a t z
349
b) Begrüßungsworte des Klassenpräsidenten Josef M a r e k : gelegentlich der H u n d e r t j a h r f e i e r der Königl. Ung. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft; gelegentlich des Antrittsvortrages des k. M. vitéz Ludwig Varga
352
IX. Die im J a h r e 1941. verstorbenen Mitglieder der Akademie
355
X.
353
Nekrologe: a ) Nachruf des Generalsekr. Géza Voinovich an die verstorbenen Mitglieder
356
Inhalt
373
b) Trauerrede de3 к. M. Alexander J á v o r k a an der Bahre des E. M. Ferdinand Filarszky
353
c) T r a u e r r e d e des о. M. Ludwig Kéky an der Bahre des о. M. Cyrill Horváth
350
d) T r a u e r r e d e des к. M. Theodor Rédey an der Bahre des к. M. Michael Babits
362
e) T r a u e r r e d e des Klassensekr. Béla Bahre des E. M. Karl Zimányi
36 î
i) T r a u e r r e d e des к. M. Georg des к. M. Josef Fógel
Mauritz
an
der
Balanyí an der Bahre
g) T r a u e r r e d e des к. M. Zsolt Alszeghy des о. M. Aladár Zlinszky
366 an
der
Bahre 367
h) T r a u e r r e d e des k. M. Gr. Stefan Zichy an der Bahre des к. M. Josef Herzog XI. Neuere Veröffentlichungen der Akademie XII. Inhaltsverzeichnis in deutscher, scher Sprache
französischer
363 370
und
engli372
Sommaire
374
SOMMAIRE. I. Discours d'ouverture de S. A. R. le président Archiduc J o s e p h dans la séance plénière du 6 octobre . . . .
213
II. Le plus éminent Hongrois. Discours d'ouverture du viceprésident Eugène d e Balogh à l'occasion du 150e anniversaire de la naissance du comte Etienne Széchenyi ,214 III. Lettres adressées au comte Joseph Publiées par Eméric Lukinich IV.
Teleki,
1833—1850. 245
Rapports: 1. Secr. général Géza Voinovich: R a p p o r t sur les Prix W o d i a n e r , Berzeviczy et Wlassics. (Prix fondés pour instituteurs primaires) .
312
2. T h é o d o r e Rédey m. corr.: Rapport sur le Prix Vojnits
313
3. Etienne Sági m. corr.: R a p p o r t annuel sur l'activité du Comité du Dictionnaire
323
4. Donation de M. Oscar Hollós
324
5. Paul Török bibliothécaire en chef: R a p p o r t sur la collection Oscar Hollós
325
V. Budget d e l'Académie p o u r la première moitié de l'exercice 1942
328
VI. Séances
d e l'Académie en
1941
VII. Commémoration de Louis Tóth m. c. p a r lovszky m. c. VIII. Discours
de
335 A n d r é Nizsa-
felicitation:
a) allocutions de Jules Kornis prés, de section à l'occasion des discours d e réception d e Louis Prohászka et Gustave Gratz membres corr b) allocutions de Joseph Marek, prés, d e section: à l'occasion du centenaire de la Société Royale Hongr. des Sciences Physiques et Naturelles; . . . à l'occasion du discours de réception de vitéz Louis Varga m. corr. IX. Membres de l'Académie m o r t s en 1941 X.
347
349
352 353 355
Nécrologie: a) commémoration des membres défunts p a r Géza Voinovich secr. général
356
375 Sommaire b) discours d ' A l e x a n d r e Jávorka m. с. aux funérailles de Ferdinand Filarszky m. hon
358
c) discours de Louis Kéky de l'Akadémie aux funérailles de Cyrille Horváth de l'Academie
360
d) discours de Théodore Rédey m. c. aux funérailles de Michel Babits m. с
362
e) discours de Béla Mauritz secr. de section aux funérailles de Charles Zimányi m. hon
364
f ) discours de Georges Balanyi m. c. aux funérailles de Joseph Fógel m. с
366
g) discours de Zsolt Alszeghy m. c. aux funérailles d'Alad á r Zlinszky de l'Académie
367
h) discours du comte Etienne Zichy m. c. aux funérailles de Joseph Herzog m. с XI. Publications
récentes
de
l'Académie
XII. Sommaire en allemand, français et anglais
363 370 372
Table
376
of
contents
T A B L E OF C O N T E N T S . I. Opening speech of H. R. H. the President Archduke J o s e p h at the plenary meeting of the 6th October . .
213
II. The ,,Most Prominent Hungarian": Opening speech of the Second President Eugene Balogh on the occasion of the 150 anniversary of Count Stephen Szechenyi's birth
214
III. Letters to Count J o s e p h Teleki, 1833—1850. by Emery Lukinich seer, of section IV.
Published 245
Reports: 1. General Secretary Géza Voinovich: Report on the Berzeviczy-, Wlassics and Wodianer Prizes (for teachers of primary schools)
312
2. Theodore Prize
313
Rédey
m.
corr.:
Report
on
the
Vojnits-
3. Stephen Sági corr. m.: Annual report on the Dictionnary Committee
323
4. Donation of Mr. Oscar Hollós
324
5. Paul Török librarian Hollós collection
general:
Report
on
the
Oscar 325
V. Budget estimate of the Academy for the first six monts of 1942
328
VI. Sessions of the Academy in 1941 VII. Commemorative speech on Lewis Tóth A n d r e w Nizsalovszky corr. m VIII. Adresses
of
335 corr.
m.
by 347
welcome:
1. by J u l i u s Komis President of Section to Lewis Prohászka and to Gustavus Gratz corr. members on the occasion of their inaugural speeches 2. by J o s e p h Marek President on the occasion of the 100 Royal Society for Natural to vitéz Lewis Varga corr. inaugural speech
of Section: years' jubilee of the Hung. Sciences; m. on the occasion of his
352 353
IX. Deceased members of the Academy in 1941 X.
349
355
Necrologies: a J General Secretary Géza speech on the deceased
Voinovich's members
commemorative 356
377 Table
of
contents
Ъ) Funeral speech of Alexander J á v o r k a corr. m. at the bier of F e r d i n a n d Filarszky hon. m
358
c j Funeral speech of Lewis Kéky corr. m. at the bier of Cyrill Horváth ord. m
360
d) Funeral speech of Theodore Rédey bier of Michael Babits corr. m
362
corr. m.
at
the
e) Funeral speech of Béla Mauritz seer, of section at the bier of Charles Zimányi hon. m
364
' f ) Funeral speech of George Balanyi corr. m. at the bier of Joseph Fôgel corr. m
366
g) Funeral speech of Zsolt Alszeghy corr. m. at the bier of Aladár Zlinszky ord. m
367
h) Funeral speech of the Count Stephen Zichy corr. m. at the bier of Joseph Herzog corr. m
368
XI. Recent publications of the Academy XII. T a b l e of contents in German, F r e n c h and English
370 .
.
.
372
50024 AKADÉMIAI
É R T E S Í T Ő A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTI
VOINOVICH
GÉZA
FŐTITKÁR
LI. K Ö T E T
4 7 2 . F Ü Z E T — 1941. J A N U Á R - M Á J U S
/л [
W
Weg
.*Jy
BUDAPEST KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS
1941.
AKADÉMIA
TARTALOM. I. A M. Tud. Akadémia belső t a g j a i II. A M. Tud. Akadémia I. nap 1941. m á j u s II. nap 1941. m á j u s III. nap 1941. m á j u s IV. nap 1941. m á j u s
Cl. 13-án 14-én 16-án 18-án
1
nagygyűlése: 5 5 10 13
Ünnepélyes közülés: a) József kir. herceg t. tag, elnök elnöki megnyitó beszéde: Erdély múltja b) Voinovich Géza t. t. főtitkári jelentése c) Ravasz László ig. és t. t.: E r d é l y szelleme d) Kolosváry Bálint r. t.: A jogélet szellemisége erdélyi vonatkozásokban III. Jelentések a pályázatokról: a) a Nagyjutalomról és a Marczibányi-mellékjutalomról . b) a Kazinczy Gábor és nej e-jutalomról c) a Sámuel—Kölber-jutalomról d) a Weiss Fülöp-jutalomról e) a Wellisch Alfréd-jutalomról f ) a Körössy Flóra-jutalomról g) a Chorin Ferenc-jutalomról h) a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. Berzeviczy Albertjutalmáról i) a Kónyi Manó-jutalomról j) a Budapesti Kereskedelmi ó« I p a r k a m a i a Horthy Miklós-jutalmáról . . . . k) a Serbán János-jutalomról . l ) a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank gróf Széchenyi István-alapítványa k a T a t a i n a k odaítéléséről . . m) Budapest székesfőváros t ö r t é n e l m i jutalmáról . . . n) a báró Kornfeld Zsigmond-jutalomról о) a. Lipótvárosi Casino Horthy Miklós-jutalmáról . . . IV. A M. Tud. A k a d é m i a jutalomtételei 1941-ben
33 34 44 45 46 51 54 60 70 75 79 84 88 90 95 98 101
V. A Körösi Csoma-ösztöndíj s z a b á l y z a t a VI. A M. Tud. Akadémia pénztár
13 27 33
107
számadása 1940-ről
.
109
felére
117
VIII. A két gróf Vigyázó-vagyon kimutatása 1940. december 31-én
125
VII. A M. Tud. A k a d é m i a költségvetése 1941. második
IX. Jelentés
a M. Tud.
Akadémia
könyvtárának
.
.
állapotáról
136
X. Üdvözlő beszédek: aj József kir. herceg ö fensége ig. és t t., elnök beszéde a br. W o d i a n e r Albert-, Bcrzeviczy Albert- és br. Wlassics Gyula-jutalm-.k átadásánál . . . . b) Melich János ig. és r. t.. osztályelnök üdvözlő beszédei Huszti József r. t. székfoglalója alkalmából Nagy J. B é l a 1. t. székfoglalója alkalmából . . . Babits Mihály 1. t. székfoglalója alkalmából . . Bárczi G é z a 1. t. székfoglalója alkalmából . . . c) Kornis Gyula ig. és t. t., osztályelnök üdvözlő beszédei Tóth Zoltán r. t. székfoglalója alkalmából . . . Nizsalovszky Endre 1. t. székfoglalója alkalmából d j Marek József ig. és r. t., osztályelnök üdvözlő beszédei Baló József 1. t. székfoglalója alkalmából . . . Schréter Zoltán 1. t. székfoglalója alkálmából . . Gombocz E n d r e 1. t. székfoglalója alkalmából . .
153 154 159 162 163 165 167 170 172 174
XI. Megemlékezések és gyászbeszédek: a ) a főtitkár megemlékezései elhúnyt tagokról . . . . 176 b) Mitrovics G y u l a 1. t. gyászbeszéde Csüry Bálint 1. tag ravatalánál 178 c) Gróh Gyula r. t. gyászbeszéde Bugarszky István 1. tag ravatalánál . . . 180 d) Orsós Ferenc r. t. gyászbeszéde Verebély Tibor r. tag ravatalánál 182 e) Vladár Gábor 1. t. gyászbeszéde Staud L a j o s 1. tag ravatalánál 183 f ) Illyefalvi L a j o s 1.1. gyászbeszéde Thirring Gusztáv r. tag ravatalánál 186 g) József kir. herceg ő fensége ig. és t. t., elnök megemlékezése gr. Teleki Pál ig. és t. tagról . . . 188 Kornis G y u l a ig. és t. t., osztályelnök megemlékezése gr. Teleki Pál ig. és t. tagról 189 Marek József ig. és r. t., osztályelnök megemlékezése gr. Teleki Pál ig. és t. tagról 201 h ) Vitális István 1. t. gyászbeszéde Finkey József r. t. ravatalánál 202 XII. A M. Tud. A k a d é m i a újabb kiadványai XIII. A tartalommutató német, francia és angol fordítása
205 .
207—212
AKADÉMIAI
É R T E S Í T Ő A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTI
V O I N O V I C H GÉZA FŐTITKÁR
Ы.
473. FÜZET -
KÖTET
1941.
MÁJUS-DECEMBER
BUDAPEST KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS 1941.
AKADÉMIA
T A R T A L O M , I. József kir. herceg, ig. és t. t., elnök megnyitó beszéde az 1941. október 6-i ülésen II. A Legnagyobb Magyar. Balogh J e n ő ig. és t. t., m á s o d elnök megnyitó beszéde a gróf Széchenyi István születésének másfélszázados fordulója alkalmából t a r t o t t ü n n e p i ülésen III. Gróf Teleki József életéhez, 1833—1850. Közzéteszi L u k i nich Imre ig. és r. t., osztálytitkár IV. Jelentések: Voinovich Géza főtitkár, t. t.: Jelentés a báró W o d i a n e r Albert-, Berzeviczy Albert- és a báró Wlassics Gyula-jutalomról Rédey Tivadar 1. t.: Jelentés az 1940. évi Vojnitsjutalomról Sági István 1. t.: J e l e n t é s a Szótári Bizottság 1940. évi munkájáról Hollós Oszkár kir. t a n . ajándéka Török P á l könyvtárnok: Előzetes j e l e n t é s Hollós O s z k á r p e s t b u d a i gyűjteményéről V. A M, T u d . Akadémia költségvetése az 1942. év első f e l é r e VI. A M. T u d . Akadémia ülései 1941-ben VII. Nizsalovszky Endre 1. t.: Tóth Lajos 1. t. emlékezete . . VIII. Üdvözlő beszédek: , a) Kornis Gyula ig. és t. t., osztályelnök üdvözlő beszédei P r o h á s z k a Lajos 1. t. székofglalója alkalmából . . G r a t z Gusztáv 1. t. székfoglalója alkalmából . . . b) M a r e k József ig. és r. t., osztályelnök beszéde a Kir. M. Természettudományi Társulat 100 éves jubileumi ünnepén . M a r e k József ig. és r. t., osztályelnök üdvözlő beszéde vitéz Varga Lajos 1. t. székfoglalója alkalmából . . IX. A M. Tud. Akadémia halottjai 1941-ben X. Megemlékezések és gyászbeszédek: a) A f ő t i t k á r megemlékezései elhunyt tagokról b) J á v o r k a Sándor 1. t. gyászbeszéde Filarszky N á n d o r t. t. ravatalánál c) Kéky Lajos r. t. gyászbeszéde H o r v á t h Cirill r. t. ravatalánál d) Rédey Tivadar 1. t. gyászbeszéde B a b i t s Mihály 1. t. ravatalánál e) Mauritz Béla ig. és r. t. gyászbeszéde Zimányi Károly t. t. ravatalánál f ) B a l a n y i György 1. t. gyászbeszéde Fógel József 1. t. ravatalánál g) Alszeghy Zsolt 1. t. gyászbeszéde Zlinszky Aladár r. t. ravatalánál h) Gr. Zichy István 1. t. gyászbeszéde Herzog József 1. t. ravatalánál XI. A Magyar Tudományos Akadémia ú j a b b kiadványai . . XII. A tartalommutató német, francia és angol fordítása . . .
213
214 245
312 313 323 324 325 328 335 339
347 349 352 353 355 356 358 360 362 364 366 367 368 370 372
A Magyar Tudományos Akadémia üléssora 1942-re. Január 12. I. (Nyelv- és széptudományi) osztály. 19. II. (Bölcs.- társad, és t ö r ténettudományi) osztály és Összes ülés. 26. III. (Matem. és természettudományi) osztály.
12., 13., 15. Kedd, szerda, péntek: Nagygyűlés. 17. Vasárnap; Ünnepélyes közülés. 18. II. osztály és Összes ülés. Június 1. I. osztály. 8. II. osztály és Összes ülés. 15. III. osztály.
Február 9. I. osztály. 16. III. osztály. 23. II. osztály és Összes ülés.
Szünet. Október
Március 2. 9. 16. 23. 30.
5. Összes ülés. 1 12. I. osztály. 19. II. osztály. 26. III. osztály.
I. osztály. II. osztály. III. osztály. Összes ülés. I. osztály.
November
Április 13. II. osztály. 20. III. osztály. 27. Összes ülés. tett tanítók
— A kitüntejutalmazása.
9. I. osztály. 16. II. osztály és Összes ülés. 23. III. osztály. 30. I. osztály. December
Május 4. I. osztály. 11. III. osztály.
7. II. osztály. 14. Összes ülés. 21. III. osztály.
k i a d á s é r t f e l e l : Kibédi V a r g a S á n d o r . 18828 S á r k á n y N v o m d a R T. B u d a p e s t , VI., Horn E d e - u t c a 9. Tel.: 1—221—90. I g a z g a t ó k : W e s s e l y Antal és W e s s e l y J ó z s e f .
