BUDAPESTI SZEMLE A MAGYAR TUD. AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI SZÁZKILENCZVENEDIK (544., 545., 546. SZÁM) BUDAPEST

BUDAPESTI SZEMLE A MAGYAR TUD. AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI

V01N0VICH

GÉZA

SZÁZKILENCZVENEDIK

KÖTET

(544., 545., 546. SZÁM)

BUDAPEST

F R A N K L I N - T Á R S U LAT MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA 1922

T A

R T A L O M . DXL1V. SZÁM. Lap

SZÉCHENYI DÖBLINGI IRODALMI HAGYATÉKA. — Angyal Dávidtól.™

y„

„_ __

1

WEKERLE SÁNDOR. — Matlekovits Sándortól

12

MACAULAY. — Voinovicli Gézától

32

SZEMLE: Adatok a legújabb franczia

irodalom történetéhez. —

Kari Lajostól

_ _ —

— 41

DXLV. SZÁM. v

Lap

BEÖTHY ZSOLT. — Né^yesy Lászlótól

49

A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A NEMZETEK

SZÖVETSÉGÉ-

BEN. — B. Wlassics Gyulától

....

55

AZ ANTIKRISZTUS. (II.) — Történelmi rajz. — Surányi Miklóstól _ „ KÖLTEMÉNYEK: — Régi mandulavirágzás.

70

— Vargha Gyulától. —

Az itáliai szamár. — A tanítónő. — Petri Mórtól

— ~~ 90

É R T E S Í T Ő : Nitti könyve. (Nitti: Nincs béke Európában.) — Szőllősy Lajostól. — Erkel Ferencz levelei. — (D'Isoz Kálmán : A M. N. Múzeum könyvtárának

czimjegyzéke.

kéziratok.) — Rédey Tivadartól. — Értesités

VI. Zenei 92

DXLVI. SZÁM. Lap <

BENCZÚR GYULA EMLÉKEZETE. — Berzeviczy Alberttől _ VIGASZTALÁSOK AZ ANTIK IRODALOMBAN. Hegedűs Istvántól

_

91 1IS >

/

BEÖTHY ZSOLT, AZ IRODALOMTÖRTÉNETÍRÓ. — Császár Elemértől 1 7 AZ ANTIKRISZTUS. (II.) — Történelmi rajz. — Surányi Miklóstól

145

KÖLTEMÉNYEK: Julián barát. — Alkonyi pirosság. — Vargha Gyulától li.7j 1 KÉPZŐMŰVÉSZET. Jubilaeumi kiállitás a Műcsarnokban. — D.-tól

17 í-

SZÉCHENYI D Ö B L I N G I IRODALMI HAGYATÉKA. 1 Gróf Klebelsberg K i m ó . a m o s t a n i b e l ü g y m i n i s z t e r , m i n t a Magyar T ö r t é n e l m i T á r s u l a t elnöke, 1917-ben összeszerezte a szükséges pénzeszközöket egy tíz k ö t e t r e t e r j e d ő f o r r á s g y ű j t e m é n y k i a d á s a v é g e t t , m e l y Magyarország legú j a b b t ö r t é n e t é r e v e t e t t volna világot B u d a v á r á n a k visszafoglalásától (1686) 1848-ig. E vállalat előkészítése közben r e á n k s z a k a d t az 1918-iki k a t a s t r o p h a s e k k o r az összegyűjt ö t t pénz egyetlen kötet k i a d á s á r a sem l e t t volna elegendő. D e a gróf nem csüggedett el. sőt a szomorít k ö r ü l m é n y e k b ő l ú j ö s z t ö n t m e r í t e t t a fokozott t e v é k e n y s é g r e . Hiszen a n a g y bécsi l e v é l t á r a k , melyek a m a g y a r t ö r t é n e t legbecsesebb forrásait őrzik. 1918 u t á n m e g n y i t o t t á k a k u t a t ó k n a k a m o n archia idején még a g g o d a l m a s a n elzárt g y ű j t e m é n y e i k e t . A gróf most m i n d e n követ m e g m o z g a t o t t , h o g y a d r á g a s á g ellenére is czélt é r j e n . A levéltári k u t a t á s s z á m á r a m a g y a r t ö r t é n e t i intézetet a l a p í t o t t Bécsben és a f o r r á s g y ű j t e m é n y i d ő h a t á r á t k i t o l t a 1848-tól 1918-ig. E n a g y és h á l á t érdemlő f á r a d s á g g a l m e g a l a p í t o t t t u d o m á n y o s szervezet most a d t a ki első két k ö t e t é t . Ismeretes, hogy b. T h i e r r y cs. r e n d ő r m i n i s t e r 1860 márczius 3-án elrendelte a h á z k u t a t á s t gróf Széchenyi lakásán, dr. G ö r g e n n e k döblingi t é b o l y d á j á b a n . A k ö v e t k e z ő h ó n a p b a n , gróf Széc h e n y i n e k öngyilkossága u t á n , a h á z k u t a t á s t megismételték. E két .alkalommal sokféle irat j u t o t t a kis v a s t a g b á r ó T h i e r r y kezébe, a ki Széchenyi egyik osztrák b a r á t j á n a k 1

Szerkesztette és bevezetéssel e l l á t t a Dr. K á r o l y i Á r p á d . K i a d j a a Magyai* Történelmi T á r s u l a t . I — I I . 1921—1922. (Magyarország u j a b b k o r i t ö r t é n e t é n e k forrásai.) Budapesti

Sietnie.

CXC.

kötet.

i0*9.

1

élcze szerint t e s t é n e k felső emeletén, a hol 'az agy székel k o r l á t o l t a b b m é r e t e k e t m u t a t o t t , m i n t t e r j e d e l m e s földs z i n t j é n . E z i r a t o k a t K á r o l y i Á r p á d m i n t a s z e r ű e n szerkeszt e t t k é t k ö t e t b e n a d t a most a m a g y a r közönség kezébe. A n e m mindig o l v a s h a t ó Széchenyi-kéziratok p o n t o s olvasása, a n n a k megállapítása, hogy az a n a g y satira, mely a második k ö t e t e t teljesen betölti, t u l a j d o n k é p az Önismeretnek f o l y t a t á s a , a számos és tanulságos jegyzet szerkesztése n e m volt k ö n n y ű f e l a d a t . K á r o l y i b a n a k u t a t ó lelkiismeretességét és elmeélét m é g felülmúlja a t ö r t é n e t í r ó elbeszélő művészete. Bevezetése valódi r e m e k m ű a m a g a n e m é b e n . Hogy m i k é p e n k é s z í t e t t é k elő és mikép h a j t o t t á k végre a h á z k u t a t á s t , hogy minő politikai viszonyok fejlődtek ki Bach b u k á s a előtt és u t á n A u s z t r i á b a n , hogy e viszonyok miképen h a t o t t a k Széchenyi terveire és reményeire, hogy minő t ö r t é n e t i és lélektani értéke v a n Széchenyi h á t r a h a g y o t t i r a t a i n a k , m i n d e z t K á r o l y i kimerítő alapossággal és d r á m a i élénkséggel a d j a elő. Különösen felemelően h a t az olvasóra K á r o l y i n a k rendkívüli igazságérzete, mely a szívétől idegen t ö r e k v é s e k e t is erkölcsi é r t é k ü k szerint m é l t á n y o l j a . Mindarról, a m i ú j és becses K á r o l y i előszavában és Széchenyinek most először megjelent m u n k á i b a n , ez a l k a l o m m a l n e m szólh a t o k . A f i g y e l m e t leginkább Széchenyi Naplóinak még eddig n e m ismert töredékeire ó h a j t a n á m felhívni. '

II. Széchenyi k o r a - i f j ú s á g á t ó l kezdve öreg koráig m a j d m i n d e n n a p hosszabb vagy rövidebb feljegyzést i k t a t o t t b e n a p l ó j á b a . M a g á n a k írt, n a p l ó j á t senkinek sem m u t a t t a , a legtávolabbról sem gondolt arra, hogy' későbbi életrajzí r ó j á n a k a n y a g o t szolgáltasson a m a g a dicsőítésére. «Naplóimat» — ezt írja T h i e r r y n e k a h á z k u t a t á s u t á n i n a p o n — «semmi m á s okból, csak a m a g a m ellenőrzésére írtam.» Önm a g á t a k a r t a megismerni és erre a m a j d n e m m e g o l d h a t a t lan f e l a d a t r a a n n y i b u z g a l m a t f o r d í t o t t , m i n t a mennyit sok államférfiú a m a g a előmenetelére szokott felhasználni. Széchenyi hivő keresztyén volt a szó legszebb értelmében,

ö n m a g á t tökéletesíteni szent kötelességnek t a r t o t t a , a z é r t jegyezte fel írásban is hibáit, m á r k o r á n m u t a t v á n h a j l a m o t az önkínzásra. I)e m á s ok is ösztönözte a napló írásra. Széchenyi lelki világán a p h a n t a s i a u r a l k o d o t t , Vischer F r i g y e s T i v a d a r egy szavával élve' phantasiagenialis t e r m é s z e t n e k n e v e z h e t j ü k Széchenyit. P h a n t a s i á j a művészeti a l k o t á s o k b a n n e m b í r t érvényesülni, h a n e m az a l a k í t á s n a k egy s a j á t s á g o s n e m é r e ösztönözte. E g y siilyedő n e m z e t e t a k a r t á t a l a k í t a n i , egy sokféle zárt c s o p o r t r a s z é t s z a k í t o t t t á r s a d a l m a t olyan nemzetté a k a r t á t f o r m á l n i , m e l y e t egységes érzés hevít. E b b e n a m u n k á b a n p h a n t a s i á j á n a k h a t a l m a n y i l a t k o z i k érzéseinek és é r t e l m é n e k erejével e g y ü t t , de a p h a n t a s i á t ó l korm á n y z o t t lelki életének heves és gyöngéd szenvedélyei e politikai k ü z d e l m e k b e n kifejezésre csak részben j u t o t t a k . Pedig ezek is ó h a j t o t t á k a k i a l a k í t á s t , v á g y ó d t a k az érzékítés valamely írásbeli f o r m á j á r a . Széchenyi ezért H a m l e t t e l m o n d h a t t a volna el : «Hol a t á r c z á m , leírom, h a d d írom le.» «

III. Ilyen f o r m á n Széchenyi k e t t ő s életet élt. Belső n y u g t a l a n ságát. hirtelen változó hangulatait*; fellobbanó szenvedélyességét és a reá k ö v é t k e z ő melancholikus l a n k a d á s t , szóval m i n d a z t az izgalmat, melyet a befelé m ű k ö d ő p h a n t a s i a a lélekben előidézni szokott, n a p l ó j á r a bízta. E l l e n b e n a nyilvánosság előtt hidegséget erőltetve m a g á r a , a hirtelen h a n g u l a t o k és a szenvedélyesség p o l i t i k á j a ellen k ü z d ö t t . í g y próbálta Széchenyi a s a j á t f á j d a l m a s belső t a p a s z t a l a t a i t nemzetének j a v á r a f o r d í t a n i . Naplói a d n a k kulcsot nehezen é r t h e t ő , m e r t sokféle ellentétet m a g á b a foglaló egyéniségéhez. K ü l ö n b e n is e naplók a világirodalom legérdekesebb önéletrajzi m ű v e i közé t a r t o z n a k . Mennél öregebb lesz Széchenyi, a n n á l t ö m ö r e b b e k feljegyzései. R ö v i d , töredékes, szinte jels z a v a k k á zsugorodó m o n o l o g o k a t ír, melyek, m i n t a villámok, mély örvényeket világítanak meg. G y a k r a n csak t é n y e k e t jegyeg fel, de az é l e t r a j z í r ó n a k e látszólag száraz jegyzetek is lélektani jelentőségűek.

K e d é l y é n e k p h a n t a s t i k u s n y u g t a l a n s á g a , a folytonos elmerülés képzelt v a g y valódi hibáiba, néha szörnyű önvá d a k a t keltenek életre. E g y i k legsúlyosabb ö n v á d j a , mely fiatal sógornőjének kora halálára vonatkozik, még i f j ú k o r á ból származik. Széchenyi ugyanis azt állítja naplóiban, hogy O ' M e a d e K a r o l i n á n a k . P á l b á t y j a feleségének korai halála az ő lelkiismeretét terheli. Az ő szenvedélye o k o z t a e h a l á l t , ő a gyilkosa sógornőjének, így v á d o l j a ö n m a g á t . E d d i g nem igen t u d t u k , hogy m i t c s i n á l j u n k e v á d a k k a l , csak s e j t e t t ü k , liogy Széchenyi melancholikus p h a n t a s i á j a egy szemernyi valóságot a szörnyűségig n a g y í t o t t . Most K á r o l y i m e g t a l á l t a Karolina leveleit a fiatal Széchenyihez és ezekből biztos lélektani t a p i n t a t t a l megállapi t o t t a az ö n v á d b a n eltorzított t ö r t é n e t n e k valódi k ö r v o n a lait. A r a j o n g ó , szép és fiatal Írországi nő élénk rokonszenvet érzett a daliás és kiváló szellemű, alig 23 éves huszárkapit á n y i r á n t , a ki részt v e t t az E u r ó p a s z a b a d s á g á é r t vívott h a r c z o k b a n . Széchenyi viszonozta e rokonszenvet, de a két i f j ú lélek b a r á t s á g a tökéletesen á r t a t l a n volt. Karolina halála u t á n egyik rokona, herczeg Lichnovszky E d u á r d , felszólította b a r á t j á t , Széchenyit, hogy b á n j a meg bűneit. Ez a kor divatos mysticismusával írt levél arra látszott czélozni. hogy O'Meade K a r o l i n á n a k halálát csalódott szerelmi vágyódás is siettette. T o v á b b á Széchenyi egy K a r o l i n á r a v o n a t kozó, fiatal könnyelműséggel e l e j t e t t n y i l a t k o z a t a m i a t t valóban megérdemelte az ócsárlást. A z o n b a n e n y i l a t k o z a t á n a k é p oly kevés köze volt a t ü d ő s o r v a d á s b a n elhalt Karolina k a t a s t r o p h á j á h o z . m i n t a Lichnovszkvtól é r i n t e t t állítólagos szerelmi v á g y ó d á s n a k . De L i c h n o v s z k y n a k felszólítását a b ű n b á n a t r a Széchenyi nem f e l e j t e t t e el. i f j ú b a r á t j á n a k a j á m b o r s á g h a n g u l a t á b a n e l e j t e t t phrasisa az idők folyam á n egyre m é l y e b b h a t á s t t e t t lelkére. G o n d o l j u k még meg. h o g y Széchenyi i f j ú k o r á b a n nagyon lelkesedett B y r o n Manf r é d j é é r t . M a n f r é d lelkét is t i t o k z a t o s b ű n n y o m j a , egy véres kimenetelű b ű n ö s szerelem. K é p z e l h e t j ü k Széchenyi érzéseit, m i d ő n egy Manfréd-monologban ezeket olvasta : «0h h a én n e m éltem volna, még élne az. a kit szerettem és ha n e m szeretek, még most is, a kit szerettem, szép volna.

boldogító és boldogított.)) T ö b b m i n t valószínű, h o g y Széchenyi L i c h n o v s z k y megjegyzésének és a b y r o n i versek v a r á zsának h a t á s a a l a t t s o d o r t a t o t t oly b ű n t u d a t b a , melyből soha sem birt t ö b b é k i s z a b a d u l n i . Hasonló ö n v á d a k , a z u t á n a n y o m a s z t ó a g g o d a l m a k , t o v á b b á a m á r 1848 előtt fölmerülő öngyilkossági g o n d o l a t o k , n é h á n y életrajzírót a r r a a k ö v e t k e z t e t é s r e c s á b í t o t t a k , h o g y Széchenyi t u l a j d o n k é p mindig elmebeteg volt, m e r t hiszen az e m l í t e t t jelenségek a melancholikus elmebetegségek egyik f a j á n a k jellemző t ü n e t e i . Bizonyos m é r t é k b e n v a l ó b a n elm o n d h a t j u k Széchenyiről, hogy lelki szervezete n e m volt egészséges, s e m m i k é p sem v e r s e n y e z h e t e t t egy önelégült, felvilágosodott v i l á g p o l g á r n a k c s o r b í t a t l a n - egészségével, de mégis igen e l h i b á z o t t e l j á r á s volna e l m e k ó r t a n i t a n k ö n y v e k ből v e t t k a t e g ó r i á k a t , melyek csak n y o m o t t intelligentiákra illenek, alkalmazni m é r t é k ü l Széchenyi megrázó lelki h a r czainak m a g y a r á z a t á r a . Az ő t r a g é d i á j a érzékeny lelkiismeretéből f e j l ő d ö t t ki, m e l y e t folyton elfoglalt p h a n t a s i á j a nagyon is h a m a r felizgatott." IV. Széchenyinek eddig ismert naplói 1848 márczius közepén végződtek. Most e l ő t t ü n k v a n f o l y t a t á s u k egészen szept e m b e r 5-ikéig, áz őrültségi r o h a m kitörésének n a p j á i g . Most t u d j u k csak világosan, hogy minő érzésekkel szemlélte Széchenyi a v i h a r f e l h ő k n e k felvonulását, a mikor t a g j a volt a B a t t h y á n y - — K o s s u t h m i n i s t e r i u m n a k . Széchenyi szerette az angol a l k o t m á n y t és ú g y gondolta, hogy m a g y a r o r s z á g i békés r e f o r m j á n a k a felelős p a r l a m e n t i m i n i s t e r i u m lesz a zárköve. A p a r l a m e n t á r i s k o r m á n y f o r m a az ő t e r v e szerint k o r o n á j a lett volt a n n a k az é p ü l e t n e k , mely 1848-ban még n e m j u t o t t t e t ő alá. E k k o r k i t ö r t az európai f o r r a d a lom. a h u l l á m o k á t c s a p t a k a m a g y a r földre is, a hol az ú j a l k o t m á n y o s f o r m á k belga m i n t a szerint m i n t e g y v a r á z s ütésre léptek életbe. Széchenyi szerette volna elzárni Magyarországot a f o r r a d a l m i á r a m l a t elől, legforróbb k í v á n sága az volt, hogy a d y n a s t i a Magyarország segítségével

üljön ú j r a a nyeregbe. H o g y a forradalmi átalakulás csodáj á n örüljön-e vagy kétségbeessék, maga sem t u d t a . «Ajánlom a h o z z á m t a r t o z ó k a t . f a j o m a t és végül m a g a m a t kezeidbe, Isteneim, így k i á l t o t t fel márczius 19-én kétség és remény közt ingadozva, mikor még conservativ h a j l a m ú hazafiak is mámorosak voltak á boldogságtól. Akaratereje meg volt törve, mintegy álomba merült és s o d o r t a t t a m a g á t az ártól. B a t t h y á n y a közlekedési t á r c z á t a j á n l o t t a fel neki. «Én azt m o n d o m — írta naplójába —, ha szüksége van r á m , elvállalom. Most í r t a m alá halálos ítéletemet. Bizonyosan a kés alá kerülök.)) A kés, a guillotine — m i n d g y a k r a b b a n merülnek fel Széchenyi ekkori látomásaiban. N e m m i n t h a félt volna a haláltól,, noha az a gondolat, hogy oly politikáért végeznék ki, mely nem is az övé, kínos h a t á s t t e t t reá. De a halált m o n d h a t a t l a n gyötrelmekből való szabadulásnak t e k i n t e t t e . 1848 n y a r á n pisztolypárbaja volt P a t a y v a l . k i h a j t o t t a m Andrássyval Lőrinczibe — írja n a p l ó j á b a auguszt u s 23-án — és k í v á n t a m , gyönyörűséggel áhítoztam az agyonlövetést. Egyszerre lőttünk* m i n d a ketten: Én szándékosan h i b á z t a m . Valószínűen P a t a y is. Szomorúbb voltam hazatérve, m i n t odamenet.)) A haláltól t e h á t nem félt, de a guillotine jele volt a véres f o r r a d a l o m n a k és ebben nemzetének és egész élete m u n k á j á n a k el kellett pusztulniok. Gyönge kísérleteket t e t t a veszély megelőzésére. «Én a békítés mellett vagyok — írja június 9-én —, de az okosságot gyávaságnak, az óvatosságot félelemnek tekintik. Nincs t ö b b é reményem.» A k o r m á n y r ú d kihullott kezéből, annál görcsösebben ragaszkodott ministeriuma munkaköréhez, hogy meneküljön a megsemmisülés érzetétől. Különösen a szép lánczhíd, mely akkor befejezéséhez közeledett, látomásokkal népes p h a n t a siájában csodálatos s y m b o l u m m á alakult, mely Magyarország sorsát igazgatja. "Reményei emelkednek és h a n y a t l a n a k , a szerint, a hogy' a hídépítés halad vagy megakad. Augusztus 2á-én ezt írja Naplójaba : «Egész éj jel szörnyű vihar dühöngött. mennydörgött és szakadt az eső. A hídon a vihar miatt nem dolgozhatnak az emberek!! H a h a h a ! A híd nem készül el. nem szabad elkészülnie. Ez a szép híd, a világ e cso-

d á j a , m a g y a r földön föl nem épülhet.» Csodás l á t o m á s o k b a v e t e t t e hitét, m i n t M a c b e t h , és most ő is a z t h i t t e , hogy a d u n s i n a n i erdő m e g m o z d u l t . A márcziusi r e m é n y s u g a r a k e k k o r m á r végleg szétoszlottak és mennél s ö t é t e b b lett az ég. a n n á l mélyebben gyökerezett meg Széchenyi lelkében egy gondolat, mely r e t t e n t ő b b volt, m i n t a visszaemlékezés K a r o l i n a halálára. A r i s t o k r a t i k u s hölgyek m á r m á r c z i u s b a n m o n d o t t á k Széchenyinek a társalgás á r t a t l a n h a n g j á n : «Ez t u l a j d o n k é p az ön müve.» Széchenyi védekezett eleintén a szemreh á n y á s ellen. «Ki az oka m i n d e z e k n e k ? — írja n a p l ó j á b a — egyedül senki! A k ö r ü l m é n y e k ! E n világosságot, B a t t h y á n y és K o s s u t h t ü z e t v i t t e k i n t é z m é n y e i n k b e . É n t i s z t á n reformer v o l t a m — soha sem ú s z í t o t t a m ! I s t e n bocsássa meg bűneimet!» Ez utolsó felkiáltás b i z o n y í t j a , h o g y a meggyőző védekezés ellenére is, Széchenyi ellenálló ereje az a r i s t o k r a t i kus körök s z e m r e h á n y á s a i v a l szemben m á r k e z d e t b e n alá volt ásva. M á j u s 18-án Naplójába, ezt írja : «Gondolataim m i a t t nem bírok aludni. Ü g y l á t o m , hogy fő oka v a g y o k m i n d a n n a k , a mi t ö r t é n i k . H o g y vezekeljek és hogy a másvilágon e l f o g a d j a n a k — ezen a földön lassú t ű z b e n kellene kitisztulnom.» E z e n t ú l ilyen h a n g o n f o l y t a t j a t o v á b b . J ú l i u s 12-én. m i d ő n a harcz a szerbek ellen nehézségekbe ütközik, Széchenyi ezt írja : «Kossuth neve a m e g í r a n d ó t ö r t é n e t b e n v é r t e n g e r b e n t ű n i k fel előttem.» M á s n a p ú j r a a v é r t e n g e r r e gondol m á s v o n a t k o z á s b a n . «Keserves é j s z a k á m volt. E g y h a n g b e n n e m így k i á l t o t t : A m o s t a n i f e l f o r d u l á s b a n n e k e d v a n a legnagyobb részed. Minden csepp vér, a mely ömleni fog, te reád hull vissza.» A u g u s z t u s elején még el b i r t a űzni a lelkiismereti f u r d a l á s o k a t . 5-ikén ezt í r j a : ((Lelkiismeretem nyugodt.» De ö n t u d a t a e z u t á n m á r alig b í r j a elnémítani az E u m e n i d á k k a r á t . Hiszen az a kínzó ö n v á d n e m volt teljes e n üres képzelődés. Széchenyi i z g a t á s á n a k módszere a h a r minczas években n e m n e v e z h e t ő teljesen h i b á t l a n n a k és h i b á i n a k h a t á s a a negyvenes é v e k politikai v i h a r a i n félre n e m ismerhető. Megfeszítette m i n d e n erejét, hogy azt a h a t á s t gyöngítse, de tévedéseinek t u d a t a végzetes súlylyal n e h e z e d e t t most lelkére. ^Szakadatlanul f ü l e m b e cseng, —

írja augusztus 11-én — a mit Metternich 20—25 évvel ezelőtt m o n d o t t nekem : «Ha ön kivesz egy követ a boltozatból, az egész összeomlik.» Éjjelei egyre rémesebbek lesznek, az imádkozás és gyónás t ö b b é nem n y u g t a t j á k meg. Szeptember 1-én le a k a r j a zárni naplói kötetét. 2-án ú j r a k i n y i t j a és ezt írja belé : «Már mindenki észreveszi siralmas állapotomat.» Szept e m b e r 3-án, midőn a szakítás a dynastiával m á r kikerülhetetlen volt, így ír : «Kétségbeejtő . . . 48 óra alatt minden t ű z b e b o r ú i . . . És senki sem a k a r j a elhinni! A legrémítőbb hang u l a t b a n vagyok . . . Pisztoly . . . és még sem. Semmit sem alszom. Nem t u d o k öt perczig egy széken ülni. Borzasztó lelkiismereti furdalások. Karolina stb., stb. E l k á r h o z t a m ' Isten k ö n y ö r ü l j r a j t a m ! Egyetlen f é n y s u g a r a t sem bírok észrevenni széles e világon.» Kossuthhoz megy, a ki így szól hozzá : «Én az ördöggel is p a k t á l o k . . . de Bécscsel és a dynastiával nem.» Ez a kijelentés végleg megtörte Széchenyit. Szeptember 4-én írja : «4 órát a l u d t a m . Azután ú j r a korbácsoltak az E u m e n i d á k . — Agyon a k a r o m lőni m a g a m a t Tasner megakadályozza! — Megyek a ministeri conferentiába Kossuthhoz. A ministerek felmentenek a további közreműködéstől. Soha ember t ö b b zűrzavart nem okozott a világon, m i n t én. O, I s t e n , könyörülj r a j t a m ! » Szeptember ő-én orvosa, Almási Balogh Pál elkíséri Széchenyit Döblingbe az őrültek házába.

V. Teljes homály borult ezután a fényes elmére jó ideig. 1849 márcziusában kissé oszladozik a homály. Széchenyi ú j r a tollat ragad, hogy önvallomásokat és leveleket írjon. Iratain a k minden szava az első döblingi évekből mind megannyi hegyes tőr, melyet sebeibe döf, hogy be ne hegedjenek, ű a világ legelvetemültebb embere, Karolinát lassú t ű z b e n ölte meg, hiúságból és könnyelműségből nemzetét a nyomorba d ö n t ö t t e és megcsalta mennyei tisztaságú nejét. Általában szívtelenül élt és meg volt terhelve az érzékiség minden bűnével. Ily v á d a k k a l korbácsolja ö n m a g á t . M a j d e felkiáltások szakadnak ki lelkéből : «A pokol nagyon is sekély, a z

örökkévalóság nagyon is rövid, a pokoli kínok nagyon is e n y h é k , semhogy engem, a n y o m o r u l t a t , a k i n e k s e m m i sem volt szent a világon és az égen, m e g f e n y í t h e s s e n e k . K é t ségbeesés éjjel-nappal, ez az én egyetlen vagyonom!» Végtelen f á j d a l m a m e g h a t ó tragikai p a t h o s s a l n y i l a t k o z i k e szav a k b a n . oly f á j d a l o m , mely t ö b b n y i r e z a v a r o s g o n d o l a t o k k á f a j u l el, de tökéletesen é r t e l m e t l e n n e k még sem nevezhető. Hallgassuk csak meg 1849 márczius 21-iki ö n v a l l o m á s á b a n a k ö v e t k e z ő s z a v a k a t : «Azt m o n d j á k , hogy az én n a g y bűneimet senki sem ismeri, sőt hogy az e m b e r e k szeretnek és tisztelnek. A mire n e k e m , f á j d a l o m , ezt kell válaszolnom : a veséknek és a lelkiismeretnek redőibe m á s e m b e r n e m hatolh a t , csak maga a b ű n ö s és nagyon g y a k r a n k á r h o z t a t n a k az e m b e r e k o t t . hol I s t e n megbocsát és m e g f o r d í t v a . G y a k r a n a m i n d e n e m b e r b e b e l é p l á n t á l t isteni meggyőződés k á r h o z t a t o t t . hol a világ megbocsát, sőt az illetőt még dicséri is.» Mély értelmű s z a v a k ezek, Polonius azt m o n d a n á r ó l u k , hogy v a n bizonyos rendszer ez őrültségben. Tökéletesen igaz az, hogy a ki m a g á t őszintén megfigyeli, a s a j á t hibáit, h a még úgy r e j t ő z n e k is, jól l á t j a és isteni meggyőződésének erejénél fogva n e m s z a b a d m e g t á n t o r o d n i a az idegen dicséret által. í g y Széchenyi ö n v á d j a i t is n a g y á l t a l á n o s s á g b a n bizonyos valódi k ö r ü l m é n y e k r e v e z e t h e t j ü k vissza. A heVes szenvedélyeknek és a h i ú s á g n a k k ö n n y e n m e g b o c s á t h a t ó tévedései, v a g y a k ö r ü l m é n y e k b ő l k i m a g y a r á z h a t ó p o l i t i k a i m u l a s z t á s o k a beteg Széchenyi által az ö n s a n y a r g a t á s szenvedélyével szörnyű b ű n ö k k é t o r z í t t a t n a k el." É s hogy még m é l y e b b e n m e g a l á z k o d j é k s h o g y még k e m é n y e b b e n b ű n h ő d j é k , a márczius előtti Magyarország vezetőit és viszon y a i t . n o h a egészséges n a p j a i b a n a g ú n y és h a r a g fegyvereivel t á m a d o t t ellenük, m o s t a tökéletes h i b á t l a n s á g dicső f é n y é b e n l á t j a . «Az én legnagyobb v a k s á g o m a b b ó l állott,—í r j a T a s n e r n e k 1851-ben — h o g y kikeltem K o s s u t h ellen. H a nem harczolok ellene, a ki — m i n t most l á t o m — végtelenül nemes lelkű ember, h í r l a p j á b a n n e m f o l y t a t o t t volna ellenein h á b o r ú t , h a n e m végre m a g a is b e l á t t a volna, hogy a korm á n y n y a l egyet é r t v e t e r e m t e n ü n k kell valamit.» I l y e n lelki kínok közt t ö l t ö t t el Széchenyi n é h á n y évet. testileg k o r a

ellenére is eléggé jól érezve m a g á t . N a p o n k é n t 14 óráig fel és alá j á r k á l t , «a r e m é n y s z i k r á j a nélkül, lelkében s z a k a d a t l a n u l n e m a halál, h a n e m a pokol félelmében». K ö r ü l b e l ü l 1853 óta á l l a p o t á b a n h a t á r o z o t t j a v u l á s volt észrevehető. N y u g o d t a b b lett, a külvilág i r á n t élénkebben érdeklődik, ú j r a m e g n y i t j a n a p l ó i n a k k ö t e t e i t . 1856-ban m á r u j s á g h a d j á r a t o t szervez az osztrák k o r m á n y centralizáló p o l i t i k á j a ellen, m a g a is ír ellene névtelen czikkeket és röpi r a t o k a t , f o g a d j a c s a l á d j á t , rokonait, politikai b a r á t j a i t . sőt az osztrák á l l a m f é r f i a k a t is. Az a bizonyos betegesen p h a n t a s t i k u s vonás, mely p á l y á j a kezdetétől jellemezte, döblingi i r a t a i b a n és cselekvéseiben még élesebben ütközik ki, de mégsem t a g a d h a t ó , hogy kivált 1856 óta Széchenyi v i s s z a n y e r t e szellemének erejét. Életbölcsesége, politikai élesl á t á s a , genialis h u m o r a ú j életre é b r e d t e k ekkor. Miért mar a d t mégis dr. Goergennek intézetében? Az akkori A u s z t r i á n a k vezető rendőri hatóságai azt hitt é k , liogv Széchenyi a t é b o l y d á t a s y l u m n a k v á l a s z t o t t a , a h o n n a n politikai m ű k ö d é s é n e k szálait észrevétlenül szövög e t h e t t e . A l a p t a l a n föltevés. Hiszen a czenki k a s t é l y b a n , bizonyos t á v o l s á g b a n a középponti rendőri hatóságoktól. Széchenyi n a g y o b b biztonsággal m o z o g h a t o t t volna. Es e kastélyból a g y a n ú esetén k ö n n y e b b is lett volna a menekvés, m i n t Döblingből. A t ö r t é n e t í r ó k előtt is t a l á n y Széchenyinek Döblingben m a r a d á s a , a n n a k m e g o l d á s á b a n nem b í r n a k megegyezni. A f ö l m e r ü l t m a g y a r á z a t o k közt, ú g y hisszük, a legvalószínűbb az. hogy Széchenyi még 1856 u t á n is bizonyos mért é k b e n beteg volt. F o l y t o n o s ö n v á d j a i e l n é m u l t a k , szellemi képességeiről lefoszlott a köd, de lelkében még vérzett a lelkiismeretén e j t e t t seb. B ű n ö s n e k érezte m a g á t és fogadalm a t t e t t , hogv b ű n h ő d é s ü l élve n e m h a g y j a el a döblingi t é b o l y d á t . Családja h i á b a unszolta, Széchenyi még rövid időre sem a k a r t k i m e n n i dr. Goergennek intézetéből. A rendőri h á z k u t a t á s u t á n Széchenyi naplói t a n ú s á g o t tesznek szörnyű izgatottságáról különösen 1860 márczius 17-ike u t á n . E nap o n br. T h i e r r y leveléből, az Allgemeine Zeitung és -a Times czikkeiből világosan l á t t a , hogv a k o r m á n y pert a k a r ellene

indítani, oly p e r t , mely őt b i z o n y á r a erőszakkal f o g j a kiz a v a r n i Döblingből. Az elítéltetéstől v a g y a haláltól a legkevésbbé sem t a r t o t t , de azt a g o n d o l a t o t , hogy a döblingi intézetből t á v o z n i a kell. nem b í r t a elviselni. K ü l ö n b e n is k i f á r a d t a világgal való küzdésben. A „ t ö r v é n y e s e l j á r á s gyötrelmeinek és i z g a l m a i n a k g o n d o l a t á t ó l iszonyodva ford u l t el. Márczius 22-én írja n a p l ó j á b a : «Yégem óriási l é p t e k k e l közelget. A végtelenségig f o g n a k g y ö t ö r n i . E z t ki kell kerülnöm.» Az öngyilkosságnak dsemona, melytől egész élet é n át m e n e k ü l n i igyekezett, ekkor m á r k a r m a i b a n t a r t o t t a . 25-én í r j a : «E1 n e m kerülhető. — E l v e s z t e m . — Végem minden p i l l a n a t b a n beállhat.)) 26-án : ((Elborzadok! N e m b í r o m elviselni életemet. S ó h a j t o z v a v á g y ó d o m a megsemmisülésre.» 2 8 - á n : «Szét v a g y o k tépve.» 29-én : ((Telve kétségbeeséssel. Az éj jel végezni a k a r t a m életemet.)) 3 0 - á n : ((Kétségbeestem. N e m bírok élni és nem bírok meghalni.)) 31-én: «E1 v a g y o k veszve!» A napló április elsején e s z a v a k k a l v é g z ő d i k : «Nem b í r o m m a g a m megmenteni.» E z u t á n a még el n e m gyöngült, alig h a t v a n k i l e n c z éves f é r f i ú n a k életösztöne napokig v i a s k o d o t t az ádáz dsemonnal. Az április 8-án, h ú s v é t v a s á r n a p j á r a virr a d ó éjjelen Széchenyi pisztolylövéssel szétroncsolta a g y v e l e j é t . E l k o b z o t t i r a t a i t a rendőrség meg a k a r t a semmisíteni. 1. Ferencz József, noha t u d t a , h o g y Széchenyi őt is kíméletlenül t á m a d j a , m e g m e n t e t t e a z o k a t a t ö r t é n e t í r á s s z á m á r a . K á r o l y i a legmelegebb elismeréssel adózik e lovagias e l h a t á rozásért I . Ferencz József emlékének. B i z o n y á r a t u d t a a király, hogy Széchenyi b á r m i t írt is elkeseredésében, r e n d ü letlen hűséggel r a g a s z k o d o t t a d y n a s t i á h o z és érezte t a l á n a z t is. hogy a n n a k a férfiúnak t r a g é d i á j a , a ki M a g y a r o r s z á g elszakadását Ausztriától nemzetére nézve halálos c s a p á s n a k t e k i n t e t t e , szorosan egybe v a n kapcsolva a M a g y a r o r s z á g o t és Ausztriát elválasztó százados félreértésekkel. Széchenyi t r a g é d i á j á n á l m e g r e n d í t ő b b e t n e m ismer a m a g y a r t ö r t é n e t . V é r t a n ú j a volt végtelenül érzékeny lelkiismeretének és p á r a t l a n u l mély hazafias szenvedélyének. ANGYAL

DÁVID.

W E K E R L E SÁNDOR. Emlékbeszéd a M. T. A k a d é m i á b a n .

Az a megtisztelő megbízás j u t o t t osztályrészemül, hogv n a g y é r d e m ű igazgatósági és tiszteleti t a g u n k , Wekerle Sándorról emlékbeszédet t a r t s a k . Nehéz a f e l a d a t . E g y n a g y államférfi működését kell szemeink elé t á r n o m , ki á l l a m h á z t a r t á s u n k rendezése által h a z á n k a t a gazdasági jólét oly f o k á r a emelte, a milyenen azelőtt soha sem volt ; és elő kell a d n o m , hogy ennek a jólétnek r o m b a d ő l é s é t , törekvésének m ű v é t megsemmisülni l á t t a élete végén. E s ha ezen f e l a d a t o m teljesítésekor n e m a csüggedé-. h a n e m egy szebb j ö v ő r e m é n y e v e z e t e t t : t e h e t t e m ezt, m e r t n e m z e t i é l e t ü n k n e k ezen fejezetéből is szemem elé t á r u l a példa, m e l y b e n a vagyoni zavarból és súlyos helyzetből egy vezető n a g y államférfi az országot a gazdasági rendnek és virágzásnak oly f o k á r a emeli, hogy ezeréves fennállásakor ez az ország m a g á t boldognak és az európai nemzet e k részéről s z á m b a v e e n d ő n e k t e k i n t h e t t e . A l k o t m á n y u n k visszaállításakor a nemzeti élet dermedéséből ú j tevékenységre ébred. M i n t h a a természet ezt az ébredést megérezte volna : az 1867. és 1868. években a termés bősége j u t o t t osztályrészünkül. A szerencsés véletlen hozza m a g á v a l , hogy óriási t e r m é s ü n k m a g a s á r a k k a l párosul. P é n z b ő v e n folyik o r s z á g u n k b a ; a külföld összeköttetésbe j u t v e l ü n k ; lát egy természettől gazdagon m e g á l d o t t országot ; hallja, hogy a k o r m á n y a gazdasági életben a szabadság elvét a l k a l m a z z a ; meggyőződik, hogy a vállalkozás s z á m á r a n a g y tér kínálkozik : és megindul egy gazdasági i r á n y z a t , mely v á l l a l a t o k , g y á r a k , hitelintézetek, v a s ú t a k , hajózási t á r s a s á g o k m e g t e r e m t é s é b e n versenyez.

Közönség és állani lázas vállalkozási szellemben dolgozott. A t ú l h a j t á s természetes k ö v e t k e z m é n y e a válság. Már 1869-ben k a p a vállalkozási i r á n y intést, á t m e n e t i válság jelentkezik. L)e c s a k h a m a r ismét feléled a vállalkozás, főleg midőn 1870 u t á n a n é m e t gazdasági élet a f r a n c z i a hadisarcz és a nagy n é m e t egység m e g t e r e m t é s e f o l y t á n á t h a t hozzánk és lendületes gazdasági tevékenységet t á m a s z t . 1873-ban beáll a nagy válság ; r o m b a d ö n t számos v á l l a l a t o t . Mily k ö v e t k e z m é n y ű volt ez a válság, k i t ű n i k abból, hogy a b u d a p e s t i tőzsdén jegyzett é r t é k p a p í r o k n á l az 1872-íki árf o l y a m m a l szemben 55*3 millió f o r i n t veszteség m u t a t k o z o t t . A gazdasági t é r e n beállott r o m l á s szomorú k é p k é n t t ü k r ö z ő d i k vissza az állami h á z t a r t á s b a n . 1868 és 1869-ben á l l a m h á z t a r t á s u n k még e g y e n s ú l y b a n volt. sőt t ö b b l e t e t t ü n t e t fel. A v a s ú t i építkezések, a D u n a - s z a b á l y o z á s , a f ő v á r o s á t a l a k í t á s a és F i u m e kiépítése n a g y költségeket igényel. L ó n y a i megköti a v a s ú t i kölcsönt 85 millió f o r i n t t a l ; 1870-ben B u d a p e s t építkezéseire k i b o c s á t j á k a 24 millió forintos sorsolási kölcsönt : 1871-ben fölveszik a 30 millió, 1873-ban az 54 milliós ezüstkölcsönt és 1874-ben a h í r h e d t 153 milliós kölcsönt. Az á l l a m h á z t a r t á s egyensúlya meginog. Már 1870b e n 26*6 millió forint h i á n y jelentkezik és a költségvetések évről-évre hiányt m u t a t n a k . A p é n z ü g y i bizottság aggódva tanácskozik. A képviselőház a pénzügyi állapot gyökeres rendezése végett kiküld egy 21 t a g ú b i z o t t s á g o t , ez ismét megbízza a t e e n d ő k k e l a !)-es bizottságot. Az ország legjelesebb államférfiai : Csengery A n t a l , L ó n y a i M e n y h é r t , Tisza K á l m á n , Széli K á l m á n . Sennyey Pál. K e r k á p o l y K á roly, H o r v á t h L a j o s és Somssich Pál 65 ülésen át t a n a k o d t a k a p é n z ü g y i helyzetről. T á r g y a l á s u k e r e d m é n y é t , m i n t a 21-es bizottság jelentését, beterjesztik a h á z n a k . A képviselőház 1874 f e b r u á r 27-én k i a d j a azt a m i n i s t e r i u m n a k , a hol valamelyik levéltárban n y u g o d t a n és l i á b o r í t l a n u l hever, e m l é k ü l arra, hogy p a r l a m e n t i bizottságok n á l u n k közigazg a t á s i ü g y e k b e n e r e d m é n y r e nem vezetnek. D e volt a 21-es bizottság t á r g y a l á s a i n a k egy nagyjelentőségű k ö v e t k e z m é n y ü k . M e g t e r e m t e t t é k azt az á l t a l á n o s meggyőződést, hogv a m a g y a r p o l i t i k á n a k egyelőre a f ő f e l a d a t a :

az ország p é n z ü g y e i n e k r e n d b e h o z á s a ; meggyőződéssé é r lelte azt a nézetet, hogy a képviselőház akkori p á r t a l a k u l á s a az ország ügyeire t ö b b é n e m előnyös ; m e g t e r e m t e t t e .a p á r tok fúziójának eszméjét. A gyökeres á t a l a k u l á s az 1875. évi költségvetés t á r g y a lásánál m e g y végbe. A t á r g y a l á s 1875 j a n u á r 27-én megkezdődik. F e b r u á r 3-án m o n d j a Tisza K á l m á n azt a t ö r t é nelmi nevezetességű beszédet, melyben a közjogi kérdéseknek egyelőre félretételével a politikai f e l a d a t o k n a k főczéljául az ország p é n z ü g y i helyzetének r e n d b e h o z a t a l á t m o n d j a . E z u t á n a beszéd u t á n az események gyorsan f o l y n a k . F e b r u á r 11 -én" a képviselőház megszavazza a költségvetést. Márczius 8-án W e n c k h e i m Béla báró elnökletével megalakul az új c a b i n e t , kebelében Tisza K á l m á n és Széli K á l m á n ministerekkel. A D e á k - p á r t a b a l k ö z é p p á r t t a l egyesülve, mega l a k u l a s z a b a d e l v ű - p á r t . Az év n y a r á n volt általános választ á s o k n á l a s z a b a d e l v ű - p á r t 330 képviselővel óriási többséggel j ö n be a h á z b a . Mire o k t ó b e r 20-án Tisza K á l m á n ministerelnök lesz. Széli hozzá is fog a p é n z ü g y e k rendezéséhez, de 1878-bait Bosznia o c c u p a t i ó j a , f o l y t á n terveinek keresztülvihetőségét lehetetlennek l á t v á n , lemond. U t á n a gróf Szapáry kilencz é v e n á t p é n z ü g y m i n i s t e r , folyton k ü z d a deficittel, végre elcsüggedve, 1887 f e b r u á r 17-én, m i u t á n ministersége a l a t t a h i á n y 147 millió f o r i n t r a e m e l k e d e t t , visszavonul. A pénzügyi t á r c z a ismét g a z d a nélkül m a r a d és 1867 ó t a a jövedelmi mérleg szerint a h i á n y 310 millió forint. T i z e n h á r o m évi k o r m á n y z á s u t á n Tisza K á l m á n most ismét o t t áll, a h o n n a n a p á r t o k f ú z i ó j a alkalmából k o r m á n y r a vállalkozott : az állam h á z t a r t á s á n a k egyensúlya r e m é n y telenül megingott. O t t áll k o r m á n y a élén és nem talál p á r t j á ban e m b e r t , kire a pénzügyi t á r c z a vezetését b í z h a t n á . Maga veszi á t a p é n z ü g y m i n i s t e r i u m o t . Szerencséjére a p é n z ü g y m i n i s t e r i u m derék t i s z t i k a r á b a n m e g t a l á l j a Wekerle S á n d o r b a n azt a h i v a t o t t férfiút, ki a pénzügyi kezelést a m i n i s t e r i u m különböző osztályaiban g y a k o r l a t b ó l m e g t a n u l t a , ki a pénzügyi és közgazdasági t u d o m á n y elméletét teljesen ismeri és a ki m a g a s a b b látókörrel bírván, fel t u d emelkedni

a tervezés és rendezés á l l á s p o n t j á r a . Maga mellé veszi államt i t k á r n a k és mikor l á t j a , hogy a k é p v i s e l ő h á z b a n is szónoki képességével h e l y t áll, 1889 április 9-én k i n e v e z t e t i ministerré. Vége a k a p k o d ó és habozó rendszernek ; vége a toldozásés foldozásnak p é n z ü g y e i n k t e r é n . Á t g o n d o l t , sikerrel kereszt ü l v i h e t ő és biztos t e r v vezet ezentúl. Tisza K á l m á n előterjeszti az 1888. é v r e szóló költségvetést. H á r o m évre fölállítja a Wekerlével m e g á l l a p í t o t t pénzügyi p r o g r a m m o t . mely szerint 1890. é v b e n a költségvetés az állami h á z t a r t á s egyensúlyával, t e h á t h i á n y nélkül fog jelentkezni. É s m i d ő n W e k e r l e 1889 o k t ó b e r 15-én m á r m i n t p é n z ü g y minister előterjeszti az 1890. évi költségvetést, v a n u g y a n még mindig 400,000 f o r i n t h i á n y , m e l y m i n d a z á l t a l t é n y l e g a jövedelmi mérleg szerint 52 millió t ö b b l e t b e n jelentkezik. • Az állami h á z t a r t á s egyensúlya helyre v a n állítva és v á l t o z a t l a n u l f e n n is áll a v i l á g h á b o r ú kitöréséig ; m e r t a rendszer, melyet Wekerle m e g á l l a p í t o t t u t ó d j a i b a n : L u k á c s László. Teleszki J á n o s és Popovics S á n d o r p é n z ü g y m i n i s t e r e k ben és Wekerle b a r á t i t i s z t t á r s a i b a n hű k ö v e t ő k r e t a l á l t . P é n z - és a d ó r e n d s z e r ü n k r e f o r m j a Wekerle nevéhez f ű ződik. Első ministersége a l a t t a fogyasztási a d ó k t e r é t rendezte ; m e g i n d í t o t t a a fogyasztási a d ó k á t u t a l á s á n a k kérdését ; az italmérési regale m e g v á l t á s a u t á n m e g h o n o s í t o t t a az italmérési j ö v e d é k e t és m e g k e z d t e a p é n z ü g y i közigazgatás á t a l a k í t á s á t . Második ministersége a l a t t az összes egyenes a d ó k a t r e n d e z t e és m e g h o n o s í t j a a jövedelmi a d ó t , a jövő adórendszer gerinczét ; megkezdi a d í j a k és illetékek kuszált ügyének rendezését. A költségvetés rendszerében is m i n t a s z e r ű p é l d a k é p ü l szolgál. Megszüntette a S z a p á r y ministersége a l a t t meghonos o d o t t azt a visszaélést, hogy az államadósságok törlesztésére é v e n k i n t megfelelő j á r a d é k o t b o c s á t v á n ki, az így bef o l y a n d ó összeget a rendes bevételek közé v e t t é k fel. A bevételek előirányzatánál pedig azt az óvatosságot a l k a l m a z t a , hogy a z á r s z á m a d á s o k b a n m u t a t k o z ó n á l u g y a n n a g y o b b , de a bizton elérhetőnél mindig kisebb összegben jelentkezzenek, hogy így egyrészt a k o r l á t o l t a b b összeg ne szolgáltasson ösztönt az egyes ministeri t á r c z á k n a g y o b b igényeinek t á -

m a s z t á s á r a . de másrészt a költségvetéssel szemben befolyandó n a g y o b b bevételek biztos t a r t a l é k u l szolgáljanak a p é n z t á r i készletek s z a p o r í t á s á v a l az é v e n k i n t felmerülő p ó t h i t e l e k ér e n d k í v ü l i kiadások fedezésére. H a Wekerle elsősorban az á l l a m h á z t a r t á s r e n d j é r e tör e k e d e t t : m ű k ö d é s e és egész p o l i t i k á j a n e m a rideg ftscálitásban. h a n e m a közgazdaság fejlesztésében t a l á l t a czélját. Azon államférfiak közé t a r t o z o t t , kik a pénzügyek rendjét virágzó k ö z g a z d a s á g b a n l á t j á k . K ö z g a z d a s á g i felfogása, m i n t politikai meggyőződése ált a l á b a n . liberális volt. Az egyéni szabadság érvényesülését és a s z a b a d v e r s e n y lehetőségét ismerte el a közgazdaság alapelvéül. Az á l l a m n a k f e l a d a t á t elsősorban a b b a n l á t t a , h o g y a gazdasági élet fejlődése elől m i n d e n g á t a t és a k a d á l y t elhárítson. E mellett a z o n b a n t i s z t á b a n volt azzal, hogy a m a g y a r közgazdasági élet t e r m é s z e t e az á l l a m n a k n a g y o b b b e a v a t k o z á s á t és n a g y o b b tevékenységét megköveteli. T u d t a , hogv n á l u n k a vállalkozási szellem épen gazdasági téren meglehetősen t u n y a . Ily k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t liberális felfogású közgazda is k é n y t e l e n állami f e l a d a t n a k t e k i n t e n i azt. hogy közbelépjen a k ü l ö n b ö z ő gazdasági ágak irányítására és t á m o g a t á s á r a . W e k e r l e m i n t pénzügyminister szívesen engedte á t a rendes bevételeknek évenkint fokozódó n a g y o b b összegeit közgazdasági czélokra a földmívelési és kereskedelmi ministereknek. A földmívelési t á r c z a költségei 1888-ban 24. 1894-ben 48 és 1906-ban 63 millió k o r o n á r a s z a p o r o d t a k . Az ipar t e r é n helyeselte azt a felfogást, hogy közös v á m t e r ü l e ten. a hol v é d v á m o k nem állnak az ipar t á m o g a t á s á r a rendelkezésünkre, állami segélyek és k e d v e z m é n y e k ú t j á n kell az ipar fejlesztését előmozdítani. Állandóan elnökölt az országos i p a r t a n á c s b a n , a hol az iparfejlesztési actio az ő irányz a t a szerint t á r g y a l t a t o t t . Közgazdasági téren legjelentékenyebb a l k o t á s a : a val u t a szabályozása. A Monarchia a napoleoni h á b o r ú k ó t a á l l a n d ó a n r o m l o t t pénzértékkel — rossz v a l u t á v a l — küzd ö t t . Alig sikerült a negyvenes évek vége felé az 1811. évi d e v a l v a t i o súlyos á l l a p o t á b ó l kivergődni : a 48-as viszonyok.

u t ó b b 1854-ben a krimi h á b o r ú , a z u t á n 1859-ben az olasz és 1866-ban a porosz h á b o r ú k teljesen m e g r o n t o t t á k a pénzügyi rendet s vele az üzleti élet m e g b í z h a t ó s á g á t . É r e z t e az é r t é k m é r ő b i z o n y t a l a n s á g á n a k s ú l y á t a közgazdaság m i n d e n ága, de senki sem m e r t e a v a l u t a s z a b á l y o zás szükséges v o l t á t h a n g o z t a t n i , n e m c s a k azért, m e r t a leendő é r t é k m é r ő t most m á r a r a n y b a n kellett volna megállapítani és a r a n y a M o n a r c h i á b a n nem volt, h a n e m és t a l á n még i n k á b b azért, m e r t a pénzérték az 1867 : X I I . t.-cz. szerint A u s t r i á v a l egvetértőleg volt m e g á l l a p í t a n d ó s m i n denki félt ily közösügyes t á r g y a l á s o k megindításától. Wekerléé az é r d e m , hogy m e g i n d í t o t t a és nyélbe is ü t ö t t e a v a l u t a szabályozását. Megkezdette ebbeli m ű k ö d é sét a b b a n a p i l l a n a t b a n , m i d ő n M a g y a r o r s z á g p é n z ü g y e i b e n az egyensúlyt h e l y r e á l l í t o t t a és l á t t a , hogy a külügyi viszon y o k békések az ily, a n e m z e t k ö z i pénzpiaez igénybevételére szoruló műveletre. A v a l u t a szabályozásánál Wekerle m i n d e n e k e l ő t t tiszt á b a h o z t a azt, képes-e Magyarország p é n z ü g y i és közgazdasági á l l a p o t á b a n a r r a , hogy a rendezéshez szükséges (közel 700 millió forint) a r a n y a t kellő időben megszerezze. A pénztári készletek S z a p á r v idejében 58 millióról 1890-ben m á r 106 millióra s z a p o r o d t a k s így k í n á l k o z o t t pénz a r a n y vásárlására. Az 1888-ban 1 véghez vitt conversio a l k a l m á v a l a világ pénzpiacza oly előzékenységgel n y ú j t o t t hitelt a pénzügyeiben megszilárduló országnak, hogy az a r a n y beszerzésére biztos r e m é n y nyílt. Azzal a kételylyel szemben, mely különösen osztrák k ö r ö k b e n t e r j e s z t e t e t t , hogy a külföld n e m lesz h a j l a n d ó kellő mennyiségű a r a n y a t szolgáltatni valutaszabályozásra a Monarchiának : külön kiküldött e k által t a n u l m á n y o z t a t t a a londoni piaczot és jelentésük az ebbeli a g g á l y o k a t teljesen eloszlatta. E g y ú t t a l g o n d o s k o d o t t , hogy a k ö z v é l e m é n y t f ő k é p A u s t r i á b a n , a hol a bizalmatlanság, aggály és k é t k e d é s szemeivel nézték a v a l u t a r e n d e z é s előkészületeit, az osztrákok legelőkelőbb l a p j a ú t j á n , a N e u e Freie Presse által áll a n d ó a n k i o k t a s s á k . J ó b a r á t s á g b a n volt Benedicttel, az e m l í t e t t lap t u l a j d o n o s á v a l , a ki közgazdasági k é r d é s e k b e n Budapesti

Sietnie.

CXC.

kötet.

1S?2.

2

és v a l u t a ü g y b e n , kiváló szakférfi volt és kivel Wekerle a leendő rendezés ügyében sokszor é r i n t k e z e t t . O a n a g y vil á g l a p b a n á l l a n d ó a n kedvező p r o p a g a n d á t csinált a v a l u t a reform mellett. Az osztrák k o r m á n y n á l S t e i n b a c h m i n i s t e r b e n megértő t á r s a t és kiváló jogászt. N i r b a u e r o s z t á l y f ő n ö k b e n és dr. Gruber t a n á c s o s b a n elsőrendű hitelügyi szakerőket t a l á l t , kikkel a r e f o r m o t b á t r a n m e g k e z d h e t t e . í g y előkészülve e l ő t e r j e s z t e t t e a reform a l a p j a i t az 1891 j a n u á r 15-iki m i n i s t e r t a n á c s b a n . m e g n y e r t e a király beleegyezését a reform m ű v é h e z s végre 1892 m á j u s 14-én előterjeszt e t t e a t ö r v é n y h o z á s n a k a szükséges t ö r v é n y j a v a s l a t o k a t . Nehézség m u t a t k o z o t t A u s t r i á b a n , nemcsak az ügy t á r g y i jelentőségénél fogva, h a n e m az a k k o r i politikai viszon y o k bonyolultsága és a p á r t o k e g y m á s k ö z t i harc-za f o l y t á n . A T a a f e - k o r m á n y a k k o r v é g n a p j a i t élte. A csehek, clericali sok. a n t i s e m i t á k a k o r m á n y n a k m i n d e n b e n nehézséget okozt a k : a lengyelek nem v o l t a k megbízhatók és egészben véve egy coalitiós k o r m á n y r a való előkészület v e t t e igénybe a p a r l a m e n t i élet egész figyelmét. Mégis sikerült egy h ó n a p o n á t t a r t ó bizottsági t á r g y a l á s u t á n az előterjesztett javaslatok a t a b i r o d a l m i t a n á c s b a n is m e g s z a v a z t a t n i . Magyarországon a tárgyalások simán és gyorsan folyt a k és a v a l u t a s z a b á l y o z á s 1892-ben vált t ö r v é n y n v é , melynek g y a k o r l a t i keresztülvitelét Wekerle és u t á n a L u k á c s sikerrel végezték. Már 1903-ban a n n y i r a t i s z t á b a n volt a reform, hogy a m a g y a r k o r m á n y márczius 3 l - é n e l ő t e r j e s z t h e t t e a készfizetések felvételére v o n a t k o z ó t ö r v é n y j a v a s l a t o t . Tárgyalását az osztrák p a r l a m e n t i viszonyok n e m engedték meg s így az t ö r v é n y n y é nem lett. D e ha a zárkő n e m t é t e t e t t is le. a v a l u t a s z a b á l y o z á s nagyszerű épülete Wekerle tervezete szerint elkészült. A kor o n a é r t é k és az a r a n y v a l u t a megvalósult. Az agio megszűnt. A b a n k j e g y e g y e n é r t é k ű v é vált az aranypénzzel. A külföld teljes bizalommal volt pénzértékünkhöz. A t u d o m á n y szakemberei pedig pénzügyi rendszerünket példa g y a n á n t állítják oda arra, hogy a b a n k j e g y k é n y s z e r f o l y a m a mellett is

lehet helyes állami intézkedésekkel a p é n z n e k állandó érték e t biztosítani. Sajnos, a v a l u t a s z a b á l y o z á s nagy m ű v e m a r o m o k b a n - fekszik. A v i l á g h á b o r ú t e t t e t ö n k r e . ((Pénzrendszer. — m o n d j a K n a p p híres m ű v é b e n — mely ily lökésnek ellenállhatna, n e m létezik. Hol a megszokott kereskedelmi összeköttetések m i n d megszűnnek, hol államok k é n y t e l e n e k f e n n t a r t á suk érdekében a legkétségbeejtőbb eszközökhöz nyúlni : o t t a rendezett pénzrendszer föltételei m i n d hiányzanak.» Igaz. m a h i á n y z a n a k a r e n d e z e t t pénzrendszer föltételei mind. H i á n y z i k a m e g n y u g v á s , a béke, a n e m z e t e k e g y m á s h o z való rokonszenve, h i á n y z i k a bizalom, a m u n k a k e d v . . . I l y k ö r ü l m é n y e k közt a r r a a kérdésre, mikor lesz ismét r e n d e z e t t v a l u t á n k , Hegedűs L ó r á n t p é n z ü g y mi nisternek egy figyelemre n e m igen m é l t a t o t t szavával válaszolunk : ((Ezt u n o k á i n k u n o k á i megérik.» Wekerle közgazdasági tevékenységét kellően n e m jellemeznők. ha meg nem emlékeznénk a főváros érdekében kif e j t e t t nagy működéséről. Az ország fővárosai az által, h o g y a k o r m á n y , a t ö r v é n y hozás, a fejedelem székhelyei, m á s városokhoz képest nag y o b b lendülettel f e j l ő d n e k > de e g y ú t t a l n a g y o b b közigazgatási szervezetet igényelnek, költségesebb h á z t a r t á s t és nag y o b b pénzügyi á l d o z a t o k a t követelnek. Azért vezető államf é r f i a k n a k kötelessége, az egész ország é r d e k é b e n is. a főv á r o s ügyeit n a g y o b b g o n d d a l ápolni, a f ő v á r o s a n y a g i helyzetének r e n d b e n t a r t á s á r ó l gondoskodni és a f ő v á r o s fejlődésére figyelemmel lenni. Mit t e h e t az állani helyes közbenj á r á s által egy fővárosért, m u t a t j a Páris, m e l y e t I I I . N a p o leon boulevardjaival, avenueivel és á t a l a k u l á s a i v a l ú j életű várossá a l a k í t o t t á t . B u d a p e s t f ő v á r o s u n k m a i á l l a p o t á t kivált k é t n a g v l á t ó k ö r ű ministerelnöknek, gróf A n d r á s s y G y u l á n a k és Wekerle S á n d o r n a k köszöni. Az előbbeni m e g v á l t o t t a a lánczhíd a z o n s z a b a d a l m á t , hogy B u d a p e s t h a t á r á b a n h i d a k a t másn a k n e m s z a b a d építeni ; s z a b á l y o z t a a D u n a p a r t o k a t , mega l a p o z t a a S u g á r ú t a t , m e g a l k o t t a a k ö z m u n k a t a n á c s o t , egyesítette Budát Pesttel.

Midőn W e k e r l e 1892-ben ministerelnök lett, a k ö z m u n k á k t a n á c s á r ó l szóló t ö r v é n y é r t e l m é b e n n e m c s a k névleg, h a n e m tényleg elnöke l e t t a k ö z m u n k á k t a n á c s á n a k ; m i n d e n ülésén elnökölt, n a g y érdeklődéssel nézte a f ő v á r o s építési fejlődését és m e g g y ő z ő d ö t t arról, hogy a k o r m á n y n a k erős kézzel bele kell n y ú l n i a a f ő v á r o s építkezési lendületébe. E z okból r e n d e z t e a k a s z á r n y a - ü g y e t . A k a t o n a s á g g a l f o l y t a t o t t hosszas t á r g y a l á s o k u t á n sikerült r á b í r n i a h a d vezetőséget. hogy a v á r o s l a k o t t részeiben levő k a s z á r n y á k a t a k o r m á n y n a k engedi át és a k a t o n a s á g s z á m á r a a város külső, kevésbé l a k o t t részein nyer a l k a l m a s épületeket. í g y t ü n t el az Ú j é p ü l e t és alakult á t Szabadság-térré p o m p á s palotákkal, a j e g y b a n k , a tőzsde, az Adria, a p o s t a t a k a r é k p é n z t á r palotáival ; a K á r o l y - k a s z á r n y á b ó l lett a v á r o s h á z a ; a J ó zsef-kaszárnya eltűnik a Verbőczy-utczából ; a Flórián-kas z á r n y a t e r ü l e t é t a G a n z - g y á r öleli m a g á b a . Az így a városból kiszorult k a t o n a s á g számára ú j l a k t a n y á k és épületek készülnek és pedig 7 a budai és 10 a pesti oldalon. M a g u k b a n véve óriási épületek, melyek pezsgőéletű l a k ó i k b a n m ú l h a t a t l a n u l városalkotó elemet r e j t e n e k és nagyb a n emelik k ö r n y é k e i k e t . U g y a n c s a k városfejlesztő h a t á s u k volt az Erzsébet- és Ferencz J ó z s e f - h í d a k építésének, a h i d a k h o z való f e l j á r a t o k az illető városrészek teljes á t a l a k í t á s á t v o n t á k m a g u k k a l . Az Erzsébet-híd építésével eltűnik a régi városház t ű z őrző t o r n y á v a l , a Városház-tér, Városház-utcza. a Rózsa- és Sebestyén-tér, a Halász-tér, az ódon Curia épülete, szélesből a H a t v a n i - u t c z a , h e l y e t t ü k egy egész sereg nagy épület díszíti az addig ósdiságában h a l a d n i n e m t u d ó belvárost. A Ferencz József-híd építésével á t a l a k u l a b u d a i oldalon a L á g y m á n y o s és Kelenföld. A régi Sáros-fürdő helyébe felépül a p o m p á s Gellért-szálló és f ü r d ő ; az e l h a g y a t o t t L á g y m á n y o s o n most m á r felépülhet a m ű e g y e t e m és a n a g y d o h á n y g y á r ; a Fehérvári-út rövid idő a l a t t m i n d k é t oldalán palotaszerű b é r h á z a k k a l díszlik, szóval a régi B u d a egyik félreeső e l h a g y a t o t t sarkából élénk nagyvárosi negyed ébred. N a g y előny volt az 1908-ban t ö r t é n t megállapodás, melylyel a Margitsziget József főherczeg t u l a j d o n á b ó l á t m e n t a

k ö z m u n k á k t a n á c s á n a k kezelésébe és cserébe k a p j a a Margithíd j o b b és b a l p a r t j á n a D u n a s z a b á l y o z á s f o l y t á n rendelkezésre álló telkeket, hol rövid idő a l a t t egy egész t ö m b p a l o t a szerű b é r h á z (a P a l a t í n u s r.-t. házai) épülnek és így egy addig meglehetősen e l h a n y a g o l t k ö r n y é k f o r g a l m a s v i d é k k é alakul. U g y a n c s a k 1908-ban a d ó k e d v e z m é n y e k b i z t o s í t t a t n a k a L i p ó t - v á r o s és a F e r e n c z - v á r o s haladni n e m a k a r ó részei s z á m á r a ú j é p í t k e z é s e k n e k ; mire azok a v i d é k e k g y o r s a b b a n épülnek. N e m u g y a n a f ő v á r o s b a n , de közvetlenül h a t á r a m e l l e t t . K i s p e s t e n t e r e m t i meg 1908-ban a m u n k á s t e l e p e t . Ezzel az a l k o t á s á v a l két n a g y czélt k í v á n elérni. Meg a k a r t a g y a k o r lati példával m u t a t n i , h o g y a n kell és lehet n a g y gyári m u n k a a d ó n a k (a milyen B u d a p e s t e n m a g a az állam is) g o n d o s k o d n i m u n k á s a i n a k jólétéről, egyik legnagyobb szükségletének, a l a k á s k é r d é s n e k megoldása által. D e e mellett közre a k a r t h a t n i f ő v á r o s u n k egyik legégetőbb kérdésének — a l a k á s ü g y n e k a l k a l m a s m e g o l d á s á r a . 1916. év végéig 915 m u n k á s h á z é p ü l t 8000 lakással, hol 22,000 lélek nyer elhelyezést. K i s p e s t n e k ezt a részét a n é p Wekerle-telepnek h í v j a . B u d a p e s t e n , melyért Wekerle a n n y i t t e t t , nincs még tér, nincs még utcza. m e l y n e k s a r k á n a W e k e r l e n é v állna. Wekerle. midőn a képviselők körében előterjesztéseit t á r gyalta, c s a k h a m a r á l t a l á n o s kedveltségben és tiszteltségben részesült. M i n d i n k á b b felismerték b e n n e a kiváló politikai államférfiút. Xagy t a p i n t a t a . mérséklete, m u n k a b í r á s a , czélj a inak t u d a t a , az ország ügyeiben való j á r t a s s á g a : mind oly t u l a j d o n o k , melyek l é p t e n - n y o m o n igazolták politikai t e h e t s é g é t . J ó szónok és kiváló d e b a t t e r volt. Szónoklata n e m állt ékesszólásban, h a n e m a t á r g y mellett f e l h o z h a t ó é r v e k mesteri felépítésében. N e m phrasisokkal, h a n e m a r g u m e n t u m o k s ú l y á v a l h a t o t t . Exposéi, melyek g y a k r a n másfél órai beszédből álltak és a s z á m c s o p o r t o k h a l m a z á t á r a s z t o t t á k á hallgatókra, n e m c s a k n e m f á r a s z t o t t a k , h a n e m mindig óriási lelkesedést k e l t e t t e k . H a t á s a a p a r l a m e n t b e n m i n d e n k o r biztos volt. Mindehhez j á r u l az a finom modor, melylyel nehéz kérdésekben az ellentétes nézetek összeegyeztetését

és e g y é r t e l m ű elintézését sikerrel el t u d t a érni, és pedig n e m c s a k i t t h o n képviselői k ö r ö k b e n , h a n e m számos közös ü g y ben A u s t r i á b a n , a közös m i n i s t e r i u m o k b a n épúgv, m i n t az o s z t r á k k o r m á n y f é r f i a k n á l , sőt m a g á n á l a királynál is. I l y t u l a j d o n s á g o k k a l természetes, h o g y bonyolult polit i k a i h e l y z e t e k b e n a közvélemény és a király Wekerléhez f o r d u l t és b e n n e l á t t a a z t az államférfiút, ki nehéz helyzetben és g y a k r a n m e g o l d h a t l a n o k n a k látszó viszonyok közt az ország h a j ó j á t biztos i r á n y b a n k o r m á n y o z n i t u d j a . Első ízben az egyházpolitikai kérdést volt h i v a t v a megoldani. Ez a kérdés egész t e r j e d e l m é b e n az 1893. évi költségv e t é s t á r g y a l á s á n á l 1892 m á j u s h a v á b a n került napirendre, m i d ő n Csáky gróf rendelete az elkeresztélésről félhónapon á t v i t a t á r g y a volt és m i d ő n végre m á j u s 31-én a képviselőház e g y h a n g ú l a g elfogadta I r á n y i Dánielnek e z ú t t a l m á r 23-ad ízben e l ő t e r j e s z t e t t i n d í t v á n y á t , u t a s í t v á n a k o r m á n y t , hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a felekezetek egyen jogosságáról minél előbb t ö r v é n y j a v a s l a t o t terjesszen elő. S z a p á r y m i n i s t e r i u m á b a n ennek a h a t á r o z a t n a k keresztülvitele válságot idéz elő. Maga a ministerelnök a f a c u l t a t i v polgári házasságra kész, Csáky, Szilágyi és Wekerle ministerek a kötelező polgári házasság mellett v a n n a k . Miután a k o r m á n y kebelében az egyetértés nem érhető el. S z a p á r y gróf 1892 n o v e m b e r 6-án lemond és a király Wekerlét bízza m e g a m i n i s t e r i u m alakításával. Midőn Wekerle 1892 n o v e m b e r 21-én c a b i n e t j é t a képviselőházban b e m u t a t j a , e g y ú t t a l kijelenti, hogy «a korm á n y legfelsőbb elhatározást eszközölt ki a n n a k elvi kijelentésére, hogy a házassági jogra vonatkozó t ö r v é n y j a v a s lat a kötelező polgári házasság alapelvei a l a p j á n készíttessék el.» A politikai helyzet a r e f o r m r a kedvező volt. A k o r m á n y élén Wekerle, Szilágyi Dezső, gróf Csáky Albin, Hier o n y m i K á r o l y , a n a g y c a b i n e t — mindegyik minister mellett t a p a s z t a l t politikus és szakértő á l l a m t i t k á r o k : L u k á c s László, Teleszki I s t v á n , Berzeviczy Albert, Andrássy G y u l a gróf, a s z a b a d e l v ű - p á r t oszlopai. A képviselőházban a sza-

b a d e l v ű - p á r t nagy t ö b b s é g é t a függetlenségi p á r t nagyobi) része t á m o g a t j a s így a kérdés kedvező elintézése biztos. Szilágyi elkészíti a t ö r v é n y j a v a s l a t o k a t , s z á m r a ötöt. A képviselőház a polgári házasságról szóló j a v a s l a t o t 1894 április 12-én nagy szótöbbséggel e l f o g a d j a . A főrendiház m á j u s 10-én 139 s z a v a z a t t a l 118 ellenében, t e h á t 21 szótöbbséggel elveti. A képviselőház m á j u s 21-én ismét n a g y szótöbbséggel v á l t o z a t l a n u l elfogadja és m e g k ü l d i a főrendiháznak. Wekerle m o s t m á r biztosítani a k a r j a a j a v a s l a t sorsát. A javaslat ellen u g y a n i s a király állítólagos ellenszenves h a n g u l a t á t h a s z n á l t á k fel. W e k e r l e ez okból n e m c s a k tisztázni a k a r t a a helyzetet, h a n e m a király nyilt t á m o g a t á s á t k í v á n t a kinyerni. E z okból m á j u s 29-én Bécsbe indul. A királytól h á r m a t k é r t : az üresedésben levő h á r o m főrendi állásnak azonnali betöltését, a korona m e g n y i l a t k o z á s á t a jav a l l a t o k mellett és ha mindezek u t á n a f ő r e n d i h á z b a n mégis m e g b u k n é k a j a v a s l a t , a főrendek n a g y o b b s z á m ú szaporítását. A király ez u t ó b b i r a n e m volt h a j l a n d ó , mire Wekerle 1894 j ú n i u s 1-én lemond. A l e m o n d á s hírére a főváros lázas á l l a p o t b a j u t . A június 2-án esti 9 órakor Bécsből visszatérő ministerelnököt ezrekre m e n ő n é p t ö m e g v á r j a , óriási lelkesedéssel f o g a d j a , kíséri a s z a b a d e l v ű 1 körbe, hol a p á r t t a g o k lehetetlennek m o n d j á k azt, hogy a l k o t m á n y o s országban a f ő r e n d e k biz a l m a t l a n s á g a f o l y t á n lelépjen a k o r m á n y . Az egész országban a k o r m á n y mellett nyilatkozik meg a h a n g u l a t , számos város, k ö z t ü k a főváros, Wekerlét díszpolgárrá v á l a s z t j a . Ily k ö r ü l m é n y e k közt s m i u t á n K h u e n H é d e r v á r y a ministerelnöki m e g b í z a t á s t csak az egyházpolitikai javaslatok teljes f e n n t a r t á s á v a l f o g a d t a v o l n a el. a király j ú n i u s 9-én ismét W e k e r l é t bízza meg a c a b i n e t a l a k í t á s á v a l , melyben a z o n b a n gróf C'sáky Albin helyét báró E ö t v ö s L ó r á n t foglalja el. Az ú j k o r m á n y b e m u t a t k o z á s á n á l , j ú n i u s 12-én Wekerle a képviselőházban kijelenti, «hogy a felség az egyházpolitikai j a v a s l a t o k politikai szükséges voltáról k o r m á n y á val egyetért és hogy viszonyaink k ö z t h a t á r o z o t t a n politikai

szükségességnek t e k i n t i a j a v a s l a t o k n a k minél előbb t ö r v é n } erőre emelését.» M i u t á n időközben h á r o m főrendiházi t a g ki n e v e z t e t e t t , a főrendek j ú n i u s 21-én a polgári házasságról szóló t ö r v é n y j a v a s l a t o t 128 s z a v a z a t t a l 124 ellenében, t e h á t négv szótöbbséggel e l f o g a d t á k . A jég meg volt t ö r v e : a t ö b b i javaslat ismételt ide-oda küldözéssel v á r t a t ö r v é n y h o z á s i létre jövetelét ; végre a polgári a n y a k ö n y v e k és a g y e r m e k e k vallásáról szóló javaslat o k is m i n d k é t ház részéről egyenlő a l a k b a n készen álltak és Wekerle o k t ó b e r 25-én Bécsbe megy. hogy ennek a h á r o m t ö r v é n y n e k szentesítése által siettesse a még h á t r a l e v ő két j a v a s l a t n a k : a vallás szabad gyakorlásáról és az izraelita vallásról szólóknak elfogadását. A szentesítés csak deczember 9-én j ö t t meg. Wekerle m o s t m á r t i s z t á b a n volt azzal, h o g y a viszony, mely király és ministerelnök közt sikeres k o r m á n y z á s h o z m ú l h a t a t l a n u l szükséges, m á r n e m áll f e n n . Erezte, hogy az egyházpolitikai j a v a s l a t o k t á r g y a l á s a a l a t t m i n d e n oldalról, még a külföld részéről is m i k é p h a t o t t a k a király kedélyére. T u d t a , hog\ rossz néven v e t t é k azt a t á m o g a t á s t , melylyel a független ségi p á r t nagy része a k o r m á n y mellett dolgozott : hogy zok o n veszik K o s s u t h L a j o s t e m e t é s é n e k nagy p o m p á j á t és azt az óriási részvétet, melylyel ez végbement : végre értesült arról a neheztelésről, melyet az okozott, hogy az Olaszországból visszatérő K o s s u t h Ferencz az országot diadalmenet szerűen b e j á r j a , h i r d e t v e K o s s u t h L a j o s nagy nevével a függetlenségi elveket. Mindez, ha n e m is r o v a t o t t fel bűnül Wekerlének. de fagyasztó hideget keltett, melyben a közü g y e k e t t o v á b b vezetni Wekerle nem l á t t a czélszerűnek. B e a d t a l e m o n d á s á t deczember 21-én. 1895 j a n u á r 13-án B á n f f y Dezső, a képviselőház elnöke, lett ministerelnök. Az egyházpolitikai j a v a s l a t o k közül a két v i s s z a m a r a d t az é v végéig letárgyalt a t t a k és szentesi t t e t t e k . É s ezzel az egyházpolitikai reform, ú g y a m i n t azt Wekerle ministeriuma t e r v e z t e , t ö r v é n y t á r u n k b a k e r ü l t , életbe lépett és h a b á r gróf Zichy F e r d i n á n d és Molnár J á n o s a p á t vezetése alatt k ü l ö n p á r t , a n é p p á r t alakult, abból a fő czélból, hogy az egyházpolitikai t ö r v é n y e k minél előbb revisio alá vétessenek.

változatlanul érvényben áll m a i napig. Wekerle pedig visszavonul a politikától. 1896 vége ó t a elnöke a közigazgatási bíróságnak és az m a r a d 1906 áprilisig, a midőn az ország nehéz helyzete ismét az ő erélyét követeli. 1906 áprilisban a F e j é r v á r y - k o r m á n y és a coalitiós pártok vezérei közt hosszas tárgyalás u t á n egy ú j k o r m á n y megalakítására az az egyezmény j ö t t létre, hogy a honvéd és horvát ministereken kívül h á r o m függetlenségi és h á r o m 67-es alapon álló minister élén egy 67-es p á r t i ministerelnök alkossa a k o r m á n y t és vállalja az egyezmény p a c t u m ban megállapított teendőket. Midőn így minden t i s z t á b a n volt, F e j é r v á r y j a v a s l a t á r a a király Wekerle S á n d o r t a coalitiós vezérek egyhangú helyeslésével 1906 ápril 8-án minister elnökké nevezi ki. Kényes helyzet vezetésére vállalkozott. S a j á t maga meggyőződése szerint a 67-es alapnak föltétlen híve, a függetlenségi párt vezéreivel és a képviselőháznak függetlenpárti n a g y többségével 67-es i r á n y b a n kellett kormányozni. Így az a p a c t u m . mely a coalitiós k o r m á n y működését szabályozta, kizárta a függetlenségi párt legkényesebb kérdéseit. jelesül kikapcsolta a k a t o n a i kérdések közül teljesen a vezérleti és szolgálati nyelv kérdéseit ; t o v á b b á kötelezte a k o r m á n y t , hogy érvényben t a r t j a az időközben k ö t ö t t nemzetközi kereskedelmi szerződéseket, azaz a kereskedelmi politikát elfogadja úgy. a hogy időközben alakult : és az Austriával való viszonyra nézve is korlátolt körben kellett mozognia, ü e azért mégis a 67-es elvek és a függetlenségi törekvések összeegyeztetése ily szűkebb téren is nagy óvatosságot követelt. Tényleg a közös v á m t e r ü l e t e n nem t ö r t é n t lényeges változás. Vívmányul t ü n t e t t é k fel azokat az alaki módosítások a t . melyek szerint nem vámszövetséget, h a n e m kereskedelmi szerződést k ö t ö t t e k : a v á m t a r i f a többé n e m az osztrákmagyar v á m t e r ü l e t t a r i f á j a , hanem Magyarország a u t o n ó m v á m t a r i f á j a , mely azonban Austriával szemben nem jő alk a l m a z á s b a ; a nemzetközi szerződések ezentúl Magyarország részéről i,s aláírandók és m a g y a r nyelvű szöveggel is kötendők.

A q u o t a ügyénél k é n y t e l e n volt a függetlenségi t ö b b s é g a 34'4 a r á n y t 36'4-re, t e h á t teljes k é t százalékkal m a g a s a b b r a fölemelni. Az ország vagyoni állapota és az államh á z t a r t á s j o b b helyzete, de k i v á l t az az előny, mely az országot a fogyasztási adók ú j a b b rendezésénél az á t u t a l á s i eljárás f o l y t á n érte, lehetetlenné t e t t e a küzdelmet kisebb q u o t a k i v í v á s á r a . H o z z á j á r u l még az a k ö r ü l m é n y , hogy a kiegyezési t á r g y a l á s o k n á l szóba került a b a n k s z a b a d a l m á n a k m e g h o s s z a b b í t á s a és a függetlenségiek nagy súlyt helyeztek a r r a , hogy az 1911-ben l e j á r a n d ó szabadalom u t á n a t o v á b b i a k r a nézve m a r a d j o n f e n n a szabad elhatározás lehetősége. E z e n lehetőség s z e m p o n t j á b ó l , a b a n k ü g y terén n y e r t «vív m á n y » f e j é b e n i n k á b b beleegyeztek a q u o t a m a g a s a b b öszszegébe. H á r o m éven á t sikerült a coalitios k o r m á n y t a f ü g g e t lenségi p á r t i többséggel m i n d e n n a g y o b b b a j nélkül vezetni D e végre is a szélő elemek, J u s t h és Holló unszolására, megelégelték a 67-es vizekben való j á r á s t és a nemzeti önállás érvényesülésére t ö r e k e d t e k . E r ő s t á p a n y a g o t nyertek, m i d ő n az o s z t r á k - m a g y a r b a n k az 1910 végén l e j á r a n d ó szabad a l m á n a k m e g ú j í t á s á é r t 1908 deczember 21-én b e a d t a kérését. A függetlenségi p á r t az önálló m a g y a r b a n k fölállítását követelte. M a g á b a n a k o r m á n y kebelében is ellentétes nézetek k ü z d e n e k és így Wekerle 1909 ápril 26-án a cabinet lem o n d á s á t jelenti be a k i r á l y n a k . Wekerle kifejti, hogy a p a r l a m e n t i többséggel — h a a k o r m á n y t o v á b b r a az ügyek vezetésével meg bízatik is — csak úgy m ű k ö d h e t i k t o v á b b , ha m á s téren, a k á r k a t o n a i kérdésben, a k á r a készfizetések felvétele ügyében e n g e d m é n y e k e t hoz. E r r e J u s t h M a k ó n 1909 n o v e m b e r 8-án választó kerületében beszámolást t a r t ; a függetlenségi p á r t nagy része elkíséri ; i t t zászlót b o n t és az önálló b a n k o t elérendő czélnak t ű z i ki. E z u t á n n o v e m b e r 11-én a függetlenségi p á r t conf e r e n t i á j á n K o s s u t h elnöklete mellett Holló i n d í t v á n y á r a a p á r t d ö n t a kérdés felett ; 120 szavazat 70 ellen az önálló b a n k mellett foglal állást. Ezzel a p á r t k e t t é s z a k a d , a kisebb rész m a r a d K o s s u t h mellett, a többség J u s t h vezetése alá kerül.

\

A dolognak ily f e j l e m é n y e u t á n Wekerle ismét k i f e j t i a helyzet nehézségét és azt, hogy ezzel a p a r l a m e n t i alakulással az ü g y e k e t t o v á b b vezetni n e m képes. A király Tisza, Andrássy, L u k á c s és K h u e n H é d e r v á r y v a l tanácskozik, de n e m j u t e l h a t á r o z á s r a . A m i d ő n a z u t á n Wekerle d e c z e m b e r 17-én k é t havi f e l h a t a l m a z á s t k é r t és a képviselőház a j a v a s l a t o t t á r g y a l j a : Holló deczember 22-én i n d í t v á n y o z z a , h o g y a ház k ü l ö n f e l i r a t b a n k é r j e meg a királyt a m a g y a r önálló b a n k felállítására ; a ház az i n d í t v á n y t 133 s z a v a z a t t a l 99 ellenében elfogadja. Wekerle, m i n t a k é p v i s e l ő h á z b a n leszavaz o t t minister, kéri l e m o n d á s á n a k elfogadását, a m i t most m á r a király elfogadni k é n y t e l e n . Wekerle visszavonul a politikától. D á n o s o n gazdálkodik ; messziről nézi a b o n y o d a l m a k a t , melyek K h u e n H é d e r v á r y , L u k á c s László és Tisza I s t v á n ministerelnöksége a l a t t lefolynak és a v i l á g h á b o r ú első h á r o m évében is t á v o l áll a politikától. 1917 a u g u s z t u s 20-án ismét és h a r m a d s z o r ministerelnök lesz. Nehéz i d ő k b e n 14 h ó n a p o n á t vezeti az ország ü g y e i t . Maga a h á b o r ú elég súlylyal nehezedik az országra. Az ent e n t e gazdasági p o l i t i k á j a a h á b o r ú n y o m o r á t k i t e r j e s z t i az élelmezés és árképzés kérdéseire. N e m c s a k a hadsereg ellátása, h a n e m a polgári lakosság élelmezése is, a közélelmezés okoz ú j g o n d o t a k o r m á n y n a k , a d r á g a s á g kezd n a g y o b b m é r t é k b e n h a t ó s á g i b e a v a t k o z á s t igényelni és a lak á s k é r d é s aggasztó. E z e n belső nagy b a j o k mellett a külügyi viszonyok á l l a n d ó a n f o g l a l k o z t a t j á k a k o r m á n y t . Az elfoglalt Lengyelország, Szerbia és R o m á n i a intézkedéseket igényel. Oroszországgal. U k r a j n á v a l , Finnországgal és R o m á n i á val békét k ö t ü n k ; mindezen t á r g y a l á s o k n á l az ország gazdasági érdekeit meg kell védeni. Végül az 1905 ó t a n a p i r e n d e n álló választójogot a király k í v á n s á g a szerint széles alapra f e k t e t v e tör vény hozásilag kell szabályozni, a m i az 1918 : X V I I . t.-cz.-ben meg is t ö r t é n t , c s a k h o g y ez a t ö r v é n y papiros m a r a d t , m i n d e d d i g n e m érvényesült. U g y a n c s a k t á r gyalások f o l y t a k Németországgal a leendő kereskedelmi szerződés megkötéséről. Az alapeszme az volt, hogy ép úgy,

m i k é p a szövetséges államok a h á b o r ú u t á n egységes kereskedelmi p o l i t i k á b a n k í v á n n a k megállapodni, melynek czélja az, hogy a k ö z p o n t i h a t a l m a k k a l szemben gazdasági t é r e n az ellenségeskedést t o v á b b f o l y t a t j á k , úgy ismét a k ö z p o n t i h a t a l m a k gazdasági t e k i n t e t b e n egymáshoz j o b b a n simulnak é s a n e m z e t k ö z i gazdasági h a r c z o t közös erővel t ö r e k e d j e n e k elhárítani. A t á r g y a l á s o k előbb a Margitszigeten, u t ó b b S a l z b u r g b a n 1918 o k t ó b e r végéig f o l y t a k . A czél v á m e l ő n y ö k kölcsönös n y ú j t á s a által szoros gazdasági kapcsolatot alkotni és a t ö b b i külfölddel szemben egységes v á m p o l i t i k á b a n kellő ellenállást kifejteni. Mindezek mellett a világháború béke létrejövetele ú t j á n volt befejezésre j u t t a t a n d ó , mert a h á b o r ú sorsa 1918 auguszt u s h ó b a n m á r el volt d ö n t v e . A n y u g a t i f r o n t o n az amerik a i a k felvonulása u t á n a túlerő, a repülőgépek és a tankkészülékek m e g i n g a t t á k a n é m e t haderőt ; a macedóniai f r o n t o n n a g y o b b t á m a d á s készült ; az olasz h a r c t é r e n a csüggedé> jelei m u t a t k o z n a k és m i n d e h h e z j á r u l az élelmezés nehézsége, az elzárkózás lehetetlenné t e t t e a sokfelé elhelyezett seregek rendszeres ellátását. Mindenki békére v á g y a k o z o t t . Wekerle a p á r t o k vezéreivel. Tisza-, Apponyi- és A n d r á s s y v a l egyetértve b é k e t á r g y a l á sok m e g i n d í t á s á n f á r a d o z i k . B u r i á n külügyminister a Monarchia nevében Amerikához f o r d u l a béketárgyalások lehetősége v é g e t t . E b b e n a súlyos helyzetben a nemzetiségi m o z g a l m a k m i n d erőszakosabb m ó d o n n y i l a t k o z n a k meg. A csehek az •észak m a g y a r t ó t o k r a t a r t a n a k igényt, a délszlávok Laibachb a n H o r v á t o r s z á g o t és D a l m á c z i á t követelik és a népek Wilson által h i r d e t e t t önálló intézkedési jog a l a p j á n a k a r n a k berendezkedni. K á r o l y i Mihály és p á r t j a azonnali békek ö t é s t sürget. I l y k ö r ü l m é n y e k közt Wekerle hol Bécsben, hol B u d a p e s t e n t a n á c s k o z i k a teendőkről. Tisztán l á t j a , hogy az országot csak a p á r t o k teljes egyetértése m e n t h e t i meg. Az erők c o n c e n t r a t i o j a lesz a jelszó, ezt a k a r j a m i n d e n á r o n elérni, de n e m sikerül. Wekerle a b b a n a hiszemben, hogy t a l á n az ő személye a concentratio létesítésére az a k a d á l y , a

k i r á l y n a k b e a d j a a c a b i n e t l e m o n d á s á t . A király, m i u t á n t ö b b vezető politikust meghallgat és ezek neki a k i b o n t a k o zásra a l k a l m a s t a n á c s o t n e m a d h a t t a k , o k t ó b e r 15-én kijelenti, hogy a l e m o n d á s t nem f o g a d j a el, teljes b i z a l o m m a l v a n Wekerle és c a b i n e t j e i r á n t és kéri az ü g y e k t o v á b b i vezetésére. Ez az o k t ó b e r 15-ike nevezetes nap. E z e n a n a p o n áll a p o d o t t meg a császár és király a r r a nézve, hogy a foederalismust u r a l k o d ó szóval kell a m o n a r c h i a a l a p e s z m é j é v é tenni. E z e n a n a p o n a császár elnöklete mellett k o r o n a t a n á c s volt (Wekerle n e m v e h e t e t t b e n n e részt). A császár b e h a t ó a n jellemezte a helyzetet. Politikai chaos u r a l k o d i k , mely a k o r o n a h a t a l m i jogait tényleg m e g s z ü n t e t i . Csehország a k ö z p o n t befolyási köréből kivonult. Ezzel az á l l a p o t t a l szemben t e n n i kell v a l a m i t , nehogy teljes f e l b o m l á s b a n m e n j ü n k a b é k e t á r g y a l á s o k b a . M a n i f e s t u m o t a k a r kibocsátani, melyben jelzi, hogy Austria a l k o t m á n y o s ú t o n államszövetséggé a l a k u l j o n . A n a p késő d é l u t á n j á n W e k e r l e a két k o r m á n y p á r h u z a m o s intézkedése i r á n t az o s z t r á k ministerel nőkkel. Huszarekkel a k i r á l y n á l megállapodik. A maga részéről a k o r m á n y nevében a képviselőházban n y i l a t k o z n i fog. N e m ellenzi az osztrák népekhez k i b o c s á t a n d ó m a n i f e s t u m o t , d e k í v á n j a , hogy oly m o n d a t vétessék fel benne, m e l y szerint a m a g y a r k o r o n a országainak integritása é r v é n y e s ü l j ö n . E z e n . megállapodások a l a p j á n b o c s á t o t t á k ki A u s t r i á ban o k t ó b e r 16-iki kelettel azt a m a n i f e s t u m o t , mely a z osztrák t a r t o m á n y o k s z é t b o m l á s á r a v e z e t e t t és t e t t e W e kerle o k t ó b e r 16-án a képviselőházban azt a n y i l a t k o z a t o t , mely szerint most m á r mellőzhetetlenné vált a «personál u n i ó a l a p j á n politikai, gazdasági és védelmi r e n d s z e r ü n k n e k ö n álló és független rendezése». E g y ú t t a l felszólítást intéz "a képviselőkhöz, m o n d v á n : «Tegyiink félre legalább a béke megkötéséig minden szétválasztó k é r d é s t ; feledjük a m u l t k ü z delemnek ellentéteit, személyes torzsalkodásait. E g y e s ü l j ü n k m i n d a n n y i a n az önálló független M a g y a r o r s z á g n a k n e m c s a k n y i l v á n í t á s á b a n , h a n e m megteremtésében.)) O k t ó b e r 21-én W e k e r l e Bécsben m á r t á r g y a l j a a personal unióról szóló t ö r v é n y j a v a s l a t o t és megbeszéli részleteit

egy közös ministeri értekezleten. I d ő k ö z b e n K á r o l y i és p á r t j a t o v á b b űzik a k o r m á n y elleni k ü z d e l m e t és i z g a t j á k az a m ú g y is forrongó helyzetet. A képviselőház pedig t á r g y a l á s alá veszi a p é n z ü g y i felhatalmazásról szóló javaslatot. O k t ó b e r 23-án a képviselőház d é l u t á n i ülése egész csendben megindul. A p p o n y i szokott ékesszólásával fejtegeti a p á r t o k c o n c e n t r a t i o j á n a k szükségességét. U t á n a Balla A l a d á r erős h a n g o n t á m a d j a a k o r m á n y t . Egyszerre beszéde közben elhangzik, hogy Debreczenben az egyetem megnyitási ünnepélyén megjelenő királyi p á r előtt a G o t t e r h a l t e t játsza a k a t o n a i zenekar. Óriási f e l h á b o r o d á s mindenfelé. Szász Ká rolv elnök felfüggeszti az ülést. Az ülés ismét m e g n y i t á s a k o r elnöki székből a k o r m á n y n y a l egyetértésben megrója ezt a t a p i n t a t l a n s á g o t , ha tényleg m e g t ö r t é n t volna. A m o s t m á r forrongó h a n g u l a t b a n Balla f o l y t a t j a beszédét, egyszerre a z o n b a n K á r o l y i egy l a p o t n y ú j t át neki. melyből felolvassa, hogy F i ú m é b a n a 79. sz. gyalogezred h o r v á t k a t o n á i a honv é d k a s z á r n y á t m e g t á m a d j á k , a h o n v é d e k e t lefegyvérzik, a d o h á n y g y á r a t és a bírósági é p ü l e t e t elfoglalják, Bálint államügyészt l e t a r t ó z t a t j á k és az olaszokat szabadon bocsátj á k . Óriási l á r m a keletkezik. Az elnök ismét felfüggeszti az ülést. A ministerelnök a pártvezérekkel t a n á c s k o z á s b a lép. Ott v a n Apponyi. Andrássy, Tisza. Vázsonyi, nagynehezen elj ö n Károlyi. A hosszú t a n á c s k o z á s u t á n 1 410 órakor ismét megnyílik az ülés. Wekerle feláll és így szól : «Óráról-órára súlyosabb viszonyok nehezednek reánk. Csakis a n e m z e t i erők egyesítése által leszünk képesek elh á r í t a n i azokat a b a j o k a t , a melyek e viszonyok közt ben nihiket f e n y e g e t n e k . Ily k ö r ü l m é n y e k közt holnap O Felsége elé szándékozom j á r u l n i a n n a k a kijelentésével, hogy az a d o t t viszonyok közt n e m t a r t o m m a g a m a t a l k a l m a s n a k az ügyek t o v á b b i vitelére, h a n e m azt a t a n á c s o t fogom adni. hogy a felség igyekezzék oly k o r m á n y t létrehozni, mely a ház m i n d e n egyes p á r t j á n a k közreműködésével alakul meg. sőt m a g á b a n foglalja a ház körén kívül álló nemzeti erőket is.»

Másnap, október 24-én W e k e r l e Gödöllőn a k i r á l y n a k bejelenti l e m o n d á s á t . A király e l f o g a d j a és egy h é t m ú l v a bekövetkezik az összeomlás, a f o r r a d a l o m , u t á n a az ú. n. t a n á c s k ö z t á r s a s á g és a t r i a n o n i b é k é n e k nevezett dictatum.-» Megcsonkítva, gazdaságilag letörve, erkölcsökben megf o g y v a . csüggedten n é z ü n k a jövőbe. Visszatekintve a k o r r a , m e l y b e n Wekerle f é n y e s t e h e t ségével o r s z á g u n k a t a gazdasági züllés á l l a p o t á b ó l a jólét m a g a s f o k á r a emelte : azt l á t j u k , hogy csak az egyetértés, a k i t a r t á s és m i n d e n e k e l ő t t a m u n k a m e n t h e t i meg nemzet ü n k e t . A m u n k a az. mely j ö v ő n k e t b i z t o s í t j a . Beszédemet Wekerle s z a v a i v a l fejezem be, m e l y e k e t egy m é g 1901. évben írt é r t e k e z é s é b e n h a s z n á l : «A m a g y a r közg a z d a s á g f e l v i r á g o z t a t á s á n a k kulcsa a csodálatos, következetes m u n k á b a n van.» Munkálkodjunk. MATLEKOVITS

SÁNDOR.

MACAULAY. A múlt század húszas évei körül a eambridgei Trinity College-en egy fiatal ember tanult , skót pap unokája s derék apának a fia. Az apa Wilberforce mellett buzgólkodott a rabszolgaság eltörlésén s gyarmatot is alapított felszabadított rabszolgákból, családjában hát nem-.-s életfelfogás és komoly erkölcs uralkodott. Az ifjú örömest vitatkozott társaival komoly kérdésekről s fölénye szembetűnő volt ; derült kedélye részt vett vigalmaikban is ; közben sorra elnyerte a költői pályadíjakat. A boldog Anglia, mely szerencséjét okosságának köszöni, már az iskolában szemet vet a jövendő jobb katonáira. Szemmel kísérték Macaulayt is ; szoros anyagi helyzetén a fellowship évdíjával segítettek s nevéhez írói sikerek reményét kötötték. Huszonötödik évében járt, midőn 1825-ben egy essayjét, Milton költészetéről, a nagytekintélyű Edinburgh Eewiew közölte. A tanulmány elárulja a szerző fiatalságát, mert túlságosan sokat akar mondani, nekivág a legnagyobb kérdéseknek s igen sokat önt ki magából ; de meglepően bő ismeretei vannak, kitérései érdekesek s mindig kapcsolatban állnak a tárgygyal, mint például a Dantéval való párhuzam, mely szint oly alapos és jellemző Dantéra, mint Miltonra nézve. Alig lehetne őket jobban jellemezni azon pár szónál, hogy .Miltont a szellem magassága tünteti ki. Dantét az érzelem bensősége. A tanulmány behatóan fejtegeti Milton politikai iratait is, az egétz mozgalmas kort, ember-typusaival egyetemben, — a nagyarányú képnek mégis minden vonása a főalak kiemelésére szolgál, a kor és művei rajza lelkének lelkét tárja föl s ezen át egy egész történelmi korszakét. S a milyen magvas a tanulmány, ép oly könnyed előadása ; komolysága a szónoklat lüktetésével vegyül s egyformán mutatja az angol szellem és angol nyelv hatalmát. Maga is szerette e művét, első fölléptének emlékeért is s bár felfogása Az elveszett Paradicsom költőjéről később módosult, e tanulmányt változatlanul adta ki összegyűjtött munkái közt. Mintaképe ez későbbi, kiforrottabb tanulmányainak, a mint azok mintái az essaynek általában. Az egyetemről jogásznak került ki, de az ügytelen ügyvéd

öróme az irodalom volt. Egymásután jelentek meg essayi, Milton után alig néhány hónapra a Macchiavelliről szóló, mely sokkal kiforrottabb. Növekvő híre mellett éreznie kellett az élet súlyát. Sógora, Trevelyan, beszéli életrajzában, mint adogatta el a pályadíjak soká megőrzött aranyait. Atyja üzleti vállalatba fogott, rajta vesztett s mint Trevelyan könyvének franczia ismertetője, Boucher Leo mondja : a fiatal író elsőszülöttségi joga abból állott, hogy egy soktagú családot kellett eltartania. Híre nemsokára a parlamentbe juttatta. Valóban híre ; maga keveset tett érte ; választói között ritkán jelent meg, közömbös volt érdekeik iránt, sőt szemükbe mondta, hogy nem fog kívánságuk szerint szavazni. Csakhamar híres szónok vált belőle. Ha zömök alakja nehézkes mozdulatával fölvetette magát székéből s kezeit hátán keresztbe fonva, szavait csak beszédes szemeivel kísérve, éles hangján szokatlan gyorsasággal beszélni kezdett : már első mondataival megragadta hallgatóit. Beszédei elmondott essavk, mint a hogy essayben van valami az eleven szó közvetlenségéből, a szónoki lendületből. Beszélt a zsidók emancipatiója s a rabszolga-felszabadítás ügyében, az ír kérdésről, Indiáról. A mesék ez országa, hazájának ez a gyarmata, különösen érdekelte. 1834-ben kinevezték az indiai főtanács tagjának, mint törvénytudót. Közel három évet töltött ott. Feladata egy egységes törvénykönyv szerkesztése volt, minőnek szükségét maga hangoztatta beszédeiben. Anglia büszke e műre, mely azonban életbe nem lépett soha. Olyan, a minőt várni lehetett : elméletnek szinte tökéletes; egy kiválóan rendszeres elme hozta, de idegen, elmaradt, vegyes fajokra az elmélet nem találkozott az élettel. Politikai szereplése, új állása és nagy munkája sem vonták el az irodalomtól. Indiában írta tanulmányát a Mackintosh forradalomtörténetéről s onnan küldte haza Bacon bölcseletének értékelését. Hogy ily művet ott tudott megírni, a könyvtáraktól távol, csak saját könyveire támaszkodva, az csodálatos emlékezőtehetségének bizonysága. Feje egész könyvtárt pótolt számára. Mondták, hogy ha utazás közben átfutott egy jelentéktelen verset, évtizedek multán is el tudta mondani. Maga mondta, hogy ha Az elveszett Paradicsom vagy Bunyan Zarándok utazása eltűnnék a földről, ő képes volna emlékezetből összeállítani. Indiai tartózkodása annyiban vált javára, hogj7 onnan hozta az anyagot Clive és Warren Hastings pályáját rajzoló tanulmányaihoz, melyekben India meghódításának egész történetét beszéli el és hogv agglegényi szerény életmódja mellett néhány évre függetlenséget biztosított magának. Budapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

Í922.

3

Otthonn ismét ülést nyert a parlamentben, többször a kormányzatban is, de fő gondja, munkája, öröme mindig irodalmi munkái voltak. A gondtalan életet arra használta,, hogy hozzáfogott Anglia történetének megírásához, II. Jakab trónráléptétől kezdve s a mellett folytatta. essay sorát. A közönség összehasonlító szenvedélye, mely többnyire azértemel ki egyes érdemeket, hogy másokat homályba borítson. Macaulay írói munkásságát sem kímélte meg a méreget és szatócsi kritikájától. De őt csak önmagával lehetett összemérni. A vita arról folyt : essayi kitünőbbek-e vagy történelmi műve. Ez szőrszálhasogatás. Macaulavnak itélőtehetsége és írásművészete volt kitűnő s az megvan minden művében. A mai hajnal szebb-e a tegnapinál? Egyik csillái; szebb-e, mint a másik? Hálával kell fölnézni mindenikre, mert fölfelé vonzza a tekintetet és mert a sötétben világít. Az essay egészen sajátságos műfaj. Nem oly tanulmány, melyhez aprólékos felvilágosításért, adatokért folyamodhatni; tárgyát csak egy-két főszempontból világítja meg, általános benyomást adva. mely megmarad az olvasóban, de ezt szépen és erővel; tartalmilag tudomány, formailag művészet. Az essay-írónak töviről-hegyire ismernie kell a tárgyat, de az essay a szakkönyvön túl kezdődik. Nem kevesebbet tud, csak kevesebbet beszél. A szakember minél több szenet keres a hegy mélyében, az essay-író egy kristályt hoz fel onnan. Ha egy életről van szó, az életrajz-író annál jobb munkát végez, minél hívebb fényképet ad. minél igazabb halotti masqueot, az essayíró képet fest, melyen a festő felfogása is érzik. Intézményről szólva : Banké hatalmas művet írt a pápaságról, a pápai államról a XVI. és XVII. században, az egyházi államnak egész térképét, történetét, életét adva : Macaulay essayt írt e könyvről, mintegy könnyed aquarellen a szent Péter-templom kupoláját mutatja meg, a mint a Campagna és az örök város fölött, szinte az égben lebeg. Iianke nagyszerű műve mindenről felvilágosít, az egyházi állam egész vérkeringéséről ; Macaulay egy pár lapon csak általános képet ad a pápaság szervezetéről, belső politikájáról, lelki életéről, de képe ép oly kitörülhetetlen, mint Rankeé, sőt még világosabb, mint a hogy könnyebb megnézni egy képet, mint átvizsgálni egész halom térképet és okiratot. Az olvasó korántsem tudhat meg Macaulaytól annyit, mint Bankétól, de az olvasók legnagyobb része Bankétól sem tud meg többet, mint Macaulaytól. Macaulaynak rendkívüli hivatottsága volt e műfajra, egyrészt sokoldalú és óriási ismeretei, másrészt írói művészete útján. Szelleme )

egészen erre termett : hatalmas kritikai ész volt, de nem kedvelte # a puszta gáncsoskodás! ; méltányolta az épület-kövek összehordását, de egy-egy pompás vázlaton megmutatta az épület hibáit s hogy .mit kellett volna építeni. Essavinek az a része, mely könyvismertetésből nőtte ki magát, ilyen. Agya olyan kohó, mely kedvteléssel olvasztja ki özön salakból a csepp aranyat. Legfőbb jellemvonása a józan ész, a gyakorlati angol józan ész. Szép azt elnézni, mikor egy ügyes ács a deszkát koczogtatja a szeg körül, ehhez hozzá se nyúl. mégis beljebb csúszik a fába ; de sokkal egyszerűbb, ha a kalapács a szög fejére üt. A féligazság lehet izgató, de minden érdekessége elvész, ha a teljes igazsággal találkozunk. Nagy kérdéseket igen szellemesen lehet forgatni, mutogatni; Macaulay meggyőz arról, hogy semmi sem szellemesebb a tiszta józan észnél. Az emberi leleményesség sokféle italt gyárt s mindnek megvan a maga külön íze és hatása : de legtolségesebb ital a tiszta forrás vize, mely nem hagy mámort és üdít, — csakhogy épen ennek közeiebe jutunk legritkábban. Macaulay a nagy kérdéseket a józan ész arany próbájával vizsgálja. Értelme olyan, mint a nap : oszlik előle a homály. Tapogatózás nélkül józan és elszánás nélkül bátor, természetesen. Byron dicsősége akkor volt virágában; Macaulay latra vetette és megmérte Byron egyéni szenvelgéseit, áthullatta verseit a rostán, megismerte és kimondta, hogy nagyobb munkáinak semmi tervük sincs, hogy csak egy férfit festett, saját magát különböző .jelmezekben s hogy valamennyi drámája merő magánbeszéd. Oly világosan van ez kimondva, hogy egyszerre közhelylyé vált s ma ez egyik legelemibb igazság Byronról. Mindig a józan észt emeli bíróvá történét, tudomány és művészet fölött. Bacon elméletét is a gyakorlati józan ész szempontjából ítéli meg; mérlegre meri vetni az egész régi philosophiát, mely a lélek virágait termette, míg a Baconé gyümölcsöt hoz s Macaulay szemében «egv hold föld Midlessexben többet ér, mint egy herczegség Utópiában.» — Az irigy idő az ő munkáin is megpróbálta fogát, de alapvető nézetei épen állnak s az idő maga igazolta bennük a józan ész csalhatatlanságát. Másik értékpróbája, melynek jele meglátszik mindenen, a mihez nyúlt : az erkölcsé. Az erkölcs szenvedélye él szívében. Embereket, intézményeket, korokat e mérlegen is megmér. Az ember és polgár mintaképét festi Hampdenben. Akármennyire lelkesül is Bacon eszéért: kíméletlenül feltárja magánéletének szeplőit. Nagyra nézi Clive és Hastings hódító munkáját, de minden ballépésüket szemükre veti s elmondásával bünteti őket. Egész szenvedélylyel sorolja fel I. Károly bűneit — már a Miltonról szóló essayben. — zúzza pozdorjává a

védelem szavát s a felháborodás kielégülésével töri ketté feje föl öt r a bírói pálczát. Valósággal esküdtszékbe hívja az olvasót, hol ő a vádló s az olvasó szavazatát kéri. Olvasója megtisztelve érezheti magát, hogy ily fényes elme az ő ítélete alá bocsátja a szóban forgó ügyet, pedig az ügyvéd rég eldöntötte a kérdést. Essayinek némely része valóságos tűzpróba, hol a bűnös kénytelen vallást tenni vétkeiről. A sértett erkölcs egész kegyetlenségével veti torturára egy Barére Bertrand testét, hogy végül a megvetés megkönnyebbülésével mondhassa rá : ilyen ember csak gyűlölhette Angliát s ilyen legyen mindenki, a ki gyűlöli. Az erkölcs e próba-kövét az irodalom kapuján belől sem teszi le kezéből. Miltonról szólva azt mondja : «Nagy férfiak költeményei jellemüket nagy mértékben erkölcsi tulajdonaiknak köszönik.)) Ez közel jár Longinus ismeretes mondásához. Munkássága ily állandó szempontok mellett is változatos. Ez sokat jelent szelleme terjedelmére s népszerűségére nézve is. Már maga tárgyköre változatos. Essayinek egy része az irodalom körében mozog, a költészettől a philosophiáig ; másik csoport a történelem vagy az újabb politikai élet alakjai körül, egészen a polémiáig (Gladstone) ; van, a mely egy intézmény életét és lelkét rajzolja, a pápaságét - a politikai essaykban többször találkozik ilyen rész. Szempontjait mindig a tárgy szabja meg. Nem hordja magával készen a rőföt, hogy mindent azzal mérjen ; megkeresi a pontot, honnan a képet nézni kell. Bunyanről ír s a jámbor üstfoldozó lelki háborgását látjuk, melyekből könyve kiforrott és kiömölt. Goldsmithről beszél, különcz és könnyelmű egyéniségét, hányt-vetett életét mondja el s megértjük munkáinak lazaságát és ügyefogyott alakjait is. Johnsont idézi fel s a tudós egyéniségével egészíti ki könyveinek ismeretét. Most Milton jelenik meg s merőben műveiről foly a szó, a legmagasabb költői tulajdonokról, míg Byronnál a közvélemény szeszélyeire s a költői szabatosságra vonatkoznak a kitérések. A restauratió vígjátékíróit veszi sorra s valamennyit egy nevezőre hozza, a kor szellemét és erkölcsét rajzolva bennök. Az önkényt kínálkozó szempont e kipuhatolása vezette Macchiavellinek egészen új megítélésére, az által, hogy beállította saját korába s ezzel kivívta fölmentését. Alakjainak lélektani kulcsát adja kezünkbe, ezen sarkallik rajzának világossága s felfogásának, hatásának kitörülhetlensége. Csodálatos ismerője az emberi léleknek s az egyéni vonásokat általános emberiekre vezeti vissza. Maga mondotta Haliamról írt tanulmányában. hogy a történetírás a költészet és bölcselem vegyülete ;

egyes események és jellemek rajza útján általános igazságokat tár fel; egy költő érdeklődésével nézi alakjait s költői erővel jeleníti meg. Essayinek azokat a részleteit, melyekben hőseinek életét beszéli el. oly mohón olvassuk, akár egy érdekfeszítő regényt. Éles szeme van az egyéni vonásokra s egy-egy gestus sem kerüli ki figyelmét. Az idősb Fitt, a mint flanellbe pólyált köszvényes lábaival beviteti magát az ülésterembe, hogy megtörten elmondja beszédét, — egy regényben is eleven kép volna. Bacon pöre és elítéltetése. Hastings küzdelmei a főkormányzóságért. feszült drámai jelenetek. Ilyen essavit Trefort emlékbeszédében a legérdekesebb olvasmányok közé sorozza. Nagy belső izgalmat tud kelteni ítéletének kiformálásával; az _ olvasó valósággal egy ítélet végighallgatásának gyötrelmeit állja ki ; előttünk rakja érveit a mérleg két serpenyőjébe : itt a tehetség — ott a hiba ; itt a haszon, melyet okoztak — amott a kár. így leng a mérleg a Bacon-. Byron-, Hastings-essayken végig. Máskor, a mint alakjai megmozdulnak, magukkal hozzák életük kövét, egész koruk fölelevenül. Pitt-Chatham jellemzése egy egész korszak parlamenti küzdelmeit jeleníti meg ; Clive, Hastings munkája India meghódításának története. Más kitérései is újra meg újra felébresztik az érdeklődést. Bzoro-an a tárgyhoz tartoznak, mégis új, szinte önálló kérdéseket vegyítnek bele, — s az olvasónak mindig gyönyörűség egy kérdés fölvetése, ha azt más valaki ily könnyen és egyszerűen oldja meg s közmegelégedésre. Kinek ne volna gyönyörűség, ha a Macaulay agyával gondol kodhatik? Kell-e még szót vesztegetnünk arra, hogy mély író-e? Voltak, a kik szellemének inkább terjedelmét ismerték el s józanságát üresnek, világosságát sekélynek nézték s a művészi előadás elismerése fejében el akarták alkudni a tartalom bőségét és becsét. Úgy látszik, alig győzi beleönteni egy-egy essaybe. a mit el akar mondani, pedig gondolkodásának csak essentiáját tölti elénk. Elméjéből oly kifogyhatatlanul árad az ismeret, mint a mesebeli tömlőből a szél. S vájjon az a szem, mely annyi embernek a lelkébe, síroknak is a mélyébe látott : a felületen akadt-e fenn? Vájjon az a tűz, mely a korszakokból, jellemekből a belső magot olvaszt ja ki : közel lehet-e a felszínhez? A bölcseség nem sekélyebb az által, ha világos. Vannak, a kik csodálatosnak találják, hogy egy gomb megnyomására kigyúl asztalukon a villanylámpa, de egy csöppet sem csodálkoznak a nap fölkeltén.

Mondták, hogy nem eléggé analysáló. Inkább csak a szőrszalhasogatástól ment. A virágtő néni rosszabbul végzi el földje analysisét, mint górcsöve mellett a chemikus, azért hogy praeparatum helyett színes, élő szépséget formál belőle, Macaulay világos gondolkodásának tökéletesen megfelel írmodorának világossága. A legkönnyebb lepel sem tünteti fel oly híven a mozdulatot, mint. stílje a gondolat mozgását ; annyira hozzá van nőve a gondolathoz, mint a bőr a testhez, fedi, de nem föd' el belőle semmit. Ő maga azt tartotta, hogy a könnyű írás nehéz olvasmány, Munkáinál az a benyomásunk, mintha azokat írni ép oly könnyű s ép oly gyönyörűség lett volna, mint olvasni. Történelminek első köteteit valaki felolvasta Manchesterben a munkások közt s azok köszönetüket fejezték ki az írónak, a miért olyan történelmet írt, melyet a munkások is megértenek. Költői képei mindig egyszerűek és kifejezők ; sokszor világosabban adják vissza a gondolatot, mint a puszta szó tehetné. Stílusa együtt változik azzal, a mit kifejez. Mindig méltóságos, mint egy nagy folyó; néha hullamtalanul siet tova, máskor viharosabb ég alá jut, érezni a harag villámait s a belső felzúdulást. Eleven a drámai jelenetekben, akár egy szépírói toll, éles a vitatkozásban, szenvedélyes az igazság és erkölcs védelmében.' Szinte az élő szó közvetlensége lüktet benne s szónoki erő eemelkedettség, ez egyik elevenítő ereje. Anglia általános műveltsége sokat köszön az essayknek, melyek játszva és élvezettel tanítanak és senki sem tanította élvezetesebben és többre az olvasókat, első sorban magának a józan észnek tiszteletére, mint Macaulay. Történelmi nagy műve is ilyen eleven és színes, ily lendületes és világos. Pompásan árnyalt egyéni jellemek, drámai helyzetek, itt-ott heves vitatkozás, itt-ott történelmi vád- és védbeszedek teszik elevenné. Mintha essayk lánczolata volna az egész. De az egészet egybefűző nagy vonások és eszmék húzódnak végig rajta. Egyik az a páratlan elevenítő erő, mely a korszakokat nem emberek és okiratok hamvvedrének mutatja, hanem hullámzó, eleven életnek, mely saját szelleme szerint mozog, mégis folyvást kapcsolatban látszik a mienkkel. A másik az, hogy a külső események, csaták, néha puszta czerimoniák leírásán keresztül mindig belső tartalmat erezni, emberek, korok vagy az általános emberi lélek jellemző vonásait. A mély emberismeret egyik legtanulságosabb vonása ; csak a valódi költők nyitják föl előttünk az emberi szív rejtelmes zárait annyiszor, mint Macaulay. S ezen fölül az egész mű az angol alkotmány, angol szabadság kifejlődésének életrajza ; a Journal des Debats az angol

alkotmányos eszmék kézikönyvének nevezte. Nincs ennél élvezetesebb, sem tanulságosabb történelmi mű. A gáncs is csak azt szokta rá mondani, hogy szerzője túlságosan művész ; de ezt nem lehet felületességre magyarázni, csak az eleven előadás- és világos felfogásra s a jellemzés erejére, mi tudományos műveknek is csak javára válik. A bírálgatást részben az hívta ki, hogy Angliának ez időben egy másik nagv és népszerű essav- és történetírója is volt, a szintén skót származású Carlyle. A közös szülőföldből Macaulayban inkább a tenger tiszta, tág láthatára van meg, Carlyleban a bérezek magassága s a szakadékok rejtélyes homálya. Ő inkább bölcsész, mint történetíró. Puritán látnók, a ki minden köznapi tárgyon titokzatos benső fény átsugárzását látja. Leírni sem a valót akarja, inkább a mi a valóság burka alatt lappang. Macaulay munkájában az angol történelmet látjuk. Carlyle franczia forradalmi történetében legelső sorban Carlvlet. Az eszmék beláthatatlan serege vonul szeme előtt szakadatlanul; csak egyik-másik áll meg annyi ideig, míg megmintázhatja, de keze alól így is csodálatosan gazdag domborműszalág kerül ki, ünnepélyes áldozati menet, a hol egymást váltják fuvolás ifjak, erős lovasok, a kötélen vont bika változatos, mégis összetartozó alakjai. Megilletődés és gúny. fenséges eszmék s torzító humor taposnak nála egymás sarkáfa s néha önnön modorának túlsága is. Stilje elvvé teszi a meglepőt, az ellentétet, paradoxont. Macaulay lépésrőllépésre vezet végig a történelmen, mint egy hosszú úton, mindenütt megmutatja a szép helyeket, a kilátást, a korhadó százados fákat s tövükön az új hajtásokat; — Carlyle az adatokat és eszméket egy máglyába hányja s felgyújtja, hogy a mi bennük égő, világítson, salakjuk pedig hamuvá asszon. Carlyle éjjel szokott sétálni, szeme rejtelmes félhomályhoz szokott ; Macaulay reggel járt-kelt London nyilvános kertjeiben, mikor a nap üde sugara legtisztábban ragyog s szeme mindent ilyen világításban lát. Ha kettejöknek szobrot emelnének, úgy állnának egymás mellett, mint a flórenczi sírkápolnában Michel Angelo két szobra : Cosimo ép férfi-alak, fölfelé tekintve, bátran és derülten néz szembe az élettel. — a másik, a Penseroso, lehajtott fővel, lankadtam magába merülve, körülötte árnyak és gondok. ^ A mi irodalmunkban Szalay László alakja hasonlít hozzá ; sőt az összemérést is kiállja. Mindketten szépirodalmi kísérletekkel kezdték, úgy fejlett ki érzékük az elevenítő részletek, a jellemek rajza, tömör szerkezet, lendületes fejlesztés s az előadás nemessége iránt, i mit Szalaynál kevésbbe ismernek el. mint érdemelné. Szalay is a jogtudomány mezejéről lépett a történetíró útjára s előbb részt vett

a büntető-törvénykönyv szerkesztésében, a börtönügyi reformban s szintúgy nagy tekintélyt vívott ki az országgyűlésen. A szónokok és statusférfiak köteteiben ő is jeles essayket írt (1847), kettőnek közös a tárgya Macaulay vei : Chatham, Mirabeau. Történelmi nagy műve korok és egyének feltüntetése s jellemrajza dolgában szintén kiváló, bár az anyagért sokkal nagyobb faradsággal kellett leszállnia az aknába. 0 is főkép a magyar jog és alkotmány kifejlését rajzolta, műve ezért volt nagyhatású megjelenése idején, az elnyomatás éveiben s fölülmulatlan becsű ma is. Mindkettejök műve bevégzetlen maradt, de belőlük így is nemzetük szeretete s örök tanulságok szólnak. A hatás és az elismerés mértéke azonban nagyon különböző volt. Szalay a hazától távol, súlyos viszonyok közt írta művét, mely mindössze két kiadást ért. Szemét, angol társánál még fiatalabb korban, mint az Akadémia főtitkára húnyta le s családja számára Deák Ferencz gyűjtött nemzeti ajándékot. Macaulayt művének első kötetei után a történelem tanárává nevezték ki az egyetemen, később peeri méltóságra emelték s midőn 1859 végén hirtelen, úgyszólván munka közben meghalt, a Westminster sírcsarnokába temették el, hazája nagyságának annyi földi ereklyéje köze. A mi ennél több : történelmi műve otthon félév alatt öt kiadást ért s Amerikában csak egyszerre huszonötezer példányt nyomtattak belőle : s külön jelent meg a continens számára a Tauchnitz-féle gyűjteményben. Mégis hazája tartozik többel az írónak, mint ez neki, mert műve Anglia dicsősége s a nemzeti önérzet és öntudat forrása. Műveit nemcsak azért olvassák sokan, mert az angol nyelv világnyelv, hanem még többen azért, mert művésziek s mert a józan ész és erkölcs könyvei. VOINOVICH

GÉZA

SZEMLE. Adatok a legújabb franezia irodalomtörténethez. (1914—1921.) Az irodalomfejlődés határvonalai az elmúlt korokban ingadozók. A művelődés fellendülése vagy hanyatlása megelőzi, néha követi az irodalom virágzását. Külföldi szellemi áramlatok felkelthetik a szuny nyadó csirákat, egy-egy nagy író lelkét megtermékenyítik, de hatásuk száz kedvező belső körülménytől függ. Ezeknek a tényezőknek érvényesülését a jelenben még nehezebb megállapítani, mint a múltban. Az irodalom elvont fogalom, melyet kiszakítunk az élet sokféle megnyilvánulásai közül. De élőlénynek tekinthető, mely a fejlődés százféle lehetőségét rejti magában. Külső körülmények néha korlátozzák, de az akadály elhárítása után abba az irányba csap, melyre belső ereje tereli. A legújabb kor irodalmáról Francziaországban Gustave Lanson (Réflexions $un critique R. D. M.1 1921 decz. 1.) elmélkedik. Két tényt emel ki, azokba sűríti megfigyeléseit. Egyik az irodalmi tehetségek nagy számának és komoly törekvésének megállapítása. A világháború bármily fájdalmas veszteségeket okozott, nem rombolta szét az irodalmi életet, csak késleltette megnyilvánulását. A-békés állapotok helyreállta az irodalmi munkásságot fellendítette és fokozott erővel pótolja az elvesztett éveket. A másik tény talán egyéni vélemény és csak a mai kritika előtt kétségtelen : nincsenek többé írói iskolák, de helyettük feltűnnek az érdekkörök vagy társaságok. A költészetben az irányok rendkívül sokfelé ágazódnak és sokszor nagyon szűk körre szorulnak. A regény- és szín-irodalom feldolgozza a jelenkori élet sokféle jelenségeit, a tárgyban újat ad, de a hagyományos formához ragaszkodik. Ha mélyebben tekintünk az írók lelkébe, ha művészi felfogásukat vesszük az osztályozás alapjául, két iskolára találunk : az egyik a romantikus irányhoz hajlik, a másik a classikus hagyományhoz ragaszkodik. Az egyiket talán újítónak 1 Az idézett folyóiratok czímeinek rövidített jelzése : KDM. — Revue des Deux Mondes. R h . = Revue hebdomadaire. K H L F . = Revue d'Histoire TÁttéraire de Francé.

nevezhetjük, a másikat conservativnak és ilyen általános jelentései ezek minden kor irodalmában feltűnnek, mint ellentétes áramlatok. A romanticismust, mely a hagyományos formától eltér és kaput nyit a külföldi áramlatoknak, ma erősen ostromolják. A nemzeti élet fellendülése a régi irodalom tiszteletét, a külföldinek tiszteletteljes üdvözlését, a nemzeti írók megbecsülését követeli. A classikus kritika képviselőiként Maurras és Benda említhetők. Az irodalmi érdekkörök ellen P. Lasterre intézett támadást (Les chapelles littéraires. Paris, 1921. Ism. R. D. M. 1921 júl. 15 és R. h. 1921 febr. 26). A harcz még tart, talán a támadók és védők kimerülése vagy letűnte után ér nyugvópontjára. A franezia irodalom és tudomány sok veszteséget szenvedett a háborúban. Emléküket számtalan nekrolog, néha önálló tanulmányok örökítették meg. Renan unokájának. E. Psichari (1883—1914) költőnek Giraud nekrologot szentelt (R. D. M. XXXIX. 1916. 887-894. lap), Massis megírta életrajzát (La Vied' E. P. Paris, 1916). G. Augustin— Thierryről megemlékezett Beaunies (R. D. M. 1916 jan. 1. 216—227. 1.), E. Clermont regényíróról, a ki Snippenél halt meg (1916 márcz. 5) Doumic (R. D. M. 1916 máj. 1. 1 5 1 - 8 . 1.). P. E. M ásson fribourgi kritikust Rousseau-tanulmányaiért hősi halála után a Sorbonne a doctori czímre méltónak ítélte (R. D. M. 1916 máj. 15. 448—455. 1.). Ch. Pomairolt (m. 1916 febr.) spirituálist a költőről Doumic közölt megemlékezést (R. D. M. 1916 febr. 15. 928—984. 1.). A tudománynak is számos halottja van. A középkori philologia egy fáradhatatlan munkása húnyt el L. Constant aixmarseillei egyetemi tanárban (1916 nov., nekr. Augladetól Ann. Midi XXIX. 1917. 305.). A Cartesius-féle philosophiát és a felső oktatást tanulmányozta L. Liarcl (1846—1917). A sociologiát művelte E. Durhheim (1857—1917) a Sorbonne tanára és a Musée pédagogique igazgatója (Rev. hist. CXXVII. 1918. 204. 1.). Fia a harcztéren esett el s e gyász siettette halálát. E. Dupuy (1849—1918 szept. 5.) a romantikus költőkről írt tanulmányaival tűnt fel (Revue univ. XXVII. 1918. 180-188.). Vidal de lá' Blacke (1843-1918) kiváló földrajz-tudós a világháború befejezte előtt hunyt el (Revue hist. CXXVII. 1918. 203.1.). H. Welschinger (megh. 1919 nov.), a Senatus könyvtárának igazgatója, a franezia forradalom kiváló ismerője volt. A festészet elveszítette Degas-t (1834—1917). A Comédie fran^aise egyik legkiválóbb sociétairejét siratta Monnet-Sullyberr (m. 1916 márcz., R. D. M. 1916. márcz. 15, 442-444. 1.). A háború elején a franezia Akadémia a halhatatlanok megüresedett székeit betöltetlenül hagyta ; később a megválasztottak ünnepélyes székfoglalóját elhalasztotta. A békekötés után táborno-

kok és államférfiak vonultak a kupola alá, csak utánuk következtek írók és tudósok. Rostand utóda J. Bédier (sz. 1864. Ak. tag 1920 jún. 3.) a fabliaux- és epos-irodalom éleseszű bonczolója és Tristan eposának felélesztője. (R. D. M. 1921 nov. 15. 465. 1.). A. Chevrillon (sz. 1864. Ak. tag. 1920 nov. 3.) Anglia irodalmát és történetét tárgyalta műveiben és előadásaiban a lillei egyetemen. Róbert de Flerst (sz. 1872. Ak. tag. 1920 jún. 3.) regényei és drámái emelték ide. Az erkölcstani és politikai osztályban Welschinger utóda C'h. Pfister (1920 jún. 5.) Lotharingia történetírója és a strassburgi franezia egyetem decánja. Az Akadémia a nemzeti eszmét és hagyományt ápolja, a német-ellenes politikai álláspontot a tudomány és irodalom körén belül is érvényesíti. Pályakérdést tűzött ki a franezia civilisatióról és a díjjal Giraud értekezését tüntette ki (R. D. M. 1916 decz. 15. 849—77.1.). A civilisatio egyik fegyvere, a könyv, sokat veszített a háború alatt erejéből. Jövőjének kérdését tárgyalta L. Hachette (L'Avenir du livre frangais. R. D. M. X X X I X . 1917. 151 — 164. 1.). I talt a német szervezésre, a mit a Lyonban és Párisban tartott congressusok törekedtek megvalósítani. A franezia Akadémia kifogyhatatlan anyagi eszközei, a közönség pártolása, a franezia könyv ereje ma már elhárította az irodalom és a könyvtermelés krisisét. összefoglaló irodalomtörténetek közül megjelent Brunetiére müvének IV. kötete a XIX. századról (Paris, Delagrave, 1917). A posthumus munkát A. Cherei adta ki az 1892—93. előadásokon készült jegyzetei nyomán. Hanotaux megindította művét a franezia nemzet történetéről (HistOrie de la Nation frangaise) es annak egyik kötetében Bédier, Jeanroy és Picavet tárgyalják a középkori irodalmat (Histoire des Lettres. Des origines a Bonsard. Paris, 1920.). A szélesebb olvasóközönségnek szánt kötetben három jeles philologus foglalja össze az eddigi ismereteket. G. Lanson New-Yorkban tartott két előadásában az idegen hatások szerepéről emlékezett meg a franezia irodalom fejlődésében (R. D. M. 1917 febr. 15. XXXVII. 800 — 812.1.). A. Francois a parlamenti nyelv eredetéről és hanyat1 ás ár ól értekezett (R, Ak. F. XXV. 1918. 201-210.). Tanulmánya Bounot megjelenőben levő nyelvtörténetének (Histoire de la langue frangaise IV. k. 1913.) egy "fejezete, melynek a franezia diplomatiai nyelv történetét tárgyaló kötete (V.) már megjelent. A. Albalat a mai stílus hanyatlása ellen küzd (Comment il ne faut ipas éerire. Les ruvaqes du style conteniporain. Paris, 1921.). A színházi coffTérenciér-k körül P. Gavault két kötetben adta ki az Odéonban tartott bevezető előadásokat (Confére.nces de l'Odéon 2° s. 1916-17, 3° s. 1917—18 Paris, 1917 és 1919). A mai franezia színház fejlődési korszakait és a háború hatását a színpadra H. Bidou fejtegeti (R. h. 1921 febr. 5.

89—98. 1.). Az irodalomról a haza szolgálatában G. Lecomte írt tanulmányt (Les Lettres au service de la Patrie. Paris, 1917). A háborús irodalomról J. Kic adott áttekintést (La litterature ele guerre. Preí. p. G. Lanson. Paris. 1918). Hogy a nyelv fejlődésére milyen hatással voltak a háborús évek. arról G. Gaillard tett néhány megjegyzést {Ben., de phil. fr. et de /ifi. XXX. 1917. 19-81.1.). A békeszerződés után hogyan alakult Európa nyelvi térképe, azt A. Meillet tanulmányozta és ismertette egy füzetben (Les langues dans l'Europ< wouvelle. Paris, 1918). A franezia egyetem szerepét a világháborúban R. Thamin ismertette (R. D. M. 1916 júl. 15. 294-324. 1.. aug. 1. -587—618. 1). A világháborút a nemzeti culturák harczának tekintettek. A német és a franezia szellem évszázadok óta a Rajna mentén ütközött össze. A Rajna-tartomány szerepét a forradalom és a császárság idejében Th. Sagan tanulmányozta (Le Bhin frangais pendant la Bévolution et VEmpire. Bibi. de 1'hist. cont. Paris, 1917). A strassburgi franezia egyetem megnyitó félévében M. Barrés ezt a kérdést választotta egy előadás-sorozat tárgyául (Le Génié du Bhin. Les Bastions de VEst. Paris, 1921). Egyik régebbi tanulmánya (Au service de V Allemagne, 1905) és regényei (Les déracinés. 1897) szellemiben fejtegeti a franezia nemzet hivatását a keleti határon. Ily erőnemzeti érzés hatja át a tudósok munkáját minden irányban. Történelmükben általában a nagyság képeit állítják nemzetük elé. A mellett a külföldi irodalom és tudomány iránti érdeklődés sem apadt ki. Morei Fatiou Cervantesről háromszázados fordulóján emlékezett meg (R. 1). M. 1916 jún. 1. 591—619. 1.). A spanyolfranczia érintkezéshez nyújtott adatot L. Bertrand (Mon enquéte en Espagne. R. D. M. 1916 jan. 15. 241-280.). Macchiavelli gondolatvilágát elemezte F. FranQoni (La Pensec de Macchiavel. Paris, 1921).. A Danteről szóló alkalmi czikkek és tanulmányok nagy száma nem tekinthető át. csak néhány folyóirat irodalmi szemléjére utalunk (Bevue bleue 1921 okt. 15, nov. 19). A franezia nagy írók kiadása és elemzése a nemzet életének legválságosabb óráiban sem szakadt meg és ma újult erőre éledt. A régi nemzeti irodalom ápolása egy pillanatra sem akadt meg. A XVI. század naturalista regényírója, F. Rabelais életét új színben tüntetik fel a legutóbbi évek kutatásai. Azok alapján írta J . Boulangtr, a Rabelais-társaság titkára, tanulmányát (Au paijs de Babelais. R. I). M. 1921 nov. 15. 404. 1. és decz. 1. 686. l.j. A pásztorköltészetet művelő I. de Lingeades műveinek kritikai kiadását E. T. Griffithsnek köszönhetjük (Soc. des textes frangais mod. 1916. Ism. R. HL Fr. XXV. 1918. 160-3.). Descartesnak szentelt egy

kötetet L. Diinier (Paris, 1918. Isin. R. h. CXXVIII. 1918. 3 4 7 - 9 . lap). A XVII. század mély bölcselőjét Pascalt a keresztyénség védőinek sorozatában kiinduló pontnak veszi A. Monod (De Pascal á Chateaubriand. Les défenseurs du christianisme. Paris, 1916. Ism. Ann. rész. X. 1918. 414. 1.). A szerelem szenvedélyéről írt tanulmányát fejtegette V. Giraud (R. D. M. 1920 aug. 1.) Lafontaine születésének háromszázados évfordúlója az irodalomban mély nyomot hagyott, de be kell érnünk néhány utalással. G. Michaud életrajzát Beaumés ismertette (R. D. M. 1916 júl. 1. 205-216. 1.). A. Hallays (R. D. M. 1921 júl. 7. 96.1.) és E. Pilon (u. o. 121. 1.) megemlékeztek eletének néhány epizódjáról. Moliére színházi ünneplésének előkészületéről írt E. Fabre (R, D. M. 1921 decz. 15. 800.1.), a jubileum Moliére áradatáról később szólunk. Bossuet mint a Dauphin nevelője elevenedik fel latin verstanával, a melynek kéziratát Th. Savtchenko tanulmányozta (R. A. L. F. XXV. 1918. 4 2 3 - 4 4 . 1.). Saint Simon emlékiratainak XXVII. és XXVIII. kötetét bocsátották sajtó alá J. de Boislisle és L. Lecestre (Collection des (irands Ecrivains, 1915, 1917). A királyság összeomlását okozó nagy forradalom minden részlete érdekli a mai társadalmat. Mirabeau a másvilági életről egy egyházi beszédet írt egy menekült genfi lelkész számára, szövegét Welschinger közölte a külügyministerium irattárából (R. D. M. 1916 jan. 1. 120—159. 1.). Barnave szerepét Maria Antoinette köreben E. Welwert tárta fel (ism. Beaunier. lí. D. M. 1920 aug. 1. 645-665. 1.). A Robespierre-társaság folyóiratában (Annales révolutionnaires Besan<jon 1918.). A. Mathier Robespierre naplóját ismerteti (1—21). A Robespierre-tanulmányok sorozatában Mathier a rémuralom idején a parlamenti visszaéléseket leplezi le (Paris, 1917). A Marseillaiseről E. Rostand közölt egy adatot (Le Vol de la Marseillaise. R. D. M. 1917 febr. 1. 481-491. 1.). A. Chénier kiadatlan műveit A. Lefranc közölte (Paris, 1916. Ism. Beaunier, R, D. M. 1916 febr. 1. 675-86. 1.). Az 1848.-i forradalom utórezgését érezzük E. Ollivier, III. Napóleon ministere szerepének ismertetésében naplója alapján (Th. Ollivier asszony, R. D. M. XLIII. 1918 febr. 1. 580—610. 1.). Napóleon halálának százados évfordulójára jelent meg G. Lacons-Gavet könyve a nagy császárról (Napoléon. sa vie et son oeuvre. Paris, 1921). R. de la Sizeranne a művészek pártfogóját eleveníti fel benne (Ceque Vart dóit á Napoléan. R. D. M. 1921 decz. 1. 496.1.). A vallásos érzés a franezia történelem folyamán nagy kilengéseket mutat. A. Bremond megnyilvánulását a vallásos háborúk korától a jelen időkig tanulmányozta (Histoire littéraire du sentiment relijieux en Francé depuis la fin des guerres de religion jusquá nos jours. I.. II. Paris, 1916. Ism. R. D. M.

1916 máj. 1. 204—215. 1.). Egy fejezetét, a papság szerepét a forradalom alatt, P. de la Gorce ismertette (Un ckapitre de Vhistoire relijieux pendant la Révolution. R. D. M. XXXVII. 1917 febr. 1. 584 621. 1.). A császárság idejében a vallási reactio képviselője de Maist re, a kinek gondolatait G. Goyán elemezte (R. D. M. 1921 márcz. 1. 137. 1.). Chateaubriand egyénisége és műve bekapcsolódik korunk világnézetébe. Au. Thierryvel való levelezését A. Augustin— Thierry adta ki (R. D. M. 1916 nov. 1. 53—76. 1.). Össze> leveleit L. Thomas bocsátja sajtó alá (Correspondance générale I. 1912). G. Chinard az exotikus vonásokat jellemzi, a miket részben a Missisipi partján, részben mások útleírásaiból gyűjtött Atala szerzője (H. D. M. 1918 máj. 1. 217—228. 1.). Occitaniai útját tanulmányozta G. Faure {Chateaubriand et l'Occitanienne. Paris. 1920). Mint romantikust é> szerelmest jellemezte V. Giraud (R. D. M. 1921 okt. 15). Napoleon másik nagv ellenfele, Staélné, Helvetiában töltötte száműzetésének éveit. Schweizi írói körökkel. Gibbonnal. Bonstettennel, Sismondedal való összeköttetéseit P. Kohler elevenítette fel (Mme de Staél et la Suisse. Paris, 1917. Ism. Beaunier. R, D. M. 1917 febr. 1. 683694. 1.). A genfi Amiéiről mint a Rouler tambours nemzeti dal (1858szerzőjéről B. Bouvier mint meghívott tanár a Sorbonneon tartott előadást, azt kivonatolta Boyer (Rev. int. de l'eus. XXXVIII. 1918. 157—158. 1.). Születésének századik évfordulója bizalmas naplójára terelte a figyelmet, azt méltatta E. Pilon (Une forme de Ja littératur> personnelle. Le journal intimé. Revue hebdom. 1921 nov. 26). A Méditations poétiques (1820) századik évfordulója előtt jelent meg Lamartine műveinek két első kötete kritikai kiadásban (í. Lansontól (Les Grands Écrivains de la Francé. Paris, 1915. Ism. Doumic R. D. M. 1916 jan. 15. 445-456. 1.). A Millyről írt elegiát elemezte G. Allais (Lamartine et le poéme de Milly. R. H. L. F. XXV. 1918. 345—361. 1.). E. Pilon egy czikkben megemlékezik DesbordeValmoreról ( Un centenaire romantique. R. D. M. 1921 nov. 1. 202.1.). Victor Hugót halálának 32. évfordulóján, mint ma is actualis költőt jellemezte L. Cury (R. D. M. XXXIX. 1917. 636-661. 1.). A. de Vignv naplójának kiadója, L. Ratisbonne, a személyes vonatkozású részleteket mellőzte. F. Gregh a kézirat tulajdonosának, a Trefen-párnak jóvoltából azokat utólag közölte mint a romantika £ok legclassikusabb költőjére jellemző lapokat R. D. M. 1920 decz. 15. 687. 1.). A német irodalmi hatás egyik közvetítője, Gerard de Nerval regényes életét beszéli el J. L. Vandoyer (Rev. hebd. 1921 szept. 24. 400—417. 1.). A pamassusi iskola egyik alapítója, Beaudelaire kiadatlan levelei beteg egyéniségét jellemzik (R. de Paris. 1917), Köl-

tészettanát Banville nyomán E. Rivaroli méltatta (La Poétique ;parnassienne. Paris, 1915. Ism. Madeleiine, R. A. L. F. XXV. 1918. 479—88. 1.). Az irodalmi kritika typikus alakjának, E. Faguetnek (1847—1916 jún. 16) ifjúkori verseit I. Ageorges adta ki hagyatékából (('hansons d'un passant. Paris, 1921). Az önbírálat erejéről tanúskodik, hogy a szerző a fél század előtt kezdett (1866—94) gyűjteményt nem nyomatta ki. E. Rostáiul (1868—1918 decz. 3) a Provence ege alatt merítette műveinek ihletét, erre utalt E. Ri|»ert (E. Rostand et la Provence. R. D. M. 1921 nov. 1. 5 2 - 8 3 . 1.). A második császárság idején F. Buloz, a Revue des De-ux Monde* alapítója, baráti összeköttetésben volt kora íróival. De Vignyhez (R. D. M. 1918 febr. 15. 721 — 59.1.), George Sandhoz való viszonyát tárgyalja L. Pailleron (R. D. M. 1921 febr. 1.. márcz. 1.). H. Balzac Lengyelországban utazott, onnan házasodott : a lengyeleket hogyan festi művében, azt egy értekezésben jellemezte II. Altszyler (R. H. L. F. XXV. 1918. 262—289. 1.). Berny asszonnyal való összeköttetését kiadatlan levelei nyomán Bouteron ismertette (R. D. M. 1921 decz. 1. 580. 1.). Az irodalom nemcsak ismeretlen kéziratok felfedezéséről hanem kéziratok eltűnéséről is beszámol. Porel. az Odéon volt igazgatója, A. Daudet. E. de Goucourt, Th. de Banville leveleit a Figaro szerkesztőségében helyezte el. a honnan a kézirat G. Calmette főszerkesztő meggyilkolásakor eltűnt- (R. h. 1921 febr. 26.). A realismus mesterének Flaubertnek olasz író is. L. t. Benedetto szentelt egy tanulmányt (Le oriqini di Salammbo. Firenze, 1920). Életének néhány episodját L. Bertrand ismertette (Flaubert á Paris oü le mórt vivant. Paris, 1921). A porosz-franczia háború korának két vezető politikusát idézi fel két közlemény. Az egyik Thiers. a kinek egykorú levelezése jelent meg (R. D. M. 1916 jún. 15. 758—781. 1., júl. 1. 51—78. 1.). A másik Gambetta, a kinek szerelmeiről mondott el részleteket Talmeyr (R. h. 1921 febr. 5. 6 1 - 7 1 . 1.). A XX. század élő írói a háború nemzeti propagandájának szolgálatában álltak és csak lassan szabadultak fel, hogy művészi czélok vagy egyéni eszmenvek megvalósítására törekedjenek. A. Francé pacifista és Socialista felfogásával összeütközött a győzelmet megjósoló kötetével (Sur la voie glorieuse, Paris. 1916 ?). Egy jóbarátja. L. Kahn eltűnt főhadnagy tia emlékének szentelte Péterkéről írt regényét (Le Petit Pierre. Paris. 1919). Az irodalmi életről (la Vie littéraire 1888—94) írt tanulmányok szerzőjét méltatta Beaumes (M. A. Francé, critique littéraire. R. D. M. 1918 ápr. 15. 923-934. 1.). Heredia neje, H. Regnier egy regényével (nílusion héroique de Tité Bassi. Paris, 1916. Ism. R. D. M. 1917 márcz. 1. 205-216. 1.) és egy verskötetével ( Vestigia flammae. Paris, 1921. Ism. R. h. 1921 decz. 10)

gyarapította művei sorozatát. Marcél Prévost mint regényíró elérkezett a harmadik korszakhoz. -Az elsőben a szenvedélyt festette Les Demi-vierges 1894), a másodikban a sociális állapotokat (Lettres á Frangoise 1902). a harmadikban moralista eszméket hirdet > ez a czélja utolsó regényével (La Nuit finira. Paris, 1920. Ism. Bidou. Revue de Paris XXVII. 1920 decz. 15, 862. 1.). A Goncourt-Akadémia 5000 francos díját Malherbe háborús regénye (La Flawme au poing 1917) nyerte el. A mult évben a Tsad-tó partján játszódó tíatonala (1921) néger regényt tüntették ki, melynek szerzője R. Aíaran franezia gyarmati tisztviselő (ism. R. D. M. 1922 ján. 1.). A nemzeti élet megnyilatkozása irányítja az irodalmi értékelést. Egy olasz kritikus, Luciano Gennari a szövetségi hűség és a győzelem szempontjából méltatta L. Bertrand, P. Claudel, F. Jammes és E. Baumann műveit (Poesia difede e pensieri di vittoria. Milaíio, 1917. Ism. R. D. M. 1917 szept. 15). Millerand ügyvédről talán csak a törvényszék és esküdtszék bírái tudtak ; mióta köztársasági elnök, felfedezték és jegyzetekkel kiadták védőbeszédeit (Choix de plaidoyers par M. A. Millerand avec une préface et des notes de M. Ch. Lyon Caen. Paris. 1921.). A színházi és a regényirodalom gazdag termelését mellőzzük, annak silányabb része is kelendő kiviteli czikk és az olvasóközönség előtt nem ismeretlen. A művészetek körében a katonazenéről írt tanulmányt M. Brenol (La musique militaire. Collection des musiciens célébre.--.. Paris, 1917. Ism. Bellaigué, R. D. M. 1917 okt. 1.). I. Tiersol a franezia zenének két háború között letelt félszázadát jellemezte Berlioztól Charpentierig (Un derni sieele de Musique frangaise. Entre les Denx Guerres 1870—1917. Paris, 1918). Claude Debussyről közölt megemlékezést P. Lalo (Le Tetnps 1918 máj. 27). A középkori építészet történetében kilobbant a régi német és franezia versengés. Hogy a gótikus stílust a németek a francziáktól kölcsönözték, ezt bizonyítja E. Málé (L'Art allemand et VArt frangais du Moyen ágc. Paris, 1917). A franezia szobrászat halottját, Au. Rodint- (1840—1917) méltatta L. Benédite (Gazette des Beaux Arts. XIV. 1918 okt..). Mendonban levő sírját féltették a német támadásoktól (Les Arts 1918 nov. 167—171 : Quelques oeuvres du front). A háborús évek alatt az északi és déli szláv népek, a balkáni államok franezia nyelven adták ki propaganda-irataikat. Ezek a franezia irodalom színvonalát ritkán ütötték meg, az igazságétól még távolabb estek. A franezia nyelv külföldi terjedésének bizonyítékául szolgálhatnak és talán kortörténeti adatokat fognak nyújtani a világháború tömeg-psychologiai jelenségeinek megítélésére. Kari Lajos.

BEÖTHY ZSOLT. 1848 szept. 4—1922 április 18.

Még a n y á r o n f á t ü l t e t e t t a keszthelyi p a r k b a n J ó k a i emlékezetére, még a n y á r o n f á t ü l t e t t ü n k u g y a n o t t az ő é d e s a t y j a m i n t d u n á n t ú l i költő tiszteletére, f e l a v a t ó szavai n k b a n hosszú élet á l d á s á t esdve ő neki ; még a folyó t a n é v első felében ő n y i t o t t a meg Petőfiről szóló előadásával legnag y o b b l y r i k u s u n k jubiláris esztendejét, s a jelen n e m z e d é k t ő l telhető legszebb k o s z o r ú t f o n o g a t t a e h a l h a t a t l a n szellem dicsőítésére, — s alig j ö t t el az ú j t a v a s z , m á r m e g t é r t őseihez, vérbeli és szellemi őseihez : c s a l á d j á n a k örök á l m u k a t alvó t a g j a i h o z és a m a g y a r i r o d a l o m n a k örök világosságban fényeskedő n a g y s á g a i közé. H e t v e n h á r o m éves m ú l t , de szelleme r o s k a d a t l a n ú l friss, ú j meg ú j c o n c e p t i ó k r á képes volt, kedélye eleven és m i n d e n ingerre visszaható. Még v á r t u n k , még s o k a t r e m é l t ü n k tőle. Az ő hosszú időn á t k i f o r r o t t és líj átgondolással m e g a l k o t o t t ítéletét Petőfiről, t r a g i k u m - e l m é l e t é n e k ú j kidolgozását, a e s t h e t i k a i m e g á l l a p í t á s a i n a k közzétételét, irodalomelméleti tételeinek végleges m e g f o g a l m a z á s á t , az 50-es évekig visszamenő, p á r a t l a n ú l gazdag irodalmi emlékezéseinek följegyzését, v á r t u k tőle a m a g y a r szépirodalom legfőbb t r i b u n á l j á r ó l az irányító eszmék t o v á b b i k i n y i l a t k o z t a t á s a i t . E z e k és t ö b b hasonlók nem a telhetetlenség követelőzései v o l t a k vele szemben, a ki úgyis a n n y i t a l k o t o t t , h a n e m reális várakozások, a melyek azon a l a p u l t a k , h o g y m i n d e m ű v e k szinte készen v a n n a k a g y á b a n , s a m i n t e g y n é m e l y m u n k a k ö r e i t ő l visszavonúl, ereje ö s s z é b b v o n á s á v a l mindezeket f o r m á b a ö n t h e t i s g a z d a g í t h a t j a velők szellemi é l e t ü n k e t . Betegsége, mely Budapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

1922.

4

n é h á n y h ó n a p p a l ezelőtt á g y b a d ö n t ö t t e , állandó láza, mely n e m h a g y t a felépülni, a halál, mely a k i m e r ü l t szervezet f ö l ö t t győzedelmeskedett, m i n d e t t ő l m e g f o s z t o t t b e n n ü n k e t , .8 m i n t egy k a j á n ellenség, e l v e t t e t ő l ü n k őt m a g á t , hogy még szegényebbek, k i f o s z t o t t a b b a k legyünk, s a n e m z e t i élet folytatólagos egységének ez egyik legfőbb és legjellemzetesebb h o r d o z ó j á t k i s z a k í t v a sorainkból, a n n á l t ö r é k e n y e b b é tegyen bennünket. Vele a m a i m a g y a r s á g n a k egyik l e g k i t ű n ő b b p é l d á n y a szállt sírba. A korunkbeli m a g y a r i r o d a l o m n a k elismert vezére, a m a g y a r szellemi életnek, sőt az egész nemzeti életnek hosszú idők ó t a egyik jellemzetes és oszlopos t a g j a , m ű v e l t ségre, szellemi és jellembeli előkelőségre, az ízlés, a gondolkodás, az érzés finomságára, személyiségének v a r á z s á r a és m ű k ö d é s é n e k h a t á s á r a nézve kivételes jelentőségű a l a k j a , a kinek egyénisége h o z z á t a r t o z i k a kiegyezéstől fogva a világh á b o r ú u t á n i g t e r j e d ő korszak képéhez. N a g y időket l á t o t t , á t é l t e a m a g y a r t ö r t é n e t n e k egy tizennegyedrészét ; még pedig olyan szelvényét, a melynél vált o z a t o s a b b és d r á m a i f o r d u l a t o k b a n g a z d a g a b b szelvénye hasonló i d ő h a t á r o n belül alig volt a m a g y a r t ö r t é n e l e m n e k , h a csak a n á n d o r f e h é r v á r i győzelemtől a mohácsi vészig terjedő i d ő t n e m tesszük melléje. Beleesik ez életbe a nemzetnek k é t csodaszámba menő, n e m remélt erőkifejtése, két végzetes elbukása, és a k é t k a t a s t r o p h a k ö z t a n e m kevésbbé dicsőséges ú j r a é p í t ő , e r ő g y ű j t ő és alkotó m u n k a . S ő a n a g y i d ő k n e k n e m csak t a n ú j a volt, h a n e m cselekvő részese, az a l k o t ó k egyike, a ki n e m a v i h a r o s k i r o b b a n á s o k éveiben szerepelt, h a n e m az a l k o t ó m u n k á s s á g évtizedeiben szolgálta sokszoros m u n k a k ö r b e n a n e m z e t i h a l a d á s ügyét. É l e t e ihletét még azoktól nyerte, a kik a 40-es évek teljesedésbe m e n t á l m a i t szőtték, s ezzel az ihlettel, mely még Bessenyei és K a z i n c z y lelkéből s z á r m a z o t t k i és a Széchenyiében vált az egész n e m z e t e t lendítő erővé, szentelte e r e j é t az új. n a g y nemzeti reconstructió m ű v é n e k . A nemzeti irodalom és művelődés ihletét, a költészet és művészet c u l t u s á t közv e t í t e t t é k vele k ö l t ő a t y j á n kívül a X I X . század második felének legelső írói és közéleti nagyságai : n a g y földije J ó k a i ,

t a n á r a i Gyulai, T o l d y és Greguss s azok, a k i k r i t k a képességeit k o r á n f i g y e l m ü k r e m é l t a t t á k s a k i k n e k k ö r n y e zetébe j u t h a t o t t : D e á k és Csengery, E ö t v ö s és T r e f o r t . Szász K á r o l y , S a l a m o n Ferencz, H e n s z l m a n n és még igen s o k a n . É s azzal a n e m z e d é k k e l e g y ü t t dolgozott az ú j Magyarország felépítésén, a m e l y h e z — h o g y csak az irodalom, a t u d o m á n y és az o k t a t á s ü g y területéről k a p j u n k k i és csak e g y n e h á n y n e v e t : E ö t v ö s L o r á n d , Berzeviczy A l b e r t , R á k o s i J e n ő , K á r m á n Mór, Csiky Gergely, Goldziher I g n á c z t a r t o z t a k . De egyik k o r t á r s á b a n sem é g e t t t i s z t á b b f é n n y e l a nemzeti m ű v e l ő d é s szenvedélye, m i n t ő benne, s egyik sem szolgálta a művelődés ü g y é t oly sokoldalú érdeklődéssel, oly sokféle m u n k a k ö r b e n és a n n y i művészileg h a t ó erővel, m i n t ő. Az irodalom, a m ű v é s z e t és az o k t a t á s ü g y t a r t o m á n y á b a n f e j l ő d é s ü n k j e l e n t é k e n y része össze v a n k ö t v e az ő nevével. Mint szépíró, m i n t a e s t h e t i k u s és kritikus, m i n t t a n á r , m i n t vezérember v é g z e t t n a g y h a t á s ú , részint egyéni alkotó, rés z i n t szervező m u n k á t . Már fiatal k o r á b a n egy európai színvonalú t á r s a d a l m i , politikai és m ű v é s z e t i h e t i l a p o t szerkeszt e t t , az Athenaeumot, Gyulai elnöklete a l a t t t i t k á r a l e t t . Gyulai leköszönése u t á n elnöke és lelke volt a K i s f a l u d y T á r s a s á g n a k , és ez i n t é z m é n y ü n k n e k n a g y h a g y o m á n y a i t f e n n t a r t o t t a , a közönséggel való k a p c s o l a t á t elevenebbé t e t t e . Az A k a d é m i á n a k előkelő t a g j a , igazgató t a n á c s á n a k is t a g j a és egy czikluson á t másodelnöke volt. Az e g y e t e m e n Greguss halála óta, 1882-től, mostanig, m a j d n e m n e g y v e n éven át az a e s t h e t i k a t a n s z é k é t t ö l t ö t t e be. Egyideig i g a z g a t ó j a volt a t a n árképző-intézetnek, h á r o m évtizeden á t elnöke a t a n á r vizsgáló-bizottságnak, másfél évtizedig, a m a g y a r t a n á r s á g anyagi, erkölcsi és szellemi á l l a p o t á n a k fejlődésére a lehető legiidvösebb hatással elnöke volt az országos középiskolai t a n á r e g y e s ü l e t n e k , ú j a b b a n elnöke a F r a n k l i n - T á r s u l a t n a k , és se szeri, se száma a z o k n a k az i n t é z m é n y e k n e k , melyeket l é t r e h í v o t t , istápolt, melyek az ő k ö z r e m ű k ö d é s é v e l virágz o t t a k , a z o k n a k a t á r s a d a l m i és culturális a l a k u l a t o k n a k , m o z g a l m a k n a k , j u r y k n e k , a m e l y e k b e n elsőrangú része v o l t . Az ő szellemi alkotása volt a nőképző egyesület l e á n y g y m n á s i u m a , m e l y b e n m a g a is p é l d á t m u t a t o t t a t a n í t á s r a ; az ő 4*

elnöklete a l a t t alakúit meg az I r o d a l o m t ö r t é n e t i T á r s a s á g és a Tisza I s t v á n emlékbizottság. D e m i n d felsorolni az ő a l k o t á s a i t és m u n k a k ö r e i t nem szükség. Mint a főrendiház t a g j a , a n n a k tárgyalásaiban is tekintélyes részt v e t t . Legáll a n d ó b b és legfőbb két köre v o l t működésének az egyetem és a Kisfaludy-Társaság, m i n d a k e t t ő olyan kör, a hol az élőszó és a toll h a t a l m á v a l , t á r s a d a l m i érintkezésének v a r á zsával és szervező erejével, eszméinek gazdagságával és a kifejezés művészetével közvetlenül is h a t h a t o t t , és lelkesedéssel szolgálhatta a nemzeti irodalom- és művelődés ügyét. írói, t u d o m á n y o s , t a n á r i és társadalmi p á l y á j á n a k eredményei á t m e n t e k azokba az intézményekbe, mozgalmakba, az ú j meg ú j nemzedékekbe, közönségekbe, a melyekkel v a lamikor dolga volt. E g y nagy része az ő szellemi kisugárz á s á n a k természetesen az ő esetében is mintegy eltűnt, m i n t a napsugár, mely egy-egy moleculát fölmelegített ; de az energia h a t ó ereje benne m a r a d és t o v á b b él a lelkekben. Más része a z o n b a n irodalmi alkotásokban is átöröklődik a későbbi korokra. Színi kritikái, melyekkel színművészetünkre és d r á m a i r o d a l m u n k r a h a t o t t nemesítőleg, Gyulai Páléi mellett elsőrangú emlékei m a r a d n a k a X I X . század m a g y a r d r a m a t u r g i a i i r o d a l m á n a k , és források a kor színirodalm á n a k és művészetének ismeretéhez. I f j ú k o r i regényeinek és r a j z a i n a k megvan az az érdemük, hogy meghonosították nálunk a r a j z angolos m ű f o r m á j á t , Mikszáthra is hatással voltak, s iskolául szolgáltak Beöthy prózaíró tollának, mely a z t á n irodalomtörténeti, aesthetikai dolgazataiban és szón o k l a t a i b a n olyan választékos fénnyel és újszerű színvegyiilettel gyönyörködteti az olvasót. A Ráskai Leáról szóló költői elbeszélés a költőlelkű tudós szellemének kiváló érdekű alkotása. Mint tudós és t a n á r az irodalomtörténetet és aesthetikát művelte. Az aesthetikát a speculativ rendszerezés területéről á t v e z e t t e a modern psychologiai alapra és a korral folyton lépést t a r t v a fejlesztette, eredeti megállapításokkal és formulárisokkal is gazdagította. A világháború előtt t a r t o t t nemzetközi aesthetikai congressuson a m a g y a r résztvevők élén h a z á n k a t képviselte. A tragikum czímű könyve elmé-

lyítette és széles területekre k i t e r j e s z t e t t e n á l u n k az aesthetikai gondolkodás körét. T ö b b t a n u l m á n y a (Munkácsy Krisztusa, A poétika útja és czélja, Képegység stb.) az aesthetikai szemlélet elméletét lényeges adalékokkal bővíti. Ezekhez csatlakoznak k i t ű n ő m ű t ö r t é n e t i és m ű k r i t i k a i tanulm á n y a i és elemzései. De még jelentősebb működése a m a g y a r irodalomtörténetírás terén. A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban czímű kétkötetes m o n o g r a p h i á j a eredeti k u t a t á sainak és elemzéseinek gazdag eredményeit t á r t a fel. Iskolai irodalomtörténete nemcsak hogy a legjobb m a g y a r kézik ö n y v a maga s z a k j á b a n , h a n e m m o n d h a t n i , a legjobb m a gyar t a n k ö n y v , és a legnagyobb, legnemesebb h a t á s ú úgyszólván összes eddigi m a g y a r t a n k ö n y v e i n k közt, s e g y ú t t a l t u d o m á n y o s é r t é k ű ismertetése is a m a g y a r irodalomnak, mely értékelés, aesthetikai ítélet t e k i n t e t é b e n messze m e g h a l a d j a Toldyét. Ez máig is minden m a g y a r irodalomt ö r t é n e t közt a legjobb. E l ő a d á s á n a k nemességével t e m é r d e k fiatal elme stilistikai ösztönét gerjesztette fel és a szépség és magyarság iránti eleven érzékével a nemzeti irodalom szeretetére nevelt t ö b b nemzedéket. A magyar irodalom kis tükre czímű rövidebb és felsőbb szempontból készült á t t e k i n t é s egy másik remeke az ő tollának, s az ezredévi ü n n e p e k óta m á r ötödik k i a d á s á b a n m é l t á n élvezi a hozzáértők közt a m a g a tekintélyét és népszerűségét. I r o d a l o m t ö r t é n e t i , művészeti, oktatásügyi és közművelődési t a n u l m á n y a i , essaii, beszédei k ö t e t e k e t töltenének meg és a legnemesebb szellemi termékei közé t a r t o z n a k a kiegyezéstől fogva korunkig elm ú l t t ö b b m i n t félszázadnak. Vörösmartyról, Aranyról, Mikesről, Eötvösről, Keményről, Széchenyiről, Kazinczyról, Jókairól, Ferenczy Istvánról, Bessenyeiről és még sokakról a d o t t olyan t a n u l m á n y o k a t , melyek i r o d a l m u n k e n a g y j a i n a k m é l t a t á s á n á l mindig számbaveendők lesznek. Bíráló jelentései, t a g a j á n l á s a i , üdvözlő beszédei a Kisfaludy-Társaság székfoglaló tagjaihoz, elnöki megnyitói, ünnepi pohárköszöntői tanúlságaikkal és eszmei t a r t a l m u k k a l épúgy kiválnak, m i n t az irodalmi ékesszólás egyéni és sajátos m ű vészetével. É p en ez a ritka varázsú stilus, ez az egyénileg h a t ó stil-

m ű v é s z e t egyik legfőbb értéke az ő m ű v e i n e k . E z a z o m á n c z r a j t u k , m e l y n e m f a k ú l , h a n e m mindig t ü n d ö k l i k . B e ö t h y a m a g y a r p r ó z a t ö r t é n e t é b e n egyike a legjelentősebb állomásoknak. E g y m á s i k n a g y é r t é k az a nemzeti művelődési ihlet, mely á t h e v í t i egész m ű k ö d é s é t és hozzákapcsolja azokéhoz, a m a g y a r p o l i t i k á n a k és s z ó n o k l a t n a k , t u d o m á n y n a k és költészetnek azokhoz a dicső emlékeihez, a melyek — h o g y az ő kifejezésével é l j ü n k — «egy lélektől elevenítve, egy czélra. t ö r v e , e g y ü t t v í v j á k a m a g y a r jog, a m a g y a r ész, és a m a g y a r szív harczát». A n e m z e t geniusa és a m ú z s á k e g y ü t t gyászolják e h ű szívű, e n a g y és szép szellemű m a g y a r írót, t u d ó s t és n e m z e t nevelőt. NÉGYESY

LÁSZLÓ.

A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBEN. I. Magyary Géza m á r hosszabb idő ó t a foglalkozik a nemzetközi bíráskodás t u d o m á n y o s feldolgozásával. E g y i k t a n u l m á n y á b a n írt a nemzetközi bíráskodásról a m a g y a r jogban. A háború utolsó esztendejében Nemzetközi bíráskodás czíme a l a t t jelent meg az egész kérdést felölelő m u n k á j a . Most Berlinben Die Internationale Schiedsgeriscktsbarkeit irn Völkerbuncl czím a l a t t L i e b m a n n O t t ó k i a d á s á b a n megjelent német nyelvű m u n k á j á b a n a nemzetek szövetségének keretében vizsgálja a nemzetközi bíráskodást. L e h e t mondani, ez az első d o g m a t i k u s positiv módszerű feldolgozása a nemzetek szövetségébe illesztett nemzetközi bíráskodásnak. Szigor ú a n t u d o m á n y o s tárgyilagossággal, a nála megszokott alapossággal és^ világos, tiszta logikával építi fel m u n k á j á t . A m u n k a dicsőségére válik n e m z e t ü n k n e k . Büszkeségünk, hogy akkor, midőn N é m e t o r s z á g b a n is nehéz t u d o m á n y o s m u n k á r a k i a d ó t találni, a mi szerzőnk m ű v e ebben a k i t ü n t e tésben részesült. Sokunkkal e g y ü t t M a g y a r y n a k is i d e á l j a az absolut, feltétlen nemzetközi bíráskodás. Ez azonban még, úgy látszik, sokáig csak eszmény m a r a d . A nemzetközi bíráskodás gyökeres megoldása a m a g a fejlődési ú t j á n még mindig sok akadályba ütközik. A k é t hágai conferentia is csak a facultativ nemzetközi bíráskodást t u d t a megvalósítani. A legnagyobb haladást jelenti ezen a téren kétségen kívül az a mozgalom, mely az északamerikai unió jogászait lelkesítette. E n n e k a

mozgalomnak kimagasló útjelzői : az úgynevezett K n o x Bryce-szerződés (az É s z a k a m e r i k a i Egyesült-Államok és N a g y - B r i t a n n i a között) és a Francziaországgal 1911-ben köt ö t t szerződés. Már t ö b b nemzetközi jogi író, k ö z t ü k különösen de Louter, Fried hangsúlyozták, hogy Amerika szerepére a nemzetközi, bíráskodás területén az európai jogirodalom kevesebb figyelmet fordít, m i n t a m e n n y i t megérdemel. Mi itt h a z á n k b a n m á r t ö b b dolgozatban i p a r k o d t u n k megismertetni a z o k a t a nevezetesebb t é n y e k e t , melyek a nemzetközi bíráskodás terén az északamerikai jogászok és t u d o m á n y o s jogi t á r s u l a t o k m u n k á j á h o z fűződnek. Csak helyeselni lehet, hogy szerzőnk m ű v e rövid, de beható mélt a t á s b a n részesíti Amerika szerepét a nemzetközi bíráskodás fejlesztésében. Ismeretes, hogy az északamerikai unióban a legfelsőbb bíróság a legmagasabb tekintély is. A legmesszebbmenő hatásköre van. Az a l k o t m á n y n y a l ellenkező állami törvényeket is érvénytelenítheti és az északamerikai unió alkotm á n y a szerint az Egyesült-Államok egyes államai között t á m a d t v i t á s kérdések az amerikai legfelsőbb bíróság által d ö n t e n d ő k el. A bíróság h i v a t á s á n a k ily felemelő felfogása igen t e r m é k e n y t a l a j volt arra, hogy a nemzetközi kötelező bíráskodás az Egyesült-Államokban mély gyökeret verjen. Ily t a l a j b ó l f a k a d t a k a hírneves Bryan-szerződések, melyekkel én is bővebben foglalkoztam nemzetközi jogi t a n u l m á n y a i m b a n és, úgy emlékszem, e folyóirat h a s á b j a i n is. E b b e n a bíróság h i v a t á s á t tiszteletben t a r t ó légkörben keletkezh e t e t t csak az első p a n a m e r i k a i congressuson (1889 október 2. 1890 április 19) az a javaslat, mely a kötelező nemzetközi bíráskodás a l a p j á n állott, kivéve azt az egyetlen esetet, ha az állam függetlensége v a n veszélyeztetve. Az amerikai mentalitásról fényesen t a n ú s k o d i k a második panamerikai t u d o m á n y o s congressus (Washington, 1914 deczember, 1916 január) is. Igen helyesen emeli ki szerzőnk az amerikai congressus 1916 augusztus 29-iki ülését is, mely ünnepélyes állást foglalt a nemzetközi viták békés elintézésének érdekében és az amerikai k o r m á n y t u t a s í t o t t a , hogy a nagy világháború befejeztével az állandó nemzetközi bíróság felállítása

A nemzetközi bíráskodás a nemzetek szövetségében.

57

érdekében a szükséges lépéseket tegye meg. Sajnos, hogy a nemzetek szövetsége a nemzetközi bíráskodás szervezetének nagy kérdésében elhajlott az amerikai mozgalom czélkitűzésétől. Felállította u g y a n az állandó nemzetközi bíróságot, de a nemzetek e g y e n j o g ú s á g á t sértő tökéletlen szervezetben. Felállította u g y a n az obligatoriumot — de nem az absolut és feltétlen kötelező nemzetközi bíráskodást, — h a n e m az obligatorium csak vagylagosan érvényesült, a m e n n y i b e n a n e m z e t e k szövetségének egyezség-okmánya (12. czikk) csak a r r a kötelezi a szövetség t a g j a i t , hogy a k ö z ö t t ü k esetleg felmerülő v i t á s kérdéseket, melyek szakadáshoz vezethetnek, v a g y választott bíróság vagy a Tanács (közgyűlés) vizsgálata elé bocsátják. E n n e k az alternatív kötelező elvnek az a szoros k ö v e t kezménye a «Pacte des Nations» rendelkezése szerint, hogy h a valamely állam az o t t m e g h a t á r o z o t t (12., 13., 15. czikk) megállapodások ellenére a döntést háború ú t j á n keresi, a szövetségnek ezt a t a g j á t ipso facto olyannak kell tekinteni, m i n t h a háborús cselekményt k ö v e t e t t volna el a szövetség v a l a m e n n y i t ö b b i t a g j a ellen. Szerzőnk alapos vizsgálat t á r g y á v á teszi a nemzetközi bíráskodás területén felmerülhető kérdések alaptételeit. Mindenekelőtt — mivel czélja a nemzetek szövetsége által alkot o t t nemzetközi bíráskodás tárgyalása — vizsgálat t á r g y á v á kellene tennie m a g á n a k a nemzetek szövetségének f e l a d a t á t és természetét, m e r t épen ennek a h a t á s á b a n a k a r j a b e m u t a t n i a nemzetközi bíráskodás mai f o r m á j á t . Szerzőnk m ű v é n e k czélkitűzése ebben a m ű b e n elsős o r b a n nem az, hogy kimutassa, mik ennek a szövetségi szervezetnek a hiányai. Ezekre ő és vele e g y ü t t mi is számosan dolgozatainkban r e á m u t a t t u n k . É n ezt a szervezetet egyik i r a t o m b a n egyenesen a népszövetségi eszme p a r ó d i á j á n a k neveztem el, — m a j d a győző h a t a l m a k syndicatusát, a zsákm á n y o l t birtokok biztosító-intézetét l á t t a m a b b a n . Szerzőnk legjobban t u d j a , minő tökéletlenségek t a p a d n a k a nemzetek szövetségének m a i f o r m á j á h o z , — mégis igen helyes az a megállapítása, hogy a világszervezet n a g y a r á n y ú területén m á r a m a i tökéletlen szövetség is fontos fejlődési fokozatot

jelent. O t is b á n t j a a m a i szervezet imperialistikus h a t a l m i jellege és t i s z t á n l á t j a a z t a különbséget is, hogy míg a h á b o r ú előtti n e m z e t k ö z i szervezetben az állami s o u v e r a i n i t á s teljes érvényesülésének elve v e z e t e t t , addig a m a i szervezet, h a n e m is a teljes «Überstaat» érvényesülése, mégis az u r a l m i , az imperialistikus felsőbbség túltengése. A jövő f e l a d a t a lesz megkeresni és m e g t a l á l n i a helyes k ö z é p u t a t a k é t vezérlő m o t í v u m : az állami s o u v e r a i n i t á s és az államok fölött álló világszervezet k ö z ö t t . Az összefüggés solidaritását a m a g a m részéről, m i n t ezt sokszor k i f e j e z t e m , csakis a köteles n e m z e t közi b í r á s k o d á s ú t j á n t a l á l o m . E z a n e m z e t e k souverainitás á t legcsekélyebb m ó d o n sem érinti. E z az amerikai jogfelfogás i r á n y a is, és alig csalódom, h a a szövetség m a i szerk e z e t é t ő l A m e r i k a idegenkedésének egyik f ő o k á t a b b a n t a lálom, hogy politikai h a t a l m i szerveknek a d a n e m z e t e k szövetsége t ú l s ú l y t . A ki a n e m z e t e k szövetsége n e m z e t k ö z i b í r ó s á g á n a k d o g m a t i k u s kifejtéséhez fog, kétségtelenül a z t köteles elsősorban vizsgálni, nincs-e az ú j r e n d n e k a nemzetközi bíróság lényegére m ó d o s í t ó befolyása. Megszoktuk, hogy a régi r e n d szerint souverain államok l é p h e t n e k fel m i n t j o g a l a n y o k . V á j j o n m o s t olyan szervezet e k is felléphetnek, m e l y e k n e m szorosan v e t t souverain á l l a m o k ? A válasz igenlő, m e r t a n e m z e t e k szövetségének t a g j a i lehetnek a teljes ö n k o r m á n y z a t t a l bíró d o m i n i u m o k és coloniák is. A n e m z e t k ö z i b í r á s k o d á s r a v o n a t k o z ó h a t á r o z m á n y o k k i t e r j e d n e k a n e m z e t e k szövetségének m i n d e n t a g j á r a , következőleg olyan t e r ü l e t e k is lehetnek alanyai a n e m z e t k ö z i b í r á s k o d á s n a k , melyek nem souverain államok, sőt az is lehetséges, hogy a z o k k a l az államokkal á l l h a t n a k szemben az államhoz hasonló egységek a bíró előtt, a mely állam f e n h a t ó s á g a alá t a r t o z n a k . Például K a n a d a , I n d i a , D é l a f r i k a — N a g y - B r i t a n n i á v a l szemben. A n e m z e t e k szövetsége által a l k o t o t t nemzetközi b í r á s k o d á s b a n csak közv e t v e , a szerződés jogüg3detének közben j ö t t é vei gyakorolh a t ó a bíráskodás. E z a megállapodás lehet általános, lehet különös szerződésekben kifejezve. E z e k a szerződések lehetnek időlegesek. L e h e t n e k bizonyos categoriákra szorítva. A n e m z e t e k szövetségének hivatalos m a g y a r á z a t a szerint ily

szerződés nélkül egyoldalulag b e a d o t t keresetre az á l l a n d ó nemzetközi bíróságnak n e m t a r t o z i k m a g á t az ellenfél alávetni. Szerzőnk a n e m z e t e k szövetségének az o b l i g a t o r i u m r a v o n a t k o z ó m a g y a r á z ó á l l á s p o n t j á v a l b e h a t ó a n foglalkozik. A k é r d é s t oly f o n t o s n a k t a r t o m , hogy erre é n is b ő v e b b e n térek ki és hogy az o k f e j t é s világosan álljon az olvasó előtt, előrebocsátom a n e m z e t e k szövetsége e g y e z s é g - o k m á n y á n a k positiv rendelkezéseit. A 12. czikk ezt m o n d j a : «A Szövetség összes t a g j a i m e g á l l a p o d n a k a b b a n , hogy a k ö z ö t t ü k esetleg felmerülő v i t á s kérdéseket, a m e l y e k szak a d á s h o z v e z e t h e t n e k , v a g y v á l a s z t o t t bíróság, v a g y a T a nács vizsgálata alá b o c s á t j á k . Megegyeznek t o v á b b á a b b a n , hogy semmi e s e t b e n sem kezdenek h á b o r ú t előbb, m i n t három h ó n a p p a l a bíróság ítélete v a g y a T a n á c s jelentése után. Az e czikkben megjelölt összes e s e t e k b e n a v á l a s z t o t t bírák megfelelő h a t á r i d ő n belül ítéletet kötelesek hozni, a T a n á c s pedig jelentését h a t h ó n a p o n belül t e r j e s z t i elő a t t ó l a n a p t ó l s z á m í t v a , a m e l y e n a v i t á s eset eléje került.» I t t van kimondva a már fentebb említett vagylagos obligatorium. Vagy bírói döntés, v a g y t a n á c s i vizsgálat. Az olyan szövetségi t a g ellen, mely a d ö n t é s t h á b o r ú ú t j á n keresi a nélkül, hogy az ü g y e t a k á r bíróság, a k á r t a n á c s i vizsgálat alá b o c s á t a n á , a 16. czikk rendelkezése szerint megá l l a p í t o t t m ó d o n a szövetség v a l a m e n n y i t ö b b i t a g j a részéről e g y ü t t e s fellépésnek v a n helye. A 12. czikknek f o l y t a t á s a a 13. czikk, mely így szól : «Á Szövetség t a g j a i m e g á l l a p o d n a k a b b a n , hogy h a k ö z ö t t ü k oly v i t á s eset m e r ü l fel, a mely n é z e t ü k szerint v á l a s z t o t t bírósági d ö n t é s n e k v e t h e t ő alá és a mely diplomatiai ú t o n kielégítő m ó d o n nem intézhető el, az ü g y e t a m a g a egészében v á l a s z t o t t bíróság elé t e r j e s z t i k . A v á l a s z t o t t bírósági döntésre a l k a l m a s v i t á s esetek közé t a r t o z ó k n a k m o n d a t n a k ki á l t a l á b a n : v a l a m e l y szerződés értelmezése, a nemzetközi fog b á r m e l y kérdése, b á r m e l y t é n y n e k megállapítása, a mely, h a bebizonyul, v a l a m e l y nemzetközi kötelezettség megszegését jelentené, v a g y a j ó v á -

t é t e l t e r j e d e l m e és m ó d j a , a mely ilyen megszegés esetében teljesítendő volna. I l y e n v i t á s esetekben d ö n t ő v á l a s z t o t t bíróság az a bíróság lesz, a m e l y b e n a felek a v i t á s esetre nézve megállapodt a k , v a g y a m e l y e t valamely k ö z ö t t ü k l é t r e j ö t t egyezmény kijelölt.» A hivatalos m a g y a r á z a t szerint e czikk a z t jelenti, h o g y h a az ü g y v á l a s z t o t t bírói eljárásra, c s a k az egyik fél nézete szerint is, n e m alkalmas, a másik fél m á r nem viheti az ü g y e t bíróság elé, c s u p á n a T a n á c s elé köteles t e r j e s z t e n i vizsgálat v é g e t t . E h h e z a z o n b a n elegendő, h a a felek egyike fordul a T a n á c s h o z . A n a g y controversia az, hogy a 13-ik czikk ú g y m a g v a r á z a n d ó - e , hogy e n n e k a czikknek m á s o d i k bekezdéséb e n felsorolt esetek kötelezőleg v a n n a k - e bíróság elé u t a s í t v a v a g y sem. A h i v a t a l o s m a g y a r á z a t azon az á l l á s p o n t o n áll, hogy a m á s o d i k bekezdésben a felsorolás n e m egyéb, m i n t ú t m u t a t ó t a n á c s abból a czélból, hogy mely ü g y e k r e nézve k í v á n a t o s a felek megegyezése, h o g y ne a tanácshoz, h a n e m a bírósághoz vigyék ügyeiket. Obligatorium i t t k i m o n d v a nincs. A n e m z e t e k szövetsége nem is a k a r t obligatoriumot t e r e m t e n i , csakis a m á r többször e m l í t e t t a l t e r n a t í v obligat o r i u m o t a k a r t a megvalósítani. Ezzel szemben áll az a m a g y a r á z a t , mely a szövegből a z t olvassa ki, hogy a 13. czikkben felsorolt e s e t e k b e n kötelező a bíráskodás és csak a k k o r n e m kötelező, h a esetleg ezzel ellenkező szerződés j ö t t létre a felek k ö z ö t t . É p en n e m c s o d á l k o z h a t u n k , hogy az, a ki lelkesedik a feltétlen kötelező nemzetközi bíróság eszméjének d i a d a l á é r t , m i n d e n lehetőt elkövet, hogy a 13. czikk második bekezdése a l a p j á n m e g m e n t h e s s e az obligatorium s z á m á r a a jogi kérdéseket, m i u t á n az kétségtelen, hogy a h i v a t a l o s m a g y a r á z a t á l l á s p o n t j a szerint a legtisztább jogi kérdésekben sincs a p á r t a t l a n bíráskodás biztosítva, m e r t ezek is a polit i k a i befolyásoktól n e m m e n t e s t a n á c s elé k e r ü l h e t n e k . Szerzőnk, ki a feltétlen kötelező nemzetközi bíróság r e n d í t h e t e t l e n híve, igen természetes, hogy ennek az eszmek ö r n e k h a t á s a a l a t t azt igyekszik bizonyítani, hogy a 13. czikk e m l í t e t t szerkezetében a kötelező elv j u t kifejezésre, sőt kim o n d j a , ha ez a m a g y a r á z a t n e m érvényesülhet, a k k o r való-

b a n kérdéses, hogy az ú j r e n d e g y á l t a l á b a n h a l a d á s t v a g y visszaesést jelent-e? Ez az álláspont M a g y a r y n a k k o r á n t s e m elszigetelt nézete. Ellenkezőleg, érvelései bekapcsolódnak a n n a k a hágai jogászi bizottságnak véleménykörébe, mely a nemzetközi bíróság s t a t ú t u m á n a k tervezetét dolgozta ki. A kiknek alkalm u k volt megtekinteni azokat a jegyzőkönyveket, melyek a hágai szerkesztő jogászbizottságnak üléseiről v é t e t t e k fel és melyek m i n t a nemzetek szövetségének k i a d m á n y a jelent e k meg, azok bővebben t á j é k o z ó d h a t n a k épen ennek a vitás kérdésnek m a g y a r á z a t a körül keletkezett igen érdekes eszmecserék felől. A kiknek pedig erre nincs a l k a l m u k , azoknak m e g á l l a p í t h a t o m , hogy szerzőnk k ö n y v e a leghitelesebb és legtárgyilagosabb kivonatos t á j é k o z á s t n y ú j t j a . E n n e k a bizottságnak — m i n t ismeretes — a legkiválóbb nemzetközi jogászok voltak t a g j a i . A vélemények i t t is megoszoltak. Az obligatorium lelkes hívei i p a r k o d t a k m i n d e n t elkövetni, hogy legalább a s t a t u t u m segélyével m e n t s é k meg a jogi kérdések s z á m á r a az obligatoriumot. Voltak, kik ezt m a g á b a n a szövegben kifejezettnek l á t t á k . Voltak, kik a s t a t u t u m b a felveendő módosítással a k a r t á k ezt elérni. Voltak, kik egyebet a szöveg f e n t e b b idézett felsorolásában nem l á t t a k , m i n t tanácsot, u t a s í t á s t arra, hogy a felek a felsorolt jogi kérdésekre nézve oly megállapodást létesítsenek, melynek a l a p j á n a v i t á s ügy a bíróság elé j u t . Descamps a feltétlen obligatoriumot nem l á t j a a szövegben kifejezve, de mivel állandó nemzetközi bíróság szervezéséről v a n szó és az állandó nemzetközi bíróság f e l a d a t á t csak úgy teljesítheti, ha az feltétlen absolut obligatoriummal v a n egybekapcsolva, ez arra i n d í t o t t a , hogy az obligatoriumra nézve j a v a s l a t o t t e r j e s z t e t t elő. Hagerup nem j á r u l t hozzá Descamps javaslatához, m e r t nézete szerint a «Pacte» szövege kifejezi az obligatoriumot. Altamira a 13. §. eseteit szint é n úgy értelmezi, hogy a b b a n az obligatorium kifejezésre j u t o t t , de véleménye szerint még sem fölösleges, h a a hézagos szövegen segítnének a s t a t u t u m b a n . A nagy amerikai jogász, Root, szintén olyan értelemben nyilatkozik, hogy a 13. czikkben az obligatorium j u t kifejezésre, de óvatosságra int. hogy

a bizottság, mely a nemzetközi bíróság szervezeti s t a t ú t u m á t v a n h i v a t v a kidolgozni, a p a c t u m o t ne nagyon bírálgassa, hisz ebben i n k á b b általános elvek, mint szabatos rendelkezések v a n n a k . Lord Phillimore is a n n a k a véleménynek a d o t t kifejezést, hogy a kérdéses szövegben az obligatorium j u t o t t kifejezésre. Igen b e h a t ó a n foglalkozott a kérdéssel Loder, ki az «általában» («généralement») kifejezést nem veszi komolyan és így az nem v á l t o z t a t h a t semmit a szöveg abbeli értelmezésén, hogy o t t az obligatorium v a n kimondva. Lapradelle m i n d a bizottság, m i n d később a Tanácshoz intézett jelentésében az obligatorium mellett nyilatkozott és — m o n d j a — r e m é l j ü k is, hogy az államokról feltehető az a jóhiszeműség, hogy a szövegben említett eseteket a bíróság elé viszik. Adatci h i v a t k o z o t t arra, hogy a 13. és 17. czikkek mindig a felek megegyezésének elengedhetetlen követelmén y é t á l l a p í t j á k meg. A 13. czikkben nincs az obligatorium kifejezve. Descamps báróval szemben kiemelte, hogy a jogászi bizottságnak nem az a feladata, hogy az obligatoriumot a s t a t u t u m segélyével t o v á b b fejleszsze, h a n e m ragaszkodni kell a «Pacte» szövegéhez. E n n e k a v i t á n a k az lett az eredménye, hogy a bizottság többsége Descamps álláspontjára helyezkedett és a nélkül, hogy a 13. czikk értelmezésével foglalkoznék, az obligatorium fejlesztését t a r t a l m a z ó rendelkezést i k t a t t á k a tervezetbe. Igen nehéz helyzetben lehet e t t Bourgeois, kiről t u d j u k , hogy a nemzetközi bíróság a t y j á n a k szokták nevezni és a ki az obligatoriumnak lelkes híve is volt. Ő azonban a Tanácshoz intézett jelentésében kifejezte, hogy a 12. és 13. czikkek a szabad választást biztosítják a békés eszközök (bíróság, Tanács) között és ezért nem lehet azt állítani, hogy ezek a czikkek az obligatoriumot hozták be. De különben is — m o n d t a Bourgeois — nem lehet azonnal az első alkalommal a P a c t e rendelkezéseit megváltoztatni. Ú g y a Tanács, mint a közgyűlés elfogadta Bourgeois indítványát és ezzel megállapították a nemzetek szövetségének hivatalos m a g y a r á z a t á t . Ezekből látható, hogy szerzőnk igen jó társaságban van. midőn a nemzetek szövetségének hivatalos m a g y a r á z a t a ellen foglalt állást. Mindenesetre a küzdelem azért az álláspontért.

hogy a jogi kérdések részére a p á r t a t l a n bíróság döntése k ö t e lezőleg biztosíttassék, helytálló k i t a r t á s s a l végre is győzedelm e s k e d n i fog. E n n e k a czélkitűzésnek irodalmi m u n k á j á b ó l eddig is, ezentúl is kiveszem részemet, köteles őszinteséggel a z o n b a n nem z á r k ó z h a t o m el azon v é l e m é n y e m kifejezése elől, h o g y a hivatalos értelmezés ellen «delegelata» nem t a l á l o k kellő érvelést, m e l y engem m e g g y ő z h e t n e a felől, h o g y a 13. czikk m á s o d i k bekezdésében f e n t e b b idézett felsorolásban az absolut f e l t é t l e n obligatorium v o l n a k i m o n d v a . Mikor először o l v a s t a m a «pacte des nations» szövegét, egyik c z i k k e m b e n azonnal m e g á l l a p í t o t t a m , hogy f á j d a l o m , de az a b s o l u t feltétlen obligatorium a b b a n nincs k i m o n d v a , ellenben b e n n e v a n az az a l t e r n a t í v kötelező p a r a n c s , hogy a v i t á s ü g y e k v a g y bíróság vagy a T a n á c s vizsgálata alá t e r j e s z t e n d ő k . E z t a s z a b a d v á l a s z t á s t a 12. czikk m o n d j a ki. E n n e k folyt a t á s á t teszi a 13. czikk, mely a felek egyező m e g á l l a p o d á s á t k í v á n j a , h o g y a v i t á s kérdés, mely d i p l o m a t i a i ú t o n kielégítő m ó d o n nem i n t é z h e t ő el, bírósági d ö n t é s n e k v e t t e s s é k alá. E z t k i m o n d v á n a 13. czikk első bekezdése, a m á s o d i k bekezdés m i n t e g y felvilágosító m e g m a g y a r á z á s á u l a n n a k , mily ü g y e k r e nézve k í v á n a t o s , hogy ne a T a n á c s vizsgálata, h a n e m a bírósági d ö n t é s alá k e r ü l j e n e k bizonyos ügyek. E z a bekezdés a bírósági döntésre a l k a l m a s eseteket sorolja fel. Mintegy így szól ez a bekezdés az államokhoz : ha v a l a m e l y szerződés (természetesen nemzetközi) értelmezése felől v i t a t k o z t o k , v a g y a nemzetközi jog b á r m e l y kérdéséről v a n szó, ha v a l a m e l y oly t é n y m e g á l l a p í t á s á r a nézve v a n k ö z t e t e k eltérés, mely v a l a m e l y nemzetközi kötelezettség megszegését jelenti, v a g y a jóvététel m ó d j a , t e r j e d e l m e ily megszegés esetében v á l n é k vitássá : akkor, h a a b b a n az egyező n é z e t b e n v a g y t o k , hogy ezek kielégítő m ó d o n d i p l o m a t i a i ú t o n el nem i n t é z h e t ő k , a k k o r ne h a b o z z a t o k , h a n e m feltétlenül v i g y é t e k bíró elé ü g y e i t e k e t . N é z e t e m szerint ezekben a s z a k a s z o k b a n csak ez v a n kifejezve. N e m is gondolható, hogy a k k o r , ha az absolut bírói o b l i g a t o r i u m o t a k a r j a a n e m z e t e k szövetségének p a c t u m a a jelzett esetekre k i m o n d a n i , ezt a n a g y halad á s t jelentő elvet h o m á l y o s szerkezet k e r e t é b e illeszsze. A k k o r a czikkek h o m l o k á r a í r t á k volna a nagy v í v m á n y t és

az egész világnak h i r d e t t é k volna, hogy m e g t e t t é k a n a g y lépést. Le kell szögeznem különben azt is, hogy a hágai j o gászi bizottság a p a c t u m kérdéses szakaszainak értelmezése nélkül v e t t fel a tervezetbe az obligatoriumot fejlesztő intézkedést, m i t azzal indokolt, hogy f e l a d a t á n a k tekinti az oblig a t o r i u m fejlesztését. Véleményem szerint a kötelező elv n a g y a r á n y ú fejlődésének nincs elzárva az ú t j a . Kössenek az. államok szerződéseket, melyekben a 13. czikk második bekezdésében felsorolt ügyekben m a g u k a t az állandó nemzetközi bíróságnak alávetik. K ö t h e t n e k általános szerződéseket^ k ö t h e t n e k különös, egyes kategóriákra vonatkozó szerződéseket. Mindenesetre ez az eljárás, ha az á l l a m o k b a n komoly a nemzetközi bíráskodás kötelező elvének tisztelete és ily szerződéseket k ö t n e k , megfelel a 13. czikk szellemének. A szervező s t a t u t u m aláírásának alkalmára, m i n t ismeretes, k é t jegyzőkönyvet n y i t o t t a k : egy általánost, mely az állandó bíróságot szervező s t a t u t u m elfogadását jelenti, és egy különöst arra, hogy a 36. czikk második bekezdésében felsorolt v i t á s ügyekre (azonos a P a c t u m 13. czikkének felsorolásával) az állandó nemzetközi bíróság kötelező bíráskod á s á t ismerik el. Míg 1921 szeptember 5-ig az általános jegyzökönyvet 42 állam írta alá, addig a különös jegyzőkönyvet csak 12 állam és ezek között a nagy államokat hiába keresnők. A 12 állam közül is minden f e n n t a r t á s nélkül csak B u l gária és P o r t u g á l i a írták alá. A többiek részint a viszonosság feltételét hangsúlyozták, némelyek csak öt évre kötelezték m a g u k a t . Ez egyelőre nem m u t a t j a , hogy a nagy vezető államok az «obligatorium» diadaláért r a j o n g a n á n a k , ezek j o b b a n kedvelik a «tanács»-i döntést.

II. A «Pacte»-nek legjelentékenyebb alkotása a nemzetek szövetségének dicsősége, hogy hosszú v a j ú d á s u t á n az állandó nemzetközi bíróság állomásáig j u t o t t . Ez az állandó bíróság nem azt jelenti, hogy a választott bírósági rendszer megszűnt volna. Nem, ez t o v á b b r a is f e n n m a r a d , sőt f e n n m a r a d t a régi hágai «cour d'arbitrage» is, melyet ugyan állandónak h í v t a k

(cour p e r m a n e n t e d ' a r b i t r a g e ) , de t u l a j d o n k é p e n ez sem állandó, sem igazi bíróság n e m volt. L i s t á k r a írt nevekből állott ez a bíróság és ezekből l e h e t e t t v á l a s z t a n i egyes eset e k b e n az ítélő bíróságot. Szerzőnk részletesen ismerteti a bírósági szervezeti s t a t ú t u m o t , az egyes f o n t o s szakaszok keletkezési t ö r t é n e t é t és f e l t á r j a e b b e n a m ű v é b e n is a z o k a t a h i á n y o k a t , m e l y e k r e m á r m á s t a n u l m á n y á b a n is r e á m u t a t o t t . Helyeslőleg idézi a kiváló belga jogász D e s c a m p s v é l e m é n y é t , mely szerint a T a n á c s , mely a bírák v á l a s z t á s á b a n n a g y tényező, t u l a j d o n k é p e n oly politikai i n t é z m é n y , mely a n a g y h a t a l m a k é r d e k e i t képviseli. I l y i n t é z m é n y n e k n e m lenne s z a b a d a b í r á k kijelölésére c s a k n e m d ö n t ő b e f o l y á s t adni. É n szerző kiváló m u n k á j a legbecsesebb fejezeteinek t a r t o m a z o k a t , melyek a nemzetközi bíróság h a t á s k ö r é t (illetékességét) és az á l l a n d ó nemzetközi bíróság előtti eljárás előtti perjogi s z a b á l y o k a t t á r g y a l j á k . A s t a t u t u m - i s m e r t e t é s szerény k e r e t é b e n ezekben a kérdésekben a n a g y per jogász k e z e n y o m á t l á t o m . Szerzőnk s u b j e c t i v és o b j e c t i v oldaláról vizsgálja a h a t á s k ö r (illetékesség) kérdését. K i k l é p h e t n e k fel a bíróság előtt és mily ü g y e k b e n a positiv jog a l a p j á n ? Szerzőnk kiemeli, hogy csak az államok, a n e m z e t e k szövetségének t a g j a i l é p h e t n e k fel a bíróság előtt. Minoritások, mivel ezek az állam polgárai, n e m lehetnek a l a n y a i a n e m z e t közi p e r n e k . I t t azoliban az államok képviselhetik a minoritási sérelmeket. A t á r g y i h a t á s k ö r r e nézve a P a c t u m 14. §-a n a g y általános kijelentést tesz, m e r t az állandó bíróság h a t á s k ö r é t m i n d e n nemzetközi v i t á s kérdésre kiterjeszti. I g e n t e r mészetes, hogy ezeknek é p e n a s z a b a d v á l a s z t á s a l a p j á n nem kell okvetlenül csak jogi k é r d é s e k n e k lenni. E z e k l e h e t n e k egyszerű érdekkérdések. A bíróságnak a P a c t u m 14. §-a a l a p j á n v é l e m é n y t kell n y i l v á n í t a n i m i n d e n olyan v i t á s e s e t b e n és k é r d é s b e n is, a m e l y e t a T a n á c s v a g y a közgyűlés hozzá u t a l . Szerzőnk osztozik azok n é z e t é b e n és i t t különösen kiemeli a schweizi B u n d e s r a t h ü z e n e t é t , kik a z t á l l í t j á k , hogy n e m helyes a bíróságot m á s , m i n t jogi k é r d é s e k b e bevonni. I t t csak a z t jegyzem meg, hogy h a s z a b a d nem szoros jogi Budapesti

Szemle.

CXC.

kutet.

1923.

5

k é r d é s e k b e n a bíróság d ö n t é s é t kikérni, a k k o r n e m látok nagy visszásságot a b b a n sem, hogy a bíróság véleményét n y i l v á n í t s a n e m szoros jogi kérdésekben. S o k a t o k o s k o d t a k a s t a t u t u m m e g a l k o t á s a k o r , hogy az a n y a g i jogi szabályok (a jogforrások) felsorolása (általános és különös nemzetközi szerződések, nemzetközi jogszokások, a j o g n a k a c u l t u r n é p e k á l t a l elismert tételes, bírósági h a t á r o z a t o k és a legjelesebb j o g t u d ó s o k t a n í t á s a ) sorrendi elsőbbséget is követel-e? Szerzőnk i s m e r t e t i a j e g y z ő k ö n y v n y o m á n e n n e k a s z a k a s z n a k a keletkezési t ö r t é n e t é t . A sorrend úgy dőlt el, hogy megjelölték a szövegben a z o k a t a jogforrásokat, melyek kisegítő t e r m é s z e t ű e k . Szerzőnk helyesli, hogy az a n y a g i jogforrásokra u t a l t a k , csak a z t kifogásolja, hogy arról n e m i n t é z k e d t e k , hogy az á l l a m o k belső joga m e n n y i b e n alkalm a z h a t ó . Az «ex sequo et bono» intézkedés, m e l y e t a s t a t u t u m k i m o n d , nézetem szerint n e m c s a k helyes intézkedés, h a n e m egyenesen lehetetlen volna a b í r ó s á g n a k eljárni oly ügyekben, hol n e m szorosan jogi kérdésekről v a n szó. Oly t e r m é s z e t ű kifogás, hogy miféle bíróság az, mely n e m szorosan jogot alk a l m a z , nézetem szerint alárendelt. Az ily kifogás hirdetői elfelejtik, hogy az é r d e k e k köre sokkal f o n t o s a b b lehet, m i n t a jogi kör, és k á r volna a bírósági h a t á s k ö r b ő l , t e h á t a p á r t a t lanság köréből, a politikai légkörtől á t i t a t o t t T a n á c s h o z u t a l n i a szorosan n e m jogi szakaszok a l a p j á n , de «ex sequo et bono» elintézhető kérdéseket. Az «ex sequo et bono» ítélkezés lehetőségét é n v í v m á n y n a k t e k i n t e m , m e r t h i v a t á s a m a g a s l a t á n álló bíróság oly kérdésekben, hol h a t á r o z o t t jogszabály áll rendelkezésre, ezt alkalmazza, hol pedig discretionalis t e r m é s z e t ű az ügy, o t t a m é l t á n y o s igazságot érvényesíti.

III. Már előbb r e á m u t a t t a m , hogy k ü l ö n f e j e z e t b e n foglalkozik szerzőnk a nemzetközi bíróságok előtti eljárási renddel is. Már az első hágai conferentián sikerült elég alkalmas vál a s z t o t t bírósági eljárási s z a b á l y o k a t alkotni. A második hágai conferentia a l k o t t a meg a «cour de justice arbitrale» és a z s á k m á n ^ b í r ó s á g előtti eljárást. E z e k v o l t a k azok az eljárási

szabályok, a melyekre az öt semleges állam által k ö z z é t e t t ismert j a v a s l a t is t á m a s z k o d o t t és igen t e r m é s z e t e s e n ezek szolgáltak vezérfonalul a s t a t u t u m o t szerkesztő hágai jogászi b i z o t t s á g n a k is. I g e n helyesen cselekedett szerzőnk, hogy kiv o n a t o s a n i s m e r t e t i a j e g y z ő k ö n y v e k a l a p j á n a hágai jogászb i z o t t s á g b a n k i f e j l e t t eszmecserét a b b a n a f o n t o s kérdésben, hogy mikor lehet egyoldalulag keresetet i n d í t a n i az állandó nemzetközi bíróság előtt? E r r e a n e m z e t e k szövetségének közgyűléséből k i k ü l d ö t t ú g y n e v e z e t t h a r m a d i k b i z o t t s á g jelentésében azt m o n d j a , hogy egyoldalú k e r e s e t - i n d í t á s n a k csak a k k o r v a n helye, h a feltétlen és a s z a b a d v á l a s z t á s t kizáró obligatorium forog fenn. P é l d á u l erre felhozza a jelentés a kisebbségi védelmet, azaz : ha a kisebbségi védelemre v o n a t kozó szerződésben m á r az állam elfogadta az állandó n e m z e t közi bíróság illetékességét, i t t a kereset ellene egyoldalulag m e g i n d í t h a t ó . I t t n e m kell ú j a b b c o m p r o m i s s u m . Szerzőnk gondos figyelmét n e m k e r ü l t e ki, hogy az e m l í t e t t bizottsági jelentés az egyoldalulag m e g i n d í t h a t ó kereset példái közé n e m v e t t e fel a f e n t e b b m á r b ő v e b b e n i s m e r t e t e t t azon esetek e t , melyek a s t a t u t u m 36. czikkének második bekezdésében v a n n a k felsorolva. N e m t a r t o m véletlennek, hogy a b i z o t t s á g erre a p é l d á r a n e m h i v a t k o z o t t . A h i v a t a l o s értelmezés, m i n t t u d j u k , n e m t e k i n t i a 13. § . . felsorolását o b l i g a t o r i u m n a k . M'ár f e n t e b b is f o g l a l k o z t a m ezzel a kérdéssel és az én nézet e m is az, hogy a per m e g i n d í t á s á h o z csak a k k o r szükséges ú j a b b c o m p r o m i s s u m , h a a bíróság illetékességének elismerése nincs, á l t a l á b a n m á r m e g á l l a p í t v a , és h a nincs oly különös rendelkezés, a mely egyes eseteket az állandó n e m z e t k ö z i bíróság h a t á s k ö r é b e utal. H a t e h á t például egy állam szerződésileg m á r vállalta az állandó nemzetközi bíróság illetékességét bizonyos ügyekre, a k k o r ezekben az ü g y e k b e n a s u b j e c t i v jogosult a l a n y egyoldalulag m e g i n d í t h a t j a a keres e t e t . H a a 36. §. második bekezdésében felsorolt esetekre nézve feltétlenül vállalja v a l a m e l y állam az állandó n e m z e t közi bíróság illetékességét, n e m kell k ü l ö n c o m p r o m i s s u m . Kiemelve a nemzetközi e l j á r á s b a n eddig ismeretlen a z t a rendelkezést, hogy a bíróság megjelölheti azon előzetes rendelkezéseket, melyek m i n d e g y i k fél jogainak védelmére

szükségesek (41. czikk első bekezdése : L a cour a le p o u v o i r d ' i n d i q u e r si elle estime q u e les c i r c o m t a n u s l'exigent, quelles mesures c o n s e r v a t r i r e s d u droit de c h a c ú m doivent é t r e prises á t i t r e provisoire), szól még szerzőnk röviden, de t a r t a l m a s a n az i r o d a l o m b a n s o k a t v i t a t o t t jogorvoslati kérdésről is, m e r t m i n t ismeretes, a S t a t u t u m expressis verbis k i m o n d j a (60. art.), hogy az állandó n e m z e t k ö z i bíróság ítélete ellen nincs fellebbezésnek helye. A S t a t u t u m , m i n t t u d j u k , csak ú j raf el v é t e l n e k a d helyet oly ú j lényeges t é n y k ö r ü l m é n y e k a l a p j á n , melyek í t é l e t h o z a t a l előtt ismeretlenek v o l t a k a bíróság előtt és a fél is a z t s a j á t h i b á j á n kívül n e m t u d h a t t a . Ismeretes, h o g y az i n t e r p a r l a m e n t á r i s unió az 1895. évi brüsseli gyűlésén a fellebbezési f ó r u m rendszere mellett foglalt állást, és az 1905-iki szintén Brtisselben t a r t o t t conferent i á n is az a m e r i k a i delegatio által e l ő t e r j e s z t e t t j a v a s l a t felk a r o l t a a fellebbezés i n t é z m é n y é t . A m e r i k a rokonszenvez a fellebbezési eszmével, a m i r e m u t a t az is, hogy az U n i ó é s N a g y - B r i t a n n i a k ö z ö t t 1897-ben k ö t ö t t , de n e m ratificált O l n e y — P a u n c e f o t e - s z e r z ő d é s b e n is volt fellebbezési f ó r u m tervezve. Szerzőnk elvileg a fellebbezési rendszer híve, de n e m oly é r t e l e m b e n , hogy a jelenleg szervezett l e g m a g a s a b b bíróság fölé m é g egy m a g a s a b b bíróság állíttassék. Csak az elől az aggály elől n e m zárkózik el, hogy n e m kell-e m a j d n é h á n y alsóbb nemzetközi bíróságot felállítani, melyek fölött az állandó nemzetközi bíróság m i n t fellebbviteli bíróság is h a t á s k ö r t n y e r j e n . Arra, azt hiszem, senki sem gondolhat, hogy a m o s t létesített állandó nemzetközi bíróság fölé még egy bíróság állíttassék. A r r a a z o n b a n sokan gondolunk, és ezek között elsősorban szerzőnk is, hogy az állandó nemzetközi bíróság m a i szervezete igen r ö v i d idő m ú l v a gyökeres r e f o r m r a szorul, m e r t b á r teljes függetlensége biztosítva v a n és erre semmiféle h a t a l o m közvetlenül befolyást n e m gyakorolhat, mégis a bíróság a l a k u l á s á n a k rendszere túlságosan h á t t é r b e állítja a kis n e m z e t e k e t és túlságosan kedvező a n a g y h a t a l m a k érvényesülésének. E r r e m u t a t igen áttetszőleg az a szép e n hangzó f o r m u l a is, hogy a bírák v á l a s z t á s á n á l a választót e s t ü l e t e k (közgyűlés, Tanács) ügyeljenek a r r a , hogy a v á -

lasztanclók személyes t u l a j d o n s á g u k o n felül a m a g u k összességében biztosítani t u d j á k a civilisatio és a világ jogi rendszereinek képviseletét. Ez, a z t hiszem, igen világos ú t m u t a t á s , d e hol v a n a n a g y és kis n e m z e t e k h i r d e t e t t egyenlősége? Örömmel f o g l a l k o z t a m szerzőnk igen becses m u n k á j á val, a m e l y e t b i z o n y á r a a n é m e t t u d o m á n y o s k r i t i k a is m a j d é r d e m e szerint a legkedvezőbben fog fogadni. B i z o n y á r a észre f o g j á k v e n n i és a n é m e t k i a d ó k m é l t á n y o l n i is f o g j á k szerzőfik k ö n y v é n e k 158. l a p j á n szerényen m e g h ú z ó d ó a z t a n é h á n y sorát, a m e l y e k b e n kijelenti, hogy t é r h i á n y m i a t t n e m f o g l a l k o z h a t o t t a k ö n y v b e n a «cour p e r m a n e n t e d ' a r b i trage» és a «cour des prises» előtti peres e l j á r á s elemzésével, pedig ez i r á n y ú m u n k á j a k é z i r a t b a n készen áll. R e m é l j ü k , n e m s o k á r a t a l á l k o z u n k ezzel a t a n u l m á n y n y a l is, m e r t elfogulatlan ítélet szerzőnk Berlinben m e g j e l e n t ezen k ö n y v é t b i z o n y á r a a b b a a sorba állítja, m e l y e t a n e m z e t k ö z i bíróságról írt legjobb h í r ű m u n k á k t ö l t e n e k be. B.

WLASSICS

GYULA.

AZ ANTIKRISZTUS. — Első közlemény. —

I. M i n d e n k i u t á n a n é z e t t , a hogy a pékek alsó és felső u t c z á j á n a k összehajlásánál, a posztókereskedő regensburgiak és kölniek u d v a r á n , a Lugeck-nek n e v e z e t t piacztér házai előtt t i t o k z a t o s n y u g a l o m m a l , g y e r m e k e s bámészkodással végigballagott. Már a r u h á z a t a is csodálkozásba e j t e t t e a polgárok a t , pedig azok épen i t t , az á r ú c s a r n o k o k , kiskereskedő-bódék és lerakodó t á r h á z a k k ö z ö t t u g y a n c s a k m e g s z o k t á k az idegeneket. E z volt a X V . századbeli Bécs l e g t a r k á b b városrésze. Erről é n e k e l t e a hosszú, vörös, c s a p z o t t h a j ú , mindig éhes és mindig szerelmes utczai p o é t a , W o l f g a n g Schmelzel, hogy zsidók, görögök, n é m e t e k , f r a n c z i á k , törökök, spanyolok, olaszok ú g y sürögnek-forognak, rikácsolnak, k u r j o n g a t n a k a Lugeck b o l t j a i a l a t t , m i n t B á b e l t o r n y a körül a bibliai népek t e n g e r n y i f a j z a t a . Az idegen r u h á z a t a némileg h a s o n l í t o t t az egyetemi doct o r o k és délolaszországi k ö v e t e k p a p o s öltözetéhez. M á j u s vége felé j á r t az idő, a n a p v e r ő f é n y e még nem perzselte, csak g y e n g é d e n c z i r ó g a t t a a járó-kelők szabadon h a g y o t t n y a k s z i r t j é t . Az idegen mégis h a j a d o n f ő v e l j á r t a D u n a felől f ú j d o gáló szélben, a mely hosszú, vöröses-barnás, kissé őszülő f ü r t jeit n é h a m e g l o b o g t a t t a , felborzolta és meglengette, m i n t egy nagy, n e m e s p a r i p a sörényét. Rengeteg t e r m e t é t , a mely n e m hosszúságban, h a n e m szélességben h í v t a ki az e m b e r e k gúnyos b á m u l a t á t , olyan finom, meleg, p u h a posztóból készült, csaknem bokáig érő k a b á t t a k a r t a , hogy az üvegezett boltk i r a k a t o k m ö g ö t t ácsorgó kereskedők megcsóválták a f e j ü k e t .

— A l e g d r á g á b b b r a b a n t i g y a p j ú b ó l készült firenzei kelme . . . ez v a l a m i p á p a i legátus v a g y velenczei b a n k á r . É s i z g a t o t t a k l e t t e k és e g y m á s n a k m u t o g a t t á k a t é t o v a jövevényt. — Csoda, hogy n e m jár h o r d s z é k e n s n e m kíséri a cliensek, zsoldosok, szolgák és egyéb ingyenélők serege, — jegyezte meg irigykedve egy s á p a d t , l e n h a j ú é s z a k n é m e t kereskedő, a ki á r ú i t m á r h ó n a p o k ó t a őrzi, az o s t r o m m i a t t , haszont a l a n és tespedő időtöltésben. — B i z o n y o s a n M á t y á s király u d v a r á b ó l jön, — t e t t e hozzá egy fiatal városi jegyző, a ki m i n d e n k i b e n k é m e t szim a t o l t és e l f u t o t t , hogy jelentést t e g y e n a v á r o s b í r ó n a k . Az idegen n e m h a l l o t t s e m m i t és n e m v e t t t u d o m á s t a feléje tornyosuló érdeklődés m o r a j l á s á r ó l . N a g y , vörös, széles, mosolygós a r c z á t hol j o b b r a , hol b a l r a f o r d í t o t t a és elnézegette a keskeny, m a g a s , esucsos, v a g y lépcsőzetes h o m l o k z a t o k feliratait, f e s t m é n y e i t és d o m b o r m ű v e i t . L u s t á n szedegette v a s t a g , k ö v é r lábaszárait, a m e l y e k e n s ö t é t b a r n a , p u h a sel y e m n a d r á g feszült, alul kényelmes, b a r n a czipők m a g a s s z á r á b a gyűrve, m i n t h a súlyos dór oszlopokat finom spanyola r a b b ő r b e és selyembe p ó l y á z n á n a k . A czipő felső szélén, a k a b á t h a j t ó k á j á n , az u j j a k f e l t ű r t végén k e s k e n y oroszországi prémcsík jelezte lovagi r a n g j á t az idegennek, a ki d a m a s z k u s i rózsavíz illatát á r a s z t o t t a m a g a körül, m i n t egy b á l b a készülő fiatal menyecske. P e d i g l á t s z o t t r a j t a , hogy t ú l v a n az ötvenen s n é h á n y foga, h a kicsillant n e v e t ő a j k a i közül, b a r n a volt és erezett, m i n t az elefántcsont. K ö v é r , fehér, ápolt kezében v é k o n y b o t o t s z o r o n g a t o t t , a mely n a g y a r a n y o s g o m b b a n végződött. — P f u j , u n d o k , cziczomás öreg cortegiano, — á l l a p í t o t t a meg egy a r r a h a l a d ó theologus, a ki a Szent I s t v á n d ó m j á n a k i s k o l á j á b a n t a n í t o t t a a l a t i n g r a m m a t i k á t és n é h á n y évvel ezelőtt B o l o g n á b a n j á r t á b a n m e g i s m e r k e d e t t némely hiú és piperkőcz h u m a n i s t á v a l . Az idegen ezt sem h a l l o t t a meg, egyenletes lépéseit meg sem g y o r s í t o t t a , de m i n t a ki m á r ismeri a j á r á s t , b e k a n y a r o d o t t a H o h e r M a r k t r a s az öreg B ü r g e r s c h r a n n e mellett meg sem állva, t o v á b b k o p o g o t t a hegyes, a p r ó kavicscsal f e d e t t ,

f á k k a l k ö r ü l ü l t e t e t t u t ó n a zsidó-tér felé. I t t kissé megállap o d o t t , m e g f o r d u l t és hosszan u t á n a n é z e t t egy pirosra kif e s t e t t , rövidszoknyás, rongyos s a r u i b a n is kellemes külsejű ö r ö m l á n y n a k , a ki egy f ü r d ő h á z k a p u j a a l a t t t ü n t el, h á t r a m o s o l y o g v a az előkelő idegen felé. I t t m á r százával n y ü z s g ö t t a n é p és egyszer csak észrevette, hogy az á r a d a t m a g á v a l r a g a d j a az A m Hof széles, k o m o r v á s á r t e r é r e . H a j ó s o k és h a l á r ú s o k , czéhek hosszú m e n e t e , diákok és csav a r g ó k össze-visszakeveredtek egy-egy pillanatra, míg a t a nács emberei, poroszlók, zsoldosok és a lovagok szolgái el n e m i g a z í t o t t á k az együvé n e m való elemeket. — Micsoda s o k a d a l o m ez? — kérdezte egy mellette eliramló mezítlábos, rongyos n a d r á g ú , b á r á n y b ő r b u n d á s paraszttól. Az n e m é r t e t t e az idegent, k i ö l t ö t t e a nyelvét és t o v á b b szaladt. Egyszerre k ü r t h a r s o n a zengett fel messziről, emberek r o h a n t a k ki m i n d e n k a p u b ó l s a f e k e t e k a b á t o s , a r a n y g o m b o s , sörényes idegent m a g u k k a l vonszolták a k a r m e l i t á k t e m p l o m a mögé, a f e g y v e r s z e r t á r és a pénz verőház által beszegett tornatérre. A régi herczegi v á r épülete előtt f e k e t é n hemzsegett a sokadalom. A piaczok m o s t ü r ü l t e k ki v é g l e g e s e n , - m i u t á n reggel a polgárok, a lelkészek, a burgbeliek, a z t á n a paraszt o k , a m u n k á s o k , n a p s z á m o s o k bevégezték v á s á r l á s a i k a t . S z o m b a t volt, h e t i v á s á r n a p j a . A H o h e r M a r k t felől özönlött e k a pékek, h a l á r ú s o k és zöldséges k o f á k , a L i c h t e n s t e g felől pedig a mészárosok. A K o h l m a r k t t á j á r ó l f u v a r o s o k n y a r g a l t a k el n e m a d o t t t ű z i f á j u k k a l , a S t u b e n t h o r i r á n y á b ó l laczikonyhások szedelőzködtek fel, hogy hazavigyék" a m a r a d é k o k a t . A G r a b e n t e j e s k a n n á i is i t t csörömpöltek és i t t n y a r g a l á s z t a k fel s alá a czéhek m a s z a t o s a p r ó d j a i , csúfot űzve mindenkiből, de különösen a vidéki parasztokból, a míg nem a k a d t a k egy-egy m a r k o s Till Eulenspiegelre, a ki szóval is. meg ütlegekkel is m e g t a n í t o t t a őket becsületre. I t t s é t á l t a k fel és alá a b u r s á k és k o t t e r i á k — diákszállók és i n t e r n a t u s o k — v i d á m lakói, a k i k n e k egy része szívesebben j á r t a a bor- és sörpinczék h a g y m a - és alkoholszagú, s z a b a d l á n y o k k a c z a j á -

t ó i , kóbor zenészek liárfáitól, színészek, csepűrágók, k a l a n d o rok és zsoldos k a t o n á k énekétől h a n g o s t a v e r n á i t , m i n t a herczegi a k a d é m i a fehér, k o m o r t e r m e i t , a melyek Aristoteles bölcseletétől, Ptolomseus csillagászati t u d o m á n y á t ó l és a b i b l i a m a g y a r á z ó licentiatusok szőrszálhasogatásaitól k o n g t a k reggelenként. Az idegen férfiú arcza fel-felmosolyodott az u t c z a i élet látványosságain. N y a k a s z a b a d o n piroslott ki m é l y e n k i h a j t o t t gyolcsinge fehérségéből; t o k á j a k e t t ő s r e d ő b e n lógott széles, erős álla a l a t t s v a s t a g , egyenes orra m e g - m e g r á n d u l t , h a m e g f a c s a r t a finom szaglószervét az u t c z a k ö z e p é n folydogáló zsíros, festékes, p o s h a d t , szennyes lé illata, a m e l y a bőr kereskedők, cserző-vargák, posztómosók műhelyéből, csapszékek és mészárszékek u d v a r á b ó l szivárgott a k a n á l i s b a . S z e m m e l l á t h a t ó l a g t e t s z e t t neki ez az élet, a m i n t h o g y m é r t é k t e l e n ü l v a s t a g v é g t a g j a i , lelógó, hegyes és m i n d e n lépésnél megremegő hasa, széles, piros, húsos arcza, szelíd k é k szeme és őszbeborult dús, lengő sörénye a l a t t n e m is l a k o z h a t o t t m á s m i l y e n lélek, m i n t csak azé az emberé, a kinek m i n d e n t e t s z i k ezen a világon, m e r t neki m a g á n a k r e n d b e n v a n a szén á j a , v a g y h a nincs is r e n d b e n , de m a j d r e n d b e j ö n I s t e n segítségével. Lemosolygott arczárói az élet szeretete és h a szemével végiglegelt az összeszaladt polgárleányok lenge, szines, m i n d e n lépésnél szétnyíló, testhez t a p a d ó s z o k n y á j á n , összec s u c s o r í t o t t a a j k a i t és h a l k a n c s e t t i n t e t t a nyelvével. — N á l u n k u g y a n c s a k csinosabb t o l l a z a t ú k v a n ezeknek a kis m a d á r k á k n a k , de i t t is gyenge a h ú s u k és meleg lehet — H e r k u l e s r e m o n d o m — az ölelésük. Asszonyokban is m i n d e n t e t s z e t t neki, csak fiatalság és egészség piros illatát érezze t e s t ü k ö n . E m b e r e m b e r h á t á n t o l o n g o t t a b a r n á r a a v u l t , esetlenül égretörő, felül csúcsos, alul i d o m t a l a n u l terpeszkedő, g e r e n d á k kal, bolti fülkékkel, korridorokkal körülszegett épületek k ö z ö t t . A kövér idegen p r ó b á t t e t t , h á t h a szóba t u d n a valakivel elegyedni. Mellette egy fehér c s u k l y á b a b u r k o l ó d z o t t b a r á t izzadott. Ahhoz f o r d u l t ékes latinsággal. A k a r m e l i t a n a g y o n m e g ö r ü l t az ismeretségnek. — E z Keller J á n o s császári h e l y t a r t ó m ü v e , — m a g y a r á z t a

i z g a t o t t a n . — Az I s t e n m e g v e r t e ezt a v á r o s t , — s ó h a j t o t t u t á n a keservesen. — Oh Ausztria, oh Bécs! Mi lesz belőlünk, n y o m o r u l t a k b ó l ! N a p o n t a k é t t e m e t é s t végzek és seríki sem fizeti a stólát, m e r t a v á r o s k ö r ü l v a n z á r v a és az e m b e r e k azzal érvelnek, hogy h á b o r ú b a n n e m kell fizetni a p a p n a k . Ők m é g a h á b o r ú b ó l is h a s z n o t a k a r n a k húzni, D o m i n e . K i ű z t ü k a zsidókat s m o s t a kölni meg regensburgi kereskedők szívják a v é r ü n k e t . A t a n á c s b a n m i n d e n második e m b e r m a g y a r p á r t i , a b a r b á r o k k a l t a r t a n a k , u r a m . a kik disznó t e s t é b e b u j t ördögök és f a j t a l a n h ú n h a j a d o n o k i v a d é k a i és megeszik a s a j á t m a g z a t j u k a t , h a az nem Ígérkezik elég erősnek, hogy m a j d a n rabolni, öldökölni és g y ú j t o g a t n i t u d j o n . — A m a g y a r o k e m b e r h ú s t esznek ? — kérdezte az idegen szelíd b o r z a l o m m a l . — G y e r m e k h ú s t , u r a m , — jajveszékelt a fehér b a r á t . — É s v é r f e r t ő z ő k , h a z u g o k , h ű t l e n e k , törökkel czimborálók és kegyetlenek. T o l v a j o k . A t ö m e g h a r s á n y rikoltozásokkal f o g a d t a a k ü r t ö s ö k e t . — A k a s z t a n i visznek v a l a m i e r e t n e k e t ? — kérdezte az idegen bőbeszédű szomszédjától. — A n n á l is rosszabbat, — s ó h a j t o t t a b a r á t . — A császár és a v á r o s árulóit hozzák. Az ott ni, az a sovány fekete, a z H a i d n polgármester, a másik pedig T e n k , a városbíró . . . V a g y t e n e m is t u d o d , mi t ö r t é n i k i t t e n ? Az idegen s z o m o r ú a n r á z t a a fejét. -— Most j ö t t e m Milánóból. — H a j , h a j , Milano, — s ó h a j t o t t a b a r á t . — Az aztán a város, l á t t a m a d ó m o t , micsoda nép, micsoda f e j e d e l e m ! Micsoda stólák, micsoda t e m e t é s e k ! — Miért a k a s z t j á k fel a p o l g á r m e s t e r ü k e t ? — H j a , t e nem é r t h e t e d meg a m i n y o m o r ú s á g u n k a t . A n é p m a c s k á t és p a t k á n y t eszik, 64 pfenniget kérnek egy f o n t b o r j ú h ú s é r t . A k ü l v á r o s o k b a n m i n d e n ház üres, a f á k kérgét és a mezők f ü v é t nem a b a r m o k rágcsálják, h a n e m a szőlőm u n k á s o k . Dögvész van az éhségtől, a k á n t o r m e g e t t e a f a g g y ú g y e r t y á t a k l a s t r o m b a n és senki sem a k a r j a a stólát megfizetni. — Miért n e m kergetik el az ellenséget? — kérdezte a z idegen j á m b o r u l .

— H o h ó , t e n e m ismered M a t h i a s Corvinust, a h ú n o k barbár fejedelmét. — N e m h a l l o t t a m róla. A b a r á t összerázkódott és keresztet v e t e t t m a g á r a . Ördögűző s z a v a k a t m o r m o l t s o d a s ú g t a az idegen fülébe : — ő a dsemonok királya, Lucifer e l ő f u t á r j a , B e l z e b u b k ö v e t e , Asmodi h e l y t a r t ó j a . Varázsló, m á g u s , ördögidéző és a pokol f ő k a p i t á n y a . Az idegen hitetlenül mosolygott. A t ö m e g k e m é n y e n t o l a k o d o t t előre és i r g a l m a t l a n u l n y o m k o d t a kövér h á t á t és oldalbordáit. Csorgott róla az izzadság és f u l l a d o z o t t a piszkos polgárok kigőzölgésében. A b a r á t pergő nyelvvel f o l y t a t t a : — M á t y á s n a k semmiféle földi h a t a l o m sem t u d ellenállni. H a m e r e v e n ránéz valakire, az m e n t e n a halál fia. H a segítségül h í v j a túlvilági czimboráit, vízzel á r a s z t h a t j a el Bécset, m e g a s z a l j a a szőlőt, e l s o r v a s z t j a a r ü g y e t , t e r m é ketlenné teszi a földeket, b a r m o k a t és asszonyokat. — H o n n a n ez a n a g y v a r á z s h a t a l m a ? — E l a d t a lelkét az ördögnek. E z é r t szüntelen olyanon töri a f e j é t , a mi k e d v ü k r e v a n a pokolbéli h a t a l m a s s á g o k n a k . E z é r t olyan v é r s z o m j a s , m i n t N e r o és Diocletianus. M á r tizennyolczéves k o r á b a n m e g v e r t e és b ö r t ö n b e v e t e t t e n a g y b á t y j á t és az esztergomi érseket, a k i k n e k k i r á l y s á g á t köszönhette. Az érsek és J a n u s P a n n o n i u s h a m a r o s a n megh a l t a k . A király mérgezte meg ő k e t . Az idegen arcza m e g r á n d u l t , de érdeklődve f a g g a t t a a barátot : — V é r s z o m j a s e m b e r az a M á t y á s ? — Antikrisztus, — n y ö g ö t t a m á s i k . — Már s a j á t ország á b a n is gyűlölik és sokszor f e l l á z a d t a k ellene. D e neki semmiféle földi h a t a l o m n e m képes ellenállni. Ellenfeleit földbe á s a t j a övig és meztelen t e s t ü k e t nyíllal lövöldözi. H a egy f a l u b a n egyetlen ellensége v a n , az egész f a l u t elfogatja, s az á r t a t l a n o k a t k a r ó b a h u z a t j a , forró zsírban m e g s ü t t e t i , k u t y á k k a l m a r c z a n g o l t a t j a , á g y ú b a gyömöszölve kilöveti, gég é j ü k e t , beleiket kitépeti. K ü l ö n ö s e n szeret asszonyokkal kegyetlenkedni. E z e k e t a h a j u k n á l fogva f e l a k a s z t a t j a és meztelenül k o r b á c s o l t a t j a , csecsemőiket a mellükhöz szögez-

t e t i v a g y l y u k a t v á g a t a t e s t ü k ö n s azon d u g j a be a gyerm e k ü k f e j é t . A kisdedeket megfőzeti és a n y j u k k a l m e g é t e t i . . . — K i t ő l h a l l o t t a d mindezt, Domine? — k é r d e z t e az olasz és k a b á t j a u j j á v a l gyöngyöző h o m l o k á t törölgette. — Beheim Mihálytól, a ki a császár p o é t á j a és zsoldosa volt, az I s t e n nyugosztalja. — É n D r a k u l v a j d á r ó l , az oláhok fejedelméről h a l l o t t a m ezeket a szörnyűségeket. A barát ingerülten felcsattant : — D r a k u l v a g y M á t y á s egyre megy. O t t h o n D r a k u l n a k h í v j á k a b a r b á r oláhok. — M a g y a r o k . — j a v í t o t t a ki az olasz. — E g y r e megy, — erősködött a b a r á t . — B a r b á r o k . Ö r d ö g f a j z a t j a i . . . ellenségeink s n e k ü n k gyenge, gyámolt a l a n és b ű n ö s bécsieknek vele, az Antikrisztussal kell megk ü z d e n ü n k . Oh Bécs, oh Ausztria, széttépnek téged a fenev a d a k , a s á t á n k u t y á i , ha meg nem k ö n y ö r ü l r a j t u n k a mindenható Isten! — H á t a császárban nem bízol? — kérdezte egy kevéske g ú n y n y a l az izzadó lovag. — Hol v a n a császár, a birodalom, a p á p a , az egyház? A b a r á t körülnézett és egészen füléhez h a j o l t az idegennek : — Már t a v a l y i t t h a g y o t t b e n n ü n k e t s leveleket k ü l d pénz és hadsereg h e l y e t t . — H á t Miksa, a trónörökös? — Menyasszonya s z o k n y á j á n ül és a b u r g u n d i kü'ályságért verekedik. — A főurak? — - Tolvajok. — A tanács? — T o l v a j o k . L á t o d , o t t eviczkél a hóhér kezei között a polgármester. Elcsente a g a b o n á t a nép orra elől. Az a másik, a kinek m o s t s z ú r j a ki a b a k ó a szemét, az a városbíró. JNo, az sem f o g j a t ö b b é az a r a n y a i t olvasgatni. Ilyenekre v a g y u n k bízva s az Antikrisztus m á r St. Marx é s S t . P a u l h í d j á n ü t ö t t e fel főhadiszállását. A császár meg leveleket ír, — ismételgette k á r o m k o d v a — s azzal b i z t a t b e n n ü n k e t , hogy az astrologusok

a m a g y a r király közeli h a l á l á t jósolják a csillagok állásából,, t e h á t n e m érdemes p é n z t és v é r t fecsérelni a védekezésre. — H a az astrologusok m o n d j á k . . . — Dögvész r á j u k v a l a m e n n y i r e , — o r d í t o t t a a k a r m e lita. — Csalják, lopják, meggyalázzák az e m b e r t . . . olyanok, m i n t az orvosok. Tőlem is egy b a j o r a r a n y a t k é r t d o k t o r Urschenbeck egy n y o m o r u l t köpiilyözésért. T o l v a j o k . Az elítélteket e z a l a t t a tér közepén felállított e m e l v é n y e n m a r c z a n g o l t á k a hóhérok. A t ö m e g z ú g o t t és k á r o m k o d o t t . A n y á k felemelték csecsemőiket, hogy lássák az á r u l ó k és uzsorások b ü n h ő d é s é t . A b a r á t m a g y a r á z t a : — I t t s z o k t á k a városbíró és a t a n á c s ítéleteit végreh a j t a n i . I t t v á g j á k ki az e r e t n e k e k és hazugok nyelvét, a t o l v a j o k k a r j á t , a szökevények l á b á t i t t fürészelik le tövestől az I s t e n szentséges nevében. K e r é k b e t ö r i k a f a j t a l a n o k a t , kis z ú r j á k a szemérmetlenek szemét, megégetik a b o s z o r k á n y o k a t és f e l a k a s z t j á k a r a b l ó k a t és z s i v á n y o k a t , de az árulóknak, az u z s o r á s o k n a k nincsen méltó b ü n t e t é s ü k e földön . . . — A k á r csak D r a k u l v a j d a u d v a r á b a n , — t e t t e hozzá g ú n y o s a n az idegen. A b a r á t az emelvényen ülő előkelőségekre m u t o g a t o t t . — L á t j a , az o t t a n dr. Keller, a h e l y t a r t ó , az a k é t vitéz, v é r t b e n , ezüstben és tollas fövegben H a n s W u l t e r s d o r f e r és S t r a h l , császári k a p i t á n y o k . Az a kis köpczös, az a dominikánusok perjele, az a hófehér a g g a s t y á n F r u m a n , az egyetem rectora. — K i olvassa az ítéletet? — Pempflinger, az ú j városbíró. Megsúgom m a g á n a k , hogy az is gazember, m a g y a r p á r t i . — E s az az aranylánczos, p r é n i k a b á t o s , bársonj^siiveges ? — Az E e n , a polgármester. Kétszínű, g y á v a , a l a t t o m o s ficzkó. E g y e t l e n derék e m b e r v a n o t t az emelvényen, azt m o n d o m önnek, Domine. — Nos? — A hóhér, a ki m o s t v á g j a le Lorenz H a i d n kezét. Az idegen összeborzadt. A nép ü v ö l t ö t t r é m ü l e t é b e n é s boszúja gyönyörűségében. A t r o m b i t á s o k s z a k a d a t l a n u l h a r sonáztak, a p a p o k hangosan m o n d t á k a könyörgéseket, a

g y e r m e k e k sírtak, az asszonyok á j u l d o z t a k , de f e l m á s z t a k a b ó d é k tetejére, hogy lássák a k é t városi elöljáró kínszenvedését. — Ú g y kell neki, m i é r t r e j t e t t e el a g a b o n á n k a t . — P é n z t t a l á l t a k nála l á d a s z á m r a . — T é p j é t e k ki h a z u g n y e l v é t ! — D o b j á t o k kerékbe, t ö r j é t e k össze c s o n t j a i t a tolvajoknak! A czéhek m e g l o b o g t a t t á k zászlóikat, m i n t Ű r n a p j á n v a g y f e l t á m a d á s k o r . Senki sem t u d t a , félelemtől, v a g y örömtől reszket-e egész testében. — K e n y e r e t , k e n y e r e t ! — o r d í t o t t a k a külvárosiak. — N e öljétek a szerencsétleneket, i n k á b b a d j á t o k fel a v á r o s t ! — k i a b á l t a k mások, de h a m a r o s a n elhallgattak és véres f e j ü k e t t a p o g a t t á k . Az idegen t ű r h e t e t l e n n e k k e z d t e érezni a hőséget, a szorongást, a c s a t o r n a és a t ö m e g kigőzölgését és a b a r á t fecsegését. L á t n i is alig l á t o t t v a l a m i t , csak m i n t h a a m p h i t h e a t r u m b a n ülve nézne véres t r a g é d i á t . K ö z v e t l e n szeme előtt vonagló, r á n g a t ó d z ó v á l l a k a t , j o b b r a - b a l r a hajladozó f e j e k e t és h a d o n á s z ó vörös, szőrös, kékeres izmos k a r o k a t l á t o t t ; azon t ú l a s a p k á s és kopasz fejek e r d e j é t ; t o v á b b zászlókat és kimagasló a l a k j a i t a l o v a g o k n a k v a g y zsoldos k a t o n á k n a k ; a z t á n egy emelvényt, r a j t a elmosódó, izgő-mozgó f i g u r á k a t h o m á l y o s a n , a hogy rövidlátó szeme pillantása k ö v e t n i t u d t a a hadonászó, fetrengő, t é r d r e b u k ó és kínszenvedésben vonagló elítélteket, n e k i g y ű r k ő z ö t t h ó h é r o k a t , a kik ugrálva és n a g y o k a t d o b b a n t v a dolgoztak, m i n t a mészárosok. Ezeken t ú l l á t t a a hegyes k ő h á z a k a t , n é h á n y t e m p l o m t o r n y o t , a melyek n e m szédültek le, n e m r o s k a d t a k össze e v é r f a g y a s z t ó s z í n j á t é k r a , végül az eget, a mely borongós volt, fellegekkel terhes, b a l j ó s l a t ú és ólmos. A fellegeken t ú l elképzelte az Ú r i s t e n t , a ki összeránczolja a szemöldökét és villámaival szándékozik lesújtani. E n n y i t l á t o t t a kövér, nehéz selyem- és p o s z t ó r u h á j á b a n lihegő olasz és a g y o m r a émelyegni k e z d e t t . H a t á r t a l a n u l m e g ö r ü l t , a mikor a t a v a s z i felhők nyiladozni k e z d t e k és lel e p o t t y a n t a t ö m e g fejére egy-egy kövér esőcsepp. Az e m b e r e k m e g d ü h ö d v e k i a b á l t á k :

•— Végezzenek a g a z e m b e r e k k e l ! L á t n i a k a r j u k a f e j é t a z uzsorás T e n k n e k . I d e a f e j é t ! Az eső sűrű c s e p p e k b e n h u l l o t t a k i a b á l ó k fejére. A b a r á t n y a k á b a h ú z t a k á m z s á j á t és h a l k a n m o r m o g o t t : H a r a g s z i k az É g is . . . haragszik az Ú r ! Misericordia. A z t á n f e l k a p t a f e j é t és h a r s á n y a n e l k i á l t o t t a m a g á t : — Bécsiek, t a r t s a t o k b ű n b o c s á n a t o t ! B ö j t ö l j e t e k és i m á d k o z z a t o k . N y a k u n k o n az Antikrisztus, o h Bécs, oh Ausztria, I s t e n irgalmazzon n e k ü n k , szegény b ű n ö s ö k n e k . — Hiába minden vérontás, minden penitentia, — jajveszékelt egy d a g a d t k é p ű , bozontos állú, n y u r g a öreg ficzkó, kiszolgált zsoldos v a g y m e g r o k k a n t útonálló l e h e t e t t , — a m a g y a r o k oly s o k a n v a n n a k , m i n t a csillagok az égen. — J a j n e k ü n k szerencsétleneknek, — sírt egy öreg p a rasztasszony, a kinek h á z á t , k a z l á t , sertésólját az ellenség felperzselte, a földdel egyenlővé t e t t e , m e r t o t t á l l í t o t t á k fel M á t y á s s a j á t t a l á l m á n y ú k ő h a j í t ó gépeit. A d j á k fel a v á r o s t ! — k u r j a n t o t t egy h a j ó s , a ki P o zsony felé igyekezett árúival, de i t t r e k e d t Bécsben, m e r t az ellenség h á r m a s lánczczal elzárta a D u n á t . A h a j ó s n a k nekiestek és a g y b a - f ő b e v e r t é k . D e azért elég s ű r ű n h a l l a t s z o t t : — N e csalják a n é p e t ! K ö n n y ű a g a z d a g o k n a k ! A z o k n a k teli v a n az éléstáruk. — Kenyeret, gabonát! — K é t hét ó t a sótlanul eszem az u t i l a p u b ó l f ő z ö t t reggelimet. — Tolvajok! E z a szó végigzúgott a tömegen, m i n t örökké visszatérő r e f r a i n j e egy nagy he ti j e r e m i á d n a k . E g y vállas, t a g b a s z a k a d t h e n t e s e l k u r j a n t o t t a m a g á t : — M e n j ü n k a f a l a k r a ! L'zziik el a m a g y a r o k a t ! Senki sem válaszolt. A b a r á t m e g r á n t o t t a szomszédja k a b á t j á t : — L á t o d , egyetlen ember a k a r csak h a d a k o z n i . — Miért v a n ez így? — kérdezte k í v á n c s i a n a lovag és zsíros arczából mosolyogva nézett ki jóságos b a r n a szemevilága.

A karmelita vállát vonogatta. Villám h a s í t o t t a végig az é g b o l t o z a t o t s n y o m b a n u t á n a k é t h a t a l m a s dörrenés r á z t a meg az a b l a k o k a t . — Mi ez? — h ö k k e n t m e g a vitéz henteslegény. — I l y e n égzengést m é g n e m h a l l o t t a m . — E z i n k á b b ágyúszóhoz hasonlít, m i n t égdörgéshez, — j e g y e z t e m e g a r o k k a n t zsoldos. — Égzengés. •— A g y ú szó. í g y k i a b á l t a k össze-vissza az e m b e r e k és f o r g a t t á k a f e j ü k e t , h o g y h o n n a n jön az ú j a b b veszedelem. — Nézzétek azt a felhőt ! — j a j d u l t fel a k a r m e l i t a és hosszú u j j á v a l egy sötét,- sűrű, gomolygó fellegre m u t a t o t t , a m e l y rengeteg szekérhez h a s o n l í t o t t , hosszan előrenyúló i d o m t a l a n v a s t a g r ú d d a l , a melynek végén f ü s t f e k e t e p á r a kavargott. — Az A n t i k r i s z t u s ágyússzekere, — b ő d ü l t el a r o k k a n t katona. —- F e l h ő k b ő l lövi Bécset az Antikrisztus, — m o n d t a u t á n a egy k ö n y v k ö t ő , a ki az a r t i u m f a c u l t a s cliense lévén, sokat hallott a mágusok tudományáról. — Á g y ú , felhő, Antikrisztus, I s t e n irgalmazz n e k ü n k ! — É s az asszonyok belefogtak a Libera nos D o m i n e szívettépő dallamába. — Bizonyos, h o g y i t t t i t o k z a t o s erők m u n k á l k o d n a k — s ú g t a s z o m s z é d j á n a k a b a r á t . — Csupa t i t o k és v a r á z s l a t m i n d e n ü t t . T e g n a p , lám, a k l a s t r o m b a n j á r t egy k o r n e u b u r g i m e n e k ü l t s elmesélte, hogy p o n t éjfélkor pokoli csörtetés, u g a t á s , üvöltés, bőgés, dobogás v e r t e fel őket álmaikból. E g y i k ü k kinéz, h á t l á t j a , h o g y az országúton, erre Bécs felé, négyezer v e s z e t t k u t y a lohol kilógó nyelvvel, b e h ú z o t t fark a k k a l , véres horpaszszal, u g a t v a , szűkölve, m i n t a megszáll o t t a k . A f a l k a u t á n négyezer disznó röfögött, mindegyik h á t á n egy-egy meztelen szűzleány. — B o s z o r k á n y o k ? — kérdezte az olasz. — Biztos, hogy b o s z o r k á n y o k . A m a g y a r o k ősanyáig a kikből t á m a d t a k . — Nos és a z u t á n ? — k í v á n c s i s k o d o t t az idegen.

— Ah, igen. T e h á t a disznók u t á n ö k ö r g u l y a loholt. I r t ó z a t o s s z a r v a i k k a l e g y m á s b a a k a d v a , e g y m á s t legázolva, véres p a t a k o t h a g y t a k m a g u k u t á n . A g u l y a u t á n fegyveresek v á g t a t t a k , t ű z o k á d ó lovakon, talpig v a s b a n , csörömpölve, d o b o g v a , de fej nélkül v a l a m e n n y i e n . E z a M á t y á s f e k e t e serege, a m e l y n e k feje sem látszik ki a v é r t és p á n c z é l s o d r o n y ból, a mibe e l b ú j n a k a golyós fegyver és m é r g e z e t t n y i l a k elől. A vitézek u t á n egyedül s z á g u l d o z o t t egy óriás lovas, a r a n y ban, vérben, verejtékben, mint . . . — . . . Az A n t i k r i s z t u s , — v á g o t t közbe az idegen. A b a r á t egy pillanatig m e g h ö k k e n v e e l h a l l g a t o t t s azon t ö r t e a f e j é t , h o g y gúnyolódik-e az idegen, v a g y r é s z v é t t e l h a l l g a t j a a k o r n e u b u r g i m e n e k ü l t l á t o m á s á t . A z t á n belen é z e t t a m a n n a k jóságos k é t b a r n a szemébe, e l m ú l t m i n d e n kételkedése. — M á t y á s volt, M a t h i a s Corvinus és nincs előle m e n e k vés, m e r t ő a mi h á t u n k o n tánczoló súlyos t e n y e r e a b ü n t e t ő Úristennek. A z t á n a szomszédjaihoz f o r d u l t és m e g á l d o t t a ő k e t . — H o g y erőt ne vegyen r a j t a t o k a gonosz és fel n e perzseljen a felhősszekérből f e j e t e k r e hulló tűzeső. A m e n . Sok asszony sírva f a k a d t és a b a r á t kezeit c s ó k o l g a t t a . Az eső k e m é n y e n v e r t e a k o p o n y á k a t , a t ö m e g s i e t t e t t e a kivégzést. — G y o r s a n a f e j é t a semmirekellőnek! Ú j r a és ú j r a m e g d ö r r e n t az ég, m i n t h a földre z u h a n n a a m e n n y e k b o l t o z a t j a . R e t t e n e t e s csattogás, zengés, dördülés r á z t a meg a levegőt, szélvihar k e r e k e d e t t , a h á z a k a b l a k a i csörömpölve h u l l o t t a k a földre. — Ez az A n t i k r i s z t u s m ű v e , — o r d í t o t t a k a r m e l i t a és k á m z s á j a alól feszületet r á n t o t t k i és az ég felé n y ú j t o t t a : az Antikrisztussal szembe a m e g f e s z í t e t t e t . — E g y e b e t is t u d á m az A n t i k r i s z t u s ! — k i á l t o t t fel egy péklegény i j e d t h u m o r r a l és b ü t y k ö s u j j á v a l keletre m u t a t o t t , a hol M á t y á s t á b o r a állott, k ö z v e t l e n ü l a Niclas-hídfő e l ő t t . Mindenki a b b a az i r á n y b a p i l l a n t o t t és a r é m ü l e t kiáltása szak a d t fel a t o r k o k b ó l . O t t a p r ó vörös lángok l o b b a n t a k fel a m a g a s b a , a m e l y e k e t velőtrázó dörrenés k ö v e t e t t . Biulape8li

Szemtr.

CXC.

kötet.

1922.

6

— Az A n t i k r i s z t u s á g y ú i ! — o r d í t o t t a szerzetes s m o s t m á r m i n d e n k i t u d t a , h o g y az égi h á b o r ú z e n e b o n á j á b a az o s t r o m l ó M á t y á s k i r á l y is beleszólt. Még M á t y á s messzehordó lövegei sem t e h e t t e k k á r t a v á r o s belsejében, — ezt valószínűleg az ostromló h a d v e z é r is t u d t a , — de az égzengés, o r k á n f ü t y ü l é s , esőzuhogás r é m í t ő h a t á s á t b i z o n y á r a ki a k a r t a használni a bécsi szívek megdermesztésére. — Az A n t i k r i s z t u s h a r c z b a szállt a t o l v a j o k és latrok é r d e k é b e n , — ü v ö l t ö t t e a szerzetes és b e m e n e k ü l t egy v a s t a g falú h á z b e j á r a t a alá. Az e m e l v é n y e n m o s t m á r g y o r s a n végeztek az elítéltekkel. H a i d n p o l g á r m e s t e r t f e l a k a s z t o t t á k , T e n k városbírót pedig lefejezték. A m i k o r a l e v á g o t t f ő t a hóhér f e l m u t a t t a , Frigyes császár oroszlánjai a B u r g v a d a s k e r t j é b e n hosszan, gyötrelmesen, m e g r á z v a az e m b e r e k agyvelejét, f e l o r d í t o t t a k . — A f e n e v a d a k és M á t y á s , az elemek, a tűz, a víz, az ég . . . — d a d o g t a r é m ü l t e n a b a r á t és keresztet v e t e t t és a r c z á t e l r e j t e t t e . A t ö m e g s z é t f u t o t t . Félóra m ú l v a üres lett a régi B u r g t á j é k a , csak a h a l o t t a k körül foglalatoskodott n é h á n y törvényszolga, poroszló, b a k ó és lelkiatya. Asszonyok f e l m o s t á k a v é r t és a néptelen u t c z á k o n c s a k h a m a r m e g j e l e n t e k a nehéz, o t r o m b a h a l o t t a s k o r d é k , hogy kivigyék a h u l l á k a t a város erődítésén túl, a megbélyegzettek, l a t r o k és öngyilkosok temetőjébe. *

A szél elült, az eső oly h a m a r elállott, m i n t a hogy kerek e d e t t , a n a p ú j r a k i s ü t ö t t , m i n t h a e n y á j a s , meleg, óriás bar á t j a , a n y j a , tápláló d a j k á j a a földnek kizárólag csak az emberi kegyetlenség szörnyű p i l l a n a t a i r a f o r d í t o t t a volna el arc z u l a t á t . Sugárzott, melegített , é l t e t e t t áprilisvégi derűs, megb o c s á j t ó k e d v é b e n , feledve a h o l t a k a t és ú j életre b á t o r í t v a az eleveneket. Az idegen lovag is k i b u j t v a l a h o n n a n , egy f á b ó l összet á k o l t bolt gerendái alól és e g y k e d v ű n y u g a l o m m a l vissza-

s é t á l t azon az ú t o n , a m e l y e n k é t ó r á v a l előbb i d e j ö t t . B a r á t j a , a k a r m e l i t a , n é h á n y hebegő szóval elbúcsúzott tőle és b e s u r r a n t a kolostorba. Az idegen u t á n a mosolygott. Ú g y látszik, kövér, p u h a k e b l é b e n olyan szív d o b o g o t t , a m e l y a fecsegőket, rágalmazók a t , k o r l á t o l t a k a t , b a b o n á s és kegyetlen k é p m u t a t ó k a t is szerette. — H o g y á t k o z t a az astrologusokat, — g o n d o l t a m a g á b a n — és az első m e n n y d ö r g é s r e túlvilági szellemek, A n t i krisztus, Asmodi és a f e k e t e magia j u t o t t eszébe szegénykének. Ú t k ö z b e n k o m o l y a n elgondolkodott. K ö r ü l n é z e t t a néptelen u t c z á k o n . Mi t ö r t é n i k i t t e n ? Látszólag m i n d e n izgalom m e g s z ű n t a v á r o s b a n , de a h á z a k falain belül remegitek a szívek és sötét g o n d , kétség és h a t á r o z a t l a n s á g tépi az e m b e r e k szívét. Az á r v a Bécs o s t r o m a m á r h ó n a p o k ó t a t a r t , s e h o n n a n sem integet segítő kéz, az éhség és m u n k á t l a n s á g n y o m o r u l t izgalma t ű r h e t e t l e n n é teszi a helyzetet. A t a n á c s fele a mellett erősködik, hogy fel kell a d n i a v á r o s t . Az e g y e t e m is t i t k o n ezt ó h a j t j a , a polgárok ú n j á k a h á b o r ú t , csak a császárral szemben szégyenkezik m i n d e n k i . E g y m á s t m a r j á k , r á g a l m a z z á k i n k á b b és figyelik e g y m á s m o z d u l a t á t , hogy kire f o g h a s s á k rá a kezdeményezés gyűlöletes szerepét. M á t y á s t ó l r e t t e g n e k , de r e m é n y l e n e k is benne. E g y kis nemzeti m e g a l á z k o d á s á r á n sok jót lehet tőle v á r n i : f é n y t , h a t a l m a s u d v a r t a r t á s t , b ő élelmet, pénzt, a kereskedés és ipar fellendülését. I r t ó z n a k a szolgaság gondolatától, de s ó v á r o g j á k azt, m i n t a fellélekzés, a nyugalom és a jólét f o r r á s á t . B i z o n y á r a ezt l a t o l g a t j á k m o s t a polgárok, a kik é l e t ü k e t h á z u k szűk falai k ö z ö t t t ö l t ö t t é k ; a czéhek, a melyek k ö r m e n e t e i k , v a s á r n a p i m u l a t o z á s a i k , békés sörözgetéseik és v a g y o n o s o d á s u k u t á n siránkoznak. N e m értik sem a birtokosok, sem a p a p o k , sem a h i v a t a l o s v e z e t ő k v o n a k o d á s a i t . A n a g y n a p o n a volt p o l g á r m e s t e r és városbíró kivégzését n e m is az ők, h a n e m a kenyértelen, izgága, m u n k á j u k a t v e s z t e t t csőcselék és a zsoldos k a t o n á k k í v á n s á g á r a rendelte el a császár h e l y t a r t ó j a . A forradalmi i n d u l a t o k a t a k a r t á k ezzel l e v e z e t n i : l á t v á n y o s s á g o t és elégt é t e l t a d n i a népnek, t ü r e l e m r e s z o k t a t n i véres szórakozásokéi

kai, m í g n e m v a l a m i I s t e n c s o d á j a el n e m dönti a v á r o s sorsát. E r r ő l t ű n ő d ö t t ú t k ö z b e n az idegen és finom a j k á t g ú n y o s a n felbiggyesztette. — Ú g y kell a császárnak. Gyűlölöm a f a j t á j á t , egész gelf csőcselékével e g y ü t t . É l j e n a szabad, szép, független L a t i u m , Vergilius és Cicero megszentelt földje. Gyűlölöm ezt a piszkos, pocsolya- és s z e m é t d o m b s z a g ú tömeget, német e t , zsidót, csehet, m o r v á t . . . p f u j . . . A z t á n elmosolyodott. — Szegény férgek . . . k e m é n y t á n c z o t j á r a t m a j d v e l ü k az isteni M a t h i a s ! E z e k m a j d m e g t a n u l j á k , hogy m i t tesz az ; m o d e r n á l l a m b a n i m p e r á t o r a l a t t élni, m i n t egy r ó m a i castrum-skatulyábair. . . N y o m b a n el is k o m o l y o d o t t . — K á r é r t ü k . . . Olyan szépen e l j á t s z a d o z t a k e d d i g öreg, n a g y o r r ú , b a b o n á s , g y á v a , f o g a t l a n , vénasszony csás z á r u k k a l . É s milyen szép h á z a k a t é p í t e t t e k : kövezik a z u t c z á i k a t , ejnye, szorgalmas egy népség, a z t meg kell a d n i nekik. F á k a t ü l t e t n e k a g y a l o g j á r ó k szélére . . . nini. h o g y r ü g y e z n e k a cserfák és gesztenyések . . . É s csinosak az asszonyaik. Ű r j á r a t h a l a d t el mellette. A v e z e t ő j ü k tollas föveget viselt és b a r n a mechelni p o s z t ó b a n illegette v é k o n y d e r e k á t . — A d j I s t e n , vitézek, — szólt r á j u k b a r á t s á g o s a n . Azok k ö s z ö n t e k és t o v á b b r ó t t á k az u t c z á k a t . — K á r volna értük. E g y v a s t a g f a l ú ház ablakmélyedéséből a n y a , k é t n a gyocska leány és egy s z ő k e f ü r t ű g y e r m e k k a n d i k á l t a n a p sütéses, nedves, csöpögős, tócsás u t c z á r a . Az idegen n y á j a s a n i n t e t t feléjük. —- H o g y reszket a szívük szegénykéknek! No, m a j d szólok M á t y á s n a k az é r d e k ü k b e n . A szíve felmelegedett és elképzelte a bécsiek boldog, d e r ű s családi életét. Már s a j n á l t a őket és szeretett volna beállítani h o z z á j u k , egy p o h á r mézzel k e v e r t sört és p i r í t o t t ringilát, kerek, ropogós finom czipót elfogyasztani. — T u l a j d o n k é p e n m i é r t is h á b o r ú s k o d n a k az emberek? —

t ű n ő d ö t t elérzékenyülve s m á r m e g s z e r e t t e a bécsieket is. m e g b o c s á j t o t t a c s á s z á r n a k is és l e g j o b b a n a z t k í v á n t a volna, h a m i n d e n a régiben m a r a d s ő e l ő a d á s r a j e l e n t k e z h e t n é k a herczegi a k a d é m i á n l a t i n és görög a u c t o r o k b ó l . A Lugeckre érve, n e m l á t o t t m á s t , csak hazasiető, i j e d t , szepegő p o l g á r o k a t , részeg zsoldosokat, k i f e s t e t t ö r ö m l á n y o k a t , f u v a r o s o k a t , a k i k elkésve é r k e z t e k a külvárosokból, e g y e t e m i clienseket, d o c e n s e k e t és d i á k o k a t , a k i k a b u r s á k b a igyekeztek v a c s o r á r a . E g y a r t i s t a - d i á k i t t a s fővel b a k t a t o t t szembe az idegennel. E g y i k é t d ú d o l g a t t a a z o k n a k a k e d v e s és értelmetlen C a r m i n a B u r á n a k n a k , a melyek m i n t jószagú ibolyák szegélyezik a középkori e g y e t e m i élet e g y h a n g ú , száraz tarlóit. E g y e n e s e n n e k i m e n t a j ö v e v é n y n e k . A l o v a g aranygombom v é k o n y b o t j á t t a r t o t t a a scolaris elé. A d i á k h á t r a h ő k ö l t és d ü h ö s meglepetéssel b á m u l t a7 idegenre. L á t t a , hogy lovaggal és olaszos k ü l s e j ű öreg ú r r a l áll szemben, t a l á n kóbor h u m a n i s t á v a l , v a g y ú j magisterével az e g y e t e m n e k . Sokkal i t t a s a b b volt a z o n b a n , s e m h o g y t ü r t ő z t e t n i t u d t a volna h e t y k e p a j k o s s á g á t . R á p i l l a n t o t t az idegen tekintélyes hasára, k i n y ú j t o t t a k a r j á t , m e g b ö k t e m u t a t ó u j j á v a l és h a r s á n y kaczagással latinul g ú n y o l ó d o t t : — H e j , Domine, m á s o k h á t u l , a h á t u k o n h o r d j á k á m a t a r i s z n y á t , te meg elől viseled a p o d g y á s z o d a t ? Az idegen n y á j a s a n n é z e t t a ficzkóra, m i n t h a a részeg d i á k o k b a n is ö r ö m é t t u d n á lelni a l k a l o m a d t á n : — Öcsém, okos e m b e r elől h o r d j a a z t a t o l v a j o k országában. U is h a r s á n y a n beszélt és latinul, ú g y h o g y a k ö r ü l ö t t e lézengő diákok m e g h a l l o t t á k . Az erős t r é f á n m i n d n y á j a n nev e t t e k , m e r t a t o l v a j o k a l a t t a p o l g á r m e s t e r t és a városbírót é r t e t t é k , a kikkel az e g y e t e m hallgatói örökös h a d i l á b o n állt a k . J ó l esett nekik, h o g y a r o v á s u k r a ú j t r é f á t h a l l o t t a k a v i d á m idegentől. Az öreg ú r a z o n b a n k o m o l y a n szétnézett és m e g k é r d e z t e t ő l ü k : — N e m m o n d a n á t o k meg, hol lakik Messer Niccolo Teschler, a g a z d a g kereskedő, d i p l o m a t a és hadvezér? A d i á k o k m e g m u t a t t á k a h á z a t , a hol Niclas Teschler.

a legelőkelőbb p o s z t ó n a g y k e r e s k e d ő és földbirtokos, a császárok és p ü s p ö k ö k , t u d ó s o k és b a n k á r o k b a r á t j a , a v á r o s l e g g a z d a g a b b polgára lakik. Teschler h á z a h á r o m u t c z á r a szóló h a t a l m a s k ő p a l o t a volt, arczczal a Lugeckre, j o b b s z á r n y á v a l az alsó, b a l j á v a l a felső B á c k e r s t r a s s e r a könyökölve. V a l a m i k o r a regensburgi k e r e s k e d ő k á r ú l e r a k o d ó c s a r n o k a volt s erre e m l é k e z t e t e t t a lépcsőzetes o r o m z a t a l a t t m a g a s b a nyúló háromszögalakú h o m l o k z a t o n l á t h a t ó fresco, a mely R e g e n s b u r g v á r o s á t á b r á zolta ezzel a felírással : Mich R e g e n s b u r g b e w a h r e allezeit Die allerheiligste Dreifaltigkeit.

A f r o n t fehérre v a k o l t t e r m é s k ő f a l á n o r n a m e n t a l i s díszítések á r u l t á k el a bécsi festőczéh — Schilterek — ügyességét. A g a z d a g háziúr a festőczéh nagymesterével, R u e l a n d F a r k a s sal d i s z í t t e t t e a Regensburgerhof büszke h o m l o k z a t á t , valam i n t folyosóit és n a g y t e r m é t , a hol m á r császárok és királyok is m e g b á m u l t á k a bécsi festő V a n D y c k m o d o r á b a n t a r t o t t nemes m ű v é s z e t é t . K é t e m e l e t e s volt a p a l o t a s az első emelet m a g a s s á g á b a n jobbról-balról k é t széles erkély n y ú l t ki az u t c z a fölé, meggyörn y e d t mythologiai e m b e r a l a k o k , — jobbról egy g i g a n t i k u s nő, balról egy óriás férfi — h á t á r a súlyosodva rengeteg kőterhével. A k é t erkély a l a t t díszlett a t u l a j d o n o s h ó d o l a t a a v á r o s i r á n t : Bécs czímerpajzsa egy a n g y a l kezében. A k e t t é o s z t o t t p a j z s egyik m e z e j é b e n vörös a l a p o n a városi kereszt, a m á s i k b a n az osztrák szövetségi czímer. Teschler a p j a i f j ú k o r á b a n j ö t t R e g e n s b u r g b ó l Bécsbe, i t t polgárjogot n y e r t , a városi t a n á c s t a g j a lett s h á z a f a l á n is meg a k a r t a m u t a t n i , hogy ezt az országot és ezt a v á r o s t t a r t j a igazi h a z á j á n a k . A p a l o t a széles t ö l g y f a k a p u j a t á r v a - n y i t v a v á r t a az u d v a r b a begördülő szekereket, a melyek a hetivásárról j ö t t e k h a z a éjjeli pihenőre. Más szekerek ellenben kifelé t a r t o t t a k , m e g r a k o d v a g a b o n á v a l , liszttel, borral, főzelékkel. A g a z d a pinczéjéből, padlásáról és k a m a r á i b ó l k e r ü l t e k elő ezek a drágaságok és ú t j o k a városház felé v e z e t e t t , a hol az éhező polgárság s z á m á r a a t a n á c s élelmiszert g y ű j t ö t t és o s z t o g a t o t t .

Az idegen lovag b e f o r d u l t a k a p u n és e l t ű n t a széles, mély b o l t h a j t á s o s b e j á r a t h o m á l y á b a n . É p e n m e g h ú z t á k a h a r a n g o t a Szent I s t v á n - d ó m nagytornyában. A v á r o s h á z a felől n é h á n y t a n á c s ú r és e g y e t e m i doctor a l a k j a t ű n t fel az a l k o n y o d ó n a p lila f é n y n y a l á b j a i n . — Ah, a m a g i s t r a t u s ! — s u t t o g t a k a d i á k o k s e g y i k ü k hirtelen a h o m l o k á r a c s a p o t t . — J ó v o l n a jelentést t e n n i nekik a g y a n ú s idegenről. — Az á m , — felelt a másik, — g y a n ú s volt, á t k o z o t t u l gyanús. — N e m l á t t a d , hogy j á r t a szeme köröskörül? H o g y figyelt! H o g y f a g g a t o t t b e n n ü n k e t ! Milyen b ő b e s z é d ű v o l t ! — Szidta az e l ö l j á r ó k a t . T o l v a j o k n a k nevezte a polgárokat. — T o l v a j o k v á r o s a : Bécs, ezt m o n d o t t a a gyalázatos. — K é m volt, e s k ü t teszek r á . A részeg diák, bécsi fiú, egy g a z d a g f u v a r o s fia, szőlő- és búzaföldek t u l a j d o n o s a , húsz éve adós az a r t i u m első vizsgájával, ú j r a a h o m l o k á r a c s a p o t t . — M á t y á s király volt, m a g a M á t y á s király, erre megesküszöm. A d i á k o k b a n elhűlt a vér. Sok kósza legenda j á r t a m a gyar király kémkedéseiről. Egyszer i t t l á t t á k , m á s k o r o t t , p a r a s z t r u h á b a n , t a l y i g á s n a k , d r ó t o s n a k , k ö z k a t o n á n a k , hajóslegénynek öltözve, g y ü m ö l c s á r ú s kofa, kolduló b a r á t v a g y öreg javasasszony k é p é b e n . Miért ne j e l e n h e t n é k m e g egyszer olasz v a g y spanyol t u d ó s t ó g á j á b a n . — M á t y á s volt, Corvin M á t y á s , — e s k ü d ö z ö t t n y o m b a n valamennyi. N y o m b a n j e l e n t e t t é k az odaérkező rector magnificusnak. D r . F r u m a n , ősz, egyenes, szikár p a p , többszörös m a gister, p r é p o s t és k a n o n o k , összeránczolta a h o m l o k á t . — Milyen volt az ismeretlen ? — Alacsony, kövér. — Hosszú, szikár, v ö r ö s h a j ú . — Görbelábú, n a g y o r r ú . I l y e n feleleteket a d t a k a d i á k o k s az egyik t a n á r , Tichtel

J á n o s dr., egyetemi orvos és csillagász, h a r a g o s a n r á z t a a fejét. — M á t y á s király erős, izmos, alacsony, szélesvállú, vöröses h a j ú , n a g y o r r ú ember, a n e g y v e n körül. I l y e n volt az idegen? — I l y e n volt, egész kicsiny, vörös, rezesorrú részeg ficzkó. A r r a j ö t t az ő r j á r a t a mechelni p o s z t ó b a n k é n y e s k e d ő vezetővel. — N e m l á t t a t o k idegent a k ö r j á r a t n á l ? A vezető j e l e n t e t t e , hogy egy n a g y b a j u s z ú , szakállas, k é k k a b á t o s t u d ó s t ü n t fel nekik, a ki erősen kémlelte a zsidó utcza t á j á t . — M á t y á s volt, a m a g y a r király! — rivallt r á a diákok csapata. E g y s z e r r e f e l t ű n t a Lugeck szögletén egy. vastag, fehér k a r m e l i t a csuha. — N e m l á t o t t a t y a s á g o d g y a n ú s k é m k e d ő idegent a vár o s b a n kószálni ? A k a r m e l i t a arcza k i r a g y o g o t t . — Egész n a p a n y a k a m o n lógott és t ű r h e t e t l e n ü l faggat o t t az erődítésekről. — Milyen volt az á b r á z a t a ? — Zsíros, vörös, ragyogó. A szeme b a r n a , az orra egyenes, húsos, b o r o t v á l t k é p ű , a t o k á j a k é t redőben omlott a n y a k á r a . N e m is volt n y a k a , olyan kövér volt, m i n t egy a n y a kocza. — Elől h o r d t a a t a r i s z n y á j á t , — j u t o t t eszébe a fuvarosfiúnak. — R e n g e t e g t e s t e volt — b i z o n y í t o t t a a k a r m e l i t a . — D ö n g ö t t a l a t t a a föld és ú g y szuszogott a j á m b o r , m i n t egy ellő t e h é n . — M á t y á s király volt, — u j j o n g t a k a diákok. — N e m M á t y á s volt, — j e l e n t e t t e ki Tichtel, az orvosdoktor. Pempflinger, a m a g y a r p á r t i városbíró is közbeszólt : — É n is ismerem M a t h i a s Corvinust. Szélesvállú, csontos, de n e m kövér s az orra nem egyenes, h a n e m horgas és széles, m i n t a saskeselyűé.

— Az, az, — erősítette a k a r m e l i t a . — Csontos volt és s a s o r r ú . K i r á l y volt, m á r a szaga elárulta. — Elől h o r d t a a t a r i s z n y á j á t , — i s m é t e l g e t t e b á r g y ú röhögéssel a részeg diák — és sasorra volt a ficzkónak. Az egyetemi doctorok z a v a r t a n c s ó v á l t á k a f e j ü k e t és boszúsan d ö r m ö g v e o d á b b álltak. A k a r m e l i t a foga vaczogni k e z d e t t a félelemtől. — M á t y á s király volt, kétségtelenül. É s é n m i k e t beszélt e m neki D r a k u l v a j d á r ó l , Antikrisztusról és a g y e r m e k e v é sekről. I s t e n irgalmazzon elveszett lelkemnek. A z t á n hirtelen k i h ú z t a m a g á t és h a r s á n y a n f e l k i á l t o t t : — Igen, ő volt, az A n t i k r i s z t u s ! J ö j j e t e k , t e s t v é r e k , k u t a s s u k fel és f o j t s u k a kanálisba. E z az egyetlen m ó d j a — gondolta — hogy m e g m e n e k ü l j ö n a m a g a veszedelméből. Az ő r j á r a t h o z z á c s a t l a k o z o t t a diákokhoz, a k a r m e l i t a a Lugeck b o l t j a i alól előlármázta a m e s t e r l e g é n y e k e t s ú t n a k e r e d t velük, hogy M á t y á s k i r á l y t , az ú j A n t i k r i s z t u s t k i n y o m o z z a és belefojtsa a kanálisba. SURÁNYI

MIKLÓS.

KÖLTEMÉNYEK. Régi niandulavirágzás. N a p o s szőlőhegy oldalában, — Délesti n a p ép oda v á g — Tetőtől-talpig rózsaszín r u h á b a n Pompáztak a mandulafák. V a r á z s l a t a szemnek az ily kép, Mikor v i r á g b a n még a föld szegény ; G a r á d p a r t o n a galagonya se nyílt még, Sem a k ö k é n y . A m a n d u l a v i r á g lehajolt hozzám, A l m o t sugalva, S megsimogatta lágyan gyermek-orczám A Dél f u v a l m a . N e m s u t t o g t a k regét f e l e t t e m N a g y déli p á l m á k . . . A m a n d u l a v i r á g b ó l szőtte lelkem Legelső á l m á t . VARGHA

Az itáliai szamár. Itáliában láthatsz szamarat : Tejéhez b o t r a é t k e v a n kötözve, A mely előtte libeg ; h a d d g y ö t ö r j e , A rögös ú t o n így j o b b a n szalad.

GYULA.

Virágos r é t e n , kéklő ég a l a t t Kidől, lerogy terhével, összetörve, A z t á n b e f o r d u l egy sáros gödörbe S a mi n ó g a t t a : az is m e g m a r a d . Bizarr a k é p , a h a s o n l a t k e m é n y , H o g y m i n k e t is e k k é p unszol, kecsegtet V a l a m i ködlő távoli r e m é n y . Visszük, mely m á r hozzánk n ő t t , a k e r e s z t e t , Míg egyszer r á n k s z a k a d az öreg este. Lesz m a j d bogáncs, a czélnál összeesve. PETRI

MÓR.

A tanítónő. A kikelet, a m á j u s : viruló, Mikor először t a n t e r m é b e lép. Szeme, m i n t n a p a h a r m a t o s mezőn, Ú g y siklik végig gyermekseregén. Benne találja kedvét, örömét : A t u l i p á n b a n meg a r o z m a r i n g b a n S a t ö b b i b e n . Mind másé. Az övé Csak küzdelem s ez ú j meg ú j t a v a s z . D e őt n e m éri egy meleg sugár. Ír, úr, rí . . . — ebből áll az élete — Óh, p a n a s z nélkül r ó j a , t ü r e l e m m e l . Míg egyszer csak utolsót ü t az ó r a ; B e s ü t az alkony f é n y e és f e j é t A kis m á r t í r n a k glóriába v o n j a . PETRI

MÓR.

ÉRTESÍTŐ. Nitti könyve. Francesco N i t t i : Nincs

béke Európában.

(Budapest, Pallas kiadása.)

Annak a rémes világégésnek zűrzavarába, melynek megtépett, szomorú szemlélői és szereplői vagyunk, itt-ott belesivít egy vészjel, mintha a tűzoltóparancsnokok jelzősípja volna. És az a benyomásunk, hogy senki reájuk ügyet nem v e t : a lángtenger és a romok közepett a pánik vili vad bacchanálját, mindenki fejvesztetten próbálja menteni azt, a mi menthető, sokan ötletszerűleg, hozzá nem értve, egymást meg nem hallgatva kísérlik meg a további pusztulásnak útját vágni, s az elemek rombolását betetőzi az emberek munkája. Ilyen vészjel volt Keynes könyve, — azé a bátor angolé, ki ott hagyta a versaillesi békekötési tárgyalásokat, mert belátta, hogy az ott lefektetett gazdasági alapokon Európát újjáépíteni nem lehet, s ilyen Nitti munkája is, mely rövid idővel ezelőtt jelent meg magyar fordításban. Nitti az utóbbi évek Olaszországának egyik vezető államférfia, € a békekötési tárgyalások alatt részben ministerelnöke volt, szava tehát kétszeres súllyal esik latba. Könyve, melyet 1921 szeptemberében fejezett be, végkövetkeztetésben nem sok újat mond nekünk magyaroknak, hiszen jól érezzük, hogy sem a trianoni, sem a versaillesi béke nem hajtható végre, s nem is jelenti a békét, hanem — Clemenceau szavai szerint — a háború folytatásának egyik módját. A mű mégis elemi, megrázó erővel fogja meg és bilincseli le olvasóját : részben világos és tiszta okfejtésével, 'részben adatainak pontosságával és teljes hitelességével, legfőképpen azonban nagy őszinteségével. Nitti komolyan és becsületesen őszinte akkor, midőn a háború előidézőiről beszél, s egyformán okolja annak összes résztvevőit. A mesék és rágalmak világába utasítja az entente sajtójának örök vádaskodását, hogy a háborút a központi hatalmak és főleg a németek akarták : ezek a ráfogások szerinte menthetők és érthetők voltak a háború alatt, s eszközei voltak a lelkesedés, az ellenállás, a

kitartás fokozásának, a mikor épen — életről és halálról lévén szó minden eszközt, minden utat föl kellett használniok a hadviselő feleknek, tehát egymás kölcsönös elrágalmazását is. De ma, a kimerült és pihenni vágyó népek között a széthúzást, a gyűlöletet tovább szítani példátlan lelkiismeretlenség; egyenesen szemérmetlenség az, hogy a történtekért minden felelősséget a központi hatalmakra hárítanak át. Ha van, egyáltalában világtörténelmi felelősség, az egyformán terhel mindannyiunkat, győzteseket és legyőzötteket egyaránt. És ha mégis van állam, a mely viselkedésével leginkább hozzájárult a fél földgömb lángbaborításához, az semmiesetre sem a német, hanem az orosz birodalom. Igaz, hogy Németország a versaillesi békében elismerte bűnösségét a háború felidézésében, — de kötelez-e valakit, s fedi-e az igazságot oly vallomás, melyet a kínpadon csikarnak ki a tönkretett, védtelen ellenségtől?! Az entente bűnbakot keresett, s ezt a szerepet kénytelen volt vállalni Németország, utána pedig Középeurópa többi legyőzött állama, hisz a versaillesi békeokmány szolgált mintául az összes utána következőknek. És ez a «béke» kigúnyolása mindennek, a mit valaha e szóval illettek. Nitti könyvében részletesen és behatóan sorolja föl azokat a politikai, néprajzi és főleg gazdasági képtelenségeket, melyek a békekötések anyagát képezik, — ezeknek ismertetése e helyen igazán fölösleges volna. Űj és történelemphilosophiai szempontból sokkal értékesebb az, a mit az olasz államférfi a béketárgyalások kulisszatitkaiból, a győztes nagyhatalmak képviselőinek mentalitásából árul el. Nyugodt, hideg szemekkel bírálja meg Wilsont, ki hangzatos phrasisainak ünneplőjében jött át Európába, s itt lassanként föladta összes elveit, elvakult abban a ragyogásban, melylyel körülvették, meghajolt a franezia követelések előtt, s hazatért az új világba, itt hagyván nálunk megtépett népszerűségét. A józan yankee-fölfogás elfordult tőle és korcs-művétől, s Amerika nem ratificálta egyik békeszerződést sem, hanem külön békét kötött Németországgal is, velünk is. S azóta az Unióban megint a Monroeelv a jelszó : az Egyesült-Államok kezdenek nem törődni Európával. Ha nem is ennyire kifejezetten, de ugyanezt az irányzatot látja Nitti kialakulni Angliában. Lloyd George, kinek óriási tudása és politikai képességei előtt az olasz államférfi tisztelettel hajtja meg a zászlót, csak a háború befejezését követő igen rövid idő alatt vesztette el józan belátását. Csak a legelső hetekben akart bosszút állni; azután visszanyerte nyugodtságát s önmérsékletét. De a krisztusi csodatételre, a háborgó tenger lecsillapítására ő sem volt képes többé. Úgy járt, mint Goethe boszorkányinasa : «Die

ich rief, die Geister, werd' ich nun nicht los!» Addig élesztette a revanche gondolatát és a «szent boehe-gyűlölet» tüzét Francziaországban, míg kénytelen volt csaknem minden kérdésben átengedni a vezetőszót Clémenceaunak. Az angol nép mindig józan, gyakorlati faj volt, mely tudott hódítani, s tudott mint hódító a legyőzöttekkel bánni. Évszázados gyarmatosító politikája csak eredője e tulajdonságának. Ép ezért képtelenség elhinni, hogy a békeszerződések, melyek minden szempontból tarthatatlan állapotokat teremtenek, smelyeknek csak részleges megvalósítása is Középeurópát mélységes nyomorba, koldus-rabszolgaságba sülyesztené, Anglia művei lennének. Ennek a munkának kétes dicsősége a gloire nemzetének, Francziaországnak volt fönntartva. Két végzetes hibát lát Nitti a béketárgyalások külsőségeinek megszervezésében : első az, hogy azokat Párisban és környékén tartották meg, a második pedig, hogy a vezető franczia államférfi Clémenceau volt, a híres «tigris», a ki egész politikai pályafutása alatt nevezetes volt mint romboló, kormánybuktató. Az a hysteriás őrület, a mely a francziákat a háború és a fegyverszünet alatt jellemezte, megtestesült Clémenceauban. Könyörtelenül rombolni mindent, a mi a németeké és volt szövetségeseiké: ez még m a i s a jelszó. Tönkre tenni a világ legrendezettebb elegműveltebb államát, hogy elmúljon Gallia egéről a német felhő, — a balkáni satellesek alacsony cultúrájába szorítani a sokkal magasabb műveltségű magyarság millióit, ez volt a második accord. Hiszen jutalmazni is kellett, s mindezt a cultúra szent jegyében, a német «barbárság» ellen! Megalkotni Lengyelországot (melyet Nitti a legalacsonyabb rangú államnak tart Európában) a nemzetiségi elv szerint, de ugyanakkor megtiltani a szín-német Ausztriának, hogy a német birodalomhoz csatlakozzék. Mindennek a ceterum censeo-ja : tönkretenni Németországot. Nem a német császári hatalmat, mint azt a háborúban hirdették, hogy a külföld rokonszenvét megmentsék, hanem a dolgozó, szorgalmas, művelt német népet. S nem veszik észre, vagy nem akarják, hogy ha Németországot a kétségbeesésbe kergetik, vége van Európának. A könyvön átérződik az az elhidegülés, mely Francziaország é> volt szövetségesei között növekvőben van ; Nitti nyíltan kimondja, hogy egy újabb háború esetén Francziaország számíthatna talán a balkáni államok és Lengyelország kétes értékű segítségére, de semmiesetre sem Angliáéra, Amerikáéra és Olaszországéra. Komoly érkomor szavak ezek, melyeket oda kellene iratni a szajnaparti metropolis minden hirdetőoszlopára : videant et caveant consules! SzÖllősy Lajos.

Erkel Ferencz levelei. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimjegyzéke V I . Zenei kéziratok jegyzéke. I. Zenei levelek. (Első füzet.) Leírta d'Isoz K á l m á n . Budapest, kiadja a Magyar X. Múzeum k ö n y v t á r a , 1921. Ára 30 K.

A Nemzeti Múzeum kézirattárának anyagából már régebben külön csoportba kerültek a zenei vonatkozású darabok, ezen belül pedig az írójuknál vagy tartalmuknál fogva zenei érdekű levelek. E zenei levelestár darabszáma meghaladja az ezerötszázat. Dr. Isoz Kálmán most arra vállalkozott, hogy az érdeklődők számára leíró katalógust bocsásson közre a könyvtár egész zenei kézirattáráról. A közzétételt a levelezés anyagán kezdte meg. Jegyzékének most megjelent első füzetében Erkel Ferencz levelezését — az Erkeltől származó s a hozzá írt leveleket — ismerteti, avatott szakemberre valló tudományos készséggel. Ez a csoport az egész levélgyűjteménynek majdnem egyharmad részét jelenti, a mi Erkel jelentőségéből és zenei életünkben úgyszólván honalapítói tevékenységéből nagyon is megérthető. D'Isoz a levelek leírásában nagy gonddal és szeretettel mutat föl minden csekély adatot, a mely alkalmas az Erkel szerepéről kialakult kép gazdagítására és színezésére. Munkájával el is éri, hogy az első látszatra szürke czímjegyzék végül is Erkel korának — a magyar zene heroikus korszakának — tükrévé teljesedik. Erkel a múlt század harminczas éveiben még a pesti német színház másodkarnagya és félszázados működése után úgy távozik el, hogy a magyar zenei /'let. minden vonatkozásban megindúl a fejlődés és megizmosodás útján. Már a Nemzeti Színház megnyíltával egyidejűleg európai színvonalú opera-műsort teremt, érdemes hazai tehetségekkel és jeles külföldi vendégekkel. (Ez énekesgárda tagjai mind ott találhatók a levélírók között.) Országos dalosegyesületet is szervez, a zenei oktatásnak pedig nagyjövőjű otthont a zeneakadémiában. Végül nevéhez fűződik a filharmóniai hangversenyek meghonosítása is. Látnivaló, hogy mindaz, a mi mai nap a magyar zeneértő közönségnek úgyszólván mindennapi kenyere, Erkel apostoli működésére mutat vissza. Sokoldalú és minden téren szervező és serkentő munkássága magyarázza, hogy levelezésben állt mindenkivel, a ki azidétt zenei életünkben számottevő név csak található. A levélírók betűrendes sora szinte hiánytalan felsorolását adja zenei művelődésünk első vezérkarának. Ám mellettük fényes külföldi nevekkel is találkozunk, élükön

Wagner Richárddal, a ki 1870-ben Schweizból nyugtázza a Tannhauser budapesti előadása után kapott tiszteletdíjat és érdekesen nyilatkozik a dalműben tett módosításokról is. Hector Berlioznak egy 1860-ban kelt levele pedig egyetlen utalásával mintegy a legközepébe világít az önkényuralom korszakának. A Dammtion de Faust-ba beékelt Rákóczi-indulójáról ír és közli, hogy elküldené a vezérkönyvet, — ha nem tartana az osztrák rendőrségtől! Nincs terünk az ötödfélszáz levélben feltáruló gazdag anyag tüzetesebb ismertetésére. Fölösleges is. Azok, a kik zenei művelődésünk múltja iránt érdeklődnek, ezekből a sorokból tudomást szerezhetnek magáról az örvendetes tényről, hogy a Nemzeti Múzeum zenei kéziratanyagának megismeréséhez az első útmutatót kezükbe kapták e hat ív terjedelmű leíró katalógusban ; a munkának főérdeme, hogy a zenetörténeti vonatkozású helyeket bő és pontos kivonatban teszi közzé. Rédey Tivadar.

A Budapesti Szemle a legrégibb, nagymultú magyar folyóirat, mely a közélet, irodalom, tudomány és művészet kérdéseit magas szempontból, tudományos komolysággal vizsgálja s fejtegeti a művelt közönség előtt. Szalay László és b. Eötvös József indították meg 1840-ben; akkor azonban rövid életű volt. 1857-ben Csengery Antal feltámasztotta s 1869-ig vitte. Négy évi szünet után Gyulai Pál .keltette ú j életre a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából és támogatásával. Azóta folyvást virágzott s az utóbbi évek rázkócltatásai között sem szünetelt. Legutóbb azonban súlyos helyzetbe jutott. Egyrészt — a megszállott országrészeken — sok művelt magyar város és sok magyar iskola olvasóközönségét elvesztette, másrészt az előállítási költségek a réginek sokszorosára emelkedtek. A M. T. Akadémia, mint a Szemle szellemi tulajdonosa, s a kiadó Franklin-Társulat hazafias belátása, tekintettel a Szemlének múltjára s fontos közműveltségi hivatására, tetemes áldozattal új felemelését határozták el, lehetővé téve, hogy nagyobb terjedelemben s gazdagabb tartalommal, pontosan jelenhessék meg. Kérjük a Szemle régi olvasóit s az egész művelt magyar olvasóközönséget, hogy a Szemlének ú j olvasókat szerezni s iránta ismerőseik körében érdeklődést kelteni szíveskedjenek. Junius 1-től fogva a Szende — julius és augusztus hónapok kivételével — havonta 5 íven fog rendesen megjelenni. Előfizetési ára egy évre 400 korona, iskoláknak 300 korona. Előfizethetni a Franklin-Társulatnál (Budapest, IV., Egyetem-u. 4.) s bármely hazai könyvkereskedésben.

BENCZŰlí GYULA EMLÉKEZETE. 1 A h a z á n k a t é r t r e t t e n t ő összeomlás n e m lett volna teljes, ha u g y a n a k k o r , gyors e g y m á s u t á n b a n , m a j d n e m m i n d e n t é r e n l e g n a g y o b b j a i n k a t , l e g j o b b j a i n k a t is el nem veszített ü k volna : a p o l i t i k á b a n gróf Tisza I s t v á n t és W e k e r l e Sánd o r t . a t u d o m á n y b a n báró E ö t v ö s L o r á n t o t , B e ö t h y Zsoltot és Lóczy L a j o s t , a m ű v é s z e t b e n Szinyeit és B e n c z ú r t . Szinte azt kell h i n n ü n k , hogy n e m t u d t á k túlélni ezt a v á l t o z á s t ; a régi nagy Magyarország n a g y a l a k j a i n e m f é r t e k be a m i mostani törpeségünkbe. Mint a hogy a h a l á l b a n t a l á l k o z t a k Szinyei és Benczúr, ú g y e g y ü t t indult meg művészi p á l y á j o k is, m e l y e n b a r á t o k lettek és azok m a r a d t a k mindvégig. S o k a t igérő, n a g y idő volt a m e g i n d u l á s n a k az az ideje, a m i k o r M ü n c h e n b e n találkozik Benczúr a má
F e l o l v a s t a t o t t a M. T. Akadémia f. é. m á j u s 14-én ünnepélyes közülésén. Budapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

192?.

tartott

7

művészetek terén is. A nagy nemzeti m ú l t b a való fájdalmas visszavágyás természetszerűen szülte meg a t ö r t é n e t i festést, mely akkor úgyszólván csak Madarász Viktornak és Székely B e r t a l a n n a k néhány, ma is a legelsők közé sorolandó képével t u d o t t egész méltón megfelelni a n n a k a szeretetnek, a melylyel f o g a d t a t o t t . De az igazi nagy lendületet az a l k o t m á n y o s élet visszatérése hozta meg. A nagy m u n k á b a á l l á s minden téren, sor o m p ó b a szólította a művészeket is. A Münchenben találkozókon kívül i t t h o n T h a n és Lotz a v a t j á k föl a monumentális figurális festést. Ligeti és K e l e t y a regényes. Mészöly az intim t á j k é p e t . A m a g y a r festészetnek valóságos fénykora köszönt ö t t be akkor. Benczúr m á r 1861-ben. tizenhét éves k o r á b a n j u t o t t el a müncheni a k a d é m i á b a : nem ellenmondás és némi küzdelem nélkül ; a t y j a mérnöki p á l y á r a szánta s nem bízott benne, hogy a számos család szerény vagyoni helyzete mellett fia a művészi p á l y á n biztosítani t u d j a jövőjét. A kis Gyula szerencséjére szülei Nyíregyházáról, a hol ő született. K a s s á r a kerültek. a n y j a . Laszgallner Paulina, odavaló lévén, s itt m á r korán megnyilvánult rajztehetsége ösztönzést és vezetést k a p v á n a Párisból ép akkor visszatért Klimkovics Ferencztől. Kalchbrenner Károly szepes-olaszü evang. lelkész rábeszélésének sikerült szülei beleegyezését kinyernie a nagy lépéshez. Kiállott érettségi vizsga u t á n a t y j a elkíséri Münchenbe, o t t elhelyezi, beíratja az akadémiába s a z u t á n hazatér. A gyöngéd, érzékeny szívű, de a mellett jól egyensúlyozott lelkű gyermekifjú egyedül m a r a d az idegen világban : nagyon e l h a g y a t o t t n a k érzi magát, de — mint írja — bízik az o t t a n i derék és jó emberekben. Bár a honvágy erősen megm a r k o l j a a szívét, derülten néz a jövőbe és lát a m u n k á h o z . A mester özvegyének szíves bizalmából módom volt átt a n u l m á n y o z n i azt a sok, érdekes levelet, melyet Benczúr a t y j a haláláig szüleihez, a z u t á n — ennek haláláig — a n y j á hoz intézett s melyet a család szeretettel g y ű j t ö t t össze és őrzött meg. Ezek a levelek teljes képet n y ú j t a n a k az ő lelki életéről s bennök már müncheni korszaka alatt kialakulni

l á t j u k e m b e r i és művészi egyéniségét m i n d e n jellemző vonásával e g y ü t t s teljes h a r m ó n i á b a n egész életével és művészetével. Már t a n u l m á n y é v e i a l a t t m e g i s m e r j ü k szülei, testvérei iránti r a j o n g ó szeretetében, mesterei i r á n t i h á l á j á b a n és b a r á t a i h o z való hű r a g a s z k o d á s á b a n azt a szívnemességet, mely u t ó b b s a j á t családi életében is m e g n y i l a t k o z i k s művészete verőfényes d e r ű j é n e k is f o r r á s a . Minden ú j é v , m i n d e n n é v n a p ú j alkalom neki szülei i r á n t i szeretetét és h a t á r t a l a n h á l á j á t szinte ömlengő szavakban kifejezni s m a g á t a b b a n az e l h a t á r o z á s b a n , hogy szorgalmas törekvéssel becsületökre váljék, megerősíteni. B o c s á n a t o t kér m i n d e n ú j a b b költségért, melyet okoz, a míg még s a j á t keresetére n e m nyílik kilátás. 8 mikor a z t á n m á r az első, hat á r o z o t t sikerek m e g j ö n n e k , azoknál n a g y o b b ö r ö m e t okoz neki a megelégedés és büszkeség, melyet szülei leveleiből kiolvas. Behatóan foglalkozik testvérei sorsával, m i h e l y t teheti. segítségökre a k a r lenni : Béla öcscsét u t ó b b m a g á h o z veszi Münchenbe s m a g a viszi előre az építészi p á l y á n . Abból is. a m i t szüleinek ír. k i t ű n i k r a g a s z k o d ó szeretete b a r á t a i i r á n t ; sőt még házigazdáit is úgy meg t u d j a nyerni, hogy mikor szállásadója. Scháfflerné, betegségében ápolta s ezért az a n y a köszönetet m o n d neki, a jó asszony azt írja : «hogy ne kedveljen meg az e m b e r egy ilyen derék, jó lelket, kinek m á r a T e r e m t ő a szemében fejezte ki a legnagyobb szívnemességet!» Mikor a z t á n szívében a család, az o t t h o n , a haza szeretete mellett egy új v o n z a l o m ébred föl : m e g t a l á l j a élete párj á t b a r á t j a , az a k k o r hírneves festő, Gábriel Max nővére személyében, szülei az elsők, kiknek boldog ö r ö m é t f ö l t á r j a s áld á s u k a t kéri. Menyasszonya, kivel úgy i s m e r k e d e t t meg, hogy az h e g e d ű j á t é k á t zongorán kísérte, teljesen árva levén, őt szülei házához viszi K a s s á r a , hogy ők is megismerjék s o t t h a g y j a mindaddig, míg ú j o t t h o n u k a t M ü n c h e n b e n , a leendő, családi élet p u h a fészkét nagy g o n d d a l előkészíti. Csak 1873 t a v a s z á n vezetheti oltárhoz L i n á j á t : időközben a családot n a g y szomorúságok érik : egy k ö n n y e l m ű jó b a r á t súlyos anyagi veszteségeket hozott r á j o k s azok g o n d j á t még ki n e m heverték, mikor Benczúr forrón szeretett a t y j a és egy

nővére m a j d n e m egyidejűleg m e g h a l t a k ; az egyébként oly boldog mézeshetekbe a fiúi és testvéri f á j d a l o m keserűsége vegyült. Az a n y a g i válság, melyen a szülői ház k e r e s z t ü l m e n t , egy m e g n y i l a t k o z á s t v á l t o t t ki Benczúrból, mely m i n d e n e k fölött jellemző a r r a a viszonyra, m e l y b e n nála a művész az e m b e r h e z állott. A k k o r i b a n m á r elismert, jeles festő volt n a g y sikereket a r a t o t t , egyes képei A m e r i k á b a kerültek s lelkesedéssel dolgozott egyik l e g m o n u m e n t á l i s a b b a l k o t á s á n , a «Vajk keresztelésé»-n. A távolból t a l á n n a g y o b b n a k is látv á n az a n y a g i z a v a r t , m e l y b e öreg szülei ö n h i b á j o k nélkül k e r ü l t e k , azt í r j a nekik, hogy ő, r a j t o k segítendő, kész föláldozni művészi a m b i t i ó j á t s i n k á b b t ö b b e t , b á r kevesebb tökélylyel alkotni, hogy t ö b b e t szerezzen ; érzi, hogy festh e t n e ő t ö b b e t is, h a nem v e n n é oly lelkiismeretesen a dolgot, s n e m t ö r e k e d n é k mindig a l e g j o b b r a ! A művészet szerencséjére e n n e k az á l d o z a t n a k , — a legnagyobbnak, m e l y e t művészlélek h o z h a t , — m e g h o z á s á r a nem volt szükség. A családi élet — k á r p ó t l á s u l — ú j örömöket hoz. U j j o n g v a örül gyermekei — különösen fia — születésének s végtelen gyöngédséggel kíséri figyelemmel első fejlődésöket. E m l í t e t t e m m á r jól egyensúlyozott lelkét ; ez n e m c s a k az örömek, a boldogság iránti f o g é k o n y s á g b a n , a gyöngéd ragaszkodásra való képességben n y i l v á n u l t , h a n e m a k í v á n s á g b a n való mérsékletben is és a lehangoltságnak való ellentállásban. Szenvedélyesen szerette a s a j á t művészetén k í v ü l a zenét, különösen a Beethoven és W a g n e r m ű v e i t , de a m a gyar n é p d a l t is, és zsenge k o r á t ó l kezdve hegedülni t a n u l v á n , h e g e d ű j é t m a g á n y á b a n g y a k r a n elővette, elűzve vele a szom o r ú g o n d o l a t o k a t . T á r s a s zenéléssel is szórakozott ; Menter Zsófiával, — kivel egy ideig egy h á z b a n l a k o t t M ü n c h e n b e n . — g y a k r a n j á t s z o t t a k e g y ü t t , m a j d a n i m e n y a s s z o n y á v a l is. bar á t a i v a l czigányos vonósnégyesbe állott össze. Mindig jókedvvel v e t t részt a kínálkozó szerény m u l a t s á g o k b a n , s olv a s m á n y a i t , k i r á n d u l á s a i t , később u t a z á s a i t is ú g y t u d t a rendezni, hogy azok lelkét folytonos üdeségben, m u n k a k e d v é t az a k a d á l y o k k a l és csalódásokkal szemben is éberen t a r t s á k . Mikor vőlegénykedett, épen a c h o l e r a - j á r v á n y dúlt n á l u n k ;

vörös b o r t v i t t m a g á v a l az ú t r a , m e r t — ezt írja — most, mikor oly szép idők elé néz, n e m a k a r n a m e g b e t e g e d n i ; igazán szívesen él! S mikor k é t k é p é t sikerült eladnia, azt t a l á l j a , hogy neki h a t á r o z o t t szerencséje v a n ! Csak szorgalmasan kell — ú g y m o n d — dolgozni s m i n d e n jól m e g y ! Lelki életébe úgy, m i n t művészetébe mindig belészólt a h a z a szeretete. B á r 17 éves k o r á t ó l egész 39-ik életévéig M ü n c h e n b e n l a k o t t , o n n a n nősült, o t t a l a p í t o t t családot, az o t t a n i k é p z ő m ű v é s z e t i a k a d é m i a t a n á r a lett, o t t a r a t t a első sikereit, s m a g a a m ű p á r t o l ó , á b r á n d o s lelkű fiatal b a j o r király megrendelői közé lépett, soha n e m c s a k meg n e m t a g a d t a m a g y a r s á g á t s el n e m idegenedett h a z á j á t ó l , h a n e m teljes szívéből c s ü n g ö t t r a j t a , mikor csak t e h e t t e , h a z a j ö t t , legszívesebben m a g y a r o k k a l b a r á t k o z o t t s mindig m a g y a r dolgokon j á r t az esze. Magyar l a p o k a t j á r a t o t t , m a g y a r költőket és t ö r t é n e t i m ű v e k e t o l v a s o t t , m a g y a r d a l o k a t j á t s z o t t heged ű j é n , v é d t e honfitársait, ha a n é m e t e k néha ócsárolták őket s a d o m á n y o k a t g y ű j t ö t t a hazai szűkölködők s z á m á r a . A t t i l á t v a r r a t o t t m a g á n a k K a s s á n , hogy a m ü n c h e n i társaság o k b a n ne kelljen f r a k k b a n megjelennie s büszke volt rá, hogy a P i l o t y - t a n í t v á n y o k k ö z ö t t ő t u d l e g j o b b a n lovagolni, persze azért, m e r t m a g y a r ! A kiegyezés u t á n i első é v e k b e n különösen érdekelték a m a g y a r viszonyok ; élénken ó h a j t o t t a , h o g y Ausztriával való 22 éves h á b o r ú n k m á r egyszer véget é r j e n . Mikor a m ü n c h e n i a k a d é m i a egy tanszékére h í v t á k meg, föltételül k ö t ö t t e ki, hogy m a g y a r állampolgár m a r a d hasson. A t ö r t é n e t i festésben is, b á r m e n n y i r e v o n z o t t a a franezia rococo világa, k e z d e t t ő l f o g v a m a g y a r t á r g y a k is f o g l a l k o z t a t t á k , hogy u t ó b b egészen a z o k n a k szentelje m a g á t . S a mikor életében beállott a nagy f o r d u l a t : h a z a h í v t á k , a b b a n a súlyos összeütközésben, mely feleségének, megszokott b a r á t i körének t a r t ó z t a t ó szava, m á r elfoglalt szép p o s i t i ó j á n a k féltése és a csábító hívás vonzóereje k ö z ö t t l e j á t s z ó d o t t , ez u t ó b b i bizonyára n e m c s a k azért lett győztes, m e r t művészi a m b i t i ó j a s c s a l á d j á n a k jól f ö l f o g o t t érdeke is mellette harczolt, h a n e m főkép és m i n d e n e k f ö l ö t t h a z á j á b a vágyódása d ö n t ö t t e el rá nézve a kérdést. Az ő művészetének k i a l a k u l á s á b a n rendkívül fontos

szerepet v i t t önfegyelmezése és ö n k r i t i k á j a , mely szintén e g y ü t t j á r t lelkének józan mérsékletével és k ö z i s m e r t szerénységével. E z ó v t a meg az elbizakodástól és vele járó csalódástól é p úgy, m i n t a n y u g t a l a n kereséstől s az időt s erőt megőrlő ide-odacsapongástól. Első t a n á r a , Hiltenberger, ellen csak az a kifogása, hogy «túlsokat dicséri!» Buzgó szorgalmáb a n t ú l h o s s z ú n a k t a l á l j a a félév a l k a l m á b ó l k a p o t t szünidőt : a tétlenségben csak j o b b a n előveszi a h o n v á g y ! Mikor m á r a rajzoló-osztályból a festőbe k e r ü l t , nagyon érzi a kezdet nehézségeit ; b á r m a g a is hiszi, hogy j o b b a n fest a k á r h á n y régebben t a n u l ó t á r s á n á l , soká elégedetlen magával, v a l a m i erkölcsi c s ö m ö r t érez. I t t m á r kezd önálló művészi fölfogása k i b o n t a k o z n i ; elégedetlen t a n á r á v a l , Anschützczel, ki mind e n t historikusán fog föl, holott ő i n k á b b a genrehez, a természethez szeretne fordulni. Mikor a P i l o t y osztályába igyekszik b e j u t n i , p r ó b a k é p e n c o m p o s i t i ó k a t készít, melyeket előbb Schwoiser t a n á r n a k m u t a t be ; ez erősen megkritizálja s kifogásolja különösen a színpadias elemeket. Ez még nem kedvetleníti el, de mikor Székely B e r t a l a n is kedvezőtlen ítéletet m o n d róluk, t a n u l m á n y a i nagy részét összetépi. Soká t a r t , a míg czélját. hogy Piloty iskolájába fölvétessék, eléri ; a festőiskola és az A n s c h ü t z t a n í t á s a m á r - m á r kezdik lankasztani. M u n k á i t senki sem helyteleníti m o s t , de ő m a g a l á t j a , m e n n y i r e h á t r a v a n még. A festőiskolában ő — ú g y m o n d — szerencsétlenségére a legjobb t a n u l ó , így tőle mind t a n u l h a t n a k , de ő senkitől, pedig az e m b e r néha t ö b b e t t a n u l h a t társaitól, m i n t t a n á r a i t ó l ; Anschütz m á r egyenesen á r t a l m á r a kezd válni s ezért t ö b b e d m a g á v a l közös m ű t e r m e t bérel, melyben a Piloty t a n í t v á n y a i s néha m a g a Piloty f o g j á k festéseiket j a v í t a n i . N a g y o n boldog, mikor ezt elérheti s a híres m e s t e r megdicséri m u n k á j á t . Azonban minél t o v á b b halad, a n n á l i n k á b b l á t j a , mily messze van még a czéL A ki — írja — a m ű v é s z e t e t nem szenvedélylyel műveli, az h a m a r elveszti k e d v é t és elsavanyodik. A Piloty követése a z o n b a n teherrel is jár ; a mester ham a r fölismeri a fiatal Benczúr tehetségét s ő t v á l a s z t j a m u n k a t á r s á u l a Maximilianeum homlokzati frescóinak festésénél. Ez nagy megtiszteltetés volt, de t e r h e s és a névtelen közre-

m ű k ö d ő r e nézve h á l á t l a n f ö l a d a t . Eleinte szédült a m a g a s állványokon, de a z u t á n jól f e g y e l m e z e t t m u n k a k e d v é v e l oly buzgón f o g o t t hozzá, hogy az egész m ű meglepően r ö v i d idő alatt készült el. Ez időben h a z á j á b ó l ö s z t ö n d í j a t r e m é l t ; n e m k a p t a meg, de vigasztalódik, s k é s ő b b b ü s z k e v o l t rá, hogy nem részesült benne. Mikor V a j k keresztelésének vázlatával p á l y a d í j a t és megrendelést n y e r t , ez őt m a gát meglepte : s a j á t v a l l o m á s a szerint m e g volt róla győződve, hogv a p á l y a d í j és az elsőség Székely B e r t a l a n t illeti meg. R ö g t ö n t i s z t á b a n volt vele, hogy a képet a v á z l a t t ó l eltérően festi meg, de mikor hozzáfogott, sehogy se volt megelégedve m u n k á j á v a l . «Mint a bolond állok — í r j a — a vászon előtt s nem t u d o m , hol a hiba». N é h a v a n n a k pillanatai, a mikor, i n k á b b szülei iránti t e kintetből, s z e m r e h á n y á s t tesz m a g á n a k , m i é r t n e m t a n u l t v a l a m i «becsületes mesterséget*), a melylyel szülei g o n d j a i t m e g k ö n n y í t h e t n é . Azt is találja, hogy igénytelensége s az e m b e r e k m é l t á n y o s s á g á b a v e t e t t bizalma g y a k r a n viszi csalódások elé. különösen első képei értékesítésénél. Lelkiismeretességből, jóságból, n é m e l y k o r mesterei i r á n t i tiszteletből és hálából is és g y a k r a n a kínálkozó s szükséges kereset é r d e k é b e n t ö b b s z ö r vállalkozott oly m u n k á r a , mely művészi a m b i t i ó j á t nem elégíthette ki ; de v é g r e h a j t o t t a ezt is híven és becsületesen, hogy a z t á n ü d ü l é s k é n t érezze a sza b a d o n szárnyaló művészi a l k o t á s t . í g y sok illustratióra s z á n t f a m e t s z e t e t r a j z o l t , m e g f e s t e t t e Rákóczi elfogatását á b r á zoló k é p é t másodszor kisebb m é r e t e k b e n , a m i é r t a z t á n ú g y e l ú n t a ezt a f e s t m é n y é t , hogy t ö b b é l á t n i sem a k a r t a . X V I . Lajost ábrázoló k é p é t is kétszer f e s t e t t e meg. ép úgy. m i n t a D u b a r r v t , bár az ilyesmit n a p s z á m o s m u n k á n a k nevezte. Piloty iránti hálából vállalkozott T h u s n e l d á j á n a k lemásolására, pedig a k k o r m á r közismert művész volt ; s mikor mestere súlyosan m e g b e t e g e d e t t , egy m u n k á b a n levő k é p é n e k aláfestését szívességből elvállalta, a mi n a g y o n f á r a s z t o t t a és idegessé t e t t e ; m a g a elismerte, hogy nagy á l d o z a t o t hoz ezzel, s nagy ö n u r a l o m r a volt szüksége. Mikor t a n á r s á g o t vállal az a k a d é m i á n , lelkiismeretessége r e n d k í v ü l terhessé teszi rá nézve ezt a f e l a d a t o t is ; 49 t a n í t v á n y n y a l kellett vesződnie,

a mi t ú l s ó k idejét v e t t e igénybe ; a z u t á n még a beteg W a g n e r t is helyettesítenie kellett. A szeszélyes b a j o r király is. kivel bajos volt ellenkezni, i n k á b b elkedvetlenítette, m i n t m e g ö r v e n d e z t e t t e megrendeléseivel. Aquarell-lovasképeket volt k é n y t e l e n s z á m á r a készíteni. a m i szintén ö n m e g t a g a d á s t igényelt ; a z u t á n kedvencz p á v á j á t kellett megfelelő k ö r n y e z e t b e helyezve, n a g y b a n lefestenie. Végre négy s u r p o r t e (ajtófölötti) képet rendelt meg nála, Versaillest u t á n z ó «Herrnchiemsee» v á r a s z á m á r a : mind a négynek t á r g y a X I V . L a j o s életéből volt merítve, v a l a m e n n y i n sok alakot, czeremóniás r e n d b e n kellett á b r á zolnia. Egészen e l t o m p u l t ebbe a m e c h a n i k u s m u n k á b a , melylyel csak k ö z v e t e t l e n ü l B u d a p e s t r e költözése előtt készülh e t e t t el. Ü g y érezte m a g á t u t á n a , m i n t h a betegségből l á b b a d t volna föl. Egyszer m á r azt írta a n y j á n a k , h o g y szorgalmasan, megerőltetve dolgozik, de kedvetlenül, kényszerből. K é t év óta alig volt n a p j a , melyen igazi k e d v v e l dolgozott volna : de erről csak Béla öcscsével beszél. Hiszen még örülnie kell, hogy a jelen viszonyok között egyáltalán talál m u n k á t , melylyel c s a l á d j á t f ö n n t a r t h a t j a ; ha a z o n b a n így kell még h á r o m évig dolgoznia, a k k o r későbbi m u n k á i s e m m i t sem fognak érni ; ezeknél a m u n k á k n á l nemcsak hogy n e m t a n u l , h a n e m elrontja tehetségét. B e h a t ó b b a n kellett foglalkoznom a Benczúr lelki életével. különösen k ü z d e l m e s e b b .fiatal évei a l a t t , mert meggyőződésem szerint a n n a k ismerete nélkül m ű v é s z e t e sem é r t h e t ő meg. Az ő képeinek ragyogó d e r ű j e n e m egy k ö n n y e d életművész lelkének t ü k r e : nagy lelki mélységeket t a k a r clZ, S cl p o m p á z ó külső egy erős lélek ö n t u d a t o s d i a d a l á t jelenti sohasem h i r d e t e t t , de mélyen, á t é r z e t t k ü z d e l m e k u t á n . A m ü n cheni korszak k i s e b b - n a g y o b b lelki válságait azért is ismern ü n k kell, hogy i t t elfoglalt állásának é r t é k é t t o v á b b i m ű vészi p á l y á j a s z e m p o n t j á b ó l megítélni t u d j u k . Mikor a művész 1881 n y a r á n , 37 éves k o r á b a n , a m a g y a r k o r m á n y meghívásáról először értesült, a m o d e r n festőművészetben m á r m i n d e n k é p kiváló helyet foglalt el. K ö n n y e n á t t e k i n t h e t j ü k addigi p á l y á j á n a k állomásait. 1861-ben lépett be a m ü n c h e n i k é p z ő m ű v é s z e t i akadé-

m i á b a s négy évi t a n u l á s és előkészület u t á n 1865-ben siker ü l t régi v á g y á h o z képest a P i l o t y iskolájába b e j u t n i a , melyben négy évig m a r a d t , s 1869 végén teljesen ö n á l l ó s í t o t t a m a g á t . E z időbe esett első u t a z á s a P á r i s b a , hol M a k a r t t a l benső bar á t s á g o t k ö t ö t t ; ez ú t j á n a k b e n y o m á s a i a l a t t a d t a m a g á t a z u t á n rococo-interieurök t a n u l m á n y o z á s á r a a közeli Schleissheim v á r á b a n . Már 1873-ban m e g h í v á s t k a p o t t a p r á g a i k é p z ő m ű v é s z e t i a k a d é m i a igazgatói, s a k ö v e t k e z ő é v b e n a weimari a k a d é m i a t a n á r i állására ; egyiket sem f o g a d t a el, h a n e m b e v á r t a , a míg 1875-ben m a g á n a m ü n c h e n i a k a d é mián, melynek még n e m r é g n ö v e n d é k e volt, f o g l a l h a t o t t el egy t a n s z é k e t . I d ő k ö z b e n egy ú j a b b párisi és rheimsi út s két olaszországi u t a z á s t á g í t o t t a művészi látkörét és gondolatvilágát ; olasz földön főleg Velencze k ö t ö t t e le, a hol a SzentM á r k t e m p l o m b a n készített t a n u l m á n y o k a t a V a j k kereszteléséhez. F e s t m é n y e i e z a l a t t m á r híressé t e t t é k . Első megrendelését — n a g y o n fiatalon s n e m csekély örömére — 1864-ben Kassáról k a p t a : Fiedler elliúnyt t a k a r é k p é n z t á r i igazgató a r c z k é p é n e k megfestésére szólott. Első önálló compositiói m i n d M a g y a r o r s z á g n a k szóltak s t ö b b n y i r e oda is k e r ü l t e k ; 1866-ban készült el a B a l a t o n i halász és H u n y a d i László végb ú c s ú j a , h á r o m évvel k é s ő b b a Rákóczi Ferencz elfogatása s a V a j k keresztelésének első v á z l a t a , melylyel e l n y e r t e a p á l y a d í j a t Székely B e r t a l a n , M a d a r á s z V i k t o r és Lotz K á rolylyal szemben. U g y a n e k k o r egy k é p e t f e s t e t t , mely P i l o t y különös dicséretében részesült s melyet mi csak r a j z o k b ó l ism e r ü n k , m e r t egyenesen A m e r i k á b a került : H a m l e t e t á b r á zolta, a n y j a s z o b á j á b a n , mikor a t y j á n a k szelleme jelenik meg neki. A z u t á n készült el a versaillesi jelenet, X V I . L a j o s csal á d j a , a mely M ü n c h e n b e n is r e n d k í v ü l i elismerést a r a t o t t s L o n d o n b a n a kiállítási a r a n y é r m e t szerezte meg neki és kevéssel később egy másik k é p a rococo-világból : X V . L a j o s Mad. D u b a r r y b o u d o i r e j á b a n . Hosszú kísérletezések és tanulm á n y o k u t á n 1875-ben készült el, a m a g y a r k o r m á n y megrendelésére, V a j k keresztelésének óriás m é r e t ű képe s 1882ben a Bacliánsnő, melyet szintén a b u d a p e s t i k é p t á r szerz e t t meg.

Ily előzmények u t á n f o r d u l t felé a T r e f o r t minister figyelme, m i k o r a B u d a p e s t e n fölállítandó festészeti mesteriskola v e z e t ő j é n e k állása volt b e t ö l t e n d ő . A meghívás csak s z e n t e s í t e t t e a m a g y a r k ö z v é l e m é n y k í v á n s á g á t , m e r t ha v o l t a k is i t t h o n m ű k ö d ő jeles művészeink, ha m á r Zichy M i h á l y t hazahozni n e m t u d t u k , az olyan s o k a t ígérő fiatal tehetséget, a minő Benczúr volt, c s a k u g y a n nem volt s z a b a d a külföldnek á t e n g e d n ü n k . Neki némileg zokon esett, mikor az O p e r a h á z festői díszének megrendelésénél mellőzték ; annál n a g y o b b elégtételére szolgált, mikor az Első Magyar Biztosító T á r s u l a t 35 éves j u b i l e u m a a l k a l m á b ó l a vezérigazgatój á n a k , L é v a y n a k a j á n d é k u l szánt n a g y csoportképet nála rendelte meg ; a t á r g y u g y a n n e m volt festői, de ő mesterileg o l d o t t a meg a f ö l a d a t o t s e m i a t t i itt j á r t a és itteni iinnepeltetése kedvezően készítette elő a t a l a j t a k o r m á n y hívása szám á r a , mely csak hosszas t á r g y a l á s o k u t á n vitt a k í v á n t eredményre. Mint m á r e m l í t e t t e m , felesége és gyermekei nagyon r a g a s z k o d t a k Münchenhez s a starnbergi tóhoz, a melynek p a r t j á n , a k e d v e s A m b a c h b a n , Maxékkal e g y ü t t s z o k t a k nyaralni ; ő m a g a is megszokta és megkedvelte az I s a r - A t h e n t . hol a n n y i elismerést a r a t o t t s a n n y i b a r á t s á g o t k ö t ö t t . Eleinte úgy érezte, hogy c s a l á d j a boldogságát nem szabad művészi a m b i t i ó j á n a k föláldoznia ; u t ó b b b e l á t t a , hogy c s a l á d j á n a k érdeke is megegyezik a hívással, melyet a n y j a , m a g y a r rokonsága oly meleg unszolással t á m o g a t t a k . Megszabta föltételeit, melyek között é v e n k i n t i négy h a v i szabadságidő is szerepelt. hogy m ü n c h e n i összeköttetéseit egészen meg ne szakítsa ; a m ű t e r m e t öcscsének tervei szerint é p í t e t t é k föl. de soká t a r t o t t , míg elkészült s addig — m i u t á n 1883 szeptemberében B u d a p e s t r e költözött, — a lakásától távoleső ideiglenes m ű t e r e m kevéssé elégítette ki. A térfoglalás művészeti téren s a beléhelyezkedés az ú j positióba és ú j h a t á s k ö r b e a z o n b a n gyorsan és fényesen m e n t végbe. H o g y h a z á n k művészet dolgában sem olyan c u l t u r á t lan és b a r b á r ország, a minőnek ellenségeink és sajnos, n é h a m a g y a r t a l a n m a g y a r o k is f e l t ü n t e t n i szeretnék, a n n a k c s a t t a nós bizonyítéka, hogy a Benczúr p á l y á j a a k k o r lendült föl igazán, a mikor Magyarországba j ö t t ; Münchenben — m i n t

m a g a p a n a s z o l t a — g y a k r a n kellett n a p s z á m o s m u n k á t végeznie, hogy élhessen, i t t v á l o g a t h a t o t t a megrendelésekben, melyekkel e l h a l m o z t á k s h a m a r j ó m ó d b a j u t o t t ; m á r 1885-ben maga írta. hogy k é t f e j r e és nyolez kézre volna szüksége, h o g y m i n d e n megrendelést elfogadhasson. Igaz, hogy a megrendelések a n a g y o b b compositióktól m i n d i n k á b b az arczképfestés felé terelték ; de h á t a ki a z arczképfestést oly művészi tökélyre vitte, m i n t ő b u d a p e s t i korszaka a l a t t , a n n a k nincs oka e m i a t t b á n k ó d n i a ; h á n y nagy mestere a m ú l t n a k lett úgyszólván csak arczképei á l t a l híressé, s e mellett Benczúr még a b b a n a szerencsében is részesült, hogy k é p m á s a i n a k t á r g y a i n a g y o b b r é s z t az ú j Magyarország t ö r t é n e t i a l a k j a i , m a g u k b a n is a művészi elmélyedésre méltó egyéniségek, kiknek ábrázolása m á r szinte a t ö r t é n e t i festés körébe vág. A z u t á n a n a g y o b b , sőt a m o n u m e n t á l i s megrendelések sem h i á n y o z t a k : m á r 1885-ben rendelte meg nála a székesfőváros B u d a v á r visszavételének n a g y képét ; ezt k ö v e t t é k u t ó b b a S z e n t - I s t v á n - b a z i l i k a o l t á r k é p e és a n g y a l c s o p o r t j a i n a k k a r t o n j a i s a millennáris h ó d o l a t óriásképe, melyen tizenkét évig dolgozott, végül a királyi p a l o t á nak szánt Mátyás-cyklus, m e l y n e k teljes befejezését m á r halála g á t o l t a meg. A művész családi és lelki életében a Magyarországba való visszaköltözés mindenesetre n a g y , sőt gyökeres v á l t o z á s t idézett elő. Családja mindig síránkozások közt vált meg a s z a b a d ságidő végével A m b a c h t ó l s neje az ú j o t t h o n b a belészokni sehogysem t u d o t t ; előbb s o v á n y o d n i k e z d e t t , a z u t á n elbetegesedett s 1890 m á r c z i u s á b a n m e g h a l t . I d ő k ö z b e n azonb a n gyermekei egészen m a g y a r o k k á v á l t a k s Benczúr maga két évvel később lelkes m a g y a r n ő t v e z e t e t t oltárhoz, a ki a m a g y a r szellemet, melyet a mester maga sohasem t a g a d o t t meg, m e g h o n o s í t o t t a a családi tűzhelynél is és erős kapcsa l e t t a n n a k a benső viszonynak, mely az ü n n e p e l t , de visszavonult a n élni szerető m e s t e r t a reá büszke m a g y a r t á r s a d a l o m h o z csatolta. Most m á r a család m e g v á l h a t o t t idővel az a m b a c h i nyaralótól is és helyette N ó g r á d m e g y é b e n D o l á n y lett a m ű vész falusi o t t h o n a , melynek berendezésében a b a r o k k iránti

s z e r e t e t é t a l e g f i n o m a b b ízléssel s igazi úri k é n y e l e m m e l érvényesíthette. Művészete m é l t a t á s á n á l t a l á n leghelyesebb kiindulási p o n t u n k az ő s a j á t felfogása, m e l y n e k n e m sok, de n é h á n y jellegzetes m e g n y i l a t k o z á s á t b í r j u k ; ő azok közé a mesterek közé t a r t o z o t t , a kik a m ű v é s z e t r ő l n e m szívesen beszélnek és v i t á z n a k . O l y a n n a k t e k i n t i k , m i n t szívbeli, belső ü g y ö k e t s m i n t ilyet tisztelik m á s o k n á l is. A m i t róla v a l l a n a k , azt ecsetjökkel, n e m s z a v u k k a l v a g y tollúkkal a k a r j á k érvényesíteni és győzelemre vinni. Már n a g y o n fiatalon, mikor az a k a d é m i a i t a n u l m á n y még lenyűgözte képzeletét, s ó v á r a n gondolt arra az időre, a m i d ő n m a j d visszatérhet a természethez, «mely mégis csak mindig a művész egyetlen igazi t a n í t ó j a fog maradni». Mikor m á r első sikerei s hosszabb magyarországi időzés u t á n visszat é r Münchenbe, a z t t a l á l j a , hogy a m ű v é s z e t b e n ú j i r á n y t ö r u t a t m a g á n a k ; ő is erősebben neki a k a r f e k ü d n i a természet u t á n i t a n u l m á n y o k n a k , nehogy festése p e t y h ü d t t é váljék. D e az ú j i r á n y t sohasem f o g a d j a el oly értelemben, hogy csak a festői h a t á s u t á n i n d u l j o n ; V a j k keresztelésének némely j ó a k a r ó , de f o n á k bírálójával szemben csak magánlevélben védekezve, elárulja, h o g y a k é p gondolati t a r t a l m á t n e m h a j l a n d ó a festői h a t á s n a k föláldozni. Művészeti idealismusa megfelelt egész világnézletének. E g y 1879-iki levelében hangsúlyozza, hogy hisz a lélek halhat a t l a n s á g á b a n . «A m a g a s a b b rendeltetésbe v e t e t t hit megnemesíti az e m b e r t , s a m ű v é s z n e k i n k á b b , m i n t bárkinek kell e hithez ragaszkodnia, hogy ne s ü l y e d j e n a b b a a közönséges k é p g y á r t á s b a , m e l y e t a mi lapos k o r u n k h o z o t t létre. Az igazi m ű v é s z e t és költészet ezt sohasem t é v e s z t e t t e szem elől, s v a l ó b a n a természetes ösztön és a szív előretekintő sejtése g y a k r a b b a n v i t t e jó ú t r a az emberiséget, mint az észnek visszatekintő okoskodásai.» R a j o n g n i t u d o t t a régi művészet remekeiért. Párisból a z t írja, hogy a miloi Venus a legtökéletesebb emberi alkotás. Első n a g y o b b olaszországi ú t j a u t á n föl v a n lelkesedve ; kissé t a r t o t t tőle, hogy a szerzendő nagy b e n y o m á s o k v á l a s z t o t t i r á n y á t ó l elterelhetnék, a z o n b a n i n k á b b megerősítették benne

s örül, hogy n e m m e n t fiatalabb k o r á b a n Olaszországba. Rafaelt és Michelangelói t a r t j a a világ k é t legnagyobb m ű v é szének, de mégis a velenczeiek g y a k o r o l j á k reá a legerősebb h a t á s t , különösen colorismusukkal. A z t t a l á l j a , hogy az élet t ú l r ö v i d arra, hogy az e m b e r az olasz renaissancet egészen fölfogja, kivált a mi a l a n t j á r ó k o r u n k b a n . Ma bezzeg nincsenek olyan Maecenások, m i n t I I . J u l i u s és X . Leo v o l t a k , d e nincsenek olyan lángelmék se, m i n t a m i n ő k e t azok foglalkoztathattak. A z o n b a n ez a h ó d o l a t a m ű v é s z e t m ú l t j á v a l szemben nem t e t t e soha érzéketlenné jelene i r á n t . A n y o l c z v a n a s é v e k kiállításai nagy b e n y o m á s t t e t t e k rá ; úgy t a l á l t a , hogy m o s t N é m e t o r s z á g és Francziaország vezetnek, m i n t méltó vers e n y t á r s a k . R e n d k í v ü l t ü r e l m e s volt az övétől eltérő i r á n y o k iránt is és j ó a k a r a t ú a t ö r e k v ő f i a t a l o k k a l szemben. A k r i t i k a iránt sem volt közönyös, b á r a dicséret el n e m szédítette, a gáncsot tárgyilagosan ítélte meg. H u n y a d i - k é p e pesti kritik á j á t Maszák H ú g ó t ó l alig t a r t j a figyelemreméltónak, bár t u d j a , hogy n a g y b a n egyezik az o t t a n i közönség véleményével, a melynek még nincs finomult művészi és g y ö n g é d e b b szépségérzéke. (Ez 1867-ben volt írva.) Csak kevesekkel találkozott o t t . a kiknél művészi dolgokban igazi m e g é r t é s t t a l á l t s a kik egy képet igazi értéke szerint t u d n a k méltányolni. Kelety kritikái szépek\ de a b b a n n e m ért vele egyet, h o g y neki — B e n c z ú r n a k — el kellene hagynia M ü n c h e n t és a Piloty iskoláját. Későbbi éveiben egy r o s s z a k a r a t ú és rosszhiszemű ócsárlóján — ki a z ó t a szerencsésen l e t ű n t a közélet színpadáról — azzal állott valóban művészi boszút, hogv őt emlékezetből ördögi arczkifejezéssel t o r z í t v a f e s t e t t e le. E t á m a d á s o k idejében — melyekre még visszatérek — ö n t ö t t e ki egyszer lelkét az illetékes miniszter előtt, levélben n y i l a t k o z t a t v a ki őszintén fölfogását m ű v é s z e t ü n k r ő l . «A n a g y művészi e p o c h á k a t Olaszországban, H o l l a n d i á b a n — úgym o n d — n e m tollharcz, személyeskedés, üres szóbeszéd ter e m t e t t e meg. h a n e m szabad művészi meggyőződésből fak a d ó becsületes m u n k a . Minden művész m i n t egyén, egy i r á n y t képvisel. A művészet szent dolog, n e m d i v a t , szeszély. Évszázados h a n g y a m u n k a készít elő egy k o r s z a k a l k o t ó m ű -

vet ; hogy jót t e r e m t h e s s ü n k , gyöngébb m ű v e k n e k is kell létrejönniük ; az idő m a j d kiselejtezi. A jó, örök időkre jó, a g y ö n g é b b pedig t a n u l s á g o s a n n a k , ki jót a k a r alkotni. R á faelek, Michel-Angelók, Tiziánok. Tiepolók. R u b e n s e k . V a n D y c k o k . R e m b r a n d t o k , Claude Lorrainek. R é g n a u l t o k egyszer születnek egy nemzet életében ; ezek az óriások a z o n b a n csak ú g y lehetnek, ha szerényebb tehetségűek, a művészet k ö z k a t o n á i előkészítik n a g v alkotásaik számára a t a l a j t . Magyarország művészete is csak ú g y fejlődhetik, ha megb e c s ü l j ü k m a r o k n y i m ű v é s z c s a p a t u n k a t , kik a jelennel nem t ö r ő d v e , örömmel dolgoznak egy szebb jövő f u n d a m e n t u main. De a m ű v é s z n e k s z a b a d s á g kell. hogy dolgozni t u d j o n , m e n t e n m i n d e n idétlen izgató befolyástól ; h a g y j u k szabadon fejlődni m ű v é s z e t ü n k e t , ne kényszerítsük az idegen sallang u t á n o z á s á r a . Miért legyen a m a g y a r művész francziáskodó. v a g y n é m e t - m a j m o l ó ? M a g y a r legyen! Az igazi művésztehetség n e m is t u d m á s lenni, m i n t a mi ; a t ö b b i m i n d csak iires phrasis. Terrorizálásnak e t é r e n nincs helye! Mindenki úgy fest, a hogy érez ; a kinek n e m tetszik egyik v a g y másik művész m u n k á j a , ne g y ö n y ö r k ö d j é k benne : m a j d lesz más. a ki megérti ; de létjogától megfosztani — I s t e n e n kívül — nincs joga senkinek. A t e r e m t ő m ű v é s z n e k meg kell hagyni művészegyéniségének meggyőződését, abból k i v e t k ő z t e t n i akarni, csak azért, m e r t fölfogása A-nak vagy B - n e k nem tetszik : b ű n . A közönséget a m ű v é s z e t neveli, n e m m e g f o r d í t v a . Önzetlenebb. lelkesebb, b u z g ó b b m u n k á s t , ki a czélt és nem az egyéni érdeket tekinti, az igazi művésznél nem ismerek. H o g \ így v a n , m u t a t j a a sok didergő, éhező, d e panaszszó nélkül m ű v é s z e t é é r t m i n d e n t t ű r ő és áldozó m ű v é s z e m b e r széles e világon. A művészet nem politika, az szabad v a l a m i : a pegasus k a n t á r t , n y e r g e t n e m t ű r , a b r a k é r t haza nem siet : csak a kelő n a p sugara, az ihlet lelkesíti, f ö l j u t n i az O l y m p u s r a . . . T á r g y i szempontból a Benczúr művészete mindenekfölött ú g y jelenik meg e l ő t t ü n k , mint a m a g y a r t ö r t é n e t i festészet t a l á n m i n d e n k o r r a legfényesebb k o r s z a k á n a k betetőzése. A m o d e r n művészeti irányok értelmében m a j d n e m kételk e d n ü n k kellene a t ö r t é n e t i festészet művészeti jogosultsága s ehhez képest jövője felől. Azonban — b á r m i n t legyen

a n n y i bizonyos, hogv a mit e t é r e n n á l u n k M a d a r á s z V i k t o r és Székely B e r t a l a n k e z d t e k , azt senki se l e h e t e t t m é l t ó b b befejezni s e g y ú t t a l betetőzni, m i n t B e n c z ú r . F e s t e t t ő idegen t ö r t é n e t i t á r g y a k a t és sok m y t h o l o g i a i k é p e t is. de ezekben v a g y a genreszerű, v a g y a d e c o r a t i v elem u r a l k o d ó ; igazi t ö r t é n e t i érzékkel, a t ö r t é n e t i e s e m é n y e k m e g r a g a d ó v a g y lelkesítő h a t á s á n a k czélzatával csak m a g y a r t á r g y ú képei v a n n a k festve. K e z d e t t ő l fogva, n a g y o n k o m o l y a n és a l a p o s a n készült e h i v a t á s r a ; szorgalmasan o l v a s g a t t a a m a g y a r t ö r t é netet, szívesen elbeszélgetett h i s t o r i k u s a i n k k a l : t u d j u k , hogy úgy Hunyadi-, m i n t V a j k - k é p é t sokszorosan f o r m á l g a t t a , v á l t o z t a t t a elméjében, v á z l a t a i b a n s utólagos átdolgozásokban, és hogy m e g f e s t e t t képein kívül foglalkozott I V . Béla f u t á s a , a mohácsi c s a t a t é r . B á n k b á n , F r á t e r György meggyilkolása, m a g y a r f o r r a d a l m i jelenetek s K ú n László megöletése á b r á z o l á s á n a k terveivel vagy v á z l a t a i v a l is. H u n y a d i - k é p é b ő l a t ö r t é n e t i esemény m e g r a g a d ó tragik u m a . Vajk-képéből a kereszténységre a l a p í t o t t n a g y n e m zeti h i v a t á s s e j t e l m e s jóslata, B u d a v á r visszavételéből a biiszke diadal, a millennáris hódolat képéből az a k k o r i Magyarország föllendülésének, n a g y s á g á n a k , j ö v ő j é n e k harsonaszava. Mátyás-cyklusából legnagyobb nemzeti k i r á l y u n k tetteiben és h a t a l m á b a n régi n e m z e t i dicsőségünk szól hozz á n k . t e h á t mindig és m i n d e n ü t t a hazafiasan á t é r z e t t nemzeti indíték, a mely csak m a g y a r szívből m a g y a r szívhez szólh a t ily gondolati és érzelmi t a r t a l o m m a l és ily hatással. Sohasem fogom feledni, hogv fölcsillámlott a szeme, mikor a millennáris hódolat jelenetéről, melyet ő a v a l ó s á g b a n n e m l á t h a t o t t , elbeszéltem neki. hogy az azon a n a p o n borongó idő délben k i d e r ü l t s mikor a v á r p a l o t a sárga m á r v á n y t e r m é ben a t r ó n körül összegyűltünk, az egész t e r e m úszott a t a vaszi n a p f é n y b e n . Ez kellett neki : a t ö r t é n e t i igazságnak is megfelelő olyan decorativ m o m e n t u m , mely az érzelmek fölír jongó emelkedettségét és d e r ű j é t is p é l d á z z a ! Az ő t ö r t é n e t i festészetét, mely millennáris képével benyúlik a l e g ú j a b b k o r b a is, m i n t e g y kiegészíti a hosszú művészi p á l y á j a a l a t t t ö r t é n e t i szerepet vitt kitűnőségeknek arczképsorozata. melylyel ő. egy jeles művészeti írónk helyes megállapítása sze-

r i n t l é t r e h o z t a a kapcsolatot közéletünk s m ű v é s z e t ü n k között. Művészeti fölfogását s festészetének művészi jellegét t e k i n t v e , őt Rubensszel s a velenczei n a g y coloristákkal szokt á k összehasonlítani. Mestere, Piloty, az ő, i r á n t a való n a g y tisztelete mellett is, nem vált d ö n t ő v é festői i r á n y á r a nézve ; színpadias elrendezése Benczúrnál s z a b a d a b b , rytmikus mozgású s egységbe t ö m ö r ü l ő csoportosulásnak a d helyet és m i n d e n e k f ö l ö t t m e g k ü l ö n b ö z t e t i őt a b á g y a d t a n színező m ü n c h e n i m e s t e r t ő l színeinek élénk, viruló p o m p á j a és b á m u l a t o s üdesége, mely a velenczeiekkel való r o k o n s á g á t t a g a d h a t a t l a n n á teszi. Csoportosítása is m u t a t ezekkel rokonságot, de míg színekben i n k á b b Tizian, szerkesztésben a m á r későbbiek, Veronese, sőt Tiepolo mellé á l l í t h a t j u k . R u b e n s r e , kit T i z i a n n a l e g y ü t t különösen nagyrabecsült, főleg nagys z á m ú mythologiai képei e m l é k e z t e t n e k ; szerette a görög m y t h o s n a k v i d á m , p a j z á n n é p é t festeni : a m o r e t t e k e t , f a u n o k a t , c e n t a u r o k a t , b a c h á n s n ő t ; egyszer «Yén kópé» cím a l a t t ö n m a g á t f e s t e t t e le p a j k o s a n n e v e t ő f a u n g y a n á n t . A sugárzó életöröm ábrázolása, az emberi test erőteljesen d u z z a d ó f o r m á i , l ü k t e t ő ereje és viruló színe kétségkívül rubensi elemek, de a mi m e s t e r ü n k sohasem esett az a n t w e r p e n i n e k n é h a b r u t á l i s a n érzékies túlságaiba. E z e k a rokonv o n á s o k i n d í t a n a k s o k a k a t a r r a , hogy Benczúrt mint kifejez e t t e n b a r o k k - m ű v é s z t jelöljék meg, a m i t szeretete a p o m p a , a g a z d a g szövetek, a f é n y , a hősies gestus i r á n t is igazolni látszik. B e ö t h y Zsolt figyelemreméltó érvekkel szállt szembe e megjelöléssel, n e m t a l á l v á n Benczúr művészetében a barokk igazán jellemző v o n á s a i t : a colossalitásra való t ö r e k v é s t , a végtelen bőség illusióját, az egyesek jelentéktelenségét, a t ú l h a j t o t t mozgások pillanatiságát s a k e r e k n e k és csavarosn a k hajszolását, ű . ez bizonyos, egyetlen i r á n y v a g y m i n t a részére se foglalható l e : Benczúr, Benczúr, a kinek egyéniségében sok h a t á s t a l á l k o z o t t , de egyik sem vált egyénisége f ö l ö t t egészen u r a l k o d ó v á . É p így n e m lehet őt, — m i n t gr. A n d r á s s y Gyula helyesen k i f e j t e t t e , — sem az absolut realisták, sem az absolut idealisták közé sorolni. «Az igazat keresi és csak az igazat,

de nem minden igazság köti le, h a n e m csak az. mely lelkével, nemes egyéniségével homogén, a mely tetszik neki, a mely szép, főleg a mely színes. A szépet keresi ő is, mint az idealisták : de sohasem a természethűség rovására, hanem kizárólag az igazsághoz való ragaszkodás alapján.» Gyakorlatilag a Jules Breton vallomását t e t t e m a g á é v á Benczúr is. hogy az oly realisták, kik a compositio, a kiválasztás jogosultságát is t a g a d j á k , m a g á t a művészetet t a g a d j á k . Rendkívüli becsű rajzai m u t a t j á k különösen, — a mit különben festményei is elárulnak. — absolut, tévedhetetlen biztosságát a f o r m a kezelésében, arczképeinek ragyogó sorozata a lélek, az egyéniség kifejezésében, megszólaltatásában való erejét ; egész művészetét jól jellemezte egyik h ű t a n í t v á n y a azzal, hogy az nem szorul m a g y a r á z a t r a , mindenkihez szól, mindenki megértheti. Es h o z z á t e h e t j ü k , hogy mindenki szívesen érti meg, mert egy nemes lélek derűje nyilatkozik meg benne, az öntudatossága mellett is bensőséges életöröm, az a vallomás, melyet oly szívesen teszünk m a g u n k é v á , hogy az élet szép, és hogy érdemes azt végigélni. Ez a Benczúr művészetének optimismusa, mely r á n k mosolyog a m o r e t t j e i n e k vidám játékából, virágainak, bársonyainak, a r a n y á n a k sugárzó p o m p á j á b ó l , napfényének lelkünkig h a t ó melegéből, vallásos képeinek fenséges derűjéből, a történeti képeiből kiragyogó büszke és boldog nemzeti önérzetből. A ki őt legjobban ismerte, m o n d t a nekem, hogy ő boldogságra t e r m e t t ember volt ; boldog volt első házasságában, boldog a másodikban is. E s boldog volt mindenekfölött művészetében. Művészetében nemcsak oly értelemben, hogy a b b a n a boldogságot kifejezni t u d t a , hanem a b b a n az értelemben is — s ez épen művészete őszinteségének és igazságának bizonyítéka, — hogy a n n a k művelése őt magát boldoggá t u d t a tenni. Művészi p á l y á j á n a k a csöndben kiállott kis lelki harezok a t el nem áruló külső képe szinte s z a k a d a t l a n emelkedést s a czél felé való biztos és f ö n n a k a d á s nélküli haladást m u t a t . Az elismerést m a j d n e m sohasem nélkülözte, az p á l y á j á n a k szemeink előtt lefolyt részében megnyilatkozott már a b b a n is, hogy nálunk minden szerepvivő egyén szinte becsvágyáBudapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

1922.

8

n a k t e k i n t e t t e m a g á t általa lefestetni. Az uralkodó ismételve k i t ű n t e t t e s a f ő r e n d i h á z b a m e g h í v t a őt ; boldogult Ferencz József k i r á l y u n k n a g y r a b e c s ű l t e s szerette a szerénységében önérzetes és mindig őszinte m e s t e r t . Mikor ő sírba szállott, az ú j királyi p á r figyelme is c s a k h a m a r Benczúr felé fordult s még volt m ó d j a lefesteni Zita királyné és "a kis trónörökös arc.zképét. A mi elismerést művész bel- és külföldi kiállítások o n a r a t h a t , az m i n d ölébe hullott ; a m ü n c h e n i képzőművészeti a k a d é m i a t a n á r i k a r a d í s z t a g j á v á v á l a s z t o t t a az egykori k a r t á r s a t ; a kolozsvári e g y e t e m t ő l díszdoktori oklevelet k a p o t t , A k a d é m i á n k tiszteleti t a g j a i sorába i k t a t t a , a m i t azzal hálált meg, hogy — székfoglalóképen — lefestette nek ü n k Mikszáth K á l m á n néhai t á r s u n k r e m e k arczképét. Megvilágítást igényel viszonya művésztársaihoz és a kritikához. Neki m a g á n a k soha s e m m i nyilvános összetűzése a sorssal n e m lévén, a r r a a l k a l m a s nem volt. hogy az elégedetlenek s z á m á t szaporítsa, s azoknak, a kik mindig valakinek fölfedezésével v a g y megmentésével a k a r n a k érdemesülni, v a g y legalább fontoskodni, dolgot a d j o n . Másrészt attól, hogy mások sérelmeinek orvoslása érdekében művészmozgalm a k élére álljon, a nyilvános'szerepléstől való irtózása tart o t t a vissza, a m i t persze k ö n n y ű volt közönyre m a g y a r á z n i . A vélt közöny viszont k ö n n y e n szült elhidegülést s a rosszul leplezett irigység k ö n n y e n talált ü r ü g y e t az ellenségeskedésre ; ezért n e m volt soha — a szó közönséges é r t e l m é b e n — népszerű m ű v é s z k ö r ö k b e n . Önérzete, szerénysége t i l t o t t a , a közelismerés f ö l m e n t e t t e attól, hogy a s a j t ó kegyét keresse s az a f a j a a dicsőítőknek, a mely m a g a szeret a dicsőítettnek f é n y é b e n sütkérezni, sehogyse t u d o t t hozzáférkőzni. í g y azt á n b e k ö v e t k e z h e t e t t az, hogy egy időben művészeinknek meglehetősen nagy t á b o r a sorakozott egy sötét alak köré, a kinek k i r á n d u l á s a a művészetek terére m a j d n e m a n n y i t á r t o t t m ű v é s z e t ü n k n e k , a m e n n y i t politikai szereplése u t ó b b az országnak, s a ki t á m a d á s á t főleg Benczúr ellen i r á n y o z t a . Ezek a t á m a d á s o k kétségkívül elkeserítették őt. s volt pillanat, mikor a " millennáris kép megfestésére vonatkozó megbízást vissza a k a r t a adni a k o r m á n y n a k . De lelki egyensúlya h a m a r helyreállott, és ő szorgalmasan dolgozott to-

v á b b , m u n k á j á v a l felelve a m á s o k nyelvelésére. í g y a z t á n e l é r h e t t e azt, hogy a harezok elültek, a t á m a d ó k e l h a l l g a t t a k , a kik r á j o k h a l l g a t t a k , elszégyenültek s a művészvilág, m i n t egy elégtételt a d a n d ó neki, millennáris képe elkészültekor s jubileuma idejében lelkesen m e g ü n n e p e l t e őt. A z u t á n j ö t t — a világháború. Benczúr — úgy, mint mi m i n d n y á j a n . — h i t t és bízott a győzelemben s lelkesedni is t u d o t t érte. Lefestette ö n m a g á t sisakosan. harcziasan s e czím e t a d t a k é p é n e k : 1014 ; lefestette b a r á t j á t , Stróbl mestert, mint marczona h u s z á r f ő h a d n a g y o t és hozzáfogott. — m i n t egy a m a j d a n i győzelmet példázva, — a h h o z a képéhez, m e l y Mátyás diadalmas bevonulását Budavárába ábrázolja. Diis aliter visum est . . . A győzelem helyett j ö t t a vereség, az összeomlás, az ország földarabolása, a f o r r a d a l m a k orgiái. Az ú g y n e v e z e t t p r o l e t á r d i k t a t ú r a r mely v a l ó j á b a n m i n d e n t é r e n a degeneráltak pervers u r a l m á t j e l e n t e t t e , nem n é z h e t t e jó szemmel a Benczúr egészséges, erőteljes, a nemes-, nek és szépnek hódoló m ű v é s z e t é t s törölte őt a művészek katasteréből. Milyen jó volt ilyen i d ő k b e n s még u t ó b b is v i s s z a v o n u l h a t n i D o l á n y b a , a csöndes, falusi m ű t e r e m b e , melynek négy fala között szinte m i n d e n t feledni lehetett, a mi azokon kívül t ö r t é n t s f o l y t a t n i művészi á l o m k é n t azt, a mi egvkor valóság volt . . . É s mégis — az összeomlás, a romlás szelleme, mely szegény h a z á j a fölött d i a d a l m a s k o d o t t , megtalálta ú t j á t a falusi r e j t e k h e l y b e is : m e g t a l á l t a a l a t t o m o s és á d á z kórság a l a k j á b a n , mely a m e s t e r n e k művészetével e g y ü t t ö r ö k i f j ú nak látszott szervezetét m e g t á m a d t a s rövid küzdelem u t á n a z t az e l p u s z t í t h a t a t l a n n a k vélt élet- és m u n k a e r ő t 1920 nyarán leterítette . . . Az e l h ú n y t fölött elhangzott apotheosisok közül legjobban r a g a d t a meg lelkünket az, a melyből az ő s a j á t , elköltözött lelke szólt hozzánk : m ű v e i n e k emlékkiállítása, a legsikerültebb, legnagyszerűbb kiállítás, melyet a m ű c s a r n o k ban, a n n a k fönnállása ó t a l á t t u n k . K ö n n y e s szemekkel gyön y ö r k ö d t ü n k o t t az ő k i m e r í t h e t e t l e n m u n k á s s á g á b a n , eszmebőségében, az élet, a boldogság, az erő. a dicsőség a m a színg a z d a g p o m p á j á b a n , mely ö s s z e g y ű j t ö t t képeiből sugárzott

felénk. H o g y ez a t á r l a t a m e s t e r t a n í t v á n y a i n a k m ű v e i t i> m a g á b a f o g a d t a , az, az egységes h a t á s s z e m p o n t j á b ó l n e m volt egészen szerencsés gondolat. 0 h ű m u n k a t á r s a , S t e t t k a segítségével lelkiismeretesen f e j e z t e b e t a n í t v á n y a i művészi kiképzését, a m i n t a z o n b a n ezt elérte, s e m m i k é p sem korl á t o z t a ő k e t t o v á b b i fejlődésökben. í g y t ö r t é n t , hogy szinte meglepetve l á t t u k , hogy ez is, a m a z is v a l a m i k o r a B e n c z ú r t a n í t v á n y a volt, olyanok, a kik a z ó t a egészen m á s u t a k o n járnak . . . A m á s ú t r a térés b i z o n y á r a n e m h i b a ; hiszen sok ú t visz az O l y m p u s felé. H a n e m az ú t v e s z t é s — az m á r komoly b a j . A l e g n a g y o b b a k l e t ű n t e ó t a s a j á t s á g o s i r á n y t a l a n ság, tévedezés, sőt eszmezavar is kezd u r a l k o d ó v á lenni m ű v é s z e t ü n k b e n . A helyett, hogy m i n d e n k i minél n a g y o b b ú j művészeti é r t é k e k e t igyekeznék létrehozni, f á r a d h a t a t l a n o k v a g y u n k meglevő é r t é k e i n k á t - meg átértékelésében. Mindig ^leszállítunk v a l a k i t , h o g y fölemeljünk egy m á s i k a t . Csak az ilyen szellemi a n a r c h i á v a l fenyegető á r a m l a t o k légkörében t ö r t é n h e t e t t meg m a j d n e m észrevétlenül az, a mi az ő életében aligha e s h e t e t t volna meg, hogy az e l h ú n y t m e s t e r legnagyobb a l k o t á s á t , a millenniumi hódolat képét, mely R ó m á b a n és Berlinben n a g y k i t ü n t e t é s e k b e n részesült, elt á v o l í t o t t á k a Benczúr-képekben a m ú g y sem gazdag Szépművészeti Muzeumból s á t v i t t é k egy m á s g y ű j t e m é n y b e , melynek az k é t s é g k í v ü l legelőkelőbb díszévé vált, de a mely n e m aesthetikai s z e m p o n t o k szerint lévén rendezve, a b b a n e m ű művészi becscsel n e m bíró képek t á r s a s á g á b a került. H a n e m a z é r t ne féltsük az ő n a g y s á g á t . A l a k j a rég elv i t á z h a t a t l a n u l b e k ö l t ö z ö t t nemzeti m ű v é s z e t ü n k P a n t h e o n á b a s a m i t n e m z e t é n e k ecsetével a l k o t o t t , a n n a k értéke oly m a g a s s á g b a n áll, a h o v á a napi á r a m l a t o k hullámcsapása föl n e m ér. H o g y művészete az aesthetikai gyönyör mellett, nemzeti ö n é r z e t ü n k n e k is t á p o t n y ú j t , az csak n e m kisebbítheti m a r a d a n d ó becsét! J a n M a t e j k o a k k o r f e s t e t t e le n e m z e t é n e k hol dicsőséges, hol siralmas, mindig küzdelmes t ö r t é n e t é t , a m i k o r a lengyelek h á r o m birodalomba szétszakítva, idegen népek u r a l m a alá helyezve, nemzeti életök közösségétől és egységétől meg vol-

t a k fosztva. Ó m á r nem é r h e t t e meg n e m z e t e f ö l t á m a d á s á t és egyesülését, a mely mégis b e k ö v e t k e z e t t , de a m ű v é s z képzeletének á b r á z o l á s a i b a n n y i l v á n ú l ó lángoló heve elárulja a n n a k sejtelmét, hogy ő n e m c s a k historikusa, h a n e m próf é t á j a volt a lengyelek n e m z e t i n a g y s á g á n a k . Benczúr a régi n a g y M a g y a r o r s z á g n a k a b b a n a meleg verőfényében élt, a mely képeiből sugárzik ki ; v é g n a p j a i a b b a az éjbe m e r ü l t e k , mely reá és h a z á j á r a leszállott. Azonb a n ő is, mikor lefestette a m a g y a r dicsőséget, n e m c s a k a m ú l t b a , h a n e m a j ö v ő b e is nézett. A jövőbe, a m e l y b e n h i t t és a míg a világ áll, mindig a z o k n a k lesz igazuk, a kik hisznek! BERZEVICZY

4

ALBERT.

VIGASZTALÁS OK AZ ANTIK IRODALOMBAN.1 Tullia m e g h a l t . Cicero lelkétől lelkezett, ő t m e g é r t ő Tulliolája. 45 f e b r u á r j á b a n érte e nagy csapás. Tullia szerencsétlen volt. H á r o m s z o r m e n t f é r j h e z . Első férje, C. Calpurnius Piso Frugi, d e r é k e m b e r volt. Második férjétől, a léha F u r i u s Crassipestől k é n y t e l e n volt e l v á l n i ; h a r m a d i k férje, P . Cornelius Delobella még t ö b b szenvedést okozott. Elég a n n y i t m o n d a n u n k , hogy Delobella n é p t r i b u n n á lett, Caesarhoz csatl a k o z o t t a k k o r , m i k o r Cicero Caesarral ellentétben állt. Minden szenvedés, m i n d e n m e g a l á z á s a Tullia lelkét sebezte meg. Végre egy f i ú g y e r m e k e t hoz világra és c s a k h a m a r meghal. Cicero bölcseimi o l v a s m á n y o k b a merül, keresi a vigaszt. A vigasztaló i r o d a l m a t nem mások, h a n e m a m a g a vigasztalására h a s z n á l j a . fel. A lelki fenség képviselőihez fordul. A r ó m a i lélek stoikus v o n á s a i a t ö r t é n e l m i emlékekben érvényesültek. Már m á r c z i u s b a n hozzáfog egy vigasztaló i r a t szerkesztéséhez. E m ű czíme : Consolatio. F á j d a l o m , elveszett. D e n y o m b a n a z u t á n í r j a a Tusculanae Disputátiones cz. r e m e k m u n k á j á t , mely rendszeres egészbe foglalja az összes a n y a g o t . Az I. és I I I . k ö n y v t a r t a l m a z z a m i n d a z o k a t a g o n d o l a t o k a t , melyeket a Consolatiohan i n k á b b összehalmozoit. mintsem r e n d e z e t t , K r a n t o r n a k «a fájdalomról*) írott m ű v é n e k h a t á s a a l a t t állva. A t t i k u s h o z í r j a 45 márcz. 8-án : «Minden vigasz1 E t a n u l m á n y t a szerző B e ö t h y Zsolt vigasztalására állította össze, m i d ő n egyik fia a harcztéren hősi halált halt. A kéziratot B e ö t h y Zsolt a d t a á t a Szemlé-nek ; ennek szűk terjedelme a z o n b a n eddig g á t o l t a megjelenését. Most közzétételével B e ö t h y Zsolt emlék é n e k áldozunk.

t a l á l t legyőz a f á j d a l o m . Azt t e t t e m meg, mit előttem senki, hogv az irodalomban kerestem vigasztalást.» A maga t ö r t é nelmi emlékeivel gazdagította azt az anyagot, melyet forrásából m e r í t e t t . De divinatione I I . 9, 22. m o n d j a : «A mi á l l a m u n k legjelesebb embereinek eseteit g y ű j t ö t t e m egybe a Consolatioban. «Ez irat legtöbb töredékét L a c t a n t i u s n á l lehet megtalálni. Különösen szomorú az a töredék, melyben az életet b ű n e i n k büntetésének t ű n t e t i fel. Az a gondolat, hogy jobb nem születni vagy ha születtünk, mielőbb meghalni (9 t.), a görög karénekek mélabús visszhangja. Megindult t e h á t a gondolatok egész r a j a . mely a világirodalomban annyi f o r m á b a n keltett visszhangot. A vigasztaló iratok eszmemenetét Cicerótól Boéthiusig á t t a n u l m á nyoztam. Az indítékok lélektani fejtegetése e szerény tanulmány tartalma. Azon írók, kiknek vigasztaló gondolataiból a porba hullt remények koszorúját k ö t ö t t e m , m o n d h a t n i , mintegy egyéni k a t a s t r o p h a által s ú j t a t t a k . Cicerót a politikai csalódás keserű h a n g u l a t á b a n érte a c s a p á s : l e á n y á n a k halála. Seneca száműzetésében Corsica szigetén írja azon vigasztaló i r a t o k a t , melyeket Lévay József f o r d í t o t t le. Boéthius pedig börtönbe vetve fogadta a Philosophia eszményi a l a k j á t , ki a halálra szánt bölcseimi költőt előkészíté a halálra. Plutarchos vigasztaló i r a t á b a n a bölcsészet és költészet rengeteg mezején összehordott legszebb gondolatok antliologiáját n y ú j t j a a szeretett, korán e l h ú n y t fiát gyászoló Apolloniosnak. A vigasztaló beszéd rhetorikai virágait m ű é r t ő gonddal g y ű j t i egybe, a görög költészet legmélyebb gondolatait halmozza össze, de az egyéni meghatottság bensősége a szónoki f o r m á b a n nem indít meg. Mennyivel közvetlenebb h a t á s a v a n Servius Sulpicius levelének! Merném minden sebzett szívnek enyhítésére a levél elolvasását ajánlani. A közélet küzdelmeiben összeforrt barátság örökké megható hangja m a r a d e levél. A vigasztalást n y o m o r u l t és keserű m ű f a j n a k nevezi. Hiszen a ki vigasztal, ha igazán e g y ü t t érez azzal, a kit vigasztalni próbál, maga is vigasztalásra szorul. Es mégis megkísérli. «Miért ver le oly mélyen a te benső f á j d a l m a d ? Gondold

meg, hogy m i n t b á n t v e l ü n k a sors : m i n d a z t e l r a g a d t a t ő l ü n k , a m i n e k ü n k é p olv kedves, m i n t g y e r m e k e i n k : a h a z á t , a tisztességet, a méltóságot, m i n d e n k i t ü n t e t é s t . E z egyetlen b a j h o z z á j á r u l á s a mivel f o k o z h a t j a b á n a t u n k a t ?» E z az a l a p h a n g . «Azt hiszem, hogy m i a t t a bánkódol. D e szükségképen t e is r á j ö h e t t é l arra a gondolatra, m i n t a hogy m i is g y a k r a n r á j ö t t ü n k , h o g y n e m azok j á r t a k legrosszabbul, k i k n e k m e g a d a t o t t , hogy f á j d a l o m nélkül halállal cseréljék fel az életet.» í m e , a r ó m a i lélek gondolkodása. H a a közélet szabadsága elvész, érdemes-e élni ? «Mi ösztönözte volna őt arra, hogy a m a i időben éljen?» — k é r d i Sulpicius. H o g y gyermekei legyenek. hogy virágzó c s a l á d j a legyen? «Mi v a n , mi meg n e m semmisült m á r , mielőtt a d a t o t t volna ?» Megpendíti Sulpicius a Vigasztalás egy másik i n d í t é k á t , mely végigvonul a vigasztalások egész i r o d a l m á n . E l m o n d j a , hogy Ázsiából visszat é r t é b e n Anginából Megara felé h a j ó z v a , az egész k ö r n y é k ben elpusztult helyeket t a l á l t , hol egykor virágzó, fényes városok v o l t a k . «Hejh, — így kiált fel. — m i e m b e r k é k zúgolódunk, h a valamelyik t á r s u n k elveszett v a g y megöletett, k i k n e k élete t e r m é s z e t szerint rövidebb, holott egy helyen a n n y i v á r o s holttestei bevernek szerteszét. H á t m i é r t n e m fékezed, Serviusom, a t e f á j d a l m a d a t és m i é r t n e m emlékszel meg arról, hogy e m b e r vagy?» É s felhozza Sulpicius levele azt a legszokottabb vigaszt, hogy az idő csökkent és e n y h í t m i n d e n b á n a t o t . Figyelmezteti Cicerót, hogy ha l á t t á k őt, mily nemes mérséklettel viseli a nagy szerencsét, m u t a s s a meg, hogy a balsorsot is ép oly n y u g o d t a n eltűri. Az idő b a l z s a m á t h á n y vigasztaló hozta fel, m i ó t a k ö n n y e k omlása enyhíté a szív sajgását! Cicero v á l a s z a méltó e szép levélhez. Megérti a jó b a r á t szózatát, csak p a n a s z k o d i k , hogy alig bír ellenállni a f á j d a l o m lenyűgöző h a t a l m á n a k . É s felhozza a r ó m a i jellem fényes példáit. Q. M a x i m u s t , ki consulviselt fiát, L. P a u l l u s t , ki egy hét f o l y a m á n k é t fiát és M. Catót, ki nagytehetségű és erényével t ü n d ö k l ő fiát veszítvén el : államférfiúi kötelességük

teljesítésében t a l á l t a k vigasztalást ; «de én, — teszi hozzá, — ki ép a m a kitüntetéseket veszítem el, melyeket t e felemlítesz, melyekért egész életem m u n k á s s á g á v a l k ü z d ö t t e m , most azt az egyetlen vigaszt veszítettem el, mely még megmaradt». Megható f o r d u l a t t a l rajzolja azt a meghitt, eszményi viszonyt, melyben leányához állott. Eddig, h a a közélet megsebzé lelkét, c s a l á d j á b a n találta meg a gyógyírt, most, mikor családj á n a k boldogságát t e t t e semmivé e csapás : hová m e n e k ü l j ö n ? Eszembe j u t gróf Mikes I m r é n e k szép gondolata, hogy a világ minden csapásával, a közélet minden csalódásával szemben megvéd négy fal békessége, d e ha ez vész el, a világ m i n d e n kincse sem pótolja. E g y m o n d a t b a foglal egybe mindent : «Nem vagyok honn o t t h o n , nem a f o r u m o n , m e r t sem azt a b á n a t o t , melyet a közviszonyok okoznak, nem képes megvigasztalni az otthon, sem az o t t h o n érzett f á j d a l m a t a közélet.» É s érdekesen végződik Cicero levele. Ő a legmélyebb gyászban, a legsötétebb h a n g u l a t b a n , a k i á b r á n d u l á s pillanat á b a n is felveti a kérdést, hogy m i k é n t lehetne, ha n e m is tevékenységet kezdeni Caesar egyeduralma alatt, de «az ő engedélyével és az ő jóvoltából legalább békét élvezni». íme. a szónok m á r keres t á r g y a t : ez az enyhülés m o z z a n a t a . Keresi a vigaszt is. Atticushoz írja 45 m á r c z i u s á b a n ( X I I , 14) : «Megtettem azt, mit én előttem senki, hogy m a g a m a t egy m u n k a írásával vigasztaljam. E z t a k ö n y v e t elküldöm hozzád, mihelyt lemásolják. Állíthatom, hogy ü y e n vigasztalás még nem volt.» í g y keletkezett a Consolatio, melynek írásánál f ő k é n t K r a n t o r n a k A bánatról (nepi -kud-o'jg) cz. m ű v é t követte. K r a n t o r m u n k á j á b ó l is csak egy p á r töredék m a r a d t r á n k . Ciceróé is elveszett. Szent J e r o m o s még o l v a s h a t t a Cicero m ü v é t . E m ű elvesztéséért bőven kárpótol a Tusculanae Disputationes öt könyve, melyben hivatkozik is a maga Consolatiojára (IV, 29. 60, I, 34, 83, I, 26, 65, I I I . 31, 76 : I I I , 28, 70). Buresclmek, ki megírta a görög-latin Consolatiók kritikai t ö r t é n e t é t , az a nézete, hogy Cicero a Consolatióban hevenyében összeszedett gondolatait b e h a t ó b b t a n u l m á n y n y a l bővítette ki a T u s c . Disp.-ban. K r a n t o r müvének egy pár töredékét idézi Lactantius, így azt a gondolatát,

hogy az élet b ű n h ő d é s vétkeinkért és legjobb nem születni meg. v a g y mielőbb meghalni. Cicero erélyes lelke elutasítá e felfogást. Ő m a g a m o n d j a a Tusc. Disp.-ben, hogy «a mi á l l a m u n k leghíresebb embereinek súlyos veszteségeit szedte össze a Consolatióban. Minthogy ugyanezt megtaláljuk a Tusc. D i s p . - b a n : Cicerónak e szép m u n k á j a a C'onsolatio gondolat a n y a g á t m a g á b a n foglalhatja. A Tusc. Disp. I. k ö n y v é b e n a halálra vonatkozó gondolatok ki a k a r n a k békíteni a kikerülhetetlen halál gondolatával ; a testi szenvedésekről szóló k ö n y v meg a k a r edzeni a physikai szenvedésekkel szemben. De r á n k nézve a I I I . és IV. könyvek fontosak, m e r t ezek a lelki betegségekről és elsősorban a bánatról szólnak, melyet csak a lélek betegségének tekint, a z u t á n a lelki élet háborgásairól : a szenvedélyekről szól. m e r t hiszen a görög Tra&og n e m csak szenvedést, hanem szenvedélyt is jelent, m i n t Goethe a Maciit der J I m i k cz. költeményének első sorában m o n d j a : Die Leidenschaft bringt Leiden . . . Chrysippus foglalkozott a b e h a t ó b b szenvedélyek elemzésével ; végeredményül a lélek betegsége mindaz az indulat, mely a lelket felzaklatja. E z t nevezi Cicero p e r t u r b a t i o animinak. Cicero a Tusc. Disp.-ban az egyéni f á j d a l o m ^zűk köréből az emberi élet összes szenvedéseinek körébe emelkedik és felveti m i n d a z t a kérdést, melyet a földi életben annyi és oly kibeszélhetetlenül gazdag f o r m á b a n v e t ü n k fel. Ott a halál. Azt h i r d e t i : «a halált nem kell számba venni». E ponton a stoikusi epicurista moralisták találkoznak. O t t a testi szenvedés. Hirdeti : «a f á j d a l m a t el kell tűrni». O t t a b á n a t . I t t hirdeti : «a lelki betegséget csillapítni kell». O t t a lelki háborgatok, a szenvedélyek forrongása. Hirdeti : az a t a r a x i á t , a lelki n y u g a l m a t . Keresi a lelki nyugalom f e n n t a r t á s á n a k erőforrását és megtalálja az erényben, melyet a stoikus bölcselőkkel egybehangzóan olyannak hirdet, mely ö n m a g á n a k elég, úgy hogy gyámolításra n e m szorul. E p o n t legérdekesebb ; m e r t a vigasztaló gondolatok logikai sorrendjében ez a végső fok. Ide fel kell vergődni. E részben fenségessé válik a keresztyén lélektől ihletett, de a classikus kor gondolatvilágában élő

Boéthius, ki az ő Philosophiae consolatio cz. m ű v é b e n I s t e n j ó s á g á b a n és gondviselésében t a l á l j a meg a m i n d e n t k i b é k í t ő g o n d o l a t o t , és érdekes, hogy a f ő d o l g o t : a h i t e t , az erkölcs érveivel helyettesíti, t e h á t a stoikus b ű n t é n y r ő l : az ö n m a g á val m e g e l é g e d ő : a sui potens (a'jzapxyq) erényről n e m bír végkép lemondani, pedig az igazi h i t n e k ez az első lépcsőfoka. De Cicerónak t e k i n t e t b e kell venni még k é t m ű v é t . A de fato cz. t ö r e d é k b e n r á n k m a r a d t m ű v é t épen Caesar halála u t á n írta. A gondolkodó lélek Caesar h o l t t e s t e mellől felemelkedik a f á t u m l á t h a t a t l a n lánczszemén a r r a az örökké m e g o l d h a t a t lan kérdésre : v a n - e s z a b a d a k a r a t ? S h a k e s p e a r e Caesar lelki életének r ú g ó j á t l á t t a meg, mikor a végzetes n a p o n a t a n á c s b a nem azért n e m a k a r elmenni, m e r t fél. h a n e m m e r t n e m a k a r és a z u t á n azért a k a r elmenni, m e r t Caesar félni n e m a k a r . É s e Caesar ledőlt. H a a vigasztalás s z e m p o n t j á b ó l v e t j ü k fel a kérdést : Chrysippus és Carneades felfogásában, mely szerint a f á t u m az okok és okozatok kikerülhetetlen lánczolata, t e h á t inevitabile f á t u m : f a t a l i s m u s m e g n y u g v á s á t n y ú j t j a . É s Cicero r á n k m a r a d t t ö r e d é k é n e k végén i n k á b b hajlik a h h o z a felfogáshoz, mely a E p i k u r o s világnézetének a l a p j a , hogy az a t o m o k f o r g a t a g á b a n egyik f ő m o z g a t ó a s z a b a d s á g r a törekvés. A világ kényszerű mozgásától független a lélek mozgása. Csak é r i n t e m e mélységes kérdést, melylyel t a l á l k o z u n k Boéthius Philosophiae "consolatioia, cz. k ö n y v é b e n . I t t azért é r i n t e m , hogy jelezzem Cicero lelki erejét, ki m á r 44-ben ú j r a az activ politika tényezője lesz és Caesar h o l t t e t e m e m e l l e t t m á r hirdeti az a k a r a t s z a b a d s á g á t . Ú a r ó m a i n é p s z a b a d s á g á t f é l t e t t e Caesar k é n y u r a l m á t ó l és márczius I d u s á t ú g y üdvözli, m i n t h a e félelmét legyőzte volna. F o g l a l h a t o t t - e 44-ben a f a t a l i s m u s mellett állást? B o é t h i u s m ű v é n e k elemzése meggyőzött engem arról, hogy a szabad a k a r a t b a v e t e t t hit a vigasztalás forrása lehet. Másik m ű v e Cicerónak a De republica utolsó k ö n y v é b ő l kiszakítva k ü l ö n m e g j e l e n t Somnium Scipionis, melyben a földi czélok és földi törekvések, földi dicsőség szűk körét r a j z o l j a , de azért az életet kötelességnek hirdeti. A lélek h a l h a t a t l a n . A t e s t a börtöne. E b ö r t ö n t n e m öngyükos kézzel kell á t t ö r n i , h a n e m megrázni és a lelki erők k ü z d ő t e r é v é tenni, h o n n é t a lélek m á r a földön k i v í v j a a meg-

érdemelt h a l h a t a t l a n s á g o t . I l y erővel lehet-e kétségbeesve tétlen bánatnak adni át magunkat? K i v á l ó súlyt helyezek a T u s c . Disp. egy a l a p g o n d o l a t á r a . Mi okozza a lelki élet z a v a r g á s á t ? A szenvedélyek forrongása. Miből ered a szenvedély? A képzelt jó m o h ó v á g y á b ó l . T e h á t a jó elnyerése az élet ezélja. A jó elérése a boldogság. É s a j ó k a t osztályozva, k e t t ő t a m ú l t r a , k e t t ő t a jövőre v o n a t koztat. A képzelt jó elérése idézi elő a g y ö n y ö r t , a képzelt rosszt ó l való m e n e k v é s idézi elő a félelmet. E z a lélék jelen időre v o n a t k o z ó h á n y k ó d á s á t veti fel ; a képzelt rossz : a m i l y e n v a l a m i k e d v e s é r t é k elvesztése — és szeretteink halála nem ez-e? — okozza a b á n a t o t . É s m o s t megindul és a bölcsészet értékelméletébe mélyed. V a l ó b a n jó-e, a m i t j ó n a k képzelek ; v a l ó b a n rossz-e, a m i t rossznak képzelek? E z e l v o n t n a k tetsző o k o s k o d á s d r á m a i elevenséggel nyilatkozik B o é t h i u s m ű vében, ki a classikus kor vigasztaló i n d í t é k a i n a k egész eszmek ö r é t megeleveníti a b b a n a dialógban, melyet Boéthius a b ö r t ö n é b e n m e g j e l e n t Philosophiava\ folytat. Ezért e ponton elégnek t a r t o m az értékelmélet e m o z z a n a t á t megemlíteni. D e m é g egy p o n t j a f o n t o s a Tusc. Disp.-nak és ez az az alapgondolat, hogy a szenvedély a lélek betegsége. A vigasztaló bölcsész az orvos. Bírvágy, n a g y r a v á g y á s , hírszomj, irigység, gyűlölet s z á m t a l a n f o r m á j a t o m b o l a lélek t i t k o s mélységeiben : ha a vigasztaló bölcsész r á m u t a t a földi j a v a k hiábavalóságára. a n a g y r a v á g y á s csalódására, z a k l a t o t t , n y u g t a l a n álmaira, a hír és dicsőség « v a n i t a t u m vanitas» -8LT8b) Sí féltékenység és gyűlölet gyötrelmeire . . . észrevétlenül o l d j a fel a léleknek a földhöz lánczoló kötelékeit, hogy m i n t a f e l t é p e t t h o r g o n y á l t a l s z a b a d d á v á l t h a j ó elinduljon az ő eredeti, isteni h ó n á b a , az öröklétbe. E n n e k fokozatos m e n e t é t r a j zolja b á m u l a t o s conceptióval Boéthius. Az egyéni k a t a s t r o p h a a d j a m e g az indítékot Seneca h á r o m vigasztaló i r a t á r a . Senecát Claudius Messalina b u j t o g a t á s á r a egy o c s m á n y u d v a r i p l e t y k a a l a p j á n Corsicára száműzte, hol nyolcz é v e t t ö l t ö t t . E d e s a n y j á h o z írt vigasztaló i r a t á b a n enyhítni törekszik a n y j a mélységes b á n a t á t . S o k a n azt t a r t j á k , hogy e

m ű v e c s k e jótékony V a d e m e c u m m i n d e n szenvedő szív számára. (Lévay József : Előszó, 9. 1.) A másik consolatiót Polybioshoz, Claudius kegyenczéhez intézi, ki t e s t v é r é t veszíté el. A s z á m ű z e t é s b e n szenvedő Seneca Ovidiusig sülyed. Mint ez, visszavágyódik száműzetéséből és a hízelgés lealázó k ö n t ö s é b e n esdekel, h o l o t t a n y j á n a k vigasztalására a bölcsészet á l l á s p o n t j á r a helyezkedik, kim u t a t j a , hogy a föld b á r m e l y i k p o n t j á n o t t h o n érezheti m a gát áz az e m b e r , ki az egész világ polgára. Fenséges r a j z á t a d j a a t e n g e r p a r t o n teljes m a g á n y b a n á t é l t m a g a s z t o s élmén y e k n e k , a természeti jelenségek c s o d a v i l á g á b a n m é l y e d h e t el és a v i l á g k o r m á n y z á s r e j t é l y e i b e n g y ö n y ö r k ö d h e t i k . Polybiosnak a bölcselettel való foglalkozásokra m u t a t rá és figyelm e z t e t i az ő fenséges u r a iránti kötelességére. H a r m a d i k vigasztaló i r a t a egészen m á s h a n g o n szól. Marciának, ki fiát veszíté el. a z t a m a g a s z t o s g o n d o l a t o t f e j t i ki, hogy b á n t j u k az e l h ú n y t a t , ha é r e t t e s a j á t é l e t ü n k e t teszsziik elviselhetetlenné és b á n t j u k a család azon t a g j a i t , kik iránt t a r t o z ó s z e r e t e t ü n k e t az e l h u n y t i r á n t i szeretet m i a t t érzett gyászszal teszszük m e d d ő v é . «Tekints annyi u n o k á d r a , k é t leányodra.» Fenséges t á v l a t o t nyit a lélek előtt a g y ö n y ö r ű értekezés utolsó fejezete. M i n t h a csak Bossuet híres h a l o t t i beszéde szólna felénk Corsica szigetéről, h a e s z a v a k a t h a l l j u k : «Mind e n t ledönt és m a g á v a l ragad az enyészet : n e m c s a k az emberekkel (mert h á n y a d r é s z e ez a véletlen h a t a l m á n a k ! ) , h a nem a hegyekkel, a t a r t o m á n y o k k a l , a világrészekkel játszik. Sok hegy alásülyedt, m á s u t t ú j sziklákat emel m a g a s r a , t e n gereket nyel be. f o l y a m o k a t térít el s a n e m z e t e k közlekedését m e g a k a s z t v á n , az e m b e r - n e m t á r s a s e g y ü t t l é t é t felborítja.)) A v i l á g k a t a s t r o p h a megrázó r a j z á v a l végzi e vigasztaló i r a t o t : «Mi is, boldog lelkek s az örökkévalóság részesei, mikor istennek úgy fog tetszeni, hogy ezeket ismét összerontsa, m i n d e n e k elmúlván, a r o p p a n t dőledék csekély pótlékául, az ős elemekbe t é r ü n k vissza. Boldog a t e fiad, Marcia, a ki m i n d ezeket m á r ismeri!» A stoikus bölcsészet elméletében, mely k o r o n k é n t n a g y világégést és az örökkévaló t ű z emésztő l á n g j á t ó l m e g ú j h o d ó

ú j világ születését hirdeti, vigasztalást keres. Az egyéni kat a s t r o p h á v a l szembeállítja az egész világ k a t a s t r o p h á j á t . Mellőzöm azt a sok f é n y e s r h e t o r i k a i részletet, m e l y e k b e n Marcia elé idézi a z o k a t a f e n n k ö l t lelkű asszonyokat, kik hasonló csapással szemben hősies bátorsággal viselték sorsuk a t . Octavia, Lívia p é l d á j á t idézi. Cicero a m a g a k ü l ö n érdem é n e k tekinti, hogy a r ó m a i gyász m é l t ó s á g á t a t ö r t é n e l m i p é l d á k egész sorával t ű n t e t t e fel. Seneca a különböző lelki állapotok, a különböző csapások t e r m é s z e t e szerint h a n g o l j a v i g a s z t a l á s á n a k h a n g j á t . Seneca érvei bőséggel á r a d n a k . H á t h a még a Luciliushoz írott levelekben elszórt r o k o n g o n d o l a t o k a t is felkeressük. L é v a y igen helyesen hozzácsatolt fordításához Luciliusból összeszed e t t 65 fenséges g o n d o l a t o t . S c h o p e n h a u e r szép gondolata, hogy a H a l á l a bölcsészet Musagetese, l é p t e n - n y o m o n eszünkbe j u t , ha Seneca leveleit olvassuk. A bölcsészet a halállal szemben fegyverzi fel a lelket. P é l d á u l a Luciliushoz írott levelekből v e t t eme gondolat : «Ép oly kénytelenség elveszni, m i n t elveszíteni. H a megértett ü k . m á r m a g a vigasztalás, n y u g o d t lélekkel veszítém, a mi veszendő. Minő vigaszt t a l á l u n k t e h á t e veszteségek ellen? Azt. hogy t a r t s u k e m l é k ü n k b e n az elveszett dolgokat s ne t ű r j ü k , hogy velők e g y ü t t m ú l j é k el a gyönyör, melyet belőlök m e r í t e t t ü n k . A m i t b í r u n k : e l r a b o l h a t j á k t ő l ü n k : a mit bírt u n k , soha. F ö l ö t t e h á l á t l a n az. ki m i d ő n veszített, az elveszettért mivel sem tartozik.» A vigasztalás legmélyebb m o z z a n a t á r a u t a l : a h a l o t t n a k az emlékezetben élő. valóvá v a r á z s l a t á r a . G o n d o l j u n k S h a k e s p e a r e C o n s t a n t i á j á r a , ki élő b á n a t á b a n növeli fel elvesztett g y e r m e k é t . De a bölcsészet elégtelen volta sehol sem t ű n i k fel s z e m b e t ű n ő b b e n , mint Seneca De providentia cz. erkölcsi értékelésében. A r r a az örökké m e g o l d h a t a t l a n n a k tetsző kérdésre, hogy ha v a n isteni gondviselés, m i é r t s ú j t j a a végzet a j ó k a t a n n y i csapással, megszólaltatja I s t e n t , m i n t h a csak J e h o v a szólna J ó b h o z . Azt m o n d j a , hogy a kiket boldog o k n a k hisznek az e m b e r e k , «ha l á t n á k , a m i t ezek lelkükben r e j t e n e k , n y o m o r u l t a k , szennyesek, alávalók, f e s t e t t falakhoz hasonlatosak,» m i n t h a csak a S z e n t k ö n y v f e s t e t t koporsó-

járói h a l l a n á n k beszélni. De szomorú az értekezés vége. Az isten így szól : «Mindenekelőtt volt g o n d o m a r r a , hogy senkit a k a r a t a ellen vissza ne t a r t s a k . N y i t v a áll az ú t a menekülésre. Ha n e m a k a r t o k harczolni. meg lehet s z a b a d u l n i . E z é r t m i n d a m a dolgok közül, m i k e t r á t o k nézve szükségeseknek t a r t o t t a m , s e m m i t sem t e t t e m k ö n n y ű b b é . m i n t a meghalást. Az életet k ö n n y ű helyre helyezem.» T e h á t az öngyilkosság ú t j a megnyílik e l ő t t ü n k . E gond o l a t t a l végződik a c s o n k á n m a r a d t k ö n y v . Ez volna a Gondviselés gondossága! Az a k a r a t s z a b a d s á g á n a k sivár t á v l a t a m e g d ö b b e n t . Mi m á s lesz B o é t h i u s felfogása, ki az örök szeretethez vezető u t a t m u t a t j a meg. P l u t a r c h o s értekezése merőben m á s i r á n y b a n h a l a d . A vigasztaló beszéd r h e t o r i k a i közhelyeinek h a l m a z a az Apolloniához i n t é z e t t vigasztaló irat. T ú l v a n terhelve az egész görög k ö l t é s z e t n e k legmélyebb gondolataival, melyek az e m b e r i sors f a t u m á t t ű n t e t i k fel és az e m b e r i élet üres semmiségét é r e z t e t i k a Kleobis és Bitón, az Agamedes meséivel, melyek azt symbolizálják, hogy a kit az istenek igazán szeretnek, az i f j a n hal meg és a t ö r t é n e l m i p é l d á k k a l k i m u t a t j a , hogy a kora halál mindig elég jókor jön. m e r t az élet későbbi válságai elől ment meg b e n n ü n k e t . A j ö v e n d ő t fedő f á t y o l a legn a g y o b b j ó t é t e m é n y . v Mert halála előtt senkisem boldog. De m e g p e n d í t i m á r azt a lélektani m o z z a n a t o t is, hogy a vigasztalásra elő kell a lelket készíteni. A friss sebet nem s z a b a d d u r v á n érinteni, a hegedő sebet n e m s z a b a d felszakítani. M a j d n e m azt kell hinnem, hogy egyenesen e g o n d o l a t a d t a a lökést B o é t h i u s n a k . hogy a Philosophia, m i d ő n eszményi f o r m á t öltve megjelen a b ö r t ö n b e n , k e z d e t b e n a költészet édes zöngelmével igyekszik elzsongítani Boéthius lelki f á j d a l m á t . Boéthiust Theodorik v e t t e t t e b ö r t ö n b e . A h a t a l o m , a fény polczáról b u k o t t alá. A fejedelem kegye őt és c s a l á d j á t a h a t a l o m legmagasabb f o k á r a emelte. K é t ha i f j a n consul lett. B o é t h i u s áradozó panegyrisben köszönte meg az uralk o d ó k e g y é t . D e v á r a t l a n u l v á d alá k e r ü l t . A r ó m a i s e n a t u s s z a b a d s á g á t védte, az uralkodó előtt m é l t a t l a n u l b e v á d o l t

Albinus becsülete mellett nyíltan síkra szállt, az elnyomott t a r t o m á n y o k a t zsaroló tisztviselők előtt félelmessé t e t t e ékesszólását. Ellenségei a g y a n a k v ó uralkodó előtt hazaáruló czélzatokat t u l a j d o n í t o t t a k neki, Byzanczczal való összeesküvés g y a n ú j á b a keverték, a régi római köztársaság visszaállítására irányuló törekvéssel vádolták. A g y a n ú fogott. Theodorik b ö r t ö n b e vetette, m a j d kínos halállal végeztette ki. A n y u g a t i egyház szentül tisztelte, m i n t a ki az Ariust követő Theodorikkal szemben az orthodox hit vért a n u j a lett. Boéthius érdekes élete, gazdag bölcseimi m u n kássága. P l a t ó és Aristoteles tolmácsolása körül k i f e j t e t t tevékenysége «az utolsó római»-t a középkor legünnepeltebb a l a k j á v á , legolvasottabb írójává a v a t t a . É n ez alkalommal csak utolsó m u n k á j á v a l , Philosophiae Consolatiojávai foglalkozom. E m u n k a az antik irodalom vígasztalásait ideális egységben foglalja egybe. Az a d j a meg Boéthius m ű v é n e k s a j á t o s érdekét, hogy fokról-fokra emelkedő képekben egyesíti az ember, világ és I s t e n h á r m a s körét. A s a t y r a Menippaea f o r m á j á b a n v a n írva : költeményekkel átszőtt dialóg. Az a 39 classikus m é r t é k b e n írt költemény, mely tarkázza a dialóg történelmi fejtegetését, mindig a n n a k a h a n g u l a t n a k felel meg, melyet a philosophia és a költő közt folyó párbeszéd felköltött. Mint egy nagy s y m p h o n i á j a a l e s ú j t o t t lélek vergődéseiből. zokogásából, enyhüléséből, reményéből és aspirátióiból feltörő hangoknak. Maga a conceptio r i t k í t j a p á r j á t . H a a költő elpanaszolja a maga végzetét : igaztalan üldöztetését. száműzetését, börtönbe vettetését, csalódásait, e panasz végig sír a lant húrjain, de a philosophia is kezébe veszi a lantot és fenséges összhangot csal ki abból ; a lélek igazi h a z á j á b a : az örök szeretet hónába sóvárgó lélek nemes a s p i r a t i ó j á t zendíti meg. A Philosophia sorra veszi a panaszokat és k i m u t a t j a , hogy a hatalom, a gazdagság, a dicsőség minden földi f o r m á j a hiábavaló és értéktelen azzal a fenséges értékkel szemben, mely létezésünk k i a p a d h a t a t l a n értéke ; az isteni gondviselésbe v e t e t t hittel és bizalommal szemben. Mint Madách Ember tragédiájának végén felhangzik a végső accord :

«Mondottam, E m b e r , k ü z d j és bízva bízzál!» É s ép e p o n t o n s z a k a d el B o é t h i u s classikus elődjeitől. A stoikus isten a világot á t h a t ó , egyetemes szellem ; az egyén a p r ó szenvedéseit, k ü z d e l m e i t k ö n y ö r t e l e n ü l , k ö z ö m b ö sen nézi. B o é t h i u s istene személyes isten, ki szemével lát és eszével t u d előre m i n d e n t egyazon p i l l a n a t b a n in specie seternitatis, kijiez azért az á h í t a t s z á r n y á n kell felemelkedni. «Álljatok ellen a b ű n n e k , m ű v e l j é t e k az e r é n y t , e m e l j é t e k fel lelketeket jó reménységgel, alázatos f o h á s z o t o k szálljon fel magasba.» E m o n d a t b a n B o é t h i u s egész m ű v é n e k végső a c c o r d j a zeng felénk : erkölcsi erőt. az erény eszményi fenségét. r e m é n y t (ezt a kiváló szép keresztyén érzést)és a vallásos h i t e t hirdeti. Azok a gondolatok, melyeket a görög g o n d o l k o d á s pazar kézzel szórt a világba, a g o n d o l a t o k gyöngysora, a s a j á t l a gos, vigasztaló i r o d a l o m b a n az idézetek egész s o r á b a n nyernek m é l y e b b jelentést, a hitélet felé vezető ú t r a v e t n e k világot. m e l y a k e r e s z t y é n s é g b e n ül d i a d a l m a t . D e a hit vigaszával szemben a classikus irodalom a bölcsészet á l l á s p o n t j á n m a r a d t és így az egyetemes emberiség szószólója lett. A bölcsészet g y a k o r l a t i czélokat t ű z m a g a elé : E p i k u r o s a boldogság elméletét, a stoa az erény a p o l o g i á j á t , a c y n i k u s az egyén absolut függetlenségét, M e n a n d e r a f a t u m n a k a véletlen ú t j á n való legyőzését hirdetik. B o é t h i u s hívő lélek. K e r e s z t y é n sége kétségbe nem v o n h a t ó , de azért vigasztalásra sóvár lelke a P h i l o s o p h i á t f o g a d t a el kalauzul. H a L í v i á n a k megvolt a m a g a philosophusa (Musonius). ki a családi tragoedia h a j ó t ö r ö t t j é t fölemeli. Seneca is a philosophiát a j á n l j a Elelviának. Marciának, P o l y b i o s n a k . erről szól a De tranquillitate cz. i r a t a . P l u t a r c h o s a vigasztaló g o n d o l a t o k a t g y ű j t i egybe a görög költészet virágos mezején : B o é t h i u s is m i n d e n kérdés megoldását a Philosophiától v á r j a és tőle meg is k a p j a . A különböző lelkek, különböző indítékok h a n g j a csendül bele a vígasz ö s s z h a n g j á b a . Boéthius az egyes e m b e r b á n a t á n kezdi és f o k o n k é n t j u t az egyetemes ember vigasztalásához. végzi az esetleg és a gondviselés ellentétének megoldásán, t e h á t m a g á t a vigasztalás kérdését törekszik véglegesen megoldani. FigyelmeButlapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

1922.

^

sen á t t a n u l m á n y o z v a Boéthius m ű v é t , ebben a vigasztalások fokonként megnyugváshoz vezető sorozatát t a l á l t a m . A Philosophia r e n d r e oszlatja el Boéthius lelkéből a kétséget és homályt. E l ő b b a b á n a t o t enyhíti, azután m i n d a z t az értéket, melyet a gondolkodó költő, mint az élet becses czélját t ű z ö t t ki maga elé. de a sors csapása, a véletlen esélyek m i a t t r e n d r e elvesztett, átértékeli és végre eljut az egyetlen nagy értékhez : az isteni gondviselésben való megnyugvás gondolatához. De itt megáll. Csodálatos rejtély, hogy a puszta philosophiával p r ó b á l j a meggyógyítani a lélek sebeit, holott philosophiai művein kívül v a n n a k theologiai értekezései is. É s a gyógyítás lélektani módszere, melyet követ, szerencsés conceptióra vall. Lássuk a gyógyítás fokait. A Philosophia első fokon a fájdalom-, harag- és bánattól, mintegy lobos d a g a n a t t ó l a k a r j a Boéthius szenvedő lelkét megszabadítani. Eszméltet! arra, hogy Boéthius közéleti tevékenységében, világias gondolkodásában megfeledkezett mesteréről, elszakadt a bölcseimi világ eszmekörétől. Ez idézte elő a sebzett lélek kóros állapotát. «Minthogy az indulatoknak nagy tömege rohant meg. m o n d j a a Philosophia — é s téged a f á j d a l o m , harag és b á n a t különböző i r á n y b a n vonzanak, oly állapotban vagy, hogy erősebb gyógyszert nem bírsz meg. Ezért egy kissé enyhébb gyógyszert fogok alkalmazni.» (I, 5.) Megkérdi: elhiszed-e. hogy a véletlen intézi a világ s o r j á t vagy az ész? Ez volt a feleszméltetés foka. E z u t á n m a g á t F o r t u n á t személyesíti meg és beszélteti. Az emberi sors forgandóságát és az emberi vágyak tehetetlenségét rajzolja egy költeményben. A szónoklat rábeszélő és a költészet enyhítő h a t á s á t alkalmazza a beteg lélekre s kijelenti, hogy e gyógymód, míg csak borogat á s a szív sebére, nem nyúl még a valódi gyógyszerekhez. K i m u t a t j a , hogy Boéthius viszonylag elég szerencsés, elég boldog családi életében. A szerencse forgandó, de forgatagságának j á t é k a megszűnik a halállal. Mikor a Philosophia a költő válaszaiból kiérzi, hogy némileg e n y h ü l t lelkének éles f á j d a l m a , így szól : «Haladás

m á r az is, h a m á r bevallód, hogy n e m v a g y m i n d e n tekint e t b e n szerencsétlen.» É s r á t é r a r r a az állításra, m e l y Senecán a k Helviához i n t é z e t t vigasztaló i r a t á b a n oly csodás erővel hat : «ím ez a hely, m e l y e t t e s z á m ű z e t é s n e k gondolsz, az i t t l a k ó k n a k hazája.» T e h á t B o é t h i u s sem s z á m k i v e t e t t . Befelé irányozza B o é t h i u s szemét. «Miért keresitek, h a l a n d ó e m b e r e k , azt a boldogságot, mely l e l k e t e k b e n v a n e l r e j t v e m á s u t t ?» E l j u t o t t a Philosophia a h h o z a pillanathoz, hogy erősebb gyógyszert a l k a l m a z h a t . A I I . 5. fejezete így kezdődik : «Mihelyt é r v e i m n e k h a t á s á t m á r érzed, ú g y vélem, hogv erősebb gyógyszerekhez nyúlhatok.» A vigasztalás e f o k á n a k ü l f é n y , az élet élveinek hiábavalóságáról győzi meg B o é t h i u s t . L e g j o b b a n kifejezi a vigasztalás ez é r v é t az a k ö l t e m é n y , mely a régi a r a n y k o r bold o g s á g á t r a j z o l j a (II. 5. k ö l t e m é n y ) . És sorra j ö n a k ü l f é n y u t á n a rang, a h a t a l o m t e h e t e t l e n ségének. a t y r a n n u s n y o m o r u l t v o l t á n a k festése. Érdekes, hogy u g y a n é k ö n y v egyik versében Nero lelki gyötrelmeiről, csúfos b u k á s á r ó l emlékezik :neg. D e k ö v e t k e z i k B o é t h i u s f o n t o s ellenvetése, melyet a n n y i lánglelkű, n a g y r a v á g y ó ember h a n g o z t a t o t t m á r . A r a n g o t , a méltóságot n e m m a g á é r t , h a n e m azért keressük, hogy az e r é n y t g y a k o r o l h a s s u k . A közélet az erény k ü z d ő t e r e . A Philosophia most a dicsőség m ú l é k o n y s á g á t , szűkkörű semmiségét festi Cicero Scipio álma cz. k ö n y v é b e n és e r r e m u t a t rá az öreg Scipio á l m o d ó u n o k á j á n a k . Ez a fok a kiábrándulás foka. A gyógyítás ú j fokához vezet a k ö v e t k e z ő tétel : «Azt hiszem, hogy az e m b e r e k n e k n a g y o b b h a s z n á r a v á l t a balsors, m i n t a jószerencse.» E p a r a d o x tétel igazságát példákkal világítja meg. K i m u t a t j a , hogy F o r t u n a nem hamis, h a n e m valódi a r c z á t m u t a t j a meg, mikor balsorsot bocsát r e á n k . Miért b í z t u k m a g u n k a t forgó kerekére? E f o r g a t a g s á g ellenében hangzik fel egy szép k ö l t e m é n y , m e l y a szeretetet m i n t a világrend összetartó h a t a l m á t r a j z o l j a . E z k ö t i a b a r á t s á g o t az egyesek és a népek közt.

O felix hominum genus, Si vestros animos amor, Quo coelum regit ur, regat! í m e , m e g n y í l t a t á v l a t egy m a g a s a b b r e n d ű v i l á g b a . Megcsendül a szeretet szava. A költő m á r a n n y i r a erőt vett m a g á n , illetve a n n y i r a g y ő z ö t t a j o b b rész b e n n e , h o g y m o s t m á r n y u g o d t a n t á r g y a l h a t j a a k é r d é s e k e t . Az a l a n y i érzék e n y s é g e l m ú l t . J ö n a t á r g y i a s érvelés. B o é t h i u s ö n k é n t e l e n ü l f e l k i á l t : «Oh t e , a t e r h e l t lelkek l e g n a g y o b b vigasza, m e n n y i r e m e g k ö n n y í t e t t é l g o n d o l a t a i d s ú l y á v a l és l a n t o d é d e s zengzetével, ú g y h o g y m á r e r ő s n e k é r z e m m a g a m a r r a . h o g y a sors c s a p á s a i v a l s z e m b e n h e l y t álljak.» I t t jön egy nevezetes fordulat. A Philosophia kifejti, h o g y m i n d e n e m b e r i t ö r e k v é s v é g c z é l j a : a jó. A k ü l ö n b ö z ő f e l f o g á s s z e r i n t m á s dolog a jó. Az elv ez. J ó az, m i h e z az e m b e r e k k ü l ö n b ö z ő i r á n y b a n e l j u t n i t ö r e k e s z n e k . ( I I I . 2.) É s e z u t á n ú j r a s o r r a veszi a g a z d a g s á g , a h a t a l o m , r a n g , dicsőség, érzéki g y ö n y ö r ö k a n n y i r a c s á b í t ó czéljait és a k ö v e t k e z ő e r e d m é n y r e j u t : «Semmi kétség, h o g y ezek a b o l d o g s á g r a v e z e t ő u t a k t é v u t a k és s e n k i t sem k é p e s e k o d a j u t t a t n i , a h o v á e l v e z e t n i ígérkeztek.» ( I I I . 8.) É s m i a czél : a boldogság, m e l y m e g k ü l ö n b ö z t e t e n d ő a szerencsétől. M i n k e t a szerencse h a z u g f o r m á j a csal meg. ( I I I . 9.) M i u t á n így bevégzi a P h i l o s o p h i a a lelki g y ó g y í t á s n e g a t í v módszerét, áttér a positivra. í g y szól : M i n t h o g y f e l i s m e r t e d , h o g y m i a valódi bold o g s á g és m i az, m e l y a b o l d o g s á g c s a l á r d k é p é t ölté m a g á r a , m o s t h á t r a v a n , h o g y f e l i s m e r d : hol kell a z t m e g t a l á l n i . ( I I I . 9.) I t t lép a k ö l t ő a t r a n s c e n d e n t a l i s v i l á g b a . Az örök jó f o r r á s á t keresi. L e h e t e t l e n , h o g y ihlet ne szállja meg. K ö v e t k e z i k egy szép h y m n u s az i s t e n h e z . A k á r egy D á v i d féle zsoltár. E k ö l t e m é n y , m e l y a I I I . k ö n y v 9. verse, a n n y i r a k e r e s z t y é n lélekből á r a d , h o g y a k i k B o é t h i u s e m ű v é t a keresztyén vallás apológiájának t a r t j á k , e költemény h a n g j á b a n találnak fontos érvet. K i m o n d j a világnézetének sarkelvét. M i n d e n t ö r e k v é s ü n k f ő c z é l j á u l a jóság elérését kell t e k i n t e n ü n k . ( I I I . 10.) A 10. k ö l t e m é n y így k e z d ő d i k : Mindnyájan ide törekedjetek.

I t t m á r a világ p l a t o n i k u s f e l f o g á s á t t a l á l j u k . A czél : a z ö r ö k jó ; az ö r ö k j ó : i s t e n . E n n e k v e l ü n k s z ü l e t e t t e s z m é j e f ö l é b r e d a földi l é t b e n . A k ö v e t k e z ő k ö l t e m é n y u t o l s ó k é t sora P l a t ó n Menőn cz. d i a l ó g j á n a k a l a p g o n d o l a t á t fejezi k i : Ha igaz az, mit Plató hirdetett, Tanulás nem más, mint emlékezet. A földi élet h o m á l y á b a n vész el az e s z m é k k é p e . K i l á t t a az ö r ö k e s z m é n y t , ne nézzen vissza a földre. H o g y m e g világítsam a Boéthius költeményeinek szerepét a dialógusban : lefordítottam e k ö n y v utolsó költeményét, mely Orpheus ismert regéjének symbolikus jelentését alkalmazza a lélekre. A k ö l t e m é n y t glyconi s o r o k b a n í r j a , é n r í m e s f o r m á b a ö n t ö m . A I I I . k ö n y v 12. v e r s e így h a n g z i k : Boldog, ki a jóság fénylő Forrását meglát hat á : Boldog, ki a földnek terhes I.ánczait lerázhatá.

L a n t j a húrját lágy panaszra, Esdő szóra hangozá. Ihletét istennő anyja A szivébe fuvalá.

Orpheus, hogy drága népe Ivóra hunytán zokogott. Fa megindult, víz megállott. Panasz szava úgy fogott.

A mint csak a féktelen bú Birt zokogni, zokogott. S szerelem bú-bánatának Még ujabb erőt adott.

í sző, szarvas, bősz oroszlán Körmitől meg nem riadt, Nyúl bátor lett, mert szelíddé Vált az eb. míg szólt a lant.

És az árnyak bús királyát Esdve kéri. meghatón. A háromfej bősz Cerberus Elcsitul a lágy dalon.

Orpheusnak még sem enyhült Szívében a fájdalom, .Míg megindult, míg ellágyult .Mindenki a gyászdalon.

Bűnt megtorló Furiáknak Szemében foly könvpatak Es Ixion tűz-kereke Megáll e bűbáj alatt.

Búját hogy az égieknél H iában panaszolá. Meg nem kérlelhetvén őket. Alvilágba szállt alá.

És Tantalus is feled máll ó i é elfutó habot : Ölyv se bántja Tityust már Míg hallja e dallamot.

Arnyak ura így szól végre : «Győztél, én megszántalak. Nőd' megszerzéd lantod árán. Elkísérhet, már szabad. Egy feltétel korlátozza : Míg az árnyak közt halad. Vissza nézni árnyvilágba Őneki nem lesz szabad. Ki szab törvényt szerelemnek? Felsőbb törvény. Ő maga.

Orpheus hogy eljutott, hol Véget ér az éjszaka. Eurydikéjére nézett S nem látá többé soha. *

E mese ti rólatok szól. Kiknek lelke égbe száll : Ki alánéz földi létre, Hol sötétlik vak homály, A mi fényt elért, elveszti. Elragadja a halál . . .

A következő könyv elején fölvet Boéthius egv kérdést, mely az ő igazi bánatának egyetemes emberi formája. «Az a legfőbb oka a mi bánatunknak, hogy bár jó kormányzója van a világnak, miért van rossz a világon és ha van, miért maradi büntetlenül.» Elmondhatjuk Hamlettel : «A kérdések kérdése ez.» A Philosophia így felel: «Az útat. mely téged haza vezet, megmutatom.» Jellemző e szó : haza. Ez a lélek őshazája, szülőháza. Innét tévedtünk el és bolyongtuk végig e világot. ^Bujdosunk e földi téreken.» Az égi harmónia hangját pendíti meg a Philosophia : Ha visszavisz utad oda. Miről itt megfeledkezel, Igy szólsz : Ez itt lelkem hona. Honnét eredtem : ez a hely. (IV. k.. 1. költemény.)

Kitépi hát a Philosophia az egyetemes emberi bánat végső gyökérszálát. Azt bizonyítgatja, hógy csak látszat, hogy a jók szenvednek, a gonoszok boldogok. A gonoszok szerencsésebbek, ha bűnhődnek, mintha büntetlenül maradtak ; sőt szerencsétlenebbek azok, kik az igazságtalanságot cselekszik, mint a kik a bántalmat eltűrik. Es felveti Boéthius az utolsó kérdést, melynek megoldása megadja a végső megnyugvást, meghozza a gyógyulást. A kérdés ez : «Mi a rossznak rendeltetése a világon.» Maga a Philosophia elismeri : «A legnehezebb kérdést veted fel, melyre kimerítő

választ a d n i alig lehet.» Jelzi, hogy a kérdések egész sora áll elé : a gondviselés, a végzet, a véletlen esélyek, az isteni eleve elrendelés, isteni m i n d e n t u d á s és a s z a b a d a k a r a t kérdése. E kérdések m e g o l d á s á n a k s z á n j a m ű v é n e k utolsó könyvét. Mi a gondviselés ? Prsevidentia vagy p r o v i d e n t i a ; és ezzel szemben mi a véletlen, melyben a f á t u m okozati lánezolat á t h i á b a keressük? Mi az isten prsescientiája és prsedestinatiója, m i t ha elismerünk, mert a m i n d e n t u d ó és m i n d e n h a t ó isten fogalmához t a r t o z i k : mi a szabad a k a r a t ? í m e m á r a keresztyén világnézet főkérdéseihez jutott u n k , m e l y e k e t a Stoatól örökölt. Boéthius á t v e r g ő d ö t t a földi é r d e k e k gőzkörén, t ö b b é nem m a g á r a gondol, h a n e m az emberiségre. A b e k ö v e t k e z ő fejtegetések m á r a t r a n s c e n dentalis bölcsészet k ö r é b e s o d o r n a k ; de m á r az e l ő h a n g b a n megcsendül a megoldás. E z m e g t a l á l h a t ó a I V . k ö n y v 6. költ e m é n y é b e n , mely a világot f e n n t a r t ó , k o r m á n y z ó szeretetről szól, mely kibékíti az ellentéteket, létrehozza az ellenséges elemek ö s s z h a n g j á t . A szeretettől e l s z a k a d t lélek a szeretet k ö r é b e v o n z a t i k vissza. Es jellemző, hogy e k ö n y v e t bezáró k ö l t e m é n y b e n felhozza a hősi élet példáit. E s kik ezek? A g a m e m n o n , Odysses, Hercules. E p é l d á k v o n z a n a k m i n k e t is,< m e r t s u p e r a t a tellus-sidera d o n a t , ha legyőztük a földet, miénk az ég. í m e az «utolsó római» még egészen a classikus hősök égi ú t j á t r a j z o l j a , még pedig stoikus felfogással, m i n t Seneca a Hercules Oeteus ban a máglya lángjai közt megdicsőülő Herculest. Eloszlott a költő lelkéről m i n d e n ború. sőt e x a l t á l t ihlet vesz r a j t a erőt. «Sietek, — m o n d j a a Philosophia — igéretemet teljesíteni és előtted a h a z á d b a vezető u t a t megnyitni.» É s itt megá l l h a t u n k . B o n y o l u l t a b b Utón vezet rá a s z a b a d a k a r a t egyetemes t ö r v é n y é n e k felállítására. A világ örökkévaló (perpetuus). de az isten m a g a az öröklét. () l á t j a az örökkévalóság minden perczét, t e h á t előre t u d és előre lát m i n d e n t , de e világ életének folytonos l á n c z o l a t á b a n é r v é n y e s ü l h e t

a s z a b a d a k a r a t . E nagy kérdésekben a hit megoldását, az isteni kijelentés s z ó z a t á t nem említi ; B o é t h i u s beszélgetésében a Philosophia a régi bölcseimi érvek, bölcseimi megsejtések, bölcseimi aspirátiók tolmácsa m a r a d . í g y a különböző hitfelfogás egymástól elválasztó d o g m a t i k u s h a r c z á b a n e m elegyedik. De a dialógusba szőtt költeményein a szeret e t m i n d e n t kiengesztelő h a n g j a cseng végig. De hol a vigasz, mikor é p a szeretet s i r a t j a szerette h a l o t t j á t ? A vigaszt a szeretet f o r r á s a : az isten n y ú j t j a ; a lelkek n a g y összh a n g j á b a olvad bele a b á n a t o s lélek. Van-e a vigasztalásnak m á s ú t j a ? B o é t h i u s a d i a d a l m a s keresztyénség k o r á b a n m e g m a r a d t r ó m a i léleknek, a vigasztaló g o n d o l a t o k t á r h á z á b a g y ű j t i egybe, a m i t a classikus íróktól kölcsönzött. M e g n y u g t a t ó b b o l v a s m á n y t n e m t u d o k a j á n l a n i a szenvedő szíveknek. HEGEDŰS

ISTVÁN.

B E Ö T H Y ZSOLT, AZ I R O D A L O M T Ö R T É N E T Í R Ó . «Az I s t e n árvaságra téve b e n n ü n k e t és kivevé közülünk a mi édes U r u n k a t és Atyánkat» - - Mikes Kelemennek ez egyszerűségükben mélyen megindító szavai tolulnak a j k a m r a , mikor Beöthy Zsoltra, az irodalomtörténetíróra gondolok. N e k ü n k , az irodalomtörténet m u n k á s a i n a k , a t y á n k volt. m e r t a m i n t lelki dispositiónkat, szellemünk alapszövedékét szüléinktől örököltük, akként e dispositiókból kifejlő műveltségünket, a szellemünk alapszövedékét kitöltő t a r t a l m a t mest e r ü n k n e k köszönjük. S uruk, vezérük volt azoknak, a kik a magyar irodalom szolgálatában állottak. B e ö t h y Zsolt nemcsak egy fejjel n a g y o b b volt mindazoknál, a kik vele e g y ü t t vagy u t á n a indultak«el, h a n e m egészen más volt, mint a többiek ; munkássága, szelleme m a g a s a b b színvonalat jelentett. T u d o m á n y u n k többi m u n k á s a között v a n n a k quantitativ különbségek : az egyik nagyobb, a másik kisebb, az egyik mélyebb, a másik fölületesebb, az egyik gazdagabb. a másik szegényebb szellem ; van, a ki eredetibb és merészebb képzeletű, van, a ki szorgalmasabb és lelkiismeretesebb ; v a n . a ki élesebb, van, aki finomabb elme — de érték ü k összemérhető mennyiség s k ö z ö t t ü k csak fokozati különbségek v a n n a k . Velük szemben B e ö t h y Zsolt qualitative m á s volt : m i n t lélek nagyobbszerű, m i n t elme fényesebb, mint szív gazdagabb — egyike a m a g y a r közélet legjelentékenyebb egyéniségeinek. E b b e n a merész állításban nincs túlzás. A mi a n n a k látszik, azt n e m z e t ü n k s a j á t o s élete magyarázza. A m a g y a r s á g 1526 ó t a mind a mai napig, és f á j d a l o m , még jó ideig a jövőben

is, á l l a n d ó a n k é n y t e l e n létéért küzdeni ; a m ú l t b a n a t ö r ö k és a n é m e t , a jelenben a nagy és kis b a r b á r o k n a k bűnszövetkezete m i n t á t k o s f e n e v a d a k m a r n a k bele az ország eleven testébe, ú g v hogy n e m z e t ü n k erőinek l e g j a v á t h á b o r ú s k o d á s r a és p o l i t i k á r a kénytelen f o r d í t a n i s így természetesen azok h o m l o k á t övezi a l e g g a z d a g a b b babérkoszorúval, a kik ezen a t é r e n k ü z d e n e k h a z á n k függetlenségéért és f ö n n m a r a d á s á é r t . R e n d j é n v a n ez, de viszont ennek ó h a t a t l a n k ö v e t kezménye, hogy a szellemi t é r e n kimagasló n a g y s á g a i n k a t n e m j u t a l m a z h a t j a meg h o z z á j u k méltóan a nemzet, nem n y ú j t h a t j a nekik az elismerésnek és a dicsőségnek azokat a f é n y e s jeleit, a melyekkel a n y u g a t szerencsésebb és boldo g a b b nemzetei m ű v e l ő d é s ü k hőseit k i t ü n t e t i k . A mi legn a g y o b b ] aink a k ö z t u d a t szerint a hadvezérek és az uralkodók, az Á r p á d o k , a H u n y a d i a k . N a g y L a j o s és Zrínyi : az államférfiak, Széchenyi, K o s s u t h és Deák, vagy a költők. & hazafias érzés t ü z e s ébresztői és k o m o l y fölszítói, Vörösmarty, P e t ő f i . A r a n y : a n é m e t e k a z o n b a n a m a g u k Nagy Frigyese, B i s m a r c k j a , G o e t h é j e mellé o d a á l l í t j á k K a n t o t , M o m m s e n t éW u n d t o t , s b e n n ü k a n é m e t szellemnek az előbbiekkel egyenr a n g ú herosait ünneplik. I n n e n v a n . hogy B e ö t h y Zsolt igazi n a g y s á g á t a n e m z e t u g y a n megérezte, de azt valója szerint m é l t á n y o l n i c s a k azok t u d j á k , a kik vele dolgoztak, közelről l á t t á k m u n k á l k o d á s á t és föl t u d j á k mérni eredményeit. Beöthy Zsolt szelleme oly g a z d a g és változatos volt. hogy azt egy pillantással á t f o g n i nehéz. K ö l t ő és tudós, t a n á r és az irodalmi élet vezére egyben ; a mellett a k r i t i k á n a k és a stílusnak kiváló művésze, s m i n d e n i r á n y b a n olyan kiváló, hogy csak a l e g h i v a t o t t a b b elme t u d n á igazi é r t é k é t és jelentőségét föltárni. É n ezúttal, f o g y a t é k o s erőmhöz m é r t e n , egyéniségének csak egyik oldalát szeretném megvilágítani, az. irodalomtörténetírót. B e ö t h y Zsolt igazi jelentősége a m a g y a r irodalomtörtén e t b e n a k k o r t ű n i k ki. ha egy p i l l a n t á s t v e t ü n k ennek a t u d o m á n y á g n a k fejlődésére. A m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t m i n t t u d o m á n y — ha t e h á t t ö b b e t é r t ü n k r a j t a , m i n t t é n y e k n e k bizonyos külső r e n d b e foglalását — még nincs száz éves. I r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s u n k első alkotása, mely rászolgált a r r a ,

hogy a tudományos jelzővel t ü n t e s s ü k ki, a Handbuch der ungarischen Poesie, 1828-ban jelent meg. czímlapján Toldy Ferencz nevével. Azóta három emberöltő telt el, s t u d o m á n y u n k élete szintén három korszakra oszlik. Toldy Ferencz, Gyulai Pál és Beöthy Zsolt korszakára. Már ez a fölosztás m u t a t j a , milyen nagy jelentőséget tulajdonítok Beöthy Zsolt irodalomtörténetírói m u n k á s s á g á n a k . Az első korszak t a r t o t t körülbelül a h a t v a n a s évek végéig, a második a kilenczvenes évekig, a h a r m a d i k onnan kezdve — nem máig, m i n t t a l á n gondolnók, h a n e m a jelenen túl, kétségkívül jó messze be a jövőbe. T u d o m á n y u n k fejlődése ebben a három k o r s z a k b a n igen sajátszerű volt. Toldy a maga h a t a l m a s egyéniségével anynyira ránehezedett erre a t u d o m á n y á g r a , hihetetlen szorgalmával és teherbírásával olyan emberfölötti m u n k á t végzett, hogy mellette minden m á s korabeli irodalomtörténetíró m u n kássága eltörpül, az övé jelentőségben és súlyban jóval meghaladta a többi tudósét együttvéve. N e m nagyon túlozunk, ha azt állítjuk, hogy Toldy k o r á b a n ez a név, Toldy Ferencz, egy jelentésű volt ezzel a fogalommal : magyar irodalomtörténetírás. Annyira, hogy mikor melléje emelkedett Gyulai, s tekintélye lassankint elhomályosította Toldyét, k e t t e j ü k ö n kívül alig m ű k ö d ö t t m á s az irodalomtörténet mezején, m i n t az irodalomtörténetírói p á l y á t m á r befejezett Erdélyi J á n o s és A r a n y J á n o s , v a l a m i n t Salamon Ferencz, a k i szintén mindjobban a történetírás terére vonult vissza. Mikor B e ö t h y Zsolt első irodalomtörténeti dolgozata megjelent, a Balassi-komédiát méltató doctori értekezése — 1876-ban,— t u d o m á n y o s irodalomtörténetünk Toldyéit kivéve nem volt, s nagyobbszabású monographiánk is mindössze három : Gyulai Vörösmarty-élet rajza. Ballagi A l a d á r n a k a m a g y a r testőrségről szóló m u n k á j a és Széchy Károly Bessenye?'je. Toldy t e h á t szinte egymaga h o r d t a az i f j ú t u d o m á n y h a t a l m a s épületét, m á s t nem terhelt vele — de nem is engedett érvényesülni. Munkásságának eredményeit három ítéletbe lehet összefoglalni : f e l k u t a t t a , s z á m b a v e t t e és leírta a m a g y a r irodalomnak m a j d minden e m l é k é t : m e g a l k o t t a a m a g y a r irodalom t ö r t é n e t é n e k kereteit ; értékelte az irodalom jelenségeit. A gyűjtő, összefoglaló és rendszerező Toldyval szemben

G y u l a i elemző és értékelő lélek volt. ebben r e j l e t t ereje. T o l d y is értékelt, de nem lévén biztos ítélete és k i m ű v e l t ízlése, másfelől n a g y o n elfogultan állván szemben m i n d a régibb, m i n d az ú j a b b irodalom jelenségeivel, értékelései nem mindig m e g b í z h a t ó k , sok k ö z ö t t ü k a téves v a g y épen az igazsággal homlokegyenest ellenkező. Gyulai remek essaykben m é l t a t t a i r o d a l m u n k a l k o t á s a i t , de a r á n y l a g keveset és csak az i r o d a l o m n a k bizonyos korszakaiba t a r t o z ó k a t . Ot fők é n t a X I X . század v o n z o t t a , a V ö r ö s m a r t y t ó l A r a n y i g terjedő félszázad, a messzebb m ú l t b a r i t k á n n y ú l t , i r o d a l m u n k fejlődésének első korszakaival pedig csak egyetemi előadásaib a n foglalkozott. De a mihez h o z z á n y ú l t , azt m a r a d a n d ó a n elintézte ; a m i v é l e m é n y t m o n d o t t íróról és műalkotásról, azt a k á r é r c z t á b l á r a l e h e t e t t volna vésni — az századoknak szól. E z jelentőségének egyik fele : Toldy elavult v a g y haszn á l h a t a t l a n értékeléseinek egy részét ú j , igaz. m a r a d a n d ó é r t é k í t é l e t e k k e l p ó t o l t a . S a másik : csodálatosan finom érzéke az előadás művészete i r á n t . Megérezte, hogy az irodalomt ö r t é n e t , fejlődése m a g a s a b b f o k á n , ép a n n y i r a művészet, mint t u d o m á n y , hogy a stílus ereje és választékossága elengedhet e t l e n eleme az igazi i r o d a l o m t ö r t é n e t n e k , ez az. a mi az ö n m a g á b a n száraz és p u s z t á n s z a k e m b e r n e k szóló t u d o m á n y t az egész nemzet s z á m á r a hozzáférhetővé, nemzeti disciplinává teszi. Az ő m u n k á s s á g á b a n a szép v a l ó b a n egyenrangú alapelv az igazzal, m ű v e i n e m c s a k az okulásnak, h a n e m a gyön y ö r ű s é g n e k is forrásai. A kik n y o m á b a n igyekeztek — tőle b u z d í t v a , b á t o r í t v a , i r á n y í t v a — a z o k a t e k e t t ő s eszmény hevítette. A T o l d y h a l á l á t k ö v e t ő évben, mikor Gyulai még virágk o r á b a n volt, jelent meg fiatalosan duzzadó erővel az irod a l o m t ö r t é n e t t e r é n B e ö t h y Zs'olt. ő szerencsésen egyesítette T o l d y és Gyulai e g y m á s t kiegészítő t u l a j d o n s á g a i t : mindk e t t ő n é l e g y e t e m e s e b b tehetség volt. Ez h a t á r o z z a meg irod a l o m t ö r t é n e t í r ó i m u n k á s s á g á n a k jelentőségét : f o l y t a t t a azt is, a m i t Toldy, azt is, a m i t Gyulai kezdett. Toldy m e g a d t a a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t kereteit, a szilárd v á z a t — ezt B e ö t h y eleven, gazdag t a r t a l o m m a l t ö l t ö t t e ki. I r o d a l m u n k korszakos fölosztása T o l d y t ó l való, de a beleszorított irodalmi

a n y a g b a B e ö t h y Zsolt lehelt életet, ő t e t t e szerves egészszé s az i r o d a l m i jelenségeket egj'felől beállította a politikai és művelődési m o z z a n a t o k t a l a j á b a , másfelől ő f ű z t e őket egymáshoz, m i n t egy élő o r g a n i s m u s egymásból s a r j a d t mozzan a t a i t . T o l d y u t á n a második t u d o m á n y o s rendszerező irod a l o m t ö r t é n e t e t B e ö t h y Zsolt írta, — m i n d e n k ö v e t k e z ő n e m egyéb, m i n t az ő rendszerének á t v é t e l e , s ha eltér tőle, az a classikus r e n d s z e r n e k m e g r o n t á s a . Ez egyik nagy. elévülhetetlen é r d e m e B e ö t h y Zsoltnak. I)e B e ö t h y Zsolt kiegészítette és t o v á b b v i t t e G y u l a i m u n k á s s á g á t is. az értékelést. A b b a n a n a g y o n kevés esetben, melyben Gyulai értékelése revisióra szorult, r e v i d e á l t a és véglegesítette, olyan esetekben pedig, mikor Gyulai n e m foglalkozott az illető m ű a l k o t á s s a l s nem m o n d o t t v é l e m é n y t , Beöthy pótolta, a n n y i r a , hogy mindazokról az írói egyéniségekről, m e l y e k e t összefoglaló i r o d a l o m t ö r t é n e t ü n k s z á m o n t a r t , ő h a t á r o z o t t é r t é k í t é l e t e t a d o t t . Megint nem túlzás az. ha azt állítom, hogy m i n d a z o k az értékelések, m e l y e k m a n a p i r o d a l m u n k lezárt p á l y á j ú egyéniségeiről közszájon f o r o g n a k , B e ö t h y Zsolttól v a l ó k ; vagyis, ha b á r k i v é l e m é n y t nyilvánít egy tőle m é l y e b b e n nem i s m e r t m a g y a r irodalmi t e r m é k aesthetikai értékéről, n e m tesz egyebet, m i n t ö n t u d a t l a n u l u t á n a m o n d j a B e ö t h y Zsolt szavait. í g y az ő szellemi termékei egy nemzet közkincsévé lettek, s B e ö t h y Zsolt n e m c s a k a b b a n az értelemben magister Hungáriáé, a m i n t az őt búcsúzt a t ó f ő p a p m a g a s s z á r n y a l á s ú beszédében m o n d t a , n e m c s a k az egyetemen volt m i n d a n n y i u n k t a n í t ó m e s t e r e , h a n e m a m a gyar műveltség l e g f o n t o s a b b elemének, irodalmi ismereteinknek is gazdagon buzgó k ú t f o r r á s a . E g y i k - m á s i k ítéletét az eddigi s e z u t á n végzendő r é s z l e t k u t a t á s o k m ó d o s í t j á k m a j d v a g y m á s k é n t színezik, de ez a t é n y e n nem v á l t o z t a t : m i n d a n n y i a n , a jelen s a jövő emberei, a m a g y a r i r o d a l m a t B e ö t h y Zsolt szemével nézzük. N a g y e r e d m é n y ez, oly siker, melyre büszke lehet B e ö t h y Zsolt. Betetőzni egy Toldy és egy Gyulai m u n k á j á t s ezzel a messze jövőbe megszabni a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t fejlődésének ú t j á t , csak igazán n a g y szellemnek j u t h a t osztályrészül. D e kiegészíteni v a g y a k á r tökéletesíteni azt. a m i t az elődök

m e g k e z d t e k , még n e m a legnagyobbszerü föladat, erre csak t e h e t s é g kell, n e m pedig lángelme. A lángelme ú j a t alkot, olyat, a m i l y e n még n e m volt, s B e ö t h y Zsolt lángelméje is e p o n t o n é r v é n y e s ü l t . I l y e n újszerű m u n k a volt A magyar szépprózai elbeszélés a régi irodalomban czímű k é t k ö t e t e s m ű v e (1886, 1887): m i n d conceptioban, m i n d módszerben egészen ú j , eladdig példa nélkül álló vállalkozás. Az irodalomtörténeti m o n o g r a p h i á k k ö z ö t t u g y a n a z t a helyet foglalja el, a melyet a biograpliiák között a Vörösmarty életrajza: első és mindm á i g meg sem közelített. N e m az a legnagyobb érdeme, hogy első n a g y s z a b á s ú kísérlet i r o d a l m u n k b a n egy m ű á g fejlődésének m e g r a j z o l á s á r a , n e m is az. hogy költői p r ó z á n k n a k sok a d d i g figyelmen kívül h a g y o t t emlékét, az irodalom len é z e t t j o b b á g y a i t , bevitte az irodalom sánczai közé ; ez a k e t t ő is jelentékeny, de sokkal m é l y e b b e n jár a másik k e t t ő : az. hogy p r ó z á n k n a k addig i n k á b b csak nyelvészeti szempontból m é l t a t o t t t e r m é k e i b e n , a m a g a éles szemével és biztos ízlésével, felfedezte az aesthetikai é r t é k e t s ezzel az irodalmi érdeklődést egészen ú j mezőkre i r á n y í t o t t a , és az. hogy az összehasonlító i r o d a l o m t ö r t é n e t i módszert, melyet előtte csak s z ó r v á n y o s a n h a s z n á l t egyik-másik i r o d a l o m t ö r t é n e t í r ó n k s a k k o r is p u s z t á n egyes irodalmi jelenségek m a g y a r á z a t á r a , ő egy egész m ű á g életére k ö v e t k e z e t e s e n a l k a l m a z t a , s ezzel s z é p p r ó z á n k a t belekapcsolta a n y u g a t i fejlődésbe. A k ö n y v megjelenése ó t a m á r a negyedik évtizedet j á r j u k , irodalomt ö r t é n e t í r ó i n k egész sora dolgozott azon a téren, melyet B e ö t h y m e g m u n k á l t : de ezerszámra menő a d a t a i t alig t u d t á k e g y p á r r a l megszerezni — ilyen szép m o n o g r a p h i á t írni meg sem kísérelték. T u d o m á n y u n k n a k A magyar szépprózai elbeszélés m a is ép olyan büszkesége^ m i n t volt 1887-ben. E z a m ű B e ö t h y Zsolt legnagyobbszabású m u n k á j a , de eredeti szellemének nem a legmerészebb lendülete. Minden m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t í r ó é n á l mélyebben járó és magasabb a n szárnyaló elméje, elmélkedő h a j l a m a és philosophiai képzettsége olyan u t a k r a v o n t a , a m e l y e k e n előtte még m a g y a r író n e m j á r t — u t á n a is kevesen és n y o m á b a sem lépve. B e ö t h y Zsolt, Kölcsey szerény, félénk kísérletei u t á n , az első m a g y a r tudós, a ki az irodalom életét a bölcselő szemével

nézte. M a g a s a n az egyes jelenségek fölé emelkedve, A magyar irodalom kis tükre czímű k ö n y v é b e n (1896) p i l l a n t á s a , m i n t a repülőgép u t a s á é egy országot, egyszerre á t f o g t a sok százéves i r o d a l m u n k a t , s fölismerte benne az őseredetit, az állandót, a m i n e k m i n d e n irodalmi jelenség csak ú j a b b v á l t o z a t a : a m a g y a r lelket, azt a specificumot, a melylyel minden magyar szellemben f o g a n t e l m e m ű eltér az idegen lélek alkotásaitól. Ez a k ö n y v , t a l á n a legszebben írt m a g y a r t u d o m á nyos m u n k a , az i r o d a l o m t ö r t é n e t e t a pbilosopbia körébe emeli s kétségkívül a legnagyobb lépés, melylyel t u d o m á n y u n k végső czélját megközelítette. Minden t u d o m á n y n a k ugyanis, így az i r o d a l o m t ö r t é n e t n e k , az az eszménye, h o g y v a l a m i k o r b e o l v a d j o n a b b a az e g y e t e m e s t u d o m á n y b a , a melyből eredetileg, egyik-másik m á r t ö b b ezer éve, k i s z a k a d t , a -philos o p h i á b a , még pedig azáltal, hogy m e g t e r e m t i a m a g a t u d o m á n y s z a k á n a k bölcseletét. Mi m a g y a r o k , a kik sajnos, nem v a g y u n k philosophus nemzet, e b b e n az i r á n y b a n nem s o k a t t e t t ü n k , de a mit t e t t ü n k , szinte kirekesztőleg B e ö t h y Zsolt nevéhez fűződik. A philosophia h a t á r a i t súrolja B e ö t h y Z s o l t n a k egy másik m ű v e is, megírt, de n y o m t a t á s b a n közre n e m b o c s á t o t t Irodalomelmélete. Az előbbi s a j á t o s a n m a g y a r m ű volt, ez e g y e t e m e s érdekű, sőt a n n á l is t ö b b : egyetemes jelentőségű ; egyike a z o k n a k a világ t u d o m á n y á b a n is k e v é s s z á m ú kisérleteknek, melyek az eddig p u s z t á n t ö r t é n e t i és aesthetikai jellegű t u d o m á n y u n k a t elméleti, philosophiai a l a p r a törekszenek állítani. Minden t u d o m á n y csak a k k o r érdemli meg nevét, h a az ismeretközlésen és rendszerezésen t ú l o k n y o m o zóvá v a g y t ö r v é n y k u t a t ó v á válik, ha n e m áll meg a kézzelf o g h a t ó n á l , h a n e m keresi azt a szellemet, a mely a t é n y e k e t , a jelenségeket élteti. N á l u n k B e ö t h y előtt n e m igen gondolk o d t a k azon. v á j j o n n e m vár-e az i r o d a l o m t ö r t é n e t r e megs z o k o t t f ö l a d a t a i n túl m á s természetű, m a g a s a b b r e n d ű hivat á s is. ő megérezte ezt a h i á n y t , s mivel jól t u d t a , h o g y az irodalomtörténet nem természettudomány, mehr törvények c o n s t r u á l á s á r a v a n h i v a t v a , a másik ú t o n indult el s megkereste a z o k a t az erőket, melyek az irodalmi jelenségeket életre keltik, s az irodalom m ű k ö d é s é t szabályozzák. A

f r a n c z i a T a i n e materialistikus s az angol Carlyle idealistikus p r i n c í p i u m a i t szerencsésen c o m b i n á l v a , egy azokén alapuló, de m i n d k e t t ő é t ő l egészen elütő elméletet állított föl. olyat, mely n e m c s a k e k é t t u d ó s elméleténél, h a n e m az összes irodalomelméleteknél gyümölcsözőbb. T a i n e h á r o m a n y a g i erője közül a race-t és a milieu-t á t v e t t e , a h a r m a d i k a t , a m o m e n t - t m ó d o s í t o t t f o r m á b a n , m i n t az irodalmi h a t á s o k erejét, s e h á r o m m a l m i n t e g y e n r a n g ú t é n y e z ő t szembeállít o t t a a negyediket, Carlyle n y o m á n az egyéniség erejét, ezáltal a m a z o k egyoldalú, elfogult vagy épen i r á n y z a t o s elméletei h e l y e t t olyat a d o t t , melylyel valóban meg lehet fejteni m i n d e n irodalmi jelenséget. E z t t a r t o m én B e ö t h y Zsolt legnagyobb é r d e m é n e k , a l e g n a g y o b b é r t é k n e k az ő félszázados írói p á l y á j á n . Ez az az e r e d m é n y , a melylyel B e ö t h y a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t m i n d e n m u n k á s á t a m a g a t a n í t v á n y á v á t e t t e . B e ö t h y Zsoltn a k ez az elmélete r ö v i d p á r évtized a l a t t teljesen á t m e n t a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t í r ó n e m z e d é k vérébe : m i n d a n n y i a n , a kik az ő vezérsége idején dolgoztunk, t u d a t o s a n v a g y önt u d a t l a n u l az ő h a t á s a a l a t t állunk, a k a r v a - a k a r a t l a n u l az ő t a n í t v á n y a i v a g y u n k . Sőt e l m o n d h a t j u k azt is, hogy a m i ó t a B e ö t h y e t a n í t á s a meggyökerezett a k ö z t u d a t b a n , nem í r t a k n á l u n k jelentős irodalmi t a n u l m á n y t , mely kisebb vagy n a g y o b b m é r t é k b e n n e m é r t é k e s í t e t t e B e ö t h y Zsolt elméletét. Az á l t a l á n o s é r v é n y ű magister Hungáriáé czím mellett teljes joggal megilleti a magister litteraturae Hungaricse is — mest e r e volt ő a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t n e k a szó m i n d a két é r t e l m é b e n . Mestere, m e r t olyan t u d ó s készültséggel, olyan mélységgel és elmeéllel, olyan műveszettel, m i n t ő, senki sem m ű v e l t e ; de mestere a z é r t is, m e r t senki sem nevelt m a g á n a k a n n y i t a n í t v á n y t , m i n t ő. CSÁSZÁR

ELEMÉR.

AZ ANTIKRISZTUS. — Második és befejező közlemény. —

II. A lobogó sörényű, kövérarczú idegen Teschler Miklós h á z á b a n megszólította az első lé h ű t ő t . — Merre v a n a g a z d á d i r o d á j a ? Teschlernek m á r az a p j a t e k i n t é l y e s polgár, szőlő- és földbirtokos. tanácsúi' volt, a ki k a t o n á s k o d ó és lovagi életm ó d o t f o l y t a t o t t : ősei R e g e n s b u r g b ó l telepedtek á t Bécsbe, a m i k o r az a u s z t r i a i berezegek árúmegállító jogot a d t a k a császárvárosnak. A regensburgi posztóczéh lugecki t á r h á z á t ő v á s á r o l t a meg s á t a l a k í t o t t a úgy, hogy üzlete, borpinczéje, éléstárai, családi fészke egy helyen legyen. F i a Miklós, h u m a n i s t a műveltségű és erős üzleti érzékű férfiú, Bécs legnagyobb kelmekereskedője lett. a kinek á r ú i t Bizáncztól kezdve H a m b u r g i g , az orosz n a g y f e j e d e l e m székhelyétől Londonig s a j á t f u v a r j a i h o r d t á k , s a j á t k a t o n á i n a k őrizete a l a t t , a k i k n e k f ő p a r a n c s n o k a m a g a Teschler volt, m i n t m ű kedvelő s t r a t é g a , h a d v e z é r , a ki lovagi b á t o r s á g á t c s a t á k o n is t ö b b ízben m e g m u t a t t a . H a j ó i , k a r a v á n j a i , ügynökei, f u t á r a i egész E u r ó p á b a n o t t h o n v o l t a k s a b a n k h á z a k pénzével Velenczében, Firenzében, B u d á n és P á r i s b a n úgy rendelkezett. m i n t a s a j á t j á v a l . Pénzfejedelem volt ő, a k á r csak a Mediciek vagy Fuggerek s h á z á t , a mely a B u r g és a Cilley grófok v á r k a s t é l y a , az egyetemi épület és a kolostorok u t á n l e g h a t a l m a s a b b p a l o t á j a volt a császárok v á r o s á n a k , a külföldiek úgy t e k i n t e t t é k , m i n t a pénz, vállalkozás és nemzetközi forgalom l o v a g v á r á t . Budapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

1S?í'.

1U

Az üzleti helyiségek, irodák, m i n t a - és árúcsarnokok, r a k t á r a k és b o l t o k a földszinten v o l t a k , i t t dolgozott m o s t az esti ó r á k b a n Teschler m a g a is és i t t f o g a d t a t e r m e t e s külföldi v e n d é g é t . Az idegen s z e r t a r t á s o s a n m e g h a j o l t és olaszul k ö s z ö n t ö t t e . — Messer Niccolo Teschler. b a c c a l a u r e u s a a k i t ű n ő ferrarai e g y e t e m n e k , dicső emlékezetű t a n í t v á n y a a nemes G u a r i n ó n a k . légy üdvözölve. A kereskedő csodálkozva t e k i n t e t t a jövevényre, a ki ravasz mosoly lyal n é m e t ü l f o l y t a t t a b ó k j a i t . — H a n e m csalódom, u r a m , ö n nekem t a n í t v á n y o m volt 1456-ban a p á d u a i k e r t e k e n t ú l f e k v ő elyseumi kis t a n y á n , a m á r v á n y t o r n á c z o s Villa M o n t a g n a n e a b a n , a hol s ö t é t e n bólongató c z i p r u s f á k a l a t t J a n u s P a n n o n i u s és P r o t h a s i u s mellett Niccolo Teschler í r t a a l e g p o m p á s a b b e p i g r a m m á k a t . A kereskedő f e l u g r o t t . — Csak n e m G a l e o t t o Marzio áll előttem. Merula és P h i l o p h o legyőzője, az Academica P l a t o n i c a koszorús t a g j a , a p á p a és Lorenzo il Magnifico kegyeltje, a világhírű l a t i n és görög nyelvész, philosoplms és csillagász . . .1 — É s ezidőszerint a dicső M a t h i a s Corvinus k ö n y v tárosa. h á n a k , J á n o s berezegnek nevelője, a franczia királyn a k örökös u d v a r i astrologusa, a k a b b a l i s t a t u d o m á n y o k saragossai doctora, Arragoniai B e a t r i x ő fensége felolvasója és az ön l e g a l á z a t o s a b b szolgája. — f o l y t a t t a Galeotto komoly és ü n n e p i e s m e g h a t o t t s á g g a l . Megölelték e g y m á s t . A kereskedő a b b a n h a g j ta m u n k á j á t és vendégét felvezette az első emeletre. Már a lépcsőn elk e z d t é k cserélgetni i f j ú k o r i emlékeiket. — H e j , hej, a n n a k t ö b b , m i n t h a r m i n c z esztendeje! T e a k k o r n y u r g a , t ö r é k e n y derekú, l e n h a j ú s á p a d t hú voltál, a ki G u a r i n o m e s t e r i n t e r n a t u s á b a n alig b í r t a d a szigorú b ö j t ö k e t , e r ő l t e t e t t a t t i k a i t o r n á k a t , végeszakadatlan memorizálásokat és t i t o k b a n m ű v e l t d u h a j italozásokat. Mert Guarino derék öreg álszent ficzkó volt, a ki feleségét h a t fiú és hét leány erejéig beczézgette, de m a g a is nagy kedvvel olv a s t a Beccadelli és a m i P a n n ó n i a i J á n o s u n k szerelmi költem é n y e i t . Olyan k o r ú lehettél, m i n t Csezmicei J á n o s , a nagy-

v á r a d i p ü s p ö k unokaöcscse és i f j a b b Vitéz J á n o s , a ki m o s t a király cancellariai ü g y v i v ő j e és veszprémi p ü s p ö k . . . o d a á t v a n a t á b o r b a n . — h u n y o r g a t o t t hozzá G a l e o t t o jelentőségesen. A kereskedő csendes, mély o r g a n u m a m e g h a t o t t a n zend ü l t fel a régi, v i d á m n a p o k emlegetésekor. A z t á n pedig P á d u a m e l l e t t , a t e v i l l á d b a n t a n u l t u k a latint és görögöt tiszteletreméltó feleséged, d o n n a . . . donna . . . — P a u l i n a . . . ízletes l o m b a r d i a i k o n y h á j á n , — mosolygott a humanista. — R e m é l e m , életben v a n és számos szép g y e r m e k a n y j a . — Meghalt az Ú r kegyetlen a k a r a t á b ó l . . . — válaszolt Galeotto, — m i u t á n J a k a b o t , E u p h e m i á t és C a n d i d á t h a g y t a nekem vígasztalásomra. — Azóta özvegyen éldegél doctorságod. N e m jó az e m b e r n e k egyedül lenni, m o n d j a az írás és gyermekeim a n y j á v á egy erényes m a g y a r nőt t e t t e m , a kiben még m a is nagy k e d v e m telik. Tőle v a n J á n o s nevű fiam és k é t szép h a j a d o n leányom, é p e n m e g é r e t t e n a házasságra és az a n y a i méltóságra. E s ön, Messere? A kereskedő bevonszolta ő t egy nagy, m á r v á n y b a épít e t t f a r a g o t t t ö l g y k a p u n , a családi l a k o s z t á l y b a . I t t v a n feleségem, Veronica v o n R e g e n s b u r g . két fiam és kicsi D o r o t h e á m a n y j a . A ház ú r n ő j e r ö v i d e n üdvözölte a vendéget, a kinek szeme-szája elállott az asszonyi lakosztály k á p r á z a t o s fényén. a selyemből való f a l k á r p í t o k o n . Kis-Azsiából és Bizánczból való szőnyegeken, velenczei csipkefüggönyökön és nagy hollandiai m e s t e r e k szentképein. Teschlerné finom germ á n t y p u s ú h a r m i n c z ö t é v e s szőke asszony volt, a ki egészen a lovagi r e n d úrnői szerint ö l t ö z k ö d ö t t . O t t h o n való egyszerűsége is kissé conservativ volt. B a r n a setyem, szoros, fűzőre simuló, bokáig érő e g y b e s z a b o t t k ö n t ö s o m l o t t le m a g a s termetéről, a melyet d e r é k b a n sugárzó d r á g a k ö v e k t ő l hímes a r a n y ö v — D u p f e n g — szorított össze, hogy az ú r n ő k a r c s ú s á g á t kiemelje. F i n o m b a r n a selyemczipője hegyes- és kissé f e l k u n k o r o d ó o r r á v a l a régi l o v a g v á r a k hölgyeire, a

Minnesánger eszményképeire e m l é k e z t e t e t t . É k s z e r nem volt sem a fülében, sem a k a r j á n , sem az u j j a i n : ezt jóízlésű nő o t t h o n n e m viselte. Csak az övéről lógott le a r a n y l á n e z o n egy kis t á s k a , a melyből k é z i t ü k ö r nyele és kulcsok kandik á l t a k elő. H a j á t , a mely dús, sima és szőke volt, m i n t A p h r o d i t é é , k e r e s z t a l a k b a n a r a n y o s hímzésű f e k e t e selyemszalagok s z o r í t o t t á k össze fehér h a l á n t é k á t ó l - z a b a d o n hagyott gömbölyű nyakáig. G a l e o t t o a s z á j a szélét n y a l o g a t t a . — Micsoda asszony, micsoda szépség, m i c s o d a nyugt a l a n s á g , — g o n d o l t a m a g á b a n s szeretett volna a m a g a éveiből, a melyek v i s s z a t a r t h a t a t l a n u l t ö r t e t t e k az ö t v e n e k vége felé. v a g y h ú s z a t elsikkasztani. Az ú r n ő engedelmet k é r t . hogy u t á n a nézzen- a k o n y h á nak. Teschler pedig elvitte v e n d é g é t az U - a l a k ú é p ü l e t n e k a k é t B á c k e r s t r a s s e felé nyúló s z á r n y a i r a , hogy r a k t á r a i t megmutogassa. F ö l d s z i n t e t és h á r o m alacsony emeletet foglaltak el ezek a bolthelyiségek ; m i n d e n ü t t rend és tisztaság ; felügyelők. Írnokok, czéhbeli legények ^és szolgák sürögtekf o r o g t a k a r a k t á r b a n , a m e l y e k b e n az ostrom óta rengeteg t ö m e g b e n g y ű l t e k fel az á r ú k . Teschler először a posztóv é g e k e t m u t a t t a meg, a m e l y e k Keletről, Perzsiából, K o n s t a n t i n á p o l y b ó l , meg a brüsszeli, mechelni, iperni, b r a b a n t i , t i r l e m o n t i , firenzei és veronai g y a p j ú g y á r a k b ó l k e r ü l t e k ide és Lengyelország, Moszkva, Berlin. London, az északi t a r t o m á n j r o k , m e g Magyarország felé v á r t á k az utak felszabadítását. G a l e o t t o f e j e szédült, a hogy Teschler. e l m a g y a r á z t a . — E z i t t a r a j n a i vörös és kék gyolcsok á l l v á n y a és a m o t t hever ingeknek való bizánczi Saben, i t t pedig a díszr u h á k n a k való sefymek, bársonyok, szövetek t a r k a tömege. A h a r m a d i k t e r e m b e n a p r é m e k : hermelin, czoboly, nyest, v a k o n d o k , r ó k a , f a r k a s Magyar-, Lengyel- és Oroszországból. K ü l ö n t e r m e v a n az a r a n y f o n á l n a k , r o j t o k n a k , h í m z e t t selyemnek, csipkéknek, k ü l ö n a szőnyegeknek, görög, török, perzsa és h i n d u f ü g g ö n y ö k n e k .

Micsoda kincsek, micsoda kincsek! — s ó h a j t o z o t t Galeotto megrendülve. — Oh ti boldog bécsiek. Teschler legyintett a keiével. Bécs napról-napra hanyatlik. Ma m á r alig t u d megbirkózni a német. H a n s á k versenyével. Máskép volt ez a múlt századokban. De a m i t IV. Lipót, 11. Frigyes, az első Habsburgok, I I . Albert és P o s t h u m u s László szereztek v á r o s u n k n a k , az a m o s t a n i császár keze a l a t t lassankint elsikkadt. Azelőtt se a passaui, .se a regensburgi, se az északnémet kereskedőknek nem volt szabad máshol kirakodni, mint Bécsben. Bécs vitte az á r ú k a t Velenczébe, B u d á r a , Lengyelországba és K o n s t a n t i n á p o l y b a . I I I . Frigyes megengedte a brünnieknek. hogy közvetlenül kereskedjenek Velenczével, m a i d árúmegállító jogot a d o t t a hamburgiaknak. A kölniek Bécs elkerülésével közlekednek Magyarországgal s Verona I n n s b r u c k o n á t viszi p o r t é k á j á t Augsburgba és Regensburgba. Buda pedig úszik a jólétben, -— v e t e t t e oda látszólag meggondolatlanul Galeotto és hevesen s a j n á l k o z o t t a bécsieken. — B u d á t M á t y á s király n a g y g y á teszi, a k á r csak egykor a babenbergiek Bécset, v a g y a P o d j e b r á d o k Prágát. Lassan-lassan megesz b e n n ü n k e t is Mátyás. Vagy visszaállítja a város régi dicsőségét, — felelte a humanista meggyőzően, m e r t kezdte látni, hogy miért nem lelkesülnek a bécsiek a bujdosó császár személyéért és mi köti meg kezüket a magyar hódító ellen való h a d a k o z á s b a n . Nem erőszakolta a t h e m á t , annál i n k á b b m a g a s z t a l t a az épület balszárnyán felrakott szerszámokat, díszbőröket, strucztollakat. női pipereczikkeket, üveg-, majolika-, kristály-, papirneműeket, az ipar és művészet ú j d o n s á g a i t , a melyek fejedelmi u d v a r o k és főpapok rendelkezéseit v á r t á k Teschler r a k t á r á b a n . Hej. ha nagy orrát b e d u g j a ide Mátyás, hogy kiürül ez egy-kettőre! — k u r j a n t o t t lelkesen Galeotto és elmesélte, hogy a ferrarai és nápolyi u d v a r o k mellett a budai u d v a r szereti legjobban az ú j p o m p á t és a ritka drágaságot. Az igaz, hogy ez idő szerint nincs is sem olyan gazdag, sem olyan

áldozatkész ember a föld kerekségén. Egymillió aranyforint o t költ el minden esztendőben és felesége, a nápolyi asszony, nem m a r a d messze tőle az adósságcsinálásban. J ó pénz! t e t t e hozzá p a j k o s és fontoskodó szemhunyorítással. Teschler elgondolkodva hallgatta b a r á t j a v i d á m fecsegését. — A n n y i bizonyos, — szólalt meg később komoly elborulással — hogy így nem t a r t h a t soká. Éles, erős harangcsengés sikoltott végig az épületen. — Vége a m u n k a i d ő n e k , estebédre csengetnek. — magyarázta Teschler a vendégének. — Pedig én a borospinczéket is szerettem volna megnézegetni, — szakadt ki a vallomás Galeottóból, m e r t t u d t a , hogy a ház a l a t t barlangépítmény húzódik el, folyosókkal, alagutakkal, tele nemes osztrák és külföldi borokkal, mert Teschler volt Bécs legnagyobb szőlőbirtokosa és borkereskedője is. — M a j d az estebédnél m e g l á t j u k a m i n t á k a t , — nevet e t t a házigazda és felvezette vendégét a második emeleten levő, ebédlőnek is használt lovagterembe. *

I t t ősi szokás szerint házilag készített, mézzel kevert sört i t t a k egy pohárkával, m a j d hozzáláttak az estebédhez, a mely a l a t t sáfránnal. borssal és mézzel készített tojáslevest, p u h á r a gőzölt, v a j b a n pirított, szalonnával megtűzdelt pávahúst, borjúszeletet, fánkot, t o r t á t , pármai s a j t o t és geszten y é t szolgáltak fel az uraságoknak. Galeotto h a t a l m a s g y o m r á b a n rengeteg mennyiségek t ű n tek el ezekből a finomságokból, a melyekkel drágaságuk és nehéz beszerezhetésük m i a t t csak fejedelmek asztalánál lehetett találkozni, feltéve, ha az nem volt olyan pénztelen, m i n t szegény I I I . Frigyes, a ki most Linzben v á r j a sorsa fordulását. Teschler és felesége gyönyörködve nézték a humanista emberfeletti é t v á g y á t . Bizonyos félelemmel teltek el i r á n t a , a ki egymaga annyi p á v a h ú s t emésztett el, m i n t a mennyi az éhező Bécsnek öt népes c s a l á d j á t táplálni t u d n á reggeltől

estélig. Ha ezt m e g l á t n á Keller császári h e l y t a r t ó , hazaárulásért p e r b e fogná v a l a m e n n y i ü k e t . G a l e o t t o a z o n b a n n y u g o d t a n és mosolyogva e v e t t , mijit egy dőzsölő B a c c h u s az O l y m p u s o n . É s egyre-másra tölt ö t t e m a g á n a k a déltiroli. szeré-mi, görög és c y p r u s i borokat s végül m e g á l l a p o d o t t egv gyökerekkel és fűszerekkel felforralt. a z t á n j é g b e h ű t ö t t és nádmézzel m e g é d e s í t e t t Hippokras n e v ű bornál, a mely a háziasszony k é s z í t m é n y e volt s lelkes t i r á d á k b a n m a g a s z t a l t a a n n a k m y t h o l o g i a i z a m a t ját és a venushegyi liliomokra emlékeztető illatát. K ö z b e n pedig jól szemügyre v e t t e az a r a n y - és e z ü s t e d é n y e k k ö z ö t t büszkélkedő k a r c s ú , ragyogó, t ű z s z í n e k b e n szikrázó velenczei kristály p o h a r a k a t , a m i n ő k h ö z hasonlót a firenzei Mediciek asztalán l á t o t t , m i n t s z e m k á p r á z t a t ó ú j d o n s á g o k a t . Az utolsó f a l a t ételnél Teschlerné felemelkedett és visszav o n u l t az első emeleten étkező g y e r m e k e k h e z . Galeotto magára m a r a d t régi b a r á t j á v a l . H a t a l m a s kezébe r a g a d o t t egy ü v e g p o h a r a t és latin h e x a m e t e r t m o n d o t t a családi élet és a hitvesi szerelem szentségére. A z t á n m i n d a k e t t e n vissza-visszasülyedtek a régi emlékek f e l ú j í t á s á b a , a melyek a t u d o m á n y s z o m j és szerelmi v á g y fiatal, forró, a r a n y o s n a p j a i b a n o t t h a g y t a k a kékegű. ibolyaillatú I t á l i á b a n . Galeotto e l m o n d t a , hogv a mióta Teschler, J a n u s P a n nonius és P r o t h a s i u s ' e l h a g y t á k az ő m o n t a g n a n e a i v i l l á j á t , sorsa rosszabbra f o r d u l t s a z ó t a a v á n d o r h u m a n i s t á k czifra n y o m o r ú s á g á b a n tengeti életét. Ezelőtt épen h u s z o n h é t esztendeje l á t o g a t t a m meg először M á t y á s t , a m a g y a r o k fejedelmét. Ismeri Messere ezt a büszke nagy sast a K á r p á t o k alján, ezt a m o d e r n H a n n i bált és Scipiót egy személvben, ezt az oroszlánsörényű. dörgőhangú. pánczélos, ágyús, t ű z o k á d ó Caesart, ezt a b a r b á r T r a j a n u s t , ezt a budai M a t t h i a s il Magnificot? Ezelőtt huszonöt éve. e z e r n é g y s z á z h e t v e n b e n volt a vendégem, i t t e t e r e m b e n a császárral és császárnéval e g y ü t t , felelt elgondolkozva a házigazda. — F i a t a l legények v o l t u n k mind a k e t t e n s bált a d t a m a tiszteletére, a mikor itt Frigyessel a trónörökösödésről és P o d j e b r a d G y ö r g y cseh király praetensióiról t á r g y a l t a k . E m l é k s z e m rá . . . nem volt szép

legény és kissé gőgös és b a r b á r volt. m i n t Attila fiatal koráb a n . . . de n e m volt itt asszony, a ki első intésre k a r j a i közé ne d o b t a volna erényeit. A férfiak féltek tőle, az asszonyok imádták . . . — Mert az asszonyok erősebbek a férfiaknál. — jegyezte meg Galeotto. — É s r o m l o t t a b b a k . — vélekedett a kereskedő. Ok m i n d e n t az érzékiségükön keresztül végeznek, a kielégülés s ó v á r g á s á b a n . — N e b á n t s d az asszonyokat. — szólt közbe elérzéken y ü l v e a h u m a n i s t a . — Mi férfiak a szerelemben szépséget, b u j a s á g o t , Eros művészi j á t é k a i t keressük, ők m e g m é r i k a férfiak emberi n a g y s á g á t és csak a h a t á r t a l a n s á g előtt hódolnak meg érzékiségiikkel. E b b e n különbek a férfiaknál. L á t j a . Domine, o d a á t B u d á n p é l d á t l a n u l erkölcsösek és gőgösek a n é m b e r e k . O t t nincs házasságtörés, f a j t a l a n s á g , leánycsábítás és asszony szöktetés. Miért? Mert o t t minden asszony M á t y á s b a szerelmes és a k i r á l y n a k t a r t o g a t j a magát. Hozzá hasonlót n e m t a l á l v á n , mindenkivel szemben megközelíthetetlen. É s Mátyás? A király bölcs elme és csak a n n y i t m e r í t a forrásból, hogy az iszap fel ne z a v a r o d j é k . — Mértékletes. — F i n n y á s . N e m szereti azt a p o h a r a t , a melyből m á r m á s is k ó s t o l g a t o t t . Csak a h a j a d o n o k szeplőtelen szemérmét f o g a d j a el. ha fel a k a r ü d ü l n i szépségben és az élet m o s o l y á b a n . . . Ez a cyprusi fűszeresbor. ez a H i p p o k r a s isteni ital. I g y u n k . Fenékig ü r í t e t t é k a h a t a l m a s k r i s t á l y p o h a r a t . A z t á n elmesélte Galeotto. hogy élete i f j ú éveiben bej á r t a Itáliát. Spanyolországot. Angliát, a franczia király országait, Bolognában az e g y e t e m e n n é h á n y évig t a n á r k o d o t t . sokat veszekedett görög és olasz h u m a n i s t á k k a l , n é h á n y k ö n y v e t írt. a m e l y e k b e n sikerült az e m b e r e k b á m u l a t á t kivívnia h i t t u d o m á n y i , k a t o n a i , orvosi, történelmi, nyelvészeti, csillagászati és költői eszméivel. H í r n e v e és t u d o m á n y a azonban nem mindig j á r t e g y ü t t a jó m ó d és pénzbőség áldásaival

Soha é l e t e m b e n n e m l á t t a m olyan f u k a r vén disznót. m i n t a milyen boldogult XT. L a j o s franczia király ő felsége volt. az I s t e n n y u g o s z t a l j a . K é t évig k ö n y ö r g ö t t , k é r t . f e n y e g e t e t t , míg r á s z á n t a m m a g a m a t , h o g y u d v a r á b a m e n j e k . N e m is s z á n t a m rá. m e r t jól éreztem m a g a m a t B u d á n , a királyi u d v a r b a n , az esztergomi érseknél, J a n u s P a n n o n i u s n á l meg B á t h o r y Miklós váezi p ü s p ö k n é l , a kik közül a legkisebb is d e r e k a b b , jobb, o k o s a b b és b ő k e z ű b b legény, m i n t a szerencsétlen, g y á v a , n y a v a l y a t ö r ő s , amboissei k é n y ú r . N e m is a k a r t a m elmenni hozzá, de M á t y á s beszélt rá. hogy nézzek körül a f r a n k király u d v a r á b a n . Mi dolga volt o t t Messerenek? — k e r d e z t e é r d e k l ő d v e a házigazda. E l e i n t e a classikusokat m a g y a r á z t a m , de a király eszeveszettül h i t t a csillagok h a t a l m á b a n , h á t á t t é r t e m az astrologiára. N e m egy h o r o s k o p o t k é s z í t e t t e m u d v a r i dámák ú j s z ü l ö t t j e i n e k és h a d v e z é r e k , p a p o k , u d v a r i csőcselék ú g y h a l l g a t t á k j ó s l a t a i m a t , m i n t a k i n y i l a t k o z t a t á s t . Egyszer b e h i v a t a király. «Mi lesz velem ?» — kérdezi minden bevezetés és m a g y a r á z a t nélkül. M e g h ö k k e n t e m . <
G a l e o t t o úgy i t t a a fűszerezett c y p r u s i t , m i n t a vizet. É s nyelvével alsó a j k á t pirosra n y a l o g a t t a . — K é s ő b b a z o n b a n rosszra fordult sorsom a francziák k ö z ö t t . A király k é t régebbi astrologusa, az alávaló, h a z u g alchimista Angelo C a t t h o és a n y a v a l y a t ö r ő s Pierre de St. Valerienne n o t r e - d a m e i k a n o n o k , b e á r u l t a k , hogy ellene conspirálok. F o l y t o n k é m e k j á r t a k k ö r ü l ö t t e m , még asszon y o k hálószobáiban is. H e j , pedig Toinette, a kedves, gyengéd l e á n y k a k e d v é é r t o t t m a r a d t a m volna m é g sokáig. De n e m lehetett. — Száműzték? — A n n á l is rosszabb. Az eszelős X I . L a j o s , a ki egykor Maitre d ' H o t e l j é t , J e a n de A u l b u s t személyesen k ü l d t e é r t e m B u d á r a , a n o t r e - d a m e i k a n o n o k egy á l o m l á t á s á n úgy megr é m ü l t . hogy m e n t e n halálra ítélte . . . — A kanonokot? — Ellenkezőleg. Az ö n alázatos szolgáját, dr. Marzio Galeotto Narniensist. — S hogy m e n e k ü l t el a b i t ó f a alól? G a l e o t t o f e l s ó h a j t o t t , m a g a s r a emelte p o h a r á t , m i n t h a az o l y m p u s i i s t e n e k n e k a j á n l a n á fel e habzó n e k t á r m e n y nyei m á m o r á t . — M e g f e j t e m a m i n d e n bölcsek j á m b o r , k ö v é r t ő g y ű , o d a a d ó t e h e n é t : az emberi b u t a s á g o t . Azt m o n d t a m a kir á l y n a k . hogy megcsináltam az ő és a m a g a m életének k a b b a l i s z t i k u s mérlegét. A csillagképek m e g m u t a t t á k é l e t ü n k t a r t a m á t s l á t t a m , hogy én h ú z o m a rövidebbet. K i o l v a s t a m belőlük : E g y n a p p a l előbb halok meg, m i n t X I . L a j o s , Francziaország dicsőséges u r a l k o d ó j a . Az öreg király megijedt és b e h ú n y t a szemét, hogy ne lássa szökésemet. G a l e o t t o h a r s á n y a n n e v e t e t t és magas, lágy, édes tenorh a n g j á n p a j k o s d i á k d a l b a fogott. Az egész t e r e m mosolygott, mikor finom f u v o l á r a emlékeztető pianojából á t c s a p o t t csengő-zengő crescendóba. K ö v é r t e s t e r e s z k e t e t t a k é j t ő l , a melyet a haláltól való megszabadulás, a szellemes ötlet, a hiú dicsekvés és s a j á t h a n g j á n a k m á m o r í t ó élvezése szerzett az életimádó, boldog k a l a n d o r n a k .

De erősen b e n n v o l t a halál e l ő c s a r n o k á b a n . —" jegyezte meg Teschler őszinte sajnálkozással. — Az s e m m i — felelt a h u m a n i s t a — Yelenczében sokkal n a g y o b b veszedelem f e n y e g e t e t t . És pergő nyelvének p i l l a n a t n y i s z ü n e t e t sem a d v a . á r a d ó bőbeszédűséggel m o n d o t t a el. h o g y a n gyűlt meg a b a j a a S a n t o Uffizióval. K ö n y v e t írt De incognitis vulgo czím a l a t t , a m e l y b e n t ö b b e k k ö z ö t t azt t a l á l t a m o n d a n i , hogy a ki a józan ész és a természeti t ö r v é n y e k szerint él, az elnyeri az örök üdvösséget. E m i a t t , h a b á r k ö n y v e meg sem jelent, csak k é z i r a t b a n o l v a s t á k m e g h i t t t a n í t v á n y a i , a velenczei inquisitio e l f o g a t t a , feleségével és gyermekeivel e g y ü t t b ö r t ö n b e v e t e t t e és m e g k í n o z t a , őt m a g á t a P a l a z z o D u c a l e előtt pellengérre á l l í t o t t a , ö r d ö g k o r o n á v a l a f e j é n , m i n t az e r e t n e k e k e t . Az utcza népe megköpdöste, b á n t a l m a z t a és kövér öreg disznónak csúfolta, l a t r o k és zsidók c z i n k o s á n a k . ördög szövetségesének és b o s z o r k á n y o k szeretőjének káromolta, k ö v e k k e l m e g d o b á l t a , ú g y hogy k é t ízben a halál ájulása környékezte. - Eszeveszett, őrjöngő m i n o r i t á k ültek f e l e t t e m ítéletet. N e m t u d t a m , m i t h a t á r o z t a k rólam, de s z a m a r a k által v o n t halottaskocsin v i t t e k a vesztőhelyre, f e k e t e fátyollal let a k a r t l á m p á k sorfala között , m i n t a kit m á g l y á r a v a g y bitóra szállítanak. Azt h i t t e m , ü t ö t t az utolsó ó r á m és m a g a m a t és c s a l á d o m a t a m i n o r i t á k n á l is h a t a l m a s a b b Ú r i s t e n irg a l m á b a a j á n l o t t a m . Szerencsére csak h a t h ó n a p i sötét bört ö n r e ítéltek el s nekem sikerült a p á p á h o z . M á t y á s királyhoz és Medici Lorenzóhoz leveleket e l j u t t a t n o m . M á t y á s király r ó m a i k ö v e t é t , i f j ú k o r i b a r á t u n k a t , Vitéz J á n o s t bízta meg a közbenjárással, a p á p a m a g á h o z v o n t a az ü g y e t . R ó m á b a czitált s engem f e l m e n t e t t a b ü n t e t é s alól. Francesco della R o v e r e is e g y ü t t t a n u l t v e l ü n k F e r r a r á b a n , — j u t o t t eszébe Teschlernek — emberséges dolog volt tőle, hogy i f j ú s á g a társáról I V . S i x t u s k o r á b a n is megemlékezett. — Emberséges? Sixtus? — n é z e t t n a g y o t a h u m a nista. — E z a t i a r á s lélekkufár, ez a p á s z t o r g y ű r ű s Caligula nem t u d t a , mi az emberség. De g y á v a volt és haszonleső ;

r e s z k e t e t t M á t y á s t ó l és segítségét koldulta, ha n a g y o n szorongatták. A kereskedő s z o m o r ú a n csóválta fejét az istentelen szav a k h a l l a t á r a . A h u m a n i s t a észre sem v e t t e h á z i g a z d á j a megütközését : F e l m e n t e t t a p á p a , de a r ó m a i csőcselék m a j d n e m megkövezett. Igyunk. E s a ragyogó színű, édes, csípős, izgató illatú cyprusi bor k i b é k í t e t t e a haragos G a l e o t t o t . M i u t á n kis s z ü n e t e t t a r t o t t és megdicsérte a lovagterem sötét t ó n u s ú olasz b ú t o r z a t á t , a f a r a g o t t asztalt, a p a d o k a t , a f a l a k o n , b ú t o r o k o n és földön s z é t t e r í t e t t keleti szőnyegek e t . a bronz c a n d e l a b e r t , a mely délolaszországi ásatásokból l á t o t t n a p v i l á g o t , a s a r k o k b a n felállított a n t i k b ú t o r o k a t , e t r u s k v á z á k a t , r ó m a i fegyvereket és a k a n d a l l ó m á r v á n y figuráit. leírta ú t j a i t , a melyeket két évvel ezelőtt Angliáb a n t e t t , sikereit I I I . R i c h á r d u d v a r h ö l g y e i között. I I . J á n o s p o r t u g á l király, K a t h o l i k u s Isabella és I. J á n o s d á n király k ö r n y e z e t é b ő l sikamlós a d o m á k a t m o n d o t t és elrecitálta J a n u s P a n n o n i u s n a k n é h á n y emlékezetében m a r a d t erotikus elegiáját. K ö z b e n leszállott az éjszaka, az utczai ő r j á r a t o k hangos szóval ellenőrizték e g y m á s t , a domonkosok t o r n y á b ó l messzeható h a n g k ü r t ö l t végig a városon, a mely a korcsm á k z á r ó r á j á t h i r d e t t e , n é h á n y löveg r o b b a n t fel a b á s t y á k o n . . . s ezek a k o m o r éjszakai h a n g o k élesen v á l v a ki a pihenő v á r o s csendjéből, m e g b o r z o n g a t t á k a két ivogató e m b e r szívét. — H e j . csak n y a k u n k o n ne volna a veszedelem! — sóh a j t o t t Teschler önfeledten. — N e m t a r t m á r soká. — h u n y o r í t o t t Galeotto. Tudja m e g Messere, hogy én M á t y á s t á b o r á b ó l jövök. Teschler megrezzent. — K é m k e d n i j ö t t , Messer Marzio? E s z e m á g á b a n sincs a kémkedés, U r a m . Csak u n t a m a t á b o r i élet e g y h a n g ú s á g á t . M á t y á s n a k nincs is szüksége kémkedésre. M i n d e n t t u d ő és t ö b b b a r á t j a v a n itt neki Bécsben, m i n t ellensége. Múltkor is megjelent nála két úr

és f e l a j á n l o t t a a v á r o s á t a d á s á t . A király m a g a beszélte tegn a p az estebédnél. — K i volt a k é t sehonnai? Mátyás király megmondta a nevüket : Dr. Hunger és H e r r Z w i e t r a c h t . A kereskedő elpirult és z a v a r t a n n e v e t e t t . Eh, beszéljünk másról, Messer Galeotto. Beszéljen a kalandjairól. G a l e o t t o l á t t a , hogy i t t nincs kivel összeesküdni. N e m is volt m á r kedve. A fűszeres bor é m e l y í t e t t e . Malvaziait k é r t , a mely erős, nemes, k o m o l y férfinak, t u d ó s n a k és o l a s z n a k való ital. — Ördög vigye el a politikát. U t á l t a m teljes é l e t e m b e n . Szeretem a f é n y t , a meleget, a dalt, a p u h a tollas s e l y e m á g y a t , a fehér, izmos, kereken p á r n á z o t t i f j ú női t e s t e t és M a t t h i a s ( orvinus b á r s o n y kötésű, a r a n y c s a t t o s k ö n y v e i t . Nincs t o v á b b . G a l e o t t o ismét f e l h a j t o t t egy p o h á r r a l , kis ideig gyön y ö r k ö d ö t t a velenczei k r i s t á l y ü v e g á t l á t s z ó s á g á b a n és gyém á n t f é n y e s t a r k a csillogásában, m e g n y a l t a húsos alsó a j a k á t , n y a k á t h á t r a s z e g t e és f o l y t a t t a : Oh, ennél még sokkal c s o d á l a t o s a b b dolgokat mesélhet e k Önnek, Messer Niccolo. A h á r m a s v i l á g n a k — az elementaris, m e n n y e i és intellectualis k ö r ö k n e k — egyetlen t i t k u k sincsen a s z á m o m r a . I s m e r e m v a l a m e n n y i t és n é h á n y n a k esztelenségét épen úgy fel t u d o m fogni, m i n t a t ö b b i e k isteni mélységét és nagyszerűségét. A regensburgi kereskedő m á r n a g y o k a t pislogott és rövidre v á g o t t szőke szakállát s i m o g a t t a . Csodálatos k a l a n d o k o n m e n t keresztül Messere, a n n y i bizonyos. Mit? Csodálatos k a l a n d o k o n ? — c s a t t a n t fel hirtelen az olasz. — Ön még s e m m i t sem t u d k a l a n d j a i m r ó l . E d d i g csak gyarló embereknél, k i r á l y o k n á l és szépasszonyoknál t e t t jelentéktelen t a p a s z t a l a t a i m r ó l s z á m o l t a m be, felét is elhallgatva az igazságnak. D e én b e j á r t a m n é h á n y olyan z u g á t is a világnak, a hol az e m b e r f ö l ö t t i lét képviselői rejtőzködnek és csak a h a l h a t a t l a n s á g jegyesei előtt m u t a t j á k meg seraphikus e r e j ü k e t .

G a l e o t t o n e m sokáig b í r t a t ü d ő v e l . Elzsírosodott szíve m e g - m e g r á z t a mellét s fulladásos köhögésre k é n y s z e r í t e t t e szegényt. A h a n g j a m e g m é l y ü l t és h a l k a b b á lett. a s z a v a k a t e l h a r a p t a v a g y k i sem m o n d t a a m o n d a t o k végét, csak ú g y l e g y i n t e t t e hozzá a jelentésüket. — Beszéljen v a l a m i t a túlvilági lényekkel való érintkezéséről. — k é r t e Teschler és m a g a is érezte az erős olasz bor bódító erejét. — J á r t ön Norciában, a Venus b a r l a n g j á b a n ? — H o g y j á r t a m - e , Messer Niccolo? A p á m tiszteletreméltó b a r á t j á n , A n t o n i o de la Sale lovagon kívül e b b e n az é v s z á z a d b a n é n v o l t a m a z . e g y e t l e n , a ki oda b e b o c s á j t á s t k a p o t t . U m b r i á b a n v a n ez a barlang, a régi herczegségben, n e m messze N u r s i a városától. Meredek szikla a l a t t , a melynek repedésein zöld m o h a és örökéletű r e p k é n y d u g j a ki a f e j é t , á r n y a s b a r l a n g v a n , a melyen sötétkék vizű p a t a k folyik keresztül. A p a t a k h á t á t mindig éjszakai á r n y é k o k csíkozzák keresztül, imbolyogva a föld alól előretörő forrás bugyborékolásától. B e l é p t e m a p a t a k vizébe, a mely h ű s és zsibbasztó volt, m i n t a b a d e n i források. F e j e m k á b u l t és illatokat érezt e m , a m i n ő k h ö z hasonlót n e m készítenek cyprusi rózsákból és kisázsiai liliomokból. I t t lakik a barlang m é l y é n a csodálatos istennő s én feledhetetlen h ó n a p o k a t t ö l t ö t t e m vele, k ö z t ü n k m a r a d j o n , Messer Niccolo. Feleségem kitépné a h a j a m , ha v a l a m i t megszimatolna. A h u m a n i s t a e g y ü g y ű e n n e v e t e t t , h o m l o k á t törölgette, t ö l t ö t t a p o h á r b a és i v o t t . Teschlert a kíváncsiság g y ö t ö r t e . — Milyen volt az istennő, ha s z a b a d érdeklődnöm. — H a jól emlékszem, nem volt épen csúnya. — Csak e n n y i ? — s ó h a j t o t t fel k i á b r á n d u l v a a gazdag kereskedő. — K ö v é r volt és n a g y , m i n t egy harczi elefánt. A czombj á t k é t k a r o m m a l alig t u d t a m átölelni. K é t n a g y gyöngy volt a mellén, gyöngysor a n y a k á n , t á g r a nyíltak a szemei és a t o k á j á n a n n y i zsír lógott, m i n t nekem tizenkétszer véve. Mindene n a g y volt neki, csak a szája kicsike s azzal r e n d k í v ü l csinosan k ö p ö t t . Beszélni m é g görögül is t u d o t t , de ennivalót n e m t u d o t t a d m sem görögül, sem latinul, sem olaszul. E m i a t t h a g y t a m o t t , m e r t m e g u n t a m egész

n a p a barlang körül v a d k e c s k é r e és f ü r j e k r e v a d á s z n i . Az ist e n n ő persze k ö n n y e n beszélt, ő n e k t á r r a l és a m b r o s i á v a l t á p l á l k o z o t t . G y ö n y ö r ű volt egészben véve, csak n a g y o n piszkos, zsíros és o d v a s f á b a n fészkelő m ó k u s r a emlékeztet e t t a szaga. — I l y e n volt Venus? — k i á l t o t t fel k é t s é g b e e s v e a német. — Ördögöt Venus. Sybilláról v a n szó, a norciai Sybilláról. — G a l e o t t o Marzio, ö n t r é f á t űz régi b a r á t j á b ó l . A h u m a n i s t a r é v e t e g szemmel b á m u l t a levegőbe. K u szán és d ö r m ö g v e válaszolt v a l a m i t és ú j r a i v o t t a d r á g a italokból. Nyelve a k a d o z o t t , de n e m t u d t a a b b a h a g y n i . — Ez a v i d é k k ü l ö n b e n tele v a n ősrégi szellemekkel. A barlangtól egy k ő h a j í t á s n y i r a a k a d t a m rá Sybilla nővéreire és a F a t a Morgana n a g y n é n j é r e . K i s k o n y h á b a n l a k n a k ezek és mindig rendelkezésére á l l a n a k a szerelmeseknek. — Szépek? — kérdezte a k e r e s k e d ő és felcsillant a szeme. — N e m ú g y é r t e m a dolgot. T a n á c s o t és b á j i t a l t a d n a k a szerelmeseknek. E r r e való szereiket is m e g m u t o g a t t á k nekem. H a l o m b a n v a n a k a m r á j u k b a n m i n d e n , a m i csak szükséges a h ű t l e n k e d v e s v i s s z a h ó d í t á s á r a , a szükségtelen g y e r m e k á l d á s m e g g á t l á s á r a , a f é r j g y a n ú t l a n n á tételére. H a j a k , k o p o n y á k , b o r d á k , fogak, h a l o t t a k szemei, e m b e r bőr, kis g y e r m e k e k köldöke, sírokból v e t t c s i z m a t a l p a k , olaj, a m e l y a t e m p l o m o k örökmécseséből való, boszorkán y o k szíve, a melyet a t e m e t ő b ő l á s n a k ki, mérgek, f ü v e k , balzsamok . . . Teschlernek émelyegni k e z d e t t a g y o m r a . Ő m á s t v á r t Sybilla nővéreitől. — H á t a P i l á t u s hegyéről hallott-e m á r v a l a m i t , Messere? — k é r d e z t e a k a d o z v a Galeotto. — P ü a t u s hegyéről . . . n e m . . . nem t u d o k róla, — r é m ü l d ö z ö t t a kereskedő. — H á t o t t is v o l t a m i f j ú éveimben. Most u g y a n erősen t i l t j á k a p á p á k a hegy m e g m á s z á s á t , m e r t h a v a l a k i a t e t e jére j u t és o t t P i l á t u s n e v é t kiejti, a l e g d e r ü l t e b b nyári na-

])on is r e t t e n t ő z i v a t a r keletkezik és orkán, felhőszakadás, földindulás, árvíz, jégeső és v u l k á n k i t ö r é s teszi t ö n k r e a k ö r n y é k vetéseit. É n nem is e j t e t t e m ki e g y a l á z a t o s nevet, i n k á b b e l j á t s z a d o z t a m Iskarióti J ú d á s b a r l a n g j á b a n egv strigával, a ki i d ő n k i n t m a c s k á v á változik és m e g r o n t j a a csecsemőket. De ezt csak s z o m b a t o n teszi és én hétfőtől péntekig élveztem vendégszeretetét a S k a r i o t t o hegyén. — Talán Pilátusén? — K i beszél i t t Pilátusról? — d a d o g o t t a h u m a n i s t a és b á r g y ú n f e l h á b o r o d v a , kövér, fehér, g y ű r ű k t ő l csillogó u j j a i t összeszorítva, öklével az asztalra ü t ö t t . Teschler l á t t a , hogy vendége* reménytelenül elázott a malvaziai bor tengerében. I n d í t v á n y o z t a t e h á t , hogy térjen n y u g o v ó r a . G a l e o t t o szívesen ráállt, csak még k é t n a g y pohárral leö n t ö t t a csillogó folyadékból. Csettinteni p r ó b á l t , de húsos nyelve nem m o z d u l t a szájában. — M i n t a n e k t á r . J o b b , erősebb, z a m a t o s a b b , illatosabb, m i n t a minővel a norciai striga t á p l á l k o z o t t . — Sybilla volt c s a k u g y a n ? — kérdezte félénk g y a n a k vással a kereskedő. — M e n j e n pokolba az ön Svbillájával. Ki beszél itt Sybilláról? A z t á n gyermekes b i z a l o m m a l o d a h a j o l t Teschler vállaira : — Bocsásson meg, Messer Niccolo, nem volt igaz, a m i t a dsemonokról összebeszéltem. O n t nem a k a r o m félrevezetni. Csak m e g s z o k t a m m á r , m e r t ilyen mesék tetszenek a k i r á l y o k n a k és b í b o r n o k o k n a k . — H o n n a n t a l á l t a ki h á t a k a l a n d o k a t ? — f a k a d t ki c s a l ó d o t t a n és k i á b r á n d u l v a a kereskedő. — A h o n n a n a b a r á t a i m és elődeim, Poggio, L e a n d e r L a m b e r t o és egyéb szószátyár semmirekellő h u m a n i s t a . Figyelmeztetem. hogy a m i t ezek a gézengúzok, ü r e s t a r i s z n y á j ú sehonnai j ö t t - m e n t h i v a t á s o s hazudozók összefirkálnak, Filelfóról nem is beszélek, alávaló h i t v á n y útonállók, tolvajok . . . t o l v a j o k . . . t o l v a j o k . . . — n e v e t e t t szíve mélyéből.

egész h a t a l m a s t e s t e m e g r e s z k e t e t t a nevetéstől, a szemeiből p o t y o g t a k a k ö n n y e k és r á ü t ö t t kövér, lelógó h a s á r a : — A t o l v a j o k h a z á j á b a n okos e m b e r elől h o r d j a á m a tarisznyáját. J ó é j t k í v á n t , elvonult a s z o b á j á b a és öt perez m ú l v a horkolása m e g r e m e g t e t t e az a b l a k ü v e g e k e t .

III. Alvása, a m e l y b e n b i z o n y á r a a norciai V e n u s - b a r l a n g liliomos mezőin á l m o d t a m a g á t , n e m sokáig t a r t o t t . A domin i k á n u s o k z á r d a t e m p l o m á n a k t o r o n y ó r á j a — az egyetlen t o r o n y ó r a Bécsben — alig hogy e l ü t ö t t e éjfél u t á n a k e t t ő t , pokoli dobogás, kiabálás, dörömbölés és k u r j o n g a t á s v e r t e fel á l m á b ó l a h u m a n i s t á t . F ü t y k ö s ö k k e l d ö n g e t t é k a ház kem é n y t ö l g y f a k a p u j á t , csörömpöltek a b e j á r a t mellett a f r o n t h o z r a g a s z t o t t k i r a k o d ó bolt ü v e g t á b l á i . . . a folyosókon l ó t á s - f u t á s t á m a d t . Teschler h á z a n é p e összeszaladt, asszon y o k és g y e r m e k e k sikoltozása, férfiak lépteinek döngése, á l m u k b ó l k i v e r t e m b e r e k k á r o m k o d á s a h a t o l t be a v a s t a g kőfalak ajtónyílásain. G a l e o t t o k i u g r o t t s e l y e m t a k a r ó s , tollpárnás, b á r s o n y m e n n y e z e t e s ágyából, a m e l y b e n f e j e d e l e m n e k v a g y bíbornokn a k képzelte és belefészkelte m a g á t , m i n t egy pihefészekbe. R u h á t k a p o t t m a g á r a és k i f u t o t t a folyosóra. — F o r r a d a l o m , lázadás, betörők, gyilkosok, r a b l ó k ! — o r d í t o z t a k Teschler cselédjei és fejszékkel, vasvillákkal, t ű z piszkálókkal meg dorongokkal r o h a n t a k a k a p u alá. N é h á n y a n kézi f e g y v e r t r á n t o t t a k elő a fegyverteremből, p u s k á t és í j a t , b u z o g á n y t és régi lovagi k a r d o t , a m i kezük ügyébe a k a d t . Maga Teschler n y o m b a n k i j ó z a n o d o t t m á m o r á b ó l és els z á n t a n kilépett az erkélyre, hogy megismerje a veszedelmet, a mely oly hirtelen t á m a d t a Regensburgerhof körül. K ü n n a Lugeck t e r é n ezernyi n é p t ö m e g h a d o n á s z o t t , f e n y e g e t ő z ö t t és szitkozódott. Elől egyetemi d i á k o k és czéhbeli legények k i a b á l t a k és f ü t y k ö s ö k k e l d ö n g e t t é k az a j t ó t . — I t t b u j t el az A n t i k r i s z t u s ! H a l á l M a t t h i á s r a ! A d d ki n e k ü n k Austria h ó h é r j á t ! Budapesti

Szemle.

CXC.

kötet.

1922.

11

Ilyen szavak harsogtak ki az eszeveszett ordítozásból Teschler komolyan megrémült, hogy megostromolják és felpörkölik drága palotáját. Különösen súlyosnak látta a helyzetet, a mikor a tömegben sok városi zsoldost, czéhbeli elöljárót és papot fedezett fel. a kik tekintélyükkel fedezték a csőcselék merényletét. Az ostromlók vezérét is rögtön felismerte. Ez Páter Wenzell, karmelita barát volt. szenvedélyes és exaltált ember, de jó hazafi, nagy tekintélyű a nép előtt és az asszonyok kedvencze. A fehér csuhás, kötéllel átkötött derekú szerzetes a feszületet tartotta magasra és latin ördögűző formulákat harsogott. -— Vele voltam egész nap. de elvarázsolt ördögi tekintetével s nem ismertem fel a pokol fajzatját! Hozzátok ki a czudart, dobjuk a kanálisba az Antikrisztust! Lézengő zsoldosok, a kiknek az erődítéseken kellett volna lenniök, de a tavernák előtt ólálkodtak, nyomban felismerték a rablás és fosztogatás csiklandozó lehetőségét. Égő kanóczokat dobáltak a házra és nyilakkal lődözték az erkély alatt görnyedő mythologiai kőóriásokat. Valaki megkondította a domonkosok nagyharangját és tüzet jelzett vele. Erre nyomban megszólaltak a Szent Istvándóm, a Jakab-templom, a Mariastiegen, a skót barátok, az Augustinus-zárda, a Szent Márton-kórház harangjai is, az éjjeli őrök halvány lármával verték fel a lakosságot és egész Bécs összefutott a Regensburgerhof előtt. A lebujok, fürdőházak, menedékhelyek és a szabad lányok tanyái ontották a csőcseléket. A bursák kiürültek s a scholarisok hiányos öltözetben szaladtak a látványosság felé. Megjelent a polgármester, Een István is, a tanácscsal é.a kapitányokkal, a kik rendet igyekeztek teremteni a feldühödött néptömegben. Páter Wenzell, mint egy új Kapisztrán János vezette az ostromot. Felkiabálta Teschlernek, hogy Michael Grunau diák, a st.-niclasi fuvaros fia tanú arra, hogy ide bujt el az Antikrisztus. A részeg egyetemi hallgatónak éjfél után csakugyan

eszébe jutott, hogy az idegen, a ki elől viselte a tarisznyáját, a regensbnrgi ház kapujában tűnt el szemei elől. Teschler kétségbeesetten védekezett a gyanúsítás ellen. Lekiabált a polgármesternek, hogy teremtsen rendet s ő maga a tanács tagjaival s a zsoldosok kapitányával kutassa át a házat. A míg erről tanácskoztak, Teschler mellett az erkélyen fekete posztótalárban, selyemingben, kihajtott fehér gallérjából kidagadó nyakkal megjelent Galeotto és barátságosan mosolygott az őrjöngőkre. Olyan szemmel tekintett a megdühödt fenevadakra, mintha azok ünnepelni jöttek volna össze és várnák az ő fenkölt. cicerói latinságú oratióját. Elgyönyörködött a fáklyák, olaj lámpák, égő rőzsekötegek imbolygó, füstölgő, szurokszagú lángjaiban, a vonagló, ugrándozó, hadonászó emberek komikus mozdulataiban és vidáman üdvözölte régi barátját, a karmelitát. A tömeg diadalordításban tört ki. a hogy őt megpillantotta. Adjátok kezünkbe Mátyást, a gyermekek, aggok és asszonyok gyilkosát, a korneuburgi bestiát, a ki végigperzselte földjeinket. Halál az árulóra! — fenyegetőztek és Teschler felé rázták az öklüket. A polgármester nem hitte, hogy Mátyás ily könnyelműen kitenné magát a bécsiek dühének és féltette Teschlert, a ki előkelő polgár volt. egykor a város feje, diplomatája és katonai parancsnoka és oly gazdag, hogy saját zsebéből kifizetheti az egész hadisarczot. Rendet teremtett tehát, zsoldosokkal visszaszorította a népet és elfogadva Teschler ajánlatát, kellő kísérettel felment a palotába. Kiállt az erkélyre és végigmérte az idegent. Nyomban tisztában volt azzal, hogy jámbor humanistával, nem pedig a rettenetes Corvin Mátyással áll szemben. E pillanatban a tömeg benyomult az ajtón s Páter Wenzell és az egyetemi diák, adélutáni járőr vezetője meg néhány polgár, a kik látták a gyanús idegent, pár ugrással felhatoltak az erkélyre. A polgármester nem akadályozta őket, mert úgy vélte.

hogy így könnyebben eloszlatja a kémkedő Mátyásról támadt legendát. — Mátyás, Corvin .Mátyás! — üvöltötte a tömeg a ház alatt és Grunau, a fuvaros fia, dühösen szemébe vágta a humanistának : — Te vagy az Antikrisztus! Megismerlek a görbe orrodról. A járőr mechelni posztóban feszítő vezetője hozzátette : — Ismerem a gézengúzt. Szolgáltam nála a fekete hadseregben. Corvin Mátyás ez, megismerem a vörös hajáról és kajla lábairól. Mindenki megismerte benne a magyarok rettegett királyát. Végül odaállt eléje Páter Wenzell és jól szemébe nézett a humanistának. Galeotto barátságosan mosolygott vissza és latinul megszólította : — Drakul vajda vagy Mátyás vagyok én. Domine, tegyen bizonyságot. A karmelita összeránczolta szemöldökét és pár pillanatig némán mozgatta keskeny, vértelen ajkait. Látta, hogy a város urai jól ismerik Mátyást és így el nem tudja hitetni az idegenről, a mit oly fanatikusan hittek a Lugeck csavargói. Neki pedig szüksége van egy Antikrisztusra. Galeotto odasúgta neki : — Együtt voltunk, he, a kivégzés alatt. Együtt szidtuk a tolvajokat. Nemde, atyaságod mondta, hogy a hóhér az egyetlen becsületes ember Austriában ? A karmelita tűnődve vizsgálgatta az idegen arczvonásait. — A gézengúz görbeorrú és rőthajú ficzkó volt, úgy a negyven-negyvenöt körül. Lőcslába volt és izmos, csontos törzse, mint egy gulyából szabadult fiatal bikának. A városbíró faggatni kezdte a karmelitát : — Ez volt az az úr, a kivel együtt nézted az árulók kivégzését ? A barát hallgatott. — Ismered-e az idegent, emlékszel-e hangjára, arczára, termetére? — kérdezte Teschler szívszorongva. — Nos, láttad valaha ezt a lovagot ? — kérdezte türelmetlenül a polgármester.

— Sohasem láttam az illustrifesimét — mondta komor meggyőződéssel a karmelita. És lerohant a lépcsőn, feltartotta a keresztet és elkiáltotta magát : — Jézus győz, Jézus uralkodik, Jézus nevében utánam a Stubenthor felé! Ott kell az Antikrisztusnak rejtőzködni. A tömeg őrült diadallal özönlött a feszület után. A karmelita most már maga is remélte, hogy népét rávezeti Corvin Mátyás ördögi nyomdokára. A Lugeck környéke csakhamar kitisztult s a tömeg reggelig hullámzott a bástyatornyok körül, hogy elfogja és a kanálisba fojtsa az Antikrisztust. Reggel nyolcz órakor megszólaltak az ostromló ágyúk és mázsás kődarabok hullottak a várfalakra. — Ez az igazi hangja Mátyásnak, erről ráismerünk! — kiabáltak a szőlősgazdák, a kik a bástyák tetején kezüket tördelve látták, mint porlad el présházuk és majorságuk a fekete sereg tüzérségi támadásában. És félóra múlva a csőcselék visszaözönlött a kapuk veszélyes közeléből, vissza az Am Hof. a Hoher Markt, a Lugeck. a Burg és a Graben környékére és fülsiketítőén követelte utczahosszat : — Adjátok fel a várost! Elég volt a vérontásból! Páter Wenzell elvesztette a játszmát. Minden vér agyára tolult, dühösen rázta a feszületet és torkaszakadtából ordította: — Vesszetek el valamennyien, gyáva kutyák! Vagdalja szét holttesteiteket az ellenség kardja és disznók habzsolják fel húsotokat. Átok reád, Bécs, sülyedj el gyalázatodba. induljanak meg a hegyek és boruljanak rád kőszikláikkal! A tömeg feldühödve kövekhez kapott és egymásután hajigálták a habzó szájjal átkozódó barátot. Az pedig rendületlenül beszélt tovább az őrültek, a fanatikusok, a kimerültek és szentek haláltusájában : — Én pedig adlak titeket kezébe annak, a kit gyűlöltök és az elvesz tőletek mindent és mezítelen és ruhátalan hagy az utcza szemetjében, hogy feltakartassék paráznaságtok szemérme. Gyávák, gyávák, utczai lányok, fürdőszajhák, fekélyes koldusok, öljétek meg Ezekielt. az Úr prófétáját.

A karmelita vére vastagon csorgott az utcza kövezetén. Féltérdre rogyott és estében is dörögte átkait : — Jaj a vérontó városnak, a mely délután polgármesterét, este bíráját és hajnalban prófétáját veszejti el gyalázatos gyávaságában. Te nem gyűlölöd a vért, a vér kergessen hát téged. Es én teszem e várost pusztaságok pusztaságává és betöltöm hegyeit megölöttekkel. Rátok bocsájtom az Antikrisztust, a ki a ti testetekből lakatja jól paripáit, bárányait, borjúit, bikáit és vitézeit. Átok. átok . . . Többet nem tudott mondani a karmelita, a feléje záporként zuhanó kövek elborították és elnémították az ajakát. A városi őrség csak akkor ért oda, a mikor már kiszenvedett. A polgármester ráterítette köpenyegét és a halott markából kicsavarva a feszületet, ráhelyezte az elnyúlt és ég felé meredő holttest szíve tájára. A zsoldosok levették nehéz süvegüket. A kapitányok megfúvatták a kürtöt és a templomokban újra megszólaltak a harangok. A nép tétován, bámészan nézte a martyrt, mintha az őrület kábulatából most ébredne fel és elborzadt saját művétől. Papok érkeztek és a karmeliták priorja imába fogott a megholt lelkek üdvösségéért. Az egyetem rectora. Magister Fruman odaszólt Hans Wultersdorf császári főkapitánynak: — Ez így nem mehet tovább. A nép egymást falja fel, mint éhes fenevadak bezárt ketreczekben. Adjuk fel a várost. A kapitány némán lehorgasztotta fejét, majd a polgármester tekintetét kereste. Mindenki sóhajtott, de senki sem mert szemébe nézni embertársának. A harangok zúgtak, fehér kámzsás karmelita barátok vállukra vették társukat, gyertyát gyújtottak és korhoran megindultak szent terhük és szívük szomorúsága alatt roskadozva. SURÁNYI

MIKLÓS.

KÖLTEMÉNYEK. .Julián

barát.1

Ünnepi harangok hangjától kisérve, Indul Béla király éjféli misére ; De csonka az udvar dísze, ragyogvánva, Mögötte csak egy-két püspöke és bánja. Várában a többi titkon nyeli mérgét, Átkozza magában király keménységét ; Csak belül évődik, de kitörni nem mer, Véres a megtorlás, tölti félelemmel. Polgár meg a pór is lázong a királyra, Az urakkal együtt gáncsolja, bírálja. Sok kósza beszédtől zavarodik, bódul, S budai várfokra seregestül tódul. 1

E vers arról a Julián barátról szól. a kit IV. Béla királyunk az őshazába küldött, ott maradt véreink fölkeresésére. Julián a kiküldött négy dominikánus egyike, fel is találta a honfoglalás eiőtt az őshazában maradt magyarságot, de Béla messzetekintő terveit meghiúsította a mongol veszedelem, melynek első hírét szintén Julián hozta meg. Mint minden nagy nemzeti katastrophát, a mongol pusztítást is. mely első nagy akadálya volt a nyelvileg egységes Magyarország kialakulásának s mint ilyen, első felvonása a nagy magyar tragédiának, pái-toskodás, belső meghasonlás, a lelkek egyensúlyának felbillenése, mondhatnám anarliiája előzte meg. Ezt a kárhozatos közhangulatot akartam festeni a költemény elején elhangzó rövid párbeszédekkel. Talán fölösleges említenem, hogy a mohamedán vallású s többnyire bolgár ajkú vámszedőket, adóbérlőket hívták akkor nálunk szerecseneknek.

Mert ím jelek is már, égi jelek járnak, Fele folyvást lángban az égi határnak, Nyugszik a nap mintegy haragos vértóba. S keleten tűzesillag, hosszú vörös csóva. «Felfordult a világ, atyafiak, végkép, Hirdeti sok jóslat a világnak végét, Lángfarkú üstökös szintén azt mutatja.» «Bizúgy, mert a király népének nem atyja.» «Atyja? Kinek bosszú tölti kemény szívét, Üldözi halálra valamennyi hívét, Kik tisztet viseltek Andrásnak alatta, Nádorispánynak is szemét kitolatta.» «Ugy kellett ! A bosszú méltán csapott rája, Gaz pogányoknak volt gonosz czimborája.» «Hát most talán pogány vámosok nincsenek? Kik az urak most is?» «Zsidók. szerecsenek.» «Az urak sem urak. Szégyen süti arczom, Mindeneken úr a kevély görög asszony. A király — világos — csupán érte tette, Hogy az urak székét mind tűzre vetette.» «Mit bánom én, földi, a nagy urak székét, Csak az igazságnak hagyott volna békét. Hajdanában az ily nemesemberféle Bement a királyhoz, beszélhetett véle. «Elmondta panaszát. Meghallgatták. Oszt ott A király úr nyomban igazságot osztott. Most az igazságra kilencz hete várok, Csak tollat faragnak az íródeákok.» «Bolond kend, ha keres itten igazságot! Az apám Halicsnál kilencz kunt levágott, Én is vitézkedtem a szörényi végen. Mégis visszavette igaz örökségem.»

«Szórul szóra így van. Nagy jó uram, hallja, Magam is így lettem a nemesség alja. Kard ez, általjárja mi magyar szívünket. A király ám lássa, ha így becsül műnket . . .» Elnémul az ének. a szent mise hangja. Megkondul a várnak nagy öreg harangja. Templombul a népség már kifelé árad, Indul a király is, arcza komor, sápadt. De a mint a templom küszöbére lépe, Egy magas, ősz ember állt gyorsan elébe : Darócz a ruhája, szakálla bozontos, Sárga, sovány arczán kiülnek a csontok. «Julián vagyok én, kit az őshazába Atyafi-keresni kiildél Ázsiába. Jó uram, királyom, megjöttem, de kérlek. Engedd meg, hogy itt a nép előtt beszéljek. «Oh. bár a kegyelem Istene azt adná, Hogy szavam mindenek szívét általhatná.» «Hallgatlak. csupa fül. Szent férfi beszélj hát, Hosszú bolyongástok elérte-e czélját?» <
«Lábát szegény Bernát már csak alig vonta, Eldől, hahogy én nem támogattam volna, S az igaz, hű lélek könyörögve unszolt : .Hagyj itt engem testvér, mint valamely tuskót. ,Csak menj, a halált én csöndesen bevárom, Méltatlannak ítélt mennyei királyom ; De neked megadja utunk boldog végét, Hirdesd véreink közt neve dicsőségét.' «Hogy' tehettem volna, hogy' tehettem volna! Tovább vánszorogtunk, csetelve-botolva, Míg végre mozlimok városába értünk. De éjjeli szállást mindhiába kértünk. «Városon kívül hát megháltunk a sárban, Közel volt halálunk. Már magam is vártam ; De a Jézus Krisztus kegyes volt irántunk, Felvirrasztott s másnap más falut találtunk. «Ott egy jámbor mozlim, egy irgalmas lélek, Szállást ada, s ágyat Bernátnak, szegénynek ; Sírva letérdeltem a haldokló mellé, S az Úrnak ajánlva, lelkét kilehellé. «Sírnak adva testét, tovább bujdokoltam, Fogyó reménységgel, majd eleven-holtán ; Nagy szomjúság gyötrött. Hát egy általútnál Menyecske meríté korsaját a kútnál. «Egy korty-vizét kértem, de csak úgy jelekkel, 0 meg, mosolyogva, mint a nyári reggel, Korsaját nyújtotta, kissé kiloccsantván, S szíves szép magyar szó csendült meg az ajkán. «Enyhőbb volt ez nékem, tikkadtnak, a víznél, Epedő lelkemnek édesebb a méznél. Adva Jézusomnak szívből igaz hálát, Kérdezém az asszonyt s magyari hazáját.

«Férjnél van ő itten, de Etel víz mellett, Két napi járó csak, már magyar föld terjed. Szinte eltűnt testem minden fáradtsága, S el is elérkeztem Nagy-Magyarországba. «Dagadó sátrakból vala egész város. Mindenfelé fegyver s paripa, csótáros, Férfi, gyerek, asszony, méhe módon rajzó, S valamennyi ajkon szép tiszta magyar szó. •Gyorsan gyülekeztek mindenfelül össze, S mint egy kikiáltót fogtak vala közre, Ámulva, csodálva hallgatták beszédem, Majd koboz pendült meg tisztes ősz kezében. «Zengő koboz mellett el is énekelte, Mint volt egyik ágnak napnyugotra kelte, S lábuk porát a szél a mint elsöpörte, Azt hitték, a testvér elveszett örökre. «Ragyogott minden szem, tőlem a mint hallák Nyugati magyar nép nagy hírét, hatalmát, Földje gazdagságát, koronája fényét, S új egyesülésnek közeli reményét. «Folyam is szétválik, külön medret vágva, De valahol mégis egyesül két ága. Magot is hintettem, mit az Ige nyújtott, S bizony, kősziklára az a mag sem hullott . . . <Jaj, de sivatagján táv ól napkeletnek Nép támada, vad nép, nagy haragos felleg ; Mint fövényt a puszták félelmes viharja, Maga előtt népek foszlányit kavarja. «Iszonvú a tatár számnélküli száma, A letiport fű sem sarjad ki utána, Repülő csóváktól város, falu hamvad. Pokolbeli ördög . . . Tán az sem olyan vad.

«Kopjára csecsemőt szúr valamint nyársra, Szörnyű vonaglását az anya hogy lássa ; Majd, ördögi kedve mikor már bétellett, Széthasítja karddal az anyai mellet. «Karóhoz a férfit kötik, nyomorultat, Tatár kölykök rajta nyilazni tanulnak ; Olyan az áldozat, mint egy Szent Sebestyén, Vére patakokban csorog le a testén. «Holttestek rohadnak szanaszét halomban, Tizenöt nagy ország hever immár romban ; Nemzeteket erdő módjára kivágnak! Híre-hamva sincs már Nagy-Magyarországnak. «S én jöttem, siettem, már szinte rogyásig, Inam szakadtáig, lélekzetfogyásig, Hogy idején megtudd, bűnös Magyarország, Az Isten haragja micsoda vészt hoz rád! «Tatár nyíl zúgását szinte közel hallom, Reszket a kereszt is, hogy porba lehulljon, Bűnbánva magyar nép, verd, verd csak a melled, Az Isten haragját hogy kiengeszteljed. «Boldogtalan nemzet, mennyi bűnbe estél, A fiú apát ront, testvért meg a testvér. Jaj, századok óta tornyosul az átok, Iszonyú az, a mit közelegni látok! . . .» Sápadt arczán kigyúl szíve indulatja, Szemét félelmes tűz lángja lobogtatja, Térde remeg, feje megcsuklik előre, S király lába elé lebukik a kőre. Megdöbben a király, a tömeg megdermed, De a szívek annál szaporábban vernek, A szívet, az elmét gondok köde űli ; Jó lenne a romlást mégis kikerülni.

De döbbenet oszlik, szél ködöt elfújja, Viszály és gyűlölség felparázslik újra, S a keleti égen, haragos fényt vetve, Bal csillag, véres kard fénylik fenyegetve. VARGHA

GYULA.

Alkonyi pirosság. A fák, habár elmúlt a tél, Még leveletlen állnak; Egész nap zúg, dühöng a szél, Nyögnek a puszta ágak. A görcsös ákácz barna mind, S fehérek mind a nyárfák, Mezetlen, asszu karjaik A mint az égre tárják. Elunta már a karcsú nyár Sohajtni, mint a hárfa, A szél is úgy szeretne már Elülni éjszakára. Már alkonyul. Bánat borong A felhő-nyomta tájon, Lennbúj dokol a napkorong A nyúgati határon. S biborszínt fest az alkonyat A sápadt méla égre, Felhők alól kigyúl a nap, S minden fa mintha égne. VARGHA

GYULA.

KÉPZŐMŰVÉSZET. Jubilseumi kiállítás a Műcsarnokban. Háború, összeomlás, forradalmak és ezek visszahatása, mintha mindez nyomtalanul suhant volna el művészeink feje fölött. A Képzőművészeti Társulat hatvanéves fönnállása alkalmából rendezett műkiállítás általános képével alig különbözik attól, a melyet 1918-ban vagy akár előbb is láttunk. Több kiváló művészünk balt meg legutóbb s a hol évről-évre hűségesen megjelentek munkáikkal, a műcsarnokban nem szerepelnek többé. Nyomukba azonban új erők léptek. A tárlat megszokott jellegén ezek sem módosítanak. Technikai készségük, igyekezetük s néhánynak kivételével jó ízlésük is többnyire elismerést érdemel; de valami fáradt unottság nehezedik legtöbbjük vásznára. Ennek alighanem főleg az az oka, hogy ha csak arczkép megrendeléshez nem jut, vajmi kevés festőnk biztos művének sorsáról. Most is láthatunk sok tudással és igyekezettel megfestett alakos képeket, a melyeken első sorban az tűnik szembe, hogy csak a tárlatra készültek s innen valószínűleg ismét a festő műhelyébe vándorolnak vissza. Művészet és élet, mestereink és a közönség között ma sincs meg a kapcsolat, a mely nélkül csak kivételes tehetségek pályája emelkedik egyre lendületesebb ívben. Rottmann Mozart Sámsonját, Kukán Géza Dózsa Györgyét, Merész Gyula Virrasztunk czímű allegóriáját, Czencz mythologiai képeit bizonyára több lendülettel és közvetet le nséggel festi meg, ha eleve tisztában van azzal, hogy munkája kihez kerül vagy hogy általában akadni fog gazdája. S a mai válságom időkben művészetünk sorsa azon múlik, sikerül-e mestereinket az élettel szorosabb kapcsolatba hoznunk. Kiállítások rendezése nem elég többé ehhez. Változott viszonyainknak megfelelően szervezett, helyesen irányított, életrevaló műkereskedelemre lenne első sorban szükségünk, különösen azért, hogy művészi termelésünk fölöslegét, de csakis jó képeket, külföldre juttassa. Hivatalos és társadalmi úton azonfelül oda kellene hatnunk, hogy templomaink s más épületeink

díszítése, mely ma sem szünetel, a közönség legszélesebb rétegeinek való sokszorosítások, k o n t á r üzérek helyett végre rátermett művészek kezére kerüljenek. Művészi életünk irányítására hivatott tényezőinknek mai nyomorúságunkban nem lenne szabad többé megelégedniük azzal, hogy művészetünk egyre csak reprezentáljon. Művészeti politikánknak reálisabb alapokra kell helyezkednie, mert különben képírásunk maholnap kizárólag arczképíestésre fog szorítkozni, miként száz évvel ezelőtt. Művészi szempontból a dolog természeténél fogva a műcsarnokban most is a képmások állnak legelői, Karlovszky Bertalan Petur bán-szerűen ábrázolt Kakovszkyja, ha túloz is a jellemzésben, mestermű. Igen lendületesek Udvarv Pál arczképtanulmányai, figyelmet kelt Neogrády László kétrendbeli leányképe. erőteljesek Sárkány Gyula történelmi színű mellképei. Több kiváló képmás már előbbi tárlatainkon is szerepelt, a minthogy, úgy látszik, a jubiláris kiállítás czímén sikerültebb táj- és életképeiket sokan most máj' másodszor, -őt harmadszor is kiállították. Ép azért, bár a kiállított tárgyak >záma több mint hatszáz, szemlénkkel rövidebben végezhetünk. Az új munkák sorában a kiválóbb festmények : Poll Hugó pompás hatású, verőfényes vedutája, Eső után, Dobai Székely Andor sárosmegyei tájképe, Pentelei Molnár János Téli napja, Komáromi Kacz Endre ódon hangulatú alakos interieurje s Glatz Oszkár bájos mesélő leánya. Komoly törekvésre vall Kövesdy Géza Jártatás a Balatonban czímű nagy képe. kissé még bronzszerűen merev, hatalmas lovaival. Egész sor remekművel találkozunk a csöndéletképek sorában, de főleg a rajzok és metszetek osztályában, nemkülönben szobrászaink munkái között, a kik akkora számmal és annyi sikerrel, mint most. már régen nem szerepeltek. A graphikai munkák sorában Haranghy Jenő drámai hatású, allegorikus élű kőrajzai keltenek feltűnést s Márton Lajos leheletszerűen finom, pompás czeruza rajzai. Baranszky László budapesti tárgyú rézkarczai igen festői hatásúak s e mellett a főváros architektonikus szépségeinek megértetésére is igen alkalmasak. A graphikusokhoz ezúttal szokatlanul nagy számmal csatlakoztak építészeink, többek közt Foerk Ernő, Györgyi Dénes, Lechner Jenő és Lux Kálmán. Általában ideális tervekkel és történelmi tanulmányokkal szerepelnek. Gyakorlati teladatok megoldására, sajnos, ma építészeinknek van a legkevesebb alkalmuk. Szobrászaink Stróbl Alajossal és Zala Györgygyei elükön szinte

mind megjelentek. Stróbl előkelő hatású mellszobrokon kívül regényt olvasó két fiatal lány bájos alakjával szerepel s ezt a művét nyilván nemrégiben leleplezett , egyszerűbb elrendezésű Jókai szobrának talapzata elé szánta. Zala György a miileniumi emlékmű egyik domborművét állította ki : a szent korona hazahozatalát II. Lipót idejében, s festői tárgyát igazi szobrászi felfogással egyszerűsítve stilizálta. Ligeti Miklósnak most kiállított síremlékterve három gyászoló alakjával egyik legtartalmasabb munkája. Érdekes Markup Bélának A kormányzó czímű lovasszobra. Most is igen kifejezők és lendületesek Lux Elek jeles bronzai. Merész, de formáiban csupa aczélos erő Szentgyörgyi István pigéző fiút ábrázoló bronzalakja. A képmás-szobrok gazdag sorozatából még Istók János finoman jellemzett asszonyképmásait és Kisfaludi Stróbl Zsigmond éles férfifejeit emeljük ki. A sok jó szobrászmunkának felsorolására ezeken kívül nincs terünk. A tárlat graphikai osztályában, nagy üvegszekrényben, az apró bronzok igen változatos gyűjteménye látható. Szinte valamennyi darab remekbe készült s csupa szellem és báj. Legelőkelőbb díszműárúkereskedőink kirakatai és polczai mégis tele vannak rendszerint jóval drágább ilyfajta külföldi tuczat-árúval. S művészetünk egészséges fejlődésének ma még nem egy az ehhez hasonló akadálya. D.