MAGYAR. IPARMŰVÉSZET SZERKESZTI

» MÉM

í

Sí

MAGYAR

V\

IPARMŰVÉSZET SZERKESZTI<5TÖRGYIKáXMÁN

S l * •*?_>«' VA

MAJXia^OKSZ-MASWPARMÚVÉSZEn TÁpnirAT-MFfjlFIFMIK'faFN'lí-'li/SZEI ELÖFIZETÉSIDIJ-EGY- É V R E - Z&KCKL p n J e v f |

Wmmmm

MAGYAR IPARMŰVÉSZET

L'ART DÉCORATIF HONGROIS

AZ ORSZÁGOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS ISKOLA ÉS AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÉVENKINT TÍZSZER

ORGANE OFFICIEL DU MUSÉE ET DE L'ÉCOLE DES ARTS DÉCORATIFS ET DE LA SOC. HONGR. DES ARTS DÉCORATIFS PARAIT PAR ANNÉE DIX FOIS

XVII. ÉVFOLYAM.

XVII« ANNÉE.

1914.

2. SZÁM.

1914.

NUMÉRO 2.

TABLE DES MATIERES.

TARTALOM.

Géza Lengyel : La nouvelle direction et l'ancienne 61 Lengyel Géza : Az új irány és a régi 61 Charles Csányi : Tapis turcs de Transylvanie ... ~ 63 Csányi Károly : Erdélyi török szőnyegek 63 Zoltán Takács de Felvincz: La collection de François Hopp 68 Felvinczi Takács Zoltán : Hopp Ferenc gyűjteménye ... 68 Jean Hermann : La nouvelle technique de fresques de M. Hermann János : Dr. W. Ostwald új freskótechnikája... 80 le Dr W. Ostwald 80 Le langage des formes du béton de fer 84 A vasbeton formanyelve 84 In memóriám ... 93 94 In memóriám : Roger Marx. — Lichtwark Alfréd. — Expositions 94—95 Gabriel von Seidl 93—94 Affaires de Musée ... „. 96 Kiállítások : Az O. M. Iparművészeti Társulat kiállításai. Concours ... 96—101 Étranger 101 — Budapesti Műhely ... 94—95 Chronique 102—104 Muzeális ügyek : Ő felsége ajándéka az Iparművészeti t, Supplément : Múzeumban. — Az O. M. Iparművészeti Múzeum L'adoration de l'Enfant Jésus 60—61 ismeretterjesztő előadásai. — Fakonzerválás 96 Annonces. II Pályázatok : Pályázat. — Pályázat síremlékek terveire 96—101 Külföld : Tallózás 101 •it Krónika : Gara Arnold újabb munkái. — Kornizs-csipkék. Előfizetési díj a „Magyar Iparművészet" egy évfolyamára 22 K. — A Pannonia-csipke. — A művészi áruvédjegy. — Külföldre egész évre 24 korona. Szerkesztőség és kiadóAz osztrák háziipari intézet. — Díszítő művészet 102—104 hivatal : Budapest, IX., ÜHői-út 33—37. sz. Telefon : József 678. Melléklet : Prix de l'abonnement annuel de la Revue „Magyar IparA gyermek Jézus imádását ábrázoló falkárpit 60—61 művészet" 22 C. A l'Étranger par année 24 C. Rédaction et administration : Budapest, IX., Üllői-út Nos 33—37. Hirdetések.

•S

Az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a „Magyar Iparművészet" illetménykép jár, évi 20 korona tagsági díj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az igazgatóságnál (Budapest, IX., Üllői-út 33—57. szám).

CIMBALOM SZABADALM., ACÉLSZERKEZETTEL, R É S Z L E T R E IS. CSODA ERŐS,TISZTAHANGÚ

GRÀMMOFON (BESZÉLŐGÉP) 25 KORONA S FELJEBB. HOZZÁ FEDÁK SÁRI, KIRÁLY, RÓZSA, PERCZEL, BONCI, CARUSO-TÓL L E G S Z E B B LEMEZEK DARABJA 2 KORONA 50 FILLÉR.

HEGEDŰK, VILÁGHÍRŰ M E S T E R E K HŰ UTÁNZATAI. FUVOLÁK, TÁROGATÓK, CITERÁK, HARMONIKÁK STB. HÚROK. JAVÍTÁSI MŰTEREM STB. C£,O§do£> ÁRJEGYZÉK KÍVÁNATRA INGYEN

MOGYORÓSSY GYULA KIR. SZAB. HANGSZERGYÁROS

BUDAPEST, VIII., RÁKÓCZI-ÚT 71.

KEHRLJNG'K

kelmefestő • c d

vcautteztító'u Qyar&uôapoe>V MZftQtnonó'tcr lofídkúzlctek'a város - mmdctv re&zcbcn-Bets k e i z - I s t v á n *u~ roda-coq • alatt IS i c l c f 0 t t * T 5 ' 0 $

ezárn

LtíNGYEL GÉZA: AZ ÚJ IRÁNY ÉS A RÉGI űj irány, melynek útegyengetési művelete különösen az iparművészetben oly pompásan követhető most, mintegy ellenforradalomnak mondható. Rövid idő óta meglepően sokat írtak róla. Szinte azt lehet mondani : elmélete már ki van fejtve, mielőtt maga a tendencia valóban érvényesült volna. Arról van s z ó — röviden ö s s z e f o g l a l v a —, h o g y nem ragaszkodunk már oly konokul az új iparművészeti formákhoz, mint csak néhány évvel ezelőtt. Előbb lemondottunk e g y új ornamentika megteremtéséről s aztán, megúnva a száraz jritanizmust, engedékenyeknek mutatkoztunk a régi bútorok é s m á s berendezési tárgyak konstruktív formái iránt is é s mindinkább elfogadjuk — kellő ízlést feltételezve — azt az eklekticizmust, mely ellen nemrégen riadót fujt az e g é s z új iparművészet. Tehát: szabad történelmi stílusokból kiindulni, nem bánt bennünket egyelőre az pmpire-íz, sőt a bárok s z a b a d o s s á g s így feltehető, h o g y talán visszakerülnek az 'nteriőrökbe azok a középkori, gótikus é s román formák is, melyek végképp s z á m ízötteknek látszottak, mint mai életberendezésünkkel ö s s z e nem egyeztethetők, fára átvive sivárak é s szögletekkel telik. A processzus így nagyon egyszerű é s áttekinthető. Volt e g y forradalom, mely a járulékos formák, ornamensek é s dekorációk átvételével kezdte, aztán áttért a szerkezetek v é g l e g e s é s kérlelhetetlen hangsúlyozására s mikor minden feladatot m e g oldott, kisimított minden felületet, száműzött minden faragást, akkor kezdett m e g e n y hülni, engedni elveiből, megalkudni, visszatérni oda, ahonnan kiindult. A francia forradalmat is Napoleon c s á s z á r s á g a követte, a történelem teli van ilyen fordulatokkal, miért ne nyugodhatnék m e g tehát a művészet é s az iparművészet az elhagyott állások újabb e l f o g l a l á s á b a n ? Amilyen pontosan véljük azonban látni az eseményeket, épp annyira s z ü k s é g e s , h o g y ne zuhanjunk igazi visszahatás gödrébe s ne is vonjunk túlságosan m e s s z e m e n ő következtetéseket b i z o n y o s felületes tünetekből. Legelőször is nem kell azt hinni, h o g y a modern iparművészet aránylag rövid érájának hatásai oly könnyen eltüntethetők. Nem, ezek igen mélyre mentek, bizonyítékául annak, h o g y az elföldelésre szánt kor művei m é g s e voltak csak sivár purizmusból s lélektelen szerkezethangsúlyozásból összerakva. Aránylag gyorsan változtatja formáit az a primér iparművészet, mely közvetlenül az alkotótól kerül a fogyasztóhoz, melynek megteremtői egyének, művészek, hasznos, termékeny elfogultságokkal telik, impresszionisták. De vak az, aki nem látja, h o g y m é g a legkezdetlegesebb v i s z o n y o k között is milyen óriási m á s o d l a g o s hatása van ennek az első kézből való művészetnek. A forradalmi iparművészet lehet immár vieux jeu a legfinomabb szalonokban. T e s s é k azonban megnézni a nagy polgári bútorraktárakat: ott most van virágjában, fejlődése — é s persze torzulása — csúcsán, most a legkelendőbb, most nem látni, nem kapni egyebet, mint sima hálószobát, n é g y s z ö g l e t e s sárgarézpléh-veretű szekrényt. S már ez is helyzetünk b i z o n y o s haladottságát jelenti, mert például a távoli vidék s e g y e s jelek után ítélve, a távoli Kelet is most tart a már valóban eltemetett bécsi s z e c e s s z i ó elfogadásánál. Ha tehát a múló művészeti korszakban bizonyos bűnök történtek, a bűnhődés alól oly könnyen megmenekülni nem lehet, a forradalmi úton megteremtett formák m é g s o k á i g fognak kísérteni, mikor az iparművészet krémje már tudni s e m akar róluk s — ez lenne bizonyára a legmulatságosabb — a k ö z ö n s é g s z é l e s rétegeit megint csak forradalmi jelszavakkal kell majd meghódítani a konzervatív művészet számára. N a g y o n igazságtalan volna azonban, ha máris valóban temetést rendeznénk s ha nem állapítanék meg, mennyi értékeset, hasznosat é s szépet hozott ez a g y o r s a n megtagadott iparművészeti éra. Az úgynevezett szecesszióról nem kell sokat beszélni. S o h a nem volt harmonikus, n a g y o n s o k dilettánst é s rosszízlésű kontárt szabadított fel s m é g i s megvolt az az érdeme, h o g y az iparművészeti forradalmat, mint olyat,

t

Magyar Iparművészet.

1

•

•ti

•I

Jí y • » V S it • £ V Jí $ • » V • y • Jí y • í V Jí » • X V • » • Jí j; • » V • £

Ii

törvényesítette. Ha mármost a következő korszakot, a puritanizmus, konstruktivitás anyagszerüség korszakát vesszük, ennek pályafutása lehet befejezett — hiszen minden mulandó —, de mérlege m é g mindig igen kedvező. A megokolatlan cifrálkodással, gyári faragványokkal, rettentő unalmú régi sablonokkal szemben igenis üdülést, felszabadulást jelentettek az új interiőrök n a g y é s változatos felületei, logikus elrendezése. A tömegnevelés szempontjából igenis minden eddig ismertnél alkalmasabb volt ez a művészeti irány ízléshatárok megszabására s mindennél jobban alkalmazkodott a gépekhez, melyeket kiirtani semmiféle új stílusalakulásnak nem lesz módjában. Voltak hibái. Elnyomta az invenciót s ötletek nélküli félművészek visszaéltek vele. Szárazzá lett é s gépszerűvé olyankor is, midőn v é g i g egyéni munka é s tervezés érvényesült darabjain. De igazságtalanul támadni felesleges s a legnagyobb i g a z s á g talanság megbontani egyik nem oktalanul, nem jogtalanul közkeletűvé vált elvét, az anyagszerűséget, melyet újabban szintén több oldalról kikezdtek, ezen a helyen is. A művészet régibb formáihoz való visszatérés m é g egyáltalában nem jelenti az a n y a g s z e r ű s é g megdöltét, hiszen m é g az architektúra főanyagai is alig változtak ; a belső architektúráé éppen nem. Az anyagszerüség, értelmesen használva, nem jelentett alkotási, termelési dogmát. „Anyagszerűen" formálhatott valaki e g y asztalt v a g y szekrényt v a g y boltívet jól is, rosszul is. Az a n y a g s z e r ü s é g tiltó rendelkezés volt. Mint ilyen, ma is szinte e g é s z terjedelmében megáll. Ma s e m lehet utálat nélkül nézni az erkélyre, melynek tartó konzolját — lévén gipszből — drót fűzi az igazi tartóhoz, a vasgerendához. E z a gipsz-konzol lehet pontos mása a leggyönyörűbb olasz márványfaragásnak. Elfogadom a z é r t ? N e m tolakszik agyamba erőszakkal is, bármiként igyekezzem a matériát absztrahálni, a régi jó meghatározás: piszok az az anyag, mely nincs a m a g a helyén ? N a g y o n természetes, h o g y az az alkotó művész, aki csak anyagszerű, igen szánalmas, igen szomorú jelenség. De ha m é g nem is anyagszerű, amit csinál, akkor végképp tűrhetetlen. A matéria szerepét, fontosságát tagadni az iparművészetben v a g y az építészetben — ez szinte el sem képzelhető. S o k a n vétettek ellene ? Igaz. De ha ezzel szemben azt látom, h o g y — például — e g y igen-igen szerény bárok, tehát nem valami szigorú, puritán korszakból való házacska kapuzatát milyen g o n d o s a n ívelték be faragott kővel, milyen nemesek é s kőszerüek ennek egyszerű profiljai, záródíszítése milyen erőteljes : akkor m e g kell erősödni abban a hitben, h o g y ezek a formák m é g i s csak a kőhöz voltak kötve, h o g y mennek ugyan át formák egyik anyagból a másikba, de m á s ez s megint m á s a tudatos hamisítás. Ha semmi m á s : az a n y a g s z e r ü s é g tiltó rendelkezéseinek széleskörű érvényesítése a tegnap iparművészetének megbecsülhetetlen erénye marad. Az új irányzat lehet konzervatív, lehet ismétlő; de h o g y a hamisítást fogadja el, ez a feltevés e g é s z e n kizárható, m é g akkor is, ha csupa elnézés é s e n g e d é k e n y s é g lesz mindazokkal az elvekkel szemben, melyeket közvetlen elődje oly harsányan hirdetett.

Jí y • » V Jí £ • í V • » • Jí y • » « Jí » • í V • £ • f! $ • » V j; $ • » V • »

•

CSÁNYI KÁROLY: ERDÉLYI TÖRÖK SZŐNYEGEK

•

•II

z O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Múzeum Teleki Domokos gróf indítványára az Erdélyben előforduló keleti — helyesebben kisázsiai — szőnyegekből kiállítást rendezett. — Az 1912. év nyarán hat hétig, 1913ban három hétig jártuk kocsin, automobilon és vasúton a nevezett főúrral keresztül-kasul Erdélyt, de főleg az északi részeket, mert ez a rész ismeretlenebb volt, míg a déli részen, a szászok lakta területeken tudtuk, hogy a templomokban híven őrzik a Kelet iparművészetének eme szép termékeit. így körülbelül hatszáz szőnyegről szereztünk tudomást. A mesés Kelet legszebb hajtása, Ázsia iparművészetének legpompásabb virága a s z ő n y e g . Festők és általában a művészek már régebben felismerték a keleti szőnyegek szépségét ; a nagyközönség figyelme azonban inkább csak az újabb időben fordult a Keletnek e bájos termékei felé. A mesevilág minden csodája megelevenedik előttünk, midőn e szót kimondjuk: K e l e t . Az ezeregy éj c s o d á s történetei ébrednek fel emlékezetünkben. Hiszen minden, ami e titokzatos országokkal összefügg, izgatja képzeletünket és az utolérhetetlen gazdagságot idézi elénk. Ennek a mesés Keletnek legragyogóbb képviselője az a r a n y o s hullámú Boszporus partján emelkedő hatalmas város, Kelet és Nyugat vágyakozásainak célpontja : Konstantinápoly. A c s o d á s kupolákkal, karcsú tornyokkal és márványpalotákkal ékes város volt a múltban és részben a jelenben is a keleti szőnyegek főlerakodóhelye. Keletnépe anyagiakban túlnyomóan szegény, de annál gazdagabb játszi képzelete és páratlan színérzéke. Ezt testesíti meg a keleti szőnyeg, mely legtöbbször egyszerű emberek keze alól kerül ki, színhatásával és c s o d á s ö s s z h a n g j á val mégis meghódítja az elkényeztetett európait is. A szőnyegkészítés művészete veleszületett képessége a keleti embernek és ez öröklődik nemzedékről nemzedékre. E szőnyegek hazája délnyugati Ázsia amaz országai, melyek Kis-Ázsiától Kínáig terülnek el. E nagy földdarabon készülnek a keleti s z ő nyegek különböző fajtái, sőt még Kína egy részében is, melyeket a kereskedelem rendesen annak a városnak a nevével jelöl, amelynek

környékén az illető szőnyeg készült. Ezek a megnevezések azonban (különösen a mai s z ő nyegeknél) gyakran önkényesek. Azért a tudomány e megnevezések jórészét elvetve, négy nagy csoportba foglalja a szőnyegeket és pedig kisázsiai, kaukázusi, perzsa és középázsiai csoportba. Kisebb csoportot alkotnak az indiai és a kínai szőnyegek. A szőnyeg története meglehetősen régi és mondhatjuk, hogy éppen abban az időben készültek a legszebb darabok, amikor még az európai befolyás nem érvényesült. Ebből a korból s z á r m a z ó szőnyegek ma meglehetős nagy értéket képviselnek és többnyire nagyobb múzeumok, gazdag gyűjtők és fejedelmek tulajdonában vannak. A kereskedelemben minden szőnyeg, mely nem teljesen új, „antik" szőnyeg gyanánt kerül forgalomba. A gyűjtők azonban csakis az olyan szőnyeget tekintik réginek, mely legalább is az 1850-es év előtti időből származik, sőt múzeális szempontból csak azok a szőnyegek mondhatók réginek, amelyek 1800 előtt keletkeztek. A szőnyeg első fejlődési idejéből, az anyag romlandósága miatt, alig maradt fenn példa ; a legrégibb meglevő szőnyegek a szeldsuk fejedelmek idejéből, a XIII. századból valók és ma is eredeti helyükön vannak, a kóniai Ala ed-din mecset oszlopos csarnokában. A szőnyegkészítés virágkorából, ami ö s s z e esik a perzsa Szafida-dinasztia uralkodásának idejével (1502— 1736),gazdag anyag áll rendelkezésünkre. Ezek közt legszebbek a szigorúan vett perzsa szőnyegek, melyek úgy az anyag, mint a munka és a díszítés tekintetében a többiek közül messze kiemelkednek. A keleti szőnyegek eredete visszanyúlik a történelem előtti időbe. De ezek az ősi szőnyegek csakis szövöttek lehettek. Mert a szövés ősi mesterség és általa bizonyára nemcsak szöveteket, hanem a sátor földjének beborítás á r a szolgáló szőnyegeket is szőttek. Ilyeneket mai napig is készítenek és „Kilim" néven kerülnek forgalomba. Az úgynevezett csomózott szőnyegek csoportja — ahova a kiállítás anyaga is tartozik — nem tekinthet ilyen nagy múltra vissza. Ezekben az alapszövet közé rövid színes gyapjuszálak vannak bekötve, e szálak ö s s z e s s é g e kefeszerű felületet alkot, miáltal a szőnyeg vastagabbá és melegebbé lesz. Valószínű, hogy ilyen csomózott szőnyegeket Keleten már régi idő óta (mintegy a középkor elejétől kezdve) készítettek. A keleti irodalomban csakis a középkori arab könyvek emlékeznek meg olyasféle térítőkről, amelyekről fel-

•M •I •

•H

•

•M •

•M

•H

•M

•H •H •H •H •H H

•

•H

•

•H

=V 6 3 1*

Mérai D e z s ő : Ebédlő tölgyfából.

Az O. M. Iparművészeti Társulat pályázatán I. dfllal jutalmazott tervezet.

tehető, hogy csomózott szőnyegek lehettek. Egyes írott adat már a XI. században említ ilyeneket. Később e szőnyegek megjelennek a régi festők képein. A XV—XVI. századi festők előszeretettel örökítették meg,főleg a Madonnát ábrázoló képeiken, a keleti szőnyegeket. A Madonna hol büszkén, hol alázatosan ül e képeken gyermekével, az isteni Jézussal, trónusán és e trónus lépcsőzetét gyakran egy-egy keleti szőnyeg takarja. Erre Lessing, a berlini iparművészeti múzeum néhai igazgatója, hívta fel először a tudományos világ figyelmét, 1877-ben „Altorientalische Teppichmuster" című művében ; Bode pedig beható tanulmányok alapján a szőnyegek korának megállapítására használta fel e körülményt(„VorderasiatischeKnüpfteppiche"). * * * A keleti szőnyegek anyaga többnyire gyapjú, néha azonban teve- és kecskeszőrt is használnak. A selymet csak kivételes darabokon alkalmazzák. A szőnyeg alapszövetét hosszában a I á n c f o n a l a k és keresztben a k ö t ő f o n a l a k alkotják. A láncfonalak függélyesen vannak a szőnyegszövő-szék állványára, két keresztfára, sűrűn egymás mellé erősítve. — A feszesen álló fonalakat egy közbehelyezett rúd két csoportra osztja. Két ilyen fonalat összefogva csomózza, a kéznél levő színes rövid gyapjuszálból, az állvány előtt ülő munkás (legtöbbször fiatal leány) egymás mellé a csomókat, úgy hogy a szál két vége a két láncfonál közé esik. Ez a kisázsiai vagy az

ú. n. Jordesz-csomó. Ha a csomószál végei egyenként bújnak a láncfonalak közt elő, a csomózást perzsa vagy Szenné-csomózásnak nevezzük. A szálak kiálló végeit a munkás ollójával a kellő hosszúságra levágja. Egy-egy sor csomó közé rendesen két-két kötőszál kerül. Több csomósor elkészülte után vasból készült sűrűfogas, gereblyealakú szerszámmal sűrűsitik a sorokat. A csomózás alulról felfelé halad. A színes minta a munkás előtt az állványra van erősítve és a különböző színű gyapjufonalakat eszerint válogatja ki. A kész szőnyeg rojtjait a bojtokba kötött láncfonalak alkotják. A kaukázusi és kisázsiai nomád népek szőnyegeiben nemcsak a csomók, hanem a lánc- és kötőfonalak is gyapjúból készülnek. A keleti szőnyeg legszebb sajátsága : a pompás színhatása. A virágos mezőhöz hasonlíthatók leginkább, mert az élénk színek itt is nyugodt, kellemes összhangba olvadnak össze. Különösen áll ez azokra a szőnyegekre, amelyek festésére szerves festőanyagokat és pedig hazai növényi színeket alkalmaztak. 1859-ben találták fel az anilinfestékek előállítási módját. Az anilinszínekkel való kényelmes festési módot a Keleten is megismerték és mondhatjuk, hogy a szőnyegkészítés kárára. * * * Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum olyan szőnyegeket állított ki gazdag kiállításában, amilyenek Erdélyben, főleg templomok-

ií

•

•ti

Mérai D e z s ő : Ebédlő tölgyfából.

•H

Az O. M. Iparművészeti Társulat pályázatán I. díjjal jutalmazott tervezet.

ban, ma is szép számban fordulnak elő. Ezek mind — egynek kivételével — Kis-Ázsiában készültek. Összesen 357 szőnyeg érkezett be, közülök 312 darab került kiállításra. Az egész anyag tizenhárom csoportra oszlik, a különböző tipusok szerint. Az egyes csoportokkal, fontosságuk szerint, bővebben is foglalkozunk. E szőnyegek jórésze másutt nem fordul elő ilyen nagy számban és így tanulmányozásuk páratlan alkalmul kínálkozik. Az 1891-ben rendezett bécsi szőnyegkiállításon összesen 150, az 1910. évi müncheni mohamedán művészeti kiállításon 195 darab szőnyeg volt látható. E kiállításokat a mostani számban jóval túlhaladja. Növeli a kiállítás fontosságát és jelentőségét az is, hogy e szőnyegek legnagyobb része néhány évszázad óta egyazon egyházak tulajdonában van. E szőnyegek azonban nem a török világ emlékei, vagyis nem a törökök révén kerültek Erdélybe, hiszen ottan török uralom sohasem volt, hanem erdélyi és pedig elsősorban brassói kereskedők hozták be azokat, akik viszont más árukat — fűszert (borsot, gyömbért) posztónemüeket, kést — szállítottak Törökországba. Ha a török világ emlékei volnának, úgy Magyarországon jóval több ilyen szőnyegnek kellene lennie, pedig tudjuk, hogy csak elvétve fordulnak elő. A török inkább elvitt az országból mindent, amit lehetett. így semmisültek meg Kolozsvári Márton és György remek szoborművei Nagyváradon : a

török e bronzszobrokból ágyút öntetett ; így kerültek Mátyás király budavári fríz-palotájának korai reneszánsz bronz-kandeláberei Konstantinápolyba, ahol ma is a világ legszebb templomában, az Aja Szófiában, az imafülkét díszítik. A szőnyegek behozatalára vonatkozó legrégibb adatokat B r a s s ó városának régi számadáskönyvei szolgáltatják (Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen 1886.) az 1503—1526. évekből. Ezekben a szőnyegbehozatalra nem egy érdekes adatot találunk. Brassó nemcsak ez időben, de még később is az ország legnagyobb városa. Kereskedői bejárják Közép-Európa nagyobb városait. A behozott áruk után a város huszadot szed, vagy pénzben, vagy természetben. Az 1503ból való huszadjegyzék feltünteti úgy a behozatalt, mint a kivitelt. Leginkább ágyterítőket, köpönyegeket, buzogányokat, s z ő n y e g e k e t , török tollakat, öveket, kalapokat, török nyerget hoznak be. Felemlíti e jegyzék a kereskedők neveit is. így megtudjuk belőle, hogy szőnyegek behozatalával Simon Grett, Johannes Kylhaw et Aylda, Schwarz Petter, kimpolungi Bomsila és Nagzul kereskedők foglalkoztak. Különösen gyakran említik e s z á m a d á s könyvek a „tapéta parva"-t, vagyis a „kis szőnyeg"-et, ami meg is felel a tényeknek, mert a meglevő szőnyegek általában kisméretűek. Ezek az áruk Oláhországon — Havasalföldön — keresztül Törökországból érkeznek hozzánk. Százakra menő szőnyeg került egy

•

•H •H •ií

=J 65

év alatt is Erdélybe, hogy azután Brassóból eljussanak ez országrész minden egyes helyére. A város legszívesebben természetben veszi ki a szőnyegekből a huszadot.E szőnyegeket igen gyakran elajándékozzák. A számadáskönyvek azt isj felemlítik, hogy ahányszor a városnak valamely ügye van a királyi udvarnál, mindannyiszor egy-egy szép szőnyeggel kedveskedik a királynak és az udvari embereknek. Egyúttal s z o k á s o s mennyegzői ajándék is. A számadáskönyvekből az is kitűnik, hogy e szőnyegek értéke 3 írttól 100 frtig terjedt. Már említettük, hogy e szőnyegek kormeghatározásánál nagyon jó szolgálatot tettek a régi festők képei. E kiállítás anyaga más újabb és hitelesebb adatokat nyújt a kormeghatározásra. Erdélyben szokásban volt e szőnyegek vásárlásakor, elajándékozásakor, vagy hagyományozások alkalmával a szőnyeg végét tintával írott, vagy festékkel rajzolt felirattal és évszámmal ellátni, amely évszám kétségtelenné teszi, hogy e szőnyegnek a jelzett idő előtt kellett készülnie. A különböző tipusú szőnyegeken 28 évszámos felirat olvasható, ezek közül 10 a XVII., 15 a XVIII. és 3 a XIX. századból való. Ez utóbbi esetekben összehasonlítás útján azt is meg lehet állapítani, hogy e szőnyegek jóval korábban készültek. Ugyanis a díszítésnek, a rajz minőségének és a színezésnek egybevetése, vagyis a stilkritikai összehasonlítás is fontos szerepet játszik a kormeghatározásnál. Még mielőtt az egyes csoportok ismertetésére áttérnénk, néhány szóval meg kell emlékeznem a szőnyegek tagozásáról. A hosszúkás négyszögű szőnyeg felülete két főrészre oszlik: a négyszögű középmezőre — ez a t ü k ö r — és az ezt övező hármas tagozású k e r e t r e . A keret középső, szélesebb tagozata a k e r e t s á v , a két keskenyebb a belső és külső k e r e t s z e g é l y . *

*

*

Akiállított anyag legrégibb példái a m é r t a n i d í s z ű szőnyegek. Rajzuk meglehetősen hasonló, a régibb csoportban az alap sötétkék vagy vörös, benne az ismétlődő motívumok szabályosan sorakoznak. A keretben az egyiknél még felismerhető a díszítés eredete : kufi írásjegyek maradékai ezek ; a többinél ez írásjegyek egymásba fonodó, szalagos díszítéssé alakultak. A tükörben látható kampós díszű rozettákon is felismerhető ezeknek az írásjegyeknek a hatása. E szőnyegek meglehetősen ritkák ; néha nagyobb méretűek. Leginkább olasz festők képein vannak ábrázolva a XV. század közepétől a XVI. század közepéig. Az Iparművészeti Múzeum egyik büszkesége, a 3. sz. szőnyeg, meglehetős hűséggel van ábrázolva Hans Holbein (1497 — 1543)

egyik festményén, Gisze kereskedő arcképén. Ez a kép 1532-ben készült. A mértani díszű szőnyegek másik csoportjában a díszítés ugyan jórészt növényi motívumokból alakul, mert nem egyéb egymást keresztező, arabeszkes és palmettás indák szövedékénél, melyek mértani idomokká merevedve, hosszés kereszttengely szerint csoportosítva, folyton ismétlődő f o l y t a t ó l a g o s m u s t r a gyanánt borítják a szőnyeg középmezejét. (LásdMagyar Iparművészet X. évf. 166. és 167. képet). Színezésük is állandó, az alap piros, a díszítés sárga. A keret rajza már jóval változatosabb. A legrégibb darabokon még a régibb mértani szőnyegekről ismert szalagos dísz jelenik meg. Gyakoribb a hullámos indás, a mértani medaillonokkal díszített és a felhőszalagos keret. E szőnyegek elég gyakoriak. Legrégibb ábrázolásait a velencei festők képein találjuk, a XVI. század elején. Elég gyakran fordulnak elő a későbbi XVII. századi, németalföldi mesterek képein is. A harmadik csoport az úgynevezett m a d a r a s szőnyegeket mutatja be. E szőnyegek rajza és színezése elüt a többiekétől. Az alap mindig fehér, a mustra folytatólagos, a díszítés növényi eredete még felismerhető, miként azt 73. képünk is mutatja. A keretek legnagyobb része felhőszalagos. Csomózásuk durva, sörtéjük középhosszuságú ; egyszerű színezésük és jellegzetes rajzuk régi eredetre vall. Festményeken csak elvétve vannak ábrázolva ; készítésük ideje a XVI—XVII. századra esik. A bemutatott példán IN SYMBOLUM GRATITUDINIS O F E R T . . . ANNO DO : 1708. felirat olvasható. A negyedik és ötödik csoport az u s á k szőnyegekettartalmazza. Nevüket Kis-Ázsiának hasonló nevű városától nyerték. Színezésük és rajzuk jellemző. Egyes példányai némely Szafidakori perzsa szőnyeg rajzára emlékeztetnek. (Magyar Iparművészet X. évfolyam 164. kép.)Közepétpiros alapon nagy csipkés levelekkel szegett és a szőnyeg hosszirányában kicsúcsosodó kerek médaillon foglalja el, benne kék alapon gazdag arabeszkes és virágos indadísz csoportosul. Vannak egyszerűbb rajzú usákszőnyegek is, ezekben jellemző díszítés gyanánt arabeszkes, csillagalakú nagy médaillonok láthatók. (Magyar Iparművészet X. évf. 165. kép.) A kis-usák szőnyegek is meglehetősen régiek. Díszítésük a kis mérethez viszonyítva egyszerűbb és rajzban az előbbi csoporttal rokon. A kis középmédaillon az ottani nagy médaillon maradványa ; a négy törtvonallal levágott sarok pedig az elvágott csillagos médaillonokat jelképezi, erre vall arabeszkes díszítésük is. Színezésükben a piros és kék dominál. A keret vagy felhőmintás vagy arabeszkes ívsorral díszített. Festményeken a XVI—XVII.

században fordulnak elő és pedig leginkább olasz festők képein. A kis-usák szőnyegek tagozása hasonló az úgynevezett e r d é l y i szőnyegekéhez. Ezek leginkább Erdélyben fordulnak elő: innenfnyerték nevüket. Egyébként, amint azt a kisusák-szőnyegekkel való rokonságuk is bizonyítja, török, illetőleg kisázsiai eredetűek és hazájukat valahol Usák vidékén kell keresnünk. Díszítésük meglehetősen gazdag és több részletében perzsa hatásról tanúskodik. (Lásd a Magyar Iparművészet X. évfolyamában a 168. és 169. képet.) Ilyen a gazdag középmező növényi díszítése, többnyire piros, ritkábban kék vagy fehér alapon. A keretsávnak medaillonos osztása is perzsa eredetű, úgyszintén a hosszúkás medaillonok kétkarú arabeszkes dísze. A színek élénkek és tetszetősek. A rajz változatai szerint e szőnyegek kisebb csoportokra oszthatók. Az erdélyi elnevezésből némelyek — bár tévesen — azt következtették, hogy e szőnyegek Erdélyben készültek. Annyi tény, hogy a jó példák utánzásra ösztönöztek. Ilyen utánzás eredménye a kiállításban a 155. számú szőnyeg. Színezése elütő, csomózása gyakorlatlan kézre vall, tükrébe D. S. betűk és az 1723-as évszám van csomózva. — A kiállításban 106 drb erdélyi szőnyeg látható. Az erdélyiek jóízlését dicséri, hogy e szőnyegeket a németalföldi festők is nagyon kedvelték és igen gyakran ábrázolták képeiken, a XVII. század elejétől a XVIII. század közepéig. Hollandia a XVII. században KisÁzsiával és az európai Törökországgal élénk kereskedelmi összeköttetésben állott. így kerültek e szőnyegek Németalföldre. Legkésőbbi ábrázolásuk a bécsi Hofmuseumban Mária Terézia arcképén, Anton Maron (1733—1808.) festményén, látható. E kép a királynőt özvegyi ruhában ábrázolja, tehát 1765—80 közötti időben készült. A kiállított erdélyi szőnyegek túlnyomó része a XVII. századból származik. E kormeghatározást az előforduló feliratok is igazolják. A 98. sz. szőnyegen pl. ezt olvassuk : TESTAMENTVM. HENRICI. K E Y S E R . . . DERSCH 1661. Igen gazdag az i m a s z ő n y e g e k csoportja. Ezek is, a különböző tagozás szerint, kisebb csoportokba foglalhatók. A tagozásuk, rajzuk és részben a színezésük is eltérő az eddigiekétől, mert e szőnyegeknek különös rendeltetésük van. A mohamedán vallás naponta ötszöri mosakodást ír elő, amit ima követ, melyet a török, Mekka felé fordulva, a földre terített imaszőnyegre borulva, végez. Ez a szőnyeg a mecset boltozatos imafülkéjének — a mihrabnak — a mása. Itt is megvan a szokott keret, túlnyomóan ú. n. herati rajzzal ; a tükörben más és más alakú boltív zárja le az üres,

piros-, kék- vagy fehérszínű fülkét. A boltívet egy részükben két oszlop hordja. (Magy. Iparművészet, X. évf. 171., 172. Az előbbi a kiállítás 180. sz. szőnyege.) Az imaszőnyegeket anatóliai gyűjtőnévvel szokás jelölni, e csoporton belül azonban keletkezési helyük szerint még kisebb csoportok is megkülönböztethetők. Ilyenek a Lordesz-, Kula- és Ladik-szőnyegek. Rajzuk szerint lehetnek oszlop nélküli, kétés hatoszlopos imaszőnyegek. A 70., 72. és 75. képünk oszlop nélküli imaszőnyegeket ábrázol. Az elsőn olvasható, fekete festett felirat elmondja, hogy e s z ő n y e g : KÖRÖSFŐI CURATOR K O R P O S ISTVÁN AJÁNDÉKA 1754 AZ UR ASZTALÁRA F E L E S É G E BÁLINT KATÁVAL. A másodikon a boltíves tükör az erdélyi szőnyegeket jellemző medaillonos keretbe van foglalva. A harmadik szőnyeg rajza a hatoszlopos imaszőnyegekről van véve. A hatoszlopos szőnyegek az imaszőnyegek közt a legszínesebbek. Rajzuk és tagozásuk eltérő az előbbiekétől. Ilyen szőnyeget mutatunk be 76. képünkön. Amíg az előbbi szőnyegek a mecset mihrabját ábrázolták, addig a hatoszlopos imaszőnyegek a mecset hajóinak keresztmetszetét tűntetik fel. Keretükben hoszszukás hatszögű medaillonok sorakoznak. — Egyik részüket sovány oszlopok és merev rajz jellemzik, ezek az ú. n. Ladik-szőnyegekkel vannak rokonságban. Bode azt állítja, hogy az imaszőnyegek túlnyomó részben a XVIII. sz.-ban keletkeztek. A kiállítás anyaga — a rajz jellege és az előforduló feliratok alapján — azt igazolja, hogy e szőnyegek jóval korábbiak és túlnyomó részük a XVII. századból való. A g o l y ó s szőnyegek rajza meglehetősen szegényes, színezésük egyszerű és a madaras szőnyegekével rokon. Jellemző díszítésük a tükröt kitöltő, kínai eredetű hármas golyó : a csintamani, mely XVII. századi damaszkusi bársonyokon is elég gyakran előfordul. A tizenharmadik csoport néhány eltérő rajzú szőnyeget foglal magába. Ezek közül egy örmény eredetű szőnyeget képben is bemutatunk (74. sz.). Az 1910-ben rendezett müncheni mohamedán kiállítás idejéig e szőnyegeket általában kisázsiai eredetüeknek tartották. Ugyan már 1891-ben, a bécsi szőnyegkiállításon Riegl rámutatott arra, hogy e szőnyegeken különböző hatások érvényesülnek, de keletkezési helyüket nem állapította meg. Röviden áttekintettük a kiállítás anyagát, megemlítettük az egyes csoportok jellemző sajátságait. E helyütt bővebben nem foglalkozhatunk velük, ezt egy színes táblákkal illusztrált, a kisázsiai szőnyegeket behatóan tárgyaló munka részére tartjuk fenn.

•

II

• •II •II II • II •

FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN: HOPP FERENC GYŰJTEMÉNYE

illa Buytensorg, Andrássyú t l 0 3 . — A hollandus térkihasználással épült barátságos ház előtt virágoskert, vörös és sárga tulipánokkal. A gyepen egy-egy félig nyitott óriási kagyló ragyogtatja fehér belsejét. Mellettük idegen formák, szürke kőfaragások, kontemplativ Buddhák, kínai templomi lámpások, pagodák éreztetik az idegennel, hogy a ház lakója nem vonható egy kalap alá a szomszédokkal. A ház mögött, a kert mélyében, újabb poétikus benyomások várnak ránk. A kőoroszlánoktól őrzött kínai kapun áthaladva, művészi érzékkel nőni hagyott bozót és folyondárok közé jutunk. Hangulatuk szárnyat ad képzeletünknek. Átrepíti azokba a régiókba, amelyekben a távol Kelet művészei mozogtak, mikor költői lendületüknek, romantikus kedélyüknek megfelelő környezetet kerestek. A középen a hangulat bensőségét fokozó víztükör ; fölötte kis japán fahíd. Az egyik sarokban indus kápolna ; benne a keresztbevetett lábakkal ülő Buddha. A másikban egyszerű faoszlopokon nyugvó nádfedeles japán pavillon. A köröskörül meredező házak értelmetlenül nézik az előkelő magábavonulás parányi birodalmát és elfojtással fenyegetik az idegenből jött s egyéni jellegét makacsul őrző szellemet. A ház gazdája azonban irigylésre méltó erővel áll velük szemben, amint egyáltalában hajlíthatatlan egyéniségéhez illő módon néz farkasszemet társadalmi és kulturális életünk visszásságaival. Hopp Ferenc igazi független úr.Nem amolyan másokat kizsákmányoló és politikai vagy gazdasági érdekszövetségek egyensúlyán élő hatalom, hanem valóságos életművész, akihez nem csapnak föl közéletünk zavaros hullámai. Nálunk szokatlan erényei olyan magasságig vezették, amilyenen csak kivételes lelki kultúra élhet meg egyedül, a saját erejére utalva. A mi szegény (a szó legdrasztikusabb értelmében szegény) Magyarországunkon párját ritkítja az ilyen jelenség és ennélfogva különös figyelmet érdemel. Hopp Ferenc körülutazta már néhányszor a világot. Nem egyszerűen szórakozásból, de mindig igényt tartva a saját legbensőbb vágyainak megfelelő élvezetekre. Mikor e sorokat írom, a nyolcvan éven felüli öreg úr ismét úton van.Mielőtt elindult, a derűs életbölcsesség meggyőzően közvetlen hangján bizonyítgatta, hogy a magafajta koros embernek különösen jól fog

esni egy földkörüli utazás. Az élet meghosszabbítása várható tőle. A fölemelő érzést keltő izgalmak hosszas egymásutánja felvillanyozza, megacélozza a szervezetet. Hopp Ferenc bizonyára nagyon jól tudja, milyen joggal mondja ezt, mikor erejének érzetében így beszél. Utazásainak látható eredménye egy nagyon gazdag, sok ezer tárgyból álló gyűjtemény, melynek anyagát Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália szolgáltatta. E gyűjtemény nemzeti kulturánk szempontjából különösen fontos. Megbecsülni való már csak abból az egyszerű nemzetgazdasági szempontból is, hogy tulajdonosa az egész anyagot három nagy állami gyűjteménynek, a szépművészeti, iparművészeti és néprajzi múzeumnak szánta. Különös méltánylásra tarthat még számot azért is, mert feltűnően kevés mecénás él Magyarországon, akit teljesen önzetlen műbarátnak nevezhetnénk, aki műtárgyaiban nem a forgalmi, hanem a tiszta művészeti értéket mérlegeli és gyűjteményétől nem vagyonának s aktív egyéni súlyának növekedését várja, hanem egyszerűen a művészet iránti szeretetből, szenvedélyből gyűjt. Legjobban örülhetünk azonban e gyűjteménynek és legtöbb hálával tartozunk tulajdonosának azért, mert Keletázsia művészetének tanulmányozására nyújt alkalmat. Kína és Japán művészete pedig nekünk sok szempontból fontosabb, mint Nyugateurópa nagy művésznemzeteinek. Nem akarom most hosszasan fejtegetni, milyen nagy szerep jutott Japánnak és Kínának a modern művészeti nézetek kifejlesztésében. Megelégszem annak hangsúlyozásával, hogy a dekoratív szellemű japán festők szintétikus rajzának és foltszerű téralkotásának elsajátítása nélkül korszerű festőművészetünk nagy eredményei elképzelhetetlenek. A szemünk előtt fejlődő művészet tehát minduntalan a távol Keletre utal bennünket s minket magyarokat még gyakrabban mint másokat. Nálunk a jelen művészetének ápolása és forrásainak felderítése életbevágóbb feladat mint másutt, kulturális életünkben főszerepet játszó, fokozott vérkeringést okozó és szellemi fejlődésünket közvetlenül alapozó művészetünk csak igen rövid idő óta van. Eredetinek mondható termelésünkben a fejlődés folytonossága alig egy század óta érezhető. Az antik s reneszánsz tradíciók elemzésénél tehát fontosabb az élő művészetünk gyökerét tápláló talaj vizsgálata. Ennek megtermékenyítésében pedig sokkal nagyobb szerep jutott Keletázsia művészi géniuszának, mint azt a látszat alapján gondolni lehetne.

bo ô'Ojg

y

H-ttf-uiti ,sJ'(

70. Imaszőnyeg ; boltmezejében s z e g f ű s „erdélyi" díszítés. XVIII. század első fele. Kiállítja az erdélyi ref. egyházkerület.

Magyar Iparművészet.

70. Tapis turc de Transylvanie. Exposition du Musée des Arts Décoratifs à Budapest.

2

71. Usák szőnyeg. XVII. század. Kiállítja az erdélyrészi ág. hitv. ev. o r s z á g o s egyház. — 72. Imaszőnyeg „erdélyi" kerettel. XVII. század. Kiállítja az erdélyrészi ág. hitv. ev. o r s z á g o s egyház.

70.

V

71—72. Tapis turcs de Transylvanie. Musée des Arts Décoratifs à Budapest.

Exposition

du

•

V

73. Madaras szőnyeg. XVII. század. Kiállítja az erdélyrészi ág. hitv. ev. országos egyház. — 74. Örmény szőnyeg. (Keleti Kis-Ázsia.) XVII. század. Kiállítja az erdélyrészi ref. egyházkerület.

73—74. Tapis turc et lapis arménien de Transylvanie. Exposition du Musée des Arts Décoratifs à Budapest.

=571 2»

75. 78. Imaszőnyeg, a hatoszlopos imaszőnyegekre jellemző rajzzal. XVII—XVIII. század. Kiállítja az erdélyrészi ág. hitv. ev. országos egyház.

72.

75. Tapis turc de Transylvanie. Exposition du Musée des Arts Décoratifs à Budapest.

76. Hafoszlopos imaszőnyeg. XVII. század. erdélyrészi ág. hitv. ev. o r s z á g o s egyház.

Kiállítja az

76. Tapis turc de Transylvanie. Exposition des Arts Décoratifs à Budapest.

du

Musée

4

:•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=

eEOCCCTrrrrTrr^n

77—78. Hermann János : A medgyesi zeneterem fali festményei. — 79 —82. B. Györffy Jánosné Pannónia-csipkéi.

74

V>•

77—78. J. Hermann : F r e s q u e s d'une salle de musique à Medgyes. — 79—82. Dentelles „Pannónia" créées par M""0 de Györffy.

•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=4

Il

Bory Jenő : 85—86. A Pajzs-család rácalmási vasbetonból készült síremléke és annak részlete. 87. A fehérvári vasbetonból készült közkút. 85—87. E. B o r y : Monument funéraire et fontaine en ciment armé.

76.

Nekünk, magyaroknak, emellett nem szabad érdekes használati és dísztárgyaknak is. A távol S szem elől tévesztenünk, hogy Ázsia népeihez Kelet nagy művészetével, különösen a kínai és y a vérrokonság szoros kötelékei fűznek bennün- japán festészettel, szemben viszont gyűjtőnk is V • kef. A politikai és kulturális alakulások mai szkeptikus maradt s aki tudja, hogy e téren a iránya mellett sokkal kevesebb okunk van hamisítványok beláthatatlan tömege mennyire Jí ennek tagadására mint valaha. megnehezíti a kutató és amatőr munkáját, bizo- y Ázsia népeinek múltját s művelődését tanul- nyára méltányolni fogja ezt az álláspontot. V Hopp Ferenc látását a hosszú életén át foly- • mányozva, egyre feltűnőbbeknek találjuk azokat a vonásokat, amelyek az óriási kontinens külön- tátott komoly s lelkiismeretes munka tette !í böző népfajainak íegellentétesebb sajátosságait különösen érzékennyé a kézügyességgel szem- » közös eredetüeknek mutatják. — „Asia is one."— ben. Nem szabad tehát csodálkoznunk, ha azt y • Ezzel a rövid, de nagyon sokatmondó állítással tapasztaljuk, hogy rendesen nagyobb súlyt kezdi szerfölött érdekes fejtegetéseit Okakura helyez műtárgyainak technikai tökéletességére, í Kakuzo, a nagy japán író „The Ideals of the mint művészi vagy történelmi jelentőségére. y East" című művében. Ugyanez a szerző földKülönösen érthető nála a nagy szeretet az y művelő tatároknak nevezi a kínaiakat és nomád úgynevezett féldrágakövekből, a nefritből, ille• kínaiaknak a tatárokat, mikor a távol Kelet népei- tőleg jadeitből, hegyi kristályból, ametisztből S nek ősi kultúrájáról és közös múltjáról beszél. faragott formák művészeti értéke iránt. Ezeket y Ma már nyugodtan megállapodhatunk abban, a nálunk nem túlságos figyelemre méltatott y • hogy skytha elődeink őshazája a Bajkal-tó és ásványokat a kínaiak rendkívül nagyra becsűa Jeniszei vidéke volt. A népvándorlást meg- lik. A nefritnek egyszerűen csodatevő erőt f! indító turánság már időtlen időkkel ezelőtt a tulajdonítanak. Mondáik szerint e drágakő a y mennyeibirodalomtőszomszédságábanfészkeit. szivárvány testetlen anyagából kerül elő és a y Onnan intézték a hunnok a kínai Chou-, Chin- taoista szellemek tápláléka. A nefritet és jadei• és Han-birodalom ellen örökös támadásaikat íeí színük s finomságuk szerint több osztályba í! és onnan hozták magukkal egészen hazánk sorozzák s e fokozatok megállapításából a y belsejéig azokat az ősi, kínai formákra emlé- távol Kelet műértőinek hagyományos erkölcs- y keztető bronztárgyakat, melyek a Kárpátok és tana igen fontos kérdést csinál. Tudjuk, hogy • az Altaj közé eső óriási területen egyaránt buk- a nefrit s jadeit milyen nagy szerepet játszott í! kannak fel a föld alól. Kína régi művészetének már a Chou-korszak (Kr. e. 1122—255.) mű- y kutatói a legjelentősebb kérdések közé sorolják vészeiében. Belőlük készültek a hatalom jel- y azt, milyen természetű s mekkora lehetett a vényei, a vallásos szertartásoknál használatos • mennyei birodalom őslakóinak s a velük össze- eszközök, az áldozati tárgyak nagy része stb. í! köttetésben álló szomszéd török-tatárságnak Az udvarnál külön kincstárban őrizték a misz- y egymásra gyakorolt kulturális hatása. tikus drágaságokat. Megállapításuk a legfonto- y Fontos és különös szempontok parancsolják sabb kérdések közé tartozott. Beható ismer• tehát, hogy megbecsüljük azoknak tevékeny- tetésük céljából külön művek adattak ki. (Leg- S ségét, kik a távol Kelet művészi géniuszának nevezetesebb ezek közül a Hui Tsung császár y alkotásait közelünkbe hozzák s minden külö- égisze alatt 1176-ban megjelent Ku yű t'u p'u « nösebb fáradság nélküli tanulmányozását lehe- vagyis „Régi jadeittárgyakról szóló illusztrált • tővé teszik. könyv".) f! y Hopp Ferenc gyűjteménye ugyan csak közA nefrit a legkeményebb kövek közé tartozik y V vetve nyújt segítséget fent említett különös s megmunkálása ennek folytán igen nehéz y • célunk elérésére, de azért így is fontos missziót feladat s körülményes eljárást igényel. Egy • » teljesít, s nálunk, mint a maga nemében párat- kormánypálca-alakú szerencsejelvény a Hopp- íí V lan jelenség, igényt tarthat az úttörőt megillető féle gyűjteményben (89. kép) mindamellett azt y • teljes megbecsültetésre. bizonyítja, hogy a kínai munkás aránylag V A sok irányban fogékony öreg urat kizárólag könnyű szerrel győzi le a nagy fizikai nehéz• M egyéni szempontok vezetik. Azt gyűjti, ami neki ségeket. A kormánypálca mellett látható nyugvó í! y tetszik, ami rá közvetlenül hat. Nem törődik Pu t'ai szerencse-isten már ametisztből készült y • azzal, hogy a tulajdonában levő tárgy régi-e és szintén nagyon jellemző darab. Hopp Ferenc V • vagy új ; fő, hogy az ő szemében szép legyen tulajdonában több hasonló anyagból, főképpen • n és ne hiányozzanak belőle azok a tulajdonsá- hegyi kristályból faragott dísztárgy van. Köz- !t ig gok, melyek iránt élethivatása különösen ki- tűk olyanok is, melyek a . közölt darabnál y V fejlesztette benne az éleslátást és fogékony- sokkal értékesebbek. A reprodukálás különös y • ságot. A Hopp-féle gyűjteményben levő kelet- nehézsége miatt nem mutathatjuk be őket ezút• í ázsiai műtárgyak túlnyomó nagy részben ipar- tal olvasóinknak. n y művészetiek. Mellettük nagy szerep jut a népA távol Kelet művészete iránt érdeklődő y • rajzi, illetőleg művelődéstörténeti szempontból európai legotthonosabb fogalmai közé tartoznak • J! y S» • M y • • » y V • í! y • • y y V • í y • • » y • • » y • • » y V • u y V •

Magyar Iparművészet.

103

•

•H H •H • IÍ •

•H

V

•

•II •II •II

h i t e l e s történeti adatokból, hogy eleven oroszlánok első művészi ábrázolásaikkal együtt Nyugatázsiából szállíttattak a távol Keletre. A kínai m ű v é s z e t legrégibbismertoroszlánábrázolásai a Han-korszakból (Kr. e. 206—Kr. után 220) valók. T, • A stilizált oroszlán mai formája pedig, egyes emlékek bizonysága szerint, a VI. században már minden lényeges vonásában kialakult. A két bemutatott tárgy közül a kisebbiknek(92. kép) öntése szebbnek mondható, a nagyobbik azonban a formák s a C h a m b r e à coucher. Mérai Dezső: Hálószoba diófából. II. df)jal Jutalmazott pályamű. játos m i n t á z á s a az ősrégi kínai bronzok. Ha az eredeti darabok szempontjából s főképpen ikonográfiái tekintetnem is, legalább eredeti formáik. A kínaiak ben értékesebb. Látható azonban mind a kettőn, konzervativizmusa ugyanis semmiben sem nyi- az archaikus jellegün még jobban mint a moderlatkozik meg feltűnőbb módon, mint az ősi nebb darabon, hogy Kína művészeinek nem rituális bronzedények alapformáihoz és ékíté- volt eleven fogalmuk az oroszlán valódi miséhez való ragaszkodásban. A Shan- és Chou- voltáról s mikor természetfölötti borzalmas korszakban (1766—255) kifejlesztett szimbo- jelenséggé akarták előléptetni, dekoratív átalalikus ékítményes formák, a tao tieh szörnyeteg, kításokat végeztek rajta. a sárkány különböző fajtái, a görög meanderA kis bronzkutya, melyet olvasóinknak hez hasonló felhőornamentum, ma is épp oly szintén bemutatunk (92. kép), már az európaias, kedvelt díszítő motivum, mint három-négyezer naturalisztikus modern japán plasztika egyik év előtt. A mennyei birodalom fiait e tekintetben terméke. Hopp Ferenc Osakában vásárolta egy nagyon jellemző skolaszticizmus régleszögezte kiállításon. őket és sokszorosan levezetett jellegük tiltakoA Hopp-féle gyűjtemény különösen gazdag zik minden lényeget érintő változtatás ellen. japán kisplasztikái tárgyakban. A szigetország A Hopp-féle gyűjteményben is látható néhány művészetének ez az ága újabban virágzó iparrá váza, melyek hű utánzatai az ősi mintáknak. fejlődött, sokat haladt technikai szempontból, A kollekció legszebb darabjai közé tartozik de amellett — érthető okokból — sokat veszazonban néhány kevésbbé régi hagyományt kép- tett érzésben. A 90. és 96. kép bemutatja a gyűjviselő bronztárgy és több egészen modern temény kisplasztikái részének néhány legjobb darab. Az előbbiek közül két fantasztikus orosz- darabját. A legnagyobbik egy újabb keletű lánt mutatunk be. A nagyobbik (93. kép), melyet okimono (dísztárgy). Patkányokat ábrázol egyrégibbnek is tarthatunk, alig másfél évtizeddel más hegyin-hátán. Az állatok szellemes csoporezelőtt még a pekingi császári palota díszei közé tosításánál és mozdulataik ábrázolásánál csak tartozott. A boxerlázadás alkalmával jutott egyik művészi szempontok voltak irányadók. A moztengernagyunk birtokába s annak hagyatéká- galmas és amellett egyszerű szilárd rajzú tömeg ból Hopp Ferenchez. Erősen stilizált formái művészi értéke éppen az intim látás és nagymár magukban is bizonyítják, hogy az orosz- vonalúság igen szerencsés összhangjában lán nem tartozik Kína faunájához. Tudjuk is keresendő. A japánok nagy mesterek a kettő

egyesítésében és európai hatás alatt álló dekadens modern művészetükből sem hiányoznak a h a s o n l ó kvalitásokkal bíró jó példák. A többi kilenc kisplasztika! tárgy mindmegannyi netsuke (ejtsd netszke). Ezek már nem egyszerű dísztárgyak, hanem a praktikus életben nagyon is közönségesszerepetjátszó eszközök. Hivatásuk t. i. nem más, mint hogy az övre akasztott o r v o s s á g o s doboz (inrö), az íróeszközöket rejtő tok, a dohányzacskó stb. zsinórjára fűzve, gomb, illetőleg akasztó Mérai Dezső : Hálószoba diófából. gyanánt szolgáljanak. — A netsukék divata legfeljebb a XVI. század végén kezdődhetett. A legrégibb ismert darabok és népszerű másolataik kínai jellegűek, általában nagyobb méretűek és formáik nagyobb tömegével is elütnek az újabb keletüektől. Később ez a művészet, illetőleg ipar is tisztán nemzeti irányban fejlődött. Legutolsó fejlődési fokán már a naturalizmus hatása alatt elvesztette klasszikus dekoratív jellegét és az újabb netsuke-művészek bravúros technikázással igyekeztek vakítani a közönséget. Aprólékos finomkodásuk csakugyan nem tévesztette el hatását, különösen az európaiak közt, kiknek művészi érzéke nem nevelődött a kínai írásjegyek dekoratív lendületén s ennélfogva különösen hajlott az analitív naturalisztikus felfogásra. Hopp Ferenc gyűjteményében régi és új darabok vegyesen találhatók. A másolatban közölt példák az előbbiek közül valók. Egyikről-másikról a művész jelzése sem hiányzik. Metzger Nándor úr olvasása szerint a fekvő bivalyt Yüchu faragta. A szakállas sennin (varázsló), ki egy kis oroszlánt hord a vállán, Kikka műve. A házaló nő hátán olvasható jelzés „Kikko". Brockhaus Albertnek „Netsuke" című hatalmas művében (Leipzig, 1905) nem fordulnak elő e nevek, valószínű tehát, hogy viselőik nem foglalkoztak kizárólag netsukék faragásával. Nagy stílusérzékükön és egészséges emlékszerű fel-

II. díjjal jutalmazott pályamű.

C h a m b r e à coucher.

fogásukon azonban e körülmény mit sem változtatott. Műveik bármely gyűjteményben megállhatják helyüket. Szándékosan nem emlékeztem meg hamarabb a Hopp-féle gyűjteményben látható kerámiai tárgyakról. Utoljára hagytam e csoportot, mertközönségünkKelet-Azsiaiparművészetének különböző ágai közül ezt ismeri aránylag legjobban, ámbár egyáltalában nem lehet mondani, hogy ismeretei e téren is jó alapon nyugodnának. A kínai és japán kerámia nálunk előforduló emlékei többnyire újabb keletűek, már a hanyatlás képét mutatják s jobban megfelelnek a Makart-iskolán növekedett európai igényeknek, mint a távol Napkelet esztétikus tea-ceremoniáiban kifejlesztett magas és puritán művészi erkölcstan követelményeinek. Sok szó esett már évszázadok óta a kínai porcellánról. Aki Kelet művészetével alig foglalkozott, az is tudja, hogy a kékfestésű fehér edények állanak e művészi ipar legnagyobb magaslatán. A Hopp-féle gyűjteményben is van néhány igen szép darab ebből a fajtából. Legszebb mindenik közt a hatalmas lendületű s á r kánnyal díszített váza (95. kép), melyet ezúttal két porcellántányérral együtt közlünk. Az utóbbiak közül a nagyobbiknak díszítése tarka, a kékkel, mint uralkodó színnel, a kisebbiké cinóbervörös. Ékítményes motívumaik a sárkány és a főnix

s*

(fellegek közt), a mennydörgés gyöngyalakú jelképe és a szent lótuszvirág. Ezek s más szimbolikus formák óriási szerepet játszanak Kína művészetében. Nagy részük ismert volt már a legendás őskorban is. így a nyolc trigram, mely a Hopp-féle gyűjtemény legszebb porcellántárgyát, az előkelő egyszerűséggel formált régi fehér füstölőt (94. kép) díszíti, a hagyomány szerint a mondabeli őscsászár Fu Hi agyában született meg. A trigramok fölött az élet végső okát, illetőleg forrását jelentő szimbólum ismétlődő formáiból alkotott lánc veszi körül az edény nyílását. Két oldalt a fogantyúk a taoista Gama sennint kísérő háromlábú varangy alakját mutatják. A feltűnően szép tárgy szintén a boxerlázadás alkalmával hagyta el a pekingi császári palotát, mikor a nyugati civilizáció harcosai revolverrel kezükben, vásárolták össze — kissé vaktában — a mennyei birodalom művészetének emlékeit.

A különös figyelmet érdemlő Hopp-féle tárgyak közül még három satsuma-edényt is bemutatunk. (91. kép.) Egy krizantémummal díszített modern vázát, egy a Xantus János gyűjteményéből származó kisebb virágvázát és egy teatartót, mely Giergl Kálmán gyűjteményéből ment át Hopp Ferenc tulajdonába. Tudjuk, hogy az, ami az európai piacokon satsuma néven szokott forgalomba kerülni, súlyosan kompromittálja nemcsak Japánt, hanem az európai ízlést is. Az eredeti régi satsuma Iegkevésbbé sem hasonlított e banális kontármunkákhoz. A Hopp-féle darabok azonban ezekkel szemben a legjobb minőségű és legfinomabb ízléssel készült tárgyak közé tartoznak s fényesen bizonyítják, hogy a művészet igazi ereje nem bizonyos irányok követésétől, vagy tagadásától, hanem mindig a művész vagy a munkás egyéni hivatottságától függ.

Hasonlóan előkelő származású a két különös alakú, de igen praktikus szerkezetű, tarka színekben pompázó porcellán kalaptartó. (94. kép.) Stílusuk erősen ékífményes és barokk, de felfogásuk ennek dacára is nemes és nagy iskolára vall. A másolatban közölt cloisoné-tárgyak (97. kép) közül a telhetetlenséget jelképező tao tieh szörnyeteggel díszített karcsú váza (ku) és a füles kancsó sárgarézből, a naturalisztikus állati és növényi alakokkal borított váza pedig porcellánból van. A zománcmunka nem kínai találmány, hanem nyugatázsiai import. Az említett edények dísze is világosan bizonyítja, hogy az indoperzsa hagyományok tisztelete igen hosszú életet biztosított nemcsak a távoleső nyugati országokból származó technikának, hanem ékítményeik stílusának is.

Az egyéni rátermettség tudata vezette Hopp Ferencet is nemcsak polgári hivatásának betöltésében, hanem gyűjteménye fejlesztésében is. Legkifejezettebb jellemvonásai közétartozik az őszinteség úgy másokkal, mint önmagával szemben. Sokszor hangoztatott felfogása szerint a dolgok sikeréhez okvetlenül szükséges, hogy a maguk erejéből érlelődjenek meg. Az egyéni dispoziciót tehát tisztelnünk kell úgy másokban, mint magunkban. (Amilyen természetesnek hangzik az állítás második fele,olyan szükséges rá a nyomaték.) Hopp Ferenc, a nagy életművész, eleget is tett az emberi természet e legmagasabb igényeinek s finom ösztönét követve új utakra lépett. Ennélfogva úttörő szerephez jutott. Tiszteletreméltó példáját sehol sem kellene jobban megbecsülni, mint nálunk.

HERMANN JÁNOS : DR. W. OSTWÀLD ÚJ FRESKÓTECHNIKÁJA osszú évszázadokon át kizárólag az „al freskó"technikát használták,mert ez volt egyetlen tartós és megbízható módja a monumentális, dekoratív festészetnek. Ojabban azonban azttapasztalták.hogy a festés ezen módja lényegesen veszített régi megbízhatóságából és hogy az „al freskó" festett képek aránylag rövid idő alatt elpusztulnak. A vegyészek kutatni kezdték ennek okát, magyarázatát. Többek közt egy általánosan ismert német tudós, dr. W. Ostwald foglalkozott a dologgal és a következőket állapította meg.

Amióta kőszénnel fűtünk (körülbelül 100 éve), azóta a levegő összetétele némileg megváltozott. Különösen ott, ahol a szénhasználat nagymértékű és állandó. A fa elégésénél vízgőz mellett csak széndioxid képződik, míg a szénnél, mint égési termék, kéndioxid is száll el, mely a levegő oxigénjével kénsavvá egyesül és a levegő víztartalmában feloldva, ezzel együtt mindenüvé lecsapódik. Az „al freskó" egyetlen kötőszere a szénsavas mész, melyet nem támad meg a levegő szénsava. A kénsav azonban nagyon erősen megtámadja és vele együtt a képet is elpusztítja. (A müncheni „Alte Pinakothek" falfestményeinek alig látszik már nyoma, annyira végzett velük a kénsav.) Újabban az „al freskó"-t csak keve-

..

Wydler Károly é s É k e s Árpád : Hálószoba. Megvásárolt pályamű.

sen használják, de nem a fent említett hiányoknál fogva, hanem azért, mert nagy technikai tudás és gyakorlat kell hozzá. Ezzel pedig igen kevesen rendelkeznek. A helyette használt technikák közül a kazein-festés a legcélszerűbb. Ennek csak az a rossz oldala, hogy a kép a falon elterülő összefüggő egy vagy több festékréteg, mely aránylag könnyen leválik. Másrészt meg könnyen penészesedik, különösen párás levegőjű helyiségekben. E tények megállapítása után az a feladat hárult a kémiára, hogy olyan technikai eljárást teremtsen, mely a megváltozott légköri viszonyok mellett is t u d o m á n y o s biztosítékot nyújt a képek lehetőleg korlátlan tartósságára nézve. Dr. Ostwald tovább foglalkozva a feladattal, talált is oly technikát, mely a fent említett követelményeknek teljesen megfelel s amellett még nem is sejtett előnyökkel ajándékozza meg a vele dolgozó festőt. Annak idején a napilapok híradásaiból értesültem Ostwald találmányáról és egyenesen hozzá fordultam bővebb felvilágosításért. Ő nagy előzékenységgel rendelkezésemre bocsátott minden szükséges adatot, többek között azon német festők hozzá intézett leveleinek másolatát, kik már megpróbálkoztak az ő tech-

il • V

.

Projet d'une C h a m b r e à coucher.

nikájával. (Először S a s c h a Schneider, Schinnerer és Amsler foglalkoztak vele.) Az adatok nyomán magam is elkezdtem kísérletezni, közben szerzett tapasztalataimról referálva a feltalálónak. Az eljárás a következő : A festékanyag száraz állapotban kerül a festőalapra, melynek annyira érdesnek kell lennie, hogy a festékport a kötőanyag hozzáadásáig magán tartsa. Ez a kötőanyag vízben oldott kazein, melyet rögzőfecskendővel szórunk a festékre. A kazeint formalinnal vagy aluminiumacetáttal való kezelés által vízben oldhatatlanná tesszük. Végre az egész képet, különösen ha épület külsején van elhelyezve, száraz úton paraffinréteggel lehet bevonni. A festőanyagot természetesen nem lehet poralakban képsíkra rakni, hanem először híg kötőszerrel rúdalakba kell gyúrni és ezekkel krétamódra rajzolva festeni. A festék összegyúrására legalkalmasabbnak találtam 0 - 5— 0'75%-os tragantgummi-oldatot. Festékanyagul bármely magában színtálló festék használható, még néhány olyan is, mely az „al freskó"-nál nem jöhet tekintetbe, mivel a mész elrombolja őket. Ajánlhatók a következő színek : Fehér: iszapos kréta (calcium carbonat) is használható, de tanácsosabb helyette a

• ••I

•H H

81.

teljesen indifferens és saválló baritfehéret (báriumszulfát) alkalmazni. A kékek közül nem tanácsos az egyébként ugyan tartós, mesterséges ultramarint használni, mert nem saválló. (Az igazi Iapislazuliból készült ultramarint már nem gyártják). Ellenben kobalt és az ö s s z e s ciánkékek (vascianid), párisi kék, porosz kék stb. nagyon jól használhatók. Épp úgy a coelinkék is. (Ons a v a s kobaltoxidul.) Jól használhatunk minden sárga okkert, Terra di Sienát stb. Azonkívül kadmiumot, különösen közép és sötét árnyalataiban. A világosak kevésbbé tartósak. A vörösek közül a cinóber nagyon alkalmas, de pótolható kadmiumvörössel. Krapplakk is használható, ha valódi, különösen caput mortummal keverve. Ezenkívül minden vörös okker is megfelelő. Zöldek közül teljesen megbízható a tüzes és tompa krómoxidzöld (smaragdzöld). Egyébként a legkülönbözőbb zöld színeket kikeverhetjük a felsorolt kék és sárga színekből. Teljesen kerülni kell az összes rézzöldeket (rézarzenitacetát), úgymint schweinfurti zöld, malachitzöld, Paul Veronese-zöld stb. Barna : égetett természetes cipriai umbra, égetett föld és minden égetett és sötét okker. Fekete : legtartósabb az elefántcsontfekete. Mindezeket a színeket csak nagyon ritkán lehet teljesen keveretlenül, legsötétebb fokozatukban használni. Azért szükséges minden színből annyi világosabb fokozatot készíteni, amennyit a festékanyag kiadósága megenged. Majdnem minden színnel a következő séma szerint jártam el : •

•II •II •II •II

I. 2 rész tiszta festékanyag -+- 1 rész fehér, II* 1 yy n » H ^ » n III. 1 „ „ + 2 „ IV. 1 „ „ + 4 „ „ V. 1 „ „ •+- 8 „ „ VI. 1 + 16 stb. Néhány színből, mint pl. caput mortum, párisi kék, kadmium stb. 10—12 fokozatot lehet előállítani, míg mások már az ötödikhatodik fokban adják a legvilágosabb, még használható tónust. Éppen így keverhetjük egymás közt az összes színeket, és mindegyik keverékből megfelelő számú világosabb fokozat készíthető. Teljesen elegendő, ha ilyen úton 350—400 színt keverünk ki. Legalkalmasabb módja a festékrudacskák készítésének, ha a porfestéket törőcsészében vagy törőkövön jól elkeverjük, aztán tragant-gummival sűrű péppé gyúrjuk. A pépből rudacskákat alakítunk egyszerűen palettakéssel, vagy ha nagyobb mennyiségről van szó, hurkatöltőszerű csőből nyomhatjuk ki. A rudak nagyságát és vastagságát mindenki maga

határozhatja meg, egyéni szükségletei szerint. A legnagyobbak, melyeket használtam, akkorák voltak, mint egy szivar, a kisebbek félakkorák. Részleteket valamely éllel, vagy egyegy letört szilánkkal rajzolhatunk meg. De készíthetünk tetszés szerint apró, vékony rudacskákat is. Szárítani legjobb őket nagy drótszitán, gyenge tűz fölött. Hogy mennyi és milyen erős kötőanyag kell az egyes színekhez, hogy túlkemények vagy túlpuhák ne legyenek a kréták, azt tapasztalat útján csakhamar megállapíthatjuk. Például tiszta aranyokker és krapplakk egyáltalán nem kívánnak kötőanyagot, hanem már tiszta vízzel összegyúrva is elég kemény rudakat adnak. Festőalapul használható bármely nem zsíros, érdes felszín, mely magában feltétlen tartós. Legmegbízhatóbb az, ha egyenesen gondosan elkészített és felrakott vakolatra dolgozunk. A legfelső rétegbe tanácsos csak egészen finom homokot és horzsakőport keverni. Festés előtt a vakolatnak teljesen ki kell száradnia. Vászonra közvetlenül nem lehet dolgozni, előbb a következő módon alapozni kell. Legjobb erős, tiszta, jó szövésű lenvásznat használni, melyet keretre feszítve először gyenge enyves vízzel, melybe kevés fehér festéket keverünk, megitatunk. S z á r a d á s után megitatjuk híg ecetsavas agyagföldoldattal és újabb megszáradás után lesimítjuk a vásznat horzsakővel. Azután körülbelül 8°/ 0 -os keményítőcsirizt főzünk, melybe x / 10 rész horzsakőport keverünk. Evvel a tejfelsűrűségű péppel egyenletesen bevonjuk a vásznat, szükség szerint egy vagy kétszer. Ilyen módon az ismert homokalapon pasztellvászon felületéhez hasonló, a festékport jól fogó alaphoz jutunk. (Ilyenre festettem például a segesvári „Csillag" szálloda lépcsőházában levő dekoratív festményeimet.) A medgyesi gimnázium zenetermében elhelyezett két panneaum számára a következő módon nyertem nagyon érdekes és jól használható alapot. Öt, egymást keresztező lemezből összeenyvezett deszkalapot meleg enyvvel bevontam és erre forrón, érdes kvarchomokot szitáltam. Az enyv megszáradása után a fölösleges homokot lekefélve, a festéket igen jól fogó alapot nyertem. A kész képet azután oly bőven fixiroztam, hogy az alap is feloldódott és a festék vele együtt olyan tömör anyaggá száradt össze, melyet kalapáccsal sem lehet leverni. A festés módja nagyon különböző lehet. Festhetünk úgy, hogy a festéket ujjunkkal eldörzsölve, egészen zárt színfelületet kapunk, de lehet úgy is, hogy a színfoltokat egymás mellé rakjuk és szükség szerint az alap fehérségét felhasználjuk. Arra azonban vigyázni kell, hogy minden vonás lehetőleg erős szín-

réteget adjon. Túlvékony rétegek a rögzítésnél teljesen eltűnnének. Egyik legelőnyösebb oldala e technikának, hogy bárhol s bármikor félbeszakíthatjuk s bármikor folytathatjuk. Nem sikerült részleteket lekefélhetünk és akárhányszor újra átdolgozhatjuk, anélkül, hogy a kép eredeti Udeségéből, frisseségéből bármit is veszítene. Átmeneti színeket vagy teljes egybedolgozással vagy pontozott és a színeknek vonalkás egymás mellé rakásával érhetünk el. Ez utóbbit különösen nagyobb képeknél alkalmazhatjuk, melyek csak nagyobb távolságból tekinthetők meg. A rögzítést csak akkor szabad elkezdeni, ha a kép már teljesen kész. A technika egyetlen nehézsége abban áll: a színeknek a fixirozás által végbemenő elváltozását a festésnél előre tekintetbe venni. Mert olyan fixatív, mely a színeket egyáltalán nem változtatná meg, egy közismert optikai törvény szerint nincs. Az egyes színek elváltozását egyébként könnyű egészen pontosan megállapítani úgy, hogy minden színből, melyet használni akarunk, egy kis próbát dörzsölünk fel külön lapra és azoknak felét lefixirozzuk. így aztán nem érhet a fixirozásnál meglepetés, mint az „al freskó" vagy a tempera száradásánál. A változás különben sem nagy és leginkább a sötét és hideg színeknél vehető észre. A kazeint, melyet a rögzítésnél használunk, borax segítségével vízben feloldjuk. Még pedig 2% kazeint, 0-5% boraxot, 25% alkoholt. Vagyis 3/4 liter vízre 20 gramm kazeint, 5 gramm boraxot és egy negyedliter alkoholt. Kisebb munkáknál tisztított kazeint és tiszta alkoholt kell használnunk. Nagyobb dekoratív munkáknál azonban az olcsóbb technikai kazeint és denaturált spirituszt is használhatunk. (Én nagyobb biztonság kedvéért mindig tiszta Hamarsten-kazeint használtam.) Az így nyert oldattal az egész képet egy nagyobb vízszóróval befecskendezzük, még pedig először óvatosabban, nehogy lefolyó cseppek képződjenek, később valamivel erősebben. A befecskendezést mindaddig ismételjük, míg meg nem győződtünk arról, hogy a festék egy szilárd anyaggá lett. Legtöbbnyire elegendő kétháromszori befecskendezés. Ha ez a fixatív teljesen megszáradt, akkor a képet még aluminium-acetát vagy formalin gyenge oldatával fixirozzuK, hogy a kazeint így teljesen vízben oldhatatlanná tegyük.

U

Az ily módon előállított kép sokkal nagyobb MßUAKOiSi

tartósságra számíthat, mintha bármely más módon dolgoztunk volna. Az, hogy a színek megfeketedjenek vagy elhalványodjanak (amennyiben tiszta, megbízható anyagot használtunk), teljesen ki van zárva. Meg nem repedezhet a kép, le sem pattoghat, miután a színek nem egymásra halmozott rétegekből állanak, hanem az alappal együtt tömör anyagot képeznek. A külső kémiai hatások ellen a kazein maga védekezik, amennyiben az a tulajdonsága, hogy savak hatása alatt mindig oldhatatlanabbá válik s mindig tartósabb, ellentállóbb lesz. Tehát egészen automatikusan védekezik minden ellenfele ellen. Mint nagyon előnyös oldalát e festésmódnak említsük meg azt is, hogy hihetetlen gyors munkát tesz lehetővé, úgy hogy a német festők is, kik ezzel a technikával dolgoztak, egybehangzóan mondják, hogy 1 / 1 0 rész idő alatt oldhatunk meg feladatokat, mint amennyi időt ugyanerre a munkára más technikai eljárás igényelne. Ez volna a tisztán festészettechnikai oldala a dolognak. De a kép festőiségére is igen nagy hatása van. A színek szinte hihetetlen tüzesek, mi a kötőanyag elenyésző csekély voltának következménye. A legtöbb olajfestéknek 80—100°/ 0 a kötőanyaga. A medgyesi gimnázium dísztermébe egy életnagyságon felüli alakokból álló frizt festettem, mely az egész termet átfogja, egyenesen durva vakolatra. A nagy ablakok részben belenyúlnak a képsíkba. A képet magát csak 4 cm. széles faléc választja el az ablakoktól. Az ablakokat a ragyogó színű „monumental"-üvegből készült üvegmozaikkal rakattam be. S a kép színei megállják a versenyt az üvegmozaikéval, anélkül, hogy bármit is veszítenének. Lehetséges volt a képet, az egész falat, mely természetes színű faburkolattal van borítva, s az üvegmozaikot egy akkorddá összefogni. (Az ember képzeljen csak el egy olajképet, mely két színes ablak közt függ!) Röviden összegezve : egy új technika, mely nagyon könnyen elsajátítható, az eddig ismert legnagyobb tartósságot biztosítja, mindenütt, a legváltozatosabb körülmények közt alkalmazható, új teremtési lehetőségeknek nyit utat a monumentális festészetben. Mindenkinek, ki dekoratív festészettel foglalkozik, figyelmébe ajánlom és érdeklődőknek szívesen nyújtok bővebb felvilágosítást. SERKE ?

A VASBETON FORMANYELVE Hogy a vasbeton-technika alkalmazása az építkezésnek nemcsak a szilárdságtani és konstruktív részében, hanem a modern épület esztétikai megjelenésében is igen mélyreható változásokat idézett elő, azt ma már alig vonja kétségbe az, aki léptennyomon látja a nagyvárosi •• építkezés sajátságosan fejlődő formanyelvét. A betonnal kombinált vas, mely előtt a legmerészebb építészeti görbület sem tartozik a lehetetlenségek közé, a mai nagyváros monumentális építkezésébe a hajlékonyságnak, a merész és lendületes íveknek, a szilárdan megkonstruált hídvonalnak új és meglepő szépségeit iktatta. A Ám a szorosan vett építészeti feladatokon túl mindeddig nem igen merészkedett az új technika. Pedig hát éppen az a jellege, melynél fogva a vasbeton egyrészt úgy hat a maga egész tömegével, mintha egy darab kőből faragták volna, másrészt csodálatos tartósága és ereje, szinte ráutalják a nagyvárosi építészt, hogy kisebb — inkább a monumentumok felé közeledő — feladatokat is megoldjon vele. Síremlékek, kutak, közterek díszei, lépcsőzetes rácsok, világító pylonok, sétatéri emlékek, csupa olyan terület, amely szinte invitálja a technikust, hogy velük próbálkozzék és ezt a századunkban stilusalakító szerepre h i v a t o t t technikát rajtuk kipróbálja. A nehézség persze megvan: a v a s b e t o n deszkaágyban születik s ennek a születésnek bélyegét mindvégig magán viseli. Az utánafaragás egyrészt nem vezet célra, mert a deszkával eljárásnak, a salluzásnak nyo-

mait nem tünteti el egészen, másrészt éppen az esztétikai érvényesülésnek alapelvét : az anyagszerű hatást hamisítja meg. Ám a nehézségeknek és a problémáknak eleven ereje csak annál izgatóbb a művészre nézve. S nekünk is, úgy látszik, részünkül lesz: szemlélni egy stílus jellemző formáinak ."'kialakulását a dadogástól az ; ékesenszólásig. Német építészek (mint egy müncheni vasbeton világítóoszlop példája mutatja) már jó ideje foglalkoznak e formanyelv fogalmazásával. Annál ö r v e n d e t e s e b b , hogy tiszta művészi érdeklődésével most egy magyar építész is odaállt a k í s é r l e t e z ő k sorába Bory Jenő személyében. S z é k e s f e h é r v á r i kútja olyan, amely az utánadolgozás, a csiszolás legkisebb nyomát sem mutatja s éppen ezáltal érte el azt, hogy a 4-20 rn. magas, 10 hl. űrtartalmú medencével bíró kút hatnapi munkával elkészülhetett és mindössze 400 koronájába kerül a megrendelőnek. Ami új és érdekes e kúton, az a kerek formák felé való közeledés, amit úgy ért el az építész, hogy az anyagot aszfalt-papirosból hajlított hengerbe csömöszölte. Ez a salluzásmód körülbelül felényire redukálja az árakat. A t ö b b i f o r m á n á l is : a deszkafelületek kavicsos aszfaltpapirossal voltak bevonva, ami a beton felületét homogén, szemcsés felületű homokkővé tette, amit máskülönben csak drága kőfaragómunkával lehetett — ha nem is elérni, de — megközelíteni. Igaz, hogy a kút maga még így is rnás építkezési technikából öröklött oszlopszerű-

E. Pfeiffer, MUnchen : Világító pylon vasbetonból.

BS.

88. Interieur Hopp Ferenc lakásából, a gyűjtemény egy részével. — 89. Khínai nefrit-kormánypálca és ametisztszobrocska (-Pu t'ai szerencseisten). Hopp Ferenc gyűjteménye.

Magyar Iparművészet.

88. Un coin de la Collection de M. François Hopp. — 89. Sceptre chinois en jade et statuette en améthyste. (Le dieu de la fortune Pu t'ai.) Collection de M. F r a n çois Hopp.

111

92. Bronz kutya (modern japán munka) és khínai bronz oroszlán. — 93. Archaisztikus khínai bronz oroszlán. Hopp Ferenc gyűjteménye.

92. Chien en bronze (travail japonais moderne) et lion en bronze chinois. — 93. Lion archaïque chinois en bronze. Collection de M. François Hopp.

V y

il

•

94. Khínai porceilánok (kalaptartók és füstölő'. — 95. Khínai porceilánok. Hopp Ferenc gyűjteménye.

94—95. Porcelaines chinoises. Collection de M. François Hopp.

V JJ

H

•

96. Okimono (japán dísztárgy) és netsukék. — 97. Kínai cioisonné-edények. Hopp Ferenc gyűjteménye.

96. Okimono et netsukes. — 97. Collection de M. François Hopp.

Cloisonnés

chinois.

89.

100. és 101. Megyer Antal: Férfi-dolgozószoba. Készítette : Stadler Márton.

100. et 101. A. Megyer: Chambre de monsieur,

91.

îi 5 V • » y • • • y il • » y • íí y V • •

» « • íí » • • • y • • íí y it • ít y « • » y • • M !{ • • £ y • • y y •

séget őriz (amely nem szükségképpeni alakulata sem a vasbetonnak, sem új alkalmazásának), de ezen idővel könnyű lesz túltennie magát. A régi kőből és téglából öröklött formanyelvnek a sajátosságai vannak meg Bory Jenő egy másik érdekes kísérletén is : a Pajzscsalád síremlékén. Itt persze még nehezebb átértékelni az egyes formákat s az íveket, a lineáris ritmust a vasbeton kifejezésmódján keresni. Kivált, mikor a technika még maga is elég bajt okoz és csak a lépésről lépésre való haladást teszi lehetővé. S talán az is hozzájárult ehhez, hogy a síremlék-plasztika a maga kegyeleti jellegénél fogva amúgy sem tűri a forradalmi változtatásokat. De így is figyelemreméltó egészében is, részleteiben is Bory Jenő munkája, amely — úgy látszik — még jelentős művészi meglepetéseket tartogat a nagyvárosi esztétika számára. N. P.

jjjRN SÍ8MEMÓRIÁM

T R Ó G E R MARX. Az a sajátságos fátum, mely a nemzetekkel épp oly gyakran űz kegyetlen tréfákat, mint az egyénekkel, körülbelül Lichtwarkkal egyidőben szólította el a francia művészi élet legpraktikusabb esztétáját is : Roger Marxot. Neve, mint a hamburgi művészetapostolé, szintén az új, modern művészet propagandájával s a művészi nevelés elterjeszíésével forrott leginkább össze. Az 1900-iki párisi világkiállítás körül lett ismertté, mikor a francia művészetbe egész sor új nagyságot kellett a világ számára beiktatni. Carrière és Rodin művészi géniuszát csakoly lelkes szeretettel ismertette, mint az iparművészetben Gallé, Lalique, Chaplain, Roty, Chéret munkásságát és mint a harmadik köztársaság egész művészi tendenciájához és világnézetéhez illik : a nagy tömegek számára értékesíthető művészetnek volt mindig harcosa. A l'art social, a társadalmi művészet, mely a gépet épp úgy a művészét céljai szolgálatába szegődteti, mint a hajdani korok a rabszolgákat, a későbbiek a vallásos áhítatba merült munkáskezeket, a milliók lelki üdülését szolgáló művészet volt az ő eszményképe. Mint inspecteur des beaux arts, a szépművészetek felügyelője nemcsak a kiállítások rendezése körül ért el nagy sikereket (a leghőbb álmát az 1916-iki párisit, a modern ízlés nagy világversenyét már nem érhette meg), de befolyással lehetett a francia iskolákban a legújabb időkig elhanyagolt művészi nevelés irányítására is. Couyba szenátorral s néhány reformpedagógussal együtt gyönyörű tanterveket dolgozott ki a modern

Magyar Iparművészet.

rajzoktatás, a tanári képzés, az állami manu- Ji facturák (Sèvres, a Gobelin-gyár) újrafellen- y dítése, az iskolaépületek művészibb építése V érdekében s e téren talán legnagyobb sikere • az elmúlt nyáron Párisban rendezett gyermek- íí művészeti kiállítás volt. Praktikus esztéta volt y ő is, a legteljesebb és legszebb értelemben, V amellett a legkitűnőbb francia nyelvművészek • közül való, akinek egy-egy művészi essay-je, M mint például a Loïe Fuller szerpentintáncairól y írott tanulmánya a legkecsesebb és legcizel• láltabb kis műremekek egyike, amit az újabb • francia műkritika terén egyáltalában írtak, fi S a francia pénz és a francia bélyeg, mely- y nek számára ő fedezte fel Roty híres Mag- V vetőjét, sok millió embernek hirdeti, hogy • mennyi ízléssel tudta ő az új tehetségeket n felfedezni, mennyi szeretettel méltatni és mennyi y okossággal — s ezúttal a szó s z o r o s értei• mében — a művészet aprópénzére felváltani. • •

ÍÍ

L-»• művészi

ICHTWARK ALFRÉD. A mai Németország

»

arculatjának kialakulása körül kevés ember dolgozott annyit, mint a hamburgi Kunsthalle most elhúnyt igazgatója, akinek csodálatraméltó alkotóegyéniségét egy új szóval lehet legjobban kifejezni : a praktikus esztéta tipusát ő teremtette meg. Egy könyvtárra rúg munkáinak a száma, melyeket úti benyomásairól, a virágkultuszról, az érmekről, a kertészetről, a barokk és polgári épületekről, régi hamburgi festőkről, Böcklinről s az amatőrök művészi tevékenységéről írt. Gazdag kincset ér azoknak a régi hamburgi festőknek a gyűjteménye, akiket ő 1400-tól Bertram mestertől és Frankétól a romantikus Ph. O. Rungen keresztül napjainkig összegyűjtött, megalkotván a legkitűnőbb városi szépművészeti múzeum példáját. Hasonlíthatatlanul szép az a kollekció, melyet francia plakettekből összegyűjtött s a legnagyobb német Liebermann-gyüjteményt is ő szedte össze Hamburgban. A művészi nevelés terén csak Ruskinhez lehet mérni azokat a tanitásokat s azt a gyakorlati tevékenységet, amelyeket ő a hamburgi tanítóknak és a hamburgi műkedvelő-tanfolyamok látogatóinak érdekében kifejtett. H a m b u r g . . . és mindig Hamburg! e nagy, gazdag, kevély hajókra s a messze tengerre kitekintő polgárváros nemes kultúrája lengi körül Lichtwark nevét és egy millió jóízlésre, okos városszeretetre, szép életre nevelt ember tekintete fordult a ravatala felé. A „pionier-természetek", ahogy ő a fáradhatatlan kultúrmunkások magához hasonló tipusát nevezte, egy bátor harcossal kevesbedtek meg. Egy szokatlan emberrel, akiben a mult akadémikus értékelője a szecessziónista művészet lelkes heroldjával egyesült,

V • » y V • í y • • í y V • y y V • » y V • » y V • X y • • » y V • y y V N

119

aki tanítani tudott retorikai hév nélkül és egy nagystílű életet végigvezetni lárma, civódások és diszharmóniák nélkül. Szép élet volt, melyet csak váratlan összeroppanása, egy férfias erőnek hirtelen kialvása tesz tragikussá a nagy emberekben egyébként sem túlságosan bővelkedő Németország számára.

G

ÁBRIEL VON SEIDL. A német építészetnek s kivált ama fiatal délnémet építésznemzedéknek, mely atyját, nevelőjét tisztelte Seidlben, érzékeny veszteség az ő elhúnyta. Nem az egyéniség büszke szárnycsapásai voltak benne alkotásaiban, hanem inkább a kellemes és derűs művészet enyhe szépségű produktumai. München vidéki házai, egyszerű falusi villái, ezek tisztaságtól, színörömtől hangos belső berendezései a nyolcvanas évek rossz klasszicizáló stílusa idején forradalmi újításszámba mentek, míg ma inkább a kedélyes bajor polgáriasság vallomásainak tűnnek fel. Az angol építészet a falusi kúriáktól kérte kölcsön a maga egyszerű architektónikus elemeit, nosza fogta magát a Hirth-től és Unthertől ösztönzött két Seidl-testvér, s ők — kedves németes túlzással — rögtön megteremtettek egy német nemzeti népművészetet az építőstílusban, amely annyiban német és nemzeti, amennyiben a német reneszánsz-ház motívumaiból kért kölcsön egyes járulékokat, annyiban népies, amennyiben a mézeskalács és a faragott konyhaszék népies. Egyebekben pedig a modern angol házépítésre tekint és semmit sem utánoz olyan mohó örömmel, mint az empire bútorművességet. Volt azonban nemes érzéke a finom festői hatások iránt: nemes egyszerűséggel tudta piros cseréptetőit a környező természetkép zöld hátterébe írni és gyakran mintha egyetlen kéz festette volna meg a tájat, a fehér háztömböt, az előtte elterülő csinos kertecskét, a fehér nyárfákat és a márványba vésett angyal-reliefeket — úgy hatnak alkotásai. A szecesszió, mely fellépésének évtizedeit nyomon követte, már régóta csendes halott s Gabriel Seidl derűs építész-szelleme még mindig él abban a világban, mely a bajor lélek egyszerű igénytelenségével és szeretetével ragaszkodik a félmúltnak hagyatékához.

Iparművészeti Múzeummal együttesen március havában rendezendő é k s z e r k i á l l í t á s o n kivül, amelyen dr. R o s e n b e r g Márk karlsruhei egyetemi tanárnak különösen kultúrtörténeti szempontból értékes gyűjteménye kerül bemutatásra, az év folyamán még két kiállítást rendez a társulat. Május-június havában g y e r m e k m ű v é s z e t i k i á l l í t á s t , amelyen bemutatni kívánja mindazt, ami a gyermek életével művészi szempontból vonatkozásban áll. Tehát a gyermek otthonát, ruházatát, környezetét, játékait, szórakozásait, olvasmányait, az iskolát, a gyermek művészi nevelésének eszközeit, művészi érzékének megnyilvánulásait, rajzait, kézimunkáit stb. A kiállítással kapcsolatban művészi marionett-szinházat kíván a társulat berendezni és előadásokat tartani. További anyaga lesz a kiállításnak egy mintaszerű iskolaszoba, egy fiu- és egy leányszoba, amelyek kiváló tervezőművészek rajzai szerint készülnek. Grafikus művészeinkre is szép feladat megoldása vár a magyar abc és az iskolai olvasókönyvek művészi illusztrációinak megrajzolásával. A kiállítás ezekből is szemelvényeket fog bemutatni. De nemcsak hazai, hanem főképpen a grafika és a játékipar köréből válogatott művészi külföldi anyag is szerepel majd a kiállításon, amelynek szervező munkájában való közreműködésre a társulat pedagógiai szakembereket is föl fog kérni, úgyszintén a székesfővárosi tanács közoktatási ügyosztályának támogatását is megnyerni igyekszik. A kiállítás anyaga nem volna teljes, ha hiányoznának ama finom ízlésű műkedvelőknek munkái, akik nem üzletben vásárolt holmikkal látják el gyermekeiket, hanem maguk készítenek nekik ruhácskát, játékszereket, rajzolnak képeket, terveznek kézimunkákat. Ezeket a nagy szeretettel, a gyermek lelkét megértő közvetlenséggel készült dolgokat szintén össze akarta gyűjteni a társulat. Sok családban van művészi érzékű, fejlett ízlésű szülő vagy fejlettebb gyermek, aki a kicsinyek számára szab, varr, díszít, rajzol, fúr és farag sokféle holmit. Ezeket a műkedvelőket már most, ezen az úton is felkéri a társulat, hogy a gyermekművészeti kiállításon vegyenek részt és mielőbb jelentkezzenek a társulat igazgatóságánál, ahol a kiállításról közelebbi felvilágosítást adnak.

Az őszi szezonra egy másik, érdekes kiállítást vett tervbe a társulat, egy n a g y o b b Z ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI s z a b á s ú d i v a t k i á l l í t á s rendezését. Ebben L TÁRSULAT KIÁLLÍTÁSAI. Az Országos az ügyben a részletek megbeszélése, nevezeMagyar Iparművészeti Társulat kiállítási bizott- tesen a kiállítás kereteinek, anyagának megsága Nádler Róbert elnöklésével tartott leg- állapítása végett a társulat az érdekelt műutóbbi ülésén állapította meg a társulatnak vészek és iparosok bevonásával március hó ez évi kiállítási programmját. Eszerint az közepén ankétet tart. A kiállítási bizottság

A

MF. h l |(")|S"/|( )UA 'lAVI A ' l ' l k f l P F

Jeddy S á n d o r : Ebédlőszoba. II. df))al iutalmazott pályamű.

október havára tervezi a kiállítást, melynek bevallott célja az, hogy a budapesti divatot fölszabadítsa a külföldi divat monopolizáló uralma alól és magyar művészek eredeti tervei után készült ruhákkal* az ízléses egyéni öltözködés példáit mutassa be.

B

U D A P E S T I M Ű H E L Y címmel egy új vállalat alakult, melynek célja kizárólagosan művészi invencióval és ízléssel készült lakásberendezéseket és az otthon díszítésére való minden fajta tárgyakat a társadalom min-

den rétegének hozzáférhetővé tenni. A Műhely állandó tárlatot tart fönn a Szabadság-tér 15. szám alatt levő terjedelmes helyiségeiben, amelyeket bárki a nap minden szakában ingyen tekinthet meg. Az új Műhely létrehozásának munkája K o z m a Lajos nevéhez fűződik, akinek kiforrott művészete tükröződik vissza a nagy gonddal elrendezett mintaszobák majdnem minden tárgyán. Melegen ajánljuk a tárlat megtekintését mindenkinek, akinek a művészi otthon kultusza iránt érzéke van.

95.

»

raÚZEÁLIS

ÜGYEK

Ó

« •

•H

F E L S É G E AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM R É S Z É R E a Múzeumbarátok Egyesülete útján adományozta azt a gyönyörű, nagyértékű flandriai gobelint, amelynek reprodukcióját e számunk mellékletén mutatjuk be. A páratlan szépségű fali kárpit azelőtt a győri káptalan birtokában volt s most Iparművészeti Múzeumunk legértékesebb látnivalója, melynek R a d i s i c s Jenő tollából eredő beható ösmertetését lapunk legközelebbi számában közöljük. Z ORSZ.

MAGYAR IPARMŰVÉSZETI 1914-IK ÉVI I S M E R E T T E R J E S Z T Ő ELŐADÁSAI első sorozatának rendje a következő : Január 31-én, R a d i s i c s Jenő : A Múzeum szőnyegkiállítása. Február 7-én, C s á n y i Károly: Az erdélyi török szőnyegek ismertetése a kiállítás helyiségében. Február 14-én, R a d i s i c s Jenő : Az Ő Felsége által ajándékozott falkárpít ismertetése. (Vetített képekkel.) Február 21-én, C s e r m e l y i Sándor dr.: Az ú. n. „Erdélyi szőnyegek". Február 28-án, P é k á r Gyula: 1. Rokokó kastélyok: Történeti fejlődés. Március 7-én, P é k á r Gyula : 2. Rokokó kastélyok : Versailles. Március 14-én, P é k á r Gyula: 3. Rokokó kastélyok : A Hotel de Lauzun és a két Trianon. Mind a három előadás vetített képekkel. Az előadások mindenkor délután 5 órakor kezdődnek. Belépődíj nincsen.

À MÚZEUM

•

•H H •

•íí

A lőcsei szárnyas oltár FAKONZERVÁLÁS. kapcsán ez a kérdés aktuálissá vált. Az kétségtelen, hogy szárnyas oltáraink nagy művészi értéket képviselnek és így helyes megóvásuk nagyon kívánatos volna. Éppen azért időszerűnek tartjuk, hogy egy kipróbált fakonzerválási módszert, illetőleg azt az eljárást, melyet a londoni Albert- és Viktóriamúzeum saját műtárgyain alkalmaz és a saját műhelyeiben állandó szakfelügyelet mellett végeztet, ez alkalommal megismertessünk. Az eljárás a következő: Bútoroknál, ajtóknál, általában nagyobb felületű tárgyaknál a felületek hátlapjait három százalékos szublimátoldattal beeresztik. Ezzel a szúkat elpusztítják. Ezután híg péppel itatják a fát, melyet következőképpen állítanak elő : könyvkötőktől nagymennyiségű pergamen-hulladékot (többnyire keskeny szalagok alakjában) vásárolnak. Egy font ára egy shilling. Ezt meleg vízben megmossák, hogy felületéről a kézről reátapadt zsírfoltokat letisztítsák. Utána vízben főzik hat-hét óráig olyképpen, hogy a víz ne forrjon. Ezzel a folyós

péppel impregnálják a szúrágta, korhadt fát. A fa ezáltal megszilárdul, színe nem változik, súlya csak kevéssé növekedik. Szobroknál a következőképpen járnak el. A szúrágta szobrot jól elzárható szekrényben kloroformgőzben nyolc-tíz napig tartják, utána a fent leírt módon szublimátoldattal kezelik, majd pergamentfőzettel impregnálják. Ez alkalommal még két receptet ismertetünk, amelyek szerint régi olajfestéket a fa felületéről könnyen el lehet távolítani. Az elsőt szintén a londoni Albert- és Viktória-múzeum műhelyeiben használják. A festett felületet hamuzsír és finom krétapor keverékéből álló péppel bekenik, egy ideig rajta állani hagyják; e pép lemarja a festékréteget úgy, hogy a péppel együtt könnyen eltávolítható. A karlsruhei iparművészeti múzeumban úgynevezett Purgó fix-et használnak e célra. Ez pép alakban készen kapható (C. Haeckers Nachf., Stuttgart). Az eljárás az előbbihez hasonló. Utána a fa felületét vagy viaszkolják vagy lenolaj- és terpentinkeverékkel beeresztik.

P

ÁLYÁZAT. Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola pályázatot hirdet az 1914. évi Weltner Vilmos jutalomdíjra. A jutalomdíjpályázatban részt vehetnek az Orsz. Magyar Királyi Iparművészeti Iskola főiskolai tanfolyamát végzett mindazok a növendékek, akik szakmájukban már legalább egy-két évi gyakorlattal bírnak. A pályázat feladatául a volt növendékek szakmájába vágó, szabad tárgykörből választott mestermű önálló tervezése és kivitele szolgál. A pályázók a megoldandó feladat megválasztásában semmivel sincsenek korlátozva, tartoznak azonban a pályázati munkát tervben és anyagban megoldani. Pályázni lehet tehát festészeti (dekoratív), grafikai, textil, szobrászati (kő, bronz, fa, kerámia stb.), ötvös, zománc és belső építészeti (bútor, lakásdíszítési) munkákkal, nagyobbarányú megoldások azonban, amelyeknek kivitele tetemesebb anyagi áldozatot kíván, lehetőleg mellőzendők. A pályadíjat a legjelesebb munka megalkotójának az Iparművészeti Iskola igazgatójának elnöklete alatt alakult bizottság szótöbbséggel ítéli oda. A pályázati jutalomdíj összege 1000 korona. A Pályaműveket — tehát a kész munkákat és azoknak eredeti terveit — 1914. évi június 15-ig kell az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola igazgatóságának beküldeni. Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola titkári hivatala a pályázati feltételeket az érdeklődőknek szívesen megküldi.

103—101. Gara Arnold: Exlibrisek.

*

103—104. A. Gara : Exlibris.

V

J 97 Magyar Iparművészet.

123

106—111. Gara Arnold : Festett virágcseréptartó porcellánvázák, festett porcellán melltűk és doboz fedele.

106—111. A. G a r a : Vases, broches et couvercle en porcelaine peinte.

6*

« « •

H

99

MM.

100.

112. Megyer Anfal : Eztisl kehely. — 113. Bachruch Károly: A Steindl-céh serlege. — 114. Eztist fésti. — 115. C s a p ó József : Bőrrel bevont ládika, rézveretekkel.

112. A. Megyer : Calice en argent. — 113. C h . Bachruch : Coupe de la Corporation „Steindl". — 114. Peigne en argent. — 115. J. C s a p ó : Coffret recouvert de cuir avec appliques de métal.

A

SÍREMLÉKEK TERVEIRE hirdetett pályázat kiírását az érdekelt szakkörök általános helyesléssel fogadták. Erre vall a Sírkőkereskedők és Sírkőkészítők Orsz. Szövetségének az az elhatározása, amely szerint 300 koronát szavaztak meg az Iparművészeti Társulat által kitűzött pályadíjak növelésére. A Társulathoz érkezett átirat szerint 100 koronát ajánl fel a szövetség avégből, hogy a bíráló-bizottság által legjobbnak minősített egyes, kettős és gyermeksíremlék-tervezetnek vételárát 150—150 koronáról 250—250 koronára emelje. E díjemelés bizonyára buzdító hatással lesz pályázó művészeinkre.

T

•

••I

ALLÓZÁS. Egy rosszul sikerült közgazdasági esztendő emlékei sóhajtanak felénk azokból a beszámolókból, amelyek az elmúlt év iparművészeti krónikáját zárják le. Ha a művészet mindenütt megsínylette a vételkedv és a kedélyek megcsappanását, fokozottan érezte ezt az i p a r m ű v é s z e k produkciója, melyben nemcsak a vásárlók fogyasztóképessége jön számba, hanem sok egyéb üzleti konjunktura is, amelyek megbénítják a műhelyek tevékenységét csakúgy, mint a tervezők fantáziáját. Panaszok hangzanak mindenünnen, de talán sehonnét sem oly hangosak, mint a mai német iparművészet legilletékesebb és közgazdaságilag is legjelentősebb helyéről : M ü n c h e n b ő l . A tudósítások már „válság"-ot, a „müncheni iparművészet lecsúszás"-át emlegetik és egy kiélesedett harc szenvedélyeit idézik. Arról a pár év óta lappangó ellentétről van szó, mely a fiatal „Münchener Bund" tagjait, nagyobbrészt tervezőművészeket — mint Riemerschmiedet, Niemeyert, Dasiot, Beckert — szembehelyezte a régibb és jórészt mesteremberekből álló népes Kunstgewerbevereinnel. A Bund afféle iparművészek testülete, melynek közvetítő-irodája tavaly is mintegy 200.000 márka ára munkát közvetített s mintegy 16.000 márka honoráriumot szerzett az ő művésztagjainak. A nagyobbrészt kisiparosokból álló régibb egyesület úgy érzi, hogy a tervezők, karöltve a nagytőkéjű német műhelyekkel, olyan stíluskezdeményezéseket csinálnak, melyek miatt az ő eddigi szolid művészetük lassanként egészen háttérbe szorul. Hivatkoznak az 1912-ik évi Gewerbeschau-kiállításra, mely egészen zavaros esztétikai teóriák szerint akarta a jó úton haladó német lakásművészetet felforgatni. S minthogy mind a két testület tekintélyes állami szubvenciót élvez, politikai téren ját-

Magyar Iparművészet.

szották ki az ellenszenvet és heves vitákat rögtönöztek a bajor alsóház gazdasági bizottságában. A miniszter képviselője ugyan megvédte a Bund tagjait s felolvasta független testületek véleményeit róluk, de elítélte túlzottságaikat és mindenáron való modernkedéseiket. Látnivaló, hogy egy alapjában véve gazdasági harc, melyben a kistőkéjű műhely áll a nagy Werkstättekkel szemben, mint kerül hibás vágányra, mihelyt esztétikai elemek komplikálják. Ma a kérdés már úgy van beállítva, hogy kell-e az új, kificamodott ízlés a külföldi vevők konzervatív körére támaszkodó müncheni iparművészetnek vagy sem ? Holott a távolabb álló szemlélőnek az újabb munkákon sem az ízlés újsága, sem kificamodottsága nem nyilatkozik meg, csupán szorgalmas, önmagukat és a régi tervezőket másoló, pénztkereső művészek többékevésbbé ízléses munkássága. Németország más nagyvárosaiban a máskor s z o k á s o s karácsonyi kiállítások élénkségét az idén kedvetlenség, apró-cseprő atelierkiállítások, vagy egy-egy kisebbrendű tervezőművész kollekciói váltották fel. B e r l i n - b e n egy sereg kisebb textilművészeti és ötvöskiállítás közt feltűnt egy retrospektív-kiállítás, mely a száz évvel ezelőtt Poroszországban készült vasművességi emlékeket gyűjtötte össze. Az akkori nagy szegénység idején, mikor a jelszó az volt, h o g y : „Aranyat adtam oda vasért" — a nagy háborúk lezajlása után —, egészen csinos kézműves-tárgyak készültek öntött és kovácsolt vasból. Az olcsó anyag annál szebb, művészibb formákra inspirálta a mesterembereket, hogy a drágább fémek hiánya ne legyen érezhető. É s dísztárgyak, ékszerek, arabeszkek és filigránemlékek formáira emlékeztető művek keletkeztek. A f r a n k f u r t i Iparművészeti Múzeum egy nagy jövőre hivatott csipkeújdonságot mutatott be termeiben: a „punto Bologna"-t, a horgolt csipkék egy nemét, amely — állítólag — egyetlen komoly utódja lehet a XVIII. század nagyhírű „irish" csipkéinek, azoknak, amelyeknek horgolt alapjából varrott munka emelkedik ki s amelyeknek szépségét a mult század közepe óta nagyon is kétes értékű „irish"-csipkék csak annál fényesebben emelik ki. Ez a punto Bologna vetélkedik az eredetinek legszebb varrott példányaival, de új motívumokkal frissíti fel a régi technikát s még az egyszerű horgolt példányokon is a legszebb olasz reneszánsz-csipkékre emlékeztető hatásokat ér el. S ha már nagy forradalmak nincsenek a német iparművészetben, hát vannak kicsik. Ilyen egész picike zajlott le nemrég az északnémet P f o r z h e i m - b e n , ahol — állítólag — egy igen jól sikerült ékszer-

7

V

•

•H

Spiegel Imre : Hálószoba. Az O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Társulat pályázatán I. díjjal jutalmazott terv.

kiállításon bebizonyult, hogy a szürkefoglalatú — platina- és ezüstkeretű — ékszerek helyére a színes drágakövek lépnek aranyfoglalatban s a közel jövő ékszerei nemcsak a gyöngyök, gyémántok finomrajzú vonalaival fognak hatni, hanem a színek új felragyogására lehetünk elkészülve. Emellett persze a graciózus és régi ékszerek előkelő nyugalmát hirdető rajz is érvényre juthat. P á r i s - b a n , a nem túlságosan sikerült őszi kiállítás után, melyet az iparművészek a Salon d'Automne képei közt rendeztek, nemrég reveláció gyanánt hatott egy igen izmos tehetség bemutatkozása az Iparművészeti Múzeum kiállításán. Mathurin Méheut nevét hamarosan meg fogják ismerni világszerte, mert bravúros, új és a franciákat megszégyenítően alapos. Rajzai, tanulmányai, vízfestményei és metszetei mind a tenger állat- és növényvilágának nyüzsgő formakincsét stilizálják. Erő, kicsattanó ornamentális kedv jellemzi ennek a dekoratőrnek minden ecsetvonását, azokat a színes lapokat, amelyekből egy szép sorozatot mutatott be nemrég az Illustration is. S megérezni rajtuk a tudós szerető elmélyedését is. Méheut órákhosszat áll a kutató lupájával egy-egy szikla felett s a biológus fürkésző szemeivel nézi ezt az ezer színben rezgő óceánikus világot. B é c s - n e k is jutnak

•

•M

102

— ha nem is szenzációk — de apró események különben kissé egyhangú iparművészeti életében. Az új iparművészeti társulati állandó kiállítás inkább a történeti stílusok megfogyatkozott számú hívének ízlésével

számol, amikor elárusítóhelyiségei közül az egyiket rokokó-, a másikat empire-stílusban képezte ki. Az ottani Kunstgewerbevereinnek eddig sem sok közössége volt az élő és fejlődő mű vészettel, ezután mé: kevesebb lesz. A m o d e r n művészeti mozgalom még mindig a Werkstätte körül zajlik le s a K. K. Museum für Kunst und Industrie szokásos őszi és tavaszi kiállításain mutatja be féléves m u n k á j a eredményeit. Mostani kiállításuk is a régi Chambre à coucher. ízlést, finom, gyakran túlságosan delikát interiőr-művészetet mutatja be, amelyet Witzmann professzor rendezett el sok helyütt bántóan színes falak és tolakodóan virágos nyomott kretonok között. Az elegáncia és a gazdagok számára való művészet e vásárjában kellemes ellentét gyanánt hat egy asztalosnak, Jiretz Adolfnak, kombinált hálószobaés ebédlőberendezése, juharfából, két szekrény, két ágy, két éjjeli szekrény, fiókos szekrény, asztal, pad és három szék mindössze 450 koronáért — olyasmi, ami a luxuriózus bécsi pompa közepette is igazi iparművészeti szépségeket mutat. S ha már a bécsi művészet is így kénytelen a világ szegénységével megalkudni, — akkor könnyű elgondolni, milyen rossz világ járhat mindenfelé a közgazdasági pangástól nekibúsult iparművészeti múzsákra.

G

ARA ARNOLD ÚJABB MUNKÁI. A magyar közönségnek jóismerőse Gara Arnold, aki számos iparművészeti alkotásával, amelyeknek nagy része e folyóiratban is megjelent, régen bizonyságot tett arról, hogy az alkalmazott művészetnek leghivatottabb munkásai közé tartozik. A Magyar Iparművészet jelen száma néhány újabb munkáját mutatja be, amelyekben szintén, sőt fokozottabb mértékben megvannak a művész régi, sikeres kva-

*

litásai. Az első és legfontosabb e kvalitások között, mert a művész komolyságára és fejlődésének helyes irányára nézve leginkább biztató, az az odaadó szeretet, amellyel művészetével foglalkozik s amely elsősorban művészete anyagának megbecsülésére indítja. Innen ered a lelkiismeretesség, a gondos, kísérletező alaposság, amellyel Gara Arnold az anyaggal foglalkozik s amely artisztikus hatásának tulajdonképpeni alapja. Az anyagból kiindulva, az anyaggal való folytonos kísér- Spiegel Imre : Hálószoba. Az O r s z á g o s Magyar IparC h a m b r e à coucher. letezés közben igyek- művészeti Társulat pályázatán I. dfijal jutalmazott terv. szik színes és bőséges fantáziájának megfelelő ben, mint benső értékében éppen olyan komoly kifejezést találni s e módszerből folyik, hogy és lendületes, mint egyébfajta oeuvreje. Ez minden, amit alkot, érdekes és művészi. Itt beirányban a művésznek egyébként szép sikere mutatott újabb alkotásaiban csakúgy fel fog volt könyvillusztrációival, amelyek szintén tűnni, mint a régiekben az a finom, előkelő ízlés, megerősítik reményünket, amellyel jövő fejamelynek bélyege rajta van kezének minden lődése elé nézünk. munkáján s bizonyos nemességet, tüzes, hullámzó és mégis diszkrét karaktert kölcsönöz. ORNIZS-CSIPKÉK. Hét esztendővel ezSőt, a rövid idő alatt is, amely régebben beelőtt az iparművészeti társulat tavaszi mutatott munkáit a mostaniaktól elválasztja, kiállításán jelentek meg először Tóthváradi lehetetlen észre nem vennünk a fejlődést, különösen abban az irányban, hogy azelőtt kissé Kornizs Elemérné csipkéi a nyilvánosság előtt. rakoncátlan és vérmes formanyelve higgadt- Azóta B u d a p e s t e n a Kéve kiállításán két tabb, nyugodtabb s ennélfogva befejezettebb ízben, B é c s b e n a Hagenbundban, N a g y lett. Ma már egészen biztosan, kissé presziőz, V á r a d o n az Erdei-Gulácsy-kiállítással kapde mindig egyéni modorban komponál s ere- csolatosan, K a p o s v á r t és M e r a n b a n voltak deti ornamentikája, amely különösen ragyogó, kiállítva K o r n i z s n é újabb csipkéi. Közönség drágaköves színekben kerül előadásra, bizo- és sajtó mindenütt egyformán meleg érdeklőnyos külön jelleget, mondhatnók egyéni stílust déssel és elismeréssel fogadta e minden ízéad minden alkotásának. Ezek közül külö- ben eredeti és egyéni alkotásokat, amelyekből nösen az érdekes brocheokra kívánjuk fel- hármat jelen számunkban reprodukcióban muhívni a közönség figyelmét, amelyekkel leg- tatunk be a Magyar Iparművészet olvasóinak. utóbb az Ernst-múzeumban aratott nagy sikert A csipkék egyik jellemző sajátsága, hogy tels amelyek körülbelül eddigi művészetének jesen szabadon, munka közben alakulnak. javát adják. Rajzuk végtelenül könnyű és finom, Nem köti azok alkotóját előzetesen készült színeik frissek és pompás tüzük van s elő- tervrajz, legfeljebb vázlat, amely azonban a adásuk, kidolgozásuk a legfejlettebb műgond- szín- és vonalérzés, valamint a technika köveról tesz tanúságot. De igen finom és művészi telményei szerint munka közben alakul és a bemutatott két, máz alatt festett váza is, fejlődik. így a csipke készítése tulajdonképpen amely a művész egyik legerősebb oldalának, egy természetes folyamat, amelyet csak az kerámiájának tiszteletreméltó haladását mu- anyag lehetőségei befolyásolnak. Ez adja a tatja. Két exlibrisével ismét grafikáját kíván- kész csipkék kissé fantasztikus jellegét, de tuk bemutatni, amely úgy külső megjelenésé- ugyancsak ebből ered anyagszerüségük és különösen változatosságuk úgy az ornamentá-

H

K

«H •

SH •

J105 7*

lis rajzban, mint színeikben. Az új technika feltétlenül komoly és figyelemreméltó kísérlet, amely a már elért eredmények mellett még igen sok reményteljes lehetőséget nyújt a csipkekészítés művészete számára. PANNONIA-CSIPKE. A „Parin nia"-csipke a bobai Győrffy Jánosné ánal újonnan feltalált és szabadalmazott csipkezsinór alkalmazásával készül. Ez a csipkezsinór nem tömör, hanem áttört, lyukacsos, fátyolszerű. Újdonsága és találmányi jellege abban áll, hogy ez a csipkezsinór minden változatban, bármely alakzatok képzésére alkalmas, anélkül, hogy az így előállított új csipke könnyüségéből és puhaságából veszítene. Éppen ebből ered legfőbb jelentősége, mert az eddig ismert csipkék közül ezt a könnyűséget csak a varrott csipkének lehetett megadni. Az új találmányú csipkezsinór szerinti horgolással azonban a horgolt csipke is olyan leheletszerűen könynyüvé vált, mint a varrott csipke. Könnyüségére nézve jellemző bizonyságot szolgáltatott egy az Iparművészeti Társulat legutóbbi kiállításán szereplő csipkenapernyő, amelynek súlya, gazdag díszítése ellenére, mindössze 35 gramm. Ez a könnyüség különösen alkalmassá teszi arra, hogy belőle ruhadarabok, sőt egész ruhák készüljenek. Készítése egyébként finom és hajlékony ujjakat követel s így főként az elszegényedett középosztálybeli nők számára nyithat új keresetforrást. Jelentősége tehát úgy művészi, mint esetleg gazdasági szempontból figyelemreméltó.

À

•

•It

MŰVÉSZI ÁRUVÉDJEGY. Az Országos Iparművészeti Társulat és a Magyar Kereskedelmi Csarnok együttesen január 29-én felolvasást rendezett, amelyen Fenyő Henrik szabadalmi ügyvivő előadást tartott „A művészi áruvédjegy" címmel. Előadó az árujegy védjegyjogi jelentőségéből kiindulva, jellegzetes példák vetítésével kimutatta, hogy a művészi ábrázolás, melyre nálunk eddig alig fektettek súlyt, a védjegy szuggesztív hatását mily nagy mértékben fokozza, úgy hogy a gyáros és a kereskedő saját érdekében cselekszik, ha védjegyeit művésszel tervezteti. E célra az Országos Magyar Iparművészeti Társulat önzetlenül áll az érdekeltek rendelkezésére. Különösen ki-

À Magyar

1041.

emelte az előadó és meggyőző példákkal illusztrálta azt, hogy a lajstromozásból törvény szerint egyébként kizárt, betűkből és szavakból álló árújegyek, az utóbbiak közt különösen azok, melyek az áru minőségét, rendeltetését, előállítási helyét és módját jelzik, művészi ábrázolással lajstromozhatókká és a legbecsesebb reklámeszközzé válhatnak. Azt az aggályt is sikerült az előadónak megcáfolnia, hogy a művészi kiképzés nem férne össze a védjegy egyszerűségére való törekvéssel. Példákkal illusztrálta, hogy biztos kézzel vezetett vonalak és művészien alkalmazott színek ritmusa a legegyszerűbb jeleket is átformálhatják alkalmas árujegyekké. Az egyszerűség mellett ötlet és eredetiség a célszerű árujegy kellékei, melyekhez a humor is csatlakozhatik, de a művészietlen ábrázolás az ötlet és humor hatását is leronthatja. Az Iparművészeti Társulat az előadással kapcsolatban kiállítást rendezett az iparművészeti iskola növendékeinek az üzleti grafika körébe vágó jelesb munkáiból, melyek mindennemű üzleti nyomtatványok, címkék, csomagolások stb. művészi kiképzésének előnyeit sikeresen illusztrálták. OSZTRÁK HÁZIIPARI INTÉZET* (K. k. AZL Anstalt für Frauen-Hausindustrie, Wien) igazgatója M. Haller új alapokra helyezte az intézet szervezeti szabályzatát. Eszerint az teljesen beszünteti a kereskedelmi tevékenységet és ezentúl csupán tanítóműhelyek szervezésére, fenntartására és fejlesztésére fog szorítkozni. Ezzel majd bizonyára elnémulnak a heves támadások, amelyeket különösen a csipkekereskedők intéztek az intézet vezetősége ellen. D Í S Z Í T Ő M Ű V É S Z E T , az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kiadásában megjelenő új mintalapos folyóirat második füzetében a bőrdíszítés sokféle módjáról, a selyemfestésről, a fonalfestésről és sok egyéb hasznos tudnivalókról ad praktikus útmutatást. A közölt szép és k ö z v e t l e n ü l felhasználható minták l e g j e l e s b tervezőművészeinktől erednek, kiknek munkáit részben színes, igen sikerült reprodukciókban mutatja be a tartalmas, nagy gonddal szerkesztett folyóirat.

À

* Részletesen ismertettük a M. I. 1910. évi 1. füzetében.

ORSZÁGOS MAGYAR HÁZIIPARI SZÖVETSÉG, BUDAPEST, IV., KIGYÓ-TÉR 1 ERZSÉBETHAZAI, FELSŐVIDÉKI, MATYÓ É S TEME8I HÍMZÉSEK, ZSEBELYI, KALOTASZEGI SELYMES É S PAMUT VARROTTASOK É S MÁRAMAROSI HÍMZÉSEK. TORONTÁLI É S MÁRAMAROSI SZÖVÖTT SZŐNYEGEK. VERT, HORGOLT É S RECECSIPKÉK. NÉPIES KŐEDÉNY É S

AGYAGÁRÚK.

I - H - H - H MEZŐGAZDASÁGI HÁZIIPARI CIKKEK. MHH-I-H

torrn

-

•THEKENDRE BÚTOR-, ZONGORAÉ S ÉPÜLETMUNKÁK GYÁRA R.-TÁRSASÁG

NAGY VÁLASZTÉK MŰVÉSZIESEN KÉSZÍTETT BÚTOROKBAN. gggggg SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ ZONGORÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN, MELYEKÉRT A GYÁR A LEGMESSZEBBMENŐ JÓTÁLLÁST VÁLLALJA ggg

BUDAPEST, VIII., ÜLLÓI-ŰT 66.

-, ..^.„a-. . j m . .

i-r-

LAKOS LAJOS

Cs. és kir. udvari szállító takaréktűzhelygyáros Budapest. Gyár : o• Készít és raktáron tart nagyobb uraVIII..BEZERÉDYsági, szállodai és UTCA 8. SZÁM vendéglői, valaTelefonszám: 750. mint kisebb és naIroda és raktár: gyobb háztartási IV. KER„ VÁCItakaréktűzhelyeket UTCA 40. SZÁM minden alakban és • • kivitelben, • • Irányi-utca sarok.

TSlÄfOrt:

tf L L

m

«

er i j 11

FEST Ö riNonButoR. DXJDAPE,;TVIHBARO//-UTCA1O

k é p k i á l l í t á s MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK EREDETI FESTMÉNYEINEK ft ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA t «

VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 40. ft ft SZABAD BEMENET * « ft ft ft OLCSÓ ÁRAK « * *

Il

Zsolnay a

Vilmos-féle

0

KERÁMIÁI GYÁRAK

a

P é c s

L^S

Állandó kiállítás és elárusítás : Budapesten, IV. ker., Váci-utca 39-ik szám. _

ATHENAEUM IRODALMI ÊS NYOMDAI RÉ8ZV.-TÂRSULAT BUDAPEST RÁKÓCZI-ÚT M.

«

nmvAR IPARMŰVÉSZET SXERKESZTHSYÖRaYIKÄLMÄK

:ici3icia«ci3iciaici3iciaieiaiciaicuiiçi3iici3i£:

mmmmmmttmm

M

m & « i f « S M im 1 m*.i\Z\mmA\ llx.ll:* Al M !3(ZIZISIZi:!ZiXISrXjZIZiStZIXIX(XI!IZIEIK I WAIWÂ^Z<)R$ZMAi3nFIPARMÛVÉ5ZETI TÁRSUtAl"MEGJELENIKÉyENlIi-lÍZSZER EIÓFIZETÉSIDU'EQY- É V B E * 2 2 K D R

aim

M

M M