AIDS) ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági SZAK Levelező tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS, EGÉSZSÉG (HIV/AIDS) ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

Készítette: Dr. Kondor Ariella

Budapest, 2004 1


FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS, EGÉSZSÉG (HIV/AIDS) ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

A fejlődő országokban élő 4,4 milliárd ember 60%a nem jut egészséges vízhez, 10-20 ezer gyerek hal meg emiatt naponta! 2


Minden percben 10 ember fertőződik meg újonnan az AIDS kórokozójával!

A világon 40 millió HIV-fertőzött ember él!

Évente 3 millió ember hal meg AIDS betegségben!

3


TARTALOMJEGYZÉK

I. ELŐSZÓ 5-6 II. BEVEZETÉS 7-8 III. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS 9-17 III/1. A fenntartható fejlődés fogalma és értelmezése 9-10 III/2. A fenntartható fejlődés kilenc alapelve 11 III/3. A Brundtland Bizottság jelentésétől napjainkig eltelt idő 12-17

IV. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN 18-24 IV/1. Az EU környezetpolitikájának története 18-22 IV/2. Környezetvédelmi akcióprogramok 23-24

V. EGÉSZSÉG ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS 25-34 V/1. Az egészség és fenntartható fejlődés alapelvei 25-26 V/2. ’Agenda 21’ 27-30 V/3. 2002. Johannesburg 31-34

VI. EGÉSZSÉG ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN 35-46 VI/1. A Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram (2001-2010) 35-38 VI/2. Környezetvédelmi jogszabályok az Európai Unióban 39-41 VI/3. Európai Környezeti Ügynökség (EEA) 42-43 VI/4. „Egészség 21” – Egészséget mindenkinek a 21. században 44-46

VII. HIV/AIDS 47-54 VIII. NÉHÁNY SZÓ MAGYARORSZÁGRÓL 55-57 IX. ÖSSZEFOGLALÁS 58-60 X. IRODALOMJEGYZÉK 61-62

4


I. ELŐSZÓ A jelenlegi közgazdasági közgondolkodásban úgy van, hogy minél drágábban élek, annál jobb. Ha minél többe kerül valamit előállítanom, annál jobban növelem a közhasznot (a mások haszna által). Annál jobb, ha minél több mások által előállított (anyagi és nem anyagi) „terméket” használok fel („fogyasztok”); hiszen így növelem a mások hasznát – és jó esetben ők az enyémet. Ha mindenki megfelelően „minél több mindent” használ (fogyaszt), akkor képződik a legtöbb közjó. Ennek a rendszernek a mutatója a GDP és a GNP. Ez a folyamat arra épül (indulása óta), hogy az embernek (és az emberiségnek) hiánya van anyagi javakból. És ez így van – legalábbis érzés szintjén -, az embernek sosem lehet elég abból, amire vágyik. A folyamat kezdetén (ipari forradalom) valóban így volt ez az étellel, ruhával, ma a jobb (értsd kényelmesebb) vagy más színű autóval stb. Ez

a

körbefogyasztás

természetes

dolog,

a

legelső

munkamegosztásoknak is ez az alapja, amíg a szereplők (a fogyasztók, régebben emberek) olyanokat fogyasztanak, amire valóban szükségük van. Egy bizonyos határ után azonban ez a folyamat már káros, amikor a fogyasztás nem eszköz ahhoz, hogy jól (értelmesen) éljünk, hanem a fogyasztás céllá válik. Nem azért fogyasztunk, mert szükségünk van rá, hanem hogy össze ne omoljon az egész (köz)gazdasági rendszerünk. És, amikor nem (valóban) szükséges dolgokat fogyasztunk, az már körbepocsékolás, és ez az, ami már nem illik bele abba a rendszerbe, amibe egész emberi létünk bele van ágyazva, ti. a Természetbe, a Föld nevű bolygó életébe. A kérdés az, hol van az a bizonyos határ, illetve mit szükséges és mit nem fogyasztanunk. Egész

fejlődésünk

meghatározható

tulajdonképpen

a

kényelmünk

növelésének útjával. Az éhség, a téli hideg, a nyári meleg kényelmetlen, ellene hatni kell (étel, ruha, ház, légkondícionáló). Megfigyelhető azonban, hogy a kényelemnek van egy szintje, amelyik már nem egészségesebbé, hanem egészségtelenebbé teszi életünket: a légkondícionálótól megfázunk; de a fejlődés vívmánya az allergia, a csontritkulás, az elhízás, a stressz is. Nos, ez a szint az a bizonyos határ, ami a szükséges dolgokat a nem-szükségestől jól – és abszolút ember/kényelemközpontúan 5


– kijelöli. Ezt a XX. Században a világ „fejlettebb” felén (illetve 15%-án) átléptük. És itt kell utalni a 15/85 jelenségre: a világ gazdagabb („fejlettebb”) 15%-a fogyasztja el a világ javainak 85%-át, a 85%-nyiak pedig a 15%-át. Másképpen: ha a világ felső 15%-a nem lenne, akkor 85 %-kal csökkenne, 15%-ra esne (rögtön) vissza a fogyasztás (terhelés, környezetszennyezés). A valóságban, a Természet és a kisember valóságában, ez másképp van: ti. nem az a jó, ha minél drágábban élek (minél többet fogyasztok-költök), hanem ha minél olcsóbban, takarékosabban élek.

6


II.

BEVEZETÉS

Dolgozatomban, a címnek megfelelően a fenntartható fejlődés és az egészség kapcsolatával foglalkozom. Először felvázolom, mit is jelent tulajdonképpen a fenntartható fejlődés fogalma, hogyan alakult ki, milyen fejlődési úton ment keresztül; mikor és hogyan kapcsolódott mindez az egészség fogalmához. Külön tárgyalom az Európai Uniónak a fenntartható fejlődéshez, illetve a fenntartható fejlődés keretein belül az egészségügyhöz való viszonyát. A sokféle egészséget fenyegető állapot közül, melyek kapcsolatba hozhatók környezeti tényezőkkel és a fenntartható fejlődéssel, egy olyat emelek ki, amely – bár először szinte kizárólag a „fekete kontinens” betegsége volt – ma már sajnos rohamléptekkel terjed a mi kontinensünk felé is. Ez pedig az AIDS. Néhány szóban említést teszek a fentiekhez kapcsolódóan hazánkról is. A fenntartható fejlődés fogalmát 1987-ben alkotta meg Brundtland asszony. Ettől a ponttól kezdve ez a fogalom jelentette a környezetvédelem és az ehhez kapcsolódó témakörök és konferenciák alapgondolatát. A szakemberek csak később ismerték fel azt, hogy mindez mennyire szorosan és összetetten kapcsolódik az egészség fogalmához. Az emberek egészsége talán a legfontosabb dolog, ami fenntartandó, ez azonban csak a megfelelő környezeti feltételek segítségével lehetséges. "Az emberi lények a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó gondolkodás középpontjában állnak. Joguk van az egészséges, termékeny életre, amely harmóniában van a természettel." Vannak betegségek, melyek rohamosan terjednek és terjedésük szoros összefüggésben van a környezeti ártalmakkal. Egyre több az allergiás beteg. Szaporodik a különféle daganatos betegek száma és ráadásul a különféle daganatok egyre fiatalabb korban jelennek meg. Ugyanúgy növekedés jellemző a különféle fertőző betegségekre, mint az AIDS, amely egyre több embert fertőz meg és nincs rá megfelelő és végleges gyógyszeres kezelés; a tuberculosis, melyről azt gondoltuk,

7


hogy lassan kiírtottuk, most újra fertőz; vagy pl. a malária, mely a trópusi országokban okozza rengeteg ember halálát. A fent említettek közül egyre növekvő jelentőségénél fogva a HIV-vírussal való fertőzöttséget emelem ki, melynek végstádiuma az AIDS-betegség, ugyanis ahogy azt már korábban is említettem, ez sajnos ma már nemcsak Afrika betegsége, hanem az európai kontinenst is megtámadta, a fertőzöttek száma rohamosan nő. Nemzetközi összefogás és összehangolt fellépés kell a fertőzés visszaszorítására. Az Európai Unió is komoly szerepet kap ebben a munkában, főleg ha belegondolunk abba, hogy a 2004. májusában csatlakozott Észtország és Lettország az AIDS szempontjából Európa legfertőzöttebb államai közé tartoznak. Az AIDS-re vonatkozó legújabb járványügyi adatok megrázók: •

Afrika déli részén már a lakosság 20 százaléka HIV-pozitív (összesen 25-28 millió ember; a 2003-ban újonnan megfertőzöttek száma elérheti a 3,4 milliót.)

•

Az egész világ AIDS-fertőzöttjeinek számát 34-46 millióra becsülik a szakemberek. Közülük 2,5 millióra tehető a 15 éven aluli gyerekek száma.

•

A HIV-pozitívok száma a világon az 1999. évi 32 millióról emelkedett 40 millióra. Az évenkénti halálos áldozatok száma az 1999-es 2 millióról növekedett 3 millióra.

•

A 2003-as világszerte ötmillió új megfertőződött közül 3 millió a Szaharától délre fekvő államokban él.

•

A 2003-ban AIDS-betegség következtében meghalt 2,5-3,5 millió ember közül körülbelül 2,5 millióan felnőttek, félmillióan pedig gyermekek voltak.

•

Botswanában és Szváziföldön már a lakosság több mint 40 százaléka HIV-pozitív, Namíbiában ez az arány több mint 23 százalék. Dél-Afrikában jelenleg több mint 5,3 millió HIV-fertőzött ember él. A világ többi részén is aggodalomra ad okot az AIDS-helyzet. Oroszországban már egymillióra tehető a HIV-fertőzöttek száma, Kelet-Euróban és Közép-Ázsiában 1,5 millióan lehetnek. Csupán 2003-ban 230 ezer volt az új fertőzöttek száma, ami drámai fejleményekre utal. Indiában, Kínában, Indonéziában, Pápua-Új-Guineában és Vietnamban is egyre pusztít a főleg elővigyázatlan nemi kapcsolat és intravénás kábítószer-fogyasztás útján terjedő betegség. 8


Drámai mértékben növekszik a szeropozitívak száma Európában is. Ez alól Nyugat-Európa sem kivétel, ahol az új HIV-esetek száma megszakítás nélkül, 47 %kal növekedett az elmúlt 5 év folyamán.

9


III. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS

III/1. A fenntartható fejlődés fogalma és értelmezése Az emberi környezet megóvásával foglalkozó első világméretű program kidolgozására 1972-ben került sor Stockholmban, az ENSZ környezeti világkonferenciáján. A konferencián a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el a környezetvédelem alapelveiről és nemzetközi feladatairól. Az együttműködés irányítására, a nemzetközi erőfeszítések összehangolására létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). A Stockholmi Nyilatkozat keretében első ízben fogadták el hivatalosan, nemzetközi szinten az emberhez méltó környezethez való jogot. A nyilatkozatban a kormányok ünnepélyesen kötelezettséget vállaltak, hogy megóvják és jobbá teszik az ember környezetét a mai és a jövő nemzedék számára. A stockholmi konferencián nemzetközi szinten általános elfogadást nyert a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem közötti kölcsönhatás gondolata is. Az iparilag fejlett és a fejlődő országok felismerték annak szükségességét, hogy megértsék egymás eltérő feltételrendszerének és szemléletmódjának lényegét. A fejlődő

országok

számára

nyilvánvalóvá

vált,

hogy

a

fejlett

országok

környezetvédelmi problémái igen hasonlóak az övékéhez. A természeti erőforrások csökkenése, ember és természet viszonyában az összhang megbomlása csak globális szinten értelmezhető. A konferencia legfőbb eredménye az volt, hogy kísérletet tett a fejlett és fejlődő országok között a környezet védelme és a gazdaság fejlesztése kérdéseiben vallott szemléleti kérdések áthidalására, és általánosan elfogadtatta az ökológiailag „egészséges” fejlődés érdekében szükséges környezetvédelmi szemlélet és gazdálkodás gondolatát. 1974 és 1981 között az ENSZ egy sor szakmai konferenciát rendezett az élelmezés, népességnövekedés, településfejlesztés, elsivatagosodás, az egészségügy és agrárreform, az új és megújuló erőforrások kérdésében.

10


A Földet veszélyeztető környezeti válság hatására az ENSZ Közgyűlése 1983ban felkérte Gro Harlem Brundtland asszonyt, az akkori norvég miniszterelnököt egy, a szükséges változtatások irányvonalait kijelölő átfogó program kidolgozására. A Brundtland asszony vezette bizottság (Környezet és Fejlődés Világbizottság World Comission on Enviroment and Development) 1987 februárjában Tokióban fogadta el a Közös Jövőnk (Our Common Future) című jelentést, rögzítve azokat az elveket és követelményeket, amelyek betartása esetén a Föld még megmenthető a jövő generációi számára. Ezek az elvek azóta a fenntartható fejlődés (Sustainable Development) elveiként váltak ismertté a világon. (Kerekes Sándor, Szlávik János (2001)) A jelentés tömören és röviden fogalmazta meg a fenntartható fejlődés fogalmát: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” A fogalom tágabb értelmezés szerint jelenti a fenntartható gazdasági, ökológiai és társadalmi fejlődést is. De szokás használni szűkebb jelentésben is, a környezeti értelemben (időben folyamatos optimális erőforrás-használat és környezeti menedzsmenmt) vett fenntartható fejlődésre korlátozva a fogalom tartalmát. Ez utóbbi értelmében a fenntartható fejlődés érdekében fent kell tartani a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatásokat és meg kell őrizni a minőségüket. (Láng István (2003))

11


III/2. A fenntartható fejlődés kilenc alapelve A fenntartható fejlődés elmélete és elvei éppen a kedvezőtlen hatások csökkentésében kínálnak alternatívát. A fenntartható fejlődést, mint lehetséges alternatívát sokan vitatják, abban azonban mindenki egyetért, hogy alapelveinek betartása hasznos az emberiség számára. Ezek a következők: 1. Figyelem és gondoskodás az életközösségekről. 2. Az ember életminőségének a javítása. 3. A Föld életképességének és diverzitásának a megőrzése: - az életet támogató rendszerek megőrzése; - a biodiverzitás megőrzése; - a megújuló erőforrások folytonos felhasználhatóságának biztosítása. 4. A meg nem újuló erőforrások használatának minimalizálása. 5. A Föld eltartóképessége által meghatározott kereteken belül kell maradni. 6. Meg kell változtatni az emberek attitűdjét és magatartását. 7. Lehetővé kell tenni, hogy a közösségek gondoskodjanak a saját környezetükről. 8. Biztosítani kell az integrált fejlődés és természetvédelem nemzeti kereteit. 9. Globális szövetséget kell létrehozni. A „Közös Jövőnk” jelentés néhány évre a környezetvédők bibliájává vált. A bizottság jelentésének fő üzenete, hogy a növekedés hajszolása a földi bioszféra összeomlásához vezet, ezért a gazdaság fejlődését a régi módon nem szabad folytatni. A kiutat jelentheti esetleg a fenntartható fejlődés.

12


III/3. A Brundtland Bizottság jelentésétől napjainkig eltelt idő A nyolcvanas évtized utolsó évében elkezdődött a felkészülés az 1992-ben Rio de Janeiroban tartandó környezetvédelmi világkonferenciára, amelynek hivatalos neve: ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája (UN Conference on Enviroment and Development). Megnevezése is mutatja azt a szemléleti változást, ami Stockholm óta végbement. Nevezetesen azt, hogy a környezet ügyét együtt kell szemlélni a gazdasági élet alakulásával. A felkészülési események sorába tartoztak a regionális előkészítő értekezletek. Ezek közül fontosnak tartom kiemelni a Bergeni Konferenciát, amin az európai országok, az USA és Kanada vettek részt. A rendezvényt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és a Norvég Kormány szervezték 1990. május 8-16. között a norvégiai Bergen városában. A Konferencia sajátos vonatkozása volt, hogy öt szakmai érdekcsoport (ipar, tudomány, szakszervezetek,

társadalmi

mozgalmak,

ifjúsági

szervezetek)

külön-külön

értekeztek és kidolgozták saját elképzeléseiket. Ezt követte a Konferencia miniszteri értekezlete, ahol már ismert volt az előbb említett öt elő-konferencia állásfoglalása. Ennek tudatában vitatkoztak az országok delegációi. Összesen 34 ország küldte el hivatalos képviselőjét a Konferenciára. A kormányzati és nem kormányzati küldöttségek ilyen dialógusa a későbbiek során mintául szolgált környezetvédelmi értekezletek szervezéséhez. 1992. június 3-11. között került megrendezésre az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája – a Riói Konferencia. A nevéből adódóan két olyan területet kívánt átfogni a konferencia, amelynek érdekei sokszor ellentétesek, de az emberiség számára mindkettő nagyon fontos. A fenntartható fejlődés koncepciója ily módon szabad utat kapott, hogy egyaránt bevonuljon a kormányok, a gazdasági élet képviselői és a környezetvédő társadalmi mozgalmak szóhasználatába. Mindegyik érdekcsoport a maga felfogásának megfelelően helyezte el a hangsúlyokat. Az egyik csoport inkább a további gazdasági növekedés szükségességét emelte ki, hogy ki lehessen elégíteni az alapvető emberi szükségleteket. A másik viszont a termelés és 13


fogyasztás korlátozását helyezte előtérbe a természeti erőforrások és a környezet védelme érdekében. A cselekvési programokra tett ajánlásokat a „Feladatok a 21. századra” című dokumentum foglalta össze. A különböző érdekellentétek – főleg gazdasági jellegűek – miatt ez a grandiózus terv csak részben sikerült. Az eredetileg elképzelt „Föld Charta” dokumentum helyett – amelyet az egyes országok vezetőinek alá kellett volna írnia és amely jelentős kötelezettségvállalásokat írt volna elő – egy sokkal „puhább”, kizárólag elveket magába foglaló „ Riói Nyilatkozat” alakult ki. A Riói Konferencián szerették volna elérni, hogy a fejlett országok évente a nemzeti összterméküknek (GNP) 0,7 %-t fordítsák a fejlődő országok környezetvédelmi megsegítésére, gazdasági fejlesztésére. A Konferencia előtt – a fejlett országok átlagában – ennek az összegnek a fele jutott erre. Számszerűsített megállapodás nem született, de támogató ígéretekből nem volt hiány. Ezek az ígéretek azonban nem valósultak meg. Az érintett 21 országból származó 1992-es átlagos 0,34 %-os támogatási szint 1995-re 0,27 %-ra, majd 1997-re 0,25 %-ra csökkent. (United Nations Publication (1992)) Egyetértés mutatkozott az 1990-ben alapított Globális Környezeti Alap pénzügyi megerősítésének szükségességében. Az Alapból elsősorban a fejlődő országok környezeti beruházásait támogatják. A Riói ENSZ Konferencia az addigi legmagasabb szintű nemzetközi tanácskozás volt és egyúttal hosszú távra is meghatározó jelentőségű esemény az egyre

nagyobb

kockázatot

jelentő

globális

környezeti

problémák

megfogalmazásában, az azokkal összefüggő intézkedési elvek és feladatok meghatározásában, és ezek megoldásának érdekében a nemzetközi együttműködés kiterjesztésében. Öt évvel a Riói Konferencia után az ENSZ Közgyűlése rendkívüli ülésszakot tartott 1997. június 23-27. között New Yorkban. Nem hivatalosan Rió + 5 néven is emlegették ezt az összejövetelt. Az ülésszak előkészítésében jelentős szerepet vállalt az időközben az ENSZ keretében létrejött magas szintű testület, az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága. 14


Az ENSZ rendkívüli ülésszaka előtt került sor a legfejlettebb nyolc ország vezetőinek találkozására Denverben (USA), amelyen jelentős figyelmet szenteltek a globális környezetvédelem kérdéseinek is. A denveri csúcs záróközleményének környezeti fejezete már elővetítette, hogy mi várható New Yorkban. Az ENSZ rendkívüli ülésszakán (New York, 1997) 170 ország és számtalan nemzetközi, kormányközi és nem kormányzati szervezet képviseltette magát. Az ülésszak végén határozatot fogadtak el, amely a „Feladatok a 21. századra” című dokumentum

további

végrehajtási

programját

tartalmazta.

A

résztvevők

egyértelműen úgy döntöttek, hogy a dokumentum célkitűzéseit és a benne foglalt intézkedéseket kell maradéktalanul mihamarabb végrehajtani. 2000. szeptember 6-8. között tartották New Yorkban a Milleneumi Csúcstalálkozót. Az ott elfogadott Nyilatkozat összesen 191 ENSZ-tagállam aggodalmát tükrözi. Az összejövetelen részt vevő 147 állam- és kormányfő, illetőleg a többi nemzet képviselője azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy felére csökkentsék a nagy szegénységben élők számát, egészséges ivóvízről, illetve elemi oktatásról gondoskodjanak mindenki számára, visszaszorítsák az AIDS terjedését és egyéb fejlesztési célokat valósítsanak meg. Sürgették az ENSZ békefenntartó műveleteinek megerősítését, hogy a sebezhető közösségek számíthassanak rájuk a szükség óráiban. Az ENSZ késznek mutatkozik az igazságtalanság, az egyenlőtlenségek, a terror és a bűnözés elleni harcra annak érdekében, hogy megóvják közös örökségüket, a Földet a jövő generációi számára. 2002.

augusztus

végén

–

szeptember

elején

a

dél-afrikai

Johannesburgban rendezték meg a következő nagyszabású találkozót a Fenntartható Fejlődési Világkonferencia elnevezéssel. Ezen áttekintették a riói konferencia óta eltelt tíz évet, értékelték az elért eredményeket, a kitűzött célok megvalósítását, illetve feltárták a megvalósítást gátló tényezőket, az elmaradás okait.

Néhány megrázó adat…

15


Az elmúlt 50 évben

a kőolaj-felhasználás 7x-re nőtt

a mezőgazdasági termelés 4x-re nőtt

a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatti szénkibocsátás 4x-re nőtt Az

elmúlt

évszázadban

az

ivóvíz-felhasználás

6x-ra

növekedett. A Föld folyóvizeinek fele súlyosan szennyezett. A tengeri halállomány 25%-ra csökkent. A termőföldek 15%-a kimerült. A világ népességének 1%-a ugyanannyit fogyaszt, mint a legszegényebb 44%. (http://origo.hu) Ezzel a történeti háttérrel indult a konferencia… Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek során egyre nyilvánvalóbbá, nemzetközileg elfogadottá vált a társadalmi-gazdasági fejlődés és a környezet védelme közötti szoros kölcsönhatás, mégis igen kevés történt a környezeti és fejlesztési szempontoknak a gazdasági tervezésben és döntéshozatalban történő integrálása érdekében. A nemzetközi környezetvédelmi együttműködés számos területén történt ugyan jelentős előrelépés, de Földünk általános környezeti állapota összességében mégis erőteljesen romlott. Az ózonréteg elvékonyodásának, a globális éghajlatváltozás növekvő kockázatának és a természeti erőforrásokkal is kapcsolatos más környezeti problémáknak a világméretű nemzetközi összefogás révén történő kezelése egyre sürgetőbbé vált. Ezzel párhuzamosan a társadalmak közötti fejlettségi, általános életminőségi különbségek is nagymértékben nőttek, s ebben is óriási szerepe van az erőforrásokhoz való hozzáférésben, azok hasznosításában, hasznosításának hatékonyságában megmutatkozó különbségeknek. A johannesburgi konferencia során a résztvevő államok elfogadták a politikai nyilatkozatot és a végrehajtási tervet, amely az alábbi fő pontokat tartalmazza:

16


Vízellátás/közegészségügy: a cél 2015-ig a felére csökkenteni azok számát, akik nem jutnak ivóvízhez, illetve még a minimális közegészségügyi szolgáltatásokat is nélkülözik. (www.nepszabadsag.hu) Energia: megegyezés született az energiahordozókhoz való minél szélesebb hozzájutásról, de az EU és az USA közötti nézeteltérések miatt nem sikerült konkrét célokat meghatározni a megújuló energiaforrások (pl. nap- és szélenergia) egyre növekvő kihasználásával kapcsolatban. Halászat: 2015-ig újra kell szaporítani a túlhalászat miatt kipusztulással fenyegetett halfajokat, mert ennek elmaradása veszélyeztetheti a tengerek élővilágát. A tengeri élővilág egyensúlyának felborulása a halászat által biztosított élelem-utánpótlásban is gondokat okozhat később. Vegyi anyagok: 2020-ig el kell jutni odáig, hogy a vegyi anyagokat az ember egészségére és a természetre nem ártalmas módszerekkel állítsák elő. A veszélyes hulladék tárolását vagy megsemmisítését szintén ellenőrzött és biztos módon kell végrehajtani. Egészségügy: elfogadták a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) korábbi határozatát, amely kimondta: a gyógyszergyártók szabadalmai nem akadályozhatják meg a szegény országokat, hogy akár nem szabadalmazott gyógyszerekkel is enyhítsék a rászorulók bajait. Ez abból a szempontból is fontos kérdés, hogy a legtöbb fejlődő ország nem képes pl. a drága AIDS-gyógyszerek megvételére, így a kór áldozatainak élete megpecsételődik. Nők helyzete: az egészségügyi ellátásnak figyelemmel kell lennie az alapvető emberi jogokra, de a helyi vallási és kulturális hagyományokra is. Segélyek: az akcióterv a fejlődő országok számára juttatott segélyek növelését támogatja, szorgalmazza, hogy a gazdag országok nemzeti jövedelmük 0,7 %-t utalják át segélyként a számukra. Globalizáció: a terv elismeri, hogy a globalizációnak van jó és rossz oldala. Miközben új lehetőségeket nyújt a világgazdasági növekedéshez és a magasabb életszínvonal eléréséhez, a szegényebb országok különleges hátrányokat szenvednek, s emiatt sürgősen bevonandók a profitálók körébe. Kereskedelem: a tervezet támogatja a kereskedelmet és a környezetvédelmet, anélkül, hogy említést tenne a WTO néhány határozatáról, amelyek ellentétben állnak a 17


nemzetközi környezetvédelmi egyezményekkel. Mindenesetre a zöldek lobbigyőzelmének fogható fel, hogy az akcióterv ezen kitétele nem veszélyezteti az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkenésével foglalkozó kiotói jegyzőkönyvet. A gazdag országok megerősítették, hogy csökkentik a saját termelőiknek juttatott pénztámogatásokat. Biológiai sokféleség: 2010-ig mérsékelni kell a kihalófélben levő állat- és növényfajok pusztulásának folyamatát. Kormányzat: az akcióterv kimondja, hogy a fenntartható fejlődéshez mind nemzeti, mind nemzetközi szinten alapvető fontosságú a felelősségteljes politikai kormányzati tevékenység. A gazdag országok szándéka szerint a segélyeket csak olyan államokba volna szabad eljuttatni, amelyekben a demokratikus intézmények már működnek és a korrupció visszaszorulóban van. Stratégiák: a részt vevő országok megállapodtak, hogy 2005-ig stratégiai terveket dolgoznak ki az erőforrások megőrzéséről a jövő nemzedékek számára. Szegénység: a szöveg megállapítja, hogy a szegénység jelenleg a „legnagyobb globális kihívás, amivel a világnak szembe kell néznie”. A résztvevők megállapodtak a segélyeket kiegészítő szolidaritási alap létrehozásában, amelybe önkéntes módon utalhatnak át összegeket az államok.

18


IV. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS AZ EURÓPAI UNIOBAN IV/1. Az EU környezetpolitikájának története Az EU környezetpolitikája a nemzeti politikáktól független sajátságokkal rendelkezik. Az EU nem egy kizárólagos törvényhozói, végrehajtói és pénzügyi hatalommal bíró nemzeti kormány, hanem ezen hatalmi ágakat a tagállamokkal megosztva gyakorolja. Ennek következményeképpen az EU környezetvédelmi politikája az egymás közti folyamatos együttműködésen és konszenzuskeresésen alapszik. Az EU környezetpolitikája etikai, jóléti és gazdasági megfontolásokon nyugszik. Annak ellenére, hogy az EK Alapszerződésében explicit módon nem szerepelnek, e három szempont irányította az EU környezetpolitikáját még a környezetről szóló fejezetnek az Egységes Európai Okmányba való 1987-es beiktatása előtt is. A három szempont közül többnyire a gazdaságiak uralkodnak, annak ellenére, hogy az etikai és a jóléti érvek legalább olyan fontosak. E három tényező alkotja a fenntartható fejlődés alapját a Riói Környezet és Fejlődés Konferencián megfogalmazottak szerint. Az Európai Unió alapvető céljait – egészen az Európai Szén- és Acélközösség megalakulásától kezdve - az európai értékek szolgálatában határozták meg, és az elmúlt ötven évben folyamatosan tovább fejlesztették. Az EK Szerződés többször módosított 2. cikke konkrétan rögzíti ezeket a célokat: A „Közösség feladata, hogy (…) egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nők egyenlőségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú versenyképességét és konvergenciáját, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és életminőség 19


emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást”. Az Európai Gazdasági Közösségeket alapító Római Szerződésben még egyáltalán nem szerepeltek környezetvédelmi rendelkezések. A szennyezések, a környezeti-természeti állapot romlása nyomán, illetve a gazdasági integráció kiteljesítésének

igénye

miatt

a

környezetpolitika

az

első

nagy

szerződésmódosításkor, az Egységes Európai Okmányban jelent meg. A Maastrichti Szerződéssel létrehozott, bővülő Unióban pedig elsősorban a környezettudatos, minden gazdasági szektorra kiterjedő integratív szemléletnek, és a fenntartható fejlődés követelményének érvényesítése hivatott választ adni a környezeti kihívásokra. Az 1992 februárjában aláírt szerződés a Római Szerződés legátfogóbb reformja, amely 1994-ben lépett hatályba, és ez tartalmazta először és terjesztette ki a környezetvédelemre a szubszidiaritás elvének értelmezési körét. E rendelkezés szerint a Közösség olyan mértékben folytat a környezetre vonatkozó tevékenységet, amilyen mértékben a közösségi környezetvédelmi célok jobban megvalósíthatók közösségi szinten, mint az egyes államokban. 1997 októberében írták alá az Amszterdami Szerződést, amely a Maastrichti Szerződést és az Európai Közösségek Szerződéseit módosította. Környezetvédelmi szempontból az új szerződés több előrelépést is tartalmazott: erősödött a környezetpolitika közösségi szerepe és a fenntartható fejlődés alapelvének jelentősége. A szerződés szerint a Közösség legfőbb törekvése a gazdasági tevékenységek

kiegyensúlyozott,

harmonikus

és

fenntartható

fejlődésének

elősegítése, továbbá a környezet magas szintű védelme és minőségének javítása. A szerződés tovább erősítette az integráció alapelvének általánossá tételét a Közösség környezetpolitikájában. Az Európa Tanács 1998 júniusában, Cardiff-i értekezletén lefektette a környezeti szempontoknak az EU egyes szakpolitikáiba történő integrálása érdekében teendő intézkedések alapjait. A Cardiff-i Csúcson elsőként az energia, a közlekedési és a mezőgazdasági szektorokra vonatkozó stratégiák kidolgozását

20


kérték. Ezt követően a Bécsi és a Kölni Csúcsokon további 5 stratégia (ipar, belső piac és fejlődés, gazdaságpolitika, külpolitika és halászat) kidolgozását irányozták elő. 1998. decemberében a Bécsi Csúcson elfogadták a Közlekedési, Energia és a Mezőgazdasági Tanácsok jelentéseit és felkérték a Fejlesztési, a Belkereskedelmi és az Ipari Tanácsokat, hogy alakítsák ki stratégiájukat. 1999. júniusában a Kölni Csúcson megerősítették, hogy a Helsinki Csúcs áttekinti a környezeti szempontok összes releváns uniós politikába való integrációjának a helyzetét és felszólították a Közügyek, a Gazdasági és Pénzügyi kérdések Tanácsait, hogy 2000-ben tegyenek jelentést a környezeti kérdések saját területükre való integrációjáról. 1999. decemberében a Helsinki Csúcs egyik legfontosabb döntése a Bizottság felkérése volt, hogy "készítsen egy hosszú távú, fenntartható fejlődést megalapozó stratégiai javaslatot, összekapcsolva a gazdasági, szociális és környezeti politikákat, és azt mutassa be az Európai Tanácsnak 2001. júniusában". Az Európai Tanács 2000-ben a Lisszabon-i Csúcson elfogadta az Unió új, ambiciózus, 10 éves stratégiáját, mely szerint az Uniónak a Világ legdinamikusabb, legversenyképesebb és fenntartható, tudáslapú gazdaságává kell válnia, élvezve a teljes foglalkoztatást és megerősítve a gazdasági és szociális kohéziót. 2001-ben Göteborgban az EU tagállamok vezetői vállalták, hogy az EU lakosságának gazdasági stabilitást, szociális biztonságot és tiszta, fenntartható környezetet teremtenek. Kijelentették, hogy az ökológiai dimenzió az EU egyik sarokköve. Elfogadták a Fenntartható Fejlődés Stratégiát, amely a gazdasági növekedést, a társadalmi kohéziót és a környezetvédelmet (e stratégia három pillérét) együttesen szolgáló, egymást kölcsönösen erősítő és kiegészítő javaslatok és ajánlások rendszere, amely átfogó és specifikus célok meghatározott körére alakít ki eszközöket

és

intézkedéseket,

illetve

21

folyamatosan

nyomon

követi

ezek


megvalósítását.

Környezetvédelmi

pillére

az

EU

6.

Környezetvédelmi

Akcióprogramja. Konkrét célkitűzései a következő területeket érintik: • fenntartható közlekedési rendszerek; • természeti erőforrásokkal való gazdálkodás; • közegészségügy; • éghajlatváltozás.

Konkrét menetrendet állapít meg ezen célok megvalósításához. A Stratégia alapján 2003-tól kezdve minden nagyobb ágazatpolitikai javaslatot gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásvizsgálatnak kell alávetni. Abban is megegyezés született, hogy a foglalkoztatást, gazdasági reformot és szociális kohéziót elérni szándékozó "Lisszabon-i Folyamat"-ot környezetvédelmi célkitűzéssel is kiegészítik. 2001 szeptemberében Genfben tartották az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában résztvevő államok környezetvédelmi minisztereinek találkozóját, hogy hozzájáruljanak a 2002-es Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó sikeréhez. Értékelték az 1992-es Riói Csúcstalálkozó óta eltelt időszakban elért eredményeket, valamint egy miniszteri nyilatkozat keretében prioritásokat igyekeztek felállítani és konkrét - regionális és globális - tennivalókat elfogadni az elkövetkezendő évtizedre. A Lisszabon-i Csúcson elhatározták, hogy az Európai Tanács minden évben a tavaszi ülésén áttekinti és értékeli a gazdasági, a szociális és környezeti politikákban történt előrehaladást a fenntartható fejlődést biztosító célok szerint. Ennek megfelelően Barcelonában 2002. tavaszán az Európai Tanács áttekintette az előrehaladást és elfogadta azokat a prioritásokat, amelyek az elkövetkező években kiemelt figyelmet kapnak. Ezen a találkozón első alkalommal vitatták meg integrált formában a gazdasági, szociális és környezeti területen mutatkozó előrehaladást. E módon a Lisszaboni Folyamat összeolvadt a 2001 júniusában, Göteborgban

22


elfogadott Fenntartható Fejlődés Stratégiával. A Csúcstalálkozóra az Európai Bizottság

szintézisjelentést

és

akciótervet

készített

az

említett

területek

előrehaladásával kapcsolatban. 2002 júniusában a sevillai csúcstalálkozón az EU vezetői megerősítették a csoport elkötelezettségét a Johannesburg-i Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó sikere iránt, de további környezetvédelmi kérdéseket érintő téma nem került napirendre. 2002. június 17-én az Európai Unió Általános Ügyek Miniszteri Tanácsa elfogadta a Johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozón képviselendő közös EU álláspontot. Ennek értelmében az Uniónak vezető szerepet kell magára vállalni a tárgyalások sikere érdekében. Támogatják a kiválasztott öt kulcsterületet - víz, energia, egészségügy, mezőgazdaság és biológiai sokféleség -, valamint a javasolt célkitűzéseket és határidőket. Mindemellett a Tanács kijelentette azt is, hogy a globalizációt külön fejezetként kell kezelni; a Doha-i Miniszteri Állásfoglalást, valamint a Monterrey Egyezséget a Johannesburgi Állásfoglalás részévé kell tenni; továbbá gondoskodni kell teljes és időben történő érvényesítéséről; az önkéntes együttműködéseket pártfogolni kell; anyagi bázist kell teremteni a Világtalálkozó kötelezettségvállalásainak

nyomon

megállapodásokat is.

23

követésére,

ide

értve

az

önkéntes


IV/2. Környezetvédelmi Akcióprogramok Az Európai Unió az 1970-es évek végétől több környezetvédelmi akcióprogramot hirdetett meg. • 1. Környezetvédelmi Akcióprogram: 1973-1976 • 2. Környezetvédelmi Akcióprogram: 1977-1981 • 3. Környezetvédelmi Akcióprogram: 1982-1986 • 4. Környezetvédelmi Akcióprogram: 1987-1992 • 5. Környezetvédelmi Akcióprogram: 1993-2000 • 6. Környezetvédelmi Akcióprogram: 2001-2010

A Riói Konferenciával közel egyidőben dolgozta ki a Közösség az ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramot, amely az évszázad végéig terjedő időszakra határozta meg a környezetpolitika stratégiai és taktikai elemeit. Az ötödik program a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés új stratégiája. A végső cél a növekedés módjainak átalakítása a Közösségen belül oly módon, hogy a fenntartható fejlődés útját biztosítsák. Felismerték, hogy a további gazdasági és társadalmi fejlődés a környezet minőségétől, természeti erőforrásaitól és ezek megfelelő oltalmazásától függ. Mivel a nyersanyagkészletek végesek, a feldolgozás, fogyasztás és a felhasználás különböző fázisaiban végbemenő anyagáramlást úgy kellene irányítani, hogy ezzel elősegítsék vagy ösztönözzék az optimális újbóli felhasználást és újrahasznosítást, elkerülve ezáltal a pazarlást, valamint a természeti erőforrások kimerülését. A lakosság magatartásának tükröznie kellene, hogy tudatában van a természeti erőforrások végességének; az egyes emberek fogyasztása vagy erőforrás-felhasználása nem történhet mások rovására; és hogy egy generáció fogyasztása nem veszélyeztetheti a következő generációk igényeinek

a

kielégítését.

A

fenntartható

fejlődés

ilyen

stratégiájának

megvalósításához jelentős változtatásokra van szükség az ágazati politikákban. Ez 24


megköveteli, hogy a környezetvédelmi követelmények beépüljenek ezen ágazati politikák meghatározásába és megvalósításába, nem csupán a környezetvédelem érdekében, hanem a többi politikai terület folyamatos hatékonyságáért is. A fenntarthatóság három dimenziójának, a környezeti kötelezettségeknek, a gazdasági céloknak és a társadalmi megfontolásoknak összhangban kell lenniük. Az Európai Unió környezeti programjának szemlélete és megközelítési módja mintául szolgált a tagállamok nemzeti szintű hasonló programjainak kidolgozásához. A 6. Környezetvédelmi Akcióprogramban (2001-2010) a Bizottság az 5. Akcióprogramban alkalmazott megközelítést kívánja folytatni (ágazati integráció, az eszközök választékának bővítése). Mindazonáltal az EU környezeti politikájának követelményei - a környezeti célkitűzésekkel együtt - nagyobb hangsúlyt kapnak. Négy fő terület került kiválasztásra: • Éghajlatváltozás, ami az energia- és a közlekedési politikákhoz kapcsolódik; • Egészség és környezet, kapcsolódva a vegyi anyagokhoz, az élelmiszer-biztonsághoz,

a genetikailag módosított szervezetekhez, a vízminőséghez, stb.; • Biológiai sokféleség, kapcsolódva a vidékfejlesztéshez és a mezőgazdasághoz; • Természeti erőforrások fenntartható használata és a hulladékgazdálkodási

politika. Az Akcióprogram a 2001-2010 közötti évekre, illetve az azt követő időszakra vonatkozóan

határoz

meg

konkrét

célkitűzéseket

és

feladatokat.

Pontosan

meghatározza a nemzeti, regionális és helyi szinten szükséges intézkedéseket és rávilágít az EU globális szintű vezető szerepére a környezet védelmében. A Program az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiájának környezetvédelmi pillére.

25


V.

EGÉSZSÉG ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS

V/1. Az egészség és fenntartható fejlődés alapelvei 1. Igazságosság Az egészség területén sok országban hatalmas egyenlőtlenségek találhatók a nemek, etnikai csoportok között ill. lakóhely szerint, melyek nemcsak sértik az emberi méltóságot, hanem veszélyeztetik a társadalom stabilitását és fékezik a gazdasági teljesítményt is. Nagyon fontos, hogy csökkenjenek az egyenlőtlenségek, lényegesen javuljon a veszélyeztetett lakosság egészsége és ez mindenki számára elérhetővé váljon. 2. Fenntarthatóság Általában véve a sűrűn lakott városok és vonzáskörzetük kiemelt fontosságú területek, ahol a környezeti, gazdasági, szociális és egészségi célkitűzésekkel kapcsolatos irányelveket együttesen kell megvalósítani. Európa az európai 'Egészséget Mindenkinek' mozgalom, valamint az ’Európai városok Chartája a Fenntartható Fejlődésért’ (az ’Aalborg-i Charta’) elfogadásával támogatja az egészség és fenntartható fejlődés alapelveinek megvalósítását. Ezek a politikai keretek kölcsönösen megerősítik egymást, közelebb hozzák egymáshoz az egészséggel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célokat. A fenntartható fejlődés összekapcsolja az oktatás, infrastrukturális fejlesztés (beleértve a közlekedést és közérdekű fejlesztéseket) irányelveit, támogatja a vállalkozásokat, munkahelyet teremt (a férfiak és nők egyenjogúsága alapján), növeli a jólétet és óvja a környezet. Fontos a különböző populációk fenntartása, a fejlődés megvalósítása megfelelő ökológiai szemlélettel, a környezet igényeire érzékenyen, segítve a gyengéket, elősegítve a nemek és fajok egyenrangúságát, javítva a városlakók életminőségét. 3. A különböző szektorok együttműködése Az egészség megőrzésére tett erőfeszítések akkor a leghatékonyabbak, ha a különböző szektorok szervezetei együtt tudnak működni és tanulnak is egymástól. Az egészség mindenki ügye. Lényeges a politikai támogatás minden olyan 26


tevékenységhez, amely felszabadítja az egészség érdekében tevékenykedők és az érintettek energiáit, hogy a férfiak, nők, gyerekek és kisebbségi csoportok sajátos igényeit is ki lehessen elégíteni. A helyi szervezetek és az állam szoros együttműködése szükséges. Fontos a helyi programokban az egészség területén megjelenő többletérték maximalizálása, ennek érdekében a különböző tevékenységek egészségre gyakorolt hatásának rendszeres kiértékelése. A helyi önkormányzat minden részlege lényeges szerepet játszhat az egészséggel kapcsolatos program és a fenntartható fejlődés megvalósításában. 4. Szolidaritás Az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, az európai összetartozás erősítéséhez és a világ többi részével kialakított kapcsolatok fejlesztéséhez erősebb kollektív erőfeszítésre van

szükség.

Az

„Egészséget

mindenkinek”

világméretű

igény.

Politikai

elkötelezettség szükséges a városok és régiók nemzetközi szolidaritása mellett. Egymást kölcsönösen támogatni kell, fontos a források, tudás, az információk és tapasztalatok megosztása.

27


V/2. ’Agenda 21’ Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiro-ban a fenntartható fejlődésért megtartott Környezet és Fejlődés című konferenciáján alkotta meg az ’Agenda 21’ nevű akcióprogramot. Széleskörű és kihívásokkal teli keretet ad az olyan helyi, országos és globális akciók számára, melyek fenntartható jövőt kívánnak alkotni. Az ’Agenda 21’ olyan fejlődési típust fogalmaz meg, amely kénytelen figyelembe venni a jelen és a jövő generációk gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai és környezeti problémáit. A fenntartható fejlődés ezen megközelítése olyan cselekvési útvonalat ajánl,

amely

gazdaságilag

hatékony,

társadalmi

szempontból

igazságos,

felelősségteljes, a környezet tekintetében pedig egészséges. A dokumentum a fejlődés minden fontos területére kitér, különös tekintettel a környezetvédelem kérdéseire, és áttekinti a nemzetközi együttműködést, a szegénység elleni küzdelmet, az ember egészségét és a népesség alakulását. Külön hangsúlyozza a társadalmi fejlődés néhány fontos aspektusát, köztük az egyenlő jogokat, az oktatást és a jogosítványok elosztását. Maga a dokumentum mintegy 300 oldalas, négy részből és 40 fejezetből áll. Minden fejezetben megtalálható a célok megfogalmazása, a szükséges teendők általános leírása, az akciók kidolgozásához szükséges útmutatás, az intézményi feltételek, és a megvalósítás eszközei, köztük a finanszírozás kérdései. Az ’Agenda 21’ az ember egészségét a fenntartható fejlődés alapvető feltételének tekinti. A dokumentum az egészséget valójában az emberi lényeket befolyásoló tényezők eredményeként értelmezi. A fenntartható fejlődéshez feltétlenül szükséges az, hogy odafigyeljünk azokra a tényezőkre, amelyek meghatározzák egészségünk alakulását. Az ’Agenda 21’, valamint a WHO ’Egészséget mindenkinek stratégiája’ sok közös alapelvet és egymást kiegészítő folyamatot tartalmaz. Az egészség a következő módon határozható meg a fenntartható fejlődés szempontjából:

28


Az ember egészsége a globális ökológiai rendszer része. Az ember egészségét a globális ökológiai rendszer tartja fenn. A nem fenntartható fejlődés és az abból származó, a rendszerre káros következmények közvetlen és negatív hatással vannak az emberi egészségre az egész világon. Az egészség a fejlődés fókuszpontja . "Az emberi lények a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó gondolkodás középpontjában állnak. Joguk van az egészséges, termékeny életre, amely harmóniában van a természettel." Az egészség javítása és a fejlődés együtt kell, hogy járjanak. Az egészség a környezet fenntarthatóságának elősegítésére tett kezdeményezések eredménye: az alapvetően a helyi és globális környezetvédelmi okokból vállalt kezdeményezések a legtöbb esetben el kell, hogy vezessenek az ember egészségének javulásához. Az egészségügy egyben az egyik legnagyobb munkáltató és a természeti erőforrások legnagyobb használója. Ez azt jelenti, hogy kulcsszerepe lehet a környezeti és egyéb előnyök megteremtésében akkor, ha tevékenységeit jobban irányítják. Az egészségügy egyebekben más szempontból is szerepet játszik az ’Agenda 21’-ben, például az emberi jogok tiszteletben tartása és a nők szerepe esetében. Összesen 200 alkalommal hivatkozik a dokumentum az egészségre, amelyek között további problémakörök találhatók: a munkaegészségügy és balesetvédelem; az elsődleges egészségügyi ellátás; az anya és gyermek egészségvédelme; szegénység és egészség; az ipari termékek egészségi hatásainak mérése; lakáshelyzet és egészség; környezeti infrastruktúra; közlekedés és egészség; mérgező hulladékok; radioaktív hulladékok; a légköri változások egészségre gyakorolt hatása; a levegő és vízszennyezés egészségügyi következményei; az erdők kiírtása és az ultraibolya sugárzás; az egészség, a víz és a higiénia összefüggései; a nagy szerkezeti változások egészségre gyakorolt hatása; a szilárd hulladékok; az egészség helye a költséghaszon számításokban; oktatás és tájékoztatás; a nagyközönség bevonásának, a vele folytatott párbeszédnek a szükségessége; a szektorok közös fellépésének igénye az egészség területén.

29


Az Agenda 21 jelentős része a városi környezetre vonatkozik. A dokumentum kiemeli a városok szerepét a fenntartható folyamatok kialakításában. A helyi szintek cselekvőkészségének fejlesztése a ’Helyi Agenda 21’ kezdeményezés révén történik. Mind az ’Agenda 21’ és a ’Helyi Agenda 21’ elismeri, hogy a helyi hatóságok létfontosságú szerepet játszanak a nagyközönség nevelésében, mobilizálásában és a fenntartható fejlődés elősegítésére vonatkozó lakossági igény kielégítésében. A ’Helyi Agenda 21’ lényegében a helyi önkormányzatok és más szektorok közötti partnerkapcsolat kialakításának a folyamatáról szól. Az ’Agenda 21’ legfontosabb részei, amelyek különösen foglalkoznak a városok fenntartható fejlődésének egészségbeli aspektusaival, a következők: 1. fejezet: Az emberi egészség védelme és megőrzése öt központi kérdéssel foglalkozik - hogyan védhetők ki a városi egészségi ártalmak, - hogyan csökkenthetők a környezetszennyezésből fakadó veszélyek, - hogyan óvhatjuk meg a veszélyeztetett csoportokat, - hogyan szoríthatjuk vissza a fertőző betegségeket, illetve - hogyan javítható az elsődleges orvosi ellátás. A dokumentum négy cselekvési kört javasol a városi lakosok egészségének védelmében, ezek a következők: •

városi

és

helyi

egészségterveket

kell

kidolgozni

és

megvalósítani; •

ahol szükséges, fel kell mérni a meglévő egészségi, társadalmi és környezeti körülményeket, kitérve a városok közötti különbségek dokumentálására is;

•

erősíteni kell a környezetvédelemhez kapcsolódó egészségügyi szolgáltatásokat;

30


•

hálózatokat ajánlatos létrehozni és fenntartani olyan városok részvételével,

amelyek

hajlandóak

együttműködni

és

kicserélni gyakorlati tapasztalataikat.

7. fejezet: A fenntartható emberi települések fejlesztésének elősegítése hét fő kérdést tárgyal: megfelelő lakás biztosítását mindenki számára; az emberi települések irányítását; a fenntartható földhasználat tervezését és irányítását; a környezetvédelmi infrastruktúra integrált fejlesztését, ide értve a vízellátást, szennyvíz elvezetést, a szemétszállítást és hulladék kezelést; a fenntartható energiaszolgáltató és közlekedési rendszereket; a katasztrófa fenyegette területek tervezését és szervezését; a fenntartható építőipart; a humán erőforrások fejlesztését és a kapacitások bővítését. A 7.20-as bekezdés ajánlása szerint a WHO Egészséges Városok Programja és a Fenntartható Városok Program megerősítésére van szükség ahhoz, hogy a városok

megfelelő

támogatást

kapjanak

a

fenntarthatósággal

kapcsolatos

tevékenységek kialakításában és megerősítésében. 28. fejezet: A helyi hatóságok kezdeményezései az ’Agenda 21’ mellett hangoztatják a helyi akciók és koalíciók fontosságát. A 28.3 sz. cél elvárásai szerint az országok helyi hatóságainak zöme már 1996 előtt párbeszédbe kezd a lakossággal, és közös álláspontot alakítanak ki az ’Agenda 21’ helyi vonatkozásairól. Az ’Agenda 21’ számos specifikus ajánlást tartalmaz az egészséget illetően. A legfontosabbak a városi egészségtervhez és az egészséget támogató városi hálózatokhoz kapcsolódnak.

31


V/3. 2002. Johannesburg „Hogyan egyeztethető össze a természeti környezet megóvása a szegénység és a betegségek elleni világméretű küzdelemmel?” Ez a kérdés állt a dél-afrikai Johannesburgban 2002. augusztusában kezdődő „Földcsúcs” középpontjában. Az előkészítő viták kulcskérdése az volt, hogy ki fizesse mindezt. 190 országból mintegy száz állam- és kormányfő és legalább 60 ezer küldött próbált – tíz évvel a riói környezetvédelmi világcsúcs után – közös elvekben és programban megegyezni az emberiség egészét érintő globális problémák kezeléséről. Ezekkel – szegénység, környezetpusztítás, túlnépesedés, ivóvízhiány, betegségek, járványok – a szervezők szerint csak egységes cselekvési programmal lehet felvenni a küzdelmet. A konferencia mottójául választott fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy a fogyasztást nem csökkentve, sőt a jólétet kiterjesztve a gazdasági növekedés ne veszélyeztesse - mint ma - a Föld ökológiai eltartó-képességét. Az elmúlt évtized ezen a téren kudarc volt. A szegény országok egyre szegényebbek (a jövedelemkülönbségek 5-10 százalékkal nőttek az elmúlt tíz évben), a gazdagok mértéktelen fogyasztása a természeti erőforrások kimerítésével fenyeget, az élővilágból fajok sora tűnik el, a környezetkímélő technológiák alkalmazására kevés pénzt és gondot fordítanak. Ha pedig a fejlődő országok, vagy akár csak néhányan közülük elindulnak a fejlődés útján, a szennyeződés tovább nő. Ha mondjuk minden kínai vagy indiai család autóhoz jutna – márpedig aligha vonható meg tőlük a jog, hogy nekik is legyen saját négykerekűjük – máris 4-500 millióval több gépkocsi közlekedne a Földön, jelentős mértékben fokozva a légkör szennyezettségét és ezzel az üvegházhatást. (HVG (2002)) Lekerült a napirendről a korábbi reménytelen vita fejlettek és fejlődők között arról, hogy ki idézte elő mindezt, kinek kellene orvosolni a problémát. Az elkészített határozattervezet közös feladatokat igyekezett megjelölni. Kofi Annan ENSZ főtitkár öt pontban határozta meg a johannesburgi tanácskozás témáit: az ivóvíz, az energia, az élelmiszer-termelés és –biztonság, a biológiai sokféleség megőrzése és az egészség. Mind az öt területen konkrét – ám meglehetősen nagyralátó – célkitűzések 32


fogalmazódtak meg határidőkkel. A bökkenő csak az volt, hogy a 77 oldalas tervezet mintegy egynegyedét kitevő részek zárójelben voltak, nem volt egyetértés az elfogadásukról. Vita folyt arról, hogy legyenek-e konkrét vállalások, vagy csupán egy semmitmondó nyilatkozat szülessen a konferencia szeptember 4-i zárásán. Az akkori ENSZ jelentés szerint a fejlődő országokban élő 4,4 milliárd ember 60 százaléka nem jut egészséges vízhez iváshoz és tisztálkodáshoz, naponta 10-20 ezer gyerek hal meg emiatt. Afrika 800 millió lakója közül 300 millióan szenvednek a vízhiánytól; amit az európaiak egyetlen kézmosáshoz elhasználnak, az egy palesztin vagy egy szudáni egész napi adagja. Az ENSZ – senkire nem kötelező – úgynevezett ’Millenniumi Nyilatkozatá’- nak célkitűzése, amit a johannesburgi tervezet is átvesz: 2015-ig a felére, de legalább egymilliárd fővel kell csökkenteni azok számát, akik nem jutnak ivóvízhez. Még az utóbbi, szerényebb célkitűzés teljesítéséhez is egy évtizeden át mindennap újabb 300 ezer főhöz kellene eljuttatni a vezetékes vizet; ennek költsége évi 25 milliárd dollárra tehető. Az Európai Unió évi 1,2 milliárd eurót ad a lomei egyezmény keretében társult fejlődőknek a vízvezetékés csatornaépítésre, ám ez alig javított a helyzeten. Nincs több eredmény az éhezés felszámolása terén sem, ahogyan ez már a FAO 2002. júniusi tanácskozásán is kiderült.

A

fenntartható

fejlődés

jegyében

vissza

kellene

szorítani

az

elsivatatagosodást, a termőföldek pusztulását, növelni kellene a mezőgazdasági termelést, méghozzá hagyományos, környezetkímélő módszerekkel. Az Egyesült Államok szerint az éhezésprobléma egyik megoldását a génkezelt mezőgazdasági termékek elterjesztése jelentheti, az EU és a globalizációellenes mozgalmak szerint viszont a géntechnológia alkalmazása veszélyforrás, amit csak a multik szorgalmaznak. Ugyancsak millenniumi célkitűzés, hogy 2015-ig felére csökkentsék azok – ma mintegy 1,2 milliárd fő – számát, akik napi egy dollárnál kevesebb pénzből élnek. „Ha komoly ez a szándék, akkor konkrét kötelezettségvállalások kellenek 2005-re és 2010-re is; márpedig ma az évi 25-30 millió helyett alig 6 millióval csökken a szegények száma” – hangoztatta számos kétkedő szakemberrel együtt Mats Karlson, a Világbank elnöke. A járványok megelőzésének keretében, az egészségvédelem egyik fő céljaként 2015-ig a felére kívánnák csökkenteni az AIDS-betegek számát. Ma a 33


világon 40 millió HIV-fertőzött él, közülük 28 millióan Afrika Szaharától délre eső részén. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérései szerint 11 afrikai országban 2010-re a várható átlagos élettartam 40 év alá esik a járványok, elsősorban az AIDS miatt, és 2020-ra a munkaerő 25 százaléka elvész. Nem lesz, aki megművelje a földet, holott ezeknek az országoknak a mezőgazdaságát amúgy is sújtja a szárazság és a sok politikai bizonytalanság, vagyis a betegség valóságos gazdasági

katasztrófához

vezet.

Dél-Afrikában,

a

földrész

legvirágzóbb

gazdaságában is 1,5 százalékkal alacsonyabb ma a gazdasági teljesítmény annál, amennyi az AIDS nélkül lehetne, 2015-re pedig 5,7 százalék is lehet a veszteség egy helyi gazdaságkutató intézet számításai szerint. Nem csoda, ha sokan úgy fogalmaztak: ahogyan a középkori Európában a pestis-járványok, úgy ma Afrikában az AIDS a társadalmi hanyatlás egyik fő oka. Az energiatermelésben a fenntartható fejlődési stratégia szerint a megújuló energiaforrások (nap-, szél-, vízenergia) elterjesztése a fő feladat; 2010-re az összes energiaforrás 5-15 százalékát kellene adniuk a jelenlegi 2 helyett. Egyesek, mint Harry Shimp, a Shell Solar cég alelnöke szerint a fejlődő országokban nagy jövő vár a napelemekre. A nemzetközi környezetvédelmi alap (GEF) már 200 millió dollárt fordított ilyen eszközök elterjesztésére, piacának kialakítására Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. A nagy gond azonban a klímaváltozás; a meteorológusok egy része vitatja ugyan, de az ENSZ kutató munkacsoportja (IPCC) szerint egyértelmű, hogy az üvegházhatás miatt máris megindult az éghajlat változása. A következmények

katasztrófálisak

lehetnek:

e

kutatók

szerint

a

Föld

átlaghőmérséklete 1,4-5,8 Celsius-fokkal nőhet e században, az esőerdők pusztulnak, a sivatag terjeszkedik. E folyamat megállításához vissza kellene fogni a szénhidrogének eltüzelését, életbe kellene léptetni a kiotói jegyzőkönyvet. A riói értekezlet óta éppen e téren történt a legnagyobb mulasztás. A nagy vita azok között zajlott Johannesburgban, akik konkrét határidőket és kötelezettségvállalásokat szerettek volna rögzíteni a zárónyilatkozatban, jogilag is kötelező érvénnyel, szankciókkal, nemzetközi szervezetekre, ügynökségekre bízva a végrehajtást, de legalább az ellenőrzést, illetve akik megelégedtek volna az önkéntes csatlakozással és összefogással a kormányok, érdekelt magáncégek és civil 34


szervezetek részéről, határidők nélkül. Az utóbbiak közé tartozott az Egyesült Államok (Bush elnök tüntetőleg nem vett részt a tanácskozáson, külügyminiszterét, Colin Powel-t küldte maga helyett), Kanada és Japán, míg az előbbiek közé az EU több országa, bár nem valamennyi. A résztvevők el akarták kerülni a korábbi klímakonferenciák kudarcát, ezért néhány megvalósíthatónak tűnő programpont körül kompromisszum formálódott. Ilyenek voltak különböző fejlesztési szervezetek önkéntes részvételével vízvezetékek építése, tengervíz-sótalanítás, napenergetikai fejlesztés, erőmű-korszerűsítés és hasonlók, vagy pl. vízgyűjtőterületek integrált kezelése a mostani közép-európaihoz hasonló áradások megelőzésére. Még kiélezettebb volt a vita arról, hogy ki fizesse mindezt. A szegénység felszámolása, az ipar környezetkímélő fejlesztése, a vízbázisok megóvása különkülön is dollár-százmilliárdokba kerülne 5-10 év alatt, miközben a fejlett országok lakói aligha hajlandóak lemondani eddigi fogyasztási szintjükről, a fejlődők pedig maguk is oda vagy legalábbis annak a közelébe szeretnének kerülni. Rióban a fejlett országok kötelezték magukat, hogy a hazai össztermékük legalább 0,7 százalékát a szegények fejlesztésére fordítják. 10 évvel később csak Dánia, Svédország, Norvégia, Hollandia és Luxemburg mondhatta el, hogy tartotta magát ehhez; az átlag 0,22 százalék volt. Az Egyesült Államok 0,11 százalékot fordított erre. Bush elnök – hogy leszerelje a várható bírálatokat – bejelentette, hogy 2004-től ezt a felével, évi 5 milliárd dollárral emelik, így 0,17 százalék lesz ez az arány. Az EU 7 milliárd euróval többet szánt a fenntartható fejődésre, de csak 2006-tól, az új költségvetési időszak kezdetétől, összterméke 0,39 százalékát áldozva erre. Mindez esetleg megkétszerezi a Világbank által kezelt nemzetközi környezetvédelmi alap (GEF) akkori mintegy 3 milliárd dolláros juttatását. A fejlődők arra is ígéretet kaptak, hogy vámmentesen szállíthatnak az iparilag fejlett országokba, ha garantálják termékeik környezetbarát előállítását.

35


VI.

EGÉSZSÉG ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS AZ EURÓPAI UNIOBAN

VI/1. A Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram (2001-2010) A

környezet-egészségügy

először

a

Hatodik

Környezetvédelmi

Akcióprogramban (2001-2010) került előtérbe kiemelt feladatként. A korábbi évtizedekben felismerték, hogy a levegő, a víz, a talaj és az életminőség hat az egészségre. Ez lehet erősödő allergia, légzőszervi megbetegedés, a rákbetegségek és a korai halálozás. A különböző környezet-egészségügyi problémáknak számos oka van, így a közlekedésből, az ipari folyamtokból, a háztartási szennyvízből és a hulladékgazdálkodásból,

a

mezőgazdasági

tevékenységekből

származó

szennyezések. A különleges védelemre szoruló társadalmi csoportok ebben a vonatkozásban is a gyermekek és az idősek. (European Enviroment and Haelth Strategy (2004)) Átfogó cél egy olyan minőségi környezet létrehozása, ahol a mesterséges szennyező anyagok (beleértve a sugárzás különböző típusait is) nem gyakorolnak jelentős hatást, vagy nem jelentenek kockázatot az emberi egészségre. Fontos, hogy az egészséget úgy definiáljuk, mint a teljes fizikai, szellemi, társadalmi jólétet, nem pedig a betegség vagy gyengeség puszta hiányát. Átfogó szakmapolitikai megközelítés. Első helyen áll a megelőzés és az elővigyázatosság. Erősíteni kell a termelők és a felhasználók adatszolgáltatási és vizsgálati kötelezettségét bizonyos vegyi anyagok használatához köthető egészségi kockázatok esetében. A megelőzés és az elővigyázatosság azt is jelenti, hogy törekedni kell a veszélyes anyagok kevésbé veszélyes anyagokkal való helyettesítésére, ahol ez műszaki és gazdaságossági szempontból megvalósítható. A szennyező anyagok minden egyes típusára vagy csoportjára:

azonosítani kell az emberi egészségi kockázatokat, figyelembe véve a különösen sérülékeny csoportokat (gyermekek, idősek);

36


meg kell határozni, hogy a szennyező anyagok milyen utakon juthatnak be az emberi szervezetekbe;

be kell építeni a környezet-egészségügyi prioritásokat az ágazati politikákba és a levegőre, a vízre, a hulladékokra és a talajra érvényes előírásokba. Vegyi anyagok. Egy nem toxikus környezet a cél. Becslések szerint mintegy 30.000 mesterséges vegyi anyagot gyártanak és használnak fel nagy tételben (egy tonna felett). Ezek döntő többségénél csak nagyon korlátozott – vagy éppen semmi – ismeretünk sincs azokról a kockázatokról, amelyek az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztetik. A lehetséges kockázatok száma nagy, és ezek igen veszélyesek

is

lehetnek,

ideértve

a

daganatos

betegségeket,

a

születési

rendellenességeket, a szervezet hormonrendszerének és a létfontosságú szerveinek a károsodását, a bőrrendellenességeket, az allergiát, az asztmát stb. De az is igaz, hogy a kémiai anyagok hasznosak is a társadalomban, mint pl. a gyógyszerek. A jelenleg előállított és forgalmazott mintegy 30.000 vegyi anyagból az Unióban 2.500-at tekintenek különösen nagy mennyiségben gyártott vegyszernek. Elkészült egy 140 veszélyes anyagot tartalmazó elsődleges figyelmet és kockázatbecslést jelentő lista. Az Unió célja továbbra is az, hogy a tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok felhasználását korlátozza. A tengerek szennyezéstől való megóvása során szintén hasonló lépésekre kerül sor. Peszticidek. A cél egy olyan helyzet kialakítása, ahol a peszticidek használata és alkalmazásuk mértéke nem okoz jelentős hatást a környezetben vagy nem jelent kockázatot az emberi egészségre. Ez egyben a peszticidek használatából eredő kockázatok általános csökkentését is jelenti. Az Unió a következő két intézkedést tartja szükségesnek a peszticidek használatához köthető kockázatok minimalizálása érdekében: •

a legveszélyesebb és legkockázatosabb peszticidek kereskedelmi forgalomba bocsátásának betiltása vagy szigorú korlátozása;

•

a többi engedélyezett peszticid-használatnál pedig az elfogadott legjobb gyakorlat alkalmazásának általánossá tétele. 37


A vízkészletek fenntartható használatának és jó minőségének biztosítása. A cél olyan vízminőség elérése, amely nem okoz károkat vagy kockázatokat az emberi egészségben és a környezetben, és a vízkészletek olyan kitermelési arányainak biztosítása, amelyek fenntarthatóak hosszú távon. A vízminőségi és használati célok eléréséhez szükséges szakmapolitikák, jogszabályok és szabványok többsége már rendelkezésre áll. A fő kihívás a meglévő jogszabályok teljes és megfelelő végrehajtása, valamint az Unió vízminőségi céljainak más ágazati politikákba történő integrálásának megvalósítása. Az Unió vízügyi keretirányelvei lehetővé teszik, hogy a környezetvédelmi költségek megjelenjenek a víz árában. Légszennyezés. A cél olyan levegőminőségi szintek elérése, amelyek nem okoznak elfogadhatatlan hatásokat vagy kockázatokat az emberi egészségben és a környezetben. A következő évtizedben hangsúlyos lesz: •

a végrehajtás, hogy az új levegőminőségi előírásokat – beleértve a porszennyezésre, a kén-dioxidra, a nitrogén-dioxidra, a szén-monoxidra, a nehézfémekre és az aromás szénhidrogénekre (pl. benzol) vonatkozókat – 2005-re és 2010-re teljesítsék;

•

a járművekre és a pontszerű szennyező-forrásokra vonatkozó előírásokat betartsák;

•

a koherencia, vagyis egy átfogó, integrált keret kidolgozása az összes levegős jogszabályra, továbbá a „Tiszta levegőt Európának” mozgalom elindítása. A belső téri légszennyezésre nagyobb figyelmet indokolt fordítani a jövőben, ami kapcsolódik a külső levegő minőségéhez, de kapcsolódik a termékekhez (szőnyegek, ragasztók, festékek és egyéb építőanyagok) felhasznált vegyi anyagok minősítéséhez is. A zajszennyezés elfogadható szintre való csökkentése. A 2000. évben 100 millióra becsülték Európában azon emberek számát, akik rendszeresen ki voltak téve jelentős zajhatásnak. Ezek számát 2010-re 10 %-kal, 2020-ra pedig 20%-kal kell 38


csökkenteni. A zaj növeli a stresszt, zavarja az alvást és fokozza a szívbetegségek kockázatát. A probléma nagyrészt a közlekedéshez és az építési tevékenységekhez kapcsolódik, így az autókhoz, teherautókhoz, repülőgépekhez, valamint az építési járművekhez és felszerelésekhez. Az Unió zajcsökkentési stratégiája olyan tennivalókat határoz meg, amelyek helyileg szabályozzák a zajszintet. A zajszennyezés felmérése jelenti az első lépést. Ennek fő elemei: a zajra vonatkozó indikátorok összehangolása, zajtérképek elkészítésének előírása, illetve a zajra vonatkozó határértékek betartása a helyi tervezési döntésekben.

39


VI/2. Környezetvédelmi jogszabályok az Európai Unióban Több, mint 300 különböző jogszabály található az EU közösségi jogrendjében, amelyeknek köze van a környezetvédelemhez. Ezek a jogszabályok kilenc területre csoportosíthatók, melyek nagy része kapcsolódik az egészség védelméhez. •

Horizontális környezetvédelmi szabályozás. Ide

tartozik

a

környezeti

hatásvizsgálati

irányelv

és

a

környezeti

információkhoz való szabad hozzáférésről szóló irányelv. •

Levegőminőség védelme. A levegőminőségi jogszabályok képezik az uniós levegővédelmi jog keretét. Ezen belül a legfontosabbak: -

A levegőminőség-védelmi keretiránylv.

-

A levegőminőségi szabályok.

-

A troposzferikus (talajközeli) ózon.

-

Az ipari légszennyezésről szóló keretirányelv.

-

A nagy tüzelőberendezések kibocsátásainak korlátozásáról szóló irányelv.

-

A hulladékégetésre vonatkozó jogszabályok.

-

A szerves oldószerek használatából eredő VOC-kibocsátások (illékony szerves vegyületek) korlátozásáról szóló irányelv.

-

Gépjárművek légszennyezésének szabályozása.

-

Üzemanyagok minőségére, illetve tárolására vonatkozó szabályok.

-

Az ózonréteg védelmének közösségi szabályozása.

•

Hulladékgazdálkodás. A hulladék kérdése szerepet kap a legtöbb környezetgazdálkodási koncepcióban. A kérdés sajátosságát az adja, hogy egyfelől a hulladék a környezetszennyezés egyik lehetséges

forrása,

másrészt

viszont

szekunder

nyersanyagforrás.

Ezért

a

hulladékprobléma kezelése szükségképpen gazdaságpolitikai kérdés is. A közösségi hulladékstratégia prioritásai: a hulladék keletkezésének megelőzése, illetve csökkentése már a termelés helyén; a hulladék újrahasznosítása újrafeldolgozás 40


vagy újrahasználat révén; a környezet minél hatékonyabb védelme a hulladék lerakással, illetve égetéssel történő megsemmisítéskor; a hulladékok szállítási feltételeinek szigorítása (kármentesítés). A fontosabb jogszabályok a következők: -

A hulladék – keretirányelv.

-

Veszélyes hulladék – irányelv.

-

Hulladéklerakók szabályozása.

-

Hulladékok importjáról és exportjáról szóló rendelet.

-

Egyéb hulladéktípusokra vonatkozó jogszabályok (hulladékolajok, akkumulátorok, elemek, csomagolási hulladék, poliklórozott bifenilek és trifenilek, titán-dioxid ipari hulladékai, szennyvíziszapok).

•

Vízminőség-védelem. 2000 decemberében fogadták el a vízminőségi keretirányelvet. Ezen belül a jogszabály külön tárgyalja a felszíni vizek és a felszín alatti vizek védelmének kérdését. A felszíni vizekkel foglalkozó irányelveken belül megkülönböztetik - a városi szennyvizekkel foglalkozó irányelveket; - az emberi fogyasztásra szánt vizekre, illetve az ivóvízre vonatkozó irányelvet; - a fürdővíz minőségére vonatkozó irányelvet; - a veszélyes anyagoknak a vizekbe történő kibocsátását szabályozó irányelvcsaládot. A felszín alatti vizekre vonatkozóan a következők a legfontosabb közösségi irányelvek: -

a talajvíz minőségére vonatkozó irányelv;

-

a nitrát mezőgazdasági felhasználásából eredő szennyeződésekre vonatkozó direktíva.

•

Természetvédelem.

A természetvédelmi acquis (vagyis uniós jogszabály) három fő részre épül: -

a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv;

-

a természetes élőhelyek és a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv; 41


-

a vadon élő állatok és növények egyedeinek kereskedelméről szóló rendelet.

•

Az ipari szennyezés megelőzése és ellenőrzése, kockázatelemzés.

Az ipari szennyezés átfogó szabályozása négy jelentős uniós jogszabályban található: -

Levegő-, víz- és talajszennyezés.

(Elfogadták az integrált szennyezés-megelőzésről és –ellenőrzésről szóló jogszabályt.) -

Közösségi ökocímkézésről szóló rendelet.

-

Az ökogazdálkodási és auditálási rendszert kialakító rendelet.

-

Az ipari balesetek megelőzését szolgáló irányelv.

•

Vegyi anyagok és genetikailag módosított élő szervezetek.

A vegyi anyagok és genetikailag módosított organizmusok emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatása súlyos és visszafordíthatatlan lehet, éppen ezért ezek az anyagok különös figyelmet érdemelnek. Továbbá, mivel hatásuk a szabadba való kijutásakor, illetve az ilyen anyagok és anyagokat tartalmazó más termékek forgalmazásakor nem korlátozható országhatárokkal, ezért uniós szintű szabályozás vált szükségessé. A veszélyes vegyi anyagok vonatkozásában a legfontosabb jogszabályok: -

a veszélyes anyagok osztályozásával, csomagolásával és címkézésével kapcsolatos irányelv.

-

A vegyi anyagok kockázatának értékeléséről és ellenőrzéséről szóló irányelv.

-

A veszélyes anyagok kereskedelméről és használatáról szóló irányelv.

-

A veszélyes anyagok importjáról és exportjáról létrehozandó egységes bejelentési és információs rendszer irányelve.

-

Az azbeszt által okozott környezeti szennyezés megelőzését és csökkentését szolgáló irányelv.

A

genetikailag

módosított

mikroorganizmusokról

szóló

szabályozást

a

biotechnológia fejlődése indokolta. A genetikailag módosított élőszervezetek gazdasági előnyökhöz való hozzájutást is eredményezhetnek, de potenciálisan veszélyeztethetik az emberi egészséget és környezetet is.

42


Az EU többször foglalkozott a genetikailag módosított élőszervezetek (GMO) felhasználásának szabályozásával. A 2000 áprilisától érvényes irányelv több mellékletet tartalmaz. Ezek a mellékletek rögzítik, hogy milyen technikai eljárásokat kell alkalmazni a GMO-k meghatározásához. A felhasználónak fel kell mérnie valamennyi esetleges emberi, egészségi és környezeti kockázatot. A felmérésről jelentést kell készíteni az illetékes hatóságok számára. VI/3. Európai Környezeti Ügynökség (EEA) 1994-ben alapították az Európai Unió kezdeményezésére az Európai Környezetei Ügynökséget (EEA), amelynek feladata objektív, megbízható és összehasonlítható adatok közlése az Európai Unió és a környező államok környezetének helyzetéről, a környezetet érő hatásokról és az ezek iránti érzékenységről. Székhelye Koppenhága. Az EEA önálló kormányközi intézmény. Az EU tagországai és a felvételre váró országok léphetnek be ebbe a szervezetbe. Magyarország 1999 óta tagja az EEA-nak. Eddig több összefoglaló jelentést adott ki az EEA. Az 1999-es jelentés az EU környezeti állapotát röviden így jellemzi: a szén-dioxid kibocsátás átlagosan 1%-kal csökkent 1990 és 1996 között, de igen nagy az ingadozás az egyes tagországok között. A metán-kibocsátás csökkenő tendenciát mutat. Az ózonpajzsot károsító anyagok felhasználása 1994-ben érte el a csúcspontot, azóta csökken, ami nagyobb mérvű, mint amit a nemzetközi egyezmények előírnak. Ugyanakkor a halogénvegyületek légköri koncentrációja a várakozások ellenére még mindig növekszik. Csökkenés tapasztalható a nehézfémek és a nehezen bomló szerves anyagok környezetbe kikerülésében, de még mindig elmaradás van a kémiai anyagok ökotoxicitásának minősítésében. A legtöbb országban csökken a kén-dioxid, az illékony szerves vegyületek és a nitrogén-oxidok kibocsátása a pontszerű szennyező forrásokból. Ugyanakkor növekedés figyelhető meg a közlekedési eszközökből származó szennyeződéseknél. A határokat átlépő légszennyezés káros hatását mérsékelték. A nyári szmog-napok száma megnövekedett. Az erősen szennyezett folyóknál jelentős javulás következett be. A pontforrásból származó foszfor mennyisége lecsökkent, a vizekbe jutó szerves anyag 50-80 %-kal kevesebb, mint 15 évvel ezelőtt. A folyók nitrogén-koncentrációja alig változott. A mezőgazdasági tápanyagterhelés változatlanul magas. A megújítható édesvízkészlet 43


21%-át használják fel átlagosan az EU tagállamok, ami megfelelőnek minősíthető, de a déli tagországok sok vizet veszítenek el az öntözéssel. A tengerparti zónák talajainak sósosodása aggasztó jelenség. Az EU-ban nagy mennyiségű hulladékot termelnek. A kitűzött célokat nem érték el. A hulladéktárolás még mindig a legelterjedtebb módszer és kis arányt képvisel az újrahasznosítás. Egyedül az üveg és a papír újrafelhasználásában van némi előrehaladás. A természeti katasztrófák gazdasági kára 1990 és 1996 között négyszer több volt, mint az megelőző tíz évben. 1984 óta több, mint 300 nagyobb ipari baleset történt. A tanulságok elemzése és a megfelelő megelőző intézkedések megtétele hiányosnak minősíthető. A genetikailag módosított szervezetek felhasználásának szabályozását a tudományos bizonytalanság és a politikai megítélés ellentmondásossága nehezíti. Megkezdődött a gazdasági növények kísérleti termesztése. A piaci termékek esetében erős korlátozó intézkedések érvényesülnek. A tradícionális környezet-egészségügyi problémák (mint pl. fertőzött ivóvíz, rossz közegészségügyi

helyzet

stb.)

gyakorlatilag

megszűntek

az

EU-ban.

A

légszennyezésnek köszönhetően azonban 40-150 ezer fő hal meg évente az EU-ban és növekszik a bőrrákok aránya. (European Commission (2004)) Több tényező kölcsönhatásaként nagyobb lett az asztma, az allergia, néhány rákbetegség és az immun-rendellenességek száma. A városok levegője általában javult, bár néhány szennyezési mutató a nagyvárosokban eléri az egészségügyi határértékeket.

44


VI/4. „EGÉSZSÉG 21” - EGÉSZSÉGET MINDENKINEK A 21. SZÁZADBAN

Az "Egészség 21" valójában a WHO európai régióinak válasza az egészséget mindenkinek globális elképzelésre, egyben keretet biztosít az egész régió területén szervezett akcióknak és ötletforrás az országos és helyi szinten kidolgozásra kerülő célkitűzésekhez. Ez európai régióban az "Egészség 21" a következő elemekből épül fel. Egyik állandó cél az, hogy mindenki számára biztosítsa az egészség megtartásának lehetőségét. Ez két fő célból áll: •

védeni és megőrizni az emberek egészségét egy életen át és

•

csökkenteni a leggyakoribb betegségek, sérülések előfordulását, illetve enyhíteni az általuk okozott szenvedést. Az "Egészség 21" etikai alapjául három fontos érték szolgál:

•

az egészség, mint alapvető emberi jog;

•

igazságosság az egészség területén és szolidaritás az országokon belül és között, valamint

•

az egyének, csoportok, közösségek részvétele, illetve beszámoltatása az egészség folyamatos fejlesztése terén. Négy fő stratégiai irányvonal került kiválasztása az akciók számára, amelyek

garantálják az "Egészség 21" megvalósításának folytonosságát tudományos, gazdasági, társadalmi és politikai szempontból, ezek a következők: •

több szektort összefogó stratégiák, amelyek az egészség meghatározó elemeit veszik célba, tekintettel a fizikai, társadalmi, kulturális és nemekre jellemző kilátásokra, ugyanakkor garantálva az egészségi hatások tanulmányozását;

•

az egészség javítását célzó programok, befektetés az egészség elősegítésének érdekében és az orvosi ellátás javításába;

•

integrált család- és közösség- orientált elsődleges ellátás kialakítása, melyet rugalmas és az igényekre reagáló kórházi rendszer egészít ki, valamint

45


•

részvételen alapuló egészségfejlesztési folyamat elindítása, amelybe bevonhatók az összes partnerek (otthon, az iskolában, a munkahelyen, a helyi közösség és az ország szintjén is) akik tenni tudnak az egészségért, és amely elősegíti az együttes döntéshozatalt, a megvalósítást és a beszámoltatást. Az „Egészséget mindenkinek” 21 célkitűzést fogalmaz meg, amelyek az egész európai régió igényeit fejezik ki és rámutatnak arra is, hogy a helyzet javításához milyen akciókra lenne szükség. Ezek egyben mérföldköveknek is tekinthetők, mert segítségükkel mérni lehet majd az egészség megőrzése, ill. az egészséget veszélyeztető tényezők háttérbe szorítása érdekében megtett utat. Ez a 21 célkitűzés együttesen meghatározza az európai régió országaiban kidolgozásra kerülő egészségpolitikák kereteit is: 1. célkitűzés: Szolidaritás az egészség érdekében az európai régióban. 2. célkitűzés: Igazságosság az egészség területén. 3. célkitűzés: Egészség már az élet kezdetén. 4. célkitűzés: Egészséget a fiataloknak. 5. célkitűzés: Egészséges öregkort. 6. célkitűzés: A mentális egészség javítása. 7. célkitűzés: A fertőző betegségek visszaszorítása. 8. célkitűzés: A nem fertőző betegségek visszaszorítása. 9. célkitűzés: Az erőszakos cselekedetekből és balesetekből származó sérülések csökkentése. 10. célkitűzés: Egészséges és biztonságos fizikai környezet. 11. célkitűzés: Egészségesebb életmód. 12. célkitűzés: Az alkohol, a kábítószerek és a dohányzás káros hatásainak csökkentése. 13. célkitűzés: Egészséges élet keretei. 14. célkitűzés: Többszektorú felelősség az egészségért. 15. célkitűzés: Integrált egészségügyi szektor. 16. célkitűzés: A gondoskodás minőségének biztosítása. 17. célkitűzés: Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása, a források elosztása. 46


18. célkitűzés: Az emberi erő1források fejlesztése az egészség érdekében. 19. célkitűzés: Az egészség kutatása és megismerése. 20. célkitűzés: Az egészség érdekében összefogó partnerek mozgósítása. 21. célkitűzés: Az egészséget mindenkinek alapelvei és stratégiái. Az "Egészség 21"-et be kell építeni a régió tagállamainak egészségfejlesztési politikájába, alapelveit pedig minden fontos európai szervezettel és intézménnyel el kell fogadtatni. A WHO Európai Regionális Irodája a maga részéről erőteljesen támogatást nyújt ehhez a következő öt fontos szerepvállalással: 1.

"az egészségre vigyázó lelkiismeret"-ként működve védelmezi az egészség elvét, mint alapvető emberi jogot, feltárja az emberek egészségével kapcsolatos meglévő, vagy kialakuló problémákat és felhívja ezekre a figyelmet;

2.

az egészség és egészségmegőrzés területén kiemelkedő fontosságú információs központként működik;

3.

támogatja az egészséget mindenkinek politikát az egész régióban, és gondoskodik időszakos aktualizálásáról;

4. naprakész, bizonyítékokon alapuló eszközöket bocsát az országok rendelkezésére, amelyeket

azok

felhasználhatnak

az

„egészséget

mindenkinek”

akciók

megalapozására, és katalizátorként működik az akciók érdekében azáltal, hogy szakmai együttműködést alakít ki a tagállamokkal. Ezt erősítheti az erős WHO funkció kialakítása az egyes országokban, amely lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös tapasztalatcserét az egyes országok és a regionális egészségügyi szervezet között. Felvállalja az egész régiót átfogó törekvések vezetését, hogy fel lehessen számolni, vagy legalábbis visszaszorítani az olyan betegségeket, amelyek leginkább veszélyeztetik a népegészséget, például a ragályos betegségek okozta járványokat és olyan általánosan elterjedt problémákat, mint a dohányzással kapcsolatba hozható betegségek. Támogatja a sok partner részvételével, az európai régiót átfogó hálózatok révén megvalósuló egészséget mindenkinek irányelveket, és 5. elősegíti a szükséghelyzetekre történő felkészülés koordinálását a régióban előforduló népegészséget veszélyeztető katasztrófákra.

47


VII. HIV/AIDS Az AIDS (acquired immune deficiency syndrome = szerzett immunhiány szindróma) 1981-ben került felismerésre. Retrospektív vizsgálatok alapján valószínű, hogy az első megbetegedések az Egyesült Államokban és Európában csak a 70-es évek második felében fordultak elő, feltételezetten a kórokozónak Afrikából történt direkt, illetve a karibi-szigeteken keresztül történt indirekt behurcolását követően. Az AIDS azonban Afrikában nem volt új betegség. A kórokozó a 70-es évek közepén ebben a térségben bizonyosan jelen volt, de a betegség nagyobb számban itt is csak a 80-as évek elejétől fordult elő. 1981 tavaszán vált feltűnővé, hogy New Yorkban, Los Angelesben és San Fransiscóban fiatal homoszekszuális férfiak körében szokatlan gyakorisággal jelentkezik Pneumocystis carinii kórokozó által okozott tüdőgyulladás, valamint a Kaposi-sarcoma nevű daganat agresszív formája. 1981 júliusáig a CDC (Betegségellenőrző Központ) 15 P. carinii okozta tüdőgyulladásos és 26 Kaposi-sarcomás betegről szerezett tudomást, akiknek a megbetegedése 1978 óta kezdődött. Ennek nyilvánosságra hozását követő hat héten belül további 70 betegről érkezett bejelentés a CDC-hez, akiknek 40 %-a a bejelentés időpontjában már nem élt. A

vizsgálatok

alapján

rövid

idő

alatt

kiderült,

hogy

a

betegek

immunrendszere súlyosan károsodott bizonyos T-lymphocyta-funkciók kiesése miatt. Ezt követően nyilvánvalóvá vált, hogy az immunhiányos állapot eredményeként nemcsak P. carinii tüdőgyulladás és Kaposi-sarcoma jelentkezhet, hanem számos, úgynevezett opportunista fertőzés súlyos kimenetelű, változatos klinikai képpel. Ez vezetett ahhoz, hogy a betegséget szerzett immunhiány szindrómának nevezték el. A felfedezéskor kialakult pánik mára már elmúlt, és már az egészséges félelem is oszladozik. Ez nem csupán abban mutatkozik meg, hogy a sajtóban kevesebb szó esik az AIDS-ről, hanem abban is, hogy a fiatalok megint

48


gyakran feledkeznek meg az óvszer használatáról. Pedig nem lenne szabad. Igaz, Nyugat-Európában 1996-ban még húszezren haltak meg AIDS-ben és ez a szám mára az új, a betegség kialakulását késleltető gyógyszerek hatására 3500-ra csökkent. Csakhogy a kórt okozó HIV-vírus átmeneti csökkenés után megint évente 30-40 ezer embert fertőz meg. És az AIDS-re továbbra sincs végleges orvosság. Az AIDS szempontjából, romlásnak indult adatai ellenére Nyugat-Európa még mindig az egyik legszerencsésebb régió. A Dublinban 2004 februárjában tartott európai és közép-ázsiai AIDS-konferencia szerint a kontinens keleti felén, illetve a volt Szovjetúnió egykori ázsiai köztársaságaiban példátlan méretű egészségügyi vészhelyzet alakult ki. A világban jelenleg itt gyarapszik a leggyorsabban a HIV-fertőzöttek száma, és mivel a gyógyszer drága, az AIDS betegség kialakulásának esélye is jóval magasabb a nyugateurópainál. Az ENSZ adatai szerint Kelet-Európában az öt évvel ezelőtti 30-40 ezerről 1,8 millióra nőtt a HIV-vírus hordozóinak a száma. A járvány mára az egész térség gazdasági és társadalmi fejlődését, politikai stabilitását veszélyezteti. Csak 2003-ban negyedmillió ember fertőződött meg. A legrosszabb a helyzet Oroszországban, Ukrajnában és két, az EU-hoz ez év májusában csatlakozott balti államban, Észtországban és Lettországban. A Magyarországgal szomszédos Ukrajnában hivatalosan 60 ezer AIDS beteget tartanak nyilván, a szakértők szerint azonban legalább 400 ezren hordozzák a vírust. Az oroszországi becslések 600 ezer és másfélmillió közé teszik a fertőzöttek számát.

A

kór

Moldáviában,

Fehéroroszországban,

Kazahsztánban,

Üzbegisztánban és Kirgíziában is rohamosan terjed. Az EU elnökséget betöltő Írország által 55 ország egészségügyi minisztereinek részvételével rendezett konferencia viszonylag szerény, de gyorsan elérendő célokat tűzött ki: 2005 végére legalább a tűt használó kábítószeresek négyötödét be kell vonni a fertőzést megelőző programokba. A már vírushordozók közül legkevesebb százezer embernek kell biztosítani az AIDS kialakulását gátló gyógyszeres kezelést. 2010-re a gyógyszereket

49


általánosan hozzáférhetővé kell tenni és végleg fel kell számolni a csecsemők és kisgyermekek fertőzéses eseteit. Dublinban a Nobel-békedíjas dél-afrikai érsek, Desmond Tutu és a jótékonysági akcióiról is híres ír rocksztár, Bob Geldof is jelen volt a tanácskozáson, amely a házigazdák szándéka szerint csak első állomása volt egy hosszabb programnak. Az írek azt remélik, hogy az Európai Unió országai a jövőben koordinálni fogják nemzeti AIDS-programjaikat és a betegség elleni harc az unió központi tudományos kutatási terveiben is kiemelt szerepet kap. A nagy gyógyszergyárakra pedig a már létező orvosságok olcsó tömegterhelésének feladata hárul. A legrosszabb helyzet köztudottan Afrikában alakult ki. 2002-ben a világon 2,5 millió ember halt meg AIDS-ben, ebből kétmillió a fekete földrészen. Washingtonban a dublini konferencia megnyitásának napján ismertették azt az ötéves tervet, amelyet George W. Bush tavaly jelentett be elsősorban az AIDS afrikai terjedésének megfékezésére. A 15 milliárdos program 9 milliárd dollárnyi új kötelezettségvállalást tartalmaz. További 5 milliárdot adnak a már folyamatban lévő projektekre, és még egyet az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni Globális Alapnak. Ez az egyetlen ország által valaha kilátásba helyezett legnagyobb AIDS-ellenes segély. A kormányzat által a törvényhozás elé beterjesztett több mint százoldalas jelentést méltatva Colin Powel külügyminiszter elismerte, hogy még rengeteg a tennivaló. Kiemelte azonban azt a világméretű vezető szerepet, amelyet az Egyesült Államok a grandiózus tervvel magára vállalt. Az amerikai szándékok szerint a következő években kétmillió HIV-hordozó afrikait látnak el gyógyszerrel és legkevesebb hétmillió új fertőzést akadályoznak meg. A program tizenöt, roppant súlyos helyzetben lévő országra koncentrál, ezek zöme afrikai: Botswana, Elefántcsontpart, Etiópia, Guayana, Haiti, Kenya, Mozambik, Namíbia, Nigéria, Ruanda, Dél-Afrika, Tanzánia, Uganda és Zambia mellett néhány év múlva még egy államot fognak megnevezni. Egyes esetekben az országoknak nyújtott élelmiszersegélyt is koordinálni fogják az AIDS-programmal.

50


Az amerikai kormányzat valamennyi programját a „globális AIDSkoordinátor” újonnan létrehozott irodája alá rendelik. A koordinátori tisztet ellátó Randall Tobias szerint az első 350 millió dollárt a kiválasztott országok egészségügyi szervezetei kapják, hogy gyógyszert biztosíthassanak a fertőzötteknek és megelőzési programokat kezdhessenek. Az amerikai vallásos jobboldal támogatásának elnyerése érdekében a Fehér Ház hangsúlyozza, hogy a fiatalok körében elsősorban a házasság előtti szextől való tartózkodást fogják propagálni és csak másodsorban hívják fel a figyelmet az óvszerhasználat fontosságára. A milliárdok zömét egyházi vagy legalábbis

keresztény

elvek

alapján

működő

segélyszervezeteknek,

misszionáriusok által üzemeltetett kórházaknak folyósítják. Az AIDS elleni globális küzdelemben óriási jelentősége van annak, hogy az Egyesült Államok kormánya a jelek szerint rászánta magát a nagy gyógyszergyárak elleni fellépésre: a nagy mennyiségben előállított, olcsó orvosság milliók életét hosszabbíthatná meg a fejlődő országokban. A kutatási eredményeik védelmére hivatkozó gyógyszergyárak azonban eddig kitartóan ragaszkodtak a magas árakhoz és ellenezték találmányaik lemásolását. Washington aligha teszi magáévá az amerikai gyógyszeripari cégek profitjába vágó harmadik világbeli követeléseket, ám közvetítésével gyors kompromisszum jöhet létre – amely persze már így is jócskán elkésett. Magyarországot eddig elkerülte a kelet-európai „AIDS-robbanás”: az utolsó 2003. december 31-i adatok alapján 1104 HIV-fertőzöttet, illetve 449 AIDSbeteget tartanak nyilván. Köztük nálunk kiszűrt külföldieket is. Tavaly 63 új fertőzöttet találtak, illetve 26 új beteg kezelését kezdték meg; évről évre hasonló tendencia figyelhető meg. Aggasztó viszont, hogy mind inkább a fiatalabbakat fenyegeti a kór. Korábban elsősorban a 30-40 évesek közül kerültek ki a betegek és a fertőzöttek, ma a legtöbb nyilvántartott 20 és 30 év közötti. Egyre több közöttük az olyan fiatal lány, aki Afrika valamely erősen fertőzött országából ide látogató, vagy itt élő állampolgárával létesített szexuális kapcsolatot. Ugyanakkor a hazai helyzet jelentősen eltér az európaitól a tájékozottság, illetve a megelőzés dolgában – állítják a

51


prevencióban és a szűrésben dolgozók. Igaz, az egészségügyi tárca az idén már százmillió forintot költhet felvilágosításra és megelőzésre, a tavalyinál mintegy harmincmillióval többet. Az AIDS leküzdésének, vagy legalábbis az AIDS betegségben elhalálozottak számának csökkentésében nagyon fontos a retrtovírus elleni (ARV) készítmények világszerte történő gyors elterjesztése. Az ARV-terápia már Nyugaton bizonyított: a HIV-fertőzöttek, AIDS-betegek halálozási aránya drámai módon csökkent használata eredményeként. A WHO ezért a jelenlegi sürgető egészségügyi helyzetben olyan stratégiát akar alkalmazni, amely a fejlődő országokban közel 3 millió szegény beteg életét menthetné meg 2005 végéig. Az AIDS elleni terápia sok specifikus jellemzővel rendelkezik, melyek közül párat megemlítek: •

Az ARV-gyógyszerek megakadályozzák a vírus terjedését, de nem pusztítják el azokat az emberi szervezetben – ezért a szert a betegnek élete végéig szednie kell. A gyógyszert mindig megfelelő adagolásban, a megfelelő időben és naponta kell bevenni.

•

A retrovírus elleni (AVR) készítmények első alkalmazása (1997) óta Nyugaton a kór okozta halálesetek száma 80 százalékkal visszaesett. Azelőtt minden második fertőzött beteg 10 éven belül elhunyt, ma a gyógyszerrel kezeltek 90 százaléka mindenképpen megéli ezt az időszakaszt.

•

A HIV-vírus elleni gyógyszerek általában három különböző készítmény keverékei, így a vírust különböző kifejlődési fázisaiban támadják meg.

•

A terv szerint a fejlődő országokban naponta kétszer a megfelelő dózisú gyógyszerekhez juttatnák a rászoruló betegeket. A WHO e célra háromféle gyógyszerkombinációt engedélyezett használatra.

•

Az első AIDS elleni gyógyszert, az AZT-t 1987-ben ismertették meg a világgal. Mára mintegy két tucat készítmény létezik a gyógyszerpiacon a

52


gyilkos kór ellen. A kutatók azonban folyamatosan dolgoznak az újabb vírusmutánsok elleni gyógyszerek kikísérletezésén. •

Egy kivételével az összes AIDS elleni gyógyszer azután veszi fel a harcot a vírus ellen, miután az már megtámadta a test immunrendszerét. A legújabb szerek, az úgynevezett „behatolásgátlók”, azonban már új módon támadják a kórokozót. 2003-ban mutatták be őket, gyártásuk azonban jelenleg sokkal költségesebb, mint a korábban kifejlesztett ARV-készítményeké.

Drámai mértékben nő az AIDS-vírus által megfertőzöttek száma az európai térségben is, dacára a betegség elleni harcban elért jelentős haladásnak. Nagyon sok még a tennivaló. Fokozni kell az erőfeszítéseket a megelőzés, a kezelés és a gondozás érdekében, amelyek különálló és a jövőre nézve létfontosságúnak tekintendő beruházásokat igényelnek. A helyzet igen aggasztó Közép-Európában és amint már említettem, főként a volt Szovjetunió országaiban, ahol valóságos robbanásra lehet számítani, ha nem születnek intézkedések országos és nemzetközi szinten a HIV-vírus terjedésének meggátlására. Becslések szerint Kelet-Európában és Közép-Ázsiában jelenleg 80 ezer kezelésre szoruló beteg nem kap kezelést, és a betegeknek csak 9 százalékát kezelik. A WHO és az UNAIDS (az ENSZ AIDS-ügyi programja) legújabb, 2003. november 25-én közzétett becslései szerint 1,72 és 2,48 millió között lehet a térségben a HIV-fertőzöttek száma, kétharmaduk az Orosz Föderációban és Ukrajnában található. Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a HIV-vírus által fertőzöttek arányát 0,9 százalékra becsülik a felnőtt népességen belül, amivel e területek közvetlenül Fekete-Afrika és a karibi térség után következnek. Nyugat-Európában az új HIV-esetek évi száma megszakítás nélkül, 47 százalékkal nőtt az elmúlt öt év folyamán, és ez az irányzat 2003-ban is folytatódott a WHO szerint. Az ENSZ-szervezet Koppenhágában működő európai irodájának egy másik becslése szerint az 52 ország közül 22-ben mintegy 100 ezer embernek van jelenleg sürgős szüksége antiretrovirális kezelésre, s ez a szám legalábbis megkettőződhet a következő évek folyamán a betegség terjedésének mértékét tekintve. 53


Nagyon súlyos a helyzet Oroszországban. Itt 260 ezer HIV-vírussal fertőzött személyt tartanak nyilván, s ezek négyötödét olyan drogfüggők alkotják, akik vénájukba fecskendezik a kábítószert. Közülük 28 ezret regisztráltak 2003-ban. Az Orosz Föderácó szinte valamennyi alkotórészén akadnak AIDS-esetek, s a fertőzöttek zöme 15-29 év közötti fiatal. Nem hivatalosan azonban legalább egymillióra taksálják a betegek számát. Megdöbbentő becslések szerint Oroszországban egy főre számolva 18 kopeket fordítanak évente a szörnyű kór elleni harcra, és naponta tíz fertőzött gyerek születik. Az AIDS ma bajt jelent Oroszországban, de gyors és határozott intézkedések híján tragédiába torkollhat. A Vatikán „egészségügy-minisztere”, valamint az afrikai püspökök szerint az AIDS megelőzésének legbiztosabb módja a szüzesség napjaink „pánszexuális és élvhajhász” társadalmában. Javier Lozano Barragan bíboros, a Szentszék egészségügyi szakértője felhívást intézett a nemzetek közösségéhez és a kormányokhoz, hogy hirdessék a szüzességet, mint megelőző intézkedést. Barragan egyúttal állást foglalt amellett, hogy a legszegényebb országok hozzájussanak a szükséges gyógykezelésekhez. Az AIDS világnapja alkalmából közzétettek egy ötoldalas szentszéki nyilatkozatot, amely megerősítette, hogy a katolikus egyház ellenzi a gumióvszer használatát, mint az AIDS megelőzésének eszközét. Barragannal egy időben az afrikai főpapok szintén kiadtak egy üzenetet, amelyben leszögezik: „az önmegtartóztatás az egyedülállók számára, valamint a hűség a házasoknak a legjobb módszer, hogy elkerüljék a fertőzést, illetve mások megfertőzését”. Az afrikai püspökök, felmérve a földrészüket fenyegető betegséget, amelynek fő okaként a szegénységet és az erőszakot jelölik meg, ígéretet tettek arra, hogy egyházaik erőforrásaikat a betegség elleni küzdelem rendelkezésére bocsátják, egyebek közt hatékony szexuális nevelést biztosítanak a fiataloknak.

Végezetül felvázolok egy összefoglaló táblázatot, mely a 2003-as HIVfertőzöttségi adatokat mutatja be területi felbontásban:

54


HIV/AIDS Új fertőzéssel élők fertőzöttek SzubSzaharai Afrika Észak-Afrika és a KözelKelet Délés Délkelet-Ázsia Kelet-Ázsia és óceániai térség LatinAmerika Karibi térség Kelet-Európa és Közép-Ázsia NyugatEurópa ÉszakAmerika Ausztrália és Új-Zéland Összesen

Felnőtt fertőzöttségi arány* (%) 7,5-8,5

AIDS-ben elhunytak száma 2,2-2,4 millió

25-28,2 millió

3-3,4 millió

470.000730.000

43.00067.000

0,2-0,4

35.000-50.000

4,6-8,2 millió

610.000-1,1 millió 150.000270.000

0,4-0,8

330.000-590.000

0,1

32.000-58.000

0,5-0,7

49.000-70.000

1,9-3,1

30.000-50.000

0,5-0,9

23.000-37.000

520.000680.000 790.000-1,2 millió 12.000-18.000

120.000180.000 45.00080.000 180.000280.000 30.00040.000 36.00054.000 700-1000

0,3

2600-3400

0,5-0,7

12.000-18.000

0,1

<100

34-46 millió

4,2-5,8 millió 0,9-1,3

700.000-1,3 millió 1,3-1,9 millió 350.000590.000 1,2-1,8 millió

2,5-3,5 millió

*A 2003-ban a HIV/AIDS-fertőzéssel élő 15-49 éves felnőttek aránya a felnőtt népességhez viszonyítva. (http://hvg.hu)

55


VIII. NÉHÁNY SZÓ MAGYARORSZÁGRÓL Több mint három évtizede folyamatosan romlik a hazai lakosság egészségi állapota. 1999-ben a születéskor várható átlagos élettartam férfiak esetében 66,37 év, nőknél 75,24 év volt, messze elmaradva az Európai Unió átlagától (1997-ben: férfiak 74,84 év, nők 81,24 év), de alacsonyabb a környező közép-kelet-európai országok idevonatkozó adatainál is. Különösen magas – világviszonylatban is – a középkorú férfilakosság halandósága. Bár az utóbbi években enyhe javulás jelei mutatkoznak, abban egyöntetű a vélemény, hogy az egész társadalmat érintő, összehangolt beavatkozás nélkül ez a nagyon lassan javuló trend nem vezet érdemi áttöréshez. A 65 évnél fiatalabb korban bekövetkezett (ún. korai) halálozásban (hasonlóan az össz-halálozáshoz) a halálokok között vezetnek a keringési rendszer betegségei, közülük is a szívkoszorúér-betegségek (jórészt szívinfarktus) és az agyérbetegségek (agyvérzés és egyéb agyi katasztrófák), döntően magasvérnyomásos eredettel. A magyar lakosság körében a szívkoszorúér-betegségek miatti korai halálozás mintegy háromszorosa, az agyérbetegségek miatti halálozás pedig közel négyszerese az EU átlagnak. A rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás is messze meghaladja az EU átlagot hazánkban (1,8-szerese annak). A férfiak daganatos halálozásában a leggyakoribb a tüdőrák, a nők esetében pedig az emlőrák és a méhnyakrák. Különösen kiugró az EU átlaggal szemben a férfiak tüdőrák és a nők méhnyakrák halálozása hazánkban: a tüdőrák halálozás 2,5-szer, a méhnyakrák okozta korai halálozás pedig 3,5-szer magasabb az EU átlagnál. Ugyanakkor mindkét nemben emelkedik a vastagbél és a végbél rosszindulatú daganatai okozta korai halálozás. Különleges gondot jelent, hogy az elmúlt 30 évben 7-8-szorosára emelkedett a – jórészt alkoholos eredetű – krónikus májbetegségek és májzsugor okozta korai halálozás és az 1990-es évek közepére mintegy hétszerese (7-szerese!) volt az EU átlagnak is. Az erőszakos halálozást a felére kellene csökkenteni hazánkban ahhoz, hogy megfeleljen az EU átlagnak. Az erőszakos okokon belül az öngyilkosságok miatti korai halálozás is – bár folyamatosan csökkent az utóbbi évtizedben – még ma is több mint kétszerese az EU népesség körében észlelhető átlagos szintnek. Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan az egészségtelen életmód, a hiányos 56


egészségkultúra és a környezetszennyezés, mint az ország gazdasági fejlettségének, teljesítő-képességének hiányosságai, a társadalmon belüli egyenlőtlenségek, valamint az egészségügyi ellátás kifogásolható színvonala. Nagyon sokan és sokat dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, mértéktelenül fogyasztanak

alkoholt,

önpusztító

életmódot

folytatnak,

nem

törődnek

egészségükkel, nem veszik igénybe a szűrővizsgálatokat, de az egészségügyi ellátás más formáit sem. Az életmód lehetőségeit eleve differenciálják a társadalmi egyenlőtlenségek – a legszegényebb és a leggazdagabb rétegek egymástól való távolságának mértéke –, elsősorban az iskolázottság, a foglalkozás és a jövedelmi viszonyokon keresztül. A társadalom egyes leszakadt csoportjai, a rendszerváltozás vesztesei között halmozottan fordulnak elő egészségi problémák. Fellazultak a tradicionális kapcsolatok és megszakadtak az évszázados, generációs kötődések. A falun élők betegebbek, mint a városi lakosok. A lakosság egészségi állapotának javítására történtek kezdeményezések. A legutóbb készült,

népegészségügyi

célprogram

kormányhatározat

formájában

került

kihirdetésre (1030/1994. Korm. hat.), megvalósítása azonban elmaradt.

A modern egészségfejlesztési / népegészségügyi programok ma az alábbi alapelvekre épülnek: •

Az egyén egészségét döntően környezete/életmódja határozza meg.

•

Az

egészségi

állapot

meghatározó

tényezői

között

komplex

kapcsolatrendszer áll fenn, melyben a meghatározó tényezők többnyire nem betegség-specifikusak, azaz több megbetegedés kialakulására is hatással bírnak. •

Az egyén életmódját

(mely egészségi

állapotát

döntő mértékben

meghatározza) hatékonyan közvetlen környezete (családi, munkahelyi, szabadidős, stb.) képes befolyásolni, mivel az egyén természetes igénye a közösségbe tartozás és a közösség elvárásainak való megfelelés. •

A

lakosság

egészségének

57

fejlesztése

össztársadalmi

összefogást,


interszektoriális együttműködést és felelősségvállalást igényel, valamint partnerséget a társadalmi élet szereplői (az állam, az önkormányzatok és a helyi közösségek) között.

Általánosságban véve az egyes egészségfejlesztési intervenciók tervezése kapcsán azoknak

van

rendelkezésre.

létjogosultsága, Az

melyek

egészségfejlesztésre

hatásosságára fordítható

bizonyítékok

keret

korlátozott

állnak volta

elengedhetetlenné teszi az intervenciók tervezése szintjén a költséghatékonysági elemzések adatainak figyelembevételét. Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy a nemzetközi szakirodalomban hatékonynak talált intervenciók hazai alkalmazásakor a hazai viszonyokat kell alapul

venni.

Bár

hazai

költséghatékonysági

vizsgálatok

nem

állnak

rendelkezésünkre, mégis meg kell kezdeni a népegészségügyi helyzetet javító programot. A programnak párhuzamosan kell folynia a hatékonysági és költséghatékonysági vizsgálati háttér kialakításával.

58


IX. ÖSSZEFOGLALÁS A fenntartható fejlődés – a fogalom 1987-ben a „Közös Jövőnk” jelentésben történt megalkotásától kezdve – a különböző környezetvédelmi konferenciák alapkoncepciójává vált. A környezet és az egészség közötti kapcsolat elsőként 1992-ben a brazil Rio de Janeiroban megtartott ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján került felismerésre. Azóta az egészség fontos szerepet kap. Az itt megalkotott ’Agenda 21’ dokumentum az ember egészségét a fenntartható fejlődés alapvető feltételének tekinti. Így tehát felismerték, hogy leginkább az egészség az, ami fenntartandó, ehhez

viszont

a

környezeti

tényezők

fenntartható

fejlődése

szükséges.

Különösképpen fontos, a környezeti faktorokkal összefüggésben említendő az allergia, egyes daganatos betegségek illetve sokféle fertőző betegség – köztük az AIDS, a tuberculosis és a malaria – egyre gyorsabb és földrajzilag kiszélesedő terjedése. A 2000-ben New Yorkban megtartott Milleniumi Csúcstalálkozón résztvevő 147 állam- és kormányfő célul tűzték ki maguk elé, hogy felére csökkentsék a nagy szegénységben

élők

számát,

egészséges

ivóvízről

és

elemi

oktatásról

gondoskodjanak mindenki számára, visszaszorítsák az AIDS terjedését és egyéb fejlesztési célokat valósítsanak meg. A 2002-ben a dél-afrikai Johannesburgban tartott Fenntartható Fejlődési Világkonferencián elfogadták a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) korábbi határozatát, amely kimondta: a gyógyszergyártók szabadalmai nem akadályozhatják meg a szegény országokat, hogy akár nem szabadalmazott gyógyszerekkel is enyhítsék a rászorulók bajait. Ez abból a szempontból is fontos kérdés, mivel a legtöbb fejlődő ország nem képes pl. a drága AIDS-gyógyszerek megvételére, így a kór áldozatainak élete megpecsételődik. Megállapítják, hogy a szegénység jelenleg a legnagyobb globális kihívás, amivel a világnak szembe kell néznie. Az

Európai

Uniós

Szerződés

1984-es

hatálybalépésétől

kezdve

a

környezetvédelem bevonult az Európai Közösség célterületei közé. 1987-ben rögzítették a már régóta követelt irányelveket: a megelőzés alapelvét, a környezeti

59


károsodások

helyreállítását,

a

környezetpolitikai

szubszidiaritás

elvét.

Környezetszennyezési vizsgálatokat írtak elő. Az ENSZ 1992-es Riói Konferenciája hatására az EU jelentős CO2-csökkenést kívánt végrehajtani. Ez csak részben sikerült. Az 1997-s Kiotói Jegyzőkönyv értelmében 8%-os csökkenést vállalt. Az EU központi környezetpolitikai szereplővé nőtte ki magát Európában. Valamennyi környezeti szempontból fontos területen intézkedéseket hozott. Az

Európai

Unió

az

1970-es

évek

kezdetétől

környezetvédelmi

akcióprogramokat hirdetett meg. A 2001-2010 közötti időszakra meghirdetett Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram bőven foglalkozik a környezet és az egészség problémakörével. Az elmúlt évtizedekben felismerték, hogy a levegő, a víz, a talaj és az életminőség hat az egészségre. Ez lehet erősödő allergia, légzőszervi megbetegedés, a rákbetegségek és a korai halálozás. A különböző környezet-egészségügyi problémáknak számos oka van, pl. a közlekedésből, az ipari folyamatokból, a háztartási szennyvízből, a hulladékgazdálkodásból és a mezőgazdasági tevékenységekből származó szennyeződések. A 2002-ben Johannesburgban tartott konferencia központi kérdése a következő volt: „Hogyan egyeztethető össze a természeti környezet megóvása a szegénység és a betegség elleni világméretű küzdelemmel?”. Az akkori ENSZ jelentés szerint a fejlődő országokban élő 4,4 milliárd ember 60 százaléka nem jut egészséges vízhez iváshoz és tisztálkodáshoz, naponta 10-20 ezer gyerek hal meg emiatt. Afrika 800 millió lakója közül 300 millióan szenvednek a vízhiánytól. Mintegy 1,2 milliárd fő napi egy dollárnál kevesebb pénzből él. Ma a világon 40 millió HIV-fertőzött él, közülük 28 millióan Afrika Szaharától délre eső részén. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérései szerint 11 afrikai országban 2010-re a várható átlagos élettartam 40 év alá esik a járványok, elsősorban az AIDS miatt, és 2020-ra a munkaerő 25 százaléka elvész. DélAfrikában, a földrész legvirágzóbb gazdaságában is 1,5 százalékkal alacsonyabb ma a gazdasági teljesítmény annál, amennyi az AIDS nélkül lehetne, 2015-re pedig 5,7 százalék is lehet a veszteség.

60


Az AIDS szempontjából a romló adatok ellenére, még mindig Nyugat-Európa az egyik legszerencsésebb régió. Nem mondható el ez azonban a kontinens keleti felére és a volt Szovjetunió ázsiai utódállamaira, ahol hatalmas egészségügyi vészhelyzet alakult ki. Az ENSZ adatai szerint Kelet-Európában az öt évvel ezelőtti 30-40 ezerről 1,8 millióra nőtt a HIV-vírus hordozóinak a száma. A legrosszabb a helyzet Oroszországban, Ukrajnában és két, az EU-hoz ez év májusában csatlakozott balti államban, Észtországban és Lettországban. Dolgozatomban szerettem volna rávilágítani, hogy a fenntartható fejlődés, a fogalom megalkotásától kezdve, a környezetvédelmi mozgalmak alapjává vált. A fenntartható fejlődés fogalma igen széles területet foglal magába. Ezen belül az ember egészsége a legfontosabb, ami fenntartandó, hiszen ez minden más alapja és a világ továbbfejlődése, sőt, a környezeti tényezők fenntartható fejlődése is az embertől függ. Ez viszont már egy „circulus vitiosus”, egy „ördögi kör”, vagyis az ember egészségének fenntartásához a környezeti faktorok fenntartható fejlődése az, ami alapvetően szükséges. Hosszabban szóltam még az AIDS-ről, mint a környezeti tényezőkkel összefüggésbe hozható fertőző betegségről, ami világméretű probléma. Létkérdés a terjedésének a megállítása, gyógykezelésének a kiterjesztése, különben a középkori pestisjárványokhoz hasonló népírtást hajthat végre. És ez már régen túlterjedt a „Fekete Kontinens” határain…

61


X. IRODALOMJEGYZÉK 1. A gazdaságelemzés módszerei A Socioline modell, a fenntartható fejlődés modellje Gazdasági – társadalmi megközelítések Gazdaságelemző ás Informatikai Intézet, Budapest, 2001. Február 2. Commission on Sustainable Development acting as the preparatory committee for the World Summit on Sustainable Development Organizational session 30 April – 2 May 2001 Health and Sustainable Development Report of the Secretary-General 3. Commission on Sustainable Development Fifth session 7-25 April 1997 Overall progress achieved since the United Nations Conference on Enviroment and Development Report of the Secretary-General Addendum Protecting and promoting human health (Chapter 6 of Agenda 21) 4. Commission on Sustainable Development Second session 16-27 May 1994 Item 6 (a) of the provisional agenda Review of Sectoral Clusters, First Phase: Health, Human Settlements and Freshwater Progress in protecting and promoting human health Report of the Secretary-General 5. „Enviroment & Health Indicators” Options for actions and recommendations - under the framework of the European Enviroment and HealthStrategy (COM (2003) 338 final) Produced by the Technical Workig Group on Indicators & Priority diseases subgroup Enviroment & Health Indicators 23 February 2004 6. European Commission: Draft Report Recommendations – in the framework of the European Enviroment and Health Strategy (COM (2003) 338 final) Technical Working Group on priority diseases, subgroup childhood cancer 23 February 2004 7. European Commission: Social aspects of sustainable development in the European Union 5th session of the United Nations Commission on Sustainable Development March 1997 8. http://hvg.hu/archivum/?host=192.168.19.41/Ipbin20/Ipext.dll/Infobase57/1/63/70 9. http://origo.hu/tudomany/fold/20020825rio10.html 10. http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp.?DocColllD=170657&DocID=145428#1454 28 11. HVG: Mondják a magukét 2002. augusztus 31. 62


12. Kerekes Sándor, Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest, 2001 13. Dr. Kerényi Attila: Környezetvédelmi elvek a gyakorlatban Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997 14. Környezetpolitika és Uniós csatlakozás Magyarország az ezredfordulón Környezetvédelem és integráció Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1998 15. Láng István: Agrártermelés és globális környezetvédelem Mezőgazda Kiadó (MGK), 716 601/2003 16. Report of the United Nations Conference on Enviroment and Development, Rio de Janeiro, 3-14 June 1992 (United Nations publication, Sales No. E. 93. I. 89, resolution 1, annex I. 17. Szemelvények az OECD Környezetpolitikájából Az OECD Tanács Környezetpolitikai eszközei Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, 1997 18. Szemelvények az OECD Környezetpolitikájából Környezeti előretekintés, Stratégia és Kulcsmutatók az OECD-ben Környezetvédelmi Minisztérium, 2001

63

AIDS) ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

Recommend Documents