AGILITY HÍRADÓ I. évfolyam 5. szám
1996. december 14.
"Sok van mi csodálatos, de az agilitynél nincs csodálatosabb"
Agility is forever alapítva
1994. X. 21.
Különkiadás a AZ I. Agility
Világbajnokság 1996. tiszteletére
Ára: 150 Ft Kiadja a HUNNIA AGILITY KLUB Cím: 1039 Bp. Jós u. 9. II. 7. Tel: 1-672-679 Tel/Fax: 270-10-96
Előszó Nagyon nagy izgalommal vártuk, hogy vajon mit fog hozni az első világbajnokság számunkra és az Agility számára, miben lesz más, mivel lesz több, mint a korábbi EB versenyek. Hogy különb volt mint minden eddigi az biztos. Hogy miben? Nos, ennek ismertetésére vállalkozik ez a különkiadás. Egy kicsit késleltettük (szándékosan) a megjelentetést, hogy minden olyan egyebet is bele tudjunk tenni, ami szervesen kapcsolódik az eseményhez, de a verseny után vált számunkra ismertté. Ennek megfelelően ez a kiadvány mintegy megpróbálja összefoglalni mindazt, ami már máshol megjelent ugyan, de csak így egybefüggően jelent egy egységes egészet. Olvasd és ennek alapján hirdesd, hogy az agility élt, él és élni fog.
A szervező bizottság Elnökök: Titkárok: Gazdasági vezetők: Szponzorálás: Vendégfogadás: Program: Technikai bizottság: Adatfeldolgozás: Pénztárosok: Katalógus:
Walter BLATTNER, Leopoldo CALABRIA Liliane BINGGELI, Gisele RIES Eliane RUFENACHT, Andre BAUMBERGER Hans MÜLLER, Leopoldo CALABRIA Manuel LEONARDI Magdalena CARILLO, Nadia CALABRIA Marco MOUWEN, Kurt KÄPPELI, Jean-Michel THEODOLOZ Peter RUEGG, Alexis ZWERNER Werner PREISING, Monique BREGNARD Michel MAILLARD
Az első Agility Világbajnokság bírói Jon G. OLSEN (Norvégia) Marco MOUWEN (Svájc) Mr. John Gilbert üzenete a magyar csapatnak Good luck for the Hungarian Team at the World Championships in Switzerland. Sok szerencsét kívánok a magyar csapatnak a Svájci Világbajnokságon.
Eric Voruz úr, Morges polgármestere. Üdvözlet Morges polgármesterétől. Morges városa boldog, hogy vendégül láthatja a világ minden tájáról érkező országok csapatait az első Agility Világbajnokság alkalmából. A rendezők nevében, engedjék meg, hogy melegen üdvözöljem Önöket kis városunkban, a Genfi tó partán, a Mont Blanc hegységgel szemben, amelyet Szavoyai Lajos alapított 1896. ban. Meghívom Önöket, hogy töltsenek egy kis időt varázslatos városunk felfedezésével, tegyenek egy sétát a parkjainkban és a tó partján. Remélem, hogy néhány szép napot fogunk együtt eltölteni, és kellemes emlékeket visznek majd haza Morgesról, és lakosainak vendégszeretetéről. Hans W. Müller úr, az FCI és a Svájci Szövetség elnöke. Üdvözlet Az utóbbi években sok FCI országban ez a sport fejlődött a legnagyobb arányban, és úgy tűnik ez a sikeres fejlődés folytatódni fog a jövőben is. A kutyatartók körében a nagy érdeklődés minden országban abban mutatkozik meg, hogy résztvesznek ezeken a bajnokságokon, amelyek sorában először van igazi Világ Bajnokság. A résztvevő csapatok 22 országból érkeztek, ez egy új rekord, és ez egy izgalmas versenyt igér. Először vesznek részt csapatok Japánból Oroszországból és az Egyesült Államokból. Köszönet a CAMO-nak és a négy területi klubnak a bátorságért, hogy résztvettek egy ilyen nagy, és fontos esemény szervezésében, köszönet a szervezőbizottság minden tagjának, és minden segítőnek a hatalmas erőfeszítésért, és biztos vagyok abban, hogy egy felejthetetlen versenyben lesz részünk. Meleg szeretettel üdvözlöm az FCI Agility Szekciójának minden tagját, minden ország csapatkapitányát és tagját Svájban. Köszönöm, hogy eljöttek Morgesba, és alig várom, hogy Önökkel együtt élvezhessek
Szemelvények az üdvözlő szavakból Leopoldo-Felice Calabria úr, a szervező bizottság elnöke
Walter Blattner úr, a CAMO és a Szervező Bizottság elnöke.
A hatalmas kaland egy 1994. június 4.-i levéllel kezdődött. Alig több mint két éve egy hatékony szervező bizottságot hoztunk létre, a CAMO keretén belül, ami a négy Svájci Klub önkéntes képviselőiből állt - név szerint, Agilit’Asion (Valais), SC St.-Imer (Jura), Canine Geneva és a Funny Dogs Bussigny (Vaud). Ezután következett egy alkalmas infrastruktúra keresés, a szponzor kérdés technikai megoldására. Létrejöttek a szervezetek a nemzeti csapatok nevezési dokumentumainak kezelésére, a logisztikai feladatokra és sok minden egyéb dologra, ami az első Agility Világbajnokság megrendezésének sikerességét szolgálta. Kezdettől fogva tudtuk, hogy hatalmas kihívás áll előttünk. A célunk volt, hogy megtaláljuk a szükséges összetevőket ahoz, hogy emlékezetessé tegyük ezt az alkalmat. A legjobb agility csapatok jelenléte a világ minden részéből, kötelezett bennünket arra, hogy olyan sikeressé tegyük ezt a versenyt, amilyenné csak lehet. Az önök megelégedése lesz a jutalma erőfeszítéseinknek. Köszönet minden képviselőnek, versenyzőnek és a megszámlálhatatlan segítőnek.
Isten hozott Morgesban. Nagy örömömre szolgál köszönteni Önöket mindannyiukat, versenyzőket, politikusokat, a médiákat, az FCI delegáltakat, a központi bizottság tagjait és a szurkolókat, az első Agility Világbajnokság alkalmából Svájcban. Szervező Bizottságunk és aktivistáink mindent megtettek, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy Önök kellemesen emlékezzenek hosszú ideig erre a Világbajnokságra. Legnagyobb eredményünk az lesz, ha Önök, akik közel s távolból érkeztek, a Világbajnokság alatt mind boldognak érzik magukat a mi nagy Agility családunkban. Szeretném megkülönböztetetten üdvözölni a versenyzőket. Az, hogy kvalifikáltátok magatokat a nemzeti versenyeken, egy nagy egyéni teljesítmény. Bárhogy is, számomra a legfontosabb dolog, hogy Ti igazi fényében mutatjátok meg az emberiség legjobb barátját, a kutyát. Az Agility mindennél jobban mutatja meg a kutya minden jó tulajdonságát, a barátságot, a békességet, a játékosságot, a függetlenséget, a lojalitást és hüségességet. De soha ne felejtsétek, még a Világbajnokság alatt sem, hogy a kutya csak a legjobbat akarja tenni nektek, ha Ti boldogok vagytok, akkor a kutya is az, de ha Te cserbenhagyod, a legjobb barátod együtt szenved veled. Kívánok minden versenyzőnek néhány csodálatos és sikeres napot Morgesban.
Kérdezz - Felelek A mostani rovat eltér az eddigiektől. A kérdéseket nem az Agility Hiradó kapta, hanem a helyszínen gyüjtöttem össze, részint úgy, hogy én kérdeztem, részint úgy, hogy engem kérdeztek. A második napon kérdeztem a Japán válogatott edzőjétől. Hogy tetszik a rendezés, mik a benyomásai az európai agilityről? Mi már tavaly is ott voltunk Torinóban. Elsősorban azért, hogy magunk is lássuk mindazt amiről már hallottunk és, hogy tapasztalatokat szerezzünk. Az idei egy igazi karnevál. Az európai agility még előttünk jár. Van mit tanulnunk, nagyon sokat kell még fejlődnünk, de biztos vagyok abban, hogy jövőre már a Japán csapat is komoly erőt fog képviselni. Sok sikert kívánok ehhez a magyar agility sport nevében. Köszönöm. És külön szeretném megköszönni ezt a meleg fogadtatást egész Európának, amiben itt nekünk részünk van.
Fiatal svájci házaspár telepedett a soraink közé, és szemmel láthatóan nagyon élvezték az eseményeket. Látták, hogy a magyar tábor közepébe tévedtek, így teljesen tanácstalanná vált a hölgy, amikor egy dán futott a pályán és mi felállva tapsoltuk meg a teljesítményt. Önök nem magyarok? - csodálkozott. De igen. - válaszoltam. Akkor miért ez a nagy ováció ennek a dán fiúnak. Mert Miklóska szintén magyar. Azt hitte, hogy a versenyzőről beszélek. Némi magyarázkodás után megértettem vele, hogy Miklóska a kutya neve, magyar fajta, és magyar tenyésztésű. Egy Pumi. Magyarázat közben gyakran mutogattam a jelvényemre. Aha.. Mondta elégedetten, és rögtön továbbadta a férjének a frissen szerzett ismeretet. A férfi felém fordult és mosolyogva mondta. Hogy lehet ilyen jó kutyát eladni? És gratulált a kutyámhoz.
Az FCI Agility szekciója Elnök:
Jean-Paul PETITDIDIER (Franciaország) Társ elnökök:
Marita VANHERLESTEVENS (Belgium)
Leo SPELLER (Luxemburg) Tagok:
Christa BREMER (Németország)
Nestor Pedro FRASCINO (Argentína)
Hermann THORWARTL (Ausztria)
Morislav RUKAVINA (Horvátország)
Erik NIELSEN (Dánia)
Esteban DIEZ PEREZ (Spanyolország)
Mikko LEHTINEN Edzés közben az USA válogatott managerével sikerült beszélnem. Önök hogyan készültek a VB-re? Ez a csapat válogatók alapján került ki, vagy más szempontok alapján lehetett kijutni? Természetesen voltak válogató versenyek. Területi megoszlásban. De mivel nagyon korán kell leadni a nevezéseket, ezért nem merem mondani, hogy biztosan a pillanatnyi legjobbak vannak itt. Honnan érkeztek a csapat tagjai? Texasból, Californiából, Filadelfiából, New Yorkból és - bármilyen hihetetlen - Alaszkából is. Mint mondtam, területi válogatók voltak. Nem látok mini kutyát. Sajnos a minik még nem állnak olyan szinten, hogy elhozzuk őket. Mit vár az amerikai csapattól? Tudjuk, hogy Európa adta ezt a sportot nekünk, de nem adjuk magunkat könnyen. Sok sikert! Önöknek is.
PÁLYÁZAT!
(Finnország)
LÁSZLÓ István (Magyarország)
2000-ben Magyarországon lesz az Agility VB.
Nahum SACHAR
Szerinted, mi legyen a szimbóluma?
Bruno PICCINELLI
Rajzos ötleteket várunk. Mit lehet nyerni? Ez egyenlőre legyen titok. A Pályázatokat a Klub címére kérjük eljuttatni. A pályázatok jeligések. A pályázathoz mellékelt zárt borítékban írd meg a neved és a címed! A zárt borítékra csak a jeligét írd! Minden pályázatot leközlünk az Agility Hiradóban! Értékelés az 1997. évi évzárón, közönségszavazat
(Izrael) (Olaszország)
Jacqueline BERNASCONI (Monaco)
Jon G. OLSEN (Norvégia)
C.M.G. HONINGVERBARENDRSE (Pays-Bas)
Salvador JANEIRO (Portugália)
Saso NOVAK (Szlovénia)
Ella-Cari ENQVIST (Svédország)
Azt nem garantálhatjuk, hogy biztosan a pályázat győztes munkája lesz a verseny emblémája, de talán ötletet ad a szervezőknek.
A magyar válogatott összeállítása Gácsi Márta Stanley Hunnia A.K. Jakab István Dandy Hunnia A.K. Pataki Natália Tekla Hunnia A.K. Réthelyi Barbara Rozsdás Hunnia A.K.
Csecserics Bea Wirtus Hunnia A.K. Fritsch Edina Jessy Hungária A.K. Kabai Krisztina Lujza Hunnia A.K. Kiss Orsolya Patrick Hungária A.K.
Tartalékok:
Kovács Sándor Rocky Hungária A.K.
Haskó Tibor Csutak Hunnia A.K.
Csapatkapitány:
Tamása Gábor Edző:
Tóth Árpád
A csapatot bíztatták Alt Norbert Alt Sándor Baukó Györgyné Bod Tamás Boron Mónika Dr. Nagy Norbert Felleg Bernadett Ferenczy Márton Ferenczy Tamás Horváth Csaba Horváth Jenő Horváth Jenőné Jakab Istvánné
Kerti Ágnes Kisgergely Béla Klecska Katalin Kökény István Kökényesi Hajnalka Kőműves László Márta Barnabás Mészáros Zoltán Millbich István Pető Zsolt Radványi Géza
Rahner Nándor Rahnerné Krizsán Edit Rahner Réka Scherr Gabriella Sebők István Szabó István Szász Annamária Szigli Zita Takács László Tamása Gábor Tóth Árpád Tóth Árpádné Tóth Péter
Az I. Agility Világbajnokságon résztvevő országok: Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Hollandia
Horvátország Japán Luxemburg Magyarország Monaco Németország Norvégia Olaszország
Oroszország Portugália Spanyolország Svájc Svédország Szlovénia USA
Az I. Agility Világbajnokságon résztvevő fajták: Mini: 64 nevezett Sheltie Terrier Törpe schnauzer Spániel
20 13 9 6
Közép uszkár Spitz Papillon Petit Chien Lion Maxi: 110 nevezett Border collie Német juhászkutya Tervueren Malinois Bearded collie Boxer Collie Labrador Epageneul breton Óriás schnauzer Briard Dobermann Groenendael Caniche Royal
6 2 2 2
Kooikerhondje Tacskó Beagle Schipperke
1 1 1 1
33 16 14 10 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2
Cao de Aqua Portugeos Pumi Staffordshire terrier Közép schnauzer Kerry Blue terrier Perro de Pastor Mall. Leakenois Sheltie 1 Husky Kromfohrlander Bobtail Airdale terrier
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
Christine Varley
Border Collie Úgy tűnik, hogy magasan kiemelkedik népszerűsége az agilitysek körében. Okkal? Ok nélkül? Döndtsd el magad. A nevezettek egyharmada ezzel a fajtával gondolja megvalósulni álmait. Egy kis statisztika. Az indult 33 border közül: egyéniben: az első tíz helyből ötöt ez a fajta ért el, a három dobogós helyből kettőt vittek el, tizenháromszor zárták ki őket a versenyből; a jumping futam alapján tizenegy kutyát kellett kizárni, az agility futam alapján hármat, mindkét futamból összesen egy kutyát zártak ki, csapatban: a három dobogós válogatott összesen tizenkét kutyájából, négy volt border. (Nem egy csapatban!) Mindezek ismeretében biztosat mondani nehéz. Főként akkor, ha hozzászámítjuk azt is, hogy nem mindegy, hogy kinek a kezében van ez a kutya. Egy biztos. Rendkívüli lehetőségek vannak ebben a fajtában az agilityben, de ez kevés. Kell hozzá megfelelően érzékeny gazdi, és - el ne felejtsük - nem kevés pénz is. Különösen itthon.
Esély latolgatás (részlet a video filmből) Tamása Gábor
Bod Tamás
Sebők István
− Tamása Gabit kérdezem, mint csa-
− ... Ebben az évben egy hivatásos
− István, mint a Népszigeti Iskola im-
patkapitányt, hogy hogyan látja a magyar csapat esélyeit ezen a Világbajnokságon. − Hogy látjuk az esélyeket? Hát, nézd, szerintem, mint minden eddigi világversenyen vagy Európabajnokságon, az esélyeink mindig is megvoltak. Hiszen ez a csapat nem egy olyan rossz csapat. Dolgoznak a gyerekek tényleg. Maximálisan, szerintem mindíg a pillanatnyi forma alapján lehet eldönteni azt, hogy..... egyáltalán akkor lehetne tippelni, amikor látja az ember a jelenlegi formákat. Reméljük jól fog kijönni, és akkor szépen, akár nagyon szépen is szerepelhetnének. − Az előző Európabajnokságon beszélgettünk veled, ugyanígy az elején, - azt még te nem láttad, de most levetítjük, ezt ígérem neked és akkor azt mondtad, hogy attól szeretnél érces hangú lenni, hogy sokat kiabálsz, amikor a gyerekek felállnak a dobogóra. Valami ilyesmit mondtál. És most, lesz ok kiabálásra szerinted? − Hát nagyon szeretném hogyha lenne!
− Úgy legyen!
újságírót viszünk magunkkal... − Aki nagy kutyabarát! Igen otthon van egy kutyám. − Tamás, szerinted miért van az, és most nemcsak az agilityre gondolok, hanem sok más sportra és egyéb társadalmi megmozdulásra, hogy nem kapnak helyt a médiákban. Hogyan lehetne ezen segíteni? Én tudom, hogy Te ezért jöttél... − Én a magam módján megpróbálok segíteni, de egy csomó sportág van reprezentálva, érdemtelenül - gondolok itt a focira -, és sajnos sok olyan új sportág van, ami nem kapja meg a helyét, szerepét és a szükséges támogatását. − Hát, remélem általad ez most változni fog.... − Ezen szép lassan talán lehet változtatni, de ez nem egycsapásra megy. De ezen vagyunk!
− Remélem, hogy veled, mint úttörővel ezt szépen el fogjuk érni. − Kis szerepem van ebben.
Alt Sándor − Egy évvel ezelőtt úgy nyilatkoztál, hogy idén itt fognak tolongani a versenyzőid. Azok most nincsennek itt, de itt van Ági, és egész szép számmal kíséritek el a csapatot. Hogy látod Te ma - ugye mostmár egy éve egész szépen benne vagytok - a magyar csapat esélyeit.
Sheltie
− Szerintem lépünk előre két helyezést biztos. Harmadik - negyedik helyre várom Őket.
már egyetlen vezetője, agiliy vezetője, mert tavaly még kijavítottál, hogy az egyik.... − Ex!
− Most már ex. Sajnos! Most a Népszigeti Iskola három versenyzőt adott a válogatottnak. Öt lett volna. Én inkább először arról szeretnék hallani, hogy mi van azzal a kettővel, akik most nincsenek itt köztünk? Mit tudsz róluk? − Hajni már tréningez, mert már egyben van a kutyája. Ági meg várja a babáját.
− Tudom, hogy nagyon nagy érvágás, hogy Ők ketten most nem lehetnek a válogatottban. Mégis, mint szakember, Te hogy látod? Milyen esélye van most a magyar válogatottnak? Én annyit tudok, hogy a Világbajnokság lévén az oroszok is ott lesznek. A japán fiú, gondolom teljes csapatával. Úgyhogy ez egy kibővült mezőny lesz. Milyen esélyeink vannak? − Megmondom őszintén, nem a megnövekedett létszám miatt vannak kétségeim az esélyeket illetően. Hanem ebben az évben, nekem úgy tűnt, hogy visszaesett mindenkinek a lelkesedése. A válogatók, meg egyéb politikai okok miatt, a versenyzőknek a hangulata nem volt olyan, amilyennek lennie kéne. Most nem tudom mi lesz. − De most azért vagyunk, hogy jó legyen a hangulat. Úgyhogy hajrá magyarok! − Ha ezen múlik, akkor baromi jó lesz! Hajrá!
− Úgy legyen!
Árkosi József
Egy kis statisztika. Az indult 20 sheltie közül (ez a nevezettek egyharmada): egyéniben: az első tíz helyből négyet ez a fajta ért el, a három dobogós helyből kettőt vittek el, ötöt zártak ki a versenyből; a jumping futam alapján négy kutyát kellett kizárni, az agility futam alapján kettőt, mindkét futamból összesen egy kutyát zártak ki, csapatban: a három dobogós válogatott összesen tizenkét kutyájából, hat volt sheltie.
A szállodában minden szoba azonos felszeretségű. Alul egy kétszemélyes nászágy, felette egy egyszemélyes emeletes ágy, egy toalett tükör kis mosdóval, étkező asztal és televízió az össz bútorzat. Ajtó kulcs helyett mindannyian kaptunk egy kódszámot, amelynek használatával szabadon jöhettünk-mehettünk a szobánkba, és természetesen ez a szám nyitotta a szálloda kapuját is. A kódszám természetesen távozásunk után már semmire sem alkalmas. Minden emeleten két-két WC és zuhanyzó található, amely a kuncsaft távozása után automatikusan fertőtleníti a helységet és addig természetesen nem enged be új vendéget. Mint itt megtudtuk ez tulajdonképpen egy szálloda lánc nyugaton, kifejezetten a rövid időre tartózkodók, vagyis az átutazó autósok részére. Az ár is ennek megfelelőlen elfogahatónak mondható. A hallban kontinentális reggelit (vaj, jam, kávé, tea, péksütemény) is felszolgáltak, aminek az ára egy kissé borsos volt, ezért mi nem vettük igénybe. Ugyanitt egy italautomata található, ami meglehetősen népszerű volt a mieink között. Ugyanebben a szállodában szálltak meg a horvát és az orosz csapat tagjai is. Tehát, ha külföldön jársz bátran ajánljuk ezt a szálloda láncot a fentiek miatt.
Mini egyéni Jumping Szombat Marco Mouwen 3
15 2
1
4
16 5
6
17
18
14
19 7 20
10
9
11
8
13
12
Az utazás
A szállás
Az IKARUS Rt-nek hála, az idén különösen kedvező feltételek mellett tudtunk utat szervezni a válogatott és a kísérők számára. Jöttek is szépen a jelentkezések. Már-már úgy nézett ki, hogy nem lesz elegendő egyetlen busz, amikor sajnos sokan visszamondták az utazási szándékukat. Végülis harmincegyen indultunk útnak külön busszal október 2-án délelőtt 11-kor a Nagyiccei iskoláról. Mindannyiunkat meglepett az IKARUS 350 busz felszereltsége. ABS, légkondícionáló, hűtőszekrény, házi büfé (becsület kasszás), Video, sztereó berendezés, hangosítás és beépített WC növelte komfort érzetünket. Az út alatt megnéztük a Torinói EBről készült videót és a Világkupáról készült összeállítást, valamint néhány szórakoztató filmet. Így hát nem tűnt túl hosszúnak az utazás. Reggel hét óra tájban értünk Lousanba, ahol a délelőttöt városnézéssel töltöttük. Többeknek jutott az a szerencse, hogy megnézhették az olympiák történeti múzeumát, ami gondolom maradandó élményt adott. Csodálatos környezetben fekszik ez a város. A Genfi tó partján szemben, a Mount Blanc hófödte csúcsával. És volt még egy nagyon fontos tulajdonsága ennek a városnak. Nevezetesen, mindössze 20 km-re található az első Agility Világbajnokság színhelyétől Morgestól.
Érdekes volt a Hotel Formula 1. Azok, akik gyakorlott utazók, már mondogatták, hogy mire számíthatunk. Igazán akkor lepődtünk meg, amikor életben tapasztalhattuk a szálloda tulajdonságait. Kívülről úgy néz ki, mint egy sablonos panelház, nem túl hivalkodó reklámmal. Ebben a szállodában a személyzet csak délután öt és tíz óra között van a recepción, ezért elég sokat kellett várakoznunk a Genfi tó partján. (Ezt nem nagyon bántuk, mert csodálatos!)
Standard egyéni Jumping Szombat Jon G. Olsen 1
2
14
5
6
4
3
15
13
18
16
12 7
19
17
20
11 8
9
10
A versenykiírás némiképp megváltozott az általunk ismerthez képest. Ugyanis mind az egyéni, mind a csapatversenyben kellett egy-egy agility és jumping pályát teljesíteni. Tehát szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy az egyéni eredményeket agility, míg a csapat eredményeket jumping futamokon kellett elérni. Szerencsére ez lényeges különbséget nem jelentett a magyar válogatott számára, mert már a válogató futamainkat is ebben a szellemben rendeztük. A versenyt úgy szervezték, hogy mindkét napra jutott egy-egy agility és jumping futam. Az első napon az agility futam a csapat eredménybe számított, míg a második napra maradt a jumping. A szombati nap a csapatversennyel kezdődött. Még egy érdekessége volt ennek a világbajnokságnak. A Standard és a Mini osztály nem azonos pályát futott. Ez azt jelentette, hogy naponta négyszer állítottak pályát, de ez nem jelentett különösebb időveszteséget. Itt szeretném kiemelni, hogy rendkívül fegyelmezett, jól felkészített, céltudatos segítő csapat dolgozott végig a verseny során. Az új pálya felépítése egyszer sem vett több időt igénybe öt percnél. Talán ide tartozik még, hogy nagyon korrekt eredménykijelző működött, aminek segítségével a verseny alakulását folyamatosan nyomon lehetett követni. Az éppen pályán lévő versenyző idő és hibaadatain túl, az első
Mini csapat Agility Szombat Jon G. Olsen 1
2 13 16
4
10
4
17
18
5
19
6
hat helyezett startszáma is látható volt. A versenyt egy jégstadionban rendezték, ami nem kis feladatot jelentett a szervezőknek. Ugyanis - tudomásom szerint - a verseny előtti pénteken este még, és a verseny utáni hétfői napon már ismét szükség volt a jégpályára. Nos nemes egyszerűséggel a problémát úgy oldották meg, hogy a jég felületet falemez lapokkal borították, és kb 10 cm. vastagságban földes homo-kot hortak rá. Most már csak a döngölést kellett megoldani, és így valóban korrekt agility pálya alakult ki. Gondolom az ötlet megvalósításához nem kevés pénz volt szüksé-
5
2 6
12
11
7 10
13
9
14
15
16
20
9
20
8 1
11
12 3
Standard csapat Agility Szombat Marco Mouwen 3
15
14
19
18
17
7
8
ges, de a Világbajnokság szponzorai kitettek magukért. Szponzorok voltak a
és az
Talán még arról is itt kell említést tenni, hiszen korábban nem tapasztalhattuk, hogy a világbajnokság tiszteletére egy nagyon szépen szerkesztett katalógus is megjelent. Ebben találhatóak azok a beszédek és listák is, amelyeket az első oldalakon már olvashattál. Természetesen magtalálható benne az indulók névsora fényképekkel együtt. Sajnos a magyar és az orosz csapat fényképei valamilyen szervezési hiba folytán kimaradtak belőle. Szerves része volt még a katalógusnak a versenyzők eredményeinek regisztrálására alkamas táblázat is.
Mini cspat Jumping Vasárnap Marco Mouwen
Zászlóvivőink
1 8
10
9
2
Úgy vélem nagy megtiszteltetés egy válogatott élén állni a sportág legnagyobb eseményén. A magyar csapat zászlóját a megnyitó ünnepségen
11 13
12 3
4
7
Ferenczy Tamás
6
vitte. Személyében egy olyan ember tartotta a nemzeti lobogó rúdját, aki annak az iskolának a vezetője, amelynek tagjai közül ebben az évben a legtöbben kvalifikálták magukat a válogatottba. A Budaörsi KKI tagjai közül négyen vehették fel a válogatott mezt. Tamás egyben a magyarországi agility kezdetétől ott van a pálya környékén. Könyvet adott ki, először készített agility oktató videót, bírál, előadást tartott a kiképzésvezetői tanfolyamon, röviden az agility úttörőinek egyike.
5
14
17 18
16
15
Megnyitó
A technika
Elérkezett az a pillanat, amire már egy éve vártunk. Szombaton nagyon impozáns körülmények között megkezdődött az agility sport első világbajnoksága. Az aréna egy szegletében, szépen dekorált környezetben egy nagy létszámú fúvós zenekar kezdte a nagyérdemű szórakoztatását. Ezután népitánc együttes adott ízelítőt felkészültségéből és a svájci folklórból. Érdekes jelenet következett. Három hatalmas havasi kürttel halhattunk valami egészen maradandó élményt adó zenét. Én személy szerint még sohasem hallottam, mégkevésbé láttam ilyen produkciót. A bemutató nagyon nagy tapsot kapott a körülbelül háromnegyed részben megtelt stadion közönségétől. Ezután következett az igazi atrakció. A csapatok Ravel Bolerójára abc sorrenben bevonultak a küzdőtérre. Minden csapat élén csinos egyenruhába öltözött szervezők vitték az országtáblát. Mögöttük a csapatok hatalmas zászlóját vitte a csapat tagjai közül valaki. És természetesen ott voltak a verseny főszereplői is, a kutyusok. Felvonták az FCI Agility szekciójának lobogóját, és Walter Blattner úr hivatalosan megnyitotta a versenyt. A csapatok a stadion folyamatos tapsa, és zászlólengetése közepette vonultak el.
Ilyen létszámú és fontosságú esemény megrendezése elképzelhetetlen a korszerű technika jelenléte nélkül. Ennek része mindenek előtt egy nagyon korrekt fotocella, ami ezen a versenyen kiegészült egy kijelző táblával, amin a verseny élbolyának alakulását nyomon lehetett követni. Szükséges volt a számítástechnika jelenléte is. Ennek segítségével készültek, meglepően gyorsan a listák és a pályarajzok egy része is. Ide sorolható egy, nagy teljesítményű sokszorosító gép, és a technikai személyzetnél lévő rádiótelefon is.
Az ünnepélyes eredményhirdetés, és záróünnepség alatt
Jakab Istvánné Erika kezében lengett a nemzeti zászló. Nemcsak azért, mert iskolája a Népszigeti Kutyaiskola az idén három válogatottat adott, hanem azért is, mert mostmár évek óta a magyarországi versenyek fix írnoka. Mindkettőjüknek így akartuk megköszönni eddigi munkáját, és erőt adni a jövőhöz.
Standard csapat Jumping Vasárnap Jon G Olsen 1 9
2
9
13
6 8
12
3
5
10 14 4
7 17
15 11
16 19
20
Mini egyéni Agility Vasárnap Jon G Olsen
Külön színfoltként a pályára kérték az összes rendezőt, és remek munkájuk elismeréseként a versenyzők és a közönség szünni nem akaró vastapsa mellett vették át tiszteletdíjaikat. A győztesek tiszteletére eljátszották a nemzeti himnuszokat, és a csapatok zászlóit tisztelgésre fordították. Walter Blattner úr ezután hivatalosan bezárta az első agility világbajnokságot. Az agility zászló bevonása következett. A zászlót átadták a Dán csapat képviselőjének, hiszen jövőre ők rendezik a világbajnokságot. És néhány másodperc múlva a stadion fényei kialudtak, mindössze a versenyzők kezébe adott fáklyák pislákoló fénye mellett, ismét a Bolero ütemére, fegyelmezetten vonultak el a csapatok. A díszpáholy előtt elhaladva minden csapatot saját anyanyelvén búcsúztatták. Viszontlátásra magyarok! Szólt a következő világbajnokságra utaló bucsúztatás a hangosbemondóból. Szinpompás volt a zárókép, méltó az egész verseny szervezettségéhez.
10
1 9
2
8
3
11
18 17
7
12
16
19 6 4
15 20
5
13/a 13/b 14
A finálé Amikor az utolsó versenyző elhagyta a pályát, akkor kezdődött igazán a nagy karnevál a küzdőtéren. Mint már korábban említettem a technikai személyzet remekül működött, és kb. egy perc alatt levitték az akadályokat, úgyhogy szabadon áradhatott a lelátókról az ünneplő tömeg a pályára. Először a szurkolók a saját csapataikat éltették. - Hiszen az eredmények már ismertek voltak.- Magasba emelték a csapat tagjait és vezetőiket, majd az egész egy óriási örömünneppé alakult, ahol nemzeti hovatartozás nélkül a közös öröm dominált. Ennek egy nagyon szívet szorongató jelenete volt, amikor az éppen fényképezkedő spanyol válogatott körül (akik harmadikak lettek) egy hatalmas gyűrű alakult, a többi országok versenyzőiből és szurkolóiból és együtt énekelték a Viva l’ Espana című dalt. A spontán ünneplés oly mértékben meghatotta a csapat tagjait, hogy többen elsírták magukat. Ezt követően az ünneplő színes forgatag követte a fotósokat és sorra hasonlóképpen éltette az éppen kamera előtt állókat. Közben szólt a Macarena, és a pálya közepén egy hatalmas tánc bemutató kezdődött a holland, a francia és az osztrák válogatott tagjaiból, és szurkolóiból, majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk és a stadion egy óriási táncoló, hullámzó színes forgataggá vált.
Azt hiszem, aki mindezt látta az soha nem fogja elfelejteni ezt a képet. Az itt lezajlott körülbelül háromnegyed órás ünneplés az agility igazi éltetése volt. Ilyen bevezető után a rendező szinte egyetlen kérésére a tömeg elhagyta az arénát és elkezdődött a hivatalos eredményhirdetés. A bevonulás ugyanolyan módon mint a megnyitón. Amikor elfoglalták a csapatok a helyüket, berni pásztor és bernáthegyi kutyák által vont kis szekerekre rakva megérkeztek a kupák és a tiszteletdíjak.
Köszönjük Morges! Köszönjük Svájc! Köszönjük AGILITY!
Standard egyéni Agility Vasárnap Jon G Olsen 3
6
4
1
5
2/10 9
8
7
11
12/19
18
16
17
14 20
13
15
Az első Agility Világbajnokság standard osztály egyéni végeredménye 101 induló I. II. III.
Eiffes Fernand Danau Eddy Guimard Didier
Luxemburg Belgium Franciaország
Quiff of Helenenhof Mancunian Pasha Get
16. 43. 56.
Pataki Natália Réthelyi Barbara Jakab István
Aries Stella Bettina Gracia Athos Csibészréme Kajla Félix
Tekla Rozsdás Dandy
border collie border collie tervueren tervueren tervueren boxer
Az első Agility Világbajnokság Standard osztály csapat végeredménye 22 induló I.
Franciaország Guimard Didier Buoli Karine Fasquelle Isabelle Canton Laurent
II.
Get Hurane Gaia Bandy
tervueren tervuersen malinois border collie
Absolute biginner Cielo di Cambiano Grandver State of the Art Melissa di Stefusto
border collie border collie border collie dobermann
Rodrigez Martinez J. Rodrigez Pena Jose R. Vinuesa Gonzalez J. Curras Del Rio E.M.
Ex de los Fresnos Copo Trui Xenia de Montexiabre
német juhász boxer Perro de Pastor Mall. német juhász
Magyarország Gácsi Márta Jakab István Pataki Natália
Stanley Dandy Tekla
tervueren boxer tervueren
Olaszország De Martini Chiara Benini Arnaldo Perla Massimo Papavero Vittorio
III. Spanyolország
6.
Az első Agility Világbajnokság mini osztály egyéni végeredménye 52 induló I. II. III.
Schriek H. Jergensen Tina Maria Rüegg Brigitte
Hollandia Dánia Svájc
Such a Symphonie Rambley’s Midnight News Black Sweet Balou Crespo
25. 30. 32.
Kabai Krisztina Kiss Orsolya Fritsch Edina
Lujza Vogel-Weidwe Jeles Gazdagréti Teca Jessy
Lujzi Patrick Jessy
sheltie sheltie uszkár tacskó közép uszkár spániel
Az első Agility Világbajnokság mini osztály csapat végeredménye 13 induló I.
Dánia Jergensen Anette Crone Petersen Maj-Brit Jergensen Tina Mette Jergensen Tina Maria
II.
Ophean Aiki for Agility Zigga Squirefort’s M.S. Jump the World Rambley’s Midnight News
sheltie uszkár sheltie sheltie
Cariboa Hill’s Eveningraseal Anniedear Yazina’s Crokus Chirpy Gabriel Sabatin
uszkár border terrier sheltie spániel
Vereyken Jacques Van Heghe Ides Gommeren Resi Colemont Mark
Qanana de la Mineaudiere Prince Misjka v/h Lenniks Moensvekl Black Schippy v. Claudia’s Love
spániel sheltie beagle sheltie
Magyarország Csecserics Beáta Fritsch Edina Kabai Krisztina Kiss Orsolya
Wirtus Gazdagréti Teca Jessy Lujza Vogel-Weide Jeles
fox terrier spániel tacskó uszkár
Finnország Ekholm Eeva Karstunen Janne Koskinen Tiina Kamppinen Elja
III. Belgium
10.
GYERE TE IS!
1996. október 4-5. Dánia HILLERŘD
Jövőre is különbusz indítását tervezzük az év legjelentősebb agility eseményére a II. Világbajnokságra. Érdeklődj a Klub címén. Előtakarékossági lehetőség!
lefelé. Úgyhogy ez abszurdum.
− Akkor lépjünk egy kicsit kellemesebb területre. Hogy értékeled a magyar csapat szereplését?
Az idén is készült amatőr video összeállítás az I. Agility világbajnokságról. A kazetta megrendelhető a Klub címén!
Értékelés (Részlet a videoból) Tamása Gábor − ... Az első Világbajnokságon vagyunk túl. Te, hogy érzed az egész szervezést, rendezést, először? − Szervezési hiányosságok, mint mindíg, mindenhol, mindig is előfordultak. Szervezésben nagyon hiányoltam azt, hogy mindenki odament ahova akart, semilyen megkötések nem voltak. Versenyző, néző ment a versenyirodába, ide-oda. Egy másik nagy hiányosságot fedeztem fel. Legalább a versenyzőknek nem biztosítottak napi egyszeri étkezést, ami szerintem nagyon rossz dolog volt. Ezt így kellet volna megcsinálni. A versenyzőknek napi egy tál ételt kellett volna biztosítani.
− Egyetértünk. − Nagyon hideg volt. Na meg mégegy valamit. Azt ígérték, ha rossz idő van, akkor nem lesz felvonulás. Körülbelül 2-3 km-t gyalogoltunk szakadó esőben. Utána egy olyan fénykép volt, amin mindenkiről ömlik a víz
− Valóban kellemes terület. Én megmondom őszintén, nagyon szépen szerepeltek. Volt aki elszállt, volt, aki nem. Minden esetre, le a kalappal előttük. Semmilyen rossz szót nem lehet rájuk mondani. Tényleg. Odafigyeltek, tényleg megpróbáltak magukból mindent kihozni. Én úgy összegzem, hogy ez az első Világbajnokság, a következőn egyértelmű jobbnak kell lenni. A mini csapatunknál nagyon nagy fejlődést veszek észre, ami, ha így fog tendálni tovább, abból is jövőre egy egész jó csapat lesz.
− Köszönöm.
Bod Tamás − Először van alkalmunk köszönteni hivatásos újságírót egy nagyon nagy versenyen. Neked mit jelentett ez a Világbajnokság? Mit tapasztaltál? Mi az amit fontosnak tartasz, és, ami talán meg is jelenik valamelyik újságban? − A cikk kezd összeállni. Én figyeltem, s az én feladatom innentől kezdődik. Nagyon érdekes volt, és, ha lehet azt mondani, immár elkötelezett agilitys vagyok, újságírói szinten. Ezt vallom és mondom. Azt láttam, hogy a verseny hihetetlenül felgyorsult, egyre komolyabbá válik, és azt hiszem, ennek határai alig vannak, vagy talán nincsenek is. A magyar csapat - főként a nagyokra gondolok - hatodik helyezése kifelyezetten jó eredmény, bár hangsúlyozom, hogy nem értek a sportághoz. Egy egyre erősödő mezőnyben megismételték a Torinói eredményt. Azt hiszem ez önmagáért beszél. Ugyanakkor gondnak elsősorban azt látom, hogy az agility - mint olyan - nem ismert magyarországon. Talán még azért is küzdenie kell, hogy elismertesse magát, úgy ahogy van, és sportként is elismertesse magát. Útközben jutott eszembe, és talán
szerencsés volna, ha valami jó magyar kifejezést találnánk rá. Ami meg is felelne. Mert, agility, ha így az utcán mondjuk, nem értik az emberek. Kutyaügyesség? Ez meg nem fedi a valóságot, vagy talán túl hosszú? Vagy talán kutyaügyességi verseny? Ez talán..
− Az ötletet elfogadom. Megpróbáljuk meghirdetni, így egymás között, valamiféle új név találására. Valamilyen pályázat szerű valamit. Hátha találunk valami megfelelőt. Hozzáteszem, ezt eddig minden ország megpróbálta. Nem sikerült neki, és visszaálltak az eredetire. Azt mondtad egy kicsit elkötelezett agilitys lettél. Úgy hallom, hogy neked is van egy kis kutyád . − Van igen.
− Bemutatnád? − Egy Tappancs nevezetű óriási figura. Ő tacskó, de nincs törzskönyve. Az anyukája szálkás szőrű, az apukája sima szőrű, de nagyon jó adottságú. Úgyhogy azt hiszem, ha haza megyünk és..
− és elkezded az agilityt.. − .. kimegyek a pályára és belebújok a zsákba, a kukacba, meg amit lehet.
− Ugyan az előzmény nem teszi lehetővé, hogy Világbajnokságra juss vele, de azért az országos bajnokságon remélem majd találkozunk. − Meglátjuk, hogy érek rá, hogy alakul.
FELHÍVÁS Írd meg a véleményed! Te hogy látod? Szükséges az Agilityt magyarítani? Keressünk megfelelő magyar kifejezést! Ha van ötleted, véleményed szívesen helyt adunk neki.
és
Hunnia Agility Sportklub elnöksége.
Fegyelmezett kutyák és másfél ezer kilométer Beszámoló az I. agility világbajnokságról, Svájcból
A Békésmegyei hirlapban az alábbi cikk jelent meg Bod Tamás tollából. Mivel, ismeretem szerint a kutyás újságoktól eltekintve ez az első alkalom, hogy agilityről készült cikk lát napvilágot, úgy vélem teljes
Svájcból visszafelé jövet már tudtam, ezt itthon nem igazán fogják érteni. Mégis elhatároztam, hogy mindenkinek ezzel kezdem: Border Collie, amire természetesen az lesz a válasz, mi az ? S ha megmondom, hogy angol pásztorkutyák, akiket kis túlzással az Isten is az agilityre teremtett, akkor ekként felelnek majd: na és ? Mindez így is történt. Ami jelzi, hogy idehaza az agilitynek - melyet nem szó szerint leginkább kutyaügyességnek fordíthatnánk-ferdíthetnénk - még leginkább önnön létezéséért és elismertetéséért kell harcolnia. Most arról a hét napról szeretnék mesélni, amely amúgy is kutyabarát magatartásomat a teljes elkötelezettség irányába lökte. És agility-ügynök lettem. Kedves invitálásnak engedve egy kis gyulai kompánia csatlakozott a magyar agility válogatotthoz, akik a sportág első világbajnokságára Svájcba utaztak a Genfi-tó partján fekvő Morgesba. Az alig hétezer lelket számláló Lousanne melletti településről annak előtte nem tudtunk semmit. A “bűnös” mindenért Alt Sándor, a gyulai kutyasport és bemutatók mindenese, megszállott kutyabarát volt. Az első világbajnokságra elhozta magával nagyobbik fiát, Norbit és a gyulai agilitysek egyik nagy reménységét, Baukó Ágnest, akinek Baba nevű Pointere jövőre sikerrel ostromolhatja a válogatott kerettagságot is. Velük tartott a cikk-író. Az utazás előtt el sem tudtam képzelni, hogy a közel másfél ezer kilométeres utat hogyan tesszük meg a négylábú válogatottal együtt. képzeletemben speciális, karámokkal és rácsokkal elválasztott buszbelső jelent meg, ahol elöl az emberek, hátul pedig a kutyák utaznak. A meglepetés akkor ért, amikor a budapesti gyülekezőhelyre begördült az Ikarus Rt. légkondicionált, toalettal, videóval, ABS-sel és mindenfajta luxussal felszerelt emeletes különbusza. Ezek nem tudják mire vállalkoztak - mondtam magamnak. Nem lett igazam. Az agilitys kutyáknak feladatuk végrehajtásakor tökéletes harmóniában kell lenniük a gazdájukkal, az akadályok és a pálya teljesítése közben a legtökéletesebb összhang szükséges kettejük között. Ezért a legkisebb nehézség sem lehet fegyelmezésükkel. Nem is volt. Ha a gazdi azt mondta a kutyának, hogy hol a helyed? akkor a nagyobbak a szék alatt heveredtek le, míg a kisebbek a gazdájuk melletti leterített széken helyezkedtek el. Mindaddig ott voltak, amíg meg nem állt a busz. Az agilityben két ategória létezik: 40 centiméter alatt a minik, míg efölött a nagy kutyák mérik össze tudásukat egyéni és csapatversenyben. A váloga-
tott vezetői induláskor elmondták, az első két óra után tíz, a második két óra után harminc percre állunk meg, a kutyák és közlekedés-biztonsági előírások miatt. Az egész út alatt, a buszban, a parkolókban, a városokban és a parkokban nem volt gond a kutyákkal. Fegyelmezettek voltak és jól tudták versenyre mennek. Első és legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy a szerdai indulástól minél többet megtudjak erről a szimpatikus sportágról. Ezért szabálykönyveket olvastam, videón megnéztem a tavalyi Európa-bajnokság és az idei Világkupa összefoglalóját, versenyzőkkel, vezetőkkel beszélgettem, tanultam a gazdák és a kutyák neveit. Amit lehetett, jegyzeteltem és lefekvés előtt összegeztem a hallot-takat, s mint vizsga előtt, bifláztam a válogatott kerettagok és kutyusaik neveit. Végül kezdett összeállni a kép. Alapjaiban a díjugrató lóversenyekhez hasonlatos a sportág. Azzal a nem csekély különbséggel, hogy itt a gazda a kutya mellett futva teszi meg a pályát s hogy úgynevezett zónás akadályokat is le kell győznie. Ez a palánk, a libikóka és a gerenda, amelyre az elején nem ugorhat fel és a végén nem ugorhat le a kutyus, hanem ezeken kimérten fegyelmezetten kell végighaladnia. Mint Tóth Árpád és Tamása Gábor, a válogatott csapat vezetői elmondták, ezt a sportágat is az angoloknak köszönhetjük. Ponto-sabban John Gilbertnek és Peter Lewisnek. A hetvenes évek végén ötletük nyomán honosodott meg elsőként Angliában ez az új sportág. Eztán Nyugat-Európán keresztül szép lassan megismerték Magyarországon is, ahol ma sem mulasztják el hangsúlyozni: az időbeni és technikai lemaradás kétségtelen. A csapat éppen egy nap alatt ért Luasanneba, ahol a szállás elfoglalása előtt hosszabb pihenőt tartott. Ha Budapestet és Rio de Janeirót a világ legszebb
fekvésű városinak mondják, akkor ez a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyére is igaz. A francia nyelvű svájci város a hegytetőről ereszkedik alá és sok-sok utca a Genfi-tóba fut. Többen is megjegyezték, ennyi erővel Lausannei-tónak is nevezhetnénk ezt a kristálytiszta és hattyúiról híres tavat. A város különleges fekvése miatt az alföldi ember párhuzamos utcákat feltételező tájékozódási képessége végképp csődöt mondott. Az utcákon sétálva megállapíthattuk: azt sejtettük, hogy itt rend és tisztaság van - ám hogy ekkora ? Visszafelé és különösen Békés megyében ennek hiánya mármár bántó volt, megyeszékhelyestül és Gyulástul együtt. Egy kulturált ország a kutyáival is kulturáltan bánik. A rendkívül sűrű beépítettségű Lausanne, mely Vaud kanton székhelye az ember és kutya békés egymás mellett élésének mintája is. Míg az egyik parkban szigorú táblák figyelmeztetnek, hogy ide kutyát bevinni tilos, addig a mellette lévő éppen ennek lehetőségét hozza mindenki tudomására. Az egyik homokozónál az ebeket tiltó, a másiknál az őket engedélyező tábla található. A homokozó mellett apró, praktikus nejlonzacskók segítenek abban, hogy ne legyen vita kutyások, nem kutyások között a nagydolog után. Az ügy kezelése itt kezdődik, s nem úgy, mint megyénk városaiban, ahol csak a település területén kívül adnak helyet akár csak a sétáltatásra is. Pedig mondjuk Gyula még véletlenül sem zsúfoltabb, kulturáltabb és tisztább, mint Lausanne. Azaz nem a méreteken és a helyen múlik. Innen Morgesba utaztunk, ahol elfoglaltuk szállásunkat egy olyan hotelban, ahol sem személy-zet, sem kulcs nem volt. Ám mind-egyre azt kérdeztük egymástól : Du svájci? Bod Tamás
A kulcs nélküli hotel és az angolok távolmaradása Beszámoló az I. agility világbajnokságról, Svájcból - 2. rész A “Du svájci?” bugyuta reklámszlogent a helyszín csalta ki mindannyiónkból, de sokan akadtak közöttünk közel negyven fős volt a magyar küldöttség -, akik ugyancsak a hirdetések sugalmazásának engedve az Alpeseken átkelve lila Milka bocikat kerestek. Csalódniuk kellett. Loussan-ne-i búcsúnkat a Nemzetközi Olimpiai Múzeum tette feledhetetlenné. A hegyről leereszkedő függőkert és - park olyan varázslatosan szép, ahogyan a legnaivabb vallási térítő könyvek a Paradicsomot elképzelik. Mint később megtudtuk, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye a város egy másik pontján található, nem messze innen. Az itteni ismertetőből megtudtuk, hogy a világ egyik legnagyobb nemzetközi szervezetének székhelyén járunk, melynek éves költségvetése csaknem 33 milliárd svájci frank, ez napi árfolyamon számítva nem kevesebb, mint 4224 milliárd forint. Mellesleg pedig itt, vagy a szervezet kihelyezett ülésein döntenek olyan apróságokról, hogy hol rendezik a következő nyári és téli olimpiai játékokat. Az olimpiai múzeum gazdasági, politikai befolyása dacára barátságos arcot vágott a messziről érkezetteknek. A park bejáratánál egyetlen őrt sem láttunk, szabadon és díjtalanul mozoghattunk a hatalmas komplexumban. Ezután buszra szálltunk és megérkeztünk a kulcs nélküli hotelbe. A Formula 1. elnevezésű szállo-da, mára hatalmas lánccá nőtte ki magát a kontinens nyugati felén és mindenütt egy kaptafára építették fel a szálláshelyeket. Csak napközben találni egy embert a portán, aki kiadja a nagynak nem mondható szálláshelyeket és minden szobának megmondja a hat számjegyű, éppen aktuális kódját. Nekünk a 535-068 jutott. Ezzel jöhettünk be a hotel bejáratán és ennek a számsornak a beütésére tárul fel a szobánk ajtaja. Úgyhogy jó volt nem elfelejteni a kódot. Ám ez a számsor szobánkra csak ott tartózkodásunkig volt érvényes, utána változott. Ebben a szállodában egyébként szinte mindent számítógépek vezéreltek. A légkondicionálókat , a fűtést, a szagelvezetést, és ezek tudósítottak arról is, melyik tusoló és toalett szabad az emeletünkön. Este a városba menet gyakorta megvicceltük egymást azzal, hogy elfelejtettünk kulcsot hozni. Erre szoba-
társaink rémülten zsebeikhez kaptak, mi meg nevettünk rajtuk. Közben már minden a világbajnokság lázában égett, még kettőt kellett aludni a megnyitóig. Ezért a legtöbben hamar álomra hajtották a fejüket és a másnapi hivatalos edzésre gondoltak, ahol az amerikai csapattal készülhetett a magyar válogatott. Az első agility világversenyre huszonkét ország küldte el versenyzőit, és először lépett színre Oroszország, Japán és az Egyesült Államok. A magyar csapat vezetői és versenyzői elárulták, az újakról alig vagy talán semmit sem tudnak. Ez a sportág olyan gyorsan változik, hogy egy-egy ország erejét is nehéz előzetesen megállapítani. Mindenesetre sejtetni engedték, hogy a tavalyi torinoi Európa-bajnokság óta bizonyára 8-10 másodpercet gyorsulhatott a mezőny. (A végén kiderült, talán kicsit többel is.) Egészen más a helyzet a sportág megalapozóival, az angolokkal, akik nem jöttek el a világbajnokságra. Ennek több magyarázata van. Elsőként, hogy a briteknek olyan mezőgazdasági és állategészségügyi törvényeik vannak, melyek csaknem lehetetlenné teszik állatok kivagy bevielét a szigetországba, s ennek semmi köze nincs a most dúló marhavészhez. Féléves karanténba kellene zárni a kiszállítandó állatokat, amire senki nem vállalkozik. Másrészt az angoloknak a csatornán túli dolgok kontinentális történések, melyekben nem különösképp akarnak részt venni. Harmadszor pedig, köszönik szépen, jól vannak. Egyes értesülések szerint olyan magas színvonalú agilityversenyeket rendeznek Angliában, amin csak ámulni lehet. A specializálódás olyan fokra jutott, hogy ott nem kettő, hanem négy-öt kategóriában indulhatnak a kutyák és gazdáik. Az angol pásztorkutyák, a Border Colliek magasabb színvonalat képviselve külön versenyszámban csapnak össze. A világbajnokság szervezői három szabadtéri edzőpályát állítottak fel, ahol a nagy megmérettetés előtti napon percre beosztva minden csapat készülhetett. A magyaroknak szerencséjük volt, mert edzésük után a fekete lónak számító amerikaiak következtek. Mind a tíz kutyánk jól mozgott, látszott rajtuk, hogy “kiéhez-tek” a versenyre. A mini- és a nagy (standard) csapat is négy-négy kutyusból állt, és
egy-egy tartalék is a válogatottal tartott, gondolva az esetleges sérülésekre. Ez azonban megkímélte a csapatot. Az edzés a kölcsönös esélylatolgatás és az erőfelmérés jegyében zajlott. Az agilitys szakemberek, ha lehet mindent videóra vesznek. Ezt tették az amerikaiak velünk és mi is velük. A többségében Border Colliek-ból álló csapatuk hihetetlenül gyorsnak tűnt, ami veszélyeket is rejt magában. Minden verseny előtt a versenybíró jelöli ki a pályát a szóba jöhető akadályok egymásutánjának egy újabb variációját állítva fel. Mondják, már ez is külön művészet. Egyrészt, mert gyors, de ugyanakkor technikás, “húzós” pályának kell lennie úgy, hogy az agility ügyességet és gyorsaságot egyszerre feltételező szellemének ne mondjon ellent. Ám a roppant gyors kutyák a bonyolult pályán gyakorta téveszthetnek akadályt, ami kizárásukkal jár - elvesztve minden reményüket a jó helyezésre. Ez többekkel meg is történt. A tengeren túliak minicsapatot nem hoztak, mint kiderült azért, mert erre nem sikerült szponzort találniuk. A magyar csapat vezetői a válogatott utolsó értekezletén elmondták, a morges-i jégstadionban lesz a verseny, ahol (és ez volt a legfontosabb!) földdel kevert homok lesz a pálya talaja, s nem szőnyeg. Minden verseny egy kis dráma is. A kutyák év közben szabadban, nézőközönség nélkül készülnek. A versenyeket, ezt a világbajnokságot is fedett sportcsarnokban, több ezer néző hangorkánjában rendezik meg. A kutyások tudhatják, hűséges barátainknak éppen olyan érzékeny lelke van, mint gazdáiknak. A feszültséget és az idegességet csak nagy fegyelemmel tudják legyőzni. Néha a legjobb kutyák is megmagyarázhatatlanul nagyot hibáznak és “elszállnak”. A megnyitóra a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban került sor, melynek mérete nem sokkal marad el a Budapest Sportcsarnokétól, pedig Morgesban alig élnek többen hétezernél. A világbajnokság 140 ezer svájci frankba, közel 20 millió forintba került. Ez a szám azért is érdekes, mert 2000-ben Magyarországon rendezik az agilitys csúcstalálkozót. Bod Tamás
A Macarenára táncolt és a kutyáknak tapsolt mindenki Beszámoló az I. Agility világbajnokságról, Svájcból - 3. rész Az agilitynek is megvan a nézőközönsége és a szurkolóserege, jó értelembe vett “B” középnek lehetne őket nevezni, de ultráknak semmiképpen. A magyar csapat vezetői és kisérői is felszerelten érkeztek a világbajnokságra, a sportcsarnok legfelső széksoraiban elfoglalva helyünket valóságos piros-fehér-zöld zászlóerdőt képeztünk. A huszonkét résztvevő nemzet közül a hazai svájciakat, a franciákat és a hollandokat buzdították a legtöbben, ebben a rangsorban mi a negyedikek voltunk. De valóságos együttest alkottak a szurkolók, amikor közösen perdültek táncra, ha megszólalt a legújabb világsláger, a Macarena. Erre a holland szöszke lányok táncoltak a legjobban. A színpompás nyitóünnepség után ahol a berni pásztorkutyákat fogtak be apró szekerek elé - kezdődött a várva várt verseny. A legújabb szabályok értelmében az első napon a csapat és az egyéni verseny egy-egy számát bonyolították le, míg a második versenynapon fordítva. Minden kutyának négy színrelépése volt, mert az egyéni küzdelemben is teljesíteni kellett a zónás akadályokkal tűzdelt pályát és az úgynevezett jumpingot, ahol a zónákat kivették és csak ugróakadályok voltak, valamint ugyanezt kellett teljesíteni a csapatversenyben. Az előre látható volt, hogy kiegyensúlyozott teljesítménnyel, kevés hibaponttal a magyaroknak inkább a csapatversenyben lehet reményük a jobb helyezésre. Ám intő példa volt mindenki előtt a tavalyi Torinói Európa-bajnokság, ahol az első nap után a harmadik helyen állt a csapat és végül visszacsúsztak a hatodikra. Ami önmagában nagyon szép teljesítmény, de a jó kezdés után mindenki egy kicsit keserű szájízzel tért haza. Szinte a világ minden pontján agilityznek már, igaz más-más színvonalon. A nemzetközi szövetség, látva az egyre szélesedő bázist az 1995-ös harmadik kontinensvetélkedő után úgy döntött: a következő öt évben - évenkénti bontásban - csak világbajnokságot rendez. Ekkor a választás elsőként a svájciakra esett, ahol magas szinten űzik ezt az új sportágat. Kis túlzással el lehet mondani, hogy a jelenlévők többsége valami olyat érezhetett, mint jó két
évszázaddal ezelőtt Goethe, aki a francia forradalom idején a porosz seregeket kísérve egy jeles köztársasági győzelem után azt mondta: ami ma történt, az történelem. Különös varázsa volt, hogy elsőként a világ legkülönbözőbb pontjáról huszonkét nemzet csapatai gyűltek, hogy összemérjék a tudásukat. A versenyek megkezdése után szinte azonnal lát-szott - és az újságíró avatatlan szeme sem tudta nem észrevenni-, hogy ez a sport egy év alatt is elképesztő fejlődésen ment keresztül. A kutyák pályagyorsasága és a legjobbak pályabiztonsága imponáló volt. Sokat figyeltem a svájciak szövetségi kapitányát, aki nemzeti sorskérdést csinált minden egyes versenyzőjének fellépéséből. A svájci szurkolótábor egy karnagy mozdulatainak engedelmeskedve (ő volt szövetségi kapitány) hatalmas ovációval fogadta kedvenceit, majd a válogatott első embere hirtelen lecsapta a kezét és síri csönd következett. A kutya és gazdája pedig elevágott a pálya teljesítésébe. Itt csak szisszenéseket lehetett hallani, lélegzetvisszafojtva figyelte mindenki az eseményeket. Egészen az utolsó két ugróakadályig, ahol már óriási ováció kísérte a célba érkező ebet. A saját csapatért és a saját versenyzőért való szurkolás éppoly velejárója az agilitynek, mint az együttérzés azokkal a kutyákkal, akiket kizártak a versenyből. A hibák leginkább óriási sebesség mellett történtek meg és akármilyen nemzetiségű volt a pályán lévő gazdi, bármely nemzetet képviselte a kutya, mégis a versenyre kilátogató öt-hatezer néző egy emberként sajnálkozott. Az együttérző moraj mindenkinek kijárt. Külön színfoltja minden versenynek a pályabejárás. Ezen csak a gazdák vesznek részt, előbb szépen komótosan, majd a feltételezett versenysebességgel tanulják be az akadályok egymásutánját. Egyszerre húsz-harminc ember szaladgál a pályán, a külső szemlélő számára látszólag céltalanul. A kutyák ilyenkor hűségesen várakoznak. Őket egyébként is hiába vinnék a bejárásra, képtelenek a húsz akadály egymást követő “betanulására”. A kutyák a gazdájukkal való teljes összhang mellett is előre egy-két
akadályt tudnak, állandó irányításuk elenged-hetetlen. É ez nem szégyen, erről szól az agility. A kutyák milyen pontos-sággal hajtják végre gazdájuk parancsát. A 40 centiméter alatti kutyák egyéni versenyét teljes joggal egy holland shetland nyerte, nem kevésbé szimpatikus gazdájával együtt. A standard kategóriában egy luxemburgi versenyző Border Collie bizonyult a legjobbnak, a második helyre is egy angol pásztorkutya futott be. Az esélyeket latolgatva a Border Colliek lehetséges vetélytársai is feltűntek. Könnyen lehet, hogy a pumik látszanak a legalkalmasabbnak, hogy megtörjék az angol pásztorok hegemóniáját. Ezt bizonyította egy finn versenyző Miklós nevű pumija, akit tavaly vásárolta Magyarországon nyelvrokonunk. Mindenképpen szóra érdemes, hogy az egyik szlovén versenyző staffordshire terierrel versenyzett. Akik kicsit járatosak a kutyavilágban, azok tudják: ezeket az állatokat harci kutyaként használják minősíthetetlen minőségi földlakók. Minden az emberen múlik, a véreb tőlünk lesz véreb. Egyéniben a legjobb magyar helyezést Pataki Natália érte el, aki a standard kategóriában a 16. lett. Csapatban is a nagyobb kategória szerepelt jobban, a németeket, a svédeket, a svájciakat, a dánokat, az amerikaiakat, a finneket, a norvégokat, az osztrákokat, a szlovéneket és még másokat megelőzve hatodikok lettek. Itt a pálmát a franciák vitték el, mögöttük a nagyon jó napot kifogó olaszok és spanyolok végeztek. A miniknél a jövő évi világbajnokságot rendező dánok lettek az aranyérmesek, itt mi a tizedik helyet szereztük meg. Végül köszönettel tartozom. Köszönettel Teklának, Stanleynek, Rozsdásnak, Dandynek, Rockynak, Jessynek, Wirtusnak, Patricknak, Lujzinak és Csutaknak. Akárhogy nézzük, ők az első svájci agility világbajnokságon Magyarországot képviselték - négy lábbal a földön járva. Nem is akárhogyan. Viszlát jövőre, Dániában ! Bod Tamás
Köszönet: a Budaörsi KKI., a Népszigeti KI., a Nagyiccei KKI., és az Óbudai KKI. vezetésének és agility edzőinek a válogatott tagjainak felkészílésében végzett áldozatos munkájáért. A Két Klub vezetésének, ugyanezért.
Köszönet: a magyar válogatott minden tagjának, A SIKEREKÉRT. Tamása Gábornak, A CSAPATKAPITÁNYI KÖZREMűködésért. Tóth Árpádnak, A CSAPATEDZői közreműködésért. Pataki Natáliának, a tolmácsi segítségért. Ferenczy Tamásnak ÉS Jakab Istvánnénak, A ZÁSZLÓVITELÉRT.
Köszönet: mindazoknak, akik a helyszínen bíztatták a csapatot. mindaZOKNAK, AKIK ITTHON SZORÍTOTTAK A VÁLOGATOTT SIKERÉÉRT.
Köszönet: a támogatásért:
Köszönet: Kőműves Lászlónak, A SZÁLLÁS MEGSZERVEZÉSÉÉRT. Tóth Árpádnak, AZ UTAZÁS MEGSZERVEZÉSÉÉRT.
Közreműködött: Bod Tamás; Fordítás: Tóth Árpád; Fotó: Pataki Natália; Grafika: Árkosi József, Chistine Varley, Tóth Árpád; Szövegszerkesztés, tördelés: Bali Istvánné, Tóth Árpád ; Korrektúra: Árkosi József, Tóth Viktória, Vajda Erika; Felelős szerkesztő: Tóth Árpád Sokszorosítás: Kisvárosi KFT. ; Megjelenik: 200 példányban.
