Aggresszió és szeretet

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

Aggresszió és szeretet Ma is megvan a Tusnádfürdõi központi szálloda-parkban az a sétány alatti - talán már akkor sem használt, de mára betömött - pincebejárat, amelynek a 2,5 - 3 méteres tetejérõl, négy éves koromban, minden gyermeki, vagy felnõtti ok és indok nélkül - egyáltalán nem haragudtam se rá, se másra -, lelöktem egy kicsi óvodás lányt. Egészen világosan emlékszem a csábítás állapotára, ahogy ott állok a sétány szélén a többi óvodástársam között, elõttem a nálam fél fejjel kisebb, ártatlan barna hajú kislány, akit, úgy érzem, hogy le kell löknöm a számunkra akkor szakadéknyinak számító - és emlékemben ilyen formán élõ - mélységbe. (Nem kell hitetlenkedni azon, hogy erre a négy éves koromban elkövetett gaztett elõtti kényszer-érzésre és hangulatra, valamint a mélybe zuhant kislány földet-érésére és a megrémült óvónõk rohanására emlékszem, mert emlékszem én rengeteg olyan eseményre is, amelyben az apám szerepel, holott õ, a mesélt esemény elõtt egy évvel elköltözött a családtól, mivel szüleim elváltak három éves koromban. A korai emlékképeim, még abból a lakásunkból valók, ahonnan három és fél éves koromban elköltõztünk édesanyámmal a nagyapám által épített családi házunkba a nagymamám halála után, és szinte hihetetlenek. Hiszen akkoriban még alig tudhattam járni, mivel a körülöttem levõ tyúkok háta a derekamig ér. Sõt, olyan emlékképem is van, hogy édesanyámmal megyek (talán inkább totyogok) a járdán kézen-fogva, miközben a velünk szembe jövõ és mellettem elhaladó (bizonyára nagy és bizonyára "szoptatós"!) kutyának majdhogynem alulról, de mindenesetre alsó oldalnézetbõl látom a mellbimbó-sorait.) Furcsa, és szerencsés módon, a pici lánynak semmi baja nem esett. Az viszont talán ennél is furcsább volt az óvónõk és a dadák számára, hogy a kolléganõjüknek: a pedagógiát tanult, és a korábbi években tanító- és óvónõként is dolgozó, de a háborús menekülés miatt érettségi- és pedagógusi diploma nélkül maradt, és ezért akkoriban a napközi-otthon adminisztrátori funkcióját betöltõ édesanyámnak a közismerten jól nevelt, "csendes és okos" fiacskája ilyen irracionális gonosztettet követett el. Persze, én sem voltam képes felvilágosítani akkor senkit, hogy miért tettem, és az eset talán nem is azért merült olyan hamar feledésbe, mert a kislánynak nem esett baja, hanem azért, mert az óvónõk esetleg nem tartották fontosnak terhelni a nyaraló óvodások szállásolási, étkeztetési- és ezer más gondjával elfoglalt édesanyámat, a szerintem igen meggondolkoztató esemény elõadásával, illetve fia e bûnözõi tettének a tudomásra hozatalával. Ez, a rég elfeledett, negyvennyolc éves emlék, akkor bukkant fel a gyermekkori emlékképek között, amikor a horoszkópomból világosan kiolvasható, velem született rejtett agresszivitás mély gyökereinek a hajszálereit kutattam, mivel rájöttem, hogy a savtúltengésem ebbõl ered. Ezek a hajszálerek viszont jóval az óvodás korom elõtti, a csecsemõkorom elõtti és a születésem elõtti eseményekig nyúlnak vissza, mivel - ha hinni lehetne a jósolgató asztrológiának -, a személyi horoszkópom Napja, Holdja, Merkúrja és Plútója által támadott és a Lilithel együtt álló Marsomnak a pozíciója és fényszögei szerint, akár szenvedély-gyilkosságot is elkövethetnék a negatív bolygó-állások idõszakában (rosszabb napjaimban). Ilyet viszont - mivel a jóslás szélhámosság - nem tettem sem óvodás, sem felnõtt koromban. Ellenben a halál torkában nagyon sokszor jártam, mikor baleset, mikor betegség következtében. Tizenkét éves koromban majdhogynem meggyilkolt a mostohaapám nálam húsz évvel idõsebb fia. Ez ugyanis, gondolom a benne levõ nagy alkoholmennyiség hatására, nehézgépészi markával elkapta a nyakamat és miután guggoló pozícióban úgy lenyomott a földre, hogy a lábaimat teljesen magam alá tûrtem, szabályszerûen préselte ki a levegõt belõlem, és tényleg éreztem és "láttam" is, amint elszáll belõlem a lélek. (Életemet akkor az anyám mentette meg, aki lendületbõl és hátulról nekirohanva a herkulesi "mostohafiának", sikerült azt meglökni annyira, hogy a nehézgépészi egyensúlyából kibillenve, kénytelen legyen engem elengedni. Az így visszakapott légzési lehetõségnek és életemnek viszont, nem tudtam örülni, mert amire a mulatozó társaság többi tagja feleszmélt és rávetette magát a tomboló mostohatestvéremre, az visszakézbõl úgy tarkón vágta édesanyámat, hogy ájultan nyúlt el az erdei mulatság helyéül szolgáló tisztás füvében.) És nyolc évvel késõbb, a Brassói katona-korházban láttam hasonló módon a világot lassan-lassan elsötétülni, amikor sztreptomicines injekcióval akartak a vitaminhiány miatt keletkezett gennyes kelésekbõl kikezelni, mivel senki nem gondolta, hogy arra allergiás vagyok. Ugyanolyan fokozatosan és finoman fogyott ki testembõl az élet (lélek?) a brassói korház folyosóján, miután beadták az injekciót, mint a mostoha bátyám vasmarkának a fejemet a mellkasomra és az egész testemet a földbe gyömöszölõ, szorító-nyomása közben. Ekkor viszont az mentett meg, hogy erõt veszítve, neki zuhantam valami korházi kelléknek, ami akkora csörömpöléssel ért földet hogy a nõvérek mind odafutottak és a nyomban elõkerült kékszesszel dörzsölni kezdtek, miközben egy orvosnõ (vagy fõnõvér?) egy, a korábbi injekció végzetes hatását ellensúlyozni képes fluidumot injektált a vénámba. Néhány éve már nem történnek ilyenek az életemben, mivel minden halál-közeli állapotomnak megkerestem, és pontosan feltérképeztem a személyiségem rejtett zugaiban: a mélytudattalant jelentõ spirituális struktúrám (aurám) finom rétegeiben rejlõ spirituális okát, de elmondhatom, hogy az utolsó intések egyre durvábbak és egyértelmûek voltak. Mivel megadatott számomra az a kegyelem, hogy a bennem és a jóságosan kedves édesanyámban is világosan létezõ agresszivitás-hajlamoknak az anyai ági õseimnek az élet-eseményeiben megtaláljam, és ez által a Mars által megtestesített, nyers életerõkkel harmonikus kapcsolatot létesítsek és fenntartsak, ma egészen biztos vagyok abban, hogy spirituális fény, vagyis a konkrét szellem-ismeret nélkül, mindössze zavaros érzelmeknek a még zavarosabb - De zavarosan még inkább sors-idézõ, és betegség-idézõ, mágikus erejû! - tömkelegévé válik az, amit a misztikus gyógyítók és tanítók, illetve a keresztény papok és teológusok, vagy a költõk Szeretetnek neveznek. Amióta tudom magam ugyanis - és immár elég rég óta tudom magam! - édesanyám és én is csordultig tele voltunk ember- és Isten iránti szeretettel, de szellemi fény hiányában, illetve a bennünk rejlõ és munkálkodó, más fajta szellemi és lelki erõk ismerete - vagyis átvilágítottsága hiányában, ez a szeretet csak arra volt jó, hogy életben maradjunk, de arra nem, http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 17 June, 2016, 09:48


hogy egészséges, és teljes értékû életet élhessünk. Mivel én a szellemi megvilágosodás hatására, pontosabban: az életsorsom által felvetett lényegi kérdésekre kapott válaszok hatására, ebbõl az egyoldalú szeretet- kábulatból felébredhettem, úgy néz ki, hogy idejében sikerült az elrontott sorsomat helyrehozni és az igényeim szerinti, minõségi és egészséges életformát megvalósítani. Ennek tudatában, úgy vagyok a tényleges szellemismeretet nélkülözõ, szeretetrõl szóló, misztikus elõadásokkal, mint az ünnepi mise közben a templomba betévedt egykori homoszexuális férfi az ott elhangzó szeretet-prédikációval: alig tudom fegyelmezni magam, hogy a megható hangulatba bele ne szólaljak: "Tündibündi!" Egy dolog biztos: amennyiben az élet- és az Isten, másokat felháborító és elkeserítõ „furcsa viselkedésének” a megismerése után és a szellemi hatásmechanizmusoknak "a mai világban" való megnyilvánulása után is létezik bennem az a bizonyos szeretetet, amirõl én soha nem szoktam külön elõadásokat tartani - és nincs, ahogy ne létezzen, ha a gyermekeimet a szívemen tartva el tudom altatni és nincs ahogy ne legyen, ha az egyébként következetes apai fegyelmezéssel is nevelt három kislányom, ha csak egy módját is megtalálja, betódul az én szobámban és mellettem idõzik amíg ki nem küldöm - , az bizonyára nem hamis, mivel a gyermekkori és az ifjúkori betegségeimtõl meggyötört testem egyre egészségesebb és az életem is egyre harmonikusabb. Ezért, lehet, hogy tévedek, de úgy képzelem, hogy az a szeretet, amirõl elõadásaimban soha, de legalább is igen ritkán beszélek (és amirõl keveset is írok), autentikus, akárcsak a személyem, mivel minden részében át van világítva spirituális értelemmel (tehát igazi fénnyel). Prédikálhatnak ugyanis bármennyit a misztikus guruk és gyógyítók, az un. beavató mesterek a Spirituális szeretetrõl és az un. univerzális (egyetemes) egység-élményrõl, mert nem csak hallgatóik, de õk maguk sem képesek a folytonos szeretet állapotát és a kauzális boldogsági állapotot elérni mindaddig, amíg a különféle technikák által, tehát mesterségesen (Joga, agykontroll, transzcedentális meditáció által) beidézett és nem természetes úton elért szeretet-állapotaikkal mindössze elfödik és még mélyebbre elrejtik magukban a legtöbb esetben csak a halálos betegség végsõ stádiumában felfedezett, veleszületett (karmikus) rejtett agresszivitásukat. A legjobb és egyben legszomorúbb példákat erre az öntudatlan agresszivitás - rejtési jelenségre az Osho „mester-nevén” közismert, Amerikába emigrált és Rolyce-rolyce autókat gyûjtõ indiai guru szolgáltatta, aki képtelennek bizonyult a teljes megbocsátásra - elbocsátásra és idejekorán belehalt a Maja nevû, volt élettársa és üzletvezetõje iránt érzett gyûlöletébe, miután az kiforgatta a misztikus tanítói tevékenységével szerzett óriási vagyonából és ezzel együtt az Osho mester által alapított, hatalmas tömegeket mozgató spirituális iskolát is tönkretette. De vannak más kiemelkedõ példák is a misztikus tevékenységek által, a különbözõ szeretet - és egységállapot elõidézni és fenntartani képes technikák és praktikák gyakorlása által elrejtett karmikus agresszivitás, illetve a "tiszta" misztikus életforma gyakorlása miatt fel nem vállalt és be nem teljesített életfeladatok végzetes visszahatására. Ez, a teremtés õsokát és a létezés rendeltetésébõl eredõ kiegyenlítõdés-logikát nélkülözõ (hamis) szellemi állapot ugyanis a leginkább képes felkelteni a tudattalan agresszivitás infernális erõit. Ilyen a XX. század elsõ felében élõ és tevékenykedõ Ramana Maharishi és a Ráma Krisna szentek esete is, akik a tanításaik népszerûsége ellenére, a rák által megtámadva haltak meg idejekorán. Egyikük sem alapított családot és nem gondozott - nevelt gyermeket, holott a horoszkópjaikból egyértelmûen kiderül (Az un. Rák - karma töltet), hogy ez lett volna életük legfontosabb, tényleges és hiteles (és nem a hamis!) egyéni fejlõdést elõidézni képes, gyakorlati és egyben spirituális feladatuk is. A Hamvas Béla beavatási mûvei többszörös elolvasása és kijegyzetelése, valamint azoknak a asztrológusi megfigyeléseim tükrében történt tovább gondolása után, még kezdõ elõadóként ért az a szerencse (kegyelem?), hogy egy ártatlan relaxációs gyakorlatnak indult mélyebb meditáció közben, egyszer csak átalakultam egyetemes léttudattá. - Igen, úgy ahogy írom, nincs semmi félrefogalmazás az iménti mondatban, és a gondolkozásomban sincs logikai törés, az eseményt nem lehet másként kifejezni csak így: hirtelen egyetemes tudat lettem olyan értelemben, hogy hirtelen eltûnt és sehol nem létezett a személyem. Nem is volt akkor (A tudatomban? Hiszen az sem létezett, csak valami, amit a mostani ismereteimmel egyetemes léttudatnak nevezek!) se híre, se hamva a személynek, vagy más személyeknek, individuumnak, individuumoknak, hanem csak egy határtalan biztonság és éteri bizonyosság tudatba szõtt tompa, matt-fehér fény- és szeretetállapot, vagyis mindennek az összege: egy határtalan boldogságállapot. Valószínûnek tartom, hogy ezt az állapotot nevezik a tibeti szerzetesek shambalának. Én most úgy mondom, hogy az abszolútumban voltam, egészen pontosan: a Szereteten és a Fényen túli Abszolútum voltam, hiszen se testet, se individuális tudatot, de még csak közönséges szeretetet sem érzékeltem, hanem, írd és mondd: egy teljesen indokolatlan (irracionális?) boldogsági állapot voltam. Nem helyes úgy írni, hogy benne voltam, hanem úgy, hogy a határtalan boldogság-érzés és biztonságtudat voltam. Fogalmam nincs, hogy mennyi ideig tartott ez, mert az állapotnak a fokozatos elmúlása után, a legkevesebb dolgom is több volt annál, mint hogy az órára nézzek. A máig kegyelemnek tartott rendkívüli meditációs élményem után, ami azután soha nem állt be önmagától, csak ha tudatosan "bevittem oda magam", határozottan tudom, hogy létezik egy (Vallásosok és teológusok takarják el a szemûket) Szereteten túli állapota is a létnek, ahonnan nem hiányzik azonban a Szeretet, hanem egybe van olvadva az un. "mindenség-tudással", a Fénnyel. Hát éppen azért, mert azóta tudva tudom, hogy ez a helyzet a Szeretettel és Fénnyel, illetve a kettõ egységével: a Boldogsággal, a hétköznapi életben, az írásaimban és az elõadásaimban, igyekszem a kettõt jól különválasztani egymástól. (Az elemek csak egymástól jól különválasztva és a maguk nemében és sajátosságában jól meghatározva egyesíthetõek. Másként nem - Alkimista elv.) Sõt: mivel azt tapasztaltam, hogy az általam személyesen ismert, vagy a Pax-tévé mûsorain keresztül megismert, hírneves magyar misztikus tanítók, inkább a Szeretetrõl szeretnek beszélni, http://kozmaszilard.hu




vállalván azt, hogy az övékétõl merõben eltérõ elõadásaimat az elején nagyon érdekesnek tartó hallgatók nagy része (általában 60 - 70 százaléka), a harmadik - negyedik elõadás után kifárad és inkább a misztikus tündérmesékrõl és a mágikus életnyerési technikáról beszélõ misztikus oktatók elõadásait hallgatják továbbra is szívesen, kitartok a hallhatók intellektuális kapacitását és figyelmét maximálisan igénybevevõ, metafizikai - asztrológiai elõadások tartása mellett. Szeretet ugyanis vagy van valakiben, vagy nincs. És ha nincs, akkor csakugyan el kell magyarázni neki azt, hogy miképpen kerülhet kapcsolatba az Egyetemes Szeretettel és hogyan tudja azt önzetlenül és diszkréten (!) magából ki- és szétáramoltatni. De a szeretet-képesség (és az egyetemes léttel való egybeolvadási képesség) megszerzési technikáiról sincs, amit olyan sokat beszélni, ezért mindössze az udvarias jóérzésemet szolgáló, nehéz és hosszú éveken át tartó önnevelõ munka árán megszerzett önfegyelmemnek köszönhetõ, hogy nem állok fel és hagyom el a termet, amikor ilyen papos prédikációval hozakodik elõ egy-egy, hírbõl és hallomásból általam többre becsült elõadó. Ezzel szemben a spirituális és a kauzális megismerés határtalan területei viszont még, csaknem érintetlenek. Egyszerûen nem értem, hogy szellemi felelõsséggel rendelkezõ, úgynevezett beavatott személyek, hogyan ragadhatnak le a Szeretetrõl való prédikációk, a reinkarnációs és más, vallásos és misztikus mesék ezerszeri elõadásánál, illetve a misztikus gyógyítási eljárások (un. gyógy-terápiák: színterápia, hangterápia, illatterápia, dianetika, önszuggesztiós gyógyítás, illetve agykontrolos át- és újraprogramozás) és a pragmatikus "sorsjavítást" célzó mágikus praktikáknak és technikáknak (agykontroll, különbözõ mágia-tanok) a kemény pénzekért való eladásának a színvonalánál? Gondolkozni képes, tehát egyéni felelõsségtudattal, valamint szeretet-képességgel rendelkezõ emberi mivoltunk legnagyobb nehézsége és paradoxona az ugyanis, hogy olyan módon kapcsolódjunk be az egyetemes megváltási folyamatok spirituális, mentális, asztrális és fizikai - természeti erõterébe, hogy egybe tudjuk kapcsolni azt az óriási szakadékot és hatalmas ellentmondást, ami a teljes és feltétel nélküli odaadás (szeretet) és az intellektusunk által mûködtetett maximális egyéni felelõsség-érzetünk között tátong és feszül. Egyesek a nem vallásos értelemben vett hit kifejlesztése és gyakorlása révén vélik feloldani és meghaladni ezt a tipikusan feminin (szeretet, feltétel nélküli odaadás) és maszkulin (intellektuális egyéni feladat megoldási ösztön) polaritású paradoxont. Ez rendben is lenne, csakhogy, amiként az említett példákban felhozott személyek esetében is, a misztikus tanítómesterek a hit alatt is, általában az isteni (kozmikus) Szeretettel való egybekapcsolódás túlhangsúlyozott fontosságát emelik ki a Fénnyel (A spirituális és intellektuális értelemmel) szemben. Kivételt ez alól mindössze Ramana Maharishi képez, aki úgy képzelte, hogy megvilágosodott 17 évesen, amikor még semmiféle egyéni sors- és élettapasztalattal nem rendelkezett. Holott a fizikai (földi) lét lényege, célja és értelme éppen az egyéni és közvetlen – hús-vér és pszichikai – tapasztalatok spirituális és kauzális értelmezése révén történõ maximális kiegyenlítõdési (megváltódási) képesség elérése! Közvetlen egyéni tapasztalatok nélkül viszont, vagyis ezek hiánya következtében, nem volt ahogy kialakuljon az un. mentális teste, és a karmikus meghatározódási szerint befolyásolt (manipulált) életképzelete által meglátott (Általa Isteninek nevezett) Fény ragyogásába lett szerelmes és attól elbûvölten meditált étlen-szomjan, a legyek és szúnyogok kegyetlen csípésével sem törõdve, napokon és heteken keresztül és ezt a kauzális fényt értelmezte egy életen át, anélkül, hogy az egyéni élet- és sorstapasztalataiból (Amelyek végül is nem voltak – üres maradt az élete e mindenki számára fontos, de számára százszorosan fontosabb fejezete) levont következtetésekbõl valamivel is hozzá járult volna az egyetemes fény (Isteni értelem) gyarapításához. Természetes tehát, hogy a gyakorlati életfeladatok felvállalása és a fizikai és pszichikai (földi) közvetlen tapasztalatok kikerülése miatt, és így „a talentumoknak a földbe ásása” (A vele született képességek nem gyarapítása) miatt a föld-elemnek az emberi szervezetben való megtestesülését képezõ csonttal kapcsolatos betegségben, vagyis jellegzetesen földi betegségében: csontrákban meghalt. Vagy - és a legtöbb esetben, és fõként, azon nagy számú nõk (és kevesebb férfi) esetében, akiknek a horoszkópjában a jellegzetesen maszkulin bolygók: a Nap, a Mars, a Jupiter és az Uránusz negatívan fényszögeltek, vagy, ha az Uránusz és a Neptunusz támadják egymást, ez történik! -, összekeverik a Fényt a Szeretettel és fordítva. Holott két egyértelmûen különálló és teljesen más természetû és másképp ható teremtési õsprincípiumról van szó. A Szeretet: a folytonosan megtermékenyülõ Egység-tudatállapot bölcsessége, a Fény: az igazság-kutató, mindent átvilágító és megtermékenyítõ, individuális tapasztalati ismeret. Márpedig az egyik legfontosabb alkímiai szabály egyértelmûen figyelmeztet arra, hogy az elemek csak jól különválasztva, a maguk nemében és természetében jól meghatározva és megnevezve (megismerve) egyesíthetõk. Hamvas Béla írja a Tabula Smaragdinában, hogy minden olyan egység - egyesítés -, amely nem tesz eleget ennek a lét eredeti természetébõl és céljából (funkciójából, rendeltetésébõl) eredõ követelménynek, az hamis, vagy erõszakolt egység, és mindössze idõ kérdése, hogy az így egyesített elemek mikor lázadnak fel és robbantják szét az erõszakos (pl. kommunista eszmékre alapozott társadalmak), vagy a hamis (Pl. kegyes hazugságokra alapozott házasság) egységet. Ugyancsak Hamvas Béla írja a kereszténységrõl szóló monumentális tanulmány-folyamában, hogy a szekularizált kereszténység attól fordult át a saját ellentétébe és hozott létre a Jézus által hirdetett Krisztusi tanításokkal homlokegyenest ellenkezõ vallásos ideológiákat (Lásd a középkori vallásháborúk és a kegyetlenkedésektõl terhes kolonizációk okait) és a tudományos felvilágosodás képviselõi azért fordultak a keresztény dogmarendszerével szembe, mert az Evangélium kanonizálása idején, kiszedték belõle a gnosztikus elemeket, vagyis a racionális tudás: a Fény elemeit. (Pl. az olyan, a humanista ideológiákkal merõben ellenkezõ kinyilatkoztatások metafizikai magyarázatát, mint: "Akinek nincs, attól elvétetik, akinek van, annak adatik.", "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok gyõzni azokat", "Az elsõbõl lesznek utolsók és az utolsókból elsõk", stb.) Pedig http://kozmaszilard.hu




maga Jézus figyelmeztetett arra, hogy "Nem arra való a fény, hogy a véka alá rejtsék." Korunk misztikus (Általában a személyi horoszkópjukban a negatívan fényszögelt maszkulin bolygókkal rendelkezõ.) tanítóinak a vétséges hibáig menõ tévedése is az, hogy a Szeretetet folytonosan a Fény elé helyezik és annak elsõdleges fontosságát hangsúlyozzák, holott a Fény által (Hamvas szerint: a megtermékenyítõ hatalom) át nem világított, és helyesen nem értelmezett Szeretet (a megtermékenyülõ és a teremtõ - mágikus - hatalom) érzelmi káosszá, pszichés zavarrá, vágy-kielégítési korrupcióvá és alap nélküli követelõzéssé, majd, végletesebb esetekben, rothadássá és gyûlöletté változik. Éppen úgy, ahogy az odaadó, önátadó (nõi) Szeretet melege által az abszolút létalaphoz vissza nem kapcsolt (vissza nem kötött), nem integrált Fény is, üres okoskodássá, megvalósulatlan és beválthatatlan absztrakcióvá, vagy erõletett megvalósítása esetén, életidegen és élet-ellenes, természet-ellenes teóriává, veszedelmes ideológiává, szélsõséges stádiumában õrültségé: luciferi tudássá és kegyetlen örültséggé – egyéni vagy tömeg-õrületté válik (Lásd az izmusokat). A szellemtudományok gnózisa (Fénye), viszont nem az utóbbi két - három évszázadban hirtelenül felduzzadt természettudományok valamelyikében keresendõ! - Bár az is kétségtelen, hogy ezek fejlõdése jobbnál jobb és egyre pontosabb vizsgálódást biztosító valóságismereti elemeket, eszközöket és elméleteket képesek szolgáltatni a szellemtudományok számára (Futólag csak az asztronómus Hubble által felfedezett egyetemes tágulás törvényét, valamint a kvantum mechanika elméleteit említeném. - Hanem az aritmológiában, a kauzális (nem jóslásra használt!) asztrológiában és a misztifikáció nélküli és az avatatlanok fizikai aranycsinálási téveszméitõl mentes alkímiában. E szellemtudományok ismerete és gyakorlása nélkül, a keletrõl importált szeretet-elérési és gyakorlási praktikák maximum a keresztény dogmarendszerek terrorisztikus hatásától megszabadult, de úgyis csak a modern vallásos szintû érzelmi állapotokat lehet elérni, és vallásos jellegû, "önkívületi" állapotokat lehet megidézni. Ezeknek az un. ezoterikus (igazi fény nélküli) praktikák által beidézett szeretetállapotoknak viszont az a veszélye, hogy pszichológiai és agykutatási ismeretekkel felsrófolt, egoizmus-szolgáló, mágikus praktikák (lásd: agykontroll) elfogadása és gyakorlása mellett, maga is mágikus sors-idézõ, élet-rontó erõkké válnak. (Arról nem is beszélve, hogy mindeközben még az egyéni megváltás eszmeköre is érintetlen marad.) A személyi horoszkópokból egészen pontosan körvonalazva és meghatározva kiolvasható egyéni karma (Az Õs-Lilith valamely megtestesüléseként megjelenõ, jellegzetesen egyéni negatív meghatározódás) és az azt egyedül feloldani képes egyéni életfeladatok megismerése és felvállalása nélkül ugyanis, az ember mindössze az idejekorán elhalt Osho, a Rámána Maharishi és a Ráma Krishna sorsára juthat, és mindössze az érheti el, hogy rezignáltan konstatálhassa a "Vak vezet világtalant" kinyilatkoztatás által jellemzett globális világhelyzet eredményeit. Hiszen mialatt a misztikus tanítók és a keresztény papok a Fény nélküli Szeretet megváltó hatásáról prédikálnak a kis számú híveikbõl alkotott hallgatóságuknak, az ökológiai katasztrófa felé sodródó emberiség nagyobbik része (Amelynek személyi horoszkópjában a feminin bolygók bõ többségében negatívan fényszögelt), amely a Fényt, vagyis a tudományt és az intellektust helyezi a Szeretet elé, a természettudósoktól, illetve a természettudomány által szolgált technikától várja a boldogságát. És persze, a tudomány és a technika által szolgált, öncélú gazdasági tevékenységek által beidézett ökológiai katasztrófától való megmenekülést. Vagyis az igazi Fénynek a gyakorlati (pragmatikus: technokrata) intellektusban jelentkezõ megnyilvánulásától. Az értelem sors-könnyítési technikákat keresõ-kutató, és a sors-kríziseket nem hogy feloldó, hanem azokat szaporító formájától. A pragmatikus spekulációnak a végül mindig a meddõ (A harmadik - negyedik generációs civilizált nõknél egyenesen meddõséget idézõ!) felszíni: anyagi (technikai) megoldások szintjén ragadó, és végül a steril technikai romhalmazba feneklõ megnyilvánulási formájától. Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy semmire sem alkalmas, és nincs szükség a – eredetileg spirituális fejlõdési képességeket tágító és az információ-szerzési, közvetítési és értelmezési lehetõségeinket tágítani hivatott természettudomány és, hogy nem kell a technika. Hanem mindössze arról, hogy a hangsúlyt elsõdlegesen a szeretetre fektetõ kereszténység, a buddhizmus, vagy a hinduizmus, az un. reális valóságot kutató és értelmezõ természettudomány (Valójában helytelen a természet-tudomány meghatározás, mivel természet-ellenes, hiszen annak a kizsákmányolását, összezavarását és eltiprását szolgálja!) sem képes megoldani az emberiség nagy problémáit hanem, globális sors-könnyítõ ideológiaként, csak a krízist mélyíti, vagyis az egész föld élõvilágát fenyegetõ ökológiai katasztrófa beteljesülési lehetõségét hozza egyre közelebb. És még arról sincs szó, hogy zavaros misztika és csodahívõ, csoda-váró, mágikus vallásosság helyett és a "precíz" természettudomány helyett, kizárólag tiszta aritmológiát (figyelem: nem számmisztikát!), kauzális asztrológiát és metafizikai alkímiát (tényleges harmonikus egységeket létrehozni képes spirituális belsõ ismeretet) kell gyakorolni. Hanem arról, hogy ezek nélkül, a befelé figyelést és az önleleplezést (a hibabelátást) szolgáló, tényleges önismereti szellemtudományok nélkül, a középkori (szintén pragmatikus!) mágikus tevékenységeket helyettesítõ, modern természet- tudomány és a pragmatikus célszerûséget követõ szemellenzõs technika természetszennyezõvé és természetrombolóvá válik. A szeretet és az átvilágítatlan hit mágikus ereje viszont karma-növelõ, sors-zavaró és sors-romboló mágikus erõvé változik át! Egy személyi horoszkóp jelzésrendszere végül is, végig csak azt értelmezi, árnyalja és jelzi, hogy a Sárkányfarok és a Lilith által jelzett negatív pszichikai (karmikus) determinációkat feloldva és meghaladva, miképpen juthat el a Személy a Sárkányfej által jelzett kreatívan harmonikus élethez, a folyamatos biztonságtudat által adott derûhöz, a belsõ és külsõ boldogsági állapot eléréséhez. Vagyis Jézus világméretû és emberiség-méretû áldozatának az értelméhez: az evilági megváltás eléréséhez. De a többi már teljes mértékben a személyen múlik. Az asztrológus nem irányít, nem veszi el az egyéni felelõsséget, tehát a szabad-akaratot senkitõl, hanem csak feltár és tanácsol. A kauzális horoszkóp-értelmezésnél, azért szükséges kiemelni és körülírni a Lilith, a Sárfarok és az egymást negatívan fényszögelõ bolygók által jelzett kauzális, spirituális, intellektuális és érzelmi káprázatra (és a káprázatból adódó http://kozmaszilard.hu




misztikus kábulásra, vagy materiális - tudományos kábulatra: pozitivizmusra való hajlamokat is (Ez utóbb szerint ugyanis, a sors-nehézségek, a gond és baj megoldható a tudomány és a technika, illetve a gazdaság segítségével.) tehát az un. „tudományos kábulatra” való hajlamot, mert amennyiben ez nincs felfedve, és ennek segítségével a személy által beismerve, majd az egyéni életfeladatok teljesítése által meghaladva, feloldva, nem lehetséges a szellemi továbbhaladás. Nem lehetséges az egészség és a boldogság elérése anélkül, hogy az egyén ne tegyen hathatós erõfeszítéseket a belsõ és a külsõ fejlõdése érdekében, a Sárkányfarok által jelzett pozitív létállapotok és élethelyzetek elérése érdekében. Ahhoz, hogy minél szélesebb körben tisztázhassuk és, hogy minél mélyebben ragadhassuk meg a az agresszivitás problémáját, ki kell egészítenünk mindazt amit a fentiekben a Fény és a Szeretet különbözõségérõl, illetve a spirituális fény - értelem és annak a pragmatikus értelem (intellektus) formájában való megjelenésének a különbségérõl, a szellemtudomány és az un. természet-tudomány különbségérõl megtudtunk, meg kell még tennünk egy lényeges metafizikai megkülönböztetést. Éspedig azt, hogy a természeti lényeknél észlelt általános „vad” mentalitás, ami alapján és amely szerint, a természetben a legerõsebb és/vagy az intelligensebb (ravaszabb), vagy a legerõsebb mérget (a legösszetettebb sûrített információt tartalmazó anyagot) kitermelni képes ragadozók elejtik és felfalják a többi állatot, illetve amely „vad” viselkedés által a legerõsebb hímek legyõzik és elkergetik a náluk gyengébb hímeket, nem nevezhetõ agresszivitásnak. Ezt a kiegyenlítõdés a a fejlõdés törvénye által vezérelt természeti szükségbõl eredõ ragadozói ösztönt és konkurencia-kizárói mentalitást mindössze annyiban lehet agresszivitásnak nevezni, amennyiben a természetben, mind a rovaroknak és nyüveknek - férgeknek, húsevõ bacilusoknak mind a közbeesõ, vagy a csúcs-ragadozóknak, ösztönszerûen és kíméletlenül minden hibás, vagy kiegyenlítetlen állapotban levõ biológiai struktúrát el kell emészteni. (Fel kell falni könyörtelenül és fel kell dolgozni minden állatot és személyt amely - vagy amelynek a szülõje! - nem eléggé éber, és mindent ami a ritmus és a ciklus törvénye szerint, a földi küldetését bevégezte és már minden vonatkozásban hanyatlásban van. Azt az élõ struktúrát tehát, ami bizonyos spirituális (ideális) zavar, vagy zavarsorozat következtében téves genetikai mutációkkal jelent meg a természetben, vagy aminek lejárt az egyéni, vagy a csoportos ideje. A létért való küzdelem és a megfelelõ élettér (legelõ- és vadászterület) megszerzéséért és biztosításáért való harci mentalitás, valamint a minél tökéletesebben és minél magasrendûben fejlett (strukturált) „génkészletek” átörökítése érdekében (általában hímek között), az egységes csoportokon belüli egyedek között folyó versengés és a néha életre - halálra menõ harc, egyáltalán nem nevezhetõ agresszivitásnak. Hiszen ezek a „vad” harcok és ez a vad mentalitás, a faj fennmaradásához és tovább fejlõdéséhez elengedhetetlenül szükséges, mivel a minél gazdagabban és pontosabban strukturált genetikai állomány továbbörökítését szolgálja. Következésképpen elmondhatjuk, hogy az agresszivitás, voltaképen nem az (Vad!) állatokra jellemzõ mentalitás, hanem egyedül, és csakis az emberre! És fõként a valós (konkurencia-kizáró) szándékait és az irracionális agresszivitását az éppen divatos korszellem erkölcse alá és mögé rejtõ modern emberre, mivel õ, a legtöbb esetben ezektõl a természeti létfunkcióktól idegen okok miatt végzi az alattomos, vagy nyílt természetromboló és pszichikai agresszív tevékenységeit, irracionális okok miatt támad akár természetet, akár más egyént, csoportot, csoportokat, vagy sorsot alattomosan vagy nyíltan és úgy is öl. És ami mindennél veszélyesebb: a legtöbb esetben nem is fizikailag támad és gyilkol, hanem pszichikailag, mentálisan és képzeletben (rejtett vágyai és szándékai szerint) támad, megszüntet, eltüntet, és/vagy kiírt önkéntelenül, miközben toleranciáról, szeretetrõl beszél. Az állatok világában voltaképpen nem is létezik (érzelmi, mentális, vagy spirituális alapú) agresszió, csak a létfennmaradás érdekében és a minél egészségesebb gének átörökítése érdekében folyó harc, még akkor is, ha ezek a harcok az egyes fajok esetében valóságos családok, vagy falkák közötti háborúvá válik. Tévedés az ilyen jellegû létfunkció szerinti, természeti - harci mentalitást (állati mentalitást) agresszivitásnak nevezni. Ezért ez embernél is, az ide vonatkozó és ezért hasonló típusú természetes harci mentalitást, az erélyességet, a bátor reakciókészséget, amely nem lép át bizonyos természetes határokat, nem kell és téves is agresszívnak nevezni. Csak, és csakis a természeti funkciók és szükségletek ok - okozati rendszerén kívül esõ támadó és romboló jelegû (figyelem: nem csak fizikai, vagy pszichikai, hanem gondolati és képzeleti!) negatív mentalitás nevezendõ tehát agresszivitásnak! Eddig mind szép és jó, de akkor honnan ered és miféle létmélységekbõl ered az emberre jellemzõ, életkörülmény, élethelyzet, sors-állapot, fizikai, vagy lelki-szellemi állapot és az ebbõl adódó élet (pl. "nem kívánt magzat, vagy szerelmi vetélytárs) megszüntetésére, vagy eltüntetésére - kiirtására (abortusz) vonatkozó mentális (gondolati), vagy szellemi spirituális (képzeleti) agresszivitásunk, amely az állatokra nem jellemzõ? - Pontosan a kereszténység által bûnbeesésnek nevezett spirituális zavartságból, az élet céljára és értelmére vonatkozó tévképzetek szerinti gondolkozásból, a spirituális kábulatból (aminek csak igen durva kifejezõdése a mindig nagyobb kábulatra való vágyakozás, az öncélú élvezetvágy, a tömény mennyiségû ízletes ételek, vagy az édesség fogyasztási vágya, az alkohol, a cigaretta és a kábítószer-fogyasztási vágya), a szellemi szédületbõl, a tévképzetek szerinti létformákból, a tévelygés-szerû életvitelbõl. Ezért is, sokkal agresszívebbek a részeg személyek, vagy a huzamos ideig a másféle kábítószer hatása alatt levõ személyek, de szélsõséges helyzetekben a misztikus és vallásos kábulatban tartózkodó (tartott) személyek is. A legnagyobb agresszivitás-kiváltó tényezõ tehát kábulat és a zavartság, valamint annak a kauzális fény szerinti http://kozmaszilard.hu




emberi megfelelõje: a szellemi káprázat (a tévedés, a hamisság), mivel téves és hamis kiegyenlítõdést, hamis egybekapcsolódásokat (együttléteket - egységeket) eredményez, hamis kiegyenlítõdéseket és hamisan kiegyenlítõdött egységek létrejöttét eredményez. Márpedig az élet legalapvetõbb célja és rendeltetése (törvénye), maga az igazi egység és az igazi kiegyenlítõdés magvalósítása. A valóságosa tehát az éber és zavartalan kiegyenlítõdést szükségessé tevõ abszolútum törvénye (az egyetemes egység és kiegyenlítõdés szüksége) lázad a hamis egység és a hamisan kiegyenlítõdött állapotok ellen a természetben és az ember legfinomabb lelkiismeretében és felelõsségérzetében egyaránt. Az a finom bensõ hang, amire nagyvonalúan rá szoktunk legyinteni, hogy kamaszos idealizmus. „Reális alap nélküli” világ-megváltói szándék, önjelölõ megváltói fanatizmus. A hamis egység (pl. kommunizmus) és a hamis kiegyenlítõdések (pl. az érzelmi - lelki és spirituális alap és háttér nélküli szexualitás gyakorlása, a kegyes hazugságokon alapuló családi béke) ellen szegülõ, azokat szétbontani igyekvõ univerzális törvény váltja ki az intakt, egészséges lelkû és szellemû személyekbõl az alapvetõ ösztönös ellenállást és végül a vak lázadást. Ez a kauzális (isteni) egyetemes ellenkezés a hamis kiegyenlítõdésekkel. És a hamisan kiegyenlítõdött elemek közötti egységekkel szembeni elemi (ösztönös) belsõ lázadásunk a valóságos oka minden más agresszivitásnak. Ez a rejtett, sõt a legmélyebbre rejtett agresszivitás, amit Isten haragjának neveznek a keresztény misztikában, ott áll az életösztön felszíni logikája alatt, és mindig készen áll minden hamis kiegyenlítõdés és minden hamis egység (hamis egyéni struktúra) szétbontására és szétzúzására. Ez a forradalmi robbantó erõ áll ama kamaszos idealizmus mögött mindig és ezt, az egyetemes megváltás logikáját szolgáló õserõt a legnehezebb szétválasztani attól a Lilith-erõtõl, aminek az ellensúlyozására létrejött: a rombolásba és a degenerálódásba, illetve az öncélú rombolásba és önrombolásba, a romlásba, rontásba és elveszejtésbe - elveszõdésbe fulladó szédülettõl. A baj csak az, hogy ez, a kauzális és spirituális szinteken "jogosan létezõ", "tisztaságot és igazságot hozni és õrizni" hivatott, finom agresszivitás viszont, a fel nem tárt, diszharmonikus szellemi determinációk (anyai ági karmikus örökségek) miatt és a köznapi szinten (az éberség nélküli, hétköznapi élet szintjén) jogtalan és irracionális agresszivitássá válik. Ez, többek között abból is ered például, hogy az agresszív személy lázad az ellen a jövõ-kilátás ellen (élet-feladat ellen), hogy neki sok kitartást igénylõ és kényelmetlenség és fájdalomlegyõzést igénylõ, tetteket és sorshelyzeteket, mások akaratával és törekvéseivel esetleg ellenkezõ, különféle kényelmetlen és kellemetlen állapotokat kell vállalni az életfeladatai vállalásával és beváltásával együtt, éppen annak érdekében, hogy a kábulatát okozó káprázatoktól megszabaduljon (a kábulatát és ezáltal a betegségeit is okozó káprázatait átvilágítva meglássa, megismerje és azokat feloldja - meghaladja). Ráadásul, a termékeiket, munkáikat és szolgáltatásaikat minél nagyobb mértékben eladni kívánó és ez által és minél nagyobb mértékû és könnyen elérhetõ profitot szerezni óhajtó cégek, vállalatok és vállalkozások, mind a könnyen (néhány orvossággal, vagy szakértõi kezeléssel) elérhetõ boldogság és egészség eszméjét hirdetik úton és útfélen, amit elõbb - utóbb befogad képzeletébe a spirituális éberséggel (Fénnyel) nem rendelkezõ ember. Természetes tehát, hogy a belé szuggerált tévhit és a valóság közötti ellentmondás következtében tudatosan elégedetlen, vagy öntudatlan, de permanens irritációban él. Ezért hát az emberiségnek minimum a 85 százaléka, nyíltan, vagy rejtetten, de agresszív, anélkül, hogy erre bármiféle racionális oka és indoka lehetne. - Nyugodtan prédikálni a szeretetrõl és a boldogságról a papok és a szent guruk, mert a fény nélküli prédikációk és a misztikus praktikák által elérhetõ jó-lét ígérgetések hatására az agresszivitás inkább nõni, mint csökkeni fog. Avagy nem a rejtett agresszivitás elterjedésére utal-e a jóléti társadalmak tagjain eluralkodó és már fiatal korban jelentkezõ depresszió? Másrészt mindannyian egy olyan ontológiai tévedésnek vagyunk az áldozatai, miszerint az olyan viselkedés, amely általában a férfiakra és a hím állatokra inkább jellemzõ, vagyis a kitartó célkövetés, a céltudatosság, a célirányos határozottság, a tántoríthatatlan (könyörtelen) erélyesség szélsõségesebb változatai agresszivitásnak vannak elkönyvelve és ezért hajlamosak vagyunk a nyíltan férfias viselkedést (fõként az erélyességet, de a nõk szerelmiszexuális provokálását is!) agresszivitásnak nevezni, és ezért az általános férfias viselkedést nyíltan vállaló személyeket agresszíveknek nevezni. Holott, amint fennebb láttuk, az igazi agresszivitás inkább a zavaros lelki és szellemi - spirituális szférákban található meg, vagyis a zavaros és tisztázatlan (tisztátalan) életképzelet (imagináció) szintjén és ebbõl mindkét nem tagjai egyaránt kiveszik a részüket. Sõt: ha számításba vesszük azt, hogy az isteni értelem és igazság szellemiségének a "bármi áron" való érvényesítése kényszere (spirituális nyomása: a pneuma) alatt élõ férfi jobban szenved a látszat-boldogságtól és kevésbé bírja a hazugságra alapozott egységállapotot, a hamis családi békét mint a nõk általában és inkább fellázadnak és felborítanak mindent és elválnak, de úgy sem képesek huzamos ideig a hamis- és látszat-harmóniában, a kegyes hazugságok fonalrendszerében élni. Ezt az öntudatlan, de a külsõ életbe, ha durván és néha kegyetlenül is, de szabadjára engedett viselkedést szokták a civilizációban agresszivitásnak nevezni, holott, figyelembe véve a tudattalan szellemi-világ mágikus hatásait és erejét, illetve azt, hogy a testükkel is közvetlenül teremteni képes nõk mágikus képessége százszorta erõsebb, a nõk ki nem nyilvánított (ki nem élt) és mélyen elfojtott, a tudattalan képzelt- és gondolatvilága legtitkosabb zugaiba rejtett (oda lepréselt és bevésett!), de mágikus hatását annál inkább érvényesíteni képes agresszivitása, a férfiak spontán lázadásainál ezerszer veszedelmesebb! Közvetlenül elsõsorban a kiskorú gyermekeire és az egész családra nézve, de közvetetten a közösségre, az egész társadalomra és végsõ soron az egész emberiségre is! Persze, azok számára, akiknek idegen, vagy akik számára nem létezõnek tûnik az élet alapját képezõ szellemi világ törvényrendszere és annak tulajdonságai, nehéz felfogni és elfogadni azt, hogy amennyiben egy erõ nem nyilvánul meg látható, érzékelhetõ, vagy legalább közvetlenül észlelhetõ módon a fizikai és/vagy a pszichikai világban (a http://kozmaszilard.hu




természetben), attól még nem csak, hogy létezik, de ténylegesen erõsebb is(!) azoknál az erõknél, amelyeket a természeti érzékelési rendszereinkkel (érzékszerveink együttesével) képesek vagyunk érzékelni és a természettudományos gondolkozással, érzékelünk és intellektuálisan felfogni! Ezért, az iszlám vallás hatásszféráján kívül esõ emberiség (Az iszlám vallás világ- és szellemkoncepciójában az erélyes férfias magtartás, vagyis az igazságért folytatott "szent harc", a maga eredeti funkciójának megfelelõ módon, mint normális emberi tevékenység jelenik meg. És az agresszivitást, sõt: a nagyvonalú kegyetlenséget a humanizmus leple alá rejtõ hipokrita nyugati magatartást elutasító fiatalok számára ez szimpatikus és vonzó is lehet bizonyos szempontból. Persze, azt is tudni kell, hogy az arabok számára az "abszolút" igazságot sajnos, mindössze a nyugati fül számára idegenül hangzó iszlámvallás dogmatikus eszmerendszere jelenti. És az igazságért való szent harcnak álcázott eszme-háború végül is, az iszlámnak mint ideológiának, pontosan olyan alacsonyrendû és erõszakos terjesztésére irányuló szenny-háború mint a középkori kereszténység vallásháborúi, vagy a kommunizmus és a szocializmus hipokrita erõszakossága.), az élet nõies magatartását, a kényelmet, a biztosítottságot és- az élvezethalmozást hirdeti mértékadónak, amit a szabad versengés mindössze létrehoz és kiszolgál. Ezért a békét és a toleranciát és a másság- elfogadását hirdeti utón-útfélén, holott, ahol egy kicsit is megbolygatjuk ezt, a teremtés alapértelmével ellenkezõ, de a felszínen csillogó-villogó hazugságrendszert, azonnal elõbukkan a nyílt harciasságnál veszedelmesebb lelki és szellemi agresszivitás arca. A több sikerkönyvnek a szerzõje, Thorwald Detfelsen, német orvos-asztrológus szerint, a nyugati civilizációban, a múlt évszázadok háborúi és csataterei nem szûntek meg, csak áttevõdtek a közutakra és a korházakba, de fõként a fogászati és a nõgyógyászati klinikák rendelõibe. A magzatgyilkolásról: az abortuszok végrehajtási lehetõségérõl, mint szabadság-adó eszközrõl három - négy generáción át képzelgõ civilizált nõk az utódai számára a szellem útján átörökített, rejtett (szellemi - spirituális) agresszivitása például, mára akkorára dagadt, hogy a magzatgyilkolásra születéstõl ráállított képzeletükkel, már az alig megfogant magzat-embriókat is támadják a fiatal nõk spontánul és önkéntelenül. Így az ivarsejtek egészséges méhbe-jutását és fejlõdését is képesek meggátolni az õsanyáik által, mar a születésüktõl fogva (ösztönök szintjén mûködõ) magzat- és gyermek-ellenesre beállított mágikus képzeltük által, annak ellenére is, hogy egynéhányuk még szeretne természetes idõben és szívbõl, több gyermekes családanyává válni. Mert azon, hogy a 30 - 35 éves korukig anyagi egzisztenciát és karriert építõ nõk, akik hosszú éveken át védekeztek a gyermekáldás ellen, képtelenek még annak az egyetlen, de maximum két "betervezett" gyermekük megfoganására is, amit „megengednének” maguknak, vagy férjüknek (És az Istennek!), nincs amiért csodálkozni. A TV-t nézõ civilizált ember el sem tudja képzelni, hogy a tv-riporter mikrofonja elõtt oly értelmes és megható szavakat fogalmazó, szépséges és bájos, családi-erõszak ellenes aktivista hölgyek milyen nagy mértékû férfi, férfiasság- és személyiség-ellenes karmikus programmal rendelkeznek! És azt sem tudják elképzelni, hogy a zsarnok fõnökeik, munkaadójuk, az önkényeskedõ rendõrök és felelõtlen hivatalnokok, de a feleségük elõtt is folytonosan meghunyászkodó (esetleg idõnként végzetes-veszedelmesen kitörõ!) férfiak és a tanga bugyikban csoportosan fesztiválozó homoszexuálisok is, ugyanattól az anyai ági õsöktõl öröklõtt férfiasság- és fényellenes karmikus programok által vannak vezérelve tudattalanul, mint a nõi emancipáció amazonjai. És mindezek mellett még van egy iszonyatos spirituális értelmi nehézség a ma embere számára, ami miatt a nõk és a férfiak szeretete ma egyaránt csak üres sallang, tartalom nélküli, absztrakt szóbeszédi, vagy karácsonyi vásárlási lázat tápláló giccses érzelgõsség marad. Annak a rendkívüli képességnek és többletnek, amely által a nõk eredetileg képesek magzatot foganni és azt a belsõ világukban gyermekké fejleszteni, majd megszülni, sõt: ugyanannak a képességnek, amellyel az egyre kevesebb normális családanyák képesek a különféle egyéniséggel, vágyakkal, akarattal és törekvéssel rendelkezõ családtagokat egyben tartani, a férfiakban is léteznie kell a férfi (családapai!) megfelelõ erõnek. És ha létezik ez a nõk teremtõi képességével egyenértékû erõ, nem csak ajánlatos, hanem egyenesen szükséges ezt a megfelelõ, jellegzetesen férfias (maszkulin) képesség-többlet, az anyák és a feleségek, sõt: a férfiak által is (!) figyelembe venni és tisztelni. Ugyanúgy, ahogy elvárjuk egymástól a jellegzetesen "nõi többletet: a szülõi teremtõi (anyai) képesség tiszteletét, szem elõtt kell tartani a férfiak absztrakciós képességébõl eredõ átvilágítói megtermékenyítõi képességét. Ez, az anyai-szülõi képességgel egyenértékû, számon tartani, tisztelni és használni illõ férfias-másság, ami egyenértékû a nõk áldáshozó, szülõi képességével, egyáltalán nem a nyers fizikai erõ-többlet, a brutális férfi-erõ. De még csak nem is az emeltebb technologizálási képesség, a férfiakra, illetve a fiúkra általában inkább jellemzõ technikai -tudományos kíváncsiságból eredõ kombinatorikus logika, a mûszaki ügyesség és a racionális elvonatkoztatási képesség. Ezek mindössze külsõdleges megnyilvánulásai és sápadt következményei és eszközei a jellegzetesen maszkulin átvilágító-megtermékenyítõ szellemnek, a közvetlen tapasztalati benyomásokat metafizikai igazságokkal összekötni képes analogikus gondolkozási képességnek, a tisztázó és tisztító, a látszat-korlátok által meg (és össze) nem zavarható szellemi értelemnek és éberségnek. Ennek fényében, a kényelmet és az öncélú élvezetet szolgáló anyagi tényezõk elsõségét valló természettudományos világnézettel kiegyezõ modern kereszténység és a korunk spirituális rákfenéje végül is az, hogy a férfiak nagy része a nõies békérõl, toleranciáról, a (nem egyszer utólag kegyetlenséghez vezetõ perverzitásnak, örültségnek vagy sterilitásnak minõsülõ) másság feltétlen elfogadásról, stb., prédikál, miközben a férfi, az alapvetõ hím meghatározottságai miatt soha nem lehet képes - És a kauzális rendeltetése szerint nem is kell, hogy képes legyen! lemondani a versengésrõl, az erélyességrõl, a gyõzelmi és hódítói vágyról, illetve a "lényegi benyomásokat keltõ", átvilágító http://kozmaszilard.hu




és megtermékenyítõ, jellegzetesen maszkulin késztetéseirõl. De, éppen azért, mert az utóbbi fokozott személyes felelõsséggel jár, ma mindenki áltatja a másikat és magát a nyugalmas, békés és kényelmes élet fantazmagóriának a lehetõségével, miközben az önmagát imigyen ámító „természet-tudós” ember által létrehozott hétköznapi valóság egyre kegyetlenebbé válik! Ezért, mivel képtelen lemondani a nõiesen cukros életálomról, menthetetlenül hipokritává válik, miközben az alapvetõ férfias tulajdonságai rejtett (alattomos), szellemi és spirituális agresszivitásként süllyednek a mélytudattalan lelki és szellemi világban és csendes neheztelések formájában depresszióvá, melankólia kórrá változnak át jobb esetben. Rosszabb esetben rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokká. És az ördögi játék körbe forog: Mert mindezzel természetesen együtt jár a tényleges férfi átvilágítói és megtermékenyítõi képesség elsorvadása és az elvonatkoztatási képességeknek a természeti valóságtól elszakadt, steril elmélet-és boldogság-hozó eszközök gyártásokra való felhasználása (Vibrátorok, guminõk, szexuális ingereket keltõ számítógépek, stb.). Csoda-e hát, ha a férfi szellemnek az ily módon történt „civilizálása” és fetisizálás (feminizálása) után, az un. civilizált nyugati társadalmakban élõ nõknek nagy része nem akarja és már nem is képes elviselni a férfias viselkedést, akárcsak a természetes megtermékenyítést és ezt a természetes folyamatot mesterséges úton végezteti el a „szakemberekkel”, a pszichológusokkal és az inszemináló (az õket mesterséges úton megtermékenyítõ) orvosokkal? És mivel a párja részérõl érkezõ hétköznapi átvilágítást nem bírja elviselni, csak az ünnepélyeset és a tudományost (a pszichológust ki lehet cserélni, ráadásul nem kell elõtte pongyolában és slamposan megjelenni), hát értéktelennek tekinti és félre is dobja a teremtõi - szülõi többlet-képességét is. És azt kívánja csinálni, amit az öncélú siker-hajszától elbutult férfiak: családanyai szerepkör helyett amazonná: tudóssá, harcossá, közösség-vezetõvé, "államférfivá" akar válni, vagyis a férfiakkal versengeni, azokat legyõzni, ha lehet azokat megalázni, megbüntetni (Hamvas Béla szerint: ha a férfi elvette a szüzességét azért, ha nem vette el, hát azért.). Az elején úgy képzeltem, hogy mindössze esztétikai és persze erotikai okokból, - a nõi idomok látványa erõsebb érvényesítése miatt - van az kb. 20 éve, hogy a legtöbb szexuális szerelmeskedésrõl is szóló filmben, kb. az esetek 90 százalékában a nõi szereplõk, felül „szerepelnek” aktus közben és mintegy meglovagolják a férfiakat és ez által õk irányítják a szexuális aktust, miközben a hátán fekvõ férfiak passzívan élvezõ alakok (És a Sharon Stone által uralt, hírhedt filmben lekötözött majd az aktus csúcsán legyilkolt alanyok.). Távol áll tõlem a szexuális prüdéria és a patriarchális szûklátókörûség, tehát jó magam is gyakoroltam és gyakorlom idõnként a szexuális öröm-keresésnek és örömszerzésnek ezt a módját (is), de az mégiscsak feltûnõ, hogy a modern és a posztmodern filmek nagy többségében a nõk lovagolnak a férfiakon! Holott az igazság az, hogy az "unalmas klasszikus" pozícióban is épp akkora (ha nem nagyobb!) élvezethez képes jutni mind a férfi, mind a nõ. És megtermékenyüléshez ez a legalkalmasabb pozíció. Sõt: tapasztalatom szerint a nõk többsége nagyobb gyönyör-érzethez jut a klasszikus pozícióban, és peresze, ez sem véletlen, hiszen az orgazmus, illetve az önkéntelen nõi szerv-mozgás, ami az orgazmus alatt történik, elsõsorban nem azért van, hogy a nõk minél nagyobb öncélú élvezetekhez jussanak, hanem azért, hogy a férfi ivarsejtek minél könnyebben elérhessék a nõi petesejtet, vagyis azért, hogy minél több esély legyen arra, hogy a teremtés nagy misztériuma, a megtermékenyítés és a megtermékenyülés létrejöhessen. Ezzel, az uralkodói – irányítói pózzal szemben, a szüléseket még mindig „a megalázó” klasszikus pózban mutatják be a rendezõk és a színészek, amellyel nem is az a baj, hogy megalázó, hanem az, hogy az egész szülési aktus logikájával (a gravitáció erejével és az izomcsoportok természetes lazulási – összehúzódási irányával) ellenkezik, tehát természetellenes és emiatt az ilyen (háton fekvõ) szüléseknél, egyszerûen és természetszerûen, elkerülhetetlen az un. gátrepedés, vagyis annak a megelõzése: a gátmetszés. Ráadásul ez az un. szakkifejezés is a helyzet fonákságára utal, mivel gátról szó sincs abban az esetben, ha a nõ, e teremtõi méltósága és felelõssége szellemének és a természeti erõknek megfelelõ pozícióban: két lábon viszi végre a teremtõi aktust és nem „szenvedõ alanya” az emígy tragikus végkifejletben csúcsosodó „terhességének”. A feleségem mind a négy alkalommal a saját lábain állva, enyhe terpeszállásban szült, aminek következtében a hüvelyében egyetlen hajszálrepedésnyi seb sem jelent meg. És persze, az aktus irányítói, uralkodói lovagló póz akkor tûnik el a leginkább, amikor a civilizált modern nõ megadja magát végre (de 90 százalékban késõn) a lelkiismeretének és az anyai ösztöneinek, és sterilizált lepedõkkel illendõen letakartan ugyan, de hanyattfekszik a mesterséges megtermékenyítést végzõ orvos orra és a „nõi mélységekbe világító” homlok-lámpája elõtt. A szeretkezõ nõknek a lovagló pozícióban történõ filmezése tehát nem csak esztétikai okok miatt történik, hanem ugyanazon emancipációs képzeteket tükrözõ koreszme miatt is, amely alapján a filmeken titkos kémnõi, vagy elhárító-ügynöki és detektív szerepekben tetszelgõ vékony dongájú karatézó hölgyek laposra verik, herén rúgják, és agyonlövik a málé szájú, vagy gonosz férfiakat. Persze, jól tudjuk, hogy ez csak film, vagyis bevétel-vadászó mese habbal, az viszont az is tény, hogy jelez valamit, mert egyre több nõ, bevallottan, vagy titokban, de szeretne úgy elbánni, általában a férfiakkal és sok esetben a férjével, élettársával is, mint a filmbeli detektív és tikos ügynõk ladyk, és azoknak a férfiverõ „munkáját” is szívesebben vállalnák, a magzatok kihordása, a gyermekek megszülése és gondozása helyett. A szexuális aktusok 90 - 95 százalékában férfit lovagló hölgyek mozi-látványa tehát ezt a rejtett civilizált korszellemet tükrözi, aminek mindössze szélsõséges ellentéte az iszlám világ elfüggönyözött asszonyainak és lányainak a léte. A normális ember a két szélsõséget (a férfi-herélõ liberális és a keleti fundamentalista alapállás szélsõségeit) a lelkében egyfajta szánakozó mosollyal veszi tudomásul, és legyint egyet. De sajnos (egyelõre) senkinek http://kozmaszilard.hu




nem jut eszébe, hogy a nõi képzeletvilágnak a rejtett és fojtott agresszivitása - Istennel, Sorssal és a behatolómegtermékenyítõ férfival szembeni odaadási képtelensége - milyen széles körû egészségi (pontosabban: betegségi) következménye van a látszólag szelíd, de a lélek mélyén folytonosan lázadó nõk által világra hozott és hozandó utódok épségére és egészségére nézve.

A minap láttam a Discoovery Science egy riportjában, hogy egyes olyan afrikai (Etiópia) vidékek falvaiban, ahol megfelelõ rituális táncokkal szoktatják a fiatal lányok gondolati és képzeletvilágát a gyermekszülõ teremtési aktus (orvos-mentes!) minél tökéletesebb végrehajtásához, egy másik, a nyugati riporterek által eddig kevésbé "mutogatott" beavatási rituálét is végeznek. Az év bizonyos napjain a felnõtti lét küszöbére került, vagyis az anyaifeleségi állapot felvállalására éppen beérett, fiatal lányok kimennek a falú határába, ahol a szomszédos falvak nagyjából velük egy idõs legényei várják õket valami igen erõs szálú fák tövérõl metszett vékony vesszõivel a kezükben. A hátukat és derekukat teljesen fedetlenül hagyó "ünnepi" (rituális) viseletben levõ fiatal lányok megállnak a velük egy idõs, idegen (És úgy tettem ki a riporteri kommentárból, hogy ez a tény fontos!) legények elõtt és addig provokálják azokat válogatott szóbeli sértésekkel (a fiúk személyi önértékelését, önérzetét, öntudatát sértõ szavakkal), amíg azok ütlegelni nem kezdik õket a bõrüket és húsukat is késpenge módjára felhasító vesszõkkel. A riporteri kommentár szerint, az a lány nem mehet férjhez, vagyis nem válhat családanyává, amelynek a hátán és a derekán nem látható megfelelõ mennyiségû és nagyságú seb-heg. Sõt: a minél nagyobb hegekkel rendelkezõ bõrfelület, rangot, tiszteletet és megbecsülést fog adni a lányoknak az asszonyok társadalmában, olyannyira, hogy minél több és nagyobb sebhelyek ékeskedik valakinek a derekán és a hátán, annál nagyobb, bizonyos elõjogokkal is járó, közmegbecsülést szerez magának az asszonyok társadalmi ranglétráján. A gyermeknemzésre - foganásra egyre inkább képtelenebbé váló nyugati ember, aki azon humánusnak képzelt, kényelem- és biztonság centrikus eszmerendszer szerint gondolkozik, hogy minél kényelmesebb és fájdalommentesebb (És persze: minél gyönyörkeltõbb!) valami, annál értékesebb, csak megbotránkozva nézi a "primitívnek" és "barbárnak" bélyegzett törzsi szokást és eszébe nem jutna, hogy a vallásszerû afrikai szokásoknak, esetleg metafizikailag jól megalapozott funkciója, célkitûzése is lehet. Eszébe nem jutna tehát, hogy ez az õsi vallásos rituálé a nõi tudattalan képzeletvilág rejtett agresszivitása kifejlõdésének a megakadályozását, a gyökerében való kiirtását szolgálja azoknál a fiatal lányoknál, ahol a nyers természet dolgozva még, igen könnyen felütheti a fejét a férfiakkal szembeni konkurencia-harc, illetve a férfiak legyõzési vágyából eredõ, csoportos, vagy szubjektív téveszmék és tévképzetek elterjedésének a lehetõsége. És nem másért, de – akárcsak az én esetemben, illetve az anyám esetében - amennyiben az édesapjukkal, illetve a fiú-testvérükkel szembeni gyermekes ambíciók és ellenérzések „beragadnak” az anyává váló fiatal lányok és nõk tudattalanjában, ezek a lélekben valamilyen módón (Nem feltétlenül a véresre verés, hanem pl. az asztrológiai tudatosítás segítségével) és kellõképpen meg nem tisztult nõk, menthetetlenül (nyílt vagy rejtett) agresszív utódokat fognak nemzeni, az utódok nemétõl függetlenül. Ezeket, a „megasztárok” világában született agresszív spirituális struktúrával született utódokat nevezik ma ultra passzív, vagy „hiperaktív” gyermekeknek. Az anyai örökségül kapott, és az ultra passzív változatban is a környezetben menthetetlenül kisugárzott agresszivitás mértékének, a helyes, avagy helytelen nevelésnek és az un. Marsi és Uránuszi anyai tudattalan tevékenységének függvénye az, hogy ezek, a hozzám és a nagyobb lányunkhoz hasonló módon, a horoszkópjukban erõsen támadott Marssal, és/vagy Uránusszal született utódok, megússzák-e a gyermekkort gyermekparalízis, izomsorvadás, agyhártyagyulladás, vagy leukémia, illetve végzetes (halálos) balesetek és sérülések nélkül, amennyiben nem születtek eleve valamely a Marssal, vagy az Uránusszal analogikus kapcsolatban álló sérüléssel, betegséggel. Bár nem akkora mértékben, mint az én esetemben, de a mára – kívülrõl és látszatra legalább is – lecsendesült nagyobbik lányunk esetében is sokáig fent forgott az imént felsorolt „veszedelmek” megjelenése, de egyrészt a feleségem tudattalan világát sikerült – gondolom én – a néha kétségbeejtõ jelzések hatására valamelyest veszélytelenné tenni. Másrészt a Medárda is kapott a „balesetszerû” sorsjelzések mellett, néhány, nyomós érvnek számító, idõben és térben (remélem, hogy) jól elhelyezett apai és anyai pofont, amitõl (ismételten remélem hogy) megtanulta az idõnként végzetesen kitörõ „hiperaktivitását” kontrolálni, arról nem is beszélve, hogy a karate edzései során is ezt gyakorolja. De miután a rögtön ölõ ismeretlen légúti vírusok által hirtelen a túlvilágra étvitt második lányunk második szülötti helyébe lépõ Etelka világra jött és Emõke mindent és mindenkit támadni kezdett, akirõl a tudattalanja úgy vélte, hogy a kicsi épségét és életét veszélyeztetheti, Medárda olyan magas lázzal járó hûléseken ment át, amelyek miatt mindannyiszor a kétségbeesés poklát kellett megjárnom. Ezek csak azt követõen csendesedtek el és kezdtek kimaradni, hogy az édesanyja igen megijedve, teljes mértékben észbe kapott, és megtanulta a tudattalan agresszivitását kezelni egyrészt a Medárda súlyos kerékpárbalesete, másrészt a még baba számba menõ és a Mars által uralt Kosban született legkisebbik lányunknak a hasonlóan magas lázzal járó vírus-fertõzését követõen. Annak érdekében, hogy az agresszivitás spirituális gyökereit élõ példával is illusztráljam, ide másolom egy olyan fiatalemberrel és egy olyan kétségbeesett családanyával folyatott levelezésemet, akiknek az édesanyja (És a családanya esetében a férj édesanyja) egész biztosan, hogy nem mentek keresztül a fentebb említett etiópiai beavatási rituálén: "Tisztelt Kozma Szilárd!

http://kozmaszilard.hu




Készíttettem már magamnak régebben is horoszkópot ismerõsöktõl, és sokszor segítettek, ezért kialakult bennem egy alapvetõ bizalom eziránt. Az ismertetõi alapján érdekes dolgokra lehet képes a horoszkóp elemzés terén, ami felkeltette a kiváncsiságomat. Évekkel ezelõtt egy schizofréniás tünetekkel jelentkezõ, renkivüli mentális érzékenységel kezeltek, mivel az agyam annyira érzékenyen reagált a külsõ impulzusokra, hogy nem voltam képes a külsõ impulzusokat feldolgozni és ami velem történt, alig tudtam lelkileg elviselni. Ma tünetementes vagyok, de szeretném pontosabban megérteni, hogy voltaképpen mi is történt velem, és megelõzni azt, hogy az akkori állapotom vissza térjen. Egyébként úgy találtam a honlapjára, hogy beírtam a Google keresõbe, hogy "sárkányfej", mert szerettem volna megérteni ezt a terminust. Köszönettel,

Radvánszki Zoltán

Kedves Zoltán!

Amennyiben ön biztosít afelõl, hogy a honoráriumot postázza, én holnap (szerdán) már hozza is fognék a szintetikus értelmezéshez. Addig is elõre kell bocsátanom, hogy, amellett, hogy ön beavatást igyekszik nyerni a Buddhizmus és más keleti spirituális és vallásos rendszerek területén, annak érdekében, hogy a régi egészségi problémái meg ne ismétlõdjenek, ezzel a horoszkóppal (ezekkel a fejlõdési életfeladatokkal) önnek feltétlenül és kikerülhetetlenül, és halaszthatatlanul egy sokkal gyakorlatibb és az elõbbiekkel látszólag (de csak látszólag!) szemben álló, közvetlen beavatásban kell részesülnie: a tûz elem szellemiségével nem csak hogy kapcsolatba és harmóniába kell kerülnie, hanem azzal minél nagyobb mértékben azonosulnia. Vagyis önnek a lehetõ legmagasabb fokú Harci beavatásokban kell részesülnie. Az ön horoszkópjában ugyanis, hamzsegnek, csaknem teljesen kimerítve azt, a tûzjegyû karmikus feladatok és negatív meghatározódások (Kos, Oroszlán, Ötös házban lényeges bolygók, stb. Addig is tehát, amíg elküldöm egy olyan ismerõs klubbvezetõ mesternõ címét, aki nem csak a harchoz ért, hanem valamelyest a metafizikához is (ideogrammák szellemi jelentését is tanulmányozza pl.), arra kérem, hogy gondolkozzon azon, hogy miként fogja ezt a kihagyhatatlan tevékenységét, a napi - heti programjába beiktatni. Ez annyira komoly és súlyos ugyanis, hogy inkább a Buddhista tanulmányait kell abba hagynia, ha a két elfoglaltság kizárná idõ szempontból egymást, mintsem, hogy ebbe azonnal bele ne fogjon! - Kérem, higgyje el, tudom, mit beszélek. Majd mindent elmagyarások és megindoklok szép sorjában és részletesen a szintézisben. Annyit jegyezzen meg egyelõre, hogy önnek a kultikus formában gyakorolt harc és a pozitív harci reakciókészség kifejlesztése úgy kell mint másnak a levegõ, a föld, vagy a víz: enélkül egyszerüen elszárad, illetve belül felégeti, vagy felrobbantja magát. Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!

Érdekes, amit ír. Úgy hét-nyolc évvel ezelõtt nekem is volt egy olyan érzésem, hogy jót tenne nekem hacmûvészetet tanulni, pontosan a szamurájok békebeli edzésformáját, az iaido-t fontolgattam, mert ott a kard útját inkább szellemi oldalról közelítik meg. De aztán lebeszéltem magam róla, mondván, hogy én nem vagyok egy harcos típus. Szóval azt gondolja, hogy ennyire fontos lenne ilyesmivel foglalkoznom? Szívesen venném a tanácsát, hogy konkrétan mivel kezdjem. Köszönettel, Zoltán

Kedves Zoltán!

Tudnia kell, hogy én két dannos karate mester (is) vagyok. De, azt is, hogy asztrológusként rám egyáltalán nem http://kozmaszilard.hu




jellemzõ, hogy tanácsaimat nem a horoszkópból kiolvasott és metafizikailag értelmezett jelek szerint adnám. Vagyis nem azért mondom, hogy önnek a harcmûvészetek leghatékonyabb módját, a közvetlen testi érintkezést(!) biztosító és a fájdalom tûrést kifejlesztõ, ugyanakkor a legkomplexebb fejlõdési lehetõségeket és a többi harcmûvészeti ágra széles körû kilátást (és azok gyakorlásához: képességeket) kialakító Karate (lehetõleg: shotokán) stilusok valemelyikében kell a lehetõ legmagasabb fokozat elérésével együtt járó beavatotságot megszereznie. Ma esete megszerzem az edzõmtõl annak a MO-i klubbvezetõ mesternõnek a címét akirõl igen jó benyomást szereztem a Szebeni edzõtáborunkban és elküldöm. Ha nem is fog megtetszeni esetleg (habár ezt nem hinném) a hölgy és klubbvezetõ társa személyisége, tájékozódási és kiindulási pontnak mindenképpen a legmegfelelõbbnek tartom. Horoszkópja értelmezéséhez néhány órán belül hozzá fogok. Nem írta meg, hogy analitikus leírást kér-e hozza, én ezzel a nehéz programot jelzõ horoszkóppal, mindenképp azt is (vagyis a teljes horoszkópot) ajánlom. Szilárd

Kedves Szilard!

Hat, nem kis dologra ker, egesz eletemben kerultem mindenfele verekedos, de meg konfliktusos helyzetet is. Egyenlore komoly ellenallas van bennem, de majd meglatjuk. Eloszor az alapertelmezest kernem, most csak az annak megfelelo honorariumot tudom atutalni, es kesobb jo lenne esetleg az analitikus resszel kiegesziteni, ha ez igy lehetseges. Zoltán

Kedves Zoltán!

Tudom, hogy nagy az ellenállás, és a kikerülési vágy, de másképp visszasülyedhet a betegségbe, és a harci szellem integrálása végül is nem is olyan veszélyes. Ez úgy mûködik, ahogy Jézus tanította: "Vegye fel mindenki a maga keresztjét", és miután felveszi és kezdi magát kiismerni a játszmában: "Az én terhem könnyû és az én igám gyönyörûséges". Én pisztolyt kellett szegezzek a halántékomhoz, annak érdekében, hogy vállaljam a családapai szerepet és a családalapítással járó gondokat, ami motívum egyébként önnél is megjelenik, mivel a tegnap egy barátom által alkotott új asztro programmak készítettem el az asztrogrammot és minden jel arra mutat, hogy az Ascendense végül nem is az Oroszlánban, hanem a Rákban áll. Most tehát azon kell elgondolkozzon, hogy a harccal szembeni ellenállás-e nagyob önban, vagy a családfõi szerepvállalástól és gyermekgondozástól írtózik jobban? Vigyázni kell, mert Szindhárta - Budha, akinek az anyja meghalt a szülésben és aki aki, az anyjától öröklött gyermek- és életellenes programja által vezérelve - manipulálva, otthagyta a családját, annak érdekében, hogy a nagy megvilágosodást elérje, de ennek ellenére végül csak utolérte a Rák-Karmája, mert gyomormérgezésben, illetve gomba mérgezésben halt meg (Mindketõ: a gyomor - az emésztõrendszer és a gomba is a Rákhoz tartozik), nem jó iránymutató ilyen jellegû karma-feloldás szempontjából. És a családjukat othagyó, illetve ezt a lényeges általános életfeladatot kikerülõ többi indiai - hindu szent és guru sem jó iránymutató: Ramana Maharishi, Rama Krishna, Osho, Sri Chimoy, stb. Holnap, miután mindent leellenõriztem az új adatok szerint, küldöm az analitikus leírást. Szilárd.

Kedves Szilárd!

Azt megfigyeltem már egy ideje, hogy az oroszlán-nap jegyû emberek valahogy mindig irritáltak. Sose tudtam elfogadni a "szerepüket". Ha ezt figyelembe veszem, és ez egy fel nem vállalt sorsfeladat kivetítése lenne, akkor lehet, hogy inkább oroszlán lesz az ascendens abban a bizonyos asztrogrammban, bár nem tudom, hogy az micsoda. Én http://kozmaszilard.hu




csak a radixig jutottam, ott ikrek az ascendensem. Bár nincs tervbe véve családalapítás, de azt hiszem az nem lenne olyan nagy feladat, hacsak az anyagi háttér megteremtése miatt nem szoronganék. És rákokkal elég jól kijövök általában. Sose voltam verekedõs típus, és attól tartok, hogy ha elmegyek egy ilyen shotokan iskolába, állandóan szétvernek majd az eleve agresszívabb tagok. Nem lehetne inkább aikido vagy valami más, lágyabb stílus? Egyenlõre nehéz elképzelnem magam egy ilyen szerepben. Örök életemben az erõszakmentesség elve vezérelt. Zoltán

Kedves Zoltán!

Tudom, nem illik ilyet tenni az ügyfelekkel, de meg kell dorgálnom önt, amiért „nem középiskolás fokon” tanult, sõt: spirituális szinten is képzett személy létére, ilyen félelmei vannak, hogy önt majd a karate klubban a gátlástalan és agresszív társai megverik! A karate nem bunyó mint a box, hanem spirituális beavatási rendszer és lépésrõl lépésre, nagy óvatossággal és személyre szabott arányossággal (hónapokig, sõt: évekig) történik a bevezetés, illetve a felkészítés testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Sõt: a legagresszívebbek hagyják abba leghamarabb, vagy csendesednek le a leginkább és fordítva. Persze, ez így van a „puhább” rendszereknél is, de amennyiben ezzel a horoszkóppal, ön mindig a könynyebb és a kevésbé veszélyesnek tûnõ utakat választja, annyit ér az egészzel, mint hogyha a kritikai értéktudata fejlesztése helyett, a cukorka szopogatást választaná. Önnek gyökresen újjá kell születnie, át kell alakulnia a tûz õselemhez (a tûzprobákhoz), a harchoz és a reakció-készséghez való elemi viszonyulását illetõen (voltaképpen nem is láttam még ennyire tûz-igényes horoszkópot!), nem csak azért mert a Kosban áll a majdhogynem teljesen negatívan fényszögelt Napja, hanem az Oroszlánban a Sárkányfarka és az Oroszlánnak megfelelõ V. házban a másik karmikus (negatív) pont: a Lilith, és amellett két spirituális bolygó: a Plútó és az Uránusz. És mindennek a tetejében a Skorpiónak megfelelõ VIII. házban áll a Kos uralkodó bolygója: a harc, a nyers életerõ, a férfiasság és az erélyesség bolygója, de az már teljesen negatívan! Ne alkudozzon hát velem, mert ebben az esetben, az annyi mint hogyha magával az Úristennel alkudozna, akitõl ezt a sorsprogramját kapta. Higgye el semmi olyan dolgot nem ajánlok önnek, amibõl akárcsak a legkevesebb baja is származhatna. Amennyiben viszont nem fogadja meg a tanácsomat az ön által, az anyai ági õseitõl öröklött negatív mentális energiák egyszerûen felrobanthatják az agyát, amennyiben nem kezdi azokat a harci kultusz elemeinek a fokozatos elsajátításával és gyakorlásával kreatív képességekké változtatni. Barátsággal: Szilárd

Kedves Zoltán!

Ha megengeded, tegezni foglak és megkérlek szépen, te is ezt tedd, hogy ne kelljen a mgyar magázódás fölösleges formuláival kinlódnunk. Nyugodt lehetsz, hogy ez részemrõl nem jelent bizalmaskodást és esetleges rejtett "lehnegerlési" szándékot, mivel, talán az írásaomból is kiderül, hogy a mások személyisége tiszteletben tartását tartom a legfontosabbnak. És pontosan ez az, amiért számodra a tûzpróbák általi személyiség-alakítást anyira fontosnak tartom. Ezt nem csak a tizenkét éve végzett gaykorló asztrológusi tapasztalataimból eredõ meggyõzõdésembõl kell "ennyire erõltetnem" számodra, hanem a személyi tapasztalataimból is csak azt mondhatom, hogy ezzel, az éb spirituális programomnáli si meredekebb és mejdhogynem egyértelmûen tûzes életprogrammal téged állandóan fog provokálni az élet, vagyis fognak provokálni a sorsod elemeit képezõ személyek és az a legkeveseb, hogy ez egyre intenzívebbé válik majd, amikor családot alapítasz majd és tehetetlenségedben jön hogy dühöngj, amiért nem tudsz a magaddal szembeni elvárásaod szerint gerincesen viselékdeni, és esetleg a családodat megvédeni sem. (Csak, hogy egyet említsek: amikor az elsõ gyermekünket nem korházba szültük, hiába, hogy kilenc nap után, tök egészségesen és enyhén lebarnult állapotban volt Medárda is, nem csak Emõke, erõszakkal be akarták fektetni mindkettõt a korházba, ahol esetleg befertõzték volna, ahogy számtalan esesben ez itt megtörténik. Nagyon a sarkamra kellett álnom és ordítoznom és egyértelmûen határozottnak lennem, hogy ezt az egészségügyi hatóságokkat képviselõ orvosokkal szemben, akik börtönbe csukatással is fenyegetõztek, megakadályozzam. Ezt, a korábbi lelki alkatommal nem tudtam volna megcsinálni és utánnak evett volna a fene a lelkiismeret furdalás, illetve a gyávaságom miatt. Így viszont már másnap elintézõdött minden hivatalos papir, ami a gyermek anyakönyveztetéséhez kellett és mehettünk is vissza a Hargita egy erdõs dombján álló sátortáborunkba, ahol a Meda született és élete elsõ hat hetét töltötte, aminek http://kozmaszilard.hu




köszönhetõen három és fél éves koráig még csak meg sem volt hülve. Egyelõre fogalmad nincs arról, hogy mennyi hülye törvény és szabályozás van érvényben a civilzációban, amelyeknek a betartrása egyenesen veszélyezteti a családot és a gyermekek egészségét. Csak, hogy egyetelen példát említsek: MO-n érvényben van egy õrültség, ami szerint a gyermekeket be kell oltani agyhártya gyulladás ellen és több információm van arról, hogy ebbe már több baba is belehalt. De nem is ez az igazi probléma, hanem az, hogy amennyiben nem szokod meg azt (a tudattalanod nem tanulja meg hosszas közvetlen tapasztalatok után, amelyben pl. a fájdalom-tûrés határaidat is feszegeted tudatosna és ellenõrzötten, a tudattalanod azt), hogy bármikor, akár a testedet érõ fájdalmas tapasztalatok árán is megvédd az igazadat és, hogy ki merj állni amelett, bármilyen kilátásban levõ fenyegetettség ellenére is, akkor a tudattalan szellemvilágod lemgmélyebb és legfinomabb rétegeiben rejlõ negatív életenergia impulzusok, nem csak, hogy a szervezetedet teperhetik le, de az agymûködésedet is veszélyeztethetik. A legkevesebb ami tõrténhet egy huzamosan és több esetbõl felgyülemlõ, kreatívan és tudatosan el nem oldott, negatív sprituális energia halmozódás, hogy agyvérzést kapsz pl. Ami viszont már igen veszélyes lehet a vérrák. Az elõbbi betegséged csak finom jelzés volt számodra, hogy valami gond van benned "a legmagassabb szinteken", ezért - bár értem én a belsõ gátjaidat, de éppen ezért, arra kérlek, ne alkudozz, és vedd fel Dórával a kapcsolatot és meg látod, hogy nem lessz semmi baj, jól fogod érezni magad és majd meglátod, hogy "mennyit kell ott ülnöd", milyen messze akarsz elmenni. A probléma az, hogy nem igaz, hogy te szelemi és spirituális uton mindent fel tudsz dolgozni, mert téged, ha nem is veszed észre ezt tudatosan, még csak egy kis és finom - esetleg az illetõ személy által sem észlelt - ironikus és cinikus mosoly, fölényes, illetve lekicsinylõ gesztus is, olyasmi tehát, ami egyesek számára mindennepos és normális, mélyen megsebez (önérzetedet, öntudatodat) és belül vég nélkül örlöd magadat, úgy hogy esetleg nem is tudsz róla, teljesen öntudatlanul, lázad benned az emberi szellem spirituális és kauzális öntudata. És tudod miért? Mert teljesen igazad van! Mert nem szabadna egymással szemben semmiféle fölényérzetünk és lekicsinylõ gondolatunk legyen. És ezért legbelül, ott ahol még az értelmed és az öntudatod sincs jelen, te egy merõ lázadás vagy. És ezt a folytonos negeaív spirituális energiát termelõ álapotot, te csakis úgy és akkor tudod kezelni majd, ha fizikailag és pszichikailag is olyan "hétpróbás harcossá" válsz, aki akár az országos rendõrparancsnoknak, vagy magának a miniszterelnõknek is spontánulúl, mintegy visszakézbõl oda tudod vágni, hogy semmiképp ne merészeljen veled szemben felsõbrendûségi komplexusokat táplálni. Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!

Meglepõen pontosan jellemeztél, ami nagy segítség, mert már konzultáltam egy-két asztrológussal, de igazán egyik se értette a képletemet. Ez a "spontán spirituális agresszió" megnevezés zseniális. Így már jobban értem, mi ez az állandó feszültség bennem. Valóban állandóan támadások érnek, és igazából nem tudok védekezni ellenük. Van bennem egy kissé naív program, miszerint nem akarok ártani másoknak, így viszont én maradok védtelen. Túlérzékeny is vagyok, és sose értettem, emberek hogyan tudnak ilyen felületesen és durván létezni. És sose találtam a kiutat, mert ha én nem akarok durva lenni másokkal, akkor ami marad, az az elkerülés, a problémák, a csaták kikerülése. És közben az õrlõdés. Mert a feszültségek állandóan bennem ragadnak. Bár ez ma már sokkal enyhébben jelentkezik, de a huszas éveimben iszonyú erõs volt. Ez így valóban nem megoldás, szükségem van a változásra, belátom. Felderengenek emlékek 13-14 éves koromból, mikor még valahogy másképp láttam a világot. Nagyon merész, határozott, független és önálló elképzelésem volt a dolgokról, és ezeket bátran ki is nyilvánítottam. Aztán valami megváltozott: elbizonytalanodtam, legyengültem, félénkebb és visszahúzódóbb lettem, és már nem tudtam érvényre juttatni az érdekeimet. Az idegi feszültségeim gyûrtek le, amik egyre csak fokozódtak, és én tehetetlen voltam velük szemben. És beszélni se nagyon tudtam ezekrõl senkivel, az emberek tök süketek a lelki problémákra. Egy nagyon jó barátom volt, aki nagyon értett engem (tõle indult a buddhista érdeklõdésem is), de õ váratlanul meghalt húszéves koromban. Aztán egyedül maradtam. Szeretnék kérdezni valamit: Egy asztrológiát tanuló ismerõsöm arra figyelmeztetett, hogy a radix IC-met közelíti a Szaturnusz, és jövõ júliusban lesz egzakt rajta. Ez jelentheti azt, hogy pont itt az ideje szembenéznem a családi "örökségemmel", és magam mögött hagyva, kilépni valami új életbe? Bár láttam, pontosítottál a születési idõpontomon +5 percet (vagyis az ábrán 5, a szövegben 15 percet). Eszerint mikor lesz egzakt Szaturnusz-IC tranzitom?? http://kozmaszilard.hu




A szintézis-elemzésre nagyon kiváncsi vagyok, jövõ hét vége felé fel tudom adni rá a honoráriumot is. És a hanganyagot hogyan küldenéd? Továbbra is köszönöm a törõdõ segítséget, A legjobbakat, Zoltán

Kedves Zoltán!

Örvendek a levelednek, illetve a felismeréseknek. Egyelõre igyekszem vasárnapi családi életet élni, majd a radixszal kapcsolatos kérdésedre is válaszolok. Elõjáróban minden esetre: nem kell a jóslásos (szélhámos) asztrológia elemeit ilyen komolyan venni. Esetleg írd le, hogy milyen családi problémákra, illetve változtatásokra gondoltál, hogy vessem össze azokat a képleteddel, aminek a 15 perces korrekciós változata a helyes. Szilárd

Kedves Szilárd

Hát, éppen az általad felfedett problémáim megváltoztatására gondoltam. Ha mindez az anyai õsökhöz is visszavezet, egy ilyen szaturnusz tranzit esetleg szembesíthet ezzel az "õsökkel" kapcsolatos problémával. Zoltán

Kedves Szilard!

Egyszer mar vegig is hallgattam az elemzest 1-6 ig. Meg lesz folytatasa? Nagyon sok erdekes "telitalalat" van benne, majd megegyszer meghallgatom es kijegyzetelem, hogy mikre kell odafigyelnem es tudatositani magamban. A tibeti buddhizmusban pl. teljesen megtalalhato ez a "szellemi harcos" szemlelet is, es a mindennapi elet atszellemiesitese is. A csaladalapitasban bizonytalan vagyok, igazabol soha nem volt tervbe veve, de talan azert is, mert tudtam, hogy meg nem stimmel valami velem. Tenyleg ugy van, hogy ami igazi ferfias viselkedes, az regebben szamomra kerulendo, agressziv megnyilvanulasnak tunt, de azert ebben mar sokat valtoztam es szerintem egyre ferfiasabb kezdek lenni, bar ennek a tudatositasa most mindenkepp fontos lepes volt. Az anyam kreativitasat nyomta el eroszakosan az apam fiatalkoraban, nem engedte, hogy keramikusi es rajz iskolaba jarjon, es tudom, hogy emiatt a duh meg mindig ott forrong benne, talan ez jott at belem is. Meg egy furcsa dolog, hogy talan mert van bennem ilyen eros ferfiellenesseg: helyettem szuleim lanyt vartak, en Aginak "keszultem". Es egy kis "ezoteria": egyszer egy auralato azt mondta rolam, hogy ugy latja, nekem volt egy lany ikertestverem magzatkoromban, de meg a legelso fazisban, aki aztan teljesen felszivodott, es en gyoztem a rovasara. Ezt nem tudom leellenorizni, de ha ilyen ellentmondasos bennem ez a nemiseg kerdes, lehet, hogy bar fiunak szulettem, de valahol belemivodott annak a lanytestvernek a szemelyisege is. Az biztos, hogy mikor kamaszkoromban szembesultem a szexualitas tenyevel, egy olyan feloldhatatlannak tuno feszult ellenallas volt bennem, mint aki keptelen azonosulni a raszabott feladattal. Es ez teljesen erthetetlen volt szamomra. El is tartott egy ideig, mig ez feloldodott bennem.Viszont az elremisztett, hogy ilyen kegyetlen mentalis aggresszivitas lappang bennem, es sajnos tenyleg ilyen vagyok, csak eddig azt hittem, hogy ez jogos lenne reszemrol. Nem is tudom, hogyan gondolhattam ilyet. http://kozmaszilard.hu




Es egy kerdes: az oroszlan sarkanyfarokrol en azt hittem, hogy a multamban mar megvalositottam az oroszlan magatartast, ez a nepszeru, feluletes ertelmezes, es hogy ebben az eletben a vizonto sarkanyfejet kell tervbe vennem. De hogyan lehet rajonni, hogy ez az oroszlan szerep meg ilyen problemas? Mert ez tenyleg igy van, de erre mi utal a horoszkopban? Es megegyszer, nagyon halas vagyok, hogy mindezekkel szembesitesz, azt hiszem, fontos lepesekkel jutok ezaltal elorebb. Zoltán" -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szilárd, egy ismerõsöm ajánlotta ezt a címet, ezt a lehetõséget, hogy választ kaphassak életem kérdéseire. Hamarosan összegyûjtöm az adatokat, elküldöm, és megrendelek egy 8000 Ft-os elemzést elõbb rólam, majd páromról. Sajnos, mostanában nem jól érzem magam a bõrömben, úgy érzem, az életem nem úgy halad, ahogy kéne, szeretnék változtatni, de azt látom, egymagam kevés vagyok hozzá, a környezetem pedig nem nyitott a gondjaimra. Tele vagyok kérdésekkel, válasz nincs, csak a kétségek, hogy mit csinálhattam rosszul. Remélem, közösen ki tudunk alakítani valamiféle utat, megoldást számomra, hogy boldogabban élhessek. Elõre is köszönöm türelmét, most már csak ez a vigaszom, hogy az ön segítségével javíthatok az életemen. Köszönettel, üdvözlettel Póka Réka

Kedves Réka!

Tessék nyugodtan elküldeni a létezõ adatokat, majd meglátjuk, hogy kellenek-e mások. Ha ezekkel nem tudnám beállítani az asztrogramot úgy, hogy meglegyen a belsõ koherenciája, sajátos logikai motívumrendszere, amúgy sem készítem el a horoszkópot. Ha ez felmerülne én majd megírom, hogy mire van még szükségem. Persze, azokról a bajokról, problémákról is írnia kell, amelyek az ön sors-krízisének az elemeit képezik, és amelyek miatt hozzám fordult segítségért, ahhoz, hogy tényleg hathatós legyen a feltárás. Szilárd

Kedves Szilárd, nem is hittem volna, hogy ilyen hamar válasz érkezik... köszönöm szépen. Betegségeim: kiskoromban egy Frenolon nevû gyógyszerbõl ettem meg egy adagot (apámnak írta fel orvos, csak megtaláltam), ami miatt epilepszia-gyanúval évekig vizsgáltak, de nem lett semmi baj tõle. Aztán kb. 11 éves koromban egy olyanra emlékszem, hogy a busz mögött átszaladtam az úton, hajszál híja volt, hogy egy teherautó nem ütött el... csak, mert a járdán megláttam anyukám, hozzá szaladtam át. 1981-ben pont karácsonykor a jobb lábfejem ízülete begyulladt, nem tudtam menni rajta hetekig. Azóta is gyakran fáj. 1985-ben motorbalesetem volt, motorral estünk a võlegényemmel, a jobb térdem szétnyílt, össze kellett varrni, de csak a lágyrészt vágta el a motor tükre, semmi bajom nem lett tõle más. 1996-ban bal térdben részleges térdszalagszakadásom volt, sokáig nehezen jártam. 1999-ben egyik napról a másikra megfájdult a jobb csípõm, nem tudtam menni. Kiderült, hogy nyitott gerinccsigolyám van, porckorong rendellenesség, csípõproblémák (zsibbadt a lábam), enyhe gerincgörbület van. Azóta is ízületi problémáim vannak, de már az ujjaimban is, néha nagyon fájnak. Volt két mûvi abortuszom, egyik 1985-ben, másik 1996ban.Vetélés nem volt, szülési komplikáció sem. Sajnos anyai, dédnagyanyai ágról nem tudok írni ilyen témában. Anyukámék elváltak, de elõtte se éltek jól. Szerettem volna továbbtanulni, de szüleim anyagi helyzete miatt nem lehetett. Ami szerettem volna lenni akkor: tolmács vagy nyelvész. Még menet közben tetszett az újságírás is, az ma is vonz. Kérdéseim, problémáim: úgy érzem, párom elnyom, lehúz, nem tudok épülni miatta, nem tudom megvalósítani elképzeléseimet. Nagyon nehéz természetû, introvertált ember, s noha szeretjük egymást, a lelki kapcsolat hiányától nagyon szenvedek. Az életnek szinte minden területén csak negatív irányban hat rám. A gyerekekkel való kapcsolata is, fõleg a lányával, problémás. Hirtelen haragjától, durvaságától is nagyon rossz nekem. A családom rokonaitól irtózik. Én, noha nem kedvelem az övéit, jól bánok velük. Annyi mindent kérdezhetnék még, de hát az már túl részletes lenne.Továbbá van két gyermekem, egy lány (19éves) és egy fiú (17 éves), nagyon határozott, nehéz http://kozmaszilard.hu




természetûek õk is, nagyon nehéz a dolgom velük. Makacsok, meggyõzhetetlenek, (most már nevelhetetlenek), és néha gonoszok velem. Most már nehezen viselem ezt is. Mostanában minden tagom fáj, az ízületeim sajognak, néha alig birok mozogni. Most már azt is érzem, depressziós is vagyok, egyre gyakrabban rám tör. A munkahelyemet is feláldoztam a családomért, elõmenetelemet is, csak hogy nekik jobb legyen. Hát, ennél többet most nem is írok, kérném szépen megírni, elég-e ez a sok minden, mit lehetne ebbõl kihozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. Mégegyszer minden jót, nagyon köszönöm a türelmét, üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!

Az ön horoszkópja egyáltalán nem annyira rossz, mint ahogy ön az állapotait leírja. Csak az a baj, hogy meglátásaim szerint ön a konfliktuskerülõ, magyarul: gyáva fajta Oroszlánok közül való egyrészt, másrészt a Napja a XII. házban és a Sárkányfarka a IX. házban áll, ami azt jelenti, hogy soha nem fog tudni az életben helyesen tájékozódni, amíg az egyetemes törvényeket (Lásd a honlapomon) és ezek tükrében és ezek függvényében a saját (horoszkópból kiolvasható) sorsprogramját meg nem érti (Miután ismerte) és meg nem tanul helyesen meditálni. Addig is tehát, amíg a horoszkópot nem tudja megrendelni Kezdjen el bátran és erélyesen viselkedni és a gyermekeinek elsõsorban az õk érdekében sem hagyni, hogy önt sértegessék és durváskodjanak, hogy gonoszkodjanak önnel! Nem baj, ha õk nézik, vagy nevezik önt gonosznak, ön csak legyen velük akár a kegyetlenségig is elmenõen szigorú és tisztesség-parancsoló, egy mákszemnyi szemtelenséget se tûrjön el. Mivel már sejtéseim szerint nagyok, tehát testi fenyítésben nem részesíthetõek, nyugodtan kezdjen velük bátor és szabad oroszlánként (Anyatigrisként!) üvöltözni, és gazdasági, vagy más fajta megszorításokkal õket büntetni, mert ezzel elsõsorban õk fognak jól, járni, csak még nincs magukhoz való eszük és értéktudatuk, hogy ezt felfogják. Egyetlen egy dologra kell vigyáznia, hogy végig következetes legyen, jó elõre gondoljon el mindent, még a bömbölési jeleneteket is, és mindent amit ki mondott a száján, vigyen végbe. Ez azt is jelenti, hogy ne ígérjen olyasmit, amit nem tud végig vinni, másrészt meg kell keményítenie az anyai szívét és végig kell csinálnia olyasmiket, amik nincsenek az anyai szíve szerint. Ellenben, ha nem így tesz, nemsokára a szíve és az egész gerince is fel fogja mondani a szolgálatot és akkor nem csak ön fog szenvedi ennek a fonák és törvénytelen helyzetnek a kárát, hanem az egész családja. Ennek a szellemében és a további betegségek elkerülése érdekében, a férjével is szembe kell szállnia bátran és erélyesen és következetesen és nem kell annak a durvaságától félnie és meghunyászkodnia mert önnek ez a meghunyászkodó, szorongó magatartás egyenlõ értékû azzal, mint hogyha lepratelepen sétálgatna önfeledten! Ne könyörögjön neki, hanem teljes szívébõl ordítson vissza reá. Tudom, azt képzeli, hogy megbolondultam, de higgye el, értek a szakmámhoz és a hivatásomban a legjobbak közül való vagyok. Nem az a baj tehát, hogy nincs más megoldás, hanem az, hogy önnek bátor, mindig harcra-kész és reakció-kész, nyitott szívû Oroszlánként kellene viselkednie, ahhoz, hogy egészséges és boldog is lehessen. Ön a humanista és jóságos (valójában: gyáva) meghunyászkodásaival a legjobb energiaforrásaitól (mágikus képességeitõl) fosztja meg saját magát. Mindehhez hozza tartozik az is, hogy nem kell viselnie a férje nevét, mivel ön nem férfi és nem is az õ alárendeltje, rabszolgája. Ön tehát sem nem Sándor, sem nem Sándorné! Tudom, hogy MO-n ez az eljárás és szerencsétlen beteges szokás, de ez fõként a Tûz jegyekben született nõkre végzetes! Nem tudom, hogy ön milyen horoszkópra gondolt, de mind a helyzete súlyosságára - összetettségére (A Lilith a VII házban a legnehezebben értelmezendõ karmikus teherre utaló jel), mind az ön kérdéseinek a sokasága szerint én az egész értelmezést javasolnám, vagyis a szintetikus hangfelvételt is az analitikus leírással együtt. Persze, úgy, hogy elõbb az analitikust küldöm el és önnek is csak azt kell kifizetnie, majd miután jól megemésztette, jönne a szintézis is. Hogy némi fogalma legyen, hogy miért tartom fontosnak az Oroszlános magatartás bevezetését mind a külvilággal való viszonyrendszerében, mind a családtagjaival szemben, elküldöm egy hasonló karmájú fiatal fiúval való levelezésemet. (Agresszió) Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!

Meglepett kicsit, amit írt, hogy én milyen lennék. De persze végülis igaz lehet ez a gyávaság. Az ember azt gondolja, hogy az a jó, ha nem "balhézik", és közben kiderül, hogy dehogyis jó. Igaziból a párom reagálása tartott eddig is vissza attól, http://kozmaszilard.hu




hogy ellentmondjak neki. Egyre jobban kikészített a reagálása lelkileg, a sértõdése, a durvasága, már elfáradtam bele, tudtam, mit fog nekem mondani, ordítani, szóval inkább nem szóltam. Nos, itt a hiba, ahogy elnézem. Gyerekeimnek gyakran szoktam mondani, hogy ne beszéljenek így velem, mindig szólok, hogy létezik a szülõ, felnõtt iránti tisztelet. De ez is csak kevés esetben hatásos. Nem gondolom furcsának, hogy akár ordítsak is, egyáltalán, nagyon ritkán szoktam is, ha már másként nem ment, csak hogy komolyan vegyenek. De akkor ez egy eszköz kell hogy legyen, legvégsõ esetben. Kicsit megijeszt, hogy egészségileg milyen bajokat okozhat a a jelenlegi helyzetem, de azt is látom, és remélem is, hogy megvan a módja, hogy elkerüljem a bajt. A névhasználat megváltoztatása nagyon nagy procedúra lenne, sorbaállások, okmánybélyeg-fizetések, borzalmas körülményes lenne másként kérni a nevemet, azt nem igazán szeretném már megváltoztatni. Tény, hogy ez egy szokás itt Mo-on, ugyanis ha valaki lánynéven szerepel és gyereke van, hiába van férje, egybõl lányanyának, hogy úgy mondjam, ledér nõszemélynek gondolja a közvélemény. Csak nagyon kevesen maradnak lánynevûkön itt. Igaziból az is visszatart, hogy férjemnek ellentmondjak, mert mostanában munkahelyi gondjai vannak (bár igaz, húsz éve ilyen, a gondjai csak most vannak, korábban is eszmélhettem volna), annyira ideges az állása miatt, nem tudom, helyes-e ilyenkor elkezdeni a szembeállást vele. Legnagyobb gondom most például, hogy nem tudom, hogyan beszéljem rá, hogy megoldjuk a két különnemû nagy gyerek külön szobába helyezését. Noha ez jelenleg is megoldható lenne kis lemondással, nem hajlandó rá. Lehetne másik lakásra is cserélni a jelenlegit, de nem akarja. Közben én õrlõdöm a két gyerek veszekedéseitõl, nincs nyugta senkinek, rengeteg a feszültség emiatt a családban. A gyerekeim nekem morognak, apjuknak nem mernek. De én ebbe beleõszülök. Sokat lendítene helyzetünkön ennek megoldása, de több bátorság kéne, hogy elkezdjem. Hát igen, a gyáva oroszlán...Vagy pedig nem is kéne tekintettel lennem õrá se, másokra se, magam és az egészségem legyen a fontosabb vajon? Elolvastam a levelezést a mellékletben, igazán érdekes. Fõleg az, hogy valakinek olyan tevékenységet kéne folytatnia, ami - látszólag - nagyon távol áll tõle... Félelmetes... de bizonyára igaz, kíváncsi lennék, hogyan alakult a sorsa a fiúnak, vállalt-e küzdõsportot … de hát ez egy másik kérdés. Még annyit, hogy én szívesen tegezõdnék, ha szabad ezt felajánlanom, könnyebb lenne a levelezés, a virtuális beszélgetés. Csak egy kérdésem lenne már, nem is ezzel kapcsolatos, teljesen más téma, de kicsit fura számomra: valakivel beszélgettem telefonon, sohase láttam õt. És - mint a könyvekben a szereplõknél szokás - elképzeltem egy arcot a hanghoz. Amikor aztán találkoztam az illetõvel, szinte teljesen úgy nézett ki a hölgy, ahogy elképzeltem, hogyan lehetséges ez? És amúgy is, sokszor vannak megérzéseim, amik bejönnek, beigazolódnak, mitõl lehet ez? Nos, búcsúzom, köszönettel és tele reménységgel, hogy ezután sokkal minõségibb életem lesz, üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!

Meg kell szoknod, hogy az Úristen teljesen más logikával gondolkozik, mint mi. Pontosabban: mi gondolkozunk ferdén: "Az Én utam, nem a te utad, mondja a Seregek Ura." (Prédikátor könyve) A két ellentétes nemû kamaszt, akár a férjed akarata ellenére is tedd azonnal külön szobába, ha erre lehetõség van, mert ez a természeti rend is és ez az Isten törvénye! Többet nem szabad meghunyászkodnod elõtte. Afelõl meg egyáltalán ne aggódj, hogy épp most van gondja a munkahelyével, mert ez éppen azért van, hogy húzza be végre a farkát egy kicsit és tanuljon szeretetet. Õ ugyanis nem csak, hogy ellentétben veled agresszív Kos, hanem a Sárkányfarka is Kos, tehát rejtett agresszivitással is telve van, amit egyáltalán nem veled és rajtad kellett volna eddig kiélnie. Ideje, hogy partner és szeretõ családapa legyen és nem fõnök. Éppenséggel, hogy örvendened kell a helyzetnek. Te ugyanis nem lehetsz agresszív, akkor sem, ha a legszélsõségesebb módon fogadod meg a tanácsaimat, amire ezennel is külön felszólítlak (Figyelem: nem megkérlek!), mert az Oroszlán napod is pozitív és az Oroszlánban álló Plútó-Mars bolygópárosod is. Ez utóbbi egyébként nagy ritkaság és ennek köszönhetõ, a misztikus intuíciód, spirituális képességed is többek között. Te az inga elve alapján kell végezd a dolgodat ezentúl és nem hogy újságíró, hanem egyenesen író is lehetnél - kellene lenned. De képzeld el egy könyvborító színes oldalán a nagy regényed címét: Özönvíz, írta Kókai Sándorné. Nem nevetséges? Éppen ez a bajod, hogy az Oroszlán személyi tudat ellen teszel mindent! Mit érdekel téged ennyi idõsen, hogy mit gondolnak rólad egy becsületes nõi névvel? Nem kell a lánykori nevedet használd, hanem lehet az a férjed családneve is, ha fel akarod azt venni, de semmiképp nem lehetsz Sándorné, mert az Sándor az egy férfinak a neve, aki te nem lehetsz semmiképpen! Ha nem akarod hivatalosan megváltoztatni, vigyázz arra, hogy csak a hivatalos aktákon használd így, mert ha úgy gondolsz magadra mint Sándorné, vagyis egy férfinak a nõi nyúlványa, végtagja, ragadványa, stb., nem csak a gyermekeid fognak gonoszkodni veled, hanem maga a Sorsod is! Hiszen õk csak provokálnak annak érdekében, hogy vedd észre magad végre és légy önmagad! A férjed is azért hengerelt le folyton, mert õ a te fejlõdési sorsprogramod egyik fontos megtestesítõje vagy, amiképpen te is az kellene legyél az õ számára Oroszlánként! Érted már? Maga a hétszentséges Úristen várja el tõled, hogy húzd fel az ínyedet és jó egészségeseket bömbölve végre, mutasd meg az agyaraidat neki, meglátod, hogy milyen hamar hozzá szokik az új - normális! - helyzethez és néhány hét múlva igazi békében fogtok majd élni, amikor mindenki megkapja a http://kozmaszilard.hu




maga helyét és szerepét a családban. Azt is lehet mondani, hogy ennek a nyomorult és szerencsétlen helyzetnek végül is te vagy az okozója! Hiszen nem voltál képes a férjeddel megértetni, hogy aránytalan a viselkedése, hát a sors volt kénytelen vele elbánni! Ha segíteni akarsz neki tehát, minimum három hónapig lépjél elõ családi diktátorrá. Ez az inga elve. Nem lehetsz bátor és erélyes, anélkül, hogy a vakmerõséget és a kegyetlenség látszat-állapotát ki nem próbáltad volna, huzamosan át nem élted volna. Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd! Csak még pár sort akartam írni, és elképedve látom, milyen szép levelet írtál nekem. Nem mondom, hogy köpninyelni nem tudok, de valami olyasmi... Szóval csak három gondolat röviden, aztán jövök én... ezeket a sorokat, ugye, jobb, ha nem mutatom meg páromnak, nem beszélünk róla, elég, ha én nekiállok megvalósítani a "bátor" oroszlánt? Egyáltalán, mondjam-e neki, hogy írtam Neked? Azt is tervezem, hogy az õ jellemzését is megcsináltatnám veled az enyém után és megmutatnám neki, megbeszélnénk... jól gondolom-e ezt? A második dolog, hogy a hanganyagot még nem tudtam meghallgatni, ahhoz idõ és nyugalom kell, most fõ a vacsora, a két gyerek itt tévézik, nyüzsög, majd megvárom, míg egyedül lehetek. A harmadik, hogy van egy kolléganõm, õ is a férjére panaszkodik, ajánlottam neki, írjon neked, nem baj, ugye? Szóval, rám visszatérve: megdöbbent, hogy az a feladatom most, engedjem ki a karmaimat...és ha kell, elbõdüljek és diktátor legyek. Ebben nem fog a párom sérülni, vagy kit érdekel, mi lesz vele? A szívére szokott panaszkodni, nem lesz baja? Vagy ettõl fog neki bekattanni a normális viselkedés? Miért van az, hogy én még mindig tekintettel vagyok rá... nem kellene törõdni vele? Az agresszivitását ha nem rajtam, min kéne kiélnie neki, valami sporton, vagy hogyan vezethetné le? Ha a telken fizikai munkát végez, látni rajta, szinte füstöl az agya, megy ki a feszültség... ilyesmi levezetés kéne neki vajon? Nagyon érdekes ez a név-szemléletmód.. én nem Sándorné vagyok, hanem Réka... és e mögött mennyi nem jó gondolat is lehet, mármint az Sándorné mögött... hihetetlen, illetve elhiszem, csak még szokatlan. Hu, ez a diktátorság... ezt át kéne gondolnom, hogyan is csináljam? Jól gondolom, hogy azért "kaptam" ilyen férjet, hogy "rendes", harcos oroszlán legyek, és ne gyáva? És a páromnak meg vissza kell fognia magát, az agresszivitását, neki meg ez a feladata? De ha így van, én nem voltam jó alany neki. Eddig nem tudta miattam végezni a "leckéjét"... És azzal segítek rajta, ha megmutatom, milyen a bátor oroszlán... hát, most már mihamarabb menni fogok a postára, nagyon-nagyon reménykedem a jobb életemben, hogy máskén fogom látni, értékelni magam... ez a két leveled is nagyon sokat segített, egész felvillanyozott most engem. De jön a kérdés is egybõl: miért kellett nekem kb. húsz évet várni, hogy rájöjjek, ami volt, nem jó, más kell? Húsz év terror, amiben éltem... sok, nem? Vagy jobb késõbb, mint soha alapon örüljek, hogy most már más és teljes életem lesz? Nagyon sok üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!

Egészen nyugodtan megmondhatod a férjednek, hogy mit írtam, mivel "ahol a titok, ott a piszok". Olvasd el a Megváltás törvényeibõl a szeretet és a nyitottság törvényét! Arra viszont nem adhatok választ, hogy lakáscserével, vagy a jelenlegi lakásotokban történõ módosításokkal biztosítjátok a két különbözõ nemû kamasznak a külön szobát. Én csak azt értettem meg, hogy erre több lehetõség is lenne, csak azért nem történik meg, mert a férjed morog, ahelyett, hogy megértené az isteni és a természeti törvényt és cselekedne, mivel el van foglalva a munkahelyi problémáival. Tudod mi a baj? És ezt is megmondhatod neki: hogy õ harcosnak, vagyis zsoldosnak, katonatisztnek, kommandósnak, idegenlégiósnak, stb. jött a világra és ezt nem tudván, tudattalanul és önkéntelenül a családot és a munkahelyeit használja taktikai térnek, csatatérnek, harci mezõnek, stb. Ami a többi kérdést illeti, nem veszed észre, de már a kérdéseidben ott van a válasz. Azonban annyi éves férfi-kelléki, férfi-nyúlványi állapotodban elvesztetted az önbizalom képességét. Nem csak bátorság (egyelõre vakmerõség!), hanem nyíltság is tehát! Szilárd

Kedves Szilárd, Páromnak el fogom mesélni, amiket írsz, majd megírom, mit szól hozzá. Biztosan furcsállja majd, hogy minek született (volna), és nem is tud róla, de még közelébe se került egyiknek se... http://kozmaszilard.hu




Lakásügyileg valóban az van, hogy el van foglalva magával, meg morog, nem tetszik neki a változás. Nem is tudom, hogyan hozzam szóba neki... Gondoltam, azt csinálom, hogy keresek egy megfelelõt, és majd csak akkor mondom, hogy láttam egy jó beosztású lakást. Na mindegy, ... de félek tõle, érdekes. Most ez a családunkban a legfõbb megoldandó kérdés, a gyerekek nyugalma, no meg ezáltal a mienk is...Úgy érzem, ezen sok múlna, minõségi változás lenne a családtagok életében, boldogabbak lennénk általa. Hát, önbizalommal, érzem én is, hadilábon állok... Réka Kedves Réka!

Mondom, hogy egyenesen regényt kellene írnod, nem holmi újságot, csupán a kérdéseket kell kihagynod és egybõl a válaszokkal kezdened. Amint felteszed a nagy metafizikai sorskérdéseket egybõl tökéletes választ is adsz rájuk. Már reménykedtem, hogy legalább az utolsó kérdésedre adhatok valami eredeti választ, de azt is "lelõtted" elõlem. Ráadásul, a férjeddel kapcsolatban adod meg a leghelyesebben a válaszokat, tehát semmiféle kétséged ne legyen a helyes magatartás felõl: igen az egészségére válik, ha "semmit nem hagysz neki", amíg el nem fogadja az új szituációt és ebben annyira erõsnek és eltökéltnek és egyértelmûnek és határozottnak kell lenned, hogy minél hamarabb sikerüljön elfogadnia az új helyzetet, mert az õ szívének éppen azt használ, ha egyértelmûen és nem csak a tudatával, hanem a tudattalan alvilágával is megérti és elfogadja, hogy még alattomban sem szabad rajtad és fölötted uralkodnia! Így nem kellene egyebet csinálnom, mint a kérdéseket kihúzni és a válaszokat meghagyva, az én nevemben - aláírva - visszaküldeni. Azért küldöm tehát vissza egészében a leveledet, hogy magam a fölösleges levélszerkesztéstõl megkíméljem és neked lehetõséget adjak arra, hogy mindig emlékezhess ezekre a kérdésekre és a saját, tökéletesen helyes válaszaira. Minél hamarabb elkészíthetem tehát az analitikus leírást, annál jobb, mert te tökéletesen fel vagy készülve arra, hogy annak egyetlen szavát, mondatát se értsd majd félre és, hogy amit megértesz, hasznosítsd. Persze, hogy szívesen veszem az újabb rendeléseket, hiszen három kiskorú gyermekbõl és egy várandós feleségbõl álló családot tartok el, és ezt úgy hogy sem gyest, se gyed-et, vagy családi pótlékot nem kapunk, mivel a román állam ilyesmit nem ad alanyi alapon, a (szintén konfliktus- és konfrontációkerülõ Oroszlánnak született!) feleségem viszont egyetemista volt amikor feleségül vettem, tehát nem dolgozott és TB-t nem fizetett soha.

Bátorság – sõt, az inga elve szerint, egyelõre: agresszió! Szilárd

Kedves Szilárd! Leveledre válaszolva: zavarba hoz, hogy én ilyen "okos" vagyok, csak nem is tudok róla? Na jó, ez csak vicc, de valahogy így van ezek szerint? Örülök, hogy azt látod, teljesen nyitott vagyok, felkészült az analitikus leírás megértésére, befogadására, hasznosítására. Szeretném még megkérdezni, hogy errõl az egészrõl, amit mi itt kiókumláltunk nekem, meséljek-e férjemnek? Milyen könnyû is lenne neki azt mondani, hogy "öregem, a te érdekedben balhézok, nehogy bajod legyen, és igenis lakást cserélünk, punktum, szót se többet, stb., stb." Mit szólna ehhez a beszédhez? Na, megint jön az "okos" válasz: vagy csak tegyem dolgom, szótlanul? Mit fog szólni a hirtelen pálfordulásomhoz? Meg fogja-e érteni tetteimet pl. a tudatalattijával? Neki vajon okoz-e feszültséget, valami negatív érzést, hogy nem azt teszi, ami az életfeladata? Nos, erre azért már nincs ám válaszom! Nos, most egyelõre ennyi jutott eszembe, továbbra is nagyon izgatott vagyok. Hajrá, bátorság és agresszió - írnám, ha vicces kedvem lenne... Üdvözöllek: Réka

Kedves Réka! A probléma az, hogy neked a XII. házban álló Napoddal és Uránuszodal, igen erõs spirituális tudat-fejlesztési életfeladatod - fejlõdési életprogramod van. Neked igen erõs rejtett spirituális képességeid - misztikus intuíciód van tudattalanodban elrejtve, de amíg a személyiségi tudatod nincs kifejlõdve még a maga természetes módján sem, hanem egyelõre csökevényes, nem hogy fejletlen állapotban vagy spirituális szempontból - kb. 15 - 16 éves szintre süllyedtél vissza, olyan kamasz gyermek szintjére tehát, akinek az pja vagy az anyja - neked a férjed - mondja meg, hogy mit csináljon és mit ne, nem rendelkezik tehát szabad akarattal és önálló döntési képességgel. Ennek a fonák és abszurd állapotodnak a következtében tehát, nem csak az a baj, hogy nem rendelkezel ezekkel a természetes felnõtti személyi képességekkel és tudattal, hanem fõként az, hogy mindemiatt egyelõre negatív mágikus http://kozmaszilard.hu




tevékenységet fejt ki a tudattalan képzelõerõd, hiszen felnõtti képelõerõvel rendelkezel - nem gyermekivel! - és nem is akármilyennel! Miközben mentális tested, amely az alapját kellene képezze annak, hogy mit is képzelj, illetve a személyi rációd és az akaratod gyermeki. Ezért van az, hogy mindaz, mit el szeretnél érni vagy nem valósul meg, vagy éppen fonákul, vagyhasználhatatlanul zavarosan - és így inkább zavaróan(!) materializálódik. Persze, hogy boldogtalan és szorongó és depressziós vagy ennek következtében, de a megoldás egyáltalán nem az, hogy szorongó és félénk maradj, mert senki nem fogja ajándékként a fejed felül elfújni mindazt, amit a szorongó és depressziós képzeleteddel beidézel az életedbe és a család életébe. Nem azért hangsúlyoztam tehát az Oroszlán személyi tudat kialakításának a fontosságát, mert nekem ez lenne a misztikus heppem, hanem azért mert más lehetõséged egyáltalán nincs ahhoz, hogy egészséges legyél és normális életet élj, a boldogságról és a harmóniáról nem is beszélve. Nehogy félreérts: a te horoszkópod nem is olyan nehéz, hanem átlagon felülien pozitív, csak azért van annyi bajod, mert fordítva ülsz - ültök a férjeddel a lovon. Ha ezt nem sikerül vele megértetni, tovább betegítitek magatokat fölöslegesen, és mivel te vagy a családanya, akinek a mágikus képzeleti tevékenységétõl függ a család anyagi helyzete is, még el is zegényedhettek! Azért kerültél a férjeddel ilyen viszonyba, mert a házasságotok elején mind az volt az érzésed, hogy õ nem az igazi párod és ezért jogosulatlanak érezted magad, hogy ellenkezzél vele. Meg kell kérdezd magadtól, hogy vele akarsz-e maradni, és ha igen, akkor ne abban reménykedj, hogy a sors alamilyen véletlen szerencse folytán mégiscsak kicseréli (megváltoztatja), hanem értesd meg vele, hogy nem hagyod magadban többet a személyiségedben elnyomni! És nem azt kell mondd, hogy ez elsõsorban az õ érdekében történik, mert ez azt jelentené megint, hogy újból nem mered felvállalni a személyi jogaid és emberi méltóságtudatod megvédését és kiharcolását, hanem csak és csakis azért, mert nem hagyod és abból az idióta infantilis szabad-akarat nélküli kamaszgyermek szerepbõl egyszer s mindenkorra leged volt! Inkább hisztériázz, vágd földhöz magad és túrjad a nyálad, de többet egy tapodtat sem engedj a személyi jogaidból és méltóságodból! nélkül hiába is értelmezném a horoszkópod rengeteg árnyalati - karmikus roblémáját és hiába adom meg a feloldási lehetõségeket, mert falra hányt borsó lesz az egész, egy szép misztikus torta, aminek üres a belseje! Nagyon figyelmese és többször olvasd el tehát az analitikus leírásokat, fõként az Oroszlánra és a XII. házra vonatkozó részeket, valamint a Bika Sárkányfarkadra és a Halakban álló Lilithedre vonatkozó részeket és majd mindent kitisztázunk a szintézisben.

Kedves Szilárd, rendben megkaptam az anyagot, mindent ki tudtam nyitni, nagyon köszönöm. Egyelõre olvasom és olvasom, aztán majd még "beszélünk", jó? Ahogy belenéztem - nem lehet ám ezt rövid idõ alatt végigolvasni - nagyon nagy igazságok vannak benne... Ha elolvastam többször is, aláhúztam, ami fontos, és kérdésem lesz - biztosan lesz - írok, jó? Üdvözöl Réka

Kedves Réka!

Még egyszer: nem a férjed miatt kell önmagadnak lenned, hanem saját magad miatt! Nem azért kell ellenszegülj a személyi elnyomásnak, mert neki harcosi életprogramja van, amit nem a te egzerszirosztatásodd által kell kiélnie, hanem azért mert neked ez életbevágóan és üdvösségbe vágóan fontos és elengedhetetlen! Szilárd

Kedves Szilárd, nem felejtettelek el, csak még ülepedik az a sok anyag, amit kaptam, újra meg újra elolvasgatom mindet. Kérdésem is lesz, csak még összeírogatom. Párom adatait is nemsokára küldeni fogom. Addig is: nagyon boldog új évet kívánok Neked és kedves Családodnak! Réka - és nem Sándorné! --------------------------------------------------------------------------------------------Ez a két példa - Mivel a diszkréció kötelez egyelõre, a legártatlanabbakat választottam ki! - talán jobban illusztrálja azt, hogy az agreszivitás elsõsorban nem külsõ és nem feltétlenül és általában a férfiakra jellemzõ megnyilvánulások problémaköre. Hiszen azokat a fény-ellenes, sors, illeve Isten-ellenes és magazat, illetve életellenes programokat, amelyeket az örökletes karmikus családi programokról szóló tanulmányban leírtam, elsõsorban nem az apai ági felmenõktõl, http://kozmaszilard.hu




hanem az anyai ági õseinktõl (anyánknak az anyai nagyanyjától és dédnagyanyjától) örököljük. Sõt: addig hiába is küzdünk az emberhez nem méltó, primitív agresszivitás ellen - a csaldon belüli férji - apai agresszivitás ellen - amíg nem merünk szembenézni a láthatatlan és érzékelhetetlen, de annál veszélyesebb - mivel hogy asztrológiai feltárás nélkül kivédhetetlen: mágikus erejû - örökletes képzeleti agresszivitással. Ez a ki nem nyilvánított és az erre nem érzékenyek és a hozzá nem értõk számára leleplezhetetlen, rejtett (nõi) agresszivitás ugyanis nem a megvadult hím-állatok viselkedésével jellemzett családi hõzöngést és verekedést - bútor-rombolást, nem csak idegromboló családi feszültségeket tud kelteni, nem csak testi sérülést képes okozni feleségnek és gyermeknek egyaránt, hanem képes a nõket fogamzásképtelenné (meddõvé) és magzatkihordásra képtelenné (vetélõvé) tenni, és ami ennél is tragikusabb a rejtetten agresszív anya (civilizált, vagyis az agresszivitását mindössze spirituálisan - képzeleti szinten átélõ anya) által szült gyremekeket halálba küldeni. Tisztában vagyok a fenti mondatom súlyosságával, és talán nem is írtam volna le, ha nem úgy fedeztem volna fel ezt a tragikus helyzetet, hogy évekkel ez elõtt, magam rohantam karjaimban az akkor még aléltnek hitt második kislányunkkal, egy Magyarországi kisváros korázába és nem én hallom meg elõbb a szolgálatos orvos által is, a halotti jelntében „jól fejlett csecsemõ”-ként jellemzõ, adig makk-egészséges kislányunk tetemét vizsgáló orvos szájábaól a végzetes valóságot jelentõ orvosi diagnozízt, és ennek ellenére nem magam kérleltem volna hiába az Istent és a gyermek lelkét, hogy térjen vissza kis halott tetembe. Talán soha nem mertem volna ezt leírni, még ha gyakorló asztrológusként elméleti és gyakorlati tudásom is lett volna felõle, ha nem személyesen kellett volna átélnem azt a szülõi borzalmat, hogy a szemem elõtt teszik be reggel, az este még teljesen egészségesnek tudott, és aként lefektetett gyermekünk kis testét egy hidegházi "szekrényfiókba", és ha a tragikus nap estéjén nem ejti ki felségem a száján azt, hogy "Én öltem meg õt a gondolataimmal". Elsõ hallásra nem egészen értettem, hogy mit mond. De ahogy mesélni kezdte, hogy mennyire félt esténként az eldugott, számunkra végül is "külföldnek" bizonyuló magyarországi faluban bérelt, alacsony ablakú házban maradni a két kisgyermekkel minden héten egy alkalommal, amikor is, a 75 km-re levõ városban tartott délután kezdõdõ és este végzõdõ három órás elõadásaim után nem tudtam hazamenni, mert egyszerûen nem létzezett ehhez tömegközlekedési eszköz, és azért fohászkodott, hogy ez a számára "borzasztó" helyzet valamiképp szünjön meg és az õ nehéz anyai feladatai halasztódjanak el késõbbre, mindent megértettem. Mivel a gyermek haálát követõ rettenetes napok után, renkivülien érzékenyé váltam a "megmagyarázhatatlan" gyermek- és csecsemõhalál esetek "begyûjtésére" és kauzális értelmezésére, merem állítani, hogy a gyermekek halála esetében, csak akkor nem tehetõ felelõssé az agresszív anayai képzlet önkéntelen és öntudatlan (vagy fél-tudatos) tevékenysége, amennyiben az anya nem rendelkezik ép elmével. És ez akkor is így van, amikor a csecsemõk és a kisgyermekek un. balesetek, természeti katasztrófák, háborús cselekmények, vagy egyszerû emberi - apai! - kegyetlenkedés áldozatai lesznek, mint pl. a Jézus születése miatt meggyilkolt zsidó gyermekek a Herodes által elrendelt gyermek-mészárlás esetében. Betlehemben sem halt meg minden csecsemõ, vagy a két éven aluli kisgyermek, hanem csak azok, amelyeknek az édesanyja rejtett, vagyis vallásos - spirituális szintû agresszivitásban "szenvedett". Akárcsak a különbözõ allergiákat, a vérrák (leukémia), vagy az agyhártyagyulladást, de még inkább az ismeretlen vírus-fertõzések következtében beálló, majdhogynem azonnali halált, ami a legtöbb esetben a kiskorúaknál fordul elõ, akárcsak a leim kórnak az egészen ritka esetekben kikerülhetõ halálos következményét, egyértelmûen az anyák öntudatlan és képzeleti agresszivitása, önkéntelen negatív mágikus tevékeysége váltja ki. Igen ám, de a fenti a megállapításokkal semmit nem érünk, ha e helyen, ha egyelõre hiányosan is, de részben legalább - számba nem vesszük azokat a mai „bûbneesett” imaginációban lakozó megváltás-ellenes téveszmékbõl (Pl. az élet gazdasági - tudományos megnyerhetõségébe vetett hitbõl) eredõ sors-tényezõket, amelyek viszont az utódoknak is átadott anyák agreszzivitását létrehozzák. Vagyis azokat a sors-helyzeteket, amelyek folyamatosan felháborítják és irritálják a nõket. Azokat a sors-helyzeteket és civilizált tévképzeteket, melyektõl tudatosan, vagy öntudatlanúl félnek és félelmükben, képzeleti és gondoltai szinten valakit, vagy valamit majdhogynem folytonosan támadnak az emigy boldogság nélkül élõ, vagy a boldogság-hazudó nõk (Az aztrológusnak rengeteg boldogság-álcát kell finoman levennie, ahhoz, hogy a horoszkóp kauzális értelmezéshez egyáltalán hozzá lehessen fogni annak érdekében, hogy a problémáknak, amikért felkeresik, az igazi okait fel lehessen tárni: általában Mérlegben és/vagy a VII. Házban álló Lilith, vagy Sárkányfarok, és csak a legenyhébb esetekben Nap által jelzett problémák.), vagyis a jövendõ anyák. A szeretet és a fény felcserélésébõl, illetve az igazi (szelemi, kauzális) fénynek a hamis fénnyel (az un. természettudományos fénnyel) való felcserésélésébõl és a fölöslegesen legyilkolt állatoknak a hullamérget és más zavaró genetikai információt tartalmazó húsával való táplálkozási szokásokból (a ragadozói mentalitásból) eredõ, eleve „adott” (spontán) agresszivitás-keltõ ok mellett, vegyünk gorcsõ alá néhány más, de ugyancsak a metafizikai ismeretek hiányánek köszönhetõ egresszivitást. Kezdjük, a legenyébb agresszivitást kiváltó oknál, amely csak akkor kerül a felszínre, amikor az összes többi párkapcsolati - családi zavart okozó tényezõ (Pl. tisztázatlan és helyre nem tett családi viszonyokból eredõ konflikyusok: apával, anyával, apóssal, anyóssal, sógorral, sógornõvel, az élettárs barátaival és barátnõivel való konfliktusok, vagy az anyagi helyzetbõl, illetve a közös pénz felhasználási módjával kapcsolatos konfliktusok.) már le van rendezve, fel van oldva, és félre van téve. Ezt a tipikusan a nõi (Jin) és a nõies lelkekben gyökerezõ agresziót, a Rákban álló Lilithje által és a Halak Sárkányfarka által jelzett karmájától befolyásolt tudattalan agyi és képzeli tevékenységét szüntelenül figyelõ - vizsgáló feleségem, érzelmi kielégületlenségbõl eredõ agresszivitásnak nevezte el. Ez, az anyagi gondokkal és az illetéktelen anyósi - apósi, testvéri, sógori bevatkozásokkal http://kozmaszilard.hu




harcolni nem kényszerülõ nõknek azon érzésébõl ered, hogy nincsenek a férjük - élettársuk által és a kamasz, vagy fiatal korú gyermekeik által, érzelmileg eléggé és méltóképpen, érthetõ és érzékelhetõ gesztusok és más jelek, pl. simogatás útján történõ testi érintkezések által is kifejezetten szeretve. Hogy tehát nem kapják elég egyértelmû jelét a szeretteik szeretetének. Ez általában a már gyermekkorukban szeretet-hiánytól szenvedõ, az un. szeretetkarmával született személyek esetében merül fel leginkább. Vagyis a személyi horoszkópjukban a Halakban és/vagy a Rákban, és e konstellációknak megfelelõ IV., és XII. házakban álló Lilithel, vagy Sárkányfarokkal, illetve a Halkaban, a Rákban, vagy a IV., és a XII. házban, több negatívan fényszögelt bolgyóval rendelkezõ személyek esetében. Ugyanakkor az ezzel eggyütt, ennek a következményeként létezik egy másik, még rejtettebb agresszivitás is. Az un. személyi függõségi problémákkal, koplexusokkal küzdõ hölgyek szokták intenzíven átélni ezt a hiány-érzést, akiknek valamelyik tûz jegyben található a Lilithej, a Sárkányfarka, vagy a Napja. Itt nem is az a probléma, hogy e lelki - öntudati (személyiségi) problémákkal küzdõ nõk, ahelyett, hogy megtanulnának önállóan gondolkozni és létezni, vagyis önmagukban és önmagukkal jól-lenni és az egyedülléttõl nem félni, gyorsan "férjhez-menekülnek" mielõtt a felnõtti tudatuk kialakulhatna, a szüleik mellett megélt nehéz otthoni - családi körülmények elõl, vagy az egyedüllét félelmetes perspektívája elõl. Ezt ugyanis egy értelmes férfi megérti és vigyáz arra, hogy feleségét ne érje ebbõl a szempontból fölösleges bántódás. A baj az, hogy a szeretet-hiánynak képzelt és érzékelt, érzelmi élmények hiánya miat szenvedõ nõk elsõsorban azt nem tudják, hogy kauzális alapfunkciójuk szerint, vagyis a Szeretet megtestesítõiként, elsõsorban nekik kellene diszkrét szertetet áramoltatni a férj - életárs irányába, illetve az individualitásuk kicsirázása és szárba szökkenése idõszakába érkezett gyermekeik irányába. És ezt követõen, a hatás - visszhatás törvénye alapján, esetleg majd fizikai és pszichikai jellegû érzelem-kinyilvánítások formájában is (gesztusok, ölelések, simogatások formájában), hozzuk is visszatérül ez, a diszkréten a szertteik felé áramoltatott szertet-energia. De, amint Hamvas Béla írja, az ember kivül csak azt végzi el, amit belül elmúlaszt megcsinálni, és kivülrõl akarja befogadni azt, amit belülrõl kellene elfogadni. Az ilyen személyek ugyanis képtelenek magukat igazából és ténylegesen szeretni (Most ne menjünk belé abba, hogy ennek esetleg gyermekkori pszichológiai oka is lehet, amiért közvetlenül a szüleik is lehetnek hibásak esetleg.) és ennek következményeként, még a gyermekeiket is alig, amiért is elsõsorban nem önmaguktól, hanem másoktól várják el, hogy õket szeressék. Ezek a személyek is, amiként az otthonról való sürû és huzamos hiányzásait, a kényelmet és személytelen élveztetet szolgáló anyagi javakkal és ajándékokkal a feleségükket lekenyerezni igyekvõ és gyermekeiket kényeztetõ (voltaképpen a maró lelkiismeretfurdalásukat csitító) apák, a személyi jelenlétüket pótolni képtelen tárgyak ajándékozása által, kivül adják azt, amit belül kellene. Természetes tehát, hogy a szeretetnek is a külsõ jeleit értékelik és várják el a leginkább a környezetüktõl, a családi meghittséget, stabilitást és biztonságot adó felelõs férfi (család-apai) szellemiség helyett, és képtelenek ténylegesen boldognak lenni, még akkor is, ha más családanyákhoz - feleségekhez képest, minimális áldozatot kell hozniuk a család fizikai jóléte és otthonos légköre fenntartása érdekében. De, még ennek a feltárása és tudomásulvétele szem vezet az érzelmi probléma igazi gyökeréhez és magoldásához, mivel mindössze a pszichikai és a mentális szinteken éri utol a problémát. A probléma igzai és kauzális gyökere ugyanis a nõ és a férfi alapfunkciójának és természetének a teljes félreértését hozza homlokterünkbe. Korunk spirituális zavarának és rákfenéjének is nevezhetõ az a tény, hogy az ilyen nõk, és általában a mai nõk nem az õket, vagyis a lelküket - tudattalanjukat - átvilágítõ és a szellemüket megtermékenyítõ „fény-hozó” (értelem adó) magatratást várják el a férjüktõl, élltársuktól, és általában a férfiaktól, hanem annak éppen az elenkezõjét: a kényelem- és élvezetbiztosítást, kényeztetést és a „szépmondást”, az udvarlást, vagyis az áltatást. („Hazudj valami szépet!” – Presszer Gábor) Holott a férfinak éppen, hogy nem áltatni, és a „nõi csacskaságaiban” megerõsíteni, hanem elsõsorban át kellene világítani a nõt annak, hogy úgy mondjam az egészsége, vagyis a mentálihigiéniája fenntartésa érdekében. De ezt kellene tennie a családi szellem és légkör zavartalansága fenntartása, illetve a felesége és a gyermekei egészsége megörzése érdekében is! Ehhez képest, a modern, vagyis a családanyao szerepkör ellen hadakozó és a férfi-sikereket vadászó, a széleskörû társadalmi életet folytató nõk, egyenesen és azonnal (úgymond reflexbõl) irritáltakká válnak, amikor az élettársuk átvilágítási szándékkal közeledik hozzuk és személyes offenzációnak veszik a mélyebb szellemi alanlízist és ezzel együtt peresze, mind a lelki- szellemi, mind a fizikai megtermékenyítés vágyát és szándékát. A pszichológusok nem akarják fel- vagy elismerni, de számtalan eset van arra, hogy semmi más igazi okot (A két spirituális struktúra térképének számító horoszkóp összehasonlításából kiolvasható spirituális és kauzális okot!) nem lehet találni a válásra, illetve az elhidegülésre (és a késõbb a jelentkezõ nemzõszervi, utód-táplálószervi betegségekre!), mint azt, hogy (Persze, nem mindig egyedül az õk elhatározása következtében, de) az élettársi viszonyt folyató nõk kikerülték és elhárították az eredeti rendeltetés és a férfivel való együttlét és a szexuális közösülés legfontosabb spirituális és kauzális célját beváltani: gyermeket foganni és szülni. - Nem dehogy! Isten õrízz! Még hogy a nõnek a lelkében vájkáljon a férje (és nem a pszichológusa!) és ott mindent átvilágítva felfedezze a kis és nagy szerelmi kalandokra való vágyakat, a csalásra való hajlamokat, a rejtett szexuális fantáziálásokat, amelyekben nem a férj –élettárs a fõszereplõ és ez által a szegény nõ kiszolgáltatottjává váljon a gyengeségeit és rejtett titkait kihasználni és ellene felhasználni vágyó „szeretett” férfinak? Inkább õ, a férfivel egyenrangú - Már ha nem felsõbb rendû! – a férfinél ügyesebb, okosabb, tájékozottabb, talpraesettebb, diplomásbb, gazdagabb, stb. – nõi partnernek kellene átvilágítani és megtermékenyíteni az ügyetlen, vagyontalan, diplomátlan, kevésbé erélyes és intelligens, stb. Férfit! Neki kell ki- és megtanitania a férfit arra, hogy miként is kell annak az érzéketlen fajankónak, a gyámoltalannak, a málészájúnak és a neveletlennek „igazán” szeretnie és „kényeztetnie” õt. (Az egyik - az Oroszlán jegyében született ügyfelem, aki nem várta ki a tanácsomat és elköltözött a férjétõl és így már csak igazolni tudtam utólag, hogy tényleg nem http://kozmaszilard.hu




sok közük volt karmikusan egymáshoz, utólag elmesélte, hogy miként tanítota be a férjét - egészen pontos szavakat és formulákat adva annak a szájába - és arra, hogy milyen, számára kedves szavakat mondjon és ismételjen neki, persze, akkor, amikor õ kívánja azokat hallani! Csak akkor esett kétségbe, amikor megmondtam neki, hogy ezáltal kiherélte lelkileg a férjét és jó, hogy elvált tõle, mert a válásukat elõidézõ lelki zürzavart már csak a férje impotenciája követhette volna.) Hiszen a modern nõk öntudatlan és önkéntelen versenyben vannak a férfiak világával, amelyet végrevalahára le kell gyõzzenek, amiképpen a férfiak versenyben érzik magukat a természet világával, amit a fizika és a vegytan már le is gyõzött (A tudósok által elõállított és globálisan felhalmazott robbanóanyagokkal nem csak a föld, hanem még három bolygó élõvilágát lehetne száz százalékosan kiirtani), és hamarosan a biológia és az orvostan is le fog gyõzni. (Az Isten óvjon minket ettõl a gyõzelemtõl!) És egyébként is, az ilyen átvilágításra ott vannak a pszichológusok, ez nem a zsarnoki hajlamú férjeknek a dolga! Pedig elsõsorban igenis ez, az átvilágítás lenne a férfinak a dolga és nem a természet egyensúlyának a megbontása és tönkretétele a család anyagi jóléte biztosítása érdekében. De a szegény, fotbal, box, hoki és kosármeccseken üvöltözõ férfiak, nem tudják ezt? És egyébként is, honnan értsenek õk a nõi lélek rejtelmeihez, mikor tanulhatnák még azt is meg, ha reggeltõl estig kell lótniuk-futniuk, üzletelniük, tervezniük, megbeszélniük, dolgozniuk és magukat tovább képezniük, sõt: önmagukat üzemben tartnaiuk annak érdekében, hogy minél több kényelmi berendezést és élvezet-okozó berendezést, luxus-tárgyat, egzotikus élelmiszert és italt, vagy százszázalékos fogamzásgátlót gyártsanak - gyártassanak másokkal – a maguk, családjuk és embertársaik részére? Amiként a gyermekeik szülését is, amely aktusban a büszke és keménynõ (az élettársi átvilágítást magának kikérõ feleség) hirtelen egy akarat és többnyire személyi-tudat nélküli résztvevõvé (mellékszereplõ növénnyé) válik, és amit a tudományos közhiedelem (babona) szerint nem nekik ketten, hanem a kizárólag a szülész-nõgyógyász orvosoknak kell elintézni, úgy a feleség lelki és szellemi világával is a "szakembernek", vagyis a pszichológusnak, vagy - a szegényebb keleteurópában – a papnak kell foglalkozni. De a férjnek -életársnak „csak egy bizonyos határig”! A szomorú ebben az, hogy a fentieknek megfelelõen, ma az un. igényes férfiak is egyre kevésbé várnak el szeretetet, odaadást, melegséget, diszkrét empátiát, meghittség- és idillteremtõ képességet a nõktõl, hanem minél nagyobb fokú intelligenciát, lexikális, vagy technikai-gazdasági tájékozotságot, verseny-szellemet, férfias ütõképességet, üzleti ravszságot. Nem minthogyha a pozitív férfi- vonásoknak a jelenléte nem lenne áldásos egy érett személyiséggel rendelkezõ nõ lelki és szellemi vonásai között. Ahogy a férfiak is nyugodtan moshatnak pelenkát és kimoshatják a kakából és pisibõl a kisbabáikat és szeretettel bepelenkázhatják, és felöltöztethetik és meg is etethetik és el is altathatják nyugodtan, anélkül, hogy a férfiasságukból bármit is veszítenének! (Én legalábbis biztosra veszem, hogy nem veszítettem, sõt: elmondhatom, hogy e foglalatosságok által a férfiasságomban erõsödtem, mivel ez ismeretlen területeken szerzett jártasságom által, a korábbinál sokkal magabiztosabb lettem!) És egyáltalán nem lessz nõietlen, semit nem veszít a nõiességébõl az az anya, aki az odaadó gyermek-szeretete felhõtlen és szabad kinyilvánítása mellett, a következetességet, és ha kell a „férfias” szigorúságot is latba veti a gyermeke egészséges nevelése érdekében, a cukorkás, csokoládés és az ajándék-igérgetési lekenyerezési trükkök és érzelmi zsarolások helyett. - És itt jut esembe, az az érdekes jelenség, hogy miközben a mai egykés – kétkés anyák és feleségek, akik tudatosan, vagy öntudatlanúl, de versenytársaik és nem élettársaik lettek a férjeiknek, akiket alkalomadtán móresre is képesek már tanítani (Elõbb – vagy utóbb, ez már csak idõ kérdése), szóval ezek a férjeikkel szemben kakaskodó modern-anyák, meglepõ módon, elbizonytalanodnak és félénken szorongnak a kamasz gyermekeiktõl, de fõként az általuk (És az általuk leszerelt férjük éltal!) nevelt egyke – kétke lányaiktól. És ahol félelem van, ott menthetetlenül rejtett agresszivitás van! Az alapfunkciókat tehát, mindenképpen meg kell tartani és azok szerint kell élni, mert különben minden felborul a családban és az életben és senki és többé már semmi nem lessz a helyén és meghonosodik a kényelmes látszatok és kegyes hazugságok alá süllyesztett, de bármikor kitörni kész – és amennyiben idõnként nem robban ki: betegség-okozó - gyülõlködés. Ahol a férfi nincs a megfelelõ helyén a családban, ott, nem csak a feleség, vagy az anyós veszi át a férj szerepét, hanem a gyermekek is, és a ma már alig létezõ családfõi - családirányítói hatalomra törnek már alig nyolc-tíz évesen. Fõként amikor az apa, már a férji pályafutása elsõ hónapjaiban éveiben, de fõként a felesége „terhes” idõszakában kifáradva, már nem gyakorolja, vagy idõközben elveszíti a családi szellemiség-irányítói szerepkörét. Holott a külsõ tapasztalatoknak a gyorsabb és pontosabb feldolgozási képességére nagyon nagy szüksége lenne az egész családnak! Ehelyett, ezt a képességét ma már kizárólag a gazdasági haszon növelésére és a gazdasági-tudományos, vagy politikai hajszában való sikeres részvételre, vagy kevésbé sikeres beavatkozásokra, vagy a fotbal, a box, a kézilabda, hoki, stb. bajnokság helyzete megvitatására, roszzabb esetben kocsmai vitákban szerzendõ gyözelmekre, és még rosszabb esetben, új és új hölgy-szívek meghódítására használja fel. A valóság Jang részétõl (a gnózsitól!) megfosztott, és a "Megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel" jellegû tanításokkal homlokegyenest ellenkezõ Jézus erélyes megnyilvánulásait („Azt hiszitek, hogy békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet hozok...”, „Halgass asszony...”, „Kígyó fajzatok, mennyit kell még közöttetek lennem?” „Távozz tõlem Sátán!” – mondja legkedvesebb tanítványának. Vagy a kufárok küzése a templomból.), tanításait többnyire inkább elhallgató, hipokrita Szeretet-vallásnak, az életfeladatok elõl menekülõ lélek-rejtõzködési játszmáiban elsüllyedõ pszichológiának és a nõies férfiakat nevelõ pedagógiának köszönhetõen, a teremtési alaphelyzetrõl, az igazi keresztény alapállásról már semmit nem tudunk. Hát peresze, hogy az egy, de maximum két gyernekben gondolkozó, vagyis az elemi áldozat meghozatalára: az életadásra – És dehogyis önhibájukon kivüli okok miatt! – képtelen, vagyis a több gyermek gondozására szeretet-adásra képtelen, szeretet-hiányban szenvedõ, vagyis a Szeretetet magukban felfakaszatani - létrehozni képtelen modern nõk, fény helyett is minél több, lehetõleg általuk modellált és megtervezett szeretetet várnak el a férjeiktõl! És mivel bármennyi http://kozmaszilard.hu




szertetet kapnának, az soha, de soha nem pótolhatja a lényükbõl hiányzó szellemi fényt (Ezt érezve, járnak férfi pszichológushoz, vagy misztikus gurukhoz!), és emiatt a hiány-érzet maitt egyre irritáltabbakká válnak, funkcióvesztettségükbõl eredõ zavarukban, és érzelmileg éppen azokra neheztelnek, vagyis azokat támadják önkéntelenül képzeletben és gondolatban, akiket a leginkább kellene szeressenek. A férjeiket, majd a szmélyi öntudatukra ébredt – és emiatt az ajándékozás, a kényzetetés, vagy az érzelmi zsarolásnak a korábban jól bevált eszközeivel (a pszichológiai – tudományos módszerekkel) immár kezelhetetlenné: manipulálhatatlanná vált - , de a „szülõi akaratukkal” természetesen szembeszegülõ kamasz és fiatal gyermekeiket. A szomorú, hogy amennyiben ebben, az alig érzékelhetõ, de állandósult finoman irritált állapotukban fogan meg a nõk méhében egy új magzat, annak a finom struktúrájába (a gyermek tudatalatti karakterébe) ugyanezek az önkéntelen agresszivitást okozó problémák már a megfelelõ betegséghajlamokig elmenõen (szeméályiségi zavar, vese és húgyholyag problémák) vésõdnek be, és ugyanazok az alapvetõ problémák terhelik majd a jövendõ utód tudattalan szellevilágát is, az agresszivitásra való rejtett, vagy nyilt hajlam (dúrváskodásra és türelmetlenségre, kíméletlenkedésre való hajlam, vagy spontán konfliktus- és konfrontációkerülés) komplex problémakörével is megtetétzve. Persze, a fentiekben csak egy, a Szeretet félreértésébõl eredõ érzelmi kérdést akartam megvilágítani és menthetetlenül a Fény-ellenes öröklõdõ spirituális családi programok is szóba kerültek, hiszen amiként a valóságban nem létezhet fény szertetet nélkül és fordítva, úgy semmilyen vonatkozásban nem tárgyalható az egyik a másik nélkül, annak ellenére, hogy az alapvetõ különbségekre éppen azért mert minden felcserélési és a helyettesítési szándék, vagy önkéntelen törekvés helyrehozhatatlan veszélyeket hordoz magában (legalábbis egy-egy emberi életen belül), a lényegi különbségeket meg kell nevezni. Ugyanakkor nem ezek az állapotok képezik a globális szeretet- és a fényelnyomásból eredõ veszélyt. Nem a Fény- és személyiség- ellenes örökletes programok képezik az életadást (a teremtést) biztosító szeretetet az ellentétévé: gyülöletté váltzotatni képes agresszivitás karmikus (spirituális és kuzális) sorsproblémáinak a gyökerét. Nem a pszichológiai novella- és filmforgatókönyvek szerzõinek a fantáziavilágát megilletõ, fent leírt, amatõr pszichológusoknak való csemege képezi a harmadik évezred civilizációs vírusát! Nem az a fõképpen a nyugati civilizációra jellemzõ és az anyai ágon öröklött, személyiség-ellenes és férfiellenes (Jang-ellenes) karmikus programok erõsödésébõl és feltáratlanságából eredõ nõi agresszivitás a veszélyes - amely úgy, és azért jön létre, mert valamelyik anyai ági õsanya kegyetlenül el volt nyomva annak a férje (a nagytata, a déd- vagy az üknagyapa) által. (És aminek a következményeként - a spirituális memória hatásaképpen – az utód tudattalanja az "azonnal eltaposni, vagy ha ez nem megy, akor valamilyen módon kiiktatni, kiirtani" parancsot kapja a lélek legrejtettebb zugaiból, mihelyt egy személyi ellenállást, személiségi integritást és jogsértésnek érzékelt racinális kiigazítást, és pláne átvilágítási - behatolási, megtermékenyítési - szándékot, vagy bármilyen más „kifogásolni való” férfias viselkedését észlel.) A lényegében mára „kimult” afrikai és ázsiai túlszaporodási veszélyek ellenére (Lámcsak: az emberiség – ilyen vagy olyan okok miatt, de – nem tudja túllépni a globális húsfogyasztás által determinált tudományos gondolkozás által végzetesnek ítélt hét milliárd lélek-számot, sõt: minthogyha az utóbbi években a növekedés nem hogy megállt, hanem visszafordult volna.) az, a „kombinált civilizált magatratás” jelenti igazából „a fû alatti” veszélyt, ameleyt az általam az élet-ellenes gyûjtõnévvel illetett, örökletes programok különbözõ formái jelentenek. Vagyis az õsanyák tudatosan provokált abortálása, illetve azoknak a tudatos, vagy öntudatlan család- és gyermekellenes mentális (gondolati) és pszichikai tevékenysége következtében kialakuló, magazat- gyermek- és életellenes spirituális családi programok jelentenek. Ezek következtéban például, nem csak a magzatfoganástól való irracionális irtózat, hanem ma már a sperma-allergia is létrejön a nõi utódok spirituális struktúráiban. Fõképpen, ha ezek társulnak fény- és személyiségellenes karmikus programokkal. De fõként az jelent számomra érdekfeszítõ asztrológusi (sors - és családmentõi, szerelem és gyermekmentõi) feladatot, amikor ez az elõzõ kettõ (A Fény-ellnes és az Anyaság-ellnes) program a Skorpió-Bika tengelyhez rendelõdõ, Sors-ellenes, illetve az Isten-ellenes programmal társul. Az utóbbinak mindössze a külsõ jele, egészen pontosan: következménye az önkéntelen káromkodásra és szitkozódásra való erõs (esetleg neveléssel, vagy önuralommal elfojtott, de a mélyben úgy is fennmaradó és az anyák által utódoknak tovább adott) késztetések mellett, a sorsfeldolgozási (nehézséglenyelési) képtelenségbõl redeõ pajzsmirigy zavar és más nyaki, vagy toroki-probléma. Vagy a prosztata- és petefészek gyulladások, valamint a láb-problémák, a járásal kapcsolatos betegségek és sérülések szellemi eredetét jelentõ Isten- és sorsellenes magatratásából eredõ, rejtett Isten- és sorsellenes egresszivitás problémája. Itt, az anayi õsanyák és a nagyanyák tudattalan képzeltvilága tájékán, ahonnan mi, férfiak is származunk spirituális szempontból, találunk rejtett nõi ("nõies") agresszivitást termõ, gyümölcsfát és bokrot - bozótot (Életfa-indákat) is töméntelen mennyiségben. Már hogy a csudába ne lenne (lett volna) folytonosan irritált annak a szegény, huszonhárom, huszonöt, vagy éppenséggel huszonnyolc éves szerelemes nõnek (anyának, õsanyának) a lelke, aki, különbözõ, a civilizált ember számára már egészen normálisnak és természtesnek vélt (karrier-építés, úgy érzi, hogy a férfi akibe szerelmes lett nem az õ igazi párja, st,), de lényegében természetellenes okból kifolyólag, nem akar még 26, vagy 29 évesen sem családot alapítani? Akit úgy tanítottak, ahogyan az én nagy szerelmem szegény alanya fogalmazott annak idején, hogy õ állandóan ki van szólgáltatva "a természet vak szeszélyének", az által, hogy bármikor megfoganhat benne egy magzat, az õ személyes akarata ellenére? Különösképpen akkor, ha az aurájában - tudattalanjában - levõ magzat- és életellenes, illetve családanayai szerepkör- ellenes és felelõsségvállalásellenes karmikus programja miatt, még akkor is, hogyha egy földre szállt angyal kérné meg a kezét, akkor is az lenne az érzése, hogy neki még nem jött el az anyává válás ideje, és hogy az illetõ férfi nem jelent garanciát arra, hogy megbízható férj és apa lessz-e belõle? (Amiként én sem jelentettem garanciát a szabályos magzat-fóbiával rendelkezõ gyönyörû szerelmem számára, akinek térden állva könyörõgtem, hogy kössünk házasságot, és aki nemrégiben, a nálam bizonyára több garanciát jelentõ http://kozmaszilard.hu




második férjét is eltemette.) Hát nem jön, hogy meghasadjon az ember szíve „ebben a k. életben”, ahol a szerencsétlen, szabadon: vagyis „terhes” következmények nélkül szeretni kívánó nõket ilyen alattomos veszélyek fenyegetik (ha vallásos, akkor) az Isten, illetve (ha ateista, akkor) a természet részérõl? És nem kell az embernek a tehetetlenségi és a méltatlankodási érzésektõl mérgelõdni, és titokban, vagy nyiltan a természetre, a sorsra és az Istenre haragudni és kétségbeesni, de levgalább elszomorodni és depresszióssá válni amiatt, hogy az akaratlan utódnemzés lehetõségánek a réme ennyire fenyegeti a tizennyolc – harninchárom éves fiatal lányokat és fiukat, akiknek nem volt még elég idejük, hogy kivegyék a részüket az élet örömeibõl? Hát persze, hogy agresszívek vagyunk, mi civilizált emberek! Vagy úgy képzeli valaki, hogy a gyermekkori, kamasz, a fiatal és a felnõttkori depresszió nem a civilizált anyák rejtett agresszivitásának jele? Hogy a nemesen csendes és finom neheztelés, a szomorúság, a nosztalgia, a melankólia nem a rejtett agresszivitás jele? De sajnos, tudomásul kell végre vennünk, hogy a mindenható, vagyis a fõrendezõ Úristen képtelen volt a mi öncélú életöröm-halmozási szempontjainkat figyelembe venni és ennél jobbat kitalálni, mert hiába, hogy látszatra nem árt senkinek a „tápláló gazdáján” kivül, mert ez, a liberális medicina által az alkoholizmusal és a homoszexualitásal együtt az objektív „másság” rangjára emelt „nõies” agreszivitás (a szomorúság, a depresszió, a melenkólia) sokkal veszélyelsebb az utcai, a piaci és a kocsmai veszekedõk és verekedõk agressziójánál, sõt: a mafiozók agressziójánál is! A rejtett agresszivitás ugyanis, akárcsak az alkohol, a kábítószer, vagy a homoszexuális másság-tudat, a spirituális dimenziók szintjén hat elsõsorban, és a férjük, a fõnökük, vagy általában „a gonosz világ”, esetleg a gyermekeiket veszélyeztetõ vírusok agresszív mivoltára folytonosan haragvó „érzékeny” anyukák esetében például, ez a folytonosan átélt belsõ harag, az öntudattal még nem rendelkezõ, vagy a még zsenge öntudattal rendelkezõ gyermekeik aurájában (az anya tudattalan tevékenységével „direktbe” kapcsolt, és az ugyancsak erre érzékenyebb gyermekekben ösztönszerû késztetéseket okozó finom spirituális struktúrájában) köt ki és a gyermekek lelki és szellemi (mentális) zavaraiban, cselekvéseiben, illetve sérüléseiben és baleseteiben kerül kioldódásra (kisülésre – kiegyenlítõdésre). A spirituális tudatosság (szellemi éberség) nélkül élõ embernek rengeteg alkalma és oka van arra tehát, hogy elszomorodjon és kétségbeessen, hogy a sorsra és a sorsot adó Istenre nehezteljen, még akkor is, ha az „aktuális” szomorúság-kiváltó ok nem érinti sem a személyét, sem valamelyik családtagját, esetleg még a nemzetét sem, közvetlenül. Amennyiben nem ismernénk a kauzális és a spirituális ok-okozati összefüggéseket, minket például, akik ráadásul még a cigányság túlszaporodásától rettegõ román politikusok által kiötölt családi törvényrendszer „fennhatósága” alatt élõ erdélyi magyarokat, nem csak egy, a határon kívül szorult magyarokat éppen a, nem-magyarrá visszaminõsítõ határon belüliek (testvérek?) által megejtett 2005 december 5-i szavazás kellene elkeserítsen, és a végsõ kétségbeesésbe kergessen. Hiszen nem elég, hogy sem gyest, sem gyedet nem kapunk, mivel a feleségem egyetemista lévén, nem dolgozott és így nem fizetett TB-t szülés elõtt, de még „gyermekszülési prémiumot” sem kapunk, a negyedik utód: vagyis egy újabb román állampolgár világra hozataláért, miközben én éppen úgy fizetek adót, mint a két és a három gyermekes románok. De, az igazi okok és összefüggések ismeretében, az olyan tv-képsorok is kétségbe ejthetnének, amelyek a testi hibával született, vagy szülés közben az egész életükre megsérült (megserített) és nyomorékká lett (tett) gyermekekrõl szólnak. A gazdasági jólét által lehetõvé váló boldogsági lehetõségek khimérái, vagyis a Lilith által mûködtetett fonák magyarországi közgondolkozás monomániásan darálja azt az ostobaságot, hogy a Trianonban elkövetett nemzet-mészárláskor levágott magyar nemzeti testrészek összevarrhatók mesterségesen, mindössze az öncélú gazdasági hajsza további srófolásával és a Magyarországot körül fonó országoknak az EU-ba való belépésével. És arra, hogy a „népük fölött atyáskodó” magyar politikusokat mennyire az örökletes kaméleon-programjaik mûködtetik, a legjobb példa az, hogy tudván-tudva, hogy lehetetlen Romániának belépni az Unióba 2007. januártól, azt hangoztatják, hogy az erdélyi magyarságnak az „anyanemzethez” való visszakapcsolódása automatikusan elintézõdik. Hát persze, hogy gondolatban és képzeletben lefejezné a hazudozó baloldali politikust az a racionálisan gondolkozni képes magyar személy, aki tudja, hogy ez mennyire nem igaz, de nem akarja elkeseríteni az erdélyi magyarokat még az által is, hogy ezt a nyilvánvaló tényt kimondja. Az viszont nem jobb, vagy baloldaliság kérdése, hogy a magyar politikai elit, nem tudja, vagy nem akarja észrevenni, hogy az olyan nemzetnek a fiatal tagjai, amely nemzetet generációkon át, aszerint a téveszme szerint nevelnek, hogy az „idejekorán” érkezõ gyermek, vagy a kettõnél több gyermek, megfosztja a szülõket az élet örömeitõl, illetve a gazdagsági jóléttõl, természetszerûleg nem szerethetik a gyermekeket. Következésképpen egymást sem szerethetik. A testvéri viszony ugyanis nem lehet közvetlenebb a gyermek-szülõ viszonynál. A gyermekáldás elleni „védekezésre” nevelt (nyugati) nemzetek tagjai, esetleg mímelik azt, hogy szeretik a gyermekeket, mert valójában, a tudattalan képzeleti világukban - spirituális szinten tehát -, nem szerethetik azokat! Sõt: az ilyen nemzet tagjainak a tudattalan képzeletvilága szintjén, a gyermekek (És ez által a testvérek is), valójában inkább ellenségképzetekként vannak jelen, mint például a „más külföldi személyek” – hogy ne írjak idegeneket. Már hogy a csodába szerethetnénk ténylegesen és teljesen valamit (Ebben az esetben a gyermek õsideáját), amikor éveken és generációkon át, szorongunk annak az életünkben való „váratlan” és be nem tervezett, állítólag leszegényítõ, „öröm-rontó és boldogság-fosztó” megjelenésétõl, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a „vak természet csökönyös törvényei” szerint, vagy a számunkra valami megfelelõbb – az öncélú életélvezetekbõl minél nagyobbat merni kívánkozó életterveinkkel, inkább összhangban álló, személytelen és valamivel „teher-mentesebb” - szaporodási módszert kitalálni képtelen Isten akarata http://kozmaszilard.hu




szerint, a gyermek-magzatok idejekorán és a kelleténél nagyobb számban meg ne foganjanak? Sõt: miután az éveken és generációkon át szorgalmasan folyatott, „védekezési” tevékenységünknek köszönhetõen elveszítjük a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képességeinket, amit, miután az orvostudomány, illetve egy jó orvos esetleg (ha egyáltalán!) helyreállít, még azután is egy, vagy maximum két gyermek világrahozatala után, ismét bezárjuk a kaput és újból védekezni kezdünk a harmadik gyermek megszületése ellen és csodálkozunk, hogy az unokáink szervek nélkül, vagy testrész nélkül születnek. Illetve meg sem születnek, mert az ilyen magzatokat ma már kiszûrik a nagyteljesítményû berendezések segítségével. De ez is gyenge vigasz, mivel a testi jelek nélküli Sors-ellenes és Élet-ellenes spirituális struktúrájú utódok kiszûrhetetlenek! (A mi TV-képernyõnken is látható, egész sorozat riportmûsor készült már arról, hogy az amerikai dollármilliomosok elkényeztetett – vagyis az egészséges személyi tudat-fejlõdésükhöz elengedhetetlenül szükséges nehézségektõl „megkímélt” – serdülõ és fiatal egykéi egyszerûen lepuffantják a szüleiket, és ezt követõen saját magukat.) Hát ennek, a kerek egy évszázadon, illetve négy – öt generáción át, folyatott „civilizált”, új-magyar mentalitásnak, már semmi köze nincs, mert természetszerûen nem is lehet köze (kauzális és spirituális szempontból legalábbis egyáltalán nem) a gyermekszeretethez. Ez a jellegzetesen „nyugati” és újabban indiai típusú, részleges-gyermekszeretet (A szeretet mindenható mágikus erejérõl prédikáló spirituális tanítókat és gurukat szülõ Indiában, egy primitív szokás miatt a lány-magzatok legvadabb mészárlása folyik a modern „nõgyógyászat” szentséges vívmányai segítségével) már csak az érzelmek (asztrális) szintjén mûködik, mint az állatoknál. Mentális és spirituális szinten viszont egyenesen gyermek-idea ellenes majdhogynem az egész „civilizált” magyar nemzet gondolati és képzeleti világa (Megfigyeléseim szerint, ma mindössze a csángók és a székelyek egy kis része rendelkezik még ép és egészséges spirituális gyermek-képzettel.). Az olyan nemzet tagjaitól tehát, akik minden megható érzelgõsségük ellenére, valójában nem szeretik a gyermekeket, hogy a csudába lehetne elvárni testvéri gondolkozást és a világos érzelmeket? Amiként viszont a politikai közgondolkozás teljesen a valósággal ellentétesen mûködik, ugyanúgy a természettudományos (orvosi – biológusi, genetikusi, genomikai) gondolkozás is, amely úgy próbálja elérni azt, hogy a gazdaságilag tehetõs szülõknek ne szülessen testi hibával rendelkezõ gyermeke, hogy a génsebészet eszközeivel, a hosszú távú következményekre (a jövendõ gyermek és az anya kauzális és spirituális sorsprogramjára) való tekintet nélkül, belematat a magzatok genetikai struktúrájába. E jellegzetesen mechanikus elképzelésével, a génsebészet tulajdonképpen a primitív mágia ékes jeleit mutatja, és nem a világos gondolkozásét, nem a nemes tudomány szellemi értelemét, hiszen az élet értelmérõl, céljáról és rendeltetésérõl, egy teljesen torz és hamis képet, „új” lehetõség szerinti („tudományos”!) gondolkozásnak a logikáját a köztudatba bedobva, ahelyett, hogy a fény-hozás nemes hivatását teljesítve, szellemileg felemelné a híveit, a troglodita állapotba süllyeszti azokat. Ráadásul ez által a sors-matatással, a málformációs születések problémáját egyáltalán nem is oldja meg, sõt: a magzat egészséges, vagy zavaros (téves) fejlõdése okának és feltételének a lényegét: a magzatot foganó nõ (a jövendõ anya!) lelki és szellemi – spirituális állapotának (teremtõi öntudatának) a kérdését, teljesen érintetlenül hagyja, mint hogyha az anya, mindössze egy a tudomány által (Egyre jobban – sicc!) ) irányított, manõverezett gyermek-szülõ gépezet lenne! (De mit várjunk el az ember spirituális, mentális és pszichikai struktúráját figyelmen kívül hagyó orvostudománytól, amikor azon a szinten áll még, hogy az urológust egyáltalán nem érdekli, például a vese-betegséggel kezelt páciens bélrendszerének az állapota, és olyan görcsoldó gyógyszereket ír fel, amelyek ellenjavallottak és veszélyes szövõdményeket okozhatnak bélproblémák esetén?) Vegyük továbbra is a mi példánkat. Amennyiben nem ismernénk az egyetemes törvényeket és az asztrológia által feltárt kauzális ok - okozati összefüggéseket tehát, Erdélyben élõ, olyan három - és nem sokára négy! - gyermekes magyar szülõkként, akiknek normális gyermeknevelési segélyt sem juttat az állam (Nem, hogy a mindössze 10 százalékosan sikeres, vagyis a 90 százalékban meddõ lombik-bébi programokat finanszírozásáért ágálhatnánk!), nem csak azért kellene szomorúnak lennünk, mert 2005. december 5-én „a határokon belül rekedt” testvéreink visszaminõsítettek magyarul beszélõ románokká, szlovákokká, ukránokká, szerbekké, horvátokká, stb.. Hanem azért is, mert amennyiben tovább folyik a jelenlegi Magyarországi határokon belüli liberális önsorvasztás és luxus-kommunista önkábítás folyamata, végül nem a Trianoni határokon kívül rekesztett és a „befogadó” nemzetek (román, szlovák, szerb) által máig tudatos politikával sorvasztott magyarság fog teljesen kifogyni, hanem a határon belüli magyarság fog elapadni. És így, még az sem nem lesz, aki az unokáinknak végre megadja a „helyre nem hozott politikai istencsapás-tudattal” a sírba szálló nagyszüleink által hõn sóvárgott magyar állampolgárságot. De ugyanígy elszomorodhatnánk azon is, hogy asztrológusokként nap, mint nap tapasztaljuk azt, hogy mennyi egyéni spirituális (szellemi) felelõsség-elhárításból és magzat-ellenes agresszivitásban gyökerezõ szentimentális önáltatás, vallásos és misztikus (tehát zavaros) téveszme és tudományosnak képzelt hiedelem kering a magzatfoganás és az utódnevelés körül. Ha nem a végsõ, negatív sors-helyzetek visszafordításának (is) lennék az elkötelezettje (Hiszen magam is, majdhogynem a sír torkából fordultam vissza valamikor mások segítségével.), egyszerûen csak zokognom kellene az olyan ártatlan kérdésektõl – amitõl így is futkos néha a hátamon a hideg – hogy: „Mit kell megtanulnom az által, hogy nem lehet gyermekem?”, vagy az olyan kijelentésektõl, hogy „Nem hiszem, hogy a szaporodásnak lehetne spirituálisan felemelõ jelentõsége.” Hogy mennyi tudományos babona kering a várandóság (Aki annak érzi, annak: terhesség!) és a szülés közbeni szövõdmények ok-okozati összefüggések körül, vagyis a magzatnak az egészséges fejlõdési és épségben történõ világrajöveteli feltételei körül. Hogy a legtöbb esetben éppen a „kockázati faktoroknak” a minél nagyobb (megint tudományos, megint külsõ!) kizárási vágya, és az ennek megfelelõ „terhes-gondozás”, a mûszaki – tudományos biztosítottsága tehetõ felelõssé, egy – egy csonka kezû, dongalábú gyermek http://kozmaszilard.hu




születéséért, vagy az oxigén-hiányt (és több esetben végzetes agykárosodást) okozó szülõcsatornában történõ elakadásért. És kétségbeeshetnénk azon, és haragudhatnánk és gyûlölködhetnénk amiatt, hogy a gyógyítani és megelõzni hivatott szülész-nõgyógyászok egy része, folytatja ezt a buta, „soha nem lehet tudni” nevû tudományos démon ellen folytatott biztosítási kerge-harcot és addig ijesztgeti a kismamákat, amíg azok tényleg csonka babákat fejlesztenek ki magukban, vagy a születõ gyermeküknek oxigénhiányt okozva, bepánikolnak és visszatartják a szülõcsatornában a gyermeküket. És mindezt ahelyett, hogy a hosszú éveken át magát képzõ rengeteg gyógyító, azon törné a fejét, hogy miként lehetne a nõknek visszaadni, legalább a barlanglakói szintû teremtõi képességét, amitõl az idõsebb elöljáró kollégáik megfosztották? Illetve azon, hogy miként lehetne a nõket megtanítani egészségesen magzatot foganni, kihordani és a teremtõ megtestesüléseként lazán megszülni, ahelyett, hogy utólag gyógyítgatnák és gondozgatnák a jövendõ nyomorék gyermekeket? - Mert hiszen, csak el kellene gondolkozniuk a nõgyógyász orvosoknak, vagy legalább a pszichológusoknak, hogy sokkal könnyebb dolog lenne a nõknek a szülész-orvostudomány által elorzott teremtõi öntudatát és önbecslését, önértékelését visszaadva, megsegíteni a nõket: a jövõ emberiségét szülõ fiatal lányokat, az egészséges teremtõi – szülõi képességeket biztosító önállósodásában és máris egészséges utódokat fogannának és szülnének! És akkor nem kellene a genetikusoknak belematatni a magzatok struktúrájába! Ehelyett egyre önállótlanabbá: orvos- és gyógyszer- és korházi berendezés- és mûszerfüggõvé teszik a szülés elõtt álló nõket (a szabad nõstény állatoknál alacsonyabb rendû állapotba hozva õket) és e zavart anyai-állapotokban satnyán, vagy tévesen fejlõdõ, és végül, egy önkényesen megállapított idõpontban, az orvosok által a hasából daganatként kioperált beteges (ha egyáltalán ép) utódaikat gyógyítják, kezelik és ápolják. – És, még ha gonoszságból tennék mindezt, abból a megfontolásból, hogy minél több az iszákos polgár annál több az alkohol készítõk és kereskedõk jövedelme. Vagyis: minél több az önállótlan, életét és magzatát féltõ, jövendõ anya, annál vastagabb a (tisztelet, az általunk is ismert kivételeknek!) nõgyógyászok pénztárcája. De biztos vagyok abban, hogy mindez meg sem fordul a sok éves tanulással és a doktori, professzori címekkel eltompított eszükben. Hát persze, hogy sorvadnak a civilizált országok nemzetei! Kinek van kedve még egy ilyen „TERHESEN” végig élt nyomorúságosan nyomasztó nyolc hónap után (végül is egy hónap kell, amíg egyértelmû, hogy megfogant a magzat és csak ez után indul be a TERHES- tudat) még egy gyermeket „vállalni”? Legyünk õszinték: ahogy az elkényeztetett gyermeke által az „Egy is õrület” tudatállapotába hozott szülõknek el megy a kedve egy újabb gyermekkel „kínlódni”, úgy a nyomorék gyermekkel rendelkezõ szülõknek is elmegy minden kedve egy újabb „gyermekvállalástól”. (Persze: A „TERHET” VÁLLALNI KELL, ÉS NEM ÖRVENDENI, a szülõk számára egy újabb áldást: kiegyenlítõdési – megváltási - lehetõséget jelentõ, egészséges gyermeknek!) És persze, akkor is elmegy az újabb „terhesség-vállalástól” a kedv, ha „véletlenül és szerencsésen” ép gyermeket hozott a világra, amennyiben a gyermek meghal szülés közben, vagy a szülés után közvetlenül. És ma már úgy képzeli mindenki, hogy „érthetõ és jogos”, hogy sem az anya, sem az apa nem mer a tudományos terhesség golgotásának újból nekivágni és eszébe sem jutna senkinek, hogy másképpen is lehetne a problémakörhöz viszonyulni. Pedig lehet! A legkiemelkedõbb példám erre egy, az Oroszlán jegyében (Vagyis személyiség- és férfi ellenes karmával) született nõ, aki elsõként olyan gyermeket szült, akinek a szíve helyén egyszerûen egy ûr (lyuk) volt, tanácsot kért tõlem, és miután a feltárás során lebeszéltem arról, hogy a férjével szemben bárminemû ambíciókat is tápláljon és a bátorságát az egész élettel szemben gyakorolja, egy és azt követõen még egy egészséges fiúgyermeket szült a világra. Egyszerûen nem értem, hogy miért nem gondolkozik el egyetlen Nobel díjas orvos, vagy biológus sem, hogy mennyivel nagyobb lenne az esély arra, hogy egytõl-egyig egészséges gyermekeket és könnyen szüljenek a nõk, ha nem a tudományos terhességgel illetnék a teremtõi állapotukat, hanem a folyamat tényleges lényegét sokkal inkább kifejezõ, áldott-állapotnak! Ezt a kifejezést ugyanis nem szentimentális megfontolásból használták a régiek. Sõt: õk azt is tudták, ami a jósolgatás konkurencia-harcába bele nem szédült asztrológus számára is egyértelmû: hogy a gyermekáldás és az anyagi áldás nem zárja ki egymást! Sõt még csak nem is ellentétes egymással, ahogy ma a „terhesek” képzelik, hanem egyenesen feltételezi, és pozitívan felerõsíti, arányosan meghatározza egyik a mást!

Mivel a szomorúság és a csendes neheztelés káros mágikus hatását és az életöröm pozitív következményeket eredményezõ mágikus hatásait: az áldást is, egyaránt megtapasztaltuk feleségemmel a nyolc éves szülõi pályafutásunk alatt, egyáltalán nem szomorkodunk. Hiszen nem csak elméletben tudjuk, hanem a gyermekeinket természetes módon szülve (Figyelem: a magyar nyelv az apát is szülõnek nevezi!) és gondozva – nevelve, a gyakorlatban is megtapasztaltuk azt, amit Hamvas Béla úgy fejez ki, hogy a valóság természete nem a részletekben elveszõ természet-tudományok törvényei szerint mûködik, hanem azon egyetemes szellemi törvények szerint, amelyek a természet törvényeit is mûködtetik. Hamvas szerint tehát a valóság nem tudományos, hanem mágikus. Vagyis tudjuk azt, hogy a Természet és az Isten törvényei (a teremtés törvényei) nem az öncélú élvezet és gazdagság-hajsza logikája szerint, vagyis nem az öncélú védekezés és gyógyítás logikája szerint: nem az egoizmust szolgáló közgazdaság logikája szerint hatnak. Mivel tudjuk tehát, hogy a Jézus mindenkor és a földön bárhol érvényes tanításai érvényesebbek a gazdasági gondolkozás pragmatikus tételeinél, vagyis azt, hogy „Akinek van, annak adatik”, a szomorúság, a http://kozmaszilard.hu




neheztelés és a kétségbeesés, vagyis a rejtett agresszivitás táplálása helyett, ahogy lehet - és csak akkor hogyha ezt kérik - inkább segítséget nyújtunk azoknak a családos és nem családos, fiatal és kevésbé fiatal személyek számára, akik ráébrednek arra, hogy az egyéni és a családi (szerelmi - szexuális, szülõ- és gyermek közti) kríziseknek, a gazdasági kudarcoknak és csõdöknek, akárcsak a meddõsségnek, a várandósági és szülési szövõdményeknek, és általában a betegségeknek, vagy a végzetes sérüléseknek és baleseteknek, spirituális oka van és ezért csakis ilyen szintû teljes feloldása lehet. Arra tehát, hogy sokkal magasabb szintû oka, célja és rendeltetése, és ennek megfelelõ ok – okozati összefüggése van a létnek és az élet-eseményeknek, a sorsnak és az emberi szervezetnek, mint amit a természettudomány eddig felfedezett. És, hogy ennek megfelelõen a bajoknak, kríziseknek és csõdöknek ugyancsak magasabb szintû feloldási, megoldási lehetõsége van, mint amit a divat, a politika és a tudomány állít, és mint amit iparosítással, szociális juttatásokkal, könyöradományokkal, tradicionális, vagy modern sebészeti beavatkozással (pl. császármetszésekkel), génsebészettel ténylegesen és teljesen meg lehetne oldani. Hiszen a tényleges (kauzális: a mindenkori teremtés eredeti okához, céljához és rendeltetéséhez kapcsolódó) okokat és igazi összefüggéseket az orvostan, a pszichológia, a gazdaságtan, vagy a szociológia, nem képes kimutatni és feloldani. Egyrészt a kutatási területnek a szintje miatt (anyagi szint, maximum asztrális – pszichikai szint), másrészt amiatt, hogy hiába lenne a tudósoknak egy-két helyes ötletük arról, hogy mi is történik lényegében, mert tudományos hovatartozásuk szerint az anyagi és maximum a pszichológiai szinteken mozgó „munkatárgykörükhöz” vannak kötve. Ami az olyan szellemtudományokat illeti viszont, mint például a teológia, vagy a keleti vallások metafizikai rendszerei (Pl. a Véda), a kivételes képességekkel rendelkezõ spirituális tanítók és „önkéntelen” vallásalapítók által ((Pl. Buddha és Jézus: azért önkéntelen, mert egyiküknek sem állt szándékában a beavatási tanaikból vallást alapítani) kinyilatkoztatott egyetemes igazságoknak köszönhetõen, birtokában vannak egy – két, a sorsmozgatórugójára vonatkozó lényeges kérdésre adható általános válasznak. De ezek az általánosan érvényes válaszok sajnos, csak igen ritka esetben bonthatóak le, kritikus állapotba került konkrét egyéni sorshelyzetekre (Lásd a Teréz anya formátumú áldozatkész egyéniségek szükségét abban az Indiában, ahonnan rajokban törnek elõ a nyugaton oktató misztikus guruk és beavató mesterek). És ezért van, hogy szélsõséges helyzetekben maguk a tanok hirdetõi – papjai, gurui - sem tartják be a tudományuk alapaxiómáit. (Lásd a sok öldöklést a középkori kereszténység esetében, a Galilei és a Giordano Bruno perét és a számtalan középkori tudós-üldözést, a Johanna D’Arc perét és kivégeztetését, Észak- és Dél-Amerika õslakosságának a keresztény papok áldásával történt lemészárlását, vagy napjainkban a homoszexualitás kérdésében tanúsított bizonytalankodást, stb.). Ez, a szellemtudományok területén uralkodó „magas szintû” személytelenség által okozott zavar amelyben az értelem fényét, vagyis a mágikus teremtõerõvel bíró élõ igét a halott vallásos és misztikus dogmák és misztikus fantazmagóriák (vallásos mítoszok) helyettesítik - nem is fog megszûnni addig, amíg a szellemtudományok matematikáját: a földi észjárás szerint irracionálisnak tûnõ szellemi törvények labirintusában egyedül rendet teremteni képes és a fizikai valóságból vett vonatkoztatási rendszerrel (bolygó- és konstellációállások) dolgozó asztrológiát, nem kezdik a szellemtudósok az elméleteik ellenõrzésére és felülvizsgálatára használni. Mi viszont, nap, mint nap használjuk, és ahogy telik az idõ, úgy hullnak le róla is, akárcsak a többi szellemtudományról a rejtett agresszivitást leplezõ évszázados misztikus palástok és így szabadul fel bennünk a természettudományok által el nem oszlatható szellemi sötétség alól a szeretet. És így derül ki az, hogy kauzális asztrológia nélkül az emberiség nem hogy félszárnyú (Nagy László: „Költészet nélkül félszárnyú lenne az emberiség.”), hanem a Nobel díjas tudományos felfedezései és elméletei ellenére is, egy szerencsétlen tömeg, amely egyelõre olyan szerepet tölt be a föld élõvilágában, mint egy áttétes rákos daganat az ember szervezetében (Rüdriger Dhalke: A lélek nyelve a betegség). A földrõl figyelt éves nappálya által szegélyezet tizenkét konstelláció együttesét, nem véletlenül nevezik állatövnek, annak ellenére, hogy az európai asztrológia tizenkét napjegye közül három, emberi ábrázolást kapott (Ikrek, Szûz és Vízöntõ), és amennyiben a Nyilast vadászként és nem kentaurként ábrázoljuk négy. Annak ellenére, hogy az ember õsideája, Adam Kadmon, a teremtés víziójával egyszerre jelent meg a Teremtõ képzeletében, az idõ és a tér megjelenése után sok milliárd év múltán, és csak az állatvilág teljes kifejlõdése után válhatott ki és fejlõdhetett tovább a tizenkét teremtõi erõtér (kauzális idea-fészek) megtestesítésének a kifejlesztésére és kifejezésére legalkalmasabb állatból: a majomból (A majom egyébként a legteljesebb ember: a karma-feloldásra, vagyis a „programátírásra” képes Vízöntõ analogikus megfelelõje az ázsiai asztrológiában). Az asztrológia tehát abból az axiómából indul ki, amit az etológia még nem mer egyértelmûen és világosan kimondani: az egyéni öntudatában hordott egyetemes léttudata mellett, az ember természete is át és át van szõve, az állatvilág szokásaiban, reflexeiben szeparáltan és egyértelmûen kifejezõdésre jutó teremtõi õserõk nyers, vagy kevésbé nyers (kevésbé egyértelmû) megtestesülési formáival. A Bak által megtestesített szocialitás szellemiségét és a fajtársak, csoporttársak iránti önkéntelen felelõsségtudat szellemiségét (Szaturnusz - erõ) a leginkább megtestesítõ, szabad elefántok sokat idõznek nem csak egy - egy éppen elhunyt társuk teteme mellett, azt és a helyet az ormányukkal szaglászva, jól megfigyelve és észben tartva a helyet, ahol a halál beállt, hanem akkor is jól elidõznek ugyanazon a helyen, az ormányaikkal ugyancsak többször végigpásztázva a földet, ha vándorlásuk során (véletlenül?) ugyanoda visszaérkeznek. Mint hogyha életbevágóan fontos lenne számukra az, hogy észbe tartsanak a halállal kapcsolatos minden részletet. A Szaturnusz által megtestesített felelõsség õsszelleme ugyanis a memóriához is kötõdik többek között. Érdekes, hogy a pszichológusoknak semmiféle racionális elméletük nincs arra vonatkozóan, hogy miért tér vissza a gyilkos a tett színhelyére. Pedig a dolog nagyon egyszerû: öntudatlanul oda hajtja a belékódolt egyetemes felelõsség õsereje, amirõl önkéntelenül tudja, hogy a romboló tettével megsértett. Amikor az ember elveszíti a tudatos felelõsségét, az http://kozmaszilard.hu




önkéntelen felelõsségérzet feltör a ráció által elfojtott õsködökbõl, és mint a ráció nélküli elefántokat, látszólag értelmetlenül mûködteti az embert. A dianetikának is van egy, a szaturnuszi õserõ szellemiségét felhasználó furcsa, sebhegesztõ, csontforrasztó, reuma-ûzõ gyógymódja: ha nem tudja azt a tárgyat oda érinteni a sebesült testrészhez (pl. a kés élét az elvágott új sebéhez), amely a nehezen gyógyuló sérülést okozta, regressziós hipnózisban visszaviszi, vagy rábeszéli a beteget arra, hogy képzelje el magát ugyanabban a helyzetben, amelyben a súlyos baleset, vagy a könnyû sérülés történt. A módszert magam többször kipróbáltam és a gyermekeinknél is alkalmazom: hogy, hogy nem (a jelenségnek a részletes metafizikai magyarázta – kifejtése nem tartozik a jelen témához), de a sebek hamarabb gyógyulnak. Megfigyeléseim szerint ugyanis az egyéni felelõsségtudatnak – azt tehát, amit a nõgyógyászat és a szülészet elorzott a mai anyáktól és amit az orvostudomány teljesen személytelenné tett, és annak tehát, amitõl a civilizált anyák és apák a leginkább ódzkodnak - van a legerõsebb (pozitív) mágikus hatása. És nem csak a szülések és a betegségek esetében, hanem az egész életünkben is. Ennek tudatában, akárcsak az elefántok, én sem mulasztom el, hogy valahányszor Tusnádfürdõn járok elmenjek a központi parkba és elidõzzek annak a betömött pincebejáratnak (vagy betömõdött híd-aknának) a bejáratánál, ahova négy éves koromban érthetetlen módon lelöktem egy nálam is kisebb, barna hajú kislányt, mivel tudom, hogy a tévedéseinket és a vétkeinket egyáltalán nem kell elfelejteni, még akkor sem, ha gyermekkorunkban követtük azokat el. Sõt: a tévedéseinket és a vétkeinket jól észbe-véve, minél tökéletesebben elraktározni, mágikus módon egészséges, mivel az elefántok által önkéntelenül végrehajtott alkímiai calcinacio nélkül, nem létezik spirituális öntudat. És spirituális öntudat nélkül viszont, mindössze agresszivitás-tápláló, cukros érzelgõsség szinten mûködik bennünk a Szeretet.

http://kozmaszilard.hu



Aggresszió és szeretet

Recommend Documents