Adrienne Éva Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum 111 közéleti írás

Adrienne Éva Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum 111 közéleti írás

Adrienne Éva

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum

111 közéleti írás Válogatott blogbejegyzéseim 2008–2010

Bármi áron nem kellhet a magyar nemzetnek a békesség, viszont bármi áron kellhet az igazság és a szabadság, és csak ez után jön, mert csak ez után jöhet a béke, amikor végre már egyszer mi diktáljuk a feltételeket. Budaházy György üzenete a nemzethez 2009. aug. 15

Versek Magyarország ég Budaházy Gyurinak ajánlom

Vörös-ezüst ég fëlëttünk, Csattogó szélben csëpërëdtünk — Pádimëntom volt az anyánk, Gumikartács a mostohánk. Vérrel vert, ha nëm engëdtünk; Vörös-ezüst ég fëlëttünk — Vasvesszı van már kezünkben, Mindën napra többen s hőbben. Vörös-ezüst ég fëlëttünk, Ënvérünktıl részëgëdtünk — Mëglopottak dáridóján Józanul már az utóján. Világ páriája lëttünk, Vörös-ezüst ég fëlëttünk — Csak elıre tőzön-sáron, Át ëgy holt köztársaságon. Vörös-ezüst ég fëlëttünk — Magyarország ég fëlëttünk. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 16 22:14:00 0 megjegyzés

És lın sötétség Dëák Lászlónak Győlnek ëgyre a tárgyak, Jó embëreim fogynak, Szaporodnak az árnyak, Éjjel szëmëmre rogynak. S én látlak árny alatt, Hallak halálos csëndben. Nëm mondasz fontosat, Ëgy pohár sör kezedben. Képed, szavad nëm múlik, Ësz engëm, mint a bánat, Csak mondom — ëgyre nyúlik — Szó nélküli imámat, Mert Istené a vétség, Ki szólt: Lëgyën sötétség. És látá Isten, hogy nëm jó. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 4, 0:01:00

Gautama és a Halál Dëák Lacinak †2009 decembër 30 Nëm lëhet józanul lëfeküdni. Nëm lëhet józanul lëfeküdni és nëm lëhet józanul fëlkelni këlletik valamit inni mindëgy mit ...... bort ...... sört ...... pálinkát vagy whiskey mely tëmetıbe visz ki hisz úgyis az az útam végcélja ott vártok engëmet most már të is ...... Laci Dëák Laci. ‘Szërvusz édës öregëm’ és lëtëtted a tëlëfont és mégis ëgyre hallom örökre hallom a hangod ëgy hangarchívum vagyok én már fáj ez a tudás ‘a tipikus basszamëg-feeling’ mondod pedig nëm mondod nëm vagy pedig vagy velük, a főzfák gyökere alatt, odaát ahol a varangyos békák születnek. Nëm jó ez, nëm ëlég feszës löttyedt szabadvers szeretted të azt írni csak të jobban csináltad ennél nëm lëhet a tanítvány jobb a mestërénél de të már a legnagyobb Mestër mellett ülsz én mëg tiblábolok idelënn készülök lassan hagyni csapot-papot de nëm akaródzik az embër vakaródzik nézi a lapos asztallapot. Három majom asztalomon az ëgyik a szëmét fogja be hogy në lássa tëtemëd a másik a fülét fogja be hogy në hallja ahogy elprédikál a pap – de ha hülyeségët mond tudom hogy kiszólsz sírodból s ‘nagyszërő látvány lësz’ ‘a papok vert hadakként kullognak el’

nevetsz keserően, mint mikor még éltél – a harmadik a száját nëhogy véletlenül versët találjon mondani mert a vers zsoldja a halál. Buddha jut most eszembe róluk olyan vagyok mint Gautama hercëg én is ebben az életben dızsöltem szép kislányokkal foglalkoztam napoztam, lábot lógattam sziësztáztam és böfögtem s mëgláttalak elıször tégëd öreg voltál hozzám képest bár edzëtt bölcs és rosszkedvő ...... ez lësz a sorsom tán nekëm is? most nyáron újra mëgláttalak elesëtt voltál és beteg arcod ripacsos ráírva a sárga halál ...... még ezt is mëgélëm én is? és most mëglátlak mëgint de már nëm të vagy mëg-hal-tál és vársz rám vársz rám. Elmëgyëk keresëm a mëgvilágosodást mert az életnek nëm lëhet az az értelme hogy élünk mert akkor nincs értelme mert mëghalunk az élet értelme a mëgvilágosodás et lux perpetua luceat tibi Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 2, 1:07:00

Példázatok, elbeszélések, életképek Ëgypërcësek* Ëgypërcës, 2004. Valószínőleg ki fog pusztulni az embëri faj, hisz ma már a francnyavalya is virtuális. A számítógépem vírusos volt. Küldtem a szerelmesemnek ëgy mailt. Rëttentı sokáig dolgoztam, de kiirtottam a gépemrıl a vírusokat. Tëgnap a szerelmesem válaszolt. Ma már a vérbaj is virtuális, és valószínőleg ki fog veszni a világ.

Ëgypërcës, 2008. Róka Gináról mindënki tudja, hogy ki volt. Aki ëlég ízléstelen volt hozzá, az azt is, milyen volt. Jobban belegondolva innen látszik, hogy az embëriség a jóízléssel is a végpusztulás felé tereli magát, hiszën Róka Gina mindën valószínőség szërint jó volt. İrzök tıle ëgy SMS-t a tëlëfonomban, amelyben elıször engëm tájékoztatott arról, hogy kirúgták gimnáziumból, és aztán találkoztunk ëgyszër ëgy vëgëtáriánus étterëmben, ahol fıleg arról csacsogtunk, mit szeret barkácsolni (épp ëgy ıskori pëtrólëumlámpa javításával veszıdött). Késıbb a tëlëfonszáma mëgszőnt, és már nëm találkoztunk többé. Aztán néhány éve këllëtt volna beszélnünk, és kisebb nyomozást indítottam utána, merre lëhet. Odáig sikerült követnëm a nyomát, hogy a Lëányka utcai toronyházak ëgyikének IX. emeletén lakott ëgy négërrel, ámde addigra a négër fëlszámolta a lakást és hazaköltözött valahová a Karibi-szigetëkre, Róka Ginát pedig azóta sënki së látta. Gondoltam rá, hogy utánamëgyëk a Karibi-szigetëkre és mëgkeresëm, mert a táj szép és a fëladat nemës, de aztán visszariadtam a lëhetıségtıl, hogy talán a négër gyomrában találom mëg. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. nov. 18 5:52:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés * Hiteles tanúk állítása szerint Örkény István egészen rendkívül gyáva ember volt. Ezért aztán részvétele az 1956-os forradalom elıkészítésében a 0-val egyenlınek tekinthetı, utána pedig nem állt ki mellette. Mindez azonban abból a szempontból irreleváns, hogy értékelhetıen tudott magyarul fogalmazni, s emiatt kétségtelenül figyelni kell ırá is. Nem utolsósorban érdeme, hogy ha nem is feltalált, mindenesetre névvel ellátott és népszerővé tett egy különleges epikai mőfajt, az egypercest. Ritkán alkotok e mőfajban, most két példányt mégis itt teszek közkinccsé.

Álmok Az álmok állítólag megmondják a magunk elıl is eltitkolt igazat. Legalábbis Freud Zsiga tanai szerint, akinek ugyan nincs túl jó sajtója errefelé nálunk, de nem biztos, hogy méltán: mert attól, hogy ateista volt és keresztyéngyőlölı, valamint szexmániás, még lehetett éles szeme. Ha ez igaz, valószínőleg ma éjszaka Magyar (?) ország jelenét és jövıjét mutatta meg az álmom, amit ébren nem szeretnék meglátni. Volt valamilyen manó, rosszabb, mint manó: maga az ördög. (H.C. Andersen) Ennek az országába vitt minket (azt hiszem, engem és Lesbiát, de ebben már nem vagyok biztos) a hallgatag álom, ott trónolt Magyarország közepén, és alája kellett lemenni a földalatti országba, az ülepe alatt lévı lyukon át. Az alvilági országban minden sz**os volt. Minden. De ezt bető szerint vegyétek. Nyüzsögtek a hozzánk hasonló, fiatal és középkorú, dolgozó emberek, valószínőleg magyarok, mert értettem a szavukat, valamennyi kopott volt és rogyásig dolgozott, hogy megéljen, és mellesleg minden ruhájuk sz**os és büdös. Senkin nem vettem észre, hogy célja volna megváltoztatni bármit állapotán, beletörıdtek vala. Mőszak végén a nık röfögve éltek szexuális életet nyílt színen, de annyira lepattantak voltak, hogy a legcsekélyebb ingerünk nem volt bekapcsolódni. Aki nem dolgozott, az mind mattrészeg volt. A legegyhangúbban változatos sárbantipródást vitték véghez az emberek, miközben az ördög-manó mindenütt ott volt mögöttünk és röhögött rajtuk és rajtam, és mutogatta, mit tesznek: nem írok le semmit ezekbıl. Csak a legborzasztóbbat, amire emlékszem. Két üres tekintető alkesz ült magas mőanyag székeken, és egy-egy magas, úgy ránézésre kétpintes söröskriglit néztek mereven a kezükben, majd kiitták. Egy darabig nézték tovább, aztán az egyik gyomra megrándult, böfögött, és a másik kezében levı kriglit teleokádta. Pillanatnyi várakozás után a másik böffent fel és okádta tele az egyik kriglijét. Még egy kicsit üres tekintettel nézték a kriglijüket, aztán ki-ki felhajtotta a sajátját. Utána egy perc mozdulatlanság volt, az iszonytól nem bírtunk arrébb menni a sz** más pontjára, csak néztük ıket, és akkor megismételték a jelenetet. És aztán újra és újra, amíg fel nem ébredtem. Szerintetek tényleg ez Magyarország, vagy Freud Zsiga hazudott, és az álmok nem jelentenek semmit? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 7 0:13:00 Címkék: szar 1 megjegyzés Ja, ma egyébként egy nagyon régi esmerısömnek a 24. születésnapja van, és tiszta szívembıl kívánom, hogy dögöljön meg a születésnapján, ha már sajnos eddig nem tette meg. Lehet, hogy nem is Lesbia volt velem az ördög országában, hanem ı, csak már nem emlékszem az arcára?

Legenda Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutyafejő órjás. Ez egy olyan egyszerő lelkő proli volt, akit könnyő megvezetni, valószínőleg szavazott is a maszopra, és mivel olyan nagydarab melák volt, roppant büszke volt magára, és feltette magában, hogy ı csak a világ leghatalmasabb emberének hajlandó dolgozni. Ment, mendegélt, és mindig újabb mandróról gondolta, hogy az a leghatalmasabb, de mindig akadt, aki azt felülmúlta, úgyhogy mindig másnak lett a lótifutija, és végül kikötött személyesen a Sátán mellett. Arról nem szól a mese, milyen rémtetteket hajtott végre a Sátán utasítására, de nyilván ronda egy ügy lehetett, és az órjás ragyogott az elégedettségtıl, mígnem egyszer ment a Sátánnal, és elébük került egy — kereszt, s döbbenten látta, hogy a Sátán enyhén megborzad ijedtében. “Csak nem félsz?” — kérdezte, s a Sátán bevallotta, hogy bizony igen, mert Krisztust nem tudja legyızni. Úgyhogy az órjás seperc otthagyta, és hátralévı éltét a keresztyéni alázatosság és szeretet tetteinek szentelte. Tulajdonképpen ez minden Forradalom lényege: az emberek jönnek-mennek elfásultan, szolgálnak mindenkinek, aki erısebb náluk, fıleg az ördögnek, és egyszercsak felvillan bennük a felismerés: a legerısebb mégiscsak az Igazság, és nekik személyesen is tenniök kell azért, hogy az İ oldalán mutatkozzanak. És akkor, mivel az emberek órjás erejőek, egy nap alatt felfordítják a világot. Én nem gondolnám, hogy véletlen, hogy a Nagy Forradalom éppen Szent Kristóf ünnepén tört ki. Ronda, hideg idı volt, folyamatosan esett, és Petıfi Sándor, aki minden bizonnyal szintén szent volt (magát is apostolnak látta, de fıleg mindenki más is ıt), beszélt, de én biz’istók nem emlékszem már, mit, összefolyik azzal, amit Jókai mondott, meg Vajda, meg a többiek, alig is lehetett hallani, míg Ekrem Kemál nem hozott hangosítókocsit... Nem a szavaik számítottak, valami más, az, hogy ık kiálltak az élre, és mindenki jött és mindenki akarta. Széchenyi elborzadt rajta, hogy nincs többé bőnözı se: “olly csend és rend volt... senki nem lopott.” Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. márc. 15, 11:07:00 Címkék: teológia, történelem 0 megjegyzés

A Böbe in honorem Csáth Géza Mikor a fiam már az óvoda vége felé járt, egy fiatal tacskó kutyája volt neki. Persze a széllelbélelt fiatal kutyát a széllelbélelt emberkölyök nem tudta megnevelni, minden tiltás dacára ki-kiszökött a kertbıl, egy délután elcsapta egy teherautó. És persze hogy a fiúnak nem sokkal rá épp ott kellett hazajönnie az óvodából. Mikor én este megérkeztem, a dögöt már eltakarították, a járda sarkán az a maszat nem volt jöttömben világos, hogy minek a foltja. Hogy miért nem jött ki elém csaholni a jószág, a fiú csacsogásából jöttem rá. A történtek dacára ı elégedetten tömte a vacsorát, én csak majszoltam. Az jutott az eszembe, hogy nem sokkal voltam nagyobb, mint most ı, mikor a Böbe a vonat elé ugrott. Akkoriban a vonat mellett laktunk, ott nıttem fel karnyújtásnyira, beszélni alig tudtam, már vigyorogva mutogattam a mozdonyra: “nyonyat!” Mai napig, ha én alszom, a fülem mellett mehet el az intercity, sıt sípolhat is a keresztezıdésben, meg sem rezzenek. És természetesen minden mérlegelés nélkül, ösztönösen tudom, meddig léphetek át elıtte a sínen biztonságosan. A vonat tehát mindennapi valóságunk része volt, a Böbére pedig a második szomszédból két vagy három éve szinte nem is gondoltam, mióta egyszercsak otthagyta a családját. Ilyen korú gyerekeket nem foglalkoztatja, ha az évekig naponta látott ismerıs egyáltalán nem tőnik fel többé, elteszik a múltba, volt ı is. Aznap is, öt perccel a délutáni gyors után, átmentünk a Manyi nénihez szomszédolni, de ettıl még nem jutott eszembe a volt menye. A vasúti keresztezıdésben éppen összecsıdültek az emberek, és amikor a nagymama látta, hogy valami a sínen keresztben fekvıt vizsgálgatnak olyan türelmetlenül, kezemet fogva gyorsított, hogy ne igen nézzek arra, érjünk mielıbb Manyi néniékhez. A kislyányok a kertben voltak, most a tornácon kezdtünk játszani, de ahogy ilyen ‘nicht vor dem Kind’ alkalomkor lenni szokott, valójában minden szót szomjasan füleltünk, amit az öregasszonyok beszélnek. Pár perc múlva rendırautó ment el az utcán, aztán még valaki betért, és mesélte, hogy noha ott intézkednek a fakabátok, az emberektıl mégsem lehet hozzáférni a keresztezıdéshez. Valahogy hirtelen mindenki látta, mi történt elıtte a délután folyamán; fél napig ott ült egy nı lehajtott fejjel az útpadkán, a sorompó mellett, de az arcát senki sem figyelte meg. Ahogy késıbb rekonstruálni lehetett, minden egyes elmenı vonatot elmélyülten tanulmányozott, meggusztálta arrébb a hátsó kerítésüket is, mérlegelte, hogy felkeljen-e és meginduljon arra, de valószínőleg túl bizarrnak látta, hogy félrehúzza a reteszt és ennyi év után szó nélkül besétáljon az anyósához meg a sógornıje két óvodás lánykájához, akik közben nyilván a hátsó kertben vannak. Ezt persze akkor még senki nem sejtette, csak annyit tudtunk, hogy egy ismeretlen nı nagyon el lehetett szánva, mert a lehetı legalaposabban megfontolta, mit és hogyan. A hatodik vagy hetedik vonatot aztán nem várta meg, amíg elzakatol elıtte, hanem átült a sorompó tövétıl a sínre. Manyi néni szokásos öregesen sóhajtozott, jaj istenkém, mi visz rá egy ilyen szegényt ilyenre, milyen élete lehet, aztán kissé meg is ijedt, amikor egy fiatal, kékbe öltözött fakabát az ı kertkapuján kezdett zörgetni. Vendégeit a tornácon hagyva kitotyogott, egy percig hallgatta, aztán kinyitotta az ajtót, és lehajtott fejjel jött vissza, a kezét tördöste. — Jaj istenem, a Böbe az — mondta halkan. Aztán a rendır is feljött a tornácra, minket gyerekeket meg kiküldtek a kertbe játszani, amíg az megtudja, amit tudnia kellett. Nemsoká még két fiú érkezett az utca másik végébıl biciklin, a Laci velem volt egykorú, a Zsoli a lyányokkal. Naná hogy ık elıtte egész közel furakodtak a tömegben a sínekhez, nekik aztán pontos ismereteik voltak. — A fejét vágta le — mondta Laci. — És a lábáról meg — vihogott fel a Zsoli — a másik kerék, képzeljétek, a csípıjéig feltépte a ruháját, ott feküdt és kilátszott a izéje. — Ezen talán nem való vihogni — szólt rá a Laci. Tudtam, hogy igaza van, de én is kényszeresen vigyorogtam, a Laci meg a kislyányok alighanem meg sem értették, hogy miért ne vigyorogjanak, és nyilván a Böbe levágott feje is vigyorgott, kissé arrébb lökve a síntıl, elnyílt szájában véres nyelvével, de ı már nem is tudott volna mást tenni. — Olyan vicces volt, ahogy ott feküdt a Totó — mondja a fiam sajttal tele szájjal —, milyen hülye szögben álltak a lábai. Életemben még akkora pofont nem adtam a gyereknek. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 18 8:52:00 Címkék: irodalom 1 megjegyzés

Magyar románc Én nagy tisztelıje vagyok Petıfi Sándornak, ezt mindenki tudja. De mindenben neki sem lehetett igaza; ez a mondása például téves: Nem Pesten történt, amit hallotok, | Ott ily regényes dolgok nem történnek. Pesten néha regényesebb dolgok történnek, mint a világ bármely más pontján. 1970 körül a Csepel Vas- és Fémmőben esett, hogy egy szaki úgy érezte, szüksége volna egy hatméteres vörösréz csıre. Ez mindenkivel megeshet, nekem is volt már szükségem rézcsıre; az igaz, hogy én nem az üzemi lopást tartottam legmegfelelıbb útnak szükségletem kielégítésére. A szaki viszont ezt találta kézenfekvı megoldásnak (szocializmus volt, vagy mi). Adódott viszont egy váratlan technikai nehézség: egy hatméteres csövet nem lehet a zsebbe vagy más rejtett helyre eldugni csempészés végett, így a tárgy távozását óhatatlanul mindenki látná, akinek legalább fél szeme van, rendészt és portást is beleértve. A szaki rövid gondolkodás után a gyár közepén letette az aszfaltra a csövet, végét és elejét bejelölte krétával és melléírt egy számot. Aztán felemelte, a végét illesztette az elejének a jeléhez, és újfent bejelölte és megszámozta az elejét. Ezt gondosan végig megcsinálta a gyár egész területén, ügyelve, hogy a szükséges helyeken derékszögben forduljon a csı. A porta elıtt is ugyanígy vitte végig, fel se nézett a portásra, számozott, arrébbtolt, számozott. Sıt az üzem területén túl, a közúton is egy szabályos derékszögő fordulatot tett, számozott, tolt, és így tovább, míg oda nem ért, ahová már a portáról nem lehetett ellátni. Akkor zsebrevágta a krétát, felemelte és vállára fektette a csövet, ı s az országúton végig a rézcs vel a jó szaki lassacskán ballagott. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010 máj. 10 0:04:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

Piszkos Fred, a trolikapitány Piszkos Fred kapitány jelenleg trolit vezet Budapesten. Amikor egy megállóval a Vakok Intézete elıtt a troli zökkent egyet és megállt a legújabb feltúrásnál (mi a fenét épít Demszky, a sírját ássa és ráterelteti a Városligeti-tavat, majd belenyilaztatja a még szabadlábon lévı alpolgármestereket?), mindenki meghökkent, kivéve engem és a kapitányt, mert mi tudtuk, hogy leakadt az áramszedı. A kapitány kijött a fülkébıl és jellegzetes nadrágjába jellegzetes mozdulattal beleakasztott kezérıl azonnal felismerhetı volt, bár öreg, aszalt, gunyoros vigyorú arcán nem volt rajta piszkos szakálla, azt biztos nem engedi a BVK Autóbuszvezetıi Szabályzat (amelynek alkotmánysértı volta miatt nem vagyok én hajlandó fizetni a BKV-nak). Kényelmesen hátraıdöngött köztünk, kézberagadta a csáklyát — a fura rudat, amit áramszedıátakasztás végett tartanak a troli hátában —, leszállt és egy darabig babrált a tetın. Aztán csak állt az utca közepén nemtörıdöm kinézettel és fütyörészett. Egyesek ijedten ültek, mások leszálltak és gyalog indultak, de Piszkos Fred olyan tekintélyt parancsoló jelenség volt, hogy senki nem merte megkérdezni, most mi a tajtékos bikaf*** van, csak a 18. életévüket még be nem töltöttek egy része állt oda mögé némán kukkolni. Mikor jött a következı troli, integetett neki, de az amúgy is megállt volna, mivel az áramszedı okán a trolik nem tudják kerülni egymást. Miután elmagyarázta, hogy nem tudja visszarakni az áramszedıt, a másik kapitány kiszállt és átvette a csáklyát. — Na ne mondd már, hogy te meg tudod tenni, ha nekem nem megy, neked se fog — közölte vidáman Piszkos Fred. — Talán ha elırébb toljuk a trolit egy méterrel — javasolta a másik kapitány. — Á, nem fog menni — mondta Piszkos Fred, de elkezdett vezényelni az utasoknak: — Na jó, tolják meg. Mindenki leszállt (azért jellemzı, hogy a legkövérebb pasasok csak a többiek erıteljes, nem feltétlen udvarias buzdítására), nekifeszültünk a trolinak úgy szők tucatnyian, akik hozzáfértünk, és elırébb raktuk. — Most se megy, én már látom — csóválta fejét Piszkos Fred kapitány és fütyült tovább. A másik kapitány jelentıs erıfeszítés árán közben elıbb a bal áramszedıt rakta a helyére, aztán elıször ugyanarra a drótra a jobbat, aztán ívfény, még én is megláttam, aztán leszedte és rárakta a másikra. — Nem, hát nem mondod, nem hiszem el. Nem tudhattad visszarakni, ha nekem se sikerült — mondta Piszkos Fred, és újra nadrágjába akasztva ujját visszamasírozott a vezetıfülkébe. A másik kapitányt arcról nem lehetett felismerni, de most úgy fülig ért a szája, hogy meggyızıdhettünk róla, hogy mégis ı a Jimmy. Utána Don Fülig kapitány még egy darabig ült mögöttünk a vezetıfülkéjében, és néhányszor türelmetlenül csöngetett (kerülni, mint mondtam, a troli nem tud), míg Piszkos Fred is folyamatosan berregve, angyali nyugalommal becsukta az ajtókat — az elsı ajtó 20 másodperc alatt zárult, a második úgy 40 alatt, a hátsóra kb. 90 kellett. Éreztem a levegıben, hogy mindenki azon töpreng, vajon hova megy ez a troli a talán soha többet nem nyíló ajtaival, egyenesen a Zöld Pofához-e, viszont mivel a következı megállóban, a Vakok Intézeténél leszálltam, ezt már soha nem tudom meg. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jún. 14 2:28:00 Címkék: droid, irodalom 1 megjegyzés

Figyelem, itt a kapitány beszél Kicsit minden hajóskapitány Piszkos Fred, még azok is, akik valóban léteznek. Ez másfél hete történt, abban az irgalmatlan szélben, délután hosszú hajóúton voltunk és már mindannyian csuromvizesen, mert a hullámok állandóan átcsaptak a fedélzeten. De ettıl csak jobb lett a hangulat, és legalább fogyott a fenékben levı büfé készlete is. Elıször csak szórakozottan próbáltuk felderíteni, mikor mit csinál a kapitány, az elsı tiszt és a másodtiszt. Egy ilyen kis édesvízi hajón ennyi a legénység, a kormányt a kapitány kezeli. Nos, míg a másodtiszt a büfében intézkedett, és az elsıtiszt nem tudni, hova lett, a kapitány a kormányt úgy kezelte, hogy a lábát pihentette rajta, hátradılve a kapitányi fülkében, és egy mellette ülı szıke kislánnyal társalgott, akinek szerintem sok keresnivalója a fülkében nem volt. Amikor irgalmatlan hátszéllel be akartunk futni a kikötıbe, egyszercsak teljes gızzel szembefutottak két hajóval a vízimentık. Sürgıs riasztást kaphattak, amiben csak három dolog volt furcsa, kettıt rögtön észleltem: ki van kinn a nyíltvízen ilyen eklatánsan piros jelzésben, akit ki kell menteni, és mi baja lehet, amikor a nyers, férfias északi felszélen kívül más veszedelem tulajdonképpen nincs. Amikor késıbb láttuk, hogy már jó két kilométerre járnak, akkor azon is elgondolkoztam, tkp. miért innen futnak ki, vagy nincs is több mentı szolgálatban? De ez késıbb volt. Akkor és ott a hajó kénytelen volt ellengızt adni és tülkölt, miáltal a hátsó fedélzetet elöntötte a tajték. Aztán újraindult, és akkor jött a második mentıhajó. Újabb ellengız után, mivel délnek lesodródtunk a kikötıútvonalról, kénytelenek voltunk többszáz métert tolatni farral bele a felszélbe, de erre nem tudtunk koncentrálni, mert ehelyett azt hallottuk, hogy a kapitány hangosbeszélın keresztül üvölt a mentısöknek: — Na nehogy mán nekem kelljen... A K*** ÉLETBE! Tulajdonképpen jobb hajóskapitánynak lenni, mint csúcsértelmiséginek ebben az elkúrt maffiaországban, bár keresni biztos ı se keres. De legalább a felszél és a tajték szebb és egészségesebb, mint egy bizottság. És itt szıke lányok se sündörögnek be a fülkébe. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. júl. 30 21:38:00 Címkék: magyar vidék 0 megjegyzés

A hegyen épült palota

Egy kicsit Andersenre emlékeztetı jelképes történet Élt egyszer egy császár. Hatalmas birodalomban uralkodott, amelyben óriási hegyek, erdık, tengerek voltak, és rengeteg ember, akiknek még rengetegebb ügyük és bajuk volt, úgyhogy csak nagyon sok, tanult és okos emberbıl álló, nagy udvartartás tudta intézni a birodalom ügyeit. A császárt sokszor keresték fel bölcsek, akiknek a tanácsát kérte. Egy nap egy távoli hegységbıl, hóborította erdıségbıl eljött a császárhoz a birodalom legnagyobb bölcse. A császár gondolt egyet, és nem a szokásos, ügyes-bajos dolgokban kért tıle tanácsot, hanem azt mondta neki: – Szeretnék valami nagyon-nagyon szépet alkotni, szebbet, mint bármi a birodalomban, hogy ne csak mindennapi ügyintézésbıl álljon a császárságom, hanem én legyek a legdicsıségesebb uralkodó a föld kerekén. A bölcs egy percig elgondolkozott, majd azt mondta: – Szeretnéd talán megépíteni a világ legszebb palotáját? A császár igent mondott rá. A bölcs pedig bólintott, és lóra ült a császárral együtt, elvezette a birodalom legszebb hegycsúcsához, annak a tövében leült egyedül, és egy kis, kockás jegyzetfüzetbe ceruzával, apró gyöngybetőkkel megírta a világ legszebb palotájának tervét. Utána odaadta a császárnak a jegyzetfüzetet, és rámutatott a hegycsúcsra, majd meghajolt, és elment vissza a távoli hegységbe, ahonnét jött. A császár hívatta az építészeket, megmutatta nekik a jegyzetfüzeteket, és innentıl óriási sürgés-forgás kezdıdött a birodalomban, tízezrével mozgósították az embereket, nekiláttak megépíteni a hegyre a palotát. Évekig tartott az építkezés, kezdetben senki nem látta, milyen szép palota születik belıle, csak az irdatlan mennyiségő szemetet és törmeléket, aztán fokozatosan kiemelkedett az épület, aztán elkészült bele a ragyogó, arannyal és gyémánttal fénylı berendezés, aztán tökéletes utakat és csodálatos parkot rendeztek köré, és végül minden szemetet és törmeléket eltakarítottak, sok-sok szekérrel szállították el, pusztán az építımunkások által eldobott cigarettacsikkek három szekérderéknyit tettek ki. A bölcs közben titokban többször felkereste az építkezést, de senkivel nem beszélt, csak nézte, mi folyik, és a fejét rázta, mert valami nem tetszett neki, de maga sem tudta, mi. Az emberek viszont hetedhét országból csodájára jártak a palotának, amelynek a közepén ott ült a császár a tróntermében, és miután az építkezés láza lecsillapult, megint jöttek az ügyes-bajos dolgok, és mindennap hosszú sorban járultak eléje az emberek a panaszaikkal, irataikkal és mindenféléjükkel. Ekkor történt, hogy az egyik látogatásán a bölcset az aludvarmester véletlenül felismerte. – Ó bölcs – mondta neki –, ne tőnj el megint, menj be végre nagy császárunkhoz a tróntermébe, már régóta vágyik újra találkozni veled, hogy megadhassa jutalmadat. A bölcs nem mondott ellent, bement a császárhoz, beállt a sorba a sok ember mögé, és végigállta. Amikor rákerült a sor, a császár rápillantott, felállt és megragadta a karját. Kivezette a trónterembıl, körbevitte a palotában, mindent megmutogatott neki, és végül kisétáltak a legmagasabb toronyba, ahonnan körben látni lehetett az egész palotát, amelyben nyüzsgött a tömeg, és szemközt a még érintetlen erdıket, síkságokat, hegyeket. – Ó bölcs – mondta –, azt mondták, te vagy a birodalom legnagyobb bölcse, de én sokáig nem tudtam, igaz-e. Mindenesetre követtük a kis jegyzetfüzetbe ceruzával írott tanácsaidat. Miközben épült, a legszörnyebb mocsoknak látszott, ami van, és végül szebb épült belıle, mint amit valaha láttam a világon. Kár, hogy közben nem láthattad, mert akkor még inkább értékelhetnéd a szépségét. Kerestünk közben, de úgy eltőntél az ısvadonban, hogy nem találtunk. – Láttam közben is – felelte a bölcs –, többször jártam itt, és az ország egészét bejártam, nemcsak az ısvadonban voltam. – Bejöhettél volna közben hozzám. Hiányzott a társaságod, és megnyugtathattál volna, amikor nem láttam, hogy mi sül ki ebbıl. Most már nyugodt vagyok: az egész világ csodájára jár a palotámnak, minden célom teljesült. A kis jegyzetfüzetedet kincsként ırizzük. Kétségtelenül te vagy a legbölcsebb ember a földön, mindenki beláthatja. Nem maradt más hátra, mint hogy méltó jutalmat kínáljak. – A palota valóban tökéletes lett – felelte a bölcs –, de nekem valami mégsem tetszik. Úgyhogy nem fogadok el semmi jutalmat érte, különben sem tudnék mit kezdeni semmi kincsekkel kint a hóborította erdıben. – Mi nem tetszik? – kérdezte a császár és a kincses vitrinbıl elıvette a jegyzetfüzetkét, aggódva pörgette a gyöngybetőkkel teleírt lapokat. – Mit nem tartottunk be pontosan a terveidbıl? – Bizonyára mindent pontosan betartottatok, és magam sem tudom, mi nyugtalanít. Tebenned nem tetszik valami, ó császár, nem látom, hogy boldogabb lennél most, mint amikor tanácsot kértél tılem. Ugyanúgy dolgozol és ugyanúgy élsz. Talán legbelül mégsem vagy elégedett? A császár meglepve nézett a bölcsre, aztán lassan, elgondolkozva körbejárt a toronyban, végignézte a távolban az érintetlen, lakatlan hegyeket és erdıket. – Nem tudom – mondta habozva. – Soha ilyen szépet nem láttam, mint ez a palota, amiben élek. De mégis... lehet, hogy ha nem építek ide semmit, hanem megmaradnak a kısziklák, fák és hó a hegyen, az még ennél is szebb lenne.

A bölcs elgondolkozott, követte a császár tekintetét, aztán a saját kunyhójára gondolt az erdıben. Végül így felelt: – Akkor tévedtél, császár, amikor elhitted, hogy én vagyok a legnagyobb bölcs a birodalomban. A legbölcsebb ember, aki él, bizonyára te magad vagy. A császár szemébıl könny gördült ki, átölelte a bölcset, megcsókolta a két orcáján és azt mondta: – Isten veled, barátom. Mindig emlékezni fogok rád. Azzal visszament a tróntermébe és fogadta a következı kérelmezıt, mert már nagyon hosszú volt a sor. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. aug. 11 22:53:00 Címkék: irodalom 2 megjegyzés

Adrienne Éva (P.S.): Ja, az érdekes, hogy a császár valószínőleg Kublaj kán lehet, legalábbis pontosan úgy készült a mő, mint S.T. Coleridge közismert romantikus szóömlése, felébredtem, és már csak be kellett gépelnem félálomban.

A majom és az elefánt Választási tanmese Az ıserdıben az állatok elhatározták, hogy köztársasági elnököt választanak. A legtöbben az elefántra gondoltak, mivel nemcsak a legnagyobb és legerısebb, de a legbölcsebb és legnyugodtabb állat is volt. Ekkor azonban elıugrott a pávián és így kezdett kiabálni: — Állatok, állatok, ne az elefántot válasszátok: ı a legrútabb állat a földön! Nézzétek ráncos, lógó orrát, fülét, csenevész, bojtosvégő farkát! Hát ez legyen az elnökötök? Válasszatok meg engem, én vagyok a legszebb állat: nézzétek hosszú, ügyes farkam, dús gallérom, elegáns bundám és fıleg fényes lila fenekem! És fényes lila fenekét mutogatva körbejárt mindenkinek ezt mondva, az állatok pedig meginogtak. Az elefánt pedig csak állt az erdıben, fejét ingatta és legelt. Kezdetben az elefántot unszolták párthívei, hogy ı is járjon körbe, mutassa be az erejét és bizonyítsa be, hogy a majom a leghitványabb állat, de mikor az elefánt semmit nem tett, ık is elbátortalanodtak, és végül nagy többséggel a majmot választották meg elnöknek. Az elefánt pedig elvonult az erdı mélyére egy tisztásra, és csak ott állt, fejét ingatta és legelt, az állatok meg lassan elfelejtették azt is, hogy még él. A pávián mint elnök minden állatnak hetvenkedett, fényes lila fenekét mutogatta, ordítozott, verte az állatokat, banánhéjakat dobott a lábuk elé és mindenkit meghajigált majomürülékkel; úgyhogy az állatok rettegtek tıle, szép és erıskező elnöknek tartották és nagyon büszkék voltak rá. Egy meleg nyári napon azonban megjelentek a legyek, szúnyogok, bögölyök és darazsak. Egyre többen és többen lettek, és csipkedték az állatokat, azoknak fájt minden tagjuk és kisebesedtek. Mindnyájan a páviánhoz rimánkodtak, hogy segítsen rajtuk, de az csak ezt kiáltozta: — Én vagyok a legszebb állat, nézzétek fényes lila fenekem! De mivel ıt is csípték a legyek, szúnyogok, bögölyök és darazsak, állandóan vakaródzott, sebei elgennyedtek és meghalt. Ekkor az állatoknak kétségbeesésükben eszükbe jutott az elefánt: él-e még? Megkeresték, és az erdı mélyi tisztáson találták, amint fejét ingatta és legelt, és körbedöngte millió rovar, de egy csípés sem volt a testén. — Ó elefánt — kérdezték megilletıdve —, mindnyájan szenvedünk e rovaroktól, elnökünk, a legszebb állat, a majom pedig elpusztult a csípéseiktıl. Hogyhogy te megmenekültél tılük, te, a legrútabb állat? — Bizony, én vagyok a legrútabb — felelte az elefánt, fejét ingatta és legelt —, nézzétek lógó, ráncos orrom és fülem, csenevész, bojtosvégő farkam. E hárommal őzöm el a legyeket. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 23 20:57:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

Történelem, közelmúlt Historia est magistra vitae: 2070 éve történt 2070 esztendeje az akkori világpolitikában azt a szerepet, amit most B. Obama játszik, M. Tullius Cicero vitte, mint Róma konzula és a római vezetı elit némileg öntörvényő, nehezen kezelhetı bábja. Néger viszont nem volt (ez nem rasszista megjegyzés, jó néger politikus elképzelhetı, egyszer majd írok Abu-l-Miszk Káfúrról). Ezen a napon éppen L. Sergius Catilina emberei akarták reggel meggyilkolni, ez azonban nem jött össze, mert az öntörvényő Cicero nem az állami titkosszolgálatra támaszkodott, hanem volt neki sajátja. Applica ad Jobbik 1. Másnap Cicero napirenden kívül felszólalt a szenátusban (már mindenki azt várta, hogy mikor jár le a hivatali megbízatása, még egy és kétharmad hónap... szóval modern terminológiával, “döglött kacsa” volt), és mindenki számára meglepetésszerően elsı szavával megszólította LSC-t, és a következı félórában le sem szállt róla, nagyjából mindent kiteregetett, a legtitkosabbnak hitt tervét is (hja, a hatékony titkosszolgálat...), mindezt olyan irodalmi értékő, ámde még ókori viszonylatban is aggresszív stílusban, hogy sem közbeszólni, sem utána megmukkanni senkinek nem volt lelkiereje, LSC-nek legkevésbé. Mindjárt az elején közölte pld., hogy ı egy ıseitıl elfajzott, gyáva hülye, hogy még eddig nem ölette meg LSC-t, ami azért még Drazsé barátunk kalodába zárásánál is erıteljesebb megfogalmazás. Applica ad Jobbik 2. LSC további terveinek személyes véghezvitelétıl elállt, inkább rábízta (tehetségtelennek bizonyuló) alvezéreire, és elhúzott Rómából fegyveres erıt szervezni, amivel késıbb ki is robbantott egy nagyon kicsinek bizonyuló polgárháborút, és el is esett. Ez itt és most témán kívüli, de holnap talán visszatérek rá, mert az a bizarr helyzet, hogy néhány igen értékes szempontból a puccsista bőnözı, hatalommániás, gyilkos és állítólag kannibál Catilina is mindannyiunk példaképe lehet. Tehetségtelen alvezéreibıl ötöt azonban Cicero szívfájdalom nélkül lefogatott és igazán törvényes eljárás nélkül ki is végeztetett. Ezzel a szocialista, parrrdonnn, catilinarius szervezkedésnek vége is lett. Applica ad Jobbik 3. Volt a történelemnek nagyjából 2000 éve, amíg minden iskolát végzett embernek fejbıl kellett tudnia ennek a beszédnek jelentıs szakaszait (a kora-Augustus-kort leszámítva, amíg Augustus nem tudta eldönteni, hogy az általa meggyilkoltatott Cicerót utólag rehabilitálja-e, mint Nagy Imrét, vagy sem). Valószínőleg nem véletlen, hogy errıl a kultúrpolitikai alaptézisrıl a kommunista diktatúra rögtön lemondott, de legalább a magasabb iskolákban nem tiltotta, majd nem sokkal utána a liberális világrend is lemondott róla, és manapság már a magasabb iskolákban is ravaszul és gusztustalanul megkerülik azzal a mélyen hazug és emberellenes “pedagógiai” elvvel, hogy a memoritereket általában ellenzik. Miért? Ideológián túl, azért, mert ez a beszéd valóban minden szempontból tökéletes megvalósítása a legfontosabb szónoki feladatnak: az ellenfél szóval való megsemmisítésének. Sajnos, ma nincs sehol olyan ember, aki akár hasonló tudományos pontossággal felépíteni, akár hasonló esztétikai értékkel megfogalmazni, akár hasonló hatással elıadni képes lenne egy beszédet. Bármennyire is hatásos, a szó jó értelmében, tehát hívet megindító, ellenfelet megrendítı, érdektelent baráttá tévı módon tud Vona Gábor vagy Morvai Krisztina beszélni, ezt az erıt utoljára Kossuth Lajos birtokolta, ill. sokak szerint Daniel O’Connell is, de ıt nem hallottam beszélni. Furcsa, de egyetlen olyan szónoki teljesítményt hallottam életemben, amely hatásában elérte a Ciceróét, pedig az sem tudományos szempontból nem volt egyáltalán összeszedett, sem esztétikailag a legcseppebbet sem vonzó, sem a szónok orgánuma nem volt ellenállhatlan és dörgı, sem elıadásmódja fenséges. Ellenkezıleg, szerkesztetlen, szétesıen zavaros szöveg volt, a szó legszorosabb értelmében gusztustalan, helyenként alig érthetı papagájrikácsolással elıadva, és a legvadabb ripacskodással. Kicsit olyan volt, mintha a szónoklat mőfajának Kopasz énekesnıje született volna meg. Dehát a retorika Ionescoja úgy látszik, a maga módján a legnagyobb korunkban. Ez az egyetlen beszéd hosszú ideje, amely önmagában kirobbantott egy forradalmat. Igen, el kell ismerni, korunk legnagyobb szónoka Fletó. És persze tagadom, hogy a szerzı szándéka ellenére volna eredményes: Fletó ezt így is gondolta, kirobbantani a forradalmat, akkor, amikor még van katonai ereje leverni. Dehogyis ı az MSZP szétverıje! A megmentıje legalább 2 év idıtartamra, ha hosszabbra jelenleg úgy tőnik is, hogy nem ment. Mert ha ez nem történik meg, 2008-ban, legkésıbb 2009-ben úgyis kitör nem forradalom, de óriási lázadás, nem a nemzeti ellenállás vezeti, hanem mindennemő csıcselék dúl, és Fletóék már egy-két éve a kukában vannak. Igaz, hogy Magyarország sem lett volna belıle, csak káosz, viszont Magyarország így sincs, tehát mi azért nem nyertünk semmit diktátor elvtárs, silány hazai Catilinánk (de ez már holnapi téma) ténykedésén. Hacsak nem azt, hogy épül egy, ill. sok összefonódó megszervezett ellenálló réteg, és ha egyszer még lesz valamibıl Magyarország, akkor csak szervezett ellenállásból lehetséges. Az idióta Drazsé meg keresse elı az orbánvikipédián vagy ahol akarja, hogy ki volt az a Lentulus meg a Cethegus, és miért nem nyerı a nyomukban járni. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. nov. 7 9:52:00 Címkék: Fletóról, politológia, történelem 5 megjegyzés

Tiszteletreméltó ellenség Elképzeltem volna magamban, amikor a fletóizmus libafosostul megbukik, és elindulnak a csendırjárırök begyőjteni a volt képviselıket, minisztereket és kurátorokat, hogy a Drazsé vagy a libafos búcsúlevelet ír, majd füstölgı fegyverrel kiáll a kapuba és élete árán sem adja meg magát... Énnekem elég nagy fantáziám van, a Neobule-hadmővelet, a lappföldi gyalogtúra és még néhány haditett tanúsíthatja, de ez most nem sikerült. A tegnap hivatkozott L. Sergius Catilina múltja majdhogynem szocialistán sőrő volt, állítólag részt vett proscriptiókban (tehát politikai ellenfelek tömeges likvidálásában és vagyonuk elrablásában), minden pénzt elvert, amihez hozzájutott, tehát folyamatosan próbált rabolni mindenünnen, de leginkább “támogatást” kapni magánál is nagyobb halaktól a törvény legtágabb határait is nyilvánvalóan túllépı akcióterveik saját nevében történı megvalósításáért, több merénylet és államellenes szervezkedés felbujtója volt, rossz nyelvek szerint kannibál is, és egész biztosan tervei közt szerepelt szükség esetén akár Róma felgyújtása is a hatalomrakerülés végett. Voltak érdekes politikai és közgazdasági tervei Róma felvirágoztatására, amelyek valószínőleg akkora káoszt eredményeztek volna megvalósítás esetén, mint Fletó hasonló kombinációi, de biztos, hogy éppen annyira hitt bennük és a maga politikai megváltói szerepkörében, mint Fletó. Nem volt tehát egy bizalomra méltó egyéniség és nemzeti példakép, bár híveire épp olyan karizmatikus hatást gyakorolt, mint Fletó, és vele ellentétben hazaárulást azért nem követett el. De ez lehet, hogy csak azért volt, mert Róma akkora állam volt, hogy nem volt a közelben idegen hatalom, amely megvett volna egy árulót, belharcokban kellett elbuknia. Catilina mint ellenség alattomosan támadott és nem volt benne semmi könyörület az alulmaradtakkal szemben, de mikor vége lett, és jöttek a kormánycsapatok, hogy körülzárják kicsinyke táborát, tudta, hogy itt a vége, és nem pucolt a Kajmán-szigetekre, Izraelbe vagy Sziámba, mint gyaníthatólag Fletóék fognak, hanem férfi volt és úgy döntött, befejezni becsületben fogja. Utolsó levelét egyik fı politikai ellenfelének küldte (Sallustius, De coni. Cat. 35), csak a végét idézem: ...a jogtalanságoktól és bántalmaktól felingerelve, miután munkám és törekvésem gyümölcsétıl is megfosztva – khm, khm... ezt Tocsik is írhatná... – nem érhettem el a legtekintélyesebb posztot, szokásom szerint a mélyszegénységben élık közérdekő ügyét fogtam fel – khm, khm... a Párt szociális érzékenysége... –, nem mintha az adósságomat a saját nevemben birtokaim nem fedezték volna – erre én nem mernék megesküdni... (itt egy mondatot ugrom) –, de mert azt láttam, hogy méltatlan embereket halmoznak el megtiszteltetésekkel – ez mondjuk igaz, mint a Fletóéknak Vityáékra mondott sok-sok morgása – és engem hamis gyanúsítással szorítottak ki. Ezért maradék méltóságom megırzésének helyzetemhez képest elég tisztességes reménye után mentem. Itt most komolyabban megszakítom, mert ez a mondat egész igaznak tőnik és egész szépen bemutatja, hogy kényszerül bele a politikai bőnözı a bőnökben a legvégsıkig elmenetelre, amikor már csak két lehetıség van: a szégyenteljes igazság és bukás – és a Dicsıség. Ezt gondolom, Fletó is így érezte, amikor leköpték. Csak az “elég tisztességes” a relatív, ill. aki maga tisztességes, az ezt nem így hívja. Akartam tovább írni, de hírül adták, hogy katonai erıvel készülnek ellenem. Rád bízom Orestillát – szeretıjét –, a te megbízhatóságodra; a gyerekeidre kérlek, hogy ıt védd meg a jogtalanságtól. Ég veled. Nem, sajnos nem bírom elképzelni mondjuk Szanyit, amint ezt az utolsó két mondatot leírja és elküldi, pl., Gondának vagy Balczónak vagy Wittner Marinak, majd revolvert tölt és megtámadja a legközelebbi csendırırsöt. Pár nap múlva pedig, Sallustius úgy írja (uo. 61), így történt: Csaknem mindenki azt a helyet fedte be testével kiadva lelkét, amit a csata helyén elfoglalt. Néhányan, akiket középen oszlatott a praetori cohors, kicsit távolabb, de mindenki elölrıl kapott sebben halt meg. Catilinát pedig az embereitıl messzire az ellenség holttestei közé hatolva találták meg, még lélegzett kicsit és ugyanazt a kegyetlenséget tükrözte az arca, mint életében. Végülis az egész seregbıl sem csatában, sem futás közben egy szabad polgár sem került fogságba. Tulajdonképpen nem tudok ennél szebb halált egy bukott politikusnak, és furcsa, hogy éppen ez a szörnyeteg érdemelte ki, de kiérdemelte, a szocijaink és szadeszosaink meg saaajnos nem fogják, úgyhogy sem megbecsülése nem lesz az emlékünknek, sem nem fogynak el az utolsó szálig egyetlen nap alatt, ami nagyobb baj. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. nov. 8 19:46:00 Címkék: történelem 1 megjegyzés

Mikor is született a Krisztus? Merthogy ugye Krisztus születését ünnepeljük. Az általános vélekedés szerint ez csak kései kitalálás szerint lenne karácsonykor, pogány napforduló-ünnepek, Mithras születése-ünnep és hasonlók hatására vagy ellenpontjaként. Nos, ezekkel valóban egybeesik, de ennek alapján módszertani hiba tagadni, hogy valóban ekkor született, mert akkor tagadnunk kellene Dzsugasvili születésit is, ami ugyebár napfordulóra esett, Petıfiét, mert nyilván csak szimbolikus, hogy újévre virradó éjjel volt, még inkább Tamási Lajosét, mert újévre virradó éjjel született és éppen napra 100 évvel Petıfi után, ami átlátszó kreálmány, hogy a Piros a vér... költıjének szimbolikus születési idıpontja legyen, sıt tagadhatnám a saját születésemet is, mert az elég mitikus, hogy apám két nap eltéréssel született a legjobb barátjától, akit Grósznak hívtak, mire én két nap eltéréssel születek a legjobb barátomtól, akit Grósznak hívnak... Kutassuk inkább azt, hogy ki mit tudott az ókorban Krisztus születésérıl. Az elsı, aki ír errıl és egybıl XII. 25-re helyezi, Victorinus poetoviói püspök Kr. u. vsz. a 260-as években, tehát elég korán, ráadásul azt állítja, hogy Sándor jeruzsálemi püspök hátrahagyott iratai közt találta a forrást, amaz pedig azt állította volna, hogy az apostoli iratokból vette... Az utóbbi talán csak tekintélynövelı tódítás, mert Péter még az evangéliumot sem maga írta meg, hanem hagyományozta Márknak szóban, de Sándor 231–249 közt volt püspök, és max. két évtizeddel késıbb a hagyatékát tanulmányozni, teljesen hihetı dolog. Forrásunk tehát a III. sz. második negyedére keltezhetı. Sajnos, a forrás több helyütt önellentmondó, és két nem egészen egyezı kézirata van. Fıleg az évszámok rosszak: eszerint Krisztus született 9-ben, megkeresztelkedett 46-ban, meghalt 58-ban (!). Az utóbbi kettı már azért rossz, mert Pontius Pilatust 36-ban elcsapták a helytartóságból, és elég vad lenne azt állítani, hogy az evangélium téved, amikor Pilatust nevezi helytartónak, nem pedig bı százötven év múlva Sándor az évszámmal. Továbbá az egyik kézirat szerint született vasárnapon. Ha ez és a dec. 25-ös nap igaz, a 9-es év kilıve, esélyes a Kr.e. 11 (azaz –10), Kr.u. 1 és 7 év. Továbbá ugyanez azt írja, hogy élt 32 évet, 3 hónapot és 11 napot, ami alapján vagy egy ápr. 4-re esı peszachkor halt meg, vagy rossz a dec. 25. Viszont ez ellentmondásban áll a szöveg egy másik pontjával, mely szerint márc. 25-én (a másik kézirat szerint 23-án) feszítették meg, de az összhangban van az ugyanott említett furcsasággal, hogy ugyanaznap fogantatott, amikor szenvedett. Ja, és még azt is írja (ennek késıbb lesz valami értelme), hogy jan. 6-án, csütörtökön keresztelkedett meg. Ebbıl a borzasztó katyvaszból szerintem akkor lehet valamit kihozni, ha kiderítjük, végülis mikor halt meg, és abból 32-33 évet levonva elfogadható eredményhez jutunk, mert hogy kb. annyit élt, azt minden hagyomány állítja. Kell tehát egy Pontius Pilatus alá esı (26–36 közti) peszach, aminek a széderestéje péntek. Noha nem vagyok kifejezett szakértıje a témának (ha hülyeséget írok, majd Faszbinderné lesz szíves kommentben kijavítni), nekem úgy tőnik, akkor még nem lehet mechanikusan a mai zsidó húsvétszámítást használni, mert az késıbbi, viszont egy széderestének illenék niszán hó 14-ének lenni, következésképp teliholdnak vagy az azt megelızı napnak (az észlelés bizonytalanságát azért tartsuk szem elıtt). Hát ebbıl röviden kiszámolva az lesz, hogy 29. III. 18-án volt egy pénteki telihold, de az túl korainak tőnik egy peszachhoz, 33. IV. 3-án és 36. III. 30-án. A 36-os dátum esetén kb. 3-ban születhetett (volna), de akkor dec. 22 volt vasárnap, ami sem nem 32 évvel, 3 hónappal és 11 nappal van elıbb, csak 9 nappal, sem nem 25-e. Ráadásul csütörtöki jan. 6-a belátható idıvel feltételezett halála elıtt 35-ben volt, és akkor összesen egy esztendı jutott volna neki tanításra; másfelıl Pilatus elítélte volna, majd rögtön pár nap múlva már röpült is... Nekem a megoldás nem nagyon tetszik, de el kell ismernem, hogy kizáró érv nincs ellene. Ez esetben azonban biztosra nem mondhatjuk a születésnapját, csak annyit, hogy téli napforduló környékén. A 33-as dátum esetén kb. Kr.e. 1-ben születhetett (volna), de akkor dec. 25-e szombat volt. A következı évben volt vasárnap, mint már írtam. Ráadásul 11 napnak dec. 24 jön ki (ez azért simán kijön abból, hogy a római dátumokat ujjainkon számolva mindnyájan klasszul tudunk tévedni). Csütörtöki jan. 6-nak pedig adódik a 29-es év, ami egészen pofás. Szóval nem igazán jó a megoldás, és csak azt tudom ajánlani, hogy valahol valaki valamit elszámolt, és Alexander több forrást is egybedolgozott, a márc. 23/25-i halál biztosan rossz (csak 34-ben esett arra holdtölte, viszont az irtózatosan kedd volt, és egy keddi nagypéntek azért egészen furcsa lenne), gondolom, itt tényleg valaki szimbolizált egy jót, hogy milyen jó lenne, ha ugyanaznap fogantatott volna. Kétféle elszámolást tudok elképzelni: a) valaki elírta az évet, 31 helyett 32-t, és Krisztus 1-ben született, még csak harminkettedik évében járt, nem pedig betöltötte azt, amikor meghalt; +egyet elnézett az ujjain, de a születésnap valóban DECEMBER 25, szent Karácsony napja, vasárnap; b) valaki elírta a napot, nem vasárnap volt, (talán feria VI helyett született feria I, egy V-t kihagyva?), és Krisztus Kr.e. 1-ben (= 0) született, talán dec. 24-én, ami péntek volt – de azért ezt 100%-ra nem venném. Áldott karácsonyt mindenkinek! Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. dec. 24 15:59:00 Címkék: teológia, történelem 0 megjegyzés

A maori sztori (kommentár) Névtelen írta 2009. november 7., szombat 14:07:00 CET Ezt is Cicero mondta: “Akkora ereje van a becsületességnek,hogy még az ellenségben is szeretjük.” Ha tehát győlöljük az ellenséget, akkor...? Névtelen írta 2009. november 7., szombat 14:16:00 CET Vagyis azt akartam mondani, hogy hol van ma már a tiszteletre méltó ellenfél? Adrienne Éva írta 2009. november 7., szombat 18:32:00 CET Messze. Talán maoriföldön. (Ismered a történetet a maori-angol háborúból a két láda lıszerrıl?) Névtelen írta 2009. november 8., vasárnap 11:14:00 CET Nem.Elmondod?

Hol volt, hol nem volt, valahol Maoriföldön (Új-Zéland) a XIX. sz. elsı felében, az angol-maori háborúban. Egy angol állást a maorik veszettül támadtak a hegyen az erdıben, és az angoloknak akadozott az utánpótlásuk. Úgyhogy elfogyott a lıszerük. Másnap a maoriknak feltőnt, hogy az angolok egyáltalán nem lınek vissza, amikor ık lövik ıket. Nem értették a dolgot, és küldtek egy fehér zászlós parlamentert megkérdezni, mi történt. Az angolok belátták, hogy a parlamenter nem vak, itt nem lehet hantálni, és ıszintén bevallották, hogy elfogyott a lıszer. – Ez ne legyen már gond! – felelte rá a maori követ. – Nekünk még van elég, adunk kölcsön két láda lıszert, ha megjön az utánpótlásuk, megadják. Adrienne Éva írta 2009. nov. 8 19:45:00 CET Névtelen írta 2009. november 8., vasárnap 21:59:00 CET Remek a maori sztori!

A II. magyar hadsereg emlékére 1.

Minden év január elején arra irányulnak erıfeszítéseim, hogy méltón megemlékezzem az évfordulóról, mikor a Don-kanyarban a II. magyar hadsereg lényegében megsemmisült. Személyesen érzem a nemzeti gyászünnepek közt olyan fontosnak, mivel nagyapám is végigharcolta a doni hadjáratot az 1942. áprilisi felvonulástól a végsı hazagyaloglásig. Nagyon kevesen voltak, akiknek ez sikerült, és a szerencsén kívül egy embertelen fizikaimentális teljesítmény is volt. Állandó linkként adom a 100%-ig hiteles kortárs naplót (http://konyalajosnaploi.tar.hu/index5.html), amit tavaly feltettem a netre. Ha most hó lenne és fagy, egy egészéjszakai hegyitúrára invitálnék mindenkit, de nincs hó és fagy, úgyhogy pár napig emlékezı bejegyzéseket fogok eszközölni. A történelmi tényeket nagyjából mindenki ismeri: jan. 12-én, mikor éppen a végsıkig kimerült alakulatok nagy részének leváltása folyt és egyik csapat már, a másik még nem volt igazán harckészültségben, a ruszkik Urivnál áttörték a magyar védelmet, az ott álló IV. hdt. és a délebbre levı alakulatok reménytelen rendetlenségben visszamenekültek, a III. hdt.-et azonban bekerítették; az ı kitörésük és hazamenekülésük (nagyapám naná köztük kellett hogy legyen) a XX. sz. legnagyobb hadtörténeti csodái közt volt. Aki meg nem ismeri, az vételezzen egy M kitudjahány mintájú honvédségi gyalogsági ásót, és ássa el magát. Most, a hideg földbe, úgy stílszerő. Így aztán ma néhány értelmezı véleményt mondok csak ki, és a következı napokban egy-egy személyt idézünk fel a fagyos pokolból. 1. A magyar hadsereg nemcsak a visszajutásért tett páratlan erıfeszítéseket, hanem elıtte háromnegyed évig igencsak hısiesen harcolt, a nyári elırenyomulásban, a hídfıkben, tkp. férfivitézséggel pótolta a felszerelés gyengeségét, a logisztikai hiányokat. 2. A hadsereg vezetése tudta, hogy ez így aránytalanul nagy teher, és a lehetıség szerint óvták az alakulatokat a fölösleges vitézkedéstıl, de mit tehetünk, ha az égiek másként akarják, és utánunk jött a virtus szüksége a fagyban az áttörésnél? 3. A magyar hadvezetés, meglehetıs logikusan, igyekezett olyanokat kivinni oda az isten háta mögé, ahol elıre látható volt, hogy fıleg áldozatok lesznek eredmény nélkül, akiknek nem volt sok vesztenivalójuk. Úgyhogy rendkívül sok volt a mindenféle szegényember, hivatásos tisztek helyett értelmiségiek, és akit fel lehetett deríteni, nagy számban baloldaliak is, úgyhogy már eleve utálták a háborút és az országos átlagnál jóval inkább rokonszenveztek a ruszkikkal. Ahhoz képest tényleg mérhetlen jól kitartottak, de hogy aki megmaradt, az még kevésbé lett híve az akkori katonapolitikának, az biztos. 4. Semmilyen rossz gondolatom nincs a szerencsétlen ruszkikról, akikkel szemben harcoltunk, ıket is odakényszerítette a sors, mint minket, még rosszabb felszereléssel, még nagyobb halálozási aránnyal (naná, hiszen ıket hátulról is tizedelte az NKVD), még arról se ık tehetnek, ha ostoba, félállati lénnyé süllyedtek addigra. Általában a fı érv arra, hogy a háború mégsem jó eszköz a politikai problémák megoldására, hogy szinte biztosan azok fogják fizikailag kiirtani egymást, akiknek egyike sem tehet semmirıl, a gyilkos görények ki se mennek a frontvonalba. Ritkán a zsoldosseregeknél van ez alól kivétel, de a többség még ott is teljesen elfogadható embertársunk — én legalábbis nem hiszem, hogy egy Afganisztánban szolgáló magyar zsoldost görénynek lehetne minısíteni, noha a nyomorult pastu muszlim teljesen jogosan robbantja fel ıt, hiszen a hazáját támadja meg. Altízi barátom se lett görénnyé attól, hogy a Sínai-félszigeten volt zsoldos. Akiket igazságos dolog háborúban kiirtani, azok általában a fanatizált politikai különítmények, mint a Köztársaság teret védı ávósok voltak — vagy a ruszkik közt az NKVD-alakulatok, akik ebben a csatában általában még a sajátjaik buzgó irtásával voltak elfoglalva... 5. Továbbá már csak azért is sajnálom a szerencsétlen ruszkikat, mert nem voltak ruszkik. A sztalinista hadvezetés kedves fajüldözı humorával általában török-tatár, azeri alakulatokat rendelt a II. magyar hadsereg ellen, hadd irtsák egymást... 6. Továbbá higgadtan visszagondolva, a német katonák is teljesen normális, megbízható bajtársak voltak az áttörésig (némi fajgermán önimádatukat és nagyképőségüket igazán évszázadok óta tudjuk, hogy kell higgadtan elviselni), bár utána életben maradtjaink jórészt kegyetlenül megutálták ıket — de hogy miért, azt majd talán holnap taglalom kicsit, és nem feltétlen volt igazuk ott, a hóbuckák és tőz alatt, ahol a dolgok okait aligha lehetett látni. Mindazáltal, a visszavonulásban nagyapámék is felszedtek itt-ott elmaradozott, félig fagyott, magányos németeket és a legnagyobb bajtársiassággal vitték ıket addig, amíg valami saját csapathoz be nem tudtak csatlakozni. Sajnálták ıket, mert úgy érezték, azoknak még tovább tart majd a háború... Máskor meg volt persze olyan, hogy lıttek egymásra, de ez is majd holnapi téma. 7. No meg volt ott mindenféle más nációból bajtárs, így nagyapám egy olasz újságíróval haverkodott össze a frontvonalon, aztán mellıle lıtték ki Franco bajtársat. A legtöbben, csak errıl nem szeretnek beszélni (mert a szép baloldali történelemértelmezésnek keresztbetesz), a szabadoroszok (a németek oldalára átállt orosz katonák) és az ukránok. Eo ipso ezek minden tiszteletemet megérdemlik, hiszen ık aztán tényleg a zsarnok ellen harcoltak a hazáért, függetlenül attól, hogy esetleg többségükben a huszonegynéhány év kommunizmusa kitenyésztette

aggresszív véglények voltak, nem csekély mennyiségő katonai és köztörvényes bőncselekménnyel (értsd: fosztogatás etc.) és ezekkel is szépen elıfordult, hogy lıtték a sajátjaikat vagy a mieinket is, ha úgy jött. 8. Minél tovább gondolkodom rajta, annál kevésbé van elképzelésem arról, hogyan lehetett volna kimaradni a katasztrófából vagy csökkenteni az arányát. Nyilván nem lehetett volna jobb felszerelést biztosítani, mert nem volt; nem lehetett volna kevesebb embert adni, mert akkor még nagyobb a baj; az összeomlás váratlanságát nem kis részben éppen az okozta, hogy igyekeztek kímélni a veterán harcosokat, és véghezvinni a csapatcserét. Ha van valami taktikai tanulság számomra a történtekbıl, akkor az az, hogy katonai idióta az, aki a tiszthelyettesi kar létszámán spórolni akar. Stratégiai tanulság nincs, mert ami volna, hogy semmilyen katonai szövetségben nem célszerő részt venni semmilyen célból, az sajnos nem mindig valósítható meg. 9. Azt meg, hogy Afganisztánból hogy fognak hazagyalogolni a mieink, amikor ott jutnak a III. hadtest sorsára, még elképzelni sem merem... Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 11 15:22:00 Címkék: történelem 0 megjegyzés

2. Állandó linkünk. (http://konyalajosnaploi.tar.hu/index5.html) A sereg katasztrófáját bizonyos értelemben a hírhedt hadparancs tette teljessé, amelyben Jány Gusztáv megbélyegezte az egész sereget megfutamodásáért. Itt van elıttem, de nem idézem, minek, a legtöbben úgyis ismerik. Nem vitatva, hogy ez a parancs pokoli hatással volt a harcoló alakulatok moráljára, sem, hogy mélyen igazságtalan, nyilván rossz személyes tapasztalatok oktalan és düh főtötte általánosításából született, s nem csoda, hogy két hónapon belül hivatalosan vissza is vonták, az alapötletét mégis racionálisnak kell tartani. Katonai szempontból a fegyelem drasztikus helyreállítása szükséges lehet. Van egy pillanat, amikor a helyzet odáig fajul, hogy a szép szó többet árt, mint használ — ezt Jány helyesen felismerte —, viszont van egy másik, még rosszabb, amikor már odáig fajul, hogy a drasztikus lépés is többet árt, mint használ, na ezt nem vette észre.* Hogy olyankor mit lehet csinálni, az már nagy talány. Egy biztos, a parancsban beígért helyszínen való felkoncolások általában szerencsére elmaradtak, de ahol a helyszínen lévı parancsnok megtette, ott többnyire összesen annyi hatást ért el a menekülık megállítása helyett, hogy a menekülık szitkozódva menekültek tovább. A tisztikar azonban többnyire alsóbb szinten is becsıdölt, és a fegyverét is eldobáló, a háborúból önkényesen magát kivonó honvéden való példastatuálással legalább egyenlı gyakoriságú volt, hogy a parancsnok önmagát lıtte fıbe... Ezzel szemben a közvélemény általános ájult csodálattal szemléli a III. hdt. parancsnokának, gróf Stomm Marcellnak pár nappal késıbb kiadott hadparancsát: Hadtestparancsnoksági parancs. Krasznoje Olim, ezerkilencszáznegyvenhárom, második hó egy.ı A ımagyar királyi harmadik honvéd hadtest ı ezerkilencszáznegyvenhárom január tizenkettedikét l kezd d leg a Don állások kézbentartásáért súlyos, ı veszteségteljes harcokat vívott. Az urivi áttörés következményeképpen a magyar királyi második hadseregt l elválasztva a Korpsgruppe Siebert alárendeltségébe került. Ebben az alárendeltségben ı több mint tizenkét napon át biztosította a német ımásodik ıhadsereg tervszerő visszavonulásához szükséges id t. A harcokban a magyar csapatok emberfeletti h siességr l tettek bizonyságot. Na, idáig valóban igaz, méltányos és szép. A mai nappal ı Siebert tábornok úrtól azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az Olim pataktól nyugatra es területre, ahol keresztül tudjuk magunkat nyugat felé törni. Azon az orosz hadseregen keresztül törni, amelyiken a német hadsereg teljesen felszerelt, teljes harcértékő hadosztályai sem voltak képesek. E parancsot én nem tudom nektek tovább adni, mert nincs értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei ı tíz tölténnyel puskánként, üres gyomorral, tehetetlenül pusztuljanak el. A német hadvezet ség már a múltban kiadta a parancsot, hogy harcolni és a német hadseregnek szolgálatot teljesíteni akaró honvédeket átvesz, úgy bánik velük, mint a többi szolgálatban álló ınépek fiaival.** A magyar nép történelmében többször el fordult már hasonló helyzetben, hogy egyes merész parancsnokok vezetése alatt, is áttörtek. Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására ı még hihetetlen távolságra ı bízni jövend jét, mivel élelmet, l szertıés végrehajtható feladatot adni nem tudok. A magyar haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni h s fiaira, akikhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben. ı Isten veletek, magyar honvédek. Gróf Stomm vezér rnagy, hadtestparancsnok. Biztos, hogy a félig megfagyott, maradék még életben levı hısnek olyan volt a lelkének ez az ige, mintha hájjal kenegetnék, és ennyiben hatásos is volt az önbecsülés helyreállítására. Ha azonban jobban belegondolunk, helyes-e egy hadtestparancsnoktól, hogy egyszerően szélnek ereszti a világ végén valamivel túl a katonáit, csináljanak, amit akarnak, akkor a válasz nem lehet kétséges. De akkor legalább nyíltan ne tagadta volna meg a német parancsot. Nem lehet nem kiszámítani a következményeket: a III. hadtestet általában a német és szövetséges csapatok úgy tekintették, mint dezertıröket, állítólag több helyütt errıl parancsot is kiadtak. Következmény: a visszavonulás végrehajtása során minden útvonalon, szálláshelyen, minden darab felszerelés felhasználásánál elıször rendezett alakulatban a németek következtek, utána, amennyiben képesek voltak rendezettek lenni egyáltalán, a szabadoroszok, ukránok, stb., még a munkaszolgálatosok is, hiszen azok is csak

valami hasznos munkát végeztek, és a legvégén, ha tudtak, mehettek a III. hdt-beliek is, de leginkább már csak a mezın, és áshatták ki a földbıl a megfagyott krumplit. Nagyon, nagyon hasznos és igazságos parancs volt. Az, hogy a hadtest maradéka mégis áttört, ezek szerint teljesen önálló alparancsnoki iniciatívából vagy egyedi életösztönbıl történt, végülis úgy, ahogy Stomm megjövendölte: “többször elıfordult már hasonló helyzetben, hogy egyes merész parancsnokok vezetése alatt, még hihetetlen távolságra is áttörtek”. Az összes magasabb parancsnok gyászos felsülése után a sereg vezérei és hısei kétségtelenül az (eleve súlyosan létszámhiányos!) tiszthelyettesi kar lett. Ezek az emberek tudtak mit csinálni drasztikus lépések nélkül is. (Drasztikus lépésnek az volt a legjobb, hogy ha valaki nem bírt tovább menni, azt jól felpofozták, és ettıl többnyire feltámadt benne az életösztön.) İk csoportosították, szervezték, beszállásolták (ahova és ha lehetett), élelmezték (dettó) a sereget, xszer egymás után, lévén hogy ördögi kör alakult ki a parancsoktól: a szövetségesek leszorították az útról és szétszórták az alakulatot, hogy elsıbbséghez jussanak, majd a következı szövetséges csoport meglátta a maradékot: nocsak, micsoda csürhe, tényleg semmit nem érnek, és megint leszorították, kicsit már ki is fosztották, a következı csoport már azt látta, hogy a felszerelésük is hiányos... A végén odáig jutottak, hogy már a szovjet partizánok is sajnálták a magyar katonát, legalábbis nemegyszer elfogták és azonnal el is engedték, hadd menjen haza a szerencsétlen, ha tud. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 11 7:39:00 Címkék: történelem 0 megjegyzés * Ismeretes Lukács György esete, aki hét v. nyolc (ez bizonytalan) vöröskatonát felkoncoltatott példastatuálás végett. Én ab ovo ezért nem ítélem el, más helyzetben ez helyes lépés is lehetett volna, viszont a teljesen katonai idióta nagyburzsoá filozófus nem jött rá, még tán utólag sem, hogy ezzel a vöröskatonák morálját helyreállítani teljesen reménytelen eszköz. A felelısség azé a hülyéé, aki ıt küldte ki komisszárnak, ahogy Kassák is írta, aki bár politikailag szélsıséges terrorista volt, és mőalkotásai ijesztıek, tény, hogy fölényes szépen tudott magyarul fogalmazni: “Én ezt a lépést teljesen elhibázottnak tartottam, már csak Lukács figurája miatt is.” ** Namost, ugye, ezek szerint a német alakulatokban szolgáló magyar állampolgárok jó része, akiket a kommunista rezsimben automatikusan háborús bőnösnek tekintettek, pusztán az elemi életösztön hatására kényszerült oda.

3. Ígértem, hogy majd egyes életsorsokon keresztül is nézzük a Clades Tanaitanát, vagy nem ígértem, csak akartam és azt hittem, hogy meg is tettem. Az állandó link* (http://konyalajosnaploi.tar.hu/index5.html) egy ebbıl, a III. hdt. egy zászlósának történeteibıl. Ez máris valami. Jön több is. A szomszédunkban lakott M. bácsi, akit egészen friss házasként hívtak be frontszolgálatra, épp hogy valami lakhelyet szerzett Pesten magának s újdonsült asszonyának, mehetett is. Nem szépen esett, de megtörtént az ilyen nemegyszer, s még kevésbé fejlıdött szépen, amikor M. bácsi szovjet fogságba esett. Azt igazából nem tudom, hogy harcoló alakulatból vagy munkaszolgálatosként, a logika szerint munkaszolgálat kellett hogy legyen, de Magyarországon a logika már akkor sem volt feltétlen alkalmazható tudomány, 100% zsidó származással se mindig ugyanaz történt az emberrel, s valamiért erre nem szívesen kérdez rá az ember, úgyhogy M. bácsi már meghalván, ez valószínőleg mindörökre titok marad. Végülis a ruszkikat ez úgysem érdekelte. A következı évben M. bácsi hozzáedzıdött a rabléthez, megtanult oroszul és az oroszok közt életben maradni, és viszonylagos lelki és fizikai egyensúlyban volt, mikor a háború vége felé friss foglyok érkeztek hozzájuk, köztük egy másik pesti magyar, aki lelkileg nagyon a padlón volt, úgyhogy M. bácsi kicsit a szárnyai alá vette, amikor megtudta, hogy azért olyan letört, mert hasonló cipıben jár, ı is friss családot hagyott otthon, frissen beköltözve egy bérlakásba. Nemsokára a bajtárs elıszedte a tárcájából az obligát fényképeket is, és megmutogatta, ilyen az ı asszonya, otthon, az udvaron készült valami csoportkép. Nagyot nézett M. bácsi, mert egybıl ismerısnek tőnt neki ez a bérház, ez az ember ugyanoda költözött, ahova ı. Meg is nézte jól a csoportképet, és a sarkában nem megpillantja a saját feleségét! De az igazi meglepetés ekkor jött, mert a felesége karján egy csecsemı volt. Szóval, így tudta meg M. bácsi, hogy az asszonyt áldott állapotban hagyta otthon, és most ı már apa, valahol Oroszországban... Ez egy happy enddel végzıdı giccsfilm, mert a szeretı szívek összetalálkoztak. Az asszony és a csecsemı természetesen épen és egészségesen és biztonságban túlélték a holokausztot, M. bácsi jóval késıbb és több gyötrelem árán, de csak hazajutott. Egész jól beszélt oroszul, de élete végéig meglehetıs hevesen utálta a kommunizmust (a gonosz nácikat soha nem hallottam szidni, viszont elég nehéz volt egy beszélgetést úgy lefolytatni vele, hogy a mocskos ruszkikra való utalások ne jöjjenek elı). Nem is azért meséltem el, hogy a tragédián való elkeseredésünket fokozzam, se nem azért, hogy szentimentális vígjátékká oldjam, csak azért, hogy lássuk, a) teljesen kiszámíthatlan dolgok történtek ezerszámra akkoriban (is), b) oly mindegy volt, ki milyen minıségben ment ki, akit már egyszer kivittek, a sors kezében volt, c) azt az egyet leszámítva, hogy még a fogságba esetteknél is a túlélés egyik, ha nem legfıbb faktora a lelki megtöretlenség volt. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 18 0:12:00 Címkék: történelem 0 megjegyzés

*Két

napig

azért

nem

mőködött

a

link,

mert

az

egész

tar.hu

volt

besz**va,

szidtam

is

ıket

rendesen.

A Karsai—Perge-vita margójára Újabb kulturális áttörés? A holokausztvallás hivatalos történésze elıfeltételek nélkül nyílt hitvitát vállal, (http://kuruc.info/r/6/56347) és ráadásul egy közismerten hollókoszttagadó, ámde rendkívül népszerő sajtóorgánumban (aminek még egy éve a nevét is eretnekség volt kiejteni). Hogy miért teszi, azt csak tippelni lehet, a Szentlélek biztos nem szállta meg (már csak vallásából adódóan sem), a leírtak alapján egyáltalán nem tért meg, a vallás alaptételeit még mindig hirdeti, talán nem állok nagyon távol a valótól, ha azt feltételezem, hogy nagyon nagy a baj, a magyar sz**hegy anyagi-gazdasági oldalánál valójában a szellemi-tudati szféra még kezelhetlenebb ma már, és olyan tudati robbanástól félnek, hogy ha nem lépnek be a nyíltan ellenséges sajtóban a diskurzusba, akkor egyszerően kifelejtıdnek az egy-két év múlvai kulturális életbıl. A vita úgy tőnik, egy darabig izzani fog, mert már megjött Perge viszontválaszának eleje is, (http://kuruc.info/r/7/56408) de néhány kijelentést nem látott fontosnak (legalább eddig), én tehát néhol máshova is tennék nyomatékot, rögtön főzök is pár lábjegyzetet Karsai sajátos nézeteihez. Az 1-2. vitapontot én érdemben lezártnak látom, Karsai lényegileg egyetért abban, hogy számos zsidó szenvedéseinek felnagyítása érdekében mítoszokat terjesztett a hollókosztról, így azt évtizedekig feltupírozottan tárgyalta tudomány és világ, dogmatikus erejénél fogva a világon belül inkvizíciós törvényszékek is. Tkp. mindegy, hogy a revizionista álláspont, ti. hogy a mai változatban is van feltupírozott rész, hány %-ban igaz, K. ki nem mondva elismerte, hogy a hollókoszt-tagadási törvény megsértése az objektív történettudomány kötelessége. Annál nagyobbat lantolt a 3-4. vitapontokban, és pillanatnyilag úgy néz, mint aki erre büszke. Perge lelke rajta, ha nem üti le a mérföldes magas labdákat, én megteszem. Az egyszerő matematikai kérdésre, hogy ha az Auschwitzban elhunytak száma 4M-ról 1,5M-ra csökken a kutatások szerint, az összhalálesetek száma miért nem csökken automatikusan 6M-ról 3,5M-ra, valami olyat hudlizott össze: “azért nem kellett változtatni, mert 1960 után minden egyes olyan országban, amely a második világháború idején német megszállás, vagy befolyás alatt volt, és üldözték a zsidókat, igen intenzív kutatások folytak és folynak”. Ha megpróbálom értelmezni ezt a logikai mőveleteknek eléggé ellenálló mondatszörnyet azzal a filológusi gyakorlattal, amely kétezerötszáz esztendı hantáló történészei állításainak a tárgyi valósággal kontrasztálásából származik, arra jutok, olyasmit akar állítani: “az egyes országokban üldözött zsidók számát sikerült pontosan megállapítani, az összveszteség ebbıl jön össze, és nem az egyes győjtıhelyeken elveszettek adatainak összesítésébıl.” Egészen ötletes gondolatmenet, csak sajnos a történelem már csak olyan, hogy matematika nélkül továbbra sem mővelhetı, és ha A-ból B-be vezetı utunkon van egy matematikai bakugrás, akkor ha C-bıl megyünk B-be, és ott nincs bakugrás, az azt is jelenti, hogy A és C közt viszont kell lennie... Konkrétabban: ha feltesszük, hogy az egyes országokban összesen hiányzik 6M fı, akik feltételezésünk szerint áldozatul estek, és ezek közül eddig az volt az álláspont, hogy 4M Auschwitzban halt meg, 2M különbözı egyéb helyen vagy nem tudjuk, hol, most pedig a leírt módon változik a számszaki összesítés, akkor ebbıl az következik, hogy 2,5M ember halálának helye, ideje és módja, amit eddig ismerni véltünk, ismeretlen. Ad 1) ekkora buktát történészek azért ritkán csinálnak, és ha egy egész szakmai gárda negyven év megfeszített munkával csak egy ekkora buktához jutott, akkor némi hamut felhordhatnának a skalpjukra, és nem kéne a saját szakértelmüket hangsúlyozni pl. a revizionista félamatırökkel szemben; ad 2) ez a 2,5M ezek szerint jogilag nem is mondható halottnak, csak eltőntnek, bár persze az eltelt 65 év okán mindenképp nagyrészükrıl az várható, hogy meghalt. Azt azonban aligha lehet felelısséggel állítani, hogy ık a németek kezétıl holtak meg, nem például az oroszokétól (egy történész ismerısömrıl fő alatt hallottam, mint nyilvánosan el nem mondható és nem hivatkozható adatot, hogy voltak a kezében dokumentumok arról, hogy Radnóti nem a munkaszolgálatos erıltetett menetben halt meg, hanem jóval késıbb orosz hadifogságban), vagy akár egy részük meg sem halt, hanem új helyen, új névvel új életet kezdett a háború után -- vagy régi névvel, csak a nagy háború-utáni európai közigazgatási kuplerájban nem sikerült azonosítani önmagával, és közben számontartották veszteségként is. Azon a földrészen, ahol elıfordulhatott, hogy egy ismerısöm azért nem tudott megházasodni sok évig, mert kárpátaljai lévén olyan, hogy születési anyakönyv, a háború óta az ı vonatkozásában egyszerően nem létezett, az ilyesmi nem nagy csoda. És akkor még nem beszéltünk a számadatok szándékos manipulálásáról (hamisítás) a veszteségek feltupírozása végett, amit Apám állítólag bizonyítani tudott, hogy R. L. Braham hollókosztmonográfiájának magyar fordítása során megtörtént. A konklúzió ugyanaz: a történettudomány kötelessége a hollókoszt-törvény masszív megsértése (létszámújrafeltárás), és elvárható lenne, hogy ennek maga Karsai járjon az élén. Azért a legjobban a 4. válasza zavart, az ugyanis azt tartalmazta, hogy ı személy szerint nem tekinti potenciális gyilkosnak a hollókoszt-tagadókat. De a kérdés nem az ı személyes véleményére vonatkozott. A történészt jórészt azért tartjuk, hogy szakmai véleményt alkosson történeti személyek cselekedeteinek mozgatórugóiról akkor is, ha azok nem ık, és ha Karsai úgy véli (a válaszkérdéseibıl úgy sejtem), hogy van mondanivalója magának Adolf Hitlernek az indítékairól, akkor igazán lehetne a nála azért kisstílőbb Magyar Narancs indítékairól is. Ma szerencsére ez az orgánum már nem különösebben befolyásos a magyar történelemre, de

nemrég még az volt, és látnivalólag ma is hően tükrözi a hatalmon levı maffiacsoport ideológiáját, úgyhogy a magyar jelen hogyanjaira és miértjeire jó eséllyel komoly forrás lenne. Az nagyon jó dolog, ha Karsai nem akarja fizikailag üldözni kollégáit, de ha a junta ezt teszi, akkor nem ártana errıl véleményt nyilvánítania, nem csak saját gondolatairól. Különben ezzel a mondatával húzott fel annyira, hogy magam is belebeszéljek: “amikor felkérték, hogy nyilvános televíziós adásban vitatkozzon a holokauszt tényeit tagadókkal, beleegyezett, de feltételül szabta, hogy vitassák meg azt is: a Hold sajtból van-e, volt-e rabszolgaság az Egyesült Államokban és lapos-e a Föld.” Nagyon pikírt, de kár volt félresöpörni azzal, hogy itt másról van szó, mert nagyon nincs másról szó. (A Hold esetében igen, mert ilyen vitatéma soha nem volt, tudtommal még soha senki nem állította, hogy a Hold sajtból van, kivéve Csilicsali Csalavári Csalavért, ı pedig egyrészt maga is kitalált személy, másrészt eleve csalárd céllal, hazug módon tette.) Abszolút jogos megvitatni elıtte, hogy lapos-e a föld. Igazából nem szeretnék földrajzi kérdéseket is magában foglaló tudományos vitát folytatni egy olyan személlyel, aki nem tudja a nyílt színen elméletben is levezetni, és ha kell, személyesen végrehajtott méréssel igazolni, hogy a Föld gömbalakú, sıt egy Csonka-Magyarország mérető földdarabon belül maradva azt is meg kell tudnia határoznia mérési úton, mekkora a görbülete. Azt meg, hogy volt-e rabszolgaság az USÁ-ban, gondolom, törvényekkel, dokumentumokkal, bírói ítéletekkel, felszabadítási okiratokkal illik bizonyítani, ha csak szemtanúi beszámolók vannak, mint ama hírhedt Auschwitzi Jegyzıkönyvek, akkor azért ez egy koraújkori mítosznak kéne minısüljön. De talán izgatóbb lenne azt vizsgálni, hogy az indiánokat kiirtották-e, ebben biztos nagyobb a manıverezési lehetıség és több a mitikus elem, viszont a revizionisták buktája esetén a Hollókoszt Egyedisége dogma is velük bukik... Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. márc. 9 23:40:00 Címkék: holokauszt 1 megjegyzés: Adrienne-Éva írta 2010. március 10., szerda 20:54:00 CET Update a szimat igazolására. Karsai mai viszontválaszában pontosan úgy fejti ki a 3. kérdésben adott nehezen érthetı válaszát, ahogy én feltételeztem. Csak éppen az ebbıl adódó problémát negligálja, amit viszont én itt kifejtek. Ja, és ízléstelen Hösst “hazudósnak” minısítenie. Egy emberre, akit félholtra kínoztak, hogy valljon, majd ezekután vallott, ami csak eszébe jutott, minden hülyeséget, nem ez a szó illik.

Györgyök kora Ezt a bejegyzést tegnap kellett volna megtennem, de a tudományos életben villódzás elvette az idımet. Tegnap György napja volt (állítólag ilyenkor kell elásott kincset meglelni az éjszakában, de erre sem volt idım, pedig igencsak jól jönne). Ha Magyarországnak a két forradalom közti ötven esztendejét a távoljövıben a történészek jellemzik, el tudom képzelni, hogy az lesz az összefoglaló beceneve: “A Györgyök kora”. Ugyanis furcsa módon, a magyarság végzetét egymagukban, jelképesen és fizikailag is, hordozó legkiemelkedıbb alakokat mind Györgynek hívták e korban, míg régebben, az egy Fráter Györgyöt kivéve, ilyen jelentıségő figura e néven sosem volt. Mert ugye, a nemzetet a pusztulásba taszító diktatúrának és még inkább szellemi fertınek a fıideológusa és atyamestere Aczél Gyuri bá’ volt. (Nem a fiumei fattyú, nem, kérem, ı csak a felszínen forgó madárijesztı volt.) Az ellenállásnak meg néhány évtizeden át az egyetlen, megtörhetlen magányos utolsó mohikánja Krassó Gyuri. Aztán a kilencvenes évek elején mindketten a minden testnek útjára léptek, de a népi-nemzeti körökben makacsul élı legenda szerint Aczél halálos ágyán a marsallbotot Konrád Györgynek adta át. (Nem, nem azt a marsallbotját, amelyet Lendvai pártelnök asszony markolhatott egy még nem halálos ágyon.) Én nem tudom, igaz-e, a valóság inkább talán Soros Györgyre utal. Krassó senkinek semmit nem adhatott át, mert mindenki elhagyta, de a földön heverı zászlórudat úgy tőnik, Budaházy Gyuri találta meg és emelte fel, legalábbis 2002 óta ıt láttuk mint az ellenállás jelképét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a teljes szellemi-fizikai rabságba döntésünket a liberalizmus zászlai alatt intézik, és ennek a szörnyideológiának az egyetlen tehetséges és mélyen hívı képviselıje Faludy György volt, a többi mind epigon, csak a zsebét tömı senki, valamint hogy a magyar tudomány ez alatt az idı alatt megfejtette volna az élet keletkezésének titkát, ha Klausz Gyurkát el nem lehetetlenítik (a történetet a Szeptember 10. fejezetében olvashatjátok), akkor elıttünk áll a Györgyök kora. Mellesleg, apám is György volt. Azt hiszem, 2006. szeptemberével ez a korszak véget ért. Az ellenség emblematikus és tényleges vezére azóta ugye egyáltalán nem György nevő. Budaházy Gyuri se egyetlen harcos, sıt nem is ı a fıvezér. Faludy Gyurka abban a hónapban halt meg, apám is nemsokára, a magyar tudomány pedig már régen halott, el is temették, bár tegnap egész nap azt szemléltem és hallgattam, hogy a körme és szakálla még nı... Remélem, ez nincs így az egész Magyarországgal is. Nem szeretnék egy halott föld holtában kinıtt szakállszálaként megıszülni. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 25 9:34:00 Címkék: történelem 0 megjegyzés

Besúgók és viccek A mai nap vezetı híre kétségtelenül az, hogy Kiszelynek napvilágra bukott besúgói múltja, ami egyébként a szakmában évek óta nyílt titok volt, és emiatt talán kidobják az Attila Király Népfejtömde élérıl. Végre! Az ipsének A föld népei c. hat tízkilós kötetre tervezett opusza (a hatodikban az Antarktisz népeit tárgyalta volna) iskolapéldája a tudományosnak eladott liszenkó-szintő cocilista baromságoknak. Olyannyira, hogy a kiadást eleinte vállaló Gondolat Könyvkiadó igazgatónıje, Siklós Margit, akit szerzıi csak “a sztalinista boszorkány” néven emlegettek, de ennél súlyosabb tény, hogy az 1. Rákosi-diktatúra végóráiban tervbevett vádlottja volt a tervbevett nagy cionista pernek, hallgatott a kéziratot elıkészítı szerkesztık szakmai érveire és le akarta venni a mősorról az opust. Erre természetesen Kiszely ott helyben ment a Kádár-titkárságra panaszkodni, és onnan érkezett is a szép szerelmes episztola Siklós elvtársnınek, és ı basszus hangján morgolódva megadta magát. Mit tudhat az az ember, aki még a cionista per tervezett vádlottját is rá tudja kényszeríteni a hülyeségeinek megjelentetésére? Persze kilökve nem S. elvtársnıvel lett, hanem a szerkesztıkkel és lektorokkal, akik egy egyedi magyar rekordot állítottak be, ugyanis Kiszely elvtárs könyve elsı kötetének lektori hibajegyzéke hosszabb lett, mint maga a kézirat. Csak egyetlen példát említenék a mő alaposságára: Lengyelország népei közt sorolt fel és elemzett olyan törzsi csoportokat is, amelyek természetesen a Molotov–Ribbentrop-vonaltól jóval keletre éltek, ekkor tehát már 30 éve Szovjet-Ukrajna népei voltak. Ennek ellenére a mő megjelent, tehát az olvasóval is ki lett lökve. Összehangolt szerkesztıi szabotázsakciókkal a 2. kötetet el lehetett húzni a Kádár-kor legvégéig, és a banánköztársaság szégyenei közt nem az utolsó, hogy a többi kötetek állítólag (nem volt gusztusom utánamenni) a “liberális” köztársasági könyvkiadási rendszerben megjelenhettek. Írjak még a viccekrıl, vagy már így is hosszú? Írok. Vegyétek úgy, hogy ez a tegnapi cikk, ami helyett berúgtam Finlandiával. Mindenki tudja, hogy a politikai vicc a diktatúrában virágzik. Szabad államban (mindegy, hogy arisztokrácia, demokrácia vagy törzsi társadalom) az alkalmatlan vezetıt nem körberöhögjük kínunkban, hanem eltávolítjuk. Ennek megfelelıen Magyarország 1945–1990 közt a viccek kánaánja volt. Minden politikai helyzetre azonnal született a vicc. 1. példa: Vályi Péter meggyilkolását követı napon. – Te tudtad, hogy a Vályi is buzi volt? – Hogyhogy? – Beleesett az Aczélba. A viccek jó része persze igen régi, átfogalmazva aktuális személyre. 1989-ben hallottam és terjesztettem olyan Grósz Károly–Medgyessy-viccet, amit néhány éve egy szakcikkbıl (http://www.aetas.hu/2006-02/voros.pdf) tudtam meg, hogy már Kun Béláról és Szamuelyrıl terjesztették. Kicsit elmerengtem, hogy vajon azelıtt meddig lehet visszavezetni, lehet, hogy eredetileg úgy kezdıdött: “Hont és Pázmány mennek a lovon...”? De amikor hittünk a banánköztársaságban, és Antallról egy pár hónapig azt hittük, megvalósítja a demokráciát, a viccek egyszerően kihaltak. Új vicc Antallról nem jut eszembe, alembereirıl is alig – egy Kupa Mihályról, ami talán még az áfa kitalálásának késıszocialista idejébıl maradt ránk, és néhány vicc, ami úgy kezdıdött, hogy Horváth Balázs, szegény feje, kiáll a Parlament ablakába – de egyik se volt különösebben jó, úgyhogy nem is jegyeztem meg. Hornról is kevés volt. Ez mutatja, hogy az a sötét különítményes gyilkos komolyan vette, hogy az új viszonyok közt némiképp demokratikusan fog csak tudni tartósan kormányozni, és egy korlátozott szólásszabadságot megengedett, amit most visszasírhatunk. 2. példa. – Hallottad, hogy az antropológusok nagyban vitatkoznak Horn Gyusziról, nem tudják rendszertanilag besorolni? – Miért? – Mert embernek kicsi, f***nak túl nagy. Orbánról alig három viccet hallottam, de az egyik ebbıl zseniális volt. 3. példa. (Budapest-térkép ajánlott.) Vitya a kisfiával sétál a Svábhegyen. Elérnek az Orbán térre. – Apu, ezt a teret rólad nevezték el? – Nem, fiam, de azt az utat, ahol továbbmegyünk, azt már igen! Ámde, ugye, a Gyurcsány-diktatúra elsı szárnypróbálgatásai után elárasztották az országot a politikai viccek, minden kategóriában, a nyílt Fletó-vicctıl az ávósviccen át a filozofiko-informatikaiig, ld. a közismert “Magyarország lefagyott” netüzenetet. Nem is írnék példát, mert mindenki annyit tud, ha nem akarnám minden lehetı helyen mocskolni a Fletót. 4. példa. Szeptember, 387. old. Adrienne Éva blogja, 2006. szept. 28. De nem én találtam ki. Aki tudja a Fletó hangját jól utánozni, annak nagyon ajánlom, igen hatásos, mert pontosan adja a sz**házinak a stílusát.

Fletó kergeti a szobában a Katust, leveti az ágyra, letépi róla a bugyit. “De fiam, micsinálsz, én az anyád vagyok!” – mondja az. “Mama, a választás elıtt két nappal muszáj megmutatnom, hogy teljesítem a nép kívánságát!” Nos, az egész semmire-jó eszmefuttatás lényege az, hogy néhány napja egy mostanában elég sok táboron belüli ellenséget összeszedett nemzeti vezéregyéniségrıl való viccek árasztják el a netet, és noha nagyrészük régi rabbivicc átírása (azért van egy-két találó is), azon az elméleti kérdésen merengek, hogy vajon a terrorállamokban a politikai vicc is mindenkire szükségszerően árad, mert ugye “mint a víz a medret / követed és teremted”, az ellenzék vezetıit is szükségszerően elborítja, vagy elvileg nem, ez egy egyedi eset, inkább a címzettre jellemzı, mint hogy a Fletó-diktatúra lényegére derítene fényt. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 29 21:25:00 Címkék: humor, kulturális élet, vamzerek 0 megjegyzés

Téli napforduló Ma is ünneplünk. Részint születésnapom van, de ez nem olyan fontos (azért némi abszint fogyasztását okozta), részint húsz éve indult a legszebb disznóvágás, amire emlékszem. Éppen vizsgáztam aznap, nem szeretek születésnapomon vizsgázni, de muszáj volt, s noha Jenı bátyánk áldott jó lélek volt (m. kir. légvédelmisként végigjárta a francia hadifogságot, ami alig volt durvább, mint a legmocskosabb szibériai tábor, utána élete végéig azt terjesztették róla, hogy SS-önkéntes volt) meg tudtam is az anyagot, mégis négyesem lett az idegességtıl. Utána rohantam haza és ültem be a tévé elé, s kb. azokban a percekben mondták be, hogy a suszterinas meg nem erısített hírek szerint elmenekült Bukarestbıl...

VÉGE. Indult a disznó kergetése, aztán másnap elkapták, és szenteste vérét vette a böllér. Irtózatos feszült napok voltak, utólag magyarázhatlan rém- és valódi hírek vegyesfelvágottja áradt a televízió folyamatos közvetítésébıl, s hatalmas érzés volt egyenesben nézni az Elvtárs és az Elvtársnı megállását a “bíróság” elıtt. Valami oláhul nagyon gyéren tudó kutyaütı szinkronfordította a bírákat, védıket és a suszterinast, sokszor megállt tanakodni, ez mit jelent, és emlékszem, hogy egyszer azt állította, hogy Elena naccsasszony azt kiáltja a bírákra: “Vízilovak!” Gyanítom, hogy elqrta a fordítást, de már sose leszek benne biztos. Végülis nem lehetetlen... Mindazáltal a “bíróságot” célszerő idézıjelbe tenni, mert az eljárás a jogra a legtávolabbról sem emlékeztetett, törvénykönyv és paragrafusok emlékeim szerint nem szerepeltek az ügyben, a vádlottakba az ügyész és bírók vállvetve ordították bele a szót, vádbeszédre meg csak egy nagyon rövidre tudok visszaemlékezni, de azt a védı mondta... Biztos mondott az ügyész is, de az elkerülte a figyelmemet. Helytelen volt? Nem, nem hiszem. A diktátor jogszerő elítélése fogalmilag valószínőleg lehetetlen, hiszen a jogszerő bírói eljárás alapkelléke szükségszerően hiányzik, a pártatlan és elfogulatlan bíróság. Vele szemben pártatlan embert ui. nem lehet találni. A diktátort mindazáltal el kell pusztítani, így a legcélszerőbb megoldás meglincselni. Erre találták ki a római jogban a Lex Valeriát. A Lex Valeria és eme gondolatmenet alapján helyeslem az ávósok meglincselését is 1956. okt. 30-án, Lamberg felkoncolását a hajóhídon (a két bakdaru, Elkúr és Tuk [http://vastagbor.blog.hu/2009/12/17/ujabb_pr_faszsag] megnevezésére elıször akartam javasolni a Lamberg és Demszky neveket, de túl intellektuális lett volna), és ezt az eljárást javaslom Fletókánkra is. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. dec. 22 22:13:00 Címkék: kulturális élet, történelem 0 megjegyzés

Személyi kultusz A kommunisták ezt a fogalmat is elkonfiskálták, mint mindent, ami nincs leszögezve, és azt tanították, hogy a sztalini rendszer jellemzı torzulása. Á nem, ez az ember torzulása, és akit már egy kissámlinál magasabb polcra visz fel az Isten, az ki van téve a kísértésnek, hogy bálványként imádtassa magát. A baj az, hogy százszámra vannak olyan kutyaalázatosságú emberek (Petıfi után szabadon, bár ıt is meg akarták lincselni érte), akik szinte élvezik, ha behódolhatnak. Én ezt 1992-ben tanultam meg. Nyár közepe táján, Lakitelken voltunk ünnepelni, Apámmal és anyámmal. Ettünk, ittunk és bíztunk az MDF-ben (ez a mai fiataloknak talán hihetetlen, de akkor még olyanról nem is hallott senki, hogy Ibolya). Egy teraszon ültünk karszékekben, kisebb társaságban, aminek jó fele régi ismerıs volt, a többiek meg többé-kevésbé elfogadható szellemi szintő pártemberek. S akkor arra vitorlázott a délutáni gyepen, négy-öt fıs udvartartás által kísérve, Antall Jóska, s fölfele lépdelt a lépcsıkön a teraszra. Apám meg a mellette levı barátja akkor már negyvenöt harmincöt éve ismerték Antall Jóskát és negyven harminc éve pertuk voltak, így felkászálódtak a székbıl és odaléptek, hogy kezet fogjanak, amúgy is akart volna adni neki valami tanácsot, amit aztán persze A. Tanár Úr nem fogadott meg, és persze késıbb ezt megbánhatta helyette az egész pártja. Idáig ez természetes. Anyámmal két másodperc múlva néztünk elhőlve egymásra, amikor realizáltuk, hogy az egész terasz népe felpattant, és vigyázzállásban tapsolni kezdtek Antallnak. Végülis nem esett nehezemre rájönni, hogy nekem Antall csupán egy fizetett alkalmazottam, lévén hogy akkor még elfogadtam, hogy a Magyar Köztársaság teljes jogú polgára vagyok, így mi érdeklıdve néztük a szcénát a támlának vetett háttal hintázva, amíg Apám oda tudta kormányozni Antall Jóskát és bemutatott (kézfogáshoz persze feláll az ember). A társaság meg minket nézett érdeklıdve, de inkább halálra váltan. Azonban nem szakadt le az ég, mint Brennus hitte, Antallt sem ütötte meg a helyszínen a laposguta miattunk, és az SZDSZ sem vette át azonnal, helyben a kormányrudat. A történet ennyi. U.i. Lesznek, akik kiköpnek utánam, ha elmondom, de akkor is elmondom, hogy szerintem Antall Jóska egyébként nem volt sem áruló, sem liberális ügynök és gazember, egy rendes átlagos magyar elképzelése volt a nemzetérıl, abban is átlagos magyar, hogy tökéletesen naiv, mőködésképtelen, balek módon becsıdölı elképzelés. És mint lehet sejteni, ebben a történetben sem ı a fı hunyó, bár én a helyében azért elordítottam volna magam a híveknek, hogy szégyelljék magukat, miért viselkednek állatként. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. nov. 22 13:23:00 Címkék: politológia, történelem 1 megjegyzés: Adrienne Éva írta 2008. december 12., péntek 12:58:00 CET affrancba, és egy diszkalkuliás hülye vagyok! most látom, hogy 40 és 45 évet írtam, a helyes számadatok 30 és 35 év.

Keresztyén Magyarország A tegnapelıtti gondolatmenetet folytatva, Antall Jóskának a közbeszéd szerint ezek voltak az utolsó szavai: “Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövıje.” Abból kiindulva, hogy halálos ágyán viszonylag ritkán hazudik az ember, megállapíthatjuk, hogy 1) eszerint A.J. szándékait tekintve derék fickó volt, 2) viszont olyan alaposan eekúrta, mint utoljára ebben a kis hazában kb. Szvatopluk, amikor megkötötte a közismert üzletet a fehér lóra. Valamikor az akkori ostoba taktikázások és elvtelen gyávaságok között távolodott el a Keresztyén Magyarország a kék ködbe véglegesen, úgyhogy messzebb van, mint akár 1950-ben is, és lehetetlenebbnek látszik a visszatérte. Pedig nekem is meggyızıdésem, hogy csak egy igazhitő államszervezet életképes, és igazság, közösség, tradíció csak in hoc signo létezik a világon és itt Hunnia úri trágyadombján. Következésképp, a nemzet vezetı államférfiának is csak Krisztus egyházának öntudatos tagját tudom elfogadni [na jó, esetleg muszlimot, hiszen Krisztust ık is igencsak tisztelik]. Szomorú, hogy ugyanakkor tele vagyunk olyan önjelölt vezetıkkel és ıket követı birkákkal, akikben a Krisztus-követés helyett, mellett, fölött állhat bármi Adolf-követéstıl tatárlakikorong-követésen át Krisna-követésig bármi, vagy mint a Fidesz–KDNP esetében, a Krisztus-követés egyenrangúnak van hirdetve a Mózes-követéssel. Szóval, a magyarság vezetıi legyenek meggyızıdéses helvét hitvallású reformátusok vagy római katolikusok (nekem ugyan az elıbbi az igazán rokonszenves, de az ország többsége az utóbbi, és statisztikailag ık sokkal több elsıvonalbeli elmét fognak tudni kiállítani). Hogy aztán ha majd gyızünk (vajh megérem-e?), egymásnak esünk-e, azt nem tudhatom; lehet, hogy nem is, mert ezen a véres magyar rögön mi már több, mint négyszáz éve gyakoroljuk az együttélést, és ebben az egyben sokkal eredményesebbek vagyunk, mint a világ bármely más nemzete, a példakép íreket, irániakat, finneket fıleg tekintve [a finneknél jónéhány görögkeleti templomot rekviráltak el a szabadságuk kivívása után, és még több bezártan kong az ürességtıl]. A mi felünkön mindenesetre ne múljék, és a katolikusok is hatalmasat fejlıdtek e tekintetben az utóbbi idıben. De végülis mindegy is, ezen ráérünk akkor gondolkodni. Egyelıre az a feladat, hogy zabolázzuk meg és tegyük a nemzeti mozgalmon belül megérdemelt, meglehetısen alsórendő helyükre azokat a seggfejeket, akiknek koponyabelvize olyan tévképzeteket fogad be és terjeszt, hogy pl. Hegedős Lóránt h.h. ref. lelkész a Hazatérés (h.h. ref.) Templomában szentmisét tart.* Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. nov. 24 19:00:00 Címkék: politológia, teológia, történelem 0 megjegyzés

* Ld. bıvebben a Kandúr Bandi c. cikket.

Három választás Magyarországon 1. Mikor én doktorandus hallgató voltam... (de rég is volt) – akkor határozta el az Alma Máter hallgatói önkormányzata, hogy doktorandusi képviseletet is alapít, és képviselıválasztások voltak egy ugyanilyen hideg januári idıben. Négyen voltunk jelentkezık, egyikünk ma igen jónevő történész, másik Prachtfelder, akirıl ugye mindenki, aki olvas engem, tudja, hogy meggyızhetetlen konzervatív-demokrata és a becsületesség szobra, én, meg egy visszataszító, aggresszív kopasz buzi. Ja, volt egy ötödik is, de ıt nem ismertük, és nem voltak politikai motivációi. Egyébként alapvetıen önjelöltek voltunk, nem kellett semmilyen kopogtatócédulával sz**akodni. A jelölılapra valahogy csak a többi négy került rá, állítólag elkeveredett az én önjelölésem, és késın vették észre. Ezt azért fontos megemlíteni, mert így a liberális mentalitásúaknak azonnal az lesz a végérvényes véleménye, hogy engem a továbbiakban kizárólag a személyes sértettség, bosszúvágy és a bejutás más úton való biztosításának vágya vezetett. Aki még nem járt egyetemi HÖK-választáson: az irodában áll egy urna, és azt egy vagy több VB-tag felügyeli és az érdeklıdıkkel beledobatja kitöltött szavazólapjukat. A folyamat több napig, általában egy hétig tart, a VBtagok persze cserélıdnek, hogy tudjanak enni, inni, aludni, élni közben. Lementem és szóltam a VB-tagnak, hogy szavaznék, s ezt rendben meg is tettem, anélkül, hogy ehhez személyazonosságomat igazolnom kellett volna. (Nem ismert személyesen a spiné, elıre szólok.) Másnap visszamentem egy másik VB-taghoz, szóltam, hogy szavaznék, és személyazonosságom igazolását esmeg mellızve szavaztam (ezúttal áthúztam a cetlit kitöltés helyett), egy másik szavazócédulát pedig egyszerően elloptam és vittem magammal, az elsı fénymásolóüzletig, ahol két színes másolatot készíttettem róla (300 forintot áldoztam a demokráciára). A közbeesı idıben egyébként kérésemre Grósz J. is bement az egyetemre, aki nem volt beiratkozott hallgató, és a mai napig nem járt doktorira, és a már leírt módon szavazott. Utána ketten jegyzıkönyvet vettünk fel a történtekrıl, aláírtuk és mellékletként csatoltuk az egyik hamisított cetlit, majd ismét bementem a HÖK-be, ezúttal az elnökhöz, és a kezébe nyomtam az iratköteget. Az elnök rendes fickó volt, keresztyén-konzervatív, el lehet képzelni, hogy majd’ hanyatt esett, amikor átnézte, de az volt az egyetlen reakciója, hogy szemrehányást tett, hogy ily módon intézem az ügyet, ahelyett, hogy elıtte kerestem volna meg ıt. Mondanom sem kell, hogy arról szó nem esett, hogy a választást érvényteleníteni kell. Igaz, anélkül is érvénytelen lett, mert mintegy 10% vette a fáradságot, hogy szavazzon – hja, a doktorandusnak az az egyik fı szívfájdalma (jogosan, megjegyzem), hogy legalább néhány órájára be kell járnia, miért menne máskor be. A végkifejlet az lett, hogy a jelentkezık teljes létszámát HÖK-elnöki közbenjárásra dékáni ukázzal, demokratikus procedúra közbeiktatása nélkül kinevezték doktorandusi képviseletnek, és mit ad Isten! ekkor már engem sem felejtettek ki a listából. Még egyszer mondom, nem a személyes sértettség vezetett, még csak nem is az agresszív SZDSZ-es buzi iránti győlölet, de úgyis mindenki magából indul ki, és az ilyen cuslág-fejő buzi maffiózók egyszerően nem fogják fel, hogy valakinek fontos az, hogy egy önkormányzati testület ne gyanús, áldemokratikus körülmények közt kerüljön hatalomra. Ilyen gondolatmenet nem fér be a tudattartományukba. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 20 8:16:00 Címkék: banánköztársaság, demokrácia, történelem 0 megjegyzés

2.

1994-ben volt egy felsıoktatási intézmény Magyarországon, ahol a jelenlegi kormány egy tagja volt a Hallgatói Önkormányzat elnöke (nevezzük az egyszerőség kedvéért mondjuk Jakusits Ferencnek), és egy olvasóim által eléggé ismert radikális forradalmár (ıt meg nevezzük mondjuk Pelbárt Fülöpnek) az önkormányzat Ellenırzı Bizottságát vezette. Gondolhatnók, hogy két ilyen személy között állandó volt a háború, valójában azonban jól együtt tudtak dolgozni. Ugyan Jakusits már ekkor is a maszop oszlopos tagja volt, azonban a Párt viszonylag legnépibb, legantiliberálisabb szárnyához tartozott, aki munkaidı után hajlamos volt órák hosszat szidalmazni az SZDSZ-t. Hogy hogy fejlıdhet tizennéhány év alatt egy anthropoid lény innen odáig, hogy a legnépellenesebb, SZDSZnyaló liberális diktátor lótifutija legyen, azt igazából nem merem megtippelni, arra meg végképp nem akarok gondolni, hogy mi van, ha még ez a banda a legantiliberálisabb a baloldalon. Akkor azonban még elıfordult, hogy egy ebédszünetben Pelbárt egyedül találta Jakusitsot az irodában, amint a számítógép elıtt ült, kezébe hajtotta a homlokát és láthatóan le volt törve. – Valami nagy probléma van? – kérdezte résztvevıen. – Áh, csak elegem lett. Ma megvádoltak a Házban – ezalatt ı a Köztársaság téri épületet értette –, hogy antiszemita kijelentéseket teszek. – Mi? – kérdezte Pelbárt, aki ezt elég furcsának tartotta ismerve Jakusits óvatos duhaj alaptermészetét. – Mért, mit mondtál? Gondolom, nem nevezted Fodor Gábort hülye biboldónak.

– Hát azt tényleg nem – röhögött fel Jakusits kappanhangon, és ezzel túl is jutott apátiáján, megtörölte a homlokát és felnézett. – Na mindegy, azért talán még ott nem tartunk, hogy Engem egy ilyen kis X*** Y*** kizárathasson a Pártból. Sajnos, elanekdotáztam az idıt, nagyon tömören mondom el a lényeget. Mikor ’94-ben a szokásos egyhetes önkormányzati választás volt, igen gyér aktivitás mellett, az elnök úr szokatlanul erıs biztonsági intézkedéseket tett. Az urna zárját a tanulmányi osztály vezetıje (nevezzük dr. Málé Istvánnak) saját pecsétnyomójával pecsételte le, és a napi szavaztatás után a VB tagjai külsıs tanúk elıtt Málé dr. irodájába vitték, ahol a páncélszekrénybe zárták, onnan külsıs tanúk elıtt hozták ki másnap. Az ellenzék vezetıje (egy vörösfejő buzi volt, ordító SZDSZ-es doktrinér barom, de nem azonos a György Péterrel, hanem Köre Bélának hívták) többékevésbé elégedett volt. Péntek du. 4 órakor is bevitték az urnát, a munkaidı végetért, a Bizottság hazament és hétfı reggel el akarta kezdeni a szavazatszámlálást, a szokásos biztonsági intézkedések után és tanúk jelenlétében. Jakusits és Pelbárt azonban túlóráztak, és még hat után is dolgoztak. Ekkor, mikor már szál lélek nem volt az épületben, Jakusits átsétált a TO vezetıjének irodájába, aki (véletlenül-e vagy sem) szintén túlórázott péntek este, és még benn bámulta a monitort. Onnan hóna alatt a nagy dög urnával, zsebében pedig a páncélszekrény kulcsával és a pecsétnyomóval tért vissza, amit hétfı hajnalig becsületszóra megkapott. Pelbárttal magukra zárták az ajtót, és ketten felnyitották az urnát, öntevékenyen elıre szavazatszámlálást végeztek. Gyenge SZDSZ-többség jött ki, Köre Béla személyesen nem túl jól szerepelt, de bejutott volna hívei nagyrészével, ha érvényes lett volna a választás, de ahhoz túl kevés volt a voks. Elıször mintegy 300 láthatóan Körére és körére leadott szavazólapot elkülönítettek és táskáikba győrték, majd darabra ugyanannyit legyártottak a páncélban elzárt fel nem használt szavazólapokból, természetesen Jakusitsra. Utána maguk elé véve a névjegyzéket a nem szavazottakból is kipipáltak annyit, hogy érvényes legyen a forduló, és darabra ugyanannyi, ezúttal egyébként részben érvénytelen, voksot még legyártottak. Ez meglepıen nagy és unalmas munka, de meg lehet édesíteni azzal, hogy realistává tegyék, a “hülye szavazópolgár” különbözı stílusait utánozva: aki halálfejet rajzol a szavazólap hátlapjára, aki antiszemita megjegyzést ír K. Eszter kormánypárti jelölt neve mellé, aki meggyőri, aki az egészet áthúzza és ráírja: “hülye buzik!”, aki kézzel ráírja a saját nevét pluszban és beikszeli, imígyen érvénytelenné téve... Végül azonban Jakusits leállította Pelbártot, aki temperafestékkel Fradi-zászlókkal kezdte kidekorálni az egyik lap széleit, mondván, hogy ez már feltőnı, tempera különben sem volt az urna mellett. Végül visszaállították az eredeti állapotot Málé István páncélszekrényében. A választás érvényes lett, Jakusits többséget kapott, Köre az utolsó lett. Az is kiderült otthon, hogy a szavazólap igen jó gyújtósnak. A pillanat hevében, Köre fejét és nézeteit tekintve, Pelbárt Fülöp tökéletesen meg volt gyızıdve róla, hogy ı csak büntetıjogilag hibáztatható, erkölcsileg nem. Késıbb sokszor feltette magának a kérdést, hogy vajon nem felelıs-e ı is azért, hogy Jakusitsnak és pártjának karrierje ilyen szédítı magasságba tört. Amikor azonban nem volt nagyon depressziós napja, általában úgy találta, hogy a módszert Jakusitsék köztudottan már az elızı két választáson is alkalmazták, és enélkül a választás nélkül ugyanaz lesz, csak négy-öt évvel elıbb jutnak oda, hogy helyi szinten is lefeküdjenek az SZDSZ-nek; sıt mivel Köre mentora a fı felelıse a magyar felsıoktatás kreditrendszerének és BA-képzésének, és ı tartósan megakadályozta, hogy hallgatói támogatást kapjon terveihez, talán még ennek a bevezetését is sikerült elodáznia. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 21 7:21:00 Címkék: banánköztársaság, demokrácia, történelem 0 megjegyzés

3.

Szépirodalom következik, egy esztendıvel megyünk vissza: 1993, ugyanott. Részlet az Önkormányzó c. dokumentumregénybıl. (A részlet elérhetı az alábbi oldalon: http://www.circe.tar.hu/index3.html Önkormányzó – dokumentumregény egy hallgatói önkormányzat történetérıl 1990–1994.) Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 22 11:18:00 Címkék: banánköztársaság, demokrácia, irodalom, történelem 0 megjegyzés

Múltunkról röviden Úgy szeretném zárni a választásra való felkészítést, hogy komoly legyek, és ne bombasztikus. Az, hogy igazat mondjak, adott, még a Magyar Köztársaság törvényeinek kényszerítésére sem vagyok hajlandó hazudni. Többségünknek nem teljesen azonos a világ- és politikai nézete egész életében. Ugyanakkor éles váltás is ritkán következik be (ezért gyanúsak sokáig számunkra azok, akik a damaszkuszi úton járnak). Nekem a legtöbb közeli barátom kevéssé politikus szemlélető, középpárti, a keresztyén-konzervatív mozgalmakat erıst gyanús szemmel nézı emberként kezdte, viszont adott volt, hogy valamennyi elutasította a kommunizmust, szocializmust és annak minden pártszerő megjelenési formáját. Néhányan azért, mert ott nagyon átrázták ıket, a többség azért, mert eleve, eszmélése óta tudta, hogy az az eszme nem életképes. Aki még él közülük, az utóbbi húsz év során folyamatosan tolódott jobbra, keresztyén-konzervatív, radikális irányba; az a három-négy ember, akit legjobban becsülök szellemi szintjük miatt és egyúttal szeretek egyéniségükért, jelenleg kényszerőségbıl a Jobbikra fog szavazni, mert a Jobbiknál markánsan jobboldalibb és radikálisabb párt, amilyet ık szeretnének, nincs a szavazólapokon. 1990-ben volt köztük, aki a Fideszre, volt, aki az SZDSZ-re szavazott, sıt egyikük volt személyesen az az ember, aki szavazatával eldöntötte, hogy Haraszti Miki bekerüljön a parlamentbe (merthogy ı 1 db szavazattal gyızött). Aki hajlandó a jövıt is mint mozgó, a jelenbıl törvényszerőségek alapján kialakuló idıszakot szemlélni, az azt látja, hogy egy év múlva több általam becsült ember lesz jobboldali, mint ma, és akik ma azok, radikálisabban lesznek azok. Valószínőleg ı is, aki olvassa. Miért szavazna hát egy mérsékelt vagy középpártra? Ami engem illet, én meglepıdtem rajta, hogy milyen következetes az életpályám. Az életben kétszer szavaztam utólag megbánt módon, a helyzetet nem értve, elıször 1989-ben a “négyigenes” szavazáson a 4. igenre is. Utána, 1990-ben Fekete Gyulára szerettem volna szavazni, de ı nem indított jelöltet nálunk, így az MDF és Kisgazdapárt közt megosztottam a voksomat. 1990 ıszén a taxispuccs idején az MDF oldalán vonultam utcára és szavaztam az önkormányzatin. 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben a Csurkára. 2006-ban a MIÉP–Jobbik koalícióra, inkább a Jobbik miatt, de örültem, hogy együtt indulnak. A második fordulóban volt a második alkalom, hogy hibáztam, fogcsikorgatva leszavaztam a Fideszre, és az volt a jutalmam, hogy öt hónap múlva a Fidesz-vezérkar elmenekült és otthagyott engem az utcán, mikor közénk lıttek a milicisták, a Fidesz köztársasági elnöke pedig köztörvényes bőnözınek nevezett. Ilyen hibát soha többet az életben nem követek el, semmilyen politikai “célszerőség” vagy “alku” kedvéért nem szavazok olyan erıre, akinek a programja (és vezetıi is!) személyesen nem engem képviselnek. És mindenkit arra szólítok fel, hogy ilyen hibát soha ne kövessen el. Gondolja át, hogy mi lenne a véleménye, ha még nagyobb lenne az összeomlás (márpedig az várható), és vigyázzon, hogy jövıre ne kelljen naivitása miatt szégyenkeznie, amikor már késı. Úgy szavazzon, ahogy egy év múlva gondolkodik. Ne szavazzon arra, aki a saját biztonsága érdekében beszél, és nem az övéében, aki a cigányokat kívánja felemelni és nem ıt, a szegény magyart, aki megfut a harc elıl és ıt teszi ki a placcra. Ha szerencsétlen olvasóm éppen szoci, akit bezavart az erdıbe a pártvezetés, kitette a közmegvetésnek, csak kért tıle és nem adott, akkor ha nem bír átlépni a politikai meggyızıdésén, és nem érti meg, hogy a Jobbik nem így bánna vele még a múltja ellenére sem, akkor inkább ne is szavazzon. Ha a Fideszben reménykedik, gondolkodjék már egy keveset, csak egy icike-picikét... Még egyszer mondom, nem hazudok: ott voltam, egész közel, és Viktornak hallania kellett, hogy lınek, hogy ropog a gránát-sorozatvetı, és üvöltöttük neki a híreket, és ı megfordult és elégedetten hazament. Jelenleg, mint hisztis kisgyerekek, azon tépik a szájukat, hogy de nem is igaz, nem is páncélautóban ment haza, csak normálisban. Hát ez meg kit érdekel? A dezertır akkor is dezertır, ha biciklin távozik. Okos ember más kárán is képes tanulni. Gondoljátok meg, hogy húsz éve elég alaposan és közelrıl nézem a politikát, és apám még közelebbrıl figyelte, egészen rendkívüli politológusi tehetsége volt és minden szürke eminenciást személyesen ismert. Tudnotok kell, hogy mindig, hajszálpontosan ugyanúgy szavazott, mint én, anélkül, hogy valaha elıtte egyeztettünk volna róla. A különbség közte és Viktor közt ezen kívül és azon kívül, hogy Viktor nem ért a politikához, még abban is jelentıs, hogy ı nem futott meg a lövetı milicisták elıl, és ıt félholtra verték. Mit kaptunk mi a Fidesztıl? 1. Trianon évfordulóján teátrálisan kivonultak az emlékezés elıl (ami nekem tökmindegy, nem szeretem a szimbólumokat, de hogy utána mit összehazaffyaskodtak, az ezután minimum gusztustalan). 2. A Magyarországra látogató II. János Pál pápát útszéli módon gyalázták a párt lapjában, olyan rajzot közöltek róla, ahol épp a saját markába szarik. Aki nem látta, el sem tudja hinni. 3. Torgyán Jóska, aki egyébként maga is elég jó firma volt, önzetlenül megnyerte nekik a választásokat, cserébe kicsinálták. Aki a hálájukra számít, erre gondoljon. Ami engem illet, ha akár az LMP segítene nekem önzetlenül, mondjuk valami liberális jogsegély formájában, azt sem lennék hajlandó hálából hazugságokkal is pocskondiázni. 4. 2006-ban Viktor, amikor az MDF-nek nyalnia kellett, mert az már akkor áruláson törte a fejét, egy közbőntényes, egy csıdcsaló javára lépett vissza a miniszterelnök-jelöltségtıl.

5. Pokorny áterıltette a felvételi eltörlését, támogatta a kétszintő érettségit, nem akadályozta meg a BA/MA rendszert akármi áron, így tönkrement a magyar oktatás, lezüllött a saját munkahelyem is, és a fiamat taníttathatom majd méregdrága áron külföldön. Cserébe kaptam tıle egy holokauszt-emléknapot, amivel még akkor is nagyon ki lennék segítve, ha nagyanyámat nem azok a holokauszt-túlélık hurcoltatták volna el az ávóval, akiket ı mentett meg. 5. A Forradalom napjaiban — az emberek 90%-a a Fidesz kormányrakerüléséért tüntetett és harcolt. Jobbik gyakorlatilag nem is volt. Válaszul: Navracsics elbújt az égı házban, miközben érte harcoltunk a kapuban. Viktor nem volt hajlandó az élünkre állni, csütörtöki beszédében elhatárolódott a forradalomtól. A Fidesz köztársasági elnöke, Sólyom Laci bőnözınek nevezett. A harcokban résztvevı ifjúfideszeseket azonnal kizárták. Az okt. 23-i mészárlásból az egész pártvezérkar megfutott, kivéve Máriuszt, akit ezúttal is kiemelek a Fideszegészbıl és tiszteletem küldöm neki. 6. Azóta: olvasatlanul megszavazták a szocik által beterjesztett legfontosabb törvényt, a lisszaboni szerzıdést; megszavazták az államtitok-törvényt, aminek nem tudok más magyarázatát találni, mint hogy a) valamilyen alku folytán segítenek elmenekülni a felelısségre vonás elıl Fletóéknak, b) saját maguknak komoly pénzügyi vaj van a fejükön, és ezért kell hallgatni. Tulajdonképpen miért akarnak kétharmadot, ilyen remek hatékonyság elérésére, vagy csak hogy ne lehessen megkérdıjelezni a hatalmukat? És miért neveznek úton-útfélen szélsıségesnek, ha a szavazatomat akarják? De legyünk igazságosak, nézzük meg azt is, mi pozitívumot kaptunk: 1. Orbán Viktor testırök nélkül is ki mer menni biciklizni, szemben Fletóval. 2. Sólyom Laci évekig piros svájcisapkát viselt, ami jópofa látvány volt. 3. Egypár dolgot nem kaptam meg tılük, amit az MSZP-tıl igen: nem lıttek rám, és még mindig reménykedem benne, hogy nem ık hallgatják le a telefonomat, hanem Draskovics. Bocsáss meg, Viktor, ez azért nekem kevés. Ennél fontosabbak számomra az elveim, a bajtársaim és a szabadság. Remélem, mindenkinek, aki ezt elolvassa.

JOBBIK. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. ápr. 9 20:29:00 Címkék: demokrácia, politikai irányzatok, politológia 0 megjegyzés

Történelmi lecke elsıválasztó fiúknak Az OVB 2/2007. (III. 19.) állásfoglalás 10. pont szerint internetes naplón (blogon) a magánszemélyek megszólítása nem ütközik a kampánycsendbe. Nem mintha általánosságban nem sz**nék a magyar köztársaság jogára, de ha egy pontja történetesen értelmes, miért ne tartanám be? Sok mondanivalóm nincsen, a véleményem mindenki tudja (egy megoldás van: a Jobbik, minden más csak meghosszabbítja az agóniát és ezzel emberek halálához és anyagi ellehetetlenüléséhez vezet), de egy történelmi emlékemet elmesélhetem minden magánszemélynek, jogi személyek, hivatali szervek és a képviseletükben eljárók (ÁVH-ügynökökre gondolok) jogot sértenek, ha beleolvasnak :) 1991-ben egy baráti társaságban beszélgettem egy ún. bázisdemokratával, nálam 5-10 évvel idısebb férfi, a nevét elfeledtem, aki jelen volt a Fidesz alapításán. Elmondása szerint a dolog úgy történt, hogy elıre meg volt beszélve név szerint, kik a megbízható emberek, akik be lehetnek avatva és megjelennek a találkozón, s ott döntenek. A beavatottak közül egyik mintegy húsz elıre nem egyeztetett társával jelent meg a találkozón, s mivel ezáltal egymagában többségben volt, úgy jó demokratikusan ık is elkezdtek szavazni a többiekkel együtt, bár ıket senki nem ismerte. Az eredeti tervekhez képest a szervezet felépítését és vezetıségét teljesen az ı akaratuk határozta meg. A Fidesz vezetése egyébként húsz éve lényegében nem változott, tehát úgy sejthetı, még mindig az alapító puccs határozza meg, hogy mit és merre. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. ápr. 10 18:52:00 Címkék: banánköztársaság, politikai irányzatok, történelem 0 megjegyzés

A Forradalom és a Nemzeti Ellenállás szemtanújaként Nemzeti ünnep Három éve, 2006. szeptember 18-án tört ki Budapesten a forradalom. ÉLJEN A FORRADALOM! HALÁL GYURCSÁNYRA ÉS BANDÁJÁRA! Barátaim, ünnepeljetek. Rakjátok ki az ablakba az Árpád-sávos zászlót. Öltözzetek ünneplı ruhába és tőzzétek ki a kokárdát. Mutassátok meg a világnak, hogy örvendezünk. És este 7-re gyertek a Horánszky/Bródy sarki mőintézménybe mulatni. Emlékezzünk. Tıszavakban a forradalom napjáról. 2006. IX. 17-én este 9 és 10 közt megkezdıdik a Hosszú Tüntetés a Kossuth téren. 18-án, hétfın egész nap nı a létszám, estére félszázezren leszünk. A nép az országgyőlés feloszlatását és Alkotmányozó Nemzetgyőlést követel. Este megalakul a Magyar Nemzeti Bizottság. A nép megszavazza a 7 pontot, és Nagy László javaslatára a kormánnyal szembeni általános ellenállást. Az állami hírszolgálatok nem hajlandóak tudomást venni a Hosszú Tüntetésrıl. 10 óra 12 perctıl 19-én 01 óra 26 percig megostromoljuk és elfoglaljuk az MTV-székházat, hogy megszüntessük a hatalom információmonopóliumát. 19/20-a éjjelén a forradalmárok háromórás utcai harcot vívnak a rendırséggel. 20-án este a rendırség fegyveres erıvel, embervadászattal lesz úrrá a forradalmon, 21-én a Fidesz vezetése megtagadja az új rendszerre irányuló törekvéseket, ezzel a forradalom elbukik. A Hosszú Tüntetést csak október 22/23 éjjelén verik szét, amit még másfél napos elkeseredett utcai harcok követnek. Noha a forradalom elbukott, most, három év távlatából úgy látom, akkori gyengeségünkhöz mérten hatalmas és tartós eredményeket értünk el. A TV-ostrom igazi célja voltaképp megvalósult: a csatával tört meg a nemzeti erıkkel szembeni információs blokád. És azon az éjszakán megszületett a nemzeti ellenállás, és nem lett vége a forradalom leverésével, nem lett a dermedt csönd, ami a bukott forradalmakat mindig évekig követni szokta, ellenkezıleg: három év után szervezeteink erısebbek, mint valaha. Ünnepeljünk hát, de ne önelégülten a magunk sikereiben tespedve, hanem azért, hogy tudatosítsuk magunkban és a világban erınket, szervezettségünket, büszkeségünket és optimizmusunkat. Mert a neheze még most jön, a következı bı félévben, amikor a diktatúra megpróbálja majd katonai eszközökkel, nyílt fegyveres terrorral konzerválni alkotmánytalan uralmát. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. szept. 18 9:57:00 Címkék: Aktualitás, történelem 2 megjegyzés Adrienne Éva írta 2009. szeptember 18., péntek 23:49:00 CEST Köszönöm mindenkinek, aki eljött a megemlékezésre! Igazán szép és vidám este volt, és örültem tapasztalni, hogy milyen egyforma véleménnyel vagyunk a k***országi eseményekrıl olyan emberekkel is, akikkel egyébként hónapokig nem váltunk szót. Éljen a szabadság, halál Gyurcsányékra! Adrienne Éva írta 2009. szeptember 18., péntek 23:53:00 CEST

Ezt mindenki nézze meg. (http://kuruc.info/r/26/46962) De fıleg azok a szerencsétlen fogyatékos, nyomorék honfitársaink, akik azt az ideológiát beszélik be maguknak, hogy nekik csak az a feladatuk, hogy kiharcolják maguknak a tartalmas élet lehetıségét, a politika mások dolga legyen. NEM IGAZ. A politika a vakoké is, a cukorbetegeké is (félve, zárójelben: még a buziké is...) Egyébként három napja egészen hasonló, felháborító hírt olvastam a cukorbetegekrıl, akartam is posztot írni ezzel a konklúzióval: “ez valódi népirtás, nem népi-nemzeti önsajnáltatás”, de másnap már nem találtam meg a linket, valahol elveszett az éterben vagy kicenzúrázták.

A Hét Pont

Na, itt van. Két és fél évvel a forradalom után végre volt egy nemzeti sajtós, aki ki merte rakni a netre. Ez az eredeti példánya a Hét Pontnak, amelyet a nemzet határozmánya alapján be akartunk olvastatni az MTV-ben, és így tört ki a szept. 18-i forradalom. Mondjuk leírhatták volna elegánsabb írással is, és fıleg sajthibák nélkül, meg néhány kötıjellel többel, arról nem is beszélve, hogy miért nem tudott valaki elszaladni vele a legközelebbi netcaféba és begépelni, az összes létezı híroldalnak és -ügynökségnek azonnal szétküldeni, meg aztán kinyomtatni is és elvinni egy éjjelnappali fénymásoldába, hogy vagy ezer példányban lehúzzák – eggyel kevesebb ostromló lett volna, na bumm, viszont ez nemzeti misszió lett volna. Mindegy. Utólag mindegy. A fı az, hogy megvan az eredeti, letagadhatlan, és aki végigolvassa, még talán akkor is kénytelen elismerni, ha fideszes vagy komcsi, hogy ezzel a sajtfecnivel a nép nem tüntetgetni és üvöltözni indult, hanem TOTÁLIS RENDSZERVÁLTOZÁST végrehajtani. Tehát mégegyszer: éljen a szeptember 18-i forradalom! ...és kicsit örülnék, ha a hétvégén még nem folytatódnék, hanem béke lenne, mert a gödöllıi jamboreeról szeretnék ezalatt képeket és naplójegyzeteket felpakolni a netre. Ugyanis hiszek benne, hogy ez is nemzeti misszió. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. febr. 20 4:50:00 Címkék: Harc, politológia, történelem 0 megjegyzés

A Szeptemberi Forradalom, mint a jövı kulcsa – az elsı nyilvános értékelés Két és egyharmad év telt el a forradalom óta, és ez alatt az idı alatt egyetlen sornyi elméleti értékelés nem született róla. Történészek, filozófusok, szociológusok és politikusok láthatólag szájleragasztási versenyt hirdettek, vagy csupán napipolitikai érdekő, de annak is látványosan színvonaltalan csıcselékezı hörgéseket hallatnak. Tegnap elıször jelent meg egy internetes publikáció, amely 2006 elméleti megértésével kísérletezik, Polgár Tamás cikke: 2006: amikor 1968 Budapestre érkezett (http://www.bombagyar.hu/index.php?post=1878) címmel. A tény tehát már önmagában rendkívül értékes, függetlenül attól, hogy a cikk alapmegállapításai tévesek. Részmegállapításai ráadásul sokszor még így is találóak, így az írás érdemi elemzése is kívánatos. Az alaptézissel, hogy a szeptemberi forradalom az 1968-as nyugati “forradalmi hullám”, elsısorban a francia 1968 szellemi pendant-ja lenne (érdekes, hogy a minket közvetlenebbül érintı cseh ’68 hatása fel sem merül), semmiképpen nem lehet egyetérteni még a szerzınek azzal a kiegészítésével sem, hogy “és találkozott 1956-tal”. Elıször is, miután Polgár maga is kénytelen elismerni, hogy a harcoló tömeg ’56 örökösének tekintette magát (‘„Ötvenhat, ötvenhat”, skandálták a rommá tört szovjet emlékmő körül’), ha ennek tényszerőségét elvitatja, egy olyanfajta rejtett marxista zsákutcába manıverezi magát, amely szerint a szereplık “szubjektív” szándékait a “történelmi szükségszerőség” objektív tényei felülírják. Ebbıl a beállításból, a szovjet emlékmő alól ez némiképp persze logikus, de szeretném, ha többé nem az emlékmő alól néznık a nemzeti ellenállást, ugyanis a bontás a forradalom elsı súlyos kisiklása volt: a reális cselekvés helyett a szimbolikusat választotta a forradalmárok egy, egyébként nem többségi, része. A választott szimbólum 1956 továbbvitelét jelentette. OK. Ebbıl azonban az a következtetés, hogy a gyakorlati cselekvés nem ’56 továbbvitele, hibás szillogizmus. Nyilvánvalóan helyes Polgár figyelmeztetése, hogy 2006-nak összetett okai vannak, ezek közül az ıszödi beszéd csak egy. Ez természetesen minden forradalomra igaz. Hiába egyértelmő a párhuzam Gerı október 23-i rádióbeszéde és az ıszödi beszéd között, ha több azonosság nem volna, kár lenne kapcsolatot feltételezni. Ha azonban már több okot keresünk, alapvetı hiba nem venni figyelembe egy mindkét esetben nagyon jelentıs momentumot: a hatalmi provokációt a megmozdulás elıidézéséért. Talán csak azért nem teszi, mert nem akar csurkai “forgatókönyv”-elméletekbe süppedni? Akárhogy is, a túlkombinációtól való félelem nem szabad, hogy meggátolja a tények elfogadását. Az ıszödi beszéd napvilágra kerülésének körülményei olyan szinten kétesek, hogy gyakorlatilag ténynek vehetı, hogy a hatalom szervezkedésével történt, feltehetıleg a leggondosabban megtervezett idıben, már csak abból is látható, hogy a következı napon sem Fletó, sem Orbán nem tartózkodott Magyarországon: a krízis óráit a biztonság kedvéért a kulcsszemélyek elérhetetlen távolságban vészeljék át. Hasonlóképpen tény, hogy Gerı is már az október 23-i tüntetés kezdete elıtt megterveztette a szovjet katonai beavatkozást, és nyilván szándékosan öntötte az olajat szózatával a tőzre, beleértve az “antiszemitizmus”-kártya meglobogtatását is, amit Fletó direktben tıle örökölt. Gerı nagy számban küldetett ávós provokátorokat is a Kossuth térre, persze 2006-ban is láttunk ilyeneket. Ezek azonban az alacsony hatásfokú, bizonytalan kézi manipulációs ágensek, akiknek eredményességében egyikük sem bízhatott, s valóban úgy tőnik, hogy nem is ezek szabtak irányt az eseményeknek, hanem a jóval magasabb szintő, sajtó- és állami provokáció. Itt ragadható meg az elsı döntı különbség is 1968-tól: a nyugati baloldali felkelés-kísérletekrıl nem állítható, hogy gondos állami hatalmi tervezés elızte meg ıket. Alázatosan be kell ismernünk, hogy az állami tervet népünk mindkétszer azonnal, fogcsattogtatva bekajolta, tehát mindkét diktátor terve teljes sikerrel járt. A fontos különbség – ha már különbséget keresünk a két forradalom közt – nem ez, hanem az, hogy Gerı egy túlszabott, igazi hídverıhöz illı gólemtervet alkotott, ami életre kelése után azonnal elszabadult, és fıtitkári Frankensteinje életét nyomorultul mentve kellett hogy fusson elıle. Fletó úgy tőnik, pontosabban számított (talán okult elıdje hibáiból, bár ez tıle szokatlan viselkedés volna) és kézben tudta tartani a szálakat. De talán még ennél is szomorúbb vélemény is elfogadható: Fletó ötlete is brutálisan robbanásveszélyes volt, fıleg az ı sajátos stílusában kiejtett szavakkal, ı is dupla vagy semmit játszott, s a mérleg szeptember 19-én, 20-án lényegében tıle függetlenül billent az ı oldalára, egyszerően azért, mert a mi válaszunk színvonala volt gyengébb az októberi srácok szellemi és fizikai színvonalánál. További gyenge pontja Polgár érvelésének, hogy 1968 és 2006 rokonításánál a szeptemberi forradalom “balos” vonásait emeli ki. Nem mintha ezek tagadhatóak volnának, sıt politikai közhely, hogy Magyarországon a “bal” és “jobb” már régóta részben helyet cseréltek, és egyetérthetünk azzal is, hogy ez is indokolja a “mérvadó” baloldali értelmiség gyászos hallgatását és fekália-kenegetését a témában. Valójában azonban “bal” és “jobb” szembeállítása egy forradalom esetében részben értelmetlen, Magyarországon sokkal inkább az a jellemzı, hogy a klánszerő hatalmi-gazdasági elitbıl a nép és mindkét irányú valódi szellemi elit egyaránt ki van zárva, és amikor a nép ezt a kizártságot átmenetileg nem tőri tovább, némiképp esetleges, hogy melyik szellemi csoporttal lép kapcsolatra, sıt akár mindkettıvel is összefonódhat. Ennek éppen ’56 klasszikus példája, amikor a szellemi és a fizikai szabadságharcban egyaránt tettleg résztvettek meggyızıdéses jobboldali értelmiségiek és nemzeti kommunisták is. További ragozgatás nélkül, belátható, hogy 2006 “balos” nézeteit, beleértve magát a “forradalom”-eszmét, amely a tradicionális jobboldaltól általában eléggé idegen, egyszerőbb 1956-ból (és a korábbi, XIX–XX. századi magyar fejlıdésbıl) levezetni, mint a távoli 1968-ból.

A következı súlyos különbséget Polgár is teljesen tisztán látja: míg 1968 egy prosperáló társadalmat ért, 2006 az államcsıd elıtti utolsó pillanatban mutatta meg a politikai “kegyelmi állapotot” Magyarországon, ismét 1956-ra hajazva, amely egy elhúzódó, súlyos gazdasági válságból is eredeztethetı, aminek okai közt ott volt az ország háború utáni, ruszkik általi lerablása (“hova lett a magyar urán?”), a természet kegyetlen tréfája is (ki emlékszik még az 1955-ös katasztrofális szüretre például?), és fıleg a sztalinista doktrinér Gerı (és tsai) közgazdászi tevékenysége, amely nagyon közelrıl idézte a liberális doktrinér SZDSZ-közgazdászatot. Ellenırzésképpen ajánlott néhány gazdasági tárgyú Gerı-cikket elolvasni, és akinek feltőnik a szövegszerő hasonlóság Kóka János érveléstechnikájával, az nyert. A legsúlyosabb ellentét azonban magának a forradalomnak a ténye. Polgár ezügyben nem tud egyértelmően fogalmazni, látnivalólag maga is megretten szavai súlyától. Cikke elején “forradalmi eseményeket” ír, késıbb “utcai zavargásokat”, még késıbb “a fiatalok forradalmát”. Célszerő lenne talán definiálni, mit értünk forradalmon. A legátfogóbb megközelítésben én így mondanám: a nép jelentıs részét kitevı társadalmi rétegek, vagy éppen az egész köznép, a fennálló törvények tudatos áthágásával tömeges nyíltszíni fellépéssel megkísérlik megváltoztatni a politikai-társadalmi rendszert. A baloldali forradalomértelmezés ehhez rendszerint hozzáteszi, hogy a forradalom a társadalmi haladás irányába mutat, pozitív irányú, ellenkezı esetben ellenforradalomról van szó. Ezt a nézetet tkp. egy jobboldali értelmezés könnyebben tudná alkalmazni, mint egy baloldali, mert jobboldali szempontból a “haladás” fogalma nem esetleges, önkényesen megfogalmazott, hanem objektív iránya van egyfajta Ómega-pont (Teilhard) felé, egyetlen szóban: Krisztushoz. Mégis ez feleslegesen bonyolítja a kérdést, és a kialakult szokás szerint Krisztushoz viszonyítva ellenirányú tömegmozgalmakat is forradalomnak nevezünk, mint pl. a Tanácsköztársaság. Így javaslom, maradjunk egy semleges forradalomfogalomnál: ez esetben 1968 nem azért nem lesz forradalom, mert balos, részben ultrabalos irányú, hanem azért, mert a társadalom egész rétegei egységesen nem álltak mellé, és mert nem volt határozott terve a politikai rendszer felszámolására. 1956 és 2006 viszont fennmarad a rostán. 2006-ban a középosztály az elsı két v. három napban döntı többségében forradalmi szemlélető volt, és egyértelmően megfogalmazta a rendszer megdöntésének szükségét. A Polgár által némileg lesajnálva említett, szerinte “baloldali szociáldemokrata elveket” fedı Szent Korona-eszme éppen ezért lényeges, nem a tényleg fölösleges szimbólumdömping okán: a tradicionális alkotmányhoz való visszatérés szándékának egyik kifejezıje, a köztársasági alkotmány helyett, amirıl szeptember 18-án az összegyőlt nép formálisan szavazott is, ugyanúgy, mint az általános nemzeti ellenállás megindításáról is. Az Ellenállásnak tehát jogi értelemben a legitimációs pontja éppen a forradalom napja. Technikailag a hatalom megdöntésének terve 2006-ban majdnem pontosan leképezte az 1956-ost: a Gerı/Fletókormány azonnali lemondásának kikényszerítése, helyébe ideiglenesen vagy végleg (attól függıen, hogy mennyire radikális az illetı forradalmár) a régi rendszer egy személyes karizmával rendelkezı és nemzethőnek tartott, jelentıs vezetı személyiségét állítva. Tömegtüntetések útján, illetve miután az országos sajtó egységesen hazug és elhallgató álláspontot vett fel, a sajtó erıszakos felszabadítása útján: a rádió, ill. a TV ostromával. [Mellesleg erre egy még közvetlenebb mintakép is adódhatott: az 1989-es decemberi romániai forradalom tévébıl való vezérlése.] Arra, hogy a régi rendszerben nem pozicionált vezetıt állítsunk, elsı lépcsıben egyik forradalom sem vállalkozott, nagyszámú mérsékelt (ne habozzunk kimondani: ’56-ban sokszor egyenesen szocialista, na persze nem fletói értelemben) résztvevıjének igényei mellett azért sem, mert ilyen személyiség nem volt, nem termelıdhetett addig ki. Éppen a forradalom és az azóta tartó kétéves Ellenállás fontos eredménye, hogy ma már van egy tizenöt-húsz fıs csúcsértelmiségi gárdánk, amelynek tagjai képességeiket és országos ismertségüket tekintve is alkalmasak arra, hogy irányító szerepet töltsenek be, még ha az oda vezetı utat jelenleg egy “második forradalom” nélkül technikailag nem is tudják bejárni. Jelentıs különbség elsısorban abban mutatkozott, hogy ’56-ban a kiválasztott vezetı, Nagy Imre, habozás és noszogatás után, de elvállalta a rá kiosztott szerepet; mindenképpen már elsı este elıállt és kontaktusba lépett a néppel, míg két éve Orbán Viktor még eddig sem tudott/mert eljutni. A második vonalról nem is beszélve, amely Nagy Imre körül egyértelmően gyorsan forradalompárti lett (a Losonczy–Szilágyi-körrıl van szó, vagy pl. Szigethy Attiláról, akirıl nem árt megjegyezni, hogy ı az egyetlen nem kormányfıi szintő személy, aki tételesen szerepel az ún. Nyirkai Jóslatban [bár én személy szerint az utóbbinak csak folklorisztikus értéket tulajdonítok]), a Fidesz másodvonalát meg nem is említem, mert e cikknek a sértegetés nem célja. Az, hogy ’68-hoz hasonlóan, és ’56-tól eltérıen, a 2006-os ifjúság végül is a fegyveres harcot nem vállalta a Fletó-kormány ellen, részben éppen a vezetıhiány okozta demoralizációnak tulajdonítható, illetve a kétségtelenül még akkor is széles körben elfogadott Orbán kifejezett ellenpropagandájának, és az erıviszonyok emiatt való eltolódása reális felmérésének, valamint sok egyéb tényezınek is. A kormányprovokáció pl. ebbe az irányba igen bölcs mérséklettel (amennyiben a bölcs szót lehet bármilyen összefüggésben Fletóra alkalmazni) gyenge volt: nem voltak éppen véletlenül ırizetlen fegyverraktárak stb... Személy szerint a legsúlyosabb tényezınek azt tartom, hogy ’56-hoz képest a társadalom vallásos érzése csökkent hihetetlenül: ha az egyház nem áll ki a felkelık mellett, és maguk a felkelık sem olyan mértékben elkötelezett hitvalló tagjai az egyháznak, mint pl. Pongrátz Gergely volt, akkor miért várjuk, hogy tömegek ténylegesen az életüket tegyék kockára a Krisztusban várható jutalomért, amit nem hirdetnek nekik és maguk sem igazán hisznek? Nos, ebben a ’68-as párhuzam kétségtelenül alapos és pontos.

2006-nak, mint egy “kulturális forradalom” kiindulópontjának értelmezése Polgárnál véleményem szerint pontos és helyeslendı. Más kérdés, hogy ennek kapcsolata az 1968-as kulturális forradalommal miért volna kizárólagos? A forradalmak, a levertek különösen, természetes módon válnak kulturális alapponttá. Így volt már 1848-ban is, sıt az egyébként finoman szólva is vitatható francia forradalom magyar földre átültetésének hamvába holt próbálkozásából kelt ki számunkra fınixnek Kazinczy Ferenc és vele a modern magyar nyelv... A forradalom leverésének elemzése, az ellenforradalmi taktika értelmezése szintén helyes. Némely kevésbé alapvetı megjegyzést mégis vitatnék. 2006-nak a fiatalok forradalmaként értékelése? Akkor, és ott, a húszasokon és tizenéveseken kívül minden korosztály szép számban megtette a magáét, a hatvanasok, a Reiner Péterek nemzedéke egyenesen erején felül is. A harcosok tömege természetesen fiatal, mint minden forradalomban: ’56 is a Srácok forradalma volt, Petıfi 1848-ban a maga huszonhat évével már a “nagy öreg” státusának határán volt, az említett francia forradalmat is javarészt harmincon aluli, mai szemmel izgága szépfiúk vitték sikerre, de még az egyértelmően 1956/2006-tal ellentétes szellemiségő népmozgalmakat is, ha tömegesek, a nemzedéki ellentét által is főtött, naiv és késıbb többnyire elárult fiatalok tartják sodrásban, mint az 1945 utáni kommunista hatalomátvétel is az ifjúkommunista diákok nemzedékének alappontja lett – akik közül a tisztességesek ’56-ban és utána a nemzeti forradalom és ellenállás elkötelezett tagjaivá tudtak fejlıdni, ennek a folyamatnak nemzeti ikonjaként hadd említsem csak Krassó Györgyöt. Igenám, de ez a “fiatalok rohama” nem feltétlenül egy gerontokrata hatalom ellen irányul. Polgár nemzedéki ellentétrıl beszél: a negyvenesek letarolták volna a köztársaságot, a huszasok számára nem nı babér. Egyrészt elviekben elutasítanám a forradalom ilyen materialisztikus szemléletét: a társadalmi mobilitás bedugulása nem vezet szükségszerően forradalomhoz, és feltörı és sikeres nemzedékek is állhatnak forradalmak élén, 2006 pedig kiemelkedıen erıs ideologikus töltéső, hangsúlyosan antimaterialista, “erkölcsi”, a szeptember 19-i, szintén megszavazott definíció szerint “fehér” forradalom volt. Másrészt teljes tévedés a mai magyar politikai elitet gerontokratának tekinteni. Az elit azért zárt, mert kasztszerő és klánokból áll, amelyek ideológia és vérségi kötelékek alapján osztják fel az országot. Aki ebbe beleszületik, az (meglehetısen alapfokon abbahagyott) iskolái végén automatikusan az elit része, mint pl. Gál J. Zoltán barátunkon láthatjuk, aki meg nem, az nem. Gyurcsány maga a negyvenes nemzedék tagja – és mint ilyen, elsı vezetınek szinte “forradalmi” stílusban fiatal –, de a szocik legveszedelmesebb rétege valószínőleg a forradalmárokkal egykorú “ifjútörökök” csapata, a Zuschlágok és hasonlók. Az “elit” korrupt és rothadt, de statisztikai átlagban szemtelenül fiatal. Az Ellenállás elitje viszont egyáltalán nem: a Polgár-féle érvelés értelmében ı maga is nehezen lenne besorolható a szembenálló felek közt, hiszen pont a két korosztály közé esik, míg pl. Morvai Krisztina, Budaházy György (e sorok írójával egyetemben) inkább a köztársasági elithez lennének sorolhatóak, legalábbis annyi feltehetı lenne, hogy személyes döntésükkel maguk zárták volna ki magukat belıle, pl. erkölcsi meggondolásból. Továbbá: a 2006-os nemzedék nyilván nem “tunyuló” ifjakból áll. Nálunk, ellentétben a ’68-as ifjakkal, senki nem nagy jódolgában, effektív munka híján veti magát ideológiagyártásra és -fogyasztásra, hanem mert a valós, megsőrősödött élet egyszerre állít súlyos erkölcsi és gazdasági próbatétel elé. A korábban megfogalmazottak alapján értelmetlennek találom ezt a szembeállítást is: “Közvetlen demokrácia, anticionizmus, piaci szabályozás, a finánctıke letörése, antiglobalizmus: Nyugaton ezért mind-mind vörös zászló alatt szokás tüntetni, s csak Magyarországon ... szokás nemzeti zászlóval utcára vonulni ezekkel a követelésekkel.” Kérnénk valami indoklást, hogy ezek miért lennének idegen követelések a tradicionális jobboldaltól, a Kr. e. II. századi Catótól (esetében persze az anticionizmus nyilván értelmezhetetlen) Prohászka Ottokárig. Egyébként pedig, csak a tényszerőség kedvéért: ezekért tüntetnek Magyarországon vörös zászlóval is. Ezeket a követeléseket a tradicionalista kommunisták is vallják (ezúttal az anticionizmussal együtt), csak a történelmi elızmények okán, szerencsére, ık igen kevesen vannak. Még hosszan sorolhatnók azokat a látszólagos párhuzamokat ’68-cal, amelyek nyilvánvalóan és talán közelebbrıl fennállnak ’56-tal: az eufória, amit az MTV kapujában éreztünk – s az ’56-ot átélt idısek szintén az általános eufóriára emlékeznek vissza, amit legjobban talán Tamási Lajos közismert versének nyitósorai jellemeznek: “Megyünk, valami láthatatlan / áramlat szívünket befutja”; vagy a Kossuth tér “vitafórum”funkciója, amely persze értelmetlen és utóvédharc-szerő lecsengése volt a nyílt felkelés kudarcának, míg mindenki tudja, hogy ’56-ban az össznépi érdeklıdést kiváltó vitafórumok a felkelés elıkészítıi voltak, és mint ilyenek, sokkal jobban funkcionáltak még akkor is, ha hangvételükben sokkal rendszerhőbbek voltak. Hogy a barikádépítések célszerőtlenek voltak? Igen. De nem a forradalom eufórikus napjaiban történtek, hanem az október 23-i véres hétfın, és azóta. Valóban tervszerőtlen defenzív harc volt, miután tudtuk, hogy a szükséges politikai támogatás hiányzik. De nem építgetı jókedvbıl emelték, az ilyen állítás kifejezetten sértı. Hadd áruljak el egy apróságot, amit Polgár nem tudhat, mert nem láthatott, és a média céltudatosan titokban tartja mindenki elıtt, aki nem látta. Miért nem rohanta meg a már majdnem tízezres tömeg október 23-án fél négy tájban az Alkotmány utcában, szők helyen másodszor is a rendıröket, akik ott nem tudták volna felvonultatni a vízágyúkat? Vagy miért nem ott épült barikád? Célszerőtlenségbıl, gyávaságból, butaságból, katonai inkompetenciából vagy fiatalos hányavetiséggel? Nem, hanem egy magasabbrendő, csak sajnos más szereplık hibájából kudarcba fúlt stratégiai terv mellett döntöttek. Követeket küldtek a Fidesz-győlésre, hogy csatlakozásra

bírják ıket, mert ebben látták a gyızelem egyetlen reális esélyét. Nos, nem csatlakoztak, viszont az alkalmas idıpont és helyszín elúszott. Ennyi részben ellentmondó érvbıl nem csoda, ha Polgár két végkövetkeztetése közül az egyiket teljesen elfogadjuk, a másikat élesen elutasítjuk. 2006 legnagyobb értékének tartja, hogy “akarva-akaratlanul megvalósította a jobb- és baloldaliság szintézisét”. Ez így van, és éppen ezért 2006 a mi új, bár kicsi 1956-unk és messze nem 1968, amely semmilyen szintézist nem teremtett, csak egyoldalú baloldali elitképzıdést. És éppen ezért elfogadhatatlan megnevezés: “A felkelık, lázadók, forradalmárok, ki-ki nevezze mindkét esetben, ahogy tetszik”. A 2006-osok nem lázadók. Egyértelmő elképzelésük van az új rendrıl, és az azóta eltelt két esztendı alatt meg tudtak indulni egy új elit kialakítása felé. Éppen ezért van reményünk arra, hogy néhány év késleltetéssel politikai gyızelemre is juthatnak, és ez most teljesen független attól, hogy a Fideszhez viszonyítva vagy abszolúte a Jobbik hogy szerepel 2010-ben: amit persze erısen befolyásol az, hogy a köztársasági elit klánjai mennyire lesznek sötétek és inkompetensek, és a várható kilátások Franciaországénál jóval változóbbnak ígérik a magyarországi eget. Nem ez a lényeg: a ’68-as nemzedék a teljes média és az erısen többségi értelmiség támogatása mellett néhány évtized alatt Nyugat meghatározó elitjévé vált, a 2006-osak ezt reményeink szerint teljes ellenszélben rövidebb idı alatt fogják elérni. Ez az egyetlen pont, amiben úgy tőnik, jobbak vagyunk nemcsak ’68-nál, hanem ’56-os apáinknál is. Na persze, ha elıtte nem akasztanak föl ugyanakkora tömegeket közülünk. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. febr. 5 1:55:00 Címkék: politológia

Magyarország az én vak szememmel* Mint mindenki tudja, a mai nap a szokásos éves nagy-budapesti buzizsúr napja. Nem részletezem az elızményeket, hogy miért készült mindkét oldal különleges erıfeszítéssel a mai tüntetésekre és utána várható polgárháborús összecsapásokra. Nem volt különösebb hangulatom megindulni délután, mivel nagyon rossz elıjeleket tapasztaltam. Kb. hat embert invitáltam személyesen, hogy vegyen részt az akciókban, de különbözı ürügyekkel, többségében “vidékre megyek” alapon, elhárították. Igen, tudom, nyár van és meleg (aj, de mennyi!), és várni lehetett, hogy nem ma történik a nagy áttörés, de amíg mindenki fél, addig a kormány biztosan ül a nyeregben. Egyedül és kizárólag a bátorság és a tömeges utcára vonulás ingathatja meg ıket. Ráadásul, éppen most, a kritikus nap elıtt sz**ik be a kuruc.info (update: a mai nap plusz a barikád is besz**t), és információhiány árasztja el a várost. Mert, akárkinek akármi a véleménye, az államilag támogatott, ill. tőrt híroldalak információtartalma tartósan kritikán aluli, kivéve “híresnek” beállítandó buzik (ún. celebrity) aktuális félrekeféléseit és hasonlókat. Szóval, hogy szerezzek tudomást az eseményekrıl, ha nem állok fel a gép elıl? Ezért is volt, hogy végül is én is nekiindultam. A város csöndes és nyugodt, mivel nagy része a kék milícia által le van zárva. Érdektelenül el lehet jutni a Liszt Ferenc térre, ahol elvileg a keményvonalas ellenállók gyülekeznek. Gyakorlatilag ott talán háromszáz ember jelent meg, és azoknak csak kisebb része valóban ellenálló, sokan tüntetık, ill. érdeklıdık. A buzimenet útját a milícia úgy elállja, hogy belátni is alig lehet, igen kis az esély a bedobásra (tudjuk persze az Ostrom napja óta, hogy sokan hihetetlen távolságra és magasságra képesek dobni, én nem). Nagyon sokáig csak céltalanul várunk, idınként üvöltünk a “mocskos buzikra”, de ez kizárólag a milicistákat éri, akik rá is szolgáltak, hiszen mocskosabbak akárhány buzinál. Mellesleg, ki tudja, a készenléti rendırök mekkora százaléka buzi, ott a laktanyáikban elzárva a normális emberektıl és simára borotválva, lehet, hogy nagyobb arányban, mint a rózsaszín felvonulók. Az ember ilyen körülmények közt könnyen kordonrácsot rázó majommá válik, és talán épp ez a céljuk. Körülnézés D: Nagymezı u., É: Oktogon felé, azok még hermetikusabban lezárva, Oktogonon van a milícia egyik szállítójármő- és csapaterı-bázisa, utcányira se lehet megközelíteni, és mindkét helyen csak néhány tucat lézengı, tehát továbbra is a legalkalmatlanabb ponton, LFT, érdemes várni. Az Oktogonnál egy (férfi és nı közti!) esküvı folyt, a milicisták alig engedték kijönni ıket a kordon mögül, aztán a kordon elıtt fényképezkedtek, háttérben a páncélozott szállító harcijármővek, emlékezetes lesz öregkorukban is — persze óriási tapsot kaptak, mint a normalitás képviselıi. A buzik nagyon lassan értek oda, elıtte beállt egy rabomobil, hogy a maradék belátást is elvegye, így elıször a rabomobil kapott a tojás- és palackzáporból, aztán persze a buzik is, de innentıl ık tkp. nagyon kevés embert érdekeltek. A nap fı következtetése igazából az, hogy a buzik jöttek ki a legjobban, mert az ellenállás államellenes irányba fejlıdött, és szinte teljesen a milicistákra koncentrálódott. (Itthon olvasom, hogy állami szerepet vivı buzik azért kaptak ütleget, nem láttam, és nem feltétlen hiszem, de az elızı tézisnek igazából nem mond ellent.) Balra két robbanás. Nem tudom, mi. Utána a milícia, mint várható, aktivizálta magát (provokáció lett volna a robbanás?), de természetesen állat (és célszerőtlen) módon: a tüntetık közt beékelt osztag futólépésben beloholt a kordon mögé, közben oldalra palackból könnygázazva ezerrel. Nyilván halálra rémültek, pedig a legcsekélyebb támadás sem érte ıket. Nem mintha nem érhette volna könnyen, de ezért már annak a baromnak fıjön a feje, aki beállít egy húszfıs szakaszt sündisznóállásban a tüntetık közepébe. A gáz állítólag paprika volt, erıs, de utána amit a nap folyamán kaptam, mind hagyományos könnygáz volt, így ez lehet, hogy csak a szenvedı alanyok szubjektív észlelete. Utána lassan indultak meg a kiszorításra, némi gázzal, viszonylag könnyen vissza lehetett vonulni, és dönteni, merre. A HVIM osztaga elıttem indult meg a Hısök tere felé, kb. huszan voltak, ennyi volt kezdetben a szervezett harci alakulat, mire a Hısök teréig eljutottunk, végig a SzófiaBenczúr-Bajza útvonalon, valahogy tízszer annyi és szervezett lett – találós kérdés, ki kúrta el a túloldalt, hogy észre se vették? Civil autókban itt-ott ültek unottan telefonálgató ürgék a mellékutcákban, de valószínőleg alapvetıen nem realizálták az egész helyzet alakulását. A HIHETETLEN mennyiségő csapaterı (biztos, hogy több, mint száz csapatszállító jármővet láttam) koncentrálva volt néhány csomóponton, és dekoncentrálva szellemileg (jaj, olyanjuk nekik nincs, felsı seggfejükben). A Hısök tere füstben áll, ebbıl a távolságból nem lehet megítélni, hogy könnygázfelhı, valamit felgyújtottak, vagy égılövedékes harc volt. Némi szervezetlen rohangászás a Csizma téren, majd kisebb csoportosulás a Mőjég elıtti útszakaszon. (A szervezetlenségre jellemzı, hogy pl. egy csapat behatolt a Mőjég betonjára, hogy ott vágják le az utat, csak arra nem jött rá senki, hogy ezzel nagy kerülıvel kijutnak a hátországba, oszt kész.) Néhány gránátot lıttek ki ránk igazából ok nélkül, mivel lanyha ellenszél volt, ez elég jól funkcionált, vissza a ligetbe. A milicisták élıláncban biztosítottak egy általuk jónak vélt “mőveleti” területet, de igazából nem lehetett tudni, hogy szokásos állófogadás lesz à la hídblokád, vagy polgárháborús aktus. A buzik szép lassan megérkeztek a Csizma téren kijelölt helyükre és a távoli zene tanúsága szerint elkezdhettek riszálni, de mivel ezt senki nem látta és nem hallhatta pontosan a nagy távolság és a milícia helikoptereinek és tehergépjármőinek folytonos motorzaja miatt. Innentıl tehát a buzinap elvesztette jelentıségét, akár meg is tarthatták, a kérdés nem

az, hogy egy rózsaszín pomponos buzi kap-e tojást a kobakjára vagy kıkobakot a tojására, hanem hogy a rezsim katonai erejével szemben fel tud-e lépni az ellenállás. Fel tudtak. Bár látszatra ott és akkor szétszóródtak és feloszlottak, kb. félóráig csak sétáltam a pöntyögı esıben és szélben, és kicsit morogtam a tehetetlenség miatt. Ne értse senki félre, nem az ellenállókra morogtam, mert ık ott voltak. A milliónyi buzipestire, akik utálják a rezsimet, de mégsincsenek soha ott. Közbevetıleg: többször futottam bele cigányokba is, egyes családok egyszerően arra jöttek szombati korzózásukra és miután elkezdte csípni szemük a könnygáz, ékesen elküldték a Katusba a Fletót rendıröstül, mások úgy tőnt, direkt velünk jönnek. Úgy látszik, a valamennyire kikupálódott budapesti cigányok alapvetıen utálják a buzit és a rendırt. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 6 20:47:00 Címkék: banánırség, buzikérdés, harc 0 megjegyzés 2. rész — elnézést, egy adagban ennyit vesz be a rendszer. Elızményeket lásd elızı bejegyzés. A következıkben meglepı villámháborús jelenetek zajlottak le. A ligetbıl a legváratlanabb pillanatokban szervezetten, kb. száz fıs csapatban jelentek meg az ellenállók, és támadásokat indítottak ott és azon a ponton, ahol a rendıri jelenlét visszaesett szokásos szakmai nívójára. Elıször kb. tíz csapatszállítóval és egy vízágyúval bekerítették a Mőjég elıtti szakaszt, illetve talán itt akartak jármőtároló bázist felállítani, majd a konvoj végén álló rabomobilt legteljesebb váratlansággal hátulról kövekkel és rohammal megtámadták az ellenállók. Az kénytelen volt elırevágtatni a konvoj elejére, és egy szők szakasz rohamdroid futva rohant a helyükbe visszaverni a támadókat, de azok veszteség nélkül ki tudtak törni a Csizma térre. Nem sokkal késıbb a Fasor sarkán álló két forgalomirányító posztos rendır került csávába, akik egy személyautóval álltak ott fel, és az autó elıtt terelték jobbra az Aréna útra a kikanyarodókat. Csak éppen félhangosan jegyezte meg valaki: “ott az a két rendır”, és egyszercsak megindult ellenük a roham. Igen, tudjuk, a szegény posztos rendır nem erre van kiállítva, valószínőleg nem is volt lıfegyverük – na mindegy, rendıri méltóság meg nincs a világon, én mindenesetre még az életben ilyen gyorsan mozogni rendırt nem láttam, ahogy azok beugrottak az autóba és padlógázzal el délre... Ezután csapaterıs erısítés jött, az út két oldalán külön, de egy darabig nem jutottak el a Fasorig. Aztán a Fasor sarkán állást felvevı szakaszt az utcából ki ért egy gyalogroham, és ha kevésbé pánikszerően is, de rugalmas elszakadást hajtottak végre a buzik irányába. Késıbb átkelt az úton egy a Vaskefétıl jövı szakasz, és bár az úttesten kaptak egy szembetámadást botokkal és kövekkel, menetbıl visszanyomták a Fasorba az ellenállókat, de annyi utánpótlás nem jött, hogy a keresztezıdést biztosítani tudták volna. Szóval, a Csizma tér nincs pacifikálva, és némi szervezettséggel az a szakasz két tőz közé került volna. (Update: netes források alapján ez késıbb, amikor már nem voltam ott, bekövetkezett.) Volt némi könnygáz, pár tucat gránát kilıve, de nem volt nagyon nagy a csapásereje, bár sajnos nem láttam, hogy tömegesen eltaposták vagy visszadobták volna, ahogy azt kell. Felderítés a ligeten át, amibe elvileg óriási erıt vontak össze. Két raj például az Olof Palme sétány és a Dvorzsák sétány találkozásánál (hol a túróban az r-hácsek karakter?) egymással szemben áll és vakarja a fejét bıszen, míg tılük húsz méterre békésen lángol egy kuka. (Milyen hülye embléma, abszolúte nem fejezi ki a lényeget, de sajnos az égı kuka úgy tőnik, az antifletóista katonai ellenállás emblémája lett.) Közöttük meg egy totálkáros és egy hátul erısen romos gépjármő, amelyek a keresztezıdésben a jelek szerint teljes gızzel egymásba rohantak. Érkezik a mentı is villogva, úgyhogy még személyi vesztegéset is sikerült önmaguknak okozniok. Friendly trash bin fire. Tovább, megkerülni a teret. A hidat egy kıkemény rohamosztag biztosítja, viszont nem is törıdnek vele, hogy a híd alatt a tófenéken lazán felgyalogolnak az emberek a Hısök terére. Okos. Ott nagyon kedélyes hangulatban nézik a turisták és az ott sziesztázó ellenállók, hogy a tér déli felén folyik a kiszorítósdi szép lassan, csigaléptekben kinyomják a maradék tüntetıt (ez innen inkább civil tüntetésnek látszik) a Szondi utca irányába; a buzik úgy tőnik, már rég hazamentek. (Hát, helyükben én se maradtam volna ott, miközben kétoldalt ez folyik.) Amikor a tér kiürül, a milicisták fáradtan becuccolnak a mindenütt tucatszámra parkoló csapatszállítókba. Ott ülök egy bringakikötın egy feketeruhás, tagbaszakadt kopasz harcos mellett, és nézzük, ahogy két méterre elıttünk vonulnak. Megáll a raj a mikrobusz végénél, pajzsot kézbe, nyitnák az ajtót, hogy végre betegyék. “B***meg, zárva van!” — üvölti valamelyik kétségbeesetten elıre. Azért utána végigszemléltem a teret. A betont kockakövek, burkolattörmelék, üvegcserepek és mőanyag palackromok nagy száma teríti, tehát itt kemény csata volt, mielıtt ideértem. Hazacaplattam. Itthon látom a hírekben, hogy még teljesen nem számolódott fel a mai ellenállás, annál siralmasabb bizonyítvány a milíciára. Az ellenállók egy-két századnyi ereje logisztikailag igen szervezett, ha ezeknek valaki most egy kamionnyi lıfegyvert becsempészne valahonnét az országba, akkor nagyon megszorítanák vele a kormányt. Másfelıl, ahogy a milicisták a jól végzett munka tudatával beülnek a deszanttérbe uzsonnázni és csacsogni... bárki, aki a zsebében egy éles kézigránátot tartott volna, a konvoj végén levı teherautót deszantostul meg tudta volna semmisíteni vele, majd nagy valószínőséggel élve és egészségesen meglépni a bokrosban.

Reménykedjünk a jövıben. Az ellenállás három vonulata: az illegális fegyveres erık, a radikális tömegmozgalom, és a legális pártszerő nemzeti erı közül az elsı félig már megvan, és az ilyen alkalmak során egyre többé szervezıdik. A másik kettıért - elıre! Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 6 22:11:00 Címkék: banánırség, buzikérdés, harc 0 megjegyzés *Adrienne-Éva friss észleletei. (Majd idıvel lesz energiám átalakítani a külsı formázást, és a fejlécben fog jelentkezni. Mivel a Szeptember megjelent, és számos könyvesboltban kapható, ezentúl friss magyarországi észleleteimet fogom közölni.)

A budapesti 44:66 Ez ma reggel a páratlan rendszámú autóknak a párosokhoz viszonyított aránya Budapest fıútvonalain, saját mérésem alapján. Demszkynek, aki úgy képzeli, hogy attól csökken a szállópor-kibocsátás és egyéb kellemetlen légpiszkoló hatás, hogy alattvalóinak fele majd nem megy ki az utcára, rendelete ekkora hatást ért el. Pontosan 40% – 60%. Egy kis statisztikaelmélet. Az autósok 50%-ának kellene betartani a rendeletet. 50%-ukra ma nem vonatkozik. A mintának ez a fél a 60%-át teszi ki. A minta 60%-ának megfelelı számú emberre vonatkozik a rendelet. A mért 40% ennek 66,6%-át teszi ki. Extrapolálva az összlakosságra, a budapestiek 66,6%-a tojik Demszky rendeletére, 33,3%-uk betartja. Ha tudják, mit tesznek, én akkor ezt polgári engedetlenségi akciónak nevezem. Bejegyezte: Ëgy számítástëchnikus titkos naplója 2009. jan. 16 20:37:00 Címkék: politológia, statisztika 0 megjegyzés

...hogy rabok többé nem leszünk! Március 15-e egy diktatúrában. Kicsit összefüggéstelen leszek, ugye nem baj? Most este válaszoltam egy kommentben Lesbiának, és ezt most be is másolom ide, mert nagyobb része mindenkinek szólhat. Hazaértem, szabadlábon vagyok, kár lett volna félteni. Igaz, szerencsém is volt, mert a nagy verekedés közben épp egy szakmai megbeszélésen voltam. Idınként félreértesz. Nem sokszor, csak ha megszólalok. :) Én tényként kezelem, ha te tagadod is: benned van egy Adrienne-én, és van egy némileg Skywalker-szerő én is. Te az utóbbit szereted és arra hallgatsz. Az ellentmondás ott van, de igazíts ki, ha én is félreértelek téged, hogy közben még fenntartod azt az ideológiát, hogy szabadon szeretnéd, saját elképzelésed alapján döntve, élni az életedet. Ez az, amit soha nem lehetett, és most sem lehet: a világra hagyni, hogy elvégzi, amit kell, s közben magadnak szabad maradni. A világ ugyanis kényszerít téged. Magyarországon persze senki sem szabad, én sem, de vagyunk olyanok, akik küzdünk ezért, és így nekünk van reményünk. Ma végig olyan közegben voltam, ahol mindenki számára természetes volt a harc, ahol a hétköznapi társalgás mondatai ilyenek: “na, engem itt vittek el x-edikén”, “látod azt a kirakatot, én az elé húzódtam fedezékbe, és onnan elölrıl láttam rá a barikádra”, “Y. most telefonált, szabadon engedték”, “megpróbáltam átugrani két rendır közt, de akkor már nem sikerült, elfogtak”. Gyakorlatilag mindenki börtönviselt, vagy golyónyomokat visel a fején, nyakán. És mégis állítom, hogy mindegyikük szabadabban érzi magát, és jobban tudja irányítani az életét, mint bárki más az országban. Ebbıl már kiderült, hogy harctéri beszámolót nem fogok adni. Csak mielıbbi szabadulást tudok kívánni azoknak a rabtársaimnak, akik nemcsak a trianoni határok diliházába vannak zárva, hanem ezen belül még cellába is. Azt sem tudom, mennyire súlyosak Budaházy Gyuri és a többi bántalmazott ünneplı sérülései. A Gárda újabb ötszáz vagy mennyi tagjának avatása rendben lezajlott. Szép és impozáns az ilyesmi, az esıben is. Esküt tettek a Szent Koronára. Remélem, megtartják. Én nem teszek esküt a Szent Koronára, de ettıl még engem is köt az eskü a harcra, mind a Magyar Köztársaság megdöntéséig, és azt hiszem, nem vagyok egyedül, csak amilyen az emberi elme végtelen sötétsége, a legtöbben nem is gondolnak rá. Sok-sok ezren vagyunk pedig magyarok, akik idén húsz éve, Nagy Imre temetésén esküt tettünk. Már nem emlékszem, ki volt a szónok, mintha kisgazda lett volna, akinek a felszólítására megújítva, és kissé módosítva mindannyian elmondottuk Petıfi esküjét: “A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!” És mivel ezt az esküt még csak nem is a Szent Koronára tettük, hanem a mindenható Istenre, megszegni nem áll módomban, mert akkor elkárhozom. Nagyon úgy néz ki, az akkori közönséget és a mait összehasonlítva, hogy ez esetben számtalan fideszes becses társaságában találnám magam a pokolban, de azért köszönöm, ezt kihagynám, akkor már inkább öljenek meg a rebiszesek ártatlanul, és akkor Isten királyi széke alól fogok igazságért kiabálni a mennyben (legalább csupa jó nı lesz körülöttem, Jeanne d’Arctól Horák Nóriig). Mellékes, de más által el nem mondható adalékok a napról. 1) megint kiderült, hogy bízhattok bennem a méretbecsléseket illetıleg. A Hısök terérıl az Oktogon fele gyalogolva az ott levı rendırségi csapaterıt 300 fıre becsültem, este olvasom a Kurucinfón, hogy valóban annyi volt. Ezek után aki kínba akar hozni, nyilván megkérdi, hogy hányan voltak a Deák téren. Nos, hát a ketrec befogadóképessége szerintem úgy 3000 fı, kétoldalt mellette még legalább 1000, de sokan nem jutottak be, az Andrássy keresztezıdésében voltak, és a ketrec túloldala állítólag a templomig tele volt, bár ezt személyesen nem láttam, mely esetben az össztömeg nagyobb kellett hogy legyen 10000-nél. Ha tényleg nagyobb volt, mint a Fidesznél, akkor Vitya szégyellje magát, ebben is csúfosan megbukott. 2) Toroczkai Laci nem fogadta meg tegnapi jótanácsom, és el is vitték. Máskor tessék rám hallgatni. 3) Döbbenetes, hogy Lipótban és a Terézváros nagyobb felében minden kocsma bezárt, annyira féltek a mai naptól. G. J. információja, hogy a BKV meg ma kivonatta a forgalomból a Combinókat és régi csotrogányokat állított be helyettük, annyira féltették. A junta ELMONDHATLANUL retteg. 4) Hülye poén, de talán lesz, aki röhög rajta: “Vitya úgy látszik, kultúrcigány, ı már jelszavakat lop”. 5) EMBEREK! MEDDIG TŐRITEK EL A NYÍLT DIKTATÚRÁT? A mai március nem tizenkét pontos követelésekkel él. A mi követelésünk csak 1 pont.

Mit kíván a magyar nemzet? 1. Kívánjuk a Magyar Köztársaság megdöntését, zsarnoki vezetıinek bírósági felelısségre vonását! És most beszedem az ablakból az Árpád-sávos zászlót és elmegyek aludni. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 15 22:27:00 Címkék: banánköztársaság, demokrácia 0 megjegyzés

Irány: Kossuth tér Ma délután pedig mindenki ki az utcára! És ha a “mindenki” eléri a 100 000 fıt, senki szirénszavára nem hazamenni. Én még dolgozgatok, nemsokára megebédelek és aztán indulok. A következı tipikus felszerelést viszem: 1. Bırdzseki, bırsapka, edzıcipı, bélelt kesztyő. 2. Motorosszemüveg, arc elé köthetı sál, nyaksál. 3. Palack víz, arc- és szemmosásra. 4. Kisebb adag ivóvíz, egy napra elegendı hideg élelem. 5. Esernyı, tízcentis éles fémheggyel. 6. Egy kispárna, amin leülhetek bármi kıpadozatra.

Hasonló felszerelést mindenkinek tudok ajánlani. Szeretnék MINDENKIVEL találkozni, gyertek. Ha valaki útközben egy-egy MSZP-irodát fel talál gyújtani, annak veszek medvecukrot ajándékba. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 14 12:57:00 Címkék: Aktualitás, tüntetés 0 megjegyzés Tudom, a szavazás végetért, kéne írnom róla, de most erre nem érünk rá, majd ha holnap lesz és szabadlábon leszek.

Beszámoló, elég unalmas Nem dılt meg a rendszer. Friczék elintézték. Nyilvánvalóan ez volt a megbízatásuk. A Kurucinfó cikke (http://kuruc.info/r/2/38714) viszonylag jól összefoglalja a mai nap eseményeit. Tulajdonképpen az következett be, amire számítottam, tudtam, hogy a t. szervezık mindent meg fognak tenni azért, hogy a tömeget elaltassák és hazaküldjék, hogy ezzel a kért szolgálatot megtegyék a libafosnak, ill. Viktornak, akiknek érdekeik közösek: hogy maradjon a régi liberáldemokrata rendszer, amelybıl fényesen megélnek. Mivel egyszer már eljátszották kisded játékikat, azt is nagyon jól tudtam, hogy most sokkal kevesebben fognak egyáltalán kimenni, mert már tudják, hogy nincs értelme. Még maga Viktorkrampusz sem tud hosszabb távon ugyanannyi és ugyanannyi embert megszólítani egy hosszú szófosással és utána eredmény nélküli hazaküldéssel, bár ı kétségtelen szónoki tehetség, és a 2002-es, háromszázezernél több tüntetı után hosszú idıbe telt, amíg ledolgozta magát a mostani márc. 15-re, amikor már tízezret sem érdekelt. Ebben a mőfajban, ti. hogy megint egyszer megmondom a tuttit és nem történik semmi, egyedül az öreg Csurka volt a vitathatlan és páratlan zseni, aki következı alkalommal is ugyanannyi embert érdekelt, de mostanra már ı is megöregedett. Szóval, Friczéktıl szép teljesítmény, hogy a múltkori 200000 után ma több, mint 20000 embert utcára tudtak vinni, becslésem szerint. Mivel azonban ezek az emberek veszedelmesek voltak, még akár tehettek volna is valamit, de ha azt nem is, legalábbis árpádsávos zászlóik voltak és megéljenezték Vonát, ezért aztán Friczék diverzáns akcióba kezdtek, és jobb ötlet híján Kerényi 2006-os szalámikését vették elı, meghirdetve, hogy a Várba vonulnak, Sólyom Lacihoz, akinek 1) semmi köze az ügyhöz, 2) nyilván nem is volt a Várban, 3) ha tudna, sem akarna segíteni. Beszéltem olyan emberrel, aki oda is ment, de a nagy többség nyilván nem, csak ténfergett vagy hazament. De ottmaradt jónéhányezer. Ekkor a Szilvásy-jósda vagy nem tudom ki felvehette a kapcsolatot Mephistopheles elvtárssal, mire az alaposan megverte a feleségét (remélem, Lendvai I. a neje), de a bekövetkezı idıjárási jelenség egészen durva volt, akkora zajjal jött a ragyogó napsütés közepette az égi áldás, hogy a szónokot nem is lehetett hallani, és jó birka népünk (ne feledjük, hogy az ottmaradottak a forradalomképesebb rész volt) nagyobb fele megpróbált futólépésben fedelet keresni. A legalább ugyanakkora létszámban jelenlévı rohamrendırség ezt az alkalmat használta ki, hogy ránk rontson, minden indok nélkül, mert a tökéletesen békés rendezvényt feloszlatni nem lett volna joga. Ahhoz azonban már hozzá kell szokni, hogy a diktatúra banánırsége mostantól nyilván MINDEN rendezvényt erıszakkal feloszlat, akár betartják az általuk diktált feltételeket, akár nem. Ezért nem kell semmilyen feltételt és törvényt betartani, hanem ölni kell az ávóst, amivel tudjuk. A harci eseményeket már annyiszor megírtam, nincs értelme újra. Azt mindenki olvashatta, hogy hány és milyen sérült volt. Szeretném, ha nem lennénk olyan önsajnáltatóak. Sebesültek és halottak pedig lesznek, ahogy élesedik a polgárháború. Kifejezetten kedvezı volt a helyzet abból a szempontból, hogy a könnygáz nagyrészét az esı és szél szétverte, nekem még sírnom sem kellett, tudom, mások szervezete gyengébb, fıleg nıké, az ávósok elıszeretettel fújtak le magányos fiatal nıket, mert azokat merik, de a gránátok válogatás nélkül jöttek. A Gárdától mindenképpen elvárná az ember, hogy állja a gázt bús haraggal. Szóval a Gárda átesett a tőzkeresztségen. Lehet, hogy hivatalosan ezután betiltják, de ez nem feltétlenül tesz rosszat neki. És ezzel a jót majdhogynem be is fejeztem.

Sok minden nem tetszik nekem. Nem tetszik a Gárda átlagos fizikai állóképessége, illetve alaki képzettsége. Noha végig kitartottak, az alegységek mozgása elég koordinálatlan volt, a visszavonulás nem elég rendezett, és a senkiföldjét nem tudták újra megszállni. Nincs elég vízkészlet rendszeresítve a gáztámadás ellen. Nem tetszik, hogy a nemzeti ellenállás egyre több neves és névtelen embere lesz idegbeteg a folytonos hátrálásban. Az enyhén bekattant közvitézeket évek óta ismerem és megfelelı vezetıvel azért kezelhetıek, de legalább a vezetık maradjanak már higgadtak. Különösen, hogy Friczék megfutamodása után nyilvánvalóvá vált, hogy a napnak nagy tétje nincsen, az erık taktikai egybentartásán kívül. Elıször III. 15-én hallottam, hogy Toroczkai vörös fejjel, elborult aggyal üvölti az igazat, pedig az igazat nyugodtan, átható, de szordínózott hangon kell kimondani. A múltkor Budaházy kezdett idegességében egy értelmetlen cirkuszba. Ma a Kislóri volt az, akinek a hang megvastagodott a torkában a dühtıl és néha alig lehetett érteni; sıt Vona maga sem a szokásos nagyívő, új lépéseket kilátásba helyezı beszédet mondta, hanem egy enyhén megkövült, támadó hangú protestbeszédet, amivel szerintem nem ért el semmi újat – új híveket semmiképp nem hiszem, hogy szerzett. Nyugodtan, emberek, nyugodtan. Gonda az egyetlen, aki végig nyugodt és hiteles volt, de ı képtelen nagy tömeget megszólítani, soha nem lesz képes. Tetszik, hogy legalább egyszer kaptunk erısítést. Valahol volt egy Gárda-alegység tartalékban vagy kivonták egy részüket úgy, hogy észre sem vettük, de Morvai utólagos bevonulásakor egy alegység a semmibıl jelent meg és felszabadította az utat. Ezzel egy apróságot elértek, ami nem nagyon szokott bekövetkezni: az ávó lemondott egy már megkezdett oszlatásról, és a déli sávban a tüntetést be lehetett fejezni. Na, és ami végképp nem tetszett, és fojtogat a harag miatta, hogy be is fejeztük. Bár minimális gyarapulás még este is volt, ha más nem, Grósz Jakab személyében, de azért a nagy többség nyolc után úgy döntött, hogy hazamegy. És amikor már csak olyan három-négyszáz ember maradt, a Gárda is elvonult szép rendben, amiért egyébként nem hibáztathatjuk ıket, mert mi a fenének maradjanak, ha már nincs kiknek biztosítaniok a tüntetését. Az más kérdés, hogy az ávósok csak erre vártak, és rögtön felsorakoztak vagy másfélezren állig fegyverben, és a légynek nem vétı háromszáz fıs tüntetést, ahol magam láttam, hogy még az üres üveget is felszedték a földrıl és a kukába rakták, hogy ne legyen ürügy beavatkozásra, hermetikus győrőbe zárták, mindenkit igazoltattak és hazazavartak vagy elvitték. Engem persze nem, én higgadtan elkezdtem kolbászos kenyeret rágicsálni és elszambáztam a Szabadság térrıl bevonuló és pajzsaikat tonfával ütemesen csapkodó ávósszakasz mellett egy barátommal, és a Tér sarkáról hátulról néztem végig az eseményt, és valahogy nem jutott eszükbe csak a kedvünkért ránkrontani egy rajjal és feladni az eredeti haditervüket. Ha valaki még mindig azzal jön, hogy nincs teljesen totális diktatúra ebben az országban, akkor az nem lát a szemétıl és nem veszi észre, hogy csak annyiban nincs, hogy van két-háromezer ember, akik akár mindennap vállalják a könnygázt, paprikasprét, verést és ırizetbevételt a szabadságukért. Minden egyéb tekintetben a közállapotok a Közép-Afrikai Császárságra vagy hasonló emelkedett helyre hajaznak. Jog végképp nincs. Aki kilép az utcára, azt bármikor, bármiért elvihetik, jobb, ha tudjátok. Nem azért mondom, hogy ne lépjetek ki, hanem hogy lehetıleg felfegyverezve lépjetek ki és ne adjátok olcsón a bırötöket. Egyelıre még megyünk mélyebbre, a libafos gerısködhet pár hónapig, Fletónk ıfıf***sága a háttérbıl rángatja a szálakat, a csípıficamos vén k*** a Párt élérıl rikácsolhat, ennek is van funkciója, talán még több embernek nyílik ki a szeme és veszi észre, hogy Imádott Viktor annyit ér, mint egy madárijesztı a cigányok ellen. Késın jöttem haza, sokáig beszélgettem, az éjszakában látom, hogy a járda szélén a kertkapunál ott röfög a készenléti rendırség, sıt át akar totyogni az úton. Legalább amíg egy autó elmegy, addig visszatartottam, ezzel megmentve életét, de készenléti rendırségtıl ne várjon az ember hálát, elıször visszahúzta magát a töviseibe, aztán röfögött még egyet és a kapu alatt bepasszírozta magát a kertbe. Ó, mindig valamit elfelejtek! Láttam az EU-zászló égését, és a maradványokat le is fotóztam, majd elıbb-utóbb leszedem a géprıl. És hazahoztam vagy három méter POLICE-mőanyagszalagot. Update, reggel. Megkísérlek beágyazni egy filmet. Meglehetısen korrekt videó, többedik jele annak, hogy az indexesek szerint is süllyed a hajó, és próbálnak egy kicsit normális színben feltőnögetni elıttünk, hogy túléljék. A cím persze csúnyán csúsztat, mert ha tíz fegyveres ráront egy fegyvertelenre, én nem úgy szoktam nevezni, hogy a fegyvertelen “összecsapott” velük. Ami rajta van, azt én is hasonlóan láttam, a sebesült kimentésénél az indexes közvetlen elıttem állt és fotózott. Ami nincs rajta, az persze még inkább a mi igazunkat mutatja.

(Index videó, az alábbi linken beágyazva: http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0) Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 14 23:57:00 Címkék: banánköztársaság, tüntetés 0 megjegyzés

Hírszolgálat Heves megyében viszonylag kiterjedt területen civil ellenállás zajlik az aprófalvakon keresztül való kamionos áruszállítás ellen, a vasúti szállítás mellett (úgy nézem, bezárt vagy bezáruló szárnyvonalakon, tehát a banánállami MÁV-irtás ellen). Félpályás útlezárás gyakorlatilag minden útbaesı faluban. Egyébként cigányfertızött helyek, az útlezárók természetesen magyarok. A mozgalmat minden elképzelhetı szempontból támogatni lehet, környezetvédelmi, gazdasági racionalitási, MÁV-védelmi okokból egyaránt igazuk van, de az sem jelentéktelen, hogy a veszélyeztetett aprófalvakban hatékony önszervezıdés kezdıdik. A hatékonyság persze kicsit idézıjeles, mert a kamionforgalomtól eltekintve ezek az utak elég néptelenek, úgyhogy nem sok vizet zavar az akciójuk, a MÁV-vezér emiatt aligha fog lemondani... Mindazáltal elég érthetetlen, miért nem ad a mozgalomról hírt a Kurucinfó, se más nemzeti hírportál, terjesszétek! Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 12 12:31:00 Címkék: Aktualitás, tüntetés 1 megjegyzés Adrienne Éva írta 2009. augusztus 15., szombat 14:40:00 CEST

Bezzeg az LMP (http://www.heol.hu/heves/kozelet/az-lmp-is-tamogatja-a-felpalyan-demonstralokat250985) hangosan (amennyi hangjuk van) támogatja a tiltakozó akciót. Igazuk van – tessék a Jobbiknak is csatlakozni.

Diktatúra – szabadság: 0 – 0 Békében hazaértem a szentendrei Gárda-napról, és tudomásom szerint más is, aki elment. Tehát nem volt verekedés, oszlatás, könnygáz. A híradásokból mindenki tudhatja, hogy az ávósok nekiláttak volna keménykedni, megakadályozni az avatást, de a Gárda némi furfang és békés civil ellenállás kombinálásával, az idıpontot a tervezettnél jóval elırébb hozva, a zsernyákokat szekérvár alkalmazásával jócskán blokkolva, felavatta új tagjait. Ez sajnos azt hozta magával, hogy magáról az avatási aktusról lekéstem, csak utána értem ki, s akkorra puhult a helyzet, az ávó némi csapatkivonást is végrehajtott. Ronda nedves meleg volt, s ez nem kedvez az ávónak, mert megfınek a droidruhában, ha egy egész napig csak várni és állni kell. Be is ültek a buszaikba és aludtak, jórészt. Az ávós átlagos viselkedése amúgy is a disznóé és a vízilóé közt van, most is, amikor gyalogoltam fel és két szirénázó mikrobusz ment el mellettem, beintettem nekik (international LFS symbol), erre amikor két utcával késıbb ott állnak alakzatban, és megyek el mellettük, képesek voltak az alakzatból odabrekegni nekem meg integetni. Alakzatból. Még egyszer: ALAKZATBÓL. Szolgálatban. Tehát, a végeredmény szerény véleményem szerint 0:0. Az ávó alaptervét nem tudta végrehajtani, az új gárdisták esküt tettek. A csendırszázad is. Nem volt sérültünk, sem letartóztatottunk, legfeljebb egy csomó ember ellen szabálysértési eljárást fognak folytatni (remélem, vég és eredmény nélkül, végülis erre vannak az ügyvédek). Viszont ezt úgy tudták elérni, hogy kénytelenek voltak állandóan tervet módosítani, a civil résztvevıkkel ez alapos kilökés volt. A rendırök megint egy fél kisvárost megszállhattak, és nem oszlatták fel ıket a mieink. És nem sikerült a fejükbe verni, hogy alkotmánysértı, amit mővelnek, abba kéne hagyni. Nos, meglátjuk, hogy mit fog a fejükbe verni 2010. Én az ácskapcsot javasolnám, de lehet, hogy egy B-lista és bizonyos alakulatok azonnali elbocsátása elegendı. Vissza az alakzathoz. Most a Magyar Gárdát fogom kritizálni. Szerintem már megtettem, de új élmények hozzák elı újra: a Gárda alakiassága ERİST kívánnivalót hagy maga után. Az egyenruhájuk már egész pofás, a lelkesedésük, kitartásuk tökéletes, de a feladat pontos végrehajtásához a lelkesedésen kívül elengedhetlen, hogy egy harcos formaszerően és motorizáltan tudja teljesíteni a parancsokat. Az alaki kiképzésnek ez a célja, és nem a kopasz csesztetése. No most, a rendezvény végén a Szózat alatt úgy átlagban 10 gárdistából 5 tudott formaszerő vigyázzt produkálni. Hátratett kéz, elıretett kéz, oldalt kitett láb, minden végtag volt, aminek nem szabadna lennie, egyedül kilógó f***t kivéve, dehát nem buzifelvonuláson vagyunk, vagy mi. A csendırszázad állománya kemény és meglett gyerekeknek látszik, de e szempontból még ık sem állják a sarat, pedig információim szerint nekik volt többhetes kiképzésük. Igen, mikor a század felállt alakzatba csoportfényképnek, a vigyázz több helyütt hibádzott, és az elsı sorban volt egy csendırgyerek (pedig nemzetiszín karszalagja volt, remélem, ez nem azt jelenti, hogy ı valami alparancsnok), akinek kedvem lett volna egy atyai figyelmeztetést behúzni az orrára. A vigyázzban fél-elöl nyitott ujjakkal volt az egyik keze, a másikkal egy dobozos üdítıt fogott (!) (!!) (!!!), és utána akart valamit mondani a parancsnoknak, és úgy jelentkezett, mint a nyuszika... Bajtárs! Tudom, kicsi az esélye, hogy olvasod. Ha nem tudsz minden utasítást gondolkodási idı nélkül, formaszerően úgy végrehajtani, ahogy kapod, akkor az elsı éles bevetésnél Te leszel az, aki botlik, leszakad, akit ki tudnak marni a csapatból az ordasok. Ezért kéne egy nagyot alakiznod. Az, hogy rondán nézel ki az üdítıddel, és a Magyar Csendırtıl eleganciát várnék, az nagyon másodlagos szempont. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 22 19:07:00 Címkék: banánırség, Magyar Gárda 1 megjegyzés Adrienne Éva írta 2009. augusztus 23., vasárnap 10:58:00 CEST Jaj, elfelejtettem egy apróságot! Észrevettem az ünnepségen, hogy Kislóri nagytisztelető úr még tudja a Miatyánkot. Pontosan, tradicionális szöveggel. Ötven plusz pirospont Kislórinak.

Pál apostol levele a buziverıkhöz Mivel minden bizonnyal most elutazom pár napra, az éves Nagy Budapesti Buziverés szellemi elıkészítésében, ami ígéretesen folyik, nem nagyon vehetek részt. Ezért itt és most átadom a szót Isten igéjének, amely így szól a gyülekezetekhez:

Pál apostolnak a rómabeliekhez írott levele 1,18. Mert nyilván vagyon az Istennek haragja mennybıl, az embereknek minden hitetlenségek és hamisságok ellen, kik az igazságot hamisan fogva tartják. ... 21 Mert mikor az Istent megesmérték vólna, mindazáltal nem dicsıítették ıtet mint Istent, sem pedig néki hálákat nem adtanak, hanem az ı okoskodásokban hijába-valókká löttenek, és az ı balgatag szívek megsetétedett. 22 És mikor magokat bölcseknek vallanák lenni, balgatagokká löttenek. ... 26. Azokáért adta az Isten ıket a tisztátalan indúlatoknak, mert az ı asszony-népeik is elváltoztatták a természetnek folyását természet ellen való dologra. 27 Hasonlatosképen a férfiak is elhagyván a természet folyása szerint való közösülést az asszonyi-állattal, felgerjedtek az ı bujaságokban egymás ellen, a férfiak a férfiakon éktelen undokságot cselekedvén, hogy az ı tévelygéseknek érdemek szerint való jutalmát elvennék ı magokban. 28 És miképen nem akartak a megesmért Istennel megelégedni, azonképen ıket adta Isten elfordult elmének, hogy illetlen dolgokat cselekednének. 29 Kik tellyesek minden hamissággal, gonoszsággal, paráznasággal, latorsággal,* fösvénységgel; irégységgel rakvák, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, gonosz erkölccsel. 30. Susárlók,** rágalmazók, Istennek győlölıi, bosszúságra ingerlık, kevélyek, dicsekedık, gonoszságnak találói, szüléiknek engedetlenek. 31 Balgatok, szövetségnek rontói, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. 32 Kik jóllehet az Isten igazságát tudják (hogy akik ez illyeneket cselekeszik, méltók légyenek a halálra), mindazáltal nem csak azokat cselekeszik, hanem óltalmazzák azokat is, akik azokat cselekeszik. A szöveg régi és nehéz, nem annyira Gáspár nagytisztelető úr fordításának ódonsága miatt, hanem mert Pál apostol fogalmazott szép körmondatos módon, úgyhogy gyengébb elméknek kicsit parafrazeáljuk. 18-22. Az emberek ismerték Istent és a világ szép rendjét, de jobbnak találták a liberalizmust, és ettıl olyan okosaknak hiszik magukat, mint akik személyesen f**gják a passzátszelet. 26-27. Isten büntetésül leszbikus/feministákká és buzikká tette ıket. 29-31. Számos jelzıt olvashatunk, milyenek a buzik, s nem a levegıbe mondom, hanem igen sokuk ismeretsége alapján tapasztalati meggyızıdésbıl, hogy a buzik tényleg ilyenek. Még olyan fura apróság is stimmel, hogy “szüléiknek engedetlenek”, sıt némelyik még az akváriumba is bedobja az anyját. 32. És noha pontosan tudják, hogy mindezért a világ boldogabb lenne, ha ık feldobnák a talpukat (mindezért együtt, nem kifejezetten azért, mert undorító perverz disznók a lepedın), különös élvezettel terjesztik a kórt és tesznek másokat is ilyenné. Most például a buzifelvonulással. Az apostol expressis verbis nem írja, hogy ha a leszbikus és buzi megtér Istenhez, és megtagadja a liberalizmust, akkor kigyógyul perverziójából, de számomra logikus következménynek tőnik. Meg az a helyzet, hogy tapasztalati példák is alátámasztják. Úgyhogy követendı minta nekik van, nem nekünk. Egyébként aki a hazakiárusító junta talpát nyalja és önkéntes szolgálatokat tesz neki, azt már ezért szét kell verni, akár hetero, akár buzi, a felvonulást pedig a hatalom ügynökei szervezik már egész nyíltan. Élvezném, ha végül magánbuzi nem is jelenne meg, csak pártbuzi. Nekik lenne a legjobb, kezdete lehetne sikeres megtérésüknek. Utóirat 1. És ha valaki azzal az idiotizmussal jönne, hogy én utálom a buzikat, akkor közlöm, hogy legalább két példaképem volt buzi (Platón és Pim Fortuyn), de sokan azt állítják, hogy szegény Eduardo is, akkor pedig három, és legalább egy leszbiába voltam fülig szerelmes, de nincs kizárva, hogy a Róka Ginába is (akvárium), akkor pedig kettı. Utóirat 2. És ha valaki azzal a tipikus libi-szoci dumával jön, hogy biztos látens vagyok, azért bántom szegííííínyeket, azt istók uccse, kiherélem és megetetem vele a tökeit. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. szept. 2 17:52:00 Címkék: buzikérdés, teológia 2 megjegyzés Philip írta 2009. szeptember 14., hétfı 3:49:00 CEST Na, nehogy má’ az Eduardo is! Adrienne Éva írta 2009. szeptember 14., hétfı 12:49:00 CEST Fene tudja, mondják, általában igazat író híroldalak is, nem ismertem személyesen, hogy meg tudnám ítélni. Szómagyarázat kezd ıknek. *lator=fegyveres rabló **susárló=pletykafészek

Ráadás. Morzsák az éves Nagy Budapesti Buziverés percepciójából 1. Népünk jóságos atyja és bölcs vezére, Fletó megjelent a buzifelvonuláson! Helyesen tette. Általában ellenzem a buziságot, és nyilvánosan tilalmaznám is, de kétségtelen vannak emberek, akiknek törvényileg kötelezıen elı kellett volna írni már régen. Fletó atyja például pont ez az ember volt...

2. Na, megnéztem annak a rettenetes tribásznak (ilyen undorító lényt nem tisztelek meg Sappho és M.Z.A. melléknevével) a jammerolását, akit állítólag felképeltek a magyarok... Gratulálok, jó volt. Még meg se szólalt, már nyilvánvaló volt a súlyos hormonzavar okozta idegi ártalom. Újabb nyilvános prezentációja a szomorú ténynek, hogy a homoszexualitás általában nem önálló betegség, hanem kevés kivétellel más, súlyos idegrendszeri és/vagy hormonális megbetegedések szimpla tünete. 3. Megint volt olyan véglény, aki azzal provokált, hogy “Jézusnak is két apja volt” táblát mutogatott. Hát a buzikurva anyád. Az ilyeneket szívesen belefojtanám a budiba saját két kezemmel is. Mindennek van határa, és az ilyen lény halált érdemel. Egyébként én szabadelvő ember vagyok, és egy normális határig teljesen elfogadom a blaszfémiát, sıt a nyílt istenkáromlást is, abból kiindulva, hogy engem is van, hogy lehülyéz a fiam, és attól még nem haragszom meg rá, hasonlóképpen Isten sem minden ilyenért haragszik meg miránk. Funkcionális lehet pl. nagy düh levezetésére (de ha dühömben blaszfém szexuális utalást teszek, akkor sem adok SOHA jelzıt Isten neve mellé), vagy nagy, mértéken túli szeretet kifejezésére hasonlatként. Ady egy versében Csinszkát “úrasztali kenyér”-nek nevezi, és ez bizony vastagon istenkáromló. Ettıl még Ady igazán istenes költı marad. A köcsög sátánista ráadásul durva, nyílt hazugsággal operál, hogy még nevetséges is legyen. Legalább azt mondaná: “két anyja volt”, annak volna valami teológiailag provokatív jellege. Hiszen a Rúhá d-Qodsá köztudottan nınemő, és az apokrif iratokban van, hogy Jézus azt mondja: “Anyám, a Szentlélek...” Dehát hol van egy ilyen sátánista köcsög ahhoz, hogy egyáltalán felfogja, a teológiának vannak nehezen magyarázható nyelvi szimbólumai, amelyekbe érdekes lenne belecsípnie. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. szept. 9 1:20:00 Címkék: buzikérdés, meghívó 0 megjegyzés

Egy új Magyarország felépítése Reformáció ünnepén 492 évvel ezelıtt e reggelen tanult kollégám, egy nálam bátrabb és kötelességtudóbb ember, dr. Luther Márton egyetemi docens kalapácsot és aprószöget ragadott, és nyilvánosan kiszögezett 95 megvitatandó tézist abban a tárgykörben, hogy az Egyház szervezete és vezetése megromlott, és nyilvános tanítása helyenként zavaros lett. Elküldte ezt a papiruszt feljebbvalóinak is, de azok persze buták voltak még ahhoz is, hogy megértsék, mit mond. Ekkor azonban valami egészen váratlan dolog történt: a kiszögezett papiruszt elolvasták és elkezdték vitatni a hívı emberek és mivel igazat adtak neki, önerıbıl, a hivatalos tilalom ellenére rengeteg hibát és romlást kijavítottak, újraépítették az egyház szervezetét, úgyhogy a mai napig ezen az alapon áll evangélium szerint reformált egyházunk, de sok javítást elfogadott a magát Márton doktor tanát elutasító oldal is. Ezért ünnep a mai nap. És azért keserő ünnep, mert úgy látszik, ezen a világon minden csak idıleges lehet, és az újjáépített egyház is újraromlott, és félig-hívı, tévtanokat elfogadó, hitüket rendszeresen eltagadó, a haláltól és a Sátántól Istennél jobban félı emberek ugyanolyan papok vezetésével tartják az ünnepi istentiszteleteket e nap emlékére, meg az összes többi idıben, s talán még észre sem veszik, hogy itt lenne az idı újrareformálni az Egyházat. Nem látom én olyan tisztán a mai helyzetet, mint a doktor a maga idejében, úgyhogy nagyon szőkre szabom, és csak +5 új tételt ajánlok megvitatni, amelyek kiegészítik a 95-öt az újkor új eretnekségeire tekintettel, hátha ezzel is meg lehet indítani az újjáépülést. 96. Az egyház minden tagja és különösen pásztorai e világban élnek, ezért kötelességük aktívan részt venni e világi társadalom és állam irányításában és azt Krisztus tanítása szellemében végezni. 97. A keresztyén ember Krisztus parancsait tartozik követni és ezért ha az állam törvényei ellentmondanak Krisztus tanításainak, a keresztyén hitet tagadja meg az az ember, aki nem szegi meg az állam törvényeit. 98. Mindenki, aki hisz, Ábrahám fia a hitben, és mindenki, aki üdvözül, Krisztus halálában üdvözül, ezért eretnek az, aki a zsidóságot Isten kiválasztott népének nevezi Jézus Krisztus halála után is. 99. Krisztus az egyetlen, aki ártatlanul szenvedett és szállott alá poklokra, ezért istenkáromlás azt állítani, hogy a legnagyobb a világon a zsidóság szenvedése. 100. Amit a Szentírás bőnnek nevez, az méltó a kárhozatra, és amit ocsmányságnak nevez, az ocsmány. Isten igéjét hamisítja meg az, aki nem tartja nyilvános bőnben élı embernek és botránkozás okozójának a buzikat, az istentagadókat, a Mammon imádóit, a keresztyén testvérüket a pogányoknak feljelentıket és hasonló tettek elkövetıit, szentségtörı, aki ezeknek nyilvános bőnbánatuk nélkül kiszolgáltatja a szentségeket, és egyházi tisztségekben az ilyenek egyáltalán nem tőrhetık meg egy percig sem. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. okt. 31 2:07:00 Címkék: teológia

A leendı magyar állam berendezéséhez 1. Választási rendszer Gondolom, evidens, hogy a demokrácia mint társadalmi berendezkedés mőködésképtelen. Pontosabban speciális körülmények közt, nagyjából homogén társadalmi és kulturális felépítéső, kis mérető, ultratradicionalista közösségekben rövid ideig mőködhet, mint például középkori svájci városállamokban. Ezért épült ki Svájcban egy olyan demokratikus modell, amiben sokáig hinni lehetett, és még ma sem dılt össze olyan teljesen, mint nálunk. Valójában azonban a demokrácia a hülyék uralma az épelméjőek felett, és az egyetlen érv mellette, hogy természetes úton csak úgy számolódik fel, hogy kevés eltökélt hülye még a többi hülyét is terrorja alá hajtja, és úgy jön létre a modern, antitradicionalista diktatúra, ami még sokkal rosszabb (ld. Magyarország ma).* Mesterséges úton kell tehát egészségesebb képviseleti rendszert létrehoznunk. Az egyik ókori politikaelmélet szerint a demokratikus és antidemokratikus elvek kellı arányú törvényi vegyítésével lehet mőködıképes rendszert létrehozni (Arisztotelész). Pragmatikus elv, bizonyára valamilyen szinten mőködik is. Logikusabb azonban a másik, a platóni elmélet, mely szerint vegytiszta szofokratikus rendszert kell létrehozni, vagyis programszerően a bölcs embereknek kell uralkodnia a hülyék felett. Amit Platón nem tudott, illetve sosem hitt el (Szókratész-tanítvány volt, aki hitt a nevelés erejében, nagyon ostoba módon), hogy a bölcsek is lehetnek aljasak, önzık és kegyetlenek, ezért a bölcsek egyszerő diktatúrája is pusztító lehet. A feladat tehát kettıs: kiválogatni a bölcseket és az állam élére állítani, illetve biztosítani, hogy nyílt és ne önkényes döntéseket hozzanak, amihez a választás jogintézményét véleményem szerint fenn kell tartani. A következıket javaslom. 1. A bölcsek döntsenek. Az állampolgároknak ötévente kötelezı intelligenciavizsgálaton kell résztvenni (aki elmulasztja, elveszti szavazati jogát), és a kapott eredményt személyes adatként rögzíteni. Minden szavazásnál kinek-kinek a szavazatát beszorozzuk az IQ-ja négyzetével. Lesz szavazati joga a cigánynak is, annak rendjemódja szerint, csak kb. tizenöt cigánynak fog annyit érni a szavazata, mint egy mővelt fehérnek. 2. A bölcsek vezessenek. Természetesen passzív választójog csak átlag fölötti IQ-nál (+100) legyen. 3. Becsületesek vezessenek. A passzív választójogot természetesen meg kell vonni az MSZP tagjaitól és az SZDSZ 1994 utáni tagjaitól**, és mindazoktól a besúgóktól, akik nem tudják bizonyítani, hogy kettısügynökök voltak és szándékosan dezinformálták az ávót. Az 1990 után adott magyar állampolgárságokat felül kell vizsgálni és aki nem valódi magyarságtudatáért kapta, attól elvenni. A 2006 utáni megtorlásokban való részvétel (amit értelemszerően bírói úton büntetni kell) automatikus mellékbüntetése legyen a közügyektıl való életfogytiglani eltiltás. 4. A vezetık képviseljék a vezetetteket. A pártlistás szavazás erre persze alkalmatlan, viszont az egyéni választókörzetek alkalmazásával egy egységes tömörülés ledarálhatja a nála többet érı megosztott ellenfeleket. Ezért a következı kombinált megoldást ajánlom: legyen X választókörzet (persze össz-intelligenciamennyiség szempontjából nagyjából egyenletesen elosztva), s minden párt, csoportosulás indítson mindenütt jelöltet, ahol akar. Az egyes jelöltekre szavaznak az emberek, nem a pártokra. Aztán országosan (helyi választásnál helyi szinten) összesítjük a tömörülésekre leadott voksokat, és ahány %-ot kap valamelyik, annak megfelelı számban azok a jelöltjei kerüljenek be, akik a legnagyobb arányban végeztek. Példa. Indul a választáson a Fidesz–Magyar Lóf*** Párt szövetség, kap 8%-ot. Annyit talán megérdemelnek. Ha van 100 képviselı a T. Házban, 8 a Fidesz– MLFP-bıl kerül be. Ki lesz az a 8? Orbán Vitya kapott a körzetében 16%-ot, Révész Máriusz kapott 14%-ot, és így tovább, Deutsch Tompika csak kettıt, végül Töketlen Gézáné Ribancz Eleonóra csak egyet. Vitya, R.M. és tovább az elsı nyolc kerül be. Tompika, akármilyen szinten áll is a párthierarchiában és a klánharcban, és Ribancz Eleonóra, akárhány pártmufti alá fekszik is be, nézhetik szépen, tágra nyílt szemekkel a messzeségben a mézesmadzagot. Így 1) a megválasztottak a körzetüket fogják képviselni [lesz körzet, amit ketten is, mert másik pártból is jól futott valaki, viszont lesz töketlen körzet, aminek egyáltalán nem lesz képviselıje, mert hülye, jellegtelen, széthúzó barmokra szavaztak, de azok azt is érdemlik], 2) aki barom, azt simán leszavazza a szavazópolgár még akkor is, ha a legjobban menı párt üdvöskéje. 5. Na persze minden szervezet, ami ily módon legalább 1 képviselınek elegendı szavazatot besöpört, bejut a képviselıtestületbe legalább a legjobban futó emberével. 6. Persze bölcs is lehet korrupt, a világ egyik legkorruptabb országában pláne, de a lopások ügyével külön posztban kell foglalkozni. A választott vezetıket természetesen meg kell fizetni jól, pontosabban állami szervtıl a legmagasabb fizetést ık vehessék fel. De dolgozzanak meg érte elıre! Mandátumuk lejártánál, az új választással egyidıben szavazzanak a körzetükben arról is, hogy a leköszönı vezetık törvényileg kiadható maximális fizetésük hány %-ára jogosultak. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 28 1:29:00 Címkék: utópia 0 megjegyzés *Tkp. ez a churchilli demokrácia-maxima értelme is, csak PC módon megfogalmazva. **A szocikkal való nyílt lefekvésükig köztudottan sok becsületes ember is részt vett a szadeszban naivitásból.

A leendı magyar állam berendezéséhez 2. Oktatás Ha nem “kimővelt emberfık” [(c) Széchenyi] tömege vezeti az országot, teljesen felesleges a népnek korlátlan szaporodnia (vö. Banglades), felesleges korlátlan természeti erıforrásokat kiaknázni (vö. Nigéria), felesleges ipari és katonai világhatalomnak lenni (vö. USA), az ország egyre mélyebbre süllyed a nyomorba. A magyarság oktatása a legfontosabb, amit tenni kell vele, aminthogy a jelenlegi reménytelenséget és önvédelemképtelenséget is az Aczél-korszak kezdetétıl máig egyre mélyülı spirálban zajló szervezett elbutítás okozza, amit oktatás címszó alatt nyomnak le a torkunkon. – Tehát: mik legyenek az oktatás alapelvei? 1. Az oktatás legyen minden szinten mindenkinek ingyenes, aki okul (tehát annak nyilván nem, aki nem hajlandó letenni vizsgáit stb.). Tudom, hogy egyre többen vannak, akiknek az a véleményük, hogy valamilyen tandíj igazságos és jótékony hatású az oktatásra, ık talán nem is tudják, hogy a húszéves magyarbálinti-hunyadygyörgyi propaganda agymosó hatása alatt vannak. Elıször mindenesetre gondolják végig higgadtan, vajon nem igaz-e az, hogy bármi, amit húsz éve az SZDSZ jónak mondott, automatikusan rossznak bizonyult, még akkor is, ha nagyon komolynak látszó érveket hoztak fel mellette. Aztán hallgassák meg az én érveimet is. Egyik leggyakoribb pro-tandíj érv, hogy normális társadalomban a tanulás érték, amibıl a tanulónak anyagi és nem-dologi haszna is lesz, tehát igazságos érte megfizetni, másrészt az államnak befektetett költség, amit igazságtalan és kontraproduktív ingyen használnia. Eltekintve attól, hogy ez egy aberrált társadalom, ahol a tanult emberek szisztematikusan anyagi hátrányban vannak a bunkókkal szemben, ez az érvelés lényegileg egyoldalú, mert: 1) Az állam fenntartásának célja, hogy költséget fektessen be a mi hasznunkra, nem pedig az, hogy költség nélkül mőködtessen egy apparátust (beleértve az oktatásit), legfeljebb azt lehet vitatni, milyen kifizetés indokoltabb az adott pillanatban: pl. oktatási v. honvédelmi. 2) Az állam az oktatásba nem azért fektet be, hogy az embereknek jó legyen, hanem mert az állam önfenntartásához megfelelıen képzett emberekre van szükség. Ezeket utólag mőködıképesen kell tartania fizetés formájában (de ma nálunk ez is akadozik, tehát legalább elıre kompenzálni kéne tanulókorukban), azonban bekerülési költséggel is járnak, képzés formájában, amit ha az állam ránk terhel, akkor egyszerően burkoltan adóztat. A tandíj tehát adó. Teljesen független pillanatnyi kérdés, a bukott köztársasági szisztéma rendszerhibája, hogy az esetek többségében az állam ma hiába invesztál, mert a kiképzett ember nem marad K***országban, hanem emigrál: ne tessék politikai és/vagy gazdasági emigrációba kényszeríteni az értelmiséget, és a gond megoldódott. 3) Az oktatásnak az oktatott számára realizálódó haszna ehhez képest kisebb, és sokszor nem mérhetı. Egy mérnök képzésének haszna 90%-ban az általa létrehozott objektumokban realizálódik, amelyek a nemzet közösségéé, max. 10%-a a megélhetésében; egy orvos képzésének haszna 90%-ban az, hogy az államnak nem munkaképtelenség miatt vernyákoló, haldokló dolgozókkal kell valamit termelnie, majd azok átlag 35 év körül bekövetkezett halála után újakat betanítania és beállítania, hanem nyugis, panasz nélküli emberekkel dolgoztathat mind nyugdíjazásukig, és legfeljebb 10%-ban a megélhetése és a kenıpénzei. A dolgozni amúgy sem akarók kérdése megint nem tartozik ide. Arról nem is beszélve, hogy az emberek többsége képzés nélkül is megélne, csak éppen az állam szívná meg, ill. a képzésükbıl számukra egyáltalán nem realizálódik semmi haszon. Erre saját példám tökéletes. Példa 1. Felsıfokú képzést és doktorátust szereztem állami költségen. Munkámból a nemzet javára végzem a tudományos alapkutatást, amit ez alapján tudok végezni. Erre az állam a szó szoros értelmében egy kanyit nem fizet, gyakorlatilag én finanszírozom az államnak, még a munkaeszközt is. Másodsorban az oktatást; az állam erre sem ad egy kanyit sem, mert az Egyház fizeti, azonban nem annyit, amennyibıl tisztességesen meg lehet élni, míg egy embernél több normál munkaköri kötelezettségét elvégzem. (Egyeseknek erre az állam fizet valamennyit, még kevesebbet, de ezek rendszerint képzetlenebbek is, mert a jelen rezsim szakképzett munkaerıt noch dazu nem is szívesen foglalkoztat kontraszelektív klánharcok következményeképpen.) Megélhetésemet azonban emellett megoldhatnám nem (döntıen nem) állam javára végzett tevékenységgel, ti. szakfordítással – ehhez semmilyen képzést nem is állt az állam, minden ehhez használt nyelvet magánúton tanultam –, magánoktatással – ehhez bıven elég lenne középfokú végzettség –, könyvkiadói és nyomdai elıkészítıi munkákkal – erre Atyám képzett ki az állam közbeiktatása nélkül –, tehát az állami oktatás az én létfenntartásomhoz és szakmai elımenetelemhez tkp. nem is volt szükséges. Ezenkívül kötöttem már életemben üzletet sakk-készlet gyártásával, és ajánlottak munkát képességeim alapján festı-mázolóként, de nem vállaltam, mert nem volt rá szükségem. Összefoglalólag: szinte semmit nem profitáltam abból, amit az állam belém invesztált, míg az állam és magánszemélyek is profitáltak az én ez alapján és autodidakta úton elsajátított tudásomból. Példa 2: Atyám. Az állam kiképezte fizikusnak. Alapkutatást végzett az állam számára, de ez nem biztosította megélhetését. A késıbbiekben dolgozott élvonalbeli könyvészeti szakemberként, kulturális managerként, vezetı beosztású köztisztviselıként (csak azt sorolva, amit közvetlen az állam hasznára végzett), de mindezekre való szakmai kiképzésébe az állam egy árva redvás fillért nem invesztált, mert mind magától tanulta meg a gyakorlatban.

Összefoglalólag: az emberek nagy része több szakmát elsajátít önköltségen az oktatási szisztémán kívül, míg az állam pro forma egyet fizet, amit aztán vagy kihasznál, vagy még ahhoz is hülye, hogy kihasználjon, de a hülyeségét volna pofája ráterhelni a kedvezményezettre. Nagyon sokat beszéltem kevésrıl, csak jelzem, hogy a másik klasszikus érvcsoportot, a pszichológiait, mely szerint a tandíjas tanulás motivációs okokból eredményesebb, emberismeretem alapján mélyen kétlem, és a tanulás motivációjára az egyszerő, ezeréves porosz módszert ajánlom, esetleg mogyorófavesszıvel. 2. Az oktatás azonban nem kötelezettség. Treszka ıfelsége alighanem vaskosat tévedett a Ratio Educationisszal, az általános tankötelezettség nem vezet sehová, mert a) az emberek jó része amúgy is hülye tanulni, tehát csak felesleges koloncot görget az iskolarendszer, b) az emberek jó részének semmi szüksége tanulásra, számtalan módon meg lehet élni analfabétaként is, az meg egyáltalán nem baj, ha emiatt valaki alsóbb társadalmi helyzetbe sorolódik. Az oktatás lehetıség. Mindenkinek lehessen részt venni az oktatás minden szintjén, ameddig akar, ha azonban nem használja ki a lehetıséget, szívfájdalom nélkül ki kell onnan zárni. Aki nem jár iskolába, azt eltávolítani, aki egynél többször ismétlésre bukik, azt eltávolítani, akár elsı elemirıl van szó, akár ötödévrıl a jogi karon. Aki az oktatásban renitens módon viselkedik (fegyelmi problémák), azt elsı menetben radikálisan megfegyelmezni, ha ez nem használ, eltávolítani. A mindenféle gyengeelméjőeket és elmeroggyantakat könyörtelenül kibuktatni (a tanár buktatásába egyébként az ég adta világon senkinek ne legyen joga beleszólni), és ezzel az oktatási cigánykérdés meg is van oldva. Értelmes manifeszt idegbetegek lehetnek magántanulók. 3. Oktató természetesen csak képzett ember lehet. Az összes tanárnak igazoló eljáráson kell átesnie (B-lista), szakmai vizsgával és erkölcsi alkalmasságot is vizsgálva (szocik nagy részét kivágni, bár talán nem mindet, mert van köztük szakmailag maximálisan alkalmas is, ha egy bizonyos Gabi nénire emlékszem vissza [dankós diákok tudják, mirıl van szó]). A kiesık helyére teljesen normális úriemberi fizetéssel felvenni azoknak a garmadáit, akik bár megvan a kellı végzettségük, ebben a trágyahegyben nem voltak hajlandóak tanítással tönkretenni magukat. 4. Az oktatásban részt venni társadalmi megtiszteltetés. A tanár a legszentebb, legtiszteltebb emberek közé tartozik. Aki tanárára vagy gyermekének tanárára kezet emel, azt hosszú ideig tartó kényszermunkára ítélni. Természetesen azonnal kicsapni, vagy ha a tanuló felmenıjérıl van szó, a tanulót azonnal állami gondozásba venni tıle. Mint az elıbb írtam, teljesen normális úriemberi fizetés, fillérre hadd ne számoljuk ki, hányszorosára kell emelni. A robotmunkát (kötelezı túlóra ingyért) azonnali hatállyal tilalom alá kell venni. 5. Az Európa gyarmatosítására kitalált bolognai oktatási rendszerbıl természetesen ki kell lépni. Felsıoktatás csak legalább ötéves formában lehetséges. Persze pro forma, a Nyugat szemébe való porhintés érdekében tehetünk úgy, mintha a rendszer bolognai lenne, egy látszatra menet közben kiadott, de belsı használatra értéktelennek nyilvánított BA diplomával és a képzési rendszer teljes egységesítésével, ez technikai részletkérdés. 6. Az összes többi magyarbálinti és pokornyi agymenést a közép- és alapoktatási rendszerben is szisztematikusan ki kell irtani, a köztársasági rezsimnek nyoma se maradjon, klasszikus porosz osztályozási, fegyelmezési és érettségi szisztémát visszahozni és olyan tudásanyagot, ill. tárgyakat venni az oktatási rendszerbe, amelyeknek hasznuk is van. Ezeket többnyire régen oktatták is, csak ma nem, mert hollókoszt-oktatásra kell a hely. Egyszer s mindenkorra megszüntetni azt a liberális elmebajt, hogy olyan oktatási formák nyerhessenek akkreditációt, amelyek “kreatívak”, és minden tantervet annak fényében értékelnek magasra, hogy mennyire zavarosak, interdiszciplinárisak, alternatívak és nem alapozódnak tényanyagon, ill. tanári szakképzettségen. 7. A végén jön a legfájóbb pont. Az alap- és középfokú oktatási rendszer köztársasági átbuherálása és lezüllesztése óta (kb. 10 éve, a pontos idıpont meghatározása szakemberek dolga) kiadott érettségi bizonyítványokat, ill. a bolognai rendszerben kiadott BA diplomákat sajnos érvényteleníteni kell, és az (egyébként nyilvánvalóan önhibájukon kívül) azokkal megdobált szerencsétlenekkel pót-tanfolyamot kell elvégeztetni és új vizsgákat letetetni. Na persze, az állam költségén. Timkó Iván bátyám ott a mennyben, Magyarország utolsó oktatáspolitikusa, akit negyvenévesen sírba vitt ez a rendszer, remélem, helyesled a tervemet. Gyanítom, hogy nem áll módodban kommentet írni, de azért valahogy megüzenhetnéd. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 29 23:25:00 Címkék: utópia 0 megjegyzés

Törvényjavaslat az ellenállás jogáról A hónap nagy része egyébként azzal telt el, hogy törvényjavaslatokat gyártottam szakmányban, amelyek ıszintén remélem, hogy a törvényhozás elé is kerülnek — azt nem remélem, hogy elfogadják, mert ugye nem nagy meglepetés, hoy ezek nem fideszes szellemiségő törvények, azonban kardinális pontokon javítanák az állam mőködését. (Bár utálom a köztársaság nevő sz**t, gyakorlati okokból inkább vagyok hajlandó javítani a mőködését, mint hogy vele együtt fulladjunk meg.) Ha nem is fogadják el, már lesz mire visszatérni 2014-ben, vagy amikor megbukik a rendszer. Annyira belejöttem a paragráfgyártásba, hogy közben fél-tudatosan megfogalmazódott bennem pl. a Nemzeti Ellenállás törvénybe foglalásának módja is, meg az ostoba holotörvény korrigálása, és amikor rájöttem, hogy ez logikailag egy és ugyanazon törvény, elhatároztam, hogy rögtön megírom ezt is. Ez azonban már olyan, amit a köztársaság nyilván soha nem fogad el, úgyhogy ezt a törvényt már a Magyar Királyság nevében fogalmaztam, majd a m. kir. országgyőlés elé kell beterjeszteni, de addig legalább Ti, értelmes magyarok olvassátok és igyátok lelketekbe, ha Vitya nem is fogja. X. évi Y. törvény Egyes emberiségellenes bőntettek tagadásáról és az állami elkövetésük elleni ellenállás alkotmányos jogáról és kötelességérıl 1. § (1) A Magyar Királyság törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szervei tudomásul veszik, hogy az eddigi emberi történelem során valamennyi ideológia és államrend nevében vagy ürügyén, amely szilárdan meg tudta alapozni hatalmát, követtek el emberiség elleni bőncselekményeket. (2) Amennyiben ezt a józan ész számára nyilvánvaló tényt a Magyar Királyság polgára tagadja, az illetékes tisztiorvos kezdeményezésére az illetı személy elmeállapotát hivatalos orvosi vizsgálattal kell tisztázni. Ha a vizsgálat alapján az elmeállapot kóros változása kimutatható, az eljárás költségeit az egészségbiztosítás általános szabályai alapján kell fedezni, ha pedig az elmeállapot kóros változása nem állapítható meg, az eljárás költségeit a megvizsgált személyre kell terhelni. (3) Egyes konkrét ideológiákat és államrendeket a fentiek alól kivonni nem lehet, egyes konkrét cselekményeknek az (1) bekezdésben leírt bőncselekmények közé tartozása vagy valóságtartalma azonban szabadon vitatható. (4) A jelen törvényi rendezéssel egyidejőleg a Btk. 269/C. §-a érvényét veszti. (5) Egyes konkrét ideológiák és államrendek említése, értékelése vagy bemutatása, amennyiben az (1) bekezdésben leírt bőncselekményeket nem tagadja, nem tilalmazható és nem büntethetı. A jelen törvényi rendezéssel egyidejőleg a Btk. 269/B. §-a érvényét veszti. 2. § (1) Az említett történelmi tapasztalat értelmében elképzelhetı, hogy a Magyar Királyság államrendje nevében vagy ürügyén is sor kerül emberiség elleni bőncselekmények végrehajtására. A Magyar Királyság valamennyi hivatali szerve köteles ezt a lehetıséghez képest megakadályozni. Amennyiben mégis bekövetkezik, a Magyar Királyság ezen bőncselekmények valamennyi áldozatától hivatalosan bocsánatot kér és ıket vagy jog szerinti örököseiket kártérítésben részesíti. (2) A Magyar Királyság valamennyi polgára jogosult és lehetıségeihez mérten köteles az államrend nevében vagy ürügyén végrehajtott emberiség elleni bőncselekmények ellen fellépni, az e céllal az államrend nevében eljárók ellen állampolgári ellenállást tanúsítani a bőncselekmények elhárításához szükséges mértékben. (3) Ennek érdekében valamennyi olyan törvényi rendelkezés, amelynek értelmében az 1222. évi Aranybulla 31. cikkelyének 2. §-a érvényét vesztené, érvényét veszti. 3. § (1) A 2. §-ban megfogalmazott hivatali vagy állampolgári ellenállás, illetve annak során elkövetett bármely törvénysértés miatt eljárás senki ellen nem indítható, amennyiben ezzel az ellenállással, ill. törvénysértéssel a bőncselekmények elhárításához szükséges mértéket nem lépi neki felróható okból aránytalanul túl, illetve egyéb, ezzel összefüggésben nem lévı törvénysértést nem követ el az ellenállási jogra hivatkozva. (2) Amennyiben bárki a bőncselekmények elhárításához szükséges mértéket aránytalanul túllépi, illetve egyéb, ezzel összefüggésben nem lévı törvénysértést követ el az ellenállási jogra hivatkozva, eljárás csupán az arányos mértéket meghaladó cselekménnyel, ill. egyéb törvénysértéssel kapcsolatban folytatható, magával az ellenállással és annak arányos mértéket túl nem lépı cselekményeivel kapcsolatban nem. (3) Ha bármely hatóság az (1) és (2) bekezdés hatálya alá esı cselekménnyel kapcsolatban bárki ellen eljárást indít, az eljárás alá vont kérheti az eljárásnak jelen törvény alapján való megítélését és teljes vagy részleges megszüntetését. E kérdésben a Magyar Királyság hivatali szerveitıl független civil esküdtbíróság dönt.*

(4) Az esküdtbíróság az eljárás megszüntetésének kérésétıl számított 8 napon belül köteles felállni és felállásától számított 30 napon belül meghozza döntését, amely valamennyi hivatalos szervre kötelezı érvényő, az ellen fellebbezni nem lehet. (5) Az esküdtbíróság tagjait véletlenszerően választják (sorsolják) azon nagykorú, cselekvıképes magyar állampolgárok közül, akik legalább 120 IQ-val rendelkeznek,** és legalább 5 esztendeje nem állnak a Magyar Királyság közigazgatási, igazságszolgáltatási, rendvédelmi szerveinél alkalmazásban. Az esküdtbíróság 24 tagú, 1-1 tagot választanak valamennyi megyébıl, és 5 tagot Budapestrıl. Az esküdtbíróságban való részvételt meg lehet tagadni a) lelkiismereti okokból, ha valaki személyes vagy eszmei okokból ellentétben áll az eljárás alá vonttal, avagy vele vagy a Magyar Királyság közigazgatási, igazságszolgáltatási, rendvédelmi szerveinek tagjaival közeli rokoni kapcsolatban áll, b) egészségügyi okokból orvosi igazolással, vagy aki gyermeket vár vagy 2 évesnél fiatalabb gyermek anyja, c) ha valaki az eljárás idıtartama alatt munkavégzéshez kapcsolódó okokból folyamatosan nem tud Magyarországon tartózkodni, vagy olyan munkakörben dolgozik, amelyben ıt helyettesíteni lehetetlen. (6) Ha az esküdtbíróság tagjai közt olyan személy van, akivel kapcsolatban az (5) bekezdés alapján kötelezı kizáró ok merül fel, vagy az esküdtbíróság tagjait állami szervek részérıl az eljárás során súlyos fenyegetések érik, az esküdtbíróságnak az eljárás alá vontra nézve terhelı ítélete semmisnek tekintendı. (7) Az (1), (2) és (3) bekezdés, melyek a Magyar Királyság polgáraira nézve jogelınyt jelentenek, visszamenıleges hatályúak. 4. § A 2. § alapján eljáró személyekkel szembeni erıszakos államhatalmi fellépés, illetve a 3. § (1)-(3) bekezdését sértı módon lefolytatott jogi eljárás a Magyar Királyság államrendjének megdöntésére irányuló bőncselekménynek minısül és elkövetıjével szemben az arra vonatkozó jogszabályok alapján kell eljárni. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. júl. 30 2:04:00 Címkék: demokrácia, politológia, utópia 0 megjegyzés

* Ezzel egyben az 1848. III. 15-i 12 pont közül is megvalósul az egyetlen [leszámítva természetesen a hın áhított 12.-et], amelynek a jelen magyar jogrendben nyoma sincs. ** A már régebben leírt választójogi reformterv értelmében ez úgyis be van mérve.

Irodalomtudomány, oktatáspolitika A velencei kalmár 1.

Találtam egy idézetet egy híres liberális jogvédı tevékenységérıl. Az idézet szép, esztétikailag, és találó, tartalmilag. Van ismert magyar fordítása is, de félek tıle, hogy nem pontos, ezért nem ásom elı, hanem egy gyors nyersfordítást adok angolból. Reggeltıl éjjelig ostromolja az államfıt, az állam szabad voltának felelısségét hozza fel, ha megtagadják tıle a jogszolgáltatást... A jogszolgáltatást egy nagyon korrekt, ámbár kissé élhetetlen keresztyén-nemzeti úriember ellen követeli, aki tökéletes mintapéldánya a “kisfideszesnek”, annak a lelki emelkedettségében élhetetlen, tökéletesen menthetetlen embertípusnak, akit nagyon sürgısen át kéne tömegesen nevelni férfivá: lám, ı maga így nyilatkozik a jogvédı kisebbségi követeléseirıl: Az államfı nem tagadhatja meg a törvényes eljárást: mert a kereskedelem, amelyet a külföldiek bonyolítanak velünk itt Velencében, ha ezt megtagadja, az állam igazságszolgáltatását fogja felelıssé tenni... A szabadságjogok hıs alkotmányvédıje késıbb valóban így nyilatkozik az államfınek: Megesküdtem a szent sábeszre, hogy a szerzıdésben hivatkozott követelést és zálogot birtokba veszem, ha ezt Ön megtagadja, azt kockáztatja, hogy veszélybe kerül az önök Alkotmánya és a városuk szabadsága. Ez az érvelés valóban elég egyértelmőnek tőnik, nem? Az a szerencsénk, hogy Bill Shakespeare ismert egy valószínőleg Morvai Krisztinánál is jóval rámenısebb ügyvédnıt, az államfı meg nem volt egy olyan teszefosza hígtrágya, mint Sólyom Laci. Mert ezt a szöveget Bill Shakespeare jegyezte le, és a jogvédıt Shylocknak hívják. Azt hiszem, a következı napokban fogom egy kicsit elemezgetni Billy pajtást irodalmilag, megéri. ... Viszlát holnap a Shakespeare-elıadáson (velük meg remélem, soha: kerestessék a mennyben, ha meg nem találják, nézzék meg személyesen a másik helyen – poén by Hamlet jr.): Adrienne Éva Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 22 20:19:00 Címkék: demokrácia, irodalom 0 megjegyzés

2. Közlemény A Szeptember szerzıje is csatlakozik a Turul megmentésére kiadott felhíváshoz. Legyetek valamennyien ott csütörtök este 7-kor a XII. kerületi Turulnál! És most a tárgyra. Olvastam egy érdekes, nyilvánvalóan teljesen (szándékosan?) fals elemzést, mely szerint A velencei kalmárt belengı kilátástalanság valódi nyitja abban lelhetı, hogy Antonio tulajdonképpen buzi. Ezért olyan mélabús és céltalan az élete, mivel tkp. Bassanioba szerelmes, viszont ha segít neki, azáltal éppen elveszíti, mert nıhöz juttatja, és ezért végülis mindegy már, micsinál vele a Liberális Jogvédı. Noha egyes vélemények szerint Billy apánk maga sem volt mentes a buziságtól (szerintem nagyon kétes hitelő; azt tudjuk, hogy a renaissance-ban rengeteg volt a disznóság, de ez nem azt jelenti, hogy a renaissance minden csillaga disznó volt), ez az értelmezés teljesen valószerőtlen. Bassanio egyszerően kihasználja Antoniót, éppúgy, mint mindenki körülötte: állandóan ott lebzsel valahol a Salanio és Salarino, akikrıl semmit nem tudunk, csak azt, hogy mindenben mindig okosak és feltehetıleg belıle élnek, mivel cégükrıl nem tudok, Lorenzo is tıle kér segítséget szerelmes terveihez, aztán jönnek a másodfokú ingyenélık, akik már Bassanióra akaszkodnak, mint Gratiano, akinek a világon semmi egzisztenciája nincs, amíg be nem könyörgi magát hozzá – az egészre az ı szavai a legjellemzıbbek: “But we will visit you at supper-time.” És Antonio birkaként hagyja, hogy szeretett keresztyén felebarátai szipolyozzák; csoda, ha ezek után a Liberális Jogvédınek is megjön a kedve a vérét szívni, csak neki szó szerint? Kicsiben ez a Velence a mai európai értelmiségre hasonlít, mindenki vidám és baromi liberális életet él, amelynek minden percét élvezi, mindezt azonban a semmibıl, áldozatkész jó barmok finanszírozása révén. Ne ám valami veszett balos értelmiségre gondolj – arra ott a Liberális Jogvédı, aki a színpadon feni kését a

cipıtalpán –, ezek a keresztyén-nemzeti értelmiség, akik a kisfideszes Antoniók pénzén gründolnak maguknak alapítványi támogatást, és nem adnak érte semmit, csak mi lényegük: vidám és bátorító szóf**ást. Közben ismeretleneknek is osztja pénzét, boldog-boldogtalannak, hogy az uzsorakamatos bankkölcsöntıl megmentse ıket, ami nyilván etikailag gyönyörő, csakhogy más akkor se nagyon követte az ı példáját Velencében, és így nem csoda, ha anyagi helyzete hosszú távon vészesen instabil lesz: csak egy rosszkor jött hajótörés... Eszében jár a hajótörés lehetısége? Biztosan állandóan. Hát ezért céltalan Antonio, mert ez a helyzet határozza meg az életét, a gondolkodását is, nem kíván ı sem nemesebb életmódot tudatosan, de ı az, aki pontosan érzi, hogy ez meg nem vezet sehová. Meg tudja még ezt Portia is és a Liberális Jogvédı, ık viszont tudják azt is, hogy mit tegyenek – Portia ellene, a LJ pedig érte, mert ha mások ebben a langyimocsárban élnek, az neki jó. Hiszi azt ı, és akkor váratlanul kiderül, hogy a lányát is beszippantotta ez az ár: a hülye szerelmi szálnak ez a jelentısége a mőben, a LJ hirtelen rádöbben, hogy ı maga is sebezhetı a saját maga terjesztette fogyasztói társadalom által (ki emlékszik még: az elkényeztetett zsidólány, miközben szökik és bujkál, egy majomért adja el a családi ékszert, amit nyilván nem tud használni semmire, csak éppen a fogyasztói társadalom nyomása alatt kell neki), s talán épp ettıl koncentrálódik hirtelen a bosszúvágya drámaivá. Folytatjuk legközelebb. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 22 20:36:00 Címkék: buzikérdés, irodalom, közérzet, politológia 0 megjegyzés

3. Figyelem! Van új szavazás balra lenn!

Billy apánknak egyébként mindegyik komédiája meglepıen élvezhetı, bár nagyrészük semmirıl sem szól. Az átlagos Billy-komédia egy hatalmas köteg ökörködést tartalmaz, amelyek lényegileg egy újkomédiát alkotnak, annak a sablonjaiból, a klasszikus jellemekkel: bárgyú szerelmespár, idınként elırontó és hısöket tévedésbıl letartóztató poroszlók, nagyképő vagy gazdájuk eszén túljáró szolgák, pénzükhöz eszet nem kapott gazdák – néhány herceggel renaissance-osítva. Ha Billy ma élne, ezeket ugyanúgy megírná bárgyú emókkal, idınként elırontó inkalosokkal, nagyképő vagy ravasz alkalmazottakkal, eszet nem kapott cégvezetıkkel és néhány polgármesterrel. A téma nyilván érdektelen, de nem sok más ember volt, akinek az ezek köré szıtt ökörködésein annyira megszakadna a röhögéstıl az ember, mint Billyén; ettıl függetlenül nem hiszem, hogy ma sikeres szerzı lenne velük, sıt hogy egyáltalán elıadnák neki. A mai állami kultúrkoncepció szerint a humornak ugyanis három fontos ismérve van: 1) intelligens ember ne tudjon rajta nevetni, 2) a Turulmadarat gúnyolja ki, vagy az árpádsávos zászlót, de ha jobb nem adódik, legalább a Vityát, 3) legyen erısen homoerotikus vagy legalább koprofil. Ezt Billy nem szokta volt csinálni, viszont minden komédiájába legalább három-négy szálat belegubancolt virtuóz módon, és minden létezı geget kiaknázott. Miért más mégis A velencei kalmár a többi ökörködésnél (egy kivétellel, szerintem), miért ragadja meg jobban az embert? Benne van az összes klasszikus helyzet és jellem (bárgyú pár: Lorenzo és az elszöktetett zsidólány, poroszlók: név nélkül, bohóckodó szolga: Gratiano, gyengébb kiadásban Gobbo, herceg: dózse, stb. stb.) A különbség az, hogy nemcsak ezeken röhögünk, hanem egy olyan személyen is, aki tabu alatt van, akit tilos kiröhögni? Mert ugye, Liberális Jogvédın tilos röhögni (tojással meghajigálni is), még tilosabb jogvédı tevékenysége büntetéséül fıvesztéssel és teljes vagyonelkobzással fenyegetni. Legszívesebben feltenném szavazásra a kérdést. A - a dráma azért érdekel, mert tiltott gyümölcs, a Banánköztársaság tabuemberét ejti pofára, de nagyon B - engem csak a szokásos ökörködések miatt érdekel C - valami egészen másért érdekel, a Liberális Jogvédıket vígjáték nélkül is tudom utálni. Akik a C-t választották, azok merenghetnek tovább azon, hogy mi az a valami más. Mivel én is ezek közé tartozom, bevallom, szerintem az a különlegesség benne, hogy a hétköznapi emberek (számunkra jórészt ál-) problémái mellé, illetve azokba teljesen egyenletesen bedolgozva megkapjuk az egyik legkínosabb valós problémát is. Van egy gyökerestül sz** világ, amiben Antonio és vele én (és Shylock, kár tagadni) nem érezzük jól magunkat; kérdés, meg lehet-e élni az Antonio-féle hozzáállással, vagy belepusztulunk, ha belepusztulunk, azért ki a felelıs, Shylock vagy mi Antoniók, mert neki végülis igaza van, és ha minket elpusztít, vajon Shylock maga megmenekül-e a tönkremenéstıl (emlékeztetıül: ékszer, majom), és hogy Portia miért ment meg minket? Neki a birtokában van-e a gyızelem receptje, vagy csak másnak tudott segíteni? Egyébként, mellesleg a nı úgy tőnik, rendesen papucsa alá győrt mindenkit az ötödik felvonás végére. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 20 23:59:00 Címkék: irodalom, közérzet 0 megjegyzés

Billy újra: Hárpiaszelídítés 1. És nagyon kutyafuttában, mert napok óta rohanok, és még fogok is. Holnap biztosan nem fogok jelentkezni, mert a Szeptembernek lesz könyvbemutatója a Magyar Szigeten. 12 tájt. Aki tudja, terjessze. A következı sajátos mő, amelyen egy kicsit el lehet gondolkozni, talán Billy legtökéletesebb vígjátéka. Természetesen a Makrancos Kata történetérıl van szó (originál címe: Taming of the Shrew, magyarán Hárpiaszelídítés, innentıl én így hivatkoznám rá). Tökéletessége abban ragadható meg egy mondatban, hogy egyfelıl ugyanúgy betegre röhögjük magunkat alpári poénjain, mint a többiben, legalábbis a javában, másrészt ugyanúgy egy a többi vígjátékba nem illı, nem ókorból lopott, hanem aktuális és elég kényes téma az egyik fıszál. Amikor gyermekkorunkban olvassuk, és kamaszkorunkban megnézzük (vagy fordítva), az elıbbit érzékeljük és nagyon jónak tartjuk, aztán felnıttkorunkban ezt talán szégyelljük és azt mondjuk, hogy igen-igen, jó-jó, de azért mégiscsak a Hamlet... Ezt a hibát aztán kiküszöbölhetjük, ha figyelmesen újraolvassuk, így felnıtt fejjel, forradalom után. Nézni nem érdemes, mert a fıszál kiemeléséhez jó rendezı kéne, de már Bergman is meghalt (ı volt a világon az egyetlen, aki nézhetı és érthetı Varázsfuvolát tudott rendezni). Maradjunk még annyiban, hogy az 1. sz. történet – Catarina Minola és Petruchio (vezetékneve ismeretlen) házassága – és a 2. sz. történet – Tranio, a ravasz szolga, hogy szerez nıt urának, annak álruhájában eljárva – ezúttal egyenrangúak, két teljes és önmagában is igen ötletes dráma van egybedolgozva, bár ezúttal is elég forradásmentesen. A 2. számú azért itt is újkomédia, tehát nem épp világújdonsága, de egy igen érdekes kérdést az is feldolgoz: a nagyúrnak álcázott szolga kérdését – majd visszatérek még erre úgy kb. a harmadik folytatásban. Az 1. számú história azonban nem újkomédia, hanem gyönyörően faragott jellemvígjáték. Helyzetgagek tkp. alig vannak. A két érdekes jellem, C. és P. benn él egy reális, ma is nyilván létezı, nagyúri világban, de mindkettı kilóg onnan, éspedig úgy tőnik, direkt. C. lesz**ja a nagyúri világot, mert magát jobbnak tartja annál. Aki még nem látott ilyen Katit, az csukott szemmel jár Magyarországon (bár idınként dublini tengerparti estéken is szembe lehet jönni velük). P. úgy tőnik, cselbıl, céljai végett tesz úgy, mintha lesz**na mindent és mindenkit, és akiket lesz**ik, azok C. kivételével be vannak avatva a cselbe és ezért (kissé kényszeredetten) vigyorogva vakargatják fejükön a fekáliát, és kedélyesen ölelgetik P.-t jutalmul. Kiinduló alaptézisem az, hogy P. egyáltalán nem cselbıl tojik a nagyúri értékrendre. A csel csak az, hogy mindenkit meggyız arról, hogy ez csel. Egyrészt, ha ugyanolyan comme-il-faut patrícius lenne, mint a többiek, akkor mi más lenne az egyetlen mód C. akaratának megtörésére, mint a brutális terror? Persze, abban van része a nınek elég. De a végin kiderül, hogy már élvezi, és amikor újra ott van atyja házában, nem ám segítséget keresne, hanem nagy lelki nyugalommal segít férjének terrorizálni másokat is, és miközben lecseszi a többi nıt, mintha ı lenne a nagyasszony, mellesleg szépen kifosztják atyjaurát meg a többieket. Vagy C. egy sekély jellem, akit némi éheztetéssel és alvásmegvonással meg lehet törni, és akkor minek róla drámát írni, vagy P.-ben van más is, mint a terror, valami, ami nagyon klappol C.-nek. Ez pedig nyilván az, hogy P. úr, bár nagyon elıkelı lehet születésileg, és alapvetıen tudja, hogy él az úri világ, belül iszonyúan utálhatja az úri világot. P. úr ugyanis nem egy városi aranyifjú, hanem komolyabb egyéniség, aki némely dolgokon keresztülment. Állítólag volt oroszlánvadász Afrikában, de biztosan volt katona éles háborúban, nyilván nem közlegény, és aligha eredménytelen, mert látni fogjuk, hogy hadvezéri erényeknek nincs híjával sem taktikai, sem stratégiai értelemben. Most pedig egyedülálló birtokos, de úgy tőnik, állatira le van égve. Éppen átvette apja örökét, és már úton is van egyetlen szolgával, hogy kardjával és elméjével meghódítsa a világot. Ezen alapvetıen azt érti, hogy pénzt szerezzen bármi áron. Atyjaurától nyilván örökölt egy baromnagy vidéki kastélyt rengeteg használhatlan szolgával (ezeket késıbb látjuk), és mindezeknél még több adósságot. A legegyszerőbb a nısülés, és kendızetlen bevallja, hogy lehet akár ronda, vén és s***buta is a nı, csak pénze legyen. Ritka bónusz számára, hogy C. M. fiatal, szép és okos, csak épp jellemileg érdekes – ami nem feltétlen baj akkor, ha amúgyis utáljuk az arisztokrata átlagjellemet, és P. nyilván élvezettel fog munkájához, melynek három fı szelete van: 1) felmarkolni a pénzt, amit csak úgy vágnak utána, 2) meghódítani a nıt (itt a hódítást értsük eredeti értelmében, karddal és bilinccsel), aki a legvonzóbb a környéken, 3) saját elızetesen megadott engedélyükkel képébe tojni azoknak, akiket amúgy is lenéz. Folytatjuk P. úr polgárpukkasztásának részleteivel. U.i. Ezúton gratulálok annak a kötelességtudó magyar buszsofırnek, aki tegnap a dunaújvárosi buszról egy négy felnıtt majomból és három purdéból álló súdra családot, akik két érvényes és egy érvénytelen magyarigazolvánnyal kísérelték meg a kedvezményes utazást, úgy lezavart a buszról, mint a sicc. Ha lenne húszharmincezer ilyen ember az országban, a többi tízmillió is megtanulná betartani a kötelességeit. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 31 9:44:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

2. Az írók legsikerültebb alakjaikban valószínőleg kicsit magukat is megmintázzák. Shylock is lehet, hogy azért annyira eleven, mert van benne Billy vonásaiból – elvégre köztudott, hogy mellékállásban Billy maga is uzsorás volt. Természetesen azt biztosra vehetjük, hogy nem volt olyan elvadult keresztyéngyőlölı liberális görény, mint Shylock, de nyilván tapasztalati alapon jobban ismerte mindnyájunknál azt az érzést, amikor az ügyfél feje felett, akinek utáljuk a pofáját, éppen átcsapnak a hullámok (meg az árukészletét vivı hajó fölött), s talán azt is, amikor közben naiv-tisztességes, életrevalótlan családunk éppen elszórja becstelenül szerzett pénzünket (vö. majom). Vajon Petruchio, a Hódító is Billy? Azt hiszem, igen. Nem is a közismert anekdotára gondolok most, amikor kiszól a hölgy ágyából az ajtón kopogtató vetélytársának: ‘Itt meg Hódító Vilmos’, hanem arra, hogy P. nemcsak a csatában és a matraccsatában céltudatosan vakmerı, hanem mint üzletember is. Kiváló példája arra, hogy nagy haszonért átgondoltan, de nagy kockázatot kell vállalni. Lelkileg: ha netán nem sikerülne a hárpiaszelídítés, akkor egy életen keresztül nyakába vájódva maradnának a hárpia karmai; és szorosan vett üzleti szempontból: vegyük észre, hogy jókora pénzösszeget is invesztál a nıbe (a kalapos és a szabó jelenete ennek a jéghegynek egy eléggé vad felszínét mutatja), s mivel feltevésünk szerint amúgy is nyakig ül az adósságban, ezt csak elég rossz feltételekkel felvett hitelre teheti. Az egyik, ma különösen érvényes tanulsága a mőnek, hogy a hadászati sikerhez vállalni kell a nagy anyagi és erkölcsi kockázatot, s ezt ma kevesen merik Magyarországon. Még nıhódításban is, pedig az egyszerőbb feladat, mint a gyurcsányölés. Ezzel elérkeztünk egy újabb lényegi kérdéshez. Noha titokban Petruchio kicsit mindannyiunk példaképe, miért nem tudunk gyakorlatban hárpiát szelídíteni? Úgy tőnik, ez szinte senkinek nem sikerül manapság. Valamit nem tudunk utánacsinálni. Sokszor a merész anyagi kockázatot sem; azt viszont állítom, hogy önmagában az sem vezet semmire, egy bizonyos dublini hárpiaszelídítı túra alapján, amelynek merész ívő anyagi megalapozása volt és átgondolt, ravasz haditerve, végül mégsem hozta a kívánt célt. Makrancos Kati belelépett minden felállított csapdába, átment mindazokon a megaláztatásokon, amelyeket P. mester példájával elıírt, végül azonban mégsem szelídült meg. Nem hiszem, hogy minden fontos effektust felsorolnék, de egy-két dolgot kiemelek, amelyek P.-nek rendelkezésére álltak, és mi objektív okokból nem tudjuk felhasználni. 1) A hárpia és P. viselkedése a billyi renaissance (lényegileg: pre-liberális) közegben egyformán mély elítélést váltott ki a társadalomból. Így Catharina megláthatta a rokon vonásokat kettejükben, és nem lelt minden bokorban támaszt Petruchióval szemben. Ezzel szemben ma, a liberális közegben a hárpiák amíg szinglik, mesterséges helyeslésben részesülnek, mert az öntörvényő nı, ha egyedül van, többnyire romboló hatású a társadalomra, az öntevékeny, hatékony férfiak pedig az akkorinál mélyebb ellenkezésben — oka nyilvánvaló. 2) Ebbıl is adódóan ma még szükségesebb, ami akkor is szükséges volt: a hárpia tökéletes szeparálása a környezetétıl. Ez azonban többnyire nem oldható meg, vagy csak az eredetit többszörösen felülmúló költségvonzattal. 3) Petruchio sikerrel ki tudta aknázni társaságának minden támogatását és segítségét, apósától kezdve sógorjelöltjein át végig. Nos, tegyük fel, hogy valamelyikünk olyan ügyes, mint P. volt (ritka eset ugyan): de hol találna megértést és támogatást családban és úri társaságban? Amíg a társadalmi szolidaritás harcban és nıügyekben nem mőködik, addig a Petruchiók számunkra a mítoszok elérhetlen hérószai maradnak. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. aug. 6 11:36:00 Címkék: férfi és nı, irodalom 0 megjegyzés

3.

Az utolsó jelenetben van két mondat, amelyek alaposan próbára teszik a színészt, ha kifejezıen akarja eljátszani, és ugyanúgy a nézıt, ha át akarja élni. (Biztos sokkal több, de nekem ezek ütötték meg a harangot.) Naná hogy P. mondja mindkettıt. Elıször Lucentio sógor mondja neki — elıkelı etikett szerint, és úgy hiszem, ıszintén kifejezve elıkelı-szintő szeretetét és megelégedettségét: ...Kérlek, üljetek le, mer’ most leülünk beszélgetni, meg persze enni is. PETRUCHIO. Semmi másért, csak ülni és ülni, enni, és enni! Hát nem nagyon látszik engedményeket tenni az úri társaságnak. Rosszabb, mint a Kati volt az elején. Nem derül ki, mit szól a dologhoz Lucentio sógor; Baptista ipamuramon bizony látszik és hallszik a feszélyezettség. Másodjára P. váratlanul hátrafordul és kiszól az úri társaságból a szolgák közé. Itt most fontos észrevenni, hogy sikeres akciója végén leleplezıdve Tranio, az ál-nagyúr visszavedlett Lucentio szolgájává, és most a többi lótifutival szolgál a lakomán, mint néma és kötelességtudó pincér. A baj az, és ez most a darabban levı 2. sz. vígjáték elgondolkodtató kérdése, hogy Tranio úr elıtte sok-sok napig az összes nagyúrnál comme-il-faut-bb nagyúr volt, mintapéldája az etikettnek, és imádták, mint puszipajtásukat. Mit csinálnál, ha egyszercsak szolgaként kezdene körötted sürögni az, akivel életed egyik, ha nem a legdzsentroidabb dáridóján mulattál? A helyzetet megint egyedül P. nem fél nyíltan realizálni, kiszól hátra im-ígyen:

Na, Tranio úr... És nyilvánosan iszik az egészségére. Megintcsak szeretném nézni az ı, a Tranio úr és fıleg a társaság többi tagjának arcát. De azok is kénytelenek venni a lapot, és egyenrangúként bevonják Traniót a társalgásba — rá is faragnak, mert T. és P. elkezdenek csipkelıdni, és ez vezet el aztán ahhoz a híres fogadáshoz, amelyben P. megkopasztja az összes nagyurat. Traniót persze nem, mert neki nyilván nincs egy petákja se, amit feltegyen. Jaj, azt meg én nem tudom, P.-nek volt-e, vagy csak hasból dobta be a nagy téteket, és azonnal kénytelen lett volna csıdöt jelenteni, ha netán vesztett volna. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. aug. 7 22:20:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

A Gy r k Ura 1. Talán kegyeletlennek lehet tartani, amiért szépirodalommal és mitológiával foglalkozom ezekben a percekben, amikor éppen megkezdıdött az arab holokauszt, de itt most úgysem tehetek értük semmit, legfeljebb felidézem Tolkien mőveinek azt az alapmentalitását, mely szerint a hazáját védı embereknek, ha akár csak 13-an maradnak is egy népbıl, az erdıkbe menekülve az utolsó emberig harcolniok kell és minden megegyezés a sátáni erıkkel árulás, egyben öngyilkosság (ld. a Boldogtalan Gorlim történetét). Ez egyben már egy kulcs arra, hogy miért kap Tolkien rendszeresen súlyos liberális kritikákat. ... Célszerő meglátogatni néhány olyan oldalt, ill. vitafórumot, ahol Tolkien rasszizmusáról kántálnak, és azzal vádolják, hogy emiatt a neonáciknak valóságos idolja (Kb. 1000 helyet ad a gugli elsı ránézésre). Még akár lehet igaz is, nem ismerem eléggé a neonácikat ahhoz, hogy el tudjam dönteni, viszont semmire nem érv, mert volt zsidó évfolyamtársam is, aki valóságos szerelmese volt A Győrők Urának, jóval a film elıtti idıkben. Miért van mégis, hogy egyesek annyira utálják? Nos, kétségtelen, hogy szerzınk nem volt nagy híve a PC-nek. Az elég köztudott, hogy elkötelezett, szigorú katolikus volt. Az engem örömteli meglepetésként ért, amikor észrevettem, hogy a létezı ipari társadalmi berendezkedést milyen határozottan utasítja el - nézzük csak az alábbi idézetet: My political opinions lean more and more to anarchy. The most improper job of any man, even saints, is bossing other men. There is only one bright spot and that is the growing habit of disgruntled men of dynamiting factories and power stations. I hope that, encouraged now as patriotism, may remain a habit. (Egy levelébıl fiához.) Hm. Szóval, JRRT egyfajta keresztyén nemzeti (=patriotism) anarchizmusnak volt a híve. Megfontolandó, nem volt-e igaza, nem ez-e a gyakorlatba is átültethetı világnézet. Egyelıre ennyit, folytatjuk kicsit késıbb, remélem, addigra a Hamász megmutatja, hogy a gyakorlatban mőködik az eszme (még ha ık muszlimok is). Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 3 21:10:00 Címkék: irodalom, politikai irányzatok 0 megjegyzés

2. Többféle módon támadhat az ellenség. Viszonylag egyenes stílusban fejünkhez vághat tényeket, amelyek igazak. Így bőnül róják JRRT-nek azt, hogy egy agrárromanticista preindusztriális társadalomhoz való visszatérést hirdet, ellensége mindenféle haladásnak és fejlıdésnek, iparnak és modernizmusnak. Ez igaz, és ezért csak dicsérni tudom. Az utolsó mőködésképes társadalom preindusztriális volt, már abból látszik, hogy az utolsó minıségi iparcikkek a céhes ipar termékei voltak. (Néhai Benedek István: “ma a leggazdagabb multimilliomos sem jut olyan finom sóskiflihez, mint én gyermekkoromban, egyszerően azért, mert nincs.”) A “fejlıdés” fikciója pedig nyilvánvaló hülyeség, egy társadalom nem fejlıdhet végtelenségig, fıleg nem exponenciális ütemben, mint azt a XX. században ránkerıltették, egyebek mellett pl. a természeti erıforrások végesek. De a szellemi erıforrások is, látszik ez abból a nem kellıképpen végiggondolt ténybıl, hogy a humán tudományos kutatás is az összeomlás szélén áll a feldolgozandó másodlagos irodalom exponenciális szaporodása folytán. Jelenleg három éve dolgozom egy hatalmas nemzetközi projektumban, amelynek három év után már látszik, hogy 90%-a a XIX-XX. századi szakirodalom idiotizmusainak ellenırzésére és korrigálására fordítódik. Vagy hogy még jobban belepiszkoljak saját szakmám fészkébe: belegondolt már valaki, hogy az a modern tudományelmélet, hogy minden sz**t be kell leltározni és elrakni múzeumba, vagy pedig mőemléki védelem alá helyezni, amennyiben kellıen régi, hova vezet rövid idın belül, amint kellıen régivé válik a mai közelmúlt, és mennyiben lesznek lakhatóak és szükségnek megfelelıen javíthatóak az emberi települések? Aljasabb támadások tartalmukban népszerőek, megfelelnek egyfajta közvélekedésnek, viszont nem igazak. Jellemzıen ilyen a “rasszizmus”-kártya, amit Fletolandben mindennap elıhúznak, jó tudni, hogy JRRT-re is mennyiszer ráborítják: faji megkülönböztetés az egész életmőve, elıször is, az összes jó erı Nagy Szıke Kékszemő Árja harcosokból áll, míg az összes gonosz erı fekete. Hát ***szák meg. Ad 1) az összes gonosz erı fekete, az ısöreg szimbolika szerint, ennek semmi köze a bırszínhez. Ad 2) erre vannak olyan hülyék, akik példának hozzák az orkokat. Tudtommal sehol nincs olyasmi kimondva, hogy az orkok feketebırőek volnának. Viszont degeneráltak. Rothadt döghúst esznek, artikulátlanul és trágárul ordítoznak, gyilkos ösztöneik vannak. Nem csoda, hogy az orkok számára soha nincs kegyelem egyik mővében sem. És hát ha Fletolandben az utóbbi években népszokás lett, hogy az “orkok” fedınévvel a cigányokat illetik, talán nem azért van, mert JRRT intencióit követik, vagy fıleg nem az orkok színébıl indulnak ki, hanem a kettı szokásai közt vélnek tapasztalati úton meglepı azonosságokat. Ad 3) az orkok képi ábrázolásáról nem JRRT tehet, fıleg mióta 1200000 amatır rajz kering a világhálón az ı mőveihez, és boldog-boldogtalan ıt illusztrálja. Eltekintve a félidióta és a közeljövıben nagyon lehúzandó film vizuális hatásától, ezek meglehetısen különfélék, és találni egészen európai kinézető, csak persze degenerált arcú és vigyorú orkokat is. ... És most nézzünk egy saját példát is. A télen elkészültem egy Tolkien-illusztráló

franciakártya-készlettel, innentıl egy-egy alakot beszúrok. Aki kellıen szorgalmasan olvas, egy idı után elkezdhet römizni velük. Lássuk az orkokat. (Kép a cikk végén.) Isten a tanúm, én csak par excellence degeneráltságot akartam beléjük rajzolni. Karikalábakat (ez expressis verbis ki van mondva róluk), kancsal szemet, brutalitást. Csak amikor már kész volt, akkor döbbentem rá, hogy a bal oldali példány Károlyi Mihály kicsiben... Na de, menjünk tovább kicsit hitelesebb vádpontra. Az emberek közül is a gonosz népek a sötétbırőek. Noha ez nem általános érvényő, ez kétségtelenül igaz. Nem mintha négerek volnának. Az İsidık barbárjai, akik többségükben gonoszak, és mindenesetre kultúrálatlanok, “swarthy men”, magyarul füstösképőek. İközülük kerül ki az áruló ıstípusa, Ulfang fia, az Átkozott Uldor és családja. Van azonban egy derék példány, Bór, aki saját élte árán is levágja az árulót, így csak még gyávább utódai tudták rabszolgaságba hajtani a fehéreket, elragadni nıiket, és semmi gazdasági tevékenységet nem folytatni nemzedékeken át. Úgy tőnik, JRRT tényleg ismerte a füstösképőeket. Az talány, hogy miért nem ábrázolja képen senki Ulfangot és népét, az 1200000 neten elérhetı kép közt. Illetve egyetlen török rajzot találtam, azon viszont tényleg néger, talán a zandzs-lázadásokra emlékezett az ipse? Na, mindegy, adok itt egy saját kártyaképet Ulfangról. (Kép a cikk végén.) Az állítólagos Nagy Szıke Árja jókkal legközelebb folytatjuk. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 7 21:44:00 Címkék: cigánykérdés, irodalom, politikai irányzatok 0 megjegyzés

3. Ezt már nagyon régen ígértem. (Tudom, tudom, Madáchot még régebben, de énnekem is lehetnek választási ígéreteim, nem?) Szóval, a nagy szıke árják. A vád másik tipikus oldala az, hogy JRRT pozitív hısei alapvetıen mindig nagydarab, magas, hirtelenszıke és kék szemő árja (nordid) harcosok, ergo: náááááci. A szokásos 0,5 bites memóriájú antifasiszta általános ilyen érvelését nem kell meghallgatni, elég megnézni egy szıke nordid nıt a legfıbb hısök közül (a kép a leírást a lehetı legpontosabban követve készült): (Kép a cikk végén.) És aki egy picit átnézi, az tudja, hogy az igazi Firstborn-oknak, akiket ájultan imádnak a legkülönbözıbb országok idióta tinilányai (majd errıl is írok) egytizede ha volt szıke, vagy vörös, a többi pedig hollófekete. Kék szeme soknak volt, ez már JRRT egyéni perverzitása, én sose szerettem a kéket feketével párosítva. (Igen, D., sose szerettem. Pedig apám is olyan volt.) És nem, az az imádott Legolas sem volt szıke, az is fekete volt. Kicsit ravaszabb ideologizálók azzal jönnek, hogy viszont egy nemzet szıke nordid viking barom volt JRRT-nél, és naná hogy az a nemzet, amelyet a legközelebbinek ábrázolt magához és olvasóihoz, az angolszász úriemberekhez. Kvázi az angolszászok ıseinek ideája, amit már az is mutat, hogy óangol neveket viselnek és óangolul szövegelnek: ja igen, a Rohirrim. Most drága ides bogaram, elıször talán magyarázd el, miért baj az, ha a) valaki a saját népének ıseit megénekli legalább átvitten (az a rohadt náci Vörösmarty meg Romot és Délszigetet is írt...) b) az angolokról szıke nordikusok jutnak az eszébe. Aztán valamit megkísérlek a fejedbe tömni, amitıl lehidalsz. A Rohirrimmal ugyanis az a baj, hogy csak a haj- és bırszínében, meg a nyelvében tudott angolszász lenni. Az életmódja és világszemlélete óhatlanul egy európai kultúrnéppé vált steppei lovasnomád népé lett, ami nem igazán germán valami. De vajon honnan merítette ehhez az ihletet JRRT? Fiúk, fogózkodjatok meg: a Rohirrim minden bizonnyal mi vagyunk! A nemes magyar nemzet. Nem abból az elvi kiindulópontból, hogy a legegyszerőbben a magyarokról tud valaki európai kultúrnéppé lett lovasnomád harcosokra asszociálni. JRRTnél mindennek nyelvészeti indoklása is van, és megvolt az a rossz szokása, hogy az óangol neveket mindig bevallotta, hogy csak egy általa kitalált “eredeti” név fordításának tartja. Még rosszabb szokása, hogy az “eredeti” neveket csak legritkábban írta le, az is lehet, hogy nagyrészüket lusta volt megalkotni. A rohirok nyelvébıl két vagy három név maradt fenn cetliken, amibıl 1 v. 2 közszót lehet rekonstruálni, +az északi rokon, az erdıkben élı Beorn (óang. ‘medve’) neve. Még nincs két éve, hogy megjelent A Hobbit kritikai (a tolkienológiában ezt nem szokás kritikainak nevezni, de attól még az), amibıl kiderült, hogy a derék fickó neve az eredeti megfogalmazásban Medwed volt. Na jó, ez lehet talán szláv eredető, egy favágóhoz még talán illik is, de azért én az én Hobbit-fordításomban Beornt Medvigynek kereszteltem (hommage à Medvigy Bandi). Ütısebb dolog, hogy az egyetlen biztos közszó, amit tudunk, az óangol ‘eoh’ (ló, equus, horse, Pferde, tudod, az az állat, aminek a nemiszerve annyira illik a bigott antirassziszta hátsódba), rohirul lo, loh. Szóval, létezik ilyen véletlen? Nem, ilyen véletlen nem létezik. Meg olyan más nyelv sem Európában és a Közel-Ázsiában, ami még ezt a szót tartalmazná. Tehát, összefoglalom: 1. A Rohirrim a honfoglaló magyar nemzet képmására lett alkotva. 2. Két lehetıség van: a) JRRT rasszista volt, és a magyar nemzetet tekintette felsıbbrendő fajnak,

b) JRRT nem volt rasszista, te egy bigott antirasszista barom vagy; viszont a magyarokat szerette. 3. Akármelyik az igaz, JRRT szerette a magyarokat. Én is szeretem ıt.

Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jan. 28 0:04:00 Címkék: irodalom, politikai irányzatok 0 megjegyzés

Botrányos véleményeim Hát, valamit csak kell írni, bár ami most ezt a hideg idıjárást okozza, az egyértelmően the winter of our miscontent. Noha összességében több kellemes (részben szenzációs), mint kellemetlen élmény ért a héten, de fıleg tisztán fizikai értelemben, és a mentális hatást teljesen lerontja az az állandósult állapot, amikor a társadalmi érintkezés abból áll, hogy a szemembe hazudnak, én pedig vigyorogva és mély szeretettel megköszönöm, hogy milyen ıszinték és kedvesek hozzám. Ez pedig azért szükséges, mert ez az egyetlen lehetıség arra, hogy legalább egy minimális szinten értesülve legyek a történésekrıl és esetleg befolyásolni tudjam. Ezt hívják diplomáciának, és jó lett volna, ha a nemzetközi politikai érintkezésre szorítkozott volna a hatálya, nem az én nemi életemre is. Akkor viszont legalább most olyan véleményeket nyilvánítok némi aktualitással bíró kérdésekrıl, amelyekkel nyilvánvalóan súlyosan megbotránkoztatom olvasóim nagyrészét. Kezdjük elıször is azzal, hogy én igenis nagyra értékelem Faludyt. Igen, tudom, egy egyházellenes buzi, liberális fıideológus és köztörvényes szobordöntögetı volt. De nem számít. A világra kifejtett hatásához ez semmit nem ad hozzá és nem vesz el, mert az gyakorlatilag kizárólag a verseibıl és versfordításaiból adódik, azok pedig szépek. Kész. Ennyi, és mivel az utóbbi félszázad legszebb magyar versei közül néhány tıle van, összességében adott a magyar nemzetnek, nem elvett, méghozzá sokat. Érdekes, volt az ókorban egy egészen hasonló életpálya, az Alkibiadészé. Egy kétségtelenül zseniális, nagyon népszerő és szuggesztív egyéniségő, mindazáltal aggresszív buzi hazaáruló volt, szexırült, szentségtörı és szobordöntögetı. Valahogy mégis inkább az ı élete lett része Athén fénykorának, mint kicsinyes és közepes tehetségő, de általában nem eleve bőnözı és hazaáruló hadvezértársaié. A hiba részben bennünk van, sótlanok és humortalanok lettünk: Arisztophanész még az események közepén megeregethetett blıd vicceket a színpadon a hermadöntögetésrıl (tkp. ezen a színvonalon: “vigyázz, téged is ledöntenek A.-ék”, mondják egy szexuálisan felajzott férfinak), de tartok tıle, hogy közfelháborodás lenne, ha népi-nemzeti rendezvényeken hasonló nyilvános vicceket csinálnának Faludyékról. Most a balos humorról nem is beszélek, mert a) azon nem lehet nevetni (“rossz zsidó humor... egyértelmő kétértelmőség” - mondta spiccesen mindig nagybátyám, de olyan hanglejtéssel, amit képtelen vagyok jelölni), b) az annyira nyilvánvalóan elfogult, hogy már a mősortervben kicenzúráznának egy hasonló viccet. Például elsüthetnék nekik egyet a Lukács György-hermáról, ami a Pártfıiskola kapujában állt (és a korai köztársasági napokban néhányszor lelocsolták festékkel, míg végül valaki elvitette), s attól volt herma, hogy a portréfej alatt csak a fal volt, majd kicsivel derékmagasság alatt egy mereven elırenyúló márvány koszorútartó cölöp a végén nagy kerek bütyökkel... Visszatérve a XX. sz. nagy költıjére, tud valaki cáfolni, ha azt mondom, hogy egy költınek a cselekedetei nem is teljesen irrelevánsak, hanem még a bőnei is szebbé teszik a mővét? Nagyon jellemzı, hogy Faludy végülis Villon-átköltéseivel lett méltán országhírő, s François Villon, MA, költıtárs egyébként maffiózó volt, szervezett bőnözésért sokszorosan büntetett elıélető, egyszer halált okozó testi sértésért folyt ellene eljárás (de valószínőleg több eset volt, ami nem jutott a hatóság tudomására), és végül minden bizonnyal valamilyen bandaháborúban ölték ıt is meg és kaparták el minden nyom nélkül. Persze, így írhatta ı meg a világ legszebb és leghitelesebb versét a saját halálraítélésérıl és az akasztás várásáról. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. okt. 16 13:41:00 Címkék: irodalom, közérzet 1 megjegyzés

Akciózgatunk, akciózgatunk? Már másodjára borzolja kedélyeinket a netes hír valamely tipikus budapesti “értelmiségi” szarháziról, aki az Ember tragédiájának pornóváltozatát készíti. (http://geciprodukcio.blog.hu/) Jah, látom, ketten vannak. A nevek megörökítendık: Janklovics Péter (vajon miért asszociálok errıl a névrıl Iszai Junkelsohnra, aki szovjet katonai összekötı volt Szamuelyéknél, mígnem Kun Béla baloldali elhajlásért [!!!] kivégeztette?) és Toepler Zoltán, az ismert állatkínzó. OK, én nem vagyok semmi rossznak az elrontója, a pornográfia nagyon jó dolog, magyar klasszikus pornográfia fıleg, Lıwy Árpádot köztudottan sokra értékelem. Nem szégyenlem idézni is a Toldi II. részét (tehát tkp. = Toldi szerelme): A nagy pina elbír harminccentis dákót, Nemrég Kont hagyott benn’ egy tollforgós csákót. Madách Imre még nálam is jobban értékelte, egy kevéssé ismert politikai hitvallását hadd idézzem (Madách radikális párti volt, mint Vona vagy Toroczkai): A nép szerepe a politikában az, mint a töknek tekeréskor: mindent ı végez, de legkevesebbet ı élvezi (sajnos, nem szó szerinti). Vagy szándékosan elfeledett remekmővébıl, A civilizátorból: STROOM (az ablakon) Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben? ISTVÁN Még kérded-é, csufos honáruló? STROOM Honáruló? Miért, hogy a pinát Lakatra tettem? Vajh mi különös. Úgyhogy legközelebbi irodalmi elemzésem alighanem A civilizátorról szóland majd. Viszont, köztudottan egy dolog a pornográfia (ja, azt is tudjátok, hogy van egy dedikált akciófilmem Pandorától), és egy másik, nemzetünk jeleseit és kincseit szarral bemázolni és ezen kielégülni. Ez okból üzenem Janklovics és Toepler u... nem, heréltek nem lehetnek urak, tehát kisp***öknek, hogy próbáljanak meg nem összefutni velem, úgy is, mint Az ember tragédiája latin fordítójával, (http://www.madach.hu/MadachIThonlap/ tanulmanyok/Szimpozium%20XII/feherbence.htm) mert akkor a nagy nyilvánosság elıtt fogom úgy megverni ıket egy széklábbal, vállfával vagy más kéznél levı keményfa tárggyal, hogy az eget is nagybıgınek nézik. Egyébként úgy hirdetik, a premier szeptember 27-én, Sirály, este 8 óra, meg kéne fontolni, hogy nem lenne-e jó egy kisebb értelmiségi rohamcsapattal úgy elızetes bejelentés nélkül szétverni az ülést. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. szept. 11 22:23:00 Címkék: Aktualitás, irodalom, kulturális élet, szar 2 megjegyzés

Zsolt írta 2008. szeptember 13., szombat 4:48:00 CEST (a hozzászólás hosszú, unalmas és lekezelı hangú, érdemi része:) ... Ezért is merem leírni :) Lıwy Árpád egy szellemtelen mórickásvicc, nettó erotikátlan, ötlettelen mőparaszt “disznólkodás” ... Adrienne Éva írta 2008. szeptember 14., vasárnap 0:22:00 CEST Jé de jó, az ellenoldal is szorgalmasan olvas, sıt kommentál is. Sajnos: az értékítéletemben maximálisan megbízom. Véletlenül egybeesik az összes mővelt magyar ember véleményével, akiket van szerencsém ismerni (írók, költık, tudósok, akadémikusok...). Ti.: dr. Réthy László (Lıwy Árpád) a legszellemesebb, legmagvasabb egyedei közé tartozik e hazának. Idézem: Az éjjel nesztelen, A helyzet fesztelen, A Bella meztelen. De mindez hasztalan, A Móric fasztalan, A Bella basztalan. (Jókai Mór esküvıjére) Lehet tehát gúnyt őzni klasszikusból is, de tessék kulturáltan! Tud ilyet írni az a másik két zsidó?

Egy késıbbi bejegyzés idevonatkozó hozzászólása:

Adrienne Éva írta 2008. október 3., péntek 1:31:00 CEST Kezd végre valódi vita kialakulni egy fontos kérdésben. Van-e szükség humorra és nevetésre? Válasz 1) Itt, most, ma, egy terrorisztikus diktatúra kialakulásakor nem arra van igazán szükség. Ezt egyébként csak részigazságnak tartom, és arra semmiképp nem érvnek, hogy akkor tiltsuk is be a humort. Válasz 2) Van, de az még nem mővészet. És ha mővészetnek akarja eladni magát, pedig nem az, akkor baj van. Én nem fogom megnézni a mővet se elıször, se másodszor, mert én nem fogok humorkodni rajta. Elıször is nem tartom humorosnak a mértéktelen, céltalan és parttalan obszcén beszédet. Humoros lehet a trágárság, ha találóan küld el valakit oda, ahova való, de ha általánosságban alkalmazzuk, akkor csak piszkossá tesz. Másodszor is, nem tartom humorosnak a Madáchcsal való viccelıdést, legalábbis ha olyanok csinálják, akiknek nincs hozzá közük. Harmadszor is, láttam a rendezı vagy producer “úr” nyilatkozatát (HírTV), és az valami gyomorforgató volt, nem humoros: bántó, lekezelı, kioktató, amibıl megtudhattuk, hogy mi, szegény utolsó magyarok, nem értjük, mi a mővészet – és egyáltalán, amilyen hangsúllyal “barátom”-nak címezte a riportert a pónem, azért önmagában ki kellene osztani öt esztendı kényszermunkát. Ha elıadást nézek, azt azért teszem, mert mőalkotás. A mővészetnek azonban van objektív definíciója. Mővészetnek azt nevezzük, ami katarzist hoz létre (gyk. [szellemi] megtisztulás), következésképp amitıl piszkosabb lesz az ember, az ellenmővészet (entartete Kunst), még akkor is, ha röhejes. Egyébként Rákosinak is nagyon jó humora volt, és ı is sokszor vastapsot kapott.

Nemzeti klasszikusok átalakítása — elfogadható-e?* Nógrádi Gergely azzal kísérletezik, hogy nemzeti klasszikusainkat lerövidített, átdolgozott kiadásban adja az ifjúság kezére - illetve átfogóbban, az európai klasszikus irodalmat. A Klasszikusok újramesélve sorozat honlapja (http://klasszikusok.info) jelenleg Mikszáth, Jókai és Gárdonyi átdolgozása mellett Victor Hugo és Dickens egyegy mővébıl készült könyvet is reklámoz. A kérdés az, a klasszikusok átírása miatt önkéntelen érzett megbotránkozást valós indokok támasztják-e alá. A tartalomtól, sıt a koncepciótól függetlenül elıször is meg kell állapítani, hogy a kiadványok a címlapon szerzıként Jókait, Mikszáthot stb. tüntetik fel, ami mindenképpen etikátlan, hiszen egy átírt változatnak a szerzıje nem lehet más, mint Nógrádi. Az eredeti írót legfeljebb úgy lenne szabad említeni: “Jókai története alapján”, és nem a fıcímben. A jelenség nem új, az ókortól ismert, hogy másodvonalbeli szerzık úgy próbálnak mőveiknek publicitást szerezni, hogy klasszikusok neve alatt adják ki, néha értékes mőveknek is, ha úgy gondolják, ezek csak így juthatnak hírnévre. Voltaképp a plágium ellentétérıl, a névbitorlásról van itt szó. A leghírhedtebb ilyen mővek a XVIII. század szülöttei, Nodot Satyriconja (Petronius neve alatt), McPherson Ossziánja. Noha ezek a mővek magas kulturális színvonalúak, esztétikusak és igényesek, az irodalomtudomány azóta is egyöntetően kirekeszti ıket a kánonból a megtévesztı eljárás miatt. Adódó következtetés, hogy hasonlóképpen Nógrádit sem szabad befogadni a magyar irodalomba, amíg nem Nógrádi szerzıi néven adja ki mőveit. Élvonalbeli klasszikusok különben sokszor meséltek újra régi történeteket, így Shakespeare Plutarchos életrajzait és rengeteg más témát, Arany Ilosvai Selymes Péter Toldiját stb. Ezek akkor arattak tartós sikert, ha az eredetinél magasabb mővészi kvalitásúak, vagyis Nógrádi írói karriere ebbıl csak akkor várható, ha Jókainál stb. nagyobb írónak bizonyul. A bemutatott honlap felépítésébıl inkább az a képzete támad az embernek, a szerzı nagyobb kasszasikerre tör, s emiatt bújik az elıszörre mindenképp jobban jövedelmezı nagyobb név mögé. Elviekben tehát maga az átdolgozás ténye nem ok elutasításra, de bonyolultabbá teszi a kérdést, ha az átdolgozott mő a nemzeti kánon része. Szabad-e az Egri csillagokat újraírni, vagy annak Gárdonyi megfogalmazásában van egyedül létjogosultsága magyar nyelven? Bizonyos esetekben az újraírásnak helye van, bár ekkor is sértheti több olvasó érzékenységét: a) paródiák – Karinthy feldolgozásai néhány embert sérthetnek, egészében azonban az eredeti szerzı géniusza elıtti tiszteletet is kifejezik, és semmiképp nem téveszthetıek össze az eredeti mővel; b) modernizálás – Balassi Szép magyar comoediájától Joyce Ulysseséig; c) más mőfajra, mőnemre átültetés: így jogosult lehet pl. drámát vagy filmet írni egy regénybıl; d) más mondanivaló, megközelítés, mővészi minıség megjelenítésénél, amire kiváló példák az említett Shakespeare- v. Arany-mővek. Ezek sem feltétlenül helyes eljárások, minden esetben elvárható a legalább azonos vagy magasabb minıség, és az eredeti mőtıl való lényegi (nem csupán stiláris) különbözés. Okkal lehet megbotránkoztató egy gyenge minıségő paródia, vagy az elvileg más megközelítést hozó, tehát legitimnek is elképzelhetı 2008-ban elıadott pornográf Madách-utánérzet (Gecy) okkal hozott országos botrányt az eredeti mő gondolatiságát és színvonalát meggyalázó sekélyességével (Réthy László pornográf Toldiját azonban a csöndes közmegegyezés nyilvánosan nem terjeszthetınek, de értékesnek tekinti). Az egyszerőbb nyelvre átírás, a kisebb igényő közönséghez való alkalmazkodás és a rövidítés azonban nem hozhat magasabb minıséget, így annak csak akkor képzelhetı el némi létjogosultsága, ha életkori okokból kell egyszerősíteni, mert olyan korosztálynak szól, amely képtelen az eredeti mővet felfogni. A szerzı nyilvánvalóan ezzel az érveléssel takarózik, azonban teljesen önellentmondásosan: “Az eredeti egy Minimax után nem veszi fel egy mai gyerek ritmusát. Mi ezért úgy meséljük újra, hogy Jókai maradjon, de egy élvezhetı, izgalmas regény váljon belıle” - mondja az Indexnek adott interjújában (http://index.hu/kultur/klassz/ujra1104), vagyis a “mai gyerek” “ritmusát” önmagában adott értéknek tekinti, szerinte a leegyszerősítés modernebbé, ezáltal jobbá teszi a mővet. Egyébként a XX. sz. során nagyon helyesen világszerte visszaszorult az “ad usum Delphini”, a gyermekek számára leegyszerősített, “felnıtt” részleteket kiirtó oktatás, tehát Nógrádi egy elavult, több mint száz éves, erısen viktoriánus jellegő modellt akar erıltetni éppen ellenkezı, modernista ideológiával. Szakmailag azok az érvek, melyek szerint a magyar klasszikusok a mai gyerek számára nem megfelelıek, általában légbılkapottak és/vagy tévesek. 1) Kétségtelen tény, hogy a mai fiatalság szókincse csekély, fogalmazási készsége gyenge, a XIX. századi mondatokat sokszor nem érti. Elvileg elfogadhatatlan, hogy az irodalom célja legyen lefelé nivellálni és a gyenge nyelvi készséget terjeszteni a magas szintő helyett, tehát a hétköznapi ifjúsági nyelvhasználatot kell a klasszikus irányába fejleszteni, nem fordítva. 2) A meglevı készség szintjén levı feladatok ismétlése nem fejleszti a készséget és nem motivál, így az olvasás magasabb szintre emelését csak a jelen szinten nehézséget is tartalmazó szövegekkel lehet elérni. 3) A klasszikusok esztétikai hatását, beleértve az érdekességét is, többnyire nem elsısorban a (néha egészen naiv) cselekményvezetés, hanem részint a nyelvi megfogalmazás tökélye, részint a mő etikai tartalma adja. Optimális esetben egy átdolgozában az etikai tartalom nagyrészt megmaradhat, a nyelvi megfogalmazás

szépségébıl azonban veszít, így a végeredmény nemhogy nem lesz vonzóbb az eredeti mőnél, hanem unalmasabb. 4) A nemzeti hagyomány megırzése a nemzeti nyelv nélkül csonka, ezért a klasszikusok klasszicitását jórészt a nyelvük adja, nem a témájuk. Nincs célja az átírt Jókai gyermekekkel való olvastatásának, mert nem nemzeti mő többé, hanem folytatásos kalandregény, és teljesen közömbös, hogy ezért vagy Harry Potterért rajong jobban a gyerek. Ha pedig csak kultúrtörténeti anyag átadásának tekintjük, akkor a Harry Potter-mőfajban pl. a napokban megjelent/megjelenı Rick Riordan-kötetek még többre is értékelendık, mert legalább önálló cselekményőek. 5) A gyermek számára a nem teljesen értett nyelvi tartalom nem akadálya a legalább részleges befogadásnak, a klasszikus gyermekversek nagyrészét anélkül sajátítja el és szereti meg, hogy tartalmilag értené (a legközkedveltebb Weöres Sándor-versek igazolják), ellenkezıleg, a késıbbi nyelvi megértés alapja éppen a sok helyzetben való megismerés és pozitív konnotációk létrejötte, ugyanígy valószínőbb, hogy Jókait stb. megértse, ha már hatást gyakorolt rá, mint hogy megszeresse egy hatástalan, ámbár értett átiratban. Az oktatásnak mindig problémája volt a diákok hajlama zanzásított összefoglalók használatára mővek helyett, és ezt eddig mindig elutasította a fenti okokból. Nem a mai gyerekek számára elérhetetlen tehát a klasszikus irodalom, hanem mindig is ellenállással kellett megküzdenie, és az erejét az ellenállás legyızése mutatta. Az oktatást a könnyebb ellenállás irányába elmozdítani katasztrofális lépés, oktatási rendszerünk csıdközeli állapotának egyik legfıbb oka. Ellenérvek lehetnek, illetve a szerzı felvetette: “külföldön ez mőködik”, ill. klasszikusok gyermekkönyvként (helyesebben: ifjúsági kiadványként) fordításában bevett gyakorlat. Nos, nyugaton valóban elıfordul, hogy egyszerősítik a klasszikusokat, azonban a külföldi elitoktatás a magyarnál sokkal szigorúbban a nemzeti nyelv klasszikus formáját követeli meg, tehát a magyar nyelvhez képest sokkal nagyobb a társadalmi szintek szerinti nyelvi különbség. A magyar kultúra és oktatás európai viszonylatban kiemelkedı elınye, hogy társadalmi szempontból figyelemreméltóan egységes, a szellemi elit nyelve azonos a népével (a bibliafordítások, majd éppen a XIX. századi klasszikusok köznépire alapozott nyelve és a XX. században felfedezett népköltészet alapján). Ezt feladni össztársadalom-ellenes bőn lenne, ami csak egy népidegen, szők elit kifejlıdéséhez vezethetne — ami politikai értelemben már ki is fejlıdött, kulturális és nyelvi kialakulását meg kell akadályozni. Ami pedig “az ifjúság számára átdolgozott” fordításokat illeti, ezek, mivel a szerzı eredeti nyelvi tartalmát szükségszerően átalakítják, a fordító tehetségétıl függıen elvileg lehetnek szintén értékesek, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy igen veszélyesek, mert az átdolgozás örve alatt könnyő az eredeti eszmei tartalmat meghamisítani, átideologizálni (nem véletlen, hogy a kommunista uralom alatt oly népszerő volt az eljárás). A nagyon kevés sikeres átdolgozás közt említhetjük Radnóti Don Quijotéját — aligha kérdéses azonban, hogy Radnóti nincs egy súlycsoportban Nógrádival, és szerintem még így is etikátlan eljárás volt Radnóti mővét Cervantes neve alatt terjeszteni. Sokkal több a riasztó példa, még akkor is, ha az eredeti mő nem az ifjúság számára készült, ezért gyermekkönyvként egyes részei nem ideálisak, mint a Nógrádi által is említett Robinson, Gulliver, amelyek sekélyesek az eredetihez képest. Az átdolgozások jó része pedig minden valódi ok nélkül történt. Pontosabban, ideológiai okból: pl. a közismert May Károly-átdolgozások, amelyekbıl (az 1976-os Winnetou-kiadás utószavát idézem) “hozzáértı és óvatos kézzel gyomlálgattuk ki mindazt, ami kínos érzéseket kelthet, vagy félreértésekre adhat alkalmat. Eltőntek a német felsıbbrendőség esetlen hangoztatásai.” Ugye természetesen az eredeti Mayban nyoma sincs semmi fehér, pláne német felsıbbrendőségnek, de ez a magyarázat kiválóan elleplezte a szocialista May-kiadásokból gyökeresen kiirtott erıs és tiszta vallásos meggyızıdést, mély Krisztus-hitet, legfıképpen a haldokló Winnetou gondosan eltüntetett utolsó szavait: “Winnetou ist ein Christ”. Vajon nem hasonló ideológiai manipulációnak szolgálnak kitőnı ürügyül a Nógrádi-féle rövidített magyar klasszikusok? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. aug. 22 17:49:00 Címkék: irodalom, kulturális élet 0 megjegyzés * Ez most konzerv. Jan. 30-án írtam felkérésre, mivel az elemzett csibész vidéki haknira ment csibészségeivel, és a helyi nemzeti szervezetek a megállítására mindenki segítségét kérték. Emiatt nagyon “politikus” stílusú, de azért nem tartanám jónak, ha elveszne az idı ködében.

A 2010. évi magyarérettségik értékelése Mivel úgyis napokig kell dolgoznom azzal, hogy egy szakmai értékelést prezentáljak a magyar- és történelemérettségirıl, s ehhez még barátaim szíves segítségét sem voltam rest nyüstölni, az általam most hajnalban elkészített verziót ezennel ide is kirakom (reményeim szerint szélesebb körő fórumon is publikálva lészen, bár nyilván nem a Kurucinfón). Tartozánd hozzá természetesen egy magyarázó háttéranyag is, amely viszont nem lesz publikálva, így holnap-holnapután azt is kiteszem, de addig várjatok, egy kis türelmetlenség nem árt.

1. A 2010. évi írásbeli érettségi értékei és hibái – magyar nyelv és irodalom Most, hogy a magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgái lezajlottak, itt az ideje az aktuális vizsgafeladatokat megszemlélni, mennyire alkalmasak a magyar nyelvismeretben és irodalmi tudásban való érettség mérésére; több szempontból is értékelhetjük, de legelıször semmiképp nem lehet megkerülni annak a vizsgálatát, hogy a középiskolai tanulmányokkal együtt szemlélve alkalmasak-e arra, hogy a diákok tudását mérjék, a szakmabeliek számára és szakmailag helyesen ellátják-e az oktatás kimeneti oldalának szerepét. Ezek a kérdések logikailag megelızik az olyan mélyebb elemzést, hogy a feladatoknak van-e megfogható szellemi hátterük, irányultságuk, netán erıszakoltan célzatosak-e, beleilleszkednek-e a korszerő magyar kultúraszemléletbe, a különbözı tárgyak érettségi vizsgái egymással koherensek-e, nem beszélve a végsı kérdésrıl: az egész érettségi vizsgarendszer jelen formájában életképes-e, vagy a feladatok a javíthatatlan alkalmatlanság bizonyítékát nyújtják. A diákok oldaláról nézve két vizsgálati szempontból indulnék ki: 1. a kérdésfeltevések megfelelnek-e a javítókulcs válaszainak (válaszolhatja-e egyáltalán a jelölt, amit a javítókulcs elvár); 2. a kérdések és válaszok megfelelnek-e a középiskolás tananyagnak, kerettantervnek, illetve egy elvárható irodalmi nyelvi normának. Szakmai, tanári oldalról a vizsgálat a következı logikus sorrendben haladhat: 3. a kérdések és a javítókulcs által elvárt válaszok tartalmaznak-e tárgyi tévedéseket, fogalomzavarokat, hibákat; 4. a javító szakember számára egyértelmő-e a megfogalmazás; 5. valóban irodalmi, nyelvi tudást mér-e a feladatsor. Ezeknek pontról pontra való elemzése természetesen a szakemberek számára érdekes, itt csak röviden foglalom össze egy ilyen elemzés tanulságait. Emelt szint Az emelt szintő feladatsor 1. feladata Babits Mihály Mint különös hírmondó c. verséhez kapcsolódó kérdésekre vár elemzı válaszokat. Összességében a kérdések nem a vers lényegi mondanivalójára irányulnak, hanem (néha érdekes, néha jelentéktelen) részkérdésekre. A nyelvtani kérdések nagy súlya helyes; az irodalmi kérdések ezzel szemben egyszerően nem idevalóak, részben egyetemi végzettséghez tartozó ismereteket várnak, részben zavarosak és szakmaiatlanok, jellemzı, hogy az I/10. alkérdést mind az öt vizsgálati szempont alapján súlyosan hibásnak kell minısíteni – aki ilyen kérdést tesz fel, azt érettségi tételalkotásra szakmailag alkalmatlannak tartom. Esszéfeladat: József Attila Holt vidék c. versének elemzése. A diákok számára a feladat többé-kevésbé egyértelmő (bár a feladatlap fogalmazása itt és másutt is a zavarosságig keresetten tudományoskodó, nehezen érthetı ál-szakkifejezésekkel terhelt), annál bizarrabb a javítást végzı tanár helyzete, amikor egyebek mellett stilárisan is kell értékelnie írásmőveket egy olyan megoldókulcs szerint, amely képes ilyen kifejezéseket használni: "a tématartás igényesen megvalósul", és a lehetséges válaszelemek közt nyilvánvaló pleonazmusok váltakoznak mesterkélt szakzsargonnal. Magasabb szinten nézve, az elvárt értelmezés tendenciózusnak tőnik: mindenáron a költıi objektivitás/szubjektivitás ellentétpárját akarja kierıszakolni a vizsgázóból, ami a mőnek enyhén szólva vitatható értelmezése. Mindazonáltal örvendetes, hogy a mő elvárt értelmezésében legalább a szocialista mondanivaló hangsúlyozásának kényszerétıl megszabadult a javító, így a feladat nem szükségszerően torzul egy tipikus régirendszerbeli József Attila-értelmezéssé, ez már csak a diákot felkészítı tanár szakmai hozzáértésétıl függ. Ilyen értelemben a feladatválasztás szerencsés. A harmadik feladat (Reflektálás egy jelenségre) annál nagyobb csalódást jelent, mert a megfogalmazása teljesen egyértelmőnek tőnik, a megoldókulcs alapján elvárt válasz azonban ettıl különbözı, értelmetlen, igénytelen. Nem lehet megállapítani, milyen tudást akar ez a feladat mérni, valószínőleg semmilyet. Persze ez várható is a választott, egyáltalán nem irodalmi szöveg alapján. A feladatlapon ez áll: (Forrás: Index 2007. június 2.). Az alapvetı hiba rögtön az, hogy a hivatkozás nem pontos! Az ember természetesen keresi a közismert internetes hírportált, de az ott (http://index.hu/bulvar/koma070602) található cikknek ez a részlet nem idézete, csak tartalmi kivonata. A voltaképpeni szerzı ismeretlen. Emellett persze feltőnı, hogy a) miért internetes zsurnalisztikai szöveget választanak a magyar irodalom érettségi tétel alapjául, b) miért egy közismerten irányzatos lapból választanak témát. Úgy látszik, legalább egy feladatban feltétlenül teret kellett engedni a liberális gondolati erıszaknak. Valójában sajnos a többi feladat is tartalmaz burkolt fogalmi-kifejezési erıszakot azáltal, hogy

mesterkélten, magyartalanul szakmaiaskodó, nehezen érthetı, hamisan esztetizáló zsargont használ a kérdésben is, de fıleg az elvárt válaszokban, ami azt jelenti, hogy a diák csak akkor tud válaszolni, ha az oktatásban a józan észt követı megfogalmazás helyett/mellett külön kiképezzük a mesterkélt, ideologikus elvárásoknak megfelelı fogalmazásra. A feladatok megfogalmazója mintája annak az embertípusnak, akirıl Kosztolányi írja: “nem lesz európaibb ember azáltal, hogy a szerves vegytant organikus chemiának mondja”. És magyar irodalom érettségirıl lévén szó, az alapvetı céljával teljesen ellentétes és kifejezetten kultúraromboló hatású a magyartalan hivatalos szövegezés. A még alapvetıbb Kosztolányi-elv alapján, amely szerint magyar nyelven a helyes fogalmazásban a szöveg bármely pontján megállva a logikusan várt folytatás a tényleg következınek nem lehet az ellenkezıje, az emelt szintő érettségi feladatsor egyszerően minısíthetetlen. No és persze még a 4. feladatban is van olyan eleme a megoldásnak, amely nem tartalmi, hanem ideologikus (természetesen “korrekt”, e szót használja) válaszra ösztönöz. A diákot persze fel lehet készíteni arra, hogy az érettségi dolgozatot PC stílusban írja meg, de ez megint azt jelenti, hogy a feladatra az elvárt megoldás több, mint ami a tantárgyból következik, nem stiláris készséget és tárgyi tudást igényel, hanem társadalmi konvencióhoz való – megítélésem szerint egészségtelen – simulást. A “Gyakorlati írásbeliség” (4.) feladata érdekes, vonzó lehetıség: retorikai érvelést, gyakorlati szónoklást kíván a vizsgázótól. Ennek a feladattípusnak az elvi hasznát ezen a konkrét feladaton elég jól meg lehet érteni, így elviekben az emelt szintő rendszer bölcs újításának lehetne mondani a típust – gyakorlatban ennek értékét sajnos teljesen lerontja, hogy az erre való elméleti felkészítés a tananyagban annyira hiányos, hogy a javítókulcsban elvárható megoldások csak lapos, semmiképp nem emelt szintő általánosságok lehetnek. A kulcs itt megfelel a diákok valós tudásának, de ez nem érdem: ahhoz, hogy a feladat gyakorlati értelmet nyerjen, nem a vizsgán, hanem az odavezetı oktatási formán kell javítani. Semmiképp nem elsıként írom le, de le kell írni, hogy a javítókulcs súlyos szemléleti bőne a helyesírás gyenge súlyozása, részleteiben is (így a központozási hibákkal, akármilyen súlyosak, gyakorlatilag nem lehet pontokat veszíteni, a magyar nyelvvédelem legaktuálisabb feladatait sem támogatja, így pl. hosszú magánhangzóink fenyegetı kiveszésére még annyiban sem reflektál, hogy legalább a kiemelt eseteket durva hibának minısítené), de a legveszedelmesebb hiba az összértékelésben van, ugyanis megengedhetetlenül kevés levonást enged összességében, miközben igenis vannak olyan típusú helyesírási hibák, amelyeknek többszöri elıfordulása önmagában olyan körülmény, amely megkövetelné az érettségi dolgozat elégtelenre értékelését; egy bizonyos szint alatti helyesírású ember nem szabad, hogy érettségi bizonyítványt kapjon. Amíg ezen a szabályon nem változtatunk, a középiskola alibioktatást végez, amelynek csak az a célja, hogy boldog-boldogtalan a társadalom számára fölösleges, önmaga számára kudarcos felsıoktatási tanulmányokat folytathasson. Középszint A középszintő feladatsorról mondanivalónk lényegesen kevesebb. Az elsı feladat – a szövegértési – felesleges. Természetesen a középszintő érettségivel mint olyannal együtt. A szövegértést méri, pontosan és akkurátusan, jó szakember munkája, csakhogy a szövegértés nem érettségi követelmény kellene hogy legyen, hanem valahol az általános iskola közepén, ilyen igényes szöveg esetén talán a végén. Mert a szöveg igényes, kár érte, de talán még így is akad olyan diák, akinek felkelti a figyelmét Janus Pannonius iránt. Kollégák mondják a napokban, hogy érdekesebb lett volna feladatnak, mint az emelt szinten kiadottak. A második feladat “klasszikus” elemzés írása, ami a legbiztonságosabban haladhat a hagyományos csapásokon, így e feladatban sem mutatkozik komoly nehézség. A megoldások is elfogadhatóak, tartalmi elemeik lényegében egy típusosnak szánt megoldást vázolnak, inkább mintaszerkezetnek, mint tényleges elvárt elemek sorozatának alkalmasak. Az elsı lehetıségnek, az érvelı szövegnek értékelése ennek alapján egyszerő, és mivel maga a feladat sem túl bonyolult, középfokra tökéletesen alkalmas. A Gelléri Andor Endre-novella esetében a tartalmi megoldás hasonló, sıt még átlátszóbban egy mintamegoldásról van szó. Ez egyébként nem túlzottan sikerült, meglehetısen elavult osztályharcos szemlélető anyag sikeredett. Persze felvetıdik a kérdés, hogy lehetséges-e Gelléri Andor Endrébıl modern, szocialista reminiszcenciák nélküli elemzést csinálni, illetve miért kell egy ilyen kimondottan középszerő szerzıt tenni érettségi példának. A legérdekesebb, emelt szintre is egyértelmően alkalmas a harmadik választás, a Karinthy-paródia párhuzamos elemzése az eredeti mővel. Sajnos, annak dacára, hogy tartalmilag itt is helyes a megoldás, a feladat összetett volta miatt szükségszerően rendkívül hiányos, jóval több helyes elemet lehetne alkalmazni, tehát itt a legnagyobb a javító tanár felelıssége az értékelésnél. Egészében a három lehetıség közüli választás elégségesnek tőnik, minden felkészült vizsgázónak megvolt a lehetısége személyesen is motivált dolgozatot írni. Egy így megfogalmazott középszintő érettségi szakmailag korrekt, célja azonban még mindig nem világos: mire jó ezzel a feladatsorral külön vizsgálni egy alacsonyabb szintő (?) érettséget, miért nem a valódi érettség mérésére alkalmazzák ezeket a kiérleltebb módszereket, miért kell a szakmai hibákat az emelt (?) szintre zúdítani? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 6 5:41:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

2.

És most következzék a részletes, nem sajtónak, hanem szakmának szóló tartalmi elemzés az egyes érettségi kérdésekrıl. Elsı rész. Magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga 2010. Részletes értékelés 1. szempont: a kérdésfeltevések megfelelnek-e a javítókulcs válaszainak (válaszolhatja-e egyáltalán a jelölt, amit a javítókulcs elvár)? I/1 A címadással kapcsolatos várt válaszok értelmetlenek, semmitmondóak. A diák 3 feltételt kell teljesítsen a válaszhoz: a) ideologikus kifejezéseket alkalmazzon tartalmasak helyett (“semlegesebb cím”), b) teljesen szubjektív, szakmailag nem értelmezhetı kifejezéseket tudjon használni (“tétovább cím”), c) járatos legyen a nagyképő tudományoskodó-esztétizáló szakzsargonban (“lírai én identitásának hordozója”). Tehát csak akkor tud válaszolni, ha az oktatásban a józan észt követı megfogalmazás helyett/mellett külön kiképezzük a mesterkélt, ideologikus elvárásoknak megfelelı fogalmazásra. I/4 A kérdés a diákok szempontjából egyértelmő és megválaszolható; az elvárt válasz azonban nem feltétlenül az, ami a kérdésre kézenfekvı. I/5b Az elvárt válaszok semmitmondóak és kézenfekvıek, ez a feladat sem tudásalapú választ vár, hanem konvenciózusat. I/8 Ez a feladat teljesen egyértelmő, tudásalapú, logikus gondolkozást igénylı választ vár – viszont ld. 3. pont! I/10 A megadott válaszok jelentıs része nincs közvetlen összefüggésben a kérdéssel, nem lehet arra számítani, hogy arra adott válasz volna (fıleg az enjambement-nal kapcsolatosak). – II Remélhetıleg a feladat megfogalmazása alapján a diák kellı bátorsággal jóval nagyobb merítéső választ ad, mint a meglehetısen szegényes megoldókulcs. Még inkább remélem, hogy a javító tanár meri elfogadni ezt, különösen olyankor, amikor a kulcs elég egyértelmően hangsúlyoz egy legalábbis vitatható értelmezést: ti. a vers egészének “objektív” hangvételt tulajdonít, míg a záróversszakot (és nem “verszárlatot”) a költı/szereplık “közvetlen kijelentéseinek” tekinti. – III A megadott válaszlehetıségek jórészt toposzok, a kért terjedelemben felkészült diáktól ennél elmélyültebb választ is várhatnánk. Ezzel szemben a kérdés megfogalmazásából a példaként felhozott irodalmi mővek nem következtethetıek ki, egyértelmően más típusú válaszokat várnánk, az epheszoszi hét alvó legendájától mint egyértelmő forrástól a modern idıutazásos mővekig (talán az Új Zrínyiász van egyedül a helyén). – IV A feladat megoldókulcsa legalább egy helyen ideologikus, politikailag irányzatos választ követel: “utalás a vita tárgyszerő, korrekt hangnemére”. Természetesen a diákot fel lehet készíteni arra, hogy az érettségi dolgozatot PC stílusban írja meg, de ez megint azt jelenti, hogy a feladatra az elvárt megoldás több, mint ami a fejlécben meg van fogalmazva, nem stiláris készséget és tárgyi tudást igényel, hanem társadalmi konvencióhoz való – megítélésem szerint egészségtelen – simulást. Középszint I/3. A “tevékenysége” – “tevékenységének következménye” ellentétpár nem eléggé markánsan válik szét, a helyes válaszlehetıségek itt összemosódnak. I/1-2, 4-9 A kérdések a diák számára egyértelmőek és világosak. (I/10 ld. 2. pont). 2. szempont: a kérdések és válaszok megfelelnek-e a középiskolás tananyagnak, kerettantervnek, illetve egy elvárható irodalmi nyelvi normának? I/1 A babitsi életmővet a vizsgázónak a feladatmegoldáshoz nagyobb mélységben célszerő ismernie, mint a normál tananyag. I/6 A válasz kifejezetten teljesíthetetlen, a középiskolai anyag alapján legalább két mő azonosíthatatlan (a Vallomások címnél pedig még szakember számára is azonosíthatatlan, hogy Szt. Ágostont, Rousseaut vagy Rákóczit várja a feladat megalkotója)! I/9-10 a diáktól a tananyag alapján és az átlagos 18-19 éves szellemi fejlettség alapján is lehetetlen dolgot vár a feladatlap alkotója, ti. hogy határozzon meg metrikailag egy olyan verset, amelynek ritmusviszonyai a szakembereket is nehéz próba elé állítják, ennek tökéletes bizonyítéka, hogy a 10. feladat elején egy meg nem nevezett (ami szakmai hiba), de feltehetıleg szakember méltatójától nyilvánvalóan hibás következtetést mutat be: “kétségkívül szabad vers”. Általában a középiskolai verstani ismeretek alapján nem várható el egy vitatott verstani kérdés érveléses tárgyalása. Külön, súlyos hiba, hogy a (teljesíthetetlen) részfeladat pontszáma ilyen magas. I/11 a részkérdésre valószínőleg nem lehet kielégítı választ adni pusztán gimnáziumi tananyag ismeretében. – II A gimnáziumban tanult anyag alapján való megoldhatóság szempontjából a feladat elég szerencsés, lényegében alapvetı költészettani ismeretek és József Attila életmővének közepes megismerése mellett kielégítıen megválaszolható. – IV A gimnáziumban retorikai ismeretek elsajátítása csak olyan kis mértékben lehetséges, hogy a kérdésre igényes válasz a diáktól nem várható el; nyilván ennek a következménye, hogy a megoldókulcs nem is tartalmaz igényes válaszokat, csak toposzokat. Problémát éppen az jelenthet, hogy az átlagosnál érettebb kifejezıkészségő diák az elvárt válasznál annyival igényesebbet is alkothat, amely már nem tartalmazza a formailag elvárt, meglehetısen primitív tartalmi elemeket, s emiatt fennáll a veszélye, hogy éppen az ilyen dolgozat kerül az értékelésnél hátrányba. Középszint I/10. A helyes válasz a kérdésbıl a mellékelt ismeretek alapján nem egyértelmő, az indoklások mellé hibátlan párhuzamos indoklást lehet szerkeszteni. Valójában nincs olyan tárgyi ismeret, amit a vizsgázó birtokolhatna a kérdés megoldásához, az a tananyagtól független általános intelligenciának a függvénye. – II Noha nehéz definiálni, hogy milyen a középszintő tudás, a vizsgafeladatokhoz megkívánt készségek és tárgyi ismeretek feltétlenül benne vannak a diákoktól elvárt tananyagban. Egyedül a II/3 változatnál érdemel

megjegyzést, hogy az itt elvárt retorikai ismeretek legalább olyan mélységőek, mint az emelt szintő érvelési feladat megoldásában elvártak. 3. szempont: a kérdések és a javítókulcs által elvárt válaszok tartalmaznak-e tárgyi tévedéseket, fogalomzavarokat, hibákat? I/4 Mind alakzatok, mind troposzok tekintetében a várt válaszok pontatlanok és egymással összeütközıek (a névszói és igei metafora elkülönítése szakember szemében zavaróan értelmetlen, az utóbbit ráadásul összemossa a megszemélyesítéssel; a “hanghatásra való tudatos törekvés” értelmetlen megfogalmazás, és mint a példából kiderül, nem látható a különbsége az elsı helyen említett alliterációtól; az írásjelek elhagyása nem minısíthetı alakzatnak) – ráadásul a helyes válaszról az embernek óhatatlanul Karinthy “Egykettedes dolgozat”-a jut az eszébe, ami semmiképp nem tekinthetı dicsérı asszociációnak. I/5a A megadott válasz kifejezetten hibás, a második kérdésre adott helyes válasz csak egy szó: “én”, a hosszabb válasz megkövetelésével a formálisan helyes választ adó diákot büntetjük. I/8 Az elsı válasz hibás, a mellékmondat nem lehet kijelölı tartalmú, csak kvalitatív, ugyanakkor hiányos/értelmetlen a megfogalmazás, ha a vonatkozó jellege nincs benne. A 4. válasz hibás, a mellékmondat nem idıhatározói, csak feltételes. I/10 Önellentmondó kifejezések vannak a megoldókulcsban, mint “mondat- és szintagmahatárokon” levı enjambement, az írásjelek váratlan megjelenése pedig téves állítás. – II A megoldókulcsban itt is elıfordulnak szakmailag tartalmatlan állítások (“a szövegben fontos szerephez jutnak az akusztikus hatások” – alulírott egyetlen verset ismer, amelyre ez az állítás nem igaz, Chr. Morgenstern A hal éji éneke c. mővét). Más elvárt elemek tartalmilag vitathatóak, az ellenkezıjükre is komoly érveket lehet felsorolni (ld. 1. pont), ezek nem szerencsések, mert fennáll a veszély, hogy a javító leszőkítıen értelmezi a kulcsot, és a vizsgázó akár logikus és koherens fogalmazásában is hibának veszi ezek ellenkezıjének tárgyalását. – III Érthetetlen, hogy miért tekinti “idıutazásnak” az Odüsszeiát, vagy a Gullivert, ami különben nem jövıben játszódik, és nem is negatív utópia, csak ha a feladatíró elmulasztotta elolvasni a yahook országáról szóló részt... – IV A megkívánt formai elemek nem szabályos retorikai elemek, hanem egy “lebutított” fogalmazástan önkényesen válogatott elemei, így az 1. (megszólítás) kivételével az összes nélkül tökéletesen meg lehet valósítani a fogalmazást, a 2. pedig (“reflektálás a saját szövegre”) végképp érthetetlen, miért szükséges része egy érvelésnek, amikor a valóságban gyakoribb, hogy érvelési hibához vezet. Középszint I. Tárgyi anyagában a feladatmegoldások leírt része imponálóan jó. II Tartalmi hiba nincs benne, könnyen is érthetı és középszinten eléggé attraktív. Az érveléssel kapcsolatos elvárások konkrétabbak, tömörek és jól fogalmazottak, lényegében egyet lehet vele érteni. Mindegyik feladatmegoldásnál számos, a diákok tudásszintjén is kézenfekvı fel nem vetett elem adódik, így a “hivatalos” megoldástól erısen eltérı, ill. akár jóval bıvebb tartalmilag helyes dolgozatokra is lehet számítani. II/1. variáció: kicsit a realista (naturalista) és szimbolikus térszemléletek szembeállításának lehetıségét hiányolom. II/variáció: bár tartalmilag helyes, érdektelennek tőnik. II/3. variáció: a szöveg forrásának megjelölése bántóan kezdetleges, miért nem lehetett Karinthyt egy elfogadott nyomtatott közlés alapján idézni, miért internetes forrásból? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 7 7:52:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

3. 4. szempont: a javító szakember számára egyértelmő-e a megfogalmazás? I/3 A kérdés kiemelendıen egyértelmő, mintája lehetne, hogy kellett volna a kérdéseket feltenni. I/4 “A részlet az ısz allegóriájának tekinthetı” – ennél zavarosabb mondatot már mővészi teljesítmény gyártani. I/5 E pontnál tapasztalatom szerint már a kérdés megértése gondot okozott gyakorló középiskolai tanároknak – mit gondoljunk akkor a diákokról? I/10 Mi a fene az a “versszervezı alakzat”? E sorok írója Homérosztól Ezra Poundig végigfordította a világirodalmat, és a latin sírköltészet nemzetközi kutatócsoportjában tevékenykedik, de ehhez a fogalomhoz még soha nem volt szerencséje... De még ennél is humorosabb a válaszban: “a szabad verset idézi az élıbeszédszerőség” – némiképp Jourdain úr poétikájára emlékeztetı színvonalú mondat; viszont ha azt állítja, hogy az élıbeszédszerőségtıl szabadverssé válik a kötött versforma, akkor nem bírok tartózkodni egy erısen vulgáris, sıt obszcén megjegyzéstıl: tehát ha a szapphói versszakot szabadverssé akarom alakítani, elég, ha adonicusnak a következı sort írom: “Húzz el a búsba...”? – II Nem lenne megengedhetı, hogy a megoldókulcsban terminológiai újításokkal, nehezen dekódolható kifejezésekkel próbálkozzék a feladat írója (verszárlat, elvont térképzet). Az I/5 kérdéshez hasonlóan azt tapasztaltam, hogy a javítást végzı kolléga ténylegesen nem mindenütt érti a javítókulcs szövegezését. – III E részben legalább a fogalmazás egyértelmő. Középszint I A megfogalmazás világos. – II/tartalmi kifejtés. “A feladattól függıen: személyes álláspont megfogalmazása.” E szerint a mondat szerint a három választható feladat közt van olyan, amelyben nem várható el a diáktól személyes vélemény alkotása? S ha igen, melyik? Errıl ugyanis a megoldókulcs hallgat. A válasz valószínőleg az, hogy a megfogalmazás hibás, ugyanis átlátszóan értelmetlen olyan irodalomelemzési feladatot adni, amelyben személyes álláspont nem szükségeltetik. II/feladatmegoldások. Szakember számára a megfogalmazás feltétlenül világos.

5. szempont: valóban irodalmi, nyelvi tudást mér-e a feladatsor? I/1 Az irodalom és irodalmi érték ismerete mellett nagy súllyal méri az irányított gondolkodást, ami az ellenkezıje annak, amit egy érettségitıl elvárnánk. I/3 A kérdés fontos tényleges tudást mér. I/4 Elvileg a kérdés fontos értéket mérne, kár, hogy a megadott válaszok a lehetıséget nem bontják ki. I/10 A feladatlap egyértelmően nyílt választ vár és enged. Véleményem szerint a válasz nem nyílt, hanem szakmailag egyértelmően eldöntött. Természetesen a diákok tudásszintje alapján (ld. 2. pont) jogos, hogy igenlı és tagadó választ egyaránt helyesnek fogadjunk el, azonban annál vitathatóbb, hogy helyes-e feltenni nyílt vitára egy kérdést, amelyhez nem rendelkeznek elégséges ismerettel. Ilyen elıfeltételekkel a kérdés nem irodalmi ismeretet mér, hanem (valószínőleg, a 2. pontban kifejtett okoknál fogva, csak részben értett) irodalmi kifejezések alapján való szabad zsonglırködést, egy állításnak ténytartalmától független szofisztikus igazolását/cáfolatát, ill. talmudi kifejezéssel érve, pilpult. – II–III Az értékelés során többször is a lényegesebb hiba jóval kisebb súllyal veendı figyelembe: így a nyelvi értékelésnél az egyeztetési hibát (magyarul, ha a jelölt nem tud magyar mondatot értelmesen összerakni) közepes pontértékhez sorolja be, míg az élıbeszédszerő pongyolaságok számítanak súlyos pontvesztınek, amelyekhez nyelvtanilag hibátlan mondatszerkezet is kapcsolódhat. A tartalmilag gyenge szintet pedig egyszerően elfelejti definiálni. – III Mint az 1. pontból kiderül, a feladat az emelt szintő irodalmi ismeretekhez képest túl általános, nehéz megállapítani, milyen tudást mér. – IV A feladat elvi tárgya a nyelvi és irodalmi érettségi vizsgálatnak kiemelten fontos eleme, önálló feladatként tárgyalása (a tananyaghoz való viszonyától most elvonatkoztatva) remek ötlet, megvalósítása azonban (ld. bıvebben 2. pont) csak olyan szinten követelhetı és követeltetik meg, amely a gyakorlati hasznosságát némileg kérdésessé teszi. Ismét az 1. pontra visszatekintve súlyos hibaként kell számontartanunk, hogy az elvárt megoldás utolsó eleme nem irodalmi/nyelvi ismeretet mér, hanem ideológiai töltetet, s megismétlem az ott írtakat: társadalmi konvencióhoz való – megítélésem szerint egészségtelen – simulást. Középszint I Általánosságban nem középiskolai, hanem alapfokú oktatáshoz tartozó készséget mér, azt szakmailag megbízható módon. Az I/8 kérdés ötletes, magasabb szintő gondolkodásra serkentı. – II/a szöveg szerkesztettsége. Feltőnı, hogy noha itt is elıfordulnak lózungok, egészében véve a követelményszint egyértelmőbb és egyben szigorúbb is, mint az emelt szinten (pl. a szövegösszefüggés hiányait, az alanyváltást nevesítve, a gyenge szintre sorolja). Egészében véve az értékelés is, de ezen belül ez az elem kiemelten tényleges nyelvi mőveltséget mér. Határozottan érdemes lett volna az emelt szintő feladatsor nyelvi értékelését a középszint mintájára megfogalmazni. II/1. változat: megbízható “hagyományos” esszéisztikus kérdés, amely nem túl bonyolult, a megoldókulcs tkp. egy mintaszerkezetet ad hozzá, s amely valóban irodalmi ismereteket mér. II/2 változat: alapvetıen ugyanolyan, ám még átlátszóbban egy mintamegoldásról van szó. Ez egyébként nem túlzottan sikerült, meglehetısen elavult osztályharcos szemlélető anyag sikeredett. II/3 változat: a feladat egyértelmően inkább emelt szintő, mint középfokú tudást mér. Ennek alapján az e változatot sikeresen kidolgozó diákok középszintő vizsgája tudástartalmát mérve inkább az emelt szinttel vethetı egybe, mint a másik két változattal. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 6 3:15:00 Címkék: irodalom 0 megjegyzés

A 2010. évi történelemérettségik értékelése Történelembıl is lezajlott az írásbeli érettségi vizsga, s az irodalomérettségi után ezt is szemügyre kell vennünk, hiszen tudatformáló szerepében vetekszik vele, elsırendő fontosságú nemzeti eseménynek mondható. Nehéz helyzetben érzem magam, hogy irodalom után kell történelemrıl írnom – nem a tárgy miatt, hanem mert a kisebb bakikkal zsúfolt, szakmailag koncepciótlan irodalomérettségi szigorú bírálata után nehezen találok szavakat a több nagyságrenddel rosszabbra sikerült, ijesztıen elıítéletes, történelmi ismeretek mérésére teljesen alkalmatlan és végtelenül igazságtalan módszerrel javítandó történelmi érettségi feladatsorokra. Eredeti szándékom szerint ezt is a pontokba szedett, diákok és tanárok szempontjait szétválogató szakmai kritériumok alapján értékeltem volna, de jelen helyzetben csupán a legsúlyosabb, az egész koncepciót illetı kérdésekre lesz módom kitérni – legalábbis remélem, hogy terjedelmi okokból nem marad ez is befejezetlen. Talán egy látszatra jelentéktelen, de jellemzı és végtelenül nevetséges aprósággal teszek kivételt: még azt a feladatot sem sikerült megoldani, hogy a tételsor sajtó- és helyesírási hibák nélkül kerüljön forgalomba. A latin imperator szót, vagy Niccolò Machiavelli nevét lehetetlen feladat lenne helyesen szedni egy országos állami dokumentumban? Kezdjük elıször az emelt szintő vizsga értékelési rendjével. Ennek összesen két pozitívumát tudom említeni: hogy a leírt adatok csak pontos helyesírással értékelhetık, illetve hogy a javítókulcstól “különösen indokolt esetben lehet eltérni. Az eltérések okát a javítónak külön szöveges magyarázattal kell indokolnia”. Ez valóban korrekt. Annál rosszabb, hogy: a nyelvhelyességre-szerkesztettségre sok pontot kell adni (a hosszú esszékérdésekben nyolcat!), úgy, hogy már az is pontot ér, ha egyáltalán mondatokból áll a szöveg (!); hogy az esszékérdés megértésére jár az összpontszám 1/6-a, 1/7-e – dehát erre nem kell pontot adni, aki nem érti meg, annak az egész feladat pontszáma legyen 0! –, hogy a zavaros “térben és idıben elhelyezést” kell értékelni, amibıl a térbeli rész túl általános (inkább térképes feladat kellene!), az idıbelihez pedig inkább a kérdésben kéne rögzíteni (nem a megoldókulcsban!), hogy kb. hány évszám tételes ismerete szükséges. Magát az eseménytörténetet pedig nem is pontozzák. Ezek indokolatlan könnyítések – magyarán: nem lehet megbukni tudás nélkül se, hadd szaporítsuk a felkészületlen felsıoktatási hallgatók számát minél nagyobbra –, de legalább egyenlı esélyekkel. A tételek közti választási rendszer azonban elıször is igazságtalan, másodszor pedig a történelemoktatás nemzetstratégiai céljából őz csúfot. Két “rövid” és két “hosszú” feladat oldandó meg a négy egyetemes és hat magyar történelmi tételbıl, s a választás szempontjai alapján (eléggé zavarosan vannak megfogalmazva, kíváncsi vagyok, hány diák rontotta el már itt) lehetséges, hogy a vizsgázó a magyar történelembıl nagy pontszámú “hosszú" esszét egyáltalán ne írjon! Márpedig van-e a történelemoktatásnak egyáltalán jelentısége, ha nem nemzeti történelmünkre koncentrál? (Mellesleg, a korszakokra bontás is illogikus.) És hogy az esélyegyenlıség csak álom maradjon, arról az gondoskodik, hogy a tételek közt van komoly tényanyagra támaszkodó, sok adattal részletesen kifejtendı – kimagaslóan ilyen a római történelmi kérdés, illetve a “rövid” tételek közt az Anjou-kori és reformkori magyar, míg a “hosszú” tételek közt több ezeknél kevesebb tényt és adatot igényel. Ezt egyébként a megoldókulcs is igazolja: jóval kevesebb fogalmat kell ismerni és használni “a nık helyzetének és szerepének változásai” fıtételhez, de a magyarországi antiszemitizmus történetéhez is, mint az említett melléktételekhez. Ez egyrészt azzal az eredménnyel jár, hogy határozott elınyhöz jut az a vizsgázó, aki ezeket választja szemben az ókori, ill. középkori magyar tételekkel, másrészt nyilvánvaló az irányító hatás is: mintegy kényszeríti a diákot, hogy a feladatíró által sugallt tételt válassza. Minı véletlen, hogy épp ezek a “trendi”, liberális tételek, amelyek a minap megbukott politikai irányzatok ideológiájának alapjait jelentik! Sajnos, ezzel még nem térhetünk napirendre a dolog felett. Az egyes tételek tartalmi része még súlyosabb problémákat vet fel. Egyedül a régebb magyar történelem tételei mondhatók korrektnek: Bethlen Gábor (az egész vizsgának a legsikerültebb része), Anjou-kor és reformkor – az utóbbiakkal a fı probléma az, hogy ezek fıtételeknek volnának valók. Az ókori egyetemes történelemmel már súlyos gond van. 14. Egyeduralom kialakulása az ókori Rómában. Érdekes és fontos, ráadásul jól mérhetı feladat volna, csakhogy a megadott források minısíthetetlenül vannak összeválogatva. Neves történetírók ideologikus nyilatkozatai (Sallustius, Tacitus), amelyek nem tényeket, hanem tényértelmezéseket tartalmaznak, illetve az e korra legfeljebb másodlagos forrásnak jó, a középiskolai oktatásban marginális Dio. Hogy egy modern hasonlattal éljek: ez olyan, mintha a II. világháború történetét gyızelem-napi ünnepi beszédek alapján kellene elemezni! A megoldókulcs is rossz: az évszámok nem fedik le a témát, forráshasználat címén csupa az adott forrásból ki nem olvasható ismeret szerepel, az “eseményeket alakító tényezık” felsorolása felszínes. Feltételezem, nem ideologikus kényszer hatására, hanem szakmai alkalmatlanságból rontották így el. Az újkori történelmi kérdésekbıl viszont árad az ideológiai torzítás! Egyetemes történet – 15. tétel: Rabszolgakérdés az USA-ban. Itt az újkor történetében nem túl jelentıs témáról van szó. A magyar érettségiben szereplését csak az USA iránti szervilis imádat indokolja, ami a magyar-szovjet barátság helyébe lépett döntéshozóinknál. Nem ez a fı gond,

mert tartalmilag a feladat nem unalmas, a diáknak kedvezı. Abszurdum viszont, hogy a megadott források közül az elsı nem forrás: névtelen rabszolgatartó “rasszista” fehérek állítólagos véleménye! Ilyen “forrást” használni egyszerően történelemhamisítás. Arról most nem beszélek, hogy nemzeti érdekeinkkel milyen viszonyban van a “fehér rasszizmust” sulykoló tételt adni, amikor hazánk egyik legsúlyosabb problémája a színesbırőek terjedı fehérellenes rasszizmusa. Egyetemes történet – 16. tétel: Nık helyzete a XX. század elsı harmadában. Hogy minısítsük ezt: fıtételnek adni egy olyan témát, amely a tananyagban periferikusan van jelen, alig hall róla a diák, a megkívánt tényanyag rendkívül gyér, és a baloldali-liberális ideológiai töltete ennyire átlátszó? Tegyünk még hozzá annyit, hogy a forrásként megadott Karácsony Sándor-idézet úgy van kiragadva, hogy az eredeti értelmének ellenkezıjét mondja; nem azért, hogy alátámasszuk már amúgy is igazolt mondanivalónkat, hanem hogy a baloldali-liberális eszméktıl oly idegen Karácsony Sándornak igazságot szolgáltassunk. Magyar történet – 20. tétel: Nemzetiségek a dualizmus korában. Ez a tétel is önmagában tendenciózus. Ehhez is kevés a tananyagból elsajátítható tényanyag (fıleg a mőveltségi viszonyokat illetıleg). Ezúttal persze a magyar történelemnek tényleg egyik legfontosabb kérdésérıl van szó, de a bemutatása annál ellentétesebb érdekeinkkel: a források közt csak a magyarellenesen elfogult román források vannak és nyers törvényszöveg, magyar politikust/publicistát miért nem idéznek? És az elvárt megoldás a magyar asszimilációs törekvésekbıl vezeti le a nemzetiségiek “reakcióját”? A Monarchiát megelızı nemzetiségi magyarellenességrıl, erıszakos cselekményekrıl a tétel írója még nem hallott? Magyar történet – 22. Magyar zsidóság és antiszemitizmus (ti. a két világháború közt). Eddig talán a legsúlyosabb kifogást ezzel kapcsolatban emelhetjük. A XX. század fıkérdéseként Magyarország egy 5%-os kisebbségének történetét feltenni – ez semmi más, mint a liberális gondolati terror egy újabb megnyilvánulása. A magyarság sorsát illetıleg ez annyira marginális elem, hogy érettségi tételben való megjelenését semmi nem indokolja, csak a kollektív önbecsülés lerombolásának átlátszó szándéka. Nem segít ezen az sem, hogy a tételíró legalább annyiban gondosabb volt az elızıeknél, hogy itt a megoldókulcs a tényanyaghoz ragaszkodik, tárgyismeretet vár és nem ideologizálást. Eddig a legnagyobb hiba, de nem összességében. Az utolsó “rövid” magyar történeti tételt hagytam utoljára: Ismeretei és a források alapján mutassa be, milyen alkotmányos biztosítékai és intézményei vannak a demokratikus jogállamiság érvényesülésének hazánkban! Ilyen kérdést nem szabad feltenni. Ezzel a vizsgázó alkotmányos véleményszabadságának körébe esı dolgot teszünk vizsgaértékelés tárgyává. Alulírottnak történészi szakismereteit alkalmazva kialakított véleménye, hogy hazánkban a demokratikus jogállamiság a legutóbbi nyolc évben nem érvényesült, alkotmányos biztosítékok nem mőködtek. Mi történik, ha ezt (érvekkel alátámasztva) kifejtem egy érettségi dolgozatban? Hány pontot kapok? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 9 13:40:00 Címkék: történelem 0 megjegyzés

2. Részletes értékelés Emelt szint – teszt I/1. Indokolhatatlan, hogy miért egyetlen ókori kérdés kapott helyet, és az miért a zsidó egyistenhitre vonatkozik. Az ókori történeti tudat legfıbb forrása a görög-római kultúra, a második a hibásan “zsidó-keresztyén kultúrának” nevezett, amelynek fı értéke mégis a keresztyénség. Ha egyetlen ókori kérdés van, annak feltétlenül görögnek vagy rómainak kell lennie. Avagy, itt is tendenciózus irányításról van szó, hogy a zsidóság történelmi szerepét túlozzuk a diák számára? Elvi hiba, hogy a feladatot “a források és ismeretei segítségével” kell a vizsgázónak megoldani, azonban nem forrást adnak meg hozzá, hanem Hahn István 20. századi vallástörténész esszéisztikus, népszerősítı értékelését, amely még csak nem is másodlagos forrás. A kérdések amúgy is inkább az oktatásból származó ismeretekre, mint megadott forrásra támaszkodnak. I/2. Megdöbbentı, hogy a központilag kiadott, állami okmánynak minısülı feladat sajtóhibás, Niccolò Machiavelli nevét képtelenek helyesen leírni. A feladat megoldásából egyébként kiderül, hogy a megfogalmazó Leonardo da Vinci jelentıségével egyszerően nincs tisztában. Ez a feladat túl könnyő, nem mér színvonalkülönbséget. I/3 A Szt. István törvényeirıl megfogalmazott kérdések nem túl mélyenszántóak; a b) kérdésre adandó helyes válasz nem egyértelmő, sokesélyes. I/4 Az a) kérdésre a teszt írója vajon tudja a helyes választ? Természetesen vélelmezhetünk egy ideologikus típusválaszt, amit a megoldókulcs alá is támaszt, csakhogy a mellékelt statisztikai táblázat ennek ellentmond, hiszen közvetlenül a francia forradalom után, a napóleoni idıkben mutat egy az elvárt válaszok alapján értelmezhetetlen visszaesést. A valódi válasznak bizonyosan eleme számos, a közoktatásban nem szereplı ismeret: a szélsıségesen központosított francia oktatási szisztéma, a republikánus nyelvuniformizálás stb.

A b) kérdés D oszlopába illı válasz szakmai szemmel sem egyértelmő! Az A oszlopba illıt meg szégyen feltenni, olyan nyilvánvaló... Hogy a kérdés egy része se maradjon bírálatlan, a c) kérdésre adott helyes válasz ismét igen sokrétő, a törzsanyag ismeretével nem várható el a diáktól kimerítı válasz, viszont igen sok helyes variáció lehetséges. I/5 Ez a feladat az elızıeknél szignifikánsan nehezebb. Az e) alkérdésre adott válasz értéke miért nagyobb a többinél? Nem fontosabb a válasz (mint pl. az a, c kérdésekre), nem is nehezebb (mint az a, b kérdésekre). I/6 Ez a feladat szintén elég nehéz, módszertanilag is kétes, hogy elfogadható-e “csalinak” hamis számokat betenni a térképre. A kérdezett helyszínek nem egyenlı súlyúak, a Vendée-t valószínőleg csak érintıleg ismerik a diákok és térképre vetítését még kevésbé (azt meg tudja valaki mondani, Lipcsét miért nem kell tudni a térképen felismerni?). Módszertanilag nagyon nehézkes ugyanazon a nagyléptékő Európa-térképen Versailles-t és Párizst felismerni. I/7 A kérdések közt több nem tudásra alapoz, hanem egyszerő józan észre. 1-1 pontot adni ilyen feladatokra túlzás. A c) alkérdésre adandó a fogalmazás hibája miatt nem egyértelmő. I/8 A feladat elég ötletszerően szelektál a XX. századból, nem egyenletes és indokolt. I/9 E feladat pontértékei feltőnıen alacsonyak, a II. világháború jelentıségének az oktatásban való lebecsülésérıl tanúskodnak. I/10 Módszertani hiba: a lényegtelen B alkérdésre max. 3 pont adható, annak teljesítése esetén az A alkérdést nem kell megválaszolni! Az A alkérdés elég összetett, az összes eddiginél komplexebb tudást igényel. A B alkérdés úgy, ahogy van, hülyeség. A történelemoktatásban nem lehet cél a rajzelemzés, és ez ráadásul egyáltalán nem jelentıs történelmi forráson alapul. I/11 A világtörténet örvén feltett kérdés csak látszatra világtörténeti, valójában ez és az I/12 kérdés is a Kádárkorral foglalkozik. Egyértelmő, hogy a tesztben a Kádár-kor szerepe túlreprezentált, és természetesen eléggé idealizált is (I/10). Mellesleg, az a) alkérdés nem kérdés, csak el kell olvasni a forrást – itt igazából egy szövegértési feladatról van szó. A b) alkérdésre a választ a forrás alapján nem lehet megadni! (abból kiindulva IV. 26-28 közt bármi idıpont lehet). A d) alkérdés pedig nem történelmi, hanem kortárs társadalmi ideológiákra vonatkozik. I/12 A felrajzolt társadalmi piramis eléggé elnagyolt, sıt pontatlan – a 6. csoport is részesül a második gazdaságból (sıt, magasabb szintek is...) A tesztsor összes 44 pontjából a régibb újkorra 17 (kevesebb, mint 40%) adható, a XX. sz. elsı felére 6 (kevesebb, mint 15%), a Kádár-korra önmagában 9 (20%), az ókorra 4 (9%), de az teljes egészében a zsidó történelemre. Középszint, tesztkérdések I/1 Nevetséges hiba: a megoldókulcsba megint sajtóhiba csúszott, a B kérdés egyszerően kimaradt belıle! Egyébként a kérdés egyenetlen: az a-b) alkérdés nagyon könnyő, a c) eléri az emelt szint nehézségét. I/2 Gondosabban megfogalmazott, arányos kérdés, pontszámát illetıleg is. I/4 Részben feltőnıen nem tárgyi tudást, csak következtetést igénylı kérdések. I/5 Éppen olyan nehéz, sıt nehezebb, mint az emelt szint tesztkérdései, kivéve az f) alkérdést, ami nem történelmi, hanem matematikai kérdés, puszta következtetést igényel, nem ismeretet. I/9 A valódi helyes válasz a kérdésekre meglehetısen összetett, nehezebb az emelt szintő feladatoknál. A megadott válaszok ezzel szemben primitívek, a c) alkérdésre adott válasz kifejezetten hibás. I/10 Inkább szövegértelmezési, mint tudást igénylı feladat. I/12 Természetesen tendenciózus, hogy a köztársasági alkotmányból nem az egyéni és politikai szabadságjogokat tartja vizsgaanyagnak alkalmasakat, hanem a nemzetiségi jogokat. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 10 12:07:00 Címkék: történelem 0 megjegyzés

3. Emelt szintő kifejtı kérdések 13. Frank birodalom. A megadott forrás a kérdésrıl nagyon keveset mond. Más forrásrészletet kellett volna választani. Durva helyesírási hiba a vizsgalapon: imperátor et augustus. 14. Római birodalom. A kérdéshez a forrássegédlet használhatatlan (Sallustius és Tacitus ideológiai nyilatkozatai, Cassius Dio, aki kései és legfeljebb másodlagos forrás). Hogy lehetséges az, hogy Iulius Caesar koráról úgy adnak ki tételt, hogy a forrásszövegek közt Iulius Caesar nem szerepel?? Pitiáner íráshibák: a megoldókulcsban hibásan Julius szerepel; a partes popularest, mint egy modern pártszervezetet, nagybetővel Néppártnak fordítja (vajon tagszervezete az Európai Néppártnak?). A korszakolás pontatlan: mi a csudának kezdıdik az egyeduralom kialakulása 79-tıl, miért nem a polgárháborútól? A megoldókulcs egyéb hibáit az összefoglaló értékelésben kifejtettem.

A 15. 16. tétel hibáiról való véleményemet részletesen kifejtettem az összefoglaló értékelésben. A 15. tétel durván tendenciózus részlete: “Rögzíti az arisztokratikus Dél fehér lakosságának rasszista nézeteit,” mindezt egy igazolhatatlan forrás alapján!! 17. Az Anjou-kor társadalma. A forrásokból kevés derül ki a kérdésre vonatkozóan, inkább a tananyagból elsajátított ismereteké a szerep. 18. Bethlen Gábor fejedelemsége. A követelmények közt miért nem szerepelnek Bethlen Gábor uralkodásának évszámai? 19. Országgyőlés és megye a reformkorban. Miért nem ez a fıtétel? A 20. 21. 22.. tétel hibáiról való véleményemet részletesen kifejtettem az összefoglaló értékelésben. Érthetetlen a 22. tételben, hogy a feladat szorosan a két világháború közti idıre vonatkozik (1919-1939), vagy általában a magyarországi zsidókérdésre (a megfogalmazásból erre is lehetne gondolni, a megoldókulcs nagy többsége az elızı változatot támogatja, ám az 1941. évi XV. törvénycikk idézése a források közt megint az utóbbira utal, hiszen már a második világháború idıszakában született). Középszintő kifejtı kérdések Noha a kérdésekbıl kevesebb van, mint az emelt szinten, és eggyel kevesebbet is kell megoldani, az ügyesebb szervezés folytán a magyar történelem kiemelt szerepe biztosított. A problémák hasonlók az emelt szinten jelentkezıkhöz, ill. a tesztkérdésekben levıkhöz: 13. A görög hitvilág A megadott források nem források, hanem történészek véleményei, méghozzá nem jól megalapozott véleményei (a Hahn-megjegyzés szakmailag teljesen elavult, vulgármaterialista szemlélető). A megoldókulcs alapján elvárt válaszok minden elemnél semmitmondóak, kifejezetten igénytelen megoldással beérik. 14. A nık helyzete A kérdés ugyanolyan tendenciózus, politikailag motivált, mint a megfelelı kérdés az emelt szinten. Ráadásul az elsı megadott forrás ugyanúgy nem forrás, hanem másodlagos irodalom, mint a 13. kérdésnél, még ha ezúttal színvonalasabb is. A megoldókulcs kínosan igyekszik kitölteni a tartalmatlanságot hülyeséggel: megmagyarázhatatlan például, miért igényli a “térben és idıben elhelyezés” amúgy is nevetséges követelményénél az I. vhb. évszámszerő tárgyalását. Gyakorlatilag nem igényli fogalmak ismeretét, a tárgyi elemek jelentéktelenek is, vitathatóak is. 15. Hunyadi János Noha a téma könnyen tárgyalható, a megoldókulcs teljesen felszíni jelenségeknél ragad le, fogalomismeretet nagyon kicsit igényel, finoman fogalmazva vitatható következtetéseket sulykol (Magyarországnak csak a védekezés volt az esélye). Megmagyarázhatatlan, hogy ez a fontos kérdés miért rövid tételként jelentkezik. 16. A honfoglalás kori társadalom Igen fontos kérdés, amit elviekben nagyon helyes, hogy fıkérdésként adnak ki, ezzel szemben a tananyagban jelenleg betöltött súlya miatt a helyes megválaszolása a vizsgázónak általában gondot okoz. Úgy megválaszolni, ahogy a megoldókulcs kívánja, természetesen lehetséges, hiszen egyértelmően elavult ismereteket kíván a vizsgázótól. Egy ilyen tárgyban, ahol ma sem bizonyított több erısen eltérı tudományos nézet igazsága, igen kétes csupán egyik álláspontot említeni/követelni a megoldókulcsban, így a magyarok állítólagos (inkább cáfolható) nomadizálására, a kettıs fejedelemségre, a honfoglalási harcok államszervezı jelentıségére vonatkozóakat, arról nem beszélve, hogy elvárható lenne, hogy a kettıs honfoglalás elméletének ismeretét is megköveteljük a vizsgázótól. Részben a megadott forrás is elavult, a hibásan értett nomadizálást hangsúlyozó Cs. Sebestyén-idézet (valójában persze nem forrás), részben igen modern, és csak helyeselhetı, hogy a 942-es hadjárat végre felbukkan a vizsgakövetelmények közt, azonban elképesztınek tartom, hogy nem ügyeltek legalább egy elfogadható átírásra. Honnan és hogyan vették a “tyila” alakot az 1. vezér megnevezésére, amit Ibn Hajján tudomásom szerint nem használ, és logikailag is elképzelhetetlen, lévén hogy az arab nyelv a ty hangot nem ismeri és le sem tudja írni? 17. A szabadságharc Ismét inkább hosszú, mint rövid tételnek alkalmas kérdés, így a megkívánt válaszelemek száma viszonylag csekély, a tananyagban elfoglalt kiemelt helye alapján a vizsgázó más feladatokhoz képest aránytalanul könnyen tudja teljesíteni a feladatot. 18. A dualizmus gazdasága, 19. A rendszerváltás — egészében átlagos, elfogadható tételek. A bemutatás nem is kifejezetten tendenciózus. 20. A konszolidáció kezdetei — a megadott források sokoldalúak, könnyen értékelhetıek, odaillıek, viszont a megkívánt ismeretanyag is jelentısebb, mint a többi tételnél. Az emelt szintő vizsga kifejtı kérdéseinek megfelelı vagy annál nagyobb tényismeretet lehet vele mérni. A középszintre az emelt szintő vizsgánál kevésbé igaz, hogy a kérdések színvonalának egyenetlensége befolyásolja az eredményt, ill. tudatosan tereli a vizsgázót egyes választható kérdések felé, de teljesen nem zárható ki: fıleg a 16. és 20. (tehát a magyar történelem kardinális korszakait illetı) tételek nehezebbek. Az

egyetemes történeti kérdésekkel szerencsére adminisztratív okokból nem áll fenn a konkurrencia, lévén hogy azok mind aránytalanul könnyőek. Még egyértelmőbb, hogy inkább tudást, mint ideológiát mér és kényszerít ki a vizsga, az emelt szint nagyon durván tendenciózus, baloldali-liberális kérdései itt az egyetemes történeti kérdésekre és a tesztnek csak szőkebb, legújabb kori részére korlátozódnak. Az értékelésben ezzel szemben ugyanazok a hibák jelentkeznek, vagy ha lehet, még súlyozottabbak: ugyanúgy indokolatlanul nagy pontértékkel jelentkeznek a mesterségesen a tényismeret szükségtelenné tételére kreált követelmények, ill. a szövegértés és a nyelvi szerkesztettség, amelyek alapján így még lehetetlenebb az alkalmatlan jelöltet kiszőrni. A középszintő és emelt szintő vizsgát összehasonlítva megállapítható, hogy a kettı közt szignifikáns különbség tudásszintet tekintve a tesztfeladatoknál nincs, az esszékérdések közül legalább egynél felfele, kettınél lefele nincs (tehát az emelt szintő 16., 22. kérdések primitívebbek a középszintőeknél, a középszintő 20. kérdés nehezebb az azonos korszakra vonatkozó emelt szintőeknél). A két szint elkülönítésének fenntartását tehát semmi nem indokolja – leszámítva azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy az emelt szintet sokkal inkább csak a feladatírók által felállított (balos) ideológiai követelményt elfogadva lehet teljesíteni, mint a középszintet, így tehát a rendszer abból a szempontból a kiagyalók terve szerint hibátlanul funkcionál, hogy az ideológiai kényszernek a tervezett “elit” képzésében biztosít minden elképzelhetı helyet. Egy okkal több, hogy a rendszert felszámoljuk, s ilyen igazságtalan történelemérettségi soha többé ne legyen Magyarországon! Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 11 6:34:00 Címkék: történelem 2 megjegyzés Névtelen írta 2010. május 12., szerda 20:52:00 CEST Hát mégse? Végig külön értékeltem (és értékelem) a helyesírásod, de: Római Birodalom! Üdv! Kató Adrienne Éva írta 2010. május 13., csütörtök 19:08:00 CEST Igazad lehet, a magyar helyesírás szellemébıl mintha tényleg az következnék, hogy tulajdonnévnek értékeljük, és csak a latinban köznév... Már ezer éve eszemben van, hogy arra is kéne használni ezt a blogot, hogy az olvasókkal közösen végre megalkossuk a nemzeti helyesírási szabályzatot, csak ez annyira idıigényes, hogy még nem mertem bevállalni.

A 2010. évi etika- és társadalomismeret-érettségik Érettségi emberismeretbıl és etikából 2010. Igen érdekesen megfogalmazott tantárgynév, ember legyen a talpán, aki a feladatlap elolvasása elıtt tudja, mit is oktathatnak e címen... Az etika mint tantárgy elvileg a legmagasabb fokon helyeslendı, mintegy kezdı lépésül szolgál az általunk várt-tervezett hittan vagy erkölcstan kötelezı tárgy bevezetéséhez. Gyakorlatilag, nem voltak illúzióim, hogy ne irányzatos, baloldali-liberális etikát kellene a vizsgázónak kifejteni. Abban a vonatkozásban voltak illúzióim, hogy esetleg a kérdésekben rendszeres, tudományos etikának is lenne nyoma. Nos, nem lett. Egyetlen szó, egyetlen fél kérdés nem hangzik el etikai alapelvek, etikatörténet, ne adj’ Isten etika és vallás, etika és filozófia viszonya tárgyában. Miközben a minisztérium részletes vizsgakövetelménye így fogalmaz: “Itt azonban elvárjuk a tanulóktól ... hogy a kerettantervi követelményrendszer mélységében ismerjék a filozófia, illetve etika alapvetı fogalomrendszerét, valamint az etikatörténet alapvetı tárgyi ismeretanyagát”. (http://www.oh.gov.hu/letolt/okev/doc/erettsegi_40_2002_201001/emberismeret_es_etika_vk_2010.pdf) Elmondható, hogy ezzel a követelményrendszerrel a tényleges vizsgafeladat köszönı viszonyban sem áll. Ami az emberismeretet illeti, ez a tudományág nem létezik, és nem is oktatható, az emberismeretet csak gyakorlatban lehet elsajátítani. Emelt szint. Technikai pozitívuma a feladatlapnak, hogy minden feltett kérdést meg kell oldani, viszont nincs teszt: ennek helyes volta pro és kontra vitatható. Amúgy persze, mindenre lehet pontot kapni, tökvakarástól a mondatban fogalmazásig, tehát megbukni ezen a vizsgán sem lehetséges. Két esszékérdés, egy érvelési és két elemzési feladat van. Kezdjük a pozitívummal: az elemzési feladatok jók, fontos etikai problémákkal foglalkoznak, az elsınek más tárggyal (irodalom) való kölcsönös kapcsolata is világos. A megoldókulcs enyhén semmitmondó ugyan, de legalább nem a kincstári ideológia erıszakos megnyilvánulása, hanem objektív. Az összes többi pedig negatívum. A két esszékérdés: 1. A munkanélküliség etikai vonatkozásai A kérdés nem rossz, de megoldókulcs sajnos elvár olyan elemeket, amelyek a kérdésbıl nem világosak: így a médiából vett esetbemutatásokat. (Miért feladata bármilyen érettséginek a napisajtó használata? Mióta közvetíti a középiskolai általános mőveltséget a napisajtó, amelynek köztudottan a szavahihetısége is kétes, miközben az oktatásnak középfokon biztos ismereteket kell adnia, a vitatható ismeretek tanítása a felsıoktatás terepe?) Meglepetésemre a megoldókulcs csak mérsékelten irányzatos, de azért vannak benne elfogult mondatok, pl.: “a hagyományos férfiszerepek értékzavarai megnehezítik a munkanélküliség tényének feldolgozását”. Lefordítva: elavult szemlélet, hogy egy férfi dolgozzék a megélhetésért, a modern férfi hever otthon, chipset rág és veri a farkát (lehetıleg transzvesztita-pornóra). 2. Az elıítéletek erkölcsi kérdései. “Mutassa be az elıítéletek erkölcsi problémáit, térjen ki az emberi méltóság és az elıítéletek összefüggéseire is! Értelmezze az elıítéletes gondolkodás veszélyeit, személyiségtorzító hatásait!” Ezt a kérdést önmagában kizárnám. Nyilvánvaló az ideologikus, ultraliberális tartalma, onnan kezdve, hogy automatikusan negatívnak minısíti az emberi társadalom egyik többezer éves fontos szervezı erejét, a csoporton kívüliek (más csoportok) csoporthagyományon alapuló, személyes kutatást nem igénylı (így veszélyektıl és idıveszteségtıl is védı) megítélési módját. Jelentkezzék, aki nem sejtette elıre, hogy a megoldókulcs az elıítélethez automatikusan társítja pl. a szegregációt, fanatizmust, illetve a “faji” jelzıt. Érvelési feladat: Az interneten történı társkeresés mellett és ellen. Meglehetısen fölösleges feladat, ennek megfelelıen tartalmatlan is, a megoldókulcs sem tud összekaparni lényegi ismereteket, amiket tartalmaznia kell a válasznak. Összességében újabb ingyen 10 pontnak tőnik a vizsgázó számára. Középszint. A középszint értékeléséhez hozzálátni felesleges. Kétféle középszint van: “Emberismeret és etika”, ill. a társadalomismeret tárggyal egybevonva “Ember- és társadalomismeret, etika.” Itt “projektmunkáról” van szó, nem szokásos, tudáson alapuló érettségi vizsgáról, magyarán ez nem érettségi, csak úgy nevezik (és úgy számít bele a vizsgázó curriculumába), hanem egy önképzıköri munka. Az értékelése pedig egyszerően nevetséges. Ilyen elemeket tartalmaz: “A vizsgamő formája esztétikus, az érettségi vizsgához méltó, megfelelı papíron íródott, margót és címeket tartalmaz, táblázatai áttekinthetıek, egyenes vonalak határolják, illusztrációi ízlésesek.” (Emberismeret tárgyból.) És erre pontokat lehet kapni. A szokásos PC maszlag kifejezések, “deviancia, mélyszegénység” használatának elvárása mellett. Ami pedig az Ember- és társadalomismeret variációt illeti, az elsı projektfeladat után kár tovább olvasni: “Ismertesse azokat a társadalmi, pedagógiai okokat, amelyek az integrált oktatás bevezetését indokolják!” Mármost, ha egy állami vizsgafeladat kötelezıen egy súlyosan hibás társadalmi gyakorlat mellett való kiállást vár el, akkor a vizsga nem az oktatásnak egy eleme, csupán a társadalmi viszonyok hatalmi úton való megváltoztatásának. Természetesen káros irányba. Persze tudjuk, hogy épelméjő ember ezt a középszintő vizsgát nem kívánja letenni, de annál inkább itt lenne az ideje gátat vetni a nem épelméjőek társadalomra szabadításának.

Összefoglalólag, jelen formájában erre az érettségire semmi szükség. Érettségi társadalomismeretbıl 2010. Az emelt szintő társadalomismeret feladatsor okozta az egyetlen nagyon pozitív csalódást számomra, a teljesen ideologikus, a hatalom érdekének megfelelıen kitalált tárgyból ugyanis biztosra vettem, hogy tényanyagra nem támaszkodó*, vészesen szakmaiatlan és igazságtalan érettségi születik, azonban legalábbis a megoldókulcs az egyik legobjektívabb és módszertanilag legkiérleltebb. Néhány idézet a bevezetıjébıl ezt fényesen igazolja: “A vizsgázó teljesítményének értékelését nem befolyásolhatja, ha a vizsgázó véleménye eltér az általánosnak tekinthetı megközelítéstıl. A vizsgázó teljesítményének értékelésére nem lehet hatással, ha az értékelık személyes értékítélete eltér a feladatban tárgyalt probléma, kérdés, jelenség általánosnak tekinthetı megítélésétıl.” “Amennyiben bármely feladat értékelésénél a tématartás kompetenciát nulla ponttal értékeli a javító, azaz úgy ítéli meg, hogy a vizsgázó egyáltalán nem a megfogalmazott feladatot oldotta meg, a feladat egészének értékelése nulla pont, más kompetenciára vagy szempontra pontszám nem adható.” Pontosan így kellett volna megalkotni pl. az irodalomérettségit. A javítókulcs egyúttal a legpontosabb is: még a kerekítési szabályokat is értelmesen megadja. A kérdések is pontosak, minden kiderül belılük, amit a válaszhoz teljesíteni kell. Az 1. esszékérdés mindkét választhatója kidolgozott, az elvárt válasz tartalmas, elfogadhatóan objektív. A 2., szövegértési is elfogadható metodikailag, de maga a téma irányzatos: az iskolai erıszak témájában egy erısen vitatható, legalábbis hiányos, de inkább félrevezetı értelmezést kell vizsgálni. A megoldókulcs azonban szerencsére nem zárja ki a megoldási lehetıségek közül az érvelı elutasítást. A 3. feladat tartalmilag is, pontszámban is jelentéktelen az elızıkhöz képest. Ami a tesztkérdéseket illeti, azok többségükben tárgyi ismeretekre vonatkoznak, így elfogadhatóak, néhány értékelési pontatlansággal, de tárgyi hiba nélkül,** ennyiben szintén jobbak a többi humán tárgyak feladatsorainál. Csupán a 9. kérdést kell kiemelni elvi okokból, mert igen sajátos megoldás, hogy egy kortárs szélsıséges gondolkodó (Tamás Gáspár Miklós filozófus) gondolatmenetének elemzését teszik érettségi tárgyává. Ezt jobb lett volna elkerülni, persze abba nem is megyek bele, miért egy baloldali szélsıség került bele a vizsgába, miért nem mondjuk egy ultramontán ideológus. Érdekes azonban látni, hogy a feladatíró miképp igyekszik biztosítani, hogy az illetı gondolatmenet lényegi elutasítása és elfogadása esetén egyaránt lehetséges legyen elérni az összes (mindössze 2) pontot a feladatra, tehát a bizonyára valamiféle kényszer hatására létrehozott irányzatos kérdést a lehetı legjobban igyekszik kezelni. A vizsga 2. része (választhatóan gazdasági vagy pszichológiai ismeretek) kevesebb tényismeretet igényel (a gazdasági típusnál valamivel többet, ennyiben nem igazságos), inkább a szokásos, hibás kompetenciaértékelésen alapul, de szerencsére a vizsgának egyértelmően ez a kevésbé hangsúlyos része. Nem tudom, minek köszönhetı, hogy kaptunk ajándékba egy elfogadható érettségit. Egy dolgot mindenesetre megtudtunk belıle: nem kötelezı tehetség-ellenes, lefelé nivelláló feladatsort gyártani, a rendszer megváltoztatását el lehet kezdeni azzal, hogy ilyet soha többé nem terveznek, ez csupán akarat kérdése. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 15 13:16:00 Címkék: kulturális élet 0 megjegyzés

* Bár kétségtelen, hogy az érettségi követelményrendszere ezúttal jelentıs mennyiségő tényanyagot tartalmaz, amire kivételesen a tényleges feladatsor épült is. ** A tesztkérdések közül a 6. megadott válaszai pontatlanok. A 8. kérdés válaszai a) túl sokat, b) túl általánosat követelnek, így a pontszámeloszlás (2-4) aránytalan. Az áthúzott szövegrészeket inkább nem juttatom el a Jobbik kulturális kabinetjéhez. Bár lehet, hogy azok a legjobbak.

A Népi Nemzeti F***ság Figyelem! Az itt következı írás erısen hungarofób, öngyőlölı felhangú! Csak az olvassa el, aki egyetért Petıfi Sándor képviselıjelölti programbeszédének botrányt okozó elemeivel! Három napja oda következtettem, miszerint [bár ez a szófordulat köztudottan csokornyakkendıt visel] a szoc-lib f***ság természetes és befolyásolhatlan jelenség, a központi idegrendszer hiányából adódik. Figyelmeztettem azonban magamat, hogy létezik népi nemzeti f***ság is (mi az hogy! nem kicsit! nagyon!), ami a jóindulatú emberek tipikus elmebajának mondható, az elmebaj típusától függetlenül, tehát vannak gyengeelméjő, paranoiás és skizó mélymagyarok is. Egyik veszélye, hogy kiröhögnek miatta minket (az emberiség általánosításra való hajlama miatt az épelméjő, felkészült embereket leginkább), de másik, nagyobb baj vele, hogy ugyanúgy ragályos és megfertızheti és leirthatja az ország potenciálját, mint a liberalizmus vagy a buziság. Viszont nem adtam fel a reményt, hogy gyógyítható (ad absurdum: láttunk már gyógyult liberálist is). Állítsuk fel tehát a diagnózist: következik a népi nemzeti f***ság 13+1 fı jelentkezési formája. A legidiótább elvek, amelyeket a mieink képesek vallani. 1. Az ısmagyarok ötezer évvel ezelıtti ısvallását tanulmányozhatjuk az alsótatárlaki korong krikszkrakszain, illetve szerintük: rovásírásán. 2. A magyarság sorsát a pogány táltoshitő Nyirkai Jóslat tartalmazza. 3. Jézus párthus volt. 4. Rajta és rajtam (ti. a hitvallástévı f***on) kívül mindenki zsidó.* 5. A föld szívcsakrája a Pilisben van. 6. Budapest is a Pilisben van Attila- és Árpád-sírostul, ez, ami itt nekünk van, csak egy ál-Budavár és ál-Pest. 7. Orbán Vitya jóságos, bölcs uralkodó, csak gonosz tanácsadókkal van körülvéve. 8. A zsidóság már rég kihalt, akiket zsidóknak hiszünk, nem is azok, hanem kazárok.** 9. A szocik ismerik, sıt esetleg követik is Marx tanítását. 11. Háttal és éssel nem kezdünk mondatot, és a “de viszont” szókapcsolat is helytelen. 12. Az egységes Európát Attila találta fel, és a magyarok védelmezték ezerötszáz évig, ezért Európa hálás nekünk és szeret minket. 13. A szeptemberi forradalmat Gyurcsány pontról pontra megterveztette a titkosszolgálattal, és azóta is az ı Forgatókönyve szerint megy minden végbe. És végül 13+1 és a legvadabb: A Gyurcsány-rendszert demokratikus, parlamentáris úton, fegyveres harc nélkül is meg lehet dönteni. Tizenhárom hamis elv úgy tőnt, nem elég, hogy lefedje az egész hamis magyarságtudat-rendszert... nem fért bele, hogy Nagy Károly is magyar volt, meg az etruszk-baromkodás... nem fértek bele azok, akik szerint a négerek mozgáskoordinációs képességei is gyengébbek, nemcsak a szellemiek, pedig igazán szakértı barátom megbízható adata, hogy a néger teherautósofır pontosabban tud tolatni, mint a fehér... na mindegy, ne legyünk maximalisták. Szerintem a 13 pont önmagáért beszél. De azért felteszek egy szavazást, hogy kifejtsem-e ıket részletesebben, felháborodni ott tessék. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 4 11:01:00 Címkék: droid 1 megjegyzés Adrienne Éva írta 2010. augusztus 21., szombat 14:25:00 CEST Na, utólag észrevettem, hogy a 10. F***ság hiányzott. Értelemszerően 10. Magyar ember el tud számolni 10-ig (ha másképp nem, az ujjain). Cáfolata a jelen bekezdés, meg az, hogy mindenki 3. köztársaságról beszél (miközben az idegbeteg vörös gróf állama Népköztársaság volt, a Rákosi-rendszer jogelıdje). * Ez az elv tiszta formájában ritkán jelentkezik, úgy lehet tettenérni, hogy a beszélı egyénenként nyilvánítja ki errıl, arról, amarról, hogy az zsidó. Aggasztóan súlyossá a tünet akkor kezd válni, amikor eljut odáig a kinyilatkoztatásban, hogy Hitler vagy Sztalin is zsidó volt... ** Errıl már írtam egyszer. Különös kognitív disszonanciához vezet ez az elv azoknál, akik felismerik, hogy a magyarok is részben kazár eredetőek, ami aztán látszólag meg is indokolja a 4. elvet.

Volt nekünk egy ilyen szavazásunk: Elemezzem-e a Nemzeti F***ság 13+1 pontját? Igen, kell róluk az információ 9 szavazat Nem, ennyi igazán bıven sok róluk, blöeee senki sem Már az is felháborító, hogy ilyen szemlélettel beszélsz nemzeti igazságainkról senki sem Mindegy, se nem árt, se nem használ 1 szavazat Bár a demokrácia átlagos körülmények közt baromság, eléggé racionális feltételezésem szerint e blog olvasói nagyjából azonos kulturális és szellemi szinten vannak, ezért körükben mőködıképes lehet egy kérdés szavazással való eldöntése. Így aztán a következıkben (azt nem ígérem, hogy a napi fontos híreket hanyagolom miatta) egyenként bemutatom a kérdéses pontokat. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 21 23:06:00 Címkék: droid, történelem 0 megjegyzés

1. Az ısmagyarok ötezer évvel ezelıtti ısvallását tanulmányozhatjuk az alsótatárlaki korong krikszkrakszain, illetve szerintük: rovásírásán Aki csak minimális szinten foglalkozott íráselmélettel, tudja, hogy bármely rejtjelezett írás, akár a legprimitívebb, esetén is a megfejtés sikerének elengedhetlen feltétele egy bizonyos kutatható anyagmennyiség léte. Ha három jel van feljegyezve, akkor azt még abban az esetben sem lehet megfejteni, ha tudjuk, hogy 1 jel = 1 betője egy általunk ismert nyelv általunk ismert ábécéjének. A szükséges mennyiség természetesen annál több, minél kevésbé azonosítható a rejtjelezés elve. A híres korongon van úgy tizenöt jel, szemre (nem egészen egyértelmő, hogy mi jel, és mi csak egy vonás egy nagyobb jelbıl). Ez egyébként egy átlagos képességő informatikus által kitaláltnál bonyolultabb sifre, mert nem tudjuk elızetesen, a) milyen nyelven van, b) egy jel egy v. több elemének feleltethetı meg az illetı nyelvnek, c) az az elem történetesen fonéma, morféma vagy lexéma, vagy egyik sem. A minimális következtetés, hogy amennyiben a rejtjelezett szöveg témáját körülbelül ismerjük, néhány ezer hasonló témájú adathordozó kell a megfejtéshez, mint azt szépen mutatja pl. a Lineáris B írás megfejtéstörténete. Itt meg nekünk van egy darab korongunk. És ezzel be is fejezhetném a bizonyítást, csak még azt nem bírja ki a rossz májam, hogy megjegyezzem, miszerint a) mivel minden tudomásunk szerint mi valamikor azért bejöttünk ide a medencébe, az most mindegy, hogy Árpáddal, Aszparuhhal vagy Attilával, elég logikátlan, hogy az újkıkorban itt már a mi nyelvünkön írtak volna, b) semmiképpen nem azon a mesterségesen primitivált, kb. XVIII. századi szintő magyarsággal, amit a dicsı megfejtık rekonstruálnak, c) jó lenne tudni, egyáltalán írt-e valaki arra a nyamvadt korongra, vagy csak rajzolt a kisfiának mesélés közben, d) én még olyat nem láttam, pedig néhányezer ó- és ıskori karcot azért végigtanulmányoztam Etruriától Krasznahorka büszke váráig, hogy egy imaszerő, de ókori típusú valláshoz látványosan nem köthetı szöveget firkálnának bele egy ilyen orsókarika-szerő, elég fölösleges kis agyagdarabba. Ha ez valami, és nem krikszkraksz, akkor a tulaj jelzi vele a tulajdonjogát, és annyi. Végezetre azokat az észlényeket, akik mindenáron itt Alsótatárlakán keresik ısi kultúránkat, megkérdezném, hogy a) nem baj-é, hogy égen és földön csak egyetlenegy darab emléke van, vagy esetleg akkor még csak egyetlen fıbıl állott a magyarság? b) nem próbálták-é még a szkíta kurgánok kultúrális emlékeit megtekinteni, ha nem rokona-é a magyarénak, esetleg közelebbrıl? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 21 23:06:00 Címkék: droid, történelem 0 megjegyzés P. S.

Aszondja valamelyik kétballiberális idióta minap, tegnap v. tegnapelıtt (rücskösre főrészeltem a kezem, kivágtam 1 1/2 fát kézifőrésszel, nem értem rá azonnal olvasni), hogy a hollókosztrevizionisták “Igazság Menete” c. felvonulásának jelszava, Az igazság szabaddá tesz, a KZ-ek Arbeit macht frei jelszavának parafrázisa. Végre megtudtam, hogy János evangélista (†103/104 Ephesos, egyébként zsidónak született az istenadta) 8,32 sz. alatt Hitlert plagizálta, úgy elıre. A következtetés egyértelmő: be kell tiltani a Bibliát. Egyébként a favágás számomra azt is bizonyította, hogy a munka mellesleg tényleg szabaddá tesz, a közben jelenlevı fegyveres ırök tehetnek rabbá, de az ı szellemi örökösük leginkább az az idióta, aki ezt a csodás agymenést elkövette, meg az összes liberális gondolatrendır kollégája. Egyébként ez nem olyan fontos, a mai napon fontos számomra szegény Eduardo televíziós búcsúüzenete vagy mije volt, de azt még sokáig fogom emészteni.

2. A magyarság sorsát a pogány táltoshitő Nyirkai Jóslat tartalmazza Egész röviden is elintézhetjük, meg hosszabban is. Röviden. Elméleti okokból a magyarság sorsát nem tartalmazhatja a pogány táltoshitő Nyirkai, sem Etelközi, sem Ugulabungui vagy İs-Trójai jóslat. Mivel a jövendıt egyedül Isten ismeri, Istent pedig nem ismerheti csak az, akinek ıt a Fia jelentette ki, ha van egyáltalán hatékony jóslat (némiképp kételkedem benne, hogy van, mert valószínőbbnek érzem, hogy ı a jövendıt nem tárja fel senki halandónak), akkor az ortodox keresztyén Jézushitő. Ortodox, vagyis igazhitő: tehát nincsenek mindenféle adventista, hitgyülis, pártus-jézus-hitő stb. jóslatok sem. Kicsit hosszabban, és inkább prakticistán. A NYJ ezer és egy példányban kering, a szövege tehát csak többékevésbé hiteles. Ilyen szamársághoz nem adok linket, akinek kell, szenvedjen a guglival. Ha abból indulunk ki, hogy ami jól datálható és történetileg pontos, azt alighanem már tudták, amikor megjósolták, ami meg homályos, azt nem, akkor tántalán kijön a valós keletkezési idı is... Mert hogy állítólag ’46-47-ben keletkezett, azt én nem veszem figyelembe. Egy határmenti lápvidék közepén a táltosasszonyok ’47-ben így nem szóltak volna: “pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.” Sem nem ismerték Ukkó nevét. Aki azt ismerte, az fogalmazta a jóslatot, de az olvasott Kalevalát, vagy legalább finnugrista néprajzi kézikönyveket. A jóslat szemellenzıs hívei még azt sem látják, hogy ez egy finnugrista szörnyszülemény... Nos, meddig van datálható történeti kilátása a jóslatnak? 1) az elsı történeti esemény ideje 5–7, tehát 2–3-mal a 2., 1956 elıtt: “A medvebocsot lépre csalják”. 1953-54ben ez valószínőleg a berlini felkelés lehet csak. Eszerint a “medve” a jóslatban a németség. 2) a második ideje 8–9, ez egyértelmően 1956, ahol pontosan megnevez, alig rejtjelezve, több vezetı politikust: “A ... Öreg tétovázik, de vállalja sorsát” persze Nagy Imre. “Kopasz zsarnok”, hadd ne mondjam, ki. “A Négy Folyó Városának Igaz Emberét kiejtik az ablakon.” Ez természetesen a gyır-sopron megyei Szigethy Attila halála. Mivel az egész országban ı nem volt annyira ismert, hihetı, hogy a jóslat valóban Gyır-Sopron-Moson megyében keletkezett, és vsz. nem vészesen sokkal az ı 1957-es meggyilkolása után. “Vasmacskák Városának fattya” ugyebár a Fiumei Fattyú. 3) a harmadik évszám 20–21, az elızı alapján 1968, és naná, hogy az jön, amit várunk: “A kétfarkú oroszlán elbõdül”. Ugye mindenki tudja, hogy a kétfarkú oroszlán Prága címerállata. Utána a következı +40, vagyis ’87–88 után – ez bizony már pontatlan! És hiányos. Az eddigiek alapján azt várnók, hogy a lengyel küzdelem is megemlítıdjék, a Szolidaritás, de arról szó nincs. Ehelyett a medve és az oroszlán, a németek és a csehek ugranak ki elsınek, ami ugye nem felel meg pontosan a tényeknek. És utána már az események ködösek, az allegóriák értelmetlenek vagy sokértelmőek (direkt?), egyetlen szereplı sem azonosítható egyértelmően, kivéve talán a Jóindulatú Beteget, amely szavakat akár bele is szuszakolhatták utólag, Antall Jóska iránti tiszteletbıl. S ezután ilyen tág idıhatárok vannak: 55/60 = 2002/3–2007/8, amelyek sajnos nem igazán korszakhatárok, s a benne “azonosítható” egyes személyiségeket attól félek, csak belelátunk azért, hogy tudatunk passzítsa a valósággal. Ugyan, milyen épesző érv szól amellett, hogy a Kiskanász lenne Vitya, ha semmi konkrét jellemzı nem derül ki róla, a Fiumei Fattyút meg a Kopaszt meg majdnem név szerint megnevezik? A következtetésem egyértelmő. A Nyirkai Jóslatot elıször 1968 és 1979 közt állíthatta össze vsz. Gyır vidéki humánértelmiségi szerzı, kisebb késıbbi kiegészítések (elsısorban 1993 körül) elképzelhetıek. Hogy aztán meddig buzerálták pofátlanul önkényeskedve a szöveget, azt nem tudhatom, de 2006-ban már publikálva volt. S minı egy véletlen! A szeptemberi forradalmat valahogy nem sikerült elıre látni. Na, ennyit a használhatóságáról. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 22 23:34:00 Címkék: droid, irodalom, teológia 0 megjegyzés

3. Jézus párthus volt Nos, aki már csak felveti is ezt a hülyeséget, kapásból megfeledkezik róla, hogy Jézus nemzetiségérıl beszélni a szó szoros értelmében blıdli. Nemzetiséget legfeljebb anyai ágról örökölhetett, Édesapjának ugyanis nincs semmilyen nemzetisége. Ámbár ez ügyben sokan tévképzetben leledzenek, akik azt hiszik róla, hogy İ egy “mindenkit fenyegetı szakállas vén zsidó” (Gárdonyi, Egri csillagok, igen találó gúnnyal). Minekutána tehát tisztáztuk, hogy a kérdés telllljesen lényegtelen, gondoljunk bele abba is, hogy akik párthusnak nevezik, gyakorlatilag mind azt is büszkén hiszik, hogy a párthusok echte magyarok voltak, vagyis tulajdonképpen azt akarják veszekedett öntudatukban bizonyítani, hogy “Jézus is magyar volt”. Egy túlburjánzott nemzeti gıg vezeti hát ıket, nem a “tudományos igazság” vágya, és persze nem is tudnak semmi tényt felhozni állításuk igazolására, legalábbis a forrásuk visszakövethetetlen bármi ókori állításig. Az ókori még mindig nem jelentené azt, hogy hiteles, mert hiteles forrás ezügyben csak egy van, bármilyen furcsa, az apokrifus evangéliumok ugyanis általában szemérmetlenül háryjánoskodnak, a kanonikus iratok közül meg egyedül Lukács evangéliuma mond annyit, hogy Mária Erzsébet rokona volt, aki egy ároni papi család tagja volt, tehát színtiszta zsidó (1,5.36.). Vagy lehet, hogy ez a baj, ezek az ürgék annyira utálják a zsidókat, hogy azt nem akarják bevallani, hogy legalább egy zsidónı van, akit egész életükben imádtak? Mert Jézus maga elég közömbös lehet nekik, ha egyszer nem a tanításait és a halálát-feltámadását firtatják, hanem a származását, akkor nem igazi követıi. Na de az ilyen etno-fanatikusoknak érdemes elolvasni, hogy egy echte nemzetiszocialista szerint (http://suttogo.mozgalom.org/viewtopic.php?f=4&t=67&st=0&sk=t&sd=a&start=280#wrap) is Jézus zsidó kellett hogy legyen annak rendje és módja szerint. Az övé nyilván nem nevezhetı “zsidóbarát” véleménynek. Ettıl még nem lenne igazzá, viszont mivel érvelése pontosan meg is állja a helyét, igaz függetlenül attól, ki mondja. Ha ugyanis akár Rákosi Matyi is valamiben igazat mondott, akkor az az igazság és azt kell elfogadni. (Mondott néha ilyeneket, pl. amikor Csermanek Jani és bőnbandája politikáját mószerolta Hruscsovnak kies oroszhoni számőzetésébıl.) Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. ápr. 29 20:54:00 Címkék: droid, teológia, történelem 0 megjegyzés

4. A nyilatkozattévın kívül a világon mindenki zsidó Szerintem ezt csak két ülésben tudom befejezni, hogy olvasható maradjon, annak dacára, hogy magát a tényállást már egyszer elmagyaráztam. Természetesen nem így, nyíltan bukkan fel az állítás, senki nem mondja azt: “mindenki zsidó, csak én nem!” Egyrészt, mert így maga számára is lebukna, hogy paradoxont mond: nem lehet mindenki zsidó, mert a zsidók “választott népként” tételezik magukat a nem választottak elıtt, tehát ha csak ık volnának, akkor nem is volnának. Ezért nem is szerepel a zsidó vallás programjában a térítés (bár az ókorban még voltak prozelitusok, csak azóta befagyott a gondolkodásuk, mint a disznókocsonya), és csak a felszínen, a primitívebb gondolkodású fanatikusok agyában azért, mert a zsidó vér tisztaságát védik, meg hasonló f***ságok, amelyek csak arra voltak jók, hogy Alfred Rosenberg lekoppintsa és árja fajelméletet csináljon belıle. Ez nem zárta ki persze, hogy a fanatikus izráeli csıcselék kiborogassa a néger zsidóktól származó vérkészítményeket, ha még emlékeznek. Másrészt, mert nem praktikus: legalább akivel beszél az ipse, annak meg kell engednie, hogy ı nem zsidó, különben esetleg azonnal vége lesz a beszélgetésnek. Kivétel ez alól Kádár Félix haver, aki engem képes szemtıl szembe is lezsidózni, pedig meglehetıs részletesen ismeri a családfámat, de ı olyan szépen fejlett klinikai példány, hogy még többször fogom idézni példának. A gyakorlati megvalósulás úgy történik, hogy beszélgetés során elıbb egyik, majd másik, majd mind több emberrıl fedi fel, hogy véleménye szerint (ami ilyenkor mindig a valós ténynek minısül) az is zsidó. Az egyik alfaj a népellenes figurákat sorolja, amivel igen nevetségessé teszi magát, mert úgy tőnik, az még nem elég ok arra, hogy utálja ıket, hogy népellenesek; a másik alfaj a közös ismerısökrıl és a nemzeti politikusokról hozza tudomásomra, hogy azokban sem bízhatok, minden bizonnyal álbarátok és álnemzetiek, mert hiszen... Eleinte mindez épelméjőnek tőnik, amíg olyanok jönnek, akik köztudott, hogy zsidók, tehát az A fajta kiemeli, hogy Aczél György (Appel Henrik) is, Rákosi (Rosenfeld, bár még mindig sok megszállott van, aki elhiszi, hogy Róth Manó volt) is, stb, stb, aztán azok, akikrıl nem köztudott, mint Horn Gyuszi, és még mindig nem gyanakszunk elmebajra, csak szelíd polgári monomániára, aztán kezd a dolog abszurddá válni: megtudom, hogy Kádár is zsidó volt (mivel f***unk nincs, ki volt az apja, elvileg félig nem is lehetetlen, de éppen ezért ki is van zárva, hogy zsidó gondolkodásmódra nevelték volna), vagy hogy Fletó (na ez már közröhej...), Engels (szegény K. Zsolt barátom, etológuszseni és alkoholista, ennél a pontnál robbant fel, és a fotelból felpattanva üvöltötte: “ugyan már! Engels egy viking volt!”), aztán egyszercsak a kezembe kerül valami dél-amerikai fanatikus elmebeteg könyve, aki hosszasan bizonygatja, hogy maga Sztalin is zsidó volt, csak jól titkolta, azért indult pályáján görögkeleti kispapként... Kész, arcot a kézbe, vinnyogjunk. A B fajta is indulhat olyanokkal, akik velünk vannak és zsidók, ezek az ürgék acsarognak holtában is szegény Eduardóra, aztán akikrıl alig hinnık, úgyhogy tkp. nincs olyan Jobbik-vezetı, akirıl ne hallottam volna még terjeszteni. Általánosságban elmondható, hogy akit Magyarországon még nem zsidóztak le, az rendes ember már nem is lehet. (Fordítva nem igaz, ld. Fletó.) Speciális esetként Kádár Félix a legszebb, aki húszéves korunkban kedvenc professzorunkról derítette ki, hogy szerinte ı is. Azt egyébként még a leghülyébb is tudta, hogy ısreformátus család sarja. A két kalauznı, akik egy éve a 74-es trolin engem találtak zsidónak, miután rájöttek, hogy semmilyen módszerrel nem tudnak bírságot behajtani rajtam, ehhez képest teljesen racionális, ıket a helyszín és a financiális álláspont véletlen egybeesése vitte csıbe, de legalább jó délutánt szereztek nekem, mert volt alkalmam nagyot nevetni. A és B fajták közös csúcspontja az a nem is csekély számú ember, aki szentül meg van gyızıdve róla, hogy Adolf Hitler is zsidó volt. Namost, mitıl alakul ki ez az elmebaj? Meggyızıdésem szerint a fı probléma a tartós magyarországi féllegalitással van, tehát hogy normális jobboldali ember 65 éve folyamatosan rejtızködve kénytelen élni, és idınként hajtóvadászatot is folytatnak rá önkéntes és ritkábban hivatásos titkosügynökök. Emiatt sajnos indokolt is egy állandó ellenségkeresés, a metodikailag sokban hasonló ügynökmizériának (csurkizmus) tehát teljesen reális magva van, csak abszurd módon felfújják azok, aki szerint biztosan mindenki ügynök. Az illegalitásnak azonban hosszabb távon rendkívül veszélyes pszichológiai hatása van, a “földalatti munkás” tudata több fronton is megbomlik, abszurdan felfokozott üldözési mániája nı ki, tehát feltétlenül legalább nyolc-tíz kategóriájától kell félnie az embernek, de leginkább azoktól, akik látszatra nem ellenségek. A legveszedelmesebb egy idı után a tökéletesen ártalmatlan ember lesz, mert arról nem tud rájönni, hogy mi benne a veszély, és ez RETTENTİ GYANÚS! Mivel a zsidók egy részérıl biztos, hogy soha nem tudjuk meg, hogy zsidók, kivéve legfeljebb a férfiembereket, ha minden egyes ismerısükkel elmennek gızfürdıbe (de az se jó, mert akkor meg a buziknak szolgáltatnák ki magunkat, jaaajj!), ideálisak arra, hogy a soha le nem leplezhetı fıellenséget keressük, akit persze MI, mert a világ legzseniálisabb magyarjai vagyunk, mégis leleplezünk – mindet, mind a 9 999 999-et! Ki lehetne mutatni, hogy az illegális harcos többi jellemzı neurotikus vonása, tehát a kényszeres frakciózás, a mániás-depressziós ingadozás a “hálózatunk átéri a világot és a legerısebb erı” és a “már mindenkit elvittek, én maradtam a Párt utolsó mohikánja” létérzések közt, a fekete-fehér emberkép stb. mind-mind elısegítik a “mindenki más zsidó” tévképzet kialakítását, de ıszintén szólva unom leírni. Beérem a fı tanulsággal, hogy

minél tovább marad félillegalitásban a jobboldal, annál több lesz a megbomlott elme köztünk, és ez a legerısebb érv arra, hogy fel kell nyitni a sisakot és úgy szállni harcba. Az viszont érdekes, hogy mindennek dacára még mindig a baloldalon nagyságrenddel nagyobb az elmebetegek (fıleg hasonló paranoiások) aránya, mint köztünk. Alapos elemzést igényelne, miért. Nyilván több ok mőködik együtt, pszichológiai okok is (egyet kapásból sejtek, az állandó súlyos kognitív disszonanciától is bedilizik az ember, tehát pl. hogy én vagyok a szabadelvőség bajnoka, és börtönbe záratok mindenkit, akinek véleménye mer lenni, vagy hogy én vagyok az uralkodó osztály, a rendszer mőködtetıje, közben pedig a szememet is kilopták hıs vezéreim), ontológiai okok is (vagyis, eleve nagyobb a valószínősége, hogy aki elmebetegnek születik, abból lesz baloldali), de teológiai okot sem mernék kizárni: vagyishogy Isten kegyelme van még mindig velünk. A tény mindenesetre tény: ık többen vannak és súlyosabb esetek. Tkp. a fenti esetleírást szinte változtatás nélkül vettem át a vérkommunista illegalitási tünetcsoportból, de az is biztos, hogy vannak zsidók, akik komolyan félnek tılünk, pedig józan ésszel most bizonyítottuk be, hogy az antiszemitákon csak röhöghetnének – no, az épelméjő anticionistától pedig azért nem kell félniök, mert épelméjő. És úgy tőnik, magának a jelenségnek az inverze is létezik. Javaslom elolvasásra Joseph Heller Gold a mennybe megy c. regényét, szórakoztató voltán kívül azért, mert talán abból nyílik a legkönnyebb betekintés egy gojnak az enyhén paranoid zsidók gondolatvilágába. A fıhıs sok, természetesen rokonszenvesen ábrázolt kisebb-nagyobb dilije mellett visszatérı motívum pl., hogy kényszeresen azt akarja bebizonyítani, hogy Henry Kissinger nem is zsidó. Hát, pedig ı igen, és Magyarországon is az emberek legalább 3%-a igen, a többi kb. 97-rıl pedig tehetséges elvbarátaink nagy átéléssel terjesztik. Ja, nem tudom tudományos igényő statisztikával igazolni, de tapasztalataim egész határozottan abba az irányba mutatnak, hogy e téveseszme hívei végül, amikor megnısülnek, elég valószínően zsidólányt vesznek el, de persze ıróla nem hinnék... Azt már nem is mondom, hogy ki rá a tökéletes példa. Na, mégis sikerült egyhuzamban. És emiatt most mosogathatok éjszaka. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. máj. 6 21:15:00 Címkék: droid, politológia 0 megjegyzés

5. A föld szívcsakrája a Pilisben van Ennek a kérdésnek elemzéséhez tulajdonképpen rá kellene jönnöm, hogy mi is az a szívcsakra, de erre még eddig képtelen voltam, mindenesetre valami hindu vagy milyen sz**ság. Ismét, többedszerre, az a kérdés tolul fel, hogy kinek jó a magyar nemzeti sorskérdéseket – vagy bármilyen kérdést a világon, csak a többi minket nem annyira érdekel – egy ázsiai pogány vallás keresztyén hitünkhöz képest mindenképpen hibás fogalomrendszerével magyarázni. Hát, tudom én, kinek jó, annak jó, aki az összes ezoterikus baromkodással a tradicionális keresztyén hitet akarja gyöngíteni. Akik meg kétségbe vannak esve attól, hogy máris elég gyönge népünk hite, azok nagy garral újat keresnek és beszopják a felkínált maszlagot, mint a halak a paprikás kenyérgalacsint. Amúgy, nekem legalábbis úgy tőnik, a pilisdilisek szerint a földet valaminemő erıvonalak hálózzák be, és ezeknek lenne itt egy kardinális pontjuk. Nem utasítva el, hogy a keletieknek, akik gyakorlati kuruzslásban néha megdöbbentıen jók, igazuk van abban, hogy az élılények testén erıvonalak futnak, és feltéve, hogy a föld egyfajta élılény (ami végülis egy épelméjő gondolatnak tőnik), mindenképpen kéne arra gondolni, hogy a föld mellesleg gömb alakú (minimálisan lapult), és ezért mindennemő “anatómiai” viszonya gyökeresen más kell hogy legyen, mint bármely más élılényé, szóval hogy hogy a fenébe találunk meg rajta valamit ismert párhuzam nélkül, az is rejtély. Geometriailag a földnek kitüntetett pontja csak kettı van, a két sark, fizikailag, elektromágneses szempontból még kettı, a mágneses sarkok, úgyhogy ha ezek a misztikus erıvonalak valamiféle magnetikus “erıvel” volnának kapcsolatban, azoknak is ugyanúgy vándorolniok kéne, ahogy a mágneses sarkok elég szépecskén teszik, tehát ha volna szívcsakra, az hol itt, hol ott lenne. Történetileg úgy rémlik, a Pilisben mindig fıleg egy ronda nagy ıserdı volt, semmi hasznos dolog, és a magyar történelemnek fontos eseménye azon a tájon szinte semmi nem játszódott le, kivéve a néhai Gertrudis nagyasszony lekaszabolását, ami mindenesetre jó volt. De épp annyi szakrális helye van Magyarországnak, hogy már sok állandóan számon tartani, még újabbakat kitalálni a semmibıl minek. Aki mindenképp szakrális helyszíneken szeret merengeni a cigányokkal való harc helyett vagy elıtt, annak ajánlok is egy jó helyet, ahol meg lehet világosodni. Menjen el Sárospatakra, és a kollégium régi épületében nézze meg azt a helyszínt, ahol Rákóczi nagyságos fejedelmünk éjszakázott. Egy nagy faasztal volt a szakrális tér középpontja, ahol a fejedelem katonai szükségtıl hajtva teljes ruhában, felszerelésben, csizmában és sarkantyúban aludt, és a helyi legenda szerint álmában a két sarkantyúval két nagy lyukat rugdosott az asztalba. Én teljesen vevı vagyok a legendára, csak az tetszik nagyon, hogy a két nagy lyuk közt van egy harmadik kicsi is... Kérdésem, hogy a szakrális középpont milyen katartikus gondolatot sugall nekünk? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. máj. 13 21:41:00 Címkék: droid, teológia, történelem 0 megjegyzés

6. Budapest is a Pilisben van Attila- és Árpád-sírostul, ez, ami itt nekünk van, csak egy ál-Budavár és ál-Pest Ez egy nagyon komoly bejegyzés lesz és nem viccelıdı. Attila sírját megásták valamerre ott, ahol uralkodott, az Alföld lapos részén, sok folyón túl. Lehet vitatni, hol volt ez, de lapos volt a vidék. Szándékosan jeltelen lett a sír, hogy senki ne háborgassa a király álmát, ezt egyértelmően tudjuk a leírásból, és mindig is így volt szokásban a hunoknál. Megírták azt is, hogy az eltemetı személyzetet leölték utána, hogy ne járhasson a szájuk. Nem is ismerünk egyetlen királysírt sem tılük. Persze fıleg azért, mert az eltemetı személyzetet leölhették, de a terveket készítı állami vezetık adták ki az ukázt az ölésre, és magukat csak nem végeztették ki... s miután egy évvel késıbb, polgárháború után a hun állam és mindennemő közbiztonság is megszőnt a Kárpát-medencében, nyilván ki is ásták és kirabolták a sírt az utolsó szögig. Mivel a magyar állam és mindennemő közbiztonság polgárháború közepett éppen szőnik meg a Kárpát-medencében, ne ássatok el kincseket, mert csak leölik majd azokat, akik tudják a helyszínt, és elviszik az értékeket. A Népi Nemzeti F***ság lényege nem ez a tudományos részletkérdés, hanem az a sokkal átfogóbb alapelv, hogy dicsı nemzeti múltunknak azért nincs emléke bizonyos vonatkozásokban, vagy azért nincs elég, mert az igazi nemzeti múltat helyszínestül és hagyományostul elrejtették elılünk, valamikor a távoli múltban, és egy silányabb ál-múltat erıszakoltak ránk. Mátyás Budavára, amelynek láttán a török követnek egyszerően elakadt a szava, és elfelejtette a betanult diplomáciai üzenetet, nem elegendı nemzeti Budavár, ha egyszer késıbb kevésbé ámulós törökök szétrongálták, nekünk kellett hogy legyen egy ısibb és szentebb Budavárunk, és azt gonosz ellenséges szellemi erık kemény munkával kimosták az agyunkból. Én is egy általánosabb alapelvre hívnám fel a figyelmet. Az ismert emberi történelem talán legfıbb átfogó érvényő tanulsága az, hogy a múltat nem lehet megsemmisíteni. Szándékos, nagy erıfeszítéssel véghezvitt múltrongálások idınként vannak, de mindig marad tárgyi vagy szöveges dokumentum, amit nem sikerül eltüntetni, és a legváratlanabb pillanatban elıtör az igazság. Elvi éllel leszögezhetjük, mint hittanilag is megokolt állítást, hogy az Igazság a legerısebb ideologikus erı a hosszútávú világformálásban, mert közvetlenül Krisztustól származik. Orwell szörnyő vízióját a folytonosan átformált múltból egyetlen pillanatra a papírdaráló nyílásában felbukkanó, majd végleg megsemmisülı újságkivágásról semmilyen tapasztalati tény nem támasztja elı, azt viszont elég sok, hogy minden megsemmisített múltnyom több, halványabb, de elszórtabb másolatot és/vagy megsemmisítési nyomot hagy, amelybıl az eredeti rekonstruálható. Olyan, a fél világot markukban tartó és semmitıl nem habozó zsarnokok, mint Lenin, képtelenek voltak megbirkózni olyan aprócska hazugságbiztosítási feladattal, hogy egy akkorka adatot eltüntessenek: név szerint ki irtotta ki a cár családját. A világtörténelem talán legvilágméretőbb és legtartósabb kényhatalmával és egyúttal tartós népszerőségével is az összes zsarnokok közt valószínőleg Augustus császár rendelkezett, akinek szintén külön személyes passziója volt a múltat átigazítani céljai szerint. (Azt nem tudta elérni, hogy unokája titokban ne az általa kivégeztetett Cicero mőveit olvasgassa...) Valószínőleg az ı csúcsteljesítménye minısíthetı a múlt megsemmisítésének világrekordjául: Cornelius Gallus költı teljes költıi életmővét, négy csonka sor híján, sikerült kiirtania, miután a költı fellázadt ellene. Ezáltal tényleg eltüntetett egy nemzetközi kulturális értéket, feltehetıleg véglegesen, és ezzel valószínőleg sikeresen megakadályozta, hogy a lázadás belsı indítékát valaha is megtudjuk. Csak találgatni lehet, hogy a költınek igaza volt-e, vagy csak a pénzért és hatalomért marakodott a koncon. Magát az alaptényt azonban, a lázadást, elég jól ismerjük, és azt sem nagy ügy megmondani, kettejük közül melyik volt a nagyobb mővész (sajnos az elpusztult életmő alkotója), és melyik a nagyobb államférfi (kétségtelenül a túlélı fél). Itt egyébként egy maximum párszáz példányos, papiruszfecniken rögzített életmőrıl van szó. A Pilisben meg egy kıbefaragott városról lenne szó, ...amely mint egy fáklya égett nagy korszakokon át, és nemzedékek éltek fényénél, s nem birt meg vele a sivatagnak annyi vad szele? Melyben lakott sok százszor ezer ember s rakta fészkét munkálva türelemmel – Babits szavaival –, s egy olyan pusztító autoritásról, amelynek hatalma maximum a Gergényiéhez lenne mérhetı... pribékszámban, fegyverek minıségében, észben egyaránt? Körülbelül annyira lehetne sikeres a múlt eltüntetése, mint amennyire Gergényi elvti ki tudta dumálni a viperák állami használatát. Az egész “kitalált középkor” komplexumról minden mellékágával ez a véleményem. Sokkal homályosabb, kevesebb és szinte kizárólag élıszóbeli adattal rögzített és több érdek által összezavart, mindazáltal sokkal érdekesebb kérdésnek érzem, hogy volt-e valóban a vármegyeszervezetnek István király elıtti elızménye, ahogy Györffy gondolta, és határozottan remélem, hogy még a mi életünkben ki lehet majd nyomozni az igazságot ebben az ügyben is. Amúgy azt ugye tudjátok, hogy néhány évtizede már az is kiderült, név szerint ki volt a Hét Vezér 942-ben? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. máj. 19 0:17:00 Címkék: droid, történelem 0 megjegyzés

7. Orbán Vitya jóságos, bölcs uralkodó, csak gonosz tanácsadókkal van körülvéve Történelmi tényeket sorolok, amelyek logikai bizonyítást nem igényelnek, mert empirikusan már bizonyítva vannak. 2006. október 23-án délután 15,25-kor az Alkotmány utcában a fegyvertelen magyar polgárok, férfiak és nık, összecsaptak a felfegyverzett gyurcsányista milíciával. Hogy a milícia milyen arányban tartalmazott a köztársasági államrend erıszakos, fegyveres megdöntésére és diktatúra létrehozására összeszövetkezett magyar állami alkalmazottakat (rendıröket és egyéb fegyveres testületek tagjait – NB. az államrend nem volt jó, de a gyurcsányizmus még rosszabb, és jogilag így fogalmazható meg, miért államellenes közvádas bőncselekmény a Gergényiék tette), illetve felbérelt külföldi zsoldosokat, az még vitatott. Az összecsapások folyamatosan folytak, térbelileg egyre délebbre szorulva, a milícia paprikaalapú könnygázt, sorozatvetıvel (katyusa) is kilıtt könnygázgránátokat és vízágyúkat, kb. 16 órától gumikartácsot alkalmazott a fegyvertelen tüntetık ellen. A tüntetık díszburkolatot felszedve és dobálva próbálnak védekezni, a Deák téren barrikád épül. Eközben elkezdıdik a Fidesz nagygyőlése innen kb. 300 méterre. Sok tüntetı átmegy a Fidesz-győlésre, felhívja a résztvevık és a szónokok figyelmét, hogy hadiállapot van északra, de a Fidesz-rendezık igyekeznek ıket elhallgattatni, Vitya nem zavartatja magát, megtartja ünnepi beszédét 17,10-tıl, miközben kétségkívül hallja a folyamatos fegyverropogást, és 16,59-kor egy tüntetınek sikerült eljutnia a színpadig és bemutatnia a ránk kilıtt lövedékek mintapéldányait. 17,45-kor Vitya és tanácsadói, akiket pontosan ugyanannyira érdekel népük közben folyó önvédelmi harca, mint nagy vezérüket, lezártnak nyilvánítják a győlést. 17,45,51-kor a milícia parancsnoka kiadja az utasítást az általános rohamra. A győlésen résztvevık értelemszerően mind a sok tízezren a helyszínen vannak, fegyvertelenül, a harcba nem kívánnak beavatkozni (ez sem éppen nagyszerő hozzáállás, tehát a kisfideszesek sem szívem csücskei, de kétségtelen, sok köztük a nı és gyermek). A források szerint kb. 17,46 (emlékeim szerint ez késıi, a valós idıpont korábbi lehetett) és 17,50 közt a felkelık egy lövedékkel fel nem szerelt tankkal próbálják megállítani a milíciát. 17,48-tól a milícia lovasrohammal és nyomában kötelékben végrehajtott gyalogos támadással töri meg az ellenállást a Madách téren, folyamatos kézifegyver-tőzben, minek során 14 állampolgárt szemen lınek, és több százan megsérülnek. Ezek nagy része nem felkelı, hanem nemrég Vityát hallgatott ünneplı. A bölcs király nem ismerte fel, hogy népét fegyveres támadás éri, és a jó és bátor uralkodó mit csinált? Pánikszerően elhagyta a helyszínt gépkocsin, vezérkarával együtt. A Kapitány vagy a patkány volt inkább? Nem mondom azt, hogy Vitya tanácsadói nem rosszak (ellenkezıleg, nagyrészük kripto-szdsz-es, mint Pokorni, Rogán, Deutsch stb., vagy kivénhedt kommunista, akiknek nem jutott elég az osztozkodásnál és ezért inkább nemzeti szőrt öltöttek, mint Kövér, Schmidt Pál, Martonyi), hiszen ık is pánikszerően elmenekültek a vezérrel együtt. A vezéri nagytanácsból egyetlen ember volt férfi, aki gyalog és fegyvertelen szembe mert menni a milíciával, történetesen fizikailag a legkevésbé harcos alkat, Révész Máriusz képviselı. İt a szó szoros értelmében eszméletlenre verték. A jóságos uralkodó azóta sem tett egy lépést sem azért, hogy Révész Máriusz terrorista merénylıit felkutassák, bíróság elé állítsák, vagy esetleg, ami egy politikai klántól szintén elvárható, fideszes kommandósok vadásszák le ıket. Orbán Vitya, népünk atyja és vezére (egyesek szerint) nem jó és bölcs, hanem elırelátás nélküli, sunyi és gyáva. A tanácsadói szintén azok. A zsák meglelte a foltját. És most azt akarják erıszakosan elérni, hogy szavazzunk a Fideszre, mert akkor minden jó lesz? Eltekintve attól, hogy hiszi a piszi (arra is írhatnék egy teljes bejegyzést, hogy Orbánnak minden szava hazug, ld. a tucatnyi ultimátumot, amit már adott, de a bizonyítás már enélkül tökéletes, úgyhogy nem foglalom rá a byte-okat) – szóval mindentıl eltekintve – İ SENKI NE SZAVAZZON A SAJÁT NÉPÉT SUNYIN CSERBENHAGYÓ F VEZÉRRE. Majd ha Révész Máriusz lesz a Fidesz elnöke, komolyan megfontolom a szavazat kérdését, és ígérem, hogy itt vitát is nyitok róla, szavazási lehetıséggel. Addig: GYİZZÖN A JOBBIK. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jún. 3 21:28:00 Címkék: banánköztársaság, politikai irányzatok, történelem, tüntetés 0 megjegyzés

8. A zsidóság már rég kihalt, akiket zsidóknak hiszünk, nem is azok, hanem kazárok ... egy kis elméleti magyarságismeret ezzel kapcsolatban. Több helyen lehet olvasni manapság radikálisszittyamagyar oldalakon, hogy Sámuel királyunk tkp. zsidó volt. Bizonyíték erre ugyebár a neve is, valamint az Abák kabarok voltak, és a kabarok zsidók, mert ık kazárok, és a kazárok zsidók, mert ık azok, sıt ık a zsidók, mert a többi zsidók kihaltak, ui. túl jó fejek voltak a kazárokhoz képest... nem értem még végére a szittyamagyar érveléssornak, csak meguntam. Kérem tisztelettel, I. Sámuel király egyébként nem volt zsidó. Jó keresztyén felebarátunk volt egyszerően azon okból, hogy sógora vagy inkább ipa, Géza fia Vajk (István néven ismertebb) minimo calculo a szemét tolatta volna ki, ha nem az és úgy akar a királyi családba nısülni. Egyébként a neve is jó keresztyén név, amit akkortájt igen, csak úgy adtak embereknek, remélem, nem akarja azt mondani egyetlen vadma/gyar/rha, hogy I. Endre királyunk is zsidó volt, hiszen a fiait Salamonnak és Dávidnak kereszteltette? Menjünk tovább. Az Aba nem sem volt zsidó, hiába volt a kabarok törzsfıi nemzetsége, mert a kabarok sem voltak zsidók, még akkor sem, ha lettek volna kabarok, bár kabarok nem is voltak, csak kavarok. Az ı nevük ugyanis Konstantin császár görögségével leírva maradt ránk, és a középgörögben a -b-t e helyzetben normálisan v-nek mondták, ahogy a magyarok régi “szavárdu” nevét is sabartoi-nak jegyezte le. Mellesleg a kavarok neve azt jelentette volna, hogy lázadók, és ez egészen jól érthetı is így magyarul: ugye, akik mindig csak kavarnak. Ezt nem viccbıl mondom, a “kavar” igénk igen ısi magyar szavunk, mutatja, hogy magas hangrendő párja is van. Nos, e dicsı török ısnépünk onnan kapta nevét, hogy fellázadtak a kazár kagán ellen és elhagyva birodalmát hozzánk csatlakoztak, nagyjából abban az idıben, amikor a kazár kagán betért zsidónak (más kérdés, hogy hányan követték népébıl, valószínőleg nem túl sokan, az elmélet már ezen is bukik). Nem nehéz kikövetkeztetni, miért lázadtak fel: leginkább azért, mert nem tetszett nekik az új vallási irányvétel. Ennyit a honfoglalók közti zsidó törzsekrıl. Nem teszek fel szavazást, mert soha senki nem szavaz semmire, csak úgy kérdezem, kinek mi a véleménye: ha az Aba-nem itt élne köztünk most, I. (Böszme) Feri kán hordájában, a) fellázadnának, b) nem? Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. szept. 2 1:39:00 Címkék: történelem 1 megjegyzés Ëgy számítástëchnikus titkos naplója írta 2008. szeptember 7., vasárnap 20:27:00 CEST

Információ. A kavarok zsidó voltának hipotézise eredetileg nem szittyamagyar agymenés, hanem szittyazsidó. Igen, néha vannak szittyazsidók is. Arthur Koestler (sz. Kösztler Artúr, Budapest) baloldali antikommunista író dobta be a köztudatba. A kommunizmushoz értett, mert azt azelıtt próbálta maga is, de történelemhez max. annyit, mint egy kendermagos kopasznyakú magyar tyúk a héber kvadrátíráshoz.

9. A szocik ismerik, sıt esetleg követik is Marx tanítását Ismerni elvben ismerhetnék, lévén hogy a szoci vezérek valamennyien a kommunista mozgalom vezetı tisztségeit töltötték be 1990 elıtt. Tegyük azonban kezünket a szívükre, és valljuk be, feltételezzük-e egy Kiss Péter-féle gyengeelméjőrıl, egy Szekeres-féle alkoholista idiótáról, vagy éppen Gyurcsány Fletóról, akinek tanárképzı fıiskolás korában megbízható információm szerint minden vizsgája elıtt a pártközpontból szóltak le a vizsgáztatóknak, hogy ezt a szegény hülyét tessék már átengedni, hogy egy XIX. századi filozófiai irányzatot akárcsak nagyjából is képesek voltak áttekinteni, megérteni és bemagolni. Horn Gyuszi igen, mert ıt úgy küldték annak idején Rosztov-na-Donúba egyetemre, hogy gimnázium helyett egy a pártelit képzésére kitalált, extra felszereléssel, tanári gárdával és janicsárfegyelemmel ellátott speciális janicsárképzıben verték bele a szakérettségit, viszont azóta Horn Gyuszi az idült alkoholizmus dementia nevő szövıdményébe esett, és a marxizmus-leninizmus klasszikusai közül inkább Lenint követi élete utolsó két évében, amikor a szifilitikus paralízise annyira elırehaladt, hogy a szobában négykézláb tudott csak közlekedni és alázatosan bocsánatot kért a széklábaktól, amikor nekik ütközött. Ez állítólag történeti tény. Fénykorában azonban Horn Gyuszi volt karhatalmista és aktív miniszterelnök kétségtelenül ismerte Marx tanítását, de pártjával egyetemben nem követte; ilyen szempontból nézve Horn Gyuszi a szó klasszikus értelmében áruló. Nem hazaáruló, mert az már ’56 óta kontinuusan, hanem hitáruló (renegát). Most késı van és nem írom le tételesen, mit mond a marxi elmélet, amit a szocik nem követnek, ezt nagy vonalakban mindenki sejtheti, két tarhálás közt valamiféle “osztálynélküli társadalomról” hablatyolt szegény 19. századi közgazdászfilozófusunk, ami persze képtelenség, de azt minden képtelenségével együtt nem javasolja, hogy az ı igazi követıi alkossák a kıgazdag monopolkapitalista komprádor-finánctıkés elitet. Egyesek szerint az egész marxi elmélet nem más, mint egy megtévesztı manıver a nemzetközi finánctıkés elit részérıl, hogy egy kivihetetlen, ámde rendkívül véres mellékútra taszajtsák az elégedetlen alsóbb néposztályokat a valódi függetlenség kivívása helyett. Errıl sokan sokféleképpen vélekednek, de én ezt így nem tartom valószínőnek: Marx és lökött kalandor viking haverja, Engels épp eléggé ırült elméletet alkottak ahhoz, hogy ık még valószínőleg hittek is benne. A klasszikus XX. századi kommunizmusban azonban a vezetı Kaszt, ez a családi összefonódásokkal teli nemzetközi maffia, amibe bekerülni még be lehetett, de kikerülni már a halál által sem könnyen, nyilván egyáltalán nem Marx tanait akarta megvalósítani, hanem csak és kizárólag a saját világuralmát bármi áron, és szükség esetén bármi ideológiával. Gyuszi és társai az eszmét lazán elárulták, a Kasztot azonban nem. Kell-e jobb bizonyíték, mint hogy végül az Apró-klánt juttatták a trónra? Ezért nem is szeretem a szocikat kommunistákként szidni, mert sose voltak igazából azok, hanem a saját nevükön szocikként. Az a kevés gazember, aki noch dazu még kommunista is volt, azok most rendszerint a játszmából kigolyózva, a partvonalról dühöng és legalább annyira utálja a szocikat, mint én, csak persze más okból. Hogy van-e még olyan is, aki nem is volt gazember, és mégis kommunista volt, az messzire vezetı kérdés volna, és most igazából semmi jelentısége nincs (én egyet asszem, ismertem, és néhányat Kádár fel is akasztatott). Van még persze egy-kettı olyan is, aki buzgón hisz a Fletóban, hogy majd İ megvalósítja a Szocializmust, de elmebetegbıl végtelen készlet van ebben az országban. Éppen ezért a Nemzeti F***ság 9. is csak egynek tőnik a dilikbıl, és látszatra veszélytelen, de gondoljunk bele, hogy e tézis hívei azok, akik habzó szájjal kommunistáznak, ha az MSZP-re terelıdik a szó (ami azokat egyáltalán nem zavarja, vigyorogva mutogatnak, milyen hülyék vagyunk, és élvezik a buta prolik Kádárnosztalgiájának felköltését, amibıl hasznot húznak), és többnyire elájulnak a meghatottságtól, ha a Fideszre gondolnak, amely antikommunista párt, elvetette Marxot és Tanait, sıt azt hiszik, Vitya 1989-es szavai alapján cselekszik: “agyagba kell döngölni a kommunistákat”. Megpróbálhatta volna akkor, mondjuk kipróbálhatta volna elsınek otthon a fateron, de már akkor sem tette. Most inkább a liberalizmus állam- és világrendjét kell elpusztítani, de azt nem akarja, mert annak oszlopos része ı és a pártja is. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jún. 21 22:47:00 Címkék: politológia 0 megjegyzés

11. Háttal és éssel nem kezdünk mondatot, és a “de viszont” szókapcsolat is helytelen A) válasz Például a bőnvizsgáló szerint magyar író nem kezdheti a mondatot “ugyan”-nal, “hát”-tal kezdeni meg már nem is pongyolaság, hanem valóságos neveletlenség. Hát én erre azt felelhetném, hogy: ugyan ne tessék már ilyent mondani. (Móra Ferenc: Nyelvrontás, in: A fele sem tudomány. Móra írta a vsz. legtisztább, idegen nyelvi hatásoktól legmentesebb magyar prózát.) B) válasz A viszont szó nem szinonimája a de mellérendelı kötıszónak, hanem a viszontag módhatározó rövidítése, és mivel még a szófajuk sem azonos, természetesen kiválóan elvegetálnak egymás mellett. Ha jól emlékszem, Mikszáth különösen kedvelte ezt a kapcsolatot, és ı sem tudott túl gyengén magyarul. C) válasz Zsuzsa [17:43:02 ma] Éjfél körül zörgetnek a mënnyország kapuján. Szent Pétër hullaálmosan kiszól: “Namiaz?” “Nëm mi, hanëm ki!” “***szamëg, már mëgint ëgy magyartanár!” Ezt ismerted? (Fehér Bence: Szeptember, 8-án) D) válasz Általánosabb érvénnyel: a magyar nyelv egy szép, tágas mezı, amin tizenötmillió állat legel, és ezeknek felmenıi valaha tudtak magyarul, ık már jórészt elfelejtették. Tizenötmillió idiolingua meglehetısen szétágazó, kusza hálót képez, amelyben minden és mindennek az ellentéte létezik. Egy részük germanizmus, anglicizmus, latinizmus (az utóbbi általában jó, mert egy olyan nemzeti kulturális szint maradványait ırzi, amely a nyelvi tradíciónak is fontos része), és vannak emberek, akik ezek ellen hadakoznak; elvileg ez a törekvés jó, mert az emberi társadalomnak szüksége van preskriptív normákra, ellenkezı esetben liberális demokrácia jön létre, azonban (Platón után szabadon) a preskriptív normákat nehogy már a súdrák hozzák létre. Hasonlóképpen a germanizmus tényét nem jó, ha az állapítja meg, aki egy élı nyelvtıl idegen pesti családban, majd egyetemen Hunsdorfer—Budenz-elmélet alapján tanult egy germanizált magyar nyelvtant. Tessék tájnyelvet ismerni, elméleti nyelvészetet, igen magas szintő latin nyelvészetet. És manapság a ciganizmusok ellen tessék harcolni, mert azokkal van tele a magyar nyelv. Viszont állapot kifejezésére a határozói igenévvel összetett perfectum nem germanizmus, a de viszont jó, egy vagy két kötıszó bármelyik mondat élén egész jó, a vesszık elhelyezése a szövegben bizonyos személyes döntési szabadságot megenged, és így tovább. A paidagágász általában véve egy olyan istenállatja, amely puszta létével képes ellenszenvet ébreszteni az ideológia iránt, amelyet hirdet, tehát a nemzeti paidagágász általában eléggé káros lény. Persze lehet jó paidagágásznak is lenni (Lehet Más a Paidagógia [http://kuruc.info/r/34/42543]), még egyszer mondom: a ciganizmusok ellen harcolni, személyes döntési szabadságot megengedni, az élı országtól nem lenni idegen. Update: én is egy nemzeti f*** vagyok, vagy mi? Hova lett innen a 10. folytatás? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jún. 25 11:50:00 Címkék: nyelv 0 megjegyzés

12. Az egységes Európát Attila találta fel, és a magyarok védelmezték ezerötszáz évig, ezért Európa hálás nekünk és szeret minket 13. A szeptemberi forradalmat Gyurcsány pontról pontra megterveztette a titkosszolgálattal, és azóta is az ı Forgatókönyve szerint megy minden végbe 13+1 és a legvadabb: A Gyurcsány-rendszert demokratikus, parlamentáris úton, fegyveres harc nélkül is meg lehet dönteni A patkány, ha sarokba szorítják, harap. Egyébként mindent felzabál, ha hagyjuk, piszkos és a bolhái a bubópestist terjesztik. A k***országi junta, drazséstól és rendıröstıl, patkányokból áll. Most éppen harapási fázisban vannak. Keménykedünk, keménykedünk, fiúkák? Ezzel áruljuk el, hogy be vagyunk sz**va. A ti túlélési tervetek már olyan rövid, hogy csak arra készültök, hogy az ünnepnapot túléljétek forradalom nélkül. De lehet, hogy éppen ezáltal nem fogjátok. Egyébként Csermanek Jani rezsimjének volt a klasszikus taktikája, hogy ünnepnap elıtt az ellenzékieket mindenféle hajuknál fogva elırángatott ürüggyel bevitték három napra, hogy ne tudjanak jelen lenni ünnepen. Fıleg Az Ünnepen, aminek a nevét sem volt szabad kimondani. Ezt a dolgot azonban a fletófalkának a történelem kúrta ee, ugyanis fokozatosan gyarapodik, és lassan túl sok lesz az emléknap, minden naptól félni kell. Ha valaki olyan perverz, hogy jóindulatot akar feltételezni a libafosékról, az mondhatja azt, megszántak minket, hogy eddig volt ıszi ünnepkörünk szept. 18-tól nov. 4-ig, téli karácsonykor, tavaszi márc. 15-tıl húsvétig, de nyári nem volt, legyen már. Kíváncsi vagyok, mire végez a Gárda Egerben. És most csülökre, mivel napokon belül nagyon zivataros idık várhatóak, gyorsan be kéne fejezni az ezer éve húzódó Nemzeti F***ságot, hogy lehessen azonnal reagálni az eseményekre, s talán még egy kis elméleti alapozást is írni elébük. Nagyon tömör leszek.

12. Aki kinyitott már egyszer egyetlen nyugati szakmunkát, tudja, hogy Attilától Európa a mai napig iszonyodik kivétel nélkül. Teljesen mindegy, hogy feltalált-e Európát vagy sem. Nem azért. Azért, mert abban az idıben Európa lakói általában olyan egészséges vademberek voltak, akik nem sokat t**öltek, ha a szomszéd törzset vagy a saját királyi dinasztiájukat ki kellett irtani egy szálig, viszont értékelték a költészetet, az adott szót, a prédikációt a szószéken meg még egypár fontos dolgot. Attila pont olyan volt, mint ık mind Childerichtıl Marcianus császárig, de (legalábbis látszatra) sokkal eredményesebb náluk. [Köztudottan a prédikációt a szószéken is pogány létére jobban értékelte, mint a jó rómaiak, a pápával való híres találkozása erre mutat.] Ad 1) ezért tıle féltek legjobban, és erre még ma is emlékeznek, ad 2) ma az európai népek pont az ellenkezı életszemléletet követik, s mivel emiatt rettentıen szégyellik múltjukat, a legegyszerőbb úgy beállítani, hogy ııı k jó fiúk lettek volna, ha nincs az az átkozott kutyafejő Attila. Ezt tehát megváltoztatni nem nagyon lehet, ezért Attilára hivatkozni öléggé célszerőtlen, hosszú távon is. Más kérdés Európa, hát az már régen létezett, legalábbis Caesar ideje óta, de lehet, hogy Scipio óta, Attila idején éppen szétesettebb fázisban, mint ma (még), és persze az okosabb emberek, Aetius, Marcianus vagy akár Attila is, szerették volna összeszerelni. Ez igaz, de önmagában nem érdem. És végül az okosságról. Néhai mesterem, B. professzor (konszolidált nagymagyar volt, de óriási nagymagyar) rengetegszer elmondta és finoman le is írta véleményét, hogy Attila semmit nem adott hozzá a hun birodalomhoz, legfeljebb bukásra ítélt gigaprojekteket, a zseni, aki megteremtette az aranykort, Bleda (Buda néven közismert) volt, és ezért természetes is, hogy Attila után összeomlott az állam. Nem szeretnék egyértelmő állást foglalni, mert az ördög tudja pontosan ma már, csak arra mutatnék rá, hogy teljesen legitim nemzeti magyar nézet akár Attilát tekinteni nemzeti ısnek, akár Budát, akár Ellakot, akár Dengiziket és Ernakot, vagy akár Aszparuhot is, ha valaki úgy látja jónak. Sıt, én Árpáddal is beérem. Európa meg kapja be. Hogy mennyire hálásak nekünk, azt az utóbbi idıben sokszor láttuk, legszebben 1956. nov. 4-e után [Franco volt az egyetlen, aki felajánlotta segítségét, de az amcsik letiltották, a finneknél próbáltak volna önkénteseket toborozni, és 1, azaz egy szál svájci polgár is volt, aki berakta az autójába a gépfegyverét és elindult spontán Budapestre, de valahol Ausztriában a rendırök lekapcsolták].

13. Hát ez a nézet vegytiszta csurkizmus, azonfelül mazochizmus is, és determinizmus: legjobb, ha ülünk a klón és siratjuk Nagy-Magyarországot, mert úgyis megtervezték, hogy mi lesz a sorsunk. Persze tele volt titkosügynökkel az ország Szeptemberben – éppúgy, mint azelıtt, és azóta is –, de 1) tele volt ıszinte igaz emberekkel is, akik mindent megtehettek volna, ha... hát már elmondtam párszor, mi volt a hiba, nem az

ügynökök, hacsaknem az olyan magas szintő ügynökök, mint Navracsics és tsai. 2) tessék már utánanézni egy kicsit, milyen alaposan terveztette meg Gerı Ernı okt. 23-át és az utána következendıket, aztán mire is ment vele. Maguk alá temették a tervei ávóstul, kár, hogy csak olyan kevés ávóst akasztottak fel és Gerıt nem lehetett elkapni. Legközelebb ezt a hibát ne kövessük fel, rengeteg rendırt akasszunk és rakjuk közéjük Fletót is.

13 + 1. A Nemzeti F***ság legnagyobbikát az ÉLET cáfolta meg, de csattanósan. A Fletó-diktatúra (én most is annak tartom, ha a kirakatot libafossal kenték is be) a demokratikus játékszabályokat olyan szinten felrúgta, hogy szabályszerően tilalmaznak minden nyílt utcán való megjelenést, és tökéletesen semmit nem tevı embereket hurcolnak el terrorizmus vádjával. És ha netán egy választáson gyız – a Fidesz? Ugyanezt fogják csinálni, hiszen most is helyeselnek Fletóéknak, nem tévedés, helyeselnek, ugye, Sólyom Laci? De persze ez részükrıl csak a szokásos önfeladó égbeköpı-aláálló társasjáték, mert nem hiszik el, hogy kétes, hogy itt még lesznek-e az életben választások. Aztán csak néznek majd, amikor ık is megszívják, mert ıket is be fogják tiltani és el fogják vinni. De tényleg be kell vezetni a rendkívüli állapotot ahhoz, hogy észrevegyétek, hogy a 13+1. pont blıdli? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 19 22:41:00 Címkék: banánköztársaság, banánırség, droid, politikai irányzatok, történelem 0 megjegyzés

Politikai erkölcs Viselkedési kiskáté magyaroknak avagy, néhány általános etikai érvényő tiltó rendelkezés, amelynek betartása szükséges nemzeti viselkedéskultúránk kialakításához 1. Magyar ember nem tesz terhelı vallomást más magyar emberre rendırség, ÁVH (=NNI), APEH, bíróság és hasonló államhatalmi szervek elıtt csak súlyos köztörvényes bőncselekmény (pl. gyilkosság, nemi erıszak, gyújtogatás, nagy kárt okozó sikkasztás, tehát általában az I/9§ hatályát megszőntetı bőntettek) esetén. 2. Magyar ember nem vásárol árut a Tescoban és hasonló nagy multinacionális kereskedelmi cégektıl; ez alól kivételt képeznek a magyar áruval nehezen pótolható külföldi termékek (elsısorban iparcikkek, vagy pl. abszint, banán, rántott tintahal). 3. Magyar ember nem ad el cigánynak és nem vásárol cigánytól. (Ha igen, magára vessen, mert sz**t fog kapni irreális áron.) 4. Magyar ember nem közösül cigánnyal, lóval, kecskével, krokodillal és más állatokkal. (Ez alól kivételt képezhet, ha MA értékő felsıfokú végzettséggel rendelkezik, viselkedéskultúrája maga is megfelel az itt felsorolt pontoknak, és magyarnak vallja magát.) 5. Magyar ember karácsonykor az ÚR Jézus Krisztus születését ünnepli, és nem a Szeretet Ünnepét vagy a Fenyıfaünnepet. Amennyiben nem hisz az ÚR Jézusban, elıször is gondolkodjék el azon, hogy józan eszén vane, másrészt inkább ne ünnepeljen semmit. 6. Magyar ember nem megy bulizni jún. 4-én, aug. 29-én, okt. 6-án és nov. 4-én. 7. Magyar ember nem köpköd szotyolát a Balatonba, nem sz**ik bele, nem dobálja bele a lerágott élelmiszermaradékokat és a fáradt olajat. Más élıvizekkel sem teszi ezt. Szotyolát sehova nem köpköd, mert az cigány szokás. 8. Magyar ember nem ünnepli a hanukát. (Kivételt képezhet ez alól, ha véletlenül vallásos zsidó családba született, de az ilyeneknek azt javaslom, fontolják meg dr. Fejér Lajos, a nemzetiszocialista balfékság folytán Auschwitzban elpusztult nagy zsidó társadalomkutató véleményét, aki szerint minden zsidó számára a Krisztusban való hit lehet az egyedüli megoldás.) 9. A magyar ember szépségideáljai nem nyálas buzik, hanem férfias férfiak és nıies nık. İ maga sem nyálas buzi. 10. Magyar ember nem szidalmazza a sztrájkolókat, és nem hisztizik, hogy miattuk csak tolongásban és lassan juthat el úticéljához. 11. Magyar ember nem használ nyakra-fıre cigány argót, nem **dzsal hazafelé, hanem megy, és nem **kúrelja a csajokat, hanem pl. prütyköli (még kb. 30 szinonimát tudnék) a lányokat. Semmiképp nem a fiúkat. Stb. stb. 12. Magyar ember nem bohóckodik halloweennel, valentinnal és más amerikai sz**ral, hanem a hagyományos magyar ünnepeket üli meg. 13. Magyar ember nem fog kezet Gyurcsány Ferenccel és kormányának egy tagjával sem, nem fogad el tılük kitüntetést, és nem mond nekik köszönetet. És a +1 találat: magyar ember nem hiszi földreszállt istennek magát. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. dec. 10 23:36:00 Címkék: kulturális élet 0 megjegyzés

Mindenféle; javaslat betiltásra Sok apróság történik a napokban, amelynek mindegyikérıl valami eszembe jut, de vagy egymondatos, vagy axiomatikus, vagy nem éri meg leírni. A net pedig eléggé behalt. Grósz Jakab pont e csodás napon tudott elmenni kiküldetésbe Japánba, kíváncsi vagyok, mikorra és hány darabban csomagolva tudta elhagyni Ferihegyet (Fletóról kapta-é nevét?). Este vitatkoztunk az Etikai Kódex 10§-on, amit pillanatnyi önérdekén kívül némileg racionálisan azért nem fogad el Fletóhegy vonatkozásában, mert mint rendszeres utazót rendszeresen meglopják (csomagdézsmálás) a most sztrájkoló alkalmazottak, és közönséges tolvajokkal a szolidaritás nem egyszerő. Meg kell szokni, hogy ebben a világnak nem közössében (Ady) a döntı többség köztörvényes. — Meglepett a forradalmárokkal szembeni megtorlás váratlan petyhüdtséga, ugye öt felkelıt ítéltek el a napokban, de csak felfüggesztettre, és nem kötél által felfüggesztettre. Mivel azt nem hiszem, hogy Fletó emberségesebb ember lenne Csermanek Janinál, keresem a magyarázatot, aki tud, segítsen, egyelıre leginkább abban gondolkodom, hogy fél, be van tojva, és puhítani akar a helyzeten. — Szeretett vezetınkre, Kandúr Bandira, aki most biztos meg van sértve rám, pedig én tényleg továbbra is szeretem ıt, meg ráborult egy jókora bili sz**, amit benézett, hogy egy éve alatta áll. Sajnálom, mert tapasztalásból tudom, hogy mennyire megtévesztıen be tudják magukat nyalni az ember szívébe elmebeteg leszbiák, ráadásul én is láttam már rég a veszélyt (az ı saját szájából hallottam), de nem vettem komolyan és akkor nem szóltam neki, hogy vigyázz! mert kedved majd követendi gyász. Utólag meg ne legyen okos az ember. Egyetlen okoskodásom, hogy a sz**t kenéssel nem lehet eltávolítani, attól csak egyre nagyobb felület lesz sz**os, be kell vallani, hogy “eekúrtuk, basszameg, tudtam én, de megint egyszer én akartam okosabb lenni.” — A leszbiákról jut eszembe, hogy én tkp. imádom a hoaxokat. Évekig a bonsai macska volt a kedvencem, 2006. szept. 19-e óta a legnagyobb magyar hoaxnak azt tartom, amikor ál-anarchista ál-győlés álhírével sikerült bezáratni az ELTÉ-t a forradalmároknak. Két napja ezt kontrázta az az ismeretlen zseni, aki el tudta hitetni az országgal, hogy a leszbik be fogják tiltatni Máté Pétert. Ez persze jó talajba hullott, ha belegondolunk, hogy mekkora betiltódüh lobog évek óta a buzikban. Ugyan, tessék emlékezni, már 1993 ıszén, György Péter, ez a vörös fejő, aggresszív buzeráns, üvöltve követelte az ELTE BTK hallgatói lapjának betiltását a Kremolin Öcsögér álnevő (becs'szóra, azóta se tudom, kit rejt az álnév, pedig szívesen meghívtam volna egy nagy berúgásra) lírai szerzı két versszakos, abszolút nem támadó hangú Buzidal c. mőve miatt. Össze is állítottam egy rövid listát, hogy mely magyar és világirodalmi klasszikusokat lenne idıszerő a buziknak betiltatni, bezúzatni, kivonatni a közkönyvtárakból és büntetendıvé tenni példányok birtoklását. INDEX LIBRORUM PROHIBITORUM IOANNAE SUMMAE PONTIFICAE 1. Arany János: A bajusz. Elbeszélı költemény. Betiltás indoka/ürügye [BI/BÜ]: rasszista, cigánybőnözést tételez fel, trükkös lopásokat varr szegény ártatlan lováriak nyakába. 2. Dashiel Hammett: A máltai sólyom (az amerikai krimiirodalom ısatyja és elsı klasszikusa). A fıhıs Sam Spade átlag tízoldalanként megveri az ékszercsempész maffia levantei származású buzi fınökét és/vagy fiúkáját, nyíltan azért, mert buzik. (Igen, valahogy ilyennek képzelem én a törvényesség ırét, nem mint azokat a hülye magyar milicistákat, akik húsz forint júdáspénzért a Sam Spade-ektıl védték a buzikat a Hısök terén.) 3. Akkor már egy lendülettel a Raymond Chandler összest is, mert az isteni Phil Marlowe is szívesen le-leken egy állati maflást a buzi bőnözıknek. 4. Petıfi Sándor: Akasszátok fel a királyokat! Lírai költemény. A szerzı nyíltan az államrend erıszakos megdöntésére szólít fel benne, ezokból kéretik ıt posztumusz el is ítélni, csontjait kiásni és felakasztani a bitófára. (Ennek külön lenne az a haszna, hogy végre a Magyar Tudományos Kakadémiának is meglenne a motivációja rá, hogy megkeresse ıket.) 5. Babits Mihály: Elza pilóta. BI: a mő egész mondanivalója, BÜ persze a homofóbiája, mert az a ronda aggresszív Elza képes ellenállni, amikor a leszbik meg akarják erıszakolni, és megüti szegény ártatlan leszbiákat. 6. Dickens: Twist Olivér. Rendkívül intoleráns lépés a lányokat futtató, kisfiúkat tolvajlásra kényszerítı maffiafınököt aggresszív, vöröshajú zsidónak ábrázolni, még ha nincs is leírva egyértelmően, hogy ı lehetett a György Péter nagyapja. 7. Catullus összes versei, fıleg a “Két mocskos buzi szépen összeillik” kezdısorú politikai pamflet. 8. Dante: Isteni színjáték. Undorító: a buziknak külön kör jut a pokolban, a mennyországban bezzeg nincs egy szál se belılük, holott oda kizárólag nekik lenne szabadjegyük, gondolom, hátsó ajtón. 9. Arisztophanész: Az acharnaibeliek. Mikor a perzsa követtıl a görögök készpénzjuttatást várnak, az habozás és kertelés nélkül ezt mondja nekik: “te köcsög görög!” (Ez most nem Arany J. fordítása, mert ıt már az 1. pontban betiltottuk, hanem a sajátom.) 10. Livius: A római nép története a város alapításáról. Megengedhetetlen, elfogadhatatlan, tőrhetetlen, nem EUkonform, hogy még mindig szerepel kötelezı anyagként a közoktatásban a politikai terrorizmus dicsıítése

mindjárt a mő 2. könyvében (Mucius Scaevola). Betiltandó, és aki oktatja, azonnal eltávolítandó a tanári pályáról! 11. Kapuvári buzibár (sláger). Nem kell magyarázni, miért. 12. Lıwy Árpád: Toldi. A homofóbia, xenofóbia és szexizmus abszolút példája. Toldi csupa külföldit gyız le viadalban, és állandóan becsmérli a “buzeráns taljánok” szexuális szokásait, saját eltúlzott heteroszexuális aktivitásával pedig meg nem engedhetı módon befolyásolja a tanulnivágyó ifjúság beállítottságát. 13. Jaroslav Hašek: Švejk, a derék katona. Regény. Aktívan intoleráns, homofób, rasszista epizódok, mint pl. az ezredes története, aki az Adige strandján meg akar erıszakolni egy kadétot a szolgálati szabályzattal fenyegetızve, vagy a cigányé, aki önként jelentkezik szerbeket akasztani (háborús bőntett!); a tehénrekvirálás történetét már nem is merem részletezni, sapienti sat. Külön érdekessége, hogy e neonáci szellemiségő mővet egy archeokommunista írta. Egyébként indoklás nélkül, axiomatikusan be kell még tiltani Shakespeare Velencei kalmárját (praktice ez megvalósult, ugyan hol játsszák?), George Orwell Állatfarmját és a foncsorozott üveg kereskedelmi forgalmát és humán célú felhasználását. Akinek még van egyéb ötlete feltétlen betiltandó mővekre, szívesen várom, írja be kommentbe. Találós kérdés ráadásnak: 1) A világirodalomban elıször hol írták le a “pedofil” szót? 2) Magyar szövegben elıször ki használta a “lesbizálni” igét? 3) Van-e buzi, akinek feltétlen minden mővét be kell tiltani, mert kiemelten nem PC és nem EU-konform? Mondjuk, No. 13+1-ként? A helyes megfejtéseket szintén kommentben várom. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. dec. 13 16:23:00 Címkék: buzikérdés, irodalom, kulturális élet 0 megjegyzés

Miscellanea a társadalmilag káros és hasznos lényekrıl ... Vissza kell utalnom az Etikai Kódexre, és ismételten felhívni a figyelmet, hogy aki egy illegalitásban dolgozó harcostársunkat dekonspirál, AZ BIZONY RENDİRSPICLI, függetlenül attól, hogy az ÁVH-n, a rendırségen, személyesen Fletónak vagy a sajtó nyilvánosságának jelent. És az ilyennek NINCS HELYE KÖZTÜNK. Függetlenül attól, hogy az illegális harcos nagy vagy kicsi, sikeres vagy balfék, egy közösség lelke vagy összeférhetlen. A kifejezéssel kapcsolatban, még néhány megjegyzés kikívánkozik, a “rendır” fogalom értékeléséhez, hiszen az is eléggé összetett. Ellenség-e a “rendır” mint olyan? Nos, nem abszolút érvénnyel. Jelenleg döntı többségben harcban áll ellenünk. Azt azonban nem könnyő eldönteni, hogy kényszerbıl vagy győlöletbıl, és ha kényszerbıl, akkor néha miközben üt, másik kezével többet segít. Erre vonatkozólag ld. Pongrátz Gergely, aki utolsó éveiben egyszer nyilvános nyilatkozatban ismert el bajtársának egy magas rangú kommunista katonatisztet, mivel az, miközben ellenségként tárgyalt vele, titokban olyan információt osztott meg, amibıl nyilvánvaló volt, hogy a frontvonal mögött érdekükben tevékenykedik. És természetesen van, aki velünk van, bár többségében ık már elmenekültek a cégtıl. Köztudott ugyebár, hogy legjobb barátom is egy emigrált volt rendırtiszt. És visszautasítom azt a tipikus liberálsoviniszta maszlagot, mely szerint az ilyen önvallomás: “nekem van 1...2...x zsidó barátom”, a legtisztább antiszemitizmus, mert azt leplezi el: “pedig a fajtájukat utálom”; ez ordas hazugság. Az ilyen vallomás azt jelenti, amit mond: hogy másféle emberrel is lehetséges barátság. De csak azért, mert nem más – erkölcsileg. Ha igen, akkor utálom. Viszont – a magát szó eredeti jelentése szerint értelmezı rendır erkölcsileg a legtisztább magyar hazafi, mert azt választja élethivatásául, hogy a magyar haza rendjét ırizze, például harcban a cigányokkal és más társadalomellenes szeméttel. Az értelmes rendır tehát az embernek alig minısíthetı söpredékkel szemben természetes szövetséges. Másfelıl tapasztalati tény, hogy a jelenlegi rendırök többsége nemcsak győlöl minket, de olyan szellemi sötétségben is él, ami alapján róluk kétes, hogy elfogadható-e egy emberi közösség tagjának. Mégis, mindazáltal, azt hiszem, nem lehet tagadni, hogy mindig, minden cigány—rendır ellentétben MINDIG a rendırnek van igaza, akkor is, ha agytartalma vegytiszta H2O, korrupt és tele van győlölettel. Mindennek nincs kihatása a spicli kérdésére. A spicli elıször is nem az egyes, jó vagy rossz rendırnek jelent, hanem a fletóista államhatalomnak, másodszor is nem a magyar hazáért jelent, még ha teli torokkal ezt hirdeti is, hanem mert ı egy darab sz**, és harmadszor is, minden vamzer kiirtandó pusztán azért, mert vamzer, és az efféle foglalkozású vagy hobbijú lények a vírusokhoz és bélférgekhez hasonlóan gyilkos paraziták. Tegye kezét a szívére a legelkötelezettebb természetvédı, és mondja meg, vajon helyteleníthetjük-e, hogy az ember tudatosan csökkentette a természet biodiverzitását azzal, hogy a himlıvírust kiirtotta. Ugye nem? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. febr. 25 21:26:00 Címkék: banánırség, vamzerek 0 megjegyzés

Magánügyem: a vörös-ezüst zászló Nyilván én is éppolyan ırült vagyok, mint a Pozsonyi Ádám, csak más ponton jelentkezik. Ez az ember egyébként olyan végletesen ultratradicionalista gondolkodású, hogy kb. mindent elutasít a világból, amit a konstanzi zsinatnál modernebb auktoritás fogadott el, és teljesen reménytelen, hogy egy általa megtervezett világban öt percnél tovább lehessen élni, de publicistának attól még nagyon jó. Legutóbb (http://barikad.hu/node/24949) azt az elvét hozta tudomásunkra, hogy a Forradalom minden rossznak ısanyja, bizonyára a sátán ágyasa személyesen, és a keresztyén magyar ember csak a Lázadást fogadhatja el, ami nyilvánvalóan a Forradalom ellen irányul. Szép elmélet, nem mondom, bár ehhez általánosan használt szemantikai elveinket teljesen át kell írni, melyek szerint lázadni a csıcselék is tud, mert az nem erény, hanem ösztönös adottság. Még jobb, hogy logikus következményként összes forradalmunkat, mivel azok echt keresztyén magyar volta aligha tagadható, kénytelen a kommunistákkal összhangban ellenforradalomnak minısíteni. Na, egyebek mellett ezek miatt érveltem én a 2006-elemzésemben, amelyben az volt a nevetséges, hogy leereszkedtem egy csúfosan megbukott álnemzeti dezinformatikussal vitázni, egy semleges forradalomdefiníció mellett. De mint mondtam, nyilván én is éppolyan ırült vagyok, mert ha magamba nézek, ugyanolyan egzotikus vadságú elveket vallok pl. a nemzeti zászlóval kapcsolatban. Nyilván a szeptemberi forradalomban való részvételem okán van persze bennem az Árpád-sávos zászlónak olyan érzelmi töltete, ami felülmúlja többi nemzeti jelképeinket, de csatolok hozzá ideológiai magyarázatot is ám. A piros-fehér-zöld nemzeti színeket immár másodlagosnak tekintem, azonfelül nem is léteznek. Nem léteznek azért, mert a nemzeti címerbıl vannak kivéve, és ezért logikusan csak vörös-ezüst-zöld lehet, mert piros és fehér szín címeren abszurdum. Aki pedig az ezüstöt a fehérrel összekeveri, az még Adrienne-Évánál is vakabb. Másodlagos pedig éppen azért, mert 1) a régebbi nemzeti jelkép kompozíciójának eképpen csak leprimitiválása, sıt dupla leprimitiválása, mert a cakkos szélő fehér zászló korábbi és komplexebb megfogalmazása ugyanannak a gondolatnak, 2) jellemzıen a polgári magyar nemzet zászlaja, vagyis nem fejezi ki jól a korábbi, rendi és még korábbi törzsi magyar nemzettel való folytonosságot. Nagyon jó össznemzeti jelkép azoknak a fél-konzervatív vagy éppen libi ürgéknek, akik a modern nemzetet 1848-ra építik fel, annak hibáira és erényeire együtt, de már azoknak sem jó, akik az igazi 1848-at utólagos ideologizálás nélkül szeretnék látni, vagyis együtt benne azokat, akik azt a létrejött polgári rendszert akarták, akik azt, de forradalmat semmiképp (talán hivatkozzunk Széchenyi apánkra, aki valószínőleg teljesen azonos véleményen volt Pozsonyi Ádámmal, és kíváncsi vagyok, örök emlékezető megrémülését, amikor észrevette, hogy a forradalom idején nem lopnak, miképpen fejezte volna ki '56-ban a nyílt utcai győjtéseknél), és akik egészen mást (mint Petıfi, akirıl ma is, a Gárda-farsangon elhangzott szavalatok hallgatásakor, meg kellett állapítanom, hogy semmiképp nem 19. század közepi költınk, hanem 20.sz. végi-21.sz. elei). Mivel magam valamivel inkább rendi, mint polgári társadalmat szeretnék látni Magyarországon, duplán logikus, hogy nem a háromszínő, hanem az általánosabb érvényő korábbi zászlót preferálom. Petıfinek egyébként kötelezı olvasmány A nemes c. verse, egyrészt, mert ritka jó, másrészt, mert világossá válik belıle, hogy a rendi jogokat csak és kizárólag azért ellenezte, mert az elfajzott nemesség méltatlanná vált azok élvezetére, és a derest mint büntetési formát tökéletesen jónak tartotta, ám az akasztófát még jobbnak. Ezzel én is így vagyok, javasolnám is Petıfit cigányügyi államtitkárnak. Nomost, a címerszínekbıl kikülönözött zászlónk természetesen a maga helyén jó és szükséges, tehát pl. két legnagyobb forradalmunkra való emlékeztetıül annak teljes (ill. körösített, ún. kokárda) és lyukas változata az egyedüli adekvát zászló. A három szín azonban csak esetlegesség, mert a címer alapszínei mégiscsak a vörös és ezüst, a zöld igazából azért került bele, mert a keresztet mégis valamibe bele kellett ütni, hogy megálljon (a magyar heraldika naturalizmusa Európa-szerte egyedülálló, a lebegı címeralakokat pl. igyekszünk kerülni), és arra legjobb egy hármashalom, a hármashalmot pedig természetes körülmények közt erdı v. fő növi be. Ezt csak úgy lehetne elkerülni, ha cigányokat telepítenénk rá, akik leirtanák, akkor viszont barna, ill. sz**színő lenne, azok viszont címeren szigorúan tiltott színek. Egyebek mellett ezért lehetetlen a cigányoknak címert adni. Heraldikailag egyébként a hármashalom nem is hibátlan, mert a zöld elvileg nem is érintkezhetne a vörössel, szín a színnel, egy fémnek el kellene választani ıket. Egy szó, mint száz, az alapszínek a vörös és az ezüst, és a legtermészetesebb, legısibb és legnemzetibb jelkép volt és marad a hétszer vágott vörös-ezüst zászló és pajzs. Nem tudtam egyébként magamról, hogy háklis vagyok a vörös-ezüst zászlónk meggyalázására, azt hittem, hogy a nemzeti jelképek mocskolását tök érdektelenül viselem, mint a szimbolikával szemben a gyakorlatot mindig elıbbre helyezı ürge, és derősen mosolyogtam azokon, akik hányingert kaptak a Hölgyfutár pornográf címerén, és üvöltıgörcsöt a kisjánosi micisapkától. Erre a minap olvasok egy ilyen libi állatot a neten, nem linkelem, mert nem reklámozok ilyen színvonalat, aki a forradalmárok iránti mélységes lenézését egyebek mellett a “csíkos zászlójuk” emlegetésével is gyakorolta, és azon kapom magam, hogy felállok és fel-alá járok a szobában vicsorogva, és ha akkor fizikailag szemben lett volna az ürge, kékre-zöldre tanítottam volna, hogy az apja

v***ga a csíkos, amikor a Domina Helena korbácsolja (vagy esetleg én), a zászlók és pajzsok pedig sávosak. Pedig nem érdemes az ilyennel foglalkozni, a rosszindulat és a tudatlanság elegye teljesen természetes beltartalma a liberális, szocialista és etnikus koponyacsontoknak, és csak azt érdemes tanítani, akiben a butaság a jóindulattal vegyül, mert sajnos vagynak köztünk sokan. Úgyhogy legközelebb azt hiszem, a népi nemzeti f***ságról fogok írni. Amúgy is sz**ul érzem magam, olyan gusztustalan ez a világ. “Az igazi jobboldaliság”, pofázza a vamzer. “Elfogy az utolsó fillér is, és akkor Fletó megbukik”, hiszi egy naiv magyar, pedig 95%-nál okosabb, mert Vityában csak egy kolosszáls***et lát. Én meg megiszom egy szők üveg whiskeyt forralva, és egész délelıtt katzenjammeros vagyok tıle. Hát már én is olyan puhány lettem, mint a zöld libaf**? És ez nem elég, még a szívcsakrával is jönnek megint nekem. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 1 2:27:00 Címkék: politikai irányzatok, történelem 1 megjegyzés Adrienne Éva írta 2010. augusztus 21., szombat 14:18:00 CEST Egy kis update másfél év után... Petıfirıl. Menjetek el megnézni a szülıházát. Szép, de praktikus is, mert ki van téve a családfája és a születési anyakönyve. Ide nem az kapcsolódik, hogy a közhittel ellentétben vsz. 3/8-ban színmagyar ısei voltak, részben még a Hrúz-ágból is, hanem hogy 1923 elején az ı keresztelıje volt az egyetlen Kiskırösön, ahol mindkét keresztszülı nemesember volt... Csak kis adalék a “köznépi” Petıfi-képhez.

Harc a BKV-val 2009. március 29, vasárnap Nap kelte: 04:31 Nap nyugta: 18:53 Mai miniszterelnökjelölt: libafosos Bajnai Gordon A Balaton hıfoka: 6,7 °C Kerti munkával töltött hétvégém a várt eredményt hozta (félig): Fletó tovább bukott. És sikerült leköpni. Gratulálok a szerencsés nyertesnek. A felvételen nem látszott, hogy letartóztatták volna, ha tényleg nem, az összeomlás újabb jele, hiszen a Lex Tojás egyértelmően ırá is vonatkozik. Egyébként a napok egyre jobban hasonlítnak a Szeptemberi Forradalom idejére: ott állunk, hogy a külföldön lévı magyaroknak a néger internetesek ismét ingyen nethasználatot biztosítanak vigyorogva, ha meghallják, hogy a hazai politikai híreket akarják megtudni. (G.J. információja.) Csak hát, egy hibázik nagyon: a népfelkelés. Az ég áldjon meg bennetek, MIKOR, MIKOR jön már végre? Tényleg van olyan hülye a világon, aki azt hiszi, hogy majd Vitya kiharcolja az elırehozott választást? Harcba, mindenkinek az országban! Addig is, amíg ez bekövetkezik, ünnepeljetek velem. Ma van két esztendeje, hogy egy kanyi pénzt nem voltam hajlandó fizetni a BKV-nak. Cselekedetem oka szigorúan elvi természető, nem pedig anyagi megfontolások irányítják (bár természetesen nem rossz jutalom elvhőségért évi kb. 100 000 Ft-ot megspórolni). Én ugyanis huszonegynéhány éven át teljes pontossággal fizettem a bérletet a demszky-droidoknak, mert eredendıen törvénytisztelı ember vagyok, mint Szókratész. 2007. március 29-én jutottam oda, hogy felmondom a törvényt, és állampolgári engedetlenségi akciót indítok a BKV ellen. Mivel elvi alapon teszem, teljes következetességet tanúsítok, tehát nem viszek magammal vésztartalék-jegyet, amit esetleg kilukaszthatok, és barátaim meghívását sem fogadom el egy jegyre. Ha jön az ellenır, és nem vettem észre idejében (általában elég figyelni), akkor harc. Természetesen nem keresem a harcot, a trolibusz nem a hısködés terepe, arra a buzifelvonulás való vagy a demszkydobálás. Ha mód van idıben lelépni, megteszem. Az ellenırt nem személyes ellenségként kezelem, részint általában a munkáját végzi, részint így sokkal könnyebb ártalmatlanná tenni. Ritkán, de van köztük úriember is, aki kiszámított pontossággal veszi fel a karszalagját és tempósan dolgozik, éppen elég idıt adva az ellenfélnek a lelépésre, az ilyet megbecsülöm. Fıszabályok a harcban: soha nem szabad elıre eltervezett forgatókönyvvel próbálkozni, mindig az adott pillanat szabja meg a helyes cselekvést. Mindig figyelni kell és gyorsnak lenni, de mindig lassúnak és kényelmesnek látszani. Az ellenırrel a kommunikációt a legvégsıkig el kell kerülni, mert az ereje fıleg a kommunikáción keresztül érvényesül. A BKV elleni engedetlenségi mozgalomban való részvételt mindenkinek ajánlani tudom. Igaz, a metró ezáltal elesik mint közlekedési útvonal, de annyi mindennel pótolható. Pénzt is nyerünk az ügyön. Két év alatt vagy tucatnyiszor futottam beléjük, de egyetlen fillért nem tudtak belılem kivasalni. De ha valaki nem képes pókerarccal játszani, hanem amatır módon mindig fizet, a két év alatti tucatnyival még mindig nyerésben van. És most tisztázzuk, hogy milyen elvi meggondolásból indítottam meg a mozgalmat. Történt, hogy a 7-es busz a megállóban egyáltalán nem állt meg, amikor ott álltam és nyomkodtam a gombot, hanem vitorlázott tovább. Azonnal megnyomtam a vészjelzıt, és talpaltam a sofırhöz, hogy malır történt, de nem hallgatott a szép szóra, hanem egész a Bosnyák térig elhurcolt. Természetesen fél órán belül már a fıdiszpécserrel beszéltem, panaszt kívánva tenni. Legnagyobb megdöbbenésemre a fıdiszpécser kifejtette, hogy panaszt tennem felesleges, mert a sofır elıírásszerően járt el, ha történetesen elnézi és nem ereszti le az utast, utána már nincs is joga (!) megtenni, magyarán a BKV szabályzata bizonyos feltételek esetén elıírja a személyi szabadság megsértésének bőntettét az alkalmazottainak. Mivel a fıdiszpécser intelligens úrnak tőnt, és legalább félóráig vitatkoztunk, volt módom megkérdezni: tekintve, hogy a szabályzat nyilvánvalóan rossz, nem volna-e egyszerőbb legalább ha már egyértelmően a cég hibája okozta a válsághelyzetet, némi rugalmassággal kezelni, mint hogy esetleg bepereljem a BKV-t, mert miatta elkéstem egy kardinális üzleti tárgyalást... A fıdiszpécser válasza: “Uram, tudnia kell, hogy bizonyos történelmi okok folytán a BKV egy félkatonai szervezet, itt a sofırnek a fejét veszik, ha a helyzethez alkalmazva kezeli a szabályzatot.” Ennyi. Itt lett vége, fiúk. A félkatonai milíciáitok foglalják el a kurvanyjukat, Sándor bátya után szabadon, ne pedig tılem várjanak apanázst. Különben, eddig is tudtam, hogy a demszky-huszárok a Fletó-diktatúra fogdmegjei, most legalább hivatalosan értesültem róla. Ja, ha valaki arra kíváncsi, meddig folytatom még az ellenállást: hát épp csütörtökön történt meg szóról szóra ugyanaz ugyanazon a 7-es buszon. Úgyhogy a Fletó bukásával aligha lesz vége, legfeljebb ha a teljes BKVvezérkar is megy a börtönbe utána. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009 márc. 29 23:24:00 Címkék: banánköztársaság, Harc 0 megjegyzés

Politikai elvek Az EP-választások elıtt szeretném leszögezni azokat a politikai alapelveket, amelyek véleményem szerint minden magyar embernek kötelezı minimumelvárásai kell, hogy legyenek egy politikai szervezettel szemben. Amely szervezet ezek közül egynek is nem felel meg, arra szavazni nem vagyok hajlandó sem jelöltjének szimpatikus volta, sem programjának egyéb esetleg hasznos pontjai, sem politikai kompromisszum, sem kényszerhelyzet miatt, még akkor sem, ha az SZDSZ-en és rajta kívül más szervezet nem is indul a választáson. Noha a magyar banánköztársaság egy rohadt banán, amit lehet lehúzni egybıl a klotyón, a bélcsatorna fázisát kihagyva, ezért elvileg a banánköztársaság gyanús legitimitású választásait magában is el lehetne utasítani, gyakorlati szempontból a megdöntése jelen fázisban csak választási gyızelem útján lehetséges, ezért a választáson való részvétel minden magyarnak állampolgári kötelessége, de csak akkor, ha indul olyan párt, amely mindegyik felsorolandó alapelvet kielégít, és arra kell szavaznia, akár 99%-ot jósolnak neki, akár 1%-ot. Ez a politikai erkölcs, és aki ebbıl enged “kompromisszum” formájában, az erkölcstelen. 1. Egy párt NEM támogatható, ha Krisztus-tagadó, vagy a keresztyénséget csak magánéleti tevékenységként hajlandó elfogadni, nem mint államszervezı erıt. Nem támogatható az MSZP, SZDSZ, LMP, MKMP. 2. NEM támogatható, ha nem fogadja el a nemzeti lét erkölcsi alapjául az 1956-os forradalmat. Nem támogatható az MKMP (becslésem szerint még kb. 20 évig, mert folyamatosan finomodik az álláspontja, ma már oda eljutottunk, hogy Angyal Pistát általában a vérkommunisták is elfogadják példaképnek) és Havas elvtársnı zsenialitása miatt az MSZP sem. 3. NEM támogatható, ha haszonélvezıje volt a Gyurcsány-diktatúrának, az ellen nem emelte fel nyíltan a szavát, és vezetıinek felelısségre vonását nem követeli. Nem támogatható az MSZP, SZDSZ, MDF és a cigánypárt. 4. NEM támogatható, ha a 2006. szeptemberi forradalmat nem ismeri el. Nem támogatható az MSZP, SZDSZ, MDF, Fidesz és a cigánypárt. Az MKMP és LMP álláspontja egyelıre nem világos a kérdésben, de valószínőbb, hogy ık sem. 5. NEM támogatható, ha a pártvezetés vagy az egyszemélyi vezetı valaha cserbenhagyta a híveit. İ Nem támogatható az MSZP, SZDSZ, MDF és F LEG a Fidesz. 6. NEM támogatható, ha pozitív értékként tekint a homoszexualitásra, és nem betegségként. Nem támogatható az MSZP, SZDSZ, MDF, LMP. A cigánypárt és a Fidesz álláspontja egyelıre nem világos, de valószínőbb, hogy ık sem. 7. NEM támogatható, ha a magyarságot és annak történelmét alsóbbrendőnek tekinti más népekénél, a magyarságot ért sorscsapásokat alsóbbrendőnek a más népeket sújtóaknál (pl. a zsidók hollókosztjánál). Nem támogatható az MSZP, SZDSZ, MDF, Fidesz (Pokorny és az ı emléknapjai...) és FİLEG a cigánypárt, amely nyíltan magyarellenes rasszista alakulat. NB. bármilyen furcsa, azt hiszem, az MKMP ezen a szőrın átmegy. Az LMP álláspontja egyelıre nem világos, de valószínőbb, hogy ık nem. 8. NEM támogatható, ha az EP-listán köztörvényes bőnözıket szerepeltet. Nem támogatható a cigánypárt, az MSZP, SZDSZ és az MDF. (Eddigi ismereteim szerint.) Jaj de jó, most látom, hogy egy párt van, amely semmilyen szempontból nem fogadható el, az MSZP. Hogy ez ne legyen így, segítek rajta, és ideiktatok egy utolsó szempontot, amely alapján a Maszop nem lesz bannolva. 9. NEM támogatható egy párt, ha azonos az SZDSZ-szel. Vagy mégis bannolva lesz így is? Egyébként egyetlen párt van, amely minden szempontból támogathatónak bizonyult. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. máj. 26 18:13:00 Címkék: politikai irányzatok, politológia 0 megjegyzés

Az elveszett alkotmány Nem Arany-elemzés jön. Budaházy Gyurit ma egy mázsára mérték meg “az alkotmány erıszakos megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával. Ez nem olyan értelemben koncepciós per, mint a Magyarok Nyilai-pere, mint az állítólagos cigányölık pere, vagy mint a Rajk-per volt, hogy ti. az ügyészség/rendırség kreálja a tényállást, a cselekményt és annak bizonyítékait is, majd a vérbíróság csak az ı álláspontjukat hallgatja meg, a védelem indítványait nem, és így ítél. Itt a vádlott elkövette a cselekményt, amit terhére rónak, csakhogy éppen az nem sérti meg a törvényt, a bírói eljárás ezért jogellenes. Budaházy Gyuri ugyanis, és ebben én is közös vagyok vele, a jelenleg Magyarországon a katonai-adminisztratív hatalmat gyakoroló junta megszüntetésére szólít fel. Ez nem azonos az alkotmányos renddel, egy nagyon egyszerő okból: a junta bizonyíthatóan létezik, alkotmányos rend pedig Magyarországon NINCS. Továbbá, ez fogalmilag kizárja az alkotmányos rend megdöntésére irányuló tevékenységet, dönteni ugyanis csak létezı dolgokat lehet. Az alkotmányos rendet, ami a Magyar Köztársaságnak elvileg volt (mindig ócska volt, és mindig szükség lett volna egy teljes újraalkotmányozásra), a junta döntötte meg, folyamatosan bőnszövetségben, apró lépésekben, amelyek ezért nem is mindig tőntek fel, de jelenleg a hatalom már teljesen minden törvényes renden kívül viselkedik és semmilyen alkotmányos garanciát nem tart be. Pro forma nem nyilvánították érvénytelennek persze az alkotmányt (utoljára Napóleon volt olyan ıszinte, hogy minden évben új alkotmányt hozott, amikor újraorganizálta birodalmát), de az nem funkcionál. Mindazáltal egyszer deklarációszerően is bejelentette, hogy a köztársasági demokratikus rendet nem tartja magára és pártjára nézve érvényesnek, Gyurcsány Ferenc (Fletó) akkori miniszterelnök, ill. a bejelentés pillanatától zsarnok (tyrannus) Balatonıszödön, éppen ez napon három esztendeje vált nyilvánossá a bejelentése, tehát fogalmazhatunk úgy, hogy alkotmányos rend 3 éve nincs. Budaházy mellesleg szeretne (és én is) újraalkotmányozni, a régit nyilván nem akarja senki újraéleszteni, de fogalmi értelemben ez nem bőncselekmény, hanem állampolgári kötelesség (erény). Holnap lesz három éve, hogy e céllal kitört Magyarországon a forradalom, tehát a nép összesen egy napig meditált a zsarnokság deklarálása után, ez elég szép eredménynek számít. Ne felejtsétek, hogy holnap estére mindenkit meghívtam a nemzeti ünnep megülésére. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. szept. 17 0:50:00 Címkék: banánköztársaság, demokrácia, politológia 0 megjegyzés

İsbizalom A társadalom egyfajta ısbizalmon alapul, amely lehetıvé teszi, hogy a tagjai egyáltalán érintkezésben állhassanak. Semmilyen törvény vagy hatóság nem tudja szavatolni, hogy az emberi egyedek bármely tevékenység során nem kerülnek bajba, ha egy alapvetı társadalmi bizalom nem garantálja, hogy bizonyos tevékenységeket ellenırzés nélkül, hitelbe megtehetnek, és ezt az ısbizalmat sem ık, sem senki a környezetükben nem használja ki a folyamatban lévı tevékenységtıl eltérıen saját céljaira. Amikor lemegyek a boltba és kérek egy kenyeret, a boltos azt mondja, kétszázötven froncsit kér, én azt átadom, ı kezembe nyom egy kenyeret, majd távozom. NINCS és NEM LEHET garancia arra, hogy a) az átadott pénzt nem teszi zsebre, majd nem mondja azt, hogy csak két tízes volt, és még kétszázharminccal tartozom, b) kenyeret kapok cserébe, nem semmit vagy egy penészes zsömlét, c) nem hamispénzzel fizettem. Ezt az ısbizalom szavatolja csak, ti. hogy mindketten tudjuk, hogy ha e dolgok valamelyike megtörténne, hadiállapot alakulna ki a boltban, és megszőnnék a mikrotársadalom. Valaki talán rendırt hívna, más egy bottal összetörné az üveges pultot, megint más teleplakátolná a környéket a bőnözı partner fotóival és bojkottfelhívással, a lényeg az, hogy többé egyik félnek sem lenne biztonságban a társadalmi léte. És pont ez történt Magyarországon, egyes, elég jelentıs csoportok ezt az ısbizalmat sértették meg, nem hajlandók szavatolni azt, hogy bármikor két ember interakciójában az történik, ami célból az interakció elkezdıdött, és nem állítja az egyik az interakcióról homlokegyenest az ellenkezıjét a következı pillanatban, mint a másik. A cigánylakta zónákban ez már eljutott az állandó embervadászatig és addig, hogy fegyver nélkül az ember ki se lépjen az utcára, egy ilyen középosztálybeli negyedben az ısbizalom személyes ismerısök közt még egy szintig funkcionál, azonban az összes nem-személyes érintkezésben megszőnt, legerısebben a hivatalos személyekkel és a nem-személyes hírszerzésben. Magyarán, ha kapok egy hivatalos/médiahírt, annak a valóságtartalmáról semmilyen információm nincs, ha személyesen nem ellenıriztem (amit egyáltalán lehet), még akkor sem, ha az 100% irreverzibilis tényállításból áll (pl.: meghalt-e Józsi bácsi), és a hivatal/média szempontjából érdektelen. Egy nagyon intelligens bloggertárs írja meglepett-szomorúan, hogy az influenzaoltás beadása/nem adása pártharcok tárgyává lett, és az emberek ebben elfoglalt álláspontjuk alapján is árulónak tekintik egymást. Azért ilyen meglepett, mert olyan fiatal: a pártpolitikát már láthatja mögötte, de az információs szakadást, illetve az ısbizalom elveszését még nem érti. Már nem érti: valószínőleg soha nem élt még létezı, i.e. ısbizalomra épült társadalomban. Aki a kettı közti különbséget látta (fura szerencsés véletlen, hogy a csernobili robbanás utáni napokban épp Nyugat-Európában utaztam, és a vonatot Geiger-Müllerrel akkurátusan végigmérı határırkatonák láttán tudatosult, hogy van egy másik társadalom, ahol mérhetı tények alapján is lehet információt szerezni, illetve van egy egyik, ahol tény tkp. nincs, csak vélemény radioaktív sugárzásról, amit azonban a klasszikus vicc szerint legjobban elnyelı anyag a TASZSZ), az tudja, hogy a különbözı híradások valóságtartalmát megállapítani ma lehetetlen, MÉRHETİ VALÓSÁG NINCS. Az álláspontját ki-ki aszerint próbálja kialakítani, hogy milyen álláspont közlıjével van még közös társadalomban. Milyen kapcsolatrendszere van még, amiben érvényesül az igazság. A valóságot tehát nem ismerhetjük, azt az alapján tételezzük fel, amit igazságnak tapasztalunk. Az igazságot pedig általános érvénnyel ismerjük, nem a konkrét tényre vonatkozólag: általános igazság Krisztus igéje, ami tehát annak ellentmond, azt nem fogadjuk el valóságnak. Általános tapasztalati igazság az is, hogy a cigányok szellemileg alsóbbrendőek nálunk, hogy az 1956-os és a 2006-os forradalmak alapelvei helyesek, hogy az UTEhuligánok bajtársaim, hogy az alkohol tudatmódosító hatással bír és még számos hasonló. Aki ilyenekrıl téves információval rendelkezik vagy semmivel sem, az nem képes vonatkoztatási rendszert felépíteni a valósnak beállított információk között, és vagy tanácstalanul tévelyeg, vagy meggyızhetetlenül állít olyan tényt, amelynek ellenkezıje a szeme elıtt van. Én nem számítom magam ezek közé, ezzel együtt csak az ilyen igazságokból kikövetkeztethetı valóságokban bízhatom, a többi információt legfeljebb tippelni tudom. Az igazságot ezenkívül részben személyes tapasztalataink alapján is felépíthetjük. Az influencia-oltás ügyében az alábbi személyes tapasztalatokból formáltam véleményt: 1) Grossi barátom, magasan kvalifikált immunológus, akinek a szakmai potenciálját tapasztalati alapon ismerem el, azt állítja, a H1N1 lényegileg olyan vírus, mint a régi, a fı különbség, hogy nem fagyérzékeny, tehát a tél közepén is fertızni fog; ellenben kardinális fontosságú, hogy oltás után két hétig nem szabad fertızésnek kitenni magunk, tehát csak kéthetes önkéntes karantén vállalása elıtt oltassuk magunkat. 2) Edzett, Ázsia-viselt kollégám, Borközy Béni (álnév) beadatta magának és azóta 39 fokos láza van. 3) Gyurcsányék propagálják az oltást, ami rendszerint káros dolgok jellemzıje. Különösen gyanús, hogy ugyanakkor a pontos összetételét nem hajlandók elárulni, ami szintén általános tapasztalat, hogy egészséges vegyianyagokkal nem szokott elıfordulni. Környezetemben az oltás leghevesebb propagálója nagynéném, akinek a hozzáállását azonban történetileg eléggé magyarázza, hogy legutóbb Kínában szövıdményes tüdıgyulladást szedett össze, márpedig “kit a kígyó megmart...” Kívülrıl nézve azonban az ı története ellenérvnek is felhozható, hiszen ı a kínai orvosi ellátás dacára élve hazatért és felépült, egészséges ember tehát megbirkózhat a veszedelemmel. Eleve beteg ember persze más elbírálás (és fıleg más orvosi eljárás) alá esik, ık általában eleve nem is kaphatnak oltást.

Hadd náczuljunk, illetve helyesebben spartuljunk egy sort: ha pedig egy egészséges ember egy náthába (mert azért ez látnivalóan nem a spanyolnátha, hanem mégiscsak egy nátha, a Grossi-információ szerint) szervezett állami mentıakció nélkül belehalna, akkor komoly alternatívaként kellene felvetnünk a Táygetos hegységet. Tapasztalati alapon tehát én mindenkit óvnék legalábbis a körültekintés és karantén nélküli oltástól, s ezt az Igazsággal való interferáltatás az alábbi módon támogatja: 1) az ısbizalom-közösséggel még rendelkezı háziorvos szerint 18 év alattiak számára az oltás semmiképp nem ajánlott, 2) az ısbizalom tönkretételéért felelıs junta ezt különösen propagálja, 3) a rendületlen hazugnak megismert állami mass media oltáspárti. A feltételezett valóság pedig visszahat az Igazság képviselıire: a Kurucinfó olyan magas felelısségtudatról tanúskodó módon kezeli a kérdést, mint senki más az információpiacon (külön közleményben kéri szakmailag kompetens személyek véleményét, mielıtt a nagy horderejő kérdésben végérvényes véleményt formálna), s ezzel megerısíti, hogy általában az Igazság iránt elkötelezett, tehát a továbbiakban még inkább elfogadjuk az általa valóságnak feltüntetett állításokat (persze az alaptézisek [Krisztus, ’56, 2006 stb.] melletti kiállásáért eddig is bizalomban részesült). Az általános probléma azonban sajnos egyáltalán nincs megoldva. Magyarországon továbbra sincs semmi garancia (nincs általános ısbizalom) arra, hogy bármely tényállítás bárkitıl valós, és ezért fordulhat elı, hogy egy médium szemrebbenés nélkül merjen közölni olyan nyilvánvalóan aljas célból 100%-ig hazug állítást, mint pl. az Index az egyedül egy falunyi cigányt megtámadó gárdistáról, mert tudja, hogy nincs igazán mód kontrollálni az állítását, és aki még eddig nem minısítette magában minden mondatukat hazugnak, ezután is el fogja neki hinni. És továbbra sincs semmi garancia arra, hogy bármely valóságban megtörtént eseményt, ill. elhangzott szót nem fog bármely állami vagy pártszerv (gondolok itt a maszopra és a Fideszre egyaránt) nemlétezınek, meg nem történtet létezınek nyilvánítani hivatalosan és kötelezı érvénnyel. Arra pedig végképp, hogy ha bármely emberrel találkozom az utcán, azt megelızı fegyveres csapásmérés nélkül túlélhetem. Ha pedig a volt-társadalom tagjainak egymás ellen korlátozás nélküli megelızı fegyveres csapásmérésre kell berendezkedniök, akkor a népesség helyzete a belorusz partizánoké felé tendál, azok pedig helyenként 3/4 részben kipusztultak a háború vége elıtt. Azt még nem mondtam, hogy vajon mitıl omlott össze az ısbizalom, de ez most hosszú, majd legközelebb. A legegyszerőbb, kissé talán túl is egyszerősítı, egyszavas választ, az İ betővel kezdıdı és SZÖD betőkkel végzıdıt úgyis mindenki tudja. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. nov. 17 16:39:00 Címkék: banánköztársaság, közérzet 0 megjegyzés

Szilveszteréj Hát eltelt az esztendı. Nem szépen, de vége. Szép az lett volna, ha a végére más világ van, mint az elejére, de ugyanaz a világ maradt. De semmi ok nincs arra, hogy rosszkedvvel emlékezzünk rá: álltuk a harcot férfiasan, erısebbek lettünk, nem gyengébbek, és közben humoros látvány volt nézni, amint darabonként rohad szét és potyog el, mint egy leprás, a fletóista állam. Úgyhogy képletes szilveszteri prédikációmban a lekció ezúttal alighanem Dániel könyvébıl kell hogy legyen: 2,31. Te, óh Király, látád: és ímé egy nagy álló-kép, nagy és jeles tekintető kép áll vala elıtted, és az ı ábrázatja rettenetes vala. 32 Annak az álló-képnek feje jeles aranyból vala: az ı mellye és az ı karjai ezüstbıl, a hasa és az ı óldalai rézbıl. 33 Az ı szárai vasból: lábai rész szerint vasból, és rész szerint cserépbıl. 34 Nézed vala, míg egy kı lehasada kéz nélkül: és eltöré az álló-képet az ı vas és cserép lábairól, és apróra rontá ıket. 35 Akkoron együtt elromla a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lınek mint a polyva a nyári szérın, mellyet a szél felvészen, és semmi helyét sem találni. A mi kezünk gyenge volt ahhoz, hogy követ szakasszunk és rádobjuk erre a szörnyállamra, 2006 hiábavaló harcai megmutatták, de lehasada az kéz nélkül, és nagyjából olyan körülöttünk minden, mint a polyva, legfeljebb egy kicsit fostosabb. Látom, hogy emberek szeretnek verset beírni blogjaikba, hogy így tegyék ünnepivé az év végét. Nekem ıszintén szólva nincs sok kedvem a versekhez most (szégyen és gyalázat, egész évben gyakorlatilag nem alkottam semmi szépirodalmit, egyetlen vers sikeredett és néhány félbemaradt). Na mindegy, egy teljes párverset idézek Waddáh al-Yamantól (pogány arab költı és harcos), többet nem is igen tudnék, mert az életmőve elveszett. Mindig a jó vész el. A szolga nem hordja azt, mihez kevés ereje, Mi elviseljük, amit el nem viselne a hegy.* Na jó, akkor ha már elveszésrıl van szó, a legnagyobb kár persze a költészet ısanyjának elveszése, de egy maradékot idézek Sapphótól is, ami látszatra nem illik ide, de nekem most szilveszteréj közepén eszembe juttat valakit, és ı tudni fogja, hogy errıl jutott az eszembe. Lement, le a hold s fiastyúk, Az éjszaka túlhaladt már Felén, az idım is elszáll, S én csak feküszöm – magamban. Mik voltak az év legnagyobb eseményei? Fletó bejelentette lemondását. Irtózatos berúgás Grósz Jakabbal sörrel, tokajival, abszinttal és még valamivel, mi is volt, a Jobbik választási eredményét megtudva. A telihold felkel és Diana istennı szobrára süt, amint állok elıtte és tudom, hogy más nem látta rajtam kívül ezerhatszáz éve. Feltárcsáztam apám telefonját és megszólalt az üzenetrögzítıje. Mindenféle különleges nık pillantásai és hangjai. Áhh, ez nem sok, nem elég. De a most kezdıdı évben mindennek meg kell történnie, amire várunk. Az a baj, hogy idım nem lesz mindarra, amit szeretnék, és amire most lesz lehetıségünk. (Majd szavazgatunk arról, hogy mégis mi legyen.) Áldott újesztendıt magamnak és mindenkinek, sok-sok vérrel, vassal és kötéllel. Na, még elemezzük a hosszú szavazásunkat, ugyanis ma éjjel lejár. Nem rossz eredménnyel járt, ugyanis bár több hónap alatt, de 57 olvasóm jött össze, vagyis azért sokan ismernek: ha minden olvasómról feltesszük, hogy intelligens ember, akkor az ország intelligenciájának valószínőleg a nagyobb fele olvas. Persze ebben biztos nem lehetek, és elvileg abban sem, hogy nem csapnak-e be dömpingszavazók, de nem hiszem: a jobboldali ember lényétıl távol áll a dömpingszavazás, echte baloldali meg összesen talán kétszer három jelentkezett, tehát az eredménybıl nem úgy néz ki, hogy energiát fektettek volna csalásba. (Majd az országgyőlési választáson, mi?) Maradnak a fideszesek, akiktıl elvileg kitelhet, de több személyes ismerıst is sejtek a szavazatok mögött, akiket levonva elég kevés a szavazat ahhoz, hogy természetes úton bejöhessen. Abból a szempontból a szavazás katasztrofális, hogy az eredmények tisztán mutatják, hogy még az intelligens emberek közt sincs egyértelmő többsége az igaz úton járásnak, azaz nekünk. A következı eredmények születtek:

Jobbikos vagyok 35% Radikális, nemzeti, jobboldali vagyok, a 2006-os forradalom elvi alapján, de nem híve a Jobbiknak 0 Jobbos vagyok, de forradalomellenes, a középkori hierarchikus társadalom híve, ultrakonzervatív, ultramontán, legitimista 8% Nemzetiszocialista vagy ahhoz hasonló politikai áramlat híve 7% LMP vagy más, kisebb szabadelvő-zöld rendszerkritikus politikai csoport híve 5% Kommunista Munkáspárt vagy más tradicionális marxista politikai csoport híve 0 A fennálló rendszer híve, esetleg kisebb korrekciókkal (MSZP, SZDSZ, MDF vagy ezek valamilyen reformált formája) 5% A fennálló rendszert nemzeti érdekek szerint kissé korrigálva tudom elfogadni (Fidesz, KDNP vagy valami társszervezetük támogatója) 21% Nincsenek politikai nézeteim, nem érdekel az egész 8% Határozott saját véleményem van, de semmilyen magyarországi politikai csoporttal nem vagyok hajlandó egyetérteni, ill. szolidaritást vállalni 8% Az eredményt én a következıképp interpretálom (már mondtam, szerintem az ideális intelligenciacenzusos választást elég jól modellezné, közel 60 szavazatnál már láthatóan beálltak az arányok, nagy statisztikai tévedés nem várható): kerek 50% jobboldali, 31% baloldali. Sajnos a maradék felét nem tudjuk, fele azonban elég valószínő, hogy a baloldalra fog szavazni szellemi renyheségbıl és terelhetıségbıl (az apolitikusak). Így az eredmény még az is lehet, hogy kiegyensúlyozott lesz. (Ja, a matematikai rendszer egyébként sz**, mert 3% töredékszavazatot lenyelt, nem mutatja ki. Ebben az országban még egy netes szavazási program is sz**, ha nem is annyira, mint a BKV vagy a MÁV.) Ha úgy választjuk csoportokra a szavazót, hogy a régi rendszer híve — a rendszert megbuktatni törekvı, akkor a helyzet jobb, mert 55% akar rendszerváltást, bár mintegy egynegyedük elutasítja ennek forradalmi útját. Ha ész szerint szavaznánk, markáns, mintegy 15%-nyi a Jobbiktól erısen jobbra levı politikai erı jelenne meg, akár két pártot is képes lenne felemelni. Mivel ez a mocskos demokrácia van, az ı szavazatuk talán még 5%-ot sem fog kitenni, tehát nem fognak politikai erıként jelentkezni, éppen ezért alighanem ık is a Jobbikot erısítik majd. További jó hír, hogy a forradalmi jobboldal gyakorlatilag mind a Jobbikot támogatja, nincs más szeptembrista ideológia és erı, amelyre szavaztak volna; még jobb, hogy kommunista sincs a mi helyi virtuális Magyarországunkon. Érdekes, hogy szoci van, és ha összefognak, épphogy ütik a bekerülési küszöböt. Kááár. Nem is igyekszem úgy beállítani, hogy semleges nézıként nézném, milyen baromság lenne. Mi mindannyian tudjuk, hogy létezik objektív igazság a világban, következésképp igaza csak egy világnézetnek lehet, és annak a gyızelméért kell mindent megtenni. Ezt még a libik is tudják, látszik abból, hogy milyen hévvel állítják, hogy a “demokrácia” a bölcsek köve és azt ık a zsebükben is tartják (nem eszköz, hanem életmód, olvastam ma valamelyik szamárnál), csak éppen azt nem tudják, hogy ık rosszul választottak objektív igazságot, már abból látszik, hogy önellentmondásba keverednek, amikor az akármelyik nézet objektív, szavazati aránytól független igazságát elvbıl kizáró demokráciát dicsıítik. Egyébként a demokrácia a történelem talán legpocsékabb államformája, egyes hérószok önpusztító erıfeszítései dacára eddig mindenütt bebizonyította és rövid úton dicstelenül meg is bukott, ám sajnos többnyire nem elég rövid úton (lásd pl. az athéni államot). Pontosan igaz ez az ún. magyar köztársaságra is, amely eddig pont húsz és 1/4 évvel élt többet, mint egészséges lett volna. DE AZ ÚJESZTENDİBEN VÉGET VETÜNK NEKI, UGYE? Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. dec. 31 21:01:00 Címkék: banánköztársaság, köszöntés, politikai irányzatok, politológia, vers 2 megjegyzés

* Külsıs érdeklıdıknek: a ritmusa ||: iambus+iambus+creticus v. anapaestus :||

Gondolkodók és fanatikusak, avagy lehetséges-e párbeszéd liberálissal? Nos, amiért ez a blog létrejött, most már megvalósult. A Szeptember c. regény teljes terjedelmében letölthetı PDF-ben mindenkinek. Innen. http://www.circe.tar.hu/index7.html Most már lehet írni másról is. A hülyeségrıl és az észrıl is adós vagyok. Ez tulajdonképpen nagyon rövid lesz, mert nagyon kézenfekvı dolog. Úgy egy hete majdnem megírtam két mondatban kommentárnak, amikor egy ultraliberális ürge, de az a ritka fajta, akinek határozottan van humorérzéke, tett a neten egy találó, szarkasztikus megjegyzést. Az éle persze ellenünk irányult, de attól még humoros maradt, csipetnyi öngúnnyal is, és fél napon belül egy tucatnyi liberális elvtársa esett neki szélsıséges kifejezésmódja miatt, amibıl látszik, hogy ı is igazából a nácikhoz tartozik... Gondoltam rá, hogy odaírok neki valami ilyesmit: “talán helyesebb volna világnézeti pártok helyett csak két pártot létrehozni: a Jóhumorú Emberek Pártját és a Szemellenzıs Idióták Pártját, igaz, hogy valószínőleg örökösen alulmaradnánk minden választáson, de legalább a párttársaink miatt nem kellene megvetnünk magunkat”. Aztán nem írtam, mert igazából a liberálisokkal való minden párbeszéd ártalmas, csak arra szolgál, hogy legitimálja ıket, semmilyen típusú érv nem alkalmas arra, hogy fanatikus meggyızıdésükön egy jottányit is változtasson; és különben is értelmetlen, mert a Szemellenzıs Idiótáktól érkezı csoportnyomás nyilván akkora az ipsén, hogy mire ezt elolvasná, már meggyızte magát, hogy helytelenül fogalmazott és oktalanul sértette meg nagyobb toleranciaigényő barátait, és rég elutasítja a saját álláspontját és az azt támogatókat. De általában, nem megszállottaknak írva, nem igaz az állítás? A legmélyebb szinten marhaság a jobb- és baloldali, vagy akármilyen más ideológiai szembenállások alapján létrehozni a politikai szövetségeket és csoportokat. Sokkal léleknyugtatóbb és tisztességesebb volna elkülöníteni mondjuk egy “Gondolkodó Emberek Pártját”, egy “Szemellenzıs Fanatikus Janicsárok Pártját” és egy “Agyatlan Állatok Pártját”. Csak ha elıtte nem változtatjuk meg úgy a választási jogszabályokat, hogy a két utóbbi párt híveinek egyáltalán ne legyen szavazati joga, akkor be se kerülünk a leendı parlamentbe, és az Állatok—Janicsárok koalíció totális önkényuralmat vezet be. És a hülye demokrata liberális még azt mondja, hogy jogosan, mert hiszen ık a 98%-os többség. Ma a libik amúgyis nagyon felbosszantottak, mert csörgött a telefon, és gyanútlanul felvévén a Schiffer Andrást hallottam dumálni, aki magnószalagról kezdett az LMP számára agitálni és programot ajánlgatni. Állatira utálom, ha a telefonomon ismeretlenek üzletelni akarnak, az ilyen wellnesshétvégéseket és biztosítósokat is bele tudnám fojtani egy kanál vízbe, csak azért nem teszem, mert legutóbb egy olyan hihetetlenül csinos lány támadt rám ezzel az ürüggyel, hogy még a másfél órás termékbemutatót is megérte megnézni úgy, hogy nem a terméket néztem, hanem a bemutató lányt (aztán ezzel sajnos vége lett a románcnak, mert nem voltam elég t**ös ahhoz, hogy a végén ezzel a férfiasan nyílt mondattal zárjam: “hát én semmi terméket nem veszek, arról ne is álmodjék, de magát nagyon szívesen megveszem”; nem mintha az ilyen vételi ajánlat sikerérıl vérmes reményeim volnának). A politikus vigécek végképp menjenek a Katus mamába. Arról nem is beszélve, hogy arrafelé libi körökben milyen hihetetlen jammerolás szokott menni, hogy “mibıl van a Jobbiknak pénze ilyen kampányra, a rengeteg óriásplakát (idióták!), ki fizeti ezt nekik”. Azért fiúk, meritek tagadni, hogy néhány százezer lakást felhívni és öt usque húsz percig nyomni a rizsát lényegesen többet felemészt, mint egy-két száz óriásplakát? Szóval, hogy is van, akkor ki fizeti az LMP-t? Netán valami furcsa véletlen történt, hogy eddig még egy A/4 plakátot sem igen láttam, a hét közepén kemény kettıt kiraktak az utcánkban és egyet a Múzeum körúton, most meg miután megszellıztetik, hogy Bokros Lujó talán inkább az LMP-t választaná, mint a besült hajtómővő MDF-et, másnap már meg is tudjátok szervezni a telefonos kampányt? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. febr. 21 0:51:00 Címkék: politikai irányzatok, politológia 0 megjegyzés

Politikusok és pártok zakót kapni nyakkendıvel Kering az éterben egy videofelvétel. Szaakasvili grúz elnök a nyakkendıjét rágja idegességében. Rövid, de velıs élmény. Nézd meg. Én sajnálom Szaakasvilit. Jó példáját mutatja, hogy aki bármi jó szándékkal is, de jenki és izraeli éceszgéberek nyomán kezd járni, az a legenyhébb esetben bele fog bolondulni. Bejegyezte: Jancsi 2008. szept. 14 22:57:00 Címkék: droid, politológia 1 megjegyzés Névtelen írta 2008. szeptember 14., vasárnap 0:07:00 CEST mikor kap már fletóka is nyakkendıt? nem kell hogy vörös legyen, csak szoros, és fesztül a köztársaság téri fákra erısítve másik végével!

Kandúr Bandi Hiába ígértem be a finnugor elméletrıl való szösszenetet, az élet közbeszólt, és aktuális eseményeket kell kommentálnom. Nagyon nem szívesen teszem, mert magyar nemzeti érzelmő közszereplıket bírálni nem szeretek, fıleg nem nyilvánosan, de akad köztük, aki annyira minden színvonal alá megy, hogy azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Mint most a magát mérsékelt önkritikával Kandúr Bandi (angolosan: Tomcat) néven reklámozó fıideológus, dr. Kiss Géza haverom szavaival analfabéta blogger, bár ennél én jobb véleménnyel vagyok róla. İ valójában fıideológus. A bloggerkörökben régóta népszerő, sziporkázó stílusával és aggresszív önérvényesítésével sok barátot szerzı szerzı évek óta sikeresen támadta és döngölte a sárga földbe az álliberális, szoci-szadesz-diliház hármasság közt tántorgó “magyar” “értelmiség” hírhedett képviselıit, ezáltal egyfajta egyszemélyes és pártfüggetlen intézménnyé vált. A legtöbben azonban, így magam is, csak a forradalomban figyeltünk fel rá, ahol természetesen az elsı sorban jelent meg, a TV-ostromnál is ott volt és híven tudósított, ki is mondta, hogy forradalom van. Azonban ne feledjük, hogy a forradalom elsı napján ott volt az egész nemzet, beleértve azokat is, akiket TC kiemelten utál, mint pl. az öreg Csurka, akit nem mulaszt el alkalmat, hogy szenilis vén hülye ügynöknek állítson be, és viszontag pl. Kerényi is, aki Csurkát egy kanál vízben megfojtaná, és köztudottan liberális, sıt ha nem csalódom (és nem szoktam csalódni), akkor elıször Kerényi mondta ki a forradalom szót. A forradalomban részt venni önmagában még nem különös érdem, én sem kérek érte semmi elismerést, plecsnit, díszsírhelyet, hogy már a legelsı gáztámadásból is kaptam az MTV bejáratában. Az, hogy a következı két nap harcaiban nem vett részt, nem az ı hibája, ugyanis már a forradalom másnapjának délutánján elhurcolta ıt az ÁVH, akkori adatok szerint hét más emberrel. TC mártíriuma mindazonáltal viszonylagos, mert egy bı hét után kiengedték, és azóta sem ítélték el, míg a harcok lezárulta és a forradalmat eláruló szept. 21-i Orbán-beszéd idején már mintegy kétszázhetven politikai fogoly volt Magyarországon, akik közül jónéhányat statáriális eljárással el is ítéltek, letöltendı börtönbüntetésre is, még többeket pedig hetekig tartottak jogtalanul börtönben és megkínoztak. Ettıl függetlenül népszerősége meredeken felívelt, hát még amikor 2007 koranyarán két hónapig volt vizsgálati fogságban egy koncepciós hülyeség miatt. Valahogy ezután kezdıdhetett, hogy Kandúr Bandi nagyobb legénynek érezte magát, mint felnıtt embernek egészséges, de hogy független fıideológusként külön közösséget alapított, amely hamarosan ezres nagyságrendőre dagadt, annak mindannyian csak örültünk. Rég hangoztatott meggyızıdésem, hogy a nemzeti függetlenségi mozgalomnak három egyenrangú pillérének kell lennie a legális, pártszerő, politikai szervezetnek (pillanatnyilag minden általam is ismert hibája ellenére ennek a Jobbik felel meg leginkább), az illegális katonai szárnynak és egy pártfüggetlen, értelmiségi megmondóemberek vezette népi tömegmozgalomnak. Hogy ez utóbbira sok vezérjelölt van, természetes, majd az idı kiválasztja a vezérek legvezérebbikét. Valahol az idei május elsejei szegedi majálison kezdett feltőnni nekem, hogy Kandúr Bandin idı elıtt elhatalmasodik a führeritisz, és rivalizálni akar a Jobbikkal, amellyel nem azonos mezıben illenék neki mozognia. A majálison úgy vonult végig udvartartásával, mint egy zulukaffer helyi király, ismerısöknek nem köszönt vissza, és saját programját gyengéden ráerıszakolta a tıle független rendezıkre, enyhén megsértıdve attól, hogy azok ezt csak elfogadják, de nem csókolják meg palástján a hermelinprémet ráadásul. Ennek dacára helyszíni rádiófelvétel-showmősorára mérsékelt volt az érdeklıdés, 50–100 ember. Sajnos a készséges rendezıkbe Kand úr itt hatalmasat rúgott, ugyanis a nyilvánosságot arra használta fel, hogy tömeges kivégzésekrıl szóló, egyébként ártatlan erotikus fantáziáit részletezte, nem véve figyelembe, hogy ez NEM egy zártkörő buli, hanem egy legális párt felelısségével rendezett nyilvános esemény, ahol újságírók is jelen vannak. És még meg sem értette, miért szükségszerő, hogy a Jobbik vezetése a legfelsıbb szinten határolódik el tıle azonnal és nyilvánosan. Ellenkezıleg, bosszús lett tıle, és ezt azzal reagálta le, hogy a hallgatóközönséget “húsz részeg skinheadnek” titulálta, akiknek a véleménye nem számít. Egyébként számomra alapvetıen ismeretlen emberekbıl állt a hallgatóság (Szegeden én csak két mérsékelt-fideszes családot és egy apolitikus, gyerekesen ultraliberális lányt ismerek), mégis az 50–100 emberbıl egy félmaréknyi józan középiskolai tanárt tudtam azonosítani összességében jó félméter hajjal, gyanítom, hogy inkább ilyen volt a jellemzı közeg. Az azóta eltelt idıben néhányszor összefutottam TC-vel, de mindig csak önmagával volt elfoglalva, és igen sokszor olvastam, de többnyire csak az önmagától különbözı nemzeti hírforrásokat és a Jobbikat kritizálta, hangsúlyozva, hogy ha ı egyszer megharagszik, akkor jaj ezeknek a senkiknek, hiszen az ı oldalát naponta tízezer híve olvassa, és ha azok elfordulnak a Jobbiktól, az haladéktalanul kimúl. Gyerekes sértettség, avagy, ahogy azt Feuchtwanger Die Geƒchwiƒter Oppermann c. regényében Martin Oppermann zsidó nagyiparos mondogatta az SA irodájában a fenyítés szüneteiben: “wie kindiƒche Methoden”. Egyébként is, a napi tízezer hívnek háromnegyede nyilván olyan, mint én, aki szintén napi olvasó vagyok, vagyis mindennek minısíthetı, csak “hívnek” nem, ha mégis igen, akkor inkább mégiscsak a Jobbikénak. Most pedig TC úgy döntött, hogy mégis inkább ı lesz a Pártvezér, a Jobbikot ledarálja, bejut a parlamentbe, és két hete meglehetısen útszéli stílusban pumpálja a jónép fülébe, hogy a Jobbik miért eredménytelen, reménytelen, nulla. Ad 1) jelen helyzetünkben a legmélyebb fokon erkölcstelen egy akár csak mérsékelten is

eredményes alakulatból bárkit kiábrándítani, hiszen ezzel közvetlenül a diktatúrát támogató apatikusok táborát duzzasztja, ad 2) azért az kínosan átlátszó, hogy mindez közvetlenül azután történik, hogy megpróbálja magamagát rátukmálni a Jobbikra mint képviselıjelöltet, s miután az inkább ragaszkodik a saját egy tagjához, hirtelen rájön, hogy tehetségtelen senkik bandájáról van szó. Azért gondoljunk bele. Miért várná el bármelyik országos párttól egy pártfüggetlen, ámbár magánemberként népszerő, de politikai célszerőséget látványosan el nem ismerı megmondóember, hogy szükségszerően ıt állítsák az élvonalba az év egyetlen nyilvános megmérettetésén. Miért nem természetes, hogy a saját egyik elsıvonalbeli vezetıjükkel próbálkoznak. Miért meglepı, hogy miután már kénytelen voltak nyilvánosan elhatárolódni tıle, most nem emelik zászlóra. Miért lenne elfogadható, hogy bármilyen jogos vagy jogtalan sértıdésbıl megpróbálja a legesélyesebb nemzeti csoportosulás szavazóbázisának nagyobb részét leszalámizni róluk. És már azt sem tudom mondani, hogy nem fog menni. Évek óta kétségbeejtı még az egyébként jóérzéső emberek gondolkodásmódjának logikátlansága is, és egyre inkább. Amiért egyébként nem lehetett megállni, hogy megírjam, az az, hogy minekutána tegnap Kandúr Bandi jobb sorsra érdemes aktivistája ellen feltehetıleg az ÁVH, a szocialisták, vagy a cigányok, vagy a három közös eredıje, egy megdöbbentı terrortámadást hajtottak végre, ez az ürge az alkalmat nem arra látja megfelelınek, hogy kitámadjon az ÁVH terrorja ellen, hanem arra, hogy elkezdje szidalmazni a Jobbikat, amely nem eléggé szolidáris vele. Mi a fenét kellett volna csinálnia Szegedi Csanádnak, azonnal lemondania TC javára? Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. nov. 21 10:35:00 Címkék: Aktualitás, politikai irányzatok 2 megjegyzés Bombagyár Szerkesztıség írta. 2008. november 21., péntek 22:51:00 CET Nem, kedvesem. Neked kéne lemondanod az írás jogáról. Ennyi baromságot még a HVG-ben sem hordtak össze rólam sose. Adrienne Éva írta 2008. november 23., vasárnap 14:42:00 CET Emez árnyalt, részletezı vélemény után, amelyen látszik, hogy csak egy testület volt képes összehozására, ma a személy, akirıl szólunk, a fent említett közösségben részletesen leírta, hogyan látja ı a dolgot. Nem áltatom magam azzal, hogy az én írásom erre döntı indíttatást jelentett volna, de ettıl függetlenül jó, hogy megtette. No ahhoz nem volt elég, hogy a véleményem megváltozzék. Hajaj. Sıt: A LEGHATÁROZOTTABBAN TILTAKOZOM a) AZ ELLEN A HAMIS, HAZUG, MEGTÉVESZTİ ÁLLÍTÁS ELLEN, HOGY A HAZATÉRÉS TEMPLOMÁBAN SZENTMISE ZAJLOTT VOLNA. Vagy ha tudatlanságból írta le TC, akkor íratkozzék be általános iskola 2. osztályába. b) AZ ELLEN, HOGY FÉLRÉSZEG SKINHEAD LETTEM VOLNA BARÁTAIMMAL EGYÜTT. És persze messze nem húszan voltunk. Nem mintha a félrészeg skinheadek ne lennének értékes potenciális barátaim, akiket mindenáron sértegetni akarnék. Aki meg az ötéves gyerekek akasztását hallgatta, az gondolom, ugyanazt hallotta, mint én.

Finnugor-elmélet Nagyon kellemes meglepetés volt számomra Vona október 23-i ünnepi beszéde, hatásos, szuggesztív, célra irányuló munka. Egyetlen momentum volt benne, ami nem volt szerencsés: hogy bejelentette nyíltan és ünnepien: “a finnugor-elmélet megbukott”. De így legalább van alkalmam kifejteni a nézeteimet a tárgyról. Két bajom van a bejelentéssel, az egyik az, hogy sajnos nem tényállítás, hanem vágyprojekció, de semmi nem attól dıl meg, ha bejelentjük, hanem ha döntjük (és nem siránkozunk, nem szisszenünk minden kis &c.). Erre visszatérek. A másik az, hogy ezt a kérdést még Vonának sincs jogosítványa eldönteni. Attól, hogy a finnugor elméletet, Hunsdorfer és Budenz óriáshernyóvá hizlalt szörnyszüleményét hatalmi szóval kényszerítették a magyar tudományosságra, még nem következik be, hogy más hatalmi szóval szüntethetné meg, mert akkor magunk is lesüllyedünk Sztalin elvtárs mellé, aki egyebek mellett a nyelvészetnek is atyaistene volt és megsemmisítette Marr elvtárs kalandor elméletét (ó Istenem, ha nekem volna egy félév szabadidım... ideje volna végigolvasni Marr elvtárs kalandor elméletét, mi lenne, ha kiderülne, hogy igaz?) A tudomány egy önjáró gépezet, amelybe a hatalom egyetlen módon tud célszerően beavatkozni: ha biztosítja, hogy értelmesen finanszírozzák. Katalin cárnı bölcsebb volt, ı nem adott utasítást Lomonoszovnak, hogy fedezze fel az oxigént, viszont nagyvonalúan adott ösztöndíjat minden VALÓBAN ÉRDEMES elmének, és csodák csodája, oxigén lett belıle. És itt térek vissza a döntés kérdésére. Jómagam nem vagyok kifejezett híve a finnugor elméletnek, de mereven ellene sem: számos kérdésre valószínőleg jól válaszol, másokra viszont garantáltan rosszul, épp ezért egy következetlen, püffedt óriáshernyó, amelyet százötven éve táplálnak, táplálnak, és százötven év jelentıs elméi fektettek bele energiát, minek folytán óhatatlanul telítıdött értelmes meglátásokkal, amelyeket egy sommás hatalmi megdöntéssel egyszerően kiirtanánk. Viszont még egy csomó lehetséges variáció felmerül nyelvünk eredetére, amelyeket ha ugyanilyen alaposan kutatnánk, ugyanilyen jórészt igaz adattömeg kerülne elı, és ez lehet reális célunk. Ehhez viszont mi kell? Pénz, pénz és pénz. És idı, idı, idı. Elıször is, kell több tucatnyi elsırangú kutató, akiket erre kell képezni, nem autodidakta úton felnıttként önerıbıl és ellenszélben, hanem ifjúkortól kezdve – mert a nem-finnugrista kutatók 99%-ának szakmai módszertani felkészültsége nem elég, idejük nem elég, és arról még nem is beszéltem, hogy fölényesen kellene tudniok egy tucat elég egzotikus nyelvet is. Tehát kell vagy öt-tíz év egyszerően a megfelelı emberek oktatására, és ezt finanszírozni. Utána nekik kutatócsoportokat, státust, publikációs lehetıséget, és dologi költségeket. Szerény becslés, ha azt mondom, néhányszáz millió forintot bele kell ölni ahhoz, hogy helyét megállható elméletet alkossunk, és legkorábban talán tizenöt év múlva jönnek meg az elsı gyümölcsök, ha most valamely ırült politikai erı erre talál elegendı pénzt (és a kiképzendı kutatókat nem csábítja el az egyetemen általuk tanult, könnyebb érvényesülést ígérı hagyományos tudomány). És akkor még nem beszéltem a harmadik akadályról. Pedig ez a legnagyobb, a tudati ellenállás. Elıször is, ellenáll az az élı generáció, amely a finnugor elmélet híve, mert ezt tanulta, csak ezt, és legrosszabb esetben egzisztenciálisan függ tıle, jobb esetben mivel erre képezték ki, hisz benne, és még jobb esetben mivel valódi, értékes eredményeket ért el vele, naná, hogy nem akarja kidobni. Az utóbbi emberek általában nagyon is nemzeti gondolkodású és jó képességő tudósok, tehát már csak taktikailag is ballépés elkergetni ıket, rájuk szükségünk van. Másodszor is, ellen fog állani az a sok ırült, aki eddig önerıbıl döntögette a finnugor elméletet. Ezek egy valódi, megalapozott tudományos kutatásra úgy fognak acsarogni, mint a sakál a holdra, hacsak nem igazolja az ı feltevéseiket, és mivel ugye vannak hívei a magyarok etruszk (hehe) rokonságának, kelta, óegyiptomi, baszk, nepáli, kvakiutl indián, munda, hettita, dravida, sumer, urartui, latin (ez szegény Szabédi László volt), pelaszg, alsótatárlaki (ırjöngı vörös smiley), japán, mongol, jukagir-gilják-ket (ezt fogadja el leginkább a hivatalos tudomány is, ki tudja, miért :)), meg még néhányféle rokonságának, ezek döntı többsége biztos, hogy csıdbemegy. Egyébként ha már belementem, szerintem a magyar nyelv ısi alkotórészei közt valóban van egy elég kemény finnségi elem (László Gyula tézise szerint egyébként ezt a finnségiek vették át tılünk afféle pidgin formájában, és még igaza is lehet), nyilvánvalóan egy erıs török elem, és alighanem egy elég erıs szatem-árja elem is, csak ezzel a kutya nem foglalkozik. Ugyanis az ıskutatás is nyolcvan százalékban önimádatból, tíz százalékban alkoholból és csak tíz százalékban tudományból álló elegy, és egy nehéz ısi nyelvi rendszer évekig tartó aprómunkával való végigelemzése, pláne teamben, mert másképp lehetetlen, önimádatra nem jó. Azt szokás szerint nem tudom, mit tegyünk, de bejelenteni szerintem korai volt. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. nov. 26 16:35:00 Címkék: kulturális élet 1 megjegyzés Adrienne Éva írta 2009. január 2., péntek 3:11:00 CET Jézusom, tegnap olvastam, hogy vannak, akik perui indián rokonságot bizonygatnak. (A forrás nem specifikálta, valószínőleg kecsua.)

Magyar Gárda vs. elmebeteg bőnözık Itt a bíróság HIVATALOS ítélete a Magyar Gárda feloszlatásáról (a Barikádon jelent meg) (http://barikad.hu/node/21552) Hát ilyet még nem láttam. Magyarországon sok mindent láttunk már, de amióta az MSZMP alapítóját az MSZMP utasítására egy börtöncellában belefojtották egy moslékosvödörbe, azóta ez körülbelül az elsı. Tessék már nézni! A bíróság ítél úgy, hogy 1, azaz EGYETLEN darab törvényi helyre nem hivatkozik! Az eddig is tudtam, hogy Fletó elmebeteg, rángógörcsös, paranoiás, cezaromániás állat, de hogy már a beosztott vérbírói is csak értelmi fogyatékos, rácsos ágyban tartandó félállatok lehetnek... Hogy egy durván baloldali filmbıl idézzek: Könyörgöm, akasszuk fel! Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. dec. 18 11:55:00 Címkék: Aktualitás, banánköztársaság, szar 0 megjegyzés

Alámerült örökre. Semmi kétség: sosem volt rútabb halál... O my prophetic soul. Megmondtam 15-én: el kell mennem hétvégére, nyaralni, és akkor megtörténnek a dolgok. Szóval ez a patkány most menekülıre fogta. Nem baj, akkor is fel kell akasztani. Nem elég, hogy menekül. Meg kell bőnhıdnie azért, amit tett velünk. Fel kell akasztani, Gergényi és Bene közé. Azt se bánom, ha elıtte mindhármuknak kiverjük a fél szemét. Egyébként, hogy mivelünk mi lesz, az nem is érdekel. Még a híreket se néztem meg. Nekünk jó már nem lehet, a diktátor azért fogja menekülıre, mert már ı se tud mit nyerni rajtunk többet, ez az ország halott, és csak vér segíthet rajta, csak a fegyveres harc. Valószínőleg akárki és akárhogy kerül felszínre, a harc be is következik. Az is lehet, hogy Gyurcsány eljátssza azt, amit Rákosi: idılegesen visszavonul, majd jön a Gyurcsány-restauráció, mielıtt kitörne az igazi, a Második Forradalom. İszintén szólva, engem ebbıl az egész k***országból két dolog érdekel: hogy megfáztam ebben a lehetetlen üvöltı szélben, a kerti tüzet táplálva két napon át, és hogy szerdán sikerül-e egy betervezett randi. Ha fel akarod kelteni még az érdeklıdésemet te is, hozz nekem ajándékba lıfegyvert töltényekkel. Találkozunk Gyurcsány Ferenc bukott diktátor akasztásán. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 23 0:07:00 Címkék: Aktualitás, halál 0 megjegyzés

Nincs új a nap alatt, mint Bölcs Salamon mondta vala Intelligensebb embertársaink két napja azon röhögnek, hogy a szadesz a magyar nemzeti jobboldal elrettentı képviselıjeként Tito Ortiz mexikói vagy milyen küzdısportbajnok elrettentı orcáját szerepelteti – ami egyébként közelebbrıl megnézve nem tőnik ostobának, és foglalkozásából adódóan biztosan egy rendkívüli önfegyelemmel rendelkezı manusról van szó. Ma már megérkeztek az elsı felháborodott tiltakozások is az Újvilágból ide a Szépújvilágba. Úgyhogy elıszedtem néhány 1993-as aktát. Egy levelet idézek szó szerint, amelyet egy egyetemünk hallgatói önkormányzata intézett Steven Spielberghez fajtatársa, Buchinger Bálint helyi politikus és politológus-hallgató választási plakát útján elkövetett plágiumügyében. Via the Hungarian Embassy of the United States of America Dear Sir, With the pictures enclosed we would like to call your attention to an affair that took place at *** University (Faculty of ***) – Hungary. This affair regrettably offered the occasion for some students to „redesign” the posters of your film E.T. We recognize that they did it without any commercial purpose, still we assume you do not agree with this kind of plagiarism. The reason why we turn to you is that the *** Ltd. declared itself as non-competent to assert your rights. In our view this is a serious infringement of copyright. What makes things worse is that it was committed by university students who will soon become teachers or will possibly hold other leading posts. The Students’ SelfGovernment can by no means let the reputation of the University become damaged in any way, especially not because of some uninhibited students. That is why we expect you take firm measures. Very sincerely yours, ................ Ferenc Jakusits (Business Executive) ................ Gergely Naszvagyi (Scholarship Secretary) ................ Zoltán Altízi (President of the control commission of the Students’ Self-Government) Enclosures: 16 photographs (taken by Ede Langalló, H-****, ***) Gondolom, Spielberg innen kaphatta ötletét A svindler listája címő gusztustalan holopropagandafilmjéhez. A szadesznek meg lehet, hogy most Buchinger Bálint politológus a kampánystábjában van, miután az *** egyetemrıl nagy értékben, folytatólagosan elkövetett csalás gyanúja miatt eltávolították? Azért arra kicsit kíváncsi vagyok, Tito klubja mikor indítja a pert és mekkora kártérítésre a szadesz ellen. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. máj. 8 23:09:00 Címkék: Aktualitás, politológia, történelem 2 megjegyzés Névtelen írta 2009. május 11., hétfı 9:07:00 CEST ehhe. Erre mondják, hogy szívás. Ám de, az is tény, hogy még ha lesz is bírósági ügy a dologból, eléggé el fog húzódni ahhoz, hogy az átlagpolgár számára láthatatlan esemény maradjon, hiszen a mindennapi rohangálás és aprópénz-hajkurászás közepette nagy valószínőséggel nem lesz ideje mélyrehatóbban foglalkozni a témával. Adrienne Éva írta 2009. május 12., kedd 9:04:00 CEST Szerény véleményem szerint a szadesznak már nagyjából úgyis mindegy. Elıbb-utóbb feladják, mint reménytelen vállalkozást, és a menthetı anyagot megpróbálják átmenteni a Humanista Pártba. Én csak annak örülnék, ha akár két fillér is a pénzükbıl nem antiszemitázásra és kultúrarombolásra folyna el a kasszájukból, hanem egy kenyerét böcsületes verekedéssel keresı ember pénztárcájába. Ami meg a láthatatlanságot illeti: ugyanolyan láthatatlan lesz, mint a junta pártjainak egész manipulációja, amirıl csak a politikai lapok hajlandóak írni valamit, az átlagpolgár meg a blikkszerőeket olvassa. És még így is sikerült megutáltatniok magukat! A politikai szférában meg lesz nagy füstje, mert a kurucinfó verni fogja a palávert, annak meg most már több, mint fele akkora az olvasóközönsége, mint a Népszabadság összpéldányszáma (amibe a remittenda is beleértendı, meg az a példány, amibe a paszulyt csomagolják).

A feminista Brutus Az utóbbi két nap elemzésre is méltóan érdekes eseménye az a halkabb alapjáratú ügy, hogy Bencsik A. ún. újságíró a szokásos mindentudó stílusában liberális buzipártisággal vádolja Morvai Krisztinát. Tudom, hogy Morvairól szélsıségesen eltérı vélemények léteznek az egész nemzetben, olvasóim közt is, afelıl viszont nem lehet nagy eltérés, hogy Bencsik A. újseggíró talán csak azért nem egy kapitális nagy f***, mert a végén 2 cm hiányzik ahhoz, hogy ezt a megnevezést kiérdemelje. A nemzetnek adott legnagyobb teljesítménye eddig a Gárda nevetséges baseball-sapkája volt, amit szerencsére mára nagyobbrészt lecseréltek címeres Bocskaira. Most egy ilyen hülye fél-álhírrel őberel. Tehát, 1) Morvai általában feminista hírében áll. A feminizmust én ellenzem, dobogós hülyeségő eszme, de ez persze nem azt jelenti, hogy minden követıje is dobogós hülye. A szingli, gyerektelen, családot és férfiönbecsülést romboló feministát szoktuk utálni, és M.K.-ra minden elmondható, de ezek az állítások nem. 2) Egy konkrét ügyben M.K. egyszer kiállt a buzikkal azonos platformon, amit nem biztos, hogy okosan tett, de nem a buzik miatt. Konkrétan, jelenleg 14 év fölött kb. bárkivel le lehet feküdni Magyarországon, ha az nem tiltakozik túl hevesen, és Morvainak része volt abban, hogy ez valóban egyformán bárki legyen, mire a Bencsikféle álmagyar fideszesek (F***fej Izraelimádó Degenerált Eukonformok Szövetsége) visítanak, hogy dehát ez a buzikat segíti; látszatra azért van igazuk, mert maguk a buzik is emiatt ujjongtak és így értették. Pedig hát ez tényleg mindenkit egyformán érint, konkrétan Róka Ginát (de kár, hogy megették a karibi niggerek szegényt) biztos nem abban segítette, hogy Brettling Esztivel feküdjék le 14 évesen, hiszen ezt már 13 évesen is megtették, hanem hogy mindenféle hímnemő karibi niggerekkel. M.K. azonban emellett hosszan verte a tamtamot, csak ezt a Bencsik-féle erıszakosan hazudozó fideszmédia soha nem fogja elismerni, hogy ne 14 év legyen a korhatár, hanem több. És pont itt nincs szerintem igaza M.K.-nak. A baj ugyanis az, hogy a Homo sapiens sapiens 14-15 év közt fizikailag alkalmas lesz a gyermeknemzésre és családfenntartásra, azonban amíg pszichikailag erre nem alkalmas, addig ezt mégsem célszerő neki megengedni, mert komplikációk lesznek. (Déli népeknél ráadásul valamivel korábbi az idıpont, a cigányok tehát kb. 12 éves koruktól gátlástalan szaporodnak.) Ez a mai idık egyik legsúlyosabb társadalmi problémája, ami az ókorban még nem volt: 15 éves kortól az ember felnıtt volt, és ha lehetısége volt, gond nélkül megalapította és gondozta családját. Késıbb ez késni kezdett, de még a XIX. században is teljesen természetes volt, hogy valaki 16 évesen házasságra lépjen. Ma viszont az emberek jó része pszichikailag még 25 évesen sem felnıtt, tehát társadalmi szempontból jó volna nekik megtiltani a nemi életet, fizikailag viszont már több, mint tíz éve tudnák újratermelni a magyarságot, amiben amúgyis nagy hiányunk van. A rettenetes disszonanciát soha nem tudjuk megszüntetni azzal, hogy kitoljuk tíz évvel a nemi érintkezés korhatárát, hanem csak azzal, hogy a lelki felnıtté válás idıpontját visszahozzuk a természetes 15 évre, amely korban ’56-ban is gépfegyvert ragadtak apáink és kimentek az utcákra harcolni. Félreértés ne essék, én nem támogatom, hogy minél elıbb kezdjenek el gyermekeink körbekefélni, ellenkezıleg, legalábbis nıknél elvárom, hogy ennek a kezdı idıpontja a házasságkötésük utáni éjszaka legyen, az azonban nem dátum szerint adható meg és törvényben, hanem akinek 15 évesen, annak akkor, akinek 25 évesen, annak akkor. Na és végleg nem lehet az ilyesmit törvényileg rendezni, mert garantáltan hatástalan. Egy törvény, amit száz ló és száz katona sem tartatna be. Ha valaki eléri, hogy egy ilyen rendelkezést betartsanak ifjaink, az a papjuk lehet, ha olyannak nıttek fel, hogy a papjuk szavára hallgassanak, ha meg nem olyanok, akkor senki az égvilágon. Tehát M.K. ott hibázik, hogy egy kivihetetlen dologért erılködik, ami csak öngerjesztı feszültségeket szül, ahelyett, hogy a kivihetı megoldást segítené, amelyben végülis mint végzett teológus szakember is, legalább a Róka Ginához hasonlóan értelmes kamaszokat meggyızni, hogy ne karibi nigger kanokra hallgassanak, hanem Pál apostolra. 3) Ehhez képest természetesen a buzik kérdése teljesen jelentéktelen, és valljuk be, az ókor történetének legkevésbé dicsı pontjai közé tartozik, amikor Szókratészt fiatalkorúak megrontásáért ítélték halálra, mert már akkor sem tudták definiálni, hogy mi az, hogy fiatalkorú, és mi az, hogy megrontás, ezek nélkül pedig az ügy maradt egy koncepciós per, és szerintem ma se menne a definiálás. 4) Végül visszatérve arra, hogy M.K. liberális-feminista-buzoid maszlagokat terjesztett volna, és 2006-ban állt volna át a mi oldalunkra (na és akkor mi lenne? Krassó Gyuri meg még ’47-ben személyesen kékcédulázott), én jóval elıbb vettem ıt észre, éspedig a jellemzıen felrótt liberál-feminista szerepkörében, amikor Simek Kittit felkarolta és a kegyelmi kérvényét intézte. Nem tudom, ki nézte, amikor a TV-híradók közvetítették az ítélethirdetést Simek Kitti ügyében, és a taláros állatoknak, akik bíró nevet mernek viselni, volt pofájuk nyíltan kimondani az indoklásban, hogy azért ítélik a szerencsétlen kamaszlányt letöltendı börtönre, hogy példát statuáljanak, hogy senkinek semmilyen okból nem lehet embert ölnie. Én akkor felálltam a TV elıtt a karosszékbıl és azt mondtam, hogy most szőnt meg Magyarországon az emberi jogokon alapuló alkotmányos jogszolgáltatás, és kezdıdik a liberális jogdiktatúra. Mert azt mindannyian tudjuk, hogy a nınek, ill. ha kéznél van, az apjának/fivérének/férjének természettıl adott,

elvehetetlen alapjoga megölni a férfit, aki erıszakot akar rajta tenni. Ha az a mostohaapja, akkor nyilván személyesen kell tennie. Aki ezt a nıi alapjogot hirdeti, az érdekes feminista, mondjuk úgy, egy tradicionalistakeresztyén feminista, és az ilyennel magyar embernek semmi, de semmi baja nem lehet. Egyébként ennek az alapelvnek a betartása hozta létre a történelem két erıs konzervatív alkotmányos-képviseleti államát, a Római Köztársaságot és Svájcot. Kinek-kinek a döntésére bízom, hogy Brutus, Virginius, Tell liberális buzi feministák voltak, vagy konzervatív patrióta feministák. És azt is, hogy Morvai melyik. Tudom egyébként, hogy mi a baj Morvaival legtöbbünk szemében: az, hogy az ı története annyira klasszikus, Shakespeare-tragédiába illı, hogy nem tudjuk elhinni, hogy igaz és nem egy színpadi rendezı találta ki neki. Hogy az uralkodó osztály egy prominens nıalakjának a forradalmárok a harcban felgyújtják a kocsiját, jószerével egyedül neki okoznak személyi kárt, és ennek hatására elkezd gondolkozni, arra a következtetésre jut, hogy a forradalmárok oldalán van az erkölcsi igazság, és utána közéjük áll. Errıl se lehet most dönteni, de olyan görény módon rájátszani, mint Bencsik A., az uralkodó osztály gyenge képességő besúgója és udvaribohóca, eléggé átlátszó párttrükk. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. máj. 29 1:31:00 Címkék: banánköztársaság, buzikérdés, férfi és nı, politikai irányzatok 0 megjegyzés

Gyızelem!!! Nyilván már elkéstem, azonnal kellett volna írnom, ezt várta volna el mindenki. Dehát az eredményt úgyis mindenki látta maga, és örvendett, vagy csapkodta fejét a falba, világnézetének megfelelıen. Az eredmény szép, és ha a választási rendszer nem lenne torz, mármint a szavazatoknak megfelelıen arányosan osztanák el a voksokat, akkor a Jobbik 4 képviselıhöz jutott volna, tessék utánaszámolni. Sajnos a választási rendszer még itt is torz, igazságtalan, és egy undorító matematikai trükközéssel számolnak, nem arányosan, így a legnagyobb párt többet kap az igazságosnál. Ezen majd akkor tudunk segíteni, ha kormányra jut a Jobbik, és akkor átdolgozhatja a választási szisztémát, a közeljövıben fogok is egy erre irányuló javaslatot írni. Szima Judit meg egyelıre marad a csonkahazában, és várja, hogy mikor lesz belügyminiszter. Vegyest, amirıl eszembe jut.

A középosztály forradalma - proletárforradalom 1990 óta Magyarországon összesen két olyan esemény történt, ami megrengette a banánköztársaság alapjait. A 2006-os szeptemberi forradalom, amely alapvetıen a középosztály forradalma volt, a csúcsponton százezer emberrel az utcákon, akiknek nagyrésze fideszes és viszonylag jólszituált, bízik Viktorban és elsısorban erkölcsi okokból akarja megdönteni a köztársaságot; és most ez a választás. Csakhogy itt nem a középosztály választotta az új rendszert. A középosztály azóta meghátrált, elgyávult, és még mindig a hagyományos fidesze mellett szavaz többségében: lásd a nyugati megyék, Buda vagy Rákos-külsı eredményét. A Jobbik mellett a legnyomorultabb, legisten-háta-mögöttibb, leglecsúszottabb, legnagyobb bajban levı körzetek döntöttek. Kelet-Magyarország. Az agrárproletárok, a Viharsaroktól fel Abaúj-Tornáig, de a(z ipar megszüntetéséig) ipari proletariátus is, lásd az ózdi 30% feletti Jobbik-eredményt. Nem minden szempontból könnyíti meg a helyzetet, hogy a Jobbik az állati sorban tartott, frusztrált, kétségbeesett és fekete-fehér világnézető proletariátus vezetı pártja, de kétségtelen nagy tömegerıt ad neki. Viszont a fideszes rétegektıl és térségektıl a jelek szerint nagyon keveset sikerült elhódítania, és ezt csak nehezíti, ha ezután a Fidesz–Jobbik szembenállásnak a komprádor-nemzeti ideológiai különbség mellett osztálytartalma is lesz. Persze, azt azért ne feledjük, hogy rengetegen szavaztak a Fideszre azért, mert beetették ıket az “elvesztett voks” teóriával, ami most akkorát bukott, mint az SZDSZ, és legközelebb ık szavazhatnak szívük szerint – ha nem lép fel semmi új, ami taszítóan hat rájuk. Vajon mit fog kitalálni a F***fej Izráelimádó Degeneráltak Eukonform Szövetsége legközelebb, amivel megpróbálja lejáratni a Jobbikat? Az MSZP viszont irtózatosat bukott, a Jobbikhoz pártolt át híveinek legalább fele, egyetlen megyében maradt 20% felett, Komárom-Esztergomban, ami úgy tőnik, teljesen különbözı a többi bajban levı proletármegyétıl, legközelebb megpróbáljuk megérteni, miért. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jún. 9 9:53:00 Címkék: demokrácia, politikai irányzatok, politológia

A Jobbik hite Ott folytatjuk, hogy mindazáltal nem igaz egyszerően, hogy a proletármegyékben tarolt a Jobbik. KomáromEsztergom eklatáns kivétel, de Baranya is (12%), Budapestrıl nem is szólva. Legalább egy más tényezınek kell lennie, ami egyes térségeket óriási erıvel a nemzeti gondolat felé fordít. Legkézenfekvıbb a cigánykérdésre gondolni. Ez bizonyosan tényezı, hiszen a legcigányfertızöttebb megyékben (Heves, BAZ, Nógrád, Békés) kiemelkedıen jó az eredmény; de nem az egyetlen, mert a közepesen fertızött Baranya és fıleg Somogy innen is kilóg. Emellé valami komplex ok is kell, ami a térképre jól rárajzolható Jobbik-térséget elválasztja pl. az említett dunántúli megyéktıl. Valami(k), ami(k) a történelmi tapasztalatokra mélyen nyúlnak vissza. Én úgy vélem, okkal feltételezhetjük, hogy azok a területek reagálnak erısebben, amelyeknek régóta sorsuk, hogy sorban minden katasztrófát elszenvedjenek: törökdúlást, labancdúlást, felszabadúlást és cigánydúlást... A másik feltőnı tényezı, amit nem kerülhetünk meg, hogy az ország összes protestáns megyéje töményen jobbikos. Fordítva nem igaz, mert a csontkatolikus Nógrád és Heves is fellegvárak, de gyéren teljesítı protestáns vidék nem létezik. Milyen a Jobbik hite? Indulásuk óta feltőnı, hogy a Jobbik nagyon erısen katolikus gyökerő párt. A KDNP-t kivéve mindegyiknél inkább. A vezetık szinte mind buzgó és gyakorló római katolikusok. A Jobbik propaganda-tevékenysége, mint olyan, az adventikereszt-mozgalommal indult. Egyetlen komolyabb református zárvány van benne, a Hegedősklán és köre, akiket a MIÉP-tıl örökölt, ettıl az erısen református színezető párttól. Ez azonban nem jelent semmit, mert emblémaszerő mintapéldányt minden vallásból volt annyi gógyijuk, hogy szerezzenek, Reiner Péter személyében még zsidót is.

Önmagában ez nem számít, a XX. század eleje óta minden értékelhetı magyar politikai szervezet, kivéve az ateistákat, a felekezetközi béke alapján áll, ezért a vezetésben természetes úton kialakult dominancia nem veszélyes a közszavazópolgárra. Éppen a dominancia mesterséges kiegyensúlyozása szokott problémát okozni, mint a hajdani FKGP-ben, ahol a Gaal Gaszton–Varga Béla-féle katolikus vezetés kiegyensúlyozására sikerült felépíteni a sikkasztó és jellemtelen Tildy Zoltánt, a “palástos hóhért”. De miért van az, hogy a protestánsok mégis aránylag inkább választják a Jobbikot? Miért nem választották a protestáns jellegő MIÉP-et, hiszen az egyre nyilvánvalóbb, hogy a két párt választótábora közt alig van átfedés? Bizonyos fokig talán azt kell mondani, hogy a Jobbik a Kisgazdapárt bázisát tudja újraéleszteni, hiszen az is (mármint a 90-es években) egy kicsivel inkább protestáns alakulat volt. (Torgyán és Maczó éppen görög katolikusok voltak, de területi elhelyezkedésükben, történelmi tapasztalataikban, társadalmi megosztottságukban és ennek következtében mentalitásukban a görög katolikusok a protestánsokhoz közelebb állnak, mint a római katolikusokhoz [még a piálási szokásaink is feltőnıen hasonlóak, bıséges tapasztalat alapján mondhatom], tehát szociológiai szempontból helyesebb ıket “kulturálisan protestánsnak” besorolni.) Vagy látnak bennük valamit a protestánsok, ami mélyebb bizalomra készti ıket, valahogy úgy, ahogy Rákóczi Ferencben? A kuruc.info kurucsága lenne a döntı momentum? Végeztem egy gondolatkísérletet. Négy feltehetı befolyásoló tényezı szerint súlyoztam a megyéket: két történelmi katasztrófa emléke, a cigánykérdés és a vallás szerint. Tehát: mennyire érintette ıket a törökdúlás, mennyire vannak kuruc-hajdú hagyományaik (szeretnék egy harmadikat is, mennyire sújtotta ıket a málenkij robot, de erre egyelıre nem találtam használható statisztikát, mindenesetre úgy tudjuk, itt is az északkeleti országrész szenvedett legtöbbet), mennyire cigányfertızöttek (erre elég problémás hiteles forrást találni, egy 2003-as felmérésre (Cserti Csapó Tibor: Területi-szociológiai jellemzés a magyarországi cigány népesség körében, http://www.btk.pte.hu/tanszekek/romologia/dok/sal/Tibor_Cserti_Csapo_Territologial_sociology.doc) támaszkodtam, nyilván csal, mint minden ilyen, egyrészt mert bemondás alapján fogadják el, hogy ki cigány, és sokan letagadják, másrészt mert 2003 óta nagyon sokat szaporodtak, tehát a számarányok sokat romlottak, a megyék közti arányok azonban talán nagyjából jók – bár Szabolcs-Szatmár-Beregre nagyon gyanús, hogy csak 6,6%-ot mutat ki!), és mi a katolikus-protestáns kultúrájúak aránya (a felekezeti hovatartozásra abszolút jó forrás a református egyház honlapja (http://www.reformatus.hu/nepszamlalas) – persze a valamilyen kultúrában felnıtt, de nem hitvalló egyháztagokat nem méri, ha ezek aránya a különbözı vallásokban eltérı, ez is csal (azt gyanítják, hogy a protestánsok közt több a nem hitvalló, de tudományos bizonyíték voltaképp nincs rá; a mondott okokból a görög katolikusokat itt a protestáns kultúrához számoltam). Összesen tehát négy pontot lehetett szerezni (háromnegyed, fél, negyed pontot is adtam: így pl. 3–5 % (2003) cigány 0,25, 5–8 % cigány 0,5, 8–10% cigány 0,75 lett, mint viszonylag enyhébb fertızés, ill. az erıs protestáns kisebbség 20–25% 0,25, 25– 40% 0,5, 40–50% 0,75 lett). Mi nem jött ki? A 2,5 pontot vagy többet összegyőjtött megyék: Békés, BAZ, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, SzSzB. Ezek és csak ezek azok, ahol a Jobbik 17%-ot vagy többet ért el. A 0-1,5 pontot összegyőjtött megyékben a Jobbik kivétel nélkül 9-13% közt kapott (a 0 pontú Vasban a legalacsonyabbat az országban). Az 1,5-nél magasabb, de 2,5-nél alacsonyabb megyék közül Fejér 14%-kal, Pest 16%-kal a kettı között van; Somogy kissé kilóg, mert itt a Jobbik gyengén teljesített, 11%. Ezt az egyet nem tudom pontosan magyarázni, miért. Komárom-Esztergom jelentéktelensége (nálam 0,25 pont) eszerint magyarázva, a szocik ezért tudták ott tartani magukat. Mik maradnak kérdések? Hát egy, hogy a Jobbik tartósan kuruc szemlélető marad-e, mert eszerint ez a sikerének egyik alapvetı záloga. Kettı, hogy mikor fognak megindulni nagyobb számban protestánsok a számukra vonzó alakulat magasabb pozíciói felé. Három, hogy mivel tudják megnyerni Somogyot. Négy, és a legfontosabb, hogy mivel tudják megnyerni a fideszes országrészeket. Különös tekintettel rá, hogy a Fidesz aztán nem tipikus katolikus párt, hanem mélyen ateista. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. jún. 9 23:14:00 Címkék: politológia 0 megjegyzés

Vigyázat! Míg itt ülünk nemlétezı babérjainkon, ÉLETVESZÉLYES FOLYAMATOK indulnak be fő alatt. Az LMP nevő alakulat tegnapelıtt csöndben dobott egy 5%-ost (http://lehetmas.hu/hirek/691), és a nemzeti hírforrásokból úgy tőnik, észre se vették. A Szabad Nép igen, az leközölte, tökéletes ingyenreklám. (Szabad Népet nem vagyok hajlandó linkelni, nézd meg az LMP-tıl, ha nekem nem hiszel.) Ráadásul a javaslatuk az aberrált méretővé nıtt, gazdaságromboló, ultraglobalista szerzıi és szomszédos jogok visszanyirbálásáról IGAZSÁGOS is, és JOGOS, túl azon, hogy olyan népszerő, ami egymagában beviheti ıket a parlamentbe. Az ég megáldjon mindnyájunkat, mért nem jutott a Jobbiknak idıben eszébe ez? Különös poénja az életnek, hogy éppen azon a napon, amikor a Jobbik kampányfilmjét éppen ezen abszurd és keresztyénellenes szerzıi jogok nevében törlik a netrıl. Gyakorlatilag a félbuzi fiúkák (vagy tán egészen az, és kikérem magamnak, hogy ezért jogdíjat követelhessen tılem József Attila x-edik unokaöccsének pereputtya) a Jobbik mellett léptek fel jogvédıként, és ık nyilván észre sem vették. Még egyszer: VIGYÁZAT! Ezek NYOMULNAK, és kivételesen ÉSZSZERŐEN ÉS LOGIKUSAN. Konkurrencia lettek. Nem biztos, hogy tudatos, de ma jön, hogy Ivád képviselıtestülete (mely falunak köztudottan LMP-szimpatizáns vezetıje van) persona non gratává nyilvánította az egész juntát. Gesztus, de szép és nyílt gesztus, ismételten: miért nem jutott eszébe egyetlen jobbikosnak sem megpróbálni eddig? Csak pár szót arról, hogy magam is lehettem volna okosabb, hiszen én sem most veszem észre a spanyolviaszkot. Hét-nyolc éve lehettem egy gólyatáborba meghíva egy ritka jó képességő fideszes fiatal által (igen, vannak jó képességő fideszesek is, csak túl ritkán és egy bizonyos alacsony szint felett elgázolják ıket) élı mősorba, zene után jöttünk, azzal konferált fel Péter, hogy “most pedig, miután mindennemő szerzıi jogot megsértettünk, beszélgessünk egy költıvel.” Én akkor ott felnevettem és megválaszoltam, sajnos tudomásom szerint felvétel nem készült, hogy helyes, a szerzıi jogok minden jogok közt a legtermészetellenesebbek és igazságtalanabbak. Mert ha valaki alkot valamit, ami szellemi érték, az az emberiség közös kincse lesz, és erkölcstelen annak terjedését korlátozni, még a szerzıjének is, nemhogy az istentudjamilyen jogbirtokosnak. (Ami meg nem érték, azért mért kéne fizetnem, mondjuk Kertész Imrének? Ha elviszek javíttatni egy DVDlejátszót, majd visszakapom ugyanolyan használhatlanul, akkor sem fogok fizetni a szerviznek.) Persze nem minden szerzıi jogra igaz, az el nem évülı jogok általában fontosak, tehát a meghamisítás, csonkítás, elbitorlás, plagizálás tilalma. Nem véletlen, hogy ezek soha nem évülnek el, Sapphót sem adhatom ki meghamisítva, az is jogsértés, egyszer arról is vicceltünk egy estünkön néhány barátommal, hogy ha most elıkerülnének Martialis örökösei, szegény Shackleton Bailey a gatyáját is ráfizetné a szövegjavításaira... Jó, az alkotónak is valamibıl kell élnie, amíg él, talán jogos, hogy pénzt kér érte (de csak az anyagi haszonnal járó közlésekért!), bár talán helyesebb lenne egy összegben megváltani elsı közléskor, de hogy X-né azzal álljon bosszút a mocskos náci magyarokon, hogy minden árva sor újraközlésekor horribilis összegeket akar kapni? Na de, hogy miért nem tudtam én se kinyitni a számat, amíg a libik elı nem szedték a témát, ez megmagyarázhatlan, és verem is érte a fejem. De már késı. Szóval, úgy tőnik, hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a liberálisok a jövıben is intenzíven jelen lesznek a társadalomban és politikában, pedig egy pillanatig olyan szépnek látszott, hogy ledarálódnak a kommunizmus nívójára. De a baj nem is ez. Minden társadalomban van valamennyi, egy-két százalék liberális, mert van egy kevés számú olyan ember, akik képtelenek úgy élni, hogy az átlagra érvényes konvenciók korlátozzák ıket, és ki akarják verni maguknak a mindenszabadságot. A baj az, hogy a magyar társadalom olyan erodált sz** (nézzétek lelki szemeitekkel! Láttatok már erodált sz**t? Micsoda látvány!), és olyan szemét propagandával mossák (mostatok már erodált sz**t magasnyomású vízsugárral? [Az egyik legszebb német szó kétségtelenül a Heißwaƒƒerhochdruckreinigung.]), hogy ezt a gondolkodásmódot az átlagemberek tömegei is benyalták magukra és lázasan megvalósítják primitív ösztönönmagukat. Ezért van sok-sok százalék tartalékuk. Ezt pedig gyorsan nem lehet megszüntetni, mert a tönkrement gondolkodásmódot és ösztönvilágot megváltoztatni csak nagyon-nagyon lassan lehet (Mózes: 40 év, de azóta úgy tőnik, nem sikerült túl fényesre, úgyhogy korán hagyta abba) még akkor is, ha lesz hozzá erınk és lehetıségünk, nem pedig mi leszünk kiszolgáltatva a sz**termelıknek. Jelenleg az a bizarr helyzet, hogy az 1-2 százalék született liberális nagyobb része a mi tradicionalista elitünkben foglal helyet, mert mi képviseljük a tiltott gyümölcsöt, ami ıket ösztönösen érdekli, és verik a buzikat, míg a buzivédık többsége csak pofafürdın résztvevı pót-liberális, meggyızıdéstelen senki. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. okt. 29 20:19:00 Címkék: politikai irányzatok, politológia 3 megjegyzés

A nácigány A magyar nyelvben a hazudozás egy bizonyos jellemzı üzleti válfaját cigánykodásnak nevezik, és József Attila, ez a mocskos rasszista, amikor igazán meg akarta sérteni anyja emlékét és ígéretmegszegés útján elkövetett lopással vádolta, azt írta: “Cigány vagy!” Elsısorban erre gondoltam, és nem a röhögéstıl igyekeztem a pad alá esni, amikor a Kállai nevő cigány önjelölt nagygóré Vonának azzal próbált nyalizni egy sort, hogy a cigányok a magyarsággal szolidárisak, mert esznek disznóhúst, nem úgy, mint egyesek. Tanítani kéne, mint a kódolt antiszemitizmus mintapéldáját. [NB. Már csak azért is, mert a libik és cionisták állandó igehintése folytán többnyire nem tudják, mi a kódolt antiszemitizmus, az ugyanis nem az, ha szidom a Simon Peresz jó k. anyját, sem az, ha a magyarságban idegen testet képezı, idegenszívő komprádorokat kitelepíteném oda, ahova akarnak, akár Madagaszkárra is, már csak azért is, mert az utóbbival elıször is a gój Fletóra és Kunczéra célzok, de fıleg azért, mert ahhoz, hogy antiszemita mondás legyen, az kéne, hogy érvényes legyen Vámbéry Árminra és szegény néhai Bobby Fischerre is, nem csak S.P.-re vagy Fletóra és barátaira.] Azontúl, hogy mivel kódolt, sunyi, még az is fantasztikus benne, hogy milyen mély színvonalú, nyugodtan elmondhatjuk, hogy “jönnek a mélycigányok a szarból”. Ennél primitívebb okból szidni a zsidókat már csak akkor tudná, ha azt mondaná: “és milyen ronda elálló fülük van!” Ja, oppardon, az nem megy, mert a cigányok füle többnyire jobban eláll... Szóval, hinni annyira szabad abban, hogy Kállai csaláson és nyaláson kívül bármit akart ezzel mondani, mint bármely cigánynak bármiben, és az a vicc, hogy még nem is ismeri a zsidókat, attól félek... Eszembe jutott egy öt-hat éve látott dokumentumfilm izraeli magyar zsidókról, abból az idıbıl, amikor még nem éreztem úgy, hogy mindent elıre tudok, amit a sajnos csak félig felégetett MTV adhat, és kár az idıt töltenem vele. Sok-sok unalmas kép közt egyszer adtak egy öreg vendéglıs házaspárt, akik kifejezetten szeretettel emlékeztek Magyarországra, minden nyílt vagy sorok közti magyarellenesség nélkül. Nekem rokonszenvesek voltak. Aztán a riporternı feltette a kardinális kérdést, éttermük sikerének láttán: – És mit szeret legjobban fızni? – Székelykáposztát csülökkel! – felelte habozás nélkül az öreg zsidó, és egy icipicit még tán csámcsogott is a gondolatra. – De azt itt nem fızhetsz a vendéglıben – mondta neki szomorúan a felesége. – De otthon neked igen! – vágott vissza a férj cinkos vigyorral. A legeslegnagyobb bajom a nácigány vajda nyilatkozatával sem a színvonala, sem a feltehetı hazug szándék, sem a tartalmi hiba, hanem az, hogy ha ez az öreg házaspár költöznék a szomszédomba, nem különösebben zavarna, sıt talán fıznénk is együtt a kertben, aminthogy az öreg zsidó aranykoszorús kárpitosmestert is nagyon kedveltük a szomszédunkban, viszont továbbra is az Isten mentsen meg akár Kállaitól, akár akármelyik büdös, ordibáló, tolvaj, gyilkos és rasszista fajtatársától két utcán belül is. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. nov. 18 21:21:00 Címkék: cigánykérdés, droid

Vastagbır nem elıbır? Rájöttem, hogy hasznos kb. kétóránként logolni, milyen arányban adták le a kopogtatót a pártok. Utólag vsz. csak így lehet majd bizonyítani, e napokban melyik párt milyen sikeres. Ennek pedig kampányértéke is van (visszacsatolás, önbeteljesítı jóslat), úgyhogy a végsı összesítést a kampányban nyilvánosságra fogom hozni a Jobbik javára. Merthogyugye pillanatnyilag 88:25 arányban vezet a Maszop elıtt, és az utóbbinak ebbıl csak 4 körzet vidéki... [A Fidesz eddig egyet sem adott le, de az náluk taktika, egyszerre akarnak robbantani, és mivel úgyis mindenki tudja, hogy mindenütt tarra vágnak, mint a cigány rablók, kivételesen elég jó taktikának tőnik. Ha lehet a tarvágás aljasságát jó taktikának mondani, és nem bolsevista erıszaknak.] Ezenkívül még próbálok hozzáadni a kampányhoz annyit, hogy a hétvégétıl, nem érdekel senkinek semmilyen szempontja, PDF-ben letölthetıen hozzáférhetıvé teszem a Szeptembert, majd legyetek szívesek reklámozni. A hajrá táján pedig válogatott régebbi blogbejegyzéseimet is egy szép kis csokorban. Ehhez majd fogok egy kérdıívet feltölteni, ahol egy bizonyos, nem túl hosszú ideig, lehet nyilatkozni, hogy kinek mi tetszett nagyon. Csak hát ehhez, mármint a feltöltéshez és a szerkesztéshez is, idı kell. És most a tegnapelıtt beígért témához. A Vastagbır is tud marha lenni (úgy látszik, lebernyeg). Ezt a cikket eresztették meg, (http://vastagbor.blog.hu/2010/02/15/manipulalas_az_ovodasokkal) és nézzétek meg, ha nem vegytiszta SZDSZ-es ideológiai alapvetés-é. A közlönyben megjelent, tehát jogerıre emelt újabb óvodai rendtartás szerint “Az óvodai nevelés ... tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erısítését, elısegíti a nemek társadalmi egyenlıségével kapcsolatos elıítéletek lebontását.” A kivételesen kampánycélra, vagy veleszületetten értelmesebb fideszes újságíró efféle konklúzióra jutott: “A kormány tiltaná a papás-mamás játékot az óvodában”. A töketlen lebernyeges ezen felháborodik ekképp: “Tehát csak gondolkodni kell, értelmezni a szavakat... csak arról van szó, hogy ezentúl még jobban hagyják a kisfiúkat is kibontakozni a kiskonyhában és babaringatásban, ugyanis megváltozott a világ, most már ilyenek a TÁRSADALMI ELVÁRÁSOK ... Szó sincs szexualitásról, vagy a társadalomban, családban betöltött nemi szerepek megmásításáról.” Na nem! Te a) megvezethetıbb vagy egy fideszesnél, és 20 év buziterror alatt nem tanultál meg a sorok közt olvasni, b) ugyanolyan szdsz-es vagy, mint a magyar bálint. Merthogy ez a magyar bálint programjának a lényege, a másik. Az egyik, hogy lebontsa az eredményes oktatás struktúráit, és funkcionális analfabétákat neveljen, mert azok alkalmasak rabszolgának az ı szoclib uralkodó osztálya számára, részint nem az óvodai programhoz tartozik, részint sajnos már megvalósult, kár tagadni. A másik, hogy ÖSSZEDÖNTSE a társadalom egészséges szövetét, elsısorban a társadalom NEMI SZERVEZİDÉSÉNEK lebontásával történik. A tipikus szadeszos vaker, ami a jogerıre nıtt programban van, sajnos egész pontosan azt jelenti: “az óvoda neveljen minél több gyereket buzivá, mert az a szép és jó.” Ha nem megy buzinak, mert a természet ellene szól, akkor legalább (f) esetén feministává, (m) esetén olyan kis nyálas tehetetlen véglénnyé, aki elsírja magát, és hosszú melírozott szıke hajába törölgeti a könnyeit, ha meglát egy cigányt az utcasarkon — ahelyett, hogy tíz magafajtát összegyőjtene, odamenne, és szájonkapná a büdös niggerit. Vagy liberálisát. Mert ık attól félnének nagyon. Apám, a “társadalmi elvárásaiddal” hülye vagy, mint az alfél, mert ezek a “társadalmi elvárások” rosszak, tehát az oktatás célja az lehet, hogy olyan trendet indítson be, amely ezeket lassan megváltoztatja. A társadalom akkor mőködik, ha a nemi sztereotípiák erısek, tehát az óvodának nemi sztereotípiákra kell nevelni. Hogy mi a nemi sztereotípia? Van egy kedvenc kommunistám, aki nálad és sajnos a legtöbb nem-kommunistánál is becsületesebb, mélyebb gondolkodású és érzékenyebb ürge volt (talán ezért ment a tehervonat alá a végén). İ pontosan leírta: ...De mi férfiak férfiak maradjunk, És nık a nık, szabadok, kedvesek, S mind ember, mert az egyre kevesebb. Ezért nem szabad magyar bálinték szerint nemi sztereotípiákat oktatni, mert a végén mind ember maradna, nem pedig epszilon kategóriás nyomorék. (Ha nem olvastál Huxleyt, akkor most már késı, politikai elemzésre alkalmatlan maradsz.) Az meg már csak hab a tortán, hogy senki nem veszi észre, hogy az eszerint egy tollvonással eltörlendı óvodai programba orvul becsempészték az alábbi galádságot is: “a klasszikus és a kortárs irodalmi mőveknek egyaránt helye van”. Szadeszos vakerban járatlanoknak: most biztosították, hogy már az óvodások lelkét is Kertész Imrével, Elfriede Jelinekkel, Wiesenthallal nyomorítsák meg. A “kortárs irodalom” arrafelé ugyebár nem Döbrentei Kornél gyerekverseit jelenti, hanem... hát, hogy a címmel fejezzem be: bálintéknak vastag bırük van, nem elıbırük. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. febr. 18 14:10:00 Címkék: banánköztársaság, buzikérdés, demokrácia, politológia 0 megjegyzés

Feminista sikkasztó, naná hogy politikus lesz? “A Zöld Baloldal (ZB) a 2009-es magyarországi európai parlamenti választásokra alakult választási párt. A párt 2009. február 28-án jött létre azzal, hogy a Droppa György vezette Zöld Demokraták kongresszusán nevet változtattak Zöld Baloldalra. Az új szervezıdés mögé állt az Alföldi Andrea feminista történész vezette Európai Feminista Kezdeményezés Egy Másmilyen Európáért, a Magyarországi Munkáspárt 2006...” (forrás: Mohácsivikipédia) Az utóbbit ismerjük, azok azok, akik még kommunistának is t**etlenek és ezért a maszop s**ét nyalják. Az elıbbi, hát már a neve alapján... Feminista történelem ugyebár nincsen, csak feminista történelemhamisítás. Különben a feministák is emberek, csak az hiányzik az életükbıl, de nagyon, hogy egy hétre a King Kong mellé zárják ıket a ketrecbe. Na de... Ez vajon az az Alföldi Andi, aki ellen 1993/4-ben a szervezett bőnözés körébe tartozó szociálissegélysikkasztásban való bőnrészesség gyanúja miatt hosszas fegyelmi vizsgálatot folytattunk az ELTÉ-n (szülei apehosak voltak, ı rendırségi ösztöndíjjal tanult, a vizsgálat sajnálatos eredménytelenségét ez magyarázza), vagy egy másik? Update: észrevettétek, hogy a patkány kommunista még fenyegetni mer kommentben? Névtelenül persze, mint az egész ávós bandája. Drágám, én egyszerően megkérdeztem, azonos vagy-é, mert nem tudtam, csak a lehetıség kézenfekvı volt. Hát te így ezzel magad ismered be, de ez már a te dolgod, gratulálok az eszedhez. Azért kíváncsi vagyok, mit mersz tényleg megtenni. Nagy eszed talán elég azért megtámadni, mert azt írtam, hogy gyanú miatt vizsgálat folyt, amit ugye okiratok igazolnak, de sajnos azt nem írhattam le, hogy elmarasztaltak, mert az nem történt meg. Azt meg még a leghülyébb is sejti, hogy kellett volna-é. Ja, cicuska, még két kérdést: 1) azért lettél-e feministává, mert olyan eszméletlen ronda voltál egyetemistakorodban, 2) emlékszel-e, hogy közös barátunk, Fidó mikor, miért és ki által került a fénymásológép tetejére az irodában? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. márc. 1 10:20:00 Címkék: banánköztársaság, politikai irányzatok, önkormányzat 3 megjegyzés Névtelen írta 2010. március 11., csütörtök 11:25:00 CET Szerintem ezt most nagyon hamar le kellene törölni, mielıtt megy a feljelentés. Adrienne-Éva írta 2010. március 11., csütörtök 14:05:00 CET Az lehet, de az iratok még megvannak... Adrienne-Éva írta 2010. március 11., csütörtök 14:08:00 CET Ja, és oppsz: egy jelenlegi államtitkárt fogunk elsınek megidézni tanúnak...

A néger kapcsolat Tudom, hogy olvasóim jó részének egyértelmő nagyon rossz véleménye van a négerekrıl, fıleg szellemi képességeiket illetıleg. Ez persze mindenkinek szíve joga, csak ostoba szoclib fanatikusok követelik meg, hogy mások az emberfajták egyenlı értékét tételezzék fel (miközben ık a cigányokat felsıbbrendő fajként ajnározzák). Én úgy látom, hogy a négerek is elég különbözıek. Vannak arisztokrata nagynomád néger törzsek, amelyeknek fiai szép szál (nemritkán 2 m), bátor legények, és igen intelligensek, csak persze vadak és támadókedvőek, s mivel az utóbbi félszáz év európai agybaja nem a megnevelésüket, hanem a jelen szintjük elıtti meghunyászkodást mantrázza, nevelés híján elég veszedelmesek. Néha egy sima heréléssel meg lehet váltani a világot, ahogy a X. században a szudáni nigger eunuch, Abu-l-Miszk Káfúr akkora fickóvá tudott fejlıdni, aki a szétesı, korrupt, gazdaságilag csıdben levı Egyiptomból egymaga világhatalmat faragott. És vannak jamszgyökeret túró félmajmok, akiknek az intelligenciája bizony elég gyér. Otthon egyébként szorgos munkával érik el, hogy nyomorogjanak, és a maguk szintjén egészen stabil társadalom, de azért nem kellemes köztük élni a butaságukból fakadó babonáik miatt: pl. elterjedt nézet arrafelé, hogy a kihalófélben levı gorilla arra van, hogy megegyük, hogy a leopárddémonoknak vagy krokodilszellemeknek, a rosseb tudja pontosan, a jóindulatát elınyösen befolyásolhatjuk elsıszülött gyermekünk feláldozásával, vagy hogy az AIDS gyógyítható szőzlányok megerıszakolása által. Mindez természetesen kihat Afrika politikai életére is, ami még szovjet katonai tanácsadók nélkül is elég szomorú (de ráadásul még azokból is jutott pár nekik is). Az arisztokratikus néger nemzeteknek van kb. háromszáz éves nemzeti történelmük, és némelykor európai értelemben mőködıképes politikai szervezeteket is létrehoznak, mint pl. a zulukafferek az Inkathát. A jamsztúró fajták mesterségesen formált államalakulataiban ezzel szemben a politikai élet legmagasabb szintje még az, amikor valamely ideológus meg akarja valósítani a néger szocializmust, de gyakorlatban ez is rendszerint csak odáig jut, mint Patrick Lumumba mőve, akinek bukása után miniszterét, Pierre Mulelét az új államvezetés amnesztiában részesítette, majd egy antilumumbista törzs tagja felkereste és megette. A legvigasztalanabb hely Afrika kellıs közepén vsz. az érthetetlen határokkal megrajzolt ıserdıközepi ún. Közép-Afrikai Köztársaság, amely félszázados léte alatt volt már Császárság is, világhíres császára, Bokassza pedig a XX. sz. legnagyobb gyakorló kannibálja volt. Ezért szoktam idınként hivatkozni Közép-Afrikára, mint olyan helyre, amely párhuzamba állítható Fletolanddal közbiztonságot és demokráciát tekintve. İszintén szólva meglepıdtem, hogy ez a párhuzam a szociknak is evidens, nemcsak nekem, amikor olvastam ma, hogy az egyik párszázmilliós sikkasztás miatt elıszedett szoci politikus azzal próbálja megúszni, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban végzett diplomáciai szolgálata alapján akar mentelmi jogot élvezni, sıt már kettıs állampolgár is. Istentelen fontos, hogy legyen diplomáciai kapcsolatunk Közép-Afrikával, az igaz, de természetesen praktikus, mármint neki. Illetve, hát egy kicsit habozom: a szocik általában nem különösebben éles elmék, de nem tudom, vajon ezért nem gondol bele, hogy ha most átnyergel új választott hazája hasonlóan odaadó szolgálatára, egy esetleg ott adódó újabb klánbukásnál azt kockáztatja, hogy nem a rendırség fog kényelmetlen kérdéseket feltenni neki, hanem a szakács — vagy éppen kap olyan információkat, amikhez mi közönséges halandók nem férünk hozzá, és ı már tudja, hogy lényegében mindegy: egy-két éven belül nálunk is a politikai ellenfelek legyızésének vagy a vonakodó adósok megrendszabályozásának a bevett módja a felfalásuk lesz? Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. márc. 13 20:27:00 Címkék: banánköztársaság, külföld 3 megjegyzés:

Névtelen írta 2010. március 15., hétfı 22:37:00 CET “Én úgy látom, hogy a négerek is elég különbözıek.” Bizony így helyes, van aki oroszláneledel, van aki tigrisvacsora, van aki gyorsan fut és van aki makimajom, van aki hitlerista, siegheilozó négus. Ch. Darwin Adrienne-Éva írta 2010. március 16., kedd 8:22:00 CET Mr. Darwin, könyörgök, tigris arra nem él! Azzal keveri, hogy egymásnak a vacsorái. Az Australopithecus fecetepacoensist meg tévesen keveri ide, az valószínőleg a Lemuridae családba tartozik. Adrienne Éva írta 2010. március 26., péntek 10:11:00 CET A Vastagbır ma vette észre a sztorit.

Bőn és bőnhıdés Furcsa dolog az a bőn. Minden ember követ el bőnöket, de csak kevesen merik ezt nyíltan, még ebben a minden erkölcsét vesztett, istentelen, liberális világban is. És ez érthetı azoknál, akik csak amatır szinten, gyengeségbıl bőnöznek, de meglepı, hogy mőködik azoknál is, akik hivatásszerően egy bizonyos bőncselekménybıl élnek, és a külvilág (sajtó, fınökeik, híveik stb.) magasztalják ıket bőncselekményeikért. Nagyon sok hazaáruló van, többségük professzionális, folytatólagosan legalább húsz éve (van olyan is, aki ötvennégy, vagy hatvanegynéhány éve), a bőnbánatról már rég el is feledték, mi ez, kitüntetések százait birtokolják a hazaárulásért, és mégis... ık maguk sem szívesen mutatkoznak hazaárulók társaságában, és undorral beszélnek azokról, akik náluk kissé látványosabban őzik az ipart. És most nem a Horn Gyuszira gondolok, aki kb. hatvan év hazaárulói karrierbe belehülyült, és most egy pióca szellemi szintjén vegetál. Most a Magyarországi Renegátok Szövetségére (MDF) gondolok, amely szétesik azért, mert alig van köztük olyan renegát, aki ne akarná látványosan mutatni, hogy undorodik a bőntársaitól. Nem mondom, hogy nem kerülhetnek be az utolsó köztársasági országgyőlésbe — mert azt mindenki láthassa, hogy ez lesz az utolsó, az ezutáni már más államé lesz —, de csak olyan pofátlan, nyílt választási csalással, amit még nem láttunk Hungáriában, amióta itt parlamentarizmus van, beleértve a kékcédulás választást is. De addig még szétesnek, és ennek egyik kardinális pontja ma jött el, amikor a Csapody, akirıl azt hittem, hogy ı K***ország legszemérmetlenebb politikai prostituáltja, sem bírta gyomorral a többi hazaárulót, és kilépett. Mint ebbıl sejthetı, nagyon nem szerettem a Csapodyt, legalább azóta nem, hogy ’92-ben vagy ’93-ban, már nem emlékszem napra, egy kisebb baráti társaságban udvariasan megérdeklıdtük tıle, egy-két pohár borocska mellett, hogy miért is fúrja ı balról Antall Jóskát, ı pedig olyan nyájas, kedveskedı, konciliáns és szabadkozó választ adott, amibıl egy árva szó nem volt igaz, de most már mindegy, nem is érdemes részletesen megírni a történetet. İt is utolérte a bőntudat, és szerintem az a hét év kényszermunka, amit szegény Raszkolnyikov vállalt bőnhıdésül, neki is elég lesz ahhoz, hogy visszakerülhessen közénk becsületes emberek közé. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. márc. 23 23:35:00 Címkék: politikai irányzatok 0 megjegyzés

A vamzer nagy pofája, avagy hajrá, Krisztián! Egész másról akartam írni, még reggel is. Humorosat is, meg hírt is. Na, kishírt azt hallottam ma, hogy van olyan megyénk, ahol a katasztrófavédelem már pénzért méri a (megtöltendı) homokzsákot... Aki nem képes kifizetni, az a malomiparhoz fordul, mert ott ugyanaz a zsák valamivel olcsóbb. Aki még kevésbé képes fizetni, az fulladjon vízbe. Szép ez az ország, bár szerintem teljesen törvénytelen. A hírt hallottam, az adatközlı megbízhatóságáról nincsenek tapasztalataim, elvileg nem tudok véleményt alkotni arról, álhír-e vagy valódi, de akárhogy jártatom az agyam, nem tudok racionális mozgatórugót találni, amiért hazudna nekem, tehát én egyelıre elhiszem. Ezekután nemrég olvasom, hogy Ungváry Krisztiánt jogerıs bírói ítéletet megváltoztatva meszeltek el ma csekély hárommillióra, mert egy rohadt kommunista besúgót, aki mellesleg alkotmánybíró, leleplezni merészelt. Ugye tudjátok, ki Ungváry Krisztián, legalábbis a Perge—Karsai-holovitából ismeritek, mint hollókosztigenlı történészt, amúgy per pillanat talán legelismertebb II. vhb-szakértınk. Ebbıl azonban az ı arcát nem lehet úgy megismerni, mint nekem öt év évfolyamtársság alatt sikerül, amibıl többet közös bizottságban ültünk. Ezek alapján Krisztiánnak határozottan a legillogikusabb dolga a merev hollókosztigenlése, annál logikusabb a komcsi besúgóhálózat elleni évek óta tartó Don Quijote-harca, minek során volt már, hogy én is kaptam körlevélben meghívót tıle újabb perének újabb tárgyalására, sajnálom, hogy nem volt idım elmenni, úgy látszik, érdekes lehetett. Szerintem egyébként Krisztián erıst bolond, már húszévesen is az volt, viszont hatalmas agykapacitása van, amit arra használ ki, hogy a borászatban, a matematikai statisztikában és a történelem ismeretében is hatalmas ismereteket halmozott fel. Van róla egy fotóm, ahol puttonyban hordja a hegyaljai szılıt. Tézise szerint a tokaji bor válságához csak felszínen van köze tótoknak, komcsiknak, Fletó faxságának, az alapoka Lengyelország felosztása, mert azóta van túltermelési válság... Vannak tehát fixa ideái Krisztiánnak, és sajnálatosan a hollókoszt-nézetei is erıst idetartoznak, legalábbis szerintem ez a magyarázata, és nem karrieréhség. Egyesek szerint egyébként azért hollókosztigenlı, mert ı is zsidó. Nem tudom, nem voltam vele gızfürdıben. A neve beleférne, viszont ismeretségem alapján azt mondhatom, a viselkedése, beszédmódja, hibái (fıleg nyakas, meggyızhetetlen és egyenes hülyesége) tipikus magyar. Nyilván nem tudja meggyızni magát kedvenc kutatási témájáról, hogy erıs szemléletváltásra van szüksége. És a korlátai közt talán ı a legobjektívebb azon az oldalon: elıször az ı tollából olvastam pl. leírva Magyarországon (és horribile dictu, éppen a Beszélıben), hogy a nyilas kormány megalakulása fellélegzést jelentett a zsidóságnak, vagy hogy voltak “háborús bőnökért” elítélt emberek, akik teljesen ártatlanok voltak, viszont elítélésük oka szemlátomást az volt, hogy erısen szocialisztikus világnézetünk borzasztó kínos volt a kommunista pártnak... Ja, és még azt is célszerő tudni Krisztiánról, hogy egy személyben alkotta meg Magyarország elsı mőködı súlyozott tanulmányi ösztöndíját, amelyben a végzett tárgyak mennyisége és relatív nehézsége is tényezı volt. Azt, hogy a szadeszos-buzikrata egyetemi hatalmi tényezık mit tettek keresztbe, azt nem kell mondanom. Na, most ennél még durvábban tesznek neki keresztbe a Hálózattól, de feltételezem, nem ijed meg ezektıl sem, hanem felveszi a kesztyőt. Krisztián, melletted vagyunk, tudhatod, mi magyarok valamennyien. HAJRÁ UNGVÁRY KRISZTIÁN, VESSZENEK A VAMZEROK ÉS VÉDİIK! Valamennyi hálózati aktát azonnal nyilvánosságra hozni, és megtölteni velük a netet! Vamzeroknak nincsenek személyiségi jogaik! Mi legalábbis nem vagyunk hajlandóak ilyesmit elismerni. (U.i. Itt ülünk, sörözünk, és poénokat mondunk, egyebek mellett ez hangzott el most: “Éljen Ungváry Krisztián! De legyünk jók, ne olyan eséllyel, mint a táborokban szerinte, hanem mint szerintünk lehetett!”) Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jún. 2 18:20:00 Címkék: banánköztársaság, vamzerek 0 megjegyzés

Blamázs a Magyar Szigeten A Magyar Sziget dicsı csúcspontjáról a hivatalos beszámoló. (http://www.barikad.hu/node/59140) A felemelı, gyönyörő beszélgetés a helyszínen ott ülve a függetlenségi mozgalom történetének egyik legkínosabb blamázsa volt. Azt fel se vesszük, hogy az istentisztelet a nyomtatott programban és az internetesben máskor van, és a szegény nagytisztelető úr ezután maga sem tudja, mikor kezdheti már el, vagy hogy úgy marad el az aznapi legérdekesebb beszélgetés, hogy egy árva szó tájékoztató nincs róla, ilyen bármikor bekövetkezik bármely irányvonalú bármely szerv bármely rendezvényén, igaz, nem bármely helyen, csak a csonkaországban. Viszont, mikor már egy ideje ott ülnek és beszélgetnek, beérkezik Roberto Fiore egyenest Rómából, aki csak e kerekasztal kedvéért vállalta az apró kiruccanást (nem tudom, tudta-e, mennyi hallgatója lesz). Természetesen azonnal átadják neki a szót, és Roberto bajtárs elkezdi mondani a maga súlyos, kicsit nehézkes olasz akcentusú angolján, hogy nehogy mán véletlenül bármi gondot okozzon olaszból fordítani szavait. És kiderül, hogy nincs angol tolmácsuk. Rövid döbbent csönd után kerítenek egy szegény kutyaütıt, aki kínos késésekkel, iszonyatosan félrefordítva (egyetlen példa: ahol Roberto bajtárs a legrosszabb forgatókönyv eshetıségeit elemezte, így fordítja: a legjobb esetben), többször suttogva visszakérdezve (!) elnyökög valamit, ami nem is hasonlít az elég jó Robertobeszédhez. Egyébként elıtte Toroczkai elég jó volt mint moderátor, jó kérdéseket is szegezett a Jobbik-vezetıknek, és teljesen világosan hangsúlyozta, hogy a mozgalom minden sikerét Szeptember Tizennyolcadikának köszönheti. De a jó kérdések jó megválaszolása ezek után kissé hiányosnak tőnik. Egyáltalán, a kormányzásra is ennyire vannak felkészülve, mint az angoltolmácsolásra? Én mindenesetre sajnálom: a) Roberto bajtársat, és kíváncsi vagyok, eljön-e még egyszer k***országba, b) azokat a szerencsétlen csökkentelméjő rajongókat, akik képesek utána sorbanállni és fényképet dedikáltatni Vonával, c) egy kicsit magamat is, mert nekem ilyen körülmények közt nem volt idım beszélni vele. Semmiképp nem sajnálom a szervezıket és fellépıket. Viszonylag kevéssé bárkit, aki beleszaladt kinn egy verekedésbe, mert az ilyen macho-zugban mindig bejöhet annak, aki keresi, és tapasztalatom szerint a kijáró huligánok és újságírók általában szokták is keresni. Én még soha a helyzet közelébe se kerültem, talán nem véletlenül. Persze ez nem azt jelenti, hogy elhinném, hogy a hiteseket tényleg megverték, az olyan szinten amatır taktikai hiba lett volna, hogy biztos vagyok benne, hogy csak hazudoznak, ahogy az ıket idegrángásokra inspiráló “lélek” szokása. És hova tőntek a zászlók a koncertekrıl? A gyönyörő, lobogó vörösezüst zászlók? Már arra sincs lelkesedés ebben a lelki összeomlásban leledzı mozgalomban. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. aug. 10 19:26:00 Címkék: droid, politikai irányzatok 0 megjegyzés

Vitya nemlétezı forradalmai Napok óta megy a szájtépés, hogy Viktor Viktor, aki (sajnos?) nem piktor, teátrális (következésképp hibás) politikai nagynyilatkozattal akarja dogmává emelni, hogy az ıt pajzsra emelı ikszelgetés a választásokon Forradalom volt. Mély alázattal elıször az alábbi apróságokra hívnám fel figyelmét: 1) a forradalom per definitionem azzal jár, hogy a nép sorsának kézbevétele érdekében tömegesen áthágja a fennálló törvényt, ha a fennálló törvényt betartva választ új rendszert, azt maximum reformnak illik nevezni, ha meg nem új rendszert, csak egy új személyt választ, azt még annak sem; 2) a forradalom per definitionem a tömegek aktív cselekvését jelenti a politikai színtéren, nyíltan és vállaltan, az ilyen kockázatmentes fotelforradalom, hogy egy-, usque kétszer félórát szánnak arra, hogy titokban behúzzanak egy ikszet és aztán letagadják, még viccnek is gyenge; 3) történelmi tapasztalat, hogy a forradalom mindig egy tömeges euforikus hangulattal jár együtt, amikor mindenki boldog és büszke, és szokásos képességei felett tud teljesíteni idegrendszerileg felfokozott állapota következtében, namost lehet, hogy Vitya euforikus hangulatban van és büszke, meg Navracsics, de képességeik felett már sem muzsikálnak, a nagy büdös magyarországi nép pedig látom, hogy teljesen apatikus. Az alázatot immár félretéve, határozottan ki kell mondani: VOLT ITT EGY VALÓDI FORRADALOM HÁROM ÉS FÉL ÉVE, AMIKOR TÖMEGEK DOBTÁK FÉLRE A SZOCIALISTA TÖRVÉNYT, ÉS NYÍLTAN, AZ UTCÁN PRÓBÁLTAK ÚJ RENDSZERT LÉTREHOZNI, 2006. szeptember 18-20-án, és teljesen egyértelmő, hogy nagy többségükben Orbán Viktort és dicsı sleppjét kívánták a maguk élére, az új rendszer vezetıjének. Vitya ennek a valódi forradalomnak nem mert élére állni, az egyetlen alkalmat szalasztotta el életében, amikor igazán, csont nélkül és harcban nyerhette volna meg az országot. Saját gyávaságát próbálja most meg azzal kompenzálni, hogy ELLOPJA tılünk a forradalmunkat. HATÁROZOTTAN VISSZA KELL UTASÍTANUNK A FORRADALOMMAL VALÓ ILYEN MANIPULÁLÁST, minekutána 2006-ban, ama csütörtök esti TV2-beszédben elárult minket, hagyta leverni a híveit (és minket, akik nem voltunk hívei, csak becsületes emberek), és minekutána az igazi forradalmárok új mozgalmakat indítottak, ill. virágoztattak fel, végigcsináltak egy hároméves Ellenállást, és végre a saját kádereiket juttatták be a politikai életbe, nem az ı pártcsinovnyikjait. NEM SAJÁTÍTHATJA KI, és nem vallhatja forradalomnak az átláthatatlan politikai ügyeskedéseit, amelyeket a csıcselékezı senki Sólyom Laci hallgatólagos támogatásával hajt végre. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. máj. 26 0:02:00 Címkék: banánköztársaság, politológia 0 megjegyzés

A fideszes duplabeszél Orbán Vitya engem napról napra jobban emlékeztet Rákosi Matyira. Nem a külsı megjelenésrıl van itt szó, Vityának egyelıre határozottan több a haja, és nem is jár fényképezkedni a búzamezıbe, bár a “Pintér sárga viharkabátban az árvíz közepén” típusú képsorozatok ezt is határozottan felidézik (elismerve ugyanakkor, hogy több célszerőség volt benne, hogy Pintér meglátogassa az árvizet, mint hogy a Kopasz a búzamezıt, rossz nyelvek szerint egyébként egyszerően h***ozás céljából). A rettentı belsı hasonlóság abban a politikai struktúrában és irtózatos orwelli nyelvi térben fogható meg, amelyet rákényszerítenek a magyarságra: hogy egy nem létezı forradalom Hıs Vezéreként irányítják az országot, természetesen a forradalmi vezér teljhatalmát igényelve, és az ellenszegülést elıször nyelvi szinten fojtják meg, torolják meg azzal, hogy egy pozitív szóhasználatot saját ideológiai alapjukként eredeti jelentésével ellenkezı értelemben, kötelezı érvénnyel erıszakolnak ránk. Mer' ugye forradalom itt nem volt, csak 2006 szept. 18–21 közt, amit részben maga Orbán vert le, ezt már többször mondtam és még fogom is mondani elégszer, hogy Perry Masont idézzem, amikor Hamilton Burger nehezményezte, hogy újra emleget egy bizonyos ügyészi törvénysértést. Rákosi elvtárs, mint a sosemvolt '45-ös forradalom vezetıje lett a Nép Jóságos Atyja, és Orbán elvtárs, mint a sosemvolt ’010-es “választófülke-forradalom” tömeges cigányvásárlással elért kemény 53%-os többségő Vezénylı Tábornoka, lényegesen nagyobbat hazudnak, mint az egyébként általam finoman fogalmazva nem kedvelt Megvesztegethetetlen, vagy akár a hazaárulók ısképe, Károlyi Mihály, mert azok legalább tényleg földrengetı tömegmozgalmakat vezettek, amire hivatkoztak. Mennyire azonos a “forradalmi” diktatúra verbális igazolása a sztalinista és a fideszes duplabeszélben: az ideológiájuk alapkifejezését eléteszik a szavaknak, intézményeknek, és ezzel fosztóképzıként alkalmazzuk azt, ami mielıtt szánkra vettük, alapvetıen mindenki számára vonzó volt. A népi demokrácia (=önkényuralom) ugyanaz, mint a Nemzeti Együttmőködés Rendszere (=együttmőködésre nem hajlandó rendszer), vagy akár a harmadik világszínvonalú hazug, imperator Caesar Augustus megbízatásai rei publicae restituendae (=megsemmisítése). Az új balos-forradalmi terror hivatalos neve, jobb, ha hozzászokunk, a Nemzeti Együttmőködés Rendszere. (Egyébként Matyi is vadul nemzetiszín-pántlikás tudott lenni, ha az jobban mutatott.) Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jún. 18 10:24:00 Címkék: banánköztársaság, politológia 0 megjegyzés Nem, én nem vagyok Kassandra. Rendszerint nem tudom évekkel elıre megjósolni, hogy Trója leomlik. De azért általában néhány nappal, héttel elıbb észreveszem, mi folyik, mint a többség. Most például egy vagy két hete jeleztem, hogy Viktor Viktor, Népünk Jóságos Atyja és Nagy Vezére napról napra jobban emlékeztet Rákosi Mátyásra. Ma aztán egész sok embernek leesett ugyanez, mondják is, de már késı. Persze ehhez kellett ez az egggész hihetetlen, túlméretezett kultikus önimádat, amit a Nemzeti Együttmőködés Rendsz*rja néven összeraktak, és az a minısített elmebeteg rendelkezés, hogy a Nép Jóságos Atyja és Nagy Vezére arany szavait kötelezıen kifüggeszteti. Ha valaki azt hitte, hogy ilyen nincs, ezt csak álmodja, azt kivételesen nem röhögöm ki, mert még én sem gondoltam elıre, hogy ilyen manifeszt idióta az egész fidesz mindenestül... és nincs egy ember, aki felállna, azt mondaná, hogy köszönöm, nekem ebbıl elég, én hazamentem, mostantól független vagyok... Minden ürömben van egy csepp öröm is, én reménykedem benne, hogy legalább ilyen sz**ságokban van esély nemzeti egyetértés kialakítására. Mint ennek a kifüggesztendı (“méltó kivitelezésben”!) sz**papírnak a kidekorálása, szaggatása, rongálása. Mi természetesen Árpád-sávos paizzsal fogjuk telerajzolni, ahol érjük, és mindenkit erre buzdítunk. De kivételesen azt javaslom, nézzük el és hunyorítsunk cinkosan, ha a kommunisták vöröscsillagot, a nemzetiszocialisták horogkeresztet, az LMP-sek békejelet vagy sárga vigyort (vagy mifrancuk van) rajzolnak rá. Viktor Viktor, tudod te, mi az, hogy BÖSZME, vagy ott Al-, Fel- és Középcsút táján a nádori cigányok ezt a szót már nem ismerik, csak ötven kilométerrel nyugatabbra? Akkor elárulom: TE VAGY AZ. A forradalom pedig szept. 18-án volt, és te nem vezetted, hanem elárultad. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. júl. 3 0:22:00 Címkék: banánköztársaság, droid 0 megjegyzés

Hétköznapi és f vezéri droidok Fletó üzente Nemrég ezt az SMS-t kaptam: Tisztelt Hölgyem/Uram! Szeretném felkérni a Magyar Köztarsasag miniszterelnökének! Ha nem vallalja a megtisztelést,kérem küldje tovabb! Gyurcsany Ferenc Akasztófahumorból jeles, tényleg ennyire a maradék önbecsülést is rombolóan vadásznak jelöltre. Most épp megint Bokros van témában, de ebben sem hiszek. Egyébként, ha már itt állunk, akár vállalom is. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 27 20:06:00 Címkék: banánköztársaság, Fletóról, humor 0 megjegyzés

Helyesbítés

Áh, nem volt jó az elızı cím. Nagyon álmos lehettem, amikor írtam. Ezt így kell mondani:

Gyurcsány Fletó azt üzente, Elfogyott az agyveleje.* Ha még egyszer azt üzeni,** Mindnyájunknak el kell menni, Táncol Feri a kötélen, Táncol a Feri! Esik esı karikára, Gyurcsány Fletó nagy bajára. Fújja a szél, fel-le járja, Varjú, csóka száll le rája, Táncol Feri a kötélen, Táncol a Feri! Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. márc. 28 8:28:00 Címkék: humor 0 megjegyzés * (c) by Táposfalvy Tamás, 1988. ** Néhai Antall Jóska fanyar bonmot-jai közül jut eszembe egy márc. 15-i beszéde, amelyben megemlítette, milyen jellemzı sajnos ez a sor a magyar nemzetre: már folyik a szabadságharc, mégsem az van, hogy nosza, megyünk – hanem hogy megyünk majd, ha még egyszer... Nagyon utálom, amikor Antall Jóskának igaza van...

Energiatakarékosság és klímavédelem a maszopnál “Szili pedig nemrég azt nyilatkozta, hogy szerinte nem is feltétlenül kell a pártnak kormányfı-jelölt.” (origón olvasom, biztos másutt is ott van). [http://www.origo.hu/itthon/20091112-mszp-miniszterelnok-jeloltmesterhazy-attila-kovacs-laszlo.html] Hát tényleg minek. Sıt, remélem, listát állítani is erıpazarlás. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. nov. 14 10:42:00 Címkék: droid, politikai irányzatok 0 megjegyzés

(A kép készült: 2009. május 22)

Ó hó hahó! Tankönyv szerkesztıi jelentését írtam mostanáig. Formakérdések vannak, amelyekre meg kell válaszolni, és mindegyik formakérdés pontosan ugyanazt jelenti, liberál-szociál-pszichopata stílusban. Na, erre válaszoljon az ember, minden alkalommal másképpen, ámde hasonlóan liberál-szociál-pszichopata stílusban. Egyszerőbb lenne fogni egy szamurájkardot, felvágni vele Magyar Bálint, Hiller Pista és Hunyady György, a Buzik Atyja hasát, hármójuk beleibıl fonni egy hosszú copfot, arra három hurkot, és sorban felakasztani rá ıket. Ezért bánatomban elmesélek egy 2006 elei történetet. Leteszem a nagyesküt, hogy valóban olvastam a neten, igaz történetként, persze most már képtelen vagyok újra megtalálni a legravaszabb keresıkérdésekkel is, biztosan törölték, ami szintén az igaz volta mellett szól...

Amerikában történt. Volt ott egy farm valahol a nagy pusztaságban, ahol méneket és bikákat tartottak. Üzleti vállalkozás volt, a tulajdonos úgy tőnt, prosperál. Ugyanakkor nem volt a nagyközönség elıtt zárt üzemi terület, sıt! díjfizetés ellenében lehetett látogatni. Nehéz volt megmondani, hogy jólmenı jenki üzletemberek miért fizetnek rendszeresen elég magas díjakat azért, hogy holmi méneket és bikákat szemlélhessenek meg, de úgy látszik, a “vissza a természethez!” jelszó még a hormonkezelt süteményeken és antibiotikumos tejtermékeken felnıtt degenerált jenkikre is hat. Egyre sőrőbben látogatták a bikákat és méneket, a tulajdonos pedig egyre több bevételhez jutott ezáltal. Mindaddig, míg egy nap sürgısséggel nem hívták a mentıt a farmra, ahol az egyik vendég vastagbél-átszakadás okozta sokkos vérzésben haldoklott. A mentı egyébként hiába jött, az úr elpusztult. Természetesen nemsokára érkezett a rendırség is, feltárták a körülményeket, kissé hüledezve, majd megpróbáltak vádemelési javaslatot is fabrikálni a tulajdonos ellen, mert felelısnek tartották a halálesetért. Nyilván több ötlet felmerült, magam is úgy gondolnám elsıre, hogy egy foglalkozási körben elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés megállna, de aztán átcsócsálva a témát végül az ügyészség úgy döntött, hogy inkább futni hagyják a tulajt, nem lehet igazán ráhúzni a vizes lepedıt. Hiszen az elhunyt felnıtt ember volt, épelméjő, nem volt gyámság alatt, láthatta, mekkora a lófasz, és ha nem tudta ebbıl levonni a megfelelı következtetést, az nem a tulajdonos hibája... De azért a farmot, úgy emlékszem a cikkre, bezárták. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. júl. 28 2:05:00 Címkék: buzikérdés, droid, gringók 0 megjegyzés

Amikor szégyenkezhetünk ...a gyávaságért, a tehetetlenségért, a megosztottságért, de fıleg a kulturálatlanságért. Ezt egy vérkommunista oldalon láttam ma: buta, tanulatlan, mint a jobbosok szélsıséges csapata. Utóbbiak csúnyán leszerepeltek elıttem pár napja. Egy csoportjukkal beszélgettem, s megkérdeztem, hogy ki tud közülük egy magyar népdalt? Nem volt jelentkezı. Ki tud magyar nemzeti indulót? Néma csend. Lejátszottam a Rákóczi indulóból, majd a Klapka indulóból pár taktust. Nem tudták mit hallanak. Végül nem akadt jelentkezı, aki tudta volna a Himnusz utolsó versszakát. Még volt pár kérdésem, de csak a sötétség motozott a koponyájukban. Természetesen ezt egy kivételesen mővelt és intelligens kommunista mondta, akit csak az ateizmus csılátása akadályoz meg abban, hogy rendes és hasznos barátunk legyen, nem olyan szlogeneket szajkózó aggresszív bugris, mint a 99%-uk, és ık még mindig sokkal kevésbé bugrisak és szemellenzısek, mint a libik és szocik -- de hogy csak egyetlenegy kommunista is legyen a világon, aki elıtt jogosan szégyenkeznem kelljen a mieink színvonaltalansága miatt! Igen, szégyenlem magam miattatok, nagy fene magyarok, akik alsótatárlaki korongokból akarjátok kirakni az országot, mint egy puzzle-t, és még meg is fejtitek egy ál-magyar mőnyelven, ahelyett, hogy népdalokat dúdolnátok a villamoson. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. okt. 6 1:26:00 Címkék: kulturális élet, szar 0 megjegyzés

Más Ez a szó egyébként nem azt jelenti, hogy buzi. Ez azt jelenti, hogy az elızıtıl eltérı. Az jön most. És a meleg sem azt jelenti, hogy buzi, mert az azt jelenti, hogy a környezeténél magasabb hımérséklető. Lehet egy buzi is meleg, például Adrienne-Éva, ha belázasodik, de nem lehet más, mert ebben a blogban állandóan elıkerül, így semmitıl nem tér el. Karácsony áldott napjai azonban legyenek mások, ha megoldható, ennél az egésznél. Most pedig elérkeztünk a Téli Napfordulóig, túl vagyunk a Sátán egyfia, Joszif Visszárionovics elvtárs születésnapján, jön a miénk, aztán Grósz J.-é, aztán Krisztusé, aztán egy darabig fetrengünk a mákosbeigliben és alkoholban. Ezt hívják Szilveszternek, és azért van, mert az óév még mindig jó ahhoz képest, mint az új lesz, és ezért ünnepeljük. Tehát: ami más. Egy piros mőanyag repülıgépmodell összeszerelése. A leírás szerint az orr-részbe egy 10g-os súlyt kell beépíteni. Az alkatrészdobozban 10g-os súly nincs, csak mőanyag reszli. Miután az elérhetı legsúlyszerőbb tárgyakat (rézcsavaranya stb.) egy egycentes kupica vízzel ellensúlyban kétkaros módszerrel lemérve kiderült, hogy semmiképp nem férnek be az orrba, egyértelmővé vált számomra, hogy csak gyári ólomsúllyal lehet dolgozni. Nosza, bolt (még jó, hogy aranyvasárnap van), horgászólom, 10g-os kiszerelés. Gömbformában az is egyértelmően nagy az orrnak. Kalapáccsal csır alakúvá vertem a súlyt (két véraláfutás, lévén hogy az egész tárgy nincs 1 cm átmérıjő, a kalapács meg megvan, sıt), majd miután így beszuszakolva is mindenképp belógott oda, ahol már az ülések álltak volna, harapófogóval a fölösleget levagdostam, egy kis részét lemezzé kalapálva mellé tömködtem, eredményképpen már csak félórás nyomorgatással lehetett a test két felét összeilleszteni, végül harmadszorra sikerült csak összeragasztani. Az ólom szinte légmentesen tölti ki az orrt, kb. 8g ment bele, a többi szemétbe. Azért a gyártó céget megkérdezném, hogy ezt mégis hogyan, és mire számítottak? Tömény plutóniumot öntök bele, és legalább már van atomcsapásmérı magyar légiflotta is? Jó lenne tudni, hogy hány modellezı van, aki végigment ezen a kalandtúrán, és hányan, akik egyszerően hagyják a fenébe. Én nem hagyom. Miért dolgozzam úgy, hogy elıre tudva nem csinálok semmit jól? Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. dec. 22 1:18:00 Címkék: droid, technika 0 megjegyzés

Zalai rendır rodeózik Ha lett volna a kezemben felvevıgép, vagy akár egy mőködı teló, ezzel a címmel a Kurucinfó bizonyára örömmel közölte volna. Zalai aprófalu. Rekkenı hıség. Kocsma, murvával leszórt udvar, kerítés nincs, az épület mindkét oldalán kijárás. Beparkolok elé és kiszállok, épp körbenézek, még oda tudok kiáltani ifj.-nak: “Vigyázz, ugorj félre!” Úgy hetvennel, villogva bevágódik a kocsmaudvarra egy rendırautó köztünk, szanaszét szórva a murvát. Épp végig tudok gondolni annyit, hogy a vidéki ávós nagyon szomjas, ha ennyire tépett, mikor realizálom, hogy nem állt meg, hanem megkerülte a krimót és még mindig hetvennel kikanyarodik a fıtérre. Aki ismeri az átlag kisfalusi templomot, tudja, hogy háromszög alakban szokta körbevenni a fıtér, az apszis felıli oldalon az út kb. 30 fokos hegyesszögben kanyarodik. A jobb oldali kis utcára tekernek be és eltőnnek, most már nem értem, mit keresnek. Tíz másodperc múlva kijönnek a templom baloldalán, közben bevették a 30 fokos kanyart erıs lejtın felfele, és újabb derékszögő kanyarban a bejárati oldallal párhuzamos fıútra térnek, immár égig verik csikorogva a murvát, mert más nem nagyon van, az aszfaltot már a Kádár-korban megette a kátyú. Szirénázni is kezd. Elindulok gyalog a fıúton a turistaösvény felé, két perc múlva jön vissza még mindig hetvennel, szirénázva, és üvöltve ugat, mert egy autó nem tud elég gyorsan lehúzódni elıle. Eltőnik a templom mögött. Kb. egy perc múlva ismét kibukkan a templom mögül és elhúz mellettem az eddigi módon. Két rendır ült elöl ingujjban, hátul két alsı-tizenéves srác. Gondolom, pedofil buzi ávósok udvarolnak. Egyébként ez és a zalai távolság megakadályozott abban, hogy részt vegyek Pesten a csatában, de én is hallottam arról, hogy az ávó Pesten másként tombol, és majd fogok is írni róla. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. júl. 6 20:05:00 Címkék: droid, magyar vidék 0 megjegyzés

Sz**kavaró rendırök Az idióta ávósok ma éppen akkor találtak rákapcsolódni a telefonvonalamra, amikor anyámat felhívtam, és ilyen épületes dolgokról társalogtunk, mint a fürdıszobai lefolyódugulás, a kézi csıgörény (tudjátok, a kurblis spirálacél), meg az abban megtapadó, izé... Az ávósok per definitionem idióták, meg specifikusan azért is, mert annyi évtized után még mindig nem tudnak rájönni, hogy a vezetékes hálózat lehallgatásának olyan, semmivel össze nem téveszthetı zaja van, amit csak a komplett gyagyások nem ismernek fel, vagyis tevékenységük tökéletesen felesleges, de mint Morvai Krisztina nemrégi levelébıl tudjuk, gyakorlott ellenálló elıtt ugyanúgy lebuknak a mobillehallgatáson is. Úgyhogy legalább volt alkalmam megmondani nekik, milyen tevékenység elvégzésére volnának szakmailag alkalmasak, és mely testrészükkel végezzék a kézi csıgörény helyett. Drazsénak a fejét kértem, ezt külön kiemeltem. Más, mellékes. A folyó szavazáson úgy látom, elıször esett 50% alá a jobboldaliak összesített aránya. (Az apolitikusokat leszámítva még felette van, de azok potenciális Fidesz-szavazók, mert majd arra szavaznak, akire a mama mondja nekik, vagy a mucuska, vagy a tévé.) Egyfelıl nem örülök neki, szomorú, hogy ez a helyzet az átlag feletti intelligenciánál is. Másfelıl az jó, hogy inkább velem ellentétes nézetőeknek hintem a gondolataimat, akiknek még hasznos lehet, ha esetleg elfogadnak egy új véleményt (mondjuk, az eddigi három szoci/szadeszos olvasónál ez nem túl valószínő, és általában sem, mert tapasztalatom szerint minél inkább jobboldali valaki, annál toleránsabb szokott lenni az eltérı vélemény iránt). Akárhogy is, a tényeken nincs módom változtatni. Majd bolond lennék megkérni ismerıseimet, hogy szavazzanak, meg ilyen hülye trükkök, amivel ütıdött bloggerek és híroldalak élni szoktak közvéleménykutatásnál. A cél éppen az, hogy ne csapódjam be, önmagam által sem, hanem a meztelen igazságot lássam. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. dec. 13 19:02:00 Címkék: banánırség, droid 0 megjegyzés A mai ávósokat nem feltétlenül kell mind kivégezni, mert olyan szerencsétlen idióták, hogy kár beléjük a kötél. Ma teljesen tele lett a t**öm velük, amikor rákapcsoltak a mobilomra. Persze számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy miért épp ma és mit akartak hallani, de ZAVARÓ volt, hogy olyan hangosan kattogott a hülye felvevıjük, hogy alig hallottam Grósz Jakabot a háttérbıl. Nem baj, magnóra mondtam nekik terrorista terveimet, miszerint Fodor Gábor s***lyukába távirányítású bombát helyeztem el, és azzal fogom felrobbantani a parlamentet a következı ülésnapon. Két lehetıség van. 1. A f*** ávó komolyan veszi magát, és akkor Fodor Gábornak lesz egy kellemetlen motozása a következı ülésnap kezdetén. 2. Az ávósok se veszik magukat komolyan, csak Drazsé utasítását követik,* akkor meg közlöm velük, hogy menjenek az anyjukba, én azért telefonálok, hogy halljam a másikat, nem azért, hogy üzengessek nekik, és különben is, már Morvai Krisztina megmondta (http://www.fn.hu/belfold/20090819/lehallgatjak_morvai_ krisztinat), hogy a technikai színvonalukkal égetik Magyarországot. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. dec. 23 22:13:00 Címkék: banánırség 0 megjegyzés

* Ezt kéretik szó szerint venni, aznap Drazsé személyes utasítására másztak rám. Na de épp ezért tudtam elıre, hogy ez lesz. (2010. augusztus 22.)

A szocialista-liberális baloldal híres szellemi fölénye és szakértelme Tudjátok, amivel mindig akkora mellénnyel hetvenkednek, hogy ık a Szagértık, a Szagma, míg a jobboldaliak a külsısök, az amatırök, a dilettánsok, a naivak, a huligánok, az elefánt a porcelánboltban, a rombolók, ahogy azt a Tóta Walag legutóbb kinyilatkoztatta, “a partvis meg a vödör kezelésére alkalmasak”. Szóval, szoci családi haver, szociológián egyetemi oktató, természetesen jólmenı üzletember, hív telefonon kétségbeesve, hogy segítsek számítástechnikailag. Tudni kell, hogy én a számítástechnikában abszolút dilettáns vagyok, életemben tíz perc szakmai oktatásban nem volt részem, csak idınként láttam, hogy Apám mire kattint az egérrel, illetve még régebben, mit pötyög be a parancssorba. Mi történt? Leirtotta az excelt a gépérıl, és most nem tudja az elszámolásait megnyitni. Tudnék neki vinni telepítıt? Kérdezem, milyen excelt használ. Furcsa módon erre tudta a választ, 5.0-t (hm, konzervatív ember, gondoltam). Felnéztem a polcra, és mondtam, hogy jó, az van, kilenc floppy. Mondja, hogy neki nem kell floppy, a floppyja mőködik, neki telepítı kell. E pontnál, illetve ennek más kifejezésekkel háromszor való megismétlése után (bábáskodó oktatás, Szókratész) technikai szünetet tartottam, amíg úrrá leszek a röhögıgörcsön, közben eszembe is jutott, hogy ez a “leirtás” dolog azért gyanús. Hogyan irtotta le? Hát ı nem tudja, biztos valamire kattintott. Elmondtam neki, hogy szerintem inkább csak az ikont deleálta egy rossz pillanatban, mert a programot leirtani azért hosszasabb mővelet, az most is ott van a gépén, csak ı nem látja az asztalon. Erre közölte, hogy dehát neki már nincs meg az a program, mert eddig ott volt az ikon és most nincs. Ezt a témát is körbejártuk háromszornégyszer más szavakat próbálva használni a jelenségekre, de a végeredmény mindig az, hogy dehát biztos, hogy az a program már nincs, mert azelıtt volt, de egyet kattintott. Megpróbáltam rávenni, hogy “Futtatás” alatt keresse meg az exe-file-t, de ad 1) közölte, hogy most nem abban a lakásában van, amiben a számítógép, hanem a másikban — egyébként miért jár a szociság automatikusan akkora jóléttel, hogy két kertvárosi lakása legyen az embernek egyszerre? —, ad 2) ı ilyet nem tud, hogy “Futtatás”, neki eddig volt ikonja és most nincs. E ponton, hogy még sose látta a “Futtatás”-t, a gyanú árnya merült fel bennem. De mi lenne, ha másik irányból közelítenénk, megkeresnık a hülye file-t könyvtárban, na, milyen file-kezelıt használ? Hát ı nem tudja, ı csak bekapcsolja és akkor beindul a DOS és aztán a Windows. A DOS szót meghallva a gyanú ölyvvé erısödött bennem és úgy vette szemre a szocialista szuperzsenit, és megkérdeztem, tkp. milyen Windows-a van neki? 3.1. Hoppá, szóval ezt a rendszert valamikor '93 táján Apám telepítette neki. Azóta azon nem volt frissítés. Tudni kell, hogy én a mai napig elıszeretettel használom a Ventura 2.0 kiadványszerkesztıt, ami fekete-fehérre van olyan jó, mint a legmodernebb Quark, és ez még DOS-ra készült, az XP-bıl is úgy indul, hogy szimulál magának egy DOS-t, úgyhogy még valamennyire emlékszem ezekre (annyira már nem, hogy fejbıl tudtam volna, a 3.1.-ben hova tőnik egy kiirtott ikon), sıt a fiam gépén mőködı 3.1. van minden annak számára ehetı perifériával, horribile dictu 5 collos meghajtóval is. Beindítottam és miközben kísérletképpen generáltam a meglévı mellé egy plusz excel-ikont idegnyugtatóul, megpróbáltam elmagyarázni az ipsének, hogy mit hova kattintva keressen meg. Jaj, ez nagyszerő, nagyon örül, hogy így megtalálok mindent, ugye valamikor át tudok menni hozzá és visszatelepíteni az excelt? Telepítıt feltétlenül vigyek. Mint már mondtam, szociológiát tanít egyetemen, szocialista, nagyvállalkozó. És piszokul lenézi a szakértelem nélküli, dilettáns, elmaradott, szellemileg a világháború elıtti ordas eszméknél és társadalomképnél leragadt jobboldalt. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. febr. 6 17:39:00 Címkék: droid 0 megjegyzés

Az Örökkévaló csodát tın Ezt találtam, nem vagyok olyan zseniális, hogy kinyomoztam volna. Egyszerően egy szakcikkben olvastam... Makkabeusok elsı könyve 1,15 (a cikk szerint) vagy 1,14 (MEK szerint) vagy 1,16 (Jeromos atyánk Vulgatája szerint, most már tényleg a fene tudja, mi a valódi): Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették elıbırüket... Hinnye, azt a mindenit! Teológiailag persze nem a csoda a nóvum, mert végülis a nap is megállt Józsuénak, hanem hogy a csodát az Isten avégbıl cselekszi, hogy a zsidók megtagadhassák hitüket és gójokká legyenek... Persze, mivel a Makkabeusok deuterokanonikus könyv, ami azt jelenti, hogy rendesen apokrifus, csak a katolikusok ezt nem látják be, a bánat szokta olvasgatni, ezért nem tudtam eddig. Az Újszövetség pedig, amely hitelesen sugalmazott mő, roppant szemérmes, és nem nyilatkozik abban az érdekes kérdésben, hogy Jézus Krisztusnak is kinıtt-e újra. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. aug. 5 21:06:00 Címkék: biológia, teológia 0 megjegyzés

Ej, ej, Vitya... Ezt jól eekúrtad. (http://barikad.hu/node/45521) Nem kellett volna egy pillanatra becsületesnek lenned. A link a nyers tényeket kielégítıen tartalmazza, nem szakmabelieknek azonban nem árt egy kis szájbarágás... Vitya barátunk válogatott szájkaratemeccseinek nyomtatott kiadására felvett 18 millió kápét (2003-ban), majd a szerzıi honoráriumot böcsületesen leadózta. Ha ezt nem teszi, soha nem derül ki, hogy a kiadó, Kövér elvtárs öcsikéje tojt befizetni a munkáltatói járulékokat... merthogyhát emiatt az állatság miatt, amit a Vityáék köztársasága fejlesztett ki, hogy a szerzıi jogú juttatások után is orrba-szájba járulékokat kell fizetni, szokás jó tíz éve minden honoráriumot számlára, áfával fizetni. Ami törvénytelen, de mindaddig közmegelégedésre funkcionál, amíg az üzletfél szintén ügyel rá, hogy céges bevételként könyvelje... de Vitya ehhez hülye volt. Most aztán szív az öcsike, a cégét fel is számolják, és ha van, aki rászálljon, szív az egész Fidesz-vezérkar vele együtt. Ami a 18 milliót illeti Vitya zsebében, hát nekem is jól jönne, de nem biztos, hogy ebben rejlik a pofátlanság. A mő tényleg megjelent, létezik (ISBN 963-863-831-1), 159 oldal terjedelmő, ami normál tördelésnél (ha nincsenek benne fotók, elegáncia okán üres féloldalak, reklámoldalak, nem eszméletlen betőméret) kb. 8 szerzıi ív, ívenként tehát kb. 2 és 1/4 milkót kapott az ürge. Én amikor utoljára pénzért dolgoztam könyvben, 2005-ben az Osiris nevő cionista görénytanya ívenként 18 000-t fizetett állati sz** nehéz munkáért, ógörög szakfordításért. Nos, ha tehát a Kövér öcskös el tudott 125-ször annyit adni a vityai szófosásból, mint az Osiris az egyetemeken használható görög történeti mőbıl – ami sajnos bıven lehetséges, ismerve a viktoritiszes fertızöttek nagy számát –, akkor nincs mese, Vitya megérdemelten nyúlta le ezt a pénzt. A kétéves inflációtól itt eltekintek, ha meg azóta én csak ingyen írtam a nemzet hasznára, azért csak én foghatom a fejem, minek voltam ilyen hülye. De annál nagyobb csıdörvesszı az ipse, ha egy számára többé-kevésbé korrekt üzleten buktatta le a kisstílő haveri pénzmosodát. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 23 16:01:00 Címkék: droid, kulturális élet, politikai irányzatok 0 megjegyzés

(A kép készült: 2010. ápr. 6)

Benyomások, útirajzok Mi a haza? Ezt egy hete akarom leírni, csak mindig közbejött más, és ezt nem lehet mással együtt. Feltehetıleg a haza mindenkinek más (már úgy értem, a magyar haza minden magyarnak stb.). A haza ugyanis egy tudati jelenség, annak az életérzésnek a fogalomként való besorolása, amit legtökéletesebben kifejez, ha kimondom az “otthon vagyok” mondatot. Nekem a hazám igazából egy fény-, illat-, széljárás- és színjelenség, amit ha le kellene rajzolnom, a Balaton partjára rajzolnám, háttérbe a három nagy hegy sziluettjével. Meg az az állapot, amikor az esti szürkületben, füstben és gázban megyünk összeszorított fogakkal, tömegben, és lınek ránk. Azt hiszem, már nagyapámnak is betőre ugyanez volt a hazája. Azt hiszem, a forradalom után azért alakult ki a Gyurcsány-abszolutizmusban széthullás helyett nemzeti egység, mert most már nagyon sok embernek nagyon hasonló a haza, ami elég ritka dolog a történelemben. Az elsı képet a forradalom napjaiban kaptam e-mailben, a másodikat ma töltöttem le, azokból a percekbıl való.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. szept. 13 23:20:00 Címkék: közérzet 1 megjegyzés

Blaszfémia Ma átírtam Vörösmartyt. S a sírt, hol nemzet süllyed el, Egy dögkútban leled, S a cigányok millióinak Szemében győlölet. Blaszfém vagyok? Igen. Na és? Különben is, a “Hasadnak rendületlenül” kezdető variáció meg Arany Jánostól származik. İ is blaszfém volt. Azt mondta tegnap Grósz Jakab: “Nekünk adatott meg, hogy lássuk a történet végét. Ezer év alatt sokszor gondolták már, hogy vége ennek az országnak, de mindig csak ment valahogy tovább. A mi generációnk az, akinek az életében végleg megszőnik.” Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. dec. 2 23:17:00 Címkék: humor, közérzet 0 megjegyzés

Magyar Sziget Azt reméltem, a csúcsnapon jutok ki a Magyar Szigetre, de talán nem az volt. Mindenesetre, kicsit borongósabb volt a hangulat a szokásosnál, kevesebb vendéglátóegységben kisebb tömeg és kevésbé ordítva, sıt a koncerteken is kevesebbet ugráltak és fıleg jóval kevesebb zászló, amit nagyon hiányoltam. Noha tegnap egy egészen ritka koncertet kaptam el, amely egyben néptáncbemutató is volt, és nagyon örülök, hogy a nemzetirock ebbe az irányba fejlıdik, és kombinálódik a néptánccal. Talán vihar elıtti csend. A Csattogó-völgyben sörös-mőanyagüveggel való örömujjongásnál és -táncnál különben szebb is lesz a budapesti fıutakon kövekkel és hosszú késekkel való örömujjongás és -tánc. Ami az élvezeti részt illeti, mindig nagy humorforrás a beszeszelt skinheadek és újnácik (akik bizony szép számban vannak jelen, ezt kár volna tagadni) dalolását és poénkodását hallgatni. Kaján élvezetem csúcsát jelentette, amikor kiderült, hogy azonnal meg is zenésítették annak a visszataszító szadesz-cigány nyikhaj dilinyó luvnyának (milyen gazdag a súdrák nyelve a saját jellemzésükre!), a Mohácsi Shittóriának a Basic Newspeak nyelvő hírhedt felszólalását:

Hangfelvételem sajnos nincs, túl hirtelen jött. Öt perc múlva az is kiderült, hogy a fiúk komoly érzések terén is képesek többet adni, mint sokan. Néhány újabb ének után a Hymnust is elkezdték énekelni, persze eléggé cintányér-hangon (aminek örültem, mert a TV-ostromemlékeimet hívta elı), de feltápászkodva (már kemény munka lehetett) és a körülöttük ülıket is felszólítva felállásra. Két sor után azonban az egyikük megszólalt: – Gyerekek, ezt azért nem kéne ilyen részegen énekelnünk... A másik: – Igaz, én is épp akartam mondani. És folytatták mással. Legközelebb én is folytatom mással. Update 08.13. Grósz J. utánanyomozott, és kiderítette, hogy a közölt ének szövegtörténete némileg más, mint feltételeztem. Ismert fradista csatadal dallamvariánsára készült a rigmus, de az informátora már kb. fél évvel ezelıtt hallotta. Következésképp Mohácsi Shittória nem a fejébıl szülte csodálatos Basic Newspeak szcenárióját, hanem valaki beszélhetett neki a már létezı dalról, s mivel azt nem ismerte, elképzelt hozzá egy dallamot és azzal hazudta, hogy neki énekelték. Sajnálattal, de a “szerzı” rovatból a nevét ki kell törölni, mert ı is csak idegen tulajdonú fémtárgyakat tud szerezni, mint a többi súdra, nem pedig dalszöveget. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. aug. 10 19:02:00 Címkék: cigánykérdés, humor, kulturális élet 0 megjegyzés

Kötelezı látnivalók a Mátrában, minden magyarnak 1. Sextilis 15. és 21. közt egyáltalán nem voltam zsineg közelében, amin átjött volna az Internet. Ezért a hiátus. Az idıt a Mátra hives hegyei közt töltöttem, ahol kellemes volt annak dacára, hogy Magyarország, és ennek megfelelı tapasztalatok természetesen elıfordulnak. A térképek sajátos dolgokat tartalmaznak, amelyek a terepi valóságnak nem feltétlenül felelnek meg, és viszont; létesítmények zárva, amelyek közérdekőek volnának; egy egész tekercs film elcseszıdik, igaz, hogy én úgysem látom, mert majdnem vak vagyok, így mindegy. Pozitív meglepetés, hogy a Budapesttıl közbeesı térségben helyenként vannak egész egy-két kilométeres útszakaszok, amelyek különösebb hibák és kátyúk nélkül vannak, úgyhogy már-már azt hiszi az ember, hirtelen Románia vagy Szlovákia megszállása alá került, de aztán a következı kanyarban megint ordas nagy kátyú, úgyhogy kiderül, hogy még meg nem szállt részen élünk. Mármint szomszédaink által, amúgy mint tudjuk, gyarmat vagyunk. A közbiztonság szintén meglepetésemre még elfogadható a Mátra nagy részén, a súdra kasztú megszállók ezt a területet még nem lepték el nagyon, s ahol megjelennek, ott intenzíven jelen van a polgárırség is. Így aztán még pl. egy recski búcsú is biztonságos. Az elkülönülten “vigadó” súdra majmok sötéten néznek, és néha azt morogják, “rohadt mádzsár”. Erre persze az ember igen dühös lesz, de a düh csak nyugodtan győljék belül, győljék, győljék. Kedves sötéten nézı degenerált félmajmok! Ezúton izenném, ha lenne a megértéséhez eléggé fejlett szókincsetek és fogalmi gondolkodásotok (7–8 éves kor körül kezd kialakulni az embernél, a gorillánál talán felnıttkorra, nektek nyilván soha), hogy tömegesen, hosszú távon úgyis ti fogtok megrohadni. Ugyanis egy alsóbbrendő fajjá alakulóban vagytok, nemzedékrıl nemzedékre jobban látszik a degeneráció, az apák arcán még nemegyszer látszik, hogy ha észlények nem is voltak, de legalább dolgoztak fél életükben, a fiúkon már a semmittevés mellett a beteges elhízás, decefalizáció, mozgáskoordinációs képességek gyengülése, ujjak tömpébbé válása és manipulatív készségük csökkenése, arckoponya-agykoponya aránynak arckoponya felé való eltolódása mutatja, hogy a humán jellegük néhány emberöltın belül elfogy. Persze hogy azzal ellensúlyozzátok, hogy míg a humán ivadékgondozás kevesebb gyermek hosszabb idın át több gondoskodással való felnevelését célozza az ivarérettségi korszak kitolódásával, a rebestializált súdra ivadékgondozás mindezt pont fordítva teszi. Mivel azonban rövid idın belül már beszélni sem fogtok tudni, és négykézláb fogtok járni (NB. kb. két hónapja a kurucinfón adtak egy törökországi súdra törzsrıl, amely áttért a négykézlábjárásra, tudom, legtöbben röhögtetek, és jópofa hoaxnak tartottátok, de nekem eszembe jutott, hogy ’92-ben Törökországban találkoztam ilyen emberpéldánnyal, csak az nem tudatosult bennem, hogy cigány, mert arrafele mindenki olyan barnás... Beszélni úgy tőnt számomra, nem tud), akkor már nem fogtok tudni politikai hatalmat gyakorolni, csak hordában vadászni, és akkor majd csapdával fogunk fogni Benneteket. Derősebb témák? Majd apránként adagolok kellemes tippeket Magyarország megismerésére, most lassan túlmegy a terjedelem a még olvashatón. A Magyar Abszurd, Fletoland iszonyatos akasztófahumorát két aktuális momentummal növeljük e szent napon. 1. A csonka országrész legmagasabb pontja a Kékestetı. 1015 m magas. (1014 volt a kommunista kori térképeken, mert szovjet hatalmi parancsra a balti tengerszintet kellett átvennünk az adriai tengerszint helyett, és aszerint több, mint fél méterrel kisebb itt minden. Arra is élveztek, hogy annyival is nagyobb a Szovjecki Szajúz.) Országunk kiemelt büszkeségeihez tartozik hát, azonfelül turisztikailag sem utolsó; tetején a tévétoronyban a kilátó, 32 méterrel az ország teteje felett, a legjelentısebb látványosságok egyike. Onnan tudom, hogy 32 méter, mert 160 20 cm-es vaslépcsı vezet fel oda. A lift rossz. Gyerekek, ha a Parlament díszkivilágításában kiégnek a körték, azt sem cserélitek ki? Vagy oda sok fény kell, hogy ellensúlyozza az MSZP-frakció seggfejeibıl áradó sugarakat? 2. 2008 augusztus 14-e érdekes humorú dátuma a magyar történelemnek. Tudomásom szerint ekkor alkalmazták elıször, legalábbis nyilvánosan, a rovásírást kommunista propaganda céljára. Az MKMP lapjában, a Szabadságban jelent meg, antiklerikalista és antiglobalista, ám magyar kommunista irányvonalukat hangsúlyozandó (én legalábbis így dekódolom) Szt. István királyunk ünnepére Koppány vezérünk lovas portréja, echt rovásírásos képaláírással. A mővész szignója KZ, szintén rovásírással. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. aug. 22 18:30:00 Címkék: cigánykérdés, droid, politikai irányzatok 0 megjegyzés

2.

Mátra, még mindig. Fontos dolgokat elhagy az ember, aztán nincs ideje pótolni, mert fımőszakban betont tör samuval és csákánnyal, ami nehezen kompatibilis a képernyıbe való révüléssel, talán ezért nem jellemzı foglalkozása Ábrahám test szerint való fiainak, tisztelet a kivételnek.

1. Recski koncentrációs tábor A tábor területe ma szabadtéri múzeum, sajnos csak kis részét rekonstruálták (hozzáértı embernek a barakksor nem annyira hiányzik, mert alapozása alapján [micsoda figura etymologica, hujjj!] látja maga elıtt, az azonban

baj, hogy az elıre megásott tömegsírok nem látogathatóak, a kerítésbıl is túl kevés maradt, és a földbevájt fogdának csak a teteje van meg, iszonyú belsejét feltöltötték), a kiállítás anyaga viszont érdekes. Igazi szenzáció benne, hogy eredetiben megtekinthetı, sıt kézbe is fogható Michnay Gyula fából faragott géppisztolya, amelynek segítségével hét társával megszökött a koncentrációs táborból! A magyar történelem talán legzseniálisabb fogolyszökésének történetét mindenkinek meg kell ismernie, mielıtt holmi E. Dantès-ek és Sándor M.-ok kalandos történeteit olvasgatja. 2. Siroki vár Egyik legszebb, nagyon hosszú ideig aktív várunk, melynek szinte bevehetetlen, kiváló terve figyelemreméltó (harccal nem is vették be sosem), föld alatti alagútjai pedig még részben felderítetlenek! 3. Parádsasvári üveggyár A nemzetközi nagytıke és magyar bábkormány által megfojtott minıségi magyar ipar szomorú mementója az elhagyott, gaz felverte, nyílászáróig mindentıl lefosztott gyárépület, amely mellett egy kis boltban még meg lehet venni nívós termékeinek utolsó maradékait, amelyek nagykereskedelmi forgalomba valahogy már nem juthattak... 4. Parádsasvári ısfa A fıút mentén, egy parkoló és egy gokartpálya közt mered a kipufogófüstbe a mohlepte ısfa, amely fajának egyetlen élı példánya a világon (a többi tudomásunk szerint a miocén kor után halt ki). Siessetek nézni, mert úgy néz ki, hogy két-három éven belül kiszárad. (De aki levelet szakít róla emlékbe, annak én töröm el a keze szárát.)

A globalista XX-XXI. századi (ál)tudomány és a Magyar Tudományos Kakadémia vezette magyar (ál)tudományoskodás iszonyú látlelete ez a fa. Miért nem hajhásszák végig darabonként a völgyeket, hátha van még belıle valahol egy eldugott példány? És miért nem ezen kísérletezgetnek a klónozók? Ja, mert Isten szeretnének lenni, és embert alkotni? Tájékoztatásukra közlöm, hogy a Föld Szelleme elpattintotta a lombik falát és a falanszter így is, úgy is összedılt. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. aug. 26 8:17:00 Címkék: biológia, magyar vidék, történelem 0 megjegyzés

3. Mi az, amit reménytelen elérnünk a Mátrában? Ilyen például a feldebrıi altemplom és az aldebrıi feltemplom. Az utóbbi nem létezik, az elıbbi elvileg igen... Elızetes tájékoztatás. A koraközépkori feldebrıi templomnak, amely elég szép állapotban van, ha nem cseszem el az összes fényképemet, most be is tudnám mutatni, van egy 11. századi altemploma. A mai “hivatalos” kiírás szerint ismeretlen, szentként tisztelt személy temetkezıhelye volt. Fiatalkoromban még nem titkolták a

helybeliek meggyızıdésüket, hogy a templom Aba nembeli I. Sámuel magyar király sírja. Hogy nagy emberé volt, az az egy biztos, és ki a fészkes fenét temettek el nagy embert itt a világ végén, az Aba nem földjén a XI. században? További elızetes tájékoztatás. Az altemplomban fotózni tilos. Ez ki van írva. OK, elfogadjuk, bár megjegyzem, hogy indokolatlan magyar f***ságnak vélek minden olyan tilalmat, amely vaku használata nélküli fotózásra is kiterjed. Teljesen mindegy, ugyanis még ezen kívül ki van írva a gondnok telefonszáma is, aki ki tudja nyitni a templomot, és ezen túl csak a rácsokon lehet bebámulni a feltemplom szörnyő késıbarokk cirádás szentjeire. A gondnok: 1) nem veszi fel a telefont, 2) ha megtaláljuk a lakóhelyét, nincs otthon vagy csak nem reagál a csengıre, 3) ezen kívül nincs a kocsmában sem, ahol ha nincs otthon, állítólag mindig megtalálható, 4) és még nincs a falu másik kocsmájában sem. Ezért aztán az altemplomot csak nálam kitartóbb személyeknek ajánlom. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. szept. 2 1:39:00 Címkék: történelem

Lányok az Isarban Egy gyönyörő emlék a német nyárból. Münchenben a szörnyő melegben rengetegen döglöttek az Isar és minden egyéb vízfolyás partján, valamint szörföztek a bukógátakon, söröztek und ƒo weiter und ƒo fort. Az Isar hídján álltunk Seosmh M’Goode-dal, és az Isar két fiatal lányt hozott, akik úsztak benne, vagy inkább sodródtak, pocsoltak és hülyéskedtek. És a lányok elkezdtek integetni nekünk, hogy menjünk be velük fürdeni! És nevetni. Szép lányok voltak. Amilyen balfék vagyok, érett megfontolás után úgy döntöttünk, hogy túl nagy a korkülönbség, és különben sincs fürdıruhánk, és legalábbis én fura látvány lennék alsónemőben az Isarban. Csupán a kavicsos partra ballagtunk le, és a lábunkat áztattuk bele, hogy lássuk, amikor a lányok mellénk érnek. De így már nem kellettünk nekik, kimásztak és elsétáltak mellettünk, és kettesben vihogva vették be magukat a cserésbe, ahonnan ki se láttuk ıket jönni. Hát, tudtam én elıre, hogy ilyen lehetıségem nem lesz, és hogy mégis lett volna, az már nagyon szép. A németeket különben két dologért tanultam meg tisztelni az eddiginél is inkább: csodálatos középkori faszobrászatukért, amelynek Európában nem ismerem párját, és a hivatali precizitásért, amellyel mindenütt zárás percében végleg bezárnak, de addig azonnal, udvariasan és logikusan elintézik a dolgodat. Seosmh M’Goode szerint bosszantóak és kínosak, hogy visszaadják az egycentest, ami semmire nem jó, csak lehúzza a pénztárcádat, de szerintem ezzel válnak korrektté és igazságossá, és amikor a vasúti pénztárnoknak a húsz darab egycentest adtuk a jegyár végén jellemzı magyar szabadkozással (’csuldigung a szörnyőséges apróért), belsı átéléssel és szeretettel tudta mondani, hogy kérem, ez igazán természetes, erre találták ki. Megjött Grósz Jakab, ha elmegy, feltöltök két képet faszobrokról. A lányokról nincs.

Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. júl. 28 22:37:00 Címkék: férfi és nı, kulturális élet, külföld 2 megjegyzés

Tájfun Az is már több, mint két hete volt, hogy várható idıjárásjelentést néztem, és egyszercsak szembefutott velem az Idıképen egy fotó, amin víztölcsér látható. (http://idıkép.hu/?oldal=hirek&id=855) A víztölcsér nem más, mint forgószél (tornádó), ami a tenger (nagy víz) felett szalad s abból szívja fel a vizet. Tkp. ez az, amit a maláji kalandregényekben tájfun (typhoon) néven emlegetnek, és mindenki arra gondol, ez valami jó kínai kifejezés, pedig echt görög, a Zeusszal párviadalt vívó Typhón sárkánytól. Távolról gyönyörő, belülrıl, ha embereket tartalmazó objektumra talál, rendszerint több halálos áldozatot követel — ennyiben hasonlít a forradalomra. Írva vagyon, hogy a Balatonon is ismeretes, de extrém ritka. Rövid böngészés után az utóbbi százegy évbıl három dokumentált elıfordulást találtam: 1909-bıl és 1972-bıl (http://www.naplo-online.hu/fooldal/ 20090828_forgoszelek_pingvin_balaton_felett), valamint 2007 októberbıl (http://www.sailing.hu/cikkek/ versenyzes/belfold/uj_kenese_keszthely_rekord), de ahhoz kép nem volt. A fészkes fenébe, és milyen gyönyörő példányt láttam én tavaly nyáron Révfülöp magasságában, de teljesen hiába mondom, mert nem fényképeztem le, és soha nem fogom tudni senkinek bizonyítani. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. júl. 29 23:43:00 Címkék: természettudomány 0 megjegyzés

Nem loptunk mi csak egy szöget... Budapesten a Nagy-Dunán 6 közúti, 1 vasúti és 1 közúti-vasúti kombinált híd ível át. Budapesten a Nagy-Dunán 1944 elején 5 és egy félkész közúti és 2 vasúti híd ívelt át. Elsı lépcsıben kitőnik, hogy az 1945–2009 közti 64 esztendı a magyar történelem legimproduktívabb szakasza címért eséllyel pályázhatna. Igaz, az elızı évben még meglévı hidak közül néhányat a hıs amerikai felszabadítók, néhányat a visszavonuló németek robbantottak fel, egy pedig spontán technikai malır folytán eldurrant, így a korszak elsı évei helyreállítással teltek, számítsuk talán a totál improduktivitást az utolsó kb. 40 évre. Úgy a nyolcvanas évektıl egyébre sem emlékszem, mint egy-két évente valamelyik híd generáljavításáról, mert annyira tönkrement, a Margit-híd pl. talán már harmadszor van terítéken. Kérdés persze, hogy az újjáépítésnél, ill. az az utáni felújításnál mennyi alapanyagot loptak ki belıle és milyen minıségővel pótolták, és ez mennyiben indokolja az állandó lerohadást. Ez nemcsak ideologizálás, hanem már bizonyíték is van rá. Ma olvasom, hogy a Ferenc Jóska-hídból a két évig tartó generálfelújítás során kilopták az ezüst zárószeget, amelyet Ferenc Jóska mint névadó személyesen vert bele. Thürmer Gyuszi (aki arról nevezetes, hogy az egyetlen élı komcsi, aki nem lop, mert sikerült egy olyan párt élére manıvereznie magát, ami két fillért nem tud lenyúlni, a szerény kis pártkasszával nem bizonyítható, de elterjedt pletykák szerint a nagy-budapesti elnöknek sikerült lelépnie) egyszer olyasmit humorizált, hogy reggel, amikor elmegy a Lánchíd elıtt, a biztonság kedviért odanéz, nem lopták-e még el. Blıd poszt-hofi cocilista humornak lehetett gondolni, de kiderült, hogy ez a szomorú valóság. Ja, a cím a cigány himnuszból való. Ebbıl látszik, hogy a) már a himnuszuk is hazudik, b) mégis kiderül belıle, hogy lopnak. Feltehetıleg Ferenc Jóska-hidat is. Ui. A minap pedig bodzát szedtem, és eltettem befıttnek. Ami a dologban megismételhetlen és egyedi, hogy a SAJÁT kertemben szedtem. Ilyet még bodzaszedı nem tett. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. júl. 30 20:37:00 Címkék: banánköztársaság, cigánykérdés 0 megjegyzés

Mit búsulsz, kenyeres, midın semmid sincsen... Szürrealisztikus országban élünk, ezek a napok olyanok, mint egy Goya-látomás. Mindenütt ropog a talaj alattunk, és a legtöbben nem érzik, csak mennek elıre a mocsárban. Ma az Astoriánál déltájban átvágva az aluljárón, egy zsonglırt és egy harmonikás zenebohócnıt láttam, amint csörgısipkában, a klasszikus ruhában játszottak a népnek. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy egy nagyon sötét Fellini- vagy Bergman-filmben járok. Egyáltalán nem lettem volna meglepve, ha ahogy a lépcsın feljövök, a 9es megállójában ott látom felállítva a sakktáblát, és mellette ül az öreg Kaszás. Tegnap nem volt tiszta látásom ahhoz, hogy értelmeset írjak, csak épp jeleztem a pillanatnyi véleményemet. Ma tisztábban látok, és fıleg magunktól vagyok megijedve. Attól, hogy mi hogyan érzünk, mit gondolunk, és mire várunk. Attól, hogy az ország egyetlen lázas reménység volt néhány óráig, hogy jönnek a csetnikek és elkezdik irtani a cigányokat. (Vagy fene tudja, nem értek igazán hozzá, lehet, hogy ezek az Arkan-brigádok különböznek a csetnikektıl. Rác martalócok, az a lényeg.) Néztetek száz helyen százféle hozzászólást a neten? Úgy várták a rácokat, mint zsidók a messiást, és talán még most is várják. Ott tart ez a terület, hogy a véres mélybalkáni hordát várjuk, hogy rendet teremtsen, mert nagyobb rendet tartanak, mint mi képesek vagyunk rá. Megértettem valamit. Minden a kurucoknak kijáró köteles tisztelet dacára, eddig kissé idegenül szemléltem Thököly Imre életmővének azt a részét, amikor felajánlta kardját és népét a török szolgálatára, Európa feldúlására. Ezt az életérzést, ezt a késztetést most tudom csak felfogni, és látom, hogy most már olyan állapotban van szegény romlott hazánk, mint akkor, a Gyászévtized végén. És egy kicsit reménykedem benne, hogy a rácok mégis meg fognak jönni, ha nem is nagy csinnadrattával. Hogy egy kis vidámságot is adjak a naphoz, berakok egy képet, az emberi f***ságnak elég szép példánya. (Mielıtt lihegve és nyálazva kattintotok a reklámozott honlapra, nézzétek jól meg a sarokban levı kis képeket is, és elárulom, hogy a mőjégen készítettem...)

Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. febr. 9 20:41:00 0 megjegyzés

In memoriam Jörg Haider † Csengey Dénes 1991.IV.8. Pim Fortuyn 2002.VI.5. Ahmad Jászín 2004.III.22. Jászir ‘Arafát 2004.XI.11. Fehér György 2006.XI.28. Jörg Haider 2008.X.11. Azokáért ímé én botsátok ti hozzátok Prófétákat és Böltseket és Írástudókat, és azok közzül némellyeket megöltök és megfeszítetek: és azok közzül némellyeket megostoroztok a’ ti Sinagógáitokban, és kergettek egyik városból a’ másikba. Hogy szálljon ti reátok minden igaz vér, amely kiontatott e’ földön, az igaz Ábelnek vérétıl fogva mind a’ Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, kit megöltetek a’ Templom közt és az oltár között. Máté 23,34-35. Bejegyezte: Adrienne Éva 2008. okt. 13 1:59:00 Címkék: Aktualitás, halál 0 megjegyzés

Koch Sándor † 1925—2009 Ez a hír valószínőleg nem fog különösebben jelentkezni a nemzeti elektronikus sajtóban, mert Koch Sándor nem volt politikus, ısmagyar csodatáltos, sumer-szkíta szuperzseni, sıt még csak hozzánk hasonló frontharcos sem. İ csak egy zseniális, ízig-vérig magyar és ízig-vérig keresztyén tudós volt, sejtbiológus, víruskutató, én is onnan ismertem, hogy Apámmal matematikai modellezést végeztek a sejtanyagcsere-folyamatokat illetıleg (ilyen se volt elıtte, se utána, Magyarországon). A járványos gyermekparalízist felszámolni képes SALK-vakcinát ı állította elı. Aligha túlzás, ha azt mondom: több tízezer magyar életét és testi épségét mentette meg, ami kicsit nagyobb érdem, mint hogy valaki ír egy olvashatlan, unalmas hollókoszt-regényt, mégsem ı kapta meg a Nobeldíjat. Most találtam ezt az oldalt, rövid életrajzzal, itt még találtam egypár betegséget, amirıl nem is tudtam, hogy szintén az ı védıoltásával elızik meg mai napig. (http://digitus.itk.ppke.hu/magyarorokseg/datas/html/dijazottak/eletrajz/384.htm [A link azóta megszőnt.]) Adjátok tovább minél szélesebb körben a gyászhírt, de ne szomorúak legyetek, hanem büszkék. Bejegyezte: Adrienne Éva 2009. febr. 13 20:40:00 Címkék: Aktualitás, biológia, halál 0 megjegyzés

Deák László † 1946—2009 ...és szilveszterre meghalt Deák Laci. Az új esztendıt már nem várta ki. Deák László költı, könyvkiadó és kultúrmisszionárius, jóbarát és igaz ember, apám helyett apám. Nem ért váratlanul a hír, mert nyáron a könyvhéten már az arcára volt írva, hogy indulóban van a nagy útra, de reméltem, hogy még meglátja, hogy ez a haza, amit ı is igazán szeretett, vele indul-e vagy velünk marad.

Deák László: Új vers Nem várok semmi jót és ez szomorúvá tesz talán ha jobbra várnék lehetne még belılem ember így beszél a vén naplopó a víg akasztófavirág a lassú mámorú madám és a zord magánakvaló és összebújnak a hidegben egymás fülébe huhognak hogy a varjú se károg utánuk marakodnak és marakodnak Hatvanhárom évet élt, pár hónappal kevesebbet, mint apám és Bartók. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jan. 1 14:52:00 Címkék: halál 0 megjegyzés

Bulányi György † Ma elhunyt Bulányi György atya. Én szigorú kálvinista vagyok, azonfelül elvi ellenfele az atya és közössége pacifizmusának, az ecclesia militans elkötelezett híve. Ez azonban nem fedheti el a szemem elıl a tényt, hogy Bulányi atya a közös keresztyén hit megvallásának, az érte való üldöztetések vállalásának, a krisztusi gyülekezet és a lelkiismeret parancsára minden evilági (és ezalatt az egyházi vezetést is kell érteni) hatalommal való eltökélt szembeszállásnak olyan példáját adta, amire mindenki büszke lehet, és ezzel a példával olyan közösséget alapított, amely erısebben bírta a viharokat, mint féltucat egyébként jóakaratú politikai szervezet együtt. (Bár, van féltucat jóakaratú politikai szervezet az országban? Lehet, hogy van, csak én nem látom.) Áldás legyen hát életmővén és emlékén. Bejegyezte: Adrienne Éva 2010. jún. 7 23:09:00 Címkék: halál, teológia 0 megjegyzés

Tartalomjegyzék Versek Magyarország ég És lın sötétség Gautama és a Halál

3 4 5

Példázatok, elbeszélések, életképek Ëgypërcësek Álmok Legenda A Böbe Magyar románc Piszkos Fred, a trolikapitány Figyelem, itt a kapitány beszél A hegyen épült palota A majom és az elefánt

7 8 9 10 11 12 13 14 16

Történelem, közelmúlt Historia est magistra vitae: 2070 éve történt Tiszteletreméltó ellenség Mikor is született a Krisztus? A maori sztori (kommentár) A II. magyar hadsereg emlékére A Karsai—Perge-vita margójára Györgyök kora Besúgók és viccek Téli napforduló Személyi kultusz Keresztyén Magyarország Három választás Magyarországon Múltunkról röviden Történelmi lecke elsıválasztó fiúknak

17 18 19 20 21 24 26 27 29 30 31 32 34 36

A Forradalom és a Nemzeti Ellenállás szemtanújaként Nemzeti ünnep 37 A Hét Pont 38 A Szeptemberi Forradalom, mint a jövı kulcsa – az elsı nyilvános értékelés 39 Magyarország az én vak szememmel 43 A budapesti 44:66 46 ...hogy rabok többé nem leszünk! 47 Irány: Kossuth tér 48 Hírszolgálat 50 Diktatúra – szabadság: 0 – 0 51 Pál apostol levele a buziverıkhöz 52 Egy új Magyarország felépítése Reformáció ünnepén 54 A leendı magyar állam berendezéséhez 1. Választási rendszer 55 A leendı magyar állam berendezéséhez 2. Oktatás 56 Törvényjavaslat az ellenállás jogáról 58 Irodalomtudomány, oktatáspolitika A velencei kalmár Billy újra: Hárpiaszelídítés A Győrők Ura Botrányos véleményeim Akciózgatunk, akciózgatunk?

60 62 65 68 69

Nemzeti klasszikusok átalakítása — elfogadható-e? A 2010. évi magyarérettségik értékelése A 2010. évi történelemérettségik értékelése A 2010. évi etika- és társadalomismeret-érettségik

70 72 77 82

A Népi Nemzeti F***ság 84 Az ısmagyarok ötezer évvel ezelıtti ısvallását tanulmányozhatjuk az alsótatárlaki korong krikszkrakszain, illetve szerintük: rovásírásán 85 A magyarság sorsát a pogány táltoshitő Nyirkai Jóslat tartalmazza 86 Jézus párthus volt 87 A nyilatkozattévın kívül a világon mindenki zsidó 88 A föld szívcsakrája a Pilisben van 90 Budapest is a Pilisben van Attila- és Árpád-sírostul 91 Orbán Vitya jóságos, bölcs uralkodó, csak gonosz tanácsadókkal van körülvéve 92 A zsidóság már rég kihalt, akiket zsidóknak hiszünk, nem is azok, hanem kazárok 93 A szocik ismerik, sıt esetleg követik is Marx tanítását 94 Háttal és éssel nem kezdünk mondatot, és a “de viszont” szókapcsolat is helytelen 95 Az egységes Európát Attila találta fel, és a magyarok védelmezték ezerötszáz évig, ezért Európa hálás nekünk és szeret minket; A szeptemberi forradalmat Gyurcsány pontról pontra megterveztette a titkosszolgálattal, és azóta is az ı Forgatókönyve szerint megy minden végbe; 13+1 és a legvadabb: A Gyurcsány-rendszert demokratikus, parlamentáris úton, fegyveres harc nélkül is meg lehet dönteni 96 Politikai erkölcs Viselkedési kiskáté magyaroknak 98 Mindenféle; javaslat betiltásra 99 Miscellanea a társadalmilag káros és hasznos lényekrıl 101 Magánügyem: a vörös-ezüst zászló 102 Harc a BKV-val 104 Politikai elvek 105 Az elveszett alkotmány 106 İsbizalom 107 Szilveszteréj 109 Gondolkodók és fanatikusak, avagy lehetséges-e párbeszéd liberálissal? 111 Politikusok és pártok zakót kapni nyakkendıvel 112 Kandúr Bandi 113 Finnugor-elmélet 115 Magyar Gárda vs. elmebeteg bőnözık 116 Alámerült örökre. Semmi kétség: sosem volt rútabb halál... 117 Nincs új a nap alatt, mint Bölcs Salamon mondta vala 118 A feminista Brutus 119 Gyızelem!!! 121 Vigyázat! 123

A nácigány Vastagbır nem elıbır? Feminista sikkasztó, naná hogy politikus lesz? A néger kapcsolat Bőn és bőnhıdés A vamzer nagy pofája, avagy hajrá, Krisztián! Blamázs a Magyar Szigeten Vitya nemlétezı forradalmai A fideszes duplabeszél

124 125 126 127 128 129 130 131 132

A szocialista-liberális baloldal híres szellemi fölénye és szakértelme 140 Az Örökkévaló csodát tın 141 Ej, ej, Vitya... 142

Benyomások, útirajzok Mi a haza? 143 Blaszfémia 144 Magyar Sziget 145 Kötelezı látnivalók a Mátrában minden magyarnak146 Hétköznapi és fıvezéri droidok Lányok az Isarban 149 150 Fletó üzente 133 Tájfun Nem loptunk mi csak egy szöget... 151 Energiatakarékosság és klímavédelem a maszopnál 152 134 Mit búsulsz, kenyeres, midın semmid sincsen... Ó hó hahó! 135 Amikor szégyenkezhetünk 136 In memoriam 153 Más 137 Jörg Haider † 154 Zalai rendır rodeózik 138 Koch Sándor † 155 Sz**kavaró rendırök 139 Deák László † Bulányi György † 156