Adrenalinfüggők paradicsoma Kristálytiszta, jéghideg és megbabonáz: a Szlovénia északnyugati peremén kanyargó Sočán a profi lapátforgatók tudásukat, a kezdők pedig bátorságukat tesztelhetik. Kajaktúra a kontinens egyik kedvelt vadvizén, amely a forrófejűeket is gyorsan lehűti.
panoráma
M
ilyen a Soča? Smaragdzöld. Rejtőzkö dő. Csókja (neoprénruhánk a lá bújó hulláma) hűvös, mégis igéző. Olyan, mint a népmesék szegénylegénye, a legkisebb fiú, aki a legmagasabbra jut, csak ebben az esetben az átalakulás kiindulópontja a „fent”, a beteljesülésé pedig a „lent”. A Triglav Nemzeti Park szívében 1100 méteren eredő Sočát a folyamatos esőzések zúgó vadvízzé hizlalják, miközben a Júliai-Alpok völgyein át a tenger felé fut – eleinte szinte szégyellősen, szépségét véletlenszerűen felvillantva, mintegy utolsó lehetőséget adva, hogy még egyszer körbenézzünk. Egy idő után ugyanis elszürkül meredély, erdő, szikla, és csak a valószerűtlenül zölden rohanó Sočára figyelünk. Követjük. A régiós központot, Bovecet a hátunk mögött hagyva Kobaridig megyünk. A Tiguan átgurul a Napóleon hídon (Bonaparte seregei is ezt használták, innen a név – a szerk.). Balra pillantunk, s ezzel egyidejűleg eláll a lélegzetünk: előttünk kanyon tekereg, a mélyben fodrozódó víz. „Kezdők? Akkor júliusban vagy augusztusban jöjjenek” – jelölte ki néhány hónappal korábban túránk időpontját helyi vezetőnk, Blaz Luznik.
A szikla a barátod Szerencsénk van: sötét felhők kíséretében érkeztünk a kempingbe, másnap reggel viszont verőfényre ébredünk. Busz visz a csűrhöz, ahol Blaz fogad minket. A kajakok felkerülnek a csomagtartóra, Blaz kiosztja a neopréncuccokat. Kezeslábas, cipő, sisak, mentőmellény és a talán legfontosabb elem: a beülő vízhatlanságát biztosító fedőlap, a spray skirt („magyarul” spriccdeck). Gyorsan tanulunk – például a beállítások fontosságáról. A hajók ülését a testünk igényeihez alakítjuk a háttámlától a lábrészig, Blaz elmondja, hogy keveredjünk ki a kajakból néhány másodpercen belül, ha felborulnánk, s hogy miként reagáljunk, ha oldalba kap minket egy szikla.
„Ha nem tudod kikerülni, kapd el, és ne feledd: a szikla a barátod!”
panoráma
Tudta, hogy...
A Soča ezen a szakaszon nyugodt, szinte sima a felszíne – vízre szállunk. Az eve zőforgatást, a helyes vízbe merítést gyakoroljuk, mialatt ráébredünk, hogy a kajak egyensúlyban és egyenes vonalban tartása szelíd áramlás mellett sem egyszerű mutatvány. Néhány száz méterrel lejjebb aztán a Soča megvillantja kar mait. A hullámok átcsapnak az orr-részen, fut velünk a folyó, ízelítőt kapunk a vadvízi evezés örömeiből. Aztán fotós asszisztensünk „mellényúl” – egy rossz húzás, a hajó keresztbe fordul, és a srác máris a víz alatt van. Blaz másodperceken belül a felborult kajak mellé ér. „Minden rendben” – jön a megnyugtató válasz a vízből felbukkanótól, aki széles mosollyal ad nyomatékot szavainak. Ennyi elég is lesz mára. A következő napon Kamno alatt szállunk vízre, és Tolminig megyünk. Már-már kéjutazás, arra is van mód, hogy a tájban gyönyörködjünk – de csak az első etapon, az események ugyanis váratlan fordulatot vesznek. Legalábbis nekünk, kezdőknek „kapaszkodnunk” kell. Az áramlás egyenesen egy kavicsokból összetorlódott domb felé repíti a kajakot… „Evezz! Evezz! Ne hagyd, hogy a kajakot az áramlás oldalba kapja! Húzz!” – bátorít és utasít Blaz. Loccs – befordultam a vízbe. Fejjel lefelé a Sočában baromi egyedül vagyok. Tenni kell valamit, de gyorsan! Hol a hurok, amit ebben a helyzetben meg kell rántanom? Ki kell szabadulnom! A következő másodpercben már kint vagyok. Nincs idő a megmenekülésen elmélkedni: kajakot ki a partra, vizet kiborítani, indulás tovább! Tolmin előtt kimerülten emeljük ki a hajókat a vízből, felcipeljük őket a parkolóba, ahol már vár ránk a busz.
– a Soča (olaszul és németül Isonzo) 140 kilométer hosszan ereszkedik le a Júliai-Alpokból, és a Trieszti-öbölnél éri el a Földközi-tengert? – a zuhanó víz keltette örvények között a legnagyobb az esélye a borulásnak? – fürge és határozott evezéssel uralhatjuk a vizet? – a Kobarid fölötti „csontháza” azoknak az olasz katonáknak állít emléket, akik a szlovének oldalán harcolva estek el az első világháborúban?
Menekülés a hétköznapokból Blaz és csapata, a Positive Sport az évnek ebben a részében nem unatkozik, az adrenalinfüggők kiszolgálásában nincs üresjárat. Sziklamászás, rafting, hegyi kerékpározás, hegymászás, kajakozás… A menü csábítóan gazdag. „Németországból, Angliából, Skandináviából is érkeznek csoportok különleges élményekre vadászva: ki akarnak lépni a hétköznapi rutinból. Itt megtalálják – mutat körbe Blaz, aki 2007-ben alapította vállalkozását. – A Soča völgye érintetlen maradt, megőrizte vadságát, szépségét, ez adja a vonzerejét. A ritkaságot mindig nagyra értékeljük.”
panoráma
Ha próbára akarod magad tenni, ez a megfelelő hely – a profiknak is. A hatfokú vadvizes skálán valamennyi nehézségi fokozatot prezentáló Soča „Temető útja”, a Trnovo alatti kanyon tökéletes edzőterep számukra. Mi ez utóbbi felett, a dübörgő Boka vízesésnél fejezzük be utunkat. Azt érzem, amit a résztvevők többsége: elnyújtanám a kalandot, a borulások miatt víz alatt töltött másodperceket persze lefaragnám, a „mosógépélményt” megspórolnám… Megrázom magam. Nosztalgiázni ráérek még, az evezőt viszont érdemes erősebben fognom – egy szikla felé tartok.
„A szikla a barátod” – villan be Blaz mondata, miközben a monstrum felé sodródom. Semmi gond, sikerült kikerülnöm, megoldottam a helyzetet, veregetem magam vállon, ám ebben a pillanatban az ár továbbragad, le a zúgóba, ahol egy újabb masszív kődarab sejlik fel. Ösztönösen fordulok a kajakkal, de nincs menekvés, ismét víz alatt vagyok. Egy végtelennek tűnő pillanatig tart a sokk, aztán megpróbálom a már „begyakorolt” módon kiszabadítani magam. Visz az ár, azt sem tudom, hol a fent és lent. A térdem kőnek ütődik, a következő pillanatban azonban talajt érzek a talpam alatt. Az egész olyan, mint egy lassított felvétel. Utolsó erőtartalékaimat mozgósítva kihúzom a kajakot a partra. A vizet bámulom. „Sebaj!” – kiabál felém Blaz a túlpartról. Az arcára kiülő vigyor láttán úgy érzem, inkább azt akarta mondani: „Gratulálok! Túlélted.”
Ha az adrenalinszintünk már elég magasra szökött, evezés után irány a Kobarid közelében található Kozjak-vízesés!
