Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

2013. március IX. évfolyam 3. szám

Tartalom

In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az [email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!

1

A HÓNAP TÉMÁJA

•

A NAV adóztatási szervére vonatkozó ellenőrzési irányok - 2013

4 SZJA

A HÓNAP TÉMÁJA

•

A NAV adóztatási szervére vonatkozó ellenőrzési irányok - 2013

Magyar munkavállalók külföldi és külföldi munkavállalók magyarországi munkavégzéséhez kapcsolódó személyi jövedelemadózási szabályok és adó-ellenőrzési tapasztalatok az adóegyezmények tükrében

8 ÁFA •

Pénzforgalmi áfa egyes kérdései

11 ART .

Írta: Botházy Béla vezető főtanácsos NAV – Ellenőrzési Osztály

•

Az adóhatósági igazolások kiadásának szabályváltozásairól

13 OLVASÓI KÉRDÉSEK

Az idei évben is a szokásos módon, február elején jelent meg a NAV 4001/2013. tájékoztatása a 2013. évi ellenőrzési feladatainak végrehajtásához kapcsolódó ellenőrzési irányokról. Az előző évihez hasonlóan a 2013. évi tájékoztatás is a NAV legfontosabb feladataként határozza meg azt, hogy közvetlenül, a költségvetési bevételek minél teljesebb biztosításával, illetőleg közvetett módon, az illegális gazdasági tevékenység visszaszorításával, az adómorál javításán keresztül járuljon hozzá a nemzetgazdaság versenyképességének fokozásához. Ez összhangban áll azzal a mindenkori kiemelt kormányzati törekvéssel, amely a közteherviselés szélesítésére, a fekete-, illetve szürkegazdaság méretének csökkentésére irányul. A NAV a célok eléréséhez a már sokszor hivatkozott kockázatelemzéssel, az adózói magatartásformák és a károkozási potenciál mértéke és valószínűsége alapján differenciálja a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások felhasználását.

• •

2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű áfát tartalmazó előlegszámla Osztalék kifizetése után a magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás összegének megállapítása

•

Magánszemély által kft-nek adott kölcsön

•

Külföldi tulajdonos által nyújtott tagi hitelt devizában

Lapszámunk szerzői:

Bonácz Zsolt – adószakértő Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési osztály dr. Kovács Ferenc - NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó Lepsényi Mária – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Morvai Edina – adótanácsadó, WTS Klient Adótanácsadó Kft.

Tisztelt Olvasónk!

A szakmai folyóirat előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Adózással kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media. hu e-mail címen várjuk. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2013 Az Ön jelszava: segedletek658 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. február 26. Üdvözlettel: Szabó Attila Termékmenedzser

1 A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

| 2013. március, IX. évfolyam 3. szám

A jogkövetésre nyitott ügyfeleknél a tájékoztatás és a prevenció érvényesül. A kisebb jogsértésekkel érintett adózókkal szemben, vagy alacsonyabb károkozási potenciál esetén kap szerepet a jogkövető magatartás elősegítése.

Kiemelt vizsgálati célok:

Az adózók számára ez pozitív és előre mutató üzenet. Amennyiben az ellenőrzések során a kisebb jogsértésekkel és/vagy kisebb összegű adókülönbözetet eredményező megállapításokkal érintett ügyekben mégsem ezt tapasztalnák, a tájékoztatás hivatkozási alap lehet, de jogforrásnak nem tekinthető.

A kockázatkezelés speciális területe a cégbejegyzésre kötelezett adózók esetében az adószám megállapítását, illetve az adóregisztráció körébe eső személyi változások esetében a változásbejegyzést követően végzett elemzés.

A tájékoztatásban foglaltak szerint a NAV stratégiai célkitűzése, hogy az adóztatás frekventált területein folyamatosan és nagy erőkkel jelen legyen, ellenőrzéseit a jövőben is elsősorban a jelentős kockázatot hordozó adózókra összpontosítsa. Ez a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások célszerű felhasználása miatt valóban azt teszi szükségessé, hogy megfelelő ellenőrzöttségi szint fenntartása mellett a jogkövetésre nyitott adózókat segítse, a különösen kockázatosnak minősülő, valamint az eleve csalárd ügyletekre alapított vállalkozások tevékenységét pedig fokozottabban ellenőrizze, illetve a csalárd tevékenységet gyors intézkedéssel megakadályozza. Az ellenőrzési tevékenység – 2012-ben hatályba lépett, átfogó törvénymódosítás révén megerősített – eszköztára 2013-ban tovább bővül. A belföldi áfaösszesítő-jelentés bevezetésével a kockázatelemzésben új fejezet nyílik, amely fiktív számlákon alapuló adó-visszaigénylések megakadályozását is segíti. Az illetékességi szabályváltozások értelmében a gyors és hatékony feladatvégzés, valamint a felesleges adminisztrációs terhek elkerülése érdekében a vizsgálatokat főszabályként az alapellenőrzést végző adóigazgatóság folytathatja le.

A tájékoztatásban nagy hangsúlyt kap a 2013-ban a vámhatóságtól az állami adóhatóság hatáskörébe került adónemek különböző típusú ellenőrzése. Az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít a hatáskörbővüléssel járó feladatainak ellátására.

A kiemelt vizsgálati célok megvalósulását továbbra is a kockázatkezelés, kockázatelemzés alkalmazásával éri el az adóhatóság.

A hiányzó költségvetési bevételek pótlásának, a korábban eltitkolt adó minél nagyobb hányadban történő megállapításának támogatása érdekében a kockázatkezelésnek és a kiválasztásnak az ellenőrzéseket a jövőben is a legnagyobb valószínűséggel, legnagyobb mértékű költségvetési kárt okozó rétegekre és kötelezettségszegésekre kell irányítania. Mivel a szándékos adóelkerülőknél az utólag, több évre megállapított nagy összegű adókülönbözet beszedése kétséges, az ellenőrzésre kiválasztásban egyre nagyobb szerepet kell kapnia az adóelkerülő tevékenység megkezdését követő gyors reagálásnak.

A kiemelt vizsgálati célok között • a vámhatóságtól az állami adóhatóság hatáskörébe került adónemek (környezetvédelmi termékdíj, energiaadó, népegészségügyi termékadó) • Az életútjuk, kapcsolatrendszerük vagy költségvetési kapcsolatuk mérete okán jelentős kockázatú áfaalanyok, valamint az előzőek körébe nem tartozó, de az aktuális adataik alapján jelentős új kockázatokat mutató áfaalanyok, áfaregisztráltak, továbbá a kockázatosnak minősülő társaságok haszonhúzó tagjait és a jelentős jövedelmeket eltitkoló magánszemélyek • A vállalkozás alakulásának időszakában, valamint az alakulást követően a vállalkozás működésének időszakában különösen a felsorolt (pl. adóminimalizáló, székhelyszolgáltató címén bejegyzett stb.) adózók

2 2 0 1 3 . m á r c i u s , I X . é v f o l y a m 3 . s z á m | A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

• A mögöttes érdekkörök (tagok, vezető tisztségviselők) feltérképezésére, az egyéb (székhely, kézbesítési meghatalmazott, könyvelő) vonatkozásban mutatkozó azonosságok, valamint az azonos érdekkörbe tartozó adózók gazdasági kapcsolatainak • Az adózói életút bármely szakaszában vizsgálandó kockázatos adózói kapcsolatok vonatkozásában felmerülő – esetenként speciális – kockázati elemek részletesen felsorolásra kerülnek.

A kiválasztás hatékonysága természetesen akkor a legnagyobb, ha az adózó több kockázati tényezővel is érintett.

Az adatok gyűjtését célzó, illetőleg egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzések szerepe az utólagos ellenőrzésre történő kiválasztás, valamint az adóellenőrzések megalapozásában kiemelkedő. Az elsősorban operatív, adatgyűjtésre, egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló vizsgálatok a preventív hatást, az adózók ellenőrzöttségi szintjének megőrzését, illetve a vámhatóságtól az adóhatóság hatáskörébe utalt adónemek és az újonnan bevezetett adók esetében a bevallások utólagos ellenőrzését és az önkéntes jogkövetés előmozdítását célozzák.

Az adóhatóság által következetesen alkalmazott kockázatkezelés körében történt kiválasztásokkal a vállalkozásból adózatlanul történt jövedelemkivonás megállapításával érintett haszonhúzó magánszemélyek tekintetében a büntető-, polgári jogi következmények érvényesítését is megalapozzák, illetve a meg nem fizetett adóhiányra tekintettel a tagok az adóregisztrációs eljárás szempontjából akadályhordozókká válnak, amely gátolja az új adókikerülési célzatú társas vállalkozások létrehozását, és jelentős visszatartó erővel bírhat.

2013-ban hangsúlyos a pénztárgépekkel kapcsolatos előírások betartásának vizsgálata, fokozott az információs technológiai eszközök alkalmazásával végzett ellenőrzések szerepe, valamint a támogatással finanszírozott beruházások helyszíni ellenőrzése, mivel az adózók egy része továbbra is a támogatás jogosulatlan igénybe vételével, és az általános fogalmi adó adónemben realizált adóelőny útján kíván lépéselőnyre szert tenni a tisztességes piaci szereplőkkel szemben.

Néhány évig is eltartó tisztulási folyamat bizonyosan kell ahhoz, hogy bárki számára látható eredménye legyen a törvénymódosítások révén megerősített eszközök alkalmazásának, de hosszabb távon bizonyosan eredményes lesz. Az adókikerülést célzó, a munkaerő-kölcsönzés látszatának fenntartásával megvalósuló foglalkoztatások feltárása érdekében fontos a foglalkoztatásra, munkaerő kölcsönbe adásra és vételre vonatkozó bejelentések, valamint a járulékbevallások összefüggéseinek vizsgálata, elemzése.

Számítani lehet – többek között – a különadókkal kapcsolatos kötelezettségek (ezen belül is különösen az energiaellátó vállalkozási tevékenységet végzők kötelezettségei) esetében, valamint a transzferár dokumentációkkal összefüggésben az újonnan bevezetett adók közül különösen a pénzügyi tranzakciós illetékkel kapcsolatos bevallási-, valamint az adókötelezettség megállapítására, ellenőrzésére alkalmas nyilvántartás-vezetési kötelezettség ellenőrzésére, továbbá a kisadózók tételes adója tekintetében a személyi jövedelemadóból, illetve a társasági adóból történő évközi áttérés szabályai alkalmazásának vizsgálatára. Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálata a sokszereplős lánckereskedelmi ügyletek hatékonyabb felgöngyölítését segíti. Az ellenőrzési típus törvény által biztosított előnyeit elsősorban a csalárd értékesítési láncolatok felderítéséhez nélkülözhetetlen kapcsolódó vizsgálatok során indokolt hasznosítani.



A bevallások vizsgálatára irányuló ellenőrzések között kiemelt helyet foglalnak el az áfa, szja, környezetvédelmi termékdíj, energiaadó és a népegészségügyi termékadó adónemben végzendő kiutalás előtti ellenőrzések. Az adóhatóság 2013-ban előtérbe helyezi a jelenhez közelebb álló időszakra vonatkozó ellenőrzéseket. A számlagyárak, csalárd értékesítési láncolatok, körbeszámlázásos ügyeletek felderítésében fontos szerepet kap a belföldi áfaösszesítő-jelentés adatainak hasznosítása. Az adóhatóság a jogszabályi változások alapján nyert új eszközökkel az egyes ügyek összefüggéseit és kapcsolódási pontjait még gyorsabban és hatékonyabban tárhatja fel. A csalárd adózók gyakran váltanak tevékenységi kört. A fordított áfa bevezetése az egyes termékértékesítésekre azt eredményezi, hogy más területen keressenek lehetőséget. A jogalkotó és az adóhatóság ezt felismerte, így a jogszabályváltozások és az ellenőrzési irányok ennek visszaszorítására irányulnak. Új feladatként jelenik meg a pénzforgalmi szemléletű adózás ellenőrzése. A társasági és osztalékadót érintő utólagos ellenőrzések során a kapcsolt vállalkozások közötti árképzés, az értékvesztés, a K+F költségek elszámolásának, a veszteségelhatárolás szabályszerűségének ellenőrzése kerül előtérbe. A fejlesztési adókedvezmény-igénybevétel feltételeinek teljesítését – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – az adóhatóság az első igénybevételt követő harmadik adóév végéig legalább egyszer ellenőrizni köteles. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiba történő befizetések növelését 2013-ban is biztosítani kell. A fekete foglalkoztatás visszaszorítása és a járulékalap helyes meghatározásának ellenőrzése a szociális hozzájárulási adó bevételeket is növeli. A személyi jövedelemadó-ellenőrzések körében a költségvetésnek szándékosan kárt okozó magán-

személyek vizsgálata a hangsúlyos. A jövedelmét minimalizáló egyéni vállalkozók ellenőrzéséhez fokozott érdek fűződik, de a magánszemélyek jövedelmeinek és vagyongyarapodásának vizsgálata sem marad el. A tájékoztatás az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket és az ellenőrzéstípusok tervezett arányszámait is tartalmazza. Ezek közül említést érdemel a nagykereskedelem, húskészítmény, műanyag csomagoló eszköz, műanyag építőanyag gyártása. Az összes ellenőrzésből 62% bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, ebből • 48,5% a legnagyobb adóteljesítményű adózók körébe nem tartozó adózóknál végzett, az áfa adónemre is kiterjedő utólagos vizsgálat, • 4,9% a vagyongyarapodási vizsgálat.

SZJA Magyar munkavállalók külföldi és külföldi munkavállalók magyarországi munkavégzéséhez kapcsolódó személyi jövedelemadózási szabályok és adóellenőrzési tapasztalatok az adóegyezmények tükrében Írta: Morvai Edina adótanácsadó - WTS Klient Adótanácsadó Kft. Amennyiben egy magyar munkavállaló külföldön dolgozik, vagy egy külföldi munkavállaló Magyarországon dolgozik, a helyes adóztatás megállapításához meg kell vizsgálni a magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit, az érintett két ország között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezményt, valamint értelmezési kérdések esetén az OECD Modellegyezmény magyarázatát. Jelenleg az


adóhatóság tájékoztatója alapján Magyarországnak több mint 70 országgal van adóegyezménye, mely szám folyamatosan növekszik. Az egyezmények általában az OECD Modellegyezményen alapulnak, és nagyjából hasonló rendelkezéseket tartalmaznak, de a konkrét kérdésben mindig az adott országgal hatályos egyezményt kell megvizsgálni. Az OECD Modellegyezmény 15. cikke fogalmaz meg rendelkezéseket a nem önálló munkából származó jövedelmekkel kapcsolatban. Ezen cikk 1. bekezdése alapján a „16., 18. és 19. cikk rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyból származó bére, fizetése vagy más hasonló jellegű díjazása csak az adott Államban adóztatható meg, kivéve, ha a munkavégzés a másik Szerződő Államban folyik. Amennyiben a munkavégzés így történik, az abból származó díjazás adóztatható a másik Államban”. A 2. bekezdésben a következő kivétel fogalmazódik meg: „tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy másik Szerződő Államban végzett munkájából származó díjazás csak az elsőként említett államban adóztatható meg, amennyiben a.) a kedvezményezett a kérdéses adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül nem tölt összesen 183 napnál hosszabb időszakot vagy időszakokat a másik államban, és b.) a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, amelyik nem belföldi illetőségű a másik államban, és c.) a díjazás költségét nem a munkáltatónak a másik államban lévő telephelye viseli”. Az utóbbi bekezdés a feltételek együttes teljesülése esetén lehetővé teszi, hogy a munkavégzésből származó jövedelem nem a munkavégzés államában, hanem továbbra is a magánszemély illetőségének országában adózzon (mindezzel a túlzott adminisztráció is csökkenthető). A hivatkozott 15. cikk gyakorlati alkalmazása az alábbi példákkal szemléltethető. Valamennyi konkrét kiküldetés adókezelését javasoljuk egyedileg megvizsgálni nemzetközi adótanácsadóval.

1) Német állampolgár végez munkát Magyarországon Ebben a példában a német munkavállaló 2012. június 1-jétől kezdte meg magyarországi tevékenységét egy német cégtől magyar leányvállalathoz történő kiküldetés keretében, úgy, hogy a fizetését közvetlenül a német cégtől kapta. Példánkban az egyszerűség kedvéért az elemzést a magyar jogszabályokat felülíró egyezményes rendelkezések alapján végezzük el. Első lépésként meg kell vizsgálni a magánszemély adóügyi illetőségét. Ehhez meg kell nézni a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvényt (továbbiakban: Egyezmény). Ezen Egyezmény 4. cikke tartalmaz rendelkezéseket az adóügyi illetőség megállapítására vonatkozóan. Ennek alapján a következő szempontokat kell sorrendben megvizsgálni: – lakóhely, székhely; amennyiben ez alapján mindkét államban belföldi illetőségű, – állandó lakóhely; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, – létérdek központja (ahová a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik); amennyiben ez alapján nem állapítható meg, – szokásos tartózkodási hely; amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, – állampolgárság; amennyiben mindkét állam állampolgára, vagy egyiké sem, – az állomok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést. A példánkban bemutatott magánszemély a 2012-es évben német állampolgár, állandó lakóhelye május 31-ig Németországban, majd ezt követően Magyarországon volt. Létérdekeinek központja ezen dátumok alapján szintén megoszlott Magyarország és Németország között. Ezen ismeretek alapján meghatározható, hogy a magánszemély osztott adóügyi illetőségű volt a 2012-es évben, azaz 2012. január 1. és május 31. között német, majd ezt követően 2012. június 1-től 2012. december 31-ig magyar. Ameny-



nyiben ezt már meghatároztuk, meg kell vizsgálni, hogy milyen jövedelmeket szerzett a magánszemély az érintett időszakokban. Példánkban szereplő magánszemélynek volt nem önálló munkaviszonyból származó jövedelme a 2012-es év minden hónapjában, valamint kamatjövedelmet is szerzett mind a magyar, mind a német illetősége időszakában. A fenti információk ismeretében a magánszemély nem önálló munkavégzésből származó jövedelme 2012. június 1-jétől kezdődően Magyarországon adózik, mivel a két ország között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezmény alapján az ilyen típusú jövedelem alapvetően ott adózik, ahol a munkát végzik (a magánszemélynek negyedévente személyi jövedelemadó előleg megállapítási és fizetési kötelezettsége merül fel). Erre vonatkozó rendelkezéseket az egyezmény 14. cikkének (1) bekezdése tartalmaz: „A 15., 17., 18. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban.” A bevezetőben is említett Modellegyezmény kommentárja 15. cikkének második bekezdésében foglalt kivételes szabályok sem alkalmazhatóak, tekintve, hogy a magánszemély 183 napnál többet tartózkodott Magyarországon. A magyar munkavégzéshez kapcsolódóan a munkavégzés megkezdése előtt érdemes még egy kérdést tisztázni, mégpedig azt, hogy Magyarországon kell-e fizetni a társadalombiztosítási járulékokat. Amenynyiben a példában szereplő munkavállaló Németországban szeretne biztosított maradni (alapszabály szerint a munkavégzés tagállamában merülne fel a biztosítási kötelezettség), akkor szüksége van a német hatóság által kiállított A1-es igazolásra, amely adott időtartamra igazolja, hogy a magánszemély továbbra is Németországban fizeti meg a járulékokat, és ez alapján Magyarországon is jogosult lesz ellátásokra. Egyéb jövedelmek esetében felmerülhet még az EHO fizetésének kötelezettsége is. Ha a magánszemély rendelkezik A1-es igazolással, akkor az egyéb jövedelmekre vonatkozó EHO-t sem kell megfizetnie.

Következő lépésként meg kell vizsgálni, hogy egyéb jövedelmeinek (kamatjövedelmek) adóztatására melyik ország jogosult. Az egyezmény 11. cikke (1) bekezdése alapján a „kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható”. Tehát ha lefordítjuk ezen rendelkezést, akkor a kamat, amely Németországban keletkezik, és amelynek haszonhúzója magyar illetőségű, akkor csak Magyarországon adóztatható. Ezek alapján azon kamat után kell a példában szereplő személynek Magyarországon adót fizetni, amelyet a magyar illetősége időszakában szerzett meg a magánszemély. Ekkor az a mérvadó, hogy a kamatot mikor kapta meg, mikor írták jóvá a számláján. Tehát azokat a kamatösszegeket kell átszámolni a bevételszerzés időpontjában érvényes MNB-árfolyamon forintra, illetve szerepeltetni a magyar adóbevallásában, amelyeket 2012. június 1. és december 31. között szerzett meg. Előfordulhat, hogy a külföldi munkavállaló egyéb jövedelme esetében a külföldi bank levonja az adót, viszont az Egyezmény alapján Magyarországon kell megfizetni és bevallani. Ebben az esetben a magánszemély a kint levont adót visszakérheti, vagy ha a kifizetés időpontjában igazolható a magyar adóügyi illetőség, kérheti a külföldi banktól, hogy ott az adó ne kerüljön levonásra. Ilyen esetekben a technikai részleteket a külföldi bankokkal egyeztetni kell. Egyéb jövedelmekkel kapcsolatban a gyakorlatban már előfordult, hogy a külföldi adóhatóság megkeresésére a magyar adóhatóság ellenőrzést indított, és megvizsgálta, hogy például egy adott kamatjövedelem szerepel-e a magyar adóbevallásban, mivel azt az információt kapták a külföldi adóhatóságtól, hogy az az adott országban nem került bevallásra.

2) Magyar állampolgár végez munkát Németországban Ebben a példában egy magyar munkavállaló Németországban dolgozik 2012. április 1-jétől a magyar társaság anyavállalatánál, bérét továbbra is a magyar társaságtól kapja. A munkavállaló egész évben rendelkezett állandó lakóhellyel Magyarországon, majd


2012. április 1. és december 31. között Németországban is. 2011-ben csak Magyarországon tartózkodott, 2013-ban pedig várhatóan 2013. január 1-től március 31-ig fog dolgozni Németországban, aztán hazatér Magyarországra. Létérdekeinek központja nyilatkozata alapján 2012. április 1. előtt Magyarországon volt, ezt követően pedig Németországban, mivel családjával együtt költözött ki Németországba, és német bankszámlát is nyitott. A megadott információkból 2012. január 1-jétől március 31-ig biztosan megállapítható, hogy a magánszemély magyar illetőségű. Jelen esetben a kérdéses időszak az április 1. és december 31. közötti. A már korábbiakban említett Egyezmény 4. cikke értelmében először meg kell vizsgálni a magánszemély állandó lakóhelyét. Mivel ebben a példában április 1-jétől mindkét államban rendelkezett állandó lakóhellyel a magánszemély, ezért következő lépésként a létérdek központját kell vizsgálni. Az OECD Modellegyezmény is vizsgálja azt az esetet, hogy hogyan kell megállapítani egy magánszemély létérdekének központját. Ez alapján figyelembe kell venni a magánszemély családi és társadalmi kapcsolatait, foglalkozását, politikai, kulturális és egyéb tevékenységét, üzleti tevékenységének helyét, azt, hogy honnan irányítja vagyona kezelését. Ezt megvizsgálva a példában szereplő magánszemély a német tevékenysége alatt életvitelszerűen Németországban élt, társadalmi kapcsolatai oda kötötték, illetve onnan irányította vagyona kezelését is. Ennek egy esetleges adóellenőrzés során jelentősége lehet, mivel ekkor igazolni kell azt, hogy a létérdek központja valóban Németország. Erre megfelelő lehet bármilyen olyan dokumentum, nyugta, számla, tagsági igazolás, mely az érintett időszakban keletkezett Németországban. Ezek alapján meghatározható, hogy a példában szereplő magánszemély április 1-jétől december 31-ig német illetőségű volt. Amennyiben a fentiek alapján nem lett volna meghatározható a létérdek központja, úgy abban az államban tekintendő illetőséggel bírónak a magánszemély, amelyben szokásos tartózkodási helye van. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény

(továbbiakban: „Art.”) definíciója alapján a szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol az adott naptári évben az adott állam területén a természetes személy tartózkodásának időtartama összességében – a ki- és beutazás napját is egész naptári napnak számítva – eléri vagy meghaladja a 183 napot. A magánszemély 2012. évben több mint 183 napot tartózkodott Németországban és az Egyezmény alapján, amennyiben az előző ismérvek alapján nem lett volna meghatározható egyértelműen az illetőség, akkor a szokásos tartózkodási hely lenne az irányadó. Tehát a magánszemély ez alapján is a megadott időszakban német illetőségűnek minősülne. A fentiek alapján a magánszemély német tevékenységére jutó bére után Németországban kell adóznia és bevallást beadni, a magyar tevékenységre jutó időszakra pedig Magyarországon. Ha a példában szereplő magánszemély létérdekének központja 2012. évben végig Magyarország lenne, és ez alapján magyar adóügyi illetőségűnek minősülne a teljes naptári évben, az Egyezmény 14. cikkének (2) bekezdését kellene vizsgálni: „az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha: a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.” Tehát ha az érintett magánszemély magyar adóügyi illetőségűnek minősülne egész évben, akkor meg kellene vizsgálni a fenti három szabály együttes teljesülését a német tevékenységre tekintettel kapott jövedelem kapcsán. Mivel a munkavállaló már a 2012-es évben több mint 183 napot tartózkodott Németországban, ezért a 2012-es évben az erre az időszakra jutó jövedelmét Németországban kell adóznia (azaz az adóztatás nem „maradhat” Magyarországon, az illetőség államában a német tevékeny-



ség időtartamára). A 183 nap számításánál a ki- és beutazás napját mindkét ország esetében figyelembe kell venni, valamint bármely, az adóévben kezdődő vagy végződő 12 hónapos időszakon belül vizsgálandó a 183 napos szabály teljesülése. A 2012. január 1-jétől hatályos Egyezmény, valamint az adóhatóság által kiadott 2012/50. adózási kérdés értelmezése alapján „a magánszemély 183 napos tartózkodását az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12 hónapos időtartamon belül szükséges vizsgálni, tehát a 2012-ben megszerzett jövedelmek adókötelezettségének megállapítása során a 2011-es időszakot érintően is vizsgálni kell a magánszemély tartózkodási helyét, és a 2011. évben az adott államban töltött napokat is figyelembe kell venni.” Mivel egy kiküldetés megkezdése előtt gyakran nem látható biztosan, hogy 183 napnál többet fog-e tölteni a munkavállaló külföldön, ezért a kiküldő társaságnál havonta levonásra kerül a személyi jövedelemadó előlegének összege. Ekkor általában a naptári évet követően válik ismertté a tény, hogy egy bizonyos összeget külföldön kell adózni, viszont az erre jutó adó levonásra került, melyet utólag korrigálni kell. A korrekció hatásaként a kiutalás előtt az adóhatóság az esetek többségében ellenőrzést indít, melyben előfordulhat, hogy a magánszemélynek szükséges bizonyítani a visszaigénylés tényének jogosságát. Ekkor minden körülményt megvizsgálnak, és kérik annak igazolódokumentumait. Ebben az esetben indokolt a külföldi illetőség igazolására hivatalos megerősítést kérni, melyet a külföldi adóhatóságnál lehet kérvényezni, valamint egy olyan naptárat is szükséges biztosítani, melyben az év folyamán vezetik, hogy az adott munkavállaló mely napokat melyik országban töltötte. Ezeken kívül minden kapcsolódó dokumentumot is be kell nyújtani, mint például kiküldetési szerződést, nyilatkozatokat stb. A gyakorlatban az is előfordul, hogy az adóhatóság kéri, hogy a külföldön esetlegesen már beadott bevallás, illetve befizetett adót igazoló dokumentum (banki igazolás, külföldi jövedelemigazolás) is kerüljön benyújtásra.

A Modellegyezmény magyarázata alapján továbbá meg kell vizsgálni, hogy a munkavégzést a munkavállalót fogadó társaság szempontjából munkaviszony keretében végzett tevékenységnek kell-e tekinteni, vagy a két társaság között létrejött szolgáltatási szerződés keretében nyújtott szolgáltatásnak, azaz ki minősül gazdasági munkáltatónak. Ehhez a felek közötti szerződéses viszonyok tartalmi vizsgálatát kell elvégezni. Ennek alapján előfordulhat, hogy nem az lesz a munkáltató ezen vizsgálatot követően, akivel a munkavállaló szerződést kötött, hanem az, akinél a munkát végzi. Mindez azt is eredményezheti, hogy egy rövid távú kiküldetés esetén is a munkavégzés államában merül fel az adóztatási pont. A Modellegyezmény kommentárja több szempontot is megad ezen vizsgálat elvégzésére. Ezen szempontokat együttesen kell vizsgálni és mérlegelni. Ugyanezen vizsgálati módszereket és a gazdasági munkáltató koncepciójának jövőbeni alkalmazását erősítette meg az adóhatóság egy 2012. október 31-i tájékoztatójában. Minden kiküldetés esetében az adott országgal meglévő egyezmény részletszabályait kell vizsgálni. Egyezmények hiányában természetesen a magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései az irányadóak. Az ismertetett példák csak „ízelítőül” szolgálnak, és könnyű belátni, hogy a különböző jövedelemtípusok, a juttató cégek jogállása, a tevékenység végzésének helyszíne és a felek közötti szerződések sokszínűsége miatt nem egyszerű a helyes adóztatási pont megtalálása. A szabályozás bonyolultsága miatt mind a küldő, mind a fogadó országban érdemes adótanácsadó segítségét kérni.

Tehát az ilyen esetek megelőzésére, illetve felkészülésként az adóellenőrzésre célszerű minden későbbiekben igazoló dokumentumként szolgáló iratot megőrizni az elévülési időn belül.


ÁFA Pénzforgalmi áfa egyes kérdései Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az áfa-tv. XIII/A. fejezete foglalja össze a pénzforgalmi elszámolás szabályait, amelyek az adófizetési kötelezettség megállapításánál 2013. január 1-jétől alkalmazhatók. Bár még nagyon rövid idő telt el 2013. január 1-je óta, de már számos előírás gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban bizonytalanságok merülnek fel. Ennek szemléltetésére a terjedelmi korlátokra tekintettel négy esetet hozok fel. a) eset A pénzforgalmi elszámolást választó adózóknak az áfa-tv. 169. § h) pontja alapján azon számlán, amelyre a pénzforgalmi áfa szabályai az irányadóak, a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést kell feltüntetni. Az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján a számla előírásoktól eltérő kiállítása esetén az adóhatóság jelentős összegű mulasztási bírságot szabhat ki. E rendelkezés alapján a következő esetekben az adóhatóságnak elvileg mulasztási bírság kiszabására van módja: • az adózó kötelezett lett volna a számlán a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetésére, de ezt nem tette meg; vagy nem „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést vezette fel a számlára, hanem más szövegű, de azonos értelmű kifejezést (pl. „pénzforgalmi adózás”, vagy „pénzforgalmi áfa”); • az adózónak nem volt jogalapja [ilyen esetre hoz példát a b) pont] arra, hogy a számlán feltüntesse a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, de ezt mégis megtette. A mulasztási bírság kiszabásának jogossága szempontjából kizárólag az utóbb említett eset tekinthető egyértelműnek. Az elsőként említett eset első fordulata esetében ez már nem mondható el, hiszen az áfa-tv. 196/B. § (4) bekezdése ehhez a mulasztáshoz negatív adózá-

si következményt (a számlában felszámított adó tekintetében az adófizetési kötelezettsége időpontját nem lehet a pénzforgalmi adózás szabályai szerint meghatározni) kapcsol, tehát ezen túl más szankció kilátásba helyezése nem minősíthető méltányos szabályozásnak. A második fordulatban felhozott esetnél is ugyanez leszögezhető, ugyanis az említett kifejezések azonos értelemmel bírnak, tehát a mulasztási bírság kiszabása szintén nem minősíthető indokoltnak. Amíg a kétséges esetek megítélésére nincs központilag kialakult joggyakorlat, addig várhatóan az adóhatóság tisztviselői „vonalasan” járnak el, azaz a törvényi rendelkezéseket mechanikusan alkalmazzák, legfeljebb olyan esetekben, amikor nyilvánvalóan nem lenne jogszerűen lehetőség mulasztási bírság kiszabására, akkor azt relatíve alacsony összegben határozzák meg. b) eset A pénzforgalmi áfával kapcsolatos szabályok kizárólag olyan termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat terhelő – egyenes adózás útján megállapítandó – áfával kapcsolatos adófizetési kötelezettség meghatározásánál lehetnek irányadók, amelyek esetében az áfa-tv. szerinti teljesítési időpontja 2012. december 31-ét követő időpontra esik. Tegyük fel, hogy a pénzforgalmi áfát 2013. január 1-jétől választó vállalkozás 2012. december 21-én termékértékesítést teljesített egy másik áfa adóalany részére. A vállalkozás az ügyletről 2013. január 3-án bocsátotta ki a számlát, amelyen a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést feltüntette. A vevő a számlát befogadta, és annak áfával növelt összegét kifizette. A vevő ezt követően jelezte a vállalkozás részére, hogy egyes leszállított termékek a szerződésben rögzített minőségi követelményeknek nem felelnek meg. A vállalkozás elfogadta a vevő kifogásait, 2013. január 28-án módosító számlát bocsátott ki, amelyben az adóalapot és adót is csökkentette. A vállalkozás alkalmazhatja-e az áfa-tv. 196/B. § (2) bekezdés ca) pontjában foglalt rendelkezéseket a módosító számla adótartalmának elszámolásánál?



Olyan számla ellenérték visszatérítéssel járó módosítása esetén, amelyen a 169. § h) pontja szerint a pénzforgalmi elszámolásra utalás szerepelt, az áthárított adó csökkenését a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany fizetendő adót csökkentő tételként abban az adó-megállapítási időszakban köteles figyelembe venni, amelyben a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti. Ha a példaként felhozott esetet nézzük, akkor az áfa-tv. 196/B. § (2) bekezdés ca) pontjában foglalt feltételek fennállnak, hiszen a módosított számlában a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetésre került. Azonban a számlamódosítással érintett ügylet az áfa-tv. értelmében 2013. január 1-je előtt került teljesítésre, amelynél nem alkalmazhatóak a pénzforgalmi áfa szabályai, ezért az a módosító számla esetében sem lehet irányadó. Továbbá a vállalkozás jogalap nélkül tüntette fel a számlán a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. A vállalkozásnak az áfa-tv. 78. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni a módosító számla adótartalmának elszámolásánál, amely alapján fizetendő adót csökkentő tételként legkorábban a módosító számlának a vevő általi kézhezvételének időpontját magában foglaló bevallásban számolható el. Tegyük fel, hogy a vállalkozás 2013-ban havi áfabevallás benyújtására kötelezett. A módosító számlát a vevő 2013. január hónap folyamán kézhez veszi, a vállalkozás a visszatérítési kötelezettségét 2013. február hónapban teljesíti. A pénzforgalmi áfa szabályainak téves alkalmazása alapján a fizetendő adó 2013. február havi bevallásban lehetne csökkenteni. Ebben az esetben az Áfa-tv. 78. § (3) bekezdése alapján a vállalkozás fizetendő adóját már 2013. január havi bevallásában jogszerűen csökkenthetné. A példa arra is felhívja a figyelmet, hogy a pénzforgalmi áfát választó adózóknak a 2013. évben a számlázás során nem szabad automatikusan eljárniuk [lásd a) pont].

c) eset A b) pontban említettem az áfa-tv. 169. § h) pontját, és az arra hivatkozó áfa-tv. 196/B. § (2) bekezdését. Felmerül az a kérdés, hogy a módosító és érvénytelenítő számlán (továbbiakban: számlával egy tekintet alá eső okirat) fel kell-e tüntetni a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. A számlával egy tekintet alá eső okirat kötelező adattartalmát az áfa-tv. 170. § (1) bekezdésének alpontja határozza meg. Ezek között nem lehet olyan értelmű rendelkezést találni, amely előírná a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetésének kötelezettségét. Az áfa-tv. szerint nincs törvényi akadálya a kötelezően előírt adatokon túl más adatok szerepeltetésének, ha ezek felvezetése nem kifejezetten megtévesztés, vagy más, nem rendeltetésszerű joggyakorlás célját szolgálja. Az áfa-tv. 170. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy egyebekben a számlával egy tekintet alá eső okiratra a számlára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az áfa-tv. 170. § (2) bekezdése szerinti „egyebek” szófordulat azt jelenti, hogy a kötelező adattartalmon túl más tekintetben (pl. az okirat kibocsátására előírt határidő) a számlával kapcsolatos rendelkezések irányadók a számlával egy tekintet alá eső okiratra. Álláspontom szerint számlával egy tekintet alá eső okiraton nem kötelező, de nem is tiltott a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetése. Tekintettel arra, hogy nincs kötelező előírás, ezért a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés helyett az a) pontban említetteken túl bármely más formátumú adatközlés is lehetséges (pl. a konkrét jogszabályhelyre történő hivatkozás). Ennek következtében az adóhatóságnak nincs módja mulasztási bírságot kiszabni a számlával egy tekintet alá eső okirathoz kapcsolódóan a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetése, vagy ennek elmaradása, valamint eltérő szövegezés használata miatt. d) eset A jövőben előfordulhat az az eset, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó vállalkozás olyan követe-


lésének behajthatatlanságát lesz kénytelen megállapítani (pl. a felszámolótól kapott igazolás alapján), amellyel kapcsolatban áthárított áfa tekintetében jogosult az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját a pénzforgalmi adózás szabályai szerint meghatározni.

Az általános szabályok szerint a követelés behajthatatlansága az adóalanyt nem mentesíti az adófizetési kötelezettség teljesítése alól. Az áfa-tv. XIII/A. fejezete kifejezetten nem szabályozza a behajthatatlan követelés fogalmát (vagy azt, hogy mely jogszabály alapján lehet a követelést behajthatatlannak tekinteni), és azt sem, hogy a behajthatatlan követelés esetén keletkezik-e adófizetési kötelezettség, s ha igen, akkor mely időpontban. Az áfa-tv. 196/B. § (3) bekezdés b) pontja szerint az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is, ha a követelés engedményezés, elengedés miatt vagy más módon szűnik meg. Ez a szabály irányadó olyan módosító számla adótartalmának elszámolásánál is, amely a vevő által fizetendő – áfával növelt – ellenértéket növeli. A pénzforgalmi adózást alkalmazó vállalkozások számára lényeges kérdés, hogy a követelés behajthatatlanságának tényállása a „más módon szűnik meg” kitétel alá sorolható-e. Az adóhatóság által közzétett tájékoztató anyagok erre nem térnek ki.

Tekintettel arra, hogy a követelés behajthatatlanságának ténye csak bizonyos idő után állapítható meg, ezért ezzel kapcsolatban az adóhatóságnak a közeljövőben mindenképpen egyértelmű tájékoztatást kellene adnia.

ADÓZÁS RENDJE Az adóhatósági igazolások kiadásának szabályváltozásairól Írta: dr. Kovács Ferenc NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó A 2013. évben több változás történt az adóhatóság által kiadott igazolások szabályozása vonatkozásában, melynek elsődleges indoka az adóadminisztráció egyszerűsítése, illetve az adózók jobb kiszolgálása. Jelen cikk e módosításokat részletezi. I. Általános szabályok A Magyary Zoltán Egyszerűsítési Program egyik célja az adóigazolás, együttes adóigazolás és a jövedelemigazolás kiállítására irányuló eljárással kapcsolatos lakossági adminisztráció csökkentése volt. Ennek megfelelően módosításra került az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) igazolásokra vonatkozó szabályrendszere (85/A. §), mely közérthető formában, logikus szerkezetben szabályozza újra az adóhatósági igazolás jogintézményét. Egyes jogszabályok alapján az adózó számos eljárásban köteles nemleges adóigazolás vagy együttes adóigazolás benyújtására. A 2013. évi módosítással e kötelezettség szűnik meg oly módon, hogy a nemleges adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban. [Art. 85/A. § (7) bekezdés] Az adóhatóság által kiadható igazolástípusok nem változtak, vagyis továbbra is: – adóigazolás – együttes adóigazolás – jövedelemigazolás – illetőségigazolás kérhető az alsó fokú adóztatási szervtől, vagyis a megyei (fővárosi) adóigazgatóságoktól, illetve a Kiemelt Adózók Adóigazgatóságától. Az adóhatóság az igazolásokat a nyilvántartásban szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő, az adózó által kért és a jogsza-



bályban előírt adattartalommal állítja ki. [Art. 85/A. § (1) bekezdés] Az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar, vagy az adózó kérésére magyar és angol nyelven állítja ki. [Art. 85/A. § (3) bekezdés]

Fontos változás, hogy 2013. január 1-jétől az elektronikus bevallásra kötelezett adózók az adóhatósági igazolás kiadással kapcsolatos kérelmeiket is csak elektronikus úton terjeszthetik elő. [Art. 175. § (9) bekezdés]

A kérelmet elektronikusan az adózó, illetve képviselője nyújthatja be, aki az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárás során képzett egyedi azonosítóval és titkos jelszóval rendelkezik, illetve képviselő, meghatalmazott esetében az állami adóhatóság portálján közvetlenül elérhető elektronikus regisztrációs űrlapon (’T180 számú nyomtatvány) bejelenti, hogy az általa képviselt adózók tekintetében az elektronikus adóhatósági szolgáltatások közül az adóigazolás, együttes adóigazolás, jövedelemigazolás és illetőségigazolás kérelmezése tekintetében is eljár, vagy teljes körű (minden elektronikusan intézhető adóügy tekintetében érvényes) meghatalmazással rendelkezik. 2013. január 1-jétől az adóhatósági igazolásokkal kapcsolatos ügyek intézését egy típusú nyomtatványon indíthatja meg az adózó. Az új IGAZOL elnevezésű nyomtatvány elsősorban a számítógépes kitöltést támogatja, és az elektronikus úton történő előterjesztést teszi lehetővé. A nyomtatványgarnitúra tartalmazza az adó-, az együttes adó-, a jövedelem- és az illetőségigazolás – kiadásához szükséges kérelmeket, – a kérelmek mellékletét képző pótlapokat, nyilatkozatokat, hozzájárulást, – a hiánypótlásra felszólító levelekre megküldhető teljesítésigazolás lapot, – a kiadott döntésekkel (igazolás, határozat, végzés) kapcsolatos fellebbezés lapot. Az elektronikus bevallásra nem kötelezett adózók a kérelmeiket változatlanul, akár kötetlen formában személyesen (előzetes időpontfoglalással, vagy ügyfélfogadási időben az ország bármely ügyfélfogadási

irodájában megjelenve), illetve postai úton is előterjeszthetik. A nyomtatvány kitöltésével kapcsolatban célszerű megemlíteni, hogy az igazolás célját megadni nem kötelező, de az igazolás kiadásának szükségességét változatlanul valószínűsíteni kell. Ez annyit jelent, hogy nem kell pontosan megjelölni, hogy milyen célra kéri az adózó az igazolást. Abban az esetben viszont, ha adózó olyan konkrét célt/eljárást jelöl meg, ahol az eljáró hatóság igazolást nem kér (pl.: NAV saját eljárásaiban) az igazolás kiadását az adóhatóság megtagadja. Az adóigazolás, együttes adóigazolás kiadása iránti kérelemben lehetőség van időpont megjelölésére is, kitöltése esetén ezen időpontra vonatkozó adatok alapján igazolja az adóhatóság az adótartozást, vagy a köztartozást, illetve annak hiányát. A közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt együttes adóigazolás iránti kérelemben kötelező megadni a kifizetést teljesítő adózó nevét (elnevezését), székhelyét, adószámát vagy adóazonosító jelét. A jövedelemigazolás kiadása iránt benyújtott kérelemben meg kell jelölni, hogy melyik adóévről kéri az adózó az igazolás kiállítását. Az illetőségigazolás kiadása iránti kérelemben megjelölhető, hogy az illetőségigazolást magyar, vagy magyar és angol nyelven kéri a benyújtó. A kérelem megjegyzés rovatában, egyéb – az adóhatósági nyilvántartásban szereplő és az igazolás céljához kapcsolódó – adatok igazolását lehet kérni, pl. bővített adóigazolás kiadása a bevallás adatok feltüntetésével. Ez jellemzően Széchenyi Kártya Programmal kapcsolatos igazolásoknál fordul elő – itt a bevallásadatok feltüntetése kötelező is –, de több pénzintézet a hitelek elbírálásához is feltételként szabja. A jövedelemigazolás és az illetőségigazolás kiadása illetékmentes, az adóigazolás, együttes adóigazolás kiadása illetékköteles, melynek mértéke 3000 Ft. Az illetéket eljárásonként kell megfizetni, azaz ugyanazon eljárásban (egy kérelemben) kért több azonos tartalmú példány után 3000 Ft illetéket kell fizetni, azonban a több kérelemben, illetve az egy kérelemben több jogcím/igazolás tartalom után az illetéket külön-külön kell megfizetni.


Az igazolás kiadásának határideje 2013. január 1-jétől 8 napról 6 napra csökkent. [Art. 5/A. § (5) bekezdés] A határidőt az eljáró adóigazgatóság vezetője indokolt esetben, egy ízben, az ügyfél értesítése mellett, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Adateltérés vagy hiányosság esetén az adózót értesítő levélben szólítja fel az adóhatóság az eltérés, hiányosság rendezésére, és ebben az esetben az igazoláskiadási határidő meghosszabbodik. A hiánypótlás időtartama az ügyintézési időbe nem számít bele. II. Az igazolások típusai, jellemzői Az adóigazolásnak két fajtája van: általános és nemleges adóigazolás. Az általános adóigazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján vagy az adóigazolás kiadása iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén nyilvántartott, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette. [Art. 85/A. § (4) bekezdés] A nemleges adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján, vagy az adóigazolás iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. Nemleges adóigazolás kiadására kizárólag akkor van mód, ha az adózó a bevallási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Az adózó együttes (azaz adó- és vámtartozást, vagy annak hiányát igazoló) adóigazolás kiállítását kérheti. Az együttes adóigazolásnak is két fajtája van: általános és nemleges együttes adóigazolás. Az általános együttes adóigazolás tartalmazza az adózó állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozását és a vámhatóságnál nyilvántartott adó- és vámtartozását, a behajthatatlanság címén nyilvántartott, de el nem évült adó- és vámtartozást, valamint, ha jogszabály előírja, vagy az adózó kéri a végrehajtásra

vagy visszatartásra átadott köztartozásokat, illetve a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási kötelezettség elmulasztását. [Art. 85/A. § (5) bekezdés] A közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolás – ilyen célból kizárólag együttes adóigazolás kérhető – iránti kérelem tartalmazza a kifizetést teljesítő adózó nevét (elnevezését), székhelyét (címét), adóazonosító számát is. [Art. 85/A. § (6) bekezdés] A nemleges együttes adóigazolás igazolja, hogy az adózónak az együttes adóigazolás kiállításának napján vagy a kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása és a vámhatóságnál nyilvántartott adó- és vámtartozása nincs, valamint, ha jogszabály előírja, vagy az adózó kéri, a végrehajtásra vagy visszatartásra átadott köztartozás hiányát is. Nemleges együttes adóigazolás kiadására kizárólag akkor van mód, ha az adózó a bevallási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A jövedelemigazolás a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelően adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói adatszolgáltatáson alapuló, utólagos adómegállapítás, valamint a soron kívüli adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkezett személyi jövedelemadó, a különadóalap után a különadó, illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint adózott bevétel összegét, és az ekho fizetési kötelezettséget. Arra az adóévre vonatkozóan, amelyben az adózó adónyilatkozatot nyújtott be, a jövedelemigazolás az adóévi adóköteles jövedelem együttes összegét és az adózó személyi jövedelemadó-kötelezettségét tartalmazza. Ha az adózó az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, a jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az evaalanyiság körében megszerzett összes bevételt és az ez után megállapított adót (evát), egyebekben az evaalapot nem képző jövedelemről (bevételről) az általános szabályok szerint állítja ki az adóhatóság a jövedelemigazolást. Az adózó adóalapja és adója utólagos, illetőleg soron kívüli adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást. [Art. 85/A. § (9) bekezdés]



Az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetőségigazolást állít ki. Az illetőségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát. [Art. 85/A. § (10) bekezdés]

OLVASÓI KÉRDÉSEK 2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű áfát tartalmazó előlegszámla Kérdés: Az előlegszámlák, amik átlépik a 2 millió Ft-os áfa összeget, jelenteni kell az adott hónapban az áfabevallásban, vagy a végszámlánál kell jelenteni az egész ügyletet? Nálunk egy olyan ügylet van, hogy több előlegszámlát állítunk ki, de a tényleges teljesítés június hónapban történik, ekkor kapja meg a vevő az áruját. Válasz Az áfa-tv. az előleg fizetését teljesítésként értékeli. Ebből adódóan, ha a kibocsátott előlegszámla adótartalma eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot, akkor fennáll az adatszolgáltatási kötelezettség. Az adatszolgáltatási kötelezettséget minden egyes előlegszámla vonatkozásában külön-külön kell megvizsgálni.

Ennek megfelelően az ügylet tényleges teljesítését dokumentáló számlában (végszámlában) fel kell tüntetni a teljes adóalapot és az azt terhelő adót, amelyből le kell vonni a korábban kapott előlegeket, így a számla az áfa-tv. szerinti adóalap és az előlegek nettó – áfa nélküli – értéke közötti különbözetet terhelő áfa vonatkozásában fennálló adófizetési kötelezettséget dokumentálja. A kérdésben foglaltak szerint az előleg pénzügyi teljesítésének és a tényleges teljesítés áfa-tv. szerinti időpontja nem ugyanazon bevallási időszakra esik. Ebből adódóan az előlegről kibocsátott – 2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű – áfát tartalmazó számla vonatkozásában az adatszolgáltatás a tényleges teljesítés áfa-tv. szerinti időpontját magában foglaló bevallási időszakban nem teljesíthető. A végszámla kibocsátásakor a teljes adóalapot terhelő adó alapján kell figyelembe venni az adatszolgáltatási kötelezettség szempontjából. Például a teljes ügyleti érték 8 000 000 ft + 2 160 000 forint áfa, január hónapban a vevő által fizetett előleg 2 000 000 forint, amely 425 200 Ft áfát foglal magában, a teljesítés időpontja május hónap. A január havi áfa bevallásban az előlegszámla tekintetében nem áll fenn tételes adatszolgáltatási kötelezettség, mivel az előlegszámlában áthárított adó összege nem érte el a 2 millió forintot. Azonban a május havi bevallás teljesítendő tételes adatszolgáltatásban a végszámlában a teljes adóalap után felszámított áfát szerepeltetni kell – függetlenül attól, hogy a május havi bevallásban fizetendő adóként csak 1 734 800 Ft-ot (2 160 000 Ft – 425 200) kell elszámolni –, mivel a teljes adóalap után felszámított áfa elérte a 2 millió forintot (2 160 000 forint). Amennyiben az ügyleti érték csak 7 000 000 Ft + 1 890 000 Ft, akkor május hónapban nem áll fenn tételes adatszolgáltatási kötelezettség.

A tényleges teljesítés áfa-tv. szerinti időpontjában az áfa-tv. szerinti adóalap és az előlegek nettó – áfa nélküli – értéke közötti különbözetet terhelő áfa vonatkozásában keletkezik adófizetési kötelezettség.


Osztalék kifizetése után a magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás összegének megállapítása Kérdés A kft. tulajdonosai osztalékelőleget fizettek a 2012. évben, szja levonásra került, erre eho-t nem fizettek – ezt ugye csak akkor kell, amikor az előleg valóban osztalékká válik, a 2012. évi eredmény felosztásakor, a 2013. évben. Kérdés: Mely időpontban keletkezik az eho fizetési kötelezettsége, és milyen határidőt kell betartani? (Például mérleg szerinti eredmény felosztásáról szóló taggyűlést kell alapul venni? Ezt követően x időpontig kell fizetni a 14% ehót vagy a magánszemély az éves szja bevallásában vallja be, és ekkor fizeti?) Válasz Az osztalékelőleg a legfőbb szerv (a taggyűlés) jóváhagyó döntése után lesz osztalék. Ebből adódóan az osztalékelőlegnek osztalékká minősítésekor kell az osztalék bruttó összege alapján az eho-tv. 3. § (3) bekezdés c) pontja szerint a magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás összegét 2013-ban megállapítani. Az ehót az osztalékká vált, korábban kifizetett osztalékelőlegből a kft. nem tudja levonni, ezért az eho-tv. 11. § (2) és (8) bekezdése alapján a magánszemélynek kell az osztalék megszerzésekor az ehót megfizetni ehoelőlegként, s a 2013. évre vonatkozó szja bevallásában kell az egészségügyi hozzájárulást bevallani és az ehoelőlegként befizetett összeget meghaladó részt befizetni.

Magánszemély által kft-nek adott kölcsön Kérdés Magánszemély kölcsönt ad egy kft.-nek. A kapott kölcsönre fizetett kamatra vonatkozóan milyen előírások vannak (Pl lehet-e nulla a kamat)? A kölcsönre kapott kamatra milyen fizetési kötelezettsége keletkezik a magánszemélynek és milyen a kft.-nek?

Ezeket a kötelezettségeket mikor kell megfizetni? Van-e különbség a megítélésben és a fizetési kötelezettségben, ha a kölcsönt idegen személy vagy ha a kft. tagja nyújtja? Válasz A magánszemély adhat kamatmentesen kölcsönt a kft.-nek. Amennyiben a magánszemély kamat fejében kíván kölcsönt nyújtani a kft.-nek, akkor a kamat mértékével kapcsolatban a Ptk. rendelkezéseit kell figyelembe venni. Ha a magánszemély kamat fejében adott kölcsön, akkor az adott üzleti évre a számviteli törvény szerint elszámolt kamata a kft.-nél a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség, amellyel az adóalapot akkor sem kell megnövelni, ha a magánszemély és a kft. között kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. A magánszemély által az adott naptári évben megszerzett kamat egyéb jövedelem, amelyre az összevonandó jövedelemre vonatkozó előírások szerint kell adózni az adott évre vonatkozó szja bevallásban.

Amennyiben a kölcsönt társaság nyújtja, akkor a kamat mértékére a Ptk. rendelkezései az irányadóak, ha a kölcsön nyújtása nem meríti ki az engedélyhez kötött pénzügyi tevékenység kategóriáját. Ellenkező esetben a pénzügyi tevékenységre vonatkozó jogszabályok az irányadóak. Ebben az esetben is az adott üzleti évre a számviteli törvény szerint elszámolt kamata a kft.-nél a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség. Azonban meg kell vizsgálni, hogy a kft. és a kölcsönt nyújtó társaság kapcsolt vállalkozási viszonyban áll-e egymással. Ha igen, akkor a kölcsönszerződés megkötését követő 15 napon belül az adóhatósághoz be kell jelenti azt a tényt, hogy a kapcsolt vállalkozások egymással szerződéses viszonyba léptek. Továbbá a Tao. tv. 18. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak alapján abban az esetben, ha a felek által alkalmazott kamatszint eltér a független felek által alkalmazott kamatszinttől, akkor a különbözet folytán felmerült kamatösszeggel az adóalapot növelni kell (a szokásoshoz képest magasabb kamatszint a kft. számára többletköltséget generált, így csökkent az



adózás előtti eredmény), illetve csökkenteni lehet az említett jogszabályi rendelkezésekben előírt dokumentum birtokában (a szokásoshoz képest alacsonyabb kamatszint a kft. számára kisebb költséget generált, így nőtt az adózás előtti eredmény). Mindezen túl azt is meg kell vizsgálnia a kft.-nek, hogy a tao-tv. 18. § (5)-(8) bekezdéseiben rögzített nyilvántartási kötelezettség terheli-e.

Külföldi tulajdonos által nyújtott tagi hitelt devizában

és az eredményre gyakorolt hatásának jelentősnek kellett lennie. Ezen túlmenően, a társaság szintjén számított árfolyam-különbözet összevontan árfolyamveszteséget jelentett, és ez az árfolyamveszteség meghaladta a devizában kapott hitel miatti kötelezettséghez kapcsolódó árfolyamveszteséget, legalább az öszszevont árfolyamveszteség és a devizás hitel miatti árfolyamveszteség azonos összegű, továbbá ha kevesebb az összevont árfolyamveszteség, mint a devizás hitel miatti árfolyamveszteség, akkor maximum az összevont árfolyamveszteségnek megfelelő nem realizált árfolyamveszteség a sztv. 33. § (2) bekezdése szerint elhatárolható.

Kérdés: Külföldi tulajdonos ad tagi hitelt devizában magyarországi cégének, és a szerződésben benne van, hogy beruházásra adja. 2012. december 31-ével a devizában fennálló tartozást átértékeljük, és így árfolyamveszteség keletkezik. Ezt el lehet-e határolni? Mert olyan előadást is hallottunk, hogy akkor lehet elhatárolni, ha bank adta mint beruházási kölcsönt.

Ezen elhatárolás esetén céltartalékot kellett képezni az sztv. 41. §-ának (4) bekezdése szerint, az elhatárolt árfolyamveszteség és a képzett céltartalék összege különbözetének megfelelő összeget pedig az eredménytartalékból a lekötött tartalékba át kellett vezetni.

Válasz: A kérdésben érintett számviteli elszámolás a következő.

A számviteli törvény a fentiek szerint beruházási hitelhez kapcsolódó devizakötelezettséget említ. Amennyiben a tulajdonos részéről hitelnyújtás történt – tehát nem tagi kölcsönt adott! –, akkor a fenti rendelkezések alkalmazhatók.

A következőkben leírt számviteli elszámolást kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha a beruházási hitel a mérlegfordulónapon aktivált tárgyi eszközhöz kapcsolódott. Továbbá a mérleg-fordulónapi értékelés során a cégnek valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszközét és kötelezettségét a mérleg-fordulónapi devizaárfolyamon át kellett számítani, és az így mutatkozó árfolyam-különbözetnek a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, kötelezettségekre Adóellenőrzési Tanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai Folyóirat IX. évfolyam, harmadik szám, 2013. március Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 17875811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917, E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.


Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

Recommend Documents