Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

2012. március VIII. évfolyam 3. szám

In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az [email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!

Tartalom 1 TRANSZFERÁR • Transzferár-szabályozás és változások a szabályozás területén 2012. évtől

5 ART

TRANSZFERÁR

• Kockázatos adózók – A fokozott adóhatósági felügyelet szabályai

8 ÁFA

Transzferár-szabályozás és változások a szabályozás területén 2012. évtől

• Ingatlan sorozat jellegű értékesítése

Írta: Morvai Edina adótanácsadó HLB Klient Adótanácsadó Kft.

13 OLVASÓI KÉRDÉSEK

„Amennyiben két kapcsolt vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételeket teremt, vagy köt ki, amelyek különböznek a független vállalkozások között alkalmazott feltételektől, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, azonban e feltételek miatt nem realizált, az érintett vállalkozás nyereségéhez hozzászámítható és ennek megfelelően megadóztatható.” Az OECD Modellegyezmény 9. cikkének fenti részlete alapján több tagországban – köztük Magyarországon is – bevezetésre kerültek a transzferárazással kapcsolatos rendelkezések. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőrzési irányelveiben már évek óta jelen van és a kiemelt vizsgálati célok között szerepel a kapcsolt felek közötti ügyletek ellenőrzése, pontosabban az alkalmazott árak valamint a dokumentációs kötelezettségek teljesítésének vizsgálata. 2012-től szigorodtak a szokásos piaci ár megállapításával összefüggő nyilvántartási kötelezettség megszegésére vonatkozó bírságok. Továbbá – az egyszerűsítés szellemében – változások következtek be a nyilvántartásra vonatkozó részletszabályokban.

10 ADÓELLENŐRZÉS • Az önellenőrzést érintő jogszabályváltozások • Munkavállalók részére vásárolt munkaruházat, védőruházat illetve védőital • Készpénz nyeremény • Nagy értékű ajándék • Számlázással és áfával kapcsolatos kérdések külföldi megrendelő esetén Lapszámunk szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési osztály dr. Kovács Ferenc - NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Morvai Edina – adótanácsadó, HLB Klient Adótanácsadó Kft.

Tisztelt Olvasónk! A szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózással kapcsolatos kérdését [email protected] e-mail címen várjuk. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2012 Az Ön jelszava: segedletek229 A kézirat lezárásának dátuma: 2012. február 24. Üdvözlettel: Szabó Attila Termékmenedzser

1 A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

| 2012. március, VIII. évfolyam 3. szám

Az elemzés első része rövid összefoglalást ad az alapvető szabályozásról, míg a második részben a 2012. évi adóváltozások részét képező transzferárszabályozás változásai és a szigorodó büntetési tételek a kiemelt téma.

I. Transzferár-szabályozás Jogszabályi háttér: Nemzetközi háttér: • OECD Modellegyezmény a jövedelem és a vagyon adóztatásáról • Transzferár-irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára Hazai jogszabályok: • 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (továbbiakban: Tao. törvény) – 4. § 23. pont, 18. §; • 22/2009. (X. 16.) PM rendelet (továbbiakban: PM rendelet) a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről; • 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről (továbbiakban: Art.) – 1. § (8) bekezdés, 23. § (4) bekezdés b), 95. § (2) bekezdés, 132/B. §, 132/C. §, 172. § (16) bekezdés.

rülmények között alkalmaztak volna, akkor ezen ár, azaz a szokásos piaci ár és az alkalmazott ár közötti különbözet az adózás előtti eredményt csökkenti vagy növeli. Csökkenti az adózás előtti eredményt, ha az alkalmazott ellenérték következtében az adózás előtti eredmény nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, illetve növeli, ha az alkalmazott ellenérték következtében az adózás előtti eredmény kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna. Alkalmazható módszerek a szokásos piaci ár alátámasztásához Az összehasonlító árak módszerénél a szokásos piaci ár meghatározásához a kapcsolt ügyletben felszámított ár kerül összehasonlításra a független felek között összehasonlítható ügylet során felszámított árral. Két ügylet akkor összehasonlítható, ha a kapcsolt és a független ügyletek közötti különbségek nem befolyásolnák az árat a szabad piacon, vagy ha igen, akkor ezeket a különbségeket megfelelő korrigálással ki lehet küszöbölni. A viszonteladási árak módszere esetében a szokásos piaci ár a terméknek vagy szolgáltatásnak független felek felé változatlan formában történő értékesítésekor alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal.

A szokásos piaci ár Az Art. az alapelvek között kimondja [1. § (8) bekezdés], hogy a szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. A Tao. törvény 18. § (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen feltételeket független felek összehasonlítható kö-

A költség és jövedelem módszer alkalmazásakor a szokásos piaci ár az önköltség szokásos piaci haszonnal növelt értékén kerül meghatározásra. Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszernél egy megfelelő vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített nettó nyereséget kell vizsgálni, amelyet a társaság az ügyleten realizál. Nyereségmegosztásos módszer során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben.

2 2 0 1 2 . m á r c i u s , V I I I . é v f o l y a m 3 . s z á m | A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

Egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az előbb említett módszerek szerint nem határozható meg. Dokumentációs kötelezettség Transzferár-nyilvántartást azoknak az adózóknak kell készíteni, akik az adóév utolsó napján nem minősülnek kis- és középvállalkozásnak, valamint legalább egy kapcsolt vállalkozásukkal az adóév során olyan szerződést kötöttek, amely alapján az adóévben teljesítés történt. Nem terheli az adózót nyilvántartási kötelezettség a következő esetekben: • a kis- és középvállalkozásnak a kapcsolt vállalkozással kötött Tao. törvény 18. § (3) bekezdésében meghatározott szerződése tekintetében, amely kapcsolt vállalkozásban a kis- és középvállalkozások szavazati joga együttesen meghaladja az 50 százalékot; • 2012. január 1-jétől a belföldi illetőségű adózó külföldi telephelye és kapcsolt vállalkozása közötti ügyletre; • magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján; • azon ellenőrzött ügylettel kapcsolatban, amelynek vonatkozásában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a szokásos piaci árat határozatban megállapította, a határozat érvényességének időtartamára; • nem főtevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, termékértékesítés ellenértékének kapcsolt vállalkozás részére változatlan öszszegben történő átterhelése esetén, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó, termékértékesítő társaság az adózóval vagy a költséget viselő féllel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll; • ingyenes pénzeszközátadás esetén; • ha a szerződés alapján történő teljesítések értéke (bruttó összeg) szokásos piaci áron az 50 millió forintot nem haladja meg a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban, azzal, hogy az értékhatár megállapításánál – az összevonás tényétől függetlenül – az összevonható szerződésekben szereplő ügyletek értékét együttesen kell figyelembe venni;

• nem terheli végül nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében. Amennyiben az adózó transzferár készítésére kötelezett a kapcsolt felek közötti ügyeletek vonatkozásában, akkor köteles a szokásos piaci ár meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket, körülményeket dokumentálni. Az alkalmazott árról szóló dokumentáció tartalmi elemeit, kellékeit a jelenleg is hatályos 22/2009. (X. 16) (korábban 18/2003.) PM rendelet tartalmazza. Az adózó a nyilvántartást ellenőrzött ügyletenként köteles elkészíteni. A kötelezettség összevontan is teljesíthető, ha az összevonás az összehasonlíthatóságot nem veszélyezteti, és a szerződések tárgya azonos, továbbá teljesítésük minden lényeges feltétele előre rögzített és azonos, vagy a feltételek között az eltérések nem jelentősek, vagy egymással szorosan összefüggnek. Az adózó az összevonás tényét köteles megindokolni. A nyilvántartás, illetve az alátámasztó dokumentációk nem magyar nyelven is elkészíthetők. Az Art. 95. § (2) bekezdése alapján, ha az adózó a nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem magyar, angol, német vagy francia nyelven készíti el, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására – a megjelölt határidőn belül – átadni. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az adózó angol, német vagy francia nyelven bocsátja rendelkezésre a dokumentációt, akkor az adóhatóság nem kérheti annak hiteles magyar nyelvű fordítását. A dokumentációnak továbbra is meg kell felelnie a rendelet előírásainak, így adott esetben egy külföldi anyavállalat által készített dokumentációt is érdemes lehet felülvizsgálni.



Önálló nyilvántartás részei: • az ellenőrzött ügyletben részt vevő kapcsolt vállalkozás neve (elnevezése) és székhelye, valamint adószáma, ezek hiányában cégjegyzékszáma (nyilvántartási száma) és a cégjegyzékét (nyilvántartását) vezető bíróság (hatóság) megnevezése és székhelye; • a szerződés tárgya, megkötésének és módosításának időpontja és a szerződés időbeli hatálya; • a szerződés tárgyául szolgáló termék, szolgáltatás jellemzői, a teljesítés módja, feltétele; • a funkcionális elemzés: az összehasonlítható független ügyletek során végzett tevékenységek, a felhasznált erőforrások elemzése; • a lehetséges piaci kapcsolatok szempontjából figyelembe vehető piac meghatározása és jellemzői; • az összehasonlításhoz felhasznált adatok meghatározása, forrása, a felhasznált adatok kiválasztásának menete, ezek indoka, továbbá az összehasonlítható termékre, szolgáltatásra vonatkozó tények, körülmények; • a szokásos piaci ár meghatározására alkalmazott módszer megnevezése és a módszer kiválasztásának indokai; • az összehasonlított ügyletek és az ellenőrzött ügylet közötti eltérések és az emiatt szükséges esetleges kiigazítás; • az összehasonlítható termék, szolgáltatás alapján a számított ár, árrés, haszon, egyéb érték vagy azok tartománya, azaz a szokásos piaci ár; • az elkészítés és a módosítás időpontja; • a szerződés tárgyában folyamatban lévő vagy lezárt, a szokásos piaci ár megállapításával öszszefüggő bírósági, hatósági eljárással kapcsolatos információk. Közös nyilvántartás: A közös nyilvántartás két fő részből áll: a fődokumentumból, amely a vállalatcsoport valamennyi, az Európai Unió valamely tagállamában illetőséggel rendelkező tagjára vonatkozó közös, szabványosított információkat tartalmazza, valamint a specifikus nyilvántartásból, amely az adózó és kapcsolt vállalkozása szerződését mutatja be.

II. Fontosabb változások a szabályozás területén 2012-től Nyilvántartás elkészítésével kapcsolatos változások Nem kell nyilvántartást készíteni, ha a szerződés alapján történő teljesítések értéke nem haladja meg az 50 millió forintot a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban. A változás értelmében nincs nyilvántartási kötelezettség a nem főtevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, termékértékesítés ellenértékének kapcsolt vállalkozás részére változatlan összegben történő átterhelése esetén, ha a termékértékesítő, szolgáltatást nyújtó nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban a termék beszerzőjével/szolgáltatás igénybevevőjével vagy a költségviselővel, valamint a belföldi illetőségű adózó külföldi telephelye és kapcsolt vállalkozása közötti ügyletek esetében. Nem kötelező elkészíteni a nyilvántartást ingyenes pénzeszközátadás esetén, illetve ha az ügylet árazását az állami adóhatóság korábban határozatban megállapította. Az adózó a nyilvántartást nem szerződésenként, hanem ellenőrzött ügyletenként köteles elkészíteni. Mindez a dokumentációs kötelezettség növekedését eredményezheti olyan esetekben, ha a szerződés vagy keretszerződés több ügylettípust tartalmaz. Új dokumentációtípusként jelenik meg a 2011-es adóévtől az úgynevezett alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások nyilvántartása. Az ilyen típusú dokumentáció tartalma tulajdonképpen megegyezik a korábbi egyszerűsített nyilvántartás tartalmával. Ilyen dokumentáció készítésére akkor van lehetőség, ha • az érintett szerződés alapján történő teljesítések értéke nem haladja meg a 150 millió forintot a vizsgált adóévben, • az érintett szerződés alapján történő teljesítések értéke nem haladja meg az adózó adóévi nettó


• • •

•

árbevételének 5%-át, szolgáltatás igénybevétele esetén az adóévi üzemi költségek és ráfordítások 10%-át, az alkalmazott haszonkulcsnak 3% és 7% közé kell esnie (szokásos piaci haszonkulcs), csak a költség és jövedelem módszer alkalmazható az alátámasztásra, rutinjellegű szolgáltatásokra (a PM rendelet 1. számúmelléklete tartalmaz egy nem taxatív felsorolást), az adózó az adóévben vagy az azt megelőző két adóévben összehasonlítható körülmények között ilyen szolgáltatást független felé nem nyújtott vagy tőle nem vett igénybe, és a szokásos piaci ártól eltérő árazás lenne megállapítható.

A változásokat a 2011-es adóévben történt ügyletekre vonatkozóan már lehet alkalmazni, amennyiben a nyilvántartás elkészítésének határideje 2012. január 1-jénél későbbi időpontra esik. Amennyiben az adózó angol, német vagy francia nyelven bocsátja rendelkezésre a dokumentációt, akkor az adóhatóság nem kérheti annak hiteles magyar nyelvű fordítását.

Ugyanazon nyilvántartás vezetésének ismételt elmulasztásakor az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírság vethető ki. A kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. Az ismételt jogsértésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, ha a két egymást követő mulasztás között 2 évnél több telt el. Bejelentési kötelezettség Az adózónak 2012. január 1-jétől nemcsak a kapcsolt vállalkozási viszonyt, hanem a kapcsolt vállalkozás megszűnését is be kell jelentenie a megszűnést követő 15 napon belül. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetében az adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

ADÓZÁS RENDJE Kockázatos adózók – A fokozott adóhatósági felügyelet szabályai Írta: dr. Kovács Ferenc NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó

Szankciók

A módosítás indoklása alapján a „szigorodó bírságszabályok hatékonyabb szankciót adnak az adóhatóság számára a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében”.

Az adótörvény-módosítások visszatérő eleme a feketegazdaság elleni küzdelem. A 2012. évi szabályok két olyan új eszközt adnak az adóhatóság kezébe, melyek – a jogalkotó szándéka szerint – hatékonyan felvehetik a harcot az adóelkerülőkkel. Jelen összeállítás az egyik ilyen eszközzel, a fokozott adóhatósági felügyelettel foglalkozik.

Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával öszszefüggő nyilvántartási kötelezettségének megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén • nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő, • ismételt jogsértés esetén nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 4 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Az adóhatóság már az 1990-es évek óta kiterjedt kockázatelemzési rendszert működtet, melynek elsődleges célja az ellenőrzésre történő kiválasztás támogatása, vagyis olyan adózók ellenőrzése, akik/ amelyek működése adózási kockázatot hordoz. De a kockázatelemzés kiváló eszköz arra is, hogy az adóhatóság az újonnan alakuló adózókat „figyelje” annak érdekében, hogy adókötelezettségeiknek a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegyenek eleget.

2012. január 1-jétől jelentősen szigorodtak a szokásos piaci árral összefüggő nyilvántartásra vonatkozó szankciók.



Ennek megfelelően az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2008. január 1-jétől kiegészült azzal a szabállyal, mely szerint az állami adóhatóság minden naptári évben az adott évben jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok legalább 20%-át (2012-től 10%-át) kockázatelemzés alapján ellenőrzésre választja ki. A kiválasztott adózóknál az adóhatóság az adószám megállapítását követő 90 napon belül helyszíni ellenőrzés keretében az adózó által bejelentett adatok (így különösen a székhelyre, a központi ügyintézés helyére, a szervezeti képviselőre vonatkozó adatok) valóságtartalmát, hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését vizsgálja. Amennyiben az ellenőrzés keretében az adóhatóság az adószám felfüggesztésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy az erre vonatkozó jogkövetkezményeket alkalmazza. Az kockázatelemzés keretében az adóhatóság a gazdasági társaság tagjainak, vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokat dolgozza fel és veti egybe. A kockázatelemzés keretében figyelembe veendő szempont különösen, ha a) az adózó tagja, vezető tisztségviselője korábban olyan gazdasági társaság tagja vagy vezető tisztségviselője volt, • aa) amely jogutód nélkül szűnt meg úgy, hogy az állami adóhatóságnál nyilvántartott köztartozását nem egyenlítette ki, • ab) amellyel szemben az állami adóhatóság jelentős összegű adóhiányt tárt fel, • ac) amellyel szemben az állami adóhatóság üzletlezárás-intézkedést alkalmazott, • ad) amelynek adószámát az állami adóhatóság felfüggesztette, illetőleg e törvény 24/A. §-a alapján törölte; b) az adózó tagja, vezető tisztségviselője egyéni vállalkozói igazolványát öt éven belül az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatos fizetési, bejelentési, bevallási, nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt vonták vissza.

A kockázatelemzés keretében történő kiválasztás részletes szabályait az állami adóhatóság elnöke utasításban határozza meg. Látható tehát, hogy a jogalkotó már 2008 óta lehetőséget biztosít az adóhatóság számára a „megelőzésre”, vagyis olyan adózói tevékenység megakadályozására a kezdő vállalkozásoknál, mely akár az adóelkerüléshez is vezethetne. A leírtakon túlmenően az adóhatóság 2012-től új eszközt kapott − a fokozott adóhatósági felügyeletet. A fokozott adóhatósági felügyelet célja, hogy kockázatelemzést követően kiválasztott, adózási szempontból kockázatosnak ítélt adózók működésük első időszakában folyamatosan adóhatósági felügyelet mellett működjenek. Az Art. 24/F. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság • az újonnan alakult cégeknél, valamint • azon gazdasági társaságoknál, ahol a vezető tisztségviselő személye, vagy • kft., zrt. esetén az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja vagy részvényese személye változott, kockázatelemzést végez, amely keretében vizsgálhatja az adózó által bejelentett adatok valódiságát adókötelezettségeinek teljesítését, és kérdőív kitöltésére is kötelezheti őket. E kérdőív célja, hogy kiszűrje azt az adózói kört, amely esetében a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra, vagy a személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekre tekintettel kockázatok merültek fel, és ezért a fokozott adóhatósági felügyelet elrendelése indokolt


. A kérdőív a következő adatokra kérdezhet rá: a) a tevékenység részletes bemutatása, b) a foglalkoztatottak számával, az alkalmazás jellegével kapcsolatos információk közlése, c) a tevékenység folytatásához rendelkezésre álló eszközök bemutatása, d) a tevékenység végzéséhez szükséges helyiség adataira, valamint a helyiség használatának jogcímére vonatkozó információk közlése, e) a végezni kívánt tevékenységhez rendelkezésre álló pénzügyi, finanszírozási források részletes bemutatása. Amennyiben a kockázatelemzési eljárás során megállapítja, hogy • a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra tekintettel kockázatos, vagy • a gazdasági tevékenység megvalósulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek nem állnak az adózó rendelkezésére, vagy • ha a rendelkezésre álló személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek valószínűsíthetően nem elegendőek a gazdasági tevékenység megvalósításához, az állami adóhatóság az adózót határozattal – legfeljebb egyéves időtartamra – fokozott adóhatósági felügyelet alá vonhatja. A kockázat meghatározható akkor is, ha az adózó adószámának megállapítására azért került sor, illetve az adózó adószámának a törlésére azért nem került sor, mert az állami adóhatóság az adózó kimentési kérelmének helyt adott. Vagyis ebben az esetben is fokozott adóhatósági felügyelet alá kerül az adózó. Az állami adóhatóság a kockázatelemzési eljárás során és a fokozott adóhatósági felügyelet alatt is ellenőrzés keretében vizsgálhatja az adózó által bejelentett, illetve a kérdőíven szereplő adatok valóságtartalmát, hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését. Amennyiben az ellenőrzés keretében az állami adóhatóság az adó-

szám felfüggesztésére, vagy törlésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy e jogkövetkezményeket alkalmazza. A fokozott adóhatósági felügyeletet elrendelő határozatban az adóhatóság az adózókra egyébként kötelező adókötelezettségeknél szigorúbb adókötelezettségeket írhat elő, továbbá az adóhatóság a fokozott adóhatósági felügyelet alatt is vizsgálhatja a bejelentett adatok valódiságát vagy adókötelezettségeinek teljesítését.

A szigorúbb adókötelezettségek teljesítése esetén az adóhatóság a) az adózót a rá egyébként irányadó általános forgalmi adóbevallási gyakoriságnál gyakoribb – éves helyett negyedéves vagy havi, negyedéves helyetti havi – bevallás benyújtására kötelezheti, illetve b) az adózót az Art. 8. számú melléklet szerinti öszszesítő nyilatkozat rá egyébként irányadó benyújtási gyakoriságnál gyakoribb benyújtásra kötelezheti, illetve c) az adózót a fokozott adóhatósági felügyelet időtartamára kötelezheti adóbevallásának, illetőleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatának adótanácsadóval, adószakértővel, vagy okleveles adószakértővel történő ellenjegyeztetésére, d) kötelezheti, hogy az általános forgalmi adó bevallásával egyidejűleg nyújtsa be papír alapon az állami adóhatósághoz a bevallás alapjául szolgáló bizonylatok másolatát. Az adóhatóság az adózóval szemben az adószám felfüggesztése nélkül törlés lehetőségével léphet fel az alábbi esetekben: a) az adózó a kérdőívre határidőn belül nem válaszol, vagy a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget és mulasztását nem menti ki, vagy b) az állami adóhatóság a fokozott felügyelet időtartama alatt az adózó terhére a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség elmulasztása vagy be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt mulasztási bírságot vagy a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghami-



sításával, megsemmisítésével összefüggő adóhiány alapján megállapított adóbírságot szab ki, vagy c) a fokozott felügyelet időtartama alatt felszólítás ellenére nem teljesíti bevallás- vagy – ha összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett – összesítő nyilatkozat-benyújtási kötelezettségét és a mulasztását nem menti ki. d) az adózó felszólítás ellenére sem tesz eleget a fokozott adóhatósági felügyeletben előírt kötelezettségének és mulasztását nem menti ki. Tehát amennyiben az adóhatóság kockázatosnak ítéli az adózót, és emiatt fokozott adóhatósági felügyelet alá vonja, érdemes a pluszkötelezettségeket teljesíteni, valamint az egyéb adókötelezettségeket is betartani, ellenkező esetben ugyanis nagy az esélye annak, hogy az adóhatóság az adózó adószámát törli, mely az adózó működésének végét jelentheti.

ÁFA Ingatlan sorozat jellegű értékesítése Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az Áfa-tv. adóalanynak minősíti azt a személyt, aki (amely) gazdasági tevékenységet folytat. Az Áfa-tv. az ingatlan értékesítésével összefüggésben speciális adóalanyiságot is megállapít azon az alapon, hogy a beépített ingatlan és építési telek sorozat jellegű értékesítését is gazdasági tevékenységnek minősíti. Az Áfa-tv. 6. § (4) bekezdésének b) pontja szerint adóalanyiságot keletkeztet, ha egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt) és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy

bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év [ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan]. Az Áfa-tv. 6. § (4) bekezdés c) pontja értelmében szintén adóalanyiságot keletkeztet, ha egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít. A sorozat jelleg fogalmát az Áfa-tv. 259. § 18. pontja határozza meg. E szerint sorozat jelleg: ha 2 naptári éven belül negyedik vagy további építési telket (telekrészt) és/ vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek, valamint a rá következő 3 naptári éven belül további építési telket (telekrészt) és/ vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek azzal, hogy ha olyan építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek, a) amely tulajdon kisajátításának tárgyát képezi, vagy b) amelynek szerzése az értékesítőnél − az illetékekről szóló törvény alapján − öröklési illeték tárgyát képezte, az az előzőekben említett darabszámba beleszámít ugyan, de önmagában nem minősül sorozat jellegűnek, továbbá azon − lakóterület besorolású − építési telkek (telekrészek), amelyeket telekmegosztással egyazon építési telekből (telekrészből) alakítottak ki − darabszámtól függetlenül − az előzőekben említett darabszámba egy építési telekként (telekrészként) számítanak be. 2012. január 1-jétől lépett hatályba azon szabály, amely szerint azon − lakóterület besorolású − építési telkek (telekrészek), amelyeket telekmegosztással egyazon építési telekből (telekrészből) alakítottak ki − darabszámtól függetlenül – a sorozat jelleg meghatározásánál egy építési telekként (telekrészként) kell figyelembe venni. E változással kapcsolatban amiatt érdemes vizsgálódni, mert az adóhatóság részéről 2008-tól − azaz amióta az Áfa-tv. az ingatlan sorozat jellegű


értékesítéséhez áfa-alanyiságot kapcsol − a telekmegosztással kialakított építési telkek értékesítésével kapcsolatosan közzétételre került jogértelmezés. Az adóhatóság évek óta rendszeresen közzétette az ún. információs füzeteket, amelyekben az egyes adózási kérdésekkel kapcsolatos szabályokat ismertette. A 2008-2011. években a 9. információs füzet foglalkozott az ingatlanértékesítésből és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmek adózásával. A 2008/9. információs füzet 16.1. pontja a beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan és építési telek sorozat jelleggel történő értékesítése miatti speciális adóalanyiság és adófizetés szabályait ismerteti. E pont szövegében az adóhatóság kiemelte az alábbi jogértelmezését: „Fontos hangsúlyozni ezen speciális adóalanyiságra vonatkozó szabályozás ismertetésénél azt, hogy az általános forgalmi adóalanyiság kérdésének megítélésénél elsődlegesen az új áfatörvény 5. §-a szerinti főszabályt kell alapul venni. Vagyis abban az esetben, ha az építési telek, vagy beépítés alatt álló vagy beépített új ingatlan értékesítés eleve üzletszerű – például hatalmas földterületet megvásárolva azt építési telekké átminősítve, esetleg közművesítve, parcellázva vagy akár egyben értékesítenek –, akkor az áfa-alanyiság az üzletszerűség miatt már fennáll, a sorozat jelleget nem is kell vizsgálni.”

A 2009/9. információs füzet 15.1. pontja, a 2010/9. információs füzet 14.1. pontja, a 2011/9. információs füzet 15.1 pontja ismerteti a beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan és építési telek sorozat jelleggel történő értékesítése miatti speciális adóalanyiság és adófizetés szabályait. A hivatkozott pontok szövegében az adóhatóság kiemelte az alábbi jogértelmezését (a szöveg minden évben azonos volt):

„Fontos hangsúlyozni, hogy az általános forgalmi adóalanyiság kérdésének megítélésénél elsődlegesen a bevezetőben is említett főszabályt kell alapul venni. Vagyis abban az esetben, ha az építési telek, vagy beépítés alatt álló, illetve beépített új ingatlan értékesítése eleve üzletszerű – például hatalmas földterületet megvásárolva, azt építési telekké átminősítve, esetleg közművesítve, parcellázva vagy akár egyben értékesítenek – akkor az áfa-adóalanyiság az üzletszerűség miatt már fennáll, a sorozat jelleget nem is kell vizsgálni.” Mint látható, az adóhatóság jogértelmezése szerint 2008-2011. években, ha egy magánszemély művelési ág besorolás alá tartozó földterületet átminősített építési telekké, s annak felparcellázása után az egyes telekrészeket értékesíti, akkor ez a tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősül, tehát szóba sem jöhet a sorozat jellegű értékesítéshez kapcsolódó szabályok alkalmazása. Vélhetően az adóhatóság jogértelmezése szerint akkor az általános szabályok alapján állt fenn a magánszemély adóalanyisága, ha az általa építési telekként megvásárolt ingatlant parcellázza fel, azokat közművesíti s az így kialakított és közművesített telekrészeket értékesítette. Az adóhatóság vázolt jogértelmezéséből adódóan az üzletszerűséget alátámasztó körülménynek minősül, ha a továbbértékesítés elősegítése érdekében a magánszemély végzi el az építési telekrészek közművesítését. A szövegben szereplő „hatalmas” jelző nem minősíthető, nem értelmező kitétel. Felvetődik az a kérdés, hogy az Áfa-tv. 259. § 18. pontja szövegében bekövetkezett változás alapján az adóhatóság 2008-2011. évekre vonatkozóan kialakított (információs füzetekben foglalt) jogértelmezése is módosul-e. Az ingatlan (beépített ingatlan és hozzá tartozó földrészlet, valamint építési telek) sorozat jellegű értékesítés miatti értékesítéshez csak akkor kötődhet adóalanyiság, ha az értékesítő az ügyletnél nem adóalanyi minőségében jár el, azaz az értékesítéssel nem valósít meg gazdasági tevékenységet, hanem „csak” sorozat jellegű ingatlanértékesítést.



Az Áfa-tv. 259. § 18. pontjának módosítása alapján úgy tűnhet, hogy a telekmegosztással létrejövő telekrészek értékesítése semmiképpen sem minősíthető gazdasági tevékenységnek, de ez nem helytálló következtetés.

Az Áfa-tv. 259. § 18. pontjának változása nem eredményezi azt, hogy 2011. december 31-ét követően az építési telek megosztása során létrejövő telekrészek értékesítése nem minősülhet gazdasági tevékenységnek. Amennyiben már a később megosztásra kerülő építési telek beszerzésére eleve üzletszerű tevékenység (kifejezetten továbbértékesítés vagy gazdasági hasznosítás – pl. bérbeadás – céljából) érdekében került sor, akkor a megosztást követően létrejövő telekrészek értékesítése is üzletszerű, tehát nem lehet szó sorozat jellegű értékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazásáról. A 2012. január 1-jétől hatályos változás alapján, ha a később megosztásra kerülő építési telek beszerzése üzletszerű tevékenységhez nem kapcsolható (például a magánszemély az általa megvásárolt, illetve örökölt építési telken saját használatra kívánt ingatlant felépíteni, de arra mégsem került sor), akkor az építési telek későbbi megosztása és a megosztás útján létrejövő telekrészek értékesítése nem üzletszerű, s a sorozat jelleg megítélésénél 1 db értékesítésként kell kezelni. Ezzel szemben 2011. december 31-ig a sorozat jelleg megítélésénél annyi értékesítés történt, ahány telekrész értékesítése megvalósult.

Az ingatlan sorozat jellegű értékesítésének adóztatása azon az elven nyugszik, hogy az adott értékesítés esetében az Áfa-tv. 6. § (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenység tényállása nem áll fenn. Az Áfa-tv. 6. § (4) bekezdés b)-c) pontjának alkalmazásánál továbbra is annak megítélése okozza a problémát, hogy az értékesített ingatlan értékesítése üzletszerű tevékenységnek minősíthető-e vagy sem.

ADÓELLENŐRZÉS Az önellenőrzést érintő jogszabályváltozások Írta: Botházy Béla osztályvezető NAV – Ellenőrzési osztály Az önellenőrzés az önadózás keretében megállapított adóalap, adó, költségvetési támogatás (továbbiakban az utóbbi kettő együttesen: adó) eredeti időpontban hatályos szabályok szerinti helyesbítése, amely bevallásával az adózó olyan helyzetbe kerül, mintha az adót, költségvetési támogatást eredetileg is helyesen állapította volna meg és vallotta volna be. Az önellenőrzés folyamata: • a) az adóalap, a feltárt adó, és ha a törvény előírja, az önellenőrzési pótlék megállapítása és nyilvántartásba vétele, • b) a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, valamint a pótlék bevallása az előírt nyomtatványon, önellenőrzési lapon, • c) és egyidejű megfizetése, illető1eg az adó igénylése.

A folyamat a) és b) pontjának az adóellenőrzést megelőző végrehajtása esetén az adóhatóság megállapításait már kizárólag az önellenőrzéssel bevallott adóalap és adó figyelembevételével teheti meg. Az adózó a téves összegben bevallott önellenőrzési pótlékot önrevízióval helyesbítheti. Az önellenőrzés általános szabályairól tájékoztatást ad a NAV 23. sz. információs füzete. Az önellenőrzés specialitásai Tekintsük át az önellenőrzés azon specialitásait, amelyek ismeretében az adózó elkerülheti az adóellenőrzés nemkívánatos következményeit vagy legalábbis annak egy részét.


Megfelelő nyomtatvány Gyakran vétik azt a hibát, hogy az önellenőrzést nem a megfelelő nyomtatványon nyújtják be!

Az önellenőrzés adójogi szabályainak változása Az önellenőrzés adójogi szabályai az elmúlt bő egy évben többször is változtak.

Célszerű kellő gondossággal végezni az önellenőrzésről szóló bevallás elkészítését. A bevallástípussal kapcsolatos kétség esetén, és egyéb lehetőség híján az NAV Általános Tájékoztató Contact Centere is segítséget tud nyújtani az állami adóhatóság honlapján megtalálható telefonszámokon.

2011. január 1-jétől az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 49. § (2) bekezdésének változásával a jogalkotó korlátozta az ellenőrzés megkezdését megelőzően végrehajtható önellenőrzést. E bekezdés szövege 2012. január 1-jétől az Art. ellenőrzés megkezdéséről rendelkező 93. § (1) bekezdés változása miatt ismét módosult.

Elmulasztott bevallás Fontos az is, hogy az elmulasztott bevallás önellenőrzéssel nem pótolható. Feltárt adóalap és adó Jogi értelemben nem kérdés: az önellenőrzéssel feltárt adóalapot és adót be kell vallani! Lássuk be, a jelenlegi adómorál mellett azért sok adózóban felmerülhet a kérdés: vajon nem járna-e jobban, ha az önellenőrzéssel feltárt kötelezettségnövekedést nem vallaná be? A döntést segítheti, ha megemlítjük az adóbírság − amennyiben az adóhiány a bevétel eltitkolása miatt keletkezett − felső mértékének utóbbi években történt jelentős emelkedését. Az adóbírság a bevétel eltitkolása esetén már az adóhiány 200%-a! Ennek mérséklésére az Art. 171. § (2) bekezdése alapján lehetőség sincs! Az adóelkerülés kockázata az utóbbi időben jelentősen megnőtt. Az adóbírság mellett számolni kell az egyéb jogkövetkezményekkel is. (Pl. az önellenőrzési pótlék – első önellenőrzés esetében – kétszeresének megfelelő késedelmi pótlék, vagy az adóhatóság feljelentése alapján az esetleges büntetőeljárás.) Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy valóban az adóbírság mértékének a növelése a hatékonyabb visszatartóerő, vagy esetlegesen az ellenőrzöttségi szint növelése lenne eredményesebb az adóelkerülés visszaszorítására?

Ettől az időponttól az önellenőrzés abban az esetben minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az adózó az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb a megbízólevél kézbesítésének – kézbesítés hiányában átadásának – napját megelőző napon az adóhatósághoz benyújtotta (postára adta). Ezzel a változtatással a jogalkotó pontosított és tiszta helyzetet teremtett. A továbbiakban nem eshet azonos napra a szabályos önellenőrzésről készült bevallás benyújtása és az ellenőrzés megkezdése. Fontos megemlíteni, hogy változtak a kézbesítés szabályai is. Az Art. 124. § (2) bekezdése alapján az irat akkor is kézbesítettnek minősül, ha a címzett nem kereste, vagy ha a küldemény „a címzett ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezik vissza. Ad absurdum jóhiszeműen eljáró vállalkozásoknál is előfordulhat, hogy pl. nyári szabadságolások idején, amennyiben nem gondoskodnak a postai küldemények átvételéről, a megbízólevél kézbesítettnek minősül, miközben a fizikailag más helyen lévő könyvelés önellenőrzést hajt(ana) végre. Megszűnt a helyesbítéstől a bevallásig korábban nyitva álló – szubjektív – 15 napos határidő! A magánszemélyek jövedelemadójának önellenőrzését ez a változás nem érintette, tekintettel arra, hogy ott korábban sem volt szubjektív határidő. Az objektív határidő továbbra is érvényben maradt: önellenőrzéssel az adóalapot, az adót az



adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az Art. változása alapján az adózó az önellenőrzést az objektív határidőn belül, előírt szubjektív határidő nélkül vallhatja be. Az Art. 87. § (1) bekezdés d) pontjában új ellenőrzéstípus jelent meg: az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés. Art. 119/A. § (8) bekezdése szerint az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság megfelelő határidő kitűzésével elrendelheti, hogy az adózó bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően önellenőrizze. Amennyiben az adózó e határidőn belül nem tesz eleget, az adóhatóság a 172. § (20b) szerinti mulasztási bírsággal sújtja. Ebben az esetben az önellenőrzést a megadott határidőn belül szankció terhe mellett köteles az adózó elvégezni! Amennyiben az adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély az adóhatóság felhívása ellenére iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően – a megadott határidőben – nem önellenőrzi, az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során • a magánszemély adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 10%-áig, • más adózó a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 50%-áig, • de mindkét esetben legfeljebb 1 millió forintig, • minden más esetben az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Iratok megőrzésének a határideje Az adózó javára mutatkozó önellenőrzés hatással van az elévülésre. Az Art. 164. § (2) bekezdése alapján az önellenőrzés bevallása – ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik – az elévülést megszakítja.

Mind az adózó terhére, mind a javára feltárt különbözetet célszerű haladéktalanul önellenőrzéssel bevallani. Az előző esetben alacsonyabb összegű lesz az önellenőrzési pótlék, és az önellenőrzést nem korlátozhatja az esetlegesen megkezdődő adóellenőrzés. A második esetben az elévülési idő lesz kevésbé hoszszabb idejű. Egy kis figyelmetlenség komoly bajba sodorhatja az adózót. Az Art. 47. § (3) bekezdése alapján az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie. Tehát, ha az elévülési idő az adózó javára mutatkozó önellenőrzés miatt megszakad, akkor az ezzel az önellenőrzéssel érintett adóbevallást alátámasztó iratok megőrzésének a határideje is változik! Az adóév többi iratától elkülönítetten ezeket az iratokat hosszabb ideig kell megőrizni, egyébként nagy adóhiány, illetve mulasztási bírság keletkezhet pusztán az iratok hiánya miatt. (Pl. Áfa-adónemben az adólevonási jog akkor gyakorolható, ha az adólevonásra jogosító irat személyes rendelkezésre áll.) Az iratok megőrzésének elmulasztása az Art. 172. § (20b) szerinti mulasztási bírsággal szankcionálható. Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha iratmegőrzési kötelezettségét elmulasztja. Amennyiben az adózó iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésével, függetlenül attól, hogy a számla, illetve nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély esetén 200 ezer forint, más adózó tekintetében 500 ezer forint, és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott összegig terjedhet.


Amennyiben a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, valamint a pótlék bevallása az előírt nyomtatványon, önellenőrzési lapon bevallásra került, gondoskodni kell az adó és az önellenőrzési pótlék megfizetéséről.

gosult megkövetelni a munkáltatójától a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munka- és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodószerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását.

A bevallott, de meg nem fizetett adó és önellenőrzési pótlék után késedelmi pótlék kerül felszámításra.

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsMEüM együttes rendelet 7. § (10) bekezdése szerint, ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14-16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített. A tea ízesítéséhez az előzőek figyelembevételével cukrot, illetve megfelelő édesítőszert kell biztosítani. A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a munkavállalók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital, valamint a tea készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet. Ugyanezen rendelkezéseket tartalmazza az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének 7. pontja, illetőleg az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről szóló 25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 15. §-a is. A Környezetvédelmi Minisztérium Munkavédelmi Szabályzatáról szóló 14/2000. (K. Ért. 8.) KöM utasítás 5. számú melléklete bővebben rendelkezik a védőital juttatásának rendjéről; a munkavállaló egészségének védelme érdekében a meghatározott körülmények között munkát végzők részére térítés nélküli védőitalt biztosít.

OLVASÓI KÉRDÉSEK Munkavállalók részére vásárolt munkaruházat, védőruházat illetve védőital Kérdés: A februári számban olvastuk a „Reprezentációs költségek 2012-től” olvasói kérdést és választ, ekkor fogalmazódott meg bennünk a következő. A munkavállalók részére vásárolt munkaruházat, védőruházat illetve védőital (19 literes ballonos ásványvíz) milyen költségnek minősül, és hogyan kell adózni utána? Válasz – Lepsényi Mária NAV Adójogi Főosztály A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja-törvény) 1. számú mellékletének 8.24 és 9.2 pontja rendelkezik a munkaruha juttatására vonatkozó tudnivalókról. Az idevonatkozó rendelkezés szerint adómentes természetbeni juttatásnak minősül a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék. A munkaruházati termék fogalmát az Szja-tv. 1. számú mellékletének 9.2. pontja határozza meg. A védőital ugyancsak adómentes természetbeni juttatásnak minősül, ha annak a juttatását a tevékenységi kör alapján külön jogszabály írja elő. A védőital adóügyi megítélésével kapcsolatosan a tudnivalók a következők az Szja-tv. 1. számú melléklet 8.8 pontja alapján: A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 61. § c) pontja szerint a munkavállaló jo-

Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseken túlmenően a rendelet kiegészítő feltételt is tartalmaz. Amennyiben a munkahelyi klíma zárt-



téri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értékét meghaladja, a munkavállaló akkor jogosult a védőitalra, ha aznap a felsorolt körülmények között három órát vagy megszakítás nélkül két órát tölt el. Számos munkakörnél jogszabály, illetőleg hatósági előírás alapján védőitalt nyújtanak az alkalmazottak számára. Ez a védőital a munkavégzéshez szükséges, a munkáltató által kötelezően biztosított ellátásnak tekinthető, így szóba sem kerülhet az a minősítés, hogy az adóköteles természetbeni juttatás lenne. Amennyiben az előbb említetteknek a védőital nem felel meg, akkor a juttatónak az Szja-tv. 70. § (3) bekezdésének b) pontja alapján adóznia kell.

Készpénz nyeremény Kérdés: Nyereményjátékon készpénzt nyertem. A bruttó nyereményből a kifizető levonta a 16% személyi jövedelemadót és a 27% egészségügyi hozzájárulást. Nettó összeget kaptam kézhez. Kérdésem, hogy a jogszabálynak megfelelően jártak-e el? Az 1,19 szorzóval megállapított adóalap után állapították meg az szja-t és a 27% eho-t. A 27% egészségügyi hozzájárulás a magánszemélyt vagy a kifizetőt terheli? A készpénznyereményt be kell-e vallani az adóhatóság felé? Válasz – Lepsényi Mária NAV Adójogi Főosztály A nyeremény összege a magánszemély egyéb jövedelmének minősül, így az adóelőleg alapjául a nyeremény összegének 127 százaléka minősült, mely után a kifizetőnek kellett a 27 százalék egészségügyi hozzájárulást megfizetnie, tehát a kifizető helytelenül járt el, amikor a nyeremény összegéből levonta a 27 százalék egészségügyi hozzájárulás összegét is. E jövedelmét a magánszemélynek be kell vallania.

Nagy értékű ajándék Kérdés: Cégünk nagykereskedelemmel foglalkozik. Német partnerünk egy vezető beosztású alkalmazottja (német állampolgár) a közelmúltban vonult nyugdíjba. Cégünk egy nagy értékű nyomtatóval lepte meg ez alkalomból (770 EUR). A nyomtató beszerzésére Németországban került sor. A kiállított számlán szerepel a német áfa is – 19% MwSt. Az Szja-törvény szerint ez már nem üzleti ajándék, mivel a minimálbér 25%-át meghaladó egyedi értékkel bír. Milyen jogcímmel könyveljem akkor? Kell-e személyi jövedelemadót, járulékot vagy eho-t fizetni a juttatással összefüggésben? A társasági adóban a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások közé tartozik-e a tétel? Válasz – Lepsényi Mária NAV Adójogi Főosztály A vázolt esetben a magánszemély egyéb összevonás alá eső jövedelme lesz a nyomtató szokásos piaci értéke a német-magyar kettős egyezmény alapján, ebből pedig az következik, hogy a magánszemély Németországban fog adózni e jövedelme alapján, mivel az egyéb jövedelem után az illetőség szerinti államban kell adózni az egyezmény szerint. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a magánszemélytől el kell kérniük az azonosító adatait, valamint a német adóhatóság által kiadott illetőségi igazolást is, és a juttatónak a jövedelmet a 08-as bevallásában is szerepeltetnie kell. Abban az esetben, ha a magánszemély nem igazolja illetőségét, és az adatait sem adja át, a juttatónak az átadott nyomtató szokásos piaci értéke után meg kell állapítania az adóelőleg alapját, és azt legkésőbb az adóév utolsó hónapjának kötelezettségei között be is kell fizetnie az állami adóhatósághoz azzal, hogy a befizetett adó összegét követelésként kell nyilvántartania a magánszeméllyel szemben az Art. idevágó rendelkezése szerint (Art. 4. sz. mellékletének 7. pont). Az üzleti ajándéknak nem minősülő, magánszemélynek térítés nélkül adott eszköz a számviteli előírások alapján könyv szerinti értéken személyi jellegű egyéb kifizetésként kerülhet elszámolásra [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pont]. A külföldi illetőségű magán-


személy részére adott, üzleti ajándéknak nem minősülő – a minimálbér 25%-át meghaladó értékű – juttatás nem tartozik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [Taotv.] 3. számú mellékletének A), illetve B) fejezetében tételesen felsorolt címen elszámolt költségek közé. Ebből következően annak megítélésében, hogy a tárgybani juttatás (nyomtató) az adóalap megállapításánál elismert vagy el nem ismert költség, a Tao-tv. 8. § (1) bekezdésének d) pontja az irányadó; egyedi minősítés szükséges (a vezető beosztású alkalmazott nyugdíjba vonult, a jövőben már nem befolyásolja az üzleti kapcsolatokat). A konkrét esetben, amennyiben feltételezhető, hogy a német üzleti partner cég pozitívan értékeli ezt a gesztust, és így lehetséges, hogy az ajándékozás szolgálja a magyar cég vállalkozási, bevételszerző tevékenységét, úgy elismert költségről lehet szó. Ha ez azonban kétséges, akkor a juttatás értékét a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek indokolt tekinteni, és a magyar cégnek az elszámolt összeggel meg kell növelnie az adózás előtti eredményét.

Számlázással és áfával kapcsolatos kérdések külföldi megrendelő esetén Kérdés: Kérdésem számlázással és áfával kapcsolatos. Egy építőipari cég 2012-ben Pozsonyban üzletek kialakítására kapott megbízást. Az építőipari cég magyar székhelyű és itthon adózik. Szintén magyar alvállalkozókkal fogja a munkákat elvégezni. Kérdésem, hogy a pozsonyi megrendelő felé a számlát áfamentesen kell-e kiállítani akár forintban, akár euróban? Az alvállalkozóknak a számlát a magyar építőipari cég felé a Pozsonyban elvégzett munkáról szintén áfamentesen vagy áfásan kell-e kiállítaniuk? A munkához beszerzett, Magyarországon vásárolt anyagot a cég áfalevonásba helyezheti-e? Válasz - Bonácz Zsolt adószakértő A válasz megadása során azt feltételeztem, hogy a

magyar építőipari cég megrendelője Szlovákiában adóalanyként nyilvántartásba vett személy. Az Áfa-tv. 39. § (1) bekezdése alapján az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások esetén (a teljesített ügylet nem minősül termékértékesítésnek) a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van. Amennyiben a megrendelővel kötött építési szerződés alapján a magyar építőipari cég az ingatlan átadására vállalt kötelezettséget, akkor az ügyletet termékértékesítésként kell kezelni, amelynek teljesítése helye az Áfa-tv. 25. §-a szerint az a hely, ahol az ingatlan létesül. Az előzőek alapján a magyar építőipari cég által teljesített ügylet − függetlenül attól, hogy termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősül − nem esik az Áfa-tv. tárgyi hatálya alá, azaz belföldön nem adóztatható. Jelen esetben nem áfamentességről van szó, az adott ügylet akkor mentes az áfa alól, ha az az Áfa-tv. tárgyi hatálya alá tartozik, azaz belföldön került teljesítésre, de az Áfa-tv.-ben megfogalmazott szabály szerint mentes az áfa alól. Ha az ügylet szolgáltatásnyújtásnak minősül, akkor a magyar építőipari cégnek azt kell megvizsgálnia, hogy Szlovákiában létesít-e telephelyet, amelyhez a szolgáltatásnyújtás teljesítése közvetlenül kapcsolódik. A szlovák jogalkotónak a telephely fogalmának meghatározásánál az 2006/112/EK rendeletet kellett figyelembe vennie (az Áfa-tv. a telephely fogalmát a 259. § 2. pontjában határozza meg, s lényegében ilyen tartalmú szabályozásnak kellene érvényesülnie Szlovákiában is). Amennyiben igen, akkor a magyar építőipari cégnek a szlovák adóhatóságnál adóalanyként be kell jelentkezni, s a szlovák áfatörvény szerinti adót kell áthárítania a megrendelőre. Ellenkező esetben a magyar építőipari cégnek nem keletkezik adóalanyisága Szlovákiában, s az adófizetési kötelezettség a Szlovákiában adóalanyisággal rendelkező megrendelőt terheli, tehát az építőipari cégnek nem kell szlovák áfát felszámítani a megrendelő felé.



Abban az esetben, ha az előzőek szerint a magyar építőipari cég termékértékesítést teljesít, akkor mindenképpen be kell jelentkeznie adóalanyként Szlovákiában − függetlenül attól, hogy létesít-e vagy sem a teljesítéshez kötődő telephelyet Szlovákiában −, s a szlovák áfatörvény szerinti adót kell áthárítania a megrendelőre. A magyar építőipari cég alvállalkozóinak is a fentiekben leírt szabályok alapján kell meghatározniuk adójogi helyzetüket. Amennyiben a magyar építőipari cégnek nem keletkezik adóalanyisága Szlovákiában, de az alvállalkozóinak igen − tekintettel arra, hogy a teljesítéshez telephelyet létesítenek Szlovákiában −, akkor az alvállalkozóknak a szlovák áfatörvény szerinti adót kell felszámítaniuk a megbízást adó magyar cég felé, amelyet a magyar építőipari cég − mint más tagállamban nyilvántartott adóalany − visszaigényelhet a szlovák adóhatóságtól. Erre vonatkozó kérelmet a magyar adóhatósághoz elektronikusan kell benyújtani a szlovák szabályozásnak megfelelően.

által nyújtott szolgáltatás értéke után, amely fizetendő adót szlovák adóalanyként levonásba helyezhet, ha az általa teljesített ügylet a szlovák szabályozás szerint áfalevonásra jogosít. A Magyarországon beszerzett anyagot terhelő előzetesen felszámított adót a magyar építőipari cég belföldi adóalanyként levonásba helyezheti. Amennyiben a magyar építőipari cégnek a kérdés tárgyát képező ügylet teljesítése után szlovák adóalanyisága keletkezik, akkor a Magyarországon beszerzett anyag Szlovákiába történő kiszállítása miatt a szlovák adóhatóságtól közösségi adószámot kell kérni, mivel az anyag Szlovákiában adóztatható ügylethez kerül felhasználásra. Az anyag kiszállítása Magyarországon adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül saját tulajdonú termék mozgatása jogcímén [Áfatv. 89. § (4) bekezdése], míg a Szlovákiában történő bevitele Közösségen belüli beszerzésként kezelendő, amelyet terhelő adó szlovák adóalanyként levonásba helyezhető, ha az általa teljesített ügylet a szlovák szabályozás szerint áfalevonásra jogosít.

Ha a magyar építőipari cégnek és alvállalkozóinak egyaránt adóalanyisága keletkezik Szlovákiában, akkor az alvállalkozó által áthárított szlovák áfa levonására a magyar építőipari cégnek szlovák adóalanyként van lehetősége. Amennyiben a magyar építőipari cégnek adóalanyisága keletkezik Szlovákiában, de a magyar alvállalkozóinak nem − nem létesítenek Szlovákiában telephelyet a teljesítésükhöz kötődően −, akkor az alvállalkozók nem számlázhatnak áfát − szlovák áfát sem −, hanem a magyar építőipari cég szlovák adóalanyként köteles adófizetésre az alvállalkozók Adóellenőrzési tanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok a szerzőnk rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai Folyóirat VIII. évfolyam, harmadik szám, 2012. március Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1787-5811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917, E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.


Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

Recommend Documents