Kiss András
A D A T O K E G Y VÁLSÁG T Ü N E T E I H E Z (1657 J Ú N I U S - J Ú L I U S ) A keleti magyar királyságból a X V I . század folyamán kialakult erdélyi fejedelemség zaklatott történetében a II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi vállalkozásából fakadt 1657 és 1661 közötti események és következmények Mohácsra emlékeztetnek. Nem csak abban, hogy a kudarc okozta válság és "romlás" nyomán egyidőben több uralkodó osztozott a hatalomban, hanem inkább abban, hogy a következmények évtizedek múlva is éreztették hatásukat, egyesek pedig - a népességállománybeliek - helyrehoz hatatlan oknak bizonyultak. Magukat az eseményeket már a korabeli emlékirodalom (Szalárdi, Kraus ) részletesen rögzítette, a szakirodalom pedig tisztázta a történések általános hátterét, feltárta mozgató erőit és jórészt felmérte következményeit is. Ezért egy csirájában m á r jelentkező hatalmi válság egyik megnyilvánulását, az őrizetlenül hagyott határ lehetőségét és a központi hatalom képviselőinek tehetetlenségét kihasználó 1657 júniusi lengyel beütés okozta válságtünetek vizsgálatára szorítkozunk. A bemutatott fonások és azok tárgyalása tehát a már ismert eseményeket egészítik ki. A közölt iratok időben Lubomirski György marsallnak a Részeket pusztító beütésének mintegy három heti időtartamát ölelik fel. Térben a híradások elsősorban a (megtorlás céljaként feldúlt) Bereg és Szatmár vármegyei Rákóczi birtokokra, az onnan kiinduló felégetett átvonulási útvonalra és az erdélyi védelmi szempontból érdekelt területekre teljédnek k i . A fonások lelőhelye pedig Beszterce város levéltára. 7
2
Beszterce városa az erdélyi szász önkormányzatok legészakibb területi egységének, Beszterce vidéknek a központja, a fejedelemség fontos céhipari és kereskedelmi góca volt. Élénk kereskedést folytatott mind kelet felé Moldvával -, mind nyugat, illetve észak-nyugat felé, és a különböző céhiparok művelőinek állandó toborzó és kirajzási helyeként tartották számon. Ez azt eredményezte, hogy kereskedelmi útvonalán és árulerakó helyein, illetve azokon a településeken, amelyek számára mesteremberei munkavállalóként hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak, a beszterceiek tartós, megbízható kapcsolatokat teremtettek. Mindezzel az is együtt járt, hogy az említett útvonalakon és településeken olyan értesüléseket szereztek és szerezhettek, amilyenekhez az alkalmi utas, sőt néha a kiküldött kém is nehezebben jutott hozzá. Éppen ezért maga a központi hatalom is gyakran fordult hírekért a városhoz, illetve bízta meg, hogy küldje k i a kifürkészésre kijelölt térségben használatos nyelvet j ó l beszélő embereit - főleg kelet felé - híreket szerezni. Jó
gazdákként a beszterceiek szerencsére okleveleikkel és irataikkal is gondosan bántak, megőrizték azokat. így levéltáruk egyik leggazdagabb tárháza nem csak a hivatali, hanem a magánlevelezéseknek is, ennek megfelelően elsőrendű f o n á s a közösségekkel személyekkel kialakult kapcsolatok kutatása szempontjából is. A rendi társadalom tagolt kormányzati és közigazgatási-igazságszolgáltatási szerkezete Erdélyben is érvényesült és rendes körülmények között jól is működött. A z önkormányzatok - és itt tárgyunknak megfelelően elsősorban a városiakra gondolunk - jól tudták összhangba tartani a fejedelem (az állam) iránti kötelező hűséget és kötelezettségeket a saját közösségük belső kormányzási önállóságával, azzal a jogukkal, hogy közösségeiket maguk igazgassák. ( A X V I . századtól a kolozsvári polgárságért folyamodó személy például a polgári esküjében arra kötelezi magát "Hogy az Orzagh feiedelminek, A z Coloswary Bíráknak, tanachnak hyw es igaz es Engedelmes leszen".) Ennek megfelelően a városi polgár számára a haza szónak is kettős értelme volt: haza volt az ország, de haza volt a város is ("ez hazának: Coloswamak ) , anélkül, hogy ez a kettős kötődés ütközött volna. A központi hatalomnak megvoltak sajátos kizárólagos jogai (az egész ország kormányzása és a kincstár ügyei, az államok közötti kapcsolatok létesítése, szövetségek kötése, hadviselési j o g , az ország védelme stb.), ugyanakkor viszont az önkormányzatok szabadon éltek belső kötelező jogszabályaik alkotásával saját polgáraikkal szemben, illetve a joghatóságuk területén elkövetett bűncselekmények esetében az idegenek feletti törvény kezesi jogukkal, az ország védelmében történő részvételük mellett saját védelmük megszervezésével és biztosításával. Polgáraik az ország törvényeinek keretében, de kiváltságaik érvényesítésével szabadon közlekedhettek, kereskedhettek és tarthattak fenn kapcsolatokat. Mindezeket elsősorban saját érdekükben tették, de adott esetben a központi hatalom hasznára is. Ez utóbbi jogainak gyakorlására és az önkormányzatok működése közötti viszonyt nem érintette különösebben az erdélyi fejedelem abszolutisztikus jellegű uralkodási módja, nevezetesen a hangsúlyozottan abszolutisztikusán uralkodó I I . Rákóczi Györgyé sem. Ez az uralkodói gyakorlat inkább a rendekkel szemben, az országos jelentőségű politikai ügyekben érvényesült, s csak kevésbé az önkormányzatok, közösségek belső életében. A z említett összhangban azonban hatalmi válságok, a központi hatalom megingása vagy tehetetlensége esetén az önkormányzatok bizonyos funkciói felerősödtek, sőt ez utóbbiak némelykor kénytelenek voltak saját és az ország érdekében önkezdeményezésükből cselekedni olyan területen is, amelyen a fejedelmi hatalomnak volt elsőbbsége. A z írásunk tárgyaként megjelölt válságtünetek jobb érzékelése érdekében mindezeket szem előtt kell tartanunk. J
5
A közölt iratok nem módosítják az 1657-es lengyel beütésnek és következményeinek ismert lényegét, az emlékirodalomból és egyéb
fonásokból nyert általános képét. Azonban esetünkben mind az emlékírók elbeszélései, mind az eddig közzétett jelentések, diplomáciai iratok összegeznek, jelentésekből vagy hallomásból szerzett adatokat adnak tovább, ismereteik nem közvetlenek. M é g a Kraus által Krónikájába beleszőtt magyar nyelvű keltezetlen jelentés is kémjelentések alapján készült (talán egyidőben a Désre küldött június 27-i kémjelentéssel, vagy éppen annak felhasználásával is), de a híreket nem az események színhelyéről j ö v ő , esetleg azokat átélt hírszerző - és h o z ó írta. Szilágyi Sándornak az észak-keleti háborúra vonatkozó forrásgyűjteményében pedig elsődlegesen az államközi kapcsolatokat illető diplomáciai iratok, a hatalom birtokosainak és magas szintű tisztségviselőinek, illetve hozzájuk közelállóknak az hátai kaptak helyet. A z 1657-es lengyel betörésről Barcsai levelei is, akár Bethlen Jánosnak ír, akár a fejedelmet tájékoztatja a helyzetről, mások jelentéseiből merítik értesüléseiket/ ugyanúgy mint Balogh Péter tudósítása Gyulay Ferenc váradi főkapitányhoz. 6
7
9
Ezekkel szemben az általunk közölt iratok olyan emberektől származnak, akik nem tartoztak az országos politika irányítói közé. Ezért bizonyos részletkérdésekben, hangulati megvilágításokban ámyaltabbak, élmény szerűen közelebb visznek az eseményekhez. A levéltárainkban bőségesen megtalálható, de eddig m é g nem eléggé kiaknázott helyi, magánjellegű tudósításokhoz tartoznak, amelyek ha nem is ismerík minden esetben az eseményeket mozgató erőket, talán leghívebben számolnak be ezek helyi következményeiről, fejezik ki a társadalmi hangulatot, magatartást és nem egyszer bírálatot. Régebbi városok közötti kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó közösségek és személyek levelezése hangolódik át rendkívüli események, a közös veszély hatására politikai, hírszerző jellegűvé. Szalárdi is beszámol arról, hogy a lengyel beütés váratlanul érte a térséget, a szorosokat nem őrizték, kémeket nem küldtek k i , ami kiderül közölt tudósításainkból is. A hadviselő hatalomnak - amely ha a lengyel beütésre nem is számított, de a tatárok készülődéséről már voltak hírei - ez az elemi mulasztása már jelzi, hogy a központi hatalom és a helyi, katonai igazgatást gyakorlók közötti összhangban zavar keletkezett. Ennek tulajdonítható az is, hogy Lubomirszki betörésének sincs általánosan elfogadott pontos időpontja. Történeti irodalmunkban általában június elejét e m l í t i k / Szalárdi úgy tudja, hogy az esemény június 15-én t ö r t é n t / Viszont a történések színhelyének közvetlen közeléből, a további eseményekben részt vevő Taar András Giródtótfaluból július 3-án küldött összefoglaló tudósításában azt hja, hogy a lengyelek pusztításai június 12-től június 30-ig, július l - i g tartottak a térségben/ 7 0
7
2
5
A tájékozatlanságnak és készületlenségnek a tünetei a hatalom gyakorlóinak intézkedéseiből is kiviláglanak. Barcsai Ákos, a fejedelem távolléte idejére kinevezett helytartók vagy kormányzók egyike, akit a f o n á s o k gyakran
bánként említenek (Barcsai lugosi és karánsebesi bán volt), m é g csak a ténylegesen fenyegető és később az országra zúdult tatár veszedelemre hivatkozva, június 12-re Gyulafehérvárra országgyűlést hívott össze és a rendek ott általános felkelést hirdettek/'' A tatár veszélyről szóló értesülések birtokában Barcsai m é g 1657. június 1 T-i levelében is arra a veszélyre figyelmezteti Lorántffy Zsuzsannát, hogy Munkács vagy Máramaros felől a tatárok "kicsapásától" tart, akárcsak Kendi János június 18-án Gyulafehérvárról Sebesi Miklós, az udvari hadak főkapitányának írott l e v e l é b e n / vagy szintén Barcsai a moldvai vajdának címzett június 21-én Kolozsmonostonól keltezett tájékoztatásában/ Feltehetően a lengyelek beütésének hírére a helytartó nagy késéssel, csak június 25-én rendeli el, hogy a június 29-re Szászsebesre rendelt szász gyalogság haladéktalanul: "éjjelnappal" meneteljen Gyulafehérvárra. Tájékozatlanságáról tanúskodik viszont parancsolata utóirata, amelyben szinte két héttel Lubomirski betörése után, ő m é g úgy tudja, hogy a lengyel parasztság "ütött k i " ; ezért arra utasítja a szászságot, ne indítson a gyalogsággal együtt élésszekereket i s / 5
6
7
A késlekedésnek több oka is lehetett: a hatalmi központ és a helyi önkormányzatok, erősségek, közösségek közötti kapcsolat megszűnése, a posták késlekedése, a helységek egymástól való távolsága, az útvonal veszélyeztetettsége. Közölt irataink azt mutatják, hogy Szamosújvárról egy nap alatt ért el a levél Besztercére, '* a Borbánd melletti táborból két nap kellett a megérkezéshez, de a Kővárból írott levelet m é g azon nap kézbesítette a posta/ Viszont Taar levele Giródtótfaluból Sztojka Simon máramarosi alispán levelével együtt csak az ötödik napon érkezett Besztercére, jóllehet Taar András többszörösen ráírta tudósítására a citocitissime j e l z é s t / Ezzel szemben egy július 8-án kelt levele m á r a negyedik napon megérkezett ugyancsak B e s z t e r c é r e / 1 9
0
7
2
A hírek, híresztelések, még ha pontatlanabbul is, úgy tűnik gyorsabban terjedtek, mint az írásos tudósítások. Barcsai említett június 25-i, a lengyel támadást megemlítő parancsolata másnapján Bánfíy György szamosújvári főkapitány m á r arről ír a beszterceieknek, hogy "a nádasban" Szamosújvánól a szász városbeli ácsok és kőművesek mind elszöktek, nyilvánvalóan vissza városuk feleinek oltalmába, a szamosújvári uradalomhoz tartozó Rettegről pedig "mind udvarbírástól odafutottak kegyelmetekhez", azaz szintén Besztercére. A lengyel pusztítás helyszínéről vagy közeléből a június 27-i tudósítások ugyan másról tájékoztatnak, de Bánffy úgy tudja, hogy "az lézzegő és égető lengyeleket az hajdúság a Szakmar vármegye igen megverték s el is oszlatták, az előttök járókban kettőt fogva vittek be a Husztra s fejet is kettőt. Kegyelmetek azért az szegénységet csendesiccse, ettől ne féljenek, ha Isten m á s ellenséget nem bocsátana ránk. "Éppen ezért arra kéri a beszterceieket, hogy az odamenekült rettegieket "kegyelmetek mindgyárást küldgye vissza haza őket, s ha nem akarnának menni is, űzze k i kegyelmetek
az városbúi." Pedig a jelek azt mutatják, hogy éppen a központi hatalom tehetetlensége miatt keletkezett válság bontotta meg az összhangot a fejedelmi hatalom és a helyi igazgatási egységek között. A kettő közötti feladathatárok elmosódtak, bizonyos funkciók, súlypontok eltolódtak a közösségek, önkormányzatok felé. Elsősorban a védelem és annak érdekében a kapcsolatok és hírszerzés terén. A veszélyeztetett térségben mind a vármegyék, mind a városok és egyéb közösségek tudatában voltak annak, hogy saját védelmükről - és ezáltal az országéról - önmaguknak kell gondoskodniuk. Ezért Beszterce városa a fejedelmi parancsra kiállítandó szász gyalogság ráeső részéből vissza kívánt tartam száz zsoldost. Barcsai a kérésre azzal érvel, hogy "Mivel az ellenség az mezőben jővén élőnkben, oda megkívántatik az segítség "és kioktatja a városbelieket, hogy "Nem az kőfal között szokták uram csak ez hazát megtartani, hanem az szükségnek idején ki-ki tartozik fejedelme, hazája és szabadsága mellett vitézkedni." De levele maga is a tehetetlenség tüneteiről árulkodik. A z eddig gyakorolt fejedelmi abszolutizmus jegyében fogant döntéshozatalt nem helyettesíthette a három helytartó testületi döntése, kiváltképpen ha nem is voltak egy véleményen. Ezért jegyzi meg Barcsai utóiratban: "Nem is csak egyedül az én hatalmomban áll az gyalogoknak megengedése. " A Bánffy levelében említett hazaszökött besztercei ácsok és kőművesek, vagy a rettegiek menedékkeresése a város falain belül azt példázza, hogy a lakosság jobban bízott a megerősített városok oltalmában, mint a késedelmeskedő fejedelmi had védelmében. Ez utóbbit bizonyítja az is, hogy a moldvai Campulungról Cheorghe Stefan vajda is a fenyegető veszély elől ugyancsak a beszterceiek védelme alá küldi házanépét. 25
u
25
A késedelmeskedő, bizonytalankodó központi hatalom irányító szerepét nélkülöző, a saját "hazájuk" és az ország védelmében egyaránt életbevágóan érdekelt közösségek nem késlekedtek védelmük megszervezésével, biztosításával. A veszély hatására korábban kialakult kapcsolataik ezután határozottan az ellenség elleni védekezést szolgálják, addigi, főleg gazdasági jellegű levelezéseik új tartalmat kapnak. Egymást értesítik a beütés okozta károkról, pusztításokról, a továbbterjedő veszély feltételezett irányáról, m é g ha egyúttal hasonló tudósítást eljuttattak a hatalom képviselőihez is, mint ahogy az azoktól érkezeit híradásokat is késedelem nélkül továbbítjuk e g y m á s n a k , akárcsak a beérkezett kémjelentéseket. * A levelekben megjelennek a fegyverek, fegyveresek hanti k é r é s e k , a pusztítást részletesen leíró tudósításokban pedig - a korabeli emlékirodalom nagyon sokban hasonlatos, megegyező leírásaitól eltérően - éppen a védekezés érdekében, nem hiányzik az ellenség útirányának, további szándékainak az ismertetése sem: "Maramarosnál is nagy készülettel akarnak kiütni a tatárok lengyelekkel edgyütt, kik közül immár nyelvet is fogtanak" ; "szándéka az ellenségnek Bania, Des, Colosuer, Fejemer" ;"Az mint étthettyük befele 26
27
2
29
50
57
52
igyekezik Erdélyben". Több levélíró mondja el véleményét a teendőkről és azoknak elmulasztása esetén a vélt következményekről. A szorosokban levő embereinek megsegítésére fegyvereseket kérő Petrus Pastuly Kővárból, az ellenállás szükségességének tudatában figyelmeztet: "mert [az ellenség] itt erőt vivén, az egész országon általmennek. " A désieknek jelentő, a helyzet kifürkészésére küldött személy a felvonult bányai had megerősítését véli szükségesnek, "hogy ott el ne j ö h e s s e n " . A tudósításokat írók nagyon is tisztában vannak saját közösségük, térségük - és ezáltal az ország - védelme érdekében a j ó kapcsolatok fenntartásának, közölt híreik hitelességének fontosságával. Jól kifejezi a széles kapcsolatrendszer, a hírek gyors továbbadásának és ezáltal eredményességének jelentőségét, a nemtörődömség veszélyét Petrus Pastuly, amidőn arra szólítja fel a beszterceieket, hogy tudósításáról " idején az több szász várasokra is tegyen hírt, mert süketségre vévén az dolgot kegyelmetek mind maga s mind az egész ország kárt vall." j V
55
A váratlan csapást nem lehetett elhárítani. Kártételeit a szakirodalom számon tartja, jórészt az emlékírók elbeszélései alapján, hiszen az első - itt tárgyalt - beütést a lengyelországi összeomlás, az emberveszteség és a súlyosabb országos pusztítások egymásutánja, a központi hatalom válsága, megosztottsága már nem adott lehetőséget, hogy például a háromhetes lengyel beütésről részletesebb diplomáciai tájékoztatások szülessenek és vigyék tovább annak hírét.A közös védelem előkészítését egymás figyelmeztetésének módját legelevenebben talán a közösségi híradások őrizték meg. A tehetetlen központi hatalom helyett annak összetartó, védelmi funkcióit ellátó közösségek, önkoimányzatok, várőrségek saját lehetőségeikhez mérten igyekeztek elhárítani a pusztítást, vagy legalábbis gátat vetni annak. Erre alkalmas lehetett a fegyveres ellenállás, de a "circumspectus" polgárság nem látványos emberállományt mentő sarcfizetése is, m é g ha városfal mögül is teljesítették azt. Ugyanis a polgárságra felesküdött tisztségviselőket fogadalmuk arra kötelezte, hogy mind a két értelemben vett "hazájukat" mindenképpen védjék meg. Szatmárnémeti a teljes pusztulás elkerülése érdekében sarcot fizetett. de Nagybánya és Felsőbánya városi hadai és a három Tótfalu: Misztótfalu mezőváros, Giródtótfalu és Kistótfalu a szembeszegülés útját választotta, az dobat szorosban erős "sorompót" emeltettek és ott megállították, illetve eltérítették ez ellenséget. 57
8
Amikor Barcsai július l-jén Szamosújvárról arról értesíti Beszterce városát, hogy a hadakkal megindult, és - ő úgy tudja, ennek hallatára - az ellenség visszavonult, ez valójában m á r a Beszkédeken át elhagyta az országot. A központi hatalom hadai későn érkeztek a feldúlt területre és nem a legnagyobb rendben/ A z események lezajlása után a Szatmár vármegyei nemes, Taar András Giródtótfaluból foglalja össze mindazt ami történt. Két tudósítása külön figyelmet érdemel. A z országos hadak megérkezése után sem téveszti szem elől a lehető újabb veszélyt, mert ha "esmét kiütnek és sokkal nagyobb 59
0
romlást tesznek Gavaj uramnak, T o n n á k n a k " , ez csak a készületlenségnek lesz tulajdonítható. De a "vigyázatlan állapot" felróvása mellett, annak tudatában amit a helyiek tettek az ellenség feltartóztatásáért, nem hallgatja el, hogy "Köszönjék az Úristennek és az mi keserves nyughatatlanságunknak" az ország romlásának elhárítását, mert "Az mi hadaink voltának én kínlottam urak azokkal." A levélben megfogalmazódik a válságtünetek egyik légsúlyosabbikja: "mert az kik az ország zsírját eszik, csak azok közül senki bizony nem valék, mert ha megsegítnek vala, azok [a lengyelek] itt vesztek vala az Ilobaban." Pedig leveléből az is kiderül - és nem dicsekvésképpen -, hogy a helyiek a fegyveres harcot vállalva, nem hagyták az ellenséget az "úri rendek" jószágaira s e m / Ugyanis Taar András szemrehányása, a központi hatalom részesei iránti bizalmának megingása nem egyedülálló. A hasonló jelek az események során sokasodnak, és több mint negyven esztendő elteltével a fejedelmi hatalom akaratának ellenállás nélkül engedelmeskedő országgyűlés 1657. szeptember 13-án Szamosújváron magának a fejedelemnek rója fel, hogy "azon szegény nemzetünkre hallatlan példájú romlást hozó expeditió országunknak közönséges végezése nélkül indítattatott volt és így az keserves rabságra esett atyánkfiainak kiszabadításoknak is nem mitőlünk kellene végbemenni és vitatni,'"' és végül is az események során a megrendült bizalom az év novemberében Rhédey Ferenc személyében új fedelem választásához vezetett. A z ország "romlásának" az 1657 júniusi lengyel betörés csak egy rövid szakaszát jelentette, de már ezeknek az eseményeknek során is felismerhetők a hatalmi válság jelei. Nagyon súlyos következményei - elsősorban a népesedésiek - m é g aprólékos, pontos felmérést igényelnek. 7
2
A szinte három hét eseményeiről szóló tudósításokból m é g két jelenséget tartunk fígy elemiem éltónak. Az egyik annak a kapcsolatrendszernek megállapodottsága és mélysége, amelynek útján veszélyhelyzetben a védelmi céloknak alárendelt tudósítások terjedtek. Közismertek az erdélyi városok, például Beszterce és Kolozsvár nyugati és északnyugati irányú kereskedelmi kapcsolatai. A harmincadszámadásokból tudjuk, hogy az "árusemberek" társzekerei lehetőleg csoportosan, egy napon keltek útra egy bizonyos útvonalon és visszafelé is társulva jöttek. A hosszú úton szálláshelyeik voltak, megbízottaik, pártfogóik. Ilyen bizalmi emberük lehetett az egyik tudósító Taar András is, aki nem csak az ellenállás megszervezésében jeleskedett a nagy veszély idején, de nem feledkezett meg gondoskodni a vele kapcsolatban lévő besztercei és kolozsvári kereskedők társzekereinek biztonságáról sem. Amint a veszély elmúlt, első összefoglaló tudósításában eiTŐl - eredeti kapcsolataiknak megfelelően - nem mulasztja el megnyugtatni az érdekelteket. A másik jelenség irattani jellegű. A tudósításokat veszélyhelyzetben - és nem csak esetünkben - többnyire hevenyészetten írják, formailag itt-ott
különböznek a megszokott irat- vagy levélformáktól. A m á s sürgős közölnivalók esetéből is ismert "raptim" megjelölés mintegy felmenti a levélírót a gondos fogalmazástól, a külalaki szabályok pontos betartásától, a sürgősséget jelzi a címzés alatt feltüntetett "cito-citissime", viszont a tájékoztatásban említett események egy bizonyos időponthoz viszonyított pontosságát igyekszik jelezni a feltüntetett napszak is: reggel - hiszen a posták többször is indulhatnak egy változásokkal teli nap alatt. Jelentősebb alaki hiány is előfordulhat a sietség, beállott zavar miatt. A nagybányai bíró és tanács nem láthatja el a város hiteles pecsétjével hivatalos tudósítását, mert a "hamarságnak okáért városunk szokott pecséti alá nem tehettük írásunkat"* sőt az iratok szerkesztésében használatos köszöntésben is a szokott formulák helyett a veszedelem ilyen fogalmazásokra készteti a levélírót: "Az felsíges Isten ez mostani országunkat pusztító ellensígnek tüzitől és fegyveritől oltalmazza meg kegyelmeteket." 7
77
75
4
77
A közölt iratok információi nyilvánvalóan nem nyújthatnak teljes képet az eseményekről, de talán alkalmasak arra, hogy felhívják a figyelmet a különböző önkormányzati, közösségi, családi levéltárakban lappangó tudósítások adatgazdagságára, a hatalom birtokosainak szintje alatt élő társadalom tájékozottságára, véleményére, a mélyebbről j ö v ő szemléleti és hangulati megnyilvánulására: a korabeli közvélemény üzenetére. Ezek a tudósítások - főleg a magánjellegű levelekben jelentkezők - még jórészt feltáratlanok, értékesítetlenek. Akárcsak azok a szétszórt értesülések, amelyek az 1657 és 1661 közötti romlás emberveszteségének számszerű megállapítását megközelítőleg lehetővé tennék. Ennek módszeres vizsgálata elengedhetetlen j ö v ő b e h feladat, mert ez adhat választ arra is, hogy a fejedelemség viszonylatában vajon 1657-166 l-ben "több is veszett Mohácsnál?"
JEGYZETEK 1. Szalárdi János siralmas magyar kiónikája. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és jegyzeteket írta Szakály Ferenc. Budapest, 1980. 2. Kraus, Georg: Erdélyi krónika 1608-1665. Vogel Sándor fordításában, bevezetésével és jegyzeteivel. Budapest, 1994. 3. [Dordea, Ioan:] Primaria orasului Bistríta. = Indrumator in Aihíveié Statuluijudetul Cluj. V o l . I I . Bucuresti, 1985. 210-281. 4. Kolozsvár város levéltára a kolozsvári Állami Levéltárban: Diversa III/5 Liber civitatis, 66. 5. Uo. 6. Kraus, i.m. 264. 7. Függelék: 4. sz.
8. Szilágyi Sándor: Erdély és az északkeleti háború. I I . Budapest, 1891. 420422. 9. Uo. 412. 10. Szalárdi, i.m. 359. 11. Magyarország történeti kronológiája. Főszerkesztő: Benda Kálmán. I I . Budapest, 1982. 476. 12. Szalárdi, lm. 358. 13. Függelék: 7.sz. 14. EOE, X I . 285-287. 15. Szilágyi, i.m. 391, 412-413. 16. Hurmuzaki, Eudoxiu: Documente privitoare la istoria romanilor. X V / 2 . Bucuresti, 1913. 1259. 17. Függelék: l.sz. 18. Beszterce város levéltára a kolozsvári Állami Levéltárban (a továbbiakban: BLt) I . 15453. (régi jelzet: 34) sz. 19. Függelék: 2. és 6.sz. 20. Uo. 3,sz. 21. Uo. 6. és 7.sz. 22. Uo. 8.sz. 23. B L t I . 15453. (régi jelzet: 34.) sz. 24. Függelék: 2.sz. 25. Humiuzaki, i.m. 1260. 26. Függelék: 7.sz. 27. Szilágyi, i.m. 412.- Bit I . 15453. (régi jelzet: 34) sz.- Függelék: 3.sz. 28. Uo. 4.sz. 29. Uo. 7. és 8.sz. 30. Uo. 3.sz. 31. Ua. 32. Uo. 4.sz. 33. Uo. 5.sz. 34. Uo. 3.sz. 35. Uo. 4sz. 36. Uo. 3.sz. 37. Uo. - A polgári fegyver nélküli helytállás egyik legszebb példája az 16571661-beli "romlás" idejéből Linczigh János kolozsvári királybíró önfeláldozó magatartása. L . Bálint József - Pataki József: Kolozsvári emlékírók 1603-0720. Bukarest 1990, 179-184. Ma m á r nem örökíti meg utca a nevét az általa megmentett városban. 38. Uo. 7.sz. 39. Hunnuzaki, i.m. 1261. 40. Függelék: 6. és 7.sz. 41. Uo. 7.sz.
42. 43. 44. 45. 46. 47.
Bit I . 15492. (régi jelzet: 94.) sz. Függelék: 7.sz. Uo. Uo. 8.sz. Uo. 5.sz. Uo. 3.sz.
FÜGGELÉK 1. 1657. június 25. Gyulafehérvár B a r c s a i Á k o s , a f e j e d e l e m távolléte idejére kinevezett helytartó a s z á s z universitásnak: módosítja az ifjú fejedelem nevében korábban kiadott p a r a n c s o l a t o t , a m e l y a s z á s z s e b e s i mezőre rendelte a s z á s z s á g gyalogkatonáit, é s m e g p a r a n c s o l j a , h o g y a z o k a t "éjjel-nappal" irányítsa Gyulafehérvárra. Utóiratban a lengyel parasztság beütésére hivatkozva, a z élésszekerek visszatartását parancsolja. Bit I. 15449. (régi j e l z e t : 52.) sz. E g y k o r ú másolat Generosi p r u d e n t e s a c c i r c u m s p e c t i d o m i n i vicini et a m i c i mihi b e n e v o l i . S a l u t e m a c benevoli a f f e c t u s o b l a t i o n e m . Úgy v a g y o n a d 2 9 Junii p a r a n c s o l t a t o t t v o l t ifjú k e g y e l m e s U r u n k t ó l , h o g y a z sebesi mezőre küldgyen k e g y e l m e t e k a z u n i v e r s i t a s gyalogit, d e azt a z r ó s z hírek megváltoztatván, k e g y e l m e t e k e t autoritate f u n c t i o n i s officii p a r a n c s o l o m , a z universitastól adandó g y a l o g o t mindgyárást indítsa i d e F e i e r v a r f e l e , éjjel-nappal jöjjenek. Kibe külembe n e is cselekedgyék k e g y e l m e t e k . T á r c s a m e g Isten k e g y e l m e t e k e t jó egészségben. Dátum A l b a e Juliae 2 5 Junii a n n o 1657. 1
Generosarum dominationum vestrarum amicus ac vicinus benevolus Achatius Bartsaj mpria P.S. Mivel a z Lengyelországi parasztság ütött k i , élésszekerekkel n e jöjjen k e g y e l m e t e k , c s a k könnyűszerrel. 1.1. Rákóczi F e r e n c
2. 1657. június 2 7 , a Borbánd m e l l e t t i táborból Barcsai Á k o s , a f e j e d e l e m távolléte idejére k i n e v e z e t t helytartó közli a besztercei tanáccsal: n e m teljesítheti kérésüket, hogy a városra kiszabott s z á z z s o l d o s gyalogkatonát e l e n g e d j e , m e r t segítségük nélkülözhetetlen. Bit I. 15457. (régi j e l z e t : 59.) sz. [ C í m z é s a levél külzetén:] Prudenti a c c i r c u m s p e c t i dominó regio iudici c o e t e r i s q u e Bisztriciensis etc. D o m i n i s et a m i c i s mihi o b s e r v a n d i s s i m i s
senatores
civitatis
Mint jóakaró s z o m s z é d u r a i m n a k ajánlom k e g y e l m e t e k n e k és I s t e n n e k áldásit kívánom k e g y e l m e t e k r e etc. A z k e g y e l m e t e k levelét v e t t e m , m e l y b e n k e g y e l m e t e k kívánnya, h o g y a z k e g y e l m e t e k r e nézendő s z á z z s o l d o s g y a l o g o t m e g e n g e d g y e m . É n u r a m , n o h a a z egész u n i v e r s i t a s ötszáz g y a l a g g a l tartoznék énnekem, d e mégis a z őkegyelmek törekedésére a z ötszáznak számát m e g e n g e t t e m , s immáron a többit h o g y s z a g g a t h a s s a m , semmiképpen módon a b b a n ninczjen. Mivel az ellenség a z mezőben jővén élőnkben, o d a megkívántatik a z segítség. N e m a z kőfal között szokták u r a m c s a k ez hazát m e g t a r t a n i , h a n e m a z szükségnek idején ki-ki t a r t o z i k f e j e d e l m e , hazája é s szabadsága mellett vitézkedni. Kihez képest e b b e n n e m k e d v e s k e d h e t e m s e m apámnak, s e m anyámnak, k e g y e l m e t e k más d o l o g b a n találjon m e g , k e d v e s k e d n i k e g y e l m e t e k n e k k é s z leszek. T á r c s a m e g Isten j ó egészségben k e g y e l m e t e k e t fejenként. Dátum in castris a d B o r b a n d positis die 27 Junii a n n o 1657. K e g y e l m e t e k n e k jóakarattal szolgáló barátja P.S. N e m i s c s a k egyedül a z én h a t a l m o m b a n áll a z g y a l o g o k n a k megengedése, azért h o g y k e g y e l m e teknek nem kedveskedhetem, ebben szeretettel kérem megbocsássa. Barcziaj Ákos mppria [A levél külzetén, a c í m z é s alatt, besztercei feljegyzés:] Allatáé die 2 9 Junii e x A l b a n i s castris a Barczai A k o s . Z á r ó gyürűpecsét n y o m a .
3. 1657. június 27. Kővár Petrus Pastyul a b e s z t e r c e i e k n e k a z országos "pusztító ellenség állapota felől": a l e n g y e l e k h a r m a d n a p j a Szatmár alatt v a n n a k , Szatmárnémetinek harmadrészét felégették és 2 6 0 0 tallér sarcot fizettettek, h o g y n e égessék fel a z egész várost, m a j d Nagybánya felé indultak, útjukban pedig m i n d e n t felégetnek. Máramarosban a l e n g y e l e k k e l a tatárok beütését is várják. Kéri, h o g y küldjenek n e k i k v a g y 3 0 0 - 4 0 0 jó puskás g y a l o g o t , m e r t h a a z ellenség erőre k a p , a z egész országot elözönli. Bit I. 15454. (régi j e l z e t : 56.) sz. [ C í m z é s a levél külzetén:] A m p l i s s i m i s p r u d e n t i b u s a c c i r c u m s p e c t i s iudici p r i m a r i o , iuratis civibus c i v i t a t i s Bistriczensis et d o m i n i s vicinis mihi o b s e r v a n d i s s i m i s . A m p l i s s i m i p r u d e n t e s a c c i r c u m s p e c t i d o m i n i vicini mihi o b s e r v a n dissimi. S a l u t e et s e r v i t i o r u m p a r a t i s s i m a m c o m m e n d a t i o n e p r a e m i s s a m . A z f e l s í g e s Isten ez m o s t a n i országunkat pusztító ellensígnek tüzitől és fegyveritől o l t a l m a z z a m e g k e g y e l m e t e k e t . K e g y e l m e t e k n e k e m írt levelit v e t t e m , continentiáját értem, h o g y kívánnak informáltatni voltaképpen az országunkat pusztító ellensígnek állapottya felől. A z í r t k e g y e l m e t e k n e k b i z o n y o s o n írhatom, h o g y a z ellensíg immár h a r m a d n a p j a m i o l t a S z a k m a r alatt v a g y o n , S z a k m a r Németinek is h a r m a d részit elégették, d e m a i n a p o n jűve a z híre, h o g y kétezer-hatszáz tallérban m e g s a c c o l t a n a k , h o g y egészen
fel n e m égették őket, az kik megsaccolván, S z a k m a r alól erre Nagy B a n y a f e l e indultának, h o g y a z mely úton urunk k i m e n t , a z o n úton ők is bejöjjinek. V a l a h o l pedig e l m e n n e k , sehol c s a k e g y ház is m e g n e m m a r a d , h a n e m m i n d e n f a l u k a t , várasokat tőből kiégetnek és a z e m b e r e k e t is v a l a k i k e t k a p h a t n a k , levágják. U g y a n ez m a i n a p o n Máramarosból kapitán u r u n k n a k is érkezek l e v e l e k , hogy M a r a m a r o s n a l is n a g y készölettel a k a r n a k kiütni az tatárok l e n g y e l e k k e l edgyött, kik közül immár nyelvet is f o g t a n a k . Azért k e g y e l m e t e k országunknak ily éktelen pusztulását hallván, mivel nekünk is v a d n a k a z szoros u t a k o n bizonyos e m b e r e i n k , külgyön v a g y három- v a g y négyszáz jó puskás g y a l o g o k a t , h o g y ellenek állhassunk, m e r t itt erőt vívén, a z egész országon általmennek. T u d o m jövendőben az m i k e g y e l m e s u r u n k az k e g y e l m e t e k hívsígét k e g y e l m e s e n f o g j a a g n o s c a l l n i j a . E b b e n k e g y e l m e t e k ne kételkedgyék, h a n e m idején az több s z á s z városokra is t e g y e n hírt, m e r t süketségre vévén a z dolgot k e g y e l m e t e k m i n d m a g a s m i n d az egész ország kárt vall. A m p l i s s i m i s d o m i n a t i o n e s v e s t r a s q u a féliciter valere d e s i d e r a m u s . Dátum i n arce Kővár d i e 2 7 Junii 1657. Eiasdem amplissimarum dominatione vestrarum servire p a r a t i s s i m u s Petrus Pastuly [A levél külzetén, más k é z z e l : ] A n n o 1657 d i e 2 7 Junii allatáé ratione f a m a e tristissimae h o s t i u m i n g r e s s u m m a g n a m r a b i e m . . . ' Z á r ó gyürüpecsét n y o m a . 1. Következik e g y k i o l v a s h a t a t l a n s z ó .
4. 1657. június 2 7 . Z s i b ó A dési bíráknak küldött tudósítás a l e n g y e l e k pusztításairól és szándékairól, a zimbrai s z o r o s bevágásáról, Szatmárnémeti és B e r e g s z á s z feldúlásáról. Bit I. 15456. (régi jelzet: 5 6 . ) sz. Feltehetően a b e s z t e r c e i e k n e k megküldött egykorú másolat, [A hátlapon c í m z é s : ] A z desi bíráknak n e k e m jóakaró u r a i m n a k adassék A z Ú r o l t a l m a l e g y e n k e g y e l m e t e k e n . T e g n a p délután három óra után i n d u l t a m ki Z a k m a r r a , a z h o v a nagy rettegéssel és m i n d e n e m b e r i reménség kiül a z Isten [ ? ] elvitt s o n n a n m e g h o z o t t , kiért l e g y e n áldott szent n e v e . D e u r a m , én s e n k i t n e m rímitek, c s a k a z t m o n d o m , magára i g e n vigyázásban l e g y e n , m e r t szándéka a z ellenségnek B a n i a , Des, C o l o s u a r , Fejeruar. A z zimbrai s z o r o s n á l be v a g y o n a z út vágva, a z banniai h a d o t t ecagita [ ? ] , arra l e g y e n segítséggel k e g y e l m e t e k , h o g y ott el n e jöhessen. Hátul a z Isten m u t a t segítséget, m e r t Gientzi u r a m ezer l o v a s s a l érkezett, R o s a l j b a n szállott. A z m e n n i f a l u volt m i n d megégett, t e g n a p a z m i k o r k i i n d u l t a m , a k k o r gyújták m e g Németinek hátramaradott részét. É n m e g n e m írhatom, h a n e m c s a k ez, h o g y én a z mit láttam iszonyúság. Kiváltképpen az szegény B e r e k s z a s i a k o n a z m i esett, k i k n e k vérekben bokáig járhattak az t e m p l i o m b a n , e z e k előtt se leány, a s s z o n y e m b e r , g y e r m e k , férfiú n i n c s e n , h a n e m
iszhonyú halálhajtók, melytől Isten m i n d a n n y u n k a t őrizzen. M a szerdán S i b o n d i e 27 Junii 1657. A r a n i a s Megiesről a z . . . ' 1. 1,6 c m k i s z a k a d t a papírból.
5. 1657. június 27. Nagybánya Petri István nagybányai bíró é s a városi tanács tudósítója a b e s z t e r c e i tanácsot a Lengyelország felől betört ellenség pusztításairól Munkácstól Szatmárig és előnyomulási szándékukról. Bit I. 15455. (régi jelzet: 57.) sz. [ C í m z é s a levél külzetén:] A m p l i s s i m i s p r u d e n t i b u s a c c i r c u m s p e c t i s viris dominó iudici p r i m e r i o c a e t e r i s q u e iuratis civibus liberae civitatis Biztriciensis etc. d o m i n i s amicis nobis observandissimis. A m p l i s s i m i p r u d e n t e s a c c i r c u m s p e c t i viri d o m i n i a m i c i et v i c i n i nobis o b s e r v a n d i s s i m i P r a e m i s s o salutis o p t a t a e v o c o servitiorum p r o m t i t u d i n e m commendationem A z k e g y e l m e t e k levelét megadák délszínben minekünk, m e l y b e n a z idevaló r e t t e n e t e s pusztításoknak, égetéseknek és kegyetlenségeknek mivoltáról a k a r k e g y e l m e t e k tőlünk tudósíttatni. A b i z o n y d o l o g egész Munkácztúl f o g v a a z o n belől is Lengyelország f e l e kibeszélhetetlen romlást, pusztítást, égetést és öldöklést töttenek mindenütt ahol eljöttek m i n d Szatthmárig. M o s t a n az alól is megindulván az elei hozzánk három mélyföldnyire v a g y o n . Szatmár Némethinek n a g y u b b részét elégették, m i n k e t is Isten m i n t m a r a s z t m e g tülök, m a g a ő felsége t u d g y a . Voltának u g y a n ellene állók, még e d d i g n e m bírtanak v e l e . A z m i n t érthettyük b e f e l e i g y e k e z i k Erdélyben. Több szorgalmatosságink között bővebben n e m t u d g y a m o n d a n i , ki többnek, ki k e v e s e b b n e k m o n d g y a . In reliquis a m p l i s s i m i s , p r u d e n t i b u s ac c i r c u m s p e c t i s d o m i n a t i o n e s v e s t r e s feliciter v a l e r e et in pace vivere d e s i d e r a m u s . Dátum N a g y Bánya d i e 2 7 Junii 1657. Amplissimis, prudentibus a c circumspectis dominationum vestrarum servitores paratissimi S t e p h a n u s Petri j u d e x et iurati c i v e s civitatis N a g y b a n y a P.S. K e g y e l m e t e k m e g ne ütközzék b e n n e , hamarságnak okáért v a r a s u n k s z o k o t t pecséti alá n e m tehettük írásunkat. [A levél külzetén, a címzés alatt b e s z t e r c e i feljegyzés:] A n n o 1657 allatáé sunt t r i s t i s s i m a e h a e litterae ratione h o s t i u m in pátriám irruptorum. Z á r ó gyűrűpecsét.
1657. július 3. Máramarossziget S z t o j k a S i m o n Máramaros vármegye alispánja tudósítja a b e s z t e r c e i e k e t a l e n g y e l e k visszavonulásáról és a z okozott pusztításokról, V i s k felégetéséről. Bit: I. 15464. (régi jelzet: 66.) sz. [ C í m z é s a levél külzetén:] P r u d e n t i b u s et c i r c u m s p e c t i s d o m i n i s iudici primario et a m p l i s s i m o snatul civitatis Bistriciensis etc. d o m i n i s m i h i p l u r i o r u m o b s e r v e n d i s s i m i Szolgálók k e g y e l m e t e k n e k m i n t u r a i m n a k , jó egészséges, boldog h o s s z ú élettel látogassa Isten k e g y e l m e t e k e t K e g y e l m e t e k levelét vöttem, mit írjon értem, k e g y e l m e t e k jó magaajánlását megszolgállyuk k e g y e l m e t e k n e k . É r k e z t e k h a d a k most Erdeiből, de már késő, mert a lengyel általtakarodott a B e s z k e d e n . A z hol e l m e n t m i n d égetett, V i s k e t is elégette. Itt elég sok rossz hírek v a d n a k mindenfelől, Isten t u d g i a ki igaz b e n n e s ki n e m . K e g y e l m e t e k is tudósiccson ha mi bizonyost ért. T á r c s a m e g Isten jó egészségben k e g y e l m e t e k e t . In Szigeth 3. Julii a n n o D o m i n i 1657. K e g y e l m e t e k n e k szeretettel szolgáló szomédgia Sztojka Simon [A levél külzetén, a c í m z é s alatt, besztercei írással:] Allatáé ex M a r a m a r u s die 7 Julii 1657 e x /Szigeth/ az erdélyi h a d a k n a k M a r a m a r a s b a n heában való fáradozási felől ír S z t o í k a S i m o n u r a m Papírszeletre n y o m o t t záró gyürűpecsét
7. 1657. július 3. Giródtótfalu T a a r András futár útján tudósítja Szabó Lénárt besztercei főbírót a j ú n i u s 12-től j ú l i u s l-ig történt eseményekről: a l e n g y e l e k S z e n t m i k l ó s t ó l az egész Krajnát felégették, Munkácsot és vidékét, v a l a m i n t B e r e g s z á s z t feldúlták, a z e m b e r e k e t levágták; Nagybánya és a három Tótfalu llobánál megállították őket, i n n e n Visk felé folytatták a dúlást. Nehezményezi a "vigyázatlan állapotot", a m i m i a t t m a j d n e m bekövetkezett a z ország romlása, m e r t a k i k "az ország zsírját eszik" n e m nyújtottak segítséget. Bit: I. 15463. (régi jelzet: 6 5 . ) sz. [Címzés a levél külzetén:] Beszterczei városnak égik főtanácsának a z n e m z e t e s S z a b ó Lenarttd úrnak, n e k e m jóakaró u r a m n a k és attiámnak adassék postán Cito C i t i s s i m e [három o s z l o p b a n oszlopot pedig a " c i t i s s i m e " zár le.]
a "cito" hússzor
egymás alá írva,
Alázatos szolgálatom ajánlom k e g y e l m e d n e k m i n t jóakaró u r a m n a k , jókkal lássa k i g y e l m e d e t hozzátartozóival
minden
Isten s o k
Vöttem a z k i g y e l m e d céduláját, értem kévánságát a z m o s t a n i állapotrúl. h o g y tudósítanám. N o h a rettenetes a z d o l o g . 12 Junitúl f o g v a júniusnak utolsó napjáig és p r i m a Juliig o l y pusztítást töttenek, S z e n t m i k o s t ú l f o g v a a z egész Krajnat felégették, M u n k a c z városát, tartományát, B e r e k s z á s z t , nípet levágták, j o a i t felprédálták, S z a t t h m a r varmeghének jovát a z szerént S z a m o s k ö z b e n , i p p e n S z e n e r V a r Aljáig ígetenek, az S z a m o s mellett t e m p l o m o k a t , h a r a n g o k a t földig ígettek. A z úri r e n d e k n e k nagi v i g h a z a t l a n jószágokra n e m hattuk, h a n e m az mint lehetett kiváltképpen N a g y Bánja és Felseó Bánja városi és a z 3 T ó t f a l u k ' a z llobában a z szorost megállották és ott egy h a t a l m a s erős sarampót csináltattunk volt, és a z pogányság azon által n e m jöhetett, h a n e m c s a k megjárák é s visszatértek V i s r e , ott azt m e n t e n felégetek s m i n d e n e k e t elvittek, nípet kit le n e m vágtak, elhajtották. A d d i g zaklatám a z bánt és keóvari kapitánt. Ám u r a m t e g n a p , úgymint díe 2 d a Julii é s 3 Julii t a k a r o d o t t által a z h a d a k n a k j o b b része, kit immár kísőn általkűttek. E g é s z Erdeljországának c s a k a l i g h o g y romlása a z vigiázatlan állapat miatt n e m Ion. K ö s z ö n j é k az Úristennek és a z mi keserves nyughatatlanságunknak. Immár a b b a n az d o l o g , h o g y a z o k b e m e n t e k nilván, c s a k h o g y oly hírünk j u t o t t , h o g y R u s z k o v a Pojan s P e t r o v a felé hallatik kiütni 5 ezer tatár, kit Isten n e a g j o n . A z mi h a d a i n k voltának é s kínlóttam u r a m a z o k k a l , m e r t a z kik a z ország z s í r j á k eszik, c s a k a z o n közül s e n k i bizony n e m valék, m e r t h a megsegítnek v a l a , a z o k itt v e s z t e k v a l a az l l o b a b a n . 2
É n bizony írtam v a l a keóvari főkapitánnak, h o g y k e g y e l m e t e k n e k írjon é s hadat is kírjen, d e n e m t u d o m , miért n e m c s e l e k e t t e m e g . S z t o j k a S i m o n írását, kit n e k e m az m a g a kezeírása alatt s pecséti alatt küldött, ím e b b e n elküldtem, h o g y voltakíppen kétség nélkül t u d h a s s a jobban kegyelmetek. írja, h o g y ezek b e m e n t e n e k . D e én a r r a így írtam n e k i , hogy a z várnépet jól elrendelje, g y a l o g o t külön, lovast külön és ím jüttem-jünek az h a d a k , n e m útban, h a n e m házokra és f a l v o k r a , városokra, váraira kell a z e b e k n e k m e n n i , azt m e g c s a k m e g s e m köszönjük, h a a z n a g y kárért é s hallatlan romlásért csak bürökkel fizettek. K i g y e l m e t e k is a z Istenért M a r a m a r o s b a n lovast, g y a l o k o t ágion, utaít m i n d e n f e l e erősítéssé m e g , m e r t e z e k n e k h a utánok n e m l e s z n e k , bizony esmét kiütnek é s s o k k a l n a g y u b b romlást t e s z n e k G a v a j u r a m n a k , Tormáknak, és mindenfelé bízvást írhat u r a m k e g y e l m e t e k mindenrűl ez után is tudósítom k e g y e l m e t e k e t , c s a k t u g i o n e m b e r t ide küldeni. 3
4
Felette kívántatnak v a g y n o 10 szál jó, ép k o p j a k . A z bánt várom. Mi a z o k a , hogy t e g n a p és m a el n e m érkezek, csudálom, d e h a eljű is, még a z h a d a k rendelésére által megyén, azután a többekkel együtt a z kik jüttest-jűnek úgy indulok, ha parancsolják, Isten hírivei. Detari u r a m Volt a z katonák c o m i s s a r i u s a . E z e k után íltesse Isten u r a m k i g y e l m e d e t s o l t a l m a z z a m i n d e n romlástól és kártúl mint a z mi országunk, m e l y n e k c s a k füsti maratt s o k h e l y e n és az kűfalok. Bár c s a k v a g y 4 f o n t p u s k a p o r t , m e r t bizony itt igen e l f o g y o t t . S o k e m b e r e k ültének fel barátságomért. V a g y tíz pár szép lobogót s z e r e z z e n k i g y e l m e t e k minnájan és külgye ki hozzám. E z e k után Isten e n g e g y e e z írásom találja k i g y e l m e d e t j ó egészségben.
R a p t i m . Ex Girót Tótfalu a n n o 1657. 3. Julii estvefelé. C s a k Isten t u g g y a minemű k e s e r v e s fáratságim és injuriáim voltának kiváltképpen m a i n a p i g l a n . K i g y e l m e d n e k alázatoson szolgáló jóakarója s f i a míg ílteti Isten Gerót Tóthfaluban lakozó T a a r András mppria P.S. M i n d e n jóakaróimat alázatosan köszöntök k i g y e l m e d által. P.S. M i n d bánt, f e j e d e l e m a s s z o n y t és informáltan ez néhány n a p a z rajtunk levő ellenség állapotjárul, a z viceispán inasát k i g y e l m e d külgye ki m e n t e n . Z á r ó gyürüpecsét P.S. É n édes L e n a r t u r a m ez cédulámat k e g y e l m e d tárcsa m e g és külgyön egy jó nadrágnak való posztót, mert itt bizony n e m k a p h a t n i . A z árát Isten iltetvín k e g y e l m e d n e k m e g a d o m , d e rossz n e l e g y e n és annyi l e g y e n , kibül jól kiteljék. L e s z e n k e g y e l m e d n e k mógya az kiküldésben. Ezt azért írtam k e g y e l m e d n e k külön. Dátum 3. Julii a n n o 1657 in o p p i d o Girót Tótfalu k e g y e l m e d n e k alázatoson szolgál T a a r András m p . [A tudósító levéllel együtt elküldött cédulát tévesen T a a r András j ú l i u s 8-i leveléhez tartozónak vélték, ezért j e l z e t e : I. 1 5 6 4 9 a . ] 1. Misztótfalu, Giródtótfalu, Kistótfalu. 2. V i s k 3. Z a b o l a i M i k e s Mihály kővári főkapitány ez időben a f e j e d e l e m m e l Lengyelországban volt. 4. Feltehetően Gávai M i k l ó s D o b o k a vármegyei nemesről v a n szó. 5. Feltehetően a dési Détári András máramarosi harmincadosról v a n s z ó .
8. 1657. július 8. Giródtótfalu T a a r András megköszöni a besztercei főbírónak és tanácsnak a küldött hadi szerszámokat, kérésüknek megfelelően pedig értesíti őket a z erdélyi h a d a k környékbeli gyülekezéséről, védelmi intézkedéseikről v a l a m i n t a l e n g y e l e k o k o z t a "holtig való gyászok'-ról A besztercei társzekerek a kolozsváriakkal együtt kár nélkül e l i n d u l t a k , viszont számítani l e h e t a tatárok betörésére. Bit: I. 15469. (régi jelzet: 67.) sz. [ C í m z é s a levél külzetén:] N e m z e t e s és tisztelendő B i h m G e o r g y u r a m n a k s z a b a d királyi B e r t e c z e városának fő bírájának és a z o n városnak egész tanácsának, n e k e m k e d v e s jóakaró u r a i m n a k , s z o m s z é d i m n a k adassék k e z e k b e n híven Alázatos szolgálatom ajánlom k e g y e l m e t e k n e k m i n t becsületes, jóakaró s z o m s z é d u r a i m n a k . Isten k e g y e l m e t e k e t idvességes jókkal álgya s z e r e l m e s i v e l együtt. K e g y e l m e t e k böcsületes 5. Julii írt levelét s n e k e m míltatlan alázatos szolgájának küldött hadiszerszámait igen alázatosan, kedvesen vöttem kegyelmetektűi mint böcsiületes jóakaró uraimtól s szomszédimtól. K e g y e l m e t e k írása szerént kívánságát m o s t is m i b e n v a g y o n , ím írhatom.
Itt b e n n az h a d a k u g y a n f e l e s e n gyültenek v a l a , d e a z városok hadait székelységet és vármegyéket, o d a b e a z praefigalt helyre és táborra szállani rendelték. Máramaros vármegyét is könjiű h a d a k k a l , strássákkal megerősíttetik, várván az Istentűi immár m i n d e n jót. Úgy értettem, h o g y ez nemzetünkön és országunkon esett n a g y míltatlan kár u r u n k n a k is őnagyságának hírével esett. Éppen, h a igaz, l e n g y e l Krakkóban e z e k n e k orvaslására gongyát írta lennije. D e r e k a s a n kírem, Isten őnagyságát segélje. Itt kinn m i n d e n f e l e c s a k a z nagy szomorúság és holtig való gyászlások m a r a t t a n a k a z o k miatt a z lator l e n g y e l e k miatt. M o s t a n még n i n c s e n s e m m i hírünk, h a n e m a z nípek m i n d e n f e l e haza szállottak. Barczaj Á k o s u r a m , Gíulaj F e r e n c váradi vicekapitány u r a m kiváltkíppen az h a d a i v a l , sok e z e r e d magával tért m e g 5. Julii Szatthmartúl, B a r c z i a j u r a m L a p o s tájáról. De m i n d e n módon a z hul kívántatott strászákra elegendő hadat hattak. E z e k uán kívánok Istentűi k e g y e l m e t e k n e k b o l d o g h o s s z ú életet n e m z e t i v e l és nemzetünkkel, s z e r e l m e s hászanépeivel m e g a d a t n i a és füleit a z Istennek dicsiőségére j ó híreknek hallásával betölteni. íltesse Isten u r a m k e g y e l m e t e k e t m i n d f e j e n k i n t . Dátum in o p p i d o Gerót Tótffalu a n o 1657 die 8 Julii r e g g e l . K e g y e l m e t e k n e k alázatos míltatlan szolgája és s z o m s z é d j a míg ílteti Isten. T a a r András m p p r i a . P. S. H a mi nilvánvaló a v a g y h a c s a k kétséges hírek l e s z n e k is voltakíppen tudósítom k e g y e l m e t e k e t u n o s - u n t a l a n . A z k e g y e l m e t e k társszekereit házamhoz szállítottam v a l a , m i n d a d d i g valamíg h a d n a g y Szabó Mihály u r a m n e k i k n e m üzent, marhástul itt voltának j ó gondviselés alatt és innét kár nélkül m e n t e k el kolosvari u r a i m s z e k e r e i v e l együtt. V a l a m i ötezer tatár, hírét h a l l o t t u n k , P e t r o v a és R u s z k o v a P o j a n a felé beütni két úton, felét a z T i s z á n R a h o felé. A z o k n a k is Isten akadályt adott és szándékokban n e m eresztette elő. Úgy h i s z e m a z kozák fráterek orvosolták m e g őket a z m e n n y i r e értettem. [A levél külzetén, a c í m z é s alatt besztercei feljegyzés:] Allatáé d i e 11 Julii e x G i r o h t T o o t f a l u T h a r András ír az hírekről. Záró gyűrűpecsét.
A z iratokban szereplő helységek mai neve Aranyosmeggyes (Aranias Megies) = Mediesu Aurít (R) Bania 1. = Nagybánya Beregszász (Berekszas) = Beregovo (Ukr.) Beszterce (Bisztricia, Biztricia, Bertecze, = Bistrita (R) Borbánd = Barabant (R) Dés = Dej (R) Giródtótfalu (Gerót Tothfalu, Girót Tótfalu, Giroht Tootfalu) = Tautii de Sus (R) Gyulafehérvár (Feiervar, Alba Júlia, Fejeruar) = Alba Iulia ((R) Huszt = Huszt(Ukr.) Iloba = Lloba (R)
Kistótfalu = Tautii Magherus Kolozsvár (Golosuar) = Cluj Kővár ( Cetatea Chioarului Krakkó (Krakkó) = K i a k ó w ( L ) Lápos (Lapos) = Lapus (R) Máramaros (Maramarus) = Maramures (R) Máramarossziget (Szigeth) = Sighetu Marmatiei (R) Misztótfalu = Tautii de Sus (R) Munkács (Munkácz) = Munkatjevo (Ukr.) Nagybánya (Bania) = Baia Mare (R) Németi = Mintiu 1. Szatmárnémeti Petrova = Petrova (R) Rahó-Rahov(Ukr) Retteg = Reteag (R) Ruszkova = Ruscova (R) Szamosújvár (Szamos Vívár) = Gherla (R) Szatmár (Szakmar), Szatmárnémeti = Satu Mare (R) Szászsebes = Sebes (R) Sziget 1. = Máramarossziget Szinéváralja (Szener Var Alja) = Seini Tótfalu 1. Misztótfalu, Giródtótfalu, Kistótfalu Visk (Vis) = V i s k o v o ( U k r ) Zsibó (Sibo) = Jibou (R)
Beiträge zu den Erscheinungsformen einer Krise (Juni-Juli 1657) Die unerwartete Vergeltung von polnischer Seite für den von György Rákóczi II. nicht umsichtig genug vorbereiteten polnischen Feldzug: der Einbruch in das zu Siebenbürgen gehörende Paitium hat in dem absolutistischen Henschaftssystem des Fürsten von Siebenbürgen Erscheinungen zu Tage gebracht, die eine Machtkrise verraten haben. Durch die Untersuchung der gesellschaftlichen Auswirkungen des etwa drei Wochen andauernden (12.Juni-1 Juli) polnischen Angriffs - unter Einbeziehung der im Anhang publizierten Schriftstücke - verfolgt die Studie die Ohnmacht des in Abwesenheit des autokratisch regierenden Fürsten verunsicherten Regierungsrates, seine Verzögerung und demzufolge die Erschütterung des Vertrauens gegenüber der Zentralmacht, aber gleichzeitig auch die Selbstschutzmaßnahmen der Gemeinschaften und auch deren Erfolge. Unter Dmck der Gefahr bilden sich die ansonsten zum Großteil wirtschaftlichen Beziehungen der Gemeinschaften. Selbstverwaltungen in einen Schutzbund um. Das wird vorwiegend an dem Beispiel des sächsischen Bistritz - dessem Archiv die meisten Schriftstücke entnommen wurden - gezeigt. Die Stadt - wie andere Gemeinschaften - hat im Laufe der Zeit an den Handelswegen zuverlässige Kontakte geknüpft, demzufolge war ihre Nachrichtenerstattung besser als die der Zentralmacht. Der Gelegenheitsverbund der Gemeinschaften bringt das Vordringen des Feindes zum Stoppen, ehe das Heer der Macht den Schauplatz erreicht, die zentralen Städte der Selbstverwaltungen gewähren den erschrockenen Menschen den sicheren Fluchtweg. Diese Selbstveiwaltungen dienen - durch die Aufstellung der eigenen Abwehr - letzten Endes für die erschütterte Zentralmacht dem Schutz des Landes. Die publizierten Schriften geben nicht nur die Kreigsereignisse wieder, sondern zeugen durch die Bevorzugung der Verteidigungsaspekte, unter dem Druck der Zeit von der vernachlässigten Verfahren der Kanzlei (flüchtige Formulierungen, fehlende Siegel an den Schriften usw.)
