ADATOK BABITS MIHÁLY B E T E G S É G É H E Z GYENES GYÖRGY
Ezerkilencszáznegyvenegy augusztus 4-én Babits Mihály a budai Siesta Szanató riumban, ahová egy nappal előbb szállították be m e n t ő a u t ó v a l Esztergomból, meghalt. Illyés Gyula, aki a Szanatóriumban — ma az Országos Onkológiai Intézet m ű k ö d i k falai között — a költő utolsó óráinál jelen volt, leírja, hogy „a második emeleten, az 54-es szobában feküdt, a Siesta szanatóriumban". Babits életében m á r t u d o t t volt, hogy a költőnek rákja, mégpedig valószínűleg a felső légutakból kiinduló r á k j a van, amely miatt előbb gégemetszést, 1938. február 10-én, majd t ö b b sorozatban r á d i u m és röntgenbesugárzást, végül a betegség végső stádiumában, amikor nyelése nagyfokban nehezítetté vált, mert a daganat e l z á r t a a nyelőcső bemeneti részét, gyomorsipolyt ( „ g a s t r o s t o m i a " ) végeztek, 1940 november 18-án. Az első műtétet Rudolf Nissen profeszszor végezte a Park Szanatóriumban, a másodikat Schmidt Lajos professzor a Siesta S z a n a t ó r i u m b a n . A két műtét közötti ismételt besugárzásokról, melyeket részben az E ö t v ö s Loránd Radium és Röntgen Intézetben dr. Czunft Vilmos (az Intézet jogutódja az Országos Onkológiai Intézet), az Intézet akkori igazgatója, részben dr. R é v é s z Vidor főorvos végzett a Park Szanatóriumban, számos adat maradt fenn és került publikálásra, legutóbb a Belia G y ö r g y által szerkesztett „Babits Mihály beszélgetőfüzetei" című m u n k á b a n . K ö n y v e előszavában Belia G y ö r g y azt írja, hogy „az eltávolított daganat szövettani vizsgálata nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a daganat jó vagy rossz indulatú volt-e. Az orvosi jegyzökönyvek, kórleírások ismeretének híján ma már megálla píthatatlan, hogy a nyaki részek mely szövetében keletkezett a kóros daganat (pajzsmirigy ? gége?)". A kórtörténetek valóban nem maradtak fenn, legalábbis eddig nem sikerült a nyomukra bukkanni, de a szövettani lelet alighanem m á r akkor eldöntötte a daganat rosszindulatú voltát, különben aligha végeztek volna t ö b b sorozatban r á d i u m - és röntgen besugárzást. Rosszindulatúság mellett szólt a betegség klinikai lefolyása is, amely végül a k ö l t ő halálához vezetett. Sajnos arról eleddig nem került elő adat, történt-e boncolás, és ha igen, milyen eredménnyel. 1
2
A Bäsch Lóránt-hagyatékban fennmaradt levelezés alapján, melyet B ä s c h L ó r á n t részben Nissen professzorral, részben Babits hazai kezelőorvosaival folytatott, meg á l l a p í t h a t ó , felmerült annak lehetősége, hogy Babits sugárkezelését külföldön, m é g p e d i g vagy Stockholmban a Karolinska Intézetben, vagy Párizsban a Fondation Curie-ben végezzék . 3
1 2 3
Illyés Gyula: Iránytűvel Bp. 1975. 165. Babits Mihály: Beszélgetőfüzetei, 1938. Bp. 1980. Bélia György: Bevezetés 12. Az alábbiakban szószerint idézett levélrészletek a Széchényi Könyvtár U 3820/181/1—41 szám alatt nyilvántartott anyagából származnak. Rendelkezésre bocsátásukért Kabdebó Lórántnak tartozom köszönettel.
1938. március 14-én kelt levelében Bäsch Lóránt ezt írja Nissennek : „Die Bestrahlungen hat der Patient bisher ziemlich gut vertragen, gewiss in sehr leichten Dosen. Nun ist die grosse Frage, wie die Sache weiter geführt werden soll. Dr. Zunft und Dr. Bársony meinten, dass Röntgenstrahlen allein die innere Geschulzt [helyesen: Geschwulst] nicht auflösen können. Verehrter Herr Professor waren so freundlich anzudeuten, dass Sie in Stockholm und Paris, oder anderswo über die Behandlung ähnlichen Fälle Erkundungen einholen werden". E levelére válaszolva írja 1938. március 17-én Nissen: „ . . . die Einführung des Radiums sehr wünschenswert ist. Wir besitzen hier Kapseln, die eigens angefertigt worden Radium in die Stenose einzuführen." Nissen egyben sind, um bei Kehlkopfgeschwüren felajánlja, hogy r á d i u m t u b u s o k a t küld Babits részére. Erre azonban nem került sor, mert a budapesti E ö t v ö s L o r á n d R á d i u m és Röntgen Intézet rendelkezett a kezeléshez szükséges felszereléssel, mint Bäsch L ó r á n t írja Nissennek : „Das hiesige Radiumspital verfügt über alles notwendige für die Behandlung von Herrn Babits". ( D á t u m nélküli levél.) Ettől függetlenül azonban a szövettani metszeteket kiküldték konzílium céljából Stockholmba, a Radiumhemmetbe. A z ezt tanúsító levélben 1938. j ú n i u s 8-án Elis Berven professzor, a Radiumhemmet akkori igazgatója a következőket írja Rudolf Nissennek, aki akkor M ü n c h e n b e n lakott: „Professor Forssell hat mir soeben die mik roskopische Schnitte von Herrn von Babits überreicht. Es handelt sich um einen Tumor, der verhältnismässig strahlenempfindlich sein dürfte. Es ist leider undenkbar den Patienten in diesem Falle endgültig zu heilen, eine durchgeführte Röntgen oder Teleradiumbehandlung dürfte ihn aber eine nicht verächtliche Palliation bereiten können". A kezelésnek ez a formája az úgynevezett „ r á d i u m á g y ú s " besugárzás, ahogy Babits nevezte, „ a z ó l o m g ö m b " volt. A „ r á d i u m á g y ú " - v a l t ö r t é n ő kezelés, a r á d i u m alacsony dózisintenzitása miatt sokáig, olykor 1 ó r á n át is tartott. A hosszú kezelések alatt támadt gondolatait írta meg Babits Mihály a „ G o n d o l a t o k az Ó l o m g ö m b alatt" című cikkében, amely először a Pesti N a p l ó 1938 karácsonyi s z á m á b a n jelent meg. Berven sajnos abban tévedett, hogy a daganatot „viszonylag sugárérzékeny"-nek („verhältnismässig strahlenempfindlich") vélte, de abban nem, hogy a betegséget gyógyít hatatlannak tekintette, ahol csak átmeneti, tüneti e r e d m é n y t („Palliation") lehet elérni a kezeléssel. Berven professzor azonban nem csupán a szövettani metszeteket, hanem kór történetet és röntgenfelvételeket is kapott betekintésre, és azokat 1938. o k t ó b e r 13-án kelt levele alapján visszaküldte Bäsch L ó r á n t n a k , azonban a szövettani metszetek visszakül déséről a levelekben nem történik említés. Időközben felmerült annak a lehetősége, hogy P á r i z s b a n Coutard professzor is kon zultálja Babitsot. Erre utal Nissen levele Bäsch L ó r á n t h o z 1938. október 14-én, miután megkapta a B á r s o n y Tivadar által 1938. szeptember 23-án, a Pesti Izraelita Hitközség K ó r h á z a i n a k K ö z p o n t i Röntgenintézetében 17.855 folyószám alatt szereplő „trachea átvilágítás és felvétel"-ét. E lelet szerint „ a trachea igen kifejezett beszűkülése, amelyet elölről és hátulról bedomborodó lágy részárnyék okoz" volt észlelhető, valamint az, hogy ,,. .. a beszűkült területnek megfelelően csak keskeny, egyenetlen kontúrú csíkban halad le a kontrasztanyag". Ennek alapján — írta Nissen 1938. o k t ó b e r 14-én — „Unter diesen Umständen halte ich eine neue Strahlenbehandlung für notwendig, Coutard ist natürlich sehr kompetent. [Kiemelés Nissentől]. Wenn Herr von Babits nach Paris geht, soll er nicht vergessen, die histologischen Präparate mitzunehmen". M a j d 1938. október 2 3 - á n : „ . . . bin 4
4
A szövegben idézett levelekben az Eötvös Lóránt Radium és Röntgen Intézet akkori igazga tójának nevét többször tévesen „Zunft"-nak írta Bäsch Lóránt. Helyesen: Dr. Czunft Vilmos. Babits Mihály: Gondolatok az ólomgömb alatt. Pesti Napló, 1938. december 25.
ich der Überzeugung, dass man sehr bald [kiemelés Nissentől] eine intensive Bestrahlung vornehmen muss, um eine weitere Verengung des Oesophagus zu verhüten. Selbstverständlich: besteht, wenn die Speiseröhre undurchgängig wird, immer noch die Möglichkeit, durch Anlage einer Magenfistel die Ernährung sicher zu stellen. Aber die Magenfistel ist ein scheusslicher Zustand, den man besser vermeidet". Ez az első adat, amelyben a gyomorsipoly elkészítésének komoly lehetősége f e l m e r ü l . M i n t ismert, sajnos nem kerülhette el a költő ezt a „scheusslicher Zustand"-nak joggal nevezett állapotot sem, mert élete utolsó 9 h ó n a p j á b a n ezzel kellett élnie. A sugárkezelést tehát azonnal elkezdték, e l ő b b röntgen, majd rádiumkezelés formájában. Bäsch L ó r á n t tudósítja erről Nissent 1938. november 5-én: „Herr Babits hat mit Röntgenbestrahlung begonnen. Nun sind die hiesigen Arzte der Ansicht, dass Radiumbestrahlung vom vorne, scr wie es Professor Berven geraten hat, geboten sei. Dr. Zunft ist bereit diese Bestrahlung vorzunehmen. Er hat die nötige Radiummenge und auch Apparate dazu und kann die Be handlung ambulanterweise vornehmen." M i n t l á t h a t ó , igen sok és jelentős adat maradt fenn Babits Mihály betegségéről, a keze lésről, de mint Belia is írta, a daganat keletkezési helyét és a szövettani leletet nem lehetett rekonstruálni. A garat, a gége, a légcső, a nyelőcső felső része, esetleg a pajzsmirigy j ö h e t e t t szóba, mint a daganat kiindulási helye. Ezt p r ó b á l t u k felderíteni, az a l á b b ismertetésre kerülő „ n y o m o z á s s a l " . Sajnos az akkori kezelőorvosok közül m á r senki sincs életben, csak az egyik „ k o r o n a t a n ú " , Rudolf Nissen professzor, aki Babits Mihályt először operálta, élt még 1980-ban, aki, mint a fentiekben láttuk, sorsát a műtét u t á n is ismerte, sőt segítette, irányította is. így kézenfekvő volt, hogy elsőként a Petőfi I r o d a l m i M ú z e u m képviseletében K a b d e b ó L ó r á n t fordult levéllel Nissenhez, aki Svájcban élt. A z első levélben, 1980. szeptember 30-án K a b d e b ó L ó r á n t kérte Nissent, hogy esetleg m é g meglevő, eddig nem ismert adatait Babits betegségéről közölje. Nissen 1980. o k t ó b e r 15-én kelt válasza viszonylag kevés ú j adatot nyújtott a betegség szoros értelemben vett orvosi vonatkozásaihoz, bár azt meg erősíti, hogy nagykiterjedésű és a gátőr űrbe ( „ M e d i a s t i n u m " , „Mittelfellraum") is be terjedő daganatot talált a feltáráskor. A szövettani leletről csupán annyit tudott m o n dani, jogy az „később [?] rákos volt", („Später war der mikroskopische Befund carcinomatös" ) Nissen n é h á n y mondatával rávilágít 1938 magyar viszonyaira, melyek hatással — te gyük hozzá, biztosan rossz hatással — voltak Babits betegségére is. Ezt írja Nissen: „Das Ganze begann ja wie ein politisches Trauerspiel. Seine Krankheit lag an Bedeutung zurück, gegenüber dem Wunsch, den Eingriff keinem »nicht arischen« Chirurgen anzuver trauen". M i n t Nissen írja, a hozzá levélben forduló orvosokkal közölte, hogy véleménye szerint m ű t é t r e van szükség, de: „Viele Monate vergingen bis der Entschluss dazugefasst war". Babitsról Nissen így nyilatkozik: „Der Kranke war das Musterbeispiel der Geduld, trotzdem er über Art und Verlauf des Leidens orientiert zu sein schien". Mivel Nissen levelében esetleges további információk lehetőségét nem zárta k i , K a b d e b ó L ó r á n t kérésére magam is levélben fordultam Nissenhez, aki sajnos további adato kat nem talált feljegyzései között. Ugyancsak eredménytelen volt az Országos O r v o s t ö r t é neti M ú z e u m és Könyvtár mb. főigazgatójához, Antall Józsefhez írott megkeresésem, 5,
6
A dolgozat megírása után tudtam meg Kenéz Jánostól, hogy 1981. január 22-én Nissen profeszszor is elhunyt. Nekrológját Mario Rosetti írta: Rudolf Nissen zum Gedenken. Deutsche Medizinische Wochenschr. 106, 1981, Nr. 16, 511.
KAROUNSKA INSTITUTE"!" RADIUMHEMMKT
Stockholm, January 14, 1981
Pro f.Dr. G. Gyenes Direktor dps Klinischen Onkologischen Insti t û t e s 1525 BUDAPEST PF.21.XII RATH GY. U. 7/9 Ungern
Dear S i r , Ue have now found the o r i g i n a l histopathological
slides of Mr. Mihály Babits.
These slides have been reevaluated thoroughfully by Docent Claes Si 1 fverswa'rd at the Department of Pathology of the Karolinska Hospital and I n s t i t u t e . In our opinion there i s no doubt that Mr. Babits had a s a l i v a r y gland tumour, a HU i Le ni'jhly ú i f f e : fciitiüteú adenoid c y s t i c carcinoma with cribriform structures. Because of the local R a t i o n close to the thyroid region, the most probable origin of the tumour are the s a l i v a r y glands of the trachea or possibly hypopharynx. I t is not our opinion that Mr. Babits had a primary thyroid tumour.
I hope this is the information you requested and needed. Please, do not hesitate to contact Docent Silfverswárd or myself again i f needed. Please, do remember ray wife Nina's and my own best regards also to Professor Eckhardt. Yours very sincerely, .
J . Einhorn, M.D. Director of Radi umnenntet, Professor of Radiotherapy
Copy: Docent Claes Silfverswárd
Einhorn professzor levele (1981)
ha csak az a szomorú adat, mely szerint „ . . . a jelzett anyagot, illetve ami ezzel össze függésbe hozható, legkésőbb az 50-es években kidobták", nem tekinthető mégis fontosnak. Emlékeztetni szeretném az olvasót arra, hogy m í g a kórtörténet és a röntgenfelvételek Stockholmból visszakerültek Budapestre, mint az E. Berven professzornak 1938. o k t ó b e r 18-án kelt és fentebb idézett leveléből kiderül, nem volt adat arról, m i lett a szövettani metszetek sorsa, melyeket ugyancsak Stockholmba küldtek konzíliumba. így vetődött fel a gondolat, hogy levélben megkeressem Dr. J. Einhorn professzort, a Radiumhemmet mostani igazgatóját, megkérve őt arra, próbálja kideríteni, van-e m é g Intézetében nyoma az 1938-ban lezajlott, többszöri levélváltásban hivatkozott konzíliumnak. Einhorn p r o fesszor 1980. december 23-án kelt levelében minden segítséget felajánlott. Ennek e r e d m é nyeként értesített Einhorn professzor 1981. j a n u á r 14-én kelt levelében arról, hogy meg találták az eredeti szövettani metszeteket, amelyek tehát 1938 óta Stockholmban maradtak és megmaradtak. Einhorn kérésére az eredeti metszeteket az Intézet K ó r b o n c t a n i O s z t á lyának docense, Claes Silferswärd átnézte, és azt a véleményt adta, hogy Babits Mihálynak a garatból vagy a légcső nyálmirigyeiböl kiinduló daganta volt. A tumor szövettanilag mirigyrák, mely igen magasban differenciált szövettani típusú. Egyben leszögezte, hogy véleménye szerint a tumor kiindulási helye biztosan nem a pajzsmirigy volt. A tumor tehát vagy a garat alsó vagy a légcső felső részéből indult k i , szövettani szerkezete alapján sugárzásra kevéssé érzékeny és így m á r felfedezésekor, illetve az első m ű t é t k o r gyakorlatilag gyógyíthatatlan volt. Az, hogy Babits ennek ellenére 3 évig élt az első műtét után, a kitűnően irányított és a kor színvonalán álló sugárkezelésnek volt köszönhető, amely technikailag képes volt a viszonylag sugárérzéketlen daganatot is i d ő ről időre, legalább részben visszafejleszteni. C. Silferswärd docens, kérésemre fényképfel vételeket készített az eredeti szövettani metszetekről és azokat rendelkezésre bocsátotta, egyben hozzájárult a közléshez. A képeket Holczinger László, az Onkopatológiai K u t a t ó Intézet h . igazgatója is á t n é z t e . Véleménye egyezett a svéd patológuséval, hozzátéve, hogy a kiindulás lehetett nyálmirigy jóindulatú m e g n a g y o b b o d á s á n a k rosszindulatúvá változott formája, vagy a garatból származó, igen speciális felépítésű tumor. Ily m ó d o n tehát 40 évvel halála u t á n megkerültek a hiányzó láncszemek, melyek segít ségével véglegessé tehető Babits Mihály betegségéről alkotott k é p ü n k . Úgy érzem, hogy az adatok publikálása nem c s u p á n a magyar irodalom egyik leg nagyobb X X . századi alakja s o r s á n a k ismeretét tette teljesebbé, ami alapvető cél volt, de ugyanakkor bebizonyította, hogy a két világháború között, szinte m á r a I I . á r n y é k á b a n , az elnyomó törvények szorításában a magyar orvosok világszínvonalon gyógyítottak. K ö z ü l ü k egy sem él m á r , volt akit a fasizmus pusztított el, volt akinek végzetes beteg ségét a fasizmus elől a k t a t á s k á b a n menteni kívánt r á d i u m okozta. Sorsuk és emlékük összefonódik a költőével — legyen ez az írás is emlék mindannyioknak. 6
7
6 7
Holczinger László szóbeli közlése (1981) Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik e munkában segítségemre voltak és adataikkal hozzájárultak a kórkép tisztázásához. Közöttük is elsősorban Kabdebó Lórántnak. Rudolf Nissen és Jerzy Einhorn professzoroknak, valamint C. Silferswäld docensnak.
Resume Pour avoir une vue plus précise sur la maladie et sur l'aspect clinique de la maladie du poète, l'auteur a fait la correspondance avec un des anciens médecins de Mihály Babits (1883—1941), Nissen — récemment défunt —• et avec J. Einhorn, directeur de l'Institut Karolinska á Stockholm. D'après la correspondance contemporaine qui nous est restée on pouvait constater que les coupes histologiques ont été envoyées en 1938 à Stockholm pour consultation. Ces dernières y restant toujours, un nouveau dépouillement des coupes histologiques a démontré que Mihály Babits avait souffert d'une tumeur maligne étendue partant du pharynx ou des petites glandes salivaires. GY. GYENES, Prof. Dr. med. Univ. Dept. of Clinical Oncology, Oncoradioíogy Budapest, Rath Gy. u. 7/9, Hungary, H-1122
