ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ

Masek Zsófia

ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ 1

A

Marosszentanna-Csernyahov-kultúra és az alföldi késő szarmata – hun kori régészeti anyag kapcsolatai számos tárgytípus esetében sokat vizsgált kérdésnek számítanak. Ezzel szemben a kerámia esetében máig nem tisztázott pontosabban, hogy a 4-5. századi alföldi leletanyag mely jellemzőit tekinthetjük a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra hatásának. A tanulmány a késő szarmata – hun kori fekete kerámia elemzését tűzte ki célul, mely ennek a kérdésnek csak egy részét képezi. A szarmata kor kutatásában többször megjelent az az elmélet, mely szerint az alföldi fekete kerámia eredetét a Marosszentanna-Csernyahovkultúrában kereshetjük, de a kerámiatípus mennyiségét nem határozták meg, eredetét részletesen nem vizsgálták. Az elemzés alá vont lelőhely (Rákóczifalva-Bagi földek 5. lh.) feldolgozása során a késő szarmata kori leletanyagban a gyorskorongolt fekete finomkerámia két technológiai típusát lehetett elkülöníteni. Az eredetkérdés megválaszolását csak e két anyagtípus részletes technológiai és formai értékelése után kísérelhetjük meg. I. Kutatástörténet A Marosszentanna-Csernyahov-kultúra etnikai háttere a kutatás kezdete óta hosszú viták tárgyát képezi, melyet elsődlegesen a kelet- és nyugat-eu1. A tanulmány elkészítését szakdolgozati témavezetőm, Vaday Andrea, valamint Istvánovits Eszter, Vida Tivadar, Körösfői Zsolt, Sóskúti Kornél segítségének szeretném megköszönni, akik hasznos tanácsokkal és részletes, mindenre kiterjedő figyelmű lektori véleményekkel támogattak munkámban.

rópai, hagyományosan eltérő értelmezésre bonthatunk.2 Régészeti leletanyagával vont párhuzamok a magyarországi szakirodalomban különböző migrációs elméletek alátámasztására ugyanúgy alkalmasnak mutatkoztak, mint a kárpát-medencei hun kor általános jelenségeinek leírására. A tanulmány elején a magyarországi kutatás e kérdésben megfogalmazott álláspontjait szeretném összegezni, kiemelt hangsúlyt fektetve a kerámiaanyagról született véleményekre. A csernyahovi és marosszentannai temetők, valamint az Alföld késő római kori kerámiaanyagát először Alföldi András vetette össze, és helyezte tágabb összefüggésbe. Elsősorban a korsók díszítőmotívumainak széles körű használatára alapozva állapította meg, hogy ezek elterjedése a hun mozgalommal kapcsolható össze, de nem tartható egyedül a keleti germán népek régészeti hagyatékának.3 Párducz Mihály a hortobágy-porosháti temetők elemzése kapcsán vont párhuzamot a marosszentannai temetővel. Egyéb lelettípusok mellett néhány kerámiaforma eredetét is a marosszentannai leletanyagban találta meg, de ez a hatás a temetők értékelésében alárendelt szerepet játszott.4 A tápé-malajdoki temetők kapcsán is kiemelte az erdélyi germán anyaggal való kapcsolatokat.5 A szóban forgó tárgytípusokat azonban „internacionálisként” értékelte, s itt még nyitva hagyta a kérdést, hogy a hatás közvetlen gót migrációval, vagy pedig általánosan a hunok által 2. 3. 4. 5.

BRATHER 2004, 199-200., 264-265. ALFÖLDI 1932, 43-50., 55. PÁRDUCZ 1941, 316, 320-324. PÁRDUCZ-KOREK 1946-1948, 307-309.

249

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ kiváltott legkorábbi menekülési hullámmal hozható-e elsődlegesen összefüggésbe. Későbbi munkáihoz hasonlóan már ekkor is e temetők (ún. TápéMalajdok-csoport6) közelebbről etnikailag meg nem határozható, kevert szarmata és germán jellege mellett érvelt.7 A szarmata vagy alán elemek mellett szóba jöhető germán népekre vonatkozó történeti forrásokat egyes műveiben más-más hangsúllyal vette figyelembe. Így pl. a malajdoki anyag kapcsán korábban a 4. századi vandál betelepülés elméletét hangsúlyozta, míg később inkább a gepida kapcsolatokat emelte ki.8 Párducz Mihály egyik legtöbbet idézett, 1959. évi tanulmányában a késő szarmata kori leletanyag számos új elemét a 380-as évszámmal kötötte össze. Megállapította, hogy a korábban felállított, izoláltan kezelt csoportjai között szorosabb az összefüggés, melyet elsősorban a szürke kerámia új típusainak tömeges elterjedése igazol. Mivel az anyag megjelenésének hátterében ugyanaz a történeti esemény áll, ezért a hun kor fogalmát erre a régészeti kultúrára használja.9 Az alföldi leletanyag azonban nem kezelhető egyes népek egységes hagyatékaként (szarmataként sem!).10 Így végül – Alföldihez hasonlóan – kizárja azt is, hogy a kerámia „germán karaktere” a gót vándorlással közvetlenül összekapcsolható lenne, hiszen e tárgyakat olyan területről eredezteti, ahol az iráni és germán népek több évszázados egymás mellett élése történeti forrásokkal bizonyítható.11 Utolsó tanulmányában Bóna István elméleteire reflektálva12 jelentette ki egyértelműen, hogy az Alföld területén a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra hatásával igen, de megjelenésével nem számolhatunk.13 6. Vö. VÖRÖS 1982-83; VADAY 1989, 193-203.; ISTVÁNOVITS 1998; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1999 7. PÁRDUCZ 1950, 121-122. 8. PÁRDUCZ-KOREK 1946-1948, 312.; PÁRDUCZ 1972; PÁRDUCZ 1973; PÁRDUCZ 1974, 206. 9. PÁRDUCZ 1959, 387-88. 10. PÁRDUCZ 1959, 393. 11. PÁRDUCZ 1959, 389-390. 12. „A Tisza-vidék 4-5. századi leletei lényegében a csernyahovmarosszentannai kultúrába tartoznak.” – BÓNA 1965, 117. 13. „Ich bin dagegen der Meinung, daß nach der heutigen Stande der Forschung von einer Anwesenheit der „Tscherniachow-Kultur in Ungarn nicht die Rede sein

250

Bóna István korai munkáiban áttelepülő, a Tisza mentén dél felé vándorló gepidákkal számolt a 340-es évektől.14 Az újhartyáni sír marosszentannacsernyahovi kapcsolataival Bóna István a kerámia és az egyéb leletanyag, valamint a temetkezési szokások esetében is számolt. A keleti germán törzsek elkülönítését a csernyahovi régészeti anyagon belül már ekkor is csak a történeti források felhasználásával együtt tartotta kivitelezhetőnek.15 Az Attila-kori gepida régészeti anyagot Kovrig Ilona nyomán a lemezfibulás női sírok körében jelölte meg, a sírok fémművességi anyagát a Marosszentanna-Csernyahov-kultúrával azonosította.16 A kerámiát tekintve jellegzetes példaként idézhetjük két nyíregyházi ill. mándoki edény megítélését. A két korsót Csallány szarmata hagyományt őrző hun kori edényként publikálta, a sírokat a hun nép hagyatékának tartotta. Párducz Mihály számos alföldi párhuzamukra hívja fel a figyelmet, és a hun kori keltezésnél pontosabban nem fogalmazott. Bóna István szerint a két edény a Csernyahovkultúra jellegzetes terméke, ezért a gepida etnikumhoz kötötte őket.17 Néhány évvel később jelent meg Bónánál az az elmélet, mely tulajdonképpen Párducz Mihály egyik kutatási irányát18 vitte tovább a korabeli dél-alföldi temetők és a csernyahovi kapcsolatok kihangsúlyozásával. Így jött létre a Poroshát-Malajdok-Csongrádcsoport, amelyet az ártánd-nagyfarkasdombi temető felfedezése óta az „ártándi körrel” tartott egyenlőnek.19 Ebben Bóna István egy, a 4. század második felétől kezdődő egységes régészeti kultúrát látott, amelyet a hunok helyi gepida szövetséges népével azonosított. Hozzá kell tennünk, hogy egy évtizeddel korábban Kovrig Ilona a tápé-malajdoki csoport kann.” – PÁRDUCZ 1974, 199. 14. BÓNA 1961, 205-206.; BÓNA 1965, 115. Az újhartyáni sír korai keltezését és történeti interpretációját az 1970-es évekre változtatta meg (PÁRDUCZ 1963, 55-60.; BÓNA 1974, 274.). 15. BÓNA 1961, 205. 16. KOVRIG 1951; KOVRIG 1956; BÓNA 1986, 132-133., 140-142.; BÓNA 1993, 183.; BÓNA 1993b, 108. 17. CSALLÁNY 1958, II. t. 4., 5.; BÓNA 1971, 270., 274.; PÁRDUCZ 1974, 199. 18. PÁRDUCZ-KOREK 1946-48; PÁRDUCZ 1950, 112114, 121-122.; PÁRDUCZ 1959, 393. 19. BÓNA 1968, 608.; BÓNA 1968b, 24.; BÓNA 1971, 274.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN közvetlen kapcsolatait a marosszentannai kultúrával elvetette, és éppen ez alapján zárta ki a hun kori alföldi anyag nyugati gót azonosítását.20 E fejlődési sor hangsúlyozásával Bóna István tehát nem a hun kor elején megszakadó fejlődés mellett, hanem a dél-alföldi kultúrköröknek 4. század közepétől az 5. századon át folyamatosan tartó régészeti-történeti kontinuitása mellett érvel, melyen belül különböző régészeti csoportokat, vagyis etnikai elemeket elkülöníteni a gepidán kívül nem lehet.21 Később azonban nála is megjelenik az új régészeti horizont polietnikus értelmezési lehetősége.22 Az ún. Csongrád-csoport és az ártándi kör kutatása során a kerámia kapcsolatrendszerének elemzése szintén háttérbe szorult. Bóna István hun kori monográfiájában az alföldi, biztosan gepida kor előtti 4-5. századi kerámiát egyedül a körösladányi korsó képviseli.23 Ezért külön ki kell emelnünk a korai gepidaként értékelt ártándi temetők sírkerámiájának kérdéseit. Közülük a legnagyobb sírszámú ártánd-nagyfarkasdombi teljes közlése még várat magára, 24 az ártánd-kisfarkasdombi részben publikált.25 A biharkeresztes-toldi-útféli és az ártándlencsésdombi temetők anyagát a közelmúltban tette közzé Mesterházy Károly.26 Egyik temető kezdete sem keltezhető a 4. század végénél előbbre.27 Az Ártánd-környéki, egymástól 1-4 km-re fekvő28 temetőket használó lakosság kontinuitása az 5. század során kérdéses.29 A kisfarkasdombi temető esetében Mesterházy Károly cáfolta a kerámia csernyahovi és gepida kori kapcsolatait, és minden fő típus párhuzamát megtalálta a késő római és a késő szarmata leletanyagban.30 Ezzel szemben a közölt 20. KOVRIG 1951, 117. 21. BÓNA 1965, 117.; BÓNA 1986b, 69-70. 22. BÓNA 1993, 127., 183., 223-227., 85./34. 23. BÓNA 1993, 163./110. kép 24. MESTERHÁZY 1965; ISTVÁNOVITSMESTERHÁZY-NEPPER 1996; MESTERHÁZY 2009 25. MESTERHÁZY 2007 26. MESTERHÁZY 2005a; MESTERHÁZY 2005b. Sor került a közelben feltárt, 5. század közepére-második felére keltezett ház publikálására is (B. TÓTH 2006, 18-19.). 27. ISTVÁNOVITS 1998, 316. 28. B. TÓTH 2006, 18./Abb. 9. 29. PÁRDUCZ 1974, 199-200.; GEPIDEN 1998, 119. 30. MESTERHÁZY 2007, 273, 276, 286. Az ártándlencsésdombi temetőből edénymelléklet nem ismert, a

nagyfarkasdombi sírcsoport edényanyagának kapcsolatait tagadja a késő szarmata műhelyhagyományokkal, ugyanakkor a közvetlen csernyahovi eredetet is elveti.31 A temetőt történeti és kronológiai alapon a gepida etnikumhoz kötötte.32 Az edényeket olyan hun kori barbár műhelyek termékének tartja, melyek a provinciális hagyományra építve, keleti (marosszentanna-csernyahovi és pontus-vidéki) elemek hozzáadásával gyártották áruikat. Hozott párhuzamai a késő római ill. hun kori Pannoniából, az ugyanekkori kvád-szvéb területekről illetve a gepida kori Alföldről származnak. Az értékelés technológai szempontból a fekete kerámia kérdését, formailag a kétfülű ill. nyakpárnás peremű korsók eredetét, valamint a kannelúrázott és a fenyőmintás besimított díszítés kapcsolatainak kérdéseit veti fel (lásd lejjebb). A kutatás hangsúlyeltolódásai jól körülírhatóak. Egy hatalmas területen elterjedt kultúra régészeti kapcsolatrendszerének alapvető vizsgálata után fő kérdéssé a hun kori Alföld történeti eseményeinek régészeti alátámasztása lépett elő. Így az addig (elsősorban) gótokkal, gepidákkal, alánokkal és vandálokkal azonosított marosszentanna-csernyahovi hatás körülírása, az alföldi régészeti anyag keleti párhuzamainak további kutatása helyett az alföldi kultúrcsoportok egymáshoz való viszonya, kontinuitása vált legsűrűbben elemzetté. Ez lényegében a korai gepidák problémakörével azonosult, ugyanakkor sajátos módon a gót elem említése szinte teljesen kiszorult az irodalomból. A tárgyi anyag elemzése során a kezdetben erősen a kerámiára is koncentráló módszertant a fémművesség kapcsolatrendszerének hangsúlyozása követte, melyet azonban e korszakban nem tart etnospecifikusnak a kutatás.33 Az utóbbi évtizedek munkái a temetők leletanyagának 4. század végi változásait a korábbi irányhoz visszatérve nem sorolják a Marosszentanna-Csernyahovkultúrához, és nem kötik azokat kizárólagosan a gebiharkeresztes-toldi-útféli temető edényei az 5. század közepénél-második felénél korábbra nem keltezhetőek (MESTERHÁZY 2005a; MESTERHÁZY 2005b). 31. MESTERHÁZY 2009, 89. 32. MESTERHÁZY 2009, 73. 33. pl. TEJRAL 1988, 224-227.

251

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ pida etnikumhoz. A csernyahovi hatás megnevezése mögött azonban különböző elméletek ütköznek, melyek nem alakulnak függetlenül a korai gepidák szállásterületéről alkotott véleményektől sem.34 A magyarországi szarmata kor kutatásában kezdetektől fogva hangsúlyos szerepet játszott a települések értékelése és a kerámiaanyag elemzése. Ezen belül is kiemelt témává vált az utóbbi évtizedekben a 4. század utolsó negyedétől az 5. század közepéig keltezett késő szarmata – hun kori leletegyüttesek kutatása, mely a temetők értékelésétől lényegében szétvált.35 E települések lakosságának etnikai hátteréről máig Vaday Andrea 1989-ben megjelent véleményét tekinthetjük mérvadónak.36 Értékelése nyomán a kutatás többnyire heterogén népességű településekkel számol, melyek a hun kor végéig töretlenül élték virágkorukat. Az újnak, keleti hatásúnak meghatározott lelettípusok részletes elemzésére azonban nagyobb településanyagok teljes anyagközlése híján eddig nem kerülhetett sor. II. A hun kori fekete kerámia leírása 1. A leletanyag keltezési lehetőségei A vizsgált lelőhely, Rákóczifalva-Bagi-földek 5. késő szarmata – hun kori települése egy kiterjedt pusztulási horizonttal rendelkezik.37 Kerámiaanyaga az alföldi lelőhelyek sorába szervesen illeszkedik. Az eddig közlésre került leletösszefüggések alapján ezeket az alföldi telepeket, a kevés számú kronológiailag szignifikáns kislelet segítségével, a 4. század utolsó harmadától kezdve keltezhetjük. Ezek közül Rákóczifalván csak egy ékvésett díszű kétsoros csont34. NAGY 1983 (1997), 48-49.; NAGY 1984, 208.; VÖRÖS 1988; GEPIDEN 1998, 119-120.; GARAM– VADAY 1990, 212-215.; ISTVÁNOVITS 1998, 316317.; B. TÓTH 1999, 19.; ISTVÁNOVITS 2001., 16.; VADAY 2001, 110-114.; PROHÁSZKA 2003, 86-87.; MESTERHÁZY 2009, 73. 35. VADAY 1980-81a, VADAY 1980-81b, ISTVÁNOVITS 1981, VÖRÖS 1982, VADAY 1985, VÖRÖS 1987, ÁCS 1987-89, KŐHEGYI-VÖRÖS 1989-90, VÖRÖS 199192, VADAY 1994, FÜLE 1995, FÜLE 1996, VADAY 1997, ISTVÁNOVITS 1999, RÓZSA 2000, PINTYESÓSKUTI-WILHELM 2003, VADAY-RÓZSA 2006. 36. VADAY 1989, 209. 37. MASEK 2009

252

fésű került elő (195./285. obj.).38 A késő szarmata – hun kori kerámiaanyag felső kronológiai határát az ún. kiöntőcsöves korsók horizontja jelenti, melyet a sírleletek alapján a D2-D2/D3 relatív fázisokra keltezhetünk.39 Kiöntőcsöves korsó a rákóczifalvi lelőhelyről nem került elő, ellenben kannelúrázott, belső felületén is feketére fényezett tál töredéke igen (szintén 195/285. obj., 1. t./4.). E táltípus megjelenését is a D1, esetleg a C3 fázisra tehetjük, és a tiszaföldvári, bagi, verseci zárt leletegyüttesek összefüggései alapján a kiöntőcsöves korsókkal párhuzamosan is használatban volt.40 Számos rákóczifalvi kerámiatípus legközelebbi párhuzama a tőle néhány km-re eső tiszaföldvártéglagyári szarmata telep végső horizontjának leletanyagában található meg. Ez szintén egy pusztulási réteget alkot.41 A tiszaföldvári és rákóczifalvi telepek földrajzi közelsége, leletanyaguk szoros rokonsága és hirtelen felhagyásuk valószínűsíti, hogy a rákóczifalvi település a tiszaföldvárihoz hasonlóan megérte a késő szarmata – hun korszak végét, annak ellenére, hogy kevesebb keltező értékű lelettel bír. Közös jellemzőik nem vonják maguk után azt a feltételezést, hogy a kép az alföldi késő szarmata kori lelőhelyek mindegyikére általánosítható, vagyis hogy megérték a szarmata régészeti kultúra legvégét, és nem szervezett elhagyásukkal, hanem hirtelen elpusztulásukkal számolhatunk.42 Ellenpéldaként a részben már közlésre került kiskundorozsmanagyszéki települést idézhetjük, mely a sárkányos tálak, kiöntőcsöves korsó alapján a korszak végét 38. PINTYE 2009 39. VADAY 1994; TEJRAL 1988, 268.; 280. 40. VADAY 1985, 33., további párhuzam: SÓSKÚTI 2005, 245., 1./2. A rákóczifalvi töredék az adaihoz (PÁRDUCZ 1950, CVI/8.) és egy kiskundorozsmaihoz (SÓSKÚTI 2010, 180., 3./10.) hasonló, meredek falú tálként is rekonstruálható. E típus keltezése szintén a 4. sz. utolsó harmadától indítható (VADAY 1980-81a). Csak a 4. század utolsó évtizedeiben terjedtek el a kannelúrás díszítés csernyahovi analógiái is (MAGOMEDOV 2003, 85-86.; SCHULTZE-STROCEN 2008, 284., 297./Abb. 40.). 41. VADAY 1994, VADAY 1997 42. Mindezen túl jelenleg a tiszaföldvári és rákóczifalvi lelőhelyek sorsa közé sem tehetünk egyenlőségjelet, hiszen Rákóczifalván a magaspart a gepida korban is sűrűn lakott volt. A megtelepedés kezdeti időpontjára és a késő szarmata kori településsel alkotott viszonyára csak a teljes feldolgozás adhat választ.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN megérte, de planírozási réteget nem mutatott.43 Az eddig publikálásra került, a régészeti kultúra végső fázisát jelentő leletanyag számottevő arányban mégis pusztulási rétegekhez köthető. Ugyan pontosabb keltezést az egyes települések kerámiaanyaga sokszor nem enged meg, de mivel a fentebbiek alapján a szarmata kultúra régészeti alapon túlélte a szűkebb, történeti értelemben vett hun kor kezdetét, ezért történeti alapon a szarmata kultúra vége a hun kor végére keltezhető.44 2. A redukciós égetési folyamat A késő szarmata kerámiára a felület fényezése, besimítása általánosan jellemző.45 A finomkerámia égetési folyamata és felületkezelése együttesen határozza meg az edény színét. A fényezett felületű, redukált égetésű edényen ideális szénbeépülési folyamat esetén ugyanis a fényezett részek egy árnyalattal sötétebb színt vesznek fel a kezeletlen felületnél.46 Ezért a szakdolgozatomban feldolgozott Rákóczifalva-Bagi-földek 5. sz., késő szarmata – hun kori lelőhely anyagának felvétele során minden redukált és oxidált árnyalattípus esetében megkülönböztettem azokat a kerámiatöredékeket, melyek felülete a törésnél egy árnyalatnyival sötétebb – ritka esetekben annál világosabb – volt.47 A felszín és a törésfelület színének megkülönböztetésével leírhatóvá és értelmezhetővé vált a késő szarmata – hun kori fekete kerámia is. Ez a rákóczifalvi leletanyagban két technológiai csoportra választható szét: redukált és oxidált törésfelületű fekete kerámiára. Ezeket korábban csak említések formájában tárgyalta a kutatás. A fekete kerámia tömeges megjelenését a késő szar43. PINTYE-SÓSKUTI-WILHELM 2003, 224. 44. VADAY 1997, FÜLE 1996 45. A simítás már a császárkori Alföld legkorábbi településanyagaiban is nagy mennyiségben előfordul, a szegvári telep korongolt kerámiaanyagának 70%-a volt simított. Az anyag kis részén – 5-6% – a felület fényezése sötétebb a törés szürke színénél. (RÓZSA 2000, 87.; ISTVÁNOVITSLÖRINCZY-PINTYE 2005, 72.) Ilyen kis arányszám mellett kérdés, hogy a szürke kerámia esetében már ekkor is tudatos folyamatról beszélhetünk-e. 46. DUMA 1963, 401. 47. MASEK 2009. A gyorskorongolt finomkerámia 2%-a esett át olyan másodlagos színváltozáson (általában erősen égett töredékek), hogy az elemzésből kizárásra kerültek (2. kép).

mata – hun korra keltezték, de eddig csak dominanciájának növekedését állapították meg.48 Szintén utalások történtek a fekete fényezett kerámia oxidált törésű típusának jelenlétére a friss keleti hatású leletanyag leírásai során.49 A fekete kerámia két égetéstípusának értelmezéséhez a gyártás során lejátszódó kémiai folyamatok részletesebb ismerete szükséges. A kerámia redukciós égetése sok komponenstől függő folyamat, mely a kiégetett edény színárnyalatát is meghatározza.50 Az égés során a szénkiválási folyamat a gáz és a szilárd anyag részecskéinek határfelületén zajlik. A reakció lezajlásához katalizátor szükséges, amelynek szerepét az adalékanyagok hozzáadása nélküli kerámiák esetében az égés során keletkezett, majd folyamatosan felbomló cementit (Fe3C) látja el. A cementit képződésének mértéke erősen függ az agyag ásványi anyagösszetételétől, elsősorban vastartalmától. Az anyag struktúrája is fontos tényező: minél finomabb, tömörebb a kerámia összetétele, annál inkább a felszínre korlátozódik a szén kiválása.51 A fekete kerámiához azonban nem szükséges feltétlenül különböző nyersanyag használata, ugyanis néprajzi anyagok alapján ugyanabból az agyagból oxidált égetésű kerámiát is készíthettek.52 A mérések igazolták, hogy a különböző égetőanyagok használata (eltérő fafajták, szalma, „juhpor”, stb.) jelentősen befolyásolja a kémiai folyamatok intenzivitását.53 Duma György a fekete néprajzi kerámia fényezését vizsgálva kétféle eszközt különített el: egy könnyebb fény elérése érdekében az edényt 48. KŐHEGYI-VÖRÖS 1989-90, 108.; VADAY 1994, 105.; PINTYE–SÓSKUTI–WILHELM 2003, 220.; VADAYRÓZSA 2006, 94.; 49. VADAY 1989, 134.; MRT 8, 28.; RÓZSA 2000, 87. 50. SZABADFALVI 1958, 424.; DUMA 1963. – A kora újkorban megjelenő, néprajzi módszerekkel is vizsgálható alföldi fekete kerámia a késő szarmata finomkerámia jó technológiai analógiája (HORVÁTH-H. SIMON 1996, 453./182. lj.) Alföldi gyártási központjaik alapján a két kerámiafajta nyersanyaglelőhelyeinek regionális egybeesése is feltételezhető. A néprajzi kerámia esetében részletesen vizsgált technológiai és kémiai folyamatok ezért jó összehasonlító alapot nyújtanak a szarmata kori fazekasság értékeléséhez. 51. DUMA 1963, 370-371.; RYE 1994, 115. 52. SZABADFALVI 1958, 413-414. 53. DUMA 1963, 374-375.

253

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ bőrkemény állapotában54 egy rongydarabbal dörzsölik, simították. Erősen fényezett felület elkészítéséhez keményebb tárgyat (pl. kavics) használtak.55 A puhább anyaggal történt felületkezelés vékonyabb, míg a kaviccsal történt fényezés vastagabb rétegben rendezi az agyag felszíni részecskéit.56 Elterjedt vélemény, hogy a simított felület színe, fénye a felületkezelés eszközétől (csont, kő) is függhet.57 A nagyon magas hőfokú égetés során lezajló kémiai folyamatok önmagukban is a polírozott felület fényének csökkenését okozhatják.58 A pontos égetési folyamat petrográfiai vizsgálatok nélkül nem rekonstruálható. Duma György részletes vizsgálatainak kiemelendő eredménye azonban, hogy hasonló megjelenésű fekete kerámiát egymástól alapvetően különböző égetési folyamattal is előállíthattak.59 A szénbeépülés folyamata az agyag minőségétől és az égetőanyag adagolásától függően alakul, de 500 C˚ körül a legaktívabb. Magasabb hőfok nem kedvez a reakciónak. Folyadék tárolására alkalmas használati edényeket – vízhordó edényeket, korsókat – jóval magasabb hőfokon kell kiégetni, hogy az anyag vízáteresztő képessége erősen lecsökkenjen. Ilyen esetben a „füstölés”, a redukciós tűzben égetés 7-800 C˚ elérése után, a kemence lehűlése közben történik, az égetési folyamatnak külön fázisát képezi. (Az égetési folyamatot tehát a néprajzi anyagban az áru funkciója előre meghatározza.) A redukció rövid ideig zajló folyamat, melynek során az égetőtérben a gázok folyamatos áramlását biztosítani kell. Ezután zárják le a kemence felső nyílását, de a lefojtás célja már nem a fekete szín elérése, hanem hogy a lassú kihűlés során ne forduljon

54. Pölös Andrea ezt a fogalmat más értelemben használja, de a fényezés mindkét leírás szerint egy-két nappal az edény korongolása után történt (PÖLÖS 2000, 157.). 55. Simítókavicsok a néprajzi fazekas-munkaeszközökön kívül (BÉRES 1965, 441-460.) a Csernyahov-kultúra területéről is ismertek (PETRAUSKAS 2003, 257., 327/Abb. 57./2.; KÖRÖSFŐI-NYÁRÁDI-SÓFALVI 2010, 59-60.). 56. DUMA 1963, 379. Vö. SZABADFALVI 1958, 389.; PÖLÖS 2000, 158. 57. pl. ROSNER 1979, 103.; VADAY-RÓZSA 2006, 94. 58. DUMA 1963, 379. 59. DUMA 1963, 397. Vö. SZABADFALVI 1958, 420-421.

254

meg az aktivitását vesztett folyamat, vagyis az edény ne veszítse el sötét színét.60 3. A redukált égetésű kerámia általános statisztikai értékelése A statisztikailag elemzett szarmata telepkerámia értékelései alapján egyes lelőhelyeken már a 2-3. századtól kimutatható a gyorskorongolt kerámia dominanciája. Ezeken a településeken arányuk 6876%, míg a kézzel formálté 24-29% körül mozog.61 A legkorábbi közölt lelőhely, a szegvár-oromdűlői telep ettől még jelentősen eltérő képet mutat.62 A késő szarmata korra az egyéb korongolt házikerámia-fajták megjelenése mellett a gyorskorongolt finomkerámia arányának lassú növekedése jellemző.63 Rákóczifalva-Bagi-földek elemzett anyagában a finomkerámia 70%-os aránya a késő szarmata – hun kori adatok közül az Orosháza-Szénási-útival egyezik meg (1. kép).64 A szarmata finomkerámia aránya tehát uralkodóvá válása után több évszázadig egységes képet mutat, mely az új technológiák terjedése és a finomkerámia formai változásai ellenére az életmód folyamatosságára utal a késő szarmata – hun kori települések végéig.65 A pannoniai területek 4-5. századi leletegyütteseiben a simított felületű gyorskorongolt finomkerámia aránya kb. 9-30%.66 A besimított díszítésű kerámia aránya ugyanezeken a lelőhelyeken mindössze 1-3% közé tehető.67 A Przeworsk-kultúra 60. DUMA 1963, 402.; RYE 1994, 115. A rossz lefojtás eredményeként reoxidálódott, foltossá vált edényeket egyébként újra kiégethették és vörös áruként értékesíthették (SZABADFALVI 1958, 416.). Másodlagos kiégetésre az őskori kerámia esetében is van bizonyíték (MÜLLER 2000, 99). 61. VADAY 1999, 555.; VADAY-VÖRÖS 1980, 122. 62. ISTVÁNOVITS-LÖRINCZY-PINTYE 2005, 71. 63. VADAY 1999, 555. – Endrődőn és Örménykúton egyaránt 78%. 64. RÓZSA 2000, 86. – Kondoros 124. anyagában az arány 65%, de ez az anyag selejtezett. (VADAY-RÓZSA 2006, 91.) 65. VADAY 1989, 133-135.; PINTYE-SÓSKUTIWILHELM 2003, 218. 66. OTTOMÁNYI 2008, 174./7. táblázat, GROHSEDLMAYER-WENEDIG 2002, 315. A fazekaskemencék leletanyaga nélkül. 67. OTTOMÁNYI 1991 23., 48., OTTOMÁNYI 2008, 174. A besimított díszű kerámia esetében ezt az értéket csak a díszkerámiát is előállító fazekaskemencék anyagai

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN területén a kézzel formált kerámia mennyisége mindig felülmúlja a korongolt kerámiáét, melynek aránya 20-40% körül ingadozik a későcsászárkori C2-D periódusokban.68 A korongolt finomkerámia aránya a budesti csernyahovi településen 48,9%.69 A késő szarmata Alföldre jellemző 70-75% korongolt finomkerámia az adatok alapján a régészeti kultúra speciális vonásának tartható, mely egyik szomszédos kultúrára sem jellemző. A szarmata finomkerámia redukált és oxidált égetésű árura oszlik. A redukált szürke kerámia korábban feltételezett térnyerése az oxidált égetésűhöz képest nem bizonyítható.70 A szürke kerámia szín szerinti finomabb szétválasztása azonban nem hiábavaló. A kompolti és újhartyáni anyagban ugyanis a világosszürke, porózus anyagú kerámia a leggyakoribb, melyet gyakran soványítottak is. Ellenben a békési Gyomán már a 2-3. században is a soványítatlan, középszürke-sötétszürke, keményre égett kerámia tekinthető dominánsnak. Az eltérések az alapanyag minőségének illetve az égetési technikának a különbségeiből adódhatnak, melyek a földrajzi régiók függvényében különböző műhelykörzetekre utalhatnak.71 Nagy mintavételek hiánya miatt egyelőre kérdéses, hogy ez a kép az általános véleménynek megfelelően – amely szerint a 4-5. századi anyag egészében jobb minőségű, mint a korábbiak – a késő szarmata korra mennyire vonatkoztatható. A – szintén Békés megyei – orosházi és kondorosi anyagban mindenesetre többségben voltak a jó minőségű, egyenletesen középszürkére égetett töredékek.72 A rákóczifalvi anyagban a tiszántúli településekhez hasonlóan a világosszürke edények száma a legkevesebb, a finomkerámia 9%-át alkotja. Anyaguk itt is általában puha, krétaszerű; felületkezelésük eltérő: magasan kiugrik köztük a simítatlan töredékek arányszáma (6. kép). Formai jegyeik statisztikailag mérhető eltérései és esetleges anyagvizsgálatok a következőkben tárgyalt késő szarmata – hun kori

fekete kerámia típusaihoz hasonlóan műhelyhagyományok különbségeire és a belső kereskedelem szerkezetére hívhatják fel a figyelmet. 4. A fekete kerámia 1. és 2. típusának technológiai értékelése a. Égetéstechnológia A késő szarmata szürke kerámia minden színárnyalata esetében előfordul a felület falmaghoz képest sötétebb színe (2., 3. kép). Ez az arány a világosszürke, jóval nagyobb arányban (36%) kezeletlen felületű töredékek esetében alacsonyabb számot mutat. A középszürke és sötétszürke törésű kerámia keménysége általánosan jobb minőségű. Esetükben a redukált (sötétszürke ill. fekete) felszínű töredékek aránya megegyezik az egyenletes színűre átégett cserepekkel; az anyag 44, ill. 43%-át teszi ki (3. kép).73 Megegyező számarányuk arra utalhat, hogy a fekete kerámia e típusát (1. típus) a középszürke törésű, sötétszürke felszínű kerámiával megegyező égetési folyamattal állíthatták elő. Erre a nagy számú csoportra a tökéletes redukció mellett a kiváló anyagminőség elérése is jellemző, mely mindenképpen egyenletes és magas hőfokon történt égetési folyamatot igényel. A szürke kerámia túlnyomó része a felület színárnyalatától függetlenül egyenletesen átégett szürke falmaggal bír. Kis részének azonban csak felülete, de törésfelülete nem, vagy csak részben esett át redukciós folyamaton, a falmag oxidált égetésű. Köztük a szürke kerámia, valamint az oxidált áru átlagos minőségéhez hasonlóan keményre égetett töredékek is előfordulnak. Anyaguk mégis többnyire puhább, krétaszerű, szövetük porózusabb, töredezettségük a csengő hangú szürke kerámiánál erősebb.74 A túlnyomórészt simított felületű töredékek törése homokos, szemcsés érzetű, de ez inkább az égetéstechnológiából adódhat, és nem a homok soványítóanyagként való felhasználásából. A csopor-

haladják meg (2-30%). 68. GODŁOWSKI 1984, 333. 69. VORNIC 2006, 224. 70. VADAY 1999, 558.; ISTVÁNOVITS-LÖRINCZYPINTYE 2005, 72. 71. VADAY 1999, 559., VADAY-HORVÁTH 1999, 180. 72. RÓZSA 2000, 87.; VADAY-RÓZSA 2006, 93-94.

73. A provinciális leletanyagokban ezt a savariai kemence esetében vizsgálták, az arány 10% (OTTOMÁNYISOSZTARITS 1996-1997, 159.) 74. Tekintve, hogy a leletanyag egy horizontot alkot, a töredezettség különbségeit utólagos hatásokkal nem magyarázhatjuk.

255

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ ton belül az edény külső színárnyalata és törésfelületének jellege alapján is tovább differenciálhatunk. Felületi színüket a sötét árnyalatok határozzák meg, legtöbbjük azonban nem fekete, hanem sötétszürke színű (4. kép).75 Törésfelületük szintén heterogén képet mutat (5. kép, 2. t./1.). Az anyag 63%-a vékony redukált felülettel, és homogén oxidálódott falmaggal bír (1.). Ezekben az esetekben a redukción átesett külső rész olyan vékony, hogy még háromrétegű, „szendvicses” törésről sem beszélhetünk. A maradék 37%-ot a következőképpen csoportosíthatjuk: 2. redukált héj és oxidált falmag (esetlegesen belső redukált héj), 3. vékony redukált külső felület alatt oxidált héj és redukált falmag (esetleg belső oxidált héj, ill. redukált belső felszín), 4. redukált héj-oxidált csík-redukált mag-oxidált csík-redukált héj, 5. foltos törésfelület (mindössze két töredék, a másodlagos égést homogén redukált felszínük kizárja). Ezek a kis számú csoportok a redukció tökéletlenségéről (2., 5.) és a reduktív folyamatot megzavaró reoxidációs folyamatokról (3-4.) árulkodnak. A 2-4. csoport egymáshoz viszonyított számaránya kiegyenlített, kis számuk miatt további elemzésbe való bevonásuk szükségtelen. A törésfelületek jellege egy összefüggést azonban világosan kirajzol: az egyenletesen oxidált törésű töredékek aránya a fekete felületű kerámia (2. típus) esetében a legnagyobb, majd ezt követik a sötétszürke színű kerámia arányai. Ez az égetéstechnika többnyire sikeres alkalmazására utal, melyet az is megerősít, hogy oxidálódott felszíni foltokkal bíró töredékek gyakorlatilag hiányoznak a leletanyagból. A „redukált” és „oxidált” fogalmak használatát a színárnyalatok megnevezése helyett a technológiai csoport heterogén jellege követeli meg. Általános75. A különböző égetéstechnológiák elkülönítésének érdekében tehát a csoportosítás alapját a falmag színe, nem pedig a felületkezelés után elért külső felszíni réteg színe képezi, s ennyiben eltér a pannoniai és noricumi leletanyag osztályozásától (GRÜNEWALD 1979, 74-81.; OTTOMÁNYI-SOSZTARITS 1996-97, 172-173.)

256

ságban elmondható, hogy a puhább anyagú töredéken a redukció is rosszabb minőségű: felszínük inkább barnás- vagy zöldesszürke árnyalatú. Az anyag keménységével, a reduktív folyamat minőségi javulásával együtt mélyül a törésfelület vörösvörösbarna-sötétbarna árnyalata és a felület fekete színének mélysége, vagyis a törésfelület színe ezekben az esetekben nem „üt át” a vékony felszíni rétegen. A fekete kerámia 1., szürke törésű típusához képest tehát a 2. típus egy kis számú és összetettebb csoport, mely a redukció sikeressége alapján több alcsoportra bontható. Ezek a jegyek a szarmata területeken általánosan elterjedt égetéstől eltérő technológia használatának feltételezését engedik meg, melyet a vaskori leletanyag szakirodalma nyomán két lépcsős redukciós égetési eljárásnak is nevezhetünk.76 A kerámiamag és a felszín különböző színe bizonyítja, hogy az égetés nem kielégítő körülmények közt történt.77 Ugyanakkor a nagyon vékonyan átégett, de erősen redukált felszín és az egyenletesen oxidált törésfelület uralkodó arányai egy rövid folyamat tudatos alkalmazására utalnak.78 Az anyagminőség általános gyengesége az égetés alacsonyabb hőfokát mutatja, melynek oka a szénbeépülés kémiai folyamatának ismeretében a reduktív folyamat fokozása lehetett. Úgy tűnik, az előállítás során az edény külső megjelenése volt a legfontosabb tényező, az edény szilárdsága, vízáteresztő szerepe pedig másodlagos szerepet játszott.79 76. HORVÁTH 2007, 326. Az oxidált égetést egy redukciós égetési fázis követte, melynek eredményeként a vörös falmagot szürke köpeny veszi körül. A két lépcsős redukciós égetési eljárással készült edények együttes értékelésre szorulnak, hiszen az alkalmazott égetéstechnológia szorosan összeköti őket. A fekete kerámia 2. típusa az oxidált törésű, redukált felületű kerámiának csak egy részét teszi ki. 77. Elégtelen redukcióval magyarázták az avar kerámia párhuzamos jelenségeit is (ROSNER 1979, 101.; VIDA 1999, 65.). 78. ORTON-TYERS-VINCE 1993, 68-69., RYE 1994, 114118.; 117/105. kép 79. A gyártás munkafolyamatai a különböző közösségekben tapasztalati úton alakulhattak (TARI et al. s.a. 5.). A fekete kerámia két csoportjának szétválasztása nem jelenti azt, hogy csupán a finomkerámia 5%-án érték el a szarmata kerámia általános égetési technológiájától eltérő folyamattal a redukciót, s a maradék 95% egy másik, teljesen azonos technológia eredménye. A makroszkopi-

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN b. Felületkezelés Az égetéstechnológiák csoportosítását a fekete kerámia két típusának felületkezelése is alátámasztja. A leletanyag feldolgozása során a finomkerámiát a „simított” és „besimított” felületkezelésű kategóriákra osztottam.80 A simított töredékek közé azokat soroltam, melyeket egyenletesen, felületkezelési nyomok hagyása nélkül simították. A besimított díszítés a felületkezeléstől általában elkülönítve kezelt és értékelt. A díszítésmód a felületkezelés technológiájával részben egyezést mutat, s a díszítés értékelését – lehetőség szerint – a teljes edény felületkezelésének figyelembevételével együtt kell elvégeznünk. Ezért a késő szarmata kerámia esetében a besimítás fogalma a díszítésen túl tágabban is értelmezhető. A besimított felületű töredékek esetében nagy valószínűséggel állítható, hogy a felületkezelés az edény tetszetősebbé formálásában szerepet kapott, s általában erősebb fényűek is a simított felületű töredékeknél. A felületkezelés számos kisebb alcsoportra bontható (sávos fényezés, egyenletes függőleges fényezés, „márványos” fényezés, „magasfényű” edények),81 melyek a formai jegyekkel és az égetés minőségével is összefüggnek. Rajtuk a fényezést a simított töredékek többségétől eltérő, erősebb nyomot hagyó eszközzel végezhették.82 Pusztán a redukált kerámia főbb csoportjait figyelembe véve is feltűnő (6. kép), hogy a fekus módszerrel történő vizsgálatok határai erősen korlátozottak (MÜLLER 2000, 103./Abb. 32.). A felállított csoportok nem biztos, hogy a petrográfiai eredményekkel minden esetben összevethetőek, használatuk módszertani megszorításokkal mégis létjogosultságot élvez (GROH-SEDLMAYER-WENEDIG 2002, 197-198.; SEDLMAYER 2007, 243.; CURTA 2009, 119.) 80. MASEK 2009, 43-46. A fényezés és polírozás fogalmát a simított és besimított felületkezelés összefoglaló megnevezéseként használom. A fényezetlen, vagyis simítatlan finomkerámiát kezeletlen felületűnek nevezem. 81. MRT 8, 28.; VADAY-RÓZSA 2006, 94. 82. Vö. 54-57. lj. A felületkezelés során használt technológia a kavicsolás mellett a fazekaskorongon történt fakésezés és esztergálás lehetett. A hombárok egy részének teljes felülete esztergáláson eshetett át, de pl. a függőlegesen fényezett felületű edények esetében inkább a kavicsolással számolhatunk. A korongozási és égetéstechnikák „nyomolvasásában” nyújtott segítséget Pölös Andreának és Véninger Péternek szeretném megköszönni.

lületkezelés módja a besimított felületű edények égetéstechnológiájával és színével szoros összefüggésben áll. A két lépcsős redukciós égetésű kerámia fényezett felületkezelése meghaladja a szürke kerámia arányait, közte a kezeletlen felületű töredékek ritkaságnak számítanak. A simított és besimított felületkezelés aránya a középszürke kerámia esetében a legkiegyenlítettebb. A fekete kerámia két típusa közt is lényeges különbség mutatkozik a felületkezelésben (7. kép). A szürke törésű fekete 1. típus a redukált áru összesített számarányához képest kevés elmozdulást mutat. Jóval kiugróbb az oxidált törésű, redukált felületű edények fényezésének mértéke, míg a fekete kerámia 2. típusa szinte kizárólag erősen fényezett, besimított felületű. c. Funkcionális eloszlás és díszítés A fekete kerámia két típusát a formai jegyek szempontjából is vizsgálhatjuk. A kép egymástól markánsan eltér (8. kép). Az 1. típus esetében a formai spektrum aránykülönbsége a jobb, tartósabb minőséget igénylő tárolóedények javára módosul. Nem jelenthetjük ki tehát, hogy a fekete kerámia térnyerése az új formai típusokat mutató díszkerámia megjelenésével függ össze. Más a helyzet a 2. típus esetében, itt ugyanis az egyéb, „asztali” használatra alkalmas edénytípusok nagyobb és kiegyenlítettebb arányát tapasztaljuk. Szintén érdemes vizsgálni a statisztikai adatokat a díszítés tekintetében (9. kép). A szürke törésű, 1. típusú fekete kerámia értékei alatta maradnak a finomkerámia díszítettségi arányának. Ezzel szemben a 2. típusú fekete kerámia nagyobb mértékben díszített, arányai közel azonos arányt mutatnak a finomkerámia összességével.83

83. A 2. típusú fekete kerámia kis mennyisége a statisztikai eredményeket torzíthatja. Ezért a 7-9. képen feltüntettem az oxidált törésű, redukált (szürke, fekete) felületű égetéstechnológiába tartozó összes kerámiatöredék értékeit is. Az eredmény a felvázolt tendenciákat még jobban kiemeli.

257

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ d. A technológiai jellemzők összegzése A fekete kerámia 1. típusába RákóczifalvaBagi-földek 5. lelőhely elemzett horizontjából a finomkerámia 13%-a sorolható, s ezzel a leletanyag leggyakoribb égetési csoportjai közé tartozik (2. b. kép). A szürke kerámiával statisztikailag közel megegyező jellemzői: technológiai homogenitása, a szarmata finomkerámiára általánosan jellemző formakincse mellett a felületkezelés és a díszítés tendenciáinak elmozdulását figyelhetjük meg. Az 1. típus a szarmata szürke kerámia kiemelkedő minőségű és nagyobb esztétikai értékre törekvő tömegáru-típusa, mely feltehetően belső fejlődés eredményeként jött létre. Ennek oka az égetéstechnológia tökéletesedése, de a vásárlók igényének megváltozása is lehetett.84 (A válaszhoz közelebb a kerámiatípus megjelenésének pontosabb abszolút időponthoz kötése vihet.) A fekete kerámia 2. típusa ezzel szemben a heterogén összetételű két lépcsős redukciós égetésű technológiai csoportnak csak egyik alcsoportját képezi. Számaránya nagyon alacsony, a redukált finomkerámiának a negyedét sem éri el. Ez a men�nyiség a finomkerámia 5%-át és a teljes kerámiaanyagnak csupán 1,7%-át jelenti. A felületkezelés és díszítés jellemzői itt is a nagyobb esztétikumra való törekvést mutatják, mely ebben az esetben a formai jegyek különbségével is jár. Az ennek érdekében alkalmazott technológia egyértelmű minőségromlást jelent a szarmata területen, és arra utal, hogy jobb minőséget ezek a fazekasok nem tudtak előállítani, vagy szükségtelennek tartották elérni. A 2. típus jelenlétére ezért a belső fejlődésen túl további magyarázatot is kereshetünk. 5. A két lépcsős redukciós égetésű kerámia formai jellemzői Az 1. típusú fekete kerámia pontos formakincse csak a vele megegyező égetéstechnológiával készült, tökéletes redukciós égetésű szürke kerámia teljes körű vizsgálatával lenne értelmezhető, mely e dolgozat kereteit meghaladja. A kis mennyiségű 2. típus értelmezése szintén nem választható el az azo84. BRATHER 2004, 445.

258

nos égetéstechnológiába tartozó többi töredéktől. Ezért a következőkben az oxidált törésű, redukált (szürke és fekete) felületű kerámia formai jegyeit, és annak a teljes finomkerámiához való viszonyát veszem sorra. a. Hombárok Erősen kihajló, lekerekített peremmel, szűk szájjal rendelkezik a 4. t./1. perem. A besimított hullámvonaldísz az edény nyakán ül, a nyak alja árkolással tagolt. A peremtípus és a díszítés elhelyezkedése a 2-3. századi gyomai anyag legjellemzőbb szűk szájú, karcsú hombártípusával mutat párhuzamot.85 A Szolnok megyei anyagra nem jellemző, Rákóczifalva-Bagi földek pusztulási horizontjában is ritkán jelenik meg.86 A gyomai anyag alapján jelenleg úgy tűnik, a típus szerepe a korai szarmata telepeken jóval nagyobb lehetett, mint a 4-5. században. Vaskos vízszintes peremmel bír a 4. t./3., 4. két hombárperem, melyek a hombárok széles szájú, kifejezett nyak nélküli, hordó alakú formai típusához tartozhattak.87 A rákóczifalvi anyagban e formához csak széles, vízszintesen levágott, vastag peremek voltak köthetők. A 4. t./2. kettős besimított hullámmal és fényezéssel díszített váll a lelőhely formai tipológiája alapján a hombárok szűk szájú, 1. vagy 2. típusához tartozhatott, melyek nagy számban jelen vannak az anyagban. A 4. t./6., nyúlánk, erősen konkáv ívvel szűkülő talpú közepes méretű hombár a lelőhely egy jellegzetes formai csoportjába tartozik, melynek többi példánya jó minőségű szürke, ritkán oxidált égetésű áru. E hombárokhoz számos, jórészt szórvány párhuzam található, de egy nagyobb anyagközlésben sem domináns típus, keltezése ezért bizonytalan. A túlnyomórészt talpperemes aljkiképzés mellett a szürke kerámiában és az oxidált törésű fényezett fekete kerámiában is megjelennek tagolatlan, egyszerű talpak a leletanyagban (4. t./5-8.).

85. VADAY et al. 1996, Fig. 70-71. 86. Vö. VADAY 1989, Abb. 32-33. 87. VADAY 1989, 137-138., 2. típus

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN A hombárok formai jegyei és díszítőmotívumai nem térnek el a rákóczifalvi késő szarmata – hun kori településre jellemző képtől. 88

b. Tálak Az oxidált törésű, sötétszürke és fekete tálak formailag elemezhető töredékei között már több olyan típussal is találkozunk, melyet a késő szarmata leletanyag új elemeinek értékelt a kutatás. A 4. t./9. és 3. t./1. lépcsős tagolású, duzzadt peremű tálja a függőleges falú félgömbös testű tálak közé tartozik. Ez a Drag. 37. sigillataformára hasonlító edénytípus inkább „utánérzésnek” tekinthető, és nem közvetlen, 2-3. századi utánzás továbbélésének. Ezt a korai telepanyagokban játszott alárendelt szerepe is alátámasztja.89 A 4. t./10., lapított testű félgömbös tál a legáltalánosabban elterjedt formák közé tartozik, egyszerű pereme, tagolatlan teste elterjedt a késő szarmata anyagban.90 A 4. t./11. és és 3. t./2. tál a 4. század második felénél hamarabb az Alföld területén nem adatolható. Különböző szarmata táltípusok (félgömbös, bikónikus tálak általában behúzott peremmel ellátva) jellegzetesen kései díszítése a felső negyed-harmad sűrű, korongolt tagolása a peremrész alatt. Ezek a bordázott falú tálak elsősorban a Dél-Alföld területéről kerültek publikálásra.91 Az enyhén megvastagodó, függőleges állású peremek keskeny hornyolással való tagolása (4. t./12.) már a gyomai B fázisban megjelenik, de tömegesen a késő szarmata korban terjed csak el.92 A tálak besimított hullámvonallal való díszítése (4. t./13., 3. t./3.) ritka jelenség, de egy-egy párhuzam feltűnik Gyomán és a késő szarmata – hun kori leletanyagokban is.93 88. VADAY 1989, 138-139.; PINTYE-SÓSKUTIWILHELM 2003, 222. 89. VADAY 1989, 150.; pl. VADAY-SZEKERES 2001, 15./2.; VADAY-HORVÁTH 1999, 35/13. 90. RÓZSA 2000, 93. 91. PÁRDUCZ 1938, Abb. 5./2, 6.; ÁCS 1987-89, 99., I. t.; VADAY 1994, Tab. III./23.; VADAY-MEDGYESI 1993, 7/5., RÓZSA 2000, 88. 92. VADAY et al. 1996, Fig. 85/13., Fig. 87.; VADAY 1989, 147-148.; PINTYE-SÓSKUTI-WILHELM 2003 221. 93. VADAY et al. 1996, Fig. 87/8.; VADAY 1980-81a, 387/1; VADAY 1985, 8/6.; VADAY-RÓZSA 2006, 10./17.

A párhuzamok arra utalnak, hogy a táltípusok egy része a 4. századnál hamarabb nem terjedt el az Alföld területén. Többségük azonban évszázados szarmata hagyományokat őriz, típusaik a lelőhely pusztulási rétegében a szürke kerámia között is jelen vannak. A Drag. 37. terra sigillata formából levezethető félgömbös tálak, valamint az egyenes falú bikónikus tálak a zárt bikónikus formákat kedvelő csernyahovi kerámia formavilágától idegenek. c. Korsó, szűk nyakú edény Egy korsó fülcsonkja további elemzésre alkalmatlan (4. t./18.). Egy másik válltöredék (4. t./17., és 3. t./4.) szűk nyakú edényhez, korsóhoz, vagy gömbtestű edényhez tartozott, melyek szarmata területen ritkaságnak számítanak. A töredék legközelebbi párhuzamai más típusú besimított díszítéssel Debrecenről és Sátoraljaújhelyről kerültek közlésre.94 d. Gömbös testű edények A kisméretű gömbös testű edények megjelenését a korai kutatás a Marosszentanna-Csernyahovkultúra hatásaként értékelte.95 Vaday Andrea az Alföldön folyamatosan jelen levő edénytípust a helyi kelta fazekasságból vezette le. A rákóczifalvi anyagban is jellegzetes kései altípusok jelenléte a 4. t./1415. és 3. t./5. faltöredékek alapján nem mutatható ki.96 Tagolásuk, geometrikus besimítással való díszítésük széles körben elterjedt.97 A lelőhely pusztulási horizontjára szintén jellemzőek a szürke törésű, azonos formai típusú edények.

94. ISTVÁNOVITS 1981, 102. 95. PÁRDUCZ 1959, 338.; BÓNA 1961 96. VADAY 1989, 153-157. 97. PINTYE-SÓSKUTI-WILHELM 2003, 221. Besimított hullámvonaldísz a gömbös testű edények vállán elsősorban az Észak-Alföldön jelentkezik (ISTVÁNOVITS 1981, 79.).

259

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ e. Bikónikus edény Zárt,98 közepesen mély, erősen bikónikus hastörésű tál (3. t./6., 4. t./16.). Pereme rövid, függőleges állású árokkal-bordával tagolt nyaka törés nélkül csatlakozik az edény vállrészéhez. Hastörése fölött erősen fényezett falát további borda és árok tagolja. Belső felületén pereme és hasa fényezett, köztük fénytelenül, gyengén simított. Peremátmérő: 17 cm. A tál az anyagban önálló altípust képvisel. Bikónikus edénytípusok jelenlétével a szarmata anyagban a legkorábbi időktől folyamatosan számolhatunk.99 Köztük már megvan az arányaiban a gömbös testű edényekre, vagy a tálakra jellemző kétféle bikónikus alapforma, de ezek a korai példák nagyon szórványosak. Értékelésük a lelőhely földrajzi helyzetétől is függ, mert az északi területeken gyakoribbak, 2. század végi temetőből kézzel formált példányt is ismerünk.100 A 3. század elejétől körülbelül a Debrecentől északra eső területeken vannak jóval nagyobb számban jelen az anyagban.101 Az apagyi császárkori telep közlése kapcsán publikált bikónikus edények azonban a központi szarmata területek anyagától eltérő formákat is mutatnak. A középső barbarikumban csak a késő szarmata anyagban lesznek elterjedtebbek.102 A rákóczifalvi pusztulási horizont kisszámú bikónikus edényei több altípusba tartoznak. A gyorskorongolt edénytípusok többségéhez hasonló mértékű sorozatgyártás ezen edények esetében nem tűnik valószínűnek. Kapcsolatrendszerük, megjelenésük keltezése többnyire felderítetlen. Az elemzett vörös törésű fekete tál nem kapcsolható a kelta-germán hatású, Felső-Tisza-vidékre jellemző, erősen kihajló, megvastagodó peremű, alacsonyabb edénytípushoz.103 98. A zárt és nyitott fogalmak a kerémialeírás terminológiájában a perem és az edény hasátmérőjének egymáshoz való viszonyán alapulnak. MAGOMEDOV 2001, 47.; PETRAUSKAS 2003, 255.; SCHULTZE-STROCEN 2008, 272. 99. VADAY-SZEKERES 2001, 27/4., 32./2., 4.; VADAY et al. 1996, Fig. 53/7-9., 84/7-11., 136/5-6.; VADAYHORVÁTH 1999, 187.; pl. 48/17., ill. 35./2, 4. 100. FODOR-VADAY 2005, 5. kép 101. PÁRDUCZ 1941, 318-320.; ISTVÁNOVITS 19901992, 19-20. 102. VADAY 1985, 29; VADAY 1989, 150., 156-157., Abb. 41., 43.; PINTYE-SÓSKUTI-WILHELM 2003, 221. 103. A Közép-Tisza-vidéken előforduló szórványos párhuza-

260

A központi barbarikum kései bikónikus edényeinek jellegzetes típusa függőleges állású peremmel bír, mely határozott szögben törve illeszkedik a vállhoz.104 A rákóczfalvi tálnak ebben a formailag heterogén anyagban sincs pontos párhuzama. A bikónikus edények kapcsán már korán felmerült a marosszentannai eredet lehetősége,105 de ezt a felvetést mai publikációs szintre támaszkodó elemzés még nem követte. A római ill. nyugat-európai germán területeken a 4-6. században széles körben elterjedt korongolt, bikónikus mély tálak eredetét a MarosszentannaCsernyahov- és Przeworsk-kultúrákban, illetve a Dunától északra eső germán területeken keresi a kutatás.106 A zárt bikónikus tálak a Przeworskkultúra korongolt szürke kerámiájára azonban nem jellemzőek.107 A morvaországi besimított kerámia bikónikus edényei közt is ritkák a zárt tálak. Az edények általában közepesen kihajló hosszú peremmel ellátottak, melyet erős tagolás, vagy borda választ el a válltól. A legjobb párhuzam egy mély, széles szájú többszörösen tagolt falú, erősen díszített tál, melyet az anyag későcsászárkori rétegébe sorol a szerző, de a bikónikus edények szerinte is keleti ízlést követnek.108 A Marosszentanna-Csernyahov-kultúra korongolt finomkerámiájának egyik alapvető típusa a zárt bikónikus tál, mely számos formai variációban feltűnik területén.109 A zárt tálak tovább bonthatóak tagolatlan falú edényekre valamint bordával tagoltakra, melyeken a bordát többnyire a felsőtest legkisebb átmérőjénél alakították ki.110 Harmadik altímaikhoz ld. VADAY 1989, Abb. 43./6-7.; ISTVÁNOVITS 1990-1992., 19. 104. VADAY 1989, 156. 105. PÁRDUCZ 1941, 318-320. 106. KOCH 1993, 25-27.; SZŐKE 1996, 36-39.; OTTOMÁNYI-SOSZTARITS 1996-1997, 160-163.; OTTOMÁNYI 2008, 156-160.; GROSS 2001 107. GODŁOWSKI 1970, GODŁOWSKI 1984 108. TEJRAL 1985 110./Abb. 4./1.; 140. 109. MAGOMEDOV 2001, 231./29. t.; ŞOVAN 2005, 171172., Pl. 318-319., 3-6. típus. Legközelebbi párhuzamok a mihălăşeni temető anyagában a 3f, 5b-5c altípusok, de kettős korongolt árkokkal való tagolás csak a 6b altípuson jelentkezik. A tálak altípusai a kultúra egész területén elterjedtek (VORNIC 2006, 227.). 110. IONITA 1971, Abb. 4/4-5.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN pusként szép számban jelen vannak besimított díszű tálak is, díszük általában közvetlen a hastörés fölött helyezkedik el, és korongolt vízszintes tagolással kereteltek. Negyedik altípusuk pedig a közelmúltban részletesen elemzett, ovális facettákkal díszített falú zárt tálak csoportja.111 A számtalan példa mellett a tálak e négy altípusa egyszerre jelen van pl. a žuravkai 43. sír edénykészletében, mely valószínűleg a 4. század 2. felére keltezhető.112 A bordával tagolt zárt táltípus biztosan jelen van Erdély területén, a kultúra legutolsó fázisában is.113 A csernyahovi tálak között a kettős árokkal-bordával való tagolás kifejezetten ritka, s függőleges peremállással való együttes megjelenésére nem találtam példát. A rákóczifalvi tál formai jegyei mégis ezt a keleti-délkeleti eredetet valószínűsítik, szemben a Felső-Tisza-vidék irányával, ahonnan legközelebbi párhuzama a tiszanagyfalusi kisméretű, magas, erősen kihajló peremű edény.114 f. Gyűrűfüles tál Az edény a publikált barbaricumi anyagban párhuzam nélkül áll (2. t./3-4., 4. t./19.). Törése élénkvörös, feketére fényezett, belső felületét egyenletes, fekete, fénytelen simítás borítja, ezért nagy valószínűséggel mély tálként rekonstruálható.115 Peremátmérője 30 cm, szája erősen behúzott. Vastag, vízszintes peremére két félgömb alakú barbotindíszítést tapasztottak. A peremhez egy kisméretű, belső ívén kör alakú keskeny, vaskos szalagfül csatlakozik. A barbotindíszek tetején a korongolt edények talpához hasonló gyenge, vízszintes síkú kopásnyomok látszanak, mely arra utal, hogy az edényt huzamosabb ideig a fülénél falra akasztva, vagy lefelé fordítva tárolták. Az edényhez talált analógiák mindegyike nagyon távoli. Többnyire három füllel rendelkeznek, a barbotindíszítés idegen tőlük. Peremből induló 111. SCHULTZE-STROCEN 2008 112. SCHULTZE-STROCEN 2008, 283., Abb. 82. 113. pl. Újős-Rét/Fîntînele-Rît 2. sír – SCHUKIN-CHAROV 1999, 331. 114. ISTVÁNOVITS 1990-1992, V./3. 115. A hozzá kapcsolt faltöredék a pusztulási horizont egy másik objektumából származik. Azonos edényhez tartozásuk nem teljesen bizonyos, de az égetés, külső-belső felületkezelés és a falvastagság azonossága miatt valószínű.

kisméretű füllel ellátott edények a szarmata fazekasságban a bögréken, korsókon kívül nem tűnnek fel. Háromfülű, fazékszerű edényt közölt Makóról Párducz Mihály, de ez formai alapon római áru is lehet.116 A másik, szarmata területről közölt besimított díszű háromfülű edény Gyomáról került elő, s szintén nem állítható közvetlen párhuzamba a rákóczifalvi tállal.117 A barbotindíszítés szarmata területen feltűnik provinciális gyártmányú, kisméretű tálak egy típusán, mely a 2-3. századra keltezhető.118 Dák hatásként jelenik meg a gyomai telep két peremtöredékén, ezek a 3. század eleje után nem keltezhetőek. A nagy kronológiai távolság mellett a peremtípusok különbözősége sem támasztja alá a közvetlen kapcsolatot.119 Maga a háromszögesen megvastagodó, vízszintes peremkialakítás a késő szarmata – hun kor nagyméretű táljain ritkán máshol is feltűnik, pl. Gyula-Szeregyházán.120 Az edényforma legjobb párhuzamai behúzott szájú, vízszintes peremű, bikónikus hasú mély tálak, pl. egy nagyméretű tál Jászágóról,121 valamint két mélyebb tál Tiszavalkról. A tiszavalki telep a 3. század végére és a 4. századra keltezhető, az edények párhuzamait a Marosszentanna-Csernyahov-kultúrában találták meg.122 A szomszédos régészeti kultúrák közül a Przeworsk-kultúra korongolt szürke kerámiájára sem jellemzőek a füles tálak.123 Morva területekről a legjobb párhuzam szintén egy fületlen, behúzott tálperem. A Velké Němčice-i tál vízszintes peremét egy borda osztja ketté.124 A tál egy a régióban ritka, heterogén típushoz tartozik, melynek eredetét szintén a Csernyahov-kultúrában találta meg a kutatás.125 A 116. PÁRDUCZ 1939, XIX/14., Vö. NIKOLIĆ-ĐORĐEVIĆ 2000, 78./II/31, 83./II/44, 86./II/52. típusok. 117. VADAY et al. 1996 129., Fig. 82./10. 118. KOROM 2005 119. VADAY et al. 1996 127., Fig. 53./10., Fig. 100./1. 120. VADAY-MEDGYESI 1993, 14./9. 121. VADAY 1989, Taf. 9./6.; Abb. 41./45. A tál peremátmérője 34,5 cm, oxidált égetésű. 122. GARAM–VADAY 1990, Abb. 20./5-6., 199. Ezeknek az edényeknek helyi, vaskori eredetű előzménye is felmerült. ISTVÁNOVITS-LÖRINCZY-PINTYE 2005, 74. 123. GODŁOWSKI 1984 124. PESKAR 1983, 186./Abb. 3/5.; TEJRAL 1985, 128./ Abb.16/1. 125. TEJRAL 1985, 130.

261

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ szarmata területek esetében a morvaországi eredet az anyagcsoport kései keltezése miatt (5. század középső harmada) nem jöhet szóba. A széles, vízszintes vagy tagolt peremű mély tálak általában három füllel ellátva nagy számban elterjedtek a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra egész területén. Megtalálhatók a kultúra legkeletebbi, Dnyepertől keletre eső régiójában,126 a Krímfélszigeten,127 és a Kárpátok keleti előterében is. Eredetükről vita folyik, dák és germán kultúrákból való származásuk is felmerült.128 A román kutatás többnyire a dák kultúrkörök fazekasságából vezeti le ezt az edénytípust.129 A tîrgşori temető háromfülű edényei között megkülönböztettek háromszögesen kiszélesedő, illetve T-alakú peremeket; közülük a temető stratigráfiai összefüggései alapján utóbbiak terjedtek el később.130 A mihălăşeni temető elemzése során a háromfülű tálak 9 típusát különböztették meg, melyeket nem minden esetben sikerült a temetőfázisokhoz kapcsolni.131 Az alaptípusoknak tartható bikónikus és legömbölyített falú edények közt kronológiai különbség nincsen, mindkettő a 4. század második felében jelenik meg.132 Biztosan jelen vannak a kultúra legutolsó horizontjában is.133 Ugyan a barbotindíszítés erre az edénytípusra sem jellemző, közöttük számos, egyedi dísszel ellátott példány akad.134 A rákóczifalvi füles tál legközelebbi párhuzama, figyelembe véve a technológiát, formai tipológiát és a földrajzi távolságot is, a marosszentannai temető anyagában található. A 31. sír 11 darabos edénykészletében található kisebb, be126. NYEKRASZOVA 2006, 148./31./1-4. A településről edényégető kemencék is ismertek. 127. SCHUKIN-KAZANSKI 2006, 357. A területen az edénytípust germán hatású leletanyagként értékelik. 128. VORNIC 2006, 227. 129. DIACONU 1965b, 304.; BLOȘIU 1975, 228.; PALADE 1980, 205. 130. 299. 131. ŞOVAN 2005, Pl. 316-317, 303-304., 309-311. Közülük a behúzott szájú, vaskosan kiszélesedő peremű 3a. és 4. típusok képviselik a legjobb analógiát. Ezek bikónikus testűek. 132. PALADE 1980, 241.; ŞOVAN 1999, 16., 21-22. 133. ŠČUKIN-KAZANSKI-SHAROV 2006, 405-406., 120./38., 121/27., 124/18-19. 134. pl. DIACONU 1965, 79-80.; MAGOMEDOV 2001, 35-40. t. peremből induló szalagfüles edényei.

262

simított cikk-cakk-vonallal díszített, három szalagfüllel rendelkező tál pereme befelé ferdén síkozott, teste bikónikus (2. t./2.).135 A sírt keskeny félkörös fogójú fésűjének segítségével a marosszentannai temető középső fázisára keltezhetjük.136 A fésűtípus a Csernyahov-kultúrában a 4. század középső harmadától az 5. század első feléig keltezhető, a bierbraueri Villafontana-fázis jellegzetes melléklete.137 A Marosszentanna-kultúrától nyugatra is a C3 fázisban jelenik meg és széles körben elterjedt a D1-ben.138 A pannoniai simított és besimított kerámia típusai közt füles tálak nem jelennek meg. Egyetlen darab került elő a provincia belsejéből Balatonaligáról, melyet csernyahovi anyagként értékeltek.139 Egy szarmata sírban talált edény azonban indokolttá teszi az ellenkező irányból érkező hatás részletes vizsgálatát. A szarvasi sírban talált háromfülű, kiöntőcsöves, zöldmázas, reliefdíszes edény szintén unikális a barbaricumban és a római leletanyagban is.140 A hatalmas technológiai távolság mellett az edény kisméretű gyűrűfülei és fehér barbotincseppekkel díszített pereme formailag a rákóczifalvi tál legjobb párhuzamai az Alföldről. Római edénytípus imitációjaként csak olyan helyi áru fogadható el, melynek előképe az utánzatnak időben és térben megfelel, tehát több évszázados hiátus nélkül előfordul a barbaricumban, vagy legalább a szomszédos provinciákban.141 Amennyiben a szarvasi edény valóban a második századra keltezhető,142 a típus a rákóczifalvi edény formai prototípusának nem fogadható el. A Vaskapu környéki limestáborokban előkerült párhuzamait azonban a 4. század végéről - 5. század első feléből származó rétegekhez kötik.143 A Dacia Ripensisben előke135. KOVÁCS 1912, 280-282., 283./41./3. kép 136. KOVÁCS 1912, 282./40. kép; BIERBRAUER 1980, 134. 137. BIERBRAUER 1980, 136.; KAZANSKI-LEGOUX 1988, 26. (51. típus); TEJRAL 1992, 336-338. 138. TEJRAL 1988, 225., 258., 295.; TEJRAL 1997, 344., Abb. 21.; legutóbb OTTOMÁNYI 2008b, 238-242. 139. B. BÓNIS 1993-94, 175. 140. JUHÁSZ 1995, JAZIGOK 1998, Kat. 106. 141. G ABLER-VADAY 1986, 60-61. 142. BARKÓCZI 1992, 15-19.; JUHÁSZ 1995. 143. CVJETIĆANIN 2006, 88./151. típus. Gabler Dénes szíves szóbeli közlése alapján a szarvasi edény ólommáza nem sorolható be a korai máztípusok közé, így az edény anya-

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN rült kiöntőcsöves, füles edények díszítetlenek, de a barbotinpettyekkel díszített perem nem egyedülálló. A késő római kori mázas kerámia más típusain is megjelenik Pannoniában144 és a birodalom központi területein is.145 Bizonytalan keltezése miatt a szarvasi tál azonban csak feltételesen fogadható el előképnek. A forma és a technológia közös területre utaló párhuzamai a csernyahovi eredetet valószínűsítik. g. A formai jegyek összegzése Az oxidált törésű, redukált felületű kerámia formai típusainak többsége a szürke kerámia körében is tömegesen elterjedt a késő szarmata – hun korban. A lelőhelyen pontos párhuzamok nélkül rendelkező két edény azonban az egész szarmata területen ritkaság, illetve unikális lelet. A további anyagközlések a vázolt eredményeket könnyen módosíthatják. A két lépcsős redukciós égetésű anyag, közte a 2. típusú fekete kerámia elterjedésére vonatkozó kérdéseket anyagközlések hiányában nem tudjuk feltenni. Az idegen formai elemek valószínűen a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra felé mutatnak, így felmerül a lehetőség, hogy az új égetéstechnológia és formák megjelenése között közvetlen ös�szefüggést keressünk. III. A két lépcsős redukciós égetésű kerámia párhuzamai és eredetkérdése a. A fekete kerámia tágabb összefüggései A fekete, fényezett kerámia hun kori elterjedése általános keleti divathatásként értékelt, melynek átvételi csatornái vita tárgyát képezik. A Murgakerámia fogalmát tágabb kerámiastílusként értelmező Jaroslav Tejral sem foglalt egyértelműen állást eredetéről, és a Duna-vidéki kultúrkomplexum vegyes karakterű elemei közé sorolta, melyben kelet-európai, Pontus-vidéki és helyi elemek keverednek.146 A népvándorláskori és kora középkori fekete kerámia eredetét római gyökerekben is keresi a kutatás, de ga is a késő római kori keltezésre utal. Segítségét ezúton is szeretném megköszönni. 144. Gorsiumi példák: BÁNKI 1992, 38./Abb. 2. 145. Itáliából: MARTIN 1995, 64. 146. TEJRAL 1985, 116.; TEJRAL 1988, 227., 267.

a terra nigra hagyományainak továbbélése szintén kérdéses, és regionálisan eltérő is lehet.147 A germán barbarikum római hatású kerámiaműhelyeiben már a császárkorban állítottak elő fekete kerámiát, melyet a szürke kerámiával megegyező fazekaskemencékben gyártottak.148 Ursula Koch az alemann anyag kapcsán a római technológia folyamatosságát állapította meg, de a fekete fényezett kerámián a helyi terra nigrától különböző formák, és új besimított díszek jelennek meg a 4. század végétől. A technológia változatlansága ellenére a folyamatot új népelemek bevándorlásával kötötte össze.149 A kora népvándorláskor időszakában a fekete fényezett, korongolt kerámia továbbra is jelen van a Kárpát-medencével szomszédos nyugati területeken. Megjelenhet a provinciális hagyományhoz képest formailag is új típusú edényeken, és díszkerámia jellegét is számos esetben őrzi. Talán ezzel függ össze, hogy az égetés minőségének fejlődése interregionálisan nem mutatható ki. Az alacsonyabb hőfokon égetett, vörös törésű kerámiát Alsó-Ausztriában kifejezetten a langobard kor előtti és langobard kori horizontra tartják jellemzőnek, noha itt az anyagcsoport késő római formákat őriz.150 A délnémet területek besimított151 és bepecsételt152 kerámiájának egyes példányai is ide köthetőek, itt ellenben az 5. században a Közép-Duna-vidéki Murga-kerámia átvételével számol a kutatás.153 Elégtelen redukciós égetési folyamattal készült bepecsételt díszkerámiát itáliai langobard területeken is előállítottak.154 Szintén oxidált, vörös törésfelülettel rendelkezik az avar kori fekete kerámia egy része a Dunántúl területén. Az anyagtípus formai párhuzamai késő antik tradíciót közvetítenek.155

147. K ASCHAU 1976, 32-33.; VIDA 1999, 64. 148. DUSEK 1984, 12. 149. KOCH 1993, 21-29. 150. FRIESINGER-KELCHLER 1981, 261. 151. SPEYER 2007, 181/ Abb. 188. 152. SPEYER 2007, 254/267. 153. SPEYER 2007, 186. 154. MÜNCHEN 2008., Cividale 117. s., Abb.7/1. 155. VIDA 1999, 63-73.

263

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ b. Nyugat: a provinciális műhelyek kérdései A Kárpát-medencében a gyorskorongolt fekete kerámia már a vaskori anyagban jelen van. Ebben a korszakban elterjedt a két lépcsős égetési eljárás.156 A korai szarmata anyagközlésekben ez a technológia nem adatolt. A 4-5. századi szarmata leletanyag erős keleti kapcsolatai miatt, a történeti folyamatok ismeretében és kronológiai okokból sem merült föl a fekete kerámia római, vagy római kori kelta gyökerekből való eredeztetése. Provinciális területeken a besimított kerámia technológiai klasszifikációja több lelőhely esetében is megtörtént, melyek módszertana és interpretációs lehetőségei az alföldi leletanyag értelmezését is segíthetik. Másrészt a kárpát-medencei anyag egy egységként való kezelése kölcsönösen is új eredményekkel járhat.157 A carnuntumi anyag feldolgozása során három minőségi csoportot különítettek el, melynek alapja az agyag minősége és a soványítás volt.158 A B és C csoport égetési minősége általánosan alacsonyabb színvonalú a jól iszapolt A-nál. Törésükben oxidált töredékek a homokos soványítású B csoportban fordultak elő, melynek felületi színei is differenciáltabb képet mutatnak. Ezt a felosztást további feldolgozások is használták.159 A carnuntumi töredékek nyersanyag-elemzése során megállapították, hogy az A minőségi csoport egységességével szemben a B csoport heterogén képet mutat.160 A tágabb kitekintést elvégző Jaroslav Tejral azonban a grünewaldi minőségi csoportokat már a morva anyag jellegzetességeivel sem tudta minden tekintetben – például kronológiailag – megfeleltetni.161 Az A és B árut egymással egykorúnak tartotta Andrea Kaltofen is.162 A Murga-típusú, smolíni horizontra keltezett morvaországi kerámiát a császárkoritól annak többnyire feketére erősen fényezett felülete is 156. HORVÁTH 2007, 326. és SZABÓ-CZAJLIK 2007 324235. további irodalommal. 157. SEDLMAYER 2007, 243-246. 158. GRÜNEWALD 1979, 74-81. 159. FRIESINGER-KELCHLER 1981, 255., 260.; TEJRAL 1985, 126., 132.; POLLAK 1993, SAUER 2000; GROH-SEDLMAYER-WENEDIG 2002, 318-319.; SEDLMAYER 2007, 243. 160. SEDLMAYER 2007, 243. 161. TEJRAL 1985, 126. 162. KALTOFEN 1984, 41-44.

264

elválasztja, melyet Tejral lényegében a carnuntumi C áruval azonosított.163 A tágabb kitekintés során Tejral a Murga-kerámia fogalmát már a stílusjegyek összességére használja. Az elemzett terület nagysága, a leletanyag szétszórtsága miatt a technológia szerepe nem lehetett elsődleges ennél az elemzésnél. Azonban hangsúlyozásra szorul, hogy a kárpát-medencei párhuzamok ebből a szempontból sem tekinthetők egységes csoportnak, vagyis a Murga-stílusba sorolt edények nem feltétlenül sötétszürke vagy fekete színűre égetettek.164 Ottományi Katalin legrészletesebben a pilismaróti és biatorbágyi anyagban különített el minőségi csoportokat. Pilismaróton a vörös törésű, szürke színű edények a besimított töredékek 12%-át képezik, köztük kevés a keményre égetett.165 Torbágyon ezzel szemben csak szürkére egyenletesen átégett töredékek vannak jelen a szürke ill. fekete fényezésű anyagban.166 Az anyagközlések alapján tehát a provinciális anyagokban is elkülöníthetünk csoportokat az égetés minősége alapján, de ezeket a regionális árukat formai jegyekkel egyik esetben sem tudták összekötni. Kivételt jelent, hogy a carnuntumi anyagban a legjobb minőségű A csoportban nagyobb mennyiségben fordult elő ún. asztali kerámia.167 Nem igazolható az sem, hogy a minőségromlás feltétlen kronológiai különbséget jelent a római koron belül,168 ugyanakkor tendenciaként mégis ez mutatható ki.169 Carnuntumi hirtelen feltűnése miatt az osztrák kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a simított kerámia a provinciális anyagtípusokhoz képest az agyag más típusú előkészítését igényli, így lassú térnyeréséről nem beszélhetünk, 163. TEJRAL 1985, 122. 164. TEJRAL 1985, 132-136. Középszürke pl. a körösladányi korsó (FETTICH 1930). 165. OTTOMÁNYI 1996, 111. Az oxidált törésű kerámia a leányfalusi (pl. OTTOMÁNYI 1991, 38 t./6.) és a savariai (OTTOMÁNYI-SOSZTARITS 1996-1997, 159.) leletanyagban is megjelenik. A színárnyalatok megkülönböztetése csak a savariai fazekasműhely esetében járt kronológiai eredményekkel (OTTOMÁNYI-SOSZTARITS 1996-1997, 167). 166. OTTOMÁNYI 2008, 164. 167. GRÜNEWALD 1979, 75-76.; OTTOMÁNYI 2008, 165-166. 168. TEJRAL 1985, 126. 169. GROH-SEDLMAYER-WENEDIG 2002, 319.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN hanem bizonyos igények kiszolgálására kezdték meg tömeges gyártását.170 Tóth Endre a besimított kerámia második horizontját olyan szellemi importként értékeli, melyet csak új, migráns népelemek közvetíthettek a provinciák felé. A szürke és fekete kerámia viszonyát egymáshoz tisztázatlannak tartja.171 Ezzel szemben Ottományi Katalin csak a 420430-as évektől felfelé keltezett, rosszabb minőségű, fekete kerámia esetében tételezi fel idegen fazekasok szerepét.172 Mesterházy Károly szerint a fekete Murga-kerámia és annak utánzatának tartott, már provinciális műhelyekben gyártott szürke kerámia is barbár termék.173 Az értékelések tehát abban is ingadozást mutatnak, hogy a besimított díszű szürke vagy fekete kerámia megjelenése, vagyis a technológiai újítás, vagy pedig csak annak minőségromlása köthető-e össze migrációs folyamatokkal. A besimított kerámia gyors elterjedésének feltételezése a 4. század második felében,174 valamint a birodalmi kerámiaipar szerkezeti változásai175 római területeken magyarázatot adhatnak az égetéstechnológia, a forma, a díszítőstílus regionalitására. Míg a provinciák területén a fényezett, besimított díszű finomkerámia jelent egyszerre minőségi és formai újítást, addig az alföldi szarmata területeken a gyorskorongolt szürke kerámia több évszázados hagyományú dominanciája miatt a két lépcsős redukciós égetés megjelenése igényel magyarázatot. c. Kelet: A barbár kerámiahagyományok analógiái A rákóczifalvi bikónikus és gyűrűfüles tálak felvetik az égetéstechnológia keleti kapcsolatainak lehetőségét. A legrészletesebb közlés e szempontból máig Kovács István marosszentannai sírkerámia-leírása.176 A kerámia egy része oxidált törésű, mely vé170. GRÜNEWALD 1979, 80. 171. TÓTH 2005, 385-386. 172. OTTOMÁNYI-SOSZTARITS 1996-1997, 172-173. 173. MESTERHÁZY 2009, 89. 174. A kelta fazekashagyomány kontinuitásához ld. OTTOMÁNYI 1981; OTTOMÁNYI 1991, 38.; OTTOMÁNYI 2008, 166.; TÓTH 2005, 378. 175. TEJRAL 1988, 236.; OTTOMÁNYI-SOSZTARITS 1996-1997, 174.; OTTOMÁNYI 1998, 25. 176. KOVÁCS 1912, 332-335.

kony, szürke vagy fekete redukált héjjal bír. Felületük korongon simított, esetleg besimítással díszített. A kultúrának nevet adó erdélyi lelőhelyről számos hasonló égetéstechnológiával készült edény származik.177 Ugyanezen sírokban „hamuszürke” törésű, fényezett edények is jelen vannak, tehát a szürke kerámiával egymást nem zárják ki kronológiailag.178 A Marosszentanna-Csernyahov-kultúra további lelőhelyeinek vizsgálatát a részletes kerámiavizsgálatok kis száma nehezíti. A publikációk a finomkerámiát csupán redukált és oxidált égetésű árura osztják, s a redukált égetésű edények között nem differenciálnak. A fekete kerámia a szürkével szemben a publikációk alapján mindvégig kisebbségben maradt.179 Emellett a kultúra területéről többféle égetéstechnológiára emelhetünk ki példákat. Ilyen egy homogén világosszürke színű, 4. század végére 5. század elejére keltezett síredényegyüttes a tîrgşori temetőből.180 Galambszürke színű a rugonfalvi síredények többsége, a kevés sötétszürke edény mellett a fekete színárnyalat nem jelenik meg.181 Újős-Rét/ Fîntînele-Rît temetőjében ritkák, de jelen vannak a feketére fényezett edények, égetéstechnológiájuk kérdéses.182 A Kárpátokon túl szintén jelen van az oxidált törésű és redukált felületű finomkerámia, de 177. A sírkerámia színes fényképeihez való hozzáférést Körösfői Zsoltnak szeretném megköszönni. A fényképek és a leírások alapján az anyagban hasonló égetéstechnológiával készült, korongolt, szemcsés soványítású fazekak is jelen vannak. A revízió alatt álló leletanyagból a fényképek alapján a következő párhuzamok sorolhatóak – a teljesség igénye nélkül – az oxidált törésű, fekete felületű finomkerámia csoportjába: 18. s., KOVÁCS 1912 16. k./5. (besimított díszű bikónikus edény); 23. s., 24. k./3. (bikónikus edény); 23. s., 24. k./4. (hengeres nyakú korsó); 27. s., 33. k./1. (bikónikus mély tál); 27. sír, 102. k./3. (fazék); 31. s., 41. k./5. (besimított díszű gömbös testű edény); 31. s. 41. k./7. (besimított díszű gömbös testű edény); 31. s., 41. k./4., 4. k./5. (háromfülű tál); 59. s., 80. k. (bikónikus edény besimított rácsmintával díszítve); 50. s., 69. k./1. (nyakpárnás korsó); 64. s., 89. k./3. (s-profilú tál); 324./16.; 4. k./13 (szórvány nyakpárnás korsó). 178. Pl. a 18. sír széles szájú bikónikus korsója (KOVÁCS 1912, 265-266., 16 k./4.) 179. MITREA-PREDA 1966, 132.; DIACONU 1965, 77.; PALADE 1980, 237.; ŞOVAN 2005, 167.; VORNIC 2006, 224. 180. LICHIARDOPOL-CIUPERCĂ 2008; 115./Fig. 8. (444. sír) 181. KÖRÖSFŐI 2008 182. MARINESCU-GAIU 1989, 138.

265

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ összefoglaló értékelés híján csak a színes fényképekkel ellátott, sérült felületű síredények esetén vehető ki a világosbarna-vörösbarna törésfelület a vékony sötét héj alatt.183 A Marosszentanna-kultúrától nyugatra eső romániai területekről a D2 periódusra keltezhető a Nagyvárad-Szálka terasz/Oradea-Salca Ghețărie lelőhelyről publikált szórvány leletegyüttes.184 A besimított ill. kannelúrás díszű, kizárólag fekete színű korongolt korsók és fazékszerű edények égetéstechnológiája szintén kérdéses.185 Az ártándnagyfarkasdombi É-D-i tájolású sírcsoport sírkerámiája közül a 13. sír fenyőmintás korsója és a 84. sír kétfülű nyakpárnás korsója „sötétszürke-fekete” színű.186 A 13. sír korsójának alakja a szarmata nagyméretű, ovális testű korsók nyakpárnával ellátott változatával egyezik meg.187 A fenyőminta nem tartozik a legelterjedtebb besimított motívumok közé, de már a 2-3. században is feltűnik az Alföldön, a 4-5. századból pedig számos példa gyűjthető mind függőleges, mind vízszintes változataira (az elemzett rákóczifalvi leletanyagból pl. 1. t./1.).188 A 84. sír korsója a kétfülű szarmata korsók B típusához tartozik.189 Ritkább besimított díszének legjobb pár183. I GOTI 1994 79./I.115. (Petrikovci); 89./I.130. (Belenkoje); 84./I.120. (Gorodok – háromfülű, kannelúrázott tál) 184. ROSU 1965; TEJRAL 1988, 268.; HARHOIU 1997, 153. 185. A lelőhely szétszóródott leletanyagából a közelmúltban újabb, az 5. század második felére keltezhető sírokat tettek közzé, de a nagyváradi múzeumban további közöletlen 5. századi kerámiaanyag található (HARHOIU 1997, 182-183.; HARHOIU-GÁLL-LAKATOS 2009). 186. MESTERHÁZY 2009, 74., 80., Abb. 6./2., 4. Istvánovits Eszter lektori véleményében a korsók szürke színére figyelmeztetett, megjegyzését köszönöm. A korsók pontos technológiai ismerete azért is fontos lenne, mert Mesterházy Károly értékelésében is fontos szerepet kapott a korsók színe (MESTERHÁZY 2009, 89.). Színük a szarmata formai párhuzamok értékelésén nem változtat. 187. PÁRDUCZ 1959 357-358.; VADAY 1989, 144.; ISTVÁNOVITS 1981, 101-102., 111-115. A legutóbb közlésre került fél korsó: CSEH 2005, 5/1. (SzolnokZagyvapart). 188. ISTVÁNOVITS 1984-86, 95., 14. kép/3. (Debrecen, Szennyvízszűrő); RÓZSA 2005, 63., 7. kép/2. (Békéssámson, Erdőháti-halom 30. sír); ISTVÁNOVITS 1981, 128-129. („d” típus). 189. KOREK 1943; PÁRDUCZ 1959, 361.; ISTVÁNOVITS 1981, 107-109.; VADAY-RÓZSA 2006, 96-97.

266

huzama ugyanezen az edénytípuson pl. Kondoroson tűnik föl.190 E két ártándi edény tehát a szarmata Alföld területén számos szoros formai párhuzammal rendelkezik. Az oxidált törésű, redukált felületű soványítatlan finomkerámia a Kárpát-medence északkeleti területén is jelen van a hernádvécsei település 4. század második felére – 5. század elejére keltezhető rétegében. Anyagminőségben és formailag is azonos típusú edények (pl. nyakpárnás, besimított díszű korsótöredékek) a lelőhelyen a szürke redukált kerámiában is előfordultak.191 A vörös törésű, fekete felületű fényezett kerámia hun kori elterjedésére a leglátványosabb példát a Bény/Bíňa területén előkerült korsó mutatja.192 A korsónak nemcsak technológiája, hanem bikónikus formája is idegen a területen, melynek párhuzamai egyértelműen a Marosszentanna-Csernyahovkultúra felé mutatnak.193 Benne Attila halála és a birodalom összeomlása után, a 450-es évek közepén rejthették el a több mint száz solidust rejtő aranykincset.194 Összefoglalva megállapítható, hogy az oxidált törésű, két lépcsős redukciós égetés a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra területén a helyi fazekasság jellegzetes edénytípusain jelenik meg, de korántsem tekinthető egyeduralkodónak. Az alföldi szarmata területekhez hasonlóan párhuzamos a szürke kerámia gyártásával. Tökéletes redukción átesett, szürke törésű, feketére fényezett kerámiára biztos példákat nem találtam, de ezt a publikációs helyzet könnyen okozhatja. A kárpát-medencei szarmata és északi germán barbarikumban a technológia a negyedik század második felénél hamarabb nem tűnik fel, és több esetben olyan új formákkal jár együtt, melyeknek keleti eredete feltételezhető. Ugyanez igaz a szarmata Alföldre is, amennyiben a képet további anyagközlések nem változtatják meg.195 190. VADAY-RÓZSA 2006, Fig. 6./1. 191. SOÓS 2009, 37-38., 45.; pl. XX/12., XXI/3., 4. XXIII/7., XXXII/13. kép. 192. GHA 1987, 402./IX,24.a-b; SPEYER 2007, 112. 193. TEJRAL 1985, 140.; legutóbb GINDELE 2010, 142. 194. BÓNA 1993, 246.; KISS 1999, 56. 195. Amennyiben az égetéstechnológia pl. a 3. század végétől

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN IV. Következtetések Két kerámiaanyag között analógiákat a technológia, a formai elemek funkcionális eloszlása, morfológiai jegyei valamint a díszítőstílus alapján egymástól függetlenül kell keresnünk.196 A fényezett kerámia felületének színe ugyanolyan elem, mint a hun kori horizont egyes formai jegyei vagy díszítőmotívumai (pl. ún. murgai motívum), melyek önállóan, kontextusukból kiragadva nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel felvázolhassuk a hun kori Duna-vidéki kultúrkomplexum területén regionálisan eltérő utakon zajló változásokat. A szarmata Alföld esetében csak az égetéstechnológia pontos ismeretével együtt kísérelhetjük meg az anyag értelmezését. Sven Conrad a iatrusi erőd anyagának feldolgozásakor három alapvető lehetőséget jelölt meg a besimított kerámia megjelenésének magyarázatára, melyek a következők: új népelemek migrációja, kereskedelem, vagy helyi előállítás.197 Ezeket a lehetőségeket a provinciális területen kívül eső kultúrákra is adaptálhatjuk, annak ellenére, hogy a kérdés a római limes mentén sem tekinthető lezártnak. Fazekasműhelyek hiányában és az eseménytörténet ismeretében az Al-Duna mentén a római gyökerek mellett a migráció és a kereskedelem szerepe is hangsúlyosabb a kutatásban.198 A Duna felsőbb szakaszain, pannoniai és noricumi területeken a helyi gyártás ténye ma már bizonyított (pl. Pilismarót-Malompatak, Leányfalu, Carnuntum, Mautern).199 Jelentős regionális különbség, hogy Alsó-Ausztria területén, a Duna bal partján olyan fazekasműhelyek kerültek elő, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy a Duna határszerepe e szempontból már a római kor végén megszűnőben volt.200 A besimított korsók térképre vetítése regiokimutatható lenne, abban az esetben csak a csernyahovi és alföldi területek közötti párhuzamos jelenségről beszélhetnénk. 196. FULFORD 1981, 197. 197. CONRAD 2007, 236-237. 198. VAGALINSKI 1999, 156., 175. 199. Összefoglalóan ld. Ottományi 1991, 42-48. 200. FRIESINGER-SZAMEIT 1984, 132.; OTTOMÁNYISOSZTARITS 1996-1997, 173-174.

nális piackörzetet jelölt ki, s a vékonycsiszolatok alátámasztották, hogy a limes előterében a besimított leletanyag részben a provinciális területek műhelyeiből származik.201 A Vita Sancti Severini is megemlít bal oldali Duna-parton létezett piacokat.202 A kereskedelem szerepét a besimított kerámia újabb típusainak terjedésében a pannoniai szarmata limes mentén sem zárhatjuk ki.203 Annak ellenére sem, hogy az innováció irányát ez esetben – például a noricumi területekhez képest – éppen fordítva tartja magától értetődőnek a kutatás, melyet a történeti és etnikai interpretációk is alátámasztanak. Provinciális eredetű besimított kerámia barbarikumi kereskedelmére egyelőre nincs bizonyítékunk, szintén nem került elő biztosan a Marosszentanna-Csernyahovkultúra területén készült kerámiaedény a szarmata Alföldön. A kereskedelem létezését a rákóczifalvi anyag sem tudja igazolni. A pannoniai és noricumi leletanyag kapcsán a besimított kerámia technológiai, formai és díszítőjegyei is felmerültek az új népcsoportok nagy tömegben történt letelepedésének bizonyítékaként (lásd feljebb). Egy esetleges migráció kimutatására módszertanilag fontos érv, hogy gyors átvételt abban az esetben feltételezhetünk, ha kevés olyan kerámiatípus tűnik föl az anyagban, ahol csak a díszítés átvétele, vagy csak a formai recepció történt meg.204 Ezen az alapon az alsó-ausztriai besimított áru feltűnését legújabban alföldi szarmata népcsoportok közvetlen megjelenésével magyarázzák.205 A szarmata területeken ennek a jelenségnek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: a technológia változása ellenére a formai jegyek, kevés kivétellel, a helyi tömegárutól nem választhatók szét. Ugyan a helyi előállítás nem igazolható, de a számos, jellegzetesen szarmata kerámiatípus szinte bizonyossá teszi azt. 201. POLLAK 1980, 199; TRNKA 1981, TRNKA-TUZAR 1984, 116-117.; FRIESINGER-KELCHLER 1981, 255.; FRIESINGER-SZAMEIT 1984, 132. 202. EUGIPPIUS 1969, 301. 203. A késő szarmata – hun kori kerámia kutatása során felmerült római előzményekre példa: PÁRDUCZ 1959, 348.; VADAY 1980-81, 126. 204. GRÜNEWALD 1979, 76-77. Pannonia területén természetesen nem ez az akkulturáció egyetlen lehetséges útja, lásd pl. TOMKA 2004. 205. SEDLMAYER 2007, 243-246.

267

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ A fekete kerámia két különböző égetéstechnológiával készült típusa két különböző fazekashagyomány párhuzamos egymás mellett élését bizonyítja. Közülük az 1. típus a helyi fazekasság fejlődését, míg a 2. típus egy új, idegen eredetű fazekashagyomány párhuzamos jelenlétét mutatja. Az utóbbi égetéstípussal készült árut feltehetően a szarmata területeken kívülről érkező kézművesek állították elő, akik azonban a formai jegyeket már a vásárlók igényeihez igazították. A gyengébb minőségű, oxidált törésű áru az 1. típusnál sokkal kifejezőbben utal egy új ízlés megjelenésére, mely a minőségtől függetlenül a fekete, fényezett kerámiát részesítette előnyben. A helyi fazekashagyomány változása és az idegen technológiával gyártott edények szarmata jellegű formai jegyei kétoldalú akkulturációs folyamatra utalnak.206 A változások csekély mélységét mutat-

hatja, hogy a 2. típus mindössze 1,7%-os arányban van jelen az elemzett leletanyagban; valamint hogy az idegen formák feltűnése köztük ritkaság. Amen�nyiben a technológia valóban a MarosszentannaCsernyahov-kultúra területéről származik, akkor ebben az esetben a gót migráció azon modelljével állunk szemben, melyet nem a teljes régészeti kultúra, hanem csak egyes, a kiindulási területhez köthető kulturális elemek feltűnésével jellemezhetünk.207 Az elmélet megerősítését, további eredményeket, köztük az alföldi és erdélyi leletanyagok összevetésének lehetőségét az új anyagközlésektől várhatjuk.

206. ORTON-TYERS-VINCE 1993, 199.

207. GODŁOWSKI 1992, 70-71.

268

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN IRODALOMJEGYZÉK

ÁCS Csilla 1987-89 Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez. JAMÉ 30-32 (1992). 97-112. ALFÖLDI András 1932 Leletek a hun korszakból és ethnikai szétválasztásuk. (Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung). ArchHung IX. Budapest. BÁNKI Zsuzsa 1992 Beiträge zum pannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial. In: Glasierte Keramik in Pannonien. Szerk.: Kovács Péter. Székesfehérvár. 36-45. BARKÓCZI László 1992 Frührömische glasierte Keramik in Ungarn. In: Glasierte Keramik in Pannonien. Szerk.: Kovács Péter. Székesfehérvár. 7-35. BÉRES András 1965 A Déri Múzeum nádudvari fekete edény gyűjteménye. In: DMÉ XLVIII (1966). 441-565. BIERBRAUER, Volker 1980 Zur chronologischen, soziologischen und regionalen Gliederung des ostgermanischen Fundstoffs des 5. Jahrhunderts in Südosteuropa. In: H. Wolfram - F. Daim (Szerk.), Die Völker an der mittleren und unteren Donau im 5. und 6. Jahrhundert. Symposium Zwettl 1978. Wien. 131–142. BLOŞIU, Cătălina 1975 Necropola din secolul al IV-lea e. n. de la Letçani (Jud. Iaşi). ArhMold 8. 203-280. B. BÓNIS, Éva 1993-94 Császárkori telep Balatonaligán. In: VMMK 19-20. 157-175. BÓNA István 1961 Az újhartyáni germán lovassír. ArchÉrt 88. 192-209. BÓNA István 1965 Későrómai és népvándorlás korszak. In: Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza. 114135. BÓNA István 1968 Abriss der Siedlungsgeschichte Ungarns im 5-7. Jahrhundert und die Awarensiedlung von Dunaújváros. ArchRoz XX. 605-618. BÓNA István 1968b Magyarország településtörténeti vázlata az V-VII. században és a dunaújvárosi avar telep. RégDolg 9. 21-32. BÓNA István 1971 Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungszeit-forschung in Ungarn (1945-1969). ActaArchHung 23. 265-336. BÓNA István 1986 Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271-896). In: Erdély története a kezdetektől 1606-ig. Szerk.: Makkai László – Mócsy András. Budapest. 107-234.

269

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ BÓNA István 1986b Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. Római kor. In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Szerk. Entz Géza. Budapest. 56-91. BÓNA István 1993 A hunok és nagykirályaik. Budapest. BÓNA István 1993b A honfoglaláskor előtti kultúrák és népek. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája 1. Történelem és kultúra. Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza. 63-137. BRATHER, Sebastian 2004 Ethnische Interpretationen in der frühgeschichtlichen Archäologie. Ergänzungsbände zum Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 42. Berlin–New York. CONRAD, Sven 2007 Die Gefäßkeramik. In: Iatrus-Krivina: Spätantike Befestigung und frühmittelalterliche Siedlung and der unteren Donau. Band VI.: Ergebnisse der Ausgrabungen 1992-2000. Mainz am Rhein. (Limesforschungen Band 28). 209-265. CURTA, Florin 2009 The Prague Type: A Critical Approach to Pottery Classification. In: Archaeologia Bulgarica V/1. 73-106. CVJETIĆANIN Tatjana 2006 Late Roman Glazed Pottery: Glazed Pottery from Moesia Prima, Dacia N. S. Ripensis, Dacia Mediterranea and Dardania. Beograd. CSALLÁNY Dezső 1958 Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén. HOMÉ 2. 83-99. CSEH János 2005 A Zagyva-parti régészeti kutatások római császárkori inventumairól (Szolnok, 1986-87). SzKMÉ 7. 279-290. DIACONU Gheorghe 1965 Tîrgşor. Necropola din secolele III–IV e. n. Bucureşti. DIACONU Gheorghe 1965b Nordnordöstliche Elemente in der Tschernjachow-Sîntana de Mureş-Kultur. Dacia N. S. IX. 299306. DUMA György 1963 Der Brand von unglasierten schwarzen Tonwaren in Töpferbrennöfen. ActaEthn XII. 367–405. EUGIPPIUS 1969 Szent Severinus élete. Fordította az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszéke munkaközössége Mócsy András vezetésével. Budapest. FETTICH Nándor 1930 Über die ungarländischen Beziehungen der Funde ksp. Perniö. Tyynelä, Südwestfinnland. ESA 5. 52-65. FODOR László – VADAY Andrea 2005 Római kori leletek Adácson. Agria 41. 45-95.

270

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN FRIESINGER, Herwig – KELCHLER, Helga 1981 Töpferöfen der Völkerwanderungszeit in Niederösterreich. Ein Beitrag zur völkerwanderungszeitlichen Keramik (2. Hälfte 4.-6. Jahrhundert n. Chr.) in Niederösterreich, Oberösterreich und dem Burgenland. ArchAustr LXV. 193-266. FRIESINGER, Herwig – SZAMEIT, Erich 1984 Bemerkungen zu den frühgeschichtlichen Grab- und Siedlungsfunden von Wien-Leopoldau. ArchAustr LXVIII. 127-154. FÜLE Piroska 1995 Adatok a későszarmata-hunkori kerámia kérdéséhez. SMK 11. 55-68. FÜLE Piroska 1996 Die Keramik. Hunnische Traditionen und hunnischer Geschmack. In: Reitervölker aus dem Osten. Hunnen+Awaren. Eisenstadt. 145-147. FULFORD, Michael 1981 Roman Pottery: Towards the investigation of economic and social change? In: Howard, Hilary – Morris, Elaine L. (Szerk.): Production and Distribution: a Ceramic Viewpoint. BAR 120, 195-209. GABLER Dénes – VADAY Andrea 1986 Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dacien. (FontesArchHung). Budapest. GARAM Éva –VADAY Andrea 1990 Sarmatische Siedlung und Begräbnisstätte in Tiszavalk. ComArchHung. 171-219. GEPIDÁK 2000 Nagy Margit – Neumann, Günter – Pohl, Walter – B. Tóth Ágnes: A gepidák. MFMÉ – StudArch VI (2000) 165-189. (Reallexikon der Germanischen Altertumskunde, Band 11. Berlin-New York. 1998. 115-140.) GINDELE Róbert 2010 Die Entwicklung der kaiserzeitlichen Siedlungen im Barbaricum im nordwestlichen Gebiet Rumäniens. Satu Mare. GROH, Stefan – SEDLMAYER, Helga – WENEDIG, Reinhold 2007 Kaiserzeitliche und spätantike archäologische Funde der Grabungen 1996-1997 in Mautern a. d. Donau. In: Groh, Stefan – Sedlmayer, Helga: Forschungen im Kastell Mautern-Favianis. Die Grabungen der Jahre 1996-1997. (Der römische Limes in Österreich 42). Wien. 138-371. GHA 1987 Germanen, Hunnen und Awaren. Schätze der Völkerwanderungszeit. (Ausstellungskataloge des Germanischen Nationalmuseums). Nürnberg. GODŁOWSKI, Kazimierz 1970 The Chronology of the Late Roman and Early Migration Periods in Central Europe. (Prace Archeologiczne 11). Krakow. GODŁOWSKI, Kazimierz 1984 Bemerkungen zur spätkaiserzeitlcihen und frühwölkerwanderungszeitlichen Drehscheibenkeramik der Przeworsk-Kultur. In: ArchAustr LXVIII, 328-335. GODŁOWSKI, Kazimierz 1992 Germanische Wanderungen im 3. Jh. v. Chr. – 6. Jh. n. Chr. und ihre Widerspiegelung in den historischen und archäologischen Quellen. Peregrinatio Gothica 3. 53–75.

271

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ GROSS, Uwe 2001 Das Gefäß aus Grab 65 von Heidelberg-Kirchheim und die einglättverzierte thüringische Drehscheibenkeramik in Südwestdeutschland. Archaologische Nachrichten aus Baden 64. 32-39. GRÜNEWALD, Mathilde 1979 Die Gefäßkeramik des Legionslagers von Carnuntum (Grabungen 1968-1974). (Der römische Limes in Österreich 29). Wien. HARHOIU, Radu 1997 Die frühe Völkerwanderungszeit in Rumänien. Bucharest. HARHOIU, Radu – GÁLL Erwin – LAKATOS Attila 2009 Gräberfeldstelle von Oradea-Salca Ghețărie aus dem 5. und 10-11. Jahrhundert. ArchÉrt 134. 217-258. HORVÁTH Friderika 2007 Kézzel formált, bennszülött kerámia. Páty-Terminál 9. lh. StudCom 30. 300–345. I GOTI 1994 I Goti. Ausstellungskatalog Milano, Palazzo Reale. Bierbrauer, Volker – Hessen, Otto von – Arslan, Ermanno (Szerk.). Mailand. IONIŢA, Ion 1971 Das Gräberfeld von Independenta (Walachei). Zur relativen Chronologie und zu den BestattungsBeigaben- und Trachtsitten eines Gräberfeldes der Černjachov-Sîntana-de-Mureş-Kultur. (Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 10). Bonn. ISTVÁNOVITS Eszter 1981 Szarmata besimított kerámia. Szakdolgozat. Budapest. ISTVÁNOVITS Eszter 1984-86 A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei - 2 - 3. századi sírok Tiszavasváriból. JAMÉ XXVII-XXIX. 83-107. ISTVÁNOVITS Eszter 1990-1992 Az apagyi császárkori telep. JAMÉ XXXIII-XXXV. 9-31. ISTVÁNOVITS Eszter 1993 Das Gräberfeld aus dem 4-5. Jahrhundert von Tiszadob-Sziget. ActaArchHung 45. 91-146. ISTVÁNOVITS Eszter 1998 Adatok az Észak-Alföld 4. sz. végi – 5. sz. elejei lakosságának etnikai meghatározásához. MFMÉ – StudArch IV. 309-324. ISTVÁNOVITS Eszter 1999 Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tag – A settlement of the 5th century. JAMÉ XLI. 173-254. ISTVÁNOVITS Eszter 2001 Néhány gondolat a 4. század végi – 5. század eleji új észak-alföldi leletekről. In: A Kárpát-medence és a steppe. Szerk. Márton Alfréd. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 14.) Budapest. 15–18. ISTVÁNOVITS Eszter – LÖRINCZY Gábor – PINTYE Gábor 2005 A szegvár-oromdűlői császárkori telep. MFMÉ – StudArch XI. 51-115. ISTVÁNOVITS Eszter – KULCSÁR Valéria 1999 Sarmatian and Germanic People at the Upper Tisza Region and South Alföld at the Beginning of the Migration Period. In: L’Occident romain et l’Europe central au début de l’époque des Grandes Migrations. Szerk.: Tejral, Jaroslav – Pilet, Christian –Kazanski, Michel. Brno. 67–94.

272

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN ISTVÁNOVITS Eszter – MESTERHÁZY Károly – NEPPER Ibolya 1996 Hunnenzeitliche Gräber von Ártánd. In: Reitervölker aus dem Osten. Hunnen+Awaren. Eisenstadt. 113-116.JAZIGOK 1998 Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön. Szerk.: Havassy Péter. (Gyulai Katalógusok 6). Gyula. JUHÁSZ Irén 1995 Glasiertes Gefäß aus Szarvas. Alba Regia 25. 15-22. KALTOFEN, Andrea 1984 Studien zur Chronologie der Völkerwandenmgszeit in südlichen Mitteleuropa. BAR 191. KASCHAU, Bernd 1976 Die Drehscheibenkeramik aus der Plangrabungen 1967-1972. (Der Runde Berg bei Urach. Band 2. Alamannische Altertumskunde Schriften). Sigmaringen, 1976. KAZANSKI, Michel – LEGOUX, René 1988 Contribution á l’étude des témoignages archéologiques des Goths en Europe Orientale á l’époque des Grandes Migrations: la chronologie de la culture de Cernjachov récente. Archéologie Médiévale XVIII. 7-53. KISS Attila 1999 A 375 és 1000 közötti kincsleletek, mint a Kárpát-medence kora középkori történeti forrásai. A kincsleletek katalógusa. ZM 9. 55-76. KOCH, Ursula 1993 Alemannen in Heilbronn. Archäologische Funde des 4. und 5. Jhs. Heilbronn. KOREK József 1943 Szarmatakori leletek Dombegyházáról és Hódmezővásárhely-Pusztáról. Dolg Szeged XIX. 205207. KOROM Anita 2005 Adatok a barbotindíszes meredek falú tálak kérdéséhez a káposztásmegyeri császárkori telep kapcsán. BudRég XXXIX. 71-88. KOVÁCS István 1912 A marosszentannai népvándorláskori temető. Dolg Szeged III. 252-342. KOVRIG Ilona 1951 A tiszalöki és a mádi lelet. ArchÉrt 78. 113-118. KOVRIG Ilona 1956 A népvándorláskor népei: hunok, germánok, avarok. Budapest. KÖRÖSFŐI Zsolt 2008 A Marosszentanna-Černjachov-kultúra három temetkezése a Rugonfalva-Református papilak lelőhelyen. Acta Siculica. 189-207. KÖRÖSFŐI Zsolt – NYÁRÁDI Zsolt – SÓFALVI András 2010 Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában. Székelyudvarhely. KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella 1989-90 3-4. századi temető és 4-5. századi település Szeged-Algyőn. MFMÉ 1989/90-1 (1992). 63-116. KULCSÁR Valéria – VÖRÖS István 1989 Szarmata telep Lajosmizse határában. Leletmentés az M5 útnál. (Adalék a római kori utakhoz). Cumania 11. 67-93.

273

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ LICHIARDOPOL Dan – CIUPERCĂ, Bogdan 2008 The presence of the Alan sin the Lower Danube region during the age of the Huns. In: Hunnen zwischen Asien und Europa. Aktuelle Forschungen zur Archäologie und Kultur der Hunnen. (Beiträge zur Ur- und Frühgeschichte Mitteleuropas 50). Speyer. 109-118. MAGOMEDOV, Borisz 2001 Csernyahovszkaja kultura. Problema etnosza. Lublin, 2001. MAGOMEDOV, Borisz 2003 Zur Bedeutung sarmatischer Kulturelemente in der Cernjachov-Kultur. In: Kontakt - Kooperation – Konflikt. Germanen und Sarmaten zwischen dem 1. und dem 4. Jahrhundert nach Christus. Internationales Kolloquium des Vorgeschichtlichen Seminars der Philipps-Universitat Marburg, 12.-16. Februar 1998. (Schriften des Archaologischen Landesmuseums 1). Neumünster. 79-88. MARINESCU, George – GAIU, Corneliu 1989 Die Nekropole bei Fîntînele „Rît”, Gem. Matei, Jud. Bistriţa-Năsăud aus dem 4. Jahrhundert u. Z. Dacia N. S. XXXIII. 125-143. MARTIN, A. 1995 Central italian lead-glazed ware. Alba Regia 25. 63-69. MASEK Zsófia 2009 Egy koranépvándorláskori településrészlet leletanyagának értékelése (Rákóczifalva – Bagi-földek 5. lelőhely). Szakdolgozat. Budapest. MESTERHÁZY Károly 1965 Beszámoló az 1965. évi Biharkeresztes-ártándi ásatásokról. DMÉ. 61-68. MESTERHÁZY Károly 2005a Ártánd-Lencsésdomb. In: Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. Szerk.: Bóna István – Garam Éva – Vida Tivadar. Budapest. 54-57. MESTERHÁZY Károly 2005b Biharkeresztes-Toldi útfél. In: Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. Szerk.: Bóna István – Garam Éva – Vida Tivadar. Budapest, 2005. 57-61. MESTERHÁZY Károly 2007 Bemerkungen zum gepidischen Corpus. ActaArchHung 58. 265-293. MESTERHÁZY Károly 2009 Eine Gräbergruppe mit nordsüdlicher Grablegung im gepidischen Gräberfeld von BiharkeresztesÁrtánd-Nagyfarkasdomb. ActaArchHung 60. 73-95. MITREA, Bucur – PREDA, Constantin 1966 Necropole din secolul al IV’’” e. n. in Muntenia. (Biblioteca de Arheologie 10). Bucuresti. MRT 8 Békés megye régészeti topográfiája IV/2. A szarvasi járás. Jankovich B. Dénes – Makkay János – Szőke Béla Miklós. Magyarország régészeti topográfiája 8. Budapest, 1989. MÜLLER, Johannes 2000 Radiokarbonchronologie – Keramiktechnolgie – Osteologie – Anthropologie – Raumanalysen. Beiträge zum Neolithikum und zur Frühbronzezeit im Mittelelbe-Saale-Gebiet. Mit einem Beitrag von Kerstin Lehmann. BRGK 81 (2000), 37-129.

274

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN MÜNCHEN 2008 Rom und die Barbaren. Katalog zur Ausstellung in der Kunst- und Ausstellungshalle des Deutschen Volkes. München. NAGY Margit 1983 (1997) Szentes és környéke az 1-6. században. Történelmi vázlat és régészeti lelőhelykataszter. MFMÉ – StudArch III. 39-95. NAGY Margit 1984 Az i.e. I. – i. sz. VI. sz. története. In: Hódmezővásárhely története. Főszerk.: Nagy István. Hódmezővásárhely. 189-229. NYEKRASZOVA, A. N. 2006 Pamjatniki csernyahovszkoj kulturi Dnyeprovszkogo Levoberezsja. In: Goti i Rim. Szerk.: Levada, M. E. – Szamojlenko, L. G. Kijev. 87-201. M. NEPPER, Ibolya 1981 Császárkori szarmata telep Biharkeresztes Ártánd-Kisfarkasdombon. DMÉ. 1-49. M. NEPPER, Ibolya 1985 Császárkori szarmata telep Biharkeresztes Ártánd-Nagyfarkasdombon. DMÉ. 101-249. NIKOLIĆ-ĐORĐEVIĆ, Snežana 2000 Antička keramika Singidunuma. Oblici posuda. Singidunum 2. 11-244. ORTON, Clive – TYERS, Paul –VINCE, Alan 1993 Pottery in Archaeology. Cambridge. OTTOMÁNYI Katalin 1991 Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból. StudCom 22. 5-144. OTTOMÁNYI Katalin 1996 Eine Töpferwerkstatt der spätrömischen Keramik mit Glättverzierung in Pilismarót- Malompatak. ActaArchHung XLVIII. 71-133. OTTOMÁNYI Katalin 1997-98 Late Roman pottery in the Dunabogdány camp. Antaeus 24. 333-373. OTTOMÁNYI Katalin 1998 Későrómai kerámiagyártás a Dunakanyarban. Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5. 25-47. OTTOMÁNYI Katalin 2008 Késő római – kora népvándorláskori településrészlet Biatorbágyról. ArchÉrt 133. 133-197. OTTOMÁNYI Katalin 2008b Hunnenzeitliche Gräber in Budakalász und Páty. ComArchHung. 229-262. OTTOMÁNYI Katalin – SOSZTARITS Ottó 1996-1997 Spätrömischer Töpferofen im südlichen Stadtteil von Savaria. Savaria 23/3. 145-215. PALADE, Vasile 1980 Élements géto-daces dans le site Sîntana de Mureş de Bîrlad – Valea Seacă. Dacia N. S. 24. 223253. PALADE, Vasile 1992 Unele observaţii cu privire la aspectul etnic al populaţiei din aria culturii Sîntana de Mureş în lumina cercetărilor din aşezările şi necropolele de la Bîrlad – Valea Seacă, Zorleni – Fîntînele, Banca – Gară şi Fălciu – Bogdăneşti. Carpica 23/1. 197-221.

275

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ PÁRDUCZ Mihály 1938 Római kori lelőhely Hódmezővásárhelyen Solt-Paléban. Dolg Szeged 14. 90-123. PÁRDUCZ Mihály 1939 Római kori telep Makó mellett. Dolg Szeged 15. 133-145. PÁRDUCZ Mihály 1941 Die nähere Bestimmung der Hügelgräber der röm. Kaiserzeit in Hortobágy. In: Laureae Aquicenses II. DissPann Ser. II. No. 11. Budapest. PÁRDUCZ Mihály 1950 A szarmatakor emlékei Magyarországon III. ArchHung 30. Budapest. PÁRDUCZ Mihály 1959 Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. ActaArchHung 11. 309-398. PÁRDUCZ Mihály 1963 Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn. Studia Archaeologica 1. Budapest. PÁRDUCZ Mihály 1972 Sarmatisches Gräberfeld aus der Hunnenzeit von Bugac-Pusztaháza. Cumania 1. 115-129. PÁRDUCZ Mihály 1973 Neue Angaben zur Geschichte der Grossen Ungarischen Tiefebene des Mitteldonaugebietes im 4. Jh. u. Z. MittArchInst 4. 60-69. PÁRDUCZ Mihály 1974 Tscherniachow-Sîntana de Mures – und frühgepidische Kulturen in Ungarn. ActaArchHung 26. 187-201. PÁRDUCZ Mihály – KOREK József 1946-1948 Germán befolyás a Maros-Tisza-Körös szög késő szarmata emlékanyagában. ArchÉrt Ser. II. 7-9. 291-312. PETRAUSKAS, Oleg V. 2003 Die Gräberfelder der Černjachov-Kultur von Kosanovo und Gavrilovka — eine vergleichende Studie zu Chronologie, Bestattungssitten und ethnokulturellen Besonderheiten. BRGK 84. 223353. PEŠKAŘ, Ivan 1983 Sídlištní keramika z doby stĕhováni národů ve Velkých Nemečicích (O. Břeclav) – Die Siedlungskeramik aus der Völkerwanderungszeit in Velké Nĕmčice (Bez. Břeclav). PamArch LXXIV. 175-223. PIETA, Karol 1991 The North Carpathians at the beginning of the Migration Period. Antiquity. 65/247. 376-388. PINTYE Gábor 2009 A kárpát-medencei szarmata települések csontfésűi. ArchÉrt 134. 165-195. PINTYE Gábor – SÓSKUTI Kornél – Sz. WILHELM Gábor 2003 A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa. MKCsM. 215-234. POLLAK, Marianne 1980 Die Germanischen Bodenfunde des 1.-4. Jahrhunderts N.Chr. im nördlichen Niederösterreich. (Österreichische Akademie der Wissenschaften 147. Band). Wien. PÖLÖS Andrea 2000 Készítéstechnikai vizsgálatok kerámián. Gyakorlati megfigyelések I. In: Hadak Útján. Szerk.: Bende Lívia – Lörinczy Gábor – Szalontai Csaba. Szeged, 2000. 155-160.

276

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN PROHÁSZKA Péter 2003 A perjámosi sír (1885) és helye az 5. századi lemezfibulás női temetkezések között. ArchÉrt 128. 71-93. ROSNER Gyula 1979 Avar kerámiaközpont Szekszárd környékén. BBÁMÉ 8-9 1977-78 (1979), 97-108. ROSU, Titus L. 1965 Hunnenzeitliche Funde aus Oradea. Dacia N. S. IX. 403-405. RÓZSA Zoltán 2000 Késő szarmata teleprészlet Orosháza északi határában. In: Hadak Útján. Szerk.: Bende Lívia – Lőrinczy Gábor – Szalontai Csaba. Szeged, 2000. 79-124. RÓZSA Zoltán 2005 Szarmata telep- és temetőrészlet Békéssámson, Erdőháti-halom lelőhelyen. SzKMÉ 7. 49-85. RYE, Owen S. 1994 Pottery Technology. Principles and Reconstruction. (Manuals on Archaeology 4). Washington. SCHUKIN, Mark – CHAROV, Oleg 1999 A propos de la date de la fin de la civilisation de Tcherniakhov. In: Tejral, Jaroslav – Pilet, Christian: L’Occident romain et l’Europe centrale au début de l’époque des Grandes Migrations. Szerk.: Tejral, Jaroslav – Pilet, Christian – Kazanski, Michel. Brno. 327-340. ŠČUKIN, Mark – KAZANSKI, Michel – SHAROV, Oleg 2006 Des Goths aux Huns : Le Nord de la mer Noire au Bas – Empire et a l’époque des Grandes Migrations. BAR 1535. SCHULTZE, Erdmute – STROCEN, Bogdan 2008 Keramik mit ovalen Facetten. Eine Untersuchung zur Chronologie der Černjachov-Kultur. Eurasia Antiqua 14. 261-325. SEDLMAYER, Helga 2007 Fundbestande der Periode 5 in der Ost-praetentura des Legionslagers von Carnuntum. In: Legionslager Carnuntum. Ausgrabungen 1968-1977. Szerk.: Gugl, Christien – Kastler, Raimund. (Der römische Limes in Österreich 45). Wien. 231-254. SOÓS Eszter 2009 A hernádvécsei későcsászárkori telep. Szakdolgozat. Budapest. SÓSKÚTI Kornél 2005 Szarmata településrészlet Kiskunfélegyháza, Pap-dűlő (451/3.) lelőhelyen. SzKMÉ 7. 235-273. SÓSKÚTI Kornél 2010 Szarmata településleletek egy gázszállító vezeték Csongrád megyei szakaszáról, Pusztaszertől Algyőig. In: Pusztaszertől Algyőig. (MFMÉ – Monumenta Archaeologica II). Szeged. 171-191. ŞOVAN, Octavian Liviu 1999 La chronologie de la nécropole de Mihălăşeni, Roumanie. In: Die Sîntana de Mureš-ČernjachovKultur. Hrsg. Gudrun Gomolka-Fuchs. Bonn. 11-23. ŞOVAN, Octavian Liviu 2005 Necropola de tip Sântana de Mureş-Černjachov de la Mihălăşeni (Jud. Botoşani). Târgovişte. SPEYER 2007 Attila und die Hunnen. Szerk. Anke, Bodo – Externbrink, Heike. Speyer. SZABADFALVI, József 1958 Die schwarze Keramik in Ungarn und ihre osteuropäische Beziehungen. ActaEthn. 7. 387–428.

277

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ SZABÓ Miklós – CZAJLIK Zoltán 2007 L’habitat de l’époque de La Tène a Sajópetri - Hosszú-dűlő. Budapest. SZŐKE Béla Miklós 1996 Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Kilimán-Felsőmajor. Antaeus 23. 29-59. TARI et al s.a. Tari, Edit - Kulcsár, Valéra - Mérai, Dóra - Bodnár, Katalin – Horváth, Eszter - Kalmár, János - Kőrösi, Andrea - Molnár, Ferenc - Péterdi, Bálint - Szilágyi, Veronika: Pressed Towards New Approaches: intra site and interdisciplinary analysis of a Late Sarmatian Pottery Center at Üllő (Motorway 0) TEJRAL, Jaroslav 1985 Spätrömische und völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik in Mähren. ArchAustr LXIX. 105-145. TEJRAL, Jaroslav 1988 Zur Chronologie der frühen Völkerwanderungszeit im mittleren Donauraum. ArchAustr LXXII. 223-304. TEJRAL, Jaroslav 1992 Einige Bemerkungen zur Chronologie der späten römischen Kaiserzeit in Mitteleuropa. In: Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab Latènezeit bis zum Frühmittelalter. Materialen des III. Internationales Symposiums „Grundprobleme der früggeschichtlichen Entwicklung im nördlichen Mitteldonaugebiet”. Kraków. 227-248. TEJRAL, Jaroslav 1997 Neue Aspekte der frühvölkerwanderungszeitlichen Chronologie im Mitteldonauraum. In: Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Szerk.: Tejral, Jaroslav – Friesinger, Herwig – Kazanski, Michel. Brno. 321–362. TRNKA, Gerhard 1981 Spätrömische Funde des 4. und 5. Jahrhunderts vom Burgstall von Schiltern im Waldviertel, Niederösterreich. ArchAustr LXV. 119-138. TRNKA, Gerhard – TUZAR, Johannes 1984 Spätrömische/ völkerwanderungszeitliche Siedlungsfunde von der Heidenstatt bei Limberg, Maissau, Niederösterreich. ArchAustr LXVIII. 111-125. B. TÓTH Ágnes 1999 „Gothiscandza”-tól a Tisza-vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga. In: A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. (Gyulai Katalógusok 7). Szerk.: Havassy Péter. Gyula. 13-27. B. TÓTH Ágnes 2006 Gepidische Siedlungen im Theissgebiet. (Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 4). Budapest. TÓTH Endre 2005 Karpen in der Provinz Valeria. Zur Frage der spätrömischen eingeglätteten Keramik in Transdanubien. ComArchHung. 363-392.

278

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN TOMKA Péter 2004 Kulturwechsel der spätantiken Bevölkerung eines Auxiliarkastells: Fallbeispiel Arrabona. In: Zentrum und Peripherie: Gesellschaftliche Phänomene in der Frühgeschichte: Materialien des 13. Internationalen Symposiums „Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im mittleren Donauraum”, Zwettl, 4.-8. Dezember 2000. Hrsg.: Friesinger, Herwig – Stuppner, Alois. Wien. H. VADAY Andrea 1980-81a Bemerkungen zur Frage der eingeglatteter Keramik mit figuraler Verzierung. MittArchInst 10-11. 121-130., 385-392. H. VADAY Andrea 1980-81b Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön. MFMÉ. 31-42. H. VADAY Andrea 1985 A bagi lelet: Újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdéséhez. ArchÉrt 112. 25-36. H. VADAY Andrea 1989 Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17-18. Budapest. VADAY Andrea 1994 Late sarmatian graves and their connections within the Great Hungarian Plain. SlovArch 42/1. 105-124. VADAY Andrea 1996 Hun kori kulacs Tiszafüreden. Múzeumi Levelek, Szolnok. 53–66. VADAY Andrea et al. 1996 Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary II. Prehistoric, Roman Barbarian and Late Avar Settlement at Gyoma 133 (Békés County Microregion). Budapest. VADAY Andrea 1997 Atipikus szarmata telepjelenség a Kompolt- Kistéri tanya 15. lelőhelyén. Agria XXXIII. 77–107. VADAY Andrea 1999 Sarmatian settlements in the Great Hungarian Plain. In: Pannonia and Beyond. Studies in Honour of László Barkóczi. Antaeus 24. 547-562. VADAY Andrea – DOMBORÓCZKI László 2001 Mezőszemere, Kismari-fenék. Spätkaiser-frühvölkerwanderungszeitliches Gräberfeldsdetail. Agria XXXVII (2001) 5-206. VADAY Andrea – HORVÁTH Friderika 1999 A szarmata telep értékelése. In: Kompolt-Kistér. Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely. Leletmentő ásatás az M3-as autópálya nyomvonalán. Heves Megyei Régészeti Közlemények 1. Szerk.: Petercsák T. – Szabó J. J. Eger. 179-253. VADAY Andrea – MEDGYESI Pál 1993 Rectangular Vessels in the Sarmatian Barbaricum in the Carpathian Basin. ComArchHung. 6389. VADAY Andrea – RÓZSA Zoltán 2006 Szarmata telepek a Körös-Maros közén 1. (Kondoros 124. Lh. – Brusznyicki-tanya). SzKMÉ 8, 89-130. VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes 2001 Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez. MFMÉ – StudArch VII. 231-298.

279

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ H. VADAY Andrea – VÖRÖS István 1980 Szarmata település Kunszentmártonban. SzMMÉ. 117-139. VAGALINSKI, Ludimil 1999 Spätrömische und völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik mit eingeglätteter Verzierung südlich der unteren Donau (Bulgarien). In: In: Die Sîntana de Mureš-Černjachov-Kultur. Hrsg. Gudrun Gomolka-Fuchs. Bonn, 1999, 155-178. VIDA Tivadar 1999 Die awarenzeitliche Keramik I. Früh- und Mittelawarenzeit, 6./7. Jh. Hrsg.: Csanád Bálint (Varia Archaeologica Hungarica 8). Berlin-Budapest. VORNIC, Vlad 2006 Aşezarea şi necropola de tip Sântana de Mureş-Černjachov de la Budeşti. Chişinău. VÖRÖS Gabriella 1982 Későszarmata fazekasműhely Sándorfalva-Eperjesen. MKCsM. 27-36. VÖRÖS Gabriella 1982-83 Hunkori szarmata temető Sándorfalva-Eperjesen. MFMÉ. 129-172. VÖRÖS Gabriella 1984 Későszarmata-hunkori telep feltárása Nagymágocs, Pap-tanyán. MKCsM. 18-22. VÖRÖS Gabriella 1987 Késő szarmata edénylelet Kiskundorozsma-Kistemplomtanya lelőhelyről. MFMÉ. 11-25. VÖRÖS Gabriella 1988 Fegyveres sírok az Alföldön a 4. század második fele és az 5. század közepe között. MFMÉ. 41-58. VÖRÖS Gabriella 1991-92 Késő szarmata falu emlékei Tápé-Széntéglaégető lelőhelyről. MFMÉ. 11-30.

280

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

1: A kerámia anyagtípusainak aránya Rákóczifalva–Bagi-földek pusztulási horizontjában (vizsgált anyagmennyiség: 3291 db töredék)

2. kép: A gyorskorongolt finomkerámia (2315 db) égetéstechnológiai megoszlása 2. a. kép: A gyorskorongolt finomkerámia fő égetéstípusai

2. b. kép: A gyorskorongolt finomkerámia égetési altípusai

281

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ

3. kép: A redukált törésű, és a két lépcsős redukciós égetésű kerámia égetési altípusai a törésfelület színe alapján (1766 db)

4. kép: A két lépcsős redukciós égetésű kerámia felületi színárnyalatai (113 db)

5. kép: A két lépcsős redukciós égetésű kerámia égetésminősége a felületi szín tükrében (113 db)

282

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

6. a-b. kép: A redukált törésű, és a két lépcsős redukciós égetésű kerámia felületkezelési típusai (1766 db)

7. a-b. kép: A fekete kerámia 1. (293 db) és 2. (49 db) típusának felületkezelése a redukált törésű kerámia (1653 db) és a két lépcsős redukciós égetésű kerámia (113 db) arányához képest

283

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ

8. kép: A fekete kerámia 1. (206 db) és 2. (36 db) típusának formai megoszlása a finomkerámia (1298 db), valamint a két lépcsős redukciós égetésű kerámia (85 db) összességéhez képest208

9. kép: A fekete kerámia 1. (293 db) és 2. (49 db) típusának díszítettsége a finomkerámia (2315 db.), valamint a két lépcsős redukciós égetésű kerámia (113 db) összességéhez képest

208. A 100%-ot ebben az esetben az egyes csoportok formához köthető edényszáma adja.

284

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Date privind relaţiile ceramicii culturii Sântana de Mureş–Cerneahov şi a ceramicii sarmatice târzii – epocii hunice din Câmpia Maghiară (Rezumat) Subiectul studiului este prezentarea analizei şi a relaţiilor ceramicii negre, fine modelate pe roata rapidă, ce apare în materialul de ceramică din epoca sarmatiană târzie – hunică din Câmpia Maghiară. În materialul arheologic prezent ceramica neagră este prezentă în număr mai mare decât în cazul aşezărilor sarmaţiilor mai timpurii. Acest fapt a fost explicat de cercetări mai ales prin apariţia elementelor orientale, sau cel puţin prin apariţia tradiţiilor ceramici provenite din regiunea culturii Sântana de Mureş– Cerneahov. Până în prezent nu s-a realizat o analiză bazată pe o cantitate mai mare de material, care ar constitui premisa explorării a relaţiilor mai largi. Studiul prezent vizează să atenueze acest gol prin detalierea materialului provenit din locul de descoperire aflat în regiunea centrală a Barbaricumului sarmatic. Situl 5 de la Rákóczifalva-Bagi-földek, aşezare din epoca târzie sarmatică-hunică, are un orizont de distrugere ce conţine un material voluminos. Analiza examinează acest orizont, de aceea materialul poate fi considerat cronologic de o singură fază. Materialul ceramic este în relaţie strânsă cu numeroase aşezări din Câmpia Maghiară. Corelaţiile interne ale acestor materii ale aşezământului, cât şi numărul mic de obiecte de import, dovedesc faptul că sfîrşitul culturii sarmatice din câmpia maghiară poate fi datată în fazele D1-D2 a epocii hunice. În interesul examinării subiectultui a avut loc o analiză detaliată a materialului, pe parcursul căreia s-au putut distinge două tipuri ale ceramicii fine, negre, nedegresate, modelate pe roată rapidă. Tipul 1. ceramica de culoare neagră la suprafaţă, şi gri în secţiune, constituie 13% din cadrul ceramicii fine. Pe lângă arderea reductivă perfectă se caracterizează şi printr-o calitate excepţională a materialului. Acest tip, ce necesită ardere la o temperatură înaltă şi uniformă, a fost probabil executat prin acelaşi proces de ardere cu care a fost realizată majoritatea ceramicii fine sarmatice. Acesta este confirmat şi de faptul că şi în cazul restului nuanţelor ceramicii gri, supuse arderii reductive, poate fi sesizată o nuanţare mai intensă a suprafeţei pereţiilor decăt a secţiunii. Tipul 2. al ceramicii negre a fost executat printr- o tehnologie diferită de cea menţionată mai sus, ea constituie doar 5% din materialul ceramicii fine. Această tehnologie a rezultat o suprafaţă de spargere oxidată şi un lustru redus. Suprafaţa arsă în strat subţire dar foarte redusă, şi proporţiile dominante ale suprafeţei de spargere uniform oxidate, indică aplicarea unui proces scurt dar conştient. Calitatea proastă a materiei demonstrează o ardere la o temperatură relativ scăzută, cauza fiind, în cunoştinţa procesului chimic al încorporării cărbunelui, intensificarea procesului de reducţie. Tehnologia poate fi numită procedură de ardere în două etape/trepte. Nuanţele suprafeţelor pereţiilor şi cele de spargere ale fragmentelor dau o imagine variată, dintre ele pe lângă ceramica neagră (tipul 2.) sunt numeroase şi fragmentele de culoare gri închis, oxidate la spargere/secţiuni. În cazul ceramicii cu suprafaţă redusă, oxidată la spargere, executată prin procedura de ardere în două etape, gradul reducţiei probabil a jucat un rol mai important decât calitatea materiei, ceea ce arată o recădere faţă de calitatea generală a ceramicii sarmatice. Această tehnologie de ardere nu a fost datată în cazul materialul aşezăriilor sarmaţieni mai timpurii de pe câmpia maghiară. Suprafaţa sa este intens lustruită şi ornamentată, într-o proporţie mai mare, dar şi prevăzută cu decoraţii lustruite, faţa de ceramica grii arsă printr-un alt procedeu sau cea neagră de tipul 2. Printre ceramica executată prin procedura de ardere în două etape, se află mai puţine vase de provizii, şi s-au confecţionat mai multe tipuri aşa-zişi vase de masă. Din punct de vedere al formelor, ceramica

285

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ neagră executată prin procedura de ardere în două etape, se leagă mai ales de tipuri de vase cunoscute în regiunea sarmaţiană. Numărul mic al formelor străine trimit cu gândul către cultura Sântana de Mureş– Cerneahov. Problematica originii tehnologiei poate fi legată condiţional cu aceste forme străine. Prezenţa simultană a celor două tipuri de ceramică neagră poate fi legată de o schimbare a gustului local precum şi a influenţei reciproce a elementelor culturale străine pe Câmpia Maghiară din epoca hunilor. Ceramica executată prin procedura de ardere în două etape, apare într-un procent foarte mic în materialul analizat, de aceea generalizarea pe tot întregul Câmpiei Maghiare sarmaţiene, a proporţiilor formale şi funcţionale caracteristice acestei ceramici este incertă. Este incertă de asemenea determinarea exactă a timpului apariţiei tehnologiei în cadrul fazei tărzii a epocii sarmatice. În prezent sânt încă nelămurite şi canalele de recepţie a influenţelor cerneahoviene ce apar în ceramica gri sarmatică. Evaluarea este îngreunată şi de faptul că, încă nu a fost publicată un material ceramic analizat la fel detaliat din regiunea culturii Sântana de Mureş–Cerneahov. Din cauza acestora, originea străină, estică a tehnologiei de ardere pe Câmpia Maghiară va putea fi dovedită în viitor numai prin publicarea detaliată a mai multor materiale.

286

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Angaben zu den Beziehungen der Sîntana de Mureš-Černjachov-Kultur und des spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Keramikmaterials auf dem Ungarischen Tiefebene (Zusammenfassung) Die vorliegende Studie widmet sich der Analyse und Beziehungen der sog. schwarzen Feinkeramik, der im spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Material der Ungarischen Tiefebene vorkommt. In dieser Zeitphase kommt die schwarze Keramik häufiger vor, als in den älteren sarmatischen Siedlungen. Das Phänomen wird in der Forschung mit dem Auftreten östlichen gentes bzw. mit Einflüssen von Töpfereitraditionen aus dem Gebiet der Sîntana de Mureš-Černjachov-Kultur erklärt. Eine Untersuchung auf einer breiten Materialbasis liegt jedoch bisher nicht vor, was jedoch die Vorbedingung für die Erforschung breiterer Kausalzusammenhänge darstellt. Die Studie versucht diesem Zustand entgegenzuwirken, mit der Analyse des Fundmaterials eines Fundplatzes aus der mittleren Region des sarmatischen Barbaricum der Tiefebene. Das Zerstörungshorizont der spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Siedlung des Fundplatzes 5 von Rákóczifalva-Bagi-földek lieferte ein sehr reiches Fundmaterial. Die Studie widmet sich diesem Horizont, es handelt sich dabei um ein chronologisch geschlossenem Fundmaterial. Die Keramik weist enge Beziehungen zu zahlreichen weiteren Siedlungen der Tiefebene auf. Die innenchronologische Zusammenhänge und das geringe Vorkommen von Importfunde an diesen Fundplätzen lassen darauf schließen, dass das Ende der spätsarmatischen Kultur in diesem Gebiet in die Hunnenzeit, in die Phasen D1 und D2 zu datieren ist. Die schwarze, schnell gedrehte Feinkeramik konnte in zwei Typen unterteilt werden. Der Typ 1 hat eine schwarze Oberfläche und eine graue Bruchoberfläche; er macht 13% des Gesamtmaterials aus. Neben dem ausgezeichneten Reduktionsbrand zeichnet er sich durch eine hohe Materialsqualität aus. Dieser Typ, der einen gleichmäßigen Brand bei hoher Temperatur benötigt, wurde vermutlich mit derselben Brandtechnik hergestellt, wie andere sarmatische Feinkeramikarten. Dieser Annahme wird auch dadurch unterstützt, dass auch bei den anderen Farbabstufungen der reduziert gebrannten, grauen Keramik die Oberfläche dunkeler ausfallen kann als die Bruchoberfläche. Der Typ 2 der schwarzen Keramik wurde mit einer anderen Brandtechnik hergestellt und, er bildet lediglich 5% des Gesamtmaterials. Diese Technologie produzierte ein oxidiertes Bruchfläche, und eine reduzierte Oberfläche. Die sehr dünn durchgebrannte, aber stark reduzierte Oberfläche und das gleichmäßig oxidierte, anteilmäßig dominierende Bruchfläche deuten auf die Anwendung eines kurzen aber bewussten Schritts im Herstellungsprozess hin. Die allgemein geringe Materialqualität weist auf eine niedrigere Brenntemperatur hin, deren Grund – im Sinne des chemischen Prozesses des Kohleneinbaus – in der Verstärkung des Reduktionsprozesses gesucht werden kann. Diese Technologie kann auch als zweistufiger Brennvorgang genannt werden. Die Scherben zeigen sowohl auf der Oberfläche als auch auf der Bruchfläche eine breitere Farbskala, darunter kommen neben dem Typ 2 der schwarzen Keramik auch dunkelgraue, oxidiert gebrannte Bruchstücke in hoher Anzahl vor. Bei der in zweistufigem Brandprozess hergestellten Keramik mit oxidiertem Bruchfläche und reduzierten Oberfläche bekam die Intensität der Reduktion vermutlich eine wichtigere Rolle als die Qualität des Materials, bei dem durchschnittlich ein Rückgang verzeichnet werden kann. Diese Brenntechnik ist aber in älteren, sarmatischen Siedlungskontexten nicht belegt. Die Oberfläche ist öfter poliert und einglättverziert, wie bei den anderen Brenntechniken der grauen Keramik und beim Typ 1 der schwarzen Keramik. Unter der zweistufig gebrannten Keramik sind weniger Speichergefäße, vielmehr Formen des sog. Tafelgeschirrs zu finden. Formenkundlich sind die zweistufig, reduziert gebrannten Exemplare mit den Gefäßformen zu verbinden, die auf sarmatenzeitlichen Gebieten vorkommen. Die wenigen fremden

287

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ Elemente zeigen in Richtung der Sîntana de Mureš-Černjachov-Kultur. Das gleichzeitige Vorkommen beider Typen der schwarzen Keramik deutet das Aufeinanderwirken von veränderten lokalen Vorstellungen und fremden, kulturellen Elemente auf der hunnenzeitlichen Tiefebene an. Die zweistufig, reduziert gebrannte  Keramik kommt im untersuchten Material nur in sehr geringem Anzahl vor, daher können ihre formenkundlichen und funktionellen Charakteristika nicht auf das gesamte sarmatenzeitliche Material der Tiefebene übertragen werden. Fraglich bleibt auch der genauere Zeitpunkt des Auftretens dieser Technologie innerhalb des spätsarmatischen Horizonts. Heute sind zudem die Verbindungswege ungeklärt, über die die Sîntana de Mureš-Černjachov-Kultur die graue Keramik beeinflusste. Die Beurteilung dieser Frage wird auch dadurch erschwert, dass von dort kein entsprechend detailliert ausgewertetes Material vorliegt. Aus diesen Gründen kann die fremde, östliche Herkunft dieser Brenntechnik nur mithilfe von weiteren, ausführlichen Materialvorlagen belegt werden. Übersetzt von Dr. Orsolya Heinrich-Tamáska

288

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

1. tábla. Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelőhely. Példák a gyorskorongolt szarmata finomkerámia redukált törésű égetéstípusaira. (Fundort Rákóczifalva–Bagi-földek 5. Beispiele für die Brenntypen der reduziert gebrannten schnell gedrehten sarmatischen Feinkeramik.) 1.: középszürke kerámia (mittelgraue Keramik), L.t.sz. (Inv. Nr.): 2007.3.336.1., 2-4.: szürke törésű fekete kerámia (schwarze Keramik mit grauer Bruchfläche), L.t.sz. (Inv. Nr.): 2.: 2007.3.399.1., 3.: 2007.3.207.162., 4.: 2007.3.195.132.

289

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ

2. tábla. 1.: Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelőhely. Az oxidált törésű, redukált felületű kerámia törésfelületének típusai. a.: 1. típus; b.: 2. típus; c.: 3. típus; d.: 4. típus. (Fundort Rákóczifalva–Bagi-földek 5. Bruchflächetypen der Keramik mit oxidierter Bruchfläche und reduziert gebrannter Ober-fläche.) 2.: Háromfülű tál. Marosszentanna, 31. sír. (Dreihenkelschale. Sîntana de Mureş, Grab 31), KOVÁCS 1912, 41./3. 3-4.: Gyűrűfüles, barbotindíszes tál. Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelőhely, 307./417. obj. (Barbotinverzierte Henkelschale. Rákóczifalva–Bagi-földek 5, Befundnr. 307./417.), L.t.sz. (Inv. Nr.): 2007.3.307.81., 2007.3.518.24.

290

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

3. tábla. Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelőhely. Oxidált törésű fekete kerámia. (Fundort Rákóczifalva–Bagiföldek 5. Schwarze Keramik mit oxidiert gebrannter Bruchfläche.) L.t.sz. (Inv. Nr.): 1.: 2007.3.346.2., 2.: 2007.3.270.1., 3.: 2007.3.366.29., 4.: 2007.3.361.14., 5.: 2007.3.252.2.,23., 63., 6.: 2007.3.548.5.

291

Masek Zsófia ADATOK A MAROSSZENTANNA-CSERNYAHOV-KULTÚRA ÉS AZ ALFÖLDI KÉSŐ SZARMATA – HUN KORI KERÁMIAANYAG KAPCSOLATAIHOZ

4. tábla. Rákóczifalva–Bagi-földek 5. lelőhely. Az oxidált törésű, redukált felületű kerámia formai tipológiája. (Fundort Rákóczifalva–Bagi-földek 5. Formtypologie der Keramik mit oxidierter Bruchfläche und reduziert gebrannter Oberfläche.) 1-8.: hombárok (Speichergefässe), 9-13.: tálak (Schalen), 14-15.: gömbös testű edények (Gefässe mit kugeligem Körper), 16.: bikónikus edény (bikonische Schale), 17.: korsó (Krug), 18.: szűknyakú edény (enghalsiges Gefäss), 19.: gyűrűfüles, barbotindíszes tál (barbotinverzierte Henkelschale).

292