Adalékok a beregszászi római katolikus egyház történetéhez ( )

Szendrey Anita

Adalékok a beregszászi római katolikus egyház történetéhez (1938–1963)

Tartalom I. FEJEZET A BEREGSZÁSZI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE (1938-44)...... 2

II. FEJEZET A BEREGSZÁSZI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE (1944-56) .... 18 III. FEJEZET A BEREGSZÁSZI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE (1956-63) .... 36 FELHASZNÁLT IRODALOM ..................................................................... 49

1

A beregszászi római katolikus egyház története (1938-1944) Kárpátalja sorsfordító eseményeihez hozzá tartoznak, az 1938 utáni történések, amely változások természetesen kihatottak Beregszász és a beregszászi római katolikus egyház történetére is. Az 1938. november 2-i bécsi döntés következményeként el lehet mondani, hogy új korszak következett be az egyház életében, mivel 1938. november 2-a előtt Kárpátalja, vele együtt Beregszász és a beregszászi római katolikus egyház is a csehszlovák hatalom alatt volt. Mielőtt rátérnénk a revízió hatásának elemzésére a vizsgált egyházközösségre, áttekintjük azokat a legfontosabb, az 1938-as évben végbemenő momentumokat, amelyek még a hatalomváltás előtt mentek végbe. A csehszlovák hatalom alatt az egyház helyzete nem volt sanyargató, mivel „a cseh állam nem szólt bele az egyház intézkedéseibe, életébe, csak akkor, ha nem felelt meg a törvényeiknek.”1 A csehszlovák állam különböző intézkedéseket hozott a magyarlakta területekre vonatkozólag a cseh hazaszeretetre való nevelés érdekében. Szemléletes példa erre az államvédelem érdekében beszolgáltatott adományokkal kapcsolatos rendelkezés, amit az állami tanfelügyelőség küldött a beregszászi római katolikus polgári elemi iskolába, 1938. július 1-i levelében: „Az iskolaügyi minisztérium prezídiuma az egyes tisztviselői szakszervezetekkel egyetértésben a jubileumi államvédelmi alapra való önkéntes adományozásra vonatkozóan … a következőket közölte: Minden aktív köztisztviselő/ hivatalnok, tanár/ havi fizetésének legalább 1 %-át adományozza önként az államvédelemre és pedig 1938 VII. 1-től 1938. XII. 31-ig terjedő időben minden hónapban. Az adományozás a következőképpen hajtható végre: 1. Egyszerre való adományozás /mind az 5 hónapért/, amely a legközelebbi fizetésnél vonandó le. 2. Egyszerre való adományozás, melyet a 400 sz. csekken kell befizetni. Befizetési csekklapot minden postahivatal díjmentesen ad. /rózsaszín/ 3. Befizethető minden hónap 1-én. Az utolsó részlet legkésőbb f. é. december végéig fizetendő be. A gyűjtési akciót legkésőbb augusztus 10-ig végre kell hajtani.

1

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján

2

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jobb anyagi körülmények között élő tanítók az államvédelem céljaira lehetőleg minél nagyobb összegeket adományozzanak.”2 Olyan intézkedéseket, rendeleteket irányozott az állam az iskola jogainak korlátozása céljából, mint például a tanterv megreformálása. Az 1938. július 27-én küldött rendelet a beregszászi járás magyar tannyelvű elemi és polgári iskoláinak a következőket tartalmazza: „Az iskola és nemzetművelődésügyi minisztériumnak 1938. március 10-én kelt 34.419I.sz. rendeletének megfelelően az általam megbízott bizottsággal egyöntetüleg összeállítottuk az államvédelmi nevelés kézikönyvét, mely szerint a kör tanítóságának úgy az elemi, mint a polgári iskolákban haladnia kell.”3 Itt továbbra is az államvédelmi nevelést erősítik, és a haza iránti szeretet fontosságát. A csehek mindent megtettek annak érdekébe, hogy a magyarokat a csehszlovák hazaszeretetre neveljék. A rendeletek is ezt a célkitűzést tükrözik. A továbbiakban az állam részéről további utasítások tömkelege érkezett, amelyek tulajdonképpen az előzőekben megfogalmazottakat ismétlik: a hazaszeretetre való nevelés fontosságát, illetve ennek elérésére szolgáló taneszközök, szaklapok beszerzését. „1938. jún. 20-án kelt 30.595/938. sz. rendeletével aláírja hogy az államvédelmi nevelés intenzíven és tervszerűen folytattassék. E munkában a tanítóság segítségére szolgál: Časopis pro občanskou a branou výchovu. C. szaklap. Ajánlom megvenni. Ajánlom az isk. igazgatóságainak szigorúan felülvizsgálni a beiratkozott tanulók számát. Azon iskolaigazgatóságon melyek meg vannak bízva a tanuló tankötelesség nyilvántartásával minden hozzájuk tartozó iskolákban, vizsgálják felül ezt. Ezen rendelet pontos megtartásáért az iskola igazgatóit teszem felelőssé.”4 A szigorú rendelet betartását a következő jelentés bizonyítja, amiben részletesen beszámolnak az iskola ügyeiről, változásairól. „Az iskola róm. kat. felekezeti, magyar tannyelvű, 2 fiú- és 3 leányosztályé. Az iskola épülete kifogástalan állapotban van, új épület, 1 éve használva. Tanítás az előírt módon történt a tantervi szabályzat szerint. Minden osztályban elvégezték az előírt anyagot. Heti óraszám egyezett a megkívánt óraszámmal. A tanítóság egész éven át tanított.

2

. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Jul. Husmaj, s. k tanfelügyelő rendelete a beregszászi tanfelügyelőségnek, 1938. július 1. 3 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Jul. Husmaj, s. k. tanfelügyelő Államvédelmi nevelés tanterve című rendelete, 1938. július 27. 4 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Jul. Husmaj, s. k. tanfelügyelő rendelete a beregszászi tanfelügyelőségnek, 1938. június 20.

3

Egészségi állapot kielégítő volt. Haláleset nem fordult elő, sem súlyosabb betegség. Baleset nem volt. A tavaszban csekélyebb fültőmirigy-daganat járványosodott, de az iskola becsukása nem volt szükséges. A tanítóság közül senki nem volt betegszabadságon.”5 A jelentések állandóak voltak az iskola részéről az Állami Tanfelügyelőség felé, mindig részletesen beszámoltak az iskola akkori állapotáról és az ott történt eseményekről. Nem csak az iskola tantervének az átalakításáról rendelkeztek, hanem az iskola fejlesztéséről is. Az egyik jegyzőkönyv részletesen beszámol az iskola fejlesztésének a lehetőségéről, amiben a következők voltak: „Pásztor Ferenc főesp. Egyházi elnök. előadja, hogy az elmúlt iskola év folyamán az igazgatóság több gyermeket nem vehetett fel az iskolába, mert a fiúiskola csak 2 tanerős, s létszámon felül nem lehet tanulókat felvenni. A gyűlés vezetője Pásztor Ferenc, főesp. utal az 1937. dec. 10-én iskolánknál inspekciót végző Dragula országos főtanfelügyelő szavaira, óhajára, mely szerint tanácsos volna a fiúiskolát három osztályossá fejleszteni.”6 A római katolikus tanács döntése végül is elfogadta „Pásztor Ferenc főesp.-egyházi elnök indítványát, az elmondott indokok alapján kimondta, hogy jövő 1938/39. isk. évben új fiúosztályt fog szervezni, s annak jóváhagyását kérelmezni fogja az užhorodi isk. és népművelődésügyi referátusnál.”7 A kérelemben a következő pontokat rögzítette Pásztor Ferenc az užhorodi iskola és népművelődésügyi referátusnak: „Mint a beregszászi katolikus egyház elnöke, tisztelettel kérvényezem a beregszászi római katolikus fiúiskolánál a III. katolikus állás szerevezésének engedélyezését az 1938/39 iskolaévre. Mint a mellékletek is bizonyítják iskolánk tanulóinak létszáma évről évre gyarapodik. A következő évre oly számban iratkoztak be fiúiskolánkba, hogy az 1922. júl. 13án kelt 226. sz. törv. 5. §. szerint megkívántatik III. tanulói állás szervezése. Mint a mellékletek is bizonyítják rk. egyháztanácsunk máris biztosította a szervezendő osztály számára a tantermet, ennek berendezését, a dologi és személyi kiadások fedezetét.”8 Új osztály indításához, új tanár is szükséges, ennek folytán pályázatot adtak ki a tanári állás ügyében, amiben a következő feltételek voltak [lásd a 18 sz. függeléknél]. A római katolikus egyház iskolájának még arról is be kellett számolnia az Állami Tanfelügyelőségnek, hogy mit csinálnak a tanárok az iskolán kívül, ezeket tudhatjuk meg a 5

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszászi Római katolikus elemi népiskola igazgatóságának jelentése az Állami Tanfelügyelőségnek, Beregszász, 1938. június 24. 6 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Jegyzőkönyv. Beregszász, 1938. április 18, 7 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Jegyzőkönyv i. m. 8 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, A beregszászi róm. Kat egyháztanács kérelme az Iskolai és Népművelődésügyi Minisztérium Referátusának, Beregszász, 1938. május 25.

4

következő jelentésből, amiben az iskola vezetősége beszámol a dolgozók iskolán kívüli tevékenységéről. „Jelentés a tantestület iskolán kívüli munkájáról az 1938. év második felében a következők voltak: Irgalmas nővér tanítónőink minden szabadidejüket a gondjaikra bízott gyermekek iskolánkívüli kultur-művelésére fordították. Ezt bizonyítják azon gyakori előadások, szülőértekezleten való szereplések, Szívgárda előadások, templomi karénekes szereplések, melyeket az elmúlt tanév folyamán rendeztek az irgalmas nővér tanítónők. Simonyi Endre igazg. tanító több ízben tartott szabadon választott, de időszerű előadást a Kat. Legényegylet ifjúsága részére. Megalakította iskolánkban a nagyobb fiú növendékek körében a Cserkész farkaskölyök csapatot. A Legényegyletben sakkört alakított, amely az ifjúság körében nagyon népszerű szórakozássá vált. Rendezett egy farsang esti mulatságos előadást, nagy erkölcsi sikerrel. Betanította és előadatta az „Iglói Diákok” c. színműt, melynek előadását nagy erkölcsi sikere miatt, meg kellett ismételni. Részt vett a rk. énekegylet nagyheti szertartásainak előadásain, művészi énekléssel. Galantha Géza rk. kántortanító vezető karnagya a rk. egyházi énekegyletnek. Felolvasást tartott két ízben „Iskola és szülők”, ill. „Szülők és az iskola”c. alatt, nagy sikerrel, az iskola által rendezett szülői értekezleten. Felolvasást tartott Aktuális problémák címmel a tantestületi értekezleten.”9 Ebből a jelentésből átfogó képet kapunk az iskola mindennapjairól, a tantestület munkájáról, akik mindennapos tanítói tevékenységük mellet aktívan kivették részüket környezetük szebbé tételében is. Beregszász város bírója felkérte a római katolikus elemi népiskola igazgatóságát, hogy nagy figyelmet fordítsanak a város tisztaságára és rendben tartására, hogy ezeket a tanulókkal is osszák meg, és a természet rendben és tisztán tartására neveljék őket. „Felkérem az igen tisztelt Igazgatóságot, hogy az összes osztálytanító urakkal egyetértőleg minden osztályban hetenként legalább 1x, de kezdetben többször is, a faültetésről, annak hasznáról és az okozott kár mérhetetlen nagyságáról,- megfelelő előadást tartani szíveskedjenek. 9

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, A beregszászi róm. Kat. Elemi népiskola igazgatóságának jelentése a tantestület iskolán kívüli munkájáról az Állami Tanfelügyelőségnek, Beregszász, 1938. június 24.

5

A gyerekeknek szigorúan meg kell parancsolni, hogy az előadottakat kisebb testvéreiknek szülőknek otthon is mondják el, különösen a parkírozott helyen fűre lépni,- a kiültetett fákhoz nyúlni rendőrileg tilos s hogy a gyermekekért felelős szülők (gondozók) szigorúan meg lesznek bűntetve. Egyben közli Beregszász városa, hogy az újonnan létesített népkertben a gyerekjátszóhely már elkészült, ahol tanító urak vezetése alatt az iskolás gyermekek kirándulhatnak és ott kisebb testgyakorlatokat végezhetnek. Az okozott károkért a felügyelő felelős.”10 További hirdetményt is küldött a városbíró, a rend megtartása érdekében, amiben felkérte az igazgatóságot, hogy hirdesse ki a tanulók között, hogy mindenki tisztába legyen a következményekkel, ha bárki kárt tesz a város környezetében. „A város szépészeti bizottság 5-20 koronáig terjedő feljelentési jutalmat nyújt, mindazoknak, akik a kiültetett fák, bokrok, virágok bántalmazó ellen alapos bizonyítékot, nyújtó feljelentést tesznek. A gyermekek ezen cselekményeikért a szülők, felügyelők, az állatok által okozott károkért tulajdonosaik felelősek.”11 A magyarlakta területeken is ugyanúgy meg kellett tartani a csehszlovák ünnepeket, ilyen volt például a szeptember 26-i ünnepély, ami évforduló volt a „Csehszlovák Köztársaság 20 éves fennállásának emlékünnepsége”12, amelynél az egyházi elöljárókat is kötelezték a részvételre: „Beregszász város Közművelődésügy testületének nevében felkérem, hogy 1938. szeptember 26-án, 3 órakor Beregszászban a városháza nagytermében a Csehszlovák Köztársaság 20 éves fennállásának emlékünnepén megjelenni szíveskedjék.”13 A csehszlovák állam újabb intézkedéseket indított a légvédelemi szervezetek kiépítésére. „A Közmunkaügyi minisztérium a légvédelmi vagy a más állam által igazgatott vállalatokban, intézetekben és szervezetekben való keresztülvitele tárgyában az 1 sz. es PO. PV. 2 (tűzrendészeti szolgálat) számú irányelveket adtak ki. Figyelmeztetem a környékükhöz tartozó, s említett vállalatok, intézetek és szervezetek házgondnokságait, hogy az említett irányelveket beszerezzék, s ahhoz tartsák magukat és rendezzék be a légvédelmi szervezetet. Ügyelni kell arra, hogy az említett légvédelmi szervezet a helyi légvédelmi szervezettel egyetértésben építtessék ki. 10

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Ortutay, Beregszász város bírójának felhívása, Beregszász, 1938. március 17. 11 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Ortutay, Beregszász város bírójának hirdetménye, Beregszász, 1938. március 24. 12 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Ortutay előljáró, közm. Testületek elnöke, Felhívása, Beregszász, 1938. szeptember 15. 13 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Ortutay előljáró, i. m.

6

Amennyiben a közmunkaügyi minisztérium rezortjába tartozó vállalatok, intézetek vagy szervezetek légvédelmi berendezésének megszervezése nehézségekben ütközve, működjenek közre a helyi CPO parancsnokságok tanáccsal esetleg közvetlen segítséggel, hogy az említett objektumok legnagyobb védettsége biztosíttassék. Hogy a légvédelmi organízáció az említett irányban rendesen és kellő gyorsasággal hajtatik végre felülvizsgálat tárgyává lesz téve. Figyelembe kell venni a közigazgatási hivatalok összes épületeit is a bíróságokat, csendőrségeket, iskolákat stb., hogy a szükséges légvédelmi berendezések kellőképpen beszereztessenek és elkészíttessenek.”14 A csehek helyzete akkor vált kritikussá, mikor a hitleri Németország bejelentette igényét a szintén Csehszlovákia kötelékébe tartozó, németek által lakott Szudéta-vidékre, 1938. szeptember 29-én, a müncheni konferencián Németország és Olaszország mellett, egy újabb háború elkerülésének a reményében Nagy-Britannia és Franciaország is aláírta az egyezményt, miszerint a szudétanémetek által lakott terület a német birodalom kötelékébe kerül. „A dokumentumhoz csatolt záradék javasolta, hogy a magyar és csehszlovák kormány egyezzen meg a magyar kisebbséggel kapcsolatos vitás kérdésekben.”15 „1938. októberének utolsó napjaiban rendkívül izgatott volt a hangulat Beregszászban. Az emberek naphosszat hallgatták a rádió adásait a Komáromban folyó szlovák-magyar tárgyalásokról, különböző rémhírek terjedtek el a városban, a kormány statáriumot rendelt el, mozgósította a hadsereget.”16 „Október 23-án vasárnap a római katolikus és a református templomban először hangzott el a Himnusz, a csehszlovák hatóságok magyarázatot kértek Pásztor Ferenc római katolikus plébánostól, pápai prelátustól és Szutor Jenő református lelkésztől, megfenyegették őket.”17 Végül 1938. november 2-án Bécsben, a Belvedere palotában Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszter aláírta az első bécsi döntést, melynek alapján 12400 km2 terület 1100000 lakossal Szlovákiától Magyarországhoz került. Este tíz órakor jelentette be a rádió, hogy Érsekújvárt, Lévát, Losoncot, Rimaszombatot, Rozsnyót, Kassát, Ungvárt, Munkácsot, Beregszászt Magyarországhoz csatolták.18 A magyar honvédség november 9-én délelőtt vonult be Beregszászba. A város a Kossuth Lajos téren fogadta a bevonuló csapatokat, ahol Ortutay Jenő görög katolikus 14

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Fpister s.k jegyzői tikár által írt hírdetmény. Közjegyzőség, Hirdetmény Légvédelmi organizáció, Beregszász, 1938. augusztus 19. 15 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp. 2003, 245. o. 16 Csanádi György: Sorsfordító évek sodrásában. PoliPrint Kiadó, Ungvár, 2004, 108 o. 17 U.o 109. o. 18 Csanádi György: Sorsfordító évek sodrásában. PoliPrint Kiadó, Ungvár, 2004, 109. o.

7

esperes, városbíró, majd Fekésházy Zoltán, az Egyesült Magyar Párt városi vezetője, Bereg és Ugocsa egyesített vármegye későbbi alispánja köszöntötte azokat. Este a városban gyertyákkal világították ki az ablakokat, kitűzték a házakra a magyar zászlót.19 Az egyház szemszögéből nézve, a bécsi döntés nem okozott nagy változást mivel „az egyházi helynök is visszakerült, így az emberek nyugodtan tudtak templomba járni. Azok a területek (15 plébánia) ami függőben vannak, mert sem, ide sem oda nem sorolhatóak. Pozsonyból irányították és cseh hadsereg állomásozott ott. Mivel nem volt kötött határ, emiatt az átjárás is szabad volt. Nem okozott problémát a templomjárás.20 Nem tartott sokáig ez az időszak, mivel 1939. március 15-én Magyarország visszafoglalta egész Kárpátalját. A magyarság megerősítésére fontos esemény történt 1939 májusában: országjáró körútra indították István király Szent Jobbját.21 A következő iratban tájékoztatják Pásztor Ferencet, hogy Beregszász városba is elhozzák a Szt. Jobbot, és hogy milyen intézkedéseket tegyen a fogadás lebonyolítására: „A dicsőséges Szt. Jobbot vivő „Aranyvonat” programján 1939. május 6-án, szombat, 1939. május 7-én, vasárnap Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Fülek, Salgótarján és Pásztó szerepel, míg 1939 május 17-én, vasárnap, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Csap, Bátyú és Beregszász szerepel.”22 Az értesítés kézhez kapása után a következőket hirdeti (1938. május) Pásztor Ferenc a híveknek az ünnepség menetéről, illetve a teljesítendő feladatokról: „Jövő vasárnap este ½ 8kor étkezik városunkba első sz. királyunk drága ereklyéje, Szt. Istvánnak csodálatosan épségben maradt áldott Jobbja a bíboros hercegprímás díszkíséretével. A pályaudvaron csak a kijelölt küldöttségek jelennek meg a Szt. Jobb fogadásán a közösség a pályaudvartól a templomtéren felállított emelvényig terjedő útvonalon két oldalt, a rendőrség által kijelölt helyeken felállítva fog helyet foglalni s csak a felvonulás után fognak csoportonként, az összes testületek, közösségek küldöttségei a Szt. Jobb előtt illő tisztelettel és hódolattal elvonulni s előbbi helyeiket ismét elfoglalni. Kérjük a városi és vidéki testületeket, küldöttségeket, közösségeket, hogy templomi és nemzeti zászlóik alatt fegyelmezett rendben lehetőleg este 6 órakor vonuljanak fel és foglalják el a rendőrség által kijelölendő helyeiket s addig onnét el ne mozduljanak, amíg jelt nem kapnak a Szt. Jobb elé felvonulásra, amíg a díszmenet a Szt. Jobbal az útvonalon elhalad, a közösség mindkét oldalon imádkozzák ősi 19

U.o. 110. o A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján. 21 Csanádi György: 2004. i.m., 118. o 22 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Pápai prelátus az A.C. országos igazgatójának Actio Catolica Elnökségének hirdetménye, Budapest, 1939. április 20. 20

8

magyar énekeinket. Kb. ½ 11-kor vonul a Szt. Jobb kíséretével a pályaudvarra s 11 óra 17 pkor vissza Budapestre. Amikor a templomtéren a Szt. Jobb előtti felvonulás megtörtént, módjában lesz a közösségnek az aranyvonatot is megtekinteni. Ne feledjük el, hogy Szt. István jubileumi évében bizonyára Szt. király közbenjárására történt az idegen uralom alóli felszabadulásunk. Amikor boldog felszabadulásnak utáni ez a dicsőséges Szt. Jobb országjáró diadalútjában mihozzánk is ellátogat, hogy áldást hintsen erre az ősi magyar földre, különösen mi magyar katolikusok mutassuk meg, hogy méltó módon tudunk ünnepelni, s illő áhítattal fogadjuk a magyar nemzet drága Szt. ereklyéjét.”23 Az esemény megmozgatta az egész várost és egyben a katolikus egyházat is. Mindenki kivette a részét az előkészületekből. A város széppé és tisztává tétele pénzbe került, amit nem tudott a város teljes egészében állni, így kérte az egyház segítségét ez ügyben: „Az országjáró Szt. Jobb beregszászi érkezésével kapcsolatban és a nagy esemény méltó megrendezésével a városi mérnöki ügyosztály véleménye szerint a következő halaszthatatlan kiadások fognak felmerülni: •

Rákóczi tér rendezési és díszítési munkálatai—700P.

•

Hangerősítő berendezés felszerelése—150 P.

•

Baldachin és dobogó építése, drapéria stb.—1500 P.

•

Díszkivilágítás, virágfüzérek, lombgirland—600 P.

•

Vendégek fogadása, ellátása, díszvacsora—500 P.

•

Előre nem látható kisebb kiadások—300 P.

Összesen: 3750 P. Mely összegben nincsenek felvéve azok a kiadások, amelyet Beregszász város épület és járda javítások címén, mintegy 8000 P. értékben viselni fog. Tekintettel arra, hogy Beregszász város ezen kiadásokat önmaga a mai viszonyok között fedezni nem képes és ezen örvendetes ünnepségben Beregszász város egész környéke fog részt venni, mely tisztelettel kérem, hogy a fenti kiadásokhoz megfelelő hozzájárulást biztosítani méltóztassék.”24 Az ünnepségre más településekről is jöttek vendégek, akik részt szerettek volna venni a rendezvényen, ilyen volt például az ilosvai járás, ahonnan csoportokat szerveztek, amiről a következő irat így ír: „mint Magyar a Magyarért Mozgalom budapesti kiküldötte és szociális megbízottja tisztelettel bejelentem, hogy munkakerületünkhöz tartozó Ilosva Járásban

23

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Pásztor Ferenc kézirata (1938-1944) A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Hubay Beregszász város elöljárójának a Szt. Jobb Beregszászba érkezésével kapcsolatos kiadások fedezésének irata, Beregszász, 1939. május 5.

24

9

megszerveztük a lakosságot Beregszászon folyó hó 14-én tartandó Szt Jobb Ünnepségen való részvételt. Tisztelettel kérjük, hogy a közösségenkint megalakított helybeli szervezeteink elnökeinek, mint a Magyar a Magyarért kárpátaljai kiküldöttei részére a vasúti állomáson s a körmenetben helyet biztosítani szíveskedjenek.”25 Az Actio Catholica Országos Elnöksége állandó jelleggel részletesen tájékoztatta Beregszász várost, hogy mi és hogyan fog történni az ünnepségen, és hogy mi a feladata a városnak. Ilyen irat volt az 1939. május 6-án küldött levél is, amiben leírják, hogy mi a kötelessége az adott városnak: „Beregszászon vacsoráról gondoskodnia kegyeskedjenek, éspedig úgy, hogy az előkelőségek névre szóló meghívókat kapjanak. A koronaőrök és a kíséret többi tagjai pedig ahhoz a helyhez közel kapjanak étkeztetést, ahol az ünnepség lefolyik, mert díszruhájukba messze nem mehetnek.”26 Ebben az iratban csatolja „az „Aranyvonatok” részletes és végleges menetrendjét, ugyszintén mindkét „Aranyvonat” Budapestről induló díszkíséretének névsorát és kocsibeosztását.”27 [lásd a 1. 2. 3. függelékekben] Eljött a nagy nap, a város és az egyház nagy izgalomban várta a Szt. Jobb érkezését. A részletes programleírásból, megtudhatjuk, hogy mi történt azon a napon. A programhoz mellékelve volt egy tereprajz, amin a Rákóczi tér látható, meg volt szabva, hogy ki hol ül, és hogy hol a helye [lásd a 5. függelékekben]. A programban a következők voltak: [lásd a 4. függelékekben]. Pásztor Ferenc is beszédet mondott az ünnepségen, amelyből egy részletet idézünk: „Óh, hányszor sírt fel ajkainkról az ének – 20 éven át néma kiáltásunk, titkon hulló könnyeink közt-hol vagy István király –, íme eljött hozzánk a mi Szt. Királyunk, országunk istápja, apostola és atyja, felénk nyújtja dicsőséges Jobbját, hogy megáldjon minket s országának anyai kebelére öleljen, ahonnét 20 év előtt erőszakkal leszakítottak minket.”28 „Hogyan nyilvánult meg az ún. „magyarosítási politika” az egyházi életben? -

Az Egyházi főhatóság elrendelte, hogy mint az anyaországban, úgy a felszabadult

területeken is mindenütt alakuljanak „hitközségi szervezetek”, amelynek hivatása, hogy az egyház életében a világi hivatal apostoli tevékenységét véghez vigyék.

25

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Magyar a Magyarért Mozgalom szociális megbízottjának kérelme, Ilosva, 1939. május 11. 26 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Actio Catholica Országos Elnökségének tájékoztató irata, Budapest. 1939. május 6. 27 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , U. o.. 28 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Pásztor Ferenc ünnepi beszéde a Szt. Jobb fogadásakor

10

-

1940.II.25-én ünnepélyes hálaadó istentiszteletett kellett tartani Horthy Miklós

kormányzó megválasztásának 20 éves jubileuma alkalmából. -

1941.X.12-én a Trianonban szétszaggatott és székhelyétől elválasztott szatmári

egyházmegye visszakapta egységét, önállóságát. XII. Pius pápa ez év július 28-án kelt bullájában a szatmári egyházmegyét régi területében helyreállította. -

1944. I.16-án a beregszászi hívek együtt ünnepelhették Árpádházi Szent Margit

szentté avatását a magyarországi hívekkel.”29 Az egyház történetéhez, mindennapjaihoz hozzá tartozik a római katolikus elemi iskola története is. Bohán Béla elmondásai alapján, Pásztor Ferenc 1941. július 9-én keltezett magán jellegű levélben a következőket nyilatkozta a római katolikus egyház és az elemi iskola katolikus tanárainak helyzetéről—„Protestáns testvéreink világgá kürtölik, hogy Bereg ref. vármegye, itt kat. tisztviselőnek nincs helye. Felszabadulásunk óta szívósan és rendszeresen ezen hamis beállítás szerint halad a közélet. A közigazgatás 100 %-ban ref. Gimnáziumunkban 2 év alatt 11 kat. tanárt vittek el s helyüket reformátusokkal töltötték be. Még véletlenül sem került ide egyetlen kat. tanár. Most kapott áthelyezést Papp Ferenc kat. igazgatónk s helyére Cserepes nevű ref. Igazgató kerül. A beregszászi tankerületben 8 körzeti felügyelői állás kerül most betöltésre, ezek között nincs egyetlen rk. egy gk. a többi 7 ref. Állítólag nemsokára betöltésre fog kerülni a beregi alispánság, pénzügyigazgatóság és tanfelügyelőség. Jó előre hirdetik. Hogy a vezető állásokba ismét csak reformátusok jöhetnek. A húr már pattanásig feszül. Nem bírjuk megérteni, mert kell itt a katolikusoknak száműzötteknek lenni. Ha a puszta számokat vesszük irányadóul, akkor is kiáltó az igazságtalanság. Beregszászban 1000-rel többen vagyunk katolikusok, mint protestánsok. A tankerületben 9000 kat. tankötelesre esik kb. 11000 ref. A vármegyéről nincs még biztos adatunk, de kb. 35 % kat. mellett 45 % a ref. A cseh megszállás alatt csak a beregszászi plébánián 200 vegyes pár kötött házasságot kat. reverzálissal s most a felszabadulás óta csak itten 200 családnak békéje feldúlva, minden egyes gyermek születése esetében a kat. félnek ádáz tusát kell vívnia a ref. Közigazgatással, presbitériummal, hogy gyermekét esküje szerint kat. módon kereszteltesse s a legtöbb esetben csatát kell vesztenie csak azért, mert Szt. István országában nem ismerik el a lelkiismeretnek azt a jogát, amit az istentelen cseh uralom is tiszteletben tartott. Az egész beregi kat. társadalom nevében fordulok Kegyelmes Püspök Atyánkhoz, hogy kiáltó sérelmeink orvoslást nyerjenek. Nincs senki más, aki által panaszos kiáltásunk illetékes helyre eljusson.” 29

Baráth Julianna kézirata: A beregszászi római katolikus elemi iskola története kézirat, Beregszász, 2003.

11

Hozzá tartozott az iskola ügyeihez a leventeképzés. Mivel az egyháznak is volt iskolája, ő is köteles volt leventeképzést végezni. Előbb a papokat kellett leventeképzésben részesíteni, hogy aztán ők is tudják oktatni a tanulókat. Az egyik irat így számol be erről a képzésről: „A leventeegyesületben a leventeképzés nevelési feladatainak ellátására meg kell nyerni a helyi értelmiségnek erre a célra alkalmas kiváló tagjait, különösen a hivatásos, nevelőket. A hivatásos nevelők közé tartoznak a papok, lelkészek is, akiknek közreműködését a fentiek alapján a leventeegyesületekben biztosítani kell. Ennek elősegítésére a papok, lelkészek

részére

leventeegyesületi

vezetőképző

tanfolyamokat

rendeztek,

hogy

megismertessék a leventeintézmény szervezetét, az EN-2 jelzésű végrehajtási utasítás és a 124. 656/1941 számú belügyminiszteri rendelet rendelkezéseit, valamint a leventék szabadidőmozgalmának a leventeegyesületi életnek célkitűzéseit, módszereit és eszközeit és végül, hogy ezeknek az ismereteknek birtokában bekapcsolódhassanak a leventeegyesület életébe. A hallgatók a tanfolyam elvégzéséről igazolványt kapnak. Ha a papok, lelkészek be akarnak kapcsolódni a leventeegyesület életébe s ezt a szándékukat a járási/megyei és th. városi, kerületi leventeparancsnoknak írásban bejelentik, közreműködésüket legteljesebb mértékben elő kell segíteni. Az esetleges felmerülő panaszokat mindenkor a legszigorúbban fogom kivizsgáltatni.”30 A leventeképzés munkájáról részletesen beszámol a következő irat is: „A magyar ifjúság nemzeti szellemben történő nevelését munkáló leventeintézmény legfőbb vezetősége egyházi szempontból igen fontos együttműködésben állapodott meg a KALOT mozgalommal. Az együttműködés fontosságát nem kell külön hangsúlyoznom. Az együttműködés sikerének előmozdítása érdekében vitéz Béldy Alajos altábornagy úr minél több leventeegyesületet akar egyházi vezetés alá helyezni. Hogy a papság erre a fontos munkára felkészülhessen, a KALOT több turnusban ötnapos leventevezető-tanfolyamot rendez Érden a Népfőiskolán. A tanfolyamon minden egyházmegyéből első sorban a legényifjúsággal foglalkozó papságot részesítik megfelelő kiképzésben. A szállás és ellátás költségeit a leventeintézmény fedezi, a résztvevőket tehát csupán kedvezményes útiköltség terheli. Az ügy rendkívüli fontosságára való tekintettel elrendelem, hogy Galambos József úr a folyó évi június 15-én este kezdődő tanfolyamon részt vegyen. Részletes felvilágosítást és a

30

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , Magyar Királyi honvédelmi minisztérium végrehajtási utasítása A papok, lelkészek bekapcsolása a leventeegyesületi életbe, Budapest 1942. május 30.

12

MÁV összes vonalaira érvényes félárú menedék-kedvezményre jogosító igazolványt a KALOT központtól idejében megkapja.”31 A leventeképzéshez hozzá tartozott a különböző nemzeti ünnepek megtartása: „ Beregszászi megyei város védnöksége mellett a helybeli levente- és tanuló ifjúság f. év március hó 15-én a magyar történelem dicsőséges napján d.e. ½ 11 órai kezdettel jó idő esetén, a Kossuth téren kedvezőtlen időben a vármegyeháza nagytermében hazafias emlékünnepet rendez, amelyre t. címet s a vezetése alatt álló tisztviselőket és az alkalmazottakat ezennel Beregszász megyei város részéről is meghívom.”32 A Magyar Köztársaság 1940-41 között elkezdte építeni az Árpád-vonalat védelmi célokra, és ekkor a beregszászi plébánia is kapott egy felszólítást, hogy alakította át a plébánia épületét óvóhelynek védelmi célokra: „Mint a beregszászi rk. Plébánia Kegyuraságát tisztelettel felkérem a Tek. Igazgatóságot, szíveskedjenek a plébánia pincéjében a bemutatott terv szerint a légoltalmi hely létesítéséhez szükséges átalakítási munkát elvégeztetni. A felszerelési tárgyak beszerzését az egyház saját költségére fogja eszközölni. A városi hatóságtól most kapott határozat szerint az óvóhely létesítése máris esedékessé vált.”33

Légó34 Rögtönözött árokóvóhely tervrajza, 1944 Nem volt elég, hogy az épületeket át kellett adni a légónak, de különböző légoltalmi felszereléseket is be kellett szereznie az egyháznak megadott időn belül, s ha nem teszi meg akkor Pásztor Ferenc börtönbüntetést is kaphatott volna: „A honvédelemről szóló rendelet 31

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , A Szatmári Római katolikus Püspökség tájékoztatója a Római Katolikus Plébánia Hivatalának, Szatmárnémeti 1942. június 5. 32 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Hubay Beregszász polgármesterétől meghívó az 1941. március 15-i ünnepségre 33 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Szükségóvóhely létesítésének határozata, Beregszász, 1941. április 28, 34 Légoltalmi Óvóhely

13

értelmében értesítem a Római katolikus egyház urát, mint a Rákóczi tér utca 2. számú ház tulajdonosát,

hogy

házában

légoltalom

ellátását

szolgáló

s

871/1941-es

számú

véghatározatommal közölt felszereléseken kívül a következő felszereléseket, berendezéseket tartozik az alább elrendelt határidőre beszerezni illetőleg rendelkezéseket végrehajtani. •

I. 1941 év május hó 1-ig szerzendő be: Az őrség parancsnoka, két helyettese, valamint az összes tűzoltók részére egy-egy acélsisak. Ezt a felszerelést a háztulajdonos egyedül tartozik beszerezni. Három légoltalmi házi tűzoltófelszerelési egység. Egy oltalmi házi tűzoltófelszerelési egység áll: 1 dbr. kézi fecskendő, 2 dbr. vizes vedér, 1 drb. három méteres nyelű szikracsapó, 1 drb. egy méteres nyelű fejsze, 1 drb. a ház tetőszerkezetének belső magasságához mért támasztólétre, szalma, zsindely fedelű házaknál egy drb. tűzhorog.

•

II. 1941. év június hó 1-ig beszerzendő további felszerelési tárgyak:

1 légoltalmi mentőtáska, a szükségóvóhely építendő 36 személy részére a hozzá való felszereléssel. Aki jelen határozatban előírt kötelezettségeknek nem tesz eleget, az 1939. évi II. t.c. 184190. §-sai alapján büntetendő cselekményt követ el, mely az elkövetett cselekmény minősége szerint kihágás, vagy vétség lehet és annak megfelelően a hivatkozott törvényszakasz értelmében elzárással, sőt börtönnel, illetve fogházzal büntetendő.”35 Az egyháznak a templom tornyát is át kellett adnia a légvédelem ügyében, emiatt több panasz is érkezett a katonák ellen, amit Pásztor Ferenc iratba is adott, mire a M. Kir. Rendőrség beregszászi kapitánya így próbálta tisztázni a félreértéseket: „A róm. kat templomtoronyban elhelyezett légó szervek elleni panasszal komolyan és lelkiismeretesen foglalkozva tisztelettel értesítem, hogy a személyzetet szigorú intelemben részesítettem. Megfedtem gyerekes csínytevéseik és pajkosságuk miatt. Megfogadták, hogy a jövőben nem lesz ellenük panasz. Utasítottam a munkacsoport parancsnokokat, hogy gyakori ellenőrzésekkel preventive akadályozzanak meg minden kilengést, amely a szent hellyel kapcsolatosan a róm. Kat. Egyházat méltatlanul érheti, illetve érintheti.”36 Később az egyháznak megszabták, hogy mikor harangozhat, mivel a légó átvette a harang használatát: riasztó eszközként alkalmazták. „A m. kir. Honvédelmi Miniszter úr az 35

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszász megyei város polgármesterének véghatározata, Beregszász, 1941. február 14, 36 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára , M. Kir. Rendőrség beregszászi kapitányságának magyarázó levele A róm. Kat. Templomi légó szolgálatok elleni panasz, Beregszász, 1941. szeptember 12.

14

138.642/eln. 35-1942 számú rendeletével a folyó hó évi szeptember hó 5-én elrendelt honi légvédelmi készültség tartalmára az egyházi célú harangok használatának kérdését az alábbiak szerint szabályozta: Valamennyi városban és községben a harangokat egyházi célokra napközben, az elsötétítés kivételével, tehát mindenkor érvényes elsötétítési időponttól kezdve napkeltéig, rendeltetésszerűen szabad használni. Olyan helyeken, ahol a harangokra, mint riasztóeszközre szükség van, esetleg napközben bekövetkezhető légvédelmi riadót a harangok félreverésével kell jelezni.”37 A légó különböző kategóriába sorolta a veszély esetén mentendő vagyoncikkeket, amik a következők voltak: a. A hatóságok és egyéb szervek által kezelt közpénzek és értékállományok/ betétkönyvek, csekkfüzetek, az ezekre vonatkozó nyilvántartások és naplók, főkönyvek, segédkönyvek, leltárok, stb./ b. A hatóságok és egyéb szervek tulajdonában lévő hadiüzemek és egyéb ipartelepek legfontosabb készárúi, félgyártmányai, gépi berendezései, nélkülözhetetlen nyersanyagi, valamint különleges, nehezen pótolható felszerelési tárgyai. c. A hatóságok és egyéb szervek által esetleg tárolt nagyobb élelmiszer és takarmánykészletek:/különösen az elsőrendű élelmiszer és takarmánykészletek:/ d. A hatóságok és egyéb szervek műkincsi és történelmi becsű tárgyai:/pl. vármegyék és a városok levéltárának történelmi becsű anyaga, nagy értékű festményei, múzeumának nagy értékű tárgyai, stb. e. A hatóságok és egyéb szervek pótolhatatlan illetve bizalmas iratai:/ anyakönyvi másodpéldányok, kataszteri birtokívek, kataszteri térképek, szolgálati és minősítési táblázatok, törzskönyvi lapok, szerződések, alapítólevelek, a népmozgalmi nyilvántartás anyaga, az elnöki iratok, stb. f. A hatóságok és az egyéb szervek útfenntartási és útépítési gépi berendezései, műszerei és szerszámai:/gőzhengerek, kőzúzók, stb:/ g. A hatóságok és az egyéb szervek gépjárművei, ideértve a géperejű vízi járműveket is. h. A fent említett gépjárművek üzemanyaga, abroncsanyaga és alkatrészei.

37

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszász megyei város polgármesterének levele a Harangozás elleni tilalommal kapcsolatba, Beregszász, 1942. október 12.

15

i. A hatóságok és egyéb szervek hadiszolgálatra alkalmas lovai, öszvérei, tenyészállatai, továbbá az igavonó állatok számának megfelelő számú fogatos járóművei j. A

hatóságok

/kórházának,

és

egyéb

szervek

tűzoltóságának,

intézetének,

fertőtlenítő

intézményének

intézetének,

üzemének:

villamosművének,

gázművének, stb:/ Tekintetbe vehető anyagok készlete:/gyógyszer, kötszer, ruházat, és élelmicikk készlete:/ gép berendezések, valamint különleges nehezen pótolható felszerelési tárgyai.”38 Berepülés, légi támadás esetén a következő vagyoncikkeket kel először menteni „ A m. kir. Honvédelmi Miniszter Úr 167.937/ein.35-1943. számú rendelete alapján az I. és II. csoportba sorolt vagyontárgyak tulajdonosait arra kötelezem, hogy honi légvédelmi készültség ideje alatt-tehát jelenleg is – állandó rádió készültségi szolgálatot tartsanak. A rádiókészültségi szolgálat határozatom kézhezvételétől számított 48 óra alatt kell felállítani. Aki jelen határozatom ellen vét, illetve a rádiókészültségi szolgálatot nem állítja fel, az ellen az 1939. II. t. c.ébe ütköző cselekménye miatt az eljárást meg fogom indítani.”39 Az 1944-es évre egyre súlyosabbá vált a helyzet, egyre több védelmi intézkedéseket vezetnek be, pl. olyat, mint a mezőgazdasági termények tűztől való védelméről szóló rendelet: „ a 180.000/1944.B.M. számú rendelet 1. §./9/ bekezdése értelmében a tűzfigyelő szolgálatot olyképpen kell megszerveznem, hogy a figyelők a város egész határát és belső területét áttekinthessék és a tűzfigyelők észleléseiket a tűzoltókészültségnek a leggyorsabban, jelenthessék. Felkérem a beregszászi római katolikus plébánia hivatalt és Garanyi Géza beregszászi lakost, mint a Méhes ház gondnokát, hogy a tűzfigyelők részére igénybevett helyiségeket azoknak

szíveskedjék

átadni

a

lehető

leggyorsabban,

hogy

azok

működésüket

megkezdhessék.”40 A helyzet további súlyosságát sejteti a következő irat, amiben a püspök a légi veszély és a hívek készenléti munkái miatt, elhalasztja a szentmisét „Az Apostoli szentszék folyó hó május 19-én 1084/1944. sz. alatt engedélyt adott arra, hogy fontos okokból pl. légveszély miatt délelőtt elmaradt a szentmise, a hívek nagy részének akadályoztatása, éjjeli szolgálat, vagy más délelőtti munkabeosztás miatt a háború tartama alatt vasárnapokon és kötelező 38

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, A légoltalmi szervezet vagyoncikkei felértékelésének pontjai. 39 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Dr. Szarka Sándor rkap. Sk. Légó parancsnok határozata Berepülési és légveszély esetén I és II csoportba sorolt vagyontárgyak kiürítéséről, Beregszász, 1944. február 17. 40 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszász megyei város polgármesterének határozata a mezőgazdasági terményeknek tűztől való megóvásáról, Beregszász, 1944. július 4.

16

ünnepeken a délutáni órákban is lehessen szentmisét bemutatni. A hívek ezen a szentmisén szentáldozáshoz is járulhassanak. Ezzel kapcsolatban a következőképpen rendelkezem: 1. ahol a légveszély vagy légitámadás miatt a délelőtti szentmise vagy annak a lényeges része elmaradt, ott a délutáni órákban legyen szentmise, melynek idejét esténként a hívekkel alkalmas módon közölni kell. 2. ahol a munkaviszonyok miatt a hívek jelentékeny része délelőtt folyamán nem juthat szentmiséhez, az illetékes plébános az okok, felsorolásával tegyen nekem jelentést. Kellő indokolás mellett az engedélyt meg fogom adni.”41 1944-ben az egyházaktól elvették a harangokat az Állami Hadianyag Intézet parancsára: „az igénybe vett harangok egy részének átvétele és leszerelése most már múlhatatlanul szükséges. Az átvételt és leszerelést a M. Kir. Állami Hadianyagfordalmi Intézet, illetőleg annak megbízottja és pedig az alábbi harangöntő vállalkozók végzik. Egyben figyelmeztesse a i. cím a kijelölt harangok birtokosait, hogy az 1060/1943M.E. számú rendelet 4. §-a értelmében az államkincstár – az annak idején nálam előterjesztett kérésre – a háború megszűnésétől öt év alatt a harang súlyának megfelelő mennyiségű olyan fémet szolgáltat ki, amilyenből az igénybevett harang készült és ezen felül megtéríti a harang öntésének a rendeltetési helyére szállításának- pénzügyi,”42 összegét. Bohán Béla beregszászi római katolikus plébános elmondásai alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy ez az ígéret nem valósult meg, nem adtak az egyháznak 5 éven belül helyette másikat. Az egyház beleegyezett a leszerelésbe és a vállalkozók segítségére voltak „nagyfontosságú honvédelmi érdekekre tekintettel a harangok zavartalan leszerelését biztosítani és a leszerelés lebonyolításánál a megbízott vállalkozók segítségére lenni szíveskedjék”43 A város állandó légvédelmi készültségbe kellett, hogy legyen, mert mindig figyelmeztették a lakosságot bármilyen támadásra legyenek felkészülve, egyre közelebb jöttek a szovjet csapatok és a magyar honvédség seregeinek egyre kiábrándítóbb volt a helyzete. 1944 őszén a szovjet csapatok bevonulásával újra idegen uralom alá kerül a város és azzal a beregszászi római katolikus egyház is.

41

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Római Katolikus Püspökség levele a Délutáni és esti szentmisékről, Szatmárnémeti, 1944. augusztus 31. 42 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, A Beregszászmegyei város polgármesterének határozata a Harangok leszereléséről és beszolgáltatásáról, Beregszász, 1944. március 4. 43 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Szatmári Római Katolikus Egyház Püspökségének levele, Szatmárnémeti, 1944. március 4.

17

A beregszászi római katolikus egyház története (1944-1956) Kárpátalján az 1944-ben bekövetkezett rendszerváltásnak, a szovjet rendszer kiépítések egyik fontos összetevője az ateista nevelés, mely nagymértékben veszélyeztette az egyház életét. A történelmi egyházak, a „vallásosság, a hívő emberek meggyőződése elleni harc 1945-től a hivatalos politika szintjére emelkedett”44és a hatóságok a legkülönfélébb módon igyekezték korlátozni a hitéletet, a vallásos tevékenységet. A '44-es és az utána következő események nagy hatással volt a beregszászi római katolikus egyházra. A szovjet csapatok bejövetele után az egyház feladata a hívek nyugtatása és türelemre intése volt "E válságos időben fokozottabb buzgósággal vegyünk részt."45 „A sztálinizmus lesújtott a kárpátaljai római katolikus egyházra is. A kommunista agitátorok elvetemülten nehezítették meg a vallási közösségek életét.”46 „Többek között betiltották

a

hitoktatást,

megfosztották

az

egyházat

épületeinek,

templomainak

tulajdonjogától, államosították az egyházi könyvtárakat, okiratokat, történelmi feljegyzéseket. Ahol a hívek erősen ragaszkodtak templomukhoz, használatáért kemény adókat vettek ki. Ha elmaradt az adófizetés, szemrebbenés nélkül isten házát kulcsra zárták. A vérszemet kapott kommunisták ezzel sem elégedtek meg, az emberi jogokat sárba tiporva, sorra zárták be a templomokat. A szent helyeket meggyalázták: raktárrá, sportteremmé, ateista múzeummá, ravatalazóvá, autószerelő műhellyé stb. alakították át.”47 Jelzésértékű a helyzet bizonytalansága tekintetében, hogy 1944 őszén a gyerekek iskolába való beíratása is problémát okozott, mert még kérdéses volt, hogy meg fogják tudni-e nyitni az iskolát időben. Bohán Béla, feltételezése szerint—aki a beregszászi romai katolikus egyház jelenlegi plébánosa,- hadikórházként használták és ezért nem tudták idejébe megnyitni az iskola kapuit. Azonban ezt biztosan nem tudva, 1944. szeptember 1-2-án Pásztor Ferenc római katolikus plébános, felhívta a hívek figyelmét, hogy „katolikus iskolába írassák be gyermekeiket, a beiratkozást pedig a katolikus kultúrházba és zárdába tehetik meg, akik I. osztályba iratkoznak, az állami anyakönyvi hivatalból hozzanak születési igazolást"48 A gyerekek beiratkozását a szülőkre bízta, bár felhívta a hívek figyelmét arra is, hogy aki nem figyel a gyermeke lelki életére az „nagy bűnt követ el és vétkezik az egyház törvényei ellen. A

44

Majnek Antal: A kárpátaljai római katolikus egyház története. In: Útközben, KMKSZ, 1998, 55. o. Pásztor Ferenc kézirata (1944-49), Beregszász 46 Dupka György szerk.: Koncepciós perek magyar elítéltjeinek emlékkönyve 1944-1955. Intermix, BudapestUngvár. 1993. 39. o. Majnek Antal: A kárpátaljai római katolikus egyház története. In: Útközben, KMKSZ, 1998, 47 Dupka György, 1993. 39. o. 48 Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 45

18

szülők lelkiismereti kötelessége, hogy katolikus iskolába írassák gyermeküket.”49 A beiratkozás alkalmából a tanulóknak diák misét tartottak vasárnap a templomban. Pásztor Ferenc kihirdette a misén, hogy „a légitámadás miatt előfordulhat, hogy délelőtt helyett délután vagy este tartják meg a misét.”50 Október 1-én, szülőértekezleten beszélték meg a tanítás lehetőségét. Itt merül fel Bohán Béla elképzelése az iskola hadikórházként való működtetését illetően, de erről konkrét feljegyzések nincsenek. Október hónapban, rózsafüzér ájtatosságot végeztek kitett szentség előtt „e válságos időben fokozottabb buzgósággal vegyünk részt az ájtatosságban. A szülők hozzák gyermekeiket is, az ártatlanok imája tegye hathatósa a mi könyörgésünket, mentse meg az irgalmas Isten a hazánkat, városunkat a fenyegető veszedelemtől…! ”51 Mintha érezte volna Pásztor Ferenc a bajt az előbbi kihirdetésénél, miszerint az eddiginél is nagyobb tragédia fog történni a várossal, ami október 9-én következett be: a beregszászi vonatállomás légitámadás áldozata lett, aminek következtében sok ártatlan ember esett áldozatul és még többen sebesültek meg. Több fiatal honvéd lelte halálát ekkor. Október végén egyre rosszabb lett a helyzet, mivel 26-án a Vörös Hadsereg alakulatai Beregszászhoz értek és megkezdték a város elfoglalását. Pásztor Ferenc figyelmeztette is a híveket, beszédében próbálva őket megnyugtatni: „Figyelmeztetjük a híveket, hogy e nehéz időkben mindenki őrizze meg a lelki nyugalmát, mely a keresztény hitünknek erejéből táplálkozik.”52 Ismeretes, hogy a szovjet hatalom újonnan megérkezett képviselői az 1944-es év végén még nem korlátozták a szabad vallásgyakorlatot, így az ezt követő prédikációk alkalmával, a hirdetésekben elhangzott a hívek felé az a felkérés, amely az új hatósági rendeleteknek történő engedelmességre szólít fel, annak a reménynek adva hangot, hogy így talán elkerülhetőek a megtorlások:„Engedelmeskedjünk a hatósági rendeleteknek, nehogy bárkit is kellemetlenség érjen. Megnyugvásul vesszük tudomásul, hogy a vallás szabad gyakorlata nincs korlátozva, istentiszteleteinket végezhetjük a megszokott rendben és időben.”53 Bár ez a hirdetés is azt bizonyítja, hogy a szabad vallásgyakorlat nincs korlátozva, de érezhető a félelem, ami különböző az addig megszokottól eltérő eseményekben nyilvánul meg. Mert már az adventi időben (december 13-án) Pásztor Ferenc máshogyan vélekedik erről, és azt hirdeti a híveknek, hogy „E nehéz időben, amikor roskadozik, vállunk a súlyos kereszt alatt, amikor a történelem gyászos napjaiban az emberiség milliói járják a Kálvária 49

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. U. o. 51 U. o. 52 U. o. 53 U. o. 50

19

útját, csak a Krisztus keresztútján találunk erőt, vigasztalást. Ezért egész adventben minden hétköznap d. u. 3 órakor keresztutat fogunk végezni itt a templomban. Jöjjenek a hívek, akiknek keresztjük van és kinek nincsen azok is, vegyenek részt ebben az ájtatosságban, s a kereszt lábaihoz tegyük le a fájdalmainkat, hogy ott enyhületet találjunk.”54 Ebben az időben keresztutat is végeztek, ami nem volt megszokott. Pásztor Ferenc a híveket lelki megerősödésre és kitartásra ösztönözte. Ezzel záródott az év, így várták a Megváltó Jézus születésének ünnepét. Ebben az időben nagy szükségük is volt Rá, aki majd segít, és jobbá tesz mindent, aki megerősíti a gyengéket, mert a hívek minden életkedve elszállt, nekik már csak a hit maradt. Így folytatódott a következő év is január „18-25-ig könyörögtek az összes keresztények egységéért.”55 Pásztor Ferenc és a többi felekezetek is egy határozatot, kaptak 1945. január 27-én Beregszász város polgármesterétől (Scitovszky Antal), amely keresztény felekezetek lelkészeinek szólt. A határozatban a lelkészek kérelmezésére válaszolva megadják a keresztény felekezetek számára a kért, a misézéshez szükséges boradagot, ami minden felekezetnek ugyanannyi volt 560 l/1 pengő. Azonban ezt meggondolván 1945. március 3-án egy új határozatot, küldtek a polgármesteri hivatalból a felekezeteknek, ami kimondta, hogy azt az iratot, amit január 27-én küldtek, semmisé nyilvánított, és tartalmát (borjárandóság) visszavonták „nem kézbesítetnek tekintendő!”56 A szovjet rendszer erősödésével az egyházak rendeletek formájában különböző utasításokat kaptak: ilyen volt az egyházak templomainak tornyain lévő órák beigazítása a moszkvai időszámítás szerint, amit 1945. április 19-én kelteztek, és miben kötelezték a felekezeteket, hogy állítsák át az órákat moszkvai időszámításra. Ezzel az intézkedéssel is hatalmukat akarták erősíteni. Nagy böjti időben azt a határozatot, hozta az egyház, hogy felmenti a híveket a nagy böjti húsmegtartóztatástól a háborús helyzetre való tekintet miatt. Ezért hamvazó szerdán és nagypénteken kötelezték a híveket a szigorú böjt megtartására. Inkább felkérte a híveket, amennyiben tudnak, figyeljenek a rendszeres táplálkozásra, és ne böjtöljenek. Pásztor Ferenc kérelmet nyújtott be a beregszászi nemzeti bizottságnak, amit 177 szülő írt alá, és amelyben kérik a Zakarpatszka Ukrajna Központi Nemzeti Tanácsának Tanügyi Osztályát, hogy a beregszászi római katolikus egyházközösség által fenntartott elemi fiú és lányiskolában engedélyezzék a magyar tannyelvű tanítás megkezdését. Azonban a 54

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla kézirata: Historia Domus 56 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Scitovszky Antal polgármester határozata: Keresztény felekezetek lelkészeinek borjárandósága, Beregszász, 1945. április 3-án, 55

20

Beregszászi Nemzeti Bizottságnak Elnöksége 1945. március 13-án visszaadta a kérelmet azzal az indokkal, hogy „a kérelemmel a Nemzeti Bizottság nem foglalkozik, mert a Zakarpatszka Ukrajnában, miként a Szovjetben a tanítás teljesen ingyenes és csak állami iskolák vannak, így a felekezeti iskolák nem terjeszthetnek be ilyen kérelmet. ”57 A kézbesítés után 15 napon belül fellebbezéssel lehetett élni a Zakarpatszka Ukrajna Központi Nemzeti Tanácsának Tanügyi osztályához címzetten. Pásztor Ferenc ezt meg is tette és 1945. április 5én beadta újra a 177 szülő által aláirt kérelmet a Nemzeti Bizottság Elnökségének a magyar nyelvű tanítás engedélyezése céljából egyéb kiegészítő megjegyzésekkel, amik a következők voltak: 1. „A szülők kérelme általánosságban csak a magyar tannyelvű

tanítatás

engedélyezésére vonatkozik, s nem említi s nem is, érinti az iskolának felekezeti jellegét. 2. Az egyházközösség hivatalos képviselete kötelezettséget vállalt ugyan s az erről szóló nyilatkozatot írásban is csatolta- az iskola dologi kiadásainak viselésére, de csak abban az esetben, ha a politikai község e terhek viselésre nem vállalkoznék. 3. A magyar tanítás engedélyezése estében iskolánk aláveti, magát az állam törvényeinek s kötelezi magát képesített tanerő által az állam nyelvének előírt óraszámban való tanítatására, csak annyit kér az illetékes tanügyi hatóságtól, hogy a felekezeti iskolánál eddig működött tanerői és szerzetes tanítónői, amennyiben az állami törvényekben megfelelnek, továbbra is alkalmaztassanak.”58 Pásztor Ferenc jól oldotta meg a fogalmazást, azzal hogy részletesen taglalta kérelmében indokait, annak érdekében, hogy az előbbi hibáit kiküszöbölje, és hogy ne tudjanak a hatóságok belekötni az iskola megnyitásába. De ezzel elismerte, hogy hajlandó engedelmeskedni az állam akaratának és ezzel az iskola állami kézbe került. A fellebbezés után Pásztor Ferenc megkapta az iskola megnyitásához szükséges feltételeket 10 pontban összefoglalva. „Zakarpatszka Ukrajna meghatalmazott Központi Tanácsa a magyar tannyelvű tanítás megkezdését az alább felsorolt feltételek alapján engedélyezi: 1. A magyar tannyelvű elemi iskolák megnyitását esetről-esetre az NRZV (tanügyi osztály) engedélyezi olyan helyeken, ahol a legutóbb megszállás előtt is magyar 57

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára Scitovszky Antal polgármester határozata: Romai Katolikus Egyházközség, mint iskolafenntartó kérelme a magyar tannyelvű romai katolikus fiú és leányiskola engedélyezése iránt, Beregszász, 1945. március 13-án, 58 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc kérelme: Kérelem a magyar tannyelvű tanításra, Beregszász, 1945. április 5-én

21

tannyelvű tanítás volt s ahol legkevesebb 30 tanköteles korú gyerek található. 2. Az NRZV az iskola megnyitását csak a tanköteles korú gyerekek szüleinek ás a helyi komité írásbeli kérelmére, engedélyezi. 3. Az erre vonatkozó írásbeli kérelmeket a járási tanfelügyelőséghez kell, benyújtani s csatolni hozzá a következő mellékleteket: •

A tanköteles korú gyerekek kimutatását osztályonként, csoportonként feltüntetve.

•

A helyi komité írásbeli nyilatkozatát, hogy az iskola dologi szükségletét a község magára vállalta, illetve azt fedezi. Ezt a nyilatkozott meg kell erősítetni a Járási Komitéval is.

•

Olyan községben, ahol az iskolának nincs saját épülete, berendezése, az előbbihez hasonló kötelező nyilatkozat csatolandó, hogy a község az iskola megfelelő elhelyezéséről és berendezéséről gondoskodik.

4. A tanszemélyzet teljes egészében az állam fizeti. 5. Minden osztályban, évfolyamban kötelező tantárgyként legkevesebb heti 12 órában az ukrán nyelv tanítandó. 6. Kötelező tantárgyként, de magyar nyelven tanítandó a magyar iskolákban SSSR alkotmánya, története, földrajza. 7. Azok a tanulók, akik, jelenleg és eddig ukrán nyelvű kurzusokra jártak, a szülők kívánságára átléphetnek a megnyitandó magyar tannyelvű osztályokba, iskolákba. 8. A jelen rendelettel megnyíló magyar osztályok, iskolák megnyitásával kapcsolatban figyelmeztetnek a tanítók, hogy őrizkedjenek minden agitációtól. Ha ilyen eset előfordul, az ezzel járó következményekért a felelősséget viselniük kell. 9. Csak a volt Csehszlovák állampolgársággal rendelkezők taníthatnak. 10. Végül felhívom mindazokat a magyar tanítókat, akik a megnyitandó magyar iskolában tanítani óhajtanak, ebbeli kérelmüket kérvény formájában megírva a járási tanfelügyelőséghez nyújtsák be. Kérvényükhöz igazolásukat is csatolják.”59 1945. június 23-án, az iskolaigazgató helyettes felkérést küldött a Főtisztelendő Lelkészi Hivatalnak, hogy június 24-én, hirdessék ki az istentiszteleten, hogy „az NRZV rendelet értelmében az ukrán valamint a magyar tannyelvű állami elemi népiskolák /az állami leányiskolában/ a beíratások 26-, 27-, 28-, 29- és 30-án d. e. 8-12-ig, d. u. 2-5-ig

59

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének feltételei az iskola megnyitásáról, Beregszász, 1945

22

tartanak.”60 Minden tanulót kötelez a beíratásra, és felhívja a figyelmüket, hogy akik már jártak iskolába azok hozzák magukkal az értesítőkönyvüket, akik pedig még nem azok az anyakönyvi kivonatukat. Azt is kimondta a felhívás, hogy a 6-14 év közötti tanulók tankötelesek és azon szülők ellen, akik pedig nem gondoskodnak gyermekük oktatásáról „a szovjet törvények szerint a legszigorúbb eljárás lesz foganatosítva.”61Ez a felhívás az óvodákra is vonatkozott. A szülőket kötelezték, hogy a hozzájuk legközelebbi óvodába adják be gyermeküket. Pásztor Ferenc 1945. június 24-én, az istentiszteleten ki is hirdette a hívek számára. Nagy változásokon ment keresztül az egyház, békés nyugalom megteremtéséért imádkoztak a hívek. Rózsafüzér ájtatosságon, keresztúton, kérték az Isten, hogy irgalmas legyen hozzájuk és teremtse meg a békét. „A már megkezdett 1944-45-ös tanévben még nem tiltják be a hittan iskolai oktatását, azonban heti kettőről egy órára csökkentik.”62 Egy évvel később viszont a szovjet hatóságok megtiltják az iskolai hitoktatást, így az egyházaknak és képviselőinek kellett megszervezniük valamilyen iskolán kívüli formában. Pásztor Ferenc 1945. szeptember 15-én kiadott egy felhívást a katolikus szülőkhöz és nevelőkhöz, amiben kijelentette, hogy „szigorú kötelességet ró a lelkipásztorokra, hogy el ne mulasszák a gyerekek, és az ifjúság hitoktatását s súlyos felelősséggel terheli a szülőket is.”63A felhívás kötelezte a szülőket, „hogy gondoskodjanak gyermekeik vallásos neveléséről és hitoktatásáról abban a korban, amikor a lélek fogékony úgy a jó, mint a rossz befogadására. ”64 A diákokat több csoportra osztották a korosztály szerinti oktatás céljából. A fiúkat, a lányoktól elkülönítve a katolikus kultúrházban (a mai máltai szeretet szolgálat épülete) oktatták, nevelték, a lányok számára a Szt. Anna zárdát (a mai római katolikus plébánia épülete) jelölték meg. A korcsoportokat a következő módon osztották fel: „I. csoport: 7-8 éves II. csoport: 9-10 és 11 éves III. csoport: 12-13 és 14 éves

60

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének feltételei az iskola megnyitásáról, Beregszász, 1945 61 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Felhívás a (kiolvashatatlan nevű) iskolaigazgatótól a Főtisztelendő r. kat. Lelkészi Hivatalnak, Beregszász, 1945. június 23-án, 62 Botlik József: Hármas kereszt alatt. Bp., Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1997, 276. o. 63 Pásztor Ferenc felhívása 1945. szeptember 15. 64 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc felhívása 1945. szeptember 15.

23

IV. csoport: 15 éven felüliek és felnőttek részére”65 A hitoktatás pontos idejét később, 1945. szeptember 23-án hirdette ki a szentmise után, úgy állították össze a csoportfoglalkozásokat, hogy ne zavarja az iskolai oktatás idejét: „kedden d. e. 9-10 órára az I-II. osztályosok, d. u. 3-4 órakor az I. osztály, 4-5 óra között pedig a III-IV. osztályosok oktatása folyt. Csütörtökön d. e. 9-10 óra között az VVI. és VII osztályosok foglalkozása volt. A felnőttek hitoktatását pedig vasárnap d. u. 5 órára szervezték a templomban a 15 éven felüliek részére, amelyre nem csak a fiatalságot, hanem a szülőket is szeretettel várták”- hirdette ki Pásztor Ferenc. A vidéki filiákban szintén megkezdik a hitoktatást „az ott élő gyerekek számára biztosítják a jó neveltetésben való részesítés lehetőségét.”66 Az októberi hónapban továbbra is az ájtatosságokat végeztek a békéért, az áldozatokért és a foglyokért. Ezt kéri a Szentatya XII. Piusz pápa is a hívektől,: aki részt vesz ezeken, a litániákon67 és imádkozik a kitett szentség előtt 7 évi búcsút, nyer. November 3-án litániát tartottak minden halottért, akik fogságban, táborokban, otthonuktól távol hunytak el. A világháború folyamán elszenvedett veszteségek és az azt követő sztálini rezsim kiépítésének sajátosságai a gazdaságban és az élet valamennyi területén, rányomta bélyegét az egyház anyagi helyzetére is. Gyűjtést szerveztek a lerombolt kisráti templom felépítésére. 1945 Adventjén az egyháznak anyagi problémái lettek és a hívek segítségét kérték. „Az év végének közeledtével az egyház vezetősége kérelemmel fordul katolikus híveihez. A legutóbb történt pénzbecserélés s az egyházi szőlőtermésnek legnagyobb részében való elpusztulása anyagilag nehéz helyzetbe hozta az egyház gazdaságát. Igaz, hogy iskoláink fenntartásának gondja már nem terheli az egyházat, de vannak egyéb anyagi kötelezettségeink. Az egyház személyzetét, nyugdíj nélkül maradt papjainkat fenn kell tartanunk templomunkat, zárdáinkat, szegényeinket, nélkülöző családjainkat, gondját kell viselnünk. Ezért kérünk híveinktől segítséget, nem azoktól, akik maguk is nélkülöznek, hanem azoktól, akiknek még van némi feleslegük. Hálásan kell bejelentenem, hogy eddig is tapasztaltam híveink áldozatkésségét.”68 Még hozzá tette Pásztor Ferenc, hogy az adományozás módja nem adózás formájában történjen, hanem kinek mennyi feleslege van, és úgy érzi, hogy azt az egyháznak akarja felajánlani. Három napig folyt a gyűjtés: hétfőn, 65

Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 67 Vecsernye, keresztény könyörgő ének, felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima, a római katolikus egyház egyik szertartása. 68 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 66

24

szerdán, és pénteken. A templom hajójába állandóan elhelyezett gyűjtőpersely raktak, hogy a hívek oda tegyék be adományaikat. Karácsony után a kórházban újonnan felszentelt kápolnában tartott szentmisét Pásztor Ferenc, a kórházi nővéreknek és ottani alkalmazottaknak vagy betegek részére. 1946. február 3-án Pásztor Ferenc kihirdette, hogy „hivatalos hatósági felszólításra a választások miatt az istentisztelet valamivel korábban fogjuk megkezdeni és befejezni.”69 Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyre rosszabb lett az egyház helyzete már az istentiszteletek tartásába is beleszólt az állam. 1946-ban továbbra is élelmezési nehézségek voltak a városban. Ezért az egyház a háborús helyzetre való tekintett miatt részben felmentett a nagyböjt alól, csak hamvazó szerdán és nagypénteken volt kikötve, hogy hústól tartóztassák magukat a hívek. A többi napokon kérték a híveket, hogy ne böjtöljenek, hanem táplálkozzanak rendesen „és pótolják fokozottabb imával, irgalmassággal, jó cselekedetekkel, önmegtagadással.”70 Pásztor Ferenc 1946. március 10-én kihírdette, hogy „e héten szerdán, pénteken és szombaton és e napokon imáinkat, böjtjeinket ajánljuk fel arra a szándékra, hogy az Úr jó papokat küldjék híveink lelki vezetésére.”71 Ekkora ugyanis már több papot elhurcoltak „1945-ben 3 papot tartóztattak le, ”72 és hurcoltak el. Ennek következtében pap hiány volt, ezért kérte Pásztor Ferenc a híveket, hogy kérjék az Istent, hogy jó papokat küldjenek, akik hirdetik Isten igéjét ebben a sanyargató időben. Húsvét vasárnapján (április 21-én) Pásztor Ferenc a szentmisét a kórházi betegekért ajánlotta fel, és az akkor beszedett adományokat az ők kezeltetésére, és felépülésére gyűjtötték. Húsvét folyamán hirdették meg az első áldozási oktatást, ezt ki is hirdették április 27-én: „E hét folyamán megkezdjük első áldozó gyermekeink oktatását. X. Piusz pápa szerint, a szülők és plébánosok illetve a hitoktatók kötelessége, hogy a gyerekeket minél előbb, míg a jót a rossztól a szentségi áldást a testi tápláléktól megkülönböztetni tudják, az Úr asztalához való hozzájárulást.”73Az első áldozók 7 éves kort állapították meg a hitoktatókkal. Azt is kijelentették, hogy aki nem viszi időben gyermekét az oktatásra, az vétkezik és Isten előtt, súlyos bűnt követ el. Május 31-én meg is tartják az áldoztatást áldozócsütörtökön, aminek végén tartandó agapéra adományokat gyűjtöttek. Ez is tükrözi, hogy mennyire rossz az egyház helyzete. Sajnos nincsenek pontos adataink, iratok arra 69

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. U. o. 71 U. o. 72 Majnek Antal, 1998, i.m.: 55. o. 73 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 70

25

vonatkozóan, hogy hogyan léptek fel az egyház és a vallás ellen, de köztudott, hogy lépéseket azért tettek. Ilyen volt például az iskolaügy és annak problémái. „Az ide vonatkozó szakirodalom szerint 1945-46-ban megfosztották az egyházat épületeinek, templomainak tulajdonjogától. Az államosított templomokat a hívőközösségek bérbe vehették és a használatáért komoly adókat be kellett fizetni.”74 Általános jelenséggé vált a templomok bezárása, raktárrá, tornateremmé, műhellyé, ateista múzeummá történő átalakítása. Lassan minden ingatlant elvettek az egyháztól, ami eddig az ő tulajdonukban volt: ilyen ingatlanokat, mint az iskola, a kultúrterem, a pince, a lakások és a földterületek. Az állami hatóságok „kiterjesztették a tulajdontörvényt a csatlakozott területekre, az egyház jogi-személyiségét megszüntették, így bejegyzett ingatlanait állami kezelésbe vették.”75 Ezt bizonyítja az 1946. augusztus 26-ai fellebbezési irat a városi pénzügyi osztálynak címzetten, amiben részletesen beszámol az állam kezén lévő területekről, amit díjmentesen használtak: 1. „Az I-II. és III. sz. üzlethelyiségeket a ’Járási Promkombinát.’ 2. a kultúrtermet és a IV. sz. üzlethelyiséget a ’Városi tanács Testnevelési és Sportügyi ügyosztálya.’ 3. Az V. sz. és a VI. sz. helyiségeket a ’Hramcsarszky Szpertorh.’ 4. A VIII. sz. helyiséget az alatta lévő pincével együtt a ’Miszke Szpozsvis Tovaristvo Berehovo’ Az egyház csupán az épületekből 36 m2 belterületű, VII. sz. üzlethelyiséget használ bérbeadás által.”76 Szeptember 12-13-14-én lelkigyakorlatot tartottak a templom felszentelésének 100. évfordulójára. Szintén ebben a hónapban a lelkipásztor felhívja a hívek figyelmét arra, hogy a templomon súlyos adó terhe van és kéri a hívek segítségét. Az októberi ájtatosságot továbbra is „a Krisztusi szereteten alapuló igazságos béke kegyelméért ”77 végzik. Október 24-én ünnepélyes misét tartottak a „távollévő foglyaink szabadulásukért,”78 vagyis az elhurcolt papokért és a még 1944 novemberében malenykij robotra vitt kárpátaljai magyar férfiakért imádkoztak. 1946. november 19-én hivatalosan felkérték Pásztor Ferencet, hogy adja át az iskolát az államnak, ezzel egyértelműen államosították az iskolát. Ennek hatására az ott tanító 74

Botlik József, 1997, i.m.: 276. o. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla kézirata: Historia Domus 76 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc fellebbezése a Városi Pénzügyi Osztálynak az ingatlanok ügyében, Beregszász, 1946. augusztus 26-án, 77 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 78 U. o. 75

26

nővérek elköltöztek a városból, máshova mentek tanítani. Ez lett a kórházban lévő (önkéntes) nővérek sorsa is, mikor „a kommunista eszmék győztek és csak, mint máshol lakó civil ápolók járhattak be.”79 Ily nyomás alatt az egyház közösségei megszűntek és a lelkipásztorok folyamatos elhurcolása hatására, pedig az egyéb társaságok is eltűntek (Mária Kongrenáció, Oltáregylet, Rózsafüzér Társulat). Ezzel az egyház teljesen meg lett bénítva. A hitoktatás kezdeti megszervezése után a kommunista hatás és annak ateista eszméi a vallás tiltását hozta magával, így már csak az egyéni hitoktatásról lehetett beszélni, ami félelmek között folyt. 1947. január 18-25-ig a keresztények egységéért könyörgéseket folytattak. Február 9-én Pásztor Ferenc hirdeti a híveknek, hogy miséző pap hiánya miatt reggelenként csak 2 alkalommal lesz mise a hét folyamán. Egyre több alkalommal pap hiány van, és segédpapok sem jönnek a hiányt pótolni. A kultúrház elvétele miatt az első áldozók hitoktatását a templomban végzik. A római katolikus Lelkészi Hivatal 1947. február 18-án egy felszólítást kapott az anyakönyvi hivataltól, hogy „az összes régi és a mai napig vezetett egyházi anyakönyveket szolgáltassák be a beregszászi anyakönyvi hivatalba (ZAHS). 1947. február 25-ig 3 példányban elkészített leltárral együtt beszolgáltatni szíveskedjék.”80 Erre Pásztor Ferenc 1947. február 22-én az előző felszólításra válaszolt. Arra hivatkozott, hogy nem áll jogában és nem tud eleget tenni a felhívásnak, mert ő csak őrzője az anyakönyveknek és nem tulajdonosa. 1. „A lelkészek nem tulajdonosai, csak őrzői az egyházi anyakönyveknek, amelyeknek vezetése szoros kapcsolatban van a szentségek kiszolgáltatásával, a hívek lelki vezetésével s általában a vallásos élet gyakorlatával. Szigorú egyházi törvényünk, hogy ezeket csak az egyházi főhatóság /püspökség/ utasítására, vagy engedélyével adhatjuk ki. Szíveskedjék a rendeletet az illetékes egyházi főhatóság közvetítésével közölni a lelkészekkel. 2. Az 1895. okt. 1-én életbelépett egyházpolitikai törvények szerint ezen időtől fogva az egyház nem vezet többé anyakönyvet, csak privát feljegyzéseket a szentségek kiszolgáltatásáról, amelyek semmiféle állami érvénnyel nem bírnak. 3. A szóban forgó rendelet ellentétben áll a szovjet alkotmány 124. cikkelyével, mely a vallás szabad gyakorlatát biztosítja, s ezért kérjük annak végrehajtását felfüggeszteni, amíg e

79

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének határozata, Beregszász, 1947. február 18-án.

80

27

tárgyban a Moszkvába küldött fellebbezésén elintézést nyer.”81 Kapott is az egyház egy kis halasztást, de már április 5-én Lámin Ágáfonov aki a vallási és kulturális minisztérium kárpátaljai megbízottja, kéri a minisztériumot, hogy „adjon utasítást Pásztor Ferencnek, hogy adja át az anyakönyveket.”82 Erre válaszul Pásztor Ferenc 1947. június 10-én kérte a hivatalt „adjanak elegendő időt a másoláshoz és ahhoz szükséges papír beszerzéséhez.”83 1947. július 15-én Pásztor Ferenc elkészítette a jegyzetet, amiben részletesen leírja, hogy hány anyakönyv van (7 db). „Erre természetesen megkeresték az „egyházi főhatóság”, és megtalálták Pásztor Ferenc helynökben, és őt szólították fel, hogy akaratuk szerint rendelkezzék.”84 Nem tudták megakadályozni, hogy ne vigyék el az anyakönyveket. „De mégis elértek annyit, hogy nem mindent kellett beszolgáltatni, és a régieket is le lehetett másolni.”85 Szeptember 14.-én, Amikor a templom búcsúja volt Pásztor Ferenc kihirdette, hogy” a templomépületünk javítására és templomunkra kivetett 4. 000 R adó fedezésére kérjük a hívek szíves adományait.”86 Kb. ebben az időben hozták létre, a „Húszas Tanácsot” a régi feloszlott képviselő testület helyett. „Ez a Tanács bérelheti az időközben állami tulajdonba vett templomot és gondoskodik fenntartásáról, adója vagy bére fizetéséről. ”87 A Tanács tagjait az elején a plébános választotta ki, és ő maga vezette, „de egy idő múlva már tagjai sem lehetett, és hivatalosan az állami hivatal hagyta jóvá, és ezekkel tárgyalt az Állami Egyházügyi Hivatal,és azt magyarázták meg nekik, hogy a pap csak az ő alkalmazottjuk, felmondhatnak neki, ők fizetik,…”88 Nem jönnek segédlelkészek, pótolni a hiányt. Pásztor Ferenc plébános segítője Hudra Lajos volt 1947 nyarától 1949. február végéig. „1949. év nem csak a görög katolikus egyház felszámolását jelezte, hanem Beregszász plébánosának és káplánjának elhurcolását is.”89 Pásztor Ferenc feltehetőleg 1951-ben a szovjet rendszer áldozata, a „terror mártírja” lettek. 81

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc fellebbezése a beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének, Beregszász, Kelt. 1947. február 22-én, 82 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Lámin Ágáfonov minisztériumi megbízott kérelme, Ungvár Kelt. 1947. április 5-én. 83 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc kérelme a Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének, Beregszász Kelt. 1974. június 10-én, 84 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, P. Bohán Béla SJ kézirata: Adalékok a szatmári egyházmegye XX. Századi történetéhez, Beregszász 85 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, U. o. 86 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 87 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, P. Bohán Béla SJ kézirata: Adalékok…, i.m. 88 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, U. o. 89 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, U. o.

28

„A szovjethatalom a egyházakkal szemben vasszigorral járt el. Míg a közösséget a szellemi, vezetőiket a fizikai megsemmisítés fenyegette. A katolikus vallás papjait, bár nem egyszerre, de a vallásos propagandát tiltó törvények megszegése miatt következetesen szintén kényszermunkára ítélték.”90 „Az erkölcsi és anyagi károkat okozó sztálinisták a papokkal is szembefordultak, politikai pereket konstruáltak ellenük és a „szovjet nép ellenségeinek kiáltották ki őket. Igyekeztek hazugsággal, képtelenebbnél képtelenebb vádakkal illetni isten és a nép szolgáit. Az ungvári különleges bíróság szovjetellenes tevékenység vádjával 1945-1956 között 18 római katolikus papot ítélt el maximum 25 évi Szibériában letöltendő kényszermunkára.”91 A fent leírtak alapján kitűnik, hogy Pásztor Ferenc sok tekintetben meghatározó alakja volt a beregszászi római katolikus egyháznak, hisz nem csak az egyházi élet, a vallásosság legnehezebb időszakában maradt egyfajta tartópillére a város római katolikus közösségének, hanem hiánypótló feljegyzései, kézirata megírása révén az utókor számára is rendkívül nagy szolgálatot tett, amiből sok értékes információt tudhatunk meg. Az alábbiakban nézzük meg kicsit bővebben, ki is volt az a Pásztor Ferenc: „Ungváron született 1880. I. 14-én. Középiskoláit 1890-98 között Ungváron végezte. Teológiát Szatmáron 1898-1902. Pappá szentelése 1902. június 27-én. Segédlelkész: Csomaközön 1902-1904, Szatmáron 1904-1905, Nagybányán 1905-1907, Szinérváralján 1907-1908. Plébános: Szakaszon 1908-1911 (adminisztrátor), Dobóruszkán 1911-1932, Beregszászon 1932-?. Az 1913-as Schematizmus káplánsága helyei között felsorolja még Nagybocskót és Szatmárt kétszer. Valószínű, hogy ezek szükség szerinti megbízások voltak, amire bizonyára alkalmassága miatt került sor.”92 Pásztor Ferenc következőket vallja önmagáról kb. 60 éves korában: „Mint magyar kat. pap, már hivatásomnál fogva is természetesen a ker. magyar nemzeti gondolatnak szolgálatában állottam, fokozottabb mértékben a trianoni összeomlás, a cseh megszállás után. E szomorú idők nagyobbik felét Dobóruszka Ung megyei magyar községben éltem le, ahol híveimet mindjárt kezdetben a ker. szoc. párt keretébe szerveztem. Természetesen, hogy ez nem igen tetszett a hatalom bitorlóinak s ezért, mint államellenes egyént rendőri felügyelet alatt tartottak, kongruámtól megfosztottak.”93 1932-ben került Beregszászba. „1932-től 1947-ig hetente írta a hirdetőkönyvet, melyben minden lényeges esemény benne van. A nagyobb vallási események: bérmálás, évi 90

S Benedek András: A tettenérhető történelem. Intermix Kiadó, Ungvár-Bp, 1993, 10. o. Majnek Antal: A kárpátaljai római katolikus egyház története. In: Útközben, KMKSZ, 1998, 91 Dupka György szerk., 1993, i. m., 39. o. 92 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, P. Bohán Béla SJ kézirata: Adalékok… i.m. 93 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc önmagáról való véleménye

29

nagy Úrnapi körmenet, Krisztus Király körmenet, Népmissió 1933-ban, az új Keresztúti képek áldása, kulturális és vallási előadások meghirdetése kiváló előadókkal (Pfeiffer Miklós, Csávossi Elemér Pakocs Károly, Endrődi László, Palánkai Tibor). De ugyanígy a gyermekek gyakori színdarabja az iskola vagy a Szívgárda szervezésében.”94 Külön

gondja

volt

a

szegények

segítésére: „karácsony előtt jótékonysági vásárt szerveztek e célra, megszervezték a Karitászt, majd pedig az „Egri Norma” mintájára a „Magyar Norma” szegénygondozást mozdították elő ökumenikus formában, a városban (két szegénygondozó ferences nővér, két diakonissza és egy izraelita gondozónő). A kultúra és művelődés

előmozdítója

az

iskolák

és

a

kultúrház által. „1932-ben kerültem Beregszászba. Mikor beregszászi plébános lett, mindjárt Főesperesi kinevezését is megkapja, majd 1941-ben pápai prelátus lesz. Bizonyára egyéni rátermettsége, mélyen egyházias papi lelkisége és lankadatlan tevékenysége alapozták meg azt a bizalmat, amelyet aztán 1944-ben, mint különleges felhatalmazással rendelkező főesperes kapott, majd pedig 1946-ban a püspök Kárpátalja helyi helynökévé nevezte ki.”95 A háború alatt és a háború után a hívek lelki erősítését szolgálta minden módon az imádságos társulatok fenntartása, ájtatosságok. A kultúra és művelődés előmozdítója ként, kitűntetést kapott: „Assessor S. Sedis; (szentszéki tanácsos 1ö23), katolikus iskolák felügyelője Kárpátalján, szegények ügyvédje; tanácsos plébános; Revisor rationis Eccl. (számvevő); hitoktatókat felügyelő bizottság elnöke. Amikor pedig beregszászi plébános lett, mindjárt Főesperesi kinevezését is megkapja, majd 1941ben pápai prelátus lesz.”96

94

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, P. Bohán Béla SJ kézirata: Adalékok… i.m. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla SJ: Emlékezés Pásztor Ferenc beregszászi plébános, püspöki helynökre, Beregszász 2003. április/-2004. szeptember 96 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, U. o. 95

30

A háború végén és utána mutatkozik meg különösen lelki nagysága és az egyház érdekében vállalt szerepe. Hűségesen kitart plébánosi helyén.”97 Az utolsó keresztelés az ő neve alatt 1949. február 27-én történt, ebből tudhatjuk, hogy Pásztor Ferencet és Hudra Jánost ezután vitték el. Pásztor Ferenc és Hudra Lajos 1949-ben történt elhurcolása előtt, 1948-ban már feszültebb volt a viszony, mert már „nem tartották meg az ünnepi körmenetet98”99, mert ahogy az a hirdető könyvben fel van jegyezve, „1947-ben még meg volt tartva az ünnepi körmenetet és a bérmálkozás is volt.”100A helyzet akkor változott itt Kárpátalján mikor „1948-ban a görögök nem által át a pravoszláviára, azokat a görög katolikus papokat elvitték. Teodor görög katolikus püspököt meggyilkolták 1947. november 1-én, ennek ellenére nem álltak át 1947 után a görög katolikusok, 1948-ban sem.”101 1949-ben volt a fordulat mikor újra elindult egy elnyomás egyre erőteljesebben próbáltak az egyház ügyeibe beleavatkozni, ennek elékészítő időszaka 1948-ban következett be. „1949 erősen úgy mutatkozott, meg hogy a görög katolikusokat megszüntették, akik nem állt át azt kitették. Első néhány pap után, akit elvitték 1946 utána, 1949-ben már romai katolikus papokat is elvittek.”102 Kárpátalján élt római katolikus elhurcolt papok névsora. 1.

Születés Név helye és ideje Szatmárnémeti, Árvay Dezső 1904. V. 1 Bakó Zoltán Zvolen 1911 Eperjes, Bártfay Kálmán 1886. VII. 15 Dr. Bujaló Bernát Rát, 1901. VIII. 22 Kapos, Csáti József 1912. I. 26 Szentgotthárd, Galambos József 1913. III. 3 Beregszász, Haklik Sándor 1893. XII. 19 Kaplony, Heveli Antal 1916. VIII. 21

Szentelés

Plébános működési helye

Börtön

Halálozás

1926

Újlak (Lázáti,

1950/6 év 1950 25 é

1909

1949/25

Ungvár, 1961

1925

Kisszelmec Nagyszőlős, Perecseny) Ungvár

Újlak, 1963. IX. 13 Munkács, 1966

1939

Szerednye, Munkács,

1939

Bene, Szlatina (1985.II.25), Huszt)

1916

Rát (Újlak)

1939

Szlatina, Szolyva,

1952 10 é

Rát, 1979. II. 12 Munkács, 1951 /5 év 1993. III. 1 1950/25/6 Huszt, év 1985. XII. 2 1949 25 1950 év 1950/25/5 Szolyva, 1999 év

97

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, U. o. A római katolikus egyház egyik szertartása, Úr napjának ünnepén szokták végezni, mikor is az Oltáriszentséget körbeviszik a templomudvaron. 99 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján 100 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Pásztor Ferenc, 1944-49, i.m. 101 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla SJ kézirata: Emlékezés… i.m. 102 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla SJ kézirata: Emlékezés… i.m. 98

31

Holozsi Károly Homolya Péter

Bene Kelecsény, 1903. XII. 23 Turjaremete, Horváth Ágoston Ungv. 1914. III. 12 Lalovo (Ungvár), Hudra Lajos 1919. III. 19 Nagykároly, Lőrincz István 1889. VIII. 19 Ungvár, Pásztor Ferenc 1880. I. 14 Szenna, Sörös János 1892. VII. 3 Tempfli István

Csanálos, 1908. VII. 18

1947. VI.13

Teológus (?) Kőrösmező, Onokóc, Beregszász Szerednye, Perecseny, Ungvár, Huszt, Szlatina, Munkács,

1912

Őrdarma, Homok,

1902

Dobóruszka, Beregszász

1949/25

1915

Munkács (Berzna),

1951/25/5 év

1930

Királyháza, Nevetlenfalu, Kőrösmező, Rahó

1951 25 é

1927 1941

1945 1951 25 év 1947/10/9 év 1949/25/7 év 1945/3év/ 3+5

1945 Beregszász, 1981 Ungvár, 1990. XI. 22 Munkács, 1995. XII. 10 Homok, 1978. VI. 24 1951. X. 15,Tajset Munkács, 1958 Rahó, 1988. VIII. 12

Latruba Amer 1946 5 é Ungvár, Bárdháza 1892 1972. I. 19 Beregszász Szerednye, Dr. Tóth József 1925 Szerednye 1946/3év/ 1903. I. 12 1973 Tőkés György Zajta, 1891. II. 25 1915 Huszt, 1950 25 é Huszt, 1973 [Forrás:P. Bohán Béla SJ Adalékok a szatmári egyházmegye XX. századi történetéhez] Tindra Ernő

Az 1949-ben kiteljesedett az 1948-ban előkészített elnyomás időszaka. Ekkor már nem tudták semmiféleképpen teljes körű papi hivatásukat gyakorolni, talán még meg tudták tartani a bérmálást. Pásztor Ferencről elhurcolása után nem sokat tudunk. Annyit tudunk, hogy „az 1949. március 2-i első kihallgatáson Pásztor Ferenc így ball papi tevékenységéről: „A hívők és ifjúság körében nevelői munkát végeztem a magyar nemzeti érdekek védelmében. Anyagi hozzájárulásommal segítettem a beregszászi magyar iskola felépítését.” Egy későbbi kihallgatásban a következő olvasható: „Kárpátalja megszállása után nyílt szovjetellenes tevékenységet én nem folytattam. A lelkipásztorok között a katolikus egyháznak a pravoszláv egyházzal való egyesítése kérdésében nemtetszésemet fejeztem ki. Hűséges vagyok a vallásomhoz és a Vatikánhoz. Elégedetlenségemet fejeztem ki abban is, hogy a szovjet hatalom elválasztotta az egyházat az iskolától. Meggyőződésem, hogy a gyermekeket vallásosan kell nevelni.” Az ungvári börtönben két hétig tartó, kimerítő, naponkénti, éjszakai vallatások után a kihallgató tiszt a következő jelentést teszi. „Pásztor Ferenc még nem tett őszinte beismerést a szovjetellenes tevékenysége és a külföldi kapcsolatait illetően, ezért továbbra is szükséges vallatni. A kihallgatások továbbra is

32

szükséges vallatni. A kihallgatások további szakaszaként a Kijevi Állambiztonsági szervek börtönét jelöljük meg”103 Tudjuk még azt is, hogy elhurcolása után levelezett húgával, Pásztor Erzsébettel, aki itt élt Beregszászban. Ezeket Dr. Pásztor István ügyvéd emlékiratából tudjuk: „halála előtt néhány évvel kerülő úton küldött legfiatalabb testvérének Pásztor Erzsébetnek aki keresztanyám volt. Ebben a levélben többek közt azt írta, hogy megkísértette az sátán, ígértek neki szabadságot, azt is, hogy hazaengedik, ha áttér a pravoszláv hitre.”104 Ő levelezett vele, ahogy a másik levélben is írta, hogy még csomagot is küldött neki, akkor, ugyanis már lehetett küldeni. „Erre nem volt hajlandó, hitét nem tagadta meg inkább a halált választotta.”105 „Pásztor Ferencet négy hónapig vallatták a kijevi börtönben ezután Szibériába a Bajkál-tó melletti javító-munkatáborba deportálták, ahol rá kér évre elhunyt.”106 Sírhelyének pontos helyét nem lehet tudni, de feljegyzések szerint „Tájpset városának közelében levő 20. lágert jelöli meg végső nyughelyéül, 1951. október 15.”107 „Pásztor Ferencet és Hudra Jánost és a többieket elvitték, de ezzel a papság nem halt ki, hanem akkor igyekeztek legalább a legfontosabb helyeket betölteni, hogy a városokban legyen pap. A kisebb falvakba nem jutott, oda elmentek segíteni.”108 Az elhurcolt papok helyébe nem helyeztek másikat, csak helyettesítették őt, mert ameddig él a plébános addig nem lehet kinevezni másikat. Miután valakit elítéltek, akkor valakit odahelyeztek. „Egymás után vitték el a papokat, 1949-ben 25 évre ítélték el őket, egészen 1952-ig. Ekkor változás történt, mert már csak 10 évre ítélték el Bujaló Bernátot.”109 Több papot már nem vettek el. „Az itthol maradt papok közül is jó néhányan kaptak figyelmeztetést, esetleg megvonták, működési engedélyüket vagy áthelyezték őket (mert „nem tartották be az egyház működésére vonatkozó állami törvényeket”). A hivatalosan hangoztatott „vallásszabadság” értelmében a hitélet a templomokba szorult vissza (a nyilvános helyen, pl. vendéglőben végzett ima már vallásos propagandának számított és büntették).”110

103

Melega Gabriella Anna OP: Új források az üldözött kárpátaljai római katolikus papokról. VértanúinkHitvallóink, 2009. június, XV. évfolyam 57. szám, 18.o. 104 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Dr. Pásztor István emlékirata 105 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, U.o. 106 Melega Gabriella Anna OP, 2009, 18.o. 107 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Dr. Pásztor István, i. m. 108 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján 109 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján 110 Majnek Antal, 1998, i.m.: 55.o.

33

Pásztor Ferenc elvitele után, ide Szegedi Jenő lelkész járt Beregszászban és itt tartott szentmiséket, a hívek több alkalommal levélben fejtették ki véleményüket ezzel kapcsolatban Bujaló Bernátnak. Bujaló válaszként a levélre a következőket írta: „A több oldalról hozzám intézett kérdésre a kántor-kérdésben a következő irányelveket közölhetem. A kántor kérdés megoldása most nem egyöntetű. Sok helyen egyáltalán nincs is kántor, hanem a kántori teendőket maguk a hívek látják el, egy-egy hozzáértő ember mindenűt akad, akinek a segítségével az összes egyházi funkciók elvégezhetők. Ezek többnyire ezt nem is foglalkozásszerűen csinálják, hanem mellékesen, ami érthető is, mert a kántori teendők nagyobb időbeli lekötöttséget nem szoktak adni. Fizetett kántor alkalmazását most az egyházközösség anyagi helyzete nem igen engedi meg.”111 Bujaló Bernát ezzel a levéllel le akarta zárni a problémát a kántor-kérdésben, ami sikerült is egy ideig, de nem véglegesen. „Ez Beregszászra úgy vonatkozik, hogy addig volt itt püspöki helynök Pásztor Ferenc, utána már nem volt püspöki helynök attól kezdve itt már nem volt, csak plébános. Tehát először csak 3-4 hónapig ideiglenesen ide jött misézni Szegedi Jenő, mert nem volt itt pap. Utána ide jött Macejkó János először ő Beregszászban lelkész volt, később már írták hogy plébános, de addig, míg a Pásztor Ferenc élt, addig Beregszászban plébános nem lehetett egyházi törvény szerint, mert a plébános hiába nem tartózkodik a városba, börtönbe van, de él. Addig ő itt lelkész volt a városban. Van neki egy kinevező irata Bujaló Bernát püspöki helynök, nevezte ki.”112 Erről a kinevezésről meg van az irat, amit 1949.szeptember 12 irt dr. Bujaló Bernát püspöki helynök. Amiben felhatalmazza Macejkó az itteni működésre. A híveknek nincs beleszólásuk, mert nincs pap, és el kell fogadni azt, akit ide kihelyeznek, ez vonatkozott Macejkóra is ezt tudhatjuk meg az iratban. Ebben az időben nem volt túl jó a kapcsolat a pravoszlávokkal a katolikusoknak. „Miután 1949-ben minden görög katolikus plébániát pravoszlávvá tettek februárban, akkor egy ideig nem tudták, hogy hogyan legyen a kapcsolat velünk. Itt Beregszászban úgy tűnik, hogy a pravoszlávvá lett templommal jó volt a kapcsolat, továbbra is egymást értesítették hirdetésről meg ilyesmiről meg házasságról. Egészen 1954-ig jó volt a kapcsolat”113 1954. március 1-én aztán az akkori Becza Mihály nevű pravoszláv pap panaszt tett levélben 111

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bujaló Bernát válasza Macejkó Jánosnak, Ungvár, 1949. augusztus 26. 112 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján 113 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján

34

Macejkó ellen, hogy „ A beregszászi Örömhírvételi templom vezetősége február 28-án megkért arra, kérdezzem meg Főtisztelendőségedet, kinek az engedélyével, temeti(…) esketi (…) és kereszteli (…) a pravoszláv egyházhoz tartozó híveket? Tekintettel arra, hogy ez sorozatosan és többször előfordult, az egyházvezetősége a Püspök úrtól fog felvilágosítást kérni az esetek felsorolásával, hogy volt-e joga ezt a Főtisztelendőségednek cselekedni.”114 Erre a felháborodott levélre Macejkó a következőket válaszolta 1954. március 22-i levelében: „Válaszolva az 1954. III. 1. kelt. levélre, azt ajánlom Főtisztelendőségednek, hogy az említett ügyben (tényleg) valóban forduljon felettes hatósághoz, és kérjen erre vonatkozólag felvilágosítást, mert magam is szeretném tisztán látni a dolgot.”115 Macejkó János levelére Becza Mihály újabb levelet írt válaszként 1954. március 24-én, amiben a következőket írta: „A vitás kérdésben a pravoszláv Püspökség véleménye az, hogy 1949 évben az uzshorodi unio megszüntetésével (1646-49) megszűnt az u.n. unitus vagyis görög katolikus vallás, tehát a volt görög katolikus egyházközségek templomaikkal és híveikkel a Pravoszláv egyház kebelébe van leregisztrálva. Ezt kezdetben Főtisztelendőséged is elismerte és tudomásul vette. Különben Hilárion megyés Püspök úr már 1950/399 számú rendeletében felszólította az érdekelt espereseket, hogy adjanak relációt a római katolikus papság viselkedéséről e kérdéssel kapcsolatban. Én akkor 21/1950 számú alatt a legjobb információt adhattam Főtisztelendőséged lojalitásáról, amit a mai napig bizonyítanak a „félrevezetésből”, megkeresztelt és megesketett és hozzám anyakönyvezésre áttett írásbeli dokumentumok. Első levelem is legőszintébb jóakarattal volt írva, amit aztán Főtisztelendőséged rossz tanácsadója,- aki engem az utcán megtámadott, annyira felfújt. Azt hiszem Főtisztelendőséged is arra a meggyőződésre, jut ezek után, hogy egy pár bizonytalan hívőért az egész egyháznak a jövőjét bizonytalanná tenni kész volna.”116 Az állapotok egy időre lecsillapodtak ezen a téren, de már nem volt jó a kapcsolat a két egyház között, ez volt a helyzet. Az 1956-os évben a papok hazajövetele változást hozott a beregszászi egyházközösség életébe, ezzel lezárult egy szakasz és elkezdődött egy újabb, tele problémákkal és megoldásra váró ügyekkel.

114

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Becza Mihály felkérése Főtisztelendő Macejkó János rom. Kat. vezetőlelkész számára, Beregszász, 1954. március 1. 115 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János válaszlevele Becza Mihály 1954. március 1. levelére, Beregszász, 1954. március 22. 116 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Becza Mihály felszólítása Főtisztelendő Macejkó János rom. kat. vezető lelkész számára, Beregszász, 1954. március 24.

35

Adalékok a beregszászi római katolikus egyház XX. századi történetéhez (1956-63) Az előző fejezetben kiderült, hogy a szovjet rendszer kárpátaljai kiépítésének következtében az új hatalom rendkívüli módon ellehetetlenítette a történelmi egyházak helyzetét. Nem történt ez másként a beregszászi római katolikus egyház esetében sem, amely számára az egyik legnagyobb csapást az itt szolgáló papok elhurcolása volt, ami 1949-től-52ig tartott. „1952 áprilisában letartóztatták az utolsó papot, akit elvittek Szibériába: Bujaló Bernát volt,”117aki „ungvári főesperes-plébános és püspöki helynök,”118 Őt már csak „10 évre íélték le, az előtte elvittekkel ellentétben, akiket 25 évre.”119 Utána már nem vittek el senkit. J. Sztálin 1953. március 5-i halála változást hozott az egyházi életben. „Lassan kezdtek vissza jönni a papok, de igazán csak 1956-ban jöttek haza (1955 második felében).”120 Beregszászra vonatkozólag, tudjuk, hogy „1956. augusztus 5-én Hudra Lajos haza jött, de az nem lehet tudni pontosan, hogy mikor vitték el csak sejteni, hogy 1949 márciusa elején vagy február végén.”121 Macejkó ki is hirdette a templomba a híveknek. „A legnagyobb öröm kifejezésével közlöm a kedves hívekkel azt az örvendetes eseményt, hogy a néhány évvel ezelőtt elítélt és elhurcolt papjaink közül nagyobb része már hazatért és tovább folytatják lelkipásztori munkájukat. A mai napon érkeznek haza Galambos és Hudra tisztelendő urak, akiket a kedves hívek nagyon jól ismernek, hisz mindketten itt működtek Beregszászban, mint kisegítő lelkész.”122 A papok haza jöttek „voltak, akik visszakerültek régi helyükre, sok esetben azonban az állam, nem engedte, hogy visszaköltözzenek, mert már ott volt valaki és oda állami hozzájárulás kelletett, hogy valaki valahol működjön.”123 „Miután, hogy ujjakat regisztráltak be, akkor néhányan nem is mentek vissza. Például Bujalót nem, engedték vissza Ungvárra, nem költözhetett vissza csak a szülőfalujába, vagy Bátfait, aki Nagyszőlői plébános volt idős volt és a rokonokhoz ment Ungvárra nyugdíjas volt és halálig ott élt nem osztották be sehova. Nem engedték még vissza Csáki József káplán, és

117

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 118 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, P. Bohán Béla SJ kézirata: Adalékok…, i.m. 119 U.o. 120 U.o. 121 U.o. 122 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János a beregszászi római katolikus egyház akkori plébánosának kézirata (1956-57. augusztus 11.) 123 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla SJ kézirata: Adalékok…, i.m.

36

plébános helyettes, és ahogy elvitték a plébánost Munkácsról ő volt ott, aki vezette, de őt sem engedték Munkácsra ő is csak a rokonokhoz ment Ungvárra.”124 A papoknak, akik hazajöttek „nem engedték az állami részről, hogy ott legyenek, ahol akarnak, hanem ez nagy probléma volt 1956 után. 1956 után nem engedték, hogy Bujaló tovább folytassa a vikáriusságot.”125 Bár van olyan irat, de sajnos ez nincs a beregszászi plébánia irattárába, ami azt igazolja, „hogy a Bujaló 1956-ban miután visszajött ő intézkedett az egyházi ügyekben, de nem Ungvárról, hanem Ráton élt szülőfalujában és onnan járt Nagybereznára (50-60 km) és Szerednyére misézni, mert Ungváron ott helybe nem engedték.”126 Beregszászban Macejkó „itt maradhatott, de az emberekben ott volt az a gondolat, hogy nekik valamilyen más pap kellene. Ez a gondolat 1956 után jelent meg a hívek elgondolásaiban. 1956-ig nem nagyon tűnt ez előtérbe. Akkor jelent meg ilyen erőteljesen mikor Hudra Lajos is hazajött és itt volt egy ideig segédlelkész újra”127, amit Macejkó a híveknek ki is hirdetett: „Tíz nappal ezelőtt hálát adunk a jó Istennek azért a nagy kegyelméért, hogy az elítélt lelkipásztorainkat hazavezérelte. Azóta a volt segédlelkészünk már itt is van köztünk és ma este 7 év után, először fogja (bemutatni) szolgálni a szentmisét ezen a nevezetes ünnepen Nagyboldogasszony napján, megköszönve a Szűzanyának hathatós segítségét, pártfogását, valamint a hívek buzgó imádságait és anyagi segítségét”128, „itt is lakott aztán elment, mert máshova kapott beosztást.”129 „Akkor itt volt még Homolya Péter is, aki itt lakott, mert itt volt a rokonának háza és innen járt faluban misézni, szerették.”130A hívek ők rájuk gondoltak, hogy mi lenne, ha Macejkó János helyett valamelyikük lenne helyette. Mindenféle képen összehasonlították Homolya Pétert és Macejkó Jánost. „Homolya magas ember volt, Macejkó pedig alacsony; Homolya Péter dr. volt Macejkó János pedig nem és azt sem szerették Macejkóban, hogy ő szlovák származású volt.”131 Ehhez a problémához hozzájött a kántorkérdés. Ebben az időben „Tóth József volt a kántor, aki előtte teológus volt, papnak készült, de Szatmáról visszajött 1945 után Hudra Lajossal együtt. Hudrára vonatkozólag azt mondta a püspök, hogy fejezze be tanulmányait és

124

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla kézirata: Adalékok… i.m. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 126 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla kézirata: Adalékok… i.m. 127 U.o. 128 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1956-57. augusztus 11.) 129 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla kézirata: Adalékok… i.m. 130 U.o. 131 U.o. 125

37

szenteljék fel pappá, akit föl is szenteltek 1947-ben, de Tóth Józseffel kapcsolatba bizonytalan nem nagyon ajánlja, hogy szenteljék pappá, hogy miért az nem írta. De tény az, hogy őt nem szentelték pappá, de mivel úgy látszik tudott orgonálni egy idő után itt lett kántor más munkát is folytatott - hitoktatót - már Macejkó idejében. Úgy tűnik, hogy befolyással volt az emberekre és ellentét volt a kántor és a plébános közt. Volt, aki a kántort pártfogolta és volt, aki a plébánost. Már akkor elkezdődött a nézeteltérések köztük, mikor a papok hazajöttek, ezt már a fentiekben, megtudhattuk. A legerőteljesebben 1958. június 23-án volt mikor egy külön bizottságot küldtek ki Beregszászba az egyház részéről, mert a hívek egy része egyszerűen le akarta váltani a plébánost.”132A hívek két részre voltak osztva az egyik része a kápolnában foglalt helyet, a másik része pedig a sekrestyében. A kápolnában 10-en voltak, a sekrestyében pedig 18-an, de hozzájuk még vidékről is csatlakoztak 4 ember Nagybégányról és Bereg Ardóról. Az elnök—Lőrinc István esperes plébános, jegyző—Vaskó Béla nagygejőci plébános, és Sörös János esperes és plébános, mint az egyházi Hatóság megbízottjai. Ekkor jegyzőkönyvet is vettek fel: „A kápolnában jelenlévők előadják: Jártunk Bujaló Bernát, Szegedy Jenő és Dr. Mészáros

János

uraknál

kérésünkkel

és

nem

kaptunk

kielégítő

választ.

Ezért

keserűségünkben, amit fájlalunk, fordultunk a világi hatósághoz. Hallottuk, hogy a világi hatóság áttette, mint inkompetens az ügyet az egyházi Hatósághoz. Mi most kérjük az elnök urat, hallgasson meg minket: 1. Tessék módot adni arra, hogy Homolya Péter, búcsui-macsolai lelkész a beregszászi templomban is alkalomadtán fungálhasson133 2. Az egyháztanácsot komoly emberekből összeállítani. 3. Nem a hívek kezdték a viszályt, hanem a kántor, Tóth József. 4. Tóth József és a plébános a templomban földig letaposott minket. 5. Jánosi Eleket az egyház vezetéstől teljesen elejteni. 6. A kántort az egyháztanácsból kizárni. 7. Macejkó János, plébános nagyobb dologban mindig kérje ki az egyháztanács véleményét. 8. Kérjük havonta három vásárnapon, és ünnepnapokon népénekeket énekeljünk. Minden hónap negyedik Úrszentnapján legyen Gregorián énekes mise. 9. Kijelentjük, hogy az egyháztanácsba nem lépünk.

132

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 133 misézhessen

38

A fenti pontokat jegyzőkönyvben véve, az elnök megköszönte az őszinte szavakat. Az Egyház igazi szeretetére kérte őket. Itt a gyűlést bezárta. Folytatólagosan a sekrestyében felhozza az előbb vázolt pontokat. Jelenlévők több hozzászólás után teljesen egyetértettek a fenti pontok lényegével.”134 Az elnök megköszönte a hívek a nyugodt hozzáállásukat és bezárta a gyűlést. Így békítették ki a híveket. Lőrinc István „1958. júliusban írt még egy levelet, mert miután jelentést tettek a vezetőknek (Bujaló Bernát, Szegedi Jenő, Mészáros János). Utána a vezetők felkérik Macejkó János pap társukat, aki megkapja a Bucsui macsolai filiákat135, hogy ha szabadságra megy Macejkó János őt, kérje fel helyettesnek. Ilyenkor megengedte az állam, hogy ha szabadságra elment valaki, akkor helyettest kérhetnek és arról kapott egy kinevezést. Nagyon ellenőrizték, hogy ki hol misézik, mert nem úgy volt, hogy akárhova mehettek.”136 Továbbá „az egyház tanácsot megfelelő emberekből egészítse ki és továbbra is működjenek együtt és azt mondja hogy a megegyezés védje meg mindenkivel szemben különösen a kántorral szemben. A fontosabb ügyekben vegye ki az egyháztanács véleményét és minden katolikus hívével, lelki gyermekével viselkedjen.”137 Aláírta Lőrinc István, Bátfai Kálmán, aki nem ment vissza Nagyszőlősre, hanem akkor, mint főesperes él nyugdíjban rokonoknál haláláig Ungváron, dr. Mészáros János, aki szintén Ungvári plébános. Ők írták alá ilyen levélben. Így az első ilyen nagy ellentét úgy látszik elsimult. A híveknek már 1957-ben is voltak problémáik a latin nyelvű gregorián miseénekekkel, a Macejkó János hirdető könyvéből megtudhatjuk hogy „a latin nyelvű gregorián miseénekekre vonatkozólag tudatjuk a kedves híveket: Legutóbb hirdettük, hogy a latin nyelvű gregorián miseénekeket egyes hívek kívánságára a 10 órai szent misében megszüntetjük és áttesszük a 8 órai csendes szentmisére. Mivel azonban a 8 órai szentmisével kapcsolatban is hasonló nehézségek és kifogások merültek fel, azért ezt a változást egyelőre kénytelenek voltunk elhalasztani.”138 Ennek hatására már az 1958-as Macejkó János elleni fellépéskor követeléseik pontjai között helyett foglalt. Macejkó János tájékoztatta a híveket az 1958. júliusi eseményekről, mikor a konfliktusokkal teli időszak volt. Ezt tudhatjuk az 1958. július 29-i hirdetéséből „ami az egyházközösségünkben mostanáig uralkodó nézeteltéréseket illeti az Egyházmegyei Hatóság 134

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Jegyzőkönyv, Beregszász, 1958. június 23. Plébániához tartozó mellék templomok (filiális) 136 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 137 U.o. 138 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1956-57. augusztus 11.) 135

39

közbejöttével és az érdekeltek megértő szeretetével, végleg tisztázódtak. Hogy a hívek óhajának eleget tegyünk s egyben az egyházi előírásokat is némiképpen tiszteletben, tartjuk a templomi énekek rendjét, úgy állapítottuk meg, hogy a 10 órai ünnepi szentmisékben a latin glóriát139 és a krédot140 egyelőre elhagyjuk és helyette templomi népénekeket fogunk énekelni. Hasonlóképpen áldoztatás alatt is lesz templomi népének. Mától kezdve munkálkodjunk egy szívvel egy lélekkel azon, hogy az egyetértő szeretet eget nyitó imája és éneké szólaljon meg mindig Istennek e szent hajlékéban.”141 Az ügy lezárása után pedig tájékoztassa a híveket az eredményekről, amit az 1958. szeptember 14-i hirdetésből megtudhatjuk: „Tudomására

hozom

a

kedves

híveknek,

hogy

másfél

hónapi

zavaros

és

megpróbáltatásokkal teljes szabadságom leteltével a jó isten segítségével újból megkezdem lelkipásztori munkámat”142 Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy Macejkó János szabadságra küldték, míg el nem simul a konfliktusokkal teli ügy. A templom életével kapcsolatban még meg kell említenünk, hogy a templom rossz állapotban volt, ezért még 1957. július 7-én fel kéri Macejkó a híveket, hogy ki hogyan tud, úgy támogassa a templom renoválását, erről részletesen beszámol a híveknek: „Templomunk jelenleg olyan állapotban van, hogy a sekrestyében való tartózkodás, templomba való járás mindig veszélyesebbé válik a hívek testi egészségére, sőt életére is. Ha nem akarjuk, hogy annak állaga is veszélybe kerüljön, meg kell kezdenünk a renoválást. Különben a világi hatóság bezáratja azt. Az egyháztanács úgy határozott, hogy a renovációt haladék nélkül megkezdeni. Meghívott mestereink és munkásaink napszámba fognak dolgozni. Addig dolgoznak míg fizetni tudjuk őket. A plébánia és az egyháztanács önkéntes adakozásra kéri fel az összes híveket. Kezdjük az adakozást mi papok és egyházi alkalmazottak. Mindenkit kérünk követni példánkat. A renováláshoz leginkább pénzre van szükségünk, de önkéntes munkát is elfogadunk. Házakhoz gyűjteni nem mehetünk. Adományát kérünk mindenki, behozni. Befizetni lehet minden hétköznapon és Úrszentnapon szentmise és litánia143 után. Aki ekkor nem tehet, attól

139

Az a része a szentmisének mikor a hívek az Isten dicsőítik Az a része a szentmisének mikor a hívek megvallják hitüket, elmondják az apostoli hitvallást 141 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1957. augusztus 18.-1960. február 21.) 142 U.o. 143 Vecsernye, keresztény könyörgő ének, felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima, a római katolikus egyház egyik szertartása. 140

40

lakásunkon is felveszünk önkéntes pénz és munkamegajánlásokat, Templom utca 5 vagy 8 sz. alatt.”144 Macejkó a híveket a munkálatokról folyamatosan tájékoztatja. „Ami a templomunk renoválását illeti a munkálatok, amint látjuk már rohamosan haladnak előre, a faanyag is nagyjában már be van szerezve. Tehát az elmúlt héten nagy munkát végeztünk, de nagy kiadásaink is voltak. Dacára annak, hogy a múlt Úrszentnapi felhívásunkra a kedves hívek elég szépen hozták önkéntes adományaikat, a begyült pénz nem fedezte a kiadásokat. Kénytelenek voltunk több mint 3000 rubelt kölcsönözni, hogy a mestereket és a munkásokat ki tudjuk fizetni. Ezen a héten kölcsön vett pénzt visszaadhassuk s a további kiadásokat is tudjuk fedezni, hogy a megkezdett munka meg ne akadjon, a kedves hívek adakozó lelkületéhez folyamodjunk és kérjük, hogy készségesen kapcsolódjanak bele ebbe az Isten dicsőségét szolgálómunkába és ne legyen katolikus keresztény család, mely tehetségéhez képest ne adakozna erre a szent célra. Ezért mától kezdve a bejárat előtt középen álló egyik persely ezt a célt fogja szolgálni, hogy a kedves hívek tetszés szerint bármily összegű adományaikkal, hozzájáruljanak a templomunk renoválásához.”145 Végül Macejkó János 1957. december 1-én tájékoztatja a híveket, hogy a munkálatok nagyjából befejeződtek. „Templomunk renoválásával kapcsolatban örömmel tudatom a híveknek, hogy a renoválás nagyjából készen van. A sekrestyében van még befejezni való munka, mely ezen a héten be lesz végezve és így rövidesen a sekrestye használható lesz. Maradtak még kisebb munkálatok, mint pl.: a törött ablakok beüvegezése, mely munkát a legjobb iparkodás mellett sem tudjuk elvégezni, de rövidesen ez is meg lesz. A többi munkát, mint pl.: az ajtók festése, a templomkert rendezése-planírozása, csak tavasszal tudjuk befejezni.”146 Összességében a következő munkálatokat végezték el a templomon: •

„A szentély falán köröskörül látható olajfestményű drapéria, valamint a pillérak újjáfestése

•

A templomhajó olajos falfestésének, valamint a templom mennyezetet tartó pillér talapzatainak márványerezetű újrafestése

•

A templom belső és külső részein szükségessé vált újra vakolás/pucolása

144

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1957. augusztus 18.-1960. február 21.) 145 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1957. augusztus 18.-1960. február 21.) 146 U.o.

41

•

A kórust tartó oszlopcsarnoknak szabaddá tétele és rendeletetésének lehetővé tétele”147

1961-ben újabb renoválások következtek be a templom fenntartása érdekében, Macejkó János figyelmezteti a híveket, hogy figyeljenek a templom tisztántartására és szépségére. „Felhívom a kedves hívek figyelmét a következő dologra: Templomunk csarnoka rendbe van hozva, szépen ki van festve. Vannak hívek, akik biciklin jönnek templomba, és hogy valaki el ne lopja, behozzák azt az előcsarnokba vagy a kápolnába, amivel elég nagymértékben rongálják-karcolják a templom falát. Hogy ettől az újonnan kifestett templomcsarnokot megkíméljük, kérem a bicikliket a templom előtt hagyni és a lopás ellen megfelelő lakattal biztosítani. A templomcsarnokba vagy a kápolnába való elhelyezés nem óvja meg a lopástól, mert volt eset, hogy éppen a csarnokba elhelyezett biciklit lopták el.”148 A renoválás után az egyháznak rengeteg adósága maradt fenn. Erről tájékoztatja Macejkó János a híveket az 1958. szeptember 14-i hirdetésbe, ha tudnak, akkor járuljanak hozzá az adóság törlesztésére. „Továbbá tudatom a kedves hívekkel, hogy a templom renoválási munkálatokat a jó isten segítségével szerencsésen befejeztük. Maradt 5000 rubel adóság. Az összegyűlt pénzből fennmaradt készpénz maradvány: 5000 rubel. Hogy azonban a renoválás elején kölcsönvett 10000 rubelt visszaadhassuk, szükségünk van még 5000 rubelre. Ezt az összeget a hívek további adakozásából kénytelenek vagyunk pótolni.”149 Az egyháznak teljes mértékben a hívekre kellett támaszkodnia, mert az állam is adókkal terhelte, és mindent megtett hogy ne tudjon működni. Macejkó János mindig kéri a híveket, ahogy tudnak, úgy adakozzanak a templom javára, mert teljesen a hívekre van támaszkodva. A felhívásokat a hirdetőkönyvben megtalálhatjuk, 1958. január 1-én, így kéri a híveket: „Ami a templomunk fenntartásával kapcsolatos kiadásokat illeti, — nevezetesen állami adókat, templomunk alkalmazottjainak díjazását, a templom dologi kiadásait, a kedves hívek jóságos adakozása folytán, gondos és lelkiismeretes beosztás mellett fedezni tudjuk.”150 Minden évben kéri a híveket Macejkó János, hogy segítsenek, mert máshogyan a templom nem tudd fent maradni. 1959. január 1-i hirdetése a következő: „Kérem a kedves híveket, hogy ebben az újévben is oly készséggel és igazi keresztény öntudattal, mint a

147

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Hívek köszönőlevele Macejkó János ezüstmiséjének tiszteletére, Beregszász, 1961. december 26. 148 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1960. február 28.-1963. november 10.) 149 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1957. augusztus 18.-1960. február 21.) 150 U.o.

42

múltban támogassák kedves templomunkat, mely a mai időben egyes-egyedül a hívek önkéntes adakozására van ráutalva.”151 Ugyanerre kéri a híveket 1960. január 1-én és a rákövetkező évben is. 1962-re már addig fajult ez a nincstelenség, hogy 1962. május 31-én a Végrehajtó Bizottság a következő, felszólítást, intézte Serbán József gondnok elbocsátásáról; amihez az egyház rendkívül rossz anyagi helyzete mellett a szovjet rezsim megszorító intézkedései is hozzájárultak. „Az egyháztanács kb. 1 éve sajnálattal, veszi tudomásul, hogy az egyház persely bevétele állandóan csökkenőben van oly annyira, hogy bevételeink a korábbihoz viszonyítva közel annak felére csökkent. Az egyház bevétele kb. 1 éve egyáltalán nem elegendő a kiadások fedezésére. Eddig abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a mutatkozó különbözetet az évekkel ezelőtt megtakarított tartalékból tudtuk fedezni. Ezen tartalék alapunk is kimerült és ma kénytelenek vagyunk takarékossági eljárást bevezetni. Ugyancsak itt említendő meg, hogy egyházunk államadója havi 95 újrubelt tesszen ki, amit azonban nem havi egyenlő részletben, hanem az év első felében vagyunk kötelesek kifizetni, vagyis kb. 1200 rubelt, kell befizetnünk egy félév alatt. A jelenlegi a személyzet kifizetésére valamint a templomi dologi kiadásokra csak elképesztően csekély összeg marad. Súlyosan meggyengítette bevételeinket azon körülmény, hogy az államihatóságok betiltották, illetve csak igen kicsiny töredékben engedélyezték a harangozást. Ezzel a tiltó rendelkezéssel tulajdonképpen az államihatóságok ilyenértelmű parancsa és rendelete megszüntette a maga eredeti főmunkakörét, a harangozást. Ha nincs harangozás, nem kell harangozó. Hogy tévedés ne essék, megemlítjük, hogy az egyháztanács takarékossági eljárást vezetett be más egyéb adminisztrációs dologban is, ennek taglalása azonban ezen témához nem tartozik. A fentebb vázolt, leromlott pénzügyi egyensúly helyreállítása arra kényszeríti ezért a jelenlegi vezetőséget, hogy a maga munkakörét 1962. évi május hó 31-vel megszünteti/ amint a Szovjet törvények nevezik:/ Szokrescsenyije Statov/ létszámcsökkentést vezet be, magát a munkából elbocsátja azzal, hogy június hó 1-től 15-ig 2 heti fizetését folyósítani fogja. Egyidejűleg kézbesít magának egy szolgálati bizonylatot a nálunk munkába eltöltött idejéről, melyet felhasználhat az öregségi nyugdíj megállapításánál.”152 Serbán József 1962. június 1-i nyilatkozatában elfogadja elbocsátásának indokait, és megelégedését taglalja a kifizetéséről. „Mivel egészségi állapotom időközben annyira megfogyatkozott, hogy eddigi szolgálatomat nem tudom teljesíteni, ezért 1962. május 1-én 151

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1957. augusztus 18.-1960. február 21.) 152 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Végrehajtó Bizottság tagjai (Szelley Zsigmond) felszólítása Serbán József számára, 1962. május 31.

43

szolgálatomról lemondtam. Ami a fizetésemet illeti, teljesen ki lettem elégítve és így az egyházközösség eddigi jóindulatát velem szemben.”153 1963-64-ban újabb konfliktus alakult ki a hívek és Macejkó között. „Viszont az 1964 körül az már nem simult el. Akkor már Mészáros János ungvári plébános lemondott, elment nyugdíjba. Helyette Závodnyik Tibor lett ungvári plébános és ő hozzá fordultak 1963-64-ben a beregszászi hívek.”154A hívek beadványokat intéztek feléje, amelyekben sértő dolgot írnak, néhányan alá is írták. A következőket írták: „Elismerjük a kántorúr hibáit, de nem találunk olyan nagy hibát benne, ami feljogosít arra, hogy elszakadjunk tőle, mi továbbra is elfogadjuk őt úgy amilyen és a jövőben igyekezni fogunk őt szeretetünkkel és ragaszkodásunkkal nevelni”155 Úgy látszik, mégis voltak hibái, hogy ha nevelni kellett. „Ha a főtisztelendő úr kérésének nem tenne eleget, mi úgy sem hagyjuk a kántorunkat, hogy más pályára menjen, ha nem kellünk mi, ne kelljen az adományunk sem. Híveket arra kérjük, hogy tessék megtenne értünk az a csekélységet saját érdekében, mint egyházunk érdekébe kímélje meg magát és a híveket a további kellemetlenségektől, mert ha kérésünknek nem hajlandó eleget tenni mi el vagyunk szánva a legrosszabb eszközökhöz nyúlni és akkor a hatóságok is beleszólhat és bezárják a templomunkat. Reméljük, hogy még egy olyan vasárnap esti nem kívánunk át élni, mint az elmúlt vasárnap volt”156.(mivolt az elmúlt vasárnap azt nem tudjuk). „Ezzel a reménnyel várunk a következő vasárnapig. Nem várjuk, hogy megalázkodjon. A kántor nem hajt fejet az egyháztanács előtt ő azt jól tette és teszi, mert ez a jelenlegi egyháztanács illegális tanács. Mi hívek nem veszünk róla tudomást, és nem ismerjük el, rendes körülmények között megválasztott egyháztanácsnak nem mi választottuk a jelenlegi egyháztanácsot őket tudtunk és beleegyezésünk nélkül (két nevet említ) toborozták össze, így nem vagyunk a jelenlegi egyháztanáccsal szemben bizalommal, nem vagyunk kötelesek elismerni őket.”157 1963 július-augusztusában küldték el Závodnyik Tiborhoz, ungvári plébánoshoz. Kb. 50 ember írta alá. Amiben benne van, hogy „Macejkó papi szolgálata nekünk nem kell ő 14 év alatt nem tudta magát híveivel megkedveltetni és stb.”158 „A helynök elküldte a plébánosnak ezt a levelet és akkor ő, hosszan válaszol rá pontonként, kifogásolja még olyan dolgokat is,

153

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Serbán József Nyilatkozat, Beregszász, 1962. június 1. A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 155 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Hívek beadványokkal Závodnyik Tibor ungvári plébánosnak, Beregszász, 1963 156 U.o. 157 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Hívek beadványokkal Závodnyik Tibor ungvári plébánosnak, Beregszász, 1963 158 U.o. 154

44

mellékel, hogy akinek a neve ott szerepel ők, aláírták, hogy ők nem is láttak és hogy ők semmiféle aláírást nem írtak nem is hallottak róla.”159 Macejkó János részletesen beszámol a fejleményekről a híveknek. Nyugtatja, és békére inti azokat a híveket, akikben ezek az események felháborodást keltettek. Ezt megtudhatjuk az 1963. október 13-i hirdetéséből: „Továbbá a kedves hívek szíves tudomására hozom, hogy a következő Úrszentnaptól160 kezdve a jelenlegi 3 tagból álló egyházi végrehajtó bizottság elveszti érvényességét, vagyis megszűnik s helyét, átveszi a járási titkárnő által megerősített ugyancsak 3 tagú új végrehajtó bizottság, mely attól a naptól kezdve intézni fogja az egyházközség adminisztrációs ügyeit. Mindent megtesznek, hogy az eddigi békétlenség és viszálykodás megszünjön és a hívek között ismét beálljon az óhajtott béke összhang és szeretet. Ezzel a változással kapcsolatban mához egy hétre ide jön az egyházi ügyekkel megbízott ungvári plébános, hogy a sekrestyében vagy innen a szószékről a híveket mindenről kimerítően informáljon és így az esetleges nézeteltéréseknek, nehezteléseknek elejét vegye. Továbbá, hogy jelen legyen a templomi leltár a pénztári napló s az összes perselyek kulcsainak a 20-as tanács előtti átadásánál, s így biztosítva legyen az átadás csendes és békés menete. Én külön kihangsúlyozva, nagyon kérem a kedves híveket, különösen azokat, akik ezt a változást óhajtották, ne kérkedjenek, ne büszkélkedjenek azzal, hogy tervük sikerült, ne éreztessék azt ellenfeleikkel kárörvendve és kihívóan, mert az ilyen viselkedés a meglévő szakadékot csak mélyítené. De kérem azokat a híveket is, akikre ez a változás meglepetésszerűen hatott, esetleg nemtetszésüket váltotta ki, tartózkodjanak a bírálgatástól, a megszólástól, a „visszaütéstől” s törekedjenek bele abba, hogy ennek így kell lennie. Ami pedig az én személyemet illeti, mivel már majdnem egy éve, hogy folyik a viszálykodás, az ellenem való izgatás,

az

elhelyezéssel

való

fenyegetés,

különféle

gyanúsítások

(szentélytartó

eltulajdonítása, fali perselyek jogtalan kezelése), a rágalmazások, aztán a névtelen levelek, utóbbi időben többszöri alaptalan feljelentés úgy az egyházi, mint az állami hivataloknál, ezen hivatalokhoz való idézések, kérdőre vonások, végül pedig az újságba való kitétel, amely szintén minden alapot nélkülöz. Mindezek annyira megviselték idegeimet és egészségi állapotomat, hogy bár nem szívesen, de kényszerűségből, szükségszerűen kénytelen vagyok a

159

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 160 Vasárnaptól

45

lelkipásztori munkából legalább 6 hónapig teljesen kikapcsolódni és a magányba visszavonulni, annál is inkább, mivel 1958 óta tehát 6 éve szabadságon nem voltam.”161 Macejkó János szabadságra menésével kapcsolatban a továbbiak történtek 1963. október 20-i hirdetéséből tudjuk, hogy „hétfőn (1963. október 14-én) felmentem Ungvárra és az egyházi ügyekkel foglalkozó állami megbízott azt mondta, hogy ő az itteni változásokról még nem tud semmit. Felkerestem az egyházi adminisztrátort is és kértem papot erre azt a választ, kaptam, hogy helyettes papot Beregszászba nem tud adni, úgy töltsem le, tehát a szabadságomat, hogy otthon maradjak és a ténykedésből csak a legszükségesebbet, végezzek.”162 Az egyháztanács 1963. novemberben reagált a hívek július-augusztusában elküldött beadványára „Beregovoi romai katolikus egyházközség végrehajtói bizottsága 1963. novemberben megtartott határozata értelmében önt a beregovoi romai katolikus egyháznál viselt papi tisztsége alól 15 napi felmondással, azonnali hatállyal.”163Macejkónak írták a plébánosnak. „A szovjet törvények szerint a 20-as tanácson keresztül nem volt hajlandó betartani minden intézkedése a 20-as tanács ellen szólt, amellyel túllépte hatáskörét, és városunk közbékéjét fertőzi. Az egyház vagyonára vonatkozóan elszámolási differenciái vannak, templom kulcsait, amelyek illetéktelen kezén is több példány forog közkézen, visszaélések meggátolása szempontjából sem volt hajlandó a tanács birtokába átadni, rendelkezésre bocsátani. November 18 beregovoi rájszpolkomban ezen eseményeket a tényeknek nem megfelelően adta le mind ezen és más rendbontó intézkedéseinek megszüntetése érdekében szükséges hibát elhatározat meghozatala. Fent tartjuk magunknak a leltár hiány kezelésére biztos pénzek bíróilag is törvényesíteni, fogjuk.”164 Ez azt jelenti, hogy bírósághoz fordult a plébános ellen a húszastanács. „1960-as években 1964-68 között lehetet, akkor már úgy kiterjesztették a 20-as tanács állami részről a jogait, hogy ők az egyház vezetői a plébános csak alkalmazottjuk. De amikor a 20-as tanácsot először csinálták meg úgy 194849 körül akkor a plébános, állította össze ő volt vezetője később, pedig már tagja sem lehetett, hát ugye így fordult meg a helyzet. Ez mutatja, hogy az 1956 utáni időben a nyomás másképpen nem vitték el a papokat, hanem ilyen módon azok kerülhettek be a 20-as tanácsba, akiket a község vagy a járás aláírt. Tehát beterjesztettek egy névsort és azt mondták, hogy

161

A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1960. február 28.-1963. november 10.) 162 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János kézirata (1960. február 28.-1963. november 10.) 163 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Végrehajtó Bizottság határozata a beregovoi egyházközségnek, 1963. novembere. 164 Végrehajtó Bizottság határozata a beregovoi egyházközségnek, 1963. novembere.

46

kérem, ezt mi nem fogadjuk el, és visszaküldték, és egy másikat terjesztenek be ezek helyet, addig húzogatták ki a neveket, amíg az ő embereik ott nem voltak.”165 „Macejkót ténylegesen bíróság előtt is volt, hogy milyen ok miatt az nem tudom, mert van neki itt egy jegyzet, amit a bíróság előtt mondott. Végül is a bíróság felmentette, pontosabban elküldték, hogy ők nem tárgyalnak erről, egyházi dolgokba nem akartak ők ítélkezni.”166 Az alábbiakban idézünk Macejkó János védőbeszédéből. Pontosan mikor lehetet, azt nem tudni, mert nincs dátum rajta. „A vádiratot megértettem és annak tartalmát elismerem, azzal hogy én sem vádlott társam a gyermekek oktatására nem gyűjtöttem össze.” Tehát az volt a vád, hogy ő a gyerekeket oktatja. „Bűnösnek nem érzem magamat, mert jóhiszemüleg jártam el és nem voltam annak tudatába, hogy a cselekményem bűntető törvénybe ütközik szisztematikusan, olvasom a hazám sajtótermékeit és emlékezetemben él Hruscsov elvtárs nyilatkozata 1954 évéről melyben kitérve a vallás gyakorlására, Hruscsov elvtárs, kijelentette, hogy nálunk mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, amennyiben ez nem ütközik állami érdekbe és én erről meg is vagyok győződve hogy nálunk valóban szabad vallás gyakorlat van. A mi esetünkben a szülők kérelmére történt, hogy kiskorúak részt vettek az egyház szertartásaiban ellenben azt mi nem szerveztük meg és a szülőktől sem követeltük, hogy jöjjenek a templomban, amennyiben a fiatalok részvétele a vallásgyakorlása bűntető törvénybe ütközik a jövőben tartózkodni fogunk ezektől, azonban nem áll módunkban hogy a kiskorúakat a templomból kiutasítani.”167 „Lehetséges, hogy a Tóth József kántorral, mert ő is oktatott ebben az időben é lehet, hogy mind kettőjüket feljelentettek hogy ők fiatalokkal foglalkoznak.”168 „1963. augusztusban Macejkó a helynöknek irt, amit ellene írnak, azt ő sorra, visszautasítja és az ő azt mondja, hogy ha elfogadják akkor ő lemond és elmegy innen ami aztán meg is történt néhány hónappal később.”169 1963. decemberében elment Beregszászból és Királymezőn (Уст Чорно) folytatta lelkipásztori hivatását és 96 évesen halt meg.

165 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 166 U.o. 167 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Macejkó János beregszászi plébános védőbeszéde 168 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján 169 A beregszászi Római Katolikus egyház könyvtára, Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondása alapján

47

Összefoglalásképpen arra a következtetésre juthatunk, hogy 1944-es rendszerváltás után az egyház élete megváltozott. 1956 után tovább nőt az állam egyre nagyobb beleszólása az egyház ügyeibe, a hívek a plébánoshoz való hozzáállása folytán, a 20-as tanács egyre nagyobb fennhatósága a plébánossal szembe. Addig folytatódottak az áskálódások, alaptalan rendőrségi feljelentések, egyházi és állami bíróságra való beidézések, hogy Macejkó János beregszászi plébános egészségi és lelki állapota ezt tovább nem bírta és elment Beregszászból.

Beregszász, 2009. június 28.

Készítette: Szendrey Anita

48

Felhasznált irodalom Források jegyzéke 1. Az „Aranyvonat” díszkísérletének névsora 2. Az „Aranyvonat” menetrendje 3. Az „Aranyvonat” kocsibeosztása 4. A beregszászi róm. Kat egyháztanács kérelme az Iskolai és Népművelődésügyi Minisztérium Referátusának, Beregszász, 1938. május 25. 5. A beregszászi róm. Kat. Elemi népiskola igazgatóságának jelentése a tantestület iskolán kívüli munkájáról az Állami Tanfelügyelőségnek, Beregszász, 1938. június 24. 6. A beregszászi rom. Kat. népiskola Számszerinti kimutatás Beregszász, 1938. június 25. 7. A beregszászi rom Kat. népiskola 1938/39-es kimutatása, Beregszász, 1938. június 25. 8. A Beregszászmegyei város polgármesterének határozata a Harangok leszereléséről és beszolgáltatásáról, Beregszász, 1944. március 4. 9. Actio Catholica Országos Elnökségének tájékoztató irata, Budapest, 1939. május 6. 10. A légoltalmi szervezet vagyoncikkek felértékelésének pontjai. 11. A Szatmári Római katolikus Püspökség tájékoztatója a Római Katolikus Plébánia Hivatalának, Szatmárnémeti, 1942. június 5. 12. A Szt. Jobb fogadási ünnepségének részletes programja 13. A Szt. Jobb fogadási ünnepségének ülésrendje 14. A tanerő felvételéhez szükséges kérdőív 15. Baráth Julianna A beregszászi római katolikus elemi iskola története kézirat, Beregszász, 2003. 16. Becza Mihály felszólítás Főtisztelendő Macejkó János rom. kat. vezető lelkésznek, Beregszász, 1954. március 1. 17. Becza Mihály felszólítás Főtisztelendő Macejkó János rom. kat. vezető lelkésznek, Beregszász, 1954. március 24. 18. Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének feltételei az iskola megnyitásáról, Beregszász, 1945. 19. Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének határozata, Beregszász, 1947. február 18. 20. Beregszászi Római katolikus elemi népiskola igazgatóságának jelentése az Állami Tanfelügyelőségnek, Beregszász, 1938. június 24. 21. Beregszász megyei város polgármesterének véghatározata, Beregszász, 1941. február 14. 22. Beregszász megyei város polgármesterének levele a Harangozás elleni tilalommal kapcsolatba, Beregszász, 1942. október 12. 49

23. Beregszász megyei város polgármesterének határozata a mezőgazdasági terményeknek tűztől való megóvásáról, Beregszász, 1944. július 4. 24. Bohán Béla kézirata: Historia Domus 25. Bohán Béla SJ kézirata Adalékok a Szatmári Egyházmegye XX. századi történetéhez, Beregszász 26. Bohán Béla SJ kézirata Emlékezés Pásztor Ferenc beregszászi plébános, püspöki helynökre, Beregszász, 2003. április/-2004. szeptember. 27. Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján. 28. Bohán Béla SJ kézirata A Kárpátaljai RK Egyház 1956-ban, Beregszász 29. Bohán Béla a beregszászi római katolikus egyház plébánosának elmondásai alapján 30. Bujaló Bernát válasza a Macejkó Jánosnak, Ungvár, 1949. augusztus 26. 31. Bujaló Bernát Igazolás (Справка), Ungvár, 1949. szeptember 12. 32. Dr. Pásztor István Emlékirata 33. Dr. Szarka Sándor rkap. Sk. Légó parancsnok határozata Berepülési és légveszély esetén I és II csoportba sorolt vagyontárgyak kiürítéséről, Beregszász, 1944. február 17. 34. Dr. Szarka Sándor rkap. Sk. Légó parancsnok függeléke, Beregszász, 1944. február 17. 35. Felhívás az (kiolvashatatlan nevű) iskolaigazgatótól a Főtisztelendő r. kat. Lelkészi Hivatalnak, Beregszász, 1945. június 23. 36. Fpister s.k jegyzői tikár, Közjegyzőség, Hirdetmény Légvédelmi organizáció, Beregszász, 1938. augusztus 19. 37. Hívek beadványa Závodnyik Tibor ungvári plébánosnak, Beregszász, 1963. 38. Hívek köszönőlevele Macejkó János ezüstmiséjének tiszteletére, Beregszász, 1961. december 26. 39. Hubay Beregszász város elöljárójának a Szt. Jobb Beregszászba érkezésével kapcsolatos kiadások fedezésének irata, Beregszász, 1939. május 5. 40. Hubay Beregszász polgármesterétől meghívó az 1941. március 15-i ünnepségre 41. Jegyzőkönyv, Beregszász, 1938. április 18. 42. Jegyzőkönyv, Beregszász, 1958. június 23. 43. Jul. Husmaj, s. k. tanfelügyelő rendelete a beregszászi tanfelügyelőségnek, 1938. június 20. 44. Jul. Husmaj, s. k. tanfelügyelő rendelete a beregszászi tanfelügyelőségnek, 1938. július 1. 45. Jul. Husmaj, s. k. tanfelügyelő Államvédelmi nevelés tanterve című rendelete, 1938. július 27. 46. Lámin Ágáfonov minisztériumi megbízott kérelme, Ungvár, Kelt. 1947. április 5-én. 50

47. Légó Rögtönözött árokóvóhely tereprajza, 1944 48. Macejkó János kézirata (1953. szeptember 14.-1955. október 2.) 49. Macejkó János kézirata (1956. január 1.-1957. augusztus 11.) 50. Macejkó János kézirata (1957. augusztus 18.-1960. február 21.) 51. Macejkó János kézirata (1960. február 28.-1963. november 10.) 52. Macejkó János válaszlevele Becza Mihálynak, Beregszász, 1954. március 1. 53. Macejkó János beregszászi plébános védőbeszéd 54. Magyar a Magyarért Mozgalom szociális megbízottjának kérelme, Ilosva, 1939. május 11. 55. Magyar Királyi honvédelmi minisztérium végrehajtási utasítása A papok, lelkészek bekapcsolása a leventeegyesületi életbe, Budapest, 1942. május 30. 56. M. Kir. Rendőrség beregszászi kapitányságának magyarázó levele A róm. Kat. Templomi légó szolgálatok elleni panasz, Beregszász, 1941. szeptember 12. 57. Ortutay Beregszász város bírójának felhívása, Beregszász, 1938. március 17. 58. Ortutay Beregszász város bírójának hirdetménye, Beregszász, 1938. március 24. 59. Ortutay előljáró, közm. Testületek elnöke, Felhívása, Beregszász, 1938. szeptember 15. 60. Pápai prelátus az A.C. országos igazgatójának Actio Catolica Elnökségének hirdetménye, Budapest, 1939. április 20. 61. Pásztor Ferenc kézirata (1938-1944), Beregszász 62. Pásztor Ferenc kézirata (1944-47), Beregszász 63. Pásztor Ferenc kérelme: Kérelem a magyar tannyelvű tanításra, Beregszász, 1945. április 5. 64. Pásztor Ferenc felhívás, Beregszász, 1945. szeptember 15. 65. Pásztor Ferenc fellebbezése a Városi Pénzügyi Osztályhoz az ingatlanok ügyében, Beregszász, 1946. augusztus 26. 66. Pásztor Ferenc fellebbezése a Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének, Beregszász, 1947. február 22. 67. Pásztor Ferenc kérelme a Beregszászi Anyakönyvi Hivatal Vezetőségének, Beregszász, 1947. június 10. 68. Pásztor Ferenc határozata az iskolának, az államnak történő átadásáról, Beregszász, 1946. november 1. 69. Pásztor Ferenc jegyzetei az Anyakönyvi Hivatal részére, Beregszász, 1947. június 15. 70. Pásztor Ferenc önmagáról való véleménye 71. Pásztor Ferenc ünnepi beszéde a szt. Jobb fogadásakor

51

72. Római Katolikus Püspökség levele a Délutáni és esti szentmisékről, Szatmárnémeti, 1944. augusztus 31. 73. Scitovszky Antal polgármester határozata a keresztény felekezetek lelkészeinek borjárandóságáról, Beregszász, 1945. január 27. 74. Scitovszky Antal polgármester határozata a keresztény felekezetek lelkészeinek borjárandóságáról, Beregszász, 1945. március 3. 75. Scitovszky Antal polgármester határozata a Romai Katolikus Egyházközség, mint iskolafenntartó kérelme a magyar tannyelvű romai katolikus fiú és leányiskola engedélyezésével kapcsolatban, Beregszász, 1945. március 13. 76. Scitovszky Antal polgármester határozata az egyházak templomainak tornyaiban lévő órák beigazításáról a moszkvai időszámítás szerint, Beregszász, 1945. április 19. 77. Serbán József Nyilatkozat, Beregszász, 1962. június 1. 78. Szükségóvóhely létesítésének határozata, Beregszász, 1941. április 28. 79. Szatmári Római Katolikus Egyház Püspökségének levele, Szatmárnémeti, 1944. március 4. 80. Végrehajtó Bizottság tagjainak (Szelley Zsigmond) felszólítása Serbán József számára, Beregszász, 1962. május 31. 81. Végrehajtó Bizottság határozata a beregovoi egyházközségnek, 1963. novembere.

Szakirodalom 1. BOTLIK JÓZSEF: Hármas kereszt alatt. Bp., Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1997. 2. BOTLIK JÓZSEF: Egestas Subcarpathica. Bp., Hatodik Síp Alapítvány, 2000. 3. BOTLIK J.-DUPKA GY: Ez hát a hon… Bp.-Szeged, Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből (1918-1991), 1991. 4. BOTLIK J.-DUPKA GY. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Ungvár-Bp., Intermix Kiadó, 1993. 5. CSANÁDI GYÖRGY: Sorsfordító évek sodrásába. Ungvár, PoliPrint, 2004 6. DÖMÖCKI ANDRÁS: A novemberi manifesztum. In: Útközben, KMKSZ, 1998. 7. DUPKA GY.- KORSZUN ALEKSZEJ: A „malenykij robot” dokumentumokban. Ungvár- Bp. 1997. 8. DUPKA GYÖRGY: A sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól (1944-46). Ungvár-Bp., PatentIntermix Kiadó, 1993. 52

9. DUPKA GYÖRGY: „Keressétek fel a sírom…”(1944-59). Ungvár-Bp., Intermix Kiadó, 2004. 10. DUPKA GYÖRGY: Koncepciós perek magyar elítéltjei (1944-57). Intermix Kiadó, BpUngvár, 1993. 11.MAJNEK ANTAL: A kárpátaljai római katolikus egyház története. In: Útközben, KMKSZ, 1998. 12. MELEGA GABRIELLA ANNA OP, Új források az üldözött kárpátaljai római katolikus papokról, Vértanuink-Hitvallóink, 2009. június, XV. évfolyam 57. szám 13. MÓRICZ KÁLMÁN: Kárpátalja sorsfordulói. Hatodik Síp Alapítvány, Bp., 2001. 14. S. BENEDEK ANDRÁS: A tettenérhető történelem. Kárpátalján nemzetiség- és kultúrtörténet vázlat, Intermix Kiadó, Ungvár-Bp., 1993.

53