Fogságban Szerző: Lexus - htttp:/abdl.hu « Történetek #1360 Dátum: 2011. Január 29. - 20:04:51 » A nevem Amanda, és 18 vagyok. Egyedül lakom, és titokban a lányokat szeretem. Pár hónapja dolgozom a Merrit nevű klubban, mint pincérnő. Ez egy puccos meleg klub a város szívében, a beugró is igen magas, de aki megfizeti az árat az bővelkedni fog az élvezetekben. Én a magam részéről imádtam a helyet, ami nem is csoda. Áprilist írunk. Munkába készülődök. Csőfarmer, bokacsizma, piros felső, fekete hosszú kabát. Utsó pillantás a tükörbe. 156 cm, 48 kg, hosszú szőke alapon, barna melírozott haj, ég kék szemek, pici piercing az orrban. Mennyei! Beültem a pink Mercedesembe, és száguldottam a város szívébe teljes sebességgel. Meg sem merem számolni mennyi büntetőcédulám gyűlt össze emiatt, de teszek rá. Viszont el még sohasem késtem. A Merritet könnyű kiszúrni, a hatalmas égő vörösen izzó felirattal, és a kígyózó sorokkal. - Szia Bill! - köszöntem a biztonsági őrnek. - Szia szépségem. Fáradj be! - azzal felemelte a kötelet. Ma nem munkába jöttem, hanem szórakozni. Keresni valakit Lilly helyére. Az a mocskos ringyó lelépett a megtakarított pénzemmel, 2 év kapcsolat után! Mind a mai napig nem találkoztunk, de merem is ajánlani a kis lotyónak, hogy kerüljön, mert agyonütöm az 100. Leültem a bárhoz. Vodka narancsot rendeltem. Kis idő múlva, telt keblű, vörös rúzsos szájú, élénk göndör vörös hajú, a 30-as évei elején járó, szexi nő lépett hozzám. - Hello! - köszönt - Lisa vagyok. - És kezet nyújtott. - Én pedig Amanda. - Viszonoztam. - Egy italt? - Köszönöm elfogadom - Mosolyogtam. Így kezdődött. Szépen leitatott mindenfélével. Beleegyeztem, hogy vele menjek a lakására. A Lincoln Streeten lakik. Hatalmas ház, két szinttel egy elég csendes környéken, az isten háta mögött. Nem is foglalkoztam azzal, hogy nem szállunk be idegenek kocsijába, annyira tetszett. Felkísért az emeletre. Levette a ruháit, így én is gyorsan megszabadultam a ruháimtól. Éljen a meztelenség felkiáltással. A teste isteni, a csípője keskeny, a combja, és a karja olyan erőt sugárzott, melyet ki se néztem volna belőle. Lenyomott az ágyra, és vadul megcsókolt, majd megnyalta az ujjait, és bedugta a bűn meleg ágyásába. Ki-be mozgatta, és hol lassult, hol gyorsult. Kéjesen nyögtem. Az egyik váratlan pillanatban pedig kezelésbe vette a csiklómat. Még hangosabban sikongattam, míg el nem élveztem. Ekkor mellém feküdt, és átölelt. Így aludtunk el. Másnap reggelre ébredve, furcsa helyzetben találtam magam. Egyszemélyes ágyon fekve (alatta rózsaszín nyuszi mintás lepedő, és gumimatrac), fehér rugdalózóban, a lábam között rejtélyes csomagocska dudorodott, ami nem mellesleg nedves volt. A számba cumi rögzítve kiköphetetlenül. A fejemen valamilyen sapka. A kezeim erős szíjakkal lekötve, a lábamon is szíjak (szétfeszített combok, térdnél behajlítva). Mozdulni sem bírtam. Nem mellesleg, a szoba sem átlagos, báránykás tapéta, elkerített játszósarok, nagy fehér szekrény, kis ágy és felette zenélő játékok. - Mi a fene? Pár perc múlva megjelent Lisa. - Hát felkeltél gyönyörűm? - Mosolygott. Letette a behozott két cumisüveget, meg a többi cuccot. Válaszolni nem tudtam, de villámokat szóró szemekkel néztem rá.
- Gondolom most azon töröd a buksid, miért vagy ilyen helyzetben? - Bólintottam. - Nos, már régóta kerestem valakit a régi babám helyére, aki elszökött egy óvatlan pillanatban, de te nem fogsz. Ha tetszik, ha nem mostantól én rendelkezem feletted, és a másik mamád. - Mary gyere be! - Kiabált. - Hasonló felépítésű lány lépett be. - Jaj, de édes! - Megsimogatta az arcom. Elrántottam a fejem. - És milyen kis akaratos. Lisa kigombolta alul a ruhám. Így láttam mit rejt a csomagocska. Pelenka, és rózsaszín gumibugyi. - Lám, lám bepisilt - Állapította meg. A nagylányok már nem csinálnak ilyet, ez is jól bizonyítja, hogy te még kisbaba vagy. Igaz Mary? - Igen, ez így van - Bólintott. - Tudod Amanda el kell, hogy áruljak valamit. Az éjjel, mikor aludtál kaptál egy erős nyugtató szurit, hogy ne ébredj fel. Utána pont a hólyagodba adtam egy nagy adag botoxinjekciót, ami megbénítja, így szépen be fogsz vizelni, és szükséged lesz a pelenkára. Ha elengedünk katétert fogsz viselni. Minden nap elmehetsz dolgozni, de nem ám a Merritbe, hanem Mary pelenkaboltjába. Ott Ő fog vigyázni rád. Fizetést természetesen nem kapsz majd. A menekülés meg se forduljon a kobakodban, mert elég terhelő fotóim vannak rólad, ilyen állapotban, plusz egy kis adóvevőt ültettem beléd, amivel nyomon követhetlek. Ja, és nem mondhatód el senkinek, mert mi tagadni fogunk, plusz míg aludtál meghallgattattam veled egy erősen hipnotikus szalagot, amitől csak babanyelven tudsz gügyögni, amit csak én tudok leállítani. Szóval mostantól te vagy a mi kis babánk, akinek gondoskodásra van szüksége - gonoszul vigyorgott közben - és megmutatta a képeket. Elsápadtam. Ez borzalmas! Fogoly lettem! Na, tessék ez a büntetésem, mert egy jót akartam dugni. Nesze neked! Kipatentolta a gumibugyit. Kioldotta a lábamon levő szíjakat, aminek örültem, és azonnal rugdalózni kezdtem. Erre lefogták mind a ketten egy lábamat. Mary összefogta a kettőt a bokámnál fogva, míg Lisa pelenkát hozott, és kúpot. Mary eloldotta a bal kezem, de mielőtt bármit is tehettem volna már rögzítette is a jobbhoz, lefogta a két lábam. Lisa széthúzta a farpofáim, és a mutatóujjával betolta a kúpot jó mélyre. Hideg volt, és nagyon gyorsan olvadt. Elengedte a kezem, és szépen visszakötötte. Felemelte a két lábam, és betette alá a pelenkát, szépen bekérelmezett, rögzítette a csíkokat, és már patentolta is vissza. - Most pedig szépen megetetjük a babát. Lisa elővette a tálkát. Partedlit kötött a nyakamba - Ez baba étel. Nagyon finom tökös. - Azzal be is nyomott egyet a számba. Kiköptem. Újat be nyomott, de most befogta az orrom, így le kellett nyelnem. Szépen belém töltötte az egészet. Az íze borzalmas, és szörnyen pépes. Utána következett a cumisüveg. Lisa váltotta fel a helyét. Belém töltötte a 2 üveg tejet. A végére nagyon tele lettem. Visszarakta a cumit. - Most leülünk megvárjuk, hogy a baba bepiszkítson, utána kapsz új pelenkát, és elmegyünk sétálnielborzadtam. Ilyen ruhában? Neeeee! Hamar éreztem, hogy csikar a hasam, ami nem tartott sokáig. Egy váratlan pillanatban bekakiltam, amit rögtön nagy adag pisi is követett. Átáztam, és csucsogtam a saját mocskomban. Könnycsepp gördült le az arcomon. Iszonyúan szégyelltem magam. - Ne sírj, nem hatsz meg minket a könnyeiddel. Ezt meg kell szoknod, mert így fogsz élni, míg el nem engedünk, ami nem biztos, hogy be fog következni. - Mondta Mary. Tisztába tettek (vastagabb pelenkával, betéttel), de előtte kaptam egy szurit a fenekembe, amitől szépen megnyugodtam. Sötét rózsaszín kezes lábast kaptam zártat az ujjaknál, és a lábujjaknál. A csomagom nagyon feltűnően látszott. Két copfba fogták a hajam, és hercegnős csattal tűzték el. Babakocsiba szíjaztak, amiben feküdtem. Betakartak és felhúzták a tetőt. Kitoltak a házból, és a közeli füves tisztásra vittek. Legnagyobb meglepetésemre nem voltunk egyedül. Két férfi, egy felnőtt fiú babával, mint én, aki a pokrócon feküdt. Úristen! Hát nemcsak engem kényszerítenek ilyen helyzetbe? Lisa kiemelt a kocsiból, és a fiú mellé rakott. - Sziasztok srácok! Ő az új kis babánk Amanda. Még nagyon engedetlen, de befogjuk törni! -
Szólalt meg Mary. - Lehajolt hozzám. - Amanda ez itt Steve, vegyél róla példát, mivel nem rosszalkodik. - Rám nézett az említett, és bárgyún mosolygott. - Kivette Mary a cumim. - Beszélgessetek szépen míg mi felnőttek csevegünk. Legnagyobb megdöbbenésemre, nem jöttek ki rendes szavak a torkomon, csak gügyögés és értelmetlenség. Szóval nem hazudtak. Steve is hasonlóan szólalt meg, majd megmutatta a kis autóját. Marhára nem érdekelt. Jó ideig nem néztek rám, és éreztem, hogy lassan enyhül a nyugtató hatása. Újra szabadon mozoghattam. Óvatosan felemeltem a testem, és ülő helyzetbe tornáztam magam. Nem figyeltek, így felálltam, és futásnak eredetem. A csomag hátráltatott, így lassú voltam, és elkapott a 2 fiú. - Ejnye, ejnye! - Nyomott le az egyik a földre. - A babák csak kúsznak, és nem rohangásznak! közben odaértek a lányok is. Mary a térdére fektetett, és kegyetlenül elfenekelt, még el is sírtam magam, de nem érdekelte. Mikor befejezte újabb szurit kaptam, visszahúzta a pelenkám. « 2 #1368 Dátum: 2011. Január 30. - 12:13:22 » Visszacipeltek Steve mellé. - Játszatok szépen gyerekek! - Utasított Mary. Hát, nem akartam, amit észre is vettek, ezért Lisa nyomta is a kezembe a babát. Ülő pozícióba rendezett. Megfogtam a babát, és odanyomtam Steve kezébe, aki erre elkezdett neki gügyögni. Tiszta elmebeteg! Hogy boldogok legyenek én meg a kisautót gurigattam magam előtt. Így ment egy ideig, mikor váratlanul bepisiltem. Lisanak feltűnt a meglepett arcom. - Hoppá azt hiszem bepisilt a drága, de hát ez természetes, hisz még nem tud uralkodni a hólyagja felett. - Mit adtatok be neki? - kérdezte az egyik srác. - Nagy adag botoxot – Mosolygott. - Oh, az fincsi - dörgölte össze a tenyerét -. Kéjesen vigyorgott. - Hosszú távon alkalmazva végleges inkontinenciát okoz, de gondolom ez is vele a célotok. - Természetesen, hisz a kisbabák nem szoba tiszták. És, most ha nem haragszotok ki kell cserélnem a pelust. - Ugyan már ne is zavartasd magad, mintha itt se lennénk - közben ellenőrizte Steve csomagját. - A mi kicsink meg bekakilt, szóval hajrá. Lisa kibújtatott a rugdalózóból. Rögtön elöntötte az arcom a pír, hogy így látnak kitárulkozva. Ez annyira megalázó! Levette a gumibugyit, majd a pisis pelenkát. Az oldalamra fordított, és már csúsztatta is be az újat. Bekrémezett, és beragasztotta a tépőzárakat. Gumibugyi vissza, kész van. Közben figyeltem, hogy Steven ugyanígy haladtak végig a procedúrával, aki még élvezte is. Be kell, hogy valljam, hogy egy kicsit örültem a pelenkának, mert legalább nem magamat pisiltem össze. Mary cumisüveget vett elő. Az ölébe húzott. Kivette a cumim, és a számba nyomta. Nyeltem, mint kacsa a nokedlit. Enyhe cukorízt véltem benne felfedezni. Persze a srácok is leismételtek minket, és Steve is kapott inni. Visszapakoltak minket a babakocsiba. A fiúé nem olyan volt, mint az enyém, ő ült, és előtte egy sor pörgettyűs játék volt. Le sem szíjazták, mint engem. Sétálni indultunk. A kocsi lágy hullámzására pedig elálmosodtam. Lehunytam a szemem, és már durmoltam is. A rácsos ágyamban keltem bepisilve, és bekakilva. Nem is tudom milyen indíttatásból, de sírni kezdtem, és üvölteni a nedves csomag miatt. Azonnal meg is jelentek a mamáim, és tisztába tettek. Lisa megetetett, és ismét kaptam tejet. Nem tiltakoztam annyit. Megint bezsuppoltak a kocsimba, és vittek ki az autóhoz. Gyerekülésbe szíjaztak be hátulra. Mary mellém ült, míg Lisa vezetett. Hosszasan autóztunk, majd leparkoltunk egy nagy bevásárló központ előtt. Bekerültem újra a
babakocsiba, és toltak is be. Az jutott eszembe ez milyen égő! És, ha bárki ismerős meglát? A cipőboltba mentünk be. Míg Lisa válogatott Mary őrzött. A kocsimhoz egy öreg hölgy lépett oda. Óh, Bakter a sarki fűszeres tulajdonosa. - Jaj, de édes kis csöppség! És annyira rémlik valahonnan az arca, - megsimogatta az arcom -. - Szegénykém sérülten született. Hiába nőtt fel, a tudata még mindig, olyan, mint egy kisbabáé. Gyógyíthatatlan idegkárosodást szenvedett. Se járni, se beszélni nem tud, és pelenkázásra szorul. De, hát a lányom, és én így szeretem - Totálisan kiakadtam. Micsoda? - Nagyon sajnálom. - Kámpicsorodott el a nő. - Kérem ne tegye, hisz ő nem ismer más életet, így szokta meg. - A nagy büdös francokat! Ha nem lennék leszíjazva, és rendes szavak jönnének ki a torkomon, már ordítva közölném az igazságot. Elraboltak, fogva tartanak, és babasorsba kényszerítenek! De ugyebár ezt nem mondhattam el, így bele törődtem a megváltoztathatatlanba. - És, mi a neve a csöppségnek? - Amanda. - Szép név, és annyira illik rá. A kis gyönyörűségre. Tiszta olyan, mint az anyukája. - Igen nagyon hasonlítunk, de én büszke vagyok rá, akármilyen is a drágám, hisz az én méhem szülötte. - Legyen is, hisz nagyon helyes. - Felemelte a táskáját a földről. - Viszlát kedvesem! - Behajolt hozzám. Szia cukorfalat! - És elsétált. - Oda minden remény! - Látod te mindenkinek tetszel, hisz édes vagy, és gyönyörű. - Megigazította a sapkám. - Amúgy most sárga kiskacsás rugdalózót kaptam. - A mi pici kisbabánk, - gügyögött -. Lisa befejezte a vásárlást, és már indultunk is tovább be egyenesen a Tesco részébe. Mary tolta a bevásárló kocsit, Lisa pedig engem. Rengeteg baba kaját, tejet, popsi törlőt, krémet. Fizettek, majd távoztunk. Közben míg ők el voltak, én megint összerondítottam magam. Bevittek a női mosdóba, ahova Mary kihelyezte az Üzemen kívül táblát. Lisa lefektetett a földre, és kicsomagolt. Megtisztított a popsi törlővel, és behintőporozott miután becsúsztatta alám a tiszta pelust, a koszosat pedig a szemetesbe dobta. Haza vittek. Maryvel beültünk a hintaszékbe. Berakta nekem a Bambit, és a film vége felé el is aludtam. Este keltem. Újra a tudomásukra hoztam, hogy bepisiltem. Tisztába tett Mary, és megint kúpot kaptam. Kezdtem ráébredni, hogy hiába tiltakozom, csak én járok rosszul. Megitatott, és visszarakott az ágyikóba. « 3 #1381 Dátum: 2011. Január 30. - 23:06:29 » Reggel ébredtem. Frissen (na jó nem teljesen, mert pisisen), és nyugodtan. Jött Lisa, kivételesen Mary nélkül. Megitatott, majd kiemelt a kiságyból. Levette a pelenkám. - Édesem Hétfő van, így mennünk kell dolgozni, -levette a pelenkám -. Szépen megtisztogatott, és katétert vett elő. Gumikesztyűt húzott, lefertőtlenítette a nunnim, és lassan bevezette a csövecskét, ami inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas. Vizelet zacskót erősített a combomra. Micimackós hosszú ujjú pólót, fehér Arieles textil bugyit, kantáros farmert, rózsaszín fodros zoknit, és fehér tépőzáras cipőt adott rám. - De előre szólok ne merj megszökni, mert csúnyán megjárod. Beültünk a kocsijába. 1995-ös BMW. Gyorsan vezetett. A belváros egy eldugott utcájába parkoltunk le. Még soha nem jártam erre és az üzletet sem ismertem. - Az lesz a feladatod, hogy hozod, amit kérnek. Tágas helyiség, tele polcokkal, dugig tömve pelenkával, és egyéb babás dolgokkal. A falak rózsaszínűek, és tele édes bekeretezett képekkel megpakolva kisbabákról. Utasított, hogy üljek le. Gyerek mesekönyvet nyomott a kezembe. Még kicsit pakolászott, majd kirakta a nyitva táblát. Özönlöttek a vevők, én meg nem győztem forgolódni, és tenni a dolgom. Persze odafigyelt rám is, és ebédszünetben kivette a katétert, és helyette bepelenkázott, amit kétszer cserélt. Szendvicset kaptam enni, inni pedig teát.
Egész nap arra a pillanatra vártam, mikor cselekedhetek, ami végül eljött. Elcsentem egy tollat, és leírtam egy jegyzettömbre, hogy fogva tartanak, és sok vásárlónak belecsempésztem a zacskójába. Hátha segítenek! Már zártunk, mikor bejött egy magas férfi. Emlékszem rá. A remény szikrája csapott fel bennem. Minden hitem bele vetettem. - Hölgyem ön fogva tartja ezt a kislányt? - Fakadt ki dühösen. - Miről beszél uram? Ő a lányom. Súlyos szellemi fogyatékos! - Hé, kislány nem enged el? - Nézett rám. - Válaszul megráztam a fejem. A szavakkal nem is próbálkoztam. - Nem magának hiszek kisasszony. A lány velem jön! Azzal fegyvert rántott elő. Egyenesen Lisára szegezte. - Gyere ide! - Odamentem. Lisa ledermedt. A férfi megfogta a karom, és kivezetett. Beszálltunk a teherautójába. - Kösd be az öved, elmegyünk a rendőrségre! - Azzal indított. Hajtottunk egy ideje, mikor hátulról belénk jöttek. Bele szaladtunk egy lámpaoszlopba. Lefejeltem a kesztyűtartót. Az egész testem bele remegett. A férfi eszméletlen volt, hiába rázogattam. Kinyitottam az ajtót, ami hálisten nem horpadt be. Kimásztam. Mikor megláttam a másik autóból kimászni Lisát megfagyott a vér az ereimben. Futásnak eredtem. Végig a nyomomban maradt, míg nem egy óvatlan pillanatban sikerült felugranom a 6-os buszra. Az ablakból figyeltem a távolodó nőt. Bele bokszoltam a levegőbe. Nyertem. Sikerült. A busz a lakásomtól kb. 2 percnyire tett le. Végre haza értem. Talán mégis van Isten? És talán szeret engem? Kivettem a kulcsot a lábtörlő alól, és benyitottam. Jól esett beszívni a még mindig érződő enyhe kókusz illatot. Rögtön kihámoztam magam a ruháimból. Levettem a pisis pelenkám, és lezuhanyoztam. Rendes ruhába öltöztem át. A lábam közé törülközőt tettem, meg Tescós szatyorral vontam be. Nem bírtam összezárni a combjaim, de a célnak tökéletesen megfelel. Lefeküdtem a saját ágyamba. A hátamra fordultam, és azon merengtem talán hülyeséget csináltam. Beszélni nem tudok rendesen, még mindig bepisilek, és hát ezt el sem mertem hinni, de hiányoztak az óvó, féltő, gondoskodó kezek. Talán hibát követtem el? Vissza kellene mennem? « 4 #1389 Dátum: Ma - 18:12:58 » Sokáig aludtam, és tetszett, hogy nem kell babának lennem. Jobb, ez így bizonygattam magamnak. Persze megint bepisiltem. Pakoltam is be a nedves törcsit a gépbe, a zacsit meg a szemetesbe. És, ha már fürdőben voltam kakiltam is. A WC-be! Lemostam az alfelem bekentem az otthoni testápolómmal, megint az esti módszerhez folyamodva csomagoltam be magam, ami be kell, hogy valljam nem egyszerű, és elég kényelmetlen is. Szereznem kell rendes pelenkát, plusz megoldást kell találnom arra, hogy rendesen beszélhessek. Hiába szuggeráltam be, hogy nem vagyok kisgyerek tudok én folyékonyan dumálni, semmi eredményt nem értem el vele, csak önámítást. Eszembe jutott a nagy elmélkedésben, hogy a szomszéd nénit még mindig pelenkázzák, ezért nadrágba bújtam, és átcsattogtam. Becsöngettem. A férje Mr. Lexer nyitotta ki. Öreg, kopaszodó úriember, aki a gatyáját állandóan a mellkasáig húzza, és furcsa erős pézsma illatot árasztott, az izzadságról, ami foltokban nyomott hagyott rajta. - Jó napot Mr. Lexer elnézést a zavarásért, de szükségem lenne néhány... - úristen rendesen beszélek. - Óh, te jó ég mi történt velem? Most ezzel nem is törődtem. Tudok kommunikálni, és most csak az a lényeg! - Ki az Robbie?- ordította ki a Mrs. - A szomszédlány valami Alyssa. Nem tudom mit akar, - felelte vissza hasonló hangtónusban -. - Amanda, - javítottam ki automatikusan -. - Tessék? - Nézett rám. - Semmi. - Legyintettem. - Engedd már be, te faragatlan seggfej! - Visította Mrs. Lexer. - Gyere be, - lépett arrébb -. A lakásban még soha nem jártam annak ellenére, hogy már hónapok óta
itt lakom. Tipikusan öreges hely, régi bútorokkal, családi fotókkal a falon, és kopott tapétával. Beljebb léptem. Mrs. Lexer a kanapén kötögetett. - Szerbusz kedvesem – mosolygott -. Lerakta a félig kész sötétbarna pulóvert.- Robbie hozz neki egy kávét, ne légy faragatlan. Ezzel illik kínálni a vendéget. - Muszáj Nora? - Nyafogott. - Visszajöttél már? - Azzal kioldalgott, de közben morgott. - Ülj le kedvesem, - arrébb húzódott -. Letettem a seggem, vigyázva. - Miért jöttél? - Nos, Mrs. Lexer tudja az unokahúgom nővére itt fog aludni nálam pár napig, és bepisil éjszaka. Nem szeretném, ha zavarba jönne, vagy magának kellene gondoskodnia az éjszakai viseletéről, ezért nagyon örülnék, ha tudna nekem adni pár darab pelenkát, és ha kell természetesen fizetek érte – hazudtam -. Azt, azért mégse, hogy nekem van rá szükségem. - Rendben kedvesem nem probléma. Átmész a másik szobába, és elhozol onnan egy csomagot, de meg se forduljon a fejedben, hogy adj érte akár egy kanyit is. Átsétáltam a másik helyiségbe, és az ágy mellett megpillantottam a stócokba rendezett pelenkákat. Nem is tétovázva kikaptam a legfelsőt, és a hónom alá csaptam. Visszasomfordáltam. - Mit csinál azzal? - Közben beért Mr. Lexer. - A kávé az asztalon gőzölgött, mellette kockacukor tartóban, és tejszín kis kancsóban. Szép készlet, valódi porcelán kanyargós virágmintákkal - Semmi közöd hozzá, - torkolta le az asszonyság -. - Mi is pénzért vesszük fizetett érte? - Háborgott tovább, mintha ott se lennék. - Fogd be Robbie, mi is ingyen kapjuk a lányunktól, szóval ne pörölj! Közben megfogtam a kávét, és beízesítettem 2 cukorral, meg tejszínnel. - Köszönöm - utaltam a mentőcsomagra, meg a lötyire egyszerre -. - Szívesen - mosolygott az öreg hölgy -. Míg beszélgettek tovább a fejem felett nedvességet éreztem. Oh, a francba! Rögtön felpattantam. - Sajnos dolgom van - remélem nem vették észre -. Basszuskulcs! - Persze kedvesem. - Még egyszer köszönök mindent - és már viharzottam is vissza a lakásomba -. Szerencsére nem áztam át teljesen. Rögtön téptem is fel a csomagot, és uzsgyi neki a pelenkázásnak, ami ismét tovább tartott, mint gondoltam. Pont, mikor végeztem kopogtak. Felkaptam a nacim, és mentem ajtót nyitni. Mr. Lexer. - Jöttem bocsánatot kérni Alyssa. Ki akartam javítani, de ismét csak gügyögés hagyta el a szám. Azt a kurva! Azt hittem vége. - Mit mondott? - Ráncolta össze a szemöldökét. - Szóval elfogadja a bocsánatkérésem? - válaszul bólogattam, és mosolyogtam. - Viszlát Alyssa – biccentettem -. Kétségbe estem. Újra visszaestem. Próbálkoztam, de nem tudtam beszélni. Csessze meg! Leültem a gépem elé, és a netet kezdtem el bújni, Hátha találok választ a problémámra, persze órák hosszat hiába bámultam a monitort, mégsem lettem okosabb. Meg kell keresnem őket. Kocsiba ültem, és bolyongani kezdtem, hisz nem emlékeztem pontosan az útvonalra. Céltalanul róttam az utcákat. Beesteledett, mire megtaláltam a házat. Minden bátorságom össze kellett szednem, hogy bemerjek csöngetni. Az agyam szünet nélkül vészjeleket közvetített. Ne tedd, ne tedd! - Vijjogta. - Muszáj, muszáj! - Feleltem neki. Az ajtó szinte kirobbant. Mind a ketten ott álltak, tajtékozva a dühtől, ami egy furcsa módon megszépítette őket. A szemük kialvatlanságról árulkodott, a ruhájuk zilált, gyűrött. Aggódtak volna értem? Hiányoztam nekik?
« Válasz #1402 Dátum: 2011. Február 03. - 21:47:11 » - Lám, lám a tékozló lány!- jegyezte meg epésen Lisa. ? Hol a fenében voltál? Azóta sem jöttek ki értelmes szavak a számon, így nem tudtam rendesen válaszolni. Mindketten hatalmas csattanós pofont kevertek le, mindkét orcámra. Automatikusan odatettem a kezem, mire Mary újabbat adott. Kicsordult a könnyem. - Ezt csak magadnak köszönheted- vetette oda Mary. - Végig tudtuk hol tartózkodsz, de nem rontottunk rád, mert sejtettük, hogy visszajösszbólintottam. Elővettem a kis jegyzetfüzetem, és a tollam, amit végszükség esetén tartottam magamnál, és nagy nyomatott betűkkel ráírtam a SAJNÁLOM szót. Hogy ez igaz-e, hát talán részben igen, egy részem így érzett, de a másik még mindig menekülni akart, és futni innen minél messzebb ki a nagyvilágba el innen tőlük. Ennek ellenére mégsem léptem le. Megmutattam nekik a kitépett fecnit. - Azt elhiszem- felelte Mary. A zsebébe gyűrte. - Ennek ellenére természetesen büntetést kapsz, hiába tanúsítasz megbánást. Remélem megérted, hogy ezt érdemled, mert rossz voltál- én nem így láttam, de bólintottam. - Viszont mostantól sokkal szigorúbban fogunk bánni veled, többet leszel együtt Steve-vel, hogy tanuld tőle a megfelelő magatartást, és nem mész vissza Lisa boltjába. - Pontosan, mert ezzel felhívod magadra a figyelmet. A kis üzeneteidnek köszönhetően, már fel kerestek páran, hogy fogva tartom szegény kislányt. Kimagyaráztam, de nem szeretném, ha ezt sűrűn kellene csinálnom- reagált rá Lisa. - Ennyi most egyelőre a dorgálás- zárta le Mary.- Most pedig vetkőzz le! Levettem a nadrágom, a topom, és a kardigánom. Csak a pelenka maradt rajtam (még a melltartómból is kibújtam). Míg autóztam egyszer már megálltam cserélni a benzinkútnál, ahol tankoltam, és azóta szerencsére nem pisiltem be. - Csak nem be vagy csomagolva?- jött közelebb Lisa.- Csak nem vágytál rá?- gonoszul nevetett. Megráztam a fejem. Hiba volt, mert újra megütött. Most felrepedt a szám. Olyan szívesen visszavágtam volna, de csak én szívnék nagyobbat. Szóval tűrtem, és kiköptem a vért. ? Szóval azt kérdeztem, csak nem kívántad?- bólintottam. - Helyes válasz. - Térdelj le!- utasított Lisa. Megtettem. Piros szívecskés nyakörvet akasztott rám, és pórázt csatolt a kis lyukacskába. ? Négykézlábra!- leereszkedtem. Meghúzta az övet mozgásra ösztökélve. Átvezetett a szobámba. Térdelő pozícióba rántott. Összeszíjazta a kezem a hátam mögött, és a bokáimra is hamar béklyó került. A számba pedig a jól ismert cumi erősen rögzítve. - Most pedig szépen ilyen helyzetben maradsz, míg nem kapsz engedélyt arra, hogy felkelhetsz. Világos?- rántotta hátra a hajam Lisa. Bólintottam. - Velem te nem szórakozól baszd meg!elengedett. - Hagyd Lisa!- lépett oda hozzá Mary.- Nyugodj meg szépen, ne idegesíts fel magad, mert ráncos lesz az arcod, és megcsúnyulsz. Ugye ezt nem akarod?- megsimította azt a csinos pofit, aminek én nem is olyan túl régen igen mondtam. Ha akkor tudom, mi fog velem történni, már az ital meghívásnál elhúzom a belem. - Nem. Igazad van, nem ér ez annyit!- dühösen mellém köpött. - Azért ilyet ne mondj kérlek, ez nagyon durva kijelentés drágám- kedveskedő hangnemet vett fel. - Jó bocsánat, édesem- azzal megcsókolta hosszan, szenvedélyesen. Kicsit féltékeny lettem. Engem is pont így csókolt. Lisa megfogta Mary mellét. - Ne a gyerek előtt- mosolygott. - Meg ne merj mozdulni! Be van kamerázva a helyiség!- fenyegetett meg Lisa. Nem is tettem. Persze a lábam hamar zsibbadni kezdett, az izmaim remegtek, és egy idő után már annyira szenvedtem, hogy sírva fakadtam. Nem mertem számolni a perceket, vagy órákat míg magamra hagytak, de minél hosszabbra nyúlt az eltelt idő, annál jobban szenvedtem. Azért rimánkodtam, hogy legyen már vége, legyen már vége, ez afféle tantra lett, amit folyamatosan ismételgettem, a ki fogod bírni mellett. Reméltem, hogy nem hagynak itt megrohadni.
« Történetek #1413 Dátum: 2011. Február 22. - 13:01:00 » - Egy órát sínylődtél- tért vissza Lisa. Felrántott a földről.- Egyelőre ennyi a büntetésed. Megértetted?- megrázott. Bólintottam. Csak ennyi ideig lettem volna itt? El sem hiszem. Sokkal hosszabbnak éreztem az egészet nyamvadt 60 percnél. Bevitt a szobámba. Oldalra fordított, és a fenekembe hideg kúpot nyomott, utána vastag pelenkát, rózsaszín fodros gumibugyit kaptam. Berakott az etetőszékbe, és 2 üveg tökös bébiétellel tömött meg. Az ölébe vett. Beültünk a hintaszékbe. Belém diktált fél liter édes meleg tejet. Kicsit elringatott, és betett a rácsos kiságyamba. Persze a szíjak nem maradtak el. A lábam megint abba a kényelmetlen pozícióba került. Megpuszilta a homlokom. Bekapcsolta a fölém erősített babaaltatós játékokat, ami hamar elaltatott. Sírva keltem. Bepisiltem, és bekakiltam. Mary jött tisztába tenni. Utána megint elbóbiskoltam. Reggel együtt fürdettek meg, és kisollóval rövidebbre vágták a hajam, majd két masnit kötöttek bele. Újabb két üveg kaja, és dupla adag tej. - Most elviszünk egy olyan közösségbe, ami neked való. Kivételesen nem babaruhát kapsz, hanem kislányosat- a szokásos csomagom mellé, most fehér pamut harisnyát, Ariel a hableányos pólót, rózsaszín cipzáros felsőt, kantáros nadrágot, és tépőzáras cipőt húztak rám. - Hát, nem tüneményes?- gügyögött Lisa. - Várj valami hiányzik- cumit nyomott a számba.- Most tökéletes. - Éjszaka megint betetted neki a hipnózis cd-t ugye? - Persze, de most sokkal erősebbet. Képzeld olyan mélyen aludt, hogy észre se vette, míg beadtam neki az újabb adag botox injekciókat. - Imádlak- cuppanósat nyomott az arcára. - Én is téged- viszonozta. Beültettek a gyerekülésbe, ahol megint elálmosodtam. Piros épület előtt parkoltunk le. Lisa a karjában vitt be. Még mindig nem tértem magamhoz teljesen. A falon különféle mesefigurák, és képek csüngtek. Mászóka, homokozó, ugrálóvár, falmászó fal, és rengeteg más játék. Igazi gyerekbirodalom felnőtteknek. Be sem mertem vallani, de tetszett az egész. Izgultam, hogy mikor próbálhatom ki az egyes szórakoztató egységeket. Egy külön pelenkázószobába vitt be. Ott volt egy másik anyuka is, aki barna hajú kislányt tett épp tisztába. - Szia, Lisa!- köszönt neki.- Csak nem ő a kis Amanda?- közelebb jött megcsodálni. - De igen- büszkén elmosolyodott.- A szemünk fénye, bár a kis rosszcsont nem is olyan régen elszökött. - Megbüntettétek? - Természetesen. - Ismerős szituáció, mivel Ryba is meglépett pár hónapja. Úgy elvertem, hogy nem próbálkozott vele még egyszer. Napokig ki sem mehetett a levegőre, térdeltettem, elvettem a babáját, meg ehhez hasonlók- közben végig cirógatta Ryba fejét. Jesszus! Micsoda kegyetlenség! Ugyan nem tudhattam, hogy én mit fogok még kapni, de erre nem is mertem gondolni. Lisa kigombolta a nadrágomat. Lehúzta a harisnyám, és kibontotta a csomagom. Törlőkendővel megtisztított, és vastagon bekrémezett. Pelenkát, és piros gumibugyit adott rám, majd visszaöltöztetett. Megfogta a kezem, és úgy vezetett be a játszótérre. Rögtön a mászófalhoz rohantam, és sebesen kezdtem felfelé mászni. - Vigyázz kincsem, nagyon csúszós tud ám lenni- szólt oda Mary. Elég volt ez az óvatlan pillanat, és bekövetkezett, amitől az imént óva intett. Leestem. A jobb bokám összecsuklott alattam. Borzalmas fájdalom hasított bele. Felüvöltöttem. Rögtön rohantak hozzám. Keservesen sírtam. Lisa megtapogatta a sérült részt, mire még jobban nyögdécseltem. - Kórházba kell vinnünk- mondta. Felemelt, és a fejem simogatta. - Semmi baj, majd a doktorbácsi
meggyógyít. A következő kórház 20 percnyire feküdt. Mary végig mellettem ült, és nyugtatgatott, míg Lisa örült tempóban vette a kanyarokat. Leültünk a váróban. Egy szőke nővérke felvette az adataimat. Azt mondta lehet sokat kell várni, mert most szállítottak be a pár utcányira innen levő karambol sérültjeit. - És addig itt hagyja szenvedni a drágaságom?- üvöltött vele Mary. Az ölében tartott. - Annyit tehetek, hogy egy külön szobába tesszük kap gyógyszereket, és jeget a lábára, míg rákerül a sor, amit nem jósolhatok meg előre mikor lesz. - Akkor mire vár még? Induljon- kelt fel Lisa. Mary a karjaiban cipelt át. A szobában rajtam kívül már tartózkodott két öregasszony. Pisi szag terjengett az egész levegőben. A nővérke kinyitotta az ablakot. Levette a nadrágom, és a harisnyám. - A kislány még mindig bepisil?- feltűnt neki a csomagom. - Teljesen inkontinens már a születése óta. - Oh, értem- jeget tett a bokámra, és két szurit adott be a combomba. Lenyugodtam, és a fájdalom is megszűnt. - Ígérem megteszem, amit lehet, és mihamarabb kerítek egy orvost, aki megvizsgálja. - Köszönjük- mondta Lisa. A gyógyszereknek hála elaludtam. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de az ég már kezdett sötétedni. Az orvos nem sokkal később érkezett meg. De előtte Mary tisztába tett. - Mi történt?- kérdezte. Magas, középkorú, erős arcszesz illatú kedves férfi. A névtáblája szerint Dr. Fraser. - Leesett a mászókáról. - Jajj, szegénykém- megsimogatta a buksim. - Ne félj, majd én rendbe teszlek, és meglátod hipphopp felépülsz- megtapogatta a bokám, amit sűrű sziszegésekkel tarkítottam.- Valószínűleg eltört, de biztosat csak a röntgen után mondhatok. Igaza lett. Egyszerű törés. Kaptam még fájdalomcsillapítót, majd helyre tette a csontot. Szép rózsaszín gipszet kaptam, ami a térdemig ért. Nagyon tetszett. - Két hét múlva hozzák vissza ellenőrzésre, és ha minden rendben lesz, akkor további egy hónap múlva le is vehetjük a gipszet - receptet nyújtott át. - Ha fájdalmai vannak, akkor ebből adjanak be neki 3 óránként, és vigyázzanak vele de nagyon. Ha lehet kíméljék a sérült lábát. - Rendben- bólintott Mary. Felemelt. - Köszönünk mindent. - Szívesen- nyalókát adott a kezembe. - Ezt azért te csöppség, mert ilyen bátor voltál- mosolygott. Rendes fószer. Haza fuvaroztak. Mary megetetett, megitatott, és rugdalózóba bújtatott. Mesefilmet tett be nekem. A hercegnő és a kobold. Angelika találkozása a gonosz koboldokkal, akik a városra akarnak törni. Megismeri Kóficet a bányász fiát, aki az énekével elüldözi a gonosz lényeket. - Nem kell tőlem félned, csak őrizd meg a fényt, és dallá válik benned, az örök és a lét?? Emlékeztem rá még gyerekkoromból. Imádtam a kis Angelika hercegnőt, és a történetét. Ekkor döbbentem rá, hogy ugyan lehet, hogy baba leszek egész életemben, de van két anyukám, aki szeret engem, megvéd minden rossztól, és gondoskodik rólam. Talán mégsem, olyan borzalmas ez az egész, mint először hittem, talán még boldog is lehetek. Jól sejtettem. Hónapok teltek el. Nem ellenkeztem többé, és angyali kisbaba lettem. Újra elvittek a játszótérre, ahol most már kerültem a mászófalat. Megismertem Rybát, aki tündéri, és istenien elbarbieztam vele. Steve-vel is összehoztak párszor. Az az igazság, hogy megkedveltem a srácot. Nem panaszkodhattam. Megkaptam mindent, és már nem bántam, hogy teljesen elvesztettem az uralmat a záróizmaim felett, hisz ez oly csekély ár, azért amit cserébe a magaménak mondhattam. Lisa, és Mary az én gyönyörű anyukáim, újdonsült barátok, akikkel játszhattam. Hát, kell ennél több egy gyerek öröméhez? Nem hiszem. Vége
