Abby Green Bosszú görög módra

Abby Green Bosszú görög módra

Pazar esküvő a felső tízezer köreiben: a görög milliárdos hajómágnás feleségül veszi gyerekkori barátnőjét, a gyönyörű Kallie-t. Az újságok címlapján az ifjú pár szerelmesen mosolyog egymásra, ám a színfalak mögött korántsem ilyen idilli a kép. Alexandrosz valójában rákényszerítette Kallie-t a házasságra, hogy így álljon bosszút egy múltbeli sérelem miatt, és a két család egyesülése révén biztosítsa helyét az üzleti életben. A lány gyerekkora óta szerelmes volt Alexandroszba, de természetesen nem így képzelte a közös jövőt...

1

ELŐHANG

Eleni megfogta az unokahúga karját, és villogó szemmel nézett rá. – Kallie, még ma este beszélned kell Alexandrosszal – mondta –, különben soha nem fogja megtudni, hogy szereted. Te jövőre főiskolára mész, ő pedig két nap múlva hazautazik. Ez az utolsó esélyed, hogy bevalld neki, mit érzel iránta. Kallie gyanakodva méregette Elenit. Miért ilyen fontos ez neki? Ám azonnal el is szégyellte magát. Nem szép tőle, hogy rosszat feltételez az unokanővéréről, aki évek óta a bizalmasa, és mindig végighallgatta őt, amikor Alexandroszról áradozott. Most is csak segíteni akar. – De hát két éve láttam őt utoljára – válaszolta. Eleni határozottan megrázta a fejét. – Nem számít. Alexandrosz mindig is gyengéd érzelmeket táplált irántad, és semmit sem változott. Az egyetlen különbség, hogy most már annyi a pénze, mint a pelyva. És sokkal érettebb lett. Ki fog nevetni, gondolta Kallie. – Nem gyulladhatsz be – buzdította tovább Eleni. Szemében az a türelmetlen kifejezés jelent meg, amelyet Kallie egy kicsit mindig is ijesztőnek talált. Végül azért vadul dobogó szívvel bólintott. Ha elnézett Eleni feje fölött, jól látta rajongása tárgyát, a huszonöt éves, hihetetlenül jóképű Alexandrosz Kuroszt. Éjfekete haja kékes fényben csillogott, egy leheletnyivel talán hosszabb volt a kelleténél, és lágy hullámokban omlott az inge gallérjára. Férfias vonásai megérintettek valamit Kallie lelkének legmélyén, és le sem tudta venni a szemét az egy méter kilencvennél is magasabbra nőtt, széles vállú Alexandroszról. Kallie a nyarakat mindig itt, a nagyanyjánál töltötte, akinek a háza közvetlenül a Kurosz család palotának is beillő villája mellett állt az Athén fölé magasodó hegyekben. Kuroszék minden évben megrendezték a 2

társasági élet egyik legnagyobb eseményének számító nyárbúcsúztató partijukat. A Kurosz Hajózási Vállalat a maga nemében az egyik legnagyobb volt a világon, és apja két éve bekövetkezett korai halála óta Alexandrosz vezette. – Alexandrosz mindig csak barátot fog látni benned, ha nem adod értésére, hogy te többet szeretnél – mondta Eleni. – Igen, tudom. Kallie soha nem volt igazán bátor. Többnyire elbújt egy könyv mögé, vagy a kertben álmodozott a függőágyban. Nem tudta, hogy megtegye-e ezt a merész lépést. Miközben ezen tépelődött, Alexandrosz felvett egy üveg italt az asztalról, és kiment a teraszra. Eleni követte barátnője tekintetét. – Most vagy soha, Kallie – mondta. – Egész életedben bánni fogod, ha kihagyod ezt a lehetőséget. Mire megint találkozol vele, Alexandrosznak már felesége és három gyereke lesz! Erre a gondolatra Kallie–t valósággal rosszullét fogta el, bár annak az a bor is oka lehetett, amit Eleni bátorításképpen diktált bele. Életében most először ivott alkoholt, és szédült tőle. – Indulj már! Most! – nógatta az unokanővére. Kallie engedelmesen elindult a vendégek között, hogy kimenjen Alexandrosz után. Hamar inába szállt a bátorsága, és meg akart fordulni, de Eleni elállta az útját, és nem engedte, hogy megfutamodjon. A kertben először sehol sem látta a férfit, ám aztán felfedezte egy öreg fa mélyen lelógó ágai alatt. Zakóját közben levette, és egy falnak támaszkodott. Most vagy soha. Ha ma nem mondom el neki, soha nem fogja megtudni, mit érzek iránta. Kallie elszántan ismételgette magában ezeket a szavakat, miközben lélegzetét visszafojtva a lombsátor alatt álldogáló Alexandrosz felé indult. A férfi háttal állt neki, és éppen szájához emelte az üveget. Aztán meghallhatta a lány lépteit, mert hirtelen feléje fordult. – Te vagy az, Kallie? – kérdezte a sötétséget fürkészve. A lány tett még egy utolsó lépést. – Igen, én – felelte. Alexandrosz elfordult tőle. – Vissza kellene menned a többiekhez – mondta. 3

Egyértelműbben nem is jelezhette volna, hogy egyedül akar maradni. Kallie zavarba jött. Csak most tudatosult benne, hogy Alexandrosz egész este furcsa hangulatban volt. Komornak és rosszkedvűnek tűnt. A lány azonban most már nem akart meghátrálni, és odalépett a férfi mellé. Szíve olyan sebesen dobogott, hogy egészen kábának érezte magát. – Inkább maradnék, ha nem bánod – felelte. Alexandrosz csak megvonta a vállát, és megint kortyolt egyet az üvegből. Mielőtt még a férfi megakadályozhatta volna, Kallie elvette tőle a palackot, és ő is meghúzta. Az erős italtól azonnal heves köhögés tört rá. Alexandrosz megveregette a hátát, aztán lehúzta maga mellé az alacsony kőfalra, és bágyadtan elmosolyodott. – Azt hitted, bort iszom? – Mi ez? – kérdezte Kallie könnybe lábadt szemmel. – Ouzo. A lány csak most döbbent rá, hogy a férfi nagyon közel van hozzá, és önkéntelenül megborzongott. Alexandrosz előzékenyen vállára terítette a zakóját, és neki uralkodnia kellett magán, hogy ne hunyja le a szemét, és ne lélegezze be mélyen a férfi illatát, amelyet még őrzött a kölcsönkapott zakó. Hosszú percekig szótlanul ültek egymás mellett. Alexandroszon látszott, hogy komor gondolatok foglalkoztatják. A feszültség szinte kézzel tapintható volt. Kallie még lázasan azon gondolkodott, mit mondhatna, hogy megtörje a csendet, amikor a férfi hirtelen feléje fordult. – Miért jöttél ide? Be kellene menned a házba. Lassan egészen besötétedik – mondta. A lány megbántottan nézett rá. – Én csak azért... Szívesen üldögélek itt veled. A férfi halkan felnyögött, és ujjaival beletúrt a hajába. – Sajnálom. Ma este nem vagyok jó társaság – szabadkozott. Kallie a karjára tette a kezét. – Akarsz beszélni róla? – kérdezte. Alexandrosz sokáig nézett rá szótlanul. Pillantása olyan átható volt, hogy a lány ismeretlen bizsergést érzett az ölében. Látta a férfin, hogy vívódik magával. Ám aztán ellazultak a vonásai, felemelte a kezét, és Kallie visszafojtotta a lélegzetét, amikor ujjai közé vette egy fürtjét. – Tudod, hogy egészen különleges a bőröd? 4

A lány elhúzta a száját. – Sok bajom van vele. Gyorsan leég, és nagyon könnyen elpirulok. Arról már nem is szólva, hogy kövér vagyok, tette hozzá magában. Alexandrosz a fejét rázta. – Nem, te édesanyádra hasonlítasz. Igazi angol rózsa vagy... – Apa mindig azt mondja, hogy éppen azért szeretett bele. A férfi arca egy pillanatra elsötétült, és elengedte a lány tincsét. Kallie egyszeriben egészen biztos lett abban, hogy minden hiába. Nem meri megvallani a szerelmét. Egyedül kell hagynia Alexandroszt, hogy megküzdhessen a démonokkal, amelyek szemlátomást kínozzák. – Inkább mégis bemegyek – mondta. Felállt, de megtántorodott, mert lába alól ki akart csúszni a talaj. Alexandrosz azonnal magához vonta, hogy megtartsa. A lányt forróság öntötte el, és egyszeriben már nem akart elmenni. Tenyere alatt ott érezte a férfi széles mellkasát, teste melegét, szíve egyenletes dobbanásait. Illata szinte elkábította, és amikor felnézett rá, valósággal elveszett sötét tekintetében. Tér és idő megszűnt létezni számára, miközben óvatosan felemelte a kezét, és ujjaival utánarajzolta Alexandrosz szájának a vonalát. – Kallie, mit művelsz? A lány életében először érezte úgy, hogy hatalma van egy férfi fölött. Nem tudta, hogyan tett szert rá, de nem is kereste a magyarázatot. – Ezt – felelte egyszerűen, aztán lehunyta a szemét, és a férfi szájára tapasztotta a száját. Alexandrosz egy pillanatig semmit sem tett, őt mégis olyan édes és heves vágy járta át, hogy már-már megijedt tőle. Közben azonban a remény is felébredt a szívében. A férfi nem taszította el! Mindjárt viszonozni fogja a csókját... Ekkor azonban egy világ omlott össze benne. Alexandrosz felállt, és eltolta őt magától. Kallie válláról lecsúszott a zakó, és annyira bódult volt, hogy elesett volna, ha a férfi nem tartja meg egy pillanatra. – Mi ütött beléd? – kérdezte aztán. A lány testében beteljesülés után kiáltott a vágy. Ám hirtelen megdermedt, mert Alexandrosz hitetlenkedőn, megvetően és elborzadva nézett rá. 5

– Sajnálom... Nem tudom, miért... – hebegte Kallie, és hátrált egy lépést. Alexandrosz odalépett hozzá, és megfogta a vállát, hogy ne futhasson el. – Miért csókoltál meg? – akarta tudni. Kallie felnézett rá. Igézően szépnek látta, és tudta, hogy be kell vallania, mit érez iránta. Meg kell tennie. Itt és most. – Mert... szeretlek. A férfi szinte kővé vált. – Tessék? – Én... szeretlek. Alexandrosz arcán a megdöbbenés helyét először zavarodottság, aztán viszolygás foglalta el. Olyan hirtelen engedte el Kallie vállát, mintha megégette volna a kezét. – Nem tudom, mire készülsz, de bármi legyen is az, nem tetszik nekem. Még ma este bejelentem az eljegyzésemet. Ha valaki meglátott bennünket az előbb... A pokolba! Az lesz a legjobb, ha most elmész innen. Eljegyzés? Kivel? A férfi szavainak értelme csak lassan jutott el a lány tudatáig. Közel járt hozzá, hogy hisztérikus nevetésben törjön ki. Egyszeriben nagyon ostobának érezte magát. Ostobának és éretlennek. – Sajnálom, Alexandrosz. Felejtsd el, ami történt, és engem is felejts el! –mondta, aztán leszaladt a kertbe. Hallotta, hogy a férfi a nevét kiáltja, de nem állt meg. Egy idő után lerogyott a földre, és szabad folyást engedett a könnyeinek. Nem értette, miért engedett Eleni rábeszélésének. Ostoba volt, amikor elhitte, hogy egy olyan férfi, mint Alexandrosz Kurosz, bármit is akarhat tőle. Szó szerint a nyakába vetette magát, ő azonban ellökte, mert nem tehetett mást. A felismerés szörnyen fájt. Kallie végül megtörölte könnyes arcát. Eltökélte, hogy soha többé nem iszik egy korty szeszt sem, és boldogtalanul visszaindult a házba. A teraszajtónál nem állta meg, hogy ne lessen be a villába. A vendégek éppen most értesülhettek az eljegyzésről, s Alexandrosz Kuroszra és lélegzetelállítóan szép menyasszonyára, Pia Kiriapuloszra, a híres modellre emelték poharaikat. Kallie ijedten megfordult, amikor valaki megérintette a vállát. Eleni volt az, aki együtt érzőn nézett rá. – Jaj, édesem, annyira sajnálom – mondta. 6

Hangjában volt valami, amire Kallie felkapta a fejét. Eszébe jutott, amit az unokanővére nem sokkal korábban Alexandroszról mondott. Mire megint találkozol vele, neki már felesége és három gyereke lesz... – Ugye, te tudtál erről? – kérdezte. Eleni dacosan nézett vissza rá. – Én csak szívességet tettem neked. Vagy talán beszéltél volna vele, ha tudsz az eljegyzéséről? Természetesen nem, gondolta Kallie. Úgy érezte, ebben a pillanatban valami meghalt benne. Vagy talán csak most nőtt fel igazán. Eleni tekintete rosszindulatúan szegeződött rá. Kallie látszólag közönyösen megrázta a fejét, pontosan úgy, ahogyan azt az unokatestvérétől már sokszor látta, és megrántotta a vállát. – Semmi baj. A szépséges Piával amúgy sem vehetném fel a versenyt – válaszolta, és még egy halvány mosolyt is sikerült összehoznia. – De legalább megpróbáltam, ahogy te is mondtad – tette hozzá. Aztán utolsó akaraterejét is mozgósította, megfordult, és mindent maga mögött hagyott. A vendégsereget, Elenit és Alexandroszt. Másnap reggelre Kallie szívéből még mindig nem tűnt el a tompa fájdalom. Egy pillanatig megpróbálta azt hinni, hogy az előző nap rossz álom volt csupán, de természetesen tudta, hogy nem álmodott. Csak azzal vigasztalhatta magát, hogy Alexandrosz már valószínűleg visszautazott Athénba. Remélhetőleg ott is marad, amíg ő holnap hazamegy Angliába. Akkor soha senki nem fogja megtudni, mi történt. Kivéve persze Elenit, de ő legalább nem volt tanúja a megalázó kerti jelenetnek, gondolta Kallie megkönnyebbülten. Amikor végül lement a szobájából a földszintre, odalent elképesztő jelenet fogadta. Édesanyja felháborodott arccal meredt Alexandroszra, apja pedig éppen egy újságot lobogtatott előtte. – Hogy tehetted ezt? – kiabálta. – Mi megbíztunk benned. Kallie csak tizenhét éves, szinte még gyerek. Nem elég neked, hogy Athén egyik legszebb lánya lesz a feleséged? Az én lányomat is el kellett csábítanod? A szülei nem láthatták Kallie-t, mert Alexandrosz háta eltakarta előlük. – Pia szülei meglepő módon nincsenek elragadtatva a gondolattól, hogy a lányuk olyan férfi felesége legyen, akinek a fényképe az újságok címlapján díszeleg – felelte Alexandrosz halkan, de maró gúnnyal a hangjában. – Hála a lányotoknak, ma reggel Pia már fel is bontotta az eljegyzésünket. 7

Kallie anyja odalépett Alexandroszhoz, és csattanós pofont kevert le neki. – Tudtad, hogy a lányunk mindig is szerelmes volt beléd. Pedig mintha a fiunk lettél volna... Kallie gyomra összerándult, és rosszullét környékezte. Önkéntelenül felkiálthatott, mert egyszeriben mindenki feléje fordult. – Te... – kezdte Alexandrosz, de a házigazda a szavába vágott. – Kurosz, azonnal hagyd el ezt a házat! És többé ne is gyere ide! – mennydörögte. Alexandrosz megint feléje fordult. – Ne aggódj, soha többé nem akarlak látni benneteket. Őt a legkevésbé – tette hozzá, és megvető pillantást vetett Kallie-ra, mielőtt elsietett. A lány hirtelen ötletnek engedve elindult utána, és ügyet sem vetett a szülei tiltakozására. Alexandrosz már majdnem a két szomszédos telket összekötő kapunál járt. – Várj! – kiáltott rá Kallie, és majdnem nekiütközött a férfinak, amikor az hirtelen megállt. Alexandrosz megfogta a karját, és már nem tűnt dühösnek, csak szomorúnak. A lány fejében egymást kergették a gondolatok, és megpróbálta megérteni, mi történt itt valójában. – Azt hittem, mi ketten barátok vagyunk, Kallie. Miért tetted ezt velem? Mindent elrontottál, és csak azért, mert visszautasítottalak? – A férfi értetlenül ingatta a fejét. – Csapdába csaltál, aztán mindent kifecsegtél. – Sejtelmem sincs, miről... Alexandrosz egyetlen komor pillantással elhallgattatta a lányt. Önkéntelenül felidéződött benne, milyen merészen nézett rá előző este, mielőtt megcsókolta. Egyszeriben egészen biztos volt abban, hogy eddig valójában nem ismerte Kallie Demarkiszt. Ártatlannak, romlatlannak hitte...édes kis teremtésnek. A szüleit ugyanúgy félreismerte. Második apjának és anyjának tekintette őket, de most habozás nélkül száműzték az otthonukból és az életükből. Bolond volt, amikor megbízott bennük. – Az utóbbi két évben valóban felnőttél, Kallie. Most már ugyanolyan vagy, mint mindenki más. Nyilván hallottál az eljegyzésemről, és úgy gondoltad, hogy teszel nálam egy próbát, így volt? Csakhogy az én ízlésemnek kissé fiatal egy tizenhét éves lányka. Benned semmi nincs meg abból, ami nekem kell. 8

A férfi Kallie elé tartotta a pletykalapot. – Ó, és még egy jó tanács! Ha titokban akarod tartani a kilétedet, amikor majd újra eladsz egy csókról készült fotót a sajtónak, akkor ne a saját e-mail címedről küldd el a fényképet. Olcsó kis lotyó vagy, és annak sem igazán ravasz. Alexandrosz ezzel megfordult, és sietve távozott. A lány elképedten nézett utána, és semmit sem értett. Mi van az e-mail címével? És ki adott el a sajtónak egy csókról készült fotót? Végül lepillantott a lába elé dobott újságra, amely egy szemcsés, fekete– fehér-fényképnél volt nyitva. A fotó egy párt ábrázolt, a férfi egyértelműen Alexandrosz volt, a nyakát átkulcsoló nőt viszont senki sem nézhette Pia Kiriapulosznak. Efelől a kíméletlen képaláírás sem hagyott kétséget: A vőlegény! Az eljegyzése estéjén...

9

1. FEJEZET

Hét évvel később. Ritz hotel, Párizs

Alexandrosz Kurosz unatkozott. Hosszú-hosszú ideje nem szabadulhatott ettől az érzéstől, és az unalom komor fellegként telepedett a lelkére. Akkor is, ha közben a világ egyik leggazdagabb embere volt. Fojtott hangok ütötték meg a fülét, hiába nem akart tudomást venni róluk. Évek óta ugyanezeket a szavakat hallotta, bármerre járt is éppen. Milyen jóképű, és még mindig milyen fiatal! Onasszisz óta a legsikeresebb hajómágnások egyike, de neki még nála is több pénze van... A legjobb parti... A szűnni nem akaró pusmogástól Alexandrosz hangulata csak még rosszabb lett. Kevesen értek el az övéhez hasonló sikereket. Keményen megdolgozott mindenért, és elégedettnek kellene lennie. Akkor viszont miért nem az? Bármit megkaphat, amit akar, egyetlen csettintésére megmozdul az üzleti világ, és mindenki úgy táncol, ahogyan ő fütyül. Ha nem erre vágyott, akkor mire? Tudata legmélyén felrémlett egy elhalványult emlék. Egy réges-régen szertefoszlott álom idéződött fel benne, ám ekkor valaki megérintette a karját. Nem gyengéden, hanem birtoklón, és az érintés egyszeriben visszazökkentette őt a valóságba. Vissza a mellette ülő nőhöz, akit sokan a világ legszebb asszonyának tartottak, és az utolsó volt azoknak a gyönyörű nőknek a hosszú sorában, akik már megfordultak Alexandrosz ágyában. – Drágám... A férfi bosszúsan felsóhajtott, az udvariasság azonban nem engedte, hogy ne vegyen tudomást a kísérőjéről. Odafordult hozzá, és örömtelenül rámosolygott. Platinaszőke haját egyszeriben túlságosan rikítónak látta, gondosan kikészített arcán pedig kapzsiságot fedezett fel. Egyetlen másodperc elég volt ahhoz, hogy úgy döntsön, nem találja vonzónak ezt a nőt. Már abban sem volt biztos, hogy valaha is annak találta. 10

Isabelle Zolanz még nem sejtette, hogy kitelt az ideje Alexandrosz mellett. A férfi hetek óta most először érzett megkönnyebbülést. Az öröm, hogy megint szabad lesz, máris elűzött valamennyit az unalmából. Úgy döntött, azonnal hazaviszi Isabelle-t erről a partiról, és otthon véget vet a kapcsolatuknak. Már épp szóra nyitotta a száját, amikor szeme sarkából meglátott valamit, ami felkeltette a figyelmét. A helyiség szemközti oldalán egy nő bukkant fel az ajtóban. Most érkezhetett, mert lábujjhegyre állva fürkészőn körbenézett. Alexandrosz számára a másodperc törtrészéig elnémult a világ, és nem tudta levenni a szemét az ismeretlenről. Egyszerűen lélegzetelállítónak találta, bár nem igazán tudta, miért. A nő nem volt szabályos szépség, és különösebben magas sem, de a férfi tapasztalt szeme azonnal felfedezte, hogy az alakja tökéletes, noha kissé talán teltebb, mint manapság divatos. Teste elemi vágyakat ébresztett Alexandroszban. Az ismeretlen egyszerű szabású, fekete ruhája kiemelte viselője vékony derekát és feszes mellét. Nyakláncán egyetlen drágakő ragyogott a csillárok fényében. A férfi elképedt, amikor rádöbbent, hogy a legszívesebben azonnal odamenne hozzá, kézen fogva kivezetné a teremből, és kiderítené, valóban olyan puha és selymes-e a bőre, mint amilyennek látszik. Ez a késztetés olyan erős volt benne, hogy már el is indult feléje. El akarta tüntetni a többi férfi elől, akik már ugyancsak felfigyeltek rá. A nő vonásai finomak voltak, járomcsontja magasan ült, és Alexandrosz közelebbről is meg akarta nézni mandulaformájú szemét, hogy megtudja, milyen a színe. Az izgató teremtés szőke haja lágy hullámokban omlott alá a vállára, és mézszínű csíkok villantak meg benne. A férfi követte a tekintetével, ahogy kecsesen ringó csípővel keresztülvágott a termen. Amikor Alexandrosz megérezte, hogy valaki megrángatta a zakója ujját, kis híján ingerülten lesöpörte magáról az idegesítő kezet. Szerencsére még időben eszébe jutott, hogy ki ő, és kivel érkezett ide. Pár pillanatra megfeledkezett magáról, sőt az egész világról is. Most már egészen biztos volt abban, hogy tovább kell lépnie, és szakítania kell Isabelle-lel. Intő jel, hogy egy emberekkel teli teremben vágyat ébreszt benne egy másik nő, akit még csak nem is ismer. Vagy talán mégis ismeri? Olyan érzése volt, hogy látta már valahol. Komoly erőfeszítésébe került, hogy levegye róla a szemét, és 11

visszaforduljon Isabelle-hez. Azonnal eszébe jutott, hogy az előbb már eldöntötte, elmegy innen. Szelíd mosolyt varázsolt az arcára. – Bocsáss meg, kérlek – mondta. – Holnap korán reggel fontos tárgyalásom lesz. Nem bánnád, ha most hazamennénk? Isabelle megszorította a férfi karját, és viszonozta a mosolyát. Nyilvánvalóan azt hitte, hogy kettesben akar maradni vele. – Egyáltalán nem bánom, drágám. Csak hozom a kabátomat. Alexandrosznak halvány lelkifurdalása sem volt. Isabelle Zolanz olyan nő, aki ismeri a magafajta férfiak játékszabályait. Természetesen csalódott lesz, de mivel érzelmeket nem táplált iránta, csak a pénzének és a társadalmi helyzetének az elvesztését fogja siratni. Alexandrosz kapcsolatai kivétel nélkül ilyenek voltak, és igazából csak a vadászat izgalmát élvezte. Bár ha egészen őszinte akart lenni magához, akkor el kellett ismernie, hogy jó ideje minden hódítása keserű utóízt hagyott maga után. Már rég nem kellett megerőltetnie magát ahhoz, hogy célt érjen valakinél. Tekintetével önkéntelenül megint azt a másik nőt kereste, de sehol sem látta. Talán jobb is így, gondolta. Jól tudta, mi lesz az álmokból. A csodálatot elkerülhetetlenül csalódás követi. Kallie utat vágott magának a tömegben. Nyakát nyújtogatva a nagybátyját kereste, és végül meg is pillantotta egy csöndes sarokban. Odament hozzá, és arcon csókolta. – Elnézésed kérem, Alekszej. Feltartottak a munkahelyemen. – Semmi baj, kedvesem. Hozok neked egy italt. A férfi egy kicsit gyorsan beszélt, és Kallie idegesnek érezte. Ez a benyomása csak fokozódott, amikor bácsikája lekapott egy pohár vizet egy arra haladó pincér tálcájáról, és úgy nyomta az unokahúga kezébe, hogy közben kerülte a pillantását. Aztán még egy hatalmas pálma mögé is behúzta, és eléje állt, hogy eltakarja. – Alekszej! – tiltakozott Kallie. Nagybátyjának mindig is hajlama volt a drámára, de az már tőle is túlzásnak tűnt, hogy úgy tegyen, mintha egy kémfilm főszerepét alakítaná. – A szeretőd elől bujkálunk? – kérdezte a lány suttogva, és hamiskásan elmosolyodott. A férfi megbántottan nézett rá. – Kallie Demarkisz, jól tudod, hogy számomra egyedül a feleségem létezik. Soha nem vetnék szemet más nőre. 12

A lány csitítóan nagybátyja karjára tette a kezét. – Csak vicceltem. Mindenesetre nagyon furcsán viselkedsz. Most már előbújhatok innen? A férfi elsápadt, és úgy tűnt, hogy a terem másik végében felfedezett valamit. Kallie összeráncolta a homlokát, és lassanként félni kezdett. – Mi a baj? – kérdezte. – Van itt valaki... Valaki, akit te nagyon régen nem láttál már... Valaki... – Kicsoda? – akarta tudni a lány, és kezdett bosszankodni. Bácsikája kitért a kérdés elöl. – Megpróbáltalak elérni a mobiltelefonodon, hogy ne gyere ide, de nem vetted fel... – Miért nem kellett volna eljönnöm? A férfi nagyot nyelt. – Mert Alexandrosz Kurosz is itt van. Kallie egyszeriben távoli morajlásnak hallotta a terem zaját. Nagybátyja szavainak az értelme csak nehezen jutott el az agyáig. Hirtelen bénultság vett erőt rajta, és kicsúszott a kezéből a pohár. Bácsikájának az utolsó pillanatban még sikerült elkapnia, de a víz így is ráfröccsent a lány ruhájára. Szerencsére nem hagy majd foltot, futott át a fején az ebben a helyzetben teljességgel képtelen gondolat. Alexandrosz Kurosz... Ez csak egy név, gondolta kábultan. Egy híres, gazdag, vonzó és befolyásos férfi neve, aki nem az ő köreiben forog. Viszont a múltja egy részét is jelenti. Egy fontos részét, amelyet azóta sem tudott elfelejteni. Olyasvalakit jelent, akit álmában sem szeretne viszontlátni. És erre most itt van a teremben, talán csak pár méterre tőle. A lány halálra rémült. Nagybátyja megfogta a kezét, és Kallie erőnek erejével állta a tekintetét. – Nagyon sajnálom, kincsem. Ha Kurosz meglát téged... A lány lassan bólintott. Elképzelni sem merte, mit tenne a férfi, ha észrevenné őt. Közben dühítette, hogy nem képes könnyed vállrándítással túltenni magát a dolgon. Eddig nem is sejtette, hogy Alexandrosz még mindig ilyen erős érzelmeket vált ki belőle. Hiszen csak egy csók volt! – akarta hinni. Csakhogy annak a csóknak súlyos következményei lettek. Meghiúsította az évszázad esküvőjét. Alexandroszt otthagyta miatta az a nő, akit szeretett. Alekszej egyre izgatottabb lett. 13

– Az a helyzet, Kallie... Neked eddig nem szóltam erről, mert nem akartalak nyugtalanítani, de megint üzleti kapcsolatban állok Kurosszal. Természetesen csak a szüleid halála óta. Édesapád soha nem egyezett volna bele, de meg kellett tennem. Senki máshoz nem fordulhattam, és amikor időpontot adott nekem... – A férfi kurtán felnevetett. – Időpontot nekem! Úgy tűnik, nem akarja bolygatni a múltat, legalábbis velem kapcsolatban nem. Ami viszont édesapádat illeti... Nos, az már más történet. – Alekszej elhallgatott, és még erősebben szorította Kallie kezét. – De ha most meglát téged... – Alekszej, engem nem zavar, ha te üzletelsz Alexandrosszal. Komolyan nem. Most viszont elmegyek. Hidd el, én éppoly kevéssé akarom viszontlátni őt, mint amennyire ő engem. Hazudsz. Nagyon is szívesen találkoznál vele, mondta Kallie–nak egy gonosz kis hang, és neki máris hevesebben kezdett dobogni a szíve. Tudta, hogy azonnal el kell mennie innen. Futó puszit nyomott a nagybátyja arcára. – Holnap délelőtt felhívlak, és mindent megbeszélünk. Alekszej megkönnyebbülten bólintott. Lelki szemeivel alighanem már látta csődbe menni a cégét, ha Alexandrosz Kurosz meglátja itt az unokahúgával, és mégis a megkésett bosszú mellett dönt. Kallie leszegett fejjel, se jobbra, se balra nem nézve a kijárathoz indult. Azzal nyugtatta magát, hogy az elmúlt hét évben nagyon megváltozott, és Alexandrosz valószínűleg akkor sem ismerné meg, ha szembe jönne vele. Már majdnem elérte az ajtót, amikor ki kellett kerülnie egy poharakkal megrakott tálcát cipelő pincérnőt, és közben nekiütközött egy másik vendég hátának. Mind a ketten megfordultak, és Kallie döbbenten nézett fel a magas, széles vállú férfira. Fekete haja kicsit talán hosszabb volt a kelleténél, és lágy hullámokban omlott az inge gallérjára.

14

2. FEJEZET

Kallie magán érezte egy fekete szempár kifürkészhetetlen pillantását, amelyet túlságosan is jól ismert. Tekintete a vonzó arca tapadt, amelynek a vonásai mindig is elevenen éltek az emlékezetében. Gépiesen elnézést akart kérni, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. – Alexandrosz Kurosz. A lány észre sem vette, hogy hangosan kimondta a férfi nevét. Miért pont vele kellett összeütköznie? Miért ilyen kegyetlen hozzá a sors? A férfi megállt, és egészen Kallie felé fordult. Ő az! Az a nő, akit az előbb látott. És ezek szerint valóban találkoztak már. – Ismerjük egymást? – Elnézést! – mondta Kallie, és továbbindult. Néhány lépés után már remélte, hogy ennyivel megúszta, ám akkor egy erős kéz markolta meg a karját. – Kallie Demarkisz? – kérdezte Alexandrosz hitetlenkedve. A lány lehunyta a szemét. Legrosszabb rémálma vált valóra. A férfi vasmarokkal szorította, a keze alatt mégis izgatón bizseregni kezdett a bőre. Végül felnézett Alexandroszra, mert nem is volt más választása. – Igen, én vagyok. A férfi arcáról semmit nem lehetett leolvasni, a szeme azonban megvillant. Tekintetét lassan végigjáratta Kallie testén. – Lám, lám! A kis Kallie Demarkiszból felnőtt nő lett – mondta tűnődve, inkább csak saját magának. – A szemed árult el. Nincs még egy ilyen zöldeskék szempár. Máskülönben nem ismertelek volna fel. Nyilvánvaló, hogy valaki besegített a természetnek. Még emlékszem, milyen bizonytalan kislány voltál, de ez az eredmény megérte a fáradozást – tette hozzá. Pillantása Kallie mellére siklott, és ő csak most értette meg, hogy a férfi mire célzott a megjegyzésével. Felháborodottan levegő után kapkodott, de végül sikerült legyűrnie a megrökönyödését, és kiszabadította a karját. 15

– Túl sokat engedsz meg magadnak. Egyébként semmit sem változtattam meg magamon. Sajnálom, hogy neked mentem, és most, gondolom, kész örömmel megbocsátasz nekem, ha magadra hagylak. – Nem azt sajnálod inkább, hogy miattad felbomlott az eljegyzésem? Vagy azt, hogy meghurcoltad a nevem a szennylapokban? Netán azt is sajnálod, hogy megaláztatok, amikor kidobtatok a házatokból, mintha közönséges tolvaj lettem volna? Ennyit a reményemről, hogy Alexandrosz Kurosz elfelejtette a múltat, gondolta Kallie, és lángba borult az arca. A férfi hiábavalóan próbálta visszanyerni az önuralmát. Kallie-t még mindig tökéletesnek látta, mégsem értette, hogyan sikerült őt ilyen gyorsan és könnyen visszarántania a múltba, amelyről pedig azt hitte, hogy örökre maga mögött hagyta. Hirtelen szédülés tört rá. Szédült, mert szemtől szemben állt azzal a nővel, aki már a terem túlsó végéből is óriási hatással volt rá. Megszédítette a szépsége. Ráadásul éppen Kallie Demarkisz van rá ilyen hatással. Az egykori kislány, aki majdnem tönkretette az életét. Most azonban már nem kislány, hanem felnőtt nő. Izgató nő, akitől felforr a vére, és feszítést érez az ágyékában. Kallie már éppen szóra nyitotta a száját, hogy végre mondjon valamit, ám ekkor egy szőke jelenség bukkant fel Alexandrosz oldalán, és a karjára tette a kezét, amelyen vörösre lakkozott körmök virítottak. Mozdulata egyértelműen azt fejezte ki, hogy ez a férfi az övé. Ezt persze senki sem róhatja fel neki, gondolta Kallie, elvégre Alexandrosszal egyetlen más férfi sem veheti fel itt a versenyt. Már fiatalkorában is jóképű volt, azóta viszont egyenesen lélegzetelállító lett. Arcát a múló évek még markánsabbá faragták. Olyan érzéki kisugárzás árad belőle, amilyet csak a kor, a magabiztosság és a tapasztalatok kölcsönözhetnek egy férfinak. Egyedül hullámos haja maradt meg ugyanolyannak, amilyen az ifjúságában volt, gondolta Kallie elgyötörtén. Töprengését végül a szőke nő finomkodó hangja zavarta meg. Nem akarsz bemutatni, drágám? Alexandrosz nem tudta levenni a szemét Kallie–ról. Látta rajta, hogy neki is csak nehezen sikerül uralkodnia magán. Hosszú pillanatokra mind a ketten megfeledkeztek arról, hogy nyilvános helyen vannak, és emberek 16

veszik körül őket. A férfi tudta, hogy most Isabelle-lel kellene foglalkoznia, mégis Kallie találta meg előbb a hangját. – Elnézést kérek, de okvetlenül találkoznom kell valakivel, mielőtt még elmenne a partiról. Alexandrosz... jó volt újra látni téged – motyogta, aztán sietve elvegyült az emberek között. Szőke tincseit a férfi néha még megvillanni látta a tömegben, és szinte ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy utánaeredjen. Unalma elszállt, és egyszeriben tele lett energiával. Ilyen erős vágyat már nagyon rég nem érzett. és az a vágy beteljesülés után kiáltott. Vonakodva követte Isabelle-t a kijárathoz, és fejében máris megszületőben volt egy terv. Évek óta nem gondolt Kallie-ra, és akkor is csak épphogy az eszébe villant, amikor Alekszej, a nagybátyja nemrégiben felkereste őt. Még gratulált is magának, hogy végre mindent sikerült elfelejtenie. Egészen biztos volt ebben. A mai estéig. Kallie Demarkisz. A férfi fejében egyre csak ez a név visszhangzott. Ki hitte volna, hogy ő is itt lesz ma ezen a partin? Ki hitte volna, hogy éppen ez a lány fogja fellobbantani benne a szunnyadó szenvedélyt? És ki hitte volna, hogy neki, Alexandrosz Kurosznak valaha is alkalma nyílik, hogy megtorolja Kallie-n a hét éve elkövetett galádságát, amelyért soha senki nem vonta felelősségre? Majdnem hangosan felnevetett, amikor arra gondolt, hogy jobbkor nem is találkozhatott volna a lánnyal. Az időzítés egyszerűen tökéletes. Előnyére fogja fordítani ezt a véletlent, és az utolsó cseppig kiélvezi a bosszút. Ahogyan Kallie Demarkiszt is. Két nappal később Kallie döbbenten meredt a házi telefonon villogó kijelzőre. A titkárnője megismételte az iménti bejelentését.

– Kallie, hallottad, amit mondtam? Alexandrosz Kurosz akar beszélni veled. A lánynak nagyot dobbant a szíve. Az utóbbi negyvennyolc órában szinte mást sem csinált, mint igyekezett elhitetni magával, hogy csak rosszat álmodott, és talán nem is találkozott Alexandrosszal. – Köszönöm, Cécile. Most már kapcsolhatod a hívást – mondta, amikor végre nagy nehezen sikerült megszólalnia. Mielőtt megnyomta a villogó lámpa alatti gombot, még egyszer nagy levegőt vett. – Igen, tessék! 17

– Kallie. – Alexandrosz. – A lányt meglepte, hogy a hangja semmit sem árult el a lelkében uralkodó zűrzavarból. A vágy, amelyet a váratlan viszontlátás ébresztett benne, most újra fellángolt, és ez megijesztette. – Mit tehetek érted? Gondolom, nem a hogylétem felől akarsz érdeklődni. – Mi tagadás, felkavaró volt az a tegnapelőtti találkozás. Mióta nem láttuk egymást? Hat éve? – Hét. Kallie tudta, hogy túl gyorsan vágta rá a választ. Erősen remélte, hogy a férfinak ez nem tűnt fel. – Sajnálom, ami a szüléiddel történt – mondta. Kallie most már végképp nem értett semmit. Édesanyja felpofozta Alexandroszt, az apja kiutasította a házukból, ő pedig azt mondta neki, hogy soha többé nem akarja látni. Elképedésében a lány még szóhoz sem jutott, amikor a férfi hozzátette: – A haláluk híre a történtek ellenére is elszomorított. – Köszönöm – felelte a lány, aztán megismételte a kérdését. – Mit tehetek érted, Alexandrosz? A férfi sokáig nem válaszolt. – Vacsorázz ma este velem! – felelte végül elképesztő nyugalommal. Kallie egészen biztos volt abban, hogy Alexandrosz készül valamire. Lehetséges vacsorapartnereinek a listáján nála még Attila, a hunok királya is előkelőbb helyet foglalhat el. Alexandrosz a világ egyik végéből a másikba utazgat, sokmilliós üzleteket köt, államfőkkel találkozik, és olyan modellekkel meg színésznőkkel randevúzik, mint Isabelle Zolanz. És vele meg a többi szépséggel a férfi egészen biztosan nem csak vacsorázni szokott. – Nehéz elhinnem, hogy tényleg ezt szeretnéd, Alexandrosz. – Pedig ez az igazság. Beszélgethetnénk a régi szép időkről – felelte a férfi könnyedén. Ez csakis rossz vicc lehet. Alexandrosz játszik vele. – Én nem szeretnék veled vacsorázni – jelentette ki Kallie. – Te is azt mondtad, hogy soha többé nem akarsz látni engem. – Megváltozott a véleményem. – Miért? – Mondjuk, mert tartozol nekem ennyivel. 18

Kallie lehunyta a szemét. Mit válaszolhatna erre? Lázasan keresett valami kifogást, de a férfi megelőzte. – Beszélgettem kicsit a titkárnőddel, és ő igazán segítőkésznek mutatkozott. Elárulta, hogy ma estére nincs bejegyzés a határidőnaplódban. Kallie titokban a pokolba kívánta Cécile-t. Most már nem hivatkozhat az elfoglaltságára. – Úgy tűnik, nincs más választásom – mondta végül mereven. – Hat óráig dolgozom. Neked mikor volna jó? – Nyolcra foglaltattam asztalt a Crillon szállodában. Menjek érted, vagy küldjem inkább a sofőrömet? – Inkább találkozzunk ott! – felelte a lány sietve. Lelki szemeivel látta, amint Alexandrosz a vonal túlsó végén megvonja a vállát. – Ahogy óhajtod. Akkor nyolckor! A bárnál foglak várni.

19

3. FEJEZET

Alexandrosz letette a kagylót, és felállt a bőr karosszékből. Az ablakhoz sétált, mérték után készült, olasz nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, és felidézte magában a két nappal korábbi estét. A váratlan találkozás okozta döbbenet még mindig élénken élt az emlékezetében. Ugyanolyan élénken, mint az, hogy Kallie nagyon megváltozott, ő pedig hevesen megkívánta. Az előbb már a hangja hallatán is újból fellángolt benne a vágy. Tekintete a távolban magasodó Eiffel-toronyra tévedt, de gondolatai csak Kallie körül forogtak. Megjelent előtte zöldeskék szeme, és az eltelt hét évet egyszeriben hét másodpercnek érezte. Egykori érzései megint hatalmukba kerítették, pedig szentül hitte, hogy életének azt a fejezetét rég lezárta már. Nos, alighanem tévedett. Annak idején elképesztően hiszékeny volt. Hogyan gondolhatta valaha is, hogy Kallie családja közelebb áll hozzá, mint a sajátja? Keze ökölbe szorult, amikor felidézte magában, milyen bosszúszomjasan viselkedett a lány. És hogy őt milyen váratlanul érte a támadása. Kallie azon az estén csábító szirénné változott, és ő mindmáig nem felejtette el, mennyire meglepte az az átváltozás. Valósággal megbénította, azért nem tudott elhúzódni a lány csókja elől. Azzal pedig, hogy a saját e-mail címéről küldte el az újságnak a róluk készült képet és azt az írást, Kallie többszörösen is elárulta őt. Mert olyasmit is közhírré tett, amit ő egyedül neki árult el. Maradéktalanul megbízott benne, Kallie pedig minden kifecsegett, és nevetségessé tette őt. Alexandrosz összeszorította a száját. Apja halála után a keselyük azonnal ki akarták használni az ő esetleges gyengeségét, az eljegyzése felbomlása után pedig még alacsonyabban köröztek a feje fölött. És nem sok választotta el őket attól, hogy lecsapjanak rá. Az a bizonyos este fordulópontot jelentett az életében. Akkor tökélte el, hogy soha senkit nem fog közel engedni magához. Azóta egyedül járja az útját. És nincs is szüksége senkire. 20

A férfi haragosan ökölbe szorította a kezét. Elég ebből! Kallie Demarkisz hamarosan megtanulja, hogy jár az, aki keresztbe akar tenni Alexandrosz Kurosznak. Ideje, hogy a lány is kóstolót kapjon a valóságból, amit neki annak idején meg kellett ízlelnie. Alexandrosz gondolatai visszakanyarodtak azokhoz a tervekhez, amelyeket azóta szövögetett, hogy viszontlátta Kallie-t. Nem az a fajta ember volt, aki örömét leli a bosszúban. Számára ez mindig csak eszközt jelentett arra, hogy kihasználja az ellenfelei gyengeségét. A sikereit is részben éppen ennek a felfogásának köszönhette, ahogy azt is, hogy újra megerősödött, visszaszerezte a befolyását, és még túl is szárnyalta mindazt, amit az apja elért. Amikor Alekszej Demarkisz segítségért fordult hozzá, Alexandrosz sokáig fontolgatta, mit tegyen. Most már tudta, hogyan kell döntenie. A sors a kezére játszott, ő pedig immár készen áll arra, hogy átértékelje a bosszúról alkotott véleményét. Már csak azért is, mert a terv, amelyet kidolgozott, hihetetlenül csábító volt, és eddig még soha nem tapasztalt vágyat érzett. Elérkezettnek látta az időt, hogy végleg elhallgattassa a múlt suttogó kísérteteit, és mellékesen kellemes órákat szerezzen magának. Kallie Párizs utcáit nézegette a taxiból. Általában beérte a metróval, de ma az utolsó pillanatban feltartották az ügynökségen, és tömegközlekedéssel nem ért volna oda időben a Crillon szállodába. Magában idegesen azt találgatta, milyen lesz újra találkozni Alexandrosszal. A férfi mintha még magasabb lett volna, mint amilyennek az emlékezetében élt, de ugyanolyan karcsú és izmos volt, akár annak idején. A gondolatra furcsa bizsergés ébredt a lány testében, de sietve elhessegette magától az érzéki képeket. A lapokból tudta, hogy Alexandrosz nem nősült meg, miután Pia Kiriapulosz szakított vele. Pia viszont nagyon hamar férjhez ment egy másik férfihoz, amivel bizonyára csak újabb adag sót szórt az Alexandrosz szívén ütött sebbe. Mai eszével Kallie már tudta, hogy annak idején Alexandrosz iránt nem érzett többet kislányos rajongásnál. Abból azonban a férfi semmit sem vett észre, és soha nem is vett volna, ha ő Eleni biztatására nem keresi fel azon az estén. Éretlen kamaszként összetévesztette a vágyat a szerelemmel, de ma már felnőtt nő, aki képes uralkodni magán és az érzésein. 21

Amikor a taxi megállt a szálloda bejárata előtt, Kallie-t előbb forróság öntötte el, aztán kirázta a hideg. Egy portás odalépett a kocsihoz, és kinyitotta előtte az ajtót. A lány még habozott kicsit, mielőtt tűsarkú cipőjében kissé bizonytalanul lépkedve bement a mézszínű márvánnyal kirakott előcsarnokba. Azonnal meglátta Alexandroszt, és a legszívesebben megfutamodott volna, de erőt vett magán. A férfi egy bárszéken ült a pultnál, sötét színű itallal teli poharat forgatott a kezében, és olyan áthatóan méregette a tartalmát, mintha abban remélne válaszokat találni az őt gyötrő kérdésekre. Kallie megállt mellette. – Alexandrosz – szólította meg halkan, és bosszankodva hallotta, hogy remeg a hangja. A férfi felnézett rá, és sötét szemének pillantásával azonnal foglyul ejtette. Arca azonban akkor is kifejezéstelen maradt, amikor felállt, és lesegítette Kallie kabátját. A lány gondosan vigyázott arra, hogy közben ne érjen egymáshoz a kezük. – Elnézést a késésért! Feltartottak az ügynökségen. Alexandrosz fanyar mosolyra húzta a száját, de a szeme nem mosolygott. – Semmi baj. Iszunk egyet, aztán átmegyünk az étterembe. A férfi elbűvölően kedves volt, de Kallie nem hitt a látszatnak. Bizonytalan léptekkel követte Alexandroszt az egyik asztalhoz. Örült, hogy az egyszerű selyemblúz és az egyenes szabású, fekete szoknya mellett döntött, s nem tett kísérletet arra, hogy az öltözékével bármiféle hatást gyakoroljon a férfira. Amikor a pincér megállt mellettük, a lány csak ásványvizet kért. Alexandrosz magának whiskyt rendelt, s miután megint kettesben maradtak, felvonta a szemöldökét. – Ma nem iszol? Kallie elvörösödött. Jól tudta, hogy a férfi arra az estére célzott, amelyen ő szabályosan kitépte a kezéből az üveg ouzót. Ezek szerint semmit sem felejtett el, gondolta. Válaszképpen csak megrázta a fejét. Természetesen nem fogja Alexandrosz orrára kötni, hogy az óta az éjszaka óta egyetlen csepp alkoholt sem ivott. Alkalma bőven lett volna rá, de már a szagától is rosszullét fogta el. 22

– Nincs sok időm – mondta. – Mi lenne, ha most rögtön elmondanád, mit akarsz? – Mindent a maga idejében, Kallie. Alexandrosz előrehajolt, a lány pedig csak nehezen tudta rávenni magát, hogy hátrább húzódjon. Egyre biztosabb volt abban, hogy olyan játék részese lett, amelynek nem ismeri a szabályait. Pókhálóban vergődő légynek érezte magát, és nem volt ínyére. Az még kevésbé tetszett neki, hogy Alexandrosz úgy nézett rá, mint egy zsákmányra leső pók. – Mesélj! Hogy kerültél Párizsba? – kérdezte a férfi egykedvűen, miután a pincér eléjük rakta az italokat. – Nem Angliában jártál főiskolára? – De igen – bólintott Kallie. – A szüleim halála után azonban elvágyódtam Londonból, és Párizst mindig is szerettem. A főiskola alatt eltöltöttem itt egy évet, és megtanultam franciául. – A lány megvonta a vállát. – Az örökségemből alapítottam egy kis céget, és szerencsém volt, mert nagyon gyorsan sikerült felfuttatnom. Itt angol vállalatokat vezetek be, Angliában pedig franciákat. Alexandrosz azokra az értesülésekre gondolt, amelyeket az elmúlt két napban szerzett be Kallie–ról. Számtalan fényképet látott róla, amelyek fogadásokon készültek, és úgy tűnt, hogy mindenütt ő volt a középpontban. Ma este az öltözékével komoly üzletasszony benyomását igyekezett kelteni, a férfi azonban jól emlékezett csábos alakjára, amelyeket a Ritzben nem rejtett el az estélyi ruha. Bár most nem kért alkoholt, Alexandrosz nem hitte el Kallie–nak, hogy soha nem iszik. Érezte, hogy erőt vesz rajta a harag, de elszántan igyekezett megőrizni a hidegvérét. – Aligha csak a szerencsének köszönheted a sikereidet – mondta. – Több szakmai lapban is olvastam a cégedről. Azt is megírták, hogy tavaly te lettél az év vállalkozója az újonnan alapított kisvállalatok kategóriájában. A férfi dicséretében túl sok gúny volt ahhoz, hogy Kallie-t valódi büszkeség tölthesse el. – Mint mondtam, jó volt az időzítésem. A Csalagút közelebb hozta egymáshoz Angliát és Franciaországot, és ez sok üzleti vállalkozásnak segített. Én csak egy voltam a sok közül. – Igaz, de nem mindenki ért el akkora sikereket, mint te. Nyilvánvalóan megörökölted a Demarkiszok üzleti érzékét. 23

– Az semmi a Kuroszokéhoz képest – felelte Kallie mosolyogva. Már nem volt annyira feszült, tudta azonban, hogy könnyen veszélyes terepre tévedhet, ha ellankad a figyelme. – Talán igen, talán nem – mondta Alexandrosz. Tekintete a lány érzéki ajkára tapadt. A mosolyára nem volt felkészülve. Egyszeriben semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy milyen érzés lenne, ha megcsókolná... Alexandrosz megkönnyebbült, amikor a pincér odalépett hozzá. – Mr. Kurosz, elnézést kérek a zavarásért, de felszabadult az asztaluk. Vagy esetleg parancsolnak még egy italt? – Nem, Pierre, mehetünk – felelte Alexandrosz. Egy ragadozó nagymacska kecsességével felállt, és megvárta, hogy Kallie is kövesse a példáját. Közben ökölbe kellett szorítania a kezét, mert hirtelen erős vágyat érzett arra, hogy megérintse a lányt. Egyelőre uralkodott magán, de hosszú idő óta most először nézett bizakodó várakozással a jövő elé.

Alexandrosz a lányra emelte a tekintetét: – Ízlett? A kérdés ártalmatlan volt, Kallie mégis gyanakvóan nézett rá. Hátradőlt a székén, és üres tányérjára tette az evőeszközét. – Az étvágyammal sosincs gondom – felelte. – De erre még bizonyára te is emlékszel. A férfi végigjáratta a tekintetét a lány testén, legalábbis azon a részen, amelyet látott az asztal fölött. Kallie-t azonban már ettől is forróság öntötte el. Eszébe jutott Alexandrosz feltevése, miszerint plasztikai műtétet végeztetett magán. – Egy kicsit még mindig bizonytalannak tűnsz – jegyezte meg a férfi. – Annak idején talán pufók voltál, de melyik bakfis nem az? Pufók? Kallie szégyenkezve gondolt vissza arra a régi estére és a saját szenvedélyességére. Teste akkor hevesen vágyott a férfi testére, és egy pillanatig azt képzelte, hogy Alexandrosz ugyanúgy érez iránta. Persze szó sem volt erről, és a férfi nagyon hamar felocsúdott első döbbenetéből. Kallie a legszívesebben lehunyta volna a szemét, hogy ne kelljen Alexandroszra néznie. 24

– Nem gondolod, hogy most már ideje volna elmondanod... – kezdte, de a férfi a szavába vágott. – Nem, még nincs itt az ideje – jelentette ki. Nyers hangjától Kallie összerezzent, ami nem kerülte el Alexandrosz figyelmét. Feszült vonásai elárulták, hogy erősen uralkodnia kell magán. – Miért meséltél annak a szennylapnak a bizalmas beszélgetéseinkről? A fotó nem volt elég? – kérdezte a férfi. Kallie a füle tövéig elvörösödött. Annak idején neki is borzalmas volt ráeszmélnie, hogy csúnyán visszaéltek a bizalmával. De megértené-e Alexandrosz, milyen volt egy kamaszlány számára átélni élete első szerelmi csalódását? Hogy mennyire kellett neki valaki, akivel megoszthatta a bánatát, és akiről azt hitte, megőrzi a titkát? Természetesen nem értené meg. A régi Alexandrosz talán igen, de ez a mostani egészen biztosan nem képes rá. Kallie most már örült, hogy sohasem árulta el Elenit, és megtartotta magának az igazságot. Talán ez is segítségére lesz abban, hogy megtudja, mit akar tőle Alexandrosz. Mert az egészen biztos, hogy akar tőle valamit. Azokat a beszélgetéseket, amelyekre a férfi most célzott, mintha egy korábbi életében folytatta volna. Az volt az ártatlanság kora. Akkoriban Alexandrosz Kurosz még nem vette át apjától a céget. Még arról álmodozott, hogy a legszívesebben művészettörténetet tanulna. Azóta egészen más ember lett belőle, és ebben az emberben ő már nem bízhat meg. – Én nem... Nem úgy volt, ahogy gondolod – válaszolta végül erőtlenül. A férfi előrehajolt. – Valóban nem? És hogyan volt? – kérdezte. Kallie megkönnyebbült. Egy dühös és gyűlölködő Alexandrosszal szemben meg tudja védeni magát. – Soha nem akartam fájdalmat okozni neked, de felőlem azt hiszel, amit akarsz. Bármit mondok, úgysem tudom megváltoztatni a véleményedet. – Nem okoztál fájdalmat nekem – válaszolta a férfi maró gúnnyal. –A felelőtlen viselkedéseddel viszont komoly kárt okoztál. Alekszej bácsikád... Alexandrosz nem fejezte be a mondatát. A lány nem volt felkészülve erre a váratlan témaváltásra, és fejében azonnal megszólaltak a vészcsengő. – Mi van a nagybátyámmal? 25

Alexandrosz egykedvűen megvonta a vállát. – Úgy hallottam, nehézségei vannak. Kallie-nak lelkifurdalása támadt. A parti óta még nem volt alkalma arra, hogy beszéljen a bácsikájával. Csak annyit tudott, hogy végső kétségbeesésében Alexandroszhoz fordult. – Miféle nehézségei? – kérdezte. Ebben a pillanatban gyűlölte Alexandroszt. A férfi szemlátomást a vacsora minden egyes pillanatát élvezte, főleg azt, hogy kínozhatja őt. – Olyanok, amelyek néhány millió eurós tőkeinjekcióval könnyedén legyőzhetők. Kallie titkolni igyekezett a rémületét. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy Alexandroszt bosszúvágy hajtja. – Ugye, már nem a tiéd a szüleid részvénycsomagja a családi vállalkozásból? – kérdezte a férfi váratlanul. A lány nem tudta, honnan valók Alexandrosz értesülései. Óvatosan megrázta a fejét. – Azt sem voltál képes kivárni, hogy a szüleidet elföldeljék, máris pénzzé tetted a részvényeiket? Kallie–nak a lélegzete is elakadt a férfi kegyetlen szavai hallatán. A vádaskodás ráadásul igazságtalan volt. A részvényeket Alekszejnek adta, aki aztán pénzzé tette a csomagot. Az árából ő csak egy kis részre tartott igényt, abból alapította meg a cégét. A többiről lemondott, mert a nagybátyjának nagyobb szüksége volt rá. A lány előrehajolt, és haragjában nem vette észre, hogy Alexandrosz így beláthat a blúzába. – Semmi közöd ahhoz, hogy mit tettem vagy mit nem tettem a részvényeimmel! A férfi közönyösen megvonta a vállát, mintha nem igazán érdekelné, mi történt az értékpapírokkal. Kallie a legszívesebben egy pofonnal törölte volna le a képéről az önelégült vigyort. – A lényeg, hogy a nagybátyád hozzám fordult segítségért – folytatta Alexandrosz. – Vagyis hitelért, hogy egészen pontos legyek. Kallie elfehéredett. Jaj, Alekszej, mit műveltél! – gondolta kétségbeesetten. – Mit akarsz tőlem? Ennek nyilván semmi köze ahhoz, ami sok-sok éve történt. 26

– Miért ne lenne? Azt hiszed talán, hogy semmiség volt, amit akkor velem tettél? Hogy az idő mindent begyógyít? Megpróbáltál elcsábítani, és miután nem jártál sikerrel, bosszút álltál rajtam. Csakis miattad hiúsult meg az esküvőm. – Alexandrosz... – A lány hangja riadtan csengett. – Biztosan mindent megmagyaráztál Piának. El kellett hinnie neked, hogy közöttünk semmi sem történt. Ha igazán szeretett téged, akkor... – Hihetetlen vagy, Kallie! Még hogy szeretett! Közöttünk szó sem volt szerelemről. A házasságunk Piával egyszerű üzleti megállapodás lett volna, hogy egyesítsük a családjaink vagyonát. Az egészből persze semmi sem lett, mert az oktalan fecsegésednek köszönhetően Pia családja arra a meggyőződésre jutott, hogy nem vagyok alkalmas a közös cég irányítására. Kallie döbbenten hallgatott. Mindig is azt hitte, hogy Alexandrosz szerelmes volt Piába, és csak ezért volt lelkifurdalása a történtek miatt. Akkor is, ha ahhoz a szerencsétlen fotóhoz és a cikkhez valójában semmi köze nem volt. Már épp szóra nyitotta a száját, hogy megvédje magát, ám ekkor eszébe jutott Eleni. Ráébredt, hogy semmit sem mondhat. Tehetetlen dühében az asztalra dobta a szalvétáját, és fel akart állni, de Alexandrosz megfogta a kezét. A selymes bőr érintése, a verőér lüktetése az ujjai alatt megmozdított valamit a férfi lelkében, és egy pillanatra köd borult az agyára. Tudta azonban, hogy most nem veszítheti el az önuralmát, és nem szabad elfelejtenie, miért is van itt. – Még nem fejeztük be, Kallie. Valójában még el sem kezdtem. A lány elrántotta a kezét. – Most már nem is kezdheted el, mert én most elmegyek –jelentette ki. Alexandrosz halk és fenyegető hangon válaszolt: – Nem mész sehová. Ha felállsz, a vállamra doblak, és kiviszlek ebből az étteremből. Vagy itt beszélgetünk, vagy a lesifotósok legnagyobb örömére botrányt csapok, aztán pedig a lakásomon folytatjuk ezt a beszélgetést. Kallie lassan visszaereszkedett a székére. Biztos volt abban, hogy Alexandrosz beváltaná a fenyegetését. A férfi olyan könnyed hangon folytatta, mintha csak az időjárásról beszélgettek volna. 27

– Amint már említettem, a nagybátyádnak sürgősen hitelre van szüksége, hogy ne menjen csődbe a Demarkisz Hajózási Vállalat. Elvileg nekem is érdekemben áll, hogy üzleteljek vele, de a dolgok most érdekes fordulatot vettek, ha érted, mire gondolok. Számomra nem jelentene gondot, hogy segítsek Alekszejen, neki viszont én vagyok az utolsó reménye. – Nem értem, hogy előlem miért hallgatta ezt el – mormolta Kallie. Egyszeriben egészen elveszettnek tűnt. Alexandrosz szinte már megsajnálta, de végül megacélozta a lelkét. – Ki tudja? – válaszolta. – A nagybátyád talán azért nem beszélt neked az üzleti gondjairól, mert sietve eladtad a részvényeidet, hátat fordítottál Angliának, és Párizsba költöztél. Alekszej úgy gondolhatta, hogy téged nem érdekelnek a gondjai. A lány tekintete elfelhősödött, és gondolkodás nélkül válaszolt: – Ez nem igaz. Egyszerűen csak mindenből elegem lett. A szüleim temetése után a családom kizárólag üzleti ügyekről beszélt. Arról viszont soha, hogy apám valószínűleg eldobta magától az életét, és anyámat is magával rántotta a halálba – tette hozzá. Szaporán pislogott, hogy ne buggyanjanak ki a könnyei. Magában közben azért imádkozott, hogy Alexandrosz ne vegye észre zaklatott lelkiállapotát. Csak akkor emelte fel a fejét, amikor már úgy–ahogy visszanyerte az önuralmát. A férfi Kallie arcát fürkészte, és érezte, hogy elbizonytalanodik. Semmi sem úgy alakult, ahogyan tervezte. Szerette volna kinyújtani a kezét, hogy megsimogassa a lány arcát. A legszívesebben véget vetett volna ennek a beszélgetésnek, hogy hazavigye Kallie-t, és ágyba bújjon vele. Már megint szem elől tévesztette a célját. Megrémítette, hogy a lánynak ekkora hatalma van fölötte. Kallie-ban fellobbant a harag. Ez az egész helyzet teljességgel méltatlan. Az egyetlen bűne az, hogy sok-sok éve megnyitotta a szívét Alexandrosz előtt. A férfi pedig lábbal tiporta az érzéseit. – A múlton nem változtathatok – szögezte le Kallie. – Még te sem, bármilyen gazdag is vagy. Annak idején talán nekem is volt némi szerepem abban, hogy... elindult a lavina. Próbáltam megmagyarázni a történteket a szüleimnek, de ők nem hallgattak rám. A férfi gúnyosan ingatta a fejét. 28

– Kissé megkésve bizonygatod, hogy a védelmemre keltél, miután elkészítetted azt az átkozott képet, és eljuttattad az e-mailt a sajtónak. – Kallie tiltakozni akart, de Alexandrosz dühös tekintete elhallgattatta. – Van megoldás arra, hogy segítsek Alekszejen, mi ketten pedig végleg magunk mögött hagyjuk a múltat. – És mit kérsz cserébe? – Téged, Kallie – felelte a férfi, és nem hagyott időt a lánynak arra, hogy felfoghassa a szavai értelmét. – Emlékszel Dimitri bácsikámra? – kérdezte. A lány bólintott. Nem értette, hogy jön ez most ide. – Egy hónapja meghalt. – Nem tudtam, hogy beteg volt. Sajnálom – felelte Kallie gyámoltalanul. Alexandrosz közönyösen vállat vont. Nem akarta elárulni a lánynak, hogy apjaként szerette Dimitrit. Régen ezt is megosztotta volna Kallie-val, mint annyi minden mást, de azok az idők elmúltak. – Dimitri bácsi halála váratlan volt – mondta. – Ez az egyik oka annak, hogy ma találkozni akartam veled. A másik pedig az emésztő vágy, amit te ébresztettél fel bennem, tette hozzá Alexandrosz magában kelletlenül. A pincér leszedte az asztalukat, és megkérdezte, parancsolnak-e még valamit. Kallie csak kávét kért, a férfi pedig egy újabb italt. Miután kihozták a rendelésüket, a lányra emelte a tekintetét. Eltökélte, hogy nem fogja megkönnyíteni a dolgát. – Mi tagadás, felkavart, hogy újból találkoztam veled – mondta –, de az időzítés nem is lehetne tökéletesebb. – Minek az időzítése? – kérdezte Kallie gyanakodva. A férfi elszántan a lány szemébe nézett, és nem engedte, hogy tekintete a blúza kivágására tévedjen. Nem szabad megfeledkezned a célodról! Itt most üzletről van szó és bosszúról. Kallie bájaira később is lesz még időd. – Meg kell nősülnöm. És te sokkal tartozol nekem.

29

4. FEJEZET

A lány megütközve nézett Alexandroszra. – Tessék? – Ideje, hogy jóvá tedd, amit hét éve elkövettél ellenem. Fogadok, álmodban sem hitted, hogy valaha is fizetned kell a tetteidért. Bevallom, én sem vágytam arra, hogy újra találkozzam veled. Mivel azonban... Hogy is mondjam csak? Éppen szorult helyzetben vagyok, ezért szerencsés véletlennek kell neveznem, hogy összefutottam veled. Ez csakis rémálom lehet, gondolta Kallie, és üres tekintettel meredt maga elé. Végül Alexandrosz hangjára riadt fel. – Tessék, idd ezt meg! – mondta a férfi, és elébe tartotta az italát. Kallie hevesen megrázta a fejét, és eltolta Alexandrosz kezét. – Miért szeretnél feleségül venni? – kérdezte. – Miért éppen engem? A férfi letette a poharát, és komoran elmosolyodott. – Egy szóval sem mondtam, hogy erre vágyom. Csakhogy Dimitri bácsikám rám hagyta a tulajdonrészét a Kurosz Hajózási Vállalatból. Már csak ennyi hiányzik ahhoz, hogy az ellenőrzésem alá kerüljön az egész cég. A lány kifejezéstelen arccal nézett Alexandroszra. Még mindig nem tért magához az első döbbenetből. – Ez egyébként várható volt – tette hozzá a férfi. – Dimitri soha nem csinált titkot abból, hogy én leszek az örököse. Viszont sajátságos humora volt az öregnek, és tudta, mit gondolok a házasság intézményéről. Nem született még olyan nő, akit én elvennék. Alexandrosz szavai tőrdöfésként érték Kallie-t. Az ő hibája lenne, hogy a férfi így gondolkodik? – Dimitri ezért záradékot csatolt a végrendeletéhez – folytatta Alexandrosz. – Kikötötte, hogy a halála után hat hónapon belül meg kell nősülnöm, különben elesem az örökségtől. Kallie kétségbeesetten igyekezett lecsendesíteni a lelkében tomboló vihart, és megpróbált értelmesen gondolkodni. 30

– A bácsikád üzletrésze nem lehetett olyan nagy, hogy megrendítse az egzisztenciádat, ha nem kapod meg – mondta. – Arról valóban nincs szó. Dimitri viszont azt is kikötötte, hogy a tulajdonrésze a Sztakisz Hajózási Vállalatra száll, ha én nem nősülök meg a kiszabott határidőig. Kallie nagyot nyelt. Sztakiszék a Kurosz család legádázabb ellenségei voltak. A szóbeszéd szerint a feketepiacon is üzletelnek, de a kábítószer– kereskedelemben és a prostitúcióban is benne van a kezük. Ha igaz, amit Alexandrosz állít, akkor tálcán fogja átnyújtani Sztakiszéknak a Kurosz Hajózási Vállalatot, amennyiben nem tesz eleget Dimitri kikötésének. – A bácsikám olyannyira boldog házas embernek akart tudni engem – folytatta a férfi –, hogy csak két lehetőséget hagyott számomra. Házasság vagy szakmai öngyilkosság. Dimitri természetesen azt is jól tudta, hogy mélységesen elítélem Konstantin Sztakisz üzelmeit. Alexandrosz maga sem értette, miért mondja el mindezt a lánynak, és végül türelmetlenül legyintett. – Neked elég annyit tudnod, hogy az én kezemben van a családod sorsa. Ha nem jössz hozzám feleségül, tönkrementek. – Ez nevetséges! – tiltakozott Kallie. – Hiszen gyűlölsz engem! A férfi előrehajolt. – A gyűlöletet csak hajszál választja el a szerelemtől. És én nem gyűlöllek téged, hanem kívánlak. Kallie szeme elsötétült. Alexandrosz kívánja őt? Nem értette, miért bizsereg ettől a kijelentéstől a teste, amikor csakis haragot és viszolygást kellene éreznie. Hangja kétségbeesett és őszintétlen volt, amikor nagy sokára megszólalt. – Ezzel egyedül vagy, Alexandrosz. Én ugyanis nem kívánlak téged – állította. A férfi újra megfogta a lány kezét, és neki össze kellett szorítania a combját, mert lüktetni kezdett az öle. Alexandrosz pillantása lassan bejárta az arcát, a nyakát és a mellét. Kallie bimbója azonnal megkeményedett, és némán azért imádkozott, hogy a férfi ne vegye észre az árulkodó jelet. Alexandrosz végül mélyen a szemébe nézett. – Valamikor kívántál engem, és még most is kívánsz. Ha most felállnák és megcsókolnálak, másodperceken belül azért könyörögnél, hogy ne hagyjam abba. 31

– Nyilván örülnél neki – kezdte Kallie, de egyszeriben rádöbbent, hogy a férfi sarokba szorította. Rémület kerítette hatalmába, ám aztán eszébe jutott valami. – Isabelle Zolanz! Miért nem veszed el őt? Elvégre egy pár vagytok. Alexandrosz elengedte a lány kezét, és megrántotta a vállát. – Annak a kapcsolatnak már vége. – Tegnapelőtt a partin nekem úgy tűnt, hogy Isabelle nincs tisztában ezzel – jegyezte meg Kallie. – Azóta már tudja – felelte a férfi, és hangja elárulta, hogy nem akar több szót vesztegetni erre. Kallie sajnálta Isabelle-t. El tudta képzelni, milyen kíméletlenül szakított vele Alexandrosz. – Nem mehetek hozzád – jelentette ki. – Sajnálom, ami annak idején történt, de még csak tizenhét éves voltam, és nem kérheted számon rajtam egy réges-régi hibámat. Nem kényszeríthetsz házasságra. – Késő. Már döntöttem. Szerinted ki fogja leginkább megszenvedni, ha visszautasítasz? Esetleg Alekszej bácsikád? Ugye, jól tudom, hogy a három gyereke Amerikában jár egyetemre? – Hallgass! – csattant fel Kallie. Hangja remegett a felindulástól. – Utolsó gazember vagy! A férfi félrebillentette a fejét. – Nem, Kallie, nem vagyok az – mondta, és számolni kezdte az ujjain az érveit. – Záros határidőn belül meg kell nősülnöm. Te úgy pottyantál az ölembe, mint fáról az érett szilva. Szabad vagy, és nagyon szép nő lett belőled, amióta nem láttalak. – Vagy úgy! Csak azért kellek, mert tökéletesnek találod a testemet? Alexandrosz örömtelenül felnevetett. – Tökéletesnek azért nem mondanám, én valamiért mégis jobban kívánlak, mint bármelyik nőt, akivel mostanában együtt voltam. S nem hiszem, hogy ne adnád oda magad nekem boldog örömmel a nászéjszakánkon. A lányt már a feltételezés is vérig sértette. – Soha nem fogok... – Dehogynem – szólt közbe Alexandrosz fagyosan. – És a bosszú minden egyes pillanatát élvezni fogom, amikor majd az enyém leszel. Úgy, ahogyan már hét éve is akartad. Akkor te hiúsítottad meg a házasságomat, 32

most nekem van szükségem feleségre. Nem az volna a tisztességes tőled, ha elvállalnád ezt a szerepet? Kallie testén remegés futott végig, de most nem a félelemtől. Alexandrosz nem hagyott számára menekülési lehetőséget. – Mi a biztosíték arra, hogy a nagybátyám megkapja tőled a hitelt? A férfi megvonta a vállát. – Ölbe tett kézzel végignézhetném a családod bukását, és isten a tanúm, hogy minden jogom meg is lenne rá. Én viszont, bár te mást gondolsz rólam, nem vagyok szörnyeteg. A bácsikád még az esküvőnk napján megkapja tőlem a pénzt. Kallie ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy felpattanjon és elmeneküljön. Biztos volt azonban benne, hogy Alexandrosz bárhol megtalálná. Már csak abban reménykedett, hogy a férfiban maradt még némi emberség, egy kevés a régi Alexandroszból, és ő mindent megmagyarázhat neki. – Nem én adtam el a sztorit a sajtónak – mondta. – Sohasem lettem volna rá képes. Hiszen ismersz. És mi okom lett volna rá? Alexandrosz közönyösen megrántotta a vállát. – Te is egy voltál azoknak a hosszú sorában, akik azt hitték, hogy tőkét kovácsolhatnak a Kurosz családhoz fűződő kapcsolatukból. Apád biztatott fel? Így szeretett volna megszabadulni az adósságoktól? Vagy te akartál mindenáron megszerezni engem? Annak idején azt mondtam neked, hogy nem kezdek egy tizenhét éves lánnyal. Ma viszont egészen más a helyzet. A férfi elismerőn végigmérte Kallie-t. Tekintetének taszítania kellett volna a lányt, de csak felizgatta és összezavarta. – Az igazat megvallva – folytatta Alexandrosz –, az okaid nem is igazán érdekelnek. Más embernek ismertelek, és az a lány, aki annak idején a barátomként fontos volt nekem, sohasem árult volna el. Kallie az ajkába harapott. – El sem tudom mondani, mennyire sajnálom. – Kissé elkéstél a megbánással. A férfi szavai ostorcsapásként érték a lányt. – De én nem... – Hagyjuk! – szólt közbe Alexandrosz gúnyosan. – Csak három ember tudott arról, ami a kertben történt. Én, te és a lesifotósod. Nem lehetett profi, mert a felvétele gyengére sikeredett, de úgy is elég hatásos volt. 33

Kallie rádöbbent, hogy nem védekezhet a férfi vádjai ellen, mert akkor Eleniről is beszélnie kellene. Unokanővére a szülei temetésén a bűntudattól gyötörve mindent bevallott neki. Elmondta, hogy azon az estén ő ment utána a kertbe, és fényképezte le Alexandrosszal. Aztán valahogy kikövetkeztette a számítógépe jelszavát, és az ő e-mail címéről küldte el a sajtónak azt a levelet, amelyben mindent kitálalt. Kallie-t szörnyen bántotta Eleni árulása. Nem sok választotta el attól, hogy alaposan megmondja neki a véleményét, de unokanővére férje közbelépett, és megmagyarázta a felesége viselkedését. Kallie tőle tudta meg, hogy Eleni már többször elvetélt. Idegei végül felmondták a szolgálatot, és olyan rossz lelkiállapotba került, hogy nem bírta elviselni maga körül a boldog embereket. Kallie végül tehát megbocsátott az unokatestvérének. Azzal is tisztában volt, hogy Eleni nem hozhatta volna őt ilyen kínos helyzetbe, ha ő nem rohanja le Alexandroszt. Végső soron mindent magának köszönhet. És most még a Demarkisz Hajózási Vállalat sorsa is az ő kezében van! Felemelte a fejét, és könyörgő pillantást vetett Alexandroszra. – Nincs más választásom? – Választási lehetőség mindig van, Kallie, és a te lehetőségeid nagyon is egyszerűek – felelte a férfi megfontoltan. – Ha most elmész innen, a nagybátyád egy árva petákot sem kap tőlem. A bankok és a többi hajózási cég már elutasította, így aztán semmi esélye sem maradt. Ha viszont feleségül jössz hozzám, minden jóra fordul. Kallie-nak már csak egyetlen kérdése maradt. – Meddig lennénk házasok? – Amíg úgy tartja kedvem. Amint untatni kezd a társaságod, elválunk.

Kallie számára különös bódulatban telt el a következő három hét. Alexandrosz, akit hét éve nem látott, most mindenütt ott volt. Az irodájában, a lakása ajtajában, folyton telefonált, és utasításokat osztogatott neki. Három hete, amikor kiléptek a Crillon szállodából, lesifotósok lencsevégre kapták őket. A másnapi újság már egy lehetséges románcról írt, és a hírt hamarosan megerősítette Alexandrosz sajtószóvivője.

34

Kevéssel az esküvőjük előtt aztán Kallie levélben egy hitelkártyát kapott a férfitól azzal az utasítással, hogy újítsa fel a ruhatárát. Ez már sok volt neki. – A zsarolásoddal elérted, hogy a feleséged legyek, de nem vagyok a tulajdonod – jelentette ki. – Már jó ideje én döntöm el, mit veszek fel, és ez a jövőben is így lesz. – A feleségemnek elegánsabbnak kell lennie – felelte Alexandrosz. Kallie ingerült hangot hallatott. – A minap azzal vádoltál meg, hogy plasztikai műtétnek vetettem alá magam. Döntsd el végre, mit akarsz! A férfira nem hatott a dühkitörés. – Azt még akkor mondtam, amikor nem néztelek meg magamnak alaposabban. Most már szinte biztos, hogy tévedtem. Alig várom, hogy erről személyesen is meggyőződhessem. Kallie válasz helyett lecsapta a telefont, aztán feldarabolta a hitelkártyát, és visszaküldte Alexandrosznak. Az első nő, aki visszautasítja a pénzemet, gondolta a férfi, amikor megkapta a levelet, és gúnyosan elmosolyodott. Azt viszont nem tagadhatta, hogy Kallie egyre jobban elbűvöli. Sosem hitte volna, hogy egyszer még örömét fogja lelni a nősülésben. A polgári esküvő előtti napon Kallie együtt ebédelt a nagybátyjával a hamps-Élysées egyik éttermében. A Ritzben rendezett parti óta a lány nem találkozott Alekszejjel, és arról is csak telefonon számolt be neki, hogy feleségül megy Alexandroszhoz. Egy darabig semleges témákról beszélgettek, mielőtt Alekszej szóba hozta a házasság dolgát. – Kallie, drágám, tudod, hogy olyan vagy nekem, mintha a lányom lennél kezdte a férfi kedvesen. – Igen, tudom – felelte a lány. Vigyázott, hogy a hangja ne árulja el az érzéseit, pedig nagyon szerette volna őket megosztani valakivel. – Igazat mondtál nekem Alexandroszról? – Alekszej a fejét csóválta. – Nehéz elhinnem, hogy azonnal egymásba szerettetek, amikor a minap összefutottatok a Ritzben. Ismerem Kuroszt, és tudom, hogy távol áll tőle a romantika. Arra is jól emlékszem, milyen dühös volt rád a fotó és az újságcikk miatt. 35

Kallie félbeszakította a nagybátyját. Már a jelent sem könnyű elviselnie, a múltról végképp nem akart beszélni. – Nem kell aggódnod miattam – mondta. – Valóban úgy volt, ahogy mondtam. Összefutottunk, és... Nem is tudom. – A lány megvonta a vállát, és elmosolyodott. – Hét év nagy idő. Alexandrosz megváltozott, és már nem neheztel rám. Hidd el, valóban a felesége szeretnék lenni. Alekszej arcáról nem tűnt el a kétkedés, de végül megszorította az unokahúga kezét. – Hiszek neked – válaszolta. – Tudom, hogy van ilyen. Elvégre nekem sem kellett több egy hétnél, hogy beleszeressek Petra nénikédbe. – Alekszej, a Ritzben említetted, hogy Alexandroszhoz kellett fordulnod. Nincs valami, amit még el kellene mondanod nekem? – kérdezte Kallie. Nagybátyja elsápadt. – Csak üzleti kapcsolataink vannak – felelte kitérőén. Nem sejthette, hogy Kallie már ellenőrizte Alexandrosz állításait. A férfi mindenben igazat mondott neki. A Demarkisz cég a csőd szélén állt, és már az is csodaszámba ment, hogy Alekszejnek eddig is sikerült a felszínen tartania. A lányt bűntudat gyötörte, mert jó ideje alig–alig foglalkozott a családjával, és fogalma sem volt az anyagi helyzetükről. Csak azzal vigasztalhatta magát, hogy nagybátyja Alexandrosznak köszönhetően megmenekül. Azt pedig, hogy ennek mi az ára, senki sem fogja megtudni. Az ebéd után Kallie visszament az irodájába. Alexandrosz már várta. Úgy ült az íróasztalánál, mintha otthon lenne. A tekintetét végighordozta a lány egyszerű fekete szoknyáján és magasan záródó, krémszínű blúzán. – Akarsz tőlem valamit? – kérdezte Kallie. A férfi felállt, és kilépett az íróasztal mögül. Sötét öltönyében és ingében ellenállhatatlanul vonzó volt. Kallie sietve hátrált egy lépést, és egyszeriben nagyon forrónak érezte az iroda levegőjét. Alexandrosz az ablakhoz sétált, és lenézett az utcára. A lány követte, de vigyázott, hogy ne kerüljön túl közel a férfihoz. Odalent a járdán fotósok nyüzsögtek. Alexandrosz csak nagy sokára szólalt meg. – Látod ezt? – kérdezte vészjóslóan szelíden. – Holnap majd mind ott tolonganak a házasságkötő terem előtt. Figyelmeztetlek, Kallie, ha azt fontolgatod, hogy nem jössz el az anyakönyvvezetőhöz, bárhol 36

megtalállak. Aztán elviszlek valahova, ahonnan nem szökhetsz meg, és ott fogunk összeházasodni. Alexandrosz fagyos hangja félelmet ébresztett a lányban. Feléje fordult, és egy idegen állt előtte. – Megígértem, hogy hozzád megyek – válaszolta fojtott hangon. – Bármit megtennék, hogy megmentsem a családomat. Még azt is, hogy eladjam a lelkem az ördögnek. A férfi Kallie-ra pillantott. Arca önelégült volt, de érzéki is. A lány sietve emlékezetébe idézte, hogy gyűlöli ezt az embert. Ezt újra és újra el kell majd mondania magának, és a végén talán majd sikerül elhinnie. Alexandrosz megsimogatta a lány arcát. – Eladni a lelkedet az ördögnek? Nagyon költői megfogalmazás. Engem viszont óvatossá tett, hogy hét éve csapdát állítottál nekem. Ezért tudnod kell, mi lesz abból, ha sorsára hagyod a családodat. A lány kihúzta magát, és felszegte a fejét. – Ott leszek holnap, Alexandrosz. Te viszont meg fogod bánni ezt a házasságot. – Nem hiszem – felelte a férfi. Aztán gyengéden magához vonta Kallie–t, de ő ösztönösen a mellkasának feszítette a kezét. Mit művelsz? – förmedt rá. – Csak kiderítem, összeillünk-e – válaszolta Alexandrosz, és a következő pillanatban a lány szájára is tapasztotta a száját. Kallie valósággal elolvadt, és minden ellenállása megtört. Az előbb még el akarta lökni magától a férfit, most viszont már a mellkasát simogatta, és olyan szorosan simult hozzá, mintha eggyé akart volna válni vele. Ösztönösen szétnyitotta az ajkát, és Alexandrosz nyelvének első érintésétől forrni kezdett a vére. Hirtelen azonban rádöbbent, mit tesz, és kinyitotta a szemét. A férfié még mindig csukva volt, és Kallie szájától sem vált el. A lány minden erejét összeszedte, és megpróbálta eltolni magától Alexandroszt, ám hiába. Végül elfordította a fejét, ám a férfi újra birtokba akarta venni a száját. Kallie elszántan védekezett. A férfi végül lazított az ölelésén. A lány azonnal kibújt a karjából, és betámolygott az íróasztala mögé. Egész testében reszketett, és a 37

legszívesebben Alexandrosz karjába vetette volna magát, hogy könyörögve arra kérje, csókolja őt tovább. Pillanatok alatt mindent elveszített. A férfi megmutatta, ki az erősebb. Most rá sem mert nézni, Alexandrosz azonban odament hozzá, és felemelte lehajtott fejét. Kallie végső kétségbeesésében lehunyta a szemét. – A valóság elől hiába csukod be a szemed – mondta a férfi. Kallie lélekben felkészült Alexandrosz diadalára, de mást látott, amikor végül felnézett rá. A férfi arca zárkózott volt, a szemében azonban tűz égett. Én gyújtottam volna meg? – tűnődött a lány, és beleborzongott a gondolatba. – A valóság elől? – kérdezte, amikor nagy nehezen megtalálta a hangját. – Igen. Mert szikrázik közöttünk a levegő. Holnap összeházasodunk, és innen fogjuk folytatni. A nászutunkon rengeteg időnk lesz. – Nem mehetek nászútra veled. Dolgoznom kell – jelentette ki Kallie. – Nem hagyhatok itt csapot-papot. A férfi a szájára tette a mutatóujját. – Dehogynem. Ez is része a megállapodásunknak. Úgyhogy csomagolj csak össze az útra!

Alexandrosz ügyet sem vetett a járdán várakozó újságírókra. A kérdéseikre nem válaszolt, csak beszállt a kocsijába, amelynek sötétített üvege elrejtette a kíváncsi pillantások elől. Utasította a sofőrjét, hogy a hosszabbik úton vigye vissza az irodájába. Időre volt szüksége, hogy gondolkozzon és összeszedje magát. Még sohasem kerítette ennyire hatalmába a vágy. Még most is reszketett tőle. Nem akarta megcsókolni Kallie-t, de nem tudott ellenállni neki. Amint a karjába zárta, soha nem tapasztalt érzések ébredtek benne. Természetesen nem most először kívánt meg nőt, csakhogy ez most több volt testi vágynál. Boldognak érezte magát, mintha karnyújtásnyira került volna valamitől, amit egész életében keresett. Amióta újra találkozott Kallie-val, most először tette fel magának a kérdést, hogy valóban helyesen cselekszik-e. Ezzel persze már elkésett. Huszonnégy órán belül meg kell nősülnie, ha teljesíteni akarja Dimitri bácsikája végakaratát. Az örökségét pedig nem hagyhatja elveszni, csupán azért, mert... kétségei támadtak. 38

Csak most jutott eszébe, valójában miért is ment el ma Kallie irodájába. Meg akart győződni arról, hogy a lány megkapta és aláírta a házassági szerződésüket. Végül azonban megfeledkezett erről, pedig ekkora hibát még soha életében nem követett el. Az okokon nem akart gondolkodni, csak utasította az egyik testőrét, hogy menjen vissza Kallie irodájába, és hozza el a szerződést. Alexandrosz már rég elment, mire Kallie igazán felfogta, hogy nincs ott vele. Azóta moccanatlanul állt. Megcsókolta! És nászútra akarja vinni! – gondolta még mindig bódultan. A fejében teljes volt a zűrzavar. A lába nem akarta megtartani. Leült az íróasztalához, amelyen cédula várta. A jellegzetes kézírásból azonnal kitalálta, ki hagyta ott. Légy szíves, írd alá a házassági szerződést, és juttasd vissza hozzám! Kallie többször is elolvasta az üzenetet, és lassanként visszatért a valóságba. A sorsa megpecsételődött. Alexandrosz ma úgy jött el hozzá, mint egy arab herceg, aki új háremhölgyet készül választani magának. Alaposan megvizsgálta őt, hogy kiderítse, megfelel-e az elvárásainak. A jelek szerint elégedett volt az eredménnyel. Igazán megtisztelő! A titkárnője lépett be hozzá egy nagy borítékkal a kezében, és zökkentette ki Kallie-t borús gondolataiból. – Ezt még akkor hozták, amikor ebédeltél. Utána viszont nem akartalak zavarni, mert itt volt nálad Alexandrosz... akarom mondani, Mr. Kurosz. Cécile pironkodva távozott, Kallie pedig bosszúsan nézett utána. Még egy nő, aki Alexandrosz lába előtt hever! – gondolta, aztán feltépte a borítékot, amelyből a házassági szerződés hullott az ölébe. Kábultan elolvasta a hosszú szöveget, amelynek az volt a lényege, hogy válás esetén őt semmi sem illeti meg. Egy csöppet sem lepődött meg, annál inkább a nagybátyjának juttatandó hitel nagyvonalú összegén. Alexandrosz tehát egyedül rajta akar bosszút állni, de nem baj. Amúgy sem tartott volna igényt a férfi pénzére. Gondolkodás nélkül aláírta a szerződést, és éppen visszatette a borítékba, amikor Cécile beszólt a házi telefonon, hogy a testőr visszajött érte. Kallie kivitte neki az iratot, aztán visszament a szobájába. Bevégeztetett. Mostantól fogva Alexandrosz tulajdona. Jóban, rosszban.

39

5. FEJEZET

Kallie gépiesen darálta a házassági fogadalom szövegét. – Jóban, rosszban... – mondta az anyakönyvvezető után a szavakat, amelyek értelmét nem igazán fogta fel. Minden egészen valószerűtlennek tűnt számára attól a pillanattól fogva, hogy Alekszej bácsi oldalán belépett ebbe a terembe, és meglátta Alexandroszt. Pillantását azóta egy távoli pontra szegezte, és csak akkor riadt fel, amikor az anyakönyvvezető felszólította az ifjú férjet, hogy csókolja meg újdonsült hitvesét. Kallie segélykérőn felnézett Alexandroszra. Szavak nélkül arra kérte, hogy mosolyodjon el végre. Csak egy pillanatra, hogy érezhesse, valami még megmaradt abból az emberből, akit valamikor annyira szeretett. A férfi vonásai azonban feszültek maradtak. Egykori önmagának nyoma sem volt. Kallie teste mégis azonnal életre kelt és felforrósodott, amikor Alexandrosz huszonnégy órán belül másodszor is lehajolt hozzá. Két keze közé fogta az arcát, és hüvelykujjával megcirógatta. Miért csinálja ezt? – futott át a lány fején a kétségbeesett kérdés. Miért nem esünk túl ezen a csókon minél előbb, hogy ne fájjon ennyire? Halk moraj futott végig a termen, amikor Alexandrosz végre megcsókolta a menyasszonyát. Kallie-nak remegni kezdett a lába, és át kellett karolnia a férfi nyakát, hogy ne essen össze. Alexandrosz illata elbódította, teste melege körülölelte. Minden olyan volt, mint előző nap. A férfi úgy játszott rajta, mint zenész a hangszerén. Alexandrosz csak futó csókot akart adni Kallie-nak. Elmondhatatlanul kívánta, de a vendégek előtt uralkodni akart magán. Amikor azonban szája a szájához ért, azonnal lángra gyúlt a teste. Kezét a lány hátára tette, és közelebb húzta magához. Megfeledkezett a tanúkról, a násznépről, csak a pillanat létezett számára, és az a nő, aki készségesen szétnyitotta előtte az ajkát. 40

Hátuk mögött felsírt egy kisgyerek, és Alexandrosz végre feleszmélt. Teste heves tiltakozása ellenére sikerült visszavonulót fújnia. Kallie-nak is eljutott a tudatáig, hogy a férfi abbahagyta a csókot, de ő még nem tudta kinyitni a szemét. Csak akkor tört meg a varázs, amikor Alexandrosz gyengéden megsimogatta. A menyasszony felnézett, és a férfi fekete szeméből a saját vágyát olvasta ki. Aztán észrevette, hogy rokonaik tátott szájjal bámulják őket. Erőnek erejével sugárzó mosolyt varázsolt az arcára, és a teremben mindenki tapsolni kezdett. Alexandrosz megfogta Kallie kezét, és kivezette az ajtón. Újdonsült felesége csak akkor fordult feléje, amikor már egészen biztos volt abban, hogy sikerült visszanyernie az önuralmát. – A családjaink előtt eljátszottam a szerelmes feleséget, de ne hidd, hogy ezt akkor is megteszem, ha kettesben maradunk – közölte hűvösen, mielőtt még átadta volna magát a gratulálok seregének. A férfi elkomorodott. Kallie titkon örült ennek, bár tisztában volt azzal, hogy Alexandrosz nem az az ember, akit ő büntetlenül magára haragíthat. Minden egyes sértésért benyújtja majd a számlát. Egyelőre azonban még nem kellett szembenéznie a következményekkel. Mire felocsúdott, már a kocsiban ültek, amely egy elegáns szállodába vitte őket, ahol az esküvői fogadást tartották.

Kallie-t néhány órával később csak a gyönyörűen feldíszített bálterem látványa tartotta vissza a teljes kétségbeeséstől. A kerek asztal körül a rokonaik foglaltak helyet, akik közül sokakat már évek óta nem látott. Végre aztán asztalt bontottak, és Kallie kis időre elszabadulhatott Alexandrosz zavarba ejtő közelségéből. Szerencsére előre megállapodtak abban, hogy nem lesznek beszédek. Az már valóban sok lett volna a jóból. Kallie elnézést kért, mondván, hogy szeretné kissé felfrissíteni magát. A mosdóban vizet engedett a csuklójára, hogy végre egy kicsit megnyugodjon. Gondolatban hálát adott az égnek azért, hogy Eleni és a férje nem jött el, de mindjárt el is szégyellte magát a gonoszsága miatt. Arcát egészen elgyötörtnek látta a tükörben. Miért nem vagyok én is olyan hideg és közönyös, mint Alexandrosz? – töprengett elkeseredetten. 41

Fáradtan megigazította a haját, felfrissítette a sminkjét, aztán visszaindult a bálterembe. Nem mert gondolni a jövőre, de még csak az előtte álló éjszakára sem. Csak egyvalamiben volt egészen biztos. Abban, hogy nem fog szeretkezni Alexandrosszal. Kallie éppen az egyik nagynénjével beszélgetett, amikor a furcsa bizsergés egyértelműen jelezte neki, hogy Alexandrosz a közelében van. Kétségbe esetten lehunyta a szemét, és amikor kinyitotta, a férje már ott is állt mellette, és átkarolta a derekát. Kallie nem nézett fel rá, csak mosolyogva tovább beszélgetett a nénikéjével. Közben érezte, hogy Alexandrosz teste megfeszül. – Mehetünk? Mintha lenne más választásom, gondolta Kallie. Csak bólintással válaszolt, annak azonban örült, hogy elmenekülhet a kérdések és a kíváncsi tekintetek elől. Elbúcsúztak a vendégektől, és kézen fogva az ajtóhoz indultak Már az előcsarnokban jártak, amikor Kallie-ban tudatosult, hogy végzetes hibát követett el. Ha kimennek innen, már semmi nem lesz, ami védelmet nyújthatna neki. Kettesben marad Alexandrosszal, ő pedig elvárja tőle, hogy... Kallie hirtelen megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Alexandrosz komor tekintettel fordult feléje. – Mi van már megint? – Hogy mi van? Azt kérdezed, mi van? – kiáltotta Kallie éles hangon, és kiszabadította a kezét. – Mégis mit gondolsz? Ebből az egészből semmi sem valódi, az egész csak színjáték. Odabent mindenki azt hiszi, hogy mi ketten szeretjük egymást. – Hátrálni kezdett. – Nekem ez nem megy. Képtelen vagyok rá. Mindent elmondok nekik. Majd segítek Alekszejnek, és együtt biztosan találunk másik hitelezőt. De ne kényszeríts arra, hogy... Nem tudom megtenni, én... Alexandrosz villámgyorsan Kallie mellett termett, átölelte, és a szájára tapasztotta a száját. Az ifjú asszony elszántan küzdött ellene, a férfi azonban nem hagyta abba a csókot. Érezte, hogy végre sikerült megtörnie Kallie ellenállását, jóllehet közben már nem emlékezett rá, miért is csókolta meg. Ez a pár pillanat Kallie-nak is elég volt ahhoz, hogy mindent elfelejtsen. Haragját semmivé foszlatta a tűz, amely az öléből az egész testére átterjedt. 42

Élvezte Alexandrosz közelségét, és akkor sem húzódott el tőle, amikor megérezte, hogy kemény férfiassága a hasának feszül. Még szorosabban odasimult hozzá, és mozgatni kezdte a csípőjét. Alexandrosz felnyögött, és csak hosszú percek után vált el Kallie szájától, mert léptek közeledtek feléjük. Kinyitotta a szemét, amely diadalittasan csillogott. Kallie azonban még nem tért magához a kábulatból. A válasz, amelyet a teste adott Alexandrosz közeledésére, annyira meglepte, hogy még mindig a hatása alatt állt. A férfi elmosolyodott, és megsimogatta a felesége arcát. Neki nem okozott nehézséget, hogy megszólaljon. – Már késő, hogy meggondold magad. Házasok vagyunk. Egy pillanatra alighanem elfelejtetted, hogy aláírtad a házassági szerződést, és az a nagybátyád kölcsönének a feltételeit is tartalmazza. Most pedig – tette hozzá, és megmozgatta a csípőjét, hogy Kallie érezhesse, mennyire kívánja – áttérünk a megállapodásunk következő pontjára. Kallie-t valósággal hipnotizálta Alexandrosz fekete szeme. Amióta újra találkoztak, most először gondolt arra, hogy mit szól majd a férfi, ha rájön, hogy ő szinte teljesen tapasztalatlan a testi dolgokban. A gondolat megdermesztette. Bár már nem szűz, Alexandroszhoz képest akár annak is tarthatná magát. És jobb lesz, ha ezt most azonnal meg is mondja neki, hogy véget vessen ennek a komédiának. Biztos volt abban, hogy a férfi rövid úton megszabadul majd tőle, amint értesül a tapasztalatlanságáról. Már szóra is nyitotta a száját, de egyetlen hangot sem sikerült kiadnia. Lelkében harc dúlt. Egyrészt szerette volna elfelejteni, hogy valaha is találkozott Alexandrosszal. Másrészt arra vágyott, hogy a férfi itt és most tegye a magáévá, és mutassa meg neki a földi paradicsomot. Alexandrosz még mindig szorosan a karjában tartotta a feleségét. Kallie tudta, hogy mondania kellene valamit. Ennyire nem lehet gyenge! Gondolataiból éles villanás riasztotta fel, és másodperceken belül lesifotósok vették körül őket. A szálloda portásai Alexandrosz testőreinek a segítségével megpróbálták sakkban tartani az üldözőiket. A nagy összevisszaságban Kallie–t sikerült kimenekíteniük az embergyűrűből. Mielőtt felfogta volna, mi is történik, már Alexandrosz mellett ült a sebesen elhajtó kocsiban. Kallie-nak végre sikerült megszólalnia. – Nem akarod elárulni, hová megyünk? – kérdezte. 43

Alexandrosz feléje fordult. Az asszony karba fonta a kezét, és egész tartása azt üzente: tartsd távol magad tőlem! A férfit azonban ez egy csöppet sem riasztotta el. Alig várta, hogy beteljesüljön a vágya, amelyet már egyetlen csókjuk lángra lobbantott. Ám egyelőre még uralkodott magán. Nyugalmat színlelve hátradőlt. – A reptérre – válaszolta. Kallie ingerülten felsóhajtott. Alexandrosz szándékosan adja itt neki az értetlent? – Meglepetés az úti cél, vagy elárulod végre, hova megyünk? – Az Athén melletti villámba. Kallie összevonta a szemöldökét. – Ja–ja szomszédjába? – kérdezte, és észre sem vette, hogy görögül mondta a nagyanya szót. A férfi bólintott. – Anyám beköltözött a városba. Így sokkal egyszerűbb az élete, és orvoshoz is könnyebben eljut, ha szükséges. Én pedig teljesen felújítottam a villát. Időközben kiértek egy kis repülőtérre, amelyen már felszállásra készen várta őket egy magángép. Kallie–t megrohanták görögországi nyaralásainak az emlékei, és ömleni kezdett belőle a szó. – Ja–ja halála óta nem jártam ott. A háza most üresen áll. Azt hiszem, egy- egy családtagom néha eltölt ott néhány éjszakát, de... Hirtelen elhallgatott, mert rátört a szomorúság. Csodás emlékei fűződtek ahhoz a házhoz, és fájt, hogy a nagyanyját már sohasem üdvözölheti ott. Nem vette észre, hogy Alexandrosz összehúzott szemmel fürkészi. – Azóta nem jártál Athénban? – kérdezte. Kallie nyelt egyet, hogy megszabaduljon a torkát feszítő gombóctól. aztán a férfi felé fordult, és megrázta a fejét. – Athénban voltam néhányszor, de a nagyanyám házába nem tettem be a lábam. A kocsi megállt, és Kallie kiszállt. Arcát jólesően simogatta a hűvös levegő. Pár perccel később már a férjével szemben ült a repülő kényelmes, krémszínű bőrülésein. Úgy érezte, hogy lassanként kezdi visszanyerni a hidegvérét. Alexandrosz mellett egyszerűen nem lehetett önmaga. Nehezére esett, hogy állandóan ügyeljen a szavaira és a tetteire. Szókimondó és őszinte 44

embernek tartotta magát, bár a férjét biztosan hiába próbálná meggyőzni erről. Bár tagadhatatlan, hogy az egyenessége nem mindig vált hasznára. Meg kellett tanulnia, hogy vannak emberek, akik nem tartják sokra ezeket a tulajdonságokat, sőt lábbal tapossák azokat. Alexandrosz lelkében ellentétes érzelmek dúltak. Figyelte a felesége profilját, és nem kerülte el a figyelmét, hogy időnként nagyokat nyel. Idefele jövet a könnyeket is látta a szemében, és ez teljességgel összezavarta. Már majdnem megkérdezte tőle, hogy nem akar-e a villa helyett inkább az athéni lakásába menni. Istennek hála, még idejében észbe kapott. Már a tizenhét éves Kallie Demarkisz is remek szemfényvesztőnek bizonyult, és az elmúlt hét évben egészen biztosan még nagyobb tökélyre fejlesztette a színészi képességeit. Csak azért könnyezik, hogy őt meghassa, aztán pedig az ujja köré csavarhassa. Eközben nyilván forr benne a düh, és terveket kovácsol. Miért is ne tenné? Világosan Kallie értésére adta, hogy a házasságukból nem húzhat anyagi hasznot. Természetesen a pénzügyi helyzetének is utánanézett. A részvényeladásból származó hat számjegyű összeget már rég felélte. Hogy mire költötte, azt csak a jó isten tudja. Alexandrosz komoran bámult ki a repülő ablakán, és figyelte, hogyan lesznek odalent egyre kisebbek a házak. Ágyba viszem Kallie-t, aztán elfelejtem, gondolta. Többet nem akar tőle. Ha kegyesek lesznek hozzá az égiek, két hét elég lesz ahhoz, hogy ráunjon a feleségére, aztán beadhatja a válópert. Már szólt is az ügyvédjének, hogy készítse elő a papírokat. Kallie kíváncsi pillantást vetett Alexandroszra, és komor arca őszintén meglepte. Érezte, hogy lélekben messze jár, és ez a sejtése csak megerősödött, amikor a férfi feléje fordult. Tekintete olyan rideg és fagyos volt, hogy beleremegett. – Éhes vagy? – kérdezte meg váratlanul Alexandrosz. Kallie megrázta a fejét. Egyszeriben szörnyen fáradtnak érezte magát. Saját vágyai annyira összezavarták, hogy semmi mást nem akart, csak egy kicsit pihenni. Lehunyta a szemét, és kényelmesen elhelyezkedett a puha bőrülésen. Kallie finom érintésre ébredt. Az egyik légi utaskísérő hajolt fölé. – Mrs. Kurosz, pár perc múlva leszállunk. Kallie már szólni akart, hogy ő nem Mrs. Kurosz, ám hirtelen minden az eszébe jutott. Felegyenesedett, és megkönnyebbülten látta, hogy 45

Alexandrosz nem ül a helyén. Beletúrt a hajába, és keze megakadt a frizuráját díszítő orchideában. Az asztalra dobta a virágot, és utólag bosszankodott, amiért tetszeni akart a férfinak. Alig várta, hogy végre levehesse az esküvői ruhát, és kényelmes farmernadrágba bújhasson. A gép végében kinyílt a kabinajtó, és Alexandrosz lépett be rajta. Frissnek és kipihentnek tűnt, Kallie viszont gyűrött volt az alvástól. – Jó, hogy felébredtél. Mindjárt megérkezünk – mondta a férfi. Kallie csak bólintott, mert nem bízott a hangjában, és kinézett az ablakon. Szívét melegség járta át, amikor tekintete bejárta az alattuk elterülő Athént. Úgy érezte, hogy végre hazaérkezett. A meleg levegő lágyan simogatta Kallie arcát, amikor a Kurosz-villánál kiszállt az elegáns terepjáróból. A dombra épült, és abba szinte belesimuló házból pompás kilátás nyílt Athénra. Alexandrosz háza mindig is tetszett neki, de most, a felújítás után még szebbnek találta. Falait hófehérre festették, és lapos tetejével egyáltalán nem volt hivalkodó. Csak a magas bejárati ajtóhoz vezető széles veranda utalt arra, hogy nem egy közönséges nyaralóról van szó. A villából Thea, a házvezetőnő sietett eléjük, és kerek arcán kedves mosoly terült szét. Kallie követni próbálta a görög nyelvű szóáradatot, miközben az asszony megölelte Alexandroszt. Rá viszont éppen csak futó pillantást vetett. Ezek szerint ő sem bocsátott még meg nekem, gondolta boldogtalanul. Pedig valamikor ő volt Thea kedvence. Hosszú órákat töltöttek együtt a konyhában, és a házvezetőnő megtanította őt a görög ételek készítésére. Az előcsarnokban Thea hűvös hangon utasított egy fiatal lányt, hogy vigye fel az ifjú asszony csomagjait a szobájába. Kallie nem mutatta ki, hogy rosszulesik neki a házvezetőnő viselkedése, és követte a szobalányt az emeletre. Megkönnyebbülten látta, hogy nem a nagy hálószobába vezették. Nem sokáig örülhetett azonban, mert máris megjelent Alexandrosz, és hanyagul az ajtófélfának dőlt. Kallie úgy állt a szoba közepén, mint egy riadt őzike. A férfi a legszívesebben meg sem állt volna vele az ágyig, de uralkodott magán. A szobalány tévedésből az egyik vendégszobába vezette a ház új asszonyát. Alexandrosz eredetileg egy szobában akart aludni vele, de most már nem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet lenne. Elvégre ő civilizált világfi, és nem Neander-völgyi ősember. 46

– Külön szobád lesz – mondta, miközben beljebb lépett. Kallie egészen a falig hátrált, és tágra nyílt szemmel nézte, hogy Alexandrosz kinyit egy másik ajtót. – Ezen itt nincs zár. Ahogy már Párizsban is megjósoltam, szabad elhatározásodból fogsz az ágyamba jönni. Várni foglak – tette hozzá. Odalépett a feleségéhez, és megsimogatta a vállát. Keze aztán lejjebb siklott, megérintette a mellét, és máris felszikrázott közöttük a levegő. Kallie mellbimbója már a futó érintéstől is megkeményedett. A férfinak minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne csókolja meg. Kallie visszafojtotta a lélegzetét, és az ajka remegni kezdett. Legszívesebben a férfihoz simult volna. Ám Alexandrosz hirtelen ellépett tőle, és kifürkészhetetlen szemmel nézett rá. – Ne késlekedj sokáig! – mondta. – Amíg nem háljuk el a házasságot, szó sem lehet válásról. Csak rajtad áll, meddig tart. Én addig is élvezem az örömteli várakozást. Kallie ebben a pillanatban nem bánta volna, ha van annyi bátorsága, hogy kinyújtsa a kezét, és visszahúzza Alexandroszt. A férfi így hamar belátná, hogy ő az ágyban sem tudja boldoggá tenni. Egyetlen éjszaka elég lenne ahhoz, hogy elmúljon a bosszúvágya. Alexandrosz az ajtóhoz sétált, de a küszöbről még visszafordult. – Nyolckor vacsorázunk. Kallie sokáig állt mozdulatlanul, és arra várt, hogy megnyugodjon. Rövid kopogtatásra riadt fel. Azt hitte, Alexandrosz jött vissza valamiért, de nem ő volt az, hanem a házvezetőnő. Két bőröndöt hozott, mindjárt az ajtónál letette őket, és már távozni is akart. Kallie azonban odaszaladt hozzá. – Örülök, hogy újra látlak, Thea – mondta. A házvezetőnő csak mormogott valamit az orra alatt, aztán kisietett a szobából. Kallie lerogyott az ágyra. Nem sejtette, hogy hét évvel azután, hogy Alexandrosz egyik napról a másikra eltűnt az életéből, a lelke démonjaival kell megküzdenie.

47

6. FEJEZET

Alexandrosz a felesége arcát fürkészte. – Fáradtnak tűnsz. – Köszönöm szépen a bókot – felelte Kallie komoran. Magában csodálkozva állapította meg, hogy a férfi viszont remekül néz ki. A hátsó teraszon ültek, egy kovácsoltvas asztalnál. Thea ragaszkodott hozzá, hogy idekint szolgálja fel a vacsorát. Kallie biztosra vette, hogy az asszony ezzel csak Alexandrosznak akart örömet szerezni, és nem neki. Ám be kellett ismernie, hogy csodaszép az este. A kertre lampionok vetettek furcsa árnyékokat, előttük a medence víztükre csillogott, a távolban pedig ott sziporkáztak Athén és az Akropolisz fényei. – Már el is felejtettem, milyen lélegzetelállító innen a kilátás. – Igen, az. A kettejük között uralkodó feszültségtől Kallie–nak megfájdult a feje. Beszélgetésük a vacsora közben kényszeredett volt, és ő rettegve gondolt arra, amit ezen az éjszakán a férfi vár tőle. Amikor végül felállt, széke hangosan megcsikordult a kőpadlón. – Bemegyek. Hosszú volt ez a nap – közölte fojtott hangon. Alexandrosz felnézett rá. Ha most feláll, és megfogja a kezem, elvesztem, gondolta Kallie. A férfi azonban csak bólintott, az asszonyt pedig érthetetlen csalódottság fogta el. Elindult, amikor Alexandrosz mégis kinyújtotta a kezét, és megfogta a csuklóját. – Ne felejtsd el, hogy az ajtóm nyitva áll – mondta szelíden. Kallie elrántotta a kezét, és szinte futva menekült. Kívánta a férfit, de képtelennek érezte magát arra, hogy ő tegye meg az első lépést. Egyelőre. Alexandrosz nyugtalan mozdulattal felhajtotta a borát. Ez az este kész kínszenvedés volt a számára. Komoly erőfeszítésébe került, hogy ne érintse meg a feleségét. Ha csak megmozdult, Kallie azonnal összerezzent, bár az ő szemében is vágy égett. Miért éppen őt kívánom ennyire? – töprengett. Már a Ritzben felkeltette az érdeklődését, amikor még is nem tudta róla, hogy kicsoda. Kallie 48

egészen más, mint azok a nők, akik korábban megfordultak az életében és az ágyában. Velük minden olyan egyszerű volt, mint egy tánc, amelynek a lépéseit a férfi és a nő is jól ismeri. Kallie–val viszont... Alexandrosz hirtelen felállt, és bement a házba. Azon töprengett, nem volt-e ostobaság, amikor Kallie-ra bízta, hogy eldöntse, mikor lesz az övé. Azzal vigasztalta magát, hogy aligha kell majd sokáig várnia. Az asszonynak ugyanúgy nincs ínyére ez a házasság, mint neki, és mielőbb meg akar majd szabadulni tőle. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy mindkettejükben lobogva ég a szenvedély.

Másnap reggel Kallie lezuhanyozott, aztán egyszerű szoknyát, könnyű felsőt és szandált vett fel. A földszinten egyenesen a konyhába indult. Sok szép emlék kötötte ide, most mégis összerezzent, amikor Thea csak kurtán, kimérten üdvözölte. Kallie nagyot sóhajtott, és inkább átment az ebédlőbe, mert a konyhában egyértelműen nem látták szívesen. Amikor a házvezetőnő felszolgálta a reggelit, ő nyugodt hangon Alexandrosz felől érdeklődött. Thea közölte, hogy a férfi bement az athéni irodájába. Kallie nem volt boldog a gondolattól, hogy egész nap a mogorva házvezetővel lesz összezárva, aki levegőnek nézi őt. Furcsa érzése támadt, de igyekezett elhitetni magával, hogy Alexandrosz nem fog hiányozni. Ugyan már, legalább magadhoz légy őszinte! – mondta neki egy gúnyos kis hang. Amikor a közeledben van, forr a véred, egyetlen értelmes gondolat sem telik ki tőled, és olyan elevennek érzed magad, mint soha korábban. Kallie fejében még akkor is ezek a gúnyos szavak visszhangzottak, miközben bejárta a Kurosz-villát. Csak azt a helyet kerülte el, ahol hét évvel ezelőtt lejátszódott a dráma. Messziről azonban így is látta az öreg fát, és ez is elég volt ahhoz, hogy szaporábban kezdjen verni a szíve. Nagyanyja házába nem ment át, bár tudta, hogy Theának van hozzá kulcsa. Félt viszontlátni gyerekkora színhelyét. Este Alexandrosz fáradtan és izzadtan ért haza, s bosszankodott, amiért egyáltalán bement Athénba. Hangulatán az sem javított, hogy napközben az édesanyját is meglátogatta. Az asszony rideg volt, mint mindig, és önmagán kívül semmi nem érdekelte. Természetesen a fia esküvőjére sem ment el. 49

Alexandrosz tíz évvel a legfiatalabb nővére után született, amikor már valójában senki sem számított egy újabb gyerekre. Szülei örültek a fiúörökösnek, de egyébként csak saját magukkal voltak elfoglalva. Alexandrosznak tulajdonképpen már régóta nem fájt a családja közönyössége. Miközben hazafelé tartva felfelé kapaszkodott a hegyre, a gondolatai ismerős irányt vettek. Azt találgatta, vajon Kallie mivel tölthette a napot. Ő maga leginkább azért ment le Athénba, mert egy kis kikapcsolódásra vágyott, most azonban egészen érthetetlen módon, lelkifurdalást érzett ezért. A házban csend honolt, amikor belépett. Végigjárta a szobákat, de sem Kallie-nak, sem Theának nem lelte nyomát. Végül lement a medencéhez. A lemenő nap elvakította, és fel is kellett tennie a napszemüvegét. Megpillantotta a feleségét. Melegítőnadrágot és szűk pólót viselt, és arcát a napnak fordítva jógagyakorlatokat végzett. A testhez simuló öltözékben Alexandrosz teljes pompájában megcsodálhatta csábos idomait. Kecses mozdulatai elárulták, hogy rendszeresen jógázik, mégsem volt sem szálkás, sem előnytelenül izmos, hanem éppen ott és éppen annyira gömbölyű, ahol és amennyire kell. Miután az asszony befejezte a gyakorlatokat, melle előtt összetette a két kezét, és a hálaadó imádság jeleként meghajtotta a fejét. A férfi lélegzetvisszafojtva figyelte, és olyan nyugodtnak, békésnek látta, hogy szinte féltékenység fogta el. Aztán Kallie megfordult, és észrevette őt. – Ó! Alexandrosz látta, hogy a megerőltetéstől még mindig hevesen emelkedik és süllyed az asszony mellkasa. Örült, hogy sötét szemüvege eltakarja a tekintetét, amelyben vad vágy lobogott. Kallie felkapta a törülközőt, amelyen eddig jógázott, és a nyakába terítette. – Alexandrosz – mondta üdvözlésképpen, és hűvös hangjától a férfi testén borzongás futott végig. Zsebre dugta a kezét, és közelebb sétált a feleségéhez. Kallie magában azt találgatta, mióta figyelhette őt. Zavarban érezte magát. Tekintete önkéntelenül a férfi zsebre tett kezére tévedt, de azonnal elkapta onnan a szemét, amikor meglátta, hogy nadrágja árulkodón kidudorodik. – Jógázol? – kérdezte Alexandrosz gúnyosan. – Nem gondoltam volna egy partitündérről. 50

– Csakugyan? – kérdezett vissza Kallie negédesen. – Talán nem illik az álnok csábítóról kialakított képbe? A férfi lelki szemei előtt váratlanul megjelent egy erotikus jelenet. Kallie meztelenül fekszik alatta, lábával átkulcsolja a derekát, miközben ő beléhatol, egyre mélyebben és mélyebben... – Éppen ellenkezőleg – válaszolta. – A hajlékonyságod csak még élvezetesebbé teszi majd a hálószobában töltött óráinkat – tette hozzá. Nem kerülte el a figyelmét Kallie ágaskodó mellbimbója. Az asszony kapkodva még szorosabban tekerte magára a törülközőt. Néhány végtelenül hosszúságúnak tűnő pillanat után Alexandrosz megfordult, és intett Kallie-nak, hogy kövesse a házba. Az asszony szeretett volna elfutni, végül mégis eleget tett a néma felszólításnak. Csak most jutott eszébe, minek is nevezte őt előbb a férfi, és hirtelen feléje fordult. – Mire céloztál azzal, hogy partitündér vagyok? Alexandroszt meglepte a kérdés, és megállt. – Tudod jól. Végeztem egy kis kutatómunkát az interneten. A pletykarovatok állandó szereplője vagy. Valójában meglepő, hogy nem futottunk össze már korábban. A jelek szerint riasztó gyakorisággal látogatod a menő klubokat. Kallie-ban forrt a düh, amikor a sok-sok munkával töltött órára gondolt, amelyekkel felvirágoztatta a cégét. A klubokban eltöltött esték után is reggel hétkor mindig az íróasztala mögött ült. Soha nem kellett ágyban maradnia azért, hogy kialudja a másnaposságát. – Most megleptél, Alexandrosz. Neked, aki az egész világot meg akarod szerezni, igazán illene felismerned a hozzád hasonló munkamániást – jegyezte meg Kallie, és megrántotta a vállát. – Egyébként pedig azt hiszel, amit akarsz. Nem érdekel a véleményed – tette hozzá. Hazug vagy, súgta neki újra az a gonosz kis hang. Szavai megütközést keltettek a férfiban. Miért állítja magáról, hogy munkamániás? – találgatta. Vagy talán az is munka, ha kétes hírességekkel végigbulizza az éjszakát? – Ma este elviszlek vacsorázni – mondta végül, és továbbindult. Kallie mérge azonnal elpárolgott. – Rendben – felelte. A lényeg, csak ne kelljen kettesben maradnia Alexandrosszal a villában. – Engem az sem zavar, ha nem vinnél magaddal. Egyedül is jól elleszek itt – fűzte hozzá. 51

A férfi oda sem pillantott. – Egy óra múlva indulunk – közölte. Kallie dühösen nyelvet öltött rá. Tudta, hogy gyerekesen viselkedik, utána mégis sokkal jobban érezte magát. Alexandrosz az előcsarnokban ült egy széken, és Kallie-t várta. Testében kellemes fáradtság áradt szét. A feleségével folytatott vitája után lement a medencéhez, és úszott egy nagyot. Remélte, úgy majd elfelejti, hogy még egyetlen nőt sem kívánt annyira, mint most Kallie-t. Lassanként már attól tartott, hogy ő lesz az, aki először lépi át a szobáikat elválasztó ajtó küszöbét. Dühítette a gondolat, hogy Kallie ilyen erős hatással van rá. Felesége végre lejött a lépcsőn, és azonnal tönkretette a hatást, amelyet Alexandrosz az úszással elért. Pedig Kallie szemlátomást nem akarta lenyűgözni őt a megjelenésével. Farmert és fehér blúzt viselt, haja szabadon omlott a vállára. Egészen szolidan festette ki magát, és friss virágillata volt. Kényszeredetten mosolygott, de ettől még szebb volt. Sietve felpattant, és a kocsijához kísérte Kallie-t. Az asszony örült, hogy bemehet Athénba. Mindig is szerette ezt a nyüzsgő várost. – Hová megyünk? – kérdezte kíváncsian. – Ezer éve nem jártam itt. Biztosan sok minden megváltozott. – Kolonakiban nyílt egy új étterem. Kíváncsi vagyok, milyen. – Még mindig Kolonaki a legdivatosabb negyed? – Igen, bár Gazi egyre felkapottabb. Kallie meglepődött. – Ott korábban csak lebontásra ítélt házak és bezárt gyárak voltak. Egy találékony üzletembernek eszébe jutott, hogy új életet leheljen azokba az épületekbe? Mi van most ott? Éttermek, galériák? A férfi halványan elmosolyodott. Mulattatta Kallie lelkesedése. – Igen, annak az átkozottul találékony hajómágnásnak ugyanis jó szokása, hogy érdekes helyeket hoz létre a parlagon heverő telkeken. Kallie levegő után kapkodott. – Te voltál az? Alexandrosz bólintott, és megvonta a vállát. – Másokkal együtt. Most kiállítótermek, éttermek és klubok működnek ott.

52

Rövid szünetet tartott. – Gazi korábban Konstantin Sztakisz érdekeltségi területe volt. Évekbe telt, míg rendbe hoztuk. Már a legjobb úton volt afelé, hogy a bűnözés és a prostitúció paradicsomává váljon. – Nem mehetnénk inkább oda? – kérdezte Kallie lelkesen. – Szívesen megnézném, mit hoztál ki abból az elhanyagolt városnegyedből. A férfit eddig ismeretlen büszkeség töltötte el, ha ezt gondosan palástolta is. Megfordult a kocsival. A jól végzett munka örömét nagyon régen nem osztotta már meg senkivel. Talán soha nem tette.

53

7. FEJEZET

Kallie-nak minden nagyon tetszett Gaziban. Egy nyomatokat kínáló kis galéria előtt mosolyogva Alexandroszhoz fordult. Neki pedig az a teljességgel képtelen gondolat futott át a fején, hogy nem fogja kibírni ezt az estét. – Nagyszerű munkát végeztél – mondta Kallie. – Gondolom, büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sokat tettél ezért a városért. – Őszintén szólva tetszik a végeredmény. Hozzád hasonlóan én is mindig úgy véltem, hogy ez a negyed többre érdemes. Kallie-nak kénytelen-kelletlen el kellett ismernie, hogy tévedett, amikor azt hitte, Alexandrosznak csak a pénz fontos. Mélyen egymás szemébe néztek, és a varázs csak akkor tört meg, amikor egy egymásba feledkezett szerelmespár beléjük ütközött. Alexandrosz magában hálás köszönetet mondott nekik. – A sarkon van egy remek kis étterem. Az egyik barátomé. Ő is részt vett Gazi rehabilitációjában – jegyezte meg. Kallie kurtán bólintott. Az előbb akarata ellenére megnyílt a férfi előtt, de tudta, hogy ez tilos. Nem élné túl, ha Alexandrosz megint ugyanúgy megsebezné a szívét, mint hét éve. Az étterembe belépve még csak körbe sem nézett. Szörnyen kimerítette, hogy állandóan résen kellett lennie. Az egyik pillanatban önkéntelenül is megnyílt, ám a következőben gyorsan visszavonulót kellett fújnia. Sokkal nehezebb a dolga most, hogy Alexandrosz kedves hozzá. Nem is ez a helyes kifejezés, hiszen valójában csak udvarias és figyelmes. Kallie helyzetét az sem könnyítette meg, hogy kivételesen egyetlen kínos téma sem került szóba közöttük. Élvezte a beszélgetést, egyre jobban elengedte magát, és egyszer még hangosan fel is kacagott. Az elmúlt hetek feszültsége után ez kifejezetten jólesett. Ám Alexandrosz nem hagyta, hogy jól érezze magát. A kérdése kizökkentette a boldog mélázásból. 54

– Említetted, hogy apádat tartod felelősnek édesanyád haláláért. Jól értettelek? Kallie letette a fagylaltos kanalát, és óvatosan bólintott. Miért emlékezteti erre a férfi? Kis ideig némán fürkészte a tekintetét, de nem fedezett fel benne álnokságot. – Tudod, milyen ember volt. Mindig is habzsolta az életet – válaszolta. Kerülte Alexandrosz pillantását, és a kanalával játszogatott. – Nagyanyám halála után a cég megindult lefelé a lejtőn, és apa inni kezdett. Kallie nagyot sóhajtott. A bánat újult erővel tört rá. – Azon a végzetes napon apa végre belátta, hogy segítségre szorul. Azonban ragaszkodott egy utolsó pohár italhoz. Nem engedte, hogy édesanyám vezessen... Az anyám ennek ellenére vele tartott, mert nem akarta egyedül útnak engedni. Alexandrosz lelkében megmozdult valami, amikor felesége ráemelte a tekintetét. – Sajnálom. Ezt nem tudtam – mondta megrendültén. Kallie feszengve megvonta a vállát. – Honnan is tudtad volna azok után, hogy... – Persze – szólt közbe a férfi, és megmentette Kallie-t attól, hogy be kelljen fejeznie a mondatot. – Édesanyád hogy van? – váltott témát az asszony. – Miért nem jött el az esküvőre? A férfi azonnal elkomorodott, és tekintetét egy távoli pontra szegezte. Kallie már azt hitte, nem is fog válaszolni, amikor végül mégis megszólalt: – Anya soha nem szeretett utazni. A boldogságához annyi is elég, hogy tudja, a Kurosz cég jól megy, és kényelmes, fényűző életet élhet. A férfi hangja közönyösen csengett, de Kallie kihallotta belőle a fájdalmat. Azt is tudta azonban, hogy Alexandrosz nem kér az együttérzéséből. Maga is megdöbbent azon, milyen nagyon szeretne odamenni hozzá, és megölelni. Hogy ne árulja el magát, gyorsan elnézést kért, és kisietett a mosdóba. Csak akkor ment vissza, amikor már úgy érezte, sikerült visszanyernie az önuralmát. Az asztalon egy csésze kávé várta. – Köszönöm, de én nem kértem kávét – mondta. – Egy kis figyelmesség a tulajdonostól. 55

Megint csend telepedett rájuk, és mindketten a gondolataikba merültek. Úgy tűnt, hogy minden beszédtémát kimerítettek. Kallie a kávéját kortyolgatta. Nemsokára visszatérnek a villába. Vajon a férfi megkéri majd, hogy aludjon vele? Megcsókolja, hogy megtörje az akaratát? Kényszeríteni fogja? Pedig nem lenne rá szükség... A gondolatra hevesebben kezdett dobogni a szíve. Nem mert Alexandroszra nézni. Ivott még egy kortyot, aztán még egyet, csak hogy valamivel lekösse magát. A kávénak furcsa mellékíze volt. Viszolyogva elhúzta a száját. – Mi van ebben? – kérdezte. – A pincér szerint valamilyen likőr. Kallie úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Hét éve egy csepp szeszt sem ivott. Most valósággal beterítette a szaga, és nem szabadulhatott az ízétől. Forogni kezdett vele a világ, és mégis kristálytisztán megjelent előtte egy kép. Megint ott látta magát a kertben, a nagy fa alatt, és ugyanazt a szégyent érezte, mint akkor. Szívét rémület szorította össze, és tehetetlenül mellére szorította a kezét. – Mi a baj? – hallotta meg valahonnan nagyon messziről Alexandrosz hangját. – Mondj már valamit! Kallie nem kapott levegőt. – Nem tudom... én... – hebegte. Borzalmasan érezte magát, abban az egyben mégis biztos volt, hogy a férfinak nem szabad megtudnia, miért került ilyen állapotba. A helyiség egyre gyorsabban forgott vele, és lassan lecsúszott a székéről. Hirtelen erős karok emelték fel, és valaki magához ölelte. Nem tudta, ki az, csak azt érezte, hogy biztonságban van. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elvesztette az eszméletét. Rettenetesen megalázó helyzetben tért magához. Egy vécékagyló fölé hajolt, felsőteste víztől csöpögött, és görcsösen öklendezett. Alexandrosz mögötte térdelt, és fogta a fejét, miközben ő mindent kiadott magából. A férfi nedves ruhával megmosta az arcát, aztán magához ölelte, és szorosan átkarolva tartotta, amíg alábbhagyott a reszketése. – Hol... hol vagyunk? – kérdezte Kallie erőtlen hangon. – Az étterem személyzeti mosdójában. Kallie lehunyta a szemét, és még szorosabban Alexandroszhoz simult.

56

– Nagyon sajnálom – suttogta. Amikor felnézett, a sarokban megpillantotta a zuhanyt. A férfi valószínűleg az alatt próbálta őt magához téríteni. – Szörnyen sajnálom... – Nem kell mentegetőznöd. De mi a fene volt ez? – Alexandrosz hangja nyers volt. – Miért nem szóltál, ha allergiás vagy a likőrre? Mert nem vagyok az, gondolta Kallie. Legalábbis nem tud róla. Elég volt azonban csak arra gondolnia, hogy szesz volt a kávéjában, és máris visszatért a rosszulléte. Megmarkolta a férfi ingét, és mélyeket lélegzett. Képtelenség, hogy az emlékek viseltek volna meg ennyire. – Talán az étel az oka – mondta halkan. – Ugyanazt ettük, és nekem semmi bajom – felelte Alexandrosz mogorván. Kallie nem érzett magában elég erőt ahhoz, hogy vitába szálljon vele. Csak most tűnt fel neki, hogy a férfi haja is vizes, és inge nedvesen tapad a mellkasára. Alexandrosz elkapta a pillantását. – Elkerülhetetlen volt, hogy összevizezzem magam. Mégsem tolhattalak be csak úgy a zuhany alá. – Ne haragudj! – mondta Kallie reszketeg hangon. Kinyílt az ajtó, és az étterem tulajdonosa, Theo lépett be rajta a kezét tördelve. – Nagyon sajnálom. Nem értem, hogy történhetett – mentegetőzött. – Semmi baj, Theo. Most viszont el kell mennünk, mert mind a ketten csuromvizesek vagyunk – felelte Alexandrosz. Theo törülközőket vett elő az egyik szekrényből. – Áthoztuk a kocsidat a hátsó bejárathoz – mondta közben. Kallie szörnyen megalázónak érezte a helyzetet, és biztos volt abban, hogy a nagy Alexandrosz Kurosz még nála is kínosabbnak találja. Ezért aztán, amikor a kocsiban a férfi átölelte, lefejtette a nyakáról a karját, és mereven kinézett az ablakon. – Sajnálom – ismételte meg mereven. – Nem akartalak zavarba hozni a barátod és a többi vendég előtt. Alexandrosz a feleségére pillantott. A legszívesebben ismét magához ölelte volna. A legkevésbé sem érdekelte, hogy mit gondolt a többi vendég. Csakis Kallie-ért aggódott. – Ne szamárkodj! Csak azért jöttünk ki a hátsó ajtón, mert az volt közelebb. 57

– Ó! A férfi kezébe vette az egyik törülközőt, kicsit eltolta magától Kallie-t, és elkezdte kigombolni a blúzát, de az asszony a kezére csapott. – Te meg mit művelsz? – kérdezte. – Egészen átázott a blúzod. Le kell venned, ha nem akarsz megfázni. Mielőtt Kallie ismét tiltakozhatott volna, a férfi lehúzta róla a csuromvizes ruhadarabot. – A sofőr! – sziszegte Kallie. Alexandrosz azonban nem törődött vele. Rezzenéstelen nyugalommal ő is kibújt az ingéből, aztán meztelen mellkasára vonta Kallie-t, és betakarta magukat a törülközőkkel. Az asszony nem ellenkezett tovább, és hogy szorosabban a férfihoz bújhasson, átkarolta a derekát. Kellemes bizsergés áradt szét a testében. Alexandrosz csak egy pillanatra nézett le rá, a melle látványától mégis azonnal fellobbant benne a vágy. Tehetetlenül állapította meg, hogy nem képes uralkodni magán. Ráadásul Kallie is fészkelődni kezdett az ölében, hogy még közelebb kerüljön hozzá. – Hagyd abba a mocorgást! – mordult rá fojtott hangon. Az asszony megérezte fenekének feszülő kemény férfiasságát, és őt is elöntötte a forróság. Az út végtelenül hosszúnak tűnt. Mire felértek a villához, arca kivörösödött, és úgy csillogott a szeme, mintha belázasodott volna. Alexandrosz ölben vitte fel az emeletre, és a fürdőszoba ajtaja előtt óvatosan letette a földre. Kallie szorosabbra húzta magán a törülközőt, és mindenhova nézett, csak a férfi meztelen mellkasára nem. – Segíthetek még valamiben? – kérdezte Alexandrosz. – Nem! – vágta rá Kallie. – De mindent köszönök. Nem tudom, mihez kezdtem volna, ha... – Vedd le a nedves holmikat, nehogy megfázz! Kallie bólintott, és bement a fürdőszobába. Forró zuhanyt vett, aztán bolyhos fürdőköpenybe bújt. A szobáját üresen találta, és csalódottság lett úrrá rajta. Pár perc múlva Thea nézett be az ajtón. Arcán mintha aggodalom tükröződött volna, de aztán pattogó szavakkal, gyorsan ágyba parancsolta Kallie-t. Mielőtt elaludt, az asszony arra gondolt, hogy talán mégsem közömbös Theának. Lehet, hogy újra meg kellene próbálnia beszélni vele. 58

Alexandrosz képe is felrémlett előtte, de sietve elhessegette. Nem szabad azzal áltatnia magát, hogy azért volt olyan kedves vele ma este, mert jelent neki valamit. Egyszerűen csak célszerűen, gyakorlatiasan cselekedett. Másnap reggel Kallie vidáman, kipihenten ébredt. Néhány perc múlva Alexandrosz lépett be hozzá. Kipihentnek tűnt, és frissen volt borotválva. Széthúzta a függönyt, aztán zsebre dugta a kezét, és kinézett a kertbe. Csak nagy sokára fordult vissza a feleségéhez. – Hogy érzed magad? – Sokkal jobban, köszönöm. Sajnálom... A férfi türelmetlen kézmozdulatot tett. – Nehogy megint elnézést kérj! Nem tehettél róla. Talán a szesz ártott meg, vagy a hal volt az oka – mondta, aztán odalépett az ágyhoz. – Pár napra Londonba kell utaznom. Az egyik hajónkon gondok támadtak a legénységgel, és úgy tűnik, csak én oldhatom meg. Kallie bólintott, és arra gondolt, hogy Alexandrosz ügyesen bánik az emberekkel. Szigorú, következetes, de igazságos. Másokkal szemben nincs benne keserűség. Ezt kizárólag neki tartogatja. – Remélem, nem fogok hiányozni, amíg távol leszek – tette hozzá a férfi. Kallie megrázta a fejét. – Ettől ne félj. Ne légy olyan biztos a dolgodban, jelentkezett megint a gonoszkodó kis hang. A repülőtérre menet Alexandrosznak be kellett vallania magának, hogy házassága egyáltalán nem a várakozásai szerint alakul. Ráadásul valami azt súgta neki, hogy. idővel minden csak még bonyolultabb lesz. Lelkébe befészkelte magát a gyanú, hogy súlyos hibát követett el. Életében először nem vitt ágyába egy nőt, akit megkívánt. Pedig borzasztóan kívánja! Ha Kallie a visszatérése után sem bújik be önként az ágyába, akkor letelt nála az ideje. Véget fog vetni a várakozásnak. Elege van a felesége szemérmes pillantásaiból és a játszadozásából. Kallie lement az ebédlőbe, és a reggeli maradványait találta az asztalon. Ingerült volt, de nem akarta boncolgatni az okokat. Inkább összeszedte és kivitte a konyhába a tányérokat. Éppen végzett a mosogatással, amikor zajt hallott a háta mögül. A küszöbön Thea állt felháborodott arccal. – Miért csinálod ezt? Alexandrosz nincs itt. Most nem kell megjátszanod magad. 59

Kallie nem értette a házvezetőnő sértett dühét. Thea... Az idős asszony megvetően felhorkantott, aztán nem vett többé tudomást Kallie-ról. Sorra kinyitotta, majd újra becsukta a szekrényajtókat. Kallie-nak eszébe jutott, hogy régen is mindig ezt csinálta, amikor ideges volt, vagy aggasztotta valami. – Thea, kérlek – lépett oda hozzá, és karjára tette a kezét. – Beszélhetnénk? A házvezetőnő leült, de továbbra sem nézett Kallie-ra. Az asszony tehát elmesélte Theának, hogy pontosan mi történt hét éve azon az éjszakán, egészen addig, amíg Alexandrosz másnap reggel a lába elé dobta az egyik bulvárlapot. – Eleni? – kérdezte Thea, miután Kallie elhallgatott. Az asszony némán bólintott, a házvezetőnő pedig nagyot sóhajtott. – Hiszek neked. Mindig is tudtam, hogy az a lány nincs jó hatással rád. Mindent el kell mondanod Alexandrosznak. Kallie a fejét rázta. – Nem tehetem. Megígértem, hogy hallgatni fogok. És azt sem akarom, hogy Alexandrosz bosszút álljon Elenin. – Rajta? Soha! Neki mindig csak te voltál fontos, és nem Eleni. Ezért is haragszik rád ilyen nagyon. Kallie nem hitt Theának. Alexandrosz mindig is fütyült rá. Semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy másnap reggelre meghozta róla az ítéletet. – Nem mondhatom el neki – ismételte meg, és beszámolt a házvezetőnőnek Eleni ingatag lelkiállapotáról. Thea megsemmisítő pillantást vetett rá. – Ugyan már! Az a nő csak színlel, hogy mindenkit dróton rángathasson. Te pedig mindig is túlságosan kedves és... hiszékeny voltál. Thea felállt, és nekilátott, hogy teát főzzön. Figyelmességéből Kallie arra következtetett, hogy megbocsátott neki, és ettől elmondhatatlanul megkönnyebbült. – Kedvesem, sejtelmed sem lehet, mi mindenen ment keresztül Alexandrosz – szólalt meg a házvezetőnő. – Komolyan azt hiszed, hogy csak egy füstbe ment házasságról volt szó? Kallie gyámoltalanul megvonta a vállát. – Nagyon szerethette Piát... Thea felnevetett. – Hogyan? Ennyire még te sem lehetsz naiv. Egyáltalán nem szerette őt. Az anyja akarta belekényszeríteni abba a házasságba, hogy megmentse a 60

céget. Az apja Alexandroszra hagyta a vállalat vezetését, de a régi üzlettársak nem bíztak benne. A Kurosz Hajózási Vállalat a csőd szélén állt, és ez a házasság volt az utolsó mentőöv. – Az idős asszony kíváncsian fürkészte Kallie arcát. – Nem is tudtad? – Nem. Alexandrosz korábban többször mondogatta, hogy ő inkább művészettörténetet szeretne tanulni. – És te ezt is elmesélted Eleninek. Ő pedig aztán azzal a fényképpel együtt továbbadta a sajtónak. – Jaj, nem! Kallie soha nem olvasta el a bulvárlapban megjelent cikket. Nem volt rá képes, mert attól félt, hogy utána csak még erősebb lenne a lelkifurdalása. – Úgy volt, ahogy mondom – folytatta Thea. – Ezek után Alexandroszt természetesen senki sem tartotta alkalmasnak arra, hogy egy nagy hajózási vállalat feje legyen. Elvégre ő maga beszélt arról, hogy művészettörténetet szeretne tanulni. Miután felbontották az eljegyzést, a cég még nagyobb bajba került. Alexandrosz hét napból hetet végigdolgozott, hogy mindent rendbe hozzon. Végül sikerült kijuttatni a vállalatot a gödörből. Azokat az időket ma már senki nem merné szóba hozni előtte. Thea arca ragyogott a büszkeségtől. Kallie most már egészen más színben látta a múltat. Az az ember, akivé Alexandrosz az apja halála után lett, szükségszerűségből és felelősségtudatból született. Sohasem csak a pénzszerzés kicsinyes vágya hajtotta. – A szüleim kidobták a házunkból – suttogta szomorúan. – Sejtettem. Ő semmit sem mesélt erről, de éreztem, hogy valami szörnyűség történt. Soha többé nem beszélt rólatok, pedig valójában ti voltatok az igazi családja. Te, a szüleid és az unokatestvéreid. Kallie csak most döbbent rá, miért ítélték meg Alexandroszt olyan szigorúan a szülei. Valójában nem ismerték, mert ő soha nem beszélt magáról és a gondjairól. – Alexandrosz biztosan megvet engem – suttogta halkan. Thea felállt, hogy elmossa a csészéket. – A rengeteg munkája mellett gyűlölködésre végképp nem jutott ideje – válaszolta, aztán visszament az asztalhoz, és megállt Kallie előtt. – Nem véletlenül vett el éppen téged. Kallie ebben igazat adott az asszonynak. Alexandrosznak két oka volt arra, hogy őt vegye feleségül: a gyűlölet és a vágy. Hirtelen heves 61

bűntudata támadt, és úgy gondolta, nem érdemelné meg, hogy a férfi megbocsásson neki. Ha ő nem csókolja meg azon a boldogtalan estén, akkor nem történnek meg ezek a szörnyű események. De megcsókolta, és vállalnia kell a következményeket. A következő két napban Kallie és Thea lassan újra közelebb kerültek egymáshoz. A második este együtt vacsoráztak, aztán a házvezetőnő nyugovóra tért, Kallie pedig elhatározta, hogy megvárja Alexandroszt. Még nem döntötte el, mit fog mondani neki. Teltek az órák, és Kallie végül úgy döntött, mégis lefekszik. Hamar el is aludt, de egyszer csak felriadt. Szíve vadul zakatolt, és melege volt. Felkelt, és kiment a fürdőszobába. A villában teljes volt a csend. Miközben visszament az ágyához, Kallie megállt, és a szobáik közötti ajtóra nézett. A kilincsen megcsillant az ablakon besütő holdfény. Kallie, mintha mágnes vonzotta volna, az összekötő ajtóhoz indult. A légzése felgyorsult. Hitetlenkedve megcsóválta a fejét, és kinyitotta az ajtót. Az ágy érintetlen volt, a szoba üres. A férfias helyiség tökéletesen illett Alexandroszhoz, a falakon azonban nem absztrakt festmények függtek, ahogyan feltételezte, hanem tanulmányfejek, portrék és tájképek. Kallie egyszeriben kukkolónak érezte magát, és megfordult, hogy kimenjen. Ebben a pillanatban kinyílt a szomszédos fürdőszoba ajtaja. Alexandrosz lépett ki meztelenül, és egy nagy törülközővel a haját dörzsölgette. Amikor felnézett, meglátta a feleségét, de semmit sem tett, hogy eltakarja magát. Kallie ámulva nézte a szépséges férfitestet. Nem tudta, meddig állt ott mozdulatlanul. Csak a saját szívverését hallotta, és azt érezte, hogy felforrósodik, majd valósággal lángba borul a teste. – Kallie... Alexandrosz hangjára az asszony egyszeriben felocsúdott. Megfordult, és vissza akart menni a saját szobájába, de az összekötő ajtó becsukódott előtte. Fogoly volt. Mérgében toporzékolni tudott volna. A férfi most nyilván azt hiszi, hogy azért jött át hozzá, mert teljesíteni akarja házastársi kötelességét. Ki akarta nyitni az ajtót, keze azonban lecsúszott a kilincsről. Bosszús hangot hallatott, de mindjárt meg is dermedt. Érezte, hogy a férfi szorosan mögéje lépett. Kétségbeesetten lehunyta a szemét, ám így is látta Alexandroszt. Képe beleégett a szaruhártyájába. Izmos, tökéletes testének, hibátlan bőrének minden egyes részletére pontosan emlékezett. 62

Alexandrosz a vállára tette a kezét, és maga felé fordította. Az asszony nem tiltakozott, csak a szemét tartotta továbbra is lehunyva. – Kallie! Mit jelentsen ez? A vágy hozott ide, vagy engem akarsz bosszantani? Az ördögbe is, nyisd ki végre a szemed! Kallie eleget tett a felszólításnak. Alexandrosz tekintetéből egyértelműen vágyat olvasott ki. Nem mert lenézni rá, hogy kiderítse, derekára csavarta-e a törülközőt. Elég volt csak arra gondolnia, hogy talán még mindig meztelen, és máris reszketni kezdett. A férfi, mintha csak erre várt volna, közelebb húzta magához. Kallie most már érezte kettejük között a törülközőt, de az sem rejthette el Alexandrosz ágaskodó férfiasságát. Az asszony tudta, hogy belőle sem sokat takar el a rövid selyem hálóing és a falatnyi csipkebugyi. Háta a kilincshez nyomódott, amikor a férfi két keze közé fogta az arcát, és még közelebb húzta magához. Kallie tudta, hogy innen nincs többé visszaút, de már nem is gondolt menekülésre. Nem, mert akkor saját maga elől kellene elmenekülni. Alexandrosz felnyögött, aztán lehajtotta a fejét. Száját izzó szenvedéllyel felesége szájára tapasztotta. Kallie lábujjhegyre állt, átkulcsolta a férfi nyakát, és odasimult hozzá. Alexandrosz belecsókolt a nyakába, a vékony hálóingen keresztül a mellét simogatta, mielőtt szájába vette a kemény bimbót. Kallie teste ívben megfeszült. Ezekre a mindent elsöprő érzésekre semmi sem készítette fel. Attól tartott, nem bírja tovább, de a férfi akkor elhúzódott tőle. Szemében Kallie a saját vágyát látta tükröződni. Képtelen volt gondolkodni. Kinyújtotta a kezét, és lehúzta magához a férfi fejét. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor ismét egymásra talált a szájuk. Alexandrosz széles vállát simogatta, feszes karizmait, a hátát, és élvezte selymes bőrének tapintását. Kezét becsúsztatta a törülköző alá, és megsimogatta feszes fenekét. Gyengéd érintésétől Alexandrosz megremegett. – Erre vágyom, amióta csak találkoztunk – suttogta rekedten. – Akarlak. Kívánlak. Kallie csókot lehelt a férfi mellkasára és nyakára. A szavak szinte maguktól jöttek a szájára. – Én is akarlak – felelte. Alexandrosz ölbe kapta, odavitte az ágyhoz, és gyengéden lefektette rá. Kallie agyáról egy pillanatra eltűnt a bódító köd. Ez a férfi megveti őt, és 63

csak azért fekszik le vele, hogy bosszút álljon rajta. De akkor miért ilyen boldog? Az ösztönei azt súgták, hogy valami nagyszerű, különleges dolog történik velük. Váratlanul felkönyökölt, és mélyen Alexandrosz szemébe nézett. Tekintete vágyakozásról mesélt, de valami másról is, aminek a férfi nem tudott nevet adni. – Alexandrosz, hogy teheted... hogy tehetjük ezt, amikor gyűlölsz engem? – kérdezte.

64

8. FEJEZET

– Hogyan? A férfi megdermedt. Fejében vadul száguldottak a gondolatok, pedig nem akart gondolkodni. Azóta, hogy elment Londonba, csak Kallie járt a fejében, és a közös múltjuk. Mégsem akart mást, csak visszajönni hozzá, hogy csillapíthassa végre a vágyát. A múltjuk bonyolult, ez itt nem az. Minden nagyon egyszerű. Kallie itt fekszik alatta, szeme egészen sötét a kéjtől, szája kivörösödött a csókjaitól. Elég a gondolkodásból! Elég a beszédből! – Nem, Kallie, nem gyűlöllek. Kívánlak. Akarlak. Semmi mást nem érzek – felelte Alexandrosz rekedt hangon. Újból megcsókolta a feleségét, aztán áthúzta a fején a hálóingét. Az asszony félrefordította a fejét, mintha nem tudná rávenni magát, hogy Alexandroszra nézzen. A férfi azonban az álla alá nyúlt, és mélyen a szemébe fúrta a tekintetét. – Ne fordulj el tőlem! Te is akarsz engem. Mondd, hogy így van. – Akarlak – felelte Kallie engedelmesen. Megint lehúzta magához a férfi fejét, és szenvedélyes csókban forrt össze az ajkuk. Alexandrosz egyik lábát Kallie combjai közé csúsztatta, és birtoklón tenyerébe zárta a mellét. – Kérlek... – sóhajtotta az asszony. A férfi lehajtotta a fejét, és most a nyelvével becézte Kallie mellét. Közben a hasát simogatta, aztán lehúzta róla a bugyit. Az asszony megemelte a csípőjét, hogy segítsen neki. Alexandrosz izgalma egyre fokozódott. A legszívesebben rögtön magáévá tette volna Kallie-t, de tudta, hogy nagyobb gyönyörben lesz része, ha csak lassan halad. Felesége egyébként is megérdemli, hogy édes kínokat kelljen kiállnia azért, amiért ilyen sokáig váratta őt. Előbb csak combja érzékeny belső oldalát simogatta, aztán a nyelvét használta arra, hogy még jobban felkorbácsolja Kallie vágyát. Az asszony 65

hangosan zihált, és a férfi vállára tapasztotta a száját, hogy elfojtsa kéjes nyögéseit. Ujjait közben Alexandrosz férfiasságára fonta, de a férfi sietve elhúzódott tőle, így is majdnem elkésett. Kallie türelmetlenül várta, hogy végre magában érezhesse Alexandroszt. Minden tapasztalatlansága ellenére, mintha régtől ismerte volna a szerelem ősi ritmusát. Már éppen könyörögni akart a férjének, hogy ne kínozza tovább, amikor Alexandrosz végre beléhatolt. Kallie egyszeriben nem tudta, hol ér véget a saját teste, és hol kezdődik a férfié. Amikor pedig Alexandrosz mozogni kezdett benne, megszűnt létezni számára a tér és az idő. A férfi is egy másik, idegen univerzumban találta magát. Valahol, ahol korábban sohasem járt. Kallie-val egyesülnie olyan volt, mintha ismeretlen és mégis ismerős birodalmat hódított volna meg. Lassan, finoman visszahúzódott, de csak azért, hogy egy heves mozdulattal ismét elmerüljön izgató forróságában. Úgy érezte, végre hazaérkezett. Ajka és szemhéja fölött izzadság gyöngyözött, miközben Kallie csillogó szemmel felnézett rá. Alexandrosz száját összefüggéstelen szavak hagyták el, és gyorsabb, keményebb ütemet diktált. Önuralma maradékát összeszedve még sikerült megvárnia, hogy Kallie feljut a csúcsra, és csak utána engedett ő is a mámorító beteljesülésnek. A nap első sugarai már besütöttek a szobába, amikor Kallie felébredt. Alexandrosz felé fordulva az oldalán feküdt. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy keble minden levegővételkor az alvó férfi mellkasához ért. Elnézte az arcát, és most sokkal fiatalabbak, sokkal sebezhetőbbnek látta. A sikeres üzletember kemény vonásai eltűntek, és előbukkant a régi Alexandrosz. Kallie gombócot érzett a torkában, és gyengédség töltötte el, ám a rémület is elfogta. Ha most elgyöngül, az lesz a vége, hogy élete minden eddiginél végzetesebb fordulatot vesz. Aztán arra gondolt, hogy ezekben a pillanatokban csakis örömöt érezhet. Elvégre hosszú-hosszú idő után valóra vált az álma. Akkor, amikor már nem is reménykedett ebben, és ezt aligha mondhatják el magukról sokan. Pár pillanatra lehunyta a szemét, és felidézte magában az éjszaka emlékeit. Alexandroszban minden megvan, amit csak kívánhat, és sokkal több is. Csodás szerető, aki megmutatta neki az édenkertbe vezető utat. 66

Kallie kinyitotta a szemét, és a férfit fürkészte. Vajon mi lesz, ha felébred? Gúnyosan, diadalmasan fog mosolyogni? Csakhogy ő nem várja meg ezt a pillanatot. Óvatosan felkelt, felvette a földről a hálóingét, és kiosont a szobából. Alexandrosz felébredt, de egy pillanatig még megengedte magának, hogy csukva tartsa a szemét. Életében most először érezte egész embernek magát. Kallie testének az emléke mosolyt csalt az arcára. Soha egyetlen nővel sem töltött még el hasonlóan csodás éjszakát. Elégedettségébe azonban más érzés is vegyült, aminek az ereje elképesztette. Teste megint kielégülésre éhezett. Belekóstolt a földi paradicsomba, és még többet akart belőle. Most azonnal. Önkéntelenül elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy az ügyvédjével már előkészíttette a válási papírokat. Alighanem tovább marad majd házas, mint tervezte. A bosszú túlságosan is édes. Kinyújtotta a kezét, és arra számított, hogy mindjárt megérint egy meleg, izgató testet, de nem ez történt. Kinyitotta a szemét, és azonnal tökéletesen éber lett. Az ágy üres volt mellette. A szoba napfényben úszott. – Theos! – kiáltott fel Alexandrosz, amikor odapillantott az órára. Életében nem aludt még ilyen sokáig, és életében nem ébredt még egyedül egy szenvedélyes éjszaka után. Mindig ő volt az, aki elsőként kelt fel, és aki elsőként távozott. Aki mindent az ellenőrzése alatt tartott. Kiugrott az ágyból, farmert és pólót kapott magára, és a földszintre indult. Mire leért, forrt benne a méreg. A terasz felől fojtott hangokat hallott, és vidám nevetés ütötte meg a fülét. Az ajtóhoz lépett, de ott meglepetten megtorpant, amint meglátta a feleségét. Hosszú nadrág és divatjamúlt felsőrész volt rajta, cipőt nem vett fel, haját befonta, és színes kendővel védte magát a napsütéstől. A fűszernövényekkel beültetett cserepek fölött Theával dugta össze a fejét, ami csak tovább növelte Alexandrosz ámulatát. Mióta ilyen jó barátnők? Amikor elutazott innen, Thea alig állt szóba Kallie-val. Az elébe táruló jelenet a régi időkre emlékeztette a férfit. Meg akart szólalni, hangja azonban cserbenhagyta. A két nő viszont észrevette őt, és egyszerre fordult feléje. Kallie arcáról lehervadt a mosoly, amint a pillantása Alexandrosz komor arcára esett. Thea felajánlotta, hogy reggelit készít a férfinak, mire gyorsan felállt, és be akart menni a házba. Alexandrosz azonban elállta az útját. – Nem – mondta kurtán, barátságtalanul. 67

A következő pillanatban viszont kedvesen rámosolygott Theára. Mosolyától, noha nem neki szólt, Kallie-nak elakadt a lélegzete. Azt a fiatal férfit juttatta eszébe, aki mellett ma reggel felébredt. Szíve fájdalmasan elszorult. Tudta, hogy komoly bajba került. – Elviszem Kallie-t kirándulni – szólt Alexandrosz. Szavait a házvezetőnőhöz intézte, de közben a feleségére nézett. – Készítenél nekünk piknikkosarat, Thea? A házvezetőnő bólintott, és a konyhába indult. A férfi közelebb lépett Kallie-hoz. Arckifejezése és egész tartása ugyanazt üzente neki: ne hidd, hogy ilyen könnyen elmenekülhetsz előlem! – Egy óra múlva indulunk – közölte, és ő is bement a házba. A kocsiban Alexandrosz hallgatásba burkolózott. Kallie nem igazán értette, miért ilyen komor. Talán azért dühös, mert ő nem volt ott mellette, amikor felébredt? De hiszen a férfi semmit sem akar tőle, csak a testét! Kallie azon sem csodálkozott volna, ha a férfi a szeretkezés után visszaparancsolta volna a szobájába, hogy csak akkor hívja megint magához, amikor kedvét akarja lelni benne. Szeretett volna csókot lehelni Alexandrosz állára, hogy eloszlassa a rosszkedvét. Bármit mondott is a férfi, ő egészen biztos abban, hogy valójában gyűlöli őt. Azokra az időkre emlékezteti, amikor minden összeesküdött ellene, és neki egyedül kellett megküzdenie a nehézségekkel. Kallie torka elszorult. Gyorsan elkapta a tekintetét Alexandroszról, és feltette a napszemüvegét, hogy elrejtse kibuggyanó könnyeit. – Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Kaiszarianiba. Emlékszel még a Himmetosz-hegy kolostorára? Kallie csak bólintott, mert a hangjában nem bízott. A férfi futó pillantást vetett rá. – Hallottad, amit mondtam? – kérdezte. Az asszony egyszeriben nem bírta tovább a feszültséget. Hiszen az éjjel olyan közel kerültek egymáshoz. – Alexandrosz, esküszöm neked, hogy semmiről sem tudtam – fakadt ki váratlanul. – Nem én tettem... És az anyagi gondjaidról sem tudtam – hadarta. Könnyek csorogtak végig az arcán, és védekezőn maga köré fonta a karját. Alexandrosz elkáromkodta magát, és behajtott egy parkolóba. Intett 68

a testőreinek, akik egy másik kocsival követték őket, hogy nincs semmi baj. Aztán levette Kallie-ról a napszemüveget, és megfogta a vállát. – Mi a fenéről beszélsz? Kallie a kézfejével letörölte a könnyeit, és megpróbálta összeszedni magát. – Thea... mindent elmondott nekem... – Miről? – Hogy mi történt, miután... Én sohasem olvastam el azt a cikket, Alexandrosz... Kallie fájdalmasan összerezzent, mert a férfi szorítása erősödött a vállán. Aztán hirtelen levette róla a kezét, és hátradőlt az ülésén. Arca kifejezéstelen és közönyös volt, a hangja pedig, amikor megszólalt, olyan, mintha egy kisgyereknek kellene megmagyaráznia valamit. – Abban a szennylapban a kettőnk beszélgetéseit írták meg. Senki más nem hallotta őket – mondta, és megrándult a szája sarka. – Tudom, hogy te voltál a forrás. Az e-mail a te címedről érkezett. Vagy azt akarod állítani, hogy elárultad valakinek a jelszavadat? Kallie bánatosan nemet intett a fejével. Ott vannak, ahol a part szakad. Ostobaság volt, hogy megpróbálta megmagyarázni a lehetetlent. Ennyi erővel akár azt is bevallhatta volna Alexandrosznak, hogy attól tart, újra bele fog szeretni. Vagy inkább azt, hogy soha nem szűnt meg szeretni őt, gondolta, és visszavette a napszemüvegét. Alexandrosz nem értette, miért győzködi őt Kallie ilyen kitartóan arról, hogy ártatlan. Mit akar ezzel elérni? Talán együttérzést akar ébreszteni benne? Utat keres a szívéhez? De miben reménykedhet? Tartós kapcsolatban? Vagy abban, hogy a válásuk után csinos bánatpénzt kap majd tőle? A férfi sietve elhallgattatta a halk hangot, amely arra figyelmeztette, hogy ő vitte az ágyába a feleségét. Kallie nyilván csak azért ment bele a dologba, hogy hatalmat szerezzen felette. Sok nő próbálkozott már ezzel. Előrehajolt, és megint levette a felesége napszemüvegét. – Nem akarom, hogy még egyszer szóba hozd a múltat. Nincs többé jelentősége. Már csak ez számít... Kallie rémülten a kocsiajtóhoz húzódott a férfi elől, ám az egyre közelebb hajolt hozzá. Az asszony védekezőn felemelte a kezét, ám aztán mégis megérintette Alexandrosz mellkasát. Dermedtsége megszűnt, amikor 69

eszébe jutott, milyen volt az éjjel simogatnia ezt a testet. A férfi most két keze közé fogta az arcát, és Kallie arra számított, hogy keményen, követelőn fogja megcsókolni, de tévedett. Alexandrosz csókja szelíd és gyengéd volt. Érzéki ígéret. Kallie ellenállása megtört. A világból, ahogyan előző éjszaka is, megint csak az itt és most maradt meg. A férfi csókja aztán szenvedélyesebb lett, ő pedig megadása jeleként a vállára tette a kezét. Tudta, mit vár tőle Alexandrosz. Szétnyitotta az ajkát, és nyelvük szenvedélyes játékba kezdett. A férfi átfogta Kallie mellét, finoman a bimbóját simogatta, ám aztán hirtelen elhúzódott tőle. – Látod? – kérdezte. – Csak ez számít. Amíg ilyen tűz ég bennünk, házasok maradunk. Kallie sokáig dermedten ült, mielőtt rádöbbent, hogy egy forgalmas út mellett állnak. Sietve kihúzta magát ültében. Be kellett látnia, hogy Alexandrosz azt tesz vele, amit csak akar. Még egyszer nem lesz olyan ostoba, hogy szóba hozza a múltat, tökélte el. A kaiszariani kolostortól nem messze, a kápolna mögött találtak egy félreeső helyet. A csend jót tett Kallie lelkének, de gondolatai újra meg újra visszakanyarodtak az előző éjszakához. Volt egy kellemetlen kis közjáték, amikor Alexandrosz rádöbbent, hogy nem védekeztek. Arcára rémület ült ki, azonban megnyugtatta, hogy szed tablettát. Azt azonban elhallgatta, hogy csak azért, mert rendszertelenek a vérzései, és nem azért, mert váltogatná a partnereit. Azt sem árulta el, hogy nemrégiben gyógyszert váltott. Úgy sejtette, hogy érzelmi bizonytalanságának is ez lehet az oka. – Mire gondolsz? – kérdezte a férfi. Kallie elvörösödött. – Semmire – felelte, majd sietve beszélni kezdett, hogy Alexandrosz ne faggathassa tovább. – Mindig lenyűgözve olvastam a céged sikereiről. Thea említette, hogy egy ideig komoly nehézségekkel küzdöttél, de most már minden a legnagyobb rendben van. Eszembe jutott, hogy régen mindig azt mondtad, nem tudod, megvan-e benned az üzleti versenyhez szükséges kíméletlenség. Kallie nagyot nyelt, és bosszankodott, amiért éppen ezt a témát kellett szóba hoznia. A férfinak most nyilván eszébe jut, hogy abban a régi újságcikkben gyengekezűnek nevezték. 70

Alexandrosz örült, hogy napszemüveget visel. Olyan érzése volt, mintha Kallie átlátott volna rajta. Elszántan igyekezett elfojtani a haragját, amely mindig elfogta, valahányszor csak eszébe jutott, mi mindenen kellett keresztülmennie. Természetesen megtanulta a kíméletlenséget, elvégre a túlélésért küzdött. És végül nyert. Csakhogy a győzelme, életében most először, nem töltötte el elégtétellel. A fenébe is,, mit művelt vele ez a boszorkány? – Nos, amint látod, végül megkeményítettem a szívemet – válaszolta, és bekapott egy szem szőlőt. – De beszéljünk inkább rólad és a cégedről! A sok bulizás mellett nehéz lehet irányítanod. – Bekapok néhány tablettát, és felpörgetem magam – felelte hetykén Kallie. – Mindenki úgy csinálja a reklámszakmában, nem? Alexandrosz felvillantotta lélegzetelállító mosolyát. – Korábban el is hittem volna neked, de most már nem, mert tudom, hogy még csak alkoholt sem iszol soha – válaszolta, és akarata ellenére kíváncsiság ébredt benne. – Mesélj a munkádról! – Nagy a hajtás, és sokszor fárasztó. Általában két-három hónapig tart egy megbízás, aztán kipihenhetem magam. Előtte viszont a nap huszonnégy órájában a megrendelőim rendelkezésére állok. A férfi némán bólintott. Kallie úgy látta, szavai nem maradtak rá hatástalanul. – Azt viszont elképzelni sem tudom – folytatta –, hogy te mekkora nyomásnak vagy kitéve. Nap mint nap milliókról döntesz, és alkalmazottak százainak a jövője függ tőled. Velem legfeljebb annyi rossz történhet, hogy rosszul reklámozom az ügyfelet, nem sikerül újságcikkeket íratnom róla, vagy hogy előnytelen dolgok jelennek meg róla a sajtóban. Kallie kényelmes lótuszülést vett fel. – Ami pedig a partikat illeti, azok a munkámnak csupán elenyésző részét jelentik. Általában csak addig maradok ott, amíg megbizonyosodom róla, hogy minden rendben megy. – Ha jól tudom, Cécile az egyetlen munkatársad. Nagyobb céget is felépíthettél volna. Kallie összeráncolta a homlokát. – Hogy érted?

71

– A részvényeidről beszélek. Nem akartad volna inkább a cégedbe fektetni az értük kapott pénzt? Mindenképpen az utolsó garasig el kellett verned? Kallie ökölbe szorította a kezét. – Hogy jössz te ehhez? – fakadt ki. – Halálra dolgoztam magam, hogy beindítsam a cégemet. Volt idő, amikor alig álltam a lábamon a kimerültségtől. Hiába akarsz rossz embernek beállítani, nem vagyok az! – kiáltotta, és felugrott a földről. Küzdött ellene, mégis közel járt hozzá, hogy elsírja magát. Őszintén remélte, hogy a férfi nem érinti meg. Alexandrosz olvashatott a gondolataiban, mert meg sem mozdult. – A szüleim halála után a maradék érdeklődésemet is elveszítettem a Demarkisz Hajózási Vállalat iránt – folytatta Kallie. – Ezért aztán Alekszej-nek adtam a részvényeimet, és csak annyi pénzt fogadtam el tőle, amennyiből visszafizethettem egy korábban felvett hitelt. Egyedül azt sajnálom, hogy a részvényeim sem mentették meg a Demarkisz-céget. Máskülönben mi ketten most aligha lennénk itt – tette hozzá. Szavai keserűen csengtek. Alexandrosz szíve elszorult. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy hagyják abba a veszekedést, és egészen mást csináljanak helyette. – Sajnálom – mondta, és átölelte Kallie-t. – Nem tudtam, mire költötted a részvényeid árát, és igazságtalanul vádoltalak meg. Ahogyan akkor is, amikor partitündérnek neveztelek. Kallie-t meglepte ez a váratlan fordulat, és árulkodó jelek után kutatott a férfi arcán. – Gúnyolódsz? – kérdezte gyanakvón. – Sohasem voltam még ilyen őszinte hozzád. Nem köthetnénk fegyverszünetet? Állapodjunk meg abban, hogy nem beszélünk többet a múltról, és csak a jelennel foglalkozunk. Rendben? Kallie arra gondolt, hogy az éjszaka beléphetett abba a paradicsomba, ahová mindig is vágyott. Tudta, még nem elég erős ahhoz, hogy lemondjon erről a boldogságról, így aztán egyetértőn bólintott. Látta, hogy Alexandrosz szeme felcsillan. Aztán lehajolt hozzá, és megint csak az itt és a most létezett. A fegyverszünet megkötése után a mézesheteik szinte elrepültek. Minden egyes szavukra gondosan ügyeltek, és mintha csak megállapodtak 72

volna benne, kizárólag a testiségre összpontosítottak. És nem tudtak betelni egymással. Kallie mindeközben tisztában volt azzal, hogy veszélynek teszi ki magát, ha elhiszi, hogy ez a valóság. Ha azt képzeli, hogy a sors szeszélyéből beteljesült egy tizenhét éves lány álma, és hosszú várakozás után végül övé lett a mesebeli herceg. A hihetetlen álomból újra és újra felébredt, amikor tudatosult benne, hogy Alexandroszt igazából csak a teste érdekli. Gyakran megpróbált beszélgetni a férfival, hogy jobban megismerje, de a kísérletei mindig kudarcba fulladtak. Akárcsak az előző este, miután Thea felszolgálta nekik a teraszon a vacsorát. Bármilyen témával próbálkozott, Alexandrosztól csak egyszavas válaszokat kapott. Végül nem bírta tovább, és felugrott. – Miért nem tudunk mi beszélgetni? – kérdezte. – Ennyire untatlak? A férfi is felállt, ölbe kapta Kallie–t, bevitte a hálóba, és cseppet sem finoman ledobta az ágyra. – Te... te vadállat! – háborgott az asszony, de közben egyre növekvő izgalommal figyelte a vetkőző férfit. – Lehet, hogy az vagyok, de te így is kívánsz – felelte Alexandrosz, miközben fölébe feküdt. – Nem azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk és megismerjük egymást. Már mindent tudok rólad, amit tudnom kell – tette hozzá. Aztán olyan szenvedéllyel tette a magáévá Kallie-t, mint még talán soha. S egyértelműen jelezte, hogy nem kíván társalogni. Kallie másnap korán ébredt. Feje Alexandrosz mellkasán pihent. Mozdulatlanul feküdt, miközben lelkében teljes volt a zűrzavar. Csak abban az egyben volt biztos, hogy szerelmes a férfiba. Ugyanúgy, ahogyan már hét éve is az volt, csak akkor még sejtelme sem lehetett az érzés valódi mélységéről. És hét éve még azt sem tudta, hogy a szerelem ilyen keserű is lehet. Alexandrosz az este már sokadszorra utasította el a közeledési kísérletét. Hogyan szerethet valakit, aki így bánik vele? Kérdése költői volt, a válasz pedig pofonegyszerű. Azért szereti Alexandroszt, mert ismeri. Mert ő a lelki társa. Nem vette észre, hogy a férfi felébredt, és meglepődött, amikor egyszer csak megérintette az arcát. Most sem szólt egy szót sem, neki mégis azonnal sóvárogni kezdett utána a teste. Beteljesülésre vágyott, amit csak Alexandrosz adhatott meg. 73

A férfi előbb a nyakát simogatta, aztán a mellét. Amikor gyengéden széthúzta a combját, Kallie-nak felgyorsult a szívverése, és jóleső borzongás futott végig a testén. Ma visszarepülnek Párizsba. Vissza a valóságba, a sajtó és a lesifotósok kegyetlen világába, ahol minden arra emlékezteti, hogy a látszat bizony csal. Kallie kinyitotta a szemét, és igyekezett megfeledkezni a komor gondolatokról. Alexandrosz lassan, érzékien megcsókolta, aztán magára húzta. Kallie érezte, hogy öle felkészült a befogadására. Fölébe térdelt, és levegő után kapkodott, amikor a férfi egyetlen erős lökéssel belehatolt. Mélyen Alexandrosz szemébe nézett, és szólni akart hozzá. A tudat, hogy még mindig szereti, arra késztette, hogy mondjon neki valamit. A mágikus erejű szavak már a nyelve hegyén voltak, de aztán meggondolta magát, és a száját sietve a férfi szájára tapasztotta. Miután a zihálásuk lassan csitult, Alexandrosz azon töprengett, hogyan lehet újra és újra ilyen tökéletes kielégülésben része ezzel a nővel. Kallieban szemernyi önzés sincs, mindent megad neki, miközben a közeledését is hihetetlenül készségesen fogadja. Egyetlen érintése, sőt akár egyetlen pillantása is elég ahhoz, hogy átadja magát neki. Attól a naptól kezdve azonban, amikor Kallie beszélgetni próbált vele ott, a kolostor közelében, valami megváltozott. Mert ő nem akar társalogni a feleségével. Nem arra vágyik. Legalábbis megpróbálta meggyőzni magát erről, közben azonban tudta, hogy nem így van. Valójában nagyon is szeretné jobban megismerni Kallie-t, csakhogy az nem illik bele a terveibe. Szeretkezz vele, ameddig jó neked, aztán felejtsd el! Egyszer már becsapott, elárult, és újra meg fogja tenni, hajtogatta magában. Kallie ekkor felemelte a fejét, és a tekintetében volt valami, amit Alexandrosz még egyetlen másik nőnél sem látott, és ami a lelke mélyéig hatolt. De nem akarta megtudni, mi az a valami. Inkább újra megcsókolta az asszonyt, és várta, hogy fellobbanjon benne a szenvedély. Amikor visszatértek a csillagok birodalmába tett utazásukról, a férfi elhúzódott. Hűvösen közölte Kallie-val, hogy három óra múlva indulnak Párizsba, aztán kikelt az ágyból. A zuhany alatt a falnak dőlt, lehajtotta a fejét, és érezte, hogy valami összeszorítja a mellkasát. Mire kilépett a fürdőszobából, Kallie már visszament a saját szobájába. Alexandrosz a legszívesebben öklével a falra 74

csapott volna. Olyan érzése volt, hogy egy láthatatlan ellenséggel küzd. Ráadásul valami azt súgta neki, hogy önmagával vívja ezt a harcot.

75

9. FEJEZET

Kallie tétován álldogált Alexandrosz lakásában, a Faubourg Saint– Honoré utcában, Párizs egyik legelegánsabb negyedében. Most először járt itt. Amikor kora este megérkeztek Párizsba, őt a repülőtérről a saját kis lakásához vitte egy autó. Ott újságírók várták, és kérdésekkel bombázták. Miért ide jött? Miért nem a férjével együtt lakik? Máris bajok vannak a házasságukkal? Aztán Alexandrosz is megérkezett egy másik kocsival, és elmondta a riportereknek, hogy csak a felesége holmijáért jöttek, és természetesen együtt fognak lakni, mégpedig nála. Kallie túlságosan kábult volt, és csak azután kezdett el tiltakozni, miután bevezette a férfit a lakásába. – Mikor döntöttünk úgy, hogy összeköltözünk? – kérdezte fojtott hangon. Alexandrosz csak vállat vont, aztán kíváncsian körbenézett. Ez megint csak nem tetszett Kallie-nak. A lakása volt az egyetlen hely, ahol a férfi eddig még nem vette át a hatalmat. Most meg úgy járkál itt, mint egy nyomozó lenne, aki terepszemlét tart! – Ez az egyetlen ésszerű megoldás – magyarázta a férfi. – Itt nem lenne egy perc nyugtod sem a lesifotósoktól. Vagy talán igényt tartasz az érdeklődésükre? Mert én nem, és biztos vagyok abban, hogy a szomszédjaid sem. Alexandrosz szavai bűntudatot ébresztettek Kallie–ban. A házukban sok idős ember lakott, és tudta, hogy nem teheti ki őket a sajtó zaklatásának. Attól viszont még jobban félt, hogy Alexandrosszal együtt éljen. – Minden csoda három napig tart – mondta. – A riporterek hamar el fogják veszíteni az érdeklődésüket. – Tévedsz. Ha sztorit szimatolnak, rendületlenül kitartanak. Az pedig remek sztori, ha nem laksz együtt velem. Kallie egy pillanatra lehunyta a szemét. Minél több időt töltenek együtt, a férfi annál hamarabb ráun, és akkor véget ér a házasságuk. Igen, talán ez a legjobb megoldás, gondolta. 76

– Jól van. A szomszédjaim érdekében hozzád költözöm – válaszolta végül. Odasétált a nappali nagy ablakához, és lenézett az utcára. Alexandrosz az ajtóból figyelte. Az asszony kasmírpulóvert viselt, és neki uralkodnia kellet magán, hogy ne menjen oda hozzá, és ne vegye le róla azonnal. Elég volt csak ránéznie, és máris elfogta a vágy. Kallie a természetes szépség megtestesülése. Bőrét egészségesen barnára sütötte az athéni nap, és az orrán előtűntek a parányi szeplők. A ritka könnyed pillanatokban néha ugratta is ezzel. Aztán meg kijelentette, hogy további szeplők után át kell vizsgálnia az egész testét. Kallie tekintete egészen más, mint az Isabelle Zolanzhoz hasonló nőké. A felesége az élet legapróbb örömeit is élvezni tudja. Ha ő gyémánt karkötőt' ajándékozna neki, valószínűleg megkérdezné, mit kezdjen vele, és visszaadná. Alexandroszt megijesztette, hogy már ilyen sokat tud Kallie–ról. Miután megismerte, rá kellett döbbennie, hogy nem az a nő, akinek akkor hitte, amikor megpillantotta a Ritzben. Kallie egyetlen nőre sem hasonlít. Éppen ezért nem bízik benne. Alexandrosz lassan odasétált a feleségéhez, és átölelte. Az asszony, mint mindig, először most is megfeszítette magát. Amikor azonban Alexandrosz a szájára tapasztotta a száját, megtört az ellenállása, és készségesen odasimult hozzá.

Alexandrosznak nem tetszett, amit hallott. – Mikor végez? – kérdezte. – Nem tudom megmondani, Mr. Kurosz. Kallie-nak végig jelen kell lennie ezen a fontos rendezvényen, mivel Pierre Baudat ragaszkodik hozzá. A férfi dörmögött valamit aztán letette a kagylót. Felállt, és az ablakhoz lépett. Amikor a titkárnője bedugta a fejét az ajtón, nem engedte szóhoz jutni, ridegen közölte vele, hogy tíz percig ne zavarják. Kallie már hetek óta vele lakott, ő mégis egy kezén meg tudta volna számolni, hány órát töltöttek együtt. Beköltözése másnapján a felesége elvállalt egy munkát. Franciaország egyik leghíresebb rendezőjének kellett olyan fogadást szerveznie, amelyre az egész sajtó felfigyel. Azóta Kallie korábban kelt, mint Alexandrosz, később ért haza, és szinte azonnal bezuhant az ágyba. A férfival először esett meg, hogy együtt 77

élt egy nővel, ennek ellenére esténként senki sem várta haza. Kallie még nála is többet dolgozott, és ez egyáltalán nem illett bele Alexandrosz terveibe. Abban reménykedett, hogy felesége a házasságuk idejére felfüggeszti a cége működését. A házasságuk idejére... A férfi homloka ráncba szaladt. Napok óta kínozta a kérdés, hogy miért nem adta be még a válókeresetet. Eleget tett a végrendelet kikötésének, az örökséget is megkapta, úgyhogy már semmi szüksége Kallie-ra. És az asszony is teljesítette a megállapodásuk ráeső részét. Bár azt a megállapodást inkább zsarolásnak kellene nevezni, futott át Alexandrosz agyán a kellemetlen gondolat. Habozása valódi okára viszont nem akart gondolni. A vágyra, amely nem akart csillapodni. – Szándékosan kerülsz engem? – kérdezte előző este a feleségétől. – Természetesen nem – felelte Kallie –, csak minden időmet igénybe veszi ez a munka. Ezért járok későn haza, és nem azért, hogy téged bosszantsalak. De ha úgy gondolod, hogy nem kapsz eleget a pénzedért, akkor talán be kellene adnod... – Kallie – figyelmeztette Alexandrosz halkan. Felesége az ajtóhoz lépett, és úgy szorította a kilincset, hogy kezén kifehéredtek a csontok. A férfi szeretett volna odamenni hozzá, hogy megnyugtassa. – Ha a bosszúd a karrieremet fenyegeti, azonnal elhagylak – jelentette ki Kallie. Alexandrosz elállta az útját, hogy ne menekülhessen el. A felesége azt feltételezi róla, hogy tönkre akarja tenni? – Semmi bajom a munkáddal – válaszolta. – Amíg minden éjszakát az ágyamban töltesz, azt tehetsz, amit akarsz. Alexandrosz most felállt, fogta a kabátját, és utasította elképedt titkárnőjét, hogy mondja le az aznapi programjait. Elege lett abból, hogy alig látja a feleségét. Kallie-nak borzalmasan fájt a lába, mégis kedves mosollyal üdvözölt egy éppen megérkező vendéget. Ma este Pierre Baudat életműve előtt fényes ünnepséggel tisztelegnek, amelyre a világ minden részéről érkeznek jeles és fontos személyiségek. Ennél nagyobb szabású eseményt Kallie még sohasem szervezett, és a siker érdekében éjt nappallá téve dolgozott. Figyelmét természetesen nem kerülte el, hogy Alexandrosz kezdeti csodálata lassanként ingerültséggé változik. Egyértelmű, hogy egy dolgozó 78

feleség nem szerepelt a terveiben. Ez viszont nem az én bajom, gondolta Kallie. Igaz, tovább bent maradt az irodában, mint feltétlenül szükséges lett volna, és ezt leginkább önvédelemből tette. Azért menekült, mert nem akarta kitenni magát annak a fájdalomnak, amelyet Alexandrosz közelében érzett. Biztos volt benne, hogy most már hamarosan kézhez kapja a válási papírokat. Aztán elkezdheti összerakosgatni összetört szíve darabjait. Töprengését Cécile zavarta meg. – Pierre keres – mondta. – Gond van a kivetítővel. A pokolba! Kallie egy határozott mozdulattal megrázta a fejét, és megint csak a munkájára összpontosított.

Alexandrosz rettenetesen feszült volt és ez nagyon nem tetszett neki. Híres önuralma újabban lépten-nyomon cserbenhagyta. Autója a Champs-Élysées-n haladt. Szólt a sofőrjének, hogy álljon meg, és gyalog ment tovább a Szépművészeti Múzeumba. Lelki szemei előtt Kallie jelent meg, és aggódva arra gondolt, mi lesz, ha a fogadáson véletlenül megint olyasmit eszik vagy iszik, amitől rosszul lesz, mint az athéni étteremben. A férfi önkéntelenül meggyorsította a lépteit. Miután belépett a múzeumba, azonnal felfedezte Cécile-t, aki most is elpirult, mint mindig, amikor meglátta őt. – Hol van? – kérdezte Alexandrosz türelmetlenül. – Nincs jól, Mr. Kurosz? Mintha kissé... A férfi nyugalmat kényszerített magára. – A feleségemet keresem. Szólna neki, kérem? – Természetesen. A férfi az elsiető Cécile után nézett. A vendégek között hirtelen megpillantotta Kallie-t, aki gyönyörű volt. Krémszínű, görögös szabású selyemruhája térd alá ért, egyik vállát szabadon hagyta, a másikon ékkövekkel kirakott csat fogta össze. Haját feltűzte, és ékszerként csak egyetlen arany karperecet viselt. Kallie megfordult, amikor Cécile odaért hozzá. Az arcára még messziről is jól láthatóan elképedés ült ki. Valaki éppen odalépett hozzá, ő pedig 79

szabadkozó mosollyal jelezte Alexandrosznak, hogy nem ér rá, és a sarokban felállított bár felé mutatott. A férfi megkönnyebbült. Szerencsére csak képzelődött, és Kallie-nak semmi baja. Aggódása miatt ostobának érezte magát, és örült, hogy kapott egy kis haladékot. Felesége nem sokkal később az est főszereplőjével ment oda hozzá. Arcáról semmit nem lehetett leolvasni, és Alexandrosz ettől csak még nyugtalanabb lett. – Pierre Baudat – mutatta be Kallie a kísérőjét. – A férjem, Alexandrosz Kurosz. – Örülök, hogy megismerhetem – mondta Pierre. – Gratulálok az elbűvölő feleségéhez. Sejtelmem sincs, mi lett volna velem nélküle. – Csodálatos asszony – felelte Alexandrosz. Mosolyogva nézett Kalliera, aki azonnal veszélyt szimatolt. – Engem is rávett, hogy elvegyem. A férfi érezte, hogy Kallie megmerevedik. Annyira vágyott arra, hogy megérinthesse, hogy az szinte már fájt. Birtokló mozdulattal átkarolta a vállát, és magához húzta. Néhány perc udvarias társalgás után a rendező otthagyta őket, de távozóban a mutatóujjával még játékosan megfenyegette Alexandroszt. – Kérem majd vissza a hölgyet. Ma este csak az enyém. Alexandrosz erős késztetést érzett, hogy leüsse a férfit, de természetesen uralkodott magán. Kallie kibújt a férje karja alól. – Mit keresel itt? – Én... Alexandrosz természetesen tudta a választ, de nem mondhatta ki. Önmaga előtt azonban nem tagadhatta, hogy valójában a féltékenység hozta ide. Attól tartott, hogy a felesége egy másik férfival flörtöl. Kallie gyomra elszorult. Nevetséges, hogy Alexandrosz így hat rám, gondolta. Elvégre világéletében ismerte, és most még jobban ismeri, hiszen az ágyát is megosztja vele. Bárcsak ne tette volna! – futott át a fején. E percben mégis újra tizenhét évesnek érezte magát, és átadta magát annak az édes ábrándnak, hogy a férfi azért jött ide, mert hiányzott neki. Aztán eszébe jutott, amit Alexandrosz az előbb Pierre-nek mondott. – Hogy állíthattad azt, hogy én vetettem el magam veled? – kérdezte felháborodottan. 80

A férfi arca elkomorult. – Jobb volna, ha mindenkinek elmondanám, miért házasodtunk össze valójában? Hogy annak idején elárultál engem, én pedig most bosszút állok rajtad? Kallie szomorúan megrázta a fejét. Alexandrosz a karjára tette a kezét, és magához vonta. – A házasságunk valódi házasság. Annyira az, amennyire csak lehet– mondta, és megsimogatta a felesége arcát. – A szex csodás... – Valóban, de az minden. És ha az sem lenne, te már rég beadtad volna a válókeresetet. Aminek én csak örülnék – tette hozzá Kallie. Közben azonban nem tudta levenni a szemét a férfiról. A terem eltűnt a szeme elől, és forróság áradt szét az ölében. Elszégyellte magát, amiért a teste még ebben a helyzetben is ilyen hevesen válaszol Alexandrosz közelségére. – Engedj el! – kérte. – És ezúttal örökre, tette hozzá magában. – Hív a kötelesség. A férfi eleget tett a kérésének, de Kallie végig a hátában érezte a tekintetét. A szemét könnyek homályosították el, miközben elvegyült a vendégek között. Miért nem hagyja végre békén Alexandrosz? Miért nem engedi elmenni? Mikor lesz már elege belőle?

81

10. FEJEZET

Késő éjszaka, amikor Kallie végre hazaért, első dolga volt, hogy megszabaduljon a cipőjétől, aztán megkönnyebbülten az ajtónak vetette a hátát. Hála az égnek, ezen is túl van! Zajt hallott, és ijedten felkapta a fejét. Alexandrosz a nappali ajtajában állt. Kigombolt ingnyakából elővillant szépen lebarnult mellkasa, és Kallie fáradtságát mintha elfújták volna. – Mit keresel itt? Már majdnem hajnali három óra van – mondta elfúló hangon. A férfi lassan elindult feléje. – Megvártalak a vacsorával. – Főztél nekem? Miközben Alexandrosz közeledett felé, Kallie csak arra tudott gondolni, hogy a férfi, akit szeret, itt van vele. Egyszeriben határtalan boldogság töltötte el. Megérezte a férfi illatát. Azt a senki máséval össze nem téveszthető illatot. .. – Éhes vagy? Kallie némán megrázta a fejét. Semmit nem kívánok, csak téged, gondolta. Alexandrosz a vállára tette a kezét, és gyengéden megsimogatta selymes bőrét. – Amióta megláttalak ebben a ruhában, csak egyvalamire tudok gondolni – mondta. – Mire? – Hogy levegyem rólad. A férfi lehajolt, de nem azért, hogy megcsókolja Kallie-t. Nyelvével és fogával becézgette az asszony vállát, aztán ügyes mozdulattal kikapcsolta a ruháját összefogó csatot. A felsőrész lecsúszott Kallie derekára, a férfi pedig csipkés melltartón keresztül szájába vette a mellbimbót. Az asszony lehúzta magához Alexandrosz fejét, és szenvedélyesen szájon csókolta. Miközben nyelvük vad játékba kezdett, kapkodva kigombolta a férfi ingét. Érezni akarta széles mellkasát, és rajta a puha 82

szőrzetet. Ujjaival követte annak vonalát, amíg elérte a férfi nadrágját. Habozás nélkül kigombolta, belenyúlt, és a fenekét átfogva közelebb húzta magához Alexandroszt. A férfi felnyögött. – Kallie, Kallie... – Akarlak, Alexandrosz. Itt és most – mondta Kallie. Érezte, hogy Alexandrosz lehúzza róla a bugyit, és ő is megszabadította őt az alsónadrágjától. Átfogta a férfiasságát, élvezte, hogy hatalma van felette. – Hagyd ezt abba, hacsak nem akarod, hogy elveszítsem az önuralmamat – zihálta a férfi. Könnyedén felemelte Kallie-t, s miután az asszony átkulcsolta a lábával, egyetlen lökéssel beléhatolt. Mozdulatai egyre hevesebbek lettek, s viharosabban és szenvedélyesebben szerette az asszonyt, mint bármikor korábban. Kallie meglepő gyorsasággal ért fel a csúcsra. Izmai megfeszültek, majd ellazultak. Heves zihálása lassan csillapodott. Alexandrosz óvatosan letette a földre, de mindjárt ölbe is vette, mert látta, hogy nem akarja megtartani a lába. Kallie a férfi vállára hajtotta a fejét, miközben ő bevitte a hálóba, onnan pedig a fürdőszobába. A kád tele volt vízzel. – Fürödni készültél? – kérdezte Kallie meglepetten. Alexandrosz megrázta a fejét. – Nem, a fürdő téged várt. Megkértem Cécile-t, hogy hívjon fel, miután eljöttél a fogadásról – felelte. Alexandrosz fürdőt készített neki? Kallie kábultan figyelte a férfit, aki még egy kevés meleg vizet engedett, aztán a kezét nyújtotta neki, és besegítette a kádba. Az asszony csodásán érezte magát, miután elmerült az illatos habokban. – Megmelegítem a vacsorát – mondta Alexandrosz. Kallie felnézett a férfira. Nevetségesnek kellett volna látnia így, mindössze egy szál kigombolt ingben, de nem látta annak. Izmos testét izgatónak találta, és gyorsan elkapta róla a tekintetét. – Csodás lesz. Nagyon megéheztem – mondta zavartan, és fellélegzett, miután Alexandrosz kiment. Közel járt ahhoz, hogy elsírja magát. Mi ütött a férfiba? És ő meddig lesz még képes elviselni ezt az édes kínt? Mire Alexandrosz visszajött, és 83

szólt, hogy kész a vacsora, Kallie már megtörülközött és bolyhos fürdőköpenyt vett fel. A férfi paszticiót, rétegesen rakott görög húsos tésztát készített vacsorára. Kallie úgy vetette rá magát, mintha már hetek óta egyetlen falatot sem evett volna. Alexandrosz fejcsóválva figyelte. – Hihetetlen. Bármelyik másik nő világgá futna, ha ilyen hizlaló ételt tennének elé. Kallie elvörösödött, de nem maradt adós a válasszal. – Kellemes változatosságot jelenthet látnod, hogy valaki nem csak saláta levelet majszolgat veled szemben az asztalnál – mondta, aztán felállt, és berakta a mosogatógépbe a tányérokat. Így aztán nem láthatta, hogy Alexandrosz arca elborul. Mire visszafordult, a férfi tekintete ismét kifürkészhetetlen volt. – Ha holnap összeomlik a hajózási vállalatod, nyugodtan beállhatsz szakácsnak – tréfálkozott Kallie. – De már most elintézhetem neked, hogy főzhess egy valóságshow-ban. Alexandrosz felállt, és odalépett hozzá. – Mit mondtál? – kérdezte. Kallie-nak egyszeriben elment a kedve a tréfálkozástól. – Semmit. Csak megköszöntem, hogy főztél nekem – mondta. A férfi szorosan megállt előtte. – Túl sokat dolgozol –jelentette ki gondolkodás nélkül. – Pedig szerinted a munkám másból sem áll, csak örökös bulizásból – felelte mosolyogva Kallie, hogy jobb kedvre derítse Alexandroszt, de nem járt sikerrel. – Azt hiszem... – kezdte a férfi, ám aztán hirtelen elhallgatott. Összeráncolta a homlokát, és megint visszabújt a csigaházába. – Menjünk aludni! Odakint már hajnalodott, amikor Alexandrosz lesimította Kallie válláról a fürdőköpenyt, és kiszedte a hajából a csatokat, hogy hullámos fürtjei szabadon omolhassanak a vállára. Miután betakargatta a feleségét, ő is levette a farmerját meg a pólóját, aztán bebújt mellé az ágyba, átölelte, és a hátához simult. Sokáig feküdt nyitott szemmel, és felesége egyenletes lélegzését hallgatta. Közben szüntelenül azok a szavak jártak a fejében, amelyeket 84

nem sokkal korábban kis híján kimondott. Azt hiszem, gyereket szeretnék tőled. Saját viselkedése egyre jobban elképesztette. Nem elég, hogy minden ok nélkül Kallie után ment a fogadásra, ráadásul forró fürdővel várta, és vacsorát is készített neki. Mintha már nem is lenne saját akarata, az ösztönei és a hirtelen jött ötletei parancsolnának neki. Hogy mi ébresztette fel ezeket az ösztönöket, abba nem akart belegondolni. Tudta, mit kell tennie. Már dél körül járt, amikor Kallie felébredt, de azonnal eszébe jutott, hogy ettől most nem kell pánikba esnie. Hogy kipihenjék magukat, szabadnapot engedélyezett Cécile–nek és saját magának is. Gondolatban átadta magát a sikeresen elvégzett munka örömének. De csak addig, amíg megint eszébe jutott Alexandrosz. Pár perc múlva kiült az ágy szélére, belebújt a köntösébe, és felkelt. Hirtelen azonban olyan erősen megszédült, hogy vissza kellett ülnie. Ez meg mi volt? – találgatta, és ösztönös mozdulattal a hasára tette a kezét. Aztán ugyanolyan váratlanul, ahogyan a szédülés jött, émelyegni kezdett. Csak az utolsó pillanatban sikerült kiérnie a fürdőszobába. Miután lehúzta a vécét, hideg vízzel megmosta az arcát. Most már ijesztő bizonyossággal tudta, mi van vele. Az utóbbi napokban sokszor tört rá a fáradtság, túlérzékeny volt, és percenként változott a hangulata. Félreismerhetetlen jelek. Nem sokkal azelőtt, hogy a sors újra összehozta Alexandrosszal, másik fogamzásgátlót kezdett szedni. Csakis ez lehet az oka. Gépiesen lezuhanyozott, felöltözött, és elhagyta a lakást.

Alexandrosz azonnal a lényegre tért. – Készen vannak a papírok? – Természetesen – felelte az ügyvédje, és hangja kíváncsiságról árulkodott. – Nem is értettem, miért nem jelentkezett ilyen sokáig. – Most jelentkezem. Az ügyvéd jól ismerte a megbízóját ahhoz, hogy tudja, jobban teszi, ha nem kérdezősködik. – Rendben. Pár nap alatt sínre teszem az ügyet. Önnek semmi dolga vele. 85

– Jól van. A hétvégét Athénban töltöm, ha esetleg mégis szüksége lenne rám. – Nem hiszem, hogy bármi gond lenne. Gyors és egyszerű eljárás. Alexandrosz elköszönt az ügyvédtől, letette a telefont, és összekulcsolt kezére támasztotta az állát. Gyors és egyszerű. Éppen ilyennek képzelte el kényszer és bosszúvágy szülte házasságát. Az azonban máris sokkal tovább tartott, mint tervezte, Kallie nem könnyítette meg a dolgát. Amikor csak tehette, harcolt ellene, neki pedig mindmáig nem sikerült rájönnie, mi is lehet a valódi célja. És éppen ez a gond. Alexandrosz mindig tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi miért történik. Tudta, hogy kötelességei vannak, felelősséggel tartozik másokért, és nem élheti úgy az életét, ahogy kedve tartja. Ezt akkor értette meg egyszer s mindenkorra, amikor az anyja közölte vele, hogy feleségül kell vennie Pia Kiriapuloszt. Megint arra a hét évvel korábbi éjszakára gondolt. Kallie-ra, ahogyan a szájára tapasztotta azt az édes ajkát. Sietve emlékeztette magát, hogy nem szabad elfelejtenie, mi lett annak a csóknak a következménye. Kallie Demarkisz veszélyes nő. Egyszer már sikerült csapdába csalnia őt, de ez soha többé nem történhet meg. Nem fogja hagyni. Kallie kiszállt a luxus terepjáróból. Amint meglátta a házból elősiető Theát, olyan érzése volt, hogy ugyanez egyszer már megtörtént vele. Meg kellett kapaszkodnia a kocsi ajtajában. Ma reggel megint rosszul volt, de sikerült észrevétlenül kiosonnia a fürdőszobába, és Alexandrosz semmit sem vett észre. Kallie szentül elhatározta, hogy meg fogja tartani a titkát. Ha még a válásuk előtt kiderülne, a férfi ragaszkodna ahhoz, hogy együtt maradjanak. Utána viszont nem cipelheti el újra az anyakönyvvezetőhöz. Hogy a nagybátyjával mi lesz... Hirtelen minden csepp vér kifutott az arcából. Nem, erre most gondolnia sem szabad. Thea odalépett hozzá, szívélyesen megölelte, aztán fürkész tekintetet vetett rá. Kallie azonnal megdermedt. Lehet, hogy a házvezetőnő máris kitalálta a titkát? Thea azonban végül semmit sem szólt, csak bekísérte őket a villába. Ezúttal nem kérdezte meg, hova vitesse a csomagjait. Szó nélkül Alexandrosz szobájába küldte őket a szobalánnyal. Éjszaka, miközben Alexandrosz karjában feküdt, Kallie komoly elhatározásra jutott. Ez után a hétvége után minden tőle telhetőt elkövet 86

majd a válásuk érdekében. Két napig még megosztja az ágyát Alexandrosszal, aztán nélküle kell tovább élnie. Egyszeriben kétségbeesés fogta el, és szorosabban simult a férfihoz. Bár csak nem sokkal korábban tértek vissza a gyönyörök kertjéből, Alexandrosz nagyon is készségesen teljesítette a vágyát. Kallie-nak pedig egy ideig semmire nem kellett gondolnia. Másnap Kallie nem érezte jól magát, és kerülte a férje közelségét. Este azonban a férfi ragaszkodott ahhoz, hogy vacsorázzanak együtt a városban. Az étteremben meglehetősen kényszeredetten beszélgettek. Kallie boldogtalanul arra gondolt, hogy ez csakis a válásuk előjele lehet, bár Alexandrosz egyelőre egy szóval sem említette a dolgot. Néma csöndben megitták a kávéjukat, aztán kocsiba ültek, és visszaindultak a villába. Kallie növekvő pánikkal gondolt arra, hogy egy új élet növekszik a testében. Már nem csak önmagáért tartozik felelősséggel. Mire a villába értek, feszült és nyugtalan volt. Alexandrosz ezt azonnal megérezte rajta, és a lépcső alján feléje fordult. – Mi a baj? – Nem bírom tovább. Megkaptad, amit akartál. Haza szeretnék menni. Most azonnal. És minél előbb túl akarok lenni a váláson. A férfi odalépett hozzá, de Kallie védekezőn felemelte a kezét, és behátrált a nappaliba. – Ne érj hozzám! Nem vagyok a játékszered. Elég volt ebből. Neki van elege? – gondolta Alexandrosz. Nem, nem, hogy mikor elég, azt ő fogja megmondani. Méghozzá ezen a hétvégén. Egyelőre azonban szó sem lehet arról, hogy a felesége megtagadja magát tőle. A teste különben is meghazudtolja a szavait. A napnál világosabb, hogy most is kívánja őt. Kallie sarkon fordult, és kimenekült a kertbe. Alexandrosz utánament a holdfényes éjszakába. Az asszony a hátát az alacsony kőfalnak vetve állt, és szaporán szedte a levegőt, miközben a férfira nézett. Alexandroszban azonnal felébredt a vágy. Lassan odasétált az asszonyhoz. – Mi van veled? – Kérlek, Alexandrosz, ne csináld ezt! Tudod, hogy hiába is próbálnék meg ellenállni neked... 87

A férfi lehajolt hozzá, megcsókolta, és már el is kezdődött a szokásos küzdelem. Alexandrosz vágyakozón arra gondolt, milyen szép is lenne, ha Kallie egyszer önként, ellenkezés nélkül adná oda neki magát. A szenvedély hevében azonban ez sem érdekelte. Csak nagy sokára vált el Kallie szájától, és akkor hirtelen rádöbbent, hol is vannak. Lelke legmélyén megmozdult valami. Valami, ami ellen minden erejével küzdeni akart. Fejében vadul kavarogtak a gondolatok, de mindegyik egy nő körül forgott. Kallie körül. Történetük megismétli magát. Alexandrosz két keze közé fogta az asszony arcát, és halkan felnevetett. – Nagyon ügyesen csináltad. Észre sem vettem, hova csaltál. Kallie homloka ráncba szaladt, és az imént még vágytól elsötétült szeme egyszeriben nagyon éber lett. – Miről beszélsz? – kérdezte. A férfi körbemutatott, és Kallie csak most döbbent rá, hol vannak. Az öreg fa alatt, ahova hét évvel ezelőtt követte a férfit. Ahol azt a végzetes könnyelműséget elkövette. A fájdalom olyan erővel tört rá, hogy egészen elgyengült. Majd váratlanul hihetetlen nyugalom szállta meg. Aztán ugyanaz történt vele, ami egyszer már az étteremben is. Kiverte a hideg veríték, émelygett, és úgy érezte, hogy jeges kéz szorítja össze a mellkasát.

88

11. FEJEZET

Kallie levegő után kapkodott. – Nem tudok... Nem kapok levegőt... Rosszul vagyok... – zihálta, és a férfi mellkasára tette a kezét. Mozdulatából Alexandrosz azt hitte, hogy megint harcolni akar vele, ám aztán az asszony arcára esett a pillantása. Ugyanolyan sápadt volt, mint ott, az étteremben. Ölbe kapta Kallie-t, és bevitte a házba. Soha nem tapasztalt félelem szorította össze a szívét. Theáért kiáltott, és miután az asszony megjelent a lépcső tetején, utasította, hogy hívjon orvost. Miután Kallie mindent kiadott magából, Alexandrosz leült vele az ágyra, az ölébe vonta, és átkarolva tartotta, amíg alább nem hagyott az egész testét rázó remegés. Végre megérkezett az orvos, és a férfi megkönnyebbült kicsit. Miközben a doktor megvizsgálta Kallie–t, ő türelmetlenül járkált a szoba előtt. Az orvos kisvártatva megjelent, és megkérte Theát, hogy készítsen forró és édes teát. Alexandrosznak türelmetlenségében nehezére esett, hogy megőrizze udvarias modorát. Mi van vele? – kérdezte. A doktor zakója zsebébe csúsztatta a szemüvegét, és egy kicsit távolabb vezette Alexandroszt az ajtótól. – Amennyire meg tudom ítélni, a feleségének pánikrohama volt. Nem igazán komoly, de az ilyesmi mindig megrázó annak, aki elszenvedi, és persze a környezetének is. Általában légszomjat, félelmet, remegést, rosszullétet és mellkasi fájdalmat okoz. Alexandrosz összerezzent. Pánikroham? – Ha jól tudom – folytatta az orvos –, a beteg a kertben lett rosszul. Lehet ennek valamilyen különleges oka? Alexandroszban halvány gyanú ébredt. – Talán igen – felelte. – A felesége elmondta, hogy ugyanez történt vele egyszer, amikor alkoholt fogyasztott. Azt is tőle tudom, hogy tizenhét éves kora óta semmi 89

szeszes italt nem ivott, összefüggést vélek felfedezni a két eset között. Annak idején történhetett valami, ami ezeket a pánikrohamokat kiváltja. – Az orvos megvonta a vállát. – A választ azonban csakis Kurosz asszony tudhatja. Alexandrosz arca elborult. Ő is sok mindenre tudni vélte a választ, bár ennek kicsit sem örült. – Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kijött, doktor úr – mondta. – Ez természetes. Csak hívjanak, ha megint szükség lenne rám. Alexandrosz elköszönt az orvostól. Miközben követte a tekintetével, képek tűntek fel lelki szemei előtt. A tizenhét éves Kallie–t látta, ahogy odalép hozzá a kertben a fa alatt, kiveszi a kezéből az üveg ouzót, és nagyot húz belőle. Azóta sem ivott szeszt. Csak akkor este az étteremben, amikor nem tudta, hogy likőr van a kávéjában. A férfi fáradtan megdörzsölte az arcát. Thea megjött a teával. Alexandrosz elvette tőle, és bevitte Kallie–nak. Ráparancsolt, hogy az utolsó cseppig igya meg, A forró italtól visszatért némi szín az asszony arcába. – Alexandrosz... – kezdte, de a férfi a szájára tette az ujját. – Csitt! Holnap reggel majd mindent megbeszélünk. Most pihenned kell. Megvárta, míg Kallie elaludt, és csak utána ment le megint a kertbe. Sokáig ült az alacsony kőfalon. Aznap éjjel le sem hunyta a szemét. Kora reggel aztán kocsiba ült, és elhagyta a villát. Kallie hangosan felnyögött, miután felébredt. El sem akarta hinni, hogy az este megint rosszul lett. Igaza lenne az orvosnak, és valóban pánikrohama volt? Valószínűleg igen, hiszen pont akkor tört rá, amikor rádöbbent, hol is van. Szívéről hatalmas kő esett le. Most már legalább tudja, mi váltotta ki a rosszulléteket. Másvalami azonban még mindig kínozta. Mit gondolhat róla Alexandrosz? Hisztérikus nőszemélynek tartja? Felkelt az ágyból, és örült, hogy ma legalább a szokásos reggeli rosszulléte elmaradt. Alexandrosz már így is többször látta, amint a vécécsésze fölé hajolva könnyít magán. Nem lehetett valami romantikus látvány. Nem mintha a kapcsolatuknak bármi köze is lenne a romantikához. 90

Kallie kényelmes nadrágot és bő pulóvert vett fel, aztán lement a földszintre. Theát ott találta a konyhában, és magában hálát adott az égnek, hogy időközben megint barátok lettek. Most nem tudta volna elviselni az idős asszony ridegségét. Thea a konyhaasztalhoz parancsolta, és reggelit készített neki. – Mikor akarod elmondani Alexandrosznak? – kérdezte, miután letelepedett Kallie mellé. – Tessék? A házvezetőnő szigorú pillantást vetett rá. – Tudod te, miről beszélek. Kallie–nak összerándult a gyomra, de sikerült vidám hangot megütnie. – Nincs mit elmondanom. Bármilyen hihetetlen is, de pánikrohamom volt. Az orvos szerint azonban azoknál, akik ismerik a kiváltó okot, nem szokott megismétlődni. Thea felhorkant. – Orvosok! Mit tudnak azok? Én már hetekkel ezelőtt megmondhattam volna, mi van veled. Egyébként pedig most erről beszéltem – fűzte hozzá, és Kallie hasára tette a kezét. Szóval mégiscsak megérezte! Kallie elvörösödött, és feszengve megvonta a vállát. – Sejtelmem sincs, mire gondolsz, Thea. Ebben a pillanatban becsapódott a bejárati ajtó. Csakis Alexandrosz jöhetett meg. Kallie megdermedt. A házvezetőnő felállt, és mélyen a szemébe nézett. – El kell mondanod neki, méghozzá mielőbb. Most azonnal. Kallie elgyötörtén felállt, és kiment a folyosóra a férfi elé. – Már kerestelek. Az asszony idegesen bólintott. – Azt hiszem, beszélnünk kellene. – Igen – felelte a férfi komoran. Ennyi volt, gondolta Kallie. Mindjárt közli velem, hogy el akar válni. Nekem meg el kellene mondanom neki, hogy terhes vagyok, de akkor... A férfi átható tekintettel nézett rá, aztán megfogta a kezét, és odahúzta a kanapéhoz. Megvárta, hogy leüljön, aztán ő is helyet foglalt, de egy kicsit távolabb tőle. – Az orvostól tudom, hogy valószínűleg pánikrohamod volt. 91

Kallie kis híján hangosan felnevetett, annyira megkönnyebbült attól, hogy Alexandrosz nem tért rá azonnal a válásra. Bólintott, és a szeretett férfi arcára szegezte a tekintetét, mintha minden egyes vonását örökre az emlékezetébe akarná vésni. – Az este... Arra gondoltál, ami hét éve történt? – kérdezte a férfi. Kallie megint bólintott. Alexandrosz megfogta a kezét, és valami megvillant a szemében. – Gondolkodtam – mondta. – Nagyon is sokat törtem a fejem. És úgy sejtem, hogy az étteremben azért lettél rosszul, mert a hét éve történtek miatt azóta soha nem ittál alkoholt. Kallie elképedt. Hogy jöhetett rá erre a férfi, amikor ő is csak most következtette ki? – Te ezt honnan...? – kezdte, de Alexandrosz közbevágott. – Tudom, mert ismerlek – mondta, és halványan elmosolyodott. – Annak idején is ismertelek. Ezért döbbentett meg annyira, hogy megcsókoltál. Kallie arca lángba borult. – Még csak tizenhét éves voltam és szerelmes – mormolta. – Nem vezérelt semmiféle hátsó szándék. Felnőttnek hittem magam, és azt akartam, hogy te is annak láss. – Akkor már két éve volt, hogy te és én utoljára komolyabban beszéltünk egymással. Még apám halála után. Aztán te egyszerűen lerohantál. Meg kell értened, hogy azt hittem, közben egészen más ember lett belőled. – A férfi nagy levegőt vett. – Most már tudom, hogy nem akartál bajba keverni. Ezért is döbbentél meg annyira, amikor megmutattam neked azt a bulvárlapot. Akkor láttad először, igaz? Kallie el sem akarta hinni, amit hallott. Félénken bólintott. – Tudom, hogy nagyon felkavart, amit Thea mesélt neked a velem történtekről – folytatta Alexandrosz. Azt mondtad, soha nem olvastad el azt a cikket, de én nem akartam hinni neked. Nem, mert úgy könnyebb dolgom volt. – Könnyebb, mert nem kellett szembenéznem az érzéseimmel, tette hozzá magában. – Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy elmeséld, mi történt valójában. Kallie a férfi arcát fürkészte, és arra a következtetésre jutott, hogy Theának igaza volt. Alexandrosz sohasem ártana Eleninek. Mindent elmesélhet neki. És úgy is tett. 92

– Megbíztam benne – tette hozzá végül. – Eleninek és nekem sosem volt titkunk egymás előtt. Legalábbis én ezt hittem. Aztán azt is bevallotta, hogy az unokanővére pszichés állapota miatt fogadott hallgatást. Alexandrosz arcán árnyék suhant át. Hirtelen felállt, tett néhány lépést, és felindultan a hajába túrt. – Mi az? – kérdezte Kallie bizonytalanul. Félt, hogy a férfi mindjárt megfordul, gúnyosan kineveti, és ismét hazugsággal vádolja. Alexandrosz azonban semmi ilyet nem tett. Csak visszaült mellé, és szomorúan nézett rá. – Kallie... Hét éve más is történt. Eddig azért nem beszéltem erről, mert azt hittem, te is tudsz róla. – Miről? – kérdezte az asszony, és félelem szorította el a szívét. – Az estély előtt néhány nappal összefutottam Elenivel egy athéni klubban, és ő nagyon furcsán viselkedett. – Alexandrosz elhúzta a száját. – Izgatottan közölte, hogy megtudta, Piát készülök eljegyezni. Aztán arról győzködött, hogy őt kellene feleségül vennem, mert az ő apjával is ugyanolyan jó üzletet csinálnék, mint Piáéval. – A férfi megcsóválta a fejét. – Végül aztán nem volt más választásom, ki kellett dobatnom Elenit a klubból, mert másként nem tudtam megszabadulni tőle. Amikor pedig néhány nappal később te majdnem ugyanazt tetted, mint ő... Azt kellett hinnem, a családod összefogott annak érdekében, hogy meghiúsítsa az eljegyzésemet. Kallie újra felidézte magában azt az estét. Maga előtt látta Elenit, és hallotta, hogyan győzködte őt arról, hogy Alexandrosz után kellene mennie a kertbe. Egyszeriben mindent megértett. Az unokanővére tudott a férfi közelgő eljegyzéséről, és bosszút akart állni a férfin. – Ezért nem értettem egészen mostanáig – folytatta Alexandrosz –, miért védelmezed olyan elszántan az unokatestvéredet, miközben tudod, hogyan viselkedett abban a klubban. – Nagyon sajnálom, Alexandrosz. Nem is sejtettem, miben mesterkedik Eleni. Ha tudtam volna az eljegyzésedről, én soha... A férfi gyengéden Kallie arcára tette a kezét. – Tudom. Ma már tudom. – Ha akkor éjszaka nem megyek utánad, ha nem csókollak meg, akkor ez az egész nem történik meg. Akkor nem kellett volna olyan keményen küzdened, hogy megmentsd a cégedet. – Kallie megborzongott. – A 93

szüleim sem bántak volna veled olyan kegyetlenül. Amikor kidobtak a házunkból... Az asszony hangja elcsuklott, de a szemében csillogó könnyek mindent elmondtak Alexandrosznak, amit tudnia kellett. Szájához emelte a felesége kezét, és megcsókolta. Gyengéden, tisztelettel. – Ha nem jöttél volna utánam, most nem ülnénk itt – mondta utána. Az asszonynak elakadt a lélegzete. Ez meg mit jelentsen? A férfi mármár úgy néz rá, mintha... – Kallie, én... Ebben a pillanatban Alexandrosz zsebében megcsördült a mobiltelefon. Kallie összerezzent. Már nagyon közel járt ahhoz, hogy elárulja a titkát. Most azonban gyorsan összeszedte magát. – Nem kellene felvenned? – kérdezte. Alexandrosz egy pillanatig olyan rimánkodón nézett, hogy az asszony lelkébe remény költözött. A férfi végül elővette a telefonját, és felcsapta a tetejét. – Igen? Kis ideig hallgatott, aztán görögül válaszolt valamit. Olyan gyorsan beszélt, hogy Kallie egy szót sem értett az egészből. Aztán Alexandrosz visszacsúsztatta a zsebébe a mobilt. – Sürgősen el kell intéznem valamit, de szeretném, ha te itt maradnál, ígérd meg, hogy nem mozdulsz innen, és megvársz! Fél óra múlva itt vagyok. Még nem beszéltünk meg mindent. Kallie lassan bólintott. Érezte, hogy sorsdöntő percek várnak rá, de még csak találgatni sem merte, mit hoznak számára. Miután Alexandrosz elment, ő mozdulatlanul ült tovább a kanapén. Különös béke költözött a lelkébe. Csak akkor riadt fel, amikor a folyosón megszólalt a telefon. Hagyta, hadd csörögjön, mert tudta, hogy Thea majd felveszi. A házvezetőnő azonban valószínűleg lent lehetett a kertben, mert a csörgés kitartóan folytatódott. Kallie végül felállt, bement, és felvette a kagylót. Egy férfihang kurtán közölte vele, hogy Alexandrosszal szeretne beszélni. – Nincs itt – mondta Kallie. – Bement a városba. – Bosszantó! Már a mobilján is hívtam, de nem jártam sikerrel. Nagyon fontos lenne, hogy beszéljek vele. – A felesége vagyok. Esetleg segíthetek? 94

– Maga Kallie Kurosz, leánykori nevén Demarkisz? Remek, az ügy ugyanis magát is érinti. A válásukról van szó. A férje azt mondta, hogy a lehető leghamarabb szeretne... Kallie majdnem kiejtette a kezéből a telefont. Aztán meghallotta a saját erőtlen, elhaló hangját. – Elnézést, mit is mondott, ki maga? – Mr. Kurosz ügyvédje vagyok. Legyen szíves, mondja meg neki, hogy hívjon fel, amint hazaért. Alá kell írnia néhány iratot. Ó, és Mrs. Kurosz! – tette hozzá a férfi. – A jövő héten bizonyára önnel is kapcsolatba fog lépni az ügyvédje. További szép napot!

95

12. FEJEZET

Kallie gépiesen helyére tette a kagylót, aztán felment az emeletre, és csomagolni kezdett. Nem igazán tudta, mit tesz. A valóság csak futó pillanatokig jutott el a tudatáig, de annyira fájt, hogy gyorsan elhessegette. Csak abban az egyben volt biztos, hogy el kell mennie innen. Most azonnal. Mielőtt még Alexandrosz visszajön. Felül az első párizsi gépre. Az is lehet, hogy néhány napot Londonban tölt majd. Lényeg az, hogy Alexandrosz ne találjon rá. Leült az ágy szélére, és bőröndjére szegezte üres tekintetét. Eszébe jutott, hogy kis híján mindent megvallott a férfinak. Hogy azt hitte, minden jóra fordulhat közöttük. Hálát kell adnia az égnek, hogy nem beszélt a közös gyerekükről, gondolta, és hasára tette a kezét. Kinyílt az ajtó, és Alexandrosz jelent meg a küszöbön. – Miért nem vártál meg odalent? – kérdezte, aztán belépett a szobába. – Mindegy, nem érdekes. Itt is elmondhatom, amit akarok. A férfi felesége arcára emelte a tekintetét, és földbe gyökerezett a lába. Elsápadt, és félelem fogta el. Odalépett Kallie-hoz, de furcsa némasága visszatartotta attól, hogy megérintse. – Mi van veled? Megint pánikrohamod volt? – kérdezte. Pillantása a becsomagolt bőröndre esett. Körbenézett, és egy másikat is meglátott a padlón. Szívét jeges félelem szorította össze. – Mi folyik itt? Kallie megvonta a vállát, és felállt az ágyról. – Tegnap este már megmondtam, hogy haza akarok menni. Elég volt – felelte. A férfi megfogta a karját. – De az előbb lent, a nappaliban... – Alexandrosz összeráncolta a homlokát. – Miért nem maradtál ott? Mit jelentsen ez az egész? Kallie felnevetett. Szeme árulkodón vörös volt. – Tudod te azt jól. Most majd mind a ketten élhetjük tovább a magunk életét – mondta. Szemében megvillant valami, futó pillanatra csupán, de a 96

férfi így is észrevette. Kallie megpróbálta kiszabadítani a karját. – Kérlek! El kell mennem. – Nem, amíg nem mondod el, mi történt. Amikor itt hagytalak, még egészen nyugodtan ültél a kanapén. Az nem ugyanez a Kallie volt. Az a Kallie melegen nézett rá, nem ilyen fagyosan, mint ez az idegen itt. Az asszony megborzongott. Alexandrosz akkor is meg fogja tudni, mi történt, ha te nem mondod el neki, súgta az esze. Az ügyvédje újra jelentkezni fog, ha nem hívja vissza. Add át neki az üzenetet, és mindenen túl leszel. Megvonta a vállát. – Keresett az ügyvéded. Alexandrosz összezavarodott. Miért viselte meg az a hívás ennyire Kallie-t? Aztán hirtelen világosság gyúlt az agyában. Fojtottan felnyögött, és egy pillanatra lehunyta a szemét, mielőtt megint a feleségére nézett. Ujjait még szorosabban a karjára fonta. – Mit mondott? – Csak annyit kért, hogy hívd vissza. – Nem hiszem el. Kallie-t elöntötte a harag. – Jól van. Azt mondta, hogy mielőbb alá kell írnod a válási papírokat. Alexandrosz sokáig hallgatott, csak az állán rándult meg egy izom. – És ez miért zaklatott fel ennyire? – kérdezte végül. – Egyáltalán nem zaklatott fel – tiltakozott Kallie, de a hangja megremegett. – Nem ezt akartad? Talán nem erre kértél tegnap este? – De igen. Semmire sem vágyom jobban. A férfi felvonta a szemöldökét. – Valóban? – Igen. Engedj elmennem! Kallie szemében újra megjelent az a különös fény, amely reményt ébresztett Alexandroszban. Elengedte a felesége karját, odament az ajtóhoz, és becsukta. – Most meg mit csinálsz? – kérdezte Kallie fájdalomtól elgyötört hangon. – Elengedlek. De csak akkor, ha meghallgattál. Kérdezek tőled valamit, és ha utána is el akarsz még menni, nem foglak megakadályozni benne. 97

Alexandrosz úgy magasodott Kallie fölé, hogy az asszony menekülésre még csak nem is gondolhatott. Megadóan visszaereszkedett az ágy szélére. Gondolatban azzal biztatta magát, hogy nemsokára hazamehet. Legnagyobb ámulatára a férfi letérdelt elé. Kallie fel akart állni, de Alexandrosz a térdére tette a kezét. – A fenébe is, maradj már nyugton! – mondta. – Legalább egy pillanatig ne harcolj ellenem! Az asszony szóra nyitotta a száját, de mindjárt be is csukta. Jól látja, hogy Alexandrosznak reszket a keze? Az arca halottsápadt. Ez nem lehet igaz... – Még soha nem tettem ilyet. Számomra egészen új ez a helyzet. Eltartott egy ideig, amíg megértettem, mi történik velem – mondta a férfi. – Attól a pillanattól fogva, hogy megláttalak a Ritzben, úgy kívántalak, mint korábban soha senkit. Már akkor is, amikor még nem tudtam, ki vagy. Aztán véletlenül egymásnak ütköztünk, és én közelebbről is megnézhettelek... Elakadt a lélegzetem. És azóta mindig ez történik velem, valahányszor csak rád nézek. Kallie nem akart hinni a férfi szavainak, és még kevésbé a tekintetének. Ez nem lehet igaz. Biztosan újabb gonosz tréfa. – Alexandrosz... A férfi lehunyta a szemét. – Még soha nem voltam ilyen nehéz helyzetben – folytatta fáradt hangon. Amikor felnézett, a szeme gyanúsan megcsillant. – Hirtelen jött ötlet volt, hogy házasságra kényszerítettelek. Az a vágy szülte, amelyet te ébresztettél bennem. A bácsikám végrendelete miatt valóban sürgősen meg kellett nősülnöm, de bárkit elvehettem volna. Csak meg kellett volna bíznom az ügyvédemet, hogy készítsen számomra előnyös házassági szerződést, egy hét múlva pedig adja be a válókeresetet. A Kurosz-cég megvédéséhez ennyi is elég lett volna. Én azonban téged akartalak. A nagybátyád pedig tudtán kívül eszközt adott a kezembe ahhoz, hogy nyomást gyakorolhassak rád. Alexandrosz megcsóválta a fejét. – Már az első naptól fogva egészen más voltál, mint amilyennek én hittelek. És amikor végül szeretkeztünk... Sohasem volt ilyen gyönyörben részem. És nemcsak az első éjszaka, hanem később is... Kallie arca lángba borult. 98

– Az előbb azért hagytalak magadra – folytatta Alexandrosz –, mert valamit el kellett hoznom a városból. Múlt éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak töprengtem. Ma reggel bementem Athénba, hogy megvegyem ezt itt – tette hozzá, és egy kis dobozt húzott elő a zsebéből. Tekintetét nem vette le Kallie-ról, miközben kinyitotta. Bársonypárnán apró gyémántokkal kirakott gyűrű feküdt. Az asszony döbbenten nézte az egyszerűségében is elegáns ékszert, amelyet a férfi remegő kézzel felhúzott az ujjára. – Kallie Demarkisz, hozzám jössz feleségül? Kallie válaszolni akart, de nem jött ki hang a torkán. Csak nézte a gyűrűt, amely tökéletesen illett az ujjára. Végül megint a férfira emelte a tekintetét. – De... de... Alexandrosz elsápadt. – Kérlek, mondj igent. – De hát... Te gyűlölsz engem... – hebegte Kallie, és most már végképp semmit sem értett. – Ó, elfelejtettem volna megemlíteni, hogy szeretlek? – kérdezte a férfi mosolyogva. Kallie nem tudott megmozdulni. Alexandrosz szavai valósággal megbénították. A férfi szerelmesen nézett rá. – Szeretlek – mondta, és csókot lehelt az asszony homlokára. – Szeretlek. – Most a jobb arcára kapott egy csókot. – Szeretlek – csókolta meg az arca másik felét is. Kallie lelke mélyén újra megszólalt a kétkedő hang. Hihet-e Alexandrosznak? Vagy talán ez is a kegyetlen bosszú része? – Kérlek, mondj valamit – szólalt meg a férfi halkan. Kallie–nak olyan érzése támadt, hogy egy mély szakadék szélén áll. Nem tudta, képes-e arra, hogy megtegye, amire Alexandrosz kéri. Hogy másodszor is neki ajándékozza a szívét. – Akkor döbbentem rá, hogy elvesztem, amikor hajnali háromkor fürdőt és vacsorát készítettem neked – vallotta be a férfi. – Drágám, bíznod kell bennem. Soha többé nem fogok fájdalmat okozni neked. Hidd el! Kérlek. Kallie arcán könnycseppek gördültek végig. Amikor végül megszólalt, remegett a hangja: 99

– Már régen beléd szerettem – vallotta be. – Amikor hét éve kimentem utánad a kertbe, komolyan hittem, hogy teljes szívemből szeretlek. – Én pedig visszautasítottalak. – A férfinak elszorult a szíve. Akkora fájdalmat okozott az egykori fiatal lánynak, hogy örökre kiölte a szívéből a szerelmet? – Édesem... – Várj! – szólt közbe Kallie, és megemelte a hangját. – Annak idején fiatal és naiv voltam, de semmit sem bántam meg. Amit tettem, az akkor is bátor lépés volt, ha súlyos következményei lettek. Bármikor újra megtenném, ha lehetőségem nyílna rá. És ezért most meg is teszem – jelentette ki, aztán hallgatott egy darabig. – Szeretlek, Alexandrosz Kurosz. Kimondta az igazságot! Az imádott férfinak ajándékozta a szívét. A vallomás végtelen boldogsággal töltötte el, ám hirtelen az eszébe jutott, hogy Alexandrosz az imént feleségül kérte. – Kész örömmel hozzád mennék, de már házasok vagyunk – tette hozzá. Alexandrosz magához ölelte. – Azt szeretném, hogy görög szokás szerint egy templomban háromszor járjuk körbe az oltárt. A közös utunk jelképeként, az első találkozásunktól egészen addig, amíg a halál el nem választ bennünket. Örökké együtt... Kallie boldogan bólintott, és csókra kínálta az ajkát.

Sokkal később, amikor egymás karjában feküdtek az összegyűrt lepedőn, Kallie a férjére nézett. A férfi megsimogatta a hasát, ő pedig megfogta a kezét. Elérkezett a pillanat. – Alexandrosz, mondanom kell valamit. – Mit? A férfi felkönyökölt, de közben sem vette le a kezét Kallie hasáról. Az asszony szóra nyitotta a száját, ám mindjárt be is csukta. Talán még túlságosan törékeny a szerelmük. – Kallie? – sürgette a férfi a választ. Az asszony belátta, hogy nincs más választása. Bíznia kell Alexandroszban. Még egyszer nagy levegőt vett. – Gyereket várok. Kevéssel azelőtt, hogy újra találkoztunk, másik fogamzásgátlót kezdtem szedni. Ezért eshettem teherbe, és ezért mondtam tegnap azt, hogy el akarok válni tőled. Nem bírtam volna elviselni, hogy a gyerek miatt fogva tarts egy szerelem nélküli házasságban. 100

A férfi egy pillanatra megdermedt, ám aztán hihetetlen boldogság töltötte el a szívét. Tekintetét a mennyezetre szegezte. Kallie megrémült. Korai volt még. Várnia kellett volna a bejelentéssel, gondolta. Alexandrosz végül a felesége felé fordult, és könny csillogott a szemében. – Kisbabánk lesz – mondta áhítattal. Aztán Kallie fölé hajolt, és végtelenül hosszú, szenvedélyes csókkal mondta el mindazt, amit nem tudott szavakba önteni.

101

UTÓHANG

A holdfény varázsos fénybe vonta a teraszt. Alexandrosz egy fehér nyugágyon ült, felesége feje az ölében pihent. Könnyű csókokkal borította az asszony nyakát, aztán gömbölyödő hasára tette a kezét. – Minden rendben? – kérdezte. Kallie bólintott. – Biztos? Az asszony úgy fordult, hogy átölelhesse a férje nyakát. Alexandrosz tekintetében szerelem csillogott. Kallie szívét ugyanaz az érzés töltötte el. – A fiad vagy a lányod éppen focizik a hasamban – mondta, és pajkosán fészkelődni kezdett a férje ölében. Elégedetten felkacagott, amikor Alexandrosz vágyakozón felnyögött. – És valami kemény is van itt... A férfi lehajolt hozzá, és szenvedélyesen megcsókolta. Ebben a pillanatban Thea lépett ki a teraszra. Karjában egy mérgesen kapálódzó kisfiút tartott. – Van itt valaki, aki nem akar aludni, amíg a papája nem mond neki még egy mesét. Alexandrosz felsóhajtott. Futó csókot lehelt Kallie homlokára, aztán átvette a fiát, Nikoszt a házvezetőnőtől. – Nem állítom, hogy tökéletes volt az időzítésed, fiatalember – mondta. – Mi az az időzítés, papa? – kérdezte a kis Nikosz, miközben édesapja elindult vele a házba. – Jó éjszakát, mama! – kiáltott még vissza a gyerek. Kallie csókot dobott neki, és megadóan elmosolyodott. Ma este már másodszor kívánt jó éjszakát a fiának. A családom. Ők az életem, gondolta, miközben Alexandrosz és Nikosz után nézett. Aztán felkelt, és kezét a hasára téve lesétált a kertbe az alacsony kőfalhoz, ahonnan csodás kilátás nyílt Athénra. Érezte, hogy arcán könnycseppek gördülnek végig. A boldogság könnyei.

102