Az előadások összefoglalói Abaligeti Gallusz – Kehl Dániel (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs): Módszertani kérdések a generáció-kutatásban Egy kérdőíves kutatás során a kutató abban reménykedik, és azért állítja össze az adott kérdőívet, hogy a kutatási kérdéseihez kapcsolódó, helyes adatokat legyen képes gyűjteni. Helyes adatok alatt elsősorban mérési hibától mentes adatokat értünk, ami az esetek nagy részében túlságosan optimista feltételezés, ezért a mélyebb elemzés és következtetések levonása előtt mindenképp foglalkozni kell a potenciális problémákkal. A mérési hibák lehetséges okainak és kezelésük módszerének megértéséhez röviden tekintsük át azokat. A kérdőíves kutatásokkal foglalkozó kézikönyvek gyakran négy nagy csoportra bontják a potenciális hibákat, melyek angol kifejezésekkel a sampling, coverage, nonresponse és measurement error. A fenti hibák közül az utolsóval foglalkozunk egy konkrét példa kapcsán, bemutatjuk lehetséges előfordulásait és kezelésének módszereit. A mérési hibák, illetve a válaszadói torzítások igen gyakoriak, ennek ellenére sok esetben nem veszik a kutatók figyelembe ezeket. A hibák sokféle torzulást okozhatnak, a mostani vizsgálat szempontjából azonban a változók közötti kapcsolatokra gyakorolt hatásra koncentrálunk. Különböző esetekben a torzítások miatt elsőés másodfajú hibát is elkövethetünk, azaz némely esetben olyan változók között is mutathatunk ki korrelációt, melyek a valóságban függetlenek a felülbecslés miatt, illetve fordítva: a valóságban létező kapcsolatot fedhet el a torzítás. Az ilyen szisztematikus hibák akár azt is okozhatják, hogy a tényleges és mért korreláció eltérő előjelű. Barta Judit (ELTE BTK FDI Film, Media és Kultúra Program, Budapest): Az online szerkesztőség és az új digitális nemzedék egymásra hatása Előadásom bevezetésében néhány hazai és nemzetközi kutatás ismertetésén keresztül bemutatom, hogy jelenleg milyen viták, központi kérdések állnak a digitális nemzedékkel kapcsolatos szociológiai kutatások homlokterében. Ismertetem a magyar résztvevőkkel is lefolytatott nemzetközi EU KIDS online kutatás eredményeit, majd röviden kitérek M.Prensky, D. Tapscott, E. Hargittai, S. Livingstone, Di Maggio és Van Dijk kutatásaira, akik olyan dimenziókra helyezik a hangsúlyt, mint a digitális kompetenciák és a digitális szakadék összefüggései, a digitális nemzedéknek az oktatáshoz való viszonya, illetve a technológia használatának a mindennapi életbe való beágyazottsága. Érintőlegesen beszélek Don Slaterinternetszokásokkal kapcsolatos etnográfiai vizsgálódásairól is, aki nem annyira a nemzedéki kérdésekre, mint inkább a digitális tudás és a szegénység csökkentésének az összefüggéseire helyezi a hangsúlyt. Előadásom következőrészében a mainstream média az „arab tavasszal” kapcsolatos, a Twitteren megvalósuló hírkurátori gyakorlatát ismertetem Papacharissi kutatása kapcsán, és ezt összefüggésbe hozom a digitális nemzedék kapcsán bemutatott digitális kompetenciákkal. Végül most zajló kutatásom egy szeletét ismertetem, melyben azOrigo szerkesztőségében végzett etnográfiai megfigyeléseim alapján arra keresem a választ, hogy az egyéni és szerkesztőségi hírkurátori munkával kapcsolatos rutinok milyen tudatos és milyen tudatlan folyamatokat foglalnak magukba, illetve, hogy az új digitális nemzedék friss tudása hogyan tud/nem tud beszüremkedni a szerkesztőség már hosszú évek során kikristályosodott munkafolyamatába. Bittner Zoltán (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs): tevékenységszerkezete az időmérleg-vizsgálatok tükrében
A
15-29
éves
korosztály
„Az idő pénz” – szól a Benjamin Franklinnek tulajdonított közmondás, mégis az idő talán az egyetlen olyan jószág, amelynek felhasználásáról úgy dönthet az egyén, hogy nem kell közvetlenül fizetnie érte. Ettől függetlenül vagy éppen ezért az időfelhasználás kiemelkedően fontos információkkal bír egy korszak vagy generáció tagjainak életmódjáról, követett normáiról, értékrendjéről, ezáltal az időmérleg-vizsgálatok fontos elemét képezik a társadalmi folyamatok pontosabb megismerését szolgáló kutatásoknak.
Hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal az 1960-as évek közepe óta nagyjából tízévente hajt végre időmérleg-vizsgálatot a népesség időfelhasználásában végbemenő változások követésének céljából. Jelen tanulmány elsősorban a millenniumi adatfelvétel és a 2010-es adatfelvétel eredményeinek változására fókuszál, méghozzá a kutatási projekt célcsoportjait jelentő 15-19 és 20-29 éves korcsoportokban. Köszönhetően a két utolsó időmérleg vizsgálat között eltelt évtized jelentős hatású változásainak, az eredmények részletes elemzésével választ kaphatunk arra, hogy a gazdasági válság, az információs kommunikációs technológia robbanásszerű fejlődése, valamint a felsőoktatás expanziója miként hatott a társadalmilag kötött (kereső- és háztartási munka, tanulás, gyermekek gondozása, közlekedés, vásárlás), fiziológiai (alvás, étkezés, higiénia, passzív pihenés) és szabadon végezhető (társas tevékenység, kulturális és vallási intézmények látogatása, olvasás, rádió-magnóhallgatás, képernyőhasználat, sport, hobbi) tevékenységekre fordított időtartamra a vizsgált korcsoportok körében. Csizmadi Csilla (SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Szeged): Az új kommunikációs eszközök és az alfa generáció A cím maga is magyarázatot igényel - új kommunikációs eszközök alatt, a mai modernebb, technológiailag újabb médiumokat: mobilkészülékeket (okostelefon), táblagépeket, laptopokat értem, az alfa generáción pedig a mai óvódás korú gyermekeket. Bizonyos csoportosítások szerint ez a korosztály a 2010 után születetteket öleli fel, de mivel az általam végzett kutatást háromévesekkel nem lehetett kivitelezni, ezért én a hatévesekre fókuszáltam. Ők tehát ennek az újabb generációs csoportosításnak és a Z-nemzedéknek a határán lévő gyermekek. Az átalakuló médiakörnyezet nem csak az idősebb generációk életét alakítja át. A kisgyermekek is egyre fiatalabb korban kerülnek kapcsolatba az új kommunikációs eszközökkel (amelyek már természetes részei lesznek az életüknek). Emiatt az eszközök használatával kapcsolatos kompetenciáik már igen fiatalon elkezdenek kialakulni. Az óvodás korúak esetében – a vizsgálat nehézségeiből adódóan – a korosztályt még kevésbé vizsgálták, pedig fontos tapasztalatok származhatnak a közöttük végzett kutatásból. Az előadás két részt ölel fel. Az elsőben korábbi kisgyermekekkel kapcsolatos kutatásokról és ezek fontosságáról lesz szó (Kósa Éva, Antalóczy Tímea, Ságvári Bence, Turcsányiné Szabó Márta, László Miklós). A második részben a saját kutatásom eredményeiről adok számot. Ez egy pilot jellegű kezdeti kutatás volt, melyet szülőkkel és óvodáskorú gyermekeikkel végeztem el. A kutatás középpontjában az a kérdés állt, hogy milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkeznek a kisgyermekek az új kommunikációs eszközök használata terén, illetve milyen elképzelésük van a szülőknek saját gyermekeik kompetenciáját illetően? A szülőkkel egy megadott kérdőívet töltettem ki, a gyerekekkel pedig strukturált interjút készítettem. Később ezeket kiértékeltem és külön-külön szemügyre vettem. Végül pedig a szülők és gyermekek által elmondottakat vetettem össze. A kutatás során 10 szülővel és 12 gyermekkel tudtam beszélni. E mellett óvodai terepmunkákat is végeztem, melyek során óvónők osztották meg tapasztalataikat és személyes megfigyelésiemet is beleépítettem a munkába. A felmérésben szó esik arról is, mi a véleménye a szülőknek, illetve az óvónőknek az infokommunikációs eszközökről, illetve azok intézménybe (jelen esetben óvodába) való bekerüléséről. Duga Zsófia (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs): Tudománykommunikáció a Z-generációnak. Avagy hogyan tanulnak a net generáció tagjai Az információkhoz való széles körű hozzáférés lehetőségnek egyik jelentős következménye, hogy mára már nem csak, az iskola tekinthető az ismeretszerzés egyetlen forrásának. A tudás egyre nagyobb része származik iskolán kívüli közegből, akár egy fesztivál, egy előadás, egy múzeumlátogatás révén is jelentős tudás birtokába juthatunk napjainkban már. A Z - generáció attitűdje, elvárásai is jelentősen különböznek a korábbi generációk attitűdjétől, elvárásaitól, a
tanuláshoz való hozzáállásuktól, viszonyuktól. Az új felnövekvő generáció – akik máris az iskolapadban ülnek – alapvetően más típusú oktatási módszerekkel taníthatóak hatékonyan. A Z generáció tagjaira jellemző: ha valamilyen problémával, kérdéssel szembesülnek, rákeresnek az interneten, különböző fórumokon, egymástól kérdeznek, azonnali választ várnak, és egyre kevésbé fordulnak tanáraikhoz, akiket a korábbi generációk tagjai még a tudás fő forrásainak tekintettek. Ők nem a könyvekből, a pedagógusoktól várják a megfelelő választ a kérdéseikre, hanem a kérdés felmerülésének pillanatában rögtön utána néznek a válasznak, keresik a számukra elfogadható, megfelelő megoldásokat. A Tudománykommunikáció a Z - generációnak TÁMOP pályázat keretében az irodalomkutatás mellett egyetemi, középiskolai oktatókat és diákokat kérdeztünk meg mélyinterjúk, fókuszcsoportos interjúk keretében arról, hogyan látják, változott e, s ha igen miben mutatkozik meg ez a változás a Z – generáció tagjainak tanulási szokásában, gyakorlatában. A kutatás eredményeire alapozva az oktatással, tudásközvetítéssel foglalkozó intézmények és a Z – generáció kapcsolatának alakulását kívánom bemutatni előadásomban. Gagyi József (Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely): Apák és fiúk. Digitális távolságok vidéki családokban A romániai, Maros megyei, magyarok lakta Csíkfalva községben egy több éven át folyó, többek között az új média eszközeinek megjelenésére, használatára is kitérő terepkutatás egyik következtetése: a családokban, ahol jelen van a számítógép és internet, a használatban az apák és fiúk között tapasztalható a legnagyobb különbség. A községhez tartozó öt településen az iskolás gyereket nevelő családok több mint kilencven százaléka rendelkezik számítógéppel és internet-hozzáféréssel, a régieket új generációs gépekre való cserélése, vagy laptop vásárlása és két gép használata megszokott jelenség. A családokban minden gyerek rendelkezik legalább minimális számítógéphasználati ismeretekkel (játék-, zenehallgatási és filmnézési meg szövegszerkesztő porogramok használata, internet használata és zenék, filmek letöltése, levelezés, facebook), és naponta használja a gépeket. A felnőttek esetében a családanyák inkább, a családapák kevésbé használják a gépeket, ismerik a programokat. A kutatás során arra kerestem a választ, hogy miképpen alakult ki ez a helyzet, milyen hatással van a család tagjainak kapcsolataira, és milyen változások várhatóak a közeljövőben. Az előadásomban az apák és fiúk kapcsolatrendszerének alakulását szeretném az elvégzett esetfeltárásokra támaszkodva részletesebben bemutatni: a géphasználat köré szervezett időgazdálkodásnak és életmód-változásnak milyen közvetlen hatásai vannak, mi az, amiben támogatják az apák a fiúkat a fiúk pedig kooperálnak az apákkal, és mi az, ami a generációk közötti konfliktusokhoz vezet. Vagyis mi az, amiben az apák befolyásolják a fiúk szocializációját, és mi az, amiben a fiúk befolyásolják az apák viselkedését. Garai Tímea (SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Szeged): Szubkulturális identitás az új média függvényében. Anime-manga szubkultúra és a cosplay Előadásomban az anime-manga (japán animációs film és képregény) magyar szubkulturális jellemzői mellett e szubkultúra miatt hazánkban elterjedt jelenségről, a cosplayről (costume play) is beszélnék az új média tükrében. (Az anime-manga szubkultúra elengedhetetlen „kelléke” és egyben a „látványos” rajongói identitás kifejeződése a cosplay. A cosplay azonban önmagában is helytálló jelenség, amihez nem feltétlenül kapcsolódnak e Japánból hódító körútra indult médiatermékek.) A szubkultúra kontextusába, valamint az anime-manga fanok szubkulturális identitásába rendkívül szorosan beleolvad az internet a kezdetektől fogva. Eleve ez a szubkultúra hazánkban az internetes oldalakon összegyűlt közösségekből (fórumokból, chatszobákból) nőtte ki magát. Többszöri, ismételt kutatásaim (2008, 2013), résztvevő megfigyeléseim, mélyinterjúim, esettanulmányaim írása révén olyan érdekes jelenségek kerültek elém, mint hogy mennyire azonosulnak a mai középiskolás és egyetemista korú animefanok az online kialakított, többnyire japán csengésű nicnevek és avatarok
köré kreált (alternatív) identitásukkal. Ezeknek a ma már kissé elavultnak minősülő fórumok adhatnak otthont egyrészt. A nicknevek és a hozzájuk tartozó, a szubkulturális hierarchia szempontjából kiemelt pozíciót, szubkulturális tőke kimagasló birtoklását jelképezik olyan médiatartalmak előállításai, amiket fanblogokon, fanvideókon, fansubokon, médiaremixeken (AMV), amatőr YouTube műsorokon (tudósítások, riportok, ajánlók, kritikák) keresztül figyelhetünk meg. Az országosan szervezett rendezvényeken pedig ezek előállítóit, avagy a kánonalkotókat a szubkultúrában ismert online „nevükkel” azonosítják, sőt, ők maguk is választott nevükön mutatkoznak be, ami a virtuális, sok esetben ideális fanidentitásuknak az átültetése a valóságba. A virtuális identitásukhoz elengedhetetlenül kötődnek továbbá olyan weboldalak, tematikus oldalak, információs adatbázisok használata, amik nélkül nem minősülnek hiteles szubkultúra tagoknak. Tehát, a szubkulturális tagság egyértelműsítéséhez elengedhetetlen az internet, akár a Facebook, akár a Twitter és a weboldalak, a blogok, a fórumok világának az ismerete. A cosplay pedig erősen bekapcsolódik e folyamatokba. A cosplay a rajongói identitás egyértelmű kifejeződése, hiszen a cosplayesek kedvenc anime-manga karaktereik jelmezeit öltik magukra. A cosplay azonban mondhatni vérfrissítésként olyan médiatartalmak előállítását is szorgalmazza, mint a cosplay videók, a cosplay fotók készítése, majd ezek online galériákon, platformokon való megosztása. A cosplaynek ugyanis két színtéren van hihetetlenül nagy népszerűsége az anime-mangafanok körében: a fizikai valóságban tartott rendezvényeken és az interneten. A cosplayesek az internet révén mai szóval élve online „celebekké”, avagy idolokká is válhatnak, ami azt jelenti, hogy az online marketing eszközeivel, mikroblogok segítségével tesznek szert rendkívül nagy követőbázisra, képeik megosztása révén pedig vírusként terjednek a szubkultúra tagjai között. Glózer Rita (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs): A Pempi-jelenség. Közéleti véleményformálás a paródia-videókban Mindennapi tapasztalataink és az empirikus kutatások tanúsága szerint is egyre látványosabb a fiatal korosztályok elfordulása a politikától. Előadásomban a politikai részvétel és véleménynyilvánítás iránti közöny és bizalmatlanság ezen tapasztalatát igyekszem árnyalni azzal, hogy bemutatok egy újfajta mediatizált közéleti reflexiós formát. A közösségi médiában otthonosan mozgó fiatal közönség humoros, parodisztikus stílusú, társadalmi és kulturális témákra reflektáló videók tömeges fogyasztója. Egy-egy népszerű szerző, tartalom-előállító munkássága megtekintések, hozzászólások sokaságát, rajongói törzsközönség(ek) létrejöttét eredményezi. Az általam vizsgált paródia-videók ismert mozifilmek, talkshow-k, hírműsorok részleteiből, szereplőiből, felkapott zenei slágerek felhasználásával remixelt alkotások, melyekben a tabloid hipermédia tartalmai mellett az internet hétköznapi celebjei (hajléktalanok, lecsúszott, perifériára sodródott emberek) is megjelennek. A filmekben az erőszak és különféle devianciák karneváli tobzódását, hiperbolisztikus ábrázolását láthatjuk, ami éppúgy a humor forrásává válik, mint a társadalom peremére szorult szereplők személye, viselkedése. Ők ezzel együtt autentikus és hiteles szereplőkként ennek a kifigurázott világnak a hőseivé magasztosulnak, mind az alkotók, mind pedig a nézők szemében. A videók a paródia és a hiperbola eszközeinek felhasználásával feje tetejére állítják a szórakoztatásra és fogyasztásra épülő, ugyanakkor az erőszak, szegénység, függősségek vagy a kirekesztés különféle formái által áthatott társadalmi világot. A kinevetés, megfordítás nemcsak az elhatárolódás gesztusa, hanem a beavatkozás, helyreállítás szimbolikus aktusa is, mely által a „komoly” véleménynyilvánítástól és politikai participációtól tartózkodó fiatalok a maguk módján nagyon is markánsan nyilvánítanak véleményt e társadalmi jelenségekről. A pródia-videók készítésének és fogyasztásának gyakorlatát a rendhagyó, mediatizált, folklorisztikus politikai kommunikációs megoldások és tartalmak hazai fejlődéstörténetének kontextusán belül helyezem el és interpretálom.
Gönczi Pál (SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Szeged): Szuperhős példakép értékközvetítő szerepe a „z” generációban Kutatásom a „z” generáció példaképválasztásának és értékkialakításának lehetséges irányait vizsgálja. Példakövetés, példaképválasztás szempontjából beszélhetünk egy szenzibilis korszakról, amelyben számos alternatív példa közül az egyén kiválasztja önmaga számára a legmegfelelőbbet. Ebben a korban megy végbe a szocializációs folyamat, amelyben az egyén legnagyobb kihívást jelentő feladata az egyéni, személyes értékek kialakítása. Ismerve az audiovizuális média tudatformáló hatását, nem nehéz látni, hogy ez miért egy különösen nehéz feladat, oka lehet a jelenkori fiatalság példaképválságának. Gondolkodóba estem, hogy abban a közegben ki lehet az a kategorizált szereplő, aki értékkialakítás szempontjából nem káros, de a tömegkultúra újszerű, folyamatosan újuló igényeit kielégíti. Így jutottam el a szuperhőshöz mint egy gyűjtőnévhez vagy kategóriához. A szuperhős az a szereplő, aki mindig a kor emberideálját testesíti meg, képviseli a társadalmat. Ezért is lehet az, hogy nem tűnnek el a szuperhősök, ezért képesek folyamatosan közismertségnek örvendeni, divatban lenni, mert nem félresöprik, hanem a korhoz igazítva újfent kiadják történeteiket, karakterüket. Amellett, hogy változnak, új „csomagolásban” érkeznek, esszenciális értékeiket magukkal hordják. Végeztem egy előtanulmányt, majd annak tanulságaival megszerkesztettem a kérdőívem, melyet kitöltettem N=200 13-21 év közötti fiatallal. Két fő csoportot vizsgáltam, csoportonként n=100 fő. Szegedi élvonalbeli sportolók és dunaújvárosi gimnazisták. Három kérdést adtam meg. Elsőként szerettem volna megtudni. hogy van-e példaképük, a következő kérdésben megadtam húsz nevet, akik közismertek besorolási kategóriájukban. Értékelni kellett őket egy öt pontos Likert-skálán, annak alapján, hogy mennyire tartják követendő példának az adott illetőt. Végül kaptak nyolc, öt elemből álló „személyiségjegy csomagot”. Az öt személyiségjegy egy létező/nem létező egyénhez tartozott, akiket szintén az alapján kellett értékelni, mennyire tekintik követendő példának. A módszer, amivel meghatároztam a személyiségjegyeket, tartalomelemzés volt. Azért ezt a módszert választottam, mert nem mérvadó, hogy az adott közszereplőnek valójában milyen személyiségjegyei vannak, hanem az, hogy a köztudatban, a médiában hogyan ismerik, hogyan konstruálják meg nekünk az adott egyént, hogyan jelenik meg a mi virtuális valóságunkban. Az eredmények azt mutatják, hogy a sportolói közösség sokkal hajlamosabb egy példakép választására. 67%-uk rendelkezik példaképpel, míg a gimnáziumi tanulóknak csak 43%-a. Név alapján történő értékelésnél megfigyelhető volt, hogy a sportolókat mint kategóriát értékelték a leginkább, míg személyiségjegyek alapján történő értékelésnél már a szuperhősöket jelölte meg mindkét kitöltő csoport, mint a legkövetendőbb példa. Mivel a kutatás eredetileg sporttudományi otdk-ra készült, hangsúlyos benne a sportolók és a sportot űzők szerepe, ezt szeretném kiterjeszteni a média irányába. Véleményem szerint különösen érdekes lehet, hogy milyen motivációk mentén választanak ma a Z generáció tagjai mintát maguknak, vagy éppen miért nem találnak követendőt a mediatizált tartalmakban. Milyen új csatornákon férhetnek hozzá a tárgyalt tartalmakhoz. Hogyan viszonyulnak a virtuális személyekhez egy lassacskán megkonstruált virtuális valóságban. Guld Ádám (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi kommunikációjának megismerése a dél-dunántúli régióban
Tanszék,
Pécs):
Fiatalok
A TÁMOP-4.2.3.-12/1/KONV Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja című kutatás Fiatalok kommunikációjának megismerése elnevezésű alprojektje keretében a középiskolásegyetemista célcsoport legfontosabb kommunikációs színtereit és formáit, médiahasználatuk sajátosságait igyekeztünk feltérképezni. Ezt a későmodern médiakutatáshoz, a média kulturális tanulmányozásához szorosan köthető megközelítésből tettük, kvalitatív módszerek segítségével. A vizsgálatot első- és másodéves kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatók közreműködésével végeztük. A kutatás kétféle metódusra épült. Az (1) árnyék-kutatáslényege az volt, hogy a kutatást végző hallgatók végigkísérték egy középiskolás teljes napját, aminek dokumentálása a
kommunikációs tevékenység rögzítésével történt. Ezáltal bővíteni, de főképp mélyíteni tudtuk a fiatal generációról való ismereteinket. Az árnyék-kutatás módszertanának kialakításakor a médianapló, az interjú, és a mentális térkép módszereire támaszkodtunk. Az általunk követett másik módszer az egyetemisták (2) önárnyék-kutatása köré épült. Itt részletesebb médianaplók születtek, amelyet ugyan nem egészített ki interjú, viszont kommunikációs hálózati térképek igen. Az általános és a különböző almintákat bemutató előadásban e kutatás főbb eredményeit és tanulságait foglaljuk össze, miközben olyan témaköröket érintünk, mint a legnépszerűbb médiumok kérdése, az aktív- és háttér-médiahasználat esetei, a multi-tasking jelenség vagy a tudományos és ismeretterjesztő tartalmak korosztályon belüli népszerűsége. Havasréti József (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs): Ifjúságkutatás Magyarországon (különös tekintettel az ifjúsági kultúrák, a kulturális fogyasztás és a média jelentőségére) Előadásom bemutatja a magyarországi ifjúságkutatás és ifjúságikultúra-kutatás főbb irányzatait, műhelyeit, publikációs fórumait. Elemezi az ifjúságkutatás, illetve az ifjúságikultúra-kutatás kettősségét, mely nagymértékben polarizálja a hazai színteret. A hazai publikációkban megragadható tendenciákat összehasonlítja a nemzetközi kutatások tipikus kérdésfeltevéseivel. Az előadás kiemeli azt a tendenciát, mely szerint a Magyarországon végzett ifjúságkutatás elsősorban kvantitatív jellegű, a kvalitatív megközelítések többnyire a cultural studies és a szubkultúra-kutatás területeihez tartoznak. Befejezésül néhány szempontot fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy hosszabb távon miért lenne szükség, illetve van-e lehetőség (1) a kvantitatív módszerek, illetve az értelmező megközelítések, (2) a szociológiai vizsgálódások és az antropológia megközelítések, továbbá (3) a társadalmi-politikai megrendelést teljesítő, illetve az alapkutatások integrációjára és dialógusára. Horváth Nikolett (SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Szeged): Embernek maradni a digitális világban, avagy a Z generáció iránti felelősségről A korai érzelmi kapcsolatok hatásai a gyermeki agyra döntő fontosságúak. A környezet és a gének között szüntelen párbeszéd van. A tükrözésre szükség van ahhoz, hogy a gyermekben kialakuljon az empátia és a kötődésérzet. Az érzelmi kapcsolatok kialakításának lehetőségét a csecsemők számára a tükörneuronok adják meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a tükrözésnek az utánzásos tanulásban is jelentős szerepe van, amihez a személyes jelenlét nélkülözhetetlen. Ezért jelenhetnek komoly veszélyt a virtuális játékok és a média, ahol az élőkhöz nagyon hasonló egyének végeznek különböző cselekvéssorokat. Az agy plasztikussága miatt egyáltalán nem mindegy, mely ideghálózatok erősödnek meg és, melyek sorvadnak el. Például tévé vagy számítógép előtt ülve a gyerek nem tapasztalja meg saját testét: nem egyensúlyoz, nem ugrál, pedig ez nélkülözhetetlen a kognitív képességek kialakulásához. A digitális média akkor válik nagyon veszélyessé, amikor a gyerekek arra használják, hogy alapvető szükségleteiket elégítsék ki, mert a korai éveikből hiányzott a stabil, biztonságot nyújtó érzelmi kapcsolat a gondozóval. (Maslow-piramis, teljesítési lehetőségek hiányából fakadó frusztráció enyhítése.). Hálózatok vesznek körül minket, bennük élünk. Ezek közül az emberi kapcsolatrendszerek gyakorolják a legnagyobb hatást életünkre. Az a kapcsolatrendszer, ami körbevesz minket, meghatározza életünket és nem ér véget azoknál a személyek, akiket ismerünk. Nem csupán az erőszakot vagy addiktív tevékenységeket adhatunk át, hanem az értelmi és érzelmi fejlődést elősegítő tapasztalatokat is. Ezért rendkívül fontos, hogy a gyerekeknek mit adnak át a velük szoros vagy lazább viszonyban lévő személyek a kapcsolataikon keresztül. Továbbá a Z generáció életének fontos elemei az online kapcsolati hálók is, ahol új szabályok uralkodnak, melyeket a szülőknek is ismerniük kell ahhoz, hogy pl. a szűretlen információkat megfelelő kontextusba helyezzék a gyerekek számára. Az identitás és társas kapcsolatok alakulása kritikus pont (lehet) a Z generáció fiataljainál. Egy harminc évvel ezelőtti kísérlet és Kósa Éváék 2011-es kutatásának eredményeit összevetve azonban elmondható, hogy a tizenévesek felnőtté válása sosem volt zökkenőmentes, de mindig a család
nyújtja a legstabilabb hátteret, a szülő akkor és most is a leghitelesebb képviselője annak a személyiségnek, amilyenné megfelelő körülmények között a digitális bennszülöttek is válhatnak. Azonban a személyes identitás megfelelő fejlődése a virtuális tér „bevonásával” még nehezebbé válik. Ugyanis megtörténhet, hogy az egyén nem találja a határt a valódi énje és az avatárja (virtuális identitása) között. Emellett az online térben született/fenntartott kapcsolatok a kapcsolatelmélyülési modellt megsértve romboló hatással lehetnek a társas kapcsolatra. A digitális világ sokkal nagyobb kihívás elé állítja a felnőtteket, mint amivel valaha is szembe kellett nézniük: állandóan ébernek kell lenniük. Szülőnek, tanárnak egyaránt. Nekik, mint a digitális bevándorlók alkalmazkodniuk kell a gyerekek megváltozott szokásaihoz, mentalitásához és nem utolsó sorban agyi felépítéséhez is. A kölcsönös figyelem, tolerancia és nyitottság feltétele a megváltozott környezetben nevelkedő fiatalok sikeres értelmi és erkölcsi fejlődésének. Nem csak és kizárólag a képernyős felületekben gazdag világ – amibe beleszülettek – határozza meg, ki lesz belőlük. Tragédia lenne, ha ezt elhinnénk. Keszeg Anna (BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar, Kolozsvár): Divatjavak fogyasztás a Z generáció tagjainál. Fogalmak és kutatási paradigmák Előadásom nem támaszkodik egyéni kutatási eredményekre. Azokat az alapkutatásokat tekinti át, melyeket a Z generáció divatjavakhoz való viszonyát tematizálják és bevezetést nyújt a divatfogyasztói magatartástípusokba. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a divatjavakkal kapcsolatos fogyasztói szokások leírásának tudományos terminológiáját Kovács Kármen 2009-es A divattermékek fogyasztása és a divatterjedés racionális és emocionális mozgatói című könyve meghonosította a magyar szakirodalomban. Kovácsra hagyatkozva tekintem át a magatartástípusokat, majd rátérek az amerikai és francia kutatások központi állításának ismertetésére: az elmúlt 2 évtizedben a jelentős változás következett be a Z generáció divatfogyasztásában, s ezt a változást a márkák iránti, a korábbinál erősebb érdeklődésben, erősebb márkatudatosságban lehet megadni. Mialatt a 2008-as válság visszaszorította a luxustermékek fogyasztását, különös módon e generáció tagjainál a divat- és luxusjavak iránti érdeklődés megnőtt. Mialatt e változás okait tekintem át a szakirodalomra hagyatkozva, előadásom végén kitérek három olyan Z generációs divatikon példájára, akik jól szemléltetik e jelenséget. A három tárgyalt példa: Kiernan Shipka, Hailee Steinfeld és Asa Butterfield. Maksa Gyula (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs):Képregény(alapú médiumok) és ismeretterjesztési lehetőségek Az előadás a képregény, illetve a képregényalapú hibrid médiaközegek és az ismeretterjesztő kommunikáció kapcsolatáról, megvalósult kommunikációs projektekről és ismeretterjesztési lehetőségekről szól. Az alábbi gondolatmenet az ismeretterjesztő kommunikációs dinamikába helyezett és helyezhető alkotásokat, konkrét kulturális szövegeket kétféle kontextusban kívánja láttatni. Egyrészt a tudományos népszerűsítés kommunikációelméleti vonatkozásai, ezzel összefüggésben ismeretterjesztés és média, másfelől a tág értelemben vett képregényes ismeretterjesztés kontextusában. Képregényes szakirodalmakat követve azt mondhatjuk, hogy az utóbbinak nemcsak a tudományos ismeretterjesztés, hanem mások mellett a különböző kulturális közvetítések, például olvasás-népszerűsítés, társadalmi célú kampányok vagy némely szervezeti kommunikációs akció is része lehet – és ezt a sokféleséget érdemes együtt látni. Máté István Zsolt (PTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Pécs): Távol Foucault panoptikumától – a cyber-tér sötét oldalán Az új típusú médiahasználat, a mindennapi élet interakciós helyzetinek átalakulása nem csupán azokat a területeket érintik, melyekről szívesen beszélünk (új típusú közösségi formák, generációs, nemi vagy kulturális különbségek a médiahasználatban), de a normasértés vagy a bűn fogalmával is kapcsolatba hozható. A „Z” generáció médiahasználatának – az azonnali üzenetküldő programokkal
történő csevegésnek – e sajátos szempontból történő vizsgálata nem csak a bűnügyi vonatkozásokra ad választ, hanem megvilágítja a korosztály kommunikációs szokásait is. A kommunikációs tartalom elemzésének módszerei – legyenek azok kvantitatív, vagy kvalitatív eljárások – számos tudományág eszköztárában megtalálták a helyüket. A jelentős kutatási potenciált mutató területek (pl. marketingkutatás, fogyasztási szokások kutatása) mellett olyan tudományterületek is léteznek, ahol kutatási kezdeményezések alig figyelhetők meg, noha a gyakorlat oldaláról erős igény mutatkozik rá. Ilyen tudományterület a Digital Forensic Science szövegkorpuszok elemzésével foglalkozó szakterülete, melynek körvonalai még csak formálódó félben vannak. A Digital Forensic Science azokat a tudományos módszereket és eljárásokat foglalja magába, melyek a jogi eljárásokat látják el hiteles információval azon esetekben, ahol digitális adat és/vagy – a kifejezés tágabb értelmében vett – a számítógép rendszer is az ügy részét képezi. Ilyen digitális adat lehet többek között az azonnali üzenetküldő programokkal (instant messenger, pl. Skype, ICQ, korábban az MSN stb.) folytatott beszélgetések során létrejött szövegtest. Ezek vizsgálata jellemzően a büntetőeljárás nyomozati szakában történik abból a célból, hogy megerősítse vagy cáfolja a vizsgálat alá vont személy kapcsolatát a nyomozás tárgyával. A vizsgálat adatkinyerési és adatelőkészítési (elő-feldolgozás) részét az igazságügyi informatikai szakértő végzi, aki a bűnügyi vonatkozások mellett számos egyéb megfigyelést is tehet. A megfigyelt jelenségek részletes, társadalomtudományi eszközökkel végzett vizsgálata az érintett személyek és/vagy csoportok etnográfiai irányú megközelítése által olyan információkat is felszínre hozhatnak, melyek visszahatva az eredeti célra (bűnfelderítés) új eszközöket adhatnak a nyomozók és a terület iránt érdeklődő kutatók kezébe. Az előadás az azonnali üzenetküldő programok használata révén létrejövő szövegkorpuszok forenzikus vizsgálatának lehetőségeit járja körbe, bemutatva a vizsgálandó jelenséget, a rendelkezésre álló eszközöket és javaslatot téve a jövő fejlesztési irányaira. Mátyus Imre (SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Szeged): Geek Chic(k). Rajongói kultúra, niche piac és crowdfunding a Comicbookgirl19 YouTube csatornán A hálózati társadalom médiahasználatában bekövetkezett egyik legjelentősebb változás vitathatatlanul a korábban piaci szempontból kiaknázatlan (vagy nem leképezhető), rétegízlések körül kialakuló niche piacok kiszolgálása. A professzionális illetve amatőr piaci szereplők által létrehozott médiatartalmak szembeszökő mennyiségi növekedése mellett erőteljes tartalmi és stiláris differenciálódást is megfigyelhetünk. Az új média különböző publikációs felületei szinte mindenki számára lehetőséget teremtenek arra, hogy saját preferenciáinak megfelelő médiatartalmakat hozzon létre, és ezzel potenciális nanoközönségeket vonzzon magához. Előadásomban egy alapvetően a mainstream képregények, mozifilmek, illetve kortárs televíziós sorozatok világára fókuszáló YouTube csatorna, a Comicbookgirl19 elemzése áll. Az alig másfél éve futó show mára közel kétszázezer feliratkozóval rendelkezik, és működésének első éve után egy sikeres crowdfunding kampányt is lebonyolított, mely egy időre biztosítja a show életben maradását és fejlődését. A Comicbookgirl19 csatorna több szempontból is érdekes vizsgálati téma – egyrészt a rajongói kultúrából kinövő kezdeményezés, mely eddig sikeresen halad a professzionális brandépítés útján, felhasználva az új média nyújtotta lehetőségek széles tárházát. Másrészt, a show érdekes performansz-sorozatként is értékelhető, melyben a műsorvezető (és címszereplő) hölgy igyekszik megteremteni és fenntartani egyfajta geek-(szub)kulturális identitást, s melyen keresztül betekintést nyerhetünk az adott fogyasztói réteg normáiba, értékeibe, saját fogyasztásuk tárgyához tartozó kritikájába. Az elemzés elsősorban arra a kérdésre koncentrál, hogyan hoz létre/jelenít meg a show (illetve a hozzá kapcsolódó egyéb online tartalmak, pl. blog, Twitter, Facebook oldal) egyfajta „geekidentitást”. Bár a Comicbookgirl19 nem elsősorban a Z generációt (sokkal inkább az ezt megelőző Y, illetve X generációkat) célozza meg, médiapraxisai, tartalmai sok esetben a fiatalok tapasztalatait tartják szem előtt.
Mészáros Péter (DE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Debrecen): Koncertplakát 2.0 – a zenei kultúraközvetítés új médiumai Debrecenben Az előadás előzményének egy 2011/2012-ben készült kutatás tekinthető, mely a debreceni lokális zenei színteret kívánta feltérképezni a résztvevő megfigyelés, kérdőívezés és interjúkészítés eszközeivel. A publikálatlan dokumentáció érdekes fejezete volt a zenekarok médiahasználatát, önreprezentációjának csatornáit vizsgáló rész. Előadásomban kerülném a generációs címkék használatát, viszont a korábbi kutatásban kirajzolódó különbségek, illetve a lokális színtér régi szereplői és a kulturális élet szervezésére már vállalkozó legfiatalabb csoport közötti elhatárolódás hipotézisem szerint előhívhatják azt a megközelítést, melyben generációkhoz köthető elérési stratégiaként vizsgálható az új csoport médiahasználata. A bemutatásra kerülő anyag a korábbi kutatás tapasztalataiból kiindulva dolgozza fel és bővíti ki az egyetemista korosztály által előzmény nélkül létrehozott HNO3 Műhely és a velük kapcsolatban álló, de külön kezelendő This Is Bihar lokális műfaji (hardcore) színtér szervezőinek és az ide köthető zenekarok médiahasználati stratégiáit; a közönség elérésének módjait. Tehát a befogadás és fogyasztás mikéntje helyett a kulturális termelésre szeretném helyezni a hangsúlyt. Ki szeretnék térni a zenei élet és a közösségi média kapcsolatának magyar nyelven is vizsgált kontextusában (Tófalvy Tamás és Barna Emília szövegeivel diskurzusban állva) a Facebook helyi térnyerésére is, mely lokális szinten háttérbe szorította a kifejezetten zenére specializálódott web 2.0 csatornákat. Ezzel összefüggésben az egyébként helyi szinten használt programajánló, vagy koncertplakát médiumait is egyre inkább kiváltó domináns médiummá formátummá vált, és ennek a folyamatnak a szimbólumává a koncertplakát virtuális térbe költözését választottam. Németh Boglárka (ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola, Budapest): „Valami mindig kell, hogy szóljon. Mert tiszta furcsa lenne, ha nem.”Z generációs roma fiatalok kommunikációs eszköz és médiahasználata Az előadás a Z generációs fiatalok kommunikációs eszköz- és médiahasználatát kutató projekt keretén belül a hátrányos helyzetű roma fiatalok tekintetében megszületett eredményeket mutatja be. A roma diákok által készített médianaplók, a velük készített egyéni interjúk és mentális térképek alapján rajzolódnak ki a generáció más csoportjaival összevethető hasonlóságok és különbségek. Ezek nyomán biztonsággal fogalmazhatjuk meg, hogy a Z generáció kommunikációs és médiahasználatában nem a roma származás jelenti a törésvonalat. Hogy akkor mégis micsoda? Erre keres és kínál válaszokat az előadás. Szanyi-Nagy Judit (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs): Interaktivitás és vizualitás az oktatásban: a digitális táblák használata az általános- és középiskolákban A 21. században már mondhatjuk, mindennapi életünk szerves részét teszi ki a technológia, amely azt eredményezi, hogy – többek között – a számítógépek, digitális eszközök nagy része sok életeseményünknél aktívan megtalálható. Így az oktatásban is. Ezen kutatás elsősorban a digitális – vagy más néven interaktív – tábla lehetőségeivel foglalkozik. Azzal, hogy a magyarországi általános- és középiskolákban mennyire aktívan és milyen sikerrel alkalmazzák a pedagógusok ezt, az itt még sok esetben kiforratlannak mondható innovációt. A kutatás hipotézise tehát, hogy a digitális tábla használatával megjelenő interaktivitás és vizualitás hatékony a diákok tanulásának elősegítésében: nem csupán figyelemfelkeltő, de tanuláskönnyítő szerepe is van (a Z-generáció számára különösen). Ehhez kapcsolódóan – említés szintjén, hiszen ez már egy külön problémakör – érdemes szóba hozni az újféle pedagógiai, tanítási módszereket, amik szorosan köthetőek ezen technológiához. Miért az általános- és középiskolás tanulók a fő vizsgálati személyek? A válasz egyszerű: az életkori sajátosságaik miatt. A tézis igazságtartalmát – miszerint ezen korosztály még nagyban befolyásolható
– több szakirodalom is igazolja, melyek azzal (is) foglalkoznak, hogy az ebben az életkorban lévő gyermekek fogékonyabbak a technológiai újdonságokra, és ezen eszközök által könnyebben leköthető a figyelmük, jobban motiváltak. A kutatás empirikus módon zajlott, elsősorban kérdőíves módszerrel, másodsorban megfigyeléssel (külső szemlélőként), harmadrészt pedig interjús változatban. A beszámoló tehát – egy általános, a fogalmakat megmagyarázó bevezető után – az empirikus kutatás eredményeire helyezi a hangsúlyt: kiderül, mennyit számít az, hogy valaki milyen tanulási személyiségtípushoz kapcsolódik; hogy mennyire függ a hatékonyabb tanulás sikeressége attól, hogy a tanár mennyit használja az interaktív táblát; vagy hogy mennyiben befolyásoló tényező az, hogy a pedagógusoknak limitált lehetőségük van a tábla által kínált tudás megszerzéséhez. A kutatási téma Magyarországon még gyerekcipőben jár, hiszen több éve már, hogy nem született olyan egyedüli publikáció, amely a digitális táblával mint új pedagógiai lehetőséggel foglalkozna. A tanulmány célja, hogy megmutassa, mi az aktuális helyzet Magyarországon, illetve, hogy igazolja, érdemesebb volna a táblák által nyújtott lehetőségeket szélesebb körben kiaknázni. Szijártó Zsolt (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs): Generáció- és médiakutatás között: fogalmi keretek – módszertani megközelítések Az előadás egy olyan elemzési keret felvázolására tesz kísérletet, amely alkalmas lehet a „Zgeneráció” médiahasználati szokásainak, kommunikációs formáinak értelmezésére. Az elemzési keret egy elméleti és egy módszertani részből tevődik össze: az elméleti rész főként azokat a médiatudományos megközelítéseket mutatja be, amelyek felhasználhatók a probléma tárgyalásakor. A módszertani rész egy eddig Magyarországon némileg elhanyagolt megközelítés, a médiaantropológia néhány fontosabb metodológiai elvét mutatja be, amelyek mentén e generáció kutatása érdekes eredményeket hozhat. Szűcs Krisztián (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs): Tudománykommunikációs klaszterek a Z generáció esetében Az előadás célja, hogy bemutassa a Z generációnak nevezett 15-24 éves korcsoport tudományhoz, tudományos eredményekhez való hozzáállását, illetve ezen dimenziók mentén csoportokba rendezze a tagokat. A kapcsolódó TÁMOP projekt kutatási rendszerében a fenti kérdéskört több szempontból és több közelítésben is vizsgáltuk. A különféle technikák alkalmazásával megalapozott képet alkothatunk arról a kihívásról, amelyet a projekt fókuszába helyeztünk, nevezetesen a Z generáció tagjai felé megjelenített vonzó tudományos tartalmak ajánlott kommunikációs csatornáiról, formai elvárásairól. Érdekes tapasztalata a vizsgálatoknak, hogy az üzenet eljuttatása nem elsősorban a tartalom megítélésén múlik, sokkal inkább a formai megjelenítésen. Természetesen eltérő érdeklődési szintek is alakítják az üzenetek eljuttatásának hatékonyságát, de összességében megállapítható, hogy a tudományos eredmények, tartalmak megfelelő formátumban előkészítve lehetnek figyelemfelkeltőek a Z generáció tagjai számára. Tóbi István (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs): A fiatalok fogyasztása, tartalomfogyasztása Az előadás során megismerkedünk a generációk közti fogyasztási szokások különbözőségével. Ezt követően bemutatásra kerül több olyan tényező, mely erős hatással van a Z-generáció fogyasztási szokásaira, pl. a szélessávú internet elterjedése, a közösségi média megjelenése, az okostelefon státusszimbólummá válása, stb. Az előadás második részében a Z-generáció tagjaira jellemző szokásokról hallhatunk, melyek jelentősen befolyásolják a tartalomfogyasztásukat. Tudni kell napjaink fiatal generációjáról, hogy a figyelmüket nagyon gyakran megosztják több információforrás között, rövid, gyorsan értelmezhető impulzusokat favorizálják a hosszabb, elemző tartalommal szemben. Körükben jellemző a tömeg
kultúra fogyasztása, legtöbb idejüket internetezéssel, barátokkal való időtöltéssel, tévézéssel és zenehallgatással töltik. Zárásképpen ezen tényezők és jellemzők ismertetésének segítségével kerülnek bemutatásra a Zgenerációra jellemző tartalomfogyasztási szokások és ezek jövőbemutató hatásai. Törőcsik Mária (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs): A fiatal generáció életstílus csoportjai A Z generáció sajátosságainak kutatása során olyan kérdéseket is vizsgáltunk a 2000 fős 15-24 évesekből álló mintán, személyes módon zajló megkérdezéssel, amelyek alkalmasak életstílus csoportok meghatározására is. A 2013 tavaszán lefolytatott adatfelvétel feldolgozása során a magyar fiatalok életstílus csoportjait is megfogalmaztuk, ennek a munkának eredményeit osztom meg a hallgatósággal. Előadásomban az életstílus kutatások jelentőségét kiemelve mutatom be a kutatási előzményeket a magyar és a nemzetközi közlésekből. Kiemelten foglalkozom azzal az elméleti kiindulóponttal, amely alapján a konstrukcióból értelmezhető életstílus csoportok képezhetőek, ezek ábrázolható módon jeleníthetők meg. Az egyes életstílus irányokra utaló állításokra rákérdező attitűd kérdésblokk az értékekkel kapcsolatos véleményekkel együttesen került feldolgozásra, így alakultak ki azok a csoportok, amelyek várakozásunk szerint leírják a mai magyar fiatalok életstílus csoportjait. Ezen csoportok bemutatása alkotja az előadás gerincét. Az előadást a bemutatott csoportok magatartásán való elgondolkodásból adódó következtetések zárják. Tőkés Gyöngyvér (Sapientia EMTE Műszaki és Humantudományi Kar, Marosvásárhely):A romániai tizenévesek online szokásainak kultúratudományi értelmezése A kultúratudományok megteremtésében jelentős szerepe volt Max Weber munkásságának, aki szerint a társadalmi helyzetet az objektív feltételek mellett szubjektív tényezők is meghatározzák. Hozzá fűződik a társadalmi osztályok fogalmának pontosítása. A társadalmi osztály-hovatartozást főleg a szimbolikus – kulturális és társadalmi – tőkék minősége és mennyisége határozza meg, amellyel az egyének és a családok rendelkeznek. Ezen tőkéknek a birtoklása összekötődik az egyének iskolai végzettségével és foglalkozási helyzetével, továbbá a továbbörökítés révén a családok társadalmi státusával. Amikor fogyasztásról és életstílusról van szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az újmédia eszközök használatának mindennapi szokásalakító szerepét. Az újmédia használata a középrétegekhez vagy az elitcsoportokhoz tartozó egyének és családok fogyasztását, illetve életstílusát fémjelzi, részben a szellemi foglalkozások információs igényeinek, részben a családok kulturális hagyományainak köszönhetően. A hasonló helyzetben lévő egyének és családoknak egymáshoz közeli perspektívái és céljai vannak, hasonlóan nyilvánulnak meg a társadalmi életben, azonos hozzáállás és értékrend jellemzi őket. Ilyen körülmények között feltételezhetjük, hogy újmédiával kapcsolatos szokásaik is azonosságot mutatnak. Az internethasználat az egyéni magatartás sajátos formája, miközben keretet teremt a hasonló helyzetben lévő, közös érdeklődéssel és célokkal rendelkező egyének közötti interakcióknak is. Az online szokások és megnyilvánulási formák csak részben magyarázhatók a társadalmi helyzet objektív feltételeivel, jelentős mértékben az egyének státuscsoport-hovatartozásától függenek. Amennyiben az újmédia eszközök használatának státusmeghatározó és presztízsteremtő szerepe van, várható, hogy a magasabb presztizsű foglalkozásokat végzők és a jobb státusú családok tagjai gyakori, művelt és széleskörű felhasználói legyenek az újmédia eszközöknek és az internetnek. A fenti gondolatokat az EU Kids Online nemzetközi projektből származó empririkus adatokon (2010), valamint saját gyűjtésű fokuszcsoportos és egyéni interjúkból származó adatokon (2013) ellenőrizzük. Az EU Kids Online II (www.eukidsonline.net)projekt keretében a kutatók 25 országban gyűjtöttek adatokat a 9-16 éves fiatalok körében. A kutatás során azt vizsgálták, hogy a gyerekek és fiatalok
milyen mértékben használják ki az internet nyújtotta lehetőségeket, illetve milyen mértékben veszélyeztetik őket az online kockázatok. 2013 nyarán 2 fókuszcsoportos interjút és 6 egyéni interjút készítettünk kolozsvári gyerekek körében, a beszélgetések célja a serdülő-nézőpont megismerése volt az internettel kapcsolatban. Előadásunkban arról számolunk be, hogy a romániai gyerekek és fiatalok milyen mértékben használják ki az internet nyújtotta lehetőségeket, milyen online kompetenciákkal rendelkeznek, és hogyan értékelik képességeiket, illetve véleményük szerint az internet számukra mennyire fontos és hasznos. A kultúratudományi értelmezés alapján feltételezzük, hogy a magasabb iskolai végzettségű családfővel rendelkező és jobb társadalmi státusú családokból származó gyerekek életében az újmédia eszközök használata napi szinten jelen van, amely egyrészt a családi szokásrendszer és hozzáállás eredménye, másrészt a lehetőségeké, amelyet ezek a családok gyermekeiknek biztosítanak. Zörgő Noémi (BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar, Kolozsvár):A Zgeneráció közösségi sportviselkedése és hatása más generációs csoportokra A Z-generáció jellemzőiről egyre többet tudunk. Kétségtelen, hogy főként kommunikációs szokásaikból és megnyilvánulásaikból, illetve egyéb társas kapcsolataikból származtatott információk alapján tudjuk leírni őket. A különböző generációk szokásaiban történő változásokkal egyidőben egyéb, főként az életmódot és életvitelt érintő jelenségek esetében is elmozdulások tapasztalhatóak. A trendkutatás eredményei szoros kapcsolatba hozhatók az egyes generációk jellemzőivel, illetve azt is mondhatnánk, hogy a generációk és a trendek egymáshoz idomulnak. Ennek a folyamatnak az iránya azonban nem egyértelmű. A sport, ezen belül is az úgynevezett közösségi sport térhódítása, a közösségi térben való megosztása, ezzel együtt pedig társak és rajongók toborzása fontos paraméterek a vizsgált generáció esetében. Ezt a viselkedésmódot a különböző sportesemények, illetve a piacot uralni kívánó márkák is igyekeznek maximálisan kihasználni. Ennek a háromszereplős jelenségnek a vizsgálata tehát várhatóan izgalmas és az online viselkedés tekintetében hasznos információk megismerését teszi majd lehetővé. A vizsgálat a Fuss, Udvarhely! és a Bringázz, Udvarhely! Facebook-csoportok és közösségi oldalak használóinak szokásait elemzi, különös figyelmet – a számszerű adatokon túlmenően – a tartalmi vonatkozások kapnak. A gyakoriság önmagában igen kevés vagy részben már tudott eredményeket mutat, ezért válik fontossá azoknak a tartalmaknak a vizsgálata, amelyeket az ehhez a generációhoz tartozó felhasználók osztanak meg a csoport tagjaival, illetve amelyeket a hasonló néven megjelenő oldalakon tesznek közzé. Emellett fontosnak tartom az érintett célcsoport közösségi oldalakon, elsősorban a sporttal, a mozgással kapcsolatos attitűdjeinek elemzését is. A Z generációhoz tartozó felhasználók online viselkedése és tartalompreferenciája hatással van azon felhasználók megnyilvánulásaira is, akik nem ehhez a csoporthoz tartoznak, de kétségkívül szeretnének fölzárkózni a netbennszülöttekhez. Előadásomban ezeket az aspektusokat kívánom bemutatni. Jelen kutatás egyelőre csupán problémafeltáró, -megismerő kutatásnak tekinthető, amely a későbbiekben szélesebbkörű felület- és célcsoportelemzést igényel majd.
