A nyirokrendszer Szerkesztette: Vizkievicz András
A zárt keringési rendszerrel rendelkező gerinces állatok és az emberi szervezet 3 folyadékteret foglal magába. 1. Intravazális (vér) 2. Intersticiális (szövetnedv, nyirok) 3. Intracelluláris (sejten belüli tér) E tereket különféle határoló hártyák - érfal, sejthártya - választják el egymástól. A nyirok a szövetek közötti folyadék nyirokerekbe kerülő része. A nyirok a szervezet összes víztartalmának kb. 20-30 %-át teszi ki. A nyirok • a vérből szűrődik ki, • része a szövetek alapállományának, mint szövetnedv, • közeget biztosít a sejtek számára, • közvetít a vér és a sejtek között, • felesleges részét a nyirokkeringés szállítja vissza a vérbe. A nyirok képződése A vérerek közül kizárólag a kapillárisok fala átjárható a víz és a benne oldott kismolekulájú anyagok számára. A kapillárisok fala szűrőként működik, félig áteresztő, mivel • átbocsátja a vizet, az ionokat, kisebb szerves molekulákat, pl. glükózt, • azonban visszatartja a makromolekulákat és az alakos elemeket. A szűrés során lényegében fehérjementes vérplazma jön létre. A nyirokban található fehérjéket – immunfehérjék, fibrinogén – a szövetek sejtjei termelik. A folyadék mozgásának az irányát két ellentétes hatás eredője szabja meg. 1. Az erekben uralkodó hidrosztatikai nyomás, amelynek értéke a kapillárisok kezdetén 35 Hgmm a folyadékot kifelé préseli. 2. Ennek ellene hat a plazmafehérjék – főleg albuminok – kolloidozmotikus nyomása – ozmotikus szívóereje -, amely 25 Hgmm.
1
Tehát a kapillárisok artériás szakaszán nettó 10 Hgmm-es nyomás a vérplazmát kifelé préseli. • A kapillárisokban a vénás oldal felé haladva a folyadék kilépése, ill. az erek ellenállásának következtében a vér hidrosztatikai nyomása lecsökken. • Amikor a hidrosztatikai nyomás egyenlővé válik a kolloidozmotikus nyomással a folyadék kiszűrődése megszűnik. • A kapillárisok vénás szakaszán a vérnyomás tovább csökken kb. 15 Hgmm-re és a kolloidozmotikus nyomás alá esik. Ennek következtében a vénás szakaszon a vérfehérjék kolloidozmotikus szívóhatásának köszönhetően a szövetnedv egy része visszalép az érpályába, elszállítva a szövetekben keletkezett bomlásterméket. A szövetnedv oldott vérfehérjéket nem tartalmaz ezért kolloid ozmotikus nyomása alacsony. A szűréssel képződött szövetnedv nem képes teljesen visszaszívódni az érpályába, egy része kint marad a szövetek között, aminek napi mennyisége kb. 2-4 l, melyet a nyirokkeringés juttat vissza az vérbe.
A nyirok összetétele hasonló a vérplazmáéhoz a plazmafehérjék kivételével. Tartalmaz vizet, sókat, glükózt, aminosavakat, zsírokat, hormonokat, fehérjéket, fibrinogént, bomlástermékeket, ezeken kívül nyiroksejteket. A bélben felszívódott zsírok elsősorban a bélbolyhok nyirokereibe kerülnek (chylomikron), amelyekből a vénás rendszerbe jutnak. Tehát a nyirokrendszer feladata a • szövetközti folyadék visszajuttatása az érpályába, • zsírok szállítása, • immunsejtek termelése, tárolása, szállítása. Abban az esetben, ha a nyirok képződése zavart szenved ödéma alakul ki, amely a pangó szövetnedv felhalmozódásának köszönhető. Az ödéma oka igen változatos. 1. Nő a vénás rendszerben a nyomás, ekkor több folyadék lép ki, ill. kevesebb lép vissza. Ez történik az alsó végtagokban, ha a szív teljesítménye csökken. 2. Csökken a plazmafehérjék koncentrációja éhezéskor -, így csökken a kolloidozmotikus szívóerő. 3. Vizenyő alakulhat ki akkor is, ha a nyirokerek elvezetése csökken. A nyirok igen lassú áramlásának egyirányúságát • egyrészt a nyirokérrendszer két végpontja közötti nyomáskülönbség határozza meg, • másrészt a nyirokerekben található zsebes billentyűk, melyek az izom összehúzódásakor fellépő izompumpa következtében összepréselődő nyirokerekből a nyirkot a szív felé irányítják. 2
A nyirokrendszer részei • •
Nyirokerek Nyirokszervek o nyirokcsomók o mandulák, féregnyúlvány (nyiroktüszők) o lép o csecsemőmirigy, vörös csontvelő
A nyirokrendszer vékony falú, vakon kezdődő nyirok kapillárisokkal kezdődik a szövetekben, majd egyre vastagabb nyirokerekké egyesülve vezetik a nyirkot a vérpályába. A legfőbb nyirokér a – a mellvezeték - jobb pitvar előtt torkollik a vénás rendszerbe. Nincsenek nyirokerek az idegszövetben. A nyirokcsomók A vénákhoz hasonló falszerkezetű nyirokerek összefutási pontjaiban babalakú, borsónyi nyirokcsomók találhatók. Nagyjából egyenletesen helyezkednek el, azonban nagyobb mennyiségben fordulnak elő az ágyéki tájékon, a gerincoszlop mellett, a hónaljban, a nyakon, az állkapocs alatt, a fül tövében. A nyirokcsomók feladata többrétű: 1. Összekapcsolják a nyirokereket. 2. Megszűrik, a különféle sejttörmelékektől megtisztítják a nyirkot. 3. Nyiroksejteket tárolnak. A nyirokcsomó összegyűjti a kisebb nyirokereket, majd a befolyt nyirok egyetlen nyirokéren távozik. Kívülről egy kötőszövetes rostos tok határolja. Belül nyirokszövet – recés kötőszövet - építi fel, amely külső kéregállományra és belső velőállományra különül. Az egész belső állomány szivacsszerű, tele fagocitáló sejtekkel, melyek az áthaladó nyirkot tisztítják. A kéregállományban apró gömbszerű képződmények, ún. nyiroktüszők találhatók. A nyiroktüszők érett nyiroksejtek halmazai. A nyiroktüszőben az érett nyiroksejtek találkoznak a kórokozókkal, aminek hatására aktiválódnak. Az aktiválódott sejtek sokszoros osztódásba kezdenek, olyan sejteket létrehozva, amelyek már felismerik az antigént, ill. memória sejteket termelnek, amelyek évekig képesek tárolni az antigén jellemzőit. A nyiroktüszők nemcsak a nyirokcsomókban fordulnak elő, hanem számos helyen elszórva vagy csoportosan a szervezetben pl. a lépben, a mandulákban, a bélcső falában (főleg a féregnyúlvány területén).
3
A mandulák A mandulák a tápcsatorna elején – orrgarat, nyelv - a nyálkahártyában megtalálható nyiroktüszők csoportosulásai. A nyiroktüszők tömege olyan nagy, hogy a nyálkahártyát kidomborítják, mivel több rétegben, ugyanakkor szabálytalan halmazban fordulnak elő.
Saját kötőszövetes tokjuk nincs, a nyálkahártya mély járatokkal választja el a nyiroktüsző csoportokat. A termelődő hatalmas mennyiségű nyiroksejt átlép a hámszöveten és részt vesz a behatoló antigénekkel szembeni védekezésben. Ennek köszönhető, hogy a szájban fellépő sérülések viszonylag gyorsan gyógyulnak. Ugyanakkor a nyálkahártya hézagaiban speciális baktériumok telepedhetnek meg, jellegzetes mandulagyulladást okozva.
A csecsemőmirigy A csecsemőmirigy vagy thymus közvetlen a szegycsont mögött, a szív felső részén elhelyezkedő lapos szerv. Újszülötteknél kb. 10 g, majd serdülőkorban éri el a legnagyobb fejlettségét, végül felnőtt korban szinte elcsökevényesedik. Még az embrionális fejlődés során a thymusba vándorolt T-sejtek itt fejezik be érésüket, melynek során kialakítják antigén felismerő receptoraikat (TCR). Az érés során annak kell eldőlnie, egyáltalán képesek lesznek-e majd a szervezet sejtjei által bemutatott antigéneket felismerni. Ennél a kiválogatódásnál a dajkasejtek MHC-jéhez kis erősséggel kötődni képes T-limfociták túlélnek, az erre képtelenek elpusztulnak. (Képesek felismerni a szervezet saját MHC molekuláit) Ezek után innen jutnak a másodlagos nyirokszervekbe, ahol találkoznak az antigénekkel és felismerve azokat aktiválódnak. 4
A lép A szervezet legnagyobb nyirokszerve, azonban szemben a nyirokcsomókkal a vérpályához tartozik, a nyirokerek elkerülik. Feladata többrétű. 1. Vérraktározás. 2. Kiszűri és eltávolítja az elöregedett vörösvértesteket. 3. Nyiroktüszőinek köszönhetően nyiroksejteket raktároz és termel. A hasüreg baloldalán található az alsó bordák magasságában. Dinnyeszelethez hasonló alakú szerv. Kívülről kötőszövetes tok határolja, amelyben több-kevesebb simaizomszövet is megtalálható. Ennek elsősorban olyan ragadozóknál van jelentősége, amelyek hirtelen nagy erőkifejtésre képesek, így a lép jelentős mennyiségű vért szükség esetén a vérpályába juttathat. A lép szöveti szerkezetére jellemző, hogy alapvázát recés kötőszövet alkotja. A lép belső állománya rendkívül puha, szivacsos, lekvárszerű. Belső részében kétféle részt lehet megkülönböztetni. 1. Vörös pulpát, amely a lép alapállományát adja. 2. A fehér pulpát, amelyek a vörös pulpában szigetszerűen elhelyezkedő apró fehér gömböcskék. A vörös pulpa rendkívül gazdag hézagos, laza falszerkezetű kapillárisokkal, amelyeknél a vörösvértesteknek lehetőségük van arra, hogy kilépjenek az érpályából. A kilépett vörösvértestek a szivacsos alapállomány fagocitáló sejtjeivel kontaktusba kerülve osztályozódnak, az elöregedett sejteket bekebelezik, a többit tovább engedik, amelyek majd visszajutnak az vénákba. A fehér pulpát az artériákat kísérő, helyenként kiszélesedő nyirokszövet alkotja (Malpighi-féle tüszők), aminek köszönhetően nagy mennyiségű nyiroksejt található a lépben.
5
Ábrák
6
