Az érintőképernyő.
Kezdjük egy kis történelemmel:
HP-150
Dr. Samuel C. Hurst 1971-ben alkotta meg az „elektronikus érintés” kezelőfelületét. Ez tekinthetőaz érintőképernyők ősének. Akkor áruházak kasszáinál, pénzkiadó automatáknál alkalmazták, ahogy ma is. Az első érintőképernyős számítógép képernyő a HP újítása volt: a HP-150 1983-ban (a képen). Egy 9”-es képernyőt infravörös érzékelőkkel vettek körül, ami bármilyen nem átlátszó tárgy helyzetét letapogatta a képernyő előtt. Az érintőképernyők néhány éve reneszánszukat élik. A pénzkiadó automatáknál már észre sem vesszük, úgy megszoktuk őket, de használjuk a postán, okmányirodában, OTP-ben, a fényképezőgépen és a telefonon. A fejlődés pedig nagyon gyors.Egy-egy cég újítását azonnal átveszi a többi nagy, csak még megtoldja valami luxussal.
Nézzük az érintőképernyő müködési elvét:
Az előbbi felsorolásból is látszik, hogy ma kétféle alkalmazás terjedt el. Az egyik a nagyméretű számítógép képernyő érintős változata, a másik a néhány collos kijelzők érintős megoldása. A kétféle igény kétféle műszaki megoldást szült. A nagy érintős számítógép monitornak lemoshatónak, mechanikailag ellenállónak, karcállónak kell lennie. Erre fejlesztették ki az iFrame típusokat. Ezek működési elve az eredeti elvhez hasonló. Az egész berendezés egy acél keretből, és abban egy vastag üveglapból áll.A keret infravörös sugarakat bocsájt ki, és érzékel (ezeket infra kapuknak hívják.). Ez a hálózat érzékeli, ha valahol egy emberi ujj az üveghez ér. A keret valamilyen porton keresztül kapcsolódik a géphez, ahol az általa küldött jelet feldolgozzák, majd egy program válaszol az érintésre. Mivel ezeket nagy forgalmú helyeken is használják, alapvető higiéniai követelmény a könnyű és alapos tisztíthatóság. Előnye még, hogy tartós, igazából a leggyengébb alkatrésze az üveglap, de törés esetén a javítás olcsó. Megoldható egyszerre több érintés érzékelése is (multitouch). Hátránya, hogy a külső fényforrások zavarhatják a működést. Mivel azonban ezek a készülékek általában hosszú ideig azonos helyen működnek, a készülék kalibrálható a helyi fényviszonyokhoz.
Kisméretű érintőpanel
Az első érintésérzékeny felület megalkotására vonatkozó kutatások az 1960-as évek második felében kezdődtek meg, beviteli eszközként pedig első alkalommal a PLATO project keretein belül használták, 1972-ben. A technológia ezután elindult hódító útjára, a 90-es években pedig már számos olyan eszköz létezett, amely esetében ezt a fajta beviteli mód volt az elsődleges. Itt gondoldhatunk például a PDA-kra, de számos más hardverbe is került ilyen megoldás, GPS-ekbe, fényképezőgépekbe, tábla PC-kbe, stb.
Az érintőképernyőknek a világhódításhoz szükséges lökést az iPhone megjelenése adta meg, de manapság egyre több noteszgépet és asztali konfigurációt is felszerelnek érintőképernyővel. Ez utóbbi nem is annyira furcsa, mint amilyennek elsőre tűnik, hiszen hamarosan megjelenik a Windows 7, amely natív módon kezeli majd az érintőképernyőket. De most lássuk, hogyan is működnek pontosan az érintőképernyők főbb tipusai - mivel érintésérzékeny felületet többféleképpen is ki lehet alakítani.
Rezisztív A korai eszközök túlnyomó részt ezt a fajta megoldást használják, és még ma is sok olyan készülék van, amelybe ilyesfajta panel kerül, egyszerűen azért, mert olcsó alternatíva. A rezisztív felület alapvetően két hajszálvékony, eltérő feszültségű fémrétegből áll, amelyek között alapesetben egy vékony rés húzódik. Ha megérintjük a panelt, a két fólia között fizikai kapcsolat alakul ki, amely megváltoztatja a fóliák elektromos töltését. A vezérlőchip a változás mértéke alapján képes kiszámolni, hogy pontosan hol érintettük meg a panelt. A rezisztív kijelzőt egyébként könnyű felismerni, ha ugyanis megérintjük a panelt, akkor az valóban benyomódik.
Rezisztív: érintésre fizikai kapcsolat alakul ki
A rezisztív technológia olcsó, további előnye, hogy nem szükséges hozzá speciális beviteli eszköz, egyszerű stylusszal vagy akár ujjunkkal is vezérelhetjük. A típus egyik legnagyobb hátránya az, hogy csak akkor pontos, ha egyszerre csak egy helyen érintjük meg, de emellett a felület fényáteresztő képessége is elég gyenge, csupán 70-75%-os. Ilyen panelt használnak szinte minden PDA-ban, PNA-ban és GPS-ben, de van több rezisztív érzékelővel szerelt mobiltelefon is.
Kapacitív A kapacitív megoldás esetében egy kemény üveg- vagy műanyag lap alatt egy rácsos szerkezetű vezető réteget helyeznek el, aminek segítségével a kijelző „felett” egy elektromos mezőt alakítanak ki. Amikor ujjunkat közelítjük a panelhez, zavart okozunk ebben az elektromos mezőben (töltést vezetünk el a kezünkkel), amelyet a vezérlőchip érzékel, s ez alapján határozza meg a pozíciót. A működési elvből adódóan a legfontosabb tulajdonság, hogy a vezérlés egyszerre több ponton is képes érzékelni, így a kapacitív felület alkalmas multitouchra. További előnye a jó fényáteresztő képesség, viszont hátrány a relatív magas ár valamint az, hogy ezek a kijelzők csak csupasz kézzel vagy aktív stylusszal működnek.
Kapacitív: érintésre csökken az elektromos mező töltése
Kapacitív panel kerül számos mobiltelefonba (pl. Apple iPhone, G1, LG Prada.) és a Palm Prebe, de egy sor más eszközbe, például fényképezőgépekbe, zenelejátszókba, stb. Multitouch képessége miatt ezt a típust használják notebookok, nettopok esetében is.
Optikai Az infrás érintőképernyők esetében nincs szükség speciális felületre, helyette infra LED-ek segítségével egy láthatatlan „szőnyeget” alakítanak ki a megjelenítő előtt. Az érintési pont észlelése ebben az esetben is az érintéssel okozott zavaron alapszik, hiszen blokkoljuk a fény útját. Az infrás érzékelés legnagyobb hátránya az, hogy vagy olcsó, vagy pontos. A mobiltelefonok közül ilyen rendszert használ a Neonode N2.
Egy másik fajta megközelítés az un. FTIR (Frustrated Total Internal Reflection), amelyet például az ujjlenyomat-olvasóknál is használnak - érdekes, hogy érintésérzékeny felület kialakításánál ez a megoldás főleg nagyméretű kijelzők esetében költséghatékony. Láttunk ilyet a Comptexen is, például az nLightenstandján. Ebben az esetben a megjelenítési felület alatt alakítják ki az infra „szőnyeget”, az érzékelők pedig az ujjunkról visszatükröződő fényt érzékelik.
Neonode N2
FTIR: érzékelés a visszaverődő fény alapján
A FTIR rendszer bármennyi ponton képes érzékelni
Ez a típus még viszonylag új, viszont tudása ígéretes, ugyanis szinte korlátlan mennyiségű érintési pontot képes egy időben megkülönböztetni.
Mit érdemes tudni az érintőképernyős kütyükről? -
nem szabad erősen megnyomni az érintőképernyőt – sokkal érzékenyebbre lett tervezve, így eleinte valóban szokatlan használni, de 5-10 duplakattintás után egészen gyors haladást lehet tenni nem szabad tollal vagy egyéb éles tárggyal (pl. körömmel) megérinteni az érintős képernyőt, ez tönkreteheti az érintőképernyős felületet, kizárólag ujjbegyre tervezték az érintőképernyős eszközt ne érje víz vagy bármilyen egyéb folyadék, ha mégis, azonnal töröljük le (esőben pl. nem annyira szoktunk a mobillal állni, de ez kifejezetten nem ajánlott érintős telefonok esetén) ne tegyük ki hőhatásnak sem az ilyen képernyőjű készüléket, időlegesen se tegyük rá radiátorra az érintőképernyős mobilt, ne hagyjuk napon se kint se bent, stb. különösen rizikós tud lenni, ha egy érintőképernyős készülék leesik (érzékenyebb, mint egy nyomógombos készülék), illetve bármilyen tárgy érintőképernyőre való ejtését. puha, száraz ruhával tisztítsuk, használaton kívül tartsuk tokban, és mivel potom áron lehet az adott touchscreen készülékhez védőfóliát is kapni, lehetőleg használjunk hozzá egyet.
Napjainkban egyre több olyan mobil- és okostelefon, navigációs berendezés, valamint más készülék jelenik meg, amelyek már érintőképernyővel büszkélkedhetnek. Nos, úgy tűnik, ez még csak a kezdet. Az első fecskék, útán a technika igazi áttörését a napjainkba éljük át. Az érintőképernyős eszközök prominens képviselője az Apple iPhone, illetve az iPad amelyet évenként frissit az Aplle és amelyek valóságos vásárlói őrületet váltanak ki világszerte. Igyaz Applen kívül más cégek is felfedezték maguknak az érintőképernyőket, manapság már nem is nagyon van a piacon nem érintőképernyős telefon vagy navigációs készülék (amiket sok telefon már alapból magábafoglal). A fejlesztéseknek további lendületet adhat az ázsiai piac, mivel az érintőképernyők használatával a kínai vagy a japán írásjelek bevitele könnyebb, mint a billentyűzetekkel". Jennifer Colegrove, az iSuppli piaci elemzője szerint csak 2008-ban 341 millió érintőképernyőt szállítanak le a gyártók. Csak összehasonlításul: 2006-ban még "csak" 81 millió, 2007-ben pedig 218 millió ilyen különleges kijelzőt készítettek. "A legtöbb vállalat azonban csak az iPhone bemutatkozása után kapott észbe és ismerte fel az érintőképernyőkben rejlő lehetőségeket. Csak akkor mondták azt, hogy mi is tudunk ilyen eszközöket fejleszteni.
Érintőképernyők felhasználásának növekedése
341
218
millió darab
81
2006
2007
2008
Az első fecskék Az elmúlt évek azzal teltek el, hogy a gyártók megpróbálták meggyőzni a mobiltelefon-, okostelefon- és navigációs készülék gyártókat a technika előnyeiről. A cégeket azonban hidegen hagyta a megoldás, 2006-ban a Synaptics vezetői mégis úgy döntöttek, hogy a csekély érdeklődés ellenére piacra dobják az Onyx nevű mobilt, csak azért, hogy demonstrálhassák az érintőképernyők képességeit és a bennük rejlő lehetőségeket. "A technika már évekkel az Apple iPhone megjelenése előtt rendelkezésre állt és úgy gondolom, hogy előbb vagy utóbb meg fog jelenni más eszközökben, például az e-könyv olvasókban is" nyilatkozta Andrew Hsu, a Synaptics szakértője. Az Onyx megjelenése felkeltette a gyártók érdeklődését, az LG például az iPhone piacra dobása előtt jelentette be az érintésérzékeny Prada nevű készülékét. A megoldás óriási népszerűségnek örvend, a gyártók többsége ezért képtelen időben teljesíteni a megrendeléseket. A legtöbb különleges kijelzőt Japánban, Tajvanon és Kínában gyártják, általában olyan cégek, amelyek nevét Európában vagy a tengerentúlon nem is ismerik. Ilyen vállalat például a Nissha Printing, a Wintek és a Truly Semiconductors. Kivételt képez a németországi Balda AG, amely a kínai TPK-val létrehozott vegyesvállalatával részt vett az iPhone érintőképernyőjének megalkotásában.
Napjainkban
