AZ EGYHÁZFAI PLÉBÁNIAKÖZÖSSÉG LAPJA ČASOPIS FARSKÉHO SPOLOČENSTVA V KOSTOLNEJ PRI DUNAJI
MI ÚJSÁG? I V. É V F O L Y A M, 14. S Z Á M, 2 0 0 7. H Ú S V É T V A S Á R N A P I V. R O Č N Í K, 14. Č Í S L O, V E Ľ K O N O Č N Á N E D E Ľ A, 2 0 0 7
CESTOU DOMOV Je zaujímavé pozorovať ľudí vychádzajúcich z divadla alebo kina. Niektorým sa možno lesknú slzy v očiach, iným hrá na ústach úsmev a iným zasa možno z tváre vyčítať aspoň silné odhodlanie k niečomu veľkému. Ako sa však, cestou domov, vzďaľujú miestu zážitku, opadá aj ich vnútorné pohnutie a po pár krokoch si povedia: „Á, veď to nebolo naozaj, to bolo len divadlo, to bol len film...“ Prudko zotrú slzu, stiahnu úsmev a vyladia tvár, aby boli zas normálny. V závere pašií na Kvetnú nedeľu bolo počuť jedno nenápadné konštatovanie: „A celé zástupy tých, čo sa zišli na toto divadlo a videli, čo sa deje, bili sa do pŕs a vracali sa domov.“ Bratia a sestry, prichádzame v týchto sviatočných dňoch v hojnejšom počte i častejšie do kostola, aby sme boli svedkami toho, ako si Cirkev pripomína najväčšie udalosti našej spásy. V liturgií slova, modlitbách, piesňach a úkonoch sa nám predstavuje Kristus umučený, pochovaný a vzkriesený. Pred našimi očami sa na Ježišovom utrpení zjavuje skutočná tvár hriechu a jeho následkov. Vidíme, to, čo tie zástupy tam pod krížom, Ježiša trpieť, zomierať, vidíme ho pochovaného a napokon zmŕtvychvstalého. Poznačuje nás to? Oni odišli domov a bili sa do pŕs, uznali svoj podiel viny na tom, oplakávali svoj vlastný
hriech a tak išli späť domov. A to nielen domov, pod strechu, ale aj do večného Domova, ktorý je zavretý tým, čo žijú v hriechu. A čo my? Odchádzame z kostola domov, ako „zástupy“, s rukou na srdci a bolesťou v ňom? Bolesťou, ktorá ale uzdravuje? Alebo odchádzame ako sa odchádza z divadla – mávnutím rukou a konštatovaním: „Veď je to len akože, nie je to naozaj“... Ba práve, že je, bratia a sestry! Práve, že to je naozaj! Tu sa naozaj obetuje a zomiera Pán Ježiš, aby sme my žili. My sme toho svedkami, vidíme to, počúvame...; nechajme sa tým osloviť a vracajme sa domov iní, noví... - róbi atya –
KRISZTUS FELTÁMADOTT, ÜLJÜK MEG E NAPOT SZENT ÖRVENDEZÉSEKKEL, MINDEN HÍVŐ EMBER ALLELUJÁT ZENGJEN !
2
MI ÚJSÁG?
VALAKI HÍV... E meghívásnak tettünk eleget február 24-én, amikor is a pozsonyi szemináriumban megtartott ifjúsági találkozón vettünk részt. Egyházközösségünkből húszan látogattunk el Pozsonyba. A bármálkozásra készülő fiataljaink kb. a fele mondott igent a „hívásra“. A beiratkozás reggel 9 óráig tartott. Talán 400 főnyi fiatal jött össze a Pozsonynagyszombati főegyházmegyéből. A beiratkozásnál kaptunk egy táskát, melyben sok érdekes dolgot találtunk. Többek között kis könyvecskéket az egyes egyházi rendekről, programot a 2006/2007-es évre, a hivatással kapcsolatban. Nagy örömünkre találtunk benne egy kis édességet és tollat is. A Szent Márton székesegyház minden széke már foglalt volt, mikor beléptünk, így többen csak állva hallgathatták meg az első előadásokat, amelyeket Kušnír János atya kezdett meg. A fő téma a hivatás volt. Mindegyikünk elhivatott elsősorban az életre és az
életszentségre. Ezenkívül vannak még „speciális“ hivatások is: a családi és az Istennek szentelt életre is – magyarázta az atya. Ő, mint misszionárus, Mexikóban is működött. Néhány példát mondott saját életéből, viccekel felelevenítve. Az előadás után a csoportmunka következett. Mindegyik csoportnak volt egy vezetője, nővér, szerzetes testvér, vagy kispap személyében. A vezetőnk a Szentírás segítségével magyarázta, hogyan lehet felismerni a hivatás jeleit, és milyen akadályokkal kell tudni szembenézni. A nap csúcspontja a szentmise volt, pontosan délben, melynek főcelebránsa Vrablec püspök atya, a Pozsony-nagyszombati főegyházmegye segédje, aki húsz lelkiatyával együtt mutatta be a legszentebb áldozatot. Szavával buzdította az ifjú szíveket, hogy ne féljenek igent mondani az Istennek, bármely élethivatást választva is.
A szentmise után következett az ebéd. Mindnyájan jó étvággyal fogyasztottuk el a finom gulyást. Mikor megláttam a tömeget, csak annyit gondoltam, itt nagy kenyérszaporításnak kell lennie. Jóllaktunk tehát, és elégedetten távoztunk. A délutáni előadás a ferences templomban folytatódott Kuffa Marián atya élettanúságtételével. Nagyon érthetően és érdekesen beszélte el életének történetét, amely nem csak könnyeket, de hangos nevetést is csalt elő a hallgatóságból. A hiteles és őszinte tanúságtétel megragadta mindnyájunk szívét. Hálánkat több perces vastapssal fejeztük ki. Sajnos, az Oltáriszentség imádásán már nem vehettünk részt, mivel a vonatra siettünk, de bízva remélem, hogy ez a nap kitörölhetetlen lesz mindenki számára. Hálatelt szívvel, felbuzdulva, nagy örömmel tértünk vissza otthonainkba. Mária Szerafína nővér
Ha hivatást éreztek magatokban, tudjátok meg: ez Krisztus szava! Saját papságát akarja gyakorolni, amikor ti végzitek a szolgálatot: hangotokkal ő akar szólni az emberekhez, általatok ő akarja megbocsátani bűneiket, általatok ő adja magát az eukarisztiában. Szeretni akar – a ti szivetekkel, segíteni – a ti kezetekkel, üdvözíteni – a ti munkátokkal. Gondolkozzatok el ezen! Valami egészen nagyszerű dologra hív benneteket Jézus! Egészen személyes ügye, hogy mit fogtok felelni. Ennek tudatában válaszoljatok! II. János Pál pápa Modlitba za správnu voľbu V rozkvete mladosti prichádzam k tebe Pane. Chcem rozhodne kráčať chodníkom, ktorý si mi Ty vyznačil, aby môj život bol naplnený. Nech ma neunaví horúčosť leta, ani mráz zimy. Nech moje kroky nezídu zo správnej cesty. Ty si môj spoločník na ceste, budeme kráčať spoločne a spolu sa budeme deliť o chlieb priateľstva. Naučíš ma, ako sa deliť o tento chlieb s mojimi bratmi. Posilni moju vôľu, aby som sa vedel vzoprieť vetru nezriadenosti a vždy ťa nesladoval v pravde a radosti. Amen.
3
MI ÚJSÁG?
A H I V A T Á S FELISMERÉSÉNEK L É P C S Ő I Az ingyenes kegyelemmel meghívott ember válasza lassan alakul hi. Íme a szabadon adott válasz néhány alapeleme: 1. Fokozatosan kialakul a meghívottban az önazonosság tudata: szabadságra, szeretetre, isteni életközösségre teremtett lény. Életét ajándékba kapta. Az öröktől szerető Isten viszontszeretetre vár. 2. Megtapasztalja magában a szentpáli kettős törvényt. A benne élő Szentháromság által szabadságharcot vív az önmagában és a külvilágban ható gonosz titokzatos hatalma ellen. E küzdelem során megtapasztalja, hogy Isten szereti, öröktől, végtelen szeretettel. „Valaki szeret engem, aki nagyobb égnél, nagyobb földnél, nagyobb minden boldogságnál...“ – ismételgeti a költővel. 3. Előre soha nem sejthető pillanatban „találkozik
Krisztussal“. Ez a titokzatos találkozás minden keresztény életének legszemélyesebb pillanata, titka és boldogsága. Az Üdvözítő rámutat arra a sajátos útra, amelyen Őt követve eljuthat a tökéletes szeretetre. A lehetséges utak egyike a szerzetesi hivatás. 4. Ez a találkozás megváltoztatja a meghívott életének távlatait, egész értékrendszerét. A szeretet, Krisztus és Isten országa kerül az első helyre. Az ember „elveszti fejét“, „szerelmes lesz“, szíve, egész lénye lángra lobban a Szentlélek tüzétől. 5. Mit tartalmaz a szerzetesi életre szóló meghívás? Másszóval, milyen tulajdonságok legyenek meg benned, ha jó szerzetes akarsz lenni?
Légy szabad Isten viszontszeretetére, önmagad odaajándékozására. Veszítsd el magad a Szeretetben. Életed, önazonosságod, boldogságod titka Bennem van elrejtve – mondja Isten. - Szabadságodra, akaratodra, értelmedre és szívedre irányul hívásom: akarsz-e Hozzám hasonló lenni? Akarsz-e gyökeresen megváltozni és úgy a nyomomba szegődni? – kérdezi tőled Jézus. Akarsz-e megszentelt tisztaságban, evangéliumi szegénységben és a szeretet engedelmességében élni? Mindig Atyám tetszését keresni? - Akarsz-e engem szerelmes szívvel viszontszeretni, velem egyesülten a Kálvárián a szeretet önátadásában meghalni? Szerző: Puskely Mária
EGY CSODÁLATOS NAP KÉPEKBEN
4
MI ÚJSÁG?
A B É K E ÉNEKKAR EGYHÁZFAI KONCERTJE Sok próbával, gyakorlással készültünk a 2007. március 17-én, Egyházfán megrendezésre kerülő koncertünkre, melyet a közeljövőben tervezett koncertsorozat nyitó fellépésének szántunk. Az előzetes tervek szerint egyházmegyénk magyarlakta községeinek plébániáin az elkövetkező három hónapban többször is színpadra lépünk majd. Énekkarunk fiútagjai, néhány lelkes fiatal segítségével, már kora délelőtt elvégezték a hangszerek, a mikrofonok és a fénytechnika beállítását. Mi, lányok, délután érkeztünk meg. A próbahelységben még egyszer, a „prömier” előtt, átismételtük a megtanult szólamokat. Ezt követte a templomban a főpróba, majd vártuk, hogy megérkezzen a lelkes közönség. Este hét óra után megszólaltak a hangszerek, és kezdetét vehette a másfél órás koncert. Bízunk benne, hogy fellépésünk kellemes élményt nyújtott a hallgatóságnak, és egyben emlékezetes is volt. Ez úton köszönjük a kedves hívek részvételét, és külön hálánkat fejezzük ki pártfogóinknak és támogatóinknak. Az énekkar nevében: Kinga Kedves Barátaink! Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy egyik támogatónk jóvoltából internetes honlapunk indításáról adhatunk hírt. Lehetőségeinkhez mérten igyekezni fogunk mindig aktuális és érdekes információkkal várni Önöket. Hozzászólásaikat és észrevételeiket szívesen fogadjuk. A weboldal címe: www.beke-enekkar.sk Felhívjuk minden kedves támogatónk figyelmét, hogy az adójuk 2 %-nak felajánlásáról szóló nyilatkozatot a befizetett adó igazolásával együtt (Vyhlásenie o poukázaní podielu zaplatenej dane, Potvrdenie o zaplatení dane) legkésőbb április 30-ig kell eljuttatni a területileg illetékes adóhivatalba (esetünkben a szenci adóhivatalba). Kérdéseikkel továbbra is Szalay Zoltánhoz fordulhatnak. A Béke énekkar
KATONA ROLAND: Ő R I Z D A N Y E L V E T ! Anyád nyelvéhez hű maradj, ez több mint parancs: KÜLDETÉS! Csak ővele élni akarj, hidd, nem ér semmi csüggedés. A nyelv lángod és napod, őrizd, védd mindhalálig őt, a nyelv élted, ha akarod, szeresd, mint leghűbb szeretőt! Legyen ő hajnali imád, dolgos napod hű angyala, s hálád jele, ha est leszáll és a szebb jövő hajnala! A nyelv tied, nem sért, nem bánt; csodás, selymes: neked drága honi, Istentől neked szánt földi léted hű világa. Árpád szép nyelve régóta..., nagy Hunyadi érces szava, Rákóczi e nyelven rótta igéit, mik hívtak harcba. István, László lelkéből jött minden szó, mi akkor védett, a szemekből bőn könny szökött, s óvták a magyar igéket. Dózsa, Kossuth e nyelven szólt szabadságról mindenkinek, nyelvünk már akkor ékes volt, teremtődött mindenkinek. A nyelv a becsület dolga, Isten előtt fogadalom! A nyelv: szabadság, nem szolga, gonosszal szemben: oltalom! Drága, szent nekünk és örök; megtartó erő és bizalom, vagyon, mit adtak az ősök; ha elhagyod, nincs irgalom! A nyelv, mi minket összetart, anyáink drága, szent nyelve, lágy, édes, kemény mint bazalt; jel, mi nekünk lett teremtve! Ez holnapod, nem kevés! Cél, értelem, reményed ő, örök küzdelem, magvetés a hűség, mely így érthető. E nyelven írj, alkoss, beszélj, álmodd a gazdag holnapot, sorsod nem éri veszély, mert ki hű: feltámadott!
Csenkey Krisztína rajza
5
MI ÚJSÁG?
BÉKÉÉRT ÉNEKELNI „Minden embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban, s akinek szép lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek“. Ezzel az örök igazságú idézettel szeretnék pár szót szólni az egyházfai Béke énekkarról. Abból az apropóból kifolyólag, hogy most kezdődött a tavaszi koncertsorozat, melynek megnyitója már mertörtént falunkban „Jézus győztél“ címmel. Így, a húsvéti ünnepek előtt az időzítés tökéletes. Jézus győzött a bűn és a halál felett, azzal, hogy a legdrágábbat – az életét adta értünk. Erről a szeretetről szóltak a koncert énekszámai lobogó lendülettel, szívvellélekkel. Lányok, fiúk – szép volt! Gyönyörű hangok a szólókban és az összetartás is fantasztikus. Szépen énekelni csak így, örömmel és szabad lélekkel lehet. S tudjuk, hogy aki szépen énekel, az kétszer imádkozik. A tiszta szeretetet így a dallamok szárnyán közelvinni az emberekhez: ez a szeretet dinamikája. Mert „mi dolgunk a világban? – Erőnk szerint küzdeni szép és nemes dolgokért“. Tehát, ne háborúzz! Énekelj! Ha a világnak csak egy pici
darabját teszed szebbé, már megérte. Visszatekintve az elmúlt évekre, hála Istennek, a nehézségek nem vették el „dalos kedveteket“. Ahogy az acélt megedzik, úgy kovácsolódott össze a énekkar, most már az egyházfai, hegysúri és zonci fiatalok mellet féli és vőki lányok is feltűntek a színen (személyesen az én legnagyobb örömömre – bravóóó!). A közös éneklés közelhozza egymáshoz az
embereket, együtt küzdeni valami szépért mindig örömérzést ad, és ezt az örömet megoszthatod mindenkivel és neked mégsem lesz kevesebb. Ráadásul, arral is gondolhattok, hogy szép énekeitekkel a világ jégbefagyott szívét nem lehetne-e kicsit felmelegíteni!? Feladat tehát lenne... Tudom, hogy a sikerért meg kell küzdenetek. A sok próbáért lemondani arról a kevés szabadidőről, amit másutt és máshogy is el tudnátok tölteni. Tolerálni egymást, valahogy mindig közös nevezőre jutni még akkor is, ha a vélemények olykor külömbözőek. Nagyon sokra becsülöm a tiszta akaratot, amely a lelkesedéseteket táplálja. Problémák azért lesznek máskor is, de a közös akarattal legyőzhetitek őket. Példa erre, hogy ahol egykor tankok lánctalpai tébték sebesre a föld színét, mára már zöldell a fű és nyílik a virág. A rossz nem lehet örök, s ami pedig szép, az élni akar. Jó lenne ezt szem előtt tartani.
„Szeressétek, amit hisztek és hirdessétek, amit szerettek!“ Kedves Béke énekkar! További munkátokhoz kitartást, örömet és megérdemelt sikert kívánok!
Szikhart Ernőné Erzsébet
JE DOBRÉ MAŤ NA PAMÄTI • • • •
Našou úlohou je robiť dobro, nielen vyhýbať sa zlu. Muž a žena si uzavretím manželstva vytvárajú rodinu. Na svojich blízkych však nezabúdajú. Pamätaj na svojich rodičov aj v ich starobe, staraj sa o nich a pomáhaj im. Kto si hľadá životného partnera, nech nehľadí iba na vonkajšok, ale na srdce. Kto sa napríklad pred tebou vysmieva iným, v tvojej neprítomnosti sa bude posmievať aj tebe. Vieš zniesť pravdu, keď ti ju povedia do očí? Dávid to vedel, a bol kráľom. Za svoje hriechy vykonal skutok kajúcnosti. Pokáním napravíme svoju hriešnu minulosť. Romilda Tengeriová
6
MI ÚJSÁG?
NAGY HATALOM AZ EMBERBEN A SZÍV Megemlékezések folynak gróf Esterházy János mártírhalálának 50. évfordulója alkalmából. Ezért fogtam tollat, hogy leírjam emlékeimet a helyszinekről, ahol három alkalommal emlékeztünk rá. Először Pozsonyban a Szent Márton dómban emlékeztünk meg, ahol Lénárt atya mondott szentmisét és ismertette a gróf élete útját, majd pedig Paxy atya vezetésével elzarándokoltunk Olomoucba, ahol sok magyar hívő részvételévek vettünk részt a nagy székesegyházban érte felajánlott szentmisén. Folytattuk utunkat Mírovba, ahol raboskodott és ott végezte be utolsó állomását. Megrendítő látvány fogadott bennünket, ahol sok ártatlan embert végeztek ki, vagy megkínozva haltak meg. Áll ott egy névtábla és egy nagy feszület, mely jelzi a halottak helyeit; de azt soha senki nem fogja megtudni, ki hol nyugszik. Mi hazai földet vittünk magunkkal, hóvirággal keverve, azt szórtuk szét az ismeretlen sírhalmokra. Imádkoztunk, énekeltünk, koszorúztunk és
gyertyát gyújtottunk az ártatlanokért. Visszafelé megálltunk Lehnicén, ahol megtekintettük a hófehér székesegyházat. A téren egy kereszt magaslik II. János Pál pápa látogatásának emlékére.
A további megemlékezés Budapesten az Országházban volt, melyen szintén részt
vehettem. Megajándékoztak ezzel az úttal. Telt ház volt, sok szlovákiai magyar vett részt az ünnepségen. Gróf Esterházy János lánya, Alica grófné apja emlékére kitüntetéseket nyújtott át. Egyet a tardoskeddi Lénárt atyának, akivel a gróf együtt raboskodott; a következő kitüntetett Mikloško, szlovák képviselő úr volt. A magyarországiak állva üdvözölték, háromszor is fel kellett állnia a taps közben; nagyon boldog volt. Következtek a szónokok, melyből több is volt. Ezt követte az agapé. A végén betekinthettünk több helységbe is, ahol a döntések születnek. Az Országház nagyon szép belülről, szép a kilátás a Dunára és a Budára. Délután megkoszorúzták azt a házat, ahol a gróf lakott.
Esterházy János gróf rendíthetetlenül bízott a jó Istenben. A végsőkik megmaradt a hitben és nem tagadta magyarságát sem. Mert Krisztus szeretete nem ismer határokat. U.i. Visszaemlékszem kislány koromra, amikor a falu szavazópolgárai kocsikkal indultak Szencre Esterházyra, mint képviselőre szavazni. Takács Regina
BOLDOG MÁR A SZENT PÁPA Ez év április 2-án, II. János Pál pápát, halálának második évfordulóján, boldoggá avatták. Imádság kegyelmek elnyeréséért Isten szolgája, II. János Pál pápa közbenjárására (e-vangélium minden nap – április 2.): Szentháromság egy Isten, hálát adunk neked, amiért az Egyházat megajándékoztad II. János Pál pápával, és benne felragyogtattad atyai gyöngédségedet, Krisztus keresztjének dicsőségét és a Szeretet Lelkének ragyogását. Ő teljesen a te végtelen irgalmadra és Mária anyai közbenjárására hagyatkozva Jézusnak, a Jó Pásztornak élő képét mutatta nekünk, és a mindennapi keresztény élet magas mércéjéül az életszentséget állította elénk, amely által a veled való örök közösségre juthatunk. Az ő közbenjárására add meg nekünk akaratod szerint a kegyelmeket, amelyekért esdeklünk, abban a reményben, hogy hamarosan szentjeid között tisztelhetjük őt. Amen.
MI ÚJSÁG?
7
KÖZEL A TÁBOR Már több mint tizenöt éve, hogy Paxy atya az első cserkésztábort szervezte. Igen, Egyházfán már több mint tizenöt éve működik a cserkészet és e tizenöt év alatt még egyszer sem maradt ki a nyári táborozás. Az idei tábort a Kis-Kárpátokban, egy Limbach nevezetű faluban fogjuk szervezni. Szeretnénk alaposan megismerni a falunkhoz legközelebb fekvő hegységet. Már többször tervben volt, hogy valami komolyat szervezzünk a KisKárpátokba, de mindig csak egy túránál vagy várkirándulásnál maradt a dolog. A tábor időpontja június 30-tól július 8ig lesz. Kicsit szokatlan az időpont, de úgy alakultak a dolgok, hogy máskor nem tudtuk volna megszervezni.
Talán jobb is lesz így, hiszen a fiatalok még nyugodtan elmehetnek dolgozni a nyár folyamán és még bőven marad idő a családi kirándulásokra is. S a gyerekeknek rögtön az iskola után jól fog esni egy kis változatosság. A táborban egyházfai, hegysúri és féli cserkészek vesznek majd részt. Ez is már többször volt tervben, de soha sem jött össze a közös táborozás. Biztos nagyon jó lesz, mert falvaink fiataljainak vannak közös programjai, hiszen a Béke énekkarnak egy része egyben cserkész is. Tehát ezúton szeretném meghívni a táborba a Béke énekkar tagjait is. Célunk az, hogy a tábort az egész egyházközségünknek
szervezzük. Nem utolsó sorban szeretném meghívni a szülőket, jöjjenek el a gyerekekkel, ha van kedvük. Egy kis bemutatásként javaslom, olvassátok el a Kis-Kárpátokról szóló leírást. A gyerekeknek és a fiataloknak sok túraútvonalat néztünk ki. A tábor alatt nem fog elmaradni a legszebb várak látogatása sem.
HOL IS FOGUNK TÁBOROZNI? A Kis-Kárpátok szabályosan kifejlődött gerinces hegység, mely mintegy 70 km-nyi hosszúságban és 10-20 km szélességben terül el, s a Morva lapályát a magyar Kisalföldtől választja el. A hegység Dévénynél a nagy gránit-kőbányáitól ismeretes tetővel (514 m.) kezdődik, mely a főgerinctől kissé elkülönített csoportot képez. Innen ÉK-felé a főbb csúcsai: Zerge-hegy (439 m), Nagy-Bánya (445 m), Volhovisko (598 m), Kasparova (614 m), Smelech (709 m), Ördöghegy (747 m), Viszoka (754 m), Bila-szkala (570 m), Rachsthurn (748 m), Vidata (631 m) és Wetterling (724 m). A hegységet szegélyező előhegyeket és dombokat a Ny-i oldalon egyrészt lajtamész és homokkő, másrészt homok és kavics alkotja. A Kis-Kárpátok és a Fehérhegység mészhegyeiben több helyütt barlangok vannak, közülük legnevezetesebbek a detrekői barlang. A Kis-Kárpátok hegysége szép, s kedves alkotású; tetői többnyire gömbölyded, hosszúkás kúpok. Az előhegyeket és dombokat, különösen a DK-i oldalon, gyönyörű szőlők és gyümölcsösök foglalják el. Magát a hegységet szép lombfaerdők fedik. A legmagasabb tetőkön fenyvesek is mutatkoznak. A hegység Ny-i oldalán, Stomfa és Nagy-Lévárd közt a Pálffy herceg óriás vadaskertje és fenyvese van, mely a Morva lapályának nagy részét is elfoglalja. A Kis-Kárpátok évszázadok óta a Kárpát-medence egyik híres borvidéke, melynek központja Bazin. A
táj másik fő vonzóerejét a hegyek között megbújó várak, várromok jelentik. Ezek legtöbbjét IV. Béla építtette a 13. században. Többségük ma hangulatos, könnyen megközelíthető kirándulóhely. A cseh határ közelében a habán és holicsi kerámiák emlékei jelentenek vonzóerőt a turisták számára. Szlovákia legjelentősebb borvidékének központja ez. Múzeumában KözépEurópa legnagyobb borászati kiállítása tekinthető meg. Modor évszázadok óta a Felvidék egyik legismertebb kerámiaközpontja. A város legfőbb látnivalója ma is a Szlovákia legnagyobb kerámiaüzemének számító majolika gyár. A vöröskői várkastély egykor a Pálffy család otthona volt. Ma Nyugat-Szlovákia leggazdagabb antik bútorgyűjteményének ad otthont. Legszebb terme az Itália hangulatát idéző, kora barokk stílusú Sala Terrena. Alagsorában Európa egyik legnagyobb pincerendszerét alakították ki. Szomolány fölött emelkedik Szlovákia egyik legszebb várkastélya. A középkorban ez is a Szentgyörgyieké, idővel a Pálffyaké lett. A Kis-Kárpátok talán leglátványosabb várromja Detrekő vára. A 13. századból származó vár falai között talált menedéket Bornemissza Péter, korának leghíresebb protestáns magyar írója és prédikátora, Balassi Bálint nevelője. A gazdag történelmi vidéken sokféle kultúra váltotta egymást. Silló Igor
8
MI ÚJSÁG?
P O S O L S T V O Svätého Otca Benedikta XVI. K 22. SVETOVÉMU DŇU MLÁDEŽE (výber) Je možné milovať? Každá osoba pociťuje túžbu milovať a byť milovaná. Napriek tomu aké je veľmi ťažké milovať a koľko chýb a zlyhaní v láske pozorujeme! Dokonca sú aj takí, ktorí pochybujú, či je láska vôbec možná. No ak nedostatok lásky alebo citové sklamania môžu viesť k myšlienke, že láska je len utópia, nedosiahnuteľný sen, treba sa s tým vari zmieriť? Nie! Láska je možná a cieľom tohto môjho posolstva je prispieť k tomu, aby som v každom z vás, ktorí ste budúcnosťou a nádejou ľudstva, oživil dôveru v pravú, vernú a silnú lásku. Dovoľte teda, aby som spolu s vami prešiel „objavnou“ cestou za láskou. (...) Svedkovia Kristovej lásky Teraz by som sa chcel pristaviť pri troch oblastiach bežného života, v ktorých ste vy, milí mladí priatelia, osobitne povolaní prejavovať Božiu lásku. Prvou oblasťou je Cirkev, ktorá predstavuje našu duchovnú rodinu, lebo ju tvoria všetci Kristovi učeníci. Pamätajúc na jeho slová: „Podľa toho spoznajú všetci, že ste moji učeníci, ak sa budete navzájom milovať“ (Jn 13, 35), svojím entuziazmom a svojou láskou oživujte aktivity farností, spoločenstiev, cirkevných hnutí a mládežníckych skupín, ku ktorým patríte. Buďte pozorní, pokiaľ ide o dobro pre druhého a verní prijatým záväzkom. Neváhajte sa s radosťou vzdať niektorých vašich zábav, s radostným duchom prijmite nevyhnutné obete a svedčite o vašej vernej láske k Ježišovi ohlasovaním jeho evanjelia, najmä medzi vašimi rovesníkmi. Pripravovať sa na budúcnosť Druhou oblasťou, v ktorej ste povolaní prejavovať lásku a rásť v nej, je vaša príprava na budúcnosť, ktorá vás čaká. Ak ste zasnúbení, Boh má pre vás plán lásky, týkajúci sa vašej budúcnosti vo dvojici a v rodine. Preto je dôležité, aby ste ho s pomocou Cirkvi objavili, a to slobodne, bez zvyčajného predsudku, že kresťanstvo so svojimi príkazmi a zákazmi kladie prekážky
radosti z lásky a najmä bráni naplno si vychutnať šťastie, ktoré muž a žena hľadajú vo svojej vzájomnej láske. Láska muža a ženy stojí na začiatku ľudskej rodiny a dvojica tvorená mužom a ženou má svoj základ v pôvodnom Božom pláne (porov. Gn 2, 18 – 25). Učiť sa milovať jeden druhého vo dvojici je obdivuhodná cesta, ktorá si však vyžaduje náročnú učňovskú dobu. Obdobie zasnúbenia, ktoré je veľmi potrebné na vytvorenie manželského páru, je časom čakania a prípravy a má sa prežívať čisto v gestách i slovách. To umožní dozrievať vo vzájomnej láske, starostlivosti a pozornosti; pomáha cvičiť sa v sebaovládaní a pestovať rešpekt voči druhému. Všetko sú to dôležité charakteristiky pravej lásky, ktorá nehľadá v prvom rade vlastné uspokojenie, ani vlastné blaho. V spoločnej modlitbe proste Pána, aby ochraňoval a umocňoval vašu lásku a očistil ju od každého egoizmu. Neváhajte veľkodušne odpovedať na Pánovo volanie, pretože kresťanské manželstvo je v Cirkvi opravdivým a vlastným povolaním. Rovnako, drahí chlapci a dievčatá, buďte pripravení povedať „áno“, ak vás Pán zavolá, aby ste ho nasledovali na ceste služobného kňazstva alebo zasväteného života. Váš príklad bude povzbudením pre
mnohých vašich ďalších rovesníkov, ktorí hľadajú pravé šťastie. Rásť v láske každým dňom Treťou oblasťou, ktorej sa záväzok lásky dotýka, je každodenný život s jeho rozmanitými vzťahmi. Mám na mysli predovšetkým rodinu, školu, prácu a voľný čas. Milí mladí priatelia, pestujte svoje talenty nielen na to, aby ste dosiahli postavenie v spoločnosti, ale aj preto, aby ste druhým pomáhali „rásť“. Rozvíjajte svoje možnosti, nielen preto, aby ste sa stali „konkurencieschopnejšími“ a „produktívnejšími“, ale aj preto, aby ste sa stali „svedkami lásky“. K profesionálnej formácii pridajte aj úsilie nadobudnúť náboženské poznatky, ktoré vám môžu pomôcť zodpovedne vykonávať vaše poslanie. Osobitne vás nabádam, aby ste si dôkladne preštudovali sociálne učenie Cirkvi, nech vás môžu jeho princípy inšpirovať a viesť pri vašich aktivitách vo svete. Nech vás Duch Svätý urobí vynaliezavými v láske, vytrvalými vo vašich záväzkoch a odvážnymi vo vašich podujatiach, aby ste boli schopní prispieť k budovaniu „civilizácie lásky“. Horizont lásky je skutočne bezhraničný: je to celý svet!
(...) Mária, Matka Krista a Matka Cirkvi, nech vám pomôže, aby ste dokázali všade rozozvučať zvolanie, ktoré zmenilo svet: „Boh je láska!“. Všetkých vás sprevádzam svojou modlitbou a zo srdca vám žehnám: BENEDIKT XVI.
9
MI ÚJSÁG?
NEM MARADHATUNK K Í V Ü L Á L L Ó K ! Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására, nagycsütörtökön az utolsó vacsorára és az Úr elfogására az Olajfák-hegyén a Getszemáni kertben, nagypénteken kereszthordozására és kereszthalálára emlékezünk, majd pedig szombaton éjszaka, a sötétedés beállta után kezdődő szertartás keretében és húsvétvasárnap megünnepeljük Jézus dicsőséges feltámadását. A 2000 évvel ezelőtti történet nagyon egyszerű: Van egy ember, aki örömhírt hirdet. A városokat és a falvakat bejárva csodákat tesz. Szavaira és tetteire felfigyelnek az emberek, de népszerűsége nem tetszik a vallási vezetőknek. Miközben barátokat szerez magának és tanítványokat gyűjt maga köré, ellenségei is lesznek. Ez utóbbiak azzal a váddal, hogy Istennek tartja magát, halálra ítéltetik és kivégeztetik a rómaiakkal. Igen, ő Jézus Krisztus, aki hitünk szerint az Isten Fia. Az utolsó napokban megdöbbentően gyorsan zajlanak és váltakoznak az események. A Jeruzsálembe szamárháton érkező Jézust királyként köszönti és
énekekkel dicsőíti a nép, majd öt nap múlva talán éppen ezek az emberek ordítva követelik keresztre feszítését. A városba most dicsőségesen bevonuló Úr néhány nappal később megszégyenítve, keresztjét hordozva jön ki onnan és megy fel a Golgotára. Bár a nép egy része részvéttel tekint rá és megsiratják az asszonyok, bár egy darabon más személlyel, Cirenei Simonnal cipeltetik keresztjét és bár a kendőjét neki nyújtó Veronika is iránta való együttérzését fejezi ki cselekedetével, senki sem tudja megállítani az eseményeket. A súlyos bántalmazások, a megostorozás, a tövissel koronázás után keresztre szegezik. Tanítványai az utolsó órákban elmenekülnek, egyedül a fiatal János áll ott
közülük a kereszt alatt, valamint édesanyja és néhány asszony. A teljesen elgyengült Jézus három órás szenvedés után kileheli lelkét, meghal. Még aznap este leveszik holttestét a keresztről és egy sziklasírba helyezik. A történet itt véget is érne, ha Jézus csak egy ugyanolyan ember lett volna, mint bárki más. De ő nem csak valóságos ember volt, hanem valóságos Isten is! Egész életét kudarcnak nevezhetnénk, ha kereszthalálával minden véget érne. De feltámadása mindent megváltoztatott! A feltámadás fényében halála megváltó és üdvösséget szerző esemény, amely reményt ad nekünk arra, hogy várjuk az örök életet és higgyünk saját feltámadásunkban.
Jézus arra hív minket, hogy kísérjük el őt utolsó napjaiban. Nem maradhatunk kívülállók! Ha kitartunk mellette és részesedünk halálában, a feltámadás örömében is részesíteni fog minket! IMÁDSÁG: Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, felajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását. Örök Atya, Fiad keserves kínszenvedéséért és feltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Amen. II. János Pál pápa e-vangélium minden nap - Virágvasárnap
10
MI ÚJSÁG?
TUDÁSPRÓBA 1. A főtanács halálos ítéletének igazi oka: a. Gyűlölet Jézus ellen, b. Félelem a rómaiaktól, c. A nép megnyerése.
6. Jézus párbeszéde Heródessel: a. Hosszan elbeszélgettek, b. Szóra sem méltatta, c. Összevesztek.
2. A főtanács és a helytartó hatalma: a. Mindkettő legfőbb hatalom volt, b. Tényleges csak a helytartóé volt, c. A helytartó magasabb fokú bíróság volt.
7. Pilátus és a jellem: a. Jellemes ember volt, de félt, b. Diplomata volt, c. Jellemtelen volt.
3. Pilátus előtti vád: a. Jézus lázít a templom ellen, b. Jézus közönséges bűnöző, c. Jézus lázít a császár ellen.
8. Jézusért cserébe kívántak: a. Egy gyilkost, b. Egy sikkasztót, c. Egy hazaárulót.
4. Pilátus véleménye Jézusról: a. Igaz ember, b. Esetleg bűnös, c. Biztosan bűnös.
9. Első szenvedés Pilátus ítélete után: a. Ostorozás, b. Pofonverés, c. Töviskorona.
5. Heródes illetékessége Jézus ügyében: a. Mert király, felette áll a helytartónak, b. Jézus lakhelyének uralkodója, c. Semmi illetékessége nem volt.
10. A töviskoronázás: a. A zsidók kívánságára történt, b. Pilátus parancsolta, c. Felső parancs nélkül tették.
Helyes megfejtés: 1-a, 2-b, 3-c, 4-a, 5-b, 6-b, 7-c, 8-a, 9-a, 10-c.
HÚSVÉTI TÖRTÉNET 1. Szent asszonyok jókor reggel Fűszerekkel, kenetekkel A szent sírhoz elmentek. Nyitva volt a sír kapuja, „Feltámadott, Alleluja, Mondjátok meg Péternek!“ 2. A Krisztus feltámadását, Élő testben itt járását Sokan bizonyították, Akik maguk szemmel látták, Nemcsak mástól úgy hallották, Életükkel vallották.
Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk. II. János Pál pápa
A FELTÁMADOTT MEGJELENÉSEI Mária Magdolna és a szent asszonyok, akik jöttek, hogy elvégezzék Jézus testének megkenését, melyet a készületi nap miatt sietve temettek el, voltak az elsők, akik találkoztak a Feltámadottal. Így Krisztus feltámadásának első hírnökei az apostolok számára az asszonyok voltak. Az apostoloknak Jézus ezután jelent meg, először
Péternek, majd a tizenkettőnek. Péter tehát, aki arra hivatott, hogy erősítse meg testvérei hitét, előttük látja a Feltámadottat, és az ő tanúságára támaszkodva kiáltja a közösség: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak“ (Lk 24,34). A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján
11
MI ÚJSÁG?
BOH POVOLÁVA ABRAHÁMA Pán povedal Abramovi: „Odíď zo svojej rodnej krajiny do krajiny, ktorú ti ukážem. Urobím z teba veľký národ. Spočítaj hviezdy na nebi ak môžeš! Také hojné bude tvoje potomstvo!“ Abram odišiel s manželkou Sárou, synovcom Lótom, so sluhami a dobytkami do krajiny Kanaán. A Pán povedal Abramovi: „Odteraz sa budeš volať Abraham“ (otec mnohých). Lót potom odišiel do Sodomy. Tam sa on a jeho rodina dostali do zajatia a Abrahám ich vyslobodil. Abrahám raz uhostil troch mužov. Oni mu povedali, že o rok bude držať v náručí svojho syna. Sára sa zasmiala, neverila, že v takom pokročilom veku môže počať dieťa, ale Abrahám tomu uveril a tak sa aj stal. Pán mu dal teda syna Izáka. Abrahám tak pochopil, že tí traja pocestní boli anjeli. Keď Izák trochu podrástol, Boh chcel vyskúšať Abrahámovu vieru. Povedal mu: „Zober svojho syna do krajiny Moria a tam ho obetuj na vrchu, ktorý ti ukážem“. Abrahám veľmi zosmutnel, lebo Izáka mal veľmi rád a bol to jeho jediný syn, ktorého mu porodila jeho manželka. Ale urobil, ako Pán rozkázal. Pobrali sa, on a jeho syn Izák do krajiny Moria a Pán ukázal Abrahámovi jeden vrch, na ktorom Abrahám postavil oltár. Izák sa ho opýtal: „Máme kamene aj drevo, ale kde máme obetu?“ Abrahám na to neodpovedal. Potom ho
zviazal a položil na oltár. Vytiahol nôž a chcel ho zabiť. Ale Pánov anjel zvolal: „Nevzťahuj svoju ruku proti chlapcovi. Už vidím, že by si pre mňa urobil všetko, aj by si mi obetoval svojho syna. Preto tvoje potomstvo bude veľké“. Abrahám si všimol rohami zaháknutú kozu o krík, a tak ju obetoval miesto Izáka. Izák je takto predobrazom Ježiša Krista, nesúceho kríž na Kalváriu, a Abrahám je obrazom Večného Otca, ktorý z lásky bude obetovať svojho jednorodeného Syna. Abrahám vykonal v duchu obetu svojho syna. Romilda Tengeriová
AKINEK A HARANG SZÓL „Elnyelte a halált a diadal. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?“ (1 Kor 15,54b-55) Amikor a londoni Szent Pál katedrális dékánját is megfertőzte a pestis, mely több ezer embert vitt el, hallván a sok halálesetet hirdető harangszót, a naplójába a következő gondolatot jegyezte fel: „Soha se akard megtudni, kinek harangoznak. Neked harangoznak“. Mily igaz! A Zsidókhoz írt levél egyebek közt arra is tanít, hogy egyszer majd mindegyikünk
szembesül a halállal. De ha hiszünk az evangéliumban, a halál híre nem kell, hogy rettegéssel töltsön el minket. Tudjuk, s ahogy Pál apostol írja, Jézus a feltámadásával megtörte a halál hatalmát, „az életet pedig és a halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által“ (2 Tim 1,10). Az Úr Jézus győzelmével elnyelte a halált; már nincs fullánkja.
Ha egy elhunyt keresztényért szól a harangszó, Jézusnak az éppen elhunyt halála feletti győzelmét hirdeti. Krisztus halálból való feltámadása a keresztények örömének az oka. -dm-
„A B Á R Á N Y , AKI ELVESZI A VILÁG BŰNÉT“ Keresztelő János, miután elfogadta, hogy a bűnösök között kiszolgáltassa Jézusnak a keresztséget, Jézusban meglátta és megmutatta Isten bárányát, aki elveszi a világ bűnét. Így nyilvánítja ki, hogy Jézus egyszerre a szenvedő Szolga, aki némán engedi, hogy leölésre vigyék és sokak bűnét hordozza, és a Húsvéti Bárány, Izrael megváltásának szimbóluma az első húsvétkor. Krisztus egész élete a küldetését fejezi ki: szolgálni és életét adni váltságul sokakért. A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján
12
MI ÚJSÁG?
NEDEĽA BOŽIEHO M I L O S R D E N S T V A - Šanca začať opäť s čistým kontom Bratia a sestry, Pán Ježiš vo svojich zjaveniach blahoslavenej sestre Faustíne povedal: „Chcem, aby ten obraz, ktorý namaľuješ štetcom, bol slávnostne posvätený na prvú nedeľu po Veľkej noci. Táto nedeľa nech je sviatkom Milosrdenstva" (Den. 49).
Podľa priania Pána Ježiša sa má sláviť v prvú nedeľu po Veľkej
noci, čo poukazuje na úzke spojenie medzi veľkonočným tajomstvom vykúpenia, a týmto sviatkom. Liturgia tohoto dňa sa sústreďuje predovšetkým na oslavu Boha v tajomstve jeho milosrdenstva. „Túžim, aby sviatok Milosrdenstva bol úkrytom a útočišťom pre všetky duše, zvlášť pre úbohých hriešnikov. V ten deň je otvorené vnútro môjho milosrdenstva. Vylievam celé more milostí na duše, ktoré sa priblížia k prameňu môjho milosrdenstva. Duša, ktorá pristúpi k svätej spovedi a svätému prijímaniu, dosiahne úplné odpustenie vín a trestov. V tento deň sú otvorené všetky Božie pramene, cez ktoré plynú milosti. Nech sa nebojí priblížiť ku mne žiadna duša, hoci by jej hriechy boli ako šarlát" (Den. 699). Sviatok Milosrdenstva má byť nielen dňom všeobecného uctievania Boha v tomto tajomstve, ale aj dňom milosti pre všetkých ľudí, a zvlášť pre hriešnikov. Lebo Pán Ježiš spojil s týmto sviatkom veľké
prisľúbenia. Najväčšie z nich spojil so svätým prijímaním, prijatým v tento deň - je to prisľúbenie „úplného odpustenia vín a trestov”, čiže taká milosť, akú dostávame len vo sviatosti svätého krstu. Je to teda niečo také ako „nový krst“ – nová šanca začať opäť s čistým kontom. Od ostatných spovedí sa líši tým, že sa tu odpúšťajú nielen všetky hriechy, ale aj všetky tresty, teda nie len čiastočné, ako pri spovediach v iné dni. Výnimočnosť tohto sviatku je aj v tom, že všetci, dokonca tí, ktorí sa iba v tento deň obrátili, si môžu vyprosiť každú milosť, ak je zhodná s Božou vôľou. Myslime tu najmä na všetky závislosti svoje či našich drahých, ktoré nám bránia kráčať ľahšie za Pánom, myslime tu na tých ktorí potrebujú obrátenie, vnútorné uzdravenie alebo potechu. „Sviatok môjho milosrdenstva vytryskol z [môjho] vnútra pre potešenie celého sveta” (Den. 1517) „a je potvrdený v hlbinách môjho zľutovania" (Den. 420).
Prípravou na tento sviatok má byť novéna, pri ktorej sa modlíme korunku k Božiemu milosrdenstvu (novéna trvá 9 dní, začína sa od Veľkého piatku). - róbi atya –
AZ ÚR NAPJA „Ezt a napot az Úr Isten adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!“ Jézus „a szombatok első napján“ (Mk 16,2) támadt fel a halottak közül. Mint „első nap“, Krisztus feltámadásának napja emlékeztet az első teremtésre. Mint „nyolcadik nap“, mely a szombatot követi, a Krisztus feltámadásával elindított új teremtést jelzi. A keresztények számára a legelső nap lett, az első ünnep, az Úr napja, a latin nyelvekben dominica - vasárnap. „A Nap napján tartjuk mindannyian összejöveteleinket, mert ez az első nap (a zsidó szombat után), melyben Isten a sötétség és az anyag megváltoztatásával alkotta a világot; és Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halottak közül“ (Szent Jusztinosz). A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján
13
MI ÚJSÁG?
M Á J – M Á R I E ČAS Hovorí sa, že mesiac máj je čas lásky. Svet okolo nás sa naplno prebúdza; teplo, ktoré strieda búrlivý a ešte dosť chladný apríl spôsobuje, že všetko začína kvitnúť a bujnieť. Prebúdzajúca sa príroda nevynechá ani nás ľudí, nakoľko sme jej súčasťou. Aj v nás sa čosi mení; čosi v nás chce vyhnať kvety, ktoré neskôr majú dozrieť do ovocia. Ovocím nášho života má byť láska. A kvetmi, ktoré sú nádejou tohto ovocia, to sú naše dobré predsavzatia a túžby. Aby sa však z kvetu stal plod, musí sa najprv opeliť. A to je úlohou vetra. V našom duchovnom živote je ním Duch Svätý. On opeľuje kvety našich túžob a predsavzatí, aby prinášali veľa ovocia. Z našej strany je potrebné len sa otvoriť a nechať vietor pôsobiť.
A tu je problém. Nevieme sa otvoriť. Akoby sme nedôverovali, že už je teplo, že nezmrzneme. Čo tu robiť? Hovorí sa, že „kde nemôže čert, pošle ženu“. A platí to aj
pre Boha. Kde sa nemôže svojim Duchom Svätým dostať k srdcu človeka, kde mu v tom on bráni, pošle tam ženu Máriu. Príchod ženy, a ešte takého razenia ako je Panna Mária, obmäkčí nejedno tvrdé srdce, rozkvitne nejeden kvet, aby ju potešil. Možno aj preto je máj mariánsky mesiac. Viac na ňu myslíme, viac sa k nej obraciame, aby nám vyprosila čo potrebujeme. Zo všetkého najviac potrebujeme otvorenosť srdca pre Ducha Svätého. Ona „služobnica Ducha Svätého“ nás môže naučiť, čo to znamená láska. Uvime preto z loretánskych zvolaní, krásnu kyticu na jej chválu, previažme ju stuhou ruženca a takto Máriu obdarme za jej krásu. Som presvedčený, že to nenechá bez povšimnutia a dotkne sa nášho srdca, aby sa otvorilo pre lásku. - róbi atya -
UŽITOČNÁ BOLESŤ „Bolo to dobré, že som bol pokorený, aby som sa naučil Tvoje predpisy“ (Ž 119,71) Ak utrpenie prijímame s pokorou, môže byť poučné. Môže to byť cvičenie, ktoré nás vedie k hlbšiemu a plnšiemu životu. Podľa apoštola Petra nás utrpenie vedie k tomu, aby sme nežili len sebe, ale „podľa vôle Božej“ (1 Pt 4,2). Skôr, ako prekážkou nášho duchovné rastu, môže byť bolesť nástrojom – ak sme ňou vyučovaní. Môže nás posúvať bližšie k Bohu a hlbšie do jeho Slova. Je to prostriedok, ktorým nás milostivo tvaruje, aby sme boli podobní jeho Synovi.
Postupne nám dáva súcit, spokojnosť, tichosť, odvahu a veci, po ktorých túžime. Bez bolesti by sme neboli tým, čím nás Boh chce mať. Jeho sila tróni nad našimi slabosťami. Dnes sa rozhodol Boh vyučovať ťa bolesťou a utrpením? Znášaj toto cvičenie trpezlivo. On môže túto skúšku zmeniť na požehnanie. Môže to použiť, aby ťa pritiahol bližšie k sebe a svojmu Slovu. Dáva ti poučenie, ktoré použije na to, aby ti udelil svoju milosť. Boh ťa môže použiť oveľa lepšie, keď si prešiel pokorením. - dm –
KRISTUS – LEKÁR Kristov súcit s chorými a jeho mnohé uzdravenia chorých každého druhu sú výrazným znamením toho, že „Boh navštívil svoj ľud“ (Lk 7,16) a že Božie kráľovstvo je už celkom blízko. Ježiš má moc nielen uzdravovať, ale aj odpúšťať hriechy; prišiel uzdraviť celého človeka, dušu i telo; on je lekár, ktorého potrebujú chorí. Jeho súcit so všetkými, čo trpia, ide tak ďaleko, že sa s nimi totožňuje: „Bol som chorý a navštívili ste ma“ (Mt 25,36). Jeho uprednostňujúca láska k chorým v priebehu storočí neprestala budiť u kresťanov celkom osobitnú pozornosť voči všetkým, čo trpia na tele alebo na duši. Z nej pochádzajú neúnavné úsilia uľaviť im. Podľa Katechizmu katolíckej Cirkvi, bod 1503
14
MI ÚJSÁG?
SZENT MÁTYÁS APOSTOL Mielőtt bemutatnánk Mátyás apostolt, először is meg kell említeni Júdást, kinek személye a keresztény gondolkodás és teológia számára minden időben nehezen feloldható botrány volt. Bár egyfajta üdvösségtörténeti beállítottságú teológia szerint Júdás nem tett semmi mást, csak amit Isteni megváltó szándéka megengedett, a keresztény hagyomány gonosz és kétségbeesett véget tulajdonított neki: Máté evangéliuma szerint (27,5) felakasztotta magát. Az Apostolok Cselekedetei szerint Péter ezt mondta: „amikor lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei“ (1,18). Dante a Caesar-gyilkos Brutusszal és Cassiusszal együtt a pokol legmélyére helyezte, az ördög három szájának egyikébe (Pokol 34,55 sk.). Jézus árulójának lehetséges indítékai felől a hittudósok és a történészek különféle elméleteket állítottak fel. Csalódott talán Júdás a Jézushoz fűzött messiási reményeiben? Vagy talán amiről a negyedik evangélium szerzője beszél, egyszerű pénzvágy vitte rá a borzalmas tettre? (Jn 12,6; Mt 26,14) A források semmiféle felvilágosítással nem szolgálnak efelől. Éppen ezért Júdás egyszerű elítélése, amely az áruló őstípusává teszi őt, s az árulás bűnének minden súlyát egyedül rá helyezi, éppen olyan tévesnek látszik, mint az a kísérlet, amely hibáját túlzott dramatizálással érthetővé és menthetővé akarja tenni. Iskarióti Júdásról szólni kellett, ha Szent Mátyásról akarunk
beszélni. A jeruzsálemi kicsiny közösség Jézus feltámadása után, még pünkösd előtt Júdás helyett egy másik apostolt akart választani egyfajta istenítélettel (ApCsel 1,15-26). Lukács ránk hagyományozta Péter beszédét, melyben így érvelt: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról“. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sors Mátyásra esett, és őt sorolták az apostolok közé. Mátyás további sorsa ismeretlen előttünk. Az apokrif András és Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával „az emberevők országa“ jutott neki. Ott Mátyást megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és Andrást csodálatos módon kiszabadította. A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül. Ereklyéit Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S. Giustina is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a
Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re. Szent Mátyásról az említett forrásokon kívül csak a legenda rajzol eleven képet: Amikor Júdea-szerte prédikált, a vakokat látókká, a leprásokat tisztává tette és kiűzte az ördögöket; a bénáknak visszaadta a járásukat, a süketeknek a hallásukat, a holtaknak az életüket. Amikor sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: „A »gaztettekről«, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!“ Ketten tanúskodtak hamisan ellene, és megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal adta vissza lelkét az égnek: Mátyás, aki a törvény alapos ismerője, tiszta szívű, bölcs szellemű, a Szentírás kifejtésében éles elméjű, a tanácsadásban megfontolt, az igehirdetésben bátor volt, ily módon egyesült Urával.
FOHÁSZ: Istenünk, ki Szent Mátyást arra választottad, hogy tagja legyen az apostolok kollégiumának, kérünk, közbenjárására add meg, hogy akiket atyai szeretetedben gyermekeiddé fogadtál, azok egykor választottaid sorában is ott lehessenek! A Szentek élete c. könyv alapján: -vt-
15
MI ÚJSÁG?
A SZENTMISE TÖRTÉNETE: V-XIII. SZÁZAD Úgy a keleti, mint a nyugati egyházban a liturgia nagy arányokban fejlődik. Keleten leginkább Antiochia és Alexandria, nyugaton pedig Róma és Milánó vezetnek a liturgiában. Ebben az időben ugyanis még nem sikerült egységet teremteni a szertartásokban. Az egyes liturgikus családok egymás mellett önállóan fejlődtek, szélesedtek. Kisebb városok a főbb liturgikus központok szokásait követték. Egyik-másik város többféle liturgiából is kölcsönzött részleteket, úgyhogy ma már szinte lehetetlen egészen pontos leírást adni ezeknek a liturgiáknak keletkezéséről, egymáshoz való viszonyáról. a) Nyugati liturgiák: Nyugaton az V. század körül két rítusforrást ismerünk: a rómait és a gallikánt. A legfőbb könyvek ebből az időből a három sacramentárium (így hívták akkor a misekönyvet), amelyek azonban a szertartásokról semmit sem említenek; az imaszövegekből is csak a kollektákat, a préfációt s esetleg a kánont hozzák. A pap ugyanis a felolvasások és a zsoltáréneklések alatt semmit sem imádkozott, hanem csak figyelt a felolvasásra vagy énekre, így a misekönyvben ezek a részek nem is voltak meg. A legrégibb a Sacramentarium Leonianum, melyet felfedezője Nagy Szent Leó pápa (+461) művének tartott, valójában azonban csak a VI. század első felében keletkezett. Nem liturgikus használatra készült, hanem csak az akkor használatos miseszövegekből összeállított magángyűjtemény volt. Korban legközelebb áll hozzá a Sacramentarium Gelasianum, mely Gelasius (+496) nevét viseli. Ez egyes gallikán hozzáadásokkal már a VI. században Galliában is használatban volt. Történetileg legnevezetesebb a Sacramentarium Gregorianum, mely a Nagy Szent Gergely pápa (590-604) liturgikus reformjai alapján készült, bizonyára már csak a nagy pápa halála után. Ezt a sacramentariumot I. Hadrián pápa 784 és 791 között elküldötte Nagy Károlynak, aki azt a frankoknál szokásos miseszövegekkel kiegészítette és ebben az alakjában egész
birodalmában elterjesztette. Ez a sacramentarium tehát lényegében azt a liturgiát tartalmazza, mely Nagy Szent Gergely pápa idejében használatban volt. E nagy pápának elévülhetetlen érdemei vannak a liturgia fejlesztése és állandósítása körül. A római liturgia ebben az időben még csak Róma városának a szertartása volt. Észak-Olaszországban és a többi országokban más liturgiákat használtak. Ezeket a rómaitól eltérő liturgiákat gyűjtőnévvel gallikán liturgiának nevezzük, főlegt azért, mert Galliának abban az időben meglehetősen nagy területen irányító szerepe volt a liturgiában. Hogy ez a gallikán liturgia a régi római liturgia-e, melyet Rómában a Damasus pápa reformja szüntetett volna meg, vagy a keleti, nevezetesen az antiochiai liturgiának nyugatra átültetett alakja, az még ma is nyílt kérdés. A régi gallikán liturgiának még most is van Európában két érdekes maradványa: az ún. mozarab és az ambrózián-liturgia. Az előbbit a spanyolországi Toledóban II. Orbán pápa (1088-1099) ideje óta már csak egynéhány templomban, ma pedig már csak a székesegyház ún. mozarab kápolnájában használják. Az ambroziánliturgia pedig, mely a római liturgiához már nagyon hasonlít, Milánóban van szokásban. b) Keleti liturgiák: Ezek között a legelterjedtebb a bizánci vagy konstantinápolyi liturgia,
melyet görög, arab és ószláv nyelven még ma is használnak a görögkatolikusok, a melchiták és a szakadár keleti egyházak. Ennek a liturgiának három alakja van: a Szent Vazul, az Aranyszájú Szent János és az Előremegszenteltek liturgiája. Az első kettőnek ugyanaz a beosztása, csak részben a szövegek mások. Az előírás szerint a Szent Vazul liturgiáját évente 10-szer, a Szent Gergely pápának tulajdonított Előremegszenteltek liturgiáját a nagyböjt egyes napjain, a többi napon pedig Aranyszájú Szent János miséjét végzik. Ez a mise tulajdonképpen Szent Jakab liturgiájából származott, amelyet először Szent Vazul, később azután Aranyszájú Szent János erősen megrövidített. A Szent Jakab-liturgia a hagyomány szerint Szent Jakab apostoltól, az első jeruzsálemi püspöktől származik. Ez a legrégibb liturgia a keleti egyházban, de a görögnyelvű szent Jakab-liturgiát a XIII. században kiszorította a bizánci-liturgia., úgyhogy azt ma már csak egy bizonyos jeruzsálemi kolostorban használják. A szírnyelvű Szent Jakab-liturgiát még ma is használják a nyugat-szíriai jakobiták, az egyesült szírek és maroniták. Említsük még meg a Szent Márk-liturgiát, mely Alexandriából származott s amelyet a XIII. században az egyiptomi görögöknél szintén a bizanci-liturgia váltott fel. Ennek a liturgiának egy átdolgozását használják még ma is a koptok és az abesszíniai keresztények. -vt-
16
MI ÚJSÁG?
M I S I O N Á R O M JE KAŽDÝ K R E S Ť A N Autorka tohto článku je rodáčkou z Hrubého Šúru. Našej redakcii poskytla nasledujúci „referát“ z misie: Na chvíľu sa pri čítaní článkov o rôznych misiách prenesiem do svojich snov z detstva, alebo aj do svojich dávnejších, ale už reálnejších predstáv, keď som ako bývalá zdravotná sestra rozmýšľala aj o tom, že raz pôjdem do Afriky a budem tam ošetrovať chorých. Od mojich teenegerských rokov a snov ubehlo veľa času. Vydala som sa, mám s manželom už dospelé deti a serióznu prácu pedagogičky na Filozofickej fakulte UK v Bratislave. Pôsobenie na univerzite v istom zmysle považujem tiež za dôležitú misijnú prácu medzi mladými ľuďmi, ktorým my, učitelia, pomáhame pri formovaní ich osobností. Myšlienky o misijnej práci a „pokušenie“ zažiť ju z vlastnej skúsenosti ma však nikdy neopustili. Moja videokazeta o pátrovi Damianovi, ktorý sa obetoval a pracoval pre malomocných na ostrove Molokai, je u nás doma jej častým pozeraním už úplne ošúchaná... Myslím, že podobnými myšlienkami, túžbami a s pocitmi ochoty spraviť niečo dobré pre druhých sa zaoberajú mnohí z nás. Pracovné povinnosti a spolupráca na výskumnom projekte, zameranom na dospievajúcu mládež a rodinu, ma pred desiatimi rokmi zaviali do Holandska. Priateľstvá aj úzka odborná spolupráca mi otvorili srdce pre týchto ľudí. Začala som cítiť k týmto ľuďom zvláštnu náklonnosť, chápať ich zmýšľanie, citlivo ale aj veľmi kriticky vnímať ich smutne známu liberálnu, hodnotovú a sociálnu rozpoltenosť. Objavila som však na vlastnej skúsenosti aj kvality a neobyčajne vzácne vlastnosti Holanďanov. Pocítila som, že ma potrebujú, že ma prijímajú, dokážeme sa obohacovať na
odbornej úrovni, ľudsky, ale aj kresťansky a vo viere. V mojom srdci vytrysklo poznanie: „Holandsko je moja misia! Veď aj toto je misijná práca!“ Myšlienky o misiách, túžby niečo také spoznať, doteraz vo mne živilo ešte veľmi veľa aj iných podnetov.
aj s tým najjednoduchším povolaním a postavením. Prečo teda nepovažovať aj môj kontakt s Holanďanmi za misiu? Alebo aj výchovu našich vlastných detí a formovanie a vzdelávanie mladých ľudí na univerzite za misijné poslanie? Aký je v tom rozdiel?
Kto je vlastne misionár ? Každý, kto hľadá spôsob ako spraviť svoj život dôkazom toho, v čo verí. Stať sa misionárom je teda veľmi jednoduché. Stačí byť „z presvedčenia“ dobrým človekom, pomáhať tým, ktorí to v našom najbližšom okolí potrebujú, byť citlivými na udalosti, ktoré sa okolo nás dejú a podľa svojich možností odpovedať na ne. Niekedy stačí len si dobre plniť svoje školské či pracovné povinnosti. Misionár je ohlasovateľ dobrej zvesti, šíriteľ dobra, pokoja a lásky. Ešte bližšie k povolaniu misionára majú asi učitelia, ale najmä rodičia, ktorí môžu veľmi jednoducho a priamo - slovom, dobrým príkladom, múdrym výchovným vedením viesť k dobru a nabádať k nasledovaniu vlastným vzorom. Nikto však nemôže dať to, čo sám nemá, čo sám nevlastní. Preto misionár je zapálený človek, ktorý pracuje predovšetkým na sebe, na zdokonalení svojho charakteru, svojich postojov a usiluje sa vytvárať s druhými dobré vzťahy, ozajstné ľudské spoločenstvo, ktoré vie darovať. Misionárom sa teda môže a domnievam sa, že sa aj musí (!) stať každý kresťan, ktorý pochopil hlavnú myšlienku evanjelia. Misionárom by sa mal stať každý otec a mama, dieťa, každý učiteľ, vedec, lekár, ale bez rozdielu tiež každý človek,
Ako som sa ocitla na misijnej stanici na Šalamúnových ostrovoch? Ako sa hovorí „šťastie a úspech stretne toho, kto je pripravený“, tak aj myšlienka o misii osloví toho, kto ju v sebe nosí, kto ju živí, kto je aj na takýto vnútorný, alebo ak chcete - i duchovný podnet pripravený. Moji kolegovia z univerzity v Holandsku o mne a o mojom živote vedia veľa. Ústa hovoria spravidla o tom, čím je plné srdce, takže asi nebolo veľmi ťažko zistiť, že silnú túžbu mať misijnú skúsenosť v sebe mám a čakám iba na možnú príležitosť k jej realizácii. Náš výskumný projekt má medzinárodný charakter, zahŕňa viaceré krajiny v Európe, participujú na ňom tiež Mexiko, Kanada, Nový Zéland. A tak som dostala minulý rok v máji konkrétnu ponuku z univerzity v Groningene realizovať výskum o mládeži a rodine v niektorej krajine z tzv. tretieho sveta. Prínosom bude porovnanie týchto výsledkov práve vzhľadom na rozdielne sociálne a kultúrne podmienky z takejto krajiny s krajinami vyspelými. Na Šalamúnových ostrovoch pred tromi rokmi pôsobil salezián don Peter Kuchár zo Slovenska. Pôsobí tam tiež misijná dobrovoľníčka z Košíc Alenka Takáčová ako učiteľka na saleziánskej strednej škole DBTI (Don Bosco Technical Institute) v meste Honiare na ostrove Guadalcanal.
MI ÚJSÁG? Z nadšeného rozprávania obidvoch som sa bližšie zoznámila s prácou na tejto misii, s mentalitou ľudí žijúcich na Šalamúnových ostrovoch, s klimatickými aj inými podmienkami. Zaujímali ma predovšetkým mladí ľudia a tiež rodinný život, ktorý ovplyvňuje rodinnú výchovu. Pre Šalamúnove ostrovy som sa rozhodla, pretože so saleziánmi úzko spolupracujem aj na Slovensku a tiež som laická saleziánka – spolupracovníčka. Kontakt s našimi slovenskými misionármi bol pre mňa veľmi dôležitý aj kvôli zariadeniu môjho prijatia na tejto misijnej stanici a pre vybavenie všetkých potrebných náležitostí spojených s mojím ubytovaním a s realizáciou môjho výskumu. Alenka Takáčová mi pritom nesmierne pomáhala v príprave pred cestou i počas celého môjho pobytu, ktorý trval od polovice septembra do decembra. Cieľ mojej cesty bol splnený Zdá sa mi to trocha symbolické a neviditeľnými vláknami Božej Prozreteľnosti tiež prepletené, že práve Holanďania, ku ktorým som vykročila s ideou misijného poslania mi umožnili zažiť krátku, ale skutočnú misiu v krajine tretieho sveta. Žeby misia na „dva smery“? Na Šalamúnkach ma privítala krásna príroda, pravá džungľa, nedotknutý raj na zemi, plný nezvyčajných zvukov, ale aj majestátu ticha, aké už v našich končinách nemáme šancu nájsť a vychutnať. Za svoje pohodlie a túžbu zabávať sa, „žiť si na úrovni“, sme totiž ochotní zaplatiť veľa, veľmi veľa. Sme ochotní stratiť obyčajné ľudské vzťahy, počúvať, pozerať, vstrebávať do seba všetko, čo nás niekedy iba ohlupuje a vyprázdňuje, veriť radšej chladnej technike
a komunikovať navzájom neosobne a voči sebe nepozorne. Máme tendenciu radšej sa skrývať za rôzne filozofie, ideály rovnosti, slobody, obhajobu rôznych práv. Myslíme si, že takto vybudujeme lepšiu a spravodlivejšiu spoločnosť, pričom to je často iba útek samých pred sebou, pred zodpovednosťou a neschopnosťou obetovať sa. Týmto chcem zároveň stručne naznačiť, akých nádherných ľudí – čistých a nevinných (takých ešte aj vo svojich chybách av zlých charakterových črtách) - som tam stretla. Oni sú ako tá ich príroda – nedotknutá, rýdza, neskrotená, ale so všetkými dobrými možnosťami rastu a ďalšieho formovania. Dobro ich srdca nie je zahádzané nezmyselným balastom, nič neskrývajú, nič nepredstierajú. Vedia vás počúvať, naplno vnímať, vedia dať všetko a aj keď z nášho pohľadu často nemajú nič, vedia dať úplne všetko a stať sa darom bezo zvyšku... (...)
Duchovný rozmer putovania za misijnou skúsenosťou Boh sa nám zjavil v osobe Ježiša Krista a ak vieme Ježiša objaviť v ľuďoch, ideme priamou cestou k Bohu, spoznávame Boha. Každou službou človeku preto máme nachádzať a adorovať Kristovu tvár v ľuďoch, zvlášť v chudobných a jednoduchých.
317 Toto je dar, ktorý človek získa misijnou aktivitou. Hodnota tohto daru však presahuje našu námahu a obetu, ktorú sme do neho vložili. Odniesla som si zo Šalamúnových ostrovov ešte jeden hlboký duchovný zážitok. Cestovala som tam sama, cesta trvala veľmi dlho, s tromi prestupmi 4 dni. Nie som nejaká skúsená cestovateľka, bolo to trocha pre mňa náročné vedieť sa postupne od všetkého odpútať, od mojej rodiny, nemyslieť už na „európske“ úlohy a záväzky a sústrediť sa už len na to, čo ma čaká na malom fliačiku zeme, stratenom v Tichom oceáne. A potom keď som sa zoznámila s prvými Šalamúncami a videla som ich životnú múdrosť vyjadrenú v obrovskej odovzdanosti, ale i v chuti zápasiť za lepší život, za seba a nemať pri tom skoro žiadne privilégia a extra možnosti, napĺňalo ma to úctou voči nim. Zároveň som sa však cítila naozaj ako stratená, bezmocná, neschopná dať a prijať, smutná z toho, že im neviem vyriešiť ich problémy, nerozumela som ich reči... Aj tropické teploty a skoro 100% vlhkosť mi spôsobovali lapanie po vzduchu a po elixíre života. Po čase som pochopila, že to takto asi zariadil Pán Ježiš. Vytiahol ma na šíre more, do neznáma, do malej lodičky, opustenú a do neznámej prázdnoty, aby mi ju vyplnil svojou Prítomnosťou. Dovolil, aby som sa stratila, aby ma prinútil hľadať Jeho náručie a nestratiť zodpovednosť ani za seba, lebo ak chceme niečo dať, musíte to najskôr vlastniť. Moje modlitby sa prehĺbili, moja viera sa obnovila, našla som viac seba, bola som schopná aj niečo ponúknuť a hlavne - našla som Ježiša aj v čokoládových tvárach mojich priateľov. Mária Potočárová
18
MI ÚJSÁG?
FARA ODPOVEDÁ NA OTÁZKU: Pán farár, ako to vlastne bude s birmovkou, koľkí na ňu pôjdu? Ako to bude, to sa uvidí priamo pri vysluhovaní tejto sviatosti, no povedal by som, že ešte lepšie sa to uvidí na životoch našich birmovancov, ktorí túto sviatosť prijmu. A koľkí pôjdu? Podľa môjho rozhodnutia, ktoré som robil na základe miery dodržania zväzkov, na ktorých sme sa jasne dohodli už na začiatku, uznal som za vhodne disponovaných a vnútorne pripravených len desiatich z celého zoznamu (46). Bol som odhodlaný na tomto trvať, aby sme sa konečne posunuli v chápaní sviatostí ďalej. Toto moje rozhodnutie vyvolalo vlnu nepochopenia a nesúhlasu u samotných birmovancov, no najmä u ich rodičov. Vyústilo to do pomerne búrlivej debaty na túto tému, čomu sa teším. Rodičom som sa snažil vysvetliť, o čo mi ide a poprosil som ich, aby ma podržali pred deťmi a pomohli im správne pochopiť to, o čo mi tu ide. No zdá sa, že ani oni ma nepochopili; stále mi len vyčítali, že som deťom ešte nedal otázky a že som sa rozhodoval len podľa nejakých pečiatok a percent. Ako som to už neraz povedal aj deťom, aj im, či na omšiach, či na stránkach tohto časopisu, znova opakujem – v príprave na sviatosti nejde v prvom rade o vedomosti, ale o vnútorné pochopenie podstaty, ktoré sa má navonok prejaviť určitými postojmi. Bez tohto sú vedomosti úplne zbytočné. Ten postoj, ktorým mi mali ukázať, že im ide pri birmovke o to podstatné – o Božiu milosť, to čo som od nich očakával bol duchovný život. A poriadny duchovný život nie je mysliteľný bez pravidelného sviatostného života. Teda minimálne účasť na nedeľnej omši, a pokiaľ možno, aj na sv. prijímaní a spoveď podľa potreby; no aspoň raz za mesiac, aj kvôli ich osobnej
duchovnej formácií. O toto mi išlo. A keďže väčšina ma svojim prístupom nepresvedčila o tom, že pochopili podstatu, ani som im žiadne otázky zatiaľ nedával. Napriek tomu, že mnohí sa k príprave postavili ozaj zodpovedne, že u mnohých je aj dobrý úmysel a berú svoju vieru vážne, predsa ešte nedozreli na to podstatné a teda potrebujú ešte čas. Ja som nikomu neuprel dobrú vôľu, ale tu nestačí len dobrá vôľa, tu je potrebný aj určitý stupeň zrelosti a pochopenia. Možno som ja nespravil dosť pre to, aby to pochopili, možno som sa v tejto veci málo modlil..., za to sa ospravedlňujem; avšak to, že to tie deti ešte nepochopili alebo nedostali do života, to je v prvom rade vizitka rodičov a krstných rodičov, ktorí ich svojou výchovou a svojim príkladom nepotiahli k tomuto stupňu zrelosti. Nepotiahli, lebo sami na to zatiaľ nedozreli. Bohužiaľ. Mrzí ma to, že to musím takto povedať, ale v tom je celý problém. Že ich naučili modliť sa, chodiť pravidelne do kostola, že ich prihlásili na náboženstvo, to všetko oceňujem a za to im patrí chvála, ale to nestačí. Keď ich priviedli ako 7-8 ročné na Prvé sv. prijímanie, prečo ich už ďalej nepodržali? Keby na nich deti, aj naďalej videli pravidelný sviatostný život, inak by na vec pozerali a celkom spontánne by na to nabehli alebo by aspoň viac uvažovali a dokázali by sa postaviť aj tlaku mienky väčšiny; myslím, že tá tu tiež zohrala veľkú úlohu a má dosť veľký podiel na tom, že v takej veľkej miere sa ten sviatostný život zanedbal. Všetko toto, ako to tu teraz píšem, som rodičom vtedy povedal. Myslel som, že nad tým pouvažujú, vstúpia do seba
a v ďalšom období, ktoré som ešte dal aj ich deťom na dozrievanie, aj oni trochu pouvažujú nad tým a začnú brať svoju vieru ozaj tak, ako to učí Ježiš cez svoju Cirkev, ako si to vyžadujú aj nové, zmenené okolnosti, v ktorých žijeme a nie len podľa toho, ako „boli naučení“. Čakal som, že to takto zoberú a že sa to budú snažiť aj deťom takto podať. Tým by boli podržali aj mňa, aj deti a mali možnosť napraviť, čo v náboženskej výchove zanedbali. No oni videli chybu najmä u mňa a tak sa obrátili na mojich nadriadených do Trnavy s prosbou o prešetrenie môjho rozhodnutia. Keďže termín birmovky sa blížil a z Trnavy sa neozývali (pre práceneschopnosť arcibiskupa aj generálneho vikára) zavolal som v tejto veci druhému generálnemu vikárovi diecézy otcovi biskupovi Stanislavovi Zvolenskému, ktorý o liste vedel. Vypočul si moju mienku a po zvážení viacerých okolností ma povzbudil, aby som zobral všetkých, tak, ako boli prihlásení a chodili na prípravné stretnutia. Zodpovednosť, za prípadné vyslúženie sviatosti niekomu, kto nie je na to vhodne disponovaný, zobral na seba. Ja, hoci som zatiaľ stále presvedčený o správnosti svojho pôvodného rozhodnutia, v duchu poslušnosti prijímam toto želanie biskupa a pripravím všetky náležitosti, aby tí, ktorí boli v zozname kandidátov na birmovku mohli v stanovený termín prijať túto sviatosť. Vysvetlenie takéhoto rozhodnutia mojich nadriadených ponechávam na nich. Som presvedčený, že otec biskup, ktorý príde birmovať vnesie do tejto veci jasno aj vám, aj mne, že náležite všetkých poučí a tak upokojí celú situáciu.
2
19
MI ÚJSÁG?
Chcem na záver uistiť všetkých, že napriek neštandardnému postupu, nemám na nikoho ťažké srdce, na nikoho sa nehnevám a prosím o prepáčenie všetkých, ktorých som sa nejako dotkol. Verím, že Pán Boh požehná túto farnosť pre modlitby mnohých. Birmovancom chcem popriať, aby s čo najväčším úžitkom prijali túto sviatosť na svoje posvätenie, Bohu na slávu a iným na radosť. Váš - róbi atya -
CONFIRMATIO - MEGERŐSÍTÉS A bérmálandónak, aki elérte az értelem használatának korát, meg kell vallania a hitet, a kegyelem állapotában kell lennie, akarnia kell a szentség felvételét, és késznek kell lennie arra, hogy vállalja Krisztus tanítványának és tanújának feladatát az egyházi közösségben és a földi dolgok közepette. (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1319). A keresztény beavatás három szentség együttesével valósul meg: a keresztség által, ami az új élet kezdete; a bérmálás által, ami ennek az életnek a megerősítése; és az Eucharisztia által, ami Krisztus testével és vérével táplálja a tanítványt, hogy Mesteréhez hasonlóvá alakuljon (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1275). A keresztség a hit jelképe, melynek növekednie kell(ene). A keresztségi kegyelem kibontakozásához fontos a szülők és a keresztszülők segítsége, akik hitükben kell, hogy szilárdak legyenek, valamint képesek és készek segíteni a gyermeket a keresztény életben. Feladatuk igazi egyházi szolgálat legyen. A nagykorúvá növekedő gyermekektől Isten elvárja, hogy a keresztény hit világosságával és a szeretet melegével ajándékozzák meg embertársaikat. Nyilvánosan vallják meg a Krisztusba vetett
hitüket és tegyenek tanúságot Jézusról, mintegy szolgálatot teljesítve. Mi a pap feladata és mi a célja a katekéziseken való találkozásoknak? Az, hogy a keresztény jelöltet Krisztussal való nagyobb egységre vezesse; bensőségesebb, családias kapcsolatot alakítson ki a Szentlélek művének ajándékával és hívásával; felébressze a bérmálkozó jelöltben a Jézus Krisztus Egyházához tartozás érzetét, mint az egyetemes Egyház,
mint pedig a plébániaközösség vonatkozásában. Isten értelmes természettel ajándékozta meg az embert, hogy megértse üzenetét és válaszoljon rá. Ha mi, szülők és keresztszülők nem ismerjük fel a világ, mint ajándék jellegét, és ezen keresztül az Ajándékozót, mit várunk el gyermekeinktől? Hogyan segítettük és segítjük őket abban, hogy közelebb kerüljenek Istenhez? Nem követtük-e el a legsúlyosabb bűn egyikét – az Istennel való elszakadást? És csupán a mi hozzáállásunkkal!
A püspök atya kézrátétel által hívja a bérmálkozóra a Lélek ajándékát, ami a keresztség kegyelmét segíti el a beteljesedéshez. A krizmával történő megkenés megvilágítja a „keresztény“ nevet, ami annyit tesz, mint „fölkent“ és eredete magának Krisztusnak fölkentségéből származik, mert Őt Isten a Szentlelkével kente föl (ApCsel 10,38). A bérmálkozó megkapja a „jegyet“, a Szentlélek pecsétjét. „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét“ – hangzanak majd e szavak a püspök atya által. A bérmálás végső soron rányomja az eltörölhetetlen lelki jegyet, a karaktert, ami annak a jele, hogy Jézus Krisztus egy keresztényt megbélyegzett Lelke pecsétjével, hogy a keresztény az ő tanúja legyen (Lk 24, 48-49). Képesek erre a tanúságtételre bérmálkozóink? Hiszen a versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd érte (2 Tim 2,5). Kedves bérmálkozók! Küzdöttetek-e azért, hogy Krisztus hivatott tanújaként terjesszétek és védelmezzétek a hitet? Mert aki nem ismeri Krisztust, nem is tudja Őt igazán szeretni. Igyekezzünk tehát még szorosabban egyesülni Krisztussal és az Ő Szavával az evangéliumban. Imádkozzunk bérmálkozóinkért, lelki vezetőjükért – Róbert atyáért, s nem utolsó sorban embertársainkért és mindazokért, akiknek a közvélemény hatására téves az élethez való hozzáállásuk. Legyen bátorságuk az árral szemben úszni. Jézusom, bízom benned! Duray Márta
MI ÚJSÁG?
8
FARA HLÁSI
8
KRSTY:
Za obdobie, od posledného čísla farského časopisu, sme vo sviatosti krstu privítali medzi nami dvoch nových členov farského spoločenstva Filipa Barboru z Hrubej Borše (18.III.2007) a Filipa Szikharta z Kostolnej (1.IV.2007). Modlime sa za nich a aj za ich rodiny, aby sa v nich stretli s Božou láskou a dobrou kresťanskou výchovou.
POHREBY: V tomto období nás opustili a odišli do večnosti: Birgita Stranovská rod. Tóthová z Borše (22.II.2007), Ladislav Vidra z Borše (28.II.2007) a Jozef Szalay z Kostolnej (21.III.2007). Nech odpočívajú v pokoji a pozostalí nech vo svojom žiali nachádzajú útechu v nádeji, že sa raz opäť stretnú.
SOBÁŠE: Blahoželať k sobášu zatiaľ nemáme komu, ale pripravujú sa dva páry:
Michal Turček zo Senca s Máriou Rumanovou, z Kostolnej a Erich Horváth s Monikou Bariczovou, obaja zo Šúru.
PRVÉ SVÄTÉ PRIJÍMANIE A PROCESIA NA BOŽIE TELO: Tento rok rozmýšľam uskutočniť Slávnosť Prvého Svätého Prijímania v našej farnosti opäť v nedeľu Najsvätejšieho Kristovho Tela a Krvi, teda 10. júna, vo farskom kostole, pre všetky deti. Procesia s Najsvätejšou Sviatosťou Oltárnou by však nebola hneď po sv. omši, ale až vo vhodnom čase popoludní. Tento krát by sme prechádzali ulicami filiálky Hrubý Šúr. Tak ako vlani, očakával by som aj teraz účasť zástupcov celej farnosti na tejto procesií; jednotlivé oltáriky by mohli opäť pripraviť jednotlivé obce – domáci Hrubý Šúr, Malý Šúr, Kostolná a Borša.
BIRMOVKA:
Ako som už vyhlásil, sviatosť birmovania sa bude vysluhovať v našej farnosti po Veľkej Noci, v sobotu 14. apríla t.r., vo farskom kostole, v dopoludňajších hodinách, pravdepodobne okolo 9:30 hod. Mal by prísť medzi nás otec biskup Mons. Ján Orosch. Pripravme sa na pastoračnú návštevu biskupa vnútorne i navonok. Vnútorne tak, že budeme v ňom očakávať príchod Krista veľkňaza, ktorý nás chce usmerniť Božím slovom a našim mladým aj sprostredkovať dary Ducha Svätého. Navonok dobrou prípravou liturgie, vyzdobeným kostolom, aktívnym zapájaním sa do spevu a odpovedí a v neposlednom rade aj slušným a slávnostným oblečením.
NOVÉ VOĽBY EKONOMICKEJ RADY : V júni sa nám končí dvojročné volebné obdobie ekonomickej rady. Ešte by som sa s nimi v tomto zložení chcel aspoň raz stretnúť niekedy po Veľkej noci a pomaly by sme mali uvažovať o nových kandidátoch do tejto služby. Nie je vylúčené, že budú zvolení aj tí istí. Záleží na vás všetkých, ku komu máte dôveru. Zatiaľ som spokojní s ich spoluprácou a verím, že v budúcnosti, či už oni alebo nejaké nové tváre, svojou radou a službou v rovnakej miere, prípadne ešte viac, prispejú k zveľadeniu našej farnosti aj po materiálnej stránke.
MI ÚJSÁG? – az egyházfai plébániaközösség lapja. Egyházi jóváhagyással kiadja
az egyházfai rómaikatolikus plébánia. Felelős: a plébánia kormányzója (plébános). A szöveg nem esett át szakszerű javításon. A szerkesztőség a szövegek átdolgozásának jogát fenntartja.
Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. Vydáva Rímskokatolícky farský úrad Kostolná pri Dunaji s „povolením Bratislavsko-trnavského arcibiskupského úradu dňa 31. 03. 2004“. Zodpovedný: správca farnosti. Text neprešiel odbornou jazykovou úpravou. Redakcia si vyhradzuje právo úpravy textov.
