A víz- és csatornadíjakról a Vízmondó tükrében

XVIII. Évfolyam 4. szám

A víz- és csatornadíjakról a Vízmondó tükrében Miután a Vízmondó névre keresztelt, állandó lakossági fogyasztóinknak szóló kiadványunk els három számában megválaszoltuk a legfontosabb kérdéseket, vagyis, hogy „Kik vagyunk?”, „Pontosan mivel foglalkozunk?” és „Hol végezzük a szóban forgó tevékenységeket?” rátérhettünk konkrétabb részterületek vizsgálatára. Tekintettel a Vízmondó IV. számának megjelenési id pontjára (december, január, február), illetve számításba véve a fogyasztóinkat leginkább érdekl témákat, a gyakran ismétl d kérdések közül el ször a vízés csatornadíjakkal kapcsolatban szeretnénk részletes tájékoztatást adni aktuális kiadványunkban.

Fogyasztóink körében számtalanszor felmerül kérdések, hogy „Miért kerül ennyibe a víz?”, „Milyen tényez k befolyásolják a díjak nagyságát?”, „Kik és mikor döntenek a díjakról?”, „Mikortól hatályos a díj és mikor történik a használatba vétele?”, „Az állam milyen módon támogatja a lakossági fogyasztókat a díjak tekintetében?”. Hosszasan sorolhatnánk a kérdéseket, azonban egy mindössze kétoldalas tájékoztatóban minden valószín ség szerint nem lehet a témát mélyrehatóan kiboncolni. A legfontosabb információk továbbítására szerencsére mégis van azért lehet ségünk.

A témakör - véleményem szerint leglényegesebb – kiindulópontja, hogy kik a DRV Rt. által üzemeltetett víziközm vek tulajdonosai. Sajnos nagyon kevesen tudják, hogy Társaságunk tulajdonában „egyetlen méter vezeték” sincs, hiszen a DRV Rt. koncessziós vagy hosszú távú üzemeltetési, illetve vagyonkezelési szerz dés alapján m ködteti az önkormányzatok, illetve a magyar állam tulajdonában lév víziközm veket. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mivel a díjak nagyságáról nem a szolgáltató, hanem a közm vek tulajdonosai döntenek. Ennek értelmében az állami tulajdonú m veknél - azaz a Balaton és a Velencei tó körül mintegy 142 településen – a díjmegállapító hatóság a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, míg az ellátási területünkön található további, több mint 200 településen az illetékes önkormányzat képvisel -testülete dönt a díjakról az üzemeltet adatai és javaslatai figyelembevételével, de önálló jogkörrel. Vizsgáljuk meg, hogy milyen tényez k befolyásolják a díjak nagyságát. Az egyes tényez k különböz csoportokba sorolhatók, így beszélhetünk m szaki adottságokról, helyi adottságokról, illetve közigazgatási, jogi adottságokról. A tényez k e három csoportja tulajdonképpen független a szolgáltatótól, más üzemeltet esetén is hasonló feltételeket jelentenek a díjalkotás során. A m szaki adottságok között találjuk például a rendelkezésre álló vízbázisok min ségét, amely meghatározza a tisztítási technológiát, lényeges szempont a vízbázisok távolsága is, hiszen ez jelent sen befolyásolja a vízkezelés, -elosztás energia- és anyagigényét. A helyi adottságok közül domináns tényez k: a domborzat, az adott település lakosainak száma, a szezonalítás vagyis ha adott éven belül eltér mennyiségi igényeket kell kielégíteni. Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan a közigazgatási és jogi adottságok: jogszabályok, közterhek, adók is valamennyi szolgáltatóra egységesen vonatkoznak. A díjat befolyásoló tényez knek van még egy csoportja, amely azonban már csak az adott szolgáltatóra jellemz . Kiadványunkban ezt a csoportot a szolgáltatás min ségének neveztük. Ide tartozik például a karbantartások rendszeressége, a hibaelhárítások gyorsasága, a hatékonyan m köd ügyfélszolgálat, a szolgáltatás biztonsága, a szakemberek képzettsége, felkészültsége. S bár ezek a tényez k befolyásolják a legkisebb mértékben a díjak nagyságát, mégis ezek a legfontosabbak a fogyasztói elégedettség szempontjából! Persze a tényez ket más elvek alapján is csoportosíthatjuk, így beszélhetünk állandó költségelemekr l, illetve változóakról, melyek az elfogyasztott mennyiséggel arányosan módosulhatnak. Ez a megközelítés az alapja az ún. kéttényez s díjrendszernek, melynek bevezetését Társaságunk évek óta szorgalmazza. A DRV Rt. az ivóvízellátás és szennyvízelvezetés tevékenységeivel olyan szolgáltatást biztosít fogyasztóinak, mely az év bármely napján, bármikor igénybe vehet . Ezen szolgáltatások rendelkezésre állásának költsége jelenleg az elfogyasztott, köbméterenként fizetend vízdíjban van beépítve. A rendelkezésre állásnak azonban jelent s költségei vannak akkor is, ha egy adott fogyasztó több hónapon keresztül nem fogyaszt vizet. Jól látható, hogy a szolgáltatást idényjelleggel - nyári hónapokban - igénybe vev fogyasztóink az egész éves rendelkezésre állás költségéhez csak kisebb mértékben járulnak hozzá, mint az állandó lakosok. A kéttényez s díjszabás lényege, hogy minden fogyasztónak fizetnie kell egy állandó alapdíjat, függetlenül attól, hogy a szolgáltatást az adott id szakban igénybe vette-e. Az alapdíj tehát azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztás mértékét l függetlenül felmerül költségeket (közm rendszer fenntartása, hibaelhárítás, készenléti díjak, stb.) arányosan osszuk szét fogyasztóink között. Az új díjrendszerben a fogyasztó által elhasznált víz után,

köbméterenként fizetend változó díjat az alapdíj bevezetésével – számításaink szerint – mintegy 10 százalékkal lehetne csökkenteni. Visszatérve a díjalkotás menetéhez, a január 1-t l december 31-ig hatályos víz- és csatornadíjakról tehát a víziközm vek tulajdonosai döntenek, legkés bb a tárgyévet megel z év december 31-ig. A díjak bevezetésére azonban nem mindig kerül sor már január 1-én. Ennek magyarázata az állami támogatási rendszerben keresend . Azokon a településeken, ahol a vízellátás, szennyvízelvezetés költségei az átlagosnál magasabbak, az állam díjkiegészítést nyújt a lakossági fogyasztóknak a költségvetési forrásból. A támogatásokról az ún. Tárcaközi Bizottság dönt - az elmúlt évek gyakorlata alapján – tárgyév els negyedévében. A Bizottságot a környezetvédelmi és vízügyi miniszter megbízottja vezeti, további tagjai az árhatósági jogkör szerepében a Pénzügyminisztérium, a települések képviseletében a Belügyminisztérium és a lakossági érdekek képviseletében az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium szakemberei. A támogatásban érintett településeken a DRV Rt. csak a döntést követ els elszámoló számlában alkalmazza az új, már állami támogatással csökkentett lakossági díjakat, és ebben a számlában szerepel a január óta eltelt id szakra vonatkozó díjkülönbözet visszamen leges elszámolása is. Talán bonyolultnak t nik els olvasásra a rendszer, de mégis fogyasztóink érdekeit szolgálja. Kiadványunkban valószín leg nem tudtunk teljes kör tájékoztatást adni a díjakkal kapcsolatban, de remélhet leg sikerül tisztáznunk néhány lényeges kérdést. Dónucz László

Átszervezés Ajkán is Folytatódnak a cégnél az ésszer sítések A Részvénytársaság három évre kidolgozott bér és létszámpolitikai koncepciója kimondja, hogy különféle ésszer sítések kidolgozásával, s azok bevezetésével elérhet , hogy a dolgozók nagyobb jövedelemhez juthassanak. A cégvezetés is úgy látja, hogy a létszám csökkenéséb l származó bérmegtakarításokat nem az eredmény növelésére, hanem a dolgozók javadalmazására kell fordítani. Ennek is köszönhet , hogy például tavaly, és várhatóan idén is a 8 százalékos bértömeg mellett több, mint 11 százalékos átlagbér növekedésre lehet számítani. - A fenti elképzelések gyakorlati megvalósítása során olyan szervezeti korszer sítéseket is terveztünk, amelyeknek létszám megtakarítási vonzata van. - tájékoztatta lapunkat Tóth István vezérigazgató- Így döntöttünk arról, hogy a Központban az energetikai és a munkavédelmi önálló csoportokat összevonjuk. Azért is könnyebb az átszervezést végrehajtani, mivel Somogyi László és László Barnáné is nyugdíjba vonul, így a két csoportot összevonjuk, s ésszer bbé válhat a munkavégzés. Döntöttünk nemrégiben arról is, hogy 2004. januárjától a földvári üzemvezet séget is megsz ntetjük, s feladatait, dolgozóit és eszközrendszerét két másik üzemvezet ség között osztjuk szét. Ez utóbbiról a DRV Hírek el z számában részletesebben is beszámoltunk.

- E két említett ésszer sítés mellett szó van egy harmadikról is, amely talán a legnagyobb volumen …

- Igen, mivel az eddigiek csupán egységeken belüli átszervezések voltak, a tervezett ajkai változások viszont két területi igazgatóságot is érintenek. Az Ajkai Üzemvezet ség ma még a Fejér Megyei Igazgatósághoz tartozik, területileg azonban közelebb van a Nyugat-balatoni Igazgatósághoz. A másik fontos szempont, hogy a Nyugat-balatoni Regionális Rendszer a nyírádi vízbázisra támaszkodik. A cégvezetés ezért logisztikailag célszer bbnek tartja az Ajkai Üzemvezet ség átszervezését a keszthelyi igazgatósághoz. Két nagy regionális rendszer f vízbázisa a nyírádi, innen egy vezetékrendszer elvezet a Balatonig, a másikon Ajka városának és térségének biztosítjuk az ivóvizet. A nyírádi víznyer k nagy átmér j aknakutak, amelyek m ködtetése speciális felkészültséget igényel. Az ivóvíz-szolgáltatás a két igazgatóság közötti m ködési formában eddig is zavartalan volt, de úgy véljük, hogy logisztikailag indokoltabb a mostani átszervezés. Január elsejét l tehát célszer lenne az Ajkai Üzemvezet séget a Keszthelyihez csatolni. A végs döntést várhatóan a november végi (lapzártánk után megtartott) igazgatósági ülés mondja ki. - Várható, hogy az összevonás során abban a térségben is sor kerül létszámleépítésre? - Azt gondolom, hogy a 2004-es évben kell pontosan megvizsgálnunk, hogy az Ajkai Üzemvezet ség milyen tevékenységeket folytat. A Nyugat-balatoni Igazgatóságnak most már az is feladata lesz, hogy felmérje a Sümegi, a Tapolcai, az Ajkai, valamint a Regionális Üzemvezet ségek feladatait, és javaslatot tegyen az esetleges racionalizálásokra is. Társaságunk az egyre nagyobb követelmények, valamint az Európai Uniós elvárások miatt továbbra sem tudja elkerülni, hogy az egyes területeken ne próbáljon meg racionalizálásokat végrehajtani. A folyamat tehát nem állhat meg. Még nem kezdtük el, de úgy hiszem, hamarosan át kell majd vizsgálnunk az egész céget, hiszen, ha a piaci pozíciónkat meg akarjuk rizni, akkor hosszabb távon szükség lesz az egész DRV Rt. szervezeti korszer sítésére. Gyarmati László

Min ségcélok a javuló munkáért A DRV Rt. 2000-ben alakította ki min ségbiztosítási rendszerét, amely a cég teljes m ködési területét felöleli és alapvet en a víziközm szolgáltatást érinti. Err l a rendszerr l 2002 szén tért át a Társaság az úgynevezett min ségirányítási rendszerre, amelyet már az új ISO 9001:2000 szabvány szerinti követelmények alapján határoztak meg. E rendszer keretein belül kellett elfogadni azokat a min ségcélokat, amelyek el segítik a cég korszer m ködését. - Miként és miért határozták meg a min ségcélokat a DRV Rt.-nél ? - kérdeztük Pálfi Imre közm igazgató vezérigazgató-helyettest. - A stratégiánkból kiindulva konkrét célokat és feladatokat kellett meghatároznunk, és mivel a min ségcélok jellegéb l adódóan nagyon sok terület érintve van, úgy m szaki, mint gazdasági, vagy PR-területen, ezért ezeket közösen hoztuk létre. A min ségcélokat nem önmagukért fogalmaztuk meg, hanem segítségükkel els sorban a cég hatékonyságát kívánjuk javítani. Emellett szeretnénk jobbá tenni a fogyasztói kapcsolatokat, s mindenképpen nyitottabbak kívánunk lenni a küls kapcsolatainkban is.

A cégvezetés által 2003-2004 évre kidolgozott min ségcélok: 1. A fogyasztói reklamációk, különösen a jogos fogyasztói panaszok számának csökkentése 2. A fogyasztói megkeresések gyorsabb ügyintézése 3. M ködési területünkön a szennyvíz bekötések számának növelése 4. A képesítési el írás megfelel ségi indexének szinten tartása, illetve javítása 5. Értékesítési különbözet csökkentése 6. A szolgáltatás min ségére közvetlenül visszaható kintlev ségek csökkentése 7. Küls kommunikáció javítása az önkormányzatokkal 8. Társasági hatáskörben vizsgált vízmin ségi paraméterek körének b vítése 9. A vízmin ség javítása a problémát okozó ágvezetékeken - A jobb megérthet ség kedvéért hallhatnánk ezekre néhány konkrét példát is? - Természetesen, hiszen konkrétan kilenc min ségcélt határoztunk meg, amelyeket lehet, hogy dolgozóink közül sokan csak részleteiben, a rájuk vonatkozó részeiben ismernek, ugyanakkor nem árt, ha minél többen átlátják a cég egész stratégiáját. Nagyon fontos terület például a fogyasztói kapcsolatok kérdése. Ezen a területen két min ségcélt fogalmaztunk meg. Az egyik a beérkezett fogyasztói megkeresések, és ezen belül a jogos fogyasztói panaszok számának csökkentése. Úgy gondolom, hogy ezen a területen van még javítani valónk, de a korábbi évekhez képest már az utóbbi id szakban is egyértelm en kimutatható a javulás. Éves szinten az egész DRV Rt. területén mintegy kétezer megkeresés érkezik, s ez az összesen 250 ezer nyilvántartott fogyasztói helyhez képest elfogadhatónak mondható. Természetesen ennek ellenére szeretnénk a jöv ben ezt is csökkenteni. A másik nagyon fontos és lényeges kérdés, hogy mennyi id alatt történik e megkeresések kivizsgálása, s megválaszolása. Az általános gyakorlat, a harminc napos ügyintézés helyett mi 25 napot

irányoztunk el , de az eddigi számadataink szerint a kivizsgálás id tartamát sikerült átlagban 15-16 napra csökkentenünk. Feltétlenül szeretnénk er síteni a települési önkormányzatokkal való kapcsolatainkat. Az eddigi gyakorlat szerint minden évben tájékoztatást adunk az önkormányzatoknak a szezon el tti id szakban a szolgáltatás várható alakulásáról. Úgy gondoljuk, hogy emellett érdemes volna feleleveníteni azt a korábbi gyakorlatot, hogy egyes kisrégiókban külön leülnénk az érintett önkormányzatokkal, polgármesterekkel, s megvitatnánk az adott területen jelentkez aktuális gondokat, feladatokat, fejlesztési és egyéb kérdéseket. Az üzemeltetés területén a múlt évben egy középtávú programot dolgoztunk ki, s három éves id szakra célul t ztük ki a hálózati veszteség csökkentését. Véleményünk szerint ez egyértelm en a hatékonyság növelését szolgálja, s kihatással lesz kés bb az üzemeltetési költségek alakulására is. - A szennyvízelvezetés és -tisztítás az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán egyre fontosabb és éget bb kérdés. Hogyan képes megfelelni a DRV Rt. e fokozottabb követelményeknek? - Ezzel kapcsolatban úgy az országnak, mint a mi cégünknek igen komoly feladatai vannak. Mi csak a saját szolgáltatási területünk ellátását tudjuk segíteni, s azt is csak annyiban, amilyen lehet ségeink vannak. Miután területünkön - és az egész ország szempontjából kiemelt környezetvédelmi feladat a Balaton térségének szennyvízkezelése, ezúttal csak err l szólnék röviden. A Balaton Törvényb l adódóan az önkormányzatokkal közös feladatunk a meglév adottságok jobb kihasználása. Ez azt jelenti, hogy azokban az utcákban, ahol már rendelkezésre áll a szennyvízcsatorna, a tulajdonosoknak rá kell kötniük a rendszerre, hisz ezért épült ki az egész. Az utóbbi egy-két évben ezen a téren sikerült el bbre lépnünk, hiszen az önkormányzatokkal, üzemvezet ségekkel, igazgatóságokkal közösen elértük, hogy a mintegy 25 ezer fogyasztó közül - akiknek utcájában ott húzódik a vezeték - több mint 12 ezren kötöttek rá a szennyvízcsatornára. Azon munkálkodunk, hogy a még hátralév , szintén ugyanennyi fogyasztó is miel bb igénybe vegye a szolgáltatásunkat. Gyarmati László

Egy igazi kultúrmérnöki életpálya Portré Hullay Gyuláról, a Fejér Megyei Igazgatóság nyugdíjba vonuló igazgatójáról Borzasztó nehéz, szinte majdnem lehetetlen egy mindenre kiterjed bevezetést írni, egy ilyen nagy ív munkásság elé. Ezért kérem az olvasók felmentését, de úgy érzem, ha végigolvassák Hullay Gyula életpályájának történetét, Önökben is kirajzolódik majd egy nagy színes kép, melynek a címe az lehetne:„Portré egy igazi mérnök-emberr l”. Második otthonában, a Fejér megyei Igazgatóság irodájában kezdtünk el beszélgetni. Kérdésemre mutatja be pályafutása történetét egészen a kezdetekt l:

- Budapesten az akkori Épít ipari és Közlekedési Egyetem általános mérnöki karán végeztem. A diplomámat 1963-ban szereztem meg. Kiskorom óta vizes mérnök szerettem volna lenni. Talán a keresztapám (aki kultúrmérnök volt) indíttatása alapján-. Ha már itt tartunk, a korábbi id kr l is faggatom egy kicsit.- Nagykanizsán születtem, 1940. február 26-án. Nem sokkal ezután Budapestre költöztünk, de a háború végén bombatalálatot kapott a ház, amiben éltünk, úgyhogy amikor kijöttünk az óvóhelyr l nem volt hol laknunk. Így kerültünk édesanyámmal és a húgommal Badacsonytomajra, ahol az anyai nagyanyámnak volt háza. Az általános iskolát itt jártam, azután Tapolcán végeztem el a gimnáziumot. 1958-ban az egyetem miatt visszakerültem Budapestre. Az általános mérnöki kar, ahova felvettek, az egykori József Nádor M szaki Egyetem kultúrmérnöki kar utóda volt. Az 50-es években az akkori elveknek megfelel en sok szak m ködött: út-, vasút-, vízellátás, mélyépítési-, s t statikus szerkezetépít mérnöki képzés is volt, majd 1956 után a szakokat összevonták és így alakult át a képzés általános mérnök képzéssé. Mi a régi metodikáról az újra való átállás idejében végeztük az egyetemet, ezért nagyon kemény „kiképzésben” részesültünk. Aki ezt kibírta, és be tudta fejezni az egyetemet, komoly szaktudásra tett szert-. A hír sokaknak hihetetlennek t nik, mégis igaz, már ami magát a nyugdíjba vonulás ténytét illeti. De megnyugtatásul elárulom, hogy a szakmát, és a munkát azután sem hagyja abba,(igaz, ismerve t, ezt amúgy sem hinné el neki senki). A DRV Rt.-nél marad ezután is, igaz nem a régi helyén, hanem egy nagyobb csapat tagjaként az egész Társaság tanácsadója lesz. - Hol helyezkedtél el az egyetem befejezése után? - A végzés után, mint a Vízügyi Épít Vállalat ösztöndíjasa, Keszthelyre kerültem az Építésvezet ségre, s mindjárt komoly feladatokat kaptam. A teend im között szerepelt többek között Keszthely város csatornázása és a szennyvíztisztító telep építése, de bekapcsolódtam a Balaton parti és környéki vízellátási feladatokhoz szükséges létesítmények építésébe is (Balatonfüred, Csopak, Zamárdi, Balatonaliga, Keszthely). A mai napig a DRV üzemeltetésében vannak ezek a m vek. Tevékenyen részt vettem a Balaton parti szennyvízberuházásokban is. Dolgoztam még Soprontól Mohácsig, Komáromtól Nagykanizsáig, de talán nehéz lenne felsorolni az összeset. A Dunántúlon alig van olyan hely, amit ne ismernék vízellátás, szennyvízelvezetés szempontjából-. - Hallgatva a helységek neveit, eszembe jut, hogy a 60-as évek közepén vagyunk. Mozgalmas életed volt. Mivel közlekedtél? -ZSUK-kal, UAZ-zal, motorral-. Feleli.- Én pedig a fiatalabb olvasók kedvéért annyit teszek hozzá, hogy a Trabant ezekhez képest egy sebes sportautó.

- Mivel a lakáshoz jutás sem volt egyszer dolog az id tájt, meg kell kérdeznem: Hol laktál, hogyan éltetek? -Keszthelyen albérletben kezdtem, majd egy szolgálati lakást kaptam 1965-ben, mikor a feladatok sokasodása miatt három részre oszlott a régi cégem, és a megalakult -DUVIÉP –nek (Rózsavölgyi Imre volt az igazgatója) én lettem a f építésvezet je, majd termelési osztályvezet je, mb. f mérnöke. - És a családja, jut eszembe hirtelen? Arról még nem is beszéltünk. - 1965-ben n sültem meg, feleségem Marton Márta, aki szintén általános mérnök. tervez ként dolgozott, és végül is kénytelen volt valamilyen módon követni engem a különböz állomáshelyeimre. Így1971-ben is, ugyanis akkor alapították Egerben az ÉszakMagyarországi Közm és Mélyépít Vállalatot, és az akkori OVF engem odairányított osztályvezet nek (igaz volt benne valami kis csábítás is). 1974-ben, mivel ezer szállal köt döm a Dunántúlhoz és visszahúztak a családi gyökerek is, de leginkább azért, mert engedtem egy újabb csábításnak: a Rózsavölgyi úr hívására „haza” jöttem a DRVV-hez. A munka elég zord körülmények között kezd dött el. Kincsesbányán például két fabarakkban dolgoztunk, amiben el z leg katonák laktak. Itt Fehérváron volt még egy másik telep kint a Budai úton, az Öntözés. Ott, az üzemmérnökségen kaptam egy irodát. 1975-ben sikerült szereznünk egy szövetkezeti lakást a cég közrem ködésével. Így aztán Székesfehérváron állapodtunk meg. A feleségem, aki végig Veszprémben és Egerben is tervez ként dolgozott, átkerült a Vízügyi Tervez székesfehérvári irodájához. (Ma már a Vízügyi Igazgatóságon dolgozik, mint osztályvezet helyettes). Nekem az volt az alapfeladatom, hogy megszervezzem a rákhegyi regionális rendszer m ködését, amely azt jelentette, hogy a Rákhegyi vízbázishoz kapcsolódó összes rendszert át kellett venni és üzemeltetni. A hirtelen 50 ezer f r l 100 ezerre duzzadó, - kevés helyi vízbázissal rendelkez - Székesfehérvár ivóvízellátása mellett a KÖFÉM, a Péti Nitrogénm vek, az Inotai Er m és Alumíniumkohó ipari vízellátását kellet biztosítani. Kés bb, 1975-t l az Ajkai H er m , az Ajkai Timföldgyár, Ajka és Pápa város vízellátását is nekünk kellett megoldani, a NyugatBalaton térsége felé történ vízátadással. Mivel óriási vízmennyiséget kellett kivenni a bauxitbányászat miatt a felszín alatti vízkészletb l, ezért a karsztvíz kivételek környezetében található települések vízpótlását is meg kellett oldanunk. A regionalitás, a nagyvárosok és nagy térségek ivóvízellátása, kiemelt jelent ség ipari üzemek vízellátása vadonatúj kihívások voltak a cégen belül is, melyek egy újfajta szemléletet és más felkészültséget igényeltek (mivel az azt megel z id szakban a DRVV csak helyi kutakra épül rendszereket üzemeltetett, egy a Nyugat-Balaton felé men regionális távvezeték kivételével). Így kapcsolatba kerültünk az Aluminiumipari Tröszttel, a két nagy er m miatt pedig a Magyar Villamosm vekkel. Mindkét cég pedig a Nehézipari Minisztériumhoz tartozott. Ekkor kezdett el a cég növekedni, ekkor került a pécsi egység is a vállalathoz. - Kinek volt ez köszönhet ? - Rózsavölgyi Imre igazgató el relátásának. egy elhivatott, jó szervez , és jó diplomata volt. Mivel elképzelései egyeztek az akkori f hatóságokéval (a regionális rendszerek bevezetésér l), és közben a cége is bizonyított, ténykedésével nagyban hozzájárult a DRV „naggyá tételéhez”. A Balatoni Vízm b l az ország egyik legnagyobb vízügyi cégét hozta

létre. Mint már mondtam, bennünket is csábított vissza. Most már utólag persze nagyon örülök ennek, mert úgy gondolom, hogy sok mindent sikerült itt megvalósítanom, amit máshol nem valószín , hogy sikerült volna elérnem. A regionális rendszerek kialakítására és üzemeltetési feltételeinek megteremtésére ugyanis akkoriban máshol még nem volt lehet ség. Nagyon kevés embernek adatik meg az is, hogy elkezdi a munkát egy-szál magában, és ma pedig 460 ember dolgozik az igazgatóság területén. Az is jó érzés-bár velem együtt k is megöregedtek-, hogy annak a fiatal gárdának a nagy része, akikkel együtt kezdtünk, a mai napig itt dolgozik a cégnél. Nem volt ez könny dolog, mivel egy dinamikusan fejl d ipari területen, ahol rengeteg lehet ség adódik, és ugye tudjuk a vizes szakmában az anyagi megbecsülés nem a legjobb, nem volt könny megtartani mindenkit. - Visszatérve egy kicsit a h s korszakra, hogyan alakult ki ez a mostani telephely? - Ez volt az Öntözési Üzemf nökség második telephelye. k azonban a rendszerváltással megsz ntek, mert nem volt öntözésre igény. Így a telep sokáig elhanyagoltan állt. Amikor az a döntés született, hogy a Rákhegyi és Velencei Üzemigazgatóságot összevonják 1995-ben, a két terület középpontjában szerettük volna létrehozni a telephelyünket, arra pedig ez volt a legalkalmasabb hely. Az ügyfélkapcsolatok miatt fontos szempont volt az is, hogy az iroda könnyen megközelíthet legyen. -Nem kérdeztem még meg, pedig fontos! Milyen kitüntetéseket kaptál? - Sok-sok „kiváló dolgozó”, a vízgazdálkodás kiváló dolgozója, kiváló munkáért minisztériumi kitüntetésem van még a megel z id szakból. (Aztán a rendszerváltás után nem nagyon volt divatos ez a kitüntetés osztogatás de azért úgy néz ki, hogy ennek mostanában megint eljön az ideje). Ez év március 21-én a Víz Világnapján, A Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere a vízügy érdekében végzett magas színvonalú, eredményes munkám elismeréséül Sajó Elemér emlékplakettel tüntetett ki. Ebben az évben a vízgazdálkodás állami irányításának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere ezüst emlékérmet adományozott szeptember 29-én. Van több önkormányzati elismerésem is. A legkedvesebb „Velence rózsája” kitüntetést 2002-ben kaptam a tó környezetében végzett munkám elismeréseként. Mindez nagyon jó érzés. Otthon a dolgozó szobámban ki vannak rakva, és bevallom, azért id nként megnézegetem ket. Ezekre én alapvet en büszke vagyok, f leg azért, mert a cégen belül is jöttek olyan megjegyzések, hogy könny nektek, hiszen ti regionális ellátással foglalkoztok. Pedig ez ma már nem igaz, mert ahogy a nagyipar, mint fogyasztó kezdett elveszni számunkra, nem voltunk tétlenek, hanem megszereztük a m szaki rendszereinkhez kapcsolódó települések közm építési és üzemeltetési munkáit. Ma már 36 ezer fogyasztónk van. Mi m ködtetjük a legtöbb szennyvíztisztító telepet a cégen belül-. - Hogy sikerült mindezt elérni? - Közrem ködtünk abban, hogy az érintett önkormányzatoknál el ször a gondolat foganjon meg, aztán készüljön rá terv, pályázzanak pénzekért, és végül valósítsák meg a csatornázást. Mára a m ködési területünkön összesen csak két olyan település van, amelynek szennyvízcsatornázása legalább terv szinten nincs megoldva. Ebben az évben fejez dik be Iszkaszentgyörgy térségének szennyvízelvezetése.

Nadapon, Pázmándon és Kulcson már megvannak a vízjogi létesítési engedélyek, itt már csak a pénz hiányzik a megvalósításhoz. Amit még nem sikerült megoldanunk, Zichyújfalu és Bakonykuti szennyvízelvezetésének el készítését. - Van-e olyan munka, amit kiemelnél, ami a szívedhez közelálló, most már mondhatjuk így: az egész életm vedb l? - Jelent s számú nagy létesítmény megvalósításában el bb kivitelez ként vettem részt, kés bb pedig üzemeltet ként is. Mostanában talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a regionális vízbázisok védelme érdekében sikerült el re lépnünk. Két vízfelengedési feladatot levezényelhettem: a nyírádi vízbázisnál a vízszintfelengedést a bauxit bányászat után és itt Rákhegyen ugyanezt. Nem volt egy egyszer munka egyik sem. Gondoljunk csak bele abba, hogy ez több mint 208 m vízszintemelkedés és akkor még nem beszéltünk a vele járó vízmin ségi és környezeti hatásokról, amelyek megoldása szintén a feladat része volt. - Az egész m veletnek mekkora hányada múlott rajtad? - Tekintettel arra, hogy ez egy engedélyköteles munka volt, a szükséges terveket a HIDROKOMPLEX készítette, igaz, én is részt vettem benne. De attól a perct l kezdve, hogy megnyomtuk a gombot, kikapcsoltuk a szivattyúkat, a döntés az én kezemben volt. Hasonló munka, ilyen nagyságrendben Magyarországon korábban még nem volt. Tapasztalataimról egyébként a Hidrológiai Társaság keretein belül publikáltam, de ha majd több id m lesz, akkor egy összefoglaló, nagyobb tanulmányt készítek róluk. - Mikor, ha nem most, mondanám afféle kibicként, de úgy érzem „dolgoztunk” már rengeteget, ezért térjünk át a kikapcsolódásra: Valamilyen hobbid van-e, volt-e? - Hát, arra nem sok id jutott. De egy dologra azért mindig odafigyeltünk: nyaranta kempingezni mentünk (amit nagyon szeretünk). El ször egy sátorral kezdtük, aztán sikerült szert tenni egy lakókocsira. - Merre jártatok a világban? - Európában nagyon sok helyen megfordultunk. Az ausztriai Seeboden-ben oklevéllel is elismert törzsvendégek vagyunk, régebben a volt Jugoszláviában 14-szer jártunk. (Mert akkor ugye máshova nem nagyon lehetett). De ami nagyon érdekes lesz majd másoknak: többször voltunk lakókocsival a balatonfüredi kempingben is, mert a feleségem kedvéért azért a víz és a napozás mindig benne volt a programban. Balatonfüreden kívül Magyarországon nem szeretek üdülni, mert sajnos hajlamos vagyok megszakítani a nyaralást és visszatérni a munkához, ha fontos ügyben telefonon felhívnak. A szükséges kikapcsolódást csak úgy lehet megoldani, hogy az ember jó messzire elmegy. - A beszélgetésünk végéhez közeledve vissza kell térnünk a nyári emlékekb l. -Milyen tanácsokat tudsz majd adni az utánad következ vizeseknek-? - A rendszerváltás után kicsit kaotikus állapotok alakultak ki, a több mint 300 víziközm szolgáltató cég sok a piacon. Sajnos még a szakma sem tudott kiegyezni magával, hogy

milyen irányba fejl djön. Nagyon sok az érdekellentét. Én viszont úgy gondolom, hogy valahogy meg kell állapodni, f leg a fogyasztók és a lakosság érdekében. - Mint tanácsadó mit tudsz ebben majd segíteni? - Az önkormányzatok és képvisel testületek eléggé magukra vannak hagyva. Ha mi nem állunk melléjük, akkor k maguktól nem fogják megtalálni a helyes utat. Nekünk kell rávilágítani arra, hogy nem a mostani, pillanatnyi érdekek a legfontosabbak, hanem a hosszú távúak, mert az már ma is jól látszik, hogy nagy mérték a vízm vek állagromlása. Ezt valahogy meg kell állítani. Ehhez pedig meg kell majd találni a pénzügyi forrásokat is, hogy a meglév rendszerek m köd képesek maradjanak. Talán valami olyan módszert kell kitalálni, hogy a tulajdonos és az üzemeltet megegyezzen olyan megoldásban, ami mindezt hosszú távon biztosítja. Ha tudunk olyan hosszú távú szerz dést kötni, aminek vannak az árképzést is befolyásoló olyan megállapításai, amelyek lehet vé teszik, hogy a díjba erre valami forrásképzést lehessen beépíteni, amib l ezeket majd meg lehet valósítani. E nélkül bajok lesznek, meg vannak már most is-. Itt megáll egy kicsit, és utána jegyzi meg. -Ennek a kidolgozásához egy kicsit el kell majd szakadni a napi munkától. Megragadva az alkalmat, próbálok én is, valami frappánsat mondani a végére: -Ehhez jön majd jól, egy nyugdíjas szabadideje! pedig bölcsen hozzá teszi: Meg hát egészsége. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: kívánjuk, hogy mindkett b l még száz évig adjon az Isten eleget Hullay Gyulának! Szabó Gábor

Második helyezést ért el csapatunk az országos szerel versenyen 2003. október 9-10-én a Fejérvíz Rt. szervezésében Székesfehérváron került megrendezésre a III. Országos Víziközm Szerel verseny. Társaságunkat az ifj. Mekota István, Rózsa László, Varga László alkotta csapat képviselte, akik a Velencei Üzemvezet ség dolgozói. A csapat vezet je Sass Gyula üzemvezet -helyettes volt, de a versenyz ket Gilián Zoltán üzemvezet is elkísérte. A hálózatszerel k rangos megmérettetésének els napján az elméleti felkészültség játszotta a f szerepet. A háromf s csapatok a Hotel Alba Regiában szóbeli feladatmegoldásban és írásbeli teszt

kitöltésében mérték össze tudásukat. Biztató eredménnyel zárult a nyitónap, hiszen az elméleti feladatok befejezésekor holtversenyben a harmadik helyen állt a DRV Rt. csapata. Másnap folytatódott a sikeres szereplés a Fejérvíz Rt. Sóstói Telephelyén. A gyakorlati rész egy három vízmér vel felszerelt ikerbekötés elkészítéséb l, a közm vezetéken csomópont kialakításából, valamint a vezetéken található rejtett hiba feltárásából és annak szakszer kijavításából állt. A Fejérvíz Rt. szervez i különösen nagy figyelmet fordítottak a verseny tisztaságának meg rzésére, ezért a csapatkísér k csak tisztes távolságból követhették figyelemmel az eseményeket. A kijelölt határvonalat még fotózás miatt sem léphette át senki. Az eredményhirdetéskor méltán lehettünk büszkék munkatársainkra. A 22 csapatot felvonultató, rendkívül kiegyensúlyozott mez nyben végül a második helyet sikerült megszereznünk a Bátonyterenye és Környéke Víz- és Csatornam Kft. mögött és megel zve a harmadik helyezett Északmagyarországi Regionális Vízm Rt.-t. A második helyezéssel munkatársaink egy háromnapos ausztriai utat nyertek a Hawle Kft. felajánlásaként, valamint fejenként 45 ezer forint vásárlási utalványt kaptak. A csapattagoknak és felkészít iknek Társaságunk valamennyi vezet je és dolgozója nevében gratulálunk! Az alábbiakban szeretnénk megismertetni a DRV Hírek olvasóit a három csapattaggal és felkészít jükkel, akik a szakmai tudásukkal és helytállásukkal emelték Társaságunk jó hírét. Ifj. Mekota István A 30 éves fiatalember 1992-ben végzett általános gépszerel technikusként Székesfehérváron a Széchenyi István M szaki Szakközépiskola és Technikumban. Ezután letöltötte a kötelez 1 év sorkatonai szolgálatot. 1993. október 13-án került a Velencei Üzemvezet ség TMK csoportjába karbantartó és szerel ként. 2 és fél hónapja költözött be feleségével az újonnan elkészült családi házukba, amire nagyon büszke. A fiatalok február végén várják els gyermekük születését. István gyermekkora óta horgászik, és ha van rá ideje, szívesen biliárdozik. Rózsa László László 1989-ben végzett Székesfehérváron, a 323-as Vörösmarty Mihály Szakmunkásképz Intézetben vízvezeték és készülék szerel ként. 1992. október 5-én helyezkedett el Társaságunk Velencei Üzemvezet ségén, ahol a TMK csoportban kezdett el dolgozni. A vízmér cseréket, hálózatbekötéseket és a helyreállításokat végezte. Hat éve azonban átkerült a hibaelhárítási csoportba, helyettesít ként. az, aki a beteg vagy szabadságon lév kollégái munkáját átveszi, és ha szükség van rá, még a sof röket is tudja helyettesíteni. A 31 éves fiatalember egyébként 11 éve n s és van egy 10 éves kislánya. A családjával együtt Gárdonyban lakik, onnan jár naponta dolgozni a Velencei Üzemvezet ségre. Szabadidejében nagyon szeret horgászni és kirándulni. Eddigi legnagyobb horgászfogása egy 5 kilós amur volt. Varga László Varga László 1989-ben végzett Székesfehérváron, a 323-as Vörösmarty Mihály Szakmunkásképz Intézetben vízvezeték és készülék szerel ként. 1989. júniusától dolgozik a Velencei Üzemvezet ség hibaelhárítási csoportjában. Feladata a fogyasztók által bejelentett hibák elhárítása a vízmér csöpögést l egészen a komolyabb cs törésekig. A folytonos m szak miatt egyik nap reggel 7-t l este 7-ig van szolgálatban, másnap pedig este 7-t l reggel

7-ig. A munkáját szereti, bár azt megemlítette, hogy a hideget kicsit nehezen t ri. László 10 éve n s, és két fiúgyermek boldog édesapja. Sukorón lakik saját családi házukban. Szabadidejében szívesen horgászik, ezért nyaralni is mindig olyan helyre megy a család, ahol víz van a közelben. Sass Gyula A csapat felkészít je Sass Gyula a Majer Lajos Szakközépiskolában szerzett település vízgazdálkodási gépésztechnikusi végzettséget Gy rben. 1978-ban helyezkedett el a Velencei Üzemvezet ségen m szerészként, majd fél év elteltével m vezet lett. 1985 és 2000 között Gyula volt az üzemvezet , majd 2000-t l üzemvezet - helyettesként dolgozott tovább. Feladata az ivóvízhálózat karbantartási és hibaelhárítási munkáinak irányítása. Id közben a budapesti Bláthy Ottó Szakközépiskolában megszerezte az er s áramú technikusi képesítést is. Megtudtuk t le, hogy szereti a munkáját és 25 éves törzsgárda tag Társaságunknál. Gyula egyébként n tlen, és az édesanyjával él Gárdonyban. A csapat többi tagjához hasonlóan is horgászni szeret szabadidejében.

50 éves a vízügyi szolgálat Emlékérem 1953 – 2003 Az ország világháború utáni újjáépítése új helyzetet teremtett a magyar vízgazdálkodás irányításának történetében. Az egész országra kiterjed egységes vízgazdálkodási elképzelések megvalósítása érdekében 1953-ban új szervezeti alapokra helyezték a magyar vízügyi szolgálatot.

A vizekkel való tervszer gazdálkodásban meghatározó szerepet játszottak a vizek mennyiségére, hozzáférhet ségére és kés bb min ségére vonatkozó ismeretek. A kor gazdaságfejlesztési elképzelései a vízkárok elleni védekezés megoldásán túl a vízügyi szolgálat elé a mez gazdaság területén a nagyüzemi öntözés és a melioráció vízelvezetési

feltételeinek biztosítását; az ipar terén a gyárak vízigényeinek kielégítését; a lakosság tekintetében pedig a vízellátás-csatornázás fejlesztését t zték ki célul. Az elmúlt másfél évtizedben megkülönböztetett hangsúlyt kapott az él és élettelen emberi környezet védelme, a természet tudatos megóvása. Az ezekkel kapcsolatos feladatok továbbra is igénylik a vízügyi szolgálat odaadó munkáját csakúgy, mint a hazai vizek természeti viszonyokból fakadó problémáinak kezelését, azaz a vízzel kapcsolatos közösségi igényeknek a társadalmilag elvárható és indokolt szinten való kielégítését. Az 1960 – 1970-es évek dunai és Tisza-völgyi árvizei elleni sikeres védekezések, a mez gazdasági és ipari vízhasznosítási program megvalósítása, az ivóvízellátás széleskör megteremtése elképzelhetetlen lett volna a vízügyi szolgálatban az elmúlt másfél évszázad alatt dolgozó több, mint százezer ember helytállása nélkül. Az 50 éves jubileumi emlékérem mindazok számára készült, akik a szolgálat tagjaként részt vettek ebben az országépít tevékenységben. Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter

A vízügyi szolgálatért ezüst érem kitüntetésben részesül k: Észak-balatoni Igazgatóság: Bagó Lajos, Bagó László, Baranyai Károlyné, Boros Imre Cseh Gyula, László Zoltán Dél-balatoni Igazgatóság: Benk János, Bognár József, Gyimesi Imre, Ilisics József, Miklós Gyula, Pokornik István, Szincsák László, Tóvári István Fejér megyei Igazgatóság: Bolhóy Lászl, Budai Ödön, Hullay Gyula, Lakk István, Török Gyula, Török József Gépészeti Igazgatóság: Csáti István, Molnár Zoltán, Rehák Józsefné, Réti Gyula, Takács György Központ: Antal Istvánné, Appel Sándor, Balogh Endre, Bánföldi Erzsébet, Bódi Istvánné, Bocsor József, Csikós János, Csonka Imre, Daszinger Ottó, Duics Mihályné, Havalecz László Hoffmann Józsefné, Jánossy Gábor, eles Gyula, Kérfalusi Gyuláné, Kiss Imre, Markos Gyuláné, Marosi Istvánné, Mihály László, Millinte Józsefné, dr. Molnár László , Nyikos Lajosné, Pálfi Imre, Réti Gyuláné, Riedl Józsefné, Rück István, Sárközi Istvánné, Somos Ferencné, Szabóné Gosztola Katalin, Török Péterné, Vidovics Lászlóné, Varga Miklós, Vörös Lajos, Nyugat-balatoni , Igazgatóság, Bakos János, Balogh János, Balogh László, Czibor Sándor, Domonkos Imre, Göndöcs Györgyné, Kozma István, Mentes Csaba, Palánki Jánosné, Tobak László, Vágó Bálint, Vizeli Dezs Pécsi Igazgatóság: Dr. Solti Dezs Somogy megyei Igazgatóság: Bíró Ferencné, Erd s János A 30 éves szolgálatért további 134 vízm ves dolgozó kapott bronz érem kitüntetést.

Eljövend Hagyományok 50 éves lett a Baross Gábor Szakmunkásképz és Szakközépiskola Az ünnepség kapcsán megemlékezünk az iskola és a DRV Rt. immár hagyományosan és, „kitüntetetten” jó kapcsolatairól. Az iskola udvarán felsorakozott tanulók, tanárok, és díszvendégek, akik között ott ültek a DRV képvisel i is, az elhangzott versekb l, énekekb l, de talán a témát akkor, ott a legjobban megközelít Balázs Árpád polgármester beszédéb l érezhették meg igazán, milyen fontosak is a gyakran emlegetett dolgos és alkotó évek-évtizedek, amelyekb l hagyomány lesz. És, hogy ennek részeseivé válnak évek múlva azok a diákok is, akik csak most végzik az iskolát. S t azt is megtudhattuk, hogy a kezdetek majd 100 évre nyúlnak vissza, mert Siófokon a szakképzésnek igen komoly hagyományai vannak. A megyei közigazgatási Bizottság már 1910-ben elrendelte egy iparos tanonciskola megszervezését. Az itt tanuló 50-60 diák a vármegye északkeleti részének szakipari igényét hivatott szolgálni. A tanoncok oktatása 1914-ben megsz nt és csak 1920-ban indult újra és egészen 1949-ig m ködött. Középiskolai képzés Siófokon egészen 1950-ig egyáltalán nem volt. Ebben az évben teljesült a község régi álma, ami a gimnázium indulását jelentette. Ezt követte a szakképzés újjá szervezése, így 1953. szeptember 1-jén kezd dött meg az oktatás a MM 523. sz. Helyi Ipari Iskolában. Az els tanévben 9 tanulót iskoláztak be 5 szakmában. Aztán a 70-es évek elejére a tanulólétszám már elérte a 700 f t, az oktatott szakmák száma pedig az 52-t. A nagy fordulat 1973-ban következett be az iskola életében: egyrészt önálló lett, és ami legalább ennyire fontos: elkészült az új iskolaépület, ami Siófok széplaki városrészében, közvetlenül a Balaton partján található. Volt egy szakmai újdonsága is a dolognak, a szakmunkásképzés mellett elindult a szakközépiskolai képzés. Az intézmény 1996-ban vette fel a XIX. század, kiemelked politikusának és szakemberének, Baross Gábornak a nevét. A tanulók létszáma a jubileumi évben megközelíti a 600 f t, munkájukat 40 f s tanári kar irányítja, a pedagógiai munkát segít kollégáikkal közösen. Hogy milyen sikerrel, azt jól mutatja, hogy a felvételi arányszám növekedését alapul véve a szakközépiskolák rangsorában, 1999ben az ötödik helyet foglalták el, a

fenntartó Somogy Megyei Önkormányzat, Siófok Város Önkormányzata, valamint mindannyiunk legnagyobb örömére. A megemlékezési ünnepség végén, a jutalmazott, és kitüntetést kapottak között volt Társaságunk vezérigazgatója Tóth István is, aki a legfontosabb támogató díjat vehette át Kudomrák Ferenct l, az iskola igazgatójától. Így aztán, itt az alkalmas pillanat, hogy mi is megemlékezzünk a DRV és az iskola közti immár kitüntetett kapcsolatának a cikk címében szerepl „eljövend hagyományairól”. Az együttm ködés f szerepl ivel, külön-külön beszélgettem a kapcsolatról. Kudomrák Ferenc igazgatóval az ünnepély után az irodájában, a DRV képvisel ivel: Lódi Miklós munkaügyi osztályvezet vel, és Fraknói József tanm helyvezet vel pedig kés bb hazai pályán. A nyilatkozatokat, az érdekesség kedvéért próbáltam a megemlített témák köré csoportosítani, lássuk, mi jön ki bel le! Fraknói József: -A tanm hely megépítése el tt, már jártak diákok például autószerel k, gyakorlatra, de ott még olyan igazi kapcsolat nem volt. Aztán 79-ben egy feln tt vízm kezel képzéssel kezd dött az együttm ködés, ugyanis, az ágazatban addig nem volt szakmunkás képzés. Onnan indulhatott csak, mert akkor vették fel a képzési jegyzékbe a mi két f szakmánkat: a vízm , és csatornam kezel t. -Kérte ezt valaki, vagy központi utasításra rendelték el - kérdeztem véletlenül, de kiderült, nem hiába, mert Fraknói tanár úrnak (hamiskásan elmosolyodva) volt err l egy története. - Ehhez egy kis mese is tartozik: a szombathelyi vízm igazgatója, Simon Jen bácsi úgy mondta nekem, az NDK-ból úgy loptuk be a tankönyveket. Aztán, átigazították ket magyarra. Ez kellett az elmélethez, a gyakorlathoz pedig a Siófokon 1980-ban elkészült tanm helyünk. Kudomrák Ferenc: - A 70-es években még voltak nagyobb cégek siófokon, és akartak is képeztetni szakmunkásokat. Ma, sajnos inkább elbocsátanak, ha meg felvesznek, akkor kész embereket szeretnének. Kivéve a DRV, akikkel a 79-es megállapodás óta folyamatos az együttm ködésünk. Velük együtt, els ként indítottuk az országban a vízm ves képzést. - Milyen alapokra épülhet az együttm ködés? Lódi Miklós: - Rendelet alapján a gazdálkodó szervezeteknek az éves bérköltségük 1,5 %-át be kell fizetniük egy központi alapba, ahonnan aztán az iskoláknak újra elosztásra kerül. Nem kell ezt befizetniük azoknak, akik saját tanm helyt üzemeltetnek, s t a tanulók után elszámolhatják a rájuk es költségeket. Fraknói József itt megjegyzi: - Mivel feln ttoktatással is foglalkozunk, a rendelet alapján annak a már említett 1,5 %-nak, a 0,5 %-át, fejlesztési támogatásként át lehet adni, így közvetlenül ennek az iskolának. Visszavéve a szót az osztályvezet hozzáf zi:

-Úgynevezett akreditáció nélkül mi nem képezhetnénk sem tanulókat, sem feln tteket. A Barossnak megvan ehhez minden szükséges engedélye, olyan szinten és min ségben, hogy a tanfolyamok a Somogy Megyei Ipari Kamara által is min sítettek. Kudomrák Ferenc: - Megtehetné a DRV is, hogy csak a központi alapba fizet be. Szerencsére nem így van. Igaz a kapcsolatunk számukra is nyújt el nyöket. Nekünk megvannak az engedélyeink a szakmai képzéshez, felkészült oktatóink vannak, és a céges tanfolyamok levezénylésében és vizsgáztatásban is a segítségükre vagyunk. Természetesen mindezek ellentételezéséül nekünk is létfontosságú az az anyagi támogatás, amit a fejlesztéshez kapunk t lük. Nem beszélve arról, amit a tanulók a tanm hely melletti szociális épület segítségével kapnak. Az emeleti termekben különórákat tarthatunk, az ebédl ben pedig versenyeket, bemutatókat rendezhetünk. - Mi változott, milyen újdonságok kerültek bele az együttm ködésbe? - Tettem fel a következ kérdést, hogy a jöv r l is beszéljünk egy kicsit. Kudomrák Ferenc: - Ismét lehet ség van általános képzésre a 9-10. osztályosok esetében, ezért meg is szerveztük, hogy heti 6-8 órában, a tanm helyben tanulhassák a fa, és a fémipar alapgyakorlatait. Távoktatásos rendszert dolgoztunk ki vízóra leolvasók, ügyfélszolgálatosok képzésére. Az idei évt l a vízvezeték szerel szakmát tanulóik is a DRV tanm helyében szerzik meg a szükséges gyakorlatot. Fraknói József: - Nem jelentkezik annyi tanuló, amennyit szeretnénk (a csatornam kezel t már meg sem hirdetjük, mert a neve riasztó a gyerekeknek). Pedig a feltételeink, amit kínálunk elég jók. Jó ösztöndíjat, két, inkább három szakmát, hiszen a vizes mellé hegeszt vizsgát is tesznek, és jogosítványt is kapnak a végén. Szerencsére a feln ttoktatás szépen m ködik, felismerték az igazgatóságok, hogy fontos és sokat érhet a képzés a dolgozóik számára. Lódi Miklós tesz hozzá a végén két fontos dolgot: - A statisztikák szerint is egyre jobb a megfelelésünk a feln tt képzésben. A jöv ben az uniós el írások miatt kevesebb szakmai megjelölésre van mód, ezért nem lesz külön víz és csatornam , hanem egyben víziközm -kezel szakmunkás képzés lesz majd. Végül, de nem utolsó sorban, következzen az, ami mindkét oldalon egybehangzóan, de manapság különleges módon jelzi a kapcsolatok milyenségét. Igen fontos és jó leírni, hogy ebben a rohanó világban mindkét oldalon szánnak rá id t, és szívesen leülnek egymással fehér asztal mellett is megtárgyalni a jelent és a jöv t. Természetesen szóba került a múlt, és hozzá kapcsolódva azok a meghatározó személyiségek, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Ott volt a kezdeteknél a Baross akkori igazgatója, Pintér Lajos, és igazgató-helyettes oktatója, Sipos Gyula. A DRV részér l Rózsavölgyi Imre egykori igazgató, a személyzeti osztály volt vezet je, Varga Gyula, és Molnár Ern személyügyi csoportvezet járultak hozzá a szakmunkásképzés fejl déséhez. Utoljára egy mondat Kudomrák Ferenct l: - A DRV nélkül meghalna a szakmunkás képzés Siófokon. Szabó Gábor

Büszkék lehetünk a DRV ügyfélszolgálatos munkatársaira … Engedjék meg, hogy a következ cikkben egy személyes élményekkel teli vetélked r l számoljak be a DRV Hírek olvasóinak. Köszönhet en egy kiváló kollégának, Domonkos Ágnesnek az Északdunántúli Vízm Rt. PR munkatársának, útjára indult egy új kezdeményezés. Az említett kollegina, akinek a nevéhez f z dik a hálózatszerel k számára szervezett els országos vetélked kitalálása is, - a m szaki vonal mintájára - az ügyfelesek számára is hasonló versenyt álmodott meg. Az I. Országos Ügyfélszolgálatos Versenyre való el készületek során kiváló partnerre leltem Bolygóné Polgár Klára, ügyfélszolgálati csoportvezet személyében. - Erre mondják: ha jó a kezdet, jó a befejezés is. - Kollégám ugyanis már a kezdetekt l fogva felkarolta a kezdeményezést és lelkesedése az ügyfélszolgálatos munkatársak számára Csombárdon rendezett háziversenyben teljesedett ki. Munkatársaink komoly felkészülést követ en mérk ztek meg egymással, illetve a könny nek korántsem nevezhet tesztfeladatokkal, életszer szituációkkal. Szoros versenyt követ en alakult ki a végs sorrend, mely egyben kijelölte az országos vetélked n Társaságunkat képvisel csapatot is. Ismerkedjünk meg a csapattagokkal név szerint is. A házi verseny gy ztese 49 ponttal Ilyés Erzsébet lett Balatonfüredr l, a második helyen holtverseny alakult ki. Kissné Végh Gyöngyi, aki szintén az Észak-balatoni Igazgatóság munkatársa, valamint Gáspár Jánosné a központból egyaránt 48 pontot gy jtöttek. ket követte a sorban Schillinger Kinga Pécsr l, aki 46 pontjával szintén a csapatba került. A háziversenyt követ en a gy ztesek nem ülhettek sokáig a babérokon, hiszen „f nökük” terjedelmes házi feladatot adott fel számukra. Az elmúlt egy hónap így a kötelez és ajánlott irodalom áttanulmányozásával, szakmai felkészüléssel telt. Hosszú hetek izgalmai után elérkezett a várva várt nap - november 12. - amikor is útra keltünk Tata, az I. Országos Ügyfélszolgálati Verseny helyszíne felé. Az utazásra használt gépjárm vünk pillanatok alatt átalakult ügyfélszolgálati irodává és hallgatva a szakmai beszélgetéseket, az utolsó instrukciókat, jómagam is betekintést nyerhettem egy kihívásokkal, de számtalan örömmel teli munkakörbe. A hölgyek lelkesedése természetesen engem is magával ragadott, így felfokozott izgalmi állapotban érkeztünk meg a Tatai Edz táborba. Egy dolog rögtön a regisztráció után biztossá vált számomra: csapatunk egységes küls megjelenése minden bizonnyal majd pluszpontokat eredményez, pedig higgyék el szakért férfi szemmel „pásztáztam át” a résztvev hölgyeket. Mint kísér knek aztán hamar el kellett hagynunk a termet, hiszen az írásbeli résszel kezdetét vette a verseny. Számunkra egy különteremben szerveztek el adásokat a házigazdák, többek között munkatársunk, Cservenné Boros Andrea prezentációját hallgathattuk meg a dolgozói elégedettség felméréseinkkel

kapcsolatban. Az el adót ugyan nem megsértve, de mégis alig vártuk, hogy szünet legyen, annyira kíváncsiak voltunk a tesztek eredményére. A hideg, csíp s szi id ben sikerült megizzasztani a házigazdáknak a versenyz ket, különösen a környezetvédelmi kérdések voltak - talán egy picit túlságosan is - nehezek. Jól tudjuk, hogy környezetünk megóvása mindannyiunk számára kötelez feladattá vált, de a versenyhangulatban nehezen tudtuk megérteni miért kell egy ügyfélszolgálatos munkatársnak behatóan ismerni a Nemzeti Környezetvédelmi Programot. A részeredmények kihirdetése aztán hamar visszahozta önbizalmunkat: csapatunk a prezentációs feladattól függetlenül valószín leg bekerül a hatos dönt be! Legbüszkébbek a jogi tesztre lehettünk, ebben valamennyi csapatot megel ztük, de jó helyezéseket értünk el a m szaki és kommunikációs kérdések tekintetében is. A rövid ebédszünet ismét munkával telt, fel kellett készülnünk egy látványos el adásra, melyet cégük igazgató tanácsa el tt kellett tartaniuk az ügyfélszolgálatos munkatársaknak. A téma rendkívül id szer , milyen irányba fejl djön tovább a szervezet: a call centeré (számítógépes – telefonos ügyintézés) vagy a hagyományos ügyfélszolgálaté (személyes ügyfélfogadás) a jöv ? A hatásos kommunikáció el segítése érdekében mindkét megoldás el nyeit és hátrányait felírtuk egy táblára, mely Erzsi feladatát is megkönnyítette, hiszen kiválóan tudott róla puskázni a mintegy 60 ember el tt tartott el adása során. Ami a legfontosabb, a kapott pontok révén bebiztosítottuk helyünket a legjobbak között, 17 csapatból a negyedik helyen jutottunk a dönt be. A szóbeli részben tehát már csak hat csapat versenyzett a kísér k és a kiesett résztvev k el tt. Sajnos meglepetésként ért bennünket, hogy az ügyfélszolgálati munkához kevésbé kapcsolódó feladatok következtek, és mindez csaknem 30 pontunkba került. A kiírók szerint csapatszellemet igényl játékok nem sikerültek jól a szakmai feladatokra számító munkatársainknak. Becsületükre váljon, hogy az enyhén szólva is „mostoha körülmények” között lebonyolított versenyszámok során minden t lük telhet t megtettek a siker érdekében. A zárószám aztán végre „témába vágott”. A versenyz knek - Sárközi József színm vész közrem ködésével - azonos problémákkal, de különböz karakter ügyfelekkel kellett „megbirkózniuk” az irodájukban. Néhány igazán mulatságosra sikeredett szituáció után, kollégan nk, Gáspárné Zsuzsa, az egyik legnehezebb típusú ügyféllel került szembe. Az irodába ugyanis egy agresszív, mélységesen felháborodott, ordítozó fogyasztó érkezett, aki aztán talán maga is meglep dött azon, hogy nem tudja kihozni Zsuzsát a sodrából. Valóban tanítani lehetne azt a nyugodt ügyfélkezelési megoldást, ahogy munkatársunk próbálta megoldani a felb szült fogyasztó problémáját, és ezt támasztotta alá kés bb a zs ri pontozása és értékelése is. Nekem pedig eszembe jutottak a másik csapattag, Erzsi szavai: nap, mint nap úgy érkezek a munkahelyemre, hogy vajon milyen ügyet kell ma megoldanom és munkám elismerése, ha egy felháborodott fogyasztó megbékélve, elégedetten távozik irodánkból. Az eredményhirdetés alatt már nem volt miért izgulnunk, hiszen tudtuk a dobogó elúszott, de szemrehányást mégsem tehettünk a csapatból senkire sem. Az ötödik helyért járó oklevél mellett, végül mégis díjjal távoztunk. A zs ri értékelte a DRV-s formaruhát, ami – ahogy korábban már említettem – nem hatott rám meglepetésként. Csapatunk kapta tehát a cégarculatot legjobban bemutató, egységes megjelenés különdíját. A versenyt követ en hosszasan elemeztük az eseményeket, hogy vajon mit csináltunk volna másképp, de végül meg kellett állapítanunk, hogy minden kezdet nehéz. Ezért valamennyiünk nevében minden elismerésünk Domonkos Ágié, aki életre keltette az ügyfelesek versenyét, és

köszönettel tartozunk neki, hogy egy rendkívül jó hangulatú esemény résztvev i lehettünk. Reméljük, hamarosan mi is hasonló verseny házigazdái leszünk. És én, mint a csapat kísér je, e cikk írója, bár nem kaptam különdíjat, mégis gazdagabb lettem. Megismerhettem 5 kiváló kollégámat, akikkel úgy érzem barátságot kötöttem, és higgyék el, nemcsak ezért lehetek büszke a DRV ügyfélszolgálatos munkatársaira! Dónucz László

sz a tréningek jegyében Társaságunk kiemelten kezeli a dolgozók szakmai fejl dését és továbbképzését a jól képzett szakembergárda biztosítása érdekében. E terület fontosságát jelzi az is, hogy helyet kapott a 2003-2004 -re kidolgozott min ségcéljaink között is. Az idei sz a tréningek szempontjából igen mozgalmasan telt, így örömmel tájékoztatjuk a DRV Hírek olvasóit, hogy Társaságunk kezdeményezése alapján öt különböz területet érint képzésen vehettek rész kollégáink. Mint az az alábbiakból kiderül, a Társaság életében is egyre fontosabb a csapatmunka és a vele járó csapatszellem kialakulása, hiszen együtt és egymás munkáját segítve sokkal könnyebben oldjuk meg a feladatokat. A Dél-balatoni Igazgatóságunk munkatársai számára 2003. szeptember 26-28. között került megrendezésre Bakonybélben egy személyiségfejleszt tréning. Err l kérdeztük Gasparicsné N. Zsuzsanna pénzügyi csoportvezet t. - Mi volt a tréning célja és kik vettek részt rajta? - Els dleges célunk az volt, hogy az igazgatóság dolgozói jobban megismerjék önmagukat és egymást, és ez által a különböz területeken dolgozó munkatársak egy csapattá kovácsolódjanak össze. A csapatszellem kialakulása jó hatással van a munkavégzésre is, hiszen együtt, egy csapatban sokkal gyorsabban lehet megoldani a felmerül problémákat. A tréningre 12 kollégánk jelentkezett az Igazgatóságunkon dolgozók közül. - Milyen témaköröket beszéltetek át? - Megtanultuk, hogyan lehet a konfliktusokat kezelni, csapatot építeni és a problémákat hatékonyan megoldani. A személyiségfejlesztés és önismeret mellett kiemelt szerepet kapott az egymásra történ odafigyelés, a másik meghallgatása és megértése. Az elméleti oktatást gyakorlati feladatok és szerepjátékok egészítették ki.

Október 14-16. között az ügyfélszolgálati irodákban dolgozó munkatársaink el ször kommunikációs képzésen, majd november 4-6. között „A munkahelyi stressz okai, és csökkentésének lehet ségei” cím tréningen vettek részt Csombárdon. Mindkét továbbképzést Dr. Németh Erzsébet szociálpszihológus és kommunikációs tréner vezette. A részletekr l Bolygóné P. Klára ügyfélszolgálati önálló csoportvezet vel beszélgettünk. - Mi volt a tréningek célja? - A kommunikációs képzés célja a munkavégzés magasabb szint gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása volt. Társaságunk évek óta magas szint képzési programokkal segíti a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló munkatársak kommunikációs képzettségének és készségének a fejlesztését. Az ügyfélszolgálati irodákban dolgozó munkatársak feladata az ügyfelek igényeinek maradéktalan kielégítése és az esetleges reklamációk gyors és pontos elintézése. A munkájuk megítélésében egyre nagyobb szerepet játszik az ügyfelekkel kialakított kapcsolat min sége, amely azért is nagyon fontos, mert pozitív, de akár negatív irányba is befolyásolhatja a fogyasztókban a Társaságunkról kialakult képet. A másik tréning megszervezésére, azért került sor, hogy az elégedetlen ügyfelek nyugtalansága és ellenséges viszonyulása miatt kialakuló stressz helyzetek ne okozzanak lelki és érzelmi megterhelést munkatársainknak. A kollégák megtanulhatták a stressz kezelésének és csökkentésének módszereit és elsajátíthatták a konfliktuskezelési technikákat. -Milyen témaköröket érintett az el adó? A kommunikációs tréning egyben felkészülés is volt az országos ügyfélszolgálati versenyre, ezért nagyon sok területet érintettünk a viselkedéskultúra alapjaitól, a testbeszéden át a mondanivaló megformálásáig, valamint a konfliktus- és kifogáskezelésig. Tanultunk még ezen kívül a megjelenésr l, a ruházat kiválasztásról, a professzionális telefonálás illemtanáról, a tárgyalás alapelveir l és a prezentációk összeállításáról. Az elmélet mellett különböz szituációs gyakorlatokban tettük próbára felkészültségünket. A stressz kezel képzésen beszéltünk a konfliktus helyzetek kialakulásáról, a nehezen kezelhet ügyfelekr l és a velük való bánásmódról. Az egyik legfontosabb téma az volt, hogy miként tudjuk megvédeni lelki egészségüket a munka kapcsán felmerül negatív hatásoktól. Az újonnan elsajátított ismeretekkel munkatársaink a problémás helyzetek sikeres kezelésén és az egészségük meg rzésén túl hozzájárulnak a DRV hatékony m ködéséhez is. A Min ségügyi Iroda szervezésében két min ségirányítási továbbképzés is zajlott az sz folyamán. A folyamatgazdák október 28-án és november 4-én vettek részt egy tanfolyamon a Székházban, a laborvezet k pedig a hévízi üdül nkben tréningeztek november 11-13. között. - Mi volt a tréningek célja? -tettük fel a kérdést Szebényi Tiborné min ségügyi vezet nek. - A min ségirányítási tevékenységünk fontos részét képezi a folyamatközpontú irányítás, melynek vezet i a folyamatgazdák. A kurzus megszervezésével az volt a célunk, hogy a különböz szakterületekért felel s folyamatgazdák betekintést nyerjenek a probléma feltáró, elemz és megoldó TQM (Teljeskör Min ségirányítási Rendszer) eszközökbe. Ezek olyan

modern és csoportmunkát igényl módszerek, melyek közül már mi is alkalmaztunk néhányat a munkánk során. Az új ismeretekkel felvértezve reményeink szerint gyorsabban tudjuk majd a problémák okait feltárni, és azokat kijavítani. A tanfolyam lebonyolításával a SZENZOR Gazdaságmérnöki Kft.-t bíztuk meg, az el adó Patyiné dr. Honti Erzsébet vezet tanácsadó volt. A tanfolyamon elsajátítottuk a problémamegoldás és a csapatépítés lépéseit. Megtanultuk többek között az ok-okozati diagramm készítést és a potenciális hibamód és hatáselemzés módszerét. A laboratóriumi vezet knek és a laboratóriumi min ségügyi vezet knek az EU harmonizációs jogszabályok és az új akkreditálási szabvány többletkövetelményei miatt számos új feladattal kell szembenézniük. A tréninggel azt szerettük volna elérni, hogy a laboratóriumokban dolgozó szakembereket egy csapattá kovácsoljuk össze, mert közösen, egymás tapasztalatára és tudására támaszkodva könnyebben vehetjük az akadályokat. Drescherné Horváth Andrea

Megújult a DRV Rt. Lakossági Tájékoztató Kiadványa Az idei évben különösen nagy figyelmet szentelt Társaságunk a fogyasztóink irányába történ írásbeli kommunikációra. Ennek érdekében 2003-ban elindítottuk a Vízmondónak elnevezett tájékoztató kiadványunk megjelentetését, illetve 5000 példányban elkészült a DRV Rt. megújított lakossági információs füzete is. A 28 oldalas brosúra összeállítását és gondozását a PR Iroda végezte a szakosztályok, és a területi igazgatóságok

közrem ködésével. A kiadvány közérthet módon, grafikákkal illusztrálva mutatja be a DRV Rt. tevékenységeit, tájékoztat a vízfogyasztás mérésének módszereir l és a számlával kapcsolatos tudnivalókról. Fogyasztóink megismerhetik az ivóvíz, illetve a szennyvíz útját, a környezetvédelmi feladatainkat, ezen kívül információt kapnak az ivóvízmin ségre és keménységre vonatkozóan. Az információs füzet segítségével próbáltunk rávilágítani a víz- és csatornadíj összetételére, valamint a csatornabekötések és az ivóvízhálózatra történ csatlakozások ügyintézésének a folyamatára. Végül praktikus tanácsokkal látjuk el fogyasztóinkat a vízfogyasztás ellen rzésével, a bels cs törések feltárásával és a vízmér k fagyás elleni védelmével kapcsolatban. A tájékoztató kiadvány az ügyfélszolgálati irodákban áll az érdekl d rendelkezésére.

fogyasztóink

Búcsúzunk a 2003-ban nyugdíjba vonuló munkatársaktól A Víz Világnapi Törzsgárda Ünnepségünk sikerének és pozitív visszhangjának köszönhet en idén a nyugdíjasok búcsúztatója is Sümegen, a Várcsárda pincehelyiségében került megrendezésre 2003. november 20-án. Az ünnepélyt a Kisfaludy-Ramassetter Iskola növendékeinek komolyzenei és verses el adása nyitotta meg. A m sort követ en Tóth István, Társaságunk vezérigazgatója, majd Gábor Imre a VKDSZ MSZ titkára ünnepélyesen elköszönt attól a 79 dolgozótól, akik életkoruk, illetve egészségi állapotuk megromlása miatt vonultak vissza az aktív munkavégzést l. Ezt követ en az ünnepeltek egy mozgalmas történelmi lovas játékot tekinthettek meg. Az esemény a középkort idéz vacsora után baráti beszélgetéssel, cigányzenével és nótázással zárult. A helyszín hangulata és a látványos bemutatók hozzájárultak ahhoz, hogy Társaságunk méltóképpen köszönhette meg a nyugdíjba vonuló kollégák sokéves munkáját. A DRV Rt. vezetése és dolgozói nevében ezúton is nagyon jó egészséget és kellemes pihenést kívánunk nekik a nyugdíjas éveikben. A nyugdíjba vonulók névsora: Észak-balatoni Igazgatóság: Bagó László, Bodor Mihályné, Boros Imre, Fekete Imre, Gömöri Ferenc, Hámán János, Horváth Lajos, Lippai László, Nagy Jen Dél-balatoni Igazgatóság: Androsovics István, Bögös János, Gaál József, Gigler Péter, Horváth László, Huszti Istvánné, László Barna, Molnár Gyula, Nagy Károly, Róka Gy z , Simon István, Varga László Fejér megyei Igazgatóság: Benczik János, Drotleff Zoltán, Harangozó János, Horváth, Lajosné, Hullay Gyula, Nagy József, Nagy István, Németh József, Schweighardt József Szabó Lajos, Tóth Istvánné Gépészeti Igazgatóság: Bakos Gyula, Bóza László, Firnicz Lajos, Huttinger György, Kostyán Miklós, Nagy Géza, Ráksi Zsuzsanna, Rostás János, Vajtai József, Központ, Ács, Ottó,Halász Istvánné, Lász ló Barnáné, Péntek László, Réti Gyuláné,, Somogyi László, Tarlós Lajosné

Nyugat-Balatoni Igazgatóság: Albert Károly, Babóczky Tamás, Bakos János, Balina Károly, Benke Attila, Czémán Ferenc, Domonkos Imre, Fülöp Jen , Göndöcs Györgyné, Gyurka, János, Jankovics László, Kárász Ferenc, Kiss István, Nagy B. János, Nagy Géza, Nagy István, Szabó János, Szabó Miklós, Varga Tibor Pécsi Igazgatóság: Csányi József, Cservenka Emilné, Gura Márton, Kovácsné Matics Zsuzsanna Somogy megyei Igazgatóság: Donmayer László, Hartmann István, Honvári Béla, Horváth, János, Kispál Gyula, K m ves László, Rott Endre, Szabó József

Vizes Vérvonalak: A siófoki Pintér család Folytatva a sorozatunkat, mely a háromgenerációs vizes famíliákról készül, most olyan valaki áll a középpontban, akit a Társaságunknál mindenki ismer. Mégis talán sokak számára most derül ki, hogy Pintér Lajos neve elé egy id ben, az ifjabb kifejezést is oda kellett volna írni. Legalábbis, egészen 1980-ig az id sebb Pintér Lajos nyugdíjba meneteléig, mert a 70-es években édesapjával együtt mindketten a DRV dolgozói voltak. Aztán, mint már többször láthattuk eddig a cégen belül, hogy a jó példa ragadós, az gyermekei is követték ezt az utat (szerencsére). Már-mint, hogy k is vizesek lettek. Balázs fia még szakmailag is az édesapja nyomdokaiba lépett, hiszen a széplaki Nagyfelszíni Vízm nél karbantartó, a lánya Andrea, pedig a Fejér Megyei Igazgatóságon az informatikai csoportnál dolgozik. Kezdjük azonban a legelején, ahogy azt kell, és illik is, a vizes vonal elindítójával. Id sebb Pintér Lajos 1920-ban született, apai ágán egy törzsgyökeres siófoki családba.(A leírásokból kiderül, hogy az 1700-as években a Veszprémi Káptalan listáján már szerepelt öt família között ott van a Pintér is). Melós család (a meghatározás az ifjabbtól való). 1948-ban jött haza a hadifogságból, el bb a tanácsnál lett építési el adó, majd a foci révén (NBII) Fehérvárra került. Az Alba Régia Á.É.V.-nál szállításvezet lett.1956-ban hazajött Siófokra, ahol megválasztották Nemzet r Parancsoknak. Ezért 21 hónapot „kapott”, amit leült, de ezzel még nem volt vége, mert a Ref.(rend ri felügyelet) miatt még sokáig nem tudott elhelyezkedni. 1964 táján nagy nehezen fociedz lehet Aligán, majd Világoson egy vízhasznosítási társulathoz került. Innen jött 1971-ben, a DRVV Munkaügyi Osztályára teljesítmény elszámolónak. Az épít ipari részlegnek normázott az 1980-as nyugdíjba vonulásáig, és még utána is majdnem 10 évig, mert visszajárt dolgozni. Küzdelmes életútja vége felé 1993-ban Göncz Árpád köztársasági elnökt l vehette át a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt Kitüntetést. Az ifjabb Lajos, történetünk f szerepl je Siófokon született 1952-ben. Itt végezte el az iskolákat, autószerel nek tanult. Majd a katonaság után a Kossuthban focizott, azután beállt is vizesnek. 1974-t l a Nagyfelszíni Vízm nél volt karbantartó. Majd volt egy év megszakítás, amikor focistának szerz dött Komlóra. 1977-ben jött haza onnan, ismét

karbantartónak, de most a szennyvíztelepre. Levelez n 74-79 között elvégezte a Vízügyi Szakközépiskolát, melynek eredményeként két technikusi képesítést szerzett, egyiket a víz- és szennyvíztechnológia, a másikat pedig a település és vízgazdálkodás területén. Ahogy ezt mondani szokás, képességeit felismerve kiemelték, így került 1979-ben a Központba, szociálpolitikai el adónak. Ezután a munka mellett újabb tanfolyamok, szakvizsgák következtek már az új szakterülen. A tanulmányok megkoronázásaként 1996-ban a Pécsi Janus Pannónius Tudományegyetem humán szakát elvégezve f iskolai végzettséget szerzett. Közben 93-ban megválasztották a Központ és az egész Társaság Üzemi Tanács elnökének. Beszélgetésünk közben derül ki, hogy körülbelül éppen négy éve csoportvezet . S úgy gondolom, szinte még a maga számára is sok, ahogy tovább sorolja a vállalt tisztségeit: - 1990-t l, a központban Szakszervezeti Titkár lettem, 2001. május 8-tól pedig a Társaság Felügyel Bizottságának is tagja vagyok. Nem csoda, hogy közben iratokat keres, ennyi adatot ki tudna fejben tartani, de a papírok között egy képet is talál, és a homlokára csapva hirtelen az eszébe jut még valami a képr l: - és 1980-tól a Tömegsport Bizottság elnöke is vagyok, mert közben végeztem egy középfokú sportszervez i tanfolyamot is. Indokolt a kérdés ezek után.

- Szeretted az iskolákat, szerettél is tanulni? -Igen,- mondja azonnal és határozottan, -Volt, olyan id szakom, amikor egyszerre három helyre is jártam: a sportszervez ire, aztán marxista középiskolába, és középfokú szocpolos tanfolyamra. Azért persze másra is akadt közben némi ideje. Miként az általában férfiemberekkel, el bb utóbb szokott, vele is megtörtént. -1976-ban megn sültem, bár azóta már „szabadúszó” vagyok. 1978-ban született meg a lányom Andrea, titkárn képz t végzett, 1983-ban pedig Balázs fiam, aki a Baross után vízm kezel szakmunkásként, úgy, és ott kezdett el dolgozni a cégnél, ahogy én annak idején. Ha már emlegettük a gyerekeit, péntek délután lévén Lajos gyorsan haza telefonál a fiának, hogy jöjjön érte, mert valahova mennie kellene, de a kocsijuk a gyereknél van. Amíg várjuk, van id m megkérdezni egypár fontos dolgot a munkájával kapcsolatban. - Mi volt az, amin te változtattál, amikor csoportvezet lettél? -Úgy érzem a döntési mechanizmus egy kicsit változott, azt remélem demokratikusabb lett.Feleli, és így folytatja.- Mert azt szerettem volna. Miben? Sok mindenben, például a lakásépítési támogatások megítélésénél és el készítésénél. A másik említhet döntés mottója az volt: hogy az üdül k azért vannak, hogy a mi dolgozóink pihenjenek bennük, ennek

érdekében megszüntettük a küls értékesítést. (Ha már a kikapcsolódás a téma, megint beugrik a f szerepl nknek valami err l is): - Én vagyok a DRV Horgász Szövetség elnöke. A barátaim szerint „szociális típus” vagyok. (Egyébként, most már így a vége felé átnézve a felsorolást, van valami igazság a kijelentésében). Ekkor megérkezik Balázs, aki betartotta ígéretét, hozta a kocsit is. Ebb l megítélve, és természetesen kinézetre is rendes srácnak látszik. Meg szófogadónak, ez abból derül ki, hogy elárulja, volt némi ráhatása az édesapjának a pálya- és iskolaválasztása tekintetében. Aztán így folytatja: - 2002. szeptember 1-t l dolgozom a Társaságnál. A széplaki Felszíni Vízm nél vagyok karbantartó. - Nem könny a helyzete, bárki gondolná másképp, nem kivételeznek vele. - Veszi át a szót az apa-. Vele ugyanis sokkal szigorúbbak (mint a cikk írója úgy fogalmazom: Pintérként kell viselkednie, és teljesítenie is). Például nem késhet el. Na, azóta van nála többször a kocsink, mint nálam. Andrea következik a sorban. Vele a Fehérvári Igazgatóságon, az irodájában találkozunk rengeteg számítógép között. Nem csoda, mert az infomatikai csoport adminisztrátora. A „vizességr l” az sökr l, az irodaház, és leginkább a céges mikulásünnepek jutnak az eszébe. - Idegennyelv titkárn képz be jártam, és pont a végzés el tt költöztünk Fehérvárra. Szerencsés voltam, éppen megüresedett ez a munkakör. Persze szeretnék el bbre lépni, a Kodolányira járok, gazdálkodási közgazdász leszek, ha végzek. A többit, majd meglátjuk utána.

Újabb taggal b vült a DRV-s irodalombarátok köre Szakáli Anna és Gaál Antal kollégáink után egy újabb irodalombarát munkatársunkkal szeretnénk megismertetni a DRV Hírek olvasóit. Kivés Zoltánné Judit, a Pécsi Igazgatóságunk munkatársa, és szabadidejében verseket ír. Judit egy kedves, szerény és vidám egyéniség, akinek minden megnyilvánulásából sugárzik a pozitív gondolkodás és az élet szeretete. Két feln tt fiú édesanyja, akiket kicsi koruktól fogva egyedül nevelt fel. Az id sebb fiú 27, a kisebbik pedig 25 éves. A sors nem mindig hordta Juditot a tenyerén, voltak igen nehéz id szakok is az életében, jókedve viszont sosem hagyta cserben. Jelenleg egy Pécshez közeli településen lakik az édesanyjával, és elmondása szerint soha nem unatkozik, mindig feltalálja magát. Ha szép az id , szívesen kerékpározik a környékbeli erd ben, rossz id esetére kéznél van a másik két szenvedélye, a kötés és az olvasás. -Mióta dolgozol a DRV Rt.-nél és mivel foglalkozol? - 1993. óta dolgozom a Társaság Pécsi Igazgatóságán, vagyis tíz éves törzsgárda tag vagyok. A munkaügyi csoportban

bérszámfejtéssel foglalkozom, és nagyon szeretem a munkámat, mert változatosnak és izgalmasnak találom. Különösen amióta számítógéppel dolgozunk, mert mindig újabb kihívásokkal kell megküzdenem. De azt hiszem, ezt nem kell megmagyaráznom, hiszen ma már majdnem mindenki munkája a számítógéphez köt dik. -Mikor kezdtél verseket írni, és honnan meríted a témákat? Versírással még lánykoromban kezdtem el foglalkozni. Az eredeti szakmám állattenyészt , de szerettem volna egy kicsit könnyebbé tenni az életem, ezért elvégeztem a közgazdasági szakközépiskolát is. A kollégiumban a lányok bíztatására kezdtem el írogatni. Az els verseim romantikus jelleg ek voltak, és barátn im gyakran lepték meg velük a szerelmeiket. Majd az iskolás évek után egy hosszú szünet következett, amikor nem jutott id m a költészetre. Néhány évvel ezel tt kezdtem el ismét verseket írni, miután a gyermekeim feln tté váltak és elköltöztek otthonról. Így több lett a szabadid m, és a családon kívül már másra is tudtam koncentrálni. Nyitottabb lettem, sok embert ismertem meg, barátaim lettek, akikkel sokat beszélgettünk. Ahogy egyre többet tudtam meg mások életér l, lelkivilágáról, gondolkodásáról, és ahogy kinyílt a szemem a világra, úgy fogalmazódtak meg bennem azok az érzések, melyek arra késztettek, hogy valamilyen formában megfogalmazzam a gondolataimat. Mikor leültem, hogy ezeket papírra vessem, mindig versek születtek, így maradtam ennél a m fajnál. Bár megpróbálkoztam a próza írással is. Életemnek ebben az id szakában kerültem bele egy olyan társaságba, ahol nemcsak jó, hanem rossz élményekben is volt részem. Ezek a tapasztalatok és hangulatok aztán megszólaltak az írásaimban is. A legtöbb versem egyébként a buszon utazva születik meg, amikor kicsit magamba szállok és elgondolkozom a mindennapi eseményeken. A zene ritmusára, vagy az ismer seimmel folytatott beszélgetések hatására felszínre tör egy gondolat, vagy egy érzés, és ebb l fogalmazódik meg bennem a vers. A háborúk, az er szakos cselekmények, vallási nézeteltérések, a különféle, korábban ismeretlen betegségek megjelenése, mind mély benyomást tettek rám. Ennek köszönhet en írtam több kifejezetten szomorú, és „hazafias” hangvétel költeményt is. Mindig nyitott szemmel járok, ezért gyakran a környezetemb l merítem a témákat, például ha egy boldog szerelmespárt látok. Így három csoportra lehet válogatni a verseimet, az alapján, hogy a születésükkor mi jellemzi a lelkemet. Vannak szerelmes, szomorú, és haragvó hangulatú írásaim. Tulajdonképpen van egy negyedik csoport is, amit a barátaimnak írok, mikor látom, hogy nagy szükségük van bátorításra. Elárulok egy titkot, ami nem is annyira titok, legalábbis azoknak nem, akik közelr l ismernek. Kicsit álmodozó vagyok, és az élet nehézségei, gondjai el l a szigetemre menekülök, ahol kipihenem magam, ahonnan visszatérve újult er vel vetem magam bele a mindennapok s r jébe. Ezt a szigetet Vangelis zenéjét hallgatva találtam meg a lelkem mélyén. Fáradtan, kicsit elkeseredetten kapcsolom be a magnómat. Szememet becsukom, és a zene hatására megjelenik el ttem egy gyönyör kép. -Van kedvenc költ d, akinek a munkássága példaérték a számodra? Kiemelt példaképem nincs, nagyon kedvelem azonban József Attila és Ady Endre költeményeit. Számomra nem az a fontos, hogy kinek a tollából származik a gondolat, hanem

az, hogy milyen hatással van rám. Általában azokat a verseket szeretem, amelyek elgondolkoztatnak, vagy az érzéseimre hatnak. Több verseskötetem van otthon, és szívesen olvasom a hazai és a külföldi szerz k m veit is. A DRV Rt. bels hálózatának Fórum rovatában is nagyon sok szép vers található. Az írójuk természetesen inkognitóban van, de a szerzeményeik gyönyör ek. Megérintik az ember lelkét.

-Szeretnéd-e munkáidat saját verses kötetben megjelentetni? Még nem gondolkoztam rajta, bár a barátaim véleménye szerint érdemes lenne közzé tenni néhányat a munkáimból. A gy jteményemben jelenleg 50-60 vers található, de ezek között nem szerepelnek a régi írásaim, mivel azok az évek alatt sajnos elvesztek. Azt hiszem egy kötet megjelentetéséhez még nincs elég versem. Végezetül egy jó barátomtól szeretnék idézni, aki a következ szavakkal szokott bíztatni: ”Soha ne add fel önmagad, minden írásodat tartsd meg, ne dobj ki semmit, és legyen bátorságod megosztani másokkal azokat az érzéseidet, gondolataidat, amiket a verseidben leírsz.” Talán egyszer eljön majd az az id , amikor a barátaim támogatásával sikerül ezt megvalósítanom. Juditnak sok sikert és kitartó munkát kívánunk a céljai eléréséhez. Descherné H. Andrea

Fata(lis) ötletek jegyzéke Avagy kollégánk, Fata András Miklós különleges utazásai Magyarországon a bet k b völetében. Fata András Miklós, aki 1978-ban került a céghez, és a Fejér Megyei Igazgatóság ügyfélszolgálatán dolgozik1994 óta, els látásra megnyerte a tetszésemet. Nemcsak azért, mert egyébként is ez lenne elvárható t le a munkaköre alapján, hanem mert olyan szerényen különleges. Hogy miért? Nemsokára Önök is megtudhatják. Magunkat három fényképalbummal körbebástyázva kezd bele Miklós a történetébe, és ahogy ez a régi jó mesékben már lenni szokott, mindjárt az elején egy utazással kezdi: - A 90-es évek elején Kiskunhalas felé utaztunk egy kollégámmal, amikor útközben megláttam a B sárkány településtáblát. Mindjárt meg is kérdeztem, mit jelenthet a település nevében a b szó, és vajon hány ilyen kétbet s település lehet az országban? A választ ugyan egyikünk sem tudta de, mint kés bb kiderül majd, mindez adott nekem egy ötletet. Mivel messze volt még az út vége, és volt id nk is b ven, el vettük a térképet és megszámoltuk a kétbet s településeket: négy volt összesen. Aztán tovább folytattuk a kutatást, és megnéztük, melyik lehet a leghosszabb nev település? Kett is akadt gyorsan, ha jól emlékszem: Reformátuskovácsháza, és Vasdinnyehosszúfalu. Mindezt a kollégám felírta a térképem elejére, de ezzel akkor nem foglalkoztam tovább. Egyszer aztán, amikor újra a kezembe akadt a mappa, mindjárt eszembe jutott a településes és bet s ötletem. Aztán feltettem magamnak a

kérdést: mi lenne, ha mindegyikbe elmennék és lefényképezném magam a táblákkal, hogy igazolhassam, tényleg ott jártam. Nem hagy kétséget a fel l, hogy beváltotta-e magának tett ígéretét, mert mindjárt mutatja is a képeket, és f zi hozzá az emlékeket, úgy ahogy az egy rendes mesél t l az illik. -1993-ban kezdtem el a terveim megvalósítását a kétbet s településekkel, és keresztül-kasul kellett járnom az országot miattuk. Mert a B Bükkfürd mellett, Sé a nyugati határszélnél, Ág Dombóvár alatt, az r viszont Mátészalka mellett található. Bevallom ezt a kört még csak magam jártam végig, úgy, ahogy a munka során lehetett. De nem bírtam megállni, hogy el ne mondjam a nejemnek ezt a dilit! Úgyis szeretünk csavarogni az autóval, menjünk ezután célirányosan. Így lettek útitársaim, a feleségem Katalin és a lányom Cecília,(igaz csak ritkán jön velünk). Rám egyébként azt is mondják k, hogy egy kicsit „egoista” vagyok. Talán azért, mert a nevem miatt azokat a településeket is bevettem az útitervbe, melyekben megtalálható az András, és a Miklós név is (Fata nev sajnos nincs). -Kibújik bel lem a kérdés: az úticélt, és a kísér ket már ismerjük, de megtervezte-e azt is, honnan, mikor, mivel indulnak el? - Hát persze. Ez nem egy olcsó mulatság, ezért igyekszünk egy nap alatt bejárni mindent, amit lehet. Velencén lakunk, egy szép családi házban, onnan járok be mindennap a munkahelyemre, így mindig volt autónk. Van egy egyszer japán fényképez gépem, és egy videókamerám is. Csavarogni is mindig szerettünk, mivel nagy gombászok is vagyunk. Az útitervek pedig tovább fejl dtek, és a hárombet s települések is sorra kerültek. Összesen nyolcvannégy darab van bel lük. - A település táblákon kívül mást is fotóznak? -kérdezem a képeket nézegetve. – A templomok, feszületek fényképezése menet közben úgyszólván magától adódott, mert ha már ott jár az ember, egy picit szét is néz a környéken. Igaz ez aztán még jobban megbonyolította a dolgokat, mert volt úgy, pl. Rábaszentmiklós esetében, hogy az ott található templomot megnéztem a felújítása után is. Persze ehhez vissza kellett oda utaznom. Így voltam a Balatonszabadi alsó útján látható feszülettel is. A vége az lett, hogy van még egy ilyen dilim. Talán már önök kedves olvasók is megkérdezték volna az egyik legfontosabbat, én azonban nem akartam eddig megzavarni vele a nagykedvvel mesél különleges utazót. Most azonban eljött az ideje.

-Van valami más célod is ezzel? -Semmi más mint, tervet, célt adni az utazásainkhoz. Ez a legfontosabb, mert a többi már megy, mint az egyszeregy. Szép az id , szólok a nejemnek, aki hozza az utazáshoz, és gombázáshoz rendszeresített kosarat, amibe a legfontosabb dolgok már el re be vannak pakolva, egy kis rágcsálni való, ivóvíz, kávé, és vicik-vacak. Így mindennel együtt öt perc alatt elkészülünk-. Közben tovább lapozunk az albumokban, nézegetjük a képeket, és ebb l adódóan csapongunk is egy kicsit. Így derül ki, hogy azért mégis van ám egyenjogúság a családban, mert, Katalin asszony neve nyomán Katafa is megörökíttetett, a t le nem messze lev zalai Velence településsel egy úton. Kiderül az is, hogy vannak Miklósnak szomorúságai, mert az összevonásokkal számára sok kedves Miklós és András nev hely vész el örökre. Marad viszont mindig és mindenkorra a nagy szerelem, a gombászás. Az is csak úgy amat r módon, amit igazol, hogy tagjai a fehérvári Gombászok Baráti Körének. -Tizenkét félét ismerünk biztosan, csak azokat szedjük-. Én készséggel elhiszem nekik. De mindezen túl, és ezt figyelmébe ajánlom másoknak is, kiderült, van még egy nagyon praktikus hozadéka ezeknek a tábla fényképez s, vagy gombászós utazásoknak. A f h sünk így vall err l: -Útközben megbeszéljük mindazokat, amiket nem vagyunk képesek megbeszélni, amikor nem autóban ülünk. Itt egymásra vagyunk utalva, mert nem lehet menet közben kiszállni-. Mit is mondhatnánk összefoglalásul mást, mint amit Miklós, az albumok lapozása közben: Mikor ezeket nézegetem, akkor magamban szépen újra végigjárom az utat, és mindenre emlékezem. Tudom, hogy mikor jártam ott, és tudom azt is, hogy mit, merre találok. Kérem, itt egy jó példa, hogy így is lehet utazni. Az ötlet másolható, de ha egy helységnévtáblánál véletlenül összetalálkoznak Fata Miklóssal, azért majd ne felejtsék el megköszönni neki!

Szakszervezeti választások a DRV Rt.-nél 2003. november 10-én lejárt a Munkahelyi Szakszervezetünk választott tisztségvisel inek megbízatása, ezért október 2. és november 6. között szakszervezeti választások zajlottak Társaságunknál. A választások menetér l a VKDSZ MSZ ismételten megválasztott titkárát, Gábor Imrét kérdeztük. - A választásokra már év eleje óta készültünk, a megvalósításukra pedig október 2. és november 6. között került sor. Az id tartam azért ilyen tág, mert október 2. és 20. között választottuk meg a bizalmi és a bizalmi-helyettes tisztségvisel ket. Ezt követ en október 20. és november 5. között zajlottak az üzemi szakszervezeti választások, ahol üzemi szakszervezeti elnököt, titkárt, gazdasági felel st és számvizsgálót választottak. A választások eredményeként összesen 77 f bizalmi és 24 f üzemi szint vezet megbízatása történt meg. A választói Küldöttértekezletet 2003. november 6-án tartottuk meg a Dél-balatoni Igazgatóságon, melyen a DRV Rt. vezetésének képviseletében Csuport László gazdasági vezérigazgatóhelyettes volt jelen. A Küldöttértekezleten résztvev knek összeállítottunk egy dokumentumot, mely tartalmazta a Munkahelyi Szakszervezet beszámolóját az elmúlt négy évr l, valamint a pénzügyi gazdálkodás és a számvizsgáló-bizottság értékelését. Átdolgozásra került az Alapszabály és

Szervezeti M ködési Szabályzat, a segélyezési szabályzat, a szakszervezet kölcsönszabályzata és az üdültetési szabályzat. Közreadtunk egy tájékoztatót azokról a szolgáltatásokról, melyeket a szakszervezet nyújt tagjainak. A szakszervezet beszámolóját nagy érdekl dés követte, különösen annak a DRV Rt. érdekeltségi rendszerére vonatkozó részét illet en. -Milyen kérdések vet dtek fel a tagság részér l a vezet ség felé? - A Dél-balatoni Igazgatóság dolgozói 2002. szén több mint 500 aláírással alátámasztva kéréssel fordultak a vezérigazgató úrhoz. Választ szeretnének kapni arra, hol tart a kezdeményezésük vizsgálata a munkáltatói oldal részér l. Azt kérték, hogy a Társaság vezetése az alaptevékenységben dolgozók helyzetét, jövedelmi viszonyait vizsgálja meg, s err l történjen egyeztetés az érintettekkel. A Balatonfüredi Szennyvíztelep dolgozóinak képvisel je felhívással fordult a Küldöttértekezlethez és a VKDSZ Szövetségéhez, hogy a munkáltató ismerje el a szennyvíztelepen dolgozók egészségügyi kockázatát, a munka egészségre ártalmasságának veszélyét. Azt követelik, hogy a bérükb l kerüljön elkülönítésre 20% veszélyességi pótlék, a szennyvíztelepi dolgozók kapjanak 3 nap pótszabadságot, munkaidejük pedig csökkenjen 40r l 36 órára. Kérték, hogy a Szakszervezet harcoljon azért, hogy szakmájuk bekerüljön a korengedményes nyugdíjra jogosult szakmák körébe. Azzal fordultak a Szakszervezet tagsága és a Küldöttértekezlet felé, hogy aláírásaikkal vállaljanak szolidaritást azért, hogy az Rt. szennyvíztelepein és a Rt. alaptevékenységében dolgozók érdekeltségi rendszere a 2004. évre kötend Bérmegállapodásban megjelenjen. Több hozzászóló is felvetette, hogy a ma érvényben lév 0,75%-os bérbeállási szint 100 %-ra módosuljon. A pécsi körzetszerel k bizalmija kérte, hogy vizsgálja meg a vezetés a kedvez tlen munkafeltételeiket, és találjanak megoldást a saját gépkocsi használatukból adódó költségeik csökkentésére. - Milyen válaszok hangzottak el a vezetés részér l a felmerült problémákra? - Az érdekeltségi rendszert illet en Csuport László gazdasági vezérigazgató-helyettes úr elmondta, hogy áttértünk az átlagkereset típusú bérmegállapodásról a bértömeg típusú bérmegállapodás rendszerére. A létszám racionális felhasználásával 100 f s létszám megtakarítására kerülhet sor 2003-ban. Mindezek eredményeként éves viszonylatban várhatóan 12 %-os átlagkereset fejlesztés valósul meg. Ennek alapja a VKDSZ-el kötött foglalkoztatási és bérpolitikai megállapodás. A VKDSZ Szövetség kezdeményezésére a 8%on felül további 1%-os bértömeg fejlesztést is realizálhatunk, melyhez megkaptuk a tulajdonos hozzájárulását. A bértarifával kapcsolatosan megjegyezte, hogy kidolgozását és bevezetését a Szakszervezettel közösen határoztuk el. Sajnos a rendelkezésünkre álló bérfejlesztési lehet ségek csak ennek a mértéknek biztosítottak lehet séget. Természetesen a jöv ben tervezzük a 0,75% további emelését. Ezt követ en a felvet dött kérdésekre Lódi Miklós munkaügyi osztályvezet tett kiegészítést.

Hozzászólásában elmondta, hogy 2003-ban az inflációt meghaladó átlagkereset fejlesztés valósult meg, és emelkedett a szociális juttatások köre is. Az elmúlt négy év folyamán sikeresnek ítélhet a kedvezményes dolgozói részvény program is. Folyamatban van egy teljesítményértékelésen alapuló érdekeltségi rendszer kidolgozása. A készenlét, ügyelet vonatkozásában el készületben van egy Rt. szint szabályozás kidolgozása. -Hogyan fejez dött be a Választás? A kérdések, majd a válaszok elhangzása után kértem a Küldöttértekezletet, hogy fogadja el a beszámolót, és a VKDSZ választmánya kezdeményezze az egyeztet tárgyalások megtartását a 2003. évi bérmegállapodás értékelésér l, a 2004. évi lehet ségekr l, továbbá az érvényben lév foglakoztatási és bérpolitikai megállapodás értékelésér l. A Küldöttértekezlet második napirendi pontként elfogadta az el terjesztett szabályzatokat, majd titkos szavazással megválasztotta a VKDSZ MSZ vezetését. Az MSZ elnöke Bocsev István, a titkára Gábor Imre, a gazdasági felel se Vargáné K vári Tímea, a Számvizsgáló Bizottság elnöke pedig Molnár Csilla lett. Ezen kívül döntés született arról a 14 személyr l is, akik részt vesznek a VKDSZ VII. Kongresszusán. A következ kben ismertetjük az üzemi szakszervezeti vezet k neveit: Dél-balatoni Igazgatóság, elnök: Alt Gy z , titkár: Faludi Imréné, gazdasági felel s: Deák Istvánné Észak-balatoni Igazgatóság, elnök: Bakos Tamásné, titkár: Bels Sándor, gazdasági felel s: Sümegi Györgyné Nyugat-balatoni Igazgatóság, elnök: Németh József, titkár: Illés Ferenc, gazdasági felel s: Simon Józsefné Gépészeti Igazgatóság, elnök: Bártfai József, titkár: Jankó Lajos, gazdasági felel s: Pintér Tünde Somogy megyei Igazgatóság, elnök: Szalainé Szabó Anna, titkár: Kovács János, gazdasági felel s: Bíró Ferencné Fejér megyei Igazgatóság, elnök: Tóth Árpád, titkár: Glász László, gazdasági felel s: Fehér Istvánné Pécsi Igazgatóság, elnök: Dobrai István, titkár: Sz cs József, gazdasági felel s: Birta Józsefné Központ, elnök: Tolnai Csaba, titkár: Pintér Lajos, gazdasági felel s: Fehér Gyuláné A Számvizsgáló Bizottság elnöke: Molnár Csilla, tagjai: Haszon Lajosné és Juhász Józsefné Drescherné H. Andrea

Tisztelt Szakszervezeti Tagjaink, Tisztségvisel ink! A VKDSZ. DRV Rt. Munkahelyi Szakszervezete 2003. november 6-ai Küldöttértekezletén – azon túlmen en, hogy megválasztotta MSZ. vezet tisztségvisel it – döntött arról, hogy 2004. január 3-tól Hajdúszoboszló Jókai sor 20. sz. alatti üdül apartmanjában ÜDÜLTETÉST szervez a VKDSZ tagjai és családtagjai számára. FELHÍVÁSSAL FORDULUNK TAGJAINKHOZ! Jelentkezzetek – a mellékelt feltételek alapján – Hajdúszoboszlói üdülésre! Legfontosabb tudnivalók: Az apartman 37,8 m2 (el tér, fürd szoba, konyha, szoba) Felszereltsége: TV, mikro, h t szekrény, villanyt zhely, porszívó, ágynem , gépkocsi parkoló 1 hetes turnusokra lehet jelentkezni 2003. december 10-ig! Minden bizalminál: – fényképek az üdül r l, – tájékoztató az üdül térítési díjáról – térkép a megközelítéshez – üdülési szabályzat Jelentkezés: ÜSZB titkárnál vagy az ÜSZB bizalmijánál Térítési díjak: 1) Szakszervezeti tag, vele üdül házastárs és gyermeke: 2+2 ágyas (+ 1 f re pótágyazható) apartman: 5. 000.- Ft / f / hét + idegenforgalmi adó 2) Szakszervezeti tag és vele együtt üdül önálló keresettel rendelkez gyermek, szül esetén: 2+2 ágyas (+ 1 f re pótágyazható) apartman: 1. 000.- Ft /f / éjszaka + idegenforgalmi adó 3) Szakszervezeti tag igénye hiányában: szakszervezeti tag jogán szül vagy önálló keresettel rendelkez gyermek, valamint a vizes ágazatban dolgozók és a velük beutaltak esetén: 2+2 ágyas (+ 1 f re pótágyazható) apartman: 3. 000.- Ft /f / éjszaka + idegenforgalmi adó Az idegenforgalmi adó 270,- Ft / f / nap. Az üdülés igényléséhez ki kell tölteni: Igénylési lapot, melyet alá kell íratni a bizalmival, ÜSZB titkárral. Az ÜSZB az igénylési lapokat minden hónap 10. napjáig eljuttatja az MSZ-nek. Siófok, 2003. november 18. Gábor Imre MSZ titkár

SPORTNAP A SOMOGY MEGYEI IGAZGATÓSÁGON 2003. szeptember 27-én a kaposvári Eötvös Lóránd M szaki Középiskola sportpályáin került megrendezésre az Igazgatóság és üzemvezet ségei közötti hagyományos sportverseny. A mintegy 90 f részvételével lezajlott eseményen hat versenyszámban (labdarúgás, férfi – n i asztalitenisz, kosárra dobás, csocsó, sakk) mérk ztek az egyéni és csapatversenyz k. Az egységek közötti pontverseny gy ztese a házigazda Kaposvári Üzemvezet ség lett, mely az els helyért járó vándorkupát is átvehette Bóta László igazgatótól. A jó hangulatú, családias rendezvény zenés-táncos estebéddel zárult. Eredmények Kispályás foci: 1. Barcsi Üzemvezet ség 2. Kaposvár vegyes (Igazgatóság, üzemvezet ség, labor) 3. Marcali Üzemvezet ség

Asztalitenisz, n i: 1. Erd s Rita

Kaposvár 2. Gicziné Ködmön Andrea Marcali 3. Hanzel Dorina Lengyeltóti Asztalitenisz, férfi: 1. Márton János Marcali 2. Donmáyer László Kaposvár 3. Németh László Barcs

Kosárradobás: 1. Varga Csaba Marcali 2. Hanzel Dorina Lengyeltóti 3. Bódis Emil Nagyatád Csocsó: 1. Erd s – Bebics Kaposvár 2. Kovács – Márton Marcali 3. Keresztes – Török Kaposvár

Sakk: 1. Papp Sándor Kaposvár 2. Rott Endre Marcali 3. Nyulas János Kaposvár

Összesített pontverseny: 1. Kaposvári vegyes csapat 2. Marcali Üzemvezet ség 3. Barcsi Üzemvezet ség

Kék kerítések mögött...

Ezzel a címmel jelent meg cégtörténeti kiadványunk 1976-ban. Bizonyára nem jutott el minden munkavállalónkhoz, különösen azokhoz nem, akik a 80-90-es években kerültek a céghez. A 190 oldalas kiadvány azért került most a látókörünkbe, mert feldolgozza a vízellátás, csatornázás gyökereit a balatoni régiókban a „Festecsicst l a DRVV-ig” tehát 1975-ig és itt megszakadt a folyamat. Azóta eltelt lassan 30 év és a DRV Rt. azóta is sok-sok változás hordozója. Jogos az igény, hogy fel kellene dolgozni a három évtized cégtörténetét. Azért ragadtam tollat, mert szerepl je voltam, vagyok az eltelt 30 évnek és 1974-ben az akkori igazgató Rózsavölgyi Imre magához hívatott, és

azt mondta, van egy testhez álló feladat, írják meg a cég történetét. Az els megbeszélésen jelen volt Andrássy Antal újságíró és Péterfay Endre fotós, akik vállalták a számukra is újszer érdekes feladatot. Én azt sem tudtam - a néhány éves céges múltammal - hogy mihez kezdjek a megbízatással, de vissza nem utasíthattam. Forrásmunkák után kutattunk levéltárakban, könyvtárakban és felkerestük azokat a kollégákat, akik formálói voltak a mai nagyvállalat szervezeti el djeinek és „vizet fakasztottak” a településeken. A feladat teljesült, a könyv 1976. novemberében elkészült. Most Dónucz László PR vezet került hasonló helyzetbe, hogy fel kell dolgoznia a cég újkori történetét. Kék kerítések mögött II… címmel. El ttem van a korábbi kiadvány, lapozgatok és kutatok az emlékeimben. Kissé megfakult fényképek jelzik a múló id t. A megszólaltatottak közül számosan már nincsenek közöttünk, de az él k közül is már a 60-as, 70-es éveiben jár néhányuk: Bolhóy László, Török József, Balogh János, Czibor Sándor, Bocsor József, László Zoltán, Gyimesi Imre, Havalecz László, Mészáros Lászlóné, Somos Ferencné és a sort hála istennek még folytathatjuk. Arra gondoltunk, hogy a szervezeti, m szaki, technológia változások rögzítésén túl megszólaltatjuk a még fellelhet „nagy generáció” tagjait és azokat, akik napjainkban formálói a Részvénytársaság jelenének és jöv jének. A gondolat tehát megszületett, a munkában számítunk azokra, akik kordokumentumokkal, jellemz történetekkel színesíthetik a feldolgozásra váró 30 év krónikáját. Jánossy Gábor

A DRV Rt. irányító testületei: Igazgatóság

Dr. Hecsi Pál Elnök

Gáspár Gyula

Goretity György

Murányiné Krempels Gabriella

Szekó József

Felügyel Bizottság

Pétreffy Ágoston elnök

Dr. Barabás Gábor

Dr. Virág Rudolf

Lakatos József

Marcsó Zoltán

Vértes Árpád

Bocsev István

Bódizs József

Pintér Lajos

Könyvvizsgáló

Vogel Alfréd

Cégvezetés

A fotón balról jobbra: Csuport László gazdasági vezérigazgató-helyettes, Bódizs József pénzügyi és értékesítési igazgató, Tóth István vezérigazgató, Szebényi Tibor informatikai igazgató, Pálfi Imre közm igazgató vezérigazgató-helyettes, Molnár Béla fejlesztési igazgató.

A Környezetközpontú Irányítási Rendszer sikeres kiterjesztése Társaságunk, hazánk egyik kiemelt környezetvédelmi szolgáltatójaként környezetvédelmi politikájában elkötelezi magát a természetes környezet védelmére, ezen belül a Környezetközpontú Irányítási Rendszerének (KIR) folyamatos fejlesztésére. A KIR rendszert már annak idején, a min ségbiztosítási rendszerrel egyidej leg, integráltan építettük ki. Ez azt jelenti, hogy a szabályozó dokumentációink minden érintett pontjába a KIR követelményeket (ISO 14001:1996 szabvány szerint meghatározva) is beépítettük, és a továbbiakban a konkrét munkavégzést csak az adott telepen/rendszeren belül kell a KIR-nek megfelel en irányítani. Köztudott, hogy el ször a „Balatoni VII. régió szennyvízelvezet és tisztító rendszer, Balatonf kajár szennyvíztisztító telepet” tanúsíttattuk még 2000-ben sikeresen, mely rendszer azóta is példaérték en üzemel. A KIR-be bevont telepeken alapkövetelmény a min ségirányítási rendszerben történ megfelel munkavégzés, és azon túl még a szigorúbb KIR követelményeknek is eleget kell tenni. De mik is ezek? Minden a környezetre hatással bíró tevékenységet értékelni kell, és meg kell határozni annak súlyosságát és azt a módot, hogy a környezetterhelés minél kisebb legyen. Folyamatosan környezetvédelmi célokat kell meghatározni, és azokat a munkaprogramok szerint szigorúan végre kell hajtani, és értékelni. A szabvány megköveteli még, hogy a környezetben él kkel folyamatosan megfelel küls kommunikációt kell folytatni. És még lehetne sorolni….. A fentiekb l azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem kevés plusz feladatot vállalnak magukra az itt dolgozók, és az irányítást végz vezet k. De ezt most a Dél-balatoni Igazgatóság után a Nyugat-balatoni Igazgatóság szakemberei és a „Balatoni V/I-es régió szennyvízelvezet és tisztító rendszer, Nemesgulács szennyvíztisztító telep” dolgozói is felvállalták. A munka egy KIR kiépíthet ségi felméréssel kezd dött, majd azt követ en a „Hatásregiszter”, „Célok és el irányzatok kódexe” és „Munkaprogramok” elkészítésével folytatódott. Kiemelt szerepet kaptak az oktatások, a felülvizsgálatok, ezzel is segítve a szabályos munkavégzést. Célként határoztuk meg a telep bevonását a bels „intranet informatikai” rendszerbe, így javítva a bels kommunikációt, de felkerült a MIR és SAP rendszer is. Másik cél volt a telepi környezetkímél parkolás kialakítása, és a harmadik cél egy megfelel raktár építése. Érzékelhetjük, hogy a jelent s többletfeladat és a környezet kímélése mellett a KIR kiépítés egyéb haszonnal is jár az ott dolgozóknak.

Lasancz Tamás üzemvezet helyettes

Örömmel jelenthetjük, hogy a rendszer kiterjeszt felülvizsgálata (2003. 10. 27.) Nemesgulácson sikeres volt, csakúgy mint Balatonf kajáron a megújító audit. A küls tanúsítók „nem megfelel séget” egyáltalán nem tudtak feltárni, csak három írásos észrevételt tettek, melyek alapvet en t lünk független okokra

vezethet k vissza. Név szerint szeretném kiemelni a jelenlegi kiterjesztésben jelent s szerepet vállalókat, az operatív irányítást végz Lasancz Tamás üzemvezet helyettest, Bertók Balázs technológust/min ségügyi koordinátort, az igazgatóság vezet it, Palánki János igazgatót, Bencsik László m szaki vezet t, Mészáros Antal üzemvezet t. Cziráki József környezetvédelmi f munkatárs és Bolygóné P. Klára KIR auditor munkája is jelent sen hozzájárult a sikerhez. Végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti a telepi dolgozókat. Gratulálunk az elért eredményhez!

Társaságunk KIR rendszerének fejlesztésével reményeink szerint a közeljöv kihívásaira megfelel en tudunk válaszolni, gondoljunk csak a környezetterhelési díjak bevezetésére. A KIR fokozatos kiterjesztésével szennyvíztelepeinken jó eszköz van a kezünkben a környezetterhelés csökkentésére.

Szebényi Tiborné