www.chipcad.hu
Lamár Krisztián
A világ leggyorsabb mikrovezérlője Az "SX mikrokontroller és alkalmazástechnikája" című tanfolyam segédanyaga
Lektorálta: Dr. Kónya László
Budapest, 1999. ChipCAD Elektronikai Disztribúció Kft. 1046 Budapest, Kiss Ernő utca 3. Tel: 399-42-90, Fax: 399-42-99 e-mail:
[email protected] http://www.chipcad.hu
-1-
Tartalomjegyzék
TARTALOMJEGYZÉK........................................................................1 ÁBRAJEGYZÉK .................................................................................4 BEVEZETÉS.......................................................................................5 1. A VILÁG LEGGYORSABB MIKROVEZÉRLŐJE ...........................6 1.1 Az SX mikrokontroller általános felépítése ............................................................ 6 1.2 Memóriakialakítás..................................................................................................... 9 1.2.1 A programtár felépítése....................................................................................... 10 1.2.2 A programszámláló ............................................................................................. 10 1.2.3 A programszámlálót módosító utasítások ........................................................... 10 1.2.4 A verem............................................................................................................... 15 1.2.5 Az adattár felépítése............................................................................................ 15 1.2.6 A bankok ............................................................................................................. 16 1.2.7 Közvetlen címzés ................................................................................................ 19 1.2.8 Közvetett címzés ................................................................................................. 19 1.2.9 Adat kiolvasása a programtárból......................................................................... 20 1.2.10 Adattáblázatok készítése ................................................................................... 21 1.2.11 A speciális funkciójú regiszterek ...................................................................... 22 1.3 I/O portok................................................................................................................. 24 1.3.1 A portok írása és olvasása ................................................................................... 25 1.3.2 A portok üzemmódbeállítása .............................................................................. 25 1.3.3 A portvezérlő regiszterek működése................................................................... 26 1.3.4 A portok áramköri felépítése............................................................................... 28 1.3.5 A portok két speciális tulajdonsága..................................................................... 30 1.3.6 Multi-Input Wakeup/Interrupt (MIWU).............................................................. 31 1.3.7 Az analóg komparátor ......................................................................................... 33 1.4 Időzítő/számláló modulok ....................................................................................... 34 1.4.1 Az RTCC áramkör .............................................................................................. 34 1.4.2 Eseményszámláló üzemmód ............................................................................... 35 1.4.3 Időzítő üzemmód................................................................................................. 35 1.4.4 Az RTCC regiszter írása ..................................................................................... 36 1.4.5 A Watchdog áramkör .......................................................................................... 36 1.4.6 A Watchdog-áramkör használata ........................................................................ 37 1.4.7 Az előosztó.......................................................................................................... 37
-21.5 Megszakítási rendszer ............................................................................................. 38 1.5.1 Az RTCC megszakítása ...................................................................................... 39 1.5.2 A "B port" megszakítása ..................................................................................... 39 1.5.3 A megszakításkiszolgálás hardver része ............................................................. 40 1.5.4 A megszakításkezelő rutinok lezárása ................................................................ 40 1.5.5 Példa egy megszakításkezelő rutinra................................................................... 42 1.6 Egyéb fontos tulajdonságok.................................................................................... 43 1.6.1 Konfigurációs biztosítók ..................................................................................... 43 1.6.2 Oszcillátor típusok .............................................................................................. 44 1.6.3 A RESET folyamat ............................................................................................. 46 1.6.4 Energiatakarékos üzemmód ................................................................................ 50 1.7 Az SX mikrovezérlő utasításkészlete ..................................................................... 50
2. PROGRAMFEJLESZTÉS ÉS A VIRTUÁLIS PERIFÉRIÁK..........57 2.1 Egy egyszerű mintapélda ........................................................................................ 57 2.2 Az SX-KEY fejlesztőrendszer................................................................................. 59 2.3 Virtuális perifériák.................................................................................................. 63 2.3.1 A virtuális perifáriák típusai................................................................................ 63 2.3.2 Egy egyszerű virtuális periféria-minta ................................................................ 65
3. BEÁGYAZOTT RENDSZEREK SOROS KOMMUNIKÁCIÓJA ....67 3.1 A soros kommunikáció jelentősége ........................................................................ 67 3.2 RS-232 aszinkron soros adatátvitel........................................................................ 68 3.2.1 RS-232C szabvány.............................................................................................. 68 3.2.2 RS-232 kommunikációt támogató rutinkönyvtár az SX-hez .............................. 74 3.3 Az I2C busz............................................................................................................... 76 3.3.2 Bit átvitel............................................................................................................. 78 3.3.3 Bájt átvitel ........................................................................................................... 79 3.3.4 Adatforgalom a buszon ....................................................................................... 80 3.3.5 I2C kommunikációt támogató rutinkönyvtár az SX-hez ..................................... 81 3.4 SX mikrokontrolleren futó monitor program....................................................... 82 3.5 Alternatív soros csatlakozó lehetőségek ................................................................ 83 3.6 RS-232 —TTL szintillesztő megoldások................................................................ 84 3.6.1 Egyszerű ellenállásos szintillesztő ...................................................................... 84 3.6.2 Tranzisztoros szintillesztő................................................................................... 85 3.6.3 FET-es szintillesztő............................................................................................. 86 3.6.4 Optocsatolt szintillesztő ...................................................................................... 87
-34. A "UNICOMM" PROGRAM ..........................................................88 4.1 A programmal kapcsolatos tudnivalók: ................................................................ 88 4.2 A program parancssorból való hívása:.................................................................. 88 4.3 Parancsértelmező mód ............................................................................................ 90 4.3.1 A V3.x verziókban értelmezett billentyű-parancsok........................................... 90 4.4 Terminál emulációs mód......................................................................................... 93 4.5 A V4.x verziók változásai a V3.x verziókhoz képest ............................................ 94 4.6 További tervek ......................................................................................................... 95
IRODALOMJEGYZÉK ......................................................................96
-4-
Ábrajegyzék
1.1 ábra: Az SX mikrokontroller felépítése .......................................................................... 8 1.2 ábra: A "többszintű pipe-line" folyamata........................................................................ 9 1.3 ábra: Az ugró utasítások működési mechanizmusa ...................................................... 12 1.4 ábra: A szubrutinhívó utasítások működési mechanizmusa ......................................... 13 1.5 ábra: Az adattár felépítése............................................................................................. 17 1.6 ábra: A TTL és CMOS bemenetek transzfer karakterisztikái....................................... 27 1.7 ábra: A Schmitt Triggeres bemenetek transzfer karakterisztikája ................................ 28 1.8 ábra: A "B port" (RB) felépítése ................................................................................... 29 1.9 ábra: A MIWU áramkör felépítése ............................................................................... 32 1.10 ábra: Az analóg komparátor áramkör felépítése ......................................................... 33 1.11 ábra: Az időzítő/számláló áramkör felépítése............................................................. 38 1.12 ábra: A megszakítási áramkör..................................................................................... 43 1.13 ábra: Kvarckristály vagy kerámia rezonátor bekötése ................................................ 44 1.14 ábra: Független külső oszcillátor bekötése ................................................................. 45 1.15 ábra: Külső RC oszcillátor bekötése........................................................................... 46 1.16 ábra: Természetes RESET folyamat ........................................................................... 47 1.17 ábra: A Vdd és az MCLR lábak összekötve. A tápfeszültség jelváltozási sebessége túl alacsony................................................................................................................... 47 1.18 ábra: Az MCLR lábra jutó jel késleltetése külső RC hálózattal ................................. 48 2.1 ábra: Az SX-KEY fejlesztőrendszer hibakreső/nyomkövető üzemmódjának képe...... 60 3.1 ábra: DTE és DCE egységek kapcsolata....................................................................... 68 3.2 ábra: Szabványos 25 pontos soros csatlakozó .............................................................. 69 3.3 ábra: RS232 jelszintek .................................................................................................. 69 3.4 ábra: DTE-DCE összekötő vezetékek........................................................................... 70 3.5 ábra: RTS-CTS kézfogásos kapcsolat........................................................................... 70 3.6 ábra: Az aszinkron soros adatátvitel elve ..................................................................... 71 3.7 ábra: Null-modem: Két DTE összekötése .................................................................... 73 3.8 ábra: Egy soros jelalak .................................................................................................. 73 3.9 ábra: Az I2C kommunikáció elve.................................................................................. 77 3.10 ábra: Bit átvitel, START és STOP feltétel az I2C buszon .......................................... 78 3.11 ábra: Bájt átvitel az I2C buszon................................................................................... 79 3.12 ábra: Különféle típusú adatforgalom az I2C buszon ................................................... 81 3.13 ábra: Telefoncsatlakozó-bekötési megoldások ........................................................... 84 3.14 ábra: Ellenállásos RS-232 — TTL szintillesztő ......................................................... 85 3.15 ábra: Tranzisztoros RS-232 — TTL szintillesztő....................................................... 86 3.16 ábra: FET-es RS-232 — TTL szintillesztő ................................................................. 86 3.17 ábra: Optocsatolt RS-232 — TTL szintillesztő .......................................................... 87
-5-
Bevezetés
Jelenleg a harmadik ipari forradalom korát éljük. Ez az informatika forradalma. Három sokkoló adat ezzel kapcsolatban: 1971:
Az első mikroprocesszor megjelenése — Csak 28 év!
1981:
Az első IBM PC megjelenése — Csak 18 év!
1999:
A számítógépek részt vesznek az újabb számítógép generációk létrehozásában — Evolúció?!
Gondoljuk végig! El tudnánk képzelni ezek nélkül ma az életünket? Természetesen nem! A számítógép úgyszólván minden korábbi technológiát elsöpört és elterjedése egyúttal új értékrendet is teremtett. Soha nem álltak generációk olyan távol egymástól, mint korunkban. A XVII. századi és a XV. századi ember gondolkodásmódja között sokkal kevesebb különbség volt, mint a mai és az ötven évvel ezelőtti ember gondolkodásmódja között. Ez a szédületes fejlődés egyeseket lenyűgöz, másokat megrémít, de egy biztos, az emberiség többsége tisztában sincs a dolog jelentőségével és veszélyével. Nem is tudják, hogy milyen mértékben beépült életükbe a technika. Ma már a kenyérpirító is processzoros áramkört tartalmaz. A naphosszat számítógép előtt dolgozó milliók többsége sem gondolta még végig, képes lenne-e a munkáját mechanikus írógéppel írni, akár több példányban újra és újra, vagy papír-ceruza módszerrel fejben számolni. Nagy valószínűséggel nem. Kik tehetnek minderről? Kik azok az emberek, akik ezeket lenyűgöző, de sokszor félelmetes démonokat életre hívták? Természetesen a villamosmérnökök. Nekik kell a féktelenül lelkendezőket lehiggasztani, és a kételkedőket meggyőzni. Mindezt csak azért írtam le, hogy akik a soron következő fejezetek hatására kapnak kedvet a mikroprocesszoros áramkörök fejlesztéséhez, egy nagyon fontos gondolatot mindig tartsanak szem előtt: az a célunk, hogy egy jobb világot hagyjunk hátra az utókornak és nem pedig az, hogy egy önműködő, emberektől mentes világot.
-6-
1. A világ leggyorsabb mikrovezérlője
1.1 Az SX mikrokontroller általános felépítése A mikrokontrollerek, vagy más néven mikrovezérlők — amelyek egy tokban hordozzák egy komplett számítógép összes részét: a központi egységet, az adat és programmemóriát és a perifériákat — kétségtelenül a technikai fejlődés motorjai. Megtaláljuk ezeket számos berendezésben: az autókban, a számítástechnikai eszközökben, háztartási gépekben, a szórakoztató és egyéb elektronikai eszközökben. Számos gyártó és típus létezik, a legjobban elterjedt a Microchip cég PIC családja, és az Intel MCS-51 családja. 1996-ban azonban egy új gyártó — és ezzel együtt egy új mikrokontroller — indult hódító útjára. Az amerikai SCENIX cég SX típusú mikrokontrollere új dimenziókat nyithat meg a beágyazott rendszerek fejlesztésével foglalkozó mérnökök számára. A CPU kialakítása a MICROCHIP cég PIC kontrolleréhez hasonló, a kompatibilitás érdekében azonos utasításkészlettel, amit kiegészít még 11 új, a hatékonyabb működést biztosító utasítás, és a tok kivezetés-elrendezése is azonos. Például lehetséges a program memóriában lévő programutasítások szavaiból egy ellenőrző összeget készíteni, és ilyen módon bekapcsoláskor az ismételten kiszámított összeget az eredetivel összevetve a programunk épségét ellenőrizni. A maximális 50 MHz-es órajel frekvenciával egészen álló állapotig lemehetünk, a tok ilyenkor is helyesen működik. Előnyös a tokban lévő 4 MHz-es órajelet előállító belső R-C oszcillátor felhasználása: ezt az órajelet egy belső, 1:1től 1:128-ig hét lépésben változtatható belső osztóval leoszthatjuk csökkentve a tok órajelfrekvenciáját (és a fogyasztását.) Ez a belső oszcillátor csökkenti a kialakított rendszer költségeit és a kibocsátott elektromágneses sugárzást. A mikrokontrollerek korlátozott sebessége miatt a perifériák kezelése sok esetben csak önálló periféria egységek felhasználásával lehetséges. Ez sajnos két hátránnyal jár: a lapka mérete a perifériák által elfoglalt további lapkaterület miatt megnövekszik, és feladatspecifikus mikrokontroller családok kialakítását igényli. Ezekben a központi egység, a CPU közös (ez biztosítja a programok kompatibilitását) és csupán a hozzátett perifériaegységekben és az adat- és programmemóriák méretében különböznek. Emiatt a nagymennyiségű gyártás okozta költségcsökkenés elmarad, hiszen a felhasználás több külön és kisebb tételben gyártott mikrokontroller között oszlik meg. Még egy gondolat: míg a processzorok sebessége és integráltsága folyamatosan növekszik, a
-7mikrokontrollerek nem követték ezt a fejlődést: egy átlagos kontroller sebessége mindössze 1-5 MIPS (millió utasítás másodpercenként). A SCENIX cég egy új és jobb megoldást választott. Egy olyan nagysebességű mikrovezérlőt fejlesztett ki, amely mérföldkő lehet a mikrokontrollerek történetében. A mikrokontroller sebessége 50 MIPS! Ez a sebesség lehetővé teszi, hogy a realizált vezérlési feladatok mellett a processzornak elég ideje maradjon perifériaprogramok futtatására. Áramkörileg megvalósított perifériák helyett ún. virtuális perifériákat használhatunk. Ezek lényegében kis program-modulok az adott perifériaműködés megvalósítására. Ezeket a modulokat akkor futtatjuk, amikor szükséges, és mindegyik modul futtatása a processzorteljesítmény egy részének a felhasználását igényli. A legcélszerűbb ezeket a modulokat időosztásos módon futtatni, ilyen módon látszólag egy időben futnak, egyszerre léteznek. Mivel a perifériákat ilyen módon programmal valósítjuk meg, a kontrollerben kevés perifériát támogató áramkört kell beépíteni. A nagy processzorteljesítmény a megszakításokra adott gyors választ is lehetővé tesz. Két esemény okozhat megszakítást: egyik a belső időzítő/számláló túlcsordulása, a másik külső: az RB port kivezetésein megjelenő állapotváltozás (pl. egy odakötött billentyű megnyomása). A megszakítás érvényre jutása (a válasz) a belső megszakítás esetén 3 ciklus (60 nsec), míg külső megszakítás esetén 5 ciklus (100 nsec.). A megszakított program legfontosabb regisztereit a program automatikusan egy speciális egyszintű verembe elmenti, majd a megszakítási rutin befejezésekor visszatölti. Ez a fajta kialakítás gyors váltást tesz lehetővé az egyes végrehajtandó feladatok (taszkok) között. PIC kontrollerekkel való kompatibilitás érdekében a RESET megoldás is hasonló, amely külső kapcsolódó elemek számát tovább csökkenti. A tápfeszültség megjelenésekor először egy belső számláló kezd el számolni, és ennek túlcsordulása után egy, az oszcillátor feléledését figyelembe vevő másik számláló is számol. Ez — a két számláló okozta — késleltetés után jutunk ki a RESET állapotból, ami igen megbízható indulást tesz lehetővé. Ha valamilyen hiba miatt a program futása megszakad, akkor a beépített és aktivizált ún. watchdog időzítő (timer) léphet működésbe. Ez lényegében egy folyamatosan növekvő számláló, amely túlcsordulásakor RESET-et okoz. Ha a periodikusan végrehajtott programhurokban elhelyezünk egy Watchdog-számlálót törlő utasítást, a túlcsordulás a helyes programvégrehajtás során soha nem következik be. Ha azonban a program "eltéved", akkor a számláló törlése elmarad, és a számláló túlcsordulásakor a RESET folyamat játszódik le.
-8-
1.A ábra: Az SX mikrokontroller felépítése
A mikrokontrolleres rendszerfejlesztés megfelelő fejlesztőeszközök használatát igényli. Az SX chipben az egyik legkorszerűbb ilyen megoldást alkalmazták: a minden tokban bent lévő, a programfutást vezérlő áramkör segítségével a fejlesztett program azonnal a tényleges környezetében tesztelhető, miután az EEPROM programmemóriába betöltöttük a programot. (In circuit emulátor). Azért, hogy ez az áramkör minél egyszerűbb egyen, csak a legegyszerűbb műveletek elvégzésére alkalmas: a program memória írása és olvasása, az utasítás-végrehajtás elindítása, illetve megállítása. A hibakeresésnél használt felhasználói felületet és utasításokat a fejlesztő számítógépen futó program valósítja meg. Mivel a CPU futás közben bármikor leállítható, ezért igazi hardver lépésenkénti üzemmód is megvalósítható. Az emuláláshoz és a programozáshoz a tok lábait kell felhasználni: az SX-nél ez a két oszcillátor bemeneten (OSC1,OSC2) keresztül történik, ezért az a ki-bemeneti portlábakat teljes egészében az alkalmazások használhatják. Az SX programfejlesztő környezetét a Parallax cég által kifejlesztett SX-KEY eszköz biztosítja. Ez egy kis irányítóáramkör, mely az SX tokhoz kapcsolható, és a PC-vel soros porton kommunikál.
-9-
1.2 Memóriakialakítás Az SX mikrokontroller memóriája Harvard architektúra szerint van szervezve. Ez azt jelenti, hogy az adat- és a programmemória fizikailag külön van választva, külön buszt használnak, és különböző szóhosszúságúak. (A klasszikus Neumann-elvű számítógépnél — Nemann János matematikus nyomán — az adatok és az utasítások azonos memóriában helyezkednek el, és azonos buszt használnak.) A Harvard típusú memóriaszerevezés nagy előnye, hogy az utasítás beolvasás és az adatforgalom a külön busz miatt azonos időben, átlapolva megy végbe. Ezt a folyamatot "többszintű pipe-line"-nak nevezik, és azt jelenti, hogy a soron következő utasítás beolvasása már megkezdődhet, mikor az aktuális utasítás végrehajtása még folyik, függetlenül attól, hogy az aktuális utasítás használja-e az adatmemóriát. A klasszikus Harvard architektúrával ellentétben az SX még arra is lehetőséget ad, hogy adatokat vigyünk át a programtárból az adattárba. A többszintű pipe-line az SX mikrokontroller esetében négy szintet jelent. Ezek: 1. Utasítás beolvasás 2. Utasítás értelmezés 3. Utasítás végrehajtás 4. Adat kiírás a célregiszterbe
1. ciklus 1. utasítás 2. utasítás 3. utasítás 4. utasítás 5. utasítás
beolvasás
2. ciklus
3. ciklus
értelmezés végrehajtás beolvasás
4. ciklus
6. ciklus
...
kiírás
értelmezés végrehajtás beolvasás
5. ciklus
kiírás
értelmezés végrehajtás beolvasás
kiírás
értelmezés végrehajtás
...
beolvasás
...
értelmezés
1.B ábra: A "többszintű pipe-line" folyamata
Minden szint feldolgozása négy órajel periódust igényel, de az átlapolás miatt a soron következő utasítás beolvasása már megkezdődik az előtte lévő utasítás értelmezése alatt, így a "látszólagos" utasításvégrehajtási idő egy órajelciklus. Az utasításvégrehajtás idejét szokás gépi ciklusnak is nevezni. A mikrogépek teljesítményének meghatározására elterjedt egy nem teljesen objektív, de ma már elfogadott jellemző, a MIPS. Ez azt mutatja meg, hogy hány utasítást képes az adott eszköz egy másodperc alatt végrehajtani. 50 MHz-es órajelet feltételezve az SX esetében ez 50 MIPS-re adódik, az ún. turbó módban. Az
- 10 SX mikrokontroller konfigurálható kompatíbilis (PIC kompatíbilis) módba is, ilyenkor az utasításvégrehajtási idő négyszeresére nő, egy gépi ciklus négy órajelciklus idejű.
1.2.1
A programtár felépítése
A programtár hosszúsága 2k-szó (2048 szó), egy szó 12 bites. A teljes 2k programtár eléréséhez 11 bites címre van szükség. A programtár tartalmazhat utasításokat (a felhasználói programot), illetve a módosítatott Harvard architektúra következtében 12 bites nem-változtatható adatokat is. A programtár fontos szervezeti egysége a lap, ez 512 szóból áll, így a 2048 szavas programtár 4 lapra osztható (Page0..Page3).
1.2.2
A programszámláló
A programszámláló (PC - Program Counter) egy 11 bites speciális regiszter, mely a 2k hosszúságú programtárat címzi utasításvégrehajtáskor. A programszámláló alsó 8 bitje közvetlenül is elérhető az adatregiszterek közt, a felső 3 bit a felhasználó számára nem hozzáférhető. A programszámláló értéke eggyel növekszik minden utasításvégrahajtási ciklusban. Természetesen a programszámláló értékét egy ugró-jellegű utasítás vagy egy megszakítás-kiszolgálás felülírhatja. Bekapcsolási RESET (POWER-ON-RESET) esetén a programszámláló a programtár tetejére mutat, ennek címe 2k esetén 7FFH. Ide NOP utasítást írva a valós reset vektorcím 00H lesz, de ez nem célszerű, mivel 000H a fix megszakítási vektorcím is egyben. A gyakorlatban a reset vektorcímre egy ugró utasítást helyeznek el, ami a tényleges programkezdetre ugrik.
1.2.3
A programszámlálót módosító utasítások
TEST-SKIP utasítások Ezek az utasítások egy feltételt tartalmaznak, és ha a feltétel igaznak bizonyul, átugorják a soron következő utasítást, így a programszámláló egy helyett kettővel növekszik. Ha a feltétel nem teljesül, akkor a programvégrehajtás a soron következő utasítással folytatódik. Az esetleges átugrás természetesen a pipeline folyamatot is megzavarja, mivel az átugrandó utasítás feldolgozása már folyamatban van, tehát azt el kell dobni. Ezért a TEST-SKIP utasítások két gépi ciklus idejűek, ha átugrást valósítanak meg.
- 11 Ugrás abszolút címre Ezek az utasítások feltétel nélküli ugrást hajtanak végre a programtár területén úgy, hogy az ugrási címet beírják a programszámlálóba. Az új cím alsó 9 bitjét a JMP utasítás operandusa tartalmazza, a felső két bitet a STATUS regiszter PA1 és PA0 bitjei adják, oda kell őket beírni. Korábban már volt szó az 512 szavas lapokról, az ezeken belüli címzéshez pont 9 bit kell, így a PA1 és PA0 bitekkel tulajdonképpen azt jelöljük ki, hogy melyik lapra ugrunk. Például, ha az 5E0H címre (2. lap) szeretnénk ugrani: clrb PA2 setb PA1 clrb PA0 jmp
$1E0
Megjegyzés: A PA2 bitnek itt még nincs szerepe, csak a későbbi — 2k-nál hosszabb programtárral rendelkező — SX mikrokontroller típusokkal való kompatibilitás miatt építették be. A PAGE utasítás használatával időt és programhelyet takaríthatunk meg, és ugyanazt a célt érjük el: page $400 jmp
$1E0
A PAGE utasítás úgy állítja át a STATUS regiszter PA2...PA0 bitjeit, hogy a többi bit nem változik. Operandusként egy 12 bites számot kell megadni, amiből az assembler csak a felső három bitet veszi fegyelembe, és ezek alapján állítja be a PA2..PA0 biteket. Ez a látszólag körülményes megoldás valójában a mi kényelmünket szolgálja, ugyanis ha a programunkban valahol van egy cimke, amihez egy abszolút programtár-cím rendelhető, elég ennyit tennünk: page cimke jmp
cimke
A fenti utasításpár esetén a fordító felkínál egy hasznos makró lehetőséget (a makró utasításokról részletek az 1.7 szakaszban): jmp
@cimke
- 12 -
Ez a változat csak írásmódjában különbözik az előzőtől, a végeredmény ugyanaz az utasításpár lesz: JMP @cimke = PAGE cimke + JMP cimke . Természetesen, ha egymás után többször is ugrunk ugyanarra a lapra, elegendő egyszer beállítani a lap-kijelölő biteket. Megjegyzés: A JMP utasítás két gépi ciklus idejű a kompatíbilis, és három gépi ciklus idejű a turbó módban. Nagyon fontos: A PA2..PA0 lapkiválasztó biteket a processzor magától soha nem változtatja. Amit egyszer oda beírunk, az addig marad ott, amíg át nem írjuk. Tehát amikor a program fut, és a programszámláló átlép az egyik lapról a másikra, a lapkiválasztó bitek nem frissítődnek.
PAGE operandusa
10 9
8 7 6 5 4 3 2 1 0
STATUS
JMP operandusa
6 5
8 7 6 5 4 3 2 1 0 PC (Program Counter)
10 9
8 7 6 5 4 3 2 1 0
1.C ábra: Az ugró utasítások működési mechanizmusa
Kiszámított (indirekt és relatív) ugrások Mivel a programszámláló alsó nyolc bitje a felhasználó számára is hozzáférhető, ezért ugrást úgy is előidézhetünk, hogy közvetlenül módosítjuk a PC regisztert (indirekt ugrás). mov
W,$0B
mov
PC,W
A kiszámított ugrások második fajtájával azt érhetjük el, hogy az adott pozíciónktól előre vagy visszafelé lépjünk egy meghatározott hosszúságú lépést azáltal, hogy a W regisztert hozzáadjuk a PC-hez, vagy kivonjuk belőle (relatív ugrás). mov
W,#4
add
PC,W ; növeljük PC-t néggyel (ugrunk előre az 5. utasításra)
- 13 -
Az ADD PC,W utasítás végrehajtásakor a programszámláló már a soron következő utasításra mutat, tehát ha W=0, akkor ezzel az utasítással folytatódik a programvégrehajtás (PC értéke nem változik a művelet után). Fontos odafigyelni arra, hogy ezeknek az utasításoknak az operandusa csak 8 bites. Műveletet végezni a programszámlálónak csak az alsó nyolc bitjén tudunk, ezért az ugrási cím kilencedik (8-as számú) bitje törlődik. Emiatt az ugrási célnak mindig az adott lap első felén (256 szó) kell lennie. A konkrét lapot itt is a STATUS regiszter PA1..PA0 bitjei jelölik ki. A kiszámított ugrások segítségével eredményfüggő elágazásokat tudunk megvalósítani, vagyis egy adott művelet eredményétől függően más és más címre ugorhatunk. Megjegyzés: A kiszámított ugrási utasítások két gépi ciklus idejűek a kompatíbilis, és három gépi ciklus idejűek a turbó módban. A fordítóprogram további szolgáltatása, hogy a MOV PC,W helyett használhatjuk a JMP W , illetve az ADD PC,W helyett a JMP PC+W utasításformulát. Ez csak ízlés kérdése.
Szubrutinhívás A CALL utasítás szintén feltétel nélküli ugrást valósít meg, de különbözik a JMP-tól, mivel a soron következő utasítás címét elmenti a verembe (stack-be), ezáltal lehetővé válik a szubrutinból való visszatérés, és így a programfutás folytatása az elmentett címtől. Továbbá a CALL utasítás operandusa csak 8 bites, így az ugrási cím kilencedik (8-as számú) bitje törlődik. Ez azt eredményezi, hogy a szubrutinoknak mindig az adott lap első felén (256 szó) kell kezdődniük. A konkrét lapot itt is a STATUS regiszter PA1..PA0 bitjei jelölik ki, tehát itt is használható a PAGE utasítás illetve a CALL @cimke formula. Megjegyzés: A CALL utasítás két gépi ciklus idejű a kompatíbilis, és három gépi ciklus idejű a turbó módban.
PAGE operandusa
10 9
8 7 6 5 4 3 2 1 0 CALL operandusa
STATUS
6 5
0
7 6 5 4 3 2 1 0
PC (Program Counter)
10 9
8 7 6 5 4 3 2 1 0
1.D ábra: A szubrutinhívó utasítások működési mechanizmusa
- 14 Sokszor elég körülményes az összes szubrutint a lap első felére bezsúfolni, ráadásul, az ilyen megoldások a program áttekinthetőségét is rontják. Mivel az egyes szubrutinok kezdetének kell csak a lapok első felén lenni, megoldást jelenthet a szubrutin-ugrótábla alkalmazása. A JMP utasításoknál ugyanis már nincs ez a korlát. A következő példában azon a címen, amit a CALL meghív, csak egy JMP utasítás található. Ez ugrik el a tényleges szubrutinra, ami így már bárhol elhelyezkedhet a programtárban. Most már szubrutinonként csak egy — az adott szubrutinhoz rendelt JMP — utasítás foglalja a helyet a lapok elején. A bemuatatott példánban a szubrutinokból RETP utasítással tértünk vissza. Ennek magyarázata következik a következő szakaszban. ORG
$00
Sub1
JMP
@_Sub1
Sub2
JMP
@_Sub2
Start
CALL @Sub1
Folyt
JMP
@Folyt
ORG
$200
_Sub2
; Fő rutin
; 1-es lap
CALL @Sub2 JMP
_Sub1
; ugrótábla a 0-ás lap első felén
@Start
.....
; első szubrutin tényleges része,
RETP
; ami már bárhol elhelyezkedhet
.....
; második szubrutin tényleges része,
RETP
; ami már bárhol elhelyezkedhet
Visszatérés egy szubrutinból Ezek a RETURN típusú utasítások, minden szubrutint ilyennel kell lezárni. A RETURN utasítás visszatölti a programszámlálóba azt a címet, amit a CALL utasítás mentett el a verembe, így a programfutás a CALL utáni utasítással folyatódik. Mivel a CALL utasítás a teljes 11 bites címet elmenti, a RETURN előtt nem szükséges a PA1..PA0 bitek (vissza)állítása, a programvégrehajtás mindig a megfelelő címen fog folytatódni. Az SX mikrokontroller utasításkészlete öt RETURN típusú utasítást tartalmaz. Ezek a szubrutinból való visszatérés mellett egyéb műveleteket is végrehajthatnak.
- 15 Megjegyzés: A RETURN utasítások két gépi ciklus idejűek a kompatíbilis, és három gépi ciklus idejűek a turbó módban.
RET
Egyszerű visszatérés egy szubrutinból. Semmilyen regisztert vagy jelzőbitet nem változtat meg.
RETP
Visszatérés egy szubrutinból egy másik lapra. Ugyanúgy működik, mint a RET utasítás, de a visszatérési cím felső két bitjét beírja a STATUS regiszter PA1..PA0 bitjeibe. Így automatikusan az a lap lesz kijelölve, ahol a visszatérési cím elhelyezkedik.
RETW literal
Visszatérés egy szubrutinból úgy, hogy az operandusként megadott konstanst (literal) beírja a W regiszterbe. Táblázatok készítésére is használhatjuk, lásd az 1.2.10 szakaszban.
RETI
Visszatérés egy megszakításból. A programszámlálón kívül visszaállítja a megszakításkor elmentett W, STATUS és FSR regiszterek értékét. a részleteket lásd az 1.5.4 szakaszban.
RETIW
Visszatérés egy megszakításból és RTCC korrigálása W-vel. Az utasítás hozzáadja a W regiszter tartalmát az RTCC-hez. Megjegyzés: A [3] szakirodalom kivételével eredeti adatlapok itt következetesen kivonást emlegetnek, aminek nem sok értelme lenne, mivel nem biztosítja, hogy az RTCC megszakítás konstans időközönként következzen be. (ld. az 1.5.4 szakaszt).
1.2.4
A verem
A verem (stack) egy 11 bit széles, 8 szint mélységű LIFO (last-in-first-out) tár. Ebből az következik, hogy nyolc szubrutint ágyazhatunk egymásba a veremtár túltöltése nélkül. Megjegyzés: A SX mikrokontroller konfigurálható úgy is, hogy a verem csak két szintes legyen. Mivel az SX-nél a verem nem elérhető a felhasználó számára, így hiányzik a más rendszereknél igen közkedvelt és hasznos utasítsításpár: a PUSH és a POP. Ha a verem túltöltődésére nem figyelünk, akkor az a programunk rendszeres összeomlását fogja előidézni. Szintén beláthatatlan következményei lehetnek egy CALL nélküli RETURN utasításnak. Jelentős újítás, hogy a megszakításrutin nem töltheti túl a vermet, mivel a megszakítások egy külön elszeparált helyre (tükörregiszterbe) mentik a programszámláló tartalmát.
1.2.5
Az adattár felépítése
Az adattár statikus RAM típusú memória, programból tetszőlegesen felülírható, de tartalmát a tápfeszültség kikapcsolásakor elveszti. Az adattár 256
- 16 regisztert tartalmaz, viszont az átfedések miatt ez ténylegesen csak 136 általános és nyolc speciális funkciójú regisztert jelent. A regiszterek nyolcbites (bájtos) szervezésűek. Az adattárat nyolc ún. bankra osztották fel (Bank0..Bank7), mivel a regiszterkezelő utasítások csak 5 bites operandussal dolgoznak. Egy bank 32 bájtot tartalmaz, amik részben átfedik egymást. Mivel a bank-szervezést fel lehet fogni mappákként (File) is, ezért szokás ezeket fájl-regisztereknek is nevezni.
1.2.6
A bankok
Programfutás közben egyszerre csak egy bankot érhetünk el a nyolc közül. Hogy melyik ez az egy, azt a FSR regiszter felső három bitje jelöli ki (nem tévesztendő össze a STATUS regiszter PA2..PA0 bitjeivel, melyek a programtár lapkijelölését végzik). Bekapcsoláskor a Bank0 van kiválasztva. Bankot váltani az FSR regiszter vonatkozó bitjeinek közvetlen állításával, vagy pedig a BANK utasítás segítségével tudunk. Programozáskor az SX konfigurálható úgy is, hogy nyolcnál kevesebb (4, 2, vagy 1) bankot érhessünk csak el. Ilyenkor — mivel az elérhető regiszterek száma is kevesebb — nincs szükség az FSR regiszter minden bitjére, a nem használt bitek olvasáskor 1 értékűnek látszanak, még akkor is, ha előzőleg 0ba állítottuk őket. Tehát pl. négy bank esetén az FSR legfelső (7-es) bitje mindig 1 értékű, két bank esetén pedig a 6-os is. Egy bank 32 regisztert tartalmaz (00H..1FH), így egy regiszter bankon belüli megcímzéséhez ötbites cím szükséges. Ezt az ötbites címet kell megadni egy regiszter kezelő utasítás operandusában. Egy regiszter tényleges 8 bites címe úgy áll össze, hogy a felső három bitet az FSR regiszter felső három bitje adja, az alsó öt bitet pedig az adott regiszter bankbéli öt bites (relatív) címe. Minden bank első 16 regisztere a 0-ás bank első 16 regiszterét címzi. Tehát ha például a 4EH regisztert (Bank2, 13-as reg.) írjuk, akkor ténylegesen a 0EH regiszterbe (Bank0, 13-as reg.) írunk. Ebből a 16 átlapolt regiszterből az első nyolc ún. speciális funkciójú regiszter, a második nyolc pedig egy bankfüggetlen 8 bájtos általános felhasználású regiszterblokk. Az 1.5 ábra és az azt követő táblázat segít a Bank-szervezés megértésében. A táblázatban az átlapolt regiszterterületek szürke tónussal vannak jelölve. Az első oszlopban az egyes regiszterek bankbéli (relatív) címe található. A belső mezők az átlapolt regiszterek esetén azt mutatják, hogy melyik az a regiszter, ami az átlapolás miatt ténylegesen megcímződik, míg a nem átlapolt regiszterek esetén az adott regiszter abszolút címét láthatjuk.
- 17 -
00 INDF
BANK 0
FSR ( FILE SELECT REGISTER ) 7 6 5 4 3 2 1 0
00
RTCC PC
07
STATUS FSR RA
0F
RB RC Speciális Funkciójú Regiszterek 10
F0 BANK 7 D0 BANK 6 B0 BANK 5 90 BANK 4 70 BANK 3 50 BANK 2 FF 30 BANK 1 DF 10 BANK 0 0F
BF
9F 7F
111 ($E0) 110 ($C0) 101 ($A0) 100 ($80) 011 ($60) 010 ($40)
5F
001 ($20)
3F 1F
3
000 ($00)
1F LAP kiválasztás
1.E ábra: Az adattár felépítése
5
- 18 Relatív cím
Bank 0
Bank1
Bank 2
Bank 3
Bank 4
Bank 5
Bank 6
Bank 7
$00
INDF
INDF
INDF
INDF
INDF
INDF
INDF
INDF
$01
RTCC
RTCC
RTCC
RTCC
RTCC
RTCC
RTCC
RTCC
$02
PC
PC
PC
PC
PC
PC
PC
PC
$03
STATUS STATUS STATUS STATUS STATUS STATUS STATUS STATUS
$04
FSR
FSR
FSR
FSR
FSR
FSR
FSR
FSR
$05
RA
RA
RA
RA
RA
RA
RA
RA
$06
RB
RB
RB
RB
RB
RB
RB
RB
$07
RC
RC
RC
RC
RC
RC
RC
RC
$08
08H
08H
08H
08H
08H
08H
08H
08H
$09
09H
09H
09H
09H
09H
09H
09H
09H
$0A
0AH
0AH
0AH
0AH
0AH
0AH
0AH
0AH
$0B
0BH
0BH
0BH
0BH
0BH
0BH
0BH
0BH
$0C
0CH
0CH
0CH
0CH
0CH
0CH
0CH
0CH
$0D
0DH
0DH
0DH
0DH
0DH
0DH
0DH
0DH
$0E
0EH
0EH
0EH
0EH
0EH
0EH
0EH
0EH
$0F
0FH
0FH
0FH
0FH
0FH
0FH
0FH
0FH
$10
10H
30H
50H
70H
90H
B0H
D0H
F0H
$12
11H
31H
51H
71H
91H
B1H
D1H
F1H
$12
12H
32H
52H
72H
92H
B2H
D2H
F2H
$13
13H
33H
53H
73H
93H
B3H
D3H
F3H
$14
14H
34H
54H
74H
94H
B4H
D4H
F4H
$15
15H
35H
55H
75H
95H
B5H
D5H
F5H
$16
16H
36H
56H
76H
96H
B6H
D6H
F6H
$17
17H
37H
57H
77H
97H
B7H
D7H
F7H
$18
18H
38H
58H
78H
98H
B8H
D8H
F8H
$19
19H
39H
59H
79H
99H
B9H
D9H
F9H
$1A
1AH
3AH
5AH
7AH
9AH
BAH
DAH
FAH
$1B
1BH
3BH
5BH
7BH
9BH
BBH
DBH
FBH
$1C
1CH
3CH
5CH
7CH
9CH
BCH
DCH
FCH
$1D
1DH
3DH
5DH
7DH
9DH
BDH
DH
FDH
$1E
1EH
3EH
5EH
7EH
9EH
BEH
DEH
FEH
$1F
1FH
3FH
5FH
7FH
9FH
BFH
DFH
FFH
- 19 1.2.7
Közvetlen címzés
A megcímzendő regiszter bankbéli címét az utasítás operandusa adja. Például a 0FH című regiszter inkrementálása: inc
$0F
Ha egy olyan regiszterrel akarunk dolgozni, ami valamelyik bank 10H..1FH tartományában van, akkor először ki kell választanuk az adott bankot. Például, ha az F2H abszolút című regisztert (Bank7, 18-es (12H) reg.) akarjuk inkrementálni: mov
W,#$E0
mov
FSR,W
inc
$12
Mivel ilyenkor csak az FSR regiszter felső 3 bitjét veszi figyelembe az processzor, sokkal kevesebb gondolkodással (és hibalehetőséggel) jár, ha egyszerűen beírjuk az abszolút címet az FSR-be. mov
W,#$F2
mov
FSR,W
inc
$12
A BANK utasítás a az FSR regiszter felső három bitjét módosítja úgy, hogy a többi bitet nem változtatja meg. A BANK utasítás operandusa nyolc bites, de az assembler csak a felső három bitet veszi figyelembe, ez másolódik át az FSR felső három bitjébe. bank $FF inc
$1F
Természtesen, ha egymás után többször is ugyanazt a bankot kívánjuk elérni, akkor elegendő egyszer beállítani az FSR regiszter bitjeit.
1.2.8
Közvetett címzés
Közvetett címzésnél az FSR regisztert használjuk fel mutatóként (pointer), ilyenkor az FSR-be a megcímzendő regiszter nyolc bites abszolút címét kell betölteni. A processzort úgy utasítjuk az FSR-ben lévő cím figyelembevételére,
- 20 hogy az utasításban operandusként az INDF regiszter címét (00H)adjuk meg. Megjegyzés: az INDF regiszter nincs fizikailag kialakítva, csak a processzort informálja az indirekcióról. Például, ha egy konstans értéket (C3H) szeretnénk betölteni közvetett módon az F5H abszolút című regiszterbe: mov
W,#$F5
mov
FSR,W
mov
W,#$C3
mov
INDF,W
Egy gyakorlati példa: a program minden bankban törli a felső 16 regisztert (10...1F). clr
FSR
loop setb FSR.4 clr
INDF
incsz FSR jmp
loop
Mivel a hurok (loop) minden ciklusában 1-be állítjuk az FSR 4-es bitjét, így az alsó 16 regiszter nem sérül meg. Speciális eset, ha az FSR regiszter 00H-t tartalmaz (vagyis magát a fizikailag nem létező INDF regisztert címzi). Ha így hajtunk végre indirekt olvasást, akkor az eredmény 00H lesz, ha indirekt írást végzünk, akkor ténylegesen egy NOP utasítást hajt végre a processzor.
1.2.9
Adat kiolvasása a programtárból
A módosított Harvard architektúrának köszönhetően lehetőségünk van adatokat átvenni a programtárból az adattárba, és ezeket az adatokat a felhasználói programban feldolgozni. Az adatbeolvasás indirekt módon történik. A 11 bites programtár-cím (alsó 8 bitjét a W regiszternek, a felső 3 bitjét pedig a MODE regiszter alsó 3 bitjének kell tartalmaznia. A cím megfelelő betöltése után az IREAD utasítást kell kiadni. Ez beolvassa a megcímzett programtár-rekeszt, a 12 bites eredmény felső 4 bitje a MODE regiszter alsó 4 bitjébe kerül, az alsó 8 bitje pedig a W regiszterbe. A MODE regiszter felső 4 bitje törlődik. Látható, hogy a W és a MODE regiszterek
- 21 korábbi tartalma elvész, így szekvenciális olvasásnál minden egyes IREAD utasítás előtt be kell tölteni az olvasni kívánt programtár-rekesz címét. Megjegyzés: Az IREAD utasítás egy gépi ciklus idejű a kompatíbilis, és négy gépi ciklus idejű a turbó módban. Példa: Beolvassuk a 380H abszolút című programtár-rekeszt és letároljuk a 0FH:0EH regiszterpárba (adattár-rekeszpárba) : mov
W,$03
; a cím felső 3 bitjének a betöltése
mov
M,W
;
mov
W,$80
; a cím alsó 8 bitjének a betöltése.
iread
; adat beolvasás
mov
$0E,W
; az adat alsó 8 bitjének letárolása
mov
W,M
; az adat felső 4 bitjének a letárolása
mov
$0F,W
;
1.2.10
Adattáblázatok készítése
Olykor (pontosabban igen gyakran) szükség lehet konstanstömbök használatára. Ezeket a konstanstömböket rendszerint a programmemóriában tároljuk el, és adattáblázatnak vagy röviden táblázatnak hívjuk őket. Táblázatok készítésére két mód kínálkozik. Az első az imént bemutatott IREAD utasítás, ilyenkor a letárolt adatok 12 bitesek. A másik a már korábbról (1.2.3 szakasz) ismert kiszámított ugrások és a RETW utasítás együttes alkalmazása, ebben esetben az adatok 8 bitesek. Erre példa: ORG
$200
; 1-es lap első fele, a teljes
TABL ADD
PC,W
; táblázatnak itt kell elhelyezkednie.
RETW ‘ABCDEF’
; szöveges adatok
RETW 10,100,255,0
; numerikus adatok
.... MOV
W,#3
CALL TABL
; táblázat feldolgozás ; visszatárás után W a „D” betű ASCCI ; kódját tartalmazza
MOV
$0E,W
; letároljuk a 0EH című regiszterbe
- 22 1.2.11
A speciális funkciójú regiszterek
Az SX mikrokontroller 26 speciális funkciójú regisztert tartalmaz, melyből nyolc az átfedések miatt bármely bankból elérhető a 00H..07H címeken. A további 18 (W, a 15 portvezérlő, MODE és OPTION) nem memóriába ágyazott módon van kialakítva, ezek speciális utasításokkal érhetők el és szintén nyolc bit szélesek.
W - Munkaregiszter A W regiszter a fő munkaregiszter (working register), sok utasítás használja cél vagy forrásregiszterként. Például, ha két általános regiszter között adatot akarunk mozgatni, azt csak a W-n keresztül tudjuk elvégezni. Először bevisszük a forrás regiszter tartalmát a W-be, majd a W tartalmát átmásoljuk a célregiszterbe. Alapbeállításban a W regiszter nem memóriába ágyazott regiszter. Ez a probléma feloldható, ha programozáskor úgy állítjuk be az SX-et, hogy az OPTION regiszter kiterjesztett módban legyen használható. Ilyenkor az OPTON regiszter RTW bitjével választhatjuk ki, hogy a 01H címen az RTCC vagy a W regiszter legyen elérhető. Ha W-t akarjuk a 01H címen elérni, akkor a forráskódban is írjunk RTCC helyett WREG szimbólumot a jobb áttekinthetőség miatt. Pl.: DEC WREG.
Az INDF és az FSR regiszterek INDF = Indirect through FSR FSR = File Select Register A részleteket lásd az 1.2.8 szakaszban.
RTCC (Real Timer Clock & Counter) Valós idejű időzítő és számláló. Időzítő üzemmódban az RTCC regiszter tartalma az órajel hatására, eseményszámláló üzemmódban RTCC lábon történő pozitív vagy negatív él hatására inkrementálódik. Az üzemmódot az OPTION regiszter határozza meg. Az RTCC-hez rendelhető előosztó is, az osztásviszonyt szintén az OPTION regiszter határozza meg. Az RTCC regiszter túlcsordulása megszakítást válthat ki, ha ez engedélyezve van. A részleteket lásd az 1.4 szakaszban.
PC - Programszámláló A részleteket lásd az 1.2.2 szakaszban.
STATUS - Állapotregiszter A STATUS regiszter bitjei a mikrokontroller állapotáról adnak tájékoztatást. Ezeket bizonyos események automatikusan törlik vagy állítják
- 23 -
STATUS bit
Leírás
7..5
PA2..PA0
Programtár lapkiválasztó bitek. 000: 0-ás lap 001: 1-es lap 010: 2-es lap 011: 3-as lap A részleteket lásd az 1.2.2 szakaszban.
4
TO
Watchdog túlfutás jelző. Bekapcsoláskor 1-be íródik, és a watchdog időzítő túlfutásakor törlődik. a részleteket lásd az 1.4.5 szakaszban.
3
PD
Az energiatakarékos üzemmódot jelző bit. Bekapcsoláskor 1-be íródik, a SLEEP utasítás hatására törlődik. A részleteket lásd az 1.6.4 szakaszban.
2
Z
Zéró (null-)bit. Bizonyos műveletek az eredményük függvényében törlik vagy állítják ezt a bitet. Ha az eredmény nulla, 1-be írják, ha nem, akkor törlik.
1
DC
Digit-Carry. 1-be íródik, ha egy összeadási művelet után átvitel (carryout) volt a 3-as bitről a 4-es bitre, illetve törlődik, ha egy kivonási művelet után nem volt áthozat (borrow-out) a 4-es bitről a 3-as bitre.
0
C
Carry. 1-be íródik, ha egy összeadási művelet után átvitel (carry-out) volt a 7-as bitről a 0-ás bitre (a regiszter túlcsordult), illetve törlődik, ha egy kivonási művelet után nem volt áthozat (borrow-out) a 0-ás bitről a 7-as bitre (a regiszter nem csordult alul). Megjegyzés: az SX programozáskor konfigurálható úgy is, hogy a C bit is részt vegyen az összeadó és kivonó műveletekben, megkönnyítve ezzel a több-bájtos öszeadási és kivonási műveleteket. Továbbá rotáló utasítások (RL,RR) is ezen a biten keresztül végzik el forgatást.
RA, RB és RC (Port adatregiszterek) Ha ezeket a regisztereket írjuk, a beírt adat közvetlenül megjelenik az egyes portokon. Ha ezeket a regisztereket olvassuk, közvetlenül a portlábakat olvassuk, ami nem szükségszerűen azonos a port adatregiszterek beírt tartalmával. a részleteket lásd az 1.3 szakaszban. A 18 lábú SX típusoknál — nem lévén C port — az RC regiszter egy általánosan felhasználható regiszter.
A portvezérlő regiszterek és a MODE regiszter Egy porthoz minimum három maximum nyolc portvezérlő regiszter tartozik. Egy port minden port vezérlő regisztere ugyanazzal az utasítással érhető el, például az RA port esetén: MOV !RA,W. Azt, hogy ezzel az utasítással melyik portvezérlő regisztert érjük el, a MODE regiszter értéke határozza meg. A MODE regiszter a MOV M,W vagy a MOV M,#lit utasítással írható, és a MOV W,M utasítással olvasható. Bekapcsoláskor a MODE regiszter értéke 0FH.
- 24 Az egyes portvezérlő regiszterek funkcióit részletesen az 1.3.2 szakasz írja le.
Az OPTION regiszter Ezzel a regiszterrel az SX különféle üzemmódjait állíthatjuk be. Az OPTION regiszter egy nem memóriába ágyazott, csak olvasható regiszter. Bekapcsoláskor minden bitje 1 értékű.
OPTION bit
leírás
7
RTW
RTCC or W. Ez a bit csak akkor elérhető, ha a programozáskor az SXet ún. kiterjesztett OPTION módba állítottuk. Ha a bit 0 értékű, akkor a 01H címen a W regisztert érhetjük el, ha 1 értékű, akkor az RTCC regisztert.
6
RTE_IE
RTCC Interrupt Enable. Ez a bit csak akkor elérhető, ha a programozáskor az SX-et ún. kiterjesztett OPTION módba állítottuk. Ha a bit 0 értékű, akkor engedélyezett az RTCC megszakítás túlcsorduláskor, ha 1 értékű, akkor tiltott.
5
RTS
RTCC Trigger Source: Ha a bit 0 értékű, akkor az órajel hatására (időzítő üzemmód), ha 1 értékű, akkor az RTCC lábon megjelenő él hatására (eseményszámláló üzemmód) inkrementálódik az RTCC regiszter.
4
RTE_ES
RTCC Edge Select. Csak akkor van hatása, ha az RTCC eseményszámlálóként működik. Ha a bit 0 értékű, akkor felfutó, ha 1 értékű, akkor lefutó él hatására inkrementálódik az RTCC regiszter tartalma.
3
PSA
Prescaler Assignment. Ha ez a bit 0 értékű, akkor az előosztó az RTCChez, ha 1 értékű, akkor a Watchdog időzítőhöz van hozzárendelve.
2..0
PS2..PS0
Prescalaer Value. Ezek a bitek az előosztó osztásviszonyát határozzák meg. Attól függően, hogy az előosztó az RTCC-hez vagy a Watchdoghoz van e rendelve, az egyes értékek más osztásviszonyt adnak! A beállítási lehetőségeket lásd az 1.4.7 szakaszban.
1.3 I/O portok A 18 lábú SX típusok két, a 28 lábúak három valódi kétirányú bemeneti/kimeneti (I/O - Input/Output) portot tartalmaznak. 1. Az A port (RA) 4 bites, szimmetrikusan terhelhető mindkét irányba, ami azt jelenti, hogy aktív állapotban a terhelésre jutó feszültség független a porton átfolyó áram irányától. Magyarul mindegy, hogy a terhelést a portláb és a föld, vagy a portláb és a tápfeszültség közé kötjük be.
- 25 Megjegyzés: az aszimmetrikus rendszereknek volt a sajátossága.
kimeneti
terhelhetőség
a
TTL
2. A B port (RB) 8 bites, használható általános I/O-ként is, de más funkciókat is rendeltek hozzá, melyek közül szoftverből választhatunk. 3. A C port (RC) 8 bites és csak a 28 lábú típusokban található meg.
1.3.1
A portok írása és olvasása
Az SX mikrokontroller I/O portjai a speciális funkciójú regiszterek között memóriába ágyazottan érhetők el, emiatt nincs szükség külön portkezelő utasításokra, az egyes portok a hagyományos regiszterkezelő utasításokkal írhatók és olvashatók. Megjegyzés: ezt a módszert először a Motorola cég alkalmazta 6800-as típusjelű mikroprocesszoraiban a 70-es évek elején. Ezt az ötletet adaptálta az Intel a második generációs mikrokontroller családjába, az MCS51-be azzal a kiegészítéssel, hogy létrehozott egy külön memóriablokkot a speciális funkciójú regiszterek számára, így az összes beépített perifériát memóriába ágyazottan lehetett elérni. Ezáltal vált lehetővé, hogy az MCS-51 család minden fejlettebb tagja felülről kompatíbilis az eredeti első családtaggal. Mára már minden mikrokontroller gyártó elfogadta, és átvette ezt a szemléletmódot. Az egyes portokhoz rendelt memóriacímek RA - 05H, RB - 06H, RC - 07H, ezek az ún. port-adatregiszterek. Az egyes regiszterek olvasása esetén az adott portlábakon lévő feszültségek logikai értékeit kapjuk eredményül, függetlenül attól, hogy az adott port kimenetként vagy bemenetként van-e konfigurálva. Ha egy portlábra szeretnénk írni, akkor azt kimenetként kell konfigurálni. Az SX felépítése lehetőséget ad arra, hogy a felhasználó döntse el, mely portlábakat milyen irányúként szeretné használni (a részleteket lásd hamarosan), ezután a vonatkozó port-adatregiszterbe írt logikai érték az adott port — kimenetként konfigurált — lábain is megjelenik logikai feszültségérték formájában. Bekapcsoláskor minden egyes portláb bemenetként működik.
1.3.2
A portok üzemmódbeállítása
Minden egyes portláb külön-külön beállítható a következő üzemmódok szerint: 1. adatirány (bemenet vagy kimenet) 2. bemeneti feszültségszint (TTL vagy CMOS) 3. felhúzó ellenállás lehetősége 4. Schmitt triggeres bemenet lehetősége (csak a B és a C portok esetében)
- 26 5. A B port ezeken kívül további alternatív funkciókkal is rendelkezik, ezeket lásd hamarosan. A portok üzemmódját a portvezérlő regiszterek segítségével állíthatjuk be. Egy porthoz minimum három maximum nyolc port vezérlő regiszter tartozik. Egy port minden port vezérlő regisztere ugyanazzal az utasítással érhető el, például az RA port esetén: MOV !RA,W. Azt, hogy ezzel az utasítással melyik portvezérlő regisztert érjük el, a MODE regiszter értéke határozza meg. A MODE regiszter a MOV M,W vagy a MOV M,#lit utasítással írható, és a MOV W,M utasítással olvasható. Bekapcsoláskor a MODE regiszter értéke 0FH.
MOV !RA,W
MOV !RB,W
MOV !RC,W
08H
—
CMP_B
—
09H
—
WKPND_B
—
0AH
—
WKED_B
—
0BH
—
WKEN_B
—
0CH
—
ST_B
ST_C
0DH
LVL_A
LVL_B
LVL_C
0EH
PLP_A
PLP_B
PLP_C
0FH
RA irány
RB irány
RC irány
A MODE regiszternek mindig egy 08H..0FH közötti számértéket kell tartalmaznia. A MODE regiszter tartalmát a processzor magától soha nem változtatja. Amit egyszer oda beírunk, az addig marad ott, amíg át nem írjuk.
1.3.3
A portvezérlő regiszterek működése
Adatirány kijelölő regiszterek: (MODE = 0FH) Minden egyes regiszterbit a hozzá rendelt portláb bemeneti vagy kimeneti üzemmódját határozza meg. Ha az adott regiszter-bit 1 értékű, akkor a portláb bemenet, ha 0 értékű, akkor kimenet. (Amikor egy portláb bemenetként van konfigurálva, akkor nagyimpedanciás állapotban van, tehát a portok valódi kétirányú portok, ellentétben az például az MCS-51 család kvázi-kétirányú portjaival.) Ha azt akarjuk, hogy egy portláb a kimenetté történő konfiguráláskor azonnal egy bizonyos logikai szintet vegyen fel, akkor a kivánt logikai értéket a kimenetté konfigurálás előtt be kell írni a vonatkozó port-adatregiszterbe.
- 27 Fontos külön kiemelni, hogy bekapcsoláskor minden portláb bemenet, mivel a portvezérlő regiszterek értéke ilyenkor FFH.
PLP_A, PLP_B és PLP_C: Pullup Enable register (MODE = 0EH) Minden portlábhoz van egy opcionális felhúzó ellenállás rendelve, melynek tipikus értéke 20kΩ. Ha az adott regiszter-bit 1 értékű, akkor a felhúzás hatástalan, ha 0 értékű, akkor engedélyezett.
LVL_A, LVL_N és LVL_C: Input Level register (MODE = 0DH) Minden portlábnál beállítható, hogy bemenetként konfigurálva milyen logikai szintekre legyen érzékeny (TTL vagy CMOS). Ha az adott regiszter-bit 1 értékű, akkor a bemenet TTL típusú, ha 0 értékű, akkor CMOS típusú. Csak emlékeztetőül: 1. TTL:
VIL = 0.8 V, VIH = 2.0 V
2. CMOS:
VIL = 1.5 V, VIH = 3.5 V
3. VIL: Az a maximális bemeneti feszültség, amit még 0 logikai szintűnek érzékel. 4. VIH: Az a minimális bemeneti feszültség, amit már 1 logikai szintűnek érzékel. Ez az elméleti rész. A szabványos logikai rendszerek azért adnak meg ilyen tág határokat, mert régen a gyártási szórások miatt a tényleges billenési feszültség bárhova eshetett ezeken a tartományokon belül. Az SX-nél már más a helyzet, a billenési feszültségek rendkívül pontosan definiáltak. 1. TTL:
VTH = 1.4V (TTL rendszer lévén feltételezzük, hogy VDD = 5V)
2. CMOS:
VTH = 0.5 VDD
3. VTH:
Billenési feszültség.
logikai szint H
logikai szint
TTL
H
L
CMOS
L 0
1.4V
5V
Ube
0
Vdd/2
Vdd
Ube
1.F ábra: A TTL és CMOS bemenetek transzfer karakterisztikái
- 28 ST_B és ST_C: Schmitt Trigger Enable register (MODE = 0CH) A B és a C portok minden lába beállítható, hogy — bemenetként konfigurálva — a logikai szintváltási feszültségértékeknél bizonyos hiszterézist mutasson (Schmitt Triggeres bemenet). Ha az adott regiszter-bit 1 értékű, akkor a Schmitt Trigger lehetőség hatástalan. Ha 0 értékű, akkor engedélyezett, ebben az esetben nincs jelentősége, hogy a bemeneti szinteket TTL vagy CMOS értékűre állítottuk. Schmitt Triggeres bemenetek alkalmazásával az áramkör zavarérzékenysége csökkenthető. A billenési feszültségek: 1. VL→H = 0.85 VDD 2. VH→L = 0.15 VDD
logikai szint H
L 0 15%
85% Vdd Ube
1.G ábra: A Schmitt Triggeres bemenetek transzfer karakterisztikája
1.3.4
A portok áramköri felépítése
Az előzőek szemléltetésére az 1.8 ábrán a B port tanulmányozhatjuk. A másik két port felépítése ezzel teljesen analóg.
felépítését
Mintaprogram a portvezérlő regiszterek beállítására Az A port minden lába kimenet, ezek közül induláskor az alsó kettő 1 értékű, a másik kettő 0 értékű. A B port felső négy lába kimenet, ezek közül induláskor a 6-os és a 4-es 1 értékű, a többi 0. A B port alsó négy lába bemenet, ezek közül a 0ás TTL szintű, az 1-es és a 2-es CMOS szintű, a 3-as Schmitt Triggeres. A 2-es és 3-as lábon felhúzó ellenállás van.
- 29 ; kimeneteként megadott lábak kezdő értékei
mov
ra,%0011
mov
rb,#%01010000
mov
M,$#0E
mov
!rb,#%11110011
mov
M,#$0D
mov
!rb,#%11111001
mov
M,#$0C
mov
!rb,#%11110111
mov
M,#0F
mov
!ra,#%0000
mov
!rb,#%00001111
; felhúzó ellenállás ; bemeneti szintek (TTL/CMOS) ; Schmitt Trigger ; irány beállítás, szigorúan a legvégén
4
MODE Vdd
MODE = 0F
8 B E L S Ő A D A T B U S Z
felhúzó ellenállás 20k
RB irány 0 = Bemenet 1 = Kimenet MODE = 0E
8
PLP_B 0 = Felhúzás engedélyezve 1 = felhúzás tiltva
8
RB adat MODE = 0D
8
LVL_B 0 = CMOS 1 = TTL
8
RB portláb
MODE = 0C
ST_B 0 = Schmitt T. eng. 1 = Schmitt T. tiltva
ADAT BE
M U X
TTL
M U X
CMOS ST
MIWU, komparátor
1.H ábra: A "B port" (RB) felépítése
- 30 1.3.5
A portok két speciális tulajdonsága
Bizonyos regiszterkezelő utasítások belső működési mechanizmusa olyan, hogy először beolvassák az adott regiszter tartalmát, elvégzik vele a műveletet, majd visszaírják az eredményt. Ezeket Read-Modify-Write utasításoknak nevezi a szakirodalom. Ilyen pl. a DEC utasítás, de olyan utasítások is ide tartoznak, amikről ezt elsőre nem is gondolnánk, mint pl. a SETB. A Read-Modify-Write utasításokkal akkor jelentkezik a probléma, ha a regiszter, amin a műveletet végzik, történetesen egy port adatregiszter. Tudvalevő, hogy a port adatregiszterek olvasásakor nem a regiszterben lévő tényleges adatot kapjuk, hanem az I/O portok logikai állapotát olvassuk be. Ez többek között akkor jelenthet problémát, ha egy port bemenetként konfigurált állapotánál akarjuk az egyes bitjeit beállítani az adatregiszterben, majd ezután ezeket az előre beállított értékeket a portok kimenetté konfigurálásával ténylegesen is megjeleníteni a portlábakon. A most következő példában a B port 6-os és 7-es lábain felhúzó ellenállás van például azért, mert más, hasonló eszközökkel huzalozott-ÉS kapcsolatba van kötve. Az ilyen hálózatoknál csak 0 kimeneti szint van engedélyezve, az 1 szintet a felhúzó ellenállás állítja elő. Huzalozott-ÉS kapcsolatot alkalmaznak többek között I2C busznál (lásd a 3.3 szakaszban). ; Port adatregiszter
Portláb logikai
; tartalma
szintjei
; ------------------
----------------
clr
RB.7
; 01xx.xxxx
11xx.xxxx
clr
RB.6
; 10xx.xxxx
11xx.xxxx
mov
M,#$0F
;
mov
W,#%00111111
;
mov
!RB,W
; 10xx.xxxx
10xx.xxxx
Azt vártuk volna, hogy mindkét láb 0 szintű legyen, ennek ellenére ez csak a 6-osnál valósult meg, a 7-es lábra a tápfeszültségszint került ki. Ha most történetesen egy másik, a 6-os lábbal egy huzalozott-hálón lévő eszköz 0 szintbe kapcsol, akkor a föld és a tápfeszültség között akkora rövidzárási áram alakul ki, amely mindkét eszköz garantált tönkremenetelét fogja okozni. A másik probléma akkor állhat elő, ha egy port kimenetként van konfigurálva. Tételezzük fel, hogy először kiírunk egy adatot a portra, majd rögtön vissza is olvassuk azt (a Read-Modify-Write utasítások is ide tartoznak!). A többszintű pipeline folyamatot szemléltető 1.2 ábrán látható, hogy az előző utasítás írási fázisa pont egybeesik a soron következő utasítás végrehajtási — esetünkben olvasási — fázisával. Mivel portok esetén az írás a regiszterbe történik, az olvasás viszont közvetlenül a port lábról, a hardver késleltetések miatt az írás okozta változás még
- 31 nagy valószínűséggel nem jelent meg a portlábakon az olvasás pillanatában, ezért ilyenkor célszerű egy NOP utasítást beiktatni az írási és az olvasási művelet közé.
1.3.6
Multi-Input Wakeup/Interrupt (MIWU)
A B port lábai fel vannak készítve arra, hogy bemenetként konfigurálva őket a rajtuk végbemenő pozitív, avagy negatív irányú bemeneti jelszintváltozás (él) hatására akár az energiatakarékos üzemmódból (lásd az 1.6.4 szakaszt) történő felébredést, akár megszakítást (lásd az 1.5 szakaszt) idézzenek elő. A MIWU funkcióhoz három portvezérlő regiszter tartozik, melyek a már megismert módon, a MODE regiszter segítségével írhatók.
WKEN_B: Port B Wakeup Enable register (MODE = 0BH) Ha a regiszter-bit 1 értékű, akkor a MIWU funkció hatástalan az adott portlábon, ha 0 értékű, akkor engedélyezett.
WKED_B: Port B Wakeup Edge Select register (MODE = 0AH) Ha a regiszter-bit 1 értékű, akkor a MIWU funkció az adott porton végbemenő lefutó élre, ha 0 értékű, akkor felfutó élre aktivizálódik.
WKPND_B: Port B Wakeup Pending Flag register (MODE = 09H) Ebben a regisztereben vannak a jelzőbitek, melyek megmutatják, hogy melyik portláb aktivizálta a MIWU funkciót. Ha valamelyik — MIWU engedélyezett — portlábon érvényes jelszintváltozás (él) megy végbe, akkor az adott portlábhoz tartozó bit 1-be íródik, és ébredési reset-et vagy megszakítást generál. Ezután a WKPND_B regiszter tartalmát kiolvasva megállapíthatjuk, hogy melyik portláb váltotta ki az ébredést vagy a megszakítást. A WKPND_B regiszter tartalma bekapcsoláskor véletlenszerű értéket vesz fel, ezért a MIWU funkció engedélyezése előtt azt mindenképpen törölni kell, hogy pontosan meg tudjuk állapítani, melyik portláb aktiválta a MIWU funkciót. Mivel a portvezérlő regisztereket csak írni lehet, a WKPND_B regiszter tartalmát a törlésével egybekötve tudjuk csak kiolvasni. Pontosabban ez azt jelenti, hogy a MOV !RB,W utasítás a MODE=09H esetén a W és a WKPND_B regiszter tartalmának felcserélését végzi el. mov
M,#$09
; WKPND_B kijelölése
clr
W
; W = 00H
mov
!RB,W
; W = WKPND_B, WKPND_B = 00H
- 32 Mintaprogram a MIWU funkció inicializálására: mov
M,#09
; WKPND_B kijelölése
clr
W
mov
!RB,W
; WKPND_B törlése
mov
M,#$0F
; adatirány regiszter kijelölése
mov
W,#%00000111
mov
!RB,W
; RB2..RB0 bemenetté konfigurálása
mov
M,#$0A
; WKED_B kijelölése ; W tartalma továbbra is 00000111B
mov
!RB,W
; RB2..RB0 lefutó élre reagál
mov
M,#$0B
; WKEN_B kijelölése
mov
W,#%11111000
mov
!RB,W
; MIWU engedélyezés az RB2..RB0 bemeneteken
4
MODE B E L S Ő
8 8
RB7
RB0
MODE = 0A MODE = 09
A D A T B U S Z
WKPND_B & 1
8
MODE = 0B
0 = felfutó él 1 = lefutó él
WKED_B
& 1
1
Ébredés v. megszakítás
WKEN_B
1.I ábra: A MIWU áramkör felépítése
0 = MIWU eng. 1 = MIWU tiltva
- 33 1.3.7
Az analóg komparátor
A B port másik kiegészítő funkciója az analóg komparátor. A komparátor bemenetei az RB1 és RB2 portlábak, kimenete opcionálisan megjeleníthető az RB0 lábon is. RB1 a komparátor invertáló bemenete, tehát ha az RB2-re adott feszültség nagyobb, mint az RB1-en lévő, akkor a komparátor 1 szintet szolgáltat a kimenetén. A komparátor üzemmódját a CMP_B (Comparator register on Port B) portvezérlő regiszteren lehet beállítani (MODE=08H). A CMP_B regiszter tartalmát a WKPND_B regiszternél bemutatott módon olvashatjuk ki. Ez azt jelenti, hogy a MOV !RB,W utasítás a MODE=08H esetén a W és a CMP_B regiszter tartalmának felcserélését végzi el.
CMP_B bit
leírás
7
CMP_EN
Comparator enable: Ha ez a bit 1 értékű, a komparátor funkció hatástalan, ha 0 értékű, akkor engedélyezett. További feltétel, hogy előzőleg a RB2 és RB1 portlábakat bemenetként konfiguráljuk.
6
CMP_OE
Comparator Output Enable: Ha ez a bit 1 értékű, az RB0 általános I/O lábként használható, ha 0 értékű, akkor a komparátor kimenete megjelenik az RB0 lábon, További feltétel, hogy előzőleg a RB0 lábat kimenetként konfiguráljuk
5..1
—
0
CMP_RES
— Comparator result: a komparátor eredményét ennek a bitnek a kiolvasásával tudjuk a programunkban felhasználni.
Az előzőek szemléltetésére az 1.10 ábrán a komparátor áramkör felépítését tanulmányozhatjuk.
BELSŐ ADATBUSZ RB0 RB1
8
4
CMP_EN
MODE
CMP_OE
RB2 MODE = 08 CMP_RES
CMP_B 1.J ábra: Az analóg komparátor áramkör felépítése
- 34 Mintaprogram a komparátor funkció használatára: mov
M,#$08
; CMP_B kijelölése
clr
W
; W = 00H
mov
!RB,W
; a komparátor és a komparátor kimenet ; engedélyezése
.... ....
; az eredmény kiértékelése:
mov
M,#$08
; CMP_B kijelölése
clr
W
; W = 00H
mov
!RB,W
; W = CMP_B, CMP_B = 00H
and
W,#%01
; maszkolás ; Ha W=0 (VRB2 < VRB1), akkor STATUS Z bitje = 0
snz jmp
rutin
; akkor ugrunk, ha VRB1 a nagyobb.
1.4 Időzítő/számláló modulok Az SX mikrokontroller két időzítőt (TIMER-t) tartalmaz, amelyek a közös előosztó miatt szorosan összekapcsolódnak. Az egyik az RTCC (Real Time Clock & Counter - Valós idejű időzítő és számláló), a másik az ún. Watchdog-timer (WDT).
1.4.1
Az RTCC áramkör
Az RTCC áramkört időzítő vagy eseményszámláló üzemmódban használhatjuk. A számlált jellemző értéke az RTCC nevű (címe: 01H) 8 bites speciális funkciójú regiszterben érhető el. Időzítő üzemmódban az RTCC regiszter tartalma az órajel hatására, eseményszámláló üzemmódban RTCC lábon történő pozitív vagy negatív él hatására inkrementálódik. A két üzemmód között az OPTION regiszter RTS bitjével választhatunk. Ha ez a bit 1 logikai értékű, akkor az eseményszámláló, ha 0 logikai értékű, akkor az időzítő üzemmódot jelöli ki. Az RTCC-hez mindkét módban rendelhető előosztó is. Az RTCC regiszter túlcsordulása (FFH-ról 00H-ra) megszakítást válthat ki, ha ez engedélyezve van. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a programozáskor az SX-et az ún. kiterjesztett OPTION módba állítottuk. Ha ez megtörtént, akkor az RTCC megszakítást az OPTION regiszter RTE_IE bitjének törlésével engedélyezhetjük, 1-be állításával pedig bármikor letilthatjuk a felhasználói
- 35 programunkban. Mivel az RTCC túlcsordulás okozta megszakításhoz nem tartozik külön jelzőbit, ezért a megszakításokat kiszolgáló rutinban meg kell vizsgálnunk az RTCC regiszter tartalmát (megszakításkor értéke nulla, vagy egy alacsony érték), és ennek alapján dönthetjük el, hogy a megszakítást az időzítő/számláló váltotta-e ki.
1.4.2
Eseményszámláló üzemmód
Ebben az üzemmódban az RTCC regiszter számtartalma az RTCC jelű portlábon bekövetkező jelszintváltozás (él) hatására inkrementálódik. Az él irányát az OPTION regiszter RTE_ES bitje határozza meg. Ha ez a bit 0 értékű, akkor lefutó, ha 1 értékű, akkor felfutó él hatására inkrementálódik az RTCC regiszter tartalma. Ha az előosztót engedélyezzük, akkor elérhetjük, hogy a regiszter inkrementálódása csak a STATUS regiszter PS2..PS0 bitjeivel beállított értékű impulzusonként (eseményenként) történjen meg. Az RTCC lábon beérkező jel frekvenciája nem lehet nagyobb, mint a gépi ciklus által meghatározott frekvencia. Ha egy gépi ciklus alatt a két él érkezik, azt belső élfigyelő áramkör csak egy élnek fogja értelmezni.
1.4.3
Időzítő üzemmód
Ebben az üzemmódban precíz — szélsőséges esetben akár 20 ns-os (elméleti alsó határ) — időzítéseket valósíthatunk meg. Az időzítő gyakorlatilag az eseményszámláló egy speciális esete, amikor a számlálást kiváltó esemény mag a mikrokontroller órajele. Előosztó nélkül minden egyes gépi ciklusban inkrementálódik az RTCC regiszter tartalma. Ha a programozáskor az SX-et turbó módba állítottuk, akkor a gépi ciklus ideje azonos az órajelciklus idejével, ha ún. kompatíbilis módba állítottuk, akkor a gépi ciklus ideje az órajelciklus idejének négyszerese. Például, ha 4 Mhz-es órajelet használunk és az SX turbó módban üzemel, akkor az RTCC regiszter 250 ns-onként inkrementálódik. Ha az előosztót engedélyezzük, akkor elérhetjük, hogy a regiszter inkrementása csak a STATUS regiszter PS2..PS0 bitjeivel beállított értékű gépi ciklusonként történjen meg. Ha a mikrokontrollert energiatakarékos üzemmódba állítjuk (SLEEP utasítás), akkor az oszcillátorral együtt az RTCC áramkör is leáll, és a regiszter eredeti tartalma ébredés után sem áll vissza.
- 36 1.4.4
Az RTCC regiszter írása
Ha az előosztó az RTCC-hez van rendelve, akkor a regiszter írása az előosztót is törli. Pontosabban az előosztó számtartalmát, és nem a PS2..PS0 biteket! A MICROCHIP cég PIC kontrollereinél az RTCC írása esetén a regiszter inkrementálása két gépi ciklus idejére lehetetlenné vált. Ilyen jelenségről az eredeti SX dokumentumok ezidáig nem tettek említést, viszont bizonyos, hogy létezik. Az SX-KEY fejlesztőeszközzel szerzett tapasztalatok szerint írás után az RTCC inkrementálása turbó módban két, kompatíbilis módban egy gépi ciklus idejére tiltott.
1.4.5
A Watchdog áramkör
Előfordulhat, hogy valamilyen külső villamos zavar hatására a program futása megszakad, vagy egy olyan programtár területre téved, aminek az utasításait végrehajtva rendellenes működés és akár katasztrófa is felléphet . A Watchdog-timer (WDT) egy szabadon futó RC oszcillátor alapú időzítő, amely nem igényel külső áramköri elemeket. Ez azt jelenti, hogy a WDT akkor is fut, ha az órajel szünetel, pl. azért, mert energiatakarékos állapotba állítottuk a rendszert. A WDT időtúlfutása egy RESET feltételt generál, és törli a STATUS regiszter TO bitjét. Ha a WDT szolgáltatást igénybe vesszük, akkor az időtúlfutás elérése előtt rendszeresen törölnünk kell a CLR !WDT utasítással. Normál programfutás esetén ezek a törlő parancsok meggátolják a RESET kialakulását. Viszont ha valamilyen zavar hatására program normális futása megszakad, a WDT nem kap törlőjelet, kiváltja a RESET-et, aminek hatására a mikrovezérlő a teljes programrendszerét újra elölről felépíti, és ismét működőképes lesz. A WDT engedélyezését vagy tiltását programozáskor kell beállítani, amit működés közben a felhasználói programból már nem bírálhatunk felül. A WDT névleges futási ideje 18 ms, ha nincs hozzárendelve az előosztó. Az előosztóval a futási idő megnövelhető, akár 2.34 másodperc is lehet. A CLR !WDT utasítás ebben az esetben az előosztót is törli. Pontosabban az előosztó számtartalmát, és nem a PS2..PS0 biteket! A CLR !WDT utasítás járulékosan még a STATUS regiszter Z, TO és PD bitjeit is 1-be állítja. A WDT energiatakarékos állapotban is tovább működik, így lehetséges a WDT segítségével történő ébresztés. A CLR !WDT utasításon kívül a SLEEP utasítás is törli a WDT regisztert. Az energiatakarékos üzemmód részleteit lásd az 1.6.4 szakaszban.
- 37 1.4.6
A Watchdog-áramkör használata 1. Watchdog hatékonysága függ attól, milyen jól van a felhasználói program megírva. 2. Az egész programban csak egy CLR !WDT utasítást használjunk, és a főhurokba tegyük. Semmiképpen se tegyük szubrutinba vagy megszakítási rutinba. 3. Olyan minimális WDT túlfutási időt válasszunk, amit a fő hurok végrehajtási ideje megenged. 4. A WDT-t csak akkor engedélyezzük, ha a programunk "laboratóriumi körülmények közt" már hibátlanul működik.
1.4.7
Az előosztó
Az előosztó (prescaler) egy 8 bites, nem memóriába ágyazott regiszter, tartalma a programfutás során nem érhető el. Hozzárendelhetjük akár az RTCChez, akár a Watchdog-hoz, de egyszerre csak az egyikhez. A választást az OPTION regiszter PSA bitjével végezhetjük el. Ha ez a bit 0 értékű, akkor az előosztó az RTCC-hez, ha 1 értékű, akkor a WDT-hez van hozzárendelve. A watchdog esetében valójában utóosztóról (postscaler) kell beszélnünk. Az osztásviszonyt az OPTION regiszter PS2..PS0 bitjeivel állíthatjuk be.
PS2..PS0
RTCC osztásviszony (PSA=0)
Wathcdog osztásviszony (PSA=1)
000
2
1 (timeout = 0.018 sec)
001
4
2 (timeout = 0.037 sec)
010
8
4 (timeout = 0.073 sec)
011
16
8 (timeout = 0.15 sec)
100
32
16 (timeout = 0.29 sec)
101
64
32 (timeout = 0.59 sec)
110
128
64 (timeout = 1.17 sec)
111
256
128 (timeout = 2.34 sec)
- 38 RTCC megsz. eng.
RTW
WDT eng.
WDT
RTE_IE
f osc
M U X
RTCC
RTS RTE_ES PSA
MUX
PS2 PS1
8 bites előosztó
PS0
8
OPTION
MUX ( 8-ból 1-be)
M U X
RTCC
MUX
8
RTCC megsz.
8
WDT időtúlfutás
BELSŐ ADATBUSZ 1.K ábra: Az időzítő/számláló áramkör felépítése
1.5 Megszakítási rendszer Ha egy számítógépes rendszerben valamilyen esemény(ek) létrejöttét kívánjuk érzékelni, azt a szokásos módon kétféleképpen tehetjük meg. Például egy külső esemény létrejöttét egy bemeneti port-bit megváltozásának a figyelésével érzékelhetjük. Ezt a módszert a szakirodalom "polling"-nak, vagy csúnyán magyarítva pollozásnak, pollingolásnak nevezi. Alkalmazása azonban lelassítja a rendszer tényleges működési sebességét, hiszen a processzor idejének jelentős részét azzal tölti, hogy ciklikusan megvizsgálja a kijelölt bemeneti bit állapotát. Sokkal szerencsésebb, ha az esemény maga jelzi a processzor számára állapotának a megváltozását. Ez a megoldás a megszakítás vagy ismert angol kifejezéssel az interrupt. A megszakítás félbeszakítja az utasítások sorozatának (a felhasználói programnak) a végrehajtását, és a processzor egy ún. megszakításkiszolgáló szubrutint hajt végre, ami az események kezelését elvégzi. Ennek befejeztével a processzor visszatér a megszakított felhasználói program végrehajtására.
- 39 Az SX mikrokontrollernél két esemény válthat ki megszakítást, az RTCC túlcsordulása, illetve a B port valamely lábán bekövetkezett jelszintváltás (MIWU). Az SX mikrovezérlő megszakítási hardvere még az átlagos mikrokontrollerekénél is szerényebb. Így a megszakítás feldolgozás nagy részéről a programozónak kell szoftverből gondoskodni. Egy megszakítási vektorcím van (000H), így a megszakításrutin elején nekünk kell megállapítani, hogy mely periféria kért megszakítást. Nincs prioritási struktúra, így az egyik megszakítás nem szakíthatja meg a másik kiszolgálását. Az ezidő alatt esetlegesen bekövetkező megszakítás "várakozó listára kerül", és az aktuális megszakításkérés kiszolgálása után azonnal kiszolgálásra kerül. Ha ezidő alatt több megszakítás érkezik, ezeket egyszerre kell feldolgoznunk. Például ha fut egy korábbi MIWU megszakítás kiszolgálása, és közben jön egy RTCC, aztán egy MIWU, majd még egy MIWU megszakításkérés, akkor az éppen futó megszakításkérés kiszolgálásának befejeztével csak egy további megszakítás következik be, és nem három. Mindhárom megszakításkérést ebben az egy rutinban kell kiszolgálnunk. Megjegyzés: Korábbi SX csipek gyártási hiba miatt a megszakításkiszolgálás közben bejövő újabb megszakításokat teljesen figyelmen kívül hagyták, de ez a probléma már megoldottnak tekinthető.
1.5.1
Az RTCC megszakítása
Az RTCC regiszter túlcsordulása (FFH-ról 00H-ra) megszakítást válthat ki, ha ez engedélyezve van. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a programozáskor az SX-et az ún. kiterjesztett OPTION módba állítottuk. Ha ez megtörtént, akkor az RTCC túlcsordulást az OPTION regiszter RTE_IE bitjének törlésével engedélyezhetjük, 1-be állításával pedig tilthatjuk bármikor a felhasználói programunkban. Mivel az RTCC túlcsordulás okozta megszakításhoz nem tartozik külön jelzőbit, ezért a megszakításokat kiszolgáló rutin elején meg kell vizsgálnunk az RTCC regiszter tartalmát (megszakításkor értéke nulla, vagy egy alacsony érték), és ennek alapján dönthetjük el, hogy a megszakítást az időzítő/számláló váltotta-e ki.
1.5.2
A "B port" megszakítása
A B port MIWU áramköre lehetővé teszi, hogy a port valamely lábán (lábain) végbemenő jelszintváltozás (él) megszakítást generáljon. A B port minden egyes lábán engedélyezhető/tiltaható a MIWU funkció a WKEN_B regiszter, a megszakítást kiváltó él típusa (felfutó/lefutó) a WKED_B regiszter segítségével állítható be. A megszakítás kiszolgáló rutin elején el kell dönteni, hogy a B porton van-e megszakításkérés folyamatban, ezt a WKPND_B regiszter kiértékelésével
- 40 tehetjük meg. Nagyon fontos, hogy a megszakításkiszolgáló rutin folyamán — ha a MIWU-megszakítás engedélyezve van — a WKPND_B regisztert legalább egyszer kiolvassuk, különben az újabb MIWU-megszakítások nem fognak érvényre jutni. A MIWU beállítását részletesen lásd az 1.3.6 szakaszban.
1.5.3
A megszakításkiszolgálás hardver része
A mikrokontroller a következő folyamatot hajtja végre, ha megszakításkérést észlel: 1. Megvizsgálja, hogy az adott megszakítás engedélyezve van-e (RTE_IE, WKEN_B). 2. Automatikusan elmenti a programszámlálót, a W , a STATUS és az FSR regisztereket az erre a célra fenntartott tükörregiszterekbe (tehát nem a verembe). 3. Végrehajt egy feltétel nélküli ugrást a 000H címre. Turbó módban a megszakításra adott válaszidő az RTCC esetében három, a B port esetében öt gépi ciklus. Ez az idő, amely a többszintű pipe-line (ld az 1.2 ábrát) kiürítése és újratöltése miatt eltelik a megszakításkérés észlelése és a megszakításkezelő rutin első utasításának a végrehajtása közt. Kompatíbilis módban a válaszidő kettő, illetve négy gépi ciklus. Bizonyos könyvek itt 8 és 10 ciklust emlegetnek, de nem teszik hozzá, hogy gépivagy órajel ciklusról van-e szó. 4. Végrehajtja a megszakításkezelő szubrutint. Figyelem! Ennek a rutinnak mindig rövidebbnek kell lennie, mint két egymás utáni megszakítás bekövetkezte közötti legrövidebb lehetséges idő. 5. Visszaállítja az előzőleg elmentett programszámláló, W, STATUS és FSR regiszterek megszakítás előtti értékét, majd folyatatja a felhasználási program végrehajtását ott, ahol a megszakítás előtt abbahagyta.
1.5.4
A megszakításkezelő rutinok lezárása
A megszakítási rutint a szubrutinokhoz hasonlóan RETURN típusú utasításokkal zárhatjuk le, melyeket az 1.2.3 szakaszban ismerhetünk meg. A két ide vonatkozó utasítás a RETI és a RETIW. Mindkét változat visszaállítja az előzőleg elmentett programszámláló, W, STATUS és FSR regiszterek megszakítás előtti értékét, majd folyatatja a felhasználói program végrehajtását ott, ahol a megszakítás előtt abbahagyta. A RETIW utasításnak van egy további funkciója az egyszerű RETI-hez képest: Mielőtt visszaállítaná a W korábbi értékét, hozzáadja W aktuális értékét az RTCC-hez.
- 41 Alapesetben az RTCC túlcsordulása előosztó nélkül 256 gépi ciklusonként következik be. Ha engedélyezzük az RTCC megszakítást, akkor ilyenkor megszakítás is generálódik. Ha ennél sűrűbb időközönként szeretnénk RTCC megszakítást, akkor használhatjuk a RETIW utasítást: MOV
W,#-50
RETIW
Ebben az esetben az RTCC megszakítások 50 (ezt a számot RETIW értéknek hívjuk) gépi ciklusonként fognak bekövetkezni. Hogy is jön ez ki? Feltételezzük, hogy az éppen futó megszakítás RTCC = 0 értéknél következett be. Elértünk a megszakítási rutinunk végére, RTCC értéke most legyen mondjuk 29. Először is bevisszük W-be az 50 kettes komplemensét, ez: 256-50 = 206 (az újabb végrehajtott utasítás miatt most már RTCC = 30). Majd W-t hozzáadjuk RTCChez (RETIW utasítás), ekkor RTCC értéke 206+30 = 236 lesz. A következő megszakítás 256-236 = 20 gépi ciklus múlva fog bekövetkezni. Figyelembe véve, a RETIW végrehajtásakor RTCC értéke 30 volt, kimondhatjuk, 30+20 = 50 gépi ciklusonként fog RTCC megszakítás bekövetkezni. A fenti "levezetést" tanulmányozva belátható, hogy — némely szakirodalom állításával ellentétben — a RETIW utasítás hozzáadja W tartalmát az RTCC-hez, nem pedig kivonja belőle. Nagyon fontos, hogy a megszakítási rutin végrehajtási idejének mindig rövidebbnek kell lennie, mint a két egymás utáni megszakítás bekövetkezte közötti legrövidebb lehetséges idő. A megszakítási rutin végrehajtási idejébe természetesen a RETI (vagy RETIW) utasítás is beleszámít! A következő képlettel számítható a minimális RTCC megszakítási periódus (turbó módot feltételezve): Minimum RTCC periódus = (megszakítási rutin max. végrehajtási ideje) + 6 A RETIW utasítás előtt ennek a kettes komplemensét kell W-be beírni. Természetesen az RTCC periódust célszerű ennél hosszabbra választani, hogy legyen kellő idő a főrutin üzemszerű végrehajtásához is, ha túl gyakran jön megszakítás, az túl sok processzor teljesítményt von el a főrutintól, szélsőséges estben — ha az RTCC periódust a minimumra állítjuk — a főprogram végrehajtására már semmi ideje sem jut a processzornak. Már csak egy kérdést kell tisztázni: hogyan jött ki a fenti képletbe a +6. Tudjuk, hogy turbó módban az RTCC megszakításra adott válaszidő három gépi ciklus. Ha a megszakítás egy olyan utasítás végrehajtása alatt következik be, melynek végrehajtási ideje több ciklus, akkor ehhez még hozzáadódik az idő, amíg
- 42 az adott utasítás végrehajtása befejeződik. Az SX-nél ilyen szempontból a "leghosszabb" utasítás az IREAD, amely 4 gépi ciklus idejű. tehát legrosszabb esetben emiatt még további három gépi ciklust várni kell a tényleges megszakítás kiszolgálás megkezdéséig.
1.5.5
Példa egy megszakításkezelő rutinra ; Engedélyezett megszakítások: ; RTTCC, RB0 és RB1 MIWU ; ----------------------------------------org
0
; a megszakításkezelő rutin kezdőcíme: 000H
mov
M,#$09
; WKPND_B kijelölése
clr
W
; W = 0
mov
!RB,W
; W = WKPND_B, WKPND_B = 0
and
W,#$03
; alsó két bit maszkolása ; W most megmutatja, ki kért megszakítást: ; 00H: RTCC, 01H: RB0, 02H: RB1
add
PC,W
; kiszámított ugrás W függvényében
jmp
rtcc_i
; ha W = 00H
jmp
rb0_i
; ha W = 01H
jmp
rb1_i
; ha W = 02H
rtcc_i
; RTCC megszakítását kiszolgáló rutin
... reti rb0_i
; RB0 megszakítását kiszolgáló rutin ... reti
rb1_i
; ... reti
RB1 megszakítását kiszolgáló rutin
- 43 -
4
MODE MODE = 0A
8 B E L S Ő A D A T B U S Z
WKED_B 0 = Felfutó él 1 = Lefutó él MODE = 0B
8
WKEN_B 0 = MIWU engedélyezve 1 = MIWU tiltva MODE = 09
8
RB portláb
& 1 &
WKPND_B WakeUp Pending Flag Register
8
STATUS
8
RTCC
PC -> PC tükörregiszter 000 -> PC
PD bit
0 = A MIWU ébresztést generál 1 = A MIWU megszakítást generál
8
Megszakítás
túlcsordulás
RTE_IE bit 0 = RTCC megsz. eng. 1 = RTCC mgsz tiltva
OPTION
1.L ábra: A megszakítási áramkör
1.6 Egyéb fontos tulajdonságok
1.6.1
Konfigurációs biztosítók
A konfigurációs biztosítókat (biztosítékokat) a mikrovezérlő felprogramozásakor állítjuk be, és ezek nem változtathatók a felhasználás során. Az SX-KEY fejlesztőrendszer segítségével ezek megadása rendkívül egyszerű. Lássuk, miket lehet (kell) beállítani: 1. A mikrokontroller lábainak száma ( 18/28/40 ) 2. Az engedélyezett programtár lapok száma ( 1/2/4 ) 3. Az engedélyezett bankok száma az adattárban ( 1/2/4/8 )
- 44 4. Turbó vagy kompatíbilis mód 5. Kiterjesztett verem üzemmód ( 8 vagy 2 szintes stack ) 6. Kiterjesztett OPTION mód ( RTW és RTE_IE bitek engedélyezése ) 7. Kiterjesztett CARRY mód ( C bit felhasználásra kerül összeadáskor ill. kivonáskor ) 8. Szinkronozott bemenetek engedélyezése/tiltása (Ezt a funkciót mindig hagyjuk az alapértelmezett állapotban!) 9. Watchdog engedélyezése/tiltása 10.Kódvédelem bekapcsolása (Ekkor a programtár tartalma nem olvasható ki) 11.Brown-Out Reset engedélyezése/tiltása ( ld. az 1.6.3 szakaszt ) 12.Oszcillátor típusa ( ld. a következő szakaszt )
1.6.2
Oszcillátor típusok
LP:
kis teljesítményű üzem (alacsony frekvenciás kristállyal)
XT:
kvarckristály vagy kerámia rezonátor
HS:
nagy sebességű kvarckristály vagy kerámia rezonátor
RC:
külső RC oszcillátor
IRC:
belső RC oszcillátor.
LP, XT, HS oszcillátor típusok A kvarckristály vagy a kerámia rezonátor bekötését az 1.13 ábrán láthatjuk. A szükséges ellenállás és kapacitás értékek a táblázatban találhatók.
1.M ábra: Kvarckristály vagy kerámia rezonátor bekötése
- 45 Oszcillátor típusa
Frekvencia
C1 [pF]
C2 [pF]
RP
RS
XT (rezonátor)
455 kHz
220
220
1M
6.8k
1 MHz
100
100
1M
6.8k
2 MHz
100
100
100k
680Ω
4 Mhz
100
100
100k
0
4 MHz
belső (47p)
belső (47p)
100k
470Ω
8 MHz
30
30
1M
0
8 MHz
belső (47p)
belső (47p)
1M
470Ω
12 MHz
30
30
1M
0
20 MHz
10
10
1M
0
50 MHz
belső (5p)
belső (5p)
33k
0
XT (kristály)
4 MHz
20
47
1M
0
HS (kristály)
8 MHz
20
47
1M
0
12 MHz
20
47
1M
0
16 MHz
15
30
1M
0
20 MHz
15
30
1M
0
25 Mhz
5
20
10k
0
50 MHz
5
15
220k
0
HS (rezonátor)
Független külső oszcillátor áramkör alkalmazása Független külső oszcillátor áramkör alkalmazása esetén az oszcillátor típusát a sebességtől függően LP, XT vagy HS módba állítjuk. A külső oszcillátor kimenetét az SX OSC1 lábára csatlakoztatjuk, az OSC2 lábat nem kötjük be sehova.
1.N ábra: Független külső oszcillátor bekötése
- 46 Külső RC oszcillátor A külső RC oszcillátor bekötési módja az 1.15 ábrán látható. Ebben az esetben az OSC2 lábon az oszcillátor frekvencia negyede mérhető.
1.O ábra: Külső RC oszcillátor bekötése
Az ellenállás és a kondenzátor értéke szabadon választható, de célszerű betartani a következőket: 3kΩ < REXT < 100kΩ 20pF < CEXT
Belső RC oszcillátor A belső RC oszcillátor alkalmazása esetén az OSC1, OSC2 lábakra nem csatlakoztatunk semmit. Az SX nyolc különböző értéket kínál fel a belső RC oszcillátor frekvenciájára: 31.25 kHz, 62.5 kHz, 125 kHz, 250kHz, 500 kHz, 1 MHz, 2 MHz, 4 MHz. A belső oszcillátor frekvencia-pontossága +/- 8%.
1.6.3
A RESET folyamat
RESET után a programszámláló a programtár tetejére mutat, ennek címe 2k esetén 7FFH. Ide NOP utasítást írva a valós reset vektorcím 00H lesz, de ez nem célszerű, mivel 000H a fix megszakítási vektorcím is egyben. A gyakorlatban a reset vektorcímre egy ugró utasítást helyeznek el, ami a tényleges programkezdetre ugrik. Reset folyamatot a következő események válthatnak ki: 1. Bekapcsolás (Power-On-Reset: POR) 2. Alacsony szintű impulzus az MCLR (Master Clear Reset) lábon 3. WDT túlfutása 4. Ébredés energiatakarékos üzemmódból (MIWU funkcióval) 5. Visszatérés Brown-Out állapotból
- 47 Bekapcsolás (Power-On-Reset: POR) Ideális esetben a bekapcsolási folyamat úgy zajlana le, hogy az SX VDD lábára ugrásszerű feszültség kerül. Mint tudjuk a valóságban ez soha nincs így, A tápfeszültség mindig egy meghatározott (közelítőleg ismert) időtartam alatt éri el az állandósult állapotbeli értékét. Az SX-ben beépített POR-áramkör gondoskodik arról, hogy a processzor működése csak ezen tranziens folyamat lezajlása után induljon meg. Ez az áramkör egy aszinkron számláló (Delay Reset Timer - DRT), mely hozzávetőlegesen 72 ms alatt csordul túl. A számláló akkor indul el, amikor érvényes logikai magas szint jelenik meg az MCLR lábon. Ha nem akarunk külső RESET-et kezdeményezni, és a tápfeszültség jelváltozási sebessége kellően magas, az MCLR lábat összeköthetjük a VDD lábbal. Viszont ha ez a jelváltozási sebesség alacsony, és a tranziens jelenség ideje meghaladja a DRT által megszabott 72 msot, akkor a processzor működése megindul, mielőtt még a tápfeszültség elérte volna a kívánt értéket (1.17 ábra). Vdd MCLR POWER ON RESET t(drt)
drt RESET
1.P ábra: Természetes RESET folyamat
Vdd MCLR POWER ON RESET drt
t(drt)
RESET
1.Q ábra: A Vdd és az MCLR lábak összekötve. A tápfeszültség jelváltozási sebessége túl alacsony.
Ez az állapot a helyes programvégrehajtás szempontjából beláthatatlan következményekkel járhat. Ilyenkor az 1.18 ábra szerinti RC-hálózat segít, az MCLR lábra késleltetett jel kerül. A késleltetés idejét mindig hosszabbra kell
- 48 választani, mint az az idő, ami alatt a tápfeszültség eléri a kívánt értéket. A késleltetés idejét az RC-hálózat időállandója határozza meg. R értékét célszerű 40kΩ-nál kisebbre választani. A dióda szerepe mindössze annyi, hogy felgyorsítja a kondenzátor kisülését kikapcsolás esetén, a gyakorlatban akár el is hagyható. Rs áramkorlátozó ellenállás a mikrovezérlő MCLR lábát védi a külső zavaroktól, sokszor ez is elhagyható, de ha használjuk, értéke ne legyen nagyobb 1 kΩ-nál.
1.R ábra: Az MCLR lábra jutó jel késleltetése külső RC hálózattal
Alacsony szintű impulzus az MCLR (Master Clear Reset) lábon Igény esetén bármikor RESET folyamat kezdeményezhető kívülről, egy az MCLR lábra adott alacsony szintű impulzussal. Az SX mindaddig RESET állapotban marad, amíg az MCLR lábon lévő jel alacsony szintű. Ha nem akarunk külső RESET-et kezdeményezni, és a tápfeszültség jelváltozási sebessége kellően magas, az MCLR lábat összeköthetjük a VDD lábbal.
WDT túlfutása Hatása teljesen ugyanaz, mintha alacsony szintű impulzust adnánk az MCLR lábra.
Ébredés energiatakarékos üzemmódból (MIWU funkcióval) Ebben az esetben feltételezzük, hogy a VDD lábon az állandósult tápfeszültség van jelen, ezért a Delay Reset Timer (DRT) nem lép üzembe, így elmarad a 72 msos RESET-késleltetés
Brown-Out állapot Azt az esetet, amikor a tápfeszültség üzem közben valamilyen ok miatt egy meghatározott érték alá csökken, Brown-Out állapotnak hívjuk. Ez az állapot a helyes programvégrehajtás szempontjából beláthatatlan következményekkel járhat, így célszerű ellene védekezni. Természetesen az SX-ben erről is beépített áramkör gondoskodik, melynek engedélyezését vagy tiltását programozáskor kell beállítani, ezt működés közben a felhasználói programból már nem bírálhatjuk felül. Ha engedélyeztük, a Brown-Out áramkör folyamatosan figyeli a tápfeszültség
- 49 értékét, ha az 4.2V alá csökken RESET állapotba hozza a processzort, és mindaddig ott is tartja, amíg a tápfeszültség újra 4.2V fölé nem kerül.
A regiszterek állapota különböző RESET-ek esetén A következő táblázat megmutatja az egyes speciális funkciójú regiszterek értékét különböző RESET folyamatok lezajlása után. Azokat a regisztereket, melyek ismeretlen értéket vesznek fel, célszerű RESET után kezdőértékkel ellátni (inicializálni).
Regiszter
Power-On
Ébredés
Brown-Out
WDT
MCLR
ismeretlen
változatlan
ismeretlen
változatlan
változatlan
OPTION
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
MODE
0FH
0FH
0FH
0FH
0FH
RTCC
ismeretlen
változatlan
ismeretlen
változatlan
változatlan
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
STATUS
0..2 bit: ismeretlen 3..4 bit: 1 5..7 bit: 0
0..2 bit: változatlan 3..4 bit: változatlan 5..7 bit: 0
0..2 bit: ismeretlen 3..4 bit: ismeretlen 5..7 bit: 0
0..2 bit: változatlan 3..4 bit: lásd a köv. pontot 5..7 bit: 0
0..2 bit: változatlan 3..4 bit: lásd a köv. pontot 5..7 bit: 0
FSR
ismeretlen
0..6 bit: változatlan 7 bit: 1
0..6 bit: ismeretlen 7 bit: 1
0..6 bit: változatlan 7 bit: 1
0..6 bit: változatlan 7 bit: 1
Port irány
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
Port adat
ismeretlen
változatlan
ismeretlen
változatlan
változatlan
Egyéb reg.
Ismeretlen
változatlan
ismeretlen
változatlan
változatlan
0, 6..7 bit: 1 1..5 bit: ismeretlen
0, 6..7 bit: 1 1..5 bit: ismeretlen
0, 6..7 bit: 1 1..5 bit: ismeretlen
0, 6..7 bit: 1 1..5 bit: ismeretlen
0, 6..7 bit: 1 1..5 bit: ismeretlen
ismeretlen
változatlan
ismeretlen
változatlan
változatlan
WKED_B
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
WKEN_B
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
ST_x
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
LVL_x
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
PLP_x
FFH
FFH
FFH
FFH
FFH
WDT
ismeretlen
változatlan
ismeretlen
változatlan
változatlan
W
PC
CMP_B
WKPND_B
- 50 A TO, PD bitek kiértékelése RESET után a RESET folyamat lezajlása után a STATUS regiszter TO és PD bitjeinek állapota alapján következtethetünk a RESET-et megelőző eseményekre.
1.6.4
TO
PD
RESET oka
0
0
WDT időtúlfutás energiatakarékos üzemben
0
1
WDT időtúlfutás normál üzemben
1
0
külső RESET (MCLR) energiatakarékos üzemben
1
1
Power-On, Bekapcsolás
X
X
külső RESET (MCLR) normál üzemben
Energiatakarékos üzemmód
Energiatakarékos üzemmódban az SX órajele és ezzel együtt minden szolgáltatása leáll, kivéve a WDT ( ld. az 1.4.5 szakaszt), ha engedélyezve van. Az energiatakarékos állapotba a SLEEP utasítás hatására lép be a mikrovezérlő. A STATUS regiszter PD bitje törlődik, a TO bit 1-re vált, és ha engedélyezve van, akkor a WDT is törlődik, de ezután tovább számlál. Mivel az energiatakarékos üzemmódba a SLEEP (alvás) utasítással lépünk be, értelemszerűen az onnan való kilépést "ébredésnek" hívjuk. Három esemény válthat ki ébredést: 1. A WDT túlfutása 2. Érvényes jelszintváltás (él) egy olyan portlábon, melyre a MIWU funkció (ld. az 1.3.6 szakaszt) engedélyezett 3. Alacsony szintű impulzus az MCLR (Master Clear Reset) lábon Bármelyik eset is áll elő, a processzor egy RESET folyamatot hajt végre (ld. az 1.3.6 szakaszt).
1.7 Az SX mikrovezérlő utasításkészlete Egy kis történelem: A MICROCHIP cég a kilencvenes évek elején jelent meg a mikrovezérlő piacon, de PIC kontrollereinek szokatlan utasításkészlete sokáig távol tartotta a tapasztalt, Intel jellegű kódokhoz szokott felhasználókat. Ez kezdetben a PIC mikrovezérlők elterjedésének is komoly gátja is volt. Ezt a helyzetet jókor ismerte fel egy másik amerikai cég, a Parallax, és egy megszokott felépítésű és működésű utasításkészletet definiált. Ez az utasításkészlet a népszerű
- 51 MCS-51 utasításkészletéhez hasonlít. Egy Parallax-utasítás egy vagy több eredeti PIC utasításból épül fel, így a a Parallax utasításkészlet tulajdonképpen egy előre definiált makrórendszer. Szokták az ilyen utasításokat makró utasításoknak is hívni. Közben azonban telt az idő és felnőtt a programozók egy újabb generációja, akik mögött már nem volt több éves MCS-51-es gyakorlat, így ők már az eredeti MICROCHIP utasításkészletet kezdték használni. Itt a mese vége. Az eredeti '5x-es PIC család utasításkészlete 33 utasítást tartalmazott. Lényegében ezt vette át a SCENIX az SX mikrokontrollerhez, de kibővítette a készletet további néhány utasítással. Minden utasítás egyszavas, ami azt jelenti, hogy egy rekeszt foglal el a 12-bites szóhosszúságú programtárban. Az utasításokhoz rendelt mnemonikokat viszont már nem vették át a PIC-ektől, ezeket újradefiniálták. (Megjegyzés: Mivel a gépi kódú utasítások csak számok, mnemonikoknak hívjuk azokat az ember által könnyebben megjegyezhető szöveges szimbólumokat, amiket az assembler program fordít majd le az adott gépi kódú utasítást reprezentáló számra.) A MOVLW 55H PIC-utasítás gépi kódja teljesen azonos a MOV W,#$55 SX-utasítás gépi kódjával. Ennek az új mnemonikának az alapja a Parallax-féle programnyelv volt. Így viszont sajnos ugyanaz a probléma állt elő, mint a PIC-ek megjelenésénél: azok a felhasználók, akik az eredeti MICROCHIP kódban programoztak PIC-et, szerették volna az SXet is így programozni, de ezt sem a SCENIX, sem a Parallax nem támogatja. (Ráadásul a Parallax korábbi fordítói még elfogadták az eredeti MICROCHIP kódot is.) Tévedések elkerülése végett: A Scenix által definiált utasításkészlet nem azonos a Parallax utasításkészlettel, Scenix csak az egyszavas Parallax utasítások mnemonikjait vette át, a makró utasításokat nem. A makró utasítások lehetősége csak a Parallax fordító egyik extra-szolgáltatása, ezeket nem kötelező használni. A [3] szakirodalom részletesen leírja, hogy az egyes makró utasítások mely egyszavas utasításokból épülnek fel. Viszont ha makró utasításokat is használunk, néhány dologra nem árt odafigyelni: 1. Néhány makró utasítás — melyek látszólag nem érintik a W regisztert — végrehajtása után W eredeti tartalma megváltozhat. Pl.: MOV fr1,fr2 Ezt a műveletet csak úgy tudja végrehajtani, hogy először fr2 tartalmát beviszi W-be, majd W tartalmát átmásolja az fr1-be. Tehát az végrehajtás után W az fr2 regiszter értékével lesz azonos, eredeti tartalma pedig elvész. 2. A TEST-SKIP utasítások csak egyszavas utasításokat tudnak átugrani. Ha egy TEST-SKIP utasítást egy makró utasítás követ, akkor átugrás esetén szépen beleugrik a makró közepébe. 3. Az SX programozáskor konfigurálható úgy is, hogy a C (carry) bit is részt vegyen az összeadó és kivonó műveletekben, megkönnyítve ezzel a többbájtos összeadási és kivonási műveleteket. Bizonyos összehasonlító makró
- 52 utasítások (pl.: CSB fr1,fr2) tartalmaznak kivonást, ilyenkor ezek C=1 esetén hibás eredményt adnak. Az utasítások részletes ismertetése megtalálható az [1], [2], [3] szakirodalmakban, a következő táblázat csak összefoglalást nyújt az összes Parallax által definiált utasításról, függetlenül attól, hogy egyszavasak, vagy makró utasítások azok. A látszólagos utasításbőséget tovább növeli, hogy bizonyos egyszavas utasításokhoz több mnemonikot is rendeltek. Ki-ki azt használhatja, amelyik neki szimpatikus. Így az ADD PC,W utasítás teljesen azonos a JMP PC+W utasítással, a SETB C az STC -vel, stb. Az első oszlop tartalmazza az utasítás mnemonikját. A második oszlop megmutatja, hogy hány szóból áll, ha ez kettő vagy több, akkor makró utasításról van szó. A harmadik oszlop megmutatja, hogy az adott utasítás mely jelzőbiteket állítja, vagy módosítja. Ha ugró vagy szubrutinhívó utasítások esetén ebben az oszlopban a szám mellett egy csillag is áll, az arra utal, hogy @cím használata esetén a @ jel miatt beiktat egy további PAGE utasítást is (ld. az 1.2.3 szakaszt). A negyedik oszlop azt mutatja meg, hogy az utasítás használja-e a W regisztert, vagyis végrehajtása után W értéke megváltozik-e. A negyedik oszlopban az utasítás precíz angol nyelvű elnevezése látható, ez megkönnyíti a mnemonikok megjegyzését. INSTRUCTION SET Instruction
Words
Flags
W used
Description
byte-oriented operations MOV MOV MOV MOV MOV
W,#lit W,fr fr,W fr,#lit fr1,fr2
1 1 1 2 2
Z Z
W W
Move Move Move Move Move
literal into W fr into W W into fr literal into fr fr2 into fr1
ADD ADD ADD ADD
W,fr fr,W fr,#lit fr1,fr2
1 1 2 2
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W
Add Add Add Add
MOV SUB SUB SUB
W,fr-W fr,W fr,#lit fr1,fr2
1 1 2 2
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W
Move fr-W into W Subtract W from fr Subtract literal from fr Subtract fr2 from fr1
AND AND AND AND AND
W,#lit W,fr fr,W fr,#lit fr1,fr2
1 1 1 2 2
Z Z Z Z Z
W W
AND AND AND AND AND
OR OR OR
W,#lit W,fr fr,W
1 1 1
Z Z Z
-
OR literal into W OR fr into W OR W into fr
fr into W W into fr literal into fr fr2 into fr1
literal into W fr into W W into fr literal into fr fr2 into fr1
- 53 OR OR
fr,#lit fr1,fr2
2 2
Z Z
W W
OR literal into fr OR fr2 into fr1
XOR XOR XOR XOR XOR
W,#lit W,fr fr,W fr,#lit fr1,fr2
1 1 1 2 2
Z Z Z Z Z
W W
XOR XOR XOR XOR XOR
CLR CLR
W fr
1 1
Z Z
-
Clear W Clear fr
MOV INC
W,++fr fr
1 1
Z Z
-
Move fr+1 into W Increment fr
MOV DEC
W,--fr fr
1 1
Z Z
-
Move fr-1 into W Decrement fr
MOV
W,<
1
C
-
RL
fr
1
C
-
Move left-rotated fr into W Rotate left fr
MOV
W,>>fr
1
C
-
RR
fr
1
C
-
MOV
W,<>fr
1
-
-
SWAP
fr
1
-
-
Move nibble-swapped fr into W Swap nibbles in fr
NOT MOV NOT
W W,/fr fr
1 1 1
Z Z Z
-
Perform not on W Move not'd fr into W Perform not on fr
TEST TEST
W fr
1 1
Z Z
-
Test W for zero Test fr for zero
literal into W fr into W W into fr literal into fr fr2 into fr1
Move right-rotated fr into W Rotate right fr
bit-oriented operations CLRB CLC CLZ
bit
1 1 1
C Z
-
Clear bit Clear carry Clear zero
SETB STC STZ
bit
1 1 1
C Z
-
Set bit Set carry Set zero
ADDB ADDB
fr,bit fr,/bit
2 2
Z Z
-
Add bit into fr Add not bit into fr
SUBB SUBB
fr,bit fr,/bit
2 2
Z Z
-
Subtract bit from fr Subtract not bit from fr
MOVB MOVB
bit1,bit2 bit1,/bit2
4 4
-
-
Move bit2 into bit1 Move not bit2 into bit1
inc/dec-conditional branches MOVSZ
W,++fr
1
-
-
INCSZ
fr
1
-
-
Move fr+1 into W, skip if zero Increment fr,
- 54 -
IJNZ
fr,addr
2 *
-
-
MOVSZ
W,--fr
1
-
-
DECSZ
fr
1
-
-
DJNZ
fr,addr
2 *
-
-
skip if zero Increment fr, jump if not zero Move fr-1 skip if Decrement skip if Decrement jump if
into W, zero fr, zero fr, not zero
compare-conditional branches CSE CSE CSNE
fr,#lit fr1,fr2 fr,#lit
3 3 3
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W W
CSNE
fr1,fr2
3
C,DC,Z
W
CSA CSA CSAE
fr,#lit fr1,fr2 fr,#lit
3 3 3
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W W
CSAE
fr1,fr2
3
C,DC,Z
W
CSB CSB CSBE
fr,#lit fr1,fr2 fr,#lit
3 3 3
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W W
CSBE
fr1,fr2
3
C,DC,Z
W
CJE CJE CJNE
fr,#lit,addr fr1,fr2,addr fr,#lit,addr
4 * 4 * 4 *
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W W
CJNE
fr1,fr2,addr
4 *
C,DC,Z
W
CJA CJA CJAE
fr,#lit,addr fr1,fr2,addr fr,#lit,addr
4 * 4 * 4 *
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W W
CJAE
fr1,fr2,addr
4 *
C,DC,Z
W
CJB CJB CJBE
fr,#lit,addr fr1,fr2,addr fr,#lit,addr
4 * 4 * 4 *
C,DC,Z C,DC,Z C,DC,Z
W W W
CJBE
fr1,fr2,addr
4 *
C,DC,Z
W
Compare, skip Compare, skip Compare, skip not equal Compare, skip not equal Compare, skip Compare, skip Compare, skip or equal Compare, skip or equal Compare, skip Compare, skip Compare, skip or equal Compare, skip or equal
if equal if equal if
Compare, jump Compare, jump Compare, jump not equal Compare, jump not equal Compare, jump Compare, jump Compare, jump or equal Compare, jump or equal Compare, jump Compare, jump Compare, jump or equal Compare, jump or equal
if equal if equal if
if if above if above if above if above if below if below if below if below
if if above if above if above if above if below if below if below if below
bit-conditional branches SB SC SZ
bit
1 1 1
-
-
Skip if bit Skip if carry Skip if zero
SNB SNC SNZ
bit
1 1 1
-
-
Skip if not bit Skip if not carry Skip if not zero
- 55 JB JC JZ
bit,addr addr addr
2 * 2 * 2 *
-
-
Jump to address if bit Jump to address if carry Jump to address if zero
JNB
bit,addr
2 *
-
-
JNC
addr
2 *
-
-
JNZ
addr
2 *
-
-
Jump to address if not bit Jump to address if not carry Jump to address if not zero
unconditional branches SKIP
1
-
-
Skip next instruction
JMP JMP JMP
addr PC+W W
1 * 1 1
C,DC,Z -
-
Jump to address Add W into PC(L) Move W into PC(L)
CALL
addr
1 *
-
-
Call to address
RETW
lit,lit...
1
-
-
RET RETP
1 1
-
-
RETI RETIW
1 1
-
-
Return from call, literal in W Return from call Return from call, affect PA2:PA0 Return from interrupt Return from interrupt, and compensate RTCC
i/o and control operations PAGE into
addr
1
-
-
Transfer addr.11:addr.9
BANK
fr
1
-
-
PA2:PA0 Transfer fr.7:fr.5 into FSR.7:FSR.5
MOV MOV MOV MOV MOV
M,#lit M,W M,fr W,M fr,M
1 1 2 1 2
Z -
W W
Move Move Move Move Move
MOV MOV TRIS MOV
!port,W !port,#lit
1 2
-
W
Move W into port's TRIS Move literal into port's
!port,fr
2
Z
W
Move fr into port's TRIS
MOV MOV MOV
!OPTION,W !OPTION,#lit !OPTION,fr
1 2 2
Z
W W
Move W into OPTION Move literal into OPTION Move fr into OPTION
CLR SLEEP
!WDT
1 1
TO,PD TO,PD
-
Clear WDT and prescaler Clear WDT and enter sleep mode
IREAD
1
-
-
Read instruction at M:W into M:W
NOP
1
-
-
No operation
literal into M W into M fr into M M into W M into fr
- 56 -
- 57 -
2. Programfejlesztés és a Virtuális Perifériák
2.1 Egy egyszerű mintapélda Nagyon fontos, hogy forrásnyelvű programunk megjelenése, formátuma valamilyen módon ésszerű és szabványos legyen. Ezenkívül számos dolgot kell definiálnunk ahhoz, hogy egyáltalán lehetséges legyen a program fordítása (pl. tárterület-deklarációk, a program végének szabványos jelzése stb.). Ezért a következő mintapélda egy egyszerű programstruktúra vázat mutat be, amely azonban minden fontos és elengedhetetlen elemet tartalmaz, így a nagyobb lélegzetű programok készítésénél is iránymutató lehet. ;******************************************************** ;* K K M F Automatika Intézet * ;* Elektronika Szakcsoport * ;******************************************************** ;* Program: FIRST.SRC * ;* Változat: V1.0 * ;* Dátum: 1999. április 02. * ;* Készítette: Lamár Krisztián * ;******************************************************** DEVICE ID FREQ RESET
PINS28, PAGES1, BANKS4, OSCXT, OPTIONX 'FIRST' 500_000 ; 500 kHz START
;******************************************************** változók ;******************************************************** ORG $08 BYTE1 BYTE2 WORD
DS DS DS
1 1 2
LED BUZZER
EQU EQU
RB.6 RB.7
WATCH WATCH WATCH WATCH WATCH
BYTE1,8,UHEX BYTE2,8,UHEX WORD,16,UHEX LED,1,UBIN RTCC,8,UDEC
; ; ; ;
16 bites helyfoglalás LSB van elöbb (a kisebb címen) A WATCH diraktíva miatt van így, általában fordítva szoktuk.
- 58 ;******************************************************** ; megszakítási vektorcím ;******************************************************** ORG $000 SETB SETB RETI
LED BUZZER
; LED & zümi bekapcs, ha ; RTCC = 0, RTCC túlcsor; dulásakor megszakítás
;******************************************************** ; felhasználói program ;******************************************************** ;=======[ inicializálás ]================================ START
MOV MOV MOV MOV MOV
BYTE1,#$00 BYTE2,#$00 WORD,#$00 WORD+1,#$00 FSR,#$10
; kezdöértékek
MOV !OPTION,#%10000111 ; OPTION beállítás: ; RTCC az órajel hatására inkrementálódik, elöosztó = 1/256 ; 01H cimen az RTCC érhetö el, RTCC interrupt engedélyezve MOV
!RB,#%00111111
; port irány beáll. ; RB.6, RB.7 kimenet
;=======[ fö programhurok ]============================== LOOP LOOP2
BREAK MOV
BYTE1,#3
; töréspont ide
MOV DJNZ
W,BYTE1 BYTE1,LOOP2
; három ciklusos DJNZ
ADD
BYTE2,#5
; BYTE2 = BYTE2 + 5
MOV INC SETB
INDF,BYTE2 FSR FSR.4
; indirekt címzés ; az alsó 16 bájtot nem ; bántjuk
INC SNZ INC
WORD
; 16 bites inkrementálás ; elöször LSB, ha túlcsordult: ; MSB inkrementálása
CJNE CLRB CLRB JMP
RTCC,#$80,LOOP LED BUZZER LOOP
WORD+1
; LED & zümi kikapcs, ; ha RTCC = 80H (128 decimal)
END
Minden sornál, ami pontosvesszőt tartalmaz, a pontosvessző utáni információt a fordító figyelmen kívül hagyja. Ezek az ún. kommentek, és azt célt szolgálják, hogy a programozó könnyebben eligazodjon a saját munkáján. A direktívák olyan speciális utasítások, amelyek a fordítónak szólnak, nem az SX mikrovezérlőnek, a végleges gépi kódú programban ezek már nem játszanak szerepet. A fenti példában a következő parancsok direktívák: DEVICE, ID, FREQ, RESET, ORG, DS, EQU, WATCH, BREAK, END. Az egyes
- 59 direktívák használata majdhogynem kézenfekvő a mintapélda alapján, ez alól talán csak a WATCH a kivétel. A pontos specifikációk megtalálhatók a [3] szakirodalomban. Ha a WATCH direktíva megértése elsőre gondot okozna, lépjünk tovább, szerepe nem kifejezetten jelentős, kihagyása nem végzetes. Néhány fontos megjegyzés: 1. A DEVICE direktíva azokat a paramétereket tartalmazza, melyeket az SX programozásakor lehet csak beállítani, és a programfutás közben már nem módosíthatók. Itt lehet például a kiterjesztett OPTION módot is beállítani. 2. RESET után a programszámláló a programtár tetejére mutat, ennek címe 2k esetén 7FFH. Ide NOP utasítást írva, a valós reset vektorcím 00H lesz, de ez nem célszerű, mivel 000H a fix megszakítási vektorcím is egyben. A gyakorlatban a reset vektorcímre egy ugró utasítást helyeznek el, ami a tényleges programkezdetre ugrik. Ennek egyszerű megvalósítására szolgál a RESET direktíva. 3. A BREAK direktíva automatikusan elhelyez egy töréspontot az utána következő sorra. 4. A programot az END direktívával kell lezárni.
2.2 Az SX-KEY fejlesztőrendszer Miután elindítottuk az SX-KEY.EXE programot, olvassuk be a FIRST.SRC mintapéldát (File menü | Open). Amennyiben az SX-KEY fejlesztőeszköz (a továbbiakban hívjuk egyszerűen kulcsnak) megfelelően csatlakoztatva van a PChez, illetve a — szintén Parallax fejlesztésű — SX-KEY Demo Board-hoz, töltsük le és indítsuk el a programot (Run menü | Run ). Rövid művelet után a Demo Board-ra épített hangszóróból lassú kattogás hallatszik, illetve a sárga LED ugyanilyen ütemben villog. A program ezen kívül még egyéb egyszerű műveleteket is elvégez, de ezt már csak a hibakereső/nyomkövető módban figyelhetjük meg. A hibakereső/nyomkövető módba a Run menü | Debug parancsával léphetünk be. A fejlesztőrendszer ismételten letölti a programot, és megjelenik a 2.1 ábrán láthatóhoz hasonló kép.
- 60 -
2.A ábra: Az SX-KEY fejlesztőrendszer hibakreső/nyomkövető üzemmódjának képe
Az ablakban nyomon követhetjük, hogy hol tart a programunk végrehajtása, megfigyelhetjük regiszterek tartalmát, egy részüket még bináris alakban is. Bármelyik regiszter értéke módosítható akár két utasítás végrehajtása közt is. Az egérrel a regisztermezőre kattintunk, majd a kívánt értéket kézzel begépeljük. A változás az ENTER billentyűvel juttatható érvényre. Bármilyen téves átállítás esetén — ha az ENTER-t még nem nyomtuk meg — visszaállítható az előző állapot az ESC billentyű leütésével. Azoknak a regisztereknek, melyek tartalma binárisan is rendelkezésre áll, az értéke akár bitenként is megváltoztatható egy egérkattintással. Piros színű azoknak a regisztereknek a háttere, melyeknek értéke változott az előző ablakfrissítés óta. Kék keret jelzi azt a regisztert, amelyikre az FSR (File Select Register) mutat. Fehér háttere van annak a banknak, mely ki van jelölve az FSR felső három bitje által (lásd az 1.2.6 szakaszt). Fontos tudni, hogy az RA, RB és RC regiszterek az egyes port-lábak logikai állapotát mutatják (mintha olvasnánk őket) és nem pedig a port adatregiszterekbe (latch-ekbe) beírt adatot. Ha programunkban használtuk a WATCH direktívát, akkor megjelenik egy ugyanilyen nevű mező is. Ebben a felhasználó által fontosnak ítélt regiszterek tartalma külön figyelhető, sőt a kijelzés formátumát (decimális, hexadecimális, bináris, karakteres) is a felhasználó adja meg. A numerikus értékek a fent leírtak
- 61 szerint módosíthatók, hexa, bináris vagy decimális alakban, a kijelzés formátumától függetlenül. Ha például egy értéket hexadecimális alakban akarunk módosítani, a beírandó szám elé üssünk egy $ jelet., ha bináris alakban, akkor % jelet, ha nem ütünk előtte semmit, akkor a beadott értéket decimális számnak veszi. A karakteres kijelzésű értékek újabb karakterek beadásával írhatók át. A WATCH direktíva részletes ismertetése a [3] szakirodalomban található. Programozáskor az SX konfigurálható úgy is, hogy nyolcnál kevesebb (4, 2, vagy 1) bankot érhessünk csak el. Ilyenkor — mivel az elérhető regiszterek száma is kevesebb — nincs szükség az FSR regiszter minden bitjére, a nem használt bitek olvasáskor 1 értékűnek látszanak még akkor is, ha előzőleg 0-ba állítottuk őket. A mi példánkban most négy bank van, ezért az FSR legfelső (7-es) bitje mindig 1 értékű. A 2.1 ábrán az FSR a BANK-1 15H relatív című regiszterére mutat, melynek abszolút címe 75H. Mivel azonban az FSR 7-es bitje állandóan 1, így a mezőben B5H látható. (Egy MOV FSR,#$75 utasítás is ezt az eredményt hozná.) Ennek megszokása nem könnyű, ezért a regiszter bankok felett megtalálható az az ofszet, amiből leolvashatjuk, hogy az adott bankhoz milyen FSR érték tartozik. (Ha a példánkban nyolc bank lenne, akkor a BANK-1 felett már "7x" állna, ás a MOV FSR,#$75 utasítás hatására az FSR-ben is a 75H érték jelenne meg.) Megírt programunk futása az alsó, CODE feliratú mezőben követhető. Azt a programsort, melynek a végrehajtása a következő, kék kiemelés jelzi. A felső mezőben középen a gépi utasításlista található. Az általunk definiált szimbólumok (cimkék, regiszternevek) itt már nem jelennek meg, és a makró utasítások is "kibontott" formában láthatók. Lehetőségünk van a programban egy darab töréspont elhelyezésére is, egyszerűen csak arra a programsorra kell kattintanunk az egér gombjával, ahova a töréspontot szeretnénk. Az előző töréspont automatikusan törlődik. Azt az programsort, melyhez töréspont van rendelve, piros kiemelés jelzi. Ha a program végrehajtását a soron következő utasítás helyett egy másik utasítással szeretnénk folytatni, egyszerűen megtehetjük kívánt utasítás sorra történő dupla kattintással. Ilyenkor a programszámláló (PC) értéke is automatikusan átállítódik. Az ablak felső részén található két jelzőbit is INT és SKIP felirattal. A SKIP feliratú akkor válik aktívvá, ha egy TEST-SKIP jellegű utasítás a soron következő utasítást át fogja ugrani. A jelzőbitet egy egérkattintással mi is átválthatjuk, ez azt eredményezi, a következőnek végrehajtandó utasítást a processzor átugorja. Újbóli kattintással viszont nem újabb átugrást végez, hanem visszafele lép az előzőre. Az INT feliratú jelzőbit akkor válik aktívvá, ha a processzor megszakítást generál, és mindaddig úgy marad, amíg egy RETI vagy RETIW utasítás le nem zárja a megszakítást. Ennek a jelzőbitnek a kézi álltása nem célszerű, mivel ha aktivizáltuk, akkor a megszakítások nem fognak érvényre jutni az egyszintű megszakítási rendszer miatt (a processzor azt hiszi, hogy megszakításkiszolgáló rutin fut).
- 62 Hibakereső/nyomkövető módban lehetőségünk van a programot akár teljes sebességen futtatni, de akár utasításonként lépésről-lépésre is, megfigyelve minden apró változást. Ez azért lehetséges, mert lépésről-lépésre történő programvégrahajtásnál a program az ablak tartalmát minden utasítás után frissíti. 1. A HOP gombbal a program végrehajt egy Parallax utasítást (a makró utasításokat egynek veszi), majd frissíti az ablakot, és megáll. 2. A JOG gombbal a program folyamatosan hajtja végre a Prallax utasításokat, amíg a STOP gombot meg nem nyomjuk, vagy törésponthoz nem ér. Minden utasítás után frissíti az ablakot. 3. A STEP gombbal a program végrehajt egy gépi (egyszavas) utasítást, majd frissíti az ablakot, és megáll. Ha például egy makró utasítás három egyszavas utasításból áll, akkor a STEP gombot háromszor kell aktiválni az adott makró teljes végrehajtásához. 4. A WALK gombbal a program folyamatosan hajtja végre a gépi utasításokat, amíg a STOP gombot meg nem nyomjuk, vagy törésponthoz nem ér. Minden utasítás után frissíti az ablakot. 5. A RUN gombbal a program teljes sebességgel hajtja végre az utasításokat, amíg a STOP gombot meg nem nyomjuk, vagy törésponthoz nem ér. Az ablak csak a leálláskor frissítődik. 6. A POLL gombnak két funkciója van. Teljes sebességű programvégrehajtásnál (RUN), ha megnyomjuk, az ablak tartalma frissítődik. A másik, ha a programot a POLL gombbal indítjuk, akkor elindul a teles sebességű programvégrehajtás, az ablak nem frissítődik eközben, csak akkor, ha egy törésponthoz ér. Ilyenkor viszont nem áll le, hanem az ablak frissítése után teljes sebességgel fut tovább. Megszakításkezelő rutinokban a nyomkövetés kicsit körülményesebb. Ha a programot lépésről-lépésre hajtjuk végre (HOP, JOG, STEP, WALK), akkor az RTCC megszakítás csak bizonyos esetekben, a MIWU megszakítás pedig egyáltalán nem fog érvényre jutni. Ha ilyen programrészben akarunk hibát keresni, akkor tegyünk egy töréspontot a megszakításkezelő rutin kívánt részére, és a RUN vagy a POLL gombbal indítsuk a programvégrehajtást. Ahhoz, hogy a hibakereső/nyomkövető funkció helyesen működjön, a következő feltételeknek kell teljesülni: 1. Semmilyen oszcillátor, rezonátor, kristály vagy RC hálózat ne csatlakozzon az SX OSC1-OSC2 lábaira. Továbbá, ha 50 Mhz-től eltérő
- 63 frekvenciát akarunk, akkor a programunknak a FREQ direktívát is tartalmaznia kell. 2. A programnak tartalmaznia kell a RESET direktívát. 3. A watchdog áramkört ki kell kapcsolni. 4. Két szó szabad helyet kell hagyni az első programtár-lapon, tetszőleges helyen, illetve 136 szó szabad helyet a legutolsó programtár-lap végén (2k-szó tárméret esetén ez 777..7FEH). Az SX-KEY.EXE program konfigurálásának és egyéb szolgáltatásainak a leírását a [3] szakirodalom tartalmazza.
2.3 Virtuális perifériák A virtuális perifériák programmodulok, amelyek olyan feladatokat látnak el, amiket egyébként csak beintegrált perifériák, vagy külső hardverelemek segítségével lehetne megvalósítani. Az SX mikrovezérlőnek — szédületes sebessége miatt — ez az egyik fő erőssége. Már jelenleg is számos virtuális periféria minta tölthető le a Scenix honlapjáról (www.scenix.com), ezeket a modulokat szabadon adaptálhatjuk saját programjainkba. A virtuális perifériák nagy többsége semmilyen külső hardvert nem igényel.
2.3.1
A virtuális perifáriák típusai
Virtuális perifériát három módon valósíthatunk meg: 1. Programba ágyazott módon 2. Szubrutin formátumban 3. Megszakításkezelő rutinba ágyazottan Az SX-nél leggyakrabban az utolsó két változatot alkalmazzuk a modularitás érdekében. Általános szabály azonban, hogy egy virtuális periféria egyszerű, gyors, rövid és áttekinthető, az egyes virtuális perifériák pedig egymástól függetlenek legyenek.
- 64 Programba ágyazott virtuális perifériák Az adott perifériafunkciót megvalósító kódot egyszerően beillesztjük a programunkba, arra a helyre, ahol a végrehajtása szükéges. Akkor célszerű az alkalmazása, ha a virtuális perifériát megvalósító kód rövid, és csak egy helyen kerül alkalmazásra a programban.
Szubrutin formájú virtuális perifériák Az adott perifériafunkciót megvalósító kódot szubrutin formájában írjuk meg, ügyelve a szubrutinok alakalmazásának szabályaira (lásd az 1.2.3 szakaszt). Az ilyen virtuális perifériák már bárhonnan és bárhányszor tetszőlegesen elérhetők a programunkból. Ügyelni kell azonban arra, hogy a túl sok szubrutin egybeágyazás könnyen a verem túltöltődését okozhatja.
Megszakításkezelő rutinba ágyazott virtuális perifériák Ez a virtuális perifériák megvalósításának a legérdekesebb és leghatékonyabb módja. A főprogramot nem kell semilyen CALL vagy JMP művelettel megszakítani, a virtuális perifériafunkciót megvalósító kódrészek a megszakításkiszolgáló rutinba vannak beillesztve. Mivel az SX-nek két megszakításforrása van (RTCC és MIWU, lásd az 1.5 szakaszt), a virtuális perifériákat is erre a kettőre alapozzuk. Az RTCC alkalmazása gyakoribb, mert jobban kézben tartható a periodikus viselkedés miatt. Viszont aszinkron külső eseményekhez rendelt virtuális perifériák csak a MIWU-val készíthetők. Az RTCC túlcsordulásából eredő megszakítás szabályos időközönként következik be, ennek intervalluma szoftveresen állítható a RETIW utasítás alkalmazásával. Ha erre a lehetőségre nincs szükség, akkor RETI használandó a megszakításból való visszatérésre. A RETIW alkalmazása esetén a megszakítási periódus ideje függ az oszcillátor frekvenciától, az előosztó értékétől (OPTION regiszter), a processzor üzemmódtól (turbó vagy kompatíbilis) illetve attól a számtól, aminek a megszakítási rutin végén betöltjük a kettes komplemensét a Wbe (RETIW-érték, lásd az 1.5.4 szakaszt).
megszakítási periódus [sec] =
mód * előosztó * RETIW érték oszcillátor frekvencia
Az előosztó értékét az OPTION regiszterben állíthatjuk be, 'mód' értéke turbó üzemmód esetén egy, kompatíbilis üzemmód esetén négy. Vannak virtuális perifériák amelyek futási ideje állandó, és vannak amelyeknek esetről-esetre változó (mert ugró műveleteket is tartalmaznak).
- 65 Természetesen az az ideális, ha minél több elkészített virtuális perifériánk állandó futási idejű, de ezt nem könnyű megvalósítani. Van néhány virtuális periféria, mely kényes arra, hogy precíz, szabályos időközönként kerüljön végrehajtásra. Ezeket általában a megszakításkiszolgáló rutin elejére tesszük, és semmiképpen sem előzheti meg őket változó futási idejű virtuális periféria-rutin. Vannak virtuális perifériák, melyek aktiválása csak viszonylag ritkán (pl. msonként) szükséges. Ha mondjuk négy ilyenunk van, akkor jó megoldás lehet, hogyha a megszakításkiszolgáló rutinba időzítő programrészt építünk be, 250 µs (1ms/4) ciklusidővel, és minden ciklusban csak egy virtuális perifériát aktiválunk a négy közül, így végeredményben mind a négy 1 ms-onként lesz végrehajtva. Fontos adat lehet az egyes virtuális perifériák processzor-teljesítmény igénye:
processzortelj. igény [%] =
a megszakítás teljes végrehajtási ideje + 3 RETIW érték * előosztó érték
Ha RTCC és MIWU megszakítást együttesen akarunk alkalmazni, akkor az 1.5 szakaszban leírtakra kell odafigyelnünk az egyszintű megszakítási rendszer miatt.
2.3.2
Egy egyszerű virtuális periféria-minta
A most következő példa minden bizonnyal a világ egyik legegyszerűbb virtuális perifériája, de bemutatásának nem ez az egyetlen oka, ugyanis segítségével egy hatalmas félreértést is tisztázhatunk. Elöljáróban két alapfogalom a [9] szakirodalom felhasználásával: Impulzusszélesség-moduláció, Pulse width Modulation (PWM): Olyan impulzusidő-moduláció, amelynél az impulzusok szélességét vezéreljük vagy szabályozzuk. Az impulzus homlokának vagy hátának (esetleg mindkettőnek) egyszerre változik az időbeni helyzete a modulálójel pillanatnyi értékékétől függően. Az impulzus ismétlődési frekvenciája (ill. periódusideje), illetve az impulzusamplitúdó állandó. Impulzusfrekvencia-moduláció, Pulse Frequency Modulation (PFM): Olyan impilzusidő-moduláció, ahol az impulzusok pillanatnyi frekvenciáját, vagyis az időegység alatti impulzusok számát változtatjuk a modulálójel függvényében. Három alapesete használatos: (1) állandó bekapcsolási / változó kikapcsolási időtartam, (2) változó bekapcsolási / állandó kikapcsolási időtartam, (3) mindkét időtartam változó. Leggyakrabban az első esetet alkalmazzák. Hátránya a PWM-hez
- 66 képest, hogy körülményesebb mellé szűrőt tervezni a változó frekvencia miatt, mivel a frekvenciával a hullámosság mértéke is változni fog. Most következzen az — egyelőre még név nélküli — virtuális periféria forráskódja. A kódot a megszakításkiszolgáló rutinba kell beilleszteni, hogy — az RTCC túlcsordulás következtében — rendszeres időközönként meghívásra kerüljön. clrb rc.0 add
accumlator,value
snb
c
setb rc.0
Ennyi. Próbáljuk meg kitalálni, mit is csinálhat ez virtuális periféria! Először is törli az RC port 0-ás kimenetét. Van egy akkumlátor (accumlator) nevű regiszterünk, ehhez minden ciklusban hozzáadjuk az érték (value) nevű regiszter tartalmát. Ha az akkumlátor túlcsordul, akkor 1-be állítja az RC port 0-ás kimenetét. Tehát ha az akkumlátor túlcsordul, akkor egy megszakítási periódus idő erejéig 1be állítódik az a bizonyos portláb, ami a következő ciklus elején azonnal törlődik is. Legközelebb akkor állítódik ismét 1-be, mikor az akkumlátor ismét túlcsordul. Mitől is függ az akkumlátor túlcsordulásának időtartama? Attól, hogy ciklusonként mennyivel növeljük az értékét, vagyis a value regiszter tartalmától. Ezek alapján belátható, hogy ez a virtuális periféria impulzusfrekvenciamodulációt (PFM) valósít meg, és a kitöltési tényezőt a value regiszter értéke szabja meg. Tehát nem helytálló több szakirodalom azon állítása, hogy ez impulzusszélesség-moduláció (PWM) lenne.
- 67 -
3. Beágyazott rendszerek soros kommunikációja
3.1 A soros kommunikáció jelentősége A mikrovezérlőt az különbözteti meg a mikroprocesszoroktól, hogy az integrált áramköri tokba a központi egységen (CPU) kívül még több-kevesebb funkcionális egységet, perifériát is beintegráltak. A mikrovezérlővel való fejlesztések során hamar kiderül, hogy a "több-kevesebb"-ből a "több" is gyakran kevesebb, mint amennyire szükség lenne, ilyenkor külső eszközök alkalmazására kényszerülünk. Tételezzük fel, hogy munkánk során eljutunk egy olyan ponthoz, amikor egy mikrokontrollerbe beépített EEPROM memória kevésnek bizonyul, külső memóriát kell alkalmaznunk. Ha ezt a külső tárat hagyományos párhuzamos adatelérésűnek választjuk, akkor a mikrokontrollernél értékes portlábakról kell lemondanunk. Például: egy 1K×8 szervezésű párhuzamos EEPROM 18 (8 adatvezeték + 10 címvezeték) portlábat fog lekötni. A lefoglalt portlábak számának csökkentése érdekében szóba jöhet, hogy a cím alsó 8 bitjét — időmultiplexelve — azonos porton kezeljük az adatvonalakkal. Egy 16 I/O lábbal rendelkező mikrovezérlő esetében még így is csak öt láb marad a tényleges feladatmegoldásra (8 láb az adatnak + a cím alsó részének, két láb a maradék címvezetékeknek, és további egy lábat elvisz az cím-latch vezérlő jel). Ugyanez a feladat megoldható úgy is, hogy a 16-ból 14 I/O láb maradjon szabadon akkor, ha egy soros EEPROM-ot alkalmazunk külső tárként. Nem szabad elhallgatni a soros adatátvitel egyik legnagyobb hátrányát: a bitsoros jelkezelés miatt az adatátviteli sebesség drasztikusan csökken. Hozzá kell azonban tenni, hogy a gyakorlati irányítási feladatok jelentős részében ez még elviselhető. Sőt, a mikroelektronika fejlődése olyan irányba mutat, hogy ez a hátrány rővid időn belül el fog tűnni. A vezérelt, irányított berendezések bonyolultságának növekedésével együtt nő a beépített elektronika bonyolultsága is. Sok esetben már nem is elegendő egyetlen mikroprocesszor vagy mikrovezérlő a kezelésükre. Az ilyenkor szóba jövő multiprocesszoros rendszerek kialakítására is egyszerű, gazdaságos lehetőséget kínál a soros adatkezelésű megoldás, különösen miután néhány nagymértékben elterjedt megoldás szabványossá is vált.
- 68 -
3.2 RS-232 aszinkron soros adatátvitel A számítástechnika első szárnypróbálgatásaival egyidős az egyik legkorábbi megoldás, az RS-232 aszinkron soros jelátvitel. A személyi számítógépek elterjedésével a benne található RS-232 periféria (vagy egyszerűen csak soros port) szabványos illesztő felületté vált, ezért a soros vonalat széles körben — eredeti funkcióján túlmenően — kezdték különböző perifériális eszközök illesztésére felhasználni. A szabványleírásban a számítógép és a terminál hivatalos neve: adatvég-berendezés — DTE (Data Terminal Equipment a kapcsolódó modemé: adatáramköri-végberendezés DCE (Data Circuit-Terminating Equipment), és a köztük zajló kommunikáció az RS-232 soros vonalon folyik. Általánosan fogalmazva egy DCE végzi a kommunikációs közeghez történő fizikai illesztést, azaz a kétállapotú bináris jeleket átalakítja a közegben átvihető fizikai jelekké. A legtöbb gyakorlati esetben a DTE egy terminál, vagy egy számítógép, míg a DCE az analóg telefonhálózathoz kapcsolódó modem.
DTE
TELEFON HÁLÓZAT
DCE
PC vagy MODEM Terminál RS-232-C
DCE
DTE
DTE - Data Terminal Equipment DCE - Data Circuit-Terminating Equipment
3.A ábra: DTE és DCE egységek kapcsolata
3.2.1
RS-232C szabvány
A szabvány megalkotója az Electronic Industries Association elnevezésű, elektronikai gyártókat tömörítő szakmai szervezet, így az EIA RS-232-C a pontos hivatkozás. Ennek nemzetközi változata a CCITT V.24. ajánlása, amely csak néhány ritkán használt áramkörben tér el. Az ajánlás (Recommended Standard 232 C) az eredeti ajánlás harmadik („C”) változata.
- 69 A DTE-DCE egységeket összekötő vezetékrendszer mechanikus csatlakozóját is definiálták: 25 pólusú csatlakozó (szokták DB-25-nek is nevezni). Két, egymásba dugható csatlakozó közül a dugós rész a DTE-n, a hüvelyes részt a DCE-n helyezkedik el.
13 25
1 14
3.B ábra: Szabványos 25 pontos soros csatlakozó
A villamos specifikáció szerint a -3V-nál kisebb feszültség a vonalon a bináris 1-et (MARK), míg a +3V-nál nagyobb feszültség bináris 0 -át (SPACE) jelent. A legfeljebb 15 méter hosszú kábeleken 20 kbit/s-os maximális adatátviteli sebesség a megengedett. A legtöbb gyakorlati esetben (pl. a számítógépek soros vonalánál) a feszültség ±12V. +25V SPACE +3V 0 -3V MARK -25V
3.C ábra: RS232 jelszintek
A funkcionális előírás a 25 ponthoz tartozó vonalakat megjelöli, és leírja azok jelentését. A 3.4 ábrán annak a 9 vonalnak a funkciója látható (a hozzá tartozó kivezetés számmal), amelyeket majdnem mindig megvalósítanak. 1. Amikor a számítógépet vagy a terminált bekapcsolják, az aktiválja (MARK-ba állítja) az Adatterminál kész (Data Terminal Ready) jelet (20). 2. Amikor a modemet kapcsolják be, akkor a modem az Adat kész jelet (Data Set Ready) (6) aktiválja. 3. Ha a modem vivőjelet érzékel a telefonvonalon, akkor a Vivőérzékelés (Carrier Detect) jelet (8) aktiválja. 4. Az Adáskérés (Request to Send) (4) jelzi, hogy a terminál adatot akar küldeni.
- 70 5. Az Adásra kész (Clear to Send) (5) azt jelenti, hogy a modem felkészült az adatok fogadására. 6. Az adatok adása az Adás (Transmit) vonalon (2), vétele a Vétel (Receive) vonalon (3) történik. A többi, fel nem tüntetett áramkör a gyakorlatban alig használt funkciókkal rendelkezik: adatátviteli sebesség kiválasztása, modem tesztelése, adatok ütemezése, csengető jelek érzékelése, adatok másodlagos csatornán való fordított irányú küldése.
DTE
VÉDŐFÖLD (1) ADÁS (TxD) (2) VÉTEL (RxD) (3) ADÁSKÉRÉS (RTS) (4) ADÁSRA KÉSZ (CTS) (5) ADAT KÉSZ (DSR) (6) JELFÖLD (7) VIVŐÉRZÉKELÉS (8) ADATTERMINÁL KÉSZ (DTR) (20)
SZÁMÍTÓGÉP VAGY TERMINÁL
DCE CTS: DCE kész az adatcserérére a DTE-vel RTS: DTE adatot akar cserélni a DCE-vel DSR: DCE vonalra kapcsolódását jelzi DTR: DTE kész a vonalra kapcsolódott DCE adatait fogadni
MODEM
RTS-CTS páros a vonalkészenléthez kapcsolódik DTR-DSR páros a készülékek készenlétét vezérli
3.D ábra: DTE-DCE összekötő vezetékek
Az eljárásinterfész az a protokoll, amely az események érvényes sorrendjét határozza meg. A protokoll akció-reakció esemény-párokon alapszik. Amikor egy terminál kiadja pl. az Adáskérés jelet, a modem egy Adásra kész jellel válaszol, ha képes fogadni az adatokat. Ugyanilyen jellegű akció-reakció párok léteznek a többi áramkör esetén is. ON RTS OFF ON CTS OFF MARK ÁLLAPOT
SOROS ADAT
MARK ÁLLAPOT
RTS-CTS HANDSHAKING 3.E ábra: RTS-CTS kézfogásos kapcsolat
- 71 Ahhoz hogy a soros adatátvitel során az ADÓ-ról érkező biteket a VEVŐ egyértelműen azonosítani tudja, szükséges, hogy azonosan értelmezzék a jeleket, azaz pl. egy bájt ötödik bitjét kiküldve, azt a VEVŐ is annak tekintse. LSB X X X
MSB X X P
START ADATBITEK 1 BITIDŐ
STOP P=PARITÁS
3.F ábra: Az aszinkron soros adatátvitel elve
Az aszinkron soros átvitelnél a bitcsoportos átviteli mód biztosítja az ADÓ és a VEVŐ szinkronizmusát. Természetesen ehhez a járulékos információhoz járulékos biteket is fel kell használni. Ezek a START és a STOP bitek. Ezen biteket szokták keretező (framing) biteknek is nevezni, mivel a tényleges információt "keretbe foglalják". A START bit jelzi, hogy utána következnek a tényleges információt hordozó adatbitek, míg a STOP bit(ek) ezek végét jelzi. A soros protokoll szerint, ha a soros vonalon nem folyik információátvitel, a vonal állapota aktív (MARK) szintű. Az adatátvitel kezdetekor az ADÓ a vonalat egy bit átvitelének idejéig alacsony (SPACE) szintre állítja (Vigyázzunk! Ez a pozitív feszültség!) (START bit), majd utána történik meg az adatbitek átvitele. Az átvitt adatbitekből álló bitcsoport végére az ADÓ STOP bit(ek)ből álló aktív (MARK) szintű jelet helyez el. A VEVŐ az adás kezdetéről a vonal MARKSPACE állapotváltozásából szerez tudomást. Ezután mindig egy bit átvitelének idejéig várakozva a VEVŐ az adatbiteket veszi. A STOP bitek érkezése után már figyelheti a vonalon ismét megjelenő állapotváltozást, ami a következő bitcsoport adásának kezdetét jelöli. Fontos kérdés a vonalon időegység alatt átvitt információ mennyisége, amit bit/s-ben mérünk. Tipikus, szabványosan használt értékeit a következő táblázat tartalmazza. bit/s 150 300 600 1200 4800 9600 19200 38400
Egy bit átvitelének ideje [msec] 6.6666 3.3333 1.6666 0.8333 0.2083 0.1042 0.0521 0.0261
- 72 Az adatátvitel során az esetleges átviteli hibák felderítését megkísérelhetjük oly módon, hogy az átviendő adatbit-csoportot egy paritás bittel egészítjük ki úgy, hogy az így kiegészített adatcsoportban lévő 1 értékű bitek száma páros (páros paritás), vagy páratlan (páratlan paritás) legyen. Ilyen módon az ADÓ oldalán mindig biztosítható, hogy az 1-es értékű bitek száma mindig páros/páratlan legyen, és a VEVŐ oldalon az egy (ill. páratlan számú) bit változása miatti hiba felderíthető. Statisztikailag igazolható, hogyha kicsi a "hibacsomósodások" valószínűsége, akkor a paritásellenőrzés az adatátvitelt sok esetben megfelelően megbízhatóvá teszi. Jó minőségű, zajmentes összeköttetésnél a paritásbitre pedig nincs is szükség. Az előzőek alapján a soros adatátviteli protokoll konkrét kialakításánál a következőket kell rögzíteni: 1. Adatbitek száma: a gyakorlatban 5, 6, 7 vagy 8 bit. 2. Paritásbit: használunk paritásbitet vagy nem, és ha igen, páros vagy páratlan paritást alkalmazunk. 3. Stop bitek száma: ez a soros vonalnak a bitcsoport átvitele utáni garantált logikai 1 állapotának az idejét határozza meg az egy bit átviteléhez szükséges idővel kifejezve. Hossza 1, 1.5, vagy 2 bit lehet. A legrövidebb az egy bit, és ez biztosítja, hogy a VEVŐ a következő bitcsoport vételéhez szükséges szinkronizáló START bit indító élének érzékelésére felkészüljön. Két stop bit használata akkor előnyös, ha valamilyen okból szükséges a vett adatbitek azonnali feldolgozása és az ehhez szükséges hosszabb idő. 4. Adatátviteli sebesség (bit/s): Igen fontos adat, mert ez határozza meg alapvetően az ADÓ és a VEVŐ szinkronizmusát. Mivel a soros adatátvitelt széles körben használják, ezért, megvalósítására céláramköröket fejlesztettek ki. Ezeknél az ADÓ oldalán csupán az adatbitcsoportot kell párhuzamosan a bemenetekre adni, az áramkör elvégzi a sorossá alakítást, a paritás, START és STOP bitekkel való kiegészítést, valamint az átvitelt. A vevőoldalon a vett soros adatokból vevőáramkör képezi a bitcsoportot. Ezek az áramkörök programozhatóak, azaz vezérlőkódokkal megadhatók az átvitel paraméterei és a soros adatátviteli protokoll. Magát a párhuzamos adatok sorossá alakítását, illetve a soros adatok visszaalakítását shiftregiszterek felhasználásával hardver úton lehet elvégezni. Mivel ezek az áramkörök TTL jelszintekkel működnek, ezért be és kimenetükön 0 és 5 V-os jeleket várnak illetve adnak. Ezért ezeket a soros periféria áramköröket mindig ki kell egészíteni egy olyan szintátalakító áramkörrel, amely a TTL szintjeiket a szabványos RS232 jelszintekké oda- és visszaalakítja a 0V → +12V; 5V → -12V szabályok szerint.
- 73 Mivel majdnem minden számítógépnek van soros vonala, gyakran előfordul, hogy két számítógépet RS-232-C soros vonalon keresztül kötnek össze. Mivel nem DTE-DCE típusú az összeköttetés, ezért a megoldás egy null-modem -nek nevezett „eszköz” (hiszen csak egy keresztbe kötés), amely az egyik gép adási vonalát a másik gép vételi vonalával köti össze. A null modemes megoldás lényegében két DTE típusú eszközt köt össze. KÉT DTE ÖSSZEKÖTÉSE
TxD (2) RxD (3)
TxD RxD
GND (7) NULL MODEM 3.G ábra: Null-modem: Két DTE összekötése
A legegyszerűbb esetben ez elegendő, ha azonban a modemvezérlő vonalakat is használnunk kell, akkor hasonló módon néhány más vonal keresztbekötését is el kell végezni. A tényleges adatátviteli sebesség számítására nézzünk egy konkrét példát: Ha például az adatátviteli sebesség 9600 bit/s, és 8 bites adatokat (bájtokat) viszünk át páros paritásbittel kiegészítve, 2 STOP bittel a végén, akkor például másodpercenként: 9600/(1 START + 8 ADAT + 1 PARITÁS + 2 STOP bit) = 9600/12 = 800 adat (bájt) kerül átvitelre. Ha például az „A” karaktert visszük át (ASCII kódja 41H), akkor a soros vonalon a következő jelformát láthatnánk: 1 BIT ÁTVITELÉNEK IDEJE
A
41H
01000001B ~0.1 msec
+12V -12V STOP 1 0 0 0 0 0 1 0 START PARITÁS (0) 1 ADAT ÁTVITELÉNEK TELJES IDEJE
3.H ábra: Egy soros jelalak
- 74 A karakter bitjeit fordított sorrendben visszük át (LSB az első!), a páros paritásbit ennél a karakternél 0, mert eleve páros (kettő) 1 értékű bitet tartalmazott.
3.2.2
RS-232 kommunikációt támogató rutinkönyvtár az SX-hez
A rutinkönyvtár forráskódja a mellékelt mágneslemez-mellékleten található: SX_UART.SRC néven. A könyvtár tartalmazza a teljes dupex RS-232 kommunikációt megvalósító virtuális periféria kódját, az ehhez szükséges port inicializáló rutinokat, és egyéb funkcionális szubrutinokat, melyek a mindennapi soros kommunikációs feladatokat valósítják meg. Ezek közül a fontosabbak:
Kiviteli rutinok PUT_BYTE - Egy bájt kiküldése a soros portra Bemenet: W (Nem változik!) Kimenet: PUT_STRING - Szöveg kiírása a soros portra Bemenet: DAT_HI, DAT_LO (szöveg első karakterére mutat), a szöveg bárhol elhelyezkedhet a programtárban Termináló karakter: 00H vagy 03H (ETX - End Of Text) PUT_HEX - Egy bájt kiírása hexadecimális alakban Bemenet: W (Nem változik!) Kimenet: PUT_WORD - Egy 16 bites kiírása hexadecimális alakban Bemenet: DAT_HI, DAT_LO (Nem változnak!!) Kimenet: PUT_BCD - Egy bájt kiírása BCD (0..99) alakban Bemenet: W Kimenet: PUT_BIN - Egy bájt kiírása bináris alakban Bemenet: W Kimenet: -
- 75 Beviteli rutinok GET_BYTE - Egy bájt vétele a soros portról Bemenet: Kimenet: W GET_CHAR - Egy bájt vétele a soros portról ECHO-val Bemenet: Kimenet: W SCAN - Nyomtak-e billentyűt? HA IGEN: CY=1 & W=KOD , HA NEM: CY=0, W nem változik GET_HEX - 2 digites hexa érték beolvasása a soros portról ECHO-val A beírt szám RETPURN vagy SPACE karakterrel terminálható SPACE esetén CY=0, RETPURN esetén CY=1 Bemenet: Kimenet: W, C GET_WORD - 4 digites hexa érték beolvasása a soros portról ECHO-val A beírt szám RETPURN vagy SPACE karakterrel terminálható SPACE esetén CY=0, RETPURN esetén CY=1 Bemenet: Kimenet: DAT_HI, DAT_LO, C GET_BCD - 2 digites BCD (0..99) érték beolvasása a portról ECHO-val A beírt szám RETPURN vagy SPACE karakterrel terminálható SPACE esetén CY=0, RETPURN esetén CY=1 Bemenet: Kimenet: W, C
Egyéb rutinok HEXOK - W-ben HEXA karakter van ? Bemenet: W (Nem változik!) Kimenet: C=1 (W-ben hexa karakter van), C=0 (W = érvénytelen kód) ASCHEX - Karaktert hexára (0..F) konvertál Bemenet: W Kimenet: W
- 76 HEXASC - Hexát (0..F) karakterre konvertál Bemenet: W Kimenet: W BCDBIN - BCD-t (0..99)binárisra konvertál Bemenet: W Kimenet: W BINBCD - Binárisat BCD-re (0..99) konvertál Bemenet: W Kimenet: W
3.3 Az I2C busz Az I2C, Inter IC azaz IC-k közötti busz. Az I2C busz nagybonyolultságú integrált áramkörök közötti soros információcserét biztosító, azt fizikailag három vezetékkel megvalósító sínrendszer. Az átviteli félduplex módon történik, sebessége kb. 100-400 kbit/s-ig növelhető. Az ilyen buszt tartalmazó nagybonyolultságú integrált áramkörök egymással könnyen, kevés vezetékkel tudnak sorosan kommunikálni. A kommunikáció kétirányú adatvonalon (SDA=Serial Data) keresztül történik, és egy külön órajel (SCL=Serial Clock) szinkronizálja az adatvezetéken az adatokat. A busz elvi felépítése a 3.9 ábrán látható. A tranzisztorok kikapcsolt állapotában a felhúzó ellenállás miatt a vonalak magas állapotban vannak. Ez az alaphelyzet. Ha bármelyik tranzisztort bekapcsoljuk, az a vezetéket a földre kapcsolja, így nulla állapotú. Ezt a megoldást az elektronikában huzalozott-ÉS (wired-AND) kapcsolatnak hívják.
- 77 VCC SDA SCL SDA1 KI
SCL1 KI
SDA2 KI
SDA1 BE
SCL1 BE
SDA2 BE
EGYSÉG I.
SCL2 KI SCL2 BE
EGYSÉG II.
3.I ábra: Az I2C kommunikáció elve
A vezérlési elvből következik, hogy mindig csak egy egység vezérelheti az adott vezetéket, a többi egység a tranzisztorát nem kapcsolhatja be. Az eddig tárgyalt adás mellett minden egység képes a vonalon lévő adatokat is venni egy erősítőn keresztül. Még egy érdekes megállapítás: egy egység el tudja dönteni hogy a vezetéket más nem vezérli-e. Ha ugyanis az adatokat a vezetékre kapcsolja, a saját vevőerősítőjén ugyanazt az adatot kell vennie, mint amit kiküldött. Ha ez nem teljesül, valamelyik másik egység is „piszkálja” a vonalat, azaz a buszfoglaltság azonosítható. Az előzőekből következően minden egység lehet Adó ill Vevő. Ezen felül megkülönböztetünk Master és Slave eszközöket. Így összesen két funkció és két szerep különböztethető meg:
A funkciók: TRX = Transmitter (adó): Az egység, amelyik adatot küld a buszra. RCV = Recevier (vevő): Az egység, amelyik adatot fogad a buszról.
A szerepek: MST = Master (mester): Az egység, amelyik kezdeményezi az átvitelt, az átvitelhez az órajelet generálja, és be is fejezi az átvitelt. SLV = Slave (szolga): A mester által megcímzett egység. Egy mikrokontroller hardveres I2C egysége általában mindegyik szerepre és funkcióra képes. Természetesen, ha ez az egység vezérli a perifériákat (és a gyakorlatban ez a leggyakoribb eset), akkor szerepe: mester és a perifériák a szolgák.
- 78 -
A busz fontos jellemzője, hogy multi-master kialakítású. Ez azt jelenti, hogy buszra kapcsolódó eszközök közül nem csak egy, hanem több is átveheti az átvitel vezérlését. Ezzel kapcsolatos fontos tulajdonság az arbitration, vagy döntés. Ez egy eljárás, ami biztosítja, ha egynél több mester akarja a buszt vezérelni, akkor ezt csak egyetlen egy tudja megtenni, így adatvesztés nem léphet fel.
3.3.2
Bit átvitel
Az átvitel bit szinten a következő: az eredetileg magas szinten lévő SDA vonalra kerül a 0 vagy 1 értéknek megfelelő feszültségszint. Az SCL vonal magas szintje alatt érvényes az adat. Az adat csak az SCL vonal alacsony szintje alatt változhat. ADAT stabil SDA SCL BIT átvitel az I2C buszon
SDA SCL
S
P
START
STOP
START és STOP feltételek
3.J ábra: Bit átvitel, START és STOP feltétel az I2C buszon
A busz aktív és inaktív állapotát a START és STOP feltételekkel tudjuk definiálni . 1. START feltétel akkor lép fel és a busz aktív lesz, amikor SCL magas állapotában az SDA vonalon egy H-L átmenet van. 2. STOP feltétel akkor lép fel, amikor SCL magas állapotában az SDA vonalon egy L-H átmenet van.
- 79 A START és STOP állapotokat csak a mester generálhatja. A busz aktív a START és STOP állapot között. Ezután válik a busz szabaddá.
3.3.3
Bájt átvitel
Az SDA vonalon sorosan átvitt adat mindegyike 1 bájt = 8 bit hosszúságú. Az átvitt bájtok száma nincs korlátozva. Az adónak a vevő minden bájt vételét egy L szintű nyugtázó (ACK = acknowledge) bit küldésével igazolja. Az ehhez szükséges órajelet a mester generálja, az adó az SDA vonalat elengedi. A vevőnek ekkor az ACK generáláshoz le kell húznia az SDA vonalat. Az átvitel a legmagasabb helyiértékű (MSB) bittel kezdődik. Az adatbiteket az adó, az ACK bitet a vevő küldi. Ha egy vevő nem képes egy adatot venni — mert egyéb feladatokat lát el —, akkor ezt két módon jelezheti: 1. Nem küld nyugtázást (ACK bitet) a bájt végén. Ilyenkor a mester azonnal megszakítja az adatforgalmat, és később újra próbálkozik, természetesen egy újabb START feltétellel kezdve. 2. Alacsony szinten tartja az SCL vonalat, ezt megteheti akár egy bájt vételének a "kellős közepén" is. Ilyenkor a mester megvárja míg a szolga "elereszti" az SCL vonalat, és ott folytatja, ahol az adatforgalom félbeszakadt. Fontos kiemelni, hogy az adat- és az órajel vonalat az adó és a vevő felváltva használja. Ez megköveteli mind az adó, mind a vevő számára a nagyon pontos kommunikációs feltételek betartását.
SDA SLAVE KÜLDI AZ ADATOT SLAVE VESZI AZ ACK- OT SCL
S
1
2
8
MASTER ADJA
9 ACK
3.K ábra: Bájt átvitel az I2C buszon
A "minden bájt nyugtázása" szabály alól két kivétel van: 1. Az egyik akkor lép fel, ha a mester a vevő (MST/RCV). Ilyenkor jelezni kell az adatbájt sorozat végét, a küldőnek nem adva ACK-ot. Az ACK
- 80 jelhez kapcsolódó órajelet a mester természetesen generálja, de az SDA vonalat nem húzza le L szintre. Ezt hívják negatív nyugtázásnak (NACK). 2. A másik kivétel: a szolga akkor küld NACK jelet, ha nem képes újabb adatbájtokat elfogadni. Ez akkor lép fel, ha olyan átvitelt kezdeményezünk, amit nem képes fogadni.
3.3.4
Adatforgalom a buszon
A buszon lévő minden eszköznek saját címe van. Mielőtt adatátvitel történne a buszon, a mester START állapotba hozza a buszt, majd kiadja a buszra a szolga címét, amelyikkel adatot akar cserélni. Az a szolga, amelyik felismeri a saját címét, ACK jelet küld vissza. A címzést a mester végzi közvetlenül START állapot után. Ez az első küldött bájt. A cím hét bites. A nyolcadik bit dönti el a szolgával történő adatcsere irányát. 0.bit jelöli az írást, ilyenkor a mester küld adatokat (W), 1 értékű bit pedig az olvasást (R). A buszra kapcsolódó eszközök címei két kategóriába sorolhatók: Az egyik kategóriában a cím programozható, ezek általában a mikrokontrollerek. A másik kategóriát a különféle funkciókat megvalósító periféria áramkörök alkotják. Ezeknél az eszközök címe két részből tevődik össze: egy típus címből (4 bit) és egy hardver címből (3 bit); az eszköz tokozásán a megfelelő lábak 0-ba, ill. 1-be kötésével. A típus cím az azonos (típusú) tokoknál mindig megegyezik. Ezzel a címmel jelentkezik be a slave eszköz, ill. ezzel a címmel szólítja meg a master eszköz a slave-et adatcsere előtt. Az egy mester — több szolga struktúrájú buszon zajló adatátvitel a következő (M jelöli a mester, L a szolga által küldött adatbiteket):
MASTER WRITE A mester START állapotba hozza a buszt (S) és kiküldi a szolga címét. A cím legkisebb helyiértékű bitje W=0. Ezt a szolga az ACK jel visszaküldésével igazolja (A). Ezek után a mester küldi az adatokat a szolgának (DATA), és az minden bájt vételét (A) küldésével igazolja. Az utolsó adat küldése után a mester STOP állapotba hozza a buszt (P).
MASTER READ A mester START állapotba hozza a buszt (S) és kiküldi a szolga címét. A cím legkisebb helyiértékű bitje R=1. Ezt a szolga az ACK jel visszaküldésével igazolja (A). Ezek után a mester fogadja az adatokat a szolgától (DATA), és minden bájt vételét (A) küldésével igazolja. Az utolsó adat küldését a mester negatív nyugtázással jelzi (NA). Ezek után a mester STOP állapotba hozza a buszt (P).
- 81 A fenti esetben a mester minden átvitelnél a buszt újból nyitja és zárja. Amennyiben a buszon több szolgával akar a mester adatot cserélni, a minden átvitelt lezáró STOP, majd az indító újabb START állapot sokat lassít az átvitelen. Ilyenkor használható az ismételt START állapot generálása. Ez az jelenti, hogy az átviteleket nem STOP (P), hanem a következőt indító START (S) állapottal fejezzük be, azaz a mester a buszt folyamatosan használja.
Ismételt START állapot használata Itt egy olyan esetet látható, amikor először a mester adatokat kapott egy szolgától, majd utána adatokat küld nem szükségképpen azonos című szolgának. A fenti adatátviteli protokollokat két módon lehet megvalósítani: vagy beépített hardver segítségével (ilyeneket tartalmaznak az erre felkészített mikrokontrollerek és az I2C buszra kifejlesztett periféria áramkörök), vagy megvalósítására szoftver "bit-billegtetéses" programot írhatunk. A fent ismertetett adatátviteli változatokat a 3.12 ábrán foglaltuk össze. Az M illetve L betűk azt jelzik, hogy az adott bájtos a mester vagy a szolga küldi. M M S SLAVE ADDRESS
M L M L W A DATA A
M L M DATA A P
MASTER WRITE M M S SLAVE ADDRESS
M L L M R A DATA A
L
M M DATA NA P
MASTER READ M
M
M L
S SLAVE ADDR. 1 M S
M SLAVE ADDR. 2
R
L
M
A DATA A
M L M L W A DATA A
L
M M
DATA NA M LM DATA A P
ISMÉTELT START ÁLLAPOT S -START P- STOP R - READ W -WRITE M-MASTER L-SLAVE A-ACK NA-NEG. ACK DATA-ADATOK
3.L ábra: Különféle típusú adatforgalom az I2C buszon
3.3.5
I2C kommunikációt támogató rutinkönyvtár az SX-hez
A rutinkönyvtár forráskódja a mellékelt mágneslemez-mellékleten található: SX_I2C.SRC néven. A könyvtár tartalmazza a teljes I2C kommunikációt megvalósító szubrutin formájú virtuális periféria kódját, az ehhez szükséges port
- 82 inicializáló rutinokat, és az SX-DEMO BOARD-on lévő 24LC01B típusú soros EEPROM író és olvasó rutinjait. A fontosabb rutinok: START_I2C - Generál egy START-ot, és elküldi a SLAVE címet Bemenet: W Kimenet: STOP_I2C - Generál egy STOP-ot Bemenet: Kimenet: PUT_I2C - Egy bájt kiküldése az I2C buszra Bemenet: W Kimenet: GET_I2C - Egy bájt vétele az I2C buszról Bemenet: ACKBIT=1 → ACK-ot küld, ACKBIT=0 → NACK-ot küld Kimenet: W PUT_EPR - Egy bájt kiírása az EEPROM megadott címére Bemenet: W (adat), EPR_ADR (automatikusan inkrementálva művelet után!!) Kimenet: GET_EPR - Egy bájt beolvasása az EEPROM megadott címéről Bemenet: EPR_ADR (automatikusan inkrementálva művelet után!!) Kimenet: W
3.4 SX mikrokontrolleren futó monitor program A program forráskódja a mellékelt mágneslemez-mellékleten található: SX_MONI.SRC néven. A monitorprogram egyszerű kommunikációs feladatokat valósít meg, és az RS-232, I2C rutinkönyvtárak alkmazására mutat példát. Továbbá tartalmaz néhány egyéb, az Internetről letöltött érdekes virtuális perifériát. Ahhoz, hogy a monitorprogram jól tudjon kommunikálni a PC-vel, szükség van egy terminál emulációt megvalósító programra. Erre tökéletesen megfelel a 4.0 szakaszban ismertetett UniCOMM program. A terminál következő virtuális perifériákat tartalmazza:
- 83 1. RS-232 kommunikáció 2. I2C kommunikáció, 24LC01B EEPROM műveletek 3. Valós idejű óra 4. Analóg bemenet (szigma-delta A/D) 5. Analóg kimenet (PFM alapú D/A)
A monitorprogram a következő parancsokat értelmezi: 0 - Help 1 - EEPROM írás, megadott címre 2 - EEPROM olvasás, megadott címről 3 - EEPROM hexdump 4 - EEPROM teljes törlés 5 - óra olvasás (írás csak a UniCOMM "t" parancsával) 6 - Analóg(0) kimenet beállítása 7 - Analóg(2) bemenet beolvasása 8 - Analóg(2) bemenet → Analóg(0) kimenet (átjátszó) t - UNICOMM V4.3 kiszolgáló, óra írás ( kis "t" ! ) * - újraindítás
3.5 Alternatív soros csatlakozó lehetőségek A telefonszolgáltatások széleskörű elterjedésével a hagyományos telefonkábel és telefoncsatlakozó más irányú felhasználási lehetősége is előtérbe került, és elsősorban a kis vezetékszám-igényű soros kommunikációs megoldásoknál terjedt el. Szakcsoportunkban (Kandó Kálmán Műszaki Főiskola - Automatika Intézet Elektronika Szakcsoport) a 3.13 ábrán látható házi szabványok alakultak ki.
- 84 -
GND
PC
RX
RTS TX
CTS GND RX
RS-232
DTR RTS
SCL +5V
GND SDA
TX
BŐVÍTETT RS-232
I 2C BUSZ
3.M ábra: Telefoncsatlakozó-bekötési megoldások
3.6 RS-232 —TTL szintillesztő megoldások Régi probléma az RS-232 és a TTL rendszerek egymáshoz történő illesztése. TTL rendszernél a logikai 1 szintnek 5V, a logikai 0 szintnek 0V felel meg. RS-232 rendszerben az -3..-25V illetve +3..+25V (lásd a 3.2.1 szakaszt). Az ipari gyakorlatban a nagy megbízhatóságú (és nem kifejezetten olcsó) célintegrált áramköröket alkalmaznak, elsősorban a MAX-232 illetve a MAX-233 típusokat (ez utóbbi abban különbözik az előbbitől, hogy nem igényeli külső kondenzátorok bekötését). A főiskolai gyakorlatban viszont az egyes áramköri megvalósítások mélyebb megismerése érdekében — és nem utolsó sorban anyagi okok miatt — a diszkrét elemekből felépített szintillesztő megoldások is előtérbe kerülnek. Az illesztési probléma a mi esetünkben kizárólag személyi számítógépek és mikroprocesszoros/mikrokontrolleres áramkörök összekötésből fakad. Mérések szerint a PC soros portjának a kimenő feszültsége a -15V..+15V tartományba esik.
3.6.1
Egyszerű ellenállásos szintillesztő
A kapcsolás a 3.14 ábrán látható. PC→µC irány: A PC soros port TX pontjának a +/-15V-os feszültségét a diódákból és a 4.7kΩ-os ellénállásból álló hálózat limitálja 0..5V-ra. CMOS mikrokontrollerek port-lábai diódákkal védettek, így ebben az esetben a külső diódák akár el is hagyhatók. A másik adatirány (µC→PC) még ennél is egyszerűbb, semmilyen külső alkatrészt nem tartalmaz. Ez azért lehetséges, mert a tapasztalat szerint a PC soros portok RX pontja a szabványostól eltérően már a 0V-os bemenő feszültséget is logikai 1-nek veszi. A 47kΩ-os ellenállás szerepe annyi, hogyha megszakad a kapcsolat, akkor stabil 0 Vos logikai 1 szintet biztosít a mikrokontroller számára. Mivel az áramkör nem
- 85 invertál, azért a mikrokontrollerben a vett és a kiküldött adatokat komplementálni kell. Vcc 4k7 RX (MCU)
TX (PC) 47k
TX (MCU)
RX (PC)
3.N ábra: Ellenállásos RS-232 — TTL szintillesztő
3.6.2
Tranzisztoros szintillesztő
A kapcsolás a 3.15 ábrán látható. A PC→µC irány egy egyszerű tranzisztoros inverter, a negetív feszültségek limitálását a tranzisztor bázisára csatlakozó dióda végzi. A µC→PC irány szintén egy taranzisztoros inverter, de PNP tranzisztorral megvalósítva. Ha a tranzisztor kinyit, akkor +5V kerül a PC RX pontjára, ha zárva van, akkor -15V, amit a kondenzátor biztosít. A kondenzátor folyamatos töltése a diódán keresztül valósul meg, amikor a PC TX vonala inaktív (-15V-os, logikai 1 szintű) állapotban van. A kapcsolás elvileg lehetőséget ad a teljes duplex kommunikációra (mindkét irányba folyik az adatforgalom egyszerre), de a kondenzátor töltése a PC TX vonal +15V-os állapotában nem biztosított, így az PC RX vonal számara a -15V-os forrás bizonytalanná válhat a kondenzátor fokozatos kimerülésével.
- 86 Vcc 4k7 4k7
4k7 4k7
BC547 RX (MCU)
BC557
TX (PC)
TX (MCU)
RX (PC)
1N4148
1k8 10u/16V 1N4148
+
3.O ábra: Tranzisztoros RS-232 — TTL szintillesztő
3.6.3
FET-es szintillesztő
A kapcsolás a 3.16 ábrán látható. Ez a kapcsolás is két invertert tartalmaz, MOS-FET tranzisztorokkal megvalósítva (az egyik itt is p, a másik n típusú). A kapcsolás teljesen duplex, mert a PC RX vonala számára szükséges negatív feszültséget maga a PC szolgáltatja az RTS vonalán (ld. a 3.2.1 szakaszt) keresztül, így rögtön látszik a kapcsolás hátránya is: csak olyan PC-s programmal használható, amely gondoskodik az RTS vonal -15V-on tartásáról. A 4.0 szakaszban ismertetett UniCOMM program minden további nélkül képes erre. Viszont előny, hogy a FET-ek alkalmazása miatt — feszültségvezérelt elemről lévén szó — elmaradhatnak a bázisköri elemek (ellenállás, dióda), így az alkatrészigény minimális. Vcc S
2k2 RX (MCU)
BS170 D TX (PC)
TX (MCU) D RX (PC)
BS250 2k2
S RTS (PC)
3.P ábra: FET-es RS-232 — TTL szintillesztő
- 87 3.6.4
Optocsatolt szintillesztő
A kapcsolás a 3.17 ábrán látható. A PC→µC irány itt is inverteres, mely az optocsatoló kimeneti tranzisztorával van megvalósítva. A µC→PC irány viszont emmiterkövetős, az invertálást úgy valósítjuk, meg, hogy a fotodióda aktív szintje a 0V-os MCU TX feszültséghez tartozik. Erre azért volt szükség, mert a mikrokontrollerek egy jelentős részének (az SX nem ilyen) a kimenete nagyobb áramot képes elnyelni aktív 0 állapotban, mint szolgáltatni aktív 1 állapotban. A fotodiódák meghajtása pedig köztudottan jelentős áramot igényel. Az áramkör előnye, hogy teljes galvanikus leválasztást biztosít. Viszont a PC irányából már két segédfeszültséget igényel: +/-15V-ot. A PC RTS vonala mellett erre a célra még a DTR vonal használható fel második forrásként. A 4.0 szakaszban ismertetett UniCOMM program minden további nélkül képes a megfelelő feszültségszintek biztosítására.
Vcc TX (PC) 2k7
Vcc
max. 2k2 RX (MCU)
-15V (PC)
330
+15V (PC)
RX (PC)
max. 2k2
TX (MCU)
-15V (PC)
3.Q ábra: Optocsatolt RS-232 — TTL szintillesztő
Sokan megfeledkeznek az optocsatolók azon tulajdonságáról, hogy a kimeneti fototranzisztort tulajdonképpen egy fotodióda és egy n-típusú tranzisztor kombinációjaként kell felfogni. A fotodióda kapacitása párhuzamos a kollektorbázis pályával, és így Miller-kapacitásként hat. Minél nagyobb a munkaellenállás értéke, a kapcsolás feszültségerősítése és így a Miller-kapacitás értéke is egyre nagyobb. Ez a hatás magasabb frekvenciákon (10-20 kHz) már a fel- és lefutási idők jelentős növekedését idézheti elő, ezért 2.2kΩ-nál nagyobb munkaellenállások alkalmazása nem javasolt.
- 88 -
4. A "UniComm" program
Ezt a programot a mindennapi gyakorlati igények szülték. Azokat a — PC soros portján lebonyolítandó — kommunikációs feladatokat igyekszik kielégíteni, illetve megkönnyíteni, amelyek a szakcsoportunk (Kandó Kálmán Műszaki Főiskola - Automatika Intézet - Elektronika Szakcsoport) eddigi tevékenységében a leggyakrabban felmerültek. A program neve (UniComm) tulajdonképpen egy rövidítés (Universal Communicator), a "universal" (univerzális) kifejezés a széleskörű alkalmazhatóságra utal, amely magában foglalja a későbbi feladatok során felmerülő problémák irányába történő bővítést is. A most következő leírás a UniComm program legfrissebb 4.3-as verzióját ismerteti. UNICOMM - Universal Communicator Copyright (C)1998-1999 Lamár Krisztián [
[email protected] ] ======================================
4.1 A programmal kapcsolatos tudnivalók: 1. A program tetszőlegesen megszakítható az ESC, F10, ALT-X billentyűkkel. ( Kilépéskor megerősítést vár! ) 2. Bármikor kérhető Súgó (Help) az F1 billentyű leütésével.
4.2 A program parancssorból való hívása:
UNICOMM [paraméterek] A paraméterek sorrendje tetszőleges lehet.
- 89 Az értelmezett paraméterek: COM1..COM4:
a soros kommunikációs port
300..57600:
a soros kommunikációs sebesség megadása. Csak a szabványos BAUD értékeket veszi figyelembe.
S1, S2:
a soros kommunikáció során használt stopbitek száma
PARSE:
ennek hatására az UNICOMM azonnal parancsértelmező módban indul, egyébként terminál emulációs módban.
RTS- , RTS+:
a soros port a RTS vonalának a induló feszültség szintjét állítja be -12 vagy +12 V-ra.
DTR- , DTR+:
a soros port a DTR vonalának a induló feszültség szintjét állítja be -12 vagy +12 V-ra. ( Ha nem adunk meg induló RTS vagy DTR szint értéket, akkor a program ezeket nem módosítja induláskor. Továbbá a helyes működéshez a paraméterlistában a kommunikációs portot kell előbb beállítani, mert különben az RTS/DTR szintváltás a alapértelmezés szerinti COM1 porton megy végbe.)
STIMU:
Ha a programot terminál módban indítjuk, kiküld egy szóköz karaktert, aminek a hatására a 80C552 alapú gyakorló egy '?' után promptot ad.
[fájlnév]:
fájlnév megadása a 80C552 alapú gyakorlóba történő letöltéshez. (A fájl formátuma szabványos Intel-HEX, az alapértelmezett kiterjesztés: .HEX)
-H, /H, ?:
a parancssor-paramétereket kilistázó help megjelenítése.
Alapbeállítás: COM1 9600 S1
Megjegyzések a paraméterekhez: A fájlnév kivételével a paraméterek megadhatók kötőjel prefix-szel is: pl. a TERMINAL és a -TERMINAL paraméter ugyanazt a hatást eredményezi. További értelmezett paraméterek: 1 = COM1 ill. 2 = COM2 80C552 gyakorlóval ( Monitor Verzió 1.96 & 1.97 ) való tesztelés esetén 2 STOP bitet kell beállítani!
- 90 -
4.3 Parancsértelmező mód A program karakteres billentyű-parancsokat értelmez, azokat továbbítja a beállított soros portra, illetve meghatározott karaktereket vár onnan. A program különbséget tesz a kis és a nagybetűk közt! Az értelmezett billentyű-parancsok köre egyszerűen bővíthető a program forráskódjának birtokában. Nem értelmezhető billentyű-parancs esetén a program UNKNOWN COMMAND hibaüzenetet ad. Ha a program bármilyen adatot vár a soros portról, és nem kapja meg 200 msec-en belül, akkor TIMEOUT hibaüzenetet küld.
4.3.1
A V3.x verziókban értelmezett billentyű-parancsok
e:
A kommunikáció ellenőrzése. Az e karakter kiküldése után azonnal a nyugtázó (o) karaktert várja. Ha a program ezt várja, de nem ezt kapja (a soros portról), akkor az ILLEGAL ACK hibaüzenetet küldi.
t:
A t karakter kiküldése után a program a rendszerdátumot és a rendszeridőt küldi ki hexa karakteres formában. Az adatbájtokat szóköz választja el, a szekvenciát CR terminálja. (20H = szóköz, 0DH = CR). pl:
98.12.03.
13:52:09
>>>
39H,38H,20H, 31H,32H,20H, 30H,33H,20H, 31H,33H,20H, 35H,32H,20H, 30H,39H,0DH d:
HEXA formátumú karaktereket tartalmazó (nem INTEL-HEX!!) fájl letöltése a soros porton keresztül. A program csak az (a..f), (A..F) és a (0..9) karaktereket fogadja el, a többit figyelmen kívül hagyja. A parancs kiadása után a program bekéri a letöltendő fájl nevét. Ha kiterjesztést nem adunk meg, akkor a program automatikusan a .HEX kiterjesztést rendeli a név mellé. Ha a fájl nem nyitható meg, hibaüzenetet kapunk. Ha ugyanazt a fájlt szeretnénk többször egymás után letölteni, elég egyszer beírni a nevet, a későbbiekben elég csak ENTER-t nyomni a fájlnév helyett. Ha minden rendben, a program először kiküldi a d betűt, majd a fájl tartalmát úgy, hogy két karakterenként (ha úgy tetszik: bájtonként) beiktat egy szóköz (SPACE) karaktert. Végül a CR karakterrel terminálja a szekvenciát. A leöltési folyamat állapotáról egy ún. hőmérő szimbólum ad tájékoztatást. Tévedések elkerülése végett: a
- 91 fájlból történő beolvasáskor csak a Hexa karaktereket veszi figyelembe, így többek között a szóközöket is 'eldobja'. Ezután teszi be két karakterenként az elválasztó-szóközöket, ami végül is újratördelésként is felfogható. pl:
Ha a fájl tartalma:
Akkor így küldi ki:
aBxCds4 56 fE#8 AB CD 45 6F E8
w :
Bájtos formátumú adatokat tartalmazó fájl letöltése a soros porton keresztül. A parancs kiadása után a program bekéri a letöltendő fájl nevét. Ha kiterjesztést nem adunk meg, akkor a program automatikusan a .BIN kiterjesztést rendeli a név mellé. Ha a fájl nem nyitható meg, hibaüzenetet kapunk. Ha ugyanazt a fájlt szeretnénk többször egymás után letölteni, elég egyszer beírni a nevet, a későbbiekben elég csak ENTER-t nyomni a fájlnév helyett. Ha minden rendben, a program először kiküldi a d betűt. Azért a d betűt, mivel a program az adatokat a szolga-gép (mikrokontroller) felé hexa formátumú karakteres formába konvertálva küldi ki, tehát a szolga gép ugyanolyan formában kapja az adatokat, mint a d parancs esetén, a w betű csak az UNICOMM programot utasítja, hogy végezze el az átkonvertálást a fájl tartalmán kiküldés előtt. Ezért a w parancs hivatalos neve: w(d). Lásd a súgót az F1 billentyűvel. A d betű után a fájl tartalmát küldi ki úgy, hogy kétkarakterenként (ha úgy tetszik: bájtonként) beiktat egy szóköz (SPACE) karaktert. Végül a CR karakterrel terminálja a szekvenciát. A leöltési folyamat állapotáról egy ún. hőmérő szimbólum ad tájékoztatást.
a :
ASCII karaktereket tartalmazó fájl letöltése a soros porton keresztül. A program minden karaktert elfogad, kivéve a '03' ASCII kódút, mivel ez az ETX (End Of Text) karakter, ami a szekvenciát terminálja. A parancs kiadása után a program bekéri a letöltendő fájl nevét. Ha kiterjesztést nem adunk meg, akkor a program automatikusan a .TXT kiterjesztést rendeli a név mellé. Ha a fájl nem nyitható meg, hibaüzenetet kapunk. Ha ugyanazt a fájlt szeretnénk többször egymás után letölteni, elég egyszer beírni a nevet, a későbbiekben elég csak ENTER-t nyomni a fájlnév helyett. Ha minden rendben, a program először kiküldi az a betűt, majd a fájl tartalmát, végül a ETX karakterrel terminálja a szekvenciát. A leöltési folyamat állapotáról egy ún. hőmérő szimbólum ad tájékoztatást. Mint látható, ebben az esetben a program minden karaktert elfogad az ETX kivételével. Ez nem fog különösebb gondot jelenteni, mivel ezt a parancsot főleg formátumozott szövegek letöltésére használhatjuk.
- 92 u :
HEXA formátumú karaktereket tartalmazó (nem INTEL-HEX!!) fájl feltöltése a soros porton keresztül. A program csak az (a..f), (A..F), (0..9) és a CR [CARRIAGE RETURN] karaktereket fogadja el, a többit figyelmen kívül hagyja. A parancs kiadása után a program bekéri a feltöltendő fájl nevét. Ha kiterjesztést nem adunk meg, akkor a program automatikusan a .HEX kiterjesztést rendeli a név mellé. Ha ugyanazt a fájlt szeretnénk többször egymás után felülírni, elég egyszer beírni a nevet, a későbbiekben elég csak ENTER-t nyomni a fájlnév helyett. Ha minden rendben, a program először kiküldi az u betűt, majd várja a soros portról a HEXA formátumú karaktereket, amíg a CR karaktert nem kapja. Ekkor a program az adatokat kiírja az előzőleg megadott fájlba. Ha az írás sikertelen volt, hibaüzenetet kapunk.
v :
Bájtos formátumú adatokat tartalmazó fájl feltöltése a soros porton keresztül. A parancs kiadása után a program bekéri a feltöltendő fájl nevét. Ha kiterjesztést nem adunk meg, akkor a program automatikusan a .BIN kiterjesztést rendeli a név mellé. Ha ugyanazt a fájlt szeretnénk többször egymás után felülírni, elég egyszer beírni a nevet, a későbbiekben elég csak ENTER-t nyomni a fájlnév helyett. Ha minden rendben, a program először kiküldi az u betűt. Azért az u betűt, mivel a program a szolga-gép (mikrokontroller) felöl hexa formátumú karakteres adatokat vár, majd azt konvertálja át bájtos formába, tehát a szolga gép ugyanolyan formában küldi az adatokat, mint a u parancs esetén, a v betű csak az UNICOMM programot utasítja, hogy végezze el az átkonvertálást a bejövő adatokon a fájl mentése előtt. Ezért az v parancs hivatalos neve: v(u) Lásd a súgót az F1 billentyűvel. A u betű kiküldése után a program várja a soros portról a HEXA formátumú karaktereket, amíg a CR karaktert nem kapja. Ekkor a program az adatokat kiírja az előzőleg megadott fájlba. Ha az írás sikertelen volt, hibaüzenetet kapunk. A program csak az (a..f), (A..F), (0..9) és a CR [CARRIAGE RETURN] karaktereket fogadja el, a többit figyelmen kívül hagyja.
b :
ASCII karaktereket tartalmazó fájl feltöltése a soros porton keresztül. A program minden karaktert elfogad, kivéve a '03' ASCII kódút, mivel ez az ETX (End Of Text) karakter, ami a szekvenciát terminálja. A parancs kiadása után a program bekéri a feltöltendő fájl nevét. Ha kiterjesztést nem adunk meg, akkor a program automatikusan a .TXT kiterjesztést rendeli a név mellé. Ha ugyanazt a fájlt szeretnénk többször egymás után felülírni, elég egyszer beírni a nevet, a későbbiekben elég csak ENTER-t nyomni a fájlnév helyett. Ha minden rendben, a program először kiküldi a b betűt, majd várja a soros portról az adatokat, amíg az ETX karaktert
- 93 nem kapja. Ekkor a program az adatokat kiírja az előzőleg megadott fájlba. Ha az írás sikertelen volt, hibaüzenetet kapunk. Fontos! a d, w, a parancsok egyazon fájlnév változót használnak, tehát, ha pl. letöltjük a BC.HEX hexa karaktereket tartalmazó fájlt, majd egy bináris fájl letöltésére adunk parancsot, de fájlnév helyett ENTER-t nyomunk, akkor a BC.HEX kerül letöltésre úgy, hogy a program a fájlt binárisként kezeli. Ugyanez vonatkozik az u, v, b parancs-csoportra is.
4.4 Terminál emulációs mód Alapesetben a program terminál módban indul. A program üzemmódja az F3 billentyűvel váltható terminál emulációs és parancsértelmező üzemmód közt. Parancssorból is megadható, hogy a program indításkor azonnal parancsértelmező módban induljon. Terminál módban a billentyűparancsok nem működnek. Az ALT-F5 billentyűkombinációval az soros port RTS vonalának, az ALTF6 billentyűkombinációval pedig a DTR vonal feszültségszintje váltható ellenkező értékre. Az RTS és DTR vonalak indulási szintje megadható parancssorból az UNICOMM indításakor. A képernyő aljára státusz-sor került, mely mutatja az üzemmódot (PARSER / TERMINAL) illetve az RTS és DTR vonalak szintjeit. Terminál üzemmódban egy Intel-HEX formátumú MCS-51 program tölthető le a 80C552 alapú gyakorlóba az F4 billentyűvel. A fájlnevet csak parancssorban lehet megadni. Az F6 billentyű ezen felül még a program futást is elindítja 4000H fix címről (GO:4000). Az eredeti tervek között szerepelt, hogy a program az indítási címet az Intel-HEX fájl első rekordjából vegye, de tapasztalat szerint a C Compiler bizonyos esetben nem rakja cím szerint növekvő sorrendbe az Intel-HEX fájl rekordjait, így ebben az esetben rossz címen indulna a program. A letöltés leállítható az ESC billentyűvel. Az F5 billentyúvel lehetőség van csak a futtatást indítani (GO:4000H) pl. abban az esetben, ha a program már a memóriában van. A terminál bizonyos ESCAPE szekvenciák hatására különleges műveletek azonnali és feltétel nélküli elvégzésére utasítható. Ezek a szekvenciák két karakterből állnak. Az első az ESC (ASCII-$1B) karakter, amit egy nagybetűs karakter követ.
- 94 Az értelmezett ESCAPE szekvenciák: ESC-H:
Cursor Home
ESC-J:
Display Clear + Cursor Home
ESC-U:
Upload
A funkció nélküli, de fenntartott ESCAPE szekvenciák: ESC-A , ESC-B, ESC-C, ESC-D, ESC-F, ESC-O Az ezektől különböző ESCAPE szekvenciákat a terminál megjeleníti a képernyőn. pl: ESC-G -re kiír egy 'ESC' és egy 'G' karaktert. Annak ellenére, hogy terminál üzemmódban a billentyű parancsok nem működnek, lehetőség van a feltöltésre, de az eredmény minden esetben egy bájtos formátumú adatfájl lesz. Az automatikus feltöltés az ESC-U karakterpár vételével kezdődik meg. A feltöltési szekvencia a következő (a soros vonalon ennek kell bejönni ) : 1. Az ESC-U karakterpár után jön a SZIGORÚAN 12 karakterből álló fájlnév (ezen a néven lesz elmentve az adathalmaz) pl.: UPLOADED.DAT 2. Ezután jön a tetszőleges hosszúságú, HEXA karakteres formátumú adat sorozat (előbb a magasabb, utána az alacsonyabb helyiértékű bájt-félt [nibble] reprezentáló karakter jön be ). 3. A szekvenciát az EOF karakter ( ASCII-$1A ) karakter zárja.
4.5 A V4.x verziók változásai a V3.x verziókhoz képest Megváltoztak a t, d, w parancsok: A d, w és t parancsok az egyes adatbájtok között (két karakterenként) kiküldenek egy szóköz karaktert (20H) is. Az utolsó adat után viszont szóköz helyett CR-t küld, ezzel jelezve, hogy vége az adatoknak. A régi CR-LF terminálás megszűnt. Ezekre azért volt szükség, hogy a letöltés terminál módban a billentyűzetről kézzel emulálható legyen. A következetesség miatt a t parancs is hexa karakteres formában tölti le az adatokat. (20H = szóköz, 0DH = CR). Új ASCII letöltési és feltöltési parancs: a és b, alapértelmezett kiterjesztés: .TXT. Ha gondot jelent, hogy ez a módszer 03H-ra terminál, akkor használjuk a w(d) ill. v(u) parancsokat, melyek bináris fájlt hoznak létre. Nyugtázást már csak az e parancs vár.
- 95 A program alapbeállítás parancsértelmező mód helyett.
szerint
most
már
teminál
módban indul
4.6 További tervek A parancsértelmező mód billentyű parancsai egy UNICOMM.CFG nevű konfigurációs fájlban szabadon állíthatók lesznek. Minden paraméter (baud-rate stb.) szintén benne lesz ebben a fájlban. De továbbra is meg lehet majd adni a paramétereket parancssorból is. Futás közben állíthatók lesznek a paraméterek pl. baud-rate. A letöltött/feltöltött fájlok belülről hívható szövegszerkesztővel kilépés nélkül megnézhetők, módosíthatók lesznek. Mindenki a kedvenc editorát használhatja, mivel ezt is a .CFG fájlban kell majd megadni. A soros portokhoz rendelt IRQ állítható lesz.
- 96 -
Irodalomjegyzék
1. SX18AC / SX20AC / SC28AC Datasheet, Scenix Semiconductor Inc. 2. SX18AC / SX20AC / SX28AC User's manual, Scenix Semiconductor Inc. 3. SX-KEY Development System Manual Version 0.7, Parallax Inc. 4. Craig Webb: Designing Virtual Peripherials for the SX, Scenix Semiconductor Inc. 5. Dr. Kónya László: SX mikrokontroller — A világ leggyorsabb mikrovezérlője, Rádiótechnika, 1998/8-9. 6. Dr. Kónya László: Számítógép hálózatok, LSI oktatóközpont, 1996. 7. Dr. Madarász László: A PIC16C mikrovezérlők, GAMF, 1996. 8. Dr. Madarász László: Bitsoros jelkapcsolatok a mikroszámítógépekben, Rádiótechnika Évkönyve, 1997. 9. Ferenczi Ödön: Telesítményszabályozó áramkörök. Műszaki Könyvkiadó, 1981.
ChipCAD Elektronikai Disztribúció Kft. 1046 Budapest, Kiss Ernő utca 3. Tel: 399-42-90, Fax: 399-42-99 e-mail:
[email protected] http://www.chipcad.hu
