A váz- és izomrendszeri megbetegedések A váz- és izomrendszeri megbetegedések a test izmait, ízületeit, inait, szalagjait, csontjait és idegeit érintik.
A munkával kapcsolatos váz- és izomrendszeri megbetegedések legtöbbször hosszú idı alatt alakulnak ki, és vagy magának a munkának, vagy pedig a munkakörnyezetnek a hatására. Lehetnek baleseti eredetőek is, pl. törésbıl vagy ficamból származóak is. A váz- és izomrendszeri megbetegedések jellemzıen a hátat, a vállat, valamint a felsı végtagokat érintik; ritkábban érintik a alsó végtagokat. Az egészségügyi panaszok a kellemetlen érzésektıl és kisebb fájdalmaktól a súlyosabb, munkából való távolmaradást vagy akár orvosi kezelést is igénylı megbetegedésekig terjednek. A krónikusabb esetekben a kezelés és a felépülés gyakran nem kielégítı – az eredmény pedig tartós károsodás és a munkahely elvesztése is lehet. A problémák nagy része megelızhetı vagy mérsékelhetı a biztonságra és az egészségre vonatkozó hatályos jogszabályok betartásával, valamint a helyes gyakorlat alapelveinek követésével. Ez magában foglalja a munkafeladatok veszélyeinek elemzését, a kockázatcsökkentı intézkedések bevezetését és a bevezetett intézkedések hatékonyságának ellenırzését. A váz- és izomrendszeri megbetegedések komoly problémát jelentenek. A munkavállalónak fizikai szenvedést és jövedelemkiesést okoznak; a munkaadó szempontjából csökkentik az üzleti hatékonyságot; a kormány számára a társadalombiztosítási költségek növekedését jelentik. A váz- és izomrendszeri megbetegedések kiemelt helyen szerepelnek az EU munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos stratégiájában. Az EU tagállamai és az európai szociális partnerek számára szintén elismert prioritást jelentenek. Mit tehetek? Munkavállalók Évente több millió európai munkavállalót érintenek a munkával összefüggı váz- és izomrendszeri megbetegedések. A fájdalom és a sérülések komoly terhet jelentenek a munkavállalók és családjaik számára. A váz- és izomrendszeri megbetegedések elnevezés egy egész sor különféle egészségügyi problémát takar. Ezek közül a legfontosabbak a hátfájás és a gerincbántalmak, valamint a munkahelyi ártalomként a felsı végtagon kialakuló megbetegedések, amelyeket a közvélemény az „ismétlıdı terhelés által okozott károsodásként” (Repetitive Strain Injury – RSI) ismer. Az alsó végtagokat is érintheti a megbetegedés. A váz- és izomrendszeri megbetegedések fizikai oka többek között a következı lehet: a tehermozgatás, a nem megfelelı testhelyzet, valamint az ismétlıdı mozgás végzése. A szervezeti okok közé tartozik a munka üteme és monotóniája. Egyes megbetegedések bizonyos feladatokhoz vagy foglalkozásokhoz kapcsolódnak. A hát alsó részének megbetegedései közé tartoznak a porckorongproblémák, például az idegbecsípıdés, az izomszövet és a lágyszövetek sérülései. A vizsgálatok kimutatták, hogy a degeneratív jellegő öregedési folyamat mellett a nem megfelelı munkahelyi körülmények is hozzájárulhatnak az egészséges hát alsó háti problémáinak kialakulásához, illetve gyorsíthatják a sérült hát állapotának romlását. Az emelésbıl, elfordulásból és a lehajolásából, a kényelmetlen vagy statikus testhelyzetbıl származó problémákat nehéz besorolni. Valójában a hát alsó részén jelentkezı problémák 95%-át nem specifikusnak nevezik.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a pszichoszociális tényezık – például a munkával való elégedetlenség – összekapcsolhatóak a hát alsó részének problémáival, különösen akkor, ha a fizikai tényezıkkel egyidejőleg jelentkeznek. A nyak és a felsı végtagok munkával összefüggı megbetegedései hosszú idı alatt, az olyan ismétlıdı tevékenység végzésének eredményeként alakulnak ki, mint például a gépírás. Ezek a nyakat, a vállat és a felsı végtagokat érintik. A nyak és a felsı végtagok egyes megbetegedései, például a csuklónál kialakuló carpal tunnel szindróma jól meghatározható jelekkel és tünetekkel bírnak. Más megbetegedések nem specifikusak, mivel a fájdalom nem kapcsolódik közvetlenül egy adott megbetegedéshez. Hogyan kerülhetı el a veszély? A munkaadók felelısek a munkahelyi veszélyek értékeléséért és az ilyen veszélyek megszüntetésére vagy mérséklésére irányuló megelızı intézkedések végrehajtásáért. Például a munkaadóknak tájékoztatást és képzést kell nyújtaniuk az eszközök használatával és az eszközök helyes használati/kezelési módjával kapcsolatban. Ismerje meg részletesebben a munkával összefüggı váz- és izomrendszeri megbetegedésekkel foglalkozó európai jogszabályokat Emelés A kézzel végzett munka esetén a helyes kezelési technikák nyújtanak védelmet. A teher emelése elıtt meg kell terveznie és elı kell készítenie a feladatot. Ügyeljen a következıkre:
tudja, hová megy;
a munka körüli terület legyen akadálymentes;
az ajtók legyenek nyitva, és ne legyen a padlón semmi, ami balesetet okozhatna;
a terhet jól fogja meg;
ha mással együtt emeli meg a terhet, mindkettıjüknek tudnia kell, mit tesznek, mielıtt hozzákezdenének.
A teher emeléséhez el kell sajátítania a megfelelı technikát:
a teher a lábak között legyen, testével hajoljon a teher fölé, illetve próbáljon testével a lehetı legközelebb és a teher elé kerülni;
az emeléshez használja lábizmait;
egyenesítse ki a hátát;
húzza a terhet a testéhez olyan közel, amilyen közel csak lehet;
a terhet egyenes karral emelje fel és vigye.
Tolás és húzás Fontos a következı:
a tolás és a húzás a test saját tömegének felhasználásával történik – azaz toláskor dıljön elıre, húzáskor pedig dıljön hátra;
elegendı legyen a tapadás a padlón az elıre-/hátradıléshez;
kerülje a hát elfordulását, csavarását és hajlítását;
a mozgató eszközökön legyen fogantyú/markolat, hogy az erı kifejtéséhez a kezét használhassa. Az emelési magasságnak a váll és a derék között kell lennie, hogy a tolást/húzást a helyes, természetes testhelyzetben végezhesse;
a mozgató eszközöknek megfelelıen karbantartottnak kell lenniük, hogy kerekeik akadálytalanul gördülhessenek; a padló legyen kemény, vízszintes, szeméttıl mentes.
Hol kaphatok segítséget?
ha problémája van, forduljon fınökéhez,
beszéljen a munkabiztonsági vagy szakszervezeti képviselıjével;
beszéljen a munkahelyi orvossal, ápolónıvel vagy egyéb munkaegészségügyi személyzettel;
szükség esetén vegye fel a kapcsolatot a nemzeti munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi felügyelıséggel, és tegyen panaszt.
Munkaadók A váz- és izomrendszeri megbetegedések a leggyakoribb, munkához kötıdı betegségek közé tartoznak. Az európai munkavállalók millióit érintik, ami több milliárdos kiadást jelent a munkaadóknak. Az elégtelen munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi gyakorlat a betegszabadságból, az alacsonyabb munkaminıségbıl és a kiesı termelésbıl eredı nagyobb költségeket eredményez. A váz- és izomrendszeri megbetegedések kérdésének kezelése természetesen a dolgozók életminıségének javításáról szól, de üzletileg is helyénvaló. A váz- és izomrendszeri megbetegedésekkel ügyének kezelése Figyelmet kell fordítani valamennyi lehetséges veszélyességi tényezı meghatározására, különösen az olyanok esetében, amelyek együttesen még súlyosabb problémákat okozhatnak. Konzultálni kell a munkavállalókkal és képviselıikkel az esetleges problémákról, valamint ezek lehetséges megoldásairól. Mivel nincs egyetlen, mindenre jó megoldás, ezért a szokatlan vagy súlyos problémák esetén szakértı bevonására lehet szükség. A váz- és izomrendszeri megbetegedések kialakulásának megelızése érdekében meg kell határozni a munkahelyi veszélyességi tényezıket, majd gyakorlati intézkedéseket kell hozni az ilyen veszélyek megelızése vagy csökkentése érdekében. A váz- és izomrendszeri megbetegedések problémájának kezeléséhez olyan integrált megközelítést kell alkalmazni, amely nemcsak a megelızésre terjed ki, hanem a már megbetegedett munkavállalók megtartására, rehabilitációjára és reintegrálására is. Figyelmet kell fordítani a következıkre is:
kockázatfelmérés és -kezelés,
az egészségügyi állapot folyamatos ellenırzése; képzés;
a munkavállalók tájékoztatása és a velük való konzultáció;
az ergonomikus munkarendszerek. Számos olyan veszélyességi tényezı van, amely hozzájárulhat a vázés izomrendszeri megbetegedések kialakulásához, például a kézi tehermozgatás, a kényelmetlen testhelyzet, a stressz, a vibráció, valamint a hideg munkakörnyezet.
Megelızés:
a kockázatok elkerülése
a kockázatok forrásnál való csökkentése
a kockázatok csökkentése a veszélyes tényezık kevésbé veszélyessel való helyettesítése révén
az elkerülhetetlen kockázatok értékelése és ellenırzése
a munkának az egyénhez való igazítása
a mőszaki fejlıdés nyomon követése és a fejlıdéshez való igazodás
megelızı intézkedések kialakítása
megfelelı biztonsági és egészségvédelmi tájékoztatás és útmutató biztosítása.
A váz- és izomrendszeri megbetegedésben szenvedık foglalkoztatása:
rehabilitáció biztosítása
a munkavállalók munkahelyi reintegrációja.
Európai jogalkotás A váz- és izomrendszeri megbetegedések megelızésének ügyét az európai irányelvek, a tagállami jogszabályok és a helyes gyakorlatról szóló iránymutatások már elismerik. Az irányelveket számos olyan európai (EN) szabvány támogatja, amelyek meghatározzák a határértékekeket, illetve amelyek lehetıvé teszik azok bevezetését. A váz- és izomrendszeri megbetegedések megelızésével foglalkozó fı európai jogszabályok a következık:
89/391, amely általános keretrendszert nyújt a veszélyek meghatározásához és megelızéséhez; 89/654, amely a munkahelyek biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeit állapítja meg, ideértve például az ülést, a világítást, a hımérsékletet és a munkaállomásokat;
89/655, amely a munkaeszközök megfelelıségével foglalkozik;
89/656, amely az egyéni védıeszközök megfelelıségével foglalkozik;
90/269, amely a kézi tehermozgatás veszélyeinek meghatározásával és megelızésével foglalkozik;
90/270, amely a számítógépes minimumkövetelményekkel foglalkozik;
képernyıkkel
kapcsolatos
biztonsági
és
egészségvédelmi
93/104, amely a munkaidı szervezésével foglalkozik;
98/37, amely a gépekkel foglalkozik; és
a 2002/44, amely a vibrációk okozta veszélyek meghatározásával és megelızésével foglalkozik.
Ismerje meg részletesebben a munkával összefüggı váz- és izomrendszeri megbetegedésekkel foglalkozó európai jogszabályokat!
Hol kaphatok segítséget?
A munkahelyi munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi személyzettıl
A szakszervezetektıl
A nemzeti biztonsági és egészségügyi hatóságoktól.
Biztonsági- és egészségvédelmi szakemberek A váz- és izomrendszeri megbetegedések jelentıs problémát jelentenek. Ugyanakkor a váz- és izomrendszeri megbetegedések nagy része megelızhetı vagy mérsékelhetı a biztonságra és az egészségre vonatkozó hatályos jogszabályok betartásával, valamint a helyes gyakorlat alapelveinek követésével.
A váz- és izomrendszeri megbetegedések megelızésének fı pontjait az európai irányelvek, a tagállami jogszabályok és a helyes gyakorlatok már elismerik. Megelızés A kockázatértékelés segíthet a munkahelyi veszélyek és a veszélyeztetettek azonosításában, a megfelelı megelızı intézkedések meghatározásában és a kockázatok nyomon követésében. Az értékelésnek a holisztikus megközelítésen kell alapulnia, és a testre gyakorolt teljes terhelést kell figyelembe vennie. Általában a váz- és izomrendszeri megbetegedést nem egyetlen tényezı okozza, például a önmagában a kézi tehermozgatás csak ritkán oka a hátfájásnak: Több más olyan tényezı is van, amely hozzájárulhat a kialakulásához, például a stressz, a hideg munkahely, a rossz munkaszervezés stb. Ezért fontos tehát a váz- és izomrendszeri megbetegedések veszélyforrásainak teljes körő kiterjedı vizsgálata és átfogó megközelítése. A kockázatértékelést a váz- és izomrendszert érintı kockázatok megszüntetésére (lehetıség szerint) vagy mérséklésére irányuló megfelelı intézkedések sorával kell zárni. A megelızı intézkedésekkel kapcsolatos döntéshozatalkor a lehetséges változtatások széles skáláját kell fontolóra venni: munkahely — javítható-e (például) az elrendezés annak érdekében, hogy a nagy erıkifejtést igénylı feladatoknál a munkavállalóknak ne kelljen kényelmetlen, statikus testhelyzetben dolgozni? munkaeszközök — ergonomikus-e (például) a szerszámok kialakítása? Csökkenthetik-e a villamos üzemő eszközök a feladat által igényelt erıkifejtést? Az ilyen szerszámok használata megnöveli-e a vibráció kézre vagy karra gyakorolt hatását? munkavállalók — képezni kell ıket annak érdekében, hogy bıvítsék az ergonómiai tényezıkkel kapcsolatos ismereteiket, továbbá hogy felismerjék és elkerüljék a nem biztonságos munkakörülményeket. A munkavállalókat emellett meg kell gyızni arról, hogy miért fontos a megelızésre való odafigyelés, valamint hogy mi történik akkor, ha nem törıdnek a megelızéssel. Ismerniük kell a helyes gyakorlat és a munkamódszerek átvételének elınyeit a fizikai szenvedés csökkentése szempontjából és a jövedelemkieséssel szemben; munkafeladat — az egyik legfontosabb követelmény a munka jelentette fizikai igénybevételének csökkentése az erıkifejtés, a kényelmetlen testhelyzet és/vagy a vibráció szintjének csökkentése révén. Ez gyakran új eszközök vagy munkamódszerek alkalmazását teszi szükségessé; munkairányítás — például a munka jobb megtervezése vagy a munkabiztonsági rendszerek bevezetése révén. Az ismétlıdı mozgások, a kézzel való erıkifejtés és a törzs hosszú idın keresztül való elırehajlásának vagy elfordításának csökkentése érdekében szóba jöhet a feladatok újraelosztása a munkavállalók között; a szervezeti szinten — a gyakorlati megoldások közé tartozik a munkaidı és a pihenıidı megfelelı arányának kialakítása az elfáradás mértékének csökkentése, a szünetek szervezése és a váltott munkavégzés érdekében. Vállalati szinten a stabil munkabiztonsági kultúra kialakítására irányuló munkarend elfogadását kell elımozdítani a felsı szinten való elkötelezettség mértékének növelése, valamint a váz- és izomrendszeri megbetegedések kockázati tényezıinek meghatározásában való részvétel, továbbá a biztonsági és felügyeleti intézkedések javítása érdekében. Figyelmet kell fordítani a következıkre is:
az egészségügyi állapot folyamatos ellenırzése;
rendszeres képzés;
a munkavállalók tájékoztatása és a velük való konzultáció, továbbá
az ergonomikus munkarendszerek.
A váz- és izomrendszeri megbetegedések megelızése mellett a szakértık jelentıs szerepet kapnak a már megbetegedett dolgozók megtartásában, rehabilitációjában és reintegrációjában. A munkával összefüggı váz- és izomrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos európai jogszabályi követelmények Bevezetés A váz- és izomrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos európai jogszabályi követelmények magukban foglalják a nemzetközi egyezményeket és szabványokat, az európai irányelveket és az európai szabványokat. Nemzetközi szinten a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organisation, ILO) számos, a váz- és izomrendszeri megbetegedésekhez kapcsolódó egyezményt bocsátott ki. Mielıtt ezek az egyezmények jogerıre emelkedtek volna, meghatározott számú államnak kellett ratifikálnia ıket. Európai szinten számos olyan irányelvet tettek közzé, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik a váz- és izomrendszeri megbetegedésekhez. Az európai irányelv esetén mindegyik tagállamban szükség van egy nemzeti szintő végrehajtó jogszabályra, mielıtt az irányelv az adott országban hatályba lépne. Általában az irányelv azokat az elfogadott célkitőzéseket rögzíti, amelyeket az Európai Unió tagállamainak el kell érniük, de az ilyen célkitőzések elérésének módját tekintve szabad kezet ad. Ezeket az irányelveket számos olyan európai (EN) szabvány támogatja, amely a határértékeket határozza meg, továbbá lehetıvé teszi ezek bevezetését. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organisation of Standardisation, ISO) nemzetközi szabványokat tett közzé, amelyek a munkaállomások ergonómiai követelményeivel, a kockázatértékelés módszereivel és a váz- és izomrendszeri megbetegedésekhez kapcsolódó más aspektusokkal foglalkoznak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményei C127 – A legnagyobb megengedett teherrıl szóló egyezmény Elfogadásának napja: 1967.06.28. A legfontosabb követelmények: 1.
a munkavállaló nem szállíthat olyan terhet, amely tömegénél fogva a munkavállaló egészségét vagy biztonságát veszélyeztetné;
2.
az olyan munkavállalónak, akit teher kézi szállítására jelölnek ki, megfelelı képzésben vagy eligazításban kell részesülnie;
3.
lehetıség szerint megfelelı technikai eszközöket kell igénybe venni a teher kézi szállításához.
C148 – A munkakörnyezetrıl szóló egyezmény (légszennyezés, zaj és vibráció) Elfogadásának napja: 1977.6.20. A legfontosabb követelmények: 4.
a munkakörnyezetet a lehetı legnagyobb mértékben a vibrációs veszélytıl mentesen kell tartani;
5.
szükség esetén a munkáltatónak egyéni védıeszközt kell biztosítania;
6.
valamennyi érintett személyt tájékoztatni és utasítani kell a vibrációs kockázatok minimalizálásával kapcsolatban.
C155 – A munkahelyi biztonságról és egészségvédelemrıl szóló egyezmény Elfogadásának napja: 1981.06.22. Ez az egyezmény arra kötelezi a politikai döntéshozókat és a munkáltatókat, hogy biztosítsák a munkahelyek, gépek és berendezések biztonságát, valamint azt, hogy ezek ne jelentsenek veszélyt az egészségre. C167 – Az építıipari munkavédelemrıl szóló egyezmény Elfogadásának napja: 1988.6.20. Az egyezmény kizárólag az építıipari munkavállalókra vonatkozik. Kiterjed az építıipari ágazatban a felvonókra, az emelıszerkezetekre, a szállítóeszközökre, a földmunkagépekre és az anyagmozgató berendezésekre vonatkozó követelményekre. C184 – A mezıgazdasági munkavédelemrıl szóló egyezmény Elfogadásának napja: 2001.06.21. Az egyezmény kizárólag a mezıgazdasági munkavállalókra vonatkozik. Kiterjed a mezıgazdasági ágazatban a gépek biztonságára és az ergonómiára, valamint az anyagok kezelésére és szállítására vonatkozó követelményekre.
Európai irányelvek 89/391/EGK Ez a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzı intézkedések bevezetésérıl szóló általános keretirányelv nem közvetlenül kapcsolódik a váz- és izomrendszeri megbetegedésekhez. Mindazonáltal arra kötelezi a munkaadókat, hogy tegyék meg a munkavállalók biztonsága és egészségének védelme érdekében szükséges lépéseket, a munka minden aspektusát tekintve.
89/654/EGK Ez az irányelv a használatban lévı és az elıször használatba vett munkahelyekkel kapcsolatos biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekre vonatkozik. A munkaállomásokon való mozgásszabadságra vonatkozó követelmények a váz- és izomrendszeri megbetegedések megelızését szolgálják. 89/655/EGK - 89/656/EGK A 89/655/EGK és a 89/656/EGK irányelv a munkaeszközök és az egyéni védıeszközök megfelelıségével foglalkozik, amely befolyásolja a váz- és izomrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát. Valamennyi egyéni védıeszköz esetén figyelembe kell venni az ergonómiai követelményeket és a munkavállaló egészségi állapotát, az egyéni vidıeszköznek pedig a szükséges igazítások elvégzését követıen pontosan kell illeszkednie viselıjére. 90/269/EGK Ez az irányelv a munkaadónak a kötelezettségeit írja le a hátsérülés kockázatával járó kézi tehermozgatás terén. 90/270/EGK Ez az irányelv a képernyı elıtt végzett munka, a környezet és az ember–gép interfész biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeit állapítja meg. A munkaadónak értékelnie kell a munkaállomásokkal kapcsolatos biztonsági és egészségvédelmi kockázatokat, és megfelelı lépéseket kell tennie a kiküszöbölésük érdekében. 93/104/EK Ez az irányelv a munkaidı-szervezéssel foglalkozik. Az olyan tényezık, mint az ismétlıdı munka, a monoton munka és a kimerültség növelheti a váz- és izomrendszeri betegségek kockázatát. Az irányelv a szünetekkel, a heti pihenıidıvel, a rendes szabadsággal, az éjszakai munkával, a váltott mőszakkal és a munkaritmussal kapcsolatos követelményeket állapítja meg. 98/37/EK Ez az irányelv a gépekkel foglalkozik. A gépek kialakításának figyelembe kell vennie az ergonómiai elveket, annak érdekében, hogy a kezelı kényelmetlenségét, a fáradtságát és az ıt érı lelki stresszt a minimálisra lehessen csökkenteni. Az ergonómiai elveket a kezelıelemekre, az egyéni védıeszközökre és a vezetıülésekre is alkalmazni kell. A gépeket úgy kell kialakítani, hogy a rezgésbıl eredı veszélyeket a legkisebbre csökkentsék. Az irányelv fontos információt tartalmaz a mechanikai védelemmel szembeni veszélyekrıl, például a mőködés közbeni törésveszélyrıl is. 2002/44/EK Ez az irányelv a vibrációnak a kézre-karra és az egész testre gyakorolt hatásainak határértékeit állapítja meg. A munkáltatónak a vibráció veszélyének minimalizálásával kapcsolatban értékelnie kell a kockázatokat, kerülnie vagy csökkentenie kell az ennek való kiettséget, valamint tájékoztatnia és képeznie kell a munkavállalókat. Az irányelv a munkavállalók egészségének ellenırzésére vonatkozó követelményeket is megállapítja. 2006/42/EK Ez az irányelv a gépekkel, a cserélhetı berendezésekkel, a biztonsági berendezésekkel, a teheremelı eszközökkel, láncokkal, kötelekkel és hevederekkel, a felszerelhetı mechanikus erıátviteli szerkezetekkel és félkész gépekkel foglalkozik. Kiterjed továbbá a gépek tervezésével és gyártásával kapcsolatos alapvetı egészségvédelmi és biztonsági követelményekre is. Szabványok Részletesen csak a váz- és izomrendszeri megbetegedések szempontjából legfontosabb szabványokat ismertetjük. EN 614: Gépek biztonsága. A kialakítás ergonómiai elvei Ez az alepvetı szabvány különösen a gépek tervezése során alkalmazandó szabályokat állapítja meg. A gépkezelı egészségét és biztonságát a valamennyi tevékenységi területen figyelembe vevı ergonómiai szabályokat állapít meg. A szabvány két részbıl áll: 1.
EN 614-1: Gépek biztonsága. A kialakítás ergonómiai elvei. Fogalmak és általános elvek Ez a tervezési folyamathoz kapcsolódó általános szabályokat állapítja meg, figyelembe véve az antropometriát és a biomechanikát, a vezérlıelemeket, a fizikai munkakörnyezettel való kölcsönhatást, a zajt, a vibrációt, a hıkibocsátást, a megvilágítást, a veszélyes anyagokat és a sugárzást, valamint a munkafolyamattal való kölcsönhatásokat.
2.
EN 614-2: Gépek biztonsága. A kialakítás ergonómiai elvei. A gépek és a munkafeladatok kialakítása közötti kölcsönhatások Ez az ergonómiának a tervezési folyamatba való integrálására érvényes fı szabályokat állapítja meg. Leírja a helyesen megtervezett munkafeladatok jellemzıit, a munkafolyamat konstrukciójának módszereit és a munkafolyamat konstrukciójának értékelését.
EN 1005: Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye Ez a szabvány részletes tájékoztatást ad a munkafeladatokkal kapcsolatos váz- és izomrendszeri kockázatokról, valamint ezek csökkentésérıl. A szabvány öt részbıl áll: négyet már jóváhagytak, egyet pedig az „Ergonómia” Mőszaki Bizottság CEN/TC 122 készít elı. 3.
EN 1005-1: Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye. Fogalommeghatározások Ez az EN 1005 szabvány valamennyi részéhez kapcsolódó fogalommeghatározásokkal, alapvetı koncepciókkal és paraméterekkel foglalkozik. A fogalommeghatározások a végtagok munka közbeni mozgására, a fogás típusaira, a munkaállomásokon található tárgyakra, a testhelyzetre, a munka idıtartamára és a felépülésre vonatkoznak.
4.
EN 1005-2: Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye. A gépek és a géprészek kézi kezelése Ez a rész ergonómiai javaslatot ad az olyan gépek és géprészek konstrukciójára vonatkozóan, amelyeket professzionális és háztartási környezetben kézzel kezelnek. A legalább 3 kg tömegő és legfeljebb 2 m távolságba vitt gépek, géprészek és a gép által feldolgozott (bemeneti/kimeneti) tárgyak kézi kezelésére vonatkozik. Egy három zónás rendszer használatával ismerteti a kézi kezeléshez
kapcsolódó kockázatértékelés módszereit. Nem terjed ki a tárgyak (séta nélküli) fogására, a tárgyak tolására vagy húzására, a kézben tartott gépekre vagy a gépek ülés közben való kezelésére. 5.
EN 1005-3: Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye. A gépkezeléshez ajánlott erıhatárok Iránymutatást ad a gépek gyártóinak az izomerı kifejtése miatt felmerülı egészségügyi kockázatok minimalizálásához. A szabvány meghatározza a felnıtt népesség izomerejének értékelésére szolgáló módszereket. A szabvány az izomerıt a statikus és a mozgó test esetében is figyelembe veszi. A szabvány megállapítja a munka közbeni túlterhelés kockázatának értékelésére szolgáló eljárását is, amely túlterhelés a váz- és izomrendszeri megbetegedések kialakulását eredményezheti.
6.
prEN-1005-4: Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye. A géppel összefüggı munka-testtartások és -mozgások értékelése Ez a rész iránymutatást ad a gép és a gép részeinek megtervezéséhez, ezáltal segíti a géppel összefüggı testtartás és mozgás miatti egészségügyi kockázatok értékelését. A szabvány a törzshajlításnak, a felkar helyzetének, a nyak hajlításának és csavarásának, valamint a tekintet irányának különbözı típusait és fokait állapítja meg. A munka-testtartásokat a testtartás típusától és a mozgás gyakoriságától függıen az elfogadható, feltételesen elfogadható és elfogadhatatlan kategóriába sorolja be.
7.
prEN 1005-5: Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye. Az ismétlıdı kezelés kockázatértékelése Ez a rész a kockázatértékelés módszerét, valamint az ismételt kezelés egészségügyi kockázatainak csökkentésére vonatkozó iránymutatást tartalmazza. A szabvány lehetıvé teszi a váz- és izomrendszeri megbetegedések kockázatának meghatározását, különös tekintettel az ismétlıdı feladatoknak a felsı végtagokra gyakorolt hatására.
EN ISO 9241: A képernyıs megjelenítıkkel végzett irodai munka ergonómiai követelményei 8.
EN ISO 9241-4: A képernyıs megjelenítıkkel végzett irodai munka ergonómiai követelményei. A billentyőzetre vonatkozó követelmények. Ez a szabvány a rögzített használatra szánt billentyőzetek konstrukciójára vonatkozik, és a jellemzıen irodai feladatokra használt billentyőzetek konstrukciójára vonatkozóan nyújt iránymutatást, középpontban a felhasználók korlátaival és képességeivel. Az általános billentyőzetkonstrukció olyan szempontjaival kapcsolatos, amelyek befolyásolhatják a váz- és izomrendszeri megbetegedéseket, például a billentyőzet lejtése, felületének profilja, anyagának tulajdonságai, valamint a billentyőzet elhelyezése.
9.
EN ISO 9241-5: A képernyıs megjelenítıkkel végzett irodai munka ergonómiai követelményei. A munkahely kialakítására és a testtartásra vonatkozó követelmények Ez a szabvány olyan ergonómiai irányelveket állapít meg, amelyek a képernyıs megjelenítıket alkalmazó irodai feladatok ellátására szánt munkaállomás-berendezések felhasználói követelményeire, konstrukciójára és beszerzésére vonatkoznak. Általános tájékoztatást nyújt a testhelyzetre, az alátámasztó felületekre, a munkaszékekre és a munkahely kialakítására vonatkozóan.
10.
EN ISO 9241-9: A képernyıs megjelenítıkkel végzett irodai munka ergonómiai követelményei. A nem billentyőzetes beviteli berendezésekre vonatkozó követelmények. Ez a szabvány a nem billentyőzetes beviteli berendezések kialakítására vonatkozó követelményeket és javaslatokat állapítja meg. Idetartoznak az egerek, a szálkeresztes egerek, a botkormányok, a hanyattegerek, az írótáblák és rátétek, az érintıképernyık, az íróvesszık és a fényceruzák. A szabvány foglalkozik a biomechanikai terheléssel is, különös tekintettel a testhelyzetre (a természetes testhelyzettıl való aránytalan eltérés nélküli mőködtetés), az erıkifejtésre (túlzott erıkifejtés nélküli mőködtetés) és a felhasználói képzésre.
prEN 13921: Egyéni védıeszközök – ergonómiai elvek Ez a szabvány az egyéni védıeszközökhöz kapcsolódó általános ergonómiai jellemzıkre vonatkozóan ad iránymutatást. Különösen az egyéni védıeszközök antropometriai jellemzıihez kapcsolódó elvekkel, valamint az egyéni védıeszköz és az emberi test közötti biomechanikai kölcsönhatással foglalkozik. EN ISO 12100: Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei 11.
EN ISO 12100-1: Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. Fogalommeghatározások, módszertan
12.
EN ISO 12100-2: Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. Mőszaki alapelvek Ezek a szabványok azt mutatják meg, hogy az ember felépítéséhez és képességeihez rosszul illeszkedı gépek hogyan vezethetnek fiziológiai (váz- és izomrendszeri) elváltozásokhoz, valamint lelki-fiziológiai problémákhoz és a gyakoribbá váló emberi hibához. A szabványok iránymutatást tartalmaznak az olyan ergonómiai aspektusokkal kapcsolatban, mint például a kényelmetlen testhelyzet, a zaj, a könnyő használat és a vibráció.
Figyelemre méltó nemzeti szabályozások Az elsısorban a munkavállalók hátsérülésének kockázatával járó kézi tehermozgatásra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményekrıl szóló 90/269/EGK irányelv esetén az irányelvnek a legtöbb tagállam szerinti értelmezése a legnagyobb megengedhetı terhelésre összpontosított. Egyes nemzeti jogszabályok azonban átfogóbb megközelítést alkalmaztak. A svéd jogszabályok például kiterjednek valamennyi munka-testtartásra és -mozgásra. Az elıírások végrehajtásának üzemi ellenırzésével kapcsolatos iránymutatás sokkal szélesebb hatályú, mint az irányelv: kiterjed valamennyi ismétlıdı munkára, munka-testtartásra. a munkaeszközök és területek ergonomikus kialakítására, valalmint annak szükségességére, hogy a munkavállalók más típusú munkára térjenek át és szünetet tartsanak, ha úgy érzik szükségesnek, továbbá a súlyos terhek emelésével kapcsolatban is sokkal pontosabban fogalmaz. A munkáltatóknak fel kell mérniük a váz- és izomrendszeri megbetegedések mechanikai és pszichoszociális veszélyességi tényezıi közötti kapcsolatokat, és iránymutatást kell adniuk, hogyan kell elvégezni a kockázatértékelést a különbözı helyzetekben.
90/270/EGK irányelv a képernyı elıtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeirıl Az irányelv az egészségügyi ellenırzést a szem- és látásvizsgálatokra korlátozza, de nem összpontosít a többi egészségügyi kockázatra (különös tekintettel a váz- és izomrendszeri megbetegedésekre). Az irányelv átültetésével kapcsolatos francia és a belga jogszabály a képernyıt használó munkavállalókat különleges – nem részletezett tartalmú – egészségügyi vizsgálaton való részvételre kötelezi, amely lehetıvé teszi a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak, hogy több idıt szenteljenek az ilyen munkavállalókkal kapcsolatos megelızı egészségügyi tevékenységeknek. Finnországban az egészségügyi ellenırzés feladatát határozottan kiterjesztették az „általános egészségre”, Olaszországban pedig a „váz- és izomrendszeri megbetegedésekre”.
Helyes gyakorlattal „Legyen könnyebb a teher”
Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség jelöléseket vár a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén nyolcadik alkalommal kiosztandó Európai Helyes Gyakorlat díjra. A 2007-es díjazási rendszer azokat a cégeket és szervezeteket fogja elismerésben részesíteni, amelyek kiemelkedı és innovatív hozzájárulásukkal elısegítették egy integrált vezetıi hozzáállás elterjedését a váz- és izomrendszeri megbetegedések kezelésével, a betegségek megelızésével, valamint a már megbetegedett dolgozók megtartásával, rehabilitációjával és visszailleszkedésével kapcsolatban. Jukka Takala, az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség igazgatója elmondása szerint a váz- és izomrendszeri megbetegedések a leggyakoribb munkához kötıdı egészségügyi problémának számítanak Európában; az európai munkavállalók 25%-a panaszkodik hátfájásról, 23% pedig izomfájdalmakról. ‘A problémák nagy része megelızhetı vagy mérsékelhetı a biztonságra és az egészségre vonatkozó hatályos jogszabályok betartásával, valamint a helyes gyakorlat alapelveinek követésével. A Legyen könnyebb a teher kampányunkon és a Helyes Gyakorlat pályázatunkon keresztül bemutatjuk, hogy specifikus intézkedések tehetık annak érdekében, hogy a váz- és izomrendszeri megbetegedéseket hatékonyan tudjuk kezelni’. A díj célja annak gyakorlati példákon keresztül történı bemutatása, hogy milyen elınyökkel jár a helyes gyakorlat követése a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén az európai munkaadók és munkavállalók, valamint a közvetítı szervezetek, mint például a szociális partnerek, a munkavédelmi szakértık és gyakorlati szakemberek, illetve minden egyéb munkahelyi szintő segítségnyújtást és tájékoztatást végzı szervezet számára. A helyes gyakorlat példái olyan gyakorlatban megvalósított megoldások – nem elméleti és tervezett intézkedések – amelyek elımozdítják a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi kockázatok hatékony kezelését, valamint csökkentik a váz- és izomrendszeri problémák kialakulásának gyakoriságát, és támogatást nyújtanak a már megbetegedett alkalmazottak számára. Az ilyen példák magukban foglalhatják olyan intézkedési programok felvázolását és azok megvalósítási tervezetének bemutatását, amelyek holisztikus szemléletben közelítik meg a váz- és izomrendszeri problémákat okozó veszélyeket, csakúgy, mint az egyes feladatkörök módosításának bemutatását, amennyiben azok a hosszú idın át tartó álló és ülı tevékenységek idıtartamának csökkentését célozzák, de tartalmazhatnak rehabilitációs és táppénzsémákat is, csakúgy, mint fejlesztési terveket, melyek – az alkalmazottakkal történı konzultációt nem hagyva figyelmen kívül – a felhasználóbarát munkahelyi eszközök és gépek használatára irányulnak. Helyes gyakorlat példákkal jelentkezhetnek az Európai Unió tagállamaiban mőködı egyedi vállalatok és vállalkozások, közvetítı szerepet betöltı szervezetek, mint például kereskedelmi kamarák, kereskedelmi szervezetek, szakszervezetek, valamint egyéb, szakmai szintő támogatást és tájékoztatást nyújtó szervezetek. A nyerteseket az Ügynökség a kampány záró rendezvényén 2008 márciusában, Bilbaóban fogja kihirdetni. A nyertesek elismerésben részesülnek az európai munkakörülmények javításában játszott szerepük kapcsán. Ezen túlmenıen a kiválasztott példák bemutatásra kerülnek egy, az Ügynökség által kiadott és Európa-szerte széles körben terjesztett tájékoztató kiadványban. További információk a díjakról és az egyes országokon belüli kapcsolatfelvételhez szükséges adatok a következı honlapon találhatók meg http://ew2007.osha.europa.eu/.
Megjegyzés a szerkesztık részére: A Helyes Gyakorlat díjak a 2007. október 22-tıl 26-ig tartó Munkahelyi Biztonság és Egészségvédelem Európai Hetén tetıfokát elérı európai kampány részét képezik. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2007-es,Legyen könnyebb a teher elnevezéső kampánya a munkahelyi váz- és izomrendszeri megbetegedések megelızésére irányul. A kampány decentralizált modell alapján kerül lebonyolításra: az Ügynökség kampánytevékenységeket koordinál, 22 nyelven tájékoztatást nyújt a kampány honlapján, megszervezi a Helyes Gyakorlat díjak átadását és a záró rendezvényt, míg a 27 tagállamban mőködı Fókuszpontok állami szinten szponzorálják és szervezik meg ezeket a tevékenységeket. Az Európai Hét kettıs célja a kockázatokra való figyelemfelhívás és a helyes gyakorlat példáinak promóciója. A „Legyen könnyebb a teher” elnevezéső kampány Brüsszelben, az Európai Bizottság Berlaymont épületében, 2007 júniusában kerül hivatalosan meghirdetésre. Az Európai Hét 2007.október 22-tıl 26ig tart. A kampányzáró rendezvényre 2008 márciusában, Bilbaóban kerül sor. A 2007. évi Helyes Gyakorlat díjakról, a kampányról és a nemzeti kapcsolattartókról naprakész információkat olvashat a következı honlapon http://ew2007.osha.europa.eu/.
