A városi zöldfelületi rendszer minősége

ICC – Interdisciplinary Catalogue of Criteria Interdiszciplináris Kritérium Rendszer Városi szint

Kritérium N° 2

A városi zöldfelületi rendszer minősége

Leírás

Egy adott város környezetének minősége nagyban függ a város zöldfelületeitől. Ezen fejezet kritériumainak vizsgálata segít a zöldfelületek környezetre gyakorolt hatásának értékelésében. A város zöldfelületei menedéket nyújtanak a növény- és állatvilág számára, továbbá a különböző élőhelyek biztosításával a biodiverzitás megőrzéséhez járulnak hozzá. A természetközeli és az ember alkotta városi zöldfelületek megóvása, valamint azok kapcsolata a környező kulturális és történelmi elemekkel kulcsfontosságú kérdések, melyek nemcsak a természet változatosságát, de a város egyediségét is segítenek megőrizni. A zöldfelületek megóvása erősíti a városlakókban azt az érzést, hogy egy környezetvédelmi és kulturális szempontból is megfelelően kialakított városban élnek, ahol a zöldfelületek megőrzendő értéknek számítanak. A zöldfelületek fontos szerepet töltenek be:

a levegő minőségének javításában, a szennyező anyagok megkötésében és a jó életkörülményekhez szükséges levegő-páratartalom kialakításában,

a város szerkezetének kialakításában,

a helyi identitás fontos elemeinek kialakításában, hozzájárulnak a város és környéke egyéni karakterének kialakulásához.

Kulcsszavak: biodiverzitás, védelem, környezeti minőség, esztétika, a város arculata, városkép, jó közérzet



Leírás

Kritérium N° 2.1

Fajgazdagság

Ez a kritérium azt vizsgálja, hogy a városok milyen mértékben biztosítják a megfelelő feltételeket a gazdag és változatos növény- és állatvilág számára, különösen a kevésbé stabil populációk tekintetében. A fajgazdagságot ebben az esetben két csoport segítségével értékeljük: a fészkelő madarak és az edényes növények csoportjával. Az exóta (idegen származású) és a ritka/veszélyeztetett fajok azonosításával vizsgáljuk meg ezeket a csoportokat. A helyi környezetvédelmi irodák vagy természettudományi múzeumok valószínűleg meg tudják adni a szükséges adatokat, és segítenek meghatározni, hogy melyik faj melyik kategóriába tartozik. Ritka fajnak számítanak azok a fajok, melyek az adott ország IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) által támogatott Vörös Könyvében Ex, EW, CE, EN, VU, vagy NT kategóriákba tartoznak. Az idegen fajok/exóták meghatározása speciális szakértelmet igényel, melyet szintén a helyi környezetvédelmi irodák és természettudományi múzeumok tudnak biztosítani. A vizsgálat eredménye megmutatja, hogy mennyire zavart a város ökoszisztémája, mennyi ritka faj maradt még életben és mennyi idegen faj telepedett meg. Ezeket az adatokat a későbbi megfigyeléseknél is fel lehet használni. A teljes fajszámra vonatkozó adatokat is fel lehet használni, bár ezek kissé torzítják az eredményt, mivel a fajok számának növekedése valószínűleg nem az urbanizáció hatása, hanem sokkal inkább a változó klíma viszonyok, vagy egyszerűen csak a több mintavétel a magyarázata. INDIKÁTOROK – A fészkelő madarak és az edényes növények teljes fajszáma. – Az IUCN szerinti Ex, EW, CE, EN, VU, vagy NT kategóriákba tartozó fajok száma mindkét csoportból.

Vizsgálat

– A nem őshonos (exóta) fészkelő madárfajok és edényes növényfajok száma. MÓDSZER Az előző három kategória elmúlt 5 évre vonatkozó számadatait kell beírni az alábbi táblázatba. A ritka és nem őshonos fajokat fel lehet tüntetni a teljes fajszám arányában is. Edényes növények

Fészkelő madarak

Ritka (Ex, EW, CE, EN, VU and NT) Exóták Teljes fajszám (5 év)

ELVÁRÁS A fajgazdagság fenntartása vagy növelése, a ritka, valamint az exóta fajok arányának fenntartása.


Értékelés

Ennek a kritériumnak az értékelése a ritka és nem őshonos fajok arányának összehasonlítását jelenti. Azok a városok, ahol nagy arányban élnek exóták, zavart területnek tekinthetők, míg azok, ahol a ritka fajok a gyakoriak sokkal természetesebb és kevésbé zavart területek. Nem lehet általánosan alkalmazható értéket adni a fajgazdagságra vonatkozóan, mivel a fajgazdagság olyan széles skálán változik egy régióban, hogy nem lehet semmiféle párhuzamot vonni az egyes területek között. A fajgazdagság összetételében bekövetkezett változás, mely környezeti változások eredményeként alakul ki, lassan lejátszódó folyamat. Ezért nem érdemes egymás után következő évek eredményeit összehasonlítani. A monitoring javasolt időtartama a 10 éves periódus. A helyes határérték a választott taxon fajszámára nézve a korábbi időben mért érték, és a cél ennek a számnak a megtartása fajveszteség nélkül. Regionálisan veszélyeztetett fajok azok, melyek nagy valószínűséggel ki fognak pusztulni és ezért külön figyelmet igényelnek. Új fajok feljegyzése általában jobb, mintha csak fennmarad az addigi állapot, kivéve, hogyha terjedő exótákról van szó. Ebben az esetben természetvédelmi jogszabályok alapján kell ellenőrizni ezeket a fajokat. A fajok összetétele folyamatosan változik magától, de a ritka és exóta fajok arányának alakulása mindig emberi tevékenység eredménye. A fajok számának meghatározására irányuló méréseket természettudományi múzeumok, környezeti irodák vagy hivatalos szerveknek dolgozó amatőr megfigyelők végzik. 5-10 éves periódusokból vett adatok alapján biztosak lehetünk abban, hogy egy teljes, megalapozott tanulmány készült a város növény- és állatvilágáról.

Megjegyzés

Ennek a kritériumnak az elvégzéséhez nincs szükség speciális berendezésre vagy komplex elemzésre. A fészkelő madarakról és az edényes növényekről mostanában kiadott publikációk minden város számára elérhetőek, és a környezetvédelmi irodák és természettudományi múzeumok is rendelkezésre bocsátják hivatalos adataikat. Különösen a madarak esetében készült sok mérés és vizsgálat lelkes amatőrök segítségével, bár ezeket sokszor beépítik a hivatalos szervek adatai közé. A különböző földrajzi területek veszélyeztetett vagy kipusztulóban lévő fajainak listáját az IUCN Vörös Könyve tartalmazza. Még ha olyan nagy beavatkozás is történik, ami egyes fajok kipusztulását okozza, akkor is néhány évszaknak el kell telnie, mire az adott faj ténylegesen eltűnik. Így ebben a kritériumban a kiválasztott taxonokon belüli fajszám mellett a ritka/veszélyeztetett fajok és az idegen fajok/exóták arányát is figyelembe kell venni. Ezek az arányok jelző értékkel bírnak arról, hogy mennyire természetes az ökoszisztéma. Egy természetközeli rendszerben magas számban fordulnak elő ritka vagy veszélyeztetett fajok, míg ezek a fajok eltűnnek, ha a rendszert megbolygatják. Következésképpen a bolygatott területeken sokkal több exóta megtelepedése várható. Így a ritka és veszélyeztetett fajok, valamint az idegen fajok (exóták) aránya a városi ökoszisztéma minőségéről tájékoztat. Az IUCN (International Union for Conservation and Natural Resources = Nemzetközi Természetvédelmi Unió, lásd: http://www.iucn.org/) egy svájci alapítású szervezet, mely saját rendszere alapján segít minden országban elkészíteni a Vörös Könyvet. Ez nem más, mint egy lista az összes olyan fajról, melyek különböző mértékben veszélyeztetettek az adott régióban. A következő kategóriák szerepelnek a vörös könyvben: kipusztult (Ex), természetes élőhelyén kipusztult (EW), közvetlenül veszélyeztetett (CE), aktuálisan veszélyeztetett (EN), sebezhető (VU), potenciálisan veszélyeztetett (NT). Nem valószínű, hogy az első két kategóriába sorolt élőlények megjelennének ebben a vizsgálatban. Ha a természetben találnak ilyen fajt, akkor az a különösen veszélyeztetett kategóriába tartozik. Azok a fajok, melyek nem szerepelnek ezen a listán (pl. mert nem minősülnek ritka fajnak) a kevésbé érdekelt (LC) kategóriába esnek. Két lehetséges módja van ezen kritérium vizsgálatának: 1.) A CE, EN, VU, és NT kategóriákba tartozó fajok számának összehasonlítása az egyes taxonok teljes fajszámával, 2.) egyszerűen a különböző kategóriákba eső fajok számának feljegyzése. Az IUCN osztályozással kapcsolatos további információk letölthetőek angol, spanyol és francia nyelven a következő honlapról: http://www.iucn.org/themes/ssc/redlists/RLcats2001booklet.html


A városi zöldfelületi rendszer minősége Kritérium N° 2.2

Élőhelyek változatossága

Leírás

A fajok sokféleségének fenntartása szempontjából a zöldfelület megfelelő mérete és eloszlása mellett nagyon fontos az élőhelyek változatossága is. Az életképes populációknak változatos és megfelelő méretű élőhelyekre van szükségük a megfelelő élethez. Különösen az őshonos élőhelyek fenntartása nagyon fontos. Ha ehhez a tényhez nem ragaszkodunk eléggé, akkor az érzékenyebb biotópok el fognak tűnni a hozzájuk tartozó fajokkal együtt. A környék biológiai sokféleségének megőrzése mellett a városi zöldfelületi rendszert is gazdagítják, és segítenek a helyi lakosságnak jobban megismerni a környezetükre jellemző természetet. A természetes biotópok mellett számos mesterséges élőhely is fontos egy városon belül. Fajok egész serege számára nyújtanak élőhelyet a városi parkok, kertek, felhagyott területek, árokpartok. Még az évelőágyakhoz hasonló kis méretű területek is fontos szerepet tölthetnek be a repülő rovarok, például lepkék és méhek számára. Ezek nagyon fontos ún. „helyettesítő” területek a régi, nagyméretű ültetvények helyett, melyek a városok fejlődésével lassanként eltűntek. A biotópok vizsgálata az EUNIS élőhely osztályozó rendszere alapján történik. Ez egy hierarchikus felépítésű osztályozás, és olyan pontosan kell alkalmazni, amennyire lehetséges. Minden élőhelyet a saját kódjával kell használni, mivel később ez jelzi egyértelműen, hogy a lista melyik szintjén helyezkedik el.

Vizsgálat

INDIKÁTOR – A városban jelen lévő élőhely- típusok száma. MÓDSZER Az EUNIS osztályozása alapján vegyük sorra a növényzet szerkezete szerint a különböző biotópokat (http://eunis.eea.eu.int/index.jsp). ELVÁRÁS

Példa

Az első vizsgálat során feljegyzett biotópok számának a megőrzése. Az EUNIS élőhely lista összesen 6 szintet határoz meg, bár itt csak hármat tüntettünk fel. Ahogy ezekből a példákból is látszik, az első két szint nagyon tág és különösebb szakértelem nélkül is könnyen alkalmazható. A többi szint, mint például az itt bemutatott 4. szint, viszont sokkal specifikusabb információkat igényel, sokszor a földrajzi elhelyezkedés alapján (pl. Balkano-Anatolian) vagy az ott élő fajok tudományos neve alapján (Juniperus communis) sorolják be az élőhelyeket. Így gyakran előfordul, hogy a felsőbb szinteken nem lehet dolgozni botanikai ismeretek nélkül. Azon városok számára, ahol az utóbbi néhány évben végeztek vegetációkutatást, a magasabb szintű adatok is rendelkezésre állnak. 1. szint

2. szint

4. szint

Erdős területek

Nagy lombtömegű lombhullató erdők

Balkano-Anatolian thermophilous tölgyesek

EUNIS kód: G

EUNIS kód: G1

EUNIS kód: G1.76

Értékelés


Ez a vizsgálat pontosabb, precízebb adatokat eredményez, mint a fajgazdagsági vizsgálat. A stratégia az, hogy 0, 1, 5 és 10 éves időtartamokban vizsgáljuk a bekövetkezett változásokat. A cél a meglévő biotópok számának a megőrzése. Ha a biotópok száma csökkenést mutat, akkor valószínűleg ezzel együtt több faj is eltűnt. A kritérium célja nem az, hogy összevesse a különböző régiók városaiban fellelhető élőhelyek számát, hanem hogy minél változatosabb zöldfelületi rendszer kialakítására és annak fenntartására ösztönözze a városokat. Így a feladat minden város számára a már kialakult változatosság fenntartása. Néhány régióban kísérletet tettek eltűnt, degradálódott vagy valamilyen szempontból fontos élőhelyek visszaállítására. Ennek eredménye, hogy a biotópok száma ezekben a városokban növekedett. Az élőhelyek számának csökkenése a biológiai változatosság csökkenését jelenti. A biotópok számának hosszú távú csökkenése azt jelzi, hogy az állapot tarthatatlan és mielőbbi sürgős beavatkozásokra van szükség. Határértékként az első alkalommal felmért biotópok számát kell figyelembe venni és a város feladata ennek a mennyiségnek a megtartása. Nagyon kedvező, ha új élőhelyek jönnek létre élőhely rekonstrukció, kezelésben történt változások (pl. korábbi kaszálók természetes állapotának meghagyása) vagy spontán kialakult új élőhelyek észrevétele alapján.



Leírás

Kritérium N° 2.3

Védettségi szint

Ez a kritérium a városon belüli védett területek nagyságára vonatkozik. Ide tartozik a városon belüli összes védett zöldfelület, függetlenül a védelem alá helyezés céljától, indokától. Valójában ezeknek a területeknek az ökológiai értéke nagyon különböző. A védettségnek köszönhetően ezek a területek megmenekülnek a pusztulástól, és meg fognak maradni a zöldfelületi rendszer részeként. A vizsgálat során minden egyes védett zöldterületet fel kell jegyezni. Köztük lehetnek természetvédelmi területek, kulturális és történelmi területek, városi közparkok, melyeket országos vagy helyi jogszabályokkal védenek. A városok között nagy különbségek fognak mutatkozni a védelem szintjében. INDIKÁTOR – A védett zöldfelületek aránya az összes zöldfelülethez képest %-ban kifejezve MÓDSZER Az alábbi táblázat alapján állítsuk össze a statisztikát:

Vizsgálat

terület

A város teljes területéhez viszonyítva %

Természetvédelmi területek (km2) Védett történelmi/kulturális területek (km2) Védett parkok, szobrok (km2) Védett zöldterületek más kategóriái (km2) Összesen (km2) Város teljes területe (km2)

ELVÁRÁS

Megjegyzés

Értékelés

A városi zöldfelületeknek megfelelő védelmet kell kapniuk, és a védelem szintjét meg kell őrizni.

A városi zöldfelületi rendszer értékelésében szerepelnie kell a zöldfelületi rendszer fenntarthatóságának is. A zöldfelületi rendszer jövőjét tekintve meghatározóak a védett zöldfelületek. Általában a városi zöldhálózat nagy kiterjedésű, idős elemei rendelkeznek a legnagyobb ökológia értékkel, de sok városban pont ezek a területek a városfejlesztés elsődleges célpontjai. Más városokban ezeket a területeket jogszabályokkal védik, ezzel megvalósítva a fejlesztési törekvésekkel szembeni védelmet. Ez is mutatja, hogy a város zöldfelületi rendszerének megtartását nagymértékben segíti a jogszabályokon alapuló védelem. Meg kell jegyezni, hogy kedvezőbb helyzetben vannak azok a városok, ahol a történelmi hagyományok miatt létezik ilyenfajta törvénykezés. Nehezebb a védelem azon városokban, ahol nincsenek ilyen törvények és így nem áll a város rendelkezésére a zöldfelületek védelmét biztosító megfelelő törvényi eszköztár. Ezeket a városokat arra kell ösztönözni, hogy a zöldfelületi rendszer védelmére irányuló intézkedéseket vonják be a településrendezési és más városrendezési terveikbe. Különösen a nagy méretű, régi, magas ökológiai értékű zöldfelületi elemeket kellene védeni ilyen módon. A tervezési eszközöknek, mint a településrendezési, területrendezési és regionális terveknek kell a legfőbb eszközöknek lenniük a védett zöldfelületi elemek számának növelésében. Ennél az indikátornál meg kell mérni a városi zöldfelületi rendszer összes védelem alatt álló területét. Az adatok térképi mérésekkel is megállapíthatók (minimum 1:15000), vagy meglévő hivatalos adatokat is felhasználásával. Fontos, hogy a védelem jogilag alátámasztott legyen, ezzel garantálható, hogy ha egy területen területhasználati módosítást szeretnének végrehajtani, akkor a védett terület ebből egyből kizárható.



Leírás

Kritérium N° 2.4

Kulturális és természeti örökség védelme

A kulturális vagy történelmi értékekkel rendelkező zöldterületek a város zöldhálózatában semmivel nem helyettesíthető, pótolhatatlan örökségek. Ezek között megtalálhatóak a városi zöldterületek természetes formái, történeti kertek, botanikus kertek, helyi parkok, továbbá a hozzájuk tartozó épületek, melyek így együtt járulnak hozzá a város változatos képéhez. Gazdasági szempontból is értékes elemekről van szó, hiszen a turisták és a helyi lakosok számára jelentős vonzerőt jelentenek.

Vizsgálat

INDIKÁTOR – A kulturális és természeti örökségek területe a város összes zöldfelületéhez viszonyítva (%). MÓDSZER Határozzuk meg azoknak a zöldterületeknek a számát és területét, melyek a városi örökség részét képezik. ELVÁRÁS

Értékelés

Vizsgálni és értékelni kell azon zöldterületek jelentőségét és szerepét, melyek különleges kulturális vagy természeti értékkel bírnak. Gazdasági szempontból elmondható, hogy minél nagyobb területnagyság jön ki, annál értékesebb ez a város számára. Az értékelés függ a város jellegétől is. A zöldterületek lehetséges kulturális és történeti értékét is alaposan meg kell vizsgálni.

Megjegyzés

A városoknak törekedniük kell zöldterületeik kulturális és történelmi értékeinek megőrzésére.

A területek osztályozása nagymértékben függ a település jellegétől, akár az ősitől a modern elemekig is terjedhet, és tartalmaz minden olyan zöldterületet, melyek beletartoznak ebbe a széles körbe.



Leírás

Kritérium N° 2.5

Levegőminőség

A városi ökoszisztéma számára a környezetszennyezés okozza a legnagyobb problémát. A szennyezések közül a levegő szennyezése érinti leginkább a városi környezetet, elsősorban azért, mert ez a legnagyobb mértékű szennyeződés. Éppen ezért került kiválasztásra ennek a tényezőnek a vizsgálata. A szennyezés a különböző vegetációkban élő fajok összességén keresztül hat az ökoszisztémára. A szennyezést nagyobb mértékben tűrő növényfajok az érzékenyebb növények kárára képesek kiterjeszteni életterüket. Sok taxonról ismert, hogy érzékenyek a szennyeződésekre, különösen a nehézfémekre. Járványtani kutatások pedig azt bizonyították be, hogy a levegő szennyezőanyagai felelősek számos légzőszervi megbetegedés kialakulásáért. Ennek a kritériumnak a célja a város levegőminőségének az értékelése. Sokféle mérőszámot lehetne az összehasonlításokhoz használni, de mivel minden régióban más összetevők jelenléte a fokozottabb, ezért az egyes összetevők mértékét külön-külön hasonlítjuk össze. Az értékeléshez 6 levegőminőségi faktor adatait szükséges összegyűjteni. Ezek az adatok csak durva összehasonlításokra alkalmasak egy régió városai között, de a regionális faktorokat mindig figyelembe kell venni. Az adatok mindenképpen hasznosak lehetnek a város jövőbeni monitoring mérései számára. Az értékelés során mindig az év közbeni legnagyobb mért értékeket kell figyelembe venni. Így nem napi átlagos szintről, hanem a város legrosszabb szennyezettségi állapotáról kapunk információkat. Azért kell ismernünk a kiugróan rossz értékek, mert ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az ökoszisztéma és az emberek számára egyaránt. INDIKÁTOR – A SO2, CO, NO2, O3, por maximum értéke az Európai Unió irányelvei szerint, vagy azoknak a napoknak a számbavétele, amikor a megengedett határértéket túllépik a mért értékek.

Vizsgálat

1. MÓDSZER SO2, CO, NO2, O3, a por és a páratartalom mérése mérőpontokon. 2. MÓDSZER Azoknak a napoknak a számolása, amikor a mért értékek meghaladják a határértékeket (Európa Szabvány). ELVÁRÁS lásd a következő honlapon:

Értékelés

http://www.umwelt.sachsen.de/de/wu/umwelt/lfug/lfug-internet/luft-laerm-klima_1468.html

Az indikátor segítségével a zöldterületeken vizsgálni és értékelni lehet a szennyezettség szintjét. A legfőbb cél a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének az európai határértékek alá szorítása.


Megjegyzés

A becsléseket a Kühling féle minimum értékek alapján is el lehet végezni (1986 Knospe 1998, 302304 old.) = elviselhető mértékű levegőszennyezettség 140 µg/m³ SO2:

(egy év ½ órás méréseinek átlagértékének 98 %-a)

140 µg/m³ NO2:


14 µg/m³ CO:


150 µg/m³ ózon:


150 µg/m³ lebegő por ( egy év ½ órás méréseinek átlag értéke) A különböző szennyezésekre értékelési kategóriákat lehet megadni. Az alábbiakban a SO2 koncentrációjára vonatkozó példák láthatóak a pihenő- és a lakóövezetre vonatkozóan. Nagyon kicsit szennyezett:

< 98 µg/m³ (több mint 30 %-kal a minimum érték alatt)

Kicsit szennyezett:

98 – 126 µg/m³ (<10-30 %-kal a minimum érték alatt)

Elviselhető mértékben szennyezett: 126 - 154 µg/m³ (a min. érték alatt ,illetve felett 10 %-kal) Erősen szennyezett:

154 – 280 µg/m³ (10-100 %-kal meghaladja a min. értéket)

Igen erősen szennyezett:

280 µg/m³ (több mint 100 %-kal haladja meg a min. értéket)

A légszennyezés csökkentésének lehetséges módja olyan növények ültetése, melyek megkötnek bizonyos szennyező anyagokat. Az erre alkalmas növények listáját Knospe (1998. 305-306 old.) és Witting (1998. 246. old.) írásában találhatjuk.



Leírás

Kritérium N° 2.6

A városi zöldfelületek környezetjavító hatása

Ezen kritérium célja a városi zöldfelületek környezetre gyakorolt pozitív hatásának a vizsgálata. A zöldfelületek a levegőben lévő por és más szennyezőanyagok megkötésével, valamint a levegő páratartalmának növelésével kedvezően hatnak a városi környezet minőségére. A növények szennyezőanyag-megkötő képessége a levélfelület nagyságától függ. A poros, száraz városi levegő minőségét kedvező irányba befolyásoló pára szintén a levélfelületekről származik. Ebből következik, hogy a zöldfelületek levegőminőséget javító képességére a levélfelület méretének meghatározásából lehet következtetni. Általában a dús aljnövényzettel rendelkező, természetes lombhullató erdőknek van a legnagyobb légtisztító hatásuk, és az intenzíven hasznosított területeknek a legkisebb. A fás, többszintű növényzet telepítése a városban hatásos módszer a levegő minőségének javítására, de ez nem történhet a többi értékes természetes élőhely kárára.

INDIKÁTOR – A levélfelületi index megállapítása a város egészére nézve. MÓDSZER – A Levél Felület Index (LFI) a levelek felületének összege. Minden adott vegetáció típushoz hozzárendeltek egy jellemző értéket. Az itt megadott élőhely katalógus tartalmazza a vegetációk levélfelületi index értékeit.

Vizsgálat

Minden, a városban fellelhető élőhely levélfelületi index értékét meg kell szorozni az élőhely városban elfoglalt területének százalékban kifejezett értékével. A város egészére vonatkozó értéket ezek átlagából kapjuk. Kód A1 A1.5/A3 A2

LFI 0 0.5 0.5

Élőhely Kemény felületek (pl. sziklák) Hullámoknak kitett tengerparti sziklák Tengeri üledékes terület

B1.3 B1.4 B2 B2.3 B2.4,2.5,2.6 C D E E2.1 E2.2

0 0.5 0 0.5 1.5 1.0 1.0 3.0 4.0 5.0 1.5 2.0 1.0 1.5 1.5 1.5 2.0 2.0 1.5 1.5 2.0 5.0 4.0 9.0 4.0 5.0

Homokdűne Vegetációval rendelkező homokdűne Kavicsos partszakasz Vegetációval rendelkező kavicsos partszakasz Homokos vagy kavicsos terület cserjékkel, erdővel Vízfelület Mocsár, láp és ingovány Gyep Legelő Rét, kaszált területek (évente egyszer vagy kétszer) Pázsit Tundra cserjékkel Tundra mohákkal, zuzmókkal Sarkvidéki, havasi cserjés élőhely Mérsékelt és mediterrán hegyvidéki cserjés élőhely Mérsékelt övi sztyeppe Mediterrán cserjés, bozótos Garrigue Mediterrán alacsony cserjés Szárazságtűrő élőhely Folyóparti és mocsári cserjék Sövény Cserjés ültetvény Nagy lombtömegű, lombhullató erdő Nagy lombtömegű, örökzöld erdő Örökzöld ültetvény és liget

F1.1 F1.2 F2 F3 F4 F5 F6 F7 F8 F9 FA FB G1 G2 G2.9

Vizsgálat


G4 G5 H H6 I1 I1.5 I2 I1.5 I1.51 I1.52 I1.53

4.0 9.0 0.5 0.5 3.0 0.6 3.0 0.5 0.5 0.6 0.6

Vegyes lombhullató és tűlevelű erdő Bolygatott erdő Szárazföldi vegetációk Időszakos vulkáni tevékenység területe Szántóföld Parlag Művelt kertek és parkok Művelés alól kivont terület Rossz minőségű talajú parlag Gyomos parlag - elárasztott Gyomos parlag – el nem árasztott

ÉRTÉKELÉS

Értékelés

A LFI értékeléséhez a következő kategóriák javasoltak: <2

alacsony

2-5

közepes

>5

magas

A városokat arra kell ösztönözni, hogy növeljék, vagy legalábbis fenntartsák a vegetációkat azzal, hogy nem építik be a zöldfelületeket. Óvatosan kell kezelni ezt a kritériumot, mert a változatosság és a biológiai sokféleség fenntartása sokkal fontosabb, mint a levélfelületi index értékének növelése.

Megjegyzés

További információkért lásd Oplustivola 1995. A vízfelületek felszíne és a laza szerkezetű talajok felszíne is beleszámít a zöldterületek teljes területébe. Mivel ezek a felszínek is bocsátanak ki párát, hozzájárulnak környezetük minőségének javításához. A mérés egysége: százalék terület (%). Számos kutatás igazolta (pl. Takano, 2002.; Lee, 2003.), hogy kapcsolat van sok egészségügyi probléma és a növényzet hiányosságai között. A LFI értékek használata objektív adatokat szolgáltat egy város zöldterületeinek arányáról.



Leírás

Kritérium N° 2.7

A város arculata

Ez a kritérium azt vizsgálja, milyen szerepet tölt be a zöldfelületi rendszer az adott városról alkotott kép kialakításában, és milyen mértékben épít rá a város marketingje. Minden várost jellemez egy adott tájképi karakter, melyet az emberek igyekeznek megőrizni, és amely erősíti kulturális és történelmi kötődésüket. Ezeket a jellemzőket ki kell emelni a zöldfelület alakításakor. Számos indikátor segít abban, hogy felismerjük ezeket a tényezőket, például az ott élő emberek visszajelzései. 1. INDIKÁTOR – A városfejlesztés és a város zöldterületi politikája közti összefüggés mértéke. MÓDSZER Vizsgálja meg, léteznek-e olyan városfejlesztési irányelvek, melyek egyértelműen erősítik vagy kapcsolatba hozzák a városi zöldfelületet a város identitásával. ELVÁRÁS Kedvező, ha léteznek ilyen irányelvek. 2. INDIKÁTOR – A lakosság véleménye a helyi zöldfelület városkép kialakításában betöltött szerepéről.

Vizsgálat

MÓDSZER A lakosság visszajelzései kérdőívezés alapján. A kérdés a következő legyen: Ön szerint milyen szerepet tölt be a zöldfelület az ön városáról alkotott képben? (Pontozás: 1-5, 1=nincs fontos szerepe, 5=nagyon fontos). A súlyozott átlagértéket úgy kapjuk meg, hogy a válaszok számát megszorozzuk az adott kategória pontértékével, majd az így kapott számokat összeadjuk, és végül elosztjuk az összes válasz számával. ELVÁRÁS A súlyozott átlagnak minimum 4-nek kellene lennie. 3. INDIKÁTOR – A zöldterületeken rendezett fontos városi programok. MÓDSZER Meg kell számolni a város különböző zöldterületén rendezett nevezetes eseményeket (pl. fesztiválok, kiállítások, karneválok, vásárok, zenei koncertek). ELVÁRÁS A zöldterületeken rendezett események száma megmutatja a zöldterületek szerepét a város életében. 4. INDIKÁTOR – A zöldterületek fontossága a város marketing tevékenységében. MÓDSZER A városi zöldfelületek szerepét a város népszerűsítésében a vele kapcsolatos tervek, hirdetések, poszterek és weboldalak stb. alapján lehet megbecsülni. ELVÁRÁS A város marketingjében betöltött szerepét a zöldterületek ilyen szempontú használata egyenes arányban jellemzi.

Megjegyzés

Értékelés

Példa


Teljes összeg = 1+10+42+120+25 0 = 423 Átlagos súlyozott érték: 423/100 = 4,2

Kategória 1 = nem fontos 2 3 4 5 = nagyon fontos

Válaszok száma 1 5 14 30 50

Súlyozott érték 1 10 42 120 250

A város zöldfelületeinek fontos szerepet kell elfoglalniuk a város megítélésében. Ehhez nagymértékben hozzájárul, ha számos helyi, regionális és országos szintű eseménynek ad színteret. A lakosok is ragaszkodnak a zöldterületekhez, és hozzá kell járulniuk azok minőségének javításához. Használjuk tehát az indikátorokat a zöldterületek városképben betöltött szerepének megítélésére. Az elemzés során különbséget kell tenni a helyi lakosok és az „idegenek” (pl. turisták) véleménye között. A pontosabb végeredmény érdekében a két csoport alkotta véleményeket érdemes összevetni. Mindeközben azokat a jellemzőket kell meghatározni, melyek alapján a helyi lakosság elveti a zöldfelület fontosságát. Továbbá fel kell kutatni azokat is, amelyek emelik annak fontosságát. Ha a negatív tényezők vannak többségben, további vizsgálatok szükségesek ennek megoldására. A lakossági vélemények összegyűjtésének ajánlott módszere a minta alapján összeállított kérdőív. Az ilyen kérdőívek egyre nagyobb arányban jelennek meg a helyi hatósági folyamatokban, mivel ilyen módon be lehet vonni az embereket a döntéshozó eljárásokba. Törekedni kell arra, hogy a minták az állandó lakosság véleményét tükrözzék. Tartalmazhatja az ingázók (nem állandó lakosok) vagy turisták válaszait is, de ezeket az adatokat külön kell kezelni. A mintavételezések számát be kell határolni úgy, hogy figyelembe vesszük az összes megkérdezett számát, a lakosság összetételét és a feltett kérdések számát. Általában egy olyan felmérés, ami érinti az egész lakosságot, legalább 1000 interjúból áll.



Leírás

Kritérium N° 2.8

A zöldfelületek kedvező hatásai a társadalomra

A városi zöldfelületek nagy hatással vannak a társadalom egészségi állapotára. Ez a hatás lehet direkt (zöldterületek gyakoribb látogatása) vagy indirekt (kellemesebb környezet). A helyi hatóságoknak ki kell dolgozniuk olyan stratégiákat, melyek a helyi lakosság egészsége érdekében a zöldterületek hatékonyabb használatát hirdetik. A városi zöldterületek könnyű elérhetősége minden korosztály számára lehetőséget teremt a kellemes környezetben való aktív időtöltéshez. A csendes területek közelsége pedig a relaxációra és a modern városi élettől való „eltávolodásra” ad lehetőséget. A zöldfelületi ellátottság javítása jobb környezeti minőséget, ezen keresztül pedig a lakosság jobb közérzetét eredményezheti. 1. INDIKÁTOR – Zöldterületekhez kapcsolódó egészségmegőrző kezdeményezések. MÓDSZER

Vizsgálat

Vizsgálja meg, hogy léteznek-e olyan egészségre vonatkozó kezdeményezések a városban, melyek közvetlenül a zöldterületek használatához köthetők. Készítsünk listát ezekről és elemezzük a helyi lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatásukat. ELVÁRÁS Létezniük kellene ilyen jellegű kezdeményezéseknek. 2. INDIKÁTOR- Hatósági tevékenységek, melyek kapcsolatot teremtenek az egészség és a zöldterületek között. MÓDSZER Vizsgáljuk meg, hogy a város zöldfelületi politikája foglalkozik-e az egészség kérdésével, vannak-e erre irányuló hatósági tevékenységek. ELVÁRÁS

Megjegyzés

Értékelés

Létezniük kellene ilyen jellegű hatósági tevékenységeknek. A vizsgálat alapján értékelni kell, hogy az egészségpolitika mennyire segíti elő az egészséges élet elérése érdekében a zöldterületek aktív használatát. Az ilyen jellegű kezdeményezések egyre elterjedtebbé válnak, de ahol még hiányoznak, ott létre kell hozni a kapcsolatot az egészségügyi szakemberek és a zöldfelületek kezelői között. Készítsünk egy listát a zöldfelületek azon használati módjairól, melyek a lakosság egészséges életformájának kialakításához járulhatnak hozzá.

Számos egészségügyi kezdeményezés létezik Európa szerte, mint például a „Séta receptre” és a „Zöld torna” elnevezésűek. Ezeknél a helyi zöldterületek fontos szerepet töltenek be, és a szabadban elvégzendő gyakorlatokat az orvos írja elő betegének a vizsgálatok eredményei alapján.

A városi zöldfelületi rendszer minősége

Recommend Documents