A Város Mindenkié javaslatai az Óbuda Békásmegyeri Önkormányzat számára a kerületi lakásszegénység csökkentésére május 28

 

A Város Mindenkié javaslatai   az Óbuda­Békásmegyeri Önkormányzat számára  a kerületi lakásszegénység csökkentésére    2015. május 28.   

   

Tartalomjegyzék  1. A Város Mindenkié  2. Hajléktalanság és lakásszegénység Magyarországon  3. Hajléktalanság és lakásszegénység Óbuda­Békásmegyeren  4. Javaslatok az Óbuda–Békásmegyeri Önkormányzatnak  4.1. A hajléktalan emberek hatósági üldözése  4.2. Lakhatás  a) Szociális bérlakások kezelése  b) Üresen álló lakások  c) Elsőként lakhatás program  d) Kilakoltatás önkormányzati bérlakásból  e) Gyermek családban tartása  f) Lakásvesztés megakadályozása (pénzbeli ellátások)  g) Fizikai akadálymentesítés  4.3 Szolgáltatások az ellátórendszerben, kunyhóban és utcán élő embereknek  4.4 Helyi demokrácia  4.5 Szemléletformálás         

 

1 

1. A Város Mindenkié  A  Város  Mindenkié  (AVM)  olyan  hajléktalan,  hajléktalanságot  megtapasztalt  és  lakásszegénységben  élő  aktivistákból  és  szövetségeseikből  áll,  akik  tenni  akarnak  egy  egyenlőségen  alapuló  és  igazságos  társadalomért.  Célunk,  hogy  kiálljunk  a  hajléktalan  emberek  méltóságáért  és  küzdjünk  a  lakhatáshoz  való  jogért.   A  szervezet  minden  tevékenységében  –  a  döntéshozataltól az akciók szervezéséig – az érintett emberek vezető szerepet játszanak.   Az  AVM  nyomást  gyakorol  a  döntéshozókra  a  megfelelő  lakáspolitika  kialakítása  érdekében,  megvédi  a  hajléktalan  emberek  jogait  és  érdekeit,  és  küzd  a  hajléktalan  emberek  negatív  társadalmi  megítélése  ellen.  Munkánkkal  meg  akarjuk  mutatni,  hogy  összefogással a hajléktalan  emberek  is  képesek  kiállni  jogaikért  és  méltóságukért.  Küzdünk  a  megbélyegzés  és  megkülönböztetés minden formája ellen, ezért más kirekesztett csoportokkal is összefogunk.  A  Város  Mindenkié   Lakhatás  munkacsoportjának  célja,  hogy  felhívja  a  döntéshozók  és  az  állampolgárok  figyelmét  a  szociális  lakáspolitika  hiányának  következményeire:  arra,  hogy  az  arra  rászorulók  többsége  nem  kap  érdemi  segítséget  a  lakásköltségei  fedezésére  és  az  ennek  következtében  felhalmozódott  adósságok  kezelésére,  miközben  a  szociális  bérlakások  száma  elenyésző,  állapotuk  rossz és éppen a leginkább rászorulók számára hozzáférhetetlenek, valamint  azokra  az  üres  ingatlanokra,  amelyek  hajléktalan  emberek  otthonai  lehetnének.  A munkacsoport  küzd  a  lakhatáshoz  való  jog  törvénybe  foglalásáért  és  az  „elsőként  lakhatás”  megközelítés  népszerűsítéséért.  Az   Érdekvédelmi  munkacsoport  célja  a  szociális  intézményekben  és  köztéren  élő  hajléktalan  emberek  érdek­  és  jogvédelme.  Azért  dolgozunk,  hogy  az  ellátásokat  igénybe  vevők  aktívan  részt  vehessenek  az  őket  érintő  döntések  meghozatalában,  ezért  képzéseket  és  egyéb  rendezvényeket  szervezünk  hajléktalan  embereknek  és  szociális  munkásoknak, és közösségépítő  tevékenységet  végzünk  hajléktalan­ellátó  intézményekben.  A  közterületen  élő  emberek  jogvédelme  érdekében  jogi  kisokost  készítettünk,  amit  minden  utcán  élő  hajléktalan  emberhez  szeretnénk  eljuttatni,  és  küzdünk  a  saját  építésű  kunyhóban  élő  emberek  jogszerűtlen  kilakoltatása ellen is.  A   Hajléktalan  Nők  Egymásért   (HaNEM)  az  AVM  kizárólag  nőkből  álló  csoportja,  amelynek  célja,  hogy  felhívja  a  figyelmet  a  hajléktalan  nőket  érintő  problémákra  és  a  hajléktalan  nőket  is  bevonja az érdekvédelmi munkába.   Az   Utcajogász  programban  az  AVM  önkéntes  jogászai  hetente  egyszer  két  órában  ingyenes  ügyfélfogadást  tartanak  a  Blaha  Lujza  téren,  ahol  hajléktalan  embereknek  nyújtanak  információkat és jogi tanácsokat. 

 

   

 

2 

2. Hajléktalanság és lakásszegénység Magyarországon  Ma  Magyarországon  lakhatási  válság  van.  Több  ezer  ember  él  az  utcán  és  hajléktalanszállón,  több  százezren  rettegnek  a  kilakoltatástól  vagy  húzzák  meg  magukat  zsúfolt,  egészségtelen  lakásokban.  A  szociális  bérlakások  aránya  európai  szinten  hazánkban  az  egyik  legalacsonyabb  (2%), és kb. félmillió lakás áll üresen, kihasználatlanul.  Becslések  szerint  ma  Budapest  utcáin  minimum  3000  ember  él,  és  kb.  ugyanennyien  élnek  közterületen  a  vidéki  városokban.  Az  ún.  effektív  hajléktalanok  száma,  akik  fedél  nélküliek,  hajléktalanszállókon,  kórházakban  és  munkásszállókon  élnek,  országosan  kb.  30  ezer  fő.  Azok  száma,  akik  vagy  hajléktalanok,  vagy  nincs  önálló,  biztonságos  lakhatásuk,  minimum 1,6 millió  fő,  míg azoknak a száma, akiknek nincs önálló, biztonságos lakhatásuk vagy rendelkeznek ugyan  önálló  lakással,  de  az  fizikai  színvonala,  laksűrűsége  miatt  nem  alkalmas  az  elemi  szükségletek  1 kielégítésére,  legalább  3  millió  fő.   Balog  Zoltán  miniszter  szerint  ma  Magyarországon  másfél  2 millió  ember él méltatlan körülmények között, szegénységben.  A  Habitat for Humanity becslése  3 szerint  hazánkban  egymillió  ember  él  lakásszegénységben.   Szociológiai  becslések  szerint  4 minimum 750 ezer embernek okoz gondot a lakhatás megfizethetősége.   Bármilyen  adatot  is  nézünk  tehát,  egyértelmű,  hogy azok a hajléktalan emberek, akiket az utcán,  aluljárókban  és  tereken  látunk,  csupán  a  lakásszegénységben  élő  emberek  töredékét,  egy  hatalmas  jéghegy  csúcsát  képviselik.  E  csoport társadalmi utánpótlását jelentik a lakásszegények  fent  említett  csoportjai.  Ezért  a  hajléktalanság  megszüntetése  érdekében  a  hajléktalan  emberek  támogatásán  túl  a  lakásvesztés  megelőzésre  és  a  lakhatás  minőségének  és  megfizethetőségének  javítására is ugyanakkora hangsúlyt kell fektetni.   

3. Hajléktalanság és lakásszegénység Óbuda‐Békásmegyeren  A  közterületi  hajléktalanság  kerületi  kiterjedése  (nyilvánosan  hozzáférhető  adatokból)  nem  megállapítható,  az  azonban  az  Integrált  Városfejlesztési  Stratégiában  ismertetett  közvélemény­kutatásból  kiderül,  hogy  a  kerület  lakosai  a  közterületi  hajléktalanság  mértékét  a  5 városrész  egyik  legsúlyosabb  problémájának  ítélik.   Az  AVM  üdvözli  az  önkormányzat  azon  6 célkitűzését, hogy a probléma megoldására civil szervezetek bevonásával törekednek.   A  lakhatási  szegénységről  a  2011­es  népszámlálás  beszámolóiban  közölt  (a  problémák  kiterjedését  valószínűleg  alulbecsülő)  adatai  szerint  1184  háztartás  él  félkomfortos,  komfort  1

  Győri  Péter  –  Maróthy  Márta.   Merre  tovább?  Egy  nemzeti  hajléktalanügyi  stratégia  lehetséges  keretei  Szakértői  javaslat a Magyar Köztársaság Kormánya részére . Budapest, 2008.  2  Forrás:  http://hvg.hu/itthon/20101112_szegenyseg_balog_romatelepek_  3   A  Habitat  for  Humanity  Magyarország  állásfoglalása  az  Új  Széchenyi  Terv  Otthonteremtési  Programjáról  (2011.  március 9.)  4   Hegedüs  József,  Eszenyi  Orsolya,  Somogyi  Eszter,  Teller  Nóra  (2009):   Lakhatási  szükségletek  Magyarországon .  Városkutatás Kft.  5   Óbuda–Békásmegyer  Integrált  Városfejlesztési  Stratégia  102.  o.  Figyelemre  méltó,  hogy  a  hajléktalanság  egyedül  e  kérdőíxv kapcsán kerül szóba a dokumentumban.  6  Óbuda–Békásmegyer kerületfejlesztési koncepció 21. o. Budapest, 2005. május. 

3 

nélküli,  illetve  szükség­  és  egyéb  lakásban  Óbuda–Békásmegyeren,  266  háztartás  lakik  melegvízzel el nem látott lakásban, és 454 családnak nincsen vízöblítéses vécéje.  A  lakásfenntartási  problémákkal  kapcsolatban  a  kerület  önkormányzati  honlapjáról  letölthető,  7 igencsak  elavult  Kerületfejlesztési  és  Lakásfejlesztési  Koncepció   még  említést  sem  tesz  az  eladósodásról.  Ez  a  probléma  országszerte  nagyon  súlyos;  ehhez  képest  az  adósságkezelési  szolgáltatásban  részesülők  száma  Óbuda–Békásmegyeren  2010  óta  folyamatosan  csökken,  az  akkori  82  háztartásról  a  2013­as  32­re,  ami  nyilvánvalóan  a  támogatáshoz  való  hozzáférés  szűkülését,  nem  pedig  a  helyzet  javulását  mutatja. Ez elmarad a fővárosi átlagtól, ami a második  legnépesebb kerület esetében különösen elszomorító.  A  Városfejlesztési  Stratégia  szerint  a  bérlakásépítés  nem  jellemző  a  kerületre,  és  az  ezt  célzó  8 programok  a  dokumentum  készítéséig  gyakran  meg  is  hiúsultak.   Az  azóta  történtekről  nem  állnak  rendelkezésre  nyilvánosan  elérhető  információk.  A  legutóbbi  népszámlálási  adatok  szerint  2011­ben  a  kerületi  lakott  lakások  mindösszesen  5,6  százaléka  volt  önkormányzati  bérlakás,  ami  összesen  3157  lakást  jelentett. Az AVM közérdekű adatigénylése szerint 2014­ben  összesen  3284  lakása  volt  az  önkormányzatnak,  és  ebből  82  állt  üresen.  A  lakásállomány  mintegy  harmada  alacsony  komfortfokozatú,  és  8  szükséglakásnak  minősül.  (A  népszámlálási  adatok  szerint  a  kerületben  2011­ben  összesen  358  szükséglakás  volt,  ebből 88 bérleti jogcímű.)  Ezekből  az  adatokból  látható,  hogy  a  Kerületfejlesztési  és  a  Lakásfejlesztési  Koncepcióban  9 meghirdetett  bérlakásprogram  nem  ért  el  áttörést.   Szintén  nincs  nyoma  a  nyilvános  adatokban  annak,  hogy  a  Városfejlesztési  Stratégia  ,,Intézkedési  terv''  fejezetében  szereplő  lakhatási  10 integrációs program elindult­e.    

4. Javaslatok az Óbuda–Békásmegyeri Önkormányzatnak  4.1. A hajléktalan emberek hatósági üldözése  A  Fővárosi  Közgyűlés  2013.  november  14­én  fogadta  el  azt  a  rendelet, amely Budapest jelentős  részén  szabálysértéssé  nyilvánította  az  életvitelszerű  közterületen  tartózkodást.  A  Város  Mindenkié  csoport  évek  óta  küzd  azért, hogy a magyar állam – ide értve az önkormányzatokat is  – ne rendészeti, hanem szociális és lakhatási eszközökkel kezelje a közterületi hajléktalanságot.  A  közterületi  hajléktalanság  kriminalizációja  nem  járul  hozzá  a  lakhatási  válság  megoldásához,  csupán  további  hatósági  zaklatásnak,  és  a  pénzbírság,  illetve  az  elzárás  veszélyének  teszi  ki  a  kiszolgáltatott  helyzetben  élő  embereket.  A  közterületi  hajléktalanság  hatósági  tiltását  2012­ben  az  Alkotmánybíróság  is egyértelműen elítélte, amikor kimondta, hogy „a hajléktalanság szociális  probléma,  amit  az  államnak  a  szociális  igazgatás,  a  szociális  ellátás  eszközeivel  és  nem  büntetéssel kell kezelnie.”  

7

 Az előbbi 2005­ös, az utóbbi 2007­es.   78. o.  9  28.o., ill. 2.o.  10  II. kötet 31.o.  8

4 

A  fővárosban  hatályos  rendelet  nem  jelöl  ki  külön  területeket  Óbuda–Békásmegyeren,  amelyeken  tiltott  az  életvitelszerű  tartózkodás;  az  általános  fővárosi  szabályozás  érvényes  a  11 kerületre.   Az  AVM  üdvözli  kerület  mérsékelt  magatartását;  és  egyben   felhívja  a  kerület  polgármesterét  arra,  hogy   kezdeményezze  a  fővárosi  rendelet  vonatkozó  szakaszának  hatályon  kívül  helyezését  is  a  Fővárosi  Közgyűlésben.  Járjon  élen  Óbuda–Békásmegyer  abban, hogy a hajléktalan emberek hatósági üldözésére épülő politika véget érjen Budapesten!    

4.2. Lakhatás  a) Szociális bérlakások kezelése  Ma  Budapesten  a  teljes  lakásállomány  csupán  6%­a  van  önkormányzati  tulajdonban,  Óbuda–Békásmegyeren  ez  az  arány  körülbelül  megfelel  a  fővárosi  átlagnak.  A  lakás­  és  12 szociálpolitikai  szakértők  egyértelmű  állásfoglalása  szerint    a  magyarországi  lakhatási válság  csökkentésének  egyik  legfontosabb  módja  a  szociális  bérlakás­állomány  növelése ,  amely  lehetővé  tenné  az  alacsony jövedelmű családoknak, hogy megfizethető lakásban éljenek, és így a  jövedelmükből létfenntartásukat is megfelelően tudják fedezni.  Annak  érdekében,  hogy  a  kerületben  biztosított legyen a szociális bérlakás­állomány megőrzése,  illetve  hogy  növekedjen  a  kerületi  lakosság  lakhatási  biztonsága,  javasoljuk,  hogy  Óbuda–Békásmegyer  Önkormányzata  fogadjon  el  helyi  rendeletet  arról,  hogy   a  kerület  mindenkori  teljes  lakásállományának  ­  első lépésként – min. 10%­a mindig önkormányzati  tulajdonú  szociális  bérlakás  kell,  hogy  legyen.  A  kezdeti  beruházás  költségeire  javasoljuk,  hogy  a  kerület  igényeljen  a   Versenyképes  Közép­Magyarország  Operatív  Program  (VEKOP)  szociális  városrehabilitációt  támogató  intézkedésének  keretében  szociális  városrehabilitációs  program  megvalósítására  forrást;  a  megvalósítandó  program  keretében  pedig  kiemelt  hangsúlyt  fektessen a lakásállomány bővítésére (építéssel vagy üresen álló lakások felújításával).   Javasoljuk  továbbá,  hogy  Óbuda–Békásmegyer  önkormányzata   helyi  jogszabályban  rögzítse  a  szociális  bérlakás­állomány  csökkentésének  tilalmát  (vagyis  eladás/bontás  esetén  a  megszűnt  lakásokat  legalább  ugyanannyi  újjal  kell  pótolni),  illetve  hogy  bármilyen  önkormányzati  ingatlanvagyon  eladásából  származó jövedelmet csak a kerületi szociális lakáspolitikára lehessen  13 fordítni (elsősorban a szociális bérlakás állomány megújítására, bővítésére).   Az   önkormányzati  lakásállományát  teljes  egészében  szociális  alapon (tehát nem piaci alapon  vagy  költségelv  alapján)   kell  kiutalni  átlátható  és  méltányos  szabályok  alapján ,  a  lakbéreket  pedig  a  rászoruló  háztartások  számára  megfizethető  mértékben  kell meghatározni, a jövedelmük  11

 Az önkormányzati döntés a játszótereket jelölte meg; de ezeket már a fővárosi rendelet is tartalmazta.    Misetics  Bálint:  Javaslatok  egy  egalitariánus  lakáspolitikai  reform  fő  irányaira:  Politikai  és  szakmai  vázlat.   Esély ,  2013. (24. évf.) 1. sz. 39­73. old.  Farkas  Zsombor  ­  Kósa  Eszter  ­  Mózer  Péter  ­  Zolnay  János:  A  szociálpolitika  egyes területeire vonatkozó szakpolitikai javaslatok.  Esély , 2013. (24. évf.) 6. sz. 3­19. old.  Hegedüs  József  –  Horváth  Vera – Somogyi Eszter:  A szociális lakásügynökségek ­ egy innovatív lakáspolitikai megoldás . Városkutatás Kft, 2013.   Reformjavaslatok  egy  korszerű  szociális  lakáspolitika  kialakítására .  Készítette:  Hegedüs  József,  Somogyi  Eszter,  Teller Nóra. Közreműködött: Eszenyi Orsolya, Leiner Vera. Városkutatás Kft, 2008.   13   Hegedüs  József  –  Horváth  Vera  –  Somogyi  Eszter:   A  szociális  lakásügynökségek  ­  egy  innovatív  lakáspolitikai  megoldás.  Városkutatás Kft, 2013.  12

5 

függvényében,  és  csak  előre  lefektetett,  átlátható  és  kiszámítható  szabályozás  alapján  szabad  módosítani.    Ami  a  lakásállomány  minőségét  és  elérhetőségét  illeti,   az  Önkormányzat  vállaljon  kötelezettséget  arra,  hogy  a  felújítási  kötelezettséggel  kiadott  lakások  esetében  a  lakás  megfeleljen  az  alapvető  egészségügyi  követelményeknek  (pl.  penészedő  falak  szigetelése),  illetve  az  önkormányzat  vagyonkezelője  számítsa  be  a  lakás  lakbérébe  a  lakó  által  vállalt  felújítás  minden  igazolható  költségét.  Ezeknek az intézkedéseknek a bevezetésével elősegítheti a  kerület  azt,  hogy  lakosai  ne  éljenek  egészségkárosító  körülmények  között,  és  hogy  a  valóban  rászoruló  emberek  számára  is  elérhetővé váljanak az önkormányzati bérlakások. Annak ellenére,  hogy  a  lakások  felújítási  kötelezettséggel  való  bérbeadása  természetesen  jobb  gyakorlat,  mint  azokat  üresen  hagyni,   javasoljuk, hogy az önkormányzat törekedjen arra, hogy lakásait már  felújított  állapotban  adja  bérbe.   Erre  potenciálisan  forrást  biztosíthat  a   Környezeti  és  Energiahatékonysági  Operatív  Program  (KEHOP)  vonatkozó  intézkedése  is.  A  magántulajdonú  lakások  felújítására  pedig  kedvezményes  hitelkeret  áll  rendelkezésre  a  VEKOP­ban.  Fentiek  alapján  javasoljuk,  hogy  Óbuda–Békásmegyer  az  EU­s  források  lakhatási  célú  felhasználásának lehetőségeit maximálisan használja ki.  A  III.  kerületi  szociális  bérlakások  számának  növelésére  és  az  állomány  átfogó  kezelésére  javasoljuk,  hogy az önkormányzat  vezesse be a Városkutatás Kft. és a Habitat for Humanity által  kidolgozott  ún.   szociális  lakásügynökség  modellt .  A  szociális  lakásügynökségeket  cégek,  civil  szervezetek  vagy  önkormányzatok  is  működtethetik,  és  a  lakásügynökség  feladata  a  szociális  bérlakások  fenntartása,  amelybe  beletartozik  az  üresen  álló,  magántulajdonú  lakások  hasznosítása  is.  Miközben  a  magántulajdonú  lakás  tulajdonos  vállalja,  hogy  a  piacinál  alacsonyabb  bérleti  díjat  szab  meg,  a  lakásügynökség  garantálja  neki,  hogy  megkapja  a  bérleti  díjat,  és  a  bérleti  időszak  lejáratkor  ugyanolyan  állapotban  kapja  vissza  a  lakást.  A  szociális  lakásügynökség  modelljét  Szombathelyen  már  be  is  vezette  az  önkormányzat,  amely  ott  14 működőképes modellnek bizonyult.    

b) Üresen álló lakások  Az  Óbuda–Békásmegyeri  Önkormányzatnak  A  Város  Mindenkié  közérdekű  adatigénylésére  adott  válasza  alapján   ma  a  kerületben  összesen  58  db  üresen  álló  szociális  bérlakás,  és  3  db  üresen  álló  szükséglakás található,  amely a teljes önkormányzati lakásállomány mintegy 7%­a.  A  Város  Mindenkié  csoport  évek  óta  küzd  azért,  hogy az önkormányzatok felismerjék az üresen  álló  lakásokban  rejlő  lehetőségeket  és  hasznosítsák  ezeket  a  rászoruló  emberek  lakhatásának  megteremtésére.  Az  üresen  álló  lakások  felújítása  és  hasznosítása  jelentősen  növelné  a  kerületben  elérhető  megfizethető  lakásállományt,  amely  így  jelentősen  javítaná  a  kerületi  lakosok életminőségét is.  Azt  javasoljuk  az  Óbuda–Békásmegyeri  Önkormányzatnak,  hogy   átfogóan  mérje  fel  az  önkormányzati  lakásállományt  annak  mennyisége  és  minősége  szempontjából,  és  ezeket  az  14

  Dr.  Károlyi  Ákos,  Mester  Ágnes,  Dr.  Bognár  Vera, Szentkirályi Bernadett, Vinczéné Dr. Menyhárt Mária: Szociális  lakásügynökségek bevezetése Magyarországon (A szombathelyi önkormányzati modell), 2013 szeptember.  

  6 

információkat  tegye  nyilvánosan  elérhetővé.  A   folyamatosan  frissített  adatbázis  legyen  elérhető  mindenki  számára,  hogy  a  kerület  lakosai  tájékozódhassanak  a  lakásgazdálkodás  helyzetéről.  A  nyilvános  adatbázisban  tüntessék  fel  azt  is,  hogy  az  egyes  lakásokkal  pontosan  mik az önkormányzat tervei.  Budapesten  összesen  kb.  50  ezer  ingatlan  áll  üresen,  amelynek  csak  elenyésző  része  van  önkormányzati  tulajdonban.  Óbuda–Békásmegyeren   ma  hat  és  fél  ezer  magántulajdonú  ingatlan  áll  üresen ,  ami  jelentősen  meghaladja  az  üresen álló önkormányzat ingatlanok számát.  Mivel  ezek  a  lakások  hatalmas  lehetőséget  jelentenek  a  lakásszegénység  csökkentésére,  azt  javasoljuk,  hogy   a  hosszú  ideig  üresen álló magántulajdonú ingatlanokra az Önkormányzat  vessen  ki  helyi  adót,  és  az  így  keletkező  adóbevételekből  hozzon  létre  egy  csak  lakhatási  célokra  igénybe  vehető  pénzügyi  alapot .  Ez  egyrészt  ösztönözné  a  magántulajdonosokat  a  lakásuk  hasznosítására.  Másrészt,  ebből  az  alapból  lehetne  finanszírozni  az  üresen  álló  lakások  lakhatóvá  tételét,  illetve  a  nagyon  rossz  minőségű  önkormányzati  lakóingatlanok  felújítását.  A  lakások  felújításába,  hasznosításába  érdemes  más  –  civil,  karitatív,  illetve  üzleti  – szereplőket is  bevonni  támogatóként  és  önkéntes  segítőként;  illetve  érdemes  megvizsgálni  az  energiahatékonysági felújításokra fordítható uniós források lehívásának lehetőségét.   

c) Elsőként lakhatás program  A  fővárosban  található  hajléktalanellátó­rendszer  kb.  6  ezer   embernek  tud  szállást  nyújtani,  miközben  azoknak  az  embereknek  a  száma,  akiknek  átmeneti  szállásra  lenne  szüksége,  ennél  sokkal  magasabb  (kb.  10  ezer  fő).  Azok,  akik  számára  nincs  hely  az  ellátórendszerben  az  utcán  kénytelenek élni, kunyhót vagy sátrat építenek vagy nem lakáscélú helyen húzzák meg magukat.   A  hajléktalanságból  való  kilépés  komoly  korlátja,  hogy  a  rendkívül szűk szociális bérlakás  állományon  kívül   (mely  ráadásul  sokszor  nem  hozzáférhető  a  hajléktalan  emberek  számára)  gyakorlatilag  nincsen  olyan  „köztes”  lakhatási  forma,  ami  elérhető  lenne  azoknak  az  embereknek,  akik  nem  tudnak  piaci  alapon  lakást  bérelni.  Ezt  a  köztes  szektort,  illetve  a  hajléktalanságból  való  kilépés  csatornáit  kell  bővíteni  és  intézményesíteni.  Ennek  –  a  szociális  bérlakás­állomány  szükségszerű  bővítésén  túl  –  többféle  eszköze is lehet. Egyike a fent már leírt  szociális  lakásügynökség  modellje,  mely  a  magántulajdonú  lakások  piacán  hozna  létre  szociális  alapon  hozzáférhető  bérlakásokat.  További  eszközökkel  –  mint  például  lakbér­támogatási  vagy  kaució­átvállalási  programokkal  –  a  bérlők  fizetőképességét  lehet  megtámogatni.  A  hajléktalan  emberek  lakáshoz  jutásának  kiemelt  eszközei  lehetnek az „Elsőként lakhatás” típusú programok,  melyek (részben az AVM közreműködésével) már több budapesti kerületben is megvalósultak. A  továbbiakban ezt a programot fejtjük ki részletesebben.   15

Az  Elsőként  lakhatás   megközelítés  a  tartós  hajléktalanság  megoldását  nem  az  átmeneti  szállás,  hanem  elsősorban  a  lakhatás  biztosításban  látja.  Ebben a megközelítésben a tartós és  15

  Fehér  Boróka  et  al.  (2011):  Támogatott  lakhatási  programok  kiterjesztésének  és  más  lakástámogatásokkal  való  összehangolásának  lehetőségei.  Budapest:  Összefogás  Közalapítvány,  FOGLAK  projektiroda.  Fehér  Boróka:  Közterületen  élők  lakhatási  programjai.   Esély ,  2012. (23. évf.) 4. sz. 65­89. old. Bakos Péter: Lakhatás, mindenekelőtt.  Esély ,  2011.  (22.  évf.)  3.  sz.  106­112.  old.  Deborah  K.  Padgett  ­  Leyla  Gulcur  ­  Sam  Tsemberis:  ’Housing  first’  szolgáltatások  hajléktalan emberek számára, akik mentális zavarokkal és együttesen jelentkező szerabúzus problémával  küzdenek. 

7 

önálló  lakhatás  nem  egy  cél,  amit  hosszas  „felkészülés”  során  kell  elérni  a  különböző  hajléktalanszállókón,  hanem  a  segítő  munka  és  a  továbblépés  kiindulópontja.  Az  Elsőként  lakhatás  programban  a  szociális  munkások  feladata,  hogy  a  lakhatás  megtartásában  és  az ügyfél  egyéb szociális és egészségügyi problémáinak megoldásában segítsenek.   Az  elsőként  lakhatás  módszert  elsőként  az  1990­es  években  az  USA­ban  próbálták  ki,  ahol  ez  azóta  államilag  támogatott  programmá  vált,  és  már  több  európai  országban  is  alkalmazzák.  Az  elsőként  lakhatás  bevezetését  Magyarországon  A  Város  Mindenkié  kezdeményezte,  amely  a  Kőbányai  Önkormányzattal  együttműködésben  2012  óta  már  8  hajléktalan  embert  jutatott  16 szociális  bérlakásba.   A  kőbányai  program  lényege,  hogy  a  hajléktalan  emberek  korábban  üresen  álló  lakásokat  kapnak  meg,  amelyeket  civil  szervezetek  és  az  önkormányzat  támogatásával  felújítanak  és  lakhatóvá  tesznek.  Így  az  önkormányzat  kifejezetten  jól  jár,  mert  üresen  álló  lakásai  külső  források  bevonásával  újra lakhatóak lesznek, miközben korábban utcán  élő  emberek  biztonságos  és  megfizethető  otthonhoz  jutnak.  Ma  már  ennek  a  programnak  a  megvalósításában  gyakorlatot  szerzett  a  Habitat  for  Humanity  és  a  Twist  Olivér  Alapítvány  is,  valamint  megalakult  az  Utcáról  Lakásba  Egyesület,  amely  elsődleges  céljának  az  elsőként  lakhatás programok széles körű terjesztését tűzte ki.  Egyetértve  a  kerület  Integrált  Városfejlesztési  Stratégiájával,  az  AVM  is  úgy  látja,  hogy  a  közterületi  hajléktalanság  Óbuda–Békásmegyer  egyik  legégetőbb  problémája. A fedél nélkül élő  emberek  az  elhelyezésére  a  hajléktalanellátó­rendszerben  található  férőhelyek  bővítése  helyett  azt  javasoljuk,   hogy  Óbuda–Békásmegyeren  is  vezessenek  be  elsőként  lakhatás  programot,  amelynek  keretében  évente  10  fedél  nélkül  élő  ember  kerülhetne  önkormányzati  bérlakásba .   

d) Kilakoltatás önkormányzati bérlakásból  A  megfelelő  elhelyezés  nélküli  kilakoltatás  olyan  embertelen  és  jogsértő  gyakorlat,  amely  hatalmas  károkat  okoz  az  egész  társadalomnak .  Ha  egy  család  az utcára kerül, a szülők nagy  eséllyel  hajléktalanszállón,  a  gyermekek  pedig  állami  gondozásban  végzik.  Azon  kívül, hogy ez  a  gyakorlat  embertelen,  gazdaságilag  is  értelmetlen,  hiszen  az  átmeneti  elhelyezés  –  amely  gyakran  tartóssá  válik  –  összességében  sokkal  többe  kerül  az  államnak,  mintha  a  családoknak  megfelelő lakhatást biztosítanának.  Annak  érdekében,  hogy  Óbuda–Békásmegyer  legyen  az  első  olyan  kerület  Budapesten,  amely  hivatalosan  is  megfelel  a  Magyarország által is elfogadott nemzetközi emberi jogi elvárásokna k,17  azt  javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat  hozzon  rendeletet  az  elhelyezés  nélküli  kilakoltatások  tilalmáról.  Álláspontunk  szerint  ennek  a  tilalomnak  hosszútávon  minden  16

  Kovács  Vera:  A  Város  Mindenkié  csoport  „Utcáról  lakásba”  kísérlete  Kőbányán.   Esély ,  2014.  (25.  évf.)  1.  sz.  92­106. old  17   ENSZ  (1991):  Gazdasági,  Szociális  és  Kulturális  jogok  Bizottsága,  Általános  megjegyzések  4,  Ensz  dokumentum  E/1992/23,  III­as  függelék  114.  Európa  Tanács (2009):  Recommendation of the Commissioner for Human Righs on the  Implementation of the Right to Housing.  CommDH (2009) 5. Strasbourg. 

    8 

tulajdonosi  státuszú  lakásra  vonatkoznia  kell,  középtávon  (tehát  a  következő  években)  viszont  feltétlenül  javasoljuk  bevezetését  az  önkormányzati  tulajdonú  lakások  esetében.  Az  elhelyezés  nélküli  kilakoltatások  elkerülése érdekében az önkormányzatnak bővítenie kell szociális bérlakás  állományát,  bővítenie  kell  az  átmeneti  intézményi  elhelyezés  (családok  átmeneti  otthona  vagy  szobabérlők  háza)  férőhelyeit,  a  tartozások  felhalmozását  megakadályozó  és  a  felhalmozott  adósságok  hathatós  kezelését  biztosító  mechanizmusokat  kell  bevezetnie,  szorosan  együtt  kell  működnie a veszélyeztetett családokkal és a kerületben működő végrehajtókkal.  A  Város  Mindenkié  álláspontja  szerint  az  elhelyezés  nélküli  kilakoltatás  minden  esetben  elfogadhatatlan  és  indokolatlan.  Amennyiben  a lakásban tartás minden lehetőségét kimerítette az  önkormányzat,  és  minden  olyan  lehetőség  megvalósíthatatlannak  bizonyul,  melynek  eredményeképp  a  kilakoltatás  elkerülhető  lenne, akkor az AVM a következő megoldásokat tartja  elfogadhatónak:  gyermekes családok esetében a családok átmeneti otthonában, vagy hasonló  lakhatási  feltételeket  biztosító  intézményben  való  elhelyezést;  gyermektelen  háztartások  esetében  pedig  az  ún.  szobabérlők  házát  tekintjük  olyan  minimumnak,  mely  autonóm  életlehetőséget  és  időbeosztást  tesz  lehetővé.  Az  intézményi  elhelyezés  azonban  kizárólag  átmeneti krízismegoldásnak tekinthető, nem pedig valódi, tartós megoldásnak.   

e) Gyermek családban tartása  Sok  családból  emeli  ki  a  gyámhatóság  a  gyerekeket  azért,  mert a gyermekek számára nem  megfelelőnek  ítélik  a  család  lakásviszonyait.  Javasoljuk,  hogy  a  Óbuda–Békásmegyeri  Önkormányzat  vállaljon  garanciát  arra,  hogy  lakhatási  nehézségek  miatt  egyetlen  gyereket  sem  emelnek  ki a családjából. Ilyen esetekben az önkormányzat nyújtson a családnak célzott szociális  támogatást  (anyagi  erőforrást,  szolgáltatásokat,  tanácsadást)  ahhoz,  hogy  a  lakásproblémáikat  orvosolni  tudják,  illetve a fenti módokon segítse megfelelő lakáshoz jutásukat. Ez már akár rövid  távon  is  sokkal  költséghatékonyabb  megoldás  a  gyermekek  elválasztásánál,  nem  beszélve  az  érintett szülőknek és gyerekeknek okozott felmérhetetlen károk elkerüléséről.  Elkerülhetetlen  lakásvesztés  esetén  az  önkormányzat  minden  esetben  biztosítson  helyet  a  család  összes  tagja  számára  egy  budapesti  családok  átmeneti  otthonában,  egészen  addig,  ameddig  nem  tud  számukra  önálló  lakhatási  lehetőséget  biztosítani.  Ennek  érdekében,  ha  szükséges,  az  önkormányzat  bővítse  a  családok  átmeneti  otthonában  fenntartott  helyeket,  de  kizárólag  olyan  formában,  amely  nem  termeli  újra  a  tömegszállások  nyújtotta  körülményeket,  hanem lakóotthonszerűen, minden családnak privát teret biztosítva nyújt szállást .   

f) Lakásvesztés megakadályozása (pénzbeli ellátások)  A  hajléktalanság  megelőzése  az  önkormányzat  törvényben  rögzített  kötelezettsége.   A  lakásvesztés  egyik  legfontosabb  oka  ma  Magyarországon  a  tartozások  felhalmozódása,  amelyet  az  önkormányzat  mindenekelőtt  a  helyi  pénzbeli  ellátásokkal  akadályozhat  meg.  Ennek  érdekében azt javasoljuk, hogy az az önkormányzat 

9 

● a   helyi   minimumjövedelem­rendszer  bevezetésével  biztosítsa  a  minimálisan  elfogadható  jövedelemhez  való  hozzáférést  minden  a  kerületben  élő  lakó  rászoruló  18 számára ;   ● működtessen   minden  a  kerületben  élő  ember  számára  hozzáférhető  lakásfenntartási  támogatási  rendszert ,  amely  biztosítja, hogy a rászoruló háztartások nem kényszerülnek  arra,  hogy  a  jövedelmük  elfogadhatatlanul  magas  hányadát  lakhatásra  költsék.  Ez  a  jelenlegi  lakásfenntartási  támogatáshoz  képest  radikálisan  magasabb  támogatást  kell,  hogy jelentsen;  ● működtessen   minden  a  kerületben  élő  ember  számára  hozzáférhető  adósságkezelő  szolgáltatást,   amely  nem  rekeszti  ki  a  rászoruló  háztartások  jelentős  részét  különböző  megszorító  feltételekkel,  és  amely  hathatós  védelmet  nyújt  minden  együttműködő  háztartás  számára  a  lakhatása  megőrzéséhez,  a  legsérülékenyebb  csoportok  számára  (idősek,  betegek,  fogyatékkal  élők,  várandós  nők,  gyermekes  szülők,  volt  állami  gondozottak)  pedig  lényegében  garanciát  jelent  az  elhelyezés  nélküli  kilakoltatások  19 megelőzésére;   ● külön   adósság­konszolidációs  program  keretében  engedje  el  a  rászoruló  háztartások  önkormányzat felé fennálló adósságának jelentős részét;  ● az  illetékességi  körébe  tartozó   közfoglalkoztatási  programok  esetében  biztosítson  megfelelő  munkakörülményeket  és  jövedelmet  is  a  közfoglalkoztatottak  számára  akár  a  minimumjövedelem­programon  keresztül,  akár  az  „egyenlő  munkáért  –  egyenlő  bért”  alapelv országos megsértésének helyi korrekciójával;  ● biztosítsa  (akár  önkéntes  munkalehetőségek  biztosításán  keresztül  is),  hogy   egyetlen  hosszútávú  munkanélküli  sem  veszti  el  a  segélyekre  való  jogosultságát  azért,  mert  nem jut munkához vagy közfoglalkoztatáshoz; 

18

  Ezzel  összefüggésben  javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat  döntéshozói  tanulmányozzák  a  pénzbeli  ellátások  új  rendszeréről  szóló  zuglói  rendeletet  (Budapest  Főváros  XIV.  Kerület  Zugló  Önkormányzata  Képviselő­testületének  7/2015.  (  II.  27.)  önkormányzati  rendelete),  amely  az  azt  megalapozó   szakmai  koncepcióval  (Misetics  Bálint,  Samu  Flóra,  Scharle  Ágota,  Váradi  Balázs:  Koncepció  a  zuglói  pénzbeli  szociális  ellátások  átalakítására  átalakítására.  Budapest  Intézet,  2015.  február  26.)  és  az   AVM  Zuglói  Önkormányzat  számára  készített  javaslataival  összhangban  bevezette  –  mint  új  támogatási  formát  –  a  „minimumjövedelem  juttatást”.  Fontosnak  tartjuk  megjegyezni  azonban,  hogy  a  minimumjövedelem  rendszerek  célja  a  megélhetéshez  szükséges  minimális  jövedelem  biztosítása  minden  arra  rászoruló  háztartásnak,  amihez  a  zuglói  rendeletben  egyelőre  szereplő  (fogyasztási  egységre  jutó)  26  000  forint  nyilvánvalóan nem elégséges.  19    Ezzel  kapcsolatban  szintén  szeretnénk  felhívni  az  önkormányzati  döntéshozók  figyelmét  a  hivatkozott  zuglói  rendelet  40.  §­ában  szereplő  azon  szabályozásra,  amely  szerint  „különösen  indokolt  esetben”,  a  rászoruló  háztartások  egy  szűkebb  köre  számára  az  önkormányzat  (alsó  határ  megjelölése  nélkül)  alacsonyabb  önrészt,  és  (felső  határ  megjelölése  nélkül)  magasabb  támogatást  is  megállapíthat,  amennyiben  a  háztartás  jövedelme  nagyon  alacsony,  „a  háztartás  legalább  egyik  tagja  várandós  nő,  tartósan  beteg,  kiskorú,  fogyatékkal  élő  személy,  egyedülálló  60 év feletti  kérelmező”,  illetve  „amennyiben  a  háztartás  kiskorú  tagja(i),  anyagi  vagy  lakhatási  problémák  miatt  veszélyeztetett(ek)”.  Ha  az  Újbudai  Önkormányzat hasonló szabályozást alkotna és azt a hajléktalanság megelőzése, és  a  gyermekek  anyagi  okokból  történő  állami  gondozásba  vételének  –  jogsértő,  embertelen  –  gyakorlatának  visszaszorítása  érdekében megfelelően alkalmazná, az nagyon jelentős védelmet jelentene a kerület leginkább rászoruló  lakosai számára, és jelentős mértékben hozzájárulna az elhelyezés nélküli kilakoltatások elkerüléséhez.  

10 

● alakítson  ki  egy  olyan   átlátható,  méltányos,  és  az  érintettek  bevonásával  kialakított  rendszert,  amelyben  a  közfoglalkoztatáshoz  való  hozzáférést  alapvetően  a  háztartások  rászorultsága határozza meg.    

g) Fizikai akadálymentesítés   A  fogyatékosügyi  törvény  5.  §­a  kimondja,  hogy  minden  fogyatékos  személynek  joga  van  a  számára  akadálymentes,  érzékelhető  és  biztonságos  épített  környezetre.  Ennek  ellenére  az  önkormányzati  ingatlanok,  ide  értve  a  lakásokat  is,  többnyire  nem  felelnek  meg  a  fogyatékos  emberek  alapvető  szükségleteinek.  Budapesten  az  emeletes  házak  nagy  részében  nincs  lift,  ami  nemcsak  mozgássérülteknek,  hanem  a  várandós  nőknek,  babakocsival  közlekedő  szülőknek,  asztmásoknak,  időseknek  is  nagy  nehézségeket  okoz.  A  legtöbb  önkormányzati  lakás  nem  akadálymentes  és  fizikailag  nehezen  megközelíthető.  A  hozzáférhető  lakhatást  biztosító  eszközök  nagyon  drágák  (pl.  ajtócsengő  villogó,  gáz­,  vízjelző  villogó),  és  az  ezekre  elérhető  támogatás  nem  mindig  fedezi a költségeket.  Mivel a törvény által meghatározott határidők az  önkormányzati  tulajdonú  ingatlanok  akadálymentesítésére  régen  lejárt  anélkül,  hogy  érdemi  fejlődést  történt  volna,  azt  javasoljuk  Óbuda–Békásmegyer  Önkormányzatának,  hogy  tűzzenek  ki  egy  saját,  kerületi  határidők  ezen  kötelezettségek  teljesítésére,  amely  maximum 5 éven belül minden törvényi kötelezettségnek eleget tesz.  Annak  érdekében,  hogy  a  Óbuda–Békásmegyeren  élő  fogyatékos  emberek  is  egyenlő  eséllyel  juthassanak  megfelelő  lakhatáshoz,   javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat vezessen be minimum  kvótát  a  fogyatékkal  élők  számára  az  önkormányzati lakások bérbeadásánál. Ezen kívül, a  lakások  kiadásánál  az  önkormányzat  fordítson  kiemelt  figyelmet  a  lakó  speciális  szükségleteire  (pl.  lift,  földszinti  lakás,  vezető  csík  felfestése),  illetve  fogyatékos  ember  esetében,  ha  ezt  igényli,  az  önkormányzat  vállaljon  kötelezettséget  a  minimálisan  szükséges  technikai felszerelések biztosítására .   

4.3 Szolgáltatások az ellátórendszerben, kunyhóban és utcán élő embereknek  Noha  a  szociális  ellátórendszer  önmagában  nem  számolja  fel  a  hajléktalanságot,  a  különböző  szociális  szolgáltatások  elengedhetetlenek  a  krízishelyzetek  kezeléséhez  és  ahhoz,  hogy  a  rászo ruló  emberek  is  hozzáférjenek  alapvető  ellátásokhoz.   Óbuda–Békásmegyeren  egyetlen  szervezet  tart  fenn  intézményt  hajléktalan  emberek  számára:  a  Máltai  Szeretetszolgálat. Nappali  melegedőjük  100  embert tud ellátni, éjjeli menedékhelyük 19 nőknek és 50 férfiaknak fenntartott  férőhellyel működik.  A  nyilvános  illemhelyek  hiánya  egész  Budapesten  hatalmas probléma, ami mindenkit érint, nem  csak  a  hajléktalan embereket. Az utcán élő embereknek azonban ez különösen nagy probléma, és  az  illemhelyek  hiánya  sok  feszültséget  is  okoz  többek  között  a  fedél  nélkül  élő  emberek  és  a  többi  lakó  között.  Ennek  a  helyzetnek  a  megoldása  érdekében  azt  javasoljuk  az  önkormányzatnak,  hogy   alakítson  ki  Óbuda–Békásmegyer  főbb  csomópontjaiban  nyilvános  illemhelyeket,  amelyek  közül  néhány zuhanyzóval is el van látva. Ezeknek az illemhelyeknek  az  üzemeltetése  munkahelyet  is  teremthet  például  a  közmunkaprogramban  résztvevő  emberek  számára.  Az  illemhelyeket  ingyenesen  lehessen  igénybe  venni,  hétvégén  és  ünnepnapokon  is,  11 

egy  részüket  pedig  éjjel­nappal.  Az  ingyenesség  biztosítására  léteznek  gazdasági  konstrukciók,  melyek nem is feltétlenül igényelnek plusz forrásbevonást az önkormányzat részéről.   A  kerületben  számos  helyen  élnek  emberek  sátorban  vagy  saját  építésű  kunyhóban.  Esetükben,  ha  az  érintettek  igénylik,  azt  javasoljuk,  hogy   az  önkormányzat  biztosítson  olyan  alapvető  szolgáltatásokat,  mint  a  szemétszállítás,  akár  alacsony  díj fejében is . Ez nagyban segítené az  érintettek  és  a  helyi  lakosság  közötti  feszültségek  megoldását,  illetve  lényegesen  javítja  az  érintettek  életszínvonalát  és  a  kerület  közterületeinek  állapotát  is.  Mind  a  hajléktalan  embereknek,  mind  a  lakásban  élő,  de  mosógéppel  nem  rendelkező  szegény  embereknek  fontos  szolgáltatást jelentene egy (alacsony díj fejében használható)  nyilvános mosoda létrehozása .   Végül,  azt  javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat   fogadjon  el  egy  protokollt  a  kunyhóban  élő  emberekkel  kapcsolatos  eljárásokról,  amely  biztosítja,  hogy senkit ne lehessen önkényesen,  megfelelő  elhelyezés  nélkül  kilakoltatni  saját  építésű  otthonából .  Ezzel  biztosítható  lenne,  hogy  soha  többé  ne  történhessen  olyan  önkényes  kunyhórombolás,  mint  2011  őszén,  amellyel  kapcsolatban  a  bíróság  a  Óbuda–Békásmegyeri  Önkormányzatot  jogerősen  el  is  marasztalta  2014­ben.   

4.4 Helyi demokrácia  A  kerületi  önigazgatás  lényege,  hogy  a  helyi  lakosok  képesek  legyenek  érdemben  beleszólni  a  helyi  ügyek  intézésébe.  Az  alacsony  jövedelmű,  hátrányos  helyzetű,  fogyatékkal  élő  emberek  számára  különösen  nehéz,  hogy  tudomást  szerezzenek  arról,  hol  és  hogyan  tudják  érdekeiket  érvényesíteni,  ezért  A  Város  Mindenkié  évek  óta  azért  küzd,  hogy  a  kirekesztett  emberek  jól  informáltak  legyenek  a  közügyekkel  kapcsolatban,  ismerjék  az  érdekérvényesítés  fórumait,  és  képesek legyenek megfogalmazni véleményüket az őket érintő kérdésekben.  Ahhoz,  hogy  Óbuda–Békásmegyeren  a  gyakorlatban  is  érvényesülni  tudjon  a  helyi  szintű  demokrácia  eszméje  fontos,  hogy   a  kerületi  önkormányzat  honlapjának  felépítése és kivitele  felhasználóbarát  legyen ,  és  minden  gyakorlati  információt  könnyen  meg  lehessen  rajta  találni.  Kerüljön  fel  a  megválasztott  polgármester  programja  is  az  önkormányzat  honlapjára,  hogy  a  választópolgárok nyomon tudják követni annak megvalósítását.  A  kerületi  médiumokat ,  amelyek  eddig  elsősorban  kampánycélokat  szolgáltak,   át  kell  alakítani  olyan  felületekké,  amelyek  minden  lakos  számára  hasznos  információkat  közvetítenek,  és  a  helyi  ügyek  megvitatásának  érdemi  terepévé  válnak.  A  helyi  médiumok  esetében is vezessék be az akadálymentesítést (pl. automatikus feliratozás).  Javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat  tegye  lehetővé,  hogy  a  lakosok  időben tudomást szerezzenek  minden,  a  képviselőtestület  elé  kerülő  rendeletről  és  véleményezni  is  tudják  azokat.  A  lakosság  intenzívebb  bevonáshoz   több  lakossági  fórumra  és  közmeghallgatásra  van  szükség ,  akár  konkrét témákra külön lebontva. 

12 

Azoknál  az  önkormányzati  egyeztetéseknél,  ahol  egy  sérülékeny  csoportról  van  szó  (pl.  hajléktalan,  fogyatékos  emberek),  alapvetés  legyen,  hogy  az  érintettek  képviselői  és  nem  csak az ellátásukat végző szervezet is jelen vannak a megbeszélésen.  Végül felhívjuk az önkormányzat figyelmét, hogy Óbuda–Békásmegyeren mind a mai napig nem  teljesültek  azok  a  feltételek,  amelyeket  az  1998­as  fogyatékosügyi  és  2009­es  jelnyelvi  törvények,  valamint  a  Fogyatékossággal  élő  személyek  jogairól  szóló  ENSZ  egyezmény  írnak  elő.   Követeljük,  hogy  a  fogyatékos  emberek  egyenlő  hozzáférése  érdekében  az  Óbuda–Békásmegyeri  Önkormányzat  maradéktalanul  hajtsa  végre  a  törvény  minden  rendelkezését,  amely  többek  között  minden  önkormányzati  ügyintézésnél  előírja  az  akadálymentesítést  (pl.  jelnyelvi  tolmács).  Ahhoz, hogy a különböző képességekkel rendelkező  ügyfelek  hatékonyan  tudják  ügyeiket  intézni,  az  önkormányzat  vezessen  be  piktogramos  és  könnyen értelmezhető szövegeket az önkormányzat ügyintézés során.    

4.5 Szemléletformálás  A  lakáspolitikai  intézkedéseken  túl  az  önkormányzat  ahhoz  is  jelentősen  hozzájárulhat,  hogy  a  kerület  lakói  a  hajléktalan  és  lakásszegénységben  élő  embereket  egyenrangú  állampolgárként  fogadják el.  Javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat   indítson  kampányt a kerületi médiafelületek, könyvtárak,  óriásplakátok,  iskolák  és  művelődési  házak  segítségével,  amelyben  a  hajléktalansággal  és  lakáshelyzettel  kapcsolatos  tényeket  és  tévhiteket  mutatják  be ,  illetve  azt  is,  hogy  a  kerület  mit  tesz  és  mit  tervez  tenni  a  lakásszegénység  csökkentése  érdekében  és  ez  hogyan  szolgálja  az  egész közösség jólétét.   Tapasztalataink  szerint  az  előítéletek  leküzdésének  leghatékonyabb  eszköze,  ha  a  lakással  rendelkező  embereknek  van  lehetőségük   személyes  találkozásra,  beszélgetésre,  tapasztalatcserére  a  hajléktalan,  szegénységben  emberekkel.  A  fiatalok  szemléletének  formálása  elengedhetetlen  ahhoz,  hogy  szolidáris,  felelős  és  öntudatos  felnőttként  nőjenek  fel,  ezért  javasoljuk,  hogy  a  kerület  vezesse  be  a  Menhely  Alapítvány  és  A  Város  Mindenkié  által  közösen  kidolgozott  „Első  kézből  a hajléktalanságról” című programot minden kerületi általános  és  középiskolában.  Ezen  túl  javasoljuk,  hogy  az  önkormányzat  szervezzen  vagy  támogasson  hajléktalan  emberek  által  vezetett  városnéző  túrákat,  élőkönyvtárat,  továbbá  sportmérkőzéseket  hajléktalan  emberek  bevonásával.  Ha  a  kerületi  lakosság  elfogadóbb  lesz  a  hajléktalan  emberekkel  szemben,  a  helyzetüket  segítő  önkormányzati  intézkedéseket  is  sokkal  inkább  el  fogják fogadni, illetve támogatni.   

   

 

13 

                                        A Város Mindenkié  [email protected]  www.avarosmindenkie.blog.hu  Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996)   

14