A Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Szövetsége

2012. június

XV. ÉVFOLYAM 2. szám

a Mi lapunk

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa

A Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Szövetsége A szövetség, a nyugdíjasok (nyugállományúak) klubjai ebben az évben 20 évesek. Mindenki előtt ismert és egyetértéssel elfogadott, hogy a pénzügyőrség, majd a vámőrséggel való egyesülést követően Vám- és Pénzügyőrség – a mai napig is – olyan, mint egy nagy család. Tagjai ismerték és elismerték, tisztelték egymást, összetartottak. Kivétel csak igen ritkán fordult elő. A jó és a tisztességes kapcsolat volt jellemző szolgálatban és szolgálaton kívül egyaránt. Érthető, hogy a nyugállományba helyezés után is találkoztak, akik addig gyakran voltak együtt. A találkozás helye természetesen a Mátyás utcai klub volt. Emlékezetem szerint a klubban esténként együtt sörözgettek, beszélgettek: Tihanyi Béla, Kovács László, Lestyán Tibor, Szombathy Gyula és mások. Ezt Tihanyi Béla mondta el nekem, annak idején, bizonyára volt még más is, de több névre nem emlékszem. Közöttük merült fel az a gondolat, hogy jó lenne egy klub, ahol mód lenne rendszeres találkozásra, programok lennének, és kulturáltan, igényesen tölthetnék szabadidejüket, ahova minden nyugállományú pénzügyőr eljárhatna. Tihanyi Béla és társai a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságának vagy valamelyik alsófokú szervének vezetői vagy beosztottai voltak. Dr. Szente Gyula vezérőrnagy, országos parancsnokhelyettes korábban a főváros parancsnoka volt, jól ismerték egymást. Tihanyiék javasolták a nyugdíjasklub létesítését. Arra kérték dr. Szente vezérőrnagy urat, hogy segítse őket, támogassa elképzelésük megvalósítását. Miután dr. Szente Gyula egyetértett a javaslattal, közösen, testületi egyetértéssel, létrehozták a fővárosban az első klubot, melynek az országos parancsnoksági klub megalakulásáig minden fővárosi nyugállományú pénzügyőr tagja lehetett. Dr. Szente Gyula vezérőrnagy – a fáradságot, a lehetetlent nem ismerő, nagyon lelkiismeretes és elkötelezett – kreatív tevékenysége nélkül a nyugdíjas szövetség nem lenne, vagy nem lenne olyan, amilyen. A szövetség összefogja a vám- és pénzügyőrség minden nyugállományba helyezett tagját, valamint a szerződéses és a nyugállományú tagjainak hozzátartozóit is. Az ország egész területén, minden jelentős helyen – esetenként kevésbé jelentős helyen is – működik nyugdíjasklub. Dr. Szente Gyula l992–2001 között volt a szövetség elnöke. Az évtizedes korszakos tevékenységét, alkotását mindenki – nemcsak a nyugállományúak – minden országos parancsnok és illetékes vezető is tárgyilagosan elismerte és méltatta. Az ő kezdeményezésére már l993-ban megszervezték az első – és azóta minden évben

megtartott – Országos Nyugdíjas Találkozót. Ez olyan, meggyőződésem és legjobb ismereteim szerint, már az első alkalomtól kezdődően, változatlanul és folyamatosan, hatalmas érdeklődéssel kísért esemény, amely példátlan és semmivel össze nem hasonlítható. Az érdekeltek alig várják, hogy találkozhassak egymással. A kollégák, egykori tanfolyamtársak, barátok, ismerősök – még az ismeretlenek is –, bár az egyik Találkozó még be sem fejeződött, máris várják, tervezik a következőt. Hiszen gyakorlatilag, jellemzően ez az egyetlen olyan megbízható és ismételten visszatérő lehetőség, amikor rövidre szabott életünk során egymással találkozhatunk. Az, hogy mennyire így van ez, megnyugtató módon bizonyítja az a tény, hogy a találkozón van olyan, aki már csak bottal, vagy csak hozzátartozó – feleség, vagy ha már elhalálozott, gyermeke – segítségével tud részt venni. A szövetség elnökének a 2001. március 13-ai tisztújító küldöttközgyűlésen a szavazati joggal rendelkező küldöttek a hagyományos, titkos szavazással, egységesen a korábbi országos parancsnokot dr. Garamvölgyi Károly vezérőrnagy – időközben, érdemei elismeréseként altábornaggyá előléptetett – urat választották meg. Ez igen megtisztelő, a választók és a választott részéről egyaránt. Országosan is példátlan, hogy egy országos vezető nyugállományban is vállalja, hogy a korábban általa vezetett szerv nyugállományú tagjait, illetőleg azok szervezetét, szövetségét elnökként vezeti tovább. Az egyidejűleg megválasztott új elnökség tagjai is – helyszűke miatt név nélkül – mindnyájan ismert és tisztelt, a testületi életútjuk során kiváló egyéniségek voltak. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán (a VPOP-n) megalakult a nyugdíjasklub. Ezzel jelentősen megváltozott a helyzet, ugyanis – az átjárhatóság biztosítása miatt is – a korábbi, a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága (VPFP) Nyugdíjas Klubja mellett választási lehetőség nyílt arra, hogy ki-ki a neki leginkább megfelelő klub tagja legyen. Amíg ide eljutottunk, igen hosszú idő telt el, pro és kontra igen sok érv hangzott el. Az elmúlt mintegy húsz év alatt szinte felsorolhatatlanul sok változáson ment át – és mennyi alkotó szellemi és fizikai áldozatkészséget igényelt az az alkotótevékenység, amelynek eredménye, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Egyesületéből l998. március l2-én – küldöttközgyűlési, egyhangú határozattal végül is a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Szövetsége lett. Folyamatosan kialakult a jelenlegi szervezet

harminc körüli klubbal, szociális, kulturális, szabadidő-, sport- és egyéb közhasznú tevékenységgel. A nyugállományúak életében is, mint ahogy a testületünk, a vám- és pénzügyőrség esetében is igaz, hogy „semmi sem örök, csak a változás”, amelynek gyakorisága, főleg nagy száma miatt felsorolni sem lenne egyszerű. A változás most igaz csak igazán, amikor 143 év után – másodszori próbálkozásra ugyan, de most aztán végleg – megszűnt a vám- és pénzügyőrség, illetőleg egyesült az Adó- és Pénzügyi Hivatallal. Az új szervezet neve Nemzeti Adó- és Vámhivatal – NAV. Megnyugtató, hogy az átszervezések során minden vezető biztosította, hogy a hagyományok, nyugállományunk szövetsége, a testület múzeuma, zenekara stb. változatlanul megmarad.

Azt hiszem, hogy a jelenlegi – a Czikora András vezérőrnagy által vezetett – elnökségnek sem lesz könnyebb dolga, mint a korábbi elnökségeknek. Az eredményes munkához, kívánok eltökéltséget, jó akaratot és jó egészséget. Bízunk abban, hogy jó akaratban, segítőkészségben az új szervezet vezetői is számunkra kedvező döntéseket hoznak, Arnold Mihály a NAV vám- és pénzügyőri szakmai elnökhelyettese és dr. Vida Ildikó, a NAV elnöke is változatlanul támogatja a szövetséget nemes és nagyon nehéz feladatának teljesítésében. Dr. Bernáth István nyá. ezredes főtanácsos

Új korszak küszöbén Húszéves a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Szövetsége. Erre való emlékeztetéssel kezdte Czikora András elnök a küldöttközgyűlésen a felszólalását. A nyugdíjasklubok megalakulásával lehetővé vált a tartalmasabb időtöltés, a bezárkózásból való kitörés lehetősége a nyugdíjasok számára. A mindig is aktívak pedig tovább tevékenykedhetnek kedvükre e

Húszesztendős múltunk A napokban, otthoni rendrakás közben (ami nálam ritkán fordul elő), a régi nyugdíjas egyesületi (nem tévedés, akkor még ez volt a nevünk) tagkártyám került a kezembe. száma: T-005. A kiállítás dátuma: 1992. március 1. Molnár Feri, az akkori titkár (mindenes) állította ki. Az első tagsági kártyák egyike lehet, hiszen az alakuló ülést 134 résztvevővel február 25-én tartottuk. Ide írom az akkori vezetőség tagjainak névsorát, és tisztelettel adózom azoknak, akik ma már nem lehetnek közöttünk (és azoknak is, akik még most is, több-kevesebb sikerrel – és kudarccal – részt vesznek a nyugdíjas mozgalomban). Elnök: dr. Szente Gyula, elnökhelyettes: Tánczos Imre, titkár: Molnár Ferenc, gazdasági felelős: Fodor Miklós, szociális és kegyeleti felelős: Horváth István, érdekvédelmi felelős: Mihály Endre, szakmai felelős: Fehér Sándor, sport- és kulturális felelős: Tihanyi Béla. Ha az akkori vezetőség 50 százalékát kitevő, ma már nem élő kollégáimra (talán mondhatom, hogy barátaimra) gondolok, összefacsarodik a szívem, milyen kitűnő egyéniségek voltak! A testület széltében-hosszában ismert tagjai. Nekem nagy megtiszteltetés, hogy egy választási ciklusban velük dolgozhattam (akik közül néhányan parancsnokaim, mások beosztott társaim voltak). De nem ez volt a kezdet, hiszen korábban már működött egy baráti-kollegiális társaság, amelynek tagjai egymás iránti tiszteletből (szeretetből, megbecsülésből?) nyugdíjazásuk után, teljesen kötetlenül, minden hónap utolsó keddjén (ezt a hagyományt őrzi ma is a Budapesti Klub) összejöttek beszélgetni, kártyázni, vacsorázni. Évek múlva a VPKK (Vám- és Pénzügyőrség Központi Klubja, akkor ez volt a neve a Mátyás utcai objektumnak) vezetője, Szalóki Lajos kezdeményezésére megalakult a Nyugdíjas Bizottság. Ma már keveseknek dobban meg a szíve,

Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2012 szeptemberében megjelenő következő számunkhoz augusztus 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat és papír, vagy JPEGformátumú fényképeiket a [email protected] elektronikus levélcímre, vagy a VPNYOSZ 1475 Budapest Pf. 44 postacímre. A gyászrovathoz szükséges adatok: az elhunyt kolléga neve, utolsó rendfokozata, életkora, illetősége. Kérem a klubvezetőket, hogy a szerkesztőséghez is juttassák el a gyászhírt, ha szeretnék elhelyezni a lapban.

2

ha meghallja a vezetők nevét: Szombathy Gyula, Ambrusz József, Fülöp József, Dombi Józsefné, Horváth István és Tihanyi Béla. Sok anekdota, sok emlék fűződik a nevükhöz. A VPOP, dr. Terpitkó András országos parancsnok engedélyezte a testületi autóbusz költségmentes használatát évente négy alkalommal. (Ebből lett mára az évi 1 000 000 forintos utazási keret.) Nyugdíjazásomkor, 1989-ben még a bizottságba jelentkeztem, s néhány kiránduláson is részt vettem. Aztán a rendszerváltás után megjelent az egyesületi törvény. Ez adta a gondolatot dr. Szente Gyulának mint friss nyugdíjasnak, hogy a nyugdíjasokat egyesületbe kell összefogni. Vagy nyolcan-tízen vettünk részt az előkészítésben, hosszan vitatkoztunk a törvény értelmezésén, a mi lehetőségeinken és azon, hogyan lehetne a budapestieken kívül a vidéki nyugdíjasokat is összefogni. Aktuálissá tette ezt az akkori országos parancsnoknak, dr. Balogh Györgynek az a döntése, hogy 5 000 000 forinttal alapítványt tett a nyugdíjasok segítésére. Az alapítvány vezetésére dr. Terpitkó Andrást, a testület egykori országos parancsnokát kérte fel, aki elfogadta, és hosszú évekig teljesítette ezt a megbízatást. Ahogy visszaemlékszem (csak az egyre gyengülő memóriámra hagyatkozhatok), a megválasztott elnökség tagjai részesei voltak az előkészítő munkának. Azzal, hogy kívülről tudta nézni a gondjainkat, sokat segített dr. Köpf László, a VPSZKSK (Szociális, Kulturális és Sport Központ) akkori vezetője. Talán valaki másnak kellene elmesélnie, milyen úton és hová fejlődött az a mag, amelyet akkor mi elültettünk. A tagok száma csaknem megtízszereződött, közel 30 (jólrosszul) működő klubunk van. Tagjainkat, a helyi lehetőségeket kihasználva, színes programok várják. Húsz év után új kihívás előtt állunk. Biztos vagyok benne, hogy ennek is megtaláljuk a számunkra kedvező megoldását. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy most, mint nyugdíjasok, illetve „szolgálati járadékosok” fogjuk meg egymás kezét, és ne engedjük el! Több évtizedes, nem akármilyen munkával eltöltött élet áll mögöttünk, a még hátralévő éveket pedig, erre méltán büszkén, emelt fejjel fogjuk túlélni. Tánczos Imre

Köszönet Hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik fiam, ifj. Szili Dénes elhunyta alkalmából temetésén részt vettek, és részvétnyilvánításukkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek. Szili Dénesné

beszéde elején. Kiemelte a nyugdíjasokkal való törődés fontosságát, amely egyben minősíti az aktívak munkáját is. Támogatni kell azokat, akik már megtették a magukét, elvégezték a munkát. Ez nem csupán pénzkérdés, bár igaz, hogy 2012 takarékos év lesz. Az APEH és a VPOP sok nyugdíjasa, és a majd utánuk jövők is számíthatnak a segítségre. Legyen adóág és vámág a szövetségben, miként az a ténylegeseknél működik. Az adóági nyugdíjasokat előbb még meg kell találni, mert nem volt szervezetük, csupán néhány baráti társaság fogott össze kisebbnagyobb létszámú munkatársat.

Kérdések innen-onnan Felszólalási lehetőségükkel sokan éltek a küldöttek közül. Szabóné Kondi Mária Kecskemétről a hagyományőrzés fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a pénzügyőrségi lét valamilyen szinten megmaradjon ebben a nagy változásban. A pénzügyőri nyugdíjasklubok jövőbeni önállósága felől érdeklődött, amit mások is megtettek.

kereteken belül is. Ahol találtak ilyen személyt, ott meg is alakult, s működik a klub. A jó klubvezető el tudja simítani az esetleges nézeteltéréseket, a sértődékeny emberek pedig vagy elmaradnak a közösségi élettől, vagy megpróbálnak önkontrollt tartva beilleszkedni. Mert végül is a nyugdíjasok hogyléte a fő kérdés. Az uniós csatlakozással ugyan megszűntek a vámhivatalok, de a kollégák ott maradtak, a legtöbben nyugdíjasként. Számukra különösen fontos lehet a kapcsolattartás kollégáikkal, és a szövetségen keresztül a testülettel. Ezért dolgoznak sokan – önzetlenül, társadalmi munkában – a szövetség elnökségében és a klubokban egyaránt, és ehhez kapunk nagyon sok segítséget a vám- és pénzügyőri főigazgatóságoktól, igazgatóságoktól, végül, ám elsősorban a legfelső vezetéstől. Az elnök bevezetőjében körültekintően közelített a jelenlegi helyzet felé. Vagyis hogy a testület sorsát követve a nyugdíjas szövetséget is elérte az idők szele. Bár ez így nem hangzott el, de a közérthetőség miatt ki kell mondanunk: vagy elfogadjuk az új helyzetet és megmaradunk, vagy makacskodunk, és akkor nincs támogatás, visszatérhetünk a baráti összejövetelekhez valamely szórakozóhelyen, mint a kezdetekkor. Erről a küldötteknek kell a döntést meghozniuk. Az első változást az elnevezésünk jelentené. VPNYOSZ-ról NAVNYOSZ-ra módosulna, azaz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetségére hangzott el javaslat. Ehhez kapcsolódnak a további feladatok: az új szervezet kialakítása, az alapszabály módosítása, új költségvetés, új plakett terveztetése, a tagfelvételek felülvizsgálata. Végül az elnök köszönetet mondott mindenkinek a munkáért, a segítségért. Tájékoztatást kaptak pénzügyeinkről a küldöttek Szobota Gyula pénzügyi beszámolójából és Csorba Lászlótól, a felügyelőbizottság elnökétől. „De jó ilyen sok mosolygó arcot látni!” – jegyezte meg a NAV legfelső vezetőjének képviselője, Kiss Ferenc elnökhelyettes

Novák Mihályt, a gyulai klub vezetőjét csupán néhány hónap választotta el a nyugdíjas státustól, így szolgálati járadékosként folytatja társadalmi munkáját. Mint a gyulai vámhivatal egykori parancsnoka, kényszernyugdíjas kollégáival, volt beosztottaival tartja a kapcsolatot most is. Elmondta, hogy közülük sokan kényszerűségből őrző-védő feladatot látnak el, és szívesen visszajönnének a NAV-hoz ilyen munkakörben. Van-e erre lehetőség? Kérdésére nem kapott választ, de erre mi is kíváncsiak lennénk.

Értesítés Tisztelt és Kedves Nyugdíjas Olvasóink! Ha érdekel benneteket a Szobon–Vácon és a fővárosban működő vám- és pénzügyőrségi nyugdíjasklubokban folyó tevékenység, az ottani hírek és programok, akkor azokat keressétek meg a honlapunkon a www. balint.ewk.hu elérhetőségen. Szerkesszük közösen a közzétehető híreket! (A honlap szerkesztői)

3

Szabó László szintén szolgálati járadékos lett szolgálati nyugdíjasból, ő Szekszárdon vállalta el a klubvezetői feladatokat. Szavai szerint megszállottakra van szükség a nyugdíjasklubok működtetéséhez. Javasolta, hogy az alapszabályban rögzített 100 forint havi tagdíjat emeljük fel a duplájára jövő januártól, hiszen mindennek megy fel az ára, és a testülettől kapott támogatást így lehetne kiegészíteni a gazdagabb programok megvalósítása érdekében. Csapó Imre kecskeméti klubvezető az APEH és a VPOP egyesülését nem kényszer-, hanem vadházasságnak minősítette, és kifogásolta a névváltoztatási javaslatot is. Ha már a hagyományőrzést ennyire hangoztatják, akkor miért számolják fel mégis a vám- és pénzügyőrség bizonyos vívmányait? (Pedig akkor még nem is láthatta az elismerő okleveleket rejtő szép, kék színű mappát, mint újabb csapást a hagyományainkra. A pénzügyőrség színe ugyanis megalakulása, 1867 óta a zöld, miként az a múzeumunkban látható pénzügyminiszteri öltözék süvegén látható. Akkor az egész pénzügyi területre vonatkozott ez, így az adóhivatalokra is. Csak mi valóban megőriztük ezt a hagyományt, még ha el is kalandoztunk rövid időre a szürke szín világába. A zöld megmaradhatna a NAV színének, ez apró, de hasznos gesztus lenne a pénzügyőrök felé.) Nehezményezte továbbá, hogy hová lettek a régi pénzügyőrségi életet megörökítő fotók a Mátyás utcai klub faláról. Ez is a hagyományőrzés része volna. (E kérdésre az itt közétett felhívásban választ kapunk.) Varga Imre klubvezető a pécsi nyugdíjasok húsz évvel ezelőtti szövetkezésére emlékeztetett. A klubéletre mindig volt és van igény ma is Pécsett. Netye Mihály, a budapesti klub tagja felvetette, hogy mi legyen az „alvó” klubok sorsa. Fontos lenne tudni, hogy a pénzügyi évet mikortól kell számítani, mert a programszervezés miatt ez szükséges támpont. Magyarán: mikor kapjuk a pénzt? Nyílt szavazással foglaltak állást a küldöttek a fő kérdésről: hozzájárulnak-e a szövetség nevének megváltoztatá-

sához. Két tartózkodás mellett végül elfogadták a javaslatot, de már nem olyan mosolygós arccal, mint amilyennel érkeztek…

Közjóért munkálkodók Oldódott a hangulat, amikor elismerések átadásával folytatódott a közgyűlés. Arnold Mihály, a NAV elnökhelyettese dísztőrt nyújtott át Tánczos Imre ny. őrnagynak, Balogh Endre ny. őrnagy aranygyűrű tárgyjutalomban, Lantos Sándor ny. őrnagy a Szent Máté Érem ezüst fokozatában részesült érdemei elismeréseként. Írásbeli elnöki dicséretben részesítették Csorba László ny. ezredest, Bircsák Ardorján ny. zászlóst, Gombkötő Lajos ny. törzszászlóst. Egykori országos parancsnokunktól vehette át soron kívüli előléptetését alezredesi rangba Géczy Attila ny. őrnagy, őrnagyi rangba Horváth Zoltán ny. százados, főhadnagyi rangba Simon János ny. hadnagy. Sokéves, nyugdíjasokat segítő munkáját köszönte meg Gulyásné Rajnai Gabriella alezredes asszonynak Czikora András elnök a Nyugdíjasokért plakettel. Ebben az elismerésben részesült még Rózsa Róbert ny. százados, Bálint Zoltán ny. százados, Bárkovics Sándor ny. őrnagy, Bozányné Nemes Rita ny. százados, Egyed László ny. főhadnagy, Irinyi István ny. százados, Szobota Gyula ny. őrnagy, Tánczos Imre ny. őrnagy. Az elnöki bevezetőben elhangzott az is, hogy elismeréseket csak azok kapjanak, akik valóban sokat tesznek a nyugdíjas közösségekért. Ennek jegyében választották ki a most kitüntetett társainkat is. Volt mit megbeszélniük ebéd alatt a küldötteknek. Megérkeztek a huszadik születésnapját ünneplő VPNYOSZ küldöttgyűlésére, s távoznak, mint az újdonsült NAVNYOSZ tagjai. Egyelőre a köznyelvben a vám- és pénzügyőrség nyugdíjasairól meg az APEH nyugdíjasokról beszélünk. A tényleges állománynál használt adóági és vámági kifejezés kissé erőltetettnek tűnik a mi körünkben, de valahogy meg kell különböztetnünk egymást. Szóval, van és lesz témánk még egy ideig. B.G.J.

rok Szerkesztőségünkbe a s tó várunk olyan fényképeket, régi

Fo

képeslapokat, amelyeket szívesen megosztanának másokkal. A téma szabadon megválasztható, lehet testületi vagy családi jellegű; természetfotó; portré vagy csoportkép; növények, állatok, tárgyfotók; épületek, városok, falvak, régi vagy a mai korból valók. A fénykép mellé a beküldők olyan információt adnak, amit jónak gondolnak. Ha történet fűződik hozzá, azt is szívesen fogadjuk. Papírkép és digitális fotó egyaránt küldhető. Egészen friss az élmény. A veszprémi klub majálisára voltam hivatalos Balatonfüredre. Már a Kéthly Károly utcában érezhető volt a bográcsból áradó ínycsiklandó illat. A nyárias verőfényben csodálatos kék füst terjengett Kanczler László és bográcsa felett-körül, aminek ő nem biztos, hogy örült, engem viszont elbűvölt a szép látvány. Megörökítettem a pillanatot, s milyen jól tettem! Nem volt időm ugyanis megkóstolni a magyaros remeket, mert indult a vonatom vissza Budapestre. Így aztán sűrű nyeldekléssel csodálom a felvételt azóta is, amely remélem, elég jól érvényesül itt fekete-fehérben. bgj–VPOP Klub

4

Az egészségügyi szolgáltatások változásai Sokunkat érintő kérdésben született döntés a NAV elnöksége részéről. A változások főként a budapesti és a közép-magyarországi nyugdíjasainkat érintik, és mindazokat, akik eddig is igénybe vették a Fiumei úti Egészségügyi Központ szolgáltatásait. Miként várható volt, a NAV KEKI által biztosított egészségügyi szolgáltatások igénybevételére jogosult személyek körét, valamint a térítésmentesen igénybe vehető ellátások körét szűkítették. Erről tájékoztatjuk olvasóinkat azzal a tanáccsal, hogy saját ügyükben maguk is érdeklődjenek, mielőtt a rendelőbe indulnának. 1. A jogelőd vám- és pénzügyőrség szerveitől 2010. december 31-ig hivatásos és közalkalmazotti állományból nyugállományba helyezettek a NAV KEKI által működtetett egészségügyi szolgáltatások közül saját jogú igényjogosultként vehetik igénybe: a) az OEP-finanszírozott felnőtt háziorvosi alapellátás szolgáltatásait az E-Alap terhére; b) a nem OEP-finanszírozott járóbeteg-szakellátásokat (a nőgyógyászati, a fogászati és szemészeti ellátás kivételével) térítésmentesen; c) a nem OEP-finanszírozott nőgyógyászati és fogászati ellátást térítéskötelesen.

2. 2011. január 1-jét követően a NAV hivatásos állományából, illetve a NAV központi vámszakmai szervei és a NAV középfokú vámszervei kormánytisztviselői, kormányzati ügykezelői és munkavállalói állományából nyugállományba helyezettek a NAV KEKI által működtetett egészségügyi szolgáltatások közül saját jogú igényjogosultként vehetik igénybe: a) az OEP-finanszírozott felnőtt háziorvosi alapellátás szolgáltatásait az E-Alap terhére, amennyiben a praxisba 2012. április 24-ét megelőzően jelentkeztek be. 3. az előző két pontban meghatározott nyugállományba helyezett személyi kör családtagjai – a saját jogú igényjogosult személy házastársa (özvegye), az eltartott gyermeke vagy olyan személy, akinek eltartására a biztosított saját háztartásában kötelezett – a NAV KEKI által működtetett egészségügyi szolgáltatások közül hozzátartozói jogon igényjogosultként vehetik igénybe: a) az OEP-finanszírozott felnőtt háziorvosi alapellátás szolgáltatásait az E-Alap terhére, amennyiben a praxisba 2012. április 24-ét megelőzően jelentkeztek be. Igénybe vehető szolgáltatások

Igényjogosultság típusa

1.

2.

3.

Nem OEP-finanszírozott egyéb járóbeteg-szakellátások

Térítésmentes – belgyógyászat – kardiológia a jogelőd vám- és pénzügyőrség szer– reumatológia veitől 2010. december 31-ig hivatásos – gyógytorna és közalkalmazotti állományból nyug– fizioterápia állományba helyezettek – szemészet – laboratórium 2011. január 1-jét követően a NAV hivatásos állományból, illetve a NAV központi vámszakmai szervei és a NAV középfokú vámszervei kormánytisztvi- ---------selői, kormányzati ügykezelői és munkavállalói állományából nyugállományba helyezettek az előző két pontban meghatározott nyugállományba helyezett személyi ---------kör családtagjai

OEP-finanszírozott Felnőtt háziorvosi alapellátás

Térítésköteles

– nőgyógyászat – fogászat

√

----------

√ Kizárólag 2012. április 24-ét megelőzően a praxisba már bejelentkezett személyek

----------

Felhívás! Az utóbbi időben a NAV KEKI Mátyás utcai nagytermének programja új funkcióval bővült. A NAV művészi hajlamú tagjai kiállításainak helyszínévé változott. Ez a tény juttatta az elnökséget arra a gondolatra, hogy a nyugdíjas szövetség tagjainak alkotásaiból is rendezzünk kiállítást, hiszen többen vannak, akik festenek, faragnak, fényképeket készítenek, hímeznek, verset, mesét írnak. Nem hagyhatjuk, hogy ezek feledésbe merüljenek! Kérek ezért minden nyugdíjas vagy leendő nyugdíjas kollégát, ha van ilyen barátja, ismerőse, tájékoztassa erről. A lebonyolítás menete a következő: Bejelentkezés, a bemutatandó tárgyak leírása. 2012. október l. Az anyag elfogadása, a szerzők értesítése: 2012. december 1. A kiállítás megnyitása: 2013. március 20. A nyugdíjas szövetség 2013. évi közgyűlésének megnyitása Kapcsolattartó: Tánczos Imre titkár: 06-1/3233-403 (kedd, péntek délelőtt), vagy mobilszámon: 06-30-327-5630, vagy e-mailen: [email protected]

5

Kezdeti lépések A tavaly szeptemberben tartott országos találkozón vett részt első alkalommal a vám- és pénzügyőrség nyugdíjasai között megfigyelőként az APEH nyugdíjasainak képviseletében dr. Bálint László György, dr. Bessenyei Gábor és Varga Sándor, akik állandó résztvevői azóta is a szövetség elnökségi üléseinek. Mivel az APEH-nak nem volt hasonló szervezete, alapjairól kell megteremteni, s egyben integrálni szövetségünkbe az adóági nyugdíjasok közösségei számára teret adó rendszert. Ennek az építőmunkának a kezdeti lépéseiről kérdezzük Varga Sándort. – Igaz, hogy hármunkat már az elmúlt év szeptemberében felkértek arra, hogy amennyiben megnyílik az út az APEH nyugdíjasainak a szövetséghez való csatlakozásához, segítsük, koordináljuk ezt a szövetség és az adó főigazgatóságok között, de ennek feltételei csak a NAV és a VPNYOSZ közötti együttműködési megállapodás aláírását, és az abban foglaltaknak a 2012. március 20-i küldöttközgyűlés általi jóváhagyását követően váltak adottá. Meg kellett várnunk az alapszabály ennek megfelelő módosítását is. Időközben a módosított alapszabályt figyelembe véve átdolgoztuk nyugdíjas kollégáink számára a klub működési szabályzatát és a belépési nyilatkozatot. Elkészítettük azt a levéltervezetet, amelyet a NAV elnöke az egyesülésről az adó főigazgatóságok vezetőinek annak végleges szövege jóváhagyását követően küldött meg az elmúlt hónapban, s felkérte őket e-mail címmel rendelkező nyugdíjas kapcsolattartó kollégák keresésére, s elérhetőségük számunkra történő megadására. Ezt megelőzően a NAV főigazgatóságai humánigazgatási főosztályain nyugdíjas ügyekkel foglalkozó, kapcsolattartó kollégák kerültek kijelölésre, elérhetőségüket nemcsak mi kaptuk meg, hanem az azzal kapcsolatos információkat átadtuk a szövetség elnökségének is. A 2012. május 8-i elnökségi ülésen ígéretet kaptunk arra, hogy megkapjuk az átdolgozott alapszabályt. Ez néhány napon belül meg is történt, Szobota Gyula gazdasági felelős kollégánk közreműködésével. Ezzel rendelkezésünkre állt az az információhalmaz, amelyet feltétlenül szükségesnek tartottunk eljuttatni az adó főigazgatóságokon dolgozó kollégáinknak ahhoz, hogy megkezdődhessen nyugdíjasainknak a szövetséghez csatlakozásának előkészítése érdekében kibontakozó munka. 2012. május 14-én a legszükségesebb információkat e-mail útján (levélben) és annak mellékleteiben eljuttattuk az adó főigazgatóságok humánigazgatási főosztályvezetőihez és az apparátusok nyugdíjas kapcsolattartóihoz. – Hogyan tudják elérni nyugdíjasaikat, mert bár néhány helyen működnek kis közösségek, baráti társaságok, a többség nem kötődik hasonló közösségekhez. – Vállalt feladataink közé tartozik az is, hogy közvetlenül vegyünk részt az egykori APEH Hivatali Központja nyugdíjasainak a szövetségről, az általa nyújtott lehetőségekről történő tájékoztatásában, belépésük szervezésében, koordinálásában. Jelenleg ezen a feladaton dolgozunk. Sajnos nyugdíjas kollégáink közül csak kevesek e-mail címe áll rendelkezésünkre, ezért számukra csak a NAV útján, postán tudunk információkat eljuttatni. Ez időigényes lesz, a postai címeket ellenőrizni, naprakésszé kell tennie a hivatalnak, nyomdai, sokszorosítási, postázási feladatokat kell elvégezniük, s csak ezután várható, hogy a nyugdíjasok közül többen jelezni fogják belépési szándékaikat a szövetség tagjai sorába. Hasonló folyamat fog lezajlani az adó főigazgatóságokon

6

is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a NAV apparátusának leterheltsége magas, s sorrendet is kellhet tervezniük feladataik végzésében. Nem lenne meglepő, ha emiatt is időigényesebb lenne ennek a feladatnak a segítése. – A vezetés részéről tehát megvan a segítő szándék, az önök szervező munkájához mire van szükségük még ezen kívül? – Véleményünk szerint megfontoltnak és türelmesnek kell lennünk, időt kell biztosítanunk ehhez a folyamathoz az eddig leírtakra tekintettel is, de azért is, mert az adóigazgatási területről nyugdíjba vonultak csupa új információval fognak most találkozni, az általunk biztosítotton túl egyéb kérdéseket is feltehetnek, mielőtt döntenének a belépésről. Ehhez sok segítséget kaphatnak a szövetség régiófelelőseitől és a klubok vezetőitől, s erre fel is hívtuk a figyelmüket. Örömünkre szolgál, hogy három főigazgatóság már a megyei nyugdíjas kapcsolattartók adatait is eljuttatta hozzánk, s ez további főigazgatóságoktól is várható. – Mivel a közgyűlés döntése alapján NAVNYOSZ-ra változott szövetségünk neve, hivatalosan is deklarálva az összeolvadást, A Mi Lapunk is tervezi a rendszeres híradást szervezőmunkájukról, majd az adóági nyugdíjas szervezetek életéről. Ehhez egy-egy jó tollú klubtagot kellene felfedezniük a közösségeknek már a kezdeti szakaszban. – Másik két kollégámmal hamarosan véleményt egyeztetünk arról, mennyi idő elteltével és mily módon fogunk tájékozódni a megkezdett szervezőmunka időarányos eredményéről. A legutóbbi elnökségi ülésen jeleztük, hogy a sajtó- és tájékoztatási munkával hármunk közül dr. Bálint László kolléga fog foglalkozni. A tudósítói hálózat is kiépül reményeink szerint, s A Mi Lapunk olvasói ezen a fórumon is megismerhetik majd egymást valamelyest. – Köszönöm a beszélgetést. B. Gados Júlia

Házunk tájáról A Mi Lapunk 1998-ban történt megalapítása óta nem fordult elő, hogy véleménykérés céljából megszondáztuk volna a lap széles olvasótáborát. A kérdés már az elején felmerül: vajon valóban széles-e ez az olvasótábor, ahogy mi azt feltételezzük abból kiindulva, hogy időt, költséget, fáradságot nem kímélve a megjelenés után azonnal eljuttatjuk a lapot minden klubunknak. A fogadtatásról azonban fogalmunk sincs. Nem tudjuk, hogy a terjesztésnek sok év alatt kialakult módja célszerű-e, az évenkénti négy példány mindegyike eljut-e az olvasóhoz, akinek mindenfajta véleményére kíváncsiak vagyunk. Hiszen minden igyekezetünk arra irányul, hogy érdekes, színvonalas, tanulságos írásokkal, hírekkel teli újságot adjunk a tisztelt olvasó kezébe. Ehhez viszont tudnunk kell, hogy mely írások nyerték el a tetszését, melyeké nem, van-e kedvenc szerzője, akinek az írásait szívesen olvassa. Van-e esetleg más téma is, ami érdekelné. Bizonyára a felsoroltakon kívül akad más észrevétel is, amit jó lenne, ha megosztanának velünk a közös nemes cél érdekében, hogy minden lapszám olyan legyen, amit epedve várnak az olvasók, majd a megszerzett kincs birtokában a minél hamarabbi elolvasás miatt egymás kezéből kapkodják ki. k.

K

L U B H Í R E K

A kölcsönös megbecsülés jegyében

Ilyen sok vendége még nem volt a veszprémi klub hagyományos (18. alkalommal megrendezett) majálisának, mint ezen a kellemes, napsütéses, szabadtéri programhoz éppen alkalmas napon. A Vám- és Pénzügyőrség Közép-dunántúli Főigazgatóságának vezetője, Molnár Tamás alezredes, a klubot patronáló NAV Veszprém Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója, Stark Attila alezredes, igazgatóhelyettese, Hauck Csaba százados, Terelmes Sándor őrnagy, főosztályvezető, a tapolcai szolgálati hely osztályvezetője, Szilasi Zoltán Szabolcs százados mellett ezúttal itt vendégeskedtek a székesfehérvári klub tagjai is Dobos Károly klubvezetővel az élen. A szövetség részéről Tánczos Imre titkár vett részt az összejövetelen. Vendéglátóink, a balatonfüredi pénzügyőri üdülő munkatársai Fuchs Anikó üdülővezetővel kiegészülve, s persze Horváth Lujzi, a klub vezetőségi tagja segédletével készítették elő az öreg diófa alatt – amit még Ottlecz Géza ültetett fia, Károly születésének emlékezetesebbé tétele okán, s amelynek jelzője természetesen csak a fára értendő – a megterített asztalokat, hordták ki a székeket, kínálták a vendégváró finomságokat. A bográcsban már javában puhult a lakoma lényege, amikor Horváth Károly klubvezető felszólalásra emelkedett, megnyitva a találkozót. Mindig is hangoztatott, a találkozó lényegét kiemelő gondolata: „A majálist a nyugállományú és a tényleges pénzügyőrök közös múltja, sorsa, illetve a kölcsönös megbecsülés jegyében kívánjuk megtartani. A kölcsönös megbecsülés jegyét nem csak itt és ma tudjuk igazolni, ez a munkánk segítése során is megmutatkozik.” A Magyar Királyi Pénzügyőrség 145 évvel ezelőtti alapításának emlékére és a pénzügyőri szakma tisztelete jegyében olvasta fel Hegedűs Lóránt egykori pénzügyminiszter 1926-ban megjelent, A halhatatlanok útja című írásából vett idézetet. „Te pedig, olvasó, ha látsz egy szemlészt, aki megbosszant, mert sovány lézungjáért az államkincstár pénzét keresi rajtad, ne felejtsd el, hogy míg vigyázóból szemlésszé lépett elő, néki sok mindent meg kellett tanulnia. Így tanulnia kellett egy kevés közjogot, sok pénzügyi jogot, némi vegytant (mert másképpen

. . . .

nem venné észre, amikor a szeszmérő dobján kiugrik a piros zászló), és igen sok áruismét, hogy a csipkék és a fonalak között külömbséget (sic!) tudjon tenni.” Mosolyogva tette hozzá, hogy manapság az informatikai ismeretekkel is ki lehetne egészíteni a felsorolást. Beszédében Molnár Tamás főigazgató a NAV-ot jól működő szervezetként jellemezte, beszámolt az elmúlt év eredményeiről, anyagi elismerésekről. Az újkori pénzügyőri szakma érdekes átalakulását jelzi, hogy ifjú kollégáink az egyszerűsítés és a számítógépesítés egyik „hozadékaként” szinte csak a billentyűket nyomogatják, szeszfőzdébe sem nagyon járnak. Így aztán tényleg népszerű lesz egyszer a mumusként elkönyvelt pénzügyőrség, hiszen nem kell különösebben tartani az ellenőrzéstől. Hol van már az az idő, amikor a kocsmákban a poharak, a köpőcsészék tisztaságát is kellett néznie a fináncnak a szeszes italok származásának figyelésén kívül, s ha valami nem volt szabályszerű, esetleg egy időre bezáratták az intézményt, ami a pénzbüntetésnél sokkal keményebb volt? (És lenne ma is…) Az idei esemény jelentős évforduló köré szerveződött Horváth Károly nyolcvanadik születésnapjának ünneplésével. A főigazgató köszöntése után Tánczos Imre is átnyújtotta a most már NAV Nyugdíjas Szövetség néven tovább élő szervezetünk ajándékát. Saját nevében pedig átadott egy ültetni való meglepetést. Dobos Károly, aki átvállalta a régiófelelősi tennivalókat elődjétől, szintén felköszöntötte az ünnepeltet. A halaszthatatlan elfoglaltsága miatt később érkező dr. Balogh György vezérőrnagy, egykori országos parancsnok köszöntőjében többek között visszaemlékezett Füredhez kötődő élményeihez, a vitorlázás egész életén végigvonuló, meghatározó szenvedélyét sem kihagyva, ami ide kötötte ehhez a kedves,

Balaton-parti városkához. Jó kollegiális és baráti kapcsolata alakult ki Horváth Károllyal, akinek nem feledte születésnapját, és másik fontos programjára sietve is szakított időt a nyolcadik ikszet átlépő ünnepelt meglátogatására. A távollévő ismerősök, tisztelők nevében mi is jó egészséget, további tevékeny éveket, és ilyen derűs, optimista világlátást kívánunk a veszprémi nyugdíjas pénzügyőr klub alapítójának, egykori régiófelelős elnökségi tagunknak. -lia

7

Erdőn, mezőn, vadlesen A sajnálatosan elmaradt országos bográcsversenyt pótolni szerettük volna klubtagjainknak, ezért a régebben már egyszer nagy sikert aratott kisvonatozásra invitáltuk a Tolna megyei klub tagjait. Jött is a kis csapat Pincehelyről, Tamásiból, Szedresből, Tolnáról és Szekszárdról is április 29-én a szekszárdi vasútállomásra, ahol kocsikba rendeződtünk és elindultunk a Pörböly mellet található Ökoturisztikai Centrumba. Itt találkoztunk a többiekkel, és várt ránk a NAV pénzügyőre, aki helyi lakos lévén vállalta az erdei főzőcskézést. Természetesen a Gemenc Zrt. vezetőjénél előre megkérte a klubvezető a főzésre az engedélyt, a behajtási engedélyt, hiszen mégiscsak egy nemzeti park területén ebédeltünk. Miután a klub pénztárosa, Marika megváltotta a jegyeket, sietve felszálltunk a Rezét nevű gőzmozdony vontatta kisvonatokra, amelyek vasárnapokon, illetve különleges alkalmakkor nosztalgiavonatként üzemelnek. Aztán kisebb-nagyobb rángatásokkal (nosztalgia!!!) elindultunk, megkaptuk az első füstöt is (ismétlem: nosztalgia!!!), és természetesen hamarosan beértünk a töltés mögött a Duna–Dráva Nemzeti Park erdejébe. Az első megilletődöttség után – ami természetesen a hatalmas erdőnek járt – nem győztük felfedezni a különleges fákat, a szebbnél szebb tölgyeseket, virágzó galagonyabokrokat, különlegesnél különlegesebb virágokat.

GYÁSZ Előző számunk megjelenése óta Szeles Kálmán ny. főtörzsőrmester (56) záhonyi, Csanaki István ny. őrnagy (98), Horváth Kázmér ny. őrnagy (82), Keszei Imre ny. őrnagy (88) győri, Dombi József ny. őrnagy (87) Nagy Károlyné (84), Pintér Sándor ny. alezredes (79) budapesti nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést. Fél éve temettük Varga József ezredest, s most megözvegyült feleségét is utolsó útjára kísérték Kőszegen.

Nyugodjanak békében!

Kedves Szolgálati Járandóságban részesülő Kollégák! Tájékoztatlak benneteket arról, hogy a Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság, 2012. január 1-jétől megkezdte az önkéntes tartalékosok műveleti feladatokra felkészítendő állományának felvételét. Az év elejétől megtapasztalhattátok, hogy a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (2) bekezdése alapján, a korábban szolgálati nyugdíjban részesülő személyek számára a 2012. január 1-jétől szolgálati járandóságként továbbfolyósított összeget úgy határozták meg, hogy a jogosultnak a 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíj havi összegét – a törvény (3) bekezdésében foglalt kivételektől eltekintve – csökkentették a személyi jövedelemadó mértékével (2012. évben 16%).

8

Aztán csak ennyi hangzott el: „Ott egy vaddisznó!!” – mit egy!, inkább egy vadmalacokkal benépesített család, amely vígan rohangászott a természetesen elkerített területen. Ők persze örültek a tócsákkal teli rétnek, a dagonyának. Aztán észrevettük a szarvasokat, az őzeket is, a többi vaddisznót, mi pedig vidáman integettünk feléjük, mintha a gyönyörű állatokat is úgy érdekelnénk mi, mint amennyire minket az ő látványuk. Miután a vadfigyelőt elhagytuk, már meg is érkeztünk Lassi állomásra, ahol már várt bennünket a szakács, aki elkezdte főzni a finom ebédet. De mi már robogtunk is (na jó, ez a robogás persze erős túlzás…) tovább az erdő mélyére, ahol nemsokára felfedeztük a valamikori Duna-ágat, ami még holtág formájában is szép és romantikus volt, majd sok-sok kanyarodás után kiértünk a nagy Duna partjára. Itt szembesültünk a komoly szélviharral, amit persze az erdő védelmében nem érezhettünk. Miután a gőzmozdonyt a vasutasok megtankolták (azaz talicskáztak a mozdonyhoz elegendő fát), visszafelé indultunk, ahol az erdő ismételten megmutatta, milyen kicsiny és halandó az ember, ugyanakkor milyen fenséges és hatalmas a természet. Évszázadok viharait túlélő fák, csodálatos, ember által nem zavart természeti képek nyugtató élményével lelkünkben értünk vissza Lassi állomásra. Természetesen nemcsak az állomásjelző tudatta ezt velünk, hanem a finom illatokból is erre következtettünk. Miután a csoport leszállt, és a vonat elviharzott (na jó, ez egy újabb túlzás..), hamar a bogrács köré gyűlt a csapat. Persze előkerültek a magunkkal hozott szíverősítők is, valamint ki-ki elhozta házi borát, amivel körbekínáltuk egymást. Nemsokára elkészült a finom ebéd, a vegyes pörkölt is, amivel a terített asztal köré ültünk. Az ebéd olyan volt, mint a hatalmas erdő: FENSÉGES! Köszönjük szakácsunknak, aki immáron másodszor főzött a Gemenci erdőben a csapatnak: nevét érdemes feljegyezni az utókor számára, ő Veszeli István, NAV KH, Környezetvédelmi és Környezetgazdasági Főosztály, Budapest. Miután kibeszélgettük, kicsodálkoztuk magunkat, elfogytak boraink is, összepakoltunk, és az utolsó kisvonattal visszautaztunk Pörbölyre. Aki ott volt, nagyszerűen érezte magát (köszönhetően a szervezőknek), aki nem jött el, az bánhatja, de lesz még máskor is hasonló kirándulás, csak egészségünk legyen hozzá! Sz. L. klubvezető

Az 5. § (3) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt kivételek mellett a c) pontban leírtak szerint nem csökkenthető a szolgálati járandóság összege, ha a jogosult önkéntes tartalékos szerződést köt. A kedvezmény megilleti az önkéntes tartalékost a szerződés megkötését követő hónap első napjától a szerződés megszűnése hónapjának utolsó napjáig. Azon szolgálati járandóságban részesülő személyek, akik önkéntes tartalékos szerződést kívánnak kötni, illetve kötöttek, a szerződés megkötésének és megszűnésének tényéről, valamint annak időpontjáról az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság a törvény 84. §-a alapján értesíti a nyugdíjfolyósító szervet. Az önkéntes tartalékos rendszerrel kapcsolatos részletes tájékoztatót, információt (kik, hol, hogyan jelentkezhetnek, toborzóiroda-címek, stb.) elolvashatjátok és letölthetitek az alábbi linkre kattintva. http://www.hadkiegeszites.hu/?page=onkentestartalekos Csík Bálint klubvezető, VPOP Klub

Kényeztetés A márciusi nőkényeztető klubnapot idén Csík Bálint, a VPOP újdonsült klubvezetője rendezte. Kicsit besegített ugyan Tánczos Imre is, hiszen ez a program hagyományosan mindkét budapesti klub nőtagjainak szól. De még hogy szólt! Meghívott vendég, Ökrös András harmonikaművész szórakoztatta a hölgykoszorút. Régi és új, andalító és friss, talpalávaló számokat játszott. Felkérte a közönséget, hogy aki tudja a dalszövegeket, nyugodtan énekelje. Kitűnő hangulatot varázsolt a Mátyás utcai étterem falai közé. Többen gondoltak vissza a fiatalságot idéző egykori, feledhetetlen, a Pénzügyőr Zenekar muzsikusaiból álló kisegyüttes kísérte táncestek, zenés hétvégi vacsorák hangulatára.

A zenei program előtt szerepeltek az itt rendszeresen fellépő Erkel utcai Kisbocs óvoda csöppségei, akik tündéri lényükkel, imádnivaló, lelkes igyekezetükkel melegítették át a nyugdíjas nénik lelkét. Bálint, a debütálás igen jól sikerült, csak így tovább! Köszönjük. b. Fotó: Bircsák A.

Csobbanás az édenkertben Egész napos fürdőzésre indult a VPNYOSZ Tolna megyei klubjának vállalkozó szellemű csapata 2012. április 4-én a teljesen megújult Tamási Gyógy- és Élményfürdőbe. A szekszárdi buszmegállóban találkozó csapat egyórás buszozást követően érkezett meg Tamásiba, ahol már a helyi klubtagok várták őket. Rövid sétát követően már meg is pillantottuk a teljes átváltozáson átesett fürdőt, amit egyszerűen csak így neveznek: Tolna megye csobbanó édenkertje. Persze nemcsak azért mentünk, hogy pislogással töltsük el az időt, hanem kihasználva a hétköznap kisebb látogatói létszámát, hamar igyekeztünk belülről is birtokba venni az impozáns építményt (a belépőt a klub fizette). Hamarosan fürdőruhában nézhettünk körül, immár két szinten, a gyönyörűen virágzó növények (orchidea, pálma) között, a medencéket sorra felfedezve. Ezt követően pedig végre csobbanhattunk is a vízben, ki-ki tetszése szerint választva ki a neki megfelelő hőmérsékletű medencét. Választhattuk a 38 fokos gyógyvizet is, de a 26 fokos víz is rendelkezésünkre állt. Aki akart, az wellness- és élményelemekben kényeztette magát, de volt csúszda és jakuzzi is. Miután jól kiáztattuk magunkat, a büfében kipihentük kellemes fáradtságunkat, s ahol az ebédet is megrendeltük (baráti árak) és elfogyasztottuk. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a csodálatos édenkertet, amely mindenki számara nyújt felfedeznivalót (ha már így reklámozzák magukat). Megtekinthető: www.tamasifurdo.hu www.facebook.com/TamasiSpa A tapasztalat, amit visszautazáskor megállapítottunk: Jövőre, veletek, ugyanitt!!!! Szabó László klubvezető

Ott, ahol a piros motor megállt… Tavaszidéző hangulatban indultunk el a nyugdíjas barátaimmal. Előtte izgalommal hallgattam Bandit, a füleki származású palóchangú meteorológus jövendölését, aki „hol esik, hol fúj” gondolatokkal nyugtatgatott. Hát mindegy, ha esik, ha fúj, mi megyünk. Irány a Karancs-Medves laposa, ami a legnagyobb fennsík a közép-európai régióban. Fokozottan védett természetvédelmi terület, ritka növénytársulásokkal, Gortva-pataki vízáttöréssel, és ameddig a szem ellát, hegyekkel. A Medves Hotel (régebben Középiskolai Ifjúsági Szabadidős Továbbképző

Központ, hogy rejtelmesen fogalmazzak) mellett kellett felbaktatni a lapályra. Szerencsénkre a nap kisütött, a barkák boldogan fogadtak minket. Szélfi kakaskodott, de hát ez a dolga, teljes erejéből fújnia kell a levegőt. A fennsík azonban kárpótolt mindenért. A Mátra büszkén mutogatta a kékesi tv tornyát, a Bükk megvillantotta a „bélkői” fehér ruháját, de a Tátra sem tétlenkedett, még mindig telet rajzolva a horizontra. Egyedül a Salgó vára állt rezzenéstelenül, emlékeztetve arra, hogy hajdanán Petőfi is itt járt. A Medves-laposáról több legenda is terjeng, amit nem egy nép- és természetíró is lejegyzett. Ilyen például a „Leégett Medves” története, ami arról szól, hogy a fennsík egyik tanyáját a nagy haszon reményében olcsón megvásárolták, és hogyhogy nem, egyszer csak hirtelen leégett. A tulajdonos az 1920as években börtönbe került biztosítási csalás miatt, szóval leégett, mint a Medves. Szól még a történet jeltelen betyársírról is. Állítólag leszámolási vita áldozatává vált az öreg zsivány. A népek duruzsolnak még az elvonulók és a bevonulók elől eldugott vassodronyos gőzgépről, amit később a benövő indák annyira eltakartak, hogy még a saját tulajdonosa sem találta meg. A túrának szomorú aktualitása is van. Emléktúra Dubravszki János pénzügyőr törzszászlós lelkéért. Jancsi, vagy ahogy mi hívtuk, „Kutyú”, természetszerető kolléga volt, aki szabadidejében mindig az erdőt járta, gombázott, csipkét gyűjtött, madarakat figyelt meg. A szíve miatt kinyugdíjazták, de az erdőjárást nem adta fel. Azon a szomorú napon is elindult féltve őrzött és dédelgetett piros motorjával egy kis bejárásra. Rótta az ösvényeket, amikor a motor leállt. Nem hagyta ott a kedvencét, kitolta a meredek parton, már-már elérte a lapos mezsgyét, amikor az ő szívmotorja is megállt. Koszorút helyeztünk el a vadkörtefa alatt, a szél is elcsendesedett, éppen hogy meglibbentette az emlékszalagot. A gyalogtúrában nagyon elfáradt Sebestyén Ferike, mindenki Ferikéje. Bagyinszki Gyuszi egy rövid időre eltűnt, és egyszer csak egy hatalmas bazaltsziklával tért vissza. Ülőalkalmatosságot cipelt a túratársa számárára. Sági Gyuszi a tűzgyújtási tilalom miatt morgolódott, Vargáné Marika pedig készséggel kente a libazsíros kenyeret a lila hagymához. Szalonnasütés helyett szalonnaevés lett, persze a puha kenyér is gazdagon tálalta a harapnivalókat. Tavasz van, a barka után kizöldül az erdő, és piros virággal jelzi a fenyő: minden elindult az új élet felé. Délután közeledtével mi is visszaindultunk. A kis csapat járt egyet a tavaszi napsütésben. Géczy Attila klubvezető

9

ÉLETUTAK Hankó Józseff nyugállományú pénzügyőr őrnagy kimeríthetetlen téma számomra számomra. A közmondásbeli hét bőrből eddig kettőt nyúztam le róla, ez lesz a harmadik, de talán még nem az utolsó, hiszen olyan sokoldalú, színes egyéniség, hogy néhány cikk keretébe nem fér bele szerteágazó tevékenységének kellő mélységű méltatása. Az eddigi írásaim róla: Grófi találkozó pénzügyőr segédlettel és Mester és tanítványa címen jelentek meg A Mi Lapunk hasábjain. A saját életéről viszont eddig nem sok derült ki, ideje tehát, hogy magától az érdekelttől megtudjuk, honnan is indult eseménydús életpályája.

Egy kutyabőrös polihisztor Békéscsabán születettem 1939. november 30-án. Apám bolgárkertészként 10 katasztrális holdon öntözéses növénytermesztést folytatott, ezenkívül kitűnő állattenyésztő volt. Svájcból importált szimentáli tehenei voltak, valamint a budapesti galopp-pályán versenylovai. Nyilván tőle örököltem a lovak iránti vonzódást, fivéreim pedig a föld szeretetét, mindketten agrárpályát választottak. Szamárbőrös ősök – Családunk régi nemesi származású. Az erről szóló oklevél III. Béla királyunk idejéből datálódik, amikor székely őseim hősiesen védve a magyar határt, visszavertek egy nagy erejű tatártámadást. Ha legközelebb arra járok, megnézem a török megszállás miatt a pozsonyi levéltárba került oklevelet, hogy valóban kutyabőrből készült-e, vagy csak pergamenből. Címerünk kétféle is van, közös bennük, hogy mindkettőben van oroszlán. – Most már értem, hogy miért vonzódsz a grófi Weinckheim családhoz. Jelszavad: mi nemesek tartsunk össze. – Tetszetős az elméleted, de semmi valóságalapja nincs, az okokra a későbbiekben visszatérek, most még az én őseimnél

Scheer Istvánné

Visszafelé Elmegyek én most Édesanyám, szabad már az országhatár. Előtte elnézek a kis kertembe, s átlépem a sövényt egyenesen. Estefelé úton vagyok már én, keresem a fekhelyem helyét. Találok majd egy búzakévét, s abban alszom át az egész éjt. Hajnal felé hallom a madarak dalát, elveszem fejem alól a bőrcsizmám. kicsit kemény is volt a párna helyett, de holnapra talán lesz igazi fekhelyem. Mégis visszamegyek a szülői házba, Édesanyám örül, hogy hazaértem vacsorára. Úgy érzem, mindenhol jó, de a legjobb itthon. Mégsem hagyom el ezt a szép kis Magyarországot. A lapunkban közzétett felhívással egy időben kapta szerkesztőségünk a verset Győrből, amelyet szívesen megjelentetünk, mintegy első darabját a majdani kiállításnak. Várjuk más szerzők műveit is, azzal a kéréssel, hogy lapunk számára ne túl hosszú alkotásokat küldjenek, tekintettel terjedelmi korlátainkra.

10

tartunk. A legvitézebb Hankó I. Rákóczi György erdélyi fejedelem oldalán részt vett a III. Ferdinánd elleni háborúban, és amikor 1645ben megkötötték a háború végét jelentő linzi békét, társaival együtt a Felvidéken maradt. Családot alapított, amely a későbbiekben kiterebélyesedve 73 évi ott-tartózkodás után Hradiste nevű községből 1718-ban Békéscsabára költözött. A leszármazottak most is itt élnek. Iskolai tanulmányaimat is ebben a szlovák hagyományokkal rendelkező városban kezdtem és fejeztem be 1958-ban a Rózsa Ferenc Gimnáziumban letett érettségi vizsgával. A következő évben behívtak katonának. Igen előkelő alakulatnál, a légierőknél szolgáltam Sármelléken, Taszáron és Pápán, MIG típusú vadászgépeken mechanikusként ténykedtem. A sorállománynak századparancsnoka voltam, birkózásban a hadseregbajnokságon súlycsoportomban ötödik lettem. A hadseregből 1962-ben szereltem le, és még ugyanebben az évben egy másik egyenruhát öltöttem magamra, március 26-án pénzügyőr lettem másodszori jelentkezés után. Az első jelentkezésem idején ugyanis katonaként szolgáltam, és nem voltam még katonaviselt, ami feltétele volt a felvételnek. Pénzügyőrré válásommal én teljesítettem az apám vágyát, aki szintén pénzügyőr szeretett volna lenni, de nem vették fel. Az előképző tanfolyamot elvégezve az alapfokú tanfolyamot kétszer is abszolváltam. – Bukás miatt? – Már a feltételezés is sértő rám nézve! Azon kevesek közé tartozom, aki elvégezte a pénzügyőr alapfokú szaktanfolyamot, majd – mivel időközben 1964-ben megtörtént a két szerv egyesülése – a vámőr alapfokú szaktanfolyamot is. A pénzügyőri iskolán tisztelettel emlékezem Jakab Dezsőre, Módos Imrére és Romvári Imre iskolaparancsnokra. – Hol kezdted a pénzügyőri szolgálatot? – Jászberényben, aztán Kunszentmárton, Törökszentmiklós, Békéscsaba és Lökösháza következett. 1970-ben elvégeztem a középfokú, majd 1979-ben a felsőfokú szaktanfolyamot. Közben szabálysértési előadóként dolgoztam vámhivatalban és megyei parancsnokságon, 1973-tól nyomozó is voltam. Ezután visszamentem Lökösházára előbb parancsnokhelyettesnek, majd parancsnoknak. Rövid idő elteltével ismét felállították a nyomozóhivatalokat, és engem kineveztek a Békéscsabai Nyomozóhivatal parancsnokává. Innen vonultam aztán nyugállományba 1994-ben. A toll és a katedra mániákusa – Következtek a békés, csendes, eseménytelen nyugdíjas évek? – Szó sincs róla! Alig egy hónap múlva már tanítani hívtak több középiskolába, ahol aztán vámjogot, jövedéki jogot, nemzetközi vámpolitikát, nemzetközi szállítmányozást és büntetőjogot tanítottam. Közben, mivel addig nem volt ilyen, írtam kezdők részére vámjogból egy tankönyvet, ami ma is használható, a Perfekt Oktatási Középiskola kívánja megvásárolni. 71 éves koromig dolgoztam, szlovák, orosz és lengyel nyelvvizsgával rendelkezem. – Egy előző beszélgetésünkből tudom, hogy 2000-ben könyved jelent meg Két évszázad a Weinkcheim családdal címmel. Utána pihentél a babérjaidon? – Akkor te engem rosszul ismersz. Ennek a könyvnek a megírását – amiért egyébként Pro Urbe kitüntetést kaptam, és azóta megjelent a második kiadás is – 30 évi kutatómunka előzte meg, a családtörténet összeállítása négy évig tartott. Ez olyan alapos volt, hogy amikor sor került a grófi család találkozójára, én mutattam be egymásnak a világ különböző tájairól összesereglett Weinkcheimeket.

Most visszatérek annak a feltételezésednek a cáfolatára, hogy azért kezdtem foglalkozni grófokkal, mert én is nemesi sarjadék vagyok. Az igazi motiváció az volt, hogy amikor nősülésem kapcsán Szabadkígyósra kerültem, azonnal rácsodálkoztam az ottani, Ybl Miklós által tervezett gyönyörű Weinckheim-kastélyra, és behatóan érdeklődni kezdtem a család iránt. Ennek eredménye lett a családról szóló vaskos kötet, melynek megjelenése a környéken ismertté tette a nevemet, úgyhogy sorban kaptam a megbízásokat. 2002-ben két kötetben megjelent a Lovak és lovasok Békés megyében című könyvem. De a lovas témának evvel nincs vége. Egy nap a kondorosi pusztán címmel írtam egy lovas színpadi játékot, amit a szarvasi lovas világtalálkozón két alkalommal is előadtak. Társszerzőként feldolgoztam egy könyvben a Békés megyében fellelhető 1848-as honvédtisztek emlékhelyeit és síremlékeit. 2004-ben jelent meg a Békés megyei vadászalmanach című könyvem, melyért állami Nimród-díjat kaptam. Jelenleg szerkesztés alatt áll A magyar királyi csendőrség két évszázada című könyvem. Történelmi kutatások Gyermekkorom óta foglalkozom az 1848–49-es szabadságharc történetének kutatásával. Amióta a bécsi levéltár nyilvánossá vált, sok olyan dolog került napvilágra, amik korábban nem voltak ismertek. Ilyen például az, hogy a világosi fegyverletétel nem Világoson történt, hanem Csigerszőlősön. Vagy az, hogy az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata után Jellasics csapataival nem azért távozott a hadszíntérről, mert csúfos vereséget szenvedett, hanem azért, mert Bécs védelmére rendelték, mivel az előző napon a pesti hajóhídon Lamberg altábornagyot felkoncolták. Kutatásom eredményeiről cikksorozatot írok a Békés Megyei Hírlapban. Erre egy teljes oldalt kapok a szerkesztőségtől. – Csak írsz, csak írsz éjt nappallá téve, és semmi magánélet, semmi szórakozás?

Humormorzsák Egy termetes székely asszonyság magyarországi látogatásáról két sonkát akar átcsempészni a határon, s a kocsiülés alá dugja. Kérdi tőle a vámos: – Van valami elvámolnivalója? – Van, két sonkám. – Hol? – Rajta ülök... – Akkor jó – nevet a vámos – Tovább mehet! *** A lány a gyóntatószékben megvallja bűneit. Elmondja, hogy az ördög apródonként vitte a kísértés útjára, mert először csak megtetszettek egymásnak, aztán beszélgettek, majd később a legény megcirógatta, még később pedig meg is csókolta. Végül levette a lábáról. – De lányom – fakadt ki az öreg plébános –, amikor a heverőre feküdtetek, legalább akkor tudnotok kellett volna, hogy nagy bűn, amit elkövettek! – Tudtuk mi azt plébános úr, de akkor már vétek lett volna abbahagyni! *** Egy nemrég megözvegyült asszonytól kérdezi a szomszédja: – Találtál-e már egy jó ügyvédet, aki az örökséged ügyében intézkedik? – Jaj, ne is említsd az ügyvédeket! Annyi bajom van az örökséggel. Néha már azt kívánom, bárcsak ne halt volna meg a férjem...

– Nekem az írás is szórakozás, mert nagy kedvvel csinálom, de emellett azért jut másra is időm. Fiatalkorom óta vadászom, az idén kezdtem meg az 50. vadászati évadot. Az Újkígyósi Vadásztársaságnál 45 évig voltam vezető, lemondásom óta tiszteletbeli elnök vagyok. Bizalmasan megsúgták, hogy fel vagyok terjesztve Vadászati Érdemérem kitüntetésre. Mezőhegyesen időnként fogathajtással is foglalkozom, persze nem a Lázár fivérek szintjén. Titkára vagyok a Bábolnai Arab Távlovagló és Távhajtó Egyesületnek. Szabadidőmben építőanyagot szereztem Szabadkígyóson egy római katolikus kápolna felépítéséhez, amit 2000-ben Gyulai Endre püspök szentelt fel. – A családod még nem lázadt fel ennyi házon kívüli elfoglaltság ellen? – A jelek szerint nem. Feleségem az 1964. október 10-i házasságkötésünk óta hűségesen kitart mellettem, leányom meg egyenesen megszerette a pénzügyőrséget, már kislány korában a nyomozati munkáról faggatott, felnőve példámat követte, és ő is pénzügyőr lett. Dr. Szendiné Hankó Erzsébet Éva néven hosszabb ideig tanított büntetőjogot a Vám- és Pénzügyőri Iskolán. Nem kielégítő egészségügyi állapota miatt a korhatár elérése előtt lett nyugdíjas őrnagyi rendfokozattal a VP Egészségügyi Központja kiemelt főelőadójaként. A férje sem akárki: dr. Szendi Antal pénzügyőr ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. A közelmúltban egy nagyon szép írás jelent meg róla a Pénzügyőrben. Befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy szerettem a testületet, időnként álmodom is róla. Kapcsolatot tartok a „maiakkal” is, be-bejárok a békéscsabai kollégákhoz. Tanítani is szerettem, előfordult, hogy egyidejűleg száznál is több tanítványom volt. A napokban a gyulai Harrukern Gimnázium örökös tanára címét kaptam. Boldog embernek mondhatom magam. – Öröm ezt hallani. Ennél jobb végszót nem is adhattál volna, köszönöm azt interjút. Kis István – Kisasszony, ki mondta magának, hogy azért, mert a vállalati bulin megcsókoltam, már elhanyagolhatja a munkáját? – kérdi a főnök a titkárnőtől. –Az ügyvédem. *** A XX. század elején az öreg székely felment a városi hivatalba, hogy a peres ügyét intézze. Ügyvédet – vagy ahogy akkoriban nevezték – fiskálist keresett, de a szó sehogyan sem jutott az eszébe. Ezért így fordult a portáshoz: –Én azt az embert keresem, aki pénzért hazudik! *** Az ügyvéddinasztia ifjú sarja leteszi a vizsgáját. Néhány nap múlva az apja átad neki egy hatalmas csomagot: – Fiam, ezek itt a Kovács-Szabó-féle birtokper iratai. Készülj fel, hétfőn te mész a tárgyalásra, és ne feledd, hogy ez a per már vagy 30 éve húzódik! Hétfő délben diadalmas arccal, csillogó szemekkel tér haza az ifjú ügyvéd: – Apám! Győztem! Megnyertem a pert! – Micsoda?! – Igen! 30 év után egyetlen ügyes húzással... Piff-paff, az apja lekever két hatalmas pofont: – Fiam! 30 éve ebből a perből járunk nyaralni, és te megnyered??? *** Az idő pénz! – gondolta a pincér, és hozzáadta a számlához a dátumot. Összeállította: Horváth Zoltán

11

Hírek Hévízről

Az oroszok már nem csak a spájzban vannak Olyan Hévíz manapság, mint Magyarország a második világháború idején, ugyanis a fokozatosan csökkenő számú németek helyét egyre nagyobb tempóban foglalják el az oroszok, ukránok a legdrágább szállodáktól a legapróbb szálláshelyig, az éttermektől az ingatlanpiacig egyaránt. A gazdasági válság dacára még mindig sokan szeretnek egy kicsit pihenni, üdülni, s aki viszonylag olcsó szállást, változatos tájat, gazdag programokat szeretne az év bármely szakában, az jól teszi, ha az Európa-hírű gyógyfürdővárost keresi fel. Mintegy ötszáz vendégváró magánház, panzió várja a szállodák mellett az ideérkezőket. Kétágyas szoba személyenként, éjszakánként átlag háromezer forint, ezerkétszáz forintért bőséges reggelit kapni. A mintegy 240 tagot számláló Hévízi Szobakiadók Szövetsége házainál megszálló pihenni, szórakozni vágyó utazók egész évben kedvezmények sorát vehetik igénybe, negyven partnerünknek köszönhetően. Az általuk biztosított lehetőségekről adott tájékoztatást Lajkó Ferenc elnök. Sokat tanulhatunk belőle Cegléden, hiszen évek óta halljuk, hogy városunk fellendülésének vezére a termálfürdő és aquapark, ám az nálunk kész ráfizetés. A hévízi szövetség emblémájával ellátott kulcstartó felmutatásával vendégeik többek között a partner éttermekben, borozókban, optikusnál, taxinál, kávézóban vagy egyéb szolgáltatóknál 5-25% árengedményt kapnak, valamint a tófürdő belépője és a hotelek gyógyászati kúracsomagjai olcsóbban vehetők meg általuk. A kedvező árak mellett a szobakiadók erőssége a családias hangulat, az egyéni törődés és gondoskodás. A minőségi ellátás színvonalát javítja, hogy ma már egyszerűsített reggelit adhatnak a házigazdák, ami a kontinentális reggelinél bővebb, de a falusi vendéglátás lehetőségeinél szűkebb lehetőséget biztosít. Akad, aki reggelizőkártyát ad a közelben lévő kávéházhoz, étteremhez. Tagjaik rendszeres tájékoztatást kapnak interneten az aktuális sport- és kulturális rendezvényekről, s azokról többnyelvű információs anyagot is eljuttatnak hozzájuk. Különösen szoros a kapcsolatuk a Hévízi Turisztikai Nonprofit Kft.-vel, valamint a Hévízi TDM Egyesülettel, s évente 4-5 hazai, illetve szomszédos országokbeli turisztikai kiállításon és vásáron is képviseltetik magukat. Az elnök reméli, a szomszédos Sármelléken megnyílt repülőtér bővíti vendégkörüket. A tófürdő környékén, a városközpontban és a szállodákban tömérdek kisebb-nagyobb étterem, cukrászda és borozó várja az éhes, szomjas utazókat. A központi helyen álló, gazdag ételkínálatot biztosító Kocsi csárdában örömmel konstatáltam az előrelépést, végre megjelentek az itallapon a balatonmelléki borok is. A 27 éve működő Józsvai Sándor és fiai által üzemeltetett Magyar csárda hagyományőrző fabútorai, kármentője, a nemzetközileg ismert Nyári Elek vezette cigányzenekar, s a részünkre felszolgált könnyű, kellemes, tavaszias, szezonális ebéd minden igényt kielégítő. Remek ötlet a – helyben megvásárolható – kis piros zománcos, födős lábasban felszolgált magyaros burgonyaleves. A negyedik generációs fogadós, szállodás család pártolja a fiatal hazai művészeket, akiknek képeiből folyamatosan frissített tárlatot és vásárlási lehetőséget biztosítanak.

a Mi lapunk A PÉNZÜGYŐR MELLÉKLETE

12

A fővárosi Váci utca kínálatával is versenyre kel a két promenád egyik-másik üzlete. A piac pedig önmagában idegenforgalmi látványosság a gazdag és igényes „zsibójával”, a házi készítésű sajt, kolbász, szalonna, valamint savanyúság kínálatával. Helyet kapott több népművész mester is. A sütemények csábítóak, s az egyik különlegesség a mangalica zsírjával, illetve olívaolajjal készült kenyeréből még kézzel csípett kóstolót is adó kedélyes szalmakalapos, bő fehér parasztinges atyafi. Természetesen a környék gazdálkodói is helyet kapnak a standokon; most legnagyobb sláger a medvehagyma volt. A város polgármestere, Papp Gábor a komplex fejlesztési terveikről, Pusztai Erzsébet, a Hévízi TDM elnöke a turisztikai elképzelésekről, míg Halász Gábor, a gróf I. Festetics György Művelődési Központ, Városi Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény, valamint az azzal összevont mozi igazgatója adott tájékoztatást a gazdag és egész évre kiterjedő, rendkívül igényes, sokrétű, összehangolt vendégcsábító programjaikról. Hévíz a főváros után második helyen áll a folyamatosan növekvő látogatottság tekintetében. Tavaly a vendégéjszakáik száma meghaladta az egymilliót, amihez hozzájárult a szállásadókkal való foglalkozás is, amely szövetség idén hárommillió forint támogatást kap. Kulturális programokra 120 millió forintot költenek. Kiemelt cél, hogy a minőségi szálláshelyek mellé ingyenes, illetve megfizethető árú, magas színvonalú rendezvényeket szerveznek. A tó gyógyító fogadóépületének továbbfejlesztésére mintegy 800 millió forintot kívánnak fordítani. További látnivalókkal bővítik az egregyi pincesoron található utat a romkerttől az Árpád-kori templomig, s a Keszthelyre vezető turistaút és kerékpárút mellé további kerékpárutakat, bicajkölcsönző pontokat készítenek. Terveik között szerepel egy nagy szabadtéri színpad létesítése és a múzeum bővítése. Céljuk, hogy ne legyen Hévízen holtszezon, és a fiataloktól a családosokon keresztül a gyógyulni vágyókig minden ide érkező megtalálja az igényének és pénztárcájának megfelelő időtöltést. Az Európában egyedülálló tőzegmedrű tó elsősorban reumás és mozgásszervi betegségekre kifejtett gyógyhatásairól híres. A tavirózsákkal ékes víz és a tőzegiszap csökkenti a gyulladást, a fájdalmat, a kúra kedvezően hat a szervezet ösztrogénszintjére, hatékony krónikus nőgyógyászati problémák kezelésére. Kellemes esti séta során az egregyi pincesoron ízelítőt kaphatunk a helyi borokból és étkekből. Az elegáns sporttal, a golffal ismerkedni vágyók részesei lehetnek egy remek golfoktatásnak a Lotus Therme Hotel & Spa golfbázisán. Méltó lehet utunknak megkoronázásaként a Keszthelyi Festetics-kastély meglátogatása és egy sétahajózás. A nyaralóknak gazdag kulturális és kulináris rendezvényeket, s még a tavon tartott esküvőt és lakodalmat is kínál a Balaton Hajózási Zrt. Kőhalmi Dezső Engedélyezett másodközlés. Forrás: Ceglédi Kék Újság

Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László