Gyakran ismétlődő kérdések, válaszok
1. Tájékoztatást kérő levelükben annak megállapítását kérték, hogy a gazdasági társaság, amely egy külföldi cég 100 százalékos tulajdonában van és kizárólag az anyacége által gyártott termékek magyarországi nagy-és kiskereskedelmi forgalmazásával foglalkozik, a 2009. évi XCV. törvény (továbbiakban: törvény) hatálya alá tartozik, továbbá a törvény alkalmazásának szempontjából beszállítónak minősül. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1) bekezdés b) pontja, törvény 2. § (2) bekezdés a) és c) pontjai A gazdasági társaság a törvény hatálya alá tartozik, a törvény szerint nem beszállítónak, hanem kereskedőnek minősül. 2. Tájékoztatást kérő levelében annak megállapítását kérte, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (továbbiakban: törvény) hatálya alá tartoznak-e a közüzemi intézményi konyhák, valamint érvényes-e rájuk a 30 napos fizetési határidő. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1) bekezdésének b) pontja, a törvény 2. § (2) bekezdésének c) pontja Mindezek alapján a közüzemi intézményi konyhák a felvásárolt mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket tipikusan átalakítás után értékesítik a fogyasztók számára, így általában nem terjed ki rájuk a törvény hatálya. Amennyiben a közüzemi intézményi konyha kereskedőnek minősül (a beszállítótól átvett árut változatlan formában értékesíti) kiterjed rá a törvény hatálya. A tájékoztatást kérő által felvetett 30 napos fizetési határidő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek átruházására irányadó, az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény 29. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel. 3. Tájékoztatást kérő levelében annak eldöntését kérte, hogy a gazdasági társaság, amely egy külföldi, de Európában működő cég 100 százalékos tulajdonában van és kizárólag a cég által előállított élelmiszeripari termékeket forgalmazza Magyarországon a 2009. évi XCV. törvény alkalmazásának szempontjából beszállítónak, vagy kereskedőnek minősül-e, illetve a törvény személyi hatálya kiterjed-e ezen gazdasági társaságra. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1) bekezdés b) pontja, törvény 2. § (2) bekezdés a) és c) pontjai Mindezek alapján a gazdasági társaság a törvény személyi hatálya alá tartozik, a törvény szerint nem beszállítónak, hanem kereskedőnek minősül. 4. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatos levelében arra vonatkozóan kért állásfoglalást, hogy a törvény rendelkezései alkalmazandók-e egy a törvény személyi hatálya alá tartozó, beszállítónak nem
1
minősülő, kizárólag élelmiszeripari termékek továbbértékesítésével foglalkozó gazdasági társaság, valamint a végső fogyasztók számára értékesítő jogi személyek viszonylatában, illetőleg az egymással kötött szerződéseikre, más szóval két, a törvény értelmében kereskedőnek minősülő személy közötti viszonyrendszerre. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy a törvény annak céljára, elnevezésére, továbbá a törvény 3. § (2) bekezdésben felsorolt tevékenységekre figyelemmel, kizárólag a kereskedők és a beszállítók viszonyrendszerére vonatkozik. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1) bekezdés b) pontja, törvény 2. § (2) bekezdés b) és c) pontjai. Amennyiben a gazdasági társaság közvetlenül kerül szerződéses kapcsolatba a törvény fogalom-meghatározása szerinti beszállítóval (2. § (2) a) pont), abban az esetben kereskedőnek minősül, attól függetlenül, hogy a terméket maga értékesíti a fogyasztóknak vagy csak továbbadja más kiskereskedőnek. Ekkor a törvény tárgyi hatálya kiterjed a feldolgozóval meglévő jogviszonyra, rendelkezéseinek megfelelően kell üzleti magatartását alakítania a vállalkozásnak. Amennyiben a gazdasági társaság kizárólag továbbértékesíti a felvásárolt termékeket a végső fogyasztó számára értékesítő kiskereskedelmi vállalkozások számára, abban az esetben e viszonyrendszer tekintetében nem minősül beszállítónak. Ekkor kereskedőként ugyan a törvény személyi hatálya alá tartozik, de a törvény fogalmai szerinti forgalmazói magatartást nem valósítja meg. 5. Tájékoztatást kérő levelében arra vonatkozóan kért választ, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (továbbiakban: törvény) által használt mezőgazdasági termék fogalom hol kerül pontosan definiálásra. A törvény tájékoztatást kérő által is hivatkozott 2. § (2) bekezdés d) pontja a mezőgazdasági és élelmiszeripari termék fogalmát együttesen határozza meg, ez alapján a törvény alkalmazása során mezőgazdasági és élelmiszeriparinak minősül az-az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendeletének 2. cikke szerinti fogalom alá tartozó termék, amely a végső fogyasztó számára való értékesítéshez további feldolgozást nem igényel. 6. Tájékoztatást kérő levelében választ kért arra vonatkozóan is, hogy a törvény 3. § (7) bekezdése szerinti üzletszabályzat készítési és nyilvánosságra hozatali kötelezettség terheli-e azt a 2009. október 12. napján bejegyzett társaságot, melynek előző évi nettó árbevétele a húszmilliárd forint összeghatárt nem éri el. A nettó árbevétel számítására vonatkozóan a törvény 6. § (3) bekezdése az irányadó, melyet ezen előírás alapján a megelőző üzleti évre vonatkozó éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló szerinti konszolidált nettó árbevétel alapján kell meghatározni, egy évnél rövidebb működési idő esetén, az adatok éves szintre vetítésével. 7. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról
2
szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatban arra vonatkozóan kért állásfoglalást, hogy a törvény személyi hatálya alá tartozik-e a gazdasági társasági formában működő beszerzési társulás, amely a beszállítótól megvásárolt terméket kizárólag nagykereskedés részére értékesíti tovább. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1) bekezdés b) pontja, és a törvény 2. § (2) bekezdés c) pontja. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján a törvény szempontjából az a jogi személy minősül kereskedőnek, amely a beszállítótól mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket vásárol fel, majd azt a végső fogyasztó számára értékesíti, vagy átalakítás nélkül továbbértékesíti. A levelében foglaltak alapján a gazdasági társaság a törvény szempontjából kereskedőnek minősül, így kiterjed rá a törvény hatálya. 8. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatos állásfoglalást kérő levelében arra vonatkozóan kért választ, hogy a törvény rendelkezései alkalmazandók-e egy – az Európai Unió egyik tagállamában bejegyzett cégtől felvásárolt - élelmiszeripari termékek továbbértékesítésével foglalkozó magyar gazdasági társaság, valamint a vele szerződéses kapcsolatban lévő, a végső fogyasztók számára értékesítést végző nagy-, illetve kiskereskedők viszonylatában, illetve, hogy a továbbértékesítés során a magyar gazdasági társaság beszállítónak („kvázi” beszállítónak), a nagy- és kiskereskedők kereskedőnek minősülnek-e, ebből adódóan a törvény rendelkezései ezen viszonylatban is alkalmazandóak-e. Álláspontja szerint a termékek gyártója és a magyar gazdasági társaság szerződéses kapcsolatában a gyártó beszállítónak, a magyar gazdasági társaság pedig kereskedőnek minősül, így a törvény rendelkezéseit viszonylatukban alkalmazni kell. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1) bekezdés b) pontja, törvény 2. § (2) bekezdés b) és c) pontjai. Ezen rendelkezések alapján – egyezően a tájékoztatást kérő által leírtakkal – a magyar gazdasági társaság törvény 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszállítóval való közvetlen szerződéses kapcsolatában kereskedőnek minősül, függetlenül attól, hogy a terméket maga értékesíti a végső fogyasztónak, vagy csak továbbértékesíti. Ebben az esetben a törvény tárgyi hatálya kiterjed magyar gazdasági társaságra és a feldolgozó közötti jogviszonyra, rendelkezéseinek megfelelően kell üzleti magatartását kialakítani. Amennyiben a magyar gazdasági társaság kizárólag továbbértékesíti a felvásárolt termékeket a nagy-, és kiskereskedelmi vállalkozások számára, abban az esetben e viszonyrendszer tekintetében nem minősül beszállítónak. Ekkor a magyar gazdasági társaság kereskedőként a törvény személyi hatály alá tartozik, de a törvény szerinti forgalmazói magatartást nem valósít meg. A gazdasági társaság által értékesített termékeket megvásárló nagy- és kiskereskedők a törvény szerinti kereskedőnek minősülnek, így annak személyi hatálya alá tartoznak. 9. Levelében továbbá arra vonatkozóan fogalmazott meg kérdést, hogy a 2009. évi XCV. törvény mezőgazdasági és élelmiszeripari termék definíciója irányadó-e az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvényre, valamint arra, hogy a 2003. évi XVI. törvény alapján viszonteladónak minősül-e a magyar gazdasági társaság, és ebből
3
adódóan a 30 napos fizetési határidőre vonatkozó rendelkezést alkalmazni szükséges-e a magyar gazdasági társaság és a termékek továbbértékesítése folytán vele szerződő nagy- és kiskereskedők viszonylatában. A 2003. évi XVI. törvény 29. § (1) bekezdése szerint a termelő, a feldolgozó, a viszonteladó és a forgalmazó, egymás között megkötött, a törvény hatálya alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék – a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 1997. évi CIII. törvény 3. § (2) bekezdés b), c), f) és g) pontjaiban meghatározott termékek kivételével – átruházására irányuló szerződéseiben a felek által meghatározott fizetési határidő az áru átvételétől számított 30 napot nem haladhatja meg. A 2009. évi XCV. törvény a mezőgazdasági és élelmiszeripari termék fogalmát az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendeletre alapította. Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény nem határozza meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek fogalmát, erre vonatkozóan iránymutató lehet a 178/2002/EK rendelet szerinti definíció. Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény alkalmazása szempontjából a magyar gazdasági társaság viszonteladónak minősül és ebből adódóan a 30 napos fizetési határidőre vonatkozó rendelkezést alkalmaznia kell, a magyar gazdasági társaság és a termékek továbbértékesítésére vele szerződő nagy-, illetve kiskereskedők viszonylatában. 10. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatos levelében azon álláspont megerősítését kérte, hogy a kereskedő saját márkás termékét gyártó beszállító köteles teljes egészében viselni a kereskedő által előírt, vagy elvégeztetett minőség-ellenőrzés költségeit. Levelében elfogadta az MgSzH munkaanyagában szereplő azon megállapítást, mely szerint egy adott termék bevizsgálási költségét a beszállító és kereskedő között arányosan meg kell osztani azzal, hogy a hibásnak minősülő termék vizsgálatának költsége áthárítható a beszállítóra. Tájékoztatást kérő ezen általános megfogalmazás alapján alapesetként a termék bevizsgálási költségének 50-50%-os megosztását határozza meg azzal, hogy hibásnak minősülő termék vizsgálatának költsége teljes egészében áthárítható a beszállítóra. A költségek ilyen arányú megoszlásának alapesetként történő kezelése megítélésünk szerint nem mond ellen az MgSzH munkaanyagában írtaknak. Véleményük szerint sajátmárkás termékek gyártása esetében a minőség-ellenőrzés költségeit teljes egészében a beszállítónak kell viselni, mivel a termék kereskedő márkaneve alatti forgalomba hozatala, ehhez kapcsolódóan a sajátmárkás termékek körébe történő felvételt megelőző, valamint a folyamatos minőségellenőrzés teljes egészében a gyártó érdek- és felelősségi körébe tartozik. Az MgSzH álláspontja szerint sajátmárkás termék gyártatása, illetve forgalmazása a kereskedő érdeke is, ellenkező esetben sajátmárkás termék gyártására nem kötne beszállítóival szerződést. A sajátmárkás termékek bevizsgálása mind a beszállító, mind a kereskedő érdeke, mivel alapvetően nem a termék jogszabályi előírásoknak, hanem a
4
kereskedő által meghatározott minőségi követelményeknek való megfelelősége megállapítását szolgálja. Ezen vizsgálati költségek teljes mértékben a beszállítóra történő áthárítása tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül, a hibás árura eső vizsgálati költség kivételével. Természetesen a jogszabályi előírásokon alapuló minőség-ellenőrzési költségeket az abban meghatározott személy köteles viselni. 11. Tájékoztatást kérő az MgSzH szakmai anyagának azon pontjával kapcsolatban fogalmazott meg kérdést, amely a tájékoztatást kérő véleménye szerint azt mondja ki, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény rendelkezései kiterjednek a külföldi székhelyű vállalkozásnak egy hazai székhelyű vállalkozással kereskedelmi-beszállítói tárgyban kötött szerződés alapján létrejött együttműködésére. Ugyanakkor egy szakmai szövetség álláspontja szerint az európai jogszabályok szerint választhatnak a felek, mely ország szabályai érvényesek együttműködésükre. Mint ahogy az, az MgSzH hivatkozott szakmai anyagában is szerepel, a 2009. évi XCV. törvényt a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel együttesen kell értelmezni. Az 1987. évi XI. törvény kimondja, hogy jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és jogi személyekre. Ezen rendelkezéssel való együttesen értelmezés alapján, a törvény személyi hatálya alá tartozik a beszállító, illetve kereskedő, amennyiben magyarországi bejegyzett székhellyel, telephellyel, fiókteleppel rendelkezik. A szerződő felek – a tájékoztatást kérő által felvetett esetben, egy külföldi székhelyű vállalkozás és egy hazai székhelyű vállalkozás – közötti együttműködésre irányadó jog választásának lehetősége a szerződéses kapcsolatokra vonatkozik, azaz a szerződő felek arról dönthetnek, hogy a közöttük lévő jogviszonyra, a felek közti polgári jogi viszonyokra mely állam joga az irányadó, azonban a felek által tanúsított magatartásra vonatkozó közigazgatási jogi rendelkezések tekintetében nincs jogválasztási szabadság, tevékenységüket az adott állam jogszabályainak megfelelően kötelesek folytatni. A hivatkozott 593/2008/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a rendelet nem alkalmazható közigazgatási ügyekre, már pedig a tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmának megsértése miatti eljárás közigazgatási ügy. 12. A szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jog tekintetében az 593/2008/EK rendelet ad iránymutatást, amely szerint a szerződésre a felek által választott jog az irányadó, ennek megfelelően a magyarországi és a külföldi jogi személy között az általuk kikötött jog az irányadó. Dr. Sólyom László köztársasági elnök említett állásfoglalásában egyértelműen kijelentette, hogy a törvény hatálya - értelemszerűen - csak a Magyar Köztársaság területére, illetve Magyarországon honos jogalanyokra terjed ki, a külföldön nem magyar jogalanyok által kötött jogügyletekre nem. A törvény tárgyi hatálya sem lépheti túl a nemzeti jog kereteit. Az irányadó jog választásának lehetősége a szerződéses kapcsolatokra vonatkozik, azaz a szerződő felek arról dönthetnek, hogy a közöttük lévő jogviszonyra, a felek jogaira és kötelezettségeire mely állam joga az irányadó, azonban a felek tevékenységüket annak helye szerinti állam jogszabályainak megfelelően kötelesek folytatni. A hivatkozott 593/2008/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a rendelet nem
5
alkalmazható közigazgatási ügyekre, már pedig a tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmának megsértése miatti eljárás közigazgatási ügy. 13. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatos állásfoglalást kérő levelében választ kért az árváltozásra vonatkozó beszállítói észrevétel jogszerű alkalmazhatóságáról. Az árváltozás feltételeiben a Megrendelő azt rögzítette, hogy a Szállítónak az árváltozási kérelmét legalább 30 nappal annak tervezett hatálybalépése előtt el kell juttatnia a Megrendelő részére, aki 30 napon belül dönt, hogy azt elfogadja-e. Amennyiben nem kerül az áremelési javaslat megrendelő által elfogadásra, Szállító vállalja, hogy annak elutasításától számított 30 napig az eredeti áron szállít, ezt követően van lehetősége az áruszállítás felfüggesztésére. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés a) pontja. A fenti rendelkezés szerint tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a kereskedő számára egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményező feltételek előírása a beszállítóval szemben. A törvény alapján azért minősül tisztességtelen forgalmazói magatartásnak az elutasítástól számított 30 napig az eredeti áron való szállítás, mivel a kereskedő a 30 napos bírálati időt kihasználhatja az árváltozás hatálybalépéséig, annak tudatában, hogy nem írja alá az árváltoztatást, tehát van ideje keresni új beszállítót. A mennyiben az áremelést és szállítói programváltozást az életbelépésig megrendelő írásban nem fogadja el, úgy Szállító jogosult a további szállításokat haladéktalanul felfüggeszteni, feltéve, hogy kellő időt, jelen esetben 30 napot biztosított az árváltoztatás elbírálására. 14. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tfmtv.) alkalmazásával kapcsolatosan állásfoglalást kért a termék ellenértékének a beszállító részére történő 30 napon túli kifizetése esetén a határidő számítására, valamint az ellenérték megfizetésének teljesítési helyére. Álláspontja szerint a fizetési határidő meghatározásának kérdésében a Polgári Törvénykönyv szabályai alkalmazandóak, melyek szerint a napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beszámítani, illetve ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. Az ellenérték megfizetésének teljesítési helyére vonatkozóan szintén a Polgári Törvénykönyv szabályai alkalmazandóak, melyek szerint a pénzfizetés teljesítése a kötelezett bankszámlájának megterhelésével megtörténik, függetlenül attól, hogy eltérő bank esetén a jogosult bankja csak másnap, vagy esetleg később jut hozzá a megfizetett összeghez. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés h) pontja. A Tfmtv. 3. § (2) bekezdés h) pontja szerint tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a termék ellenértékének - hibás teljesítés esetének kivételével - a beszállító részére a terméknek a kereskedő vagy javára eljáró más személy általi birtokba vételét (átvételét)
6
követő harminc napon túli kifizetése, amennyiben a beszállító a számlát az átvételt követő tizenöt napon belül a kereskedő rendelkezésére bocsátja, továbbá a (2b) bekezdésében foglalt rendelkezés be nem tartása. Az idézett jogszabályi rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy a termék ellenértékének beszállító részére történő 30 napon túli kifizetése tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül, viszont nem tiltja a 30 napon belüli, bármikor történő kifizetést, a kereskedő ennek megfelelően kialakíthatja az üzletmenetét. A Tfmtv. jelen előírás a Polgári Törvénykönyvben rögzítetthez képest speciális szabályt tartalmaz. Az ellenérték megfizetésének teljesítési helyére vonatkozóan a fenti megállapítás helytálló, miszerint a pénzfizetés teljesítése a kötelezett bankszámlájának megterhelésével megtörténik. 15. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tfmtv.) alkalmazásával kapcsolatosan a forinttól eltérő valutában történő megállapodás esetén a beszerzési, illetve önköltségi ár alatti értékesítés megítélésével összefüggésben kért állásfoglalást. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés q) pontja. A Tfmtv. 3. § (2) bekezdés q) pontja határozza meg a beszerzési és önköltségi ár alatti értékesítést az alábbiak szerint: a terméknek - az árukészletnek a kereskedő tevékenységének beszüntetése vagy profilváltás miatt történő legfeljebb tizenöt napos és a mezőgazdasági igazgatási szervnek előzetesen bejelentett kiárusítása, valamint nem teljes értékű termék kiárusítása esetének kivételével - a beszállító által számlázott átadási ára, illetve a kereskedő általi saját előállítás esetén önköltségi ára alatt történő forgalmazása a kereskedő által a végső fogyasztó felé. A kérdés arra irányult, hogy a forinttól eltérő valutában történő beszállítói ármeghatározás és fizetés esetén megvalósul-e a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma, akkor, amikor a kereskedő a forgalmazási ár megállapításának időpontjában a beszerzési ár felett határozta meg a forgalmazási árat, és az értékesítés utólagosan az árfolyamváltozásra tekintettel válik beszerzési ár alattivá. Az MgSzH a beszállító általi teljesítés időpontjában érvényes MNB középárfolyamot veszi figyelembe a nem forintban megadott számlázott egységár értékének átszámításakor. A beszállító általi teljesítés időpontját követő árfolyam-változtatás nincs hatással a beszerzési ár alatti értékesítésre. 16. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatosan fogalmazott meg kérdéseket, a bejelentésre, a vizsgálat lefolytatására, a bizonyításra, a szankcionálás lehetőségeire, illetve a fellebbezésre vonatkozóan. A válasz jogi alapja: a törvény 4, 6. §-a, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény.
7
A bejelentést, amennyiben az megalapozottnak tűnik, a bejelentett ügyfél értesítése követi a hatósági ellenőrzésről, az ellenőrzés időpontjáról, az esetlegesen megvizsgálandó szerződések, iratok, és számlák előkészítéséről. A törvény tág határok között ad lehetőséget a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítékok felleléséhez az eljárási szabályok között, így például jogosult az eljáró hatóság az ellenőrzött helyiségbe, illetve létesítménybe belépni, az ellenőrzés tárgyát képező vagy azzal kapcsolatos iratokat, dokumentációkat, adathordozókat megismerni és azokról másolatot, illetve kivonatot készíteni, a helyszínen kép-, illetve hangfelvételt készíteni. A vizsgálat keretében a beszállítóknál is folytatható ellenőrzés. Amennyiben a megvizsgált anyagok alapján megállapítható a tisztességtelen forgalmazói magatartás, abban az esetben hatósági eljárás megindítására, majd az ügyet lezáró határozat meghozatalára kerül sor. A határozatban kiszabott termékpálya-felügyeleti bírság legkisebb mértéke százezer forint, legmagasabb mértéke ötszázmillió forint, de legfeljebb a kereskedő által elért nettó árbevétel tíz százaléka. A kereskedő által –a bírság jogerős kiszabásától, illetve a kötelezettségvállalás jóváhagyásától számított- két éven belüli ismételten tanúsított bármely tisztességtelen forgalmazói magatartás esetén a termékpálya-felügyeleti bírság összege a korábban kiszabott bírság másfélszeresénél nem lehet kevesebb, de legalább ötszázezer forint, legfeljebb kétmilliárd forint azzal, hogy a kereskedő által elért nettó árbevétel tíz százalékánál nagyobb nem lehet. A fellebbezés tekintetében a mezőgazdasági igazgatási szerv e törvény szerinti eljárásában hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye, azaz az MgSzH döntése ellen bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be. Az MgSzH nem csak bejelentés alapján indíthat vizsgálatot, hanem saját hatáskörben, hivatalból is megteheti azt. 17. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (továbbiakban: törvény) szerinti üzletszabályzatokkal, azok közzétételével, szankcionálásával kapcsolatosan. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés o) pontja, valamint a 6. § (1) bekezdése. Az üzletszabályzatokhoz kapcsolódó tisztességtelen forgalmazói magatartást a törvény 3. § (2) bekezdésének o) pontja állapítja meg, annak nyilvánosságra hozatalának elmulasztása, a nyilvánosságra hozott üzletszabályzattól való eltérés, valamint azon kívüli feltételek alkalmazása esetében. Tisztességtelen forgalmazói magatartás megállapítása esetén a törvény 6. § (1) bekezdése alapján termékpálya-felügyeleti bírság szabható ki, melynek legkisebb mértéke százezer, legmagasabb mértéke ötszázmillió forint, de legfeljebb a kereskedő által elért nettó árbevétel tíz százaléka. Továbbá a kijelölt mezőgazdasági igazgatási szerv a törvény 9. §-a alapján eltilthatja a kereskedőt az üzletszabályzatban szereplő rendelkezés alkalmazásától, ha az nem egyértelmű
8
megfogalmazású, a szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás nincs pontosan meghatározva, vagy a kereskedő által felszámított díj nem költségarányos. Megjegyzendő továbbá, hogy a Hivatal a törvény alkalmazásával kapcsolatos előzetes szakmai egyeztetéseken vállalta, hogy a forgalmazók által megküldött üzletszabályzatokat kiértékelését követően az általánosítható megállapításokról tájékoztató jellegű összefoglalót készít. Ezen vállalás teljesítéseként az MgSzH honlapján (www.mgszh.gov.hu) megtalálható „A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény végrehajtásának, az MgSzH üzletszabályzatokat érintő összefoglaló értékelése” című közlemény. A közlemény tartalmazza az üzletszabályzatokkal összefüggésben tapasztalt jellemző hiányosságokat, hibákat, a törvény előírásaitól való eltéréseket. 18. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (továbbiakban: törvény) végrehajtásával kapcsolatosan fogalmazta meg kérdéseit az alábbi esetekre: A)a felek (beszállító és nagykereskedő) a tárgyalás során negyedéves, adott forgalmi értékhez kötött bónuszban állapodnának meg (gyakorlatilag bónuszelőleg), amely negyedéves forgalmi érték kevesebb lenne, mint a bázis forgalom adott időszakra eső, időarányos része. A bónusz összeget a felek minden negyedévben elszámolnák, majd év végén kerülne sor a végleges elszámolásra. Ezzel kapcsolatosan a kérdés arra irányul, hogy a bázisforgalom negyedévre eső időarányos része lehet-e kiindulási alap, valamint, hogy a szerződő felek az adott negyedévre megállapíthatnak-e alacsonyabb forgalmi összeget. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés a) pontja A progresszív bónusz alkalmazása tisztességes forgalmazói magatartásnak minősül, amennyiben reális többletteljesítmény áll mögötte a kereskedő részéről a beszállító felé. Ezért a progresszív bónusz fogalmával ellentétes, amennyiben a kereskedő indokolatlanul alacsony értékesítési célokat (volumen, érték) kíván az egyes bónuszsávok esetében meghatározni. Az előlegfizetés – tekintettel a többletteljesítmény elvárására – bónusz jellegű kifizetésnél tisztességtelennek minősülhet egy vizsgálat során. B)Abban az esetben, ha a kereskedő a beszállító által gyártott termék beszállítását, mivel azt a beszállító nem vállalja, elvégzi, ezen tevékenységért felszámíthat-e fuvartérítést (logisztikai díjat), mivel a kereskedelmi törvény és a törvény között logisztikai díj kérdését eltérően kezeli. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés c) pontja. A törvény a kereskedelmi törvénnyel egyenrangú, azok között nincs alá-fölé rendeltségi viszony, ebből következően az egyes forgalmazói magatartásokat a két törvény az azokban meghatározott követelmények mellett önállóan értékeli. A törvény alapján tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a kereskedő üzleti érdekeit szolgáló költségek részben vagy egészben történő áthárítása a beszállítóra a kereskedő részéről.
9
19. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvényben (továbbiakban: törvény) foglalt utólagos árkedvezménnyel kapcsolatosan érdeklődik az alábbi esetek minősítéséről (jogszerű-e, a törvénynek megfelelő-e, arányos-e, együttesen alkalmazható-e). Utólagos visszatérírés1: -Amennyiben a kereskedelmi partnerhez tartozó valamennyi üzlet, -minimum heti egy karton terméket rendel, -a beszállító által szállított valamennyi termékből, úgy a partner a megvásárolt termékek vételárát figyelembe véve legfeljebb 6 % utólagos visszatérítést kap. Utólagos visszatérítés2: -amennyiben a kereskedelmi partner éves teljesített nettó összforgalma a következő mértékben meghaladja az előző évben teljesített nettó összforgalom értékét, számára a következő utólagos kedvezmény jár: amennyiben az éves forgalom a bázisforgalom mértékét meghaladja, úgy legfeljebb 0,1 % mértékű visszatérítés jár a teljesült teljes éves forgalom után, amennyiben az éves forgalom a bázisforgalom mértékét 5 %-kal meghaladja, úgy az előző pont szerinti mérték kétszeresének megfelelő mértékű visszatérítés jár a teljesült teljes éves forgalom után, amennyiben az éves forgalom a bázisforgalom mértékét 10 %-kal meghaladja, úgy az előző pont szerinti mérték háromszorosának megfelelő mértékű visszatérítés jár a teljesült teljes éves forgalom után. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés r) pontja. Az 1. kondíció a törvénynek megfelelő, ha az reális követelményt tartalmaz (a minimum heti egy karton rendelés alapján nem ítélhető meg a bázis forgalom volumene termékenként, valamint a várható kereslet termékenként stb. körülmények). A 6%-os visszatérítési mérték abban az esetben ítélhető meg, ha rendelkezésre állnak a megítéléshez szükséges adatok (pl. az egyes termékek nyereségtartalma a 6%-os visszatérítés mellett). A 2. kondícióként megjelölt progresszív bónusz többletértékesítési követelményt tartalmaz, a törvénynek megfelelő, viszont az egyes sávokhoz tartozó százalékos visszatérítési mértékek arányossága különböző adatok alapján állapíthatóak meg. Az adott visszatérítés arányosságát meghatározza elsősorban az adott termék nyereségtartalma, azaz milyen mértékű visszatérítést bír el, a termékek egymáshoz viszonyított visszatérítései, az azonos termék más beszállítóknál alkalmazott visszatérítései, a termék iránti piaci kereslet, a termék piaci bevezetettsége, ismertsége, a termék előállításának várható körülményei, mértéke a bázishoz viszonyítottan stb. Az 1. és a 2. kondíciók együttes alkalmazásához a törvény nem ad lehetőséget az ugyanazon forgalomra vetítetten kifizetésre kerülő dupla visszatérítés mérték miatt. Technikailag megoldható a párhuzamos elszámolás évvégén, a kettő közül a nagyobb visszatérítés alkalmazható. 20. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról
10
szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatosan a beszállítótól kapott és a végső fogyasztónak nyújtott árengedmény elszámolásáról kért állásfoglalást. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés f) pontja és (2a) bekezdése. Tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a kereskedő által a végső fogyasztónak nyújtott árengedményhez az árengedmény fogyasztó irányába történő nyújtásának időtartamánál hosszabb időtartamra, valamint mennyiségénél nagyobb mennyiségre vonatkozó – akár részleges mértékű – beszállítói hozzájárulás kikötése, vagy a kereskedő által a végső fogyasztónak nyújtott árengedménynél nagyobb mértékű beszállítói hozzájárulás kikötése, továbbá a (2a) bekezdésében foglalt rendelkezés be nem tartása. A törvény 3. § (2a) bekezdése előírja, hogy kereskedő által a beszállító hozzájárulásával a végső fogyasztónak nyújtott árengedmény fogyasztó irányába történő nyújtásának végső időpontjától számított harminc napon belül a kereskedőnek a nyújtott árengedményről és az azzal érintett termékmennyiségről el kell számolnia a beszállító felé. A törvény 3. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltakra figyelemmel nem minősül tisztességtelen forgalmazói magatartásnak, ha a kereskedő az akciós időszakot a beszállító értesítése mellett meghosszabbítja annak érdekében, hogy a beszállító által nyújtott teljes árengedmény tömeg átadásra kerüljön a végső fogyasztó felé. A tartósan alacsony ár alkalmazása esetén az elszámolás azonos az akciós értékesítésnél leírtakkal. 21. Tájékoztatást kérő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) alkalmazásával kapcsolatosan azon álláspont megerősítését kérte, hogy a kereskedő saját márkás termékét gyártó beszállító köteles teljes egészében viselni a kereskedő által előírt, vagy elvégeztetett minőség-ellenőrzés költségeit. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés ed) pontja. A sajátmárkás termék gyártatása, illetve forgalmazása a kereskedő érdeke is, ellenkező esetben sajátmárkás termék gyártására nem kötne beszállítóival szerződést. A sajátmárkás termékek bevizsgálása mind a beszállító, mind a kereskedő érdeke, mivel alapvetően nem a termék jogszabályi előírásoknak, hanem a kereskedő által meghatározott minőségi követelményeknek való megfelelősége megállapítását szolgálja. Ezen vizsgálati költségek teljes mértékben a beszállítóra történő áthárítása tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül, a hibás árura eső vizsgálati költség kivételével. Természetesen a jogszabályi előírásokon alapuló minőség-ellenőrzési költségeket az abban meghatározott személy köteles viselni. 22. Tájékoztatást kérő arról érdeklődött, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) nyújthat-e védelmet a termelők, integrátorok számára. A válasz jogi alapja: a törvény 2. § (1)-(2) bekezdése.
11
A törvény célja a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmét végző szervezetek, valamint azok beszállítói közötti tisztességes üzleti magatartás érvényesülésének biztosítása. A törvény hatálya kizárólag a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre terjed ki, amely a 2. § (2) bekezdés d) pontja alapján olyan – az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendeletének 2. cikke szerinti fogalom alá tartozó – termék, amely a végső fogyasztó számára való értékesítéshez további feldolgozást nem igényel. 23. Tájékoztatást kérő arról érdeklődött, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari
termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) kapcsán a negyedévente elszámolt bónuszok mellett fizethető-e a halmozott forgalom után is bónusz. A felek (beszállító és nagykereskedő) a tárgyalás során negyedéves, adott forgalmi értékhez kötött növekedési (három sávos) bónuszban állapodnának meg, reális forgalmi célkitűzések mellett, negyedéves utólagos elszámolás mellett. A negyedéves célkitűzéseken túlmenően a forgalom növelése céljából a beszállító a halmozott forgalom alapján az éves forgalmi célkitűzés elérését követően a teljes éves beszerzési értékre előre rögzített mértékű visszatérítést fizet. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés r) pontja. A törvény szerint tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a kereskedő által forgalmazott termékmennyiség alapján érvényesíthető árkedvezmény, jutalék vagy díj bármilyen jogcímen történő - felszámítása a beszállító felé, a kereskedőt a forgalmazott termékmennyiség növelésére ösztönző - a felek által megállapított valamely korábbi időszakban elért vagy becsült mértékhez képesti többletértékesítés alapján megállapított, a termék kereskedelmi forgalmának tulajdonságaival összefüggő, arányos mértékű - utólagos árkedvezmény kivételével. A negyedéves forgalmazott termékmennyiség után megfizetésre kerül a bónusz, ezért a halmozott forgalom után bónusz érvényesítése tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül, mivel az éves forgalmi követelmény után már megfizetésre került negyedévente a bónusz. 24. Tájékoztatást kérő arról érdeklődött, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari
termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: törvény) 3. § (2) bekezdés f) pontja és (2a) bekezdés szerinti elszámolásnak megfelele, ha a nagykereskedő bekéri a végső fogyasztónak értékesítő kiskereskedőktől az elszámolásokat és ezeket összesítve számol el a beszállítóval, úgy hogy a nagykereskedő a kiskereskedőkkel az adatszolgáltatásuk alapján nem számol el. A válasz jogi alapja: a törvény 3. § (2) bekezdés f) pontja és a (2a) bekezdés. A törvény alapján tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a kereskedő által a végső fogyasztónak nyújtott árengedményhez az árengedmény fogyasztó irányába történő nyújtásának időtartamánál hosszabb időtartamra, valamint mennyiségénél nagyobb
12
mennyiségre vonatkozó - akár részleges mértékű - beszállítói hozzájárulás kikötése, vagy a kereskedő által a végső fogyasztónak nyújtott árengedménynél nagyobb mértékű beszállítói hozzájárulás kikötése, továbbá a (2a) bekezdésében foglalt rendelkezés be nem tartása. A (2a) bekezdés az elszámolási kötelezettséget tartalmazza, nevezetesen hogy a kereskedő által a beszállító hozzájárulásával a végső fogyasztónak nyújtott árengedmény fogyasztó irányába történő nyújtásának végső időpontjától számított harminc napon belül a kereskedőnek a nyújtott árengedményről és az azzal érintett termékmennyiségről el kell számolnia a beszállító felé. A törvény alapján a kiskereskedőnek el kell számolnia a nagykereskedő felé a tőle kapott engedménnyel, ha az beszállítótól származott, majd a nagykereskedőnek el kell számolnia a beszállítóval a beszállítótól kapott engedményre vonatkozóan. A törvény kereskedőt említ, a fogalomba beletartozik a nagykereskedő és a kiskereskedő.
13
