A KONFERENCIA VITAANYAGA
Dr. FELHÁZI SÁNDOR mk. alezredes
A TÜZÉRSÉG VEZETÉSÉNEK AKTUÁLIS PROBLÉMÁI NAPJAINKBAN
". minden elmélet első feladata, hogy rendbe szedje az összekavart (összekuszált) fogalmakat és képzeteket. Csak akkor érhetünk meg valamit könnyen és világosan, ha egyetértünk az elnevezésekben és fogalmakban. Csakis így juthatunk az olvasókkal közös álláspontra." Carl von Clausewitz A XXI. században lassan elfelejtődik a tüzérség alkalmazásával kapcsolatban a "tömeges" jelző. A tüzérség mennyiségi fölényére alapozott alkalmazási elvek a CFE szerződés életbelépésével és végrehajtásával idejüket múlták. A hagyományos vezetési módszerekkel és eszközökkel irányított tüzérség ma már nem tartozik a korszerű tüzérséghez, az azzal való együttműködés kevéssé lehetséges. "Napjaink gyakorlatai és tudományos kutatásai azt mutatják, hogy a korszerű hadműveletekben a rakéta- és tüzércsapatok csak lehetőségeik 40 - 60 százalékát tudják realizálni. Ennek a potenciális lehetőség veszteségnek több mint a felét a vezetés alacsony szintje okozza."[1] A NATO-hoz való csatlakozásunk, az azt követő gyakorlatok, amelyeken magyar tüzér alegységek részt vehettek, egyértelműen megmutatták, hogy a XXI. sz. tüzérségének alkalmazásával kapcsolatban mások az elvárások. Az elmúlt évek hazai és nemzetközi tüzér szakmai konferenciáin szemléletesen bemutatásra került, hogy a tüzérséget a jövőben, mint rendszert kell alkalmazni. A rendszer létrehozásánál viszont a kialakítás időszakában különösen jelentősége van a "rendszerépítésnek", mint alapkritériumnak. A tüzérség helye és szerepe a nyugati katonai kultúrákban is megváltozott. Korábban az összfegyvernemi csoportosítások fontos tényezőjeként minősített fegyvernem szerepe a kilencvenes évekre nagyban átalakult. Mára éppen olyan
fontos harcászati, hadműveleti elemnek tekintik, mint a gyalogságot vagy a harckocsizókat. Ezt erősíti meg a tüzérség Öböl-háborúban betöltött szerepe is. A szárazföldi hadjárat megkezdéséig, a légi előkészítés időszakában is alkalmazták a koalíció tüzérségét, igaz csekély számban és elsődlegesen az ellenséges állások zavarására, illetőleg rajtaütésekre. A szárazföldi hadművelet megkezdésekor azonban a tüzérség kulcspozícióba került. Az manőverező hadműveleteket folytató koalíciós erők támogatása során fő feladatként az ellenség ellenlökéseinek elhárítását, erőinek gyengítését, vagy szétverését hajtották végre rendszerbe foglalva. A légi támogatást figyelmen kívül hagyva az iraki erőket fizikailag és pszichésen is a tüzérség koncentrált ereje, pusztító hatása rendítette meg, ami következtében az iraki erők tömegesen adták meg magukat. Ezek a sikerek elsősorban azért születtek, mert a szövetséges erők tüzérsége korszerű technikával, lőszerekkel, felderítő eszközökkel rendelkezett, és mindezeket összefogta egy fejlett, rugalmas, automatizált tűz- és harcvezető rendszer. Az elért eredmények megváltoztatták nyugaton a tüzérségről alkotott addigi képet. A manővererők védelmének elsődlegességét biztosító fő támogató szárazföldi erővé a tüzérség vált. Ezt támasztják alá azok a nyugati országok védelmi költségvetéséből a tüzérség fejlesztése érdekében kiutalt összegek, amelyek a szakirodalmakban napvilágot láttak (pl. a brit BATES tüzérségi célmegsemmisítő rendszer első fázisára, 1992-ben 100 millió fontot utaltak ki).[2] A vitaanyagomban alapvetően a tüzérség vezetésének aktuális hazai problémáival foglalkozom, ezért a tüzérségi rendszerhez tartozó egyéb elemekre (technika, lőszer, tüzérfelderítés, harci alkalmazás), amelyek hasonlóan fontosak, nem térek ki. Mivel a Magyar Honvédség tüzérsége vezetésének alapvető problémáját jelenleg a gépesített lövészdandárok önjáró tüzérségének vezetési problémái jelentik, ezért elsődlegesen ezzel a területtel foglalkozom (de ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a legmagasabb tüzér parancsnok helyéről és szerepéről, annak problémáiról sem). Ezeken belül is inkább az önjáró tüzérség automatizált vezetési rendszerével, annak mai helyzetével, jövőbeni elképzeléseivel kapcsolatos elképzeléseimet ismertetném.
A MAGYAR TÜZÉRSÉG JELENLEGI HELYZETE A Magyar Honvédség felső és középszintű vezetésének strukturális átalakítási igényét a 88/1995. országgyűlési határozat rögzítette. Az átalakítás célja az volt, hogy az új vezetési struktúrák egyszerűbb szervezetet és az országos szervekkel
való hatékonyabb együttműködési lehetőséget biztosítsanak, felépítésükben és feladatrendszerükben közelítsenek a NATO tagországok katonai vezető szerveihez. Az új szervezetek a lehető legkisebb változásokkal kell, hogy biztosítsák a háborús irányítási és működési rendre való áttérést.[3] A Honvéd Vezérkar a Magyar Honvédség Parancsnokságának bázisán jött létre, ennek szervezetében működött a Tüzérfőnökség is, amely az átalakítás során megszűnt. Ez a szervezet dolgozta ki a Magyar Honvédség tüzércsapatainak háborús alkalmazási tervét, irányította és vezette az alárendelt szervezetek kiképzését, felkészítését, megszabta a technikai eszközök fejlesztésének irányait. Minősített időszaki feladata a Magyar Honvédség tüzérségének háborús vezetése volt. Az új vezetési struktúrában ezen feladatok nagy részét a Szárazföldi Vezérkar szervezetében működő Tüzérfőnökség vette át, amely 2000 végére jogutód nélkül szintén megszűnt. A Tüzérfőnökség szakmailag irányította, vezette a Szárazföldi Vezérkar közvetlen tüzérségét. Jelenleg ezek a feladatok jogkörileg nincsenek körülhatárolva. Befejeződött a gépesített lövészdandárok tüzér vezető szerveinek kialakítása, amelyekkel együtt egy sor probléma is felvetődött. Ma olyan problémákkal kell szembenéznünk, hogy a felderítő eszközök hiányában a "horizontig történő feladat-megoldási képesség" jellemzi a tüzérséget. A közvetlen támogató tüzérségség és az általános támogató tüzérség megközelítőleg hasonló lőtávolságig képes a tűzfeladatait teljesíteni. A felajánlott tüzérerők felszerelése korszerűtlen (a szövetséges feladatokban részt vevő alegységek elsődlegességet kell élvezzenek a fejlesztés során). Hiányoznak a mélységi felderítő eszközök (pl. az ARTHUR, vagy hasonló típusú röppályafelderítő lokátor alkalmazása a mélységi felderítési és tűzvezetési feladatok végrehajtásához). Valamint ne felejtsük el, hogy legalább 2010-ig a meglévő orosz technikával kell megoldanunk a feladatainkat, NATO (nyugati) gondolkodással, szemlélettel. A fejlesztések területén ez meghatározó lehet!
A MAGYAR HONVÉDSÉG TÁBORI TÜZÉRSÉGÉNEK JELENLEG MEGLÉVŐ VEZETÉSI SZERVEI A haderőcsökkentés a tüzérség szervezeti felépítésére és mennyiségére jelentősen kihatott. Az évtized végére a NATO elvek és a magyar katonai vezetés döntéseit figyelembe véve a magyar tüzérség szervezeti átalakítása megtörtént. A mozgékony védelem megvívása a tüzérség részéről is intenzívebb manővereket követel. Lényegesen növekszik a tüzelőálláskörleten belüli manőverek, valamint a tüzelőállás-körletek közötti állásváltások száma. Különösen kritikussá válik a helyzet, ha az ellenség röppálya felderítő lokátorállomással
rendelkezik, és ez valamilyen tűzvezető rendszerhez csatlakoztatva azonnali adattovábbításra képes.
A zászlóalj tüzérségének jelenlegi helyzete A mozgékony védelem körülményei között az önjáró üteg, mint a zászlóalj közvetlen tűztámogató eleme tevékenykedik. A 8 löveges tüzéralegység mobilitása, nagy manőverezőés tűzképessége megfelelő tűztámogatást biztosít a zászlóalj részére. Továbbra is problémaként jelentkezik, hogy az ütegek nem rendelkeznek korszerű automatizált tűzvezetési rendszerrel. A gépesített lövészzászlóaljak állományába tartozó tűztámogató tiszt feladata, hogy tegyen javaslatot a szervezetszerű és a megerősítő tüzérség alkalmazására, vegyen részt a tűzfeladatok tervezésében. Mivel jelenleg híradó összeköttetéssel sem a szervezetszerű alegységek, sem a dandár tűztámogató tiszt felé nem rendelkezik - a szükséges információk hiányában - a harctevékenység menetében nem tud a kialakult helyzetnek megfelelő, megalapozott javaslatokat tenni.
A dandártüzérség helyzete A gépesített lövészdandárok szervezetében egy-egy önjáró tüzérosztály három üteggel, ütegenként 8-8 löveggel hajtja végre, mint közvetlen tűztámogató elem a feladatait. Az önjáró lövegek a Magyar Honvédség löveganyagának legkorszerűbb eszközei. Az értékítéletet rontja, hogy a hordozójárművek felújítása az alkatrész utánpótlási problémák miatt nehezen megoldható. Az önjáró osztályokat nem sikerült egységes vezetési pontokkal felszerelni. Jelenleg háromféle típusú vezetési rendszer van hadrendben. Közép-európai viszonylatban korszerűnek számítanak a "Masina" komplexumba beépített, magyar fejlesztésű "Árpád" tűzvezető berendezés különböző változataival ellátott eszközök. A tüzérosztályokkal végrehajtott gyakorlatok bizonyították, hogy egy korszerű, magas színvonalú tűzvezetést biztosító rendszerről van szó, amely jelentős mértékben emelte a tüzérség harci alkalmazásának hatékonyságát. Jelenleg a számítógépek egy része működésképtelen, ezáltal a tűzvezető rendszer működése is problémás. A vezetési pontok és lövegek alvázai az elmúlt 20 év során elöregedtek, a motorral és az erőátviteli berendezésekkel kapcsolatos meghibásodások száma egyre nő. A megbízhatatlan híradóeszközök miatt csak szükségszerűen képes a tüzéralegység megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. A megnövekedett lövegszámnak köszönhetően az üteg tűzképessége nagyot javult, de a tűzszakaszok tüzének egyidejű, megosztott vezetése a híradóeszközök korszerűtlensége miatt nehézkes. Jelenleg a tűzszakaszok önálló alkalmazása - a korszerű vezetési eszközök hiányában - nincs megoldva. Az üteg hatékonysága a felderítő-, vezetési és híradó eszközeinek korszerűsítésével nagymértékben fokozható, így a felvetett problémák nagy része kiküszöbölhető.
A Szárazföldi Vezérkar (hadtest) tüzérségének helyzete
A Szárazföldi Vezérkar szervezetébe tartozó vegyes tüzérdandár mint a SZFVK közvetlen tüzérdandára hajtja végre békekiképzési feladatait. A 101. tüzérdandár szervezetét tekintve négy ágyútarackos (D-20) osztállyal, azon belül három-három üteggel (8-8 löveg) rendelkezik. A két sorozatvető osztály kötelékében két-két üteg, 8-8 harcigéppel lett kialakítva. A magyar tüzérségnél, az elmúlt években beállt szervezeti változások, a NATO-hoz való csatlakozás követelményei, a tüzér tűzeszközök számának és típusainak csökkenése több problémát is felvet. A sorozatos változások következtében nem volt lehetőség egy hosszabb távú tüzér fegyvernem-fejlesztési program megkezdésére. Anyagi források hiánya miatt a sikeresen kifejlesztett ÁRPÁD tüzér automatizált tűzvezetési rendszer általánosan nem lett rendszeresítve. Jelenleg a dandároknál lévő tüzér ütegek 8 löveges felépítésűek, amelyek hagyományos eszközökkel történő vezetése nem biztosítja az önjáró tüzér alegységek rugalmas és operatív vezetését. A korszerű harceljárások megjelenése a tüzérség részéről is megköveteli a mozgékonyságot mind a manőver, mind a tűzfeladatok végrehajtása területén, amely viszont a mi rendszereink alkalmazhatóságának terén újabb problémákat vet fel. A tüzelőállásokban csak rövid idejű tartózkodással lehet megoldani a tűzfeladatokat. Csökkenteni kell a nem megfigyelhető célok számát, mivel pusztításuk sok időt vesz igénybe. A létrehozott 8 löveges ütegek tűzképessége a NATO tüzér szakemberek által is elismert, de korszerűtlen vezetési rendszereik miatt irányításuk, tűzvezetésük nehézkes, ezért megoldásként a tüzéralegységeket el kell látni automatizált tűzvezető rendszerekkel. Megszűntek az üteg-figyelőpontok, ezzel párhuzamosan létrehozták a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportokat. Jelenleg azonban a híradó rendszer korszerűtlensége miatt, illetve a digitalizált kommunikációs rendszerek hiánya okán az elvártnál lényegesen lassabb a tüzérségi tűztámogatás feladatainak végrehajtása. A hadtest-dandár szervezeti struktúrában, a 152 mm-es ágyú-tarackos és sorozatvető tüzéralegységek általános támogató feladatot hajtanak végre, amelyet a jelenlegi lőszerekkel és felderítő eszközökkel csak mérsékelt sikerrel képesek megoldani.
A tábori tüzérség automatizált vezetési rendszereinek jelenlegi helyzete Az 1980-as évek közepére a HM döntéseknek megfelelően végre lettek hajtva azok az előirányzott tüzérségi fejlesztések és korszerűsítések, amelyek a tüzéralegységek vezetési rendszerének minőségileg magasabb szintre emelését, a gyors hely- és iránymeghatározás technikai feltételeinek megteremtését, a tűzmegnyitáshoz szükséges idő korszerű számítástechnikai eszközök alkalmazásával történő csökkentését és a vezetési rendszer automatizált működésének magasabb szintjét irányozták elő. A probléma megoldására - egy feszített fejlesztési program végrehajtását követően - elkészült az első hazai gyártású tüzér automatizált tűzvezető és információs rendszer az ÁRPÁD. Az ÁRPÁD automatizált tűzvezető rendszer teljes mai formába való kifejlesztése és annak szakaszai ismertek, arról nem kívánok szólni.
A magyar fejlesztés egyik fontos gondolata volt, hogy az ÁRPÁD automatizált tűzvezető rendszer az elkészülését követően legyen képes más berendezésekkel való együttműködésre, az azokhoz való csatlakoztatásra is. Jelenleg a Magyar Honvédség tüzérségén belül a gépesített lövészdandárok valamennyi önjáró tüzérosztálynak és ütegének rendelkezni kellene ÁRPÁD típusú automatizált tűzvezető rendszerrel. Azonban az elmúlt tíz évben lezajlódó szervezeti változások következtében azok az alakulatok, ahol a tüzérosztályoknál megtalálható volt az ÁRPÁD rendszer, megszűntek. A jelenleg meglévő rendszerek a technikai kiszolgálások problémái, a szakmai továbbképzések hiánya, a karbantartási nehézségek, illetve az anyagi ráfordítások elégtelensége miatt csak sok problémával működtethetők (anyaghiány, híradó problémák, számítógép problémák stb.). Az eredményeket azonban nem szabad elfelejteni. A fejlesztési időszakokat követően, a felsorolt ÁRPÁD rendszerrel ellátott csapatok által végrehajtott gyakorlatok bebizonyították, hogy a tüzérosztály szintű automatizált tűzvezető rendszer egy korszerű, magas színvonalú tűzvezetést biztosító struktúra. A rendszer felveszi a versenyt a fejlett nyugati hadseregek hasonló kategóriájú automatizált tűzvezető rendszereivel a harc- és tűzvezetés terén, és a tüzérségi lövészet hatásosságában. A rendszerbe állított ÁRPÁD típusú tűzvezető rendszerek jelentős mértékben megnövelték a tüzérosztályok harci alkalmazásának hatékonyságát. Egyértelműen kijelenthető, hogy az ÁRPÁD tűzvezető rendszer különböző prototípusainak hadrendbe állítása egy-egy tüzérosztálynál eredményesen megtörtént. Azonban a korszerű tűzvezető rendszer általános rendszeresítése különböző okok miatt nem történhetett meg. Ezek az okok elsősorban az anyagi források hiányára vezethetők vissza, de okként kell felsorolni a kiképzési nehézségeket (híradás, lövegtechnikai problémák stb.), a gyakorlatok számának folyamatos csökkenését is. Az ÁRPÁD fejlesztése és rendszerbe állítása jelentős előnyökkel járt, mivel a rendszer biztosítja max. 4 üteges osztályok, legfeljebb 12 löveges ütegei számára az azonos hatékonyságú vezetést, a 122 mm-es önjáró tarackokon kívül képes a 152 mm-es ágyú-tarackok és a BM-21 sorozatvetők részére is bárhol, a max. lőtávolságaikon belül elhelyezkedő célok lőelemeinek differenciál-egyenletekkel történő kiszámítására. A számítások és az adatforgalmazás teljes mértékben automatikusan valósul meg. Biztosítottá vált az automatikus adatátvitel a meteorológiai, a navigációs berendezések és tűzvezető rendszerek között, amely a tüzelés pontosságát eredményezte. Korszerű információs rendszeren történő adatátvitel, adatgyűjtés és elosztás valósul meg a parancsnoki vezetési pontok és az ütegek számítógépei között. Perifériális elemként csatlakoztatható a rendszerhez felderítő, figyelő, továbbá más típusú vezetési rendszer is.[4]
A lövegeknél elhelyezett indikátor (kijelző egység) biztosítja az érkező tűzparancsok hibátlan és gyors megjelenítését, továbbá a feladat végrehajtásának visszajelzését. A rendszer további korszerűsítésének lehetőségei
Az 1998-as évben Szabó Tiborral arra vállalkoztunk, hogy a hazai tüzérségi tűzeszközeinket és a katonailag fejlett országok korszerű tűzeszközeit amerikai elemző-értékelő eljárás felhasználásával összehasonlítsuk, és abból következtetéseket vonjunk le. Tettük mindezt azért, hogy az elemzéseink rész- és végkövetkeztetéseivel elősegítsük a tüzérségi rendszer fejlesztési folyamatát.[5] Munkáink összességében bizonyították, hogy a TASCFORM módszer kiválóan alkalmazható a hazai rendszerek elemzésére, értékelésére is.[6] Megállapításaink közé tartozik, hogy az Árpád tűzvezető-rendszerrel felszerelt önjáró üteg 2Sz1 típusú lövege valójában nem illik a fejlett lövegek közé, alapvetően a löveg űrmérete és kis lőtávolsága miatt. A löveg ennek ellenére a maga kategóriájában jó mutatókkal bír. A tűzeszköz viszonylag magas mobilitási képességgel, jó konstrukciójú lövegcsővel és irányzékkal rendelkezik. Harcértékét úszóképessége, a szennyezett terepszakaszon való alkalmazhatósága tovább növeli. Túlélőképességét viszonylag gyenge páncélzata, a közvetlen irányzású optikai irányzék bonyolult látási viszonyok közötti korlátozott alkalmazhatósága, továbbá a sebességváltó konstrukciós hibája csökkenti. A számításaink során kapott értékekből arra következtettünk, hogy az ütegek képessége, a tűzszakaszok önálló alkalmazását lehetővé tevő vezetéstechnikai eszközök hadrendbe állításával, a híradó eszközök korszerűsítésével tovább növelhető. Az üteg és a tűzszakaszok tűzképessége korszerű lőszerek beszerzésével fokozható. A költségkihatások elemzése során számolni kell azzal, hogy a korszerűsítést a hazai, a már kifejlesztett, illetve fejlesztés alatt álló eszközök felhasználásával célszerű végrehajtani. A tanulmányok alapján úgy ítéltük meg, hogy a Magyar Honvédség dandárainál meglévő 2SZ1 önjáró lövegtípus még a következő évtizedben rendszerben tartható. Korszerű lőszerek beszerzésével (pl. Lengyelországból) a képességei - mint ahogy az elemzés bebizonyította - tovább növelhetők. A vezetéstechnikai eszközök további korszerűsítésével arra kell törekedni, hogy az a rendszer a 155 mm-es, NATO szabványú önjáró lövegek esetleges rendszeresítésekor, annak bázisául is szolgálhasson, továbbá biztosítsa más szövetséges ország hasonló rendszerével, illetve felderítő rendszereivel való együttműködést.
A tüzérség jövője szempontjából meghatározó, hogy az ÁRPÁD típusú tűzvezető rendszer sikeres rendszerbe állítása után a vontatott tüzérség és sorozatvető alegységek automatizált tűzvezető rendszerének fejlesztése is kezdődjön meg. A tűzvezető rendszerek kialakításával párhuzamosan a meglévő és a jövőben is alkalmazható felderítési eszközökkel, illetve új felderítő eszközök vásárlásával (pl. röppálya felderítő lokátor, pilóta nélküli felderítő repülőgépek stb.) ki kell alakítani különböző típusú "támogató" felderítő alrendszereket. Ezen alrendszerek koordinálását végezné egy magasabb szintű tábori tüzér automatizált harctűzvezetési és információs rendszer, amelynek feladata az automatizált tűzvezető rendszerek és felderítő rendszerek integrálásával, a tüzérosztályok (ütegek) harcának és tüzének automatizált vezetése, irányítása.
Néhány gondolat a fejlett tüzér vezetési rendszerekről A korszerű tüzér automatizált vezetési rendszerek gyakorlatokon és harchelyzetekben is azt bizonyítják, hogy a jövőben felértékelődik a tüzérség szerepe az összfegyvernemi harcban. A tüzérség rendszerben való alkalmazása a továbbiakban is az egyetlen járható út. Elsősorban a fejlett gazdasággal és ipari háttérrel rendelkező országok szárazföldi haderőiben szánnak jelentős szerepet a tábori tüzérségnek, amely a jövőben is az egyik legnagyobb szárazföldi tűzerőt fogja képezni, de minden NATO tagállamban törekednek a tüzérség automatizált vezetési rendszere komplexitásának kialakítására. Minden ország szárazföldi haderejében - saját prognosztizálásuknak és lehetőségeiknek megfelelően - folyamatosan fejlesztik a tüzérség harcászati automatizált vezetési rendszerét. A tüzér automatizált vezetési rendszerek létrehozásáról és fejlesztéséről elmondható, hogy elsősorban a fejlett országokban az 1980-as évektől kezdtek elterjedni a tüzér automatizált vezetési rendszerek, de az azóta eltelt 15-20 év során nagyobb részük elavult. Ilyen rendszer az amerikai TACFIRE, a brit FACE, a német FALKE. A rendszerek létrehozásával kapcsolatos fejlesztési normatívák is az évek múltával megváltoztak (pl. vezetési szintek, alkalmazott berendezések tulajdonságai, információáramlással kapcsolatos normatívák stb.). A meglévő rendszereknél általánosnak mondható, hogy a bevált automatizált rendszereket a lehetőségeikhez mérten, illetve a szükségleteknek megfelelően folyamatosan fejlesztették. Az elemzett tüzérségi rendszereknél általánosan megállapítható, hogy automatizált vezetés valósul meg hadtest, hadosztály szinttől egészen a lövegekig (kijelző egységekig), továbbá biztosítva van az alegység szintű vezetési rendszerek csatlakozási lehetősége a magasabb szintű automatizált vezetési rendszerekhez. A lőelemek kiszámolása az ütegek szintjén történik, míg a tűzfeladatok tervezését, elosztását, a tűz vezetését, a logisztikai biztosítás megszervezését tüzérosztály, illetve annál magasabb szinten hajtják végre.
A cél felderítésétől a tűzmegnyitásig számított reagálási idő átlagosan 15-40 másodperc. A rendszerek alkalmazásával a vezetett tüzérszervezetek állománya ütegenként 6-8 löveg, osztályonként (ezredenként) 3-6 üteg. A ballisztikai számítógépek alkalmazása vagy egy csatlakozási lehetőséggel, vagy már eredetileg az adott rendszerbe beépítve valósult meg. A rendszerekben funkcióikból adódóan négyféle számítógép-egység különböztethető meg, így a parancsnoki vezetési számítógépek (üteg-ezredig), a tüzér harcászati (felderítő) terminálok, a lövegkijelző egységek és a ballisztikai számítógépek. A kilencvenes években rendszerbe állított tüzér automatizált vezetési rendszerek a korábbi rendszerekhez képest már egy újabb fejlődési kategóriát jelentenek. A nagyobb sebességű mikroprocesszorok (16-32 bit) alkalmazásával, a megnövekedett tárolókapacitási lehetőségekkel, a tüzérség reakcióidejének osztály szinten 10 másodperc alá történő csökkenésével (automatizált lövegek esetén), a korszerű rádióállomások alkalmazásával már a XXI. század vezetési rendszerének követelményeit teljesítik. A tüzérség reakcióidejének ugrásszerű csökkenését elsősorban a felderítési adatok gyűjtésének, feldolgozásának és továbbításának maximális automatizálásával, a nagy műveleti sebességgel rendelkező, automatizált vezetési rendszerek alapján működő felderítő és végrehajtó eszközök integrációjával érték el. A nyolcvanas években kialakított "felderítő-tűzkomplexumok", "felderítőcsapásmérő rendszerek" tökéletesítését, továbbfejlesztését a korszerűbb célfelderítő eszközök különböző formáinak beintegrálásával teszik még hatékonyabbá. Az így létrejött üteg, osztály szintű komplex rendszer biztosíthatja az alegységek önálló alkalmazását bármilyen típusú célra. Ilyen rendszer az orosz Kapusztnyik-B is. Egyértelműen megállapítható, hogy a világon jelenleg csak néhány fejlett nyugati ország rendelkezik korszerű tüzér automatizált harc- és tűzvezető rendszerrel, amelyek fegyvernemi vonatkozásban hadműveleti szinttől egészen az alegység szintig (végrehajtók szintjéig) képesek integrálni a tüzérség feladatait. Az orosz rendszer fejlesztésénél elsődlegesen a tüzérosztály szintű, különböző fegyvertípusnak megfelelő fejlett vezetési rendszer kialakítását helyezték előtérbe. Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról a fontos tényről sem, hogy a magyar tüzérség 2010-ig orosz tűzfegyvereivel lesz kénytelen a feladatait végrehajtani. Ebből kiindulva a közeljövőben megoldás lehet az az út, amelyet az orosz tüzérség alkalmazásában is megtalálhatunk, ahol még mindig a felderítő tűzkomplexumok alkalmazását, fejlesztését tekintik elsődleges feladatnak. Orosz részről a magyarázat talán ott keresendő, hogy az ország az informatika, elektronika terén jelenleg még nagy hátrányban van a fejlett nyugati országokhoz viszonyítva.
JAVASLAT A MAGYAR TÜZÉRSÉG AUTOMATIZÁLT VEZETÉSI RENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSÁRA A Magyar Honvédség ÁTALAKUL A HADERŐ 2000-2010 hosszú távú fejlesztési koncepciójában egyértelműen megfogalmazódik, hogy a jövő magyar szárazföldi hadereje szervezetét tekintve hadtest-dandár felépítésű lesz. Ennek egyenes következménye napjainkban a tüzérfegyvernem szervezeti felépítésének megváltozása is. A jövő tüzérségének megteremtésekor figyelembe kell venni azokat a szárazföldi haderő részére meghatározott alapkövetelményeket, amelyek szerint a haderőátalakítás célja "kisebb, békében is működőképes, finanszírozható, képesség alapú haderő,. amely modern haditechnikai eszközökkel képes az ország védelmére, a szövetségi kötelezettségek teljesítésére .".[7] A vezetés terén szintén alapkövetelményként fogalmazódik meg a NATO vezetési rendszerével való interoperabilitás. Az új vezetési rendszerek létrehozásánál, a vezetés és irányítás területén a legfejlettebb informatikai eszközök bevezetésének és alkalmazásának kell prioritást kapniuk. A 2010-ig elkészített fejlesztési programokban a fent említett követelményekhez arányos ütemezést alakítottak ki. Ebben a tüzérség részére is meghatározták, hogy a fejlesztési folyamat végére rendelkezzen olyan automatizált vezetési rendszerrel, amely képes a tűztámogatási feladatok teljes spektrumának kezelésére. A szervezeti átalakítás a tüzérség struktúrájában és alkalmazásában is markáns változásokat követel meg. Ki kell alakítani a fegyvernemben a NATO szemléletet, gondolkodást, létre kell hozni az új alkalmazási elveket, stb. A tüzérség alaprendeltetése nem változik, sőt szerepe a jövőben felértékelődik. Alapvető feladata továbbra is az összfegyvernemi csapatok folyamatos, időbeni és hatásos tűztámogatása lesz. Az új alkalmazási elvek bevezetésével azonban megszűnt az összfegyvernemi erők tábori tüzérséggel való megerősítésének lehetősége. A tüzérség a jövőben szabvány harcászati feladatok végrehajtásával vesz részt az összfegyvernemi csapatok harci alkalmazásának támogatásában. A tűztámogatási rendszer négy alapvető összetevőből áll, amely területek jól elkülöníthetők, de ugyanakkor elválaszthatatlanok egymástól. Ezek: • • • •
a célazonosítás (célfelderítés); a fegyverrendszerek és lőszerek; a parancsnokság, irányítás és egyeztetés; a harci kiszolgálás, támogatás.
A tűztámogatási rendszer működésének célja, hogy az összetevők optimális alkalmazásával legyen elérhető a leghatékonyabb végrehajtás a meglévő eszközökkel. A magyar tábori tüzérség vonatkozásában ezeknek a területeknek a optimális összehangolására csak akkor kerülhet sor, ha kialakítják a fejlett NATO országokban már működő, fegyvernemi automatizált harc-, tűzvezető és informatikai rendszert. Mivel tüzérségi eszközeink lőtávolsága még egy jó ideig messze elmarad a NATO tüzérségének maximális lőtávolságától, ezért döntő többségében a manővererők közvetlen támogatásával kapcsolatos feladatokat oldják meg, főleg azért, mert harci helikopterek vonatkozásában is kedvezőtlen helyzetben vagyunk. A négy STANDARD harcászati feladat hatékony alkalmazásának végrehajtása érdekében létre kell hozni egy olyan központosítást, amelynek keretében integrálni lehetne a tüzér alegységek, felderítő eszközök tevékenységét. Ez a létrehozott rendszer már egy harceszközökből, anyagokból, harceljárásokból megformált automatizált integrált rendszert jelent, amely alapját képezheti a Magyar Honvédség tábori tüzérségének, - feladat orientáltan megközelítve - a tűztámogatásnak. A Magyar Honvédség tüzérségének létszám és lövegszám adatai az elmúlt tíz évben folyamatos csökkenést mutatnak és a jövőben ez a tendencia várhatóan tovább folytatódik. Ezért a tüzérség vezetésében és irányításában az a művészet, hogy a meglévő tüzér erők és eszközök optimalizált felhasználásával a lehető leghatékonyabb módon legyenek végrehajtva a tűztámogatással és a harc megvívásával kapcsolatos feladatok. Az automatizált tüzérségi vezetési rendszer biztosítani fogja a megfelelő felderítést, megfigyelést, célfelderítést és optimális tűzerőt ott, ahol az összfegyvernemi parancsnok ezt meghatározza, ahol arra szükség van. Megítélésem szerint az említett tüzérségi rendszert úgy kell kialakítani, hogy az funkcionálisan egyesítsen több automatizált vezetési rendszert (alrendszert). A rendszer kialakításánál tervezni kell az együttműködés biztosítását a kidolgozásra váró szárazföldi hadműveleti automatizált vezetési rendszerrel, továbbá a koalíciós feladatok végrehajtása tekintetében a NATO fejlett tüzérségi vezetési rendszereivel. A tüzérség fejlett automatizált vezetési rendszere (1. ábra) a hadtest alárendeltségébe tartozó tábori tüzérség vezetésére szolgál. Feladata: a Magyar Honvédség tüzérsége automatizált harc- és tűzvezetésének biztosítása fejlett kommunikációs és számítógépes hálózaton keresztül. A tűztámogatás feladataiban részt vevő elemekkel (légi, EHC, műszaki) történő
együttműködése megvalósítása. A magasabb, illetve hasonló szintű vezetési rendszerekkel való kompatibilitás megteremtése. Célja: modern számítástechnikai berendezésekre támaszkodó, korszerű tüzér automatizált harc- és tűzvezetés létrehozása, amelyen belül: • • • • • • •
a rendszer a tüzér parancsnoki vezetési pontok járművébe beépíthető és az adott eszközökről működtethető; automatikusan kezeli az adatforgalmat a beépített korszerű (analóg és digitális) híradóeszközein keresztül; automatikusan képes a navigációs és perifériális eszközök adatkezelésére; biztosítja a haderő tüzérosztályainak, felderítő eszközeinek alrendszerként történő integrálását a harctevékenység, tűztervezés és -vezetés folyamatában; megvalósul a folyamatos adatgyűjtés, értékelés és tárolás; biztosítva van a feldolgozott adatok és a harctervezéshez szükséges számítások, okmányok, monitoron történő kivetítése, azok kinyomtatása; megvalósul az automatizált együttműködés a tűztámogatásban részt vevő elemekkel, harcászati, hadműveleti felderítő alrendszerekkel.
1. sz. ábra: A magyar tüzérség fejlett automatizált vezetési rendszere
Felépítését tekintve a tűzvezető és a felderítő alrendszerből áll. A tűzvezető alrendszeren belül a 122 mm-es önjáró osztály részére már kifejlesztették az Árpád ATR-t, amely jelenleg korszerűsítés alatt áll. A további tűzvezető (vontatott és sorozatvető) alrendszerek részére meg kell kezdeni az Árpád
ATR fejlesztési eredményeire alapuló, hazai fejlesztésű vezetési rendszerek kialakítását. A későbbiek során várható technikai fejlesztések, beszerzések (MLRS, Crusader, Paladin stb.) a hazai rendszer kompatibilitásának megteremtése következtében már rendelkezni fognak összekapcsolódási lehetőségekkel. A tüzérségre ? mint a legfontosabb tűztámogató elemre ? meghatározó szerep vár jövőben a tűztámogatási folyamat végrehajtásában, akkor a felderítés terén sürgősen végre kell hajtani a fent említett alrendszerek kialakítását. A közelmúltban már történtek fejlesztési lépések, egyik legfontosabbként kell megemlíteni az ARTHUR röppálya felderítő lokátorral végrehajtott feladatokat. A tüzérség fejlett automatizált vezetési rendszere lehetővé teszi az alrendszerek közötti, a hierarchiához kevésbé kötődő vezetési struktúra felhasználást, ami következtében egy adott tűzvezető alrendszer bármikor képes a rendszerben lévő és felderítő hatótávolsággal bíró bármely felderítő alrendszerhez történő közvetlen csatlakozásra, ezáltal teljesíthetővé válik az a Clausewitztől származó mondás, miszerint a gyorsaság és a kezdeményezőkészség csírájában fojtja el az ellenség tevékenységeit. A megoldás: a korszerűsített ÁRPÁD M1 automatizált tűzvezető rendszer
Milyen harc- és tűzvezető rendszere legyen a magyar tüzérségnek? Miért az ÁRPÁD? Azt hiszem, ezek a kérdések komoly vitára adhatnak okot. A hazai rendszer eredményei azonban megkérdőjelezhetetlenek! Amikor a magyar tüzérség korszerű vezetésének kérdéskörében gondolkodunk, mielőtt a döntések megszületnek, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szervezeti átalakítások következtében milyen tüzérségi szervezetek jöttek létre. Ismernünk kell ezen szervezetek képességén alapuló alkalmazási lehetőségeit. Látnunk kell, hogy a tüzérség vezetésének (elsődlegesen tűzvezetésének) jelenleg milyen elvei, lehetőségei állnak rendelkezésre, és mindez milyen eszközökkel valósítható meg. A fejlesztéshez mennyi idő és anyagi eszköz áll rendelkezésre. Mindezek alapján megfogalmazható, hogy a jelenlegi, meglévő vezetési rendszer sürgős megoldásra vár. Egyértelmű, hogy napjainkban a nemzeti és szövetséges feladatokat a tüzérség csak automatizált vezetési rendszer alkalmazásával képes a feltételeknek megfelelően teljesíteni. A Magyar Honvédség tüzérsége számára meghatározott feladatok első lépésként az önjáró ütegek korszerű tűzvezető rendszerrel való ellátását jelölök meg prioritást élvező feladatként. Szűkítve a kört, ezen belül is először a zászlóalj fejlett tüzérségi tűztámogató rendszerét kell létrehozni. Véleményem szerint a felsorolt, a fejlesztésnél figyelembe veendő területeket reálisan megítélve a helyzet azt mutatja, hogy az
ÁRPÁD M1 automatizált tűzvezető rendszer bázisára támaszkodva, azt korszerűsítve kell a zászlóalj tüzérség automatizált vezetési rendszerét kialakítani. Az új szervezeti változás eredményeként a korábbi figyelőpontok helyett század tűztámogató és megfigyelő csoportok lettek kialakítva, amely önálló elemet képez a zászlóalj harcrendjében. Ezen csoportok nélkül ("a tüzérség szemei") a közvetlen tűztámogatás nem valósítható meg. Ezért az ütegek korszerűsítése mellett, azokkal együtt (vezetési rendszerbe foglalva) kell a szd. TTCS-okat is fejleszteni. A járműveikbe korszerű számítógép mellett digitális alapú híradóberendezést, fejlett lézertávmérőt és navigációs berendezést kell beépíteni. Ki kell alakítani egy harmadik elem, a zászlóalj tűztámogató részleg vezetéstechnikai berendezéseit is, ahol vezetik az üteg tüzét, harctevékenységét. Ezen elemek rendszerbe foglalt korszerűsítésével lehet csak elképzelni a jövő tüzérütegét! Az ÁRPÁD M1 korszerűsítésével kapcsolatban megfogalmazódtak az Magyar Honvédség SZFVK Tüzérfőnökségének jövő feladatait figyelembe vevő igényei is. Ezek szerint a rendszer a következő alrendszerekből és eszközökből épülne fel: • • • • • •
korszerű felderítő eszközök; korszerű navigációs berendezések; mozgó célokat és tűzeszközöket felderítő radarok; ballisztikai és meteorológiai adatokat szolgáltató berendezések; az informatikai adatok megbízható továbbítására alkalmas korszerű rádiórendszerek; korszerű felderítési adatgyűjtő és feldolgozó számítógépes rendszerek.[8]
A hazai szakemberek többségének véleménye[9], hogy a hazai, a meglévő ÁRPÁD ATR-re épülő fejlesztés messzemenőkig olcsóbb, mint ha valamelyik külföldi rendszert vásárolnánk meg, és akkor még nem szóltam a fenntartási és a rendszer továbbfejlesztési kérdéseiről. A fejlesztésnél a fegyvertípusra történő alkalmazást a külföldi rendszereknél külső hordozóval biztosítják (pl. mágneslemezen), amely problémát az ÁRPÁD rendszernél egy egyszerű átkapcsolással oldottak meg. A hazai fejlesztés esetén gazdaságosabb a gyártás, biztosítva van a szakemberek képzése, az itthoni technikai támogatás, a hazai (helyszíni) alkatrészbiztosítás, továbbá a folyamatos szerelés és tartalékképzés is könnyebben megoldható. Ha figyelembe vesszük, hogy az új szervezetnek megfelelően (hadtest - dandár) 3+1 dandár lett kialakítva, akkor dandáronként egy-egy tüzérosztály (3+1), illetve a vegyes tüzérdandárt vizsgálva négy ágyútarackos és két sorozatvető osztályt kellene felszerelni ÁRPÁD típusú vezetési rendszerrel (6). Ez összesen a magyar tüzérséget figyelembe véve 9+1 tüzérosztály korszerű tűzvezető rendszerrel való ellátását jelenti. Ehhez még hozzá kell számolni a gépesített lövészdandárok zászlóaljainak önjáró tüzérütegeit.
A hazai lehetőségeket figyelembe véve kijelenthető, hogy a magyar fejlesztésű alegység szintű tüzér automatizált vezetési rendszer önálló gyártása biztosítva van. Egyes területeken valószínű, hogy csak külföldi vásárlással oldható meg az eszközök beszerzése. Ilyen a lézertávmérő, rádió, korszerű felderítő eszközök stb. Azonban a tűzvezető rendszer mint alap, illetve a hazai és NATO rendszerekkel való együttműködési képesség biztosítéka lesz annak, hogy első lépésként a zászlóalj és a dandár tüzérsége, majd a szárazföldi haderő tüzérsége egy rendszerben képes lesz a tűztámogatási feladatait megoldani. A vezetési rendszer kialakításánál azonban biztosítani kell a folyamatos, gyakorlatban történő tapasztalatszerzést, azok bedolgozását és a hibák kijavítását. A kialakítást és rendszeresítést követően meg kell teremteni a folyamatos továbbképzés lehetőségét a kezelőállomány részére, illetve a figyelembe kell venni (fejlett országok tapasztalata), hogy a korszerű rendszerek is 4-5 év elteltével elavulnak. A további fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tervezni kell. Úgy látom, hogy ha valaha is szükség volt a bajtársias szellemre, az új iránti fogékonyságra, a fegyvernem iránt érzett odaadó hűségre, a tüzérszakma iránti elkötelezettségre, akkor ez ma fokozottan érvényes. Ismerjük jelenlegi helyzetünket, tudjuk új szervezeti tagként a fegyvernemre háruló elvárások sorát, látjuk a jelen elméleti és gyakorlati problémáit és az a feladatunk, hogy az elöljáróink részére olyan ajánlásokat tegyünk a tüzérség átalakítása (korszerűsítése) tekintetében, amelyek a Magyar Honvédség harci, hadműveleti alkalmazásában pozitív eredményeket jelentenek. Ha a tüzérség mint a magyar szárazföldi haderő legfontosabb tűztámogató eleme az ajánlások szerinti technikai eszközrendszerekkel, ezáltal korszerű alkalmazási elvekkel rendelkezik, biztosítható lesz a manővererő parancsnoka részére az a NATO alapelvárás, mely szerint a harcban úgy érjen el sikereket, hogy közben minimális élőerő- és tűzeszközveszteséget szenvedjen. Összességében a jelenlegi helyzet sürgős változtatást kíván, és a megoldásokat nekünk kell megfogalmazni. Ha mi magunk nem hiszünk abban, amit teszünk, akkor nem is tudjuk elhitetni másokkal azt, ami evidencia, hogy a tüzérség a jövőben is háború istene marad. Az új szövetségben ránk háruló feladatok, a változások szükségessége erőt kell adjon nekünk a megújuláshoz, a fegyvernem kiemelt szerepének további megtartásához.
FELHASZNÁLT IRODALOM V. G. Anaszimov - E. G. Anaszimov: A rakéta- és tüzércsapatok vezetésének problémái a hadműveletekben. Voennaja Müszl, 1997/2. szám Ford.: Szabó Tibor Bóka Sándor: Az egységes tüzérségi tűzvezető rendszer lehetőségeinek ismertetése az ÁRPÁD tűzvezető rendszer alapján. Haditechnika, 1994/4. szám Bóka Sándor: A magyar tábori tüzérség tűzvezető eszközeinek múltja, jelene és jövője. Haditechnika, 1967-97 különszám, 18-21 old. Haditechnikai Füzetek 3. szám. Korszerű tüzérségi tűzvezető rendszerek. 2000. HM Technológiai Hivatal kiadványa. Karnel, G.: Az Öböl-háború. A haderők. A fegyverzet. Truppenpraxis, 1992/1. szám Klaus-Michael Schmidt: A tüzérség rendszere (a Szárazföldi Haderő fegyverzete szempontjából) Soldat und Technik 1996/5 szám. 309-314 old. Ford.: Nádai Gyula. REFORM 2000-2010. Átalakul a haderő. Budapest, 2000. Készült a Magyar Honvéd mellékleteként Stuckenschmidt, Rainer: A tüzérségnél tapasztalható hatalmas és gyors fejlődés Europäische Sicherheit 1996. 10. szám 22-28. old.
[1]V. G. Anaszimov-E. G. Anaszimov: A rakéta- és tüzércsapatok vezetésének problémái a hadműveletekben. Voennaja Miszl, 1997. 2. szám, 41-42. o. [2] Jane's C4I Systems: 1997-98 ninth edition 37. old. [3]Az Országgyűlés 88/1995. határozata a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú átalakításának irányairól és létszámáról. 5. pont b-c bek. 1995. Budapest [4]A korszerűsített ÁRPÁD M-1 tűzvezető rendszer és az ARTHUR röppálya felderítő lokátor, informatikai rádiókkal történő sikeres együttműködésének színhelye volt a C+D 99' kiállítás, illetve az azt követő ARDENT GROUND 2000 tüzérségi éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlat. [5] Ennek a feladatnak az elvégzésére két tanulmányt készítettünk el: 1. A Magyar Honvédség megosztott irányzású tüzérségének értékelése a TASCFORM módszer alapján. 2. A magyar önjáró tüzérség (2SZ1) helyzete a XXI. sz. elején a TASCFORM módszer alapján. [6] Első munkánk, a rendszerből kivont, a rendszerben lévő, és az általunk rendszeresítésre javasolt hazai tüzérségi tűzeszközök elemzésére, összehasonlítására épül. Második tanulmányunkban a 122 milliméteres (2SZ1) önjáró tarackot, a fejlett országok korszerű önjáró lövegeivel hasonlítottuk össze abból a célból, hogy a Magyar Honvédségnél
rendszerben lévő tüzérségi eszköz egy ilyen környezetben jelenleg milyen helyet foglal el, melyek lehetnek azok az irányok, amelyeket a jövő megfogalmazott feladataihoz a tüzérségnek teljesíteni kell. [7]REFORM 2000-2010 Átalakul a haderő. Budapest, 2000. Készült a Magyar Honvéd mellékleteként, 5. o. [8] Haditechnikai füzetek 3. szám. Korszerű tüzérségi tűzvezető rendszerek, 2000. Honvédelmi Minisztérium Technológiai Hivatal kiadványa, 78. o. [9] "A magyar tábori tüzérség automatizált vezetési rendszerének sürgető kérdései" címmel megtartott szakmai konferencia. Budapest, ZMNE, 2001. 03. 27.
