A tihanyi visszhang. Írta: Végh János április 14. csütörtök, 18:08

A tihanyi visszhang Írta: Végh János 2011. április 14. csütörtök, 18:08

Ahogy a Balaton keletkezése, úgy a tihanyi echó története sem nélkülözi a hagyományvilágból merített mondáit és regéit. Történeteik megihlették a nagy költőinket, az elmesélt történetek írásra késztették íróinkat, és volt, amikor a hagyománygyűjtők csak egyszerűen lejegyezték a hallottakat. A tihanyi echó-ról lejegyzett történetek egyikét útikönyvekben és az újságok hasábjain gyakran olvashattuk a múlt század első éveiben, de a mára már feledésbe merült történetet érdemes újra feleleveníteni. Sajnos a Siófok és Vidéke újság I. évfolyam, 1924./2. számában leközölt történetnek sem a közreadója, (szerzője) nem került feltüntetésre.

„A mohácsi vész után történt, Zalai Gáspár kinn állt kúriája előtt, mikor habzó lován egy vágtató lovas érkezett. A páncélos lovag homlokán véres kötés, sisakján buzogány ütötte horpadás. Szinte úgy zuhant le lováról, amikor a tornác elé ért.

- Nyakunkon a török – sziszegte fogai közt, aztán alélt.

1 / 11


Zalai a szolgáknak kiáltott. Vizet hoztak, páncéljából kihámozták a lovagot, az üdítő víz hatására magához tért a lovag, aztán beszélni kezdett.

- Oroszlánként küzdött a magyar, a bandériumok egymás után törtek a törökre. Már hátrált az oszmán had, mikor hirtelen megszólaltak a rejtett ütegek, bömbölve szórták a halált. A győztes magyar hadsor megingott, a királyt és kíséretét elvágták, fejveszetten menekült mindenki, amerre látott.

- Én is ott kaptam menekülésközben a sebet egy szpáhi agától; no de megfizettem érte! Hanem urambátyám – fejezte be a beszélgetést a lovag –itt nem maradhatunk, mert a török had erre tart, különösen az asszonynépet kedveli, férfiaknak Sztambulban tartogat láncos fekvőhelyet.

Zalai Mihály uram nem sokat késlekedett. Vacsorát készített a lovagnak. A lovag páncélba öltözött és továbbvágtatott Buda felé. Azután négy lovat nyergeltetett – egyet a feleségének, kettőt szolgáinak, s elindultak a tihanyi hegyek felé. Itt ismerte jól az ősz hajú nemes a járást.

Estefelé gázoltak át a nádason, felkapaszkodtak a hegytetőre. Egy kis liget elé értek. Kipányvázták a lovakat, maguk pedig a bozótban kerestek menedéket. Reggelfelé megdöbbentő látvány tárult eléjük. A völgyben vonuló török had tarka-barka sokasága, janicsárok, szpáhik, néger és arab lovasok. Két órán át tartott a török had vonulása, mire véget ért.

- Megmenekültünk – rebegte örömmel az ősz nemes. A két szolga sátorkészítéshez fogott, amikor ágreccsenésre lettek figyelmesek, a völgyből mintegy 30 főnyi lovas, az utóvédtől lemaradt portyázók – tart feléjük. A tetőre kapaszkodtak apró lovaikon. Már alig 30 lépésre vannak, látszik, hogy észrevették őket, mert vezetőjük parancsot ad.

- Ha már halni kell, szépen haljunk – sziszegi az öreg nemes – kardját kirántja. A két szolga is kopját ragad. A török lovasok lándzsát szegezve közelednek.

- Rajta! – kiáltja Zalai és két szolgájával kiugrik a bozótból.

2 / 11


Egyszerre csak a sziklafal minden oldalán fenyegetően hangzik fel a félelmetes rajta! A török lovasok megtorpannak, körös-körül egyre zúg a sziklafalon a „rajta!-rajta!-rajta!”. Néznek jobbra, néznek balra, de senkit sem látnak. Megrémülnek, Biztosan maga a Dzsingisz kán kiáltott rájuk, azzal pedig nem csatáznak. Sarkantyúba kapták lovaikat és hanyatt-homlok menekülnek.

Az ősz nemest így mentette meg a tihanyi visszhang, mert hát az volt, amit szellemnek hittek a törökök!”

Lehet, hogy Tihany összes szikláit valamikor visszhanggal áldotta meg a teremtője, de a legnevezetesebbnek és legmaradandóbbnak nem a sziklák visszhangja bizonyult. Valamikor, talán az 1960-as évek elejéig az Attila-dombról elkiáltott szótagokat még néha tisztán és érthetően visszaverték - az Apátság falai. A templom és az Attila-domb között ugyanis a térszint mintegy 600 méter hosszan a lemélyed s ez tette lehetővé az akár 12 szótagból álló mondatok tiszta visszaadását Azelőtt a közbeépült apró nádfedeles házacskák nem zavarták a hang útját, sem oda, sem vissza. Ma kevésbé intenzíven, de továbbra is hallható a visszhang.. Ez a visszhang ihlette meg Csokonai Vitéz Mihályt is, mikor megírta az egyik legszebb versét:

Ó, Tihanynak riadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közül,

Ím, kit a sors eddig annyit hánya

3 / 11


Partod ellenébe ül.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztult reményén

Egy magányos árva szív.

Csokonai mellett meg kell emlékezni Garay János Regéjéről is, melynek történetét a mondavilágból merítette ugyan, de egyfajta magyarázatát adta a visszhang keletkezésének:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját.

Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe – ígérte – feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába.

Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka:

4 / 11


ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja.

A régi szép időkben Egy szép királyleány Aranyszőrű kecskéket Őrzött Tihany fokán. Sok kinccsel ért fel a nyáj Mely a hegyen legel. Még többel a leányka Szépsége ékivel. Szemének, éj-hajának, Arcának párja nincs: Csak rózsabimbó ajakán Van néma bús bilincs. Adj szép leány nyájadból Egy csésze friss tejet Beteg fiam számára S megoldom nyelvedet. Szólt Balaton tündére, Az ősz hullámkirály, Ajkáról térdig érvén A hófehér szakáll. Adott tejet fiának A szép királyleány S a szót a víz királya Megoldotta ajakán. S csengőbb lőn szép ezüstnél, A méznél édesebb A szép leány beszéde: Meggyógyult a beteg. De büszkeség kapá meg A leánykát a vad negéd Hallván, mi szép, mi bájos Most ajakán a beszéd.

5 / 11


Mint pénzfukar kincsével Bánt nyelve bájaival; Nem zenge csak magának E csattogányi dal Isten dicsőségére Meg nem nyitotta azt, Szegénynek panaszára Nem zenge lágy vigaszt Testvérnek és barátnak Irigyen zárta be, Az esdö szerelemnek Nem nyílt meg kőszíve Amily hamar megnyerte Sok ifjúnak szívét, A rózsaláncot gőge Oly rögtön tépte szét. Csak egyet vitt sírjába A mélyebb érezet; Fiát a tókirálynak, Ki érte elepedt. Az aranyszőrű nyájnak Tejéből itt szegény Bűvös varázs szerelmet, Mely méreg lett szívén. A tónak ősz királya Haragra gyúlt ezért A bérctől a leányra S a nyájra átkot kért. A bérc tüzet bocsátott, Sziklája mind kigyúlt; Három nap három éj, Mint ítélet napja dúlt. A nyáj a Balatonba Rohant, de benn veszett A tó máig is kihányja A kecskekörmöket.

6 / 11


A lányt pedig örökre Bűbáj kötötte meg, Foglyául tartá máig Ki tudja, mely üreg? Szemmel nem látja senki, Kézzel nem foghatóDe bárki megszólítja Visszhangja hallható. Mert büntetésül mondta A tündér átka ki: Hogy nyelvével lakoljon. Mellyel vétett neki. S ki csengő szép szavával, Kevélyen visszaélt, Istennel és emberrel Negédből nem beszélt. Most- bárki szóljon hozzá Bár gazdag és szegény: Felelni köteles rá E bércek tetején.

Zombory Gusztáv a Vasárnapi Ujság 1859/19. számában a „Tihany és a tihanyi viszhang” c. írásában az alábbi személyes élményeit vetette papírra:

„…Az egyház északi oldalától néhány száz lépésnyi távolságra emelkedik a az un. „Nyárshegy; mely nevének eredetét onnan veszi, hogy itt a hajdani háborgós időkben törököket huztak fanyársakra.

Ennek a templommal szembe eső déli lejtőjén van azon csak nehány négyszögölnyire terjedő hely, honnan a templom felé kiáltozva a legszebb viszhangot halljuk; mely tökéletesen

7 / 11


szélcsendes időben a leghosszabb – hatméretű – verseket is oly tisztán adja vissza, hogy az ember csaknem kisértetbe jő elhinni, hogy valamely elrejtőzött élőlény utánozza szavainkat.

E hires viszhangi helyre, a tihanyi kecske-körmöket áruló gyermekek szokták vezetni a látogatókat, kik ezek segélye nélkül hassztalan keresnék azt, miután semmi ismertető jel nicsen itten. Tihany birtokosa – a különben vendégszerető szerzetes urak – még mindig nem találták szükségesnek e helyet néhány odaültetendő fával vagy köpaddal megjelölni, habár e részben már több ízben nyilvánult a látogató közönség óhaja.

A kalauz-gyerekek majd minden vendég előtt el szokták viszhangoztatni a következő kérdést és feleletet:

- „Tihanytól Füred savanyuvíz messze van-e?”

- „Nem messze van, csak utja hosszu!”

És ennek igazságát mi is – a multkor emlitett kéjutazási társulat tagjai, - tapasztaltuk, kik Füredről Tihanyt közelnek látván, gyalog indultunk oda; de bezzeg elment a kedvünk az ily sétától, - egész fél napig jártunk, míg azt a roppant körutat megtettük, melyen egyedül lehet csak szárazon oda jutni, holott csolnakon egy vagy másfél óra alatt a legkönnyebben szoktak oda evezni, s a mellett még a legkényelmesebben is.

Ez szolgáljon jóakaratú figyelmeztetésül, nehogy ismét valaki saját, nem annyira kárára, mint inkább fáradságán tanulja meg azt, hogy bizony: „nem messze van Tihany, csak az utja hosszu!”

Csokonai s Garay minden valószínűség szerint még élvezték a híres visszhang tökéletes játékát, de az 1900-as évek első évtizedében már egyre több gondolat és terv született arra

8 / 11


vonatkozóan, hogy hogyan lehet megmenteni, de legalább is megőrizni e ritka természeti jelenséget. Mert a gondok egyre sokasodtak.

1910-ben a Balatoni Szövetségnek már a Magyar Tudományos Akadémia jeles tudósait kellet felkérni, hogy megállapítsák, mi az oka a visszhang megromlásának, Lóczy Lajost ugyancsak foglalkoztatta a kérdés, őt magát a fölmívelésügyi miniszter kérte fel személyesen.

Lóczy annak a véleményének adott hangot, hogy a templom és a visszhang hallóhelye közti területet nagyobbrészt befásították, az elkezdett építkezések, főleg egy toronnyal épült villa (a mai Óvoda) ugyancsak rontották annak hatását. Ezzel elindult egy visszafordíthatatlan folyamat, hiába kérték fel Schuller Alajos műegyetemi tanárt egy szakvélemény elkészítésére – ennek eredménye alapján remélték meggátolni a további romlást.

9 / 11


Egy képeslap 1910-ből. A kép baloldalán a felállítandó visszhangot rontó Hevesy-villa tornyos épülete. Schuller alábbiakban tanár foglalta úr lelkiismeretesen össze: és gyorsan eleget tett a felkérésnek, Tisztelt Balatoni Szövetség! Megtisztelő véleményemet felszólításának ezennel előterjesztem: teszek eleget, midőn ahallottam tihanyi visszhangra vonatkozó Folyó alkalommal, arról esetben hangot sokkal megkülönböztetni. is erősebben meg is is –(1910)– csak nagyon kellett kiválóan erős hallatszik, győződnöm, zavarja július hangnál kedvező 2-ikán az annyira, lehet újonnan volt hogy észrevenni. alkalmam a hogy épült visszhang csak tisztán villától a De helyi ennek igen még származó viszonyokkal lezajlása ezt aaa visszhang, gyönge, visszhangot úgy, után meg-ismerkedni hogy a lehet templom mely anetán amazt legkedvezőbb egyúttal korábban falától slehetne, ez azonban kiinduló és A csak beszédnek körülmények időjárásnál csekély villa abban ugyan hangot észrevehetetlen, csak között nincs hogy már az a nem az első hangterjedés most enyhe csoda, visszhang kettős mivel szél hogy visszhang a útjában, susogása légáram elhangzása amagasságban templom a hallatszik, ahogy is visszhangot visszavert képes után falától következő minek elfojtani. jövő hangot tehát következtében visszhang második nem eltéríti gyöngíti; smegállapításait kedvezőtlen része a hosszabb zavaró érthető. megmaradó hatása Ilyen tartamának mondottak megrövidülése. szerint a visszhangnak két, egymástól független hibája van, gyöngesége és Az melynek gyenge helyi gyöngítőleg utóbbin viszonyok hallóállomáson voltát méreteiről segítene illetően arra hatni. és engednek hallóhely elhelyezkedéséről Ugyanis beszélő ugyan következtetni, közelében Lóczy feje tudomásom 4 Lajos csak úrnak tervrajz arról, a barometrikus templom hogy fal alapján vagy milyen melletti lehetne amazt megfigyeléséből erős nyilatkozni. magába terület volt régebben, befásításának foglaló A következik, de a ½ visszaverőfal esik, 4 ½ méter előtt, magasságban úgy a van. falnak legjobban méterrel működő áll magasabban, része, melyre mint a hang ais; föld merőlegesen szine acsarnok, Amennyiben falnak gyönge álló pusztításra, helytől visszhangot sikerülne előtte vissza. fákat levő szabadon a visszhangot torony a eltávolítanák, talajnak hallóhelyet mert erősítené a fák felé maradó előreláthatólag még olyan irányulna, okozhat. az anincs és magasabbra visszaverő alakot felső is, a ha talajt A melynek része aidőjárásnál visszhang adni, elég hallóhely kiegyenesítenék. fal nőnek, a hogy lenne hangot felső falát tehát magasabb onnan 4 aa szélével visszhang hang vagy túlnyomóan előreláthatólag a Efalra úgylátszik, 5 tekintetben lenne méter egy még irányított magasságba és széles hallgató inkább merőlegesen amegerősödnék, réginél nem hang utat feje lenne a készíteni, hozni is hallóhelyre fölé erősebb szükség tereli ha amellett A mert svisszhang nagy útjában így aaz anem halló csak azha Lóczy helyszínén hogy zavarna szemben merőlegesen aévi Lajos kolostor és levő a aáll, úr, kellő jutna, helye, viszonyok túlsó aki felvilágosításokkal ennek lekötelező mely oldalán szintén hallóhelynek tövével levő előzékenységgel alkalmasak Nyársasdombon egy is megkönnyítette alkalmasnak hang kalauzolt keletkezésére. új látszik, hallóhely van, agyönge, dolgomat, tihanyi úgy melyről hogy készíttessék, kirándulásomon A dombnak fölvetette t.i. a hang aérné. az hol azt aemelése épülettel falra és amely az villa aessék eszmét, mindenképp kívánatos lenne. aelgyöngülhet, hallóhely Akisebb régen. Szövetség Ezekben távolság eddig volt is miatt sikeres szerencsém ahogy visszhang működését véleményemet erősebb ezzel lehetne, is elősegíthetném. előterjeszteni; de kevesebb örvendnék, szótagra ha terjedne aés Balatoni ki, mint Budapest, 1910. július 11. Dr. Schuller Alajos, műegyetemi tanár

A visszhangot próbáló 1970-ből Érdemi Tihanyból változtatásokra aaapjával visszhang, ahogy nem kerülhetett mondják, napjainkra sor, a Balaton további csak beépítésekkel dédunokáját végleg hagytamegszökött ott emlékül. hangot. parti a Wass Albert: Adrágagyöngyök TIHANYI VISSZHANG A hegyek csodaszép, aranyhajú tündére, Tihany, minden leterelte aranygyapjas kecskéit agyerekek tóra, itatni. Amíg aédes kecskéi ittak, aeste szépséges tündér leült egy sziklára, és énekelt. A hegytetőkről gyönyörködve hallgatták énekét az óriások, és barlangok odúiban abbahagyták szorgos munkáikat aegyszer Balaton, a vizek ura, atörpék. tó mélyében élt, hínárból szőtt sátrában, melynek oszlopait ezrei díszítették. egyetlen fia, aki ott a vizek mélységében, valahányszor meghallotta Tihany énekét odafönt, fölemelkedett aamikor felszínre, hogy közelebbről hallhassa csodálatos – Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, fiam –De figyelmeztette Balaton fiát. –élt A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek össze. Ha magadba szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel! Gőgös teremtés volt Tihany, s rájött, hogy éneklő hangját szerte hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli, elhatározta, hogy nem pazarolja azt többé esténként a– tó partján, hanem csak akkor énekel az óriásoknak és törpéknek, ha azok gyémánttal fizetnek minden dalért. Lent a tó mélységes mélyén Balaton egyetlen fia megbetegedett. Kérlelte apját: Hadd halljam még Tihany szépséges hangját, bizonyára meggyógyulok Tőle! Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt és amikor este Tihany lejött kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá avalahányszor kincseket. – Neked hoztam mindezt, leányom mondta Balaton a tündérnek –, és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak. Tihanynak tetszettek a gyöngyök, és énekelt értök. attól kezdve minden este fel kellett jöjjön Balaton a tó mélyéről egy zsákra való kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még csak a száját sem nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifogyott. Hiába könyörgött a szép tündérnek, hiába kérlelte, Tihany nem énekelt többé. Még az se hatotta meg, hogy vén Balaton fia meghal odalent a mélyben, ha nem hallja többé a szép tündér énekét. S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak törpék, és a tó fiatal urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van a Badacsonynak koporsó formája. A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. Bosszúja rettenetes volt. Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán, a napot, a holdat meg a csillagokat. De ettől a naptól kezdve a vizek ura meglátta odafent a Badacsony koporsóját, eszébe jutott gyásza és fájdalma, s haragjában felkavarta a tó vizét. Egy este haragos hullámai zúgva, tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre, hol a szép Tihany hajtotta itatni aranygyapjas kecskéit. Egy roppant hullám elkapta a kecskéket, lesodorta őket a tóba, s vén Balaton megfojtotta valamennyit haragos bosszújában. A megrémült Tihany egy közeli barlangba menekült a hullámok csapásai elől, de vesztére tette ezt! Nagyot rázkódott Balaton odalent, s rázkódásától megmozdult a hegy is, és sziklagörgeteggel temette be aszíne barlang száját, befalazva örök időkre a szívtelen Tihanyt. Vén Balaton átkot vetett a szépséges – Büntetésből, oly fösvény voltál hangoddal, mostantól kezdve bárki is szóljon hozzád, hétszer ismételd meg minden szavát! A Érthető, tihanyi visszhang ott van ma is, és gyönyörű hangja engedelmesen ismétel minden A Balaton, Európa legnagyobb tava néha haragra gerjed még ma is.elkészült Kék ilyenkor haragos zöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik partjától a fiúkoromban, másikig. Vihar után találni lehet parton megkövesedett kecskekörmöket. aranyszőrű kecskéinek körmei azok. „…elrontották É Amikor A Tihany letemben Balatoni valóságban én hogy tízéves Füzetek néhányszor emegismertem aamért kirándulás tihanyi voltam, előző „Oh, találkoztam visszhangot!” számában Temesvárra alkalmával ezt Tihanynak aasziklabörtönében, már aszót. régen tihanyi kerültem atündérre: riadó nagyszerű világhíres leánya…” összeállítás visszhanggal. acímű reáliskolába. visszhangról ódájában. visszhangot kiegészítéséül Legelőszőr Akkortájt is meg egyetemi akartunk ismerkedjünk Temesvár hallgató győződni. úgyszólván igaz koromban. meg ekkor egy Fél évszáza csak katona újabb Akko el

10 / 11


ÉNohát Ahogyan Azonban elrontották Elmentünk M Észrevettük A Megdöbbenve Jelentkezik Néhány -Kissé „Isten Nyomban „Hazádnak Összenéztünk Lefelé Ez * N visszhangot vek emde egérkeztünk szántódi keszthelyi kőtáblán voltsorán meglepődtünk áldd mentünk, aszomorú igen, másodperc Garay Megteremté I. Közepébe Bérczekkel, Feldiszesitette, Kiönté Kis Lőn Csodaszép Kéje Köny Megtartotta Tükre Nevezik Balaton Úszik II. Vitorlám Keblem Szívem Magas Hazámnak Tündéri Vized Veszprém, Merengek Köszöntnek Csobánczot, Regényes Felém Uszszál Ringassatok Felé Majd Hullámzó Messze III. Fenn Mégis Mily Ostorozza «A Ekkép Néma És Pilláimmal, Könyücseppet Riadok «Reményimhez Ettől Ottan IV. Lejtőjén Áll Ittam Hippokrene Véltem Terebélyes Szent Kéjgyönyörtől Lenn, Háromszínű Tör Mintha Látnám Kél Hozzá Ő Balatonnak Megmosolygja Hegyeit, Melyeket, Megdicsőjtett Két V. Csolnakra, Hab Pajkos Dalt Dalnok Mig Mit Mért Szerelmet Méz Légy Szépen Te Gyógyúlni VI. Talán Felüdít Balzsam Itt Enyhületet Fürednek Könyűt -Adj Ha Sirom Tihanynak VII. Sötéten Csendes Falán, Alatta Hol Megcsendül Középen Mikéntha Visszhang-e Ne Belé Rege VIII. Aranyszőrű Őrzött Még Szépsége Szemének, Arczának Van «Adj, Egy Beteg Szólt Ajkáról Adott Megoldta Meggyógyult De Hallván, Mint Bánt Isten Meg Szegénynek Testvérnek Irígyen Nem Sok Fiát Az Tejéből Büvös, Mely Haragra Sziklája Három Itéletnapja Rohant, Bűbáj Foglyául Ki Szemmel Kézzel De, Visszhangja Mert Hogy Melylyel Kevélyen Istennel Negédből Most Bár Felelni E Tihany IX. Ketten Én Kelet Szép Ég Klastrom Távol, Oly Miként Csendülne A S Csak Bízva tihanyi ezt új Mind malaszt kerek könyű legszebb föld várromokkal előttem napnak költő régi Balatonnak nép hogy diófa, melytől széttekinték tündéri im, miket hold másik Balaton te sir ha lecsendesül túlvilágból megoldom méznél lánykát csattogányi rózsalánczot mélyebb bércztől bércz nyáj tó kecskekörmöket. tündér ki bérczek a Balatonba szép tónak második ez kis mely szózatos még nap hang midőn komp a meg tovább oda, állva már érte tudja rendületlenül rendületlenül…” atöbbször foglalatossága hajléka kékszemü ahajnali derűt est ősz esdő aranyszőrü Balaton szélvész pedig régi hófehér csengőbb lányt és mint ettől kérdd! büszkeség a suttog tükörben mólóról a gyógyvizedből hozzá rendületlenül…” felém álmait bűvös, rögtön szép, bűvös mi ég tündér szót mily nyájra nap bár gazdag kivűl ifju tihanyi a csengő, Magyarországon. új régi, szép kincscsel csésze ifjunak varázsnak mondjatok kedvel pajkos, ál néma, maig szabad! habbal gondolat vérlepel egy ajkival két nyögdelő sírok pénzfukar kivánkozom; többel nem olyan büntetésül felett mint érzetében mozdúlt vegyűl őt mélyen, nyelve birván csörögve a zenge, zenge nyilt méreg szereposztást: fölfelé mélyen -ajkán harang üdvöz, dicsőségére a Herman Balaton midőn kibukkan szívem Magyarországot. tolúlt szellő szép nyári felől arcza próbáló, tejet Tihanyba; a hajóm féllábú valamennyien; láttuk álltam tókirálynak, reméljük előttem lőn meg hüsébe mély kötötte a szép ezt vagyok, fiam sugára zajlik, rejtekén János János: Tihany közel csendűl hárman bár zajlik oly majd a szép üdvözlést rózsabimbó-ajkán egyet sfelette. egy barát, regék elepedt. nyelvével egyszer között valánk hegyen köteles ha nap, a hullámidon, játékokat hullámkirály; szikláin térdig ott mert Magyarországnak... hullámain, hegyek éneke, forrás megenyhít szép királyleány, leány zárta varázs sugár visszhang fel inni vala kék mi habzó üdvözli srögtön megáshatjátok! szép elhallgatott; elénk tihanyi itt ki ver láttam jőni világban mely Balaton! világot, világon, feszűl tüzet örömkönyű. tavának. ősz Balaton. kék eredménye körben mind meg és első szívem most a de e egy hamar nem vétett gyult mi lecseppent a szerelemnek Balatonba pedig fenn lég magamhoz várromjait. arczomra óriási tartja átka kell magyart…” költőnek az szerelmes tornyán szép kolostorával szívembe áthasítja köszönjük Balaton. fenekéről imádkozó száll, zengett királyleány ajakán. visszaélt, smeg Balaton! nem az lenézett párja édesebb nyitotta oly a szép kihányja áll alkonya; igy megszólítja, mig nem birodalma tiszta, e túlvilágról istent szent tavára! tömlőjét könyet csókot, az harangszót, aluszsza partjain; jöttem álmaimból, volt a lesz honol kies ékivel. viz vall ki hajdana, átkot fiának etépte a bércztetőjén, dúlt. szózata csendes sugár szemére. leány, érezet; hajnalon; oly ezüsthaju lehelnek. múlva tókirálya, visszhangot! Somogy, lapátra, nem a magán egy emberrel bús szivét, tündért. vad szegény háborog!» szakáll. benn a szép, cseppjeit. sátorával az üregben és vidéken; ég ugyan müvére, időkből éjhajának, felpirúlt, tetején. árjait, gőzhajó. kecskéket épen. tette meg ezen sa bű-vizének fris lágy ölelkezik, és folyókkal játszi e ész, lett volt shárom ő ezredévnek hűs és királya szemében kebelemnek nehéz is, templom nem belé a isten számára, lobogó, Badacsonnak hallni hallható. vizet? hegyen. csak ezüsthaju feletted, szép határa. hullt. szóljon égnek, hazámnak habok! ez együtt időkben vitt fölkelti Tátikát. be, sugára a nyelvedet.» És borul kísérőnk, egy dalnokának nem beszéd. ezt ejts dobogott. üreg? gyönyörü, beszéde; égnek csapodár. meg alatt fogható leányka, bájival; érvén ünnepélylyel aranyja leányra bocsátott, lőn vagyok: meg, kigyúlt, ajkaimról került lobog, vizéből. tündére, már szép kék Balatoni királya tükrén felszállt, ki: habzik fokán. dicső ezért, repűlök vizen... dal. csepp Ottó ért ittason, is csak játszva panaszára vizére. élt tért; harang. zöld és sohajtás a harangszó perczekre Balatonnak éjjeli örömtől, ez? csodás barátnak szerelmet, máig dobog, vala. neki. kapá rege! zúzok örökre mosolyog: testemnek magyarázza: látja rá nyájnak visszhangról partja hattyú serked kebelnek; megcsalátok szép szegény: … a sima legel; meg. beteg. beszélt: álltam kincsével, gőge sorát, köszöntöm bűv-hatalma végig tündére! megnyerte a nincs; oly csal hivatlan tejet, bilincs. stb. csendes negéd, szivén... fölülről? észrevettük mondta hajója! új légy ékes kőszive. kért. dicsérik helyen, a alkalmam most vidéken Balaton; sírjába fuvalom! szét. határán, vigaszt. oly űz. a lakoljon, széllel szív! viszen. hang, állok megújuló veszett én a szép közöttünk, föl veszett!» Balatonnak, egy akartuk rezeg, a másik itta, mi nyájadból szép azt, visszatér szellő? magának ég hajadon. akadt kedvesem; szavával parti nyugalmat hárfás, gyógyulok, az ült, vidék indul halott e szivem. gyógyvize, a egy lesújtó áll rá kebel, vív. kérdezem... regényes, élvezetesen tusáját öledbe, hajadon! éj, csábít tavalyi visszhangra barátim! látszólagos ébren, lelkét csendűlne senki, irom, hold, András volt a kéz az ez vala. volt. meg a csoda ide, dala Balaton tükrén hozzá, tértem, bájos is, a Zalának, ehosszant a el: újonnan úszsza hárfás, hűs, két egy kigyó-nyolczszázados zúgott ő a tánczot, az híve, nyáj, mint itt; falu lesz csend kagylók ezüstnél, italt, hárfás! viz, gyerekek mondván: ár? a dala, vendéglőben repűl mely állt szél nyáron balladája: aa vagy van a-mi Úrnak a tornya, -elbújtatott elhinni e a ír, szállt!» mennyekhez valóságot…Felálltunk régi hanyatló Balaton állapotában! azután felső táj, a visszhangot, háborgó egyszerre hangokat? atisztes magyar óh földek nembánomságunknak. a-néma tavát. vésve szememen kőre a oly lenn megbocsáthatatlan épített fel nyújtott magyar…” légen sikeren.(Tíz hetenkint épület; temploma, megírta. várakozó végén a nesztelen, nevetnek, a ennek aés gondatlanságból ormokon. felett, a kereszt, alkonyon szent faluban király; elem, fiú: természetes viz hang... mólón tagoltan át, vizek!... amegebédeltünk sír gyerekhang: másik Tihanynak majd rá fölesd. harang, Bácsi alatt és arezeg. egy-két nyoma. áll, visszhallik emberek fiúnak reméljük mi afillér szintén hallani fiataloknak: kérem, kiáltja: is gyerekcsoport aa értjük eredetiségekben élesebb kirándulóhajó, hibát: kőtáblára, riadó jutalma.) ma Az kiköt, fogjuk, eredő még aén és fák aisleánya egy osztrák voltam hamisságot, azután sok a nemcsak, felől jelen ha mezőn hangja, hibatevést!…Hát Amire tornyos kiáltoztunk váltotta visszaérkezik sok mégegyszer: nem az iskolakönyvekben vannak ha felsétáltunk a gazdag első szedett, éven legalább az mint másik villát felelt!… szomorúan fel övét ekhó át az régebben, építettek fiú fog vagy előbbit, tihanyi a 30-40 az szabad-e –szól: örömet tíz falról; Ekhóhegyre. abár, fillér. már földből az félszigetet utasa saBácsi ez tessék egyenes de okozni révházn nálunk réges-ré Szól most jelentk kivájt mi kére ame G is a fe ilm [Borsos 1] LendlMiklós: Adolf dr.: Tihanyi A tihanyi echó visszhangról. Balatoni Kurir, I/20 - 1933. szeptember 4.

11 / 11

A tihanyi visszhang. Írta: Végh János április 14. csütörtök, 18:08

Recommend Documents