A TERÜLETFEJLESZTÉS 4 ÉVES SZAKMAI PROGRAMJA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK MÉRSÉKLÉSÉRE

A TERÜLETFEJLESZTÉS 4 ÉVES SZAKMAI PROGRAMJA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK MÉRSÉKLÉSÉRE 2010 - 2013

Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

VÁTI Nonprofit Kft.

Készült: A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Területfejlesztési és Építésügyi Szakállamtitkárság Területfejlesztési Fõosztály Területi és Várospolitikai Osztály koordinálásában Felelõsök: Horváth Lajos, dr. Marton István Osztályvezetõ: Tipold Ferenc Fõosztályvezetõ: Cs. Pavisa Anna dr. Szakállamtitkár: Dr. Szaló Péter Készítette: VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság (VÁTI TTÉI) Területi Elemzési, Értékelési és Monitoring Iroda (TEÉMI), Térségi Tervezési és Területrendezési Iroda (TTRI) Szerkesztette: Dr. Czira Tamás és Selmeczi Pál Szerzõk: Dr. Czira Tamás, Dobozi Eszter, Selmeczi Pál, Kohán Zoltán, Rideg Adrienn, Schneller Krisztián Boritóterv: Kohán Zoltán Fotók: Bánszki Judit (2,3,6,7,8,9,10,13,14,15,16,17,18,19,20,24,25,26,29,32,33,34,36,38,39, 41,48,50,51,52,54,60,62,63,64,65,67,68,69.70) Magyarországi Mentõcsoportok Szövetsége (11) valamint a szerzõk képei és a VÁTI TTÉI fotóarchívuma Nyelvi lektor: Nagy Patrícia Felelõs kiadó: dr. Benedek János vezérigazgató, VÁTI NKft. Felelõs vezetõk: Dr. Czira Tamás, irodavezetõ VÁTI NKft. Területi Elemzési, Értékelési és Monitoring Iroda Horkay Nándor, igazgató VÁTI Nkft. Területi Tervezési ésÉrtékelési Igazgatóság Budapest 2010. ©NFGM, VÁTI Nonprofit Kft.

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS

4

1. ELÕZMÉNYEK, A SZAKMAI PROGRAM MEGALAPOZÁSA

5

2. HELYZETELEMZÉS ÉS –ÉRTÉKELÉS

8

2.1. Aszály és szárazodás okozta mezõgazdasági kockázatok

8

2.2. Szélsõséges vízjárás: árvíz, belvíz kockázatok az épített környezetben

9

2.3. Biológiai sokféleség csökkenése

10

2.4. Erdõtûzveszély

11

2.5. Városi hõhullámok közegészségügyi kockázatai

12

3. A PROGRAM CÉLRENDSZERE

13

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁSSAL KAPCSOLATOS, KISTÉRSÉGI SZINTÛ ADATBÁZIS TOVÁBBFEJLESZTÉSE, AKTUALIZÁLÁSA

15

4.1. Kitettségi indikátorok pontosítása finomabb felbontású regionális klímamodell felhasználásával

16

4.2. Komplex érzékenységi mutató kidolgozása a városi hõhullámok közegészségügyi kockázatai témakörben

16

4.3. Komplex adaptációs mutató kidolgozása a városi hõhullámok közegészségügyi kockázatainak témakörében

17

4.4. Komplex agrárérzékenységi indikátor kidolgozása

17

4.5. Tûzoltóság átlagos vonulási idejére vonatkozó indikátor pontosítása

18

4.6. Szélsõséges vízjárás (árvíz, belvíz) témakörben a releváns kitettségi mutató kidolgozása 18 5. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS KÖRNYEZETI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HATÁSAINAK TERÜLETI ALAPÚ KUTATÁSA, ÉRTÉKELÉSE

19

5.1. A térségek éghajlatváltozással szembeni sérülékenységének összehasonlító vizsgálata a módosított indikátorok alapján

19

5.2. A klímaváltozás közlekedési, logisztikai és energetikai infrastruktúrára gyakorolt hatásainak értékelése

20

5.3. A megújuló energiaforrások területi potenciál-értékelésen alapuló hasznosítási lehetõségeinek feltárása 21 5.4. A klímaváltozás következtében kialakuló lehetséges térszerkezeti változások a leginkább érintett gazdasági ágak vizsgálatával (mezõgazdaság, turizmus) 22 5.5. A klímaváltozás településpolitikára, településhálózatra gyakorolt hatásainak elemzése, javaslatok kidolgozása 23

6. MÓDSZERTAN KIDOLGOZÁSA AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI ADAPTÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK TERÜLETI ÉS ÁGAZATI TERVEKBE INTEGRÁLÁSÁRA 24 6.1. A területi tervek éghajlatváltozási munkarészeire vonatkozó szempontrendszer és tartalmi követelmények kidolgozása

24

6.2. Javaslatok megfogalmazása az ágazati tervek éghajlatváltozási munkarészeinek területi pontosítására

25

6.3. Térségspecifikus intézkedési csomagok, javaslatok kidolgozása az OP akciótervek készítéséhez

25

7. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS HATÁSAIT MÉRSÉKLÕ TERÜLETPOLITIKAI JOGSZABÁLYELÕKÉSZÍTÉSI ÉS JOGALKOTÁSI TEVÉKENYSÉG

26

7.1. A hazai Klímatörvény készítésébõl és elfogadásából fakadó feladatok

26

7.2. Kötelezõ éghajlatváltozási hatásvizsgálat jogi és szakmai lehetõségeinek elemzése a kiemelt sérülékenységû térségek esetében

27

8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA

28

8.1. Tisza-térség

28

8.2. Homokhátság

29

8.3. Duna mente

30

8.4. Balaton-térség

31

8.5. Budapesti metropolisz-térség

32

9. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A FELÜLVIZSGÁLATRA KERÜLÕ TERÜLETPOLITIKAI DOKUMENTUMOKBAN 33 9.1. Országos Területfejlesztési Koncepció

33

9.2. Országos Területrendezési Terv

35

10. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ ÁGAZATI OPERATÍV PROGRAMOKBAN ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN 36 11. A PROGRAM CÉLKITÛZÉSEINEK ÉS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA 37 11.1. Kiadványok készítése és megjelentetése

37

11.2. A Szakmai Program eredményeinek ismertetése (konferencia, mûhelybeszélgetés, sajtóesemény, szakmai publikáció) keretében

37

12. ÜTEMEZÉS

38

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

39

ELÕSZÓ

Korunk egyre inkább elõtérbe kerülõ globális kihívása a éghajlatváltozás és annak feltételezhetõ hatásainak begyûrûzése a mindennapokba. Az éghajlatváltozás várható hatásai alól nem vonhatják ki magukat a társadalmak, hiszen életfeltételeiket és életminõségüket alakíthatják a változó klíma negatív következményei. Az éghajlatváltozás erõsen befolyásolhatja a gazdaságok versenyképességét, sikerességét, és súlyosan érintettek lehetnek a gazdaság számára létalapot nyújtó és a társadalom számára nélkülözhetetlen természeti rendszerek is. A különbözõ klímamodellek által prognosztizált felmelegedés, amely még a legoptimistább szcenáriók szerint is legalább 2 °C-nyi lesz ebben az évszázadban, számos olyan kérdést és egyben stratégialkotást indukál, amelyek megoldása, illetve végrehajtása nélkül nem biztosítható a fenntartható fejlõdés, valamint az eltérõ adottságú, fejlettségû térségeket érõ kockázatok minimalizálása. A világ régióinak eltérõ érintettsége és az egyes térségeket más-más mértékben befolyásoló, a globális átlagnál jelentõsebb hõmérséklet-emelkedés, amelyet Magyarországra vonatkozóan is elõrejeleznek a klímakutatók, valamint az ebbõl fakadó következmények alapvetõen földrajzi megközelítésbe helyezik ezt a kérdéskört. Az éghajlati zónák keresztezõdésében fekvõ Magyarország érintettsége jelentõs, ezért különösen fontos a globális klímaváltozás térségi hatásaira való felkészülés, amely tevékenység három 1 fõ pillérét a következõk jelentik: 1) Meg kell határozni, hogy az eltérõ adottságú és fejlettségû térségek klímaváltozással szembeni sérülékenysége mekkora, hogy ez alapján az eredményes mitigációs és adaptációs stratégiák kialakíthatók legyenek. 2) Fel kell készülni - a megelõzés már fellelhetõ eszköztárának alkalmazásával - a klímaváltozásért leginkább felelõs üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére. 3) Meg kell hozni azokat a szabályozási döntéseket, és meg kell tenni azokat a stratégiai lépéseket, amelyek biztosítják, hogy hosszú távon is alkalmazkodni tudjanak a társadalmak a klímaváltozás okozta változó életfeltételekhez.

2

Jelen kiadvány e pillérekhez kapcsolódóan mutatja be, hogy melyek lehetnek a magyar területfejlesztés alapvetései, feladatai, eszközei a klímaváltozás lehetséges hatásaira való felkészülés megalapozásában, a hatások térségi különbségeinek vizsgálatában, és miként támogathatja a magyar területpolitika nemzeti éghajlatvédelmi célkitûzések térségspecifikus végrehajtásához szükséges tudományos, tervezési és értékelési szakmai kritériumok kialakítását, illetve az eredmények gyakorlati alkalmazását. Figyelmébe ajánljuk a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Területfejlesztési Szakállamtitkársága és a VÁTI Nonprofit Kft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatósága együttmûködéseként elkészített kiadványt mindazoknak, akik szeretnék megismerni hazánk területi klímasérülékenységi vizsgálatának elsõ eredményeit, a magyar területfejlesztésnek a klímaváltozásra való felkészülés jegyében kialakított és 2010-2013 között tervezett szakpolitikai céljait, feladatait és ezek beépíthetõségét a 3 fejlesztéspolitika egyes szegmenseibe. A szerzõk 3

ELÕSZÓ

Kedves Olvasó!

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS

Magyarország a klímaváltozás szempontjából fokozottan sérülékenynek minõsül, hiszen az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2007. évi jelentése alapján a globális mértékben 0 0 potenciálisan bekövetkezõ 2 C évi átlaghõmérséklet-emelkedés Magyarország területén 3-4 C emelkedést okozhat. A prognózisok szerint egyre szélsõségesebben forró és száraz nyarak, enyhe, de az eddigieknél csapadékosabb telek várhatók, amelyeket alkalmanként erõs viharok, felhõszakadások tarkíthatnak. Összességében a Kárpát-medence idõjárása várhatóan a mediterrán éghajlathoz válik hasonlóvá. Az EU Régiók Bizottsága már 2006-ban véleményt alkotott arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak, térségeknek és településeknek hozzá kell járulniuk a klímaváltozás elleni küzdelemhez. Olyan várható hatásokra hívták fel a figyelmet, mint az árvizek, erdõtüzek gyakoribbá válása, a biodiverzitás csökkenése, a talaj károsodása, eróziója, a terméshozamok csökkenése, a vízhasználat fenntarthatatlanná válása, az átlagos felszíni, valamint talajvízszintek csökkenése, a közúti és vasúti infrastruktúra károsodása, az áramellátás zavarai, a fosszilis üzemanyagok tartalékainak csökkenése, a városi hõsziget- és levegõminõségi problémák, amelyek közül sok nehézség már napjainkban is jelentkezik. A helyi és regionális önkormányzatoknak, területi kutatóknak, tervezõknek fontos a szerepe a klímaváltozás helyi, térségi hatásainak megfigyelésében, felmérésében, értékelésében, az érintett közösségek lehetséges hatásokról való tájékoztatásában, valamint a klímaváltozás hatásainak enyhítésére és a hozzájuk való alkalmazkodásra irányuló stratégiák kidolgozásában. Az EU 2007-ben elfogadott Területi Agendája (TA) – és az azt megalapozó „EU területi helyzete és perspektívái dokumentum” (TSP) – az új, komoly területi kihívások közé sorolja a klímaváltozást, megállapítva, hogy a klímaváltozás területi kohézióra gyakorolt negatív hatásai ellen idõben fel kell lépni. E dokumentumok felülvizsgálata a magyar EU elnökség feladata. A változó klímaparaméterek számos negatív hatásából adódó kedvezõtlen folyamatokra az ország nincsen felkészülve, nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az éghajlatváltozás következményeinek térségi jellemzõire vonatkozóan, ezért nem dolgozhatók ki térségspecifikus megelõzõ és klímaadaptációs intézkedések sem. Megfelelõ megelõzõ tevékenység és hatékony klímaadaptáció hiányában egyes térségek versenyképessége néhány ágazatban erõsen csökkenhet, a társadalom egyes rétegeinek életminõsége és életesélyei is romolhatnak, így a területi egyenlõtlenségek az éghajlatváltozás hatására tovább mélyülhetnek. A klímaváltozás az élet minden területét befolyásolja, így az annak mérséklését, illetve az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló beavatkozások megtervezése horizontális szemléletet feltételez. A területfejlesztés – mint szintén horizontális cselekvési terület – úttörõ szerepet kell, hogy vállaljon a klímaváltozás elleni küzdelemben, hiszen számos olyan eszköznek birtokában van, amely az éghajlatváltozáshoz való sikeres térségi alkalmazkodás megvalósításához nélkülözhetetlen.

4

A „Területfejlesztés 4 éves szakmai programja a klímaváltozás hatásainak mérséklésére (2010-2013)” jó alapot teremt ahhoz, hogy a hazai területfejlesztés ennek a globális kihívásnak maradéktalanul eleget tudjon tenni, hozzájáruljon a „klímabarát” fejlesztési beavatkozások tervezéséhez, végrehajtásához és a társadalmi tudatformálásnak a térségi fenntartható fejlõdést szolgáló hatásos eszközeinek kialakításához, megerõsítéséhez.

4

2008-ban az éghajlatvédelem és a területfejlesztés közötti összhang megteremtését Elõzmények elõsegítõ területi értékelési és tervezési kutatómunka indult a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Területfejlesztési Fõosztálya kezdeményezésére a VÁTI Nonprofit Kft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatósága koordinációjában. Ennek fõ célkitûzése az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló térségspecifikus beavatkozások területi és ágazati tervekbe történõ integrációjának megalapozása, az éghajlatváltozással szembeni térségi sérülékenység vizsgálatára vonatkozó módszertan, indikátorok, értékelés és konkrét javaslatok kidolgozása. Ezek megvalósulása esetén elérhetõ, hogy az egyes térségek képesek legyenek a megelõzésben aktívan elõrelépni, valamint hatékonyan alkalmazkodni a várható változásokhoz, aminek következtében elkerülhetõ, hogy az országra jellemzõ területi egyenlõtlenségek az éghajlatváltozás hatására tovább mélyüljenek. A szakmai program megalapozása keretében, elsõ lépéseként elkészült az Megalapozás éghajlatváltozásból eredõ kistérségi kockázatok, területi érzékenység és alkalmazkodóképesség térségi vizsgálati módszertanának kialakítása, valamint ez alapján megszülettek az értékelés elsõdleges eredményei. Megtörtént az érvényben lévõ, különbözõ szintû területfejlesztési tervek, programok (megyei, regionális fejlesztési koncepciók, programok, Regionális Operatív Programok) éghajlatváltozási szempontú koherenciavizsgálata és kiértékelése. Ez alapján megállapítható, hogy az éghajlatváltozás témaköre nevesítve alig szerepel a vizsgált területfejlesztési dokumentumokban. A klímaváltozással összefüg gõ helyzetelemzési és értékelési részek, célok, illetve intézkedéscsoportok legtöbb esetben a környezetvédelmi fejezetekben találhatók, anélkül azonban, hogy ezek éghajlatváltozással való kap5 csolatára utalás történnék. Az éghajlatváltozással kapcsolatos témakörök közül a megelõzést szolgáló mitigációs beavatkozások jóval gyakrabban kerülnek említésre a fejlesztési dokumentumokban, mint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló adaptációs intézkedések. A mitigációs intéz-kedések közül a megújuló energiahordozók növekvõ arányú felhasználása jelenik meg a leggyakrabban. Az éghajlatváltozás lehetséges következményei közül a fokozódó aszály, illetve az árvizek gyakoriságának és mértékének várható erõsödése fordul elõ a leggyakrabban a vizsgált dokumentumokban, míg a fokozódó erdõtûzveszély és a települési hõhullámok közegészségügyi kockázatai alig kerülnek említésre. A területi tervekhez hasonlóan az ágazati tervekben sem jelenik meg hangsúlyosan az éghajlatváltozás folyamata. Kivételt képeznek természetesen a környezetvédelmi dokumentumok – különösen a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia –, amelyekben viszont a területi szempontok nem érvényesülnek megfelelõ mértékben. A klímaváltozással kapcsolatos témakörök közül a területi tervekhez hasonlóan az ágazati programokban is a mitigáció élvez prioritást az adaptációval szemben, amelyek közül az utóbbi szinte teljesen hiányzik e dokumentumok tématerületei közül.

5




Felhasznált Az éghajlatváltozási hatáselemzéseknek kiterjedt nemzetközi és hazai szakirodalma szakirodalom van. A Magyarország sajátosságait figyelembe vevõ területi sérülékenység-értékelési módszertan kialakítása, valamint a hazai területi tervezés klímavédelmi szempontrendszerének kidolgozása során leginkább hasznosítható és – ennek megfelelõen – a Szakmai Program kidolgozásakor felhasznált legfontosabb szakmai háttéranyagok és források az alábbiak: ® „Impacts, Adaptation, Vulnerability” („Hatások, alkalmazkodás, sérülékenység”) - Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) értékelõ jelentése - 2007. Az éghajlatváltozás folyamataival és hatásaival kapcsolatos tudásbázis egyik meghatározó kiindulópontja, amely részletesen foglalkozik az éghajlatváltozás globális és nagytérségi hatásaival szembeni érzékenységgel, a változások várható társadalmi-gazdasági és környezeti hatásaival és a hatásokra való felkészüléssel. http://www.ipcc.ch/publications_and_data/ar4/wg2/en/contents.html ® „Spatial effects of natural and technological hazards” („Természeti és mûszaki kockázatok térbeli hatásai”) projekt – Európai Területi Tervezési Megfigyelõ Hálózat (European Observation Network, Territorial Development and Cohesion, ESPON) kutatatási program – 2006. E kutatás területi szemléletû megközelítésben vizsgálja az éghajlatváltozás lehetséges hatásait és veszélyforrásait. http://www.espon.eu/main/Menu_Projects/Menu_ESPON2006Projects/M enu_ThematicProjects/naturalhazards.html ® „Impacts of Europe's changing climate” („Az éghajlatváltozás hatásai Európában” ) – 2004; „An indicator-based assessment” („Az éghajlatváltozás hatásainak értékelése indikátorok alapján”) – 2008, az Európai Környezeti Ügynökség (European Environment Agency, EEA) tanulmányai: a változó klíma hatásaival, és indikátor-alapú vizsgálatokkal foglalkoznak, területi szempontok figyelembe vétele nélkül. http://www.eea.europa.eu/publications/climate_report_2_2004, http://www.eea.europa.eu/publications/eea_report_2008_4 ® „Climate change impacts in the Mediterranean resulting from a 2 ºC global temperature rise” („A 2 °C fokos évi középhõmérséklet emelkedésbõl származó éghajlatváltozás okozta hatások a mediterrán térségben”) – Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature, WWF) tanulmány - 2005. http://assets.panda.org/downloads/medreportfinal8july05.pdf ® „Climate Change and Variability: Impact on Central and Eastern Europe – CLAVIER” („Klímaváltozás és változékonyság: közép- és kelet-európai hatások”) az EU 6. Kutatás-Fejlesztési Keretprogramja (EU FP6) által finanszírozott projekt – 2006-2009. A projekt célja egyrészt a jövõbeni éghajlatváltozás mértékének és jellemzõinek meghatározása Közép- és Kelet-Európában, másrészt a lokális és regionális éghajlatváltozási hatásvizsgálatok támogatása. www.clavier-eu.org ® „United Kingdom Climate Impacts Programme – UKCIP” (Egyesült Királyság Éghajlati Hatások Programja) – 2005-2010: Területi megközelítésû komplex kutatási program az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás témakörében. Egyik alprogramja, a „Local Climate Impacts Profile - LCLIP” („Helyi klímahatás profil”) olyan alulról szervezõdõ, több település összefogásán alapuló kezdeményezések létrejöttét támogatja, amelyek az éghajlatváltozáshoz való hatékony alkalmazkodást szolgáló településvezetési gyakorlat kialakítását célozzák. http://www.ukcip.org.uk/ 6

Risiken – Anpassung – KLARA” („Klímaváltozás – Hatások – Kockázatok – Alkalmazkodás”) projekt: Németország, Baden-Württemberg tartomány – 2005. A kutatás tartományi, települési és kistérségi szinten értékeli az egyes klímamutatókat. http://www.lubw.baden-wuerttemberg.de/servlet/is/6992/ ® „Globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok (VAHAVA)” projekt. Hazai vonatkozásban kiemelkedõ jelentõségû, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia együttmûködésében 2003-ban indult projekt. A számos szakember közremûködésével megvalósult kutatás részeként sor került a releváns kutatások, és legfontosabb adatok feldolgozására, a hazai éghajlat megváltozásának várható jellemzõire vonatkozó elõrejelzésekre, valamint az éghajlatváltozás egyes ágazatokra gyakorolt valószínûsíthetõ hatásának megítélésére. http://klima.kvvm.hu/documents/14/VAHAVAosszefoglalas.pdf Az indikátorfejlesztési megalapozó munkák során felhasználtuk a hazai Szakértõk éghajlatvédelemmel foglalkozó jeles szakmûhelyekben alkalmazott kutatásokat és e kutató intézetek szakembereinek a véleményét is. Dr. Pálvölgyi Tamás meteorológus, az Env-in-Cent Kft. igazgatója az értékelõ módszertan kialakításában és tesztelésben vett részt. A globális klímaváltozás kistérségi jellemzõinek meghatározását szolgáló – minden témakörben kidolgozandó – kitettségi indikátorok az ELTE Meteorológiai Tanszék vezetõje, Dr. Bartholy Judit és munkatársa Dr. Pongrácz Rita által interpretált, az EU V. keretprogramjában támogatott, 2004-ben lezárult PRUDENCE projekt ered6 ményein alapulnak. Az aszály és mezõgazdaság érzékenység témakörében szakmai támogatóként a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (MTATAKI) részérõl Dr. Várallyay György professzorral történt egyeztetés a felhasználható mutatók körérõl. A Gödöllõi Szent István Egyetemrõl Dr. Centeri Csaba a potenciális erózióveszélyeztetettség számításában mûködött közre. Az ár- és belvíz témakörében a VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet (VITUKI NKft.) kutatói – köztük Bálint Gábor szakágigazgató, Hunyady Adrienn és Dr. Mattányi Zsolt – nyújtottak szakmai segítséget a releváns kitettségi mutató kialakításához. A biodiverzitás témakörében a magyarországi élõhelyek éghajlatváltozással szembeni érzékeny-ségének kistérségi adatait és területi vizsgálati elemzését a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete (MTA-ÖBKI) munkatársa, Czúcz Bálint szolgáltatta a MÉTA adatbázis alapján. A térségek erdõtûz-veszélyeztetettségét leíró érzékenységi mutató a Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Erdészeti Igazgatósága által települési szinten nyilvántartott adatokon alapszik. Az erdõtûzzel szembeni alkalmazkodóképesség területi vizsgálata az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakértõje, prof. Dr. Bukovics István ny. vezérõrnagy javaslata alapján készült. A „hõhullámok közegészségügyi hatásai” témakörben az érzékenységi és alkalmazkodási mutatók kialakítása az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) helyettes vezetõjének, Dr. Páldy Annának kiegészítõ javaslatai alapján történt, korábban kidolgozott mutatók felülvizsgálatával.


® „Klimawandel – Auswirkungen –

7



Háttér

Magyarország a klímaváltozás szempontjából fokozottan sérülékenynek minõsül, hiszen az IPCC 2007. évi jelentése alapján a globális mértékben potenciálisan bekövetkezõ 2 °C évi átlaghõmérséklet-emelkedés Magyarország területén 3-4 °C emelkedést okozhat. A prognózisok szerint egyre szélsõségesebben forró és száraz nyarak, enyhe, de az eddigieknél csapadékosabb telek várhatók, amelyeket alkalmanként erõs viharok, felhõszakadások tarkíthatnak. E folyamat jelentõs változásokat idéz elõ a természeti rendszerekben, komoly próbára téve a térségek alkalmazkodási képességét. Magyarország területén az éghajlatváltozás legsúlyosabb természeti, társadalmi és gazdasági következménnyel járó hatásai az alábbiak: fokozódó mértékû és elhúzódó aszály, szélsõséges vízállási szintek gyakoriságának növekedése, erdõtûzveszély fokozódása, városi hõhullámok gyakoriságának fokozódása, valamint a biológiai sokféleség csökkenése. A „Területfejlesztés négy éves szakmai programja – a sérülékenység-vizsgálat keretében – az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére (2010-2013)” e folyamatok kistérségi szintû komplex értékelését és a területfejlesztés ezekre adható válaszreakciónak elõsegítését tûzi ki fõ céljául.

2.1. ASZÁLY ÉS SZÁRAZODÁS OKOZTA MEZÕGAZDASÁGI KOCKÁZATOK A klímaváltozás várható következményei közül jelentõségét tekintve – elsõsorban a Területi különbségek mezõgazdaság számára megnyilvánuló fenyegetésként – kiemelkedik az aszály, amelynek kialakulása számára az ország területének közel 90%-án, elsõsorban az Alföldön, az ország keleti és déli térségeiben már jelenleg is adottak a feltételek, a Duna-Tisza közi Homokhátság területén pedig már az elsivatagosodás jelei is mutatkoznak. Aszálymentesnek csupán a délnyugati-nyugati határvidék tekinthetõ. Kockázatok Az éghajlatváltozás következés veszélyek tében – elsõsorban az átlagos nyári csapadékösszegek várható csökkenése és a jelenleginél magasabb várható nyári középhõmérséklet eredményeként – az aszályok súlyosságának, gyakoriságának és idõtartamának növekedésére lehet számítani. Erre leginkább a növénytermesztés érzékeny, de a szárazodás a nemzetgazdaság számos más ágát is károsan érinti, így a humán- és állategészségügyben, az élelmiszeriparban, az infrastruktúrában, az építészet talajmechanikai vonatkozásaiban, az energiaiparban, a szállításban, a közlekedésben, a turizmusban stb. is súlyos károkat idézhet elõ az aszályhajlam fokozódása. Probléma- Az aszály elleni védekezés és a megelõzés területi szintû stratégiai integrációjának módja és gyakorlati eszközei kidolgozatlanok, nem készült erre vonatkozó stratégia. területek Jelenleg nem áll rendelkezésre az aszályhajlam területi különbségeit feltáró területi szempontú vizsgálat. A agrártámogatások rendszere nem fókuszál kellõképpen az aszály szempontjából kiemelten sérülékeny térségekre.

8

2.2. SZÉLSÕSÉGES VÍZJÁRÁS: ÁRVÍZ, BELVÍZ KOCKÁZATOK AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZETBEN Területi különbségek

Kockázatok és veszélyek

Problématerületek

7

9


Az ár- és belvíz kockázat növekedése Magyarországon különösen nagy fenyegetést 2 jelent, hiszen az árvizek által veszélyeztetett terület meghaladja a 35 ezer km -t, amely az ország egészéhez viszonyítva arányában a legnagyobbak között van Európában. Az árvizek által leginkább veszélyeztetett térségek a nagyobb folyók menti síksági térszíneken találhatóak, de a hegyvidéki területek is veszélyeztetettek a hirtelen lezúduló csapadék okozta áradások („flash flood”) miatt. Ezekkel részben átfedésben vannak a rossz lefolyású területek, amelyeken magas a belvíz kialakulásának kockázata. A klímaváltozás következtében várhatóan szélsõségesebbé válik a folyók vízjárása, nõ az árvizek gyakorisága, és – részben ehhez kapcsolódóan – a belvízi elöntések gyakorisága. Ezt támasztja alá a 2000-2007 közötti idõszak magyarországi árvizeinek elemzése, hiszen egyrészt az elõzõ idõszakhoz képest gyakrabban fordultak elõ rekordmagasságot elérõ áradások a nagy vízfolyásokon (Duna, Tisza és mellékfolyóik), másrészt ezek közül megnõtt azon árvizek részaránya, amelyeket váratlan, rendkívüli mértékû csapadék okozott, harmadrészt olyan idõszakban (pl. augusztus folyamán) is elõfordultak árvízi helyzetek, amikor a 100 éves gyakoriságú legkisebb vizek elõfordulása jellemzõ. Komoly problémát jelent, hogy az ár- és belvíz szempontjából veszélyeztetett területek meghatározása igen elavult, nem állnak rendelkezésre a mai állapotot hûen tükrözõ felmérések. Lassan haladnak az árvízveszély csökkentését célzó projektek, ráadásul ezek nem veszik kellõen figyelembe a fenntarthatóság elvét és az éghajlatváltozás várható hatásait. A területi tervezés során többnyire elmarad az ár- és belvízveszély potenciális növekedésének vizsgálata, és így nem születnek megfelelõ, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló, a helyi adottságokra építõ intézkedések.


2.3. BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG CSÖKKENÉSE Területi Magyarország természetes élõhelyei, állat- és növényfajai egyedülálló értéket képkülönbségek viselnek Európában. Az Európai Tanács 92/43/EGK (1992. május 21.) számú élõhelyvédelmi irányelve nevesíti a pannon biogeográfiai régiót, amely szinte teljes egészében hazánk területére esik. A Kárpát-medence változatos geológiai felépítésének és geomorfológiájának, valamint több klímahatás (kontinentális, mediterrán, óceáni) együttes érvényesülésének eredményeként igen magas hazánkban a maradvány és bennszülött fajok aránya, továbbá önálló élõhelytípusok is kialakultak (pl.: lejtõsztyeppek és sziklafüves lejtõk, lösz- és homoki gyepek, gyertyános tölgyesek és homoki borókások). Kockázatok Az éghajlatváltozás eredményeként a klímahatások közötti egyensúly megváltozhat, és veszélyek a növényzeti övek északi irányba tolódása várható. A hõmérsékletemelkedés, a csapadék mennyiségének csökkenése, valamint annak térbeli és idõbeli átrendezõdése leginkább a vizes és víz által befolyásolt élõhelyeket veszélyezteti, de a szárazabb élõhelyek fajkészletének átalakulását is elõidézheti. A növekvõ vízhiány miatt szikes tavak, mocsarak, lápok és más vizes élõhelyek, továbbá homoki és szikes társulások száradhatnak ki. A hûvösebb és csapadékosabb éghajlatot kedvelõ alpin, boreális és kárpáti flóraelemek, valamint a különlegesen értékes jégkorszaki reliktum fajok, illetve ezek életközösségei is kiemelt veszélynek vannak kitéve a klímaváltozás során megváltozó hõmérsékleti és csapadékviszonyok következtében. Probléma- Problémát jelent, hogy a területi tervezés folyamatában nem jelennek meg kellõ területek súllyal és részletességgel a természeti környezet éghajlatváltozással szembeni sérülékenységének csökkentésére irányuló elemzések és intézkedések. Nem állnak rendelkezésre megfelelõ adatok arra vonatkozóan, hogy az élõvilág miként reagál az éghajlatváltozás hatásaira. Nehezen határozható meg és jelentõs erõforrásokat igényel a természeti rendszerek komplexitásából fakadóan az egyes élõhelyek, illetve egy adott területi egység (pl. kistérség) élõvilágának sérülékenysége.

8

9

10

10

2.4. ERDÕTÛZVESZÉLY Területi különbségek

Kockázatok és veszélyek

Problématerületek

11


Az erdõgazdálkodás nagy mértékben az ökológiai adottságokon alapszik, ezért az idõjárási körülményekben bekövetkezõ várható változások igen érzékenyen érintik az erdõk összetételét, sokoldalú szerepkörét, valamint jövedelmezõségét. Az elmúlt években Magyarországon is megfigyelhetõ az erdõ- és bozóttüzek egyre gyakoribbá válása, 2003-hoz képest 2007-re nagyságrendekkel nõtt az égett erdõterületek kiterjedése. Az erdõtüzek jelenlegi és – az ezzel közel megegyezõ – következõ évtizedekre vonatkozó prognosztizált területi megoszlása azonban nem egyenletes, a Duna-Tisza közén és az Északmagyarországi régió északi területén okozzák a legnagyobb fenyegetést. A klímaváltozás következtében várhatóan fokozatosan szárazabbá és forróbbá váló nyári idõszakok a jövõben egyre ideálisabb körülményeket teremthetnek Magyarországon is az erdõtüzek kialakulásához. Az éghajlatváltozás hatására a vegetációtüzek területi kiterjedése várhatóan jelentõsen nõni fog, elsõsorban a keletkezõ tüzek – aszály miatt – megnövõ terjedési sebességének 11 következtében. Figyelemre méltó, hogy a jövõ prognosztizált hazai klímáját elviselõ növényfajok telepítése – elsõsorban a déli fekvésû, nyáron nagy forrósággal sújtott területeken – jelentõsen növeli a nagy kiterjedésû erdõtüzek kialakulásának kockázatát. Az erdõtüzek esetében megfelelõ területi szintû adaptációs indikátorok jelenleg még nem állnak rendelkezésre. Az erdõtûzveszély elleni fellépés területi szintû stratégiai integrációja és gyakorlati eszközei jelenleg még továbbfejleszthetõk.


2.5. VÁROSI HÕHULLÁMOK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZATAI Területi Az éghajlatváltozás következtében várhatóan megnõ a nyári átlaghõmérséklet és különbségek gyakoribbakká válnak a hõhullámok (amikor a napi átlag hõmérséklet 3 egymást követõ napon meghaladja a 25 °C-t). A jelenség elõfordulása Magyarországon az utóbbi években egyre gyakoribb és ily módon egyre jelentõsebb egészségügyi kockázatot jelent. Ezt a tendenciát jól mutatja a 2007. évi hazai rekordhõmérsékletû extrém 10 napos hõhullám, amely alatt a halálozások legnag yobb százalékos növekedése (40-45%) az ország déli ter ületein következett be, ott, ahol ugyanezen idõszakban a legmelegebb napi átlaghõmérsékletek (28 °C körül) voltak jellemzõk. A hõhullámok elsõsorban a városias térségek népességét veszélyeztetik, ahol a magas beépítettség következtében a napi átlaghõmérséklet több fokkal magasabb, a természetes szellõzés jóval gyengébb, mint a település környezetében, a délutáni enyhülés kezdetét pedig az épületek kisugárzása órákkal késõbbre tolja. Kockázatok A hõhullámok idõszakai megviselik az emberi szervezetet, nemcsak a krónikus és veszélyek betegekét és idõsekét, hanem az egészségesekét és fiatalokét is. A hõhullámok az egyre gyakoribb rosszullétek és a halálozások számának alakulásában is nyomon követhetõk. Az átlaghõmérséklet növekedésével párhuzamosan gyakoribbá válhatnak az állati közvetítõk (mint pl. kullancs) által okozott – esetleg az adott területen addig nem jellemzõ – betegségek, valamint az élelmiszerekkel terjedõ fertõzések (pl. szalmonella) is. Probléma- A hõhullámok esetében megfelelõ területi szintû vagy megfelelõ területi szinten értelmezterületek hetõ érzékenységi és adaptációs indikátorok jelenleg még nem állnak rendelkezésre. A hõségriadó és magas ultraviola sugárzás elleni tervek jelenleg még nem állnak rendelkezésre minden területi szinten, csak az országra és a fõvárosra, valamint egy-két nagyvárosra, pl. Tatabánya városára készült ilyen tervdokumentum. A hõhullámok kockázatainak területi szintû stratégai integrációjának módja és gyakorlati eszközei jelenleg még kidolgozatlanok.

KÉP - hõség, erõs napsugárzás, városi zsúfoltság vagy csak valamilyen 12 természetfotó

13

12

14

15


ÁTFOGÓ CÉLOK

SPECIFIKUS CÉLOK

Térségi klímasérülékenység értékelése A hazai térségek klímaváltozás elleni küzdelmének megalapozása a regionális éghajlati modellekbõl származó klímakitettségi indikátorok és számítások, a térségi klímaérzékenységvizsgálat és az adaptációs képesség területi kutatásán és értékelésén keresztül.

Az éghajlatváltozás környezeti, társadalmi és gazdasági hatásainak területi alapú kutatása, értékelése.

A térségi klímaváltozást megelõzõ intézkedések megalapozása A hazai eltérõ klímasérülékenységû térségek megelõzési intézkedéseihez való hozzájárulás, a megelõzõ intézkedések térségi és ágazati tervekbe, programokba történõ integrálásának elõsegítése által, valamint a jogi szabályozás támogatásával.

Térségi klímaadaptáció elõsegítése A hazai térségek klímaváltozáshoz való hatékony alkalmazkodásának elõsegítése a területileg differenciált klímaadaptációs intézkedések térségi és ágazati tervekbe történõ integrálásának elõsegítése által.


1/a ábra: A Szakmai Programban megfogalmazott átfogó és specifikus célok

Adatbázis létrehozása az éghajlatváltozást befolyásoló tényezõk, folyamatok és hatások kistérségi szintû értékelésének megalapozásához.

Az éghajlatváltozás társadalmi-gazdaságikörnyezeti hatásaiban megnyilvánuló területi különbségek feltárása, értékelése.

Klímaváltozást megelõzõ, a hatásokat enyhítõ beavatkozások területi és ágazati tervekbe történõ integrálásának elõsegítése.

Klímaadaptációs beavatkozások területi és ágazati tervekbe történõ integrálásának elõsegítése.

13

1/b ábra: A Szakmai Program egyes specifikus céljaihoz kapcsolódó prioritások


PRIORITÁSOK Éghajlatváltozással kapcsolatos, kistérségi szintû adatbázis továbbfejlesztése, aktualizálása.

Éghajlatváltozással kapcsolatos, kistérségi szintû adatbázis továbbfejlesztése, aktualizálása.

Módszertan kidolgozása az éghajlatváltozást megelõzõ intézkedések területi és ágazati tervekbe illesztésére.

Éghajlatváltozással kapcsolatos, kistérségi szintû értékelési módszertan továbbfejlesztése, T-MER-be illesztése.

A kistérségi szintû sérülékenység számítások bizonytalansági tényezõinek meghatározása különbözõ klímamodellek felhasználásával.

Kiemelt térségek klímasérülékenységének értékelése mintaterületek kiválasztása, mélyelemzése, az eredmények kiterjesztése.

Kiemelt térségek értékelési és mintaértékelési módszertanainak kidolgozása T-MER-be1 illesztése.

A klímaváltozás közlekedési hálózatra, logisztikai infrastruktúrára és az energiagazdálkodásra gyakorolt hatásának vizsgálata, indikátorok fejlesztése.

A klímaváltozás következtében kialakuló lehetséges térszerkezeti változások elemzése a leginkább érintett gazdasági ágak területi vizsgálatával.

® Az éghajlatváltozási szempontok érvényesítése a készülõ, illetve

felülvizsgálatra kerülõ területpolitikai dokumentumokban. ® Klímaváltozást mérséklõ jogszabályelõkészítõi és jogalkotási

tevékenység támogatása. ® A klímaváltozás negatív hatásaival leginkább sújtott gazdasági

ágazatokra vonatkozó területi javaslatcsomag összeállítása. Módszertan kidolgozása az éghajlatváltozási adaptációs intézkedések területi és ágazati tervekbe illesztésére.

® A program keretében kidolgozott értékelési és integrálási

módszerek érvényesítése konkrét mintaterületek és dokumentumok esetében. ® Térségspecifikus intézkedési csomagok, javaslatok kidolgozása a

fejlesztéspolitika ágazati operatív programjaihoz és akcióterveihez,

Eredmények disszeminációja – konferencia megtartása, kiadvány kiadása

1

14

Területfejlesztési Megfigyelõ és Értékelõ Rendszer

Az éghajlatváltozás természeti, társadalmi és gazdasági következményeire való Háttér hatékony felkészülés feltétele a várható hatások, valamint alkalmazkodási lehetõségek minél pontosabb ismerete. Ezt szolgálja az elmúlt évben – a VÁTI Nonprofit Kft. Területi Elemzési, Értékelési és Monitoring Irodáján – összeállításra került adatbázis, amely a klímaváltozás öt várható következményének témakörében tartalmaz kitettségi, érzékenységi, adaptációs és – mindezek összevetése alapján – sérülékenységi mutatókat az ország 174 kistérségére vonatkozóan. Az egyes mutatók számos esetben maguk is összetett indikátorok. ® A kitettségi indikátor az adott témakör szempontjából releváns éghajlati paraméterekben bekövetkezõ változásokat fejezi ki egy prognosztizált és egy referencia-idõszak értékeinek összevetése által. ® Az érzékenységi indikátor kifejezi, hogy egy adott térség – adott témakör szempontjából releváns – nem klimatikus jellemzõi milyen mértékben képesek gátolni vagy felerõsíteni a klímaváltozás káros következményeinek megjelenését. ® Az adaptációs indikátor egy adott térség azon képességét számszerûsíti, hogy az milyen mértékben képes kivédeni az éghajlatváltozás negatív hatásait. ® A mindezek összevetése és súlyozása alapján számított sérülékenységi érték képezi az összehasonlító területi sérülékenységi értékelések alapját. Az adatbázis kialakítása 2009 folyamán megkezdõdött, azonban további pontosításra szorul, ezért a Szakmai Program keretében a hiányzó indikátorok kidolgozására is sor kerül. Ezek meghatározása lehetõvé teszi, hogy a klímaváltozás öt legjelentõsebb hazai következményének témakörében teljeskörû területi mutatósor álljon rendelkezésre a – hatékony térségi klímaadaptációs és mitigációs tervezés alapfeltételét képezõ – kistérségi szinten megvalósuló sérülékenységi értékelés elvégzéséhez.

16

15




4.1. KITETTSÉGI INDIKÁTOROK PONTOSÍTÁSA FINOMABB FELBONTÁSÚ REGIONÁLIS KLÍMAMODELL FELHASZNÁLÁSÁVAL Indokoltság A kitettségi indikátorok az éghajlati paraméterekben (pl. hõmérséklet, csapadék, párolgás) bekövetkezõ változásokat írják le a múltbeli mérési eredmények és a jövõre vonatkozó – éghajlati modellekbõl származtatott – adatok összevetése alapján. A megalapozó munkaszakaszban rendelkezésre álló kitettségi adatok a holland meteorológiai szolgálat (KNMI) szimulációin alapuló 50 km-es horizontális felbontású regionális klímamodellbõl (RACMO) származnak, amelyek esetében a kistérségre történõ aggregálás sok területi extrapolációs bizonytalanságot tartalmazott. E problémák kiküszöbölését szolgálja az 50 km-nél finomabb felbontású, legalább 25 km-es, de lehetõség szerint 10 km-es rácspontú felbontással leskálázott éghajlati modellek, vagy kompozit klímamodell outputok alkalmazása, amelyek eredményeképpen kisebb bizonytalansággal határozható meg egy-egy kistérség területére a jellemzõ éghajlati paraméter jövõre vonatkoztatott értéke. Feladatleírás 2009-ben új – a REMO 5.7 regionális klímamodellbõl származó – 10, illetve 25 km-es horizontális felbontású éghajlati alapadatokat sikerült beszerezni. Az ezekbõl származtatott kistérségi, idõsoros adatbázis alapján kerülnek kiszámításra a területi összehasonlító sérülékenység-vizsgálat elvégzéséhez szükséges kitettségi indikátorok a klímaváltozás öt vizsgált, várható következményének témakörében.

KÉP VÁROSI ZSÚFOLTSÁG

17

18

4.2. KOMPLEX ÉRZÉKENYSÉGI MUTATÓ KIDOLGOZÁSA A TELEPÜLÉSI HÕHULLÁMOK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZATAI TÉMAKÖRBEN Indokoltság Az éghajlatváltozás várható következményeiként kialakuló hõhullámokra a magas népsûrûségû és sûrûn beépített városias térségek a legérzékenyebbek. A magas beépítettség azonban csak egy peremfeltétel, amely kijelöli, hogyan alakulhat ki a hõsziget jelenség. Az ennek tulajdonítható közegészségügyi hatások megítélésében az egyes települések lakosságának releváns jellemzõi is szerepet játszanak. Az elsõ elvégzett hazai sérülékenység-vizsgálatok során érzékenységi mutatóként a központi belterületi lakósûrûség szolgált, amellyel jól jellemezhetõ a hõhullámok kialakulásának beépítettségi fokban rejlõ peremfeltétele. Ez a mutató azonban nem számol az adott helyen élõk életkorával, egészségügyi állapotával, lakáskörülményeivel, pedig ezek jelentõs mértékben befolyásolják egy település lakosainak hõhullámokkal szembeni érzékenységét. A térségi sérülékenység pontos meghatározása érdekében ezért szükség van ezek figyelembevételére is. Feladatleírás A települési hõhullámok közegészségügyi kockázatai témakörében kidolgozásra kerül az érzékenységi indikátor, amely a központi belterületi lakósûrûséget, zöldterületek arányának jellemzõit, releváns egészségügyi mutatókat, valamint a népesség korösszetételére és lakókörülményeire vonatkozó adatokat is magába foglalja. 16

Az éghajlatváltozás várható következményeiként kialakuló hõhullámokhoz való Indokoltság alkalmazkodást elsõsorban az egyéni elhárítási lehetõségek (pl. nyári utazás, légkondicionáló beszerelése, kiköltözés a városból) segíthetik, amelyek egyenként nem vizsgálhatók, de erõsen függnek a lakosság jövedelmi viszonyaitól. E tényezõ domináns hatását azonban egyes társadalmi (pl.: iskolázottság, térségi támogatásszerzõ képesség) és infrastrukturális (pl.: a mentõk kiérkezési ideje) peremfeltételek árnyalhatják. Olyan komplex mutató kerül kidolgozásra, amely a fent említett tényezõk figyelembe- Feladatleírás vételén alapul, és mint ilyen, a legjobb megközelítésben alkot képet az egyes térségek hõhullámokhoz való alkalmazkodási képességének mértékérõl. 4.4. KOMPLEX AGRÁR-ÉRZÉKENYSÉGI INDIKÁTOR KIDOLGOZÁSA A mezõgazdaság az éghajlati hatásoknak leginkább kitett gazdasági ágazat. A Indokoltság szántóföldi- és kertészeti növénytermesztés sikerét számos éghajlati jellemzõ (pl. a tenyészidõ, csapadékmennyiség, a csapadék intenzitása, a napsütéses órák száma, hõösszeg stb.) befolyásolja, a klímaváltozás nyomán azonban ezek várhatóan módosulnak. A felerõsödõ kedvezõtlen éghajlati hatások eltérõ mértékben érvényesülnek a különbözõ termõhelyek esetében, ami a növénytermesztési rendszerek klímaváltozással szembeni – nem klimatikus faktorok által meghatározott – érzékenységébõl adódó területi különbségeket eredményez. A termõhelyek érzékenységének mértéke szempontjából legfontosabb a talajok vízgazdálkodása, amely már a korábbi vizsgálatokban is az elemzések részét képezte. Emellett azonban további tényezõket is célszerû figyelembe venni a térségi érzékenységi indikátor meghatározása során. Olyan komplex agrár-érzékenységi mutató kerül kidolgozásra, amely figyelembe veszi Feladatleírás az erózióveszéllyel szembeni érzékenységet (amely maga is egy komplex mutató), a talajvízállást és annak várható változását, a termõréteg vastagságát, illetve a talajok kémhatását. Az egyes termõhelyi tényezõk jelentõsége a klímaérzékenység szempontjából eltérõ, így a komplex mutató elõállítása során a tényezõk súlyozása alapvetõ kívánalom. A súlyozás szakértõi döntéstámogató rendszerek segítségével valósítható meg.

19

17


4.3. KOMPLEX ADAPTÁCIÓS MUTATÓ KIDOLGOZÁSA A TELEPÜLÉSI HÕHULLÁMOK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZATAINAK TÉMAKÖRÉBEN


4.5. TÛZOLTÓSÁG ÁTLAGOS VONULÁSI IDEJÉRE VONATKOZÓ INDIKÁTOR PONTOSÍTÁSA Indokoltság A klímaváltozás következményeként várhatóan gyakoribbá váló erdõtüzekhez való alkalmazkodás kulcskérdése a tûzoltóság gyors és hatékony fellépése, amely megkívánja a térségben mûködõ összes tûzoltószervezet összefogását, oltásban való közremûködését. Feladatleírás Az erdõtüzekkel szembeni térségi adaptáció szintjét leíró indikátor meghatározása az önkéntes és a hivatásos önkormányzati tûzoltóság vonulási idejének együttes figyelembe vételén alapul. Mindezek következtében egy teljeskörû mutató áll majd rendelkezésre a tûzoltóság átlagos vonulási idejére vonatkozóan, amely jól jellemezi egy-egy kistérség vegetációtüzekhez való társadalmi alkalmazkodóképességét.

20

4.6. SZÉLSÕSÉGES VÍZJÁRÁS (ÁRVÍZ, BELVÍZ) TÉMAKÖRBEN A RELEVÁNS KITETTSÉGI MUTATÓ KIDOLGOZÁSA Indokoltság A klímaváltozás következtében várhatóan szélsõségessé váló vízjárás (árvíz, kisvíz, belvíz) kistérségi szintû összehasonlító sérülékenység-vizsgálatára eddig nem került sor, mivel nem állt rendelkezésre megfelelõ kitettségi indikátor. 2009 végén lehetõség nyílt a hazai nagy és közepes vízfolyások múltbeli és prognosztizált árvizeire, illetve kisvizeire vonatkozó alapadatok beszerzésére, amely alapján a folyók vízjárásának témakörében lehetõvé válik egy releváns kitettségi mutató meghatározása. Továbbra is a térségi sérülékenység-vizsgálatok hiányosságának számít a hirtelen lezúduló, nagy intenzitású csapadék által kiváltott árvizekre vonatkozó kitettségi indikátorok kidolgozása, amelyre azonban jelenleg nincsen mód. Feladatleírás A beszerzett alapadatok alapján kidolgozásra kerül a szélsõséges vízjárás témakörének kitettségi indikátora, amely a nagy és középvízfolyások menti kistérségekben értelmezhetõ. A részfeladat másik szegmense a szélsõségesen magas vízálláshoz (árvizekhez) való alkalmazkodást jellemzõ árterületi adaptációs index kidolgozása, amely szintén a nagy- és közepes vízfolyások menti kistérségekre vonatkozóan kerül kiszámításra. 18

Az éghajlatváltozás várhatóan az élet minden területén jelentõs változásokat idéz elõ. Háttér Ezek nem szorítkoznak kizárólag a természeti környezetre, hanem megmutatkozhatnak többek között a gazdasági szerkezet átalakulásában, a népesség egészségi állapotának romlásában, a mûszaki infrastruktúra egyes elemei színvonalának hanyatlásában is. A változások mértéke azonban – a klimatikus tényezõk és az adott térség érzékenységi és alkalmazkodási potenciáljának függvényében – térségenként várhatóan eltérõ lesz. A Szakmai Program e fejezetében meghatározott kutatások, értékelések lehetõvé teszik a klímaváltozás környezeti, társadalmi és gazdasági hatásaiban megnyilvánuló területi eltérések feltárását, és ezáltal hozzájárulnak az egyes térségekben megvalósítandó térségspecifikus klímaadaptációs intézkedések megtervezéséhez. 5.1. A TÉRSÉGI ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SÉRÜLÉKENYSÉG ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA A Szakmai Program alapja a kistérségi szintû klímaváltozási sérülékenység-értékelés, Indokoltság a már korábban képzett, (ld.: 4. fejezet), fejlesztendõ mutatók ennek megvalósítását szolgálják. A sérülékenység-értékelés alapján összehasonlíthatóvá válik a magyarországi kistérségek éghajlatváltozással szembeni komplex természeti-társadalmigazdasági sérülékenysége, valamint lehetõség nyílik a kiemelt térségek mintaértékelésére, egyes területi szempontból releváns jelenségek mélyelemzésére. A kistérségi klímasérülékenység-vizsgálat módszertana az EU 6. keretprogramja által Feladatleírás finanszírozott CLAVIER projekt keretében kidolgozott CIVAS modell alapján került kidolgozásra. A CIVAS modell a térségek éghajlati kitettségét, a hatásokkal szembeni érzékenységét, éghajlatváltozással szemben mutatott adaptációs képességét és az ezekbõl számított, területi összehasonlításra alkalmas komplex természeti-társadalmi-gazdasági sérülékenységet modellezi. A kistérségek összehasonlító vizsgálata öt témakörben (aszályhajlam, biodiverzitás csökkenés, erdõtûzveszély, városi hõhullámok közegészségügyi hatásai, ár- és belvízveszély) készül, az eredmények térképes formában is rendelkezésre állnak majd. 2. ábra: A CIVAS modell

Kitettség

Érzékenység

Alkalmazkodóképesség

Hatás

Sérülékenység

19

5. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS KÖRNYEZETI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HATÁSAINAK TERÜLETI ALAPÚ KUTATÁSA, ÉRTÉKELÉSE

5. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS KÖRNYEZETI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HATÁSAINAK TERÜLETI KUTATÁSA, ÉRTÉKELÉSE


5.2. A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖZLEKEDÉSI, ENERGETIKAI ÉS LOGISZTIKAI INFRASTRUKTÚRÁRA GYAKOROLT HATÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE Indokoltság A klímaváltozás az aszályhajlam fokozódásán, a nyári átlaghõmérséklet, illetve a hõhullámok számának és hosszának növekedésén, valamint a szélsõséges idõjárási és hidrológiai jelenségek (vihar, árvíz, kisvíz) gyakoribbá válásán keresztül várhatóan jelentõs – negatív – hatást gyakorol a logisztikára és az energetikai szektorra egyaránt. A logisztikán belül mind a közúti, mind a vasúti infrastruktúra mûszaki állapotának romlása prognosztizálható a szélsõséges hõmérsékleti viszonyok, valamint a hirtelen lezúduló nagy mennyiségû csapadékvizek deformáló, eróziós hatásának eredményeképpen. A belvízi hajózás mind a Dunán, mind a Tiszán várhatóan kiszámíthatatlanabbá válik a szélsõséges vízállások (kisvíz, árvíz) gyakoribbá válása miatt. Az energetikai ágazat szintén jelentõs mértékben klímafüggõ. A klímaváltozás következtében egyrészt átalakulnak a fogyasztói igények (téli energiaigény csökken, a nyári pedig nõ), másrészt a klímaváltozás egyes következményei (elsõsorban magas nyári hõmérséklet, heves viharok) a termelõ infrastruktúrára (pl. hõerõmûvek hûtõvízigények ki nem elégítése), illetve az elosztó hálózatra (pl. viharok romboló hatása) gyakorolt kedvezõtlen hatásuk révén az energiaellátás biztonságát is veszélyeztethetik. Feladatleírás Szakértõk bevonásával kidolgozásra kerülnek a közlekedés, logisztika és az energetika éghajlatvédelmi értékelésének szempontjai, amelyek hozzájárulhatnak ezen ágazatok területi adaptációs képességének erõsítéséhez. Az elvégzett értékelés lehetõvé teszi az ország azon térségeinek kijelölését, ahol a közlekedés, a logisztikai, illetve az energetikai infrastruktúra átalakítása a változó klimatikus paraméterek miatt kiemelten fontos.

21

20

Az energiagazdálkodáson belül közvetlenül az éghajlatváltozás megelõzését Indokoltság szolgálják a megújuló energiákra alapozott térségi fejlesztések. A feltételesen és feltétel nélkül megújuló energiaforrások felhasználása, a decentralizált, vagy hálózatba szervezett energiatermelés elterjesztése, vagy egy település, lakóközösség energiaigényét ellátni képes mikro termelõegység-fejlesztés a helyi természeti, társadalmi, gazdasági adottságokhoz alkalmazkodva, azokra építve, elõsegítheti a fenntartható térségfejlõdést, javíthatja adott térség mitigációs képességét. A Szakmai Program keretében – az Orszá- Feladatleírás gos Területfejlesztési Koncepcióban (OTK) meghatározott országos jelentõségû integrált fejlesztési térségekre vonatkozóan (Balaton-térség, Duna mente, Tisza-térség, Homokhátság) feltárásra kerül a feltételesen és feltétel nélkül megújuló energiapotenciál. A potenciáladottságok és a különféle korlátozó és ösztönzõ tényezõk (pl.: szabályozási 22 környezet, természeti, társadalmi és gazdasági feltételrendszer, támogatáspolitikai kritériumok) összevont értékelése alapján a térségtípusokon belül minõsíthetõk az egyes kis- vagy mikrotérségek. E minõsítés eredményeként – térségtípusonként egy-egy fejlesztésre alkalmas mintatérség kiválasztásával – részletes éghajlatvédelmi szempontú energiatakarékossági, -hatékonysági és megújuló energia felmérés elvégzése javasolt, amelyet kiegészít a térség energetikai szén-dioxid mérlegének kiszámítása, amelyek segítségével a területi megújuló energetikát elõtérbe helyezõ fejlesztési javaslatcsomag állítható össze. Mindez hozzájárulhat az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott a „megújuló energiaforrások részarányának növelése” célkitûzés megvalósulásának elõsegítéséhez, valamint a fenntartható térségfejlesztési tervezés megújuló energetikával foglalkozó munkarészeinek alátámasztásához.

23

21


5.3. A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK TERÜLETI POTENCIÁLÉRTÉKELÉSEN ALAPULÓ HASZNOSÍTÁSI LEHETÕSÉGEINEK FELTÁRÁSA


5.4. A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA KIALAKULÓ TÉRSZERKEZETI VÁLTOZÁSOK A MEZÕGAZDASÁGBAN ÉS A TURIZMUSBAN Indokoltság Az egyes gazdasági ágazatok eltérõ mértékben függnek az éghajlattól és az idõjárástól, termelési potenciáljukat és teljesítményüket így eltérõ mértékben befolyásolja a klímaváltozás. Ebbõl a szempontból kiemelkedõ a mezõgazdaság és a turizmus várható sérülékenysége, amelyet elsõsorban a nyári átlaghõmérséklet prognosztizált emelkedése, illetve az évi csapadékeloszlás kedvezõtlen változása eredményez. A mezõgazdaság esetében a tenyészidõszakban bekövetkezõ aszály, a hirtelen lezúduló, özönvízszerû esõzések, az évi (azon belül elsõsorban téli) átlaghõmérséklet-növekedés következtében megjelenõ kórokozók elterjedése, valamint a téli hótakaró ritkábbá válása, mint a klímaváltozás következményei, együttesen jelentõsen csökkenthetik a mezõgazdaság produktivitását. A turizmus esetében mind területi, mind idõszakos átrendezõdést eredményezhet a klímaváltozás, hiszen a nyári tartósan magas átlaghõmérsékletek idején módosulhatnak a turisztikai célterületek, a téli hónapok turisztikai potenciálját pedig átszabhatják az enyhébb idõjárás és a havazás helyett gyakoribbá váló esõzések. Feladatleírás A Szakmai Program keretében kidolgozásra kerülnek a mezõgazdaság klímaváltozással szembeni sérülékenységére vonatkozó indikátorok, amelyek alapján értékelés készül a mezõgazdaság térbeli szerkezetében bekövetkezõ valószínûsíthetõ változásokról. Szakértõk bevonásával kidolgozásra kerülnek a turizmus éghajlatvédelmi értékelésének szempontjai, amelyek hozzájárulhatnak az eltérõ turisztikai adottságú térségek területi adaptációs képességének erõsítéséhez. Az elvégzett értékelés segítségével kijelölhetõk az ország azon térségei, ahol a turisztikai desztinációk védelme, illetve a kiszolgáló infrastruktúrák átalakítása szükséges lehet a változó klimatikus paramétereknek megfelelõen.

24

25

26

27

22

28

A klímaváltozás kedvezõtlen hatásai – elsõsorban a nyári hõhullámok, a tartós Indokoltság aszályos idõszakok, illetve a hirtelen lezúduló nagy mennyiségû csapadék – jelentõs mértékben rontják ez emberek közérzetét, illetve egészségi állapotát. Fokozott mértékben érvényesül e kedvezõtlen hatás a sûrû beépítettséggel jellemezhetõ városokban, amelyekben az éghajlatváltozás hatására az ún. városklíma kedvezõtlen jellemzõi (a település környezeténél magasabb hõmérsékleti értékek, alacsonyabb páratartalom és gyengébb légmozgások) tovább romolhatnak. A településpolitikának elemi felelõssége e változásokra idõben felkészülni és a káros hatások enyhítését szolgáló intézkedéseket kidolgozni. A klímaváltozás hatásai azonban nem egyforma mértékben jelentkeznek az ország egyes településein. Az emberi életminõségben, illetve az egyes térségek gazdaságát jellemzõ klímaadaptációs képességben kialakuló eltérések változásokat idézhetnek elõ az ország településhálózatában is. Értékelésre kerül a klímaváltozás településtípusokra gyakorolt hatása, amelynek célja a Feladatleírás települési életminõség változásának felmérése. Az értékelés kiterjed az egyes betegségek gyakoribbá válására, a zöldterületek mennyiségi és minõségi mutatóinak alakulására, a városi víz- és energiaellátás átalakításából származó elõnyök feltárására, a közlekedés átalakításában rejlõ lehetõségekre. Emellett cél az épületállományok sérülékenységének településtípusonkénti tipizálása szakértõk bevonásával.

29

31

30

32

23


5.5. A KLÍMAVÁLTOZÁS TELEPÜLÉSPOLITIKÁRA, TELEPÜLÉSHÁLÓZATRA GYAKOROLT HATÁSAINAK ELEMZÉSE, JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA

A TERÜLETFEJLESZTÉS 4 ÉVES SZAKMAI PROGRAMJA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK MÉRSÉKLÉSÉRE

Recommend Documents