A települési környezetvédelmi programok elkészítését az évi LIII. törvény IV. fejezetében, a 46. (1) bekezdés b) pontja írja elõ

1. BEVEZETÉS Munkánk bevezetõ részében képet kívánunk adni a települési környezetvédelmi programok törvény által elõírt, valamint más okokból fakadó szükségességérõl, hasznosításának módjáról, lehetõségeirõl, tartalmáról és felépítésérõl, valamint jelen dokumentum megszületésének elõzményeirõl.

1.1 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM TÖRVÉNY ÁLTAL ELÕ ÍRT SZÜKSÉGESSÉGE ÉS TARTALMA A települési környezetvédelmi programok elkészítését az 1995. évi LIII. törvény IV. fejezetében, a 46. § (1) bekezdés b) pontja írja elõ. A helyi önkormányzat fenti törvény által felsorolt környezetvédelmi kötelezettségei a következõk: a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat; b) a Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervéveivel összhangban illetékességi területére önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselõ-testülete (közgyûlése) hagy jóvá; c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetõleg határozatot hoz; d) együttmûködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel; e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot; f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elõsegíti a környezeti állapot javítását.

A települési környezetvédelmi program tartalmáról az 1995. évi LIII. törvény a következõk szerint rendelkezik: A települési környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell: a) a települési környezet tisztasága, b) a csapadékvíz-elvezetés, c) a kommunális szennyvízkezelés, -gyûjtés, -elvezetés, -tisztítás, d) kommunális hulladékkezelés, e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredetû zaj-, rezgésés légszennyezés elleni védelem, f) a helyi közlekedésszervezés, g) az ivóvízellátás, h) az energiagazdálkodás, i) a zöldterület-gazdálkodás, j) a feltételezhetõ rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentésének településre vonatkozó feladatait és elõírásait. A települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását, és a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja. A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a település rendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati rendelet megalkotásával - kell végrehajtani.

1.2 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM SZÜKSÉGESSÉGE MÁS SZEMPONTOK ALAPJÁN A törvény által elõírt kötelezettségen túl a települési környezetvédelmi programnak a helyi közösség által létrehozott és elfogadott jellegén keresztül az országos hatáskörû Nemzeti Környezetvédelmi Programmal szemben a részletekkel aprólékosabban foglalkozva további társadalmi, azon belül gazdasági elõnyei vannak. A környezet védelemének megoldásai, módszerei két csoportra oszthatók: megelõzés és kármentesítés. A megelõzés költségei hosszú éveken keresztül folyamatosan jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben. Ezzel ellentétben a kárelhárítás és -csökkentés általában igen komoly mûszaki beavatkozások tervezésével és kivitelezésével jár együtt, melynek költségigénye néhány év alatt jelentkezik és jóval magasabb az esetleg elmaradt megelõzõ intézkedések hosszú éveken keresztül jelentkezõ költségigényénél. Természetesen sokszor bíznak abban, hogy nem derül majd ki az esetleges környezetszennyezés, de a lakosság fokozódó érzékenysége, a civil szervezetek javuló felkészültsége egyre nehezebb helyzetbe hozhatja a rövidtávon gondolkodókat. A környezetvédelem elsõ és legfontosabb feladata az emberi egészség védelme. Ezt alátámasztja a Magyar Köztársaság Alkotmányából származó két idézet: 18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. Tehát amikor környezetvédelemrõl beszélünk, akkor az emberi egészség és élet hangsúlyozottan hosszú távú védelme, esetenként egyénre bontható hatása a kérdés. A környezetvédelemre fordított pénzek gazdasági hasznát tehát a gyógyításra el nem költött összegek, a betegség miatti munkaidõ kiesés elmaradásával így a társadalom nagyobb termelõképességével lehetne bizonyítani.

Ez a szemlélet mindenképpen hosszú távú gondolkodást feltételez. A jelenleg leggyakrabban alkalmazott gazdasági években gondolkodás nem kedvez a környezetvédelem gazdasági hasznosságának kimutatásához. A Környezet Védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény preambulumában a következõk szerint fogalmaz: „… a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megõrzése és védelme, minõségének javítása alapfeltétel az élõvilág, az ember egészsége, életminõsége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövõ generációk létét és számos faj fennmaradását… ”.

1.3 A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJÁNAK ELÕ ZMÉNYEI A Magyar Köztársaság Alkotmánya elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. A Környezet Védelmének általános szabályairól szóló törvény elõírja a települési környezetvédelmi program elkészítését. A dokumentáció felépítése és a program jellege A települési környezetvédelmi programok törvény által elõírt tartalmáról már korábban szóltunk. Természetesen a Kistérségre vonatkozó környezetvédelmi programban is követjük az elõírásokat, ám nem pont abban a sorrendben és a Sárvíz Kistérség helyi adottságainak megfelelõ súlyozással. Munkánk második és harmadik fejezetében áttekintjük a környezet jelenlegi állapotát, a környezetvédelem jelenlegi helyzetét a Kistérségben, külön választva a természetes és az épített települési környezet elemeit. Ezt követõen a negyedik fejezetben meghatározzuk az elérni kívánt célokat. Az ötödik fejezet rövid, de igen fontos rész, amely az egyes célok, célcsoportok fontosságát határozza meg, ezáltal elõre vetíti az egyes feladatok, programpontok prioritását is. A hatodik fejezet a célok eléréséhez szükséges rövid és hosszútávon megvalósítandó programokat részletezi. A rövid távú programok a lehetõségekhez mérten részletes kidolgozásra kerültek, közelítõ költségvetéssel és a pénz elõteremtéséhez szükséges források feltárásával, míg a hosszútávra szóló programpontok az elvi iránymutatáson kívül a végrehajtás fõ lépéseit tartalmazzák. Minden programpont leírása tartalmazza a megvalósítás indoklását, a várt eredményt és a végrehajtás fõ lépéseit, valamint a lehetséges, végrehajtással megbízható szervezetet. A programpontokat csoportosítva tárgyaljuk, így az egyes környezeti elemek védelme, valamint a településsel, az épített, lakott környezettel összefüggõ környezetvédelmi feladatok e szerint kerültek leírásra. Ebben a csoportosításban elkerülhetetlen az átfedés az egyes fõ csoportok között. Példának említjük, hogy a felszín alatti közeg védelménél leírt egyes programpontok az egészséges ivóvízellátás megteremtésénél, megtartásánál is programpontként jelentkezhetnek. A munkánkban felhasznált, helyenként hivatkozott dokumentációk, kiadványok felsorolását a melléklet tartalmazza.

2. A TERMÉSZETES KÖRNYEZET BEMUTATÁSA Jelen fejezet a természetes környezeti elemek állapotával foglalkozik. Csoportosításunkkal megpróbáltuk a klasszikus felosztást követni, de egyúttal igyekeztük az egyes elemek fontosságát is hangsúlyozni. A következõ területeket tartottuk fontosnak: A település elhelyezkedése Geológiai adottságok Földtani és talajtani adottságok Felszíni és felszín alatti vizek állapota A Kistérség levegõje Meteorológiai jellemzés Botanikai jellemzés Zoológiai jellemzés

2.1 A KISTÉRSÉG BEMUTATÁSA , A KISTÉRSÉG LÉTREJÖTTE A „Sárvíz Kistérség” Fejér megye közepén, a Mezõföld nyolc községe: Aba, Csõsz, Káloz, Kisláng, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya és Tác szövetségével jött létre. Spontán módon, a települések által önállóan szervezett, nem statisztikailag kialakított térség. A kialakult egyenrangú kapcsolatrendszer a térség minden falujának biztosítja a garanciát arra, hogy a közös döntésekben mindenki szava egyformán számítson; ne alakuljon ki az egyoldalú centrum - periféria viszony. A közös terheket mindenki arányosan viseli. Tehát a Sárvíz – menti településeken nem egyedi akciókra irányul a kistérség szervezése, hanem a helyi autonóm közösségekbõl kiinduló spontán önszervezõdéseknek a támogatására.

Ez a konszolidálódott együttmûködési rendszer képezi alapját a meghonosodott térségi gondolkodásnak, ami realitást ad olyan átfogó programok végrehajthatóságának, mint a Tájvédelmi Körzet fejlesztése. A KSH besorolás szerinti kistérségek közül többre is kiterjed a Sárvíz Kistérség területe: 3703 Enyingi kistérség:

Káloz, Kisláng

3706 Sárbogárdi kistérség:

Sárkeresztúr, Sárszentágota

3707 Székesfehérvár kistérség: Aba, Csõsz, Soponya, Tác Néhány jellemzõ mutató: Település

Terület (km2)

Lakónépesség 1997. év Népsûrûség fõ/km2 végén

Aba

88,05

4142

47,04

Csõsz

17,11

1057

61,78

Káloz

47,79

2494

52,19

Kisláng

53,06

2554

48,13

Sárkeresztúr

46,75

2309

49,39

Sárszentágota

45,5

1382

30,37

Soponya

49,69

1524

30,67

Tác

46,69

1524

32,64

Összesen

394,91

18247

46,21

2.2 A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG ELHELYEZKEDÉSE A kistérség területi elhelyezkedése a megyén belül kiváló, mivel közvetlenül kapcsolódik Székesfehérvárhoz így az elérési idõ 30 percen belüli. A kistérség elhelyezkedése turisztikai szempontból is jónak mondható, mivel közvetlenül kapcsolódik a Velencei tó- Vértes kiemelt térséghez, amelynek ökológiai, öko-turisztikai potenciálja egyre növekvõ mértékben hasznosul. A területen a 63-as számú országos fõút halad át, ami biztosítja a jó elérhetõséget, ugyanakkor a forgalom zavaró hatása nem érvényesül a térség védett értékû területein. Szintén a kedvezõ közlekedési adottság, hogy a térség az M7-esrõl közvetlenül elérhetõ és fogadó település (Tác) egyben a kistérség egyik kiemelkedõ kulturális értékének bemutató helye (Gorsium)

2.3 TÉRSÉGI ÖSSZEFÜGGÉSEK, JELLEMZÕ K A kistáji besorolás 1

Ha a kistérséghez tartozó településeket Magyarország kistájainak rendszere szerint nézzük, akkor látható, hogy az Alföld nagytáj, Mezõföld középtáj, Duna-Sárvíz köze és Nyugat-Mezõföld kistájcsoport Sárvíz-völgykistáj és ökológiai fáciescsoport körzetébe tartoznak. Ez utóbbi besorolás is egyértelmûen jelzi a természeti és ökológiai egységet, amely jellemzi a kistérségnek a tájvédelmi körzetbe tartozó területeit. A Tájvédelmi Körzet területe a Móri árkon keresztül a Bársonyos és az Által-ér völgy kistájakhoz kapcsolódik, míg a Gánti és Zámolyi medencék irányában kapcsolatba kerül a kistájakkal. Ezen kistájak közül a Bársonyos és az Által-ér völgy országos jelentõségû ökológiai zöldfolyosó besorolású és az ugyancsak ilyen jelleggel bíró Zámolyi medence a Velencei-tavi (Dinnyési fertõ) közvetítésével összefüggõ ökológiai rendszert képez. A Nyugati Gerecse és az Etyeki dombság regionális jelentõségû ökológiai zöldfolyosó értékûek. A két rendszer közötti kapcsolatot a Lovasberényi-hát kistáj biztosítja.

2.4 A TÉRSÉG GEOLÓ

GIÁ JA, GEOMORFOLÓ GIÁ JA

A Mezõföld erõsen feldarabolt pannon tábla rög, amelyet többnyire lösz borít. Területén idegen elem a Velenceihegység, - a Variszkuszi hegységrendszer maradványa. A pannon idõszakban nagy vastagságú tengeri üledék (homokos, agyagos, márgás) rakódott le, majd a tenger visszahúzódásával került szárazra. A tábla a pleisztocén- és a

(1) 1 A Magyarország kistájainak katasztere címû (MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest 1990) munka alapján

pliocén kor végén emelkedett ki környezetébõl. A kiemelkedéssel párhuzamosan megkezdõdött az egységes mezõföldi tábla ÉÉNY-DDK irányú feltagolódása és kismértékû megemelkedése. A Mezõföld döntõen közel sík platóját a térszínbe beékelõdött patakmedrek keresztezik. Ezek a vonulatok ÉNY-DK irányultságúak. Kialakulásukra a legnagyobb hatást az egységes tábla feldarabolódása tette. A vízmozgás alárendelt szerepet tölt be a geomorfológiai kép kialakításában. A legnagyobb völgy, a Sárvíz-völgye eróziós-akkumulációs úton képzõdött, így a felszíni formák kialakulása is ezekhez kötõdik. A domborzati képet a magasárterek futóhomok formái és a teraszt borító löszök eróziós-deráziós formakincse színezi.

2.5 A TÉRSÉG TALAJTANI ADOTTSÁGAI A Mezõföldön, a pleisztocénben lerakódott folyóvízi homok és lösz keverékén a növénytakaró kialakulásával párhuzamosan a talajfejlõdés is gyorsan megindult. Ma a területet csernozjom jellegû erdõtalajok és Ramann-féle barnaerdõ talaj borítja. Ezeket a rendkívül jó minõségû talajokat már régóta szántóföldi mûvelés alá vonták. A vízfolyások mentén fordulnak elõ a különbözõ réti-, öntésréti talajok. A holocén kori ártéri anyagokkal fedett alsóés középpleisztocén hordalékkúp felszínrészeket, futóhomokkal fedett magasárteret, és 3-8 méter vastag homokos lösszel fedett teraszfelszíneket egyaránt megtalálhatunk. Ezek feküjét a felszín alatt 15-20 méterrel elhelyezkedõ pannóniai üledékek adják. A magasabb fekvésû, talajvízhatástól mentes löszterületeken réti és mészlepedékes csernozjom talajok képzõdtek.

2.5.1 Talaj A vizsgálati terület az Alföld nagytáj része, és magán is viseli az alföldekre jellemzõ talajképzõdés jegyeit. A tájban egyrészt a folyó-, álló- és talajvíz hatása érvényesül. Jelentõs szerepet játszhat a talaj sótartalma, a magasan fekvõ, löszös hátakon pedig a klíma és a növényzet hatása dominál. A kialakuló talajtípusok ennek megfelelõen a csernozjom, a réti, a szikes és az öntéstalajok fõtípusaiba sorolnak be. A Sárvíz, valamint a vele párhuzamos kisebb vízfolyások völgyei nemcsak a domborzatot tagolták, hanem a kialakult széles völgyekben a vízhatású talajok kialakulásának feltételeit is megteremtették. A Sárvíz elsõ teraszát a fiatal folyóvízi képzõdmények uralják, az ártéren pedig humuszos- és többrétegû öntéstalajok kialakulása zajlott le. Az uralkodó folyamat a periodikus elöntés volt, ami öntésanyagával rendszeresen átfedte, áthalmozta a kialakuló talajokat. A huzamosabb ideig árvízmentes területeken nyugodtabb talajképzõdés zajlott. Az elöntések hatásától mentesülve határozott, humuszos szint(ek) kialakulására nyílt lehetõség. A magasan fekvõ talajvíz következtében azonban részben

a mállás gyorsult fel (agyagosodás), részben a reduktív bélyegek tartósan megmaradtak a talajban. Az öntések peremein ezért réti öntés (öntés réti) talaj átmenettel típusos, karbonátos réti talajok alakultak ki. Ezeken a talajokon üde láprétek, legelõk találhatók. A kaszálók általában savanyúfüves szénát adnak, mert a talajvíz hatása – valamint az idõszakos elöntések és felületi vízállások miatt – a nitrogén feltáródása lassú, a tápanyag-szolgáltatás ezáltal tartósan gátolt. Elsõsorban a vízfolyást kísérve, az egykori holtágakban, lefolyástalan mélyedésekben a talajvízszint szinte egész évben a felszín közelében van, A tartósan reduktív körülmények hatására a gyékényes, sásos, zsombékos vegetáció nem bomlik el, a humifikálódás, a szerves anyag átalakulása lassú. A folyamat a szerves anyag felhalmozódását eredményezi. Így 7 % szervesanyag-tartalmat meghaladó lápos réti talajok keletkeztek. Ilyen talajokkal Káloz és Sárszentágota között, a sárszentágotai réti talajok nyugati peremén találkozunk. Foltokban, tartós vízállású helyeken már tõzegképzõdés is zajlik, és láptalajok – a láposodás kiindulási anyagának megfelelõen síkláp (rétláp) talajok alakultak ki. Ezek tõzegkészlete nem túl jelentõs, a tõzeges szint vastagsága sekély, bár ez utóbbi tényt nagy részben az ember tevékenysége, a bolygatás, a lecsapolási próbálkozások, a szántóföldi használat erõltetése nagymértékben elõsegítette. Sárkeresztúrtól délre a lápos réti talajokat övezõ löszös üledéken újra réti talajok képzõdtek. A keleti és nyugati peremek, a második folyóterasz illetve a mezõföldi löszhátak alatt a talajvízszint már 2-4 m mélységben, esetleg annál is mélyebben mozog. A talajképzõdésre gyakorolt hatását elveszti, megszûnnek az idõszakos vagy tartós reduktív viszonyok, a vasmozgás. A Sárvíz völgyét nyugaton a Kálóz-Igari löszhátak, keleten pedig a Közép-Mezõföld kistáj löszterasza határolja. Ennek megfelelõen a táj nyugati részén, a lösszel fedett területeken mészlepedékes csernozjomok az uralkodók, a lösszel kevert pannon üledékeken pedig réti csernozjomok képzõdtek. A Tác-Csõsz-Soponya-Káloz vonaltól nyugatra, valamint a Sárkeresztúr-Sárszentágota vonaltól keletre, a magasabb térszíneken, az alföldi száraz területekre (és a Mezõföld java részére) jellemzõ mezõségi talajképzõdés zajlott. A kialakult mészlepedékes csernozjomok azonban a domborzat hullámossága, a vályog fizikai féleség, valamint a kizárólagos szántóföldi használat következében a tetõkön, a lejtõoldalakban (különösen az inflexiós sávban) erodálódtak, és az egykoron 1-1,5 m mély csernozjom szelvények közül sok már csak a 10-40 cm termõrétegû humuszkarbonátok, vagy még rosszabb esetben a 10 cm alatti humuszos szintû földes kopárok közé sorolható be. A megmaradt

csernozjomok

közvetlen

genetikai

rokonságot

mutatnak

a

Mezõföld

középtáj

jellegzetes

talajképzõdményeivel. A szabályos talajkaténát, vagyis az alföldi területekre jellemzõ, vízjárta területekbõl a löszös hátakig emelkedõ talajsort (láptalajok, öntéstalajok, réti talajok, csernozjomok) szikes bélyegek színesítik. A szikesedés szintén az alföldi területek jellegzetes talajképzõdési folyamata, bár inkább a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra jellemzõ. Mégis, a Sárvíz völgyét kísérve a talajvíz sótartalma megemelkedhet, és szolonyec talajok képzõdést indítja meg. Az átmenetet a réti szolonyec talajok képviselik, de típusos szolonyec talajok is elõfordulnak, elsõsorban a sárkeresztúri és sárszentágotai szikes tavak mentén. Nehéz rekonstruálni, hogy a talajok eredendõen szikesek-e, vagy másodlagos szikesedés zajlott. Elõbbire a szabályos szolonyec szelvény megléte, a felszíni sókiválások, valamint a vegetációtípus

utal, utóbbit a csapadékosabb idõszakok, valamint árvizek, belvizek esetén a mélyebb szintekbe könnyedén mosódó, és ott tartósan megmaradó, tehát kimosódó só erõsíti. A vegetáció mindenesetre viszonylag gyorsan és könnyedén változik, szikes és lápréti jelzõnövények a talaj sótartalmától függõen egymástól veszik el a domináns szerepet. Ez utóbbi pontos megfigyelésére az ökofolyosó gondozásával egyidõben kialakítandó talajtani, biológiai és vízmonitoring pontos adatokat fog szolgáltatni. Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a területen ÉNy-DK irányban, a folyóvölgyben öntés és réti talajképzõdés zajlott, a kistérségben uralkodó talajképzõ tényezõ a felszíni és talajvíz. A lefolyástalan, tartós vízállású területeken kis lápszemek alakultak ki gyenge tõzegesedéssel. A szikesedés a réti talajok körét érintheti, de a mélyben szikes szolonyeces réti talajok mellett réti szolonyec talajokat, szikes tavakat is találunk. A magasabb teraszon, illetve a Mezõföldhöz csatlakozó magas térszíneken mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, K és NY felé kifelé haladva a völgybõl ezeket a talajokat tárhatjuk fel. Kiváló termõképességük miatt a csernozjomok kivétel nélkül intenzív szántóföldi használat alatt állnak, a nem megfelelõ mûvelés pedig sok helyen felgyorsította a talajkopást, ami komoly természet- és környezetvédelmi, valamint gazdálkodási problémája a kistérségnek. Az emberi tájalakító tevékenysége sok területre rányomta bélyegét. Így a nem megfelelõ táj- és talajhasználat, valamint öntözés következtében másodlagosan kialakult szikes foltok is tarkítják a talajtakaró képét.

2.5.2 Talaj, talajvíz szennyezések Az alábbiakban bemutatjuk a Sárvíz kistérség jellemzõ talajainak alapvetõ tulajdonságait valamint bemutatjuk a vizsgált terület talajainak sérülékenységét.

Csernozjom talajok Mészlepedékes csernozjom A csernozjom talaj fõtípusba tartozik, elnevezését a szelvényben általában 30-70 cm között jelentkezõ mészlepedékrõl kapta, mely a talajmorzsákat vékony, penészhez hasonló hártya alakban vonja be. A lepedékes réteg - különösen szárazon - világos színû, szürkés árnyalatú, és igen könnyen esik szét szerkezeti elemeire. A mészlepedék a kilúgzás, vagyis a szénsavas mész kioldódásának és a lepedékképzõdés, vagyis szénsavas mész talajoldatokból való kicsapódásának következménye. A szántott réteg általában leromlott szerkezetû, hosszas mûvelés hatására elporosodott, és az alján tömõdöttebb réteg jön létre. Kémhatása semleges vagy gyengén lúgos, humusztartalma 3-4%. Az alatta következõ szint (A-szint) szerkezete kitûnõen morzsás, humusztartalma azonos a szántott rétegével. A csernozjom B-szintben a szervesanyagtartalom fokozatosan csökken, ezzel párhuzamosan nõ a szénsavas mésztartalom.

Vízgazdálkodása igen jó, mert az elporosodott szántott réteg és a tömõdött barázdafenék kivételével minden szintjének kiváló a vízáteresztése és víztároló képessége. Tápanyag-gazdálkodása szintén jó, a kedvezõ nitrogénellátottság, foszfátfeltáródás és káliumszolgáltató képesség hatására. Sérülékenység A csernozjom talajok – bár eredetileg kiváló puffer képességû, jó szerkezetû talajok – igen érzékenyek az erózióval és a deflációval szemben. Különösen szántóföldi területeken fordulhat elõ a talaj túlzott mûvelése következtében fellépõ szerkezetszétesés, porosodás, ami az erózió veszélyét felgyorsítja. A vályog fizikai féleség – ami a terület csernozjom talajait jellemzi – különösen gyorsan reagál a víz általi pusztításra, és a szél is könnyen megmozgatja. Mivel a terület nem teljesen sík, kis szintkülönbség mellett is megindul a víz általi talajszállítás, a dombtetõkön és a sík területeken pedig a defláció. A folyamat kettõs veszélyt rejt magában: egyrészt az értékes csernozjom talajok pusztulnak el – itt jegyezzük meg, hogy a talajképzõdés több száz, sõt több ezer (!) évig tartó folyamat -, másrészt a lehordódó talajanyag leülepedése, a kolluviumképzõdés veszélyeztetheti a mélyebb terület talajainak ökológiáját, például a szilárd formában mozgó foszfor (mûtrágyák!) felhalmozódásával, az esetleges szennyezõdések másodlagos felhalmozódásával. A nem megfelelõ, túlintenzifikált szántóföldi mûvelés a talaj tömörödését is elõidézheti, és felléphet az ún. eketalpbetegség. A tömörödött rétegek károsan befolyásolhatják az amúgy jó vízgazdálkodású talajok vízáteresztését. Védekezési lehetõségek Az erózió és a defláció elleni legegyszerûbb védekezés a megfelelõ vetésforgó alkalmazása, a talajfelszín takarása, a lejtõirányra merõleges mûvelés, esetenként a minimálisra csökkentett, illetve összevont menetekben végzett gépi munka. A defláció ellen talajtakarással, a mezõvédõ erdõ- és cserjesávok újratelepítésével lehet védekezni. Ez utóbbi mindjárt közvetlen bekapcsolódást jelent a kialakítandó ökofolyosókba is. Fontos a táblaméretek újragondolása, a talajés domborzati adottságokhoz alkalmazkodó táblaméret-kialakítás. A gépi munka ésszerû elvégzése a szerkezetszétesés, és a tömörödés ellen is védelmet nyújt. Ajánlott talajtani szaktanácsadás kikérése. Réti csernozjom talajok A

csernozjom

talaj

fõtípusba

tartozik,

kialakulására

jellemzõ,

hogy

a

csernozjom

jellegû

humuszfelhalmozódást gyenge vízhatás kíséri. A vízhatás jelei, a vasszeplõk és a rozsdás foltok, részben a B-szintben, részben a talajképzõ kõzetben jelentkeznek. A szerves anyag szelvényen belüli eloszlása a felszíni 4%-os értékrõl hirtelen csökken és ez az éles határ rendszerint egybeesik a szénsavas mész megjelenésének helyével is. E talajtípus alatt a talajvíz általában 4 m körüli mélységben vagy feljebb található. Az egyes szintek vízáteresztése jó, és víztartó képességük is megfelelõ.

Tápanyag-szolgáltató képessége a kedvezõ nitrogén-, foszfor- és káliumellátás miatt jó. Sérülékenység A réti csernozjomok az átmeneti zóna talajai. Így egyrészt a fent említett eróziós károk, másrészt a másodlagos szikesedés (szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben) veszélyezteti õket. Védekezési lehetõségek A csernozjom talajoknál felsorolt egyszerû erózióvédelmi eljárások mellett indokolt az öntözés idõpontjának, az öntözõvíz adagjának gondos tervezése, valamint az öntözõvíz minõségének folyamatos ellenõrzése.

Réti szolonyec talajok Sérülékenység A réti szolonyecek jellegzetes szikes élõhelyek. Amennyiben szántóföldi mûvelésbe vonják õket, a kár kettõs: a szikesedés miatt a termesztés nem eredményes, másrészt az értékes szikes élõhely megszûnik. Ezért ajánlott a területek legelõként és/vagy kaszálóként való használata, indokolt esetben természetvédelmi oltalom alá helyezése. Az ökofolyosóba bekapcsolandó talajok közé tartoznak. Védekezési lehetõségek Amennyiben szükséges, mûvelési ág váltás javasolt a fenti irányelveknek megfelelõen. A legeltetés és kaszálás természetvédelmi szempontoknak megfelelõen kerülhet tervezésre. Megjegyzés: a fenti irányelveket érdemes áttekinteni a szolonyeces réti talajok esetében is.

Réti talaj Öntés réti talaj E típusba mind a réti folyamat, mind a talajok öntésjellegének nyomai fellelhetõk. A réti talajokra jellemzõ humuszképzõdés, valamint az öntésterületek hordalékanyagának rétegzettsége és kialakulatlansága egymás mellett jelenik meg. A szelvények humuszos szintje jól kivehetõ, általában 30-40 cm vastag és 2-3 % szerves anyagot tartalmaz, amely elmarad a többi réti talajtípusétól. Ugyanúgy kevésbé kialakult az öntés réti talajok szerkezete is, legtöbbször csak gyengén szemcsés. Hiányoznak az erõteljes dinamikát mutató (2-3 mm-nél nagyobb) vasborsók és mészgöbecsek is. A talajképzõ kõzetül szolgáló öntés rétegzettsége azonban fennmaradt, a homokos, az iszapos és az agyagos rétegek az üledékképzõdés változó viszonyait képezik. A vasmozgás és a kalcium dinamika kismértékû,

ezért a talajszelvényben csak apró rozsdafoltok, mészerek fordulnak elõ. Kémhatásukat és savanyúsági viszonyaikat elsõsorban az öntés jellege szabja meg. Területük az ártér magasabban fekvõ részeire terjed ki, amely az állandó vagy az idõszakos vízborítástól mentesülve lehetõséget ad a folyamatos talajképzõdésre. A megtelepedõ állandó növénytakaró alatt elsõsorban a humuszosodás indul meg, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek a réti talajok képzõdését határozzák meg. Vízgazdálkodásuk általában kedvezõ, és ha a talajvíz nincs túl közel a felszínhez, a tavaszi túl nedves idõszak sem tart túl soká. A nyári idõszakot a talajvíz a növények számára hasznosan befolyásolja. Tápanyag ellátásuk kedvezõ, de a kisebb szervesanyag-tartalom és a talajok lassú tavaszi felmelegedése következtében a nitrogénfeltáródás, valamint a nitrogénszolgáltató képességük gyenge. Agyagosabb változatokon káliummegkötés léphet fel. Sérülékenység A réti talajok a legtöbb esetben – különösen lösz, iszap, agyag alapkõzetek esetén – erõsen agyagos talajok. A nagy agyagtartalom miatt a talajok nehezen mûvelhetõek, tömörödésre, vízkáros helyzetekre (magas talajvíz, belvíz) hajlamosak. Ezért szántóföldi mûvelésre ritkán alkalmasak, inkább legeltetéssel, kaszálással érdemes hasznosítani õket. Így értékes növénytársulásaik megmaradhatnak, az ökofolyosóba való kapcsolás közvetlenül megoldható. Védekezési lehetõségek Amennyiben az ökofolyosóba való kapcsolás, vagy a természeti értékek indokolják, mûvelési ág váltás javasolt a szántóterületeken. A legeltetés és/vagy kaszálás esetében a természetvédelmi szempontoknak kell prioritást biztosítani. Szántóként hasznosítva javasolt a 3-5 évente végzett középmély- vagy mélylazítás, a körültekintõ tápanyag-utánpótlás, zöldtrágyák, szerves trágyák, komposztok használata. Talajjavító anyagok (alginit, zeolit, stb.) használata esetében talajtani szaktanácsadást javaslunk. Lápos réti talaj A réti talajok fõtípusába soroljuk, képzõdésében mind a láposodási, mind a rétiesedési folyamat szerepet játszik. Vízgazdálkodására a túlzott nedvesség jellemzõ, ennek hatása alatt alakul tápanyag-gazdálkodása is. A szervesanyag formában kötött nitrogén nehezen válik a növények számára felvehetõvé, és a foszfortartalom nagy része is nehezen oldható formában van jelen. Sérülékenység Potenciálisan értékes természeti területek, az ökofolyosó részeit adják. A szántóföldi mûvelés veszélyezteti õket.

Védekezési lehetõségek Szántók esetében feltétlenül javasolható a mûvelési ág megváltoztatása, kaszálóként, legelõként szabályozottan hasznosíthatók.

Réti öntéstalajok Sérülékenység Szántóföldi mûvelésre általában nem alkalmas talajok. Mivel a folyóvölgyet és a vizes élõhelyeket kísérik, ökofolyosóba való bekapcsolásuk elengedhetetlen. Védekezési lehetõségek Az eredeti vegetáció visszatelepítése/visszaállítása indokolt (bokorfüzesek, ártéri ligeterdõk). Magasabb területekrõl történõ ráhordódás veszélyes lehet, különösen szennyezett, vagy intenzív szántókról leerodálódó talajanyag esetén. Ilyenkor a talajvédelmi kérdéseket mindkét területet összekapcsolva kell kezelni.

Síkláp talajok Sérülékenység Értékes, és egyben igen sérülékeny talajok. Vizes élõhelyként ex lege oltalmat kell évezniük. A természetes állapot gondozásán kívül semmilyen egyéb hasznosítás nem javasolt. Az ökofolyosó központi részeit adják, kiemelten védendõ zónába tartoznak. Védekezési lehetõségek Amennyiben indokolt, mûvelési ág váltást kell végezni, természeteshez közeli állapotú területek esetében természetvédelmi tervezés és gondozás szükséges. A ráhordódás veszélye – az elõzõ talajtípushoz hasonlóan – fennáll.

2.5.3 A veszélyeztetett talajok köre A terület veszélyeztetett talajai tehát a síklápok (fokozattan veszélyeztetett talajok), a szolonyec és réti talajok (veszélyeztetett talajok), és nem az ökofolyosó részeként, de a talajtípus megóvását, valamint a többi talajra gyakorolt hatását tekintve a csernozjom talajok. Kevésbé érzékenyek az átmeneti zóna talajai (csernozjom réti, réti csernozjom, szolonyeces réti talajok), de a pufferzónában való szerepük jelentõs. A Környezetvédelmi Minisztérium felmérése szerint több tízezer szennyezõ-forrás, illetve szennyezett terület található az országban, a lista azonban naponta bõvül. A szennyezések felmérése 1996-ban kezdõdött meg, és várhatóan 2002

végére fejezõdik be. A károk felszámolásához évtizedekre lesz szükség, a költségek pedig mai áron várhatóan meghaladják az ezermilliárd forintot. A szennyezõ-források döntõ része hulladéklerakó, szerves trágyatároló, bányászati és ipari depónia. A szennyezések 63 százaléka esetében a tulajdonos ismeretlen. Az elmúlt évtizedben elsõsorban az olajszõkítés után hátrahagyott veszélyes anyagok telephelyei, illetve az illegális hulladéklerakók gyarapították a listát. A közlekedési útvonalak mentén szintén jelentõs helyi szennyezésekkel kell számolni. A mezõgazdasági létesítmények területén tipikusan növényvédõ-szerek illetve mûtrágyák talajba kerülése okozhat szennyezést. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség tájékoztatása alapján a felügyelõségnek a kistérség településein nincs tudomása talaj-, illetve talajvízszennyezésrõl. Ugyanakkor, a 33/2000. számú Kormányrendelet alapján kötelezõ, a felszín alatti víz és földtani közeg veszélyeztetésével kapcsolatos adatszolgáltatások feldolgozása a felügyelõségen még nem kezdõdött el. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program részeként készült a Környezetfejlesztési Intézet (mely 2001 nyarán megszûnt, jogutódja a Környezetgazdálkodási Intézet) kezelésében lévõ KÁRINFÓ központi adatbázisában korábbi bejelentések alapján meghatározott potenciálisan illetve feltártan szennyezett területek szerepelnek. Az adatbázis mindegyik kistérségi település területére vonatkozólag tartalmaz potenciálisan szennyezett területet. Az adatbázis meglehetõsen hiányos és az egyes területekre vonatkozó információk alapján még a szennyezés megléte sem bizonyított sok esetben. Azonban az is valószínûsíthetõ, hogy a listán szereplõknél jóval több területen található a Kistérségben (és országosan) potenciális és létezõ talaj- illetve talajvízszennyezés. A KÁRINFÓ-ban minden kistérségi településre vonatkozólag van bejegyzett potenciális szennyezõforrás illetve szennyezett terület. Ezek többsége a volt vagy még mûködõ TSz telepek, majorok területeire vonatkozik, de szerepelnek a felhagyott települési hulladék lerakók, egyes magánüzemek, valamint teljes települések is a csatornázatlanság okán. A kistérségben ismereteink szerint talaj- és talajvízvizsgálatra kiterjedõ környezeti kárfelmérés még sehol nem történt, ezért az esetleges szennyezések meglétérõl és kiterjedésükrõl nem áll rendelkezésre információ. Mindazonáltal, a jelen felmérés részeként végzett területbejárások során tapasztaltak alapján is valószínûsíthetõ, hogy a Kistérségben számos területen lehet talaj illetve talajvízszennyezéssel számolni.

2.6. A TÉRSÉG HIDROLÓ

GIÁ JA

2.6.1 Felszíni vizek A Mezõföld területén állandó vagy idõszakos vízfolyás kevés található. A jelentõsebb vízfolyások a Benta-, Szent László-patak, a Váli-, a Cikolai-, a Császár-víz, a Gaja-patak, a mára kanalizált Dinnyés-Kajtor- és Nádor csatorna, valamint a megye nyugati oldalán végig futó Cinca-Csíkgát-patak. A vízfolyások befogadója vagy közvetlenül a Duna, vagy a Nádor-csatornán keresztül a Sió. A Császár-víz a Vértes déli és a Velencei-hegység északi területeinek vizeit szállítja a Velencei-tóba. A Gaja-patakon keresztül folyik le a Keleti-Bakony csapadéka a Sárvíz-völgyébe. A Dinnyés-Kajtor csatorna a Velencei-tó és a Sárosd-Seregélyes térségi löszterület vizeit vezeti a Sárvíz-völgyébe Sárkeresztúrnál. Az Õ s-Sárvíz meglehetõsen fiatal, pleisztocén végi folyó. Vízrajzi képe azonban természetes állapotban, a történelmi korban is folytonosan változott. Korunkban fõleg a peremsüllyedékek organogén és mineralogén fel- és kitöltõdési folyamata jelentett fontosabb befolyásoló tényezõt a vízfolyások útvonalának módosulásában. A gazdasági okok - zömmel a múlt század eleje óta véghez vitt szabályozási munkák - következtében a vízfolyás egyre inkább mûcsatorna jelleget öltött. Ez több vízfolyáson is kiütközik, de leginkább a Sárvíz rendszerének természetes állapota változott meg. A régi Sárvíz szétterülõ vizeit két csatorna vezeti le Õ sitõl kezdve. Az egyik, a völgy keleti oldalán, a Péti-víz folytatásában a Nádor-csatorna, a másik, a völgy nyugati oldalán, a Séd folytatásában kiépülõ Malom-csatorna.

2.6.2 Felszíni vizek minõsége A Kistérség felszíni vizei alapvetõen a Sárvíz völgy vízrendszeréhez tartoznak. A nyugati területekrõl (Kisláng) közvetlenül a Sióba is folyik felszíni víz. A jelentõs vízfolyások közé tartoznak a Séd vízét vezetõ Nádor (Sárvíz) és Malom-csatornák, illetve a Dinnyés-Kajtori csatorna, amely a Velencei-tó levezetõje. A Dinnyés-Kajtori csatorna Sárkeresztúrnál éri el a Sárvíz-csatornát. A sárvízi vízfolyások a Sióba torkollva végsõ soron a Dunába érkeznek. A fõ folyó vizekbe számos kisebb vízfolyás torkollik. A területen viszonylag sok állóvíz található, melyek egy része természetes tó, de számos mesterséges tározó és halastó is található. A területen gyakoriak a kisebb-nagyobb lefolyástalan, lápos részek. Az 1770-es évektõl elkezdõdött vízrendezési munkákkal a folyókat szabályozták, a mocsarak nagy részét lecsapolták, vízelvezetõ csatornákat építettek ki. E munkák célja volt, hogy a völgyekben hasznosítható területeket nyerjenek, de a vízfolyások nagy része csatorna jellegûvé vált.

Az Õ s-Sárvíz a közlekedés és a mezõgazdasági mûvelés szempontjából nem használható mocsárvilág volt, amelynek a végleges szabályozása 1821 és 1926 között ment végbe. A felszíni vizek minõségérõl kevés információ áll rendelkezésre, s ezek kizárólag a Nádor és Malom-csatornák minõségére vonatkoznak. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség által rendszeresen vizsgált vízminõség mintavételi helyek a Nádor- és Malom- csatornákon csak a Kistérség területén kívül találhatók. Ugyanakkor a Nádorcsatorna vízgyûjtõ területén rendelkezésre állnak adatok mind a beérkezõ, mind a kifolyó víz minõségérõl, ami így irányadó adatokkal szolgál a Kistérség területére vonatkozólag. 2

Egy 1996-ban, a VITUKI Rt. Hidrobiológiai Osztálya által végzett vizsgálat a Séd-Nádor csatorna rendszer komplex vízminõségi vizsgálatát végezte el. A vizsgálat megállapításai jellemzõ információkkal szolgálnak a jelenlegi viszonyokra is. A vizsgálati eredmények alapján a területre beérkezõ vizek már jelentõsen szennyezettek. Az oxigénháztartás jellemzõ értékei közül az oldott oxigén szintje jó, viszont a szervesanyag terhelést indikáló biológiai és kémiai oxigénigény (BOI és KOI) értékei alapján jelentkezik IV-V. osztályú vízminõség. A tápanyagháztartás a vizek növényi tápanyag kínálatát jellemzik. E tápanyagokban (nitrogén, foszfor) a vizsgált vizek rendkívül és káros mértékben dúsak, amit az V. vízminõségi osztályba sorolás jellemez. A mikrobiológiai paraméterek (pl. coliform baktériumok koncentrációja) a vizek higiénés szennyezettségét mutatják, amely jellemzõen a kommunális szennyvíz-bevezetések nyomán alakul ki. A Séd és a Gaja patak, Veszprém illetve Székesfehérvár szennyvízével terhelten érkezik a kistérségi területre, amit az V. vízminõségi osztályba sorolás jelez. A szerves és szervetlen mikroszennyezõk (pl. fenolok, illetve nehéz fémek) és toxicitás adatok elsõsorban ipari eredetû szennyezések meglétére utalnak. E jellemzõk közül a fémek vonatkozásában különösen a cink, kadmium és réz, míg a szerves paraméterek közül a fenolindex és a széntetraklorid extrakt mutatója rossz. Az egyéb vízkémiai jellemzõk közvetve utalnak szennyezések meglétére, s a területre érkezõ vizek esetében közepes szennyezettségre utalnak. A Nádor és Malom-csatornák, valamint a beléjük torkolló Gaja-patak és VeszprémiSéd vízminõségi adatait a táblázat tartalmazza. A Nádor-csatorna adatai alapján látható, hogy számos paraméter (mikrobiológiai szennyezettség és mikroszennyezõk) vonatkozásában tisztul a víz a kistérségi szakaszon, ugyanakkor a tápanyagháztartás tekintetében nincs jelentõs javulás, az oxigénháztartás vonatkozásában pedig további romlás figyelhetõ meg.

Ez feltehetõen a területen folytatott

mezõgazdasági tevékenység során használt kemikáliákból és eseti szennyezésekbõl eredhet. A Környezetvédelmi Felügyelõség jelentése alapján a vízgyûjtõ adatainak tízéves tendenciáit tekintve némi javulás mutatkozik, ugyanakkor ez még számottevõ változást nem jelent. Összességében az mondható, hogy a fõ vízfolyások vízének minõsége meglehetõsen rossz.

2 . A Séd-Nador csatorna rendszer ökotoxikológiai állapota, 1996, KöM K+F tanulmányok, Témaszám: 712/3/3112

A VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor vízrendszer minõsége az 1950-es évek óta rosszabbodik. A Nádor-csatorna felsõ szakaszán a víz nem alkalmas öntözésre és mesterséges halastavi használatra. 1993. áprilisában a Malom-csatorna középsõ és alsó szakaszán halpusztulások jelentkeztek a mesterséges halastavakban. A tanulmány szerint a „halpusztulás végleges okait nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni, de számos bizonyíték amellett szól, hogy a magas beáramló ammónia-koncentrációk (pl. 28-30 mg/l ammónia) és az ehhez párosult magas pH értékek lehettek az okai a halpusztulásnak”. A Séd-Nádor rendszerek vízminõségét elemezve, a VITUKI tanulmány kiemeli, hogy az 1989-1993 közötti idõszak adatai alapján, „a hazai vízminõségi kritériumokat a halgazdálkodási célú vízhasználat tekintetében az ammónia, nitrit és foszfor tekintetében március, július és augusztus hónapokban, biokémiai oxigénigény tekintetében márciusban és oldott oxigén tekintetében júliusban és augusztusban nem lehet maradéktalanul biztosítani. Az ammónia minden bizonyal elsõdleges szennyezõ anyag és az egyik legnagypbb környezeti kockázati elem a vizsgált vízrendszerben.” Bár frissebb kutatási eredmények nem állnak rendelkezésre, valószínûsíthetõ a fenti viszonyok fennállása. A többi folyóvíz, így a Dinnyés-Kajtori csatorna, valamint az állóvizek minõségérõl nem áll rendelkezésre jellemzõ információ.

1)

A Sárvíz-Nádor-csatorna vízgyûjtõ vízminõségi besorolása a mintavételi helyeken (1998-as adatok) Vízfolyás

Mérõhely

Oxigén-

Tápanyag Mikro-

Mikrosz. és

Egyéb

háztartás

-háztartás biológia

toxicitás

jellemzõk

Gaja-patak

Sárszentmihály IV.

V.

V.

na

III.

Veszprémi-Séd

Õ si

V.

V.

V.

III.

III.

Malom-csatorna

Urhida

IV.

V.

V.

IV.

III.

Nádor-csatorna

Urhida

IV.

V.

V.

IV.

IV.

Nádor-csatorna

Cece

V.

V.

III.

III.

na

Megjegyzések: 1. A vízminõségi csoportok az MSZ 12749 sz. szabvány szerint 2. Az osztályba sorolásoknál V. legrosszabb, I. legjobb minõség 3. na = nincs adat Forrás: Vizeink Minõsége, Környezetvédelmi Minisztérium, 1999

2.6.3 Felszíni víz kivételek és szennyezések Annak ellenére, hogy a vízrendszer „az egyik legjobban mesterségesen szabályozott vízgazdálkodási terület” Magyarországon, a vízminõségi problémákhoz gyakran járul hozzá a vízhiány, különösen a Malom-csatornában. (Tudniillik, amennyiben ugyanannyi szennyezõ anyag érkezik kevesebb vízbe, a koncentráció megemelkedik.) A vízrendszeren legnagyobb mennyiségû vízkivétel a Malom-csatornából történik. A Vízügyi Igazgatóság adatai szerint öntözõvíz tározó és halastavak kialakítása céljából engedélyezett vízkivétel történik a Malom-csatornán a Kistérség települései közül Tác, Csõsz, Aba (bodakajtori halastavakhoz), Soponya, Káloz és Sáregres területén. Bár az adatok a hiányos nyilvántartás okán nehezen összegezhetõk, megállapítható, hogy a legjelentõsebb, évi 4-5 millió m3 víz kivételére Soponya területén adtak ki engedélyt. A Nádor-csatornából jelentõsebb vízkivételt csak Káloz halastavaihoz engedélyeztek, míg a Dinnyés-kajtori csatornából kis mennyiségû engedélyezett vízkivétel Aba területén történik. Az engedélyezett vízkivételek általában nem egyeznek a valós vízkivételi mennyiségekkel. VITUKI tanulmány kiemeli például, hogy az 1990-es évek elsõ felének szárazabb éveiben az elérhetõ vízkészletek „mindössze 30-40%-át tették ki a (Vízügyi Igazgatóság által) kivételre engedélyezett vízmennyiségnek. A már említett VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor csatorna rendszer rossz vízminõségéért elsõsorban mintegy 10-15 pontszerû szennyezõ-forrás okolható. Ezek egy része ipari eredetû szennyvizet, másik része kommunális szennyvizet vezet a csatorna rendszerbe.

2)

Táblázat: A Séd-Nádor vízrendszerbe történõ szennyvízbevezetések

Szennyezõ forrás

Szennyvíz típusa

Befogadó víz

Bakony Mûvek Rt

ipari

Veszprémi-Séd

Nitrokémia gyártelep

ipari

Veszprémi-Séd

Nitrogén Mûvek

ipari

Veszprémi-Séd

Vegyipari Mûvek

ipari

Veszprémi-Séd

Várpalota-Inota Alumnium kohó

ipari

Veszprémi-Séd

Várpalota-Inota Erõmû

ipari

Veszprémi-Séd

Veszprém város

kommunális

Veszprémi-Séd

Szennyezõ forrás

Szennyvíz típusa

Befogadó víz

Balatonfüred város

kommunális

Veszprémi-Séd

Balatonfûzfõ város

kommunális

Veszprémi-Séd

Herend környéki

kommunális

Veszprémi-Séd

Eplény környéki

kommunális

Veszprémi-Séd

Õ si

kommunális

Veszprémi-Séd

Berhida

kommunális

Veszprémi-Séd

Székesfehérvár város

kommunális

Gaja patak

SZIM Köszörûgépgyár

ipari

Gaja patak

Patex Albacolort Rt

ipari

Gaja patak

Alcoa

ipari

Dinnyés-kajtori

Várpalota város

kommunális

Nádor

Szabadbattyán ÁTI Depó

ipari

Nádor

Aba-Bodakajtor

Munkaterápiás kommunális

Nádor

Felsõtöbörzsöki ipari

Nádor

Intézet Sárszentágota

–

galvánüzem (Lóki vízen) Sárbogárd város

kommunális

Nádor

Cece város

kommunális

Nádor

Forrás: VITUKI, 1996, Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság

2.6.4 Felszín alatti vizek Ami a felszín alatti vizeket illeti, összefüggõ talajvíztartó rétegek a széles talpú völgyek allúviumára, a süllyedékekre és a hordalékkúpok térszíneire korlátozódnak. A süllyedékben a talajvíz átlagos mélysége 2-3 méter. Az allúvium

talajvizének elhelyezkedése összefügg a vízfolyások mindenkori szintjével. Ebbõl adódóan nagy a talajvíz-ingadozás amplitúdója. Általában 1,5-3 méter a szintingadozás mértéke. A talajvíz a löszplatókon elvégzett mélyfúrások szórványos adatai szerint a igen mélyen (10-30 m) van, az elsõ vízzáró réteg elhelyezkedésétõl függõen. Kiemelt helyzeténél fogva ingadozása nem jelentõs, de az utóbbi években egy lassú süllyedõ folyamat figyelhetõ meg.

2.6.5 Talaj, talajvíz minõsége A talaj és talajvíz, illetve szakszerû meghatározásban a földtani közeg és a felszín alatti vizek szoros, elválaszthatatlan kölcsönhatásban lévõ környezeti elemek. Szaknyelvi és jogszabályi meghatározás alapján: Földtani közeg: a föld felszíne és felszín alatti rétegei (a talaj, a kõzetek, beleértve az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit).

Talaj: a földtani közeg legfelsõ rétege, ami ásványi részecskékbõl, szerves anyagból, vízbõl, levegõbõl és élõ szervezetekbõl áll.

Felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt, a telített zónában elhelyezkedõ víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel. A talaj öntisztuló, átmeneti tározó (pufferoló) képességével jelentõsen hozzájárul a környezetet érõ terhelés csökkentéséhez, így a felszín alatti vizek védelméhez. Ugyanakkor a talaj szennyezõdése vízoldékony, mozgékony szennyezõ anyagok esetén nagyon gyakran okozza a felszínközeli talajvíz szennyezését. Míg a talaj szennyezésre a térbeli lehatároltság, a pontszerûség jellemzõ, a talajvíz szennyezõdése esetén esetenként nagyobb területre és a forrástól távolabbra is kiterjedhet. A kistérségben található fizikai talajtípusok között uralkodó a vályog (homokos) és a homok. A Mezõföld erõsen feldarabolt pannon tábla rög, amelyet – 10 m-t is meghaladó vastagságú – lösz borít. A Mezõföld közepén végig húzódó Sárvíz-völgye süllyedékben alakult ki. A Mezõföld, Sárvíz völgy és Sárrét „ásványi kincse”: a tozeg, a lignit és a lápi mész.

2.6.6 Területérzékenység Talajvíz átlagos szintje magas (helyenként 0-1m), amely korlátozza a területhasználatot és szennyezésre érzékennyé teszi a területet. A megyei környezetvédelmi program adatai szerint tartósan magas talajvízállású terület Tác, Soponya, Aba, Káloz, Sárszentágota területén található.

A talaj és talajvíz szennyezésével illetve védelmével kapcsolatosan számos jogszabály jelent meg az elmúlt két év során. A felszín alatti vizek minõségét érintõ tevékenységekkel összefüggõ egyes feladatokról szóló 33/2000. (III.17.) Korm. rendelet 2. számú melléklete rögzíti a területek szennyezõdés érzékenységi besorolását. A területek szennyezõdés érzékenységi besorolására támaszkodóan összeállításra kerültek a települések szennyezõdés érzékenységi térképei is. Egy adott település érzékenységi besorolása – a környezetvédelem elõvigyázatosság elvét követve – a közigazgatási területen 5%-ot meghaladó legnagyobb érzékenységû kategória szerint történt. E szempontok alapján a Kistérség települései többsége a II., kiemelten érzékeny besorolást kapta, míg Kisláng, Sáregres és Tác IV., azaz érzékeny besorolású (1.3.1. táblázat). A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területeken/településeken a már említett Kormány rendelet hatályba lépésekor már minõségében károsodott felszín alatti víz, földtani közeg károsodását legkésõbb 2010. december 31-éig meg kell szüntetni. A rendelet szabályozza az egyes területek szennyezettsége megállapítása és elhárítása érdekében szükséges teendõket. A szennyezettség megállapítását segítik a az egyes anyagokra rögzített hátér szennyezettségi határértékek. A szennyezettség elhárítására úgy nevezett intézkedési szennyezettségi határértékek alkalmazandóak, ezek azonban nem kötött értékek, hanem a területek szennyezõdés érzékenységi besorolásától függnek. Az ország teljes területe “A”, “B” és “C” szennyezõdés érzékenységi fõkategóriákra került felosztásra, amely alapján az egyes települések besorolása is megtörtént. Az ABC osztályozás alapján a Kistérség minden települése a „B”, érzékeny kategóriába tartozik (lásd 1.3.1. táblázat). A környezetvédelmi alap célelõirányzat (KAC) felszín alatti védelmet szolgáló (fõként szennyvíz elhelyezés) beruházások támogatására benyújtott pályázatok elbírálásához meghatároztak egy további prioritás listát. A listában elsõsorban a szennyezõdésérzékenységi besorolások és a lakosság létszáma alapján határozták meg az egyes településeken végrehajtandó beruházások sürgõsségét országos összehasonlításban. Ezek alapján a Kistérség települései Aba kivételével 6. prioritási osztályba tartoznak, míg Aba 3. osztályú besorolást kapott.

3)

Táblázat: A Kistérség településeinek szennyezõdés érzékenységi besorolása

Település

Szennyezõdés érzékenység ABC

prioritás

KAC felszíni víz Nitrátvédelmi prioritás

érzékenység

Aba

B

II.

3

+

Csõsz

B

II.

6

+

Káloz

B

II.

6

+

Kisláng

B

IV.

6

+

Település

Szennyezõdés érzékenység ABC

prioritás

KAC felszíni víz Nitrátvédelmi prioritás

érzékenység

Sáregres

B

IV.

6

-

Sárkeresztúr

B

II.

6

+

Sárszentágota B

II.

6

+

Soponya

B

II.

6

+

Tác

B

IV.

6

-

Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium Az Európai Közösségeknek a vizek mezõgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvével harmonizáló, a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. számú melléklete tartalmazza a nitrátérzékeny területeken lévõ települések listáját. A 91/676/EGK irányelv bevezetése hazánkban alapvetõen a megelõzést szolgálja, a nitrátérzékeny területek kijelölését is ez határozta meg. A felszín alatti vizek esetében a nitrátérzékeny területek kijelölése „a felszín alatti vizek minõségét érintõ tevékenységekkel összefüggõ egyes feladatokról” szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelettel bevezetett érzékenységi kategóriákra támaszkodva történt a települések közigazgatási határának megfelelõen. Ez alapján a Kistérség településeinek többsége, Sáregres és Tác kivételével, nitrátérzékeny területen fekszik (lásd 1.3.1. táblázat) . A nitrátérzékeny területeken a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmét szolgáló intézkedéseket, a jó mezõgazdasági gyakorlat alkalmazását akcióprogrammal kell elérni. A mûködõ ivóvíz-kutak környezetében kijelölt védõterületek találhatóak mindegyik település területén. A Kistérséggel szomszédos Szabadbattyán területe fokozottan érzékeny, mûködõ vízbázis. A mélyebben fekvõ karsztrétegek révén potenciális ivóvízbázis található Tác, Aba, Sárkeresztúr, Sárszentágota területén.

2.7 A TÉRSÉG KLÍMAVISZONYAI A Mezõföld a Dunántúl legkontinentálisabb tája, éghajlata az Alföld középsõ részeihez áll a legközelebb. Sajátos vonása, hogy magas a napfényes órák száma (1980 óra/év) , nagy a hõmérséklet napi és évi ingadozása. A csapadék maximuma május-júniusra esik, õsz eleji másodmaximum alig érzékelhetõ. Gyakori a nyár végi aszály. Az évi csapadék mennyisége 550-580 mm között változik.

Az átlagos hõmérséklet a Sárvíz Kistérségben 10 oC, a napos órák száma 2000 óra körül mozog. Az uralkodó szélirány északnyugat-nyugati. Jelentõsebb, a természetes vegetációt is jelentõsen befolyásoló mikroklimatikus hatásokkal a hegyvidékek szurdokvölgyeiben és meredek déli oldalain találkozhatunk. A völgytalpakon 5-8oC-kal hûvösebb van, mint a fennsíkon, hasonló mértékben tér el - de pozitív irányban - a fátlan, délre nézõ oldalak hõmérséklete.

2.8 LEVEGÕ MINÕ SÉG A Kistérség területén jelentõs levegõszennyezõ forrás nem található. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség adatai szerint bejelentett helyhez kötött légszennyezõ pontforrás csak Kislángon a Chio Magyarország Kft telephelyén (Az üzem idõközben elköltözött így ennek környezetszennyezõ hatásával a továbbiakban már nem kell számolni.) és Abán a MOL Rt. gázátadó állomásán található. Ezek bejelentett kibocsátásai az elmúlt 5 évben nem haladták meg a kibocsátási határértékeket és nem jelentettek jelentõs légszennyezést ( táblázat).

4) Telephely

Táblázat: Bejelentett légszennyezõ pontforrások kibocsátásai (kg/év) és 1995

1996

1997

1998

1999

Határérték

légszennyezõ Aba-Gázátadó CO

-

52

197

110

123

NO2

-

106

403

226

253

CO

17

0

0

0

2

NO2

1

0

0

0

9

Kisláng – Chio

Nem regisztrált pontforrások ezen kívül az egyéb gazdasági, önkormányzati és lakossági létesítmények fûtésébõl adódó kibocsátások. Diffúz forrásoknak tekinthetõk az állattartó telepek, ahol fõleg metán és ammónia kerül nagyobb mennyiségben a levegõbe. Ezen telepek a lokális bûzhatás szempontjából is érdekesek, bár erre vonatkozó lakossági panasz, bejelentés nem ismert. Egyedi lakossági égetésekbõl (kerti hulladék) származó kibocsátások szintén nem jelentõsek, bár egyedi esetekben (pl. kábel, mûanyag égetésekor) toxikus és rákkeltõ anyagok kibocsátásával kell számolni. A levegõminõséget települési szinten befolyásoló tényezõ a közlekedési eredetû kibocsátás. Ez a jelenlegi forgalmat és a személygépkocsi állományt figyelembe véve (ld. 3.3. fejezet) nem okoz jelentõs mértékû szennyezést.

2.9 ZAJ, REZGÉS A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség tájékoztatása alapján a Kistérség települései területén mindösszesen két helyen végeztek hatósági zajmérést az elmúlt években. A kislángi FAEG Kft-nél 1997-ben folytatott mérések során nem mértek határértéken felüli zajkibocsátást. 1994-ben a táci Gorsium Mûanyagipari Kft-nél két ízben is mértek határértéken felüli zajkibocsátást (6 illetve 3 dB határérték feletti zaj). A tájékoztatás szerint azonban a Kft. a késõbbiekben zajcsökkentõ intézkedéseket hozott, s a határérték alá csökkentette a zajkibocsátást. Egyéb jelentõs zajkibocsátásról, erre vonatkozó lakossági panaszról, bejelentésrõl nem kaptunk tájékoztatást a polgármesteri hivatalokban és máshonnan sem.

2.10 ÉLÕ VILÁG A SÁRVÍZ KISTÉRSÉGBEN A Kistérség jelentõs természeti értékekkel bír, melyek számottevõ része káros emberi hatástól kevéssé érintetten, természet közeli állapotban van ma is. Országos jelentõségû védett területek közé tartozik a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, melyet hét sárvízi település (Tác, Csõsz, Soponya, Káloz, Sárszentágota, Sárkeresztúr, Aba) fog közre, valamint a Rétszilasi tavak Természetvédelmi Terület, melynek egy része Sáregres közigazgatási területén fekszik. Helyi védettségû, értékes terület a soponyai Kastélypark. A védett területek a Dunántúl legjelentõsebb ökológiai folyosójához tartoznak. A zöld folyosó a Duna-völgy folytatásaként, a Ferencmajori-halastavakon, a tatai Öreg-tavon, a Csíkvarsai-réten és a Pákozdi-tározón, az északi Sárréten, a Velencei-tavon és a Dinnyési-Fertõn át, majd a Sárvíz völgyében található természetes vízállásokon és a mesterséges tavak füzérén keresztül újra a Dunához csatlakozik. A terület az Alföldi flóravidékhez tartozik. A vegetáció múlt századi állapotáról, az egykori vadvízi világról kevés feljegyzés maradt ránk, de ennek alapján is képet alkothatunk a nyílt vízi, lápi, mocsárréti állapotokról. A sajka nélkül nehezen járható egykori berekben úszó virágszõnyeget alkotott a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa, a vízitök és a kolokán. Ma ezek a növényfajok már csak elvétve fordulnak elõ a Sárvíz völgyében. Az úszó és gyökerezõ hínártársulásokban a békalencsefajok, a rence, a vidrakeserûfû, a békatutaj, a süllõhínár- és a békaszõlõfajok dominálnak. A táj jellemzõ képéhez tartoznak az összefüggõ, nagy kiterjedésû nádasok, amelyek feltöltõdõ vízparti sávjaiban rohamosan terjed a széleslevelû gyékény. Az árkokban és felhagyott mélyedésekben télisásosokat és magas sásosokat találunk. Utóbbi társulásban helyenként elõfordul a gyógynövényként ismert - egykor tömegesen gyûjtött -, ma már védett kálmos. A vízi szukcesszió következõ lépcsõjeként bokorfüzesek települnek a feltöltõdött, kiemelkedõbb részekre. A csatornapartokon spontán megtelepedõ fûzek között elegyszerûen jelenik meg a fehér nyár, a juhar és a kõris.

A tavakat kísérõ nedves részeken a talajminõségtõl és a vízellátottságtól függõen mozaikos eloszlásban sziki kákás mocsárrétet, sziki sásrétet és ecsetpázsitos mocsárrétet találunk. E terület jellegzetes védett növényfaja a kisfészkû aszat. A szárazulatokon, kisebb foltokban zárt homoki rétek és löszpusztarét-asszociációk fordulnak elõ, de sajnos a közeli szántóföldekrõl, ruderáliákról betelepülõ gyomnövények miatt erõsen degradálódott formában.

2.10.1 A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzetet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása, különösen az elõkészítés alatt álló rendezési terv alapján mutatjuk be. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet 1997 óta, a 26/1997. (VIII. 1.) KTM rendelete alapján védett. A fenti idõpont elõtt a terület részét képezõ Sárkeresztúri Sárkány-tó TT állt országos (2/1987. (VII. 10.) OKTH határozat), illetve a Sárszentágotai Sós-tó és Sárkeresztúri Fehér-tó TT állt helyi (137/1975. (XI. 19.) FM. VB rendelet) természetvédelmi védelem alatt. A terület a Mezõföld tengelyében – a névadó völgy középsõ részén -, mintegy 20 km hosszban nyúlik el Tác és Sárszentágota községek között. A területtõl keletre húzódik a 63. számú fõközlekedési. A nyolc területrészletbõl álló tájvédelmi körzetet keletrõl a fõút, délrõl – Sárszentágota térségében nagy kiterjedésû gyepek és szántók, nyugatról a Malom-csatorna és északról összefüggõ szántó területek határolják. Területe: 3650 ha, ebbõl fokozottan védett a Sárkeresztúri Csikó-rét és Sárkány-tó, 157 hektár kiterjedésben.

Tulajdonosi-, birtokviszonyok, használati jogok a kistérségben A tájvédelmi körzet Fejér megye hét településének külterületét érinti. A meghatározó tulajdoni hányad (79,9 %) a Magyar Államot illeti, a kezelõk közül kiemelkedik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, (39,1 %) és a VADEX RT (36,5 %). A magántulajdonosok közül a SÁG-AGRO Kft. a TK 1,8%-án gazdálkodik, míg a többi terület egyéni gazdálkodók tulajdonában van. A tájvédelmi körzeten belül egyéb, a mai arányokat jelentõsen megváltoztató tulajdonos változás hosszabb távon sem várható.

I. Ábra: A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet birtokviszonyai

Magán 19%

Magyar Á llam 80%

Önkormányzat 1%

A terület közel felén gyepterületek találhatók (45,9 %), és jelentõs nagyságú az erdõk kiterjedése is (22,2 %). Kiemelt szerepe van a védett természeti értékek megõrzése szempontjából a vizes élõhelyeknek (nádas, halastó, árok, csatorna, mocsár, vízállás, víztározó), ezek kiterjedése is számottevõ (16,8 %). A tájvédelmi körzet a Sárréti Földtulajdonosi Közösség vadászterületéhez tartozik. A különleges rendeltetésû vadászterületen a vadászati jogot a VADEX RT gyakorolja. A természetvédelmi kezelést a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság végzi. A tájvédelmi körzet kezelési feladatait más védett területekkel együtt – a Mezõföldi Tájegység keretein belül 2 fõ látja el.

A tájvédelmi körzet természeti értékei A tájvédelmi körzet természeti, természetvédelmi értékét a Mezõföldön mára már csak foltszerûen fennmaradt természetes vegetáció mozaikok, s hozzájuk kapcsolódó állatközösségek adják. A tájvédelmi körzeten belül kiemelt jelentõsége van a vizes élõhelyeknek. A rossz lefolyású, mocsaras, nagy kiterjedésû árterekkel behálózott Sárvíz-völgyébõl a múlt század második és századunk elsõ felében folytatott jelentõs árvízmentesítõ munkálatok következtében mára a lefûzõdött, levágott mélyebb fekvésû részeken kisebb-nagyobb, állandó vagy idõszakos természetes tavak, mocsarak maradtak meg. Ezek, az idõk folyamán elszikesedett élõhelyek kiemelt jelentõséggel bírnak. Botanika történeti jelentõsége van a Mezõföld – és így a védett terület - homokpusztáinak és szikeseinek vegetációjának, hiszen ezek alapján bizonyította be Boros Ádám a Mezõföld és a Duna-Tisza közének növényföldrajzi összetartozását.

A természetes növényzet töredékei és a talajtakaró alapján az eredeti vegetáció valószínûleg a homoki és lösztölgyesek keveréke lehetett, melyeket jelentõs kiterjedésû sztyeppfoltok tagoltak. A terület meghatározó gyeptársulása ma is a sztyepprét típus, s jelentõs részén a használat (legeltetés, vagy kaszálás) több évtizede nem változott. A védett terület egyik legjelentõsebb természetvédelmi értékét az elõforduló védett és fokozottan védett növények elõfordulása jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint itt található a megye legnagyobb pókbangó, poloskaszagú kosbor állománya, a soponyai téltemetõ elõfordulás az országban a második legerõsebb.

5)

Táblázat: Védett növényfajok

Ophrys sphegodes – pókbangó

Digitalis lanata – gyapjas gyûszûvirág

Adonis vernalis – tavaszi hérics

Anacamptis pyramidalis - vitézvirág

Astragalus asper – érdes csüdfû

Astagalus exscapus – szártalan csüdfû

Centaurea sadleriana - Sadler-imola

Cephalanthera damasonium – fehér madársisak

Cephalanthera longifolia – kardos madársisak

Cirsium brachycephalum - kisfészkû aszat

Crocus reticulatus – tarka sáfrány

Dactylorhiza incarnata – hússzínû ujjaskosbor

Eranthis hyemalis - téltemetõ

Glaux maritima - bagolyfû

Iris humilis – homoki nõszirom

Iris pumila – apró nõszirom

Iris spuria – fátyolos nõszirom

Iris variegata – tarka nõszirom

Listera ovata – békakonty

Orchis coriophora – poloskaszagú kosbor

Orchis laxiflora – mocsári kosbor

Orchis militaris – vitézkosbor

Orchis morio – agárkosbor

Scilla vindobonensis – ligeti csillagvirág

Spiranthes spiralis – õszi füzértekercs

Stipa borysthenica – homoki árvalányhaj

A területen nem készült a gerinctelen állatokról átfogó állapotfelmérés. Egy alkalommal történt 1999-ben kisebb kutatás a terület szitakötõ állományával kapcsolatban. Ennek során 22 fajt sikerült leírni. Három szezonban vizsgálták a sárkeresztúri térség éjszakai lepkefaunáját, amely kutatásnak kiemelkedõ jelentõséget ad a védett magyar zsákhordómoly elõkerülése.

6)

Táblázat: Védett gerinctelenek

Helix pomatia - éti csiga

Lestes dryas – réti rabló

Mantis religiosa - imádkozó sáska

Carabus cancellatus – ragyás futrinka

Carabus coriaceus – bõrfutrinka

Carabus ullrichii – rezes futrinka

Oryctes nasicornis – orrszarvú bogár

Lucanus cervus – nagy szarvasbogár

Coleophora hungariae – magyar zsákhordómoly

Iphiclides podalirius – kardos lepke

Papilio machaon - fecskefarkú lepke

Inachis io - nappali pávaszem Megj.: néhány eseti vizsgálat alapján

A gerincesek közül a halfauna tömegét a gazdasági fajok adják. A kisebb vízfolyásokban, mocsarakban a természetes fauna elemei is megjelennek közöttük szép számban található a védett réti csík is. Részletes ichtiológiai vizsgálata nem történt meg a tájvédelmi körzetnek, így a védett, veszélyeztetett fajok állománynagyságáról, változásáról nincs adat.

7)

Táblázat: Feltárt halfajok

Esox lucius – csuka

Aristichthys nobilis – pettyes busa

Carassiua auratus – ezüstkárász

Carassius carassius - aranykárász

Ctenopharyngodon idella - amur

Cyprinus carpio – ponty

Hypophthalmichthys molitrix – fehér busa

Pseudorasbora parva – kínai razbora

Scardinius erythrophthalmus – vörösszárnyú keszeg

Tinca tinca – compó

Misgurnus fossilis – réti csík

Silurus glanis – harcsa

Ictalurus nebulosus – törpeharcsa

Rhodeus sericeus – szivárványos ökle1

Rutilus rutilus – bodorka

Gymnocephalus cernuus – vágódurbincs

Perca fluviatilis – sügér

Stizostedion lucioperca – fogassüllõ Megj.: Vastag betûvel a védett fajok 1. védelem 2002. január 1-tõl hatályos

A nagy kiterjedésû vizes élõhely típusok miatt a terület a kétéltûek számára szüksége szaporodó és táplálkozó helyekkel bõven el van látva. Ennek következtében több fajuk és azok jelentõs állománya fordul elõ, ami azért is jelentõs, hiszen Magyarországon az összes kétéltûfaj védett. Az egyes fajok kedvezõtlen állományváltozásáról - külön kutatási eredmények megléte nélkül – nincs tapasztalat.

8)

Táblázat: Feltárt kétéltûfajok

Triturus cristatus – tarajos gõte

Triturus vulgaris – pettyes gõte

Bombina bombina – vöröshasú unka

Pelobates fuscus - barna ásóbéka

Bufo bufo – barna varangy

Bufo viridis - zöld varangy

Hyla arborea – levelibéka

Rana arvalis – mocsári béka

Rana esculenta – kecskebéka

Rana lessonae – kistavi béka

Rana ridibunda – tavi béka Megj.: Mindegyik kétéltûfaj védett A terület megfelelõ életfeltételeket biztosít több gyíkfajnak, a vízi siklóknak és a mocsári teknõsnek is. (Magyarországon minden õshonos hüllõfaj védett.) Ezek pontos állománya a terület nagysága és a tematikus kutatások hiánya miatt nem ismert.

9)

Táblázat: Feltárt hüllõfajok

Emys orbicularis – mocsári teknõs

Lacerta agilis - fürge gyík

Lacerta viridis - zöld gyík

Natrix natrix – vízisikló

Natrix tesselata – kockás vízisikló Megj.: Mindegyik hüllõfaj védett A tájvédelmi körzet - jellegébõl, nagyságából következõen - egyik legjelentõsebb természetvédelmi értékeit az itt fészkelõ, táplálkozó, megpihenõ madár állomány adja. A több évtizede folyó ornitológiai kutatások eredményeként az elõforduló fajok állományairól viszonylag pontos kép áll rendelkezésre. Mind a fészkelõ, mind a területen csak táplálkozó, pihenõ fajok közül a vízi madarakat kell külön kiemelni. A Soponyai-víztározóban elhelyezkedõ mesterséges szigeteken danka és szerecsen sirálykolónia található. Ezeken a

szigeteken a tõkés-, barát- és kontyos réce mellett 5-7 pár cigány réce is költ. A Soponyai 6-os tavon és a mellette lévõ erdõben vegyes gémtelep található. Itt bakcsó, kis kócsag és üstökös gém fészkel. A tájvédelmi körzetben található felsõszentiváni szikes tavak és a sárkeresztúri Sárkány-tó kedvezõ feltételeket biztosít a gulipán, a kis lile fészkelésére. Az elmúlt két évben jelent meg fészkelõ fajként a tájvédelmi körzetben a fattyúszerkõ. A sárkeresztúri Csikó-rét mocsarában 80-100 páros kolónia alakult ki. A védett területen belül egy nagyobb (Soponya) és egy kisebb (Sárszentágota) gyurgyalag, valamint egy parti fecske (Soponya) telep található. A vonulási idõszakban is kiemelt szerephez jut a Soponyai-víztározó és a szikes tavak. Átlagosan 8000-10000 lúd- és 10000 réceféle pihen a vizeken. A ludakon belül jól megfigyelhetõ - a rendszeres szinkron vizsgálatok alapján - a nagy lilik és a nyári lúd állományának növekedése a vetési lúdhoz képest.

10)

Táblázat: Fészkelõ madárfajok

Podiceps nigricollis – feketenyakú vöcsök

Botaurus stellaris – bölömbika

Ixobrytus minutus – törpegém

Nycticorax nycticorax - bakcsó

Ardeola ralloides – üstökös gém

Egretta garzetta – kis kócsag

Ardea cinerea - szürke gém

Ardea purpurea - vörösgém

Anser anser – nyári lúd

Anas strepera – kendermagos réce

Anas clypeata – kanalas réce

Aythya nyroca - cigányréce

Aythya fuligula – kontyos réce

Circus aeruginosus – barna rétihéja

Buteo buteo - egerészölyv

Falco tinnunculus – vörös vércse

Himantopus himantopus - gólyatöcs

Recurvirostra avosetta - gulipán

Vanellus vanellus - bíbic

Gallinago gallinago - sárszalonka

Limosa limosa – nagy goda

Numenius arquata – nagy póling

Tringa totanus – piroslábú cankó

Larus melanocephalus - szerecsensirály

Larus ridibundus – danka sirály

Chlidonias hybridus - fattyúszerkõ

Asio otus – erdei fülesbagoly

Merops apiaster - gyurgyalag

Motacilla flava – sárga billegetõ

Luscinia svecica - kékbegy

Saxicola rubetra – rozsdáscsuk

Locustella naevia – réti tücsökmadár

Locustella luscinioides–nádi tücsökmadár

Locustella fluviatilis - berki tücsökmadár

Acrocephalus melanapogon-fülemülesitke

Panurus biarmicus - barkóscinege

Lanius collurio – tövisszúró gébics

Lanius minor - kis õrgébics

11)

Táblázat: Táplálkozáskor, vonuláskor elõforduló madár fajok:

Egretta alba – nagy kócsag

Platalea leucorodia - kanalasgém

Anser fabalis – vetési lúd

Anser albifrons – nagy lilik

Anas crecca - csörgõréce

Anas acuta – nyílfarkú réce

Anas querquedula – böjti réce

Mergus albellus – kis bukó

Haliaetus albicilla – réti sas

Circus cyaneus – kékes rétihéja

Philomachus pugnax - pajzsoscankó

Tringa stagnalis – szürke cankó

Tringa glareola – tavi cankó

Larus minutus – kis sirály

Larus canus - viharsirály

Turdus pilaris - fenyõrigó

Egretta alba – nagy kócsag

Platalea leucorodia - kanalasgém

Anser fabalis – vetési lúd

Anser albifrons – nagy lilik

Anas crecca - csörgõréce

Anas acuta – nyílfarkú réce

Anas querquedula – böjti réce

Mergus albellus – kis bukó

Haliaetus albicilla – réti sas

Circus cyaneus – kékes rétihéja

Philomachus pugnax - pajzsoscankó

Tringa stagnalis – szürke cankó

Tringa glareola – tavi cankó

Larus minutus – kis sirály

Larus canus - viharsirály

Turdus pilaris - fenyõrigó Megj.: Mindegyik védett, aláhúzva a fokozottan védett fajok

A terület emlõs állományáról elmondható, hogy mind fajokban, mind állományokban gazdag. Jelenleg nincs megfelelõ mélységû felmérés az egyes fajok állománynagyságáról. A kisemlõsök egy részérõl – bagolyköpet vizsgálatokból – áll rendelkezésre szórványos jellegû adatsor. A vadászható emlõs fajok közül meg kell említeni a vaddisznót, melynek állománya a természetvédelmi szempontból kívánatos mérték felett van.

12)

Táblázat: Feltárt emlõsfajok

Erinaceus concolor – sün

Crocidura leucodon - mezei cickány

Crocidura suaveolens – keleti cickány

Neomys fodiens – vízi cickány

Sorex minutus – törpe cickány

Talpa europaea – vakond

Eptesicus serotinus – kései denevér

Myotis daubentoni – vízi denevér

Pipistrellus pipistrellus – törpedenevér

Nyctalus noctula – korai denevér

Lepus europaeus - mezei nyúl

Clethrionomys glareolus – erdei pocok

Microtus arvalis - mezei pocok Pitymys subterraneus – földi pocok

Apodemus sylvaticus – erdei egér

Micromys minutus – törpe egér

Rattus norvegicus – vándorpatkány

Vulpes vulpes – róka

Lutra lutra – vidra

Meles meles - borz

Martes martes – nyest

Mustela erminea - hermelin

Mustela nivalis – menyét

Sus scrofa – vaddisznó

Cervus elaphus - gímszarvas

Capreolus capreolus – õz Megj.: Vastag betûvel védett fajok, aláhúzva fokozottan védett fajok Természetvédelmi szempontból értékelve a területet megállapítható, hogy fajkészlete – a halak kivételével - minden élõlénycsoport vonatkozásában rendkívül gazdag, diverzitása nagyfokú. Természetességét tekintve féltermészetes, míg

a speciális talaj-, vízviszonyokhoz kötõdõ szikes társulások, mocsarak természetesnek tekinthetõk. Ritkaság tekintetében a területen található számos védett ritkaság közül kiemelkedik a gyapjas gyûszûvirág, melynek ez a megyei egyetlen elõfordulása. A tájvédelmi körzet összességében nem tekinthetõ sérülékenynek. Egyes részei viszont, mint a szikes tavak, mocsarak viszont különösen sérülékenyek. Természetvédelmi szempontból értékelve a területet megállapítható, hogy fajkészlete – a halak kivételével - minden élõlénycsoport vonatkozásában rendkívül gazdag, diverzitása nagyfokú. Természetességét tekintve féltermészetes, míg a speciális talaj-, vízviszonyokhoz kötõdõ szikes társulások, mocsarak természetesnek tekinthetõk. Ritkaság tekintetében a területen található számos védett ritkaság közül kiemelkedik a gyapjas gyûszûvirág, melynek ez a megyei egyetlen elõfordulása. A tájvédelmi körzet összességében nem tekinthetõ sérülékenynek. Egyes részei viszont, mint a szikes tavak, mocsarak viszont különösen sérülékenyek.

2.10.2 A Rétszilasi-halastavak Természetvédelmi Terület A Rétszilasi-halastavak Fejér megye déli határán, a Sárrét és a Mezõföld találkozásánál, a Rétszilasi-süllyedékben, a Sárvíz (Nádor-csatorna) és a Malom-csatorna mentén találhatók. A Kistérség települései közül Sáregres közigazgatási területére esik a terület egy része. A közel 1500 hektár nagyságú tórendszer 1996 óta védett, 1997-tõl pedig a ramsari egyezmény nemzetközi jelentõségû vizes területeinek jegyzékében is szerepel. A halastavak legkiemelkedõbb értéke gazdag madárvilága. A Rétszilasi-halastórendszer az átlagosan egy kilométer széles folyóvízi ártér középsõ részét foglalja el. A védett terület tengerszint feletti magassága száz méter körüli, amelybõl a magas ártéri részek szigetszerûen, alig 2-4 méter magasra emelkednek ki. Az egykori Õ s-Sárvíz teraszai - 6-12 méter magas szintek - az ártéri medencét mindkét oldalán párhuzamosan kísérik, ezek azonban nem részei a védett területnek.

Tulajdonviszonyok, halgazdálkodás A rendszerváltás utáni években a terület nagy része magánkézbe az Aranyponty Rt. tulajdonába került, ami pozitív változást hozott a tó életében. A halastórendszer új gazdája a természetvédelmi kezelõ nemzeti park igazgatósággal egyetértésben, a fenntartható használat elvének szellemében hosszú távon gondolkodik, a halgazdálkodás anyagi haszna mellett a természeti értékek megõrzését és bemutatását is fontosnak tartja. A zsilipek és a töltések megerõsítése után hozzáláttak a közlekedõutak kiépítéséhez, megkezdõdött az elhanyagolt tóegységek revitalizációja is. A vadgazdálkodás ma már a madárvédelmi céloknak alárendelten, konszolidáltan zajlik. A vízivadvadászat az itt pihenõ madártömegek nyugalma érdekében tilos, kizárólag korlátozott kárelhárító riasztás és létszámgyérítés engedélyezett a nagyszámú kormoráncsapatok megjelenésekor, illetve a nyár végi "szárcsa-dömping" idején. Az elmúlt

évek gyakorlata bizonyította, hogy a riasztás, illetve a halgazdálkodásra káros, vadászható madárfajok állományának korlátozása a vonuló vízivad nyugalmának megõrzésével is megoldható. A természetvédelmi értékek fenntartásának, megõrzésének alapvetõ feltétele a halgazdálkodás folytatása. Ha nincs halbõség, nincs elegendõ táplálék a madarak számára sem. Az õszi lehalászások elmaradásakor nem alakulhatnak ki a partimadarak számára optimális élõhelyek. A következmény jól ismert: csökken a fajszám, visszaesik az egyedszám.

2.10.3 A kistérséghez tartozó települések táji értékei A körzet védetté nyilvánításának indoklásakor számos egyedi érték került bemutatásra. Ezek között alapvetõ fontosságúak a következõk:

Táci rét A Sárvizet végigkísérõ rétek közül az egyik legértékesebb és legveszélyeztetettebb õspusztagyep. A teljes területre vetített

méteres

szintkülönbség

változatos

növénytársulásokat

éltet.

Jellemzõ

társulásai

a

kaszálórétek

(Arrhenatheretea), a kiszáradó láprétek, mocsárrétek (Molinietalia), a száraz pusztagyepek (Festuco-Brometea) és a homoki növényzetbõl álló homokpuszták (Festucalia vaginatae). Ezekbõl megemlíthetõ – mint védett növényfaj – a homoki árvalányhaj, agárkosbor, vitézkosbor, poloskaszagú kosbor és a fokozottan védett pókbangó. A réten található birkahodály közelében apró szikes jellegû tó teszi változatossá az alföldies jellegû tájat, Ez a kis tavacska kitûnõ táplálkozó- és pihenõhelye a parti madaraknak, a rétenkialakult növénytársulás pedig számos madárfajnak teszi lehetõvé a fészkelés. Rendszeres költõ a bíbic, a nagygoda, a piroslábú cankó, a sárga billegetõ, vizicsibe fajok, továbá a fokozottan védett nagypóling is 2-3 párral képviselteti magát. Ritkán fészkel a gulipán és a kucsmás billegetõ. A téli táj sem tekinthetõ kihaltnak. Téli vendég a réti sas, továbbá az áttelelõ nagykócsag.

Soponya A soponyai halastórendszer – a víztároló és az ezek mellett elterülõ rétek – kitûnõ fészkelõ helye, átmeneti otthona és táplálkozó helye az itt elõforduló vízimadaraknak. A tavak bizonyos fokú zavartalansága és táplálékbõsége a madárvilág változatos gazdagságát hozta magával. A terület botanikailag kevésbé feltárt. Az itt már ismert védett növények (tavaszi hérics, vitézkosbor, mocsári kosbor, érdes csüdfû) a száraz gyepek, nedves rétek növénytársulásaiban fordulnak elõ. A halastórendszer igazi értékét az itt fészkelõ, táplálkozó madarak jelentik. Irodalmi adatok alapján a területen fészkelõ madárfajok száma 109, míg az eddig elõfordult fajoké 195. Fészkelõ fajok közül jelentõs a gémtelep ahol 20-25 pár kiskócsag, 5-10 pár üstökös gém, 40 pár bakcsó és 2-3 pár nagykócsag talál évrõl-évre igazi otthonra. A víztározón

található négy szigeten létrejött közel 400 pár dankasirály kolónia, a velük együtt fészkelõ, örvendetesen szaporodó szerecsensirály 15-20 páros állományával. Ezek a szigetek a fokozottan védett cigányrécének is otthont adnak. A halastavakon és a víztározón összességében 10-15 pár nyári lúd költ. A rendszeresen fészkelõ fajok közül említésre érdemes még a búbos vöcsök, szürke gém, tõkés-, kendermagos-, barát, kontyosréce, gulipán, piroslábú cankó, barna rétihéja és több nádi énekes madárfaj. A réten elhelyezkedõ homokbánya 25 pár gyurgyalag és 60-80 pár parti fecske telep alakult ki. A mocsárréteken költ a fokozottan védett réti fülesbagoly. Vonulási idõben is sok madárfaj megfordul a területen: 20-30 ezer vetési lúd, 3-5 ezer nagylilik, 3-5 ezer nyári lúd, 10 ezer réce. Ritka vonuló vendégek: réti sas, halászsas. Kékes rétihéja, kisbukó, kis sirály, fekete gólya, sarki búvár. A terület rovarvilágának feltárása folyamatban van. Emlõsök közül említésre érdemes a vidra.

Felsõszentiván A helység határában elhelyezkedõ két szikes tó (a Fényes-tó és a Mezõföld egyik legkisebb de igen értékes tava a Sóstó) a mezõföldi szikes tavak egyik jellegzetes képviselõje. Ez a két tó évtizedek óta ad otthont az Európában ritka sziki fészkelõ fajoknak: gulipán, bíbic, kislile, piroslábú cankó. A récefajok közül a tõkés-, csörgõ-, fütyülõ-, nyílfarkú-, böjti- és kanalas réce is felkeresi pihenési, táplálkozási célból. Ritka vonuló vendég a bütykös ásólúd. A növénytársulások is a terület szikes jellegére utalnak. A száraz gyepek (Festucetalia valesiaceae), homokpusztarétek (Festucion rupicola) védett növényei között említhetõ a tarka nõsszirom, az apró nõszirom, érdes csüdfû és a tavaszi hérics, valamint a Sárvíz völgyének legnagyobb tarka sáfrány állománya.

Aba A Sárvíz menti maradványrétek másik képviselõje a 186 hektáros Abai rét. Az üde homokos talajon kialakult növényegyüttes átmenetet képez a száraz homokpusztagyep (Festuco-Brometea) és a legmélyebb részeken ma is meglévõ, vízjárta mocsárrétek (Molinietalia) között. A terület legfõbb értékét a kosborfélék képezik: agár-, poloskaszagú-, vitéz-, mocsári kosbor és a fokozottan védett pókbangó. A rét állatvilágáról, elsõsorban a pusztagyepekhez kötõdõ egyenesszárnyúakról és a lepkefaunáról alig van adatunk. Ennek a feltárása a védetté nyilvánítás után elengedhetetlen szükséges, mivel ezek a társulások általában több védett fajnak adnak otthont.

Sárkeresztúr A Tájvédelmi Körzet egyik fokozott védettségre tervezett kb. 140 hektáros területe a sárkeresztúri Csikó-rét. A réten a változatos mikrodomborzat következtében sokféle növényzettípus található egymás mellett mozaikosan. A kiemelkedõ, széles hátú buckákat az alig szikesedõ zárt homoki gyepek borítják. Fajgazdagságuk különösen májusban feltûnõ, ami a gyepek õsi, érintetlen jellegét is jelzi. A jobban szikesedõ részeken a cickafarkos és ürmös szikespusztarét

(Artemisio-Festucetum pseudovinae, Juncion gerardii) teszik változatossá a tájat. Különlegességet jelentenek a területen szórványosan fellelhetõ vakszikes foltok, valamint a jellegzetes szikes padkák. Védett növények közül a kosborfélék tömegesek. Szárazabb részeken a homoki árvalányhaj és az érdes csüdfû: A rét ugyanakkor jó fészkelést és táplálkozást nyújtó területe a bíbicnek, piroslábú cankónak, nagygodának, sárga billegetõnek. A rét mellett húzódó közel 10 hektáros erdõben rendszeresen fészkel a kékvércse, az erdei fülesbagoly és a ritka fészkelõ szalakóta és kis õrgébics.

Sárszentágota A sárszentágotai szikes puszták minden bizonnyal a legnagyobb, összefüggõ maradványát képezik a Sárvizet kísérõ egykori erdõknek, pusztáknak, mocsaraknak. Az egykor jelentõs kiterjedésû ligeterdõkre, pusztai tölgyesekre már csak egy-egy kisebb erdõfolt vagy néhány idõs hagyásfa emlékeztet. A növényvilág még mindig meglehetõsen gazdag, különösen réti, mocsári és sziki fajokban. Sajnos, az egykori tölgyesek és pusztagyepek jellegzetes és ritka fajai szinte teljesen eltûntek, a változásokat csupán néhány faj vészelte át, pl. érdes csüdfû, szártalan csüdfû, homoki árvalányhaj. A területen 7 kosborfaj fordul elõ. A madárfajok közül itt fészkel a gulipán, goda, piroslábú cankó, gólyatöcs, nyári lúd, bölömbika, barna rétihéja, nagykócsag, vörösgém, nádi énekesek, bíbic, gyurgyalag, héja, egerészölyv, kékvércse, szalakóta, kis õrgébics, erdei fülesbagoly.

2.10.4 Nem védett területek A védett területeken kívül jellemzõen mezõgazdasági területek találhatók, de ezek között is találunk rendkívül érdekes természeti területeket. Az Aba határában található lösz magaspartok oldalában például a Mezõföldre valamikor jellemzõ növénytársulások reliktumai maradtak fenn. Kiemelkedõ jelentõségû a Dinnyés-Kajtor csatorna mentén Felsõbáránd közelében elhelyezkedõ lösz oldal, ahol olyan növényritkaságok fordulnak elõ, mint a fokozottan védett tátorján, borzas macskamenta, a védett szennyes ínfû, szártalan csûdfû, apró nõszirom, sárga len vagy a tavaszi hérics. A tátorjánnak ez az egyetlen ismert megyei elõfordulása, a borzas macskamentát pedig elõször ezen a lelõhelyen írták le az országban.

2.11 ÖSSZEFOGLALÁS A „Sárvíz Kistérség” Fejér megye közepén, a Mezõföld nyolc községe: Aba, Csõsz, Káloz, Kisláng, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya és Tác szövetségével jött létre. Spontán módon, a települések által önállóan szervezett, nem statisztikailag kialakított térség.

A kistérség területi elhelyezkedése a megyén belül kiváló, mivel közvetlenül kapcsolódik Székesfehérvárhoz így az elérési idõ 30 percen belüli. A kistérség elhelyezkedése turisztikai szempontból is jónak mondható, mivel közvetlenül kapcsolódik a Velencei tó- Vértes kiemelt térséghez, amelynek ökológiai, öko-turisztikai potenciálja egyre növekvõ mértékben hasznosul. A területen a 63-as számú országos fõút halad át, ami biztosítja a jó elérhetõséget. Szintén kedvezõ közlekedési adottság, hogy a térség az M7-esrõl közvetlenül elérhetõ és fogadó település (Tác). A vizsgált terület az Alföld nagytáj része, és magán is viseli az alföldekre jellemzõ talajképzõdés jegyeit. A tájban egyrészt a folyó-, álló- és talajvíz hatása érvényesül. Jelentõs szerepet játszhat a talaj sótartalma, a magasan fekvõ, löszös hátakon pedig a klíma és a növényzet hatása dominál. A kialakuló talajtípusok ennek megfelelõen a csernozjom, a réti, a szikes és az öntéstalajok fõtípusaiba sorolnak be. A Sárvíz, valamint a vele párhuzamos kisebb vízfolyások völgyei nemcsak a domborzatot tagolták, hanem a kialakult széles völgyekben a vízhatású talajok kialakulásának feltételeit is megteremtették. A területen ÉNy-DK irányban, a folyóvölgyben öntés és réti talajképzõdés zajlott, a kistérségben uralkodó talajképzõ tényezõ a felszíni és talajvíz. A lefolyástalan, tartós vízállású területeken kis lápszemek alakultak ki gyenge tõzegesedéssel. A szikesedés a réti talajok körét érintheti, de a mélyben szikes szolonyeces réti talajok mellett réti szolonyec talajokat, szikes tavakat is találunk. A magasabb teraszon, illetve a Mezõföldhöz csatlakozó magas térszíneken mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, K és NY felé kifelé haladva a völgybõl ezeket a talajokat tárhatjuk fel. A terület veszélyeztetett talajai a síklápok (fokozattan veszélyeztetett talajok), a szolonyec és réti talajok (veszélyeztetett talajok), és nem az ökofolyosó részeként, de a talajtípus megóvását, valamint a többi talajra gyakorolt hatását tekintve a csernozjom talajok. Kevésbé érzékenyek az átmeneti zóna talajai (csernozjom réti, réti csernozjom, szolonyeces réti talajok), de a pufferzónában való szerepük jelentõs. A Kistérség felszíni vizei alapvetõen a Sárvíz völgy vízrendszeréhez tartoznak. A nyugati területekrõl (Kisláng) közvetlenül a Sióba is folyik felszíni víz. A jelentõs vízfolyások közé tartoznak a Séd vízét vezetõ Nádor (Sárvíz) és Malom-csatornák, illetve a Dinnyés-Kajtori csatorna, amely a Velencei-tó levezetõje. A Dinnyés-Kajtori csatorna Sárkeresztúrnál éri el a Sárvíz-csatornát. A sárvízi vízfolyások a Sióba torkollva végsõ soron a Dunába érkeznek. A fõ folyó vizekbe számos kisebb vízfolyás torkollik. A területen viszonylag sok állóvíz található, melyek egy része természetes tó, de számos mesterséges tározó és halastó is található. A Környezetvédelmi Felügyelõség jelentése alapján a vízgyûjtõ adatainak tízéves tendenciáit tekintve némi javulás mutatkozik, ugyanakkor ez még számottevõ változást nem jelent. Összességében az mondható, hogy a fõ vízfolyások vízének minõsége meglehetõsen rossz. Talajvíz átlagos szintje magas (helyenként 0-1m), amely korlátozza a területhasználatot és szennyezésre érzékennyé teszi a területet. A megyei környezetvédelmi program adatai szerint tartósan magas talajvízállású terület Tác, Soponya, Aba, Káloz, Sárszentágota területén található.

A Mezõföld a Dunántúl legkontinentálisabb tája, éghajlata az Alföld középsõ részeihez áll a legközelebb. Sajátos vonása, hogy magas a napfényes órák száma (1980 óra/év) , nagy a hõmérséklet napi és évi ingadozása. A csapadék maximuma május-júniusra esik, õsz eleji másodmaximum alig érzékelhetõ. Gyakori a nyár végi aszály. Az évi csapadék mennyisége 550-580 mm között változik. A Kistérség területén jelentõs levegõszennyezõ forrás nem található. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség adatai szerint bejelentett helyhez kötött légszennyezõ pontforrás csak igen kevés helyen található. Említésre méltó pontforrások még az önkormányzati és lakossági létesítmények fûtésébõl adódó kibocsátások. Diffúz forrásoknak tekinthetõk az állattartó telepek, ahol fõleg metán és ammónia kerül nagyobb mennyiségben a levegõbe. Ezen telepek a lokális bûzhatás szempontjából is érdekesek, bár erre vonatkozó lakossági panasz, bejelentés nem ismert. Egyedi lakossági égetésekbõl (kerti hulladék) származó kibocsátások szintén nem jelentõsek, bár egyedi esetekben (pl. kábel, mûanyag égetésekor) toxikus és rákkeltõ anyagok kibocsátásával kell számolni. A Kistérség jelentõs természeti értékekkel bír, melyek számottevõ része káros emberi hatástól kevéssé érintetten, természet közeli állapotban van ma is. Országos jelentõségû védett területek közé tartozik a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, melyet hét sárvízi település (Tác, Csõsz, Soponya, Káloz, Sárszentágota, Sárkeresztúr, Aba) fog közre, valamint a Rétszilasi tavak Természetvédelmi Terület, melynek egy része Sáregres közigazgatási területén fekszik. Helyi védettségû, értékes terület a soponyai Kastélypark. A védett területek a Dunántúl legjelentõsebb ökológiai folyosójához tartoznak. A zöld folyosó a Duna-völgy folytatásaként, a Ferencmajori-halastavakon, a tatai Öreg-tavon, a Csíkvarsai-réten és a Pákozdi-tározón, az északi Sárréten, a Velencei-tavon és a Dinnyési-Fertõn át, majd a Sárvíz völgyében található természetes vízállásokon és a mesterséges tavak füzérén keresztül újra a Dunához csatlakozik.

3. KÖRNYEZETI ELEMEK ÉS KÖZVETLEN HATÓTÉNYEZÕ K

3.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS A hulladékgazdálkodásnak mint a környezetgazdálkodás egyik kiemelt szakterületének elsõdleges célkitûzése a hulladékok által okozott környezeti kockázat minimalizálása. A kockázat mértéke a keletkezõ hulladékok veszélyességének mértékétõl, mennyiségétõl, fizikai megjelenési formájától valamint a hulladékkezelés módjától és megbízhatóságától függ. A megfelelõ színvonalú hulladékgazdálkodás alapvetõen meghatározza a települési környezet tisztaságát, amelynek biztosítása az egyes helyi önkormányzatok feladata. A hulladékgazdálkodás helyzetének áttekintésekor a hulladékok keletkezésétõl, az a begyûjtésen, esetleges újrafelhasználáson keresztül az égetéses, illetve lerakással történõ ártalmatlanításig kísérjük figyelemmel a hulladékok sorsát. A településeken keletkezõ hulladékok összes mennyiségérõl pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A hulladékok szokásos osztályozása alapján egyrészrõl eredet szerint megkülönböztetjük a lakossági, kommunális illetve a termelési (ipari, gazdálkodótól származó) hulladékokat. Veszélyesség szempontjából, jogszabály alapján megkülönböztetjük az elsõsorban kémiai összetételük alapján „veszélyes” illetve a „nem veszélyes” hulladékokat. A veszélyes hulladékokat már a gyûjtéskor elkülönítetten, speciálisan kell kezelni és további kezelésük, esetleges újrafelhasználásuk, illetve ártalmatlanításuk lerakóban illetve égetõben csak speciálisan erre a célra kialakított, engedélyezett körülmények között történhet. Ma Magyarországon a kommunális hulladékokra vonatkozólag a Központi Statisztikai Hivatal csak a városokra vonatkozólag gyûjt adatokat az elszállított hulladékok mennyiségérõl. A termelési veszélyes hulladékok vonatkozásában a Környezetvédelmi Felügyelõségek rendelkeznek az egyes gazdálkodó szervezetek által benyújtott önbevallásokon alapuló adatokkal.

3.1.1 Kommunális hulladékok A 2000. évi hulladékgazdálkodási törvény a települési hulladék fogalmát így definiálja: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetõleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû, azzal együtt kezelhetõ más hulladék.

A Kistérség minden egyes településén kötelezõen igénybe veendõ közszolgáltatásként, szervezetten folyik a szilárd kommunális hulladékok begyûjtése. Abán a székesfehérvári Székom Rt, míg a többi településen a polgárdi székhelyû Vertikál Rt végzi a begyûjtést és az ártalmatlanítást. A háztartásokban keletkezõ hulladékoknak természetesen egy része nem kerül begyûjtésre, ezért a keletkezõ hulladék mennyiségére csak közvetve következtethetünk a településeken begyûjtött hulladékok mennyiségi adataiból. Ezeket az adatokat a szolgáltató cégektõl sikerült beszerezni.

13)

Táblázat: A Kistérség településeirõl elszállított hulladék mennyisége és a lerakók

Település

Elszállított

Egy

Egy

Gyûjtés

hulladék

lakosra

lakásra

kezdete

jutó

jutó

(év)

hulladék

hulladék

3 1

(laza m )

Lerakó

Aba

2 6642

0,63

1,82

?

Székesfehérvár

Csõsz

1 455

1,40

3,82

1992

Polgárdi

Káloz

1 596

0,65

1,74

1997

Sárbogárd

Kisláng

12063

0,46

1,16

1994

Polgárdi

Sáregres

411

0,51

1,15

19984

Sárbogárd

Sárkeresztúr

1 356

0,57

1,74

1998?

Sárbogárd

Sárszentágota

974

0,73

1,99

2000

Sárbogárd

Soponya

2 1903

1,20

3,21

1992

Polgárdi

Tác

1 992

1,33

4,02

1990

Polgárdi5

Összesen

13 844

0,76

2,10

Megjegyzések: 1. 2000-es adatok, kivéve Aba (lásd 2.) 2. Számított érték, 2001 elsõ félévre megadott 266,4 t értékbõl, 200 kg/laza m3-es szorzóval 3. Hulladékudvarba leadott hulladékokkal együtt 4. 1998. elõtt konténeres gyûjtés, nem teljes körûen 5. 1998 elõtt Szabadbattyán

II. ábra

A Kistérség településeirõl elszállított hulladék egy lakosra illetve lakásra jutó mennyisége

1,60

4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00

1,40 1,20 m3

1,00 0,80 0,60 0,40 0,20

So po ny a

Ab a

0,00

m3

településenként

m3/lakos

m3/lakás

Az elszállított hulladék lakosra vetített értékei jelentõs különbségeket mutatnak az egyes települések között. Az adatok alapján lakosonként legtöbb hulladék Csõszön és Tácon, míg a legkevesebb Kislángon illetve Sáregresen keletkezik. A Kistérségben lakosonként évente átlagosan keletkezõ hulladék mennyisége országos viszonylatban meglehetõsen alacsony. Míg ma Magyarországon egy lakos átlagosan mintegy 1,5 m3 (kb. 300 kg) hulladékot termel évente, addig az adatok alapján a kistérségi átlag ennek mintegy fele, 0,76 m3 (kb. 150 kg). Az országos átlagot még az adatok alapján relatíve legtöbb hulladékot termelõ táciak és csõsziek sem érik el. A fenti adatokat elemezve számos megállapítást tehetünk. Mindenképpen kétséges az adatok alapján fennálló különbség mértéke az egyes települések között. A keletkezõ hulladék mennyisége jellemzõen a lakosság fogyasztási szokásaival áll összefüggésben. (Nemzetközi tapasztalatok alapján, a gazdaságilag fejlett országokban a gazdagodással párhuzamosan nõ a fogyasztás és vele a hulladék mennyisége. Ezt ellensúlyozhatják az újrahasznosítási és újrafelhasználási törekvések, ezek azonban ma még az összmennyiségre nem, csak a növekedés mértékének csökkenésére hatnak.) Bár a Kistérség települései között gazdasági mutatók alapján feltétlenül vannak különbségek, a különbségek mértéke és mintázata semmiképpen nem indokol ekkora eltéréseket. Az adatok pontatlansága eredhet a nyilvántartás hiányosságaiból is, ami ez esetben a szolgáltatókat terheli. Az õ nyilvántartásuk pontosságát meghatározzák gazdasági érdekeik. A legtöbb településen a szolgáltatás díja adott idõszakra egységesen az ürítésre vonatkozik, a hulladék valódi mennyiségétõl függetlenül.

A lakosságra vetített adatokban jelentõs eltérések adódhatnak a miatt is, hogy a lakosság milyen arányban veszi igénybe a közszolgáltatást. Abán és Kálozon például, a polgármesterek tájékoztatás alapján, a részvétel valószínûleg csak mintegy 80-85%-os, míg más településeken ettõl jelentõsen eltérõ is lehet. Számos oka van/lehet annak, hogy a lakosok nem veszik 100%-osan igénybe a hulladékgyûjtési szolgáltatást. A díjfizetés terhe egy lehetséges ok, bár ennek ellentmondani látszik, hogy míg pl. a lakosonként relatív nagy mennyiségû elszállított hulladékkal jellemzett Soponyán, Tácon és Csõszön viszonylag magas, 5000 Ft feletti a hulladékszállítás éves díja, addig a legkisebb lakosonkénti értekkel rendelkezõ Kislángon évi 1m3 hulladék elszállításának díját az önkormányzat fedezi. Valószínûbb ok a lakossági szemlélet, motiváció szintjén belüli különbségek megléte. A szemléletet tájékoztatással, pozitív propagandával lehet helyes irányba változtatni, míg a motivációt az esetleges szankciók, a felhagyott szeméttelepek bezárása, a szemétdíj körültekintõ kialakítása növelheti. A változás jelentõs tényezõje az idõ, s ebben a tekintetben elõnyben vannak azok az önkormányzatok, ahol már korábban megszervezték a hulladékszállítást. A legtöbb településen a szervezett hulladékszállítás beindítása elõtt helyben alakítottak ki „lerakókat”, vagyis szeméttelepeket, ahová helyenként még most is hordanak ki szemetet a lakosok. Ez a gyakorlat is ellenirányba hat a szervezett hulladékszállítás kiteljesedésének. Összességében megállapítható, hogy a begyûjtött hulladék mennyiségénél valószínûleg jóval több kommunális hulladék keletkezik a településeken, amely íly módon rendezetlen körülmények között helyben marad. Amennyiben az országos átlagot irányadónak tekinthetjük, a begyûjtött hulladék mintegy kétszerese, tehát kistérségi viszonylatban évente 12-14 000 m3 szemét kerül a Kistérség rendezetlen lerakóira, erdõszélekre, út mellé vagy háztartások szemétdombjára. Ez a Kistérség egészére vonatkoztatva naponta több, mint 7 tonna hulladékot jelent. Természetesen elképzelhetõ, hogy a városok adatait is tartalmazó országos átlagnál valamivel kevesebb hulladék képzõdik fajlagosan a kistérségi településeken. A változó fogyasztási és életmódbeli szokások nyomán azonban ez a különbség egyre jelentéktelenebb, valamint számolni kell azzal is, hogy a hulladékok fajlagos és összes mennyisége növekvõ tendenciát mutat.

3.1.2 Szelektív gyûjtés, lakossági veszélyes hulladékok A Kistérségben keletkezõ települési szilárd hulladékok összetételére vonatkozóan nincsenek vizsgálati adatok. A hulladék összetételének tájékoztató bemutatásához a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Terv vonatkozó, általános jellegû adatait (országos átlag) vettük figyelembe.

III. Ábra: A Magyarországon keletkezõ kommunális hulladék becsült összetétele (1999)

Szervetlen 26% Üveg 4%

Veszélyes 1% Papír 16% Mûanyag 6%

Fém 3%

Textil 4% Bomló szerves 40%

A lakossági hulladékok között gyakran fordulnak elõ (az összetételük alapján) veszélyes hulladékok. Az országos adatok alapján ez a hulladékfajta átlagosan 1%-ot tesz ki. (Kémiai összetétel alapján elõfordulhat, hogy a többi hulladékfajta között is megjelenik „veszélyes” minõsítésû, azonban a statisztikai adatokban ez általában nem jelenik meg.) Mindezzel kiegészítve az elõzõ részben elmondottakat, megállapítható, hogy a Kistérségben éves szinten mintegy 1200- 1400 m3 (avagy naponta több, mint 70 kg) háztartási eredetû veszélyes hulladék nem kerül elszállításra, hanem rendezetlen körülmények között végsõ soron a Kistérség környezetét szennyezi. Az újrahasznosítható, valamint a veszélyes hulladékok elkülönített gyûjtésére alakíthatók ki például hulladékudvarok. A Kistérség települései közül Kislángon és Soponyán mûködik hulladékudvar, az önkormányzatok és a Vertikál Rt közös kezelésében. A Kislángon mûködõ hulladékudvar háztartási veszélyes hulladékot is fogad. A gyûjtésre és szállításra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik a Vertikál Rt. A hulladékudvarokban a lakosság térítésmentesen leadhatja hulladékát, amit az udvarban elszállításig rendezett körülmények között tárolnak. A Soponyán üzemelõ hulladékudvaron újrahasznosítandó papírt, fémet, és mûanyagot, valamint kommunális és kerti hulladékot gyûjtenek elkülönítve (lásd a 2.5.2b. táblázatot). Az utóbbi hulladékok gyûjtését az egyedi lomtalanítások vagy nagyobb kerti munkák nyomán nagy mennyiségben képzõdõ hulladékok befogadására alakították ki. Az udvaron zárt konténerekben gyûjtik a hulladékokat, ami elsõdleges védelmet jelent a talaj szennyezése ellen. Emellett, a területet elõzetesen agyagos földdel töltötték fel, azonban a csapadékvíz elvezetése és biztonsági gyûjtése nem megoldott. A vízmû szomszédságában elhelyezkedõ terület nagyobb védelmét jelentõ szigetelõ burkolat hiányzik az udvarról. A területen egy talajvíz figyelõ kutat is létesítettek, amibõl félévente vesznek mintát a talajvíz minõségének laboratóriumi vizsgálatára.

A Kislángon üzemelõ hulladékudvar a Soponyán gyûjtötteken túl veszélyes hulladékok, így pl. akkumulátorok, elektronikai hulladékok és növényvédõszer göngyölegek gyûjtését is végzi (lásd a 2.5.2b. táblázatot). A gyûjtés itt is zárt konténerekben történik, azonban a talaj biztonságos védelme szigetelõ burkolattal, ami a veszélyes hulladékok okán még jobban indokolt, itt is hiányzik. A területen szintén található egy talajvíz figyelõ kút, melybõl félévente történik mintavétel. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint a hulladékuvarok területén vett talajvízmintákat az Rt. alkalmazottai veszik meg, majd a mintákat a simontornyai Sz és V Szolgáltató Kft. (nem akkreditált) illetve a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség (KDKF, akkreditált) laboratóriumába szállítják. A minták vizsgálatakor általános vízkémiai paraméterek, összes szénhidrogén és 8 nehéz fém koncentrációinak meghatározása történik, majd az eredményekrõl tájékoztatják a KDKF hatósági osztályát. Az eredményekrõl pontos információk nem állnak rendelkezésre, de a Vertikál Rt tájékoztatása szerint az udvarok mûködésének megkezdése óta nem fordult elõ határérték túllépés.

14)

Táblázat: A Kislángon és Soponyán üzemelõ hulladékudvarokban gyûjtött hulladék éves mennyisége fajtánként (2000) Hulladékfajta

Kisláng

Soponya

kommunális

440,1 m3

318 m3

fém

877 kg

1500 kg

mûanyag

188 kg

233 kg

papír

2,3 kg

6 kg

üveg

82 kg

25 kg

kerti hulladék

26,6 m3

28 m3

gumi köpeny1

-

nem gyûjtik

elektronika1

28 m3

nem gyûjtik

festék1

53 kg

nem gyûjtik

növényvédõszer

22 m3

nem gyûjtik

1 m3

nem gyûjtik

göngyöleg

1

gyógyszer1

Megjegyzések: 1. Jellemzõen veszélyes hulladék Forrás:

Vertikál Rt.

A táblázatban bemutatott mennyiségi adatokat elemezve megállapítható, hogy a hulladékudvarokban jelentõs mennyiségû hulladékot gyûjtenek. A Soponyáról elszállított hulladék mintegy 16%-a, de a Kislángról szállítottnak közel fele a származik a hulladékudvarról. Az udvarokon gyûjtött hulladék legnagyobb részét kommunális hulladék teszi ki. Kislángon a veszélyes hulladék aránya az udvaron gyûjtötteknek közel 10%-a, míg a településrõl elszállított összes hulladéknak több, mint 4%-a. Ez az adat azt is mutatja, hogy a veszélyes hulladékok aránya a háztartási hulladékokban a statisztikai átlag 1%-nál jóval magasabb is lehet. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint az újrahasznosítható hulladékok közül a fémet, papírt és a mûanyagok közül a PEP palackokat a MÉH Rt. részére értékesítik, a kerti hulladékot illetve gumiabroncsokat az Rt. saját lerakóján használja fel fedõ humuszréteghez illetve rézsûvédelemre. Az üveg értékesítése jelenleg nem megoldott. A veszélyes hulladékokat, így a gyógyszer és vegyszer maradékokat, valamint az elektronikai hulladékok nem újrafelhasználható, veszélyes elemeit a Dorogi Hulladékégetõ Kft. veszélyes hulladék égetõjébe szállítják.

3.1.3 Települési folyékony hulladék (szippantott szennyvíz) A Kistérség területén a keletkezõ szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítõkbe kerül a szennyvíz. A keletkezõ szennyvíz mennyiségérõl nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A hulladékszállító cégek a településeken szippantást nem végeznek, bár engedélyük van rá. Néhány helybeli vállalkozó vállal megrendelésre szippantást, azonban az ezek által kivett szennyvizek mennyiségérõl nem áll rendelkezésre információ. A polgármesterek tájékoztatása alapján, (a sajnálatosan országos gyakorlatnak megfelelõen) a derítõk legnagyobb részét megfelelõ szigetelés nélkül építették, s ritkán ürítik. Ennek következtében a szennyvizek legnagyobb része a derítõkbõl elszivárog a talajba, talajvízbe. A szippantott szennyvizek nagy része szintén a települések területén, szántóföldeken, erdõszéleken végzi.

3.1.4 Termelési veszélyes hulladékok Veszélyes hulladékokról az 1996/102. számú kormányrendelet értelmében bejelentést kell tenni a környezetvédelmi felügyelõségeken. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség adatai alapján a bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége az elmúlt években nem változott jelentõsen (ld. 2.3.2. táblázat). (Az 1997-es évre vonatkozó jelentõsen különbözõ adatsor magyarázata nem ismert, de a nyilvánvaló nagyságrendi különbségek megkérdõjelezik az

egész adatsor megbízhatóságát.) Az adatokból látható, hogy a legjelentõsebb regisztrált hulladéktermelõ telephelyek a soponyai VADEX Rt., a Kálozi Termelõ és Szolgáltató Szövetkezet, az abai Kajtor-Völgye Mezõgazdasági Szövetkezet, valamint a kislángi Chio Magyarország Kft.

15)

táblázat A Kistérségben bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége termelõk szerint Telephely

Település 1996

1997

1998

1999

Kajtor-Völgye MGSz.

Aba

79,8

13,9

66,8

78,7

-

8,1

0,07

0,01

Oil

63

Kft

(Avanti Aba

Ság-Mezõ Kft.

Aba

26,9

-

-

-

Kálozi Szövetkezet

Káloz

66,8

3,2

41,3

80,9

Chio Magyarország

Kisláng

18,5

0,4

33,3

41,9

F.A.E.G. Kft

Kisláng

-

-

0,08

0,03

Gumiipari Szövetkezet

Kisláng

0,06

-

0,06

0,06

Vadex Rt

Soponya

395,7

2,8

246,9

289,5

Sárrét Gmk

Tác

0,3

-

-

-

Szórádi és Társa Kft.

Tác

1,5

-

-

-

589,6

28,9

388,6

490,5

ü.a.kút)

Mindösszesen

3.1.5 Dögkutak A Fejér megyei Környezetvédelmi Program adatai szerint a Kistérségben Soponyán üzemel dögkút. Az állati hullák elhelyezése azonban a Kistérség minden településén egyelõre nem teljes mértékben rendezett.

3.1.6 Lerakók A Kistérség településeirõl származó hulladékot a szervezett gyûjtés keretében a Kistérségen kívül helyezik el engedélyezett lerakókban. A Vertikál Rt. Csõszrõl, Kislángról, Soponyáról és Tácról a saját kezelésû polgárdi

lerakóba, míg Kálozról, Sáregresrõl, Sárkeresztúrról és Sárszentágotáról Sárbogárdra szállít. A Székom Rt Abáról Székesfehérvárra szállítja a hulladékot. Székesfehérváron és Sárbogárdon új lerakók épülnek meg 2001. õszére magas szintû mûszaki védelemmel ellátva, míg a polgárdi lerakó 1996-97-ben létesült, szintén magas mûszaki színvonalon. Sárbogárdon és Székesfehérváron jelenleg még a régi, mûszaki védelem nélkül épült lerakókat használják. A jövõben használatos lerakók fõbb jellemzõit a táblázat ismerteti.

16)

Táblázat: A Kistérségrõl elszállított hulladékokat befogadó lerakók

Lerakó adata

Polgárdi

Teljes kapacitás (m3) 1 050 000 m3 Szabad

kapacitás 620 000 m3

Sárbogárd

Székesfehérvár

302 523 m3

1 050 000 m3

302 523 m3

1 050 000 m3

34 000 m3

n.a

kommunális,

kommunális

(m3) Évente

befogadott 78 260

hulladék mennyisége (laza m3) Fogadott

hulladék kommunális,

típusa

III. oszt. veszélyes, lakossági veszélyes komposztálható

Üzembe

helyezés 1996-97

2001.

2001.

Vertikál Rt.

SZÉKOM Rt

éve Üzemeltetõ neve

Vertikál Rt.

Mûszaki védelem

Bentonex,

HDPE Bentonex,

lemez, geotextilia Monitoring rendszer

figyelõ elektródák

HDPE HDPE fólia

lemez, geotextilia

kutak, figyelõ

kutak, figyelõ kutak

elektródák

A rendszeres hulladékgyûjtés és szállítás megszervezése elõtt minden településen kialakítottak szeméttelepeket a települési hulladék gyûjtésére. Ezeket a telepeket jellemzõen mûszaki védelem és általában bármilyen építés nélkül, üres területeken alakították ki az 1980-as évek végén vagy az 1990-es évek elején. A lerakókon a kommunális hulladék mellett általában engedéllyel csak építési törmeléket lehetett lerakni, a gyakorlatban azonban szinte mindenütt elõfordult veszélyes hulladékok (elsõsorban növényvédõszer, mûtrágya, festék göngyölegek, valamint kiöregedett háztartási gépek és autóalkatrészek) lerakása is.

A lerakók egy részét már elfedték és nem használják (pl. Csõsz,), másutt (pl. Aba, Sárkeresztúr, Kisláng, Soponya)még továbbra is hordanak rá ellenõrizetlenül, illetve helyenként engedéllyel (pl. építési törmeléket) A szeméttelepek által okozott esetleges (valószínû) környezetszennyezés mértékét sehol nem mérték fel, s kárelhárítás sem történt. Jelenlegi állapotukban a szeméttelepek valószínûleg szennyvíz-derítõk mellett a legjelentõsebb talaj- és talajvíz-szennyezõ létesítmények. Különösen nagy veszélyt rejt a rendezetlenül lerakott veszélyes hulladékokból eredõ szennyezés. A hulladéklerakók környezeti hatásait foglalják össze a táblázatok, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztérium által 2001-ben készített tanulmány alapján közlünk.

17)

Táblázat: A hulladéklerakók által okozott felszámolható hatások

Hatások

A hatások okai

Hulladéklerakó típusok

A

megszüntetéshez

kötõdõ

pozitív

változások

Egészségügyi kockázatok KÖZVETLEN

A fedetlen, guberálást Nem õrzött, rosszul

FERTÕ ZÕ HATÁS

nem alkalmazó, szi- kezelt várgó

hulladéklerakók

hulladéklerakókban elhelyezett

hulladé-

kokkal való közvetlen érintkezés Kis távolságról jelentkezõ szennyezõ hatások TÛ Z

Gyújtogatás/öngyulla- Az dás

és

összes

guberálás hulladéklerakó

legális A

beszállítások

leállítását követõen a

alkalmazása.

tevékenység

A

abbahagyása,

hulladékok

lebomlásából

megbízható megszün-

adódóan felszabaduló

tetése esetén: a hulla-

anyagok

déklerakók lefedése, a gázképzõdés kezelése

Hatások

A hatások okai

SZAGOK

A

megszüntetéshez

kötõdõ

típusok

pozitív

változások

hulladékok Települések

takarásának hiányából közelében

található,

adódó

háztartási

jelenlét

és lefedetlen

bomlás

hulladéklerakók

Szabadon

ÁLLATOK

A

Hulladéklerakó

levõ Lefedetlen

táplálékforrás

hulladéklerakó

vonzereje ZAJOK

A hulladéklerakó mû- Települések ködése (szállítás és közelében üzemeltetés)

található

jelentõs

méretû

hulladéklerakók Átmeneti szennyezõ hatások A

LERAKÓ A lerakó kialakítása, A

LÁTHATÓ VOLTA

mûködtetése,

olyan A probléma megszün-

a hulladéklerakó, amely tetése

helyszín megfelelõ

legtöbb

nem városi,

a

táj

helyreállítása esetén

megvá- idegenforgalmi, érzé-

lasztása

keny

környezet

közelében van SZÉL

ÁLTALI A hulladékok diszper- Rosszul üzemeltetett, A probléma megszün-

ELHORDÁS

ziója, amely a lerakó szélirányban lefedetlenségébõl

és elhelyezett

üzemeltetési

tetése a hulladékok befedése esetén

hulladéklerakók

problémájából adódik Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001

18) Hatások

Táblázat: A hulladéklerakók hosszú távú hatása A hatások okai

Hulladéklerakó

A

megszüntetéshez

típusok

kötõdõ

pozitív

változások A fogyasztók és a közeli lakosság biztonságának hiánya BEROBBANÁS

A

hulladékok Erjedésre

hajlamos A

lebomlásához kötõdõ hulladékok biogáz-termelõdés

hulladékok

stabilizálódásáig (30-

településekhez közeli 50

év)

fennálló

lerakói,

amelyeknél kockázatok

hiányzik

a

elvezetést

biogázszolgáló

berendezés Vízszennyezés FELSZINI

A

csurgalékvíz Csurgalékvíz-elvezetõ A

VIZSZENNYEZÉS

elvezetésének

rendszerrel

hulladékok

nem stabilizálódásáig tartó

hiányából adódóan a rendelkezõ

folyamatos

vízrajzi

kockázatok. A szi-

hálózat hulladéklerakók

szennyezése

várgások szabályozása, amennyiben

erre

lehetõség

van,

csurgalékvíz-elvezetõ berendezés felszerelésével, ill. a lerakó

befedésével

oldható meg, amely korlátozza vízbeszivárgást. FELSZÍN

ALATTI A

VIZSZENNYEZÉS

csurgalékvíz A természetes vagy

altalajba

történõ mesterséges

alsó

a szigeteléssel

nem

beszivárgása szigetelés,

ill.

gyûjtõberendezés

a rendelkezõ hulladéklerakók

a

Hatások

A hatások okai

Hulladéklerakó

A

megszüntetéshez

típusok

kötõdõ

pozitív

változások hiányából adódóan

hulladéklerakók

Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001

3.2 SZENNYVÍZ KIBOCSÁTÁS A Kistérség területén a keletkezõ szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítõkbe kerül a szennyvíz. A keletkezõ szennyvíz mennyiségérõl nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A nem csatornázott szennyvíz a hazai szakmai besorolás szerint folyékony kommunális hulladéknak minõsül. Bõvebben lásd a 2.5.2.1. fejezetet. A felszíni vizekbe történõ szennyvíz bevezetésre a Vízügyi Igazgatóság adatai alapján a Kistérségben az AbaBodakajtor Munkaterápiás Intézet (kommunális szennyvíz a Felsõszentiváni árkon keresztül), valamint a Sárszentágota-Felsõtöbörzsök galvánüzem (kémiailag tisztított ipari szennyvíz a Lóki vizen keresztül) rendelkezik engedéllyel. A Kistérség szinte minden települése készített terveket a települési szennyvizek elhelyezésére. Térségi szennyvíztisztítót és csatornarendszert tervez közösen Aba, Káloz, Sárkeresztúr és Soponya, valamint Tác és Csõsz is. Kislángon egyedi megoldást, egy nádgyökeres tisztító rendszert és kezdetben szippantóautós beszállítást terveznek. A fenti tervek már elvi vízjogi engedélyel rendelkeznek. Sáregresen és Sárszentágotán rövid távon nem terveznek szennyvízzel kapcsolatos beruházást.

3.3 KÖZMÛ ELLÁTÁS Az elmúlt évtizedben a legnagyobb fejlõdést a közmûrendszer kiépítésében érte el a Sárvíz kistérség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy éppen a közmûrendszer – kivéve a szennyvízelvezetést - kiépülésének köszönhetõen vált a Sárvíz völgye funkcionális kistérségévé. Az alapinfrastruktúra mind megyei, mind pedig regionális összehasonlításban kielégítõen fejlõdött. Az infrastruktúra fejlesztésének elsõ szakaszaként a víz, gáz, telefon és a kábeltelevízió hálózat épült ki.

Az infrastruktúra fejlesztésének második szakaszakában a kistérség településeit elválasztó Sárvíz Völgye Tájvédelmi Körzet területét átszelõ 13 kilométeres új útszakaszon és hídon Aba, Soponya és Kisláng között is megindult az autóforgalom. Az infrastruktúra fejlesztés harmadik szakaszának központi problémáját az évek óta húzódó csatornahálózat kiépítése és a szennyvízkezelés megoldása, valamint a helyi kábeltelevízió rendszer kiépítése alkotja. Az elõbbi mindenek elõtt környezetvédelmi és gazdasági, a második az információs közmû rendszer kialakítása szempontjából nélkülözhetetlen. A vezetékes vízellátásba bekapcsolt háztartások számát illetõen az ellátottság messze meghaladja a megyei és a székesfehérvári kistérség (63,4 %) átlagát. Az ellátásban nagy szerepet játszik a helyi vízbázis kihasználása. Saját kutat üzemeltet Aba, Kisláng, Soponya. Merõben más a helyzet Csõszön, ahol a vízellátást a Fejér Víz RT biztosítja. Az egyre növekvõ árak az önkormányzatot a költségkímélõ megoldások keresése felé mozdítja. Így például jelentõs költségmegtakarítást jelenthet a gyökérkezeléses szennyvíztisztítás révén visszanyert tiszta vizet újra értékesítése a Fejér Víz RT. felé. (O) Hasonló megfontolások alapján a térség több településén, Aba, Káloz, Csõsz és Tác határában szélerõmûvek telepítését tervezik. A hagyományos közmûvek kiépítettsége szempontjából a szennyvíz kivételével a kistérség eléri, vagy meghaladja a megyei színvonalat. Csupán a háztartások gázzal való ellátottsága mutat hiányosságokat annak ellenére, hogy a hálózat kiépítettsége csaknem minden településen 100 százalékos. Az okokat elsõsorban a lakossági erõforrások hiányában kell keresnünk. A hagyományos közmûrendszer utolsó nagy beruházási szakaszát a települések csatornázása és a szennyvíztisztítás megoldása képezi. A fejlesztés gyakorlatilag a kistérség minden települését érinti. Ahol a földrajzi közelség azt lehetõvé teszi, a megvalósításra társulásokat hoztak létre (Aba-Sárkeresztúr-Kálóz-Soponya; Csõsz-Tác). A legnagyobb gondot a beruházásokhoz szükséges források elõteremtése okozza. Ismét a pályázati rendszerbõl fakadó bizonytalanság problémájába ütközünk. S ez visszaveti a térség gazdasági fejlõdését is, a környezeti károkról, a vízbázis veszélyeztetettségérõl már nem is beszélve. Az uniós pénzforrásokban sem lehet reménykedni. Azok ugyanis nem az infrastruktúra fejlesztést, hanem konkrét programok megvalósulását célozzák meg, amelyeknek még a környezetvédelmi programok esetében is elemi feltétele a kiépült infrastruktúra. Ez azt jelenti, hogy a kistérség elõtt évekre bezárulhatnak az európai vidékfejlesztésre fordítható fejlesztési források is. Összefoglalásként említést kell tennünk a Sárvíz kistérség önkormányzatainak legfõbb erényérõl, a környezetbarát gondolkodásról s arról, hogy felismerték az alternatív megoldásokban rejlõ települési érdekeiket. E szemlélet nyilvánul meg az alternatív energiaforrás keresésében (szélerõmû, termálvíz) épp úgy, mint a biotechnológiákra alapozott szennyvíztisztítókban (gyökértechnológia).

19)

Táblázat: A Sárvíz kistérség településeinek közmû ellátottsága 2000 évben (Forrás: KSH-2001) Villamos energiát Vezetékes gázt Közüzemi

Lakások száma

fogyasztó

fo

háztartások

háztartások

-gyasztó vízháló -zatba -na

száma száma

%

száma

Szennyvíz & csator

%

hálózatba

bekapcsolt

bekap-

háztartások

háztartások száma

száma

csolt

%

Aba

1.465

1.525

100

931

63

1.436

98

-

Cece

1.145

1.137

100

634

55

1.014

89

-

Csõsz

381

394

100

249

65

381

100

-

Kálóz

916

905

99

561

61

855

93

-

Kisláng

1.039

1.020

98

589

57

1.030

99

-

Sáregres

357

340

95

177

50

317

89

-

Sárkeresztúr

780

736

94

390

50

1.008

100

17

Sárszentágota

489

486

99

270

55

429

88

-

1.488

1.593

100

1,165

78

1.305

88

-

Soponya

682

736

100

457

67

607

89

-

Tác

495

513

100

402

81

523

100

-

9.237

9.385

100

5.825

63

8.905

96

Seregélyes

Sárvíz kistérség

63,4

Székesfehérvári kistérség 60.242 Fejér megye

96,7

87,8

Villamos árammal Gázzal ellátott Vízhálózattal

Szennyvíz

ellátott települések települések

ellátott

csatornával

száma

települések

települések száma

száma

száma

ellátott

107

3.4. KÖZLEKEDÉS, ÚTHÁLÓ

106

107

42

ZAT

A Sárvíz kistérség Fejér megye közlekedési útvonalai által jól behatárolható területen helyezkedik el, bár nem képez területi egységet: északon az M7-es autópálya, délen a 61-es autóút határolja. A települések a 63-as és a Szabadbattyánt Sáregressel összekötõ utak mentén helyezkednek el, amelyek a Sárvíz Tájvédelmi Körzetet és délen a rétszilasi tavakat közrefogva Cecénél érik el a nyugat-kelet irányban haladó 61-es fõútvonalat. A két út közötti keresztirányú közlekedést a Tájvédelmi Körzetet átszelõ, Sárkeresztúrt Kálozzal összekötõ út és az Abától Kislángra vezetõ utak biztosítják. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve csupán Kisláng község és a 62-es út mellett fekvõ Seregélyes esnek távolabb. Összességében tehát a Sárvíz kistérség egységét a jó állapotban lévõ közlekedési utak adják meg, amelyekre fûzérszerûen kapcsolódnak fel a települések. Ez az adottság több szempontból is elõnyös: közvetlen kapcsolatot teremt, és könnyen elérhetõvé teszi Székesfehérvárt, a kistérség északi településeit bekapcsolva az ország vérkeringésébe. A térség vasúton a Székesfehérvárt Sárbogárddal összekötõ vonalon is megközelíthetõ. S bár a jelenlegi tömegközlekedés elsõsorban a rendszeres autóbuszjáratokra terelõdött át, a vasútvonal jelenléte értékes adottság a gazdaság fejlesztése szempontjából, különös tekintettel a börgöndi repülõtér fejlesztésére. A térség déli határán fekvõ Cece maga is közlekedési csomópontnak tekinthetõ az áthaladó észak-dél, nyugat-kelet irányú másodrendû utaknak köszönhetõen. Cece lakóinak vasúti közlekedését nagymértékben nehezíti, hogy vasútállomás csak az 5-6 km-rel távolabb fekvõ Sáregresen és Rétszilason van, s ennek következtében a megyeszékhely elérése csak többszöri átszállással vagy autóbusszal oldható meg. A térség közúthálózatának fejlesztése szempontjából sokat jelenthet a Fejér megyét nyugat-kelet irányban átszelõ transzeurópai autópálya megépülése. A tervek szerint az út a Graz-Szentgotthárd nyomvonalat folytatva Veszprém érintésével Dunaújváros magasságában szeli át a Dunát Kecskemét-Szolnok-Biharkeresztes irányába. Ma még vitatott kérdés, hogy az autópálya miként érinti Székesfehérvárt, de a megye déli (Sárbogárd-Cece) településeinek gazdasági elszigetelõdését is tekintetbe véve, számítani lehet arra, hogy az autópálya átszeli majd a Sárvíz kistérséget. A TINA program megvalósulása komoly gazdasági lehetõségeket rejt magába. Különösen megnövekedhet a kistérség és a börgöndi repülõtér logisztikai szerepköre, erõsödhet Tác kulturális turisztikai helyzete, de jelentõs változásokat hozhat Cece számára is. Mégpedig azért, mert várhatóan ehhez az autópályához be fog kapcsolódni a Dél-Dunántúl észak-déli irányba futó autóút hálózata.3 Az autópálya minden bizonnyal hatással lesz a térség szerkezetének átalakulására; a

Sárvíz kistérség együttmûködési kapacitása várhatóan erõsödni fog, sõt nem kizárt a partneri kapcsolatok bõvülése sem. Az autópálya koncepció ugyanakkor veszélyeket is rejt magában. Mindenek elõtt számolni kell annak negatív környezeti hatásaival: zaj, légszennyezõdés stb. A védekezés egyetlen lehetséges módja az idõben elkezdett környezetvédelmi tervezés, az óvintézkedések összehangolt program szerinti elindítása: erdõtelepítések, elkerülõ utak kiépítése stb. Az Európai Unió integrált vidékfejlesztési koncepciója és az ennek keretében meghirdetett regionális fejlesztési programok jó alapot biztosítanak már 2004-tõl a térség környezetvédelmi terveinek kidolgozására és fokozatos megvalósítására. Ebben a körben az egyik legfontosabb cél a térség nyugodt vonzó vidéki életformájának fenntartása és erõsítése, az életkörülmények javítását pedig a környezetbarát infrastruktúra kiépítésével kell elérni.

20) Település

Táblázat: A Kistérség településeinek belterületi úthálózata belterületi út (km)

ebbõl burkolt (km)

burkolt út az összes %-ában

Aba

31,0

15,0

48,4

Csõsz

18,0

9,0

50,0

Káloz

14,0

7,0

50,0

Kisláng

16,0

16,0

100,0

Sárkeresztúr

21,0

10,5

50,0

Sárszentágota

16,0

6,4

40,0

Soponya

12,0

9,6

80,0

Tác

11,5

5,6

48,7

Összesen

60,5

32,1

53,6

Sáregres

Forrás: Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési program – 1997-es adatok,

3.5 A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG GAZDASÁGA A kistérség gazdaságát az egyéni vállalkozók és õstermelõk rendkívül magas száma jellemzi (78 %). Ez az arány mind megyei (63 %), mind pedig regionális viszonylatban (65 %) rendkívül magas. A rendszerváltással együtt járó gazdasági átalakulás rányomta bélyegét a hazai vállalkozásszerkezetre. Országos viszonylatban még mindig 58%-t tesz ki a jó részt önfoglalkoztató, ún. mikrovállalkozások aránya (egyéni vállalkozók és családi vállalkozások). A kezdeti kényszervállalkozások száma ugyan mindenütt csökkenõ tendenciát mutat, a tartósan magas statisztikai szám mögött azonban súlyos gondok húzódnak meg: alacsony képzettség, tõkehiány, elavult termelési struktúra, versenyképtelen termelési technológia és termékszerkezet. A mikrovállalkozások többsége a kiskereskedelemben és a helyi szolgáltatási szférában, valamint a mezõgazdaságban alakult ki. Tehát azokon a területeken, ahol a vállalkozások nem igényelnek sem magas szintû szakmai képzettséget, sem pedig számottevõ tõkebefektetést. Azt a tényt, hogy a Sárvíz térségében az egyéni vállalkozások száma jóval meghaladja az országos mutatókat, csak részben magyarázza Székesfehérvár közelsége, mert a képzett, magasan kvalifikált munkaerõt a fejlett ipar elszívja a térségbõl. Az okok között negatív tényezõként kell megemlíteni a tõkehiány mellett az innovatív környezet hiányát, a termelést és a piacot koordináló, a helyi adottságokat intenzíven kihasználó szervezõdések, együttmûködések hálózatának és a térségi marketing hiányát, valamint az információáramlás lassúságát.

21)

Táblázat: A Sárvíz kistérség vállalkozási szerkezete 2000-ben Összes

Társas vállalkozások

Egyéni

mûködõ vállalkozás

vállalkozások Kft.

Szövetke Bt.

száma

%

zet Aba

199

10

2

19

164

82

Cece

90

7

1

7

73

81

Csõsz

32

-

-

4

27

84

Kálóz

88

2

1

12

73

83

Kisláng

83

3

2

6

71

86

Sáregres

27

3

1

2

21

78

Sárkeresztúr

67

4

-

5

57

85

Sárszentágota

48

1

3

5

39

81

Seregélyes

191

16

1

35

135

71

Soponya

77

2

1

12

62

81

Tác

92

11

1

23

56

61

Sárvíz kistérség

994

59

13

130

778

78

15.495

6.288

9.207

59

Fejér megye

31.707

4.128

242

6.108

19.879

63

Közép-Dunántúl

85.506

11.503

610

13.928

55.444

65

Székesfehérvári kistérség

3.5.1 Á ltalános jellemzõk A kistérség igen kisszámú társas vállalkozásainak sorában a Kft (6 %) és a Bt (13 %) a leginkább elterjedt forma. Részvénytársaság csak Soponyán van: VADEX Mezõföld Rt. dunántúli húsfeldolgozó üzeme, ahol 25 fõt foglalkoztatnak. A kistérségben 13 szövetkezet mûködik. A gazdasági élet két meghatározó területe a lakossági ellátást biztosító kereskedelmi és szolgáltatói szféra valamint a mezõgazdaság. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi egységek száma magas, jövedelmezõségük alacsony. A lakosság jellemzõen a közeli Székesfehérváron dolgozik és keresetének nagy részét itt is költi el.

22)

Táblázat: Kiskereskedelmi üzletek száma 2000 évben Kiskereskedelmi

Ebbõl

üzlet összesen

élelmiszer jellegû

Vendéglátóhely

jellegû Aba

58

20

16

Cece

51

11

9

Csõsz

14

5

3

Kálóz

30

9

8

Kisláng

27

8

5

Sáregres

9

1

2

Sárkeresztúr

28

6

8

Sárszentágota

18

5

3

Seregélyes

41

12

16

Soponya

26

7

8

Tác

11

5

2

313

89

80

572

205

195

2.465

567

652

Sárvíz

kistérség

Összesen

Székesfehérvári kistérség (Székesfehérvár nélkül) Székesfehérvári kistérség

Ipari tevékenység csak elvétve fordul elõ a térségben. Az Alba cipõfelsõrész készítõ üzeme Kislángon megszûnt, nem régiben a CHIO Magyarország üzeme is elköltözött. Helyén ma egy kisebb fûszerkeverék csomagoló üzem, és egy 20 fõt foglalkoztató gumiüzem mûködik. Tácon a Gorsium Tej Kft. és egy mûanyagipari vállalkozás található.

A térségi gazdaság kulcsfontosságú eleme a börgöndi repülõtér fejlesztésének terve. A külföldi tõke bevonásával induló beruházás valamint a Székesfehérvárral való együttmûködés várhatóan a korszerû infokommunikációs technológiára épülõ logisztikai, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások számát is növelni fogja a kistérségben.

3.5.2 Mezõgazdaság A kistérségi gazdaság legfontosabb szektora a mezõgazdaság. A rendszerváltást követõ privatizációs folyamat következtében a térségben a magántulajdon vált meghatározóvá. A megélhetésre alkalmas méretû családi gazdaságok száma alacsony. A székesfehérvári kistérségben mûködik a megyei mezõgazdasági vállalkozások fele és az élelmiszer feldolgozó kapacitások egy negyede. Ennek ellenére, az adottságokhoz és a lehetõségekhez mérten a Sárvíz menti településeken nagyon alacsony a mezõgazdasági beruházások száma.

23)

Táblázat: Az egyéni vállalkozások megoszlása a munkavégzés jellege szerint fejér megyében, 2000 évben A mûködõ egyéni vállalkozások gazdasági ág és a munkavégzés jellege szerint Ebbõl Gazdasági ág

Összesen

Fõfoglalkozású

Mellékfoglal-

Nyugdíjas

kozású Mezõgazdaság, erdõ-

és

vad-

gazdálkodás, halászat

Ipar

1.104

629

324

151

1.686

1.078

417

191

Építõipar

2.091

1.548

456

87

4.275

2.747

987

541

958

659

176

123

Kereskedelem, javítáa

Szálláshely, vendéglátás

A térség éghajlati adottságai – a mérsékelten meleg, évi közép hõmérséklet 10 C?, csapadék 550-580 mm, napsütéses órák száma 1980 óra/év – a térség számára jó feltételeket nyújtanak a zöldség- és gyümölcstermesztésre. A zöldségtermelés területén különösen Cece rendelkezik nagy hagyományokkal, ahol a paprika, a fokhagyma és méztermelés ma is sok családnak jelent megélhetést. Fûszerpaprika termelés folyik

Sárszentágotán. Öntözéses

biogazdaság mûködik még Soponyán. (S, O) Abán (Belsõbárándon) több család is foglalkozik zöldborsó és csemegekukorica termeléssel. A jó minõségû árut a fehérvári hûtõház veszi át. Sárszentágotán tök- és zöldségtermelés van, de feldolgozó nincs. (S) A kistérség másik, mára jelentõségét vesztett ágazata a gyümölcstermelés. A jövõre vonatkozóan jó lehetõségek kínálkoznak az ágazat megerõsítésére Cece térségében; Abán (Bodakajtor) több magángazdaság új telepítésekbe kezdett. Közép és hosszú távon a friss gyümölcs kistérségi és székesfehérvári értékesítése mellett érdemes lesz tovább gondolni a feldolgozási lehetõségeket is (aszalás, szárítás, gyümölcslé koncentrátum, dzsem). Megfontolás tárgya lehet az Abán feltárt meleg víz kertészeti célokra való hasznosítása. A kistérség mezõgazdasági termelésének jövõje nagymértékben attól függ, hogy milyen mértékben tud integrálódni a megyei, regionális és a globális piacokra. A mezõgazdasági termékszerkezet váltásban új lehetõségeket nyit meg Aba és a kistérség elõtt a börgöndi repülõtér beruházása. A helyben lévõ szállítási kapacitás kilátásba helyezi olyan szállításra egyébként érzékeny friss, elsõsorban biotermékek külföldön történõ értékesítését is, amelyre korábban nem volt lehetõség. Ahhoz, hogy a termelõk kellõen tájékozottak legyenek az értékesítési lehetõségeket illetõen, valamint arról, hogy milyen termékek keresettek a hazai és külföldi piacokon, megfelelõ információkra van szükség. Ennek érdekében a kistérségi agrárinformációs rendszer, agrár portál kiépítése a kistérségi együttmûködés egyik lényeges eleme. A Sárvízre ma leginkább a szántóföldi mûvelés jellemzõ. A térségben megközelítõleg 20.000 ha termõföld van – Cece, Sáregres és Seregélyes körzetét nem számítva -, amelynek 64 százalékán gabonát, elsõsorban kukoricát és búzát termelnek. A földek átlagos aranykorona értéke 27,08 AK. A jellemzõ vállalkozói méretû életképes magángazdaság

50-60 ha területû. A kistérségben 543 ha öntözésre berendezett terület van, amely tovább növelhetõ (Sárvíz, Malomcsatorna, Nádor-csatorna, Dinnyés-Kajtori csatorna). A térség legnagyobb mezõgazdasági vállalata a Kajtor-völgye Mezõgazdasági Szövetkezet. Fõ profilja az állattenyésztés, mely egy kb. 600 szarvasmarhát számláló tejtermelõ tehenészetbõl és évi 7000-es sertéstenyésztésbõl áll. Ugyancsak állattenyésztéssel foglalkozik az olasz tulajdonban lévõ Pannónia Farm Kft (Bodakajtor). Az itt termelt tejet a SOLE vásárolja fel. A termelés növelése lehetséges, mert a tejkvóta évi 4.800.000 liter, de teljesítéséhez további földterületek bérlésére lenne szükség a takarmány elõállítása miatt. A vállalat nem foglalkozik hústermeléssel, csupán a bikaborjúk kerülnek eladásra (évente átlagosan 380 borjú). Az olasz tulajdonú Agro-Aba Kft 3.200 hektáron növénytermesztést folytat. A tulajdonos a fejlesztés mellett kötelezte el magát, s jelenleg is folyik egy központi telephely kialakítása, mely egy 180 milliós beruházást jelent. Jelentõs tartalékok vannak az állattartásban: juhtenyésztés, sertés, pulyka, szarvasmarha, a mocsaras területeken esetleg bivalytartás, haltenyésztés. A térségben kihasználatlanok a legelõterületek, holott kiterjedésük és minõségük alkalmas az extenzív állattartásra. Jelenleg néhány vállalkozó foglalkozik juhtenyésztéssel. A térségben bár sokan tartanak állatot, nincs vágóhíd. A kistérségben szinte minden település rendelkezik kisebb-nagyobb halastavakkal. Ez utóbbi ágazat fejlesztése csak a vizes élõhelyek rekonstrukciójával szoros összefüggésben lehetséges (Csõsz három halastavából kettõ teljesen kiszáradt, egyet pedig a horgászegyesület használ hobbi célokra; Soponyán magángazdák bérlik a halastavakat; Kálóz határában hét tó is van, de itt is komoly ráfordításokra van szükség a hasznosítás érdekében). Kiváló példa erre a Rétszilasi-halastavak rehabilitációja és a területén mûködõ halgazdaságok ökológiai szempontú mûködése (Arany Ponty Rt.). A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a halastavak mûködéséhez szükséges vizet a gazdák az erõsen szennyezett Malom- és a Nádor-csatornákból biztosítják. A csatornák iszaprétegében megülepedett nehézfémek, amelyek a Bakony alján mûködõ vegyipari vállalatoknak köszönhetõen a Sárvíz térségében rakódnak le, nem csak a halastavakat, hanem az öntözéses gazdálkodást is veszélyeztetik. Fontos környezeti feladat lesz a jövõben a csatornamedrek kotrással való kitisztítása. A Nemzeti Fejlesztési Tervben, és az EU vidékfejlesztési programjaiban jelentõs források szabadulnak fel az ilyen feladatok megoldására. A Sárvíz vizes, mocsaras területeinek egy másik hasznosítási lehetõsége lehetne a nádfeldolgozás. Jelenleg a nádvágás a természetvédelmi terület jogkörébe esik, de a nyersanyagot feldolgozás nélkül szállítják el. A feldolgozás módjára és technológiájára vonatkozóan érdemes lenne a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával együttmûködésben keresni megoldást. A helyi agrárgazdaság fejlesztésének másik iránya a térségi erdõ és vadgazdálkodás. Mûködését nagymértékben a tájvédelmi körzet határozza meg. A kistérségen belül országos jelentõségû védett terület a Sárvíz völgye Tájvédelmi

Körzet és a Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület. (Helyi védettségû terület még a soponyai Kastélypartk). Ezek a védett területek a Dunántúl legjelentõsebb ökológiai folyosójához tartoznak.

3.6 KULTURÁ LIS, ÉPÍTETT KÖRNYEZETI ÉRTÉKEK A kistérségben a természeti, táji értékeken túlmenõen számos bemutatható, illetve hasznosítható történelmi-építészeti érték található. Fejér megye történelmi értékei közé tartozik az egykori Pannonia Provincia nagyrészt feltárt kereskedõ városa, Gorsium, ahol szabadtéri múzeum van kialakítva. A Kr.u. I. században alapított Gorsium romjait a múlt század közepe óta kutatják Magyarország legnagyobb római kori ásatásán. A megtekinthetõ maradványok egyik része a hajdani városközpont (nagy palota, szentélyek, katonai tábor stb.), a másik pedig a déli városnegyed és a helyén a IVV. Században kialakult temetõ. A kistérségben két kastély található, amelyek közül a soponyai Zichy kastély kiemelkedõ értékû: Helyszín

Kastély neve

Tulajdonos

Állapot

Jelenlegi használat

Káloz-Belmajor

Zichy kastély

Tsz

Leromlott

Használaton kívüli

Soponya

Zichy kastély

Magyar Állam

Jó

Gyermekotthon mûködött 1999-ig

24)

Táblázat: A helyi építészeti örökség kiemelhetõ értékei:

Település

Kultúrtörténeti, mûemléki érték

Aba

Szentháromság templom (1747)

Védettség

a Sárvíz-völgy balpartján: Kr.e. 4.évezredbõl temetõ, telep Bodakajtor: víztorony kastélypark falusi kúriák Csõsz

katolikus templom református templom

Káloz

római katolikus-és református templom Zichy-kastély (1820) Belmajorban, uradalomistálló

helyi védelem folyamatban

Település

Kultúrtörténeti, mûemléki érték

Védettség

Kisláng Sáregres

téglaoromfalú épületek

Sárkeresztúr

református templom (1720) katolikus templom (1787)

Sárszentágota római kori határjelzõ dombon álló katolikus templom Soponya

klasszicista kastély

helyi védettség

Tác

Gorsium római város maradványai

országos mûemlék

3.6.1 Gorsium A rómaiak Kr.u. 46-49 között szállták meg a Dunántúl keleti részét, ekkor katonai táborral védték a Sárvíz átkelõhelyét, ahol az Itáliából Aquincumba (Óbuda) és a Balkán felõl Brigetioba (Komárom-Ószõny) vezetõ utak keresztezték egymást. A tábor a II. század elejéig állt fenn, amikor a Duna mellett kiépült, erõdítésekkel és õrtornyokkal védett határ (limes) a belsõ erõd fenntartását szükségtelenné tette. Kr.u. 106-ban Traianus császár kettéosztotta Pannonia provinciát. Ettõl az idõtõl a gorsiumi felhagyott katonai tábor területe a tartomány vallási központja és tartománygyûlésének helyszíne lett. A szentkerület központjában felépült Augustus császár temploma, elõtte a provincia fõoltára, amelyen évente a tartomány városai küldötteinek jelenlétében áldozatot mutattak be az uralkodó császár üdvére. A közel 9 hektáron fekvõ szentkerületnek egyelõre mintegy harmada látható: nagy, ünnepi csarnokok, különbözõ isteneknek szentelt templomok, szentélyek, az ünnepségekhez csatlakozó lakoma épülete, vendégház a küldöttek lehelyezésére, freskókkal gazdagon díszített reprezentatív helyiségek. Már a szentkerületen kívül épült fel az amphitheatrum, ahol az ünnepségek végén gladiátor- és állatviadalokkal szórakoztatták a küldötteket. A szentkerület 169-180 között egy szarmata támadásban súlyos károkat szenvedett, amelynek helyreállítása évtizedekig tartott. 202-ben, amikor Septimius Severus császár Pannóniában járt, jelenlétében avatták fel a császár költségén újjáépített Augustus-templomot. A II. századi katasztrófánál súlyosabb volt az a támadás, amely 260-ban érte Gorsiumot. Ekkor az egész szentélykerület romba dõlt és nem is épült többé újjá. A 290-es években Diocletianus császár Herculia néven új várost alapított a romok fölött, amelynek központja az egykori szentkerült területét foglalta el. A romokat új épületekhez és a városfal alapozásához használták fel. A város valószínûleg az ekkor szervezett Valeria provincia székhelye lett, központjában tekintélyes palota, üzletsor, két ókeresztény bazilika, két közfürdõ, további középületek, lakóházak emelkedtek. A fallal körülvett városközpont a népvándorlás kor idején is lakott maradt,

a magyar honfoglalás idején az útkeresztezõdésben kis falu állott, amelyet ettõl az idõtõl Fövenynek neveztek. A település a török korig állt fenn. A XVI. század második felében végleg megsemmisült, és a török kiûzése után is puszta maradt: ez tette lehetõvé, hogy helyén a Régészeti Park létrejöhessen. Az 1958 óta folyó ásatások a szentkerület és a hozzá csatlakozó város teljes feltárásáig folynak. A romokat kiterjedt, mediterrán hangulatú park veszi körül, kihelyezett római kõemlékekkel, sírkövekkel, a legszebb leleteket bemutató kiállítással és 1200 fõt befogadó, görög-római jellegû színháztérrel, ahol évente, a tavasz szezonnyitáskor – az antik Flora ünnepén, április 28.-május 03. között – ünnepi játékokra, a nyár folyamán a Ludi Romani – Gorsiumi Nyári Játékok alkalmával színházi elõadásokra kerül sor.

3.7. EMBERI EGÉSZSÉG A környezet-egészségügyi felmérés során a lakosság általános egészségi állapotát értékeljük a környezeti hatásokkal összehasonlítva. A felmérés sikerét számos tényezõ korlátozza. Viszonylag kevés adat áll rendelkezésre az általános egészségi állapot felmérésére. Magyarországon ilyen információkat részben az ÁNTSZ, részben a KSH gyûjt, elsõsorban megyei bontásban. Az adatok azonban nem állnak mindig kölcsönösen rendelkezésre és az egészségügyi szempontú felmérések sem teljes körûek. A környezeti hatások és egészségi következményeik nem olyan régen kerültek az érdeklõdés elõterébe. Az emberi egészségi állapotot azonban sok tényezõ összetetten befolyásolja és kevés tudományos eredmény áll rendelkezésre a közvetlen és közvetett környezeti hatások értékelésére. A népesség egészségi állapotára közvetve jellemzõ annak korösszetétele és a természetes szaporodás illetve fogyás aránya. A korösszetétel kapcsán ismert, hogy a betegségekre különösképpen a gyerekek és az idõs emberek fogékonyabbak, ezért érdekes az arányuk az össznépességben. A Kistérségre összességében az országos tendenciák jellemzõek, bár a gyermekek aránya nagyobb, különösen Sárkeresztúron. Érdekes azonban a Kistérségen belüli viszonylag nagy különbségek megléte, hiszen pl. 1997-ben Kisláng népességének közel fele (42,3%) tartozott a gyermek és idõs korúakhoz, míg Kálozon kevesebb, mint negyede (22,8%). A Kistérségre összességben a születés és halálozás aránya alapján a természetes fogyás jellemzõ, egyedül Sárkeresztúr esetében haladja meg a születések száma halálokét. A jellemzõ demográfiai értékeket a táblázatok illusztrálják.

25)

Táblázat: A Kistérség településeinek korösszetétele és a természetes szaporodás/fogyás 0-14 éves (%)

Település

60 feletti (%)

15-59 éves (%) természetes szap./fogyás (%)

Aba

21,5

16,6

61,9

-0,47

Csõsz

22,3

19,5

58,2

-0,67

Káloz

11,9

10,8

77,2

-0,12

Kisláng

21,2

21,1

57,7

-0,49

Sáregres

n.a.

n.a.

n.a.

-0,99

Sárkeresztúr

26,4

15,8

57,9

0,93

Sárszentágota 21,0

19,3

59,8

-0,83

Soponya

18,4

19,2

62,3

-0,82

Tác

21,3

17,4

61,4

-0,47

Átlag

20,3

17,0

62,6

-0,34

Fejér megye

18,2

17,5

64,3

-0,80

Magyarország 17,5

19,5

63,0

-0,48

Korösszetétel: Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési program – 1997-es adatok, Természetes szaporodás/fogyás: KSH – 1999-es adatok

IV. Ábra: A Kistérség településeinek korösszetétele (1997) 0%

20%

Aba

917

Csõsz

238

Káloz Kisláng Sárkeresztúr Sárszentágota Soponya

314

40%

60%

620

208 2030

285

353

1337

365

838

270

1194

368

Tác

322

263

Összesen

3592

3009

0-14 éves

1479

541

609 294

100%

2644

709

545

80%

930 11072

60 év feletti

15-59 éves

3.7.1 Környezet-egészségügy A Sárvíz Kistérség környezetegészségügyi mutatóit a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) keretében elkészítésre került: Fontosabb betegségek miatti halandóság területi eloszlása Magyarországon (1986 – 1997) címû dokumentáció alapján – Írták: Dr. Vincze István, Nádor Gizella, Dr. Páldy Anna, Dr. Pintér Alán, Málnási Tibor – jellemezzük. „A Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) megvalósításához alapvetõ, hogy széles körû és részletes értékelés álljon rendelkezésre a különbözõ betegségek, illetve betegségcsoportok miatti halálozás gyakoriságáról és térbeli eloszlásáról. A NEKAP keretében kialakított környezetegészségügyi információs rendszer lehetõvé teszi a halálozási adatok részletes, sokrétû elemzését. Ennek elsõ lépéseként a magyarországi legfontosabb halálozás okokat az 1986-1997 közötti idõszakban, korcsoportos bontás nélkül vizsgáltuk, és elemeztük a térbeli megoszlásukat. Magyarországon a halálozások mintegy 85-90%-át a keringési betegségek, a daganatok, az erõszakos halálok, a légzõszervi és az emésztõszervi betegségek teszik ki. Az itt bemutatott elemzéseket ezen betegségcsoportok miatti halálozások körében végeztük az erõszakos halálok kivételével, s a késõbbiekben további betegségek miatti halálozások sajátosságait fogjuk elemezni. Az emésztõszervi betegségek miatti halálozásokból csupán az alkoholos májbetegségeket elemeztük. Tekintettel arra, hogy a betegségcsoportok több, gyakran etiológiailag is különbözõ betegségeket takarnak, ezen nagy csoportokon belül további elemzésekre is szükség van.

A halálozási statisztikai adatok elemzésekor azonban több bizonytalansági tényezõt is figyelembe kell venni, így például a halottvizsgálati adatlap kitöltését, a halálozást befolyásoló tényezõk sokrétûségét, a lakóhely változtatásából fakadó bizonytalanságot stb. A Központi Statisztikai Hivatal az 1986 és 1997 közötti idõszakra vonatkozó országos, lakóhelyre lebontott, egyedi (kor, nem, idõpont stb.) halálozási adatokat, míg a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal az 1993-1996-os idõszakot felölelõ országos, helységenkénti koréves populációs adatokat biztosította. Az áttekintõ elemzés során mind nemi bontás nélkül, mind férfiaknál, illetve nõknél a teljes lakosság (0-100 évesek) halandóságát együttesen elemeztük a teljes vizsgált idõtartamra (1986-1997) összevontan.”

26)

Táblázat: A vizsgált haláloki csoportok a BNO-10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) közbülsõ névjegyzék szerint, valamint a Sárvíz Kistérségre vonatkozó adatok: BNO kód

Elnevezés

Országos

átlaghoz

való

viszony A00-Y99

Összes halálozás

átlagos

C00-C97

Rosszindulatú daganatok

átlagos

I10-15

Magasvérnyomás-betegségek

magas

I21

Heveny szívizomelhalás

magas

I60-69

Cerebrovascularis betegségek

magas

J40-44

Idült alsó légúti betegségek

alacsony

K70

Alkoholos májbetegség

magas

A fenti adatok természetesen csak egy szûk metszetet adnak a település lakosságának egészségi állapotáról, illetve a környezettel esetlegesen összefüggõ halálokokról. Az országos adatokkal összehasonlítva azonban a Sárvíz kistérség lakosságának egészségi állapota az átlagosnál rosszabbnak mondható.

3.8 ÖSSZEFOGLALÁS A Sárvíz Kistérség környezeti helyzetének értékelésében a természetes adottságok mellett fontos a települési környezet és az önállóan ható tényezõk.

A Kistérség minden egyes településén kötelezõen igénybe veendõ közszolgáltatásként, szervezetten folyik a szilárd kommunális hulladékok begyûjtése. Abán a székesfehérvári Székom Rt, míg a többi településen a polgárdi székhelyû Vertikál Rt végzi a begyûjtést és az ártalmatlanítást. Az elszállított hulladék lakosra vetített értékei jelentõs különbségeket mutatnak az egyes települések között. Az adatok alapján lakosonként legtöbb hulladék Csõszön és Tácon, míg a legkevesebb Kislángon illetve Sáregresen keletkezik. A Kistérségben lakosonként évente átlagosan keletkezõ hulladék mennyisége országos viszonylatban meglehetõsen alacsony. Míg ma Magyarországon egy lakos átlagosan mintegy 1,5 m3 (kb. 300 kg) hulladékot termel évente, addig az adatok alapján a kistérségi átlag ennek mintegy fele, 0,76 m3 (kb. 150 kg). Az országos átlagot még az adatok alapján relatíve legtöbb hulladékot termelõ táciak és csõsziek sem érik el. A Kistérség településeirõl származó hulladékot a szervezett gyûjtés keretében a Kistérségen kívül helyezik el engedélyezett lerakókban. A Vertikál Rt. Csõszrõl, Kislángról, Soponyáról és Tácról a saját kezelésû polgárdi lerakóba, míg Kálozról, Sáregresrõl, Sárkeresztúrról és Sárszentágotáról Sárbogárdra szállít. A Székom Rt Abáról Székesfehérvárra szállítja a hulladékot. A Kistérség területén a keletkezõ szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítõkbe kerül a szennyvíz. A keletkezõ szennyvíz mennyiségérõl nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség adatai alapján a bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége az elmúlt években nem változott jelentõsen. (Az 1997-es évre vonatkozó jelentõsen különbözõ adatsor magyarázata nem ismert, de a nyilvánvaló nagyságrendi különbségek megkérdõjelezik az egész adatsor megbízhatóságát.) Az adatokból látható, hogy a legjelentõsebb regisztrált hulladéktermelõ telephelyek a soponyai VADEX Rt., a Kálozi Termelõ és Szolgáltató Szövetkezet és az abai Kajtor-Völgye Mezõgazdasági Szövetkezet. Az elmúlt évtizedben a legnagyobb fejlõdést a közmûrendszer kiépítésében érte el a Sárvíz kistérség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy éppen a közmûrendszer – kivéve a szennyvízelvezetést - kiépülésének köszönhetõen vált a Sárvíz völgye funkcionális kistérségévé. Az alapinfrastruktúra mind megyei, mind pedig regionális összehasonlításban kielégítõen fejlõdött. A hagyományos közmûrendszer utolsó nagy beruházási szakaszát a települések csatornázása és a szennyvíztisztítás megoldása képezi. A fejlesztés gyakorlatilag a kistérség minden települését érinti. Ahol a földrajzi közelség azt lehetõvé teszi, a megvalósításra társulásokat hoztak létre (Aba-Sárkeresztúr-Kálóz-Soponya; Csõsz-Tác). A legnagyobb gondot a beruházásokhoz szükséges források elõteremtése okozza. Ismét a pályázati rendszerbõl fakadó bizonytalanság problémájába ütközünk. S ez visszaveti a térség gazdasági fejlõdését is, a környezeti károkról, a vízbázis veszélyeztetettségérõl már nem is beszélve.

Összességében tehát a Sárvíz kistérség egységét a jó állapotban lévõ közlekedési utak adják meg, amelyekre fûzérszerûen kapcsolódnak fel a települések. Ez az adottság több szempontból is elõnyös: közvetlen kapcsolatot teremt, és könnyen elérhetõvé teszi Székesfehérvárt, a kistérség északi településeit bekapcsolva az ország vérkeringésébe. A kistérség gazdaságát az egyéni vállalkozók és õstermelõk rendkívül magas száma jellemzi (78 %). Ez az arány mind megyei (63 %), mind pedig regionális viszonylatban (65 %) rendkívül magas. A rendszerváltással együtt járó gazdasági átalakulás rányomta bélyegét a hazai vállalkozásszerkezetre. Országos viszonylatban még mindig 58%-t tesz ki a jó részt önfoglalkoztató, ún. mikrovállalkozások aránya (egyéni vállalkozók és családi vállalkozások). A mikrovállalkozások többsége a kiskereskedelemben és a helyi szolgáltatási szférában, valamint a mezõgazdaságban alakult ki. Tehát azokon a területeken, ahol a vállalkozások nem igényelnek sem magas szintû szakmai képzettséget, sem pedig számottevõ tõkebefektetést. Azt a tényt, hogy a Sárvíz térségében az egyéni vállalkozások száma jóval meghaladja az országos mutatókat, csak részben magyarázza Székesfehérvár közelsége, mert a képzett, magasan kvalifikált munkaerõt a fejlett ipar elszívja a térségbõl. A kistérségi gazdaság legfontosabb szektora a mezõgazdaság. A rendszerváltást követõ privatizációs folyamat következtében a térségben a magántulajdon vált meghatározóvá. A megélhetésre alkalmas méretû családi gazdaságok száma alacsony. A székesfehérvári kistérségben mûködik a megyei mezõgazdasági vállalkozások fele és az élelmiszer feldolgozó kapacitások egy negyede. Ennek ellenére, az adottságokhoz és a lehetõségekhez mérten a Sárvíz menti településeken nagyon alacsony a mezõgazdasági beruházások száma. A Sárvízre ma leginkább a szántóföldi mûvelés jellemzõ. A térségben megközelítõleg 20.000 ha termõföld van – Cece, Sáregres és Seregélyes körzetét nem számítva -, amelynek 64 százalékán gabonát, elsõsorban kukoricát és búzát termelnek. A földek átlagos aranykorona értéke 27,08 AK. A jellemzõ vállalkozói méretû életképes magángazdaság 50-60 ha területû. A kistérségben 543 ha öntözésre berendezett terület van, amely tovább növelhetõ (Sárvíz, Malomcsatorna, Nádor-csatorna, Dinnyés-Kajtori csatorna). A kistérségben a természeti, táji értékeken túlmenõen számos bemutatható, illetve hasznosítható történelmiépítészeti érték található. Fejér megye történelmi értékei közé tartozik az egykori Pannonia Provincia nagyrészt feltárt kereskedõ városa, Gorsium, ahol szabadtéri múzeum van kialakítva. A Kr.u. I. században alapított Gorsium romjait a múlt század közepe óta kutatják Magyarország legnagyobb római kori ásatásán. A megtekinthetõ maradványok egyik része a hajdani városközpont (nagy palota, szentélyek, katonai tábor stb.), a másik pedig a déli városnegyed és a helyén a IV-V. Században kialakult temetõ.

4. AZ ELÉRNI KÍVÁNT KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK – CÉLÁLLAPOTOK

4.1. A KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM ALAPVETÕ

CÉLKITÛ ZÉSEI

A környezetvédelmi program alapvetõ célkitûzése a fenntartható fejlõdéshez szükséges legfontosabb környezeti, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása. Ehhez konkrét beavatkozásokra, bizonyos tevékenységeket ösztönzõ, másokat korlátozó szabályozásra van szükség. A környezetvédelmi program célja nemcsak a legfontosabb környezeti problémák feltárása, hanem azok megoldása is, természetesen a megfelelõ logikai sorrendben. A Sárvíz Kistérség környezetvédelmi programjában figyelembe kell venni a Nemzeti Környezetvédelmi Program célkitûzéseit, a törvényi és önkormányzati rendelkezéseket, a környezetvédelmet befolyásoló külsõ tényezõket. „A Nemzeti Környezetvédelmi Program fõ céljai: az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget károsító, veszélyeztetõ hatások megelõzése, csökkentése, megszüntetése; a megfelelõ életminõséghez szükséges környezeti állapot megõrzése, javítása és helyreállítása; az élõ és élettelen környezet természetközeli állapotának megõrzése, a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának biztosítása, a bioszféra sokszínûségének megtartása, a természeti folyamatokban rejlõ információk megõrzése; a természeti erõforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlõdés elveinek figyelembevétele, a lételemnek tekintett természeti erõforrásokkal (víz, föld, levegõ) való takarékos, értékvédõ gazdálkodás, ezeknek a következõ nemzedékek számára való megtartása; az elõzõekkel összefüggésben a gazdasági fejlõdés és a környezet harmonikus, az észszerû környezetigénybevételre és a minimális környezetkárosításra törekvõ viszonyának megvalósítása. A Program prioritásait úgy kell meghatározni, hogy összhangban legyenek a nemzetközi, hazai, a helyi jelenlegi és várható szabályozásával, miközben állandóan figyelembe vesszük a környezet egészét, összefüggõ rendszerjellegét. A környezet állapotában végbemenõ változásokat két, bizonyos fokig ellentétes tendencia jellemzi. Egyfelõl az állapot egésze hosszabb idõt tekintve folyamatosan romlik (életkilátások romlása, szennyezett ipartelepek számának növekedése stb.). Másfelõl egy sor szakterületen vagy egy-egy regionális és helyi kérdésben kimutathatóan jelentõs javulás történt, amely a gazdasági visszaesésnek és szerkezetváltásnak is köszönhetõ (például a kén-dioxid kibocsátás, vagy egy-egy ipari régió összkibocsátása terén). A környezet védelmének kérdésében bizonyos területeken jelentõs elõrelépés történt mind a szabályozást, mind a

közvetlen beruházásokat illetõen, de még nem alakult ki átfogó és a döntések részévé váló környezetvédelmi cél- és eszközrendszer. Mindezek alapján a következõ fõ szempontokat kell figyelembe venni: az ország jelentõs természeti erõforrásokkal, környezeti értékekkel rendelkezik, amelyek védelme gazdasági érdek is; a korábbi évtizedekben jelentõs környezeti értékvesztés történt, ezek hazai, regionális, illetve globális környezeti problémákra vezethetõk vissza; a már érvényben lévõ nemzetközi környezetvédelmi szerzõdések és együttmûködések számos feladatot jelentenek a környezetvédelem számára; számottevõ mértékben a káros környezeti hatásoknak is tulajdoníthatóan az emberi egészség és a természeti értékek védelme nem kellõképpen megoldott; a helyzet különösen kritikus akár a halálozási és megbetegedési mutatókat, akár a természeti értékek alakulását vizsgáljuk; nagyon erõsek azok a háttértényezõk, amelyek a káros környezet-egészségügyi hatásokat súlyosbítják (stresszhelyzetek, túlterheltség, fogyasztási szokások stb.). A problémák megoldása szempontjából alapvetõ jelentõségû a társadalmi részvétel, a tudatformálás, a lakosság megfelelõ tájékoztatása. A problémák ismertetését követõen az általános célkitûzések megfogalmazása az adott terület, szakágazat számára a problémák megoldásának fõ irányait jelenti. A konkrétabb célok, illetve a cselekvési irányok a számszerûsíthetõ célállapotokat, azonosítható tartalmú feladatokat határoznak meg a Program hatéves (esetenként hosszabb) idõszakára.” A környezetvédelmi programban a Sárvíz Kistérségben különös figyelmet kell fordítani az alábbi témakörökre: felszíni és felszín alatti vizek minõségének megõrzése, javítása; korszerû hulladékgazdálkodás kialakítása; teljes körû csatornázottság a közlekedésbõl eredõ ártalmak mérséklése; a természeti területek fenntartása, fejlesztése; az idegenforgalmi fejlesztések és a környezetvédelem összehangolása.

4.2. RÉSZLETES CÉLKITÛ ZÉSEK A következõkben részletesen tárgyaljuk a természetes környezet elemeire, a települési (épített) környezet elemeire és az egyes önálló hatótényezõkre vonatkozó célállapotokat. Á ltalánosságban elmondható, hogy a jelenlegi állapot megõrzése Sárvíz Kistérség esetében az elsõ és legfontosabb feladat, majd a megõrzés biztosítása után következhetnek a javítás lépései.

4.2.1 Földtani közeg védelme FÖLD-1. A termõföld mennyiségi megõrzése, védelme. A talaj pusztulásának lassulása, az erózió és defláció hatásának csökkenése. FÖLD-2. A termõföld minõségi megõrzése, védelme. A talaj multifunkcionalitásának - termõképességének, szerkezetének, puffer-kapacitásának helyreállítása, fennmaradása. FÖLD-3 A termõföld belvízvédelme.

4.2.2 Felszín alatti vizek védelme FAV-1. A felszín alatti vizek minõségének és mennyiségének megõrzése elsõsorban a település egészséges ivóvízellátásának biztosítása céljából. FAV-2. A felszín alatti vizek jelenlegi szennyezõinek megismerése, és a tényleges szennyezõdések és szennyezõ források megszüntetése. FAV-3. A hévízkutak mûködésének hosszú távú biztosítása összhangban a turizmus célkitûzéseivel.

4.2.3 Felszíni vizek védelme FEV-1. A felszíni vizek jelenlegi állapota nem romlik tovább. A vizekbe jutó szennyezõanyagok mennyisége nem emelkedik, csökken. FEV-2. A Sárvíz malomcsatorna és a Nádor csatorna környéki nedves területek védelme.

4.2.4 Levegõtisztaság védelem LEV-1. A település nagy részére jellemzõ jó levegõminõség megõrzése, a tavaszi és õszi kerti égetések felszámolása.

LEV-2. A fõ közlekedési útvonalak mellett a levegõminõség javulása a közlekedés, mint szennyezõforrás szabályozásával, megfelelõ védõterületek kialakításával. LEV-3. A fûtésbõl származó levegõszennyezés csökkentése korszerûsítéssel, alternatív energiaforrások elõtérbe kerülésével. LEV-4. A kerékpáros közlekedés részarányának megõrzése, illetve növelése a helyi közlekedésen belül.

4.2.5 Természetvédelem TERM-1. A Sárvíz Kistérség természeti területeinek jelenlegi állapotának megõrzése, javítása. TERM-2. A helyi jelentõségû természetvédelmi területek állapotának megõrzése és hosszú távú kezelésük megalapozása, kezelési tervek készítése összhangban a Sárvíz Ökofolyosó elképzeléssel. TERM-3. A helyi jelentõségû védett területek arányának növekedése, a védetté nyilvánítás megkezdése. TERM-4. Sárvíz Ökofolyosó kialakítása

4.2.6 Hulladékgazdálkodás HULL-1. A lélekszámra vetített, valamint az összes hulladékmennyiség növekedésének megállása. HULL-2. A Kistérség minden lakott területrészén kialakul a szervezett hulladékgyûjtés és elszállítás. HULL-3. Az ártalmatlanításra kerülõ hulladékmennyiség csökkenése. HULL-4. Az ártalmatlanításra kerülõ hulladék szervesanyag tartalma 10 év alatt fokozatosan 5%-ra csökken. HULL-5. A szelektív hulladékgyûjtésbe bevont lakosság aránya 10 év alatt eléri a 90%-ot. HULL-6. A lakosságnál keletkezõ veszélyes hulladékok 90%-a nem kerül a kommunális lerakóba, hanem szelektíven gyûjtik és kezelik. HULL-7. Az illegális hulladéklerakás megszûnik, az illegális lerakók hulladéka megfelelõ ártalmatlanításra kerül. HULL-8. A Sárvíz Kistérségben a hulladékgazdálkodás térségi együttmûködés keretében folyik. HULL-9. Sárvíz Kistérség hulladékgazdálkodási tervének elkészítése

4.2.7 Szennyvízkezelés SZE-1. A csatornázatlan területek szennyvízkezelése megoldódik.

SZE-2. Nádgyökeres tisztítórendszer létrehozása Kislángon. SZE-3. Ipari eredetû szennyvizek csak helyi elõkezelés után juthatnak a közcsatornába, illetve a felszíni vízbe (befogadóba).

4.2.8 Csapadékvíz-elvezetés CSV-1. A csapadékvíz-elvezetõ csatornahálózat kiépülése, korszerûsítése. CSV-2. A település területére hulló csapadékvíz nem szennyezõdik olyan mértékben, hogy annak befogadóba történõ vezetése veszélyeztetné a befogadó állapotát, élõvilágát. CSV-3. A csapadékvíz felszín alá szivárogtatásának növelése.

4.2.9 Zaj és rezgés elleni védelem ZAJ-1. A közlekedés eredetû zajterhelés nem növekszik tovább.

4.2.10 Közlekedés KÖZL-1. Az átmenõ forgalom számára a jelenlegi 63. sz. fõút továbbra is rendelkezésre áll a jelenlegi, vagy megnövelt áteresztõképesség mellett. KÖZL-2. Több ponton biztonságossá válik a 63. sz. fõút keresztezése. KÖZL-3. A közlekedés eredetû zaj nem növekszik tovább. KÖZL-4. Biztonságos kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtése.

4.2.11 Energiagazdálkodás ENE-1. A fûtésbõl származó levegõszennyezés csökkenése korszerûsítéssel, alternatív energiaforrások elõtérbe kerülésével.

4.2.12 Gazdaság, ipar IPAR-1. Környezettudatos gazdasági fejlõdés valósul meg. IPAR-2. Az újonnan létesülõ gazdasági beruházások engedélyezésénél a környezetvédelem és a természetvédelem szempontjai elsõdlegesek összhangban a turizmus célkitûzéseivel.

4.2.13 Mezõgazdaság, erdõgazdálkodás MEZG-1. A Sárvíz Ökofolyosó területhasználati modelljének elkészítése és kiterjesztése a Sárvíz Kistérségre MEZG-2. Az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó technológiák alkalmazása. MEZG-3. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programhoz való szélesebb körû csatlakozás. MEZG-4. A csatornákat környezõ mezõgazdasági területeken környezetbarát technológiák terjednek el.

4.2.14 Tájvédelem, települési zöldterületek TÁ J-1. Létrejön a Sárvíz Ökofolyosó TÁ J-2. Az erdõk részarányának megmaradása, növekedése kizárólag õshonos fák ültetésével. TÁ J-3. A belterületi zöldterületek, közparkok megõrzése, illetve növelése. TÁ J-4. A külterületek ökológiai potenciáljának megmaradása, növekedése. TÁ J-5. Az allergén növények térhódításának megállítása.

4.2.15 Épített környezet ÉP-1. A helyi és az országos védettségû mûemlékek megóvása, utcaképek fenntartása. 4.2.16.Az emberi egészség védelme EMB-1. A pihenés, rekreáció, sportolás lehetõségeinek gyarapodása a településen. EMB-2. A pollenek okozta allergiás megbetegedések visszaszorítása.

4.2.16 Környezettudatosság TUD-1. Az alsószintû oktatásban egyre nagyobb szerepet kap a környezeti értékek megismertetése, védelmük szem elõtt tartása. TUD-2. A civil szféra szerepe növekszik a környezettudatos életmód és viselkedés kialakításában. TUD-3. A helyi vállalkozások munkájára és viselkedésére egyre jellemzõbb lesz a környezetgazdálkodási szempontok figyelembe vétele. TUD-4. A Sárvíz Kistérség önkormányzatainak döntéselõkészítési és döntési folyamatába beépülnek a környezetvédelmi és környezetgazdálkodási szempontok.

4.3.ÖSSZEFOGLALÁS A Nemzeti Környezetvédelmi Program külön fejezetben foglalkozik a települési környezet védelmével az elérni kívánt célok között. Célállapotként egy kevesebb környezeti eredetû stresszhatást közvetítõ, jobb környezeti állapotjellemzõkkel rendelkezõ települési környezet hosszabb távú kialakítását jelöli meg. Ennek megfelelõen az általános településkörnyezeti célok a következõk: A települési légszennyezés csökkentése az önkormányzatok környezetvédelmi programjainak megfelelõen. A települések csatornázottságának, szennyvíztisztításának és speciális szennyvízkezelésének fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme. A szelektív hulladékgyûjtés elterjedésének elõsegítése, a települési szilárd hulladékok megfelelõ kezelése és ártalmatlanítása, valamint a településtisztasági feladatok ellátásának fejlesztése. A településeken a környezeti zaj- és rezgésterhelés egészséget és közérzetet veszélyeztetõ hatásainak csökkentése. A települési zöldfelületek lehetõ legnagyobb mértékû fejlesztése mind minõségi, mind mennyiségi vonatkozásban, a belterületi zöldfelületek kiterjedésének szinten tartása, illetve növelése elsõsorban a nagyvárosokban. A sport- és rekreációs szerepû létesítmények és területek kiemelt gondozása és fejlesztése. A lakosság bevonása a települési környezetvédelmi döntésekbe és azok végrehajtásába. A települési kép és a települések általános tisztaságának a javítása, ennek érdekében többek között programok kidolgozása, intézkedési tervek megvalósítása. A települések területén található természeti értékek, élõhelyek védelme és sokszínûségének megõrzése. A településrészek - különösen a történelmi településközpontok, településmagok - rehabilitációja, revitalizációja. A feladatokat az egyes környezeti elemeknél, hatótényezõknél mutatjuk be, ugyanakkor olyan ideális célállapotot, amely átfogó módon minden tényezõt figyelembe vesz, a jelenlegi keretek között nem lehet meghatározni. A témakörrel kapcsolatos legfontosabb célok: az önkormányzat környezetvédelmi munkájának erõsítése, a települési környezetvédelmi tervezés módszertanának kialakulása, alkalmazásának elõsegítése.

5. PRIORITÁSOK MEGFOGALMAZÁSA A rövid távú programokat 2003-2005-ig tartó idõszakra terveztük, míg a hosszú távúakat 4-10 évre. Ez az idõszak nem fedi teljesen a Nemzeti Környezetvédelmi Program idõszakait, ezért az új Nemzeti Környezetvédelmi Program elfogadása után szükséges lehet a Sárvíz Kistérség környezetvédelmi programjának felülvizsgálata, esetleg kiegészítése. A programpontok közötti fontossági sorrend megállapításánál elsõ lépésként elkülönítettük a rövid és hosszú távú programpontokat. A rövidtávra kiemelt programpontok közé kerülés szempontjai: – Törvényben, rendelkezésben, határozatban elõírt rögzített önkormányzati feladat. – Természetvédelemmel, – Csapadékvíz elvezetés, belvízvédelemmel, – Egészséges környezettel kapcsolatos feladat. A hosszú távra tervezett programpontok közé kerülés szempontjai: – A feladat megvalósulása évekre lebontott tervezést igényel. – Megvalósítása nem önkormányzati feladat. – A megvalósítás túlnyúlik a 3 éves idõtartamon. – Az anyagi forrás megszerzése túlmutat az intervallumán. – Megvalósulásához, végrehajthatóságához valamely rövid távú program teljesülése szükséges. A hosszú távú programpontokat nem rangsoroltuk, mivel 3 év elteltével a rövid távú programok teljesülésének vizsgálatakor, illetve az addig tartó idõszakban folyamatosan kell a köztük lévõ fontossági sorrendet kialakítani.

6. PROGRAMPONTOK

6.1 TALAJVÉDELEM A talajaink termõképességének megõrzése a hosszútávon fenntartható gazdálkodás alapja.

6.1.1 Erózió elleni védekezés a lejtõs mezõgazdasági területeken A programpont célja a lefolyó víz talajtakaróra gyakorolt káros hatásának csökkentése, a termõtalaj védelme. A lejtõs területeken el kell érni a gazdálkodóknál a rétegvonalakkal párhuzamos mûvelést, folyamatos talajborítást, tág sortávolságú növények termesztésének kerülését, a táblák megosztását, vetésforgó alkalmazását, erdõsávok kialakítását. Elsõ lépésben fel kell mérni az erózióra érzékeny területeket, majd egyeztetni kell a tulajdonosokkal, illetve a terület mûvelõivel. Ki kell dolgozni a veszélyeztetett területeken a védelmi lépéseket. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatalok Falugazdász Fejér megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Á llomás Gazdálkodók és földtulajdonosok Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje:

2004.

A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.2 FELSZÍN ALATTI KÖZEG VÉDELME

6.2.1 A szennyvíztisztítás és a csatornázás fejlesztése A programpont kifejtését lásd a 6. 7. fejezetben.

6.3 FELSZÍNI VIZEK VÉDELME

6.3.1 A csatornákba ömlõ csapadékvíz kezelése A Sárvízi Malomcsatorna és a Nádor-csatorna a település csapadékvizének befogadója. A belterületek csapadékvizének elvezetésekor a figyelmet a csapadékvízzel a befogadókba kerülõ szennyezõ anyagokra kell fordítani. A csapadékvíz elsõsorban a motorizált közlekedés által kibocsátott szennyezõ anyagokkal terhelt (parkoló és mûködõ gépjármûvek egyaránt). További terhelést okoz a kisebb-nagyobb vállalkozások telephelyeinek udvaráról kikerülõ, esetlegesen szennyezett csapadékvíz. A feladat célja, hogy a befogadóba kerülõ csapadékvizek szennyezõ anyagokkal való terheltsége csökkenjen. A feladat végrehajtásakor az újonnan épülõ csapadékvíz elvezetõ rendszereknek a potenciális szennyezõ forrás területén (telephely, üzem) rendelkezniük kell tisztításra, szûrésre alkalmas berendezésekkel. Ezt az építési és használatbavételi engedélyezéskor lehet elõírni, illetve számon kérni. A már meglévõ csapadékvíz elvezetõ rendszerek esetében az önkormányzatra hárul a feladat, hogy a befogadóba kerülés elõtt a megfelelõ mûtárgyakon kezelje, kezeltesse a csapadékvizet. Természetesen ez elsõsorban az ipari és kereskedelmi hasznosítású területekre vonatkozik. További fontos lépés a befogadó felszíni víz terheltségének csökkentésekor a téli síkosság mentesítés szakszerû, környezetkímélõ végrehajtása. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal (koordinálás) Polgármesteri Hivatal (közterületek esetében) Szennyezõ forrás (telephely, üzem) tulajdonosai, késõbbi építtetõi A programpont elkezdésének ideje: 2006. A programpont befejezésének határideje: 2008.

6.4. LEVEGÕ TISZTASÁG VÉDELEM A település levegõje, ahogy azt a 2. fejezet e témával foglalkozó részében leírtuk, elsõsorban a közlekedés által kibocsátott szennyezõ anyagokkal terhelt. A második helyen említett levegõt terhelõ tevékenység a téli tüzelés és elsõsorban az õszi szerves hulladék égetés. A településen levegõszennyezõ ipari tevékenységrõl nem beszélhetünk. A levegõtisztaság megõrzését, illetve javítását célzó feladatok tehát egyrészt a közlekedésszervezés köré gyûlnek. Ezek a programpontok csak részben tartoznak a község önkormányzatának feladati közé, megvalósításuk csak hosszú távon lehetséges. A szabadtéri biomassza égetésbõl származó kibocsátás csökkentése köré csoportosítható programpontok végrehajtása elsõsorban adminisztratív jellegû önkormányzati feladat, melynek költségigénye is kicsi, tehát végrehajtása akár korábban is elkezdhetõ.

6.4.1. Szabadtéri biomassza égetés korlátozása jogi, gazdasági és ismeretterjesztõ eszközökkel A levegõt terhelõ õszi és tavaszi szerves hulladék égetés csökkentése komplex feladat. Megvalósításához több intézkedés szükséges. Ezek a következõk: Adminisztratív tiltó és büntetõ rendelkezések. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (módosítva a 2000. évi CXXIX. tv. 1. §-ával) 48. § (3) bekezdés b) pontja szerint a települési önkormányzat képviselõ-testületének hatáskörébe tartozik a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó egyes sajátos szabályok, valamint az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történõ megállapítása. Tudatformáló, ismeretterjesztõ lépések, melyeket elsõsorban a helyi média és a civil szervezetek bevonásával kell végezni. Alternatív lehetõség biztosítása az avar és kerti hulladék kezelésére. Ezt kertes, családi házas lakóövezetben elsõsorban a házi komposztálás elterjesztésével kell megoldani. Családi házas övezetben megoldható a szerves hulladék szelektív gyûjtése és kezelése. A program teljes megvalósulásának a feltétele eredményes pályázat. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal (koordinálás) Civil szervezetek (ismeretterjesztés, mozgósítás) VERTIKÁ L Rt. A programpont elkezdésének ideje: 2003.

A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.4.2 Szerves hulladékok házi komposztálásának elterjesztése A programpont célja, hogy a kertekben keletkezett értékes biomassza helyben komposztálásra, majd hasznosításra kerüljön. Ezzel csökken a szabadtéri égetésekbõl származó szennyezés, csökken az ártalmatlanításra kerülõ települési szilárd hulladék biológiailag bomló szervesanyag tartalma, javul a talajok tápanyaggazdálkodása, szerkezete, stb. A programpont három fõ lépésbõl áll. Az önkormányzat szabályozza a szabadtéri égetést (tiltja, idõponthoz köti, meghatározza a kivételes eseteket, ellenõriz és szankcionál) (lásd 6.4.1. fejezet). Az önkormányzat támogatja a komposztálást, ezáltal a települési szilárd hulladék mennyiségének a csökkentését (ellenõrzés, differenciált hulladékdíj). Kiemelt szerepet kap a felvilágosítás, a lakosság tájékoztatása, oktatása, folyamatos kapcsolattartás. (lásd 6.16. fejezet) A program teljes megvalósulásának feltétele eredményes pályázat.

Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Fejér megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Á llomás Civil szervezetek Lakosság A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.4.3 Nem motorizált közlekedés elõsegítése Lásd a 6.9. fejezet programpontját.

6.4.4 Megújuló energiaforrások használatának elõsegítése A programpont részletes kifejtését lásd a 6.10. fejezetben az energiagazdálkodás témakörénél.

6.5TERMÉSZETVÉDELEM

6.5.1 Erdõsültség növelése A programpont célja, hogy a Sárvíz Kistérség környezetében az erdõk arányát növeljük, elsõsorban védelmi szerepüket kiemelve. A véderdõk szerepe, hogy vizuálisan és térben élesen elválasszák a lakóterületeket a más funkciójú, esetleg zavaró hatású településrészektõl, vagy egyes természetes élõhelyeknek nyújtanak védelmet. A véderdõ lehet egyetlen zárt fasor (csak vizuális takarás) és akár több száz méter széles sáv is. Méretét a rendelkezésre álló terület méretén túl meghatározza a kívánt funkció is: vizuális takarás; zajvédõ; levegõ szennyezést csökkentõ; vízmegõrzõ, erózió ellen védõ; defláció ellen védõ. Az önkormányzatoknak szerepe a véderdõk kialakításakor, a várhatóan végbemenõ birtokrendezés, rendezõdés tudatos befolyásolásában, természetesen a megfelelõ szakmai tájékoztatás és anyagi kárpótlás melletti irányításában nyilvánulhat meg. Az erdõk telepítésekor minden esetben a természetvédelmi hatóságok véleményét is ki kell kérni. A véderdõk esetében is elsõsorban õshonos fafajok használata javasolt. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatalok Duna-Ipoly Nemzeti Park A programpont elkezdésének ideje: 2005. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.6. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

6.6.1. Hulladékgazdálkodási terv készítése A Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény szerint: „35. § (1) Az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban a települési önkormányzat illetékességi területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. (2) A települési hulladékgazdálkodási terv elõkészítésére a 34. § rendelkezései az irányadóak. A Fõvárosi Önkormányzat az elõkészítésbe köteles a kerületi önkormányzatokat is bevonni és véleményüket kikérni. (3) Az (1)-(2) bekezdés szerint elkészült helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki.” A programpont célja a törvényi elõírás teljesítésén túl, az „emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlõdés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel; valamint a természeti erõforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelõzése (a természettõl elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása), a képzõdõ hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkezõ hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztástermelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélõ ártalmatlanítása.” Mivel a település jelenleg is egy gyûjtõrendszerhez tartozik, ezért javasolt e rendszeren belül elkészíteni a hulladékgazdálkodási tervet.

6.6.2 Képzõdõ hulladék mennyiségének csökkentése a) Környezetvédelmi szemléletû nevelés, oktatás; megelõzés Lásd a 6.16.4. fejezet programpontját. b) A kevesebb hulladékkal járó technológiák, termékek elterjedésének ösztönzése A kevesebb hulladékkal járó környezetgazdálkodási elveket is figyelembe vevõ gazdasági szervezetek jelentõsen csökkenthetik a lerakott, illetve kezelendõ hulladék mennyiségét, ezáltal saját költségeiket. Erre viszont fel kell hívni a gazdaság szereplõinek figyelmét, illetve a hulladékszállítás differenciált díjazásán túl további gazdasági ösztönzés is szükséges. A következõ példát említjük a feladat megoldására:

A helyi iparûzési adó differenciálása lehet az egyik ösztönzõ erõ a gazdasági szférára. Célszerû a vállalkozókról listát összeállítani – zöld, sárga, piros – a potenciális környezetet veszélyeztetõ tevékenységük, a hulladékkezelésük, a keletkezõ hulladék minõsége és mennyisége alapján. Alapelv, hogy minden gazdasági szervezet a piros kategóriába tartozik addig, míg az ellenkezõje nem bizonyított. A gazdasági szervezeteknek illetve vállalkozóknak kell kérvényezni a kategóriaváltást. A kérvénynek a következõket kell tartalmaznia: vállalkozás alapadatai, mit termel, milyen hulladékok keletkeznek, mi történik vele (az elmúlt három évre visszamenõleg), nyereséges vállalkozás legyen, ne legyen köztartozása, van-e környezettudatos irányítási rendszer, vagy hasonlót alkalmaz-e (EMAS, ISO 14001). A besorolást egy szakmai bizottság dönti el. Természetes lesznek olyan tevékenységek, amely veszélyességüknél fogva a sárga kategóriánál nem kaphatnak jobbat. Az helyi iparûzési adó mértéke a „piros” kategóriához viszonyítva: sárga a piros kategória 90%-a, zöld a piros kategória 60%-a. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Gazdasági szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: Folyamatos.

6.6.3. Á rtalmatlanításra kerülõ hulladék részarányának csökkentése A programpont célja, hogy a települési szilárd hulladék minél nagyobb része kerüljön hasznosításra, illetve minél kisebb része kerüljön ártalmatlanításra. Szerves hulladék külön gyûjtése A programpont célja a lerakásra (végsõ ártalmatlanításra) kerülõ hulladék mennyiségének csökkentése a szerves (komposztálható) alkotók szelektív gyûjtésével. Így a lerakó szabad kapacitása idõben tovább használható.

Részlet a 2000. évi XLIII. számú, hulladékgazdálkodásról szóló törvénybõl: „12. § (1) A fogyasztó köteles a szervezett hulladékgyûjtést – ideértve a szelektív hulladékbegyûjtési rendszereket is – igénybe venni.”

A szerves hulladék szelektív gyûjtését a hulladékgyûjtõ és ártalmatlanító céggel közösen kell megvalósítani. A feladat teljesítéséhez szükségesnek tartjuk a lakóközösségek, valamint lakosság között mûködõ civil szervezetek bevonását.

További frakciók külön gyûjtése Részlet a 2000. évi XLIII. számú, hulladékgazdálkodásról szóló törvénybõl:

„12. § (1) A fogyasztó köteles a szervezett hulladékgyûjtést – ideértve a szelektív hulladékbegyûjtési rendszereket is – igénybe venni. 20. § (3) Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevõit (pl. veszélyes hulladékokat) az önkormányzat rendeletében elõírtakénak megfelelõen köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyûjteni; a meghatározott begyûjtõhelyre vinni vagy a begyûjtésre feljogosított hulladékkezelõnek átadni, illetõleg a 12. § (2)-(3) bekezdés szerint eljárni.” A sikerhez nélkülözhetetlen a tájékoztatás, tudatformálás, példamutatás, oktatás (6.16.4. fejezet), valamint a jogi háttér, amely részben kötelez, részben kedvezmények útján ösztönöz. A helyi vagy térségi szabályozásba a következõket javasoljuk beépíteni (csak példa): A szelektív hulladékgyûjtés rendszerét köteles mindenki igénybe venni. Az intézmények és közszolgáltatók 2003. július 1-tõl, a lakosság, illetve az ingatlantulajdonosok 2005. január 1-tõl csatlakoznak a rendszerhez. (Türelmi idõ javasolt) Pontosan le kell írni a hulladékgyûjtés formáit, helyeit, az elhelyezhetõ, illetve leadható hulladék minõségi, mennyiségi és egyéb feltételeit, a mûködési rendet.

27)

Táblázat: A hulladékdíj kedvezmények meghatározása (példa): Kedvezmény jogosultsága

Kedvezmény mértéke

Házi komposztálás

Hulladékdíj 10%-a

A kötelezõ idõpont elõtti (a kedvezmény folyamatos, áttérés

a

szelektív akkor is él, ha már kötelezõen

hulladékgyûjtésre

vonatkozik mindenkire)

(ingatlantulajdonoshoz, illetve használóhoz kötött) Hulladékdíj 5%-a 1 évvel hamarabb:

2 évvel hamarabb

Hulladékdíj 10%-a

Ez természetesen ellenõrzéshez kötött. Aki azonnal elkezdi a szelektív gyûjtést, és kertes házban lakik, akár 20%-kal kevesebb hulladékdíjat fizet. A hulladékdíj mindig a következõ évben csökken. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség Régió települései Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.6.4. Illegális hulladéklerakók felszámolása Az illegális, illetve az elhagyott hulladékok sorsával a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény a 30. és 31. paragrafusaiban foglalkozik. Ez egyértelmûen meghatározza a hulladék tulajdonosára vonatkozó szabályokat, azaz ha a hulladék tulajdonosa nem ismert, akkor az ingatlan tulajdonosáé a hulladék, így az ezzel kapcsolatos költségek is (szállítás, hasznosítás, ártalmatlanítás). Természetesen közterület esetében mindez az önkormányzatokat terheli. Az illegális hulladéklerakók keletkezésének megelõzési módjai közé tartozik a megfelelõ tájékoztatás, tudatformálás, alternatíva nyújtása (hulladékudvar, konténersziget), valamint a jogi szabályozás. A programpont célja a közterületek és a települések külterületének tisztán tartása közegészségügyi, talaj és felszín alatti vízvédelmi, valamint tájképvédelmi szempontokból. Az illegális lerakók feltérképezése az elsõ feladat, melynek folyamatosnak kell lennie a települések teljes területére, területenként idõszakosan visszatérõ jelleggel. A feltérképezés után lehet a hulladék, vagy a terület tulajdonosát megkeresni, és a felszámolásra kötelezni, vagy önkormányzati felszámolás esetén a költségeket meghatározni. Tehát elsõ lépés az elhagyott hulladékok, illegális lerakók feltérképezése. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek:

Polgármesteri Hivatal Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség Fejér Megyei Á NTSZ Duna-Ipoly Nemzeti Park Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.7 SZENNYVÍZKEZELÉS

6.7.1 Szennyvízcsatorna hálózat bõvítése Cél, hogy a még nem csatornázott területeken is kerüljön kiépítésre a hálózat, a jelenlegi mûtárgyak átvizsgálása és felújítása megtörténjen, ezzel is biztonságosabbá téve a szennyvízelvezetést. Elsõ lépésben az eddig nem csatornázott, de egyre nagyobb környezetterhelést jelentõ üdülõ övezetben is kiépül a csatornahálózat. Újabb építési telkek csak közmûvesítés után értékesíthetõk. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség Fejér Megyei Á NTSZ A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2006.

6.8 CSAPADÉKVÍZ ELVEZETÉS A Sárvíz Kistérség a csapadékvíz elvezetés témakörében elsõdleges befogadók védelme, kímélése a legfontosabb feladat.

6.8.1 A téli síkosság mentesítés korszerûsítése A programpont célja, hogy a fagyos, elsõsorban téli idõszakban a biztonságos közlekedést szolgáló síkosságmentesítés ne okozzon környezeti károkat. Hazánkban a legelterjedtebb téli síkosságmentesítési eljárás az útsózás. Csak néhány településen (hegyi falvak, természetvédelmi területek útjai) figyelhetõ meg a környezetkímélõ érdesítõanyagok használata. A Sárvíz Kistérség területén az utcák téli síkosságmentesítésére javasolt az érdesítõ anyagok (homok, aprósóder, esetleg hamu) használata. A nagyobb forgalmú természeti területektõl távol esõ utakon és utcákon lehetõség szerint kerülni kell az útsózást, ám bizonyos esetekben szükséges lehet. Ekkor érdesítõ anyagokkal vegyesen kisebb dózisban lehet a sózó anyagot kijuttatni. Az érdesítõ anyagok használatakor elengedhetetlen a csapadékvíz elvezetõkben kialakított ülepítõk, üledékfogók használata, illetve a csapadékcsatorna hálózat rendszeres karbantartása. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.9 KÖZLEKEDÉS A település közlekedésének környezetvédelmi kérdései a hazai települések általános problémáin (motorizáció csökkentése, kerékpárutak hiánya) kívül elsõsorban a 63-as fõút korszerûsítése körül csoportosulnak.

6.9.1 Kerékpáros közlekedés feltételeinek javítása A programpont célja a település motorizált helyi közlekedésének visszaszorítása a kerékpáros közlekedés javára. A motorizált helyi közlekedést, az esetlegesen ebbõl adódó zsúfoltságot, valamint a közlekedés környezetterhelését is csökkenti a kerékpáros közlekedés fejlesztése. E célból két lehetõség áll az önkormányzatok rendelkezésére. Az elsõ a kerékpárutak építése. Természetesen nem lehet cél a hollandiai, vagy dániai modell, de a kerékpáros közlekedése számottevõ lehet. Kerékpárút kialakítása szükséges lehet a települések fõútjai mentén, valamint a nagy létszámú munkaerõt foglalkoztató ipari, mezõgazdasági létesítmények körül. Ezen kívül szükség lehet a település kulturális, turisztikai érdekességeit összekötõ biztonságos kerékpáros közlekedést lehetõvé tévõ úthálózat kialakítására is, mégpedig úgy, hogy azok országos, vagy regionális kerékpárút hálózathoz csatlakoznak. A másik lehetõség nem jár kerékpárút kiépítésével, csak a kerékpáros közlekedés körülményeinek javításával. Itt nem feltétlenül költséges útépítésre kell gondolni, hanem adminisztratív intézkedések is segíthetik a kerékpáros közlekedést. További segítség, ha az aszfaltozott utak útszéli víznyelõinek rácsai az út hossztengelyére merõlegesek, illetve az útszéli úthibák javítása nem szezonális, hanem rendszeres. Az ismeretterjesztés, nevelés és oktatás fontos szerepét e téren sem hallgathatjuk el. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.10 ENERGIAGAZDÁLKODÁS

6.10.1 Megújuló energiaforrások használatának elõsegítése A hagyományos szénhidrogén energiaforrások fogyatkozása, illetve az elektromos áram drágulása új kihívások elé állítják a XXI. század társadalmát. Ez a programpont nem tûzi ki célul az energiaforrások 5-10 éven belüli megváltoztatását, de megismertetésére, példák állítására feltétlenül szükség van. Á llami támogatású programokban is szerepel az alternatív energiaforrások felhasználására való ösztönzés. Az Európai Unió, felismerve az úgynevezett regeneratív vagyis megújuló energiaforrásokban rejlõ lehetõségeket, kiemelten támogatja a napenergia felhasználásával kapcsolatos projekteket.

Sárvíz Kistérségben, véleményünk szerint, a napenergia és a szélenergia, valamint a biomassza felhasználása lehetséges. Az önkormányzatok feladataként ebben a témában a civil szervezetek bevonásával történõ oktatás és ismeretterjesztés elõsegítését, valamint a pályázatok írásánál a szakmai segítségnyújtást említhetjük. A programpont végrehajtásakor figyelembe kell venni az energiatakarékossági elveket, elsõsorban az építészet és épületgépészet területén. Az elsõ néhány mintaprojekt megvalósításában az önkormányzat anyagi támogatással is részt vehet, társtámogatóként fellépve valamely állami, vagy európai finanszírozási rendszerhez. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.11 IPAR Tudatos iparfejlesztési politika kialakítása A korábbi, iparral foglalkozó fejezetben már említettük, hogy a Sárvíz Kistérség nem rendelkezik lényeges nehéziparral, bányászattal, kohászattal, vegyiparral, területén erõmû nem mûködik. A korábban települt üzemek elsõsorban mezõgazdasági jellegûek. A település fejlõdése szempontjából az ipar fejlesztésére, további ipari üzemek betelepítésére mindenképpen szükség van. Az iparfejlesztés környezetvédelmi szempontjai a következõk: Az iparterület kijelölésekor: a település lakóterületétõl lehetõség szerint véderdõkkel határolt, területe nem érint ivóvízbázist, illetve a 33/2000 kormányrendelet szerinti fokozottan és kiemelten érzékeny területet, az iparterület megközelítése nem okoz forgalomnövekedést lakott területen, amennyiben a fentiek teljesülnek, elõnyben kell részesíteni a barnamezõs beruházásokat, miközben a korábban okozott környezeti károk felszámolásra kerülnek. A betelepíteni kívánt technológia megítélésekor figyelembe veendõ: levegõszennyezést okoz-e;

történik-e kockázatos anyag felszín alatti tárolása; energiafelhasználása mekkora, kielégíthetõ-e; szennyvíztermelése okoz-e problémát a szennyvíztelepen; hulladéktermelés és újrahasználat aránya. A betelepülni kívánó cég megítélésekor figyelembe kell venni: a cég más üzemeinek környezetvédelmi megítélését; az elõállított termékek csomagolásának módját; a cég minõségpolitikáját, irányítási rendszerét; a cég környezetpolitikáját és kapcsolódó környezeti irányítási rendszerét. A fenti szempontokat érvényesíteni kell a betelepülõ cégek megítélésekor és figyelembe kell venni akkor is, ha a cég helyben alakult és itt nõtt nagyobbá, termelése itt emelkedett a község szempontjából lényeges méretûvé. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.12 MEZÕ GAZDASÁG , ERDÕ GAZDÁLKODÁS

6.12.1 Környezetkímélõ mezõgazdaság elterjesztése, részvétel növelése a NAKP-ban A programpont célja, hogy Szabadbattyán területén meghonosítsa azokat a mezõgazdasági termelési eljárásokat, amelyekkel csökkenteni lehet az élõ környezet terhelését, valamint csökken az emberi szervezetet érõ káros anyagok mennyisége. „A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Programról és bevezetéséhez szükséges intézkedésekrõl” szóló 2253/1999. (X.7.) határozatában döntött a Kormány a NAKP céljairól a következõképpen: A környezetkímélõ mezõgazdasági termelési módszerek széleskörû elterjesztése, ezáltal a környezetvédelmi célkitûzések ágazati megvalósulása, természeti értékeink, a táj, a termõföld és a vízkészletek állapotának megõrzése és javítása.

Hozzájárulás egy fenntartható mezõgazdasági földhasználat, ésszerû területhasználati rendszer, illetve Magyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelõ kiegyensúlyozott és stabil földhasználati, termelési struktúra kialakításához. Piacképes, kiváló minõségû, értékes termékek termelésének növelése, és ezáltal a mezõgazdasági exportlehetõségek javítása. A vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetõségek bõvítése, a vidéki életminõség javulásához való hozzájárulás, alternatív jövedelemszerzési lehetõségek kialakítása. A turisztikai potenciál fejlesztése, kihasználása elsõsorban a vidék, a táj képének javítása, az ökoturizmus, a falusi turizmus feltételeinek javulása révén. Hozzájárulás egyéb vidékfejlesztési intézkedések sikeréhez, a vidéki népesség, a gazdálkodók termelésikörnyezeti ismereteinek fejlõdéséhez, szemléletváltás elõsegítéséhez. Az országos célprogramok támogatják a környezeti szempontokat is figyelembe vevõ gazdálkodás elterjedését, az ökológiai gazdálkodás terjedését, a gyepterületek és a vizes élõhelyek ökológiai feltételeknek megfelelõ hasznosítását, valamint a környezetbarát állattartás kialakulását. Az NAKP-hoz való csatlakozás önkéntes. A gazda minimum 5 évre szóló szerzõdést köt az állammal, és a szerzõdésben foglalt feltételek teljesítése esetén évente megállapított (hektárra vagy számosállatra vetített) kifizetést kap a szerzõdés idõtartamára. Ez fedezi a felvállalt intézkedések miatti esetleges jövedelemkiesést, a felmerülõ többletköltségeket, és tartalmaz további 20% ösztönzõt annak érdekében, hogy a célprogramokat vonzóvá és a környezetbarát gazdálkodási formákat versenyképessé tegye a gazdálkodók számára. Az összeget évente hozzáigazítják az infláció mértékéhez. Az önkormányzatok feladata, hogy a gazdákhoz, mezõgazdasági termelõkhöz a megfelelõ információk eljussanak, és így minél többen csatlakozzanak a programhoz. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász Mezõgazdasági vállalkozások Duna-Ipoly Nemzeti Park Civil szervezetek Õ stermelõk A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.12.2 Természetvédelmi területek környezetében az ökológiai gazdálkodás elterjesztése A programpont célja, hogy a természetvédelmi területek megõrzését segítsük, körülöttük egy extenzív mezõgazdasági terület létrehozásával. Az ökológiai (biológiai) gazdálkodás az NAKP egyik legfontosabb országos (horizontális) célprogramja, és egyben a jövõ mezõgazdálkodásának egyik lehetséges, ígéretes formája az intenzív (konvencionális), a hagyományos (tradicionális) és az integrált gazdálkodási módok mellett. Az ökológiai gazdálkodás célja teljesértékû, egészséges, jó minõségû élelmiszerek elõállítása megfelelõ mennyiségben, méltányos jövedelem és megélhetés biztosítása mellett a környezethez illeszkedõ, a környezetet védõ gazdálkodási forma keretében. Az ökológiai gazdálkodásból származó termékek piacára nem vonatkoznak az EU kvótái, kereskedelmük nincs korlátozva. Az önkormányzat feladata, hogy a gazdákhoz, mezõgazdasági termelõkhöz a megfelelõ információk eljussanak, ezáltal minél többen térjenek át ökológiai termelésre a természetvédelmi területek körzetében. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász Duna-Ipoly Nemzeti Park Mezõgazdasági vállalkozások Civil szervezetek Õ stermelõk A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.12.3 Dûlõutak karbantartása, szegélyek, élõsövények telepítése A programpont célja, hogy a jelenleg meglévõ mezõgazdasági utak mellett olyan fás (cserjék és fák) sávok jöjjenek létre, amelyek fontosak a biodiverzitás megõrzésében és növelésében, védelmet biztosítanak a termõföldnek, csökkentik a táj egyhangúságát. A mezõgazdasági térnek számos olyan eleme van, ahol közvetlen termelés nem folyik. Ilyenek az utak, táblák szegélyei, fasorok, cserjés, gyepes ligetek, gyepek, árkok szegélyei, partoldalak.

Az 1970-80-as évek intenzív mezõgazdálkodásának, majd a 90-es évek tulajdoni szerkezetének átalakulása vesztesei ezek a területek, pedig nemcsak az élõvilág, valamint a talajvédelem szempontjából jelentõsek, hanem a termõképességre is pozitívan hatnak. Elsõ lépésben felmérésre kerülnek az utak szegélyei, majd ütemterv készül a hiányos szegélyek újratelepítésére. Mindezt a földtulajdonosokkal, a terület mûvelõivel egyeztetve kell elvégezni. Az utak karbantartása folyamatos. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász Duna-Ipoly Nemzeti Park Mezõgazdasági vállalkozások Civil szervezetek Õ stermelõk A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.12.4. Természetvédelmi területek, illetve környezetének megfelelõ erdészeti kezelése A programpont célja, hogy biztosítsa a természeti területek kezelését, rajtuk való gazdálkodást, mindezt alárendelve a természetvédelmi céloknak. Elsõ lépésben a meglévõ erdõk állapotát, tulajdoni viszonyát, mûvelési rendszerét kell felmérni. Javasoljuk szabályozni azokat a területeket, ahol intenzív, monokultúrák telepítése nem javasolt. Javaslatot kell tenni a természeti területeken a tarvágások elkerülésére, helyette a szálaló fakitermelés a célszerû. Helyet kell biztosítani az ipari erdõknek („energiaerdõ”, „papírerdõ”, stb.), de elsõsorban az õshonos erdõtársulások, illetve fafajok telepítését kell támogatni. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász Duna-Ipoly Nemzeti Park Mezõgazdasági vállalkozások

Civil szervezetek Õ stermelõk A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.13 ZÖLDTERÜLETEK

6.13.1 Belterületi zöldterületek fejlesztése, növelése, fejlesztési terv készítése A programpont célja kettõs: egyrészt el kell érni a települések belsõ része kellemes, tetszetõs képének kialakulását, elsõsorban a belterületi zöldfelületek megfelelõ kialakításával, másrést meg kell adni a település lakosságának a lakóhelyükhöz minél közelebb esõ pihenés és rekreáció megfelelõ feltételeit. A település zöldterületeinek hosszú távú fennmaradása véleményünk szerint nélkülözhetetlenné teszi a jelenlegi állapot részletes felmérését, ezen területek kezelési tervének elkészítését. Ezzel párhuzamosan a belterületi zöldterület hiány enyhítése céljából a zöldterületek arányának növelése szükséges a rendezési tervvel összhangban. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: 2005.

6.14 ÉPÍTETT KÖRNYEZET

6.14.1 Védendõ épületek helyi védettségbe helyezése A programpont célja, hogy a helyi történelmi épületeknek védettséget biztosítson. A helyi védettségre javasolt épületek pontos feltárása, állapotfelmérése után az önkormányzat rendeletet alkot, amelyben meghatározza a védendõ épületeket, azok kezelési módját, illetve az önkormányzat és a jelenlegi használók, tulajdonosok jogait és kötelezettségeit. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek:

Polgármesteri Hivatal Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2004.

6.14.2. HELYI VÉDETTSÉGBE HELYEZETT ÉPÜLETEK KEZELÉSI TERVÉNEK ELKÉSZÍTÉSE A programpont célja, hogy a helyi védettségbe kerülõ épületek kezelési terve elkészüljön. A programpont végrehajtása során részletes tervek készülnek a helyi védettségbe vont épületekrõl, mûemlékekrõl. A részletes terveknek a következõket kell tartalmazniuk: Jelenlegi állapot (külsõ, belsõ, valamint a környezet). Jelenlegi hasznosítás. Felújítási ütemterv, költségkalkuláció. Hasznosítás, használat, esetleges kompenzációk. Programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2005. A programpont befejezésének határideje: 2008.

6.15 LEVEGÕ TISZTASÁG VÉDELEM

6.15.1 Pollenek okozta allergiás betegségek visszaszorítása A lakosság körében az utóbbi 10 évben egyre gyakoribb, erõs felsõlégúti tünetegyüttessel kezdõdõ allergiás megbetegedések elsõdleges okozói a nagy tömegû virágport termelõ gyomnövények. A programpont célja ezen önkormányzati kezdeményezésû megmozdulás segítése, illetve támogatása, tevékenységének hatásosabb kifejtése érdekében. Elképzelhetõ, hogy e kezdeményezés önálló lábakra állva, kiemelten közhasznú szervezetként még hatékonyabban kifejthetné tevékenységét. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek:

Polgármesteri Hivatal és intézményei Oktatási intézmények Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: folyamatos A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.16 EGYEBEK

6.16.1 Cselekvési program kidolgozása rendkívüli környezeti káresemény kialakulására Váratlan környezeti esemény, kár, a település területén bármikor bekövetkezhet. Itt nem kell egybõl a településen mûködõ fõbb ipari létesítményekre gondolni, hanem egészen váratlan szituációkról van szó, például egy áthaladó veszélyes árut szállító jármû balesete (üzemanyag szállítás). Mindenképpen szükséges az önkormányzat részérõl egy cselekvési terv (nem haváriaterv, ez annak csak alkotóeleme) kidolgozása, amely lehetõséget ad a nap bármely szakában az önkormányzathoz befutó riasztás, vagy lakossági jelzés utáni gyors és szakszerû intézkedéssorozat meghozatalára, megtételére. Természetesen az önkormányzat mûszaki eszközök nélkül a kárelhárítás fizikai részében nem tud részt venni. Ezért az említett önkormányzati cselekvési terv részletei elsõsorban értesítési lánc lefektetésében és bizonyos esetekben a település lakóinak megnyugtatásában, illetve „kezelésében” kell, hogy kibontakozzanak. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2003.

6.16.2 Környezettudatos településirányítás megvalósítása Bizonyos településméret fölött felmerülhet az igény arra, hogy a település polgármesteri hivatalában térinformatikai rendszer mûködjön. Szem elõtt kell tartani a településirányítás egyik fontos eszközévé váló térinformatikai rendszer környezetvédelmi alrendszerének kialakítását is. A térinformatikai rendszer környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevõ fejlesztése két fõ részre osztható. Az egyik a környezetvédelmi szakmai adatbázis megfogalmazása, a tárolni kívánt adatoktól a

késõbbiekben feltett, a környezetvédelmi alrendszer által megválaszolandó kérdésekig, stb. Ez elsõsorban környezetvédelmi mérnöki feladat. A másik rész a fizikai adatszerkezet definiálása, mely fõleg programozói, szervezõ mérnöki feladat. Ahhoz, hogy mûködése, mûködtetése hatékony legyen, szükséges a települési irányítási rendszer adatokkal való feltöltése. Az adatok azonban csak akkor használhatók döntéshozásra, ha azokat idõben változva szemlélheti a döntéshozó. Javasoljuk tehát, hogy elsõ lépésként kerüljön lefektetésre egy környezeti monitoring (levegõ szennyezettségi és forgalmi adatok, felszíni és felszín alatti vizek állapota) rendszer terve. A tervezést követõen lehet a megvalósítás formájáról, a finanszírozásról gondolkodni. A monitoring rendszer folyamatosan képet adna a település környezeti állapotáról, ezen belül a felszíni és felszín alatti vizek, a levegõtisztaság állapotáról. Ezen adatok egy része jelenleg is mérésre, illetve megállapításra kerül, csak szintetizálni kell azokat használható információvá. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: 2005.

6.16.3 Környezetvédelmi társadalmi szervezetek támogatása, együttmûködési hajlamuk javítása Az Önkormányzatok számára bizonyos feladatok végrehajtása feltehetõen túl nagy humán erõforrás igényt jelentene. Feltétlenül javasoljuk ebben a témában a civil szervezetek bevonását és évi rendszeres támogatását. A civil szervezetek, alapítványok számára elérhetõk olyan anyagi források, melyeket a települési önkormányzatok nem érhetnek el. A civil szervezeteknek viszont szükségük van egy folyamatosságot biztosító állandó segítségnyújtásra, melyet helyi szinten csak az önkormányzaton keresztül lehet elérni. A civil szervezetek szervezõdésükbõl adódóan könnyen szét is esnek, esetleg egy-egy aktívabb tag vezetése alatt tevékenykednek látványosan, majd elsorvadnak. E hullámzó teljesítményt és közremûködési, együttmûködési szándékot kell folyamatos kisegítõ támogatások (nem feltétlenül pénz) nyújtásával az Önkormányzatnak kiegyensúlyozottá tenni. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: folyamatos

A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.16.4 Környezetvédelmi szemléletû nevelés, -oktatás; megelõzés A programpont célja a környezetvédelmi, környezetgazdálkodási szempontok érvényesítésének elõkészítése. Szereplõk és feladataik a környezeti szemléletû oktatásban, nevelésben: Önkormányzat: Szerepe: a programpont szervezése, lebonyolítása. Feladata: a témáról szóló szórólapok, plakátok, kiadványok szerkesztése, a média folyamatos tájékoztatása, lakossági fórum(ok) szervezése, azokon részvétel, oktatóközpont létrehozása, támogatása, amennyiben nem hoz létre oktatóközpontot, akkor a rendezvények, akciók megszervezése is az önkormányzat feladata. Önkormányzati intézmények Szerepük: példamutatás, plakátok, szórólapok kihelyezésének helyszínei. Feladatuk: elsõként itt kerülhet bevezetésre a szelektív hulladékgyûjtési rendszer, így fontos szerepük van a tájékoztatásban és a példamutatásban. Tanárok: Szerepük, feladatuk: a gyermekek oktatása, szülõk folyamatos tájékoztatása, példamutatás, részvétel a rendezvények, akciók megszervezésében, programokon való részvétel. Civil szervezetek:

Szerepük, feladatuk:

akciók, rendezvények megszervezése, lebonyolítása, lakosság tájékoztatása, kapcsolattartás a lakossággal, önkormányzati feladatok átvállalása. A programpont elkezdésének ideje: folyamatos A programpont befejezésének határideje: folyamatos

6.16.5 A Települési Környezetvédelmi Program aktualizálása, felülvizsgálata évente A környezetvédelmi program aktualizálására, felülvizsgálatára elsõsorban két fõ ok kényszeríti a település önkormányzatát. Az egyik az állandóan változó jogszabályi környezet. Példának említjük, hogy Szabadbattyán Környezetvédelmi Programjának elkészítése évében vált hatályossá több környezetvédelmi jogszabály, például: Csatornabírságról szóló 204/2001. (X. 26.) korm. rendelet

hatályos: 2002-tõl

Felszíni vizek minõségének védelmérõl szóló 203/2001. (X. 26.) korm. rendelet hatályos: 2002-tõl Az ivóvíz minõségi követelményeirõl és az ellenõrzés rendjérõl szóló 201/2001. (X. 26.) korm. rendelet hatályos: 2002-tõl melyek lényegesek az egyes programpontok végrehajtását tekintve, illetve új programpontok megfogalmazására késztethetik a döntéshozókat. A jogszabályi környezet változása az európai integrációs folyamat következtében sok esetben felgyorsult. A következõ években kidolgozásra és elfogadásra kerülõ új Nemzeti Környezetvédelmi Program is adhat új feladatokat a település számára. A másik ok a felülvizsgálatra, hogy a rövidtávú programok teljesülése esetén, 3-4 év után fel kell mérni azok eredményességét és a szükséges következtetéseket le kell vonni. Az addig hosszú távú programok megvalósulása elõtérbe kerül, illetve egyes rövid távú programpontok teljesülése elõfeltétele egy, vagy több más programpontnak. Ezekre új költségvetést és megvalósítási tervet kell készíteni. A teljes környezetvédelmi program újrafogalmazása 6-8 év elteltével lehet szükséges. A programpont végrehajtásában résztvevõ szervezetek: Polgármesteri Hivatal Esetleg ezzel megbízott vállalkozás

A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2008.

7. FORRÁSMUNKÁK, ADATOKAT SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEK: Duna-Ipoly Nemzeti Park (szöveges tájékoztató) Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség Magyarország kistáj katasztere Magyar Á llami Földtani Intézet: Sárvíz Kistérség területének földtani térképei Stefanovits P. (1992): Talajtan. Mezõgazda Kiadó

8. A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJÁBAN ELÕ FORDULÓ FOGALMAK ÉS MAGYARÁZATAIK.

alap légszennyezettség: a vizsgált légszennyezõ forrás környezetében kialakult, más légszennyezõ források által okozott, jogszabályban meghatározott idõtartamra vonatkoztatott átlagos légszennyezettség, amelyhez a vizsgált légszennyezõ forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik; anyag: bármely kémiai elem és annak vegyületei, a radioaktív anyagok és a genetikailag módosított szervezetek kivételével; bûz: kellemetlen szagú légszennyezõ anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevõivel egyértelmûen nem jellemezhetõ; elérhetõ legjobb technika: a korszerû technikai színvonalnak, és a fenntartható fejlõdésnek megfelelõ módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások, környezetterhelések megelõzése és amennyiben az nem valósítható meg - csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetõleg mértékének megállapítása alapjául szolgál. Ennek értelmezésében: legjobb az, ami a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintû védelme érdekében; az elérhetõ technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetõvé teszi az érintett ipari ágazatokban történõ alkalmazását elfogadható mûszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és elõnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják-e vagy elõállítják-e és amennyiben az az üzemeltetõ számára ésszerû módon hozzáférhetõ; a technika fogalmába beleértendõ az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és mûködését megszüntetik, a környezet helyreállítását végzik. elhelyezés: olyan emberi tevékenység, amelynek célja anyagok lerakása, tárolása (deponálása, ürítése stb.) a földtani közeg felszínén vagy a közegben; elõvigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövõbeni károsodásának megelõzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés;

érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik; érintett: azon személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él, tevékenykedik; érzékenység: a felszín alatti víz, a földtani közeg kockázatos anyagokkal szembeni ellenálló képességét, illetve tûrõképességét jellemzõ természeti adottság. A területek érzékenységi besorolását a 33/2000. (III. 17.) Korm. rend. 2. számú melléklete tartalmazza; felszín alatti víz veszélyeztetése: emberi tevékenység vagy mulasztás, amely a felszín alatti vízbe történõ közvetlen vagy közvetett bevezetés, illetve a földtani közegbe való közvetlen bevezetés révén szennyezést okozhat; felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedõ víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel; fenntartható fejlõdés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megõrzi a jelen- és a jövõ nemzedékek számára, a természeti erõforrásokat takarékosan és célszerûen használja; ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminõség javítását és a sokféleség megõrzését; folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezetõ hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül; földtani közeg: a föld felszíne és felszín alatti rétegei (a talaj, a kõzetek, beleértve az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit); hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol jogszabályban meghatározott mértékû környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet; helyi környezetvédelmi ügy: minden olyan környezetvédelmi ügy, amelyben a környezet használata és a hatásterület nem terjed túl az érintett települési önkormányzat területén; hulladék ártalmatlanítás: a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztetõ, szennyezõ, károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitõl történõ elszigeteléssel vagy anyagi minõségének megváltoztatásával -, a 3. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával;

hulladék ártalmatlanítás: a hulladékolajok környezeti veszélyességének csökkentésére, továbbá kémiai, illetve biológiai lebontására használt kezelés. hulladék begyûjtés: a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történõ átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyûjtõ telephelyén, továbbá a begyûjtõhelyen (gyûjtõpontokon, hulladékgyûjtõ udvaron, tároló-, kezelõtelepen) és a további kezelés érdekében történõ összegyûjtés, válogatás a begyûjtõ telephelyén; hulladék égetés (eltüzelés): a hulladékolaj energiahordozóként történõ hasznosítása, a képzõdõ hõ felhasználásával. hulladék elõkezelés: a hulladék begyûjtését, tárolását, hasznosítását, illetõleg ártalmatlanítását elõsegítõ, azok biztonságát növelõ, a környezetterhelést csökkentõ tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár; hulladék forgalmazó: terméket, árut, szolgáltatást viszonteladónak, illetve felhasználónak, fogyasztónak átadó, értékesítõ, gazdálkodó szervezet hulladék gyûjtés: a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történõ elszállítás érdekében; hulladék hasznosítás: a hulladéknak vagy valamely összetevõjének a termelésben vagy a szolgáltatásban - a 4. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával - történõ felhasználása; hulladék kezelés: a hulladék veszélyeztetõ hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelõzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történõ visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelõlétesítmények utógondozását is; hulladék kezelés: mindazok a fizikai, kémiai, illetve biológiai folyamatok, amelyek alkalmazásával csökkenthetõ a hulladékolajok környezeti veszélyessége, továbbá elõ lehet segíteni hasznosításukat: regenerálásukat, illetve a hõ felhasználásával összekapcsolt égetésüket. hulladék regenerálás: bármelyik tevékenység, amellyel a hulladékolaj megtisztításával, különösen a benne lévõ szennyezõ anyagok, oxidációs termékek, adalékanyagok és bomlástermékeik eltávolításával alapolajat, majd belõle olajterméket állítanak elõ, hulladék szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is;

hulladék tárolás: a hulladéknak termelõje által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése; hulladék újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történõ ismételt felhasználása; a többször felhasználható, újra tölthetõ termék a forgási ciklusból történõ kilépésekor válik hulladékká; hulladék: bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytõl birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles; hulladékgazdálkodás: a hulladékkal összefüggõ tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelõzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenõrzését, a kezelõ berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a mûködés felhagyását követõ vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást; hulladékkezelõ: aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli; hulladékolaj: bármelyik, az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált ásványolaj alapú kenõolaj, illetve ipari olaj, továbbá a motorolajok, illetve sebességváltó-olajok, valamint a turbinaolajok és a hidraulikaolajok. igénybevételi határérték: a környezet vagy valamely eleme jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékû igénybevétele amely kizárja a környezetkárosítást; kármentesítés: mûszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység és intézkedés a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetõleg földtani közeg megismerése, illetõleg a szennyezettség, károsodás mértékének csökkentése, megszüntetése, továbbá utóellenõrzése érdekében a környezetvédelmi célok érvényesítésére, a köz érdekében; kibocsátás: emberi tevékenység hatására kockázatos anyag felszín alatti vízbe, illetõleg földtani közegbe kerülése; kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékû terhelése, amely kizárja a környezetkárosítást; kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi terület: a 2/1. számú melléklet szerint az "A" érzékenységi kategória c) és d), továbbá a "B" érzékenységi kategória b), c), továbbá a "B" érzékenységi kategória d) besorolású területei közül minden olyan terület, ahol a fõ rétegvízadó összlet teteje a felszíntõl számítva 50 m-nél kisebb mélységben van;

kockázat: az ökoszisztéma, illetõleg az emberi egészség romlásának, károsodásának várható mértéke és bekövetkezési valószínûsége; kockázatos anyag: minden olyan emberi tevékenységbõl származó anyag, amely a földtani közegbe, illetve a felszín alatti vízbe kerülve a környezetre, az emberi egészségre, a környezethasználatokra kockázatot jelent mérgezõ, rákkeltõ, teratogén, mutagén, szervezetben való felhalmozódása vagy egyéb kedvezõtlen hatása miatt. Ilyen anyagok különösen e rendelet 1. számú mellékletében szereplõ anyagok; környezet igénybevétele: a környezetben változás elõidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erõforráskénti használata;

környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete; környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetõleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység; környezeti elem: a föld, a levegõ, a víz, az élõvilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevõi; környezeti levegõ (a továbbiakban: levegõ): a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegõjének kivételével; környezet-igénybevettség: a környezetnek vagy elemének természeti erõforráskénti használata mértéke; környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be; környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékû változása; szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minõsége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetõleg, amely az élõvilágot kedvezõtlenül érinti; környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetõleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkezõ változás; környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése; környezetszennyezettség: a környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhetõ állapota;

környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe; környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelõzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelõzõ állapot helyreállítása. környezetvédelmi megelõzõ intézkedés: a tevékenység során, annak részeként megvalósított mûszaki, gazdasági, szervezési tevékenység, intézkedés - a kármentesítés kivételével -, amelynek célja a veszélyeztetés csökkentése azáltal, hogy kevesebb és kevésbé veszélyes kockázatos anyag keletkezzen, megelõzze, minimalizálja a keletkezõ kockázatos anyagok felszín alatti vízbe, földtani közegbe kerülését, a szennyezõdés terjedését; környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elõ;. közvetett bevezetés a felszín alatti vízbe: kockázatos anyag felszín alatti vízbe kerülése a földtani közegbõl azon átszivárogva; közvetlen bevezetés a felszín alatti vízbe: kockázatos anyag felszín alatti vízbe kerülése anélkül, hogy az a földtani közegen átszivárogna. Közvetlen bevezetésnek minõsül az is, ha a kockázatos anyag a felszín alatti vízszint, illetve nyomásszint változása miatt kerül közvetlenül a telített zónába; közvetlen bevezetés a földtani közegbe: kockázatos anyag földtani közegbe vagy annak felszínére való kerülése, elhelyezése, kivéve a levegõbõl történõ kiülepedést; leghatékonyabb megoldás: a környezeti, mûszaki és gazdasági körülmények között elérhetõ, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység; légszennyezettség (immisszió): a levegõben a levegõterhelés hatására kialakult légszennyezõ anyag koncentrációja, beleértve a légszennyezõ anyag adott idõtartam alatt felületekre történt kiülepedését; légszennyezõ anyag: a levegõ természetes minõségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag, amely természetes forrásból vagy az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a levegõbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, a környezetre, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat; levegõszennyezés (légszennyezés): légszennyezõ anyagnak a légszennyezõ anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékû levegõbe bocsátása;

levegõterhelés (emisszió): valamely anyag vagy energia levegõbe juttatása; levegõvédelmi követelmény: minden olyan, a levegõ terhelését, az azt okozó tevékenységet és létesítményt, valamint a légszennyezõt, továbbá a légszennyezettséget érintõ intézkedés, elõírás, tilalom, amely hatósági határozaton alapul, vagy amelyet jogszabály ír elõ; megelõzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhetõ legjobb technika alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától; mennyiségi kockázatfelmérés: egy adott szennyezett terület tényfeltárásra támaszkodó részletes vizsgálata a kármentesítési célállapot, illetve az (E) egyedi szennyezettségi és (D) kármentesítési szennyezettségi határérték meghatározására, amelynek eredménye egy kockázati hányados formájában kifejezett érték, amely a környezet elemeinek szennyezettségébõl, illetõleg a környezetre, az ökoszisztémára és az emberre elviselhetõ szintek arányából nyerhetõ; monitoring: a felszín alatti víz, földtani közeg mindenkori állapotának, terhelésének, szennyezésének (beleértve a szennyezõdésterjedést is) és igénybevételének megismerésére, illetõleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérõ-, megfigyelõ-, észlelõ- és ellenõrzõ hálózat az adatok mérésével, gyûjtésével, feldolgozásával, nyilvántartásával és értékelésével, szükség szerint más környezeti elemre is kiterjedõen; mûszaki védelem: a környezetvédelmi megelõzõ intézkedések közé tartozó mûszaki intézkedések összessége, amely az emberi tevékenységbõl származó kockázatos anyagok felszín alatti vízbe, földtani közegbe jutását megakadályozza vagy minimalizálja; szennyezés: felszín alatti víz, földtani közeg kedvezõtlen állapotához vezetõ kibocsátás, amely kockázatos az emberi egészségre, a vizek használatára, az engedélyezett környezethasználatokra, valamint kedvezõtlen az élõvilágra; szennyezettség: szennyezés hatására a felszín alatti vízben vagy a földtani közegben kialakuló kockázatos anyag koncentráció, amely jellemezhetõ szennyezettségi határértékekkel; szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének olyan - jogszabályban meghatározott - mértékû szennyezettsége, amelynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást vagy egészségkárosodást idézhet elõ;

szennyezõforrás: emberi tevékenység körülhatárolható helye, ahonnan egyszeri, folyamatos vagy szakaszos terhelés éri vagy érheti a felszín alatti vizet, illetõleg a földtani közeget. Lehet: pontszerû, foltszerû, diffúz, illetve tényleges és potenciális; talaj: a földtani közeg legfelsõ rétege, ami ásványi részecskékbõl, szerves anyagból, vízbõl, levegõbõl és élõ szervezetekbõl áll; települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetõleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû, azzal együtt kezelhetõ más hulladék; természeti erõforrás: a - mesterséges környezet kivételével - társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevõi; tevékenység: valamely létesítmény telepítése, használata, vagy mûvelet megvalósítása, folytatása, valamint meglévõ létesítmény vagy mûvelet felhagyása, bõvítése, illetve technikai és termékváltás, továbbá mindezek módosítása; veszélyes hulladék: a 2. számú mellékletben felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkezõ, illetve ilyen anyagokat vagy összetevõket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentõ hulladék; veszélyes mértékû rezgés: a szilárd testek olyan mértékû és minõségû ismétlõdõ rugalmas alakváltozása, amely meghaladja a megengedett rezgésterhelési (rezgésemissziós), illetõleg rezgés-kibocsátási (rezgésemissziós) határértéket. veszélyes mértékû zaj: a levegõnek az emberi környezetben észlelhetõ olyan mértékû és minõségû nyomásingadozása, amely meghaladja a megengedett zajterhelési (zajemissziós), illetõleg zajkibocsátási (zajemissziós) határértéket.