1. BEVEZETÉS
Munkánk bevezető részében képet kívánunk adni a települési környezetvédelmi programok törvény által előírt, valamint más okokból fakadó szükségességéről, hasznosításának módjáról, lehetőségeiről, tartalmáról és felépítéséről, valamint jelen dokumentum megszületésének előzményeiről.
1.1 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM TÖRVÉNY ÁLTAL ELŐÍRT SZÜKSÉGESSÉGE ÉS TARTALMA A települési környezetvédelmi programok elkészítését az 1995. évi LIII. törvény IV. fejezetében, a 46. § (1) bekezdés b) pontja írja elő.
A helyi önkormányzat fenti törvény által felsorolt környezetvédelmi kötelezettségei a következők: a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat; b) a Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervéveivel összhangban illetékességi területére önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselő-testülete (közgyűlése) hagy jóvá; c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz; d) együttműködik a környezetvédelmi feladatot önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel;
ellátó
egyéb
hatóságokkal,
más
e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot; f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elősegíti a környezeti állapot javítását. A települési környezetvédelmi program tartalmáról az 1995. évi LIII. törvény a következők szerint rendelkezik: A települési környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell: a) a települési környezet tisztasága,
b) a csapadékvíz-elvezetés, c) a kommunális szennyvízkezelés, -gyűjtés, -elvezetés, -tisztítás, d) kommunális hulladékkezelés, e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredetű zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem, f) a helyi közlekedésszervezés, g) az ivóvízellátás, h) az energiagazdálkodás, i) a zöldterület-gazdálkodás, j) a feltételezhető rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentésének településre vonatkozó feladatait és előírásait. A települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását, és a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja. A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a település rendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati rendelet megalkotásával - kell végrehajtani.
1.2 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM SZÜKSÉGESSÉGE MÁS SZEMPONTOK ALAPJÁN A törvény által előírt kötelezettségen túl a települési környezetvédelmi programnak a helyi közösség által létrehozott és elfogadott jellegén keresztül az országos hatáskörű Nemzeti Környezetvédelmi Programmal szemben a részletekkel aprólékosabban foglalkozva további társadalmi, azon belül gazdasági előnyei vannak. A környezet védelemének megoldásai, módszerei két csoportra oszthatók: megelőzés és kármentesítés. A megelőzés költségei hosszú éveken keresztül folyamatosan jelentkeznek kisebb-nagyobb mértékben. Ezzel ellentétben a kárelhárítás és -csökkentés általában igen komoly műszaki beavatkozások tervezésével és kivitelezésével jár együtt, melynek költségigénye néhány év alatt jelentkezik és jóval magasabb az esetleg elmaradt megelőző intézkedések hosszú éveken keresztül jelentkező költségigényénél.
Természetesen sokszor bíznak abban, hogy nem derül majd ki az esetleges környezetszennyezés, de a lakosság fokozódó érzékenysége, a civil szervezetek javuló felkészültsége egyre nehezebb helyzetbe hozhatja a rövidtávon gondolkodókat. A környezetvédelem első és legfontosabb feladata az emberi egészség védelme. Ezt alátámasztja a Magyar Köztársaság Alkotmányából származó két idézet: 18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. Tehát amikor környezetvédelemről beszélünk, akkor az emberi egészség és élet hangsúlyozottan hosszú távú védelme, esetenként egyénre bontható hatása a kérdés. A környezetvédelemre fordított pénzek gazdasági hasznát tehát a gyógyításra el nem költött összegek, a betegség miatti munkaidő kiesés elmaradásával így a társadalom nagyobb termelőképességével lehetne bizonyítani. Ez a szemlélet mindenképpen hosszú távú gondolkodást feltételez. A jelenleg leggyakrabban alkalmazott gazdasági években gondolkodás nem kedvez a környezetvédelem gazdasági hasznosságának kimutatásához. A Környezet Védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény preambulumában a következők szerint fogalmaz: „… a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását…”.
1.3 A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJÁNAK ELŐZMÉNYEI A Magyar Köztársaság Alkotmánya elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. A Környezet Védelmének általános szabályairól szóló törvény előírja a települési környezetvédelmi program elkészítését. A dokumentáció felépítése és a program jellege A települési környezetvédelmi programok törvény által előírt tartalmáról már korábban szóltunk. Természetesen a Kistérségre vonatkozó környezetvédelmi programban is követjük az előírásokat, ám nem pont abban a sorrendben és a Sárvíz Kistérség helyi adottságainak megfelelő súlyozással. Munkánk második és harmadik fejezetében áttekintjük a környezet jelenlegi állapotát, a környezetvédelem jelenlegi helyzetét a Kistérségben, külön választva a természetes és az épített települési környezet elemeit. Ezt követően a negyedik fejezetben meghatározzuk az elérni kívánt célokat. Az ötödik fejezet rövid, de igen fontos rész, amely az egyes célok, célcsoportok fontosságát határozza meg, ezáltal előre vetíti az egyes feladatok, programpontok prioritását is. A hatodik fejezet a célok eléréséhez szükséges rövid és hosszútávon megvalósítandó programokat részletezi. A rövid távú programok a lehetőségekhez mérten részletes kidolgozásra kerültek, közelítő költségvetéssel és a pénz előteremtéséhez szükséges források feltárásával, míg a hosszútávra szóló programpontok az elvi iránymutatáson kívül a végrehajtás fő lépéseit tartalmazzák. Minden programpont leírása tartalmazza a megvalósítás indoklását, a várt eredményt és a végrehajtás fő lépéseit, valamint a lehetséges, végrehajtással megbízható szervezetet. A programpontokat csoportosítva tárgyaljuk, így az egyes környezeti elemek védelme, valamint a településsel, az épített, lakott környezettel összefüggő környezetvédelmi feladatok e szerint kerültek leírásra. Ebben a csoportosításban elkerülhetetlen az átfedés az egyes fő csoportok között. Példának említjük, hogy a felszín alatti közeg védelménél leírt egyes programpontok az egészséges ivóvízellátás megteremtésénél, megtartásánál is programpontként jelentkezhetnek. A munkánkban felhasznált, helyenként hivatkozott dokumentációk, kiadványok felsorolását a melléklet tartalmazza.
2. A TERMÉSZETES KÖRNYEZET BEMUTATÁSA Jelen fejezet a természetes környezeti elemek állapotával foglalkozik. Csoportosításunkkal megpróbáltuk a klasszikus felosztást követni, de egyúttal igyekeztük az egyes elemek fontosságát is hangsúlyozni. A következő területeket tartottuk fontosnak: •
A település elhelyezkedése
•
Geológiai adottságok
•
Földtani és talajtani adottságok
•
Felszíni és felszín alatti vizek állapota
•
A Kistérség levegője
•
Meteorológiai jellemzés
•
Botanikai jellemzés
•
Zoológiai jellemzés
2.1 A KISTÉRSÉG BEMUTATÁSA, A KISTÉRSÉG LÉTREJÖTTE A „Sárvíz Kistérség” Fejér megye közepén, a Mezőföld nyolc községe: Aba, Csősz, Káloz, Kisláng, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya és Tác szövetségével jött létre. Spontán módon, a települések által önállóan szervezett, nem statisztikailag kialakított térség. A kialakult egyenrangú kapcsolatrendszer a térség minden falujának biztosítja a garanciát arra, hogy a közös döntésekben mindenki szava egyformán számítson; ne alakuljon ki az egyoldalú centrum - periféria viszony. A közös terheket mindenki arányosan viseli. Tehát a Sárvíz – menti településeken nem egyedi akciókra irányul a kistérség szervezése, hanem a helyi autonóm közösségekből kiinduló spontán önszerveződéseknek a támogatására. Ez a konszolidálódott együttműködési rendszer képezi alapját a meghonosodott térségi gondolkodásnak, ami realitást ad olyan átfogó programok végrehajthatóságának, mint a Tájvédelmi Körzet fejlesztése. A KSH besorolás szerinti kistérségek közül többre is kiterjed a Sárvíz Kistérség területe:
3703 Enyingi kistérség:
Káloz, Kisláng
3706 Sárbogárdi kistérség:
Sárkeresztúr, Sárszentágota
3707 Székesfehérvár kistérség: Aba, Csősz, Soponya, Tác Néhány jellemző mutató: Település
Terület (km2)
Lakónépesség 1997. év Népsűrűség fő/km2 végén
Aba
88,05
4142
47,04
Csősz
17,11
1057
61,78
Káloz
47,79
2494
52,19
Kisláng
53,06
2554
48,13
Sárkeresztúr
46,75
2309
49,39
Sárszentágota
45,5
1382
30,37
Soponya
49,69
1524
30,67
Tác
46,69
1524
32,64
Összesen
394,91
18247
46,21
2.2 A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG ELHELYEZKEDÉSE A kistérség területi elhelyezkedése a megyén belül kiváló, mivel közvetlenül kapcsolódik Székesfehérvárhoz így az elérési idő 30 percen belüli. A kistérség elhelyezkedése turisztikai szempontból is jónak mondható, mivel közvetlenül kapcsolódik a Velencei tó- Vértes kiemelt térséghez, amelynek ökológiai, öko-turisztikai potenciálja egyre növekvő mértékben hasznosul. A területen a 63-as számú országos főút halad át, ami biztosítja a jó elérhetőséget, ugyanakkor a forgalom zavaró hatása nem érvényesül a térség védett értékű területein. Szintén a kedvező közlekedési adottság, hogy a térség az M7-esről közvetlenül elérhető és fogadó település (Tác) egyben a kistérség egyik kiemelkedő kulturális értékének bemutató helye (Gorsium)
2.3 TÉRSÉGI ÖSSZEFÜGGÉSEK, JELLEMZŐK A kistáji besorolás 1
Ha a kistérséghez tartozó településeket Magyarország kistájainak rendszere szerint nézzük, akkor látható, hogy az Alföld nagytáj, Mezőföld középtáj, Duna-Sárvíz köze és Nyugat-Mezőföld kistájcsoport Sárvíz-völgykistáj és ökológiai fáciescsoport körzetébe tartoznak. Ez utóbbi besorolás is egyértelműen jelzi a természeti és ökológiai egységet, amely jellemzi a kistérségnek a tájvédelmi körzetbe tartozó területeit. A Tájvédelmi Körzet területe a Móri árkon keresztül a Bársonyos és az Által-ér völgy kistájakhoz kapcsolódik, míg a Gánti és Zámolyi medencék irányában kapcsolatba kerül a kistájakkal. Ezen kistájak közül a Bársonyos és az Által-ér völgy országos jelentőségű ökológiai zöldfolyosó besorolású és az ugyancsak ilyen jelleggel bíró Zámolyi medence a Velencei-tavi (Dinnyési fertő) közvetítésével összefüggő ökológiai rendszert képez. A Nyugati Gerecse és az Etyeki dombság regionális jelentőségű ökológiai zöldfolyosó értékűek. A két rendszer közötti kapcsolatot a Lovasberényi-hát kistáj biztosítja.
2.3 A TÉRSÉG GEOLÓGIÁJA, GEOMORFOLÓGIÁJA A Mezőföld erősen feldarabolt pannon tábla rög, amelyet többnyire lösz borít. Területén idegen elem a Velenceihegység, - a Variszkuszi hegységrendszer maradványa. A pannon időszakban nagy vastagságú tengeri üledék (homokos, agyagos, márgás) rakódott le, majd a tenger visszahúzódásával került szárazra. A tábla a pleisztocén- és a pliocén kor végén emelkedett ki környezetéből. A kiemelkedéssel párhuzamosan megkezdődött az egységes mezőföldi tábla ÉÉNY-DDK irányú feltagolódása és kismértékű megemelkedése.
A Mezőföld döntően közel sík platóját a térszínbe beékelődött patakmedrek keresztezik. Ezek a vonulatok ÉNY-DK irányultságúak. Kialakulásukra a legnagyobb hatást az egységes tábla feldarabolódása tette. A vízmozgás alárendelt szerepet tölt be a geomorfológiai kép kialakításában. A legnagyobb völgy, a Sárvíz-völgye eróziós-akkumulációs úton képződött, így a felszíni formák kialakulása is ezekhez kötődik. A domborzati képet a magasárterek futóhomok formái és a teraszt borító löszök eróziós-deráziós formakincse színezi.
2.4. A TÉRSÉG TALAJTANI ADOTTSÁGAI A Mezőföldön, a pleisztocénben lerakódott folyóvízi homok és lösz keverékén a növénytakaró kialakulásával párhuzamosan a talajfejlődés is gyorsan megindult. Ma a területet csernozjom jellegű erdőtalajok és Ramann-féle barnaerdő talaj borítja. Ezeket a rendkívül jó minőségű talajokat már régóta szántóföldi művelés alá vonták. A vízfolyások mentén fordulnak elő a különböző réti-, öntésréti talajok. A holocén kori ártéri anyagokkal fedett alsóés középpleisztocén hordalékkúp felszínrészeket, futóhomokkal fedett magasárteret, és 3-8 méter vastag homokos lösszel fedett teraszfelszíneket egyaránt megtalálhatunk. Ezek feküjét a felszín alatt 15-20 méterrel elhelyezkedő pannóniai üledékek adják. A magasabb fekvésű, talajvízhatástól mentes löszterületeken réti és mészlepedékes csernozjom talajok képződtek.
Talaj A vizsgálati terület az Alföld nagytáj része, és magán is viseli az alföldekre jellemző talajképződés jegyeit. A tájban egyrészt a folyó-, álló- és talajvíz hatása érvényesül. Jelentős szerepet játszhat a talaj sótartalma, a magasan fekvő, löszös hátakon pedig a klíma és a növényzet hatása dominál. A kialakuló talajtípusok ennek megfelelően a csernozjom, a réti, a szikes és az öntéstalajok főtípusaiba sorolnak be. A Sárvíz, valamint a vele párhuzamos kisebb vízfolyások völgyei nemcsak a domborzatot tagolták, hanem a kialakult széles völgyekben a vízhatású talajok kialakulásának feltételeit is megteremtették. A Sárvíz első teraszát a fiatal folyóvízi képződmények uralják, az ártéren pedig humuszos- és többrétegű öntéstalajok kialakulása zajlott le. Az uralkodó folyamat a periodikus elöntés volt, ami öntésanyagával rendszeresen átfedte, áthalmozta a kialakuló talajokat. A huzamosabb ideig árvízmentes területeken nyugodtabb talajképződés zajlott. Az elöntések hatásától mentesülve határozott, humuszos szint(ek) kialakulására nyílt lehetőség. A magasan fekvő talajvíz következtében azonban részben a mállás gyorsult fel (agyagosodás), részben a reduktív bélyegek tartósan megmaradtak a talajban. Az öntések
(1) 1 A Magyarország kistájainak katasztere című (MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest 1990) munka alapján
peremein ezért réti öntés (öntés réti) talaj átmenettel típusos, karbonátos réti talajok alakultak ki. Ezeken a talajokon üde láprétek, legelők találhatók. A kaszálók általában savanyúfüves szénát adnak, mert a talajvíz hatása – valamint az időszakos elöntések és felületi vízállások miatt – a nitrogén feltáródása lassú, a tápanyag-szolgáltatás ezáltal tartósan gátolt. Elsősorban a vízfolyást kísérve, az egykori holtágakban, lefolyástalan mélyedésekben a talajvízszint szinte egész évben a felszín közelében van, A tartósan reduktív körülmények hatására a gyékényes, sásos, zsombékos vegetáció nem bomlik el, a humifikálódás, a szerves anyag átalakulása lassú. A folyamat a szerves anyag felhalmozódását eredményezi. Így 7 % szervesanyag-tartalmat meghaladó lápos réti talajok keletkeztek. Ilyen talajokkal Káloz és Sárszentágota között, a sárszentágotai réti talajok nyugati peremén találkozunk. Foltokban, tartós vízállású helyeken már tőzegképződés is zajlik, és láptalajok – a láposodás kiindulási anyagának megfelelően síkláp (rétláp) talajok alakultak ki. Ezek tőzegkészlete nem túl jelentős, a tőzeges szint vastagsága sekély, bár ez utóbbi tényt nagy részben az ember tevékenysége, a bolygatás, a lecsapolási próbálkozások, a szántóföldi használat erőltetése nagymértékben elősegítette. Sárkeresztúrtól délre a lápos réti talajokat övező löszös üledéken újra réti talajok képződtek. A keleti és nyugati peremek, a második folyóterasz illetve a mezőföldi löszhátak alatt a talajvízszint már 2-4 m mélységben, esetleg annál is mélyebben mozog. A talajképződésre gyakorolt hatását elveszti, megszűnnek az időszakos vagy tartós reduktív viszonyok, a vasmozgás. A Sárvíz völgyét nyugaton a Kálóz-Igari löszhátak, keleten pedig a Közép-Mezőföld kistáj löszterasza határolja. Ennek megfelelően a táj nyugati részén, a lösszel fedett területeken mészlepedékes csernozjomok az uralkodók, a lösszel kevert pannon üledékeken pedig réti csernozjomok képződtek. A Tác-Csősz-Soponya-Káloz vonaltól nyugatra, valamint a Sárkeresztúr-Sárszentágota vonaltól keletre, a magasabb térszíneken, az alföldi száraz területekre (és a Mezőföld java részére) jellemző mezőségi talajképződés zajlott. A kialakult mészlepedékes csernozjomok azonban a domborzat hullámossága, a vályog fizikai féleség, valamint a kizárólagos szántóföldi használat következében a tetőkön, a lejtőoldalakban (különösen az inflexiós sávban) erodálódtak, és az egykoron 1-1,5 m mély csernozjom szelvények közül sok már csak a 10-40 cm termőrétegű humuszkarbonátok, vagy még rosszabb esetben a 10 cm alatti humuszos szintű földes kopárok közé sorolható be. A megmaradt
csernozjomok
közvetlen
genetikai
rokonságot
mutatnak
a
Mezőföld
középtáj
jellegzetes
talajképződményeivel. A szabályos talajkaténát, vagyis az alföldi területekre jellemző, vízjárta területekből a löszös hátakig emelkedő talajsort (láptalajok, öntéstalajok, réti talajok, csernozjomok) szikes bélyegek színesítik. A szikesedés szintén az alföldi területek jellegzetes talajképződési folyamata, bár inkább a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra jellemző. Mégis, a Sárvíz völgyét kísérve a talajvíz sótartalma megemelkedhet, és szolonyec talajok képződést indítja meg. Az átmenetet a réti szolonyec talajok képviselik, de típusos szolonyec talajok is előfordulnak, elsősorban a sárkeresztúri és sárszentágotai szikes tavak mentén. Nehéz rekonstruálni, hogy a talajok eredendően szikesek-e, vagy másodlagos szikesedés zajlott. Előbbire a szabályos szolonyec szelvény megléte, a felszíni sókiválások, valamint a vegetációtípus utal, utóbbit a csapadékosabb időszakok, valamint árvizek, belvizek esetén a mélyebb szintekbe könnyedén mosódó, és
ott tartósan megmaradó, tehát kimosódó só erősíti. A vegetáció mindenesetre viszonylag gyorsan és könnyedén változik, szikes és lápréti jelzőnövények a talaj sótartalmától függően egymástól veszik el a domináns szerepet. Ez utóbbi pontos megfigyelésére az ökofolyosó gondozásával egyidőben kialakítandó talajtani, biológiai és vízmonitoring pontos adatokat fog szolgáltatni. Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a területen ÉNy-DK irányban, a folyóvölgyben öntés és réti talajképződés zajlott, a kistérségben uralkodó talajképző tényező a felszíni és talajvíz. A lefolyástalan, tartós vízállású területeken kis lápszemek alakultak ki gyenge tőzegesedéssel. A szikesedés a réti talajok körét érintheti, de a mélyben szikes szolonyeces réti talajok mellett réti szolonyec talajokat, szikes tavakat is találunk. A magasabb teraszon, illetve a Mezőföldhöz csatlakozó magas térszíneken mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, K és NY felé kifelé haladva a völgyből ezeket a talajokat tárhatjuk fel. Kiváló termőképességük miatt a csernozjomok kivétel nélkül intenzív szántóföldi használat alatt állnak, a nem megfelelő művelés pedig sok helyen felgyorsította a talajkopást, ami komoly természet- és környezetvédelmi, valamint gazdálkodási problémája a kistérségnek. Az emberi tájalakító tevékenysége sok területre rányomta bélyegét. Így a nem megfelelő táj- és talajhasználat, valamint öntözés következtében másodlagosan kialakult szikes foltok is tarkítják a talajtakaró képét.
Talaj, talajvíz szennyezések Az alábbiakban bemutatjuk a Sárvíz kistérség jellemző talajainak alapvető tulajdonságait valamint bemutatjuk a vizsgált terület talajainak sérülékenységét. Csernozjom talajok Mészlepedékes csernozjom A csernozjom talaj főtípusba tartozik, elnevezését a szelvényben általában 30-70 cm között jelentkező mészlepedékről kapta, mely a talajmorzsákat vékony, penészhez hasonló hártya alakban vonja be. A lepedékes réteg - különösen szárazon - világos színű, szürkés árnyalatú, és igen könnyen esik szét szerkezeti elemeire. A mészlepedék a kilúgzás, vagyis a szénsavas mész kioldódásának és a lepedékképződés, vagyis szénsavas mész talajoldatokból való kicsapódásának következménye. A szántott réteg általában leromlott szerkezetű, hosszas művelés hatására elporosodott, és az alján tömődöttebb réteg jön létre. Kémhatása semleges vagy gyengén lúgos, humusztartalma 3-4%. Az alatta következő szint (A-szint) szerkezete kitűnően morzsás, humusztartalma azonos a szántott rétegével. A csernozjom B-szintben a szervesanyagtartalom fokozatosan csökken, ezzel párhuzamosan nő a szénsavas mésztartalom. Vízgazdálkodása igen jó, mert az elporosodott szántott réteg és a tömődött barázdafenék kivételével minden szintjének kiváló a vízáteresztése és víztároló képessége. Tápanyag-gazdálkodása szintén jó, a kedvező nitrogénellátottság, foszfátfeltáródás és káliumszolgáltató képesség hatására.
Sérülékenység A csernozjom talajok – bár eredetileg kiváló puffer képességű, jó szerkezetű talajok – igen érzékenyek az erózióval és a deflációval szemben. Különösen szántóföldi területeken fordulhat elő a talaj túlzott művelése következtében fellépő szerkezetszétesés, porosodás, ami az erózió veszélyét felgyorsítja. A vályog fizikai féleség – ami a terület csernozjom talajait jellemzi – különösen gyorsan reagál a víz általi pusztításra, és a szél is könnyen megmozgatja. Mivel a terület nem teljesen sík, kis szintkülönbség mellett is megindul a víz általi talajszállítás, a dombtetőkön és a sík területeken pedig a defláció. A folyamat kettős veszélyt rejt magában: egyrészt az értékes csernozjom talajok pusztulnak el – itt jegyezzük meg, hogy a talajképződés több száz, sőt több ezer (!) évig tartó folyamat -, másrészt a lehordódó talajanyag leülepedése, a kolluviumképződés veszélyeztetheti a mélyebb terület talajainak ökológiáját, például a szilárd formában mozgó foszfor (műtrágyák!) felhalmozódásával, az esetleges szennyeződések másodlagos felhalmozódásával. A nem megfelelő, túlintenzifikált szántóföldi művelés a talaj tömörödését is előidézheti, és felléphet az ún. eketalpbetegség. A tömörödött rétegek károsan befolyásolhatják az amúgy jó vízgazdálkodású talajok vízáteresztését. Védekezési lehetőségek Az erózió és a defláció elleni legegyszerűbb védekezés a megfelelő vetésforgó alkalmazása, a talajfelszín takarása, a lejtőirányra merőleges művelés, esetenként a minimálisra csökkentett, illetve összevont menetekben végzett gépi munka. A defláció ellen talajtakarással, a mezővédő erdő- és cserjesávok újratelepítésével lehet védekezni. Ez utóbbi mindjárt közvetlen bekapcsolódást jelent a kialakítandó ökofolyosókba is. Fontos a táblaméretek újragondolása, a talajés domborzati adottságokhoz alkalmazkodó táblaméret-kialakítás. A gépi munka ésszerű elvégzése a szerkezetszétesés, és a tömörödés ellen is védelmet nyújt. Ajánlott talajtani szaktanácsadás kikérése. Réti csernozjom talajok A csernozjom talaj főtípusba tartozik, kialakulására jellemző, hogy a csernozjom jellegű humuszfelhalmozódást gyenge vízhatás kíséri. A vízhatás jelei, a vasszeplők és a rozsdás foltok, részben a B-szintben, részben a talajképző kőzetben jelentkeznek. A szerves anyag szelvényen belüli eloszlása a felszíni 4%-os értékről hirtelen csökken és ez az éles határ rendszerint egybeesik a szénsavas mész megjelenésének helyével is. E talajtípus alatt a talajvíz általában 4 m körüli mélységben vagy feljebb található. Az egyes szintek vízáteresztése jó, és víztartó képességük is megfelelő. Tápanyag-szolgáltató képessége a kedvező nitrogén-, foszfor- és káliumellátás miatt jó. Sérülékenység A réti csernozjomok az átmeneti zóna talajai. Így egyrészt a fent említett eróziós károk, másrészt a másodlagos szikesedés (szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben) veszélyezteti őket.
Védekezési lehetőségek A csernozjom talajoknál felsorolt egyszerű erózióvédelmi eljárások mellett indokolt az öntözés időpontjának, az öntözővíz adagjának gondos tervezése, valamint az öntözővíz minőségének folyamatos ellenőrzése. Réti szolonyec talajok Sérülékenység A réti szolonyecek jellegzetes szikes élőhelyek. Amennyiben szántóföldi művelésbe vonják őket, a kár kettős: a szikesedés miatt a termesztés nem eredményes, másrészt az értékes szikes élőhely megszűnik. Ezért ajánlott a területek legelőként és/vagy kaszálóként való használata, indokolt esetben természetvédelmi oltalom alá helyezése. Az ökofolyosóba bekapcsolandó talajok közé tartoznak. Védekezési lehetőségek Amennyiben szükséges, művelési ág váltás javasolt a fenti irányelveknek megfelelően. A legeltetés és kaszálás természetvédelmi szempontoknak megfelelően kerülhet tervezésre. Megjegyzés: a fenti irányelveket érdemes áttekinteni a szolonyeces réti talajok esetében is. Réti talaj Öntés réti talaj E típusba mind a réti folyamat, mind a talajok öntésjellegének nyomai fellelhetők. A réti talajokra jellemző humuszképződés, valamint az öntésterületek hordalékanyagának rétegzettsége és kialakulatlansága egymás mellett jelenik meg. A szelvények humuszos szintje jól kivehető, általában 30-40 cm vastag és 2-3 % szerves anyagot tartalmaz, amely elmarad a többi réti talajtípusétól. Ugyanúgy kevésbé kialakult az öntés réti talajok szerkezete is, legtöbbször csak gyengén szemcsés. Hiányoznak az erőteljes dinamikát mutató (2-3 mm-nél nagyobb) vasborsók és mészgöbecsek is. A talajképző kőzetül szolgáló öntés rétegzettsége azonban fennmaradt, a homokos, az iszapos és az agyagos rétegek az üledékképződés változó viszonyait képezik. A vasmozgás és a kalcium dinamika kismértékű, ezért a talajszelvényben csak apró rozsdafoltok, mészerek fordulnak elő. Kémhatásukat és savanyúsági viszonyaikat elsősorban az öntés jellege szabja meg. Területük az ártér magasabban fekvő részeire terjed ki, amely az állandó vagy az időszakos vízborítástól mentesülve lehetőséget ad a folyamatos talajképződésre. A megtelepedő állandó növénytakaró alatt elsősorban a humuszosodás indul meg, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek a réti talajok képződését határozzák meg. Vízgazdálkodásuk általában kedvező, és ha a talajvíz nincs túl közel a felszínhez, a tavaszi túl nedves időszak sem tart túl soká. A nyári időszakot a talajvíz a növények számára hasznosan befolyásolja. Tápanyag ellátásuk kedvező, de a kisebb szervesanyag-tartalom és a talajok lassú tavaszi felmelegedése
következtében a nitrogénfeltáródás, valamint a nitrogénszolgáltató képességük gyenge. Agyagosabb változatokon káliummegkötés léphet fel. Sérülékenység A réti talajok a legtöbb esetben – különösen lösz, iszap, agyag alapkőzetek esetén – erősen agyagos talajok. A nagy agyagtartalom miatt a talajok nehezen művelhetőek, tömörödésre, vízkáros helyzetekre (magas talajvíz, belvíz) hajlamosak. Ezért szántóföldi művelésre ritkán alkalmasak, inkább legeltetéssel, kaszálással érdemes hasznosítani őket. Így értékes növénytársulásaik megmaradhatnak, az ökofolyosóba való kapcsolás közvetlenül megoldható. Védekezési lehetőségek Amennyiben az ökofolyosóba való kapcsolás, vagy a természeti értékek indokolják, művelési ág váltás javasolt a szántóterületeken. A legeltetés és/vagy kaszálás esetében a természetvédelmi szempontoknak kell prioritást biztosítani. Szántóként hasznosítva javasolt a 3-5 évente végzett középmély- vagy mélylazítás, a körültekintő tápanyag-utánpótlás, zöldtrágyák, szerves trágyák, komposztok használata. Talajjavító anyagok (alginit, zeolit, stb.) használata esetében talajtani szaktanácsadást javaslunk. Lápos réti talaj A réti talajok főtípusába soroljuk, képződésében mind a láposodási, mind a rétiesedési folyamat szerepet játszik. Vízgazdálkodására a túlzott nedvesség jellemző, ennek hatása alatt alakul tápanyag-gazdálkodása is. A szervesanyag formában kötött nitrogén nehezen válik a növények számára felvehetővé, és a foszfortartalom nagy része is nehezen oldható formában van jelen. Sérülékenység Potenciálisan értékes természeti területek, az ökofolyosó részeit adják. A szántóföldi művelés veszélyezteti őket. Védekezési lehetőségek Szántók esetében feltétlenül javasolható a művelési ág megváltoztatása, kaszálóként, legelőként szabályozottan hasznosíthatók. Réti öntéstalajok Sérülékenység Szántóföldi művelésre általában nem alkalmas talajok. Mivel a folyóvölgyet és a vizes élőhelyeket kísérik, ökofolyosóba való bekapcsolásuk elengedhetetlen. Védekezési lehetőségek
Az eredeti vegetáció visszatelepítése/visszaállítása indokolt (bokorfüzesek, ártéri ligeterdők). Magasabb területekről történő ráhordódás veszélyes lehet, különösen szennyezett, vagy intenzív szántókról leerodálódó talajanyag esetén. Ilyenkor a talajvédelmi kérdéseket mindkét területet összekapcsolva kell kezelni. Síkláp talajok Sérülékenység Értékes, és egyben igen sérülékeny talajok. Vizes élőhelyként ex lege oltalmat kell évezniük. A természetes állapot gondozásán kívül semmilyen egyéb hasznosítás nem javasolt. Az ökofolyosó központi részeit adják, kiemelten védendő zónába tartoznak. Védekezési lehetőségek Amennyiben indokolt, művelési ág váltást kell végezni, természeteshez közeli állapotú területek esetében természetvédelmi tervezés és gondozás szükséges. A ráhordódás veszélye – az előző talajtípushoz hasonlóan – fennáll.
A veszélyeztetett talajok köre A terület veszélyeztetett talajai tehát a síklápok (fokozattan veszélyeztetett talajok), a szolonyec és réti talajok (veszélyeztetett talajok), és nem az ökofolyosó részeként, de a talajtípus megóvását, valamint a többi talajra gyakorolt hatását tekintve a csernozjom talajok. Kevésbé érzékenyek az átmeneti zóna talajai (csernozjom réti, réti csernozjom, szolonyeces réti talajok), de a pufferzónában való szerepük jelentős. A Környezetvédelmi Minisztérium felmérése szerint több tízezer szennyező-forrás, illetve szennyezett terület található az országban, a lista azonban naponta bővül. A szennyezések felmérése 1996-ban kezdődött meg, és várhatóan 2002 végére fejeződik be. A károk felszámolásához évtizedekre lesz szükség, a költségek pedig mai áron várhatóan meghaladják az ezermilliárd forintot. A szennyező-források döntő része hulladéklerakó, szerves trágyatároló, bányászati és ipari depónia. A szennyezések 63 százaléka esetében a tulajdonos ismeretlen. Az elmúlt évtizedben elsősorban az olajszőkítés után hátrahagyott veszélyes anyagok telephelyei, illetve az illegális hulladéklerakók gyarapították a listát. A közlekedési útvonalak mentén szintén jelentős helyi szennyezésekkel kell számolni. A mezőgazdasági létesítmények területén tipikusan növényvédő-szerek illetve műtrágyák talajba kerülése okozhat szennyezést. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség tájékoztatása alapján a felügyelőségnek a kistérség településein nincs tudomása talaj-, illetve talajvízszennyezésről. Ugyanakkor, a 33/2000. számú Kormányrendelet alapján kötelező, a felszín alatti víz és földtani közeg veszélyeztetésével kapcsolatos adatszolgáltatások feldolgozása a felügyelőségen még nem kezdődött el.
Az Országos Környezeti Kármentesítési Program részeként készült a Környezetfejlesztési Intézet (mely 2001 nyarán megszűnt, jogutódja a Környezetgazdálkodási Intézet) kezelésében lévő KÁRINFÓ központi adatbázisában korábbi bejelentések alapján meghatározott potenciálisan illetve feltártan szennyezett területek szerepelnek. Az adatbázis mindegyik kistérségi település területére vonatkozólag tartalmaz potenciálisan szennyezett területet. Az adatbázis meglehetősen hiányos és az egyes területekre vonatkozó információk alapján még a szennyezés megléte sem bizonyított sok esetben. Azonban az is valószínűsíthető, hogy a listán szereplőknél jóval több területen található a Kistérségben (és országosan) potenciális és létező talaj- illetve talajvízszennyezés. A KÁRINFÓ-ban minden kistérségi településre vonatkozólag van bejegyzett potenciális szennyezőforrás illetve szennyezett terület. Ezek többsége a volt vagy még működő TSz telepek, majorok területeire vonatkozik, de szerepelnek a felhagyott települési hulladék lerakók, egyes magánüzemek, valamint teljes települések is a csatornázatlanság okán. A kistérségben ismereteink szerint talaj- és talajvízvizsgálatra kiterjedő környezeti kárfelmérés még sehol nem történt, ezért az esetleges szennyezések meglétéről és kiterjedésükről nem áll rendelkezésre információ. Mindazonáltal, a jelen felmérés részeként végzett területbejárások során tapasztaltak alapján is valószínűsíthető, hogy a Kistérségben számos területen lehet talaj illetve talajvízszennyezéssel számolni.
2.5. A TÉRSÉG HIDROLÓGIÁJA
Felszíni vizek A Mezőföld területén állandó vagy időszakos vízfolyás kevés található. A jelentősebb vízfolyások a Benta-, Szent László-patak, a Váli-, a Cikolai-, a Császár-víz, a Gaja-patak, a mára kanalizált Dinnyés-Kajtor- és Nádor csatorna, valamint a megye nyugati oldalán végig futó Cinca-Csíkgát-patak. A vízfolyások befogadója vagy közvetlenül a Duna, vagy a Nádor-csatornán keresztül a Sió. A Császár-víz a Vértes déli és a Velencei-hegység északi területeinek vizeit szállítja a Velencei-tóba. A Gaja-patakon keresztül folyik le a Keleti-Bakony csapadéka a Sárvíz-völgyébe. A Dinnyés-Kajtor csatorna a Velencei-tó és a Sárosd-Seregélyes térségi löszterület vizeit vezeti a Sárvíz-völgyébe Sárkeresztúrnál. Az Ős-Sárvíz meglehetősen fiatal, pleisztocén végi folyó. Vízrajzi képe azonban természetes állapotban, a történelmi korban is folytonosan változott. Korunkban főleg a peremsüllyedékek organogén és mineralogén fel- és kitöltődési folyamata jelentett fontosabb befolyásoló tényezőt a vízfolyások útvonalának módosulásában.
A gazdasági okok - zömmel a múlt század eleje óta véghez vitt szabályozási munkák - következtében a vízfolyás egyre inkább műcsatorna jelleget öltött. Ez több vízfolyáson is kiütközik, de leginkább a Sárvíz rendszerének természetes állapota változott meg. A régi Sárvíz szétterülő vizeit két csatorna vezeti le Ősitől kezdve. Az egyik, a völgy keleti oldalán, a Péti-víz folytatásában a Nádor-csatorna, a másik, a völgy nyugati oldalán, a Séd folytatásában kiépülő Malom-csatorna.
Felszíni vizek minősége A Kistérség felszíni vizei alapvetően a Sárvíz völgy vízrendszeréhez tartoznak. A nyugati területekről (Kisláng) közvetlenül a Sióba is folyik felszíni víz. A jelentős vízfolyások közé tartoznak a Séd vízét vezető Nádor (Sárvíz) és Malom-csatornák, illetve a Dinnyés-Kajtori csatorna, amely a Velencei-tó levezetője. A Dinnyés-Kajtori csatorna Sárkeresztúrnál éri el a Sárvíz-csatornát. A sárvízi vízfolyások a Sióba torkollva végső soron a Dunába érkeznek. A fő folyó vizekbe számos kisebb vízfolyás torkollik. A területen viszonylag sok állóvíz található, melyek egy része természetes tó, de számos mesterséges tározó és halastó is található. A területen gyakoriak a kisebb-nagyobb lefolyástalan, lápos részek. Az 1770-es évektől elkezdődött vízrendezési munkákkal a folyókat szabályozták, a mocsarak nagy részét lecsapolták, vízelvezető csatornákat építettek ki. E munkák célja volt, hogy a völgyekben hasznosítható területeket nyerjenek, de a vízfolyások nagy része csatorna jellegűvé vált. Az Ős-Sárvíz a közlekedés és a mezőgazdasági művelés szempontjából nem használható mocsárvilág volt, amelynek a végleges szabályozása 1821 és 1926 között ment végbe. A felszíni vizek minőségéről kevés információ áll rendelkezésre, s ezek kizárólag a Nádor és Malom-csatornák minőségére vonatkoznak. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség által rendszeresen vizsgált vízminőség mintavételi helyek a Nádor- és Malom- csatornákon csak a Kistérség területén kívül találhatók. Ugyanakkor a Nádorcsatorna vízgyűjtő területén rendelkezésre állnak adatok mind a beérkező, mind a kifolyó víz minőségéről, ami így irányadó adatokkal szolgál a Kistérség területére vonatkozólag. 2
Egy 1996-ban, a VITUKI Rt. Hidrobiológiai Osztálya által végzett vizsgálat a Séd-Nádor csatorna rendszer komplex vízminőségi vizsgálatát végezte el. A vizsgálat megállapításai jellemző információkkal szolgálnak a jelenlegi viszonyokra is. A vizsgálati eredmények alapján a területre beérkező vizek már jelentősen szennyezettek. Az oxigénháztartás jellemző értékei közül az oldott oxigén szintje jó, viszont a szervesanyag terhelést indikáló biológiai és kémiai oxigénigény (BOI és KOI) értékei alapján jelentkezik IV-V. osztályú vízminőség. A tápanyagháztartás a vizek növényi tápanyag
2 . A Séd-Nador csatorna rendszer ökotoxikológiai állapota, 1996, KöM K+F tanulmányok, Témaszám: 712/3/3112
kínálatát jellemzik. E tápanyagokban (nitrogén, foszfor) a vizsgált vizek rendkívül és káros mértékben dúsak, amit az V. vízminőségi osztályba sorolás jellemez. A mikrobiológiai paraméterek (pl. coliform baktériumok koncentrációja) a vizek higiénés szennyezettségét mutatják, amely jellemzően a kommunális szennyvíz-bevezetések nyomán alakul ki. A Séd és a Gaja patak, Veszprém illetve Székesfehérvár szennyvízével terhelten érkezik a kistérségi területre, amit az V. vízminőségi osztályba sorolás jelez. A szerves és szervetlen mikroszennyezők (pl. fenolok, illetve nehéz fémek) és toxicitás adatok elsősorban ipari eredetű szennyezések meglétére utalnak. E jellemzők közül a fémek vonatkozásában különösen a cink, kadmium és réz, míg a szerves paraméterek közül a fenolindex és a széntetraklorid extrakt mutatója rossz. Az egyéb vízkémiai jellemzők közvetve utalnak szennyezések meglétére, s a területre érkező vizek esetében közepes szennyezettségre utalnak. A Nádor és Malom-csatornák, valamint a beléjük torkolló Gaja-patak és VeszprémiSéd vízminőségi adatait a táblázat tartalmazza. A Nádor-csatorna adatai alapján látható, hogy számos paraméter (mikrobiológiai szennyezettség és mikroszennyezők) vonatkozásában tisztul a víz a kistérségi szakaszon, ugyanakkor a tápanyagháztartás tekintetében nincs jelentős javulás, az oxigénháztartás vonatkozásában pedig további romlás figyelhető meg.
Ez feltehetően a területen folytatott
mezőgazdasági tevékenység során használt kemikáliákból és eseti szennyezésekből eredhet. A Környezetvédelmi Felügyelőség jelentése alapján a vízgyűjtő adatainak tízéves tendenciáit tekintve némi javulás mutatkozik, ugyanakkor ez még számottevő változást nem jelent. Összességében az mondható, hogy a fő vízfolyások vízének minősége meglehetősen rossz. A VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor vízrendszer minősége az 1950-es évek óta rosszabbodik. A Nádor-csatorna felső szakaszán a víz nem alkalmas öntözésre és mesterséges halastavi használatra. 1993. áprilisában a Malom-csatorna középső és alsó szakaszán halpusztulások jelentkeztek a mesterséges halastavakban. A tanulmány szerint a „halpusztulás végleges okait nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni, de számos bizonyíték amellett szól, hogy a magas beáramló ammónia-koncentrációk (pl. 28-30 mg/l ammónia) és az ehhez párosult magas pH értékek lehettek az okai a halpusztulásnak”. A Séd-Nádor rendszerek vízminőségét elemezve, a VITUKI tanulmány kiemeli, hogy az 1989-1993 közötti időszak adatai alapján, „a hazai vízminőségi kritériumokat a halgazdálkodási célú vízhasználat tekintetében az ammónia, nitrit és foszfor tekintetében március, július és augusztus hónapokban, biokémiai oxigénigény tekintetében márciusban és oldott oxigén tekintetében júliusban és augusztusban nem lehet maradéktalanul biztosítani. Az ammónia minden bizonyal elsődleges szennyező anyag és az egyik legnagypbb környezeti kockázati elem a vizsgált vízrendszerben.” Bár frissebb kutatási eredmények nem állnak rendelkezésre, valószínűsíthető a fenti viszonyok fennállása. A többi folyóvíz, így a Dinnyés-Kajtori csatorna, valamint az állóvizek minőségéről nem áll rendelkezésre jellemző információ.
1) A Sárvíz-Nádor-csatorna vízgyűjtő vízminőségi besorolása a mintavételi helyeken (1998-as adatok) Vízfolyás
Mérőhely
Oxigén-
Tápanyag- Mikro-
Mikrosz. és Egyéb
háztartás háztartás
biológia
toxicitás
jellemzők
IV.
V.
V.
na
III.
Veszprémi-Séd Ősi
V.
V.
V.
III.
III.
Malom-
Urhida
IV.
V.
V.
IV.
III.
Nádor-csatorna Urhida
IV.
V.
V.
IV.
IV.
Nádor-csatorna Cece
V.
V.
III.
III.
na
Gaja-patak
Sársztmihál y
csatorna
Megjegyzések: 1. A vízminőségi csoportok az MSZ 12749 sz. szabvány szerint 2. Az osztályba sorolásoknál V. legrosszabb, I. legjobb minőség 3. na = nincs adat Forrás: Vizeink Minősége, Környezetvédelmi Minisztérium, 1999
FELSZÍNI VÍZ KIVÉTELEK ÉS SZENNYEZÉSEK Annak ellenére, hogy a vízrendszer „az egyik legjobban mesterségesen szabályozott vízgazdálkodási terület” Magyarországon, a vízminőségi problémákhoz gyakran járul hozzá a vízhiány, különösen a Malom-csatornában. (Tudniillik, amennyiben ugyanannyi szennyező anyag érkezik kevesebb vízbe, a koncentráció megemelkedik.) A vízrendszeren legnagyobb mennyiségű vízkivétel a Malom-csatornából történik. A Vízügyi Igazgatóság adatai szerint öntözővíz tározó és halastavak kialakítása céljából engedélyezett vízkivétel történik a Malom-csatornán a Kistérség települései közül Tác, Csősz, Aba (bodakajtori halastavakhoz), Soponya, Káloz és Sáregres területén. Bár az adatok a hiányos nyilvántartás okán nehezen összegezhetők, megállapítható, hogy a legjelentősebb, évi 4-5 millió m3 víz kivételére Soponya területén adtak ki engedélyt. A Nádor-csatornából jelentősebb vízkivételt csak Káloz halastavaihoz engedélyeztek, míg a Dinnyés-kajtori csatornából kis mennyiségű engedélyezett vízkivétel Aba területén történik.
Az engedélyezett vízkivételek általában nem egyeznek a valós vízkivételi mennyiségekkel. VITUKI tanulmány kiemeli például, hogy az 1990-es évek első felének szárazabb éveiben az elérhető vízkészletek „mindössze 30-40%-át tették ki a (Vízügyi Igazgatóság által) kivételre engedélyezett vízmennyiségnek. A már említett VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor csatorna rendszer rossz vízminőségéért elsősorban mintegy 10-15 pontszerű szennyező-forrás okolható. Ezek egy része ipari eredetű szennyvizet, másik része kommunális szennyvizet vezet a csatorna rendszerbe.
2) Táblázat: A Séd-Nádor vízrendszerbe történő szennyvízbevezetések Szennyező forrás
Szennyvíz típusa
Befogadó víz
Bakony Művek Rt
ipari
Veszprémi-Séd
Nitrokémia gyártelep
ipari
Veszprémi-Séd
Nitrogén Művek
ipari
Veszprémi-Séd
Vegyipari Művek
ipari
Veszprémi-Séd
Várpalota-Inota Alumnium kohó
ipari
Veszprémi-Séd
Várpalota-Inota Erőmű
ipari
Veszprémi-Séd
Veszprém város
kommunális
Veszprémi-Séd
Balatonfüred város
kommunális
Veszprémi-Séd
Balatonfűzfő város
kommunális
Veszprémi-Séd
Herend környéki
kommunális
Veszprémi-Séd
Eplény környéki
kommunális
Veszprémi-Séd
Ősi
kommunális
Veszprémi-Séd
Berhida
kommunális
Veszprémi-Séd
Székesfehérvár város
kommunális
Gaja patak
SZIM Köszörűgépgyár
ipari
Gaja patak
Szennyező forrás
Szennyvíz típusa
Befogadó víz
Patex Albacolort Rt
ipari
Gaja patak
Alcoa
ipari
Dinnyés-kajtori
Várpalota város
kommunális
Nádor
Szabadbattyán ÁTI Depó
ipari
Nádor
Aba-Bodakajtor
Munkaterápiás kommunális
Nádor
Felsőtöbörzsöki ipari
Nádor
Intézet Sárszentágota
–
galvánüzem (Lóki vízen) Sárbogárd város
kommunális
Nádor
Cece város
kommunális
Nádor
Forrás: VITUKI, 1996, Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság
FELSZÍN ALATTI VIZEK Ami a felszín alatti vizeket illeti, összefüggő talajvíztartó rétegek a széles talpú völgyek allúviumára, a süllyedékekre és a hordalékkúpok térszíneire korlátozódnak. A süllyedékben a talajvíz átlagos mélysége 2-3 méter. Az allúvium talajvizének elhelyezkedése összefügg a vízfolyások mindenkori szintjével. Ebből adódóan nagy a talajvíz-ingadozás amplitúdója. Általában 1,5-3 méter a szintingadozás mértéke. A talajvíz a löszplatókon elvégzett mélyfúrások szórványos adatai szerint a igen mélyen (10-30 m) van, az első vízzáró réteg elhelyezkedésétől függően. Kiemelt helyzeténél fogva ingadozása nem jelentős, de az utóbbi években egy lassú süllyedő folyamat figyelhető meg.
TALAJ, TALAJVÍZ MINŐSÉGE A talaj és talajvíz, illetve szakszerű meghatározásban a földtani közeg és a felszín alatti vizek szoros, elválaszthatatlan kölcsönhatásban lévő környezeti elemek. Szaknyelvi és jogszabályi meghatározás alapján: Földtani közeg: a föld felszíne és felszín alatti rétegei (a talaj, a kőzetek, beleértve az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit).
Talaj: a földtani közeg legfelső rétege, ami ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll. Felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt, a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel. A talaj öntisztuló, átmeneti tározó (pufferoló) képességével jelentősen hozzájárul a környezetet érő terhelés csökkentéséhez, így a felszín alatti vizek védelméhez. Ugyanakkor a talaj szennyeződése vízoldékony, mozgékony szennyező anyagok esetén nagyon gyakran okozza a felszínközeli talajvíz szennyezését. Míg a talaj szennyezésre a térbeli lehatároltság, a pontszerűség jellemző, a talajvíz szennyeződése esetén esetenként nagyobb területre és a forrástól távolabbra is kiterjedhet. A kistérségben található fizikai talajtípusok között uralkodó a vályog (homokos) és a homok. A Mezőföld erősen feldarabolt pannon tábla rög, amelyet – 10 m-t is meghaladó vastagságú – lösz borít. A Mezőföld közepén végig húzódó Sárvíz-völgye süllyedékben alakult ki. A Mezőföld, Sárvíz völgy és Sárrét „ásványi kincse”: a tõzeg, a lignit és a lápi mész.
TERÜLETÉRZÉKENYSÉG Talajvíz átlagos szintje magas (helyenként 0-1m), amely korlátozza a területhasználatot és szennyezésre érzékennyé teszi a területet. A megyei környezetvédelmi program adatai szerint tartósan magas talajvízállású terület Tác, Soponya, Aba, Káloz, Sárszentágota területén található. A talaj és talajvíz szennyezésével illetve védelmével kapcsolatosan számos jogszabály jelent meg az elmúlt két év során. A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III.17.) Korm. rendelet 2. számú melléklete rögzíti a területek szennyeződés érzékenységi besorolását. A területek szennyeződés érzékenységi besorolására támaszkodóan összeállításra kerültek a települések szennyeződés érzékenységi térképei is. Egy adott település érzékenységi besorolása – a környezetvédelem elővigyázatosság elvét követve – a közigazgatási területen 5%-ot meghaladó legnagyobb érzékenységű kategória szerint történt. E szempontok alapján a Kistérség települései többsége a II., kiemelten érzékeny besorolást kapta, míg Kisláng, Sáregres és Tác IV., azaz érzékeny besorolású (1.3.1. táblázat). A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi területeken/településeken a már említett Kormány rendelet hatályba lépésekor már minőségében károsodott felszín alatti víz, földtani közeg károsodását legkésőbb 2010. december 31-éig meg kell szüntetni. A rendelet szabályozza az egyes területek szennyezettsége megállapítása és elhárítása érdekében szükséges teendőket. A szennyezettség megállapítását segítik a az egyes anyagokra rögzített hátér szennyezettségi határértékek. A szennyezettség elhárítására úgy nevezett intézkedési szennyezettségi határértékek alkalmazandóak, ezek azonban nem
kötött értékek, hanem a területek szennyeződés érzékenységi besorolásától függnek. Az ország teljes területe “A”, “B” és “C” szennyeződés érzékenységi főkategóriákra került felosztásra, amely alapján az egyes települések besorolása is megtörtént. Az ABC osztályozás alapján a Kistérség minden települése a „B”, érzékeny kategóriába tartozik (lásd 1.3.1. táblázat). A környezetvédelmi alap célelőirányzat (KAC) felszín alatti védelmet szolgáló (főként szennyvíz elhelyezés) beruházások támogatására benyújtott pályázatok elbírálásához meghatároztak egy további prioritás listát. A listában elsősorban a szennyeződésérzékenységi besorolások és a lakosság létszáma alapján határozták meg az egyes településeken végrehajtandó beruházások sürgősségét országos összehasonlításban. Ezek alapján a Kistérség települései Aba kivételével 6. prioritási osztályba tartoznak, míg Aba 3. osztályú besorolást kapott.
3) Táblázat: A Kistérség településeinek szennyeződés érzékenységi besorolása Település
Szennyeződés érzékenység ABC
prioritás
KAC felszíni víz Nitrátvédelmi prioritás
érzékenység
Aba
B
II.
3
+
Csősz
B
II.
6
+
Káloz
B
II.
6
+
Kisláng
B
IV.
6
+
Sáregres
B
IV.
6
-
Sárkeresztúr
B
II.
6
+
Sárszentágota
B
II.
6
+
Soponya
B
II.
6
+
Tác
B
IV.
6
-
Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium Az Európai Közösségeknek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvével harmonizáló, a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. számú melléklete tartalmazza a nitrátérzékeny területeken lévő települések listáját.
A 91/676/EGK irányelv bevezetése hazánkban alapvetően a megelőzést szolgálja, a nitrátérzékeny területek kijelölését is ez határozta meg. A felszín alatti vizek esetében a nitrátérzékeny területek kijelölése „a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról” szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelettel bevezetett érzékenységi kategóriákra támaszkodva történt a települések közigazgatási határának megfelelően. Ez alapján a Kistérség településeinek többsége, Sáregres és Tác kivételével, nitrátérzékeny területen fekszik (lásd 1.3.1. táblázat) . A nitrátérzékeny területeken a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmét szolgáló intézkedéseket, a jó mezőgazdasági gyakorlat alkalmazását akcióprogrammal kell elérni. A működő ivóvíz-kutak környezetében kijelölt védőterületek találhatóak mindegyik település területén. A Kistérséggel szomszédos Szabadbattyán területe fokozottan érzékeny, működő vízbázis. A mélyebben fekvő karsztrétegek révén potenciális ivóvízbázis található Tác, Aba, Sárkeresztúr, Sárszentágota területén.
2.6. A TÉRSÉG KLÍMAVISZONYAI A Mezőföld a Dunántúl legkontinentálisabb tája, éghajlata az Alföld középső részeihez áll a legközelebb. Sajátos vonása, hogy magas a napfényes órák száma (1980 óra/év) , nagy a hőmérséklet napi és évi ingadozása. A csapadék maximuma május-júniusra esik, ősz eleji másodmaximum alig érzékelhető. Gyakori a nyár végi aszály. Az évi csapadék mennyisége 550-580 mm között változik. Az átlagos hőmérséklet a Sárvíz Kistérségben 10 oC, a napos órák száma 2000 óra körül mozog. Az uralkodó szélirány északnyugat-nyugati. Jelentősebb, a természetes vegetációt is jelentősen befolyásoló mikroklimatikus hatásokkal a hegyvidékek szurdokvölgyeiben és meredek déli oldalain találkozhatunk. A völgytalpakon 5-8oC-kal hűvösebb van, mint a fennsíkon, hasonló mértékben tér el - de pozitív irányban - a fátlan, délre néző oldalak hőmérséklete.
2.7. LEVEGŐMINŐSÉG A Kistérség területén jelentős levegőszennyező forrás nem található. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség adatai szerint bejelentett helyhez kötött légszennyező pontforrás csak Kislángon a Chio Magyarország Kft telephelyén (Az üzem időközben elköltözött így ennek környezetszennyező hatásával a továbbiakban már nem kell számolni.) és Abán a MOL Rt. gázátadó állomásán található. Ezek bejelentett kibocsátásai az elmúlt 5 évben nem haladták meg a kibocsátási határértékeket és nem jelentettek jelentős légszennyezést ( táblázat).
4) Táblázat: Bejelentett légszennyező pontforrások kibocsátásai (kg/év) Telephely
és 1995
1996
1997
1998
1999
Határérték
légszennyező Aba-Gázátadó CO
-
52
197
110
123
NO2
-
106
403
226
253
CO
17
0
0
0
2
NO2
1
0
0
0
9
Kisláng – Chio
Nem regisztrált pontforrások ezen kívül az egyéb gazdasági, önkormányzati és lakossági létesítmények fűtéséből adódó kibocsátások. Diffúz forrásoknak tekinthetők az állattartó telepek, ahol főleg metán és ammónia kerül nagyobb mennyiségben a levegőbe. Ezen telepek a lokális bűzhatás szempontjából is érdekesek, bár erre vonatkozó lakossági panasz, bejelentés nem ismert. Egyedi lakossági égetésekből (kerti hulladék) származó kibocsátások szintén nem jelentősek, bár egyedi esetekben (pl. kábel, műanyag égetésekor) toxikus és rákkeltő anyagok kibocsátásával kell számolni. A levegőminőséget települési szinten befolyásoló tényező a közlekedési eredetű kibocsátás. Ez a jelenlegi forgalmat és a személygépkocsi állományt figyelembe véve (ld. 3.3. fejezet) nem okoz jelentős mértékű szennyezést.
Zaj, rezgés A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség tájékoztatása alapján a Kistérség települései területén mindösszesen két helyen végeztek hatósági zajmérést az elmúlt években. A kislángi FAEG Kft-nél 1997-ben folytatott mérések során nem mértek határértéken felüli zajkibocsátást. 1994-ben a táci Gorsium Műanyagipari Kft-nél két ízben is mértek határértéken felüli zajkibocsátást (6 illetve 3 dB határérték feletti zaj). A tájékoztatás szerint azonban a Kft. a későbbiekben zajcsökkentő intézkedéseket hozott, s a határérték alá csökkentette a zajkibocsátást. Egyéb jelentős zajkibocsátásról, erre vonatkozó lakossági panaszról, bejelentésről nem kaptunk tájékoztatást a polgármesteri hivatalokban és máshonnan sem.
2.8. ÉLŐVILÁG A SÁRVÍZ KISTÉRSÉGBEN A Kistérség jelentős természeti értékekkel bír, melyek számottevő része káros emberi hatástól kevéssé érintetten, természet közeli állapotban van ma is. Országos jelentőségű védett területek közé tartozik a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, melyet hét sárvízi település (Tác, Csősz, Soponya, Káloz, Sárszentágota, Sárkeresztúr, Aba) fog közre,
valamint a Rétszilasi tavak Természetvédelmi Terület, melynek egy része Sáregres közigazgatási területén fekszik. Helyi védettségű, értékes terület a soponyai Kastélypark. A védett területek a Dunántúl legjelentősebb ökológiai folyosójához tartoznak. A zöld folyosó a Duna-völgy folytatásaként, a Ferencmajori-halastavakon, a tatai Öreg-tavon, a Csíkvarsai-réten és a Pákozdi-tározón, az északi Sárréten, a Velencei-tavon és a Dinnyési-Fertőn át, majd a Sárvíz völgyében található természetes vízállásokon és a mesterséges tavak füzérén keresztül újra a Dunához csatlakozik. A terület az Alföldi flóravidékhez tartozik. A vegetáció múlt századi állapotáról, az egykori vadvízi világról kevés feljegyzés maradt ránk, de ennek alapján is képet alkothatunk a nyílt vízi, lápi, mocsárréti állapotokról. A sajka nélkül nehezen járható egykori berekben úszó virágszőnyeget alkotott a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa, a vízitök és a kolokán. Ma ezek a növényfajok már csak elvétve fordulnak elő a Sárvíz völgyében. Az úszó és gyökerező hínártársulásokban a békalencsefajok, a rence, a vidrakeserűfű, a békatutaj, a süllőhínár- és a békaszőlőfajok dominálnak. A táj jellemző képéhez tartoznak az összefüggő, nagy kiterjedésű nádasok, amelyek feltöltődő vízparti sávjaiban rohamosan terjed a széleslevelű gyékény. Az árkokban és felhagyott mélyedésekben télisásosokat és magas sásosokat találunk. Utóbbi társulásban helyenként előfordul a gyógynövényként ismert - egykor tömegesen gyűjtött -, ma már védett kálmos. A vízi szukcesszió következő lépcsőjeként bokorfüzesek települnek a feltöltődött, kiemelkedőbb részekre. A csatornapartokon spontán megtelepedő fűzek között elegyszerűen jelenik meg a fehér nyár, a juhar és a kőris. A tavakat kísérő nedves részeken a talajminőségtől és a vízellátottságtól függően mozaikos eloszlásban sziki kákás mocsárrétet, sziki sásrétet és ecsetpázsitos mocsárrétet találunk. E terület jellegzetes védett növényfaja a kisfészkű aszat. A szárazulatokon, kisebb foltokban zárt homoki rétek és löszpusztarét-asszociációk fordulnak elő, de sajnos a közeli szántóföldekről, ruderáliákról betelepülő gyomnövények miatt erősen degradálódott formában.
A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzetet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása, különösen az előkészítés alatt álló rendezési terv alapján mutatjuk be. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet 1997 óta, a 26/1997. (VIII. 1.) KTM rendelete alapján védett. A fenti időpont előtt a terület részét képező Sárkeresztúri Sárkány-tó TT állt országos (2/1987. (VII. 10.) OKTH határozat), illetve a Sárszentágotai Sós-tó és Sárkeresztúri Fehér-tó TT állt helyi (137/1975. (XI. 19.) FM. VB rendelet) természetvédelmi védelem alatt. A terület a Mezőföld tengelyében – a névadó völgy középső részén -, mintegy 20 km hosszban nyúlik el Tác és Sárszentágota községek között. A területtől keletre húzódik a 63. számú főközlekedési. A nyolc területrészletből álló
tájvédelmi körzetet keletről a főút, délről – Sárszentágota térségében nagy kiterjedésű gyepek és szántók, nyugatról a Malom-csatorna és északról összefüggő szántó területek határolják. Területe: 3650 ha, ebből fokozottan védett a Sárkeresztúri Csikó-rét és Sárkány-tó, 157 hektár kiterjedésben.
Tulajdonosi-, birtokviszonyok, használati jogok a kistérségben A tájvédelmi körzet Fejér megye hét településének külterületét érinti. A meghatározó tulajdoni hányad (79,9 %) a Magyar Államot illeti, a kezelők közül kiemelkedik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, (39,1 %) és a VADEX RT (36,5 %). A magántulajdonosok közül a SÁG-AGRO Kft. a TK 1,8%-án gazdálkodik, míg a többi terület egyéni gazdálkodók tulajdonában van. A tájvédelmi körzeten belül egyéb, a mai arányokat jelentősen megváltoztató tulajdonos változás hosszabb távon sem várható.
I. Ábra: A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet birtokviszonyai
Magyar Állam 80%
Magán 19%
Önkormányzat 1%
A terület közel felén gyepterületek találhatók (45,9 %), és jelentős nagyságú az erdők kiterjedése is (22,2 %). Kiemelt szerepe van a védett természeti értékek megőrzése szempontjából a vizes élőhelyeknek (nádas, halastó, árok, csatorna, mocsár, vízállás, víztározó), ezek kiterjedése is számottevő (16,8 %). A tájvédelmi körzet a Sárréti Földtulajdonosi Közösség vadászterületéhez tartozik. A különleges rendeltetésű vadászterületen a vadászati jogot a VADEX RT gyakorolja. A természetvédelmi kezelést a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság végzi. A tájvédelmi körzet kezelési feladatait más védett területekkel együtt – a Mezőföldi Tájegység keretein belül 2 fő látja el.
A tájvédelmi körzet természeti értékei A tájvédelmi körzet természeti, természetvédelmi értékét a Mezőföldön mára már csak foltszerűen fennmaradt természetes vegetáció mozaikok, s hozzájuk kapcsolódó állatközösségek adják. A tájvédelmi körzeten belül kiemelt jelentősége van a vizes élőhelyeknek. A rossz lefolyású, mocsaras, nagy kiterjedésű árterekkel behálózott Sárvíz-völgyéből a múlt század második és századunk első felében folytatott jelentős árvízmentesítő munkálatok következtében mára a lefűződött, levágott mélyebb fekvésű részeken kisebb-nagyobb, állandó vagy időszakos természetes tavak, mocsarak maradtak meg. Ezek, az idők folyamán elszikesedett élőhelyek kiemelt jelentőséggel bírnak. Botanika történeti jelentősége van a Mezőföld – és így a védett terület - homokpusztáinak és szikeseinek vegetációjának, hiszen ezek alapján bizonyította be Boros Ádám a Mezőföld és a Duna-Tisza közének növényföldrajzi összetartozását. A természetes növényzet töredékei és a talajtakaró alapján az eredeti vegetáció valószínűleg a homoki és lösztölgyesek keveréke lehetett, melyeket jelentős kiterjedésű sztyeppfoltok tagoltak. A terület meghatározó gyeptársulása ma is a sztyepprét típus, s jelentős részén a használat (legeltetés, vagy kaszálás) több évtizede nem változott. A védett terület egyik legjelentősebb természetvédelmi értékét az előforduló védett és fokozottan védett növények előfordulása jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint itt található a megye legnagyobb pókbangó, poloskaszagú kosbor állománya, a soponyai téltemető előfordulás az országban a második legerősebb.
5) Táblázat: Védett növényfajok Ophrys sphegodes – pókbangó
Digitalis lanata – gyapjas gyűszűvirág
Adonis vernalis – tavaszi hérics
Anacamptis pyramidalis - vitézvirág
Astragalus asper – érdes csüdfű
Astagalus exscapus – szártalan csüdfű
Centaurea sadleriana - Sadler-imola
Cephalanthera damasonium – fehér madársisak
Cephalanthera longifolia – kardos madársisak
Cirsium brachycephalum - kisfészkű aszat
Crocus reticulatus – tarka sáfrány
Dactylorhiza incarnata – hússzínű ujjaskosbor
Eranthis hyemalis - téltemető
Glaux maritima - bagolyfű
Iris humilis – homoki nőszirom
Iris pumila – apró nőszirom
Iris spuria – fátyolos nőszirom
Iris variegata – tarka nőszirom
Listera ovata – békakonty
Orchis coriophora – poloskaszagú kosbor
Orchis laxiflora – mocsári kosbor
Orchis militaris – vitézkosbor
Orchis morio – agárkosbor
Scilla vindobonensis – ligeti csillagvirág
Spiranthes spiralis – őszi füzértekercs
Stipa borysthenica – homoki árvalányhaj
A területen nem készült a gerinctelen állatokról átfogó állapotfelmérés. Egy alkalommal történt 1999-ben kisebb kutatás a terület szitakötő állományával kapcsolatban. Ennek során 22 fajt sikerült leírni. Három szezonban vizsgálták a sárkeresztúri térség éjszakai lepkefaunáját, amely kutatásnak kiemelkedő jelentőséget ad a védett magyar zsákhordómoly előkerülése.
6) Táblázat: Védett gerinctelenek Helix pomatia - éti csiga
Lestes dryas – réti rabló
Mantis religiosa - imádkozó sáska
Carabus cancellatus – ragyás futrinka
Carabus coriaceus – bőrfutrinka
Carabus ullrichii – rezes futrinka
Oryctes nasicornis – orrszarvú bogár
Lucanus cervus – nagy szarvasbogár
Coleophora hungariae – magyar zsákhordómoly
Iphiclides podalirius – kardos lepke
Papilio machaon - fecskefarkú lepke
Inachis io - nappali pávaszem
Megj.: néhány eseti vizsgálat alapján A gerincesek közül a halfauna tömegét a gazdasági fajok adják. A kisebb vízfolyásokban, mocsarakban a természetes fauna elemei is megjelennek közöttük szép számban található a védett réti csík is. Részletes ichtiológiai vizsgálata nem történt meg a tájvédelmi körzetnek, így a védett, veszélyeztetett fajok állománynagyságáról, változásáról nincs adat.
7) Táblázat: Feltárt halfajok Esox lucius – csuka
Aristichthys nobilis – pettyes busa
Carassiua auratus – ezüstkárász
Carassius carassius - aranykárász
Ctenopharyngodon idella - amur
Cyprinus carpio – ponty
Hypophthalmichthys molitrix – fehér busa
Pseudorasbora parva – kínai razbora
Scardinius erythrophthalmus – vörösszárnyú keszeg
Tinca tinca – compó
Misgurnus fossilis – réti csík
Silurus glanis – harcsa
Ictalurus nebulosus – törpeharcsa
Rhodeus sericeus – szivárványos ökle1
Rutilus rutilus – bodorka
Gymnocephalus cernuus – vágódurbincs
Perca fluviatilis – sügér
Stizostedion lucioperca – fogassüllő
Megj.: Vastag betűvel a védett fajok 1. védelem 2002. január 1-től hatályos A nagy kiterjedésű vizes élőhely típusok miatt a terület a kétéltűek számára szüksége szaporodó és táplálkozó helyekkel bőven el van látva. Ennek következtében több fajuk és azok jelentős állománya fordul elő, ami azért is jelentős, hiszen Magyarországon az összes kétéltűfaj védett. Az egyes fajok kedvezőtlen állományváltozásáról - külön kutatási eredmények megléte nélkül – nincs tapasztalat.
8) Táblázat: Feltárt kétéltűfajok Triturus cristatus – tarajos gőte
Triturus vulgaris – pettyes gőte
Bombina bombina – vöröshasú unka
Pelobates fuscus - barna ásóbéka
Bufo bufo – barna varangy
Bufo viridis - zöld varangy
Hyla arborea – levelibéka
Rana arvalis – mocsári béka
Rana esculenta – kecskebéka
Rana lessonae – kistavi béka
Rana ridibunda – tavi béka Megj.: Mindegyik kétéltűfaj védett
A terület megfelelő életfeltételeket biztosít több gyíkfajnak, a vízi siklóknak és a mocsári teknősnek is. (Magyarországon minden őshonos hüllőfaj védett.) Ezek pontos állománya a terület nagysága és a tematikus kutatások hiánya miatt nem ismert.
9) Táblázat: Feltárt hüllőfajok Emys orbicularis – mocsári teknős
Lacerta agilis - fürge gyík
Lacerta viridis - zöld gyík
Natrix natrix – vízisikló
Natrix tesselata – kockás vízisikló Megj.: Mindegyik hüllőfaj védett A tájvédelmi körzet - jellegéből, nagyságából következően - egyik legjelentősebb természetvédelmi értékeit az itt fészkelő, táplálkozó, megpihenő madár állomány adja. A több évtizede folyó ornitológiai kutatások eredményeként az előforduló fajok állományairól viszonylag pontos kép áll rendelkezésre. Mind a fészkelő, mind a területen csak táplálkozó, pihenő fajok közül a vízi madarakat kell külön kiemelni. A Soponyai-víztározóban elhelyezkedő mesterséges szigeteken danka és szerecsen sirálykolónia található. Ezeken a szigeteken a tőkés-, barát- és kontyos réce mellett 5-7 pár cigány réce is költ. A Soponyai 6-os tavon és a mellette lévő erdőben vegyes gémtelep található. Itt bakcsó, kis kócsag és üstökös gém fészkel. A tájvédelmi körzetben található felsőszentiváni szikes tavak és a sárkeresztúri Sárkány-tó kedvező feltételeket biztosít a gulipán, a kis lile fészkelésére. Az elmúlt két évben jelent meg fészkelő fajként a tájvédelmi körzetben a fattyúszerkő. A sárkeresztúri Csikó-rét mocsarában 80-100 páros kolónia alakult ki. A védett területen belül egy nagyobb (Soponya) és egy kisebb (Sárszentágota) gyurgyalag, valamint egy parti fecske (Soponya) telep található. A vonulási időszakban is kiemelt szerephez jut a Soponyai-víztározó és a szikes tavak. Átlagosan 8000-10000 lúd- és 10000 réceféle pihen a vizeken. A ludakon belül jól megfigyelhető - a rendszeres szinkron vizsgálatok alapján - a nagy lilik és a nyári lúd állományának növekedése a vetési lúdhoz képest.
10) Táblázat: Fészkelő madárfajok Podiceps nigricollis – feketenyakú vöcsök
Botaurus stellaris – bölömbika
Ixobrytus minutus – törpegém
Nycticorax nycticorax - bakcsó
Ardeola ralloides – üstökös gém
Egretta garzetta – kis kócsag
Ardea cinerea - szürke gém
Ardea purpurea - vörösgém
Anser anser – nyári lúd
Anas strepera – kendermagos réce
Anas clypeata – kanalas réce
Aythya nyroca - cigányréce
Aythya fuligula – kontyos réce
Circus aeruginosus – barna rétihéja
Buteo buteo - egerészölyv
Falco tinnunculus – vörös vércse
Himantopus himantopus - gólyatöcs
Recurvirostra avosetta - gulipán
Vanellus vanellus - bíbic
Gallinago gallinago - sárszalonka
Limosa limosa – nagy goda
Numenius arquata – nagy póling
Tringa totanus – piroslábú cankó
Larus melanocephalus - szerecsensirály
Larus ridibundus – danka sirály
Chlidonias hybridus - fattyúszerkő
Asio otus – erdei fülesbagoly
Merops apiaster - gyurgyalag
Motacilla flava – sárga billegető
Luscinia svecica - kékbegy
Saxicola rubetra – rozsdáscsuk
Locustella naevia – réti tücsökmadár
Locustella luscinioides–nádi tücsökmadár
Locustella fluviatilis - berki tücsökmadár
Acrocephalus melanapogon-fülemülesitke
Panurus biarmicus - barkóscinege
Lanius collurio – tövisszúró gébics
Lanius minor - kis őrgébics
11) Táblázat: Táplálkozáskor, vonuláskor előforduló madár fajok: Egretta alba – nagy kócsag
Platalea leucorodia - kanalasgém
Anser fabalis – vetési lúd
Anser albifrons – nagy lilik
Anas crecca - csörgőréce
Anas acuta – nyílfarkú réce
Anas querquedula – böjti réce
Mergus albellus – kis bukó
Haliaetus albicilla – réti sas
Circus cyaneus – kékes rétihéja
Philomachus pugnax - pajzsoscankó
Tringa stagnalis – szürke cankó
Tringa glareola – tavi cankó
Larus minutus – kis sirály
Larus canus - viharsirály
Turdus pilaris - fenyőrigó
Egretta alba – nagy kócsag
Platalea leucorodia - kanalasgém
Anser fabalis – vetési lúd
Anser albifrons – nagy lilik
Anas crecca - csörgőréce
Anas acuta – nyílfarkú réce
Anas querquedula – böjti réce
Mergus albellus – kis bukó
Haliaetus albicilla – réti sas
Circus cyaneus – kékes rétihéja
Philomachus pugnax - pajzsoscankó
Tringa stagnalis – szürke cankó
Tringa glareola – tavi cankó
Larus minutus – kis sirály
Larus canus - viharsirály
Turdus pilaris - fenyőrigó
Megj.: Mindegyik védett, vastag betűvel a fokozottan védett fajok A terület emlős állományáról elmondható, hogy mind fajokban, mind állományokban gazdag. Jelenleg nincs megfelelő mélységű felmérés az egyes fajok állománynagyságáról. A kisemlősök egy részéről – bagolyköpet vizsgálatokból – áll rendelkezésre szórványos jellegű adatsor. A vadászható emlős fajok közül meg kell említeni a vaddisznót, melynek állománya a természetvédelmi szempontból kívánatos mérték felett van.
12) Táblázat: Feltárt emlősfajok Erinaceus concolor – sün
Crocidura leucodon - mezei cickány
Crocidura suaveolens – keleti cickány
Neomys fodiens – vízi cickány
Sorex minutus – törpe cickány
Talpa europaea – vakond
Eptesicus serotinus – kései denevér
Myotis daubentoni – vízi denevér
Pipistrellus pipistrellus – törpedenevér
Nyctalus noctula – korai denevér
Lepus europaeus - mezei nyúl
Clethrionomys glareolus – erdei pocok
Microtus arvalis - mezei pocok Pitymys subterraneus – földi pocok
Apodemus sylvaticus – erdei egér
Micromys minutus – törpe egér
Rattus norvegicus – vándorpatkány
Vulpes vulpes – róka
Lutra lutra – vidra
Meles meles - borz
Martes martes – nyest
Mustela erminea - hermelin
Mustela nivalis – menyét
Sus scrofa – vaddisznó
Cervus elaphus - gímszarvas
Capreolus capreolus – őz Megj.: Vastag betűvel védett fajok, aláhúzva fokozottan védett fajok Természetvédelmi szempontból értékelve a területet megállapítható, hogy fajkészlete – a halak kivételével - minden élőlénycsoport vonatkozásában rendkívül gazdag, diverzitása nagyfokú. Természetességét tekintve féltermészetes, míg a speciális talaj-, vízviszonyokhoz kötődő szikes társulások, mocsarak természetesnek tekinthetők. Ritkaság tekintetében a területen található számos védett ritkaság közül kiemelkedik a gyapjas gyűszűvirág, melynek ez a megyei egyetlen előfordulása. A tájvédelmi körzet összességében nem tekinthető sérülékenynek. Egyes részei viszont, mint a szikes tavak, mocsarak viszont különösen sérülékenyek. Természetvédelmi szempontból értékelve a területet megállapítható, hogy fajkészlete – a halak kivételével - minden élőlénycsoport vonatkozásában rendkívül gazdag, diverzitása nagyfokú. Természetességét tekintve féltermészetes, míg a speciális talaj-, vízviszonyokhoz kötődő szikes társulások, mocsarak természetesnek tekinthetők. Ritkaság tekintetében a területen található számos védett ritkaság közül kiemelkedik a gyapjas gyűszűvirág, melynek ez a megyei egyetlen előfordulása. A tájvédelmi körzet összességében nem tekinthető sérülékenynek. Egyes részei viszont, mint a szikes tavak, mocsarak viszont különösen sérülékenyek.
A Rétszilasi-halastavak Természetvédelmi Terület A Rétszilasi-halastavak Fejér megye déli határán, a Sárrét és a Mezőföld találkozásánál, a Rétszilasi-süllyedékben, a Sárvíz (Nádor-csatorna) és a Malom-csatorna mentén találhatók. A Kistérség települései közül Sáregres közigazgatási területére esik a terület egy része.
A közel 1500 hektár nagyságú tórendszer 1996 óta védett, 1997-től pedig a ramsari egyezmény nemzetközi jelentőségű vizes területeinek jegyzékében is szerepel. A halastavak legkiemelkedőbb értéke gazdag madárvilága. A Rétszilasi-halastórendszer az átlagosan egy kilométer széles folyóvízi ártér középső részét foglalja el. A védett terület tengerszint feletti magassága száz méter körüli, amelyből a magas ártéri részek szigetszerűen, alig 2-4 méter magasra emelkednek ki. Az egykori Ős-Sárvíz teraszai - 6-12 méter magas szintek - az ártéri medencét mindkét oldalán párhuzamosan kísérik, ezek azonban nem részei a védett területnek.
Tulajdonviszonyok, halgazdálkodás A rendszerváltás utáni években a terület nagy része magánkézbe az Aranyponty Rt. tulajdonába került, ami pozitív változást hozott a tó életében. A halastórendszer új gazdája a természetvédelmi kezelő nemzeti park igazgatósággal egyetértésben, a fenntartható használat elvének szellemében hosszú távon gondolkodik, a halgazdálkodás anyagi haszna mellett a természeti értékek megőrzését és bemutatását is fontosnak tartja. A zsilipek és a töltések megerősítése után hozzáláttak a közlekedőutak kiépítéséhez, megkezdődött az elhanyagolt tóegységek revitalizációja is. A vadgazdálkodás ma már a madárvédelmi céloknak alárendelten, konszolidáltan zajlik. A vízivadvadászat az itt pihenő madártömegek nyugalma érdekében tilos, kizárólag korlátozott kárelhárító riasztás és létszámgyérítés engedélyezett a nagyszámú kormoráncsapatok megjelenésekor, illetve a nyár végi "szárcsa-dömping" idején. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyította, hogy a riasztás, illetve a halgazdálkodásra káros, vadászható madárfajok állományának korlátozása a vonuló vízivad nyugalmának megőrzésével is megoldható. A természetvédelmi értékek fenntartásának, megőrzésének alapvető feltétele a halgazdálkodás folytatása. Ha nincs halbőség, nincs elegendő táplálék a madarak számára sem. Az őszi lehalászások elmaradásakor nem alakulhatnak ki a partimadarak számára optimális élőhelyek. A következmény jól ismert: csökken a fajszám, visszaesik az egyedszám.
A kistérséghez tartozó települések táji értékei A körzet védetté nyilvánításának indoklásakor számos egyedi érték került bemutatásra. Ezek között alapvető fontosságúak a következők: Táci rét A Sárvizet végigkísérő rétek közül az egyik legértékesebb és legveszélyeztetettebb őspusztagyep. A teljes területre vetített
méteres
szintkülönbség
változatos
növénytársulásokat
éltet.
Jellemző
társulásai
a
kaszálórétek
(Arrhenatheretea), a kiszáradó láprétek, mocsárrétek (Molinietalia), a száraz pusztagyepek (Festuco-Brometea) és a homoki növényzetből álló homokpuszták (Festucalia vaginatae). Ezekből megemlíthető – mint védett növényfaj – a homoki árvalányhaj, agárkosbor, vitézkosbor, poloskaszagú kosbor és a fokozottan védett pókbangó.
A réten található birkahodály közelében apró szikes jellegű tó teszi változatossá az alföldies jellegű tájat, Ez a kis tavacska kitűnő táplálkozó- és pihenőhelye a parti madaraknak, a rétenkialakult növénytársulás pedig számos madárfajnak teszi lehetővé a fészkelés. Rendszeres költő a bíbic, a nagygoda, a piroslábú cankó, a sárga billegető, vizicsibe fajok, továbá a fokozottan védett nagypóling is 2-3 párral képviselteti magát. Ritkán fészkel a gulipán és a kucsmás billegető. A téli táj sem tekinthető kihaltnak. Téli vendég a réti sas, továbbá az áttelelő nagykócsag. Soponya A soponyai halastórendszer – a víztároló és az ezek mellett elterülő rétek – kitűnő fészkelő helye, átmeneti otthona és táplálkozó helye az itt előforduló vízimadaraknak. A tavak bizonyos fokú zavartalansága és táplálékbősége a madárvilág változatos gazdagságát hozta magával. A terület botanikailag kevésbé feltárt. Az itt már ismert védett növények (tavaszi hérics, vitézkosbor, mocsári kosbor, érdes csüdfű) a száraz gyepek, nedves rétek növénytársulásaiban fordulnak elő. A halastórendszer igazi értékét az itt fészkelő, táplálkozó madarak jelentik. Irodalmi adatok alapján a területen fészkelő madárfajok száma 109, míg az eddig előfordult fajoké 195. Fészkelő fajok közül jelentős a gémtelep ahol 20-25 pár kiskócsag, 5-10 pár üstökös gém, 40 pár bakcsó és 2-3 pár nagykócsag talál évről-évre igazi otthonra. A víztározón található négy szigeten létrejött közel 400 pár dankasirály kolónia, a velük együtt fészkelő, örvendetesen szaporodó szerecsensirály 15-20 páros állományával. Ezek a szigetek a fokozottan védett cigányrécének is otthont adnak. A halastavakon és a víztározón összességében 10-15 pár nyári lúd költ. A rendszeresen fészkelő fajok közül említésre érdemes még a búbos vöcsök, szürke gém, tőkés-, kendermagos-, barát, kontyosréce, gulipán, piroslábú cankó, barna rétihéja és több nádi énekes madárfaj. A réten elhelyezkedő homokbánya 25 pár gyurgyalag és 60-80 pár parti fecske telep alakult ki. A mocsárréteken költ a fokozottan védett réti fülesbagoly. Vonulási időben is sok madárfaj megfordul a területen: 20-30 ezer vetési lúd, 3-5 ezer nagylilik, 3-5 ezer nyári lúd, 10 ezer réce. Ritka vonuló vendégek: réti sas, halászsas. Kékes rétihéja, kisbukó, kis sirály, fekete gólya, sarki búvár. A terület rovarvilágának feltárása folyamatban van. Emlősök közül említésre érdemes a vidra. Felsőszentiván A helység határában elhelyezkedő két szikes tó (a Fényes-tó és a Mezőföld egyik legkisebb de igen értékes tava a Sóstó) a mezőföldi szikes tavak egyik jellegzetes képviselője. Ez a két tó évtizedek óta ad otthont az Európában ritka sziki fészkelő fajoknak: gulipán, bíbic, kislile, piroslábú cankó. A récefajok közül a tőkés-, csörgő-, fütyülő-, nyílfarkú-, böjti- és kanalas réce is felkeresi pihenési, táplálkozási célból. Ritka vonuló vendég a bütykös ásólúd.
A növénytársulások is a terület szikes jellegére utalnak. A száraz gyepek (Festucetalia valesiaceae), homokpusztarétek (Festucion rupicola) védett növényei között említhető a tarka nősszirom, az apró nőszirom, érdes csüdfű és a tavaszi hérics, valamint a Sárvíz völgyének legnagyobb tarka sáfrány állománya. Aba A Sárvíz menti maradványrétek másik képviselője a 186 hektáros Abai rét. Az üde homokos talajon kialakult növényegyüttes átmenetet képez a száraz homokpusztagyep (Festuco-Brometea) és a legmélyebb részeken ma is meglévő, vízjárta mocsárrétek (Molinietalia) között. A terület legfőbb értékét a kosborfélék képezik: agár-, poloskaszagú-, vitéz-, mocsári kosbor és a fokozottan védett pókbangó. A rét állatvilágáról, elsősorban a pusztagyepekhez kötődő egyenesszárnyúakról és a lepkefaunáról alig van adatunk. Ennek a feltárása a védetté nyilvánítás után elengedhetetlen szükséges, mivel ezek a társulások általában több védett fajnak adnak otthont. Sárkeresztúr A Tájvédelmi Körzet egyik fokozott védettségre tervezett kb. 140 hektáros területe a sárkeresztúri Csikó-rét. A réten a változatos mikrodomborzat következtében sokféle növényzettípus található egymás mellett mozaikosan. A kiemelkedő, széles hátú buckákat az alig szikesedő zárt homoki gyepek borítják. Fajgazdagságuk különösen májusban feltűnő, ami a gyepek ősi, érintetlen jellegét is jelzi. A jobban szikesedő részeken a cickafarkos és ürmös szikespusztarét (Artemisio-Festucetum pseudovinae, Juncion gerardii) teszik változatossá a tájat. Különlegességet jelentenek a területen szórványosan fellelhető vakszikes foltok, valamint a jellegzetes szikes padkák. Védett növények közül a kosborfélék tömegesek. Szárazabb részeken a homoki árvalányhaj és az érdes csüdfű: A rét ugyanakkor jó fészkelést és táplálkozást nyújtó területe a bíbicnek, piroslábú cankónak, nagygodának, sárga billegetőnek. A rét mellett húzódó közel 10 hektáros erdőben rendszeresen fészkel a kékvércse, az erdei fülesbagoly és a ritka fészkelő szalakóta és kis őrgébics. Sárszentágota A sárszentágotai szikes puszták minden bizonnyal a legnagyobb, összefüggő maradványát képezik a Sárvizet kísérő egykori erdőknek, pusztáknak, mocsaraknak. Az egykor jelentős kiterjedésű ligeterdőkre, pusztai tölgyesekre már csak egy-egy kisebb erdőfolt vagy néhány idős hagyásfa emlékeztet. A növényvilág még mindig meglehetősen gazdag, különösen réti, mocsári és sziki fajokban. Sajnos, az egykori tölgyesek és pusztagyepek jellegzetes és ritka fajai szinte teljesen eltűntek, a változásokat csupán néhány faj vészelte át, pl. érdes csüdfű, szártalan csüdfű, homoki árvalányhaj. A területen 7 kosborfaj fordul elő. A madárfajok közül itt fészkel a gulipán, goda, piroslábú cankó, gólyatöcs, nyári lúd, bölömbika, barna rétihéja, nagykócsag, vörösgém, nádi énekesek, bíbic, gyurgyalag, héja, egerészölyv, kékvércse, szalakóta, kis őrgébics, erdei fülesbagoly.
Nem védett területek A védett területeken kívül jellemzően mezőgazdasági területek találhatók, de ezek között is találunk rendkívül érdekes természeti területeket. Az Aba határában található lösz magaspartok oldalában például a Mezőföldre valamikor jellemző növénytársulások reliktumai maradtak fenn. Kiemelkedő jelentőségű a Dinnyés-Kajtor csatorna mentén Felsőbáránd közelében elhelyezkedő lösz oldal, ahol olyan növényritkaságok fordulnak elő, mint a fokozottan védett tátorján, borzas macskamenta, a védett szennyes ínfű, szártalan csűdfű, apró nőszirom, sárga len vagy a tavaszi hérics. A tátorjánnak ez az egyetlen ismert megyei előfordulása, a borzas macskamentát pedig először ezen a lelőhelyen írták le az országban.
2.9. ÖSSZEFOGLALÁS A „Sárvíz Kistérség” Fejér megye közepén, a Mezőföld nyolc községe: Aba, Csősz, Káloz, Kisláng, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya és Tác szövetségével jött létre. Spontán módon, a települések által önállóan szervezett, nem statisztikailag kialakított térség. A kistérség területi elhelyezkedése a megyén belül kiváló, mivel közvetlenül kapcsolódik Székesfehérvárhoz így az elérési idő 30 percen belüli. A kistérség elhelyezkedése turisztikai szempontból is jónak mondható, mivel közvetlenül kapcsolódik a Velencei tó- Vértes kiemelt térséghez, amelynek ökológiai, öko-turisztikai potenciálja egyre növekvő mértékben hasznosul. A területen a 63-as számú országos főút halad át, ami biztosítja a jó elérhetőséget. Szintén kedvező közlekedési adottság, hogy a térség az M7-esről közvetlenül elérhető és fogadó település (Tác). A vizsgált terület az Alföld nagytáj része, és magán is viseli az alföldekre jellemző talajképződés jegyeit. A tájban egyrészt a folyó-, álló- és talajvíz hatása érvényesül. Jelentős szerepet játszhat a talaj sótartalma, a magasan fekvő, löszös hátakon pedig a klíma és a növényzet hatása dominál. A kialakuló talajtípusok ennek megfelelően a csernozjom, a réti, a szikes és az öntéstalajok főtípusaiba sorolnak be. A Sárvíz, valamint a vele párhuzamos kisebb vízfolyások völgyei nemcsak a domborzatot tagolták, hanem a kialakult széles völgyekben a vízhatású talajok kialakulásának feltételeit is megteremtették. A területen ÉNy-DK irányban, a folyóvölgyben öntés és réti talajképződés zajlott, a kistérségben uralkodó talajképző tényező a felszíni és talajvíz. A lefolyástalan, tartós vízállású területeken kis lápszemek alakultak ki gyenge tőzegesedéssel. A szikesedés a réti talajok körét érintheti, de a mélyben szikes szolonyeces réti talajok mellett réti szolonyec talajokat, szikes tavakat is találunk. A magasabb teraszon, illetve a Mezőföldhöz csatlakozó magas térszíneken mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, K és NY felé kifelé haladva a völgyből ezeket a talajokat tárhatjuk fel. A terület veszélyeztetett talajai a síklápok (fokozattan veszélyeztetett talajok), a szolonyec és réti talajok (veszélyeztetett talajok), és nem az ökofolyosó részeként, de a talajtípus megóvását, valamint a többi talajra gyakorolt hatását tekintve a csernozjom talajok. Kevésbé érzékenyek az átmeneti zóna talajai (csernozjom réti, réti csernozjom, szolonyeces réti talajok), de a pufferzónában való szerepük jelentős.
A Kistérség felszíni vizei alapvetően a Sárvíz völgy vízrendszeréhez tartoznak. A nyugati területekről (Kisláng) közvetlenül a Sióba is folyik felszíni víz. A jelentős vízfolyások közé tartoznak a Séd vízét vezető Nádor (Sárvíz) és Malom-csatornák, illetve a Dinnyés-Kajtori csatorna, amely a Velencei-tó levezetője. A Dinnyés-Kajtori csatorna Sárkeresztúrnál éri el a Sárvíz-csatornát. A sárvízi vízfolyások a Sióba torkollva végső soron a Dunába érkeznek. A fő folyó vizekbe számos kisebb vízfolyás torkollik. A területen viszonylag sok állóvíz található, melyek egy része természetes tó, de számos mesterséges tározó és halastó is található. A Környezetvédelmi Felügyelőség jelentése alapján a vízgyűjtő adatainak tízéves tendenciáit tekintve némi javulás mutatkozik, ugyanakkor ez még számottevő változást nem jelent. Összességében az mondható, hogy a fő vízfolyások vízének minősége meglehetősen rossz. Talajvíz átlagos szintje magas (helyenként 0-1m), amely korlátozza a területhasználatot és szennyezésre érzékennyé teszi a területet. A megyei környezetvédelmi program adatai szerint tartósan magas talajvízállású terület Tác, Soponya, Aba, Káloz, Sárszentágota területén található. A Mezőföld a Dunántúl legkontinentálisabb tája, éghajlata az Alföld középső részeihez áll a legközelebb. Sajátos vonása, hogy magas a napfényes órák száma (1980 óra/év) , nagy a hőmérséklet napi és évi ingadozása. A csapadék maximuma május-júniusra esik, ősz eleji másodmaximum alig érzékelhető. Gyakori a nyár végi aszály. Az évi csapadék mennyisége 550-580 mm között változik. A Kistérség területén jelentős levegőszennyező forrás nem található. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség adatai szerint bejelentett helyhez kötött légszennyező pontforrás csak igen kevés helyen található. Említésre méltó pontforrások még az önkormányzati és lakossági létesítmények fűtéséből adódó kibocsátások. Diffúz forrásoknak tekinthetők az állattartó telepek, ahol főleg metán és ammónia kerül nagyobb mennyiségben a levegőbe. Ezen telepek a lokális bűzhatás szempontjából is érdekesek, bár erre vonatkozó lakossági panasz, bejelentés nem ismert. Egyedi lakossági égetésekből (kerti hulladék) származó kibocsátások szintén nem jelentősek, bár egyedi esetekben (pl. kábel, műanyag égetésekor) toxikus és rákkeltő anyagok kibocsátásával kell számolni. A Kistérség jelentős természeti értékekkel bír, melyek számottevő része káros emberi hatástól kevéssé érintetten, természet közeli állapotban van ma is. Országos jelentőségű védett területek közé tartozik a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, melyet hét sárvízi település (Tác, Csősz, Soponya, Káloz, Sárszentágota, Sárkeresztúr, Aba) fog közre, valamint a Rétszilasi tavak Természetvédelmi Terület, melynek egy része Sáregres közigazgatási területén fekszik. Helyi védettségű, értékes terület a soponyai Kastélypark. A védett területek a Dunántúl legjelentősebb ökológiai folyosójához tartoznak. A zöld folyosó a Duna-völgy folytatásaként, a Ferencmajori-halastavakon, a tatai Öreg-tavon, a Csíkvarsai-réten és a Pákozdi-tározón, az északi Sárréten, a Velencei-tavon és a Dinnyési-Fertőn át, majd a Sárvíz völgyében található természetes vízállásokon és a mesterséges tavak füzérén keresztül újra a Dunához csatlakozik.
3. KÖRNYEZETI ELEMEK ÉS KÖZVETLEN HATÓTÉNYEZŐK
3.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS A hulladékgazdálkodásnak mint a környezetgazdálkodás egyik kiemelt szakterületének elsődleges célkitűzése a hulladékok által okozott környezeti kockázat minimalizálása. A kockázat mértéke a keletkező hulladékok veszélyességének mértékétől, mennyiségétől, fizikai megjelenési formájától valamint a hulladékkezelés módjától és megbízhatóságától függ. A megfelelő színvonalú hulladékgazdálkodás alapvetően meghatározza a települési környezet tisztaságát, amelynek biztosítása az egyes helyi önkormányzatok feladata. A hulladékgazdálkodás helyzetének áttekintésekor a hulladékok keletkezésétől, az a begyűjtésen, esetleges újrafelhasználáson keresztül az égetéses, illetve lerakással történő ártalmatlanításig kísérjük figyelemmel a hulladékok sorsát. A településeken keletkező hulladékok összes mennyiségéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A hulladékok szokásos osztályozása alapján egyrészről eredet szerint megkülönböztetjük a lakossági, kommunális illetve a termelési (ipari, gazdálkodótól származó) hulladékokat. Veszélyesség szempontjából, jogszabály alapján megkülönböztetjük az elsősorban kémiai összetételük alapján „veszélyes” illetve a „nem veszélyes” hulladékokat. A veszélyes hulladékokat már a gyűjtéskor elkülönítetten, speciálisan kell kezelni és további kezelésük, esetleges újrafelhasználásuk, illetve ártalmatlanításuk lerakóban illetve égetőben csak speciálisan erre a célra kialakított, engedélyezett körülmények között történhet. Ma Magyarországon a kommunális hulladékokra vonatkozólag a Központi Statisztikai Hivatal csak a városokra vonatkozólag gyűjt adatokat az elszállított hulladékok mennyiségéről. A termelési veszélyes hulladékok vonatkozásában a Környezetvédelmi Felügyelőségek rendelkeznek az egyes gazdálkodó szervezetek által benyújtott önbevallásokon alapuló adatokkal.
Kommunális hulladékok A 2000. évi hulladékgazdálkodási törvény a települési hulladék fogalmát így definiálja: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék.
A Kistérség minden egyes településén kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásként, szervezetten folyik a szilárd kommunális hulladékok begyűjtése. Abán a székesfehérvári Székom Rt, míg a többi településen a polgárdi székhelyű Vertikál Rt végzi a begyűjtést és az ártalmatlanítást. A háztartásokban keletkező hulladékoknak természetesen egy része nem kerül begyűjtésre, ezért a keletkező hulladék mennyiségére csak közvetve következtethetünk a településeken begyűjtött hulladékok mennyiségi adataiból. Ezeket az adatokat a szolgáltató cégektől sikerült beszerezni.
13) Táblázat: A Kistérség településeiről elszállított hulladék mennyisége és a lerakók Település
Elszállított
Egy
Egy
Gyűjtés
hulladék
lakosra
lakásra
kezdete
jutó
jutó
(év)
hulladék
hulladék
3 1
(laza m )
Lerakó
Aba
2 6642
0,63
1,82
?
Székesfehérvár
Csősz
1 455
1,40
3,82
1992
Polgárdi
Káloz
1 596
0,65
1,74
1997
Sárbogárd
Kisláng
12063
0,46
1,16
1994
Polgárdi
Sáregres
411
0,51
1,15
19984
Sárbogárd
Sárkeresztúr
1 356
0,57
1,74
1998?
Sárbogárd
Sárszentágota
974
0,73
1,99
2000
Sárbogárd
Soponya
2 1903
1,20
3,21
1992
Polgárdi
Tác
1 992
1,33
4,02
1990
Polgárdi5
Összesen
13 844
0,76
2,10
Megjegyzések: 1. 2000-es adatok, kivéve Aba (lásd 2.) 2. Számított érték, 2001 első félévre megadott 266,4 t értékből, 200 kg/laza m3-es szorzóval 3. Hulladékudvarba leadott hulladékokkal együtt 4. 1998. előtt konténeres gyűjtés, nem teljes körűen 5. 1998 előtt Szabadbattyán
II. ábra
A Kistérség településeiről elszállított hulladék egy lakosra illetve lakásra jutó mennyisége
1,60
4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00
1,40 1,20 m3
1,00 0,80 0,60 0,40 0,20
So po ny a
Ab a
0,00
m3
településenként
m3/lakos
m3/lakás
Az elszállított hulladék lakosra vetített értékei jelentős különbségeket mutatnak az egyes települések között. Az adatok alapján lakosonként legtöbb hulladék Csőszön és Tácon, míg a legkevesebb Kislángon illetve Sáregresen keletkezik. A Kistérségben lakosonként évente átlagosan keletkező hulladék mennyisége országos viszonylatban meglehetősen alacsony. Míg ma Magyarországon egy lakos átlagosan mintegy 1,5 m3 (kb. 300 kg) hulladékot termel évente, addig az adatok alapján a kistérségi átlag ennek mintegy fele, 0,76 m3 (kb. 150 kg). Az országos átlagot még az adatok alapján relatíve legtöbb hulladékot termelő táciak és csősziek sem érik el. A fenti adatokat elemezve számos megállapítást tehetünk. Mindenképpen kétséges az adatok alapján fennálló különbség mértéke az egyes települések között. A keletkező hulladék mennyisége jellemzően a lakosság fogyasztási szokásaival áll összefüggésben. (Nemzetközi tapasztalatok alapján, a gazdaságilag fejlett országokban a gazdagodással párhuzamosan nő a fogyasztás és vele a hulladék mennyisége. Ezt ellensúlyozhatják az újrahasznosítási és újrafelhasználási törekvések, ezek azonban ma még az összmennyiségre nem, csak a növekedés mértékének csökkenésére hatnak.) Bár a Kistérség települései között gazdasági mutatók alapján feltétlenül vannak különbségek, a különbségek mértéke és mintázata semmiképpen nem indokol ekkora eltéréseket. Az adatok pontatlansága eredhet a nyilvántartás hiányosságaiból is, ami ez esetben a szolgáltatókat terheli. Az ő nyilvántartásuk pontosságát meghatározzák gazdasági érdekeik. A legtöbb településen a szolgáltatás díja adott időszakra egységesen az ürítésre vonatkozik, a hulladék valódi mennyiségétől függetlenül.
A lakosságra vetített adatokban jelentős eltérések adódhatnak a miatt is, hogy a lakosság milyen arányban veszi igénybe a közszolgáltatást. Abán és Kálozon például, a polgármesterek tájékoztatás alapján, a részvétel valószínűleg csak mintegy 80-85%-os, míg más településeken ettől jelentősen eltérő is lehet. Számos oka van/lehet annak, hogy a lakosok nem veszik 100%-osan igénybe a hulladékgyűjtési szolgáltatást. A díjfizetés terhe egy lehetséges ok, bár ennek ellentmondani látszik, hogy míg pl. a lakosonként relatív nagy mennyiségű elszállított hulladékkal jellemzett Soponyán, Tácon és Csőszön viszonylag magas, 5000 Ft feletti a hulladékszállítás éves díja, addig a legkisebb lakosonkénti értekkel rendelkező Kislángon évi 1m3 hulladék elszállításának díját az önkormányzat fedezi. Valószínűbb ok a lakossági szemlélet, motiváció szintjén belüli különbségek megléte. A szemléletet tájékoztatással, pozitív propagandával lehet helyes irányba változtatni, míg a motivációt az esetleges szankciók, a felhagyott szeméttelepek bezárása, a szemétdíj körültekintő kialakítása növelheti. A változás jelentős tényezője az idő, s ebben a tekintetben előnyben vannak azok az önkormányzatok, ahol már korábban megszervezték a hulladékszállítást. A legtöbb településen a szervezett hulladékszállítás beindítása előtt helyben alakítottak ki „lerakókat”, vagyis szeméttelepeket, ahová helyenként még most is hordanak ki szemetet a lakosok. Ez a gyakorlat is ellenirányba hat a szervezett hulladékszállítás kiteljesedésének. Összességében megállapítható, hogy a begyűjtött hulladék mennyiségénél valószínűleg jóval több kommunális hulladék keletkezik a településeken, amely íly módon rendezetlen körülmények között helyben marad. Amennyiben az országos átlagot irányadónak tekinthetjük, a begyűjtött hulladék mintegy kétszerese, tehát kistérségi viszonylatban évente 12-14 000 m3 szemét kerül a Kistérség rendezetlen lerakóira, erdőszélekre, út mellé vagy háztartások szemétdombjára. Ez a Kistérség egészére vonatkoztatva naponta több, mint 7 tonna hulladékot jelent. Természetesen elképzelhető, hogy a városok adatait is tartalmazó országos átlagnál valamivel kevesebb hulladék képződik fajlagosan a kistérségi településeken. A változó fogyasztási és életmódbeli szokások nyomán azonban ez a különbség egyre jelentéktelenebb, valamint számolni kell azzal is, hogy a hulladékok fajlagos és összes mennyisége növekvő tendenciát mutat.
Szelektív gyűjtés, lakossági veszélyes hulladékok A Kistérségben keletkező települési szilárd hulladékok összetételére vonatkozóan nincsenek vizsgálati adatok. A hulladék összetételének tájékoztató bemutatásához a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Terv vonatkozó, általános jellegű adatait (országos átlag) vettük figyelembe.
III. Ábra: A Magyarországon keletkező kommunális hulladék becsült összetétele (1999)
Szervetlen 26% Üveg 4%
Veszélyes 1% Papír 16% Műanyag 6%
Fém 3%
Textil 4% Bomló szerves 40%
A lakossági hulladékok között gyakran fordulnak elő (az összetételük alapján) veszélyes hulladékok. Az országos adatok alapján ez a hulladékfajta átlagosan 1%-ot tesz ki. (Kémiai összetétel alapján előfordulhat, hogy a többi hulladékfajta között is megjelenik „veszélyes” minősítésű, azonban a statisztikai adatokban ez általában nem jelenik meg.) Mindezzel kiegészítve az előző részben elmondottakat, megállapítható, hogy a Kistérségben éves szinten mintegy 1200- 1400 m3 (avagy naponta több, mint 70 kg) háztartási eredetű veszélyes hulladék nem kerül elszállításra, hanem rendezetlen körülmények között végső soron a Kistérség környezetét szennyezi. Az újrahasznosítható, valamint a veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtésére alakíthatók ki például hulladékudvarok. A Kistérség települései közül Kislángon és Soponyán működik hulladékudvar, az önkormányzatok és a Vertikál Rt közös kezelésében. A Kislángon működő hulladékudvar háztartási veszélyes hulladékot is fogad. A gyűjtésre és szállításra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik a Vertikál Rt. A hulladékudvarokban a lakosság térítésmentesen leadhatja hulladékát, amit az udvarban elszállításig rendezett körülmények között tárolnak. A Soponyán üzemelő hulladékudvaron újrahasznosítandó papírt, fémet, és műanyagot, valamint kommunális és kerti hulladékot gyűjtenek elkülönítve (lásd a 2.5.2b. táblázatot). Az utóbbi hulladékok gyűjtését az egyedi lomtalanítások vagy nagyobb kerti munkák nyomán nagy mennyiségben képződő hulladékok befogadására alakították ki. Az udvaron zárt konténerekben gyűjtik a hulladékokat, ami elsődleges védelmet jelent a talaj szennyezése ellen. Emellett, a területet előzetesen agyagos földdel töltötték fel, azonban a csapadékvíz elvezetése és biztonsági gyűjtése nem megoldott. A vízmű szomszédságában elhelyezkedő terület nagyobb védelmét jelentő szigetelő burkolat hiányzik az udvarról. A területen egy talajvíz figyelő kutat is létesítettek, amiből félévente vesznek mintát a talajvíz minőségének laboratóriumi vizsgálatára.
A Kislángon üzemelő hulladékudvar a Soponyán gyűjtötteken túl veszélyes hulladékok, így pl. akkumulátorok, elektronikai hulladékok és növényvédőszer göngyölegek gyűjtését is végzi (lásd a 2.5.2b. táblázatot). A gyűjtés itt is zárt konténerekben történik, azonban a talaj biztonságos védelme szigetelő burkolattal, ami a veszélyes hulladékok okán még jobban indokolt, itt is hiányzik. A területen szintén található egy talajvíz figyelő kút, melyből félévente történik mintavétel. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint a hulladékuvarok területén vett talajvízmintákat az Rt. alkalmazottai veszik meg, majd a mintákat a simontornyai Sz és V Szolgáltató Kft. (nem akkreditált) illetve a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (KDKF, akkreditált) laboratóriumába szállítják. A minták vizsgálatakor általános vízkémiai paraméterek, összes szénhidrogén és 8 nehéz fém koncentrációinak meghatározása történik, majd az eredményekről tájékoztatják a KDKF hatósági osztályát. Az eredményekről pontos információk nem állnak rendelkezésre, de a Vertikál Rt tájékoztatása szerint az udvarok működésének megkezdése óta nem fordult elő határérték túllépés.
14) Táblázat: A Kislángon és Soponyán üzemelő hulladékudvarokban gyűjtött hulladék éves mennyisége fajtánként (2000) Hulladékfajta
Kisláng
Soponya
kommunális
440,1 m3
318 m3
fém
877 kg
1500 kg
műanyag
188 kg
233 kg
papír
2,3 kg
6 kg
üveg
82 kg
25 kg
kerti hulladék
26,6 m3
28 m3
gumi köpeny1
-
nem gyűjtik
elektronika1
28 m3
nem gyűjtik
festék1
53 kg
nem gyűjtik
növényvédőszer
22 m3
nem gyűjtik
1 m3
nem gyűjtik
1
göngyöleg
gyógyszer1
Megjegyzések: 1. Jellemzően veszélyes hulladék Forrás:
Vertikál Rt.
A táblázatban bemutatott mennyiségi adatokat elemezve megállapítható, hogy a hulladékudvarokban jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtenek. A Soponyáról elszállított hulladék mintegy 16%-a, de a Kislángról szállítottnak közel fele a származik a hulladékudvarról. Az udvarokon gyűjtött hulladék legnagyobb részét kommunális hulladék teszi ki. Kislángon a veszélyes hulladék aránya az udvaron gyűjtötteknek közel 10%-a, míg a településről elszállított összes hulladéknak több, mint 4%-a. Ez az adat azt is mutatja, hogy a veszélyes hulladékok aránya a háztartási hulladékokban a statisztikai átlag 1%-nál jóval magasabb is lehet. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint az újrahasznosítható hulladékok közül a fémet, papírt és a műanyagok közül a PEP palackokat a MÉH Rt. részére értékesítik, a kerti hulladékot illetve gumiabroncsokat az Rt. saját lerakóján használja fel fedő humuszréteghez illetve rézsűvédelemre. Az üveg értékesítése jelenleg nem megoldott. A veszélyes hulladékokat, így a gyógyszer és vegyszer maradékokat, valamint az elektronikai hulladékok nem újrafelhasználható, veszélyes elemeit a Dorogi Hulladékégető Kft. veszélyes hulladék égetőjébe szállítják.
Települési folyékony hulladék (szippantott szennyvíz) A Kistérség területén a keletkező szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítőkbe kerül a szennyvíz. A keletkező szennyvíz mennyiségéről nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A hulladékszállító cégek a településeken szippantást nem végeznek, bár engedélyük van rá. Néhány helybeli vállalkozó vállal megrendelésre szippantást, azonban az ezek által kivett szennyvizek mennyiségéről nem áll rendelkezésre információ. A polgármesterek tájékoztatása alapján, (a sajnálatosan országos gyakorlatnak megfelelően) a derítők legnagyobb részét megfelelő szigetelés nélkül építették, s ritkán ürítik. Ennek következtében a szennyvizek legnagyobb része a derítőkből elszivárog a talajba, talajvízbe. A szippantott szennyvizek nagy része szintén a települések területén, szántóföldeken, erdőszéleken végzi.
Termelési veszélyes hulladékok Veszélyes hulladékokról az 1996/102. számú kormányrendelet értelmében bejelentést kell tenni a környezetvédelmi felügyelőségeken. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség adatai alapján a bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége az elmúlt években nem változott jelentősen (ld. 2.3.2. táblázat). (Az 1997-es évre vonatkozó jelentősen különböző adatsor magyarázata nem ismert, de a nyilvánvaló nagyságrendi különbségek megkérdőjelezik az egész adatsor megbízhatóságát.) Az adatokból látható, hogy a legjelentősebb regisztrált hulladéktermelő telephelyek a
soponyai VADEX Rt., a Kálozi Termelő és Szolgáltató Szövetkezet, az abai Kajtor-Völgye Mezőgazdasági Szövetkezet, valamint a kislángi Chio Magyarország Kft.
15) táblázat A Kistérségben bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége termelők szerint Telephely
Település 1996
1997
1998
1999
Kajtor-Völgye MGSz.
Aba
79,8
13,9
66,8
78,7
-
8,1
0,07
0,01
Oil
63
Kft
(Avanti Aba
ü.a.kút) Ság-Mező Kft.
Aba
26,9
-
-
-
Kálozi Szövetkezet
Káloz
66,8
3,2
41,3
80,9
Chio Magyarország
Kisláng
18,5
0,4
33,3
41,9
F.A.E.G. Kft
Kisláng
-
-
0,08
0,03
Gumiipari Szövetkezet
Kisláng
0,06
-
0,06
0,06
Vadex Rt
Soponya
395,7
2,8
246,9
289,5
Sárrét Gmk
Tác
0,3
-
-
-
Szórádi és Társa Kft.
Tác
1,5
-
-
-
589,6
28,9
388,6
490,5
Mindösszesen
Dögkutak A Fejér megyei Környezetvédelmi Program adatai szerint a Kistérségben Soponyán üzemel dögkút. Az állati hullák elhelyezése azonban a Kistérség minden településén egyelőre nem teljes mértékben rendezett.
Lerakók A Kistérség településeiről származó hulladékot a szervezett gyűjtés keretében a Kistérségen kívül helyezik el engedélyezett lerakókban. A Vertikál Rt. Csőszről, Kislángról, Soponyáról és Tácról a saját kezelésű polgárdi lerakóba, míg Kálozról, Sáregresről, Sárkeresztúrról és Sárszentágotáról Sárbogárdra szállít. A Székom Rt Abáról
Székesfehérvárra szállítja a hulladékot. Székesfehérváron és Sárbogárdon új lerakók épülnek meg 2001. őszére magas szintű műszaki védelemmel ellátva, míg a polgárdi lerakó 1996-97-ben létesült, szintén magas műszaki színvonalon. Sárbogárdon és Székesfehérváron jelenleg még a régi, műszaki védelem nélkül épült lerakókat használják. A jövőben használatos lerakók főbb jellemzőit a táblázat ismerteti.
16) Táblázat: A Kistérségről elszállított hulladékokat befogadó lerakók Lerakó adata
Polgárdi
Teljes kapacitás (m3) 1 050 000 m3 Szabad
kapacitás 620 000 m3
Sárbogárd
Székesfehérvár
302 523 m3
1 050 000 m3
302 523 m3
1 050 000 m3
34 000 m3
n.a
kommunális,
kommunális
(m3) Évente
befogadott 78 260
hulladék mennyisége (laza m3) Fogadott
hulladék kommunális,
III. oszt. veszélyes, lakossági veszélyes
típusa
komposztálható Üzembe
helyezés 1996-97
2001.
2001.
Vertikál Rt.
SZÉKOM Rt
éve Üzemeltető neve
Vertikál Rt.
Műszaki védelem
Bentonex,
HDPE Bentonex,
lemez, geotextilia Monitoring rendszer
figyelő elektródák
HDPE HDPE fólia
lemez, geotextilia
kutak, figyelő
kutak, figyelő kutak
elektródák
A rendszeres hulladékgyűjtés és szállítás megszervezése előtt minden településen kialakítottak szeméttelepeket a települési hulladék gyűjtésére. Ezeket a telepeket jellemzően műszaki védelem és általában bármilyen építés nélkül, üres területeken alakították ki az 1980-as évek végén vagy az 1990-es évek elején. A lerakókon a kommunális hulladék mellett általában engedéllyel csak építési törmeléket lehetett lerakni, a gyakorlatban azonban szinte mindenütt előfordult veszélyes hulladékok (elsősorban növényvédőszer, műtrágya, festék göngyölegek, valamint kiöregedett háztartási gépek és autóalkatrészek) lerakása is.
A lerakók egy részét már elfedték és nem használják (pl. Csősz,), másutt (pl. Aba, Sárkeresztúr, Kisláng, Soponya)még továbbra is hordanak rá ellenőrizetlenül, illetve helyenként engedéllyel (pl. építési törmeléket) A szeméttelepek által okozott esetleges (valószínű) környezetszennyezés mértékét sehol nem mérték fel, s kárelhárítás sem történt. Jelenlegi állapotukban a szeméttelepek valószínűleg szennyvíz-derítők mellett a legjelentősebb talaj- és talajvíz-szennyező létesítmények. Különösen nagy veszélyt rejt a rendezetlenül lerakott veszélyes hulladékokból eredő szennyezés. A hulladéklerakók környezeti hatásait foglalják össze a táblázatok, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztérium által 2001-ben készített tanulmány alapján közlünk.
17) Táblázat: A hulladéklerakók által okozott felszámolható hatások Hatások
A hatások okai
Hulladéklerakó típusok
A
megszüntetéshez
kötődő
pozitív
változások
Egészségügyi kockázatok KÖZVETLEN
A fedetlen, guberálást Nem őrzött, rosszul
FERTŐZŐ HATÁS
nem alkalmazó, szi- kezelt hulladéklerakók
várgó hulladéklerakókban elhelyezett
hulladé-
kokkal való közvetlen érintkezés Kis távolságról jelentkező szennyező hatások TŰZ
Gyújtogatás/öngyulla- Az dás
és
összes
guberálás hulladéklerakó
legális A
beszállítások
leállítását követően a
alkalmazása.
tevékenység
A
abbahagyása,
hulladékok
lebomlásából
megbízható megszün-
adódóan felszabaduló
tetése esetén: a hulla-
anyagok
déklerakók lefedése, a gázképződés kezelése
Hatások
A hatások okai
SZAGOK
A
megszüntetéshez
kötődő
típusok
pozitív
változások
hulladékok Települések
takarásának hiányából közelében
található,
adódó
háztartási
jelenlét
és lefedetlen
bomlás
hulladéklerakók
Szabadon
ÁLLATOK
A
Hulladéklerakó
levő Lefedetlen
táplálékforrás
hulladéklerakó
vonzereje ZAJOK
A hulladéklerakó mű- Települések ködése (szállítás és közelében üzemeltetés)
található méretű
jelentős
hulladéklerakók Átmeneti szennyező hatások A
LERAKÓ A lerakó kialakítása, A
LÁTHATÓ VOLTA
olyan A probléma megszün-
a hulladéklerakó, amely tetése
működtetése,
nem városi,
helyszín megfelelő
legtöbb
a
táj
helyreállítása esetén
megvá- idegenforgalmi, érzé-
lasztása
keny
környezet
közelében van SZÉL
ÁLTALI A hulladékok diszper- Rosszul üzemeltetett, A probléma megszün-
ELHORDÁS
ziója, amely a lerakó szélirányban
tetése a hulladékok
lefedetlenségéből
befedése esetén
és elhelyezett
üzemeltetési
hulladéklerakók
problémájából adódik Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001
18) Táblázat: A hulladéklerakók hosszú távú hatása Hatások
A hatások okai
Hulladéklerakó
A
megszüntetéshez
típusok
kötődő
pozitív
változások A fogyasztók és a közeli lakosság biztonságának hiánya BEROBBANÁS
hulladékok Erjedésre
A
hajlamos A
lebomlásához kötődő hulladékok biogáz-termelődés
hulladékok
stabilizálódásáig (30-
településekhez közeli 50
év)
fennálló
lerakói,
amelyeknél kockázatok
hiányzik
a
elvezetést
biogázszolgáló
berendezés Vízszennyezés FELSZINI
A
VIZSZENNYEZÉS
elvezetésének
csurgalékvíz Csurgalékvíz-elvezető A rendszerrel
hulladékok
nem stabilizálódásáig tartó
hiányából adódóan a rendelkező
folyamatos
vízrajzi
kockázatok. A szi-
hálózat hulladéklerakók
szennyezése
várgások szabályozása, amennyiben
erre
lehetőség
van,
csurgalékvíz-elvezető berendezés felszerelésével, ill. a lerakó
befedésével
oldható meg, amely korlátozza vízbeszivárgást. FELSZÍN
ALATTI A
VIZSZENNYEZÉS
csurgalékvíz A természetes vagy
altalajba
történő mesterséges
alsó
a szigeteléssel
nem
beszivárgása szigetelés,
ill.
gyűjtőberendezés
a rendelkező
a
Hatások
A hatások okai
Hulladéklerakó
A
megszüntetéshez
típusok
kötődő
pozitív
változások hiányából adódóan
hulladéklerakók
Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001
3.2. SZENNYVÍZ KIBOCSÁTÁS A Kistérség területén a keletkező szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítőkbe kerül a szennyvíz. A keletkező szennyvíz mennyiségéről nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A nem csatornázott szennyvíz a hazai szakmai besorolás szerint folyékony kommunális hulladéknak minősül. Bővebben lásd a 2.5.2.1. fejezetet. A felszíni vizekbe történő szennyvíz bevezetésre a Vízügyi Igazgatóság adatai alapján a Kistérségben az AbaBodakajtor Munkaterápiás Intézet (kommunális szennyvíz a Felsőszentiváni árkon keresztül), valamint a Sárszentágota-Felsőtöbörzsök galvánüzem (kémiailag tisztított ipari szennyvíz a Lóki vizen keresztül) rendelkezik engedéllyel. A Kistérség szinte minden települése készített terveket a települési szennyvizek elhelyezésére. Térségi szennyvíztisztítót és csatornarendszert tervez közösen Aba, Káloz, Sárkeresztúr és Soponya, valamint Tác és Csősz is. Kislángon egyedi megoldást, egy nádgyökeres tisztító rendszert és kezdetben szippantóautós beszállítást terveznek. A fenti tervek már elvi vízjogi engedélyel rendelkeznek. Sáregresen és Sárszentágotán rövid távon nem terveznek szennyvízzel kapcsolatos beruházást.
3.3. KÖZMŰELLÁTÁS Az elmúlt évtizedben a legnagyobb fejlődést a közműrendszer kiépítésében érte el a Sárvíz kistérség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy éppen a közműrendszer – kivéve a szennyvízelvezetést - kiépülésének köszönhetően vált a Sárvíz völgye funkcionális kistérségévé. Az alapinfrastruktúra mind megyei, mind pedig regionális összehasonlításban kielégítően fejlődött. Az infrastruktúra fejlesztésének első szakaszaként a víz, gáz, telefon és a kábeltelevízió hálózat épült ki. Az infrastruktúra fejlesztésének második szakaszakában a kistérség településeit elválasztó Sárvíz Völgye Tájvédelmi Körzet területét átszelő 13 kilométeres új útszakaszon és hídon Aba, Soponya és Kisláng között is megindult az autóforgalom.
Az infrastruktúra fejlesztés harmadik szakaszának központi problémáját az évek óta húzódó csatornahálózat kiépítése és a szennyvízkezelés megoldása, valamint a helyi kábeltelevízió rendszer kiépítése alkotja. Az előbbi mindenek előtt környezetvédelmi és gazdasági, a második az információs közmű rendszer kialakítása szempontjából nélkülözhetetlen. A vezetékes vízellátásba bekapcsolt háztartások számát illetően az ellátottság messze meghaladja a megyei és a székesfehérvári kistérség (63,4 %) átlagát. Az ellátásban nagy szerepet játszik a helyi vízbázis kihasználása. Saját kutat üzemeltet Aba, Kisláng, Soponya. Merőben más a helyzet Csőszön, ahol a vízellátást a Fejér Víz RT biztosítja. Az egyre növekvő árak az önkormányzatot a költségkímélő megoldások keresése felé mozdítja. Így például jelentős költségmegtakarítást jelenthet a gyökérkezeléses szennyvíztisztítás révén visszanyert tiszta vizet újra értékesítése a Fejér Víz RT. felé. (O) Hasonló megfontolások alapján a térség több településén, Aba, Káloz, Csősz és Tác határában szélerőművek telepítését tervezik. A hagyományos közművek kiépítettsége szempontjából a szennyvíz kivételével a kistérség eléri, vagy meghaladja a megyei színvonalat. Csupán a háztartások gázzal való ellátottsága mutat hiányosságokat annak ellenére, hogy a hálózat kiépítettsége csaknem minden településen 100 százalékos. Az okokat elsősorban a lakossági erőforrások hiányában kell keresnünk. A hagyományos közműrendszer utolsó nagy beruházási szakaszát a települések csatornázása és a szennyvíztisztítás megoldása képezi. A fejlesztés gyakorlatilag a kistérség minden települését érinti. Ahol a földrajzi közelség azt lehetővé teszi, a megvalósításra társulásokat hoztak létre (Aba-Sárkeresztúr-Kálóz-Soponya; Csősz-Tác). A legnagyobb gondot a beruházásokhoz szükséges források előteremtése okozza. Ismét a pályázati rendszerből fakadó bizonytalanság problémájába ütközünk. S ez visszaveti a térség gazdasági fejlődését is, a környezeti károkról, a vízbázis veszélyeztetettségéről már nem is beszélve. Az uniós pénzforrásokban sem lehet reménykedni. Azok ugyanis nem az infrastruktúra fejlesztést, hanem konkrét programok megvalósulását célozzák meg, amelyeknek még a környezetvédelmi programok esetében is elemi feltétele a kiépült infrastruktúra. Ez azt jelenti, hogy a kistérség előtt évekre bezárulhatnak az európai vidékfejlesztésre fordítható fejlesztési források is. Összefoglalásként említést kell tennünk a Sárvíz kistérség önkormányzatainak legfőbb erényéről, a környezetbarát gondolkodásról s arról, hogy felismerték az alternatív megoldásokban rejlő települési érdekeiket. E szemlélet nyilvánul meg az alternatív energiaforrás keresésében (szélerőmű, termálvíz) épp úgy, mint a biotechnológiákra alapozott szennyvíztisztítókban (gyökértechnológia).
19)
Táblázat: A Sárvíz kistérség településeinek közmű ellátottsága 2000 évben (Forrás: KSH-2001)
Lakások száma
Villamos energiát Vezetékes gázt fogyasztó fo -gyasztó háztartások háztartások száma
Közüzemi vízháló -zatba bekapcsolt háztartások
száma
száma
%
száma
%
Szennyvíz & csator -na hálózatba bekapcsolt háztartások száma
%
Aba
1.465
1.525
100
931
63
1.436
98
-
Cece
1.145
1.137
100
634
55
1.014
89
-
Csősz
381
394
100
249
65
381
100
-
Kálóz
916
905
99
561
61
855
93
-
Kisláng
1.039
1.020
98
589
57
1.030
99
-
Sáregres
357
340
95
177
50
317
89
-
Sárkeresztúr
780
736
94
390
50
1.008
100
17
Sárszentágota
489
486
99
270
55
429
88
-
1.488
1.593
100
1,165
78
1.305
88
-
Soponya
682
736
100
457
67
607
89
-
Tác
495
513
100
402
81
523
100
-
9.237
9.385
100
5.825
63
8.905
96
Seregélyes
Sárvíz kistérség Székesfehérvári kistérség Fejér megye
63,4 60.242
96,7
87,8
Villamos árammal Gázzal ellátott Vízhálózattal ellátott települések települések ellátott száma száma települések száma 107 106 107
Szennyvíz csatornával ellátott települések száma 42
3.4. KÖZLEKEDÉS, ÚTHÁLÓZAT A Sárvíz kistérség Fejér megye közlekedési útvonalai által jól behatárolható területen helyezkedik el, bár nem képez területi egységet: északon az M7-es autópálya, délen a 61-es autóút határolja. A települések a 63-as és a Szabadbattyánt
Sáregressel összekötő utak mentén helyezkednek el, amelyek a Sárvíz Tájvédelmi Körzetet és délen a rétszilasi tavakat közrefogva Cecénél érik el a nyugat-kelet irányban haladó 61-es főútvonalat. A két út közötti keresztirányú közlekedést a Tájvédelmi Körzetet átszelő, Sárkeresztúrt Kálozzal összekötő út és az Abától Kislángra vezető utak biztosítják. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve csupán Kisláng község és a 62-es út mellett fekvő Seregélyes esnek távolabb. Összességében tehát a Sárvíz kistérség egységét a jó állapotban lévő közlekedési utak adják meg, amelyekre fűzérszerűen kapcsolódnak fel a települések. Ez az adottság több szempontból is előnyös: közvetlen kapcsolatot teremt, és könnyen elérhetővé teszi Székesfehérvárt, a kistérség északi településeit bekapcsolva az ország vérkeringésébe. A térség vasúton a Székesfehérvárt Sárbogárddal összekötő vonalon is megközelíthető. S bár a jelenlegi tömegközlekedés elsősorban a rendszeres autóbuszjáratokra terelődött át, a vasútvonal jelenléte értékes adottság a gazdaság fejlesztése szempontjából, különös tekintettel a börgöndi repülőtér fejlesztésére. A térség déli határán fekvő Cece maga is közlekedési csomópontnak tekinthető az áthaladó észak-dél, nyugat-kelet irányú másodrendű utaknak köszönhetően. Cece lakóinak vasúti közlekedését nagymértékben nehezíti, hogy vasútállomás csak az 5-6 km-rel távolabb fekvő Sáregresen és Rétszilason van, s ennek következtében a megyeszékhely elérése csak többszöri átszállással vagy autóbusszal oldható meg. A térség közúthálózatának fejlesztése szempontjából sokat jelenthet a Fejér megyét nyugat-kelet irányban átszelő transzeurópai autópálya megépülése. A tervek szerint az út a Graz-Szentgotthárd nyomvonalat folytatva Veszprém érintésével Dunaújváros magasságában szeli át a Dunát Kecskemét-Szolnok-Biharkeresztes irányába. Ma még vitatott kérdés, hogy az autópálya miként érinti Székesfehérvárt, de a megye déli (Sárbogárd-Cece) településeinek gazdasági elszigetelődését is tekintetbe véve, számítani lehet arra, hogy az autópálya átszeli majd a Sárvíz kistérséget. A TINA program megvalósulása komoly gazdasági lehetőségeket rejt magába. Különösen megnövekedhet a kistérség és a börgöndi repülőtér logisztikai szerepköre, erősödhet Tác kulturális turisztikai helyzete, de jelentős változásokat hozhat Cece számára is. Mégpedig azért, mert várhatóan ehhez az autópályához be fog kapcsolódni a Dél-Dunántúl észak-déli irányba futó autóút hálózata.3 Az autópálya minden bizonnyal hatással lesz a térség szerkezetének átalakulására; a Sárvíz kistérség együttműködési kapacitása várhatóan erősödni fog, sőt nem kizárt a partneri kapcsolatok bővülése sem. Az autópálya koncepció ugyanakkor veszélyeket is rejt magában. Mindenek előtt számolni kell annak negatív környezeti hatásaival: zaj, légszennyeződés stb. A védekezés egyetlen lehetséges módja az időben elkezdett környezetvédelmi tervezés, az óvintézkedések összehangolt program szerinti elindítása: erdőtelepítések, elkerülő utak kiépítése stb. Az Európai Unió integrált vidékfejlesztési koncepciója és az ennek keretében meghirdetett regionális fejlesztési programok jó alapot biztosítanak már 2004-től a térség környezetvédelmi terveinek kidolgozására és
fokozatos megvalósítására. Ebben a körben az egyik legfontosabb cél a térség nyugodt vonzó vidéki életformájának fenntartása és erősítése, az életkörülmények javítását pedig a környezetbarát infrastruktúra kiépítésével kell elérni.
20) Táblázat: A Kistérség településeinek belterületi úthálózata Település
belterületi út (km)
ebből burkolt (km)
burkolt út az összes %-ában
Aba
31,0
15,0
48,4
Csősz
18,0
9,0
50,0
Káloz
14,0
7,0
50,0
Kisláng
16,0
16,0
100,0
Sárkeresztúr
21,0
10,5
50,0
Sárszentágota
16,0
6,4
40,0
Soponya
12,0
9,6
80,0
Tác
11,5
5,6
48,7
Összesen
60,5
32,1
53,6
Sáregres
Forrás: Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési program – 1997-es adatok,
3.5. A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG GAZDASÁGA A kistérség gazdaságát az egyéni vállalkozók és őstermelők rendkívül magas száma jellemzi (78 %). Ez az arány mind megyei (63 %), mind pedig regionális viszonylatban (65 %) rendkívül magas. A rendszerváltással együtt járó gazdasági átalakulás rányomta bélyegét a hazai vállalkozásszerkezetre. Országos viszonylatban még mindig 58%-t tesz ki a jó részt önfoglalkoztató, ún. mikrovállalkozások aránya (egyéni vállalkozók és családi vállalkozások). A kezdeti kényszervállalkozások száma ugyan mindenütt csökkenő tendenciát mutat, a tartósan magas statisztikai szám mögött azonban súlyos gondok húzódnak meg: alacsony képzettség, tőkehiány, elavult termelési struktúra, versenyképtelen termelési technológia és termékszerkezet.
A mikrovállalkozások többsége a kiskereskedelemben és a helyi szolgáltatási szférában, valamint a mezőgazdaságban alakult ki. Tehát azokon a területeken, ahol a vállalkozások nem igényelnek sem magas szintű szakmai képzettséget, sem pedig számottevő tőkebefektetést. Azt a tényt, hogy a Sárvíz térségében az egyéni vállalkozások száma jóval meghaladja az országos mutatókat, csak részben magyarázza Székesfehérvár közelsége, mert a képzett, magasan kvalifikált munkaerőt a fejlett ipar elszívja a térségből. Az okok között negatív tényezőként kell megemlíteni a tőkehiány mellett az innovatív környezet hiányát, a termelést és a piacot koordináló, a helyi adottságokat intenzíven kihasználó
együttműködések
szerveződések,
hálózatának
és
a
térségi
marketing hiányát,
információáramlás lassúságát.
21) Táblázat: A Sárvíz kistérség vállalkozási szerkezete 2000-ben Összes
Társas vállalkozások
Egyéni vállalkozások
működő vállalkozás
Kft.
Szövetke Bt.
száma
%
zet Aba
199
10
2
19
164
82
Cece
90
7
1
7
73
81
Csősz
32
-
-
4
27
84
Kálóz
88
2
1
12
73
83
Kisláng
83
3
2
6
71
86
Sáregres
27
3
1
2
21
78
Sárkeresztúr
67
4
-
5
57
85
Sárszentágota
48
1
3
5
39
81
Seregélyes
191
16
1
35
135
71
Soponya
77
2
1
12
62
81
Tác
92
11
1
23
56
61
valamint
az
Sárvíz kistérség
994
59
15.495
6.288
Fejér megye
31.707
4.128
242
Közép-Dunántúl
85.506
11.503
610
778
78
9.207
59
6.108
19.879
63
13.928
55.444
65
13
130
Székesfehérvári kistérség
Általános jellemzők A kistérség igen kisszámú társas vállalkozásainak sorában a Kft (6 %) és a Bt (13 %) a leginkább elterjedt forma. Részvénytársaság csak Soponyán van: VADEX Mezőföld Rt. dunántúli húsfeldolgozó üzeme, ahol 25 főt foglalkoztatnak. A kistérségben 13 szövetkezet működik. A gazdasági élet két meghatározó területe a lakossági ellátást biztosító kereskedelmi és szolgáltatói szféra valamint a mezőgazdaság. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi egységek száma magas, jövedelmezőségük alacsony. A lakosság jellemzően a közeli Székesfehérváron dolgozik és keresetének nagy részét itt is költi el.
22) Táblázat: Kiskereskedelmi üzletek száma 2000 évben Kiskereskedelmi
Ebből
Vendéglátó-
üzlet összesen
élelmiszer hely
jellegű Aba
58
20
16
Cece
51
11
9
Csősz
14
5
3
Kálóz
30
9
8
Kisláng
27
8
5
Sáregres
9
1
2
Sárkeresztúr
28
6
8
Sárszentágota
18
5
3
Seregélyes
41
12
16
Soponya
26
7
8
Tác
11
5
2
313
89
80
572
205
195
2.465
567
652
Sárvíz
kistérség
Összesen
Székesfehérvári kistérség (Székesfehérvár nélkül) Székesfehérvári kistérség
Ipari tevékenység csak elvétve fordul elő a térségben. Az Alba cipőfelsőrész készítő üzeme Kislángon megszűnt, nem régiben a CHIO Magyarország üzeme is elköltözött. Helyén ma egy kisebb fűszerkeverék csomagoló üzem, és egy 20 főt foglalkoztató gumiüzem működik. Tácon a Gorsium Tej Kft. és egy műanyagipari vállalkozás található. A térségi gazdaság kulcsfontosságú eleme a börgöndi repülőtér fejlesztésének terve. A külföldi tőke bevonásával induló beruházás valamint a Székesfehérvárral való együttműködés várhatóan a korszerű infokommunikációs technológiára épülő logisztikai, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások számát is növelni fogja a kistérségben.
Mezőgazdaság A kistérségi gazdaság legfontosabb szektora a mezőgazdaság. A rendszerváltást követő privatizációs folyamat következtében a térségben a magántulajdon vált meghatározóvá. A megélhetésre alkalmas méretű
családi gazdaságok száma alacsony. A székesfehérvári kistérségben működik a megyei mezőgazdasági vállalkozások fele és az élelmiszer feldolgozó kapacitások egy negyede. Ennek ellenére, az adottságokhoz és a lehetőségekhez mérten a Sárvíz menti településeken nagyon alacsony a mezőgazdasági beruházások száma.
23) Táblázat: Az egyéni vállalkozások megoszlása a munkavégzés jellege szerint fejér megyében, 2000 évben A működő egyéni vállalkozások gazdasági ág és a munkavégzés jellege szerint Ebből Gazdasági ág
Összesen
Főfoglalkozású
Mellékfoglal-
Nyugdíjas
kozású Mezőgazdaság, erdő-
és
vad-
gazdálkodás, halászat 1.104
629
324
151
Ipar
1.686
1.078
417
191
Építőipar
2.091
1.548
456
87
4.275
2.747
987
541
958
659
176
123
Kereskedelem, javítáa
Szálláshely, vendéglátás
A térség éghajlati adottságai – a mérsékelten meleg, évi közép hőmérséklet 10 C°, csapadék 550-580 mm, napsütéses órák száma 1980 óra/év – a térség számára jó feltételeket nyújtanak a zöldség- és gyümölcstermesztésre. A zöldségtermelés területén különösen Cece rendelkezik nagy hagyományokkal, ahol a paprika, a fokhagyma és méztermelés ma is sok családnak jelent megélhetést. Fűszerpaprika termelés folyik
Sárszentágotán. Öntözéses
biogazdaság működik még Soponyán. (S, O) Abán (Belsőbárándon) több család is foglalkozik zöldborsó és csemegekukorica termeléssel. A jó minőségű árut a fehérvári hűtőház veszi át. Sárszentágotán tök- és zöldségtermelés van, de feldolgozó nincs. (S) A kistérség másik, mára jelentőségét vesztett ágazata a gyümölcstermelés. A jövőre vonatkozóan jó lehetőségek kínálkoznak az ágazat megerősítésére Cece térségében; Abán (Bodakajtor) több magángazdaság új telepítésekbe kezdett. Közép és hosszú távon a friss gyümölcs kistérségi és székesfehérvári értékesítése mellett érdemes lesz tovább gondolni a feldolgozási lehetőségeket is (aszalás, szárítás, gyümölcslé koncentrátum, dzsem). Megfontolás tárgya lehet az Abán feltárt meleg víz kertészeti célokra való hasznosítása. A kistérség mezőgazdasági termelésének jövője nagymértékben attól függ, hogy milyen mértékben tud integrálódni a megyei, regionális és a globális piacokra. A mezőgazdasági termékszerkezet váltásban új lehetőségeket nyit meg Aba és a kistérség előtt a börgöndi repülőtér beruházása. A helyben lévő szállítási kapacitás kilátásba helyezi olyan szállításra egyébként érzékeny friss, elsősorban biotermékek külföldön történő értékesítését is, amelyre korábban nem volt lehetőség. Ahhoz, hogy a termelők kellően tájékozottak legyenek az értékesítési lehetőségeket illetően, valamint arról, hogy milyen termékek keresettek a hazai és külföldi piacokon, megfelelő információkra van szükség. Ennek érdekében a kistérségi agrárinformációs rendszer, agrár portál kiépítése a kistérségi együttműködés egyik lényeges eleme. A Sárvízre ma leginkább a szántóföldi művelés jellemző. A térségben megközelítőleg 20.000 ha termőföld van – Cece, Sáregres és Seregélyes körzetét nem számítva -, amelynek 64 százalékán gabonát, elsősorban kukoricát és búzát termelnek. A földek átlagos aranykorona értéke 27,08 AK. A jellemző vállalkozói méretű életképes magángazdaság 50-60 ha területű. A kistérségben 543 ha öntözésre berendezett terület van, amely tovább növelhető (Sárvíz, Malomcsatorna, Nádor-csatorna, Dinnyés-Kajtori csatorna). A térség legnagyobb mezőgazdasági vállalata a Kajtor-völgye Mezőgazdasági Szövetkezet. Fő profilja az állattenyésztés, mely egy kb. 600 szarvasmarhát számláló tejtermelő tehenészetből és évi 7000-es sertéstenyésztésből áll. Ugyancsak állattenyésztéssel foglalkozik az olasz tulajdonban lévő Pannónia Farm Kft (Bodakajtor). Az itt termelt tejet a SOLE vásárolja fel. A termelés növelése lehetséges, mert a tejkvóta évi 4.800.000 liter, de teljesítéséhez további földterületek bérlésére lenne szükség a takarmány előállítása miatt. A vállalat nem foglalkozik hústermeléssel, csupán a bikaborjúk kerülnek eladásra (évente átlagosan 380 borjú). Az olasz tulajdonú Agro-Aba Kft 3.200 hektáron
növénytermesztést folytat. A tulajdonos a fejlesztés mellett kötelezte el magát, s jelenleg is folyik egy központi telephely kialakítása, mely egy 180 milliós beruházást jelent. Jelentős tartalékok vannak az állattartásban: juhtenyésztés, sertés, pulyka, szarvasmarha, a mocsaras területeken esetleg bivalytartás, haltenyésztés. A térségben kihasználatlanok a legelőterületek, holott kiterjedésük és minőségük alkalmas az extenzív állattartásra. Jelenleg néhány vállalkozó foglalkozik juhtenyésztéssel. A térségben bár sokan tartanak állatot, nincs vágóhíd. A kistérségben szinte minden település rendelkezik kisebb-nagyobb halastavakkal. Ez utóbbi ágazat fejlesztése csak a vizes élőhelyek rekonstrukciójával szoros összefüggésben lehetséges (Csősz három halastavából kettő teljesen kiszáradt, egyet pedig a horgászegyesület használ hobbi célokra; Soponyán magángazdák bérlik a halastavakat; Kálóz határában hét tó is van, de itt is komoly ráfordításokra van szükség a hasznosítás érdekében). Kiváló példa erre a Rétszilasi-halastavak rehabilitációja és a területén működő halgazdaságok ökológiai szempontú működése (Arany Ponty Rt.). A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a halastavak működéséhez szükséges vizet a gazdák az erősen szennyezett Malom- és a Nádor-csatornákból biztosítják. A csatornák iszaprétegében megülepedett nehézfémek, amelyek a Bakony alján működő vegyipari vállalatoknak köszönhetően a Sárvíz térségében rakódnak le, nem csak a halastavakat, hanem az öntözéses gazdálkodást is veszélyeztetik. Fontos környezeti feladat lesz a jövőben a csatornamedrek kotrással való kitisztítása. A Nemzeti Fejlesztési Tervben, és az EU vidékfejlesztési programjaiban jelentős források szabadulnak fel az ilyen feladatok megoldására. A Sárvíz vizes, mocsaras területeinek egy másik hasznosítási lehetősége lehetne a nádfeldolgozás. Jelenleg a nádvágás a természetvédelmi terület jogkörébe esik, de a nyersanyagot feldolgozás nélkül szállítják el. A feldolgozás módjára és technológiájára vonatkozóan érdemes lenne a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával együttműködésben keresni megoldást. A helyi agrárgazdaság fejlesztésének másik iránya a térségi erdő és vadgazdálkodás. Működését nagymértékben a tájvédelmi körzet határozza meg. A kistérségen belül országos jelentőségű védett terület a Sárvíz völgye Tájvédelmi Körzet és a Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület. (Helyi védettségű terület még a soponyai Kastélypartk). Ezek a védett területek a Dunántúl legjelentősebb ökológiai folyosójához tartoznak.
3.6. KULTURÁLIS, ÉPÍTETT KÖRNYEZETI ÉRTÉKEK A kistérségben a természeti, táji értékeken túlmenően számos bemutatható, illetve hasznosítható történelmi-építészeti érték található. Fejér megye történelmi értékei közé tartozik az egykori Pannonia Provincia nagyrészt feltárt kereskedő városa, Gorsium, ahol szabadtéri múzeum van kialakítva. A Kr.u. I. században alapított Gorsium romjait a múlt század közepe óta kutatják Magyarország legnagyobb római kori ásatásán. A megtekinthető maradványok egyik része a
hajdani városközpont (nagy palota, szentélyek, katonai tábor stb.), a másik pedig a déli városnegyed és a helyén a IVV. Században kialakult temető. A kistérségben két kastély található, amelyek közül a soponyai Zichy kastély kiemelkedő értékű: Helyszín
Kastély neve
Tulajdonos
Állapot
Jelenlegi használat
Káloz-Belmajor
Zichy kastély
Tsz
Leromlott
Használaton kívüli
Soponya
Zichy kastély
Magyar Állam
Jó
Gyermekotthon működött 1999-ig
24) Táblázat: A helyi építészeti örökség kiemelhető értékei: Település
Kultúrtörténeti, műemléki érték
Aba
Szentháromság templom (1747)
Védettség
a Sárvíz-völgy balpartján: Kr.e. 4.évezredből temető, telep Bodakajtor: víztorony kastélypark
helyi védelem folyamatban
falusi kúriák Csősz
katolikus templom református templom
Káloz
római katolikus-és református templom Zichy-kastély (1820) Belmajorban, uradalomistálló
Kisláng Sáregres
téglaoromfalú épületek
Sárkeresztúr
református templom (1720) katolikus templom (1787)
Sárszentágota római kori határjelző dombon álló katolikus templom Soponya
klasszicista kastély
helyi védettség
Település
Kultúrtörténeti, műemléki érték
Védettség
Tác
Gorsium római város maradványai
országos műemlék
Gorsium A rómaiak Kr.u. 46-49 között szállták meg a Dunántúl keleti részét, ekkor katonai táborral védték a Sárvíz átkelőhelyét, ahol az Itáliából Aquincumba (Óbuda) és a Balkán felől Brigetioba (Komárom-Ószőny) vezető utak keresztezték egymást. A tábor a II. század elejéig állt fenn, amikor a Duna mellett kiépült, erődítésekkel és őrtornyokkal védett határ (limes) a belső erőd fenntartását szükségtelenné tette. Kr.u. 106-ban Traianus császár kettéosztotta Pannonia provinciát. Ettől az időtől a gorsiumi felhagyott katonai tábor területe a tartomány vallási központja és tartománygyűlésének helyszíne lett. A szentkerület központjában felépült Augustus császár temploma, előtte a provincia főoltára, amelyen évente a tartomány városai küldötteinek jelenlétében áldozatot mutattak be az uralkodó császár üdvére. A közel 9 hektáron fekvő szentkerületnek egyelőre mintegy harmada látható: nagy, ünnepi csarnokok, különböző isteneknek szentelt templomok, szentélyek, az ünnepségekhez csatlakozó lakoma épülete, vendégház a küldöttek lehelyezésére, freskókkal gazdagon díszített reprezentatív helyiségek. Már a szentkerületen kívül épült fel az amphitheatrum, ahol az ünnepségek végén gladiátor- és állatviadalokkal szórakoztatták a küldötteket. A szentkerület 169-180 között egy szarmata támadásban súlyos károkat szenvedett, amelynek helyreállítása évtizedekig tartott. 202-ben, amikor Septimius Severus császár Pannóniában járt, jelenlétében avatták fel a császár költségén újjáépített Augustus-templomot. A II. századi katasztrófánál súlyosabb volt az a támadás, amely 260-ban érte Gorsiumot. Ekkor az egész szentélykerület romba dőlt és nem is épült többé újjá. A 290-es években Diocletianus császár Herculia néven új várost alapított a romok fölött, amelynek központja az egykori szentkerült területét foglalta el. A romokat új épületekhez és a városfal alapozásához használták fel. A város valószínűleg az ekkor szervezett Valeria provincia székhelye lett, központjában tekintélyes palota, üzletsor, két ókeresztény bazilika, két közfürdő, további középületek, lakóházak emelkedtek. A fallal körülvett városközpont a népvándorlás kor idején is lakott maradt, a magyar honfoglalás idején az útkereszteződésben kis falu állott, amelyet ettől az időtől Fövenynek neveztek. A település a török korig állt fenn. A XVI. század második felében végleg megsemmisült, és a török kiűzése után is puszta maradt: ez tette lehetővé, hogy helyén a Régészeti Park létrejöhessen. Az 1958 óta folyó ásatások a szentkerület és a hozzá csatlakozó város teljes feltárásáig folynak. A romokat kiterjedt, mediterrán hangulatú park veszi körül, kihelyezett római kőemlékekkel, sírkövekkel, a legszebb leleteket bemutató kiállítással és 1200 főt befogadó, görög-római jellegű színháztérrel, ahol évente, a tavasz szezonnyitáskor – az antik Flora ünnepén, április 28.-május 03. között – ünnepi játékokra, a nyár folyamán a Ludi Romani – Gorsiumi Nyári Játékok alkalmával színházi előadásokra kerül sor.
3.7. EMBERI EGÉSZSÉG A környezet-egészségügyi felmérés során a lakosság általános egészségi állapotát értékeljük a környezeti hatásokkal összehasonlítva. A felmérés sikerét számos tényező korlátozza. Viszonylag kevés adat áll rendelkezésre az általános egészségi állapot felmérésére. Magyarországon ilyen információkat részben az ÁNTSZ, részben a KSH gyűjt, elsősorban megyei bontásban. Az adatok azonban nem állnak mindig kölcsönösen rendelkezésre és az egészségügyi szempontú felmérések sem teljes körűek. A környezeti hatások és egészségi következményeik nem olyan régen kerültek az érdeklődés előterébe. Az emberi egészségi állapotot azonban sok tényező összetetten befolyásolja és kevés tudományos eredmény áll rendelkezésre a közvetlen és közvetett környezeti hatások értékelésére. A népesség egészségi állapotára közvetve jellemző annak korösszetétele és a természetes szaporodás illetve fogyás aránya. A korösszetétel kapcsán ismert, hogy a betegségekre különösképpen a gyerekek és az idős emberek fogékonyabbak, ezért érdekes az arányuk az össznépességben. A Kistérségre összességében az országos tendenciák jellemzőek, bár a gyermekek aránya nagyobb, különösen Sárkeresztúron. Érdekes azonban a Kistérségen belüli viszonylag nagy különbségek megléte, hiszen pl. 1997-ben Kisláng népességének közel fele (42,3%) tartozott a gyermek és idős korúakhoz, míg Kálozon kevesebb, mint negyede (22,8%). A Kistérségre összességben a születés és halálozás aránya alapján a természetes fogyás jellemző, egyedül Sárkeresztúr esetében haladja meg a születések száma halálokét. A jellemző demográfiai értékeket a táblázatok illusztrálják.
25) Táblázat: A Kistérség településeinek korösszetétele és a természetes szaporodás/fogyás Település
0-14 éves (%)
60 feletti (%)
15-59 éves (%) természetes szap./fogyás (%)
Aba
21,5
16,6
61,9
-0,47
Csősz
22,3
19,5
58,2
-0,67
Káloz
11,9
10,8
77,2
-0,12
Kisláng
21,2
21,1
57,7
-0,49
Sáregres
n.a.
n.a.
n.a.
-0,99
Sárkeresztúr
26,4
15,8
57,9
0,93
0-14 éves (%)
Település
60 feletti (%)
15-59 éves (%) természetes szap./fogyás (%)
Sárszentágota
21,0
19,3
59,8
-0,83
Soponya
18,4
19,2
62,3
-0,82
Tác
21,3
17,4
61,4
-0,47
Átlag
20,3
17,0
62,6
-0,34
Fejér megye
18,2
17,5
64,3
-0,80
Magyarország 17,5
19,5
63,0
-0,48
Korösszetétel: Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési program – 1997-es adatok, Természetes szaporodás/fogyás: KSH – 1999-es adatok
IV. Ábra: A Kistérség településeinek korösszetétele (1997) 0%
20%
Aba
917
Csősz
238
Káloz Kisláng Sárkeresztúr Sárszentágota Soponya
40%
80%
709
620 2030
545
541
1479
365
609 294 353
100%
2644
208 285
314
60%
1337
270
838
368
Tác
322
263
Összesen
3592
3009
0-14 éves
1194 930 11072
60 év feletti
15-59 éves
Környezet-egészségügy A Sárvíz Kistérség környezetegészségügyi mutatóit a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) keretében elkészítésre került: Fontosabb betegségek miatti halandóság területi eloszlása Magyarországon (1986 – 1997) című dokumentáció alapján – Írták: Dr. Vincze István, Nádor Gizella, Dr. Páldy Anna, Dr. Pintér Alán, Málnási Tibor – jellemezzük.
„A Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) megvalósításához alapvető, hogy széles körű és részletes értékelés álljon rendelkezésre a különböző betegségek, illetve betegségcsoportok miatti halálozás gyakoriságáról és térbeli eloszlásáról. A NEKAP keretében kialakított környezetegészségügyi információs rendszer lehetővé teszi a halálozási adatok részletes, sokrétű elemzését. Ennek első lépéseként a magyarországi legfontosabb halálozás okokat az 1986-1997 közötti időszakban, korcsoportos bontás nélkül vizsgáltuk, és elemeztük a térbeli megoszlásukat. Magyarországon a halálozások mintegy 85-90%-át a keringési betegségek, a daganatok, az erőszakos halálok, a légzőszervi és az emésztőszervi betegségek teszik ki. Az itt bemutatott elemzéseket ezen betegségcsoportok miatti halálozások körében végeztük az erőszakos halálok kivételével, s a későbbiekben további betegségek miatti halálozások sajátosságait fogjuk elemezni. Az emésztőszervi betegségek miatti halálozásokból csupán az alkoholos májbetegségeket elemeztük. Tekintettel arra, hogy a betegségcsoportok több, gyakran etiológiailag is különböző betegségeket takarnak, ezen nagy csoportokon belül további elemzésekre is szükség van. A halálozási statisztikai adatok elemzésekor azonban több bizonytalansági tényezőt is figyelembe kell venni, így például a halottvizsgálati adatlap kitöltését, a halálozást befolyásoló tényezők sokrétűségét, a lakóhely változtatásából fakadó bizonytalanságot stb. A Központi Statisztikai Hivatal az 1986 és 1997 közötti időszakra vonatkozó országos, lakóhelyre lebontott, egyedi (kor, nem, időpont stb.) halálozási adatokat, míg a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal az 1993-1996-os időszakot felölelő országos, helységenkénti koréves populációs adatokat biztosította. Az áttekintő elemzés során mind nemi bontás nélkül, mind férfiaknál, illetve nőknél a teljes lakosság (0-100 évesek) halandóságát együttesen elemeztük a teljes vizsgált időtartamra (1986-1997) összevontan.”
26) Táblázat: A vizsgált haláloki csoportok a BNO-10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) közbülső névjegyzék szerint, valamint a Sárvíz Kistérségre vonatkozó adatok: BNO kód
Elnevezés
Országos viszony
A00-Y99
Összes halálozás
átlagos
C00-C97
Rosszindulatú daganatok
átlagos
I10-15
Magasvérnyomás-betegségek
magas
I21
Heveny szívizomelhalás
magas
I60-69
Cerebrovascularis betegségek
magas
J40-44
Idült alsó légúti betegségek
alacsony
K70
Alkoholos májbetegség
magas
átlaghoz
való
A fenti adatok természetesen csak egy szűk metszetet adnak a település lakosságának egészségi állapotáról, illetve a környezettel esetlegesen összefüggő halálokokról. Az országos adatokkal összehasonlítva azonban a Sárvíz kistérség lakosságának egészségi állapota az átlagosnál rosszabbnak mondható.
3.8. ÖSSZEFOGLALÁS A Sárvíz Kistérség környezeti helyzetének értékelésében a természetes adottságok mellett fontos a települési környezet és az önállóan ható tényezők. A Kistérség minden egyes településén kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásként, szervezetten folyik a szilárd kommunális hulladékok begyűjtése. Abán a székesfehérvári Székom Rt, míg a többi településen a polgárdi székhelyű Vertikál Rt végzi a begyűjtést és az ártalmatlanítást. Az elszállított hulladék lakosra vetített értékei jelentős különbségeket mutatnak az egyes települések között. Az adatok alapján lakosonként legtöbb hulladék Csőszön és Tácon, míg a legkevesebb Kislángon illetve Sáregresen keletkezik. A Kistérségben lakosonként évente átlagosan keletkező hulladék mennyisége országos viszonylatban meglehetősen alacsony. Míg ma Magyarországon egy lakos átlagosan mintegy 1,5 m3 (kb. 300 kg) hulladékot termel évente, addig az adatok alapján a kistérségi átlag ennek mintegy fele, 0,76 m3 (kb. 150 kg). Az országos átlagot még az adatok alapján relatíve legtöbb hulladékot termelő táciak és csősziek sem érik el. A Kistérség településeiről származó hulladékot a szervezett gyűjtés keretében a Kistérségen kívül helyezik el engedélyezett lerakókban. A Vertikál Rt. Csőszről, Kislángról, Soponyáról és Tácról a saját kezelésű polgárdi lerakóba, míg Kálozról, Sáregresről, Sárkeresztúrról és Sárszentágotáról Sárbogárdra szállít. A Székom Rt Abáról Székesfehérvárra szállítja a hulladékot. A Kistérség területén a keletkező szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítőkbe kerül a szennyvíz. A keletkező szennyvíz mennyiségéről nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség adatai alapján a bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége az elmúlt években nem változott jelentősen. (Az 1997-es évre vonatkozó jelentősen különböző adatsor magyarázata nem ismert, de a nyilvánvaló nagyságrendi különbségek megkérdőjelezik az egész adatsor megbízhatóságát.) Az adatokból látható, hogy a legjelentősebb regisztrált hulladéktermelő telephelyek a soponyai VADEX Rt., a Kálozi Termelő és Szolgáltató Szövetkezet és az abai Kajtor-Völgye Mezőgazdasági Szövetkezet. Az elmúlt évtizedben a legnagyobb fejlődést a közműrendszer kiépítésében érte el a Sárvíz kistérség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy éppen a közműrendszer – kivéve a szennyvízelvezetést - kiépülésének köszönhetően vált a Sárvíz völgye funkcionális kistérségévé. Az alapinfrastruktúra mind megyei, mind pedig regionális összehasonlításban kielégítően fejlődött. A hagyományos közműrendszer utolsó nagy beruházási szakaszát a települések csatornázása és a szennyvíztisztítás megoldása képezi. A fejlesztés gyakorlatilag a kistérség minden települését érinti. Ahol a földrajzi közelség azt
lehetővé teszi, a megvalósításra társulásokat hoztak létre (Aba-Sárkeresztúr-Kálóz-Soponya; Csősz-Tác). A legnagyobb gondot a beruházásokhoz szükséges források előteremtése okozza. Ismét a pályázati rendszerből fakadó bizonytalanság problémájába ütközünk. S ez visszaveti a térség gazdasági fejlődését is, a környezeti károkról, a vízbázis veszélyeztetettségéről már nem is beszélve. Összességében tehát a Sárvíz kistérség egységét a jó állapotban lévő közlekedési utak adják meg, amelyekre fűzérszerűen kapcsolódnak fel a települések. Ez az adottság több szempontból is előnyös: közvetlen kapcsolatot teremt, és könnyen elérhetővé teszi Székesfehérvárt, a kistérség északi településeit bekapcsolva az ország vérkeringésébe. A kistérség gazdaságát az egyéni vállalkozók és őstermelők rendkívül magas száma jellemzi (78 %). Ez az arány mind megyei (63 %), mind pedig regionális viszonylatban (65 %) rendkívül magas. A rendszerváltással együtt járó gazdasági átalakulás rányomta bélyegét a hazai vállalkozásszerkezetre. Országos viszonylatban még mindig 58%-t tesz ki a jó részt önfoglalkoztató, ún. mikrovállalkozások aránya (egyéni vállalkozók és családi vállalkozások). A mikrovállalkozások többsége a kiskereskedelemben és a helyi szolgáltatási szférában, valamint a mezőgazdaságban alakult ki. Tehát azokon a területeken, ahol a vállalkozások nem igényelnek sem magas szintű szakmai képzettséget, sem pedig számottevő tőkebefektetést. Azt a tényt, hogy a Sárvíz térségében az egyéni vállalkozások száma jóval meghaladja az országos mutatókat, csak részben magyarázza Székesfehérvár közelsége, mert a képzett, magasan kvalifikált munkaerőt a fejlett ipar elszívja a térségből. A kistérségi gazdaság legfontosabb szektora a mezőgazdaság. A rendszerváltást követő privatizációs folyamat következtében a térségben a magántulajdon vált meghatározóvá. A megélhetésre alkalmas méretű családi gazdaságok száma alacsony. A székesfehérvári kistérségben működik a megyei mezőgazdasági vállalkozások fele és az élelmiszer feldolgozó kapacitások egy negyede. Ennek ellenére, az adottságokhoz és a lehetőségekhez mérten a Sárvíz menti településeken nagyon alacsony a mezőgazdasági beruházások száma. A Sárvízre ma leginkább a szántóföldi művelés jellemző. A térségben megközelítőleg 20.000 ha termőföld van – Cece, Sáregres és Seregélyes körzetét nem számítva -, amelynek 64 százalékán gabonát, elsősorban kukoricát és búzát termelnek. A földek átlagos aranykorona értéke 27,08 AK. A jellemző vállalkozói méretű életképes magángazdaság 50-60 ha területű. A kistérségben 543 ha öntözésre berendezett terület van, amely tovább növelhető (Sárvíz, Malomcsatorna, Nádor-csatorna, Dinnyés-Kajtori csatorna). A kistérségben a természeti, táji értékeken túlmenően számos bemutatható, illetve hasznosítható történelmiépítészeti érték található. Fejér megye történelmi értékei közé tartozik az egykori Pannonia Provincia nagyrészt feltárt kereskedő városa, Gorsium, ahol szabadtéri múzeum van kialakítva. A Kr.u. I. században alapított Gorsium romjait a múlt század közepe óta kutatják Magyarország legnagyobb római kori ásatásán. A megtekinthető maradványok egyik része a hajdani városközpont (nagy palota, szentélyek, katonai tábor stb.), a másik pedig a déli városnegyed és a helyén a IV-V. Században kialakult temető.
4. AZ ELÉRNI KÍVÁNT KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK – CÉLÁLLAPOTOK
4.1. A KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM ALAPVETŐ CÉLKITŰZÉSEI
A környezetvédelmi program alapvető célkitűzése a fenntartható fejlődéshez szükséges legfontosabb környezeti, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása. Ehhez konkrét beavatkozásokra, bizonyos tevékenységeket ösztönző, másokat korlátozó szabályozásra van szükség. A környezetvédelmi program célja nemcsak a legfontosabb környezeti problémák feltárása, hanem azok megoldása is, természetesen a megfelelő logikai sorrendben. A Sárvíz Kistérség környezetvédelmi programjában figyelembe kell venni a Nemzeti Környezetvédelmi Program célkitűzéseit, a törvényi és önkormányzati rendelkezéseket, a környezetvédelmet befolyásoló külső tényezőket.
„A Nemzeti Környezetvédelmi Program fő céljai: az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget károsító, veszélyeztető hatások megelőzése, csökkentése, megszüntetése; a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapot megőrzése, javítása és helyreállítása; az élő és élettelen környezet természetközeli állapotának megőrzése, a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának biztosítása, a bioszféra sokszínűségének megtartása, a természeti folyamatokban rejlő információk megőrzése; a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevétele, a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal (víz, föld, levegő) való takarékos, értékvédő gazdálkodás, ezeknek a következő nemzedékek számára való megtartása; az előzőekkel összefüggésben a gazdasági fejlődés és a környezet harmonikus, az észszerű környezetigénybevételre és a minimális környezetkárosításra törekvő viszonyának megvalósítása. A Program prioritásait úgy kell meghatározni, hogy összhangban legyenek a nemzetközi, hazai, a helyi jelenlegi és várható szabályozásával, miközben állandóan figyelembe vesszük a környezet egészét, összefüggő rendszerjellegét. A környezet állapotában végbemenő változásokat két, bizonyos fokig ellentétes tendencia jellemzi. Egyfelől az állapot egésze hosszabb időt tekintve folyamatosan romlik (életkilátások romlása, szennyezett ipartelepek számának növekedése stb.). Másfelől egy sor szakterületen vagy egy-egy regionális és helyi kérdésben kimutathatóan jelentős javulás történt, amely a gazdasági visszaesésnek és szerkezetváltásnak is köszönhető (például a kén-dioxid kibocsátás, vagy egy-egy ipari régió összkibocsátása terén). A környezet védelmének kérdésében bizonyos területeken jelentős előrelépés történt mind a szabályozást, mind a közvetlen beruházásokat illetően, de még nem alakult ki átfogó és a döntések részévé váló környezetvédelmi cél- és eszközrendszer. Mindezek alapján a következő fő szempontokat kell figyelembe venni: az ország jelentős természeti erőforrásokkal, környezeti értékekkel rendelkezik, amelyek védelme gazdasági érdek is; a korábbi évtizedekben jelentős környezeti értékvesztés történt, ezek hazai, regionális, illetve globális környezeti problémákra vezethetők vissza;
a már érvényben lévő nemzetközi környezetvédelmi szerződések és együttműködések számos feladatot jelentenek a környezetvédelem számára; számottevő mértékben a káros környezeti hatásoknak is tulajdoníthatóan az emberi egészség és a természeti értékek védelme nem kellőképpen megoldott; a helyzet különösen kritikus akár a halálozási és megbetegedési mutatókat, akár a természeti értékek alakulását vizsgáljuk; nagyon erősek azok a háttértényezők, amelyek a káros környezet-egészségügyi hatásokat súlyosbítják (stresszhelyzetek, túlterheltség, fogyasztási szokások stb.). A problémák megoldása szempontjából alapvető jelentőségű a társadalmi részvétel, a tudatformálás, a lakosság megfelelő tájékoztatása. A problémák ismertetését követően az általános célkitűzések megfogalmazása az adott terület, szakágazat számára a problémák megoldásának fő irányait jelenti. A konkrétabb célok, illetve a cselekvési irányok a számszerűsíthető célállapotokat, azonosítható tartalmú feladatokat határoznak meg a Program hatéves (esetenként hosszabb) időszakára.” A környezetvédelmi programban a Sárvíz Kistérségben különös figyelmet kell fordítani az alábbi témakörökre: felszíni és felszín alatti vizek minőségének megőrzése, javítása; korszerű hulladékgazdálkodás kialakítása; teljes körű csatornázottság a közlekedésből eredő ártalmak mérséklése; a természeti területek fenntartása, fejlesztése; az idegenforgalmi fejlesztések és a környezetvédelem összehangolása.
4.2. RÉSZLETES CÉLKITŰZÉSEK
A következőkben részletesen tárgyaljuk a természetes környezet elemeire, a települési (épített) környezet elemeire és az egyes önálló hatótényezőkre vonatkozó célállapotokat. Általánosságban elmondható, hogy a jelenlegi állapot megőrzése Sárvíz Kistérség esetében az első és legfontosabb feladat, majd a megőrzés biztosítása után következhetnek a javítás lépései.
4.2.1. FÖLDTANI KÖZEG VÉDELME
FÖLD-1. A termőföld mennyiségi megőrzése, védelme. A talaj pusztulásának lassulása, az erózió és defláció hatásának csökkenése. FÖLD-2. A termőföld minőségi megőrzése, védelme. A talaj multifunkcionalitásának - termőképességének, szerkezetének, puffer-kapacitásának helyreállítása, fennmaradása. FÖLD-3 A termőföld belvízvédelme.
4.2.2. FELSZÍN ALATTI VIZEK VÉDELME
FAV-1. A felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének megőrzése elsősorban a település egészséges ivóvízellátásának biztosítása céljából. FAV-2. A felszín alatti vizek jelenlegi szennyezőinek megismerése, és a tényleges szennyeződések és szennyező források megszüntetése. FAV-3. A hévízkutak működésének hosszú távú biztosítása összhangban a turizmus célkitűzéseivel.
4.2.3. FELSZÍNI VIZEK VÉDELME
FEV-1. A felszíni vizek jelenlegi állapota nem romlik tovább. A vizekbe jutó szennyezőanyagok mennyisége nem emelkedik, csökken. FEV-2. A Sárvíz malomcsatorna és a Nádor csatorna környéki nedves területek védelme.
4.2.4. LEVEGŐTISZTASÁG VÉDELEM
LEV-1. A település nagy részére jellemző jó levegőminőség megőrzése, a tavaszi és őszi kerti égetések felszámolása. LEV-2. A fő közlekedési útvonalak mellett a levegőminőség javulása a közlekedés, mint szennyezőforrás szabályozásával, megfelelő védőterületek kialakításával. LEV-3. A fűtésből származó levegőszennyezés csökkentése korszerűsítéssel, alternatív energiaforrások előtérbe kerülésével. LEV-4. A kerékpáros közlekedés részarányának megőrzése, illetve növelése a helyi közlekedésen belül.
4.2.5. TERMÉSZETVÉDELEM
TERM-1. A Sárvíz Kistérség természeti területeinek jelenlegi állapotának megőrzése, javítása. TERM-2. A helyi jelentőségű természetvédelmi területek állapotának megőrzése és hosszú távú kezelésük megalapozása, kezelési tervek készítése összhangban a Sárvíz Ökofolyosó elképzeléssel. TERM-3. A helyi jelentőségű védett területek arányának növekedése, a védetté nyilvánítás megkezdése. TERM-4. Sárvíz Ökofolyosó kialakítása
4.2.6. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
HULL-1. A lélekszámra vetített, valamint az összes hulladékmennyiség növekedésének megállása. HULL-2. A Kistérség minden lakott területrészén kialakul a szervezett hulladékgyűjtés és elszállítás. HULL-3. Az ártalmatlanításra kerülő hulladékmennyiség csökkenése. HULL-4. Az ártalmatlanításra kerülő hulladék szervesanyag tartalma 10 év alatt fokozatosan 5%-ra csökken. HULL-5. A szelektív hulladékgyűjtésbe bevont lakosság aránya 10 év alatt eléri a 90%-ot. HULL-6. A lakosságnál keletkező veszélyes hulladékok 90%-a nem kerül a kommunális lerakóba, hanem szelektíven gyűjtik és kezelik.
HULL-7. Az illegális hulladéklerakás megszűnik, az illegális lerakók hulladéka megfelelő ártalmatlanításra kerül. HULL-8. A Sárvíz Kistérségben a hulladékgazdálkodás térségi együttműködés keretében folyik. HULL-9. Sárvíz Kistérség hulladékgazdálkodási tervének elkészítése
4.2.7. SZENNYVÍZKEZELÉS
SZE-1. A csatornázatlan területek szennyvízkezelése megoldódik. SZE-2. Nádgyökeres tisztítórendszer létrehozása Kislángon. SZE-3. Ipari eredetű szennyvizek csak helyi előkezelés után juthatnak a közcsatornába, illetve a felszíni vízbe (befogadóba).
4.2.8. CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS
CSV-1. A csapadékvíz-elvezető csatornahálózat kiépülése, korszerűsítése. CSV-2. A település területére hulló csapadékvíz nem szennyeződik olyan mértékben, hogy annak befogadóba történő vezetése veszélyeztetné a befogadó állapotát, élővilágát. CSV-3. A csapadékvíz felszín alá szivárogtatásának növelése.
4.2.9. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM
ZAJ-1. A közlekedés eredetű zajterhelés nem növekszik tovább.
4.2.10. KÖZLEKEDÉS
KÖZL-1. Az átmenő forgalom számára a jelenlegi 63. sz. főút továbbra is rendelkezésre áll a jelenlegi, vagy megnövelt áteresztőképesség mellett. KÖZL-2. Több ponton biztonságossá válik a 63. sz. főút keresztezése. KÖZL-3. A közlekedés eredetű zaj nem növekszik tovább.
KÖZL-4. Biztonságos kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtése.
4.2.11. ENERGIAGAZDÁLKODÁS
ENE-1. A fűtésből származó levegőszennyezés csökkenése korszerűsítéssel, alternatív energiaforrások előtérbe kerülésével.
4.2.11. GAZDASÁG, IPAR
IPAR-1. Környezettudatos gazdasági fejlődés valósul meg. IPAR-2. Az újonnan létesülő gazdasági beruházások engedélyezésénél a környezetvédelem és a természetvédelem szempontjai elsődlegesek összhangban a turizmus célkitűzéseivel.
4.2.13. MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS
MEZG-1. A Sárvíz Ökofolyosó területhasználati modelljének elkészítése és kiterjesztése a Sárvíz Kistérségre MEZG-2. Az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó technológiák alkalmazása. MEZG-3. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programhoz való szélesebb körű csatlakozás. MEZG-4. A csatornákat környező mezőgazdasági területeken környezetbarát technológiák terjednek el.
4.2.14.TÁJVÉDELEM, TELEPÜLÉSI ZÖLDTERÜLETEK
TÁJ-1. Létrejön a Sárvíz Ökofolyosó TÁJ-2. Az erdők részarányának megmaradása, növekedése kizárólag őshonos fák ültetésével. TÁJ-3. A belterületi zöldterületek, közparkok megőrzése, illetve növelése. TÁJ-4. A külterületek ökológiai potenciáljának megmaradása, növekedése. TÁJ-5. Az allergén növények térhódításának megállítása.
4.2.15.ÉPÍTETT KÖRNYEZET
ÉP-1. A helyi és az országos védettségű műemlékek megóvása, utcaképek fenntartása. 4.2.16.Az emberi egészség védelme EMB-1. A pihenés, rekreáció, sportolás lehetőségeinek gyarapodása a településen. EMB-2. A pollenek okozta allergiás megbetegedések visszaszorítása.
4.2.17.KÖRNYEZETTUDATOSSÁG
TUD-1. Az alsószintű oktatásban egyre nagyobb szerepet kap a környezeti értékek megismertetése, védelmük szem előtt tartása. TUD-2. A civil szféra szerepe növekszik a környezettudatos életmód és viselkedés kialakításában. TUD-3. A helyi vállalkozások munkájára és viselkedésére egyre jellemzőbb lesz a környezetgazdálkodási szempontok figyelembe vétele. TUD-4. A Sárvíz Kistérség önkormányzatainak döntéselőkészítési és döntési folyamatába beépülnek a környezetvédelmi és környezetgazdálkodási szempontok.
4.3.ÖSSZEFOGLALÁS
A Nemzeti Környezetvédelmi Program külön fejezetben foglalkozik a települési környezet védelmével az elérni kívánt célok között. Célállapotként egy kevesebb környezeti eredetű stresszhatást közvetítő, jobb környezeti állapotjellemzőkkel rendelkező települési környezet hosszabb távú kialakítását jelöli meg. Ennek megfelelően az általános településkörnyezeti célok a következők: A települési légszennyezés csökkentése az önkormányzatok környezetvédelmi programjainak megfelelően. A települések csatornázottságának, szennyvíztisztításának és speciális szennyvízkezelésének fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme. A szelektív hulladékgyűjtés elterjedésének elősegítése, a települési szilárd hulladékok megfelelő kezelése és ártalmatlanítása, valamint a településtisztasági feladatok ellátásának fejlesztése. A településeken a környezeti zaj- és rezgésterhelés egészséget és közérzetet veszélyeztető hatásainak csökkentése. A települési zöldfelületek lehető legnagyobb mértékű fejlesztése mind minőségi, mind mennyiségi vonatkozásban, a belterületi zöldfelületek kiterjedésének szinten tartása, illetve növelése elsősorban a nagyvárosokban. A sport- és rekreációs szerepű létesítmények és területek kiemelt gondozása és fejlesztése. A lakosság bevonása a települési környezetvédelmi döntésekbe és azok végrehajtásába. A települési kép és a települések általános tisztaságának a javítása, ennek érdekében többek között programok kidolgozása, intézkedési tervek megvalósítása. A települések területén található természeti értékek, élőhelyek védelme és sokszínűségének megőrzése. A településrészek - különösen a történelmi településközpontok, településmagok - rehabilitációja, revitalizációja. A feladatokat az egyes környezeti elemeknél, hatótényezőknél mutatjuk be, ugyanakkor olyan ideális célállapotot, amely átfogó módon minden tényezőt figyelembe vesz, a jelenlegi keretek között nem lehet meghatározni. A témakörrel kapcsolatos legfontosabb célok: az önkormányzat környezetvédelmi munkájának erősítése, a települési környezetvédelmi tervezés módszertanának kialakulása, alkalmazásának elősegítése.
5. PRIORITÁSOK MEGFOGALMAZÁSA A rövid távú programokat 2003-2005-ig tartó időszakra terveztük, míg a hosszú távúakat 4-10 évre. Ez az időszak nem fedi teljesen a Nemzeti Környezetvédelmi Program időszakait, ezért az új Nemzeti Környezetvédelmi Program elfogadása után szükséges lehet a Sárvíz Kistérség környezetvédelmi programjának felülvizsgálata, esetleg kiegészítése. A programpontok közötti fontossági sorrend megállapításánál első lépésként elkülönítettük a rövid és hosszú távú programpontokat. A rövidtávra kiemelt programpontok közé kerülés szempontjai: – Törvényben, rendelkezésben, határozatban előírt rögzített önkormányzati feladat. – Természetvédelemmel, – Csapadékvíz elvezetés, belvízvédelemmel, – Egészséges környezettel kapcsolatos feladat. A hosszú távra tervezett programpontok közé kerülés szempontjai: – A feladat megvalósulása évekre lebontott tervezést igényel. – Megvalósítása nem önkormányzati feladat. – A megvalósítás túlnyúlik a 3 éves időtartamon. – Az anyagi forrás megszerzése túlmutat az intervallumán. – Megvalósulásához, végrehajthatóságához valamely rövid távú program teljesülése szükséges.
A hosszú távú programpontokat nem rangsoroltuk, mivel 3 év elteltével a rövid távú programok teljesülésének vizsgálatakor, illetve az addig tartó időszakban folyamatosan kell a köztük lévő fontossági sorrendet kialakítani.
6.PROGRAMPONTOK
6.1.TALAJVÉDELEM
A talajaink termőképességének megőrzése a hosszútávon fenntartható gazdálkodás alapja.
6.1.1.Erózió elleni védekezés a lejtős mezőgazdasági területeken
A programpont célja a lefolyó víz talajtakaróra gyakorolt káros hatásának csökkentése, a termőtalaj védelme. A lejtős területeken el kell érni a gazdálkodóknál a rétegvonalakkal párhuzamos művelést, folyamatos talajborítást, tág sortávolságú növények termesztésének kerülését, a táblák megosztását, vetésforgó alkalmazását, erdősávok kialakítását. Első lépésben fel kell mérni az erózióra érzékeny területeket, majd egyeztetni kell a tulajdonosokkal, illetve a terület művelőivel. Ki kell dolgozni a veszélyeztetett területeken a védelmi lépéseket. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatalok Falugazdász Fejér megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Gazdálkodók és földtulajdonosok Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.2. FELSZÍN ALATTI KÖZEG VÉDELME
6.2.1. A szennyvíztisztítás és a csatornázás fejlesztése
A programpont kifejtését lásd a 6.7. fejezetben.
6.3. FELSZÍNI VIZEK VÉDELME
6.3.1. A csatornákba ömlő csapadékvíz kezelése
A Sárvízi Malomcsatorna és a Nádor-csatorna a település csapadékvizének befogadója. A belterületek csapadékvizének elvezetésekor a figyelmet a csapadékvízzel a befogadókba kerülő szennyező anyagokra kell fordítani. A csapadékvíz elsősorban a motorizált közlekedés által kibocsátott szennyező anyagokkal terhelt (parkoló és működő gépjárművek egyaránt). További terhelést okoz a kisebb-nagyobb vállalkozások telephelyeinek udvaráról kikerülő, esetlegesen szennyezett csapadékvíz. A feladat célja, hogy a befogadóba kerülő csapadékvizek szennyező anyagokkal való terheltsége csökkenjen. A feladat végrehajtásakor az újonnan épülő csapadékvíz elvezető rendszereknek a potenciális szennyező forrás területén (telephely, üzem) rendelkezniük kell tisztításra, szűrésre alkalmas berendezésekkel. Ezt az építési és használatbavételi engedélyezéskor lehet előírni, illetve számon kérni. A már meglévő csapadékvíz elvezető rendszerek esetében az önkormányzatra hárul a feladat, hogy a befogadóba kerülés előtt a megfelelő műtárgyakon kezelje, kezeltesse a csapadékvizet. Természetesen ez elsősorban az ipari és kereskedelmi hasznosítású területekre vonatkozik. További fontos lépés a befogadó felszíni víz terheltségének csökkentésekor a téli síkosság mentesítés szakszerű, környezetkímélő végrehajtása. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal (koordinálás) Polgármesteri Hivatal (közterületek esetében) Szennyező forrás (telephely, üzem) tulajdonosai, későbbi építtetői A programpont elkezdésének ideje:
2006. A programpont befejezésének határideje: 2008.
6.4.LEVEGŐTISZTASÁG VÉDELEM
A település levegője, ahogy azt a 2. fejezet e témával foglalkozó részében leírtuk, elsősorban a közlekedés által kibocsátott szennyező anyagokkal terhelt. A második helyen említett levegőt terhelő tevékenység a téli tüzelés és elsősorban az őszi szerves hulladék égetés. A településen levegőszennyező ipari tevékenységről nem beszélhetünk. A levegőtisztaság megőrzését, illetve javítását célzó feladatok tehát egyrészt a közlekedésszervezés köré gyűlnek. Ezek a programpontok csak részben tartoznak a község önkormányzatának feladati közé, megvalósításuk csak hosszú távon lehetséges. A szabadtéri biomassza égetésből származó kibocsátás csökkentése
köré
csoportosítható
programpontok
végrehajtása
elsősorban
adminisztratív
jellegű
önkormányzati feladat, melynek költségigénye is kicsi, tehát végrehajtása akár korábban is elkezdhető.
6.4.1. Szabadtéri biomassza égetés korlátozása jogi, gazdasági és ismeretterjesztő eszközökkel
A levegőt terhelő őszi és tavaszi szerves hulladék égetés csökkentése komplex feladat. Megvalósításához több intézkedés szükséges. Ezek a következők: Adminisztratív tiltó és büntető rendelkezések. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (módosítva a 2000. évi CXXIX. tv. 1. §-ával) 48. § (3) bekezdés b) pontja szerint a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozik a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó egyes sajátos szabályok, valamint az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítása. Tudatformáló, ismeretterjesztő lépések, melyeket elsősorban a helyi média és a civil szervezetek bevonásával kell végezni. Alternatív lehetőség biztosítása az avar és kerti hulladék kezelésére. Ezt kertes, családi házas lakóövezetben elsősorban a házi komposztálás elterjesztésével kell megoldani. Családi házas övezetben megoldható a szerves hulladék szelektív gyűjtése és kezelése. A program teljes megvalósulásának a feltétele eredményes pályázat. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal (koordinálás)
Civil szervezetek (ismeretterjesztés, mozgósítás) VERTIKÁL Rt. A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.4.2. Szerves hulladékok házi komposztálásának elterjesztése
A programpont célja, hogy a kertekben keletkezett értékes biomassza helyben komposztálásra, majd hasznosításra kerüljön. Ezzel csökken a szabadtéri égetésekből származó szennyezés, csökken az ártalmatlanításra kerülő települési szilárd hulladék biológiailag bomló szervesanyag tartalma, javul a talajok tápanyaggazdálkodása, szerkezete, stb. A programpont három fő lépésből áll. Az önkormányzat szabályozza a szabadtéri égetést (tiltja, időponthoz köti, meghatározza a kivételes eseteket, ellenőriz és szankcionál) (lásd 6.4.1. fejezet). Az önkormányzat támogatja a komposztálást, ezáltal a települési szilárd hulladék mennyiségének a csökkentését (ellenőrzés, differenciált hulladékdíj). Kiemelt szerepet kap a felvilágosítás, a lakosság tájékoztatása, oktatása, folyamatos kapcsolattartás. (lásd 6.16. fejezet) A program teljes megvalósulásának feltétele eredményes pályázat. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Fejér megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Civil szervezetek Lakosság A programpont elkezdésének ideje:
2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.4.3. Nem motorizált közlekedés elősegítése
Lásd a 6.9. fejezet programpontját.
6.4.4. Megújuló energiaforrások használatának elősegítése
A programpont részletes kifejtését lásd a 6.10. fejezetben az energiagazdálkodás témakörénél.
6.5.TERMÉSZETVÉDELEM
6.5.1.Erdősültség növelése
A programpont célja, hogy a Sárvíz Kistérség környezetében az erdők arányát növeljük, elsősorban védelmi szerepüket kiemelve. A véderdők szerepe, hogy vizuálisan és térben élesen elválasszák a lakóterületeket a más funkciójú, esetleg zavaró hatású településrészektől, vagy egyes természetes élőhelyeknek nyújtanak védelmet. A véderdő lehet egyetlen zárt fasor (csak vizuális takarás) és akár több száz méter széles sáv is. Méretét a rendelkezésre álló terület méretén túl meghatározza a kívánt funkció is: •
vizuális takarás;
•
zajvédő;
•
levegő szennyezést csökkentő;
•
vízmegőrző, erózió ellen védő;
•
defláció ellen védő.
Az önkormányzatoknak szerepe a véderdők kialakításakor, a várhatóan végbemenő birtokrendezés, rendeződés tudatos befolyásolásában, természetesen a megfelelő szakmai tájékoztatás és anyagi kárpótlás melletti irányításában nyilvánulhat meg. Az erdők telepítésekor minden esetben a természetvédelmi hatóságok véleményét is ki kell kérni. A véderdők esetében is elsősorban őshonos fafajok használata javasolt. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: •
Polgármesteri Hivatalok
•
Duna-Ipoly Nemzeti Park
A programpont elkezdésének ideje: 2005. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.6. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
6.6.1. Hulladékgazdálkodási terv készítése
A Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény szerint: „35. § (1) Az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban a települési önkormányzat illetékességi területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. (2) A települési hulladékgazdálkodási terv előkészítésére a 34. § rendelkezései az irányadóak. A Fővárosi Önkormányzat az előkészítésbe köteles a kerületi önkormányzatokat is bevonni és véleményüket kikérni. (3) Az (1)-(2) bekezdés szerint elkészült helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki.” A programpont célja a törvényi előírás teljesítésén túl, az „emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a
hulladékgazdálkodás eszközeivel; valamint a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék
által
okozott
terhelésének
minimalizálása,
szennyezésének
elkerülése
érdekében
a
hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú
és
újrahasználható
termékek
kialakítása),
a
képződő
hulladék
mennyiségének
és
veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztástermelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása.” Mivel a település jelenleg is egy gyűjtőrendszerhez tartozik, ezért javasolt e rendszeren belül elkészíteni a hulladékgazdálkodási tervet.
6.6.2.Képződő hulladék mennyiségének csökkentése
a) Környezetvédelmi szemléletű nevelés, oktatás; megelőzés Lásd a 6.16.4. fejezet programpontját. b) A kevesebb hulladékkal járó technológiák, termékek elterjedésének ösztönzése A kevesebb hulladékkal járó környezetgazdálkodási elveket is figyelembe vevő gazdasági szervezetek jelentősen csökkenthetik a lerakott, illetve kezelendő hulladék mennyiségét, ezáltal saját költségeiket. Erre viszont fel kell hívni a gazdaság szereplőinek figyelmét, illetve a hulladékszállítás differenciált díjazásán túl további gazdasági ösztönzés is szükséges. A következő példát említjük a feladat megoldására: A helyi iparűzési adó differenciálása lehet az egyik ösztönző erő a gazdasági szférára. Célszerű a vállalkozókról listát összeállítani – zöld, sárga, piros – a potenciális környezetet veszélyeztető tevékenységük, a hulladékkezelésük, a keletkező hulladék minősége és mennyisége alapján. Alapelv, hogy minden gazdasági szervezet a piros kategóriába tartozik addig, míg az ellenkezője nem bizonyított. A gazdasági szervezeteknek illetve vállalkozóknak kell kérvényezni a kategóriaváltást. A kérvénynek a következőket kell tartalmaznia: vállalkozás alapadatai, mit termel, milyen hulladékok keletkeznek, mi történik vele (az elmúlt három évre visszamenőleg),
nyereséges vállalkozás legyen, ne legyen köztartozása, van-e környezettudatos irányítási rendszer, vagy hasonlót alkalmaz-e (EMAS, ISO 14001). A besorolást egy szakmai bizottság dönti el. Természetes lesznek olyan tevékenységek, amely veszélyességüknél fogva a sárga kategóriánál nem kaphatnak jobbat. Az helyi iparűzési adó mértéke a „piros” kategóriához viszonyítva: sárga a piros kategória 90%-a, zöld a piros kategória 60%-a. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Gazdasági szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: Folyamatos.
6.6.3. Ártalmatlanításra kerülő hulladék részarányának csökkentése
A programpont célja, hogy a települési szilárd hulladék minél nagyobb része kerüljön hasznosításra, illetve minél kisebb része kerüljön ártalmatlanításra. Szerves hulladék külön gyűjtése A programpont célja a lerakásra (végső ártalmatlanításra) kerülő hulladék mennyiségének csökkentése a szerves (komposztálható) alkotók szelektív gyűjtésével. Így a lerakó szabad kapacitása időben tovább használható. Részlet a 2000. évi XLIII. számú, hulladékgazdálkodásról szóló törvényből: „12. § (1) A fogyasztó köteles a szervezett hulladékgyűjtést – ideértve a szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket is – igénybe venni.”
A szerves hulladék szelektív gyűjtését a hulladékgyűjtő és ártalmatlanító céggel közösen kell megvalósítani. A feladat teljesítéséhez szükségesnek tartjuk a lakóközösségek, valamint lakosság között működő civil szervezetek bevonását. További frakciók külön gyűjtése Részlet a 2000. évi XLIII. számú, hulladékgazdálkodásról szóló törvényből: „12. § (1) A fogyasztó köteles a szervezett hulladékgyűjtést – ideértve a szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket is – igénybe venni. 20. § (3) Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevőit (pl. veszélyes hulladékokat) az önkormányzat rendeletében előírtakénak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni; a meghatározott begyűjtőhelyre vinni vagy a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek átadni, illetőleg a 12. § (2)-(3) bekezdés szerint eljárni.” A sikerhez nélkülözhetetlen a tájékoztatás, tudatformálás, példamutatás, oktatás (6.16.4. fejezet), valamint a jogi háttér, amely részben kötelez, részben kedvezmények útján ösztönöz. A helyi vagy térségi szabályozásba a következőket javasoljuk beépíteni (csak példa): A szelektív hulladékgyűjtés rendszerét köteles mindenki igénybe venni. Az intézmények és közszolgáltatók 2003. július 1-től, a lakosság, illetve az ingatlantulajdonosok 2005. január 1-től csatlakoznak a rendszerhez. (Türelmi idő javasolt) Pontosan le kell írni a hulladékgyűjtés formáit, helyeit, az elhelyezhető, illetve leadható hulladék minőségi, mennyiségi és egyéb feltételeit, a működési rendet.
27) Táblázat: A hulladékdíj kedvezmények meghatározása (példa): Kedvezmény jogosultsága
Kedvezmény mértéke
Házi komposztálás
Hulladékdíj 10%-a
A kötelező időpont előtti (a kedvezmény folyamatos, áttérés
a
szelektív akkor is él, ha már kötelezően
hulladékgyűjtésre
vonatkozik mindenkire)
(ingatlantulajdonoshoz, illetve használóhoz kötött) 1 évvel hamarabb:
Hulladékdíj 5%-a Hulladékdíj 10%-a
2 évvel hamarabb Ez természetesen ellenőrzéshez kötött. Aki azonnal elkezdi a szelektív gyűjtést, és kertes házban lakik, akár 20%-kal kevesebb hulladékdíjat fizet. A hulladékdíj mindig a következő évben csökken. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Régió települései Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.6.4. Illegális hulladéklerakók felszámolása
Az illegális, illetve az elhagyott hulladékok sorsával a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény a 30. és 31. paragrafusaiban foglalkozik. Ez egyértelműen meghatározza a hulladék tulajdonosára vonatkozó szabályokat, azaz ha a hulladék tulajdonosa nem ismert, akkor az ingatlan tulajdonosáé a hulladék, így az ezzel kapcsolatos költségek is (szállítás, hasznosítás, ártalmatlanítás). Természetesen közterület esetében mindez az önkormányzatokat terheli.
Az illegális hulladéklerakók keletkezésének megelőzési módjai közé tartozik a megfelelő tájékoztatás, tudatformálás, alternatíva nyújtása (hulladékudvar, konténersziget), valamint a jogi szabályozás. A programpont célja a közterületek és a települések külterületének tisztán tartása közegészségügyi, talaj és felszín alatti vízvédelmi, valamint tájképvédelmi szempontokból. Az illegális lerakók feltérképezése az első feladat, melynek folyamatosnak kell lennie a települések teljes területére, területenként időszakosan visszatérő jelleggel. A feltérképezés után lehet a hulladék, vagy a terület tulajdonosát megkeresni, és a felszámolásra kötelezni, vagy önkormányzati felszámolás esetén a költségeket meghatározni. Tehát első lépés az elhagyott hulladékok, illegális lerakók feltérképezése. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Fejér Megyei ÁNTSZ Duna-Ipoly Nemzeti Park Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.7. SZENNYVÍZKEZELÉS
6.7.1. Szennyvízcsatorna hálózat bővítése
Cél, hogy a még nem csatornázott területeken is kerüljön kiépítésre a hálózat, a jelenlegi műtárgyak átvizsgálása és felújítása megtörténjen, ezzel is biztonságosabbá téve a szennyvízelvezetést. Első lépésben az eddig nem csatornázott, de egyre nagyobb környezetterhelést jelentő üdülő övezetben is kiépül a csatornahálózat. Újabb építési telkek csak közművesítés után értékesíthetők. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Fejér Megyei ÁNTSZ A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2006.
6.8. CSAPADÉKVÍZ ELVEZETÉS
A Sárvíz Kistérség a csapadékvíz elvezetés témakörében elsődleges befogadók védelme, kímélése a legfontosabb feladat.
6.8.1. A téli síkosság mentesítés korszerűsítése
A programpont célja, hogy a fagyos, elsősorban téli időszakban a biztonságos közlekedést szolgáló síkosságmentesítés ne okozzon környezeti károkat. Hazánkban a legelterjedtebb téli síkosságmentesítési eljárás az útsózás. Csak néhány településen (hegyi falvak, természetvédelmi területek útjai) figyelhető meg a környezetkímélő érdesítőanyagok használata. A Sárvíz Kistérség területén az utcák téli síkosságmentesítésére javasolt az érdesítő anyagok (homok, aprósóder, esetleg hamu) használata. A nagyobb forgalmú természeti területektől távol eső utakon és utcákon lehetőség szerint kerülni kell az útsózást, ám bizonyos esetekben szükséges lehet. Ekkor érdesítő anyagokkal vegyesen kisebb dózisban lehet a sózó anyagot kijuttatni. Az érdesítő anyagok használatakor elengedhetetlen a csapadékvíz elvezetőkben kialakított ülepítők, üledékfogók használata, illetve a csapadékcsatorna hálózat rendszeres karbantartása. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.9. KÖZLEKEDÉS
A település közlekedésének környezetvédelmi kérdései a hazai települések általános problémáin (motorizáció csökkentése, kerékpárutak hiánya) kívül elsősorban a 63-as főút korszerűsítése körül csoportosulnak.
6.9.1. Kerékpáros közlekedés feltételeinek javítása
A programpont célja a település motorizált helyi közlekedésének visszaszorítása a kerékpáros közlekedés javára. A motorizált helyi közlekedést, az esetlegesen ebből adódó zsúfoltságot, valamint a közlekedés környezetterhelését is csökkenti a kerékpáros közlekedés fejlesztése.
E célból két lehetőség áll az
önkormányzatok rendelkezésére. Az első a kerékpárutak építése. Természetesen nem lehet cél a hollandiai, vagy dániai modell, de a kerékpáros közlekedése számottevő lehet. Kerékpárút kialakítása szükséges lehet a települések főútjai mentén, valamint a nagy létszámú munkaerőt foglalkoztató ipari, mezőgazdasági létesítmények körül. Ezen kívül szükség lehet a település kulturális, turisztikai érdekességeit összekötő biztonságos kerékpáros közlekedést lehetővé tévő úthálózat kialakítására is, mégpedig úgy, hogy azok országos, vagy regionális kerékpárút hálózathoz csatlakoznak. A másik lehetőség nem jár kerékpárút kiépítésével, csak a kerékpáros közlekedés körülményeinek javításával. Itt nem feltétlenül költséges útépítésre kell gondolni, hanem adminisztratív intézkedések is segíthetik a kerékpáros közlekedést. További segítség, ha az aszfaltozott utak útszéli víznyelőinek rácsai az út hossztengelyére merőlegesek, illetve az útszéli úthibák javítása nem szezonális, hanem rendszeres. Az ismeretterjesztés, nevelés és oktatás fontos szerepét e téren sem hallgathatjuk el. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.10. ENERGIAGAZDÁLKODÁS
6.10.1. Megújuló energiaforrások használatának elősegítése
A hagyományos szénhidrogén energiaforrások fogyatkozása, illetve az elektromos áram drágulása új kihívások elé állítják a XXI. század társadalmát. Ez a programpont nem tűzi ki célul az energiaforrások 5-10 éven belüli megváltoztatását, de megismertetésére, példák állítására feltétlenül szükség van. Állami támogatású programokban is szerepel az alternatív energiaforrások felhasználására való ösztönzés. Az Európai Unió, felismerve az úgynevezett regeneratív vagyis megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket, kiemelten támogatja a napenergia felhasználásával kapcsolatos projekteket. Sárvíz Kistérségben, véleményünk szerint, a napenergia és a szélenergia, valamint a biomassza felhasználása lehetséges. Az önkormányzatok feladataként ebben a témában a civil szervezetek bevonásával történő oktatás és ismeretterjesztés elősegítését, valamint a pályázatok írásánál a szakmai segítségnyújtást említhetjük. A programpont végrehajtásakor figyelembe kell venni az energiatakarékossági elveket, elsősorban az építészet és épületgépészet területén. Az első néhány mintaprojekt megvalósításában az önkormányzat anyagi támogatással is részt vehet, társtámogatóként fellépve valamely állami, vagy európai finanszírozási rendszerhez. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
Ipar
Tudatos iparfejlesztési politika kialakítása A korábbi, iparral foglalkozó fejezetben már említettük, hogy a Sárvíz Kistérség nem rendelkezik lényeges nehéziparral, bányászattal, kohászattal, vegyiparral, területén erőmű nem működik. A korábban települt üzemek elsősorban mezőgazdasági jellegűek. A település fejlődése szempontjából az ipar fejlesztésére, további ipari üzemek betelepítésére mindenképpen szükség van. Az iparfejlesztés környezetvédelmi szempontjai a következők: Az iparterület kijelölésekor: a település lakóterületétől lehetőség szerint véderdőkkel határolt, területe nem érint ivóvízbázist, illetve a 33/2000 kormányrendelet szerinti fokozottan és kiemelten érzékeny területet, az iparterület megközelítése nem okoz forgalomnövekedést lakott területen, amennyiben a fentiek teljesülnek, előnyben kell részesíteni a barnamezős beruházásokat, miközben a korábban okozott környezeti károk felszámolásra kerülnek. A betelepíteni kívánt technológia megítélésekor figyelembe veendő: levegőszennyezést okoz-e; történik-e kockázatos anyag felszín alatti tárolása; energiafelhasználása mekkora, kielégíthető-e; szennyvíztermelése okoz-e problémát a szennyvíztelepen; hulladéktermelés és újrahasználat aránya. A betelepülni kívánó cég megítélésekor figyelembe kell venni: a cég más üzemeinek környezetvédelmi megítélését;
az előállított termékek csomagolásának módját; a cég minőségpolitikáját, irányítási rendszerét; a cég környezetpolitikáját és kapcsolódó környezeti irányítási rendszerét. A fenti szempontokat érvényesíteni kell a betelepülő cégek megítélésekor és figyelembe kell venni akkor is, ha a cég helyben alakult és itt nőtt nagyobbá, termelése itt emelkedett a község szempontjából lényeges méretűvé. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.12. MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS
6.12.1. Környezetkímélő mezőgazdaság elterjesztése, részvétel növelése a NAKP-ban
A programpont célja, hogy Szabadbattyán területén meghonosítsa azokat a mezőgazdasági termelési eljárásokat, amelyekkel csökkenteni lehet az élő környezet terhelését, valamint csökken az emberi szervezetet érő káros anyagok mennyisége. „A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Programról és bevezetéséhez szükséges intézkedésekről” szóló 2253/1999. (X.7.) határozatában döntött a Kormány a NAKP céljairól a következőképpen: A környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széleskörű elterjesztése, ezáltal a környezetvédelmi célkitűzések ágazati megvalósulása, természeti értékeink, a táj, a termőföld és a vízkészletek állapotának megőrzése és javítása.
Hozzájárulás egy fenntartható mezőgazdasági földhasználat, ésszerű területhasználati rendszer, illetve Magyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelő kiegyensúlyozott és stabil földhasználati, termelési struktúra kialakításához. Piacképes, kiváló minőségű, értékes termékek termelésének növelése, és ezáltal a mezőgazdasági exportlehetőségek javítása. A vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, a vidéki életminőség javulásához való hozzájárulás, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kialakítása. A turisztikai potenciál fejlesztése, kihasználása elsősorban a vidék, a táj képének javítása, az ökoturizmus, a falusi turizmus feltételeinek javulása révén. Hozzájárulás egyéb vidékfejlesztési intézkedések sikeréhez, a vidéki népesség, a gazdálkodók termelésikörnyezeti ismereteinek fejlődéséhez, szemléletváltás elősegítéséhez. Az országos célprogramok támogatják a környezeti szempontokat is figyelembe vevő gazdálkodás elterjedését, az ökológiai gazdálkodás terjedését, a gyepterületek és a vizes élőhelyek ökológiai feltételeknek megfelelő hasznosítását, valamint a környezetbarát állattartás kialakulását. Az NAKP-hoz való csatlakozás önkéntes. A gazda minimum 5 évre szóló szerződést köt az állammal, és a szerződésben foglalt feltételek teljesítése esetén évente megállapított (hektárra vagy számosállatra vetített) kifizetést kap a szerződés időtartamára. Ez fedezi a felvállalt intézkedések miatti esetleges jövedelemkiesést, a felmerülő többletköltségeket, és tartalmaz további 20% ösztönzőt annak érdekében, hogy a célprogramokat vonzóvá és a környezetbarát gazdálkodási formákat versenyképessé tegye a gazdálkodók számára. Az összeget évente hozzáigazítják az infláció mértékéhez. Az önkormányzatok feladata, hogy a gazdákhoz, mezőgazdasági termelőkhöz a megfelelő információk eljussanak, és így minél többen csatlakozzanak a programhoz. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász Mezőgazdasági vállalkozások
Duna-Ipoly Nemzeti Park Civil szervezetek Őstermelők A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.12.2. Természetvédelmi területek környezetében az ökológiai gazdálkodás elterjesztése
A programpont célja, hogy a természetvédelmi területek megőrzését segítsük, körülöttük egy extenzív mezőgazdasági terület létrehozásával. Az ökológiai (biológiai) gazdálkodás az NAKP egyik legfontosabb országos (horizontális) célprogramja, és egyben a jövő mezőgazdálkodásának egyik lehetséges, ígéretes formája az intenzív (konvencionális), a hagyományos (tradicionális) és az integrált gazdálkodási módok mellett. Az ökológiai gazdálkodás célja teljesértékű, egészséges, jó minőségű élelmiszerek előállítása megfelelő mennyiségben, méltányos jövedelem és megélhetés biztosítása mellett a környezethez illeszkedő, a környezetet védő gazdálkodási forma keretében. Az ökológiai gazdálkodásból származó termékek piacára nem vonatkoznak az EU kvótái, kereskedelmük nincs korlátozva. Az önkormányzat feladata, hogy a gazdákhoz, mezőgazdasági termelőkhöz a megfelelő információk eljussanak, ezáltal minél többen térjenek át ökológiai termelésre a természetvédelmi területek körzetében. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász
Duna-Ipoly Nemzeti Park Mezőgazdasági vállalkozások Civil szervezetek Őstermelők A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.12.3. Dűlőutak karbantartása, szegélyek, élősövények telepítése
A programpont célja, hogy a jelenleg meglévő mezőgazdasági utak mellett olyan fás (cserjék és fák) sávok jöjjenek létre, amelyek fontosak a biodiverzitás megőrzésében és növelésében, védelmet biztosítanak a termőföldnek, csökkentik a táj egyhangúságát. A mezőgazdasági térnek számos olyan eleme van, ahol közvetlen termelés nem folyik. Ilyenek az utak, táblák szegélyei, fasorok, cserjés, gyepes ligetek, gyepek, árkok szegélyei, partoldalak. Az 1970-80-as évek intenzív mezőgazdálkodásának, majd a 90-es évek tulajdoni szerkezetének átalakulása vesztesei ezek a területek, pedig nemcsak az élővilág, valamint a talajvédelem szempontjából jelentősek, hanem a termőképességre is pozitívan hatnak. Első lépésben felmérésre kerülnek az utak szegélyei, majd ütemterv készül a hiányos szegélyek újratelepítésére. Mindezt a földtulajdonosokkal, a terület művelőivel egyeztetve kell elvégezni. Az utak karbantartása folyamatos. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász
Duna-Ipoly Nemzeti Park Mezőgazdasági vállalkozások Civil szervezetek Őstermelők A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.12.4. Természetvédelmi területek, illetve környezetének megfelelő erdészeti kezelése
A programpont célja, hogy biztosítsa a természeti területek kezelését, rajtuk való gazdálkodást, mindezt alárendelve a természetvédelmi céloknak. Első lépésben a meglévő erdők állapotát, tulajdoni viszonyát, művelési rendszerét kell felmérni. Javasoljuk szabályozni azokat a területeket, ahol intenzív, monokultúrák telepítése nem javasolt. Javaslatot kell tenni a természeti területeken a tarvágások elkerülésére, helyette a szálaló fakitermelés a célszerű. Helyet kell biztosítani az ipari erdőknek („energiaerdő”, „papírerdő”, stb.), de elsősorban az őshonos erdőtársulások, illetve fafajok telepítését kell támogatni. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Falugazdász Duna-Ipoly Nemzeti Park Mezőgazdasági vállalkozások Civil szervezetek
Őstermelők A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.13. ZÖLDTERÜLETEK
6.13.1. Belterületi zöldterületek fejlesztése, növelése, fejlesztési terv készítése
A programpont célja kettős: egyrészt el kell érni a települések belső része kellemes, tetszetős képének kialakulását, elsősorban a belterületi zöldfelületek megfelelő kialakításával, másrést meg kell adni a település lakosságának a lakóhelyükhöz minél közelebb eső pihenés és rekreáció megfelelő feltételeit. A település zöldterületeinek hosszú távú fennmaradása véleményünk szerint nélkülözhetetlenné teszi a jelenlegi állapot részletes felmérését, ezen területek kezelési tervének elkészítését. Ezzel párhuzamosan a belterületi zöldterület hiány enyhítése céljából a zöldterületek arányának növelése szükséges a rendezési tervvel összhangban. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: 2005.
6.14. ÉPÍTETT KÖRNYEZET
6.14.1. Védendő épületek helyi védettségbe helyezése
A programpont célja, hogy a helyi történelmi épületeknek védettséget biztosítson. A helyi védettségre javasolt épületek pontos feltárása, állapotfelmérése után az önkormányzat rendeletet alkot, amelyben meghatározza a védendő épületeket, azok kezelési módját, illetve az önkormányzat és a jelenlegi használók, tulajdonosok jogait és kötelezettségeit. Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2004.
6.14.2. HELYI VÉDETTSÉGBE HELYEZETT ÉPÜLETEK KEZELÉSI TERVÉNEK ELKÉSZÍTÉSE
A programpont célja, hogy a helyi védettségbe kerülő épületek kezelési terve elkészüljön. A programpont végrehajtása során részletes tervek készülnek a helyi védettségbe vont épületekről, műemlékekről. A részletes terveknek a következőket kell tartalmazniuk: Jelenlegi állapot (külső, belső, valamint a környezet). Jelenlegi hasznosítás. Felújítási ütemterv, költségkalkuláció. Hasznosítás, használat, esetleges kompenzációk.
Programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2005. A programpont befejezésének határideje: 2008.
6.15. LEVEGŐTISZTASÁG VÉDELEM
6.15.1. Pollenek okozta allergiás betegségek visszaszorítása
A lakosság körében az utóbbi 10 évben egyre gyakoribb, erős felsőlégúti tünetegyüttessel kezdődő allergiás megbetegedések elsődleges okozói a nagy tömegű virágport termelő gyomnövények. A programpont célja ezen önkormányzati kezdeményezésű megmozdulás segítése, illetve támogatása, tevékenységének hatásosabb kifejtése érdekében. Elképzelhető, hogy e kezdeményezés önálló lábakra állva, kiemelten közhasznú szervezetként még hatékonyabban kifejthetné tevékenységét. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal és intézményei Oktatási intézmények Civil szervezetek A programpont elkezdésének ideje: folyamatos A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.16. EGYEBEK
6.16.1. Cselekvési program kidolgozása rendkívüli környezeti káresemény kialakulására
Váratlan környezeti esemény, kár, a település területén bármikor bekövetkezhet. Itt nem kell egyből a településen működő főbb ipari létesítményekre gondolni, hanem egészen váratlan szituációkról van szó, például egy áthaladó veszélyes árut szállító jármű balesete (üzemanyag szállítás). Mindenképpen szükséges az önkormányzat részéről egy cselekvési terv (nem haváriaterv, ez annak csak alkotóeleme) kidolgozása, amely lehetőséget ad a nap bármely szakában az önkormányzathoz befutó riasztás, vagy lakossági jelzés utáni gyors és szakszerű intézkedéssorozat meghozatalára, megtételére. Természetesen az önkormányzat műszaki eszközök nélkül a kárelhárítás fizikai részében nem tud részt venni. Ezért az említett önkormányzati cselekvési terv részletei elsősorban értesítési lánc lefektetésében és bizonyos esetekben a település lakóinak megnyugtatásában, illetve „kezelésében” kell, hogy kibontakozzanak. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2003. A programpont befejezésének határideje: 2003.
6.16.2. Környezettudatos településirányítás megvalósítása
Bizonyos településméret fölött felmerülhet az igény arra, hogy a település polgármesteri hivatalában térinformatikai rendszer működjön. Szem előtt kell tartani a településirányítás egyik fontos eszközévé váló térinformatikai rendszer környezetvédelmi alrendszerének kialakítását is. A térinformatikai rendszer környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő fejlesztése két fő részre osztható. Az egyik a környezetvédelmi szakmai adatbázis megfogalmazása, a tárolni kívánt adatoktól a későbbiekben feltett, a környezetvédelmi alrendszer által megválaszolandó kérdésekig, stb. Ez elsősorban
környezetvédelmi mérnöki feladat. A másik rész a fizikai adatszerkezet definiálása, mely főleg programozói, szervező mérnöki feladat. Ahhoz, hogy működése, működtetése hatékony legyen, szükséges a települési irányítási rendszer adatokkal való feltöltése. Az adatok azonban csak akkor használhatók döntéshozásra, ha azokat időben változva szemlélheti a döntéshozó. Javasoljuk tehát, hogy első lépésként kerüljön lefektetésre egy környezeti monitoring (levegő szennyezettségi és forgalmi adatok, felszíni és felszín alatti vizek állapota) rendszer terve. A tervezést követően lehet a megvalósítás formájáról, a finanszírozásról gondolkodni. A monitoring rendszer folyamatosan képet adna a település környezeti állapotáról, ezen belül a felszíni és felszín alatti vizek, a levegőtisztaság állapotáról. Ezen adatok egy része jelenleg is mérésre, illetve megállapításra kerül, csak szintetizálni kell azokat használható információvá. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: 2004. A programpont befejezésének határideje: 2005.
6.16.3. Környezetvédelmi társadalmi szervezetek támogatása, együttműködési hajlamuk javítása
Az Önkormányzatok számára bizonyos feladatok végrehajtása feltehetően túl nagy humán erőforrás igényt jelentene. Feltétlenül javasoljuk ebben a témában a civil szervezetek bevonását és évi rendszeres támogatását. A civil szervezetek, alapítványok számára elérhetők olyan anyagi források, melyeket a települési önkormányzatok nem érhetnek el. A civil szervezeteknek viszont szükségük van egy folyamatosságot biztosító állandó segítségnyújtásra, melyet helyi szinten csak az önkormányzaton keresztül lehet elérni. V. A civil szervezetek szerveződésükből adódóan könnyen szét is esnek, esetleg egy-egy aktívabb tag vezetése alatt tevékenykednek látványosan, majd elsorvadnak. E hullámzó teljesítményt és
közreműködési, együttműködési szándékot kell folyamatos kisegítő támogatások (nem feltétlenül pénz) nyújtásával az Önkormányzatnak kiegyensúlyozottá tenni. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal A programpont elkezdésének ideje: folyamatos A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.16.4. Környezetvédelmi szemléletű nevelés, -oktatás; megelőzés
A programpont célja a környezetvédelmi, környezetgazdálkodási szempontok érvényesítésének előkészítése. Szereplők és feladataik a környezeti szemléletű oktatásban, nevelésben: Önkormányzat: Szerepe: a programpont szervezése, lebonyolítása. Feladata: a témáról szóló szórólapok, plakátok, kiadványok szerkesztése, a média folyamatos tájékoztatása, lakossági fórum(ok) szervezése, azokon részvétel, oktatóközpont létrehozása, támogatása, amennyiben nem hoz létre oktatóközpontot, akkor a rendezvények, akciók megszervezése is az önkormányzat feladata. Önkormányzati intézmények Szerepük: példamutatás, plakátok, szórólapok kihelyezésének helyszínei.
Feladatuk: elsőként itt kerülhet bevezetésre a szelektív hulladékgyűjtési rendszer, így fontos szerepük van a tájékoztatásban és a példamutatásban. Tanárok: Szerepük, feladatuk: a gyermekek oktatása, szülők folyamatos tájékoztatása, példamutatás, részvétel a rendezvények, akciók megszervezésében, programokon való részvétel. Civil szervezetek: Szerepük, feladatuk: akciók, rendezvények megszervezése, lebonyolítása, lakosság tájékoztatása, kapcsolattartás a lakossággal, önkormányzati feladatok átvállalása. A programpont elkezdésének ideje: folyamatos A programpont befejezésének határideje: folyamatos
6.16.5. A Települési Környezetvédelmi Program aktualizálása, felülvizsgálata évente
A környezetvédelmi program aktualizálására, felülvizsgálatára elsősorban két fő ok kényszeríti a település önkormányzatát. Az egyik az állandóan változó jogszabályi környezet. Példának említjük, hogy Szabadbattyán Környezetvédelmi Programjának elkészítése évében vált hatályossá több környezetvédelmi jogszabály, például: Csatornabírságról szóló 204/2001. (X. 26.) korm. rendelet
hatályos: 2002-től
Felszíni vizek minőségének védelméről szóló 203/2001. (X. 26.) korm. rendelet
hatályos: 2002-től
Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 26.) korm. rendelet melyek lényegesek az
hatályos: 2002-től
egyes programpontok végrehajtását
tekintve,
illetve új
programpontok
megfogalmazására késztethetik a döntéshozókat. A jogszabályi környezet változása az európai integrációs folyamat következtében sok esetben felgyorsult. A következő években kidolgozásra és elfogadásra kerülő új Nemzeti Környezetvédelmi Program is adhat új feladatokat a település számára. A másik ok a felülvizsgálatra, hogy a rövidtávú programok teljesülése esetén, 3-4 év után fel kell mérni azok eredményességét és a szükséges következtetéseket le kell vonni. Az addig hosszú távú programok megvalósulása előtérbe kerül, illetve egyes rövid távú programpontok teljesülése előfeltétele egy, vagy több más programpontnak. Ezekre új költségvetést és megvalósítási tervet kell készíteni. A teljes környezetvédelmi program újrafogalmazása 6-8 év elteltével lehet szükséges. A programpont végrehajtásában résztvevő szervezetek: Polgármesteri Hivatal Esetleg ezzel megbízott vállalkozás A programpont elkezdésének ideje: 2003.
A programpont befejezésének határideje: 2008.
FORRÁSMUNKÁK, ADATOKAT SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEK: Duna-Ipoly Nemzeti Park (szöveges tájékoztató) Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Magyarország kistáj katasztere Magyar Állami Földtani Intézet: Sárvíz Kistérség területének földtani térképei Stefanovits P. (1992): Talajtan. Mezőgazda Kiadó
A SÁRVÍZ KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJÁBAN ELŐFORDULÓ FOGALMAK ÉS MAGYARÁZATAIK.
alap légszennyezettség: a vizsgált légszennyező forrás környezetében kialakult, más légszennyező források által okozott, jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkoztatott átlagos légszennyezettség, amelyhez a vizsgált légszennyező forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik; anyag: bármely kémiai elem és annak vegyületei, a radioaktív anyagok és a genetikailag módosított szervezetek kivételével; bűz: kellemetlen szagú légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető; elérhető legjobb technika: a korszerű technikai színvonalnak, és a fenntartható fejlődésnek megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások, környezetterhelések megelőzése és amennyiben az nem valósítható meg - csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetőleg mértékének megállapítása alapjául szolgál. Ennek értelmezésében: legjobb az, ami a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében; az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják-e vagy előállítják-e és amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető; a technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik, a környezet helyreállítását végzik. elhelyezés: olyan emberi tevékenység, amelynek célja anyagok lerakása, tárolása (deponálása, ürítése stb.) a földtani közeg felszínén vagy a közegben; elővigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövőbeni károsodásának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés;
érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik; érintett: azon személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él, tevékenykedik; érzékenység: a felszín alatti víz, a földtani közeg kockázatos anyagokkal szembeni ellenálló képességét, illetve tűrőképességét jellemző természeti adottság. A területek érzékenységi besorolását a 33/2000. (III. 17.) Korm. rend. 2. számú melléklete tartalmazza; felszín alatti víz veszélyeztetése: emberi tevékenység vagy mulasztás, amely a felszín alatti vízbe történő közvetlen vagy közvetett bevezetés, illetve a földtani közegbe való közvetlen bevezetés révén szennyezést okozhat; felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel; fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen- és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja; ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését; folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül; földtani közeg: a föld felszíne és felszín alatti rétegei (a talaj, a kőzetek, beleértve az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit); hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol jogszabályban meghatározott mértékű környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet; helyi környezetvédelmi ügy: minden olyan környezetvédelmi ügy, amelyben a környezet használata és a hatásterület nem terjed túl az érintett települési önkormányzat területén; hulladék ártalmatlanítás: a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával -, a 3. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával;
hulladék ártalmatlanítás: a hulladékolajok környezeti veszélyességének csökkentésére, továbbá kémiai, illetve biológiai lebontására használt kezelés. hulladék begyűjtés: a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén; hulladék égetés (eltüzelés): a hulladékolaj energiahordozóként történő hasznosítása, a képződő hő felhasználásával. hulladék előkezelés: a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár; hulladék forgalmazó: terméket, árut, szolgáltatást viszonteladónak, illetve felhasználónak, fogyasztónak átadó, értékesítő, gazdálkodó szervezet hulladék gyűjtés: a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében; hulladék hasznosítás: a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban - a 4. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával - történő felhasználása; hulladék kezelés: a hulladék veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is; hulladék kezelés: mindazok a fizikai, kémiai, illetve biológiai folyamatok, amelyek alkalmazásával csökkenthető a hulladékolajok környezeti veszélyessége, továbbá elő lehet segíteni hasznosításukat: regenerálásukat, illetve a hő felhasználásával összekapcsolt égetésüket. hulladék regenerálás: bármelyik tevékenység, amellyel a hulladékolaj megtisztításával, különösen a benne lévő szennyező anyagok, oxidációs termékek, adalékanyagok és bomlástermékeik eltávolításával alapolajat, majd belőle olajterméket állítanak elő, hulladék szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is;
hulladék tárolás: a hulladéknak termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése; hulladék újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása; a többször felhasználható, újra tölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká; hulladék: bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles; hulladékgazdálkodás:
a
hulladékkal
összefüggő
tevékenységek
rendszere,
beleértve
a
hulladék
keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást; hulladékkezelő: aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli; hulladékolaj: bármelyik, az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált ásványolaj alapú kenőolaj, illetve ipari olaj, továbbá a motorolajok, illetve sebességváltó-olajok, valamint a turbinaolajok és a hidraulikaolajok. igénybevételi határérték: a környezet vagy valamely eleme jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű igénybevétele amely kizárja a környezetkárosítást; kármentesítés: műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység és intézkedés a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetőleg földtani közeg megismerése, illetőleg a szennyezettség, károsodás mértékének csökkentése, megszüntetése, továbbá utóellenőrzése érdekében a környezetvédelmi célok érvényesítésére, a köz érdekében; kibocsátás: emberi tevékenység hatására kockázatos anyag felszín alatti vízbe, illetőleg földtani közegbe kerülése; kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű terhelése, amely kizárja a környezetkárosítást; kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi terület: a 2/1. számú melléklet szerint az "A" érzékenységi kategória c) és d), továbbá a "B" érzékenységi kategória b), c), továbbá a "B" érzékenységi kategória d) besorolású területei közül minden olyan terület, ahol a fő rétegvízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van;
kockázat: az ökoszisztéma, illetőleg az emberi egészség romlásának, károsodásának várható mértéke és bekövetkezési valószínűsége; kockázatos anyag: minden olyan emberi tevékenységből származó anyag, amely a földtani közegbe, illetve a felszín alatti vízbe kerülve a környezetre, az emberi egészségre, a környezethasználatokra kockázatot jelent mérgező, rákkeltő, teratogén, mutagén, szervezetben való felhalmozódása vagy egyéb kedvezőtlen hatása miatt. Ilyen anyagok különösen e rendelet 1. számú mellékletében szereplő anyagok; környezet igénybevétele: a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata;
környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete; környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység; környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői; környezeti levegő (a továbbiakban: levegő): a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegőjének kivételével; környezet-igénybevettség: a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata mértéke; környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be; környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása; szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti; környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetőleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkező változás; környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése; környezetszennyezettség: a környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhető állapota;
környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe; környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása. környezetvédelmi megelőző intézkedés: a tevékenység során, annak részeként megvalósított műszaki, gazdasági, szervezési tevékenység, intézkedés - a kármentesítés kivételével -, amelynek célja a veszélyeztetés csökkentése azáltal, hogy kevesebb és kevésbé veszélyes kockázatos anyag keletkezzen, megelőzze, minimalizálja a keletkező kockázatos anyagok felszín alatti vízbe, földtani közegbe kerülését, a szennyeződés terjedését; környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elő;. közvetett bevezetés a felszín alatti vízbe: kockázatos anyag felszín alatti vízbe kerülése a földtani közegből azon átszivárogva; közvetlen bevezetés a felszín alatti vízbe: kockázatos anyag felszín alatti vízbe kerülése anélkül, hogy az a földtani közegen átszivárogna. Közvetlen bevezetésnek minősül az is, ha a kockázatos anyag a felszín alatti vízszint, illetve nyomásszint változása miatt kerül közvetlenül a telített zónába; közvetlen bevezetés a földtani közegbe: kockázatos anyag földtani közegbe vagy annak felszínére való kerülése, elhelyezése, kivéve a levegőből történő kiülepedést; leghatékonyabb megoldás: a környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység; légszennyezettség (immisszió): a levegőben a levegőterhelés hatására kialakult légszennyező anyag koncentrációja, beleértve a légszennyező anyag adott időtartam alatt felületekre történt kiülepedését; légszennyező anyag: a levegő természetes minőségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag, amely természetes forrásból vagy az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a levegőbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, a környezetre, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat; levegőszennyezés (légszennyezés): légszennyező anyagnak a légszennyező anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékű levegőbe bocsátása;
levegőterhelés (emisszió): valamely anyag vagy energia levegőbe juttatása; levegővédelmi követelmény: minden olyan, a levegő terhelését, az azt okozó tevékenységet és létesítményt, valamint a légszennyezőt, továbbá a légszennyezettséget érintő intézkedés, előírás, tilalom, amely hatósági határozaton alapul, vagy amelyet jogszabály ír elő; megelőzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technika alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától; mennyiségi kockázatfelmérés: egy adott szennyezett terület tényfeltárásra támaszkodó részletes vizsgálata a kármentesítési célállapot, illetve az (E) egyedi szennyezettségi és (D) kármentesítési szennyezettségi határérték meghatározására, amelynek eredménye egy kockázati hányados formájában kifejezett érték, amely a környezet elemeinek szennyezettségéből, illetőleg a környezetre, az ökoszisztémára és az emberre elviselhető szintek arányából nyerhető; monitoring: a felszín alatti víz, földtani közeg mindenkori állapotának, terhelésének, szennyezésének (beleértve a szennyeződésterjedést is) és igénybevételének megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő-, észlelő- és ellenőrző hálózat az adatok mérésével, gyűjtésével, feldolgozásával, nyilvántartásával és értékelésével, szükség szerint más környezeti elemre is kiterjedően; műszaki védelem: a környezetvédelmi megelőző intézkedések közé tartozó műszaki intézkedések összessége, amely az emberi tevékenységből származó kockázatos anyagok felszín alatti vízbe, földtani közegbe jutását megakadályozza vagy minimalizálja; szennyezés: felszín alatti víz, földtani közeg kedvezőtlen állapotához vezető kibocsátás, amely kockázatos az emberi egészségre, a vizek használatára, az engedélyezett környezethasználatokra, valamint kedvezőtlen az élővilágra; szennyezettség: szennyezés hatására a felszín alatti vízben vagy a földtani közegben kialakuló kockázatos anyag koncentráció, amely jellemezhető szennyezettségi határértékekkel; szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének olyan - jogszabályban meghatározott - mértékű szennyezettsége, amelynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást vagy egészségkárosodást idézhet elő;
szennyezőforrás: emberi tevékenység körülhatárolható helye, ahonnan egyszeri, folyamatos vagy szakaszos terhelés éri vagy érheti a felszín alatti vizet, illetőleg a földtani közeget. Lehet: pontszerű, foltszerű, diffúz, illetve tényleges és potenciális; talaj: a földtani közeg legfelső rétege, ami ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll; települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék; természeti erőforrás: a - mesterséges környezet kivételével - társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevői; tevékenység: valamely létesítmény telepítése, használata, vagy művelet megvalósítása, folytatása, valamint meglévő létesítmény vagy művelet felhagyása, bővítése, illetve technikai és termékváltás, továbbá mindezek módosítása; veszélyes hulladék: a 2. számú mellékletben felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék; veszélyes mértékű rezgés: a szilárd testek olyan mértékű és minőségű ismétlődő rugalmas alakváltozása, amely
meghaladja
a
megengedett
rezgésterhelési
(rezgésmiissziós),
illetőleg
rezgés-kibocsátási
(rezgésemissziós) határértéket. veszélyes mértékű zaj: a levegőnek az emberi környezetben észlelhető olyan mértékű és minőségű nyomásingadozása, amely meghaladja a megengedett zajterhelési (zajimmissziós), illetőleg zajkibocsátási (zajemissziós) határértéket.
