DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
„A többnyelvűség manifesztációi és az ‚idegen’ kifejezési formái német nyelvű irodalmi szövegekben – Terézia Mora műveinek példáján bemutatva”
Témavezető: Dr. Földes Csaba, DSc. intézetigazgató egyetemi tanár
Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Interkulturális nyelvészet: kultúra – kommunikáció – nyelv – szöveg alprogram
Veszprém 2011.
Tartalomjegyzék 1.
A disszertáció témája
3
2.
A kutatás háttere
3
3.
Célkitűzés
4
4.
Kutatási kérdések és –módszerek
4
5.
A disszertáció felépítése
7
6.
Kutatási eredmények
8
7.
Zárszó
12
8.
A kutatás folytathatósága
12
9.
A tézisekhez felhasznált irodalom
13
10. A szerző publikációi a disszertáció témájában
16
1. A disszertáció témája A disszertáció témája a többnyelvűség és az ‚idegen’ megjelenési formái német nyelvű irodalmi szövegekben. A dolgozat témaválasztásán keresztül irodalmi szövegekben fellépő különböző nyelvek vizsgálatához kialakított elméletekhez és módszertanhoz kíván hozzájárulni. A többnyelvűséget és az ‚idegen’ nyelvi hordozóit az értekezés a németül író kétnyelvű írónő, Terézia MORA műveinek példáján keresztül mutatja be. Az elemzés anyagául választott művek a Seltsame Materie című elbeszéléskötet, valamint az Alle Tage és a Der einzige Mann auf dem Kontinent című regények.
2. A kutatás háttere Míg az irodalmi művekkel kapcsolatos vizsgálatokban korábban a figyelem középpontjában elsősorban a szövegek tartalma és az elbeszélői perspektívák álltak, egyre több olyan elemzés készül, amely irodalmi szövegekben használt különböző nyelvek/nyelvváltozatok elemzésével foglalkozik (ld. pl. AYAD 1980, GELBER 1986, RICHTER 1995, HEINEMANN 1998, HEIN-KHATIB 1998, RIATSCH 1998, STIEHLER 2000, KNAUTH 2004, GYMNICH 2007 és CORNEJO 2010 publikációit). Ezért jelen disszertációban különböző nyelvek megjelenési formáit és lehetséges funkcióit kiválasztott német nyelvű szövegek példáján elemzem. A kiválasztott szövegekkel foglalkozó eddigi vizsgálatokkal kapcsolatban elmondható, hogy azokban elsősorban a művek tartalmát és a szövegekben alkalmazott elbeszélési módszereket (elbeszélő hangok közötti váltás, perspektívák) elemezték. A Seltsame Materie és az Alle Tage című szövegek tartalmával kapcsolatban a „másság”, illetve „idegenség” aspektusait (ld. pl. SCHLICHT 2006, CZEGLÉDY 2008, HAMMER 2010 és WILHELM 2010), a művekben megfigyelhető identitáskonstrukciókat (vö. pl. PROPSZT 2010), az erőszak kifejeződési formáit (vö. pl. STRAŇÁKOVÁ 2003 és CHIARLONI 2008) és a nyelv szerepét (ld. pl. CZEGLÉDY 2008, ALBRECHT 2009 és KEGELMANN 2009) vizsgálták. Jelen dolgozat témája viszonylag új. A szövegekben előforduló idegen nyelvű elemekkel SZABÓ (2001), TATASCIORE (2009) és KEGELMANN (2010) is foglalkoznak publikációikban, amelyek azonban az idegen nyelvű elemek közül a magyar nyelv megjelenési formáira, illetve a német és magyar nyelvű szövegek közötti bizonyos különbségekre
3
fókuszálnak. Vizsgálatomban azonban a magyar elemek mellett a többi idegen nyelvű elemet is figyelembe veszem, és kidolgozom azok lehetséges funkcióit.
3. Célkitűzés A disszertáció célja kettős: Egyik célja annak bemutatása, hogy hogyan nyilvánul meg a többnyelvűség a kiválasztott német nyelvű irodalmi szövegekben, valamint annak leírása, hogy milyen funkciókat tölthetnek be a vizsgált szövegekben a többnyelvűség manifesztációi. A disszertáció további célja a vizsgált szövegekben az ‚idegen’ nyelvi kifejeződéseinek azonosítása és elemzése. Abból indulok ki, hogy az ‚idegen’ nyelvileg két formában jelenhet meg: (1) Egyrészt bizonyos más nyelvű elemek formájában, azaz olyan elemekként, amelyek a szövegek „alkalmazott nyelvétől”1 (CHIELLINO 2002 terminusa) különböznek. (2) Másrészt az ‚idegen’ kategóriája német nyelvű elemekben is kifejezésre jut, amelyek bizonyos nyelvek vagy bizonyos szereplők ‚másságát’ jelölik a szövegekben. Az irodalmi szövegek nyelvezetében fellépő ‚idegen’ kategóriájának megállapításához először azonban a ‚saját’ és a ‚másik’ kategóriáját is meg kell állapítani. A célkitűzés ugyanis arra támaszkodik, hogy a ‚saját’ és az ‚idegen’ egymást kölcsönösen feltételező, viszonylagos kategóriák. A ‚másikat’ ebben az esetben olyan kategóriának tekintem, amely a ‚saját’ szemszögéből határozható meg, és bizonyos körülmények között ‚idegenként’ fogható fel.
4. Kutatási kérdések és –módszerek A projektnek a következő kérdéseket kell megválaszolnia: 1. A többnyelvűség és az ‚idegen’ milyen megjelenési formái állapíthatóak meg a vizsgált szövegekben? 2. Milyen funkciókat tölthetnek be a többnyelvűség különböző formái? 3. Milyen mértékben járulnak hozzá az intertextuális elemek a kiválasztott szövegek interkulturális potenciáljához és az ‚idegen’ nyelvi megjelenéséhez?
1
A szövegben szereplő valamennyi idézet fordítása tőlem származik – B.B.
4
4. Mennyiben tekinthetők az eredeti szövegekben és az azok fordításaiban alkalmazott intertextuális elemek közötti különbségek kultúraspecifikusnak? 5. Mennyiben befolyásolhatják német fordítások, illetve magyarázatok idegen nyelvű elemek funkcióit? A dolgozatban bemutatott vizsgálat kvalitatív, amely során a többnyelvűség megjelenési formáit és lehetséges funkcióit állapítom meg. A többnyelvűség lehetséges megjelenési formái közül a német nyelvű szövegekben használt idegen nyelvű elemekre, az idegen nyelvű idézetek német fordításaira, valamint tartalmi transzferére és a mesterséges nyelvkeverés elemeire koncentrálok. Mivel ezek az elemek a vizsgált művekben tartalmi és/vagy esztétikai okokból fordulnak elő, lehetséges funkcióik megállapításánál figyelembe kell vennem a kontextust, amelyben használják őket. Ezen elemek megjelenési formáinak és funkcióinak megállapításánál a következő módszereket alkalmazom: 1. A disszertációban a többnyelvűség megjelenési formáit, az általuk keltett hatásokat és az általuk betöltött funkciókat a mindenkori német nyelvű szövegkörnyezet figyelembevételével mutatom be. Ennek értelmében az idegen nyelvű elemek és az idegen nyelvű intertextuális elemek német fordításainak megjelenési formáinak és funkcióinak megállapításánál – ahol releváns – a közvetlen környezetükben előforduló azon német nyelvű elemek funkcióit is figyelembe veszem, amelyek befolyásolhatják az idegen nyelvű elemek értelmezését (pl. idegen nyelvű elemek jelentésének megadása németül). Az idegen nyelvű elemek esetében – ahol releváns – arról is adok meg információt, hogy miként integrálták őket a német nyelvű szövegkörnyezetbe. Az idegen nyelvű elemek funkcióit tematikus és/vagy nyelvi-stilisztikai szempontból állapítom meg, és releváns esetekben stilisztikai hatásukat (pl. a nyelvi másság kifejezése) is bemutatom. A dolgozatban az idegen nyelvű elemek hatását és azt, hogy milyen funkciókat képesek ellátni, a szövegkörnyezethez fűződő viszonyukra való tekintettel elemzem. Az elemzés eredményeiből következtetéseket vonok le a vizsgált szövegek nyelvezetével kapcsolatban.
5
2. A grafémaszinten fellépő releváns megjelenési formákat is elemzem, amelyhez a fono- és grafostilisztika koncepcióira támaszkodom (SPILLNER 2009: 1547). A disszertációban olyan grafémák hatását és funkcióját vizsgálom a grafostilisztika szemszögéből, amelyek különböznek a kiválasztott művek domináns írásrendszerétől. A szakirodalomban a grafostilisztikai vizsgálatok tárgyát nem csak írásjelek és grafémák, hanem a vizsgált szövegrészek tipográfiai megjelenítése is képezi. Ezért a disszertációban az idegen nyelvű elemek és idegen nyelvű idézetek német fordításainak funkcióinak megállapításánál – ahol releváns – ezen elemek tipográfiai megjelenítését (pl. dőlt szedés) is figyelembe veszem, mivel abból indulok ki, hogy a tipográfiai megjelenítés bizonyos helyeken befolyásolhatja az idegen nyelvű elemek funkcióját. A disszertációban egyes szavak kiejtésének megjelenítését a fonostilisztika szemszögéből közelítem meg. Mivel a disszertációban a grafostilisztika és a fonostilisztika szemszögéből a művekben megjelenő többnyelvűségnek csak kis részét tekintem relevánsnak, ezek a dolgozat egy részaspektusát képezik. 3. A ‚saját’, ‚másik’ és ‚idegen’ kategóriák nyelvi kifejezési formáinak és a köztük lévő viszonyrendszer megállapításánál abból indulok ki, hogy a ‚saját’ és az ‚idegen’ „kölcsönös vonatkoztatási kategóriákként” (WIERLACHER/ALBRECHT 2008: 284 terminusa) értelmezhetők. Ennek megfelelően a disszertációban ezeket egymáshoz fűződő viszonyukban mutatom be. 4. A ‚saját’, a ‚másik’ és az ‚idegen’ kategóriáit a dolgozatban MORA szereplőinek és a szövegekben fellépő elbeszélőknek más származású szereplőkkel és azok nyelvével kapcsolatos beállítottságainak nyelvi kifejeződései alapján mutatom be, mivel a beállítottságok elemzése lehetővé teszi a ‚saját’ és a ‚másik’ vagy az ‚idegen’ közötti kapcsolatrendszer szövegekben való megnyilvánulásának leírását. A beállítottságok vizsgálatába a szociálpszichológia és a pszichológia koncepcióit is bevonom. 5. Jelen dolgozat interdiszciplináris jellegét tekintve a többnyelvűség megjelenési formáinak és funkcióinak vizsgálata során nem dolgozhat csak egyetlen módszerrel. A vizsgálatban különböző nyelvészeti és irodalomtudományi 6
megközelítések kombinációja szükséges, ahogyan azt GYMNICH (2007) is hangsúlyozza posztkoloniális és interkulturális szövegek nyelvi eszközeinek elemzése kapcsán. A vizsgálat teljessége érdekében a nyelvészeti elemzésbe irodalomtudományi aspektusokat is bevonok (pl. irodalmi szövegekben fellépő interkulturális aspektusokról alkotott koncepciókat).
5. A disszertáció felépítése A dolgozat „Elméleti-módszertani alapozása“ (Theorethisch-methodologische Fundierung) két fő aspektussal foglalkozik: (1) az irodalmi szövegekben fellépő többnyelvűség eddigi vizsgálatával és (2) olyan terminusok és fogalmak bemutatásával, amelyeket az empirikus részben alkalmazok. Az irodalmi szövegek többnyelvűségével kapcsolatos eddigi vizsgálatok koncepcióinak és eredményeinek bemutatása keretében egyrészt arra összpontosítottam, hogy milyen interkulturális aspektusok állapíthatóak meg szövegekben, ill. milyen körülmények között tekinthetők irodalmi szövegekben előforduló különböző nyelvek, ill. nyelvváltozatok interkulturális elemnek. A többnyelvűség megjelenési formáit és lehetséges funkcióit az eddigi szakirodalomban továbbá (1) az idegen nyelvű elemek (ezen belül a jiddis) és (2) az „alkalmazott nyelv” változatain keresztül mutattam be. A többnyelvűség elemeinek bemutatásánál a szövegek elemei mellett olyan szövegeken kívüli tényezőkkel is foglalkoztam, amelyek befolyásolhatják a két- és többnyelvű írók nyelvválasztását, illetve nyelvváltását, mivel az irodalmi többnyelvűség szakirodalma mindkét szemponttal foglalkozik. A szakirodalomban irodalmi szövegekben fellépő többnyelvűséggel kapcsolatosan alkalmazott fogalmak mellett a ‚saját’, a ‚másik’ és az ‚idegen’, valamint a „beállítottság” (szociálpszichológia) fogalmát is bemutatom. Az elemzésben ugyanis az ‚idegen’ kifejezési formáit többek között a szövegekben azonosítható beállítottságok bemutatásán keresztül állapítom meg. Az elemzésben a többnyelvűség kifejeződéseiként a választott szövegekben megjelenő (1) idegen nyelvű elemekre, (2) az idegen nyelvű (angol, magyar stb.) idézetek német fordítására vagy transzferére és (3) a mesterséges nyelvkeverés elemeire koncentráltam, amelyek funkcióit a mindenkori szövegkörnyezet függvényében dolgoztam ki. 7
Az elemzés egy további fontos részét a szövegekben nyelvileg is kifejezésre kerülő ‚idegen’ bemutatása képezi, ahol az ‚idegent’ a ‚saját’ és a ‚másik’ kategóriáihoz való viszonyában határoztam meg. Mivel a ‚másik’ csak a ‚saját’ szemszögéből fogható fel bizonyos körülmények között ‚idegenként’, az ‚idegen’ manifesztációinak megállapításához a ‚saját’ ‚másikkal’ szemben megnyilvánuló beállítottságát vizsgáltam a szövegekben. Az ‚idegen’ kategóriája a beállítottságok mellett az orientációs képesség hiányának, illetve a dezorientáltságnak nyelvi kifejeződéseiben is tetten érhető, ahol a ‚másik’ vagy az ‚idegen’ nyelvi manifesztációiként a hely és az idő, illetve a nyelv explicit megnevezésének elkerülését figyelhetjük meg, ami hozzájárul az idegenség „egzisztenciális dimenziójának” (CZEGLÉDY 2008: 300 fogalma) kialakításához.
6. Kutatási eredmények 1. A választott szövegekben a többnyelvűség elemeit grafémaszinten és morfológiai, lexikai és szintaktikai szempontból releváns megjelenési formáiban mutattam be, mely során az idegen nyelvű elemek lehetséges funkcióit is meghatároztam. A grafémaszinten egyrészt olyan grafémákat azonosítottam a többnyelvűség releváns megjelenési formáiként, amelyeket más (nem latin) írásrendszerből integráltak a német nyelvű szövegekbe. Másrészt bizonyos szavak kiejtésének megjelenítését azonosítottam a többnyelvűség releváns jegyeként. A többnyelvűség morfológiai szempontból releváns megjelenési formáiként az idegen (nem német) szóalakokban felhasznált német végződéseket (pl. Lovern) tekintettem. A többnyelvűség lexikailag releváns megjelenési formáiként más nyelvek idegen nyelvű lexémákban, idegen nyelvű összetett szavakban, keverék szóösszetételekben, idegen nyelvű betoldásokban és idegen nyelvű mondatokban való manifesztációit, valamint a mesterséges nyelvkeverés formáit (pl. engele) azonosítottam. A többnyelvűség szintaktikai jegyeit olyan mondatokban állapítottam meg, amelyek szintaktikai felépítésében legalább két nyelv figyelhető meg. A többnyelvűség manifesztációit az idegen nyelvű elemek mellett idegen nyelvű idézetek német fordításain, illetve tartalmi fordításain szemléltettem, amelyek a szövegekben különböző kultúrák elemeinek szemléltetését szolgálják. Az intertextuális elemek közül a magyar dalcímek, dalsorok és idézetek egyben interkulturális aspektu-
8
soknak is tekinthetők (ld. pl. a Braut und Bräutigam, wie schön sind sie beide sort, amely a Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő magyar dalsor német fordítása).
2. Az elemzés során a vizsgált szövegekben kultúraspecifikus elemeket állapítottam meg. A kultúraspecifikus elemeket – a német nyelvű szövegekben való felmutatásuk után – összehasonlítottam magyar fordításaikkal, stilisztikai hatásukra való tekintettel. Az összehasonlítás során megállapítottam, hogy a Seltsame Materie és magyar fordítása, a Különös anyag között a felhasznált kultúraspecifikus elemek hatásában bizonyos különbségek figyelhetők meg.
2.1. Az elemzés során megállapítható volt, hogy a Seltsame Materie című elbeszéléskötetben szereplő dalcímek és dalszövegek közül néhány magyar dalcímek és dalszövegek német nyelvű fordítása (vö. pl. SZABÓ 2001, KEGELMANN 2010).
2.2. Arra a következtetésre jutottam, hogy a német nyelvű szöveg és magyar nyelvű fordítása között bizonyos helyeken a felhasznált intertextuális elemek között különbségek figyelhetők meg. (A német nyelvű szövegben az Unsere Heimat, das sind nicht nur die Städte und Dörfer sor szerepel, amelynek fordításaként a magyar szövegben a magyar „Dal a hazáról” című úttörődal egy sora Kalásza, virága nékünk terem jelenik meg.)
2.3. A magyarról németre fordított intertextuális elemek hozzájárulnak a német nyelvű szövegek interkulturális potenciáljához, azonban a Különös anyag (2001) és a Nap mint nap (2006) című magyar fordításokban már nem tekinthetők a szövegek interkulturális aspektusainak. (Ld. pl. az Ich sitze in meinem Zimmer, traurig und allein, und denke daran, wie es früher war sort, amely a magyar „Homokóra” című sláger Ülök a szobámban, búsan, egyedül, és a fájó múltra gondolok sorának német transzfere.)
3. Bizonyítottam, hogy az idegen nyelvű elemek funkciója a mellettük álló német nyelvű fordítások, illetve értelmezések hatására változhat. Ezekben az esetekben ugyanis az idegen nyelvű elemek nyelvi ‚mássága’ a német jelentésmegadások hatására csökken. Erre a jelenségre példaként hozható a Po tschemu? orosz kérdés, 9
ami németül való értelmezésén keresztül (Warum hast du das getan?) a német olvasók számára érthetővé válik, és a kifejezés nyelvi ‚mássága’ ezáltal csökken.
4. A vizsgálat során megállapítható volt, hogy a többnyelvűség elemeit az aktuális nyelvi környezet befolyásolhatja. Ilyen befolyásoló tényező például az idegen nyelvű elemek nyelvi bevezetése. „Bevezetett” idegen nyelvű elemek alatt azokat értem, amelyek előfordulását német nyelvű elemek jelzik a szövegben. Ilyen nyelvi bevezetők szerepét töltik be például a summt (dúdol) és a singe (énekelek) igék, amelyek magyar dalsorok német fordításainál jelennek meg.
5. A vizsgálatban kidolgoztam a többnyelvűség manifesztációinak osztályozását azok funkciói és megjelenési formái alapján. Az osztályozást tematikus szempontok alapján végeztem el, amelynek eredményeként az idegen nyelvű elemeket egyrészt azon szituációk alapján csoportosítottam, amelyekben azok a vizsgált szövegekben előfordulnak. A klasszifikáció másrészt az idegen nyelvi elemek által keltett hatásokon alapult, amelyeket a szövegkörnyezet figyelembevételével állapítottam meg.
6. Az idegen nyelvű elemek egyik lehetséges funkciójaként bizonyos esetekben a nyelvi ‚másság’ szemléltetését állapítottam meg. A nyelvi ‚másság’, illetve alteritás hordozóiként olyan elemek szerepelnek, amelyek a szövegek alkalmazott nyelvétől különböznek, és amelyek jelentése nem derül ki az olvasók számára. Az idegen nyelvű elemek mellett ez a nyelvi alteritás magyar nyelvű idézetek német fordításainál is megfigyelhető. Amennyiben ugyanis ezek az idézetek a német nyelvű olvasók számára nem ismertek, akkor szokatlan nyelvi formájuk miatt a nyelvileg ‚mást’ érzékeltethetik. Megállapítottam továbbá, hogy ez a nyelvi alteritás bizonyos helyeken tipográfiailag is megnyilvánul. Az intertextuális elemek körében bizonyos magyar dalcímek, dalszövegek, illetve idézetek német fordításainál figyelhetünk meg tipográfiai kiemelést, ami ebben az esetben a kiemelt részek intertextualitására utal.
7. A dolgozatban bizonyos, a művekben előforduló, idegen, azaz nem német személyneveket a ‚másik’ manifesztációiként azonosítottam, és a kulturális ‚másság’ 10
hordozóinak tekintettem. Megállapítottam, hogy az Alle Tage című regényben idegen személynevek két okból jelennek meg: Egyrészt a globalizáció kifejeződéseként és a kultúrák közötti határok átívelésének szimbólumaiként lépnek fel. Másrészt ezek a nevek egy egyértelmű helymeghatározás elkerülésének eszközei, mivel a különböző kultúrákból vett nevek alkalmazása nem utal expliciten a cselekmény helyszínére.
8. Az elemzett példák alapján bizonyítható volt, hogy a Seltsame Materie és az Alle Tage című művekben az ‚idegen’ nyelvileg a ‚sajáthoz’ fűződő viszonyán keresztül azonosítható. A ‚saját’ és az ‚idegen’ kategóriái, valamint a közöttük lévő kapcsolatrendszer a szövegek szereplői és/vagy elbeszélői (1) bizonyos szereplőkhöz és (2) azok nyelvéhez való beállítottságának nyelvi kifejeződésében állapíthatóak meg. Ennek értelmében az ‚idegen’ olyan elemekben jut kifejezésre (pl. személyes névmások, birtokos névmások, jelzők, határozók, főnevek), amelyek bizonyos szereplők és/vagy bizonyos nyelvek másságát jelölik.
9. Az elemzett példák alapján felmutattam, hogy az Alle Tage című műben olyan nyelvi elemek fordulnak elő, amelyek segítségével elkerülhető az idő, a hely és a szereplők anyanyelvének, illetve az ország hivatalos nyelvének megadása. Ezen információk megadásának az elkerülése a következő módszerekkel történik: (1) toponímák megnevezésének elkerülése, (2) évszámok megnevezésének elkerülése és (3) a Landessprache és a Muttersprache kifejezések használata, amelyek esetében különbséget állapítottam meg a német nyelvű szöveg és magyar nyelvű fordítása között.
11
7. Zárszó A dolgozat empirikus bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a többnyelvűség, azaz különböző nyelvek alkalmazása a választott szövegekben fontos tartalmi és esztétikai funkciót tölt be. A vizsgálat során a többnyelvűség megjelenési formáinak lehetséges funkcióit az elemzett szövegekben az aktuális szövegkontextus figyelembevételével dolgoztam ki. Bizonyítottam, hogy a többnyelvűség bizonyos elemei – mint például magyar intertextuális elemek német fordításai – a vizsgált szövegek nyelvezetében interkulturális aspektusoknak tekinthetők, mivel általuk különböző kultúrák aspektusai jelennek meg a német nyelvű szövegekben. Ezek a fordítások különleges nyelvi formájukra való tekintettel egy bizonyos nyelvi másságot érzékeltetnek. Míg a Seltsame Materie című elbeszéléskötetben a magyar nyelvnek fontos szerepe van az elbeszélések nyelvezetében, az Alle Tage című regényben a magyar nyelv hatása kevesebb intertextuális elemben, illetve idegen nyelvi betoldásban figyelhető meg, mivel ebben a műben a magyar nyelv – a szöveg témájából adódóan – nem játszik olyan nagy szerepet, mint az elbeszéléskötetben. A Der einzige Mann auf dem Kontinent című regényben sok idegen nyelvű (elsősorban angol) elem használata ellenére sem beszélhetünk interkulturális aspektusokról, mivel az idegen nyelvek tartalmi okokból (például közvetítőnyelvek szemléltetéseként) szerepelnek.
8. A kutatás folytathatósága A disszertáció – egyes választott művekben használt idegen nyelvű elemek formáinak és funkcióinak bemutatásán keresztül – az irodalmi szövegekben megmutatkozó többnyelvűség kutatásának módszertanához kíván hozzájárulni. Feltételezem, hogy a dolgozatban alkalmazott módszerek más szövegek elemzésénél is felhasználhatóak, hogy hasonlóságokat és különbségeket mutathassunk fel különböző szövegek között – különböző nyelvek, illetve nyelvváltozatok felhasználása tekintetében. Ez az elemzés a jövőben még különböző aspektusokkal bővíthető. Bár dolgozatomban szövegekben előforduló idegen nyelvű elemekre és az ‚idegen’ kifejezési formáira összpontosítottam, további vizsgálatok során a német és magyar olvasóközönség idegen nyelvű elemek hatásáról alkotott véleménye is bevonható az elemzésbe. A vizsgálat
eredményei
alátámaszthatnak 12
irodalomtudományi
interpretációkban
kidolgozott koncepciókat is, mivel a többnyelvűség megjelenési formái és a „másság” és „idegenség” jelenségei a választott szövegek tartalmával szoros összefüggésben állnak. Véleményem szerint az irodalmi szövegekben megjelenő többnyelvűség manifesztációinak, valamint a ,másik’ és az ,idegen’ kifejezési formáinak vizsgálata és ezáltal az ilyen jellegű vizsgálatok módszertanának bővítése a nyelvészet fontos feladata. Dolgozatomban ezért – irodalomtudományi koncepciók bevonása mellett – ezeket a manifesztációkat nyelvészeti szempontból elemeztem.
9. A tézisekhez felhasznált irodalom Források: MORA Terézia 2001. Különös anyag. Fordította: Rácz Erzsébet. Budapest: Magvető. MORA Terézia 2005. Seltsame Materie. Erzählungen. Reinbek bei Hamburg: Rowohlt Taschenbuch Verlag. 2. Auflage. MORA Terézia 2006. Alle Tage. Roman. München: btb Verlag in der Verlagsgruppe Random House GmbH. MORA Terézia 2006. Nap mint nap. Fordította: Nádori Lídia. Budapest: Magvető. MORA Terézia 2009. Der einzige Mann auf dem Kontinent. Roman. München: Luchterhand Literaturverlag. Szakirodalom: ALBRECHT, Terry 2009. Erzählerische und sprachliche Nähe. Bilder interkultureller Erfahrungen in den Texten von Terézia Mora und Yoko Tawada. In: SCHMITZ, Helmut (Hrsg.): Von der nationalen zur internationalen Literatur. Transkulturelle deutschsprachige Literatur und Kultur im Zeitalter globaler Migration. Editions Rodopi B.V., Amsterdam/New York (Amsterdamer Beiträge zur neueren Germanistik; 69). 263-274. AYAD, Aleya Ezzat 1980. Sprachschichtung und Sprachmischung in der deutschen Literatur und das Problem ihrer Übersetzung. Freiburg. Diss. CHIARLONI, Anna 2008. Alle Tage. Krieg und Frieden im Roman von Terézia Mora. In: BÜRGER-KOFTIS, Michaela Hrsg. Eine Sprache – viele Horizonte…Die Osterweiterung der deutschsprachigen Literatur. Porträts einer neuen europäischen Generation. Praesens, Wien. 39-52. CHIELLINO, Carmine 2002. Der interkulturelle Roman, In: BLIOUMI, Aglaia Hrsg. Migration und Interkulturalität in neueren literarischen Texten. Iudicium, München. 41-54. CORNEJO, Renata 2010. Heimat im Wort. Zum Sprachwechsel der deutsch schreibenden tschechischen Autorinnen und Autoren nach 1968. Eine Bestandaufnahme. Praesens, Wien. 13
CZEGLÉDY Anita 2008. „Aus fernster Ferne so nah“ Terézia Moras Roman Alle Tage. In: JÁNOS-SZATMÁRI, Szabolcs Hrsg. Wissenschaften im Dialog. Studien aus dem Bereich der Germanistik. Band 1. (Schriftenreihe des Lehrstuhls für germanistische Sprach- und Literaturwissenschaft der Christlichen Universität Partium/Großwardein; 4). Partium Verlag, Klausenburg/Großwardein. 291-303. GELBER, Mark H. 1986. Das Judendeutsch in der deutschen Literatur. Einige Beispiele von den frühesten Lexika bis zu Gustav Freytag und Thomas Mann. In: MOSES, Stéphane/SCHÖNE, Albrecht Hrsg. Juden in der deutschen Literatur. Ein deutsch-israelisches Symposion. Suhrkamp, Frankfurt am Main. 162-178. GYMNICH, Marion 2007. Metasprachliche Reflexionen und sprachliche Gestaltungsmittel im englischsprachigen postkolonialen und interkulturellen Roman. Wissenschaftlicher Verlag Trier, Trier. (ELCH Studies in English Literary and Cultural History/ELK Studien zur Englischen Literatur- und Kulturwissenschaft; Bd. 24). HAMMER Erika 2010. Abel ohne Eigenschaften. Terézia Moras Roman als Installation. In: HILLENBRAND, Rainer Hrsg. Erbauendes Spiel – Unendliche Spur. Festschrift für Zoltán Szendi zum 60. Geburtstag im Februar 2010. Praesens, Wien (Pécser Studien zur Germanistik; Bd. 4). 513-534. HEINEMANN, Ute 1998. Schriftsteller als sprachliche Grenzgänger. Literarische Verarbeitung von Mehrsprachigkeit, Sprachkontakt und Sprachkonflikt in Barcelona. Praesens, Wien. (Beihefte zu Quo vadis, Romania?; 5). HEIN-KHATIB, Simone 1998. Sprachmigration und literarische Kreativität. Erfahrungen mehrsprachiger Schriftstellerinnen und Schriftsteller bei ihren sprachlichen Grenzüberschreitungen. Peter Lang, Frankfurt am Main/Berlin/Bern/New York/Paris/Wien (Europäische Hochschulschriften. Bd. 203). KEGELMANN, René 2009. Emigriert. Zu Aspekten von Fremdheit, Sprache, Identität und Erinnerung in Herta Müllers Reisende auf einem Bein und Terézia Moras Alles. In: MOTZAN, Peter/SIENERTH, Stefan (Hrsg.): Wahrnehmung der deutsch(sprachig)en Literatur aus Ostmittel- und Südosteuropa – ein Paradigmenwechsel? Neue Lesarten und Fallbeispiele. IKGS Verlag, München (Veröffentlichungen des Instituts für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität München. Wissenschaftliche Reihe [Literatur- und Sprachgeschichte]; Bd. 115). 251-263. KEGELMANN, René 2010. Transfer und Rücktransfer. Überlegungen zu Terézia Moras Erzählband Seltsame Materie in Deutschland und dessen ungarischen Übersetzung Különös anyag. In: TRANS. Internet-Zeitschrift für Kulturwissenschaften. Nr. 17. http://www.inst.at/trans/17Nr/2-5/2-5_kegelmann17.htm (2010. november 19-ei állapot, 12.30 óra) KNAUTH, K. Alfons 2004. Multilinguale Literatur. In: SCHMITZ-EMANS, Monika Hrsg. Literatur und Vielsprachigkeit. Synchron, Heidelberg. (Hermeia. Grenzüberschreitende Studien zur Literatur- und Kulturwissenschaft; Bd. 7). 265-289. PROPSZT Eszter 2010. Die Dekonstruktion von „europäischer Identität“ in Terézia Moras Alle Tage. In: TRANS. Internet-Zeitschrift für Kulturwissenschaften. Nr. 17. http://www.inst.at/trans/17Nr/1-1/1-1_propszt17.htm (2011. január 10-ei állapot, 10.15 óra) 14
RIATSCH, Clà 1998. Mehrsprachigkeit und Sprachmischung in der neueren bündnerromanischen Literatur. Chur. Bündner Monatsblatt. (Beiheft Nr. 8 zum Bündner Monatsblatt). RICHTER, Matthias 1995. Die Sprache jüdischer Figuren in der deutschen Literatur (17501933): Studien zu Form und Funktion. Wallstein Verlag, Göttingen. SCHLICHT, Corinna 2006. Fremd in der Welt: Über Heimat, Sprache und Identität bei Terézia Mora. In: SCHLICHT, Corinna Hrsg. unter Mitarbeit von Shanli Anwar Haghighi, Stefanie Hohmann und Anja Pelzer: Momente des Fremdseins. Kulturwissenschaftliche Beiträge zur Entfremdung, Identitätsverlust und Auflösungserscheinungen in Literatur, Film und Gesellschaft. Karl Maria Laufen, Oberhausen (Autoren im Kontext. Duisburger Studienbögen; Bd. 8). 53-61. SPILLNER, Bernd 2009. Stilistische Phänomene der Schreibung und Lautung. In: FIX, Ulla/GARDT, Andreas/KNAPE, Joachim Hrsg. Rhetorik und Stilistik. Rhetoric and Stylistics. Ein internationales Handbuch historischer und systematischer Forschung. An International Handbook of Historical and Systematic Research. 2. Halbband/Volume 2. Walter de Gruyter, Berlin/New York (Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft; Bd. 31.2). 1545-1562. STIEHLER, Heinrich 2000. Interkulturalität und literarische Mehrsprachigkeit in Südosteuropa. Das Beispiel Rumäniens im 20. Jahrhundert. Praesens, Wien (Beihefte zu Quo vadis, Romania?; 8). STRAŇÁKOVÁ, Monika 2003. Der Fall Ophelia oder Die Kleingeistigkeit der mittelosteuropäischen Provinz. Die Erzählungen von Terézia Mora im Kontext der interkulturellen Literatur. In: Zeitschrift für germanistische Sprach- und Literaturwissenschaft in der Slowakei (ZGSL). Vol.1/H. 1. 62-73. SZABÓ Erzsébet 2001. Miért különös. Terézia Mora: Különös anyag. In: Forrás 2001/11. http://www.forrasfolyoirat.hu/0111/szabo.html (2010. október 11-ei állapot, 12.25 óra). TATASCIORE, Claudia 2009. Con la lingua, contro la lingua: sulla scrittura di Terézia Mora. Roma: Aracne. WIERLACHER, Alois/ALBRECHT, Corinna 2008. Kulturwissenschaftliche Xenologie. In: NÜNNING, Ansgar/NÜNNING, Vera Hrsg. Einführung in die Kulturwissenschaften. Theoretische Grundlagen – Ansätze – Perspektiven. Stuttgart/Weimar: Metzler. 280-306. WILHELM, Christine 2010. Migration als Leben in permanentem Ausnahmezustand. Zu Terézia Moras Roman Alle Tage. In: TRANS. Internet-Zeitschrift für Kulturwissenschaften. Nr. 17. http://www.inst.at/trans/17Nr/6-8/6-8_wilhelm17.htm letzter Zugriff (2010. október 11-ei állapot, 11.30 óra).
15
10. A szerző publikációi a disszertáció témájában Tanulmányok BURKA Bianka 2010. Fremdwahrnehmung als Vorstellungsbildung in der Sprache interkultureller literarischer Texte. Exemplifiziert am Beispiel von Terézia Moras Werken. In: TRANS. Internet-Zeitschrift für Kulturwissenschaften. Nr. 17. http://www.inst.at/trans/17Nr/2-1/2-1-_burka17.htm BURKA Bianka 2010. Zur Funktion fremdsprachiger Einschübe in der Sprache interkultureller literarischer Texte. In: BARTOSZEWICZ, Iwona/DALMAS, Martine/SZCZĘK, Joanna/TWOREK, Artur Hrsg. Germanistische Linguistik extra muros – Aufforderungen. Neisse Verlag, Wrocław/Dresden (Linguistische Treffen in Wrocław; vol. 5). 173-179. BURKA Bianka 2010. Zu Manifestationen von ‚Anderem‘ und ‚Fremdem‘ in Terézia Moras Werken. In: FÖLDES Csaba Hrsg. Studia Germanica Universitatis Vesprimiensis. Veszprém: Universitätsverlag/ Wien: Praesens Verlag. Jg. 14, Heft 1-2. 5-13. BURKA Bianka 2011. Elemente der Mehrsprachigkeit in Terézia Moras Werken. In: Eruditio – Educatio (2011), 3. szám. (Megjelenés alatt) Recenziók Karmacsi Zoltán: Kétnyelvűség és nyelvelsajátítás. Ungvár: PoliPrint. 2007. In: Alkalmazott Nyelvtudomány. Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó, 7 (2007), 1-2. Szám. 227-230. Lüsebrink, Hans-Jürgen Hrsg. Konzepte der Interkulturellen Kommunikation. Theorieansätze und Praxisbezüge in interdisziplinärer Perspektive. St. Ingbert: Röhrig Universitätsverlag 2004 (Saarbrücker Studien zur Interkulturellen Kommunikation mit Schwerpunkt Frankreich/Deutschland; Band 7). - In: Földes Csaba Hrsg. Studia Germanica Universitatis Vesprimiensis. Veszprém: Universitätsverlag/Wien: Praesens Verlag. Jg. 11 (2007), Heft 2. 185-188. Konferencia-beszámolók BURKA Bianka/NAGY Ágota: Interkulturalitás a német nyelvészetben: témák, módszerek és problémák. Nemzetközi konferencia, Komárom, 2008. június 23. In: Eruditio – Educatio, 3 (2008), 2. szám – p. 93-94. BURKA Bianka: Tagungsbericht „Minderheitensprachen unter soziolinguistischen Gesichtspunkten“. Pannonische Universität Veszprém, Germanistisches Institut, Veszprém, 28.–29. November 2008. In: Eruditio – Educatio, 3 (2008), 4. szám – p. 85-87.
16
Konferencia-referátumok „Die Manifestation von Mehrsprachigkeit und das Phänomen der Multikulturalität in Werken von Terézia Mora“. – In: „6th International Students´ Research Conference”, University of Latvia, Faculty of Education and Psychology, Teacher Education Department, 2007. május 16–18. „Kultur als Orientierungssystem in der Sprache interkultureller literarischer Texte“. – In: „II. Internationaler Kongress der Krakauer Germanistik“, Jagiellonen-Universität Krakau, 2007. október 10–14. „Fremdwahrnehmung als Vorstellungsbildung in der Sprache interkultureller literarischer Texte. Exemplifiziert am Beispiel von Terézia Moras Werken“. – In: „KCTOS: Wissen, Kreativität und Transformationen von Gesellschaften“, Wien, 2007. december 6–9. „Die Lexeme ‚Staat‘, ‚Heimat‘, ‚Volk‘, ‚Nationalität‘ und ‚Sprache‘ im interkulturellen literarischen Textkontext. Exemplifiziert an Terézia Moras Roman ‚Alle Tage‘ und dessen ungarischer Übersetzung“. – In: „Deutsch im Kontakt und Kontrast II“, Riga, Universität Lettlands, Fakultät für Moderne Sprachen, 2008. május 29–31. „Die Manifestation von Mehrsprachigkeit in interkulturellen literarischen Texten“. – In: „Interkulturalität in der Sprachgermanistik: Themen, Methoden und Probleme“, Selye János Egyetem Komárom, 2008. június 23. „Zur Funktion von Fremdwörtern in der Sprache interkultureller literarischer Texte“. – In: „Germanistische Linguistik extra muros – Inspirationen, Aufgaben, Aufforderungen“, Universität Breslau, 2008. szeptember 12–14. „Zur Beziehung von ‚Eigenem‘ und ‚Fremdem‘ im interkulturellen literarischen Textkontext. Exemplifiziert an Terézia Moras Werken“. – In: „V. Linguistische Tagung ungarischer Nachwuchsgermanisten“, Pannon Egyetem, Veszprém, Germanisztikai Intézet, 2008. október 9–10. „Zur Manifestation von Interkulturalität auf lexikalischer und syntaktischer Ebene deutschsprachiger literarischer Texte“. – In: „3. Kongress des Mitteleuropäischen Germanistenverbandes (MGV)“, Institut für Germanistik der Universität Wien, 2010. április 8–10.
17
