V. évfolyam 2. szám
eknek 2012. június
Életet az éveknek!
Megjelenik: negyedévente
A Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény lapja nenennegyedévente Megjelenik: negyedévente
2011. június
A tartalomból: Anyák napja a Csaba utcai otthonban Margaréta kulturális találkozó Felkészülés a Ki mit tud?-ra A napsugár… Vendégségben Békésen Versíró pályázat A mi pogácsánk… Önkéntes munka a Deák utcai klubban Kirándulás Gyulára 1
Anyák napi ünnepség… …a Csaba Utcai Idősek Otthonában és a Csaba Utcai Idősek Klubjában
Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoztak bennünket. Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján. Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepséget tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték. Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára. 2
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilvánítani. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította. A Csaba Utcai Idősek Otthona és a Csaba Utcai Idősek Klubja közös szervezésében megrendezett 2012. évi anyák napi ünnepség a fenti szellemiség - és hagyományok - tiszteletét célozta meg. Az otthonban élők és a klubba bejáró klubtagok saját édesanyjuk emlékeit, gyermekeik, unokáik, dédunokáik szeretetét idézhették fel a megemlékezés alkalmával. Az ünnepségre előadóként meghívást kaptak a Kazinczy Ferenc Általános Iskola tanulói és felkészítő tanáruk, akik zenés – verses - mesemondó műsorukkal kedveskedtek a jelenlévőknek. Előadásuk mind tartalmában, mind előadásmódjában színvonalas, szívmelengető, egyben megindító is volt. A gyermekek előadása után vendégül látásuk következett, valamint az otthon lakói és a klub tagjai számára az intézmény munkatársai süteményt kínáltak, melyet mindenki jó étvággyal fogyasztott el. A habos – krémes finomságok elkészítése Kiss Tibor alpolgármester úr támogatásának jóvoltából valósulhatott meg, melyet ezúton is köszönünk!
Kiss Péterné Szociális és mentálhigiénés munkatárs
3
Egy csodálatos nap margójára Kis csapatunk: a Dobozi Idősek Klubjának tagjai, név szerint: Balogh István, Szatmári Jánosné, Nagy Istvánné, Szűcs Lajosné, Tóth Jánosné, Szabó Gáborné, és jómagam Szűcs Imréné lelkesen és kissé izgatottan vártuk a nagy napot. A Dévaványán megrendezésre kerülő Margaréta Kulturális Találkozóra készültünk. A rendezvényre Tóth Tamás nevezett be minket, aki 2012 márciusa óta jár ki a klubba, hogy az idősek szellemi frissességét ébren tartsa. Gyönyörű napfényes, madárcsicsergéses reggelre ébredtünk reggel. Vidám nótaszóval elindultunk és hamar odaértünk Dévaványára, a Jéggyár utcai Margaréta otthonba. Nem sokat kellett kérdezősködnünk, mivel az otthon környékén ünneplőbe öltözött embereket láttunk, jönni-menni. A boldogság belülről fakad. Manapság kevés boldog embert látunk, vagy nem vesszük észre őket. Talán túl kevesen vannak, visszahúzódóak. Boldogságuk nem látványos, külső szem számára alig látható. De ha nyitott szemmel kutakodunk boldog emberek után, megláthatjuk őket egyszerű, hétköznapi belső bizonyossággal és derűvel átitatott munkájuk közben. Ezt láttuk, éreztük meg mi is az otthon dolgozóiban, és lakóiban, már rögtön a megérkezésünkkor. Egy szép kert közepén gyönyörű fák, rózsák között, mosolygós, barátságos emberekkel találkoztunk. És mit tesz az ember, ha rámosolyognak? Visszamosolyog. Mi legalábbis ezt tettük. Az első műsorszám a házigazdáké volt, az otthon munkatársai a kán-kánt adták elő. Jókedvűen kezdődött a nap. Felsorolni sem lehet a sok-sok gyönyörű verset, jelenetet, éneket, prózát. Aztán eljött az idő, amikor mi is sorra kerültünk. Előadtuk a magunkkal hozott dobozi nótákat, Istent dicsőítő verseket. A zsűri visszavonult értékelésre, mi pedig egy finom ebéd elfogyasztása után, ismét a szabadba mentünk, együtt énekelni most szerzett barátainkkal. Becsüljük a szervezőkben, hogy minden résztvevőt értékeltek, és megjutalmaztak egy emléklappal, egy fényképalbummal, és egy kis batyuval. Nagyon örültünk, hogy idén mi képviselhettük a Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Intézményt. Szívesen visszamennénk jövőre is. Vidám szívvel, sok szép tapasztalattal érkeztünk haza. /Szűcs Imréné – klubtag/ 4
Szalonnasütés Mezőmegyeren Mint tudjuk, ha egy rendezvény megvendégeléssel párosul, az sikerre számíthat az Egyesített Szociális Intézményben. Hát még ha maguk az ellátottak készítik el a finom falatokat! Így történt ez a közelmúltban a Kossuth Utcai Idősek Klubjában. Volt, aki szalonnát, kolbászt hozott, más hagymát, paradicsomot. A kenyeret, paprikát, virslit a klub adta. A tűz körül hamar kialakult a jó hangulat. A vidám beszélgetésben ilyenkor még inkább megismerik egymást a klubtagok és a munkatársak. A kellemes légkörhöz vidám éneklés is társult. Előkerült egy gitár, és a finom sültszalonna és zsíros kenyér elfogyasztása után mindenki kérhetett egy-egy éneket. A közös éneklés a régi tábortüzek hangulatát hozta vissza.
Gyulai kirándulás A Kazinczy Utcai Idősek Klubjának tagjai egynapos kiránduláson vettek részt a minap. Elsőként a gyulai várat tekintették meg. Sokaknak újdonság volt a felújított vár, amely már a török időkben stratégiai jelentőséggel bírt. Végigjárták a múzeum termeit: a reneszánsz lovagtermet, az éttermet, a középkori konyhát, megtekintették a fegyverkiállítást, a kovácsműhelyt, a börtönt, és így tovább. A bátrabbak felmentek a toronyba is, ahonnan remek kilátás nyílik az aradi hegyekre. A túra második állomása a szintén kevesek által ismert Ladics-ház volt. A biedermeier stílusú bútorokkal díszesen berendezett kisnemesi lakás az egykori gyulai főjegyző, dr. Ladics György tulajdonában állt. A gyulai kirándulás stílusosan mindenki megelégedésére a 100 éves cukrászdában végződött. Sokan talán nem is tudják, hogy milyen értékek vannak a környékünkön. Érdemes megtekinteni ezeket! Szák Kocsis Péter Szociális és mentálhigiénés munkatárs 5
Felkészülés a „KI MIT TUD?”-ra Nagy izgalommal készültünk a nagy napra. Még meg sem hirdették az idei rendezvényt, amikor mi már kiválasztottuk a dalokat, amiket a Ki mit tud-ra szántunk. Minden héten kétszer próbáltunk. Mindössze három fővel indult a csapat: Kati néni, Jutka néni és én, Beretzky Andrásné. Később, nagy örömünkre Knyihár Mihály jóvoltából egy férfihanggal bővült a népdalkör, így már négyen voltunk. Az utolsó héten, új klubtag érkezett a Mokry utcára. Zsuzsa néni lelkesen hallgatta a már színpadra kész produkciónkat, majd kis biztatásra maga is csatlakozott hozzánk. Így aztán öt fővel indultunk Mezőmegyerre… Örültünk, hogy ilyen szép környezetben, és ilyen sok ember előtt mutathattuk meg magunkat. Nagyon izgultunk, de a kitartó munkának végül meglett az eredménye. A zsűri különdíjjal jutalmazott minket, amit nagy meglepetéssel, de mégnagyobb örömmel fogadtunk. A nyeremény tortát másnap a klubban, közösen fogyasztottuk el. Felidéztük az előző nap élményeit, izgalmait, örömeit. A siker kedvet adott nekünk a gyakorlás folytatásához. Itt, a Mokry Utcai Idősek Klubjában minden kedden találkozunk, és együtt énekelünk.
Beretzky Andrásné klubtag
6
A napsugár, amely kinyit legalább egy zárt ajtót... Elérkezett a tavasz és besütött az első meleg napsugár az ablakon. A hosszú hideg tél után, amely az abszolút bezártságot jelenti a demens részleg lakóinak, kinyílt a kerti ajtó… A folyosón járkálást felváltotta a friss levegő, és egy nyitott ajtó, amely szabadabb teret ad a mozgás lehetőségére. Azóta sokat vagyunk kint az udvaron, ez egy kis szabadságot jelent az itt lakók számára. Az időjárás függvényében a friss levegőn labdázunk, amely megmozgatja kicsit az izmokat. A résztvevőknek figyelniük kell, koncentrálni, de nem csak a labdára, hanem egymásra is, mert nem lehet tudni kihez mikor ér a labda. Nem csupán mozgást jelent ez a játék, hanem sok nevetést is. Nem rendelkezünk egyforma képességekkel, ezért hol így sikerül elkapni, vagy eldobni a labdát, hol úgy. A vidám játék leköti a figyelmüket akár hosszabb ideig is. Ez az a játék, amibe azok a betegek is be tudnak kapcsolódni, akik igazából másfajta csoportos foglalkozásban nem nagyon tudnak részt venni. A jókedv viszont hozzánk csalogatja őket… Reméljük sokáig lesz jó idő, hogy minél több időt töltsünk együtt a friss levegőn, egymásnak is vidám perceket szerezve, amely meghatározhatja a nap további hangulatát is.
Máthéné Farkas Gabriella Szociális és mentálhigiés munkatárs
7
Az idősek barátsága fiatalít! A Körösök Völgye Natúrpark Egyesület szervezésével „Zöld lábnyomok körös-körül” multiplikátorképzésen vehettünk részt. 2009 októberében kezdődött, és 2010 júniusában fejeződött be. Idősek alkotta különböző szervezetek, egyesületek, klubok stb. közösségeit 3-3 fő képviselhette a rendezvényeken. Szorgalmasan, szívesen jártunk az elméleti, gyakorlati, érdekes, hasznos „oktatásokra”. Az emlékezetes együttléteknek – már írtunk annak idején az előadások, foglalkozások gyakorlati jelentőségéről – említésre méltó következménye volt, barátságok kialakulása, személyes és csoportos vonatkozásban is! A Családi Kör Idősek Klubja és Fogyatékosok Nappali Intézménye vezetője, tagjai és a mi klubunk között példaértékű barátság alakult ki. Néhányszor személyesen is találkoztunk, s ezen alkalmakkor jókívánságainkat közöltük velük. Az évek során kölcsönös szeretetünk, vonzalmunk erősödött. 2012 áprilisában különös meglepetés ért bennünket. A békési klub 1987. november 16-án „született”. Ebből az alkalomból „Jubileumi sorozat” címen összejöveteleket rendez. Az első ilyen szeretet-vendégségre, örömünkre meghívást kapott a klubunk. A fogadtatás, az ünnepi megemlékezés, a műsor, majd a személyes beszélgetés, megvendégelés, szeretetet, összetartozást, boldogságot sugárzott. Még mindig örömmel emlékezünk vissza az együtt töltött néhány órára. Zeneiskolai diákok „fülbemászó” dallamokkal fogadtak bennünket. A családiasan berendezett nagyteremben voltak olyan kedvesek, hogy külön helyet foglaltak nekünk. Lényeg, hogy megdobbant a szívünk, éreztük: a sok egyéb mellett nekünk is nagyon örültek. A klub vezetője Dumáné Durkó Anna szívhez szóló köszöntője után a programot ismertette.
8
Erzsike néni, Somlyai Gáborné 25 éve, már a klub „építésénél”, berendezésénél jelen volt, mint gondnok. Időnként elérzékenyült, hogy munkájuknak eredménye lehetővé tette időskorúak második otthonának kialakítását. Pikó Imréné a kezdő tagok közül ma is itt volt. Egy-két vers és zene figyelmünket lekötötte, lelkünket kellemes, jó érzés hatotta át. A zenét, a mi korosztályunknak megfelelőt, Hegyesi Gábor bácsi unokája szolgáltatta, szintetizátorral. Minden figyelme arra összpontosult, hogy kedvezzen nekünk. Csökmei Gábor volt ez a fiatalember. Többen táncra is perdültünk! Orbán Jani bácsi 87 évesen megtáncoltatott. Igazi stramm férfiként mozgott! Remek volt! Mint említettem, fogyatékosok nappali intézményévé bővült a klub 2010ben. Koruk változó, ők is teljes odaadással szerepeltek, többen megkönnyeztük őket. Jó érzés volt látni, hogy a klubtagok szeretettel, közvetlenül segítettek nekik. Közben megvendégeltek bennünket, finom, foszlós kaláccsal, teával. Tapasztalatom szerint a korosztályunk nagyobb rendezvényein a tombolavásárlás elmaradhatatlan. Itt hasznos dolgokat nyertek a szerencsésebbek. Ezt a játékot is nevetés, jó hangulat kísérte. Igen hamar, nagy vidámságban telt el az idő. Érkezésünkkor Diószegi Jánosné Ildikó néni várt minket, a buszmegállónál, mint „fogadóbizottság”. Most pedig a rendezvény végén, kellemes utcákon (nekünk megtévesztő), úton kísért, korát meghazudtolva a buszmegállóhoz. Érzékeny búcsút vettünk, mindent megköszöntünk még egyszer. A sok változatos esemény, a jó hangulat arra ösztönöz bennünket, hogy sokáig legyen folytatása ennek a barátságnak.
Várallyai Vidorné a Sarkantyú Utcai Idősek Klubja nevében
9
Önkéntes kreatív munka a Deák utcai klubban Sárközi Mária diplomás szociális munkás vagyok és 56 évesen munkanélküli. Az állandó és eredménytelen álláskeresés közben önkéntes munkát vállaltam a Deák Utcai Idősek Klubjában. Korábban vezettem játszóházakat, és tanítottam pedagógus asszisztenseket, dajkákat kézműves foglakozások szervezésére. A deák utcán a foglalkozásokat az évszakok és ünnepkörök köré szerveztem. 1. foglalkozás: Őszanyóka készítése, ahol egy vidám figurával búcsúztattuk a nyarat. A foglalkozáson törekedtem arra, hogy rövid idő alatt elkészüljünk, kevés költségből, és mindenki számára megvalósítható – hazavihető darab készüljön. Szerettem volna, ha az eltérő egészségi állapot ellenére minden kedves klubtagnak sikerélménye legyen az alkotó délelőttön. A második foglakozást nagy örömmel várták a résztvevők, mert az alkotás mellett ismerekedés, baráti beszélgetés alakult kis a résztvevők közt. A karácsonyi készülődés témája, a „dimenziós fenyőfa” volt. Készítésekor igazi alkotó műhellyé kovácsolódott a Deák utca. A dolgozók is besegítettek délutánonként az ajándékkészítésbe, mert közösen készítettük a gondozottak részére a karácsonyi ajándékot is, egy-egy edényfogó kesztyűt. A képen Melczer Mária gyógyszerésznő, fő támogatónk. 3. foglalkozás: Januárban múzeumlátogatáson voltunk, Orlai-Petrich Soma kiállítást néztük meg közösen, nagy érdeklődést mutattak a nem rendszeres bejárók is.
10
4. foglalkozás: A Magyar Kultúra Napja alkalmából rekord számú résztevővel felkerestük a Munkácsy Emlékházat, közösen a Csaba Utcai Idősek Klubja tagjaival. A ház művészeti vezetőjétől, Mészáros Zsuzsától térítésmentes tárlatvezetést kaptunk ajándékba. 5. foglakozás: a február természetesen a farsang jegyében telt el. Kasírozott álarcot készítettünk, velencei stílusban. 6. foglalkozás: Március 15. Nemzeti Ünnep, stílusosan 48 pirosfehér-zöld tulipánnal díszítettük a klubszobát, és a szomszédos Isteni Gondviselés Patika kirakatát. 7. foglalkozás: Húsvéti ünnepre készülődve az „arany tojást tojó tyúkot” készítettünk melyre azt gondolom, mindenkinek nagy szüksége van. 8. foglalkozás: Készülődés a „fordított napra”. A közeli Jankay Tibor Kéttannyelvű Általános Iskola 7. osztályosai csodálatos karácsonyi, és megható Anyák napi műsorral kedveskedtek az idős klubtagoknak. Itt volt az ideje, hogy viszonozzuk a gyerekek lelkes készülődését. Szerencséthozó kabala elefántot varrtunk minden fellépő gyermeknek, hogy jól teljen a nyári vakációjuk. Nagy örömömre szolgál, hogy új klubtagok jelentkeztek a kézműves foglalkozásra, mely nem csak egy délelőttön zajlik. A huszonegynéhány elefántot napokig varrogatták, tömték sok szeretettel. Alapanyagokat otthonról hozták a kedves résztvevők. Számomra valódi sikerélmény a foglalkozások vezetése. Úgy gondolom, hogy a Deák utcai klubtagok átélik az alkotás örömét, ezek a délelőttök az „ez a nap más, mint a többi” jegyében telnek el, és nem a gondokról szólnak. Köszönöm az klub vezetőjének, Polonkai Istvánnénak a meghívást, a dolgozóknak a lelkes hozzáállást, legyen szó segítségről, alapanyag beszerzéséről. Szívesen folytatnám a munkát, de nekem állást kell keresnem a megélhetéshez, amely 56 éves korban nagyon nehéz, de nem adhatom fel. Sárközi Mária önkéntes szociális munkás
11
Költözés az Életfából… 2012. február 29-én a Békéscsabai Kistérségi Életfa Szociális Szolgáltató Központ Fogyatékkal Élők Nappali, Időskorúak és Demens ellátása megszűnt, a szolgáltatás a Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény Fövenyes Utcai Idősek Klubjába került áthelyezésre. Az ellátás az új helyszínen 2012. március 1-én indult három csoporttal. A fogyatékkal élő ellátottak létszáma a Fövenyes utcán így négy fővel gyarapodott, az időskorú klubosoké szintén, a demens klub két fővel. Az ellátottak előkészítése a változásra az Életfában megtörtént, kezdetben még idegenkedtek az új helyszíntől, tartottak a változástól, hiszen 2-3 év alatt összetartó csoportok alakultak ki. Február utolsó napjaiban a gyakori csoportos és egyéni beszélgetések eredményeképpen, már kíváncsian várták a költözést. A csoportok tagjai kivétel nélkül vállalták az átköltözést, számomra a KESZI nem volt ismeretlen, hiszen előzőleg évekig dolgoztam itt, először nővérként, majd mentálhigiénés munkatársként. Komoly szakmai feladat volt az ellátottak meggyőzése arról, hogy az intézményváltás során az ő érdekeik nem csorbulnak. Az „átköltözés” napján a Fövenyes utcai klub tagjai, a klubvezető és a dolgozók szeretettel fogadtak mindannyiunkat, közösen bejártuk a klubot, a helyiségeket, a klubvezető ismertette a házirendet, ízelítőt adott az itteni klubélet fő jellemzőiből, megtörténtek az első bemutatkozások, ezzel kezdetét vette, egy fontos szociális munkás feladat, az új közösség építése. A napi csoportos beszélgetések, a közös játékok, és a sok közös program eredményeképpen a három hónapja még friss ismeretségek mára elmélyültek, egyre több, meghittebb kapcsolat alakult ki. Az ellátottak egyre ritkábban említik az Életfát, de az ottani szerintük „bensőségesebb” körülmények még a mai napig is szóba kerülnek. Az ellátottak véleménye szerint a „régiek” és az „újak” is úgy gondolják, hogy kissé tartottak egymástól kölcsönösen, de mára már megismerték, elfogadták, megkedvelték egymást. Jó ízű beszélgetések, jó hangulatú közös programok folynak. Az eredménynek emberi és szakmai szempontból egyaránt örülök, hiszen egy ilyen változásnak megvan a kockázata, idős korban, betegen, fogyatékkal nehezebb alkalmazkodni az új körülményekhez.
Horváthné Kovács Zsuzsanna - szociális gondozó Fövenyes Utcai Idősek Klubja 12
A mi pogácsánk… Sokáig kerestük a számunkra tökéletes pogácsa receptjét. Különféle recepteket kipróbáltunk. Vagy túl tömör volt, vagy túl sok volt a burgonya, vagy kevés, mindig volt vele valami probléma… Aztán egyszer évekkel ezelőtt - 17 éve – kísérleteztük ki a tökéletes arányokat, és ez lett a saját pogácsa receptünk. Azóta már számtalanszor, szinte minden családi ünnepre, a klub rendezvényre, vetélkedőkre ezt a pogácsát sütjük. A faluban csak úgy hívják „Miska bácsiék pogácsája”. Bátran fogjanak bele, akik szintén szeretik a pogácsát! Próbálják ki nem fognak csalódni! Sokáig friss, omlós, ízletes! Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 élesztő cukros tejbe felfuttatva, csapott kis evőkanál só, 1 tojás sárgája, kb.2,5 dl tejföl, hogy rugalmas tésztánk legyen. Elkészítés: A hozzávalókat jól összedolgozzuk, majd 2 órán át kelesztjük, közben többször átgyúrjuk. Ezután ujjnyi vastagra kinyújtjuk. A pogácsa tetejét nem kell mintázni, csak tojással megkenni, és tetszés szerint sajttal vagy köménymaggal megszórni. Majd előmelegített sütőben aranysárgára sütni. Ha valakinek nincs kedve, akkor ne fogjon hozzá, mert csak jó kedvvel lehet finomat sütni! Jó étvágyat kívánunk!
Trippe Mihály és Zsuzsa néni a Telekgerendási Idősek Klubja tagjai
13
Ki mit tud? 2012. Május 31-én a mezőmegyeri Arany János Művelődési Házban rendeztük meg az intézmény idei Ki mit tud?-ját. Elsőként Bátori Zsuzsanna, alapellátás vezető, a házigazda intézmény nevében köszöntötte a meghívottakat. Három társintézmény versenyzői vettek részt a találkozón: a gyulai Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona, a békési Hajnal István Szociális Szolgáltató Centrum, valamint a békéscsabai Evangélikus Szeretetszolgálat ellátottai. A vetélkedőt Herczeg Tamás, szociális tanácsnok, a Békéscsabai Kulturális Központ igazgatóhelyettese nyitotta meg. Rajta kívül Dr. Melczer Mária, gyógyszerész, alapítványi kuratórium elnök, Zelenyánszki Péter képviselő, a városi Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sportbizottság tagja, Uhrin Nándorné, a városi szociálpolitikai osztály osztályvezető helyettese, Somogyvári Csilla, az Arany János Művelődési Ház vezetője, Szarka Krisztina a Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény megbízott intézményvezetője, valamint Bátori Zsuzsanna vettek részt a zsűri munkájában. A rendezvényünket támogatták: Gyermekélelmezési Intézmény, Kiskukta Kft., Békéscsabai Kulturális Központ, Szente Béla igazgató, Herczeg Tamás szociális tanácsnok, Zelenyánszki Péter képviselő, Arany János Művelődési Ház, Somogyvári Csilla és Baiczer Mátyás, valamint a Mese Cukrászda. A versenyben 23 produkció hangzott el. 12 telephelyről illetve intézményből érkeztek a versenyzők. Összesen 53 fő mérte össze tudását négy kategóriában. A versenyzők színvonalas produkciókkal mutatták meg képességeiket, ezzel a zsűrinek nem kis fejtörést okozva. A műsorszámokkal felejthetetlen órákkal ajándékozták meg az előadók a közönséget. Mindenki jól szórakozott. Az ebédszünetben szendvicset, süteményt, ásványvizet szolgáltak fel a munkatársak. Dr. Melczer Mária zsűrielnök nagy lelkesedéssel méltatta az elhangzott műsorszámokat. Minden fellépő emléklapot kapott, a zsűri tíz műsorszámot díjazott. Herczeg Tamás ismertette a zsűri döntését.
14
Vers és próza kategóriában első helyezést ért el Pellikán Adolf, a békési Hajnal István Szociális Szolgáltató Centrum lakója. Második helyezést ért el Rácz István, a gyulai Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona lakója, harmadik helyen végzett Túsz Károlyné, az Evangélikus Szeretetszolgálat ellátottja. Különdíjban részesült Drienyovszki Mihályné, a Deák Utcai Idősek Klubja versenyzője. Az ének zene egyéni kategóriában első díjat kapott Balogh István, a dobozi nyugdíjas klub tagja, különdíjban részesült Pap Imréné, a Kazinczy Utcai nyugdíjas klub versenyzője. Ének zene csoportos kategóriában a Dobozi Dalkör szerepelt az első helyen, különdíjban részesült a Mokry Utcai Dalkör. Jelenet kategóriában a zsűri első díjjal jutalmazta a Kazinczy Utcai Színjátszó Kört, különdíjban részesítette a Sarkantyú Utcai Színjátszókat. Szák Kocsis Péter Szociális és mentálhigiénés munkatárs
15
Tudósítás a Deák utcából Rendhagyó program került megrendezésre a Deák Utcai Idősek Klubjában. Sokszor voltak már vendégeink a Jankay Tibor Általános Iskola diákjai. Általában ők hoztak műsort valamilyen ünnepünk apropóján. Legutóbbi, anyák napi találkozásunknál klubvezetőnk Ilu, a következő bátor mondattal zárta köszöntőjét: „legközelebb mi adunk elő műsort és ti lesztek a közönség”. Matajsz Valéria, a felkészítő tanár rögtön rávágta: akkor viszont mi hozzuk a süteményt. A műsort nem volt könnyű összeállítani. Hogy kerek legyen a dolog, megtoldottuk egy kis ajándékkal, egy kabala figurával, amit az időseink készítettek el. Eljött a nagy nap, a klubszobánk zsúfolásig megtelt /25 diák plusz a mi klubtagjaink./Előadtuk kis műsorunkat Drienyovszkiné Kati, Kneifelné Viki néni, Bohusné Eszti néni elmondták, felolvasták verseiket. Úgy láttam sikerült a jó előadás titkát megtalálniuk, szívből szólóan, hitelesen szóltak a művek, érzelmileg megmozdították a jelenlévőket. Ezt igazolta a gyerekek csendes figyelme is. Ezután Susánszkiné Bori néni köszöntötte őket, majd időseink átadták ajándékukat. Nem volt más hátra, mint megkóstolni a diákok által készített süteményeket. Köszönjük a Jankay Tibor Iskola 7. osztályos diákjainak és kísérőjüknek, Matajsz Valériának! Jó hangulatú délelőttöt töltöttünk együtt. Az ajándék figurák fülére tűzve a következőket olvashattuk, és ezt kívánjuk minden diáknak és nem diáknak: „Szép nyarat kívánnak a Deák Utcai Idősek Klubja tagjai és munkatársai!”
Tudósított:
Tóth Tamás
16
VERSÍRÓ PÁLYÁZAT Kedves Olvasók! Újságunk versíró pályázatot indít. Aki kedvet érez a versíráshoz, vagy már meglévő, régebben megírt alkotásait szeretné megosztani az olvasókkal, jelentkezzen! Kollégáink segítségével juttassák el hozzánk a verseket, és egy pár gondolatot magukról! A legjobb munkákat decemberben fogjuk értékelni. Első versírónk a 79 éves Klári néni, aki a Dobozi Idősek Klubjának tagja, és az ottani klub tagjaival gyakran megosztja írásait.
Mocsonoky Pálné: Keresztrejtvény Csöndes délutánon a szobámba térve, Beveszem magam a fotelem ölébe. Előkapom a skandi rejtvényújságot, S a frissítő agytornának nekilátok. Nekiveselkedve töröm a fejemet, Választ keresek a ravasz kérdésekre. A kockamezőket mind kitöltögetem, Az ismereteimet így bővítgetem. Agyamba forog a sok rozsdás kerék, S ráeszmélek arra tudásom mily csekély. Ha a keresztrejtvényt teljesen megfejtem, Ebben mindig sikerélményt s kedvem lelem. Fohászkodom Istenhez, hogy halálomig, Elkövetkezendő utolsó órámig, Őrizze meg, tartsa épségben elmémet, Hogy sokáig csiszolgathassam eszemet. Doboz, 2002. március 20.
17
Találkozás az én drága, régi, mezőmegyeri kis falummal / A 2012-es Ki mit tud?-ról / „Bár zord a harc, megéri a világ Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” Ady Endre
Isten! Hát ezt is megértem, hogy ennyi év után, Szervusz Mezőmegyer! /Budapest helyett/. Igen, amikor a „kultúr főnöktől” T. Tamástól meghallottam, hogy a Deák utcai klubból, ahol én is tag vagyok, beneveztünk a Békéscsabai Egyesített Szociális Intézmény Ki mit tud? rendezvényére, és hogy ez most Mezőmegyeren kerül megrendezésre, hát őszintén szólva egyből „leültem” a meglepetéstől, jóformán szólni sem tudtam. Mi tagadás jól esett ez a kellemes meglepetés, hogy viszontláthatom drága kis falumat, ifjúságom színhelyét. Hányszor és hányszor indultam el, és bizony sokszor vissza-visszapottyantam a meleg családi fészekbe, míg éltek a drága jó szüleim nekem is. Tehát, az utazás. Ahogy a mi külön buszunk /mert az is volt ám, minden jól meg volt szervezve, hála főnökeinknek/ vitt minket a drága falum felé. Hát nekem bizony sokszor elszorult a szívem. Az ismerős utak, helyek. A Berényi úti temető, ahol már a drága párom is alussza örök álmát, immár lassan két éve. Nem figyeltem én a kis „csipet-csapatra” /én így hívom/. Erika a főnöknő, Borika, Eszti és a többiek zsivaját, hanem lelki szemeimmel láttam a boldog múltat. Két, „alak” kibontakozik a múlt ködéből és kerékpározik ezen az úton. –Istenem- hányszor, Csaba és Megyer között. No, megyünk tovább, itt vagyunk a régi Kossuthon, a főutcán, ahol 40 évig laktam a szüleimnél, amíg meg nem kaptam a Penzán a lakásomat. Igen itt vagyunk már, ott áll az a ház, hiába laknak már benne idegen emberek. A „felkelő nap háza”. Így becézgettem mindig a szülői házat, az otthont, az egyetlent, amit elveszítettem. Látom édesapámat és édesanyámat, ott állnak a kapuban, mint életemben annyiszor, és integetnek nekem, hogy veled vagyunk lélekben, ne félj, bátran állj ki a színpadra! Úgy szavalj, mint kisgyermek korodban. 18
Ezzel a lelki sugallattal már nyugodtan készültem fellépésemre. A drága kultúr főnökünk már ott volt, fogadott bennünket. Sokfelől gyűltünk össze. A 25 szereplőből, a 9-dik voltam, a drága Puskinnal, és a még drágább Anyeginnel /Valahogy mindig szerencsét hozott nekem, diákkoromban, még a magánéletben is./ Nagyon izgultam, de valami nagy lelkierő, nyugalom szállt meg, amikor láttam a többiek szereplését. Főleg a korosabb emberek hatottak meg, az a hihetetlen élni akarás. A sok önpusztító fiatal tanulhatna ezektől a sosem fáradt, „csak azért is” idősektől. Hát újból egy gyönyörű élménnyel gazdagabb lettem. Mégis szép az élet. /Te rongyos élet/ Pláne, amikor a végén zsűri váratlanul bemondta a nevemet. Különdíjat kaptam. Nem mertem elhinni, hogy megismétlődik a boldog diákkorom. Olyan volt ez a sikerélmény, mint egy szép álom. El fogom raktározni a többi szép emlékeim közé. Utóirat: Köszönöm a lehetőséget. Köszönettel és hálával tartozom a Deák Utcai Idősek Klubja főnökeinek, hogy lehetővé tették nekem olyan közösségbe kerüljek, ahol rokonlelkekkel találkozhatok, akik szintén sok mélységet átéltek az életben. Köszönet a zsűrinek, akik talán azt a régi lámpalázas diáklányt látták meg bennem, aki voltam valamikor. Köszönöm, hogy elolvasták soraimat: Drienyovszkiné Horváth Katalin
19
Kedves Olvasóink! A nyár folyamán is várjuk azokat az írásokat, képeket, verseket, amiket szívesen megosztanának másokkal! Következő számunk szeptemberben jelenik meg.
Minden ellátottunknak és kollégánknak szép nyarat kívánunk!
_________________________________________________________________ Kiadja a Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény Felelős kiadó: Szarka Krisztina megbízott intézményvezető Az újságot szerkesztik: Egeresi Janka és Szilágyiné Balogh Andrea Készült a Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény házi nyomdájában, 70 példányban.
20
