A TAPOLCAI TAVASBARLANG

A TAPOLCAI TAVASBARLANG II. KIADÁS A VESZPRÉM MEGYEI TANÁCS IDEGENFORGALMI HIVATALÁNAK KIADVÁNYA 16 1962 Szerkesztette: DR. ZÁKONYI FERENC

A füzet írói: DR. KESSLER HUBERT (A barlang ismertetése) DR. ZÁKONYI FERENC (Séta Tapolcán) CSIKI LÁSZLÓ és RÁKOSI TAMÁSNÉ (Kirándulások Tapolcára és környékére) Lektor: KŐVÁGÓ ANTAL A címlapot GÖNCZI TIROR,

a szöveg közti rajzokat KOPPÁNY TIBOR, a fényképeket ORBÁN JÓZSEF készítette. Az elektronikus változat Szenti Tamás munkája (2005) TARTALOM Bevezető 3 A tapolcai tavasbarlang 6 Tudnivalók a barlangról 19 Batsányi János 21 Séta Tapolcán 32 Kirándulások Tapolca környékére 41 Irodalom 66

BEVEZETŐ Eötvös Károly a kerek világ legragyogóbb foltjának nevezte el a tapolcai medencét. Ha ebben van is valami megbocsátható túlzás, nem vitás, hogy hazánk egyik legszebb területe a bazalthegyekkel körülvett tapolcai síkság.

A tapolcai medence nyugati fele Nemesvita felől A szőlőkkel borított, testes, borszagú hegyekkel közrefogott medencét délről a Balaton színesíti napfénytől csillogó, millió tükör fényét visszaverő vizével, nyugatról a keszthelyi hegység völgyektől megszaggatott 400 méter fölé emelkedő egységes tömbje határolja, északon és keleten pedig a költőktől annyiszor megénekelt várromokkal ékes bazalthegyek sora övezi. A gúla, kúp és koporsó alakú, évmilliókkal ezelőtt lezajlott vulkánikus működést felidéző, ma már megszelídült hegyek látványa, a taréjukat ékesítő romkoronákkal felejthetetlen hatást gyokorol a szemlélőre. A síkságot árkok szelik át, mellettük égnek nyúló őrtálló jegenyék sorakoznak, megadva a táj sajátságos képét. A patakok mentén vízimalmok állanak, kereküket még forgatja a víz, de belsejükben már villanymotorok dohognak, hirdetve a fejlődést az elmúlt századok eszközei fölött. A hegyek aljában széles táblák húzódnak egyre nagyobb számban, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek földjei, hirdetve az új, szocialista gazdálkodás előretörését, ezen a vidéken is. Áldott termékenységet mutatnak azok a buja, gazdag színek, amelyek a zöldellő

rétekből, kéklő, pirosló szőlősorokból, aranyló tarlókból, sötétlő nádasokból áradnak a szemlélődő felé kiapadhatatlan bőségben. Az útkeresztezések mentén öreg csárdák épületei rejtőznek, ma már többnyire megszelídült présházak, egykor szegénylegények tanyái, utasemberek pihentető helyei. Emlékük inkább már csak az egykori látogatóikról szóló nótákban rejtőzik. A hegytetők korhadt várromjai elmúlt századok harcairól mesélnek. Szigliget, Csobánc, Hegyesd, Rezi vár falai sok küzdelemre, harcra, bajra, népünk vérzivataros századaira emlékeztetnek. Az egész vidék teleszórva a földtörténet és az emberi történet, közelebbről a magyar évszázadok emlékeivel. Erdők mélyén, domboldalakon, bokrok sűrűjében egykori kolostorok, elpusztult falvak, templomok romjai emlékeztetnek a nehéz időkre, elmúlt századokra.

A tapolcai medence keleti része a Szentgyörgyhegy felől A medence középpontjában, mindenhonnan összefutó utak találkozásánál fekszik Tapolca, az ősi község. Mai hírnevét főleg barlangjának köszönheti, amelyet szerte az országban már mindenhol ismernek, az évente abban megforduló sok ezer látogató révén. A földtörténeti emlékek között is előkelő hely illeti meg a már védetté nyilvánított Tavasbarlangot, amely a színeknek és fényeknek, a kristálytiszta átlátszó vizeknek, a mélységekbe lenyúló barlangi üregeknek gazdag tárháza. Ma már tudjuk, hogy a látható termeken kívül a víz alatt eddig nem ismert hatalmas termek, folyosók labirintusa húzódik, tág teret adva a képzeletnek, a felfedezés izgalmas kísérletezéseinek. Aki a Balaton környékét járja, ne mulassza el megtekinteni a tapolcai medencét, az ősi Tapolca községet és gyönyörű barlangját. Rejtett szépségei felejthetetlen élményt jelentenek, melyeket mélyen lelkünkbe vésődve hozunk magunkkal mikor a napvilágra ismét feljutunk. Füzetünk második kiadásában ezen becses természeti kincs részletes és alapos, amellett tudományos leírását adjuk, az egyik legkiválóbb barlangkutató szakemberünk, dr. Kessler Hubert tollából. Ismertetjük ezenkívül Tapolca egyéb látnivalóit és a környékre vezető színes útjelzéseket is. VESZPRÉM MEGYE TANÁCSÁNAK IDEGENFORGALMI HIVATALA

A TAPOLCAI TAVASBARLANG A barlangok legtöbbje általában pompás cseppkőképződményeivel vonja magára a figyelmet és többnyire ennek köszönhetik a barlangok idegenforgalmi jelentőségüket is. Pedig nemcsak a cseppkőképződmények érdekesek.

A barlangi vízfolyások, kristálytiszta föld alatti tavak, zúgó vízesések látványa sok esetben még a legpompásabb cseppkőcsodák keltette élményt is túlszárnyalja. Ilyen vizet vezető barlangokban tanúi vagyunk a sokévezredes földtani folyamatoknak. Aránylag ritkák az ember számára is járható, állandó jellegű folyó- vagy állóvizet tartalmazó barlangok, mert ezek még fejlődőfélben vannak és járataik többnyire még nincsenek annyira kifejlődve, hogy ember számára járhatók lennének. A vizet vezető barlangokban a cseppkőképződés általában nem ér el olyan fokot, mint a magasabb szinteken levő, régebben alakult barlangokban, vagy barlangemeletekben.

Részlet a barlang száraz részéből Hazánkban is van néhány, a közönség számára megközelíthető föld alatti vízfolyás. Ilyen elsősorban a világhírű Aggteleki-barlangunk patakja, a Styx és mellékágai, valamint az abaligeti-barlang patakja. Nehezebben hozzáférhető a Békebarlang patakja és a legújabban felfedezett Kossuth-barlang vízesésekkel tarkított vízfolyása. Állandó jellegű tavakat találunk a Miskolc-tapolcai tavasbarlangban és a Balatonvidék egyik gyöngyszemében, a tapolcai Tavasbarlangban. Mindkét barlang igen nagy jelentőségű, bár még távolról sem szentelnek elég nagy figyelmet e természeti értékeinknek. A Borsod megyei tavasbarlang rádiumemanációtartalmú levegője és termálforrása föld alatti gyógyfürdő létesítésére vezetett, a Veszprém megyei tapolcai Tavasbarlang idegenforgalmi jövőjét pedig a Balaton közelsége biztosítja. A tapolcai Tavasbanlangot 1902-ben fedezték fel. A Kisfaludy Sándor u. 6. szám alatt Tóth Pál pékmester házat építtetett. A telken előbb vízszerzés céljából kutat ásatott, ezt a munkát Németh Ferenc kőművesmester vállalta. 1902 januárjában kezdték meg a munkát és befelé haladva először még csákánnyal, majd később robbantással tudták a kőzetet megmozgatni. Ahogy lefelé haladtak először egy kisebb üregre akadtak, majd a további ásás után a kútfenék egy szöglete beomlott és mögötte sötéten tátongó nyílás mutatkozott. Németh Ferenc a nyíláson bekúszott a rejtelmes, sötét üregbe és a kőomladékok mögött egy párás levegőjű nagy termet talált. Világító eszközöket szerzett és ezután munkásaival beljebb hatolt. Megállapították, hogy a föld alatt nagyobb méretű barlangra akadtak. A termek után egy föld alatti tó partjához értek. Ezen a tavon teknővel átkeltek, majd újabb, egymástól kőomladékkal elválasztott kisebb tavakat találtak.

A felszínre visszatérve, elmondták leletüket, amelynek hírére az akkori polgári iskola igazgatója, Rédli Gusztáv és még páran leszálltak a kútba és Németh Ferencet követve bekúsztak a felfedezett üregbe. Majd Lóczy Lajosnak, a Balaton-kutatás akkori vezetőjének, a kiváló geológusnak jelentették az esetet és megkezdődött a barlang tudományos feltárása.

A tavasbarlang bejáratának épülete Megállapították a barlang különös érdekességét, hogy a benne levő tavak vizének hőmérséklete jóval magasabb a környező kutak vizének megszokott hőmérsékleténél és ezzel összefüggésben a barlangi levegő is melegebb az átlagos pincehőmérsékletnél.

A csónakok kiindulási helye Az újonnan felfedezett természeti ritkaság híre hamarosan elterjedt és egyre több látogatója lett. A kútba való leereszkedés azonban elég körülményes volt és a kút tulajdonosa sem vette szívesen, hogy vizét állandóan felzavarják. Ezért a lelkes tapolcaiakból alakult „Barlangtársulat” 1913-ban megépíttette a jelenlegi lejáratot. Ennek terveit Keszler Aladár készítette és ő irányította a munkákat is. A 74 lépcsős lejárat elkészülte után megindulhatott a

barlang rendszeres látogatása. A kitört első világháború megakadályozta a barlang további feltárását, amely 1924-ben indult meg újból. Helyreállították a lejáratot, majd 1928-ban villannyal világították meg az egyes termeket. Hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, az idegenforgalom céljaira berendezett barlang. Az első alkalmazott idegenvezető Berger Jenő volt, aki éveken át nagy szeretettel és odaadással vette pártfogásába a barlang ügyét. A szépen megvilágított barlang már nagy forgalomnak örvendett, azonban a látogató közönség még mindig nem tekinthette meg a barlang érdekesebb részét, a tavakat. Ezért 1938-ban eltávolították az egyes tavakat elválasztó kőtörmeléket és egy huszonöt méter hosszú mesterséges folyosó segítségével lehetővé tették, hogy a közönség csónakon bejárhassa a vízzel borított szakaszokat és a körút után visszatérhessen a kiindulás helyéhez. A barlang nagy természetvédelmi jelentőségére való tekintettel az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította és gondoskodott szakszerű kezeléséről, amit a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal biztosít.

Részlet az egyik teremből Újabban korszerűsítették a barlang villanyvilágítását és a bejáratnál modern ízléses fedett és nyitott várótermet építettek, büféhelyiséggel. Az első pihenőnél helyezték el azt a kis márványtáblát, amely a felfedező Németh Ferenc kőművesmester emlékét örökíti meg. A nagyközönség a barlangot jelenleg a váróteremből nyíló lejáraton keresztül közelítheti meg. A mesterségesen áttört 85 lépcsős lejárati szakasz a barlang első nagyobb termébe, a Balaton világhírű kutatójáról elnevezett Lóczy-terembe torkollik. Feltűnő a barlang kellemesen meleg, páradús levegője, aminek állítólag kedvező hatása van szamárhurutos, asztmás megbetegedéseknél. E kérdéssel, sajnos, még nem foglalkoztak behatóbban a szakemberek, bár egyes külföldi barlangokban már tudományos vizsgálatokkal is igazolódott a por- és baktériummentes levegő kedvező biológiai hatása. A terem elején, jobboldalt elhelyezett villanylámpa fénye megvilágítja annak a kútnak alján megcsillanó víztükröt, amelyen keresztül a barlangot felfedezték. A húsz méter hosszú és 6-8 méter magas terem falain és mennyezetén jól láthatjuk azokat a félgömb alakú kis fülkéket, odvakat, amelyek a barlangot hajdan kitöltő víz oldó hatása folytán keletkeztek. A teremből három sziklanyíláson át ötven méter hosszú, helyenként termekké szélesedő folyosóba mehetünk, melynek falain hasonló oldási nyomokat láthatunk. A legnagyobb ter-

met, melynek mennyezetén szép kioldások (üstök) láthatók, a falon levő márványtábla szerint, Batsányi Jánosról nevezték el. A folyosót végül is tavacskák zárják el. E tavak kapcsolatban vannak a barlang legújabban felfedezett vízalatti szakaszával. A folyosóból visszamegyünk az előbbi nagy terembe, melynek északi végénél pompás látvány fogad: a vezető megnyitja a lámpákat és mint a legszebb színpadi díszlet rajzolódik elénk a mesevilág sárgás, kékes, zöldes színben, előttünk csillog, ragyog a föld alatti tó kristálytiszta vize. Tökéletesen sima felületén tükröződik a rejtve elhelyezett villanylámpáktól megvilágított sziklaboltozat. Felszíni tó tükre sohasem lehet olyan sima, mint egy föld alatti tóé, amelynek felületét még a legkisebb szellő sem borzolja. Várakozásteljesen beszállunk a tó partján kikötött egyik csónakba, és lassú evezőcsapásokkal elindulunk a kékeszöldesen csillogó vízen. A víz annyira tiszta, hogy a 3-4 méter mélységben levő köveket jól láthatjuk. A víz szintje alatt jobbról-balról betorkolló folyosók nyílásai sötétlenek és sejtetik a barlang víz alatti folytatását. Itt-ott apró halat, a Malom-tóban is élő fürge csellét látjuk cikkázni, majd a víz alatti nyílásokban újra eltűnni. Egyelőre csak ezek a halak ismerik a Malom-tó és a barlangi tó összefüggését, de a kutatók már nyomában vannak a rejtély megoldásának. Már valahol a Viola utca alatt csónakázunk, amikor a barlangnak látszólag vége szakad, valójában azonban 40 m-es út után egy igen éles kanyarral balra fordul a folyosó és előttünk újabb pompás szakasz nyílik. A jól elhelyezett villanylámpák fénye verődik a boltozatra és tükröződik a víz felületén. A kristálytiszta víz bársonyos zöld színben tükröződik. Az egyik szélesebb szakaszban, alattunk 4-5 méter mélységben sötét, széles folyosó torkolatát látjuk. Rádai Ödön, a kiváló búvárúszó, oxigénes légzőkészülékkel és vízmentes villanylámpával felszerelve beúszott ebbe a vízalatti folyosóba és nagy víz alatti termeket fedezett fel, amelyekből újabb, de igen szűk folyosók indulnak. E folyosók folytatásának további kutatása a magyar barlangkutatás legérdekesebb feladatai közé tartozik. Keskeny lagunaszerű rész után újra kiszélesedik a barlang. Itt kiszállhatnánk a partra és jobboldalt néhány lépcsőn át egy magasan nyíló folyosóba mehetnénk, amely a Vásártér jelenleg beomlott kútjának aljához vezet. Régebben itt távozott a közönség a barlangból, de egy korábbi leomlás elzárta az utat, amelyre különben sincs már szükség. Mi csónakunkon továbbevezünk és végül egy 25 m hosszú mesterségesen létesített szakasz után újra visszaérkezünk kiindulási helyünkhöz, a csónakkikötőhöz. Itt említjük meg, hogy a barlang látogatható hossza 340 m, hőmérséklete 19 C fok, a benntartózkodás határozottan kellemes. A víz mélysége 1/2 és 4,5 m között váltakozik. Tapolcán a kórház területén még egy másik, hasonló nagyságú barlangot is találtak. A labirintusszerű barlang néhány méterrel magasabb szinten alakult, mint a Tavasbarlang, ezért nincsenek vízzel borított szakaszai. A barlanggal régebben nem törődtek különösebben, bár kutatóink felhívták az illetékes körök figyelmét arra, hogy egyes szakaszai a felszín megközelítésével veszélyeztetik a kórház-telep épületeinek biztonságát. Az egyik épület lábazatán mutatkozó repedések elkerülhetetlenné tették a barlang részletesebb vizsgálatát és térképezését. A felmérés nyomán azután megállapították a veszélyes barlangszakaszokat, ahol pillérekkel és boltozatokkal alátámasztották a kórházépület alapfalait. E munkálatok során eltávolították a barlangban levő nagy mennyiségű kőtörmeléket, villanyvilágítást vezettek be, majd később a kórház betegei számára légoltalmi óvóhelyet rendeztek be. A barlangot régebben egy folyosó összekötötte a Tavasbarlanggal, de omlás folytán megszűnt a kapcsolat. A nagyközönség jelenleg nem látogathatja ezt a barlangot. A Tavasbarlang és a kórház alatti barlang abban a vízszintes rétegeződésű szarmatamészkőben alakult, amelyre Tapolca városa települt. A földtörténeti harmadkor vége felé a bécsi medencétől egészen az Aral-tóig terjedő területet elegyes vízű tenger borította. E tenger

mésziszapjából rakódott le az a durvaszemű, igen sok ősmaradványt tartalmazó mészkő, amelyet uralkodó őscsigáiról cerithiumos-mészkőnek is neveznek. A harmadkor utolsó szakaszában megindult földkéregmozgások következtében területünkön hatalmas törések, repedések keletkeztek, amelyek közül a legmélyebbeken a föld belsejének izzó anyaga láva alakjában a felszínre hatolt. Áttörte a fiatalabb homokos képződményeket, majd ezeken szétterült. A lassan megmerevedő bazaltlepények megvédték a lepusztulástól az alattuk levő lazább képződményeket, melyeket másutt az évmilliók folyamán működő letaroló erők, a szél és a csapadék elhordott. Így keletkeztek a balatonmenti bazalthegyek, amelyeknek tulajdonképpen csak a tetejük bazalt, többi részük homokos képződmény.

A földkéregmozgásokkal kapcsolatosan a Tapolca környéki mészkőtáblán is keletkeztek hasadékok. Ezeken találtak utat azok a föld alatti vízfolyások, amelyek később a repedések mentén részben vegyi hatásukkal (korrózió), részben fizikai, vájó erejükkel (erózió) létrehozták a tapolcai barlangokat. Ez a barlangképző munka akkor indult meg erőteljesebben, amikor a jégkorszakban a föld alatti vizek áramlása is errefelé terelődött. A barlangokat alakító vízfolyások vízgyűjtőterülete a Tapolcától északra Sümeg - Nyírád vonaláig terjedő dolomitos, vizet áteresztő terület. Az itt lehullott és a felszínen beszivárgott csapadék a föld alatt folyik a lecsapoló völgyek, illetve a Balaton felé. Tapolca alatt a dolomit körülbelül 200 méter mélységben van a rátelepült mészkő alatt, tehát ilyen mélységben száll a víz a mészkő repedésein felfelé. Ezzel magyarázható a víz magasabb hőfoka, de aránylag magas magnéziumtartalma is a dolomitos eredetre vall.

Az említett vízgyűjtő területen beszivárgó és Tapolca felé föld alatt folyó csapadékvíz túlnyomórésze a tapolcai Malom-tó forrásainál tör felszínre. Innen a Tapolca-patakban folyik a Balatonba. A forrás egyike a legnagyobb karsztforrásainknak. Sokéves átlagos vízhozama percenként 22 000 liter, vagyis napi 32 millió liter, ami egymagában ellátná az egész Balaton menti lakosság és a fürdővendégek vízszükségletét. A vízellátási szakkörök figyelme ezért a forrás felé irányult, amelynek bősége és vegyi összetétele teljesen kielégítő lenne, de a vizében található bakteriológiai szennyeződések óvatosságra intenek. Tapolca nagyon sok házának szennyvízelvezetése ugyanis nincs kielégítő módon megoldva, ezért a mészkőben elszivárgó szennyvíz a forrásjáratok vizével keveredik. A Vízgazdálkodási Kutató Intézet a balatoni vízellátás fejlesztési terveivel kapcsolatosan részletesen megvizsgálta azt a kérdést, hogyan lehetne a nagy mennyiségű forrásvizet még a szennyeződési lehetőségek előtt föld alatti járataiban tisztán felfogni. Meg kell találni a forráshoz tartozó föld alatti vízfolyást és folyása ellenében mindaddig kell követni, amíg a szennyeződési lehetőségek, vagyis a város területén kívül jutunk. Itt azután a felszínről mélyített aknán keresztül lehetne a vízfolyást megcsapolni. Egyelőre a vízfolyás felkutatása a legfontosabb feladat.

Merülésre készen a könnyűbúvárok A Tavasbarlangban levő víz csak igen gyengén áramlik, tehát az itt ismert barlangszakasz az áramló vízfolyást vezető barlangnak csak egy elágazása. A hidrológiai kapcsolat az áramló vízzel kétségtelen. Erre utal az a körülmény, hogy a Malomtó szintjének lesüllyesztését szinte azonnal észlelhetjük a barlangi tó szintjénél is, továbbá bizonyíték a barlangban látható halak jelenléte is, a hasonló hőfok és a víz szinte azonos összetétele. A forrásjáratok valószínű útját a tapolcai ásott kutak vizsgálata alapján nyomozták ki. Megvizsgálták az összes kút vizének vegyi összetételét és hőfokát. A nem karsztvízeredetű talajvizet szolgáltató kutaknál ugyanis lényegesen eltért a víz hőmérséklete és a vegyi összetételre jellemző elektromos ellenállás a Malomtó forrásától. A forrásra és a barlangi vízre jellemző értékeket jelző kutak határozottan egy bizonyos irányban sorakoznak. Az egyik, ebbe a sorozatba beilleszkedő kútban, a Vörösmarty u. 9. számú ház előtt, vizet merítő vödörrel apró halakat is szoktak kifogni. E víz hőfoka 18,6 C fok. A kútban levő víz szintje 50 centiméterrel magasabban van a Malomtó forrásáénál, tehát ez is jelzi, hogy a víz innen áramlik a forrás felé. A kút közelében, a Kereszt utca, Kossuth utca és Vörösmarty utca

kereszteződésénél levő téren, az ottlakók egybehangzó állítása szerint a hó hamarabb olvad el, mint más helyen. Ebből arra lehet következtetni, hogy a feltételezett barlang egyik terme itt megközelíti a felszínt. A barlang magasabb hőmérsékletét a benne folyó langyos víz okozza. A feltételezett barlangjárat vonulására a következő támpontot a Kossuth utcai iskola udvarán néhány évvel azelőtt történt beszakadás szolgáltatta.

Víz alatti barlangrészlet. A búvár kezében a függőkompasz, amivel a tájolást végezte Az említett jelenségek arra utalnak, hogy a forrásvizet vezető feltételezett barlangrendszer a Malomtó forrásától a Kossuth utcától délre, nagyjából vele párhuzamosan halad az iskola alatt a Kossuth utca és a Vörösmarty utca találkozásáig és keleti, vagy északkeleti irányban hagyja el Tapolca beépített területét. A barlangi tó vize valószínűleg az iskola környékén feltételezhető elágazással közlekedik a forrás főerével, melynek pontosabb kinyomozására még geofizikai módszereket, elsősorban elektromos talajellenálló méréseket is igénybe fognak venni. E vizsgálatok keretében történtek azok a nagyszabású kutatások, amelyeket a Honvédelmi Sportszövetség barlangkutató búvárai 1961-ben végeztek. A barlangi tó első szakaszából kiindulva több száz méter hosszú, teljesen víz alatt levő barlangszakaszokat fedeztek fel, amelyek kelet felé, a Vörösmarty utca alá, a város beépített részének vége felé vonultak és itt hatalmas, részben levegővel telt termet is találtak. Újabb víz alatti szakaszok megkerülték délről a barlangot és nyugati irányban is húzódtak. Az eddig feltárt csak búvárúszással megközelíthető szakaszok meghaladják a barlang eddig ismert hosszát és felkutatásuk a maga nemében világcsúcsot jelent. A kutatásokat még tökélesebb felszereléssel jelenleg is folytatják és itt készült el a világ első víz alatti barlangfilmje.

TUDNIVALÓK A BARLANGRÓL A Tavasbarlang Tapolcán a Kisfaludy utcában található. A vasútállomásról a Petőfiligeten, a Deák Ferenc utcán, Sztálin téren, Kossuth utcán át érjük el a Kisfaludy utca sarkát, ahonnan már megpillantjuk a barlang lejáratát. Előzőleg tanácsos jelentkezni a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségénél, a Sztálin tér 8. sz. alatt (a főtéren), ahol a barlangvezető várakozik, ha nincsen látogató.

A barlang naponta 8-12 és 13-17 óra között van nyitva. Télen október 15-től április 15ig vasárnap van zárva, a többi hónapokban április 15-től október 15-ig minden nap nyitva van. Ebben az időszakban szünnap nincs.

Visszaérkezés a víz alatti útról Belépőjegy: felnőtteknek 1,- Ft, gyermekeknek 50 fillér. Csónakjegy személyenként 2,Ft. 16 éven aluli gyermekek csak szülői felügyelettel, tanulók csak nevelőik kíséretében csónakázhatnak. 16 éven felüliek (egy csónakban legfeljebb hárman) saját felelősségükre csónakázhatnak.

BATSÁNYI JÁNOS A Petőfi Sándort megelőző kor legnagyobb forradalmár költője, Batsányi János, Tapolcán született 1763. május 9-én. Tapolca község igen büszke nagy fiára és emlékét számos módon megörökítette. Batsányi János hosszas számkivetés után, távol hazájától, Linzben halt meg, ott temették el. Itthon elfelejtették és csak 1934-ben hozták haza hamvait. Azután újabb elfeledés lett osztályrésze és csak a felszabadulás után kapta meg azt az értékelést, amelyet a

felszabadult magyar néptől joggal elvárhatott. Életére vonatkozóan talán a leghelyesebb, ha a Batsányi János emlékszoba megnyitása alkalmából dr. Keresztury Dezső író által elmondott ünnepi beszédet közöljük, amelyben röviden összefoglalta Batsányi János egész életét. „Batsányi János első igazi politikai költőnk, irodalmunk felújításának idején legjelentősebb előfutára Petőfinek. Mint Petőfi, ő sem elégedett meg azzal, hogy korának pusztán kifejezője legyen, hanem beleszólt a kor nagy vitáiba s kész volt rá, hogy tettekkel is szolgálja eszményeit. Az 1780/90-es évek reformmozgalmainak harcos résztvevője volt, a kor haladó szellemű köreiben már ifjan komoly tekintély. Kortársai közül kiemelkedett széleskörű műveltségével, jellemszilárdságával, népéhez és a felvilágosodás ügyéhez való hűségével. Abban is Petőfi előfutára volt, hogy a kor erőinek felmérése után nemcsak temperamentuma, hanem belátása is a forradalmárok közé vezette. Világosan látta, hogy a magyar nemzetet nem lehet csupán az alkotmányos viták eszközével felszabadítani a világreakció egyik legerőszakosabb hatalma, a Habsburg-monarchia elnyomása alól. Egész életén át veszedelmes forradalmárként tartották számon, és csak a szerencsés körülményeknek, meg fölényes politikai tudásának volt közsönhető, hogy megszabadult a hóhér kezétől. Két ízben is bebörtönözték, s a Martinovics-per véres befejezése után egész életén át nem telepedhetett le többé hazájában.

De Petőfi előfutára volt abban is, ahogyan a költő hivatását felfogta. A költő - szerinte – vátesz, ahogy ő mondotta: „látó”, akinek hivatása, hogy „Tekintsen a múltakra, nézzen a jövendőre, s intse hazája andalgó fiait előre”. A költő - így hirdette - a nyelvnek művésze ugyan, de a ritmus számára is csak „szolga: szolgálat a dolga”. A költő tehát vezére és részese annak az örök küzdelemnek, amelyet a nép szabadságáért, a felemelkedéséért folytatnak legjobbjai. Itt született Tapolcán, 1763. május 9-én, a szegényes kis házat, amelyben kisiparos apja, György, élt családjával, sokáig mutogatták. Ma már nyomtalanul elnyelte az idő. A Dunántúl legjobb iskoláiban tanult, Keszthelyen. Veszprémben, Sopronban, s 1785ben a Budára helyezett Universitáson fejezte be tanulmányait. Ekkor már az Orczy-családnál volt belső ember, az egyik fiú „tanulótársa”, akit Kassán is az öreg Orczy Lőrinc, „atyja helyett atyja” helyezett el vejénél. Pályája első felében tehát annak a főnemesi körnek volt bizalmi embere, amelyik a XVIII. század végének egyre erősödő Habsburg-ellenes magyar nemzeti ellenállását hordozta, sugalmazta és szervezte. A Rákóczi hagyományait őrző, de már gazdálkodásukban, életfelfogásukban és társadalmi kapcsolataikban is erősen polgár-

osodó Orczyak, Batthyányak, Rádayak, Forgáchok, Sztárayak, Bartsayak, Széchenyiek, mind gyanúsak voltak a Martinovics-perben amelynek vádlottjai közé nem egy esetben helyettük ültették bizalmasaikat. Ez a kör állt Batsányi mögött akkor, amikor Kassán Kazinczyval és öreg mesterükkel, Baróti Szabóval 1788-ban megalapították az első magyar folyóiratot: a Magyar Múzeumot. Egész életén át büszkén tekintett vissza erre a vállalkozásra, amelynek érdekében sikerült megszerveznie az egykorú magyar irodalom minden jelentékeny munkását, s amelynek megindulásától sokan - s nem éppen jogtalanul - az új magyar irodalom történetét számítják. A folyóirat, amelyet sikerült 1793-ig fenntartania, híven követte a Magyarországon is egyre forrósodó nemzeti közhangulatot: egyre élesebben megvillantak benne a francia forradalom villámai is. Batsányi forradalmi szellemű versei, főként azonban a „Franciaországi változásokra” írt költeménye miatt egyes számait el is kobozta a hatalom: 1793-ban elbocsátják hivatalából szerkesztőjét. Batsányi másfél évvel utóbb már a Martinovics-per legveszedelmesebb vádlottai között szerepelt: Hajnóczy, Laczkovics, Sigray, Ősz Pál, Verseghy s Kazinczy társaságában. Az ítélet kihirdetése után Kufsteinben szenvedett várfogságot. A börtönben az övével szomszédos cellában sorvadt el ifjúkorának egyik legrokonszenvesebb harcostársa Szentjóbi Szabó László.

Részlet a Batsányi emlékszobából A Kufsteinből szabadult költő nem talált otthont hazájában: Bécsben élt, szűk jövedelméből tengődő kistisztviselőként. De továbbra is minden erejével a gondolatot, alkotást és tettet egybefoglaló politika szolgálatában állt. A bécsi osztrák és magyar írók közül azokkal fűzte össze szorosabb barátság, akik a felvilágosodás, a francia forradalom s a nemzeti szabadságmozgalmak hívei voltak. Magyarországi kapcsolatai is a köznemesi és plebejusszármazású értelmiség reformista szárnyával kötötték össze. Nem adta fel a költői pályát, de továbbra is a magyar műveltségpolitika elvi és szervezeti kérdéseihez akart hozzászólni. Eredeti műveit - mind a magyar irodalom, mind saját fejlődésének nagy kárára még sokáig nem adhatta közre. Egész életére jellemzők azok a sorok, amelyeket Kazinczy ekkoriban vetett egyik kézirata hátára: „Magam vágtam le az utolsó sort, még akkor az árnyéktól is rettegvén.” De készült rá, hogy minden munkáját sajtó alá rendezhesse; 1808 körül amikor úgy látszott, Napóleon elűzi trónjáról a Habsburgokat, kiadásra készítette elő verseit és elvi jelentőségű iratait.

1809-ben azonban, minthogy köze volt Napóleon magyarokhoz szóló Habsburg-ellenes proklamációjának kiadásához, el kellett menekülnie Bécsből. Párizsban élt 1815-ig. Megint csak a szegénységet választotta osztályrészéül, bár a kor európai tudós köreiben már komoly tekintélyre tett szert: A legjobb Ossian-kutatókkal levelezett, páratlan latin nyelvtudása az újlatin költészet művelőinek legjobbjai közé emelte, s hogy csak egy példát említsünk: a párizsi egyetem latin professzora az ő társaságában készült egy minden salaktól megtisztított Horatius-kiadásra. 1815-ben a Párizst elfoglaló osztrákok „minden írásával együtt” elfogták, Brünnbe szállították, s a Spielberg foglya ellen fölségárulási pert indítottak. Jellemző a kemény forradalmár tekintélyére, hogy a császár különbíróságot küldött ki ügye megvizsgálására, s magának tartotta fenn a végső döntést. Ekkor vált igazán hősnővé, a szeretet és önfeláldozás csodálatos példájává a költő felesége, Baumberg Gabriella, aki ifjúságában Bécs ünnepelt költőnője volt, s most minden befolyását latba vetette, hagy férjét kiszabadítsa. Batsányi ellen nem találtak komoly bizonyítékokat, de teljes szabadságának visszaadásáról szó sem lehetett. 1816-ban száműzte Linzbe a hírétől is tartó hatalom. 1845-ig élt Linzben, feleségével együtt, a tiszta, megalkuvást nem ismerő emberekhez méltó szegénységben. Hivatásához minden nehézség ellenére sem lett hűtlen. Újra kapcsolatot keresett a magyar élettel, s bár távolról és éveken át csupán névtelenül, de változatlan eréllyel és szigorúsággal szólt bele a magyar irodalom dolgaiba. Sajnos, a kor harcaiban a jobboldalon álló dunántúliak vonták magukhoz, ezért egy időre elszigetelődött a Kazinczyt követő haladó erőktől. Kisfaludy Sándornak azonban ő volt élő nemzeti lelkiismerete, s ő sugallta e kör erős magyar függetlenségi törekvéseit. Élete vége felé pedig kapcsolatba került a Kazinczyn túllépő, s 1848 forradalma felé tartó fiatalokkal. Ezek közül néhányan felkeresték linzi magányában és érdemes megemlíteni, hogy a forradalmi ifjúság egyik tagjának, Erdélyi Jánosnak, az úttörő magyar népdalgyűjtőnek linzi látogatása után Batsányinál házkutatást tartottak, s rendőri felügyeletét megszigorították. Linzben újra hozzáfogott műveinek összegyűjtéséhez és sikerült is verseinek egy részét 1827-ben kiadnia. Mindent elkövetett, hogy Párizsban elkobzott kéziratait visszakapja. Példátlan szellemi erőfeszítéssel megkísérelte, hogy elveszett műveit újraírja. Amit így sikerült az enyészettől megmentenie, egy rendkívüli gondossággal és finom ízléssel kiállított kötetbe gyűjtve, 1835ben közrebocsátotta. Ez volt a költői hagyatéka, amit még maga nyújthatott át az utódoknak. A szabadságharc felé haladó ország azonban már nem visszhangzott úgy szavára, ahogy egy félszázaddal azelőtt. A Magyar Tudományos Akadémia ugyan levelező tagjává választotta a nyolcvanéves zord aggastyánt, de arról, hogy nincs már az élők sorában, csak két évvel halála után értesült, amikor Toldy Ferenc 1847-ben fel akarta keresni száműzetése helyén, hogy megengesztelje egy ifjúkorában írt méltatlanul éles bírálatáért. Elégtételt már csak úgy adhatott a költőnek, hogy emlékbeszédet mondott fölötte az Akadémián, s hogy húsz esztendővel halála után, 1865-ben kiadta egy kötetben Batsányi költeményeit és válogatott prózai írásait. A magyar haladó mozgalmak azóta is mindig magukénak tartották a költőt, akinek, ha vázlatosan is, elkészült életrajza, s munkái is több kiadást megértek. Életműve, mint annyi magyar lángelméé, csonka ugyan, de tele van mindig termékenyítő kezdeményekkel, példamutató erővel. Ezért fordulunk feléje ma is tisztelettel és bizalommal. „Mint az égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol.” Ezt a két sort számtalan papírszeletkén újra meg újra feljegyezte: ebben látja életének értelmét. Valóban, mint minden igazán nagy ember, ő is a népéért világítva égett el. Élete tele volt szenvedéssel, csalódással, harccal és üldöztetéssel. Az új Magyarország új életet építő népe azonban haladó hagyományainak többi nagyjai között - az ő emlékét is megbecsüli. A

Magyar Tudományos Akadémia sajtó alá rendeztette összes műveinek kritikai kiadását; szülővárosának és Veszprém megyének dolgozó népe pedig gondoskodik arról, hogy emléke a szülőháza helyén épült emeletes ház falán elhelyezett emléktáblával és egy kis múzeummal is méltó módon, elevenen megörökíttessék szülőföldjén. A költő egy percre sem szűnt meg hinni abban, hogy „Előbb, vagy utóbb diadalmaskodni fog a köz Értelem és akarat; diadalmaskodni fog egykor A nagy egész hasznát kereső törvényes igazság, Melyet minden nyelv, minden szív, mindem erő véd, S melyet az ész, mint bölcs kalauz, vigyázva vezérel.” Amikor rágondolva, s emlékét ápolva igyekszünk igazságot szolgáltatni üldözött s megbántott szellemének, tudjuk s érezzük, hogy az ő hite valósággá változott.

Az emlékszoba vendégkönyve sok látogató emléksorát örökíti meg Tapolcán Batsányi Jánosnak és feleségének következő emlékeit találjuk. A vasútállomás közelében elterülő köztemetőben nyugszik a költő feleségével együtt. A temető kerítésén tábla hívja fel erre a figyelmünket. A nagy vasrácsos kapun keresztül érünk be a temető főútjára és a kápolnától balra kis térség közepén ott találjuk az egyszerű fehér homokkőből faragott sírkövet. Batsányi János és feleségének hamvait 1934-ben hozták haza Linzből, ahol száműzetése után eltemették. A márványtábla felírása már igen elkopott, szövegét még Batsányi János állította össze. Batsányi felesége Baumberg Gabriella a kiváló osztrák költőnő, aki a linzi száműzetésben is hűségesen kitartott férje mellett, 1839. júl. 29-én halt meg. Batsányi hamarosan síremléket állíttatott neki, s erre maga fogalmazta meg a feliratokat. Bizonyosnak látszik, hogy azokat a szövegeket is ő írta, amelyeket halála után nyilván barátai vésettek fel a közös síremlékre. A sírkő német feliratai már kopottak és olvashatatlanok voltak, így azok pontos szövegét, új táblára vésve a sírkő hátlapjára erősítették. Figyelemre méltó, hogy hiányzik belőlük a vallásos szokvány szövegek minden eleme, teljességgel Batsányi mindvégig megőrzött humánus világszemléletét fejezik ki. A pontos német szöveg az alábbi.

Fern von Allen, die uns lieben, Die Blut und Freundschaft uns verband, Hier, wo mir nichts als du geblieben, Hier ist mein letztes Vaterland. * Hier ruhet die Wohlgeborne Frau Marianna Gabriela Batsányi geborne von Baumberg. * Mit jedem Tag schloss unser Band sich fester. Ich bin allein, sie deckt ein Grab! * Hier ruhet die Asche eines Körpers, dessen Seele da sie ihn bewohnte, gross und beide liebenswürdig waren. Zu wenig von rechtschaffenen Menschenfreunden gekannt zu wenig beweint, setz ich dir du sanfte, liebe, tugendhafte Dichterin zu Verewigung deines Namens und deiner Tugenden diesen Leichenstein. * An der Seite seiner geliebten Gattin ruhet hier Herr Johann Batsányi Gelehrter und Dichter, geboren zu Tapolcza in Ungarn den 9. Mai 1763. gestorben zu Linz den 12. Mai 1845. *

Armer Mensch, sie haben viel. Dich betrogen auf der Erde. Fort von deinem stillen Herde, Weit ins trübe Weltgewühl Riss dich falscher Träume Spiel. Ach! was hast du nun gefunden? Tief im Herzen schwere Wunden! Ruhe sanft vom Kampfe aus, Friedlich ist das enge Haus. * Die Mitwelt mag neidisch oder undankbar: aber die Nachwelt wird gerecht seyn.

Magyar fordításuk (Keresztury Dezsőtől) a következő: Távol estünk szeretteinktől, Vérrokonunktól és barátainktól, Itt ahol csak Te maradtál nekem, Itt van az én utolsó hazám. *

Itt nyugszik nagyságos Batsányiné született Baumberg Marianna Gabriella. *

Sorsunk napról napra szorosabbra fűződött Én egyedül vagyok, őt sír takarja! Itt nyugszik hamva a testnek, Amíg a lélek benne lakott, nagy és szeretetre méltó mindkettő. Igaz barátok kevéssé ismerték, kevesen hullatták érte könnyüket. Neved és erényeid örök emlékezetéül állítom neked, szelídlelkű, szeretetre méltó! Erényes költőnő ezt a síremléket. Szeretett felesége mellett itt nyugszik BATSÁNYI JÁNOS ÚR tudós és költő született Tapolcán, Magyarországon 1763. máj. 9-én, meghalt LINZ-ben, 1845. máj. 12-én. *

Szegény ember, sokan megcsaltak a földön. Álmok csalfa játéka messze űzött. Meghitt otthonodból a világ sivár zajába. Ó jaj, s mit kaptál cserébe? Szíved mélyén súlyos sebeket! Harcod után pihenj csendben, Béke honol szűk házadban. *

Legyen bár a jelenkor irigy, vagy hálátlan, az utókor igazságos lesz. *

Az Idegenforgalmi hivatal helyiségében találjuk a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum által összeállított kis emlékszobát, amely Batsányi János életének és írói működésének főbb

szakaszairól ad áttekintést. A kiállítás először Batsányi ifjúságának emlékeit mutatja, ezután a költő kufsteini fogságának néhány jellemző mozzanata látható, majd a költő száműzetésének egyes részleteit megörökítő képek sorakoznak. A képek alatti tárlókban Batsányi párizsi munkásságának és száműzetésének emlékei vannak elhelyezve.

Batsányi János és feleségének sírja a tapolcai temetőben A következő emléket a költőről elnevezett Batsányi utcában találjuk. A Batsányi utcában a Malom-tóhoz levezető kis köz sarkánál állott egykor Batsányi János szülőháza. Sajnos, a közöny miatt nyomtalanul eltűnt. A helyén épült emeletes ház falán azonban hatalmas márványtábla Batsányi bronz arcképével hirdeti, hogy Tapolca lakói nem feledkeztek el községük nagy szülöttéről. A tábla felírása: „Itt született 1763. május 9-én városunk büszkesége az új magyar irodalom úttörője, kiváló tudós költője BATSÁNYI JÁNOS Az elnyomatás gyászos éveiben izzó hazafisággal és törhetetlen hűséggel küzdött a haladásért és szabadságért. Kufsteinben és Brünnben várfogságot szenvedett s száműzöttként halt meg Linzben 1845. május 12-én. Munkás és áldozatkész élete, harcos hazaszeretete legyen példa számunkra.” Végül a Malom-tó partján, ahol gyermekkorában annyit játszott a költő, ott áll bronzszobra Budapest Főváros ajándéka. A szobor Segesdy György szobrászművész alkotása. A művész szép, több európai városban kiállított szobra a fiatal Batsányit ábrázolja életnagyságban. A szobrot 1960. május 8-án leplezték le nagy ünnepség keretében. Idézünk Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetsége főtitkára beszédéből. „Batsányi János lelket, s nemzetet ébresztő költészetével oszlopot emelt magának és mi, egy jobb kor magyarjai, akik kilencszázmillió testvérünk karéjában erősen és biztosan megyünk előre az emberi és nemzeti boldogulás szocialista országútján, mi sírjában is áldjuk, tiszteljük a forradalmár költőt, az igazság korának bátor előfutárát!”

SÉTA TAPOLCÁN A gyönyörű bazalthegyekkel övezett Tapolcai-medence középpontjában fekszik a névadó község, Tapolca. Vasúti csomópont, minden irányból könnyen megközelíthető.

Érdekességei aránylag rövid idő alatt megtekinthetők, mert látnivalói a községben helyezkednek el a házak között, megtekintésükért nem kell tehát sokat gyalogolni. Tapolca már ősi település. Lakták már a kelták, amit a La Téne-kor leletei bizonyítanak. Egyes írók szerint Tapolca a rómaiak idejében is lakott volt és ott Galerius jeles fürdőket állított. Annyi tény, hogy a XIII. században a város közelében egy határjárás Feredőszeg-et említ, de, hogy annak volt-e valami kapcsolata az egykori római fürdőkkel, azt nem állítjuk.

Batsányi szobra. Előtérben a szobor alkotója (jobbról) és a költő egyetlen élő leszármazottja (balról) A rómaiak után az avarok lakhatták a területet, mert a Tapolca melletti úgynevezett „Avar domb”-ról kerültek elő avar leletek. A szlávok idejében Privina kis szláv fejedelemségéhez tartozhatott (Thoplucha, Teplitza) Tapolca és nyilván innen maradt rajta a helységen a szláv elnevezés, amelyet aztán a magyarok átvettek. Tapolcát és környékét a magyarság Turoly, Turul nemzetsége szerezte meg és innen ered, hogy Tapolcát néha TurulTapolcának is nevezték. A község a XVI. század elején már vásártartási joggal is rendelkezik, tehát forgalmas hely. Az egykori oklevelek a tapolcai templom alatt levő két malmot már említik. 1347-ben Nagy Lajos király kezébe került, aki azt tapolcai népeinek és vendégeinek használatára adja át. A városlődi karthauzi kolostornak is volt itt rendháza, amelyet várrá alakítottak át Zsigmond király alatt és az abban lakó prédáló zsoldosokkal fosztogatták a környéket. A vasútállomástól kiindulva a Petőfi-ligeten át érjük el a község temetőjét, amelyben a kápolnától jobbra találjuk Batsányi János és felesége, Baumberg Gabriella Linzből hozott sírkövét. I. Ulászló király parancsára rendelték el ennek a kolostor-erődítménynek a lerombolását.

A XV. században Tapolcán már sókamara is működik. A török 1553 nyarán már elfoglalta a szántói és tapolcai járásokat. Elfoglalták Hegyesd várát is 1561-ben, és úgy tervezték, amint erről Ormány Józsa sümegi kapitány leveléből értesülünk „Tapolcán csinálnának kástélt az Hatos malomban, hogy bőven lovag lakhassék benne, nilván nem értem még, hogy csinálják, de nilván Huszár várat akarnak csinálni, kit nem kellene hadni csinálni, mert bizon az egész Zalavármegye el vész belőle”.

Malomtó lefolyása A törökök alatt elpusztult és elnéptelenedett Tapolcát I. Miksa király újra benépesítette és az 1573. január 3-án kelt oklevelével a Tapolcára visszatérni óhajtó lakosoknak három évi adómentességet ad, ha házat építenek. A XVIII-XIX. században történet- és földrajzírók bár Tapolcát emlegetik, de váráról már nem történik említés és így az úgy látszik feledésbe merült. 1847-ben már 3231 lakosa van.

Az új autóbuszállomás

Az 1848-49-i szabadságharc alatt is sokat emlegetett hely. A múlt század végén a Balaton-környéki szőlőtermelés központja, a felszabadulás óta pedig elsősorban a Balatonvidéki kőbányászat központjaként ismeretes. Az egykori tapolcai várra ma már csak a Malom-tó mellett omladozó falívek és kövek emlékeztetnek.

Batsányi emlékszoba az Idegenforgalmi Hivatal helyiségében A temető után a Vöröshadsereg útja és Április 4 utca találkozásánál a szovjet hősök vöröskőből faragott emlékművét találjuk. Azután az emeletes községi tanácsházát érjük, előtte áll az első világháború hőseinek emlékműve. Vele szemben a járási tanácsháza emelkedik. Ezután már a városias jellegű Deák Ferenc utcába érünk, amelynek házait 1961ben újrafestették. Az utca elején találjuk az 1961-ben megnyílt autóbuszállomást. A 20-as számú ház klasszicista stílusban épült 1820 körül, műemlék-jellegűvé nyilvánították. A 9-es számú épület, amely ugyancsak klasszicista stílusban 1820 körül épült és hasonlóképpen műemlékjellegű épület, másról is híres. Udvarában található a Balatonvidék egyik legnagyobb pincéje, a Badacsonyvidéki Borforgalmi Vállalat kezelésében. A 7-es számú ház a posta- és távírdahivatal. Itt végződik a Deák Ferenc utca, jobbra kezdődik a Batsányi János nevét viselő, a tér keleti végén pedig kezdődik a Kossuth Lajos utca. A Sztálin téren álló Szentháromság-szobor a XVIII. századból származó barokk műemlék. A 8-as számú ház, amely ugyancsak 1820 körül épült, klasszicista stílusú és műemlékjellegű épület, rejti magában a megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségét és a Batsányi János emlékmúzeumot. Akik Tapolcán járnak, ne mulasszák el megtekinteni ezt a kis gyűjteményt, és áldozzanak itt néhány percet a nagy forradalmi költő emlékének. A Batsányi-emlékszoba megtekintése után a tér sarkánál kezdődő Arany János utcából juthatunk el Tapolca másik nagy természeti nevezetességéhez és kedves látnivalójához, a Malom-tóhoz. A 8-as és 10-es számú házak között, magas tűzfalak rejtekében, lépcsőkön haladunk le a Malom-tó partjához, amely talán a legszebb látnivaló az egész vidéken. A legújabb kutatások szerint a ház, valamint a nagy boltíves kőfal aljában fakadó víz keletről, Hegyesd felől érkezik Tapolca alá. A Malom-tó vize összefügg a Tavasbarlanggal, mert amikor a tó vizét leeresztik, a barlang vizének szintje is lejjebb száll. Az átlószó, hideg időben párázó meleg vízben ezernyi kis hal cikázik, a fürge cselle példányai, amelyek

tömegesen rohannak a vízbe dobott kis kenyér darabokra és százával, egymással verekedve, tépdesik apró darabokra. A tó partján áll Batsányi János bronzszobra, a mögötte magasodó emeletes épület az új könyvtár, olvasóteremmel, amely 1961-ben épült. A Batsányira vonatkozó kiadványok az olvasóteremben tanulmányozhatók. Nyitva: hétfő kivételével, naponta 8-12 és 14-17 óra között. A Malom-tó keleti részén találjuk a strandfürdő épületét és a tapolcai malmot, amely rövidesen megszűnik mint malom és átalakul valószínűen turistaszállóvá.

A szovjet hősök emlékműve A malom feletti kis emelkedésen a gimnázium áll (Batsányi Jánosról elnevezve) és a templom helyezkedik el. Valószínű, hogy ez a domb lehetett Tapolca első települési helye. Ott telepedhettek meg a város első lakói.

A Malomtó A rk. templom Tapolca második műemléke, páros bordás, keresztboltozatos szentélyét a XV. század végén készítették. 1757-ben bővítették és barokk stílusban átépítették. A Malom-tó mellett húzódó Batsányi János utcában még egy érdekes, XVIII. századból származó műemlékjellegű építményt találunk, a Handleny-házat, a 4. házszám alatt.

Akik Tapolcán hosszabb ideig akarnak tartózkodni, pár napot eltölteni, a Park szállóban (Dózsa György u. 5.) helyezkedhetnek el, amely az állomás mellett található. Hat szobája van, tizenkét ággyal. Egyágyas szoba ára 16,50 Ft, kétágyas 28,- Ft.

A Tapolca-patak, háttérben a Szentgyörgyhegy Akik magánháznál, fizetővendég-szolgálat keretében óhajtanak elhelyezkedni, jelentkezzenek az Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségénél (Sztálin tér 8. sz. alatt). Étkezés a Balaton étteremben, amely a Deák Ferenc utca 2. szám alatt van, nyitva délelőtt 10 órától este 12 óráig. Cukrászda, népbüfé ugyanabban az épületben. A földművesszövetkezet étkezdéje, most Tavasbarlang vendéglő, Iskola utca 1. szám alatt nyitva 11 órától éjjel 2 óráig. Cigányzene, magyaros ételek. Tejivó Deák Ferenc utca 19. szám alatt található, nyitva ½ 7-től ½ 18 óráig. Utasellátó a vasútállomás épületében. Nyitva 7-től ½ 21 óráig. Barlangbüfé nyitva V. 1től IX. 30-ig. Fontosabb telefonszámok: Községi Tanács 61 Tavasbarlang étterem 93 Járási Tanács 20, 43 Magyar Nemzeti Bank Taxiállomás 88 18, 138 Rendőrség 5 Autóbuszállomás 178 Park szálló 122 Idegenforgalmi Hivatal 23 Balaton étterem 278 Vasúti állomás 216 Balaton cukrászda 54

KIRÁNDULÁSOK TAPOLCA KÖRNYÉKÉRE 1. Tapolca Idegenforgalmi Hivatal - Gyulakeszi község – Csobánchegy – Rossztemplom Diszel község. Autóbusz megállóhely: Zöld jelzés. Menetidő: 2 ó. 30 p. Távolság: 9 km. Szintkülönbség: 172 m.

Tapolcán a vasútállomástól ÉK-i irányban a piros és zöld jelzéssel együtt indulunk és áthaladva az árnyas kis Petőfi-ligeten (3 p.), a Dózsa György utcában gyalogolunk tovább. A Hősök terénél (5 p.) balról csatlakozik hozzánk a Tapolca-Kőorra felé vezető országos kék jelzés.

Csobánc - Rossztemplom Most már ezzel és a piros jelzéssel együtt haladunk. Az Idegenforgalmi Hivatal tapolcai kirendeltsége előtt (8 p.) szegődik hozzánk az innen kiinduló Hegyesdre vezető sárga jelzés; viszont pár lépés után az országos kék jelzés tőlünk jobbra, az Arany János utcába kanyarodik. A város utolsó házánál (8 p.) a sárga jelzés balra, Diszel irányába vezet, mi pedig a Gyulakeszibe vezető országúton, átlépve a kis bányavasút pályáján, DK-i irányba gyalogolunk. Utunkról szép rálátásunk van balról jobbra a Véneki hegyre. Halápra, Agártetőre, az alatta meghúzódó Hegyesdre, a Boncostetőre, a Hajagosra, a Köveshegyre, Csobáncra, a Tótihegyre, az őrsi hegyre, a Gulácsra, Badacsonyra, a Szentgyörgyhegyre, a Keszthelyi hegységre és a Kőorrára. Az Egervíz hídján (25 p.) átmenve és kissé jobbra kanyarodva ott, ahol utunk balra fordul, átmegyünk a malompatak hídján (5 p.). Jobbra kanyarodva (3 p.) bevezet Gyulakeszi község főutcájába, a Kossuth Lajos utcába. Itt DK-i irányba gyalogolva a vendéglő és a templom között letérünk az országútról. (12 p.) Itt tábla is jelzi, hogy utunk balra, ÉK-i irányba vezet tovább. Utunkról szemben látjuk magasodni Csobáncot. Jobbról mellőzve a majort (5 p.), elhagyjuk a községet. Innen a homokos úton Csobánc felé haladva, jobbra szépen látjuk a Kőmagast, illetve a Papsapka-köveket. Ezek a kőtengerhez hasonlóan a laza, pannóniai kvarchomokból kimállott, óriási konkréciók. Utunkat egy dűlőút keresztezi. A jobboldali, akácokkal szegélyezett mélyútra térünk. (13 p.) A hármas útelágazásnál a középső úton megyünk tovább, amikor kiérünk a mélyútból a baloldali gyepes tisztásról pazar kilátásunk van a tapolcai medencére. (8 p.) Utunk most már szintben halad tovább ÉK-i irányba. A második, jobboldali présházon zöld jelzés mutatja a várba jobbra kiágazó utat. (L. a 2. sz. leírást.) Gyulakeszitől kissé K. magányosan mered fel Csobánc várromkoszorúzta szép bazalthegye. (376 m.) Két csonkakúpból van felépítve. „Az alsó csonkakúp pontusi agyag, kavics- és homokrétegekből áll és bázisán triász és szarmatakori üledék bukkan elő. A felső, meredek oldalú csonkakúp bazalt.” Bazalttufának csak foszlányaira akadhatunk több helyütt.

A D-i oldalon leveles-padosan vált el a bazalt, míg az ÉNy-i spirálisan csavarodott oszlopok néznek a Gyűrhegy felé. A Csobánc alsó menedékes csonka kúpjának külső peremén is látni néhány apró előhalmot úgy, mint a Hajagos, vagy a Gulács körül, ezeknél azonban az erózió ellen a védőtakarót nem vulkáni termék, hanem kavicskonglomerátum szolgáltatta. Ezek az ún. Papsapkakövek („Kümagas”), a szentbékállai és kővágóőrsi kőtengerhez hasonlóan a laza, pannóniai kvarchomokkőből kimállott óriási konkréciók. Chobanch hegye már 1255 előtt a keszii kir. udvarnokoké volt. Várának építését 1255ben kezdték meg. 1300: Rátóti Gyulafi Demeteré. 1491. I. 24. berekszói Hagymás Miklós Csobáncból hívja meg tanácskozásra Gerlei Pethewfy Jánost. Csobánc urai: Gersei Pethő Katalin, Rátóti Gyulafy László özvegye és fia János 1491. júl. 22. előtt ide hívják védelmül Kinizsi Pál somlói várnagyát, Leányfalusi Ágostont. Ő azután a vár körül még hasznos épületeket emelt, távoztában pedig, Kinizsi megbízásából, a várat az említett özvegy Katalin fivérének, Gerlei Pethewfy Jánosnak adta át. 1533: Biczó Ferenc várnagy a veszprémi püspök rendesi és köbölkúti birtokain hatalmaskodott. 1554. nov. első napjaiban ostrom alá fogta a török Gyulaffy László Csobánc várát. 1559-ben is Gyulaffy Lászlóé, s a vár alatt az álnok és frigytörő török rabol és bár a virrasztónak is fejét vették már a fokon, be nem vehették. 1568 végén, vagy 1569 elején ment el végleg a vár ura, Gyulaffy László († 1579. V. 13.) Erdélybe.

Viharfelhők Csobánc felett. (Káptalantóti község - Csobánc látképe Tóti hegyről) A Gyulaffy örökösöktől szerezte meg 1669-ben Eszterházy Pál és őt ez évben ennek a várnak kapitányává is kinevezte a király. 1707: a vár commendáns kapitánya Szász Márton és Dóczy Péter tiszttartó maroknyi, alig 60 főnyi kuruc seregével vitézül ellenállott a hírhedt Rabutin császári altábornagy ostromló hadosztályának, 400 labanc esett el, köztük Kreuz vezénylő tábornok is. A kurucok e fényes haditettét most már szép dombormű hirdeti. A Gyulaffy-leányok híres várkertjének orgona (szelence) bokrai még máig hirdetik egykori úrnőik virágszeretetét. Visszatérve a várból zöld jelzésű utunk ÉK-i irányba lefelé halad és a szőlők között kanyarogva balról érinti Diszel község első házát (14 p.). Innen ÉNy-i, majd É-i irányba térünk el és balról kutat mellőzve (8 p.) rátérünk a Diszel-Káptalantótit összekötő, eperfákkal szegélyezett útra (2 p.). Ezen balra, ÉNy-i irányba gyalogolunk. A jobb oldalon levő temető után átlépünk a bányavasút pályáján (4 p.) és pár lépés után már az aszfaltozott országúton balra fordulva folytatjuk túránkat Diszel község házai között. Átmegyünk az Egervíz kőhídján (6 p.) és az első világháborús emlékműnél megérkezünk az autóbuszmegállóhoz (1 p.). Itt találkozunk a Tapolca-Hegyesd sárga jelzéssel.

Ha az utat rövidíteni akarjuk akkor az autóbusszal Tapolcáról Gyulakeszi községig mehetünk (a Tapolca-Révfülöp autóbuszvonalon). A községből már csak a hegy megmászása van vissza. 2. Csobánci szőlőhegy - Csobánc vára. Zöld romjelzés. Menetidő: 25 p. Az előző (1. sz.) túrában leírt, Tapolca vasútállomásról Diszelbe vezető zöld turistaútból a 227-es H. F. 1930-as jelzésű pincénél a felső szőlőhatáron indul a zöld romjelzésű turistaút. Jól látjuk innen a felettünk meredeken a magasba törő bazaltszikla pávafarokszerűen szétágazó oszlopait. Egyre meredekebben kanyargó széles úton a vár egykori feljáró útján 25 p. alatt érhetünk fel a hegytetőn omladozó Csobánc-vári romokhoz. Az innen élvezhető gyönyörű körkép megéri a kis fáradságot. (Bővebben lásd a Csobánc című 13. sz. útikalauzunkban.)

Csobánc. (Alaprajz Könyöki József után) 3. Hegyesd - útelágazás autóbuszmegálló - Hegyesd község - Hegyesd vára - Diszel község autóbuszmegálló - Tapolca Idegenforgalmi Hivatal. Sárga romjelzés. Menetidő: 3 ó. 26 p. Távolság: 12,5 km. Szintkülönbség: 154 m. Eltérően az eddigi útleírásoktól, melyek ezt a túrát Tapolcáról indítják el, mi fordítva, Hegyesd felől írjuk le az utat, mert innen a gyengébb gyaloglók is könnyebben, kevesebb fáradsággal kereshetik fel ezt az Eger-patak völgyében, az alaphegység fődolomitjából kiemelkedő bazaltkúpot. Ugyanis Tapolcáról autóbusszal mehetünk a Hegyesd-útelágazás autóbuszmegállóig és ha úgy tetszik, gyalogtúránkat Diszel község autóbuszmegállójánál be is fejezzük. Az autóbuszmegállótól Hegyesd község felé balra, É felé kiágazó bekötőúton, a jobb oldali kis ligetet mellőzve indulunk el. Balra magasodik Hegyesd vára, alatta a teraszvölgy aljában a tanácsházát, előttünk pedik az Agártető vonulatát, jobbra pedig a Boncsostetőt látjuk. Utunk balra, Ny-ra kanyarodik (4 p.). Áthaladunk előbb a Mária-séd (8 p.), majd a Egervíz (3 p.) hídján. A Petőfi utcában érjük a község első házait. Utunk bal oldalán az

Úrdomb kísér, jobbról pedig mellőzve egy dombon álló, omladozó haranglábat, útcsomóponthoz érünk. (5 p.) Itt a Petőfi-kultúrotthonnal szemben, a kerekes kúton balra mutató nyíl jelzi, hogy utunk DNy-i irányba, a csapásútra fordul. Jó lesz ennél a kútnál vizet felvenni, mert Diszelig vízhez nem jutunk. Utunk bal oldalához legelő simul, jobb szélét orgonasövény szegélyezi, melynek sarkánál (3 p.) jobbra, Ny-i irányba vezet jelzésünk. Ösvényünk alig láthatóan vezet a legelőn, több helyen inkább csak sejtjük az utat. Rövidesen (3 p.) a jobb oldali bokros sövény és a bal oldali domb közötti szekérúton balra, DNy-ra fordulunk.

A Hegyesd Csobáncról Innen pillantjuk meg az erdő fái felett kikandikáló várrommal ékes Csobáncot. Rövidesen (3 p.) átvágunk egy irtáson, a visszamaradt hatalmas tuskók tanúskodnak a nemrég még árnyatadó fákról. Felettünk jobbra magasodik a tapolcai medence legkisebb tanúhegye, az erdővel borított Hegyesd, melynek dugóként kiemelkedő bazalt csúcsán innen még csak sejteni lehet a várromot.

A Hegyesd kúpja Beérve az igen szép szálerdőbe (2 p.), az abban kanyargó szekérúton érünk el a várromhoz vezető romjelzéshez (5 p.). Ezen jobbra ÉNy-i irányba egy keskeny nyiladékon indulunk ki. Egyre meredekebbé váló utunkat egy szélesebb ösvény keresztezi (7 p.). Innen

kezdve utunk még meredekebbé válik, érintve a vár első falmaradványait (7 p.), a bazaltsziklákon kell felkapaszkodnunk a csúcson levő öregtorony maradványaihoz. (6 p.) A Hegyesd cukorsüvegforma, kicsiny, de felette hegyes kúpja már messziről magára vonja a figyelmet. A mintegy 100 m magas kúp a tapolcai szarmatakarú hátságon, az alaphegység fődolomitjából emelkedik ki. A kúp menedékesebb alján bazalttufás breccsa-, bazalt- és dolomitrögök hevernek, feljebb rétegezetten, még feljebb pados, tufás konglomerátum és breccsa jut túlsúlyra. Közvetlenül a kemény, tufás breccsán áll a kúp kicsiny csúcsát (mintegy 20 lépés hosszú és 10 lépés széles) alkotó kompakt bazalt. A vulkáni anyagokból felépített kúp kiformálódásában az erózió is nagy szerepet játszott. Hegyesd vára a tatárjárás után épült. Eredetileg királyi vár volt. Első ismert várnagya az Ajka nembeli Vörös Bánd ispán, 1329-1359. A török portyázások alatt jutott fontossághoz a vár, mert a török 1561. ápr. 16-án elfoglalta. Részeg porkolábjai mellett könnyen belopózhatott az őrizetlen várba.

Hegyesd várának rekonstrukciója. Koppány Tibor rajza A következő évben azonban kifüstölték onnan és 1562. április 13-án, tehát éppen 400 évvel ezelőtt a törökök feladták a várat. A foglyokat Győrbe küldték, a várat a magyarok földig lebontották úgy, hogy az mint erősség nem is szerepelt többé. (Részletes leírása olvasható Hegyesd, Rezi, Tátika című 22. sz. útikalauzunkban.) A 400 éves ostrom, illetve visszavétel emlékét emléktábla jelzi a végvár megmaradt falán. A feljáró utat a környékbeli faluk lakói tisztították ki, a járási Hazafias Népfrontbizottság kezdeményezésére. A csúcsról a teljes körkép gyönyörű látványa kárpótol a feljutás fáradalmaiért. É-ról Dfelé fordulva látjuk az Agártetőt, a Dabosi erdő hatalmas vonulatával, a Boncsostetőt, a Sátorma hegyet, a Hajagost, Gulácsot, Badacsonyt, Szigligetet, Szentgyörgyhegyet, alattunk a tapolcai medencét, melyet a Keszthelyi hegység, a Láz-hegyek kereteznek, végül a Haláphegy zárja le a körképet. A csúcsra, melyről 13 perc alatt ereszkedünk le és térhetünk vissza a sárga jelzésű úthoz, csak gyakorlott hegymászók induljanak el, mert a hegy felső szakasza igen nehezen járható. Visszatérve a csúcsról, túránkat továbbra is az erdei úton folytatjuk a szálerdő széléig (5 p.), innen legelőn, szántóföldek között kanyarogva (20 p.) DK-i irányba a Vashámori malomhoz vezet (6 p.) utunk.

Innen az Egervíz jobb partján DNy-i irányba gyaloglunk tovább. Áthaladunk egy romon (5 p.), majd a jegenyefáknál jobbra, ÉNy-i irányba fordulunk és balról mellőzzük a Krajcár malmot (15 p.). A baloldali gyepűnél (4 p.), mellőzve egy jobbra kiágazó utat, balra, DNy-ra fordulunk és pár lépés után már Diszel község első házai között járunk. Összetalálkozva a legelőről a községbe vezető csapásúttal (5 p.), most már ezzel együtt D-i irányba megyünk. Az István utcában gyalogolva balról mellőzzük a Kasza malmot, majd jobbról a templomot (8 p.), a Sztankovits malomnál (1 p.) balra az Oszkár utcába fordulunk. Elhaladunk a vegyesáru-kereskedés és italbolt előtt, kifordulunk jobbra a Rákóczi útra, ahol a MÁVAUT-megállót érintjük. (2 p.) Innen indul, illetőleg itt fejeződik be a Csobánc-tapolcai zöld jelzésű turistaút. Amennyiben nem vesszük igénybe az autóbuszt és utunkat Tapolcára továbbra is gyalog akarjuk folytatni, a Rákóczi úton Ny-i irányba gyalogolunk tovább. Elhagyjuk a falu utolsó házait (9 p.) és a jegenyefákkal szegélyezett országúton haladunk Tapolca irányába. Balról az országúthoz simul a diszeli bányavasút (2 p.). Balról mellőzzük az országúttól beljebb álló Csabi, majd Szarvasi malmot és érintjük az autóbuszmegállót (10 p.), mely után ugyancsak balról a Tüskés majort. Tovább gyalogolva az országúton, balról hozzánk csatlakozik a zöld jelzésű Tapolca-Csobánc-i út (32 p.), mellyel együtt haladva pár lépés után már Tapolca első házai között járunk. 10 p. múlva érjük el a Megyei Idegenforgalmi Hivatal tapolcai kirendeltségét. (4 p.) 4. Tapolca Idegenforgalmi Hivatal - Szentgyörgy utca - 60. sz. őrház - Szentgyörgyhegyi szőlők – Bogdánkút - Szentgyörgyhegyi turistaház - Vércseszirt alja - Oroszlánfejű kút Avorsai út - Balatoni műút. Országos kék jelzés. Menetidő 3 ó. 08 p. Távolság: 11 km. Szintkülönbség: 243 m. Tapolcán az Idegenforgalmi Hivataltól K-i irányba indulunk el és együtt haladunk a piros, valamint a zöld és sárga jelzésekkel, de már pár lépés után - elválva az előbbi jelzésektől - befordulunk jobbra, az Arany János, majd a Szentgyörgy utcába. Jobbra a 3. és az 5. sz. ház között lépcsős lejárat vezet a Malomtó főforrásához.

Szentgyörgyhegy látképe a lesencetomaji rétről Rövidesen a Csobánci utca keresztezi utunkat (5 p.) az újonnan kiépített országúton gyalogolunk DK-irányba. Utunkról gyönyörködhetünk a híres „tapolcai forgószínpad” szebbnél szebb tanúhegyeiben. Balról, jobbra sorakoznak: Csobánc, a Tótihegy, az Őrsihegy, Gulács és Badacsony hatalmas megcsonkított kúpja, valamint utunk célja a Szentgyörgyhegy

is. Átlépünk a bányavasút vonalán (2 p.), majd a Tapolca-budapesti vasútvonalon (17 p.), a 60. sz. őrház után, a 10-es kilométerkőnél letérünk az országútról és a jobbra kiágazó gyalogösvényen D-DNy-i irányba haladunk a szántóföldek között. Áthaladva egy dűlőúton (5 p.) továbbra is a gyalogösvényen megyünk. Balról mellőzzük a közeli majorba vezető utat (2 p.) és még 150 lépést a gyalogösvényen teszünk meg, de ezután balra rátérünk a dűlőútra (2 p.), mely D-i (kissé DK-i) irányba, enyhén emelkedve vezet Szentgyörgyhegyre. 3 perces gyaloglás után mellőzzük az előbb már említett majorba vezető első, majd további 2 perc múlva a második dűlőutat. Elérjük az alsó szőlőhatárt (3 p.) és eddigi irányunkat megtartva haladunk tovább a dűlőúton, ahonnan már szép rálátásunk van a kőzsákokra. Egy, a szőlőt bekerítő kőfal előtt (5 p.), ahol balról beérkezik a Tapolcáról vezető szekérút, D-i irányba gyalogolunk. Utunkhoz balról szőlők, jobbról akácos simul, de rövidesen, egy útbetorkollás után (2 p.) jobbról is szőlők váltják fel az akácost. Hármas útelágazásnál (5 p.) a középső, a D-i irányba egyre jobban emelkedő ösvényre térünk (balra akácos, jobbra szőlők). Ösvényünk balra kanyarodva visszavezet a kövezett borhordó útba (6 p.), melyen továbbra is D-i főirányba gyalogolunk egyre feljebb a hegyoldalban. Ott, ahol jobbról egy gyalogösvény ágazik ki (7 p.), jelzett utunk DK-i irányba fordul és rövidesen összetalálkozunk a zöld jelzéssel (1 ½ p.), mellyel jobbra, DNy-i irányba befordulva 45 lépés után érjük el a Bogdánkutat (1/2 p.). Innen vegyünk vizet, mert a turistaháznál vízhiány van. Itt már a piros jelzés is hozzánk csatlakozik. Így most már együtt haladva a piros és a zöld jelzésekkel az egyre meredekebb gyalogösvényen, majd a lépcsőkön felkapaszkodva érkezünk meg a bazaltból épült szép turistaházhoz (5 p.).

A Szentgyörgyhegyi turistaház A turistaháztól a piros jelzéssel együtt a kőfolyáson át a „Nagy orgona” két szárnya között, a hatalmas kőzsákokban gyönyörködve kapaszkodunk fel DNy-i irányba. Felérkezve a kőzsákok fejéhez, ott, ahol a zöld + jelzés kiindul és a piros jelzéssel együtt tőlünk jobbra, ÉNy-irányba elkanyarodik (8 p.), mi továbbra is DNy-i irányba haladunk egyre feljebb a nyeregben, melynek jobb oldalán szép szálfenyők kísérnek. Egy nagy bazalt tuskónál érjük el a nyereg legmagasabb pontját (8 p.). Innen DK-i irányba már lefelé haladunk a kiemelkedő Vércseszirt irányába, melyre a balra kiágazó kék + jelzés vezet (7 p.). A balra K-i irányba kiinduló, majd a gerincen D-re forduló kék + jelzésen jutunk fel a Vércseszirt csúcsára (5 p.). Szép kilátásunk van Halápra, Csobáncra, a Boncostetőre, a Köves- és a Kopaszhegyre, Hegyestűre, a Tóti hegyre, Gulácsra, az Őrsi hegyre, Badacsonyra, a Szigligeti hegyekre, a Kápolna-dombra (Szépkilátó), felette a Keszthelyi hegységre, végül Szentgyörgyhegy csúcsa

zárja le a kilátást. Elhaladva a Vércseszirtre vezető kék kereszt jelzés mellett, átmegyünk a szőlőkön (4 p.) és továbbra is DNy-i irányba haladunk lefelé. Összetalálkozunk a jobbról hozzánk csatlakozó, a hegy csúcsáról levezető piros jelzéssel (2 p.).

Szentgyörgyhegy. A bazaltorgona Most már a sziklák alatti szekérúton együtt haladunk a piros jelzéssel DNy-i irányba. Jobbra szebbnél-szebb sziklaalakulatokban gyönyörködhetünk, balról mélyen, a szőlők között a Lengyel-kápolnát láthatjuk. Ott, ahol hozzánk csatlakozik a sárga jelzés (9 p.) letérünk a szekérútról és Ny-ÉNy-i irányba gyalogolva, a balra kiágazó ösvényen (2 p.) Ny-i irányba ereszkedünk le a csepütésen át a szőlőútba (4 p.).

A Szentgyörgyhegyi kőzsákok

Ezen a piros és sárga jelzésekkel együtt DK.-i irányba fordulunk. A kanyargó úton érkezünk el az igen jó és bővizű Oroszlánfejű kúthoz (8 p.). Itt a sárga jelzés tőlünk balra elkanyarodik, mi pedig a forrás alatti úton jobbra fordulva, Ny-i irányba megyünk. Pár lépés után a szekérútról letérünk a derékszögben balra kiágazó ösvényre. A vízmosás jobb partja és a szőlők mellett D-i irányba induló ösvényünk később átvált a vízmosás bal partjára (9 p.). Innen megtartva eddigi D-i irányunkat, az akácosban vezető szekérúton megyünk egyre feljebb. Egy bal oldali útbetorkolástól (3 p.) pár lépést DNy-i irányba, majd újból D-i irányba haladunk. Kiérkezve az Avorsai réten átvezető országútra (12 p.), ezen továbbra is D-i főirányban haladva érjük el a balatoni műutat (20 p.). Innen a balatoni műúton jobbra, Ny-i irányba fordulunk és 15 perces gyaloglással a Balaton Tsz majorjánál érjük el az autóbuszmegállóhelyet. 5. Tapolca vasútállomás - Halastó puszta - Szentkút forrás - Halápi bányakolónia - Sáska község – Emberkő - Bakonyszentjakabi kolostorromok - Szentjakabi forrás - Agártető. Piros jelzés. Menetidő: 4 ó. 14 p. Távolság: 14 km. Szintkülönbség: 433 m.

A Szentgyörgyhegyi kőzsákok tövében Tapolcán a vasútállomástól ÉK-i irányba a piros és a zöld jelzéssel együtt indulunk a Dózsa György utcában, a Kossuth Lajos utcában még együtt megyünk a sárga és zöld jelzésekkel, de az autóbuszmegállónál (18 p.) azoktól elválunk és befordulunk balra, É-i irányba a Kisfaludy Sándor utcába. Pár lépés után jobbról a Tavasbarlang faragott kőből épített szép új lejárata kelti fel figyelmünket. A barlang megtekintése után, a Szabadság téren majd a Halápi úton gyalogolva befordulunk balra, É-i irányba a Véndeki útba (7 p.). Itt rövidesen elhagyjuk Tapolca házait és a Sűrűharaszti dűlőúton folytatjuk túránkat. Minthogy a dűlőúton csak egy-egy határkövön találjuk meg a jelzéseket, ne tévesszük szemünk elől az Éi irányt jelző távoli mészégető jól kiemelkedő kéményét. A mészégető után (23 p.) átmegyünk az iparvasút pályáján majd Halastópusztát látjuk és az É-i irányban húzódó dűlőúton megyünk tovább. Jobbról újtelepítésű cseres csatlakozik, balról legelő kísér mindaddig, amíg be nem fordulunk az újtelepítésű cseresbe. Erdei szekérúton érkezünk be a Szentkút pusztai erdésztelepre. A Véndekhegy K-i, kisebb csúcsán (229 m) álló harangtoronyhoz - bár nem vezet oda jelzett út - tehetünk egy kitérőt mert ettől a kis kősisakos toronytól szép kilátás nyílik: ÉK-re a Csekethegy-környéki deflációs dolomitvidékre és az Agártetőre, K-re a Halápra, Hegyesdre, Boncostetőre és a Sátormára van jó rálátásunk. DK-re a Hajagos, D-re a Szentgyörgyhegy, Szigliget vára, a Balaton edericsi öble, DNy-ra a Sárkányerdő, Sarvaly, Éra a Nyírádi-erdőrengeteg és a Somló kiemelkedő csúcsa teszi változatossá a képet.

A szépfekvésű erdésztelepen átvezető útunk jobb oldalán érintjük a kitűnő és kristálytiszta vizű Szentkútforrást, mely egy mélyedésben, hatalmas fák árnyékában búvik meg. A Szentkút után a Sédvölgyén át a bauxitbánya drótkötélpályája alatt áthaladva a rét és szántóföldek között haladó ösvényen érjük el a Tapolca-nyirádi országutat (13 p.). Átmegyünk az országúton, balról a bányászkolónia házai kísérik utunkat. A kolónia széles útjáról letérünk, jobbra fordulunk és szőlők között gyaloglunk tovább. Egy magányosan álló fenyőfánál igen köves szekérútra érünk, azon haladunk egyre feljebb a Halápihegy oldalán, előttünk magasodik a bánya hatalmas hányója és felette a hegy csonkakúpja. (361 m.)

Szentgyörgyhegy-Zalahaláp látképe a Csekethegyről A déli oldalon óriási kőbánya rombolja állandóan a hegyet. A követ kötélpályán szállítják a hegy lábánál fekvő vasúti berakodó helyre. A Balatonvidék egyetlen bazaltbányája sem nyújt olyan megdöbbentően szép képet, mint a halápi bánya. Oszlop oszlop mellett nyúlik meredeken az ég felé. A délnyugati oldalon két lávaömlés látszik; az alsó takaró szélesebb oszlopokban elváló durvaszemű kőzetére reásimul a felső takaró vékony oszlopos, finomabb szemű bazaltja. A felső oszlopok a hegy közepetáján kifelé fordulnak, sőt vízszintesen feküsznek rá az alsó rész függőlegesen álló oszlopaira. A fejtés folyamán itt elérték a törmelékkel betöltött krátert. A vízszintesen fekvő oszlopok a kráter falára merőlegesek. A bánya vulkáni tufát és breccsát is feltár. A hegy kitöréses kőzete északon a fődolomitra, délen a lajta- és szarmata-mészkőre települtek. A lávatakaró nem vastag, északon alig 60 méter. Egy baloldali háznál a szőlő kőfalán piros jelzés hívja fel figyelmünket, hogy utunk befordul balra a szőlők közé (15 p.). Innen állandóan a szőlők között haladunk, majd egy akácosnál letérünk a szekérútról és balra kiágazó, alig látható ösvényen lefelé megyünk. Egy baloldali kis pincénél érkezünk le az alsó szőlőútra (17 p.). Szép rálátásunk van túránk végpontjára, a kettős csúcsú Agártetőre és a síkságon Sáska községre. Még tovább lefelé haladva elérjük a legelőt, majd azon átmegyünk és rátérünk a szántóföldeken kitaposott és Sáska község felé vezető K-i irányú ösvényre. Utunktól balra egészen különleges táj köti le figyelmünket. A szelíd, kedves, erdős, szőlővel telepített tanúhegyektől eltérő, a holdbeli tájakat ábrázoló, kihalt vidék képeire emlékezünk, ha a baloldali kopár, életet még nem is sejtető dimbes-dombos vidéket nézzük. Ez a táj már ahhoz az érdekes dolomithátsághoz tartozik, amely a Kisalföldet a Balaton vízvidékétől elválasztja. Rendkívül érdekes geológiailag és tájképileg klasszikus, az egész

Föld-kerekségen párját ritkító, széltől vájt (deflációs) terület ez. Főleg a Cseket (316 m), a tőle jobbra sorakozó Babukahegy (276 m), Kecskevár, a Magyalhegy (325 m) kiemelkedő csúcsa teszi különlegesen érdekessé a tájat.

A Haláphegy bazaltjának felépítése Átlépve egy kőbürün (5 p.), jobbra az előbbivel ellentétes táj minden szépsége, varázsa teszi változatossá utunkat. Jobbra kiemelkedik a Tapolcai-medencéből a Sátormahegy, Csobánc, Gulács, Badacsony és Szentgyörgyhegy.

Az Agártető csúcsán Eddigi gyalogutunk szekérúttá szélesedik és eléri a Zalaháp-sáskai országutat, majd bevezet Sáska községbe. A főutcán áthaladva elérjük az úgynevezett széles csapásúton az erdőhatárt (32 p.). A csepütés erdőszegély igen szép szálerdőbe megy át. Az átépítés alatt levő széles út balra, az erdésztelep felé kanyarodik, mi pedig az enyhén emelkedő szekérúton ÉK-i irányba haladunk. Baloldalon a sziklafalon piros jelzés kelti fel figyelmünket (18 p.) az

utunk felett magasodó sziklákra. Itt a felső Szarvasvölgy sziklakapujában őrt álló, kámzsás barátra emlékeztető „Emberkő”-szikláról a környék népe azt tartja hogy a régi időkben, amikor a barátok még fent laktak a bakonyszentjakabi kolostorban, az egyik szerzetes faragta ki útmutatóul az erdők vándorainak. Jobbra még a vízmosás kíséri az egyre meredekebben emelkedő utunkat, majd (20 p.) út után megtaláljuk a piros romjelzést, amely az utunk jobb oldalán omladozó bakonyszentjakabi kolostorromokra hívja fel a figyelmünket. Az egykori páloskolostor nagykiterjedésű romjai ma már alaktalan kőhalmazt mutatnak. A központban álló templom keleti része a legépebb. A kolostort a Gyulakeszin lakó Rátót nemzetségbeli Gyulaffy Lőrinc alapította 1260-ban. E tekintélyes kiterjedésű és szépfekvésű kolostor történetéről igen keveset tudunk. Valószínűleg a török időkben pusztult el. K-i irányban forduló utunkon forrásjelzés figyelmeztet bennünket az út baloldalán fakadó Szentjakabi forrásra (3 p.). Itt rátérünk a jobbról felkanyarodó középső szekérútra és állandóan emelkedve É-i irányba, szálerdőben haladó szekérúton gyalogolunk. (32 p.) Utána DK-i és ÉNy-i irányú nyiladékhoz érünk. A nyiladék fejénél jobbra térünk és 35 lépés után az Agártető 513 méteres csúcsára érkezünk.

Sziklafal az Emberkő felett Az Agártető tömegkiterjedésre nézve a Kabhegy után Veszprém megye legnagyobb hegye, amely tulajdonképpen a Dabas vagy Dabos nevű hegynek legmagasabb Ny-i csúcsa. Az óriási kiterjedésű, de vékony bazalttakaró DNy-on a felső triász mészkőre és dolomitra borul, míg ÉK-en főleg lösztakaró szegi be, mely alól a pannóniai rétegek is előbukkannak és azért nevezetesek, mert a Nagy és Kis Magyar Alföld hasonló rétegei éppen itt, a Dabos K-i oldalán kapcsolódnak össze. A Dabosi erdő vagy Dabas rengetege körülbelül tízezer katasztrális holdat foglal magában, helyenként hatalmas tisztásokkal. Felkapaszkodva a háromszögelési gúlára, bár egy-egy fának a koronája zavarja a kilátást, mégis igen szép körképben gyönyörködhetünk. ÉNy-felé a Somlóhegy, Ny-tól DNy-ig a Tátika, Rezi, Lázhegyek a Kőorrával, a Keszthelyi

hegység hatalmas vonulata a Babarccsal, a Székmánnyal és a Sárkányerdővel, az Edericsi hegynél felcsillan a Balaton vize. DNy-on a Haláp, tőle balra Tapolca, majd a Szentgyörgyhegy, Badacsony, Gulács, Csobánc, Diszel község és a Tóti hegy. A Balaton somogyi partján a fonyódi Várhegy és a Siposhegy. Előttünk a Hajagos, a Sátorma és Hegyesd, mögöttük pedig a Fülöphegy, a Küszöborra és a Bálinthegy. DK-re a Boncsostető. K-ÉK-re a Kabhegy, háttérben pedig a Bakony ködbe vesző hegyei. Az Agártető alatt a dabosi puszta zárja be a csodálatos panorámát. 6. Tapolca - Billege-puszta – Lesencetomaj - Lesenceistvánd - Kőorra. Országos kék jelzés. Szintkülönbség: 349 m. Menetidő: 2 ó. 15 p.

A Kőorra Tapolcán az Idegenforgalmi Hivataltól kiindulva, a temetőnél ágazik el a jelzés. A jobboldali úton folytatjuk utunkat. (8 p.) Átmegyünk a vasúti síneken és a Sédvölgy hídján, elhaladunk a repülőtér és laktanya mellett, majd a vasúti átjárón is (20 p.). Utunkról igen szép tájrészletekben gyönyörködhetünk. Balra látjuk a Csobáncot, Szentgyörgyhegyet, Badacsonyt, Szigligetet. Előttünk a Keszthelyi hegység hatalmas tömege, a Sipos torokkal, a Székmánnyal, jobbra pedig a Lázhegy a Kőorrával teszi változatossá a képet. 20 p. múlva elérjük a Balatonedericsre vezető utat és rátérünk a Lesencetomaj felé kanyarodó útra. Balról elérjük Lesencetomaj első házait (8 p.), majd Lesenceistvándra érünk (15 p.) és a Dózsa György utcában a 85. sz. háznál hagyjuk el az utolsó házat (15 p.). Innen már földúton szántóföldek között, a temető mellett gyalogolunk tovább, előttünk már a Kőorra zárja le a látóhatárt. (15 p.) Egy hatalmas vízmosást elérve balra, majd kanyargó utunkon szelíd gesztenyefák között megyünk az erdőhatárig. Kiérve az erdőből az út még meredekebbé válik, 17 perces kapaszkodás után érjük el a Kőorra csúcsára kanyargó kék háromszög jelzésű és a Lázhegy

vasútállomásra vezető piros jelzésű utakat. 15 perc múlva a meredek oldalon felkapaszkodva érjük el a Kőorra csúcsát, amelynek tetejéről teljesen szabad, semmitől nem zavart kilátást élvezhetünk a medence gyönyörű vidékére. A Kőorrát megközelíthetjük rövidebb úton is, ha Tapolcáról autóbusszal megyünk Keszthely felé. Lesenceistvánd után a Várvölgy felé vezető és a domboldalban kanyargó országúton szállunk le a Lesencefalu után következő szőlőhegyi megállónál. 7. Várvölgy – Lesencefalu - Szőlőhegyi autóbuszmegálló – Kőorra. Kék háromszög jelzés. Menetidő: 37 perc. Távolság: 1,5 km. Szintkülönbség: 151 m. Az úton az autóbuszmegállóval szemben a Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának jelzőtáblájától indul ki jelzésünk és végig az úgynevezett „határút”-on halad. Az első útelágazásnál a jobboldali úton megyünk tovább és az enyhén emelkedő úton régi présházat mellőzünk. (6 p.) Újabb útelágazásnál a bal oldali útra térünk (4 p.). Egyre szebb és szebb kilátásunk van a tapolcai forgószínpadra. Rövid elágazás után elérkezünk az országos kék jelzésű úthoz. Majd nemsokára társul szegődik a piros jelzésű út is. (12 p.) Itt a háromszög jelzésű út hirtelen jobbra fordul és szőlők között vezet tovább. Egy akácoson balra fordulunk és a meredek oldalon felkapaszkodva érjük el a Kőorra csúcsát. (11 perc.) Az összes útjelzéseket és útmutató táblákat a Megyei Idegenforgalmi Hivatal készíttette és évenként felújítja. Ezúton is kérjük Olvasóinkat, ha kirándulásaik közben az útjelzésekkel kapcsolatban panaszuk van, közöljék velünk (Balatonfüred, Postafiók 10. címre), hogy a hiányok megszüntetése iránt intézkedhessünk. Köszönettel veszünk minden célszerű javaslatot, ötletet, amelynek megvalósítása előmozdítja a természetjárást területünkön.

Búcsú a tapolcai medencétől IRODALOM Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez. Nagykanizsa, 1878. V. kötet. 349 l. Déry József: Kirándulások Sümeg, Tapolca és Badacsony vidékén. Turisták Lapja, XIX. (1907). Dr. Dornyai Béla: Bakony. Budapest, 1927. Fritz Geyer und Hans Mann: Studien an Höhle und Thermal-Teich von Tapolca am Plattensee in Ungarn. Archiv für Hydrobiologie XXXVI. (1940). 359-385.

Dr. Iványi Béla: Tapolca város és várai. Kézirat, 1961. Keresztury - Tornay: Batsányi János összes művei. Budapest, 1953-1960-1961. Kessler Hubert: Tavasbarlang Tapolcán. Búvár, 1937. Márc. Kessler Hubert: A Tapolcai Tavasbarlang. Turisták Lapja, L. évf. (1938).