A takarmánytermelés fokozása. G. Naser: Fühling’s „Landw. Zeitung”. 1884, Xll. A takarmánynövények termelése az állattenyésztés, a tejgazdaság, s így az egész gazdálkodás és annak jövedélmezıvé tételére a legnagyobb jelentıségü, mert rendes viszonyok között a takarmánynövények képezik a gazdaságnak fıtámaszát, életerét. Ezáltal lesz a gazda képes marhaállományát szaporitani s így nagyobb bevételekre tenni szert. A takarmánytermelésnek azonban indirecte is nagy hasznát vesszük, mert ez szaporítván az istállótrágyát, nagyban hozzájárul a talaj termıerejének emeléséhez s így a talaj termıképességének fokozásához. Továbbá nagyban leszállítja a talaj megmívelési költségeit, miáltal a természet erıi lesznek jobban kihasználva. A gabonatermelést végül nagyban elısegiti s a hozamot nagyobbítja. Minél nagyobb terhek nehezednek a gazdára és minél inkább terjed a tengerentúli államok versenye, annál szükségesebbé válik, hogy a gazda minél hamarább ragadjon meg minden eszközt, mely talajának termıképességét emeli, hogy a fokozódott termések folytán ıt képessé teszik, hogy kötelességeit családja, az állam iránt, szóval minden irányban teljesíthesse. Azonban minél jobban erıszakolja a gazda terméseit, és minél inkább akar talajától nagyobb jövedelmet nyerni, annál több marhát kell tartania, hogy a szükséges trágyát elıállítsa; ezáltal a trágya drágább, a gabona azonban olcsóbbá lesz. A gabona árának csökkenésével az istállótrágyának a gabona alá való használata nem lesz jövedelmezı többé, s olyan növényeket fog kelleni trágyázni, melyek a drágábbá vált trágyát jobban megfizetik és jobban kihasználják. Erre hivatvák, a különbözı viszonyokhoz képest, a kapás- és kereskedelmi növények, továbbá a takarmányfélék. A gabonaárak csökkenésével annál biztosabban kell számolni, mert gazdasági viszonyaink megváltoztával a gabonának az országban nagyobb mértékben kell fogyasztatnia. Éppen ezen körülmény s a tengerentúli államok versenye azok, melyek a gabonaárakat befolyásolják. Hogy AusztriaMagyarország consumtiója az utóbbi években még jelentéktelen volt, bizonyítja azon körülmény, hogy még 1877-ben 37·9 millió forint árú gabonát vitt ki a birodalomból; míg más országok, péld. Francziaország, 1878-ban 196·9 millió forint értékü, Németország pedig ugyanazon évben 642·5 millió forint értékü gabonát vittek be. Ha mostan megfontoljuk, hogy a gabonaárak hanyatlása a gazdálkodás jövedelmezıségét nagy mértékben alászállítja; hogy a gabonatermelést a tengerentúli államok versenye rendkivül nyomja: be kell látnunk, hogy nagyon is itt van az ideje, hogy gazdáink szintén megragadják azon eszközöket, melyek ıket földjük termıképességének fokozására képesitik. E tekintetben már régebben következı elvek lettek felállítva: 1. a gabonatermelést a háromnyomásu gazdálkodási rendszer beszüntetése által korlátozni; 2. a kapás- és kereskedelmi növényeknek, továbbá a takarmánynövényeknek nagyobb tért nyitni. Ez utóbbival a termelt kapás- és takarmánynövények ipari feldolgozása karöltve jár, s a takarmány nagyobb mértékben való termelése az okszerü állattenyésztést, hús- és tejtermelést teszi szükségessé. A mi gazdáink csak a legutóbbi idıben forditottak némi figyelmet a takarmánytermelésre; míg Belgium, Olaszország, Dél-Francziaország már régebben termelik a takarmányt, addig nálunk. több vidéken - fıleg a kisgazda elıtt - a takarmánytermelés ismeretlen. A marhavész behurczolásának meggátlására irányult törvény elzárta a keleti határt a külföldi marhától, miáltal belföldi marhatenyésztésünk nem kis mértékben vált jövedelmezıbbé, s így a szántóföldön való takarmánytermelés újból az elıtérbe lépett. A
hizóállatok tenyésztése reánk nézve azért is kiválóan fontos, mert hizóink jó minısége tekintetében alig van mit félnünk Amerika versenyétıl. Hogy azonban a belföldi állattenyésztést fokozhassuk, a takarmánytermelésnek kell mindenekelıtt nagyobb tért nyitni; mert: „sok takarmány sok marhát, sok marha sok trágyát, sok trágya és sok marha sok, jövedelmet vonnak maguk után”. Nem érdektelen egybevetni: mily módon oszlanak meg százalékosan a gazdaságilag mívelt területek nálunk, továbbá Anglia, Francziaország és Németországban? Ez alkalommal nem lehet elhallgatni, hogy ezen országok éghajlati viszonyai mások; mindazáltal a következı összeállitásból tisztán kivehetı, hogy azon kivánságnak: hogy szaporítsuk a kapás-, kereskedelmi és takarmánynövényeket! megvan a maga jogosultsága.
Ezen összeállitásból kitetszik, hogy különösen Magyarország kapás- és kereskedelmi növények termelése tekintetében fölöttébb hátra van; Anglia 10·46, Francziaország 7·94, Németország 10·87 s Ausztria 8·01% kapás- és kereskedelmi növényt állít szemközt Magyarország 3·72%-ával. Továbbá Magyarország termeli a legkevesebb takarmánynövényt, csak 1·3%-ot; míg Anglia 12·36, Francziaország 9·69, Németország 6·7%-át az összes gazdasági területnek takarmány termelésre fordítja, - noha felemlitendı, hogy nálunk jóval több a rét és legelı, mint az elıbb emlitett országokban. Mindazáltal tudomásul véve, hogy kerekszámmal 12 ½ millió szarvasmarhánk és 22 ½ millió juhunk van, s ezt szemközt állítva csekély takarmányterületünkkel: világos, hogy ha az állatlétszámot emelni akarjuk, sürgısen szükséges a takarmánytermelésre nagyobb területet szentelni. Fentebb is kifejtettük nagyjában, mik a jövedelmezı gazdálkodásnak feltételei; de ezekre nem lehet olyan könnyen átmenni. A háromnyomásos gazdálkodás felhagyása s a vetésváltókra való átmenet, mely végre is a gazdasági elıhaladás alapját képezi, igen nagymérvü üzem változtatással van egybekötve, mely fıleg a kisbirtokost sujtja. Ezen átmenet a helyi viszonyok tökéletes ismeretét követeli; s hogy kárral ne járjon, csak hosszabb idı alatt és nagy körültekintéssel viendı keresztül. Különösen alkalmasak a takarmányrépa és csalamádé, melyek a vetésforgóba felvéve, az átmenetet a vetésváltóra nagyban megkönnyitik. A kapás- és kereskedelmi növények felkarolása is érett megfontolást igényel, mert ez esetben azon kérdésekre kell elıbb felelni, hogy terményeinket fogjuk-e tudni eladni, és hogy ezek ára fedezi-e a trágyára tett kiadásunkat, s ezenkivül ád-e tisztahasznot? továbbá van-e elég munkáskéz a környéken, hogy ezen növények díszlésének fıfeltételét - a szükséges kézimunkát - megadhassuk. A takarmánytermelés fokozásának is megvannak a maga nehézségei, melyeket fıleg a kisbirtokos ritkán képes kár és veszély nélkül keresztülvinni, hacsak nem vezettetik és nem ellenıriztetik. Ezekbıl kitetszik, hogy a jelzett feltételek létesitése igen nagy nehézségekkel: van egybekötve, melyeket azonban idıvel okvetlenül le kell gyıznünk. Nagy könynyebbségünkre válik azon körülmény, hogy okszerüen vezetett takarmánytermelés által a gabonatermelés megszoritása nélkül is kétszeres mennyiségü takarmányt állíthatunk elı, melyeknek feltételei röviden a következık: 1. A takarmánytermelés ne szorítkozzék egyetlen növényre, mert - mint azt füvelıink mutatják - némely növény több nedvességet követel, némelyik a szárazságban is díszlik, s így terméseink sokkal biztosabbakká lesznek. 2. A takarmányt csak jól trágyázott földbe vessük, mert csak ez esetben számíthatunk biztosan nagy termésekre. Ha takarmánynövényeink sőrően állanak, szántóföldünk frisen, lazán marad, mi a talaj absorptióját nagyban fokozza; s így a takarmány a lekaszálás után oly állapotban hagyja vissza a talajt, hogy az utána következı piaczi növény díszlésére bizton számíthatunk. 3. Használjunk csak elsıminıségü vetımagot és vessünk gazdagon. 4. A vetést különbözı idıben eszközöljük, hogy egész évfolyamában fris, fiatal és tápdús takarmányunk legyen, mely czélból igen ajánlatosak a keverékek, zöldtengerivel felváltva. 5. Vessünk ugyanazon földön évenkint két takarmánynövényt. Az egyik takarmány lekaszálása után - péld. zabosbükköny - még képesek vagyunk, ha a földek jó erıben vannak, azonnal más takarmányt vetni - péld. pohánkát, csalamádét. Ezt azonban csak azoknak ajánlhatjuk, kik elegendı trágyával rendelkeznek; de éppen ezeknek kell legmelegebben ajánlani a takarmánynövények termelésének felkarolását, mert: „sok takarmány sok marha; sok marha sok trágya; sok trágya sok gabona; és végül sok gabona sok pénz” egy olyan
lánczolat, melybıl egy tag sem maradhat el; s aki akarja az utolsót, akarnia kell az elıbbieket is.
