INVENTÁRIUM
A téziseken túl Doktori tézisek a Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karának oktatóitól (2009-2010)
Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar
Szerkesztette: Kukla Krisztián
ISSN 2062-1426
Kiadja a Bessenyei György Könyvkiadó Nyíregyházi Fıiskola Nyíregyháza, Sóstói út 31/b Kiadóvezetı: Száraz Zoltán Nyomda: IMI Print Kft.
Tartalomjegyzék
Lectori Salutem ................................................................................................................................................... 5 Béresné Mártha Bernadett A foglalkoztatottság és a vidékfejlesztés összefüggései, különös tekintettel az Észak-alföldi régióra ............................................................................................................................................................ 7 Hegedős László Minıségfejlesztési lehetıségek az élelmiszerkereskedelemben ..................................................... 27 Magyar Zoltán Kisvállalatok stratégiai prioritásainak vizsgálata az Észak-alföldi régióban............................. 39 Szénás Ignác A magyar élelmiszergazdaság privatizációja és versenyképessége .............................................. 57 Szilágyi Barnabás A szervezeti kultúra és a dolgozói attitőd összehasonlító vizsgálata mezıgazdasági vállalkozásokban ....................................................................................................................................... 77 Vargáné Bosnyák Ildikó A közösségi támogatások szerepe az egyenlıtlenségek csökkentésében ..................................... 99 Szerzıink .......................................................................................................................................................... 115
LECTORI SALUTEM
„A kéziratok nem égnek el”; ismerjük Bulgakov világhírő regényébıl ezt a szállóigévé vált mondatot. Azért, hogy ne váljunk közhellyé mi, akik a tudomány szolgálatára esküdtünk fel, mindent megteszünk, hogy eredményeinket és teljesítményeinket megismerje, elismerje az utókor. Vállaljuk múltunkat és azt megosztjuk, utat mutatunk a jelenben a jövı nemzedékének. Tanultunk és folyamatosan tanulunk hibáinkból, de azt szeretnénk, ha ebbıl mások is tanulhatnának. Együtt szeretnénk örülni társaink sikerének. Íme hát hét szellemi alkotás, hét olyan emberi munka gyümölcse, amely a zajos világunkban született, az évek sőrőjében. Hat, hét, nyolc év nem hosszú idı egy ember életében, de ha a küzdést, a lemondást vesszük alapul, amely megszámlálhatatlan áldozatot követelt a sikerért, elviselhetetlenül végtelennek tőnhet. Igen, ennyi idıt vett igénybe, hogy a „mő befejezıdjön, az alkotó megpihenjen”. De a szerzık nem állhatnak meg, folytatniuk kell, mert az eskü kötelezi ıket, a verseny fokozódik, az akadályok tornyosulnak. Kollégáim eredményei a Kar eredményei is, melyekre büszkék vagyunk és melyeket követendınek, példaértékőnek tartunk. Bízom benne, hogy „A téziseken túl” újabb kötete csak még jobban inspirálja mindazokat, akik a tudományos pályát élethivatásul választották, de még nem vehették át az áhított „papírost”, nem merítkıztek meg a megmérettetés nagy színpadán. A nagy mőveket csak utólag, sokszor méltatlanul késın ismerik el. Azért, hogy mi ebbe a hibába ne essünk, közkinccsé tesszük munkatársaink teljesítményeit. Együtt bízunk benne, hogy az elismerés már az „ajtón kopogtat”, és újabb kihívásokra csábítja az alkotókat.
Nyíregyháza, 2010. szeptember havában
Kvancz József
5
BÉRESNÉ MÁRTHA BERNADETT
A FOGLALKOZTATOTTSÁG ÉS A VIDÉKFEJLESZTÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓRA „Minden embernek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítı munkafeltételekhez, és a munkanélküliség elleni védelemhez.” Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
1. A KUTATÁS CÉLKITŐZÉSEI Az értekezésem témáját képezı foglalkoztatáspolitika és vidékfejlesztési politika egy igen szerteágazó és fölöttébb bonyolult összefüggésrendszer, éppen ezért egy Ph.D. dolgozat keretében csak korlátozott mértékben lehet feltárni az ok-okozati összefüggéseket, és megfelelni a területtel foglalkozó számos különbözı tudományág elvárásainak. Dolgozatomban a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos elméleteket, közösségi és nemzeti szintő dokumentumokat mutatom be, melyet kiegészítek és összekapcsolok a vidékfejlesztés témakörével. Vizsgálataim fókuszában a munkaerı demográfiai sajátosságait, gazdasági aktivitását, képzettségét befolyásoló tényezıket – oktatás, kutatás-fejlesztés, innováció –, valamint a munkatermelékenységét és a munkanélküliséget kifejezı indikátorok több szempontból történı elemzését állítottam1. Célkitőzéseimet – melyeket dolgozatom elsı fejezete tartalmazza – az alábbi pontok szerint foglalom össze: 1. Elméleti alapozás céljából, foglalkoztatási szemszögbıl kiindulva, a közgazdaságtan fıbb irányzatainak összehasonlító elemzése a 19. századtól napjainkig, valamint jelen korunk foglalkoztatási helyzetére ható globalizációs folyamat hatásainak bemutatása. 2. Az Európai Unióra vonatkozó egyes foglalkoztatási mutatók összehasonlítása a világ fejlett gazdaságainak mérıszámaival – USA, Japán –, valamint az azokkal kapcsolatos következtetések levonása. Közösségi szinten további célom volt az Unió vidéki térségeiben a foglalkoztatással kapcsolatos kihívások ismertetése is. 3. Országos szinten és az Észak-alföldi régióra vonatkozóan bemutatom a humán erıforrással kapcsolatban álló fıbb tényezıket, melyek szerepet játszanak napjaink foglalkoztatási problémáiban. 4. A 2007. évi Gazdaságszerkezeti Összeírás alapján az egyéni gazdaságok eltartóképességét befolyásoló egyes tényezık elemzése, valamint javaslatok tétele. 5. A már lezárult SAPARD Program, illetve a folyamatban lévı hazai vidékfejlesztési programok (AVOP, ÚMVP) országos és az Észak-Alföldre gyakorolt foglalkoztatási hatásainak értékelése, megállapítások tétele és következtetések levonása. Fı hipotézisem, hogy a vidék foglalkoztatási problémáinak a megoldása nem hárítható egyedül a mezıgazdaságra, annak orvoslására az ágazat rendelkezésre álló nemzeti és közösségi szintő mezıgazdasági és vidékfejlesztési források önmagukban nem elegendıek.
1
A jelenlegi pénzügyi, gazdasági válság hatásaival a dolgozatban nem foglalkozom. 7
A célkitőzésekhez és a fı hipotézishez kapcsolódó mellék hipotéziseim a következık: − H1: Hazánk a 2004-ben készített Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervében a 2010. évre kitőzött foglalkoztatási indikátor megvalósításával nem lesz képes megbirkózni. − H2: A hazai vidékfejlesztési programok közül a SAPARD Program és az AVOP sem tudta, illetve tudja teljesíteni a programszinten elvárt foglalkoztatási hatásokat.
2. AZ ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK, AZ ADATABÁZIS ÉS AZ ÉRTEKEZÉS SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE Kutatásmódszertani szempontból értekezésemben a multidiszciplináris (közgazdasági, jogi, demográfiai) megközelítést és a komparatív elemzést helyeztem elıtérbe. Munkám széleskörő hazai (AKI, KSH) és külföldi (EUROSTAT, IMF, OECD) statisztikai adatbázisra támaszkodik. A vizsgált terület komplexitása miatt, a hazai és külföldi szakirodalmat dokumentáló, rendszerezı szekunderkutatást nem külön fejezetben ismertetem, hanem fejezetenként, a részterületek tárgyalásához illesztem. A téma kifejtése során az egymást követı fejezetek által átfogott terület fokozatosan szőkül. Dolgozatom második fejezetének módszere döntıen kompendium jellegő irodalmi feldolgozás. Ebben a fejezetben a közgazdaságtani iskolák munkaerıpiacról kialakult nézeteinek öszszehasonlító bemutatását végeztem el a 19. század elejétıl egészen napjainkig, valamint a globalizációs folyamatnak a 21. századra gyakorolt foglalkoztatási hatását tekintettem át röviden. A harmadik fejezetben az Európai Uniót vizsgáltam. Elsı lépésben kronológiai sorrendben mutattam be a foglalkoztatás témakörének a közösségi dokumentumokban megjelenı egyre jelentısebb és hangsúlyosabb szerepét. E dokumentumok közül kiemelkedik a 2000-ben létrejött Lisszaboni Stratégia, mely számos, a foglalkoztatási helyzetre ható tényezı ismertetése mellett konkrét célértékeket (bizonyos mutatókat) is tartalmaz a 2010-es évre vonatkozóan. Az azt követı alfejezetben a Közösségnek az általános foglalkoztatási helyzetét ismertettem, többek között a Lisszaboni Stratégiában nevesített indikátoroknak a segítségével, melyhez az OECD, EUROSTAT és az IMF adatbázisait használtam fel. A fejezet harmadik részében a strukturális, a kohéziós és a vidékfejlesztési politikáknak a foglalkoztatáspolitikával való közös kapcsolódási pontjait szemléltettem saját készítéső ábrával. Továbbá röviden bemutattam az ezredfordulótól egészen 2013-ig terjedıen az egyes politikáknak a foglalkoztatási helyzetre ható célkitőzéseit és az azok megvalósítására rendelkezésre álló forrásokat. Ezek után pedig összefoglaltam az Unió vidéki térségeiben lévı munkaerıpiac jellemzıit. Amíg a negyedik fejezet elsı részében azokat a magyarországi dokumentumokat ismertettem, amelyekben a foglalkoztatási, munkaerı-piaci helyzet változtatására vonatkozó célok, illetve az azok megvalósításával kapcsolatos feladatok szerepeltek, addig a második alfejezetben az elızı dokumentumokban megjelölt célindikátorok megvalósulását, illetve a 2010-re vonatkozó mutatók teljesülésének realitását elemeztem. Az országos foglalkoztatási helyzet értékelése során már ebben az alfejezetben is kiemeltem az Észak-alföldi régiót, mint a kutatási téma egyik leghátrányosabb helyzetében lévı területet. A demográfiai jellemzık mellett a KSH és az EUROSTAT adatbázisát felhasználva, a foglalkoztatás mutatórendszerét vizsgáltam, valamint úttörı jelleggel a munkanélküliség hazai alternatív mutatóit is kidolgoztam és elemeztem. Ezen túlmenıen a tudásháromszög alkotóelemeinek a szerepét mutattam be, és a 8
munkatermelékenység elemzéséhez használatos indikátorokat is kiszámítottam. Ezen rész adatainak a feldolgozásához a Microsoft Excel 2007-es változatát, valamint a STATA 10-es változatú adatbázis kezelı programnak elsısorban a szőrı és autoszőrı parancsait használtam. A disszertáció harmadik alfejezetében az agrárfoglalkoztatottak mennyiségi és minıségi öszszetételét ismertettem nemzeti és regionális szinten, kiemelve az egyéni gazdálkodók szerepét, melynek jellemzıit a 2007. évi Gazdaságszerkezeti Összeírás adatai alapján mutattam be. A negyedik részben értékeltem a már lezárult SAPARD, valamint a kifizetések terén még folyamatban lévı AVOP programoknak a vidéki térségekben elért foglalkoztatási hatásait, továbbá elıre vetítettem az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007-2013-as költségvetési idıszakra vonatkozó ezen irányú célkitőzéseinek a megvalósulási lehetıségeit. Az ötödik fejezetben foglaltam össze értekezésem új és újszerő eredményeit. 3. AZ ÉRTEKEZÉS FONTOSABB EREDMÉNYEI, MEGÁLLAPÍTÁSAI Kutatásom eredményeit és fontosabb megállapításait a tárgyalt fejezetek sorrendjében mutatom be. 3.1. A foglalkoztatás helyzete a közgazdaságtani iskolák elméletében, valamint globalizálódó világunkban A 21. század társadalmi-gazdasági helyzetében fennálló foglalkoztatási problémák eredetének a megértéséhez és enyhítéséhez, érdemes a közgazdaságtan fıbb irányzatainak a munkaerıpiacról és a munkanélküliségrıl kialakult elméleteit tanulmányozni. Ezen közgazdasági iskolák közül véleményem szerint az újkeynesiánus irányzat feltevései képviselik legátfogóbban a napjainkban is meglévı munkaerı-piaci anomáliák elméleti alapjait. Jellemzıjük, hogy a teljes vagy akár csak a megközelítıen teljes foglalkoztatást ritka és rövid ideig tartó jelenségnek, a munkanélküliséget – ami kormányzati beavatkozásokkal nemcsak csökkenthetı, hanem meg is szüntethetı – pedig kényszerő és szisztematikus okokra visszavezethetı helyzetnek tartják, valamint a globalizációt és a technikai fejlıdést jelölik meg a munkaerı iránti igény csökkenés magyarázataként. Napjainkban, amíg egyrészt a multinacionális társaságok deformálják az ideálisnak vélt piaci viszonyokat, addig másrészt elvben megmarad az állam felelıssége a kvalifikált és egészséges munkaerı biztosításában, az infrastruktúra fejlesztésében, a technikai-technológiai versenyképességben stb. A technikai haladás azonban kiszorítja a munkásokat – elsısorban a szakmunkásokat – a termelésbıl. Ezért van az, hogy a munkahely-generáló programok ígéretei ellenére – az elsı munkaerıpiacon – a munkahelyek száma rohamosan csökken a termelı ágazatokban, és részben a szolgáltatásokban is, illetve a rugalmas és a részmunkaidıs foglalkoztatási formák kerülnek elıtérbe a teljes munkaidıs foglalkoztatással szemben, melyek azonban részben elfedik a munkaidıalap csökkentését. 3.2. Az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájának kialakulása és fejlıdése Az európai integráció kezdetétıl egészen a kilencvenes évekig a tagállamok a foglalkoztatáspolitika kérdéskörét tisztán nemzeti szinten kezelték. Az Európai Tanács 1994-ben Essenben meghirdette a Közösség elsı foglalkoztatási stratégiáját. Ez a program jelentıs elırelépésnek számított abból a szempontból, hogy a tagállamok felismerték az elıttük álló jelentıs kihívásokat, de végül is nem teremtették meg a közösségi célok és nemzeti feladatvállalás összehangolásának rendszerét. Az 1997-es amszterdami csúcsértekezleten a tagállamok 9
vezetıi a módosított EK-Szerzıdésbe a foglalkoztatás témakörét már új fejezetként (VI/A számozással), az egyéb szociálpolitikai kérdésektıl elkülönítve illesztették be. Még ugyanebben az évben megrendezték Luxemburgban az elsı közösségi szintő foglalkoztatási csúcsértekezlet, melyen arról döntöttek, hogy az Uniónak a korábbinál nagyobb beleszólása lesz a nemzeti foglalkoztatáspolitikákba. Továbbá kidolgoztak az egész Közösségre vonatkozó, négy pillérre épülı iránymutatásokat, melyek az alapjai lettek az ún. Európai Foglalkoztatási Stratégiának. Az Unió 2000. márciusában Lisszabonban új, tíz évre szóló stratégiát fogadott el, melyben több reformot javasolt, számos konkrét foglalkoztatási cél és indikátor megjelölésével. Ez a stratégia 2001-ben Göteborgban kiegészült a fenntartható fejlıdés koncepciójával, 2005-ben pedig félidei felülvizsgálatára is sor került. Ezen folyamat során elismerték, hogy a célkitőzések megvalósítása terén a tagadhatatlan elırelépések mellett számos hiányosság és egyértelmő késedelmek is mutatkoznak. Éppen ezért az Európai Bizottság még ugyanebben az évben új irányvonalat szabott az Európai Foglalkoztatási Stratégiának, és a 2005-2008-as idıszakra vonatkozóan új, egyszerősített és integrált iránymutatási csomagot2 dolgozott ki, melynek alapján a tagállamok saját hatáskörben nemzeti reformprogramokat fogadtak el, a Bizottság pedig ezek figyelembevételével „közösségi lisszaboni programot” készített. Hampton Courtban 2006-ban a Közösség állam- és kormányfıi megállapították, hogy az Unió számára az öregedı népességgel járó következményekre való felkészülés és a globalizáció valamenynyi elınyének kihasználására való törekvés lesz az elkövetkezı idıszak strukturális reformjainak két fı hajtóereje. Az Európai Tanács 2007. márciusában azt is hangsúlyozta, hogy az oktatás és a képzés az elıfeltétele a jól mőködı tudásháromszögnek (oktatás – kutatás – innováció), mely kulcsfontosságú szerepet játszik a növekedés és a foglalkoztatás elımozdításában. Az Európai Tanács annak érdekében, hogy segítsen az Uniónak a kihívások hosszú távú (2020–2030 távlatában való) hatékonyabb elırejelzésében és kezelésében, létrehozott egy független vitacsoportot, amely arra kapott felkérést, hogy határozza meg azokat a kulcskérdéseket és fejleményeket, amelyekkel a Közösségnek a jövıben valószínőleg szembe kell majd néznie, valamint elemezze, hogy ezeket milyen módon lehet kezelni. 3.3. A Közösség általános foglalkoztatási helyzete Három fı csoportba sorolom azokat a foglalkoztatást érintı (gazdasági) kihívásokat, amelyek megoldása a kibıvített Európai Unió számára évtizedekre szóló feladatot jelent: A. A népességcsökkenés és a demográfiai idıbomba (öregedés), amelyek befolyásolhatják mind a munkanélküliségi, mind pedig a foglalkoztatási rátának az alakulását. B. Az a tény, hogy a munka termelékenysége nem segíti eléggé a gazdaság növekedését. C. A globalizáció és az innováció kérdése. A. Az Unió több országában megfigyelhetı a népesség csökkenése és öregedése. Az EUROSTAT elırejelzései szerint 2005-2050 között 10 millióval csökkenhet az EU-25 lakosainak száma, és az idıskori függıségi ráta (a 65 éven felüliek aránya a 15–64 éves
2
Az integrált iránymutatási csomag tartalmazza az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat, mint Bizottsági ajánlást és a foglalkoztatási iránymutatásokat, mint Tanácsi határozatot. Célja, hogy világos stratégiai irányt jelöljön ki a makro- és mikrogazdaság, illetve a foglalkoztatás területén az Unió és a tagállamok számára. Az integrált iránymutatások jelentik az Európai Tanács által elhatározott prioritások nemzeti szintő végrehajtásának szilárd és koherens keretét, a Lisszaboni Stratégia konkrét lépésekre való leképezıdését. 10
népességhez viszonyítva) a 2000. évi 23%-ról 39%-ra emelkedhet. Ezek a folyamatok hatással lehetnek a munkanélküliek és a foglalkoztatottak arányainak az alakulására. A munkanélküliségi adatok elemzésekor a sztenderd mutató mellett érdemes kiemelni a fiatalok és a hosszú távon munka nélkül maradtak csoportját. Ugyanis nem mindegy, egy népességét tekintve öregedı kontinens számára, hogy a lakosságát eltartó munkaerınek – közülük kiemelve az energikus, újszerő tudással és ismeretekkel rendelkezı fiatalságot – mekkora része dolgozik, és kik azok, akik munka nélkül maradnak. Szintén fontos tényezı a munkanélküliség idıtartama, ugyanis a hosszú távú munkanélküliség utalhat a strukturális alkalmazkodás terén jelentkezı problémákra. A munkanélküliség különbözı indikátorai egyértelmően jelzik az ezen a téren a Közösségben az elmúlt 10 év során végbement folyamatok pozitív változásait – ugyanis a mutatók értékei rendre csökkentek az 1997. évi adatokhoz képest –, azonban igen szembetőnıen érzékeltetik az Unió kedvezıtlen helyzetét a világ fejlett gazdaságaival – USA, Japán – szemben (1. táblázat).
1. táblázat: A munkanélküliségi indikátorok alakulása 1997-2007 között az EU-27-ben, az USA-ban és Japánban (%) Év EU-27 USA Japán Sztenderd munkanélküliségi ráta3 (%) 7,44 5,0 3,5 1997 4,7 2007 6,1 4,1 5 Ifjúsági munkanélküliségi ráta (%) 17,46 11,3 6,6 1997 10,5 2007 15,3 7,7 Hosszú távú munkanélküliségi ráta7 (%) 46,18 8,7 21,8 1997 32,0 2007 42,7 10,0 Forrás: OECD, 1999; OECD, 2008; EUROSTAT, 2008a; EC, 2007
A Közösség foglalkoztatási rátája esetén szerény mértékő, de egyenletes növekedés ment végbe az elmúlt években (2. táblázat).
3
A munkanélküliségi ráta értéke az EU-27 esetén a 25-74 éves munkanélküliek arányát fejezi ki, az összes munkaerın beül. Az USA-át és Japánt illetıen az adatok a 15-64 évesekre vonatkoznak. 4 A mutató értéke a 2000. évre vonatkozik. 5 A mutató értéke Japán és az USA esetén a 15-24 éves munkanélküliek korcsoportjának az összes munkaerın belüli aránya; míg az EU-27 esetében a 25 éven aluli munkanélkülieknek összes munkaerın belüli aránya. 6 A mutató értéke a 2000. évre vonatkozik. 7 A mutató értéke a teljes munkanélkülieken belül mutatja a 12 hónap vagy annál régebb óta munkanélküliek arányát. Az USA esetében a 16 éven felüli munkanélküliekhez viszonyítja a 12 hónap vagy annál régebb óta munkanélküliek számát, míg az Unióban és Japánban a korhatár 15 év. 8 A mutató értéke a 2000. évre vonatkozik. 11
2. táblázat: Foglalkoztatási indikátorok alakulása 1997-2007 között az EU-27-ben, az USA-ban és Japánban (%) Év
EU-27 USA Japán 9 Foglalkoztatási ráta (%) 60,7 73,5 70,0 1997 70,7 2007 65,4 71,8 10 Részmunkaidıben foglalkoztatottak aránya (%) 16,7 13,6 23,2 1997 18,2 12,6 18,9 2007 11 Idıskori foglalkoztatási ráta (%) 36,4 57,2 64,2 1997 61,8 2007 44,7 66,1 Forrás: OECD, 1999; OECD, 2008; EUROSTAT, 2008a; EC, 2007
Az USA-ban és Japánban ugyanezen idıszak alatt kisebb mértékő visszaesés, illetve szerény mértékő növekedés jelei mutatkoztak. Az Unió a munkaerıpiacok rugalmassá tételére törekszik, aminek eredménye a részmunkaidıs foglalkoztatás arányának növekedése. Ezzel szemben a versenytársak inkább az idıskorúak foglalkoztatását növelik, hiszen annak aránya jóval magasabb náluk, mint a Közösségben. Látható, hogy az Unió is növelte az idıskorúak foglalkoztatási szintjét (2007-ben 44,7%), azonban ismerve a Közösség lakónépességére vonatkozó nagyságrendbeli elırejelzéseket, és a versenytársak idıskori foglalkoztatási rátáját, egyértelmően kijelenthetı, hogy a jelenleginél is sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az Uniónak ennek a rétegnek a munkaerıpiacon való tartására. B. Azt a követelményt, hogy egy adott gazdaságban a munka termelékenységének növekedése összekapcsolódjon a foglalkoztatottság növelésével, egyáltalán nem egyszerő teljesíteni. Ezt mutatják a 3. táblázat adatai. Látható, hogy a Közösség a munkatermelékenységi indikátorok tekintetében csak nagyon lassan tud felzárkózni az USA-hoz, sıt az egy foglalkoztatottra és az egy munkaórára jutó GDP esetében pedig nemhogy csökkent volna a lemaradása, hanem még tovább nıtt. Amennyiben az Unió alacsony munkatermelékenységi szintjére keressük a választ, akkor azt nem az alacsony képzettségi szinttel kell magyarázni. Ugyanis a Közösségben az aktív korú lakosság magasabb arányának van közép- és felsıfokú végzettsége, mint az amerikai vagy japán társaiknak. Az eltérést inkább a munkanélküliek táborában kell keresni, hiszen bármelyik végzettségi szintet is vizsgáljuk, feltőnik, hogy az Unióban magasabb a munkanélküliségi ráta a versenytársakéhoz képest.
9
A mutató értéke a 15-64 éves foglalkoztatottaknak és a népesség hasonló korcsoportjának az aránya. A mutató a részmunkaidıben foglalkoztatottaknak az arányát fejezi ki az összes foglalkoztatotton belül. A részmunkaidı átlagosan kevesebb, mint 30 ledolgozott óra/hét, kivéve Japánt, ahol ez kevesebb, mint 35 óra/hét. 11 A mutató értéke az 55-64 éves foglalkoztatottak és a népesség hasonló korcsoportjának az aránya. 12 10
3. táblázat: Munkatermelékenységi indikátorok, és azok változása az EU-27-ben és az USA-ban Év EU-27 USA USA=100% Egy foglalkoztatottra jutó GDP12 40 434 53 737 75,2 1997 57 320 78 528 72,9 2007 13 Egy fıre jutó GDP 16 200 26 800 60,4 1997 24 900 33 400 74,6 2007 14 Egy munkaórára jutó GDP 23,815 26,5 89,8 1995 34,3 40,9 84,1 2005 Forrás: Az EUROSTAT 2008b adatai alapján saját számítás.
C. Amennyiben az Európai Unió tovább akarja folytatni gazdaságának felzárkóztatását versenytársaihoz, akkor a növekedés hajtóerejét, a mőszaki fejlesztéseket (információs, kommunikációs technika és technológia) és a humán tıkébe történı befektetéseket bıvítenie szükséges. A jelenlegi tudásalapú Európa jellemzıit – tekintettel a globalizáció folyamatára – a következıkben lehet összefoglalni: − A kutatás és fejlesztés területén lemaradás: míg az EU-27-ben a K+F-kiadások a GDP 1,8%-át tették ki 2006-ban, addig ugyanerre a célra az Egyesült Államokban már 1999-ben a GDP 2,6%-át fordítottak (EU cél: 3% elérése 2010-ig). − Az információs technológiára (IT) történı kiadások szintén alacsonyabb mértékőek: az EU-27 2006-ban a GDP 2,7%-át, míg az USA-ban 3,3%-át fordították az IT szektor fejlesztésére. − Az oktatási és képzési ráfordítások a Közösségben szintén nem elegendıek. Ha a jelenlegi trend fennmarad, Európát jelentıs hiány fogja sújtani a magasan kvalifikált kutatókból. − Bíztató jelenség, hogy a 27 tagúra bıvült Közösségben is javulás tapasztalható 2000-2006 között. A középfokú végzettségőek foglalkoztatása 1%-kal, a felsıfokú képesítéssel rendelkezıké pedig 0,9%-kal nıtt, míg 1%-kal csökkent az alapfokú ismeretekkel rendelkezık táborába tartozók alkalmazása a munkaerıpiacon. 3.4. A vidékfejlesztés és a foglalkoztatás kapcsolata A közösségi foglalkoztatáspolitika prioritásai megjelennek nemcsak az Unió és az egyes tagállamok nemzeti foglalkoztatáspolitikáiban, hanem más közösségi politikákban is, pl. a strukturális, a kohéziós, valamint a vidékfejlesztési politikában (1. ábra). Látható, hogy minden egyes politika közvetlenül, vagy közvetetten, de kapcsolatban áll a foglalkoztatáspolitikával. Éppen ezért amikor az egyes politikák célkitőzéseit, feladatait vizsgáljuk, akkor nem szabad megfeledkezni azok foglalkoztatási hatásairól sem.
12
A folyóáras GDP vásárlóerı paritáson, a foglalkoztatottak a 15-74 éves korcsoportból kerülnek ki. A folyóáras GDP euró/fı-ben van kifejezve. 14 A mutató az egy foglalkoztatott által ledolgozott egy munkaórára jutó GDP-t fejezi ki, amely folyóáron, vásárlóerı paritáson van kifejezve, míg a foglalkoztatottak a 15-74 éves korcsoportból származnak. 15 A mutató értéke mind az 1995, mind a 2005-ös évek esetében az EU-15-re vonatkozik. 13 13
1. ábra: A foglalkoztatáspolitika kapcsolatrendszere Forrás: Saját ábrázolás.
Ezen politikák által támogatott tevékenységek olyan prioritások köré csoportosulnak, melyek jelentıs hozzáadott értéket és multiplikátorhatást eredményeznek. Foglalkoztatási célkitőzéseiknek pedig összhangban kell állniuk az Európai Foglalkoztatási Stratégia irányelveivel és ajánlásaival. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak biztosítaniuk kell az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból, a Kohéziós Alapból valamint az Európai Halászati Alapból finanszírozott intézkedések között az egymást kiegészítı jelleget és a koherenciát egy adott területen és egy adott cselekvési területen belül. A különbözı alapok által támogatott intézkedések közötti választóvonalat és a koordinációs mechanizmusok tekintetében a fı irányadó elveket a nemzeti stratégiai referenciakeret és a nemzeti stratégiai terv szintjén kell meghatározni. Az EU-27 tagállam érvényben lévı pénzügyi tervében vidékfejlesztési támogatásokra 20072013 között összesen 88,3 milliárd euró áll rendelkezésére. Ezeket a forrásokat a 2006/144/EK rendeletben meghatározott négy tengely (versenyképesség, környezet és földhasználat, diverzifikáció és életminıség, LEADER) mentén kell felhasználni. A négy tengely konkrét intézkedései közül foglalkoztatás szempontjából a III. tengelyt (diverzifikáció és életminıség) kell kiemelni, mivel ez nyújtja a legtöbb segítséget a vidéki területek helyi infrastruktúrájának és humántıkéjének fejlesztéséhez, valamint a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez szükséges feltételek valamennyi ágazatban történı javításához. A nemzeti stratégiáik kidolgozása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a tengelyek közötti és a tengelyen belüli szinergia legmagasabb szintjét, valamint az esetleges ellentmondások elkerülését.
14
3.5. Az Unió vidéki térségeinek kihívásai A vidéki térségek gazdasági tevékenységüket tekintve nagyon sokszínőek, éppen ezért helyzetük is nagyon sokféle lehet. Azoknak a térségeknek, amelyek nagymértékben függnek a mezıgazdaságtól, valószínőleg az elkövetkezı években különleges kihívásokkal kell majd szembenézniük a növekedés, a munkahelyek és a fenntarthatóság terén. E kihívások közé tartoznak az alábbiak: A. A vidék sajátos helyzete és a primer szektor szerepének jelentısége: A vidéki térségek állítják elı a bruttó hozzáadott érték 45%-át, és biztosítják a munkahelyek 53%-át. A kibıvített Közösség túlnyomóan városi16 térségeiben élıknél az egy fıre esı jövedelem csaknem kétszerese a túlnyomóan vidéki térségekben lakókéhoz képest. Az alacsony jövedelemszint megnehezíti a képzett munkaerı megtartását és vonzását. B. A demográfiai viszonyok alakulása: Az elmúlt évtizedekben nagyjából változatlan maradt a vidéki népesség aránya a Közösség összlakosságán belül, köszönhetıen az urbanizáció és az ellenurbanizáció kiegyenlítıdésének. A kormegoszlás tekintetében a déli tagállamok vidéki térségeiben a legnagyobb a demográfiai elöregedés, azonban általános tendencia a teljes Közösségen belül a mezıgazdasági ágazat korstruktúrájának öregedése. C. Az alacsony foglalkoztatási és a magas munkanélküliségi ráta (elsısorban a nıknél és a fiataloknál): 2004-ben az EU-27 tagállamában a foglalkoztatási ráta csaknem 5%-kal volt magasabb a városi térségekben (64,7%), mint a túlnyomóan vidéki térségekben (60,1%), valamint a munkanélküliségi ráta itt általában magasabb, mint a városi térségekben (2004-ben: vidéken 9,9%, városban 7,8%). Egy 2006-ban készült uniós tanulmány szerint 2000-2014 között az agrárszektort további 4-5 millió dolgozó, vagyis a teljes munkaidıben foglalkoztatott munkaerı 28-35%-a fogja elhagyni. Ehhez hozzá kell még adni a körülbelül 5 millió rejtett munkanélkülit (ideértve az alulfoglalkoztatott mezıgazdasági termelıket és a mezıgazdasági dolgozókat). D. Alacsony képzettségi színvonal: A városi térségekben a felnıtt lakosság 20%-ának van felsıfokú végzettsége, míg a vidéki térségekben csak 15%-ának. E. A szolgáltató szektor lassú fejlıdése: Ennek egyik oka lehet a magánszolgáltatások fejletlensége, melyek inkább fıként a városokban jellemzıek.
3.6. Magyarország és az Észak-Alföld foglalkoztatási helyzete Hazánk az Unióhoz történı csatlakozását követıen 2004. októberében nyújtotta be az Unió Bizottságának Magyarország elsı Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervét, melyben figyelembe vette az Európai Foglalkoztatási Stratégiában (irányvonalakban) megfogalmazott követelményeket, és a 2. ábrán látható módon nevesítette a nemzeti foglalkoztatási indikátorokat.
16
Az OECD meghatározás a vidéki településeken (kevesebb, mint 150 lakos négyzetkilométerenként) élı népesség részarányán alapul egy adott NUTS III régióban. Túlnyomóan városi az a terület, ahol a lakosság <15%-a; kiemelkedıen vidéki, ahol 15-49%-a; túlnyomóan vidéki pedig az a terület ahol >50%-a él vidéki településeken. 15
Foglalkoztatási ráta (%)
70
65
60
57
40
37
37 33
20
18
57 51
45
30
10
63
58
50
51 44
27
21
0 0
15-24 éves Észak-Alföld
55-64 éves Nık Csoportok megnevezése
Magyarország tény
15-64 éves
Magyarország 2010. évi terv
EU-27
2. ábra: Foglalkoztatási indikátorok 2007. évi tényleges és 2010. évi tervezett értékei Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2004; EUROSTAT, 2008a; EUROSTAT, 2008d; stADAT-táblák, 2008d
Ezek a célok feltételezik, hogy évente hazánkban átlagosan 0,8%-kal fog növekedni a foglalkoztatás mértéke, amelyhez elengedhetetlen a megfelelı mértékő gazdasági növekedés. Sajnos hazánkban a 2001. év óta tartó évi 4% körüli gazdasági növekedés (a GDP volumen változásában mérve) 2006. III. negyedéve óta jelentısen megtorpant, és a 2007-es év egészében véve már csak 1,3%-kal bıvült az ország teljesítménye, amit a munkanélküliség növekedése, a foglalkoztatás szintjének minimális növekedése, illetve egyes régiókban annak csökkenése kísért. Ezen okok miatt elsı mellék hipotézisemnek az állítása, mely szerint hazánk várhatóan nem fogja tudni teljesíteni a 2010-es évre kitőzött foglalkoztatási indikátorok megvalósulását, reálisnak tőnik. Egyedül az idıskorúakra vonatkozó mutató esetében van némi remény a célérték megvalósulására, mivel a 2006. évre kitőzött 33,0%-os arányt sikerült teljesíteni, de a jelenlegi társadalmi-gazdasági folyamatok mellett a további javulás esélye minimális. Hasonlóan az Európai Unióhoz, Magyarország, és ezen belül az Észak-alföldi régió lakónépességének a száma is csökken (1990-2007 között országosan 3,0%-kal, regionálisan 1,4%kal). Ennek ellenére a keleti régió számít az ország legfiatalabb korösszetételő térségének. Disszertációmban azért emeltem ki az Észak-alföldi régió helyzetét, mert nemzeti szinten ez az a Régió, amelyben a legkevesebb pozitív irányú változás történt az elmúlt évek, évtizedek során, a lakosok foglalkoztatási helyzetét befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezıket figyelembe véve. A munkanélküliek és az inaktív népesség kirívóan magas aránya, a példátlanul alacsony szintő foglalkoztatás, a lakosok kedvezıtlen korösszetétele, a képzettségi szint országos átlag alatti nagyságrendje, a mezıgazdasági tevékenységgel (legtöbbször csak kényszerbıl) foglalkozók magas száma, a roma lakosság magas aránya17, a térségbeli alacsony beruházási hajlandósága, és még hosszasan sorolhatnám mindazon okokat, mely tényezık 17
A 2001-es népszámlálás során a régióban a magukat romának vallók aránya a népesség egészén belül 3,1% volt, azonban a szakértık ennek többszörösére, mintegy 10-12%-ra becsülik a roma népesség tényleges arányát. 16
miatt ez a régió egyre inkább lemarad az ország átlagos társadalmi-gazdasági fejlıdéséhez mérten. Ma az Észak-Alföldön és feltételezésem szerint Magyarországon is az egyik legnagyobb probléma az inaktív népesség magas aránya, valamint a munkaképes korú népesség bizonyos jól meghatározott szegmenseinek az alacsony foglalkoztatási szintje (2. ábra). Nevezetesen kirívóan alacsony volt 2007-ben a Régióban a 15-24 éves, valamint az idıskorúak és a nık foglalkoztatási aránya. Míg hazánkban 1990-ben 100 fı aktív keresınek „csupán” 123 fı gazdaságilag nem aktív népesség ellátásáról kellett gondoskodnia, addig ez az érték 2007-re már 148 fıre nıtt, sıt az Észak-Alföldön még ettıl is rosszabb a helyzet, hiszen ott 100 aktív keresıre 183 gazdaságilag nem aktív személy jutott. Ezek mellett meg kell említeni még azt is, hogy a munkaerı mobilitása – nemzetközi szinten – alacsony szintő. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az atipikus munka egyik típusa, a távmunka széles körő elterjedése, mint a foglalkoztatási problémák egyik alternatív megoldási lehetısége, javíthatna nemcsak az Észak-alföldi régió, hanem az országos foglalkoztatási problémákon is.
3.7. Alternatív munkanélküliségi mutatók Hasonlóan a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliség esetében is jelentıs eltérések figyelhetık meg az ország különbözı régióiban. A 3. ábrán jól látható az alternatív mutatók nagyságrendbeli különbsége hazánk legfejletlenebb Észak-alföldi, és a fejlett, Nyugat-dunántúli régiója között. A legelsı dolog, ami a két ábrát összehasonlítva szembeötlı, hogy Nyugat-Dunántúlon a munkanélküliségi mutatók mindegyike jóval alacsonyabb szintő, mint a keleti régióban. Különösen nagy különbség mutatkozik a két térség között, amennyiben a sztenderd (U3) és a reményvesztettekkel bıvített (U4), valamint a reményvesztettekkel bıvített (U4) és a marginálisan kötıdıkkel bıvített mutatót (U5) vetjük össze. Az ábrán látható, hogy úgy a keleti, mind a nyugati régióban, a sztenderd munkanélküliek (U3) 90-95%-át a tartós munkanélküliek (U1) képezték, míg 60-65%-át az elbocsátott dolgozók (U2). A reményvesztettekkel bıvített mutató (U4) értéke pedig majdnem duplája az Alföldön – megközelítıleg 25-28 ezer fı –, aminek számos negatív hatása van. Nemcsak mentálisan, érzelmileg, hanem fizikálisan is megváltozik ezeknek az embereknek az élete, aminek a következménye a rosszabb egészségi állapot, a fokozódó depresszió és a növekvı szegénység lesz. Ezek a problémák azonban egymást generálják, és a korábban meglévı „csak” foglalkoztatási gondok ezek után már szociális és egészségügyi téren is beavatkozásokat igényelnek. Az alföldi régió magas arányú passzív munkanélküliségének kimutatott következményei: az itt élı emberek országos átlagtól kedvezıtlenebb egészségügyi állapota, és az ezzel összefüggésben álló születéskor várható alacsonyabb átlagos élettartam.
17
Nyugat-Dunántúl
0
0
5
5
10
Százalék 15
Százalék 10 15
20
20
25
25
Észak-Alföld
1994
1996
1998
2000 Év
2002
2004
2006
1994
1996
1998
2000 Év
2002
2004
U1- tartós munkanélküliek
U2- elbocsátottak
U3- sztenderd munkanélküliek
U4- reményvesztettekkel bıvített
U5- marginálisan kötıdıkkel bıvített
U6- részmunkaidısökkel bıvített
2006
3. ábra: Alternatív munkanélküliségi mutatók Észak-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon 1994-2005 között Forrás: KSH, 2008d adatai alapján saját számítás.18
A marginálisan kötıdık (U5) aránya szintén duplája az Észak-Alföldön. Ez azt jelenti, hogy a régió munkaképes népességébıl 25-29 ezer fı azok száma, akik a jövıben, mint potenciális munkaerıforrások szóba jöhetnek. Úgy gondolom, hogy ha nem is teljes mértékben, de ennek a csoportoknak egy jelentıs részét különbözı kedvezmények nyújtásával mindenképpen vissza kell csalogatni a munkaerıpiacra. A részmunkaidısöket is magába foglaló mutató (U6) értéke többször került átfedésbe az U5 mutatóval az elmúlt 10 év során az alföldi térségben. Ennek feltehetıen az az oka, hogy az itt élı emberek a térség kínálta minimális foglalkoztatási lehetıség, és a magas arányú munkanélküliség miatt csak igen csekély mértékben gondolnak arra, hogy esetleg másodállásban dolgozzanak. Természetesen ez nem igaz a mezıgazdasági munkát kiegészítı tevékenységként, pótlólagos jövedelemforrásként vagy önellátás céljából végzıkre. Ebbe a kategóriába tartoznak az ıstermelık, és mezıgazdasági tevékenységet végzı egyéni vállalkozók azon része, akik fıtevékenységő munkával is rendelkeznek. Látható, hogy ezen mutatósor értékei jóval több információt hordoznak magukban, mint maga a sztenderd munkanélküliségi mutató. Mivel a Központi Statisztikai Hivatal negyedéves munkaerı-felmérésekor a mutatók (U1-U6) kiszámításához szükséges valamennyi információval rendelkezik, ezért javasolnám a mutatósor értékeinek a kiszámítását, és közzétételét, ezáltal megkönnyítve a foglalkoztatással kapcsolatos döntések megalapozását.
18
A mutatórendszer kialakításában és számításában nyújtott segítségért köszönetet mondok Kerekes Gézának.
18
3.8. A tudásháromszög alkotóelemeinek és a munkatermelékenységnek a foglalkoztatásban betöltött szerepe Minden társadalomban az oktatás és a képzés az elıfeltétele a jól mőködı tudásháromszögnek (oktatás-kutatás-innováció), mely kulcsfontosságú szerepet játszik a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás elımozdításában. A továbbiakban ennek a három összetevınek a szerepét vizsgálom foglalkoztatási szemszögbıl. A. Oktatás: Magyarországon a 14 éven felüli népesség iskolázottsági szintje 1990-2005 között jelentıs változáson ment keresztül. Összesen 4,2%-kal nıtt a felsıfokú, 13,2%-kal a középfokú végzettséggel rendelkezık aránya, míg 17%-kal csökkent az általános iskolai végzettségőek részesedése. A Régió fejlıdését jól tükrözi, hogy a 18 éves és idısebb népessége körében a legalább középiskolai érettségivel rendelkezık aránya az 1990. évi 24%-ról 2005-re 35%-ra, a diplomásoké pedig – a 25 éven felülieket figyelembe véve – 8%-ról 11%-ra nıtt. Országos átlagban 1990-2007 között nagyobb mértékben nıtt a fıiskolát, egyetemet végzettek aránya, mint a Régióban, szemben az érettségizettek körével. Ennek következtében hazánkban 2007-ben már majdnem minden ötödik foglalkoztatott rendelkezett valamilyen diplomával. Az alacsony iskolázatlansági szintnek a foglalkoztatásra gyakorolt kedvezıtlen hatását belátható idın belül nem fogja megoldani a magas szintő középiskolai beiskolázás és az alacsonyan képzett réteg kiöregedése a munkavállalási korból. Ugyanis a népesség iskolázottsági szerkezete csak lassan képes módosulni, annál is inkább, mert a kutatások szerint a mai fiatalok mintegy egyötöde továbbra is az általánosnál nem magasabb befejezett iskolai végzettséggel hagyja el az iskolarendszert. Ennek eredményeként a Közösséghez mért 10% körüli foglalkoztatási lemaradásunkból 10 év alatt legfeljebb 1,5 százaléknyit hozhatunk be. B. Kutatás-fejlesztés: Míg a fejlett országokban éves szinten a megtermelt GDP 2-3%-át fordítják K+F-re, addig Magyarországon 2006-ban csak a GDP 1%-át költötték ilyen célokra, aminek a döntı részét (több mint 50%-át) az állam finanszírozta. Az egy lakosra jutó kutatási kiadások régiók szerinti rangsora eltér a fejlettségi rangsortól. Az egyik legelmaradottabb régió – az Észak-Alföld – relatíve jó pozíciója (a régiók rangsorában a második Közép-Magyarország után) elsıdlegesen a kiterjedt felsıfokú oktatással, annak irányultságával függ össze, részben pedig gazdaságának ágazati struktúrájával. Felvetıdik a kérdés, hogy ennek a hagyományosan kedvezı pozíciónak a hatása, mikor mutatkozik majd meg a Régió gazdasági és társadalmi fejlettségét tükrözı mutatószámokban? C. Innováció: A hazai üzleti szféra innovációs ráfordításának a szintje alacsony, valamint az innováció iránti kereslet csekély. A gazdasági szerkezet eltolódása az új technológiát és képzett munkaerıt alkalmazó cégek felé segíthet ugyan fenntartani, esetleg kis mértékben növelni a közép- és felsıfokon képzett munkaerı ma is magas foglalkoztatási szintjét, de csak közvetetten – a gazdasági növekedés jelentıs felgyorsítása esetén – segíthet életben tartani azt a „low-tech szektort”, mely a képzetlen munkaerı elsı számú foglalkoztatója az OECD hozzánk hasonló fejlettségő országaiban. A mőszaki haladás, ezen belül az informatika térnyerése hosszabb távon nem csak a fizikai, hanem a középfokú végzettségő szellemi munkaerı keresletét is csökkentheti. Az elmúlt években a területi GDP, valamint a munkatermelékenységi indikátorok számítása során az ország hét régiója közül az Észak-Alföld minden évben az utolsó, jobb esetben az azt megelızı helyet foglalta el. Ezt bizonyítják a 2005. évi adatok is: az egy lakosra, valamint az egy foglalkoztatottra jutó GDP a Régióban 37%-kal, illetve 28%-kal az országos értéknél alacsonyabb volt (4. táblázat). 19
4. táblázat: A munkatermelékenység néhány mutatója az Észak-Alföldön és Magyarországon 1997-2007 között Térség
1997
2005
2007
5 606 8 800
: 10 100
19
GDP/lakos
Észak-Alföld Magyarország
2 783 3 900
GDP/foglalkoztatott20
Észak-Alföld Magyarország
19 998 24 563
27 295 37 428
: 40 622
GDP/ledolgozott munkaóra21
Észak-Alföld Magyarország
: 11,9
: 18,8
: 20,4
: nem áll rendelkezésre Forrás: EUROSTAT, 2008a; EUROSTAT, 2008b; stADAT-táblák, 2008d adatai alapján saját számítás.
Véleményem szerint egy ország, illetve egy régió gazdasági növekedése a többletberuházástól, a többletfoglalkoztatástól és a jelentıs mértékő többlet–termelékenységtıl függ. Sajnos hazánk beruházási rátájának a szintje a 2000-es évek eleje óta elmarad nemcsak a visegrádi országok, de a 1990-es évek második felét jellemzı beruházási aktivitástól is. A 2001. év óta szinte nincs foglalkoztatás-bıvülés, ugyanakkor évek óta folyamatosan csökken a termelékenység növekedésének az üteme. Ennél még rosszabb helyzetben van az Észak-Alföld, hiszen az elmúlt évek adatait figyelembe véve, ebben a térségben csökkent legjobban a foglalkoztatottak és nıtt a munkanélküliek száma. Az ide irányuló beruházási hajlandóság egyelıre még alacsony, és napjaink kibontakozó pénzügyi- és gazdasági válságát figyelemmel kísérve, a Régió felzárkózási esélye a közeljövıben igen kicsi. 3.9. Az Észak-alföldi régió agrárfoglalkoztatási helyzete A mezıgazdasági népesség és a mezıgazdasági foglalkoztatottak létszámának és arányának – mind az Észak-Alföldön, mind pedig országosan is – a változása egyrészt az ágazat foglalkoztatási, gazdasági jelentıségének egyértelmő csökkenését mutatja, másrészt jelzi azokat a területeket, amelyekben a mezıgazdaság eltartóképessége, megélhetésben betöltött szerepe a viszszaesés ellenére sem elhanyagolható. Az Észak-Alföld lakosainak a megélhetésében a mezıgazdaság jóval jelentısebb szerepet tölt be, mint az ország átlagában, amit hően bizonyítanak az 5. táblázat adatai. Az ország többi régióját is számításba véve, ki lehet mutatni azt az összefüggést, mely szerint minél nagyobb egy adott térség munkanélküliségi mutatójának az értéke, annál magasabb azok aránya a nem foglalkoztatott népességen belül, akik mezıgazdasági munkát végeznek. Az éves munkaerıegységben mért munkaerıfelhasználás alapján számított munkaóra ráfordítások, valamint a létszám szerinti adatok alapján egyértelmően megállapítható, hogy csökken a mezıgazdaság eltartóképessége! Ezek a tények véleményem szerint egyértelmően jelzik a mezıgazdaságnak, mint fıfoglalkozásnak a nemzetgazdaságon belüli súlycsökkenését. Azonban ezen szerep mellett, nemcsak az 19
A mutató folyóáron és vásárlóerı paritáson, euró/fı-ben kifejezett érték. A mutató számlálója folyóáron és vásárlóerı paritáson, a nevezı pedig a 15-64 éves korcsoportra vonatkozik. 21 A mutató egy foglalkoztatott által ledolgozott munkaórára jutó GDP-t fejezi ki folyóáron, vásárlóerı paritáson. 20 20
agrárjellegő Észak-Alföldön, hanem az egész ország területén megjelent az agráriumnak egy újfajta szerepe, mégpedig a szociális ellátó szerepet. Ugyanis a 15 évnél idısebb, nem foglalkoztatott népességnek országos szinten (a 2005-ös Mikrocenzus adatai alapján) 20%-a, míg az Észak-Alföldön 29%-a végzett mezıgazdasági tevékenységet. 5. táblázat: A mezıgazdaság foglalkoztatási jelentısége az Észak-Alföldön és Magyarországon Évek
Észak-Alföld Magyarország Foglalkoztatási ráta (%) 1992 16,0 11,4 2007 7,4 4,7 Mezıgazdasági tevékenységet végzık aránya (%) 1991 47,1 32,8 2005 28,5 20,1 Munkaerı-felhasználása (ÉME) 1998 156.171 744.516 22 2007 104.502 459.291 Forrás: KSH, 2006h adatai alapján saját számítás; stADAT-táblák, 2008d; a KSH Mezıgazdasági és Környezeti Statisztikai Fıosztálya által rendelkezésemre bocsátott adatai (A Régió adatai becsült adatok).
A mezıgazdaság társadalmi szerepe véleményem szerint elsısorban az ágazat eltartóképességét jelenti, melynek egyik mutatója a foglalkoztatottak bruttó, illetve nettó átlagkeresete, illetve ezek viszonya a nemzetgazdasági átlaghoz. Hazai viszonylatban a teljes munkaidıben foglalkoztatottak nettó mezıgazdasági átlagkeresete (86.540 forint) 2008. januárjában, a megnövekedett támogatások ellenére, továbbra is elmaradt mind a nemzetgazdasági átlagtól (ami 125.122 forint volt) 30,8%-kal, mind pedig az építıipar nélküli ipari átlagtól (112.094 forint) 22,8%-kal. 3.10. Az egyéni gazdaságok foglalkoztatásban betöltött szerepe A 2007. évi mezıgazdasági gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ 2007) adatai alapján, az elmúlt évben országosan 7405 mezıgazdasági tevékenységet végzı gazdasági szervezet és 619 ezer egyéni gazdaság mőködött. 2000-2007 között mind a gazdasági szervezetek, mind az egyéni gazdaságok száma változott. Országosan az elıbbieké 6,5%-kal nıtt, míg az utóbbiaké 35,5%-kal csökkent. Az Észak-Alföldön a változás mértéke kisebb volt, hiszen itt a gazdasági szervezetek száma 3,3%-kal nıtt (2007-ben 1329 db), míg az egyéni gazdaságok száma 32,4%-kal csökkent (2007-ben 148.938 db), így 2007-ben az országban lévı egyéni gazdaságoknak majdnem az 1/4-ét (24,1%) alkották a Régió egyéni gazdaságai. Kevéssé ismert, hogy a Nemzeti Számlák alapján, a hazai mezıgazdaság bruttó kibocsátásának 2005-ben 44%-át, a bruttó hozzáadott értékének pedig 59%-át nem a vállalati (gazdasági társaságok, szövetkezetek) szféra, hanem a háztartási kategóriába (egyéni vállalkozók és a háztartások saját fogyasztása) sorolt mezıgazdasági termelık állították elı. A mezıgazdaság eltartóképessége szempontjából említésre méltó, hogy az ÉME-ben mért munkaidı-ráfordítás kb. 80%-a a háztartási kategóriába sorolt termelıknél realizálódik.
22
A mutató értéke a 2006. évre vonatkozik. 21
Az egyéni gazdaságok eltartóképességének aránytalanságait jelzi, hogy 2007-ben a mezıgazdasági területet használó egyéni gazdaságok (91,5%) átlagosan 3,6 hektár mezıgazdasági területet mőveltek, s ezeknek 3/4-e használt 1 hektárnál kisebb mezıgazdasági területet. Eltartóképességüket tovább árnyalja, hogy kétharmaduk kimutatható gazdasági teljesítménye 0,5 EUME (150 ezer Ft SFH érték, mintegy 400 ezer Ft bruttó termelési érték) alatti, mely alig haladhatja meg az önellátás színvonalát. Éppen ezért egyesek diverzifikációval próbálkoztak. Azonban a diverzifikált gazdaságok aránya úgy regionálisan, mint országosan is csökkent 2005-höz képest. Az Észak-Alföldön a termelési iránynak megfelelıen a leginkább élımunka-igényes ágazatoknak – amennyiben a 100 ha mezıgazdasági területre jutó, vagy az egy üzemre jutó éves munkaerıegység szükségletét vesszük figyelembe – a kertészet és az ültetvényes gazdálkodás bizonyult. Úgy gondolom, hogy a vidék népességeltartó képessége, a lakosok helyben tartása nem várható kizárólag a mezıgazdaságtól, de nélküle egyszerően el sem képzelhetı! Kiemelkedı fontosságúnak vélem annak a nézetnek az elterjesztését a vidéki, fıleg a mezıgazdasági tevékenységet végzı lakosság körében, hogy a külföldrıl betörı nagy multinacionális vállalatokkal szemben csak akkor tudják felvenni a versenyt, ha a helyben elıállított termékeik minél nagyobb hányadát helyben dolgozzák fel és helyben is értékesítik. 3.11. A foglalkoztatást támogató vidékfejlesztési programok elemzése Hazánk elsı közösségi és nemzeti támogatásból megvalósult, és mára már teljes mértékben lezárt vidékfejlesztési programja a SAPARD Program, melynek már lehet a foglalkoztatás területén elért hatásait elemezni. A fejlesztések eredményeként létrejött új munkahelyek száma: 12.969 db (ebbıl részmunkaidıs 4.141 db), a megtartott munkahelyek száma 72.873 db23 (6. táblázat). Ezek alapján második mellékhipotézisem – SAPARD Programra vonatkozó részének a – helytállósága csak részben bizonyult igaznak, mivel a rendelkezésre álló adatok pontatlansága alapján nem lehet egyértelmően kijelenteni, hogy a Program foglalkoztatási célkitőzései nem valósultak meg. Amennyiben feltételezzük, hogy az elıbb említett adatok helyesek, legalábbis nagyságrendileg helytállóak, és arányában véve annyi megtartott, illetve új munkahely jött létre, mint ahogyan a támogatási források eloszlása történt az ország egyes régiói között, akkor az azt jelenti, hogy az Észak-Alföldön 2.464 db új álláshely jött létre, és 13.846 db munkahelyet sikerült megtartania a SAPARD Programnak.
23
Mivel a monitoring adatbázisban szereplı foglalkoztatási mutató meghatározásának módszere még nem tisztázott, így az adatbázisban szereplı gazdálkodók, vállalkozások közül sokan a teljes vállalkozás állománybıvülését adták meg, nem pedig a fejlesztés hatására létrejött új munkahelyeket, – a csaknem 13.000 új munkahelybıl mindössze 770 db jött létre a beruházások támogatása által –, így ennek az adatnak a megbízhatósága megkérdıjelezhetı. 22
6. táblázat: Vidékfejlesztési programok programszintő foglalkoztatási hatásai Megnevezés Elvárt hatás SAPARD Program 2000-2004 (2006) Létrehozott/megtartott munkahelyek száma 16.500 db
Megvalósult 12.969/72.873 db
Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program 2004-2006 (2008!) Létrehozott/megtartott munkahelyek száma 3.500 db 1657,492 AWU A foglalkoztatási szint növekedése a vidéki 1 -25% térségekben, % (2001. évi = 100%) Az elvándorlás mérséklıdése a vidéki térsé2 -1% gekbıl, % (2002-2003. évi átlag = 100%) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007-2013 Létrehozandó vidéki munkahelyek száma 14.064 db
-
Forrás: VÁTI TII, 2007; FVM, 2007a; FVM, 2007b
Összességében foglalkoztatási szempontból a Programnak jó hatása volt az Észak-alföldi régióra, annak ellenére, hogy az eredeti cél a versenyképesség növelése volt, melynek nem automatikus velejárója a munkahelyteremtés. A vidék általános problémájára – mint a már többször említett elöregedés és a fiatalok elvándorlása – csak csekély hatása volt, egyrészt a szőkös forráskeretek, másrészt a támogatott tevékenységek jellegébıl következıen, valamint a források egyenlıtlen elosztásából eredıen. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) foglalkoztatási területen elért hatását elemezve elmondható, hogy az sajnos nem váltotta be a hozzá főzött reményeket. Második mellékhipotézisem éppen ezért reálisnak bizonyult ezen program esetében, mivel annak a foglalkoztatásra vonatkozó programszintő elvárásait és annak megvalósulását a 2006. december 31-i állapotnak megfelelıen nem sikerült teljesítenie. A létrehozott és megtartott munkahelyek számára vonatkozóan még a kitőzött érték fele sem realizálódott (ha feltételezzük, hogy 1 db munkahely egyenlı 1 egységnyi AWU-val). A foglalkoztatási szint 25%-kal romlott vidéken a 2001-es állapotokhoz mérten és az elvándorlás mérséklıdését nem lehetett megfordítani, de még stabilizálni sem, ezért a vidéki területek elvándorlási folyamata tovább folytatódott (6. táblázat). Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007-2013 intézkedéscsoportjai közül „A vidéki élet minısége és a vidéki gazdaság diverzifikálása”, mint III. és a „LEADER program”, mint IV. pillér rendelkezésére álló források aránya az összes forrásnak (1.403 milliárd forint) az 1/5-ét sem éri el (18,7%). Ez azért sajnálatos tény, mivel ezen pillérek egy részénél nevesítették a foglalkoztatásra vonatkozó indikátorokat, és éppen ezért a programnak a vidéki foglalkoztatásra gyakorolt elvárt és megvalósult hatását csak ezen mutatók segítségével lehet összehasonlítani. Bemutatva és elemezve Magyarország és az Észak-alföldi régió általános és agrárfoglalkoztatási helyzetét, valamint a közösségi támogatással megvalósult vidékfejlesztési programoknak az eredményeit és jövıbeli várható hatásait, úgy vélem kijelenthetı, hogy a vidék foglalkoztatási problémáinak megoldására a multifunkcionális mezıgazdaság rendelkezésre álló nemzeti és közösségi szintő források önmagukban nem elegendıek. Emellett az elmúlt idıkben nyilvánvalóvá vált, hogy a mezıgazdaságból az elmúlt években 23
kiszorult munkaerı más nemzetgazdasági ágazatokban való foglalkoztatását – különösen az erısen agrárjellegő térségekben – nem sikerült ez idáig megnyugtatóan megoldani. A kérdés továbbra is az, hogy ezek a támogatási források milyen mértékben tudják enyhíteni ezeket a nehézségeket, és ezek mellett még milyen egyéb intézkedésekre van szükség? Éppen ezért a 2007-2013-as uniós költségvetési idıszak elıttünk álló éveiben a rendelkezésünkre álló közösségi és nemzeti szintő támogatási forrásokat ésszerő és hatékony módon kell felhasználnunk, különös képen a vidéki térségek esetében.
4. AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ ÉS ÚJSZERŐ EREDMÉNYEI 1. Az Európai Unió 1997-2007 közötti foglalkoztatási helyzetét befolyásoló egyes társadalmi-gazdasági tényezık szerepének vizsgálata, különös tekintettel a vidéki térségek foglalkoztatási problémáira. 2. Az alternatív munkanélküliségi mutatók (U1-U6) 1994-2005-ös idıszakra történı kidolgozása és részletes elemzése országosan, illetve az Észak-alföldi és a Nyugatdunántúli régiókra vonatkozóan, valamint a mutatósor hazai gyakorlatban történı alkalmazásának indoklása. 3. A SAPARD és az AVOP Programok munkahelyteremtı, illetve munkahelymegtartó szerepének országos és regionális szintő értékelése. 4. Annak bizonyítása, hogy a mezıgazdaság gazdasági szerepe mellett, a szociális ellátó szerep egyre inkább elıtérbe kerül. Állításomat alátámasztja, hogy a munkanélküliek körében mezıgazdasági tevékenységet végzık aránya országosan és regionális szinten egyaránt növekedett. 5. Az Észak-alföldi régió foglalkoztatási helyzetének az országos adatok tükrében végzett átfogó elemzése.
5. AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNOSÍTHATÓSÁGA Az értekezés eredményeit három területen tartom hasznosíthatónak. Elıször: a felsıfokú oktatásban a makrogazdaságtan, az agrárgazdaságtan és agrárpolitika, a vidékfejlesztés, valamint az EU-ismeretekkel kapcsolatos tantárgyak tananyagaiba építhetık be elsısorban az értekezés eredményei. Az alternatív munkanélküliségi mutatókkal kapcsolatos kérdéseknek az oktatását a PhD képzés keretén belül is hasznosnak tartanám. Másodszor: javaslom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a rendelkezésére álló adatbázis alapján, évrıl évre számításokat végezzen az alternatív munkanélküliségi mutatókkal kapcsolatosan, és azokat a szélesebb közvélemény számára is tegye hozzáférhetıvé. Harmadszor: a disszertáció 3-5. fejezetében foglaltak a kormányzati szervek, továbbá azok területi szervezeti egységei, az önkormányzatok és az érdekvédelmi szervezetek számára is hasznos információkat tartalmaznak, melyek a foglalkoztatáspolitikával és a munkaerı-piaci politikával kapcsolatos döntések elıkészítése során hasznosíthatók. 24
6. PUBLIKÁCIÓK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN
Idegen nyelvő tudományos folyóirat: 1.
Béresné Mártha, B. – Kerekes, G. (2009): Relationships between alternative unemployment indicators and agriculture in the Northern Great Plain. Alternatív munkanélküliségi mutatók és a mezıgazdaság kapcsolata az Észak-Alföldön, In: Studies in Agricultural Economics AKI, Budapest, No: 109. pp. 73-84.
KPÉ
0,3
Magyar nyelvő tudományos folyóirat idegen nyelvő összefoglalóval 2. 3.
Béresné Mártha, B. (2009): Elméleti iskolák a foglalkoztatásról és a munkaerırıl. In: Debreceni Agrártudományi Közlemények (megjelenés alatt)
0,2
Béresné Mártha, B. (2009): A foglalkoztatáspolitika és a vidékfejlesztés kapcsolata az Európai Unióban. In: Debreceni Agrártudományi Közlemények
0,2
Magyar nyelvő tudományos folyóirat idegen nyelvő összefoglaló nélkül 4. Béresné Mártha, B. (2009): Az Észak-Alföldi régió helyzete az országos adatok tükrében. In: Gazdálkodás, 53. évf., 1. sz. pp. 16-26.
0,1
Lektorált, magyar nyelven megjelent konferencia elıadások 5.
Szabó, G. – Mártha, B. (2004): Agrárpolitika – Vidékfejlesztés – Környezetvédelem. In: Innováció, a tudomány és a gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában – Agrárgazdasági modellek a 21. század mezıgazdaságában konferencia, (Szer.: Jávor, A.) SZIE MKK-DE MTK, Debrecen, 2004. (konferencia kiadvány, pp. 154-155.) 0,025
6.
Szabó, G. – Mártha, B. (2004): A vidékfejlesztési prioritások az AVOP tükrében. In: „Az Európai Unióban” nemzetközi konferencia. NyME MÉK, Mosonmagyaróvár, 2004. (CD melléklet pp. 8.) 0,025
7.
Szabó, G. – Mártha, B. (2004): A SAPARD Terv eredményei az Észak-alföldi régióban. In: VI. Nemzetközi Élelmiszertudományi Konferencia. SZÉF, Szeged, 2004. (CD melléklet pp. 6.) 0,025
8.
Katonáné, K. J. – Mártha, B. (2005): A LEADER típusú vidékfejlesztési támogatások lehetıségei és akadályai Magyarországon. In: Környezetvédelem, regionális versenyképesség, fenntartható fejlıdés (Szerk.: Buday-Sátha, A. – Erdısi, F. – Horváth, Gy.) Évkönyv 2004-2005, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, I. kötet: pp. 219-228. 0,025
9.
Mártha, B. (2005): A hazai SAPARD Program célkitőzései és eredményei. In: Agrárgazdasági, vidékfejlesztési és informatikai nemzetközi konferencia, (Szer.: Debreceni Egyetem) (AVA 2) Debrecen, 2005. 04. 7-8. (CD melléklet: pp. 13.)
0,05
10. Mártha, B. (2006): Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népesedési és foglalkoztatási viszonyai az országos adatok tükrében. X. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, 2006. március 30-31. (CD melléklet pp. 8.)
0,05
11. Szabó, G. – Béresné Mártha, B. (2008): A Közös Agrárpolitika és a magyar mezıgazdaság (2004-2007). In: 50. Georgikon Napok tanulmányai. Keszthely, 2008. szeptember 25-26. (CD melléklet p. 6.) 0,025 25
12. Béresné Mártha, B. (2008): Vidékfejlesztési programok foglalkoztatási hatása, különös tekintettel az Észak-alföldi régióra. In: A tudásteremtı fakultás eredményei. INVENTÁRIUM. (Szerk.: Galó, M. – Kiss, L. A. – Kukla, K. – N. Szabó, J.) Nyíregyházi Fıiskola, Gazdálkodástudományi Fıiskolai Kar, Kötet: pp. 175-182.
0,05
Lektorált, magyar nyelven megjelent konferencia elıadások idegen nyelvő összefoglalóval 13. Mártha, B. (2005): Az AVOP és az NVT prioritásainak vizsgálata a foglalkoztatáspolitika szemszögébıl. In: Verseny élesben, Mosonmagyaróvár, 2005. május 5-6. (CD melléklet pp. 8)
0,1
14. Mártha, B. (2005): A SAPARD elıcsatlakozási alap mőködése és annak tapasztalatai. In: XVII OTDK, Sopron, 2005. április 28. (CD melléklet pp. 56.)
0,1
15. Mártha, B. (2005): A hazai SAPARD Program célkitőzései és eredményei. In: XVII OTDK-PhD, Sopron, 2005. április 28. (CD melléklet pp. 16.)
0,1
16. Béresné Mártha, B. (2006): Változások a magyar mezıgazdaság üzemi struktúrájában. WEU III. Nemzetközi Konferencia, Mosonmagyaróvár, 2006. április 6-7. (CD melléklet pp. 8.)
0,1
Ismeretterjesztı cikk 17. Mártha, B. (2004): SAPARD-panoráma. Magyar Mezıgazdaság. 59. évf. pp. 22-23 0,025 Összes KPÉ: 1,5 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Disszertációmat elsısorban családomnak, szüleimnek és testvéremnek ajánlom, akik mindig, minden feltételt megteremtettek számomra, hogy a dolgozat elkészülhessen. Az a családi háttér, amit biztosítottak számomra biztonságot és támogatást nyújtott, hogy legyen erım teljesíteni a vállalt kötelezettségeimet. Kiemelt hálával tartozom édesanyámnak és édesapámnak, akik életútjuk során bizonyított kitartásukkal, önfeláldozásukkal és családcentrikus gondolkodásmódjukkal mindig példaként álltak elıttem. Az ı lelkületük szerves részét képezi értekezésemnek. Külön köszönettel tartozom témavezetımnek, Dr. Szabó Gábor Professzor Úrnak, aki saját munkájában végzett példamutatással, a kezdetektıl a dolgozatom megszületéséig, idıt és energiát nem sajnálva, minden segítséget megadott. Az általa szerzett ismeretek és kapcsolatok a további pályámon is felbecsülhetetlen értékőek maradnak számomra. Köszönettel tartozom továbbá Kerekes Gézának, Szénégetı Lászlónak, valamint mindazon személyeknek, akikkel munkám során találkoztam, és akik önzetlenül, építı jelleggel segítették dolgozatom elkészülését. Nagymértékben segítette értekezésem elkészítését az a tanszéki összefogás, melynek során kollégáimtól támogatást és javaslatokat kaptam munkámhoz. Minden munkatársamnak köszönettel tartozom. Külön szeretném kiemelni Katonáné Kovács Judit egyetemi adjunktus, valamint Rácz Andrea tanszéki ügyintézı segítségét.
26
HEGEDŐS LÁSZLÓ
MINİSÉGFEJLESZTÉSI LEHETİSÉGEK AZ ÉLELMISZERKERESKEDELEMBEN
1. A KUTATÁS CÉLKITŐZÉSEI Dolgozatommal célom többrétő. Egyrészt feltárni a globalizáció káros hatásainak „ellenszerét”, másrészt az elvben megtalált ellenszert, a regionalizmusban és a minıségmenedzsmentben rejlı lehetıségeket adaptálni és alkalmazni az élelmiszerkereskedelmi vállalkozásokra. Az alkalmazás lényege az élelmiszerkereskedelem menedzsmentjének különbözı módszerekkel való támogatása. Ehhez elsı lépés az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások helyzetének megismerése, az általános élelmiszerbiztonsági és minıségirányítási (minıségmenedzsment) helyzet feltárása, az élelmiszerkereskedelem regionális sajátosságainak bemutatása. Ezen túlmenıen második lépésként egy multinacionális kereskedelmi vállalkozás jelenleg alkalmazott minıségmenedzsment (minıségirányítási és élelmiszerbiztonsági) rendszerének kritikai bemutatása, vizsgálata, és ezeken keresztül rámutatás a fennálló hibákra és gyengeségekre, ezek okaira. Végezetül – mindezek nyomán pedig – kísérletet tenni e rendszerek tökéletesítésére, és javaslatokat megfogalmazni az élelmiszerkereskedelem – és különös tekintettel a regionális jelentıségő – a magyar tulajdonban lévı kis élelmiszerkereskedelmi vállalkozások hatékonyságának növelésére. Felállított hipotéziseim: - A regionalizmus még sok – eddig ki nem használt lehetıséget – rejt magában a globalizmus káros hatásainak enyhítésére. Az élelmiszerkereskedelem sikeressége a regionalizmus adta keretek között, az értékesítés komplex támogatásával növelhetı. - Az értékesítés egyik fajta támogatását jelentı ISO minıségirányítási és HACCP élelmiszerbiztonsági rendszerek nem eléggé hatékonyak, azaz nem biztosítják minden esetben a fogyasztók biztonságos élelmiszerrel való ellátását, vagy bizalmuk megszerzését. Ennek fı oka az, hogy az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalkozásoknál nem ment végbe a szükséges mértékben a minıségirányítási és élelmiszerbiztonsági rendszerek hatékony mőködtetéséhez szükséges szemléletváltás a vezetésben, a dolgozók pedig nem kellıképpen felkészültek a feladatukra. A fenti irányítási rendszerek mőködésének hatékonysága a menedzsment felkészítésével, elkötelezettségük növelésével, és az objektív méréseken alapuló auditok révén javítható, ami hozzájárulhat a vállalkozások sikeresebb mőködéséhez, túléléséhez. - A HACCP rendszer keretében a kritikus szabályozási pontok hagyományos módszerekkel (a leginkább elterjedt un. „döntési fa” módszerrel) történı empirikus megállapítása esetenként téves lehet, így az intézkedések fókusza nem minden esetben helyes. A kritikus szabályozási pontok meghatározása ugyanakkor tényeken, objektív mérési eredményeken is alapulhat. - A regionális jelentıségő vállalkozásoknak akkor van komoly esélyük a mőködés eredményességének javítására, a hosszú távú túlélésre, ha – a multinacionális élelmiszerkereskedelmi vállalkozások által kínált tömegcikkek mellett vagy helyett – helyi specialitásokat és/vagy új üzleti modelleket (is) kínálnak, azaz eltérı stratégiát valósítanak meg Magyarországon.
27
2. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI A magyar tulajdonú élelmiszerkereskedelmi vállalkozások az utolsó másfél-két évtizedben válsággal küzdenek, melynek kézzelfogható jele, hogy sorra zárnak be. Ezzel szemben gombamód szaporodnak a multinacionális élelmiszerkereskedelmi láncok és hipermarket hálózataik. Kutatásaim során ezért azt igyekeztem feltárni, hogy mik azok a vállalkozások befolyása alatt álló tényezık, melyek a fenti jelenségek kialakulásához hozzájárultak, ill. milyen lehetıségek vannak e tényezık – és ezáltal a kis magyar élelmiszerkereskedelmi vállalkozások túlélési esélyeinek – javítására. Kutatásaimban építettem a közel két évtizedes, élelmiszerkereskedelmi vállalkozásoknál végzett vizsgálati eredményeimre és az ezzel kapcsolatos fıiskolai oktatói gyakorlatomra. Diszszertációmban a témában folytatott 5 éves kutatómunkámról számolok be, kiemelve abból a leglényegesebb eredményeket. Munkám kezdetén és során igyekeztem megismerni és figyelemmel kísérni a témámra vonatkozó kutatásokat és eredményeket, melyekbıl az alábbiakat emeltem ki: A magyar élelmiszerkereskedelem helyzetének vizsgálata 2.1. A rendszerváltástól napjaikig végbement változások Drasztikus átalakulás figyelhetı meg az elmúlt évtizedben az élelmiszerkereskedelemben is (nemzetközi és hazai üzletláncok térnyerése, koncentráció, termelık és kereskedık új, a termelık szempontjából még kedvezıtlenebb alapokra helyezése). A nemzetközi beruházások révén a magyar élelmiszerkereskedelem egy része megkezdte a felzárkózást a nyugat-európai színvonalhoz, a magyar kereskedelmi vállalkozások többsége azonban egyelıre tıkeszegény kis- és középvállalkozás. Az EU csatlakozás hatása: − tovább fokozódott a verseny (importverseny); Magyarország számára a hazai piac a legfontosabb (a termékek 80%-a a belföldi piacon értékesül); amennyiben itt álljuk az importversenyt, jelentısen javul export versenyképességünk is, − az élelmiszerkereskedelemben – a multinacionális élelmiszerkereskedelmi vállalkozások gyakorlatának „köszönhetıen” ma – kizárólag az árakkal versenyeznek a vállalkozások, láncok. − a kiskereskedelem globalizálódása egyre erıteljesebb lesz Közép- és Kelet-Európában is. Az élelmiszerkereskedelem területén valószínősíthetı tendenciák: − a piaci koncentráció további fokozódása várható, − szintén valószínősíthetı a nemzetközi és hazai láncok, valamint a − beszerzési társaságok térnyerése, − nehézségek a kis, független boltok esetében; igazából nehéz megoldást találni, mert ezen üzletek többsége már most is a szürkegazdaságban tevékenykedve tud fennmaradni. Nem lehet azonban azt sem állítani, hogy végleg leírható ezen szegmens, hiszen vannak még – gyakorlatilag kihasználatlan – lehetıségek elıttük. E lehetıségek fıként a helyi specialitások forgalmazásában, a „minıség- és élelmiszerbiztonság” területén történı versenyzésben rejlenek számukra.
28
2.2. Az élelmiszerkereskedelmi vállalatok túlélési lehetıségei Az élelmiszerkereskedelmi vállalatok elıtt a túlélésnek az alább felsorolt lehetıségei állnak, melyek közül az egyik a szervezetek által irányítható szabályozó rendszerek, mint a minıségbiztosítás és egyéb minıségmenedzsment rendszerek. E rendszerek pozitív irányban befolyásolhatják a minıséget és az élelmiszerbiztonságot, azonban alkalmasak arra is, hogy az élelmiszer-feldolgozók és -kereskedık olyan elıírásrendszereket kényszerítsenek beszállítóikra, amelyeknek bevezetése sokszor igen költséges, s ha ezt kisebb cégek, termelık nem tudják megfizetni, kiszorulhatnak a versenybıl. Ugyanakkor azon cég, amelyik bevezette a minıségtanúsítási rendszert, elınybe kerülhet azokkal a cégekkel szemben, amelyek nem éltek a lehetıséggel. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon mi az a piaci helyzet, amíg betartják az elıírt minıségi szabályokat, és kérdés az is, hogy a fogyasztók hogyan értékelik a minıségtanúsítványokat. Az ismert tanúsítványok esetleg növelik az áru elfogadottságát, azonban sok esetben alacsony a marketing értékük, viszont a feldolgozó cégek illetve a kereskedık hangsúlyos kérdésként kezelik a rendszerek meglétét. Tehát egyre inkább olyan piacra-lépési küszöbnek tekinthetjük a különbözı minıségbiztosítási rendszereket, amelyek megléte különösebb elınyt nem, de hiánya komoly hátrányt jelent a beszállítóknak, és amelyeknek adott esetben nem csak a minıség biztosítása lehet a célja, vagy hatása. 2.3. Az élelmiszergazdaság és a regionális értékesítés A kereskedelem nagy vállalkozási felismerték, hogy a regionalitás a fogyasztók számára mind rokonszenvesebbé válik – éppen az élelmiszerbiztonság hihetıbb garantálása miatt – így levonták azt a következtetést, hogy a központosítással ellentétben ki kell használniuk ezt a piaci lehetıséget. A regionális termékek beillesztése a kínálatba azonban bizonyos újabb kockázattal jár az élelmiszer-kiskereskedelem részére. A fogyasztók ezzel kapcsolatos várható magatartása ugyanis nehezen becsülhetı meg elıre. A fogyasztói felmérések azonban azt bizonyítják, hogy a regionális termékeket a fogyasztók valamivel magasabb értékőnek tekintik a tömegtermékeknél. Így a regionális termékekért többségük hajlandó valamennyivel magasabb árat is fizetni. Ugyanakkor elvárja, hogy a regionális termékek a legmagasabb minıségi színvonalat képviseljék és biztonságosabbak legyenek.
3. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁNAK ÉS HELYÉNEK BEMUTATÁSA 3.1. A kutatás módszertana A dolgozat keretében felvállalt témakör vizsgálata, a megoldások kidolgozása és eredményes bevezetése interdiszciplináris megközelítést igényel. Ennek érdekében az alkalmazott módszerek közül az alábbi legfontosabbakat emeltem ki: 3.1.1. Irodalomkutatás és a kereskedelmi vállalkozások gyakorlatának tanulmányozása (minıségmenedzsment és élelmiszerbiztonság elmélete, alkalmazott modelljei az élelmiszerkereskedelemben).
29
3.1.2. Adat- és információgyőjtı eljárások 3.1.2.1. Mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatok, melyekkel az élelmiszerkereskedelemben vizsgáltuk az élelmiszerbiztonság alakulását. A vizsgálatokat a Magyar Élelmiszerkönyv III. kötetében leírt módszerekkel végeztük el. 3.1.2.2. Érzékszervi vizsgálatok Mivel az érzékszervi tulajdonságok nagymértékben befolyásolják a termék minıségét, és ezen keresztül a vevı választásait, ezért ezen vizsgálatok eredményeirıl beszámoltam a dolgozatban. 3.1.2.3. Brainstorming E módszert alkalmaztuk a teamülések alkalmával, amikor ötletek győjtésére volt szükség. 3.1.2.4. Megfigyelés Az egyes üzletek eladóterének állapotát, az eladószemélyzet megjelenését, viselkedését, szakértelmét az üzletek szemrevételezésével minısítettük, melyrıl feljegyzés készült. 3.1.2.5. Kérdıíves felmérések E a módszert alkalmaztuk egyrészt az élelmiszerkereskedelmi vállalkozás élelmiszerbiztonsági helyzetének felmérésekor, másrészt annak megítélésére, hogy mennyire hatékonyan mőködik az élelmiszerbiztonsági rendszer az élelmiszerkereskedelem jellegzetes típusaiban. A vásárlók véleményét szintén kérdıíves felméréssel kutattuk. Megismertük ezáltal, hogy milyen lehetıség kínálkozik az ı visszacsalogatásukra a magyar tulajdonú élelmiszerkereskedelmi üzletekbe. A kérdıíves felmérések egyik tipikus alkalmazási területe az elégedettség mérése (pl. a vevıi elégedettség megismerése céljából.) A kérdıívekbe szövegesen beírt válaszokat kulcsszavak és/vagy szinonimáik keresésével (meglétük vagy hiányuk alapján) értékeltem ki. 3.1.3. Adatelemzı és adatértékelı módszerek 3.1.3.1. Pro és kontra interakciók A többféle javítandó terület közül történı választáshoz, az életképes javaslatok kiválasztásához volt szükség erre a módszerre. 3.1.3.2. Statisztikai kiértékelés A kereskedelmi folyamat mőveleteiben elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok során kapott paramétereket statisztikai kiértékelésnek vetettük alá annak eldöntése érdekében, hogy a 2004ben talált kritikus pontokhoz viszonyítva a 2006-ra a kritikus pontokban és mikrobiológiai szintekben elért változások szignifikánsak-e, azaz a bevezetett intézkedéseknek köszönhetıek-e. 3.1.3.3. Összehasonlító elemzés Összehasonlítást végeztünk a hagyományos, empirikus módszerrel végzett CCPmeghatározási és az általunk kipróbált, objektív mérési módszerrel végzett CCP meghatározás eredményei között.
30
3.1.3.4. A SWOT elemzés A SWOT elemzéssel a szervezet erısségeit, gyengeségeit (belsı sajátosságok), valamint a lehetıségeit és további sikeres mőködését fenyegetı veszélyeket (külsı környezet) vizsgáljuk meg. A SWOT elemzés eredményeire építve határozható meg a vizsgált vállalkozás által követendı stratégia. 3.1.4. Teammunka A minıségmenedzsment / élelmiszerbiztonsági rendszerek alkalmazása komplex feladat, melynek eredményes megvalósítása interdiszciplináris megközelítést igényel, melyhez keresztfunkcionális teammunkára van szükség. E keresztfunkcionális teamekben az érintett legfontosabb szakmák képviseltetik magukat. 3.1.5. Belsı audit Dokumentált eljárásutasítással leszabályozva, feljegyzések készítése mellett kell elvégezni. 3.1.6. Az élelmiszerbiztonsági rendszerek átvizsgálása A HACCP bevezetésének folyamatából kiemeltük a 6. és 7. lépést, melyekkel a továbbiakban részletesebben foglalkozunk. E lépések menetét alább mutatjuk be: 3.1.6.1. A veszélyelemzés és a CCP-k hagyományos meghatározása Ez a módszer a már jól ismert, ún. „döntési fa” módszert és az annak segítségével történı CCP meghatározást jelenti. 3.1.6.2. A veszélyelemzés és a CCP-k meghatározása méréssel Ezen objektív módszer lényege az, hogy kereskedelmi folyamat minden egyes mőveleti lépésében mikrobiológiai, kémiai és érzékszervi (szemrevételezéses) vizsgálatokkal határoztuk meg a termékek szennyezettségének mértékét. A kapott értékeket a vonatkozó jogi szabályozásokban szereplı értékekkel hasonlítottuk össze. Ha a mért értékek alatta maradtak a szabályozásban megadott megtőrt értéknek, akkor az adott lépést (mőveletet, pontot) nem tekintettük CCP-nek, ellenkezı esetben viszont CCP-nek minısítettük. 3.1.6.3. A két módszer eredményeinek összehasonlítása A két módszerrel kapott CCP-ket hely és db szám szerint összehasonlítjuk. Majd összehasonlítjuk a hagyományosan és mérésekkel meghatározott CCP-ket felügyelı rendszerek mőködtetési folyamatának költségeit is. 3.1.7. Marketing-mix: a regionális élelmiszerek értékesítésének támogatása A regionális méretekben, nagyobb ráfordítással, de jobb minıségben megtermelt élelmiszerek – ha tartós piaci sikert kívánunk elérni velük – speciális marketing tevékenységet is igényelnek. 3.2. A kutatás helyszínének rövid bemutatása Kutatásainkat az egyik magyarországi multinacionális élelmiszerkereskedelmi láncnál végeztük el. İk a kutatásainkhoz minden segítséget megadtak, sıt azok eredményességéhez még azzal is hozzájárultak, hogy ahol teammunkára volt szükség, ott munkatársaikkal együtt alkottuk azokat. Bár eredményeinket saját minıségirányítási / élelmiszerbiztonsági helyzetük javításához hasznosították, azonban nevük, ill. az áruházukat jellemzı információk, adatok közléséhez nem járultak hozzá. 31
A laboratóriumi vizsgálatokat a MINİSÉG ÉS MENEDZSMENT KHT. Innovációs Laboratóriumában (Nyírtelek, Tokaji u. 21.) végezték el. A felméréseket egyrészt a magyar tulajdonú élelmiszer-kiskereskedelmi KKV-knél végeztük, az interjúk alapján történı helyzetfelmérést viszont a Magyarországon jelenlévı multinacionális kereskedelmi vállalkozásoknál. Behatóbban egy multinacionális kereskedelmi vállalkozásnál tudtuk a mőködı élelmiszerbiztonsági és minıségirányítási rendszert tanulmányozni.
4. SAJÁT VIZSGÁLATOK ÉS AZ ÉRTEKEZÉS FİBB MEGÁLLAPÍTÁSAI 4.1. A minıségmenedzsment nyújtotta lehetıségek vizsgálata Célkitőzésünk elérése, hipotéziseink igazolása, vagy elvetése érdekében többféle vizsgálatot végeztünk, melyeket az alábbiakban ismertetünk. Minıségügyi rendszerek az élelmiszerkereskedelemben (felmérés) Felmérésünk az alábbi három területre orientált: a kereskedelmi egység általános állapota, az alkalmazott minıségmenedzsment és HACCP rendszerek. A felméréseinket 4 multinacionális és 12 kis magyar élelmiszerkereskedelmi vállalkozásnál végeztük el. Megvizsgáltuk a HACCP (és minıségirányítási) rendszer nem kellıen hatékony mőködésének okait is. A legsúlyosabb ok a vállalkozások vezetıségében keresendı. A kisebb mérető üzletekben minıségirányítási rendszer nem mőködik, és a HACCP rendszer is többnyire csak papíron létezik. Ezért a következıkben ismertetésre kerülı kritikai elemzést csak a multinacionális kereskedelmi vállalkozások esetében volt érdemes elvégezni.
4.2. A vizsgált multinacionális vállalkozás minıségirányítási rendszerének kritikai elemzése Összességében megállapítható, hogy a vizsgált multinacionális kereskedelmi vállalkozásnál a minıségirányítási rendszer kiépült, felöleli a fıfolyamatokat, és azt mőködtetik is. A rendszer hatékonysága azonban az általam tett javaslatok bevezetésével tovább növelhetı. 4.3. Az élelmiszerbiztonsági rendszer kritikája a vizsgált multinacionális vállalkozásnál Az élelmiszerbiztonsági rendszer vizsgálatával az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk, van-e a jelenleg alkalmazott HACCP kiépítési módszernek, ill. a vele kiépített rendszernek gyenge pontja, és ha igen, hogyan lehetne azokat javítani. Összehasonlítottuk az áruház HACCP teamje által a hagyományos módon, kiépített élelmiszerbiztonsági rendszert és ennek részeként a konszenzussal meghatározott és a méréseken alapuló veszélyelemzést és eredményét. Megállapítottam, hogy bár esetenként megegyezik a kétféle módszerrel beazonosított CCP lista, de ugyanakkor gyakran tapasztalható eltérés az empírikusan, teammunkában meghatározott CCP-k és a laboratóriumi mérésekkel (objektív adatokon alapuló) megállapított CCP-k között.
32
Ez komoly problémát jelent abból a szempontból, hogy a figyelem, a szabályozás, az ellenırzés, stb. a helytelenül megállapított CCP-kre irányul, és nem a valóban kritikus mőveleti lépésekre. Ennek következtében a hagyományos módszerrel fel nem ismert kritikus pontokon fennálló élelmiszerbiztonsági veszélyek „háborítatlanul” rombolják a fogyasztók egészségét, rontják a vásárlói bizalmat. A vásárlók így „elpártolnak” a kereskedelmi egységtıl, aminek következtében romlik hatékonysága, profitja, stb., azaz bekerül abba az „ördögi kör”-be, ahonnan kiutat csak az egység elnyúló vegetálása, majd bezárása jelent. Amint a kapott eredmények bizonyítják, a helyesen beazonosított CCP-k (élelmiszer– biztonsági szempontból kritikus pontok) – megfelelı figyelem, ellenırzés mellett jól kézbentarthatók, sıt gyakran meg is szüntethetık. Ez következett be a vizsgált multinacionális kereskedelmi vállalkozásnacionális élelmsizerkereskedelmi vállalatnál is. A kétféle módszerrel meghatározott CCP-ket az alábbi példákon keresztül mutatom be (1. és 2. táblázat). Mindkét esetben megállapítható, hogy a „döntési fa” módszerrel, teammunkában, empírikus módon meghatározott CCP-k nem esnek egybe az objektív módon, mikrobiológiai vizsgálatok útján meghatározott kritikus pontokkal. E helyzetben rejlı veszélyeket fent írtam le. 1. táblázat: Ömlesztett hidegkonyhai és cukrász termékek
Forrás: Saját szerkesztés.
2. táblázat: A saláta bárban kapható termékek
Forrás: Saját szerkesztés.
33
4.4. Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások SWOT elemzése és a lehetséges stratégia Megállapítottam, hogy mindkét típusnál a lehetıségek között szerepel a modern szervezetfejlesztési rendszerek alkalmazása. Erre a kis élelmiszerkereskedıknél azért lenne szükség, mert náluk ezek gyakorlatilag teljesen hiányoznak. A multinacionális kereskedelmi vállalkozásoknál ugyan mőködnek ilyen rendszerek, de gyakran nem teljes hatékonysággal. (A kicsik nem mőködnek költséghatékonyan, a multinacionális kereskedelmi vállalkozásoknál vevıközpontúságról egyáltalán nem beszélhetünk, stb.) A marketing alkalmazásának teljes hiánya jellemzi a kis boltokat, míg a multinacionális kereskedelmi vállalkozások számára is élı lehetıség a marketingtevékenység fokozása pl. kedvezményes akciók meghirdetése által. A SWOT elemzésünk eredményeként azt állapítottuk meg, hogy a multinacionális élelmiszerkereskedelmi vállalatok kitörési stratégiát valósítanak meg, és ennek keretében fokozzák a hatékonyságnövelı minıségmenedzsment rendszerek alkalmazását, s ezen belül a higiéniai és élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ugyanakkor a kis magyar élelmiszerkereskedı vállalkozások küszködnek a higiéniai és élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfeleléssel, és bár célszerő volna a hatékonyságnövelı minıségmenedzsment rendszerek alkalmazása, ezt nem teszik. Ez számukra pedig a túlélést biztosító védekezı stratégia megvalósítását jelentené. 4.5. Marketing-mix a régió élelmiszerértékesítés támogatása E témakörben vizsgáltam a „Földrajzi árujelzık” alkalmazási, valamint a „Hagyományok, Ízek, Régiók” program regionális adaptálási, a közös márkanév választási, a „Rendszeresen ellenırzött kiváló magyar termék”-ek közé való belépés lehetıségét, stb.
5. AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ, ILLETVE ÚJSZERŐ EREDMÉNYEI 5.1. A értékesítés támogatása komplex megoldásokat tesz szükségessé, melyek két lehetséges fontos része a regionalizmus, valamint minıségmenedzsment / élelmiszerbiztonsági rendszer hatékony mőködtetése, a kínálta lehetıségek kihasználása. A globalizmus ugyanis országok és kormányok feletti folyamat. Ennek a folyamatnak gátat vetni, vagy legalább azt mérsékelni csak a regionalizmus kínálta lehetıségek „kihasználásával lehetséges. Mivel a termelés / szolgáltatás eredménye a piacon realizálódik, ezért a globális piacok mellett fent kell tartani, sıt védeni kell a regionális termékek regionális piacait is. Ez a regionalizmus adta keretek és lehetıségek kihasználásával – az értékesítés komplex támogatásával – érhetı el. A regionalizmus az egyetlen ellenszer, mely hatékonyan ellensúlyozhatja a globalizmus káros hatásait. Erısen javasolt a kis magyar élelmiszer-kereskedelmi vállalkozások számára, hogy minden lehetıséget (helyi specialitások, minıség-verseny, stb.) ragadjanak meg, amit a regionalizmus számukra kínál – üzletük túlélése érdekében. 5.2. A minıségmenedzsment/ élelmiszerbiztonsági) rendszerek nem kellıen hatékonyak: − Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások menedzsmentje nem eléggé elkötelezett Az Ishikawa elemzés eredményeként megállapítottuk, hogy a minıség- és élelmiszer– biztonság-menedzsment rendszerek formális vagy nem hatékony mőködésének több oka is van. Ezek egy része a vállalkozásokon kívüli okok, melyek a felügyelı hatóságok, a 34
tanácsadók, stb. nem átgondolt tevékenységére vezethetık vissza, melyre a vállalkozás menedzsmentjének nincs, vagy kevésbé van hatása. A nekik felróható legkomolyabb múlasztás az általános, azaz minden érintettre kiterjedı oktatása, mely azonban nemcsak a HACCP rendszer rejtelmeibe vezetné be az élelmiszer szakma képviselıit, hanem kialakítaná bennük a szükséges felelısségérzetet, azaz szemléletváltást eredményezne, és áttételesen növelné a társadalmi morált. Az okok másik része a menedzsment érdektelenségére, elkötelezettségének hiányára vezethetı vissza, mely kiöli a munkatársak esetleg felébredı, természetes felelısségérzetét is. − Az irányítási rendszerek és színvonaluk erısen eltérı a multinacionális kereskedelmi vállalkozás és a kis magyar élelmiszerkereskedelmi vállalkozások esetén: - Az ISO minıségirányítási rendszert, ill. a HACCP-n túlmutató élelmiszerbiztonsági rendszereket csak a multinacionális kereskedelmi vállalkozás élelmiszerkereskedelmi láncok vezettek be, de HACCP élelmiszerbiztonsági rendszere a vizsgált összes élelmiszerkereskedelmi egységnek van. - Az élelmiszerkereskedelmi egységre adaptált, mőködı élelmiszerbiztonsági rendszerrel csak a multinacionális kereskedelmi vállalkozás kereskedelmi vállalatok rendelkeznek. - Az elvégzett felmérés azt bizonyítja, hogy a kis magyar élelmiszerkereskedelmi egységekben az élelmiszerbiztonsági rendszer csak formális, azt a gyakorlatban nem mőködtetik. Ez annak tulajdonítható, hogy sem jelentıségével, sem a mőködtetésének módjával nincsenek tisztában, és felelısségérzetük is hiányos. 5.3. A HACCP rendszerkiépítés jelenlegi gyakorlatának vannak vitatható, gyenge pontjai, melyek kockázatot jelenleten az élelmiszer biztonsága szempontjából. E gyenge pontok a következık: - A HACCP rendszer kiépítés leginkább szakértelmet, figyelmet, és megfelelı módszert igénylı része a veszélyelemzés, mert az élelmiszer biztonságát veszélyeztetı un. kritikus pontok (CCP-k) megállapítását, kijelölését követı összes további lépés, intézkedés csak azokra a mőveletekre fog irányulni, melyek kritikusak, azaz CCP-nek kijelöltek. - Ha a veszélyeztetett mőveleteket (un. CCP-ket) rosszul jelöltük ki, akkor elıállhat az a helyzet, hogy csak ezeknek a mőveleteknek szentelünk kitüntetett figyelmet, ezeket felügyeljük, helyesbítjük, összes erıfeszítésünket oda összpontosítjuk, ugyanakkor elsiklunk olyan lépések, mőveletek fölött, azaz felügyelet nélkül hagyunk olyan mőveleteket, melyek igazából meghatározzák az élelmiszer biztonságát. Ez oda fog vezetni, hogy a nem felügyelt pontokon az egészséget veszélyeztetı szennyezıdés éri a terméket vagy keletkezik benne. 5.4. Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások mőködésének – élelmiszerbiztonsági szempontból – kritikus pontjai objektív mérésekkel is meghatározhatók Az élelmiszerkereskedelemre jellemzı folyamatok egyes mőveleteiben – többször – elvégzett mikrobiológiai, kémiai és fizikai vizsgálatok eredményeinek a vonatkozó egészségügyi rendeletekkel történı összehasonlítása alapján objektív módon tudjuk meghatározni a CCPket. Sıt e módszer a továbbiakban arra is alkalmas, hogy vele gyorsan és szinte azonnal lemérhetı egy-egy intézkedés, beavatkozás hatása a CCP-re. Az objektív módon, mérésekkel meghatározott CCP-k (kritikus pontok) gyakran eltérnek az empírikus módon – konszenzussal – meghatározott CCP-ktıl. Mint az általunk elvégzett mérések eredményei és az elızetesen kialakított és mőködtetett HACCP rendszer kritikusnak tekintett pontjainak összehasonlítása bizonyítja, az empírikusan meghatározott CCP-k gyakran nem esnek egybe az objektv módon meghatározott CCP-kkel. 35
5.5. A „döntési fa” módszer csak bizonyos tévedési valószínőséggel alkalmas a CCP-k kijelölésére A mérések által szolgáltatott objektív eredményeket összevetve a „döntési fa” módszerrel kapott empírikus eredményekkel megállapítottuk, hogy a „döntési fa” módszer csak korlátozottan, és bizonyos tévedési valószínőséggel alkalmas a CCP-k, azaz az élelmiszerbiztonságot leginkább veszélyeztetı kritikus mőveletek kijelölésére. A „döntési fa” módszer alkalmazása – legalábbis az általunk megismert gyakorlat szerint – formális. A team tagjai ugyanis csak vélelmezik, hogy egy adott mővelet komolyan vagy kevésbé veszélyezteti az élelmiszer biztonságát, és nem keresnek arra objektív bizonyítékot. A legtöbb helyen szavazással döntenek a folyamatábrán szereplı egyes mőveleti lépések kritikus vagy nem kritikus voltáról. 5.6. Az objektív eredményeken alapuló CCP kijelölést „a CCP-k igazolása” nem helyettesítheti, hiszen: - egyrészt ezt nem végzik el a HACCP rendszer kidolgozásakor, sıt azt követıen is elhanyagolják, - másrészt ha el is végeznék, az csak a már esetleg helytelenül kijelölt CCP-kre történne meg. Ugyanakkor igaz, hogy ha a team egy lépést, mőveletet már a veszélyelemzésnél „kiejtett” a CCP-k közül, azaz nem jelölt ki CCP-nek, az már belátható idın belül – az esetleges komoly tragédiák esetétıl eltekintve – nem kerül ismét górcsı alá, azaz azon sem ellenırzı méréseket, sem igazoló méréseket, stb. nem végeznek. Ennélfogva a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer kiépítésének legkritikusabb része a veszélyelemzés, mely – fentiek alapján – a szokásos gyakorlaton túlmutató figyelmet érdemelne. 5.7. A helyi jelentıségő élelmiszerkiskereskedelmi vállalkozásoknak akkor van esélyük a hosszútávú túlélésre, ha a multinacionális hálózatokhoz képest eltérı stratégiát valósítanak meg.
6. AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNOSÍTHATÓSÁGA Kutatásaim során elért eredményeim jól, és többféle tekintetben is – sokoldalúan – hasznosíthatók a gyakorlatban: 1. Ráirányítják a figyelmet a regionalizmusban rejlı lehetıségekre, mely elısegíti a kis magyar élelmiszerkereskedelmi vállalkozások számára a „védekezı stratégia” megvalósítását. Ennek lényege az, hogy nem a multinacionális kereskedelmi vállalkozás által árusított „tömegtermékeket” kínálják a fogyasztóknak, hanem helyette (esetleg mellette) helyi specialitásokat, magas hozzáadott értéket képviselı, garantáltan biztonságos élelmiszereket. Csak ilyen módon – a minıség és biztonság terén – versenyezhetnek ugyanis a csaknem kizárólag árversenyt folytató multinacionális élelmiszerkereskedelmi vállalkozásokkal, és ez jelentheti számukra a hosszú távú túlélést. 2. A hazai élelmiszerkiskereskedelmi vállalkozások, -láncok vezetıinek figyelmét ráirányítja a menedzsment felkészültségének jelentıségére, fokozására, minıség-, és élelmiszerbiztonság-tudatosságának fontosságára. 36
3. A gyakran „mechanikusan” alkalmazott „döntési fa” módszer mellett (helyett) objektív bizonyítékokon alapuló kritikus pont (CCP) meghatározási módszert próbáltam ki, mely alkalmazásának elterjedése – terjesztése nagymértékben biztonságosabbá tenné a magyar élelmiszereket, növelve ezáltal a versenyképességüket. Ezen túlmenıen bizonyíthatná a gyakran gyönyörő csomagolásban jelenlévı, külföldrıl (pl. Kínából) származó élelmiszerek silány minıségét, sıt esetenként veszélyes voltát, ami szintén csak a helyben termelt, gyártott élelmiszerek értékességérıl gyızné meg a fogyasztót, és a helyi élelmiszereket „hozná helyzetbe”. 4. A minıség és élelmiszerbiztonság objektív bizonyíthatósága rászoktatná az élelmiszertermelı és -gyártó vállalkozásokat is arra, hogy az általuk gyártott, forgalmazott élelmiszerek minıségét, biztonságát objektív módon bizonyítsák, bizonyíthassák. Így nem fordulhatna elı a „kalocsai paprikabotrány”-hoz hasonló eset, miszerint a jó minıségő és biztonságos magyar paprikához olcsó, be nem vizsgált paprikát kevertek, (mely utóbbiról véletlenül bizonyosodott be, hogy rákkeltı penészgomba-toxinokkal erısen szennyezettek, stb.) 5. Az élelmiszerek minıségének, biztonságos voltának objektív bizonyítása megtörheti a multinacionális élelmiszerkereskedelmi vállalkozások azon gyakorlatát, miszerint csak és kizárólag az árakkal versenyeznek, s ezáltal erre „nevelik” a fogyasztók tömegeit is. Munkám bizonyítja, hogy érdemes volna az árak versenyeztetése mellett a termékek minıségének, biztonságos, egészséges voltának „versenyeztetése” is, mely a jelenleg versenyhátrányban lévı kis helyi vállalkozások kezébe adna egy új „versenyfegyvert”.
7. PUBLIKÁCIÓK ÉS ELİADÁSOK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBİL Hazai tudományos folyóiratban megjelent publikációk: 1. Egri, I. – Hegedős, L. (1999): Bevásárlóközpontok Nyíregyházán. Sz-Sz-B megyei Szemle 1999/2. pp. 177-186. 2. Hegedős, L. (2009): A döntési fa alkalmazása, mint a HACCP rendszer kiépítés gyenge pontja. Agrártudományi Közlemények. 36. sz. pp. 63-70. 3. Hegedős, L. (2009): Az élelmiszerkereskedelmi vállalkozások stratégiájának megalapozása SWOT elemzéssel. Agrártudományi Közlemények. Közlésre elfogadva. 4. Hegedős, L. (2009): HACCP system in food trade. Why and how? Review of Faculty of Engineering. Analecta Technica Szegedinensia. University of Szeged. pp. 36-41. 5. Szabó, G. – Hegedős, L. (2006): A QFD alkalmazása egy konzervtermék fejlesztésében. Magyar Minıség 2006/4. pp. 26-31.
37
Külföldi tudományos folyóiratban megjelent publikációk: 6. Hegedős, L. (2007): Future prospects of a special commercial region in Eastern Hungary in the aspect of transhipment. Uzsgorockij Nacionale Universitet Szeria Ekonomicsna 2007. N.21. pp. 182-184. 7. Hegedős, L. – Duleba, Sz. (2007): Central Stockpilling at Tesco Global Strores Company Limited. Acta Beregsasiensis 2007. pp. 44-49. 8. Hegedős, L. (2007): Minıségbiztosítási rendszer a Tesco Global Rt-nél. Uzsgorockij Nacionale Universitet Szeria Ekonomicsna 2007. N. 22. pp. 28-31. 9. Hegedős, L. (2007): Minıségbiztosítás fejlıdése és alapvetı formái. Széria Ekonomika 23. pp. 296-298. Hazai konferencia kiadványban megjelent publikációk: 10. Hegedős, L. (2008): Az EU csatlakozása hatása Magyarország kereskedelmi logisztikájára. In: A határon átívelı együttmőködés perspektívái. Konferencia kiadvány, (Orosz nyelven) Nyíregyháza 2008. pp. 187-193. 11. Hegedős, L. (2007): A HACCP rendszer bevezetésének tanulságai. In: Magyar Tudomány Napja Tudományos Konferencia kiadványa 33. p. Nyíregyháza, 2007. november 20. 12. Hegedős, L. (2001): A Merchandising, mint a forgalomnövelés fontos eszköze. In: MTA Sz-Sz-B megyei Tudományos ülésének elıadás-összefoglalói 64. p. Nyíregyháza, 2001. szeptember 29. 13. Hegedős, L. (2000): A globalizáció. In: MTA Sz-Sz-B megyei Tudományos ülésének elıadás-összefoglalói 73. p. Nyíregyháza, 2000. szeptember 30. Külföldi konferencia kiadványban megjelent publikációk: 14. Hegedős, L. (2007): A regionális vállalkozások minıségbiztosítási rendszere. In: Ungvári Egyetem Tudományos Konferencia kiadványa 12 p. Ungvár, 2007. április 4-5. 15. Hegedős, L. (2007): Minıségbiztosítás fejlıdése és formái. In: Munkácsi Nemzetközi Tudományos Konferencia kiadványa 8 p. Munkács, 2007. október 24-25. 16. Hegedős, L. (2006): A kereskedelem fejlesztés lehetıségei. In: Ungvári Egyetem Tudományos Konferencia kiadványa 17 p. Ungvár, 2006. október 3-6. Ismeretterjesztı publikációk: 17. Hegedős, L. (2008): Minıségmenedzsment rendszerek az élelmiszerkereskedelemben. A tudásteremtı fakultás eredményei. Inventárium. pp. 297-304. 18. Hegedős, L. (2003): Útijelentés a SAINSBURY’S áruházlánc minıségellenırzési és fejlesztési központjában tett látogatásról. EKO Kft. Nyíregyháza. 19. Hegedős, L. (1995): SZ-SZ-B megye fejlesztési koncepciója. MFŐ 128. p.
38
MAGYAR ZOLTÁN
KISVÁLLALATOK STRATÉGIAI PRIORITÁSAINAK VIZSGÁLATA AZ ÉSZAKALFÖLDI RÉGIÓBAN∗
1. BEVEZETÉS 1.1. A disszertáció aktualitása, célkitőzése, témájának meghatározása Napjainkban a közép- kelet- európai kis és középvállalkozások üzleti és marketing stratégiáinak eredményes megvalósítása egy alapjaiban megváltozott és meglehetısen összetett gazdasági környezetben zajlik. A jelentısebb változást generáló tendenciák – többek között – rendszerváltások, az említett földrajzi régió csatlakozása az Európai Unióhoz, a kiteljesedı globalizáció hatása és a felgyorsult mőszaki fejlıdés trendje (HOVÁNYI, 2004). A vállalkozások stratégiai irányultsága a napi gyakorlat során kell, hogy kifejezıdı cselekvési mintává váljon. A kisvállalatok stratégiai irányultságát nem ugyanazokkal a módszerekkel kell mérni és nem ugyanazon mércével kell értékelni, mint a nagyvállalatokét. (REKETTYE, 2004) Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy esetükben is szükség van a marketing-stratégiai szemlélet helyzet-specifikus és innovatív alkalmazására. Meggyızıdésem, hogy a hazai kis és középvállalkozások fejlıdése nagymértékben függ attól, hogy mennyire kerül elıtérbe a stratégiai szemlélető gondolkodás A dolgozat a magyar gazdaságban nagy létszámban meglévı vállalkozási körnek, a kis- és középvállalkozásoknak, a ma felfedezhetı marketingstratégiáját kívánja bemutatni, a mintában szereplı hazai vállalkozások sajátosságait konkrét kutatással feltárni, illetve eredményeinek közreadásával segíteni mindazokat, akik, vállalatuk sikere érdekében, keresik a maguk stratégiájának kialakításához a lehetséges útmutatásokat. − Dolgozatom készítése során az alábbi célokat tőztem ki: A vonatkozó szakirodalmak alapján felállított – a mintában szereplı kisvállalkozások mőködésére vonatkozó – a feltárt sajátosságok alapján kívánom bemutatni, modellezni a kisvállalkozások a stratégiáját. 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A stratégia koncepciójának, illetve a dolgozat számára szükséges definíciójának tisztázása elıtt – a feltárni szándékozott terület pontosabb meghatározása végett – összevetem az üzleti stratégai és a marketingstratégia relációját a kisvállalkozások esetében. A szakirodalom helyesen az üzleti egységek (Strategic Business Unit) potenciális stratégiájának tulajdonítja a funkcionális jellegő marketingstratégiát. Az üzleti egység olyan szervezeti egység, amely termékek azon csoportját foglalja magában, amelyeket meghatározott fogyasztói csoportoknak értékesítenek, és amely területen a vállalatok versenytársakkal versenyeznek (BARTÓK, et. al. 2007). Ha a vállalkozás csak egy terméket állít elı, akkor a három szint egyre szőkül, hiszen az adott termékre vonatkozóan kialakított stratégia nem más, mint a vállalkozás egészének jövıbeni terve (REKETTYE, 2007). A kisvállalkozásokat ilyen megközelítésben itt és most egyprofilú vállalatokként kezelem, amelyek vállalati stratégiája nem külö∗
Készült az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Deák Ferenc Ösztöndíjának” támogatásával, illetve Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány „Laky Teréz Kutatói Ösztöndíjának” segítségével 39
nül el az üzleti egység stratégiájától, vagyis a képviselt marketingstratégiai irányultság nem különül el az üzleti stratégiától. 2.1. A stratégia koncepciói A stratégia koncepciójának tisztázására számtalan menedzsmenttel foglalkozó kutató tett kísérletet. HOFER és SCHENDEL munkáját felhasználva táblázatos formában hasonlítom öszsze az egyes koncepciókat. 1. táblázat: Az egyes stratégiai koncepciók bemutatása Megnevezés
Chandler
Andrews
Ansoff
Cannon
Katz
A stratégia definíciója / koncepciója
tág
tág
szők
szők
tág
A stratégia tág koncepciójának elnevezése
stratégia
stratégia
x
x
Szervezeti stratégia
A stratégia tág koncepciójának összetevıi A tervcélok és a vállalati célok elnevezése
tervcélok, vállalati célok, akciótervek, erıforrások, allokációk tervcélok és vállalati célok
Ackoff
x
McNichols
Newman & Logan
szők
tág
x
fı stratégia
tervcélok, politikák, tervek
x
x
kiterjedés, specifikációk
x
x
szolgáltatások, technológia, szinergia, az elıirányzatok felsorolása és idızítés
tervcélok és vállalati célok
vállalati célok és korlátok
eredmény, stratégia
specifikációk és stratégiai kritériumok
vállalati célok és tervcélok
tervcélok és vállalati célok
elıirányzatok
attribútumok, indexek, elıirányzatok és idıstratégiák
x
x
x
x
x
forrás stratégia
x szolgáltatások, technológia, szinergia, felsorolás és idızítés
A vállalati célok tulajdonságai
x
x
attribútumok, mérföldkövek, tervcélok
A stratégia szők koncepciójának elnevezése
x
x
stratégia
üzleti stratégia
kiterjedés
nem specifikált
nem specifikált
x
nem specifikált
A szők stratégiai koncepció összetevıi
x
x
termék/piac kiterjedés, növekedési vektor, versenyelıny, szinergia
A funkcionális stratégiák és politikák elnevezései
x
politikák
politikák
akció, stratégia
funkcionális politikák
politikák
mőködési stratégia és politikák
funkcionális politikák
A végrehajtási tervek elnevezése
akciótervek
tervek
programok
hozzájárulási stratégia
alkalmazások
programok, eljárások és akciófolyamat
fı terv
programok és tervek
Tervcélok, vállalati célok és határok közötti megkülönböztetés
nem
nem
igen
nem
nem
igen
nem
nem
A szervezeti és az üzleti szintő stratégiák közti megkülönböztetés
nem
nem
igen, implicite
igen, implicite
nem
nem
nem
nem
Forrás: Hofer, C.W., and Schendel, D., Strategy formulation: Analitycal concepts, St. Paul, West Publishing Compani, 1978
A vonatkozó szakirodalmak megoszlanak a tekintetben, hogy a kisvállalkozások mőködése esetében kell-e, egyáltalán lehet-e stratégiaalkotásról, tudatos megvalósításról beszélni, illet40
ve, hogy a stratégiai szemlélet megjelenése hozzásegítheti-e a vállalkozást valamilyen jobb, sikeresebb piaci pozícióhoz. A Mintzberg, (1998) által definiált, és 10 iskolában leírt közelítésmódokat Huszty (2000) táblázata alapján mutatom be. Az általam kutatott téma szempontjából két iskolát érdemes részletesebben megvizsgálnunk, ezek pedig a „vállalkozói iskola” és a „tanulási iskola”. Elıbbi iskola eltér azoktól az irányzatoktól, melyek szerint a stratégia kizárólag tudatos folyamat eredményeként alkotható meg, és kizárólag formalizáltan jelenhet meg. Az irányzat képviselıi szerint a stratégia bizonyos elemeit elıre meg kell határozni, más részeit viszont hagyni kell kibontakozni. A stratégiaalkotás a vállalkozó tapasztalatai, megérzései, ötletei által vezérelt tevékenység, amelyet a vezetı habitusa, magatartása, szakmai felkészültsége, szemlélete erıteljesen befolyásol. A tanulási iskola arra a feltételezésre épül, hogy a komplex környezet változásai nehezen tárhatóak fel, az arról szerzett ismeretek a szervezeten belül szétszórtan jelennek meg, ezért stratégiát nem lehet elıre, tervszerően kialakítani. A vállalkozó és a vállalkozás egyaránt tanul, a megszerzett tudás kezdetben még nem ölt testet, nem kifejezhetı. Amikor azonban elér egy bizonyos szintet, akkor szavakba önthetı, kinyilvánítható (externalizálás), majd megvitatható (kombinálás) tudássá válik. Az iskola hívei elismerik, hogy bizonyos tanulási szakasz után idıszerő lehet kialakítani stratégiát, az elgondolásokat valamilyen koncepcióban, tervben megjeleníteni. A két irányzat alapján megállapíthatjuk, hogy a kisvállalkozások esetében is lehet relevanciája a stratégiaértelmezésre és készítésre vonatkozó attitődök vizsgálatának, de ebben az esetben, szélesebb kontextusba kell helyeznünk a stratégiára vonatkozó koncepcióalkotás fogalmi kereteit. 2.2. A stratégiai tipológiák témaköre A vonatkozó szakirodalmak másik fontos egységét képezik azok, melyek valamilyen rendezıelv, vagy elvek alapján próbálják tipizálni a kis- középvállalkozásokra jellemzı stratégiai sajátosságokat. Megemlítendı Józsa László tipológiája, melybıl a kisvállalkozások számára a földrajzi alapú, illetve a piaci cél típusú stratégiák tekinthetıek potenciális alternatívának. Továbbá igen szemléletes Vecsenyi János tipológiája. Ebben fedezhetjük fel a „hangya” típusú életformacégeket, melyekre minimális növekedési irányultság, strukturálatlan szervezeti felépítés, illetve a minimális tervezési tevékenység jellemzı. A másik potenciális típus a „gazellák”, melyekre a gyors növekedés, világos iránykijelölés, egyre inkább részletes üzleti tervek megjelenése jellemzı. Szervezeti felépítésük általában strukturálatlan, de a strukturáltabb felé haladó. A KKVszférában is találhatunk tehát olyan elemeket, melyek az átlagtól eltérıen nem az adott iparág meghatározó vállalkozásainak követésére kényszerülnek, hanem valamilyen kulcssikertényezı birtokában képesek az adott piaci rés birtoklására. Ezt alátámasztandó a gyorsan növekvı, – a nemzetközi szakirodalomban „dinamikusan növekvı” – vállalkozásokra vonatkozó kutatások, melyek eredményei a „stratégiát”, mint a vállalkozásnövekedését nagyban befolyásoló belsı tényezıt definiálják. 2.3. A stratégiai tervezés szerepe, sajátosságai a kisvállalkozások életében Közismert tény, hogy gazdasági és társadalmi szempontok alapján felértékelıdött kkv– szférának is adaptálnia kell(ene) azokat a modern marketing-stratégiai megoldásokat, melyek birtokában mérhetıen eredményesebbé tehetı gazdálkodásuk. A kérdéskör vizsgálata során 41
tisztán kell azonban látnunk azt, hogy a kisvállalkozások nem a vállalatok „kicsinyített másai”, hanem alapjaiban eltérı elvek alapján mőködnek (BARAKONYI, 2000). REKETTYE (2007) kifejti, hogy a kisvállalkozás nem azonos a kisebbfajta nagyvállalattal, ezért a mőködés során nyilvánvalóan más célja és eszközei vannak, mint egy nagyvállalati menedzsernek. A Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézete által készített „Versenyben a világgal 2004-2006, Gazdasági Versenyképességünk Vállalati Nézıpontból” címő kutatásának 13. számú mőhelytanulmánya beszámol a magyar közép-és nagyvállalatokra jellemzı – stratégiakészítésre vonatkozó – vállalati magatartásról. A kutatás beszámol többek között: - a stratégiai tervezési eljárások és módszerek terjedésérıl - formalizált stratégiai tervezés terjedésérıl - stratégiaalkotás szabályzatban való rögzítésérıl - a stratégiai idıhorizont tágulásáról - a stratégia felülvizsgálatának terjedı voltáról 2.4. A stratégia és a belsı környezet elemeinek kapcsolata Dolgozatomban a belsı környezet elemei közül a termékpolitika, az innováció és az árképzés stratégiára kifejtett hatásával, szerepével foglalkozom. A vállalati termékpolitikát – mint az értékteremtést közvetlenül menedzselı aktivitást – a vonatkozó szakirodalom a „fontosság” tekintetében az „elsı az egyenlık között” jelzıvel illeti, véleményem szerint utalva ezzel arra a tényre, hogy a vállalati értékteremtési folyamat alapfeltétele a termék megteremtése, vagyis elıször ezt az értéket kell elıállítani a fogyasztó számára. A termelési stratégia kidolgozásának egyik ismert folyamatmodelljét dolgozta HILL (1993). A modell szerint a termelési stratégia a marketingtevékenységen keresztül tud kapcsolódni (és véleményem szerint eszközül szolgálni) az üzleti célok elérésében. A marketingtevékenység – többek között – feltárja és kialakítja a célpiacokat és a megfelelı marketingaktivitások körét, amelyekben a termék-aktivitás elsı, az egyenlık között. Jól látható, hogy a vállalkozás eredményes mőködése szempontjából milyen fontos a marketing és a termelés összhangja, bár véleményem szerint a modell a termelési stratégiát „csak” a marketingstratégia mellé, és nem annak integráns részévé helyezi. A termelés stratégia szerepére vonatkozóan elıször SKINNER (1969) in.: VÁROSINÉ, 2000 fejtette ki, hogy „azt úgy kell megszervezni, hogy az általa ellátott korlátozott feladatot a vállalati stratégiai célok definiáljanak.” Az említett definícióból kitőnik, hogy a termelési stratégia dönti azt el, hogy a vállalkozásnak milyen kulcs-sikertényezıket kell birtokolnia, amelyek majd a termelési stratégiában fognak igazán kibontakozni. Az ár kialakításának módszere Az ár a fogyasztó számára tulajdonképpen azt a pénzben – összegszerően – kifejezhetı áldozatot jelenti, amelyet a termék birtoklásáért és az azzal együtt járó fogyasztási, felhasználási lehetıségért meg kell hoznia. Az ár termékpozícionálást befolyásoló szerepére vonatkozóan megállapítható, hogy az árpolitikai döntések a termékekre irányulva szorosan összefüggnek a pozícionálással is (REKETTYE, 1999). Az árak önmagukban nem léteznek, csak a termékekkel, illetve a többi marketingaktivitással együtt értelmezhetı. 42
Ezt bizonyítja, hogy a pozícionálás során a vállalat az érték/ár arányok közötti elhelyezés során, az ár funkció képében fejezi ki a termékben megtestesülı hasznossághoz párosuló szervezeti elvárást. Az árak kialakításában a legnagyobb befolyásoló erıvel bíró tényezık a vállalat, a versenytársak és a vevık. Kérdés, hogy a „hármas egység” mely eleme válhat meghatározóvá például egy speciális vevıi igényő piacon elfoglalt pozícióban, milyen szemléletbeli, elvbéli változásokat idéz ez elı a vállalati árpolitika kialakításában, milyen szemlélető árképzési elvek kerülhetnek elıtérbe (költségalapú árképzés→piacvezérelt árképzési módszerek). Az innováció szerepe A vállalkozás és az innováció kapcsolatára vonatkozóan mérvadó lehet SCHUMPETER (1980) felfogása, aki szerint a vállalkozást tulajdonképpen azonosíthatjuk az innovációval, az „új”létrehozásával. Az általam vizsgált kérdések szempontjából különösen fontosnak tartom a gyorsan növekvı vállalkozásokra jellemzı innovációs potenciálok kérdését. Ezek a vállalkozások valamilyen kulcs- vagy sikertényezı birtokában képesek lehetnek kielégíteni egy újszerő, az adott pillanatban specifikusnak tekinthetı kielégítetlen szükségletet, illetve az annak hátterében álló piaci rést. 2.5. A vállalati életciklus elméletek A vállalkozások életében törvényszerő ritmusokban követik egymást a jellemzıikben egymástól jól megkülönböztethetı életfázisok. Az egyes életfázisokhoz eltérı irányítási- vezetési problémák tartoznak, és ezen aktuálisnak tekinthetı problémák megoldásától függ, hogy képesek-e a következı fejlıdési ciklusba lépni, vagy megrekednek egy adott fejlıdési szinten. Timmons tipológiája (TIMMONS, 1990) alapján 5 fejlıdési fázist különböztethetı meg: 1. kutatási és fejlesztési fázis (a vállalkozás alapítása elıtti 1-3 évet) 2. indulási fázis (a vállalkozás elsı 3 éve) 3. a korai növekedés fázisa (a 4. évtıl a 10. évig) 4. az érettség fázisa (a 11. és a 15. év között) 5. a stabilizálási fázis (a 15. év után) A vállalkozások életciklus-pályája szerkezetének mélyreható szakaszolását Ichak Adizes (ADIZES, 1992) végezte. Megítélése szerint a szervezetek növekedése és öregedése a rugalmasság és az irányíthatóság kölcsönhatásában nyilvánul meg. Larry Greiner (GREINER, 1998) két tényezı, a szervezetek életkorának és méretének függvényében modellezte a vállalkozások pályafutását. Salamonné Huszthy Anna (HUSZTHY, 2004) a hazai vállalkozások életútjának modellezésére megkülönbözteti az elindulás, majd a számos sajátosságot magában hordozó „kontrollálatlan növekedés” fázisát. A nevezett fázisra tartalmilag a kezdeti „megkapaszkodást” követı növekedési-terjeszkedési szándék a jellemzı, miközben a tulajdonosok elfelejtették a vállalkozás értékteremtı folyamatainak megszervezését, tudatos kialakítását. Ezt következıen a vállalkozások áttérhetnek a „növekedés formalizált körülmények között” fázisra, és a vállalkozások életpályájának utolsó fázisa a „megállapodottság” lesz. A szakirodalom áttekintése után azokból a következı konklúziókat vonom le: - A hazai gazdasági folyamatok milyenségének alakulásában és alakításában meghatározó szerepet töltenek be a kisvállalkozások. Teljesítményük fokozása pozitív irányba mozdítja a gazdasági folyamatokat. 43
-
-
-
A kisvállalkozások esetében a „marketingstratégia” fogalmát kiterjeszthetjük a vállalkozás egész mőködésére jellemzı, az aktív vállalkozási tevékenység folytán megnyilvánuló magatartásra. A „stratégia” fogalmának definiálására nincs egységes „szabvány jellegő” meghatározás, ezért az értelmezés tartalmi specifikációja mindig a kontextus függvényében alakul. Egyes definíciókban megjelenik az utólagosan szándékossá, vagyis stratégiaivá nyilvánított vállalkozói magatartás relevanciája. A stratégia kialakítására vonatkozóan sincs egységes „szabvány jellegő”meghatározás. Egyes irányzatoknál megjelenik a – kisvállalkozások struktúrájához illeszkedı – rugalmas, „félig rögzített, félig kialakuló” jelleg, mint releváns tulajdonság.
A kisvállalkozások között tehát – a stratégiai irányultság alapján – két fı csoport biztosan megtalálható. Hipotetikusan nevezhetıek Útkeresıknek és Haladóknak, amelyek az alábbi jellemzı tulajdonságaik alapján csoportosíthatunk, bizonyíthatunk. A nagyobb arányban jelenlévı 1. a vállalkozáscsoportot „Útkeresıknek” nevezem el. Jellemzıi: - A rövidtávú gondolkodás, melynek következtében minimális tervezési tevékenységet végeznek. - Strukturálatlan felépítéssel rendelkeznek, melynek csúcsán a közvetlenül, többnyire adhoc döntések alapján irányító tulajdonos áll. - A vállalkozást a – vállalkozás életkorától függetlenül – az alapító vezeti és irányítja. - Megalakításuk fı motivációja az önfoglalkoztatás, a megszőnt munkahely pótlása. - Mőködésüket elsısorban a túlélés, a rövidtávú profitmaximalizálás motiválja. A kisebb arányban jelenlévı 2. csoportot Haladóknak nevezem. Jellemzıi: - A „hosszabb távú” stratégiai - jellegő gondolkodás, amely sajátos formai és tartalmi – nagyvállalatokétól eltérı – jelleget képvisel. - A vállalkozás létrejöttének és mőködésének már nemcsak az önfoglalkoztatás az elsıdleges prioritása, hanem a tudatos, kreatív alkotó jellegő tevékenység. - Mőködésének már nemcsak a túlélés a célja, hanem megjelennek a hosszútávú optimalizálás jelei. - A stratégiai irányultság jeleként – a vállalkozás életkorától függıen – megjelennek az írásba foglalt elemek.
3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A hipotézisek ismertetése A vonatkozó szakirodalom alapján megállapítható, hogy a kisvállalkozások stratégiájára vonatkozóan vannak olyan jellemzık, melyek megléte független az egyes tipológiai kategóriától. H1: A stratégiai tervezést részben vagy egészben végzı kisvállalkozások pénzügyi teljesítménye növekedést mutat. H2: A nagyobb életkorú kisvállalkozásokra jellemzı a stratégia rögzített formájának megjelenése. 44
H3/a: A vizsgált mintában is megtalálhatóak és nagyobb arányban vannak az 1. csoportba tartozó kisvállalkozások. H3/b: A vizsgált mintában is megtalálhatóak és kisebb arányban vannak a 2. csoportba tartozó kisvállalkozások. Nyilvánvaló, hogy mindkét csoportra jellemzıek bizonyos stratégiai prioritások, melyek egymástól markánsan eltérı jellegőek. Ezért a mintában szereplı kisvállalkozások üzleti/marketingstratégiáját – az általam meghatározott – és alábbiakban bemutatott szempontok alapján kívánom jellemezni. A vállalkozás stratégiájának orientáltsága (1) (jelenlegi pozíciók megtartása, illetve mérsékelt vagy agresszív növekedés) A vállalkozás marketing stratégiája céljának prioritása (2) (rövid- távú profitmaximalizálás dominanciája alapján) Termékpozícionálást kialakító, befolyásoló tényezık (3) - alapanyag minısége (3a) - gyártástechnológia szerepe (3b) - termék alacsony ára (3c) - a termék „általános jellegő szükségletet” kielégítı jellegének dominanciája illetve recesszivitása (3d) - saját márka (gyártó neve, gyártás jellege) megteremtése (3e) Árbefolyásoló tényezık (4) - gyártástechnológia költségének árbefolyásoló ereje (4a) - versenytársak által diktált árak árbefolyásoló ereje (4b) - fogyasztók értékítéletének ismerete árbefolyásoló ereje (4c) Termékfejlesztésben megnyilvánuló innovációs attitőd (5) - új termék fejlesztésének attitődje Vállalkozás tevékenységére jellemzı prioritások (6) - specializáció (jól körülhatárolható termékköre való koncentrálás) (6a) - egyedi gyártástechnológia (célgépek) birtoklásának fontossága (6b) - termelési költségek alacsonyszinten tartása az alacsony ár miatt (6c) Az – általam – „1-es” csoportnak nevezett kisvállalkozásokra vonatkozó hipotézisek H4/a: A kisvállalkozás mőködésének orientációját kizárólag a jelenlegi piaci pozíciók megtartására irányul. H4/b: A kisvállalkozás termékpolitikáját egy általánosnak tekinthetı fogyasztói szükséglet kielégítésének rendeli alá. Az – általam – „2-es” csoportnak nevezett kisvállalkozásokra vonatkozó hipotézisek H5/a: A kisvállalkozás termékpolitikáját egy újszerőnek és specifikusnak tekinthetı fogyasztói szükséglet kielégítésének rendeli alá. H5/b: A kisvállalkozás termékpolitikájában egyértelmően megjelennek az innovációs törekvések. H6: A kisvállalkozás mőködése – függetlenül attól, hogy a kisvállalkozás melyik csoportba tartozik – részben elıre rögzített, részben menet közben kialakuló stratégia mentén történik. A dolgozat készítése során egyik célom tehát az volt, hogy a vonatkozó szakirodalmak alapján felállított hipotézisekben kódolt koncepciók – vizsgált mintán – való érvényesülését vizsgáljam. Másik célom, hogy a mintában szereplı kisvállalkozások marketing45
stratégiáját – a szintén szakirodalmak alapján felállított – jellemzıkhöz való viszony alapján jellemezzem. Az adatok felvételéhez a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Cégkódtár 2007/ 3. negyedéves kiadványát használtam segítségül. Disszertációm esetében az alapsokaságot tehát az említett régió kisvállalkozásai jelentették. A Cégkódtár segítségével azonosíthatóak és lehatárolhatóak az Észak- alföldi régió kisvállalkozásai, melyek a felmérés mintavételi keretét alkották. A vizsgálati mintába kerülı elemek azonosítása az alkalmazotti létszám, és az éves nettó árbevétel alapján történt. A mintavételhez – munkahelyem kínálta lehetıségek miatt a – hólabda típusú mintavételt használtam. A Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szakos, Levelezı tagozatos hallgatóit kértem meg, hogy az általam készített kérdıívet töltessék ki környezetükben élı vállalkozókkal, a hólabda típusú mintavétel elveinek megfelelıen. A megbízott hallgatók – mint felkért és általam betanított kérdezıbiztosok – a kitöltésre felkért vállalkozótól kértek információt arra vonatkozóan, hogy ki legyen a következı vizsgálati elem. A mintába csak a termelı- tevékenységő kisvállalkozások kerülhettek. Disszertációm készítése során nem vizsgáltam a kereskedelemmel, illetve szolgáltatással foglalkozó kisvállalkozások. Vizsgálatom azért nem vonatkozott a szolgáltató tevékenységő vállalakozásokra, mert ebben az esetben a – HIPI elvben kódolt – szolgáltatásmarketing specifikumok is befolyásolják az egyes stratégiai tartalmi prioritásokat. Ebben az esetben tehát ezeket a sajátosságokat is figyelembe kell venni a „marketingstratégia” vizsgálata során. A visszaérkezett kérdıívek kiértékeléséhez, illetve az egyes csoportok stratégiái sajátosságainak feltárására a klaszterelemzések közé tartozó „K-középpontú klaszteranalízis módszert” választottam. Az adatok értékelés során elıször azokat a tényezıket minısítettük Pearson – féle korrelációs vizsgálattal, majd a K-középpontú klaszteranalízis módszerrel elkülönítettük egymástól. A Pearson féle korrelációs együttható (r) képlete: (1)
A következı szempontokat találtam a legalkalmasabbnak az egyes csoportok elkülönítésére: - a stratégia megjelenésének, kifejezıdésének formalizáltsági foka, - a stratégia kidolgozásában illetékesek kizárólagossága, - a vállalkozási tevékenység alapötlet- forrásának jellege, - a rövidtávú profitmaximalizálás vállalkozói attitődjének kifejezettsége, - a csak a helyi piacok kielégítésére irányuló vállalkozói attitőd kifejezettsége, - a megcélzott fogyasztói szegmens általános szükségleteinek kielégítésére irányuló termékpolitika kifejezettsége, - a megcélzott fogyasztói szegmens specifikus szükségleteinek kielégítésére irányuló termékpolitika kifejezettsége. A késıbbiekben „K-középpontú klaszteranalízis módszert” választottam. Az említett változók alapján egy 79 vállalkozásból álló (1-es csoport) és egy 28 vállalkozásból álló (2-es csoport) csoportot sikerült elkülönítenem.
46
Az egyes vállalkozáscsoportokra jellemzı sajátosságokat a 2.1. fejezetben bemutatott tényezık alapján vizsgáltam, illetve mutattam be. 3.2. Eredmények
A stratégiakészítés módja és a pénzügyi teljesítmény közötti összefüggés jellemzıi
a pénzügyi teljesítmény
A H1 hipotézis tesztelése során tehát arra kerestem a választ miszerint a „stratégiai tervezés” jelenségének valamilyen formában megnyilvánuló válfaja együtt jár-e a pénzügyi teljesítmény növekedésével.
30 25 20 15 10 5 0
átlagnál jövedelmezıbb
Teljes egészében írásban lefektetett stratégia
Nem készít stratégiai tervet
vállalkozó „fejében” megvan a stratégia
részben rögzített, részben menet közben kialakuló stratégia
átlagos jövedelmetıség nem éri el az átlagot jövedelmezıségi problémával küzd
a stratégiakészítés-irányultság variánsai
1. ábra: A stratégiakészítés módja és a pénzügyi teljesítmény közötti összefüggés Forrás: Saját szerkesztés.
Észre kell vennünk, hogy – a stratégiakészítés attitődjétıl és a formalizált elemek dominanciájától függetlenül – minden csoportban találhatóak olyan vállalkozások, melyek jövedelmezıségére semmilyen pozitív hatással nincs a stratégia. Ez megerısíti azokat a szakirodalmi koncepciókat, melyek nem bizonyítanak pozitív összefüggést a stratégiakészítés és jövedelmezıség között, illetve alátámasztja annak tényét miszerint a piac – a stratégia formájától függetlenül – inkább a sikeres megvalósítást értékeli, mintsem a részletes megalkotást. A H1 hipotézisben kódolt koncepciót a mintán való vizsgálat során csak részben sikerült igazolni. A H2 hipotézis tesztelése során arra kerestem a választ, hogy a vállalkozás életkorának nagysága hogyan befolyásolja és a stratégia formalizáltságát 25 20 1-3 év 40
15
4-5 év 35 10
6 év< 32
5 0 Írás ban lefektett s tratégia alapján
nem tervezi tevékenys égét
a vállalkozó fejében lévı elképzelés alapján
rés zben rögzített s tratégia
2. ábra: Az életkor és a stratégiakészítés irányultságának összefüggései a vizsgált vállalkozások körében Forrás: Saját szerkesztés. 47
A vizsgálat kapcsolódó adatai alapján készített alábbi ábra szerint kevésbé igazolhatóak a vonatkozó szakirodalom alapján megfogalmazottak, (TIMMONS 1990, GREINER 1998, HUSZTHY 2004) melyek szerint feltételeztem, hogy a vállalkozás életkorának elırehaladtával egyre nagyobb mértékben nyernek teret a vállalkozás mőködésének rendezıelveit tartalmazó formalizált elemek. A H2 hipotézisben kódolt koncepciót tehát jelen mintán való vizsgálat során nem sikerült azonosítani. 3. táblázat: Az egyes vállalkozáscsoportok stratégiai prioritásainak összefoglalása
Stratégia értelmezése Stratégia készítés módja Termékpozícionálást befolyásoló tényezık sorrendje Márkázási törekvés
Árbefolyásoló tényezık sorrendje
Termékfejlesztésben megnyilvánuló innovációs attitőd Alapötlet forrása Kulcs- sikertényezı Helyi piacok fontossága Vállalkozás orientáltsága
1. vállalkozáscsoport vállalkozó fejében lévı elképzelés nem készül rögzített forma, a vállalkozó "fejében" realizálódik 1. ált. szükségletet elégít ki 2. alacsony ár 3. alapanyag minısége 4. gyártástechnológia elenyészı versenytársak által diktált ár (56%) gyártástechnológia költsége (49%) fogyasztók értékítélet ismerete (30%)
2. vállalkozáscsoport részben leírt, részben kialakuló terv részben rögzítve létezik, részben menet közben kialakul 1. alapanyag minısége 2. gyártástechnológia 3. ált. szükségletet elégít ki 4. alacsony ár gyenge- közepes gyártástechnológia költsége (47%) versenytársak által diktált ár (21%) fogyasztók értékítélet ismerete (17%)
felzárkózó, problémamegoldó jellegő
korai követı jellegő
munkahelyteremtés motivációja stabil vevıkör
egyedi technológia birtoklása technológia, nyersanyag, tudás
kiemelkedı fontosságú
fontos, de nem kizárólagosan
piaci pozíció megtartása
mérsékelt növekedés
Forrás: Saját szerkesztés.
A vizsgálat alapján a 3. táblázat kapcsolódó információi alapján – az egyes vállalkozáscsoportokra vonatkozóan – sikerült igazolnom a H3 a/b hipotézist, a H4 a/b hipotézist, és a H5/b hipotézist. A vizsgálat alapján a 3. táblázat kapcsolódó információi alapján – az egyes vállalkozáscsoportokra vonatkozóan – nem sikerült igazolnom a H5/a hipotézist, és a H6 hipotézist. Az 1-es vállalkozáscsoport üzleti, illetve marketingstratégiai jellegzetességeit összefoglaló és bemutató modell alapján a következıképpen írhatjuk le az érintett vállalkozások mőködését
48
„Felzárkózó” innováció problémamegoldó jelleggel
Pozícionálás az alacsony „érték-ár” arányú szegmensben, mely szegmens fogyasztói a helyi piacokon koncentrálódnak
Termékpolitika - „Általános” jellegő szükséglet kielégítésére alkalmas termék - Könnyő helyettesíthetıség - Passzivitás a márkázás területén
Árpolitika - Elıállítás költsége és a versenytársak által is limitált ár - Erıs törekvés az „alacsony ár” megteremtésére, megtartására - Iparági átlagra jellemzı ár
Kulcs sikertényezı Stabil vevıkör
Dolgozók szakmai tudása
Vállalkozási tevékenység alapötlete Munkahelyteremtés motivációja
Egyedi technológiához való hozzájutás
STRATÉGIA ÉRTELMEZÉSE, KÉSZÍTÉSE: Vállalkozó „fejében” megfogalmazódó jövıkép, vízió. Ehhez illeszkedı készítési attitőd
Rövid távú profitmaximalizálás, illetve jelenlegi pozíciók megırzése
Forrás: Saját szerkesztés.
Az 1-es vállalkozáscsoport üzleti, illetve marketingstratégiai jellegzetességei alapján a következıképpen írható le a – mintában szereplı – érintett vállalkozások mőködése. A vállalkozás alapötletének alakulására az azonosított „technológiai tényezı birtoklása” mellett, legnagyobb mértékben a munkahelyteremtés motivációja hatott. A vállalkozás jelenleg végzett tevékenységének alakulásában „rendkívül jelentıs” szerepet tölt be a ”stabil vevıkör”, mint kulcs-sikertényezı, illetve „jelentıs” szerepet tulajdonítanak a dolgozók szakmai tudásának is. A vállalkozás által birtokolt kulcs - sikertényezık több szinten is determinálják a vállalkozás mőködésének jellegét, illetve stratégiájának tartalmát. Az általam vizsgált stratégiai prioritások, a termékpolitika, és az árpolitika alakulása a következıképpen jellemezhetı. A vállalkozás termékpolitikájának központjában egy olyan termék áll, amely valamilyen általános jellegőnek tekinthetı fogyasztói szükségletet képes kielégíteni. A termék végsı hasznosságtartalmának kialakulását nagymértékben meghatározza a „nyersanyag minısége” és a „gyártástechnológia”, de ezek révén még nem sikerül megteremteni a termék igazán megkülönböztetı jellegét. Ezért kell a vállalkozásnak tudatosan törekedni a termék alacsony árának elérésére, mert ennek mértéke alapjaiban határozza meg és jelöli ki a termék által megcélozható „érték - ár” szegmenst. A vállalkozásokra jellemzı árpolitika kialakításának filozófiáját elemezve több befolyásoló tényezı is azonosítható. A „gyártástechnológia költsége” klasszikusnak számító befolyásoló elem az ár kialakításának tekintetében, de markáns jelenségként azonosítható, hogy a versenytársak jelenléte illetve a helyettesítı termékek árai is igen nagy befolyásoló erıvel rendelkeznek. Mindebbıl az következik, hogy a vállalkozás termékének helyettesítésére igen sok alternatíva áll rendelkezésre, melyek igen intenzív árversenyt generálnak. Ebben az árversenyben jelenthet túlélési esélyt az „alacsony ár”. 49
A vállalkozás árpolitikájának elemzése során megállapítottam, hogy ez összefüggésbe hozható a helyi piacok szerepével, mivel a vállalkozás fogyasztói elsısorban a helyi piacokra koncentrálódnak, így a vállalkozás számára még megismerhetı, illetve kezelhetı információt jelent. A vállalkozás stratégiájának tartalmára és készítésére, illetve megjelenésére jellemzı, hogy az a – a tanulási illetve részben a vállalkozói iskola koncepcióihoz igazodva – inkább egyfajta gondolati síkon megjelenı pozitív jövıkép, vízió szintjén azonosítható. Megjegyzendı, hogy a vízió tartalmával kapcsoltban azonosítható attitődök elsısorban a túlélést illetve a puszta fennmaradást vetítik elıre, mint a vállalkozási tevékenység által elérni kívánt állapotot. A vállalkozások nem akarnak, vagy nem képesek igazi megkülönböztetı jelleggel „felülírni” az általános jellegő szükséglet kielégítésére alkalmas termék könnyő helyettesíthetıségét, hanem inkább a mindenkori alacsony ár elérésével próbálnak operálni. Ez természetesen még nem vetíti elıre végzetszerően a vállalkozás sikertelenségének vízióját, de erısen megkérdıjelezi annak esélyét, hogy az érintett vállalkozások a végletekig helyt tudnak állni a nagy helyettesíthetıségő termékek erısen versenyzı piacán. A nevezett kategóriába tartozó kisvállalkozások besorolhatóak a Vecsenyi-féle tipológia „hangya” kategóriájába. Fontos megjegyeznem, hogy a nevezett kategóriába sorolás csak a vizsgálat idıpontjában mutatott sajátosságok alapján történt, mivel a vállalkozások organikus természetébıl adódóan az egyes tulajdonságok valójában az egyes aktivitások realizálódása után manifesztálódik. Ezért a ma még ebbe a kategóriába tartozó kisvállalkozások egy késıbbi idıpontban akár ki is emelkedhetnek kategóriájukból, és fejlıdési pályára is állhatnak.
„Felzárkózó” innováció problémamegoldó jelleggel
Rövid távú profitmaximalizálás, illetve jelenlegi pozíciók megırzése Pozícionálás az alacsony „érték-ár” arányú szegmensben, mely szegmens fogyasztói a helyi piacokon koncentrálódnak
Termékpolitika - „Általános” jellegő szükséglet kielégítésére alkalmas termék - Könnyő helyettesíthetıség - Passzivitás a márkázás területén
Árpolitika - Elıállítás költsége és a versenytársak által is limitált ár - Erıs törekvés az „alacsony ár” megteremtésére, megtartására - Iparági átlagra jellemzı ár
Kulcs sikertényezı Stabil vevıkör
Dolgozók szakmai tudása
Vállalkozási tevékenység alapötlete A 2-es vállalkozáscsoport stratégiai prioritásait bemutató modell Munkahelyteremtés motivációja
Egyedi technológiához való hozzájutás
STRATÉGIA ÉRTELMEZÉSE, KÉSZÍTÉSE: Vállalkozó „fejében” megfogalmazódó jövıkép, vízió. Ehhez illeszkedı készítési attitőd
A 2-es vállalkozáscsoport üzleti, illetve marketingstratégiai jellegzetességeit összefoglaló és bemutató modell alapján a következıképpen írhatjuk le az érintett vállalkozások mőködését.
Forrás: Saját szerkesztés.
A csoportba tartozó vállalkozás alapötletének alakulására valamilyen egyedi termelési technológiához való hozzájutás, vagy az adott pillanatban rendelkezésre álló tıke befektetése volt a legnagyobb motiváló hatással.
50
A vállalkozáscsoportra jellemzı, hogy a gyártási tapasztalat és stabil vevıkör mint kulcssikertényezı a vállalkozások nagy részére csak közepes mértékben jellemzı, tehát nem olyan vállalkozások alkotják a minta ezen csoportját, melyek meghatározó iparági tradícióval, tapasztalattal rendelkeznek. Sokkal inkább jellemzı ezekre a vállalkozásokra modern technológia, az egyedi nyersanyag rendkívül jelentıs, és a dolgozók szakmai tudásának jelentıs volta. Ezeket a tényezıket azonban, nemcsak mint költségtényezıket azonosíthatjuk, hanem a termék hasznosságtartalmát érdemben is befolyásoló, növelni képes tényezıket. A vállalkozás tevékenységnek alapot adó kulcs- sikertényezık több szinten is, és alapvetıen határozzák meg a vállalkozás mőködésének jellegét, illetve stratégiájának tartalmi vetületét. Az általam vizsgált stratégiai prioritások, a termékpolitika, és az árpolitika alakulása a következıképpen jellemezhetıek. A vállalkozás termékpolitikájának központjában egy – a felhasznált nyersanyag által is determinált – olyan termék áll, mely az aktuális fogyasztói szükségletet képes kielégíteni, de a versenytársak által is elıállított helyettesítı termékektıl nagyobb mértékben. Ahhoz, hogy a vállalkozás által elıállított termék attribútumai nagyobb hasznosságtartalommal rendelkezzenek, és így relevánsabb alternatívaként pozícionálódhassanak a fogyasztók értékpercepciós mechanizmusában, több tényezıre is szükség van. Ezt szolgálják közvetlenül az azonosított kulcs-sikertényezık, és közvetetten a vállalkozásokra jellemzı „korai követı” jellegő innovációs attitőd, illetve az innovációs potenciálok megléte. Markáns sajátosságként említhetı annak ténye, hogy a termékpolitikában, illetve annak pozícionálásában is megjelenik az a jelenség, miszerint a vállalkozás nem törekszik a termék piaci pozíciójának erısítésére az ár mérséklésével, illetve nem az „alacsony ár - alacsony érték” pozícióba kívánja elhelyezni termékét. Ez az attitőd, egyébként a vállalkozás egészére is jellemzı, vagyis a vállalkozás számára a piaci versenyben való eredményes mőködés szempontjából nem az árverseny jelenti a szők keresztmetszetet. A vállalkozásokra jellemzı árpolitika kialakításának filozófiáját elemezve és értelmezve több sajátosság, emelhetı ki, több befolyásoló tényezı is azonosítható. A „gyártástechnológia költsége” klasszikusnak számító befolyásoló elem az ár kialakításának tekintetében, de markáns jelenségként azonosítható, hogy a vállalkozások számára nem a versenytársak, illetve a helyettesítı termékek árai jelentik a legnagyobb befolyásoló erıt. Azonban erre a vállalkozáscsoportra is jellemzı annak ténye, hogy a „fogyasztók értékítélet ismeretének” árbefolyásoló ereje nem jelentıs, pedig a nevezett mechanizmusból származó információ az egyik legfontosabb rendezıelv a marketingstratégia kialakítása során, különösen igaz ez az ár kialakítására. A vállalkozás árpolitikájának elemzése során – a termékpozícionálással összefüggésben – megállapítottam, hogy a termék árának kialakításakor a vállalat mintegy „el kívánja ismertetni” fogyasztóival a termék nagyobb hasznosságtartalmát, többletértékét. A stratégia megvalósításának helyszíne, illetve a célpiaci fogyasztók elhelyezkedése szempontjából sajátos képet mutatnak a vállalkozások, mivel a „piac” nem koncentrálódik és korlátozódik a helyi piacokra, bár azok fontossága egyértelmő, de nem kizárólagos! Ezen vállalkozáscsoport stratégiájának célja nem a vállalkozás rövidtávú nyereségének maximalizálását szolgálja. Ennek tényével alkot koherens képet, hogy inkább mérsékelt, mint markáns jelleggel, de törekszik a jelenlegi pozíció átlépésére, és nem zárkózik el a növekedéstıl, a helyi piacok átlépésétıl.
51
A vállalkozás stratégiájának megjelenésére jellemzı, hogy az – a tanulási illetve vállalkozói iskola koncepcióihoz igazodva – inkább egyfajta gondolati síkon megjelenı pozitív jövıkép, vízió szintjén azonosítható, de részben megjelennek a formalizált elemek is. A stratégia kifejezés klasszikusnak számító értelmezését és megnyilvánulási formáit itt tehát nem lehetett azonosítani, de az említett iskolák szofisztikáltabb szemlélető értelmezési tartományában már találtam releváns elemeket. Megállapítható tehát, hogy a 2-es vállalkozáscsoport stratégiai jegyei az 1-es vállalkozáscsoport stratégiájára vonatkozó jellegzetességektıl helyenként eltérı képet mutat. 3.3. Új kutatási eredmények A disszertáció készítése során sikerült azonosítani azokat a stratégiaértelmezésre és készítésre vonatkozó attitődöket, melyek szélesebb kontextusba helyezik a stratégiára vonatkozó koncepcióalkotás fogalmait. Ezek a – stratégiaértelmezésre és készítésre, termékpolitikára, árpolitikára, innovációs potenciálra vonatkozó – vállalkozásjellemzık alkalmasnak bizonyultak a szakirodalmi koncepciók alapján felállított hipotézisek vizsgálatára. A kutatás újszerő eredményeként sikerült azonosítani – a mintában szereplı – azon vállalkozások marketingstratégiájának jellemzıit, melyek még az „útkeresés” fázisában vannak. Ezen vállalkozásokra jellemzı stratégiai attitődbeli sajátosságok ismeretében könnyebben kidolgozhatóak az elmozdulást, felzárkózást segítı fejlesztési-tanácsadási tevékenységek tartalmi koncepciói. A dolgozatban készítése során született új és újszerő eredményeket az alábbiakban foglalom össze. 1. Az egyes hipotézisek tesztelésével sikerült feltárni és megvizsgálni a mintában szereplı kisvállalkozásokra jellemzı stratégiai prioritásokat, és a szakirodalmi koncepciók alapján kódolt hipotézisek érvényesülését. 2. Sikerült felállítani egy olyan – a vizsgált stratégiai prioritások alakulását bemutató – modellt, melyben ok-okozati összefüggésekkel lehet bemutatni az azonosított és elkülönített vállalkozáscsoportokra jellemzı stratégiai- mőködési sajátosságokat. 3. Sikerült azonosítani azt a jelenséget, mely szerint a kisvállalkozások számára nem csak a fogyasztói csoport újszerő szükségleteinek megjelenése generálhatja a termékpolitika tudatos differenciálását, mivel ennek feltárása és realizálása nem mindig evidencia számukra. Az adott szükséglet kielégítésére alkalmas termék megjelenhet egy nagyobb hozzáadott-értéket tartalmazó formában, amely képes a meglévı fogyasztói szükséglet magasabb fokú kielégítésére. 4. A dolgozat új eredményének tartom, hogy a kutatás összegzéseként a vizsgált vállalkozásokat – a kiinduláskor megadott szempontok és a kutatással bizonyított válaszok alapján – sikerült modellezni, amely egyrészt az egyes formációk jellemzésére, másrészt összehasonlíthatóságára ad lehetıséget. 4. KÖVETKEZTETÉSEK A szakirodalom – és az egyes szerzık véleménye – megoszlik a tekintetben, hogy a kisvállalkozások mőködése esetében kell-e, egyáltalán lehet-e „stratégiáról” beszélni. A disszertáció vizsgálatai, illetve eredményei a szakirodalom azon részéhez kívánnak csatlakozni, melyek a kisvállalkozások esetében is helyt adnak a stratégiakészítés és megvalósítás relevanciájának, - természetesen evidenciába helyezve annak nagyvállalatokétól eltérı megnyilvánulási formáit.
52
Sikerült igazolni, hogy ha a stratégia értelmezését és kialakítását egy kiterjesztett, de pontosan lehatárolt tartományban vizsgáljuk, akkor kisvállalkozások esetében is megtaláljuk a stratégiai attitődöt igazoló releváns elemeket. Ezen elemek további részletes vizsgálata még közelebb vihet az érintett vállalkozások mőködési sajátosságainak hátterében álló okok feltárásához, megértéséhez. A kutatás több kérdésben is igazolta, hogy a kisvállalkozások estében is lehet releváns kutatási terület a stratégiai prioritások vizsgálata, illetve a sajátosságok vizsgálata. A stratégia formalizált elemeinek megléte és a pénzügyi teljesítmény összefüggése vizsgálatának eredménye alapján levonható az a következtetés, miszerint a stratégia formalizáltsági foka nem garantálja automatikusan a vállalkozás pénzügyi teljesítményének növekedését, de a stratégiai szemlélető attitőd már hozzásegítheti a vállalkozást a túléléshez. A piac tehát inkább elismeri a sikeres megvalósítást, mint a puszta meglétet, ennek hátterében pedig feltételezhetıleg a rugalmasság, a piaci változásokra való gyors reagáló képesség és a vállalkozó helyzetfelismerı képessége áll. A vizsgált mintában sikerült elkülöníteni két – a stratégiai attitődök alapján – némileg eltérı csoportot, az önfoglalkoztatókból, a kreatív vagy a korábbi szaktudásból merítı Útkeresı és a már a vállalkozási tapasztalatot és némi stabilitást szerzı magát folyamatosan korszerősíteni vagy átalakítani képes Átszállók csoportját. 5. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Adizes, I. (1992): Vállalatok életciklusai. HVG Rt, Budapest 2. Barakonyi, K. (2000): Stratégiai menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 3. Bartek-Lesi, M. – Bartók, I. – Czakó, E. – Gáspár, J. – Könczöl, E. – Pecze, K. (2007): Vállalati stratégia. Alinea Kiadó, Budapest 4. Greiner, L.: Evolution and Revolution as Organisation Grow. Harvard Business Review, 5-6.sz., pp. 65-87. 5. Hill, T. (1993): Manufacturing Strategy: The Strategic Management of the Manufacturing Function. Second edition, MacMillan, London 6. Hofer, C. W. – Schendel, D. (1978): Strategy formulation: Analitycal concepts. St. Paul, West Publishing Compani, 1978 7. Hoványi, G. (2004): A kelet-közép európai KKV-k új marketingkihívásai a 21. század elején. Marketing & Menedzsment, 2004, XXXVIII. évf. 2. szám pp. 40-49. 8. Józsa, L.(2005): Marketing-stratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest 9. Mintzberg, H (1998): Strategy Safary. The Free Press, New York 10. Rekettye, G. (2004): Az érték a marketingben. in.: Marketing-Menedzsment XXXVIII. évf. 2004/2 p.6-17. 11. Rekettye, G. (2007): Kisvállalati marketing. Akadémia Kiadó, Budapest 12. Rekettye, G. (1999): Az ár a marketingben. Akadémia Kiadó, Budapest 13. Salamonné, H. A. (2000): Mi is az a stratégia? Vezetéstudomány, XXXI. évf. 2000. 02. sz. 14. Schumpeter, J. A. (1980): A gazdaság fejlıdésének elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 15. Timmons, J. (1990): New Venture Creation: Enterpreneurship in the 1990s. Homewood. IL: Irwin 16. Városiné, D. K. (2000): „A termelési stratégia hozzájárulása a vállalati szintő versenyképességhez Magyarországon és nemzetközi viszonylatban” PhD. Értekezés. BKAE 17. Vecsenyi, J. – Kovach, R.: Vállalatok túlélése és halála Közép- és Kelet-Európában - Tipikus cégek és stratégiáik. Vezetéstudomány, 26. évf. 11. sz. 53
6. PUBLIKÁCIÓK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBİL Magyar nyelvő konferenciák 1. Magyar, Z. (2004): „Fuvarozó tevékenységő középvállalkozás árképzési sajátosságainak bemutatása”. Esettanulmány Tudomány Napja Konferencia, Nyíregyházi Fıiskola GTFK, 2004. november 16. 2. Magyar, Z. (2005): „A magyar kis-és középvállalatok árképzési rendszereinek vizsgálata”. A Marketing Oktatók Klubjának 2005. évi Tudományos Konferenciája, Széchenyi István Egyetem, Gyır, 2005. augusztus 25. 3. Magyar, Z. (2005): „A marketingoktatás lehetıségei és kihívásai a magyar felsıoktatásban”. Tudomány Napja Konferencia, Nyíregyházi Fıiskola GTFK, 2005. november 14. (ISSN 1787- 7113 pp. 55.) 4. Magyar, Z. (2006): „A niche- marketing, mint potenciális kisvállalati stratégia”. I. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia, Veszprém, 2006. június 2. (ISBN 963 9696 03X pp. 274.) 5. Magyar, Z. (2007): „Az Észlelt Vevıértéken Alapuló (EVC) árképzési modell kialakulásának és alkalmazásának körülményei”. AVA-3 Nemzetközi Tudományos Konferencia, Debrecen, 2007. március 21. (ISBN 978- 963- 87118-7-8) CD-n kiadva 6. Magyar, Z. (2007): „Niche marketing stratégiájú kis-és középvállalkozások funkcionális benchmarking vizsgálata eredményeinek, tapasztalatainak bemutatása”. II. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia, Veszprém, 2007. június 7. (ISBN:978-963-9696-30-3) pp. 29-35. 7. Magyar, Z. (2007): „A szolgáltatás marketing elemek megjelenítésének lehetısége a magyar bérvadászati ágazatban”. „Tradíció és Innováció” Nemzetközi Tudományos Konferencia, Gödöllı, SZIE 2007. december 3-6. (ISBN 978-963-9483-85-9) CD-n kiadva 8. Magyar, Z. (2008): A „stratégia” értelmezésének vizsgálata az Észak-alföldi régió kisvállalkozásainak körében. „Hagyományok és Új Kihívások a Menedzsmentben”. Nemzetközi Tudományos Konferencia. Debrecen, 2008. október 2-3. (ISBN: 978-963-9822-08-5) pp. 415-423. 9. Magyar, Z. (2009): A Nyíregyházi Fıiskola GTK marketing és marketing specializációk oktatásának jövıbeli perspektívái. „Új Marketing Kihívások a XXI. Században – Fenntartható fogyasztás”. Magyar Marketing Szövetség Marketing Oktatók Klubja 15. Jubileumi Konferencia. Kaposvár, 2009. Augusztus 25-26. (ISBN: 978-963-9821-12-5) 10. Magyar, Z. (2009): Fogyasztói elégedettségvizsgálat bemutatása a bérvadászati szolgáltatás példáján keresztül. Gazdaság és Társadalom - Nemzetközi konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából, Sopron, 2009. november 3. Angol nyelvő nemzetközi konferenciák 11. Magyar, Z. (2007): „Az üzleti kapcsolatok, és az informális kapcsolati hálózatok szerepe, jelentısége a szervezeti piacon mőködı kisvállalatok marketingstratégiájában.” International Multidisciplinary Conference, Baia Mare, May. 17-18. 2007. Romania, (ISSN 1224-3264) pp. 447. 12. Magyar, Z. (2007): „Modelling the Identified Key Success Factors of Small- and Medium Enterprises of Niche MarketingStrategy”. 7th International Academic Conference „State, Economy, Society”. Andrzey Frycz Modrzewsky Krakow, University College, Poland 29th May 2007 (ISBN 978-83-89823-48-9)
54
Szakmai folyóirat 13. Magyar, Z. (2007): „Piaci rések, üzleti lehetıségek”. Magyar Mezıgazdaság 62. évf. 33. sz. 2007. augusztus 15. pp. 50. HU-ISSN 0025-018X Nemzetközi tudományos folyóirat 14. Magyar, Z. (2007): „Novel market conditions and marketing consequences in the hungarian guided hunting sector”. Debreceni Egyetem Agrártudományi KözleményekActa Agraria Debreceniensis - angol kiadás, 2007. december, HU-ISSN-1588-8363 Hazai tudományos folyóirat 15. Magyar, Z. (2008): A magyar piackutatás történeti áttekintése. Marketing & Menedzsment tudományos folyóirat, XLII. évf. 2008/5-6, INDEX 25545 HU ISSN 1219-03-49 16. Magyar, Z. (2009): Termékstratégiai prioritások vizsgálata az Észak-alföldi régió kisvállalkozásainak körében. Debreceni Egyetem Agrártudományi Közlemények, Acta Agraria Debreceniensis, 2009/33 HU-ISSN 1587-1282
Jegyzet 17. Magyar, Z. (2006): „Piackutatás”. Fıiskolai jegyzet. Nyíregyházi Fıiskola GTFK, Nyíregyháza, 2006. január, (ISBN 963 7336 36 2)
55
SZÉNÁS IGNÁC
A MAGYAR ÉLELMISZERGAZDASÁG PRIVATIZÁCIÓJA ÉS VERSENYKÉPESSÉGE
1. BEVEZETÉS Az állami tulajdon leépítése történelmi elızmény nélküli kísérlet volt Magyarországon. A privatizáció folyamata mindvégig a társadalmi érdeklıdés középpontjában és viták kereszttüzében állt. Ennek oka részben az, hogy nem lehetséges olyan privatizációs döntést hozni, amely valamennyi szóba jöhetı érdekcsoport törekvéseit egyszerre elégítené ki, továbbá, hogy az egykori szocialista országok termelıeszközeinek értékesítése a történelemben példa nélkül álló folyamat. A magyar mezıgazdaság privatizációja azért ált az érdeklıdés kereszttüzében, mert míg a nemzetgazdaság más ágazataiban legalább az egyértelmő volt, hogy milyen vállalati szerkezet kialakítására törekszünk, addig itt az is kérdéses volt, hogy egyáltalán mi az a struktúra, amely egyidejőleg biztosítja a multifunkcionális mezıgazdaság kialakulását és mőködését, azaz a vidékfejesítést, a mezıgazdasági termelést és a vidéki kultúrtáj megırzését. A magyar nemzetgazdaság, (és ezen belül az élelemiszeripar) tıkevonzó képességét jól jellemzi, hogy a volt szocialista országok közül az egy fıre jutó mőködıtıke- beáramlás hazánkba volt a legmagasabb. A tulajdoni átalakulás az egyes iparágak vállalati koncentrációját eltérıen érintette: az eredetileg is oligopol jellegő iparágak koncentrációja fennmaradt vagy még fokozódott is, a többi, elsısorban a mezıgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó iparágakban azonban nıtt a vállalatok száma. Az élelmiszeripar egészében a kismérető vállalkozások száma (és aránya) rendkívüli mértékben emelkedett, elsısorban a nagyvállalatok számának és arányának csökkenése miatt. A vázolt mezıgazdasági és élelmiszeripari átalakulási folyamatok alapvetıen módosították az magyar vidék szerkezetét, a vidékfejlesztés esélyeit és lehetıségeit is. A disszertáció kapcsolódása a tudományos programokhoz, tervekhez, témákhoz A disszertáció kérdésköre szorosan kapcsolódik a Nyíregyházi Fıiskolán és az Ukrán Állami Egyetemen folyó kutatásokhoz, és szervesen kötıdik azon tudományos munkához, mely a Kárpátaljai Magyar Tudományos Szervezetekkel folyik. A disszertáció témája és feladata Disszertációmban alapvetıent öt kérdésre keresek választ: - Mi jellemzi a magyar mezıgazdsaágban mőködı vállalkozások statégiáit, meghatározó fejlesztési irányait? - Mi jellemzi a magyarországon mőködı multinacionális vállalkozások stratégiáit? - Milyen helye és szerepe lehet az élelmiszeripari kis- és középvállalkozásoknak az élelmiszeripar fejlesztésében, a munkahelyteremtésben és a vidékfejlesztésben? - Hogyan ítélhetı meg a privatizált magyar élelmiszergazdaság versenyképessége az EU-csatlakozást követıen? - Milyen szerepe lehet az élelmiszeriparnak a vidékfejlesztésben, milyen kölcsönhatások vannak az élelmiszeripar és a vidékfejlesztés között?
57
A disszertáció célja A magyar mezıgazdasági, élelmiszeripari és vidékfejlesztési tapasztalatok összegzése a versenyképesség javaítása, a tudományos nemzetközi tapasztalatcsere elımozdítása érdekében. Kutatási módszerek Vizsgálataim során közvetlen megkérdezéseket, az így nyert adatok matematikai-statisztikai vizsgálatát, valamint ökonometriai és játékelméleti módszereket használtam fel. A munka tudományos újdonságai 1. Elsı alkalmommal elemeztem a magyar agrárgazdálkodók és élelmiszeripari vállalkozások stratégiáit a privatizációt követı idıszakban. 2. A felmérés eredményei alapján végzett statisztikai vizsgálatokkal bebizonyíottam a faktorés cluster analízis együttes alkalmazásának hatékonyságát a vállalkozói csoportok elkülönítésére. 3. Elsı alkalommal használtam a MACTOR elemzése a magyar vidékfejlesztés szereplıi közötti erıviszonyok feltárására. 4. Ökonometriai elemzéssel vizsgáltam az árfolyam és az élelmiszergazdasági export közötti kapcsolatrendszert. 5. Munkámban elemeztem a SWOT alalízis és Porter versenyképesség –modellje segítségével a magyar élelmiszergazdaság fejlesztésének fı irányait az EU csatlakozást követıen. A munka gyakorlati hasznosítása 1. Kutatásaim eredményét széles körben felhasználta a Szabolcs-Szatmár –Bereg Megye távlati stratégiai tervének elkészítése során. 2. Munkám eredményeit felhasználta a magyar Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az EU-28-9874-/II.Af projekt kidolgozása során. 3. Kutatásaim eredményére épül a Kvantumbank Élelmiszergazdasági divíziójának stratégiája (Kvantum-29-agri -1588-IIIVx.) A munka felépítése A disszertáció 185 számozott oldalból áll, 48 ábrát, 35 táblázatot és 152 irodalom hivatkozást tartalmaz. 2. A DOLGOZAT Fİ FEJEZETEI A disszertáció bevezetésében rámutattam, hogy a mezıgazdaság fejlesztésével kapcsolatos vitákat jelentıs mértékben befolyásolta az a tény is, hogy nincs még egy olyan társadalmi réteg, melynek léte annyira kötıdne az általa végzett tevékenységhez, mint éppen a parasztság. A magyar nemzetgazdaság, (és ezen belül az élelemiszeripar) tıkevonzzó képességét jól jellemzi, hogy a volt szocilaista országok közül az egy fıre jutó őködıtıkebeáramlás hazánkba volt a legmagasabb. A privatizáció gyökeresen átalakította az élelmiszeripar tulajdoni szerkezetét és vállalati méret-struktúráját. Másfél évtized alatt a döntıen állami tulajdonú élelmiszeripari vállalatokból magántulajdonú társaságok lettek. Az élelmiszeripar méretstruktúrája is gyökeresen átalakult, és sajátos, kétpólusú vállalati szerkezet jött létre. Az egyik póluson a multinacionális nagyvállalatok találhatók, a másik póluson a nagyszámú mikro-és kisvállalkozás. Disszertációm elején hangsúlyoztam a vidékfejlesztés jelentıségét a mezıgazdaság és élelmiszeripar fejlıdése szempontjából. 58
Disszertációm elsı fejezetében aláhúztam, hogy mezıgazdasági termeléssel kapcsolatos társadalmi magatartás és kormányzati politika számos sajátosságot mutat a nemzetgazdaságok egyéb területein érvényesített gazdaságpolitikai elképzelésekhez képest. Ennek elsıdleges oka abban keresendı, hogy a mezıgazdasági termelés napjainkban már nemcsak egy, az anyagi termelés ágazatai közül, hanem jelentıs szerepet játszik a vidék népességmegtartó szerepének fenntartásában, valamint a környezetvédelemben is. A fenti összefüggésekbıl adódóan az elmúlt évtizedekben könyvtárnyi irodalom jött létre a mezıgazdaság társadalmi helyével, szerepével kapcsolatos kérdésekrıl. Ezeket a különbözı szerepfelfogásokat - agrárpolitikai iskolákat, – kissé talán önkényesen – öt fı csoportra oszthatjuk: (1) Az agrár fundamentalizmus; (2) Az agrárgazdasági liberalizmus; (3) A világélelmezés jelentıségét hangsúlyozó elméletek; (4) A mezıgazdasági termelés tervezését és kiegyensúlyozottá tételét hangsúlyozó elképzelések; (5) A fenntartható mezıgazdasági fejlıdés koncepciója. Ezt követıen az élelmiszeripar nemzetgazdaági szerepével kapcsolatos szakirodalmat tekintettem át. Igazoltam, hogy az élelmiszeripar (1) a belföldi élelmiszerfogyasztás (élelmiszer szükséglet) kielégítésének alapvetı forrása, (2) a nemzetgazdaság külpiaci kapcsolatainak szereplıje, hazánkban a pozitív külkereskedelmi egyenleg biztosításának eszköze, valamint (3) a mezıgazdasági termékek legjelentısebb piaca. Ezt követıen az élelmiszergazdaság történelmi fejlıdését tekintettem át Magyarországon és elemeztem ezen történelmi út tapasztalatait. Igazoltam, hogy már a hetvenes évek második felében, az elsı energiaválság idején történtek bizonyos bátortalan kísérletek strukturális reformokra, ezeket azonban nem sikerült végigvinni. Az agrárpolitika és a szociálpolitika „kereszttüzébe” került magyar élelmiszeripar extenzív fejlesztésének lehetıségei a nyolcvanas évek második harmadára végérvényesen kimerültek. A mezıgazdaság és élelmiszeripar helyzetét a rendszerváltás után gazdaságstatisztikai adatokkal vizsgáltam. Bebizonyítottam, hogy az átgondolatlan privatizáció az üzemek széttagoltságához, a versenyképesség csökkenéséhez vezetett. Az élelmiszeripar egyes szakágazatainak helyzetét a privatizáció befejezésétıl az EU-csatlakozásig az 1. táblázatban foglalom öszsze. 1. táblázat: Az élelmiszeripar egyes szakágazatai helyzetének értékelése (összefoglaló táblázat az 1997-2004 közötti idıszakra)
Ágazatok
Koncentráció CR5
Külföldi tıke aránya
Árbevétel Export vezéreltség
Érték, Dinamika Érték, Dinamika Helyezés Érték, Dinamika Hús és baromfifeldolgozás közepes, gyengülı Gyümölcs-, zöldségfeldolgozás Növényi, állati olaj gyártása Tejfeldolgozás Malomipari termék, keményítı gyártása Takarmány gyártása Italgyártás Dohánytermék gyártása
alacsony, csökkenı
1
magas, csökkenı
közepes, stabil
alacsony, csökkenı
4
magas, csökkenı
magas, stabil
magas, stabil
6
közepes, csökkenı
közepes, erısödı
magas, növekvı alacsony, enyhén csökkenı közepes, csökkenı közepes, csökkenı magas, csökkenı
3
alacsony, változó
8
alacsony, változó
5 2 7
közepes, felfutó minimális, csökkenı minimális, csökkenı
közepes, erısödı közepes, erısödı közepes, erısödı magas, stabil
Forrás: Saját összeállítás. 59
Munkám ezen fejezetének második részében a versenyképesség és a minıségbiztosítás korszerő szakirodalmi rendszereit tekintettem át. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a versenyképességet befolyásoló tényezıket komplex módon 1990-ben Michael Porter amerikai közgazdász határozta meg. Megállapította, hogy egy szakágazat nemzetközi mércével mért versenyképességét négy tényezı együttesen alakítja ki. Ezek: − az erıforrások és azok kiaknázása, − a szakágazaton belüli struktúra, − a belföldi piacon jelentkezı keresleti viszonyok (fogyasztói igények) és − az adott szakágazathoz kapcsolódó egyéb nemzetgazdasági területek fejlettsége. Az egyes tényezık összefüggés-rendszerét az 1. ábrán mutatjuk be.
Kormányzati gazdaságpolitika
Erõforrások
Belföldi piac szerkezete és igényszintje
Szakágazati szerkezet és vállalati stratégiák
Kapcsolódó és kiegészítõ nemzetgazdasági területek
Piaci lehetôségek
1. ábra: A versenyképességet meghatározó tényezık Forrás: Porter (1990) eredeti ábrájának módosítása.
Ezt követıen a 2004-ben csatlakozott országok és a korábbi EU–tagállamok mezıgazdaságát és élelmiszeriparát hasonlítottam össze. Gazdaságstatisztikai adatokkal 60
igazoltam, hogy Az Európai Uniót 2004 májusáig alkotó tizenöt tagállam mezıgazdasága nem csupán lényegesen nagyobb bruttó termelési értéket állít elı, mint a csatlakozó országok agrártermelése, hanem termelésüket lényegesen jobb termelékenység is jellemzi, mint a csatlakozó országok agrártermelését. Jól érzékelteti ezt a tény, hogy Magyarország agrártermelési értéke (5600 M€) megközelítıen annyi, mint Ausztriáé (5751 M€), ugyanakkor az osztrák mezıgazdasági termıterület lényegesen kisebb és kedvezıtlenebb adottságokkal rendelkezik, mint a magyarországi. Hasonlóan kedvezıtlen eltéréseket tapasztalhatunk a hozzáadott értékarányt tekintve is. Ebbıl az következik, hogy a magyar mezıgazdaság nem tudja kihasználni versenyelınyeit a fejlett európai országokhoz képest. Míg a felhasznált erıforrások értéke (a föld és a munkaerı kivételével) lényegében azonos a nyugat-európaival, addig a fajlagos hozamok felét vagy harmadát adják a fejlett országok megfelelı termékeinek. Az állattenyésztés hatékonysági mutatói is 20-50%-kal maradnak el a fejlett országok mögött. A csatlakozást követıen az új tagállamok megjelenése csak viszonylag kis mértékben érinti az egyes termékpiacokat az EU egészének szintjén, mert a csatlakozó országok mezıgazdaságának együttes termelési értéke az EU (15) termelési értékének mindössze 9.9%-a. Disszertációmban ökonometriai módszerekkel elemeztem az árfolyam-politika versenyképességre gyakorolt hatását, ezért kiemelten foglalkozom a témakör külföldi szakirodalmával is. A vizsgálat szakirodalmak arra hívják fel a figyelmet, hogy a külföldi kutatások eredményei alapján nem igazolható közvetlen és szoros összefüggés az árfolyam és az export között. Disszertációm harmadik fejezete a vizsgálati célkitőzéseket foglalja össze. A munka negyedik fejezete az alkalmazott módszereket írja le. A mezıgazdasági vállalkozók helyzetének elemzésére közvetlen megkérdezéses vizsgálatot alkalmaztunk. Ennek során egy nagyszámú, közel ezer feldolgozási egységet (item) tartalmazó kérdıív kitöltésére kértük a válaszadókat. A kérdıív kitöltése mintegy 70-80 percet vett igénybe, ezért a kitöltetéshez kérdezıbiztos jelenlétére volt szükség, aki személyes jelenlétével, támogatásával, felvilágosítással segítette a válaszadókat és gyorsította a válaszadást. A megkérdezés technikájából és a kérdıív kitöltésének idıigényességébıl adódóan nem törekedhettünk arra, hogy eredményeink teljeskörően reprezentálják a magyar agrártermelı lakosságot. Célomnak elsısorban azt tekintettem, hogy azon agrártermelık stratégiáiról, gondolkodásmódjáról szerezzek információkat, akiket környezetük is agárvállalkozóknak tekint. A kérdıív kitöltésében megnyilvánuló együttmőködési hajlandóság magasabb volt a viszonylag képzettebb agrárvállalkozók körében, ezért mintámban felülreprezentált az iskolázottabb, felkészültebb agrárvállalkozói réteg. Vizsgálataimhoz összesen 370 kitöltött kérdıív állt rendelkezésre. A kérdıívek feldolgozására az SPSS integrált matematikai statisztikai programcsomagot használtam. A lehetséges fejlıdési irányok csoportosítását faktor analízis segítségével végeztem. A multinacionális vállalatok stratégiáinak feltárása érdekében kérdıíves felmérést végeztem. Kérdıívet közel kétszáz vállalathoz juttattam el. Közülük 147 értékelhetı kérdıív érkezett vissza. Ezekbıl 60 kérdıív származott a multinacionális vállalatoktól, a többit 250 fı alatti állandó dolgozói létszámmal mőködı Magyarországi vállalkozások töltötték ki. Ezek az érvényes, EU és Magyar vállalatcsoportosítási rendszere alapján kis- illetve középvállalkozásoknak tekintendık. A disszertáció negyedik fejezete a vizsgálatok és elemzések eredményeit tartalmazza. Az agárvállalkozások vizsgálata során igazoltam, hogy az agrárvállalkozások indításában kiemelkedı fontosságú tényezınek bizonyult a mezıgazdasági tevékenység iránti érdeklıdés és lényeges szerepet kapott a visszakapott föld és eszközök használatának szempontja is. A meg61
kérdezettek viszonylag magas társadalmi státuszával magyarázható, hogy alacsony volt körükben a kényszervállalkozók aránya, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy még a magyar agrárvállalkozók elitjének körében is mennyire háttérbe szorult a felismert piaci igény kiaknázásának szempontja. Ez azt az aggodalmat erısíti meg, hogy még a legfelkészültebb agrárvállalkozók is sok esetben kellı piaci orientáció nélkül kezdték meg vállalkozási tevékenységüket. Ha megvizsgáljuk vannak-e különbségek a fı-és mellékállásban mőködtetett agrárvállalkozások között, akkor számos esetben szignifikáns differenciát tapasztalhatunk. A vállalkozásra ösztönzı tényezık között a különbözı faktorok nagyobb mértékben érvényesültek a fı állásban, mint a mellékállásban végzett tevékenység esetén. A mellékállásban végzett agrárvállalkozói tevékenység végzésekor kiemelkedıen fontos szerepet kapott a jövedelem kiegészítés szempontja, ugyanakkor a piaci orientáció mindkét esetben egyformán gyenge volt. Érdekes módon még a felkészültebb agrárvállalkozások esetében sem volt igazolható szignifikáns különbség a vállalkozások indításával kapcsolatos motivációs szempontjából. Az agrárvállalkozások indításának idıszakában a vállalkozók többsége bizalommal tekintett a gazdaságok jövıbeni fejlıdési lehetıségeire és ezért indokoltnak látszott megvizsgálni, hogy az elmúlt évek tapasztalatainak tükrében hogyan értékelik, mennyiben igazolódtak a kezdeti várakozások. Arra kértem a válaszadókat, hogy négyfokozatú skálán jelezzék, mennyire látják igazoltnak a vállalkozás indításakor megfogalmazott várakozásaikat (2. ábra).
2. ábra: A vállalkozók várakozásainak teljesülése Forrás: Saját feldolgozás.
Munkám során négy jellegzetes vállalkozói stratégia elkülönítésére nyílt mód (2. táblázat).
62
2. táblázat: A vállalkozók csoportosítása a faktor- és cluster-analízis kombinált alkalmazásával és az egyes vállalkozói csoportok legfıbb jellemzıi
Vállalkozói típusok a cluster-analízis alapján Jellemzı
Fı-vagy mellékállásban végzi-e tevékenységét?
“minıségközpontú”
“alkalmazkodó”
“bıvítı”
“ takarékos”
Fıállású - 60%
Fıállású 30% Mellékállású 70%
Fıállású 60%
mellékállású -70%
Iskolai végzettség
90% középvagy felsıfokú végzettségő
8 ált. vagy az alatt 20% szakmunkásképzı 40% érettségi 30% felsıfokú végzettségő 10%
75% középvagy felsıfokú végzettségő-
8 ált. vagy az alatt -50% szakmunkás-képzı -30% érettségi-10%
Vállalkozás indítéka
Családi hagyományok folytatása Visszakapott föld és eszköz hasznosítása Profitszerzés
Korábbi munkahely megszőnt vagy igen erısen bizonytalanná vált
Látta, hogy szükség van erre, családi hagyományok folytatása
Jövedelem-kiegészítés a fıállás mellett, lakóhelyén, együtt dolgozhat a család
Külsı erıforrás bevonása
Bankhitel, mezıgazdasági fejlesztési támogatás
Családi, baráti segítség
bankhitel, mezıgazdasági fejlesztési támogatás
nem vett igénybe külsı erıforrást
Különleges minıségő, egyedi termékek elıállítása Agrárvállalkozók képzettségének növelése
Sokféle termék elıállítása a termelési biztonság növelése érdekében, beszerzési szövetkezetek, gépkörök szervezése, korszerőbb gépek, eszközök beszerzése
Nagyobb mérető gazdaságok létrehozása termelési költségek csökkentése
Fı fejlesztési irány
Termelési költségek csökkentése, Kedvezıbb szerzıdések megkötése a felvásárlókkal,
63
Vállalkozói típusok a cluster-analízis alapján Jellemzı
“minıségközpontú”
Legkevésbé fontos (perspektivikus) fejlesztési irányok
Alacsonyabb értékesítési árak Olcsóbb termelési eljárások alkalmazása
Legfıbb problémák
Nehézkes a hitelhez jutás Nem lehet kiszámítani a piacot Nem fizetik meg a jobb minıséget A hivataloknál nehézkes az ügyintézés
Kik képviselik az érdekeit?
Országgyőlési képviselı Gazdakörök, Parasztszövetség helyi szervezete
Mire költené az addicionális jövedelmét?
Mezıgazdasághoz kapcsolódó vállalkozását fejlesztené
Van-e mezıgazdasági biztosítása?
87% -nak
64
“alkalmazkodó”
“bıvítı”
“ takarékos”
Szakosodás egy-egy termék vagy piac igényeinek kielégítésére
szakosodás egy-egy teremék elıállítására, szakosodás egy-egy piac igényeinek kielégítésére
Környezetkímélı termékek elıállítása különleges minıségő termékek elıállítása
Drágák a gépek, magasak az üzemanyag-és vegyszerárak
a túl sok mezıgazdasági termelı lenyomja az árakat nehézkes a hitelhez jutás drága az alkalmazottak foglalkoztatása
a felvásárlók túl magas minıséget követelnek drága gépek, alacsony árak, bizonytalan piac
országgyőlési képviselı gazdakörök,
Politikai pártok, parasztszövetség
Mezıgazdasági vállalkozását fejlesztené
földet/állatot venne
bankba tenné
64%-nak nincs
68%-nak van
82% -nak nincs
Vállalkozói típusok a cluster-analízis alapján Jellemzı
“minıségközpontú”
“alkalmazkodó”
“bıvítı”
“ takarékos”
Tervezi-e jelenlegi mezıgazdasági vállalkozásának fejlesztését a következı három évben?
Állattenyésztésben Gazdasági épületek építésével Élelmiszer feldolgozással Gépek, eszközök vásárlásával növénytermesztésben
földterület a termelési növelésével szerkezet állatállomány átalakításával növelésével
Milyen ismeretekre lenne szüksége?
Pénzgazdálkodási és adózási ismeretek A banki hitelekkel és agrártámogatáso kkal kapcsolatos ismeretek Piaci ismeretek
Pénzgazdálkodási és adózási ismeretek a banki hitelekkel és agrártámogatásokkal kapcsolatos ismeretek piaci ismeretek
pénzgazdálkodási és adózási ismeretek a banki hitelekkel és agpénz- és adóügyi ismeretek rártámogatáso kkal kapcsolatos ismeretek piaci ismeretek
Szakmai ismereteinek bıvítése
Rendszeresen vásárol szakkönyvet, szakfolyóiratot
szakfolyóirat
szakkönyv, szakfolyóirat
82% nem tervez fejlesztést
tv, rádió
Forrás: Saját adatgyőjtés.
A multinacionális élelmiszeripari vállalatok stratégiáit elemezve azt állapíthatjuk meg, hogy a lehetséges fejlesztési irányokat 1-5 intervallum skálán mérve közülük 4,5 feletti átlagértéket kapott hét szempont. Ezek mindegyike valamilyen módon a tágabban értelmezett minıséghez kapcsolódik. A bemutatott táblázatból kitőnik: a vizsgálatba vont vállalkozások egyértelmően arra törekednek, hogy minél magasabb szinten elégítsék ki a fogyasztói igényeket, valamint hogy megkülönböztessék magukat, illetve termékeiket környezetüktıl. Figyelemre méltóan magas átlagértéket kapott a „vállalati hírnév javítása” szempont, de ehhez a többihez képest lényegesen magasabb szórás-érték társult. A jelenség valószínőleg azzal magyarázható, hogy a válaszadó nemzetközi vállalatok egy része nem elsısorban a vállalatra, hanem sokkal inkább annak termékeire helyezi a hangsúlyt marketingkommunikációs tevékenysége során. Az elsı tíz szempont egyike volt az export növelése a közép- és kelet-európai országok felé, ami azt igazolja, hogy a megkérdezett vállalkozások fokozott erıfeszítéseket tesznek hazánk „híd” szerepének kiaknázása érdekében. A kis- és közepes mérető vállalatok vidékfejlesztésben betöltött szerepének értékelésére konceptuális modellt dolgoztam ki (3. ábra). 65
fejléôdô anyagi és szellemi infrastruktúra
fokozódó hozzáadott-érték képzés
növekvô tôkevonzzó képesség Élelmiszeripari feldolgozás
érvényesül az élelmiszeripari feldolgozás akceleratív és multiplikatív hatása
helyi közösségek feljôdése
esély addícionális (pl EU) források bevonására
élelmiszeripari feldolgozás
csökkenô hozzáadott- érték képzés
csökkenô jövedelemtermelés
csökkenô pótlási érték és beruházások
Az élelmiszerfeldolgozás a régión kívül történik
hátrányos helyzetû régió
csökkenô tôkenovonzzó képesség
terjedô deviancia
széthulló családok
növekvô munkanélküliség
romló infrastuktúra
3. ábra: Az élelmiszeripar szerepe a vidékfejlesztésben Forrás: Saját feldolgozás.
Közvetlen vizsgálatokkal igazoltam, hogy a helyi erıforrásokra alapozódó élelmiszer feldolgozás legfıbb elınyei: • hozzájárul a magasabb hozzáadott érték tartalmú mezıgazdasági termékek elıállításához, ezzel az agroökológiai potenciál kihasználtságának javításához, munkahelyteremtésre nyílik lehetıség, • az élelmiszeripari feldolgozás olyan infrastrukturális fejlesztéseket követel meg, melyek számos más ipar telepítése során is fontos szerepet játszhatnak. Nyilvánvaló például, hogy 66
ha egy konzervüzem mőködéséhez fejlett infrastrukturális háttérre van szükség, (például energiaszolgáltató rendszerre), és ez további vállalkozások számára is a kibontakozás lehetıségét teremtheti meg. Az élelmiszeripar korántsem minden szakágazat esetén játszhat meghatározó szerepet a kevésbé fejlett térségek felzárkóztatásában, vannak azonban olyan tevékenységek, melyek nagyon jelentıs mértékben járulhatnak hozzá egy-egy régió átalakulásához. A regionális fejlesztésben nagyon sokféle tevékenység szóba jöhet, ezek közül a gyakorlatilag is megvalósítható tevékenységek kiválasztásakor az alábbi szempontokat célszerő tekintetbe venni. • Az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység a lehetı legszorosabban kapcsolódjon ahhoz a mezıgazdasági termék elıállításhoz, mely az adott régióban eredményesen valósítható meg. Ez egyrészt azért fontos, mert így minimálisra csökkenthetı a szállítási költségek, másrészt pedig azért, mert a régió mezıgazdaságának sajátos verseny elınyeire támaszkodva mód nyílhat ezen elınyök fokozottabb mértékő kiaknázására. • Az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység lehetıleg munkaigényes legyen, mert így minél hatékonyabban járulhat hozzá a feldolgozóüzem létesítése és mőködtetése, a régió munkaerı gondjainak foglalkoztatási problémáinak feloldásához, ugyanakkor lehetıség adódhat a nagymennyiségő munkaerı, mint komparatív elıny kiaknázására. • A regionális élelmiszeripar fejlesztése során fontos, de nem kizárólagos szempont, hogy az élelmiszeripari termék elıállítás során létrehozott produktumok értékesítésére lehetıleg az elıállítás helyének közelében legyen mód. Ez jelentıs mértékben leegyszerősítheti a termékpályát és rövidítheti a termék utat. Nagy hozzáadott értékő speciális termékek esetén természetesen a nagyobb szállítási távolságok vállalása is lehetséges. • A regionális élelmiszeripari vállalkozások számára különösen kedvezı, ha olyan terméket állítanak elı, mely jellemzı az adott régióra, ha a gyártásnak hagyományai vannak. • A gyártani kívánt termékek elıállítása során célszerő tekintetbe venni a helyi munkaerı képzettségét, termelési tapasztalatait. Érdemes feltérképezni, hogy a térségben milyen hagyományai voltak az élelmiszeripari termék elıállításnak. Tapasztalataink szerint azon régiókban, ahol például a borászati termékkészítésnek tradíciói voltak, gyorsabban, könynyebben voltak meghonosíthatóak, más élelmiszeripari technológiák is. • A regionális élelmiszeripari vállalkozások méretükbıl és tulajdoni helyzetükbıl adódóan különösen érzékenyen reagálnak a piaci viszonyok változására. Ezen vállalkozásoknál gyakran nincs elegendı tıke, például arra, hogy a kedvezıtlen piaci viszonyok miatt több hónapos termék készletet finanszírozzanak. Ezért különösen fontos egyrészt a rugalmasság, másrészt a diverzifikált termékszerkezet kialakítása. Csakis így érhetı el, hogy az elıállított termékek akkor is elfogadható szintő nyereséget biztosítsanak, ha némely termék esetén kedvezıtlen piaci fordulatok mennek végbe. Összefoglalva: az élelmiszeripar versenyképességét befolyásoló tényezık egymással szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban állnak, ezért valamennyi faktor arányos fejlesztése szükséges. Az élelmiszeripar versenyképességének fokozása csakis az élelmiszer-gazdaság egészének átgondolt fejlesztésével valósítható meg. A bemutatott tényezıket a 3. táblázatban foglaljuk rendszerbe az úgynevezett SWOT elemzés logikája szerint (3. táblázat).
67
3. táblázat: A magyar élelmiszergazdaság SWOT elemzése a minıségorientált termelés szempontjából Erısségek
Gyengeségek Erıforrások Természeti és gazdaságföldrajzi feltételek Nagyszámú faj és fajta jó minıségő viszonylag egysíkú faj és fajtaszerkezet, számos termesztését lehetıvé tevı természeti munkaigényes, vagy jelentıs tıke lekötést megkövefeltételek telı faj- és fajta visszaszorul hazánk gazdaságföldrajzi helyzetébıl a szállítási infrastruktúra továbbra is fejletlen, elenadódóan közelség mind a nyugatgedhetetlen az úthálózat bıvítése és a korszerő loeurópai, mind az egykori szovjet piagisztikai központok kialakítása cokhoz Humán erıforrás az agrártermelés termesztés jelentıs haA termelés romló gazdaságossága gyományai több generációra visszanyúló termékkorszerő szakismeretek és hatékony, széles körben elıállítási kultúra elérhetı szaktanácsadási rendszer hiánya az agrártermék- elıállítás sok esetben a csökkenı érdekeltség, gyakran bizonytalan értékesíparaszti életmód szerves részét képezte tési lehetıségek viszonylag olcsó, különleges minıségő a munkaerıhöz kapcsolódó elvonások (SZJA, TB) termékek elıállítását lehetıvé tevı nemzetközi összehasonlításban is magasak munkaerı a termesztésben és a feldolgozásban a szektor versenyképességét biztosító egyre kevésbé van mód az intézményhálózat és a képzési feltételrendszer megléte képzés színvonalának fenntartására, illetve korszerősítésére Mőszaki - technológiai feltételek mennyiségi szempontból kielégítı méa feldolgozó kapacitások mőszaki-technológiai színrető élelmiszeripari feldolgozó kapacivonala egyenetlen tások egyes termékcsoportoknál, illetve fela vállalkozások mőszaki - technológiai színvonala dolgozó vonalakon világszínvonalú sok esetben kritikusan alacsony technológiák alkalmazása a magyar termékek kedvezı hírneve piaci részesedésünk az egykori KGST piacokon erı(imázsa) az egykori KGST piacokon sen csökkent az elmúlt években Pénzügyi feltételek Fejlıdı pénzintézeti szolgáltatások Továbbra is gyakran nehézkes a hitelhez jutás a magyar mezıgazdasági termelési és az agrártermelést és az élelmiszeripari feldolgozást feldolgozás technológiai kutatás és fejszolgáló kutató-fejlesztı vállalkozások helyzete lesztés jelentıs hagyományai; bizonyos gyorsan romlik területeken nemzetközi elismertsége
68
Erısségek
Gyengeségek Vállalati struktúra és stratégiák a feldolgozásban a kis- közép- és nagy az élelmiszeripari vállalatok bizonytalan tulajdoni üzemek megléte, a közöttük lévı munhelyzete sok esetben nem teszi lehetıvé következetes kamegosztás optimalizálására ad lehevállalati stratégia megvalósítását tıséget a magyar termelık és feldolgozók az az agrárolló nyílása és a feldolgozóiparból megvalóerıforrás-korlátos gazdálkodás körülsuló jövedelem kivonás sok esetben az egyszerő újraményei között mindinkább megtanulják termelés lehetıségét is alig biztosítja a költségtakarékos gazdálkodást és az optimális erıforrás kombinációt Belföldi piac helyzete növekszik a magyar fogyasztó igényeserıteljes vásárlóerı-differenciálódás sége lassan ugyan, de emelkedik a fizetıkéjelentıs feketegazdaság pes kereslet Kapcsolódó és kiegészítı szakágazatok helyzete a kormányzat felismerte a kollektív az támogatás döntı hányada továbbra is az exportımarketing tevékenység jelentıségét és röket, illetve a fejlett országok fogyasztóit támogatja, létrejött az ezt megvalósítani hivatott és nem segíti kellı hatékonysággal a magasabb hozAgrár Marketing Centrum záadott érték tartalmú termékek piacra jutását létrejöttek a fejlett piacgazdaság mőköhiányos az információs rendszer, gyenge a szerzıdédési mechanizmusát szolgáló alapvetı ses fegyelem szabályozási keretek és intézmények (Agrárpiaci Rendtartás, terméktanácsok, versenytörvény, stb.), mőködik az EU agrár-piaci szabályozási rendszere (CAP) fejlıdı pénzügyi kultúra, élesedı vera gazdálkodó szervezetek számára továbbra is nehéz seny a hitel kihelyezési lehetıségekért a hitelhez jutás, részben a fedezethiány, részben a tevékenység alacsony nyereségtartalma miatt a friss és feldolgozott magyar élelminincs átfogó külgazdasági stratégia és hiányzik az ezt szeripari termékek alacsony nyugatmegvalósítani képes eszköz- és szervezeti feltételeurópai piaci aránya további bıvülésre rendszer ad módot Lehetıségek Veszélyek a faj- és fajtaszerkezet korszerősítése a szektorban meglévı tıkehiány miatt konzerválódhat a már napjainkban is elavult termékszerkezet az egyes tájegységek sajátos adottságait a termelés gazdaságosságának alacsony színvonalámesszemenıen figyelembe vevı tájterból és a piac bizonytalanságából adódóan csökkenı mesztés kialakulása termelési kedv korszerő térinformatikai rendszerekkel a rendelkezésre álló források hiánya miatt a kertészeti támogatott átfogó szaktanácsadó hálótermelık egyre kevésbé ismerik meg a korszerő fajzat kiépítése tákat, termelési módszereket és eszközöket
69
Lehetıségek integrált termesztés és biotermesztés megvalósítása
a termékszerkezetben fokozható volna a munkaigényes termékek aránya magasabb hozzáadott érték tartalmú, különleges minıségő, speciális termékek elıállítása komplex termelési és feldolgozás technológiai rendszerek értékesítése az egykori szovjet tagköztársaságokba és fejlıdı országokba optimálisan diverzifikált piaci szerkezet és termék struktúra kialakítása korszerő, a nyersanyagok beltartalmi értékeit megırzı feldolgozás technológiák kialakítása a magyarországi agrártermelés és feldolgozás a nemzetgazdaság egyik húzóágazata lehet, keresletet támasztva például a mezı- és élelmiszeripari gépgyártás termékei iránt a korszerő árukat készítı gépsorok és hőtıházak kialakításával mód nyílik a versenyképes, magasabb hozzáadott érték tartalmú termékek elıállítására koncessziós szerzıdések keretében magyar élelmiszereket árusító bolthálózatok kialakítása a szovjet utódállamokban piaci pozícióink javítása a termékszerkezet bıvítésével és a Magyarországról kialakított országkép javításával a teljeskörő minıségszabályozási rendszerek és az ISO 9000 szabványsorozat általánossá tételével biztosítható termékeink jó minısége és megbízhatósága
70
Veszélyek nem kellıen szigorú környezetvédelmi szabályok hiányában fokozódó ipari környezet szennyezés, növekedhet a célszerőtlen mőtrágyázásból és növényvédıszer felhasználásából adódó, a minıséget veszélyeztetı környezeti károk veszélye a többi KGST tagállam, valamint számos fejlıdı ország a magyarországinál is olcsóbb munkaerıvel rendelkezik az erısödı importverseny éppen azokat a hazai fogyasztói rétegeket célozza meg, melyek ezen termékek belföldi piacát képezhetnék hosszú távon az ilyen rendszerek telepítésével saját konkurenciánkat teremthetjük meg
kellı ösztönzés hiányában fennáll annak veszélye, hogy a termék elıállítók az alacsonyabb követelményeket támasztó piacok felé orientálódnak az élelmiszeripari vállalatok gazdasági ellehetetlenülése nem teszi lehetıvé a minıségi termelésre módot adó mőszaki-technológiai háttér kialakítását az egykor világszínvonalú, napjainkban inkább csak vegetáló hazai mezı- és élelmiszeripari gépgyártás versenyképessége tovább romlik
ha a minıségorientált agrártermelés, és értékesítés mőszaki-technológiai fejlesztésének feltételeit nem teremtjük meg, kiszorulunk a fejlett országok piacairól az egykori KGST piacokról is kiszorulunk a fejlett országok államilag erısen támogatott agresszív export bıvítésének következtében a jelentıs túltermeléssel küzdı többi Európai Unióbeli ország fokozódó (mind nehezebben teljesíthetı) minıségi követelményeket támaszt az importált termékekkel szemben az agrártermelés szétaprózottsága és a labilis, kiegyensúlyozatlan termelı-feldolgozó kapcsolatok nem teszik lehetıvé a korszerő minıségszabályozási rendszerek kialakítását és mőködtetését
Lehetıségek a Magyarországról kialakított országkép javítása, a magyar mezıgazdaság jó hírnevének fenntartása, továbbfejlesztése a belföldi fogyasztás mennyiségének és értékének növelése a termelık tulajdonában lévı értékesítési szövetkezetek létrehozása, a termékút lerövidítése a minıség javítása és a logisztikai költségek csökkentése érdekében
Veszélyek a rendelkezésre álló export árualapok hiánya és egyegy olyan botrány, mint például az 1994-es paprikahamisítási ügy, több év következetes piacépítı munkájának eredményeit semmisítheti meg a vásárlóerı további csökkenése a fizetıképes kereslet zsugorodásához és a saját elıállítású termékek fogyasztásának növekedéséhez vezet a multinacionális kereskedelmi vállalatoknak az alacsony árak elérésére irányuló stratégiája további jövedelem kivonást okoz a szektorból és így veszélyeztetettek a minıségorientált termelés feltételei
Forrás: Saját győjtés.
Az elemzés alapján megfogalmazhatók az élelmiszergazdasági termékek versenyképességének növelését szolgáló gazdaságpolitikai eszköztár fıbb összetevıi. Kutatásaim eredményeként mód nyílik a magyar élelmiszeripar versenyképességét növelı alapvetı fontosságú gazdaságpolitikai eszköztár meghatározó elemeinek kialakítására. (4. táblázat) 4. táblázat: Az élelmiszergazdasági termékek versenyképességének növelését szolgáló gazdaságpolitikai eszköztár Cél Gazdaságpolitikai eszköztár A szektor erıforrásai és azok kihasználtságának fejlesztése Az egyenletes minıségő termelés biztost infrastruktúra támogatása (pl. öntözés) Tájtermesztést megalapozó, integrált térinformatikai rendszer kialakítása A mezıgazdasági termelés mőszaki - technológiai A természeti erıforrások megırzése színvonalának fejlesztését, a termelés biológiai alapés azok hatékonyabb kiaknázása jainak korszerősítését szolgáló támogatási rendszer A sajátos hazai agroökológiai adottságokat kiaknázni képes eredetvédelmi rendszer, termıhelyre alapozott imázsépítés Szigorúbb környezetvédelmi elıírások és azok következetesebb alkalmazása A mezıgazdasági termelés közgazdasági feltételeinek stabilizálása Az optimális minıség/költség -központú termelést Az emberi erıforrások jobb kiaknásegítı. Szaktanácsadási-képzési-továbbképzési rendzása és fejlesztése szer fejlesztése Felsıoktatás fejlesztése, a rendelkezésre álló erıforrások racionálisabb felhasználása
71
Cél Gazdaságpolitikai eszköztár A szektor erıforrásai és azok kihasználtságának fejlesztése A kutatásra és fejlesztésre rendelkezésre álló emberi A termelés mőszaki - technológiai és tárgyi erıforrások átcsoportosítása és jobb hasznokultúrájának, hagyományainak kisítása aknázása, Fajtahasználattal kapcsolatos szerzıi jogi oltalom A know-how fejlesztése kérdéseinek rendezése A “horizontális”, a gazdasági szereplık széles körét érintı vállalkozásbarát pénzügyi környezet kialakítása Tıkepiaci intézmények (pl. tızsde, közraktározás) A fejlesztéshez szükséges pénzügyi fejlesztése források bıvítése Különbözı csatornákon keresztül megvalósuló állami elvonások arányának csökkentése Belföldi piac építése A feketegazdaság elleni harc eszközeinek rendszerAz illegális piaci értékesítés részarászemlélető kimunkálása és átgondolt alkalmazása nyának csökkentése Az adórendszer módosítása a családméret figyelemAggregált élelmiszerkereslet növelése be-vételével Nemzeti élelmezéspolitika és akcióprogram kialakítáA fogyasztók táplálkozási ismereteisa és megvalósítása az érintett tárcák (FVM, EÜM, nek növelése MKM részvételével) Vállalati struktúra és stratégiák Szaktanácsadás, képzés inkubátorházak, Kisvállalkozások szelektív fejlesztése ipari parkok, beruházási támogatás Körültekintı importliberalizálás, Erıfölényes helyzetek kialakulásának hatékony fúziókontroll ás kartellszabályozás megelızése Kapcsolódó és kiegészítı nemzetgazdasági területek Úthálózat korszerősítése és bıvítése, repülıterek fejLogisztikai infrastruktúra kiemelt lesztése fejlesztése Gazdaságdiplomáciai erıfeszítések, Minıségorientált exportbıvítés táKözösségi marketingtevékenység támogatása mogatása Ország, - termıhely - és termékimázs fejlesztése Forrás: Saját győjtés.
A munka utolsó fejezete a dolgozat fı következtetéseit foglalja össze. Következtetések Az állami tulajdon leépítése történelmi elızmény nélküli kísérlet volt Magyarországon. Az Európai Unióhoz történı csatlakozással hazám történelmében egyedülálló lehetıség nyílott a világ legerısebb gazdasági integrációjában történı részvételre. Disszertációm alapvetı célkitőzése annak megválaszolása, hogy a fenti folyamatok hogyan alakítják a magyar élelmiszergazdaság szereplıinek helyzetét, stratégiáit.
72
1. A mezıgazdasági vállalkozások stratégiáit elemezve bebizonyítottam, hogy a faktor és a cluster-analizis kombinációján alapuló módszer hatékony eszköznek bizonyult a vállalkozók csoportosítására és olyan vállalkozói tipizálásra, amely alkalmas lehet a differenciált vállalkozásfejlesztési stratégia megalapozására is. • Összesen négy csoport elhatárolását tudtam így megvalósítani. Annak alapján, hogy az egyes vállalkozók az alkalmazott fejlesztési stratégia szerint mely csoportba kerültek, megállapítható volt az is, hogy az adott csoportba tartozó agrárvállalkozók más egyéb vizsgálati szempontok alapján mely közös jellemzıkkel rendelkeznek. Munkám során megállapítottam, hogy számos ilyen, az egyes csoportokat közösen jellemzı tulajdonság létezik és ezért ezen tulajdonságok alkalmasak az egyes csoportok leírására. A fenti logika alapján a „minıségközpontú,” az „alkalmazkodó,” a „bıvítı” és a „takarékos” jelzıkkel láttam el az egyes csoportokat. • A „minıségközpontú” vállalkozó elsısorban fıállásban végzi tevékenységét és jellemzıen legalább középfokú végzettséggel rendelkezik. Ez a vállalkozói csoport külsı tıkebevonással is igyekszik vállalkozását fejleszteni és a fejlesztést gátló tényezık közül éppen a tıkebevonás korlátozottsága okoz számára gondot. Vállalkozása legfıbb fejlesztési irányának a jó minıségő, sajátos termékek elıállítását tartja. Fontosnak tekinti szakmai ismereteinek bıvítését is. • Az „alkalmazkodó” jelzıvel ellátott vállalkozói kör igen nagyszámú vállalkozót foglal magába. Közülük a mellékállásban tevékenykedık vannak többségben. Itt kisebb a felsı-, vagy középfokú végzettségőek aránya és a vállalkozás indítékaként sok esetben jelölték meg a korábbi munkahely megszőnését, vagy bizonytalanná válását. Ezen vállalkozói kör sok esetben bizonytalan, ezzel is magyarázható, hogy csak kevés lehetıséget lát az egy-egy termék, vagy piac igényének kielégítésére irányuló, fókuszáló stratégia alkalmazására. Jelentıs problémának tartja, hogy igen drágák a termeléshez felhasznált különbözı erıforrások. Saját tapasztalatai alapján kénytelen belátni, hogy a rendszeres szakmai képzés- és továbbképzés elengedhetetlen feltétele a versenyképesség növelésének. • A „bıvítınek” nevezett harmadik csoport elsısorban azokat a gazdálkodókat fogja át, akik viszonylag magas képzettséggel, döntıen meglévı vállalkozásuk méreteinek növelésével, a méretgazdaságosság elérésére irányuló törekvéssel kísérlik meg javítani piaci helyzetüket. A méretgazdaságosság követelményét azzal is meg kívánják közelíteni, hogy igyekeznek szőkíteni termékpalettájukat és így az erıforrások koncentrált felhasználásával egy-egy piac sajátos igényeinek megfelelı termékek elıállítását valósítják meg. • A vállalkozók negyedik csoportját a „takarékos” megnevezéssel illettem. Ez a vállalkozói kör tevékenységét általában mellékállásban végzi és közöttük jelentıs a viszonylag alacsony képzettségőek aránya. Fı fejlesztési iránynak a termelési költségek csökkentését látják és szeretnének kedvezıbb pozícióit elérni a beszerzési, illetve értékesítési piacokon, ık azonban még sok esetben idegenkednek a szövetkezés, a többi gazdával történı együttmőködés gondolatától. Mezıgazdasági biztosítással gyakran nem rendelkeznek, ismereteiket elsısorban a tömegkommunikációs eszközökbıl szerzik. Nagy valószínőséggel állítható, hogy a következı években ezen termelıi kör aránya jelentısen csökkenni fog, mert kihullanak a piacgazdaság rostáján. Ezt ık is érzik, mert jelentıs hányaduk nem tervez fejlesztést.
73
2. Kidolgoztam az élelmiszeripar és a vidékfejlesztés közötti összefüggéseket leíró modell-rendszert. 3. A vidékfejlesztés szereplıi közötti erıviszonyokat a MACTOR modell alapján elemeztem. Ennek alkalmazásával bebizonyítottam, hogy • a regionális fejlesztés szereplıi közül-paradox módon-éppen a helyi szereplık érdekérvényesítı képessége a legkisebb. • az emberi erıforrás fejlesztése alapvetı fontosságú, valamennyi meghatározó szereplı számára kiemelt jelentıségő cél. • az infrastrukturális szolgáltatások szerepe kiemelkedıen fontos a vidékfejlesztésben, jóllehet ezek fı célja ma még sok esetben pusztán a költségvetésük kereteinek betartása. Az infrastrukturális szolgáltatások fejlesztése (mindenek elıtt a multimodális logisztikai szolgáltató központok fejlesztése) nélkül nem lehetséges a továbblépés, a verseny-és tıkevonzó képesség növelése. 4. Kérdıíves felmérésekkel elemeztem a magyar élelmiszeripari vállalatok stratégiáit. Bebizonyítottam, hogy a vállalatok stratégiai fejlesztési irányairól differenciált kép bontakozik ki. Egyértelmően kedvezınek tekinthetı, hogy a válaszadók többsége a minıség javításával, a termékekhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésével kísérli meg helyzetének javítását, ebben látja vállalkozásának jövıjét. A különbözı mérető vállalkozások azonban más és más fejlesztési irányokat, lehetıségeket látnak maguk elıtt, ebbıl következıen differenciáltabb megközelítésre, a fejlesztési irányok méretcsoportonkénti elemzésére van szükség. 5. Igazoltam, hogy a magyar élelmiszeripar modernizációjában versenyképességének növelésében kiemelkedı fontosságú szerepet játszanak a nemzetközi (multinacionális) vállalatok. A nagyvállalatok döntıen a globális vállalati stratégia magyarországi megvalósítására törekednek és alapvetı céljuk a magyarországi, sıt Kárpát-medencei piaci részesedés maximalizálása. A kis és közepes vállalkozások esetén fokozott figyelmet kap a helyi igények kielégítésére irányuló törekvés. Egyértelmően kedvezı, hogy mindkét vállalat típus esetén döntıen a minıségi fejlesztés szempontjai kapnak hangsúlyt. A nemzetközi vállalatok jelentıs problémának tartják a mezıgazdasági háttér szétziláltságát, illetve bizonytalanságát. 6. Közvetlen megkérdezéses vizsgálatokkal elemeztem a kis-és középvállalkozások stratégiáit. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett kis- és középvállalkozások estén a helyi igények kielégítése szempont kiemelkedı jelentıséget kapott, mely messze megelızi a megyében elérhetı piaci részesedés maximalizálására irányuló törekvés szempontját. Egyértelmően kedvezınek értékelhetı, hogy a versenytársaknál alacsonyabb árak alkalmazásának jelentıségét mindkét vizsgált vállalati méretkategóriában csak a közepesen fontos tényezık közé sorolták. A kutatómunka ezen részének alapján egyértelmően kitőnik a különbözı mérető vállalkozásokból álló magyar élelmiszeripar képe, melyben sajátos munkamegosztás bontakozik ki a multinacionális nagy és a döntıen hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások között. Az elıbbiek elsısorban az országos léptékben megvalósuló stratégiájuk megvalósítására törekednek, míg az utóbbiak alapvetı célja a helyi igények optimális kielégítése.
74
7. Számítás-sorozatom eredményei azt mutatják, hogy a vélelmezettnél sokkal lazább kapcsolat áll fenn az árfolyam és az export között, sıt a kapcsolat sokszor nem is igazolható. Ez teljes mértékben összefügg azokkal az irodalmi megállapításokkal, amelyek a fejlett országok árfolyam-politikájának hatásait elemzik. A bemutatott – paradox – jelenség oka valószínőleg több tényezıre vezethetı vissza. Ezek közül a legfontosabbak: • az élelmiszergazdasági exportırök árbevétel-tömegük maximalizálásával kísérlik meg fenntartani, illetve javítani külpiaci pozícióikat; • a belföldi értékesítés fokozódó nehézségei (mindenek elıtt a kereskedelmi láncok erıfölényükkel történı visszaélése) miatt a vállalkozások számára fokozott jelentıséget kap a külpiac. 8. Porter versenyképesség-modellje alapján elvégeztem az élelmiszergazdaság SWOT elemzését és meghatároztam fejlesztésének fıbb irányait. Az élelmiszeripar versenyképességét befolyásoló tényezık egymással szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban állnak, ezért valamennyi faktor arányos fejlesztése szükséges. 3. PUBLIKÁCIÓK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBİL 1. Egri, I. – Szénás, I. (2002): Szakmenedzsmentek. Tankönyv, Nyíregyházi Fıiskola Phare Sop’ 97 program alapján 2. Egri, I. – Szénás, I. (2002): Szakmenedzsmentek. Tankönyv, Nyíregyházi Fıiskola Phare Sop’ 97 program alapján 3. Galó M. – Szénás, I. (2007): A humánerıforrás szerepe a helyi gazdaság fejlıdésében. Informatikai Zárókonferencia Kiadványa, Nyíregyháza, pp. 9-11. 4. Galó, M. – Kvancz, J. – Szénás, I. (2002): Vállalkozási formák. Tankönyv, Nyíregyházi Fıiskola, Phare Sop’ 97 program 5. Galó, M. – Kvancz, J. – Szénás, I., (2002): Vállalkozási formák. Tankönyv, Nyíregyházi Fıiskola Phare Sop’ 97 program 6. Galó, M. – Lakner, Z. – Szénás, I. (2000): Hétköznapi gondok – Távlati tervek. Nyíregyházi Fıiskola 7. Galó, M. – Lakner, Z. – Szénás, I. (2004): The Hungarian socio-economic development in international comparison-a multidimensional statistical approach. Kiev-Uzghorod, No. 20. pp. 138-145. 8. Galó, M. – Lakner, Z. – Szénás, I. (2006): Az üzleti tervezés fázisai. (In: Papp, B. – Egri. I.: Üzleti tervezés) DE Lifelong Learning Központ, Debrecen, pp. 6-126. 9. Galó, M. – Lakner, Z. – Szénás, I., (2003): Vállalkozások gazdaságtana III. Jegyzet, Nyíregyházi Fıiskola Gazdálkodási szak 10. Galó, M. – Szénás, I. (2003): Minıség és Piac az élelmiszergazdaságban. Nyíregyházi Fıiskola 11. Galó, M. – Szénás, I. (2005): Vállalkozások gazdaságtana I. Jegyzet, Nyíregyházi Fıiskola 12. Galó, M. – Szénás, I. (2006): Az élelmiszergazdaság stratégiai kihívásai. Ungvári Nemzeti Egyetem. 13. Lakner, Z. – Filep, Gy. – Szénás, I. (2002): Erıforrásrendszerek és mőködtetésük, Tankönyv Nyíregyházi Fıiskola Phare Sop’ 97 program alapján 14. Lakner, Z. – Filep, Gy. – Szénás, I. (2002): Erıforrásrendszerek és mőködtetésük, Tankönyv, Nyíregyházi Fıiskola Phare Sop’ 97 program alapján 15. Lakner, Z. – Galó, M. – Szénás, I. (2000): Building the region imageln Hungarian food industry Problems of regonal economic and social development-scientific period and practice, Kiev-Uzghorod, No. 16. pp. 260-268. 75
16. Lakner, Z. – Galó, M. – Szénás, I. (2000): Effect of Economic Transition on competitiveness of Hungarian food chain 17. Lakner, Z. – Galó, M. – Szénás, I. (2004): The product-devesificatoin as a strategic way of development int he Hunagrian food chain. Kiev-Uzghorod, No. 20. pp. 21-27. 18. Lakner, Z. – Galó, M. – Szénás, I.. (2000): Some monetray problems of transition in Hungarian agro-food sector 19. Lakner, Z. – Galó, M. – Szénás, I. (2001): Competition and drifting in strategic planning and economic behavoir of Hungarian enterprises. Kiev-Uzghorod, No. 17. pp. 197-202. 20. Lakner, Z. – Szénás, I. (2006): Kis- és középvállalkozások fejlesztési stratégiái. Ungvár Nemzeti Egyetem. 21. Lakner, Z. – Szénás, I. (2007): Magyarország élelmiszergazdasága az Európai Unióban: tanulságok, helyzetelemzés, jövıkép. Munkácsi Technológiai Fıiskola, Ekonomika 23, pp. 150-155. 22. Lakner, Z., – Galó, M. – Szénás, I. (2001): Region of origin – a managerial perspective. Kiev-Uzghorod, No. 7. pp. 181-184. 23. Szénás, I – Galó, M. – Lakner, Z. (2007): Producer-retailer relations in Hungarian food chain, Producer-retailer relations in hungarian food Chain. Acta Beregsasiensis. 2007. Volume VI. Special Edition. pp. 15-22. 24. Szénás, I. – Galó, M. – Lakner, Z. (2004). Global challenges-national responses in the wine economy of the world, Kiev-Uzghorod, No. 20. pp. 124-132. 25. Szénás, I. – Lakner, Z. – Galó, M. (2000): Ways and problems quality management systems in Hungarian food economy /Problems of regional economic and social development-scientific period and practice, Kiev-Uzghorod, No. 16. pp. 253-260. 26. Szénás, I. – Lakner, Z. (2006): Magyarország élelmiszeriparban mőködı multinacionális vállalatok stratégiái. Ungvári Nemzeti Egyetem. 27. Szénás, I. – Lakner, Z. (2007): A magyar élelmiszeriparban mőködı multinacionális vállalatok stratégiái. Munkácsi Technológiai Fıiskola, Ekonomika 22, pp. 198-207. 28. Szénás, I. (1991): Élelmiszergazdaság innovációs folyamatainak elemzése. Doktori értekezés. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest 29. Szénás, I. (1993): Mezıgazdasági Szövetkezetek Szervezeti Fejlesztése. Élelmezésipar c. folyóirat pp. 63-76. 30. Szénás, I. (1996): Bioaktív rostoslevek gyártástechnológiájának fejlesztése. Nyíregyháza, Tudomány-Technika Háza elıadás 31. Szénás, I. (1998): Korszerő munkaszervezés alapjai a mezıgazdaságban. Magyar Mezıgazdaság c. folyóirat 41-53. oldal, Budapest 32. Szénás, I. (2000): Az élelmiszeripar privatizációja. Elıadás, Magyar Tudomány Napja, Nyíregyházi Fıiskola 33. Szénás, I. (2002): A magyar élelmiszeripar stratégiai lehetıségei napjainkban. Magyar Tudomány Napja, Közgazdaságtudományi szekció. Nyíregyházi Fıiskola, 34. Szénás, I. (2003): Élelmiszerpiacok igényváltozásai, Nyíregyházi Fıiskola Tudomány Napja Közgazdaságtudományi szekció 35. Szénás, I. (2007): From market-orientation to market- adaptation strategies of actors Hungarian food chain, Ungvári Nemzeti Egyetem, Ekonomika 21, Ungvár, pp. 196-204. 36. Szénás, I. (2007): Privatizáció, versenyképesség, európai integráció a magyar élelmiszergazdaságban, Kandidátusi értekezés, Ungvári Nemzeti Egyetem 37. Szénás, I. (2003): Élelmiszerpiacok igényváltozásai, Nyíregyházi Fıiskola Tudomány Napja Közgazdaságtudományi szekció 2003. XI. 11.
76
SZILÁGYI BARNABÁS
A SZERVEZETI KULTÚRA ÉS A DOLGOZÓI ATTITŐD ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA MEZİGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOKBAN
1. BEVEZETÉS, CÉLKITŐZÉS Egyetlen dolog biztos minden szervezet életében, illetve mőködésében, mégpedig az, hogy mindig minden változik. Ma már a régen még monopolhelyzetben lévık sem gondolják, hogy stabil környezet veszi körbe ıket. A rendszerváltás következményeként a szervezetek mőködési környezete drámaian megváltozott. A verseny egyre erısödik, új versenyszabályok íródnak, új versenyelınyt jelentı dimenziók jelennek meg. A statikus szemlélet, és gondolkodásmód a folyamatos változásra koncentráló, dinamikus „éber” vezetıi magatartás irányába változott. A ma vállalatának a korábbi stabilitással szemben a dinamikusan változó körülmények feltételrendszerét kell statikusnak tekinteni. A siker titka az alkalmazkodás, a változó környezet megismerése, a lehetıségek nyújtotta elınyeinek kihasználása. Az elmúlt szők két évtized, változásokat eredményezett gondolkodásmódunkban, és ezen keresztül viselkedésünkben is. Változó világunkban a szervezeteknek és azok tagjainak is komoly alkalmazkodóképességrıl kell tanúbizonyságot tenniük. A megváltozott politikai, gazdasági, szociális, és technológiai környezet szükségszerően eredményezte értékrendünk, értékeink változását is. Az új évezred új kihívások elé állít mindannyiunkat, maradunk tehát a bevezetı gondolatmenet mellett, miszerint az biztos, hogy mindig minden változik. Az emberi viselkedés jellemzıje, hogy cselekedeteinket, mindig megelızik gondolataink, a gondolatunk változásának eredménye viselkedésünkben manifesztálódik. Az elmúlt évszázad menedzsment gondolkodásában ezt megjelenítve funkciójában is sajátos szemléletbeli változások tanúi lehettünk. A környezeti feltételek és lehetıségek változásának eredményeként a vezetıi viselkedés vezérelvei is folyamatosan fejlıdésen mentek, illetve mennek ma is keresztül. Manapság az emberi tıke felértékelıdésének lehetünk tanúi. A humántıkét tekinthetjük a hosszú távú eredményesség kulcselemének. Nem mindegy milyen viselkedési attitődök jellemzik a szervezeti egyén magatartását, illetve magát a szervezetet, ugyanis annak, hogy mi milyen értékrend mentén viselkedünk, abban a vezetıknek meghatározó szerepe van. A mai modern társadalmak a szervezetek társadalma, az emberek magán, és társadalmi élete részben kettéválik. A megélhetést biztosító munka feltételrendszere jellemzıen strukturált szervezeti keretek között zajlik, egyre inkább elkülönülve a személyes élettértıl. A vezetési illetve humánmenedzsment kutatásoknak, vizsgálódásoknak nincs statikus, befejezett állapota. A vezetéstudomány érdeklıdésének középpontjában maga az ember áll. Az emberi tényezıknek köszönhetıen a már biztosan megismertnek vélt, feltártnak tudott területeket, elméleteket kell újra meg újra értékelni. Minden mozgásban, változásban van, és akár egy jelentéktelen új körülmény is új összefüggéseket, más következményeket és kapcsolatokat eredményezhet.
77
A korai szervezetelméleti megközelítések olyan alapokat igyekeztek lefektetni, melyek „minden” szervezetre alkalmazhatóak, de az új szervezettípusok megjelenése, tömegtermelés, technológiai fejlıdés más szervezetelméleti megközelítést igényel. E felismerés a szervezetek mőködési környezetére irányította a figyelmet, arra, hogy annak bizonyos részei milyen befolyásoló szereppel bírnak. Így került az érdeklıdés középpontjába a szervezetek kulturális sajátosságainak vizsgálata, melynek jellemzıen kétféle elemzési szintjét, az adott szervezet kultúrájának elemzését, illetve az adott ország kultúrájának vizsgálatát lehet megkülönböztetni. A vezetés illetve humánmenedzsment tudományterületének differenciálódásában az egyik jól elhatárolható tendencia az mely során a gyors fejlıdés eredményeként, egyes témakörei rövid idın belül önálló tudomány területté váltak, úgy mint a döntés, szervezetfejlesztés, vezetéspszichológia, vezetésszociológia, szervezeti magatartás, szervezeti kultúra, ösztönzésmenedzsment. Doktori témám megválasztásánál fontos szempont volt, hogy az a vezetıi munka vizsgálatára és elemzésére irányuljon. Ezen belül a vezetıi munka azon területe képezte a vizsgálat tárgyát, mely a szervezeti kultúra kialakítására és a dolgozói attitődök vizsgálatára irányul, ami egyrészt a vezetıi tevékenységnek az eredménye, illetve következménye is lehet, másrészt kölcsönhatásról beszélhetünk, mivel a szervezeti értékek különösen az egyéni attitődök inputként is szolgálnak a vezetıi munkához. A szervezeti kultúra kialakulásának tekintetében viszonylag nagy az egyetértés, miszerint a kultúra szocializáció eredményeként, azaz egyfajta társas tanulás során alakul ki. Ezen egyetértés mellett a folyamat mechanizmusára, illetve a szervezeti kultúrát befolyásoló tényezıkre vonatkozóan igyekszek dolgozatomban errıl minél alaposabb áttekintést nyújtani. A kontextuális tényezık közül, melyek befolyásolólag hatnak a kultúra kialakulására, pl. a nemzeti kultúra sajátosságai vagy karizmatikus, illetve más meghatározó személyek szerepmodelljei, ugyan más befolyásoló tényezık egymásra hatásán keresztül, de markáns tényezınek tőnnek. A szervezeti kultúra lényegi megértéséhez értékközpontú elemzéseket végezhetünk, melyek a mélyben rejtızı jelenségek megragadására törekszenek. Ezen vizsgálatok eredményei a szervezeti kultúrát vagy értéklista, vagy hierarchia formájában ragadják meg. Az értékek érzelmi tartalommal is bírnak, ami már az attitődökkel való kapcsolatra mutat. Legutóbb a rendszerváltás és az azt követı idıszak eredményezett cselekvési és gondolkodási újszerőséget, melynek hatásai mind az egyéni, mind a nemzeti értékrend tekintetében azonosíthatóak lehetnek. A vélemények, attitődök változása tetten érhetı a kollektivistaindividualista gondolkodásmód és értékrend változásának tekintetében is, mely változás az értékközpontú elemzések logikája nyomán a szervezeti kultúra, és értékrend részévé válik. A változó értékrend véleményünket, identitásunkat, majd azon keresztül viselkedésünket is nagymértékben meghatározza, befolyásolja. Az a szerencsés, amikor az egyéni, szervezeti és a nemzeti értékrend harmóniája jellemezi viselkedésünk-cselekvéseink helyszíneinek értékrendjét. Amennyiben ez a szinergia nem érvényesül, az esetleges ellentétes értékek disszonanciát, cselekvési akadályoztatottságot eredményeznek. Ez mindenképpen gátja az egyéni teljesítménynek, ami így hátráltatja a szervezet teljesítıképességét is. Az értékek szinergiájára kell törekednünk, megteremtve ezzel az egyéni gondolkodás és azon keresztül a viselkedés harmóniáját, ami a siker és a jó teljesítmény feltétele is. A témaválasztásom illeszkedik a Vezetés és Munkatudományi Tanszék funkcionális elvő, empirikus módszerő és moduláris felépítéső kutatási programjába. Úgy ítéltem meg, hogy a szervezeti kultúra vizsgálata és elemzése révén, közvetve a vezetıi munkára, a vezetıi feladatok megvalósítására, az azokat befolyásoló tényezıkre vonatkozóan tehetek megállapításokat, tárhatok fel összefüggéseket. 78
A dolgozatomban elıször irodalmi feldolgozás alapján ismertetem, közelítem meg a szervezeti kultúra fogalmát, szerepét, jelentıségét a vezetésben. A saját vizsgálatok anyaga, módszere fejezetben ismertetem a kutatás kiindulási alapját, a vizsgált szervezetek általános jellemzıit, a szervezeti kultúra, és dolgozói attitőd felmérésére irányuló, részletezı vizsgálatok módszerét. Az eredmények bemutatása az általános vizsgálatokkal indul, majd a részletezı vizsgálatok alfejezetben értékelem a szervezeti kultúra, és dolgozói attitőd kutatási eredményeit. Végül összefoglalom az értekezés fıbb megállapításait, új és újszerő eredményeit, valamint javaslatot teszek eredményeim gyakorlati alkalmazhatóságára a vezetıi munka fejlesztése érdekében. Célkitőzések Dolgozatom fı célkitőzése a mezıgazdasági vállalkozások szervezeti kultúra jellemzıinek azonosítása, sajátosságainak feltérképezése, az ott dolgozók attitődjeinek vizsgálata. Az elméleti megközelítés illetve a témakör kutatásához kapcsolódó saját vizsgálat célja összességében az agrárium különbözı szektoraiban mőködı mezıgazdasági termelı, és szolgáltató szervezetek szervezeti kultúrájának, illetve alkalmazotti attitődjének összehasonlító vizsgálata. Célom továbbá a szervezeti kultúra több szempontú elemzése, értelmezése a munkahelyi attitőd vizsgálat eredményei alapján. A doktori dolgozatom célja volt, hogy irodalmi feldolgozás és saját megfigyelések alapján vizsgáljam és kutassam a szervezeti kultúra és a dolgozói attitőd kapcsolatát a mezıgazdasági szervezetekben. Irodalmi adatok, és hazai és nemzetközi elméleti megközelítések alapján célom, a szervezeti kultúra fogalmának definiálása és értelmezése volt. Feltételeztem, hogy a megkérdezett szervezetek értékrendjében, az alkalmazottak gondolkodásmódjában bizonyos szempontok szerint különbségek adódnak, ezért adatbázisaimat több vizsgálati szempont szerint külön-külön is értékeltem. Az általam vizsgált kutatási kör lehetıséget biztosított számomra a vizsgált szervezetekben a szervezeti kultúra elemzésére, sajátosságainak bemutatására. Széles körő adatgyőjtésre, elemzésre alapozva vezetıi és alkalmazotti körben vizsgáltam a szervezeti kultúra szerepét, jelentıségét a munkahelyi attitőd különbözı aspektusaiban, összefüggéseket feltárva. Vizsgálatom célja volt a dolgozói attitődök meghatározása, valamint a szervezeti kultúra kérdıív „jellemzı” értékrendjeivel való összehasonlítása. Vizsgálatom célja volt továbbá bemutatni illetve rávilágítani arra, hogy a szervezeti értékrend tudatos fejlesztése milyen attitődbeli változásokkal jár, mely így a vezetıi szervezetfejlesztési munka hasznos részét képezhetik. Vizsgálataim célja a szervezeti kultúra szerepének feltárása a vállalati irányítási, szervezési feladatokban. A kutatásom végsı célja, a vizsgálati eredmények alapján olyan javaslatok kidolgozása, amelyek révén javítható a vezetıi-alkalmazotti munka hatékonysága, ezen keresztül pedig a szervezeti teljesítmény. 2. ELİZMÉNYEK ÉS ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Dolgozatom a Debreceni Egyetem Agrár és Mőszaki Tudományok Centruma Vezetés és Munkatudományi Tanszéke által kialakított „A vállalati menedzsment funkcionális vizsgálata 79
a mezıgazdaságban” kutatási program részeként készülhetett el. A kutatás struktúrája szerint a vezetési feladatok három nagy csoportra bonthatóak: szervezet menedzsment; emberi erıforrás menedzsment; folyamatmenedzsment. Doktori munkám választott témája a szervezetmenedzsment kutatási területen belül szervezeti kultúra témakörbe illeszkedik (1. táblázat). A táblázat jól mutatja, hogy a három vizsgálati irány a témák szőkítése révén tovább bontható. Ennek köszönhetıen a felépítése modulárisnak, a kutatási módszer funkcionálisnak tekinthetı. Megközelítésmódjában viszont empirikusnak nevezhetı, mert a résztvevı megkérdezettek tapasztalatainak felmérésére épül. 1. táblázat: „A vállalati menedzsment funkcionális vizsgálata” címő kutatási program felépítése és kutatói struktúrája Programvezetı: Dr. Berde Csaba 1. Szervezetmenedzsment vizsgálatok Témavezetı: Dr. Berde Csaba
2. Emberi erıforrás menedzsment vizsgálatok Témavezetı: Dienesné dr. Kovács Erzsébet
3. Folyamatmenedzsment vizsgálatok Témavezetı: Dr. Nagy Tibor Dr. Pakurár Miklós
1.1. Szervezeti formák és a vezetési feladatok (Dr. Bilanics Ágnes)
2.1. Motiváció (Dr. Juhász Csilla)
3.1. Tervezés, mint vezetıi tevékenység
1.2. Szervezetfejlesztés (Szabados Krisztián)
2.2. Konfliktusmenedzsment
3.2. Döntés (Dr. Felföldi János)
1.3. Szervezeti kommunikáció (Dr. Dajnoki Krisztina)
2.3. Emberi erıforrás tervezés, szervezés (Balla Gyula)
3.3. Döntésvégrehajtás, rendelkezés
1.4. Információmenedzsment
2.4. Munkaerı kiválasztás
3.4. Szervezés
1.5. Szervezeti kultúra (Szilágyi Barnabás)
2.5. Kompetenciavizsgálatok (Dr. Barta Ágnes)
3.5. Logisztikai menedzsment (Villányi Réka)
1.6. Csoportmenedzsment (Dr. Szabados György)
2.6. Teljesítményértékelés (Dr. Tóth Anikó)
3.6. Ellenırzés (Dr. Szima Mária)
1.7. Vezetés struktúra és hierarchia vizsgálata
2.7. Emberi erıforrás fejlesztés (Dr. Piros Márta)
3.7. Minıségmenedzsment (Dr. Gályász József)
2.8. Karriermenedzsment
3.8. Idıgazdálkodás (Dr. Bácsné Bába Éva)
1.8. Változásmenedzsment (Dr. Kerékjártó Gábor)
2.9. Biztonságmenedzsment (Terjék László)
A kutatómunkámat mindkét vizsgálat esetében kérdıíves megkérdezésre építettem. Kutatásom alapsokaságát 744 egyéni vizsgálat jelenti. A megkérdezettek mezıgazdasági vállalkozások vezetıi, és alkalmazotti beosztásban dolgozó munkatársai. A kutatás földrajzi értelemben négy megyét, illetve a kelet-magyarországi régiót fedte le. A mintavételem a véletlen kiválasztáson alapuló módszerek közül az egyszerő, véletlen kiválasztással történt. A vizsgálatom során alkalmazott tesztcsomag 3 kérdıívet tartalmazott. Egy általános adatlapot a vállalkozás néhány fontos ismérvét illetıen, a HARRISON szervezeti kultúra diagnosztizálására szolgáló kérdıívet, és az általam összeállított munkahelyi attitőd kérdıívet. Kutatásom elsı szakasza kérdıívek elkészítése volt. A szervezeti kultúra általam is alkalmazott HARRISON kérdıíve sztenderdizált kérdıív. A hazai, és nemzetközi szakirodalom feldolgozása, áttanulmányozása során dolgoztam ki a dolgozói attitőd mérésére, a dolgozói elé80
gedettségre vonatkozó kérdıívet. A kérdıívek felvételét követıen került sor az adatok feldolgozására, az eredmények értékelésére, a hipotéziseim igazolására, következtetések levonására. Az adatok kiértékelésére SPSS 15.0, és Excel programokat használtam. A kérdıívek felvétele egyidejőleg történt, a megkérdezettek a szervezeti kultúra azonosítására szolgáló kérdıív kitöltése után a dolgozói attitőd kérdıívet is kitöltötték. A kérdıívek kitöltése önkéntes volt, és anonim módon történt. A kérdıívek kitöltését magam, illetve az általam megbízott és felkészített „kérdezıbiztos” felügyelte. A kitöltésben ennek következtében hiányosságok jellemzıen nem fordultak elı. A szervezeti kultúra diagnosztizálására szolgáló kérdıív 15 faktort tartalmaz, és az egyes faktorhoz kapcsolódóan, a részletesen bemutatott négyféle – hatalom – szerep – eredmény – támogatás szervezeti kultúrának megfelelı értékelési kompetencia alternatívákból, vagy itemekbıl épül fel. A megkérdezettnek értékelnie kell az itemeket, az İ számára megtapasztalt jelenlegi kultúrát értékelendı, illetve ezeket az itemeket értékelnie kell a kívánatosnak tartott kultúra tekintetében is. A jelenleg létezı kultúra értékelési kategóriái a következık voltak: 4- Uralkodó nézet 3- Másodsorban uralkodó nézet 2- A kevésbé uralkodó nézet 1- A legkevésbé uralkodó nézet Kategóriák a kívánatosnak tartott kultúra értékelése során: 4- Legoptimálisabbnak tartott érték 3- Másodsorban optimálisnak tartott érték 2- Harmadsorban optimálisnak tartott érték 1- A legkevésbé optimálisnak tartott érték A válaszok mind a saját adatok, mind az elvárt kritériumok esetében egy rangsor kialakítására adtak módot és lehetıséget a megkérdezettek számára. Minden értékelendı faktor tartalmazott adott algoritmus alapján minden, a HARRISON modell alapján felvázolt szervezeti kultúra kategóriát azonosító válaszalternatívát. Ezen válaszalternatívák kummulált összege mutat prioritást a jelenleg létezı kultúra azonosítását illetıen, illetve azonos értékelési elv mentén kaptunk képet a kívánatosnak tartott elvárt kultúrát illetıen, mely így az összehasonlító értékelésre is lehetıséget biztosít. Az értékelésnél a kultúrát azonosító itemek pontszámainak összege mutatta meg a jelenlegi, illetve kívánatos szervezeti kultúra Harrison típusát. A teszt értékelése tehát 15 faktor alapján, faktoronként 4 item minısítése lapján történik. A „vegytiszta” jelenlegi és kívánatos szervezeti kultúra összpontszáma így 60 pont. A kérdıív faktorai: • a munkavégzés viselkedési- magatartási motivációja, • a szervezeten belüli személyes fejlıdés kibontakoztatásának alapértékei, • a szervezet, és az egyén kapcsolata • a szervezeti tagok magatartását befolyásoló tényezık • a döntési folyamatok sajátosságai • a feladatok odaítélésének, delegálásának elvei • az alkalmazottaktól megkövetelt kívánatos magatartást, tulajdonságok 81
• • • • • • • •
a vezetés viselkedésének orientáltsága a véleménynyilvánítás lehetıségének mértékét, az utasítás elfogadásának sajátossága a munkára való motiváció a munkacsoportok együttmőködése a nézeteltérések megoldása a szervezet környezetértékelését, környezettudatossága a szabályok, utasítások betartásának alapértékei illetve a kívánatos szervezeti értékrend „átörökítendı” tartalmi területei.
A dolgozói munkahelyi attitőd diagnosztizálására alkalmazott kérdıív végsı verziójának elkészítését próbavizsgálatok elızték meg, melyek tapasztalatait figyelembe vettem a végsı soron felmérésemben is alkalmazott kérdıív elkészítése során. A munkahelyi attitőd kérdıív része volt egy úgynevezett személyi blokk, mely a kitöltık demográfiai változóira vonatkozott. A dolgozói munkahelyi attitőd diagnosztizálása kérdıív 5 témakör köré csoportosítva 54 kérdést tartalmazott. A véleményeket az alábbi kérdéscsoportok szerint győjtöttem. • A szervezettel kapcsolatos vélemények • A végzett munkával kapcsolatos vélemények • A munkatársak egymás közötti kapcsolataival kapcsolatos vélemények • A beosztottak és a vezetés kapcsolatára vonatkozó vélemények • A szervezet múltjával-jelenével-jövıjével, annak történelmével, összességében a szervezet egészével kapcsolatos vélemények A szervezettel kapcsolatos vélemények témakörben általánosan a munkahelyi lojalitás, szolidaritás kérdéskörét vizsgálom, kitérve az egyén és munkahely kötıdés kérdésére, a személyes fejlıdés munkahelyi értékének vizsgálatára. Ebben a blokkban kerülnek azonosításra azok az egyéni preferenciák, melyek általában megelégedettséget eredményeznek. A kohézió mértékének, valamint a munkahelyi szervezet, mint közösség értékelésének vizsgálata is ebben a témakörben történik. A végzett munkával kapcsolatos vélemények témakörben a végzett munka és az egyén kapcsolatát vizsgálom, a szervezet biztosította feltételek és az egyén szükségleteivel összefüggı elvárások kapcsolatát. Azt vizsgálom, hogy mennyire veszi figyelembe a szervezet a dolgozó egyén szükségleteit, elvárásait, mennyire összehangoltak az egyéni elvárások, és a munkahely biztosította feltételek. A munkatársak egymás közötti kapcsolataival vizsgáló témakörben a szervezeten belüli együttmőködés sajátosságait, a munkatársak közötti kívánatos kapcsolatok egyéni attitődjeit, illetve azok teljesülésének mértékét vizsgáltam. Ebben a témakörben részletesen kitértem az egyén és a csoport, valamint a közösség viszonyának feltérképezésére. A beosztottak és a vezetés kapcsolatára vonatkozó vélemények témakörben a meghatározó személyes vezetıi kompetenciák felmérése, teljesülésük mértéke a vizsgálat fontosabb területe. A vezetıi irányítás, a vezetıi döntéshozatal sajátosságainak meghatározása, illetve a vezetésrıl kialakult dolgozói attitődök feltérképezése a témakör feladata. Ebben a kérdéskörben vizsgálom a szervezeti értékrend közvetítésében jelentıs szerepet betöltı szervezeti kommunikációs csatorna sajátosságait, azok nyitottságát, szabályozottságát, mőködésének sajátosságait.
82
A szervezet történelmével kapcsolatos vélemények témakör a szervezeti célok, azok kommunikálásának, elfogadásának felmérését célozza. Ez az a blokk, ahol az egyéni attitődöket, szükségleteket vizsgálom. Ebben a kérdéscsoportban vizsgálom a szükségleti szinteknek megfelelı egyéni elégedettség kritériumait, illetve azok sajátosságait. A munkahelyi attitőd kérdıív kérdései változatosak, de jellemzıen zárt kérdéseket alkalmaztam. A zárt kérdések egy részére a LIKERT féle 7 fokú skálán lehetett válaszolni, míg más kérdések elıre megfogalmazott válaszalternatívákat tartalmaztak, a saját egyéb válaszlehetıség megadása mellett. A kérdıívek felvételt követı átellenırzése után elkészítettem a kódolást, a változók meghatározását, a statisztikai programba történı adatbevitelt, elvégeztem az adatok értékelését, végül az eredményeket bemutató táblázatokat ábrákat, grafikonokat állítottam össze. A zárt kérdıív alkalmazásának elınye, hogy könnyen feldolgozható, és az egységes jelleg mellett egyszerőbb a kapott eredményeket általánosítani. Egyéb módszerek A felmérés során a kérdıívek mellett mind a vezetıi, mind az alkalmazotti körben mélyinterjús vizsgálatot is folytattam. Ennek elınye abban mutatkozott meg, hogy felszínre kerültek, ezáltal megismerhettem a szervezeti kultúrával kapcsolatos egyéb egyéni attitődöket, értékeket. Az interjúkra kapott információk jól kiegészítették a kérdıíves felmérés eredményeit. Alkalmazotti körben fókuszcsoportos megkérdezést is végeztem. Ezen vizsgálati módszer alkalmazásának eredményeként megállapíthatom, hogy a fókuszcsoport tagjai körében érzékelhetı volt a szinergiahatás, ami köszönhetı egyrészt annak, hogy a megkérdezettek esetemben ugyanazon szervezet tagjaiként és számukra fontosnak érzékelt probléma voltán stimulálták egymást, ami viselkedésük és motivációjuk, attitődjeik jobb megértését eredményezték számomra. Az adatok elemzésénél, értékelésénél alkalmazott statisztikai módszerek Az adatok elemzéséhez, kiértékeléséhez többféle statisztikai módszert is alkalmaztam. A fısokaság nagysága 744. A sokaságok legtömörebben valamely középértékükkel és valamely szóródási mutatójukkal jellemezhetık. A leíró statisztika erre a célra leggyakrabban használt módszerét a számtani átlagot és a szórásnégyzetet alkalmaztam Az elemzésnél a mintából nyert eredményekbıl indultam ki. A minta osztályozását segítette egy általános adatlap, illetve a dolgozói attitőd felmérés záró részeként felvett úgynevezett személyi blokk. Ezen begyőjtött információk alapján a mintát homogén részekre tudtam osztani. Az általános vizsgálatok elvégzéséhez elıször a szervezetek, valamint a válaszadók általános adatlapon, és a személyi blokkban adott jellemzıinek felhasználásával különbözı szempontok alapján csoportosított változókat hoztam létre: A szervezeteket mőködési forma, vállalkozás besorolása, korcsoportonként, iskolai végzettsége szerint, beosztás alapján csoportosítottam. Csoportképzı ismérv volt továbbá a kor, végzettség, nem, beosztás, szervezeti forma, munkahelyen eltöltött idı. A mintavétel nem valószínőségi mintavételi eljárásokhoz tartozó „hólabda” mintavétel volt. Ennek a lényege, hogy kezdetben megkérdezett személyek, elsısorban szervezetek vezetıi további személyeket adtak meg felmérés folytatásához. Célom volt olyan vizsgálat elvégzése, mely a különbözı változók mentén kialakított csoportok attitődjeiben felfedezhetıek-e különbségek. Vizsgáltam, hogy a vezetık, illetve a beosz83
tottak iskolai végzettsége, kora, neme, beosztása alapján alkotott, illetve a „jellemzı” csoportok között van-e szignifikáns különbség. A csoportok közötti szignifikáns különbségek meghatározásához legalkalmasabb tartott módszert az egy-szempontos független mintás varianciaanalízist alkalmaztam. A varianciaanalízissel arra kapunk választ, hogy van e jelentıs különbség az egyes kérdésekre adott válaszok átlagértékei között adott csoportokra nézve (férfi-nı). A varianciaanalízis megmutatja, hogy a csoporton belüli variancia jelentısebb-e, mint a csoportok közötti szórás – a csoportközi variancia. Az értékelésnél csak a p<0,05 értékeket tekintettem szignifikáns eredménynek. A leíró statisztikai vizsgálatokhoz és a varianciaanalízis elvégzéséhez SPSS 15.0 szoftvert használtam. Alkalmaztam a fıkomponens-elemzést, mint adatredukciós módszert, mely a változókat, az eredetinél kisebb számú új változókká alakítja. Az elemzés során az egymással kölcsönösen összefüggı változók közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Az összegzés arra irányul, hogy a nagyszámú változókból kisebb számú korrelálatlan változókat – fıkomponenseket – kapjunk. A fıkomponens a lehetı legtöbb információt megıriz az eredeti változók teljes heterogenitásából. Az eljárás során megbizonyosodhatunk arról is, hogy változóink valóban egy dimenziót mérnek-e. A fıkomponens-analízissel részinformációkat lehet összegezni, a lehetı legkisebb információ veszteséggel. A szervezeti kultúra kérdıív feldolgozását végeztem elıször, majd a dolgozói attitőd felmérés eredményeinek értékelését. A célom a szervezeti kultúra tekintetében fellelhetı válaszadói különbségek feltérképezése volt, a különbözı szempontok alapján alkotott csoportok esetében. 3. AZ ÉRTEKEZÉS FİBB MEGÁLLAPÍTÁSAI A teljes mintára vetítve a kívánatosnak tartott szervezeti kultúra értékeket, összehasonlítva a jelenleg létezı értékrenddel, azt a megállapítást tehetjük, hogy az eredményen alapuló, és a támogatás orientált szervezeti kultúra jelenik meg elvárásként. 4
3,24
3,5 3 2,5
2,82 2,86
2,75
2,77
3,18 2,57
2,33
2 1,5 1 0,5 0 Hatalom orientált
Szerep orientált Jelenlegi
Eredményen alapuló Támogatás-orientált Kívánatos
1. ábra: A jelenlegi és kívánatos szervezeti kultúra típusok átlagai (n=744) Forrás: Saját vizsgálatok. 84
Dimenziónként megvizsgálva a jelenlegi, és kívánatos kultúradimenziók értékeit azt állapíthatjuk meg, hogy a hatalom kultúra dimenziói egyetlen kivételtıl eltekintve alacsonyabb értékeket kaptak a kívánatos kultúra megítélése során. Egyedül a vezetı mentor szerepének erısítése fogalmazódott meg pozitív elıjelő igényként, míg a megkérdezettek az elırejutásban a szabályoknak való megfeleléssel szemben a szakmaiságot emelték ki, valamint a munkacsoportok közötti rivalizálás csökkentését jelölték meg kívánatos jövıbeni értékként. Nagy eltérést mutat továbbá a vezetı szerepével általa meghozott döntésekkel kapcsolatosan a humánorientáció igénye, miszerint arra mutatkozik igény, hogy a vezetés, a döntései meghozatalánál vegye figyelembe annak alkalmazottakra gyakorolt következményeit. A szerepkultúra megítélése tekintetében azt láthatjuk, hogy a különbözı dimenziók megítélése vegyes. A megkérdezettek a munkacsoportok közötti rivalizálással szemben a segítıkészséget, a feladat – kapcsolat orientáció tekintetében az utóbbit jelenítenék meg kívánatos jövıbeni értékkent. Ezek mellett a vezetı mentori-támogató szerepének erısítését, illetve a motiváció tekintetében a büntetéssel szemben a megfelelı munkakapcsolatok társas, és szakmai szükségletének igénye fogalmazódik meg. Az eredmény és a támogatás kultúrák dimenzióinak értékei kivétel nélkül pozitív irányú igényt fogalmaznak meg minden egyes dimenzió tekintetében. Az eredmény szervezeti kultúra értékei közül a legmagasabb eltérés a szervezet-egyén kapcsolatában a kapcsolat orientáció irányába mutat, valamint az egyének közötti kapcsolatok tekintetében a kölcsönös véleménynyilvánítás érdekei jelennek meg. Az elırejutás, a szervezeten belüli személyes fejlıdés kibontakozásának alapértéke a szakmaiság kívánatos dimenzióját jeleníti meg. 2. táblázat: A szervezeti kultúra jelenlegi és kívánatos értékekeinek különbségei Hatalom
Szerep
Eredmény
Támogatás
Követelményeknek való megfelelésegyüttmőködés
-0,32
-0,02
0,33
0,63
Szabályoknak való megfelelés - szakmaiság
-0,89
0,3
0,61
0,78
Feladat - kapcsolat orientáció
-0,41
-0,49
0,6
0,83
Státusz, pozíció - csoport
-0,57
-0,1
0,52
0,53
Utasítás - konszenzus
-0,44
-0,06
0,27
0,56
Feladat - humán orientáció
-0,61
0,1
0,52
0,53
Behódolás - együttmőködés
-0,39
-0,06
0,56
0,56
A vezetı autokrata - mentor
0,18
0,28
0,57
0,5
Hatalomorientált - kapcsolatorientált
-0,53
0,13
0,66
0,56
-0,56
0,36
0,56
0,6
-0,81
-0,5
0,52
0,82
-0,41
-0,1
0,55
0,65
A szervezet zárt - nyitott környezetére
-0,47
0,02
0,21
0,55
A szabályok törvények - alakíthatók
-0,54
0,07
0,03
0,25
Az együttmőködés alapja a hatalom - a jó csoportviszonyok
-0,56
0
0,39
0,64
A munkamotiváció büntetés - eredményes munkakapcsolat A munkacsoportok viszonya rivalizálás – segítıkészség Nézeteltérések megoldása felettes - munkatársak közötti
Forrás: Saját vizsgálatok.
(n=744) 85
A támogatás kultúra dimenziók értékei között találjuk a legnagyobb eltéréseket a jelenlegi és kívánatos értékdimenziók között, ami véleményem szerint az adott kultúrára jellemzı „humanisztikusabb” légkör eredményeként szabadabb a véleménynyilvánítást eredményez, ami a kívánatos értékek tekintetében is egy határozottabb állásfoglalásban jelentkezik. Az eredménykultúra értékeihez hasonlatos a legnagyobb eltérést mutató dimenziók eltérése, de megjelenik továbbá a másoktól való segítségkérés, az útmutatás, tanácsadás fokozottabb igénye is. Amennyiben az összehasonlításból kiemeljük abszolút értékben a legnagyobb jelenlegi és kívánatos értékek eltéréseit az összes kultúra típust figyelembe véve, azt láthatjuk, hogy a Szabályoknak való megfelelés – szakmaiság dimenzióban a személyes fejlıdés kibontakoztatásának értéke, a munkacsoportok viszonya rivalizálás – segítıkészség dimenzióban, leginkább kollektivista értékek mentén, a barátságos, figyelmes együttmőködés szervezeti légkörének igénye jelentkezik. A szervezeti kultúrák értékeinek elmozdulása azt mutatja, hogy kívánatos értékként a támogatás kultúra iránti fokozottabb igény jelenik meg, amit a hatalom kultúra értékeinek negatív irányba történı elmozdulása is alátámaszt. 4 3,5 3
2,82
2,75
2,77
2,57
2,5 2 1,5 1 0,5 0 Hatalom orientált
Szerep orientált
minta átlag
1-9 fı
11-25 fı
Eredményen alapuló 26-50 fı
51-100 fı
Támogatásorientált 100- felett
2. ábra: A jelenlegi szervezeti kultúra és a szervezetek méretének összefüggése Szignifikáns különbség (p<0,05): One-Way Anova (egyszempontos varianciaanalízis alapján n=744) Forrás: Saját vizsgálatok.
A vizsgált szervezetekben a szervezet méretébıl adódóan jellemzıen azzal a megállapítással élhetek, hogy a kis szervezetek jellemzı kultúra típusa a hatalom a közép-vállalkozások jellemzıen, szerep orientált illetve eredményen alapuló kultúrával rendelkeznek. A kisebb szervezetek jellemzıen egy központi személy irányítása mellett mőködnek, ami alárendelt, a „fınök” kívánságait maradéktalanul teljesítı szervezet alkalmazotti értékrendjét eredményezi. A szervezetek méretének növekedésével, már egy személy által nem tartható kézben minden, a feladatok delegálása a funkciókra bontott szerep kultúra értékrendjét hozza magával. Az alkalmazottak feletti személyes elsıszámú vezetıi kontroll kisebb, ami az egyéni munkavégzés tekintetében a teljesítmény növelését, az ösztönzésben jelenítheti meg, ami az eredményorientált szervezeti kultúra értékrendjét erısíti.
86
4 3,5 3 2,5 2 1,5 1
jelenlegi közepes szervezet
felsıvezetı 43 év alatt
alkalmazott 43 év felett
Az együttmőködés alapja a hatalom - a
A szabályok törvények -
A szervezet zárt nyitott
Nézeteltérések megoldása felettes
A munkacsoportok viszonya
A munkamotiváció büntetés -
hatalomorientált kapcsolatorientált
A vezetı autokrata - mentor
Behódolás együttmőködés
Feladat - humán orientáció
Utasítás konszenzus
Státusz, pozíció csoport
Feladat - kapcsolat orientáció
Követelményeknek való megfelelés-
0
Szabályoknak való megfelelés -
0,5
kis szervezet
3. ábra: A jelenlegi, és kívánatos hatalom kultúra megítélése különbözı csoportonként Forrás: Saját vizsgálatok.
(n=744)
A hatalom kultúra megítélésének tekintetében megállapíthatjuk, hogy a különbözı megkérdezett csoportok meglehetısen eltérı értékek mentén értékelték a különbözı dimenziókat. A jelenlegi értékrendtıl több dimenzió esetében a jövıben magasabb kívánatos értékeket fogalmazott meg a felsıvezetıi csoport, illetve a 43 évnél fiatalabb válaszadói korcsoport. İk a követelményeknek való megfelelés, a feladat, a státusz, pozíció dimenziók tekintetében határozottan, a jelenlegitıl is jellemzıbb értékkel bíró hatalomkultúra kívánatos képét vetítik elıre. Ezzel szemben az alkalmazottak a kultúra dimenzióiban a hatalom értékrend humanisztikusabb, a támogatói kultúra irányába való elmozdulást jelölték meg kívánatos szervezeti kultúraként. Egyértelmően az együttmőködés a szakmaiság, a csoport szerepének felértékelıdése fogalmazódik meg kívánatos értékként. A válaszadók kinyilvánított jövıbeni értékként a vezetı mentori szerepének erısödése, a konszenzuson alapuló együttmőködés, illetve a humánorientáció tekintetében a várnak elmozdulást. A vezetı és beosztott értékekhez hasonlóan szignifikáns eltéréseket mutattak a 43 évnél fiatalabb, és idısebb generáció válaszai is. Ugyan mind két csoport jellemzıen a hatalomkultúra humanisztikusabb, a támogatás értékrend irányába történı elmozdulását fogalmazták meg kívánatos értékként, de más-más súllyal. Az idısebb munkavállalói generáció kívánatos értékei több dimenzió – együttmőködés, szakmaiság, kapcsolatorientáció, segítıkészség – esetében is szignifikáns eltérést mutattak. A kor elırehaladtával, a nevezett dimenziók humanisztikusabb irányú elvárásainak igényével találkozhatunk.
87
„jellemzıen” támogatás
16%
„jellemzıen” eredmény
18%
„jellemzıen” szerep
„jellemzıen” hatalmi
A "jellemzı" minta átlaga
6%
10%
19%
24%
13,00%
30%
Közömbösen
15%
15%
42%
39% 20%
21%
13%
46%
15%
Jól
20%
52%
12%
0% Nagyon jól
43%
19,00% 40%
50%
Változóan
60% Rosszul
23,25% 70%
80%
90%
100%
Nagyon rosszul
4. ábra: A munkahelyi közérzet, és a „jellemzı” csoportok összehasonlítása „Jellemzı” minta n=251, „jellemzıen” hatalmi: n=41, „jellemzıen” szerep: n=98, „jellemzıen” eredmény: n=63, „jellemzıen” támogatás: n=49 Forrás: Saját vizsgálatok.
Az adatokból azt láthatjuk, hogy a mindegyik kultúradimenzió csoportjaiból kiválasztott az adott értékekkel leginkább jellemezhetı csoportok értékei eltérı mértékben viszonyulnak egymáshoz. Az eredmény csoport 70%-a a támogatás csoport 60%-a kifejezetten jól érzi magát munkahelyén, addig a jellemzıen hatalmi csoport általános elégedettségi adatai elmaradnak a „jellemzı” minta átlagától, az elégedettség mindössze 21%. A szervezeti kultúra „jellemzı” csoportjai esetében a munkahely választási alternatívák az újraválasztás tekintetében eltérıen alakultak (5. számú ábra). Megállapíthatjuk, újra jelenlegi munkahelyüket választanák, a támogatás (62%) és az eredmény csoportok (58%) válaszadói, míg a jellemzıen hatalmi csoport mindössze 24%-a hozna ugyanilyen döntést. Amennyiben a bizonytalan válaszokat puha nemként értékeljük, azt láthatjuk, hogy a hatalmi csoport mintegy kétharmada (76%) nem választaná újra munkahelyét.
88
62%
„jellemzıen” támogatás
58%
„jellemzıen” eredmény
0%
41%
28%
48%
45,75% 10%
34%
20%
24%
A "jellemzı" minta átlaga
20%
29%
8%
39%
„jellemzıen” szerep
„jellemzıen” hatalmi
9%
30%
Igen
16,25% 40%
nem
50%
38,00%
60%
70%
80%
90%
100%
Bizonytalan
5. ábra: Munkahely újraválasztási preferenciák a „jellemzı” csoportok tekintetében. „Jellemzı” minta n=251, „jellemzıen” hatalmi: n=41, „jellemzıen” szerep: n=98, „jellemzıen” eredmény: n=63, „jellemzıen” támogatás: n=49 Forrás: Saját vizsgálatok.
Az újraválasztás a megkérdezettek pozíciók alapján meghatározott csoportjai tekintetében is eltéréseket mutatnak. Míg a vezetık 68,4%-a igen, addig folyamatosan csökkenı tendenciát látva az iskolai végzettség tekintetében, a betanított alkalmazottak már csak mintegy 26%-a döntene hasonló képen. Magas a szakmunkások 58,9%-os eredménye az elutasítást, illetve a bizonytalan újraválasztás tekintetében is. 100% 80%
74%
68,40% 61,80%
58,90%
60% 40%
50% 50%
31,60%
41,10%
38,20%
26%
20% 0% felsıvezetı
középvezetı
szellemi alakalmazott
igen
szakmunkás
betanított munkás
nem, nem tudom
6. ábra: Munkahely újraválasztási preferenciák, és a beosztás kapcsolata Forrás: Saját vizsgálatok.
89
vezetıvel való rossz kapcsolat
„jellemzıen” támogatás
rossz munkahelyi légkör „jellemzıen” eredmény
környezet színvonala konfliktusok
„jellemzıen” szerep
tájékoztatás hiánya „jellemzıen” hatalmi
tárgyi eszközök hiánya pszichés megterhelés
Jellemzıen minta
fizikai megterhelés 0
1
2
3
4
5
6
7. ábra: A munkavégzés során elıforduló problémák attitődjei a „jellemzı” csoportok tekintetében. „Jellemzı” minta n=251, „jellemzıen” hatalmi: n=41, „jellemzıen” szerep: n=98, „jellemzıen” eredmény: n=63, „jellemzıen” támogatás: n=49 Szignifikáns különbség (p<0,05): One-Way Anova (egyszempontos varianciaanalízis alapján) Forrás: Saját vizsgálatok.
Eredményeim alapján megállapíthatom, hogy a rossz munkahelyi légkör az eredmény, a szerep, és a hatalmi csoportok válaszadói számára jelenthetnek problémát a munkavégzés során, míg ez a támogatás csoport esetében nem merül fel. Összességében azt láthatjuk, hogy a lehetséges problémák átlagai az eredmény csoport esetében eredményezik a legmagasabb értékeket, ennek hátterében az állhat, hogy a jövedelem az egyéni befektetett energiához kapcsolódik, melynek optimális feltételeit a lehetséges problémák akadályozzák. A fokozott teljesítménykényszer eredményeként az egyén szenzitívebbé válik a teljesítményét esetlegesen hátráltató környezeti feltételeket illetıen.
90
2. táblázat: Szervezeti méret szerinti elemzések egyszerő egytényezıs varianciaanalízissel Szervezet mérete szignifikancia
Fıkomponensek 1-10 fı
11-50 fı
51-több fı
Csoportharmónia
0,001536
0,42256
0,023364
0,0034626
Csoporton belüli konfliktusok
0,002638
0,083358
0,422286
0,0244638
Csoportok közötti konfliktusok
-0,014364
0,045561
0,096637
0,0011428
Csoporton belüli együttmőködés
0,052781
0,622893
0,037783
0,043358
Plussz befektetéstúlóra
0,073225
0,511210
-0,073352
0,0363789
Bevonás-kölcsönös érdekek
-0,0263345
0,048869
-0,093356
0,0014225
Piros jelölés az összátlag feletti, a kék az összátlag alatti átlagokat jelöli. Forrás: Saját vizsgálatok.
A 3. számú táblázat azt mutatja, hogy a 11-50 fıs vállalkozások esetében tapasztalhatóak jellemezıen a kollektivista értékrend sajátosságai, illetve annak egyes dimenzióiban való eltérés az ettıl kisebb, illetve nagyobb szervezetekkel összehasonlítva. A bevonás, a kölcsönös érdekek, mentén való mőködés, a csoportharmóniára való törekvés, a 11-50 fıs mérető szervezet sajátosságának tekinthetı. A kölcsönösség kollektivista értékrendje szignifikáns összefüggést mutat a szervezet méretével. Korábbi megállapításaimnak megfelelıen a kisebb szervezetek értékrendje jellemzıen hatalom orientált, ahol az erıs vezetıi kontroll melletti mőködés, a beosztottak függı helyzete nem a kollektivista szemlélet kialakulásának kedvez. A nagyobb szervezetek esetében a munka differenciált volta, jellemzıen már csak részfolyamatok feletti kontroll eredményeként, újra az individualista szemlélet lesz a jellemzıbb.
91
27%
„jellemzıen” támogatás
72%
16%
„jellemzıen” eredmény
„jellemzıen” szerep
10%
„jellemzıen” hatalmi
7%
68%
0%
16%
45%
37%
34%
53%
15,00%
A "jellemzı" minta átlaga
10%
Nagyon jó
1%
55% 20%
30%
Jó
40%
26,75% 50%
Közömbös
60%
Rossz
70%
80%
90%
100%
Nagyon rossz
8. ábra: A vezetés-beosztottak közötti általános attitőd a „jellemzı” csoportok esetében „Jellemzı” minta n=251, „jellemzıen” hatalmi: n=41, „jellemzıen” szerep: n=98, „jellemzıen” eredmény: n=63, „jellemzıen” támogatás: n=49 Forrás: Saját vizsgálatok
Eredményeim alapján megállapíthatom, hogy jellemzıen a támogatás csoport esetében a megkérdezettek vezetıvel való kapcsolata csaknem kivétel nélkül jó, vagy nagyon jó, haladva a jellemzıen hatalmi csoport felé egyre inkább nı a közömbös érték a vezetıkkel való kapcsolat tekintetében. A nem megfelelı vezetés hátterében különbözı okok tárhatóak fel. A vezetéssel kapcsolatos problémák esetében a megkérdezettek 33%-a a nem megfelelı kommunikációt fogalmazta meg, amelyek egyrészt a szervezet elképzeléseivel, jövıjével kapcsolatosak. A nem egyértelmő elvárások fogalmazódtak a megkérdezettek 23,8%-ának problémaként. Mind a két terület a vezetı kommunikációs funkciójának tekintetében fogalmazott meg fejlesztendı területet. Jelen megállapításom egybe esik a tanszéken folyó más kutatások eredményeivel, melyek a vezetıi munka feladatrangsorában a kétirányú kommunikációt prioritásként elölték meg.
92
50% 45% 40% 33,30%
35% 30% 23,80%
25%
17,10%
20% 15%
15,20% 11,40%
10,40%
10%
6,70%
5% 0% személyes konfliktusok
nem egyértelmő elvárások
nehezen teljesíthetı elvárások
elégedetlenség a teljesítménnyel
nem megfelelı kommunikáció
a fınök túl szigorú
igazságtalanok a döntések
9. ábra: A vezetéssel kapcsolatos elégedetlenség okai Forrás: Saját vizsgálatok
(n=744)
A jó fınök beosztott kapcsolat hátterében azt állapíthatjuk meg, hogy leginkább jó kapcsolatot feltételezı értékként a problémák megbeszélése, illetve a humánus kapcsolat attitődje fogalmazódik meg. Értékkent a vezetı mentor szerepe jelenti a jó kapcsolat feltételét. Amennyiben a problémaként megfogalmazott nem egyértelmő elvárások tekintetében hatékonyabb kommunikációs vezetıi munkát fejt ki a menedzsment, úgy ez igényként találkozik a megkérdezettek világos elvárásokkal kapcsolatos igényével, ami a strukturáltság, kiszámíthatóság szükségletének igényéhez járul hozzá.
4. AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ, ILLETVE ÚJSZERŐ EREDMÉNYEI A vizsgálatok egyik fı eredményének azt tartom, hogy a vizsgált hazai mezıgazdasági szervezetek dolgozóinak megkérdezését követıen gondolkodásmódjukból kiindulva a válaszadók egyéni szubjektumainak, észleléseinek és meggyızıdéseinek, értékítéletének azonosítása alapján megállapításokat tettem a mezıgazdasági szervezetek kultúrájával, és dolgozói attitődjeivel kapcsolatosan. Az értekezésem új és újszerő eredményét az alábbiak szerint foglalom össze: •
•
•
A vizsgálatoknál elıször alkalmaztam mezıgazdasági szervezeteknél, a Harrison féle vizsgálati módszert, valamint kidolgoztam és sikeresen alkalmaztam egy új – a dolgozói attitődök, és a szervezeti kultúra kapcsolatát, vizsgáló –, több szempontú kérdıívet. Az általam vizsgált mezıgazdasági szervezetek esetében, a szervezeti kultúra diagnosztizálására során megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi szervezeti kultúra értékek eredményei eltérést mutatnak a vizsgált szervezetek méretének összefüggésében. A vizsgált szervezetekben a szervezet méretébıl adódóan jellemzıen azt találtam, hogy a kis szervezetek jellemzı kultúra típusa a hatalom, a közép-vállalkozások jellemzıen szerep orientált illetve eredményen alapuló kultúrával rendelkeznek. Eredményeim alapján megállapíthattam, hogy eltérések vannak a kor, és a kívánatos értékrendek megítélésének összefüggésében. Az idısebb korosztály a kiszámítható „szerep” és a „támogatás” orientált értékrendet helyezte elıtérbe, míg a fiatalabb megkérde93
•
•
zett munkavállalói kör az eredményen „alapuló” értékrendet jelölte meg. Azt állapíthattam meg, hogy a szervezetben eltöltött idıvel párhuzamosan nı a támogatás kultúra iránti fokozottabb igény. Adataimból megállapítható, hogy a szervezeti struktúrában elfoglalt magasabb pozíció jellemzıen a teljesítményt középpontba állító, eredményen alapuló kívánatos értékrend iránti igénnyel függ össze. A kívánatos szervezeti kultúrák diagnosztizálása esetében megállapíthatjuk, hogy a hatalom kultúra minden szervezeti méret esetében alacsonyabb értékeket jelenít meg, míg a szerep, és az eredményen alapuló kultúra esetében azt a megállapítást tehetjük, hogy a szervezet méretének növekedésével párhuzamosan nı a nevezett kultúrák átlagos pontértéke. Ezzel ellentétben a szervezet méretének növekedésével fordítottan arányos a jelenlegi támogatás kultúra értékeinek átlaga.
Doktori disszertációm célja a szervezeti kultúra, és az azt befolyásoló tényezık vizsgálata volt mezıgazdasági vállalkozásokban. Vizsgálataim igazolták, hogy a szervezeti kultúra sajátosságai, a vállalkozások számos területén megjelennek, a vezetık és beosztottak, attitődjeinek kialakulásában, és változásában jelentıs szereppel bírnak. Eredményeim alapján megállapítható, hogy a szervezeti kultúra sajátosságai kevésbé ágazat specifikusak, jellemzı sajátosságok inkább a szervezeti méret, az iskolázottság, szervezeti struktúrában elfoglalt pozíció tekintetében jelentkeztek. A vizsgálatok eredményei alapján tett gyakorlati javaslataim, hozzájárulhatnak a szervezetek eredményességének, hatékonyságának növeléséhez.
5. AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNÁLHATÓSÁGA Az eredményeim tükrében a gyakorlati használhatóságra, munkahelyi alkalmazhatóságra tettem javaslatokat. A gyakorlatban is felhasználható, megfontolandó javaslatok nem szervezet specifikusak, megállapításaim inkább általános érvényőek, eredményeim következtetéseibıl adódnak. •
•
94
A kívánatos szervezeti kultúrák diagnosztizálása esetében megállapíthattuk, hogy a hatalom kultúra minden szervezeti méret esetében alacsonyabb értékeket jelenít meg, csökkennie kellene a szervezetben a bürokratikus vonásoknak. Ehhez kapcsolódik a kívánatos, jövıbeni vezetıvel kapcsolatos azon elvárás, miszerint a vezetı az ellenırzése alatt állókat támogató legyen, nyisson az új ötletek elfogadására, legyen demokratikus. A vezetıi feladatok delegálásának tekintetében a humánorientáció kapjon teret, azaz a vezetı vegye figyelembe döntései meghozatalánál azok alkalmazottakra gyakorolt következményeit is. A vezetı szemléletében az egyének fejlıdés iránti igénye nagyobb teret kell, hogy kapjon. A szervezeti struktúrában elfoglalt magasabb pozíció jellemzıen a teljesítményt középpontba állító, eredményen alapuló kívánatos értékrend iránti igénnyel függ össze, így olyan motivációs rendszer kialakítása kívánatos, különösen magasabb szervezeti pozíciót betöltık számára, melynek része a befektetett energiát méltányosan elismerı, teljesítményhez kapcsolódó ösztönzı elem is. Az idısebb korosztály kívánatos „támogatás” orientált értékrendet helyezte elıtérbe, ami azt jelentheti humán szempontból, hogy pl. a motivációs-ösztönzési rendszer része lehetne a szervezeti lojalitást elismerı méltányos kompenzációs elem. A fiatalabb megkérdezett munkavállalói kör az eredményen „alapu-
•
•
•
•
ló” értékrendet jelölte meg, részükre a motivációs rendszer teljesítményre épülı ösztönzési elemet kellene, hogy tartalmazzon. Hasonló javaslatokat tehetek a szervezetben még csak kevesebb ideje dolgozók esetében is. Az új alkalmazottakkal szemben értékként az az elvárás fogalmazódik meg, hogy jó csapattag lévén eredményes munkatársi viszonyt alakítson ki másokkal, véleményem szerint a szervezetnek biztosítania kell a „közös élmény” kialakulásának lehetıségét, tréning, egyéb közös csapatépítı rendezvények formájában. Eredményeim alapján azt a pozitív összefüggést láttam a munkahelyi kapcsolatok és az általános elégedettség tekintetében, hogy minél jobbak a kapcsolatok annál jobb a munkahelyi közérzet, és általános elégedettség, és ezen kapcsolatok pozitív megélése összefüggést mutat a szervezet újraválasztása, az ahhoz való lojalitás tekintetében. A kiválasztás, a foglalkoztatás tekintetében körültekintıbben célszerő eljárni, eredményim szerint a jelenlegi munka, sok esetben nem, vagy csak részben felel meg a munkavállaló szakképzettségének, azaz a szervezetek humánerıforrás állományának képzettsége, és a szervezet által végzett feladatkörök között eltérés van. Ez az eltérés növelheti a megerısítés, a munka eredményezte sikerélmény elmaradását az alkalmazott részérıl. Eredményeim alapján az elégedetlenség oka részben a bizonytalan vállalati jövıkép, így megoldandó problémát jelent a vezetés számára a biztos munkahely hosszú távú igényének, a biztonság iránti alapvetı szükséglet kielégítése, mely véleményem szerint vezetıi kommunikációs feladat. Úgy gondolom, hogy az informáltság mértéke egyenes összefüggésben áll a szervezethez való lojalitás mértékével. A vezetıi kommunikációs tevékenység eredményesen hozzájárulhat a menedzsment deklarált értékrendjének közvetítésében, ezáltal a szervezet kívánatos viselkedést meghatározó kultúrájának alakításához. A szabályok betartását a szakmaiság kell hogy jellemezze, melyhez fel lehetne használni az alkalmazottak tudását ismereteit is véleményeik tekintetében lehetnek akár újraírhatóak, amennyiben már nem megfelelıen szolgálják a célokat. A bevonásuk mértéke egyrészt növelné az alkalmazottak szabályok betartásának felelısségét, másrészt támogatná az esetlegesen felmerülı jobb ötleteket, az együttgondolkodás okán, valamint a bevonás növeli az elkötelezıdést, és a felelısségvállalás mértékét is.
Véleményem szerint az alkalmazottak többet lennének hajlandók is, és képesek is megtenni a szervezet – a közös cél - érdekében, mint amennyit az jelenleg számukra biztosít. 6. PUBLIKÁCIÓK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN Tudományos könyv/tankönyvrészlet magyar nyelven 1. Szilágyi, B. (2005): Szervezeti kultúra. In. Berde, Cs. – Láczay, M. (szerk.): Menedzsment. Nyíregyházi Fıiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Fıiskolai Kar, Nyíregyháza, ISBN: 963-7336-35-4, pp. 65-73. 2. Szilágyi, B. (2006): Partneri igény-, elégedettségmérés. In. Mustafa, A. – Cseri, J. – Fábián, G. – Hajnal, B. – Papp, I. – Szabó, E. - Szilágyi, B. – Cseke, I. – Daragó, L. – Gálfi, M. – Horváth, B. – Tóth, A. – Szigeti, F. – Zagyi, B.: Minıségi oktatás hatékony vezetéssel európai dimenzióban Nyíregyházi Fıiskola, Krúdy Könyvkiadó és Nyomda Nyíregyháza, ISBN-13:978-963-87319-5-1, pp. 160-171. 3. Szilágyi, B. (2007): Szervezeti kultúra. In: Berde, Cs. (szerk.): Korszerő menedzsment ismeretek rendıri vezetık számára. ISBN: 978-963-06-2271-4, Nyíregyháza, GPrint Iroda Nyomda, pp. 29-37. 95
Tudományos könyv/tankönyv szerkesztése magyar nyelven 4. Mustafa, A. – Cseri, J. – Fábián, G. – Hajnal, B. – Papp, I – Szabó, E. – Szilágyi, B. – Cseke, I. – Daragó, L. – Gálfi, M. – Horváth, B. – Tóth, A. – Szigeti, F. – Zagyi, B. (2006): Minıségi oktatás hatékony vezetéssel európai dimenzióban. (Felelıs szerk.): Szilágyi, B. Nyíregyházi Fıiskola, Krúdy Könyvkiadó és Nyomda, Nyíregyháza, ISBN-13:978-963-87319-5-1 Intézeti kiadványrészlet magyar nyelven 5. Szilágyi, B. (2002): Kompetencia-kutatás. In: Inventarium. ISSN1787-7113, Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, Nyíregyháza, pp. 82-91. 6. Szilágyi, B. (2005): A szervezeti kultúra fejlesztése érdekében végzett dolgozói elégedettség vizsgálata és következtetései, In: Inventarium. ISSN 1787-7113, Nyíregyházi Fıiskola Gazdaság és Társadalomtudományi Kar, Nyíregyháza, pp. 232-242. 7. Szilágyi, B. (2008): A szervezeti teljesítmény, a szervezeti kultúra és az egyéni attitődök összefüggése, In: Inventarium. ISSN 1787-7113 Nyíregyházi Fıiskola Gazdaság és Társadalomtudományi Kar, Nyíregyháza, pp. 341-355. 8. Szilágyi, B.(2008): A szervezeti kultúra sajátosságai és hatása a szervezet mőködésére, A tudásteremtı fakultás eredményei. ISBN 978-963-9909-06-9 7113, Nyíregyházi Fıiskola Gazdaság és Társadalomtudományi Kar, pp. 477-483. Intézeti kiadványrészlet idegen nyelven 9. Szilágyi, B. (2009): The study of the elements of the different organizational cultures in hungary. Polan-Hungary-World tudományos kiadvány. Krakowska Szkoła WyŜsza im. Andrzeja Frycza Modrzewskiego Magyar nyelvő tudományos folyóirat idegen nyelvő összefoglalóval 10. Szilágyi, B. (2000): Vezetıi kompetencia In: Acta Inter Urbes ISSN 1586-7994 Berzsenyi Dániel Fıiskola, Szombathely, pp. 223-246. 11. Szilágyi, B. (2006): A szervezeti kultúra fejlesztése érdekében végzett dolgozói elégedettség vizsgálat és következtetései. In. Acta Agraria Debreceniensis, Debrecen 2006. ISSN 1587-1282, pp. 106-109. 12. Szilágyi, B. (2008): A szervezeti kultúra és az egyéni attitődök összefüggése, különös tekintettel az individualizmus-kollektivizmus kérdésére. In: Acta Agraria Debreceniensis, 2008/29 ISSN 1587-1282, pp. 165-17. 13. Szilágyi, B. (2008): Az individualizmus-kollektivizmus sajátosságai a társadalmi kultúra, a szervezeti kultúra és az egyéni attitődök tekintetében. Acta Beregsaszensis Tudományos Évkönyv (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola), ISBN 978-966-7966-62-1, pp. 7-15. Magyarországon idegen nyelven teljes terjedelemben megjelent elıadás 14. Szilágyi, B.(2008): The organisational culture and its human political aspects The prospect of cross-border cooperation, Labour market on the frontier of the European Union Nemzetközi Konferencia Nyíregyháza, ISBN 978-963-7336-87-4, pp. 73-86. 96
15. Szilágyi, B. (2008): Differenciated ananlysis of the elements of organizational culture in agrarbusiness organizations. Tudományos Nemzetközi Konferencia Debrecen 2008. ISBN978-963-9822-08-5, pp. 518-523. 16. Szilágyi, B. (2008): The international effects and the domestic custamary order in the operation of organisations. Gazdasági és Kulturális Szakmai Együttmőködés az V. Korridor nyomvonalán, Nemzetközi Konferencia, Nyíregyháza Magyar nyelven megjelent elıadás, idegen nyelvő összefoglaló nélkül 17. Dienesné, K. E. – Szilágyi, B. (2006): Dolgozói elégedettség vizsgálata a szervezeti kultúra fejlesztése érdekében, XXXI. Óvári Tudományos Nap, 141-142. p. 18. Szilágyi, B. (2008): A szervezeti kultúra és a dolgozói attitőd összefüggései, XI. Nemzetközi Tudományos Napok. Gyöngyös, 83-90. p. Kumulatív Publikációs Értékszám (KPÉ) összesen: 2.575
97
VARGÁNÉ BOSNYÁK ILDIKÓ
A KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSOK SZEREPE AZ EGYENLİTLENSÉGEK CSÖKKENTÉSÉBEN
1. A DOKTORI ÉRTEKEZÉS ELİZMÉNYEI ÉS CÉLKITŐZÉSEI Doktori disszertációm megírásakor egy igen nehéz és aktuális kérdés megválaszolását tőztem ki célul. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért van hatalmas szakadék egyes földrajzi területek, az Európai Uniós tagországok között, miért élnek emberek nagyon jól, s mások pedig nagyon rosszul. Miért olyan magas az emberek életszínvonala egy-egy térségben, s miért olyan alacsony máshol, miért nem adatik meg minden embernek a lehetıség, s miért nem tud rajta változtatni, ha az önhibáján kívül alakult ki. Kutatási alapkérdésem, hogy a már meglévı különbségek hogyan változnak a különbözı térségi szervezıdési szinteken, azaz a konvergencia vagy a divergencia irányába mutatnak-e, s melyek azok az indikátorok, amelyek a fejlett országok további fejlıdését, az elmaradottak gyorsabb felzárkózását szolgálják. Milyen szerepet tölt be a tagállamok fejlıdésében a közösségi kohéziós politika? A siker a támogatások nagyságától függ? A támogatások közvetlenül a gazdasági növekedés irányába hatnak? Mennyiben szükséges a közösségi kohéziós politikát kiegészíteni a nemzeti kohéziós politikával? A kezdeti kérdéseket mára elméletek vizsgálatával kísérlem megválaszolni, de a közelmúlt olyan gyors változásokat hozott, amelyek nemhogy csökkentették volna, hanem mintha növelték volna a térségi, a gazdasági és a társadalmi differenciáltságot. A lehetséges válaszokat az Európai Unió regionális politikája és a globalizáció korábbi elméletei – hipotetikusan feltételezve és naponta tapasztalva – folyamatos korrekcióra kényszerítik. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjak találni, a szakirodalom részletes ismertetése után természetesen empirikus vizsgálatra is szükség van, amelyek széles köre szintén megtalálható a már megismert publikációkban is. Kutatásom elsı részében a világgazdaságban fennálló jövedelemkülönbségekkel foglalkozom, azok okait keresem. A második részben az Európai Unió tagállamai közötti jövedelemegyenlıtlenségekrıl szólok, azok csökkentésének lehetıségeirıl, s az Európai Unió regionális politikájáról, melynek kinyilvánított alapvetı célja a kohézió és szolidaritás, az elmaradott térségek segítése, a jövedelmi egyenlıtlenségek tompítása a tagállamok régiói között. Részletesen foglalkozom a 2007-2013-as idıszak kihívásaival, a ránk váró feladatokkal és a még mindig változó célkitőzésekkel. A jövedelmi egyenlıtlenségek alakulásának vizsgálatát a nemzetközi szakirodalmak áttekintése után a világgazdasági folyamatok bemutatásával kezdtem. Feltételeztem ugyanis, hogy a makrogazdasági trendeket, és az azokhoz köthetı elméleteket szükséges elıbb megvilágítanom. Az újonnan kialakult helyzetet a szerint kell mérlegelnem, hogy néhány kérdésben elemezzem a tagországok helyzetét. Így a növekedés - felzárkózás, a GDP alakulása és jellemzıi, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség problematikája egyszerre gazdasági és gazdaságpolitikai aspektus, amelyet jól jellemezhetünk az infláció, az államháztartás és az államadósság bemutatásával, a versenyképesség, az innovációs készség és 99
teljesítmény, valamint a termelékenység alakulásával, amelyek immár visszahatásként akár tıkevonzásra is alkalmassá tesznek egy-egy régiót, tagországot, térséget. Kulcskérdésként fogalmazódott meg tanulmányaim során, hogy a közösségi támogatások nagyságának monoton bıvítése mennyiben szolgálja ténylegesen a lisszaboni célok elérését? Azaz a támogatások nagysága számít-e a Közösség és a tagállamok felemelkedésének folyamatában, vagy inkább a hatékony és átlátható felhasználás. A tagállamok makroökonómiai értelemben vett belsı rendezettsége vagy rendezetlensége mennyiben javítja, vagy éppen csökkenti a pénzügyi transzferek hatékonyságát, s ezáltal erısíti, vagy gyengíti az Európai Unió világgazdasági pozícióját. A globalizáció és a jövedelmi egyenlıtlenségek kapcsolatának vizsgálatakor azonban nem tértem ki magára a globalizáció kialakulásának vagy terjedésének folyamatára, csak a témámat érintı területek bemutatására szorítkoztam. A globalizáció okozta következmények esetében csak a szakirodalomból ismert tény-megállapításoknál maradtam, s kerültem a populista médiában olvasható – sokszor szélsıséges – véleményformálások ismertetését. E témakörben az egyes földrajzi területek szerepét és helyét mutatom be a világgazdasági folyamatokban, s röviden értékelést adok a majd késıbb részletesen is elemzett Európa státuszáról. A térszervezıdési szinteket logikusan követve érkezünk meg a következı fejezet témájához, a globalizáció és regionalizáció kapcsolatának elemzéséhez. A regionalizáció a globalizáció kihívásaira adott egy fajta válasz – amelyet kutatásaim alátámasztanak – hatékonynak és eredményesnek bizonyul, annak „gyerekbetegségeivel”, hátrányaival együtt. Ahhoz, hogy a lokális szinten adott válaszok valóban – kvantitatívan is mérhetı – eredményt adjanak, szükséges egy adott integrációs törekvés bemutatása, mely nem is lehet más az én esetemben, mint az Európai Unió regionális – kohéziós – politikájának alapos és mindenre kiterjedı ismertetése. Az elméleti fejezetek után empirikus kutatásként az európai kohéziós politika gyakorlatába ágyazva, az ír, a görög és a hazai támogatási rendszer eddigi tapasztalatait győjtöttem össze a csatlakozási dátumokat követı közösségi támogatási és kohéziós rendszer alapján. Az országok kiválasztása igen célzott volt. A vizsgált országok különbözısége az egészen más történelmi gyökerekben rejlik, míg a közös vonás mind a három nemzet esetében, hogy alacsonyabb jövedelemszinttel és gazdasági növekedéssel rendelkeztek, mint a többi fejlettebb tagállam, s mind Írország, mind pedig Görögország peremvidéken lévı ország. Úgy véltem, célszerő megvizsgálni, hogy a tagállamok fejlıdését – a támogatások finanszírozása mellett – meghatározzák-e a történelmi hagyomány, a társadalmi kultúra évszázados hagyományai, azaz egy tagállam bele van-e szorítva egy történelmi elrendeltség keretei közé. Mind Görögország, mind Írország Közösségben eltöltött éveit megvizsgálva számos hasonlóságot fedezhetünk fel e két ország között. Csatlakozásuk folyamata, tagállamként eltöltött éveik sok tekintetben mutatnak hasonlóságot, ami a Közösséghez való viszonyukat jelenti, azonban egy valami mégis más volt. Ez pedig a Közösségen belüli keretek között megvalósuló nemzeti kohéziós politika. Kezdetben más alapokra helyezték tagállamiságukat (a cél azért majdnem azonos volt), a végeredményt tekintve azonban csaknem mindkét esetben sikerrıl beszélhetünk. Hazánk bemutatása e tekintetben – véleményem szerint – szintén elhagyhatatlan, hiszen e két ország – mind explicit, mind implicit módon – számos tanulsággal szolgálhat hazánknak. Egyrészrıl a végeredmény számunkra is csábító lehet, más részrıl jó élni a régi mondással: okos ember a más kárából tanul. Talán e két ország-tanulmány rámutathat a közösségi kohé100
ziós politika elınyeire, hátrányaira, azokra a lépésekre, amelyet hazánknak meg kell tenni, és azokra is amelyeket semmiképp sem szabad. Mindhárom ország esetében csatlakozásuktól vizsgálom a gazdasági és társadalmi egyenlıtlenség alakulását, s mindhárom tagállam esetében a jelenlegi költségvetési ciklusok (20072013) is röviden bemutatásra kerülnek. Hazánk esetében a vizsgált idıszak a közösségi szokásostól eltérıen 7 év helyett csak 3 év volt a 2004-es csatlakozási idıpont miatt. Természetesen az idıtartam rövidsége nem ad lehetıséget hosszú távú következtetések levonására, azonban annak megállapítására mindenképp alkalmas lehet, hogy a két másik tagállam gyakorlata mennyiben egyezik meg a hazaival, azokból milyen tapasztalatokat tudunk levonni Magyarország esetére, s mit tanulhatunk tılük a 2007-2013-as idıszak eredményességének érdekében. A Nemzeti Fejlesztési Tervek bemutatásra kerülnek mindhárom esettanulmányban, kiegészítve a gazdaságpolitikai gyakorlattal, majd természetesen a Világbank, az Eurostat, az ECB és egyéb nemzeti statisztikai adatbázisokat segítségül hívva hosszú idısorokon mutatom be a gazdasági, társadalmi és területi kohézió eredményeit. A nemzetgazdasági adatok mellett részletesen foglalkozom a regionális különbségek alakulásával, azok lehetséges okaival, csökkentési lehetıségeivel. Disszertációm puzzle-jét úgy építettem fel, hogy a megfelelı és széles körő – hazai és nemzetközi – szakirodalom bemutatása után minden esetben empirikus példákat hozva igyekeztem az azokban foglaltakat alátámasztani, mindazonáltal a dolgozatban leírtak a saját véleményemet tükrözik, a fejezetekben a saját meglátásomat és következtetéseimet fogalmaztam meg, így minden esetleges hibáért a felelısség engem terhel. 2. AZ ÉRTEKEZÉS MÓDSZERTANA ÉS FELÉPÍTÉSE A disszertáció címe nem csak egy országra utal, de az Unióval, és azon belül az újonnan csatlakozó országok helyzetével csupán az összehasonlíthatóság, és a már megmutatkozó specialitások bemutatásáig kíván foglalkozni. A vonatkozó szakirodalom esetében is megállapítható, hogy szinte lehetetlen naprakésznek lenni, mivel a kutatás a napi gazdasági, társadalmi, politikai események szerint változik. A Közösség által közreadott statisztikák, információk, elemzések folyamatosan jelennek meg, és a „felgyorsult” idı már a közösségben töltött alig több mint négy évünket is olyan távlatként tünteti fel, amelyet értékelnünk szükséges. Így dolgozatomban a részletesebb ismertetésre kiválasztott országok elıtt és mellett az általános folyamatokra szeretnék fókuszálni, illetve a szakirodalom értékelése alapján egy elemzést, összehasonlítást végezni. Azt szeretném megállapítani, vajon mennyire és miben módosulnak az egyes országokban a központi, egységes szemléletet érvényesítı támogatások. Azt feltételezem, hogy a specialitások mögött korábbi gazdaságpolitikai vagy mélyebb, esetleg társadalmi, kulturális különbségek okozzák az egyes országok eltérı reakcióit. Így vissza kell tekinteni a hagyományok, a tradíciók és a politika történeti örökségére, amit szintén a szakirodalom alapján tudok bemutatni. A múltbeli gyökerek reprezentációját sem lehet csak statikus adatok elemzésével elvégezni, inkább az Unióhoz való viszonyukat szükséges vizsgálni. Megfigyelhetı, hogy az Európai Unió is új korszakot kezdett akkor, amikor 10 új taggal bıvült, akik már korábban is nagyon eltérı fejlettségőek voltak. Legfeljebb abban lehet ıket hasonlónak nevezni, hogy egyik sem érte el a korábbi vagy az alapító tagállamok szintjét.
101
Feltételezem továbbá, hogy a hazai mutatók alakulására a közép-európai korábbi adottságok ma is hatással vannak, és mind az állami, mind a civil életben érezteti hatását országunk geopolitikai és korábbi hatalmi rendszerekhez való kényszerő tartozása. Amennyiben a fenti szempontok valóban releváns eredményeket mutatnak, úgy joggal feltételezhetjük, hogy az Unió ennek hatását beépíti a további mőködési rendszerébe, és módosítja, differenciáltabbá teszi a tagállamokhoz való viszonyát. Ennek is vannak jelei, és egyáltalán nem mindegy, hogy a támogatási rendszer alakulásában az elérendı belsı szintet mihez mérik majd. A Közösség új regionalizmus politikájában megmarad-e a korábbi tagállamok fejlettségéhez való felzárkóztatás igénye, vagy az újonnan csatlakozó államok egymáshoz viszonyított vagy egymással versenyben lévı piacait önmagukkal versenyeztetik és egymás átlagához mérik. Ez esetben a statisztika csak részben ad valós képet, hiszen azt az Eurostat adataiból megállapíthatjuk, hogy az újonnan csatlakozó államok mutatói százalékosan ugyan emelkednek, de volumenében ez ritkán jelent nagy változást. A térségben való pozíciók eddig kevéssé módosultak. Az átrendezıdések elsı lépéseihez a kohéziós alapokból kapott központi támogatások azonban nyilvánvalóan hozzájárultak, amelyet esettanulmányokkal, a regionális tudományban általánosan elfogadott és alkalmazott leíró – elemzı – statisztika módszerével és a szakirodalom kritikai elemzésével kívánok a következıkben bemutatni, majd az elemzés és összehasonlítás után a hazai viszonyokra vonatkoztatni. A tagállamok valós helyzetét csak másodlagos források elemzésével lehet megismerni, amelyek az Európai Unió és a Világbank hivatalos statisztikáiban érhetıek nyomon. Dolgozatomban így én is ezeket a statisztikai adatbázisokat tekintem hitelesnek. Ezek a hivatalosan közzétett adatok jelennek meg az egyes fejezetekben, esetenként kiegészülve saját statisztikai elemzésekkel. Disszertációm második fejezete egy kompendium, hiszen a globalizáció történetét, jellemzıit, s kapcsolódási pontjait a regionalizációval csak a témámhoz szőken köthetı aspektusból vizsgálom, mely úgy gondolom elengedhetetlen a regionalizáció megértéséhez. Ebben a fejezetben nem volt célom új tudományos eredmények felmutatása, sokkal inkább a globalizáció elméleti hátterét, a közgazdasági iskolák egyenlıtlenségekrıl megfogalmazott elméleteit ismertetni, így ágyazva ebbe a regionális politika szakirodalmakban megfogalmazott jelentését, szerepét, feladatát és kialakulásának történetét. A negyedik fejezet már az Európai Unió regionális politikájának bemutatásáról, annak eredményeirıl szól, melynek során a KSH és az EUROSTAT adatbázisaiban, valamint a Bizottság hivatalos kiadványaiban szereplı mutatószámokat és adatokat használtam fel. A vizsgált mutatók a regionális versenyképességi piramis azon mutatóival egyeznek meg, amelyeket a gazdasági, társadalmi és területi kohézió vizsgálatakor a Bizottság is mérvadónak tekint. A következı három fejezetben, a három esettanulmány során – a függetlenség és objektivitás miatt – igyekeztem elsısorban a Világbank adataival dolgozni, néhány helyen azonban elkerülhetetlen volt a nemzeti statisztikai adatbázisok használata. Az ír és görög esettanulmányok után következtetéseket kívánok levonni hazai viszonylatban is. Vizsgálódásom középpontjában az áll, hogy a közösségi támogatások gazdasági eredményessége mennyiben maradt el a kívánatostól, mi ennek az oka, s hogyan javítható a jövıben. Mit tudunk tanulni Írország és Görögországtól. E célból vizsgálom a nyolcadik fejezetben a közösségi támogatások szórását, koncentrációját, a jövedelmek szórását és koncentrációját és Robin-Hood indexét. A képletek 102
a Hunyadi-Mundroczó szerzıpáros által írt közismert és általánosan elfogadott statisztika könyvbıl kerültek felhasználásra. 3. AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEI Témám kapcsán – a széles szakirodalom ellenére - gyakran éreztem magam egyedül, hiszen egy folyamatos változást kellett követnem, azaz a jelent kutatva mélyebb gazdasági, társadalmi okokat keresni az eltérésekre. A konvergencia és a divergencia jelenségének nem csupán a tényszerő megállapításáig szerettem volna eljutni, hanem legalább néhány jól definiálható okokozati viszony feltárásáig is. Ehhez a makrogazdasági trendeket, valamint az azokhoz kapcsolódó elméleteket kellett fel- és megismernem, majd pontosítottam néhány jellemzı adatsornak az elemzésével. Néhány ágazati vagy fejlesztési terület feltárásával elemeztem a tagországok helyzetét. Így a növekedés - felzárkózás, a GDP alakulása és jellemzıi, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség problematikája számomra egyszerre volt kezelhetı gazdasági és gazdaságpolitikai aspektusként, amelyet jól jellemezhettem az infláció, az államháztartás és az államadóság bemutatásával, a versenyképesség, az innovációs készség és teljesítmény, a termelékenység alakulásával, amelyek immár visszahatásként akár tıkevonzásra is alkalmassá tesznek egy-egy régiót, tagországot, térséget. A kiválasztott országokat az indokolta számomra, hogy mind Írország, mind Görögország a Közösség szélén elhelyezkedve, korábbi elmaradott gazdaságukat a kohéziós politika segítségével jelentısen képesek voltak fejleszteni. Feltételeztem, hogy a tradíciók, a kulturális és társadalmi különbségek befolyásolják az egyébként egységesnek meghirdetett koncepciók megvalósulását is. A hipotézisként megfogalmazott öt problémakörrıl megállapíthattam, hogy valós problémákat tartalmaznak, így a kutatásuk indokoltnak bizonyult. A válaszok pedig jóval összetettebbek, mint azt korábban feltételeztem. A dolgozat témájának kiválasztásakor nem voltak egyértelmően meghatározható, elıre látható eredmények, hiszen általánosságban megállapítható volt, hogy a Közösség területén, illetve Írország és a stratégiailag fontos Görögország esetében az életszínvonal összességében javult, a belsı szerkezeti átalakulás azonban nem volt sikeres. E két esettanulmány eredménye kapcsán egyértelmően adódott Magyarország vizsgálatának szükségessége a célból, hogy tapasztalatot vonjunk le az újonnan csatlakozott országok, így hazánk számára is. A kutatási kérdésem megfogalmazását az elmúlt évek változásai indokolják, hiszen a keleti bıvítést és az azt követı idıszakot már nem a Régiók Európája, hanem az új regionalizmus uniós politikája determinálja. Ez az idıszak kettıs kihívást hordoz magában. Egyrészrıl a tagállamok heterogenitásával, másrészrıl pedig a globalizáció okozta nehézségekkel kell szembenéznie a Közösség tagállamainak. Ez a fajta - egyben külsı és belsı - nyomás jelentıs változtatásra kényszeríti mind az Európai Uniót, mind pedig a tagállamokat. Mindezek kapcsán, valamint a két esettanulmányból adódóan mind a közösségi, mind a nemzeti koncepciók vizsgálata szükségessé vált, amelyekben már a kutatás kezdetekor észlelhetık voltak bizonyos ellentmondások: nagyfokú területi egyenlıtlenségek, igazgatási anomáliák minden szinten, a humán erıforrás fejlesztés hiányosságai stb. Dolgozatom célja a közösségi támogatási keretek gazdasági eredményességének vizsgálata volt. Megvizsgáltam a területi különbségek tendenciáját világgazdasági, közösségi, nemzeti és régiós szinten egyaránt. Arra kerestem a választ, hogy az elmúlt évtizedekben és években bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások a konvergencia vagy a divergencia irányába mutatnak-e, azaz csökkennek vagy éppen növekednek-e a jövedelmi, területi különbségek. 103
További kutatási kérdésként fogalmaztam meg azt is, hogy az esetleges jövedelmi különbségek csökkenésének mi lehet az oka: a fejlett területek, országok, régiók fejlıdésének lassulása, vagy éppen a felzárkózóak, elmaradottak fejlıdésének gyorsulása. Azaz a különbözı térségi és idıbeli támogatási formák milyen célt tőztek ki maguknak: a felzárkóztatást (ami a szegény térségek nagyobb arányú támogatását jelenti) vagy a versenyképesség növelést, azaz a centrum területek további erısítését. A jövedelmi egyenlıtlenségek kialakulása mind a világgazdaságban, mind pedig az Európai Unióban nem napjainkban kezdıdött el, s úgy tőnik nem is napjainkban fogunk rá hathatós és végleges megoldást találni. A 19. század közepén a szakadék még mélyebb volt a fejlett és fejletlen országok között, mint ma, mely elsısorban olyan összefogások sorozatának köszönhetı, mint az ENSZ, vagy a WTO konferenciái. 1. tézis: A kohéziós politika keretében kifizetésre kerülı transzferek az erısödı világgazdasági, globalizációs nyomás következtében gyengíthetik a jövıben is az Európai Unió világgazdasági súlyát, hiszen a belsı fejlesztés túldimenzionálása a világgazdasági pozíciójának gyengüléséhez vezet. A Lisszaboni Programban foglaltak a tagállamok részérıl teljes elkötelezettséget kívánnak, amely a közösségi transzferek szőkítésének elfogadását igényelné tılük, azonban a konszenzus hiányának következtében ez kevésbé sikeres a Közösség világgazdasági pozícióját tekintve. A közgazdasági iskolák és különbözı világgazdasági nézetek nem egységesek a tekintetben, hogy a világgazdaságban kialakult jövedelmi egyenlıtlenségek mélyülnek vagy éppen csökkenek. Szakirodalmi áttekintésem során számos egymásnak ellentmondó álláspontot ismertem meg, melyek mind földrajzilag, mind kronologikusan vizsgálják e kérdést egészen az 1850-es évektıl. A jövedelmi egyenlıtlenségek mérésében sincs egyetértés. Többen az egy fıre jutó GDP-t tekintik mértékadónak, vannak olyanok, akik az egy/két dollárnál kevesebbıl élık arányát nézik, de egyre elterjedtebb az emberi fejlıdési index (HDI) mutató vizsgálata is. A gazdasági és társadalmi egyenlıtlenségek alakulásának kérdése azonban túllép a szakembereken, a tudományos életben tevékenykedıkön, hiszen a probléma széleskörősége és általánossága miatt a társadalom egészében is gyakran vitatott kérdés. A kérdés megválaszolása sem ugyanaz a tudományos életben és a médiában uralt minden napokban. Valószínő, hogy egy átlagos ember a globalizációs problémákról, a szegénységrıl annyit tud, amelyet vagy ı saját maga megtapasztal, vagy amelyet a média sugároz számára (elsısorban a gazdagabb országokban): WTO elleni tüntetések, hírességek segélykoncertjei és akciói a fekete kontinens megsegítése érdekében, a szegény gyerekek gyógyításának és étkeztetésének megszervezése stb. A jövedelmi egyenlıtlenségek meglétén túl a globalizáció számos negatív következménnyel jár, például a klímaváltozás, a környezetszennyezés, nagyfokú migráció, urbanizációs válság, szélesebb körök bevonása nagyobb döntésekbe a kisebb információbirtoklás ellenére, a számítógépes hálózatok sérülékenysége és így tovább (Csaba, 2005), azonban dolgozatomnak nem célja ezen témakörök tárgyalása. A globális problémák, a jövedelemegyenlıtlenség kialakulása egyértelmően mind külsı, mind pedig belsı (országokon belüli) adottságokra vezethetıek vissza. Enyedi (2009) a területi egyenlıtlenségek forrásaként az emberi tıke, humán tıke földrajzilag eltérı nagyságát határozza meg. A humán tıke minıségi jellegénél fogva e különbségek csak igen hosszú távon küzdhetıek le. 104
További problémaként jelentkezik e fejlıdési szakadék (development gap) mélyülésében olyan globális intézmények létrejöttének hiánya, mint amelyek nemzetállami szinten hatékonyan tudnak mőködni, amelyek feladata lenne az intézmények és szervezetek kialakítása, fenntartása. Hasonlóan egy ilyen intézmény vagy szervezet tudná megoldani egy olyan képviselet létrehozását, melyben valamennyi állam részérıl biztosítva lenne egy demokratikus képviselet. (Szentes, 2002:25) Összefoglalásként elmondható, hogy a jövedelemkülönbségek 1820-tól 1980-ig nıttek, mert a gazdag országok gyorsabban fejlıdtek; a legmagasabb volt a különbség 1979-ben. Ezt követıen világmérető szinten a jövedelemegyenlıtlenségek csökkenése (Sala-I-Martin, Dollar, Crafts), konvergencia figyelhetı meg az országok közötti jövedelmek tekintetében. Ennek okát a legtöbb kutató Ázsia vezetı országainak (Kína, Japán, India, kistigrisek) robbanásszerő fejlıdésében látja, melyben a gazdasági nyitás, a kereskedelem-liberalizáció szolgált mankóul. Nemes-Nagy (2009) úgy fogalmaz könyvében, hogy a globalizáció és a poszt-fordista mechanizmusok átértékelték az egyes térségek adottságait és elınyeit, megváltoztatták termelési tényezıik körét, így a nyolcvanas évektıl jelentısen csökkentek a különbségek a különbözı földrajzi térségek között. A HDI mutató vizsgálatának eredménye javulást mutat az ezredfordulóra, azonban e mutató túlértékelésének hibájába nem szabad beleesni, hiszen a javulás egyértelmően „csak” az átlag élettartamok növekedésének köszönhetı, nem pedig az életszínvonal javulásának, a jövedelmek emelkedésének. A béta és szigma konvergencia vizsgálata hasonló, a konvergencia irányába mutató, a neoklassszikus közgazdasági elméletet alátámasztó tendenciát vetít elıre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szakirodalom egyike sem tudott hathatós választ adni az EU világgazdaságban betöltött középszerő eredményeire. Az EU felismerte javításra szoruló helyzetét, s a kohéziós politika megerısítésében látja világgazdasági pozíciójának javítási lehetıségét. (Kok-jelentés). A kohéziós politika ez irányú sikerességében azonban kétségbe vonható, hiszen ebben a kontextusban ez nem jelentene mást, mint a tagállamok homogenitásának biztosítását, amely egyben a nemzeti sajátosságok leépítését is magában hordozná. Ezzel együtt azonban a Közösségben elterjedt az a felfogás, hogy a tagállamok közötti kohézió létrehozása az Unió egységes fellépését segíti elı, javítva világgazdasági pozícióját. 2. tézis: Az esettanulmányok alapján megállapítható, hogy a kohéziós politika keretében folyósított közösségi támogatások önmagukban nem generálnak gazdasági fejlıdést. A közösségi transzferek monoton bıvítése önmagában sem tagállami, sem közösségi szinten nem biztosít gazdasági növekedést. Ha több a támogatás, de nem megfelelı a nemzeti feltételrendszer, az még rosszabb eredményre vezethet, mind tagállami, mind pedig közösségi szinten. A globalizáció okozta kihívásokra igen hathatós válasznak bizonyulnak az integrációs törekvések. Kiemelkedı eredményt ért el e tekintetben az Európai Unió, mely az 1970-es évektıl különös figyelmet és növekvı pénzügyi forrásokat fordít a társadalmi, gazdasági kohézió megvalósítására. A kohéziós politika számos változáson és reformon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, melynek okai a világgazdaságban bekövetkezı változások, valamint a közösségi tagállamok számának drasztikus növekedése voltak. Az Európai Uniónak egy egyedi és a tagállami, nemzeti sajátosságokat figyelembe vevı speciális kohéziós politikát kellett kialakítania, ráébredve arra, hogy itt Európában máshogy mőködnek a dolgok, mint a világ többi részén, különösen az Egyesült Államokban. Ehhez a tagállamok részérıl teljes erkölcsi és anyagi elkötelezettségre van szükség, melyek célja nem a globális folyamatokra adott vála105
szok gyakorlatba ültetését jelenti, hanem a helyi kihívásokra kell, hogy válaszoljanak, azaz a helyi sajátosságokból adódó nehézségek megoldására hivattak el az összefogás, az együttmőködés, a kölcsönös egymásra utaltság és függıség jegyében. Kengyel (2009:117) a kohéziós politikát „pozitív összegő játéknak” definiálja, hiszen a gazdag régiók gazdasági növekedése az általuk létrehozott termékek és szolgáltatások exportjának nagyságától függ: az pedig nem más, mint a szegényebb régiók vásárlóerejének összessége. Az így kialakított kohéziós (regionális) politika céljául tőzte ki az elmaradott térségek felzárkóztatását (ahol az egy fıre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át), a strukturális nehézségekkel küzdı térségek támogatását (hanyatló iparvidékek segítését pl. német-francia határmenti iparvidék, a halászattól függı válságban lévı vidékek problémáinak csökkentését, valamint a ritkán lakott területek gazdasági-társadalmi kihívásainak kezelése), valamint jelentıs foglalkoztatási, oktatási, képzési feladatokban történı szerepvállalását is. A megváltozott feladatok és kihívások, a tagállamok számának növekedése, az Európai Unió kiteljesedése átfogalmazta a kohéziós politika finanszírozásának gyakorlatát, melynek napjainkban is jól mőködı alapjait az 1992-es Maastricht-i Szerzıdés rögzítette, mely a DelorsJelentések alapján került kidolgozásra. Az 1993-as évtıl kezdıdıen a kohéziós politika finanszírozására létrehozták a Strukturális és Kohéziós Alapot, melynek részesedése a mindenkori költségvetésbıl elérte – háromszoros emelkedésének következtében – a 30-35%-ot. A 20002006-os idıszak vízválasztó és egyben igen nehézkes is volt a Közösség számára, hiszen a további tagállamok csatlakozása egyre nagyobb kötelezettségvállalást igényelt a tagállamok részérıl, melynek elfogadtatása nem volt problémamentes. E költségvetési idıszak értékelése a Bizottság részérıl megtörtént az ún. Negyedik Jelentésben, melynek eredményeit empirikus tapasztalatok alapján én is vizsgáltam dolgozatomban. Némiképp módosította a Negyedik Jelentés eredményeit a tavalyi évben kiadott Ötödik Jelentés, mely egyértelmően megfogalmazta a kohéziós politika célját. Ez túlmutat a gazdasági és társadalmi kohézió megvalósításán. Valódi célja a lisszaboni és göteborgi célok elérése: azaz az EU a világ legversenyképesebb régiójaként jelenjen meg a világgazdaságban. A közösségi kohéziós politika és a három esettanulmány bemutatását követıen azonban szembetőnıvé válik egy igen éles határvonal a támogatási keretek hatását illetıen. Mint ahogy arról Santos (2008) cikkében beszámol, a támogatások nagy részét elsısorban az elmaradott térségekben használják fel, azokban a régiókban, ahol a tıke határterméke lényegesen alacsonyabb, mint a fejlettebb területeken. A támogatás ilyen fajta felhasználása nemzeti szinten a gazdasági növekedés irányába mutat(hat), azonban közösségi érdekeket kevésbé szolgál(hat). Vizsgálódásainak másik igen érdekes eredménye, hogy azonos jövedelmi szinttel rendelkezı régiók, amelyek közül az egyik egy nettó befizetıi, míg a másik egy nettó haszonélvezıi országban helyezkedik el, a támogatások más-más eredményre vezetnek. Hiszen még az egyik esetben a támogatások nagy része saját, helyi állampolgárok befizetéseibıl adódnak össze, addig a másik esetben egy másik régió finanszírozza a támogatásokból megvalósuló beruházásokat. Igen fontos megállapítást tesz Santos, mely a nemzeti szintő finanszírozásra irányul, a regionális szintő támogatási keretek meghatározása helyett. Vizsgálataim során tagállami szinten elemeztem a gazdasági és társadalmi egyenlıtlenségek mérésére szolgáló legfontosabb mutatókat, úgy mint 1 fıre jutó GDP, aktivitási ráta, foglalkoztatási ráta, munkanélküliségi ráta, termelékenység 1995-tıl 2006-ig. Ezek alapján elmondható, hogy 2006-ig a tagállamok közötti jövedelmi különbségek valóban csökkentek, azonban még mindig jelentısnek mondhatóak a legfejlettebb és a legelmaradottabb régiók 106
közötti különbségek. A Strukturális Alapokból kifizetett támogatások eredményeként igen szembetőnı fejlıdés figyelhetı meg a leszakadó országokban, illetve az utoljára csatlakozó 10+2 ország esetében. A jövedelmi egyenlıtlenség csökkenése mellett azonban néhány veszélyre is fel kell hívni a figyelmet, nevezetesen az egyre növekvı szuburbanizációs problémára,a centrumterületek túlzott hegemóniájára, valamint a szegénységi kockázat egyre nagyobb tömegeket érintı tényére. A keleti bıvítés alapjaiban nem változtatta meg a kohéziós politika finanszírozásának gyakorlatát (a korábbi tagállamok nyomására), engedve azonban a felzárkózó országok nyomásának csak a keretek bıvültek, az új irányvonalak kijelölése napjainkban körvonalazódik. Összefoglalva elmondható, hogy az abszolút különbségek még mindig jelentısek a leszakadó és fejlett régiók között, melynek oka a centrumterületek magasabb támogatásában, valamint a leszakadó régiók számára nyújtott pénzügyi eszközök kevésbé hatékony felhasználásában keresendı. Ennek oka elsısorban a felzárkóztatásra fordított összegek nagy aránya, hiszen ezeken a területeken nem a versenyképességet növelı, gazdasági potenciált emelı beruházások valósulnak meg, hanem sajnos az infrastrukturális és egyéb, kevésbé multiplikatív beruházások. 3. tézis: A támogatások folyósítása mellett – ha nemzeti szinten a feltételek adottak – akkor megfelelı az abszorpció és a beruházás-multiplikátor is nagyobb lesz. Azaz (1) a megfelelıen mőködı belsı intézményrendszer megléte a támogatások hatékonyságának egyik feltétele a (2) a szigorú fiskális politika és a (3) széles körő társadalmi konszenzus mellett. A 2007-2013-as idıszak újabb reformok bevezetésével indult, melyek következtében egyszerősítették a finanszírozást, az ellenırzést, a tagállamok beszámolási kötelezettségét, de még a pályázati rendszert is. Az alap célkitőzés megmarad: a gazdasági növekedés és versenyképesség, valamint a foglalkoztatottság javítása, hogy az eddigi javuló tendencia a következı években se törjön meg. E célok elérése érdekében a 2007-2013-as idıszak dokumentumai foglalkoznak a gazdasági kohézióval (Economic Cohesion), a szociális kohézióval (Social Cohesion) és a területi kohézióval (Territorial Cohesion). Az eddigi gyakorlattal szakító javaslattal áll elı, miszerint a kohéziós politikán és a programokon belül egyértelmő nemzeti stratégiát kell kidolgozni a lisszaboni céloknak megfelelıen. Azaz, mind EU szinten, mind nemzeti szinten, majd ezen belül regionális és helyi szintre is kell kidolgozni stratégiákat. A támogatásokat ezeknek a szinteknek megfelelıen újra kell értelmezni, új irányvonalat kell kijelölni a támogatások célját illetıen. Úgymint K+F és innováció, ipari beruházások, megújuló energia, környezetkímélı beruházások, emberi erıforrás stb. A kohéziós politika finanszírozásának javítását segíti elı a KAP új irányvonalainak a meghatározása is, hiszen a KAP keretében folyósított támogatások nagy része a vidékfejlesztés és a környezetvédelem célkitőzés finanszírozására fordíthatóak, amelyek nagyjából egybeesnek a kohéziós politika egyes prioritásaival (Kiss, 2002). Az empirikus kutatásom eredményeként kidolgozott esettanulmányok mindegyike (mind Írország, mind Görögország, mind pedig Magyarország) esetében is elmondható, hogy a nemzeti politika alapjaiban határozza meg a támogatások sikerét vagy éppen sikertelenségét, s a közösségi kohéziós politika csak irányelveket jelent, de a sikeres végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése egyértelmően tagállami feladat.
107
A három esettanulmány alapján a nemzeti kohéziós politika eredményei (s így egyben a közösségi kohéziós politikáé is) három tényezın múlnak elsısorban: • szigorú fiskális politika, elkötelezettség • társadalmi konszenzus: azaz a társadalom és gazdaság szereplıivel egyeztetett döntések sorozatának kell fennállnia az elıbb említett fiskális fegyelem végrehajtásához • s nem utolsó sorban a megfelelı szintő és szervezettségő intézményrendszer kialakítása és mőködtetése. E hármas feltétel-rendszer megléte szükséges a közösségi támogatások gazdaságot elıremozdító felhasználásához, s ha nem is abszolút mértékben, de a támogatások nagysága mindenképp független ezektıl. A támogatások nagysága nincs egyenes arányban a gazdasági növekedés alakulásával (igazoltam ezt Görögország esetében). Írország hasonló nagyságrendő támogatások lehívása mellett – a hármas pillér kiépítésével – már a csatlakozást követıen hamarabb tudott érdemben eredményeket felmutatni, mint például Görögország. Hasonló eredményre jutottam hazánk esetében is, ahol a nem megfelelı intézményrendszer eredményezte a támogatások hatásának jelentıs elmaradását. Mind Görögország, mind pedig Magyarország esetében a hatásvizsgálat során egyértelmővé vált, hogy a kevésbé multiplikatív beruházások nagy aránya hátráltatta a gazdasági növekedést, s mindkét ország esetében sokkal inkább társadalmi jólétet, „közérzetet” javító beruházások megvalósítása történt a vizsgált idıszakokban, sem mint foglalkoztatást vagy gazdasági növekedést generáló fejlesztés. Mindkét tagállam esetében ez többnyire elaprózott, infrastrukturális fejlesztések megvalósítását jelentette, azaz sem nagyságuknál fogva, sem pedig regionális elhelyezkedésüket tekintve nem voltak alkalmasak „gazdasági boom-ra”. Az esettanulmányok alapján elmondható, hogy a nemzeti regionális politika csak az általános gazdaságpolitika részeként, a nemzeti stabilitási szempontok figyelembevételével és azok támogatásával lehet eredményes, azaz önállóan nem (Barry, 2003). Írországban a gazdasági növekedés sokkal dinamikusabb volt és idıben is gyorsabban történt, mint Görögországban, azonban a gazdasági kohézió megvalósulása – ahogy Artner alapján bemutatásra került – mellett a társadalmi kohézió (azaz az életszínvonal javulása) sok tekintetben nem történt meg. Írország gyakorlatával – ahogy korábban bemutattam – sokan nem értettek egyet, nevezetesen a két nagy régió lehatárolásával, bár hatékonyabb támogatás felhasználást eredményezett a megvizsgált két másik tagállammal szemben, ahol a hatékonyság-romlás egyértelmően az elaprózottságnak tekinthetı. Nem megfelelı e két ország esetében a fejlesztések regionális megoszlása, hiszen míg Görögországban Athén és Szaloniki környéke, addig Magyarországon Budapest és környékének nagyarányú támogatása szorította háttérbe a perifériaterületek növekedését. 4. tézis: Az EMU-tagság, a közös valuta bevezetése egy adott tagállam esetében – vizsgálataim szerint – befolyásolja a támogatások felhasználásának hatékonyságát. Az ország-tanulmányok alapján elmondhatjuk, hogy ha egy tagállam belép a közös valutaövezetbe, az önmagában is, de különösen az árfolyamkockázat kiküszöbölésével és a kamatszint leszállításával, s végül a makrogazdasági stabilitás elérésével jelentısen javítja a Közösségtıl érkezı pénzügyi transzferek hatékonyságát.
108
Görögország és Írország esetében idıben elcsúszva ugyan, de megvalósult egy restriktív fiskális politikához szükséges döntések sorozata, azonban ezek motivációja a két országban különbözı volt. Persze az eredmény ugyanaz: az EMU-tagság. Írország esetében egy belsı elkötelezettségrıl beszélhetünk, Görögország esetében csak érdekrıl: ebben az országban a cél valóban az EMU-tagság volt, s nem eszköz annak az összes implicit hozadékaival. Az EMU tagság mindenképp a támogatások hatékonyabb felhasználását segíti. Különösen Görögország esetében az átláthatóság nagyban elısegítette a támogatások felhasználásának sikerességét, hiszen a kezdeti idıszak rendezetlensége, szabályozatlansága a magas pénzügyi transzferek nem megfelelı felhasználásához, pazarlásához vezetett. 5. tézis: A közösségi transzferek hatékonyságának biztosítása az Európai Unión belül jelentısen javítja a versenyt a piacokon, amely nem csak a fejlett tagállamok számára, de a felzárkózók számára is pozitív hatással bír. A hazai esettanulmányból nyert tapasztalataim alapján kimondható, hogy a közösségi transzferek folyósításával a felzárkózó országok potenciális vásárlókká válnak, amely a verseny további erısödését eredményezi. A magyar esettanulmány kidolgozásával azt a kérdést szerettem volna megvizsgálni, hogy egy késıbb, a keleti bıvítés során csatlakozott ország mennyiben tudott eleget tenni a vállalt kötelezettségeknek, s egy transzformációs ország mennyiben erısítette meg saját nemzeti pozícióját, illetve mennyiben járult (járulhatott) hozzá a Közösség közös piacának bıvülésébıl eredı fejlıdéshez. Magyarország 2004-ben csatlakozott másik 9 országgal együtt az Európai Unióhoz. E tíz plusz két ország csatlakozását keleti bıvítésként emlegetik, amely hosszú elıkészítést tett szükségesség mind tagállami, mind pedig közösségi szinten. A keleti bıvítést megelızıen és azt követıen a legfontosabb kérdés a költségvetés átalakítása, megreformálása volt, amely Santos szerint végül jó irányt vett. Egyszersmind a kohéziós politika kapcsán sokkal inkább kellene gondolnunk innovációra, környezetvédelemre, energiahálózatra, sem mint a szó hagyományos értelmében vett felzárkóz(tat)ásra. Az örökös kérdés, miszerint a humán tıke finanszírozása lenne e a mindenható gyógyír, igazából alaptalanná válik a fenti célterületek meghatározásával., A 2004-2006-os tört költségvetési idıszak az új tagállamok számára számos egyedi, speciális eljárást és kedvezményt jelentett, melyet a Közösség többi tagállama számára is elfogadhatóvá kellett tenni. Ennek megvalósítása természetesen nem volt könnyő, hiszen a régi tagállamok ragaszkodtak eddigi jól megszokott elınyeikhez és jogaikhoz, nettó haszonélvezıi pozícióikhoz, s a már gyakorlatban is (számukra) jól bevált közösségi prioritásokhoz. Természetesen a csatlakozási tárgyalások megkezdésekor nyilvánvaló vált a Közösség számára, hogy ezek hosszú távon - az újonnan csatlakozó országok nemzeti sajátosságaik sokszínősége miatt – nem tarthatóak fenn, így egy mindenre, de különösen a költségvetés és a kohéziós politika egészére kiterjedı széles körő reformra volt szükség, melynek megvalósítása meg is történt. Magyarországnak, mint transzformációs országnak kettıs kihívással kellett szembenéznie a rendszerváltozást követıen. Egyrészrıl a piaci átalakulás kihívásaival (azok nehézségével, új feladataival, új társadalmi, gazdasági és pénzügyi berendezkedésével), másrészrıl az információs társadalom és globalizáció kihívásaival. Hazánknak újra meg kellett találnia helyét Európában és a világgazdaságban. E duális kihívás széles körő alkalmazkodást és tanulási készség elsajátítását, új intézményrendszer kialakítását, a gazdaságpolitika hosszú távú stabilizációját igényelte hazánktól, melynek teljesítésére megoldást jelentett a közösségi csatlakozás, ami számos új lehetıséget nyitott meg egy teljes jogú tagállam számára. 109
A rendszerváltozást követıen – a kilencvenes évek elejétıl – a gazdasági fejlıdés igen sokszínő képet mutat. Szembetőnı területi fejlettségbeli különbségek figyelhetıek meg az egyes régiók, megyék és kistérségek között. A fejlıdésbeli dualitás elsısorban a centrumterületek – elsısorban a fıváros és környéke, valamint néhány dunántúli város – valamint a leszakadó, periférikus – észak-magyarországi, alföldi – területek vonatkozásában figyelhetı meg. E dualitást tovább erısíti, hogy a leszakadó, periférikus területeken elhelyezkedı városokhoz képest az amúgy is elmaradott és hátrányban lévı vidéki területek között nı a különbség. A fejlett térségek a külföldi tıke megjelenésének, a vállalkozói aktivitás és kultúra meglétének, valamint a magasabb jövedelmi szinteknek köszönhetik pozíciójukat, míg a periférikus területek épp e képességek és adottságok hiányának. Az elızı feltételek hiánya rossz életminıséget, gyenge infrastruktúrát és fejlesztési koncepciók hiányát eredményezett. Hazánk e területi fejlıdésbeli különbségek csökkentésének céljából közvetlenül a csatlakozásunkat megelızıen és követıen is pályázhatott az Európai Uniótól, bár a pénzügyi eszközök köre a csatlakozásunkat követıen némiképp megváltozott. A 2004-2006-os idıszakban hazánk az I. Nemzeti Fejlesztési Terv Operatív Programjain keresztül pályázhatott közösségi támogatásokra, egy az NFT-ben kidolgozott ex-ante jelentés alapján. A vizsgálat követi a széles körben alkalmazott rendszert, azaz rendre a keresletoldali, kínálatoldali, a jövedelem-eloszlási és termelékenységi változásokat. Vizsgáltam a tényleges támogatások és jövedelmek koncentrációját, hatékonyságát és makrogazdasági következményeit. Ex-post vizsgálatom célja az volt, hogy bizonyítsam az I. NFT sikerét vagy éppen annak sikertelenségét, tényleges eredményét vagy éppen a közéletben megjelenı túlértékelését akár negatív vagy pozitív irányban. A jövedelmi mutatók vizsgálatának eredményeként a régiók közti különbségek mélyülését kaptam eredményül, hiszen mind az egy fıre jutó GDP tekintetében, mind a legmagasabb és a legalacsonyabb GDP-vel rendelkezı régiók GDP-jének hányadosainak kiszámításakor távolodást tapasztaltam a NUTS2 régiók között. Hasonló eredményt mutattak a Robin-Hood indexek is az elmúlt 6 évben, hiszen a jövedelmek egyre nagyobb százalékát kell átcsoportosítani a „gazdagabb” régiókból a szegényebbekbe ahhoz, hogy azok kiegyenlítıdjenek. Sajnos a támogatási idıszakban sem csökkent a fejlettségbeli különbségek dinamikája. Az európai kohéziós politika másik fı célkitőzése a foglalkoztatottság javítása, így ezzel együtt a munkaerı piacot leíró mutatók javítása. A foglalkoztatási ráta megfelelı szintjének elérése a kohéziós politika egyik legfontosabb célkitőzése. A Fejlesztési Terv ex-ante jelentése a foglalkoztatottak számának növekedésére számított, 31.600 fıre tette a támogatások kiutalásának következtében a növekedés nagyságát. 2004-rıl 2006-ra csupán 0,4%-kal emelkedett a foglalkoztatási ráta. Az adatok alapján az ex-ante jelentésben meghatározott növekedés ugyan ténylegesen megtörtént, azonban ha ezt elfogadjuk, akkor feltételezzük azt, hogy a foglalkoztatásban bekövetkezett pozitív változás kiváltója csak a támogatások kiutalásának ténye és minden egyéb tényezıt figyelmen kívül hagyunk. Ez a feltételezés azonban nem állja meg a helyét, hiszen egyéb nemzeti munkaerı-piaci intézkedések, hazai – támogatás nélkül megvalósuló – vállalkozások által kialakított munkahelyek is megvalósultak. A regionális különbségeket vizsgálva konvergenciát figyelhetünk meg, egyetlen egy régióban tapasztalhatjuk csak a foglalkoztatási ráta csökkenését. Ilyen pozitív sikerekrıl nem számolhatunk be a munkanélküliségi ráta esetében, hiszen a támogatási idıszakban minden régióban emelkedett a munkanélküliek aránya.
110
A jövedelmek és támogatások koncentrációjának kiszámításakor gyenge koncentrációt tapasztaltam, azaz a nagy területi különbségek ellenére is a támogatások elosztása egyenletes. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarország tanulhat és tanulnia is kell Görögországtól és Írországtól, hiszen Magyarországon egy belsı igazgatási, fejlesztési és önkormányzati reform szükséges egy szigorú fiskális politikával karöltve. Olyan reformokra és politikára van szükség, amely alkalmassá teszi hazánkat olyan szerkezeti változások véghezvitelére, mely során a tradíciókba beépülhetnek az Európai Unió gyakorlatához igazított regionalizmus egyedi értékei. A továbbiakban azonban célszerő lenne kutatásokat folytatni, hogy a Közösség által folyósított összegek hatását valóban egy-egy, illetve az adott tagállam esetében célszerő-e vizsgálni, vagy sokkal inkább érdemes lenne-e a Közösség szempontjából elvégezni olyan számításokat, amelyek a közös piac bıvülésének (nagyságának) meghatározására irányulnak. Az elmúlt idıszakban a kohéziós politika közösségi költségvetésbeli arányának növekedése volt megfigyelhetı: az elızı idıszakban 50 milliárd eurót költöttek erre, de a következıben már csaknem 200 milliárd eurót kívánnak a kohéziós politika célterületeibe beruházni. Az egyes beruházások támogatásához és végrehajtásához új stratégiai megközelítésre van szükség. Elıször is a jobb átláthatóság érdekében a nemzeti kohéziós stratégiák kidolgozása elengedhetetlen, melyek elkészítésében nem csak anyagi segítséget kell nyújtani a Közösségnek. A nemzeti kohéziós stratégiák elkészítéséhez és sikeres végrehajtásához politikai elszámoltathatóság szükséges, amely megfelel a lisszaboni programban meghatározottaknak. A megváltozott támogatási területekhez egy egyszerőbb és arányaiban is a világgazdasági tendenciákhoz igazodó szabályozást kíván bevezetni a jövıben az EU: megreformálnák a vezetési, a finanszírozási szabályokat, egyszerősítenék és minden támogatási területnek megfelelı mélységő monitoring rendszert dolgoznának ki. Látható tehát, hogy a gazdasági és társadalmi egyenlıtlenségek csökkenése gyorsuló tendenciát mutat az elmúlt 15 évben az elmélyülı és minden területre kiterjedı kohéziós politika következtében, melynek dinamikája – az elıremutató jelentések és reformok alapján – töretlennek látszik a 2007-2013-as költségvetési ciklusban is a növekvı közösségi, nemzeti és helyi (régiós) kötelezettségvállalásoktól függıen. Az uniós támogatások rendszerének hiányosságaira mind közösségi mind pedig nemzeti szinten felfigyeltek az elmúlt években, melyek kiküszöbölésére a 2007-2013-as idıszakban számos reform megvalósítására sor került. Ezek ugyan közösségi szintrıl indultak el, de hatásukat nemzeti szinten lehet és kell érezni, s megvalósításuk többsége is nemzetállami szinten történik. E reformoknak egyértelmően két célja van: az egyik az Unió gazdasági és társadalmi kohéziójának erısítése, a világgazdasági pozíció erısítése; a másik pedig a nemzeti és helyi szinten mérhetı különbségek csökkentése, a tagállami szinten meghatározott (a közösségiekkel összhangban lévı) prioritások érvényesítése. A politikusok feladata a gazdasági növekedés és a jövedelem-újraelosztás különválasztása a Strukturális Alapokból finanszírozható programok meghatározásakor (Santos, 2008). Szembetőnı, hogy a több nemzetállam összefogásával kidolgozásra kerülı közösségi kohéziós politika sikere elsısorban nem a Közösségtıl függ s nem is a pénzügyi transzferek monoton növekedésének köszönhetı, sokkal inkább a nemzetek, országok, tagállamok szerepvállalása, elkötelezettsége és nemzeti sajátosságai befolyásolják. Egy igen jól kidolgozott, mindenre kiterjedı stratégia is elbukhat a gyakorlati megvalósításkor, ami minden esetben tagállami szinten valósul meg. A 2007-2013-as idıszak célkitőzései a nemzeti és helyi (régió) szint megerısítése, a prioritások hozzáigazítása a kö111
zösségi célokhoz, a végrehajtási és monitoring rendszer hatékony átdolgozása, s nem utolsó sorban a támogatásokban részesülı szereplık felkészítése. A közösségi támogatások kétségtelenül segítették a tagállamok felzárkózását, azonban azok sikere a történelmi, kulturális adottságok megırzésével, az intézmények helyi sajátosságait megtartó rendszer kidolgozásával és mőködtetésével lehetséges. E mellett azonban mindenképp szükséges leszögezni, hogy a tagállamok fejlıdésének során nem beszélhetünk egy történelmi eleve elrendeltségrıl, hiszen az esettanulmányok mindegyike, de különösen az ír és görög empirikus elemzés bebizonyította, hogy egy alacsonyabb jövedelemszintrıl induló ország is érhet el kimagasló eredményeket, azaz a támogatások hatékony felhasználásával jelentıs mértékben korrigálhatóak a múlt rossz eredményei. A 2007-2013-as idıszak azonban számos tagállam és a Közösség számára is új feladatokat jelent, hiszen a kohéziós politika lényegében új irányvonalakat tőzött ki magának, s a korábbihoz hasonló, nagy mértékő tagállami támogatások kora – úgy tőnik – lejárt. A nettó befizetıi országok – gazdasági termelésük visszaesésének következtében – kisebb összegek befizetésére lesznek képesek, ráadásul a tagállamok számának bıvülésével is szőkül a kifizetésre váró támogatások köre. A támogatások nagyságának szőkülését súlyosbítja továbbá az a világgazdasági nyomás, miszerint az EU-nak a legversenyképesebb régiónak kell lennie, amely ellentmond(hat) a tagállamok fejlesztésének, fejlıdésének. Az idı szorít. A jövıben valószínő nem lesz lehetıség egy tagállam majd’ két évtizedes támogatására (mint pl. Görögország esetében), hiszen a prioritások megváltoztak, a tagállamok türelme elfogyott, s más feladatok várnak a Közösségre. Molle (2008) cikkében az innováció támogatásában látja a felzárkózás lehetıségét mind tagállami, mind közösségi szinten, s az innovációs és a kohéziós politika megfelelı szintő összehangolását hangsúlyozza. A közösségi és nemzeti regionális politikák tanulmányozását követıen egy dologban biztosak lehetünk. Modellváltásra van szükség, mely hangsúly eltolódást jelent a közösségi gyakorlatban. A nemzeti sajátosságok megtartásával és erısítésével minden országnak meg kell találnia helyét a Közösségen belül, hiszen a tagállamok egységesítése nem vezet hosszú távon sikerhez. A hosszú távú siker kulcsa egy gazdasági és politikai szerkezetváltást követıen kialakult relatív kiegyenlítıdés a régiók és a tagállamok között, melynek során a már meglévı kulturális, emberi, geopolitikai tényezıket hangsúlyozzák, s egy történelmi hagyományokhoz illeszkedı intézményi, belsı gazdaságpolitikai koncepció kerül kidolgozásra. A Lisszaboni Stratégia sikeres végrehajtásának kulcsa a regionális és innovációs politika öszszehangolása mind vertikális, mind pedig horizontális szinten a régiók heterogenitásának figyelembe vételével. Azok a régiók, pl. Hollandiában illetve Franciaországban, amelyek sikeres, azaz fejlett régióknak mondhatóak, felismerték e két politika konzisztenciájának szükségességét, s ennek keretében a központból kiemelve regionális szintre emelték át az egyetemek, a K+F központok irányítását. A disszertációban bemutatott szakirodalom mindegyike a kohéziós politika reformjának szükségességét állítja fókuszba, azonban természetesen vannak eltérések annak módjában, irányában és mélységében. Egy bizonyos: A Közösség és minden tagállam feladata csak ez lehet: esélyegyenlıség és esélyteremtés; a felzárkózás és felzárkóztatás érdekében minden lehetséges; pénzügyileg és gazdaságilag elfogadható eszközt kell felhasználni és közvetíteni a társadalom széles körei felé a meglévı nemzeti sajátosságok megtartásával. 112
4. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Artner, A. (2008): Írország – felzárkózás kérdıjelekkel. Közgazdaság. 2008/2. száma pp. 33-49. 2. Barry, F. (2003): Economic Integration and Convergence Processes in the EU Cohesion Countries. Journal of Common Market Studies. 41. évf. 5. szám. pp. 897-921. 3. COM (2007): Fourth Report on Economic and Social Cohesion. Brüsszel. 2007. 05. 30. SEC(2007) 694. 4. Crafts, N. (2004): Globalization and Economic Growth: a Historical perspective. World Economy, 27. évf. 1. szám. pp. 45-58. 5. Csaba, L. (2005): A globalizáció közgazdaságtana c. tárgy keretében tartott elıadás, 2004/2005. tanév II. félév, Debreceni Egyetem KTK 6. Dollar, D. (2005): Globalization, poverty and inequality since 1980. World Bank Research Observer, 20. évf. 2. szám, pp. 145-176. 7. Enyedi, Gy. (2009): Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon. In: Lengyel, I. – Rechnitzer, J.: A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest. pp. 119-126. 8. Európai Bizottság (2006): A 2007-2013-as új programozási idıszak. 4. sz. Munkadokumentum. Regionális Politikai Fıigazgatóság. 08/2006. 9. Kengyel, Á. (2009): Kohézió és finanszírozás. Akadémiai Kiadó. Budapest 10. Kok, W. (2003): Jelentés az Európai Bizottságnak. 2004. március 23. http://ec.europa.eu/enlargement/archives/pdf/enlargement_process/past_enlargements/co mmunication_strategy/kok_introduction_hu.pdf Letöltve: 2009. július 6. 11. Molle, W. (2008): Enhancing the Efficiency of the EU Funds trough Better Coordination. Society and Economy. 30. évf. 2. szám. pp. 275-292. 12. Nemes-Nagy, J. (2009): Terek, helyek, régiók. Akadémiai Kiadó. Budapest 13. Sala-i-Martin, X. (2006): The World Distribution of Income: Falling Poverty and… Convergence, Period. The Quarterly Journal of Economics, 121. évf. 2. szám. pp. 351397. 14. Santos, I. (2008): Evaluating EU Structural Policy. Society and Economy. 30. évf. 2. szám. pp. 195-208. 15. Szentes, T. (2002): Globalizáció, regionális integrációk és nemzeti fejlıdés korunk világgazdaságában, Savaria University Press, Szombathely 5. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJÁBAN SZÜLETETT PUBLIKÁCIÓK Lektorált külföldi folyóiratcikk 16. Vargáné Bosnyák, I. (2010): The effect of globalization on the income inequality between countries. Eurolimes. Journal of the Institute for Euroregional Studies Oradea-Debrecen "Jean Monnet" European Center of Excellence. Vol.1. 2010. Lektorált cikk hazai folyóiratban 17. Vargáné Bosnyák, I. (2010): A felzárkózás tényezıi az ír példa alapján. Gazdaság és Társadalom. NYME Közgazdaságtudományi Kar. 2010. 1/2. szám 18. Vargáné Bosnyák, I. (2010): Utolsóból elsı? Görögország felzárkózásának múltja és jelene. Közgazdaság. BCE. Közgazdaságtudományi Kar
113
Lektorált hazai konferencia-kiadványban megjelent cikk 19. Vargáné Bosnyák, I. (2006): Az új regionális politika, mint versenyképességi tényezı a piacgazdaságokban, In. Tudásmenedzsment és a hálózatok regionalitása. Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola Évkönyv 2006. Gyır, ISSN 1788-8980 pp. 261-271. + konferencia részvétel, „Fiatal regionalisták V. országos konferenciája” 2006. november 10-11. Gyır. 20. Vargáné Bosnyák, I. (2006): Versenyképesség-növelés vagy felzárkózás az Észak-Alföldi régióban – különös tekintettel a humánerıforrás-fejlesztésre, In. Régió és Oktatás. A „Regionális egyetem” kutatás zárókonferenciájának tanulmánykötete Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete Debrecen, ISSN 9632175859 pp. 367-375. + konferencia elıadás, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2006. június 2. Idegen nyelvő hazai konferencia-kiadványban megjelent cikk 21. Vargáné Bosnyák, I. (2006): Analysis of the Competitiveness in Regions of the Hungarian-Romanian Border. In. Regional Development in the Romanian-Hungarian Cross-Border Space – from National to European Perspective, Debrecen, ISBN 978-963473-035-4, pp. 317-325. + konferencia elıadás Debrecen, 2006. június 8-9. 22. Vargáné Bosnyák, I. (2005): Kistérségek szerepe a regionalizációban – The role of microregions regionalization. In: A határon átívelı együttmőködés perspektívái – a nemzetközi logisztikai hálózat kialakítása – The prospects of cross-border cooperation – formation of an international logistics network, Nyíregyházi Fıiskola GTFK, ISBN: 963 7336 362 pp. 141-147. Külföldi konferencia-kiadványban megjelent cikk 23. Vargáné Bosnyák, I. (2007): The Human Resource as a Factor of Competitiveness in Norhern Great Plain Region. In. Acta Beregsasiensis. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola Tudományos Évkönyve 2007. VI. Évfolyam, ISBN: 966-7966-49-6. pp. 37-44. 24. Vargáné Bosnyák, I. (2004): New Model of Business Development, In. Problemi ekonomicsnava ta szocialnava razvitku regionu i praktika naukavoga ekszperimentu Kijev-Uzsgorod-Nyíregyháza, ISBN 966-8489-01-2 pp. 46-50. Konferencia–elıadás (a fentieken túl) 25. Fekó, A. – Bosnyák, I. (2002): A Strukturális Alapok mőködése és szerepe az ÉszakAlföldi Régióban. Magyar Tudomány Napja, 2002. november. Nyíregyházi Fıiskola 26. Vargáné Bosnyák, I. (2007): Az európai kohéziós politika legújabb reformja. A „Magyar Tudomány Napja 2007”. Konferencia Nyíregyháza, 2007. november 15. 27. Vargáné Bosnyák, I. (2006): A humánerıforrás, mint versenyképességi tényezı az ÉszakAlföldi Régióban. A „Magyar Tudomány Napja 2006”, Konferencia Nyíregyháza, 2006. november 16. 28. Vargáné Bosnyák, I. (2005): A regionális politika, mint versenyképességi tényezı. Nyíregyházi Fıiskola GTFK Inventárium 2005. pp. 153-161. 29. Vargáné Bosnyák, I. (2005): Változások a regionális politika vonatkozásában. In: „Tudásalapú Gazdaság és Életminıség” A „Magyar Tudomány Napja 2004” Nyíregyháza, 2005. ISBN 963-218-743-1 pp. 312-316.
114
SZERZİINK Béresné Mártha Bernadett két gyerekes édesanya. 2004-ben diplomázott a Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karán pénzügy-számvitel szakirányon. Elvégezte továbbá a német nyelvő gazdasági szaknyelvi kommunikációt, valamint nemzetközi szállítmányozási és logisztikai és mérlegképes könyvelıi képesítéssel is rendelkezik. Doktori diszszertációját 2009-ben védte meg „summa cum laude” minısítéssel. 2008 szeptemberétıl a Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karán, a Gazdálkodástudományi Intézetben dolgozik. Hegedős László 1961. december 14-én született Nyíregyházán. Általános és középiskolai tanulmányait ugyanebben a városban folytatta, majd az érettségi vizsga után felvételt nyert a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Fıiskola Szolnoki Tagozatának kereskedelmi és vendéglátóipari szakára, ahol 1983-ban szerezte meg Kereskedelmi üzemgazdász diplomáját. 1983. július 18-tól 1987. augusztus 14-ig - leszámítva a másfél éves sorkatonai szolgálatot – a nyíregyházi Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalatnál dolgozott, mint marketing elıadó. Munkája elsı évében a nagykereskedelmi forgalmat koordinálta, majd az export-import osztályra került, ahol a Szovjetunióval, Koreával, Vietnámmal lebonyolítandó áruforgalom szervezése, a minıségbiztosítás volt a feladata. 1985-ben három hónapig állami ösztöndíjjal a Moszkvai Szövetkezeti Gazdasági Egyetemen tanult, és szerzett végbizonyítványt. 1987. augusztus 15-tıl 1994. december 31-ig a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskolában tanított szakmai tantárgyakat: kereskedelmi ismereteket, közgazdaságtant, statisztikát. Ebben az intézményben két évig a Közalkalmazotti Tanács elnöke volt. Az oktató munka megkezdésével egy idıben felvételt nyert a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Áruforgalmi szakára. 1990-ben kapta meg okleveles közgazda diplomáját kiváló minısítéssel. 1995. január 1-tıl 2008. április 15-ig a Bessenyei György Tanárképzı Fıiskola, majd jogutódja, a Nyíregyházi Fıiskola Logisztika-és Projektmenedzsment tanszékén tanított fıiskolai docensként. Ezzel egyidıben a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet oktatásszervezı képzésének országos szakértıje és kereskedelem - marketing, valamint vendéglátás és idegenforgalom szakképesítések vizsgaelnöke. 1996-tól hét évig a Felsı-Tiszavidéki Népfıiskolai Társaság felügyelı bizottságának elnöki tisztségét töltötte be. 1996-tól 1997-ig a Benczúr Gyula Magán Alapfokú Mővészetoktatási Intézmény létrehozója és gazdasági igazgatója volt. 2002-ben távoktatási szakértıi képesítést, és mérlegképes könyvelıi oklevelet szerzett. 1991-tıl részt vett vállalkozásokban, ahol gazdasági tanácsadással, minıségbiztosítással, oktatással és vendéglátással foglalkozott. Tagja az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Testülete közgazdaságtudományi munkacsoportjának. 2007 júliusától segíti a Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági Tanácsának munkáját. 2008. április 15-tıl a Gazdasági és Mőszaki Fıigazgatóságon vezetı pozíciót töltött be, majd 2008. augusztus 1-tıl a Nyíregyházi Fıiskola gazdasági fıigazgatója.
115
Magyar Zoltán 2003. április 1-tıl dolgozik a Nyíregyházi Fıiskola – Gazdasági és Társadalomtudományi Karán. 2009. január 1-tıl fıiskolai adjunktusként látja el a karon tanuló közgazdász és kommunikáció szakos hallgatók képzésével kapcsolatos feladatokat, illetve vesz részt a kari, illetve egyéni prioritások alapján felállított kutatási projektekben. 2009. december 14-én védte meg PhD disszertációját „Summa Cum Laude” minısítéssel. Magyar Zoltán 2008. október 1-én megkapta az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Deák Ferenc Ösztöndíját” a „Stratégiai prioritások vizsgálata az Észak-alföldi régió kisvállalkozásainak körében” címő PhD disszertáció elkészítéséhez, illetve 2006. november 8-án megkapta a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány „Laky Teréz Kutatói Ösztöndíját”, a „Niche marketing stratégiájú kkv-k üzleti és marketingstratégiai jellegzetességeinek vizsgálata” címő tudományos munka elkészítésére. Szénás Ignác 1973-ban végzett a Szegedi Élelmiszeripari Fıiskolán. Ezt követıen a Nyíregyházi Konzervgyárban dolgozott fımérnöki beosztásban 1986-ig. Ebben az évben választották meg a porcsalmai Szatmár Szövetkezet Elnökének és 18 éven keresztül vezette azt. 1991 évben Az Élelmiszergazdaság fejlesztési lehetıségei címő doktori értekezését védtem meg a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. 1997-tıl a Nyíregyházi Fıiskolán tanít a Gazdálkodástudományi Intézetben, fıiskolai docensként. 2010. március 2-án Kijevben szerzett Phd. doktori fokozatot az Élelmiszergazdaság privatizációja és versenyképessége EUcsatlakozás után Magyarországon. Szilágyi Barnabás a Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Alkalmazott Kommunikáció Intézetének fıiskolai adjunktusa. 1970-ben született Nyíregyházán. 1996-ban szerzett pszichológus diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd 2000ben szakközgazdászként végzett a Budapesti Gazdasági Fıiskola Pénzügyi és Számviteli Fıiskolai Karán. Oktatói tevékenysége mellett minıségbiztosítással foglalkozik. Disszertációját 2009-ben védte meg. Vargáné Bosnyák Ildikó a Nyíregyházi Fıiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Közgazdasági és Logisztikai Tanszékének adjunktusa. 1979-ben született Nyíregyházán. 2000-ben a Nyíregyházi Fıiskolán szerzett közgazdász oklevelet, majd Miskolcon végzett 2002-ben okleveles közgazdászként. 2002-tıl a Nyíregyházi Fıiskolán oktat: kezdetben fıiskolai tanársegédként a Gazdaságelméleti Tanszéken, majd 2006-tól ugyanitt adjunktusként. A Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Doktori Iskolájában szerzett PhD fokozatot. Disszertációját 2010-ben védte meg.
116
